izessenek a gazdagok (adót is)!

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!

XVII. ÉVFOLYAM 43. SZÁM

2005. október 28. Ára: 115,– forint

MUNKÁSPÁRTI HETILAP

Munkáspárti tiltakozás a gázáremelések ellen

Veszteséges a sertéshizlalás

„Sok termelõ hagyományos módon, vagyis kézzel szedi le a kukoricáját, góréjába rakja, aztán odaadja a sertéseinek. Igen ám, de rájön arra, hogy nem éri meg, mert a hizlalás utáni értékesítés nem fedezi a költségeket.”

A Munkáspárt országszerte röplapakcióval tiltakozik a november elsejével érvénybe lépõ, csaknem húsz százalékos újabb gázáremelések ellen. A múlt héten Budapest több aluljárójában összehangoltan, akciócsoportok osztogatták a röplapot a párt vezetõinek részvételével. Thürmer Gyula a Nyugati téri aluljáróban sajtótájékoztatót is tartott, a Blaha Lujza téri csoportot Karacs Lajosné, a Ferenc körútit pedig Vajda János vezette. A három helyszínen néhány óra alatt közel tízezer munkáspárti röplap jutott az emberekhez. Az eszmecseréken nagyon sokan emlékeztek a Munkáspárt sikeres népszavazási aláírásgyûjtésére, és egyetértettek a mostani tiltakozó akcióval is.

(5. oldal)

SALGÓTARJÁN

A Munkáspárt mi vagyunk! Nógrád megye tagságának képviseletében mintegy 180 párttag jött össze a múlt szombaton Salgótarjánban. A rendezvényen jelen volt Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke és az országos elnökség más tagjai. A jelenlévõk a nógrádi kommunisták nevében határozott politikai és erkölcsi támogatásukról biztosították a párt országos és megyei vezetését. Elítélték a pártellenzék romboló tevékenységét az országban és a megyében is. Határozottan kimondták: a Munkáspárt mi vagyunk, és nem engedjük magunkat eltéríteni a céltól, a pártot megvédjük, és mindent megteszünk azért, hogy eredményesen szerepeljen a választásokon. Miért volt szükség erre az értekezletre egy olyan idõszakban, amikor minden erõt és pénzt a választásokra kellene fordítani? Minderre azért volt szükség, mert Vajnai és Fratanolo urak vezetésével szeptember 16-án Salgótarjánban – saját közlésük szerint – összejött 75 „megyei párttag”, és kikiáltották magukat „megyei küldöttértekezletnek”. Bejelentették, hogy ezentúl õk jelentik a Munkáspártot Nógrádban és nemes egyszerûséggel „leváltották” Urbán Sándor megyei elnököt, majd megválasztották a „Nógrád megyei Munkáspárt Intézõ Bizottságát”, élén azzal Tóth László úrral, aki a 2002. évi választások után feloszlatta a Munkáspárt szervezeteit Szécsény térségében, mondván, a tagdíjat osszátok szét és menjetek haza. Mindezért még nem kellene összehívni a párt megyei tagságát, mert a Vajnai-féle akció abszurditása és törvénytelensége nyilvánvaló. Csakhogy az MSZP befolyása alatt álló megyei lap tényként közölte az új „megyei vezetés” létrejöttét. Az ember már csak olyan, hogy hajlamos elhinni, amit az újság ír. A tarjáni gyûlés sok olyan párttag szemét is felnyitotta, akik eddig naivan hittek a helyi ellenzék képviselõinek. Sinka elvtársnõ, a mizserfai pártszervezetbõl meglepõdve mondta: mi nem is tudtuk, hogy Tõzsér Tibor, akit mi tiszteltünk, részt vett az illegális „intézõ bizottság” létrehozásában. Haza megyünk, és változtatunk ezen! – mondta határozottan. A gyûlés színhelye elõtt gyülekeztek néhányan azok közül, akik a pártellenzéket képviselik, élükön Gordos Gáborral, az illegális szervezõdés egyik vezetõjével. Röplapokat osztogattak, amiben a pártvezetés leváltására szólítottak fel. Ilyennel még nem találkoztunk! – mondták sokan az érkezõk közül. Az ilyeneknek nincs közöttünk helyük! – Munkatársunktól

Fizessenek a gazdagok (adót is)! Megint sikeres mûhelymunkáról adhatunk számot a Magyar Újságírók Országos Szövetségébõl, történetesen az adószakosztály rendezvényérõl. Az elnök, Szatmári Gábor elõadó vitavezetõnek mint az egyik legnagyobb szakszervezeti tömörülés, a SZEF vezetõjét, dr. Szabó Endrét hívta meg. Már a meghívó megadta az alaphangot: „A jó színvonalú, az állampolgárok ügyeit meszszemenõen kielégítõ közszolgálat fenntartásához sok pénz kell.” Nem is volt meglepõ Szabó Endrének a válasza, miszerint az érdekképviseletben már nincs szinkronban a vélemény: egyfelõl értékelik az adócsökkenés lehetõségét, másfelõl féltik az intézmények, a közszféra ellátottságát. (Hiszen az adó képezi a költségvetésbõl többi közt a fenntartást, a munkahelyeket, a fizetések lehetõségét).

Nem lehet nagyobb csökkenés A gazdasági szféra nézõpontja egyértelmû: a vállalko-

zások, társaságok minél kisebb terhet viseljenek – ezek egy része az adó is! Értelemszerûen azt támogatják a versenyszférában a szakszervezetek. A közszférában viszont úgy vélik: meglehet kisebb a magánteher a mérsékeltebb adó révén, de az „olcsóbb állam” ebbõl nem valósítható meg, s a kisebb anyagi forrás elbocsátásokat is eredményezhet. Nem mindegy tehát a kölcsönhatás: Magyarországon nem szabad nagyobb léptékû adócsökkentés végrehajtani. S igaz ugyan, Európában valahol a középtájon helyezkedünk el az adómértékkel, de ez történelmi helyzet eredménye (is). Persze, a társadalmi elvárás éppen a csökkenést preferálja. Minél kevesebbet a közösbe

ISMÉT MOLDOVA

CIKKEINKBÕL u A huszonötök Európájából jelentjük u Latin-amerikai zsoldosok Irakban (2. oldal)

u Népesedési gondok és esélyegyenlõség u Feketevágás (3. oldal)

ELÕZETESEN CSAK A SZABADSÁGBAN! Örömmel tudatjuk, hogy ez év õszén megjelenik Moldova György Az utolsó töltény címû önéletrajzi regényének hatodik kötete. E heti számunktól a szerzõ jóvoltából ismét csak A Szabadság hasábjain olvashatnak részleteket a könyvbõl.

TARTSANAK VELÜNK, OLVASSUNK EGYÜTT!

befizetni! Arról nem is szólva, a jobboldali politikai tényezõk azt sugalmazzák: minden kevés, amit az államtól kapni lehet. S így az országot igyekeznek belehajszolni gazdasági kilátástalanságba… Viszont arról már kevesebb szó esik – s ebben látja Szabó a sajtó, a médiumok felelõsségét is –, hogy sokan nem fizetnek adót, társadalmi járulékot! Ha mindenki tisztességesen viselné a terheket, kevesebb adó jutna az emberekre. Holott nem feledhetõ: a kórházak, az iskolák fenntartása, orvosok, nõvérek fizetése, tanárok javadalmazása, az intézmények technikai ellátása, a beruházások csak az adók útján valósíthatók meg. Amíg nincs adótörvény, a következõ évekre csak találgatásokba bocsátkozhatunk. Annyi bizonyos, a dolgozók, alkalmazottak, akik „listán” kapják a fizetésüket, azok „megfoghatók” az adóhatóság

részérõl, de a szabad pályákon mozgók már kevésbé! Százmilliárdokban mérhetõ, amennyivel az állam károsodik a spekulánsok „jóvoltából”. Nekik mindegy, hogy mennyit nem fizetnek! Tehát hathatós intézkedéseket vár a szakszervezeti tagság, a dolgozók sokasága, hogy igazságos legyen a közteherviselés, ne csupán látszatintézkedések történjenek. Nem elegendõ a pincérek borravalóit megadóztatni…

Juttatásként cégautók, külföldi utak És ha adó, akkor bérek is. Terítéken volt például a minimálbér, amelyre ugyan a kormány – az érdekegyeztetõ bizottságban – 61 800 forintos javaslatot tett, a szakszervezetek viszont 65 ezerre tartanak igényt (és hogy továbbra is adómentes legyen). (Folytatás a 3. oldalon)

HÁZUNK TÁJÁRÓL l Két kongresszus – két párt l Önmagukért beszélnek l Amíg a párt ügye él, a párt is él l Pártaktíva Baranyában (4–5. oldal) l Front-hírek l Párbeszéd az utca emberével (8. oldal)

2

KÜLÜGY

2005. október 28.

EZ TÖRTÉNT a nagyvilágban A visegrádi országok közül hazánkban a legalacsonyabbak a bérek az iparban és a szolgáltatóágazatban – az Európai Bizottság szakértõi szerint. Ráadásul az EU régebbi tagállamaiban az újonnan belépõk átlagánál is 2,5-szer nagyobbak a keresetek. A normális éves átlagfizetéseket tekintve is csak a balti államok vannak hátrébb hazánknál.

EU

Október 19.

Minden százötvenedik orosz (a 148 millió lakosú országban 860 ezer) állampolgár HIV-vírussal fertõzött, tébécés vagy egyéb végzetes betegséggel küzd – derül ki egy most közzétett ENSZ-jelentésbõl. A háttérben nagyrészt a szociális és gazdasági problémák miatti tömeges alkoholizmus, dohányzás és drogfüggõség áll. Egyre magasabb (különösen a férfiak körében) az öngyilkosságok száma is. Október 20.

Elsõ látogatására érkezett Kínába amerikai védelmi miniszterként Donald Rumsfeld, aki négy éve irányítja a hadügyi tárcát. Kínai vendéglátóival tárgyalt a tajvani kérdésrõl és a hatoldalú észak-koreai atomprogram-megbeszélésekrõl. Emellett az USA szeretne minél pontosabb képet kapni a kínai hadseregrõl. Novemberben Bush amerikai elnök is Kínába készül. Október 21.

A férfiak és nõk bére közti különbségre hívták fel a figyelmet az Izlandon sztrájkoló asszonyok. A többi északi országhoz hasonlóan Izland is büszke arra, hogy már eddig is sokat tett a nemi diszkrimináció ellen. Nõtt a nõk részvétele a politikában (1980 és 1996 között nõi elnöke volt az országnak és a képviselõk 33 százaléka nõ) és bõvültek a munkavállalási lehetõségek (a nõk 80 százaléka dolgozik). Október 22.

Oroszországban és Horvátországban ismét találtak madarakat, amelyeket a madárinfluenza emberre is veszélyes vírustörzse ölt meg. Az EU szakértõi még nem döntötték el, hogy bevezessék-e a szárnyasok importtilalmát, fõleg a csempészet erõsödésétõl tartva. Egyre több tagállam követeli a szigorító rendelkezéseket, több kormány el is rendelte a baromfik zárt térben tartását. Október 23.

Újabb hurrikán (egy év alatt már a hetedik) tombol a Mexikói-öböl térségében. Az elárasztott Havanna után a Wilma elérte Florida partjait, ahol a lakosság a felszólítás ellenére többségében nem hagyta el otthonát. Az idei hurrikánszezon nem csak a viharok számában, hanem erõsségében is minden eddigi évet felülmúlt. Október 24.

A lengyelországi elnökválasztáson a jobboldali-konzervatív jelölt, Lech Kaczynski gyõzött. A lengyel sajtó szerint a lakosság kettéoszlott: az új elnökre az agrárrétegek és a leginkább vallásosak, míg a liberális jelölt Donald Tuskra a képzettebb és fiatalabb réteg szavazott. Az unió fenntartásokkal fogadja az új elnököt ismert EUszkepticizmusa és a külpolitika iránti visszafogott érdeklõdése miatt. Október 25.

l Gerhard Schröder, távozó német kancellár a Die Zeit hetilapban bírálta az EU túlzott mértékû beavatkozását, ami veszélyezteti a tagállamok önállóságát. A kancellár azzal vádolta az Európai Bizottságot, hogy „rossz benyomást” kelt azzal, hogy „a közös piac elveivel akarja az európai gazdasági szabályozást igazolni, amire nincs szükség”. Schröder kijelentette: „semmi sem mérgesíti jobban a polgárokat, mint a szuverenitás elvesztésének a gyanúja”. Az utóbbi idõben a baloldali választók felé kacsingató szociáldemokrata politikus szerint az EU-nak súlyos konfliktussal kell szembenéznie, mert döntenie kell arról, hogy „a liberalizáció a legfontosabb cél vagy a szervezet egy társadalmi felelõsséget vállaló politikát fog folytatni”. l Az EU-val kapcsolatos kritikus álláspontja miatt a brüsszeli adminisztráció által gyakran bírált Vaclav Klaus cseh állam-

az egyes kocsikban. Az elsõ osztályú vagonok klímaberendezéssel lesznek felszerelve, és luxus-kivitelû étkezõkocsi fogadja a turistákat. Az építkezés során a kínai hatóságok mintegy 200 millió eurót szenteltek az ipari szennyezõdéstõl mostanáig megkímélt Tibet környezetvédelmére. Az építõk nagy gondot fordítottak a régió sajátos állatés növényvilágának a megõrzésére, ahol a lakosság többsége állattenyésztéssel foglalkozik.

l A Gazdasági Együttmûködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) október 10-én közzétett jelentése a társadalmi tiltakozás ellenére az idõ elõtti nyugdíjba menetel megszüntetését javasolja. A dokumentum szerint a bérbõl és fizetésbõl élõk a legkorábban Belgium-

La Tribuna hondurasi napilap szerint a közelmúltban 130 chilei „önkéntes” érkezett kiképzés céljából az országba. A Your Solution (YSI) nevû biztonsági vállalat által szerzõdtetett zsoldosoknak azonban Irak a végsõ úticélja. Az YSI nemrégiben 36 hondurasit irányított a közép-keleti országba és további száz fõ kiküldése elõkészítés alatt van. A tegucigalpai kabinet tagadta, hogy tudomása lenne az illegális tevékenységrõl, de egy kormánytisztviselõt már megbíztak az YSI-vel való „egyeztetés” lefolytatására. A hatóságok az ország azonnali elhagyására szólították fel a chilei „turistákat”, akik végül 72 órás haladékot kaptak a távozásra. A munkaügyi miniszter kijelentette, hogy tudomásuk van arról, hogy egyes magánvállalatok hondurasi állampolgárok rendszeres katonai kiképzését végzik az országban. Benjamin Canal, az YSI ügyvezetõ igazgatója szerint a hatóságok nemcsak azt tudják, hogy mintegy 700 hondurasi „önkéntes” szolgál már Irakban, de tájékoztatva vannak arról is, hogy a fõváros közelében fekvõ Lepatrique-i bázison külföldieket is felkészítenek a harci cselekményekben való részvételre. A

KÖNNYEBB KAPCSOLAT KÍNA TÖBBI RÉSZÉVEL

A mintegy hárommilliárd euróba került beruházás megvalósítása nagy technikai feladatot jelentett, mert a pálya háromnegyede 4000 méter magasan húzódik. Tangula megálló viszont 5000 méteres magasságban épült. A vonalon 34 állomás, 11 alagút és 2647 híd található, amelynek a kínai neve: „Quing-Zang” (Quinghai–Tibet). A vonatok száz kilométeres sebességgel haladhatnak a pályán, és a nagy magasság miatt oxigénpalackokat helyeznek el

fõ interjút adott az EUobserver munkatársának. Klaus hangsúlyozta, hogy a tagállamok állam- és kormányfõi ugyan nem osztják a véleményét, de „az európai polgárok között nincs egyedül”. Az elnök szerint „az Európai Uniónak változásra van szüksége”. „El kell felejteni azt az illúziót, hogy a nagyobb Európa kiszélesíti a demokráciát.” „Az EU keresztúthoz érkezett, nagy szakadék van az európai politika és a valóság között. Az egyik fõ aggályom, hogy demokráciadeficit jött létre. A döntéshozatal az egyes országokból a nemzetek feletti szintre került, ami gyengíti a nemzeti államok létezésétõl elválaszthatatlan demokratikus mechanizmust.” A konzervatív nézeteirõl ismert Klaus kijelentette: a jövõt illetõen „optimista vagyok, de szükségesnek tartom az európai integráció jelenlegi formájának a megváltoztatását és jobbá tételét”.

ban, Ausztriában, Luxemburgban és Magyarországon mennek nyugdíjba. Franciaországban és Olaszországban az emberek átlag 11 évet éltek nyugdíjasként a hetvenes években, ami jelenleg ennek a kétszerese. A nyugdíjkorhatár emelését jelentõ „reformot” elsõsorban a nyugat- és kelet-európai országok lakossága ellenzi. A brüsszeli Európai Bizottság is foglalkozott a nemzeti hatáskörben lévõ nyugdíjkérdéssel. Jorg Mortensen, az Európai Politikai Tanulmányok Központjának a kutatója szerint az egyes országokban alkalmazott eltérõ adózási és nyugdíjrendszerek nehezítik a munkaerõ mozgását a tagállamokban. „Ellentmondás van a szabad mozgást hirdetõ EU-alapelv és a nemzeti szinten történõ adózás között.” Mortensen hangsúlyozta, hogy „az adózási rendszerek összehangolása jelenleg megoldhatatlan, de részleges segítséget jelenthetne az egyes nemzeti adóhatóságok közötti hatékonyabb együttmûködés”. Egyelõre nincs napirenden a nyugdíjak megadóztatása, de egyes szakértõk a mielõbbi bevezetését javasolják. l A Salamancában tartott ibero–amerikai csúcsértekezlet

után Hugo Chavez venezuelai államfõ október 19. és 20. között Párizsban tartózkodott, ahol találkozott Jacques Chirac elnökkel és Dominique de Villepin miniszterelnökkel. A delegáció szóvivõje szerint „a két államfõnek ez volt az idei harmadik találkozása, ami a közöttük kialakult szoros emberi és személyes kapcsolatokat mutatja”. Philippe DouesteBlazy és Ali Rodriguez Araque külügyminiszterek megállapodtak a kulturális, tudományos és mûszaki együttmûködés bõvítésének a programjában. Chavez elnök kíséretében lévõ negyven venezuelai üzletember a gazdasági kapcsolatok fejlesztésének a lehetõségeirõl tárgyalt a francia gyáriparosok szövetsége mintegy száz tagvállalatának a képviselõivel. A francia baloldali szervezetek 250 tagja a Hilton szállóban rendezett fogadáson üdvözölte „companero” Chavezt, amelyrõl csak a szocialisták maradtak távol. Párizsi tartózkodása idején a venezuelai államfõ baráti megbeszélést folytatott MarieGeorge Buffet asszonnyal, a Francia Kommunista Párt országos titkárával és Alain Krivinnel, a Forradalmi Kommunista Liga vezetõjével is. – Munkatársunktól

Latin-amerikai zsoldosok „dolgoznak” Irakban

Megépült az elsõ vasútvonal Tibetben Október 15-e fontos nap volt Tibet történetében, mert az 1142 kilométer széles tibeti fennsíkot átszelve megérkezett az elsõ vonat az autonóm terület fõvárosába, a 3600 méter magasan fekvõ, 1 200 000 lakosú Lhaszába. A pálya építése négy évig tartott és a Quinhai tartományban lévõ Golmud várost köti össze Lhasszával. Az utasforgalom elõreláthatólag csak 2007 tavaszán indul meg.

A huszonötök Európájából jelentjük

Az évi mintegy 900 000 utasra tervezett vonal megkönnyíti az autonóm terület kapcsolatát Kína többi részével, és hozzájárul a gazdaság valamint a társadalom átalakításának a meggyorsításához. Az elkövetkezõ években a turizmus, a bányászat és a helyi gyógymódszerek elterjesztése kapnak prioritást a jelenleg hárommillió lakosú, 1,2 millió négyzetkilométer kiterjedésû Tibetben. A China Daily angol nyelvû pekingi lap szerint a vasútvonal megépítése és a két „tajkonauta” a közelmúltban lezajlott ötnapos ûrutazása Kína „minden területre kiterjedõ, egyre növekvõ erejét mutatja”. L. Á.

zsoldosok havi 900–1300 dollárt kapnak iraki szolgálatukért. A Lepatrique-i tábor a nyolcvanas években a nicaraguai szandinista hatalom ellen harcoló ellenforradalmár kontrák utánpótlásáért is felelõs különleges egységek tagjainak a kiképzésére szolgált, akiket a CIA emberei és argentin tisztek „oktattak”. A kontrák csak „a fõnöknek” nevezték John Negropontet, aki 1981–85 között az USA hondurasi nagykövete volt. A vietnami háború idején Saigonban, a csatorna-

válság idején Panamában szolgáló Negroponte a Bush-család régi barátjának számít. A diplomata 2001-tõl az ENSZ-ben képviselte az Egyesült Államokat, majd Szaddám Huszein bukása után rövid idõre a kiemelt fontosságú bagdadi „nagykövetség” irányítását vette át. Bush elnök a 66 éves Negropontet februárban az amerikai titkosszolgálat élére nevezte ki, aki most is meghatározó szerepet játszik az Irakban mûködõ biztonsági cégek kiválasztásában. A Your Solution egyébként a Triple Canopy (TC) amerikai biztonsági vállalat hondurasi fiókja. A 2003-ban alapított TC az idén már 250 millió dollárt kapott az Irakban végzett tevékenységéért. A chilei La Nacion címû lap szerint a TC valamint a hasonló tevékenységet folytató Dyncorp és Blackwater vállalatok júliusban a washingtoni külügyminiszté-

riummal ötéves megállapodást kötöttek a külföldön lévõ amerikai diplomáciai képviseletek személyzetének és épületeinek a védelmére. A santiagói lap azt írta, hogy szoros kapcsolat van a latinamerikai szélsõjobboldali erõk és a biztonsági cégek között. A Lepatrique-i tábor egyik „oktatóját”, Marina Oscar Aspet például Chilében azzal vádolják, hogy Pinochet tábornok diktatúrája idején meggyilkolta Marcelo Barrios Andradet, a baloldali Hazafias Front egyik vezetõjét. Barrios neve egyébként szerepel a Chilében „eltûnt” ellenzéki politikusok listáján, Aspeé pedig megtalálható a halálbrigádok kegyetlenségeit vizsgáló bizottság 2001-ben kiadott jelentésében. Aspe múltja és tapasztalatai bizonyára jó referenciát jelentenek az Irakba tartó zsoldosok felkészítésénél is! Lengyel Ákos

NEMZETKÖZI KONFERENCIA ISZTAMBULBAN

„Közös harc az imperializmus ellen”

A Törökországi Kommunista Párt (TKP) a Görög Kommunista Párt (KKE) támogatásával 2005. október elsején nemzetközi konferenciát tartott Isztambulban. A „Közös harc az imperializmus ellen” jelszó jegyében megrendezett találkozón a török, görög, ciprusi, francia, belga, szíriai, kubai, román, dán, portugál, cseh, ír résztvevõk mellett a Munkáspártot Kupi László, a Baloldali Front – Kommunista Ifjúsági Szövetség vezetõségének tagja képviselte. A konferencián olyan lényeges kérdésekrõl esett szó, mint például az Amerikai Egyesült Államok agresszív hódító háborúja, az Európai Unió egyre nyilvánvalóbb imperialista politikája, az Európai Baloldali Párt igencsak megkérdõjelezhetõ politikai hovatartozása, valamint az ezek elleni közös harc fontossága. A részt vevõ pártok delegációi markánsan kinyilvánították álláspontjaikat a fenti kérdésekben. Elítélték az Egyesült Államoké mellett az Európai Unió imperialista politikáját is, és kifejezték szolidaritá-

sukat Kubával, Venezuelával, Észak-Koreával, Irakkal, Afganisztánnal, illetve a palesztin néppel. Egyes pártok képviselõi egyenesen kommunistaellenesnek nevezték az Európai Baloldali Pártot és annak vezetõjét, Fausto Bertinottit. Köszönetüket fejezték ki a TKP-nak és a KKE-nek a konferencia megszervezéséért, és hangsúlyozták az ilyen rendezvények fontosságát, amelyeken a kommunista pártoknak lehetõségük nyílik a közös harc összehangolásra, és amelyek keretében lehetõségük van a személyes kapcsolatterem-

tésre és tapasztalatcserére is. A konferencia után másnap, október 2-án, a TKP nagygyûlést tartott Isztambul belvárosában, a Boszporusz partján, és eme rendezvényre a külföldi delegációk is meghívást kaptak. A nagygyûlést tüntetés követte, amelyen a zuhogó esõ ellenére is körülbelül tízezer fõ vett részt. A Munkáspárt képviselõje a konferencián résztvevõkkel való eszmecserén kívül találkozhatott a TKP fiataljaival és azok vezetõjével, és így megismerhette a török fiatalok problémáit, harcát, és beszámolhatott a magyarországi helyzetrõl. A konferenciát valamint az azt követõ nagygyûlést és tüntetést a rendezvényeket záró baráti vacsorán a szervezõk három év óta a legsikeresebbnek értékelték. – Tudósítónktól

BELÜGY

FEKETEVÁGÁS

Mint kiderült, a múlt heti riportunkban szereplõ munkásasszony egy feketevágóhídon dolgozott. Ezek a vágóhidak még mindig léteznek az országban. Sõt! A legfrissebb információink szerint nagyon is valószínû, hogy a lakosság élelmiszer-ellátásában sokkal nagyobb szerepük van ezeknek az illegális vágóhidaknak, mint ahogy hinnénk. Gondoljuk csak el! Ellenõrizetlen húsfeldolgozó üzemek! Melyek fitytyet hánynak minden élelmiszerbiztonsági és élelmiszerhigiéniai elõírásokra! De vajon mi is az a feketevágás? És az illegális vágóhíd? Vajon miben különbözik a törvényesen mûködõ legális, EU-szabványos vágóhidaktól? Ennek a különbségnek a meglátásához elõször tudnunk kell azt, hogy vajon hogy is néz ki egy úgynevezett legális, engedélyezett vágóhíd, amely a lehetõ legszigorúbb munkavédelmi, élelmiszerbiztonsági, higiéniai és egészségügyi szabályrendszer szerint dolgozik. Ahol maximálisan betartják a HACCP-t és az egységes európai normákat. De nem is tehetnek mást, ha meg akarják tartani a vágási engedélyüket, mert rendszeresen ellenõrzik õket az élelmiszerbiztonsági hatóságok. A legálisan mûködõ vágóhidak minden dolgozója be van jelentve. A munkásnõk átlagbére: 350-450 forint óránként. Ez nem sok, mégis sorba állnak a munkáért a falusi asszonyok. Mert más állás nem nagyon van a környéken. A legális, EU-szabványos vágóhidaknál kötelezõ a teljes munkavédelmi felszerelést magára vennie a munkásnak. Gumicsizma, munkaruha, lánckesztyû, maszk, szájmaszk stb. Egy ilyen vágóhídon évente több millió forint megy el az élelmiszerbiztonsági elõírások betartására, az állatorvosi húsvizsgálatra, vízminta-vizsgálatra és a mikrobiológiai és bakteriológiai vizsgálatokra. Évente legalább háromszornégyszer van teljes állatorvosi ellenõrzés munka közben. Sõt, az ÁNTSZ meglepetésszerûen is feltûnik az üzemekben, amikor egyáltalán nem is számítanak rá. Úgy vélem, hogy ez a kemény ellenõrzési rendszer teljes mértékben helyes az élelmiszeripari üzemek esetében. Mert itt nem kevesebbrõl van szó, mint a lakosság egészségérõl. Ha ez nem volna ennyire szigorú, akkor tömegével léphetne föl a fertõzés az emberek között. De nem is ezekkel a legális vágóhidakkal van a baj! Egy élelmiszerbiztonsági szakember szerint az EU-szabványokat betartó és törvényesen mûködõ vágóhidakat nem szabad összekeverni az illegális feketevágóhidakkal! Az igazi veszélyt a feketevágások jelentik. Amelyek talán kevesebben vannak, mint az uniós csatlakozás elõtt, de még mindig szép számmal léteznek. Milyen is egy feketevágóhíd? Itt nem tartják be a legalapvetõbb higiéniai követelményeket sem, minthogy itt nem is léteznek ilyenek. A lényeg a haszon; minél többet vágni, eladni, pénzt keresni. A dolgozók megbetegedése rendkívül gyakori. Itt létezik a legnagyobb kizsákmányolás. Minthogy nem ellenõrzi õket senki, a fõnökök szinte bármit megtehetnek. Belegondolni is rossz, hogy mi történhet akkor, ha egy ilyen helyen kitör egy igazi járvány! A fertõzött húst persze eladhatják, és emberek ezrei, akik ezt elfogyasztják, kerülhetnek komoly veszélybe. Mivel a hatóság nem tud az illegális vágóhídról, ezért nem tudja ellenõrizni sem azokat. Sajnos nem mindig egyértelmû a feketevágóhíd léte. Mert vannak egészen rafinált tulajdonosok is. Nemegyszer az ott dolgozók sem tudják, hogy feketevágóhídon dolgoznak. Egyszer egy asszony súlyosan megbetegedett egy vágási sérüléstõl. Négy hónapig volt

munkaképtelen. Aztán amikor föl akarta venni a betegállományára járó pénzt, akkor derült ki, hogy nem is volt bejelentve a munkahelyén! Holott rendszeresen vonták tõle a társadalombiztosítást, a nyugdíjat s a többit. S ne gondoljuk azt, hogy ezek csak egyedi esetek! Információim szerint egyedül Pest megyében több tucatnyi ilyen illegális feketevágóhíd létezik. Egy szakember becslése szerint a Magyarországon forgalomba került, emberi fogyasztásra szánt csirkék legalább egynegyede feketén vágott csirke. Ezek után felmerül a kérdés: ma Magyarországon hogyan lehet illegális feketevágóhidat létrehozni? Természetesen pénzzel és jó kapcsolatokkal. A leglényegesebb az, hogy legyen egy jó kereskedelmi kapcsolat, amely átveszi a feketén vágott csirkét. És eladja a vásárlóknak. És hogy hol vannak ezek az illegális vágóhidak? A legváltozatosabb helyeken. Garázsokban, sufnikban s a nagyobbak tanyákon. De ne képzeljen senki sem modern húsfeldolgozó gépeket és egyéb üzemre utaló jeleket. Miért is tegye a vállalkozó legálissá a vágóhidat, mikor így sokkal kisebb befektetéssel is eléggé jól kereshet? Hiszen mindig van, aki a húst megveszi tõle. Az, hogy az fertõzött is lehet, számára nem igazán érdekes. A következõ láncszem pedig a húsbolt. Vagy netán áruház. Mert a boltos sem fogja bejelenteni az olcsóbb húst, amit nem is mindig biztos, hogy olcsóbban ad el! De ha olcsóbban is, akkor is olcsón vette, s még így is sokat nyer. Ám a fertõzésveszély, amit ezzel okoznak, szinte elképzelhetetlenül nagy! Fel kell tennünk végre a kérdést, mit lehetne tenni a minden egészségügyi ellenõrzést nélkülözõ, illegális húsfeldolgozás ellen? Hát például ha a boltok nem vennék át a feketevágóhidaktól az olcsóbb húst, akkor azok bizony becsukhatnák a kaput! De itt van az a bizonyos 22-es csapdája, amely látszólag megoldhatatlanná teszi ezt problémát. Magyarországon ugyanis a hatalmas szegénység miatt az emberek természetszerûleg az olcsó élelmiszereket keresik. Nem is tehetnek mást, és nem is szabad elvenni tõlük a még megmaradt életlehetõségeket azzal, hogy drágítják a húst vagy a húskészítményeket. Mi volna hát a megoldás? Mivel a törvényes vágóhidak költsége a többszöröse a feketevágóhidakénak, ezért a kormánynak csökkentenie kellene az EU-szabványos húsüzemek költségeit vagy adóterheit. Hogy méltó versenytársaik lehessenek a feketevágóhidaknak nemcsak minõségben, hanem árban is. Ezzel együtt sûríteni kellene a feketevágások felderítését, és a boltokban is a hús származásának ellenõrzését. Ám azért úgy gondolom, hogy ennek az egyre súlyosabbá váló élelmiszerbiztonsági mizériának a végleges megoldása még egy jó darabig várat magára. Ennek az oka lényegében maga a rendszer. A hatalmas társadalmi különbségeket okozó profithajhász, rabszolgatartó vadkapitalizmus. Fort András

2005. október 28.

3

Fizessenek a gazdagok (adót is)! (Folytatás az 1. oldalról) Szabó Endre szerint valahol 63 ezer forint körül lehet majd megállapodni az alkudozások folyamán. Horváth László, a szakszervezeti szakosztály elnöke szerint ma a vállalkozások nagy többsége minimálbéren foglalkoztatja a dolgozókat. Illetõleg a „természetbeni” juttatással fedezik a többit. De hogy ennek révén avagy ürügyén mi mindent kapnak a menedzsmentek vezetõi, cégautót és telefonhasználatot, szolgálati lakást, külföldi utakat, miegymást – nem tudni. Úgy manipulálják a lehetõségeket, ahogy az érdekek megkívánják.

Mindez csupán a jéghegy csúcsa Drábik János szerint: igazi megkárosítás a privatizáció körül zajlott le, amikor jóval áron alul adták el – a népgazdaságot! Vállalatostul, gyárastul, vagyonostul. Minden külföldi kézbe került, s az itthon megtermelt profit az országon kívülre vándorol. Van olyan adat Palics Lázár szerint, hogy a multik össztermelési költségének hat százaléka a kifizetett munkabér. Majd példákat soroltak a szomszédos országokból: a csehek, a szlovákok igen megfontoltan privatizáltak, óvatosan bántak a társadalmi vagyonnal. Kevesebbet adtak el, mint a magyarok. Ezért nincs idehaza tõke-

jövedelem, növekszik az államadósság, csupán a munkabérjövedelem marad itthon. S az adók tanmeséje errõl szól! A nemzetközi tõke, a multik, a bankok, a befektetési alapok sok esetben olyan adómentességet vagy kedvezményt – állami hozzájárulást – élveznek, amely révén valós extraprofitra tesznek szert! S valójában elvégzik egy ország kizsákmányolását! Az alkalmazott, a dolgozó teljességgel védtelen az erõs cégekkel, illetõleg az õket kiszolgáló kormányzattal szemben. Jóllehet, ez áll az egész politikai elitre, amelyik a rendszerváltás óta szinte hitbizományként uralja az országot. Így már érthetõbb, miért nem kívánják az igazi, nemzeti érdekeket szolgálni.

Válasz A Szabadságnak (is) Szabó Endre összefoglalójában nem tért ki valamennyi felvetett kérdésre, csak a leglényegesebbekre. Így is jóval a tervezett idõn túl ért véget a megbeszélés. Ám azt nem kerülte meg az elnök, hogy válaszoljon A Szabadság kérdésére: – Sajnos, a szakszerveze-

tek ereje nem olyan, amilyennek lennie kellene. Nem mindig tudják kikényszeríteni akaratukat a munkaadóktól. Ami pedig a hosszabb távú elképzeléseket illeti, nem állnak rendelkezésükre olyan technikai, intézményi eszközök, apparátus, információs rendszer, mint az államnak. De sokféle más módszert alkalmazhatnak. Ez különösen áll a SZEF-re, ahol a diplomások száma, a vezetõ értelmiségieké magas. Például nagyon sok esetben szakértõket vehetnek igénybe, illetõleg fontos tanácskozásokat tartanak kiemelt témákban. Most novemberre tervezzük egy nemzetközi tanácskozás megrendezését, amely az állam szerepének felfogásáról szól, és rendkívül sok tapasztalatot hoz számukra. Abban aztán a jelenlevõk végképp egyetértettek, fõként Szentesi Emil ösztönzésére, hogy a pénzügyi szervezetek, a bankok vagyoni helyzete feletti társadalmi ellenõrzést szorgalmazzák. Az állam korlátozó szerepét kellene növelni törvényekkel, de leginkább az országgyûlés eszközeivel, esetleg egy új alkotmány létrejöttével is. Mártonfy Mihály

Népesedési gondok és esélyegyenlõség A világ számos országában egyidejûleg, október 12-én hozták nyilvánosságra, az ENSZ Népesedési Alapjának (UNFPA) „A világnépesedés helyzete 2005” címû jelentését. A Magyar ENSZ Társaság által rendezett sajtótájékoztatón Koros Lajos államtitkár és Nesim Tumkaya, az UNFPA európai osztályának a vezetõje tartottak beszámolót. Az anyag kiemelt témája a nemek közötti egyenlõség és a régiónként változó mértékû hátrányos megkülönböztetés volt. A Világbank adatai szerint a fejlett országokban a nõk keresete 77 százaléka a férfiakénak, a fejlõdõ államokban pedig 73 százalék. Koros Lajos elmondta, hogy hazánkban az irodai alkalmazottak 93 százaléka nõ. A hazai ötven topvállalatot vizsgálva a középvezetõk 29, a felsõvezetõk 21 és a csúcsvezetõknek csak 7 százaléka tartozik a „gyengébb” nemhez. A nõk jövedelme 19 százalékkal kevesebb, mint a férfiaké. Az EU-tagállamok lakosságának foglalkoztatási átlaga 65, Magyarországon csak 57 százalékos, ami a férfiaknál 63, a nõknél pedig 46 százalékot jelent. A hazai oktatási intézmények nemek szerinti összetétele: a szakmunkásképzõk tanulóinak a 62 százaléka fiú, 38 százaléka pedig lány. A gimnáziumokban az arány 46 és 54, a felsõoktatásban pedig 46,4 illetve 53,6 a lányok javára. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az iskolából való véglegesen kimaradók száma a fiúknál másfélszer nagyobb, mint a lányoknál. Koros szerint a munkapiaci esélyeket növeli, hogy a gyesen lévõ nõknek az állami oktatási intézményekben nem kell tandíjat fizetniük és gyermekük egyéves korától teljes foglalkoztatást is vállalhatnak a gyes mellett. A népesség csökkenése tartós jelenség hazánkban, 2004-ben a természetes fogyás 37 000 fõ volt. Növekszik az abortuszok száma, száz élve születésre jelenleg 53-54 abortusz esik. A

házasságon kívüli kapcsolatból született gyerekek aránya 1990-ben 10, 2004-ben pedig 34 százalék volt. Egy családra 1,3 gyerek jut jelenleg Magyarországon. Az évszázad közepére vetített „korfa” azt mutatja, hogy a népességen belül csökkenni fog a „derékhad”, a 25–35 éves férfiak és a 30–35 év közötti nõk aránya, de mindkét nemnél növekedni fog a 65 éven felüliek száma. A várható élettartam a férfiaknál 69,1, a nõknél pedig 77,2 év hazánkban. A lakosság száma a jelenlegi 10,1 millióról várhatóan 8,3 millióra fog csökkenni 2050-re. Hasonló tendenciák tapasztalhatók más kelet- és középeurópai országokban is, viszont a nyugat- és észak-európai országok népessége az évtized közepéig kis mértékben növekedhet vagy stabil marad. Az államtitkár hangsúlyozta, hogy a demográfiai változások befolyásolják a fenntartható és finanszírozható nyugdíjrendszert, amelynek a 25-30 százalékát már a költségvetés fedezi. Nesim Tumkaya kijelentette,

hogy a világszervezet egyik fontos célkitûzése az életminõség javítása. A gyemekágyi halálozások 99 százaléka a fejlõdõ országokban történik. A terhességhez kapcsolódó okok miatt minden percben szükségtelenül meghal egy nõ a Földön, ami évente mintegy félmillió élet elvesztését jelenti. A családtervezés megakadályozhatja a nem kívánt terhességet, csökkentheti az abortuszok számát és 25-30 százalékkal az anyasági halálozást is. A csecsemõhalandóság ezer újszülöttre számítva Afrikában 91, a fejlett országokban pedig 8. Az 1994-ben tartott Népesedés és Fejlõdés Nemzetközi Konferencián elfogadott „millenniumi fejlesztési célok” között szerepelt a nemek közötti egyenlõtlenségnek az elemi és a középfokú oktatásban 2005-re történõ megszüntetése. A kitûzött célt nem sikerült elérni, mert a világ különbözõ országaiban jelenleg mintegy 600 millió írástudatlan nõ és 320 millió férfi van. Dél-Ázsiában a lányoknak 69, a Szaharától délre esõ területeken pedig csak 49 százaléka fejezi be az általános iskolát. A világ népessége a jelenlegi 6,5 milliárdról 2050-re várhatóan 9,1 milliárdra növekszik, ami elsõsorban a szegény országokat érinti. A nem kívánt

A jövõ nemzedéke – mi vár rájuk?

terhességek számának a csökkentésével a családok kisebbek lehetnek, és könnyebbé válhat a gyermekekrõl valamint az idõsekrõl való gondoskodás. Szakemberek a családtervezés „hozadékának” tartják a kelet-ázsiai régióban 1965–1990 között történt példátlan gazdasági növekedést is. Becslések szerint ez a „hozadék” a fejlõdõ országokban 2000–2014 között mintegy 14 százalékkal csökkentheti a szegénységet. Nesim Tumkaya megemlítette, hogy évente mintegy 800 000 embert, nyolcvan százalékban nõket hurcolnak el hazájukból kizsákmányolás céljából. A nemi alapon történõ bántalmazás nem ismer határokat. A szegénység, a diszkrimináció és az erõszak különösen sebezhetõvé teszi a nõket a HIV terjedését illetõen. A nyolcvanas években a fertõzöttek többsége még férfi volt, de a jelenleg 40 millióra becsült HIV-fertõzött fele nõ. Az új HIV-fertõzötteknek ötven százaléka 15-24 év közötti, akiknek csak minimális hozzáférésük van a megelõzõ programokhoz. A mai fiatal generáció, a 25 év alattiak száma mintegy hárommilliárd, akiknek többsége a gyengén fejlett országokban lakik. Becslések szerint mintegy ötszázmillió fiatal él kevesebb mint két dollárból naponta. A gazdag országok 2003-ban 69 milliárd dollárt költöttek fejlesztési segélyekre, ami 135 milliárd dollárra emelkedhet 2006-ban. A katonai kiadások viszont tavaly már egyezerbillió (!) dollárt tettek ki. Az értelmetlen fegyverkezés helyett a gazdag országoknak a szegénység megszüntetésére kellene jelentõsebb összegeket fordítaniuk, mert a nyomorban és az elmaradottságban élõ, megalázott emberek jelentik a terrorizmus egyik fõ tartalékát. – Tudósítónktól

4

AKTUÁLIS

2005. október 28.

KÉT KONGRESSZUS – KÉT PÁRT A Vajnai-féle pártellenzék bejelentette, hogy november 19-én kongresszust fognak tartani. Mi több, a küldötteiket is választgatják azokon a területeken, ahol elhiszik Vajnai blöffjeit. A Munkáspárt elnöke Salgótarjánban bejelentette: az elnökség javasolja a Központi Bizottságnak, hogy december 17-ére hívja össze a párt kongresszusát. Számtalan kérdést vetnek fel párttagjaink. Vegyük a legfontosabbakat! Legális-e a Vajnai-féle kongreszszus? Természetesen nem legá1. lis. Sem Vajnai, sem senki más nem jo-

gosult arra, hogy kongresszust hívjon össze, csak a párt Központi Bizottsága. A Központi Bizottság pedig még nem hívott össze semmilyen kongresszust. A Vajnai-féle kongresszust egy szedett-vedett társaság szervezi, és nem a Munkáspárt. Legális-e az elnökség által december 17-ére javasolt kongresszus? Természetesen igen! Az elnökség joga javaslatot tenni a Központi Bizottságnak, a KB pedig összehívhatja a kongresszust. Legális-e, hogy Komlón, Pécsett és másutt „küldötteket” választanak a Vajnai-féle kongresszusra? Nem, nem legális. Törvénytelen, és akik megtévesztik a párt tagjait, súlyos bûnt követnek el. Mikor fogunk jelölteket választani a Munkáspárt december 17-ei kongresszusára? A Központi Bizottság november 12-én dönt a kongresszus részleteirõl, ezt követõen választunk küldötteket. Mit akar Vajnai és a pártellenzék a kongresszuson? A pártellenzék célja egy: leváltani a párt jelenlegi vezetését és a saját politikai programját elfogadtatni. Miért akarja a Vajnai-féle ellenzék leváltani a párt jelenlegi vezetését? No, nem azért, amit mondogatnak. Õket nem a pártdemokrácia sorsa érdekli. Õk tudják, hogy a párt mai elnöksége

2. 3. 4. 5.

és személy szerint Thürmer Gyula elnök a párt többségének megtestesítõje, és az egyik legfõbb biztosítéka annak, hogy a Munkáspárt ne álljon át az MSZP oldalára. Ha leváltanák a mai pártvezetést, úgy megtörnék a többség akaratát és átvinnék a Munkáspártot az MSZP oldalára. A november 19-ei ellenzéki kongresszuson akármilyen döntést hozhatnak, az nem érvényes és nem kötelezõ ránk. Ugyanúgy nem, mint ahogyan nem érvényes a Nógrádban összetákolt „Intézõ Bizottság” egyetlen döntése sem. Törvénytelen szervezetek nem hozhatnak törvényes döntéseket. Mi az elnökség által kezdeményezett kongresszus feladata? Megoldani a párt jelenlegi válságát, amelynek elõidézõje a Vajnai-féle pártellenzék, leváltani és kizárni Vajnai Attilát a Munkáspártból. A kongresszus fontos feladata az is, hogy a választások eredményes lebonyolítása érdekében megváltoztassa a szervezeti szabályzatot. A jelenlegi szervezeti szabályzat alapján néhány ellenzéki megye megakadályozhatja az egész Munkáspárt sikeres szereplését a választáson azzal, hogy nem állít jelölteket vagy területi listát. Ezt meg kell akadályozni az egész párt érdekében. Miért javasolja az elnökség Vajnai eltávolítását a Munkáspártból? Azért, mert a Vajnai-féle pártellenzék több mint ötszáz napja bénítja a Munkáspártot. A párt többségi akaratát kifejezve a Központi Bizottság március 12-én már

6.

kizárta Vajnait és társát a pártból. A polgári bíróság ezt a döntést szabálytalannak tartotta és ezért visszarakta õket a pártba. Vajnai és társai folytatják a párt elleni szervezkedésüket. A kongresszusra azért van szükség, hogy a párt ennek véget vessen, összhangban a többség akaratával. Vajnai nem tudja, hogy amit tesz, az nincs összhangban a szervezeti szabályzattal, és a Vajnaiféle „kongresszus” nem is kongreszszus? De, feltehetõen tudja. Mire megy ki akkor a játék? Nos, arra, hogy Vajnai és társai összeszedjenek néhány száz embert, akiket „küldöttnek” fognak hívni, majd tartsanak egy gyûlést, amelyet elkeresztelnek „a Munkáspárt 21. kongresszusának”. Kivonul a Nap TV, az MTV, az egész szocialista-liberális sajtó és hírt adnak a „kongresszusról”. Õk is tudják, hogy ez nem kongreszszus, de a tévénézõk többsége nem tudja. Vajnai és a szocialista támogatói azokat a választókat akarják így becsapni, akik megutálták az MSZP-t, és most készek lennének a Munkáspártra szavazni. Ha azonban azt látják, hogy a Munkáspártban nincs rend, nem biztos, hogy ránk szavaznak. Mit jelent az, ha egy pártban két kongresszust tartanak? Azt jelenti, hogy a párt szétszakadt. Vajnai és társai most ezt teszik: szétszakítják a pártot. Megtették a szervezeti lépéseket a Munkáspárt szétszakítására. Az elnökség és a párt többsége csak egyet tehet: megvédi a párt ellenségeitõl a párt nagyobbik részét, és ezzel megvédi a Munkáspártot. Nem árt, ha mindenki tudja: a Munkáspárt mi vagyunk, a többség. Vajnai és társai akármit is tesznek, nem indulhatnak a választásokon mint Munkáspárt, mert a Munkáspárt mi vagyunk. M. L.

7.

8.

A nyilatkozatok önmagukért beszélnek Nem érdemes a Vajnai-féle pártellenzék kijelentéseit cáfolgatni, azok önmagukért beszélnek. Nézzünk néhányat az elmúlt idõszak „termésébõl”.

NEM AKARNAK KOMMUNISTÁK LENNI

„Jogszerûtlennek tartja a pártszavazás módját Vajnai Attila vitatott módon kizárt alelnök, aki azt emelte ki az MTI-nek nyilatkozva, hogy – szemben az alapszabály elõírásaival – nem a helyi szervezetekben, hanem felülrõl lefelé ment a voksolás: elõbb az országos, majd a megyei pártfórumok tagjai nyilvánítottak véleményt, s csak ezt követõn szavaztak a tagok. ‘Tudomásunk van arról, hogy a pártsajtóban megjelent adatok hamisak, és ezért párton belüli vizsgálatot kezdeményezünk’ – tette hozzá, megjegyezve, hogy információik szerint a döntést meghozó ‘taggyûléseken a tagoknak kevesebb mint ötven százaléka vett részt’, de volt olyan fõvárosi kerület is, ahol az egyharmadot sem érte el ez az arány.” (MTI, október 3.) A valóság, mint tudjuk, az, hogy a párttagság 70 százaléka rész vett a pártszavazáson. Igennel szavazott 75 százalékuk. Igaz, a Vajnaiféle pártellenzék megyéiben a megyei vezetés megakadályozta a pártszavazást.

MIÉRT FORDULT VAJNAI A BÍRÓSÁGHOZ? „A párt törvényes mûködésének helyreállításáért a bíró-

sághoz kellett fordulni, amelynek jogerõs határozata kötelezi a pártot. Thürmer Gyula ezt sem akarja figyelembe venni, ezzel veszélyezteti a párt létét, választási indulását.” (Részlet a pártellenzék 5. hirlevelébõl.) A valóság persze az, hogy tisztességes párttag soha nem fordul birósághoz a saját pártja ellen. Tizenhat éve senki nem is tette. Miért fordult Vajnai birsóághoz? Nos, nem azért, mert óvják a pártot. Ha õk óvnák a pártot, nem fordultak volna polgári bírósághoz. Õk pontosan tudták, hogy ezzel a lépésükkel õk juttatnak bennünket a kisgazdák sorsára, mégis megtették. Saját poziciójukért semmi sem drága.

SZABADULJUNK MEG THÜRMER GYULÁTÓL! Az ellenzéki nyilatkozatokból világos a lényeg: õk a párt vezetését akarják leváltani, mert Thürmer Gyula soha sem fog átállni az MSZP-hez. „A fentiek alapján kérjük, hogy a megyei vezetéstõl megszabadulva szervezzük újjá tagságunkat és készüljünk a november 19-én öszszehívandó kongresszusra, ahol országosan is megszabadulunk terhes vezetõinktõl.” (A nógrádi pártellenzék október 22-ei röplapjából.) „Mind politikailag, mind emberileg alkalmatlanná vált

a Munkáspárt vezetésére Thürmer Gyula, akinek önként kellene lemondania – foglalja össze a párt kongreszszusát elõkészítõ bizottság véleményét Vajnai Attila, a Munkáspárt alelnöke az MTInek elküldött vasárnapi közleményében. A szombati salgótarjáni ülésre nem engedték be a Vajnai Attilához kötõdõ, a bátonyterenyei térségbõl érkezõ néhány tagú csoportot. A közlemény szerint a megyei aktívaülés elítélte Thürmer Gyulát (Ez egyszerûen nem igaz!) azért, mert a párt szervezeti szabályzatával ellentétesen pártelnökként megakadályozza a szabályosan választott vezetõk részvételét a rendezvényen. A bizottság véleménye szerint Thürmer Gyula akkor tenné a legnagyobb szolgálatot, ha önként visszavonulna a politizálástól – áll Vajnai Attila közleményében.” (Az MTI anyagából.) „Thürmer Gyula mind politikailag, mind emberileg alkalmatlanná vált a Munkáspárt vezetésére, ezért önként kellene lemondania – foglalja össze a párt kongresszusát elõkészítõ bizottság véleményét Vajnai Attila alelnök.” (Népszava, október 24.) Mi az a kongresszust elõkészítõ bizottság? Mikor hozta létre a Központi Bizottság? A válasz: soha. Illegális szerv, Vajnai vezérlete mellett.

KI A TÖBBSÉG? Lehet, hogy a többség van kisebbségben. Leg-

alábbis ez derül ki az ellenzék nyilatkozataiból. „Amikor minket kizártak a pártból, akkor ezzel párhuzamosan elindult az országban egy mozgalom. És ez a mozgalom már nem teszi lehetõvé Thürmer Gyulának, hogy minket szabályosan kizárjon. Mert nincs meg a többsége. Én úgy gondolom, a többség most már nálunk van.” (Fratanolo János nyilatkozata az MTV Nap-kelte mûsorában, október 13.) „Vajnai közölte: az elõkészítõ bizottság véleménye szerint Thürmer Gyula mind politikailag, mind emberileg alkalmatlanná vált a párt vezetésére, és akkor tenné a legnagyobb szolgálatot, ha önként visszavonulna a politizálástól. Mint ismert, Vajnai Attila alelnököt márciusban zárták ki a Munkáspártból, a bíróság azonban októberben jogerõsen is úgy döntött, hogy a döntés szabálytalan volt.” (Magyar Nemzet, október 24.)

CSAK AZÉRT SEM AKARUNK KOMMUNISTÁK LENNI „Hogyha végig tudják vinni azt, hogy Magyar Kommunista Párt lesz, akkor mi már nem leszünk párttagok, mert mi azt nem képviseljük tovább, akkor lesz szakadás.” (Gordos Gábor nógrádi pártellenzéki nyilatkozata a Kossuth Rádiónak, október 22.) – Munkatársunktól

Amíg a pár „Kerek ötszáz napja szórakozunk a Vajnai-üggyel! Mi lett volna, ha a bolsevik párt legnagyobb vitája, a háború vagy béke kérdése eddig tartott volna?” – adta meg vitaindítójában az alaphangot Hajdú József KB-tag a pénteken lezajlott budapesti titkári tanácskozáson.

A vitaindító gondolatokból – A bírósági döntés alapján az átmenetileg párton kívülre került ármánykodás visszakerült a párton belülre. Itt egyetlen fontos kérdés van: meg tudjuk-e szervezni a pártot a harcra, vagy felteszszük a kezünket: ide lõjetek? A mi célunk a párt megmentése, a belsõ viszonyok konszolidálása, napi politizálásunkkal újra a társadalom felé fordulás: kommunista programunk felvázolása, képviselete. – A pártellenzék célja világos: az MSZP–Fidesz közötti küzdelemben a Munkáspártot elhordani az MSZP útjából. Olyan párttá süllyeszteni, amelyik nem szól bele a nagypolitika kérdéseibe, nem zavarja meg a mindenkori kormánypártok átfogó gazdasági koncepcióinak megvalósítását; ehelyett apró részkérdésekben való megnyilvánulásaival az általában vett „baloldalhoz” tartozás, a „fasiszta veszély” elleni összefogás hamis célját szolgálja, az MSZP-nek alárendelten. – A pártellenzék árulását számos eszközzel segíti a liberális sajtó, televízió. De olyan pocskondiázás kívülrõl sosem történt a Munkáspárttal szemben, mint amit az internetes fórumon nap mint nap olvashatunk. – A mai helyzetben nem kerülhetõ meg a szervezeti szabályzat módosítása. A párttagság mindig megértette a szándékot, és megbízott a szöveg szerkesztõiben, hogy hozzáértéssel végzik a dokumentumok véglegesítését. Ez a bizalmi elv most megbukott: szervezeti szabályzatunk, fegyelmi szabályzatunk és a KB ügyrendje nincs összhangban egymással.

Nem szabad tovább engedni, hogy a pártban olyan szervek mûködjenek, amelyek önálló politikai szerepre törhetnek, a KB-val szembehelyezkedhetnek. – Nem változtatjuk meg a 2006-os választásokhoz való vi-

szonyunkat: indulunk a választáson, ehhez jelöltek kellenek és listák, a párt politikáját õszintén vállaló személyek. Ha valahol szabotálják ezt a munkát, nekünk, budapestieknek kell azokat a megyéket is bevállalni. – Érthetetlen, hogy azok az alapszervezetek, amelyekben az álkongresszus szervezõi, ügyvédje, s maga Vajnai Attila mindmáig tagok, miért tûrik meg a párt soraiban ezeket a személyeket. Helyettük ezt az ügyet is le kell zárni a kongresszuson. – Merítsünk erõt saját munkánkból: ahol a névváltoztatás ügyében a tagság hetven százaléka mozgósítható politikai állásfoglalásra, ott él a párt, és a marxista–leninista többség öntudato-

„NEKÜNK KOMMUNISTAKÉNT KELL CSELE

Pártaktívaülés Barany A megye kommunistái aktívaülést tartottak október 19-én a pécsi Laterum szálloda nagytermében, melyen Vajda János, a Munkáspárt alelnöke is megjelent. Gelb Zoltán, a pécsi kommunista kollektíva alapszervezeti titkára köszöntõ szavai után az alelnök átadta Bánfai Tibor új belépõnek a párttagsági könyvet, aki miután a Központi Bizottság üdvözletét tolmácsolta a helyi, a komlói, a mohácsi, a siklósi és sellyei kommunistáknak, a párt helyzetérõl és a közelmúltban lezajlott pártszavazás eredményérõl tartott tájékoztatót. „Nem rejtjük azonban véka alá, hogy bizony nagy kárt okoztak a pártnak, akik miközben frakcióztak a pártban, bírósági ügyet kreáltak belsõ vitáinkból, a párt többsége ellen. Bárkinek feltünhetett, hogy a frakciózás kezdeményezõi és irányítói milyen nagy nyilvánosságot kaptak az országos médiumokban. Ez is jelzi, hogy a mostani rendszer tõkései és politikusai egyedül a kommunista pártot tekintik ellenségüknek, melyet éppen azért minden lehetséges eszközzel gyengíteni igyekeznek. Emellett azt is tudják, hogy a zûrzavarkeltés leghatásosabb módja, ha a pártegységet belülrõl sikerül megbontaniuk, s a kommunista kollektívákat ellehetetleníteniük. E gyalázatos szerepre vállalkoztak Vajnai, Fratanolo és társai, s ezzel nagy szolgálatot tettek a párttagságun-

kat másfél évtizeden át kihasználó szocialistáknak. Önmagát adja a kérdés: mit tegyünk vajon ilyen helyzetben, amikor a párt lehetõségei – a pártütõk aknamunkája következtében – szinte az 1990-es szintre sülylyedtek. Annak a koncepciónak a követését továbbra sem vállalhatjuk, hogy pártunknak a szocialistákat kell erõsítenie. Nekünk kommunistaként kell színt vallanunk és cselekednünk. Le kell küzdenünk a pártot bénító, a külsõ és belsõ erõk alávaló mesterkedéseinek következményeit, a Központi Bizottságnak pedig irányítania kell a választásokig. Rendkívüli kongresszust tartunk majd, s az el fogja végezni azokat a feladatokat, mely elé a Magyar Köztársaság tisztelt bíróságai akadályt gördítettek. A párt a névváltoztatással megerõsíti kommunista irányultságát, s megszünteti majd a pártban tapasztalható zavaros állapotokat” – mondta a Munkáspárt alelnöke. Gelb Zoltán közölte, hogy a megye párttagságának alig húsz százaléka vett részt a pártszavazásban. „Bízom abban, hogy ennek ellenére késõbb többen eljönnek majd a gyûléseinkre.” Ódor György indítványozta,

TÁRSADALOM – GAZDASÁG

rt ügye él, a párt is él san kezében tarthatja, kezébe veheti a párt életének alakítását. – Tudatosítsuk viszonyunkat a kormányhoz, pártokhoz, egyéb szervezetekhez, személyekhez. Ideje elhagyni azokat a babonákat, hogy az MSZP a „kisebbik rossz”, vagy, hogy a ma mûködõ szakszervezetekkel összefoghatunk, de azzal is fölöslegesen riogatjuk magunkat, hogy nap mint nap fasiszták masíroznak az abla-

A hozzászólásokról

kunk alatt – mert egyik sem igaz. Hamis az a kívánság is, hogy a konkrét kormány és kormánypárt nélkül, általánosságban a rendszert bíráljuk. Ez a kormány tönkretette az egészségügyet, szétverte az oktatást, elvonta a 13. havi fizetést. Nem azért bíráljuk õket, mert nem szeretjük, hanem mert ezeket csinálták. – Mi egy titkár feladata ma? Megerõsíteni saját felelõsségérzetét és elszántságát: nem hagyom magam elbizonytalanítani; a marxista többség része vagyok; a párt ügyéért vezetem csatába az alapszervezetemet; választókerületenként leteszem az ezer fõs ajánlólistát; alapszervezetem minden tagjával megértetem a párt politikáját.

EKEDNÜNK!”

ában hogy az eddigieknél határozottabban kellene a pártbomlasztók ellen fellépni. S jelezte, hogy azért szavaztak csak kevesen a pécsi párttagok közül, mert nem kapták kézhez a szavazólapokat. Kovács József a programot jónak tartja. A pangást, mely a pártban tapasztalható, mielõbb meg kell szüntetni. Ezután kérdéseket tett fel: Milyen kongresszus lesz? Visszahívják-e a két ellenzéki vezetõt? Mi van a megyei elnökséggel? – a pénzügyi téren mutatkozó gondokat és a pártban tapasztalható tájékozatlanságot észrevételezve. Földesi Kálmán azt kérdezte, hogyan lesz legitim a párt, ha nevet változtat? Kérte, hogy a központból névre szólóan küldjék a pártdokumentumokat, mert különben nem kapja meg. Dr. Kovács Gyula egyetértett azzal, hogy a Központi Bizottság a megyei elnököt kizárta. Zentai László véleménye szerint keresni kell ezután egymást, s meg kell értetni az ingadozó párttársainkkal, hogy félrevezették õket. A tagdíjfizetés dolgában fegyelmezetlenséget tapasztalt. Zentai József elmondta, hogy noha 1989 óta tagja a Munkáspártnak, de ilyen bomlasztást, mint amit a frakciózók végeztek, nem tapasztalt eddig. A lehetõ legkeményebben fel kell lépni a pártütõkkel szemben.

A jelenlévõk többsége a felvezetõ gondolatokat jó szívvel fogadta, a meghirdetett célokat támogatta. Egyes elvtársak bizonyos vitákat mindig elölrõl kezdenek. Azt hiszik, az egyet nem értés felhatalmazza õket a cselekvés bojkottálására. Zokon veszik, hogy véleményük nem érvényesül, de nem veszik észre, hogy õk pedig a többségi akarat megvalósulását akadályozzák. Unjuk már, hogy nem hajlandók elgondolkodni a többség véleményén – mondta ki az egyik felszólaló, egyenesen az érintettek szemébe. A XII. kerület megkísérelte magához ragadni a vitavezetést egy saját állásfoglalással, azzal a szándékkal, hogy a résztvevõk az õ gondolataik mentén vitatkozzanak. A rendezõk nem engedték az állásfoglalást kiosztani. Így csak felszólalásaikra tudtak szorítkozni: középútra próbálták terelni a vitát, mert még mindig azt hiszik, hogy ez lehetséges. Valójában vagy nem értik a vita tétjét, vagy mégiscsak tudatosan játszanak az ellenzék kezére. A vita egy pontján Thürmer Gyula, a párt elnöke is felszólalt. A felvetett gondokra és kérdésekre Vajda János reagált. Végül biztosította a jelenlévõket, hogy a párt a Központi Bizottság november 12-ei döntései és a kongresszus útján képes lesz megoldani azokat a gondokat, melyek a frakciózók aknamunkája következtében keletkeztek.

tését. Felszólítjuk tagjainkat, hogy ne támogassák az ellenzéki személyeket. Az alapszervezetek zárják ki soraikból azokat, akik a pártellenzék oldalára álltak. 2. A fõvárosi titkárok szükségesnek ítélik, hogy a KB hívja össze a párt kongresszusát és a kongresszuson az ellenzéket a párt soraiból zárja ki. 3. Támogatjuk a párt Központi Bizottságát és elnökségét. A pártban tisztújításra csak a választások után kerüljön sor. Emlékeztetett 1989-re, amikor az MSZMP tagjai elhitték a kibontakozó ellenzéknek, hogy negyven évig rosszul irányították az országot, nem volt elég demokratikus a párt mûködése, nem volt elég igazságos a döntéshozatal. S mi lett belõle? Kiderült a valódi cél, amely nem a demokrácia szélesítése és az igazságosság erõsítése volt, hanem a hatalom átvétele. A mostani vita is ilyen: mi, akik nap mint nap jobbá, hatékonyabbá akarjuk tenni a párt mûködését, hajlamosak vagyunk elhinni a belsõ ellenzéknek, hogy mindent rosszul csináltunk. Ha bedõlünk ennek a trükknek, ugyanaz lesz a vége, mint 1989-ben: szétverik a pártot, más céloknak szolgáltatják ki.

A vita lezárása A tanácskozás három tartózkodás mellett elfogadta a budapesti négy KB-tag és a budapesti elnök által elõterjesztett határozati javaslatot. Hajdú József felszólította a részt vevõ titkárokat, hogy e vita és határozathozatal után alapszervezetükben azt az álláspontot képviseljék, amit itt a döntõ többség kialakított. Botta Melinda Ezt követõen Baranya megye országgyûlési képviselõjelöltjeinek, Kovács Pálné (Pécs), dr. Kovács Gyula (Pécs), Gelb Zoltán (Pécs), Lupa Istvánné (Komló) és Havasi László (Mohács) bemutatkozására került sor. Két választókerület jelöltjét a késõbbiekben fogják megnevezni.

Kommunista párszervezet alakult Pécsett Alakuló ülésre jöttek össze október 10-én a Munkáspárt pécsi kommunista tagjai, melyen Mohács és Komló kommunistái is képviseltették magukat. Dr. Kovács Gyula nyitotta meg a taggyûlést. Elmondta, hogy a frakciózó csoport szakadár ügyködése következtében egyféle kényszerhelyzet keletkezett a pártban. „Színt kell vallanunk a kommunista elkötelezettség jegyében, s el kell határolódnunk a párt felszámolásán mesterkedõ pártütõktõl. Mi, kommunisták – folytatta – tudjuk, hol a helyünk.” Ezután Várnai Dea költõnõ elszavalta Baranyi Ferenc Elvtársi kérés címû költeményét és Hétköznapok címû saját versét, mellyel nagy tetszést váltott ki a párttagság körében. Ezt követõen a tagság megválasztotta titkárnak Gelb Zoltánt, helyettesének dr. Kovács Gyulát. A titkár megköszönte a bizalmat, majd meghívott résztvevõként beszámolt a KB-ülésen szerzett személyes tapasztalatairól. Kifogásolta, hogy Baranya egyetlen KB-tagja sem volt jelen az ülésen. Ezután az alábbi nyilatkozatot fogadta el a taggyûlés: „Mi, pécsi kommunisták támogatjuk a Központi Bizottság irányvonalát. A Baranya

5

Veszteséges a sertéshizlalás

Állásfoglalás

Mi, a Munkáspárt budapesti titkárai felhívjuk a fõváros kommunistáit: védjük meg a Munkáspártot! Ne hagyjuk, hogy pártunkat ellehetetlenítsék és megakadályozzák eredményes választási szereplésünket! 1. Elítéljük, hogy a Vajnaiféle pártellenzék a bírósági döntés után is folytatja tevékenységét. Követeljük az illegális „kongresszus elõkészítõ bizottság” feloszlatását, mindennemû ellenzéki tevékenység beszünte-

2005. október 28.

megyei elnökségtõl elhatárolódunk és a pécsi pártszervezet frakciózó tagjaival sem kívánunk együttmûködni. Bejelentjük önálló alapszervezet létrehozását. Alapszervezetünk tagsága szembenézett önmagával és elfogadja a Központi Bizottság útmutatását. Javasoljuk Baranya megye megtévesztett munkáspárti tagjainak, vonják le az elvszerû következtetéseket, csatlakozzanak hozzánk és támogassák a párt többségi politikáját!” Felszólaltak: Kovács József, Kovács Pálné és Zentai László. Mindegyikük azokat az anomáliákat nehezményezte, melyek a korábbi megyei elnökség munkájában elõfordultak. A taggyûlésen tagfelvételrõl is döntöttek. Bánfai Tibor felvételével gyarapodott az alapszervezet tagsága. Az új párttag elmondta, hogy azért kérte a felvételét, mert nem a szocialista befolyású Munkáspártban, hanem kommunista közösségben dolgozhat. S. B.

kel számolva a megyében mintegy 50-100 ezer tonnához hiányzik raktár, de az információink szerint az õsz folyamán mintegy 70 ezer tonna új tároló épül, hamarosan átadják, s ezekben helyezik el a terméket, tehát nagy tárolási gondok nem lesznek. – Vannak hazai vagy külföldi vevõk? A KITE Rt., az IKR Rt. és más kereskedelmi és szolgáltató részvénytársaságok a termelõket integrálja, szervezi a termelést és az értékesítést. A gazdák temékeit felvásárolja, s a búzát, árpát, kukoricát, napraforgót eladja. Az uniónak november elsejétõl ismét fel lehet ajánlani a

raforgóból és cukorrépából? – Az idén 770 hektáron termesztettünk napraforgót, s a belvíz miatt ugyanolyan gondunk volt vele, mint a kukoricával. Hektáronként 24 mázsa napraforgót takarítottunk be, s ezzel a munkával végeztünk. Nem így vagyunk a 280 hektáron termesztett cukorrépánkkal, mert a terület 15 százalékát takarítottuk be. Hektáronként 700 mázsa termett, de a föld nagy részén még kint van a cukorrépa. A gyárak ütemezik, hogy mikor szállíthatunk, tehát aszerint kell felszedni a termést. – Hol tárolnak? – A részvénytársaságunk elõdje a Hódcsillag Mezõgazdasági Termelõszövetkezet annak idején 13 ezer hektáron gazdálkodott, s a tárolást ehhez igazították. Tehát van tárolókapacitásunk, de kicsinek bizonyult a hely, ahol a termésünket elhelyezhettük volna. Ezért elsõsorban a búzának és a kukoricának

búzát, árpát, tritikálét és a kukoricát, s ha a minõségi feltételeknek megfelel a termés, akkor a Mezõgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal közli, hogy hova lehet szállítani. Tonnánként 101 eurót kap a gazda, de mire megkapja, az ügyintézés miatt kéthárom hónap eltelik. A termelõk egy része viszont kénytelen a kombájntól úgymond nyersen, tehát szárítás nélkül eladni a kukoricát tonnánként 15-16 ezer forintért a kereskedõknek, mert nincs lehetõsége szárítani, tárolni, s így nem kap 101 eurót, vagyis tonnánként 25-26 ezer forintot. Aztán elég sok termelõ kisebb területrõl, vagyis egy-két hektárjáról a régi, hagyományos módon kézzel, csövesen szedi le a kukoricát, góréban tárolja, s a saját gazdaságában használja fel a jószágok etetésére. *** A megyei hivatal növénytermesztési fõlelügyelõjének tájékoztatása után Hódmezõvásárhely–Szikáncson felkerestük Szabó Lajost, a Hódagro Rt. vezérigazgatóját, s az õszi betakarításukról beszélgettünk. – Hány hektáron termesztettek kukoricát, s milyen eredménnyel? Ötszáz hektáron termesztettünk kukoricát, de még nem kezdtük el szedni, mert vizes és a szárítás sokba kerülne. A természet egy-másfél hónappal megcsúsztatta a betakarítást. Tavaly augusztusban kezdtük a kukorica szedését, de az idén ez a munka a belvíz miatt október végére eltolódik. Mindennap járjuk a határt, s a felmérésünk szerint féltermés várható. A jobb területeken hektáronként nyolc tonnára lehet számítani, de a belvizes részek ennek a felét sem adják. – Mekkora lett a termés nap-

nemrég 15 ezer tonnás tárházat építettünk. A kukorica egy része abrak, amit a fejõsteheneknek adunk, a többit felajánljuk az intervencióba. Tavaly megvette az unió, talán az idén is elkel. Mindenesetre szükségünk van az új tárolóra az Európai Unió miatt is, mert korábban a termésünk egy részét baromfiólakban helyeztük el, s ez a mostani normatíváknak nem felel meg. – Milyen állatokat nevelnek? A száznegyvenhárom dolgozót alkalmazó Hódagro Rt. több lábon áll, az egyes ágazatok kiegészítik egymást. Fejõsteheneket tartunk és libákat nevelünk. Pulykánk, csirkénk nincs, a sertéshizlalást is abbahagytuk, mert veszteséges. *** A felügyelõ és a vezérigazgató által elmondottakból egyebek között két, szorosan összefüggõ tény ragadott meg. Sok termelõ hagyományos módon, vagyis kézzel szedi le a kukoricáját, góréjába rakja, aztán saját gazdaságában hasznosítja, vagyis odaadja a sertéseinek. Igen ám, de rájön arra, hogy nem éri meg, mert a növénytermesztés sok pénzt felemészt, s a hizlalás utáni értékesítés nem fedezi a költségeket. Nincs nyereség rajta, tehát abbahagyja a disznók etetését és az ólja üres marad. A hatalmas területen gazdálkodó hódmezõvásárhelyi Hodagró Rt. is befejezte a sertéshizlalást, mert ez az üzemág veszteséges. A hírek szerint a Pick Szeged Szalámigyár és a Húsüzem Rt. az év végén újra beindítja a sertésvágást és elsõsorban a régi szállítóival akar szerzõdést kötni. De kikkel tud megegyezni? Az egyéni gazdálkodónak, a részvénytársaságnak nem éri meg, mert ráfizetéses. Tarnai László

Az idén túlságosan sok esõ esett, nagy belvizeket okozott, s ez azt jelentette, hogy a nyári betakarítású növényekbõl, tehát az õszi búzából, õszi árpából, rozsból, tritikáléból, tavaszi árpából, borsóból, zabból a termésátlag 20-30 százalékkal alacsonyabb volt, mint tavaly. Az õszi betakarításról Cserjési Lajossal, a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Csongrád Megyei Hivatalának növénytermesztési fõfelügyelõjével beszélgettünk. – Mekkora területen termesztettek õszi betakarítású növényeket, s a kedvezõtlen idõjárás hogyan érintette a kukoricát, napraforgót, cukorrépát és a zöldségféléket? – Az idén Csongrád megye összes szántóterületének majdnem a felén, vagyis 120 ezer hektáron termettek õszi betakarítású növények. A legnagyobb területrõl, mintegy 60 ezer hektárról kukoricát takarítanak be, ezt követi 22 ezer hektáron a napraforgó, s a cukorrépa, burgonya és a zöldségfélék kisebb helyeken teremnek. Az idõjárás kedvezõen érintette az õszi növényeket, mert volt csapadék és akkor kapták, amikor kellett nekik. – Mikor kezdték a kukorica betakarítását, jelenleg hol tartanak, s milyenek az eredmények? – A kukoricát megyeszerte október elején kezdték szedni, de akkor még csak szórványosan, mert magas volt a szemek víztartalma. Az igazi betakarítás tulajdonképpen október közepén indulhatott meg, de a szemek nedvességtartalma a szokásosnál magasabb, s ez jelentõs többletköltséget okoz a szárítás miatt. A két-három hetes csúszás nagyon hátrányos, mert jó idõre nem lehet számítani, s ha esni kezd, akkor a gépekkel nem tudják betakarítani a termést, s a szemek víztartalma is magasabb lesz. Az átlagtermés hektáronként 5,6 és 8 tonna között van, a megyei átlag talán 6 tonna fölött lesz, s ez jó termésnek mondható. A tavalyi 6,35 tonna az idén minden bizonnyal megismétlõdik. – Milyen az idei napraforgótermés? – Még tíz százaléka kint van a földeken, de a betakarítás a vége felé közeledik. Rendkívül jó termésátlagok vannak, azonban a csapadék hatása miatt elterjedtek a tányérbetegségek, s ez terméskiesést okozott. Így megyei szinten az átlagtermés a várt 2,4 helyett hektáronként 2,1 tonna körül fog alakulni, a tavalyi 2,7 tonnával szemben. – Hol tartanak a cukorrépa-betakarítással, s a termelõk mekkora mennyiségre számítanak? – A megyében az idén 2700 hektáron termesztettek cukorrépát, eddig körülbelül a felét szedték fel. Az átlagtermés jónak mondható, jelenleg hektáronként 53-54 tonna, viszont a cukortartalma a kívánatosnál lényegesen kevesebb. A sok esõ miatt a nagy répatömegben kevesebb cukor képzõdött. A répa 17 százalékos cukortartalma megfelelõ, de most csak 13-14 százalék, s ez kevés. – Hol tudják tárolni a termést? – A napraforgót a termelõknek sikerült elhelyezni a szabad raktáraikban, ahonnan folyamatosan szállítják a martfûi feldolgozóba, s a kereskedõk bizonyos mennyiséget vesznek tõlük, aztán exportálják. A kukorica tárolásánál lehetnek gondok. A hivatalunk gabonamérleget készített, vagyis felmértük azt, hogy mekkora a raktárkapacitás és mennyi terményt kell a tárolókban elhelyezni. A mérleg azt mutatta, hogy az említett átlagtermések-

6

VÉLEMÉNYEK

2005. október 28.

Emlékezés a baranyai frakciózókra

Emlékezés Gõgös Ignácra Október 15-én, szombaton délelõtt a Tolna megyei Tamási temetõjében benépesült a magyar munkásmozgalom kiemelkedõ személyisége Gõgös Ignác (1893–1929) síremlékének környéke. A Munkáspárt tagjai, szimpatizánsai és az ország több pontjáról Gõgös Ignác közvetlen hozzátartozóinak családtagjai emlékeztek – a rendszerváltás óta elsõ alkalommal – a város szülöttére. Sándor Lajos titkár vezetésével a lelkes munkáspárti csapat gyönyörûen rendbe hozta a síremléket, amelyen frissen festve virított az ötágú vörös csillag is. Az emlékezõket Buda Péterné megyei elnök köszöntötte, majd Bókainé Koller Margit elevenítette fel a szegény paraszti családból származott s az orosz bolsevik párt és a magyar kommunisták legmagasabb köreibe eljutó munkásvezetõ életútját.

Az ünnepségen jelen volt és felszólalt Vajda János alelnök. Gõgös Rudolf, a család egyik leszármazottja – aki rendíthetetlenül kutatja a példamutató elõd emlékeit, s

méltó módon õrzi azt a szobrot is, amely évtizedeken állt a város mûvelõdési háza elõtt, s amelyet a rendszerváltók a kilencvenes évek elején eltávolítottak – kijelentette: Gõ-

gös Ignác emlékét nem felejtik szeretõ családja, utódai sem, s büszke arra, hogy a munkásmozgalom élõ története is õrzi és ápolja azt. V. J.

objektumot, féltem, amikor száTávol áll tõlem az ünneprontás zadainkat a katonai alakulótéren szándéka. Ám nem átallom beisfelsorakoztatták, s fegyvereinket merni, hogy a negyvenkilenc évelszedték. vel ezelõtti október végi napoNéhány nap múlva aztán kat, s az azt követõ idõszakot áltöbbszázadmagammal az orlandó rettegésben, szorongásban töltöttem el; következésképp mindmáig a szeren- szág nyugati határszakaszára kerültem határõrcsés életben maradásom ünnepeként tartom szá- nek, az õrsöktõl Ausztriába szökdösött személyi mon. a létbizonytalanság közepette mulasztott állományok pótlására. Beismerem: ott féltem a legjobban. Egy olyan határõrsön kellett szolgánapjaim, heteim, hónapjaim jutnak eszembe most is, az emlékezetes dátum hallatán. Hiszen kétsé- lati feladatokat ellátnom, ahol a település polgári lakosainak számottevõ ges volt: megélem-e a holhányada ember- és árunapot, láthatom-e még csempészéssel foglalaegyszer a családomat? toskodott. Rengeteg Az októberi fegyveres (Egykori feljebbvalóm, Asztalos János konfliktusunk támadt vefelkelés kezdetekor reguláhonvéd vezérõrnagy emlékére) lük emiatt. Menekülõk ris hadsereg tagjaként szolPusztító csoport vonult a téren, tömegeit vezették mélygálatom elsõ évfolyamát vizslató szemekkel, tettre készen. ségi területekrõl az álfejeztem be Nagykanizsán, – Éljenezve a pogrom bajnokát – lamhatárhoz, hogy vasa Dózsa Györgyrõl elnevemeglátták a közelgõ katonát. kos pénzösszegekért és zett gépkocsizó lövész lakkülönféle értéktárgyakért tanyában, ahol Kalmár KáHalált reá! – zúgta a csõcselék; cserébe átsegítsék õket roly fõhadnagy, a Munkásskandálván, hogy készséggel ölne még. osztrák területre. párt tagjaként évtizede Kõzápor zuhogott roggyant testére, Legfélelmetesebbnek a elhunyt nyugállományú fõribancok vihogtak földre estén. fegyveres menekülõket tartiszt volt a századparancsKeblét lincselõ kezek matatták, tottam. Szisztematikusan nokom. tõr élével véresre faragták, kerültem a velük való találRendhez, fegyelemhez s miközben a Himnuszt énekelték, kozást és összetûzést. Tudszokott katonaként furcsálszívét brutálisan felnégyelték. tam, hogy nem teketóriázlottam a laktanya bejárati (1956) nak. Szorult helyzetben gátajtajánál tolongó civilek

PRIVÁT ÜNNEPEM

Mártíromság

eszement zajongását és fenyegetõzését, akik egymást túlharsogva kiáltozták: „Jöjjetek közénk! Szabadságharcosok vagyunk!” Furcsa érzés kerített hatalmába, amikor felsõbb ukázra átállt hozzájuk az ezredünk s kiosztották nekik az „M”-raktári fegyverkészletünket. Azt követõen pedig velük együtt ki akartak vezényelni minket a közeledõ szovjet harckocsik ellen. (Néhány soros írásban el is köszöntem szeretteimtõl.) Szerencsére a józan ész kerekedett fölül, s Öveges Lajos ezredparancsnok némi hezitálás után lefújta a tervezett kamikáze akciót. Igazából akkor ijedtem meg, amikor T–54-es harckocsikkal közrefogták a laktanyánkat, s toronyágyúikat a legénységi körletekre irányították. Bár végül ellenállás nélkül foglalták el a katonai

lástalanul lövöldöznek az államhatár útjukba kerülõ õrzõire. Számos egykori határõr bajtársam hõsi halála szárad a lelkükön. Szolgálati helyre menet közben, éjszakai holdvilágnál gyakorta láttam hóban lapuló menekülõk bokrok alól felém irányított fegyvercsöveit. Életben maradásomat kizárólag annak köszönhetem, hogy nem vettem róluk tudomást, hanem szótlanul ballagtam a helyszínrõl tovább. Az efféle váratlan találkozások hetekig ismétlõdtek. Érthetõ, ha felejthetetlenek maradtak számomra. Éppen ezért 1956 októbere kapcsán nekem az ilyen – vakszerencse kísérte – hétköznapi epizódok jutnak eszembe, s lélekben saját megmenekülésemet ünneplem. S. B.

A miniszterelnök újabb poénja! Az Elsõ Országos Munkástalálkozó után Gyurcsány miniszterelnök úr újabb politikai marketing gyöngyszemmel „bûvölte el” a közvéleményt. Október 15-én az Országházban tartott A Szegénységben Élõk Elsõ Találkozóján nemzeti szegénységellenes program kidolgozását jelentette be. A program elsõ és legégetõbb megoldásaként a gyermekszegénység visszaszorítást jelölte meg. Az aggályos és igen empatikusnak mutatkozó miniszterelnök úr fontosnak tartja: – Minden szegénysorban lévõ gyermek szüleinek

munkahelyet biztosítani. – A gyerekek a lakhatási és tanulási feltételek mellett legalább napi egy meleg ételhez jussanak hozzá. A miniszterelnök megjegyezte még, hogy 15 év után nem beszélni, hanem cselekedni kell a lakás-, az oktatás- és a munkaerõ-politika javításában valamint mindenki számára biztosítani kell a szükséges minimális szociális ellátást. Miniszterelnök úr, talán elfelejtette, hogy az ön „baloldali” pártjának is köszönheti az a sok ezer gyermek, hogy korgó gyomorral megy iskolába és ha rossz napot fog ki, az éhségtõl elájul óra közben?

Mert mit is kapott az ország lakosságának a többsége a rendszerváltó pártoktól? Létbizonytalanságot, kiszolgáltatottságot, munkanélküliséget, hajléktalanságot, szegénységet, családok széthullását, a népesség drámai csökkenését. Miniszterelnök úr, az ön és a polgári pártok baloldali jelszavakkal történõ szavazatszerzõ lózungolása ad erõt ahhoz, hogy barátaimmal tovább küzdjünk és felnyissuk az emberek szemét, hogy csak a Munkáspártban bízhatnak. Nagyvári L. Gábor Szeged

V. I. Lenin pártról szóló mûvében figyelmeztet: „A párton belül folytatott frakciózás a párt halálához vezet”. Az sem lehet a véletlen mûve, hogy Kádár János halála elõtt arra kérte a Központi Bizottságot, hogy vigyázzon a pártra, õrizze meg annak egységét. Pozsgay és metamorfózisra készülõdõ hasonszõrû társai éltek a gyanúperrel, hogy egységes párt funkcionálása esetén aligha aknázható alá a szocializmus gazdasági szerkezete (alapja). Ezért elsõ dolguknak tekintették a párt szerkezeti kereteinek szétrombolását és tömegbázisából való kirekesztését. Baranya pártütõi nem szívlelték meg az intelmeket. A Munkáspárt tagságának megosztásával fölbecsülhetetlen károkat okoztak. Ha nem értettek egyet az országos vezetés kongresszusi határozatra alapozott hivatalos politikájával, legalább kiléptek volna, s keresnek maguknak egyéb területet ambícióik kiélésére. Ám õk a párt egészét óhajtották személyes érdekeik szolgálatába állítani, s a tagságot a kommunista alapértékeket sokszorosan megtagadó álbaloldali politikai csoportosulás oltárán feláldozni. Csak tudnám, mit kaptak az aknamunkáért ellentételezésként. E sorok írója azonban furcsállja, hogy az országos vezetés meglehetõsen késõn szerzett tudomást a baranyai pártklikk romboló tevékenységérõl. Holott az önzõ célok egyesítette érdekszövetség álságos mesterkedése közel tíz esztendõ óta töretlenül folytatódott. Amikor a párt megyei korifeus hangadóit megismertem anno, feltûnt, hogy többsége milyen útszéli stílusban vélekedik a párt elsõ emberérõl. Késõbb szóvivõi teendõkkel bíztak meg, s igyekeztem a pártfegyelem elemi szabályai betartásának kötelezettségére orientálni megbízóim figyelmét. E törekvésem azonban meddõnek bizonyult. A KOB-ot jelentõ klikk egy olyan személyt bízott meg az elnöki teendõkkel, aki meglehetõsen szerény felkészültségével tökéletesen alkalmatlannak bizonyult e tisztségre. Ugyanakkor könnyen befolyásolható s az elvtelen megoldásokra is rászedhetõ volt. Olybá tûnik, hogy klikktársainak éppen ilyen irányítható partnerre volt szüksége. Az aknamunka elsõ konkrét jelét az 1998-as választásokat megelõzõ pártkongresszuson észleltem. Elsõ voltam a felszólalók sorában, s a pártvezetés melletti határozottabb kiállás indokoltságára hívtam fel a kongresszusi küldöttek figyelmét. A szünetben mellém lépett Jegesy Andrea, s feldúlt arccal kérdõre vont – felszólalásom tartalmát nehezményezve. – Ismered te egyáltalán Thürmert? – kérdezte gúnyosan. – Igen, ismerem; de miért kérdezed? – Mer, ha ismernéd, más mondandót választottál volna magadnak. – Hadd döntsem már el magam, hogy kirõl miként vélekedem! – zártam rövidre a diskurzust. Azon viszont hosszan eltûnõdtem, hogy akinek ennyire ellenszenves a párt elnöke, miként lehetett s lehet még ma is a párt Országos Etikai Bizottságának elnöke. A berzenkedõ hölgy valószínûsíthetõ „tégla” szerepére késõbb döbbentem rá. Jóval elõtte tudtam már, hogy a magyar szocialisták olyan messze vannak a baloldaliságtól, mint Makó Jeruzsálemtõl; s erre több írásomban konkrétan is felhívtam a közvélemény figyelmét. Választásokra készülvén pedig egyértelmûsítettem a megyei lapban, hogy aki nem a Munkáspártra fog szavazni, voltaképp mindegy, melyik pártra adja a voksát. A többi párt ugyanis tõkeorientált. Bármelyikük kerül kormányra, egyik sem fog lényegesen javítani a rendszerváltás veszteseinek élethelyzetén. November 7-ike tiszteletére megemlékezést tartottunk a pécsi temetõben lévõ szovjet emlékmûnél, ahol én mondtam az ünnepi beszédet. A rendezvény végeztével odajött hozzám Jegesy a társaságában lévõ Fratanolóval, s roszszallólag felhánytorgatta a Dunántúli Naplóban írott cikkemet. – Mélységesen igaztalan, amit a szavazásról állítottál. Mert a munkáspártiaknak a második

Hirdessen A

fordulóban igenis a szocialistákra kell szavazniuk. De úgy látom, te nem érted a politika lényegét, ezért ne politizálj tovább! Szavai hallatán szinte elakadt a lélegzetem. S mindezt a bábunak szánt megyei elnök szó nélkül, kaján vigyorral vette tudomásul. Ekkor értettem meg igazából, hogy ezek, a klikk többi eltévelyedett tagjával közösen a szocik egyoldalú támogatására szövetkeztek. Fratanolo úr nevéhez egyéb epizódok is fûzõdnek. A szocik elsõ regnálása idején A rendszerváltók tévedései címû dolgozatomban többek között errõl tájékoztattam az olvasókat: „A sors különös fintora gyanánt éltük meg, hogy a kapitalista privatizációs programot machinációkkal végrehajtó, s vele a gazdaságot rozzant állapotba taszító, a társadalmat irgalmatlanul demoralizáló inkriminált cselekményeket jobbára olyan tisztségviselõk bábáskodásával követték el, akik a Kádár-rendszer jóvoltából teremtettek maguknak biztos egzisztenciát. Akik nem csak a rendszerváltást követõ hatalomba kerülésükkel, hanem már az ‘átkosban’ ámították azokat a milliókat, akik politikai érdekei képviseletére lennének ma hivatottak. Egyféle ‘baloldaliság’ imitálásával a nép bizalmába férkõztek, s amint tehették, szembefordultak vele. A kormányrúd megragadását követõen pedig a legelképesztõbb tévedések szereplõivé váltak.” Hibáik felsorolását követõen pedig ezt írtam: „Mit gondoljunk ennyi baklövés láttán a szükséges elõrelátás nélkül tévelygõ döntéshozókról, a saját zsebre dolgozó érdekhajhászokról és hasonszõrû társaikról?” A cikkre az MSZP helyi irodavezetõje válaszolt, mégpedig egy Fratanolónak írott magánlevélben. Miután a címzett megmutatta a levelet, kitûnt belõle, hogy a szoci prominens rendszerezte a „vádpontjaimat”, majd tételesen felhánytorgatta. A végén pedig annak a reményének adott kifejezést, hogy az általa nehezményezett írás csakis a szerzõ, s nem az egész tagság véleményét tükrözi. Azt is jelezte, hogy irományát magánlevélnek szánta, nem publikálható. Egy késõbbi írásban reagáltam a levélre – írója nevének inkognitóban hagyásával. Erre a szocik prominense ismét magánlevél írására ragadtatta magát, újfent Fratanolónak címezve. Ebben alapfokú szemináriumi szinten kioktatott a baloldali politika lényegét érintõ kérdésekrõl. A megyei elnök ezután kereken megtiltotta, hogy – úgymond – tovább „hergeljem” a szocialistákat; hiszen „azok mégiscsak közel állnak hozzánk”. Amikor pedig Fratanolóék a helyi szocialista vezetõkkel a választások tárgykörében folytatandó megbeszélés munkáspárti résztvevõit kijelölték, Jegesy tudatta velem: nincs szükség a jelenlétemre. Fratanolo még hozzátette: azért kerül sor a mellõzésemre, mert ahol megjelenek, megfagy körülöttem a levegõ. Még néhány személyemet ért egyéb sérelem után úgy döntöttem, semmi helyem az „öntörvényû kompánia” tagjai között, s elhagytam a Munkáspártot. Nehogy tévedés essék: nem a baloldali alapértékeket vetettem el, hanem a Fratanolo-féle destruktív csoporttal történõ együttmûködést szüntettem meg. Hatására jelentette ki a városi elnöki posztot jelenleg betöltõ klikktag: „elmúlt végre a puccsveszély”. A pártütõk abban az idõben még csak Baranyában folytattak torpedózást. Mihelyt ehhez az országos vezetés egyik tagjában is partnerre leltek, túlléptek a megyehatáron, s országos hálózattá igyekeztek szélesíteni az aknamunkát – óriási károkat okozva ezzel más megyék párttagságának is. Legtöbbet valószínûleg azzal ártottak, hogy Baranya megye munkáspárti tagjainak jelentõs hányadát leszoktatták a racionális gondolkodásról, a pártközponttal szembeforduló, törekvéseit kereken megtagadó személyiségekké változtatták õket. Mindezt a valóságot mellõzõ frázispufogtató szövegeléseikkel, igaztalan állításaik hangoztatásával tették. Erre tekintettel indokolt lenne a pártellenes csoportok fõkolomposait még inkább elszigetelni. Dr. Südi Bertalan a Munkáspárt volt tagja

Szabadság hetilapban!

Többszöri megjelentetésnél kedvezményt adunk. Várjuk megrendeléseiket! Részletes információ: Huszár Zsófia Telefon: 313-5420

2005. október 28.

•

I. fejezet

1893 márciusában mind gyakrabban hallottam, hogy én is bekerültem a Kossuth-díj jelöltjei közé. A hír nem rázott meg, sõt, nem is foglalkoztatott különösebben. Korábban már említettem beszélgetésemet Kardos Györggyel, a Magvetõ Kiadó vezetõjével, aki ismert annyira, hogy megsejtse: fejemben megfordult a díj elutasításának gondolata. Nem egy önsorsrontó szándék indít erre a lépésre, hanem úgy vélem: nyugodtabb lelkiismerettel élhetek tovább, ha nem fogadok el kitüntetést egy olyan államtól, melynek politikájával is sok tekintetben szemben állok. Hallottam róla, hogy mások is kerültek már hasonló dilemma elé, de õk meg tudták magyarázni maguknak és a környezetüknek, hogy a kitüntetést nem a politika adja, hanem az ország egész nagy közössége, én az ilyen átlátszó mentegetõdzéseket képtelen lettem volna elfogadni. Azok kedvéért, akik nem olvasták ezt a hivatkozott részt vagy nem emlékeznek rá, összefoglalom a történteket. Beültünk a kocsimba, megálltunk valahol és Kardos órák hosszat próbált jobb belátásra bírni. Végül azzal tudott meggyõzni, hogy felvillantott elõttem egy távoli lehetõséget: a díj lányaimnak valaha majd elõnyükre szolgál az egyetemi felvételüknél. Mint bolond öreg apa – már negyven éves elmúltam, mikor az elsõ gyerekem megszületett – erre az érvre fejet hajtottam. Megalkuvásom méltó büntetéseként: mire Zsófi és Julcsa eljutott a felvételihez, a Kossuth-díjból már rég kiszállt minden protezsáló hatás. (Tartozom annyival Kardos emlékének, hogy elismerem, õt nem lehetett volna meggyõzni egy ilyen argumentummal. Ebben a tekintetben sokatmondó egy büszke, egyben önmarcangoló levele, melyet Nagy Miklóshoz, a Magyar Szocialista Munkáspárt Kulturális Osztályának vezetõjéhez intézett. Az elõzményekrõl annyit kell tudni, hogy Kardos István nevû fia friss diplomásként egy ideig nem talált állást és Nagy Miklós megpróbált segíteni az elhelyezkedésében. „Kedves Miklós! Visszatérek a Váci utcai beszélgetésünkre. Nagyon megzavart. Ígéretemet megtartottam, egyetlen szót sem beszéltem róla a fiammal, de az ügy nem hagyott nyugodni… Nagyon határozottan kérlek, hogy ne foglalkozz többé a fiam ügyével sem Te, sem más, legkevésbé egy központi pártszerv. Hozzáteszem, ha nyomatékos kérelmem hatástalan lenne, mindent megteszek az intervenció ellensúlyozására, megakadályozására. És mos nézzük az indoklást: 1. Megalkuvás nélkül és következetesen ragaszkodom hozzá, hogy a személyi, baráti kapcsolataimat semmilyen körülmények között nem vagyok hajlandó igénybe venni saját ügyeim intézéséhez. Életem vége felé nem tudom átlépni az árnyékomat, saját normatíváimat… Természetesen soha nem fogok belenyugodni, nem fogom passzívan szemlélni, hogy körömszakadtáig védett „tartásom” dézsávüáltassék. Nem veszek részt színjátékban, ahol a szereposztás, hogy én kimondom a „nem” szócskát, aztán a feleségem kitapossa az ellenkezõjét. Sematikus darab, sokan és sokszor eljátszották, de én nem veszek részt ezen a fesztiválon. 2. Kardos Istvánnal nem szabad pártközpontszinten törõdni. Az ügyének elõzménye van. Tavaly – szintén akaratom ellenére – az a megtiszteltetés érte, hogy Aczél elvtárs személyesen foglalkozott vele. Több állás között válogathatott, friss diplomájával két egyetemen is elhelyezkedhetett volna és egyéb ajánlatot is kapott. Különbözõ indoklásokkal, gyártott ideológiákkal mindegyiket elutasította. Nem sok fiatal diplomás válogathatott ennyi lehetõség között, õ mégis a „maszek” módon kerített megoldást választotta. Mellette szól, hogy felismerte helyzete züllesztõ kátyúját, de önmagának – munkával és öntevékenységgel – kell kikecmeregni belõle. Nem központi bizottsági titkári vagy osztályvezetõi segítséggel. Nagyon kérlek, ne tekintsd levelemet a segélyt nyújtó kéz durva ellökésének, hiszen szavakban ki sem tudom fejezni, mennyire hálás vagyok neked. Viszont arra kérlek, próbálj megérteni. Patológiás magatartásom megítélésekor gondolnod kell arra is, hogy immár húsz éve tele vagyok sebekkel, de nem vagyok hajlandó „elvakarni” és képtelen vagyok „kitakarni”. Ellenkezõleg! Tetõtõl-talpig felöltözötten, sebrejtetten tudok csak élni. Felöltözöttségem egyik ruhadarabja éppen indokolásom elsõ pontja. Ez a „muszáj Herkules”-ség gyengém is, meg erõsségem is. Elvtársi, baráti üdvözlettel köszöntelek: Kardos György”

Moldova György

Az utolsó töltény – HATODIK KÖTET –

ÖNÉLETRAJZI TÖREDÉKEK Kizárólagosan A Szabadságban

•

Az ügyrõl továbbra sem szóltam senkinek, el akartam kerülni a leégést, elõfordult már olyan eset is, hogy egy íróhoz az átadás elõtti éjszakán kopogtattak be és közölték vele: az illetékesek visszavonták a jelölését, ne is fáradjon be a díj-átadásra, egyben adja vissza a meghívóját. Arról is értesültem, hogy a határozatot hozó bizottság munkaülésein több jeles személyiség is kifogást emelt ellenem. Leginkább a már sokszor említett Illés Endre, a Szépirodalmi Könyvkiadó igazgatója tiltakozott és Bertha Bulcsút ajánlotta helyettem. Illés véleménye nem volt alaptalan, Bertha Bulcsú érzékeny, mindig olvasmányos mûveket írt, de hát mint tudjuk, a díjakat nem kapják, hanem adják, akár egy bombát, kidobják a repülõgépbõl, aztán vagy hülyét talál el, vagy ártatlant. A vakszerencse most engem választott ki. A bizottság visszautasította Illés Endre különvéleményét, ezen annyira dühbe jött, hogy távozásánál elvétette a lépést, legurult a Parlament lépcsõjén, eltörte a lábát és élete végéig bottal sántikált. A határozat megszületett, de a róla szóló értesítés sokáig késett. Az állami hivatalokkal nem ápoltam túl szoros kapcsolatokat, ezt jelzi, hogy még a címemet sem tudták, a levelüket anyám kelenföldi lakására küldték, ahonnan már vagy tíz éve elköltöztem, és a harmadik helyen éltem. Anyám elfulladva hívott fel: – Gyurikám! Egy levelet kaptál a Minisztertanácstól, ide jött. – Igen? – tudtam, hogy mirõl van szó, de meg akartam hagyni neki az az örömöt, hogy õ lássa elõször a hivatalos szöveget –, bontsd fel, aztán mondd el, hogy mit akarnak. Anyám akadozva olvasta fel a telefonba, hogy „a mai magyar valóság elkötelezetten kritikus szellemû ábrázolásáért” Kossuth-díjban részesítenek. Én alig figyeltem oda az indoklásra, legföljebb azon tûnõdtem: vajon az adományozók ugyanazt értik-e elkötelezettségen, amit én, de anyám örömében kitört magából: – Már rég megérdemelted volna! – Neked köszönök mindent, nélküled sohasem jutottam volna el idáig. Csak a családban engedtem elterjedni a hírt. Feleségem megtelefonálta Montreálban élõ anyjának, aki egy félreértés folytán úgy értette, hogy Nobel-díjat kaptam. Aztán, ahogy szokásos, szélesebb körben is tudomást szereztek az eseményrõl. Egy este épp ültem a Marcibányi téri kultúrház elõcsarnokában, várva, hogy befejezõdjék lányaim tornaórája és hazaszállítsam õket, befutott egy filmrendezõ „apuka” és harsány hangon bejelentette: – Moldova Kossuth-díjat kap! Fel sem néztem: – Tényleg? – és tovább olvasgattam. A Kossuth-díjakat, az érdemes és kiváló mûvészi címeket a Felszabadulás ünnepén, április 4-én szokták átadni. Kisebbik lányom, Juliska az óvodában minden otthoni eseményrõl tájékoztatta a gondozóit, pontosan tudták, hogy hány ingem és gatyám van, most is tájékoztatással szolgált nekik. Arra a kérdésre, hogy miért ünnepeljük április negyedikét, feltartott kézzel jelentkezett: – Azért, mert apu ilyenkor szokott Kossuth-díjat kapni! Az évforduló 1983-ban egy hétfõi napra esett, így a díjkiosztó ceremóniát az elõzõ péntekre, április elsejére hozták elõre. Nem készülõdtem különösebb buzgósággal erre az alkalomra, nem vásároltam új ruhát, megfelelõnek találtam egyetlen sötét öltönyömet. Csak annyi engedményt tettem, hogy vettem egy elegánsabb fehér

inget, máig is megvan, ha néha felveszem, lemérhetem, mennyit híztam vagy fogytam majd egy negyedszázad alatt. A protokoll szerint két vendéget hívhattam meg a díjátadásra. Elsõnek természetesen a feleségemet diktáltam be, másodiknak Kardost – nem felejthettem el, hogy az õ segítsége nélkül aligha jutottam volna el idáig. Meglepõdtem, hogy Kardos érezhetõ fenntartással fogadja az invitálásomat, az hittem, hogy a szokásos nyilvános megjelenéstõl való általános viszolygása beszél belõle, csak késõbb tudtam meg, hogy ezúttal egy másféle ok is rejlik a háttérben. Feleségének halála után Kardos alig-alig burkolt kapcsolatot folytatott egyik munkatársnõjével, nevezzük az illetõ hölgyet N. Nórának. Ez a viszony nem keltett különösebb feltûnést, az aszszony egy már régen formálissá kihûlt házasságban élt. A férje jeles tudósnak számított, mûködését már korábban Állami-díjjal ismerték el, ezt a kitüntetés már Kardosnak is kijárt volna, de ezt a felvetést maga Aczél György torpedózta meg, mondván: – Nem adhatunk Állami-díjat N. Nóra minden férjének! A fegyelmezett Kardostól távol állt, hogy vitába szálljon bármilyen személyét érintõ ügyben, most is tudomásul vette a döntést, de nem mondhatni, hogy fergeteges jókedve kerekedett volna tõle. Eljött ugyan a Parlamentbe, de alig egy fél óra után távozott. Hideg kora tavaszi idõ volt azon a napon, taxival mentünk el az Országházba. Az õrök már az elõcsarnokban megszólítottak és átkísértek a fényképezõhelyiségbe, ahol fotó készült minden kitüntetettrõl – az egész a fegyencek rabosítása elõtti eljárásra emlékeztetett. Két szék is állt egymás mellett, az egyiken én ültem, a másikon Kapolyi László, a valamikori iparügyi miniszter. Elõször jártam az Országházban, de semmiféle lelkesültséget sem éreztem. Az arányai nyomasztóan hatottak rám. Az jutott az eszembe, hogy az állami épületeket, templomokat, bankokat valószínûleg azért építik minél grandiózusabbá, hogy az oda belépõ embereket eleve megingassák a maguk fontosságába vetett hitükben, beláttassák velük a szembeszállás értelmetlenségét és az általuk képviselt Törvény fennhatósága alá tereljék õket. Nehezen küzdöttem meg ezzel a hatással. Beljebb érve szétváltak a kitüntetendõk és a kísérõik, a feleségemet is egy alig feltûnõ belsõ kordonon túlra irányították. Ismerõs arcot kerestem a szólítandók között, észrevettem régi fõiskolás társamat, Garas Dezsõt, a színészt, odaléptem hozzá. Szinte egyszerre mondtuk: – Ha már te is kapsz valamit, akkor inkább elmegyek! Dezsõ intett, hogy húzódjunk az egyik sarokba, mely legtávolabb esett a díjkiosztó emelvénytõl, nem értettem: – Miért megyünk ilyen messzire? – Hülye vagy? Ha kimégy, így hosszabb a taps. Leültünk, körülnéztem, köszöntem néhány ismerõsnek, Markó Ivánnak, a táncosnak, Nemes Nagy Ágnesnek, a költõnõnek. Közben elöl, a dobogó körül mind határozottabb rendezkedés kezdõdött, kinyújtott nyakkal próbáltam tájékozódni: – Ki adja át a díjakat? – Sarlós István. Ezt a nevet ismertem, nemcsak azért, mert a pártnomenklatúra elsõ soraiban szerepelt, akkoriban Budapest fõpolgármesteri tisztét töltötte be, hanem mert nemrégiben személyesen is konfliktusba keveredtem vele.

•

Az történt, hogy 1982 õszén egy kormányrendelet felszámolta az „õrségi vasutat”, vagyis a Zalalövõtõl Bajánsenyéig terjedõ vonalszakaszt, kihasználatlannak, egyben ráfizetésesnek nyilvánítva azt. Én az év jelentékeny részét az Õrségben töltöttem, többé-kevésbé a vasúti viszonyokat is ismertem, felháborodtam ezen az intézkedésen, úgy véltem, hogy a lassan már újraéledõ vidék ismét a világ szélére sodródik majd. Akcióba léptem, elõször régi ismerõsömnél, Urbán Lajosnál jelentkeztem, aki akkorra már közlekedési miniszterré lépett elõ, de õ elhárította a közbenjárásomat, Sarlós Istvánhoz küldött, a párt Központi Bizottságában hozzá tartoztak ezek az ügyek. Levelet írtam neki, de Sarlós kategorikusan elutasította a kérésemet, sõt, felgyorsította a felszámolást. November 7-én, az ünnep semmibevételével egy mûszaki brigád szállta meg a vonalakat és az õriszentpéteri átjáróból kiindulva kezdték felszedni a síneket. (Azt nem érzem elégtételnek, hogy húsz évvel késõbb kénytelenek voltak újjáépíteni és jelenleg nemzetközi gyorsvonatok járnak rajta.) Személyesen soha nem találkoztam Sarlóssal, de most, neve hallatán feltámadt bennem a harag. Figyelmeztettem magam, hogy felesleges volna indulatokkal elrontani ezt a soha meg nem ismétlõdõ napját az életemnek, de képtelen voltam megbékélni.

7

Úgy emlékszem, hogy a Kossuth-díjakat a rendezvény elsõ felében adták át. Mikor a szólítás az „M” betûhöz közeledett, Markó Iván felállt a helyérõl, hátrament egészen a falig, ott tenyerét maga mögé téve megtámaszkodott, kivárta, amíg a neve felhangzik, egy pillanatig még ezután is mozdulatlan maradt, majd hirtelen elrúgta magát, akár a rövidtávfutók a rajtgépükbõl és lendületes léptekkel elindult, valósággal megfürdött a tapsban. Én nem éreztem képesnek magam hasonló profi megoldásokra, csak kiballagtam a pódiumhoz, átvettem a díjat tartalmazó bordó bõrrel bevont dobozt. Kézfogás közben nem tudtam megállni, hogy ne intézzek néhány dorgáló szót Sarlóshoz az õrségi vonat ügyében tanúsított magatartása ügyében: – Nyugodjon meg, nem fogom abbahagyni! Mikor visszamentem a Helyemre, Garas értetlenül kérdezte: – Mirõl beszéltetek Sarlóssal? Kevesellted a pénzt? Egy óra után befejezõdött a rendezvény hivatalos része, a pincérek pezsgõt hordtak körbe és a terített asztalokhoz invitálták a vendégeket. Kevéssel késõbb megjelent Kádár János, poharat fogott és csendesen álldogált a terem közepén, nem kezdeményezett beszélgetést, csak bólintott a mellette elhaladók felé. Külseje most sem különbözött a megszokottól, a zakóját minden bizonnyal egy kiváló szabász készítette, mégis szinte lógott rajta: a mellén megfeszült, hátul valóságos púpot vetett. Elszántam magam és odaléptem hozzá: – Kádár elvtárs, megengedi, hogy idehívjam a feleségemet? Szeretném bemutatni Önnek. – Kérem, Moldova elvtárs, nagy örömmel. Régimódi eleganciával köszöntötte Zsuzsát: – Elsõsorban magának gratulálok, a férfi csak egy oszlopot tart a házban, az asszony legalább kettõt. Amíg beszélt, megfigyeltem a szemét: olyannak tûnt, mintha egy üveglap közepébe egy kõ vágódott volna, a szembogarától küllõszerûen törésvonalak indultak ki, az ember nem tudta elképzelni, hogy egyáltalán láthat. Késõbb Aczél Györggyel is szót váltottam, egyikünk sem hozta elõ azt a bizonyos jóslatát, hogy „a tejfölt, vagyis a Kossuth-díjat nem fogja elvinni”. Érzõdött azonban, hogy továbbra sem eszünk majd egymás tenyerébõl. Elindultunk volna hazafelé, de egy fotómûvész ismerõsöm, aki „Kiváló Mûvész” címet kapott, az esemény örömére meghívott minket a „Jereván” vendéglõbe. Bár másodosztályúként volt besorolva, a legkellemesebb helyek egyikének számított a városban, orosz leveseivel, legendás Sztroganoff-bélszínével. Magnóról halk népi muzsika szólt, a faasztalok mellett kerek bõrpárnákon ültek a vendégek. Egy rikkancs vonult át a vendéglõn, a déltájban megjelent „Esti Hírlap”-ot kínálta, vettem egyet, elolvastam benne a kitüntetettek listáját, hosszan bámultam a saját kinyomtatott nevemet. – Miért kellett ez nekem? – gondoltam, ittam egy korty vörösbort, de keserûnek éreztem, letettem a poharat.

•

Miért nem élveztem a sikert? Azt hiszem, alkatilag képtelen vagyok rá. Végigéltem gyerekként a világháborút, a Rákosi-rendszert, 1956-ot, az azt követõ önkéntes számûzetést, családom kétségbeesett küszködését a megmaradásért, mindazt a megrázkódtatást, mely az elsõnemzedékes értelmiségi léttel jár, és még hosszan sorolhatnám a konfliktusokat. Ezek során, úgy képzelem, idegeim elértek egy magas feszültségi szintet és többé nem tudnak leengedni. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy én magam is megtettem mindent, hogy ezt a szintet fenntartsam, mert szükségem volt rá a harcok folytatásához. A béke számomra soha nem volt több, mint egy olyan pillanat, amikor újratöltik a fegyvereket. Szóltam Zsuzsának, hogy induljunk haza. Otthon a levelesládánk szinte már kidagadt az üdvözlõ táviratoktól és továbbra is félóránként csöngettek be egy-egy újabb kazalnyival. Felbontogattam és elolvastam õket: hivatalok, szervezetek, könyvtárak, számtalan ismerõs és ismeretlen ember gratulált. Éreznem kellett belõlük a felém áramló szeretetet, mégis folyton egy, Kennedy elnök meggyilkolásával kapcsolatos történet járt az eszemben. Az elnök Wallace kormányzó társaságában egy nyitott gépkocsin hajtott végig Dallas fõutcáján, mindenütt éljenzõ tömeg fogadta, a házigazda meg is jegyezte: – Igazán nem mondhatja, Elnök Úr, hogy Önt nem szeretik Dallasban! Aztán alig egy perccel késõbb Lee Oswald golyója halálra sebezte az elnököt. A Kossuth-díj ama ritka elismerések közé tartozik, melynek az értéke az idõk folyamán nem devalválódott, a közvélekedés változatlanul a sikerek egyik csúcsának tekinti, de tudtam, hogy semmilyen tekintetben nem jelent kikövezett utat a biztos jövõ felé. (Folytatjuk)

8

HÍREK – INFORMÁCIÓK

2005. október 28.

Párbeszéd az utca emberével A Munkáspárt budapesti elnöksége novembertõl választási propagandaakciót indít, melynek feladata megszólítani az „utca emberét” pártunk törekvéseinek népszerûsítése céljából. Ettõl az újszerû agitációs módszertõl várjuk, hogy a szavazópolgárok megismerkedjenek politikánkkal, gazdasági, szociális, egészségügyi, oktatáspolitikai elképzeléseinkkel. Ugyanakkor arra szeretnénk rábírni a járókelõket, hogy hallgassák meg véleményünket a fent vázolt témakörökrõl és mondják el, mit várnak tõlünk, ha a választók bizalmából bekerülnénk a parlamentbe. Ez a kétoldalú kommunikáció alkalmas arra, hogy felmérjük, milyen kérdések foglalkoztatják az „utca emberét”, milyen gondokkal küzdenek mindennapi életükben. Tudniuk kell, mi nem azért ígérünk, hogy csalárd módon kicsaljuk tõlük szavazócéduláikat, s azok birtokában azután hátat fordítsunk nekik. Mi azt ígérjük, ami megvalósítható, ami pártunk feladata, egyszerûen azért, mert programunk lényege a dolgozó emberek szolgálata. A jobboldali polgári pártok a voksokra utaznak, hogy annak birtokában megszerezzék, vagy megtartsák a hatalmat. Számukra az ember csak addig fontos, amíg eszközt látnak benne önzõ céljaik megvalósításához. Mi lett abból, amit a választás elõestéjén kilátásba helyezett Antall József, Horn Gyula, Orbán Viktor, Medgyessy Péter és Gyurcsány Ferenc? Önmagukat licitálták túl, hogy megnyerjék az embereket. Amikor megszerezték a hatalmat, már csak töredékét valósították meg mindannak, amit teátrálisan megígértek. Új választások elõtt, a kampány idején aztán morzsákat osztogattak, hogy ismét lóvá tegyék választóikat. Sajnos mindig akadnak emberek, akik hitelt adnak a felelõtlen ígéreteknek, ennélfogva a váltógazdaság mechanizmusa olajozottan mûködik. Nem így a Munkáspárt! Mi komolyan vesszük programunkat, komolyan vesszük meghirdetett politikánkat. Ám azt csak akkor

F(r)ontos találkozó Szegeden 2005. október elején megszervezõdött a Balodali Front – Kommunista Ifjúsági Szövetség szegedi csoportja. A Munkáspárt városi helyiségében találkoztak az érdeklõdõk és a szervezet országos vezetõségének tagjai. Már régóta terveztük, hogy alaposabban megismerkedünk egymással, megbeszéljük, miként tud mûködni Szegeden a helyi csoport, miként tud együttmûködni a vezetés és az ottani tagok. Ilyenkor persze a vezetõség csak a tapasztalatait tudja elmondani, az ottani Front-tagoknak kell megtalálniuk a szervezõdés módjait. Remélhetõleg hasznos volt a megbeszélés, sikeresen fognak mûködni, amihez láthatólag mind az akarat, mind a szegedi tagok tehetsége, rátermettsége teljes mértékben megvan. Elhatározták, hogy ezentúl minden kedden találkoznak a párt helyiségében (Szeged– Tarján, Hüvelyk utca 1.) 17.00 órától 19.00 óráig, ahová minden érdeklõdõ fiatalt szeretettel várnak. Kontakt-telefon: ifjabb Nagyvári László: 06-30-608-9462. Sz. P.

A kiadó közleménye Tájékoztatjuk elõfizetõinket, olvasóinkat, hogy lapunk jövõ héten, november 4-én (az a heti munkanap-átrendezések miatt) nem jelenik meg. Tehát október 28-át (e heti számunkat) követõen legközelebb november 11-én pénteken (belsõ terjesztésben csütörtökön) jelenik meg A Szabadság.

bizonyíthatjuk be, ha a választók támogatásával bekerülünk a parlamentbe s szavunkat hallathatjuk ország-világ elõtt. Kérjük az „utca emberét”, hogy Budapest legfrekventáltabb közterületein (jórészt az aluljárókban), keressék fel a Munkáspárt „stábjait”, kérdezzenek bármit, ami a szívüket nyomja, mondjanak el mindent, amin változtatni szeretnének, mert javaslataikat a párt meg- hallgatja, s azokat – amennyiben új gondolatok – beépíti választási programjába. Ezáltal a párt dokumentuma nem lesz csupán néhány ember munkája, hanem minél több érdekelt félé, miáltal a közös erõfeszítés reálissá teszi valamennyiünk céljait, elképzeléseit. A választási kampány munkacsoportjai hozzáértõ, tapasztalt aktívákból állnak, akik szakavatott módon válaszolnak a felvetett kérdésekre és kellõ empátiával fogadják az egyszerû emberek gondjait. Csak haszon származhat valamennyi vitapartner számára, ha megindul egy konstruktív beszélgetés, tapasztalatcsere, kölcsönös tájékoztatás. Kérjük a kerületek aktivistáit, minél nagyobb számban jelentkezzenek e hasznos munkára. Az akció – a tervek szerint – novemberben indul a hét két délutánján 2–2 óra idõtartammal. Várunk minden érdeklõdõt, minden jó szándékú embert ezekre a találkozókra. Hegedûs Sándor

Horvátországban újjászervezõdött a kommunista ifjúsági mozgalom 2005. október 22-én tartották kongresszusukat a horvát ifjúkommunisták, a Horvát Szocialista Munkáspárt ifjúsági tagozata. Az Ifjú Szocialisták (ISZ) is, hasonlóan a Horvát Szocialista Munkáspárthoz (HSZMP), 1997-ben alakultak meg. Mind a párt, mind az ifjúsági szervezet azóta is féllegálisan mûködik, a hatóságok minden módon próbálják akadályozni a tevékenységüket. Kommunista pártként, ifjúsági mozgalomként nem is tudnának dolgozni, ezt nem tûrné el a horvát politikai elit, sem a jobboldal, sem a „baloldal”. Ezt a kongresszust a horvát ifjúkommunisták egy szervezetileg megújuló kongresszusnak szánták, erejük újbóli összeszedésének, tisztázni a vezetésben fennálló problémákat. A kongresszusukon kimondták: a Horvát Ifjú Szocialisták kommunista ifjúsági szervezet, amely a szocializmusért harcol. A kongresszusra a tagságból delegált küldöttek érkeztek, minden nagyobb városból (Split, Rijeka, Isztria) 3-3 küldött, a kisebb helyekrõl kettõ, Zágrábból több tag is. A szervezeti szabályzatukban több változást is eszközöltek. A felsõ korhatárt 30 évre módosították, megváltoztatták a jelképüket, eltörölték a párt és ifjúsági szervezet közötti közös tagságot, elnökség helyett ezentúl végrehajtó tábla fogja irányítani az Ifjú Szocialistákat. Vezetõséget is választottak, Filip Erceg lemondott elnök helyett Nikola Vukobratovicot választották két évre elnöknek. A kongresszusra több kommunista ifjúsági szervezet is küldött delegációt. A Görög

Kommunista Ifjúsági Szövetség, Bosznia–Hercegovina Munkás Kommunista Pártjának ifjúsági tagozata, a vajdasági Jugoszláv Kommunisták Szövetsége – Szerbia, valamint a Baloldali Front – Kommunista Ifjúsági Szövetség delegációja, köztük Székely Pétert, a szervezet elnöke, és Farkas Mátyást, az országos vezetõség tagját. Ez a kongresszus, ez a találkozó alkalmat adott arra, hogy a Baloldali Front felvegye a kapcsolatot az egykori jugoszláviában mûködõ kommunista ifjúsági szervezetekkel. Eddig ilyen irányban még semmilyen ismeretség nem volt. A kongresszus végén mód nyílt a megjelent külföldi szervezeteknek önnmagukat bemutatni, megismertetni tevékenységüket, akcióikat. A delegátusok látható érdeklõdéssel hallgatták a Baloldali Front ismertetõjét, mit is tett eddig a Munkáspárt ifjúsági szervezete, milyen céljaink vannak. Sikerült konkrét megbeszéléseket is folytatni a további közös munka alapjairól, fõként az Európai Unióval kapcsolatban. Magyarország már tagja, Horvátország most kíván csatlakozni, amit mind a párt, mind az ifjúsági szervezet – helyesen – ellenez. A kongresszus végén Ivan Plješa, a Horvát Szocialista Munkáspárt elnöke köszöntötte a fiatalok kongresszusát, este mód nyílt kötetlen formában elbeszélgetni, megismerkedni vele. – Tudósítónktól

nk! ezzü k é l Em

Az 1918-as õszirózsás forradalom

Az I. világháborúban elszenvedett vereségek, a többszörösen összetett társadalmi ellentétek és a nyomor a harcokba belefáradt katonák, illetve a nélkülözõ tömegek radikális fellépéséhez vezettek. Ennek eredményeképp 1918. október 31-én gyõzött az õszirózsás forradalom, amely a „vörös gróf” vezette Nemzeti Tanácsot juttatta hatalomra.

A Károlyi Mihály köré tömörülõ koalícióban baloldali érzelmû függetlenségi politikusok, a városi polgárok szóvivõi, valamint polgári radikális és szociáldemokrata honatyák foglaltak helyet. Rajtuk kívül két haladó katolikus fõpap is: Hock János plébános és a republikánus mentalitású, a fehérterrort elítélõ Gieswein Sándor képviseltette magát az új rendszerben. A forradalmat jelképezõ újdonsült népköztársaság azonban tiszavirág-életûnek bizonyult. Egyfelõl sem az antanthatalmak mohó és kétszínû vezetõi, sem a határmenti körzetekbe bevonuló szomszédos államok naciona-

listái nem tekintették tárgyalópartnernek Károlyiékat. Másrészt – éppen emiatt – már novemberre kormányválság alakult ki. A koalíció jobbszárnya egy MSZDP nélküli tiszta polgári vezetést akart. A szélsõséges nacionalista katonatisztek Gömbös Gyula vezetésével pedig a történelmi határok meg nem védését vetették a kormány (késõbb pedig a politikai hatalom) szemére. A történelmi egyházak vezetõi és a nagybirtokosok végig szemben álltak mindenféle forradalommal, a KMP pedig a forradalom következetes végigviteléért, a proletárdiktatúra bevezetéséért küzdött.

A csaknem fél évig fennálló demokratikus kormányzat jelentõsége elsõsorban abban állt, hogy a nõket és a hatalomból nem részesülõ szegény rétegeket a magyar történelemben elõször juttatta választójoghoz, a dolgozóknak pedig széles körû szervezkedési szabadságot biztosított a munkástanácsok és a szakszervezetek révén. A Tanácsköztársasággal együtt felvállalta a társadalomban meglévõ feudális maradványok felszámolását. Ezek a célkitûzések azonban az ellenforradalmi rendszer nyeregbe kerülése miatt hosszú idõre lekerültek a napirendrõl.

Az 1945-ös választások háttere Hazánk felszabadulása után nem sokkal, 1945. november 4-én nemzetgyûlési választásokra került sor Magyarországon, ahol a népi demokratikus átalakulásban érdekelt pártok, illetve a régi világ képviselõi mérték össze erõiket. A meglehetõsen nehezen értékelhetõ eredmények megítélése körül máig is viták folynak. Az mindenesetre tény, hogy a szavazáson a választásra jogosultak – azaz a 20. életévüket betöltött magyar állampolgárok, a háborús bûnösök és a fasiszta párttagok kivételével – 92 százaléka, azaz 4 millió 774 ezer szavazó vett részt. Az eredmények értelmében a Független Kisgazdapárt a voksok 57, a kommunisták 17, az MSZDP 17, a népi baloldal küldöttei pedig 7 százalékát kapták, és mandátumhoz jutott az alig több mint egy százalékot elért

Polgári Demokratikus Párt is. Ezzel szemben Jugoszláviában és Bulgáriában ugyanebben a hónapban hasonló részvételi arány mellett a szocialista irányzatok elsöprõ, 88-90 százalékos gyõzelmet arattak. Nálunk a jobboldal gyõzelme részben azzal magyarázható, hogy még a háborút követõen is jelentõs erõt képviseltek az antidemokratikus érzületû dzsentroid és nagybirtokos rétegek. Ugyanez mondható el a királyi Magyarország egyik legerõsebb tartóoszlopá-

ról, az ezeréves római katolikus egyházról is, amely évszázadokon át emberek millióinak gondolkodását volt képes befolyásolni. Számos vidéki településen a falusiak zöme pedig egyenesen a templomból járult az urnák elé. Ennek ellenére nem felel meg a valóságnak az a napjainkban többször hangoztatott állítás sem, mely szerint az ország nem akarta a szocializmust. Épp ellenkezõleg: a szavazatok kétötödét megszerzõ kommunisták, szociáldemokraták és népi írók mellett a kisgazdák balszárnya is a népi demokratikus megújulás híve volt, amelynek útjára hazánk a konzervatív erõkkel folytatott hoszszú és kemény küzdelmeket követõen lépett.

A Kádár-rendszer kezdete 1956 november 4-ét követõen, miután a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány konszolidálta a rendet, megkezdõdött hazánkban a szocializmus építésének új szakasza. Beköszöntött a nehézipar, a termelõszövetkezetek virágzásának és a kiegyensúlyozott külpolitikának az idõszaka, amelyet azonban a rendszerváltás prófétái teljesen irreális szempontok alapján ítélnek meg. Kádár János egy olyan politikai szituációban került hatalomra, amely bármely nagyformátumú államférfit nehéz döntés elé állított volna. A dolgozók zöme és a munkástanácsok személyi kultusz helyett a munkásokra és a földmûvelõkre épülõ szocializmust kívántak. Nagy Imre és a Petõfi Kör (a volt népi balosok) parlamentáris demokráciát

Kitüntetések, papír- és fémpénzek, képeslapok, porcelánok adásvétele.

VERES ÉREMBOLT,

VII. ker. Izabella utca 37. Tel.: 322-4799 H–P: 9–17 óráig.

és többpártrendszert bevezetõ koncepciójának azonban nem volt realitása annak dacára sem, hogy Lengyelországban a szocializmus idején is többpártrendszer volt. Emellett a népi demokráciát a régimódi politikusok és a fasiszta söpredékek tobzódása is veszélyeztette, akik az uszító nyugati hatalmak propagandájától kaptak vérszemet.

Na és természetesen felléptek Kádár ellen a párt sztálinista gondolkodói is, akik revizionistának titulálták õt és akik a hetvenes évek elején is mint munkásellenzék bírálták politikáját. A pártfõtitkár, ha nehezen is, de áthidalta ezeket a nehézségeket. A munkástanácsokat üzemi bizottság néven beolvasztotta a szakszervezetekbe, Rákosi híveit pedig az MSZMP-n belül háttérbe szorította. Miután szovjet segítséggel az ellenforradalmi bandákat felszámolta, újult erõvel láthatott hozzá a szocializmus alapjainak lerakásához. B. Deák András

A Munkáspárt központi politikai hetilapja Felelõs szerkesztõ: Szabados Judit Szerkesztõség: 1082 Budapest VIII., Baross utca 61. Telefon: 313-5420 (közvetlen); 334-1509/22 m. Telefax: 313-5423 Lapterjesztés: Szigeti Endréné, tel.: 334-1509/23 m. A Szabadság e-mail címe: [email protected]; internetcím: www.aszabadsag.hu Kiadja: a Progressio Kft., a kiadásért felelõs: Vajda János igazgató ISSN 0865-5146 Hírlapárusítás formájában terjeszti a Lapker Rt. Budapesten és vidéken. Elõfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Üzletága, 1008 Budapest, VIII. ker., Orczy tér 1. Elõfizethetõ valamennyi postán, a kézbesítõknél, e-mailen: [email protected], faxon: (06-1) 303-3440. További információ: 06 (80) 444-444. Elõfizetési díj: egy évre 5520 Ft, fél évre 2760 Ft, negyedévre 1380 Ft, egy hónapra 460 Ft. Szedés, tördelés: Progressio Kft. Nyomtatás: Apolló Kft. 1165 Budapest, Zsemlékes út 25. Felelõs vezetõ: Mózes Ferenc ügyvezetõ igazgató.

A Munkáspárt internetcíme: http://www.munkaspart.hu