A PÁTYI REFORMÁTUS GYÜLEKEZET LAPJA. İszi gondolatok

PÁTYI HARANGSZÓ A PÁTYI REFORMÁTUS GYÜLEKEZET LAPJA XI. évfolyam 2. szám

2010. október

İszi gondolatok Ilyenkor ısszel kusza gondolatok kavarognak bennem. Miközben készülök a hővösebb, ködösebb, nyirkosabb idıszakra, rácsodálkozom a fákra: hányféle zöld, sárga, barna, vörös színben pompáznak a levelek, mielıtt a földre hullanának! Úgy látszik, Isten még a hervadást, elszunnyadást, pihenni térést is gyönyörővé tudja tenni. Vajon miért teszi ezt? Miért pazarolja ezeket a csodaszép színeket akkor a falevelekre, amikor már nem sokáig maradnak a helyükön, sıt, pusztulásra vannak ítélve? Jézus Krisztus errıl már tanított minket egy alkalommal, amikor a mezık virágairól szólt: „Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsıségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. Ha pedig a mezı füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitőek?” (Máté 6,28–30)

Valóban, Isten csodálatos gazdagságát, egyszersmind gondoskodó szeretetét láthatjuk mindebben. Nekünk, embereknek adta e csodálatos látványt, a növények maguk a színek sokféleségét nemigen érzékelik. Már nyúlok is a gereblyéért, lombsöprőért, hogy összeszedjem a több, mint fél éven át zöldellı, majd tarkában pompázó falevelek lehullott maradványait. De hát miért kell lehullaniuk? Nem volna jobb, ha minden „örökzöld” maradna? Igaz, az örökzöld növények sem örökké zöldek: elıbb-utóbb elpusztulnak. Akkor miért hívjuk örökzöldnek? Ezáltal juthat eszünkbe a földi élet múlandósága, és az örök élet, amelynek már nem árt a biológiai halál. Ezt írja a zsoltáros: „Az igaz virul, mint a pálmafa, magasra nı, mint a libánoni cédrus. Az ÚR házában vannak elültetve, ott virulnak Istenünk udvarain. Öreg korban is sarjat hajtanak, dús lombúak és zöldek maradnak, és hirdetik: Igaz az ÚR, kısziklám ı, akiben nincs álnokság!” (Zsoltárok 92,13–16)

Igen, öreg korukban is hirdetik, sıt: „Az Úrnak irgalmát örökké éneklem”! Lehetek szó szerint örökzöld! Az „ısz” szó jelenti nemcsak az évszakot, hanem az idısödı ember fehérre váltó hajszínét is, ahogy Petıfi kedvesen eljátszik a szó kétféle értelmével „Szeptember végén” címő versében: „De íme, sötét hajam ıszbe vegyül már, / S a tél dere már megüté fejemet.” Nekünk, bibliaolvasó embereknek mindjárt eszünkbe jut Isten ígérete: „Vénségetekig ugyanaz maradok, ısz korotokig én hordozlak! Én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg.”(Ézsaiás 46,4)

Milyen kilátásokkal indulhatok hát az ısz felé? Ha Istenre nézek, akkor nagyszerő érzéssel: bátor hittel, boldog reménységgel! Vizi István lelkipásztor

PÁTYI HARANGSZÓ – a református gyülekezet lapja

A reménység ablaka

NemesNagyÁgnes: Azüreség

Azüreség.Azüreség. Énnemtudom,mitisszeretnék. Talánmásnemiskellene, mintablakomraegykeresztléc.

Lehet, hogy meglepı „Az üres ég” kifejezés egy vers címében. Még hogy üres! — kaphatjuk fel a fejünket megbotránkozva. Pedig hányszor éreztük már annak kedvetlenségünkben! A reménytelenül szürkének tőnı ıszi napokra Nemes Nagy Ágnes szemérmes hitvallását ajánlom biztatásul. A nyári napok ragyogásában könnyen felismerjük Isten végtelen fényességét. A szeptemberi ablakon kitekintve a fáradt, fázós égbolt képe fogad bennünket. Magunkra ismerünk ebben a fáradtságban, mondogatjuk is: „Micsoda idı, már megint. Az embernek fölkelni sincs kedve.” Könnyen átadjuk magunkat a levertségnek, a reménytelenségnek, a csüggedtségnek. Mintha nem lenne vigasztalónk a fakó reggeleken. Mekkora kísértés ez! Mosolytalanul, duzzogva, barátságtalan hangulatban kezdeni a napot. Nem örülni az új nap ajándékának! Tétlenné válni, bezárkózni saját rosszkedvünkbe. Pedig nem kellene mást tennünk, mint észrevennünk az ablak keresztlécében a Megváltó keresztjét, az üresnek tőnı égbolt mögött a Gondviselést. Nyissuk ki lelkünk ablakát az ólmos ıszi reggeleken is az Úr elıtt! Szeretettel: Keserőné Molnár Krisztina Rita

Imádkozzunk! • azért, hogy a tetőtér befejezéséhez (festéséhez) hiányzó pénzösszeg összegyűljön a gyülekezeti tagok adományaiból; • azért, hogy a gyülekezetünk ne csak külsőleg, hanem belsőleg/lelkileg is épüljön, fejlődjön; • az új tanévért, a gyermekekért, hogy Isten segítse őket a tanulásban és a tanítóikat a tanításban, nevelésben! 2

PÁTYI HARANGSZÓ – a református gyülekezet lapja Elmélkedés

Ha nem fordulunk el a gonoszságtól Olvasandó: Zsoltárok 7 “Igaz bíró az Isten, olyan Isten, aki minden nap büntethet. Már megint kardját élesíti a gonosz, Íját feszíti és céloz. Pedig őt találja el a halálos fegyver, a tüzes nyilak, amelyeket készít.” (Zsoltárok 7,12–14) Isten – az ő igazságos ítéletével – megtartja az igazakat. Amikor megtámadják őket ellenségeik, Isten közbelép, hogy felemelje őket. A gonoszokra Isten minden nap haragszik. Igazságszeretete szükségessé teszi, hogy a gonoszságot gyűlölje, és mivel Isten következetes, ez minden nap így van. Isten érzései nem változnak, nem úgy a szeszélyes, ingatag, bizonytalan ember érzései. Ha a bűn ma rossz, akkor holnap is az; Isten álláspontja ebben változatlan marad. Ha Isten igazsága azt kívánja, hogy megáldja az igazat, akkor ez arra is kényszeríti őt, hogy megbüntesse a gonoszt. Az egész világ fel kell ismerje ennek a törvénynek az igazságosságát; csak így maradhat fenn a civilizáció. Isten azonban enyhíti az ítéletet kegyelmével, amit a magisztrátusok, bírák nem tudnak (ők nem látnak a szívbe); és így az isteni végrehajtás csak azt bünteti, aki megtagadja a bűnbánatot – ha nem fordul el a gonoszságtól. Mindaz, aki elfordul, megmenekülhet. Ilyen kegyelem sehol máshol nem található, csak Istennél. De ha a bűnös nem fordul el bűnétől, az igazság büntetést ró rá. A döntés az övé. Senki sem tarthat bűnbánatot túl korán, mert nem tudhatja, milyen hamarosan lesz késő a bűnbánata. Molnár Balázs

Adjunk hálát! • • •

azért, hogy a gyülekezeti házunk tetőtéri szintjének munkálatai az ősz folyamán befejeződhetnek, s használatba vehetjük az ottani termeket is alkalmak tartására; azokért az élményekért, pihenésért, kikapcsolódásért, lelki feltöltődésért, amikkel Isten megajándékozott minket a nyár folyamán; a gyülekezeti alkalmak gazdag választékáért (gyermek- és felnőttistentiszteletek, ifi, bibliaóra felnőtteknek, kórus, családos kör, kismama-kör, csendes nap), s hogy Isten munkálkodik ezeken az alkalmakon! 3


„Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket…”

15 év szolgálat a gyermekek között Mialatt a felnıttek a templomi istentiszteleten vesznek részt, a gyülekezeti házban három csoportban van gyermekistentisztelet. Az alsósok között szolgáló Stefanné Rokaly Elvira és Batizné Fehér Anikó idén a 16. tanévet kezdte. Ebbıl az alkalomból beszélgetett velük Kerék Zsuzsa.

Elızetes beszélgetésünk alkalmával Elvira is, Anikó is szinte ugyanazzal kezdték a visszaemlékezést: „Mi már elválaszthatatlanok vagyunk…”. — Igaz, néhány éve már bemutatkoztatok, történt azóta változás? Eltelt néhány esztendı, mindketten családosak vagytok, gyermekeitek születtek, és persze a gyülekezetünkbe is érkeztek új „családtagok”. Kérlek, beszéljetek egy kicsit a hétköznapjaitokról, családotokról, és nem utolsó sorban arról, hogy hogyan szövıdött köztetek ilyen elválaszthatatlanná ez a kapcsolat! Elvira: — Az én életemben nem történtek nagy változások az elmúlt 5–10 évben. Egyetlen jelentıs folyamatot említhetek, ami férjemben zajlott le. İ egyre nagyobb segítségem ebben a szolgálatban. Megértette és elfogadta, hogy milyen fontos számomra Istennel és a gyermekekkel való kapcsolat. Anikó: — Néhány (pontosan három!) esztendıvel ezelıtt kezdıdtek meg az életemben a nagy változások. 2007 augusztusában kötöttünk házasságot Batiz Attilával. Rá egy évre megszületett Bálint fiunk, idén márciusban pedig megérkezett a kis Benedek is. Így lettünk mi négytagú családdá. Istennek legyen hála ezért! Elvirával valóban nagyon szoros a kapcsolatunk. Jó olyan társsal dolgozni, aki egyben barátnı, segítıtárs, kolléga. Kezdetektıl együtt vállaltuk a szolgálatot, egymást támogatva, olykor bátorítva. Úgy érzem, hogy vele már szavak nélkül is megértjük egymást. Sokat jelent ez vasárnaponként is, amikor együtt szolgálunk. Elég csak összenéznünk, s tudjuk, mire van szüksége a másiknak. Együtt tettünk fogadalmat Isten és a gyülekezet elıtt két keresztelı alkalmával is, hiszen egymás gyermekeinek keresztszülei is lettünk. Mi már elválaszthatatlanok vagyunk! Adja Isten, hogy ez minél tovább így maradhasson! — Milyen munkát végeztek a gyülekezetben? Elvira: — A gyülekezet gyermekmunkájában veszünk részt. Ez igen sokrétő feladat. A mi szerepünk leginkább a vasárnaponkénti gyermekistentiszteleti alkalmakon mutatkozik meg. — Hogyan kezdıdött? Elvira: — Nem szoktam ilyen formában számolni az éveket. Ma már úgy érzem, mintha mindig is az életem része lett volna. Mikor Tündi lányom meghallotta, hogy már 15 éve részesei vagyunk ennek a csodálatos szolgálatnak, megdöbbenve állapította meg, hogy a kezdetekkor ı még meg sem született. 4


A legelsı felkérés egy gyermektábori alkalom volt. Viziné Anikó bátorított az egyik történet elmondására. Emlékszem, mennyire tiltakoztam. Nem éreztem magamat méltónak egy ilyen szolgálatra. Aztán jött a következı tanév, ahol már társra találva kaptuk a megbízást. Segítséget kértek a gyermek-istentiszteletek megtartásában Fehér Anikótól és tılem. Ez már egészen más volt. Egy állandó feladat, egy stabil társsal. Együtt! Azóta valóban elválaszthatatlanok vagyunk. Anikó: — Viziné Anikó arra kért bennünket Anna lányuk születése elıtt, hogy néhány hétre vegyük át tıle ezt a szolgálatot, csak addig, amíg Anna nagyon pici. Anna immár gimnazista, mi pedig maradtunk a szolgálatban. Valóban, azóta 15 év telt el. — Hány gyermekcsoporttal folynak a foglalkozások? Anikó: — A helyettesítés hónapjaiban még egy csoportban tartottunk alkalmakat, aztán Anikó visszatértével bontottuk a gyerekeket két csoportra, alsó- és felsı tagozatosok csoportjára. Évekig az óvodások, illetve a még kisebbek is a mi csoportunkhoz csatlakoztak. Elvira: — A kezdeti egyetlen gyermekcsoport immár 3 korosztályra oszlik. Mi az alsó tagozatos gyermekek alkalmait tartjuk (kibıvítve az ötödikes gyerekekkel, ha úgy döntenek, hogy a nagyokhoz csak egy év múlva szeretnének csatlakozni). — Milyen a többi korosztály? Anikó: — Néhány éve az óvodásokat külön csoportba várják a szolgatársak, nálunk így a 6–10 éves gyerekek maradtak. Az ötödikes, 11 éves gyerekeknek lehetıségük van választani, maradnak-e egy évet még velünk, vagy átmennek a felsısök csoportjába. — Hány gyermek jár a gyermek-istentiszteletre? Anikó: — Csoportunkban átlagosan 15 fıvel számolhatunk, azt hiszem. Nehéz erre a kérdésre válaszolni, mert mindig vannak az „állandó” tagok mellett olyan gyerekek is, akik egyszer-egyszer néznek be hozzánk. Elıfordult már, hogy 25-en is voltunk, de az is, hogy csak négyen. — Szívesen járnak a gyermekek az alkalmakra. Hívogatják-e társaikat? Elvira: — Ez a korosztály nagyon érdeklıdı, nyitott és ıszinte. Fontos tudniuk, hogy az ı életük is szolgálat a társaik felé. Mindig nagy öröm, ha valamelyikük hívására lesz új tagja a csoportnak. Anikó: — Reményeink szerint szívesen járnak. Az alkalmakon való részvétel senkinek nem kötelezı. Oda kell ıket szeretnünk. Ha jól érzik magukat, számukra is érdekes az alkalom, eljönnek máskor is. — Mi az, amit a legkönnyebben tudtok megvalósítani? Elvira: — Egymás bátorítása, megerısítése ebben a nem könnyő, de gyönyörő szolgálatban.

5


Anikó: — Csoportunknak évek óta saját „kántora” van. Annak idején Vizi Dávid végezte nálunk ezt a szolgálatot, most már öccse, István kíséri az énekeinket. Így sokkal könnyebb új énekeket tanítani! Ezúton is köszönjük nekik. — Mi az, ami legkevésbé megvalósítható? Elvira: — Korábban a vasárnapi alkalmakon kívül minden évben volt néhány más programja is a csoportnak. Kirándulás, színház, kiállítás. Egyik évben még két napos túrára is elvittük ıket. Az ilyen programokat a különbözı iskolai, családi elfoglaltságok miatt igen nehéz egyeztetni. Anikó: — A felkészülés során még nem tudjuk, hogy adott vasárnapra milyen összetételő lesz a csoportunk: másként kell tartani az alkalmat, ha fıként kisebbekkel vagyunk együtt, illetve, ha a nagyobbak vannak jelen. Több variációs a felkészülési tervünk. Persze ez nem panaszkodás, hiszen kezdetekben volt csak igazán nehéz a helyzetünk, amikor még egy csoportban –óvodástól nyolcadikosig- folyt ez a munka. — Biztosan volt jó élményetek a gyermekekkel, meséljetek errıl egy kicsit! Anikó: — Igen, ezek a szívet gyönyörködtetı pillanatok. Akik gyerekekkel foglalkoztak, foglakoznak, mindannyian tudják, hogy a sok fáradság ellenére is öröm velük lenni, mert ıszinték, szeretetre, odafigyelésre éhesek, nagyon jó meglátásaik, és nem utolsó sorban humoruk van. Elvira: — Nagyon sok szép élmény van, nem is igen lehet kiemelni egyet közülük. Minden egyes ıszinte kérdés a gyermekek részérıl, bíztatás felénk. Örülünk, amikor követik velünk a történetet, amikor jó meglátásaik vannak, amikor tovább gondolják az értelmezést, amikor látjuk, hogy lépéseket tesznek a keskeny úton. Sokszor általuk mélyül bennünk is Isten üzenete. — Bizonyára voltak nehézségek is (ha akartok, errıl is mesélhettek)! Elvira: — Nehézségek talán abban nyilvánulnak meg, ha rendszertelenül járnak a gyerekek. Ilyenkor az egymáshoz kapcsolódó történeteknél nem tudjuk a visszautalást megtenni, sıt újra kell értelmezni, hogy a hiányzók számára is érthetı legyen. — Kik segítik a munkátokat? Anikó: — Mindenki és mindenek elıtt Isten a legfıbb segítınk. Az emberi oldalt tekintve Vizi István lelkipásztor és felesége, Anikó mindig segítıkészek, bármivel is fordulunk hozzájuk. A szolgatársakkal való akár csak néhány perces gondolatcsere is hasznos. Nem utolsó sorban említem a segítık között Attilát, a férjemet. Akár megbeszélésrıl, akár felkészülésrıl, akár a vasárnap délelıttökrıl van szó, mindig készséges segítıtársam. Elvira: — A legnagyobb segítség az az erı, amit Istentıl kapunk erre a szolgálatra. És Istennek hála, emberi segítség is bıven akad! A lelkészházaspár, a családom tagjai és legfıképpen Anikó, az elválaszthatatlan társam. Nagyon sokat tanultam tıle, hiszen a munkámban 12 éve óvodásokkal foglalkozom. İ segített visszatérni az iskolás korosztályhoz. Nagy öröm az ovisokat iskolásként itt viszontlátni, és tovább kísérni ıket életük egy újabb szakaszán. 6


— Hogyan készültök fel az alkalmakra? Elvira: — Megbeszéléseket tartunk a szolgálókkal egy nagyobb (6–8 alkalomnyi) idıszakot átfogóan. Kiemeljük a történetek fı mondanivalóját. Választunk hozzá aranymondást: egy olyan igét, amit a gyermekek megtanulnak és magukkal is vihetnek. Kapcsolódó éneket is választunk, és megosztjuk egymással ötleteinket. Ezt követi az adott vasárnapokra való készülés. Napokig forgatom gondolataimban a kijelölt bibliai szakaszt, és minden egyes ötletért hálát adok Istennek, hogy megtölti az én ürességemet, és pótolja hiányosságaimat. Anikó: — Elsı lépésben összejövünk a másik két csoport vezetıivel, és megbeszéljük az elıttünk álló hetek történeteinek vázlatát, aranymondást, éneket választunk. Aztán következik az egyéni elmélyülés, ez nálam gyakran több hétig is tart. Gondolataimban állandóan ott van az adott történet, és a kérdés: hogyan lehet ezt a gyerekek számára érthetı és élvezetes módon elmondani, mi lehet az ı számukra is befogadható üzenet. — Munka mellett, az egyházi és családi teendık mellett jut még idıtök más elfoglaltságra is? Elvira: — Egész felnıtt életem a gyermekek között, gyermekek körül zajlik. Ez kitölti minden napomat. De azért van alkalmam egyetlen saját gyermekünkért hálát adni, hisz annyi örömünk van benne. Különösen nagy biztonság, hogy olyan keresztmamája lehet Anikó személyében, aki nekem „elválaszthatatlan” lelki társam. Anikó: — A gyerekeinkrıl való gondoskodás szinte maradéktalanul kitölti a napjaimat. Most elsısorban anya vagyok, ennek jött el az ideje. Nem maradt más hátra, minthogy megköszönjem nektek ezt az interjút! Kívánom, hogy még sokáig végezhessétek ezt a szolgálatot olyan jó szívvel, vidáman, mint az eltelt 15 esztendıben. Hiszem, hogy az idejében és jól elıkészített talajba elvetett mag hamarabb hoz termést, azaz Isten áldásával elıbb fog gyümölcsöt teremni. További szolgálataitokat, életeteket kísérje Isten áldása gazdagon! „Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy megérintse ıket, a tanítványok azonban rájuk szóltak. Amikor ezt Jézus észrevette, megharagudott és így szólt hozzájuk: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tılem ıket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.” Ekkor átölelte és kezét rájuk téve megáldotta ıket.” (Mk 10,13-16)

7


Megkértem Viziné Anikót is, hogy néhány mondatban mondja el, mióta van nálunk gyermekistentisztelet, hogyan kapcsolódott be a gyermekek közötti munkába Elvira és Anikó, milyen segítséget jelentenek a gyülekezeti szolgálatban. A továbbiakban az ı beszámolója olvasható. Gyermekistentisztelet – egy csoportban – már akkor is volt a gyülekezetben, amikor Pátyra kerültünk. Abban az idıben vasárnap délelıtt 9 órakor volt a gyermekeknek, 10 órakor pedig a felnıtteknek az istentisztelet. Szerettük volna, hogy a gyermekek szüleikkel együtt tudjanak eljönni a templomba, ezért 10 órára tettük a gyermekek alkalmát is, párhuzamosan a felnıttek istentiszteletével. Isten áldását már akkor is tapasztalhattuk, mert egyre több gyermek jött az alkalmakra. Ekkor szolgálatunkat Budapestrıl láttuk még el, és bizony gondot okozott, hogy elsı gyermekünk érkezése miatt nem fogom tudni egy ideig végezni a gyermekek közötti szolgálatot. Semmiképpen se szerettük volna a gyermekistentiszteletet visszatenni 9 órára. Azért imádkoztunk, hogy Isten mutassa meg, hogy kit kérhetünk meg február közepétıl a tanév végéig helyettesítésre. Fehér Anikó és Stefanné Rokaly Elvira ez idı tájt az ifjúsági bibliakör oszlopos tagjai voltak. Életükön látszott, hogy Jézus Krisztus követése fontos számukra. Azonkívül fıiskolai hallgatók voltak a tanítóképzın, tehát pedagógiai érzékük is volt. Mindezt együtt látva, ıket kértük meg, hogy a tanév végéig tartsák meg a gyermekalkalmakat, természetesen minden segítséget megadtunk nekik a felkészüléshez. Az akkori tiltakozásukat azóta sem felejtem el! Végül azonban elvállalták a hátralévı 3 hónapra a helyettesítést. Május végére megszerették már ezt a szolgálatot. Számukra akkor a legnagyobb problémát az jelentette, hogy óvodás és 7–8. osztályos gyermekek is voltak a csoportban, és nehéz volt a lelki mondanivalót mindenkinek átadni. De feladatukat Isten segítségével kitőnıen végezték. Sıt, az akkori nyári gyermektáborban is komoly segítségek voltak számunkra. A gyermekek száma egyre növekedett, és 1995 ıszén már kértük, hogy folytassák tovább a munkát, ugyanis szeretnénk kettéválasztani a csoportot. Ez akkor meg is történt. Hát így kerültek akkor és maradtak máig is a szolgálatban mindketten. Természetesen az évenkénti nyári gyermektáborunkban is kiveszik a részüket, nemcsak csoportvezetık, hanem kézmőves-foglalkozásokat is szerveznek, és nagyon sok jó ötlettel látnak el bennünket. Az adventi elıkészületek, a templomi karácsonyfa díszeinek elıkészítése, karbantartása is nekik köszönhetı. Ma már három csoportban tartunk gyermekalkalmakat, a legfrissebb (szeptember 19.) tapasztalat: az óvodások között 12, az alsósok között 18, a felsısöknél 24 gyermek volt. Hála Istennek, a nyáron elkészülhetett egy új csoportszoba, és így az óvodások terme is akkora, hogy nyugodtan játszhatnak körjátékot is, és a nagy asztal körül ülve rajzolhatnak, színezhetnek, míg szüleik a felnıtt alkalmon vesznek részt. Ezúton is megköszönjük Anikónak és Elvirának az évek óta tartó hőséges munkát, az odaadó szolgálatot: Isten áldjon továbbra is benneteket, mind családotokban, mind a gyülekezet körében! Kerék Zsuzsa

8


Beszámoló a nyári gyerektáborról „Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem.” /Zsoltárok 32,8 / Egyházi gyermektáborunkat idén június 28-tól július 2-ig tartottuk. 66 gyermek volt együtt a hét során, óvodásoktól kezdve egészen nyolcadikos korúakig. Délelıttönként a gyermekek korosztályuknak megfelelıen csoportfoglalkozáson vettek részt, melyeknek vezetıi Stefanné Rokaly Elvira, Csorbáné Ágoston Éva, Farkasné Tóth Erzsébet és Molnár Balázsné Anikó voltak. A kisebbek között pedig a csoportvezetık mellett Mándi Ildikó, Szöllısiné Rokaly Edina és Vizi Anna segítettek. Ezeken az alkalmakon a Biblia alapján Ruth történetével ismerkedhettek meg a résztvevık. Hallottak Naomiról, akinek élete még a nyomorúság idején is bizonyságtevı volt; menyérıl, Ruthról, aki Naomi életét látva az egyedüli Isten mellett döntött, majd örök hőséget fogadott; és az Úr gondoskodó szeretetérıl, amelyet megmutatott nekik Betlehembe való visszatérésük után. A hét aranymondása (vezérigéje) a Zsoltárok 32, 8 volt: „Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem.” Ezen keresztül a gyermekek megérthették – és mi is megérthetjük –, hogy Isten ma is vezetni szeretne bennünket. Délutánonként kézmőves foglalkozásokat tartottunk, ahol mindenki megfesthette saját pólóját, gyöngyöt főzhetett, különbözı módon (agyagból, gyöngybıl, növényi termésekbıl) készíthetett képeket. Mindemellett lehetıség nyílt – Bencze Gergınek köszönhetıen – focizásra és pingpongozásra is. A hét legnagyobb élménye azonban mindannyiunk számára az volt, hogy egyik nap emeletes busszal ellátogat-

tunk a Szokolya melletti Kacár tanyára, ahol bemutatták nekünk, hogyan aratták, csépelték és ırölték régen a búzát. Lehetıségük nyílt a gyerekeknek kenyeret dagasztani, és amíg a kenyér a kemencében sült, különféle népi játékokkal játszottak (csülök-pásztor, gólyaláb), sıt, a fiúk faraghattak, a lányok pedig csuhéból különbözı figurákat készíthettek. De a többi nap sem telt egyhangúan. Egyik délután ellátogatott hozzánk a Palánta Misszió budapesti bábcsoportja, és egy keresztyén bábelıadással kedveskedett nekünk. Egy másik alkalommal Kerék Zsuzsa presbiter vezetésével a helytörténeti kiállítást tekintettük meg. S a már elmaradhatatlan egész délutánt betöltı akadályverseny a sok segítınek köszönhetıen idén is nagyon jól sikerült. Ezúton szeretnénk köszönetet mondani azoknak, akik ezen a héten segítettek nekünk: az uzsonnakészítésért és egyéb szervezési munkáért Molnár Sárinak, Molnár Zsuzsinak, Papp Krisztinek; a kézmőves foglalkozásokon való segítségért Fehér Anikónak, Szöllısi Margitkának, Herdáné Bíró Brigittának, Bencze Dórinak; a finom fánkokért Kovács Eta néninek, Mándi Piroska néninek, Nagy Zsuzsa néninek, Papp Zita néninek, Silingi Manci néninek; a palacsintáért Varga Éva néninek. De köszönetet mondunk a Pizzéria dolgozóinak is, akik egész héten finom ebéddel vártak minket. Valamint név nélkül köszönjük a finom süteményeket, pogácsát, egyéb segítséget, és a sok-sok értünk elmondott imádságot! Utólag is látjuk, hogy Isten áldása velünk volt, és reméljük, hogy a sok gyermek életében maradandó emlékként él tovább. Vizi Anna

9


Családos hétvége az Iharosban Idén a nyári családos tábor családos hétvégére rövidült, és Biatorbágyon, az Iharosban lett megrendezve. A rövidség és közelség elınye az volt, hogy több család részt tudott venni az eseményen, bár sokan csak egy délelıttre vagy délutánra csatlakoztak hozzánk. A hétvége egy péntek esti szalonnasütéssel, süteményezéssel és áhítattal kezdıdött. Szombat délelıtt elıadásokat hallgathattunk meg egy fiatal, három fiút nevelı házaspártól: Selmeczi Lászlótól és Otíliától. A gyermeknevelés rejtelmeirıl, a házasság szövetségérıl és a szexualitásról beszéltek nekünk. Nagy összhangban, a beszédben egymást váltva adták át nekünk a gondolataikat. A közös ebéd után lehetıség nyílt egy kötetlen beszélgetésre. A kiindulópont az elıadáson elhangzottak voltak, de szóba kerültek olyan többeket is foglalkoztató kérdések, mint az, hogy: „Mit tegyünk, ha valamelyik gyermekünk nem szeret istentiszteletre járni?” Egymás véleményének meghallgatása, az Istenre figyelı beszélgetés segíthetett a válaszok keresésében. A délutáni vetélkedı idejére a gyerekek csatlakoztak szüleikhez, és elsı feladatként a családok meséket igyekeztek megjeleníteni – kicsit átírva azokat. Nagy tapsot kaptak Döbrögi uraság, a kis Hamupipıke és a Holle anyó szereplıi is. A számos izgalmas feladat között az egyik legemlékezetesebb a vizes lufi dobálás volt. A kánikulai meleg miatt senki sem bánta, ha éppen nála robbant szét a lufi, és csurom víz lett tıle. Az éjszakát sajnos kevesen töltötték ott, ezért elmaradt a késı esti társasjátékozás és a közös reggeli. Vasárnap délelıtt egy közös istentisztelet után folytattuk a beszélgetést. A „morzsaszedegetés” alkalmával az derült ki, hogy bár rövid volt a hétvége, de mindenki kapott „útravalót”. Többen megfogalmazták, hogy mennyire sokat jelent számukra egymás társaságában lenni, és a keresztyén élettel kapcsolatos kérdésekrıl beszélgetni. Elsı gyereket váró leendı anyaként némi félelemmel gondolva a gyermeknevelésre, számomra is jó érzés volt ennek a társaságnak tagja lenni. Jó, hogy nem egyedül kell Isten akaratát kutatnunk, hanem ebben vannak társaink! Köszönjük a szervezıknek, szállásadóknak, szakácsoknak, a vetélkedı ötletgazdáinak és a résztvevıknek is a hétvégét! Stránerné Szabó Zsuzsanna 10


Könyvajánló

Gyermekeknek Elizabeth George: Isten bölcsessége kislányoknak Jim és Elizabeth George: Isten bölcsessége kisfiúknak (- Szórakoztató jellemformálás a Biblia alapján - ) Biztosan van a környezetedben olyan kislány vagy kisfiú, akivel megoszthatod Isten bölcsességének a Példabeszédek könyvéből származó ajándékát és együtt tanulmányozhatod vele Isten gyermekének erényeit és tulajdonságait, a Példabeszédek könyve 31. fejezetének e verses feldolgozása útján. Elisabeth George, Az Isten szíve szerint való nő szerzője, népszerű tanító és előadó a keresztyén nők találkozóin. Úgy emlegetik, mint „az asszonyt, akinek a szenvedélye a Biblia oly módon való tanítása, ami megváltoztatja a hölgyek életét”. Férjével, Jimmel szülők és nagyszülők, és aktívan prédikálnak több, mint 25 éve. Judy Luenebrink, díjnyertes akvarellista képei gyönyörűen mutatják be az otthon melegét és Isten teremtményeinek bőségét és báját.

Felnőtteknek Gary Chapman: Segítség, rokonok lettünk! Amikor két ember házasságot köt, egymás rokonaival is kapcsolatba lépnek, beépülve az anyós, após, sógorok és sógornők alkotta nagyobb rendszerbe. Hirtelen családi hagyományok, kapcsolati minták egész sora hatja át az újdonsült pár életét. S mivel minden família a maga nemében egyedi, a különbségek megannyi konfliktus forrásává válhatnak. Az amerikai bestseller író legújabb könyvében a hatalmi viszonyok, az illendőnek ítélt viselkedés, az elvárások, valamint az értékek és a szokások körül kirobbanó rokonsági konfliktusok megoldására kínál gyakorlati megoldásokat. A szerző a nagysikerű Egymásra hangolva c. könyvsorozat írója. Gary Chapman: Segítség, szülők lettünk! A gyerekvállalás drámai változást jelent a házasságban — mutat rá az amerikai szerző új könyvében. A kórházi örömcsomag érkezése előtt a pár csak egymásnak él. Évek telnek el, míg egyszer csak tudatosul bennük: immár a gyerekeknek szentelik minden idejüket és energiájukat. Gary Chapman, a párkapcsolatok világhírű szakértője közvetlen, olvasmányos stílusú művében praktikus tanácsokkal látja el a kisgyerekes szülőket, hogy miként őrizhetik meg házasságuk intimitását és a romantikát az éjszakai etetések, a szobatisztaságra szoktatás, a gyermekek indulatkitöréseinek megfékezése, valamint az egyéb szülői teendők rengetegében.

11


Kirchheim testvérvárosunkban jártunk 2010. május elsı hétvégéjén a Kirchheimi evangélikus gyülekezet meghívására a pátyi református gyülekezet képviselıiként Kirchheimbe látogattunk. Összesen nyolcan mentünk: dr. Bognár András polgármester (aki maga is a református gyülekezet tagja), Szenci Gyızı, a gyülekezet gondnoka feleségével és két fiúgyermekével, Páli Kálmán presbiter, Szabó Ágnes és jómagam. Szombaton reggel indultunk és délutánra érkeztünk meg Kirchheimbe. Napsütötte hazai tájakon át haladtunk az óceáni éghajlat miatt esıs bajor vidékre, de az idıjárás kellemetlenségeiért kárpótoltak minket a csodaszép német fenyıerdık, az út mentén virágzó tulipánmezık és nem utolsósorban a kedves fogadtatás. A községháza elé érkeztünk meg, ahol két kedves magyar származású kirchheimi polgár várt már minket. Az egyikük Hausinger Ferenc volt (talán többen úgy ismerik, hogy Feri bácsi), aki már többször jött a Pátyra látogató kirchheimiekkel, s ı szokott tolmácsolni a különbözı alkalmakon. A másik vendégvárónk Opika Felbermayr volt, egy nagyon kedves idıs hölgy, aki 6 évesen került el Sopronból. Vele rögtön szóba is elegyedtünk, aranyos volt, ahogy félig magyarul, félig németül beszélt hozzánk, lelkesen mesélve magyarországi élményeirıl. Felbermayr asszony és Feri bácsi navigálásával átmentünk a májusfaállítás helyszínére. Náluk a májusfa egy óriási oszlopra helyezett koszorút jelentett, melyet a helyi tőzoltók rögzítettek az oszlop tetejére. A májusfa közelében felállított óriási sörsátorban már összegyőlt a község apraja-nagyja. Mivel esett az esı, minket is betereltek a sátorba, ahol további szívélyes üdvözlések következtek, majd mindenki megismerkedett szállásadójával. Szabó Ágival mi egy kertvárosi részben lakó nyugdíjas házaspárhoz, Marianne és Werner Huberhez kerültünk, akik egy szép kilátású padlásszobában szállásoltak el minket. Nagyon barátságosak voltak, érdeklıdéssel hallgatták a pátyi gyülekezetrıl és a PáKICs-ról szóló beszámolónkat, elláttak minket mindennel (engem például meleg ruhával is, amibıl nem vittem elegendı mennyiséget), s a két nap alatt mindenhova ık hoztak-vittek minket autóval. Szombat este hivatalosak voltunk egy vacsorára az evangélikus gyülekezet közösségi termébe. Itt köszöntött minket a gyülekezet lelkipásztor asszonya, Susanne Kießling-Prinz. Visszaemlékezett arra, amikor a kirchheimi evangélikus gyülekezet képviselıi jártak a pátyi református gyülekezetben a templom épülésének 225 éves évfordulóján, s örömmel fogadta, hogy most a pátyi reformátusok is részt vesznek az ı templomuk 25 éves évfordulójára szervezett ünnepségen. Egy rövid beszédet mondott Bognár András polgármester úr is, aki számos történelmi példán keresztül (kezdve I. István király és a bajor Gizella királyné kapcsolatától, a szintén bajor Sissi-ig, aki Erzsébet néven magyar királyné lett a Monarchia idején) világított rá arra, hogy a bajorok és a magyarok között évszázadokon át jó kapcsolat volt, s érdemes ezt a hagyományt tovább folytatnunk. A vacsora és a tálalás is éttermi színvonalúra sikeredett, pedig csak az egyik gyülekezeti néni fızte, de igyekezett finoman és gusztusosan felsorakoztatni elıttünk a német konyha egyedi ízeit, mint például a knédlit (krumplis gızgombóc) és hozzá barnamártást. Vasárnap délelıtt esıs idıben ugyan, de sort tudtunk keríteni egy sétára a városban, mely során megnéztük a városközpontot, illetve az orosz ortodox stílusban épült katolikus templomot is. 12


A vasárnapi ebédre Kirchheim város vezetıségével és az evangélikus gyülekezet néhány képviselıjével egy helyi vendéglıben került sor. Majd jóllakottan mentünk át az evangélikus templomba, ahol csak azért tették át koradélutánra az ünnepi alkalmat, hogy a kirchheimi két katolikus gyülekezet tagjai is részt vehessenek rajta. Zsúfolásig megtelt a virágokkal ünnepi díszben pompázó, de amúgy egyszerő stílusú templom. Az igehirdetést Volker Herbert dékán (nálunk esperesnek megfelelı egyházi vezetı) tartotta. Pál apostol Kolossébeliekhez írt levelének 3. részébıl a 12–17. versek alapján arról beszélt, hogy egy egészséges gyülekezetnek hogyan kell megteremnie a Lélek gyümölcseit (szeretet, jóság, könyörületes szív, alázat, szelídség, türelem stb.). Szerinte a jó gyülekezet olyan, mint egy zenekar, ahol az egymás közötti harmóniára és a tökéletességre törekednek a tagok. Lehetnek benne fals hangok, de szükség van az együttmőködésre. Kihangsúlyozta, hogy együtt kell benne dolgozni, s nem egyedül. Mindenkinek megvan a maga helye a gyülekezetben, ahogy egy zenekarban is, nem lehet mindenki szólista vagy elsıhegedős. Másik hasonlata szerint a gyülekezet olyan, mint egy család: vannak benne kicsik és nagyok, fiatalok és öregek. S mindenkinek nagy munka a lélek gyümölcseire törekedni. Ami nagy élményt jelentett számomra, hogy mi, pátyi reformátusok, a kirchheimi evangélikus és katolikus testvérekkel közösen úrvacsoráztunk. Jó volt megtapasztalni, hogy ha Jézus tanítását követjük, lehet egység a különbözı felekezetek között, még ha más formában is éltünk az úrvacsorai jegyekkel (valaki ivott az úrvacsorai borból, valaki csak megmártotta az ostyáját a kehelyben). Az istentisztelet folyamán többször is énekelt nekünk a helyi kórus. Repertoárjában több komolyzenei darab is elhangzott, mint például az alkalom végén Händel: Messiás oratóriumából a Halleluja-kórus, ami méltón koszorúzta, illetve mondhatni még tovább emelte az ünnepi hangulatot. Az ünnepi szertartás után következtek a köszöntések. Mi pátyiak mondhattuk el elsıként jókívánságainkat evangélikus testvéreinknek. Elıször Bognár András polgármester úr nyújtotta át néhány mondat kíséretében a saját ajándékát, mely a pátyi református templomról készült fényképgyőjtemény volt egy szép keretben. Utána gyülekezetünk gondnoka, Szenci Gyızı adta át a pátyi gyülekezet jókívánságait és ajándékát (egy magyar hímzéső, fehér úrasztali terítıt). A 118. zsoltárból idézett és kívánta Isten áldását az evangélikus gyülekezet további életére. A köszöntések közül még kiemelném a két katolikus papét. (Egyikıjük Sebastian Dallos Budaörsön született, 3 éves korában került ki Németországba.). İk köszöntı beszédükben azt hangsúlyozták ki, hogy mennyire fontos, hogy a keresztyén egyházak összetartsanak. Fontosnak tartják, hogy a városukban igen gyakori vegyes házasság (különbözı vallású szülık) gyerekei ne az ellenségeskedést, hanem az összefogást lássák. Beszédüket nagy lelkesedéssel és tapssal fogadták az összegyőltek. Én a közös ünneplés után úgy éreztem, hogy náluk már kezd helyesen megvalósulni az ökumenizmus. A köszöntések elıtt és alatt mindenki kedvére fogyaszthatott a gyülekezet által összehordott hatalmas mennyiségő és választékú, házi készítéső desszertekbıl. Így mi is, még indulás elıtt magunkhoz vettünk néhány finom német falatot. A köszöntések legvégét nem tudtuk már megvárni, mert hosszú út várt ránk. Mindannyian elköszöntünk azoktól, akiket a két nap folyamán megismertünk, aztán útnak indultunk Magyarország felé. Utólag is köszönet Páli Kálmán bácsinak, aki ezen a több száz kilométeres hosszú úton végig éber sofırünk volt. Hazafelé csak egyszer álltunk meg Ausztriában, ahol polgármester úr vendégei voltunk egy frissítıre, ami nagyon jól esett. Vasárnap éjfél után értünk haza. Pásztor Edina 13


PáKICs tábor Sellyén „A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hőség, szelídség, önmegtartóztatás.” /Galata 5,22-23/ Csapatunkkal idén augusztusban az Ormánság központjába, a református többségő Sellyére látogattunk. Vasárnap utaztunk, így érkezésünk után nem sokkal, a helyi református templomban, Nagy Zoltán tiszteletes úr igehirdetését hallgattuk meg, aki a lélek gyümölcseirıl, ezen belül a szeretetrıl prédikált. Idei igénket Pál apostol Galatákhoz írt levelébıl választottuk. Az áhítatok, melyeket a Csapat vezetıi reggelenként tartottak, ezen gyümölcsökrıl szóltak. Ehhez tartozott egy aranyos kis mese, melyben a nagyapa mesél a lelkünkben dúló jó és rossz közötti harcról, melyet két farkas vív egymással. A csatát az a farkas nyeri, amelyiket tápláljuk, hiszen a jó cselekedeteink a jót, a rossz cselekedetek pedig a rossz erejét növelik bennünk. Éppen ezért minden nap végén a gyerekek és vezetık egy rövid ima keretében, lelkiismeret-vizsgálatot tarthattak, melyet követıen az asztalra elhelyezett jelképes farkasokat (jót és rosszat), egy szem babbal etettük meg, attól függıen, hogy ki hogyan ítélte meg aznapi viselkedését, tevékenységét. A babszemek győltek az üvegekben, látszott, hogy mindenki komolyan veszi ezt a játékot. Mivel nem láthattuk, hogy ki melyik farkast eteti, így a gyerekek is megérezték, hogy bátran lehetnek ıszinték önmagukhoz és Jézus Krisztushoz. Végül a jó farkast etettük többet, így nagy megkönnyebbüléssel láttuk, hogy ott győlt össze több babszem, de azt is tudjuk, hogy a rossz cselekedetek „babszemei”, a bőnök megbánása és Jézusba vetett hitük, az İ vére által eltöröltetnek. Ép lelket egy cserkészcsapat csak ép testben tudja elképzelni, így az eddigiekhez hasonlóan a reggeleket tornával kezdtük, ami kellemessé tette egész napunkat. A gyerekek a hét elején elméleti és gyakorlati próbát tettek, melyet követıen átadhatták magukat a felhıtlen táborozásnak. A terület nagysága lehetıvé tette, hogy az udvaron röplabdázzunk és focizzunk, de a közeli focipályán métázni is tudtunk. Mellettünk volt a városi strand, ahová két alkalommal is ellátogattunk, felejthetetlen élményt szerezve egymásnak és önmagunknak. Sok kézmőves foglalkozást tartottunk, így volt kötélverés, fafaragás, pólófestés, gyöngyfőzés, domborminták készítése is. Egyik nap Pécsre utaztunk, ahol a nagy melegben megmásztuk a Misina tetıt, felmentünk a TV-toronyba, ahonnan gyönyörő kilátás nyílt Pécsre és a Mecsekre.

14


A hét végén avattuk fel a Csapat új tagjait, így mostantól ık is joggal viselhetik a PáKICs-nyakkendıt. A legnagyobb raj tagjai egy különleges akadályversenyt szerveztek számunkra, majd az esti tábortőz mellett minden ırs, illetve vállalkozó szellemő gyerek és felnıtt elıadott valami mókás éneket, színdarabot. Sok élménnyel gazdagodva, fáradtan, de lélekben feltöltıdve jöttünk haza. Jövıre újra együtt táborozunk!

Bálint Balázs a csapat parancsnoka

Gyülekezeti kirándulás A korábbi éveknek megfelelően idén is szervezünk gyülekezeti kirándulást. 2010. október 10-én, a már jól ismert Budakeszi Arborétumba megyünk, ahová már többször is eljutottunk. Találkozó 13 órakor, a volt Coop (jelenleg TESCO) parkolójában lesz, ahonnan autókkal jutunk el a célhoz. Aki nem tud autóval jönni, kérjük jelezze, hogy a szállítását meg tudjuk szervezni! A közös beszélgetés, éneklés mellett lehetőség lesz szalonnasütésre, játékra is. További kérdések esetén keressék Szabó István presbiter testvérünket!

15


A nagy szabadítás Beszámoló a gyülekezeti csendesnapról Szeptember 12-én gyülekezetünk vendég-igehirdetıje volt Végh Tamás, a Budapest-fasori református gyülekezet nyugdíjas lelkésze. A templomban megtartott istentisztelet után, prédikációja folytatásaként a gyülekezeti ház nagytermében tartott még két részletben elıadást, melynek szünetében egy közös étkezésre is lehetıség nyílt. Utólag is köszönetet mondunk asszonytestvéreinknek a gazdag választékú szendvicsek készítéséért és a finom süteményekért.

A csendesnap témája, alapigéje a bőnbeesés története volt (1Mózes 2,15-tıl 3,13-ig). A Sátán nem ajtóstul jön és támadja a hitünket, hanem kétkedést hint el a szívünkben, megkérdıjelezi bennünk Isten szavát. A kérdés az, hogy kinek a szavára hallgatunk, kinek hiszünk: az ördögnek vagy inkább Istennek? Annyira fogunk megnyílni egy másik ember elıtt, amennyire megbízunk benne. Ugyanígy tesszük Isten felé is. Nagyon elgondolkodtató volt hallgatni, hogy a Sátán ma hogyan próbál minket is letéríteni Isten útjáról, mik a legfıbb módszerei, csalétkei: „Olyanok lesztek, mint az Isten” = a dicsıségvágyunkon keresztül A Sátán súgja azt a fülünkbe, hogy gátlástalanul tegyünk meg mindent, akár a becsületünket is eladva azért, hogy elsık legyünk. Isten gondolata viszont az, hogy a tılünk telhetı legjobbat hozza ki belılünk. Jézus közelében látjuk meg, hogy milyenek is vagyunk valójában. Isten nem azt várja tılünk, hogy javuljunk meg (tudja, hogy arra képtelenek lennénk a saját erınkbıl), hanem azt kéri, hogy lássuk meg bőneinket, s azokat vigyük bőnbánattal Jézushoz, aki már elszenvedte helyettünk a büntetést. A helyes énkép vezet el minket Jézus keresztjéhez. Az élvezeteken, a test kívánságán keresztül is csábít minket az ördög. Isten ajándéka az is, hogy testet adott nekünk, s valóban élvezetet nyújthat nekünk egy jó étel, egy pohár bor és a testi szerelem is a maga helyén, a maga idejében. A Sátán azoban mindent „turbósít”, elégedetlenséget, türelmetlenséget ébreszt bennünk. A testi dolgok is Isten ajándékai az ı idızítésében, de a Sátán „felturbósításában” borzasztó tragédiává válnak (erre mindenki számos példát láthat sajnos a saját környezetében is: rengeteg alkoholistát vagy válságba került házasságot). Isten a helyére akarja tenni az élvezeteket az életünkben, hogy a kevesebb több legyen, igazán áldássá váljon. A szem kívánságán, a szerzési vágyunkon keresztül is kísért minket az ördög. Mindig azt nézzük, hogy mije van a másiknak, és nekünk is olyan kell. Már az óvodában összevesznek a gyerekek a játékokon. Megromlott életünk naponta termeli a bőnt. Ha minden nap csak 3 bőnt követünk is el (mulasztással, szóval, tettel, gondolattal, indulattal), évente több, mint 1000 bőnünk összegyőlik. A mennybe viszont egyetlen egy bőnt sem vihetünk be.

16


Rossz naponta szembesülnünk az ördög (diabolosz = szétdobáló, ı a hazugság atyja) romboló munkájával, ám ez segít meglátnunk azt is, hogy Jézus nélkül elveszett az életünk. Jézus mellett viszont biztonságban vagyunk, mert az Úr erısebb a Sátánnál! Köszönjük meg, hogy Jézus átveszi a bőneinket. Kedves Testvérem, köszönted már meg Jézusnak azt, amit érted tett? Vizsgáljuk meg magunkat, hogy hol tartunk! Ne csapjuk be magunkat! Eljutottunk-e már Jézus keresztjéig? Ki ül a szívünk trónján? Ha még én magam, akkor hitetlen vagyok vagy csak vallásos. Ha már Jézus, akkor hiszek igazán. Ha még nem hiszek, merjek közelíteni Jézushoz és térdeljek le a kereszt alatt! Ha már befogadtam Jézust Úrnak a szívembe, akkor pedig ne legyek „fél-kegyelmő”, mint aki a bőneimre már bocsánatot nyertem, de az életemet nem akarom a kezébe tenni, rábízni. „Mit akarsz, Uram, hogy cselekedjem?” – ezt a kérdést tegyük fel mindennap, ennek az alapelvnek kell mőködnie minden hívı ember életében. Egy résztvevı

Folytatódott a gyülekezeti ház tetıterének beépítése Visszatekintés Régi vágya és imatémája volt gyülekezeti tagjainknak, hogy a gyülekezeti ház tetıtere is elkészüljön. Visszaemlékezve a korábbi munkálatokra: a gyülekezeti ház földszinti részét már 2007 januárjában használatba tudtuk venni, míg a lelkészcsalád 2008 nyarán költözött át az új parókiára. Ezzel egyidejőleg a lelkészi hivatal is áttelepült az új épület irodahelyiségébe. Az építkezéshez rendelkezésre álló pénz (kárpótlásból, illetve az erre szánt céladományokból) ekkor már a végét járta. 2008 ıszén a teljes parókiaépület külsı szigetelése és vakolása két magánszemély adományából, a parókiaudvar burkolása pedig egyházmegyei segítséggel készült el a templom építésének 225. évfordulójára rendezett ıszi ünnepségsorozatra, melynek méltó helyszínt adott a felújított templom mellett az új gyülekezeti ház. Az építkezés ezek után 2 évig szünetelt egészen idén nyárig, amikor is Isten gondoskodásának köszönhetıen meglepetésszerően 5 millió forint támogatás érkezett a Dunamelléki Egyházkerülettıl a tetıtér beépítésére. Ez az összeg nem fedezi az összes munkálatot, de mivel 2 év alatt szépen győltek az építkezésre adott céladományok, ezért – számítva arra, hogy a haladást látva további adományok is érkeznek még az építkezés ideje alatt – a presbitérium úgy döntött, hogy belevág és lehetıség szerint még idén be is fejezi a tetıtér beépítését. Miért volt szükség a tetıtéri termek kialakítására? A tetıtéri termek szükségét, pontosabban hiányát elsısorban a gyülekezetbe járó gyermekek érezhették. Egyrészt vasárnaponként a 3 gyermekistentiszteleti csoport (50–60 gyermek) eddig csak úgy fért el, hogy a 2 termen kívül az irodát is használta, ehhez az alkalmak elıtt minden olyan iratot és irodai eszközt el kellett pakolni, ami nem gyerek kezébe való. Azonkívül a kis irodahelyiség még a legkisebb csoport 17


részére is szőknek bizonyult. Másrészt a nyári gyerektáborok alkalmával érzıdött még a helyhiány, mivel esıs idıben mindenki a házban kellett legyen, a gyülekezeti ház eddigi befogadóképessége (az elıteret is beszámítva) maximum 4 csoport volt, így emiatt a nyári gyerektáborra jelentkezık létszámát korlátozni kellett. További igényként merültek fel az alábbi ötletek is: • legyen egy baba-mama szoba, ahol a vasárnapi istentiszteletet kihangosítva a kisgyerekes anyukák is meghallgathatják úgy, hogy közben a sírdogáló kisgyerekek nem zavarják a szertartást; • a fiataloknak is legyen külön ifi terme, ahol az ifjúsági alkalmakat, PáKICs foglalkozásokat lehet megtartani. Felmerült annak a lehetısége is, hogy a téli idıszakban a felnıttek a gyülekezeti ház földszinti két, egybenyitható termében, míg a gyerekek a tetıtéri szobákban lehetnének, így mindenki meleg, jól főtött helyen vehetne részt az istentiszteleten. Ez több okból is elınyös megoldás lenne: • egyrészt azért, mert a templom főtése nagyon drága, mégsem túl hatékony; • másrészt annak érdekében, hogy eljöjjenek azok is az alkalmainkra, akik a felfázás veszélye és a hideg miatt nem jártak télen templomba. De errıl még nem hozott döntést a presbitérium, csak elıttünk áll lehetıségként. Jövıbe tekintés A tetıtéri munkálatok még nem teljesen fejezıdtek be. Szeptemberre egy terem elkészült, ahol az alsós csoport gyermekistentiszteleteit tartjuk. Hátra vannak még a festési, mázolási munkák, a lámpák, a mosdó tartozékainak felszerelése, a főtés szakaszolása, valamint a vendégszoba, azaz a legátus ill. vendég-igehirdetı szálláshelyének berendezése. Ehhez kérjük tehát, és várjuk még az áldozatkész hívek adományait. Ezúton köszönjük meg mindenkinek, aki bármennyivel hozzájárult a gyülekezeti ház teljes elkészüléséhez! Ha már kész lesz a tetıtér, akkor sem ülhetünk ölbe tett kézzel, mert lesz még mire győjtenünk és mit tennünk templomunk háza tájékán is. Az orgona 6 sípsora 2003-ban felújításra került, de a többi sípsor még beépítésre vár, ha lesz rá elegendı pénz. Az orgonára adományozott eddigi pénzösszeg a gyülekezet számláján lekötve rendelkezésre áll, de a teljes felújításhoz még ugyanennyinek össze kell győlnie, hogy teljes szépségében szólalhasson meg az orgona. Továbbá a templom nyílászáróit is ideje lenne újabbra cserélni, ami sokat javítana a templom hıtartó képességén. Reméljük, hogy a közeljövıben erre is sor kerülhet Isten segítségével.

18


Anyakönyvi hírek

Keresztelők: Stefan Dávid Mihály Boglárka Simon Dénes Batiz Benedek Szabó Nikoletta Sára Bálint Ameli Fülöp Noel Monos Bence

Réti Benedek Bozsó Gréta Kalló István Zoltán Koroknai Lelle Szerdahelyi Jázmin Szederke Szerdahelyi Janka Szamóca Simon Laura Magyar Botond

Krizsán-Keszei Zorka Krizsán-Keszei Bence Keszei László Gacsal Bendegúz Székely Kata Boróka Czettner Ákos Dániel Kemény Eszter

Konfirmáltak: Gyermekek: Bai Bálint Bernáth Henrietta Csák Vince Déberling Gitta Elekes Gergő Farkas Viktória Jánosi Szabolcs

Felnőttek: Király Csombor Kőrösi Tamás Schrödel Bianka Simon Loretta Szenci Balázs Tőkés Dorottya

Dózsa József Heringh Zsófia Héri Anett Nánási Krisztina Sebestyén Hajnalka Szemerei Blanka Szemerei Fanni

Temetések: Szitás Attila Peregovits Sándor Kovács Istvánné (Polgár Sára) Szabó László Furuglyás Péterné (Weckermann Éva) Walter János

66 éves 63 éves

Vígh Ferencné (Muzsik Teréz) Silingi Imre Móri Ferencné (Juhász Ilona) Hajdu Tibor Németh Árpád Kiss István

86 éves 78 éves 52 éves 78 éves

87 éves 80 éves 79 éves 63 éves 80 éves 61 éves

Házasságkötések: Kanizsay Krisztián és Mészáros Dóra Holányi János és Papp Diána Szabó József és Benı Dorottya

Gál Balázs és Tóth Zita Dr. Dobrossy Barnabás és Kovács Hajnalka

19


Rendszeres gyülekezeti alkalmak, programok Vasárnap de. 10 óra Minden hónap 1. vasárnapja, de. 10 óra Vasárnap de. 9.30-tól

Istentisztelet * + gyermek istentisztelet 3 korcsoportban Családi istentisztelet + utána szeretetvendégség Imaalkalom istentisztelet előtt a gyülekezeti házban Bibliaóra a gyülekezeti házban Presbiteri bibliaóra a gyülekezeti házban

Kedd de. 9 óra Minden hónap családi istentiszt. követő kedd este 7 óra Négyhetente szerdánként Mamaköri bibliaóra* de. 10 óra Csütörtök este 6 óra Bibliaóra + KÓRUSPRÓBA Péntek este 6 óra Ifjúsági bibliaóra Minden hónap 2. szombatja, Családos bibliaóra* du. 4 óra * A megjelölt alkalom alatt gyerekmegőrzést biztosítunk.

Úrvacsorai alkalmak: Október 31. November 28. December 25–26. Őszi evangelizációs hét: November 22–26.

Hivatali idő A lelkészi hivatalban kedden 16.30 – 18.00 ill. szerdán 9.00 – 12.00 van hivatalos idő. Természetesen, aki ezekben az időpontokban nem tud jönni, máskor is jöhet, de érdemes előzőleg telefonon egyeztetni, mert más elfoglaltságaink is vannak (hittanórák, látogatás stb.). Cím: Kossuth Lajos utca 95. Telefon: (23) 343-386 A gyülekezet internetes elérhetősége: http://www.paty.parokia.hu

20

PÁTYI HARANGSZÓ A Pátyi Református Gyülekezet lapja Felelős kiadó: Vizi István lelkipásztor A szerkesztőbizottság tagjai: Bálint Balázs, Kerék Zsuzsa, Molnár Balázs, Pásztor Edina, Szabó István, Vizi Istvánné

A PÁTYI REFORMÁTUS GYÜLEKEZET LAPJA. İszi gondolatok

Recommend Documents