PAPÍRHULLADÉKOK
4.1
A papírhulladék begyűjtését és újrahasznosítását meghatározó tényezők vizsgálata Tárgyszavak: begyűjtés; elemzés; papírhulladék; társadalom; újrahasznosítás.
Az újrahasznosítási célok és következményeik Világszerte sok kormány támogatja a papírhulladék begyűjtését és hasznosítását. Ennek egyik oka a természetes erőforrások (erdők) kímélése, a másik a hulladékmennyiség általános csökkentésének igénye. A célokat általában hulladékbegyűjtési és -újrahasznosítási százalékokban, előírt kvótákban fogalmazzák meg. A döntéshozóknak azonban tudniuk kell, hogy hogyan határozhatók meg ezek az értékek, és milyen következményei vannak annak, ha ragaszkodnak egy adott érték teljesítéséhez. Az ún. ökonometriai elemzés arra keresi a választ, hogy mi határozza meg a különböző országokban a begyűjtési és hasznosítási célszámokat. Az elemzés készítői abból indultak ki, hogy ezeket az értékeket végső soron gazdasági tényezők, elsősorban a használtpapír-piacon fellépő kereslet–kínálati viszonyok határozzák meg. Feltehető, hogy a politikai döntések mellett szerepet játszanak olyan tényezők is, mint a népsűrűség, az erdővel borított területek nagysága. Ezt már egy 1976ban publikált OECD-elemzés is valószínűsíti. Ha megértjük, hogy mi befolyásolja a hasznosítási arányokat, azt is jobban látjuk, hogy mekkora mozgástere van a politikának a célszámok megváltoztatásában, mennyire várható el egységes politika a különböző országokban. A hasznosítási hányad megállapításakor figyelembe kell venni az adott ország papírhulladék-kereskedelmének szokásait és érdekeit is. Ha a begyűjtési hányad pl. függ a népsűrűségtől, nincs értelme túl ambiciózus célokat meghatározni. Korábban inkább a kereslet–kínálat viszonyának rövid távú hatásait tanulmányozták a papírhulladék-hasznosí-
tásban, mások inkább a hosszú távú, társadalmi haszonnal foglalkoztak, különösen abból a szempontból, hogy az elégetés vagy az újrahasznosítás (pl. karton formájában) a kedvezőbb módszer. Az itt ismertetett ökonometriai elemzés is inkább a hosszú távú tényezők hatását vizsgálja, elsősorban a demográfiai és gazdasági adatok szempontjából. A tanulmány elkészítéséhez 49 országban 7 év alatt (1990-96) gyűjtött adatokat használtak, míg a korábbi tanulmányok zöme az USA-ra és Nyugat-Európára koncentrált. A tanulmány készítői külön vizsgálták azt a kérdést, hogy az adott ország gazdasági szintje mennyire befolyásolja a papírgyűjtés és -újrahasznosítás célszámait. Először megvizsgálták a lehetséges okokat, elméleti modellt állítottak fel, majd ezt tesztelték a gyakorlati adatok segítségével.
A begyűjtési és újrahasznosítási arányok Definíciók A papír fontos alkotórésze a városi hulladékáramnak, ezért a papírhulladék visszanyerése fontos része a hulladékgazdálkodásnak, mivel csökkenti a lerakókhoz szükséges terület nagyságát és a lerakókból származó emisszió mértékét. Az újrahasznosított papírrost olcsó nyersanyagforrás a papírgyártásban. Ez egyrészt nyersanyag-megtakarítást, másrészt az erőforrások kímélését jelenti. A papír-újrahasznosítást tehát kereslet–kínálati és politikai megfontolások is befolyásolják. Ezt nem mindig tükrözték az utóbbi évek újrahasznosítással kapcsolatos vitái, amelyekben inkább a városi hulladékgazdálkodás szempontjai és általános politikai szempontok domináltak, a gazdasági szempontok háttérbe szorultak. A visszanyerési vagy begyűjtési hányadot (BH) a hulladékgazdálkodás szempontjai alapján határozzák meg, annak alapján, hogy milyen sikeres a papírhulladék kinyerése a hulladékáramból: BH =
PH fogy + PH ex − PH imp PK fogy
ahol a rövidítések jelentése a következő: BH = begyűjtési hányad, PHfogy = papírhulladék-fogyasztás, PHex = exportált papírhulladék, PHimp = importált papírhulladék, PKfogy = a teljes papír- és kartonfelhasználás. A tört számlálója határozza meg a papírhulladék-visszanyerést. A hasznosítási hányad (HH) viszont a belföldi papír- és kartongyártásban hasznosított papírhulladék és a teljes hazai papír- és kartongyártás (PKgyárt) mértékét hasonlítja össze:
HH =
PH fogy PK gyárt
Ez a mennyiség leginkább a papírhulladék-piac keresleti oldalát jellemzi. A begyűjtési hányad azt mutatja, hogy milyen mértékben sikerült csökkenteni a hulladékáramot, de a politikai döntéshozóknak azt is tudniuk kell, hogy az erdővédelem és az energiamegtakarítás szempontjából fontos a hasznosítási arány is. 1996-ban mind a begyűjtési, mind hasznosítási hányad átlagos értéke világszerte 40% körül volt, az országok szerinti megoszlást az 1. táblázat mutatja. Különösen a hasznosítási hányadok szórása nagy. A begyűjtési hányadok kisebb mértékben, de szintén jelentősen különböznek. Az is látható, hogy a nagy begyűjtési hányad nem föltétlenül jár együtt nagy hasznosítási hányaddal. Célszerű végigtekinteni, hogy milyen tényezők befolyásolhatják a begyűjtési hányadot. 1. táblázat A papírhulladék hasznosítási (HH) és begyűjtési (BH) hányada a világ néhány országában, 1996-ban. Ország
HH, %
BH, %
Németország
60
71
Hongkong
100
61
Svédország
17
52
USA
39
45
Kanada
24
43
Egyesült Királyság
69
40
Finnország
6
34
Argentína
44
31
Izrael
78
24
Algéria
71
21
A begyűjtési hányadot befolyásoló tényezők Ha összehasonlítunk két fejlett országot, pl. az USA-t és Svédországot, azt tapasztaljuk, hogy mindkét országban a begyűjtési hányad lassan, de fokozatosan nőtt a XX. század közepétől napjainkig. Ésszerű feltételezni, hogy ez a növekedés az egy főre jutó jövedelemmel ará-
nyos, mert általában minél magasabb egy ország fejlettsége, annál nagyobb értéket tulajdonítanak polgárai a környezetvédelemnek. Ehhez járul az a tény, hogy a környezetbarát termékek „luxus” kategóriába tartoznak, vagyis drágábbak, mint a nem környezetbarát termékek. A környezeti tudatosságot nagymértékben tükrözik egy ország törvényei és szabályai. Ha pl. előírják a csomagolóanyag kinyerését a városi hulladékból, az nagymértékben javítja a kinyerési hányadot. A kormányok tájékoztató kampányainak az a célja, hogy bevonják a lakosságot az újrahasznosítási tevékenységbe, és a felmérések szerint ez a propaganda akkor hatékony, ha lakosság belátja, hogy a újrahasznosítás fontos a környezetvédelem szempontjából, és elkötelezett a környezetvédelem ügye iránt. Mindezek alapján várható, hogy a begyűjtési hányad korrelációt mutat az adott ország egy lakosra jutó nemzeti jövedelmével. Vannak ugyan olyan tanulmányok, amelyek kétségbe vonják a jövedelemszint és a környezetbarát áruk vásárlása közötti összefüggést, de ezek többsége egy országon belüli jövedelemkülönbségekre és vásárlási szokásokra vonatkoznak, itt pedig egy egész ország jövedelemszintje és egy országban megállapítható visszanyerési hányad közti összefüggésről van szó. Ha elfogadjuk azt az általános feltételezést, hogy a begyűjtési hányadot alapvetően gazdasági tényezők befolyásolják, meg kell nézni a begyűjtés és kinyerés költségeit is. E költségek lényeges (régebben meghatározó) része a munkaerőköltség. Annak ellenére, hogy a hulladék-visszanyeréshez jelentős tőkebefektetés is szükséges, az egész költségeit inkább a munkaerőköltségek és nem a tőkeköltségek határozzák meg. Mivel a munkaerőköltségek általában nőnek az egy főre jutó nemzeti jövedelemmel, a nemzeti jövedelemnek egyszerre lehet begyűjtést növelő (a környezeti tudatosság kapcsán) és azt csökkentő hatása (a növekvő munkaerőköltségek miatt). Előre nem látható tehát, hogy melyik tényező hatása lesz a nagyobb. Mivel a papírhulladék visszanyerésének alapja a korábbi felhasználás, egy ország demográfiai viszonyai is jelentős befolyásoló tényezőt jelenthetnek. Nagyobb valószínűsége van a hatékony hulladék-visszanyerésnek olyan országokban, ahol nagyobb a népsűrűség, és ahol a populáció nagyobb része lakik városi környezetben. A nagyobb népsűrűség általában növeli a telkek árát is, ami megdrágítja a hulladéklerakók építését, ezzel is ösztönözve a hasznosítást. A legnagyobb begyűjtési hányadok a kis és sűrűn lakott államokban várhatók – Hongkong esete ezt példázza. Természetesen a politikának is nagy szerepe lehet – pl. a hulladéklerakási költségek hatósági áras szabályozásán vagy a hulla-
déklerakókból szivárgó víz minőségének meghatározásában keresztül. Mindezek olyan mértékben növelhetik a lerakás költségeit, hogy az önmagában ösztönzi a begyűjtési és hasznosítási hányad növelését. Az is természetes, hogy a használt papír ára (mely maga is sok további tényező függvénye) hatással van a begyűjtési hányadra: minél magasabb, annál több a beszolgáltatott papír. A hasznosítási hányadot befolyásoló tényezők Ami a hasznosítási hányadot illeti, az USA-ban pl. a 70-es évek óta folyamatos a növekedés, de előtte hosszú időn át (a 40-es évek közepétől) folyamatos csökkenés volt megfigyelhető. Ahhoz, hogy megérthessük a befolyásoló tényezőket, mind a papíripar bementi, mind kimeneti oldalát figyelembe kell venni. Azt, hogy érdemes-e papírhulladékot használni a gyártás során, alapvetően megtérülési szempontok döntik el. Ha a profitmaximalizálás a cél, akkor az dönt, hogy a használt papírból származó rost, vagy annak helyettesítő anyaga, a fapép olcsóbb-e? Az olyan országokban, ahol nagy a fakitermelés és sok a fafeldolgozó malom, nyilván a természetes rost az olcsóbb, az újrahasznosítás gazdasági szempontból ott nem olyan vonzó. A hulladékként rendelkezésre álló papír mennyisége nyilván függ az adott ország teljes papír- és kartonfelhasználásától. Különösen olyan országokban áll rendelkezésre bőségesen papírhulladék, ahol nagyobb a papírfelhasználás, mint a termelés (vagyis papírt importálnak), ott tehát nagy újrahasznosítási hányad várható. Működő piacgazdaságban a fenti tényezők tükröződnek a papírhulladék és a primer alapanyag árviszonyaiban. Tekintettel azonban arra, hogy országok széles köréből (különösen a fejlődő országokból) nehéz áradatokat beszerezni, és pl. a papírhulladék ára évről évre erősen ingadozik, a papírgyártási technológiát pedig hosszú időre telepítik, a döntéskor valószínűleg nem a pillanatnyi árak fognak dominálni. Ha feltételezzük, hogy a begyűjtési hányad befolyásolja a hasznosítási hányadot, akkor ezzel azt is állítjuk, hogy a környezetvédelmi törekvések indirekt módon befolyásolják a hasznosítási hányadot – a nyersanyag elérhetőségén és árán keresztül. Nyilvánvaló, hogy olyan országokban, mint Finnország vagy Svédország, ahol bőségesen áll rendelkezésre fa, a hasznosítási hányad alacsony, bár fokozatosan nő. A nettó papírimportőr országokban viszont, mint Hongkong vagy Izrael, magas hasznosítási hányad várható. A 60as években néhány iparilag fejlett országban valószínűleg azért csökkent a hasznosítási hányad, mert a fejlődő fafeldolgozási technológia egyre
olcsóbbá tette a természetes rostot, és nem volt még annyira erős a környezetvédelmi nyomás, mint a későbbiekben. Természetesen a hasznosítási hányad attól is függ, hogy milyen a papír- és kartongyártás termékösszetétele. Bizonyos igénytelen alkalmazásokban (pl. újságpapír, karton stb.) az újrahasznosított papír jóval nagyobb hányada engedhető meg, mint más, igényesebb alkalmazásokban. Minél nagyobb az igényes termékek aránya a papíripar termékei között, annál kisebb lesz a várható hasznosítási hányad. Ez különösen akkor fontos tényező, ha egy adott időszakban jelentősen megváltozik a papíripar termékösszetétele. A gazdag és szegény országok közötti strukturális különbségek hatása További fontos kérdés az adott ország gazdasági fejlettségének hatása a begyűjtési és hasznosítási hányadra. Sokak szerint a fejlett országokban a magas lerakási díjak vagy a környezetvédelmi aggodalmak növelik a begyűjtési hányadot, a kevésbé fejlett országokban viszont tisztán az anyagi érdekeltség, vagyis a gazdasági tényezők határozzák meg azt. Ezért célszerű megvizsgálni, hogy a feltételezett gazdasági– demográfiai tényezők erősebb hatást gyakorolnak-e az átlagosnál fejletlenebb országokban, mint a fejlettekben? Ha igaz, hogy a szegényebb országokban a piaci tényezők fontosabbak a politikaiaknál, azt várnánk, hogy itt erősebb lehet a népsűrűség és az urbanizációs hányad hatása. A hasznosítási hányad esetében kevésbé várható függés az ország fejlettségétől, bár feltételezhető, hogy a szegényebb országokban a természetes rost elérhetősége nem olyan döntő tényező, mint a gazdagabbakban.
A globális papírhulladék-újrahasznosítás ökonometriai modellje Két modellt építettek fel és vizsgáltak az egyes országok begyűjtési, ill. újrahasznosítási hányadaival kapcsolatban, amelyeket log-lineáris formában írtak fel: ln HH it = α 0 + α 1 ln GDPit + α 2 ln VLit + α 3 ln NS it + α 4 ln HPÁit
ahol i= 1, …, N, t = 1; …,T, HHit a begyűjtési hányad az i-edik országban t időszakban; GDPit az egy főre eső bruttó nemzeti termék pénzegységben ugyanarra az országra és ugyanabban az időszakban; VLit a városi
lakosság aránya százalékban; NSit a népsűrűség; végül HPÁit a hazai papírhulladék ára USD/tonna egységben. A log-lineáris megfogalmazás lehetővé teszi, hogy az együtthatókat rugalmassági vagy érzékenységi együtthatókként interpretáljuk. Az előző fejezetben kifejtettek alapján, az α1 előjelét nehéz előre megjósolni, mivel az két ellentétes hatás eredője (fejlettségi tényező, ami pozitív, és a munkaerő ára mint tényező, ami negatív irányba hat). Az α2 és α3 esetében pozitív előjelet várunk, mert mind az urbanizáció, mind a népsűrűség olcsóbbá teszi a begyűjtést. Az α4 esetében ugyancsak pozitív hatás várható, mert a magasabb papírhulladékár ösztönöz a begyűjtésre. A hasznosítási hányadra egy másik log-lineáris egyenletet felírni: ln HH it = β 0 + β1 ln EH it + β 2 ln PM it + β 3 ln SH it + β 4 ln HH it ,
ahol i=1,...N, t=1,..., T; URit = az i-edik ország hasznosítási hányada t időszakban; EHit = a kitermelhető erdők mennyisége osztva az ország lakosságával egy adott időszakban (ez a természetes rostok elérhetőségét próbálja jellemezni, és mivel a természetes rostok versenyben állnak a használt papírból származó rostokkal, negatív együtthatót várunk); PMit az a hányad, amely egy ország papírtermelésén belül használt papírrostok befogadására képes. Ez utóbbi definíciója: PMit = (teljes újságpapír-, papírzsebkendő-, karton- stb. termelés)/(teljes papír- és kartontermelés)
Mivel a PMit növekedése elősegíti a papírhulladék-felhasználást, pozitív együttható várható. A SHit és az HHit faktorok a papírhulladék-kínálatot jellemzik. Az SHit az ún. szerkezeti hatás, vagyis a papírtermelési hányad a teljes papír és kartonfelhasználáshoz képest. Ha a felhasználás jóval nagyobb, mint a termelés, akkor nagyobb a papírhulladékkínálat, tehát negatív együttható várható. Az HHit tényező (amelyet fentebb definiáltunk) a rendelkezésre álló nyersanyagforrás kihasználásának intenzitását jellemzi. Ha nagyobb a begyűjtési hányad, több lesz az elérhető papír, tehát pozitív együtthatót várunk.
A modellek alkalmazhatóságának ellenőrzése A modellek illesztéséhez 49 különböző országból származó, 1990 és 1996 között gyűjtött adatokat használtak. Mivel a papírhulladékárak csak 39 országra álltak rendelkezésre, a begyűjtési hányadra vonatkozó modellt csak ezekre az országokra illesztették. A rendelkezésre álló adatok lehetővé tették a gazdagabb (GDP > 10 000 USD/fő 1990-es árakon)
és közepesen gazdag (GDP = 4,000-9,999 USD/fő, 1990-es árakon) országok különálló vizsgálatát is, vagyis lehetőség nyílt arra, hogy megvizsgálják: van-e valamilyen hatása egy ország fejlettségének az illesztési együtthatókra? A modell hibájánál feltételezték, hogy a hiba két tagból tevődik össze: ε it = λi + ν it
ahol λi csak országtól függő tényező, amely valami nem megfigyelt időhatásból származik, a többi pedig a sztochasztikus hiba. Ennek fő célja az, hogy a különbségek tényleg csak az országok közötti változásokból adódjanak. Statisztikai megfontolások alapján az illesztést a közönséges legkisebb négyzetek módszerével végezték. A teljes adatbázisra (49, ill. 39 országra) vonatkozó illesztett adatokat a 2. táblázat tartalmazza a t-statisztika értékeivel, valamint a hozzáillesztett R2 értékekkel együtt. 2. táblázat A szövegben említett modellek illesztésének eredménye a begyűjtési hányadra (39 ország), ill. a hasznosítási hányadra (49 ország) vonatkozóan. A konstansok illesztett értékei alatt zárójelben a t-statisztika értékei szerepelnek. (A változók jelentését illetően ld. a szöveget) Begyűjtési hányad
Hasznosítási hányad
Állandó (α0)
–2,156 (–3,695)
Állandó (β0)
4,774 (10,816)
GDP (α1)
0,171 (2,784)
EH (β1)
0,005 (0,253)
VL (α2)
0,741 (2,190)
PM (β2)
0,041 (0,540)
NS (α3)
0,069 (4,450)
SH (β3)
–0,821 (–12,089)
HPÁ (α4)
0,735 (4,754)
BH (β4)
0,687 (5,797)
0,21
R2 (illesztett)
0,54
R2 (illesztett)
Ami a begyűjtési hatékonyságot illeti, mind a négy változó szignifikánsnak adódott. A GDP esetében a várt előjelet kaptuk, amely 1%-os szinten statisztikailag szignifikáns. Ez arra utal, hogy a papírgyűjtés a
„luxuscikkek” közé tartozik, a gazdag országok jobban megengedhetik maguknak. Az is kiolvasható az előjelből, hogy (a nettó hatást tekintve) ez a döntő tényező, és nem a nagyobb munkaerőköltségek negatív hatása a gazdagabb országokban. A demográfiai változók esetében (VL, NS) ismét a várt előjelű együtthatókat kapjuk, amelyek ugyancsak statisztikailag szignifikánsak. Ezek arra utalnak, hogy minél olcsóbb a használt papír begyűjtése, annál nagyobb lesz a begyűjtési hányad. Az is megerősítést nyert, hogy a magasabb papírhulladékár (HPÁ) ösztönzőleg hat a begyűjtésre. A fentiekből nyilvánvaló, hogy a politikaiak mellett a gazdasági tényezők is erősen hatnak a papírhulladék begyűjtésének hatásfokára. Az illesztés jóságát mutató R2 értéke azonban csak 0,21, vagyis a változás 79%-ára nem ad magyarázatot a változók választott készlete. Tény, hogy a hulladékkezelési politika mint változó közvetlenül nem szerepelt a független változók között, legfeljebb annak indirekt hatása a GDP-n keresztül. Nem szerepelt olyan változó sem, amely a környezetvédelmi politika gyakorlati bevezetésének hatékonyságát mérné. A hasznosítási hányadnál 0,54-es R2 érték adódott, ami azt jelenti, hogy az ott használt változók jóval sikeresebben jelzik előre a változásokat. A β1 együttható kivételével, amely a természetes rost elérhetőségre vonatkozik, az összes többi esetben az előjel megegyezik a várttal – de a β1 együttható statisztikailag nem szignifikáns. A termékszerkezetre vonatkozó változó (PM) esetében ugyan a várt előjelet kaptuk, de a hatás gazdasági és matematikai értelemben sem szignifikáns. A maradék két változó (SE és RR) együtthatója viszont statisztikailag szignifikáns, de ezek a változók egymással is korrelációban vannak (0,56), ezért nehéz kibogozni, hogy melyiknek a hatása jelentős. Az mindenesetre nyilvánvaló, hogy a jelentős papírhulladék-készletekkel rendelkező országokban nagyobb a hasznosítás mértéke. Ez arra utal, hogy a papírhulladékból származó rostok felhasználása a papírgyárakban alapvetően gazdasági kérdés: ha van és olcsó, akkor használni fogják. Az más kérdés, hogy az állami ösztönzők indirekt módon megteremthetik ezt a kínálatot. Az utolsó vizsgálat arra vonatkozott, hogy vannak-e jelentős eltérések a gazdag és a közepesen gazdag országok adatainak illesztésében (3. és 4. táblázat). Az F-próba eredményei mind a begyűjtési, mind a hasznosítási hányad esetében egyértelműen kimutatták, hogy a gazdag és a közepes jövedelmű országok adatai nem illeszthetők egyszerre, két külön csoportot alkotnak. A begyűjtési hatásfokok illesztésekor mindkét országcsoportnál kis R2 érték adódott, de még ilyen viszonylag gyenge illesztésnél is kiütköztek a különbségek. A GDP esetében a gazdag országoknál határozott pozitív együtthatót kaptak, a közepes jövedelmű
országok esetében viszont kicsi és negatív együtthatót. Ez arra utal, hogy a nagyobb jövedelmű országokban a újrahasznosítást a politika ösztönzi, elsősorban a kötelező újrahasznosítási kvótákkal és a szigorú környezetvédelemmel. A közepes jövedelmű országokban a GDP nem korrelál olyan erősen a hulladékgazdálkodás iránt érzett felelősséggel. A költségtényezők (demográfia) viszont jóval markánsabban jelentkeznek a közepes jövedelmű országokban. A papírhulladék árától való függőség jellege mindkét csoportban hasonló, de a fejlett országokban, amelyek inkább tudnak alkalmazkodni a változásokhoz, a változás erősebb. A közepesen fejlett országokban a demográfiai hatások bizonyultak erősebbeknek. 3. táblázat A begyűjtési hányadra vonatkozó adatok illesztésének eredménye gazdag és közepesen gazdag országok esetében. Begyűjtési hányad, közepes jövedelmű ország
Begyűjtési hányad, gazdag ország
Állandó (α0)
–2,989 (–2,546)
Állandó (α0)
–7,639 (–3,832)
GDP (α1)
–0,035 (–0,182)
GDP (α1)
1,613 (4,843)
VL (α2)
1,554 (5,160)
VL (α2)
–0,018 (–0,125)
NS (α3)
0,244 (3,205)
NS (α3)
0,065 (3,971)
HPÁ (α4)
0,674 (3,064)
HPÁ (α4)
1,101 (3,684)
0,26
R2 (illesztett)
0,28
R2 (illesztett)
A hasznosítási arány becslésében ismét jelentős eltérések adódnak a két országcsoport között. Az első feltűnő különbség a becslés jóságában van: a közepesen fejlettek esetében R2=0,27, míg a fejlettek esetében R2=0,68, vagyis az utóbbiak esetében a feltételezett változók sokkal nagyobb mértékben megmagyarázzák a megfigyelt változásokat. Ez lehet amiatt, hogy a közepesen fejletteknél további lényeges hatótényezők is működnek, de amiatt is, hogy a közepesen fejletteknél lényegesen gyengébben dokumentált (informális jellegű) a papírgyűjtés. Mindkét országcsoportban a papírhulladék-kínálatot leíró változók (SH és HH) a
döntők, de az együtthatók nagyobbak a közepesen fejlett országok esetében (erősebben működnek a gazdasági meghatározottságok). A PM együtthatók mindkét esetben kicsik és nem szignifikánsak. Az EH együttható a várt előjellel és szignifikánsan csak a fejlett országoknál jelentkezik – valószínűleg a természetes rostgyártás fejlettebb technológiája miatt. 4. táblázat A hasznosítási hányadra vonatkozó adatok illesztésének eredménye gazdag és közepesen gazdag országok esetében. Hasznosítási hányad, közepes jövedelmű ország
Hasznosítási hányad, gazdag ország
Állandó (β0)
4,532 (8,732)
Állandó (β0)
4,232 (3,480)
EH (β1)
0,002 (0,068)
EH (β1)
–0,048 (–1,815)
PM (β2)
0,013 (0,190)
PM (β2)
0,227 (0,976)
SH (β3)
–0,801 (–4,684)
SH (β3)
–0,703 (–8,598)
BH (β4)
0,798 (2,707)
BH (β4)
0,502 (2,982)
0,27
R2 (illesztett)
0,68
R2 (illesztett)
Tanulság Összefoglalóan elmondható, hogy a papíhulladék begyűjtési és hasznosítási hányadait alapvetően befolyásolják, ha nem is határozzák meg teljesen a modellekben feltételezett gazdasági és demográfiai tényezők. Az árérzékeny közepes jövedelmű országok esetében a begyűjtés könnyűségét meghatározó demográfiai tényezők dominálnak, míg a gazdag országok esetében a szigorú környezetvédelmi politika indirekt hatásai is kimutathatók. Összeállította: Bánhegyiné Dr. Tóth Ágnes Berglund, C.; Söderholm P.: An econometric analysis of global waste paper recovery and utilization. = Environmental and Resource Economics, 26. k. 3. sz. nov. 2003. p. 429–456. Morrissey, A. J.; Browne, J.: Waste management models and their application to sustainable waste managemet. = Wate Manegement, 24. k. 3. sz. 2004. p. 297–308.
