A PESTI LUCEAFĂRUL ÍRÓI KÖRE

A PESTI LUCEAFĂRUL ÍRÓI K Ö R E

A S Z Á Z A D E L E J I román szellemi élet kialakításában kétségtelenül a legnagyobb szerepet a pesti „Luceafărul” című szépirodalmi folyóirat köré csoportosult írók játszották. A Luceafărul az akkori román társadalomban, a regáti román t á r s a d a l m a t is ideértve, valóságos szellemi mozgalmat idézett elő, olyan mozgalmat, mely a lap irodalmi leple a l a t t politikai célokat szolgált. A Luceafărult 1902-ben alapította a Budapesten tanuló román egyetemi i f j ú s á g . A lap főszerkesztője Ciura Sándor, klasszikus műveltséggel rendelkező balázsfalvi t a n á r volt, aki Simin álnéven í r t a cikkeit. A kiadó Bănuțiu P. Aurel kis családi vagyonát áldozta fel a folyóirat anyagi t á m o g a t á s á r a . A Luceafărul szerkesztése később Tăslăuanu, m a j d Goga kezébe ment át. A Luceafărul 1906-ig jelent meg Budapesten, akkor Nagyszebenbe t e t t e át székhelyét s egészen 1914-ben bekövetkezett megszűnéséig i t t jelent meg. 1919-ben a folyirat ú j r a megindult, most m á r Iorga szerkesztésében. Azóta hosszabb-rövidebb megszakításokkal hasonló néven napjainkban is megjelenik. A folyóirat fénykorának a pesti időszakot t e k i n t h e t j ü k . Később is, különösen 1919 u t á n mindent elkövettek a lap szerkesztői, hogy a folyóirat színvonala elérhesse a pesti Luceafărulét, de minden ilyen irányú fáradozásuk hiábavalónak bizonyult. Önkénytelenül is felvetődik a kérdés, mi volt a folyóirat h a t á sának a titka, honnan vette a Luceafărul azt az erőt, amellyel az egész román t á r s a d a l m a t megmozgatta? Hogy ezekre a kérdésekre feleletet kapjunk, szükséges ismernünk a pesti Luceafărul p r o g r a m j á t . E z t pedig csak ú g y é r h e t j ü k el, ha előbb megismerkedünk a magyarországi r o m á n s á g multszázadvégi és századeleji politikai életével, m e r t a Luceafărul mozgalma a századeleji román politika vetülete volt. A K I E G Y E Z É S U T Á N a magyarországi román politikai élet vezetői, nyilván számításaikban csalódva, elkeseredésükben két táborra oszlottak: az ú. n. passziv és az aktiv táborra. A passzivist á k minden m a g y a r politikai megnyilvánulástól t á v o l t a r t o t t á k mag u k a t s m a g a t a r t á s u k a t leginkább a számukra balul végződött 1894. évi ú. n. memorandum-per jellemezte. Az aktivisták természetesen vállalták továbbra is a belpolitikai h a r c o t ; vezérük Vlaicu Aurel volt, aki elsőnek f o g a d t a el a m a g y a r képviselői mandátumot. Ezzel megszűnt lényegében a magyarországi r o m á n s á g belpolitikai elszigeteltsége. A később megalakult román nemzeti p á r t b a n főleg az i f j ú , kezdő politikusok j u t o t t a k vezető szerephez. A nemzeti p á r t vezetője Lucaci Vasile görög keleti pap lett. A nagynehezen létrej ö t t aktivista p á r t b a n azonban szintén kialakult az ellenzéki csoport, amelynek irányítói az aradi Tribuna c. lap vezetői voltak, élükön Slavici-csal. Ennek az ellenzéki csoportnak az volt a politikai meggyőződése, hogy a föderativ Habsburg-birodalomhoz tartozó auto-

Erdélyi Magyar Adatbank

Domokos Sámuel

414

nom Erdélyben kell keresniök az erdélyi románság boldogulását. Ebből a küzdelmes belpolitikai harcból az ú. n. „tribunisták” kerültek ki győztesen. E z t a politikai elvet tették magukévá a pesti Luceafărul írói is, akik közül Goga Octavian a mozgalom élére verekedte fel magát. Azonban a két politikai csoport között a béke nem állott helyre főleg azért, mert a nemzeti p á r t Goldiş irányításával megindította Aradon a tribunista politikai mozgalom gyengítésére a Românul c. lapot. A Românul elsőnek Gogát, a tribunisták fő védelmezőjét vette pergőtűz alá, m a g y a r barátsággal, a „nemzeti ü g y elárulásával” vádolva őt. A támadó cikket Vaida Voevod Sándor írta s azt állította benne, hogy Goga a r o m á n s á g nevében tárgyalt Kristóffyval. Goga e vád alól tisztázta m a g á t azzal, hogy nyilatkozatot i r a t o t alá Kristóffyval, mely szerint Vaida állítása nem felel meg a valóságnak. A Goga-ügyben a vizsgálatot a nemzeti pártból alakult bizottság vezette le. A két csoport között a béke azonban csak a k k o r állott helyre, amikor az ellentétek elsimítására C. Stere regáti politikus személyesen megjelent Budapesten és kibékítette a veszekedő feleket. 1 A pesti Luceafărul írói túlmentek a tribunisták autonom Erdély álláspontján s titokban ez országrész elszakításán buzgolkodtak. E cél elérése érdekében szoros összeköttetésben állottak az ókirálysági r o m á n s á g vezetőivel, az „egyesülési nemzedék”-kel s p r o g r a m j u k a t az „összes románok” egyesítéséért vívott h a r c jellemezte. 2 Az Ókirályságban hasonló célkitűzéssel a következő folyóiratok t á m o g a t t á k a Luceafărul p r o g r a m j á t : a bukaresti Sămănătorul, a moldvai Făt-Frumos és a krajovai Ramuri. A Luceafărul nyiltan be is vallotta, hogy p r o g r a m j a határozottan irredenta. 3 E p r o g r a m n a k fő képviselője a Luceafărul körében Tăslăuanu, a budapesti r o m á n követség tisztviselője, a lap főszerkesztője és Goga volt. 4 A Luceafărul-mozgalom az irányítást az Ókirályságból kapta, a folyóirat mögött Iorga állott, aki többször erőszakosan avatkozott bele a folyóirat dolgaiba. Hogy a Luceafărul mennyire az ókirálysági törekvések h a t á s a a l a t t tevékenykedett, mi sem bizon y í t j a jobban, m i n t az, hogy amikor a folyóirat első szamában közölte Goga Rapsodie c. költeményét, Iorga levélben megdorgálta a szerkesztőséget és megszabta a folyóirat irányvonalát a következőkben: „Önöknél az esztétikai elgondolásoknak nem kell főszerepet j á t s z a n i o k . . . nincsenek abban a helyzetben, hogy a tiszta művészetnek szentelhetnék m a g u k a t . Harcban vannak és harcolniok 1 L á s d ez ü g y b e n f e l v e t t j e g y z ő k ö n y v e k e t : Tăslăuanu C. Octavian: A m i n t i r i de la L u c e a f ă r u l , 6 3 – 8 3 . l. 2 L u c e a f ă r u l . . . l u p t a p e n t r u g r u p a r e a t u t u r o r R o m â n i l o r într’un s t a t u n i t a r şi independent. (O. C. T ă s l ă u a n u : A m i n t i r i , 84. l.) 3 Tăslăuanu: A m i n t i r i , 17. l.: L u c e a f ă r u l s l u j e a idea unităţii n a ţ i o n a l e şi avea o atitudine pronunţat iredentistă . . . 4 Goga: F r a g m e n t e a u t o b i o g r a f i c e , 34. l.: 1 0 – 1 5 băieţi, c a r e în subsolul unei case u n g u r e ş t i . . . intocmai ca dinamitazarii, pe sub pământ, lucrau la p r ă b u ş i r e a i m p e r i u l u i a u s t r o - u n g a r . P o t spune, c ă a m reuşit.


A pesti Luceafărul írói köre

415

kell.” 5 Goga megfogadta Iorga t a n á c s á t és később csak irredenta költeményeket közölt a folyóiratban Octavian, Nic Otavă és Agog álnéven. Iorgának a Luceafărul ügyeibe való állandó belészólásai azonban egyáltalán nem tetszettek a főszerkesztő Tăslăuanunak. El is panaszolta később a mozgalomról írott könyvében, hogy Iorga szigorú parancsokat küldött és ú g y kezelte őket, mint az uralkodó az alattvalóit. 6 Goga irredenta hangú költeményeivel oly n a g y népszerűséget szerzett mind Erdélyben, mind a regáti körökben, hogy őt t a r t o t t á k a románság legnagyobb költőjének. Goga a folyóirat irányításában is vezető szerephez j u t o t t , a Luceafărul á t v e t t e költeményeinek irredenta h a n g j á t s alig jelent m e g cikk, még a tudományosokat is ideértve, amely ne r e j t e t t volna maga mögött politikai célkitűzéseket. A Luceafărul azonban – különösen az első két-három év a l a t t – állandó anyagi nehézségekkel küzdött s nem egyszer a megszűnés veszélye fenyegette a folyóiratot. De mindig a k a d t a munkat á r s a k között egy-egy lelkes ember, a k i minden áldozatot kész volt meghozni a lap életbentartásáért. Így sietett a folyóirat megsegítésére Tăslăuanu is, aki Ciurat váltotta fel a szerkesztőségben. Igen érdekes egyénisége volt a Luceafărul írói körének Tăslăuanu, aki f e j l e t t irodalmi ízlésével nagyban hozzájárult a folyóirat fellendüléséhez. H a b á r erdélyi származásu volt, a bukaresti egyetem elvégzése után a budapesti r o m á n követség tisztviselője lett. Tăslăuanu m a g a t a r t á s á t az erős nacionalizmus h a t á r o z t a m e g s az irodalmat is csak annyiban l á t t a létjogosultnak, amennyiben ennek az eszmének a szolgálatában állott. Gogának legjobb b a r á t j a lévén, nagy szerepet játszott Goga költői kialakulásában. E m l í t e t t könyvében Tăslăuanu elpanaszolta, hogy a budapesti r o m á n egyetemi i f j ú s á g o t a kozmopolita szellem r a g a d t a magával s ő volt az, aki a nacionalista eszméhez visszavezette. Hasonlóan panaszkodott hivatali főnökére, Ciureanu követre is, aki „úgy beszélt Erdélyről, ahogy Románia amerikai követe beszélt volna a rézbőrüekről” 7 s ő volt az, aki titkos összeköttetést keresett a pesti román követség és az ókirálysági politikai körök között, a mozgalom kiküldötteivel többször tárgyalt, s többször útlevél nélkül személyesen is érintkezett velük. Titkos politikai tevékenysége m i a t t Tisza I s t v á n vizsgálatot is indíttatott ellene. 8 Tăslăuanu gyanakvó és elővigyázatos volt b a r á t a i megválasztásában is. Így például, b á r Alexics budapesti román t a n á r n a k közölte néhány í r á s á t a Luceafărulban, közelebbi barátságba mégsem bocsátkozott vele, m e r t Alexics m a g y a r b a r á t sága közismert volt. 1904-ben a Luceafărul elérkezett virágzásának tetőpontjához. Ez évfolyam második számát teljes egészében Mária akkori román 5

Tăslăuanu: Amintiri, 12. l. Tăslăuanu: Amintiri, 98. l.: . . . n e - a t r i m i s p o r u n c i a s p r e c u m f a c e un domn cu supuşii săi. 7 Tăslăuanu: Aminitiri, 8 Tăslăuanu: Amintiri, 9 6 – 9 8 . l. 6


de m u s t r a r e , 94.

l

Domokos Sámuel

416

királynőnek, Carmen Sylvanak ajánlották. Az első oldalon Goga Noi c. költeménye szerepelt, mely az erdélyi románság panaszait s í r t a el. E költeményével Goga az Ókirályságban nagy népszerűségre t e t t szert, itt bent az országban pedig a román irredenta propaganda főmozgatója lett. Tăslăuanu a királynéhoz írott vezércikkében nyilt a n panaszkodott a románság elnyomásáról. 9 MIUTÁN ÍGY MEGISMERKEDTÜNK a Luceafărul programjával, vizsgáljuk meg, kik voltak azok az írók, akik a Luceafărulmozgalom irányításában vezető szerephez j u t o t t a k . A Luceafărul érdeklődése a román szellemi élet minden területére kiterjedt. H a b á r a lap jellege szépirodalmi volt, mégis a legkülönbözőbb t á r g y u : történelmi, nyelvészeti, néprajzi stb. tanulm á n y o k a t is rendesen közölt. A folyóirat írói többnyire, különösen az első időben, a fiatal erdélyi román értelmiség köréből kerültek ki. Csak később, amikor a Luceafărul fellendült, kapcsolódtak be e mozgalomba az ókirálysági írók is. Elmondhatjuk, hogy az akkori román folyóiratok közül a Luceafărulnak volt a legjobb írógárdája. Ezek u t á n vegyük sorra a Luceafărul íróit, költőit és ismerkedjünk meg velük közelebbről is. Vegyük először a történelmet, mert ez a tudomány állott elsősorban a folyóirat érdeklődésének homlokterében. A Luceafărul történészei közül elsőnek P â r v a n Vasilet említjük, aki moldvai származású volt ugyan, de az ókirálysági tudósok közül ő kapcsolódott be elsőnek a folyóirat mozgalmába. P â r v a n volt az, aki merészen száguldó fantáziával a római eredet tételéhez hatalmas anyagot hordott össze; munkásságának betetőzése későbbi nagy műve, a Getica volt. De előszeretettel cikkezett az erdélyi románság történetéről is. Méltó segítő t á r s a volt e munkában az erdélyi származású Lupaş Ion, aki szintén az erdélyi románság mostoha s o r s á t boncolgatta a Luceafărul hasábjain. A folyóirat Puşcariu Sextilben kitűnő nyelvészre talált, aki Bécsből küldözte nyelvészeti cikkeit, melyekben küzdelmet indít o t t a provincializmusok ellen az egyetemes r o m á n irodalmi nyelv megteremtése érdekében. Chendi Ilarie volt a Luceafărul kritikusa. Erdélyi származású volt, de politikai okok m i a t t a bukaresti egyetemi könyvtárnál helyezkedett el. Chendi kritikai elvei híven alkalmazkodtak Maiorescu kritikai álláspontjához. Chendi kérlelhetetlen ellensége volt a szimbolista költőknek s minden igyekezete az volt, hogy a román költők a román költészet hagyományait vigyék tovább. Chendi képviselte a k r i t i k á b a n az erdélyi szellemet. Ha el is szakadt szülőhazájától, lelkileg továbbra is egybeforrt azzal. Kritikai munkásságával nagyban hozzájárult az erdélyi román íróknak az Ókirályságban való népszerűsítéséhez és ezzel a román kultúregység megteremtéséhez. 9 Tăslăuanu: A m i n t i r i , 37. l.: Noi, cei u r s i ţ i a t â n j i s u b o b c r o t i r e a stăpânilor de altă lege, cu d r a g şi g â n d u r i ce b a t la porţile u n o r idealuri m a i largi, a d u c e m prinosul a d m i r a ţ i u n i i n o a s t r e C â n t ă r e ţ e i C a r m e n Sylva.



417

Iosif O. Ştefan 1 0 a Luceafărul költő-nemzedékének egyik legtehetségesebb t a g j a Brassóból származott. Iosif teljesen magáévá t e t t e a folyóirat célkitűzéseit, azonban költészetében nem t u d t a azt maradéktalanul érvényesíteni. Nem talált egyéniségéhez a forradalmi hang, ezért nem ő lett a Luceafărul ünnepelt költője, h a n e m Goga, akinek költeményeiben több volt a politikum, mint az igazi irodalom. Iosif m e g m a r a d t az erdélyi t á j költőjének, a falutól való elszakadás fölött érzett f á j d a l o m és az oda való visszavágyás felülmulhatatlan román kifejezőjének. Cunțan Maria, a szomorú h a n g ú költőnő mellett, Iosif képviselte az igazi irodalmat a Luceafărul körében. Igen tehetséges és termékeny írója volt a folyóiratnak A g â r biceanu Ion. 11 Írói p á l y á j a szorosan összefüggött a Luceafărul pályafutásával. írásaiban maradandó képet rajzolt a háború előtti román falu igazi arcáról, annak sokféle életmegnyilvánulásáról; ő volt az erdélyi román lélek legsajátosabb kifejezője. A Luceafărul írói p r o g r a m j á t kétségtelenül Goga Octavian képviselte. Ő volt a folyóirat költői közül az, aki a lap politikai célkitűzéseinek megvalósítása érdekében az irodalmi anyagot szolgált a t t a . Forradalmi lelkület volt s ebben hasonlított Petőfihez, akinek a h a t á s a alatt is állott. Petőfitől t a n u l t a a népfelszabadítás eszméjét is. Ő is mindenáron fel a k a r t a szabadítani a románságot. Közte és Petőfi között azonban az volt a különbség, hogy amíg a m a g y a r költő a magyarságot valóban jogtalanul elnyomó osztrákoktól a k a r t a megszabadítani, Goga rémképeket látott és azoknak h a t á s a alatt írta irredenta költeményei nagyrészét: Clăcaşii (Robotolók), Graiul pâinii (A kenyér szava), Plugarii (Földművesek), Noi, Oltul, Cosaşii, stb., melyekben a románságot é r t szenvedések megboszulásával fenyegetőzik. De nemcsak Petőfitől tanult Goga, h a n e m Madáchtól is, akinek remekművét le is fordította és részleteket közölt belőle a L u c e a f ă rulban is, 12 Reviczkytől és Adytól. 13 Nem áll szándékunkban, hogy a Gogára gyakorolt m a g y a r hatással foglalkozzunk, 14 inkább a költő Gogának m a g y a r szemléletéhez hozunk fel néhány jellemző megnyilatkozást. Goga lelkiéletére a kettős lelkimegnyilvánulás volt jellemző: költeményeiben h a t á r t a l a n gyűlöletet szított a m a g y a r s á g ellen, akikben az erdélyi r o m á n s á g elnyomóit látta, cikkeiben pedig a magyar-román szellemi közeledés elvét hirdette. A Luceafărulban éppen Goga t e t t e meg az első lépést az irodalmi kapcsolatok fel10 L á s d Papadopol I. Paul t a n u l m á n y á t : Un sol al biruinţii: poetul Şt. O. Iosif, Bucureşti, 1930. 11 Írói m é l t a t á s á t l á s d : Breazu Ion: P o v e s t i t o r i a r d e l e n i şi bănăţeni p â n ă la unire, Cluj, 1937. 12 M a d á c h t r a g é d i á j á n a k t e l j e s r o m á n f o r d í t á s a 1934-ben j e l e n t m e g : Goga: E m e r i c M a d á c h T r a g e d i a Omului. F u n d a ţ i a R e g e l e Carol I I . 13 Iorga N.: I s t o r i a l i t e r a t u r i i r o m â n e ş t i c o n t e m p o r a n e , vol. I I . 105. I. 14 L á s d a m a g y a r költészet, k ü l ö n ö s e n pedig a m a g y a r v e r s t e c h n i k a h a t á s á t G o g a költészetére: Gáldi László: G o g a pesti évei és a L u c e a f ă r u l . E g y e t e m e s Filológiai Közlöny, 1941. j ú n i u s i sz. 1 3 2 – 1 5 8 . l.


Domokos Sámuel

418

vételére, amikor Az ember t r a g é d i á j a fordításának közlésekor bevezetőben a következőket m o n d o t t a : „Köztünk és a magyarok között lévő súrlódásoknak, az elmult századok f á j d a l m a s hagyományainak s a mai mozgalmak visszh a n g j á n a k t e k i n t h e t j ü k azt a tényt, hogy sok kétségtelenül irodalmi értékű m a g y a r m u n k á t m á i g nem f o r d í t o t t a k le románra. Így állunk pl. Petőfi verseivel, amelyek még ma is jórészt ismeretlenek közönségünk előtt, holott Franciaországban, Németországban stb. e zseniális költő egyéniségét szinte legenda veszi körül. Hasonlóképpen a m a g y a r o k is egészen naiv tájékozatlanságban vannak, ha a mi irodalmunkról van szó. Félretéve azt a nagyfontosságú tényt, hogy az említett állapot károsan h a t vissza a m a k é t népre, melyeknek századok óta együtt kell élniök, maga az irodalom is sajátos szerepével és törvényeivel, amelyek nem engedik meg a rosszul értelmezett elzárkózást, jelentős veszteséget szenved.” Goga nagy csodálója volt Petőfinek s Lui Petőfi c. költeményében a költő legyőzött ellenfelének m o n d j a magát. 1 5 Goga egyik m a g y a r ismerőse mondja el könyvében, 16 hogy Goga később is, még minisztersége idején is valósággal alacsonyrendűségi érzést érzett, mihelyt m a g y a r irodalomról volt szó. N a g y tisztelője volt Goga Ady Endrének még Nagyrománia idejében is, amikor egy fellángolt Ady-vitával kapcsolatban, a mag y a r s á g és r o m á n s á g közeledésére a legalkalmasabbnak Ady fényes költői címerét tartotta. 1 7 Mindezeknek a magyar-román szellemi közeledés szükségét hangoztató megnyilatkozásoknak a valóságban nem mutatkozott m e g eredményük. Talán éppen ázért, m e r t e közeledésnek a fő szószólója éppen Goga volt, az a Goga, akiben mint m á r említettük, a politikus h á t t é r b e szorította a költőt. Magyar-román szellemi közeledést hirdető megnyilatkozásainak, ismerve költői m a g a t a r t á s á t , sem magyar, sem román részről nem hitték el őszinteségét. Goga mindvégig hű m a r a d t a Luceafărul programjához, azzal teljesen eggyé vált s az egész mozgalomnak a lelke volt. 15 Goga: F r a g m e n t e a u t o b i o g r a f i c e 37. l.: „A m a g y a r irodalomból s o k a t o l v a s t a m , a z o n b a n c s a k P e t ő f i t i s z t a szelleme b e f o l y á s o l t . Ő volt a z 1848-as r o m a n t i k u s iskola egyik legnevezetesebb költője, igen n a g y költő, rendkívüli képzelőerővel, m e l y jól illet a k o r a b e l i r o m a n t i k á h o z . A s z a b a d s á g n a g y b a j n o k a volt s ez volt a k ö z ö s p o n t k ö z t e és közöttem.” 16 Tabéri Géza: A csucsai k a s t é l y , 57. l. 17 Tabéri Géza: A c s u c s a i k a s t é l y , 56. (idézet Goga T a b é r i n a k í r o t t leveléből): „Kötelességemnek t a r t o m minden alkalmat megragadni, hogy igaz t i s z t e l e t e m e t l e r ó j j a m A d y i r á n t é s c s u p á n e z a z oka, h o g y ezen a z alapon m i n d e n k i v e l s z ó b a á l l o k . . . a z A d y p a r o l á v a l n á l a m m i n d i g megnyilik a z a j t ó . A z A d y - k u l t u s z t j o g o s u l t n a k t a r t o m , m e r t a z ő s z i k r á z ó p o é t a lelkéből c s u p á n f é n y á r a k a t s u g á r z i k felénk, a m e l y n a g y j ó t é t e m é n y m a n a p s á g , m i k o r a t i s z t a a b s z t r a k c i ó d u r v a p o z i t i v u m o k b a fullad, m á s o d s z o r p e d i g a m a g y a r s á g é s a r o m á n n é p t e r m é s z e t e s f a t a l i s közeledésére n e m t u d o k a l k a l m a s a b b összekötő k a p c s o t elképzelni, m i n t e g y f é n y e s költői c í m e r t . E z é r t k é r e m önöket, m a g y a r í r ó k a t , m é l t ó z t a s s a n a k v a l ó s á g o s A d y p r o p a g a n d á t űzni, higyj é k el, ebben én is m i n d i g s z o l g á l a t u k r a állok.”



419

ILYEN FANATIKUS munkatársakkal, kiváló írói erőkkel rendelkezett a Luceafărul. Céltudatos, tervszerű m u n k á j u k legfőbb eredménye kétségtelenül az volt, hogy belekapcsolódva az ókirálysági r o m á n s á g közt m á r korábban megindult és Iorga által irányít o t t szellemi mozgalomba – amely végső céljának a r o m á n s á g egyesítését vallotta – jelentős mértékben j á r u l t a k hozzá a politikai egység lelki feltételeinek megteremtéséhez. Noha céljuk nyilvánvalóan politikai volt, azt mégsem tisztán politikai eszközökkel munkálták, hanem az irodalom és tudomány szellemi fegyvereivel. Az erdélyi r o m á n s á g ö n t u d a t á t műveltségének emelésével érlelték oda, hogy politikailag is cselekvőképessé legyen. Éppen ezért a Luceafărul írói körének tevékenysége politikailag és művelődésileg egya r á n t nagy jelentőségű. A politikai és irodalmi p r o g r a m találkozása t e t t e a pesti Luceaf ă r u l t rendkívüli hatásuvá. Amikor a történelmi erőknek a románságra nézve szerencsés összejátszása folytán a román politikai egység megvalósult s a politikai gondolat a folyóirat eszmeköréből kikapcsolódott, az ú j r a megindított s Iorga által kézbevett Luceafărul nyilvánvalóan nem érhette el többé a folyóirat korábbi h a t á s á t . DOMOKOS


SÁMUEL

A PESTI LUCEAFĂRUL ÍRÓI KÖRE

Recommend Documents