A pénzszeretet minden rossz gyökere Gazdagság és gazdagok az első Timóteus-levélben Zamfir Korinna1
Az első Timóteus-levél (6,5-10.17-19) álláspontja a vagyonról ambivalensnek látszik, ha nem egyenesen negatívnak. A szerző2 szerint a pénzszeretet (filarguri,a) minden rossz gyökere, a hitetlenség és számos szenvedés oka (10. v.). A gazdagoknak szóló parenézis (17– 19. vv.) szintén azt sugallhatja, hogy a jómód elítélendő. A vagyonról szóló szakaszban (6,5– 10) C. Spicq Pál szociális érzékenységét vélte felfedezni.3 A következőkben azonban arra szeretnék rámutatni, hogy a levél nem veti el a vagyont, és nem marasztalja el a jómódúakat. A szerző kora toposzait ismétli a vagyon veszélyeiről és helyes használatáról, és a gazdagokat a jótékonyság gyakorlására szólítja fel. Ebben nem a nincstelenek szemléletét fejezi ki, hanem az elit értékrendjével azonosul. Itt nem foglalkozom az első századi keresztények anyagi helyzetével, a kérdés körül kialakuló vitával.4 A levélből nyilvánvaló, hogy a közösségben már vannak vagyonos 1
Kolozsvár, Babes-Bolyai Tudományegyetem, Római Katolikus Teológia Kar. A pasztorális levelek pszeudepigráf jellegéről és keltezéséről: N. BROX, Die Pastoralbriefe (RNT) Regensburg: Pustet, 1969, 22-60; J. ROLOFF, Der erste Brief an Timotheus (EKK XV; Zürich/Neukirchen-Vluyn: Neukirchener) 1988, 23-39, 41-46; L. OBERLINNER, Die Pastoralbriefe. Kommentar zum ersten Timotheusbrief (HThK XI/2) Freiburg, 1994, 33-49; M. WOLTER, Die Pastoralbriefe als Paulustradition, Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht, 1988, 11-25; R.F. COLLINS, 1 2 Timothy: A Commentary (NTL), Louisville: Westminster John Knox, 2002, 3-9; A. MERZ, Die Fiktive Selbstauslegung des Paulus: Intertextuelle Studien zur Intention und Rezeption der Pastoralbriefe (NTOA 52; Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht, 2004), 72-86; B. FIORE, The Pastoral Epistles. First Timothy, Second Timothy, Titus (SP 12), Collegeville, MN: Liturgical Press, 2007, 15-20. 3 Céslas SPICQ, Les Épîtres Pastorales I, Paris: Gabalda, 1969, 292, n. 3. 4 Gerd Theissen, Wayne Meeks, Abraham Malherbe és mások szerint a kora keresztény közösségek társadalmi összetétele heterogén volt: a többségben levő szegények mellett legalább egyes keresztények a városok módosabb rétegeihez tartoztak. G. THEISSEN, „Soziale Schichtung in der korintischen Gemeinde. Ein Beitrag zur Soziologie des hellenistischen Urchristentums”, in uő., Studien zur Soziologie des Urchristentums (WUNT 19), Tübingen, 31989, 231–271; vö. uő., „Social Conflicts in the Corinthian Community: Further Remarks on J.J. Meggitt, Paul, Poverty and Survival”, JSNT 25.3 (2003) 371–391; W. MEEKS, The First Urban Christians. The Social World of the Apostle Paul, New Haven, London, 1983, 57–73; A. MALHERBE, Social Aspects of Early Christianity, Philadelphia, PA, 21983; E. W. STEGEMANN, W. STEGEMANN, Urchristliche Sozialgeschichte: Die Anfänge im Judentum und die Christusgemeinden in der mediterranen Welt, Stuttgart, 1995, 251–261. E korábbi konszenzust többen megkérdőjelezték. Ld. G. SCHÖLLGEN, „Was wissen wir über die Sozialstruktur der paulinischen Gemeinden: kritische Anmerkungen zu einem neuen Buch von W. A. Meeks”, NTS 43 (1988) 71–82; J. J. MEGGITT, Paul, Poverty and Survival, Edinburgh, 1998; S. J. FRIESEN, „Poverty in Pauline Studies: Beyond the So-called New Consensus”, JSNT 26 (2004) 323–361; uő., „Prospects for a Demography of the Pauline Mission: Corinth among the Churches”, in D. N. SCHOWALTER, S. J. FRIESEN (szerk.), Urban Religion in Roman Corinth: Interdisciplinary Approaches (HThSt 53), Cambridge, MA, 2005, 352–370. A legradikálisabb Meggitt; szerinte a keresztények, akárcsak a római birodalom lakosságának túlnyomó többsége, valamennyien nincstelenek voltak, és a létminimum szintjén vagy az alatt éltek (Poverty, 97–154). Meggitt kritikája hozzájárulhat egy óvatosabb álláspont megfogalmazásához, azonban nézőpontja a római társadalom és a keresztény közösségek összetételéről leegyszerűsítő (ld. D. B. MARTIN, „Review Essay: Justin J. Meggitt, Paul, Poverty and Survival”, JSNT 84 [2001] 51–64). Meggitt a primitivista gazdaságtörténészekre (M. Finley, G.E.M. de Ste. Croix) támaszkodik, akik szerint a római birodalom gazdaságának valamennyi ága fejletlen volt, illetve a római társadalom dichotomikus szerkezetét posztulálja, ALFÖLDY Géza nyomán (The Social History of Rome, London, 1988, 94–156). Más ókortörténészek jóval árnyaltabb képet nyújtanak a birodalom gazdaságáról és társadalmi összetételéről: H. PLEKET, „Wirtschaft”, in F. Vittinghoff et al. (szerk.), Europäische Wirtschafts- und Sozialgeschichte in der römischen Kaiserzeit 2
személyek. Vagyonuk nagyságát lehetetlen felbecsülni; minden bizonnyal nem közelítette meg a római arisztokrácia vagyonát, de a közösségen belül már számottevő volt. A szöveg 6 A vallásosság, ha megelégedés társul hozzá, valóban nyereség. 7 Hiszen semmit sem hoztunk erre a világra, s nem is vihetünk el semmit. 8Ha van ennivalónk és ruhánk, elégedjünk meg vele. 9Akik meg akarnak gazdagodni, kísértésbe esnek, sok esztelen és káros kívánság kelepcéjébe, amelyek romlásba és kárhozatba döntik az embert. 10Minden baj gyökere ugyanis a pénz utáni sóvárgás. Így néhányan, akik törik magukat utána, már elpártoltak a hittől, és sok bajba keveredtek. 17Az e világ gazdagjait figyelmeztesd, hogy ne legyenek gőgösek, és reményüket ne bizonytalan vagyonba vessék, hanem az Istenbe, aki bőven megad nekünk mindent megélhetésünkhöz. 18 Tegyenek jót, gazdagodjanak jótettekben, szívesen és együttérzéssel adakozzanak. 19Így biztos alapot gyűjthetnek a jövőre, és elnyerik az igazi életet.
A 6. fejezetben olvasható parenézis két egységből áll (6-10., ill. 17-19. vv.). A szöveg az ellenfelek elleni polémiából indul ki, a két rész pedig közre veszi az eszményi hivatalviselőnek, „Timóteusnak”, az Isten kifogástalan harcosának szóló buzdítást. Az első egység gondolatmenete a második részben folytatódik. Az első rész (6-10. vv.) a gazdagság veszélyeiről szól, és két erényt állít szembe a birtoklással, – a vallásosságot (euvse,beia) és az önmagában való elegendőséget (auvta,rkeia). A szerző összekapcsolja a gazdagság iránti vágyódást a szenvedélyek rabságával és az erkölcsi bukással; ezek végeredménye a romlás (9. v.). A pénzszeretet (filarguri,a) minden rossz forrása (v. 10, r`i,za pa,ntwn tw/n kakw/n). Ezért a keresztényeknek meg kell elégedniük a legszükségesebb javakkal (v. 8, e;contej de. diatrofa.j kai. skepa,smata( tou,toij avrkesqhso,meqa). A haszon valójában a jámborságból/vallásosságból (euvse,beia) és a megelégedettségből (auvta,rkeia) származik, nem a vagyonból (6. v.). A két egység közötti kapocs a vagyon megbízhatatlansága. Az ember nincstelenül jön a világra, és semmit sem vihet magával a halálba (7. v.). Mivel a halál mindenétől megfosztja az embert, az anyagi javak megbízhatatlanok, és hasznuk csak átmeneti (17. v.). A gazdagok csupán e világban gazdagok (evn tw|/ nu/n aivw/ni), és vagyonuk nem biztonságos (plou/toj avdhlo,thj, 17. v.). A második rész éppen ezért arra figyelmezteti a gazdagokat, hogy ne legyenek felfuvalkodottak vagyonuk és státusuk miatt, és bizalmukat ne a múló gazdagságba, hanem Istenbe vessék (17. v.). Ő bőségesen ad minden jót az embernek, hogy azt élvezze. A jómódúaknak vagyonukat nagylelkűen a közösség javára kell használniuk. Ezzel kincset szereznek maguknak az eljövendő világban; értékes alapként elnyerik az igazi életet.
(Handbuch der europäischen Wirtschafts- und Sozialgeschichte 1), Stuttgart, 1990, 25–160; P. TEMIN, “The Economy of the Early Roman Empire”, The Journal of Economic Perspectives 20 (2006) 133–151; F. VITTINGHOFF, „Gesellschaft”, in uő., Europäische Wirtschafts- und Sozialgeschichte, 161–369. Ami a keresztények hovatartozását illeti, Bruce W. LONGENECKER “gazdasági skálát” állít fel, amelynek lényeges eleme a közepesen módos csoportok megkülönböztetése („middling groups”); „Exposing the Economic Middle: A Revised Economy Scale for the Study of Early Urban Christianity”, JSNT 31 (2009) 243–278. Ennek tükrében nem állítható, hogy az összlakosság 99 százaléka, ezen belül valamennyi keresztény teljesen nincstelen volt. Valószínű, hogy a keresztények nagy része a szegény rétegekből került ki, de a ma ismert gazdasági-társadalmi adatok fényében viszonylag módos keresztényekkel is számolhatunk, ha jövedelmük nem is közelítette meg az arisztokrácia vagyonát.
A szerző több antik toposzt épít be a vagyonról szóló eszmefuttatásba.5 Ilyen gyakran ismétlődő motívum, hogy a pénzszeretet (filarguri,a) minden rossz gyökere, a szenvedélyek és szenvedések forrása. A vagyon megbízhatatlan, mivel a halálban elveszítjük. Az embernek helyette maradandó értékeket, szellemi javakat kell keresnie. Anyagi körülményeitől függetlenül, az embernek elégedettnek kell lennie a léthez legszükségesebbekkel, és mindennél többre kell tartania az önmagában való elegendőséget és a belső szabadságot (auvta,rkeia). A gazdagoknak helyesen kell használniuk javaikat. Ennek legmegfelelőbb formája a vagyon megosztása. Ehhez hasonló kijelentések a vagyonról és önmagában való elegendőségről (autarkeiáról) a zsidó bölcsességi irodalomban és extrabiblikus forrásokban is megtalálhatók, de különösen gyakoriak a görög-római forrásokban, a drámától a morálfilozófiáig. A következőkben ezeket a toposzokat vizsgálom. A vagyon megbízhatatlansága Az 1 Tim 6,7 szerint semmit sem hoztunk erre a világra, s nem is vihetünk magunkkal semmit (ouvde.n ga.r eivshne,gkamen eivj to.n ko,smon( o[ti ouvde. evxenegkei/n ti duna,meqa). A o[tizáradék jelentése nem teljesen világos.6 Megfelelést teremthet az élet kezdete és vége között (amint születésünkkor semmit nem hoztunk a világba, éppen úgy a halálban sem vihetünk magunkkal semmit),7 és /vagy a o[ti konszekutív jelentést hordoz (mivel semmit nem hoztunk magunkkal születésünkkor, azért nem is vihetünk magunkkal semmit). 8 Az 1 Tim 6,7-et a Jób 1,21-gyel és Préd 5,14-gyel szokták összefüggésbe hozni.9 A látszat ellenére egyik könyv sem a vagyon ellen szól. A häbel-mondás (Préd 5,9) nem a vagyon értéktelenségét, hanem múlandóságát állítja. A szerző az egyszerű evilági javakban és örömökben találja meg a boldogságot, azok múlandósága ellenére. Jób könyve főszereplője gazdag, és a történet végén visszakapja vagyonát. Ezért az 1,21 sem a vagyon kritikája, hanem az isteni próbatétel elfogadását fejezi ki. A Jób 1,21 és Préd 5,14 a meztelenség metaforáját használja. Ezzel szemben az 1 Tim 6,7 arról beszél, hogy nem hozhatunk magunkkal semmit a világba, és nem is vihetünk magunkkal semmit.10 A görög-római irodalomban mindkét kép megtalálható. A vagyon múlandóságáról szóló szövegek a birtoklásból származó gőg és az anyagiakba vetett hamis bizakodás ellen szólnak, és a vagyon helyes használatát szorgalmazzák. Menandrosz (4./3. sz.) Dyskolosában Szóstratosz arról győzködi apját, a gazdag Kallippidészt, hogy a másokkal meg nem osztott pénz megbízhatatlan, a szerencse forgandóságának alávetett jó.11 Kallippidész belátja, hogy semmit sem vihet magával a sírba, ezért vagyonát méltó módon, 5
DIBELIUS, CONZELMANN, PE, 84–86; SPICQ, Épîtres I, 561; FIORE, PE, 118–119; Abraham J. MALHERBE, “Godliness, Self-Sufficiency, Greed, and the Enjoyment of Wealth. 1 Timothy 6:3–19” I–II, NovT 52 (2010) 376–405; 53 (2011) 73–96. 6 A lehetséges jelentésekről: I. Howard MARSHALL, The Pastoral Epistles (ICC), London, New York: T&T Clark, 1999, PE, 646–648. 7 DIBELIUS, CONZELMANN, PE, 84–85; SPICQ, Épîtres I, 561–563). 8 Vö. BDAG, s.v. o[ti, 5c. 9 A Prédikátor könyve hellenisztikus behatást tükröz. Ludger SCHWIENHORST-SCHÖNBERGER, Qohelet (HThKAT 28), Freiburg: Herder, 2004, 102–103, 108–109; John J. COLLINS, Jewish Wisdom in the Hellenistic Age (Old Testament Library), Louisville, KY: Westminster John Knox, 1997, 14. Schwienhorst-Schönberger szerint azonban a Préd 5,14 a befektetést követő csődre vonatkozik, nem a halál okozta vagyonvesztésre (Qoh, 334–335). Ez esetben a Préd 5,14 relevanciája nem egyértelmű. 10 Ebből a szempontból az 1 Tim 6,7 közelebb áll a Bölcs 7,6-hoz. 11 “You are talking about money, an unstable substance. If you know that it will stay with you forever, guard it and don’t share with anyone (mhdeni. tou/ sou/ metadidou,j). But where your title’s not absolute, and all’s on lease from fortune, not your own, why grudge a man some share in it, father? Fortune might take it all away from you, hand it to someone else who doesn’t perhaps deserve it. So, as long as you control it, father, you
nagylelkűen kell elköltenie.12 Az élet végéről elmélkedve, a dúsgazdag Seneca megállapítja, hogy “távozásodkor a természet éppúgy lemeztelenít, mint érkezésedkor. Nem vihetsz magaddal többet, mint amivel jöttél”.13 A halál lemeztelenít, illetve megfoszt az anyagi javaktól, mondja Lukiánosz több szatírájában (2. sz.).14 A Contemplantesben Kharon figyelmeztetni szeretné a hatalomért, megtiszteltetésért és vagyonért, a halálban hátrahagyott javakért versengő élőket, hogy hagyjanak fel a hiábavaló fáradozással, ne bizakodjanak e mulandó javakban, hanem úgy éljenek, hogy a halál mindig a szemük előtt legyen. Az ember semmit sem vihet magával a halálba (ouvdV a;n avpaga,goi tij auvtw/n su.n auvtw/| avtoqanw,n), hanem szükségszerűen meztelenül kell távoznia (gumno.n oi;cesqai), és háza, földje és pénze másokra marad.15 A pénzszeretet (filarguri,a) minden rossz gyökere A filarguri,a bírálata az ellenfelekkel szembeni polémia eszköze,16 – ezek állítólag tisztességtelen nyereségvágytól indítva hirdetik tanaikat (1 Tim 6,3.5; Tit 1,11). A vád az antik vitairodalom kelléktárához tartozik: az ellenfelek haszonlesők, és ez aláássa tekintélyüket.17 yourself I say, should use it generously, aid everyone, and by your acts enrich all whom you can. Such conduct never dies. If you by chance should ever stumble, it will yield to you a like repayment. Better far than hidden wealth kept buried is a visible true friend.” (Men., Dys. 797–812; Menander I, LCL 132, ford. W. G. Arnott), Cambridge, MA: Harvard University Press, London: Heinemann, 1979). Vö. R. COLLINS, 1–2 Tim Tit, 171–172; MALHERBE, “Godliness” II, 78–79. 12 “What I’ve put by me, I shan’t bury in my grave – How could I? It’s all yours. You’ve proved your man […] Go ahead, good luck to you. No need for sermons […] You may dispose (po,rize), and give (di,dou), and share (metadi,dou).” (Dys. 813–818). 13 Sen., Ep. 102.25 (“Non licet plus efferre quam intuleris, immo etiam ex eo, quod ad vitam adtulisti, pars magna ponenda est”); Seneca, Epistles 3 (LCL 77, ford. R.M. Gummere), London: Heinemann, Cambridge, MA: Harvard University Press, 1971. Seneca anyagi helyzetéről, bőkezűségéről és a vagyonnal kapcsolatos álláspontjáról: Miriam GRIFFIN, Séneca: A Philosopher in Politics, Oxford: Clarendon Press; New York: Oxford University Press, 1976 (repr. 2003), 286–314. Vö. Anna Lydia MOTTO, “Seneca on Trial: The Case of the Opulent Stoic”, CJ 61.6 (1966) 254–258, aki óvatosságra int P. Suillius Seneca elleni vádjai megalapozottságával kapcsolatban (ld. Tac., Ann. 13.42). Nehéz eldönteni, hogy vagyona valóban elérte a mesés 300 millió HS-t, de biztosan a birodalom legvagyonosabb emberei közé tartozott. 14 Luc., Dial. Mort. (a 3. könyv a gazdagok halálban való megfosztásáról szól: Midász aranyát, Szardanapallosz a fényűzést, Krőzus vagyonát siratja; Lucian VII, LCL 431, ford. M.D. Macleod, London, Cambridge, MA, 1961); Cont. 20; Nec. 12 (a gőgös gazdagok mgfosztása és lemeztelenítése a halálban); ld. Νils NEUMANN, “Kein Gewinn = Gewinn. Die kynisch geprägte Struktur der Argumentation in 1 Tim 6:3-12”, NovT 51 (2009) 127-147 (138). 15 Luc., Cont. 20 (Lucian II, LCL 54, ford. A.M. Harmon, London, New York, 1919, 436/437). 16 OBERLINNER, 1 Tim, 270, 277, 283. 17 Lukiánosz ezt rója fel a cinikusoknak (Luc., Fug. 17) és a peripatetikusoknak (Herm. 16: filo,ploutoi). L. MALHERBE, Paul and the Thessalonians, Philadelphia: Fortress, 1987, 100; UŐ., “Godliness” I, 398–399; Jennifer A. GLANCY, “Protocols of Masculinity in the Pastoral Epistles”, in Stephen D. MOORE, Janice CAPEL ANDERSON (szerk.), New Testament Masculinities (Semeia Studies 45), Atlanta, GA: SBL, 2003, 235–264 (247– 249). A szofisták állítólagos kapzsiságát számos szerző ítéli el; ld. Robert J. KARRIS, “The Background and Significance of the Polemic of the Pastoral Epistles”, JBL 92.4 (1973), 549–564 (552). A motívum széles elterjedtsége kérdésessé teszi Reggie M. KIDD állítását, miszerint a hamis tanítók maguk gazdagok voltak (Wealth and Beneficence in the Pastoral Epistles: A “Bourgeois” Form of Early Christianity? [SBLDS 122], Atlanta, GA: Scholars Press, 1990, 95–98). A rivális tanítók vagy filozófusok kapzsisággal és más bűnökkel való vádolása túlságosan elterjedt az ókori irodalomban ahhoz, hogy itt az ellenfelek anyagi helyzetére lehetne következtetni. Ugyanilyen megfontolásból kétséges MARSHALL állítása, hogy a Titusz-levél a krétaiak közmondásos kapzsiságát tükrözi (PE, 198, vö. Plb. 6.46.3; Cic., Resp. 3.9.15; Liv. 44.45.13). A krétai háttér azért is kérdéses, mert a krétai keresztények aligha fogadtak volna el ilyen általánosító kijelentéseket állítólagos kapzsiságukról (és hazug voltukról).
Itt is egy toposszal találkozunk: a pénzszeretet (filarguri,a), az anyagi javak szeretete (filochrhmosu,nh), a bírvágy (pleonexi,a) minden rossz forrása és a legfőbb bűn.18 A mondás különböző változatai ismertek az ókorban. Karystosi Apollodorosz komédiaszerző (Kr.e. 3. sz.) szerint a pénzszeretet (filarguri,a) minden rossz foglalata (kefa,laion),19 egy pszeudonim Hippokrátész-levél,20 illetve Dión Khrüszosztomosz (Kr.u. 1./2. sz.) szerint minden rossz oka (aivti,h).21 Több szerzőnél olvasható, hogy a pénzszeretet minden rossz anyavárosa (mhtro,polij). (Az anyaváros a kolóniák kiindulópontja; a metafora értelemszerűen azt sugallja, hogy a pénzszeretetből ered minden rossz.) Stobaeus borysthenesi Bionnak (Kr.e. 4./3. sz.),22 Diogenész Laertiosz pedig Diogenésznek (Kr.e. 5./4. sz.) tulajdonítja az állítást.23 A mondás egy változata megtalálható Szicíliai Diodórosznál, aki szerint az értelmes embernek minden bűnt kerülnie kell, de különösképpen a kapzsiságot (pleonexi,a), mert a haszon reménye igazságtalanságra készteti az embert, ezért a kapzsiság számos súlyos gonoszság oka (megi,stwn kakw/n aivti,a) és az igazságtalan tettek anyavárosa (mhtro,polij).24 Az epikureusok szerint a pénz szeretete (filargurei/n) szégyenletes (aivscro,n) még akkor is, ha valaki tisztességes úton jutott vagyonhoz (ha viszont igaztalanul, az egyenesen istentelen, avsebe,j).25 A mérhetetlen vagyon nagy szegénység.26 A pénzsóvárságtól való mentesség (avfilarguri,a) az elit egyik kiemelkedő erénye az ókorban. Iszokratész (5/4. sz.) athéni szónok és politikus szerint egy józan, mértékletes (sw,fron) férfi számára fontosabb az igazságosság, mint a vagyon szeretete. A királynak is többre kell tartania a jó hírnevet a pénzszerzésnél, annál is inkább, mivel a tisztességtelen (para. to. di,kaion) haszon eredménye a veszély, nem a gazdagság.27 A Kr.u. 1. századi
18
LSJ, s.v. filargure,w(-i,a; DIBELIUS, CONZELMANN, PE, 85–86; SPICQ, Épîtres I, 564; MALHERBE, “Godliness” I, 399; Geert ROSKAM, “Plutarch’s Life of Agis, or the Honourable Course of a Beginning Politician”, in Lukas DE BLOIS et al. (szerk.), The Statesman in Plutarch’s Works. Proceedings of the Sixth International Conference of the International Plutarch Society Nijmegen/Castle Hernen, May 1–5, 2002, II: The Statesman in Plutarch’s Greek and Roman Lives, Leiden, Boston: Brill, 2005, 227–241 (228–229); MARSHALL, PE, 652, n. 55. 19 Stob., Anth. III (Curt Wachsmuth, Otto Hense, Ioannis Stobaei Anthologium III, Berlin, 1894), 482,12: scedo.n ti to. kefa,laion tw/n kakw/n ei;rhkaj( evn filarguri,a| ga.r pa,nt’ e;ni. 20 [Hippoc.], Ep. 17, Damagétoszhoz (a gyűlölet, testvérháború és miden rossz oka); Oeuvres complètes d’Hippocrate IX, ford. É. Littré, Paris, 1861, 370/371. 21 Or. 17,6 (Dio Chrysostom, Discourses 12-30, LCL 339, ford. J.W. Cohoon, Cambridge: Harvard University Press, 1961). 22 Stob., Anth. III, 417, 37; vö. SPICQ, Épîtres I, 564. 23 D.L. 6,50: “The love of money he declared to be mother-city (metropolis) of all evils”; vö. 7,111: “Chrysippus in his treatise On the Passions: avarice being a supposition that money is a good, while the case is similar with drunkenness and profligacy and all the other emotions.” (Diogenes Laertius, Lives of Eminent Philosophers II. Books 6–10 [LCL 185, ford. R.D. Hicks], London: Heinemann, Cambridge, MA: Harvard University Press, 1925, repr. 1965). 24 Diod. Sic., Bibl. hist., Fragm. XXI,1: „All vice should be shunned by men of intelligence, but especially greed, for this vice, because of the expectation of profit, prompts many to injustice and becomes the cause of very great evils to mankind. Hence, since it is a very metropolis of unjust acts, it brings many great misfortunes not only on private citizens but even on the greatest kings.” (Diodorus Siculus, The Library of History XI. Books XXI-XXXII, ford. F. Walton, LCL 409, London, Cambridge, MA, 1957). 25 Gnom. Vat. 43 (Epicuri Epistulae Tres et Ratae Sententiae e Laertio Diogene Servatae. Gnomologium Epicureum Vaticanum, ed. P. von der Mühll (Bibliotheca Scriptorum Graecorum et Romanorum Teubneriana), Leipzig: Teubner, 1922, 64; Epicurus, Letters, Principal Doctrines and Vatican Sayings, ford. R.M. Geer, Indianapolis, IN: Bobbs-Merrill, 1964, 69). 26 Gnom. Vat. 25 (MÜHLL, 63; GEER, 67). 27 Isoc. 3.50 (a Demonicus eredetisége vitatott ugyan). Isocrates I (LCL 209, ford. G. Norlin), Cambridge, MA: Harvard University Press; London: Heinemann, 1928, repr. 1966
Onaszander szerint a tábornoknak nemcsak józannak és mértékletesnek (sw,fron) kell lennie, hanem pénzsóvárságtól mentesnek (avfila,rguroj).28 A vagyon és bírvágy a szenvedések és erkölcsi romlás forrása Az 1 Tim 6 szerint a vagyon utáni törekvés kísértésbe, esztelen, káros vágyak csapdájába ejt, ezek pedig romlásba és kárhozatba döntik az embert (9. v.). A pénz utáni sóvárgás egyeseket elcsábított, eltávolított a hittől, és sok gyötrelmet okozott (10b). A motívum szintén gyakori az ókorban: a vagyon és a bírvágy testi-lelki szenvedések és az erkölcsi bukás okozója. “Az emberek közt annyi kárt semmi sem okoz, mint a pénz!”, mondja Kreon Szophoklész Antigonéjában.29 Az epikureusok szerint a nagy vagyon által (cre,mata polla,) az ember a tömeg és a hatalmasok rabságába (qhtei,a) kerül, ez azonban nem egyeztethető össze a szabadsággal, amelyben az ember már minden szükségeset bőségesen birtokol.30 A szenvedélyek, mondja (Pszeudo-)Longinus (Kr.u. 1. sz.?), a legrosszabb rabságba ejtik az embert. Ezek közül az egész emberiség gyógyíthatatlan betegsége, az anyagi javak szeretete (filocrhmati,a), a pénzszeretet (filarguri,a) a leginkább lealacsonyító.31 A birtoklást gyakran szenvedélyek és szenvedések kísérik, mondja Seneca. A vagyon az emberi fájdalom legnagyobb oka. A pénz okozta szenvedés messze felülmúlja azt a szenvedést, – halált, betegséget, félelmet, vágyódást, fájdalmat és fáradságot, amely más bajokból származik.32 Ráadásul a vagyon felfuvalkodottá és gőgössé tesz.33 Az előkelő származású, elithez tartozó Plutarkhosz ismételten elítéli a pénzsóvárságot és a luxusszeretetet, és részletesen ecseteli a vagyonnal járó veszélyeket. A vagyon nem biztosítéka a boldogságnak.34 A kapzsiság elmebajhoz hasonlít.35 A fényűzés és a fölösleges javak birtoklása elítélendő.36 Seneca és Plutarkhosz sorai azért érdekesek, mert láthatóvá
28
Onas., Strathgiko,j, I.1–3,8,17–18 (Aeneas Tacticus, Asclepiodotus, Onasander, LCL 156, ford. W.A. Oldfather, Cambridge, MA: Harvard University Press, London: Heinemann, 1962). VAfilarguri,a “will be valued most highly” (I.8); by no means should a man dealing with money (a usurer or trader) be appointed general, as these crave for gain and profit (peri. to. ke,rdoj […] kai. […] peri. to.n porismo.n tw/n crhma,twn; I,20). 29 Soph., Antig. 295–299: “Mert nincs a pénznél emberek között nagyobb // Gonosz, miatta városok pusztultak el,// S miatta lettek emberek földönfutók, // Aljas tettekre ez tanít, a lelkeket // Mikéntha megcserélné, jót gonoszra vált, // Az embereknek megmutatja, hogy legyen // Minden lépés istentől elrugaszkodott. (Szophoklész, Antigoné, ford. Trencsényi-Waldapfel Imre, in Görög drámák, Európa, Budapest, 2007). 30 Gnom. Vat. 67 (MÜHLL, 67; GEER, 71). 31 “Those passions plunge us into the worst of slaveries, and tyrannically drag us wherever they please. Avarice (filocrhmati,a) (that disease of which the whole world is sick beyond a cure) aided by voluptuousness, holds us fast in chains of thralldom, or rather, if I may so express it, overwhelms life itself, as well as all that live in the depths of misery. For love of money (filarguri,a) is the disease which renders us most abject.” Longinus (?), De Sublimitate 44, ed. William Rhys Roberts, Cambridge University Press. Cambridge, 1907, ang. On the Sublime, ed. William Smith, London, 1739, 105. 32 Sen., Tranq. 8; vö. Cons. Helv. 11.3 (Moral Essays II, LCL 254, ford. J.W. Basore, London: Heinemann, Cambridge, MA: Harvard University Press, 1932, repr. 2001); Ep. 42.7 (az anyagi javakat akár nyugalmunk, veszélyek, a szemérem, a szabadság és a szabad idő feláldozása árán is hajlandók vagyunk megszerezni); 59.14; 80,6; 87.31–33 (a vagyon a rossz oka lehet [divitias esse causa malorum], de nem önmagában, hanem azért, mert az embert rosszra készteti); 88.10–11; 119.6,8–9; Prov. 6.1–4; vö. Ep 84.11–12. L. GRIFFIN, Séneca, 295. 33 Sen., Ep. 87,31–32(“inflant animos, superbiam pariunt”). 34 Plut., De cup. div. 1, Mor. 523D (Moralia VII, LCL 405, ford. Ph.H. De Lacy, B. Einarson), London: Heinemann, Cambridge, MA: Harvard University Press, 1959). 35 Plut., De cup. div. 3–4, Mor. 524DE. 36 Plut., De cup. div. 18–19, Mor. 527B-F.
teszik, hogy a vagyonban való bizakodást, a vagyon okozta rabságot és erkölcsi romlást az elit legvagyonosabb képviselői is elítélhetik. Autarkeia Az autarkeia önmagában való elegendőséget, a külső körülményektől való függetlenséget, a kevésbé szerencsés helyzetekhez való alkalmazkodás képességét jelenti.37 Stobaeus szerint Szókratész az önmagában való elegendőséget a természet gazdagságának nevezte.38 Számos filozófiai iskola szorgalmazta az autarkeiát, kivált a cinikusok, epikureusok és sztoikusok, és az Újszövetség néhány szövege e szemlélet hatását tükrözi.39 Az epikureusok elítélik a kapzsiságot, és az önmagában való elegendőséget és egyszerű életstílust szorgalmazzák. A Menoikeus-levél szerint: Az önelégültséget (auvta,rkeia) is nagy jónak tartjuk, nem azért, hogy aztán minden esetben megelégedjünk a csekéllyel, hanem azért, hogyha nincsen sok, a kevéssel is beérjük abban a helyes meggyőződésben, hogy a bőséget a legkellemesebben azok élvezik, akik legkevésbé tartanak rá igényt […]. Az egyszerű ételek a drága lakomával egyforma élvezetet nyújtanak, ha egyszer a hiányérzetben rejlő fájdalom teljesen megszűnik. A kenyér és víz a legmagasabb fokú gyönyört nyújtja, amikor valaki nagy szükségben veszi magához. Az egyszerű és olcsó ételek megszokása tehát az egészségünket teljessé teszi, s az embert az élet szükségszerű követelményéivel szemben csüggedetlenné alakítja […]. Végül rettenthetetlenekké tesz bennünket a szerencse változásaival szemben.40
Az önmagában való elegendőség (auvta,rkeia) legjelentősebb gyümölcse a szabadság.41 A cinikusok autarkeiája radikális, mert a vagyonról való lemondást és a legszükségesebbekkel való megelégedést szorgalmazzák.42 A sztoikusok szintén fontosnak tartják az autarkeiát,43 de a cinikusoktól eltérően nem támogatják az antiszociális életformát. Musonius Rufus szerint a legnagyobb gazdagság is szegénységnek minősül; csak az igazán gazdag, aki képessé vált arra, hogy soha semmire ne vágyakozzon.44 Seneca az egyszerű élet mellett érvel. Nem elég lemondani az értelmetlen luxusról, mondja, hanem meg kell elégedni a fennmaradáshoz szükséges étellel.45 Epiktétosz szerint a szép élet felülmúlja a fényűzőt. A szép 37
LSJ, s.v. auvta,rkeia. Stob. 3.5.31.3/4 (auvta,rkeia ga.r fu,sew,j evsti plou/toj). 39 Az auvta,rkeia értékeléséről a különböző filozófiai iskolákban, illetve a fogalom újszövetségi használatáról (2 Kor 9,8; Fil 4,11): Frederick E. BRENK, “Old Wineskins Recycled: Autarkeia in I Timothy 6.5–10”, Filología Neotestamentaria 3 (1990) 39–52; Abraham J. MALHERBE, “Paul’s Self-sufficiency (Philippians 4:1)”, in John T. FITZGERALD (szerk.), Friendship, Flattery, and Frankness of Speech. Studies on Friendship in the New Testament World (NovTSup 82), Leiden, New York, Köln: Brill, 1996, 125–139, különösen 131–135; UŐ., “Godliness” I, 393–396; DIBELIUS, CONZELMANN, PE, 84; R. COLLINS, 1–2 Tim Tit, 156–157; Thomas MCEVILLEY, The Shape of Ancient Thought: Comparative Studies in Greek and Indian Philosophies, New York: Allworth Press, 2002, 439–440, 444, 623. 40 Epic., Ep. Men., Diog. Laert. 10.130b–131a, GEER, 56–57; Epikuros levele Menoikeusnak, ford. Sárosi Gyula, Filozófiatörténeti szöveggyűjtemény I, Budapest, 1966. 41 Gnom. Vat. 77 (MÜHLL, 68; GEER, 72). 42 D.L. 6, 105; MALHERBE, “Godliness” I, 394-395; vö. NEUMANN, “Kein Gewinn”, 140-141. 43 Chrysip., Fr. mor. 272 (auvta,rkeia de. e[xij avrkoume,nh oi-j dei/ kai. diV au`th/j poristikh. tw/n pro.j to. zh/n kaqhko,ntwn); vö. 276 (e[xij ktl) ))) pro.j to.n maka,rion suntelou,ntwn bi,on); Chrysippus, Fragmenta moralia, in VON ARNIM, SVF 3, 67, 68. 44 Mus., Fr. 34: “Kroisos és Kinyras gazdagságát a legnagyobb ínségnek véljük majd, ha csupán gazdagabbnak, de nem bölcsebbnek tartjuk őket, mint olyanokat, akik nem képesek bármely körülmények közt elégedetten élni.” (Etika, család, politika. Musonius Rufus értekezései, ford., szerk. Fodor Nóra, Jel, Budapest, 2009, 115). 45 Sen., Ep. 110; vö. Mus., Fr. 18b, 19 és 20. 38
élettel együtt jár a mértékletesség, önmagában való elegendőség, rend, tiszteletre méltó, szerény magatartás, a fényűző élettel a szabadosság, hivalkodás, kicsapongás, rendetlenség.46 A vagyon helyes élvezete A 17. v. magyar fordításai megtévesztők, mert azt sugallják, hogy Isten megadja mindazt, ami a (puszta) megélhetésünkhöz szükséges.47 A szöveg valójában nem a léthez legszükségesebbekről szól, hanem azt mondja: Isten mindent gazdagon megad nekünk, hogy örömmel élvezzük (eivj avpo,lausin).48 A vagyon (helyes) élvezete az ókori irodalom egyik gyakran visszatérő témája.49 A vagyonszerzés önmagában értelmetlen, ha tulajdonosa, az erkölcsi elvek megtartása mellett, nem élvezi azt. Az 1 Tim 6,17-ben többen az ellenfelek aszketikus tendenciáinak kiigazítását vélik felfedezni, a teremtés jóságára való tekintettel (vö. 4,3-4).50 A kapcsolat a két téma között nem annyira egyértelmű. Sokkal nyilvánvalóbb, hogy a vagyont maga Isten adja. Egy olyan társadalomban, amely a gazdag jótevők támogatásának köszönhette létét, Isten is úgy jelenik meg, mint bőkezű jótevő. A gazdagok Isten bőkezűségéből kapták vagyonukat,51 ezért az ő példáját kell követniük. Azt a vagyont, amelyet Isten adott nekik gazdagon, helyesen kell használniuk, a közösség javára. Múlandó vagyon helyett igazi értékek A szerző arra szólítja fel a gazdagokat, hogy a múlandó vagyon helyett maradandó kincset szerezzenek. A gondolat ismert az ókorban. A vagyonnál többre kell tartani az igazságosságot, a bölcsességet, a barátokat vagy az istenek ismeretét. Iszokratész a halálon túl fennmaradó igazságosságot állítja szembe a pénzszeretettel. Az igazságosság értékesebb a vagyonnál, mert a vagyon csak ebben az életben használ, az igazságosság azonban a halál után is dicsőséget szerez. A vagyonban a gonoszok is részesednek, de az igazságosságban nem. Ezért nem szabad azok példáját követni, akik tisztességtelen nyereségre törekszenek.52 Az epikureusok a barátságot állítják szembe a birtoklással. Az autarkeia és az egyszerű élet lehetővé teszi a javak
46
Epict., Sent. 16.2: To. kalw/j zh/n tou/ polutelw/j diafe,rei\ to. me.n ga.r evk swfrosu,nhj kai. auvtarkei,aj kai. euvtaxi,aj kai. kosmio,thtoj kai. euvtelei,aj paragi,netai( to. de. evx avkolasi,aj kai. trufh/j kai. avtaxi,aj kai. avkosmi,aj\ te,loj de. tou/ me.n e;painoj avlhqh,j( tou/ de. yo,goj) eiv toi,nun bou,lei kalw/j zh/n( mh. zh,tei meta. polutelei,aj evpainei/sqai. Gnomologium Epicteteum (e Stobaei libris 3–4, SCHENKL, Epicteti dissertationes ab Arriano digestae, ThLG, 2009. december 30.). 47 A KNB szerint Isten „bőségesen megad nekünk mindent, amire szükségünk van”, a SZIT szerint „bőven megad nekünk mindent megélhetésünkhöz”, hasonlóképpen Békés-Dalos; revKG: „a mi tápláltatásunkra”). 48 BDAG és LSJ, s.v. avpo,lausij - élvezet, haszonélvezet. L. MALHERBE, “Godliness” II, 73–96 (83-84, 9193). 49 MALHERBE, “Godliness” II, 83-84 (Isoc., Dem. 9; 27-28; Men., Fr. 628; Plut., De cup. div. 525B; Phldm., Oec. 18.47-19.1; 10.43-11.3). Vö. Préd 5,17-18. 50 SPICQ, Épîtres I, 577; OBERLINNER, 1 Tim, 304-306 (a gnosztikus aszketizmussal szemben); MARSHALL, Pastoral Epistles, 672. 51 MARSHALL találóan jegyzi meg, hogy a szerző nem foglalkozik azzal, a kérdéssel, hogy miért gazdagok egyesek, míg mások szegények, sem azzal, hogy a szegények miként válhatnak gazdaggá, hanem etikai szempontból vizsgálja a témát, és a gazdagok üdvösségének lehetőségéről szól (Pastoral Epistles, 669-670). 52 Isoc., Dem. 38–39 (ford. Norlin): “Prefer honest poverty to unjust wealth (ma/llon avpode,cou dikai,an peni,an h' plou/ton a;dikon); for justice is better than riches (krei,tton dikaiosu,nh crhma,twn) in that riches profit us only while we live, while justice provides us glory even after we are dead, and while riches are shared by bad men, justice is a thing in which the wicked can have no part. Never emulate those who seek to gain by injustice (tw/n evx avdiki,aj kerdaino,twn), but cleave rather to those who have suffered loss in the cause of justice (tou.j meta. dikaiosu,nhj zhmiwqe,taj); for if the just (di,kaioi) have no other advantage over the unjust, at any rate they surpass them in their high hopes.”
megosztását; ezzel az ember barátokat szerez, és azok háláját nyeri el.53 Nagy vagyon birtoklása esetében a szabadság csak úgy őrizhető meg, ha tulajdonosa megosztja vagy szétosztja (diametre,w) azt, hogy ezzel megnyerje az embertárs (plhsi,on) jóakaratát.54 A barátság halhatatlan jó.55 Plutarkhosz szerint az igazi boldogság nem a vagyonban, hanem a mértékletességben (to. swfronei/n), a bölcsesség keresésében (to. filosofei/n) és, figyelemre méltó módon, az istenek helyes ismeretében található.56 Hasonlót vall az első Timóteus-levél szerzője: a gazdagoknak az evilági javak megosztásával maradandó értékekre kell szert tenniük. A keresztény specifikum az előbb említett példákhoz képest a halál utáni személyes túlélésbe vetett hit. A keresztény nemcsak ebben az életben szerezhet hiteles értékeket - bölcsességet, erényt, barátokat, hanem a halálon túl Istentől kap jutalmat. Érdekes ugyanakkor, hogy a 19. v. a túlvilági jutalmat gazdasági terminusokkal írja le.57 A jótékonyságot gyakorló jómódúak értékes alapot, kincset gyűjtenek maguknak az eljövendő életben (avpoqhsauri,zontaj e`autoi/j qeme,lion kalo.n eivj to. me,llonÅ) Bőkezűség és euergetizmus A gazdagoknak szóló parenézis záró része a vagyon helyes használatáról, annak megosztásáról szól. A szerző arra ösztönzi a jómódúakat, hogy vagyonukkal a közösséget támogassák, tegyenek jót (avgaqoergei/n),58 legyenek gazdagok nemes cselekedetekben (ploutei/n evn e;rgoij kaloi/j), adakozzanak nagylelkűen (euvmeta,dotouj ei=nai), és legyenek készek az osztozásra (koinwnikou,j, 18. v.). Az e;rga kala, alatt könnyen az irgalmasság cselekedeteit érthetjük, olyan apró jócselekedeteket, mint az alamizsna, beteglátogatás, bevásárlás, felolvasás, amelyeket a keresztény lelkiség ma szorgalmaz. Itt azonban nem ennyiről van szó. A szöveg egyrészt egy sajátos társadalmi jelenség, az euergetizmus összefüggésében, másrészt a kalo,j, illetve avgaqo,j által fémjelzett értékrend ismeretében érthető. Az euergetizmus A görög-római társadalmak alapvető meggyőződése volt, hogy a gazdagoknak jót kell tenniük, vagyonukból segíteniük kell a közösséget. Míg a római birodalom nyugati részén kivált az egyéneket támogató patronátus dívott, addig a keleti részeken, a hellenisztikus kortól kezdve az euergetizmus intézménye virágzott. Az euergetizmus, vagy jótevői rendszer előzménye a klasszikus korból ismert liturgiarendszer. A polisz előkelő polgárainak kötelessége volt különböző költséges liturgiákat felvállalni a város javára.59 A hellenisztikus korban kristályosodik ki az euergetizmus gyakorlata. A város legkülönfélébb ügyeinek a támogatása, szponzorálása az elit családok, illetve a hivatalviselők erkölcsi-tiszteletbeli kötelességgé válik.60 Egyszersmind kialakul a város jótevőinek a nyilvános tisztelete.61 A hivatalviselés is 53
MALHERBE, “Godliness” II, 87 (vö. Sent. Vat. 67). Gnom. Vat. 67 (MÜHLL, 67; GEER, 71). 55 Sent. Vat. 77. 56 Plut., De cup. div. 10, Mor. 527F. 57 SPICQ, Épîtres I, 578 (“dépôt”, “capital”). 58 Vö. ApCsel 14,17; Isten, mint jótevő. 59 A leggyakoribb liturgiák a gymnasiarchia (a sportolók és sportrendezvények szponzorálása), a choregia (a színielőadások kórusa költségeinek felvállalása), illetve hestiasis (a lakosság étkeztetésének támogatása ünnepek alkalmával). Vö. LSJ, s.v. leitourgi,a. Rendkívüli liturgia háború idején a trierarchia (a hadihajó felszerelése). Ld. Xen., Oec. 7,2–3: Isomachus példásan felvállalja e megterhelő kötelességeket, míg mások megpróbálják kivonni magukat (Xenophon, Oeconomicus. A Social and Historical Commentary, ford. Sarah B. Pomeroy, Oxford: Clarendon, 1994). 60 Az euergetizmusról: VEYNE, Pain, különösen 21, 215–217, passim (a nagylelkűség, ill. bőkezűség mint az elit mentalitás kifejezője), 234 (az adakozás öröme és erkölcsi kötelessége), 237, 286–290 (a gazdagokra 54
„liturgizálódik”: a hivatalok betöltéséért nem jár bér; ellenkezőleg a jelöltek summa honorariát (ti,mhma) fizetnek a hivatal elnyeréséért,62 és ígéretet tesznek (epangelia), hogy hivataluk idején különböző építkezési projekteket saját költségükön kiviteleznek, sportrendezvényeket, vallási ünnepségeket, színházi előadásokat szponzorálnak. Elvben különbséget lehet tenni önkéntes és hivatallal járó (ob honorem) jótékonyság között,63 de a gyakorlatban a kettő közötti határ elmosódott.64 Az euergetizmus nemcsak a polisz, hanem az önkéntes egyesületek szintjén is érvényesült. Az elit mentalitáshoz tartozott, hogy a gazdagoknak a közösség, a kevésbé szerencsések megsegítésére kell használniuk vagyonukat.65 Az erre való készség igazolta az elit erkölcsi felsőbbrendűségét.66 A nemeslelkűség, a nagylelkűség, a bőkezűség a hivatalviselőktől elvárt erény volt.67 Plutarkhosz szerint az államférfinak támogatnia kell a nemes ügyeket, és jótéteményeiért nem szabad viszonzást várnia.68 A magasabb rendű, nemes jellem érintkezik az emberiség szükségleteivel, ezért számára a vagyon nemcsak a léthez szükséges eszköz, hanem egyike a nemes dolgoknak (tw/n kalw/n). A szerző Periklészt hozza fel példaként, aki sok szegény emberen segített.69 Plutarkhosz másik példája Kimon, ötödik századi athéni államférfi, aki rendkívül bőkezű és vendégszerető volt (filoxenwta,toj), és a szegényeket
gyakorolt társadalmi nyomás); Arjan ZUIDERHOEK, The Politics of Munificence in the Roman Empire: Citizens, Elites and Benefactors in Asia Minor, Cambridge, New York: Cambridge University Press, 2009. 61 Tiszteletet kifejező feliratok, szobrok állítása, azok megkoszorúzása, nyilvános temetés. 62 Paul VEYNE, Le pain et le cirque. Sociologie historique d’un pluralisme politique, Paris: Seuil, 1976, 122– 123, 132, 204, 258, 738, n. 199; Friedemann QUAß, Die Honoratiorenschicht in den Städten des griechischen Ostens. Untersuchungen zur politischen und sozialen Entwicklung in hellenistischer und römischer Zeit, Stuttgart: Franz Steiner, 1993, 328–334; Arthur R. HANDS, Charities and Social Aid in Greece and Rome, Ithaca, NY: Cornell University Press, 1968, 37–38, 155; Stefan CRAMME, Die Bedeutung des Euergetismus für die Finanzierung städtischer Aufgaben in der Provinz Asia, doktori disszertáció, Köln, 2001, http://deposit.ddb.de/cgibin/dokserv?idn=96238805x&dok_var=d1&dok_ext=pdf&filename=96238805x.pdf (16.11.2008), 41–47. 63 A hivatalviseléssel járó euergetizmusról: VEYNE, Pain, 257–260. 64 VEYNE megkülönböztetésének kritikájáról: ZUIDERHOEK, Politics, 11. 65 SPICQ, Épîtres I, 428. 66 Találóan ZUIDERHOEK: „there was a strong emphasis on the usefulness to the community of individual wealth, and it was coupled with the notion that an individual’s claim to moral superiority could only be substantiated through a successful contribution to the well-being of the community. […] Individual wealth was good if it was used for the benefit of the community. Anyone who used his wealth in such a way thereby testified to his moral excellence. He was an avgaqo.j poli.thj, a good citizen par excellence.” (Politics, 130-131, vö. 132133). 67 Xenophon dicséri pharsalosi Polydamas negyedik századi tesszáliai államférfit tiszteletreméltó jelleméért és bőkezűségéért (filo,xenoj […] kai. megalopreph,j). (Hell. 6.1.2–3, ford. Brownson). Cicero szerint a liberalitas a magas pozíciót betöltő férfi egyik legfontosabb tulajdonsága, a hospitalitas pedig a nagylelkűség kiemelkedő jele (Off. 2.15.53; 2.18.63: “[...] when generosity is not indiscriminate giving, it wins most gratitude […] because goodness of heart in a man of high station becomes the common refuge of everybody. Pains must, therefore, be taken to benefit as many as possible with such kindness […].”; vö. Off. 2.18.64); Cicero, On duties, LCL, ford. W. Miller, Cambridge, MA: Harvard University Press, 1968. Plutarkhosz a politikustól elvárt tulajdonságok közé sorolja a megközelíthetőséget és a vendégszeretetet. Praecepta 31, Mor. 823A (Moralia X, LCL 321, ford. H.N. Fowler) London: Heinemann, Cambridge, MA: Harvard University Press, 1936). 68 Plut., Praecepta 30, 822B-C. ROSKAM, “Plutarch’s Life of Agis”, 236. 69 Per. 16.6; cf. Marlein VAN RAALTE, “More Philosophico: Political Virtue and Philosophy in Plutarch’s Lives”, in Lukas DE BLOIS et al. (szerk.), The Statesman in Plutarch’s Works. Proceedings of the Sixth International Conference of the International Plutarch Society Nijmegen/Castle Hernen, May 1–5, 2002, II: The Statesman in Plutarch’s Greek and Roman Lives, Leiden, Boston: Brill, 2005, 75–112 (88–89).
asztalánál látta vendégül.70 Athenaeus több kiemelkedő politikus nagylelkűségét sorolja fel, Nagy Sándortól agrigentumi Gelliasig.71 A feliratok a jótevőket nagylelkű adakozásukért (metadido,nai) dicsérik.72 A bőkezűség gyakran szereplő erény. A krétai liga koszi Aglaoszt nagylelkűségéért dicséri; adakozása abból a meggyőződésből fakadt, hogy a vagyont mások javára kell használni.73 A jótékonyság és osztozás témája a morálfilozófiai írásokban is jelen van. A radikális cinikusoktól eltérően a sztoikusok, epikureusok és neopüthagoreusok nem vetették el a vagyont, hanem, amint láttuk, az anyagi javak helyes használatát szorgalmazták. Ez különösen a vagyon megosztásában valósult meg.74 A neopüthagoreusok szerint a királynak késznek kell lennie osztozni (koinwtatiko.j […] peri. ta. crh,mata),75 nagylelkűséget és jótékonyságot kell gyakorolnia.76 Egyes neopüthagoreus források az autarkeia gyakorlásában az egyén helyett a közösségre irányítják a figyelmet, amikor az osztozást és a közösségvállalást (koinwni,a) sürgetik.77 Az epikureusok a vagyon megosztását szorgalmazzák. Az autarkeia képessé teszi a bölcset arra, hogy adakozzon (metadido,nai).78 A sztoikus Musonius Rufus a fényűző épületek árával szembeállítja az osztozás és jótékonyság igazi értékét: Nemde túlzás mindez és teljesen felesleges, amik nélkül is élhetünk, és egészségesek maradhatunk, ám sok fáradtságba és pénzbe kerülnek, amely pénzből bárki akár a köz-, akár a privát életben sokaknak segítségére lehetne (euvergeth/sai)? Mennyivel inkább 70
Plut., Cim. 10.4–5 (Lives II, LCL 47, ford. B. Perrin), London: Heinemann, 1914, repr. 1968). Deipnos. 1.5 (The Deipnosophists I, LCL 204, ford. C.B. Gulick), Cambridge, MA: Harvard University Press, London: William Heinemann, 1927). 72 Akornion pap és jótevő mondja, hogy a szükségeseket megosztotta a polgárokkal (mete,dwcen tw/n crew/n); (Dionysopolis, Kr.e. 1. sz., SIG 2.762), Frederick W. DANKER, Benefactor: Epigraphic Study of a Graeco-Roman and New Testament Semantic Field, St. Louis, MO: Clayton, 1982, no. 12; KIDD, Wealth, 127–129. A ióniai koinon a prienei Dionysios Ameniost, Nikomedes Epiphanes király papját dicséri jótéteményeiért: metadidou.j spondw/[n] te kai. th/j loiph/j filanqropi,aj (IPriene 55 = PH 252892, ll. 22, 24; 128/127 BCE). vö. IPriene 113 = PH252913, ll. 54–57, 82–83 (ca. 84 BCE); részleges angol fordítás: Pauline SCHMITT PANTEL, François LISSARRAGUE, “Banquet”, in Jean BALTY (szerk.), Thesaurus Cultus et Rituum Antiquorum II: Purification, Initiation, Heroization, Apotheosis, Banquet, Dance, Music, Cult Images, Los Angeles: Getty, 2005, 220–229 [246]). 73 IDelos 1517 (Kr.e. 2. sz.) ll. 27–30; vö. SPICQ, Épîtres I, 428. Aglaosz valószínűleg VI Ptolemáiosz Philometer szolgálatában levő parancsnok volt, illetve Alexandriában proxenos. L. Maurice HALLEAUX, “Décrets des auxiliaires crétois de Ptolémée Philométor, trouvé à Délos”, in Ulrich WILCKEN (szerk.), Archiv für Papirusforschung und verwandte Gebiete, 6.3–4, Lepizig, Berlin: Teubner, 1920, 9–23. Számos más példát említ Sviatoslav DMITRIEV, City Government in Hellenistic and Roman Asia Minor, Oxford: Oxford University Press, 2005, 38–39, 42–43 passim. Ld. még IK Prusias ad Hypium 21 = PH 279960, Kr.u. 3. sz. eleje (a pruszai M. Aurelius Antoninus filo,xenoj és euverge,thj); illetve a korintusi Junia Theodorát dicsérő feliratok (harmadik, patarai határozat, ll. 27–28; negyedik, lykiai határozat, ll. 49–51, és ötödik, telmessosi határozat, ll. 75–76; Jacques VÉNENCIE, Séraphin CHARITONIDIS, Demetrios I. PALLAS, “Inscriptions trouvées à Solômos, près de Corinthe”, BCH 83.2 (1959) 496–508 (499). 74 MALHERBE, “Godliness” I, 393–396; II, 85–87. 75 Diotog., De regn., Holger THESLEFF (szerk.), The Pythagorean Texts of the Hellenistic Period, Ǻbo: Ǻbo Akademi, 1965, 73,7; Kenneth S. GUTHRIE, David FIDELER, The Pythagorean Sourcebook and Library. An Anthology of Ancient Writings Which Relate to Pythagoras and Pythagorean Philosophy, Grand Rapids: Phanes, 1987, 222–224. 76 THESLEFF, 73,25–26: crhsto.j kai. evk ta/j evnteu,xioj kai. evk ta/j poti,bleysioj kai. evk ta/j euveurgesi,aj; GUTHRIE, 223, 224. 77 Ekphantus traktátusa a királyságról; MALHERBE, “Paul’s Self-sufficiency”, 134–135 (Stob. 4.7.66 = THESLEFF, 83,18–84,8). 78 “The wise man who has become accustomed to necessities knows better how to share with others than how to take from them, so great a treasure of self-sufficiency has he found (auvtarkei,aj eu-re qhsauro,n).” Gnom. Vat. 44 (MÜHLL, 64–65; GEER, 69). See also Phld., Oec. 18,2–7 (metado,tej); 18,34–35 (metadotiko,n), quoted by MALHERBE, “Godliness” II, 87. 71
dicséretre méltó sokakon segíteni (pollou.j euveurgetei/n), mint fényűző körülmények között lakni? Mennyivel inkább derék emberhez méltó dolog emberekre, mintsem gerendákra és kövekre pénzt kiadni? Mennyivel üdvösebb a nagy udvartartásnál nagy baráti körben élni, ami megadatik a készséggel jótevőnek? Hisz tán származhatna tán bárkinek is haszna nagy és szép házából, mint amekkora saját városa és polgártársai iránti jótéteményeiből?79
Seneca, noha a közömbös dolgokhoz sorolja a vagyont (mint általában a sztoikusok), és részletesen leírja a bőséggel járó veszélyeket és erkölcsi rosszat (erről korábban volt szó), azt is vallja, hogy a vagyon azért jobb a szegénységnél, mert lehetőséget ad az erény – a mértékletesség (temperantia), bőkezűség (liberalitas), gondosság (diligentia) és nagylelkűség (magnificentia) – gyakorlására.80 A különböző műfajú irodalmi források ugyanazt a meggyőződést fejezik ki. Menandrosz korábban idézett Dyskolosában Szóstratosz azt vallja, hogy a vagyon csak akkor értékes, ha nemes célokra, mások javára használják, ha a szükségben levőkkel megosztják.81 Apja, Kallippidész csatlakozik e meggyőződéshez, és fiát arra bíztatja, használja (po,rize), adja (di,dou), ossza meg (metadi,dou) a vagyont.82 Kemény kritika éri azokat, akik nem hajlandók vagyonukat megosztani. Plutarkhosz szerint ilyen magatartás összeférhetetlen a szabad ember státusával; az ilyen ember aszociális, magának való (avmetado,twj), közömbös a barátok (pro.j fi,louj avphnw/j) és a haza iránt (pro.j po,lin avfiloti,mwj).83 A nemes, értékes tettek A görög nyelvű világban a kalo,j, illetve avgaqo,j morális értelemben elsősorban nemeset, tiszteletreméltót jelent.84 A jelzők egy értékrendet, illetve egy emberideált feltételeznek. A kalo.j kavgaqo,j ember eszményével függnek össze, és annak nagylelkű, nemes tetteit jelölik. A pasztorális levelek ezt az emberideált feltételezik.85 Az sem érdektelen, hogy a nemes (avgaqo,j) ember a közgondolkodásban az elithez tartozott, és egyben jómódú volt: vagyona tette képessé arra, hogy a közösséggel jót tegyen.86 Az 1 Tim 3,1 az episkopē vállalását nevezi kalo.n e;rgon-nak (egyes számban). Ott a kifejezést egyesek jócselekedettel,87 mások jó dologgal88 vagy nemes, értékes, jóakaratú feladattal, illetve vállalkozással fordítják.89 Figyelemre méltó, hogy az ókorban a hivatal 79
Fr. 19, 22–32, LUTZ, 122/123, magyar ford. Fodor, 104-105. Vit. beat. 22.1; vö. 24.5. 81 “You yourself, I say, should use it generously (gennai,wj), aid everyone, and by your acts enrich all whom you can. Such conduct never dies. If you by chance should ever stumble, it will yield to you a like repayment. Better far than hidden wealth kept buried is a visible true friend.” Men., Dys. 806–812 (ford. Arnott). 82 Men., Dys. 817–818. Vö. R. COLLINS, 1–2 Tim Tit, 171–172; MALHERBE, “Godliness” II, 78–79. 83 De cup. div. 5, Mor. 525CD (LCL); vö. C. PANAGOPOULOS, “Vocabulaire et mentalité dans les Moralia de Plutarque”, Dialogues d’histoire ancienne 3 (1977) 197–235 (205). 84 LSL s.v. avgaqo,j, ill. kalo,j. 85 SPICQ, Épîtres I, 227. 86 ZUIDERHOEK, Politics, 130-133. Ld. Plut., Per. 16.6; cf. VAN RAALTE, “More Philosophico”, 88–89 87 Martin DIBELIUS, Die Pastoralbriefe (HNT 13), Tübingen: Mohr Siebeck, 31955, 42 (“gutes Werk”); DIBELIUS, CONZELMANN, PE, 50; Jerome D. QUINN, William C. WACKER, The First and Second Letter to Timothy, Grand Rapids, MI, Cambridge: Eerdmans, 2000, 244; QUINN, The Letter to Titus, A New Translation with Notes and Commentary (AB), New York, London: Doubleday, 1990, 139–144, 175–176 (“fine deeds”, de azt is látja, hogy a szerző a kalo,j és avgaqo,j közötti hagyományos kapcsolatra utal). 88 OBERLINNER, 1 Tim, 115; R. COLLINS, 1 2 Tim Tit, 78. 89 SPICQ, Épîtres I, 428–429 (a kor meggyőződése szerint a hivatal vállalása, a köz szolgálata nemes cselekedet); ROLOFF, 1 Tim, 153; David C.VERNER, The Household of God. The Social World of the Pastoral 80
vállalása erkölcsileg nemes (kalo,j) cselekedetnek számít.90 Plutarkhosz szerint a politikai szerepvállalást nem motiválhatja a személyes haszon, hanem a nemesre (to. kalo,n) törekvés és az a meggyőződés, hogy államférfinak lenni igen tiszteletreméltó vállalkozás.91 Ugyanő Leonidas, Nagy Sándor nevelője feladatát kalo.n e;rgon-nak nevezi.92 A spártai Agesilaus kalo.n e;rgon-nak tekint minden életében végrehajtott nemes cselekedetet, amely emléket állíthat neki.93 Lehetséges, hogy az első Timóteus-levében a többes számú e;rga kala, (1 Tim 5,10a.25; 6,18) vagy avgaqa, (1 Tim 2,10; 5,10b) jelentése nem egészen azonos az egyes száméval. Általában a keresztények erkölcsileg értékes tetteit jelöli. Azonban e kulturális hátteret nem lehet figyelmen kívül hagyni, különösen a gazdagoknak szóló parenézisben, akiket a szerző az adakozásra szólít fel. Két további szempontot kell megfontolni. Egyrészt a pasztorális levelekben a jó, illetve nemes cselekedetek állapot-specifikusak: a hivatalviselő számára szolgálata, kivált a tanítás a sajátos, üdvösségre vezető jó cselekedet (1 Tim 3,1 és 4,16), a nők számára az anyaság vállalása (1 Tim 2,10.15).94 Ezért kézenfekvő, hogy a gazdagok specifikus jó, illetve nemes tettei a jótékonyság megnyilvánulásai. Ezzel egyszersmind saját halál utáni jövőjüket, üdvösségüket is bebiztosítják. (Itt nem szerepel a swthri,a, de az eljövendő életben megszerzett kincs, illetve igazi élet szintén az üdvösséget jelöli.) Másrészt, mivel a pasztorális levelekben a jó cselekedetek az igaz hit bizonyítékai,95 a gazdagok azzal bizonyítják igaz hitüket, illetve a 6,3.5-re való tekintettel euvse,beiajukat, hogy vagyonukkal a közösséget szolgálják.96 Amint láttuk, a szerző szerint az ellenfelek az euvse,beiat anyagi haszon forrásának tekintik (1 Tim 6,3.5; vö. 2 Tim 3,2.5: pénzsóvárak és az euvse,beia puszta látszatával rendelkeznek). Ha figyelembe vesszük, hogy az 1 Tim 6 szembeállítja az ellenfelek és az igaz hithez ragaszkodó gazdagok magatartását, láthatjuk, az utóbbiak, azzal, hogy autarkeiát gyakorolnak és készek vagyonukat megosztani, bizonyítják, hogy valóban birtokolják az euvse,beia-t. Bennfoglaltan a kalo.j kavgaqo,j emberre jellemző társítást láthatjuk itt: a bőkezűség együttjár az euvse,beia-val. Az euvse,beia az ókor egyik kiemelkedő erénye, amely magába foglalja az Isten(ek) tiszteletét (megközelítőleg a vallásosság, illetve jámborság megfelelője), a felsőbbségek, szülők, illetve a haza iránti tiszteletet.97 Az euvse,beia a megbízható, tiszteletre méltó személy tulajdonsága.98 Az erény rendkívül gyakori a feliratokban, és jótevők esetében rendszerint a Epistles (SBL Dissertations 71), Chico, CA: Scholars Press, 1983, 151; MARSHALL, PE, 475–476 (task, “excellent occupation”). MERZ szerint a kifejezésnek kettős értelme van: az episkopē nemes vállalkozás, illetve az episkopos sajátos, üdvösségre vezető jó cselekedete, amelyet tanítva hajt végre (1 Tim 4,16); Selbstauslegung, 289– 291. 90 Xen., Mem. 3.6.2 (Memorabilia. Oeconomicus. Symposium. Apologia, LCL 168, ford. E.C. Marchant, O.J. Todd, Cambridge, MA, London: Harvard University Press, 1923, repr. 1997). 91 Plut., Praecepta 2, Mor. 798E; vö. ROSKAM, “Plutarch’s Life of Agis”, 228. 92 Plut., Alex. 5.7, Vit. 667: Nem vetette meg a nevelői címet (th/j paidagwgi,aj o;noma), mivel a hivatal nemes és ragyogó vállalkozást jelentet (kalo.n e;rgon evcou,shj kai. lampro,n). Lives VII (LCL, ford. B. Perrin), London, Cambridge, MA, 1919. 93 Plut., Apophth. lac. 79, Mor. 215A (Moralia III, LCL 245, ford. F.C. Babbitt), London: Heinemann, Cambridge, MA: Harvard University Press, 1931, repr. 1968). 94 MERZ , Selbstauslegung, 289–291. 95 OBERLINNER, 1 Tim, 306. 96 OBERLINNER, 1 Tim, 306. 97 Dieter KAUFMANN-BÜHLER,“Eusebeia,” RAC 6 (1966) 985–1052 (esp. 985–1023); Stephen C. MOTT, “Greek Ethics and Christian Conversion: The Philonic Background of Titus II 10–14 and III 3–7”, NovT 20.1 (1978) 22–48 (különösen 23–29); Angela STANDHARTINGER, “Eusebeia in den Pastoralbriefen. Ein Beitrag zum Einfluss römischen Denkens auf das entstehende Christentum”, NovT 48.1 (2006) 51–82. 98 Az euvse,beia társadalmi és politikai vetületeiről: Werner FOERSTER, “Euvsebh,j ktl)”, ThWNT 2 (1964) 175– 184; SPICQ, Épîtres I, 490–491; QUINN, Tit, 289; Mary Rose D’ANGELO, “Euvse,beia: Roman Imperial Family
nagylelkűséggel, a mértékletességgel és az igazságossággal társul. Egy bizonyos perdeikiai Agreophonról azt olvassuk, hogy bőkezű volt, kitűnt az életében és erkölcseiben megmutatkozó filagaqi,a által, tetteit filostorgi,a és filokali,a vezette, igazságos (di,kaioj), tiszta (a`gno,j), a mértékletességben (swfrosu,nh) buzgó, vallásos (euvsebh,j), háza népe iránt szerető (filo,storgoj), rabszolgáival szemben méltányos és emberséges (evpieikh,j kai. fila,nqrwpoj) volt.99 A jótékonyság jutalma Az ókori euergetizmus rendszere bizonyos szimbolikus kölcsönösségre épült. A polisz jótevői elismerésben, tiszteletben, hálában részesültek. Az elismerés és a hála nyilvános kifejezést nyert a nekik emelt szobrokban, a város közterületein felállított, márványba vagy kőbe vésett feliratokon, a kitűntetett színházi ülőhelyek által. A közösségük javára nagylelkűen adakozó gazdag keresztények valószínűleg szintén számítottak az elismerésre,100 annál is inkább, mivel az ekklēsia, akárcsak a város vagy az önkéntes egyesületek élete a jómódúak nagylelkűségétől függött. Itt azonban a szerző vallásos motivációt javasol: a jótékonyság a gazdagok keresztény identitásának jegye; ez biztosítja halál utáni jutalmukat. Lényegében ez a gazdagoknak szóló parenézis jellegzetesen keresztény eleme. A jómódúak nem ebben a világban, a társadalomtól nyerik el a jótékonyságukért járó jutalmat, hanem az eljövendő életben. A túlvilági jutalom ígérete bennfoglaltan azt is sugallja, hogy a polisz illetve az egyesületek gyakorlatától eltérően a jómódú keresztényeknek nem kell nyilvános tiszteletadást várniuk az ekklēsiában. Ha a polgári életben a jótevők, jótékonyságuk folytán jelentős befolyással rendelkeztek a város életében, az 1 Tim 6,17–19 korlátozni látszik a vagyonosabb tagok befolyását, akik adakozásuk nyomán nagy valószínűséggel arra számíthattak, hogy szavuk lehet a közösségben. Az eljövendő jutalom ígéretével a szerző azt üzeni, hogy a keresztény gazdagok akkor használják helyesen a vagyonukat, ha azzal az ekklēsiat támogatják, de ennek fejében nem kell olyan tiszteletet és befolyást megkövetelniük, mint amilyennel a városi elit rendelkezik.
Values and the Sexual Politics of 4 Maccabees and the Pastorals”, Biblical Interpretation 11.2 (2003) 139–165; STANDHARTINGER, “Eusebeia”, 51–82. 99 Császárkori felirat, amely Agreophon, gymnasiarchos, stephanephoros és agonothetes halála utáni megtiszteléséről rendelkezik, IKaunos 4 = PH 259542. Jótékonyságot gyakorolt a polgárokkal és az idegenekkel, és egy leiturgos nagylelkűségét (megaloyuci,a) tanúsította. A korábban említett koszi Aglaosz másik vonása az euvse,beia pro.j to.n qei/on IDelos 1517 , ll. 36–37; vö. SPICQ, Épîtres I, 428. A nagylelkűség és jótékonyság kifejezi a hivatalviselő euvse,beiaját: Rosalinde A. KEARSLEY, “A Civic Benefactor of the First Century in Asia Minor”, in S.R. LLEWELYN, R.A KEARSLEY, New Documents Illustrating Early Christianity 7 (A Review of the Greek Inscriptions and Papyri published in 1982–1983), Marrickville, NSW: Southwood Press, 1994, 233–241; Richard GORDON, “The Veil of Power”, in Richard A. HORSLEY (szerk.), Paul and Empire: Religion and Power in Roman Imperial Society, Harrisburg, PA: Trinity Press, 1997, 126–137 (133–134) – egy kymei, Kleanax nevű prytanis, Dionysios Pandemos papja; Martin KARRER, “Das urchristliche Ältestenamt”, NovT 32.2. (1990) 152– 188 (184, több kisázsiai feliratra hivatkozva). Egy bizonyos Epiphania nevű (Kr.u. 2/3. sz., Tomis), Görögországból származó özvegyasszony sírfeliratán az áll: “az elhagyatott barátoknak, mint nő a nőknek sokat adtam, a jámborságra való tekintettel” (Fi,lej te leipome,nej w`j gunh. gunhxi. polla. pare,scon( eivj euvsebi,hn avforw/sa); vö. G. HORSLEY, “‘Charity Motivated by Piety’ in an Epitaph”, New Docs 2 (1982) 55–56 (angol fordítással). 100 KIDD, Wealth, 53–55, 58–62, 76–77, 112–115, 120–124, 127–129; Carolyn OSIEK, Margaret Y. MACDONALD, Janet H. TULLOCH, A Woman’s Place. House Churches in Earliest Christianity, Minneapolis, MN: Fortress, 2006, 157–159, 194–219.
Összegzés Ha az első Timóteus-levél gazdagokhoz intézett buzdítását kulturális-irodalmi kontextusában vizsgáljuk, egyértelművé válik, hogy a szerző nem a vagyont veti el, hanem a kapzsiságot és a birtoklással járó erkölcsi veszélyeket. Ezek, amint láttuk, a hellenisztikus morál toposzai. Szintén toposz a vagyon megbízhatatlansága, az autarkeia értékelése, a vagyon helyes élvezete, illetve a maradandó javak előnyben részesítése. B. Fiore úgy értékeli, hogy az 1 Tim 6,16 epikureus eszmékre reflektál.101 N. Neumann cinikus eszméket fedez fel a vagyonról szóló szakaszban.102 Valószínűbb azonban, hogy nem valamely filozófiai iskola hatott a szerzőre, hanem a korabeli társadalom értékrendje érvényesült. Az első Timóteus-levél a pénzszeretet bírálatával (filarguri,a) és az egyszerű élet szorgalmazásával (1 Tim 6,7–9), nem arra bíztatja a gazdagokat, hogy váljanak szegénnyé a cinikusok módjára. A vagyon Istentől származik, aki azt a helyes élvezet végett adja az embernek, és annak helyes használatát várja el. Az első Timóteus-levél parenézisének célja a jótevői gyakorlat támogatása. A szerző a nemes, nagylelkű, a közösség javát szolgáló jótevő eszményét állítja a gazdagok elé. Sőt mi több, a gazdagoknak Isten, a legfőbb jótevő példáját kell követniük. Nem kell azonban mást várniuk cserében, mint a túlvilági jutalmat.
101
“The Pastoral Epistles in the Light of Philodemus’ «On Frank Criticism»”, in John T. FITZGERALD, Dirk OBBINK, Glenn S. HOLLAND (szerk.), Philodemus and the New Testament World (NovTSup 111), Leiden, Boston: Brill, 2004, 271–293. 102 “Kein Gewinn”, 127-147.
