FOGLALKOZÁS-EGÉSZSÉGÜGY 3.1
A passzív dohányzás és hatása a munkáltatókra és a munkavállalókra Tárgyszavak: passzív dohányzás; munkahely; légúti betegség; szabályozás, egészségügy; költség.
A másoktól származó dohányfüstöt a Nemzetközi Rákkutató Ügynökség (International Agency for Research on Cancer) 1. osztályú karcinogénként minősítette. Egyre nagyobb számú epidemiológiai bizonyíték van arra, hogy a passzív dohányzás jellegében hasonló, bár csekélyebb egészségi hatást fejt ki, mint az aktív dohányzás. Tudjuk, hogy másoktól származó dohányfüst tüdőrákot, a légutak megbetegedését, továbbá kisebb jelentőségű légúti tüneteket és bosszúságot, kényelmetlenséget okoz a nemdohányzóknak. Egyre több bizonyíték utal arra, hogy szívpanaszokat is okozhat. Az Amerikai Rák Társaság (American Cancer Society) a világszerte alkalmazott, a dohányzást korlátozó szabályzatokra vonatkozó adatai szerint az amerikai földrész WHO (Egészségügyi Világszervezet) hatáskörébe tartozó országainak és területeinek 56%-ában, az európai földrész 71%-ában a munkahelyi dohányzást valamilyen formában szabályozzák. Mind Amerikában, mind pedig Európában az ilyen szabályozásoknak mintegy 50%-a teljes tiltás, ami a leghatékonyabb eszköz a munkahelyeken a dohányfüst csökkentésére. Ennek ellenére, egyes becslések szerint 7,5 millió európai dolgozó munkaidejének legalább 75%-ában a másoktól származó dohányfüst hatásának van kitéve, ami a munkahelyi karcinogének 1. csoportján belül, a napsugárzás után, a második leggyakoribb károsító hatás. Az USA-ban 1988 és 1991 között elvégzett harmadik Országos Egészségi és Táplálkozási Vizsgálat szerint gyakran érvényesül a passzív dohányzás hatása, és ez jelentős mértékben a munkahelyeken kialakult körülményeknek tudható be. Az 1988-as Országos Egészségügyi Felmérés szerint a munkavállalók 37%-a olyan munkahelyeken dolgozott, ahol engedélyezték a dohányzást és közülük 59% számára ez kellemetlen volt. Kaliforniában azonban a munkahelyeken a dohányfüsttel kapcsolatos panaszok gyakorisága 1990 és 1993 között 29%-ról 22%-ra csökkent, miután szaporodtak a dohányfüstmentes munkahelyek. A WHO délkeletázsiai körzetében és a Csendes-óceán nyugati vidékein a helyzet kedvezőtlenebb, mint az USA-ban. A WHO délkelet-ázsiai körzetében az országoknak
mintegy 50%-a, a Csendes-óceán nyugati körzetében 63%-uk jelentette, hogy a munkahelyi dohányzást valamilyen szabályzat vagy törvény rendezi, azonban közülük csupán 20%, ill. 32% tiltotta meg teljesen a dohányzást. A többiek korlátozást vezettek be, vagy önkéntesen vállalt egyezményt érvényesítettek, valószínűleg nem túl nagy eredménnyel. A WHO jelentése szerint Pnom Penh (Kambodzsa) lakosságának 52%-a másoktól származó dohányfüst hatásának van kitéve. Hongkongban érvényben vannak bizonyos munkahelyi dohányfüst-mentesítési irányelvek, azonban ezek csak a kormányépületekre, a tanintézetekre, a közlekedési eszközökre, bankokra, üzletekre és a szórakozóhelyek belső helyiségeire érvényesek. A rendőrségi ellenőrzés megállapította, hogy akik sosem dohányoztak, azoknak 80%-a a munkahelyén dohányfüst hatásának van kitéve. Az aktív dohányosok többet hiányoznak a munkahelyről és többet veszik igénybe az egészségügyi szolgáltatást, mint a nemdohányosok. Egy hongkongi vizsgálat hasonló, bár gyengébb kapcsolatot mutatott ki az egészségügyi szolgáltatások igénybevétele vagy a munkahelyi hiányzások és a passzív dohányzás között. Egy felmérés szerint San Diegoban a passzív dohányosok légúti panaszok miatt 1,2 nappal többet vannak távol munkahelyükről. Egy másik vizsgálat szerint a passzív dohányosok több napra ágyba kényszerülnek, hiányoznak munkahelyükről, tevékenységük korlátozott. A dohányzás a munkahelyen és a nyilvános helyeken pénzügyi következményeket von maga után. Az USA Környezetvédelmi Hivatalának becslése szerint, amennyiben minden zárt helyiségben – a magánlakások kivételével – megtiltanák a dohányzást, az 39–72 Mrd USD megtakarítást eredményezne. Azt azonban nem mondták ki, hogy ki élvezné a megtakarítás előnyeit, vagy hogy jelenleg kit terhelnek ezek a költségek. Az ázsiai országokban jelenleg igen elterjedt a dohányzás, és egyre erősödik ez az irányzat, ugyanakkor a korlátozások gyengébbek. Ennek megfelelően az egészségkárosító hatás megelőzése és a pénzügyi veszteségek csökkentése révén még többet profitálhatnának abból, ha megtiltanák a munkahelyi dohányzást. Az alábbiak ismertetett vizsgálatok alapján próbálták kimutatni a passzív dohányzás káros hatását az ázsiai dolgozókra. Megkísérelték meghatározni a passzív dohányosok egészségügyi állapotát. Azt is vizsgálták, mekkora az általa előidézett egészségügyi többletkiadás, és hogy a munkaadók részben viselik-e ezeket a költségeket.
Vizsgálati módszerek Hongkongban 1998 januárja és márciusa között a 14 325 háztartásból véletlenszerűen kiválasztott 6186 minta esetében telefonos interjút készítettek. Telefonkönyvből vett telefonszámokon kívül számítógépes módszerrel generáltak olyan számokat, amelyek nem szerepeltek a nyilvános jegyzékben. A háztartások 53%-a először vonakodott nyilatkozni. 606 hívást megismétel-
tek, és 142 esetben eredményes volt az interjú. Ez a 142 válaszoló csupán abból a szempontból különbözött a többiektől, hogy valamivel idősebbek voltak (átlagéletkor 43 év, szemben a 38 évvel). Összehasonlították az első próbálkozásra válaszolók (n = 5050) adatait azokkal, akikkel csak az ötödik hívásra sikerült kapcsolatba lépni (n = 42). Az utóbbiak között több volt a férfi (71%, szemben a 45%-kal) és kisebb volt a háztartásuk (háztartásaik tagjainak átlagos létszáma 3,02, szemben a többiekre vonatkozó 3,94 létszámmal). Az adatok megbízhatóságát 104 személy ismételt megkérdezése alapján ellenőrizték. Az ismétlésnél 89% esetén minden adat megegyezett. 4739 esetben, valamennyi adat birtokában az eredményeket nem, kor, háztartás mérete és a háztartás jövedelme szerint súlyozták, hogy a lakosság összetételét jobban reprezentáló eredményeket közölhessenek. A közölt adatok az alábbiakra vonatkoztak: demográfiai adatok, munkahelyi beosztás, foglalkozás és iparág, a háztartás jövedelme, a háztartás tagjainak száma, egészségi állapot, a körzeti orvosi szolgálat igénybevétele az utóbbi 14 napban, a legutóbbi orvosi látogatás oka, az orvosi ellátás típusa, dohányzási szokások, más személyek dohányfüstjének hatása a munkahelyen és otthon. A dohányzási szokások megállapításakor megkérdezték: „Dohányzik jelenleg?” Akik nemmel válaszoltak, azok vagy sosem, vagy csak valamikor dohányoztak. A passzív dohányzás hatásának tisztázására az alábbi kérdést tették fel: „Az ön munkahelyén (ugyanabban az irodában, műhelyszinten, vagy kb. 3 m-es körzetében) van-e aki dohányzik (beleértve a munkatársakat és másokat)? Ha igen, akkor hányan (önt nem számítva)?” Az otthoni hatás vizsgálatakor megkérdezték: „Az elmúlt hónap alatt az ön háztartásában élők között volt, aki dohányzott? Ha igen, akkor hányan (önt nem beleszámítva)?” A válaszoló személy egészségi állapotát egy öt fokozatú skálával értékelték. A gyenge egészségi állapot a 4-es vagy 5-ös besorolást kapta. A krónikus betegségekre és azok jellegére is rákérdeztek. Az orvosi rendelőben való jelentkezés okait is kategóriák szerint csoportosították, beleértve a krónikus bajokat, megfázást, influenzát, lázat, egyéb egészségi problémát, egészségi állapot ellenőrzését, orvosság feliratását, vagy a megelőző gondozást. A foglalkozási és ipari osztályozás a hivatalos osztályozásnak megfelelően történt. A bejelentett jövedelem alapján kiszámították a háztartásokban az egy főre jutó jövedelmet. A passzív dohányzás és a megfázás, influenza vagy láz esetek orvosi bejelentése közötti kapcsolatot többváltozós regressziószámítással határozták meg. A tényezők közötti kölcsönhatásokat kovariancia alapján vették figyelembe. Az orvosi rendelőben megelőzés céljából történő jelentkezést nem számították be következménynek. Minden más jelentkezési okot viszont figyelembe vettek. Az egyes iparágakat is rangsorolták abból a szempontból, hogy a dolgozók milyen mértékben dohányoznak.
Megkísérelték tisztázni, hogy a passzív dohányzás és az orvosi rendelőben való jelentkezés költségei között megállapítható-e összefüggés. Ezért összehasonlító vizsgálatot végeztek a passzív dohányzás hatásától mentes, teljes munkaidőben foglalkoztatott dolgozók orvosnál való jelentkezése alapján számított PAR (a populációnak tulajdonítható kockázat) értékek és a paszszív dohányosok PAR értékei között. Ugyanezt az összehasonlítást ipari csoportok szerinti bontásban megismételték, és kiszámították az egyes csoportok esetére a passzív dohányzással kapcsolatos rendelői többletjelentkezések átlagos számát. Ezt a közölt átlagos rendelői költségekkel kombinálták. A költségeket csoportonként összegezték és 26-tal szorozva egy évre vonatkoztatták, mivel az orvosi rendelőben való jelentkezések gyakoriságát csupán a megelőző 14 napra vonatkoztatták. Megkülönböztették a magánorvosi és a betegbiztosítási költségeket. A nyilvános klinikai ápolás költségeit óvatosan 19,2 USD-re becsülték, amiből levonták a szerény saját hozzájárulást, míg a maradékot állami teherként vették figyelembe.
Eredmények A 4739 (15 évnél idősebb) felnőtt személyből 56,4% teljes munkaidőben dolgozik. Ezek közül 1961 személy (73,4%) nem dohányzik, azonban a nem dohányzó dolgozók közül 47,5% a munkahelyén passzívan dohányfüst hatásának van kitéve, míg 10,3% mind a munkahelyén, mind otthon dohányfüsttel exponált (1. táblázat). 1. táblázat A munkahelyi és otthoni passzív dohányzás korrigálatlan gyakorisága teljes munkaidőben foglalkoztatott, nem dohányos dolgozók esetében
Férfiak (n = 1049) Nők (n = 912) Összesen (n = 1961)
A munkahelyen dohányfüsttel exponáltak, %
Otthon dohányfüsttel exponáltak, %
Munkahelyen és otthon dohányfüsttel, %
56,6 36,7 47,5
18,5 34,3 26,0
9,2 11,6 10,3
A passzív dohányzás előfordulási gyakorisága foglalkozástól és iparágtól függően férfiak esetében 42–80%, nők esetében 22–63% között változik (2. táblázat). A passzív dohányzás hátrányai természetesen szoros kapcsolatban vannak a munkahelyi dohányzás előfordulási gyakoriságával. Ez a gyakoriság férfiak esetében az adminisztrációs munkahelyeken, a vezetők és a szakemberek körében 24%, míg az építőipari férfi dolgozók körében 49%. A passzív
dohányzás hatásának kitett személyek általában fiatalabb férfiak, házasok és képzettségük alacsonyabb szintű. Az esetleges zavaró tényezők hatását kiszűrve megállapítható, hogy azok a nemdohányzók, akik munkahelyükön ki vannak téve passzív dohányzás hatásának, 37%-kal nagyobb valószínűséggel jelennek meg az orvosi rendelőben megfázás, influenza vagy lázpanaszokkal, mint akik nem dohányfüstös munkahelyen dolgoznak. 2. táblázat Passzív dohányzás korrigálatlan gyakorisága teljes munkaidőben foglalkoztatott nemdohányos, valamint a dohányzó dolgozók esetén foglalkozás és ipar szerinti bontásban
Foglalkozási kategóriák Férfiak Adminisztratív, vezetői és szakmai Hivatalnokok, szolgáltatók és üzleti eladók Szakmunkások, gépkezelők és segédmunkások Egyéb Nők Adminisztratív, vezetői és szakmai Hivatalnokok, szolgáltatók és üzleti eladók Szakmunkások, gépkezelők és segédmunkások Egyéb Ipari kategóriák Férfiak Gyártás Építőipar Import/export, nagy- és kiskeresk., vendéglátás és szállodák Közlekedés, híradástechnika Bankok, pénzügyek Közalkalmazottak, szociális dolgozók Egyéb Nők Gyártás Építőipar Import/export, nagy- és kiskeresk., vendéglátás és szállodák Közlekedés, híradástechnika Bankok, pénzügyek Közalkalmazottak, szociális dolgozók Egyéb
n a mintában/n nemdohányzó a mintában
n (%) összes dohányzó dolgozó
n (%) a munkahelyen dohányfüsttel exponált, nemdohányzó
496/337 497/300 521/263 82/44
120 (24,2) 151 (31,5) 245 (47,0) 32 (39,0)
141 (41,8) 181 (60,3) 190 (72,2) 21 (47,8)
239/206 574/466 117/108 26/19
17 ( 7,1) 42 ( 7,3) 5 ( 4,3) 4 (15,2)
46 (22,3) 193 (41,4) 43 (39,8) 9 (47,8)
216/133 252/121 232/139 250/152 209/143 353/219 61/38
68 (31,5) 122 (48,5) 74 (31,9) 87 (34,8) 63 (30,1) 113 (32,0) 19 (31,4)
81 (60,9) 97 (80,1) 81 (58,2) 90 (59,4) 62 (43,4) 205 (48,0) 18 (46,9)
148/129 15/15 231/192 49/39 208/166 286/238 28/19
12 ( 8,1) 0 25 (10,8) 3 ( 6,1) 15 ( 7,2) 10 ( 3,5) 4 (14,5)
53 (41,0) 7 (48,1) 92 (47,9) 24 (47,9) 53 (31,9) 57 (24,0) 6 (32,1)
A megkérdezetteknek csaknem a felének (45,1%) nem volt egészségügyi biztosítása, így saját maguknak kellett fedezni a gyógyászati költségeket, míg 24,3% egészségbiztosítását a munkáltató fizeti, 22,1%-nak magán egészségbiztosítása van és 8,4%, lévén állami alkalmazott, államilag biztosított. Akik a megelőző 14 napban megfázás, influenza vagy láz miatt orvoshoz fordultak, azoknak zöme (74,0%) magánrendelőben jelentkezett. Akik a közgyógyellátást vették igénybe, átlag 3,0 USD saját hozzájárulást fizettek. A magán orvosnál átlag 23,3 USD-t kellett fizetni. Akiknek a munkáltató gondoskodott az egészségbiztosításáról, azoknak 37,6%-a az egész magánorvosi honoráriumot, 50,7%-a annak egy részét visszaigényelhette. Hongkongban a teljes munkaidőben foglalkoztatottak létszáma 3,04 millió. A mintegy 1,5 millió extra orvosi ellátás a kormánynak mintegy 2,7 millió dollárjába, a munkáltatóknak 9,1 millió dollárba, az orvosi gondozást igénybevevő személyeknek 20,1 millió dollárjába került.
Összefoglaló értékelés Első alkalommal vizsgálták, hogy a Csendes-óceán egyik jól meghatározott körzete népességének mennyibe kerülhetett a pasziv dohányzás okozta egészségi károsodás. Ez újabb bizonyíték arra, hogy a munkahelyi dohányfüst jelentős mértékben hozzájárul az egész közösséget érő gazdasági veszteséghez. A számítások a mintavételezésnél kapott adatoknak a teljes lakosságra való extrapolálásából származnak, tehát egyáltalán nincsenek kizárva az esetleges tévedések, azonban az ellenőrző felmérés alkalmával nem volt nagy különbség a válaszolók és a nem válaszolók adatai között. A különböző érdekek esetleges érvényesülése és az adatszolgáltatók tévedései is hozzájárulhattak az eredmények bizonytalanságához. Ezeket a hibaforrásokat is figyelembe véve azonban az értékelési eredményekből levonható következtetések elfogadhatónak tűnnek. Miután elsősorban a felső légúti panaszokra (megfázás, influenza és láz) terjedt ki a vizsgálat, érdemes lenne ezt egyéb, a passzív dohányzáshoz kapcsolható egészségi panaszokra, pl. a fül állapotára és az allergiákra is kiterjeszteni. Megállapították, hogy a nyugati társadalmakhoz hasonlóan, elsősorban a fiatalabb és a rosszabbul fizetett dolgozók vannak kitéve passzív dohányzóként a munkahelyi dohányfüst egészségkárosító hatásának, ami a munkakörülmények egyenlőtlen voltára vezethető vissza. Ugyanakkor ők azok, akik kevesebbet képesek fizetni az egészségügyi ellátásukért, ami csak fokozza a passzív dohányzás következményeinek egyenlőtlenségét. Ez összhangban van azzal az Új-Zélandból származó megállapítással, hogy a passzív dohányzás hatásának érvényesülése fordított arányban van a társadalmi–gazdasági státussal, amennyiben elsősorban fiatalabb férfiak és a bennszülöttek látják ennek kárát.
Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a munkahelyen erőteljesebben érvényesül a passzív dohányzás káros hatása, mint otthoni környezetben. Ez ismét megerősíti azt az állítást, hogy a munkahelyi dohányzás engedélyezése költséges a munkáltató számára. A vizsgálat ezt az állítást számszerűsítette. Bár a költségterhek megoszlása más egészségügyi ellátás körülményei között eltérőek lehetnek, azonban a következtetések érvényesek. Hongkong esetében, a munkáltatók számára több anyagi terhet jelent a passzív dohányzás a munkahelyen, mint a a kormánynak, azonban ezt az aránylag szerényebb összeget is lehetne jobb célra fordítani: érdemes lenne pl. mind a munkavállalókat, mind a munkaadókat felvilágosítani a passzív dohányzás hatásairól, vagy támogatni lehetne a munkáltatókat a dohányzást tiltó rendszabályok bevezetésében. (Dr. Barna Györgyné) McGhee, S .M.; Hedley, A. J.; Ho, L. M.: Passive smoking and its impact on employers and employees in Hong Kong. = Occupational and Environmental Medicine, 59. k. 12. sz. 2002. p. 842–846.) Kauppinen, T.; Toikkanen, J. stb.: Occupational exposure to carcinogens int he European Union. = Occupational and Environmental Medicine, 57. k. 1. sz. 2000. p. 10–18.
