A NYUGDÍJRENDSZER MAGYARORSZÁGON, NAGY-BRITANNIÁBAN ÉS AUSZTRIÁBAN

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR Gazdaságdiplomácia és nemzetközi menedzsment szak Nappali tagozat Tőzsde és pénzintézetek szakirány

A NYUGDÍJRENDSZER MAGYARORSZÁGON, NAGY-BRITANNIÁBAN ÉS AUSZTRIÁBAN

Készítette: Szepesi Lídia

Budapest, 2006

Tartalomjegyzék I. Fejezet - Bevezetés

4

II. Fejezet 1. A jóléti állam kialakulása és problémái

5

2. A társadalombiztosítás fejlődése és típusai

8

3. Nyugdíjkiadások Magyarországon

15

III. Fejezet 1. Szociális biztonság és nyugdíjak az Európai Unióban

17

2. Nyugdíjreform Magyarországon (1997/1998)

25

III. Fejezet 1. A társadalombiztosítási nyugdíjrendszer Magyarországon, NagyBritanniában és Ausztriában

28

2. A magánnyugdíj-pénztári rendszer Magyarországon, NagyBritanniában és Ausztriában

40

IV. Fejezet 1. A mai magyar nyugdíjrendszer problémái

54

2. A magyar nyugdíjrendszer jövőbeli változásai

56

Összegzés

59

Mellékletek 1. Valorizációs szorzók Magyarországon

60

2. Az öregségi nyugdíj mértéke

61

3. Valorizációs szorzók Ausztriában

62

4. Magánnyugdíj-pénztárak Magyarországon

63

Irodalomjegyzék

64 3

I. Bevezetés A XXI. század egyik legnagyobb problémája, mely Európa legtöbb országát érinti, a népesség fogyása, a társadalom elöregedése. A demográfiai problémák minden országban komoly kihívások elé állítják a jóléti államot, veszélyeztetik

a

társadalombiztosítási

nyugdíjrendszerek

fenntartását.

Európaszerte különböző nyugdíjrendszerekkel találkozhatunk, a feladat azonban mindegyik ország számára azonos, az állami társadalombiztosítási szerepvállalás csökkentése,

a

nem-állami

szereplők

súlyának

növelése.

A

feladatok

végrehajtására nincs bevált forgatókönyv, a nyugdíjkérdés az Európai Unió tagországaiban

is

nemzeti

hatáskör,

az

Unió

csak

a

tagok

közötti

együttműködést, és az uniós alapelveknek való megfelelést követeli meg. Magyarországon 1997. óta folyik a nyugdíjrendszer reformja, és az átmeneti állapot még évekig fog tartani. Az állami Nyugdíjbiztosítási Alap hiánya komoly gondokat okoz a költségvetésnek, az állami nyugdíjkiadások egyre nőnek. Kutatásom során Magyarország mellett két fejlett európai ország nyugdíjrendszerét is megvizsgáltam. Egyik rendszer sem tökéletes, NagyBritanniában és Ausztriában is folynak még reformok, de a brit modell az állami nyugdíjpillér minimális szerepe miatt fenntarthatóbb, ezért Magyarország és Ausztria

számára

is

követhető

4

példa

lehet.

II. Fejezet 1. A jóléti állam kialakulása és problémái A „jóléti állam” kifejezés a II. világháború után jelent meg először a munkáspárti Anglia jellemzése kapcsán. De jelentése alapján Európa számos országára vonatkozhatott ez a jelző. A jóléti állam szűkebb értelemben „a polgárok elemi jólétének biztosítására irányuló állami felelősségvállalást”1 jelenti. Ez a fajta állami szerepvállalás a háború után Európa fejlettebb országainak többségében uralkodóvá vált, mint azt a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, az ILO által 1950-ben közzétett jelentés is igazolja: „Minden társadalombiztosítási rendszer afelé mozdul el, hogy a lakosság egyre szélesebb rétegeit vonja be a rendszerbe, a kockázatok minél nagyobb körét fedje le, a szükségletekhez egyre jobban igazodó szolgáltatásokat nyújtson, és gyengítse a kapcsolatot a befizetések és a juttatások között.” 2 A jóléti államiság elméleti alapját a szociális állampolgáriság alkotja. Manapság a szociális jogok (illetve gazdasági, szociális és kulturális jogok) az állam minden polgárát megillető állampolgári jogok. De ez nem volt mindig így, az állampolgárok szociális jogainak kialakulása több száz éves múltra tekint vissza. T.H. Marshall szerint az állampolgáriság három részre bontható: 1. Polgári: személyi szabadság, a szólás-, a gondolat-, a vallás szabadsága, stb. 2. Politikai: a hatalom gyakorlásának joga 3. Szociális: gazdasági jólét, biztonság, szociális rendszer szolgáltatásai A háromféle jogcsoport fejlődése a történelem során egymástól jelentősen elkülönült. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy a XII. századtól kezdve ezeket a jogokat más-más szinten biztosították. A polgári és politikai jogok biztosítása a 1. Gosta Esping-Andersen: Mi a jóléti állam, Szociális szakképzés könyvtára, 1991 2. Asa Briggs: A jóléti államok történelmi perspektyvában, Szociális szakképzés könyvtára, 1991

5

királyi igazságszolgáltatás alá tartozott, a szociális jogokat viszont a faluközösségek, céhek szintjén gyakorolták. Másrészt viszont annak is köszönhető, hogy a politikai jogok a XIX. századig, a szociális jogok pedig egészen a XX. századig nem tartoztak az állampolgári jogok közé. Az 1601-ben Nagy-Britanniában megszületett Szegénytörvény „a szegények igényeit nem tekintette az állampolgári jogok integráns részének, hanem azok alternatívájaként fogta föl – vagyis az igények csak akkor teljesíthetők, ha az igénylők megszűnnek polgárok lenni”3 Ennek megfelelően egészen 1918-ig törvény fosztotta meg választójoguktól azokat, akik a Szegénytörvénynek megfelelően segítségben részesültek. Ennek ellenére a Szegénytörvény a mai társadalombiztosítás előfutárának tekinthető, mert azoknak nyújtott segítséget, akik „koruk vagy betegségük miatt képtelenek voltak a harc folytatására.”4 A jóléti államok csoportosítására, kategorizálására számos szakértő tett kísérletet. Wilensky és Lebeaux például két típusát különbözteti meg a jóléti államoknak, míg Gosta Esping-Andersen három csoportra osztja őket.5 Wilensky és Lebeaux szerint léteznek ún. reziduális jóléti államok, ahol szociális védőháló a szegények védelmét szolgálja és a szociális szolgáltatásokban az egyének csak szigorú rászorultsági vizsgálat alapján részesülhetnek. Ilyen reziduális jóléti állam például az Egyesült Államok és Kanada. Emellett léteznek univerzális jóléti államok, amilyen többek között Németország és Svédország, ahol a szociális jóléti szolgáltatások a társadalom minden rétegét megilletik. Ezzel szemben Gosta Esping-Andersen a Mi a jóléti állam?6 című tanulmányában a jóléti államoknak három típusát különbözteti meg, és a csoportosítás egyik legfontosabb szempontjának a dekommodifikáció mértékét tartja. A dekommodifikáció azt jelenti, hogy az ember munkaerejének árujellege gyengül, ha egyre több szolgáltatáshoz joga van. Ennek megfelelően minél erősebb egy országban a szociális háló, annál nagyobb a dekommodifikáció 3, 4. T. H. Marshall: Az állampolgáriság fejlődése a 19.század végéig 5, 6. Gosta Esping-Andersen: Mi a jóléti állam? Szociális szakképzés könyvtára, 1991

6

mértéke, azaz az állampolgárok kevésbé függnek a piactól létfenntartásuk biztosítása során. A jóléti társadalmak egyik típusa, a liberális jóléti társadalom, az Egyesült Államokat, Kanadát és Ausztráliát jellemzi. Ezekben a társadalmakban a szociális jogok alapján nyújtott jóléti szolgáltatások jelentősen korlátozottak, a szociális ellátás és segélyezés szigorú rászorultsági alapon történik, és meglehetősen szerény színvonalú. Az állam a magán jóléti társadalombiztosítási megoldásokat támogatja. Ennek megfelelően a dekommodifikáció mértéke nagyon csekély, az embereknek meg kell dolgozniuk a minimális szintű társadalombiztosítási szolgáltatásokért is. Ausztriára,

Németországra,

Franciaországra

a

konzervatív,

más

szóval

korporativista jóléti államiság jellemző, ami azt jelenti, hogy a különböző rétegeket különböző szociális jogok illetik meg, ily módon a szociális jogok az osztálypolitizálás eszközei. A konzervatív modellben az állam szociális feladatai nagyon

jelentősek,

erős

a

szociális

háló,

és

ennek

megfelelően

a

dekommodifikáció is magas szintű. Az állam a státuskülönbségek fenntartása mellett elkötelezett, a redisztribúciós hatás elhanyagolható. Ezekben a társadalmakban az egyház szerepe is jelentős, a hagyományos családkép megőrzésére törekszenek, és ennek megfelelően a családon keresztül támogatják az egyént. A konzervatív jóléti társadalmakban megfigyelhető, hogy a „bölcsődék és ehhez hasonló családi szolgáltatások fejletlenek…, az állam csak abban az esetben avatkozik be, ha a család lehetőségei tagjai megsegítésére már kimerültek.”7 A harmadik típus, a szociáldemokrata jóléti állam a skandináv népekre jellemző. Ezekben a társadalmakban a minimális igények egyenlő kielégítése helyett a legmagasabb szinten igyekeznek biztosítani az egyenlőséget. Ez természetesen jelentős állami kiadásokkal jár, ezért az állam legfontosabb célja a teljes foglalkoztatás, vagyis az, hogy járulékok formájában minél többen járuljanak hozzá a kiadásokhoz, és minél kevesebben szoruljanak rá a segítségre. 7. Gosta Esping-Andersen: Mi a jóléti állam?

7

A különböző jóléti államoknak azonban az alapvető céljai azonosak: • Ösztönzés • Megfelelő életszínvonal megteremtése • Szegénység elleni védelem • Megszokott életszínvonal védelme • Jövedelemkiegyenlítés • Gazdasági biztosnság • Egyenlőtlenség csökkentése • Társadalmi integráció Ezen célok teljesítése minden társadalom normális működéséhez, a társadalmi és piaci újratermelés fenntartásához elengedhetetlen. Az állam érdeke, hogy a termelésben résztvevők számára elégséges szociális jólétet biztosítson, hogy átmeneti munkaképtelenségük (betegség, munkanélküliség, stb.) esetén és idején a megfelelő életszínvonal fenntartásával biztosítsa a visszatérés lehetőségét, és hogy a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésével minimalizálja az osztályok közötti feszültséget.

2. A társadalombiztosítás fejlődése és típusai A jóléti államokban az állam egyik legfontosabb feladata, az állami szociálpolitika fontos része a társadalombiztosítási (egészségügyi, nyugellátási, baleseti) rendszer kialakítása. A társadalombiztosítás fogalma különböző szempontok alapján definiálható. A magyar társadalombiztosítási jog szerint „a társadalombiztosítás az állam által működtetett szociális ellátási rendszer része. Lényeges vonása: a rendszer hatálya alá vont tagokat mindaddig, amíg képesek önmagukról saját munkájukkal gondoskodni, tartalékképzésre kötelezik (az általuk termelt javak egy részét hozzájárulások formájában egy központi alapba fizetik be). Ennek fejében a forrásból betegségük, munkaképtelenségük idején…jogosultak lesznek ellátásokat igénybe venni.”8 8

A

társadalombiztosításnak

napjainkban

alapvetően

négy

típusát

különböztethetjük meg. A biztosítási alapú társadalombiztosításban a biztosítási elv érvényesül, vagyis az, hogy a törvény arra kötelezi az állampolgárokat, hogy hozzanak létre egy veszélyközösséget, és hozzájárulásaikkal képezzenek egy pénzalapot, melyből a veszélyközösség tagjainak esetleges kárait fedezni tudják. A pénzalap pénzügyi biztonságát az állam garantálja, de túlzott állami nincs lehetőség. A veszélyközösség a társadalombiztosítási szolgáltatásokat piaci áron szerzi be. (pl. Nagy-Britannia) A liberális társadalombiztosítási rendszer a hagyományos családmodellre épít, arra a „generációs szerződésre”, mely szerint a kereső tevékenységet folytató házaspár, szülő gondolkodik önmagáról, gyermekeiről, szüleiről. (például Ausztria vagy Németország) Ezt a generációs szerződést értelmezik a társadalom egészére is, az aktív korú, kereső tevékenységet folyatató népesség gondoskodik népesség

keresőképtelen

csoportjairól.

Általában

három

generációt

különböztetünk meg, az idősek, a keresőképesek és a gyerekek/serdülők csoportját, de Richard Hauser szerint egy negyedik generációt is figyelembe kell venni, a meg nem születettek generációját, mert szüleik jövőbeli szociális biztonsága nagy mértékben függ tőlük is. Az államigazgatási típusú társadalombiztosítás a szocializmus egyik alapvető eszméjéből, az államosításból indul ki, tehát a társadalombiztosítás állami feladat. Ennek a rendszernek az előnye, hogy egységes szolgáltatásokat nyújt, és jelentős az integráló képessége, viszont túlságosan függ a mindenkori politikai hatalomtól, a központi költségvetéstől, és ellátás színvonala általában alacsony. Ilyen rendszer működik a volt szocialista államokban is. Végül a negyedik típus a szubszidiáris társadalombiztosítás, ahol a biztosítási elvűhöz hasonlóan a veszélyközösség tagjai kötelesek a társadalombiztosítás keretein belül önmagukról gondoskodni meghatározott kockázati események bekövetkezésének esetére, viszont a társadalombiztosítási rendszer a mindenki 8. Balogh Gábor: Társadalombiztosítási ismeretek, 74. old Corvinus Kiadó, 1996

9

számára egyenlő alapellátáson kívül a járulékok mértékének függvényében nyújt kiegészítő szolgáltatásokat. A mai modern társadalombiztosítás hosszú fejlődésen ment keresztül. A történelem során a társadalombiztosítás a különböző szakmákkal, foglalkozásokkal kapcsolatban jelent meg, és elsősorban gazdasági célokat szolgált. Ugyanis akkoriban az állam csak azoknak a számára írta elő kötelező biztosítás kötését, „akik szociális biztonságának megteremtése a gazdaság működőképessége és társadalmi béke megőrzése érdekében prioritást élvezett, illetve

akik

foglalkoztatásukra,

munkavégzésükre,

pontosabban:

emberi

munkaerejükre tekintettel a gazdaság továbbfejlődése szempontjából domináns strukturális

tényezőknek,

az

akkori

„csúcstechnológia

működtetőinek”

számítottak.”9 A társadalom rétegződése a XIX. században a gazdasági liberalizáció során gyökeres változáson ment keresztül. A kapitalizmus a tőkeerős gazdasági szereplőknek biztosított hatalmat, és ennek következtében a gyengébb vállalkozások elvesztették versenyképességüket. Ez a rendszer a társadalmi újraelosztást nem tartotta fontos feladatnak, így rövid időn belül óriási különbségek alakultak ki a társadalom különböző rétegei között Az első és a második ipari forradalom hatására szektorális átalakulás ment végbe új iparágak jöttek létre, jelentősen nőtt a szolgáltatások piaca, megkezdődött az urbanizáció és felgyorsult a népességnövekedés. Az osztályok közötti különbségek erős osztályharcot alakítottak ki, a munkásosztályon belül megkezdődött a szervezkedés, megalakultak az első szakszervezetek,

melyek

tagjaik

felé

jelentős

segélyezési,

támogatási

tevékenységet folytattak. Ezek a szakszervezetek hozták létre az első beteg- és nyugdíjpénztárakat is, példát és irányt mutatva ezzel az államnak. Németországban Bismarck a szociáldemokrácia térhódításától való félelmében 1883-ban bevezette a betegségi biztosítást, 1884-ben a beleseti biztosítást, 1889-ben a nyugdíjbiztosítást, 1927-ben pedig a munkanélküliségi 9. Balogh Gábor: Társadalombiztosítási ismeretek, Corvinus Kiadó, 1996, 184. o

10

biztosítást. Reformjaival elsősorban azokat a rétegeket (az ipari munkásságot) célozta meg, akik legnagyobb mértékben ki voltak téve a szakszervezetek és a szociáldemokrácia eszméinek. A bismarcki modell legfontosabb alapelvei: • Elsősorban ipari munkásokra terjed ki • A biztosítottaknak járulékot kell fizetni • A szolgáltatások meghatározott időtartamig és összeghatárig járnak • Szervezeti struktúra: o Betegségi

biztosítás:

önkormányzati

alapon

működő

helyi

betegpénztárak o Balesetbiztosítás: ipartestületek o Nyugdíjbiztosítás: tartományi biztosítók Nagy-Britanniában sokkal nagyobb hatalma alakult ki a gazdasági liberalizmusnak és kevesebb jelentőséget tulajdonítottak a korábbi jóléti államnak. Ezért itt csak jóval később, 1911-ben vezették be a kötelező betegségi és rokkantsági biztosítást. Kezdetben a brit társadalombiztosítási rendszer mindenkinek azonos mértékű hozzájárulást írt elő, de csak a rászorultak számára nyújtott minimális szintű szociális ellátást, alapvető célja a legszegényebb rétegek megélhetésének javítása volt. Az 1943-ban bevezetett Beveridge-terv azonban az állam szociális felelősségének növelését tűzte ki célul, univerzális társadalombiztosítási rendszert hozott létre, melynek lényege, hogy az állam minden állampolgár számára biztosítja a jólét lehetőségét. De emellett a liberális vonásokat is megőrizte, vagyis az alapvető szolgáltatások mellett lehetőséget adott

és

támogatta

az

állampolgárok

egyéni

öngondoskodását,

a

magánbiztosítást. Az állami társadalombiztosítást pedig 50%-ban az állam, 20%ban a munkáltató és 30%-ban a munkavállaló finanszírozta. A Beveridge-modell Nagy-Britannia mellett a skandináv országokban, míg a német-modell a kontinentális Európa országaiban terjedt el. Hazánkban a társadalombiztosítás 1928-ig kettős irányban fejlődött. A köztisztviselők, közalkalmazottak és később a bírók egészen 1912-ig járulékok 11

befizetése nélkül jogosultak voltak társadalombiztosítási szolgáltatásokra, emellett pedig 1891-ben bevezették a kötelező munkásbiztosítást is német mintára. 1928. október 1-jétől kezdve azonban munkásbiztosítás helyett már társadalombiztosításról beszélhetünk, lefektették a magyar társadalombiztosítás legfontosabb alapelveit és megalapították az első magyar társadalombiztosítót, az Országos Társadalombiztosítási Intézetet (OTI) is. Az OTI a felosztó-kirovó elv alapján

működött,

járulékfizetés

ellenében

nyújtott

szolgáltatásokat.

A

biztosítottak köre a mezőgazdasági szektorban kivételével minden ágazat munkabér ellenében foglalkoztatott dolgozójára kiterjedt. A mezőgazdasági szektor dolgozóinak biztosítását az 1900-ban létrehozott Országos Gazdasági Munkás- és Cselédsegélypénztár látta el, melyet 1936-ban Országos Mezőgazdasági Biztosító (OMBI) névre kereszteltek. A két intézményt 1945-ben egyesítették. Az országos hatáskörű biztosítóintézetek mellett működtek szakmai alapon szerveződő társaságok is. (pl MÁV Betegségi Biztosító Intézet, Posta Betegségi Biztosító Intézet, Magyar Hajózási Betegségi Biztosító Intézet, stb.) A magyar állami társadalombiztosítás 1989-ig számos átalakításon ment keresztül, de 1989-ben költségvetése végleg levált az állami költségvetésről, és önálló pénzügyi alappá vált. A létrejövő Társadalombiztosítási Alap pénzügyi függősége csökkent, önállósága jelentősen nőtt. Az Alap pénzügyi ellenőrzését ma is az Állami Számvevőszék látja el, viszont lehetőség és szükség is van állami beavatkozásra, mert az Alap bevételei általában nem elegendőek kiadásai fedezésére. A jóléti államok kialakulása után, a társadalombiztosítási rendszerek alapjainak megteremtésétől kezdve az államok szociális kiadásai fokozatosan nőni kezdtek. Ezek a kiadások 1940-re minden fejlett tőkés országban meghaladták a GDP 5%-át, az 1980-as évekre pedig a 20%-át is elérték. Ekkorra vált nyilvánvalóvá, hogy a jóléti államok mind súlyos finanszírozási válsággal küzdenek, és fognak küzdeni a jövőben.

12

Tervezett jóléti kiadások Magyarországon, 2007

gazdasági funkciók; 15,80%

Funkcióban nem sorolható tételek; 4,20%

Államadósságkezelés; 8,60% Jóléti funkciók; 58,70%

Állami működési funkciók; 12,70%

Forrás: http://vg.hu/index.php?apps=cikk&cikk=148836

Napjainkban a jóléti államoknak komoly demográfiai problémákkal kell szembenézniük. „A XX. század második felének fontos eredménye a lakosság növekvő élettartama, válaszul a javuló egészségügyi és szociális körülményekre. A növekvő élettartammal párhuzamosan a termékenység csökkenése figyelhető meg, mely az öregedő népesség kialakulását okozza.”10 A társadalom elöregedése mellett a népesség növekedési ütemének lassulása, hosszú távon pedig a népesség fogyása is megfigyelhető mind európai, mind magyarországi viszonylatban. Az ENSZ Népesedési Főosztály szerint az elmúlt fél évszázadban Európa lakossága 548 millióról közel 727 millióra növekedett, a század vége felé azonban jelentősen lelassult a növekedés. A harmadik negyedévben a növekedési ütem még 8,4 %-os volt, ez azonban a negyedik negyedévben 2,9%-ra mérséklődött. Ennek oka lehet egyrészt a születés és a halálozás számának viszonya. Az Európa Tanács jelentése szerint 2000-ben 17 európai országban volt a születési és a halálozási mutatószámok közötti különbség negatív (köztük Németországban, Svédországban és Magyarországon is)11 A negatív tendencia másik oka a termékenység csökkenése, melynek oka többek között a XX. század 10. Dr. Kulin László: A jóléti állam a demográfiai kihívások tükrében, Egészségügyi Gazdasági Szemle, 2000.38/6. 11.DEMOGRÁFIA.2004.XLVII.évf

13

társadalomfejlődésében is keresendő. A második világháborút követően a női munkaerő foglalkoztatása egyre gyakoribb lett, a családfenntartás érdekében a nőknek is munkát kellett vállalniuk, megváltozott a klasszikus családmodell, a házaspárok kevesebb gyermeket tudtak vállalni. Manapság pedig egyre több nő életében az egyéni, független létbiztonság megteremtése háttérbe szorítja a családalapítást és a gyermekvállalást. Ez a tendencia a termékenységi mutatók alakulásában mutatkozik meg. Ez a mutató, vagyis az egy nőre jutó átlagos gyerekszám a XX. század második felében 5-ről 2,7-re csökkent, és az ezredfordulóra átlagosan 1,37 gyerekre esett vissza.

14

3. Nyugdíjkiadások Magyarországon

A társadalom elöregedése és fogyása komoly problémát okoz a jóléti államoknak és a társadalombiztosításnak. A jóléti szolgáltatások legnagyobb hányadát a nyugdíjkiadások teszik ki. A nyugdíjbiztosítás, ami a társadalombiztosítás egyik része, felosztó-kirovó rendszerben működik. Ezért a nyugdíjasok számának tartós növekedése és az aktív korúak, vagyis a járulékfizetők számának csökkenése hosszú távon a rendszer fenntarthatóságát veszélyezteti. Magyarországon az egy nyugdíjasra jutó aktív korú keresők száma 1980. és 1999. között 2,71-ről 1,32-re csökkent.

Időskori eltartottsági ráta 22% 22% 21% 21% 20% 20% 19% 1990

1995

2000

2005

Forrás: KSH

Magyarországon az állam a nyugdíjak kifizetésére garanciát vállal, vagyis ha a Nyugdíjbiztosítási Alap bevételei nem tudják fedezni a kiadásokat, akkor az állam a költségvetésből nyújt pótlólagos forrásokat. Az államháztartás hiánya azonban az elmúlt 2 évtized során sorra meghaladta a tervezettet, 2005-ben 7,5%-os volt, 2006-ra pedig 9,5% körülire várják az elemzők.

15

Költségvetési hiány GDP százalékában 2002-2006 10,0% 9,0% 8,0% 7,0% 6,0% 5,0% 4,0% 3,0% 2,0% 1,0% 0,0%

9,5%

9,3% 7,5% 6,2% 5,1%

2002

2003

2004

2005

2006

Forrás: GKI

Az

államháztartás

hiányának

egyre

nagyobb

hányadát

teszi

ki

a

Nyugdíjbiztosítási Alap hiánya. Ez a folyamat a rendszerváltás során jelentősen felgyorsult,

mert

nagymértékben

visszaesett

a

foglalkoztatás,

és

a

munkanélküliek jelentős része az előrehozott nyugdíjazást és a rokkantságot választotta a munkanélküli segély helyett, így megugrott a járadékban részesülők száma. Így 1992. és 1996. között a Nyugdíjbiztosítási Alap hiánya már elérte a GDP 0,4%-át. A Monetáris Unióhoz való csatlakozásunk egyik fontos kritériuma, hogy az államháztartás

hiánya

nem

haladhatja

meg

a

GDP

3%-át.

De

„a

Nyugdíjbiztosítási Alap egyenlege a teljes ESA 95 (eredményszemléletű) hiány közel egyharmadáért felelős, és így már önmagában a nyugdíjrendszer hiánya megközelíti a teljes államháztartási hiányra vonatkozó 3 százalékos maastrichti kritériumot.” 12 A nyugdíjrendszer hiányának finanszírozásával a költségvetési hiány és az államadósság is egyre nő. A hiányfinanszírozás és az államadósság növekedése pedig a későbbi generációkra ró komoly terheket. A jövőre vonatkozó demográfiai előrejelzések és az államháztartás helyzete Magyarországon és Európa más szociális piacgazdaságában is elkerülhetetlenné tette a nyugdíjrendszer reformját. Hazánkban a többpilléres nyugdíjrendszert az 1997/1998-as reform keretein belül vezették be. 12. Orbán Gáborr – Palotai Dániel: Kihívások előtt a magyar nyugdíjrendszer, MNB-tanulmányok 55. 2006

16

II. fejezet 1. Szociális biztonság és nyugdíjak az Európai Unióban A közösségi szintű szociális politika már az Európai Gazdasági Közösséget és az Euratomot létrehozó Római Szerződésekben is fontos helyet foglalt el, de a tagállamok nemzeti hatáskörben kívánták tartani, így a közösségi szociálpolitika a tagállamok saját nemzeti politikáját kiegészítő és koordináló politikává

vált.

De

az

integráció

mélyítésének,

a

munkanélküliség

kiküszöbölésének szükségessége, és a XX. század végétől kezdődő demográfiai problémák szükségessé tették a tagállamok szociális politikáinak szorosabbá fűzését, és elkerülhetetlenné tették a közösségi szintű fellépést és szabályozási rendszer kialakítását. A tagállamok fejlett szociális biztonsági rendszereket hoztak létre, melyek azonban lényeges eltéréseket mutatnak mind a járulékfizetések mértéke, mind a jogosultságok feltételei, és a szolgáltatások színvonala terén. Ezért szükség volt egy közös szabályrendszer, a koordinációs mechanizmus (Open Method a Coordination,

OMC)

létrehozására.

A

tagországoknak

koordinációs

kötelezettségnek kell eleget tenniük, mely elengedhetetlen annak érdekében, hogy az Unió egyik alapelve, a személyek és a munkaerő szabad áramlása megvalósulhasson, vagyis hogy az európai munkavállaló a különböző tagállamokban vállalt munkák során szerzett nyugdíjjogosultságait érvényesíteni tudja, és az egymástól eltérő rendszerek miatt ne kerüljön hátrányba. A koordinációs kötelezettség négy alapelvet foglal magában, melyeket az Európai Tanács 1408/71. számú rendeletében fogalmazott meg: 1. Egyenlő elbánás elve: a tagországok polgárai állampolgárságtól függetlenül az adott tagállam állampolgáraival azonos elbírálásban részesüljenek a tagország szociális ellátó rendszerében való részvételkor, a kötelezettségek és a jogosultságok tekintetében egyaránt 17

2. Egy

tagállam

joghatósága

alá

tartozás

elve:

a

munkavállaló

állampolgárságtól függetlenül azon tagállam joghatósága alá tartozik, amelyikben aktuálisan munkát vállal. Ennek célja, hogy egyidejűleg ne keletkezhessen több országban biztosítási kötelezettség 3. A jogosultságok összeszámításának elve: ez az elv a különböző tagországokban megszerzett jogosultságok védelmét szolgálja. Ha például egy európai állampolgár több különböző országban is dolgozott, de az ott töltött szolgálati idő alapján egyik országban sem lenne jogosult nyugdíjra, minden tagország köteles figyelembe venni a különböző országokban töltött összes szolgálati idejét. Ez után az országok a náluk eltöltött idő arányában biztosítanak nyugdíjat az illető számára. 4. Az ellátások korlátlan exportálhatóságának elve: biztosítja, hogy az egyszer már elismert jogosultságokat a jogosult bárhol, korlátozás nélkül élvezhesse. Így például ha egy nyugdíjas Magyarországon már nyugdíjjogosultságot szerzett, azt igénybe veheti az EU és az EGT bármely másik tagállamának területén is. A szociális biztonsági rendszerek területi hatálya az EU 25 tagállamára és az Európai Gazdasági Térség tagjaira, Izlandra, Liechtensteinre és Norvégiára terjed ki. A koordináció személyi hatálya kiterjed: a) Munkavállalók b) Önálló vállalkozók c) Közszolgálati alkalmazottak d) Diákok e) Nyugdíjasok f) Hontalanok és menekültek g) Az előbbiek családtagjai és túlélő hozzátartozói A koordináció tárgyi hatálya kiterjed: a) Betegségi és anyasági ellátások b) Rokkantsági ellátások 18

c) Öregségi nyugdíj d) Hozzátartozói nyugellátások e) Üzemi baleset és foglalkozási megbetegedések esetén járó ellátások f) Halál esetére járó ellátások g) Munkanélküli ellátások h) Családi ellátások i) Fogyatékkal élő személyeknek járó speciális ellátások Az öregségi nyugdíj a tagállamok szociális biztonsági rendszerének egyik legfontosabb ellátásfajtája. A tagállamok a nyugdíjrendszerek tekintetében is nagy eltéréseket mutatnak. Különbözhet a nyugdíjkorhatár, a szükséges szolgálati idő, a kötelező járulékok mértéke és a nyugdíjak színvonala is, ezért a rendszerek közötti együttműködés az egyik legbonyolultabb közösségi feladat. Nyugdíjkorhatárok az EU-ban 68 66 64 62 60 58 56 54 52

Nők

Férfiak

m rus ág nia nia ág ág o . o. dia ág n d lo. á g in nia u rg lta ág to . gia zo . á lia lo. d o. kia nia ria b Má rsz me rvé as zt lgiu ip rsz Dá tan rsz rsz ncia r ög la n r sz Izla gye rsz s te tvá g nyo vé vá vé s l l m n Li ö C i e tu o o o o S zlo zo ho Au B xe Né No O Por Spa e n e tt hte Br szto inn Fra G Ho Ír ar S e S L u y L c F L gy É Cs Li ag a M N

Az Európai Bizottság 2001. július 4-én kiadott közleményében megfogalmazta, hogy a népesség öregedésének problémája az egész közösség gazdasági fejlődését és stabilitását veszélyezteti, ezért az európai nyugdíjrendszerek reformja elkerülhetetlen. („the prospect of population ageing and the retirement of the ’baby boomer’ generation represents a major challenge to this historical achievement. Population ageing will be on such a scale that, in the absence of appropriate reforms, it risks undermining the European social model as well as economic growth and stability in the European Union.”13 13. Az Európai Bizottság 52001DC0362. számú közleménye, COM/2001/0362 final

19

Az Eurostat adatai és előrejelzése szerint az EU 25 tagállamának átlagában az időskori függőségi ráta 2000. és 2050. között 23,4%-ról 52,8%-ra fog nőni. Ez a mutató az előrejelzések szerint 2050-ben Spanyolországban (67,5%) és Olaszországban (66%) lesz a legmagasabb, és Luxemburgban lesz a legalacsonyabb (36,1%). Az Európai Bizottság fontosnak tartja a tagállamok közötti együttműködés szorosabbá tételét és formalizálását a nyugdíjrendszerekkel kapcsolatban, ezért egyben válaszként a XXI. század népességöregedésének kihívásaira 2001-ben a következő lényeges célkitűzéseket fogalmazta meg. Megfelelő nyugdíjak A nyugdíjrendszerek feladata, hogy megelőzzék az időskori elszegényedést, és hogy megfelelő mértékű juttatásokkal biztosítsák a nyugdíjasok számára a megfelelő életszínvonal fenntartását. Ennek érdekében ki kell alakítani a nyugdíjrendszerek három pillérét, és lehetővé kell tenni ezek kombinálását (állami-, magán- vagy foglalkozási- és önkéntes nyugdíjak), annak érdekében, hogy a munkavállalók saját maguk is megtervezhessék időskori bevételeiket, és saját

megtakarításokkal

növelhessék

is

azokat.

Csökkenteni

kell

a

nyugdíjrendszerekben az első, állami pillér szerepét, emellett lehetővé kell tenni és támogatni kell a nyugdíjkorhatár elérése utáni munkavállalást, az iparágon belüli

kötelező,

kollektív

szerződésben

szabályozott

nyugdíjpénztárak

kialakítását is. Ennek megfelelően a tagállamok mindegyikében napirenden van a törvényes nyugdíjkorhatár emelése, mely várhatóan csökkenteni fogja az állami nyugdíjkiadásokat és növelni fogja az időskori munkavállalást. Hazánkban a nyugdíjkorhatárt 2009-re a nők esetében is 62 évre emelik, ami azonban még mindig az EU-átlag alatt lesz, így hosszú távon további korhatáremelés várható. Pénzügyi fenntarthatóság A

megfelelő

nyugdíjak

előfeltétele

a

nyugdíjrendszerek

pénzügyi

fenntarthatósága, melynek hiánya komoly gazdasági következményeket is hordoz 20

magában.

A társadalmak elöregedése miatt egyre nehezebb lesz az állami

nyugdíjrendszer finanszírozása, a GDP arányában mért nyugdíjkiadások egyre növekednek.

A

Gazdaságpolitikai

Bizottság

munkacsoportja

szerint

a

nyugdíjkiadások a 2000-es 10,4%-ról 2050-re a GDP 13,3%-ára fog nőni. Ezért lényeges célkitűzés a foglalkoztatás növelése és az államadósság csökkentése. Jelenleg az EU-ban a polgárok nagy rész a törvényes nyugdíjkorhatár elérése előtt nyugdíjba megy. Felmérések szerint, ha az effektív nyugdíjkorhatár csupán 1

évvel

nőne,

0,6-1%-kal,

vagyis

körülbelül

20%-kal

csökkenne

a

nyugdíjkiadások várható növekménye 2050-re. Ennek érdekében szigorítani kell a korkedvezményes és az előre hozott nyugdíjazás szabályait, és támogatni kell a nyugdíjasok munkavállalását. A Stockholmi és a Barcelonai Csúcs célkitűzései szerint az időskori munkavállalást a mai 38,5%-ról 2010-re 50%-ra kell emelni. Ebben a kérdésben példaértékű Nagy- Britannia, ahol nincs előrehozott nyugdíjazás, és az időskori munkavállalás is kiemelkedően magas Modernizáció A

nyugdíjrendszerek

reformja

elengedhetetlen

annak

érdekében,

hogy

hatékonyan tudjanak reagálni a társadalom és a munkaerőpiac változásaira. Emellett átláthatóbbá és kiszámíthatóbbá kell tenni a nyugdíjrendszereket, hogy a munkavállalók tervezni tudjanak nyugdíjas korukat illetően. Lényeges probléma, mely szintén megoldásra szorul a férfiak és a nők nyugdíjjáradékában látható különbség. Bár manapság egyre csökken az aktív korban a férfiak és a nők keresetének különbsége, a mai nyugdíjasok és a nyugdíjkorhatárt hamarosan elérők körében a férfiak általában jelentősen nagyobb átlagkeresettel rendelkeztek aktív kereső korukban. És mivel a magánnyugdíjrendszerekben a járadékok a keresetek mértékétől függnek, a bevételkülönbség a nyugdíjakban is megfigyelhető. Emiatt a nők esetében sokkal nagyobb az időskori elszegényedés kockázata. A nők a férfiaknál hosszabb várható élettartamuk (általában 4 év) miatt is kevesebb nyugdíjra számíthatnak.

21

Férfiak és nők közötti nyugdíjkülönbségek (2001) 45%

42%

37% 27%

Au s

zt ri

a

g Fr an

ny ol

ci a

or

or

sz á

sz á

g

or sz ág Fi nn

Sp a

N

ag

yB

ri t a

nn

ia

16%

Ezért a reformoknak kiemelten koncentrálniuk kell a nők helyzetének javítására, növelni kell a nők számára elérhető járulékkedvezmények, támogatások mértékét (pl. gyermeknevelés, beteggondozás idejére), de emellett a nők munkaerőpiaci részvételét is fokozni kell. A munkerőpiaci részvétel fokozásának egyik hatékony eszköze a nők törvényi nyugdíjkorhatárnak megemelése a férfiakkal azonos szintre. Ezáltal a hosszabb szolgálati idő növelheti a nők nyugdíját, másrészt fokozhatja a magánágazatban felhalmozható magtakarítások mértékét is. Belgium 2009-re, Nagy-Britannia 2020-ra, Ausztria 2033-ra tervezi a nők és a férfiak nyugdíjkorhatárának azonos szintre hozását. A nyugdíjrendszer reformját minden tagállam prioritásként kezeli. Az Európai Unió célkitűzéseinek elérésére tett lépésekről rendszeresen beszámolókat készítenek.

A

beszámolók

segítségével

fellelhetők

a

tagállamok

nyugdíjrendszerei között levő különbségek is. Nagy-Britannia mondható a legsikeresebbnek a fent említett problémák megoldásában és a reformok kivitelezésében. Bár a társadalom elöregedése és a időskori függőségi ráta jelentős megemelkedése (2000-ben 24%, 2050-re várhatóan 42%) Nagy-Britanniában is fenyeget, az előrejelzések szerint a többi fejlett EU-tagországgal ellentétben mégis sikerül hosszú távon is csökkenteni az állami nyugdíjkiadások mértékét azáltal, hogy az első pillér szerepét jelentősen lecsökkentették.

22

Állami nyugdíjkiadások a GDP százalékában 20 18 16 14 12 10 8 6 4 2 0

Ausztria Németország Svédország Nagy-Britannia

2000

2010

Nagy-Britanniában

2020

a

2030

2040

2050

reformoknak

köszönhetően

2000-re

a

nyugdíjkiadások 43%-át már a magán ágazat finanszírozza, és csupán 57%-át az állam. 2000-ben a nyugdíjkiadások a GDP 5,5%-át tették ki, és az Európai Unió Gazdaságpolitikai Bizottsága szerint ez a szám 2050-re 4,4%-ra fog csökkenni. Az országban ugyanis az állami költségvetés nyugdíjkiadásainak csökkentése érdekében már 1988-ban bevezették a nyugdíjrendszer második pillérét, ahol saját megtakarításaikkal növelhetők nyugdíjaskori bevételek. Az állam kétszintű ellátást nyújt, az állami alapnyugdíj (basic atate pension) megállapításakor csak a szolgálati évek számát veszik figyelembe, ez a járadék viszont kiegészíthető a keresetek mértéke alapján járó állami nyugdíjjal (state second pension) is. Ez viszont nem kötelező, a biztosítottak többféle magánnyugdíj-típusú lehetőség közül választhatnak (private pension, occupational, pension, stakeholder pension) Nagy-Britannia 2020-ra kívánja egy szintre hozni a férfiak és a nők nyugdíjkorhatárát (65 év) és nyugdíjjogosultsághoz szükséges szolgálati évek számát (44 év). A nemek közti egyenlőtlenségek kiküszöbölésére az ország azt is lehetővé tette, hogy a feleség vagy élettárs törvényesen részesülhessen a férj által elért nyugdíjakból. Ennek magyarázata az, hogy egy házastársi vagy élettársi kapcsolatban a férfiak nagy része mentesül a háztartási és gyermeknevelési feladatok alól, és ezáltal lehetőségük van magas nyugdíjakra jogosultságot szerezni. A megszerzett jogosultságokból azonban a nőnek (illetve a másik 23

félnek) is részesülnie kell, ezért jogot formálhat a járadékokból való részesedésre egy esetleges válás esetén is. A brit nyugdíjrendszer azonban további reformra szorul, emelni kell az effektív nyugdíjkorhatárt és támogatni kell a nyugdíjasok munkavállalását. A férfiak körülbelül 55%-a és a nők egyharmada megy nyugdíjba a törvényes nyugdíjkorhatár betöltése előtt. Az ellentétes példa Ausztria lehet. Ausztriában a nyugdíjkiadások jelentős részét még mindig az állam fedezi. A nyugdíjkorhatár és a megfelelő szolgálati idő elérésével az aktív kori (bruttó) átlagkereset 80%-át is meghaladó nyugdíjjáradék érhető el. Viszont a felosztó-kirovó rendszer túlzott szerepe a demográfiai trendek miatt hosszú távon fenntarthatatlan. Az EU régi tagállamai közül Ausztria költ legtöbbet nyugdíjkiadásokra (a GDP több mint 14,5%-át), az átlagnál mintegy 4%-kal többet, és a jövőben ez növekedni is fog. Az idősebb korúak munkapiaci részvétele sokkal alacsonyabb szintű, mint NagyBritanniában, a függőség ráta várhatóan 23%-ról 51%-ra fog nőni 2050-re. Időskori munkavállalás

Nagy-Britannia Ausztria

50-54

55-59

60-64

65-69

70-74

Előrehozott nyugdíjazásra a férfiaknak 61,5 éves korukban, a nőknek 56,5 éves korukban van lehetőségük, míg a törvényes nyugdíjkorhatár 65 és 60 év. A nyugdíj a járadékos időszak hosszától és a keresetek színvonalától függ, kiszámításához a 15 legmagasabb keresetű év átlagát veszik figyelembe.

24

A tőkefedezeti pilléreknek Ausztriában még nincs nagy hagyományuk, a harmadik, önkéntes pillér csak 2000-es adóreform következtében vált népszerűbbé, a nyugdíjcélú megtakarítások adókedvezménye miatt. Ausztria csak 2033-ra tervezi a férfiak és nők nyugdíjkorhatárának azonos szintre hozását, mely valószínűleg az időskori foglalkoztatási adatokat is javítani fogja. Emellett

szigorítják

az

előrehozott

nyugdíjazás

lehetőségeit

is.

Az

esélyegyenlőség javítása céljából a gyermekenként 36 hónapig igénybe vehető gyermeknevelési segélyből maximum 18 hónapot szolgálati időnek ismernek el. Az állam fontosnak tartja a második pillér megerősítését. 2002-től a munkavállalóknak lehetőségük van végkielégítésük teljes összegét nyugdíjelőtakarékosság

céljából

erre

a

célra

létrehozott

alapokba

(Mitarbeitervorsorgekassen) kedvezményes feltételekkel befektetni és ebben az esetben mentesülnek a teljes adófizetés alól.

2. Nyugdíjreform Magyarországon (1997/1998)

Magyarországon a születéskor várható élettartam 2004-ben férfiaknál 68,6 év, nőknél pedig 76,9 év volt, az időskori függőség ráta pedig 2000. és 2050. között 22%-ról várhatóan 48,3%-ra fog emelkedni. A 60 éven felüliek részaránya a teljes népességen belül 2004-ben 21% volt. Ez az arány folyamatos növekedést mutat, 2002-ben 20,6%, 2003-ban pedig 20,8% volt. A termékenység csökkenése és a várható élettartam növekedése Magyarországon is kérdésessé tette a felosztó-kirovó (PAY-AS-YOU-GO) elven működő nyugdíjrendszer fenntarthatóságát hosszú távon. Mivel a felosztó-kirovó rendszer működési elve, hogy a következő generáció finanszírozza az előző generáció nyugdíját, a járulékterhek jelentős növelése helyett meg kellett fontolni a rendszer átalakítását. A magyar nyugdíjrendszer megreformálásáról 1997-ben született törvény, és 1998-ban lépett hatályba. A reform fő célja az volt, hogy csökkentse az állami költségvetésnek a nyugdíjrendszer okozta hosszú távú terheit. 25

A reform parametrikus és paradigmatikus elemeket egyaránt tartalmazott. A parametrikus reformok közé tartozott a „svájci indexálásra” történő áttérés és a nyugdíjkorhatár emelése. A férfiak esetében a törvényes nyugdíjkorhatárt 60-ról 62-re emelték, a nők esetében pedig folyamatosan folyik az emelés az 1998-as 57 évről 2009-re 62 évre. Szigorították a garantált nyugdíjminimumra (jelenleg 25.800 Ft) való jogosultság feltételeit is, a korábbi minimum 10 év szolgálati időt 20 évre emelték, 2008. december 31-étől megszüntetik az öregségi résznyugdíj lehetőségét, és „ha 2007. január 1-jéig nem születik megállapodás a rendszer módosításáról vagy meghosszabbításáról, akkor januárban automatikusan megszűnhet a korkedvezményes nyugdíj jogintézménye.” 14 2007. január 1-je után tehát már nem újabb szerezhető jogosultság korkedvezményes nyugdíjra, de természetesen a már megszerzett jogok megmaradnak a nyugdíjba vonulás időpontjától függetlenül. 1997. előtt a nyugdíjakat a várható nettó nominális bérekhez indexálták, viszont ebben az időben a keresetek reálértéke csökkent, így a nyugdíjak reálértéke is. Ezért tértek át fokozatosan az ún. svájci indexálásra, mely a várható nettó nominális keresetek mellett az infláció mértékét is figyelembe veszi. 2000-től az inflációt 30%-kal, a béreket pedig 70%-kal súlyozták, 2001-től pedig teljes mértékben áttértek a svájci módszerre, mely 50-50%-kal súlyoz. A paradigmatikus reform a kötelező felosztó-kirovó rendszer mellett egy új pillér, a tőkefedezeti elven működő magán-nyugdíjpénztárak rendszerének bevezetését jelentette. A magán-nyugdíjpénztárak hazánkban a nyugdíjrendszer harmadik, de kötelező pillérét alkotják, mert 1993-ban már megjelentek a rendszer második pillérét alkotó tisztán önkéntes alapon működő önkénteskölcsönös nyugdíjpénztárak. A nyugdíjjárulékot fizetni képtelenek, ezért a nyugdíjrendszerből kimaradók a szociális törvény értelmében rászorultság alapján időskorúak

14. http://www.fn.hu/cikk/00140000/145406/megszunhet_korkedvezmenyes_nyugdij.php)

26

járadékában

részesülhetnek,

melyet

a

nyugdíjrendszer

„nulladik”

pillérének szoktak tekinteni. Az időskorúak szociális járadékrendszerének keretein belül a helyi önkormányzatok nyújtanak minimális jövedelmet a rászorulók számára, illetve a nagyon alacsony jövedelműek járadékát egészítik ki az egyedül élők esetében a mindenkori nyugdíjminimum 95%-ára (jelenleg 24.510 Ft), illetve a nem egyedül élők esetében 80%-ára (20.640 Ft). Időskorúak szociális járadékában azok a személyek részesülhetnek, akik betöltötték a rájuk vonatkozó törvényes nyugdíjkorhatárt. Míg az aktív lakosság a reformot követően szabadon dönthetett, hogy a tisztán állami társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe kívánja tovább fizetni járulékait, vagy átlép az ún. „vegyes rendszerbe”, a pályakezdőknek kötelezővé tették a vegyes rendszerbe való belépést. A vegyes rendszerbe belépők lemondanak a társadalombiztosításban szerzendő nyugdíjuk 25%-áról, hogy azt a tőkefedezeti

elven

működő

magán-nyugdíjpénztári

egyéni

számlájukon

felhalmozott tőkével egészítsék ki. A reform ellenére hazánkban még mindig nagyon alacsony, az EUátlagnál

jóval

alacsonyabb

az

időskori

foglalkoztatás.

Az

effektív

nyugdíjkorhatár 2002-ben még mindig több mint két évvel alatta maradt a törvényes nyugdíjkorhatárnak, az átlagos szolgálati idő pedig 37,7 év.

Időskori foglalkoztatás 2003 60% 50%

54,2% 44,3%

40,2%

40% EU-25

24,9%

30%

Magyarország

20% 7,5% 3,6%

10% 0% 55-59

60-64

65-69

Forrás: EUROSTAT, Labour Force Survey

27

III. fejezet 1. A társadalombiztosítási nyugdíjrendszer Magyarországon, Nagy-Britanniában és Ausztriában A

nyugdíjrendszer

Magyarországon,

Európa

Ausztriában

és

legtöbb

országához

Nagy-Britanniában

is

a

hasonlóan nemzetközi

követelményeknek megfelelően több pillérre épül, de mégis számos különbséget mutat. Míg hazánkban és Ausztriában az állami nyugdíj szerepe még mindig meghatározó - és nálunk az is marad még évekig -, Nagy-Britanniában az állami alapnyugdíjnak csak minimális funkciója van, és fő célja az időskori elszegényedés megelőzése. Megállapításához pedig csak a törvényes korhatár elérését és a szolgálati évek számát vizsgálják, az aktív korban szerzett kereseteket nem. Magyarországon

a

társadalombiztosítási

nyugellátás

összege

a

járulékalapot képező jövedelmek és az elismert szolgálati idő függvénye. A törvényes nyugdíjkorhatár és az előírt szolgálati idő elérése azonban ritkán teljesül egyszerre, ezért a szolgálati idő és a nyugdíjkorhatár különböző kombinációi alapján többféle nyugdíjtípusra van lehetőség. „Öregségi teljes nyugdíjra az jogosult, aki betöltötte a hatvankettedik életévét és legalább húsz év szolgálati időt szerzett…Öregségi résznyugdíjra az jogosult, aki a reá irányadó öregséginyugdíj-korhatárt 2009. január 1-je előtt betölti, és a korhatár betöltéséig legalább 15 év szolgálati időt szerez. De 2008. december 31. után már nem szerezhető résznyugdíj-jogosultság.”15 A törvény szerint továbbá szerezhető nyugdíjjogosultság a törvényes nyugdíjkorhatár elérése előtt is (korkedvezményes nyugdíj), azok számára, akik a szervezet fokozott igénybevételével járó, az egészségre különösen ártalmas munkát végeztek. Kétévi korkedvezményben részesül az a férfi, aki legalább tíz, 15. HVG Társadalombiztosítási különszáma 2006. 31.oldal

28

és az a nő, aki legalább nyolc évig dolgozott ilyen veszélyes munkakörben. Ezen felül férfiaknál minden további öt év, nőknél minden további négy év után egy évnyi korkedvezmény jár. A korkedvezményes munkakörök körét törvény határozza meg. Előrehozott öregségi nyugdíjra jogosult 2006-ban az a férfi, aki nem töltötte be a törvényes nyugdíjkorhatárt, de betöltötte a hatvanadik életévét, és legalább 38 év szolgálati idővel rendelkezik, és az a nő, aki 1949-ben vagy korábban született, és megszerezte az előírt szolgálati időt. (1945.12.31. után születetteknél 38, 1945-ben születetteknél 37, 1944-ben születetteknél 36, 1943ban születetteknél 35, 1943.01.01-je előtt születetteknél legalább 34 év) Csökkentett összegű előrehozott nyugdíjra pedig az jogosult, aki betöltötte a rá vonatkozó nyugdíjkorhatárt, és szükséges szolgálati éveinek számából legfeljebb öt év hiányzik. A szolgálati idő az az időszak, amikor a biztosított nyugdíjjárulékot fizetett, de a törvény értelmében olyan időszakok is minősülhetnek szolgálati időnek, amikor a biztosított nem fizetett járulékot (pl. terhességi gyermekágyi segély). Ezen kívül biztosítási időnek kell tekinteni azokat az időszakokat is, amikor a biztosított jövedelméből a munkáltató levonta a járulékot, azonban nem fizette be, hiszen munkáltató hibájáért vagy bűnéért nem büntethető a munkavállaló. Az öregségi nyugdíjat a szolgálati időtől függően a nettó havi átlagkereset bizonyos százalékában állapítják meg. Az átlagkereset megállapításakor alapszabályként az 1988. és a nyugdíjazás időpontjától számított 3 év közötti kereseteket

kell

figyelembe

venni.

Tehát

a

2006-ben

megállapítandó

nyugdíjakhoz a 1988. és 2002. közötti kereseteket veszik figyelembe. De hogy a különböző években szerzett nyugdíjak összevethetőek legyenek, az aktuális kereseti szintre kell felszorozni őket. Ennek érdekében a KSH által évente közzétett nettó átlagkereset-növekedési adatok alapján ún. valorizációs szorzókat állapítanak meg, melyeket a kormány minden évben rendeletben közzétesz (lásd 1. melléklet). Ezeket a szorzókat az adott év nettó átlagkeresetére kell alkalmazni. Így a 2006-ban megállapított nyugdíjak esetén a 2002-es évben 29

szerzett nettó jövedelmek összegét 1,208-cal, a 2001-es összeget 1,445-tel, a 2000-es összeget 1,679-cel, stb. kell megszorozni. Az így kapott összegekből havi nettó átlagkeresetet számolnak. A valorizált havi nettó átlagkereset 2006ban 174.000 Ft-ig számítható be 100%-osan, az ezen felüli összegeket sávosan csökkenő mértékben lehet beszámítani. És ezt szorozzák meg a szolgálati évek száma alapján megfelelő százalékkal. (lásd 2. melléklet) 20 év szolgálati idő esetén 20%, 40 év esetén 80%, és minden további egy év után 1,5%. Az éves keresetek valorizációjára azért van szükség, mert a rendszerváltás idejére és az azt megelőző időszakokra jellemző jelentős mértékű infláció miatt a különböző évek keresetei másképp nem lennének összevethetők. Ezért például 2006-ban az 1965-ös éves nettó átlagkeresetet 56,009-es valorizációs szorzóval kell beszorozni, az 1995-öst pedig csak 3,636-tal. Bár a törvény szerint a 2006-os nyugdíjak megállapításához csak az 1988. utáni kereseteket kell figyelembe venni az 1988. előtti kereseteket is figyelembe veszik, ha a biztosított nem rendelkezik legalább 10-szer 365 nap szolgálati idővel 1988. és a nyugdíjazás időpontja között. Ezért korábbi évekre (egészen 1950-ig) is állapítanak meg valorizációs szorzókat. 2013-tól a hatályos törvény szerint jelentős változás fog bekövetkezni a nyugdíjak kiszámítását illetően. A nyugdíjak adókötelesek lesznek, ami azt jelenti, hogy az eddigi nettó helyett a bruttó kereseteket fogják valorizálni, és ebből kifolyólag a nyugdíjak után is kell majd adót fizetni. Mivel a nettó kereseteket legnagyobb mértékben a személyi jövedelemadó kulcsa befolyásolja, ezzel az intézkedéssel kiküszöbölhető lesz az, hogy a jövőbeli nyugdíjakat a mindenkori kormány költségvetési politikája, adópolitikája befolyásolja. Ausztriában a nyugdíjrendszer legnagyobbrészt az kötelező állami első pillérre épül. Az állam a nyugdíjkiadásokat elméletileg a befolyt járulékokból fedezi. A járulékok mértéke még a magyar szintnél is magasabb: a munkavállaló részéről 10,25%, a munkáltató részéről pedig 12,55%., és Magyarországhoz hasonlóan ez meghatározott keresetplafonon (évi 3.750 EUR) túl nem kell járulékoz fizetni. Ez viszont komoly járulékbevételektől fosztja meg mindkét országot. 30

Szintén a magyar rendszerhez hasonló, hogy a különböző évek átlagkereseteit a nyugdíjazás évének megfelelő szintre valorizálják (lásd 3. melléklet). A valorizált keresetekből éves átlagot számolnak, végül pedig ezt az összeget szorozzák egy a törvényben meghatározott szorzóval. (2006-ban 1,88%) Ez ez összeg lesz a nyugdíjas havi járadéka. Ausztriában a törvényes nyugdíjkorhatár a 2003-as reform óta a férfiaknál 65, a nőknél pedig 60 év, de a nők korhatárát 2024. és 2033. között szintén 65 évre tervezik emelni. A minimum szolgálati idő 180 hónap, a nyugdíj összegét pedig a 15 legmagasabb keresetű év alapján határozzák meg. A nyugdíjösszeg megállapításakor figyelembe vett évek számát folyamatosan növelik, évente mindig eggyel több évet vesznek figyelembe. A 2028-ban megállapítandó nyugdíjak esetében már 40 év átlagkereseteit fogják figyelembe venni. Nagy-Britanniában az állami társadalombiztosítási rendszernek sokkal kisebb

szerepe

van,

mint

hazánkban

vagy

Ausztriában.

Az

állami

nyugdíjrendszer két részre osztható, az állami alapnyugdíjra (basic state pension) és az állami kiegészítő nyugdíjra (additional state pension). Mivel az állami alapnyugdíj csak közvetve függ az aktív korban szerzett keresetek mértékétől, kiszámítása a magyar és az osztrák rendszerhez képest sokkal egyszerűbb és követhetőbb. Az aktív kor keresetei csak a szolgálati idő kiszámításánál játszanak szerepet, de a nyugdíjjáradék összegét nem befolyásolják. Az állami alapnyugdíjat a megfelelő jogosultság esetén a 65. életévüket betöltött férfiak és a 60. életévüket betöltött nők igényelhetnek. A nők esetében nyugdíjkorhatárt 2010. és 2020. között fokozatosan 65 évre emelik, így látható, hogy hazánk a nyugdíjkorhatárok tekintetében még le van maradva a fejlett uniós országoktól. Nyugdíjjogosultság férfiak esetében akkor szerezhető, ha a korhatár betöltésekor az egyén rendelkezik 44 év szolgálati idővel (qualifying year), illetve nők esetében 39 év szolgálati idővel. A nők nyugdíjkorhatárának 65 évre emelésével párhuzamosan természetesen a szükséges szolgálati évek száma is fokozatosan 44 évre fog emelkedni.

31

Egy év akkor válik szolgálati (vagy jogosító) évvé, ha az adott évben az éves kereset eléri a 4.368 Fontot (kb. 1.700.000 Ft), és fizettek utána Nemzeti Biztosítási Hozzájárulást (National Insurance Contribution). Minden heti kereset után, mely eléri a 97 Fontot (kb. 38.000 Ft), kötelező hozzájárulást / járulékot fizetni mind a munkavállaló (8,25%), mind a munkáltató (9,6%) részéről, és ha a heti keresetek, melyek után megfizették a hozzájárulást, éves szinten elérik a 4.368 Fontos összeget, akkor az adott év szolgálati évnek számít. Férfiak esetében a 65 éves korhatár és a 44 év szolgálati idő, nők esetében 2010ig a 60 éves korhatár és a 39 év szolgálati idő teljes állami nyugdíjra jogosít, melynek összege jelenleg heti 84,25 Font (kb. 32.900 Ft). Ez az összeg egységes mindenki számára, aki teljesíti a feltételeket. Aki a törvényes nyugdíjkorhatár elérésekor az előírt szolgálati idő kevesebb, mint 25%-ával rendelkezik, az nem jogosult állami nyugdíjra. A 25%-ot elérők minimálnyugdíjat kapnak, ami jelenleg heti 21,06 Font (kb. 8.300 Ft). A minimum és a maximum nyugdíj között a szolgálati évek száma határozza meg az összeget. Bár az éves keresettől függ, hogy egy év szolgálati évnek számít-e, a nyugdíj összegét csak korlátozott mértékben befolyásolja, hiszen ha két ember a keresetei alapján ugyanúgy megszerezte a szükséges 44/39 év szolgálati időt (tehát elérte az éves 4.368 Fontos összeget), akkor ugyanakkora összegű nyugdíjat fog kapni akkor is, ha az egyik kétszer annyit keresett, mint a másik. Nagy-Britanniában nincs előrehozott nyugdíjazás, ebből következik, hogy az Unió többi tagországához viszonyítva magasabb az időskori foglalkoztatás mértéke. Az állami nyugdíjjogosultság megszerzéséhez szükséges szolgálati évek száma

csak

a

gyermeknevelési

törvényben (Child

meghatározott

Benefit),

esetekben

rokkantsági

csökkenthető.

(Incapacity

A

Benefit),

munkakeresési (Jobseeker’s Benefit) vagy beteggondozási (Care Allowance) támogatás időszakát az állam biztosítási időszaknak tekinti, tehát ezen időszakok is szolgálati időnek számítanak, amikor a biztosítottnak nem kell hozzájárulást fizetnie, hozzájárulási kedvezményben részedül. Ezen időszakok azonban csak

32

(44-ről) 20 évre, 2010-től pedig 22 évre csökkenthetik a teljes állami nyugdíjhoz szükséges szolgálati évek számát. Lehetőség van a nyugdíjjáradék-fizetés elhalasztására is. Ha a nyugdíjkorhatár elérésekor a biztosított rendelkezik még egyéb keresettel, és a kereső tevékenységet még folytatni kívánja, akkor késleltetheti a nyugdíjazás időpontját. A járadék természetesen igényelhető akkor is, ha a jogosult még rendelkezik más keresettel, de a nyugdíj emeli az adóalapot, így ha a jogosultnak egyéb keresete is van, akkor a nyugdíjjal emelt összeg után köteles adót fizetni. Ha a jogosultság megszerzésekor az egyén nem tart igényt a járadékra, hanem további munkavállalással szolgálati idejét növeli, és halasztott járadékfizetést kér, minden további öt hét (2005. előtt hét hét) szolgálati idő után 1%-kal növekszik a későbbi nyugdíja (Extra State Pension). Ez alapján a jogosultság megszerzését követő minden további egy év szolgálati idővel kb. 10,4-os nyugdíjnövekedés érhető el. De emellett lehetőség van arra is, hogy az egyén az elhalasztás idején (ha az legalább 12 hónap) járó összeget visszamenőleg, egy összegben felvegye. A járadékfizetés elhalasztására vonatkozóan nincs felső időkorlát. A nyolcvanadik életévüket betöltött személyek akkor is részesülhetnek állami bizonyos mértékű állami nyugdíjban, ha a biztosítási hozzájárulásuk alapján elméletileg nem lennének jogosultak (Non-contributory State Pension). A nyolcvan év feletti nem jogosult személyek 50,5 Font ( kb. 20.000 Ft) állami nyugdíjat kaphatnak, ha megfelelnek a következő feltételeknek: •

Az igénylés idején Nagy-Britanniai lakosok

•

Betöltötték a nyolcvanadik életévüket

•

A hatvanadik életévük betöltése után folyamatosan legalább 10 évig éltek

Nagy-Britanniában •

Nem jogosultak állami nyugdíjra vagy nyugdíjuk nem éri el az 50,5

Fontot A brit állami nyugdíjrendszer az alapnyugdíj mellett rendelkezik egy keresetfüggő elemmel is, melynek neve állami kiegészítő nyugdíj (state second pension / state additional pension, S2P). Ez az elem azoknak az egyéneknek is 33

biztosít járadékot, akik életük során nem rendelkeztek mindig olyan szintű keresettel, hogy az állami nyugdíjra jogosító minimális számú szolgálati évet összegyűjtsék. Ugyanis a S2P-járadékban részesülhet minden olyan egyén, aki 1978-tól számítva rendelkezik legalább egy olyan évvel, amikor az éves keresete 4.368 és 33.540 Font között volt. Az S2P- járadék mértéke pedig az ilyen évek számától

függ.

Ugyanakkor

növelheti

azoknak

a

nyugdíjasoknak

a

nyugdíjjáradékát is, akik bár elérték az állami alapnyugdíj maximális összegét, aktívkori kereseteik alapján magasabb összeg illetné meg őket. Az S2P egy olyan kiegészítő nyugdíjtípus, melyet az állam nyújt, de mellette léteznek egyéb kiegészítő nyugdíjtípusok is, mint például a magánnyugdíj és a dolgozói nyugdíj. A különböző kiegészítő nyugdíjtípusok közül az egyének szabadon választhatnak, így az állami S2P-ben nem kötelező a részvétel. Mindebből levonható az a következtetés, hogy a brit államot sújtó nyugdíjterhek a magyar és az osztrák rendszerhez képest sokkal kisebbek, hiszen az angol állami alapnyugdíj mértéke csekély, és nem is fedi le a nyugdíjas korú társadalom egészét, a állami kiegészítő nyugdíj pedig nem kötelező, ezért szintén csak korlátozott méretű csoportot érint.

Állam i nyugdíjkiadások (%GDP) 2004 13,40% 10,40%

6,60%

AUT

UK

HU

Http://www.ec.europa.eu/employment_social/social_protection/missoc_info_en.htm#01/2005

Az Európai Unió 25 tagországa között Ausztria az állami nyugdíjkiadások tekintetében az elsők között van, hiszen a nyugdíjrendszer főleg a felosztó-kirovó első pillérre épül. A nyugdíjas korú lakosság körülbelül 80%-a az állami rendszertől kap járadékot. Lehetőség van arra is, hogy a férfiak 61,5, a nők pedig 34

56,5 éves korukban előrehozott nyugdíjat kapjanak, ami az állam terheit tovább növeli. Előrehozott nyugdíjazás esetén a nyugdíj összege minden egyéves előrehozás után 4,2%-kal, de maximum 15%-kal csökkenhet. Hasonlóképpen, ha valaki később veszi igénybe a nyugdíjjáradékát, magasabb járadékban részesülhet. A növekmény mértéke 4,2% minden további 12 munkában töltött hónap után. Az állam nyugdíjminimumot is garantál, akinek a járadéka nem éri el a 690 Eurót, annak az állam egészíti ki erre az összegre. A helyettesítési ráta megközelíti a nettó 75%-ot, ami azt jelenti, hogy az átlagos nyugdíjas aktívkori átlagkeresetének 75%-át kapja az államtól nyugdíjas korában. (ez az arány Nagy-Britanniában 66%, de ebből is csak 17% származik az állami nyugdíjrendszerből) Ausztria mindezt azért tudta máig is fenntartani, mert az ország által előállított bruttó hazai össztermék alapján az ország Európa és a világ leggazdagabb országai közé tartozik. Az egy főre eső GDP megközelíti a 33.500 dollárt. ( UK: 30.500 USD, HU: 16.800USD) Így bár az állam nyugdíjkiadásai jelentősek, eddig nem voltak komoly gondok a felosztó-kirovó rendszer fenntartásával. A hosszú távon súlyosbodó demográfiai problémák miatt azonban Ausztriában sem lesz elkerülhető a nyugdíjrendszer modernizálása, az állami szerepvállalás csökkentése, a magánszektor szerepének növelése. Ausztriához hasonlóan hazánkban is jelenleg a nyugdíjas korú lakosság túlnyomó része az állam által finanszírozott nyugdíjakból él, komoly problémát vet fel a nyugdíjak színvonala és a nyugdíjemelés mértéke. Az öregségi nyugdíjat minden évben növelni kell a növelés évére tervezett fogyasztói árnövekedés és a tervezett nettó átlagkereset-növekedés 50%-os súlyozott átlagának megfelelő mértékben. Viszont ha a tényleges fogyasztói árnövekedés és a nettó átlagkereset-növekedés meghaladja a tervezett mértéket, akkor kiegészítő nyugdíjemelést kell végrehajtani. A fogyasztói árnövekedés meghatározása további problémát vet fel, mert a nyugdíjasok fogyasztói kosara általában eltér a lakosság egészére meghatározott kosártól, ezért a nyugdíjemeléskor ezt a különbséget is figyelembe kell venni. 35

A nettó átlagkeresethet viszonyított átlagnyugdíj 120000 100000 Átlagnyugdíj

80000 60000

Nettó átlagkereset

40000 20000 2004

2002

2000

1998

1996

1994

1992

0

Forrás: ONYF: A nyugdíjbiztosítási Alap 2005. évi nyugdíjkiadása Bp, 2006. április

Az átlagnyugdíjak növekedése így is alatta marad a nettó havi átlagkeresetek növekedési mértékének, 2005-ben a havi nettó átlagkereset 10,1%-kat nőtt, az átlagnyugdíj viszont a 13. havi nyugdíjat nem számítva csak 9,5%-kal nőtt az előző évhez képest. A vegyes nyugdíjrendszer bevezetésekor a pályakezdőket kivéve mindenki szabadon dönthetett, hogy a tisztán társadalombiztosítási alapú hagyományos nyugdíjrendszerben marad, vagy átlép a vegyes rendszerbe. Akik maradtak, azok nyugdíjjárulékaikat továbbra is az Állami Nyugdíjbiztosítási Alapba fizetik. A Nyugdíjbiztosítási Alap az Egészségbiztosítási Alappal és az ezek működési költségeit és kiadásait fedező költségvetéssel együttesen alkotja az államháztartás egyik alrendszerét. A Nyugdíjbiztosítási Alap bevételeiből fedezi az öregségi nyugdíjak és az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött személyek baleseti és a rokkantsági nyugdíjainak folyósítását. Ha az Alap bevételei nem elegendőek kiadásinak fedezésére, akkor a hiányt az állami költségvetésből kell pótolni. A felosztó-kirovó rendszer a tb-alapok pénzügyi egyensúlyán alapszik, viszont korunk demográfiai problémái és az elmúlt 7-8 év járulékcsökkentései nem teszik lehetővé, hogy az Alapok bevételeikből finanszírozni tudják kiadásaikat. A magán-nyugdíjpénztárak megjelenése óta a Nyugdíjbiztosítási alap jelentősen kevesebb

bevételhez

jut,

hiszen

a 36

vegyes

rendszerben

résztvevők

nyugdíjjárulékuknak csak 0,5%-át fizetik az Alapba, 8%-ot a magánnyugdíjpénztári számlájukra fizetnek. 2006. szeptember 1-től a hagyományos rendszerben résztvevő munkavállaló havi bruttó keresetének 8,5%-át fizeti járulékként az Alapba, a munkáltató pedig a munkavállaló havi bruttó keresetének 18%-át. 2007. január 1-jétől a munkáltatói nyugdíjjárulék a tervek szerint 21%-ra fog nőni.

Járulékterhek 1999-2007 25% 20%

Munkáltatói járulék

15% 10%

Munkavállalói járulék

5%

19 99 20 00 20 01 20 02 20 03 20 04 20 05 20 06 20 07

0%

Forrás: APEH

A munkavállalónak csak egy meghatározott jövedelemhatárig kell járulékot fizetni. Ez a határ 2006-ban évi 6.325.450 Forint, napi 17.330 Ft. A meghatározott szint fölötti jövedelemrészek után a munkavállalónak nem kell nyugdíjjárulékot fizetni. A

Nyugdíjbiztosítási

Alap

irányítását

az

Országos

Nyugdíjbiztosítási

Főigazgatóság (ONYF) végzi, mely országos hatáskörű, a kormány irányítása alatt álló, központi államigazgatási szerv. (1998. évi XXXIX.tv) Az ONYF törvényben meghatározott feladatai: • „Tervezi és kezeli a Nyugdíjbiztosítási Alap bevételeit és kiadásait, végzi az

Alap

költségvetésével,

vagyonkezelésével,

adatszolgáltatási

kötelezettségével kapcsolatos feladatokat • Elemzi a nyugellátásokra fordítandó kiadások alakulását és az azt befolyásoló tényezők hatását • Kalkulációkat készít a nyugdíjbiztosítás szervezetének működéséhez szükséges forrásokra 37

• Figyelemmel kíséri a kiadások és a bevételek alakulását • Részt vesz az ágazatot érintő jogszabályok előkészítésében, elemzések értékelésében, véleményezésében • Ellátja az irányítása, illetve ellenőrzése alá rendelt intézményekkel kapcsolatos feladatokat”16 Az ONYF igazgatási szervei a fővárosi és megyei kirendeltségek és a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság. A fővárosi és megyei kirendeltségek a területi elv szerint a beérkező nyugellátási igények elbírálását végzik, Nyugdíjfolyósító Igazgatóság pedig a meghatározott nyugdíjakat, nyugellátásokat és méltányossági alapon megítélt egyszeri segélyeket folyósítja országos hatáskörrel, de bizonyos esetekben igényelbírálási hatásköre is van. „A NYUFIG által folyósított ellátások: • öregségi nyugdíj, • rokkantsági nyugdíj, • baleseti rokkantsági nyugdíj, • özvegyi nyugdíj, • árvaellátás, • szülői nyugdíj, • baleseti hozzátartozói nyugellátások (özvegyi és szülői nyugdíj, árvaellátás), baleseti járadék, • korengedményes nyugdíj, • bányásznyugdíj, • mezőgazdasági

és

szakszövetkezeti

tagok

munkaképtelenségi, özvegyi), • átmeneti járadék • rendszeres szociális járadék, • bányász dolgozók egészségkárosodási járadéka, 16. http://www.onyf.hu/index.php?lang=HU&Menu_id=44

38

járadékai

(öregségi,

• rokkantsági járadék, • 1998. január 1-jét megelőzően megállapított házastársi pótlék, • Egyes művészeti tevékenységet folytatók nyugellátása”17 Európa bármelyik országának nyugdíjrendszerét vizsgáljuk, hosszú távon mindegyik modell reformra szorul. Ausztriában az a legfontosabb, hogy az állam nyugdíjterheit minél hamarabb és minél nagyobb mértékben enyhítsék. Magyarországon hasonló a feladat, de a költségvetési problémák miatt sokkal sürgősebb. Hazánk a vegyes rendszer bevezetése miatt átmeneti állapotban van, az államháztartásnak az átmenet költségeit is viselnie kell, azonban a magán- és az önkéntes nyugdíjrendszer megszilárdulását követően várhatóan stabilizálódni fog az ország pénzügyi helyzete is, legalábbis a nyugdíjcélú kiadásokat illetően. Nagy-Britannia más típusú gondokkal küzd. Míg Ausztriában az állam faladata a nyugdíjasok elszegényedésének megakadályozása is, Nagy-Britanniában az állam csak egy minimális szintű alapnyugdíjat biztosít, ami megélhetési szempontból nagyon kevés. Az aktív korú lakosság saját feladata, hogy életük során a különböző nyugdíjalapokban összegyűjtsék a megélhetésükhöz szükséges nyugdíjakat. Az állam ezt csupán adókedvezménnyel támogatja, minimum összeget nem garantál. Ebből kifolyólag az időskori elszegényedés mértéke – bár folyamatosan csökken – még mindig jóval az uniós átlag fölött van. (2003-ban 24%)

17. http://www.onyf.hu/index.php?lang=HU&Menu_id=159

39

2. A magánnyugdíj-pénztári rendszer Magyarországon, NagyBritanniában és Ausztriában

Hazánkban az 1997/98-a nyugdíjreform előtt a felosztó-kirovó rendszer a kedvezőtlen demográfiai trendek mellett számos más problémával is küzdött. A nyugdíjszámítás módja átláthatatlan és igazságtalan volt, a járulékplafon miatt az aktív korban szerzett keresetek nem tudták kellő mértékben befolyásolni a kezdő nyugdíjak összegét, az eseti nyugdíjemelések ellentmondtak a biztosítási elvnek, mert az alacsony nyugdíjakat az átlagosnál nagyobb, míg a magas nyugdíjakat az átlagosnál kisebb mértékben emelték. A reform elkerülhetetlen volt, nemcsak a gazdasági helyzet stabilizálása, hanem a nemzetközi elvárásoknak való megfelelés céljából is. Az elöregedő társadalom, az időskori elszegényedés és a pénzügyi stabilitást veszélyeztető nyugdíjrendszerek problematikáját ugyanis több nemzetközi szervezet is kiemelt kérdésként kezeli. A Világbank, az OECD és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet már az 1990-es évek eleje óta támogatja a többpilléres nyugdíjrendszerek kialakítását.

A szervezetek által elképzelt és

támogatott rendszereket kisebb különbségekkel az alábbi pillérekből épül fel: 1. pillér: államilag fenntartott, adók által fedezett, kötelező, meghatározott járadékú

rendszer,

alapvető

célja

az

időskori

elszegényedés

megakadályozása 2. pillér: a magánszektor által fenntartott, kötelező, járulék- vagy járadék által meghatározott, tőkefedezeti rendszer 3. pillér: önkéntes, saját számlás nyugdíj-megtakarítások A Világbank a többpilléres nyugdíjrendszer bevezetését számos európai és közép-ázsiai országban, köztük Magyarországon is anyagilag is támogatta. Hazánk 124,1 millió dollárnyi kölcsönt kapott a Banktól a nyugdíjrendszer megreformálása céljából.

40

Magyarországon az 1998-ban életbe lépő nyugdíjreform-csomag két részre osztotta a kötelező nyugdíjrendszert, a társadalombiztosítási nyugdíj mellett megjelentek a tőkefedezeti elven működő magánnyugdíj-pénztárak, ún. vegyes rendszer alakult ki. A magánnyugdíj-rendszernek alapvetően két típusát különböztethetjük meg: a járulékkal meghatározott és a járadékkal meghatározott típust. „A járadékkal meghatározott (defined benefit, DB) rendszerekben a nyugdíj összege a munkavállaló nyugdíjba menetele előtti jövedelmének meghatározott százalékában előre rögzített, így egyfajta garanciát is tartalmaz…A járulékkal (defined contribution, DC) meghatározott rendszerben a keresetet terhelő levonások aránya rögzített. A DC rendszerű alapok esetében az évek során az egyéni számlán felhalmozott megtakarítások és hozamok jelentik a nyugdíjak alapját. A felhalmozott vagyonból a nyugdíjjogosultság elérésének időpontjában a megtakarító járadékot vásárol.”18 A magán-nyugdíjpénztárak egységes, törvényben meghatározott alapelvek szerint működnek: • Önkormányzati működés elve: a pénztárra vonatkozó alapvető döntések meghozatalára kizárólag a pénztártagok jogosultak • „Kölcsönösség és öngondoskodás elve: a pénztártagok közösen teremtik meg

a

pénztár

pénztártagok

a

működésének felhalmozási

és

szolgáltatásainak

időszakban

befektetői,

fedezetét…a a

járadékos

időszakban befektetői és biztosítási kockázatközösséget alkotnak. • Tulajdonlás elve: a pénztártag követelése a pénztártag tulajdona, amelyre kedvezményezett jelölhető • Zárt gazdálkodás elve: a pénztár gazdálkodása kizárólag a törvényben meghatározott nyugdíjszolgáltatás teljesítésére irányul • Biztonságos gazdálkodás elve: a pénztár úgy köteles vagyonát gyarapítani, hogy az szolgáltatási kötelezettségének teljesítését ne veszélyeztesse 18. Dr. Czajlik István – Szalay György: A magán-nyugdíjpénztárak működése és szabályozása, MNBtanulmányok 48., 2006, 7. oldal)

41

• A jó gazda gondosságának elve: a pénztár nevében eljáró személyek kötelesek a pénztártagok érdekében különös gondossággal eljárni • Nyilvánosság és adatvédelem elve: a pénztárak működésére vonatkozó adatok nyilvánosak • Összehasonlítható teljesítmény elve: a pénztároknak tevékenységükről olyan nyilvántartásokat kell vezetniük, amelyek alkalmasak arra, hogy a pénztárak

teljesítménye

összehasonlítható,

megismerhető

legyen,

elősegítve ezzel a szabad pénztárválasztás elvének érvényesülését is.” 19 Hazánkban a magánnyugdíj-pénztárak járulékkal meghatározott (DC) alapon működnek. Az új rendszer megjelenésekor a pályakezdőknek (akik Magyarországon első ízben létesítenek nyugdíjbiztosítási jogviszonyt) kötelező volt belépni egy szabadon választott magánnyugdíj-pénztárba, mindenki más azonban szabadon dönthetett, hogy a tisztán állami vagy a vegyes rendszert választja-e. De ez a kérdés valójában csak a középkorú korosztály számára jelentett dilemmát, mert a nyugdíjazáshoz közel állóknak semmiképp nem érte volna meg a vegyes rendszerbe történő átlépés. A vegyes rendszerbe történő belépéssel ugyanis a biztosított lemond a társadalombiztosítási rendszerben szerzendő nyugdíjjáradéka 25%-áról, hogy ezt a magánnyugdíj-pénztárban saját számlán felhalmozott vagyonból vásárolt járadék egészítse ki. Így tehát 2013-ig a vegyes rendszer tagjai eredeti tb-nyugdíjuk 75%-át fogják kapni, 2013-tól kezdve pedig úgy határozzák meg számukra a tb-nyugdíjakat, hogy bruttó átlagkeresetük 1,22%-át megszorozzák a szolgálati éveik számával. 2013-tól a hagyományos rendszerben is változik a nyugdíjszámítás módja, megszűnik a keresetvalorizáció, a bruttó átlagkereset 1,65%-át fogják megszorozni a szolgálati évek számával. A vegyes rendszert választó nem pályakezdők a jogszabály szerint 2000. végéig kaptak lehetőséget, hogy anyagi veszteség nélkül visszaléphessenek a tbrendszerbe, az azonban, hogy a pályakezdők számára kötelezővé tették a magánnyugdíj-pénztárba való belépést, hosszú távon biztosítja az új rendszer kötelezővé tételét. 19. 1997. évi LXXXII. tv. 5.§

42

A 2013. előtt megállapított nyugdíjak esetében méltányossági alapon elméletileg még lehetőség van arra, hogy ha a biztosított belépett a vegyes rendszerbe, de a magánnyugdíj-pénztárban felhalmozott vagyona alapján szerzett járadéka nem éri el a tb-nyugdíj 25%-át, akkor a felhalmozott vagyont vissszautaltathatja az állami Nyugdíjbiztosítási Alapba, és így teljes nyugdíját (100%) az állami társadalombiztosítástól fogja kapni. Nagy-Britanniában a második pillérben több fajta szolgáltatás közül választhatnak a biztosítottak. Működnek járadékkal meghatározott (DB) és járulékkal meghatározott (DC) nyugdíjalapok is, így mindenki megtalálhatja a számára megfelelő megoldást. A két alaptípuson belül a biztosítottak tagok lehetnek a magyar rendszerhez hasonló, bankok, biztosítótársaságok, befektetési alapok által működtetett magánnyugdíj-pénztárakban (personal pension) vagy munkáltatók által létrehozott dolgozói nyugdíjpénztárakban (occupational pension) A dolgozói nyugdíjalapok a munkáltatók munkavállalói számára biztosítanak kedvezményes járulékfizetés ellenében időskori járadékot, a magánnyugdíj pedig azok számára ajánlott, akik önfoglalkoztatók, nem rendelkeznek munkahellyel, vagy pedig gyakran váltanak munkahelyet. 2004-es adatok szerint az aktív korú lakosság 40%-a rendelkezik dolgozói- vagy magánnyugdíj-pénztári tagsággal, ami jelentős terhet levesz az állam válláról. Hogy egy ilyen nyugdíjalapban tag lehessen valaki, le kell mondania az állami kiegészítő nyugdíjról, vagyis ki kell szerződnie. Ezért cserébe az állam kedvezményt nyújt a választott nyugdíjalapba befizetett járulékokra. A befizetett járulékok a magyar rendszerhez hasonlóan befektetésre kerülnek, és a jövőbeli nyugdíjjáradék mértékét befektetések eredménye, a járulékfizetés mértéke és a járadékos időszak hossza határozza meg. Az állami nyugdíjhoz képest előnyös, hogy a választott nyugdíjalapban összegyűlt tőkéhez már az 50 ( 2010-től 55) éves kor betöltésekor is hozzá lehet jutni, és hogy a befektetések függvényében potenciálisan magasabb nyugdíjjáradék érhető el vele. Hazánkban a vegyes rendszer és a hagyományos rendszer csak kizárólagosan működhet. Vagyis, ha valaki úgy dönt, hogy a vegyes rendszerből, 43

visszalép a hagyományosba, akkor a magánnyugdíj-pénztárban összegyűlt vagyonát átutalják a Nyugdíjbiztosítási Alapba, és nyugdíját az állami társadalombiztosítástól fogja kapni. Az angol rendszerben viszont, ha valaki járulékfizetései alapján már jogosultságot szerzett az állami kiegészítő nyugdíjra, majd később úgy dönt, hogy átszerződik egy másik alaphoz, akkor a már megszerzett jogosultsága nem szűnik meg, kapni fogja azt a járadékot, amire járulékfizetései alapján jogot szerzett, és emellett a szabadon választott nyugdíjalapból is fog járadékot kapni. Ugyanakkor megteheti azt is, hogy egy adóév kezdetével visszalép az állami rendszerbe. De egy személy egyszerre korlátlan számú nyugdíjalapnak lehet a tagja. A kiválasztott második pilléres nyugdíjalapba a kötelező járulékon felül korlátlanul történhet befizetés, amit az állam adókedvezménnyel támogat, de az adókedvezmény mértéke korlátozott. Hazánkban extra befizetésekre csak az önkéntes pénztárakban van lehetőség, a második pillérbe csak a törvényben meghatározott szintű járulék fizethető be. A vegyes rendszerben résztvevők havi nettó keresetük 8%-át az általuk szabadon választott pénztárba, 0,5%-át pedig az állami Nyugdíjbiztosítási Alapba fizetik. Ebből is következik, hogy az új pillér bevezetése csak hosszútávon képes javítani az állami költségvetés problémáját, hiszen a magánpénztárak egészen 2013-ig nem teljesítenek kifizetést, a járulékbevételek nagy részét azonban elvonják az Alaptól. A magánnyugdíj-pénztári egyéni számlán felhalmozott vagyonra a biztosított a nyugdíjkorhatár elérésekor csak szolgáltatás formájában tarthat igényt. Kérheti a vagyon egyösszegű kifizetését (ha a különböző magánnyugdíj-pénztárakban eltöltött biztosítási idő eléri a 180 hónapot), vagy választhat különböző járadéktípusokból: • Életjáradék: a tag élete végéig havonta folyósított járadék • Elején határozott időtartamos járadék: a tag a járadékos időszak elejétől kezdve egy meghatározott ideig előre meghatározott összegű járadékot kap, azután pedig a fennmaradó vagyon alapján élete végéig kap járadékot • Végén határozott élettartamos járadék: egy meghatározott időponttól kezdve a pénztártag élete végéig előre meghatározott járadékot folyósít. 44

• Kettő vagy több életre szóló járadék: a pénztártag és kedvezményezettje számára folyósított járadék, amit addig folyósítanak, míg legalább az egyikük életben van Ezek mellett a pénztár egy a pénztártag vagy a pénztár által tetszőlegesen kiválasztott biztosítótársaságtól is vásárolhat életjáradékot a pénztártag számára. A

lehetséges

járadéktípusokat

a

pénztár

üzletszabályzatában

köteles

meghatározni. A vegyes rendszert választók szabadon dönthetnek, melyik magánnyugdíj-pénztárba lépnek be, és a biztosítási idő alatt átlépési költség ellenében szabadon átvihetik az egyéni számlájukon összegyűlt tőkét egy másik pénztárba, de egyszerre csak egy pénztárban lehetnek tagok Az átlépési költség az egyéni számlán levő összeg 0,1%-a. Hazánkban jelenleg 18 magánnyugdíj-pénztár működik. Magánnyugdíj-pénztárat munkáltatók, szakmai kamarák, munkáltatói és munkavállalói érdekképviseletek is alapíthatnak, ha valószínűsíthető, hogy az alapítandó pénztár taglétszáma eléri majd a kétezer főt. A leggyakoribbak azonban a banki és a biztosítói hátterű pénztárak, hiszen a hazánkban működő bankok és biztosítók sokkal magasabb szintű tőkepiaci tapasztalattal, már kialakított vállalati imázzsal, marketing- és értékesítési stratégiával és ügyfélkörrel rendelkeznek. A PSZÁF adatai szerint 2004-ben a magánnyugdíjpénztárak közül a taglétszám alapján az OTP magánnyugdíj-pénztára volt a piacvezető, és őt követte az AEGON, az ING és az ALLIANZ. A magánnyugdíj-pénztárban felhalmozott tagdíj a pénztártag tulajdona, melyet a pénztár a járulékos időszak alatt különböző, a törvény által megengedett és a pénztár működési szabályzatában meghatározott és a pénztártag által elfogadott eszközökbe fektet. A befektetések kizárólag a pénztártagok érdekeit szolgálhatják, hogy a befektetésekkel minél magasabb hozamot érjenek el. Az elért eredményeket a pénztár sem osztalék, sem részesedés formájában nem fizetheti

ki.

A

magánnyugdíj-pénztárban

felhalmozott

összeg

a

társadalombiztosítási rendszerrel ellentétben örökölhető, a kedvezményezett személyét a pénztártag bármikor szabadon megjelölheti, megváltoztathatja. Ez Nagy-Britanniában is hasonlóképpen van, a különböző nyugdíjalapokban 45

összegyűlt tőkét a tag halála esetén örökölheti özvegye, élettársa, illetve eltartottjai. A befektetésekkel kapcsolatban a pénztáraknak oda kell figyelniük arra is, hogy olyan befektetési portfóliót hozzanak létre, amely összhangban áll rövid- és hosszúlejáratú kötelezettségeikkel, és hogy a pénztár folyamatosan fenn tudja tartani fizetőképességét, például abban az esetben, ha egy tag, másik pénztárba szeretné átvinni saját számláját. A folyamatos likviditás fenntartása érdekében a pénztárak a befolyt tagdíjakat három részre osztják: • Fedezeti tartalék: a pénztártag egyéni számláján ténylegesen jóváírt összeg • Működési tartalék: a pénztár működési költségeinek finanszírozását biztosítja • Likviditási tartalék: az előre nem látható veszteségek finanszírozását biztosítja Az új vegyes rendszer a bevezetés kezdetekor nagyon népszérű volt, sokan nem vették figyelembe, hogy a magánnyugdíj-pénztárba befizetett pénzük esetleg nem éri el az állami társadalombiztosításban szerzendő nyugdíjuk 25%-át. Ezért hagyta meg a törvényhozás a lehetőséget a hagyományos rendszerbe való visszalépésre. A vegyes rendszer melletti egyik legmeggyőzőbb érv az örökölhetőség, emellett a magasabb jövedelműek számára mindenképpen előnyös a tagság, hiszen

a

magánnyugdíj-pénztári

rendszer

nem

újraelosztó,

mint

a

társadalombiztosítás, hanem az egyéni számlára befizetett összeg kizárólag a pénztártag tulajdona. A pénztártagság azért is szimpatikus volt sok ember számára, mert a pénztárak működése független a mindenkori költségvetés helyzetétől, és ezért látszólag kevesebb kockázatot hordoznak, mint az állami tbrendszer. A magánnyugdíj-pénztárakkal kapcsolatban legnagyobb kockázati tényező, hogy a tagok befizetéseiből befektetéseket képeznek, amiknek az eredménye a 46

mindenkori piaci helyzet függvénye. Ezért a törvény arról is rendelkezik, hogy a pénztár milyen arányban és mely eszközökben tarthatja a pénztári vagyont: A magánnyugdíjról és a magánnyugdíj-pénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény 70.§-a által meghatározott lehetséges befektetési eszközök a következők: • Házipénztár (Forint vagy valuta) • Folyószámla (pénzforgalmi-, befektetési számla) • Lekötött betét • Kötvények • Magyar

állampapír,

értékpapír,

amelyben

foglalt

kötelezettség

teljesítéséért a magyar állam készfizető kezességet vállal • Külföldi

állampapír,

értékpapír,

amelyben

foglalt

kötelezettség

teljesítéséért a külföldi állam készfizető kezességet vállal • Diszkont kincstárjegyek • Folyamatos kibocsátású értékpapírok • Részvények (a BÉT vagy más elismert értékpapírpiacra bevezetett, Magyarországon nyilvánosan forgalomba hozott részvények) • Befektetési jegyek • Jelzáloglevél • Határidős ügyletek • Opciós ügyletek • Ingatlan „A pénztár határidős és opciós ügyleteket csak fedezeti vagy arbitrázs célból köthet, a spekulációs célú kötés nem megengedett. Fedezeti célú az olyan ügylet, amelyet a pénztár portfoliójában már meglévő eszközökre, az azok tartásából adódó kockázat csökkentésére kötnek. …Arbitrázs célú az az ügylet, amely során egyazon időpontban és ugyanazon eszközre vonatkozóan vételi és eladási ügylet is kötődik.” 20 20. 282/2001. kormányrendelet a magánnyugdíj-pénztárak befektetési és gazdálkodási tevékenységéről, 2. számú melléklet, 1. bekezdés g) pont

47

Így a nyugdíjpénztár nem vállalhat komoly árfolyamkockázatot és potenciális veszteséget hordozó kockázatot. A pénzügyi befektetésekre vonatkozó másik legfontosabb szabály, hogy a pénztárnak folyamatosan likvidnek kell maradnia, ezt elsősorban a hosszú távú befektetések esetén kell szem előtt tartani. Egy adott nyugdíjpénztár befektetési politikájáról, annak céljairól, alapelveiről évente legalább egyszer a pénztár igazgatótanácsa határoz, és azt benyújtja jóváhagyásra a Felügyelethez. A pénztári vagyon kezelésével nem kötelező a pénztárnak önállóan foglalkoznia, a vagyonkezelési tevékenység kihelyezhető. „ A pénztár vagyonkezelője önállóan rendelkezik a kezelésébe átadott pénztári portfolió és a szerződés tartama alatt a szerződés szerint átadásra kerülő pénztári eszközök felett, valamint gondoskodik a kezelésébe vett pénztárvagyon e rendeletben meghatározott

elvek

és

pénztári

politika

szerinti

hasznosításáról

és

újrabefektetéséről.”21 A nyugdíjpénztáraktól a vegyes rendszer bevezetésekor magas hozamokat vártak, azonban a tényleges hozamok általában elmaradtak a várakozásoktól. Ennek egyik oka, hogy a pénztárak vagyonuk túlnyomó részét állampapírokban tartják, melyek jelentősen alacsonyabb hozamokat eredményeznek. És az elmúlt években az állampapírok aránya a nyugdíjpénztári befektetési portfoliókban folyamatosan nő. A magán-nyugdíjpénztárak befektetései 2003-2005 80% 60% 40% 20% 0% Állampapír

Részvény

Forrás: MNB-tanulmányok 48., 2006. 21. 282/2001. Kormányrendelet 12.§ 1. bekezdés

48

Értékpapír típusú bef.

Egyéb (folyószámla, ingatlan)

Az állampapírok hordozzák a legkisebb kockázatot az értékpapírtípusok közül, ugyanakkor jelentősen alacsonyabb hozamokat realizálhatnak. A konzervatív befektetési struktúra mellett a díjterhelések is csökkentik a magánnyugdíj-pénztárak nettó hozamait. A pénztártagok befizetéseinek ugyanis nem 100%-a kerül az egyéni számlákra, működési célú, likviditási célú levonások, befektetési költségek, vagyonkezelési költségek, stb. terhelik őket. Az átlagos díjterhelések a magánnyugdíj-pénztári szektor megjelenésekor még meglehetősen magasan voltak, de évről évre folyamatosan csökkentek, a 2000-es év

3,44%-os

szintjéről

2005-re

2%-ra

mérséklődtek.

A

díjterhelések

pénztáranként eltérőek, mértékük függ attól, hogy az adott pénztár az életciklus mely szakaszában van – az alapítást követő első években rendszerint magasabbak a díjak -, mekkora taglétszámmal rendelkezik, milyen befektetési politikája, stb. Pénztárválasztáskor a díjterheléseken kívül a pénztárak által meghatározott hozamelvárások (minimális és maximális hozamok meghatározása) is fontos szerepet játszanak. A törvény értelmében a várható hozamokat a pénztáraknak a tárgyévet megelőző év november 30-ig nyilvánosságra kell hozniuk a Pénzügyi Közlönyben és két országos napilapban. „A pénztárak befektetési tevékenységére vonatkozó

hozamelőírások

meghatározása

a

hivatalos

nemzetgazdasági

stratégián alapuló inflációs mérések, a bér- és fogyasztói árindexre vonatkozó feltételezések, valamint a várható tőkepiaci folyamatok értékelése alapján történik.”22 Ha az adott pénztár által elért éves hozam nem éri el a pénztár által előzetesen előírt minimális hozamot, akkor a hozamkiegyenlítési tartalékból egészíti ki a pénztártagok egyéni számláit. A pénztárak által meghatározott minimális hozamok tehát garanciát is jelentenek a pénztártagok számára. Ha viszont a ténylegesen elért hozam meghaladja az előírt maximális hozamot, akkor az előírt és a ténylegesen elért hozam közötti különbséget a pénztár a hozamkiegyenlítési tartalék javára írja jóvá. 22. 282/2001. Kormányrendelet 7.§ 2. bekezdés

49

A

pénztárválasztással

kapcsolatos

döntéseket

az

egyén

saját

kockázatvállalási hajlandósága is nagymértékben befolyásolja. A pénztárak különböző befektetési politikájukon keresztül is megkülönböztetik magukat egymástól. A befektetési portfoliók mindenki számára hozzáférhetőek, így a pénztártagok szabadon választhatnak a különböző mértékű befektetési kockázatot hordozó pénztárak közül. Mivel azonban nincsen garancia, hogy a befektetések el tudják érni a kívánt eredményeket, a pénztártagok pedig kellő szakmai hozzáértés hiányában nem tudják maximálisan felmérni a kockázatot, a törvény létrehozott

intézményt,

a

Pénztárak

Garanciaalapját

a

pénztártagok

magánnyugdíj-megtakarításainak védelme érdekében. Az Alapnak minden magánnyugdíj-pénztár a törvény értelmében kötelezően tagja, és a tagság ellenében a magánnyugdíj-pénztári tagdíjbevételek mértéke alapján az Alapnak tagdíjat fizet. A befolyt tagdíjakat az Alap kizárólag a törvényben meghatározott feladatok ellátására fordíthatja. Az Alap kifizetéseket teljesít egy adott magán-nyugdíjpénztár tagja vagy annak kedvezményezettje számára, illetve átmeneti pénzügyi segítséget nyújt a pénztárnak, ha a pénztár likviditás-hiány miatt nem tud eleget tenni az alábbi kötelezettségeknek: •

A pénztártag átlépése másik pénztárba, illetve visszalépése az állami társadalom-biztosítás rendszerébe

• 180 hónapnál rövidebb összesített pénztártagság esetén a járadékos kívánságára történő egyösszegű kifizetés • A tag halála esetén a kedvezményezett kérésére történő egyösszegű kifizetés • Járadékosok számára történő járadékszolgáltatás • A pénztár felszámolása esetén a felhalmozás időszakában lévő pénztártagok kártalanítása, és a járadékosok számára a további járadékfizetés garantálása Az Alap 2002. január 1-jétől azokra a járadéktípusokra is garanciát vállal, melyeket a magánnyugdíj-pénztár a járadékos számára biztosítótársaságtól vásárol. 50

Ha az Alap vagyona nem elegendő,

hogy

eleget

tegyen

pénzügyi

kötelezettségeinek, kölcsönt vehet fel a Magyar Nemzeti Banktól, amely kölcsön mögött az Állam készfizető kezessége áll. A kölcsön visszafizetésére az Alap tagjainak további tagdíjak befizetését rendeli el. Nagy-Britanniában

a

2004-es

Nyugdíjtörvény

rendelkezett

ilyen

intézmény létrehozásáról. A Nyugdíjvédelmi Alap (Pension Protection Fund) 2005. április 6-án kezdte meg működését. Fő feladata a második pilléres nyugdíjalapot tagjainak kompenzálása a nyugdíjalapok fizetésképtelensége esetén. A második pilléres nyugdíjkorhatárt (50 év) már elért pénztártagok számára az Alap összes jövőbeni járadékuk 100%-át megtéríti, míg a korhatárt el nem ért tagok számára a veszteség 90%-át kompenzálja. A Nyugdíjvédelmi Alap tagjai törvény által meghatározott kötelező díjat fizetnek az Alapnak, mely két részből áll: 1. nyugdíjvédelmi díj: függ a pénztár taglétszámától, befektetéseinek kockázati mértékétől, dolgozói pénztár esetén a munkáltató pénzügyi helyzetétől is 2. Adminisztrációs díj: az Alap felállításának kezdeti költségeinek fedezését szolgálja Az Alap a beszedett díjakból befektetéseket képez, és ezek hozamaiból fedezi kiadásait. Az Alap befektetési portfólióját az igazgatóság a lehető legmagasabb és

legkevesebb

kockázatot

hordozó

eredmény

elérése

következőképpen határozta meg: A brit Nyugdíjvédelmi Alap befektetési portfóliója 2006 Ingatlan; 7,50% Valuta; 2,50% Külföldi Készpénz; részvény; 20% 7,50% UK részvény; 12,50% Külföldi kötvény; 50%

Forrás: http://www.pensionprotecionfund.org.uk/index.htm

51

érdekében

Bár a magánnyugdíj-pénztári tagok számára a törvény több módon is garantálni próbálja a megtakarítások biztonságát, a pénztárak így is viszonylag kevés kockázatot vállalnak. Az államkötvények aránya nem csökkent az évek során. Ennek ellenére „a magánnyugdíj-pénztárak 2005-ben a kedvező tőkepiaci folyamatok kiaknázásával magas hozamot realizáltak. A magánnyugdíjpénztárak által elért 2005. éves legmagasabb nettó hozam 15,82%, míg a legalacsonyabb 7,44% volt, a szektorra számított átlagos nettó hozam pedig 12,48%-ra tehető”.23 Hazánkban a magánnyugdíj-pénztári koncentráció meglehetősen magas, 2005ben a hat legnagyobb pénztár a tagok 87,56%-át, illetve a vagyon 83,64% át tudhatták magukénak. (Lásd 1. melléklet) 2005. végén a 18 működő pénztár teljes taglétszáma 2,5 millió fő volt, ami az előző évhez képest 4%-os növekedést mutat, viszont a befizetések 14,3%-kal nőttek, ami a magasabb jövedelmű pénztártagok arányának növekedésére utalhat.

Magánnyugdíj-pénztári taglétszám alakulása (ezer fő) 3 000,00 2 279,69

2 500,00 2 000,00 1 500,00 1 000,00

2 250,63

2 020,58

2 403,01

2 192,33

2 511,11

2 303,97

1 338,90

500,00 0,00 1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

Forrás: PSZÁF

Ausztriában a második pilléres nyugdíjszolgáltatás még meglehetősen fejletlen. A nyugdíjaskorú lakosság túlnyomó részének az állami biztosít időskori járadékot. De az állam az utóbbi években elkezdett lépéseket tenni a magán és dolgozói nyugdíjalapok népszerűsítése érdekében. 23. PSZÁF – Beszámoló a pénztári szektor 2005. évi fejlődéséről

52

2002. július 1-jén született és 2003. január 1-jén lépett éltbe a törvény a. dolgozói jóléti alapok létrehozásáról (Mitarbeitervorsorgekasse) létrehozásáról. Ausztriában 9

ilyen alap működik jelenleg, mely a különböző vállalatokat

szerződést köthetnek. A munkáltatók és a szakszervezetek által közösen működtetett pénztárakba a munkáltató a munkavállaló bruttó keresetének 1,53%át fizeti be. Ezekben az alapokban a 2003.január 1-je után létrejött munkaszerződések esetében kötelező a részvétel. A pénztárban felgyülemlett tőkét a munkavállaló munkahelyváltás esetén az új munkaadó pénztárába átviheti vagy egy összegben felveheti. Ha viszont úgy dönt, hogy egy összegben felveszi, akkor 6% adót kell fizetnie, de ha nem veszi fel, akkor adómentes marad. Ezzel az intézkedéssel az állam a nyugdíjcélú megtakarítások növelését támogatja. A cél az, hogy a munkavállalók a nyugdíjaskor eléréséig akkora tőkét tudjanak felhalmozni, mely jobban hozzásegíti őket megszokott életszínvonaluk fenntartásához. Az összegyűjtött vagyonból az alapok különböző befektetési portfóliókat képeznek. Ezek az alapok azonban elsősorban rövid lejáratú befektetéseket hozhatnak létre, mert nemcsak a nyugdíjazáskor kell kifizetést teljesíteniük tagjaik számára, hanem munkahelyváltáskor is. Ezért kiemelten fontos számukra a folyamatos likviditás. Emiatt viszont az elérhető hozam kevesebb. A pénztárak átlagosan 3-4%-os hozamot várnak. A

harmadik

pilléres

szolgáltatásokat

egészen

2003-ig

csak

az

életbiztosítások testesítették meg Ausztriában, ugyanis csak ekkor jelent meg a nyugdíjcélú befektetéseket célzó új rendszer, a „Zukunftsvorsorge”. Ebben a rendszerben a nyugdíjcélú az önkéntes nyugdíjcélú megtakarításokat az állam is támogatja évi 2066 Euró összeghatárig. A minimális befizetendő összeg nagyon kevés, mindössze 20 Euró. A megtakarítások egyéni számlán gyűlnek, amikből a pénztár befektetéseket képez. A törvény szerint a befektetési portfóliók 40%-át részvényeknek kell képezniük. Az összegyűjtött vagyon 15 év után les hozzáférhető a tulajdonos számára.

53

IV. Fejezet 1. A mai magyar nyugdíjrendszer problémái Az Európai Unió tagországai különböző nyugdíjrendszereket tartanak fent, de a XXI. század demográfiai problémái mindegyik nyugdíjrendszernek komoly problémát okoznak. A társadalmi elöregedési tendencia miatt az Európai Unió minden tagországában a nyugdíjas függőségi ráta fokozatos növekedését jósolják, tehát az egy aktív keresőre jutó nyugdíjasok száma továbbra is nőni fog. Magyarországon a 2004-es 22,6%-ról 2050-re 48,3%-ra várják ezt a hányadost, míg Ausztriában 22,8%-ról 52,4%-ra, Nagy-Britanniában pedig 24,3%-ról 45%ra fog nőni a ráta a becslések szerint. A kedvezőtlen demográfiai várakozások miatt pedig az állami nyugdíjkiadások növekedésére is számítanak. A három ország közül az elkövetkezendő években a legnagyobb kiadásnövekedés hazánkban várható, hiszen a vegyes rendszer bevezetése csak hosszú távon ígér költségvetési stabilizációt,

az

átmeneti

években

viszont

az

állami

nyugdíjkiadások

megnövekedése elkerülhetetlen, mert a Nyugdíjbiztosítási Alap bevételei rögtön a

vegyes

rendszer

bevezetésétől

kezdve

jelentősen

csökkennek,

a

nyugdíjfolyósítások mértéke azonban egészen 2013-ig nem fog számottevően csökkenni. „A mai teljes éves GDP 240 százalékának megfelelő, mintegy 50 ezer milliárd forintnyi hiányt termel a következő száz évre előre számolva a nyugdíjrendszer, ha a jelenlegi szabályokat változatlanul hagyják.”24 Elkerülhetetlen lesz a nyugdíjkorhatár további emelése, a korkedvezményes és előrehozott nyugdíjakra vonatkozó szabályok szigorítása. 2009-re egységesen 62 év lesz a korhatár Magyarországon, de ez még mindig elmarad a nyugat-európai országok átlagosan 65 éves korhatárától. 24. Világgazdaság: 73 év lehet a magyar nyugdíj-korhatár, 2006. április 28.

54

Mivel azonban a várható élettartam hazánkban is évről évre nő, szakértők szerint a nyugdíjkorhatár akár a 73 évet is elérheti. A folyamatos szigorítások mellett azonban a nem-állami pillérek szerepét is erősíteni kellene. Hazánkban a magánnyugdíj-pénztárak mellett már 1994. óta működnek önkéntes nyugdíjpénztárak is, melyek az előbbiekhez hasonló elven működnek, céljuk a nyugdíjcélú megtakarítások ösztönzése. Míg azonban a magánpénztárakba a kötelező járulékon felül nem fizethetők be további összegek, az önkéntes pénztárak esetében nincs ilyen szabály, sőt, az állam adókedvezménnyel ösztönzi az önkéntes nyugdíjpénztári befizetéseket mind munkáltatói, mind munkavállalói oldalról. Felmerül azonban a kérdés, hogy miért van szükség külön magán- és önkéntes pénztárakra is, ha céljuk és működési elvük azonos, miért szükséges a magánnyugdíj-pénztári befizetéseket korlátozni? A magánnyugdíj-pénztárat működtető bankok, biztosítók általában önkéntes ágazatot is fenntartanak, sőt a bankok némelyike a „negyedik pillér”-ként nemrég megjelent nyugdíjelőtakarékossági számlakonstrukciót (NYESZ) is nyújtanak, melyet az állam további adókedvezménnyel támogat. A NYESZ további előnye, hogy a számlatulajdonos maga dönthet a befektetési portfólió összetételéről. Így azonban a rendszer túlságosan összetett és bonyolult, a második, harmadik és negyedik pillért ötvözni, egységesíteni kellene, így az állam, a bankok és főleg az ügyfelek jelentős költségeket takaríthatnának meg, az ügyintézés egyszerűbbé válhatna, ha egy ügyfélnek nem kellene külön magán-, önkéntes- és nyugdíj-előtakarékossági számlákat fenntartani. Jelenleg ha valaki mindhárom lehetőséggel él, számlánként külön-külön jelentkezik a díjterhelés Ma Magyarországon 72 önkéntes nyugdíjpénztár működik, de mivel a piac nagyon koncentrált, a kisebb pénztárak kevesebb taglétszámmal és csekélyebb tőkével rendelkeznek, és a tőkepiacon minden szempontból előnyt élvező bankokkal és biztosítótársaságokkal szemben a hozamok terén sem képesek felvenni versenyt. Az önkéntes pénztárak taglétszámának növekedése az elmúlt években stagnál. Csak a magas keresetűek engedhetik meg maguknak, hogy a kötelező 55

járulékon

felül

nyugdíjcélú

megtakarításokat

képezzenek,

és

az

adókedvezmények ellenére sokan még mindig inkább a biztonságosabb banki lekötéseket preferálják a tőkepiaci befektetésekkel szemben.

ezer fő

Önkéntes nyugdíjpénztári taglétszám alakulása Új belépők 350 300 250 200 150 100 50 0 1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

Forrás: PSZÁF, 2006.

A magánnyugdíj-pénztári hozamok is jelentősen alulmaradnak a várakozásokkal szemben. 1998. és 2005. között a hazai pénztárak átlagos nettó reálhozama 2,9 százalék

volt,

ami

nemzetközi

összehasonlításban

is

nagyon

gyenge

teljesítmény.25

2. A magyar nyugdíjrendszer jövőbeli változásai Egyrészt a társadalmi demográfiai problémák, másrészt a vegyes rendszerre való átállás átmeneti nehézségi miatt a magyar nyugdíjrendszert érintő változások elkerülhetetlenek. A reformok a társadalombiztosítási rendszerre vonatkozó szigorításokat és a magán- és az önkéntes rendszerre vonatkozó modernizációs intézkedéseket is tartalmaznak. A

tb-nyugdíjrendszer

szigorítására

vonatkozó

legfontosabb

új

szabályozások közé tartozik a nyugdíjkorhatár emelése, mely a várató élettartam folyamatos növekedése miatt is elkerülhetetlen. A korhatár emelése ugyanis 25.http://www.fn.hu/cikk/00130000/136457/nyugdijreformot_szorgalmaz_szakma.php

56

növeli a járulékfizetési időszakot, és az ebből származó többletbevétel többékevésbé

kompenzálja

a

várható

élettartam

növekedéséből

adódó

többletkiadásokat. Hasonlóképpen szükséges a korkedvezményes és az előrehozott nyugdíjazásra vonatkozó szabályozás, mert ezeken keresztül is növelhető az effektív nyugdíjazás kora. Fontos lenne a nyugdíjas korúak foglalkoztatásának növelése is, viszont az az intézkedés, hogy a nyugdíj mellett szerzett jövedelmek után 2007. januártól járulékot kell majd fizetni, várhatóan az ellenkező hatást fogja elérni. Ugyanakkor

minden

tovább

dolgozott

év

0,4%-kal

növeli

majd

a

nyugdíjjáradékot. Ez az intézkedés nem egyedülálló, Nagy-Britanniában ha valaki igénybe veszi nyugdíjjáradékát, és közben dolgozik is, akkor a nyugdíjjal megnövelt keresetei után kell adót fizetnie. 2007-től növekszik a munkáltatói nyugdíjjárulék szintje is. A munkavállaló bruttó keresetének 21%-át kell majd fizetnie az eddigi 18% helyett. Az 1997/98as nyugdíjreform óta a munkáltatói járulékok folyamatosan csökkentek, mert a mindenkori kormányzat a bérköltségek csökkentésében látta a foglalkoztatás növekedésének lehetőségét. Munkáltatói és munkavállalói járulékkulcsok: 1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

Munkáltatói

24

24

23

22

20

18

18

18

18

18

21

Mun-

TB

6

1

2

2

2

2

1,5

0,5

0,5

0,5

0,5

kavál-

Ma-

lalói

gán

-

6

6

6

6

6

7

8

8

8

8

30

31

31

30

28

26

26,5

26,5

26,5

26,5

29,5

Összesen

Forrás: MNB-tanulmányok 55., 2006

Ezek

mellett

azonban

a

hosszú

távon

a

legfontosabb

a

társadalombiztosítási nyugdíjrendszer szerepének folyamatos csökkentse, a tőkefedezeti rendszer súlyának növelése. A teher áthelyezéséhez alkalmassá és kívánatossá kell tenni a rendszer tőkefedezeti elemeit. 57

A magánnyugdíj-pénztárak által elért hozamok növelése érdekében a pénztárak számára 2007-től lehetőség lesz, 2009-től pedig várhatóan kötelező lesz különböző kockázatú és hozamú portfóliók létrehozása, hogy az ügyfelek kockázatvállalási

hajlandóságuknak

megfelelően

választhassanak.

A

legalacsonyabb kockázatú „klasszikus” portfólió csak 20%-ban kell, hogy részvényeket tartalmazzon. A legkockázatosabb „növekedési” portfólióra viszont 50%-os részvényarányt írnak elő. Ezt a típust azoknak ajánlják, akiknek még több mint 15 évük van a nyugdíjig, ugyanis a magasabb kockázatot hordozó befektetések hosszú távon ígérnek kiemelkedő hozamot. Választható azonban egy „kiegyensúlyozott” portfólió is, melyben a részvényarány 35% kell, hogy legyen. A újfajta szabályozástól a szakértők az értékpapírpiac fellendülését várják, ugyanakkor a pénztártagok fiatalabb korosztálya számára nagyobb lehetőségeket biztosít. A magánnyugdíj-pénztárakat érintő másik fontos cél a pénztártagok díjterhelésének csökkentése. 2007. január 1-jétől a tagdíjak legfeljebb 6%-a, 2008-tól pedig legfeljebb 4,5%-a vonható el működési és likviditási költségként. Ezzel egy időben bevezetésre kerül a központi díjbeszedő rendszer, ami azt jelenti, hogy a munkáltatóknak 2007. január 1-jétől kezdve nem a magánnyugdíjpénztárakba kell utalniuk a járulékokat, hanem a Magyar Államkincstárnak. Ez az intézkedés várhatóan nagy terhet vesz le a pénztárak válláról, a költségek csökkenésétől pedig a nettó hozamok növekedését várják. A reformok legfontosabb célja a pénztári rendszer modernizálása mellett az is, hogy a lakosság bizalma a pénztárak felé megnőjön. Az értékpapírpiacokon való lakossági részvétel még mindig csekély az alacsony kockázatvállalási hajlandóság miatt, ezért kedvező az a lépés, hogy a pénztártagok különböző kockázatú portfóliók közül választhatnak Viszont amíg a lakosság nyugdíjcél megtakarításai nem nőnek, addig nem lehet az állam szerepét jelentősen csökkenteni, a folyamatos járulék- és korhatáremelések pedig hosszú távon nem vezetnek célra, és a társadalmi elfogadás is hiányzik.

58

Összegzés A magyar, az osztrák és a brit nyugdíjrendszer egymástól jelentősen különbözik. Az állami szerepvállalás Ausztriában a legnagyobb és NagyBritanniában a legkisebb mértékű, mégis mindkét ország nyugdíjasai jobban élnek, mint nálunk. Nagy-Britanniában azért, mert már hagyománya van a saját nyugdíjcélú megtakarításoknak, az emberek gondolnak nyugdíjas éveikre; Ausztriában pedig azért, mert az állam megengedheti magának azt, hogy magas szintű

nyugellátást

biztosítson

a

nyugdíjasok

számára,

akár

évi

14

nyugdíjfizetéssel. Magyarországon az egy főre jutó GDP jelentősen kisebb, mint Ausztriáé, ezért számunkra csak a brit modell lehet a követendő példa, a nem-állami pilléreket meg kell erősíteni, mert az állami társadalombiztosítás nem tudja finanszírozni a nyugdíjakat. A második- és harmadik pilléres szolgáltatások növelését hosszú távon Ausztria sem kerülheti el. A kedvezőtlen demográfiai változások, a nyugdíjasok számának növekedése, az időskori függőségi ráta növekedése, a várható élettartam növekedése hosszú távon Ausztriában is fenntarthatatlanná fogja tenni a jelenlegi rendszert. A II. világháború után megjelent jóléti állam és az állami pillérek járulékok által fedezett nyugdíjkiadásokra épülő generációs modellje tehát a XXI. század demográfiai körülményei között fenntarthatatlannak bizonyul, ezért korunk legfontosabb feladata az új, többpilléres modellek szerepének növelése, és

ezen

belül

a

nem-állami

pillérek

59

dominanciájának

megteremtése.

1.Melléklet Keresetvalorizáció Magyarországon

60

2. melléklet Az öregségi nyugdíj a szolgálati idő függvényében

Szolgálati idő (év) 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26

Havi átlagkerese t %-a 33 35 37 39 41 43 45 47 49 51 53 55 57 59 61 63 64

Szolgálati idő (év)

Havi átlagkerese t %-a

27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40

65 66 67 68 69 70 71 72 73 74 75,5 77 78,5 80

Minden további évre 1,5 százalék

Forrás: HVG – Társadalombiztosítási különszám 2006.

61

3. melléklet – Keresetvalorizáció Ausztriában

Forrás: http://www.pensionsversicherung.at/mediaDB/113748.PDF

62

63

Irodalomjegyzék MNB-tanulmányok 55., Orbán Gábor – Palotai Dániel: Kihívások előtt a magyar nyugdíjrendszer, 2006 MNB-tanulmányok

40.

Orbán

Gábor

–

Palotai

Dániel:

A

magyar

nyugdíjrendszer fenntarthatósága, 2005 MNB-tanulmányok 48. Dr. Czajlik István – Szalay György: A magánnyugdíjpénztárak működése és szabályozása, 2006 Blogh Gábor: Társadalombiztosítási ismeretek, Corvinus Kiadó, Bp., 1996 Kornai János: Vergődés és remény, Közgazdasági és jogi könyvkiadó, Bp, 1996 Heikki Oksanen: A nyugdíjreformtervek a jóléti államokban – öregedő népesség esetén, Közgazdasági Szemle, L.évf., 2003. július-augusztus (654-670.o) Hamar Farkas: Nyugdíjrendszer – Problémák, Szociológiai Szemle 2004/1 (122136) Dr. Kulcsár Judit: Társadalombiztosítási rendszerek az Unióban, Napi Jogász, 2002. március (41-43) Augusztinovics Mária: a legnagyobb kihívás a munkaerőpiac, avagy mi fenyegeti a nyugdíjrendszereket? Budapest, 2003. Simonovits András: Az új magyar nyugdíjrendszer és problmái, Közgazdasági Szemle, XLV. Évf., 1998. július-augusztus PSZÁF: A nyugdíjpénztári tagok díjterhelése (2000-2005) Stahl János: Mi van/mi lesz a magánnyugdíj-pénztári szolgáltatásokkal? Közgazdasági Szemle, LII. Évf., 2005. június http://www.fn.hu/cikk/00140000/144774/megregulazzak_penztarakat.php http://www.fn.hu/cikk/00130000/136457/nyugdijreformot_szorgalmaz_szakma.p hp Világgazdaság: 73 év lehet a magyar nyugdíj-korhatár, 2006. április 28. http://register.consilium.eu.int/pdf/en/03/st07/st07165en03.pdf#search='sustainab le%20pension%20ECOFIN' 1997. évi LXXXI. törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról

64

1997. évi LXXXII. Törvény a magánnyugdíjról és a magánnyugdíj-pénztárakról 282/2001. (XII.26.) Kormányrendelet a magánnyugdíj-pénztárak befektetési és gazdálkodási tevékenységéről 2005. évi CLVI. Törvény a nyugdíj-előtakarékossági számlákról PSZÁF – Közgazdasági, Kockázatkezelési és Szabályozási Igazgatóság: Beszámoló a Pénztári szektor 2005. évi fejlődéséről, 2006. március http://www.fn.hu/cikk/00100000/101438/jelentes_magyar_nyugdijrendszerrol.php Nemzeti

Stratégiai

Jelentés

a

megfelelő

és

fenntartható

nyugdíjakról

Magyarországon, 2006 http://www.euvonal.hu/index.php?op=mindennapok_nyugdijak&id=58 http://europa.eu/scadplus/leg/en/cha/c10126.htm http://www.thepensionservice.gov.uk/pdf/np46/np46apr05.pdf Private

Pensions:

OECD

Classification

and

Glossary,

OECD

2005,

http://213.253.134.29/oecd/pdfs/browseit/2105013E.PDF http://www.ssa.gov/policy/docs/progdesc/ssptw/20062007/europe/index.html#toc http://www.foglalkoztatas.hu/doksik/Kiadvanyok/MAGYARC.PDF#search=%22 nyugd%C3%ADjbiztos%C3%ADt%C3%A1s%22 http://www.magyarorszag.hu/ugyintezo/ugyleirasok/szocell/nyugell/tbpenzt www.onyf.hu www.ksh.hu http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/site/en/com/2001/com2001_0362en01.pdf http://www.pensionsversicherung.at/esvapps/page/page.jsp?p_pageid=210&p_m enuid=5323&p_id=4 http://www.pensionsversicherung.at/mediaDB/113748.PDF

65