HADMŰVÉSZET
NAGY-VARGÁNÉ JUHÁSZ ÁGNES
A PÁLYASZOCIALIZÁCIÓ SZEREPE A CIVIL ÉS KATONANŐK ÉLETÉBEN (THE ROLE OF) CAREER SOCIALIZATION IN CIVIL AND FEMALE SOLDERS LIFE A múltban végbement társadalmi változások hatására a hagyományos férfi-női szerepek átalakultak mind a munkaerő piacon, mind a családi szerepkörben. A hadsereg sem kivétel, ugyanis a tradicionálisan férfi jellegű intézményben jelentős létszámmal képviselteti magát a női nem. Kulcsszavak: pályaszocializáció, szakmai szocializáció, női munka, női vezetők, katonanők. The society changes in the past, effected the role of male and female transformation in workplace and also in family life. The army also not different and more and more woman are representing themselfs in the institute of traditional man. Keywords: career socialization, professional socialization, female work, female manager, female soldiers.
Az ember társadalmi lény, aki megszületésével az emberek által létrehozott, kialakított életformába, azaz szociális környezetbe kerül. Ebben a közegbe éli le életét, végzi mindennapi tevékenységét, valamint megvalósítja életcéljait. A tehetetlen csecsemő fokozatosan öntudattal bíró és értelmes személyiséggé válik, aki felvállalja magát abban a kultúrában, amelybe beleszületett (érték és normarendszerek megtanulása). Mindezt, az egész életét magába foglaló folyamatot nevezzük szocializációnak. „A szocializáció az ember fejlődésének társadalmi vetülete, a társadalomba való beilleszkedésének, belenövésének, vagyis társadalmivá válásának szociálisan meghatározott folyamata. Az a folyamat, amelynek során az egyén megismeri a szűkebb és tágabb környezetét, annak szokás és normarendszerét, hagyományait, értékeit, együttélési szabályait, életmódját. A szocializáció eredményeként sajátítja el az ember anyanyelvét, a mindennapi kultúra elemeit és mindazon ismereteket, 19
képességeket, készségeket és szokásokat, amelyek nélkül alkalmatlan lenne a társadalmi (társas) életre.”1 A szocializáció nem egyfajta „kulturális programozás”, amely során a gyermek passzívan elfogadja az őt érő hatásokat. Még az újszülötteknek is vannak olyan szükségletei vagy kívánságai, amelyek befolyásolják gondozói viselkedését: a gyermek életének első pillanatától kezdve aktív lény. A szocializáció egymáshoz kapcsolja a különböző nemzedékeket. Egy gyermek születése megváltoztatja azok életét, akik felelősek a felnevelésért, és ezért ők maguk is új ismeretekkel és tapasztalatokkal gazdagodnak. Az ember társadalmi fejlődését alapvetően meghatározza, hogy kisgyermekkorában mennyire tud tartós kapcsolatokat kialakítani más emberekkel. Ez minden kultúrában az emberek többsége számára a szocializáció döntő tényezője. A csecsemő élete első hónapjaiban — ezt elsősorban Freud, Mead és Piaget vizsgálatai támasztják alá — nem érti a körülötte lévő tárgyak és személyek jellegét, és nincs képe saját elkülönült identitásáról. Nagyjából az első két életéven át — mielőtt kialakul a fejlett nyelvhasználat — a gyermek jórészt öntudatlanul tanul, még nincs éntudata. A szorongások leküzdésének ebben az életkorban kialakult módjai — melyet Frenel kutatott — főként az anyával és az apával való interakcióhoz kötődnek, fontos szerepet játszanak a későbbi személyiségfejlődésben. Ezenkívül fontos vizsgálni azt a környeztet is, amelyben a szocializáció végbemegy. A szocializáció szakaszai és főbb jellemzői: 1. Kora gyerekkori (0-3 év) szakasz — fontos személy az anya vagy aki helyettesíti; — fontos a tárgyi környezet biztosítása; — fontosak a játékok, inger gazdag nyelvi környezet; — az empatikus készség kezd kialakulni; — önfegyelem megtanulása. Mindezek hiányában már óvodás korban látszik a hátrányos helyzet, amely tükröződhet akár a gyerek szókincsében is. 2. Klasszikus gyerekkor (3-6 év): — megjelenik az intézményszocializáció, az óvoda mint közeg, valamint a kortársak, óvónénik; — felelősségtudatának kialakulása; — elfojtás megtanulása; 1
Dr. Szabó István (1995): Bevezetés a szociálpszichológiába p. 15
20
HADMŰVÉSZET
— egocentrikusság felhagyása: a szeretet megoszlik, ugyanis az óvó néni több gyerekkel fogalakozik; — az iskola megkezdésével megjelennek a magas elvárások a szülők és az iskola részéről, amely elvárásoknak az alacsony teljesítményképessége miatt a gyerek nem tud megfelelni, akkor annak komoly következményei lehetnek, pl. betegségek alakulhatnak ki. 3. Ifjúkor (iskola időtartama alatt): — csata a szülőkkel; — szélsőséges nézetek kialakulása — agy elképzelések időszaka, kortárscsoport nagy szerepet játszik; — rossz családi helyzet – deviáns csoport; — pályaorientáció kialakul; — párválasztás időszaka. 4. Felnőttkor munkába állástól a nyugdíjazásig): — foglalkozási szocializáció; — gyereknevelés. 5. Nyugdíjaskor (haláláig): — traumák érhetik ugyanis visszakerül a szűk családba, el kell önmagát fogadtatni, életritmus lelassul, elmagányosodás időszaka. Azokat a csoportokat vagy társadalmi helyzeteket, amelyekben a szocializáció alapvető folyamatai végbemennek, szocializációs közegnek nevezhetjük. Életünk első szakaszában a család a legfőbb szocializációs közeg de az egyén életének későbbi szakaszaiban azonban más szocializációs közegek is szerepet játszanak. Szocializációs közegek: — család — kortárskapcsolatok, kortárscsoportok — iskolák, oktatás — tömegkommunikációs eszközök, média A fentiekből egyértelműen kitűnik, hogy a szocializáció az ember egész életét végigkíséri. Az élet minden szakaszában változásokkal kell számolni, és bizonyos válságokat kell leküzdeni.
A szakmai szocializáció „A szakmai szocializáció a szocializációs folyamat szerves része; adott szakma, foglalkozás, élethivatás gyakorlásához szükséges ismeretek, ké21
pességek, készségek, személyes tulajdonságok elsajátításának a folyamata.”2 Egyes szakirodalmakban találkozhatunk a „pályaalkalmazkodás” elnevezéssel is. A szakmai szocializáción belül négy szakaszt különíthetünk el: a pályaorientáció, a szakmai képzés, a pályakezdés és a pályavitel szakasza.
A pályaorientáció A pályaorientáció fogalma magába foglalja az adott szakmára való ráirányulást, beállítódást amely fokozatosan fejlődik ki a személyiséget érő különböző környezeti (iskolai, családi) befolyások hatására. Az általános és más iskolákban elsajátított ismeretek birtokában —, amely során folyamatosan felmérjük képességeinket — kialakul bennünk egy előzetes pályakép, amely nem más, mint egyéni elképzeléseink a szakma elvárásairól. Valójában ez teszi alkalmassá az egyént a pályaválasztásra és ezzel zárul a pályaorientációs szakasz.
A szakmai képzés Azok, akik élettevékenységül (élethivatásul) választanak egy pályát, valójában saját elképzeléseiktől motiváltan kezdik meg szakmai tanulmányaikat. Előmenetelük és fejlődésük a továbbiakban az iskola tartalmi munkájának minőségétől, leginkább azonban személyes adottságaiktól és képességeiktől függ. „A szakmai képzés végére — ideális esetben — az egyén eljut az úgynevezett potenciális pályaérettség szintjére. Ez olyan minőségű mentális, szomatikus és pszichés felkészültséget jelent, amely alapján valószínűsíteni lehet a tanult szakmában való eredményes helytállást, a különféle szakmai feladatok sikeres elvégzésére, a szakmai problémák és kritikus helyzetek önálló megoldására való alkalmasságot.”3
A pályakezdés Az, hogy az egyén meg tud-e felelni az általa választott szakma elvárásainak, követelményeinek, az a szakmai szocializáció ebben a szakaszában 2 3
Dr. Szabó István (1995): Bevezetés a szociálpszichológiába p. 13. Dr. Szabó István (1995): Bevezetés a szociálpszichológiába p. 13.
22
HADMŰVÉSZET
dől el. Itt derül ki, hogy a kiképző iskola mennyire volt sikeres az egyén szakmai és emberi felkészítését illetően. Valóban felkészítette-e a jelöltet arra, hogy kiálljon szakmai elhivatottsága mellett. Ehhez természetesen szükség van a munkahely ösztönző erejére és szakmai támogatására. Ha a pályára lépő sikeres, akkor kezdő szakemberként is hamar megtalálja a helyét az új kollektívába. Ugyanakkor, ha munkája érdekes és ez kielégíti szakmai érdeklődését, kialakul az egyénben a hivatásérzet — szakmai tevékenység iránti erős érzelmi vonzódás — amely nagy szerepet játszik a pályán maradásban.
A pályavitel A szakmai szocializációnak ez a szakasza akkor következik be, amikor a már teljesen kezdő szakember a pálya negatív oldalával is szembesült, nehézségekbe is ütközött anélkül, hogy ez hivatásérzetét befolyásolta volna. Ha mindezek ellenére a szakmai tevékenysége iránti vonzalom, gyengülés helyett mindinkább továbbmélyült és a pályához való feltétlen ragaszkodásba, hivatásszerepbe torkollott akkor mindössze egy lépcsőfok választja el a hivatástudattól, amely a szakmához fűződő legmagasabb viszonyulás. A hivatástudat a pályaalkalmasság tudatos átélését jelenti. Az egyén ilyenkor nemcsak érzi, hanem tudja is, hogy pályaválasztása helyes volt, hogy képességei valóban alkalmasak a választott szakma vitelére, s e tevékenységével a társadalom igazán hasznos tagjának érezheti magát. „A hivatástudattal végzett munka fő mozgatója ezért mindig a szakma társadalmi fontosságának és szükségességének a felismerése, e felismerés tudatos átélése s a nehézségek tudatos vállalása, amely rendszerint magas fokú hozzáértéssel és szakszerűséggel is párosul.”4 Láthatjuk, hogy a szocializáció egy bonyolult és sok lélektani folyamatot egyesítő fejlődési út, amely során az egyén a társadalomba sikeresen beilleszkedik és ebben a társas közegben eredményesen képes létezni. A felnőtté váló ember egyik fontos életeseménye a pályaválasztás és az első munkába lépés. Ebben a választásában számos tényező befolyásolja; a szülők foglalkozása, vélekedése a munkáról, a kortárscsoport, a barátok véleménye, irányultsága, az iskolában tapasztaltak, az intézményes formában hirdetett értékek a munkáról, a divat, a média által sugallt népsze4
Dr. Szabó István (1995): Bevezetés a szociálpszichológiába p. 15
23
rű foglalkozások stb. Előbbi jelenségkörbe tartoznak azok a sztereotípiák, amelyeket a társadalom állít az egyes foglalkozásokat illetően, a férfiak és nők hagyományos társadalmi, családi, foglalkozási szerepeiről. Ezek ma korántsem olyan egyértelműek, mint bő egy évtizede voltak. Az egyes hivatások, foglalkozások, szakmák megítélése is árnyaltabbá vált abban a tekintetben, hogy milyen mértékben férfias vagy nőies jellegű. Érdekes tehát azt megvizsgálni, hogy hogyan alakult ez a folyamat és milyen tendencia figyelhető meg a hagyományos szerepből kilépő nők körében.
A női munka története A nemek közötti munkamegosztás egyidős az emberi társadalom létrejöttével. Kezdetben a női munka a család stabilizálását, fenntartását tartalmazó tevékenységeket jelentette, de a magántulajdon megjelenésével eme tevékenységek társadalmi értéke csökkent. A nők tömeges házon kívüli foglalkoztatásának társadalmi és technikai feltételeit az iparosítás teremti meg. Ennek kezdete a világ minden részén az ipari forradalom korához kötődik. A nők munkaerőpiacra történő beáramlásának időpontját és mértékét, a foglalkoztatás nagyságát meghatározza az iparosítás folyamatának mértéke, lendülete és a társadalmi berendezkedés jellege. A XIX., XX. század rohamos ipari fejlődése során a női szerepek kibővültek, így a nők családösszetartó szerepük kibővült bizonyos foglalkozási szereppel is. A női foglalkoztatás történetében, bizonyos periódusokat figyelhetünk meg, amely az iparosítás folyamatával magyarázható. Az iparosítás kezdeti időszakában — a kiegyezést követő évtizedekben — jelentősen esett a feminizálódás mértéke, mivel ekkor következett be — női foglalkoztatás történetében először — a nők behatolása a korábban kizárólag férfiakat foglalkoztató ágazatokba. A ma alapvetően nőivé vált óvó — és pedagóguspálya a kezdetén férfifoglalkozás volt, az első óvónő és tanítónő 1850 körül szerez képesítést. 1867-ben a tanítók-tanárok között a nők aránya 3 százalék volt. 1910 és 1930 között az ipar szerkezeti változásának megfelelően — a textil-és a ruházati ipar előtérbe kerülésével — emelkedett, majd a háborúra való felkészülés periódusában, a nehézipar térhódításával ismét csökkent a feminizálódás mértéke. A gazdaságfejlesztés szocialista periódusában, szemben a tőkés gazdaságfejlesztés időszakában észlelt tendenciával, a nők tömeges beáramlása a társadalmilag szervezett munka világába 24
HADMŰVÉSZET
a tipikusan nőket foglalkoztató ágazatok csatornáin történt. Ennek magyarázata nem a két nem közötti intellektuális képességek különbségéből ered, hanem a társadalmi-családi tradíciókból fakadó szemléletből. Még a XX. század első felében is az volt a jellemző, hogy a társadalom számára fontos intézmények a férfiak számára voltak fenntartva ahol a nők mint másodlagos munkaerő kifejezetten az adminisztráció területén vagy az irányítást kiszolgáló intézményekben voltak megtalálhatók.
Korunk női vezetői Ma a társadalomban kialakult nemi sztereotípiák miatt a vállalatok ritkábban alkalmaznak nőket magasabb beosztásban. A férfi sztereotípiákkal ellentétes női sztereotípiák pl., hogy a nők emocionálisak, gondoskodóak, kooperatívak, intuitívek, ez idáig nem fértek össze az ideális vezető képpel. A nemi sztereotípiák miatt a nők karrierje, előmenetele gyakran hátrányt szenvedett. Viszont az elmúlt években, a női vezetők előretörésének köszönhetően eltűnő félben van az a sztereotípia, miszerint a nők túlságosan emocionális oldalról közelítik meg a problémákat. A sztereotípiák leáldozásának másik oka, hogy ma már sokkal több a hasonlóság férfi és nő között képességek és adottságok tekintetében, mint amennyire különböznek egymástól. Még mindig annak van esélye a vállalati világban az előrejutásra aki „férfias” tulajdonságokkal rendelkezik, agresszív, kompetitív, magabiztos, határozott, racionális és független. Évtizedekkel ezelőtt, amikor a nők elkezdtek megjelenni a munkahelyeken, külsőségekben is férfiasodásra törekedtek, pedig amennyiben a nők felveszik a „férfias” munkastílust, gyakran kudarcot vallanak, nem érzik jól magukat saját bőrükben, és munkatársaik kevésbé fogadják el viselkedésüket. Csak most, az elmúlt években került az felismerésre, hogy a női vezetők nagyon hatékonyan tudnak dolgozni és vezetni, és ebben legfőképpen a „nőies” tulajdonságaik vannak segítségükre. Kutatók azt találták, hogy amennyiben egy női vezető alkalmazza „nőies” készségeit, még akár egy férfiak által dominált munkahelyen, nagyobb sikereket tud elérni, mind a szakmailag, mind emberileg. A női vezetők olyan készségekkel rendelkeznek, amely a vezetésben sokszor előnynek számít. A nők kommunikációs stílusa, pl., hogy kollégáik véleményének figyelembe vételével hozzák meg döntésüket, teszik sikeres 25
vezetőkké. A munkatársakkal való együttműködés és a beosztottakra való támaszkodás nagyon gyakran hozzájárul a szervezet hatékony működéséhez. A női vezetők sikere a diplomatikus konfliktus vagy probléma megoldásban, az emberi kommunikációs stílusban, az empátiás kapcsolatalakításban rejlik. A beosztottak magánélete, például egy házassági krízis, vagy a gyermek betegsége, gyakran hatással van a munkahelyi teljesítményükre, és a női főnökök gyakran figyelembe veszik ezeket, a tényezőket, segítséget nyújtanak akár emberileg, akár szociálisan. A nyugati országokban ma már olyan eszközök állnak a női vezetők rendelkezésére, melyek segítségével növelhetik saját hatékonyságukat. Ma már speciális tréningeket fejlesztettek ki női menedzsereknek, annak érdekében, hogy segítséget nyújtsanak abban, hogy megtalálják és elsajátítsák a nekik megfelelő vezetési stílust, hogy ki tudják alakítani az egyensúlyt a „férfias” és „nőies” vezetési tulajdonságok között és, hogy jobban tudjanak érvényesülni „a kemény üzleti világban. A nálunk még csak elterjedő félben levő női hatékonyság növelő tréningek, fókuszcsoportok, előbb utóbb méltó helyre kerülnek a cégkultúrában. Ma már senki sem kérdőjelezi meg, amikor egy multinacionális cég tréningmenedzsere kommunikációs vagy csapatépítő tréninget rendel, ellenben egy „női asszertivítás” tréning keresztülvitele manapság még komoly akadályokba ütközik. Azonban a változások szele egyre inkább érzékelhető, amelynek hatására egyre jobban elismerik, hogy a női vezetők eszközei és készségei pozitív hatással vannak a munkacsoportokra, a munkafolyamatokra és a vállalatok sikerére.
A Magyar Honvédség, mint munkaadó A magyar haderő, mint a hazai munkaerőpiac egy potenciális munkaadója szintén a változó társadalom szerves része és nem kerülhette el a megújulás „kényszerét” sem. A legalapvetőbb változások az alábbiak voltak. Az egykori tömeghadsereget fokozatosan felváltotta egy lényegesen kisebb létszámú és változó feladatkörű haderő. Új kihívásoknak kell megfelelni, ami új szervezeteket, ismereteket, szakképzettséget és egy megváltozott felfogásmódot igényel. A haderő feladatai között a hagyományos katonai tevékenységek mellett a NATO és egyéb nemzetközi szervezetek felkérésének és elvárásainak is meg kell felelni, erre pedig folyamatosan készülni kell. Ezek a változások a hagyományos „katonaság sztereotípiát” fokozatosan felülírják és a honvédséget a munkaerő piac egy elérhető munka26
HADMŰVÉSZET
helyévé teszik a munkavállalók körében, amelyben egyre nagyobb szerepet kapnak a nők is. A katona, mint egyenruhás állampolgár közel azonos elvárásoknak kell, hogy megfeleljen, mint számos polgári foglalkozás esetében. Az ideális katona eszményképe is átalakulóban van. Az elmúlt évtized honvédségben végzett vizsgálatai alapján, amelyek a pályával kapcsolatos értékeket és azok fontossági sorrendjét tárták fel, jól érezhetően mutatják, hogy az értékorientáció eltolódik a „polgári világban” is fontosnak tartott dimenziók felé. Új toborzási rendszer épült ki, amelynek feladata a személyi állomány mennyiségi és minőségi biztosítása.
A hadsereg és a nők A hadsereg tradicionálisan férfi jellegű intézmény. A XX. század második feléig a nő, mint katona nem volt társadalmilag elfogadott jelenség, mivel a honvédség intézményében a férfias normák uralkodtak, amelyekhez a nők nem vagy csak hiányosan tudtak alkalmazkodni. Kezdetben a nők fegyveres testületben való alkalmazása kizárólag a háborúhoz kötődött. Olyan hagyományosnak mondott női feladatokat láttak el, mint például a gyógyítás és kiszolgálás, amely feladatok ellátásával férfiakat szabadítottak fel és így járultak hozzá a harci feladatok ellátásához. A II. világháború utáni rohamos modernizáció eredményeként a hagyományos társadalmi szerepek átértékelődtek, amelynek eredményeképpen a katonai hivatás megváltozott a nemek vonatkozásában. A modern hadseregek kialakulásának komplex folyamata során a hadsereg szervezetébe fokozatosan kerültek be nők. Ma már világszerte általánosan elfogadott, - kivéve egy- két országot mint pl. Irán - a nők fegyveres testületben való alkalmazása. „A nők beáramlását a katonai szervezetekbe úgy tekintik, mint a demokratikusabb és a modernizációs katonapolitika megvalósulását. A nők létszámának növekedése és hivatásos állományba történő kinevezési aránya is egyre bővülő változatosságát mutatják a foglalkozási specialitásoknak.”5
Pályaszocializáció és katona nők A katonacsaládokban nevelkedett nők olyan szocializációs közegben nőttek föl ahol túlsúlyban volt a férfias hivatásmodell. Ha a családban az apa 5
Dr. Bolgár Judit – Dr. Kormos Zsuzsa (1997): Nők a hadseregben p. 6.
27
volt a domináns személyiség és katonai hivatásában sikeres volt, akkor mindez megkönnyíthette, illetve pozitív hatással lehetett az egyén későbbi pályaválasztására. A pályaválasztás során meghatározó lehetett az a tény, hogy a 70-es években a katonai pálya anyagilag és a társadalmi elfogadottság tekintetében is vonzó hivatás volt. A katonai hivatást gyakorló apa férfi utód hiányában lányának próbálta biztosítani a honvédség szervezetében betöltött helyét és az ebből származó előnyöket. Ha a leánygyermek rendelkezett bizonyos férfias tulajdonságokkal, - mint például az erős pszichikai állapot – és ezáltal azonosulni tudott a katonai pályával akkor nagy volt a valószínűsége, hogy megállja a helyét a választott hivatással. Előfordulhat, hogy a leánygyermek csak a helyzeti előnyök kihasználása végett azonosult a katonai szereppel és később szembesül a szakma árnyoldalaival, amelynek következménye lehet a katonai pálya elhagyása. Összegezve a fentieket elmondhatjuk, hogy a múltban végbement társadalmi átalakulás markánsan érintette a politikai, gazdasági dimenziókon kívül, illetve azokon keresztül a társadalom minden szintű intézményeit az oktatástól, a foglalkoztatáson keresztül a családokig, ezáltal az egyéneket is beleértve. A hagyományos férfi-női szerepek átalakultak, mind a munkaerő piacon, mind a családi szerepkörökben, „divatos” lett a „szingli” kultusz megjelenése, a nők karrier törekvéseinek felerősödése. Mindezen jelenségek negatív eredményei a válások növekvő száma, a születések számának csökkenése, a férfiak születéskor várható élettartamának csökkenése. A munkaerő piacon újabb és újabb elvárások jelennek meg, erősödik a verseny (nyelvtudás, eladható szakképzettség, diploma). A társadalmi értékrend, fentieknek is köszönhetően, jelentősen átalakult, ezzel együtt az „ideális munkavállaló”-tól elvárt tulajdonságok, képességek is új minőséget nyertek. Az individuális célok felváltották az egykori kollektivista felfogásmódot és az egyéni ambíciók, erőfeszítések váltak gyümölcsöző hajtóerővé. Mindez egy olyan társadalomban, ahol a társas támasznak és elsődleges viszonyítási csoportnak számító család egyre roskadozóbb összképet mutat. A szocializációban oly fontos modellkövetés nemcsak a „csonka családok” elterjedése miatt szenved csorbát, de a szülők szereprepertoárja és viselkedési mintái a mai kor kihívásai között sokszor nem nyújtanak megfelelő alapot a felnövekvő gyermekek sikeres életvezetés28
HADMŰVÉSZET
hez. Az iskola intézménye sem mindig képes tartani a tempót a folyamatosan változó követelményekkel, így a fiatalok egyre nehezebb körülmények között kénytelenek meghozni döntéseiket, megtenni választásaikat, amelyek életük további alakulását döntően befolyásolják.
Felhasznált irodalom 1. Dr. Szabó István (1995): Bevezetés a szociálpszichológiába. 2. kiad. Bp., Tankönyvkiadó ISBN: 963 186 453 7 2. Dr. Bolgár Judit – Dr. Kormos Zsuzsa (1997): Nők a hadseregben: empirikus szociológiai és pszichológiai kutatás. Tanulmány in Honvéd Tudósok nr. 32. Bp., Magyar Honvédség Humánszolgáltató Központ 3. Frey Mária, LÉVAI Katalin-Kiss Róbert, Nagy Beáta (1997): Szerepváltozások (Munka és Karrier). TÁRKI Munkaügyi Minisztérium Egyenlő Esélyek Titkársága. ISBN: 963 7047 27 1 4. Wallach Scott Joan (1996): Feminism and History. Oxford University Press ISBN: 0198751699 ISBN – 13: 9780198751694 5. Csepeli György (1997): Szociálpszichológia. Bp., Osiris ISBN: 963 379 168 5
29
30
