A PACEMAKER és a SUNBEAM wobblerek tesztje 1. A villantós és plasztik csalis pergetés nagyon eredményes a rablóhal pergetés szempontjából. Igaz nehezebb megtanulni a használatukat, de gyakorlatilag kijön velük minden hal. Ha ugyan ezt az eredményességet wobblerekkel akarjuk megközelíteni vagy túlszárnyalni, többféle és több színű wobblerre van szűkség, és az etológiai ismeretekkel is jobban fel kell vérteződnünk. A wobblerek sokáig 3-7 szer drágábbak voltak mint a villantók, mivel sokáig azt az illúziót keltették, hogy csak húzni kell őket és „maguktól fogják a halat”. A kereslet akkora volt, hogy a „wobbler bizniszből” cégbirodalmak jöttek létre. Persze idővel a rablóhalak is kezdték kitanulni a wobblereket. Ez az „árazási konstrukció” sokáig működött is, de akadtak olyan gyártók akik feltették azt a kérdést, biztos, hogy ennek így kell lennie? Nem jött-e el annak az ideje, hogy a wobblerek a tényleges használati értékükre árazódjanak be? A CAPTURE LURES cég nagy kockázatot vállalt, amikor megkereste, a jól működő wobblerek legalacsonyabb előállítási költséget adó tömeggyártási technikáit a távolkeleten. Szakítva az eddigi hagyományokkal, vállalkozott rá, hogy átdrótozatlan, tisztán héjszerkezetű, műanyag wobblerekre alapozva, a nagy műcsali gyártók színsorait leegyszerűsítve de még is teljes körű wobbler rendszereket alkotva lépjen ki a piacra a villantók árszintjén. Nos a fentiek tükrében, egy cikksorozat segítségével, következetes teszteléssel fogom bemutatni, hogy mennyire sikerült ezzel a műanyagipari technikákkal a kitűzött célt megvalósítani.
A CAPTURE LURES wobblerek egyik legfogósabb wobblerei a PACEMAKER és a SUNBEAM. A PACEMAKER különösen fogósnak bizonyult harcsára, de miért is? Ennek oka elég jól magyarázhatók Csányi Vilmos híres etológiai kísérleteivel és kulcsinger elméletével. Csányi ugyan is rájött, hogy míg a kishalak némi tanulás után a csukát határozottan felismerik, a harcsa jelenléte esetén kifejezetten későn esik le a kishalnál a tantusz, hogy prédává válhat, ekkor kezd csak pánikszerű menekülésre, de addigra már túl késő. A harcsa lehetséges, hogy pont ezért rendelkezik vákuumot keltő szájrésszel, hogy a későn, pánikszerűen eliramodó kishalat benyelje. A kísérletek során, amikor a harcsa fejére nagy méretű üvegszemeket drótoztak, a kishal már sokkal hamarabb észrevette a rá leselkedő veszélyt, és többnyire sikeresen elszelelt. A harcsa számára pont ezek, az őrülten menekülni próbáló kishalak jelentik azt a kulcsingert, amit a táplálkozásainál megszokott. Ugyanakkor mederpergetéskor legalább olyan fontos kulcsinger maga a becsobbanás jellege is (kishalas csobbanás), ezért egy ilyen wobblernek relatíve könnyűnek és viszonylag nagy felhajtóerejűnek kell lennie, mert a harcsa kapások döntő többsége ekkor, vagy közvetlenül wobbler becsobbanása utáni megindításkor adódik, ha a felszín közelében táplálkoznak a harcsák. A műcsali gyártók bizonyára olvasnak etológiai szakirodalmat és a teszthorgászok meglátásait is figyelembe szokták venni, így viszonylag hamar rájöttek, hogy ha olyan intenzív mozgású wobblereket csinálnak, amik ezt a túl későn kapcsoló kishal pánikszerű, erősen verető mozgását utánozzák, sokkal több harcsakapást sikerül elérni a wobblerekre. Ezek voltak az úgynevezett „crank” (őrült) mozgású, kifejezetten dagi és nagy felhajtó erejű wobblerek. Persze hamar kiderült, hogy a hatás fokozható is pl. úgy hogy a wobblereket szétfűrészelik és a darabjaikat csuklókkal erősítik össze, mert ettől szögletesebb és még erősebb mozgású hosszúkás kivitelű csalihal utánzatot kapunk, ami azt sugallja, hogy a kishal észre vette ugyan, hogy vadásznak rá, de egyszerűen nem bír lelécelni és a harcsa lerántja a mélységébe...
7 Wobblerek egy felfordított csónak hátán.
A PACEMAKER jellemzői: Hossz: 14 cm Tömeg: 16 g Terhelhetőség: Orrkarika kapocs kihúzási ereje 140 N erővel (14 kg súllyal) terhelve szakad ki, a hátsó horogszem kitépéséhez 120 N (12 kg súly kell), viszont a középső csukló megnyitásához elég 50 N erő (5 kg súly). Mindebből látszik, hogy a csukló része a wobbler gyenge pontja. Vízben felvett pozíció bedobás után: törött gerincű vezérküsz, aminek a farka kissé lefelé lóg. Vontatási mélység: 2,5-3,5 m Vontatási sebesség: alapból lassú, de megugrásokkal tarkított, inkább felfelé liftezős. Színek: Silver (S) : nappali ezüstös, fekete háttal és pirosas hassal. Olive Green (OG) zöldes fényű facettásan csillogó oldal, fekete háttal, ezüstös hassal, ami szintén nappali szín, de inkább zavarosodó vízhez való. Perch (P): sügér kinézetű, nappali csukázáshoz. Fire Tiger (Ft): élénk világos zöld hát, sárga oldal, piros has, oldalán fekete csíkozás, szintén csukázáshoz. Clown (CL): Fehér oldal, sárga hát, pirosas fejtető, ez inkább éjszakai harcsázó. Ami hiányzik de elkészíthető némi filctollas mesterkedéssel: Gold Flourescent Red (GFR): Narancs hát sárga has pirosas nyak, ezt csak mennyei halnak hívom, és a clown-ból készíthető el. Felhajtóerő:
0.045 N (4.5, g súllyal terhelve kezd merülni, tehát inkább felúszó jellegű a wobbler)
A SUNBEAM jellemzői: Hossz: 10,5 cm Tömeg: 8,3 g Vízben felvett pozíció bedobás után: törött gerincű vezérküsz, aminek a farka kissé lefelé lóg. Vontatási mélység: 1,5-2,4 m Vontatási sebesség: alapból gyorsabb, de meg megállítós jellegű, a botmozgást jobban követő. Színek: Ugyan az mint a PACEMAKER-nél. Felhajtóerő:
0.015 N (1.5, g súllyal terhelve kezd merülni, tehát inkább lebegő jellegű a wobbler)
A woblerek jellemzőiből az olvasható ki, hogy, a tervező a sikeres PACEMAKER mintájára megpróbálta a lehető legkisebb, még működő méretben elkészíteni a mini pacemakert, csakhogy ez már csak lebegő jelleggel sikerült. Azért, hogy azt a különbséget kihangsúlyozza, adta a SUNBEAM nevet a mini pacemakernek.
Most lássunk néhány példát, hogy miképpen is kell mozgatnunk ezeket a kétrészes wobblereket.
A PACEMAKER egyik legjellemzőbb alkalmazási területe a harcsapergetésen túl a csuka akadóból történő kicsalogatása. Ehhez a sügérmintás kivitelűt célszerű alkalmaznunk, mert ezt akár csukának akár sügérnek (táplálék konkurens) nézheti a csuka. A bedobás után határozott lefelé irányú botmozdulattal az akadó széléig rántjuk a wobblerünket, mintha a kis ragadozó rabolna. Ezután finoman felfelé lifteztetjük és nyugton hagyjuk egy kicsit, mintha prédára lesne. Az akadó felett lassú és finom mozdulattal osontatjuk a wobblert. Majd ismét határozott mozdulattal raboltatjuk. A kapás bedobás után közvetlenül, vagy az akadó fölött vagy az akadót éppen elhagyva sikerül általában elérnünk. Ha észrevesszük, hogy a csuka követi a wobblerünket, egy pillanatra állítsuk meg és finoman lifteztessük - ezzel is mozgásban tartva, és fenntartva a csuka érdeklődését-, és kis idő múlva indítsuk újra.
A PACEMAKER prédahal módra is mozgatható. Ehhez a nappali (ezüst, vagy zöldes) színváltozatok felelnek meg leginkább. A bedobás után, ami itt inkább vízre simulóbb kell legyen, finoman kényszerítsük középvízig a wobblerünket. Az akadó előtt jól látható módon állítsuk meg, hogy a csuka szemügyre vehesse. Az akadó felett finom, de ütemes mozgásokkal mozgassuk a prédahal utánzatot, mintha az valamit szedegetne a víz felszínén. Az akadó után ismét lefelé kényszerítsük a wobblerünket, mintha a kishal utánzat a fenékről akarna valami ehetőt szedegetni.
Csányi Vilmos megvizsgálta, hogy milyen kulcsingerek váltják ki a sikeres csukatámadást. Úgy tapasztalta, hogy a csuka az orientációs mozgásformák (érdeklődik a hal) és a határozott elúszás és a menekülés esetén kapta el sikeresen a prédahalat. Ellenben ha a prédahal az uszonyait hirtelen kifeszítette és jéggé dermedve megállt, mindég eredményesen gátolta / blokkolta a csuka kapó reflexét. Éppen ezért kell a prédahalnak mindég finoman mozgásban lennie, mert pont a mozgás formák váltakozása az ami ezt a ragadozót ingerli. Valószínűsíthető, hogy a támolygó villantók is a fogósságukat pont ennek a folyamatos orientációs és vergölődő és elinaló jellegű mozgásnak köszönhetik csuka esetében.
A SUNBEAM (kis pacemaker) mozgása annak lebegő / függeszkedő jellege miatt eltér a PACEMAKER mozgatásától. Itt semmit sem bízhatunk a liftezésre. Eleve gyorsabban is kell húznunk ezt a wobblert az azonos vízmélység elérése érdekében. Így a ragadozó megfigyelési ablaka lerövidül. Olyan mint ha normál gitár helyett hawai gitáron vagy mandolinon játszanánk. A SUNBEAM és általában egy kis méretű héjszerkezetű műanyag wobbler veretése sosem olyan intenzív mint egy azonos méretű de nagyobb súlyú és szükségképpen nagyobb felhajtó erejű balsafa wobbleré. A kulcsingere sem olyan határozott, ezért nyáron a wobbler mozgatás impulzusszerűbb jellegével, apróbb rántásokkal, nekünk kell pótolni ezt az erősebb veretést. Ősszel és tél elején, viszont fordul a kocka. Pont ez a diszkrét mozgás okozza azt (meg a prédahalak eltűnése), hogy műanyag wobblerekkel kapás kapást követ. Ezt a csalit nagyon nehéz az akadóba beakasztani. Elsősorban üldöző alkatú rablóhalak süllő, balin csalija. Az akadástűrő, lebegő jellege, és a gyors mozgástartománya miatt kezdő horgászok is könnyen tudnak eredményt felmutatni vele.
A 9 éves Gyuri fiam a balin kölyökkel.
Összegezve, a PACEMAKER-SUNBEAM páros tanulságait az alábbi megállapításokat tehetjük: Héjszerkezetű műanyag wobblereknél, egy adott méretsor esetén, viszonylag nehéz létrehozni megállított helyzetben közel azonos sűlyedési tulajdonságú műcsalikat, mert a műanyag héjszerkezet nem ad túl sok felhajtóerőt. Az ilyen műanyag méretsor tagjai közül többnyire a legnagyobbak felúszók, a közepesek lebegők a kicsik pedig sűlyedő jellegűek. Ezek a műanyag wobblerek a balsafa wobblerekkel ellentétben (mivel a balsafa wobblerek sokkal nehezebbek),veretésük alatt nagyjából akkora impulzus energiákat adnak, mint amekkora a velük egyező méretű csalihal. Ezért a horgászat közben fokozottabban igaz rájuk, hogy a legnagyobb méretű mű-csalitól a kisebb felé haladva kell megközelíteni a rablóhal megfogását. Méretváltásokkor pedig gondolnunk kell arra is, hogy alapvetően másképpen sűlyednek és így másképpen kelthetők „életre” ezek a műcsalik. A műanyag wobblerek dobási tulajdonságai, ha nincs bennük súlyáthelyező rendszer, általában rosszabbak, mint a balsafa wobblerek esetében. Ez a 10-15 % távolságcsökkenés némileg kihat a fogási esélyeinkre is. Súlyáthelyező rendszerrel a héjszerkezetű műanyag wobblerek viszont megközelítik, és néha jelentősen túl is szárnyalják a balsafa wobblerek dobási távolságait. Nem véletlen, hogy a vezető wobbler gyártók is a súlyáthelyező rendszerű wobbler családjaikat rendre műanyagból gyártják le. A PACEMAKER-SUNBEAM páros mozgatási módjai alapján világosan látszik az, hogy a beépített kulcsinger tekintetében egy wobbler menyire fogós, az inkább csónakból a sodrással lecsorogva mederpergetéskor bír nagyobb jelentőséggel, mivel akkor nincs időnk alaposabban bevizsgálni a környezetet és ahhoz hangolni a wobbler mozgatását. Minden más esetben sokkal fontosabb a halvonulás irányainak, a konkrét rablóhalak táplálkozási szokásainak és legfőképpen az akadóknak és tartásoknak a topológiai ismerete. A kulcsingereket a körülményeknek megfelelően alkalmazva, a környezeti halmozgásból csak árnyalatokkal kiemelkedően elhelyezve azokat, sokkal eredményesebben horgászhatunk akár, olcsó műanyag wobblerekkel is. Pláne, hogy egy nagy nevű wobbler gyártó wobblerének áráért itt komplett színsorokkal horgászhatunk, lehetővé téve a színek finomhangolását és ezzel is növelve a fogási esélyeinket. Titanka
