A papságról és a lábmosásról

2010. Április - XV. évfolyam 2. (117.) szám

TA R TA L O M Lelkigyakorlat . . . . . . . . . . . . . . . . .2 „Miért engem küldtél?” . . . . . . . . .2 Lelki idõutazás . . . . . . . . . . . . . . . . .3 Új közösség az Egyház szolgálatában 4 Plébániai lelkigyakorlat . . . . . . . . .4 „Gyere Fiam!” . . . . . . . . . . . . . . . . .5 Az Élet Igéje, 2010. április . . . . . . .6 Az Isteni Irgalmasság Üzenete . . . .7 A szenvedés értelme és értéke . . . .8 „Teremtésvédelem” . . . . . . . . . . . . .9 „Megfogyva bár, de törve nem” . .10 A fehérló és a kiscserkészek . . . . .11 „Visszhang” a templomban . . . . .13

„Mi is megünnepeljük, Istenünk, megváltásunk emlékét: tisztelettel megemlékezünk arról, hogy Krisztus meghalt, alászállt a holtak országába, és hittel valljuk, hogy feltámadt, felment jobbodra a mennybe, és dicsõséges eljövetelét várva felajánljuk neked testét és vérét, amely elõtted kedves áldozat, és az egész világ üdvösségére szolgál.” (Részlet a IV. Eucharisztikus imából)

Urunk, Istenünk, áldunk téged: az éjszakák ezen éjszakáján felragyogtatod fényedet: az üres sírnál reményt öntesz belénk. Testvérünk, Jézus, áldunk téged: az éjszakák ezen éjszakáján boldog feltámadásod elûzi belõlünk a félelmet az élettõl és a haláltól: hihetünk és bízhatunk. Szentlélek Istenünk, áldunk téged: az éjszakák ezen éjszakáján beláttatod velünk, hogy az emberi élet ismertetõjegye már nem a halál, hanem a szeretet.

A papságról és a lábmosásról Jézus az utolsó vacsorán a következõket mondta, miután megmosta tanítványai lábát: „Tudjátok, mit tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok, s jól teszitek, mert az vagyok. Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg. Bizony, bizony mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött annál, aki küldte. Ha ezt megértitek, s tetteitekben ehhez igazodtok, boldogok lesztek...” (Jn 13,12-17) A papság évének utolsó negyedébe lépünk. Sokat hallhattunk, remélhetõleg még hallunk is annak a küldetésnek a magasztosságáról, értékérõl, amit Jézus bízott az apostolokra. A küldöttekrõl van szó ebben a helyzetben, az apostolokról, és arról, hogyan kell küldetésükhöz viszonyulniuk. Jóllehet itt nem fogalmazódik meg, mekkora lelki hatalom az, amit Jézus rájuk bíz (kicsivel késõbb az úgynevezett fõpapi imában Jézus még ugyanezen utolsó vacsorán errõl is beszél, mikor azt mondja: „Értük szentelem magamat, hogy õk is szentek legyenek az igazságban.” (Jn 17,19). Ez nagyon komoly felelõsség: maga Jézus szenteli értük magát,

akik ezáltal szentekké válnak az igazságban. Ez pedig nagy kísértés: Jézustól hallani: szentek vagyunk. Ez a hatalom tehát lehet csábító, vonzó, magával ragadó. Ahhoz, hogy mindez a helyére kerüljön, Jézus a lábmosással a megbízásnak a hogyanjára is utasítást ad: ahogy én, úgy ti is... De nem csak egynek a többiét kell mosni, hanem egymás lábát kell mosni. Kölcsönösen. Pedig mi nagyon szeretjük az egyirányúságot. Ami hosszútávon fölborítja a személyes emberi kapcsolatokat. Az csak a kölcsönösség kategóriájában bontakozik ki és lehet alapja egy különleges jézusi ígéretnek: a boldogságnak. Ha megnézzük, hogy a nyolc boldogságon kívül mennyi mindenhez kapcsolja még a boldogság gyümölcsét Jézus, nagy örömmel vesszük ezt is közöttük. Nem a megszokott, ismert boldogság-fogalom ez, hanem a sajátos élethelyzetben, hivatásban helytálló apostol ajándéka. Kérem a Testvéreket, fohászkodjunk az Úrhoz azért, hogy papi szolgálatomat magam is ilyen szellemben gyakoroljam paptestvéreim közösségében, valamennyiünk boldogsága javára. DR. LAIRUNYECZ MIHÁLY

2

S Sz zõ õllõ õf fü ür rt t

„MIÉRT ENGEM KÜLDTÉL ?”

Lelkigyakorlat Beszélgetések során többször is felmerült már az a kérdés, hogy mennyire tekinthetõ lelkigyakorlatnak a plébániákon vagy kis közösségekben tartott 1-2 napos lelkinap, szentbeszéd-sorozat (pl. triduum) stb. Ennek kapcsán közöljük most a Katolikus Lexikon szócikkét.

Lelkigyakorlat (lat. exercitia spiritualia): gondosan megtervezett, gyakorlati következményekkel járó, elmélkedési rendszer a katolikus hit alapigazságairól, Loyolai Szent Ignác óta elmélkedés, elmélkedési módszer. A lelkigyakorlat szó jóval Szent Ignác elõtt is élt jámbor gyakorlatok és módszerek jelölésére, s az aszketikus teljesítményt vagy az elmélkedõ elmélyülést hangsúlyozták vele. Szent Ignác újabb részleteket emelt ki: az elmélkedések az akkori exegézis alapján csak Jézus életére irányultak (nem az erényekre, isteni tulajdonságokra stb.). Ignác az elmélyülés lehetõleg komplex módszerét ajánlotta, s ezzel újból fölfedezte a lelki érzékekrõl szóló tanítást; a napnak mindig a lelki érzékek „gyakorlatoztatásával” kell befejezõdnie; legfontosabb, hogy a lelkigyakorlatból jó elhatározások szülessenek. Ezt az utat Szent Ignác a saját tapasztalataiból szûrte le. Önéletrajzából tudjuk, hogy a harmincnapos lelkigyakorlatát az alábbiak szerint végezte. Az 1. hét (még nem elmélkedés) visszapillantás saját életére, a bûn fogalmának meghatározása. A 2-4. héten Jézusra tekintett (élete, követése, halála, föltámadása), s meghozta nagy döntéseit. A késõbbiekben ezekbõl a lelkigyakorlatokból, ami az eredeti elképzelés szerint az életben csak egyszer végezhetõ, sokféle, rövidebb, de hatásos

2010. ÁPRILIS

Katekéták nagyböjti lelkigyakorlata Domaszék-Zöldfás, 2010. február 19-20.

lelkipásztori és meditatív lelkigyakorlat lett. A reformáció utáni idõk katolicizmusát meghatározta a lelkigyakorlat végzése, de még a katolicizmuson kívül is nagyon elterjedt ez a csendes, módszeresen rendezett elmélyülés (lelkinapok, visszatekintés, felkészülés stb.). Szent Ignác gondolatának megvalósításához a jezsuiták sok lelkigyakorlatos házat hoztak létre. Ezekben elsõsorban egyéni lelkigyakorlatozókkal foglalkoznak (pl. Manréza). Emellett csoportok is végezhetik a lelkigyakorlatot, közösen hallgatják az elmélkedési pontokat, közös a liturgia, de teljesen egyéni a problémák megbeszélése és a döntés. A lelkigyakorlatnak, fõleg ifjúkorban (p1. hivatásválasztás, házasságkötés elõtt), van nagy jelentõsége, mert módot ad egy egész késõbbi élet alapvetõ irányának meghatározására. A késõbbi életkorban visszatekintésre, újabb megtérésre ad lehetõséget. (Forrás: Magyar Katolikus Lexikon, Budapest 2002 Szent István Társulat)

A Mózes második könyvébõl (Kiv 5,22) idézett ige adta a mottóját a katekéták nagyböjti lelkigyakorlatának, hisz a központi téma a résztvevõk saját hivatásuk pontosabb körvonalazása, helyük megtalálása volt. A február 19-20-án a Zöldfás Lelkigyakorlatos Központban, az Egyházmegyei Katekéta kör tagjai által szervezett, vezetett eseményen – a várakozásoknak megfelelõen – az egyházmegye több mint húsz katekétája vett részt. A péntek esti program a találkozás, egymás megismerése és közösséggé formálódás jegyében telt. Személyes, hitoktatói mivoltukat érintõ kérdések mentén egyéni elmélkedésre és többekkel való személyes beszélgetésre is sor került. Ezt meditáció követte, melyben az elmélyülést egy a Szentföldön készült, Jézus küldetésének fõbb helyeit megmutató fotóösszeállítás segítette. A lelki programot Taizé hangulatát idézõ szentségimádás zárta, mely után választhattak a résztvevõk az elmélkedés (Nemes Ödön atyától vett kérdések alapján) és a közösségépítõ játékok között. A szombati nap délelõttjének elsõ részét Nemes Ödön atya lelkigyakorlatos kérdései mentén egyéni elmélkedés és azt követõ megosztás határozta meg. A Szentírásból is meríthettek hivatásukat megalapozó, megerõsítõ szakaszokat a résztvevõk, amit azután szintén megoszthattak egymással. A délután programja Böginé Barna Veronika katekéta beszámolójával folytatódott, melyben az Országos Lelkipásztori Napok tapasztalatairól, lelki üzenetérõl halhattak a katekéták. Az ezt követõ különleges dramaturgiájú bûnbánati litrugia átívelt egy bensõséges szentmisébe, melyet Kondé Lajos pasztorális helynök atya mutatott be. A résztvevõk azzal az érzéssel térhettek haza – folytatni mindennapi küzdelmeiket –, hogy felszabadultak a legsúlyosabbnak érzett problémák terhe alól. A következõ lelki felfrissülést hozó alkalom Krisztus Király ünnepének hétvégéjén lesz. ESZES GERGELY

2010. ÁPRILIS

Lelki idõutazás – ahhoz, aki VAN! Nagyböjt harmadik hétvégéjén különleges lelki élmények ajándékában részesülhettünk. Pénteken este a Kálvin téri Református Egyházközség meghívására részt vettünk a keresztény asszonyok Ökumenikus világimanapja helyi rendezvényén. A világimanapot 1887 óta tartják. Sok tradíció, felekezet találkozik ebben az évenként ismétlõdõ szolgálatban. Csaknem 200 ország közösségei kapcsolódtak be a minden év március elsõ péntekén megtartásra kerülõ ünnepnapba. Magyarország 1985 óta vesz részt ebben szervezett formában. Az imanap témáját minden évben más ország készíti elõ. Idén KözépAfrika nyugati partvidékérõl, a távoli, igen szegény Kamerunból – pergõ dobok ritmusával kísérve – érkezett a felhívás: „Minden mi él, Istent dícsérje!” S amíg az ökumenikus gyülekezet 12 tagja felváltva sorolta a távoli, ismeretlen országban élõ asszonytársaink Istent magasztaló, mindenért hálát zengõ szavait, a lelkem útra kelt; ott lebegett velük a forró földeken, a folyókon és a hullámzó tengeren, ahol napi nehéz munkájukat végzik. Pál apostol tanítása jutott eszembe: milyen óriási, milyen csodálatos Krisztus titokzatos teste. Hiszen õk is, mi is mindnyájan – hasonló gondokkal, hasonló örömökkel – a Krisztus-hívõk közösségéhez tartozunk. Szombaton délután folytatódott a csodálatos lelki idõutazás. A Szent András Evangelizációs Iskola Emmausz kurzusa az ószövetségi idõkbe repített vissza bennünket. A közösségi ház nagyterme zsinagógává alakult. Lepedõk, törölközõk, asztalterítõk és sok más kellék segítségével, no meg élénk fantáziával, valamennyi résztvevõ prófétává, õsatyává, tudós rabbivá változott. Felépült, majd a vízözönben elhajózott Noé bárkája, megmenekült az egyiptomi fogságból és a kettévált Vörös tengeren át a pusztába vándorolt az izraeliták népes tábora. A zúgolódó népet az Úr mennyei mannával táplálta – mi pedig játékosan megismertük az Ószövetségbõl mindazokat a fontos eseményeket, elõképeket, melyek Jézus Krisztus eljövetelére utalnak. Közben észrevétlenül a kurzus résztvevõi is egyre közelebb kerültek

S Sz zõ õllõ õf fü ür rt t egymáshoz, megtapasztalták a szívükre ölelt Szentírásból áradó Ige közösségformáló erejét. A vasárnap délelõtt már jelenidõ. Visszaérkeztünk a mába, a Tátra térre. Szeretett templomunk zsúfolásig telve. Csupa ismerõs arc, idõs és fiatal. A székeken zöld füzetecske, benne arany zsinórral rögzítve a napi zsoltárének. Kedves kis kántorunk tanítgat bennünket a közös Isten-dícséretre. A megérkezés öröme, az otthon ölelõ biztonsága vesz körül bennünket. Itthon vagyunk, megérkeztünk ahhoz, aki VAN! Ha Isten velünk, ki ellenünk?... BNÉ JUTKA

Tanúságtételek a tavaszi Fülöp kurzusról Hálás szívvel gondolok arra a hétvégére, amikor együtt voltunk a Fülöp kurzuson. Emberek feláldozták azt, ami manapság a legdrágább, a szabadidejüket, hogy tanítsák illetve hallgassák az Isten üzenetét. Ez pedig a SZERETET-rõl szól. Találkozhattam az Atyával és az Õ végtelen szeretetével. A bûnömmel, ami bepiszkít és elválaszt a SZERETET-tõl, s amit Jézus takarított le rólam. Ezzel újra helyreállítja azt, amit én elrontottam. Végül találkozhattam a Szentlélekkel, aki mindig velem van, s segít minden nehéz helyzetben. Bölcsességet, örömet hozhat az életembe, ha én is Vele vagyok minden nap az imádságban. Az utolsó nap számomra talán a legtöbbet hozta, hiszen a közösség szerepérõl tanítottak. Mennyire fontos az, hogy együtt legyünk, erõsítsük egymást hitben és szeretetben (Isten Igéjével, de nem egymás ellen használva). Hiszen csak így tudunk megmaradni Jézus Krisztusban, s az Õ Egyházában.

3 Jó volt egy kicsit elvonulni a külvilágtól és elmélyedni Isten szeretetében. Köszönöm, hogy ott lehettem, hogy sok mindent más megvilágításban láthatok, s hogy újra esélyt kaptam. MÉSZÁROSNÉ DOBÓ KLÁRA

16 éves koromban tértem meg. Próbáltam mindig Istennel járni. De bementem néhány zsákutcába. Istennek hála, Õ kihozott mindig. Sokszor éreztem, hogy vezet, hogy szeret. És nagyon sokszor volt bennem vágy, hogy Istenben, Jézusban való hitemet átadjam másoknak: hogy mások is megtapasztalják azt az örömöt és békét, amit Õ ad. De hiába a nagy vágy, sokszor éreztem magam ügyetlennek és tehetetlennek e téren. A Fülöp-kurzus választ adott arra, hogy miért nem, vagy miért nagyon kevéssé sikerült ez idáig. Rácsodálkoztam a hitünk egyszerûségére és nagyszerûségére. Jó volt, hogy jelen volt a humor és sok személyes imaidõt kaptunk. Voltak új, tisztázó gondolatok a bûnrõl, vétekrõl, a megváltásról és a megtérésrõl. És újra rácsodálkozhattam és végsõ soron átélhettem Isten végtelen szeretetét. Elfogadtam újra Jézust megváltómnak és átadtam Neki az életem. Már sokszor visszatértem Hozzá, de ez most valahogy egy még mélyebb elkötelezõdés volt. Nagy-nagy örömöt, békét és egy mélyebb biztonságot éreztem a kurzus után. Néhány régóta és idõrõl-idõre felbukkanó aggodalmam megszûnt. Már nem kételkedem az üdvösségemben. Ez nagyképûen hangozhat, de tudatosodott bennem, hogy bár méltatlan vagyok, Isten üdvözít, nem nekem kell erõlködnöm, kiérdemelnem! Nekem csak el kell fogadnom az Õ szeretetét, és Õ valóban kihoz a sötétségbõl és elvezet az üdvösségre. Egy új nézõpontot kaptam. Még közelebb kerültem Istenhez. Újra szerelmes lettem Istenbe. Azt vettem észre, hogy könnyebb szeretnem. Persze nem lettem tökéletes, ezt a családtagjaim látják, de már a hangsúlyok kicsit máshova esnek itthon... A kurzus feladatot is adott és kérdések is születtek bennem, amikre hiszem, hogy megkapom a válaszokat. Kívánom mindenkinek, hogy élje át az Isten szeretetét így, vagy még jobban! PRÓNAINÉ KÁLLÓ CSILLA

4


2010. ÁPRILIS

Új közösség az Egyház szolgálatában A „Krisztus Ügye” Lelki Család (Familia Spiritualis Opus – FSO) A „Krisztus Ügye” lelki családot Julia Verhaeghe anya alapította 1938ban. Julia anya 1910-ben született Belgiumban. Egyszerû, sokgyermekes családban nõtt fel. Fiatal korában Istennek ajánlotta életét és élõ hittel követte hívását. A Szent Pál apostol levelein való elmélkedés ébresztette fel benne a vágyat, hogy teljes erõvel hozzájáruljon az Egyház megújulásához. Isten arra választotta ki, hogy egy új lelki családot alapítson az Egyházban. Õ maga soha nem akart új közösséget alapítani. Neki csak az volt a vágya, hogy Krisztus ügyét szolgálja, Isten hívására válaszoljon és az Anyaszentegyházat hitben és szeretetben szolgálja. Az Úrban való örömével, a megszentelt életben való odaadásával és az Egyház iránti szeretetével másokat is magához vonzott. Julia anya minden tehetségével azon munkálkodott, hogy a „Krisztus Ügye” karizmája, melyet Istentõl kapott, az Õ akaratához való hûségben, valamint az Egyház és a világ helyzetére adott válaszként bontakozhasson ki. Így vált õ sokak lelki anyjává. 1997. augusztusában halt meg a bregenzi Thalbach kolostorban, Ausztriában, ahol a mai napig is az „Ügy” egyik legnagyobb háza található. Közösségét II. János Pál pápa a „megszentelt élet pápai jogú családja”-ként ismerte el. E lelki család neve arra bátorít, hogy tagjai közremûködjenek az Egyház nagy küldetésében: megdicsõítve az Atyát, a megváltás mûvében hûen tevékenykedve, lelkeket Istenhez vezetve. (vö. Jn 17) A közösség nyitott mindenki felé, aki teljes hittel szolgálni szeretné Istent, s aki kész igent mondani Jézus szeretetének meghívására: „Kövess engem!”. E lelki családot szûkebb értelemben egy nõvéri és egy papi közösség alkotja, de tágabb értelemben püspökök, egyházmegyés papok, diákonusok, házaspárok, családok, egyedülállók és özvegyek is bekapcsolódhatnak ez „Ügybe”. A kapcso-

lat alapját az imádságos élethez való hûség, az Oltáriszentség mély tisztelete, Jézus Szívének való felajánlás, a Szentírás és a zsolozsma alkotják. A tagok vágya, hogy az emberek szeressék Jézust, aki az Egyházban az Élet teljességével ajándékoz meg bennünket. Minden tagot arra szólít fel ez „Ügy”, hogy azokat a talentumokat kamatoztassa, azokkal az ajándékokkal, lelki kincsekkel szolgáljon, melyeket Istentõl kapott. A közösség mindehhez egy otthont, megerõsítést ad a közös imádság, „megszentelõdés” által. E megerõsítésnek fontos bázisa az „Esti Áldás” köre. Sok hívõ az esti áldás révén lép lelki kapcsolatba a „Krisztus Ügye” családdal. Az áldást püspökök és papok adják este kilenc órakor az Oltáriszentséggel, az „Ügy” tagjai pedig otthonukban, lakóhelyükön fogadják egy közös imádság által. A „Krisztus Ügye” Lelki Családnak Magyarországon is van háza, a budapesti Kútvölgyi Engesztelõ kápolnánál. Bregenzi kolostorukban – kapcsolatba kerülve e lelki család tagjaival – egyszerû világi emberként megtapasztalhattuk, hogy a Mennyország egy darabkája „leköltözött” a Földre, ahol élõ és sugárzó krisztusi örömet és derût éreztünk. A befogadó és nyitott szívû szeretettel együtt határozott, Szent Pál-i kiállással, Krisztus tanítása és az Anyaszentegyház melletti hûséggel találkozhattunk. Mindezeken túl hálás és szolgálatra szólító érzéssel töltõdött fel a lelkünk. Bõvebb információval a „Das Werk” címû honlap (www.daswerkfso.org/ungarisch/index.php) szolgálhat az érdeklõdõk számára. Õszintén kívánom, hogy minden Olvasó számára hitbeli megerõsödést adjon e lelki család tevékenysége és plébániai közösségünk ezáltal is a világ kovászává válhasson! Összeállította: TÓTHNÉ CSEH ERIKA

Plébániai lelkigyakorlat 2010. március 19-21. Ebben az évben Héray András atya vezette a nagyböjti lelkigyakorlatot. Témája a papság éve volt, melyet három szinten fejtett ki: elsõ nap a szolgálati papság mibenlétét mutatta be. Felhívta a figyelmet arra, hogy ebben az évben nem a papokat, hanem magát a krisztusi alapítású papságot ünnepeljük. Második este a szolgálati és az általános papság kapcsolatáról volt szó: mindegyiknek megvan a maga sajátossága, ugyanakkor kölcsönösen egymásra vannak utalva. Végül a hivatás és küldetés fontosságát emelte ki, különösen a szolgálati papság részérõl és kitért a cölibátus mélyebb értelmezésére. Nagy ö7röm volt számunkra, hogy ismét körünkben üdvözölhettük András atyát. Szinte hihetetlen, hogy már hat éve annak, hogy plébániánkon töltötte lelkipásztori gyakorlatát. Annak idején, mikor Misi atya beteg volt, különös ajándékként élhettük meg – akkor még csak – diakónusi szolgálatát. Most pedig a lelkigyakorlat vezetõjeként közvetítette számunkra az isteni kegyelmet. ZÓLYOMI NORBERT

2010. ÁPRILIS

„Gyere Fiam!” Az Atya ott áll a kapuban, áll, egyre áll és egyre vár. Ismeri életünket, hiszen tõle kaptuk, ajándékkal megrakott kezünkbõl felsír a nincsen, mert szerte szórtuk. Élet, egészség, család és lehetõség, gyermeki hit és minden érték, kihullt a rostán, amely mohón mindent lenyeldes. S nem akadt fenn más, mint a puszta énünk, és foszló, egyre rongyosabbá váló reményünk, hogy lehet talán még másképpen, még jobban, esetleg igazabban. S az élet fojtásában, a szenvedés fájdalmában, az így nagyon nem jó, felismerésében már a tettek ösztönöznek, hogy elég a sodródásból és megalázásból, a föld újbóli talpra állást kínál. Az Atya ott áll a kapuban, áll, egyre áll és egyre vár. Kezében nincsen lista, nincs leltár a hová lett kincsekrõl. „Felkelek és Atyámhoz megyek!” Régi énünk otthonának kapujában, élõ, õsz személyt már nem találunk, mert jöttünkre eggyel beljebb lépett, s átöleljük egymást, õ a mi bûnbánó, mi, az õ megbocsátó szívében. Régi, ismerõs hangon szólnak a harangok, de a mi fülünknek új dalt konganak, s az új zengésben is értjük a régi hívást, van hová ledobni a szégyen rongyait, a szekrényben vár az új ruha, nem kell már körülírni, mi tudjuk, hogy Isten megbocsátó mosolya. De vannak, akik görbén néznek: „Ez mit keres itt!” De minket ez ne bántson, most már mi sajnáljuk õket, mert õk lettek hozzánk képest az igazán szegények, mert nem tudják, mi az igazi bûnbánat megkönnyebbülése, s a megbocsátottak igazi öröme. Õk sohasem mentek el, de nem voltak otthon sem igazán, mert nem vették észre, hogy belõlük is sok minden áthullott azon a bizonyos rostán. És most cseréljünk! Az Atya ott áll a kapuban, áll, egyre áll és egyre vár. Atyám, kire vársz, hiszen a te tékozló fiad megtért, itthon van, te megbocsátottál. Hát kire vársz? Rád! Rám, – döbbenünk meg, de hiszen mi mindig veled voltunk, mi, nem hagytunk el téged soha, imádság, szentmise, munka, ezt te is tudod, nézd õszinték vagyunk, itt nyújtjuk neked a tenyerünkön a szívünket!

5

S Sz zõ õllõ õf fü ür rt t Még mindig nem értjük, miért olyan kesernyés az Atya arca, aztán megmondja: „A szívedet nyújtod nekem, de én mit kezdjek vele, hiszen üres, pedig én neked is tele adtam oda.” Tényleg minket várt, értünk állt, pedig mi azt hittük, hogy otthon vagyunk. „Gyere Fiam! – öleli vállunkat – töltsük meg újra. Nézd, mi hiányzik, mitõl lett üres? Hol a megbocsátás, hol van az irgalom, hol van a szeretet, hol van az együttérzés? Nesze, fogjad, legyen a tied is tele!” Most már mi borulunk térdre: „Atyám, vétkeztem ellened és testvérem ellen!” Bizony, mindannyian tékozló fiúk vagyunk, legfeljebb annyi a különbség, hogy egyikünk észreveszi és elismeri, s akkor bûnbánatot tart, a másik meg nem. Mi megtagadhatjuk az Istent, mert szabad akaratunk van, de Isten nem tagadhatja meg önmagát, mert maga az irgalom és szeretet! Ezért bennünket sem tagad meg. DARVAS LÁSZLÓ (vö. Lk 15,1-3; 11-32)

A tékozló fiú éneke Én Uram, Istenem, hozzád futok sírva, Tékozló fiúként kebledre borulva. Zárj engem szeretõ, atyai szívedre, Tengernyi sok bûnöm ne vesd a szememre. Ne vesd a szememre... Jövök idegenbõl, sötét éjszakából, Jövök egy rombadõlt, hazug, rút világból, Tüskék megsebeztek, föld véremet itta, Megtérõ fiadat, Uram, fogadd vissza! Uram, fogadj vissza... Nincs más hely számomra, ahol megpihenjek S fájó sebeimre balzsamot tehessek... Csak ez az egy út volt, végig jöttem rajta. Gyógyítsd meg a lelkem, irgalomnak Atyja, Irgalomnak Atyja! Vétkeztem Ellened, mikor elhagytalak, Nem kérem én tõled, hogy hívjál fiadnak. Elég lesz egy kis zúg az atyai házban, Ott is boldog leszek örök szolgaságban, örök boldogságban! SOMOGYI IMRE (Fenti vers elhangzott a Gyulay Endre püspök által tartott lelkigyakorlaton, a Boldog Kalkuttai Teréz Anya Templomban)

6


Az Élet Igéje

2010. ÁPRILIS

2010. április

„Én vagyok a feltámadás és az élet” (Jn 11,25) Jézus a betániai Lázárral kapcsolatban mondta ezeket a szavakat, akit a negyedik napon feltámasztott a halálból. Lázárnak két testvére volt: Márta és Mária. Márta, amint megtudta, hogy Jézus megérkezett, odafutott hozzá, és így szólt: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem!” „Testvéred fel fog támadni” – válaszolta Jézus. Mire Márta: „Tudom, hogy fel fog támadni az utolsó napon.” Jézus erre kijelentette: „Én vagyok a feltámadás és az élet; aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre.” „Én vagyok a feltámadás és az élet” Jézus meg szeretné értetni, ki is Õ az emberek számára. Nála van a létezõ legértékesebb ajándék, az Élet, amely után vágyakozunk: az Élet, amely nem múlik el. Ha olvastad János evangéliumát, megfigyelhetted, hogy Jézus ezt is mondja: „Amint az Atyának élete van önmagában, a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában.” S mivel Jézusban ott van az Élet, Õ életet tud adni. „Én vagyok a feltámadás és az élet” Márta is hisz a végsõ feltámadásban: „Tudom, hogy fel fog támadni az utolsó napon.” Jézus azonban csodálatos kijelentésével: „Én vagyok a feltámadás és az élet”, megérteti vele, hogy nem kell az eljövendõkre várnia ahhoz, hogy a halottak feltámadásában reméljen. Õ már most, a jelenben is, minden hívõ számára az isteni, elmondhatatlan, soha véget nem érõ örök Élet. Ha Jézus ott van a hívõkben, ha Õ benned él, nem fogsz meghalni. Ez az élet a hívõben a feltámadt Jézus természete szerint mûködik, egészen más tehát, mint az emberi természet. Ez a rendkívüli Élet már benned is ott van, és az utolsó napon fog kiteljesedni, amikor egész lényed feltámad. „Én vagyok a feltámadás és az élet” Állításával Jézus természetesen nem tagadja a fizikai halál létezését. Ez mégsem jelenti az igazi Élet elvesztését. A halál tapasztalata, mint minden ember számára, a te számodra is egyedüli, megrázó és talán félelmetes erejû marad, de ezen túl már nem a lét értelmetlenségét, abszurditását, már nem az élet kudarcát, nem a végsõ állomást jelzi. A halál számodra valójában többé nem halál. „Én vagyok a feltámadás és az élet” S hogy mikor fogant meg benned az Élet, a soha el nem múló élet? Amikor megkereszteltek. Bár mint ember halandó vagy, Krisztus halhatatlan Életet adott neked. A keresztségben ugyanis megkaptad a Szentlelket, aki feltámasztotta Jézust. Ahhoz, hogy részesülj ebben a szentségben, a hitedre volt szükség, melyet keresztszüleid vallottak meg a te nevedben. Jézus ugyanis a Lázár feltámasztásáról szóló történetben így szól Mártához: „Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. (…) Hiszed ezt?” A hit nagyon fontos, elengedhetetlen feltétel: nemcsak abban áll, hogy elfogadod a Krisztus által hirdetett igazságot, hanem, hogy egész lényeddel követed is azt. Ha tehát meg akarod kapni ezt az életet, ki kell mondanod az igenedet Krisztusnak, el kell fogadnod a tanítását, és a szavai, a parancsolatai szerint kell élned. Jézus világosan megmondta: „Aki megtartja tanításomat, nem ízleli meg a halált örökre.” Tanítását pedig egyetlen szó foglalja össze: a szeretet. Lehetetlen, hogy ne légy boldog: benned van az Élet! „Én vagyok a feltámadás és az élet” Ebben az idõszakban húsvétra készülve segítsünk egymásnak megvalósítani elhatározásunkat, melyet állandóan meg kell újítanunk: próbáljunk újra és újra meghalni önmagunknak, hogy Krisztus, a Feltámadott már mostantól bennünk élhessen. CHIARA LUBICH

A Szõlõfürt melléklete 2010. Április

„M i v o l t a j e l e d a z o v i b a n ? ” Január elsõ munkanapjaiban nagy meglepetésünkre többen is jelentkeztek Misi atyánál és az irodában, hogy ebben az évben szeretnének szentségi házasságot kötni. Ez azért is jelentett nagy örömet számunkra, mert az elõzõ évben érdeklõdés hiányában nem tudtunk jegyeskurzust indítani. Már január végén látszott, hogy az algyõiekkel együtt több mint tíz jegyespár jelentkezett. Végül is február 18-án tizenhárom jegyessel megkezdõdött a tanfolyam. Hat egymást követõ csütörtökön találkoztunk és szinte minden alkalommal eljött mindenki. Az elsõ alkalommal Misi atya beszélt a házasság szentségérõl, majd a Horváth, a Szeles, a Sári és a Kalocsai házaspár tartott egy-egy beszámolót saját életükbõl merítve. Legutóbb Gyümölcsoltó Boldogasszony napján találkoztunk. Ezen a játékos alkalmon körkérdéseket tettünk fel. Ezekbõl kiderült, tudják-e a fiatalok, hogy párjuknak mi volt a jele az óvodában, mi a lánykori neve leendõ anyósuknak, ha kocsit vennének milyen típusú és színû volna kedvére a másiknak. Sokat nevettünk és a végén jót csemegéztünk a batyus eszem-iszomból. Istennek legyen hála ezekért az alkalmakért és kérjük áldását a házasulandókért. SZM

A világ jelenségeiben meglevõ ellentétek egysége a férfias és nõies tulajdonságok harmóniája.

Tavaszi Családnap Kétsopronyban 2010. április 10-én, szombaton családnapot tartanak a Családpasztorációs Iroda szervezésében. A nap témája: a férfi és a nõ különbözõsége, melyrõl Pál Ferenc atya tart elõadást 10 órától. A kétsopronyi családok és Ilyés Zsolt atya szeretettel vár minden érdeklõdõt. Bõvebb információ: 62/311-216; 20/828-0476; [email protected]

A Szõlõfürt Családi Melléklete

C

S A L Á D I

2010. Április

F

O T Ó I N K

Humorsarok Elvárások papokkal szemben :)

Kedves Olvasóink! Szeretnénk megosztani a Kalocsai család és egyházközségünk örömét. Bernadett, közösségünk legfiatalabb tagja, haza érkezett a klinikáról, és jól van. Családja az otthoni boldog képek egyikével szeretné megköszönni az együttérzõ imákat, addig is, amíg nem tudnak együtt eljönni a templomba.

Milyen a tökéletes plébános? Mindenkit név szerint ismer, mindig nyitva van a füle, vastag a bõre, hogy minden sértést elviseljen, kiváló muzsikus, építész, utazásszervezõ, bölcs pedagógus, tökéletes tervezõ, számítógépkezelõ, bõkezû adakozó, sohasem alszik, a jövõbe lát, mindig mosolyog, minden vasárnap gyönyörû prédikációt tart, senkitõl sem vár hálát, minden kérdésre bibliai választ ad, mindenkit felköszönt a születésnapján, öregeket, betegeket látogat, együtt üldögél az öregekkel, együtt fut a fiatalokkal.

Ha a pap...

A plébániai kis hittanosokkal gyurmából készítettük el a keresztút néhány állomását, amelyek közül itt látható a negyedik (Jézus találkozik édesanyjával).

„Gondolataink, imáink által, beszédünk és cselekedeteink révén olyan emberekké válhatunk, akik áldást árasztanak. Válaszoljunk áldó gondolatokkal és szavakkal arra a sok negatív jelenségre, amit tapasztalunk! A másokat áldó ember nem áll meg annál, ami negatív, hanem szeretettel építi a jót, határozottan az igazsághoz tartja magát és Isten országát szolgálja, ami az egyházban már megjelent... Áldássá kell lennünk. Ez minden feladatunk. Ennek kell betöltenie életünket.” (Julia anya)

Nehéz mindenkinek a kedvére tenni, sõt szinte lehetetlen. Így van ez a papoknál is, akik bármit csinálnak, valakinek biztosan nem felel meg. Ugyanis: * ha a szokottnál 10 perccel hosszabban prédikál, akkor bõbeszédû. * ha hangosabban prédikál, akkor ordibál. * ha normálisan beszél, akkor az ember nem ért semmit. * ha saját autója van, akkor világias beállítottságú. * ha nincs autója, akkor nem halad a korral. * ha az egyházközség tagjait látogatja, akkor szimatol. * ha családokat látogat, akkor soha sincs otthon. * ha otthon van, akkor nem látogat családokat. * ha pénzrõl beszél, akkor pénzsóvár. * ha templom javára gyûjt, akkor kihúzza az emberek zsebébõl a pénzt. * ha nem rendez ünnepséget, akkor semmi nem történik. * ha ünnepséget szervez, akkor nem tud nyugton maradni. * ha a gyóntatása alapos, akkor lassan gyóntat. * ha gyorsan gyóntat, akkor nem jó pap. * ha a szentmisét pontosan kezdi, akkor siet az órája. * ha késõbb kezdi, akkor feltartja a híveket. * ha a templomot renováltatja, akkor feleslegesen szórja a pénzt. * ha nem építkezik, akkor hagy mindent tönkremenni. * ha fiatal, akkor nincs tapasztalata. * ha idõs, akkor menjen már nyugdíjba. * ha meghal, akkor nincs, aki pótolja. (Elhangzott Héray András lelkigyakorlatos beszédében.)

A Szõlõfürt melléklete 2010. Húsvét - Anyák napja

AJÁNDÉKDOBOZ Ezzel a kis ajándékcsomaggal nagy örömöt szerezhetsz Édesanyádnak: 1. Ragaszd egy rajzlapra és színezd ki! 2. A vastag vonal mentén vágd ki az ábrát! 3. Hajtsd be a vékony vonalak mentén! 4. Rakj egy kis meglepetést (csokit, festett kavicsot stb.) a közepébe! 5. Akaszd össze a kis füleket fölül!

LO C S O L Ó VERSEK Ebben a ház udvarában szép kis bimbó nõ, Nevelje majd szépre, jóra a jó Teremtõ! Vizet hoztam a tövére, szálljon áldás a fejére, Istentõl azt kérem, piros tojás a bérem! Szabad-e locsolni?

Rózsavizes Húsvét napját jöttem ma kívánni, Nem szeretnék a lányokra nagyon sokat várni! Ez a pár csepp jó szagos víz úgy használ a lánynak, Mint a réten a gyöngyharmat a nyíló virágnak. Olyan lesz az arcuk tõle, mint a hamvas virág, Örömünkben együtt örül a megváltott világ. Megváltónk is együtt örül az egész világgal, Ajándékozzatok meg hát egy hímes tojással!

Anyák napjára Rozmaringos ablakomban táncot jár a napsugár füsti fecske csõre koppan, hírt hozott a kismadár. Azt csicsergi fecskenyelven, megrázva kis fejét, nagy vidáman ünnepeljem jó anyámnak ünnepét!

A Szõlõfürt melléklete

Színjátszó

2010. Húsvét - Anyák napja

AZ

EMMAUSZI TANÍTVÁNYOK

Rövid színjáték Húsvétvasárnapra /Asszonyok mennek a sírhoz, elõtte megállnak/ 1. ASSZONY: Nézzétek, a kõ nincs a helyén. 2. ASSZONY: És itt vannak a leplek összehajtva. De hol van Jézus, hova tûnt a teste? ANGYAL: Ne féljetek! Akit kerestek, nincs itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg a helyet ahol feküdt. Menjetek gyorsan,mondjátok meg tanítványainak: Feltámadt a halottak közül. /Az asszonyok elszaladnak, az angyal "eltûnik"/ /Két tanítvány bejön és az oltár elõtt leülnek/ 1. TANÍTVÁNY: Ma hajnalban a sírnál voltak az asszonyok. Igaz, én nem beszéltem velük. 2. TANÍTVÁNY: Közénk tartozó asszonyok, csak igazat beszélhetnek. Csak az a baj, hogy Jézust õk sem látták. Ha valóban él, akkor hol van? 1. TANÍTVÁNY: Aki csak kérte Jézust, hogy segítsen rajta, mindenkin segített. 2. TANÍTVÁNY: A vakokat meggyógyította, a bénákat, leprásokat is. 1. TANÍTVÁNY: A halott Lázárt egy szavával feltámasztotta, az egész nép hitt neki. Egy hete, amint jött fel az ünnepekre, mindenki ünnepélyesen fogadta. Reméltük, hogy most már itt az idõ, királlyá tehetjük. 2. TANÍTVÁNY: Akkora hatalma volt, hogy még a rómaiaktól is megszabadíthatott volna minket. 1. TANÍTVÁNY: A legnagyobb szégyentõl, a keresztrefeszítéstõl nem tudott megmenekülni? 2. TANÍTVÁNY: Mi lesz most velünk? Velünk, akik közvetlen közelében voltunk és hittünk benne? /Jézus lassan jön/ JÉZUS: Mirõl beszélgettek itt? Látom, szomorúak vagytok. 1. TANÍTVÁNY: Te vagy az egyetlen Jeruzsálemben, aki nem tudja, mi történt ezekben a napokban? JÉZUS: Micsoda? 2. TANÍTVÁNY: Ülj le közénk. Te nem hallottál a názáreti Jézusról? 1. TANÍTVÁNY: Õ szóban és tettben nagy hatású próféta volt Isten és az egész nép elõtt. 2. TANÍTVÁNY: Mi azt reméltük, hogy õ fogja megváltani Izraelt. De keresztre feszítették és meghalt. 1. TANÍTVÁNY: De már harmadnapja, hogy ezek történtek. Igaz ... néhány közénk tartozó asszony megzavart minket. Hajnalban a sírnál voltak, de nem találták a testét. 2. TANÍTVÁNY: Azzal a hírrel tértek vissza, hogy angyal jelent meg nekik, aki azt állította, hogy él. JÉZUS: Ti oktalanok, milyen nehezen hiszitek mindazt, amit a próféták jövendöltek. Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy

bemehessen Isten dicsõségébe! 1. TANÍTVÁNY: A Messiásnak szenvednie kellett? 2. TANÍTVÁNY: Ezt nem értjük!? JÉZUS: Mit gondoltok kirõl mondta Dávid: Átfúrták kezemet és lábamat, megszámlálták minden csontomat. Szétosztották egymás közt ruháimat, és köntösömre sorsot vetettek. 1. TANÍTVÁNY: Ez mind a Messiásra vonatkozna? Valóban mindezek megtörténtek Jézussal ezekben a napokban. 2. TANÍTVÁNY: Számtalanszor olvastuk, hallottuk ezeket a mondatokat, de sosem értettük, kire vonatkoznak. JÉZUS: Az Írásoknak mind be kell teljesülniük. 1. TANÍTVÁNY: Valóban Jézus volt ez a megvetett, akit mint legutolsó embert keresztre feszítettek. 2. TANÍTVÁNY: Õseink azért várták a Megváltót, hogy a bûntõl megváltson minket. És mi? Vártuk a földi rabságtól való szabadulást. JÉZUS: Jézus önmagáról mondta: Ahogyan Jónás a cethal gyomrában volt három nap és éjjel, úgy lesz az Emberfia a föld szívében három nap és három éjjel. 1. TANÍTVÁNY: Valóban, Jézusnak fel kellett támadnia! TANÍTVÁNYOK: Jézus valóban feltámadt! 2. TANÍTVÁNY: Most már mindent értünk, bárcsak újra láthatnánk Jézust! JÉZUS: (feláll) Megyek már tovább! 1. TANÍTVÁNY: Ne menj még! Maradj velünk, mert már esteledik és lemenõben a nap. 2. TANÍTVÁNY: Maradj, vacsorázz velünk, azután együtt folytatjuk utunkat. JÉZUS: (leül) Szívesen leszek a vendégetek. 1. TANÍTVÁNY: (elõveszi, kicsomagolja a vacsorát és Jézusnak nyújtja) Tessék, vegyél! JÉZUS: (kezébe veszi a kenyeret, föltekint, megáldja és kettétöri. Felállva nekik nyújtja) Vegyétek és egyétek - ez az én testem. (Jézus ekkor elfordul és eltûnik) 2. TANÍTVÁNY: Jézus, Jézus! Eltûnt! 1. TANÍTVÁNY: Önmagát adta nekünk. 2. TANÍTVÁNY: Ugye lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk és magyarázta az Írásokat? 1. TANÍTVÁNY: Tudod mit? Menjünk vissza Jeruzsálembe az apostolokhoz, mondjuk el nekik: Jézus valóban feltámadt! 2. TANÍTVÁNY: Menjünk! Elmondjuk mindazt, ami történt velünk, hogyan ismertük fel Õt a kenyértörésben. (elmennek örömmel) /Gratián és Zalán OFM/

2010. ÁPRILIS

Az Isteni Irgalmasság Üzenete „2000. április 30-án, Húsvét 2. vasárnapján üdvtörténeti jelentõségû eseményre került sor a római Szent Péter téren. II. János Pál pápa szentté avatta Boldog Faustyna Kowalska nõvért, s egyben az egész világra kihirdette az Isteni Irgalmasság ünnepét. »Húsvét második vasárnapja ettõl kezdve az egész Egyházban az Isteni Irgalmasság nevet viseli« – hallottuk a várva várt szavakat. A Rómában és Krakkóban együtt ünneplõ, mintegy félmilliós tömeg hatalmas tapssal köszöntötte a bejelentést. »Az Isteni Irgalmasság üzenetével kívánom átvezetni az Egyházat a harmadik évezredbe« – mondta a Szentatya. Sürgetõ ez a kijelentés. Az üzenet fontosságát, hatékonyságát, s az evangelizáció jelentõségét hangsúlyozza. Minden hívõ ember feladatként kapja az üzenet terjesztését.” (Részlet Faustyna nõvér Naplójának kiadói elõszavából.) A Szentatya többek között ezt írta: „Meneküljünk Istenhez Krisztus által, megemlékezvén a Magnificat énekérõl, melyben Mária magasztalja a nemzedékrõl nemzedékre szóló irgalmat. Könyörögjünk Istenhez az Irgalomért századunk embere számára!... Az Egyház soha, egyetlen történeti korszakban – különösen egy olyan idõszakban, mint a mi korunk – sem feledkezhet meg arról, hogy könyörögve imádkozzék Isten irgalmáért a rossz sok fajtája ellen, amelyek szorongatják és fenyegetik az emberi nemet. Ez egyébként a Jézus Krisztusban élõ Egyház elsõdleges joga és kötelessége Isten és az emberek iránt. Minél inkább eltávolodik az ember Istentõl és az irgalom misztériumától, az egyháznak annál inkább joga és kötelessége, hogy hathatós kiáltással forduljon az isteni irgalomhoz.” De mibõl is áll ez az üzenet és melyek az Isteni Irgalamaság titkának gyakorlati megvalósulási formái? Faustyna Kowalska nõvért az Egyház legjelentõsebb misztikusai között tartják számon. Az Úr Jézus rábízta az egész világnak szóló missziót, az Isteni Irgalmasság üzenetének terjesztését, Isten Irgalmasságának újra az emberi emlékezetbe idézését.” Ma Téged küldelek az

S Sz zõ õllõ õf fü ür rt t egész emberiséghez irgalmasságom üzenetével. Nem büntetni akarom a sérült emberiséget, inkább meg akarom gyógyítani és irgalmas Szívemre szorítani.” Az üzenet titkának fõbb formáit Faustyna nõvér magyarul is megjelent Naplója tartalmazza. Ebbõl a könyvbõl találhatunk itt részleteket. Az Isteni Irgalmasság ünnepe Az Isteni Irgalmasság ünnepének napjaként II. János Pál pápa a Húsvét utáni vasárnapot jelölte meg. Az ünnep tartalma szorosan kapcsolódik az aznapi szentírási részekhez, s a megváltás misztériumához. (Érdekességként – és az ünnep fontosságának megerõsítéseként – itt fontos megjegyezni, hogy II. János Pál pápa 5 évvel ezelõtt éppen ezen ünnep elõestéjén adta vissza lelkét az Úrnak.) „Azt kívánom, hogy az Irgalmasság ünnepe menedék és menekvés legyen minden lélek, de fõképp a szegény bûnösök részére...Aki ezen a napon az Élet Forrásához járul, bûnei és az értük járó büntetés teljes elengedését nyeri el. Ezen a napon megnyílik irgalmam mélysége: a kegyelmek tengerét árasztom minden lélekre, aki irgalmasságom forrásához közelít.”

Az Irgalmas Jézus képe Az Isteni Irgalmasság ünnepén áldják meg azt a képet, melynek tiszteletéhez az Úr különbözõ ígéreteket fûzött: örök üdvösséget, a keresztény tökéletesség útján nagy elõrehaladást, a boldog halál kegyelmét és

7 minden más kegyelmet, melyet az emberek bizalommal kérnek. A kép a feltámadt Jézust ábrázolja, akinek szívébõl egy fehér és egy piros sugár árad. A fehér jelképezi a vizet, mely megtisztítja a lelket a keresztség és bûnbánat szentsége által. A piros pedig Krisztus vérét, mely az Oltáriszentség által táplál. A kép felhívja figyelmünket megváltottságunkra, illetve a Szentségek fontosságára, megerõsítõ kegyelmeire. „A kép által sok kegyelmet fogok kiosztani a lelkeknek, ezért hozzáférhetõvé kell tenni minden lélek számára.” Az isteni Irgalmasság Rózsafüzére és az Irgalmasság órája Ebben az imádságban Isten megbocsátó szeretetéért könyörgünk és felajánljuk életünket Istennek. Irgalmat kérünk magunk és az egész világ számára. Különösen ajánlott ezt az imádságot haldoklók mellett imádkozni a békés halál és a megtérés kegyelméért. Mindenki számára hathatós segítséget jelent az élet küzdelmeiben és a halál órájában. Különösen ajánlott délután 3 órakor – fõként pénteki napokon – imádkozni ezt a rózsafüzért, Jézus halálának órájában. „Az Isteni Irgalmasság kultusza a vallásos élet megújítására törekszik az Egyházban a keresztényi bizalom és irgalmasság szellemében. A világ nagy megtisztulása, az emberek tömeges megtérése, az evangelizációs munka csodálatos fellendülése várható ezen ajándékoktól. Szükség van minden jóakaratú ember apostolkodására, hogy az Isteni Irgalmasság üzenete mihamarabb átformálja a szíveket, s Magyarországon is az Evangélium útjára tereljen minden embert.” Egyházunk bõséges kincsestára minden korban megadja a szükséges segítséget mindannyiónk számára az igaz életben való elõrejutáshoz és mások elõbbre juttatásához. Akkor is, ha felgyorsult és egyre feketedõ világunkban mindez néha lehetetlennek tûnik számunkra. De Isten minden korban kiválaszt embereket, akiken keresztül meghív minket szeretetének asztalához. Minden korban felemel és segít, hiszen Õ mindig teremtõ és szeretõ Atyánk marad, aki bennünket is vágyakozva vár és hív! Összeállította: TÓTHNÉ CSEH ERIKA

8


A szenvedés értelme és értéke A szenvedés a legegyetemesebb jelenség az ember életében. Csecsemõ korától halálba való szenderüléséig elkíséri az embert. Ez nem azt jelenti, hogy állandóan szenvedünk, de szükségszerûen életében mindenki találkozik a fizikai és lelki fájdalmakkal, attól függetlenül, hogy milyen társadalomban vagy milyen anyagi körülmények között él, milyen világnézettel rendelkezik vagy milyen vallás követõje. Erre az általános és állandóan jelenlévõ tapasztalatra utalnak a Biblia kifejezései is: „Meddig emészti még lelkem a fájdalom és szívemet a mindennapi gond?” (Zsolt 13,3). „Szemem elhomályosult a nyomortól. Uram, mindennap téged hívlak” (Zsolt 88,10). „Elfeledkeztél az Úrról, alkotódról, aki kiterjesztette az eget, s megvetette a föld alapjait. Ezért remegsz folyvást, mindennap” (Iz 51,13). II. János Pál pápa, aki maga is a szenvedés útját járta, különösen érzékeny volt az emberi szenvedésre. Apostoli útjainak fontos programjai voltak a betegekkel, szenvedõkkel való találkozások. 1984-ben egy külön apostoli levelet is szentelt ennek a témának: „Az emberi szenvedés keresztény értelmérõl” (Salvifici doloris). Õ vezette be a betegek világnapját, melyet február 11-ére helyezett és minden évben külön levélben fordult ezen a világnapon a szenvedõ betegekhez. A Salvifici doloris-ban írja: ,,...mindenki jellegzetesen emberi tiltakozással és a saját »miért«-jével reagál a szenvedésre. Mindenki megkérdi magától a szenvedés értelmét, s a maga emberi szintjén választ is keres a kérdésre. S persze Istennek és Krisztusnak is gyakorta felteszi a kérdést. S lehetetlen, hogy észre ne vegye: az, akihez a kérdést intézi, maga is szenved, s a keresztrõl, saját szenvedésének középpontjából kíván feleletet adni.” A miértjeinkben ott rejtõzik panaszunk és értetlenségünk. Abszurdnak találjuk a szenvedést, bármilyen formában is jön. Gyakran megkísért, hogy Isten büntetésének gondoljuk vagy legalábbis akadálynak, ami gátol fizikai, szellemi, lelki életünk-

ben. Igen az Istennel való kapcsolat akadályának is tartjuk. Ezzel szemben az evangéliumból, a kereszt eseményébõl és a szentek életébõl, a leghitelesebb keresztény tapasztalatból az látszik, hogy a szenvedés: út. A legközvetlenebb út Istenhez. Nem elválaszt, hanem összekapcsol, egyesít. Csak nem olyan módon, ahogy mi elképzeltük az Istenhez vezetõ utat, a vele való egységet. Ugyancsak II. János Pál írja: „Századok, nemzedékek tapasztalták, hogy a szenvedésben sajátos erõ lakozik, sajátos kegyelem, amely belsõleg Krisztushoz közelíti az embert. (...) Krisztus önnön üdvözítõ szenvedésével ott lakik, semmihez sem foghatóan, minden emberi szenvedés mélyén. S ott Vigasztaló Szentlelke, az Igazság Lelke erejében cselekedhetik.” Az evangélium fölfedezteti velünk, hogy a szenvedés érték! Elsõsorban azért, mert Krisztus szenvedésével váltott meg minket, szerezte meg nekünk a Mennyet. De a mi szenvedésünk, az én személyes szenvedésem is érték, isteni értékre tesz szert, ha hittel elfogadom, ha Krisztus szenvedésével egyesítem. A szenvedés nemcsak az örök élet távlatában érték, hanem már itt a földön is. Személyiségünket megtisztítja, lelkünket kinyitja Isten és a felebarátok felé. Mindehhez az szükséges, hogy elfogadjuk a szenvedés mélyén Isten hívását és az alázat magatartásával mondjuk ki igenünket.

2010. ÁPRILIS

A kereszt hûséges. Mindennap érkezik. Jézus pedig nap mint nap bátorít bennünket: „bátorság, ne féljetek”! Õrá hallgassunk! Ne féljünk a mindennapi élet sokszor embert próbáló terheitõl; szorongató, kilátástalannak tûnõ problémáitól. Ne féljünk, mert a helyünkön vagyunk! S fõleg azért ne féljünk, mert velünk van az, Aki az erõnk és fényünk. – Ahogy a zsoltárban énekeljük: „Veled ó, Uram sötét éjünk nem sötét, mert mint a nappal, fénylik az éjjel.” (Taizé-i ének, vö.: Zsolt 139,12). DR. KISS IMRE

Fent: Hetedik alkalommal tartották meg a városi ifjúsági keresztutat. Lent: Cserkészeink ismét a Tátra téren jelenítették meg a kereztút állomásait.

2010. ÁPRILIS

Lelkigyakorlat – teremtésvédelembõl Újszegedi Szent Erzsébet Templom, 2010. március 26-27-28. Szokatlan és újszerû témát választott az Újszegedi Egyházközség ez évi nagyböjti lelkigyakorlatához: a teremtett világ védelme – keresztény megközelítésben. A jó Isten által megteremtett és az emberre rábízott gyönyörû világunk veszélyben van – errõl nap mint nap kapunk vészjelzéseket a médiából. Hogyan alakult ki a jelenlegi helyzet, mi vezetett oda, hogy ma már reális veszélynek tûnik a Föld tartalékainak kimerülése, kérdésessé válik az emberiség jövõje. Errõl hallhattunk lenyûgözõen érdekes elõadást a lelkigyakorlat elsõ két napján a meghívott elõadótól, DR. VÉGH LÁSZLÓ fizikustól, az MTA Atommagkutató Intézetének kutatójától, aki a Debreceni Tudományegyetemen tart óriási érdeklõdéssel kísért elõadásokat a fenntartható fejlõdésrõl, a természettudomány és a vallás kapcsolatáról.

A professzor úr felvázolta az emberiség kialakulása, szellemi fejlõdése során bekövetkezett folyamatokat; az ösztön és a tanult tulajdonságok (az erkölcs) egyensúlyának ingadozásából adódó hasznos és káros társadalmi-gazdasági változásokat. Követendõ útnak Krisztus önzetlen, másokért élõ szeretetének példáját, szellemünk állandó pallérozását jelölte meg, leszögezve, hogy a Föld erõforrásai végesek, túlélésünkre egyetlen út csak a mértéktelen fogyasztás önkorlátozás útján való csökkentése lehet. E gondolat teológiai alátámasztását az Országos Lelkipásztori Intézet igazgatójának, NOBILIS MÁRIÓ atyának vasárnapi beszéde adta meg, aki kifejtette:

9


Krisztus szeretetbõl váltotta meg a világot; azt akarja, hogy állandó jelenlétében, vele egyesülve, örömmel éljük meg földi életünket is. Krisztus titokzatos testének tagjaként az egész test gondjaiban, bajaiban is osztoznunk kell, nem sajátíthatunk ki önzõ módon a világ javaiból sokszorosan többet, mint a kevésbé szerencsésebb részen élõk. Lássuk tehát az egész világ gondjait egyetemesen, katolikusan; tudjunk lemondani, böjtölni, ha kell; és törekedjünk egymást segítõ mikrogazdasági egységekben gondolkozniélni. Ilyen egység lehet pl. egy-egy jól szervezett plébánia.

Urunk, a mi Földünk csak kis égitest a mérhetetlen világmindenségben. A mi feladatunk, hogy olyan bolygóvá tegyük, amelyen a teremtményeket nem kínozzák háborús borzalmak, nem gyötri õket éhség és félelem, nem osztja meg a faj, bõrszín vagy világnézet szerinti értelmetlen megkülönböztetés. Adj nekünk bátorságot és tisztánlátást, hogy már ma el tudjuk kezdeni ezt a munkát, hogy gyermekeink és gyermekeink gyermekei egy napon majd büszkén viseljék az ember nevet. (Az Egyesült Nemzetek imája)

TEREMTÉSVÉDELEM Szemetelünk

Lelkesen jöttem haza, a hallottak felvillanyoztak, reménnyel töltöttek el. Vacsora idõ volt, éhes voltam. Kinyitottam a hûtõszekrényt: vonzó rántott csirkecomb, még szebb meggyespite mosolygott rám. Eszembe jutott a fogyasztás önkorlátozásának imént hallott szép gondolata. Becsuktam a hûtõt. Egy órát bírtam ki éhesen, aztán mégiscsak jól bevacsoráztam. Fogyasztásom önkorlátozását késõbbre halasztottam. És közben szégyenkeztem. Mi lesz, ha mindenki mindent mindig késõbbre halaszt? Meddig lesz még a „késõbb”-re lehetõségünk? Igaza van a professzornak, hogy nagy szükség van szellemi szintünk fölemelésére az ösztönök fölé. És sok-sok imára, hogy ez sikerüljön!!! BEREZNAINÉ DEÁK JUDIT

A szemétgond vásárlási szokásainktól függ. A szemétkérdést nem a lerakók vagy a hulladékudvarok oldják meg, hanem Te, ha megelõzöd a szemét keletkezését. Szedd fel a szemetet, ha nem is Te dobtad el. Ha a természetben töltöd a napot, vigyél magaddal szemeteszsákot. Soha ne dobj ki szemetet az autó ablakán. Ha látsz valakit szemetelni, menj oda hozzá, és figyelmeztesd arra, hogy valamit elvesztett. Ha illegális szemétlerakót találsz, jelentsd a hatóságoknak. Ne áltasd magad azzal, hogy nem akarsz bajba keveredni, bajt okozni, hiszen már benne is vagy! A szemét elõbb vagy utóbb mindannyiunk életét megmérgezi. Szemétbõl a kevés is sok. Megelõzés A heti bevásárláskor gondolj arra is, mennyi szemetet cipelsz haza. Ne csak tápértékük, áruk szerint válogasd meg, mit vásárolsz, figyelj a csomagolásra is. Az iparilag „fejlett” országok termékeinek harmada, fele csomagolóanyag, ami sokszor csak sallang, egyszer(sem) használatos (egyutas) kacat, amely otthon egy pillanat alatt a szemétben köt ki. Ne ajándékozz felesleges mütyüröket vagy olyasmit, amit te sem szeretnél kapni. Az ajándék legyen tartós, javítható, természetes alapanyagú. Természetes anyagból készült játékbabát, szépítõ- és illatosítószert, újrahasznosított papír füzetet keress. (Forrás: Zöldköznapi Kalauz)

10


2010. ÁPRILIS

„Megfogyva bár, de törve nem…” Ha azt mondom, hogy március 12-e, gondolom mindenkinek a Szegedi Nagyárvíz jut eszébe. Ha pedig ne adj’ Isten megkérdezem, mi közük van ehhez a cserkészeknek, és a Belvárosi Plébánia fiataljainak, gondolkodás nélkül fújja mindenki a választ: Árvízi Emléknap. Igen. Idén is volt. Már a hatodik. Kicsit kisebb, kicsit más, de kétségtelenül a miénk. Ez évben március 13-án, szombaton gyûltünk össze. Péntek délután szorgos kezek ügyködtek a Dóm téren, sátrat állítottak, padokat cipeltek, homokzsákokat pakoltak. Eközben más szorgos kezek szállítottak, vásároltak, ötleteltek, terveztek, szerveztek, összeírtak, elhoztak, elkértek, fölállítottak, összeszereltek. És lám, a folyamatos (kb. október óta tartó) tevékenykedésnek ismét gyönyörû virága nyílott. Az elõzõ évekhez hasonlóan most is volt fõzõverseny, egészségügyi sátor, meseerdõ, számháború és rengeteg játék. Találkozhattatok rendkívüli bábelõadásokkal, cserkészjátékokkal és természetesen az elmaradhatatlan élõ-csocsó bajnoksággal is. Joggal kérdezheti bárki, miért nem voltak kézmûves sátrak, és okkal hiányolhatta mindenki az íjászokat, a lovaglást. Ezek elmaradásának oka az, hogy idén nyáron a cserkészkerület nagytábort szervez. Egy ekkora program megszervezése rengeteg idõt és energiát igényel, ezért a szervezõk (akik közül többen a kerület vezetõségébe, s így a KENT szervezõgárdájába is tartoznak) úgy döntöttek, egy kicsit kisebb Emléknapot tartunk az idén. Az emléknap délutáni programja is a KENT-re hangolódással telt. A fergeteges színpadi mûsort követõen, mindenki megtanulhatta a tábor indulóját, tartalmas videót nézhetett, és rappelhetett Laurinyecz Misi atyával. Jó alkalom volt ez (és maga a nap is) arra, hogy a nem cserkészek is betekintést nyerhessenek a tábori életbe, esetleg kedvet kaphassanak a cserkészethez.

Az idei szervezõgárda az eddigiektõl kicsit eltért, „új ember” vezette az építkezést, a pénzügyeket, tehát volt pár újonc. De engem megleptek szakértelmükkel, pozitív hozzáállásukkal, olajozott, precíz munkájukkal. Nem volt kapkodás, nem volt fejetlenség, nem voltak elvarratlan szálak. Mindenki igazi keresztényhez méltó szellemben végezte munkáját. Egymást segítve, gondos munkával, odafigyeléssel, egymásra figyeléssel „készült el” ez a nap, és azt gondolom ez látszott is. A váratlan akadályokat gördülékenyen vették, a problémákat hatékonyan megoldották a szervezõk. A szentmisén együtt énekelhettünk a Tátra téri fiatalokkal, utána pedig együtt nevethettünk a tábortûz közben. Az elpakolás elég gyorsan történt, hála a sok segítõnek.

Azt gondolom, mindenki kellõképp fáradtan tért nyugovóra aznap este, de a fizikai fáradságért kárpótlásként szolgált a lelki felfrissülés. Nem lehet elégszer köszönni a Belvárosi plébániának (fiataljainak és vezetõinek), hogy ismét teret és segítséget adtak a cserkészeknek, hiszen nélkülük ez a nap nem jöhetett volna létre. Köszönet mindenkinek, aki megszervezte nekünk ezt a napot, idõt és energiát nem kímélve. Köszönet a támogatóknak, akik pénzügyi és természetbeni segítségükkel járultak hozzá a naphoz. És persze köszönet Neked kedves olvasó, hogy eljöttél, hogy együtt emlékeztél velünk! Jövõre találkozunk! :) KIS JUDIT

2010. ÁPRILIS

11


Hiszek a romokon

A fehér ló és a kiscserkészek Március 5-én, délután indult a kiscserkész raj, István király kérésére Tápiószentmártonba, hogy Tonuzobakürtzalkodot, a sámánt megtérítsük. Megérkezve a sámán minden áron arról akart meggyõzni minket, hogy téves úton járunk, ha a kereszténységet választjuk. Hogy bebizonyítsa nekünk, mennyivel jobb volt a pogány világ, egy idõkapun küldött át minket. Ezen átlépve Árpád korába csöppentünk, aki ekkortájt ért a Kárpát-medencébe, ami akkoriban még Szvatopluk, szláv fejedelem birtokában volt. Másnap útra keltünk, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy ezen a helyen valóban otthonra lelhetünk-e. Utunk során meggyõzõdhettünk róla, hogy a terep alkalmas számháborúzásra. Ebéd után a Sóvirág tanösvény mentén egy nyerget, illetve egy lónak a kantárját találtuk. Árpádnak támadt egy ötlete, aminek segítségével csellel elfoglalhatjuk a szlávoktól a földet: a terv megvalósulásához már

csak egy ló hiányzott. Hamarosan ez a gondunk is megoldódott. A farmosi természetvédelmi házból kilépve két lovaskocsi várt minket, ami Tápiószentmártonba vitt. Itt Szvatopluknak „ajándékoztuk” a kantárt, a nyerget, valamint egy fehér lovat. Cserébe csak egy korsó vizet, egy marék földet, valamint egy pár szál füvet kértünk. Vasárnap Árpád Szvatopluk elé járult, hogy kiûzze a kantárral, nyereggel, lóval vásárolt földrõl a szláv fejedelmet és népét. Természetesen Szvatopluk nagy haragra gerjedt, hogy a magyarok becsapták, ezért harcra hívott minket. De a kiscserkészek hõsiessége végül sikert aratott, a szlávok mind eltûntek. A sikeres csata után a sámán visszarepített minket István király korába, és megtörten vette tudomásul, hogy nem vagyunk hajlandóak visszatérni a pogányságra, így visszavonult. Tápiószentmártonban elmentünk a délelõtti szentmisére, majd hazafelé vettük az irányt. Cegléden kisebb hóesésbe keveredtünk, de Szeged napsütéssel várt haza minket. NAGY MARCSI

Sokunk számára a nagyböjti lelkigyakorlatok sorába illeszkedett a marosvásárhelyi fiatalok tanúságtétele. A rockoratórium ének-zene-kép, imavers-fohász mûfaji sokféleségébõl ötvözõdött egységes õszinte hitvallássá, a szó valódi katolikus egyházi értelmében. Egy másik elkötelezõdés is szerepet játszott a közremûködõ székely fiatalok és pap lelkivezetõjük credójában. Mindnyájunk elõtt közismertek a székely népet sújtó, tragikus történelmi események. Õszinte tisztelet és elismerés illeti azt a fiatal nemzedéket, amely ismeri hitét, történelmét, büszke rá, sõt tovább szeretné azt adni. Az erdélyi egyházmegye 1000 éves fennállásának ünnepére készült elõadás magyarországi õsbemutatóját láttuk-hallottuk. Köszönet a szervezõknek és támogatóknak ezért az értékes élményért. Számunkra elgondolkodtató tanulság a sokat szenvedett nép szenvedélyes hazaszeretete. A nép történelme során folytonosan Krisztus keresztútját járta/járja. Ráismert saját sorsában az Egyetlenre, aki mindig vele volt és van. Felismerésük: „olyan emberekké kell válnunk, akiktõl ezen a földön semmit sem lehet elvenni, mert egyetlen kincsük Krisztus”. „...az Emberfiát halálra ítélik, és kiszolgáltatják a pogányoknak, hogy kigúnyolják, megostorozzák és keresztre feszítsék. De harmadnap föltámad” (Mt 2018-19) TPJ

12


Ellene mondunk a gonosznak (Részlet a „Hiszek a romokon” címû rockoratóriumból) Én népem, ellene mondotok-e a sátánnak és minden cselekedetének? Ellene mondunk! Az izgató, hazugsággal kecsegtetõ, Figyelmünket valóságról elterelõ, Haszonlesõ mestereknek, guruknak, Az igazságot elferdítõ tanítóknak. Ellene mondunk! Mi ellene mondunk! Az idegeneket utánzó életmódnak Annak, ami ellene mond a Te szavadnak, A hazug ígéreteknek és reményeknek, A nélküled való üdvösségnek. Ellene mondunk! Mi ellene mondunk! A divatos, gyökértelen korszellemnek, Tömegeket rabul ejtõ kényszereknek, Hirdesse azt akadémia vagy katedra, Támogassa a birodalmak kormánya. Ellene mondunk! Mi ellene mondunk! Annak, ami nem épül a tízparancsolatra, Annak, ami nem épül rá a saját alapra, Annak, ami a családot, a szülõföldet pusztítja, Annak, ami a közösséget megosztja. Ellene mondunk! Mi ellene mondunk! Ellene mondunk a fényûzõ, önpusztító kényelemnek, A kevélységnek, az elpuhult életvitelnek. Adj erõt, hogy válasszuk az egyszerûséget és értékeljük az önként vállalt szegénységet. Ellene mondunk a másikat kihasználó érzékiségnek. Adj erõt, hogy sírig éltessük a szentségi szerelmet. És adj erõt a küzdõ szíveknek, kik országodért vállalnak szüzességet. Ellene mondunk!

Csángó mûvészek a megmaradásért Petrás Mária kiállítás a Vármegye Galériában – Mesterségesen kiüresedett világban élünk, melyben Petrás Mária mûvészete elévülhetetlen kapaszkodót jelent. Alkotásai mély igazságot hordoznak. Nem gyöngyökkel operál, hanem az õsi mûvészetet eleveníti meg. Hamarosan meg kell érkeznie a Feltámadásnak, a Kárpátmedencei Feltámadásnak is el kell jönnie – e szavakkal nyitotta meg DÖBRENTEI KORNÉL Balassi emlékkard-díjas költõ PETRÁS MÁRIA csángó kerámiamûvész kiállítását 2010. március 23-án Budapesten, a Vármegye Galériában. A Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében, az Erdély Mûvészetéért Alapítvány által rendezett tárlat megtekinthetõ 2010. május 21-ig, kedd–péntek, 10 és 18 óra között. Cím: 1052 Budapest, Vármegye u. 11. A mûvésznõ alkotásai a helyszínen megvásárolhatók. A kiállítás a Csángó mûvészek a megmaradásért rendezvénysorozat része.

2010. ÁPRILIS

Rád bízom az életemet Mindent megtettem terveim megvalósítására, mindent. Figyelembe vettem az összes körülményeket, csak Istennel nem számoltam. Õt nem vontam be terveimbe. Követtem vágyaimat, nem törõdtem Isten akaratával. Terveim füstbe mentek, vállalkozásaimban kudarcot vallottam. Semmi sem sikerült úgy, ahogy szerettem volna. Minden erõfeszítésem meghiúsult, életem értelmetlenné vált. Aztán hirtelen történt valami. Váratlanul, hívatlanul megjelentél életemben, Istenem. Olyan gazdagság hullott felém, amire sohasem számítottam. Egyszerre minden megvilágosodott, az érdemesség fényében tündökölt. Életem görbe útja kiegyenesedett, világosságod biztossá tette lépteimet. Látom a célt ragyogni, lábam alá fut az élet útja.

Mondjunk igent a megfogant életre! Bíró László püspök: Hívom a családokat 2010 áprilisában (részlet) A magyar társadalomnak és egyháznak szüksége van gyermekekre, a gyermek a jövõ záloga. A megfogant életre kimondott igen nem csupán egy új élõlényre vonatkozik, hanem egy egyedi, megismételhetetlen istenképmásra. Javát azzal szolgáljuk a legjobban, ha biztosítjuk számára a békés, nyugodt otthont, a szeretetteljes családi környezetet. (...) Szekularizált világunkban sokan úgy gondolják: a tudomány, a technika, a civilizáció megold minden nehézséget, átsegít mindenen. II. János Pál pápa figyelmeztet: Isten kegyelmére építsünk, ez az a sziklaalap, amelyre építve házasságunkat családunkat, gyermekeinket biztonságban tudhatjuk (lásd Lk 6,47-49).

Megjelent a Toronyirány, a SzegedCsanádi Egyházmegye színes magazinja. A gazdag tartalomból ajánljuk az Ilyés Zsolt atyával készült interjút, mely a kétsoprnyi katolikus iskoláról szól.


2010. ÁPRILIS

A szegénység elleni küzdelem éve „Nyisd meg a kezed a szûkölködõ és szegény elõtt...” (MTörv 15,11) Ez volt a Magyar Karitász nagyböjti élelmiszer gyûjtésének jelmondata. 2010-et a Caritas Hungarica a szegénység elleni küzdelem évének nyilvánította. Elsõ akciója a nagyböjti élelmiszergyûjtés volt, amelyet a mi templomunkban is meghirdettek. Egy héten keresztül fogadtuk az adományokat a templom elõterében. A beérkezett élelmiszert 26 család részére osztottuk ki. Ez annyit jelent, hogy a leginkább rászorulók, 37 felnõtt és 60 gyermek részesült az adományból. Hálásan köszönjük a közösség nagylelkû, szeretettel nyújtott segítségét!

H Í R E K SzJA kétszer 1%-os felajánlás Idén is lehetõség nyílik a személyi jövedelemadó kétszer 1%-ának felajánlására egyházak illetve alapítványok javára. A Magyar Katolikus Egyház javára a 0011-es technikai számmal lehet rendelkezni. Az Apor Vilmos Közösségi Házat a TÉKA Alapítvány mûködteti, mely törvényesen jogosult fogadni az ilyen címen juttatott összegeket. Kérjük ez évben is minél többen támogassák ily módon a közösségi ház fenntartását. A rendelkezõ nyilatkozatokat az újságos asztalról lehet elvinni. ***

Feltámadási menet

„Isten szava fényt rejt magában, mely mindent átragyog és átjár. Erõteljesen irányítja azokat, akik hittel fogadják, erre a Szóra hallgatnak, azt készséges szívvel befogadják és válaszolnak rá.”

A Feltámadási menet idei mottója: „Szent Atyám, tartsd meg õket a nevedben, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi.” (Jn 17.11.) A menet várhatólag 2010. április 30án érkezik templomunkba és május 1-jén indul tovább.

13

„Visszhang” a templomban A görög nyelvbõl származó „katekumen” szó „hallgató”-t jelent, azaz „hallja azt a tanítást”, ami kereszteléshez vezet (a keresztény hitbe való beavatás). Továbbá „visszhang” szóhoz is kapcsolódik, mivel az életében visszhangzik az a tanítás, amit hallott és befogadott. A „katekumenátus” az a folyamat, amelyben a tanítás elhangzása közben lényeges változás történik a hallgatóban, azaz eggyé válik azzal, amit hallott a tanításban. A hallgató nemcsak a fülével, hanem a szívével is „hallja” a tanítást. A katekumenátus ugyan hasonlít egy tanfolyamhoz, ám lényegesen több annál. Míg egy képzésben résztvevõ személy csupán megtanulja az oktatott (meghallgatott) ismereteket, a katekumen (a Jézushoz közeledõ személy) életében meg is valósítja azokat. Így jut egyre közelebb az Igazsághoz, a Jézus által felkínált élethez, értékrendhez. A katekumenátus a Jézushoz való megtérés és egyben az Egyházba való belépés útja is.

További információ: a Feltámadási menetet befogadó www.bucsujaras.hu honlapon lesz olvasható!

(Julia anya)

Bacsa Dávid katekumen átveszi a keresztet.

Az Örök Világosság fényeskedjen nekik, nyugodjanak békében!

† Csányi Lajos László † Dombi Mihályné Katona Erzsébet † Miklós Imre

· · · · · · · · · · · ·

Minden hétfõ, 18.00: Szent Mónika imacsoport Minden kedd, 9.00-19.00: Szentségimádás. 9.00: Laudes, 17.30: Vesperás Elsõ szerda, 17.00: Rózsafüzér társulat Minden szerda, a szentmise után: Bibliamagyarázat (plébános atya tartja) Elsõ csütörtök, 17.30: Szentségimádás Minden csütörtök, 17.00: Mária Légió Minden csütörtök, 17.00-18.00: Ministráns-foglalkozás Elsõ péntek, a szentmise után: Jézus Szíve litánia Utolsó péntek, 10.00: Nyugdíjas Klub Elsõ szombat, 17.30: Közös ima Szûz Mária szándékára Minden szombat, 10.00-11.30: Cserkészfoglalkozás Minden szombat, 15.30: Igeliturgia az Acél utcai Idõsek Otthonában – Havonta egyszer szentmise · Harmadik vasárnap, 17.00: Karitász gyûlés

Hétfõ: Kedd: Szerda: Csütörtök: Péntek:

9-12; 9-12; 9-12; 9-12; 9-12;

15-18 15-18 15-18 15-18 15-18

Vasárnap: 10 és 18 óra Hétköznap: 18 óra Ovis mise: elsõ vasárnap 16 óra Gyóntatás: szentmisék elõtt fél órával Lelkibeszélgetés: elõre megbeszélt idõpontban, de sürgõs ügyben bármikor lehet a plébánost keresni.

Halál, hol a te gyõzelmed? Halál, hol a te fullánkod? (1 Kor 15,55)

Kegyelemteljes és örömteli feltámadási ünnepet kívánunk minden Kedves Olvasónknak! A Szõlõfürt Szerkesztõsége

Szõlõfürt A Szeged-Tarjánvárosi Plébánia kiadványa. Megjelenik évente nyolc alkalommal. Lapzárta: 2010. március 29.

„Ezért örül a szívem és ujjong a lelkem s testem is békében fog majd nyugodni. Nem adod lelkemet a holtak országának, s nem hagyod, hogy szented meglássa a sírt. Az élet útjára tanítasz engem. Színed elõtt az öröm teljessége, s jobbodon a gyönyörûség mindörökké.” (Zsolt 16,9-11)

Szerkesztõség tagjai: dr. Laurinyecz Mihály felelõs szerkesztõ Tóthné Pattogató Judit szerkesztõ dr. Miseta Mária szerkesztõ Zólyomi Norbert szerkesztõ, számítógépes-tördelõ Horváthné Tóth Judit szerkesztõ (Szõlõszem) Szerkesztõség címe, elérhetõsége: 6723 Szeged, Tátra tér 5. Telefon/Fax: (62) 483-750 Mobil: 70/525-2106; 20/823-1979 E-mail: [email protected] A Szõlõfürt az Interneten is olvasható. Honlapunk címe: http://www.szegedtarjanplebania.hu

A papságról és a lábmosásról

Recommend Documents