EURÓPAI PARLAMENT
2009 - 2014
A Pénzügyi, Gazdasági és Szociális Válsággal Foglalkozó Különbizottság
16.4.2010
MUNKADOKUMENTUM N° 6 az éghajlatváltozás kihívásával szembenéző európai gazdaságról és iparról Pénzügyi, Gazdasági és Szociális Válsággal Foglalkozó Különbizottság Összeállította: Bas Eickhout Az előadó tematikus társtémavezetője Előadó: Pervenche Berès
DT\813234HU.doc
HU
PE440.205v02-00 Egyesülve a sokféleségben
HU
„Napjaink pénzügyi válsága a jövő környezetet tisztelő gazdaságának kapuja lehet” Al Gore, az Egyesült Államok volt alelnöke 1. Bevezetés A jelenlegi gazdasági válság súlyos következményekkel járt. Elsősorban emberek milliói veszítették el munkájukat és a pénzügyi ágazatba vetett bizalmukat, ami a vállalkozásoknak nyújtott hitelezés visszaesését és nagyszámú csődöt eredményezett. Az EU 2020 stratégia1 szerint „a fosszilis tüzelőanyagoktól (…) való erős függés és a nyersanyagok nem hatékony felhasználása miatt a fogyasztók és a vállalkozások ártalmas és költséges árváltozásoknak vannak kitéve, ami veszélyezteti gazdasági biztonságunkat, és hozzájárul az éghajlatváltozáshoz”. Ebben az összefüggésben a jelenlegi válság a hosszú távon is fenntartható, erőforrás-hatékony, alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való döntő jelentőségű áttérés lehetőségét is megteremti. Ezt támasztja alá az a várakozás is, amely szerint a zöld technológiák piaca 2030-ra megháromszorozódik, és 2050-re világszerte 25 millió új, „zöld” munkahely jöhetne létre2, feltéve, hogy megszületnek a megfelelő politikai intézkedések. 2. Elmozdulás a fenntartható gazdaság irányába A Deutsche Bank Climate Change Advisors szerint3 az üzemanyag-ellátásban bekövetkező elmozdulás a tiszta energiával kapcsolatos technológiába befektető vállalatok széleskörű sikerét eredményezi. A piaci válság mélypontja, 2009 márciusa óta az éghajlatváltozással foglalkozó ágazatok már jobban teljesítettek, mint a többi ágazat. Ez különösen igaz az energiahatékonysággal foglalkozó vállalatokra, amelyeknek nyeresége több mint 125%-kal nőtt. Miközben a befektetők ki szeretnék használni ezt az elmozdulást, a tőkeelhelyezés érdekében egyúttal átláthatóságot, hosszú távú és meggyőző kilátásokat szeretnének látni. Ezért stabil éghajlat- és erőforrás-felhasználási politikák megvalósítására van szükség Európa esetleges bizonytalankodásából és döntésképtelenségéből adódó kockázatok mérséklése érdekében. Európai kibocsátáskereskedelmi rendszer (EU ETS) E szükséges politikák bevezetésére irányuló munka már megkezdődött, de még nincs befejezve. Az EU ETS keretében például egyes ágazatok – mint például az energia- acél- és cementipar – CO2-kibocsátásának már megszabták az árát. Az EU ETS azonban mindeddig nem bizonyította, hogy stabil, átlátható és biztos keretrendszert biztosít a fosszilis energia használatának csökkentéséhez. Amint arra az Egyesült Királyság környezetvédelmi ellenőrző bizottsága (Environmental Audit Committee) a közelmúltban rámutatott4, az EU ETS kibocsátási korlátait túl magasan 1 2 3 4
A Bizottság „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i közleménye. Gordon Brown, az Egyesült Királyság miniszterelnöke nyilatkozata. „Investing in Climate Change 2010: A Strategic Asset Allocation Perspective”, 2010. január. „The role of carbon markets in preventing dangerous climate change”, 2010. január.
PE440.205v02-00
HU
2/8
DT\813234HU.doc
állapították meg, ezért a szén-dioxid ára túlságosan alacsony ahhoz, hogy ösztönözze az alacsony szén-dioxid-kibocsátású eljárásokba való szükséges beruházásokat. 2020-ra a CO2 tonnánkénti ára várhatóan 20–40 euró lesz, miközben a gazdaság szén-dioxid-mentesítéséhez körülbelül 100 eurós árra van szükség. A jelenleg működő EU ETS egyik alapvető problémája a 2. szakaszból származó, és a 3. szakaszra tartalékolható fel nem használt kibocsátási egységek „utóhatása”. Ez nemcsak aláásná a rendszer eredményességét, de azt is eredményezné, hogy a vállalatok nagyon különböző helyzetben vágnának neki a 3. szakasznak. Ezért az EU ETS szerinti uniós kibocsátási összmennyiséget szűkíteni kell, például a tiszta fejlesztési mechanizmus (CDM) egységeihez való hozzáférés korlátozásával, ambiciózusabb célkitűzés elfogadásával és az új belépők részére fenntartott tartalék1 megszüntetésével. Minden kibocsátási egységet árverésre kellene bocsátani, mivel az ingyenes kiosztás csökkenti a vállalatok érdekeltségét a kibocsátás visszafogásában. Ideális esetben jogilag kötelező érvényű éghajlatvédelmi megállapodás jön létre, amelyben minden ország ténylegesen fellép a kibocsátás csökkentése érdekében. Ha minden országban ára van a széndioxid-kibocsátásnak, megszűnik a szén-dioxid-szivárgás kockázata. Mivel jelenleg nem ez a helyzet, az EU ETS 3. szakaszában számos ipari ágazat mentesül a kibocsátási egységek árverésen való megvásárlása alól, mivel veszélyezteti őket „a szén-dioxid-szivárgás kockázata”. Az ipari ágazatok körülbelül 75%-a jogosult ingyenes kiosztásra, miközben egy közelmúltban kiadott tanulmány2 kimutatta, hogy a kibocsátási egységek teljes árveréses rendszere csak a kibocsátások kevesebb mint 2%-át űzné külföldre. Ezért a szén-dioxid-szivárgás megelőzését szolgáló intézkedéseket a szivárgás típusára (beruházási vagy működési3) és a kitett ágazatra kell korlátozni és e szempontok szerint kell differenciálni. Komoly hátrányokkal jár, ha fő megközelítésként az ingyenes kiosztást alkalmazzák a szén-dioxid-szivárgás leküzdésére. A teher a többi ágazatra helyeződik, mivel az ipar fennmaradó része számára a szén-dioxid ára akár 30%-kal is magasabb4. Ugyanakkor az érintett ágazatok növelhetik profitjukat azzal, hogy áthárítják az ingyenesen kapott kibocsátási egységek teljes szén-dioxid-költségét. Javasoljuk az ingyenes kiosztástól az árverés és a határokon végrehajtott kiegyenlítő intézkedések valamilyen formájának kombinációja felé való elmozdulás megfontolását, mivel ez célravezetőbb. Az uniós határokon végrehajtott kiegyenlítő intézkedések annak biztosítására szolgálnak, hogy az EU-n kívüli termelők hasonló szén-dioxid-költségekkel szembesüljenek, például oly módon, hogy CDM-egységek vásárlását írják elő számukra. A CDM-egységekkel az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló projekteket finanszíroznak a fejlődő országokban. A szén-dioxid garantált minimálárának az árveréseken alkalmazott minimális kikiáltási ár formájában történő bevezetése elősegítené a szén-dioxid áringadozásának és ennek révén az alacsony szén-dioxid-kibocsátású projektekbe való beruházások kockázatának mérséklését. Ezt az ötletet Joseph Stiglitz is támogatja, aki a közelmúltban kijelentette, hogy a pénzügyi válság megmutatta, hogy ilyen minimálár nélkül veszélyes a szén-dioxid-kvótákkal való 1
2 3
4
A tagállamok az új vagy terjeszkedő ipari létesítmények számára nemzeti tartalékkeretet hozhatnak létre. A felszámolt létesítmények fel nem használt egységei ehhez a készlethez adódnak hozzá. Carbon Trust & Climate Strategies: „Tackling carbon leakage: Sector-specific solutions for a world of unequal carbon prices”, 2010. március. A beruházási szivárgás a termelés EU-n kívülre történő áttelepítésével jár, míg a működési szivárgás a teljesítmény behozatal javára történő visszafogását jelenti. Carbon Trust & Climate Strategies, uo. 2. o.
DT\813234HU.doc
3/8
PE440.205v02-00
HU
kereskedelemre hagyatkozni. Energiahatékonyság Az energiahatékonyság az egyik legígéretesebb növekedési terület: nemcsak az energiafogyasztást és a költségeket csökkenti, de javítja energiabiztonságunkat, fokozza vállalataink versenyképességét, és más társadalmi előnyökkel – például az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkenésével – is jár. A McKinsey egyik tanulmánya1 szerint az energiahatékonyság évi 30%-kal csökkentheti az üvegházhatású gázok globális kibocsátását a jelenlegi folyamatok mellet 2030-ra várható kibocsátásokhoz képest, és ezen intézkedések 50%-a negatív költségű2. Sajnos, számos piaci hiányosság csökkenti e lehetőségek nettó gazdasági haszonnal történő kihasználását, többek között a pénzügyi piacok rossz működése. A jelenlegi tőkehiányos gazdaságban előfordulhat, hogy a beruházók inkább az alacsony tőkeigényű lehetőségeket választják a legköltséghatékonyabbak helyett, ha ez utóbbiak induló költsége magas. Egy uniós energiatakarékossági alap kötelező erejű energiamegtakarítási célkitűzéssel kombinálva ösztönözheti az energiahatékonysági intézkedések elfogadását. Más adórendszer E globális pénzügyi válságban milliárdokat költöttek és vesztettek el. Ezekben a nehéz időkben fontos a foglalkoztatás és a munka vonzerejének növelése. Ezért a munka adóztatásáról a környezetszennyezés és a tőke adóztatása felé való elmozdulásra van szükség. A Bizottság szorgalmazta és a Parlament támogatta a gépjárművekre vonatkozó, CO2kibocsátáson alapuló harmonizált adórendszert. A Bizottság hatásvizsgálata3 szerint a kibocsátáskereskedelmi rendszeren kívüli ágazatokra (például épületekre, közlekedésre) kivetett szén-dioxid-adó növelné az általános jólétet és költséghatékonyságot. Emellett a pénzügyi tranzakciókra kivetett adó csökkenthetné a volatilitást és a spekulatív kereskedelmet a tőkepiacokon, korlátozhatná a társadalmi szempontból nem kívánatos ügyleteket, és elősegíthetné a pénzpiacok stabilizálását. Megfelelő felügyeleti keretrendszerrel kiegészítve hozzájárulhatna ahhoz, hogy a pénzügyi rendszer orientációja a jelenleginél hosszabb távú legyen. 3. A jövő gazdaságának víziója A jövőbeli és fenntartható gazdasághoz meg kell haladni a gazdasági növekedés szempontját, mivel a GDP nem a jólét és a fenntarthatóság mérőszáma. A GDP középpontba helyezése rövid távú profitokat, a természeti erőforrások kimerülését eredményezte, és csak társadalmaink felső 10%-ának kedvezett. A fosszilis tüzelőanyagok által vezérelt gazdaságtól az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való áttérés óriási lehetőségeket kínál a vállalkozások és az ipar számára. Világos, biztos és kiszámítható éghajlatváltozással kapcsolatos politikákra van szükség annak érdekében, hogy az EU megőrizze helyét e változás élvonalában. A megfelelő 1 2 3
McKinsey & Company, „Pathways to a Low-Carbon Economy”, 2009. Az energiamegtakarítás meghaladja az előzetesen ráfordított beruházási költségeket. SEC(2008)0085, II. rész, 51. o.
PE440.205v02-00
HU
4/8
DT\813234HU.doc
gazdaságpolitikák megvalósítása várhatóan kedvező hatással lesz a foglalkoztatásra1. Az EUban akár hétszer annyi zöld munkahely létesíthető a következő tíz évben, mint amennyi megszűnne a szén- és atomenergia-ágazatban2. Ennek oka az, hogy a zöld ágazatok, például az épületszigetelés vagy a megújuló energiák munkaerő-intenzívebbek, mint a megfelelő iparágak, mint például az olaj- a gáz- és az atomenergia-ipar. A válság például az autóipart érintette a legnagyobb mértékben; az európai autógyártás az előző év azonos időszakához képest több mint 25%-kal csökkent 2009 első felében. A személygépkocsik – különösen a nagy, sok üzemanyagot fogyasztó autók – iránti kereslet történelmi mélypontokra zuhant. Ezt a jelenleg nehézipari eljárásokra támaszkodó iparágat érzékenyen fogják érinteni az olajár-emelkedések és a hibridautók felé elmozduló kereslet. Alapvetően meg kell változnia, mivel nem lesz képes visszatérni a válság előtt szokásos üzletmenet forgatókönyvéhez. Noha az átmeneti időszak még a szükséges képzési programokkal is nehéz lesz az ágazatban foglalkoztatott dolgozók számára, a másik lehetőség egy idejétmúlt ágazathoz való ragaszkodás, amely harmadik országokból származó, véges és drága fosszilis üzemanyagokkal működik. A változás fontossága az acélipar vonatkozásában is igaznak tűni – ez is egy olyan iparág, amelynek megújulás nélkül nincs jövője. Vasércet és fosszilis tüzelőanyagokat, azaz véges erőforrásokat igényel. Ezen iparág versenyképességének biztosítása attól függ, hogy mennyire lesz képes függetleníteni magát a véges erőforrások nagyon labilis piacától. A nagyarányú újrafeldolgozás és a megújuló energiaforrások használata elkerülhetetlen, ha az EU meg kívánja őrizni versenyképességét az acélágazatban. Általánosságban elmondható, hogy a válságból nyertesként kikerülő vállalatok arathatják le a zöld és tartós termékek és szolgáltatások irányába történő elmozdulás előnyeit. A kőolaj árfolyamcsúcsai vagy egyes nyersanyagok hiánya nem érinti majd érzékenyen ezeket a vállalatokat, mivel a hatékonyság és az újrafeldolgozás révén megtalálják annak módját, hogyan csökkenthetik anyagfelhasználásuk külföldi behozataltól való függőségét. Ugyanakkor a munkahelyek nagyarányú, leginkább ágazatokon belüli átrendeződése is be fog következni. Munkahelyek jönnek létre olyan vállalatoknál, amelyek ki tudják használni az éghajlatváltozással összefüggő politikák által kínált lehetőségeket, miközben az alkalmazkodni nem tudó vállalatoknál munkahelyek szűnnek meg. A foglalkoztatási átmeneteket előre kell látni és megfelelően kell kezelni a munkavállalók megnyugtatása és annak érdekében, hogy lehetővé váljon számukra szakmai ismereteik hozzáigazítása a strukturális változásokhoz. Annak érdekében, hogy az átmenet sikeresen és társadalmilag igazságos módon menjen végbe a munkaerőpiacon, az élethosszig történő tanulást, az oktatáshoz és képzéshez való, mindenki számára biztosított hozzáférést, az oktatás és a munka világa közötti, valamint a két munkahely közötti átmenet magas szintű szociális biztonságát kell a foglalkoztatási politikák kulcselemévé tenni. Gazdasági és szociális szempontból egyaránt elfogadhatatlan, hogy egyesek leszakadjanak; ezért biztosítani kell, hogy minden munkavállaló fel legyen készülve az új, zöld gazdaságban való részvételre. 4. A természeti erőforrások hatékony felhasználása 1
2
European Trade Union Confederation (Európai Szakszervezeti Szövetség): „Climate Change and employment”, 2007. február. European Renewable Energy Council (Európai Megújuló Energia Tanács) és Greenpeace: „Working for the climate: renewable energy & green job revolution”, 2009. augusztus.
DT\813234HU.doc
5/8
PE440.205v02-00
HU
A válság felszínre hozta gazdaságunk alapvető hiányosságait. Ezért a jövőbeli gazdasági növekedés csak akkor érhető el, ha gazdaságunkat erőforrás-hatékonnyá alakítjuk át. A nem megújuló erőforrásoktól való függőség csökkentése nem pusztán a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségből való kilábalást jelenti; az olyan alapanyagok, mint a termőföld, a víz, a fémek és más természeti erőforrások felhasználásának csökkentésével is jár. A nyersanyagköltségeknek a végső kereslet teljes ráfordításaiból való részesedése például korlátozott a munkaerő-költségekhez képest1, így a vállalatok is korlátozott ösztönzést éreznek arra, hogy csökkentsék a természeti erőforrások felhasználását. A világ népességének növekedése és a fokozódó iparosodás azonban fokozza a nyersanyagokért folyó versenyt. Az EU szűkében van olyan természeti erőforrásoknak, mint a ritka fémek. A politikailag bizonytalan térségek miatti erőforráshiányokkal szembesülve az EU csak a természeti erőforrások hatékonyabb felhasználásával – például az újrafelhasználás és az innovatív, „bölcsőtől bölcsőig” terméktervezés révén – tudja megőrizni versenyelőnyét. Biztosítani kell azt is, hogy a jövőbeli erőforráshiányok és az ezekkel járó magasabb élelmiszer- és energiaárak miatt a legsebezhetőbb emberekre nehezedő terhek ne legyenek aránytalanul nagyok. Az energiaszegénység bizonyos fokig kezelhető a lakások jobb szigetelésével és más energiahatékonysági intézkedésekkel. Ez azonban nem biztos, hogy elegendő. A jövő gazdaságának hosszú távon fenntarthatónak kell lennie, nemcsak a környezet szempontjából, de társadalmi szinten is. Felülvizsgált uniós stratégiára van szükség annak garantálása érdekében, hogy az EU ipara hozzáférjen a legfontosabb természeti erőforrásokhoz. E stratégiának különösen az erőforráshatékonyságot és az újrafeldolgozást kell megoldania magasabb, átfogóbb és jobban definiált újrafeldolgozási célkitűzéseken keresztül. 5. Konkrét ajánlások a) A környezeti hatások internalizálása az alábbiak révén: 1) Az EU ETS szerinti uniós kibocsátási összmennyiség szűkítése, teljes árverezés, határokon végrehajtott kiegyenlítő intézkedések és minimális kikiáltási ár Az uniós kibocsátáscsökkentési cél 20%-ról legalább 30%-ra növelésére van szükség. Egy közelmúltban megjelent elemzés szerint a 20%-os célkitűzés fenntartása mindössze 4%-os uniós csökkentést jelentene a jelenlegi gyakorlat folytatásához képest2. Emellett fennáll annak kockázata is, hogy a 2. szakaszból származó, fel nem használt kibocsátási egységek 3. szakaszra történő tartalékolása, valamint annak lehetősége miatt, hogy a csökkentések 50%-a a tiszta fejlesztési mechanizmus hatálya alá tartozik, az EU ETS-en belüli árak nullához közeli szintre zuhannak. Az EU ETS szerinti uniós kibocsátási összmennyiségnek a kibocsátási cél 30%-ra történő emelésével való szűkítése, a teljes árverezés, a határokon végrehajtott kiegyenlítő intézkedések és a minimális kikiáltási ár csökkenthetné ezt a kockázatot. 2) Szén-dioxid-adó bevezetése a kibocsátáskereskedelmi rendszeren kívüli ágazatokban (például épületek, közlekedés). 3) A pénzügyi tranzakciókra kivetett adó bevezetése. 1 2
CE Delft: „Resource productivity, competitiveness and environmental policies”, 2009. december. CE Delft: „Why the EU could and should adopt higher greenhouse gas reduction targets”, 2010. március
PE440.205v02-00
HU
6/8
DT\813234HU.doc
4) A biológiai sokféleséget szolgáló, piaci alapú eszköz bevezetése (például zöld fejlesztési mechanizmuson keresztül1). E rendszerekben a környezetmegőrző intézkedések jutalmazásával és a biológiai sokféleséget pusztító gazdasági tevékenységektől való visszatartás révén értéket kapna a biológiai sokféleség. 5) A fosszilis tüzelőanyagok fogyasztásának/termelésének, a mezőgazdaságnak és a közlekedésnek nyújtott, környezetet károsító támogatások fokozatos megszüntetése. b) Az energiatakarékosságra, a talajvédelemre, az újrafeldolgozásra és a megújuló energiaforrásokra vonatkozó (jobb) jogszabályok megalkotása a következők révén: 1) 2) 3) 4) 5)
Kötelező erejű, 2020-ig 20%-os energiamegtakarítási célkitűzés elfogadása. A talajvédelmi irányelv elfogadásának felgyorsítása. Az újrafeldolgozási célkitűzések és fogalommeghatározások javítása. Erőművekre vonatkozó kibocsátási teljesítménystandardok bevezetése. Az európai intelligens hálózat összekapcsolási tervének kidolgozása.
c) Finanszírozás 1) Támogatások bevezetése az innovatív és fenntartható technológiák fejlesztésére és a vállalkozások és a magánszemélyek energiatakarékossági intézkedések finanszírozásához való hozzáférésének lehetővé tétele. Az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó technológiák fejlesztésébe történő beruházásról (SET-terv) szóló, 2010. március 11-i állásfoglalásában2 a Parlament kérte, hogy az EU költségvetéséből legalább évi 2 milliárd eurót fordítsanak az alacsony széndioxid-kibocsátással járó technológiák fejlesztésére. 2) Az éghajlatváltozás prioritást élvező területként való kezelése a közelgő költségvetési reform során. A költségvetést át kell alakítani a nem fenntartható támogatásokról az oktatásba, kutatásfejlesztésbe, megújuló energiákba, fenntartható mezőgazdasági gyakorlatokba stb. történő jövőorientáltabb beruházások felé való elmozdulással. 3) Az EU strukturális alapjainak a társadalmi és környezeti feltételekkel való összekapcsolása. Minden strukturális alapból történő beavatkozás esetében éghajlati értékelést kellene bevezetni, amelyet azonnal alkalmazni kell a nagyobb projektekre. Nagyobb koherenciát kellene biztosítani a szakpolitikák, a beruházások és az egyes alapok felhasználása között. A Globalizációs Alapot például sokkal hatékonyabban fel lehetne használni annak érdekében, hogy segítse a munkavállalókat szaktudásuk továbbfejlesztésére, ami lehetővé tenné számukra, hogy munkát találjanak az új, zöld ágazatokban. 4) Kedvezményes kölcsönök biztosítása a jelentős társadalmi és környezeti értékkel rendelkező projektek Európai Beruházási Bankon keresztüli finanszírozására. A tagállami garanciáknak és az EU költségvetéséből származó finanszírozásnak köszönhetően az EBB kedvezményes kamattal vehetne fel kölcsönöket a piacon. Egy 1
2
Holland Környezetértékelési Ügynökség: „A Green Development Mechanism, Biodiversity compensation on a global, regional and biome scale”, 2009. P7_TA-PROV(2010)0064.
DT\813234HU.doc
7/8
PE440.205v02-00
HU
uniós ügynökség rangsorolhatná azokat a projekteket (például energiahatékonysági beruházások, a közösségi közlekedés fejlesztése, intelligens hálózatok), amelyek részesülhetnének az alacsony kamatlábak előnyeiből, ami erősítené jövedelmezőségüket. 5) A Bizottság által tagállami garanciák mellett kibocsátott zöld kötvények a zöld beruházások finanszírozására. d) Az éghajlat-politika érvényesítése a többi uniós szakpolitikában Hedegård éghaljlat-politikáért felelős biztos célként tűzte ki maga elé, hogy a Bizottság minden javaslata megfeleljen az EU gazdasági és környezetvédelmi célkitűzéseinek. Alapvető fontosságú, hogy az éghajlatváltozás szempontja a többi uniós szakpolitikában is – különösen az ipar-, a kereskedelem- és a foglalkozáspolitikában – megjelenjen. Ezért a Bizottság által előterjesztett valamennyi irányelv esetében be kell vezetni éghajlati hatásvizsgálatot.
PE440.205v02-00
HU
8/8
DT\813234HU.doc
