A PACEMAKER és a SUNBEAM wobblerek tesztje 2. A PACEMAKER és a SUNBEAM wobblerek átalkítása segítségével tovább fokozhatjuk a fogási esélyeinket. Másrészről a csukló rész átkonstruálásával nagy mértékben terhelhetővé alakíthatók ezek a wobblerek, és így örök becsű fogós darabjai lehetnek wobbler készletünknek. A műanyag wobblerek élettartamát döntően az határozza meg, hogy ki tudjuk-e termelni azt az akadóból. Ez csónakos horgászat esetében szinte mindég sikerül. Ezzel szemben a parti horgászat esetén távolabbi elakadások nagy nehézséget jelenthetnek, mert a wobblerszabadító sokszor nem fut le a műcsaliig, illetve a pengetős szabadítási kísérleteink sem mindég hozzák meg a várt eredményt, különösen akkor, ha faágban vagy nádtorzsában történt az elakadás. Ilyenkor a partról nem marad más választásunk, mint adj király katonát alapon a nyers erőben bízva megpróbáljuk kitépni a fonottal a wobblerünket.
Ami vagy sikerül vagy nem. Ha nem sikerül, akkor sokszor az egész wobbler beszakad. Az ilyen helyeket megjegyezve később csónakkal arra járva akár hónapok múlva is megtalálhatjuk a wobblerünket. A PACMAKER-SUNBEAM páros átalakítások nélküli változataival az is elő fordulhat, hogy a wobbler elülső részét sikeresen kitépjük az akadóból, míg a hátsó farka örökre az akadóban marad. Ez azért szokott megtörténni, mert a wobbler első és hátsó részét összekötő csukló egyik része csak drótráhajtással került kivitelezésre. Egy ilyen csukló 50 N erőnél (ez 5 kg súllyal való terhelést jelent) kinyílik. Ezt a húzóerőt a tipikusan használt fonott zsinórokkal messze túlléphetjük. Az ilyen problémák elkerülése érdekében érdemes a wobblereink csukló részét megerősíteni. Ezt sokan leforrasztott képkeret csavarral tették, de ez harcsás PACEMAKER esetében nem túl célravezető, mert a harcsa fárasztás közbeni orsózó mozgásai kimozdíthatják, kitekerhetik a menetes képkeret csavart. Sikerült kidolgozni egy olyan átalakítást, amivel – igaz első látásra jelentősnek tűnő fúrás, faragás árán- a csukló részt nagy mértékben 3-4 szer erősebbé lehet tenni. Nos lássuk lépésről lépésre a teendőket.
Kihajlítjuk az első rész csuklóját és leszedjük a farokrészt.
Nagy erőfeszítéssel kiszedjük az eredeti drótot a wobblerből.
A képen látható módon mély nútot marunk a műanyagba. Közben ügyeljünk arra, hogy a golyók ne essenek ki a wobblerből, és a forgács pedig ne menjen be.
A hátsó részt erős és vastag drótból készült csuklóval az első részbe pattintjuk. A drótok vége kissé visszahajtott, ezért azok a két lyukba belülről kapaszkodnak.
Majd 5 perces UVERAPID vagy Loctide Super Bond géles ragasztóval beragasztjuk. Egy nap száradás után wobblerünkből a csukló 150 – 200 N erővel (15-20 kg súllyal terhelve) téphető csak ki. Az így időtlenné alakított wobblerünk farok része már nem fog többé beszakadni. Így szerelgetés közben jutott eszembe egy másik wobbler átalakítási módszer is. Mi lenne, ha nem az eredeti farokrészt, hanem helyette, egy variálható színű twiterrel építeném össze a wobblert. A gondolatot tett követte, és ez lett az eredmény.
A wobblert behorgászva, (ami itt egy átalakított SUNBEAM) a következő megállapításokat tehetjük: a wobbler alapveretése jelentősen lelassult, a twistert viszont zászlószerűen lengeti, és a twister helyzetével szabályozható a veretése. Ha a twistert egészen a csuklóig felhúzom kifejezetten folyóvízi műcsali, mert nem vereti túl magát. Az így átalakított wobbler inkább egy cserkelő süllő, csuka csali. Ha meg akarnám fogalmazni az ilyen wobblerek lényegét, akkor azt mondanám, hogy egy szabályozható veretésű twister, amivel vízközt is lehet horgászni. Bízom benne, hogy mások is kedvet kapnak a wobbler átalakításokhoz. Biztos vagyok benne, hogy egy-egy jól sikerült átalakítás után sokkal sikeresebben horgászhatunk, az ilyen wobblerekkel, mert a rablóhalak még nem szokták meg az újdonságokat... Titanka A wobbler átalakítós képeket Turóczi József fényképezte.
