A nyelvi és a mentális reprezentáció természete. XVII. MAKOG Budapest, május 7 9. Programfüzet

A nyelvi és a mentális reprezentáció természete

XVII. MAKOG Budapest, 2009. május 7−9.

Programfüzet A konferencia weboldala: http://phil.elte.hu/MAKOG2009

Program Május 7: 09.30.-10.30. Regisztráció 10.30.-10.40. Megnyitó 10.40.-11.10. Gergely György: A Természetes Pedagógia 11.10.-11.20. Vita 11.20.-11.40. Kávészünet 11.40.-12.10. Kenesei István: A nyelv többszörös kreativitása 12.10.-12.20. Vita 12.20.- 12.50. Lukács Ágnes: A nyelvi reprezentáció természete 12.50.-13.00. Vita 13.00.-14.30. Ebédszünet 14.30.-14.45. Tóth Lilla, Káplár Mátyás, Deák Anita, Bogner Péter, Bereczkei Tamás: A méltányosság agyi korrelátumai: fMRI vizsgálat 14.45.-14.50. Vita 14.50. 15.05. Deák Anita, Káplár Mátyás, Tóth Lilla, Bogner Péter, Révész György, Bernáth László: Negatív Ingerek hatása vizuális keresési feladat során: fMRI vizsgálat 15.05.-15.10. Vita 15.10.-15.25. Káplár Mátyás, Deák Anita, Tóth Lilla, Bogner Péter, Bernáth László: A (mágneses)vonzerő hatalma – fMRI vizsgálatok lehetőségei a pszichológiai kutatásban: egy vizuális keresési kísérlet bemutatása 15.25.-15.30. Vita 15.30.-16.00. Kávészünet 16.00. 16.15. Racsmány Mihály: Szándék és felejtés: az intencionális emlékezeti gátlás útjai 16.15.-16.20. Vita 16.20.-16.35. Jakab Zoltán, Bózsa Tamás: Vakság a változásra, küszöb alatti előhangolás, és a fenomenális illetve hozzáférési tudat viszonya 16.35.-16.40. Vita 16.40.-16.55.. E. Szabó László: A fizikai elméletek mint nyelvi reprezentációk fizikalista értelmezése 16.55.-17.00. Vita 17.00.-17.20. Kávészünet

17.20.-17.35. Schmal Dániel: Látás és mentális reprezentáció a descartes-i filozófiában 17.35.-17.40. Vita 17.40.-17.55. Kiss Szabolcs: Kognitív szociológia és neuroszociológia 17.55.-18.00. Vita 18.00.-18.15. Somogyvári Zoltán: Új  elvek   a  tér  mentális   reprezentációjában:  rács  sejtek,  avagy amire senki sem gondolt 18.15.-18.20. Vita 18.20.-18.40. Kávészünet 18.40.-19.10. Huoranszki Ferenc: Intencionalitás és a reprezentáció problémája 19.10.-19.20. Vita

Május 8: 10.00.-10.30. Regisztráció 10.30.-11.00. Topál József: Tárgyreprezentáció vagy szociális kogníció? A tárgyállandóság egy összehasonlító evolúciós perspektívája 11.00.-11.10. Vita 11.10.-11.40. Kéri Szabolcs: Mit árulnak el a klinikai idegtudományok a mentális reprezentáció természetéről? 11.40.-11.50. Vita 11.50.-12.20. Demeter Tamás: A népi pszichológia nem metareprezentációs eszköz 12.20.-12. 30. Vita 12.30.-14.00. Ebédszünet. 14.00.-14.15. Batta Barbara, Győri Miklós, Pohl Zsuzsanna Kata: Emlékek forrása autizmusban: tér, idő, ágencia 14.15.­14.20. Vita 14.20.-14.35. Kovács Dávid Márk: Az emlékezet igazoló ereje és a hit-feltétel 14.35.-14.40. Vita 14.40.-14.55. Hallgató Emese, Janacsek Karolina, Sándor Tímea, Németh Dezső: Az implicit szekvencia tanulás alapvető mechanizmusai 14.55.-15.00. Vita 15.00.-15.15. Tisljár Roland, Bereczkei Tamás: A humor szerepe a társas kapcsolatokban: egy evolúciós modell vizsgálata 15.15.-15.20. Vita

15.20.-15.40. Kávészünet 15.40.-15.55. Lehmann Miklós: Mentális és társas dimenziók a nyelvi reprezentáció magyarázatában 15.55.-16.00. Vita 16.00.-16.15. Dyekiss Emil Gergely: Hivatkozás nem létező diskurzus-referensekre? 16.15.-16.20. Vita 16.20.-16.35. Szijjártó Linda, Bereczkei Tamás: Ki bízik, ki viszonoz? Kölcsönösség, bizalom, személyiség 16.35.-16.40. Vita 16.40.-16.55. Janacsek Karolina, Vízi Ildikó, Németh Dezső: Implicit tanulás és konszolidációja időskorban 16.55.-17.00. Vita 17.00.-17.20. Kávészünet 17.20.-17.35. Kubinyi Enikő, Illés Anita, Miklósi Ádám: A gazda kutyatartás iránti elkötelezettségének hatása a kutya viselkedésére 17.35.-17.40. Vita 17.40.-17.55. .Kemény Ferenc, Lukács Ágnes: A motoros és perceptuális információ hatása a szekvenciatanulás korai szakaszaira 17.55.-18.00. Vita 18.00.-18.15. Tőzsér János: Kognitív fenomenológia 18.15.-18.20. Vita 18.20.-18.40. Kávészünet. 18.40.-19.10. Csibra Gergely: Mire valók a tükörneuronok? 19.10.-19.20. Vita 19.30. Fogadás

Május 9. 10.00.-10.30. Regisztráció 10.30.-10.50. Kálmán László: Egy asszociatív memóriamodell és nyelvészeti következményei 10.50.-11.00. Vita 11.00.-11.20. Veres Székely Anna: A „hosszú allélen” innen és túl 11.20.-11.30. Vita 11.30.-11.50. Kávészünet

11.50.-12.05. Török Ágoston, Márkus Attila: Az írásképesség relatíve önálló agyi és kognitív szerveződése 12.05.-12.10. Vita 12.10.-12.25. Márton Miklós: Nem-fogalmi észlelési tartalom: motivációk, érvek és hibák 12.25.-12.30. Vita 12.30.-14.00. Ebédszünet 14.00.-14.15. Komlósi Andrea: Mentális okozás és nemreduktív fizikalizmus? 14.15.-14.20. Vita 14.20.-14.35. Hollókői Lajos Bálint: Képi ábrázolás és reprezentáció 14.35.-14.40. Vita 14.40.-14.55. Ropolyi László: A jel hatalma 14.55.-15.00. Vita 15.00.-15.15. Lábadi Beatrix, Leipold Annamária: A nyelv szerepe reorientációs helyzetben 3-6 éves korban 15.15.-15.20. Vita 15.20.-15.40. Kávészünet 15.40.-15.55. Faragó Tamás, Pongrácz Péter, Friederika Range, Vidrányi Zsófia, Miklósi Ádám: „Az a csont az enyém” – a kutyamorgás mint lehetséges funkcionálisan referenciális jelzés 15.55.-16.00. Vita 16.00.-16.15. Szekeres András Márk: Informatikai viták a tudásreprezentációról: WordNet és az OntoClean/DOLCE 16.15.-16.20. Vita 16.20.-16.35. Bányai Mihály, Németh Gyula, Feldhoffer Gergely, Cserey György: Kooperáció és kommunikáció robotrajokban 16.35.-16.40. Vita 16.40.-16.55. Györkő Enikő, Lábadi Beatrix, Beke Anna: A téri nyelv használata koraszülött és normál fejlődésmenetű 3-5 éves gyerekeknél 16.55.-17.00. Vita

Absztraktok

Kooperáció és kommunikáció robotrajokban Bányai Mihály, Németh Gyula, Feldhoffer Gergely, Cserey György Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Információs Technológiai Kar, Robotika Laboratórium A mobil robotok által megoldandó komplex problémákra hatékony megoldási lehetőséget jelenthet a rajok alkalmazása. Sok egyszerű, egyforma robot alkalmazása robosztusabb és adaptívabb lehet, mint egyetlen bonyolult eszköz. Ekkor viszont a feladatok megoldásához több robot kooperációjára van szükség, így fontos kérdéssé válik, hogy hogyan készíthetünk olyan egyszerű vezérlőalgoritmust, amely alkalmazásakor komplex rajszintű viselkedésmintázatok emelkedhetnek ki az egyes egyedek lokális döntései alapján. A megerősítéses tanulásra épülő algoritmusok alkalmasak a dinamikus környezethez való adaptációra, de a szenzorikus információk elégtelen mivolta további problémákat vet fel, így kulcskérdéssé válik az egyes egyedek közötti információmegosztás módja. Szimulációs környezetünkben többféle feladatot definiáltunk rajok számára, és ezeken hasonlítottunk össze a különböző ágenstípusok és kommunikációs metódusok teljesítményét. A tanulóalgoritmusban alkalmaztunk neurális és táblázatos reprezentációkat, valamint egy evolúciós játékelméleti kiegészítést, a kommunikációnál vizsgáltuk az automatikus és előre meghatározott jelentésmegfeleltetés hatékonyságát.

Emlékek forrása autizmusban: tér, idő ágencia Batta Barbara, Győri Miklós, Pohl Zsuzsanna Kata

Az autizmussal élők atipikus kognitív képességeit magyarázó egyik átfogó elmélet a végrehajtó funkciók zavara. Végrehajtó funkciók alatt leggyakrabban a tervezés, a rugalmasság és a gátlás funkcióját értik, azonban ezek mellett a monitorozás képessége, mely elsősorban az éppen zajló viselkedéses programok ellenőrzésére vonatkozik, szintén a végrehajtó funkciók részét képezi. A forrásmonitorozás képessége az éppen felidézett eseményreprezentációk pontosságával kapcsolatos döntés. Autizmusban nem egyértelműen sérült ez a képesség, hasonlóan a korábbi kutatások eredményeiben tükröződő ellentmondásos végrehajtó funkció képesség-mintázathoz. Saját kutatásunkban a téri, idői és ágensekre való emlékezés képességét vizsgáltuk meg 10 magasan funkcionáló autizmussal élő személy esetében. Célunk a feladatok közötti eltérések feltérképezése, értelmezése és szélesebb elméleti keretbe helyezve a korábbi kutatási eredményekkel való ütköztetése volt. Előzetes eredményeink meglepően heterogénnek bizonyulnak, amely autizmusban jellegzetes egyéni információfeldolgozási stratégiákat sejtet a forrásmonitorozás képessége mögött rejlő előhívási kontrollfolyamatok tekintetében.

Mire valók a tükörneuronok? Csibra Gergely Közép-európai Egyetem Közismert, hogy a mások által végrehajtott cselekvések a megfigyelőben motoros aktivációt keltenek. A cselekvések ilyen motoros "tükrözésének" legismertebb magyarázata az, hogy azt egyfajta közvetlen motoros leképezés hozza létre a megfigyelt cselekvés céljának megértése végett. Az előadásban ezt az elméletet teszem kritikai elemzés tárgyává, és előterjesztek egy alternatív hipotézist, miszerint a motoros tükrözés mechanizmusa a cél megértéséből kiinduló emuláció, funkciója pedig a folyamatban lévő cselekvés prediktív nyomonkövetése. A motoros tükrözésről gyűjtött különféle empirikus adatok ez utóbbi elméletet jobban alátámasztják, mint a közvetlen leképezés feltételezett mechanizmusát.

Negatív ingerek hatása vizuális keresési feladat során: fMRI vizsgálat Deák Anita1, Káplár Mátyás1, Tóth Lilla2, Bogner Péter2, Révész György1, Bernáth László1 1 Pécsi Tudományegyetem, Pszichológiai Intézet 2 Kaposvári Egyetem, Diagnosztikai és Onkoradiológiai Intézet [email protected] Az utóbbi években mind nagyobb érdeklődésre tart számot az érzelmi és megismerési folyamatok interakciója. Több, idegtudományi módszerekkel végzett kísérleti eredmény alátámasztja, hogy kérgi és kéreg alatti területek egyaránt felelősek az adott inger kiértékeléséért és a viselkedés szabályozásáért. A kéreg alatti területek (főként az amygdala) gyors kiértékelést tesznek lehetővé, míg a felülről lefelé történő szabályozást a prefrontális kéreg látja el. Nyitott kérdés azonban, hogy milyen aktivációs mintázat jelenik meg, ha egy kognitív feladat (vizuális keresés) közben zavaró hatásként kellemetlen ingereket látunk? Tizenkét egészséges személyt arra kértünk, hogy vegyenek részt egy vizuális keresési feladatban. Egy mátrixban elszórtan 1-től 35-ig számokat helyeztünk el. A k.sz. feladata az volt, hogy az egyes számjegytől indulva keresse meg a következő számot a mátrixban, szigorúan egyesével haladva. A mátrixokkal egyidejűleg azonban negatív vagy semleges képet mutattunk zavaró ingerként. Csoportanalízissel agyi aktivációt találtunk a cinguláris kéregben, az inferior temporális gyrusban (Brodmann 20) és a striátum területén. Az eredmények megerősítik a kéreg alatti struktúrák szerepét az ingerek érzelmi kiértékelésben.

A népi pszichológia nem metareprezentációs eszköz Demeter Tamás Filozófusok és pszichológusok közös bölcsességének számít, hogy a népi pszichológia metareprezentációs eszköz. Eszerint a népi pszichológia segítségével tulajdonítunk egymásnak mentális állapotokat, népi pszichológiai fogalmakkal reprezentáljuk a viselkedés belső mozgatórugóit, azokat a reprezentációs állapotokat, amelyek a viselkedésért okságilag felelősek. Ezekre a metareprezentációkra támaszkodva vagyunk képesek kalkulálni mások várható viselkedését, és így navigálni a társas világban. Előadásomban e konszenzus ellen intézek kihívást. Érvelésem teljesen fogalmi jellegű lesz: a népi pszichológia a priori hozzáférhető sajátosságaiból jutok arra a következtetésre, hogy az nem szolgálhatja a metareprezentáció céljait. Négy, egymással szoros kapcsolatban álló érvet terjesztek elő, és azt fogom javasolni, hogy a viselkedés-koordináció hátterét és a népi pszichológia funkcióját egyaránt máshol keressük, s ne ott, ahol a közös bölcsesség sugallja.

Hivatkozás nem létez® diskurzus-referensekre?

Dyekiss Emil Gergely

ELTE BTK Nyelvtudományi Doktori Iskola

Több mondatból álló összefügg® szövegek formális elemzésére alkalmasak a dinamikus szemantikai elméletek, melyek kezelik a mondatközi anaforikus viszonyokat.

Ezt úgy teszik, hogy a határozatlan f®névi csoportok ún.

diskurzus-

referenseket vezetnek be, ma jd ezekre lehet kés®bb hivatkozni a határozott f®névi csoportok, névmások segítségével. Igen ám, de mi lesz, ha a beszél® visszavonja korábbi állítását és amir®l korábban beszélt, most nemlétez®nek állítja be? Mi történik a bevezetett diskurzus-referenssel? Hogyan értelmezhetjük újra azokat a mondatokat, melyek a visszavont állítás után következtek, és hivatkoztak az ott bevezetett diskurzus-referensekre? A nyelvi reprezentációt tekintve gondolhatnánk azt, hogy törölni kell a bevezetett diskurzus- referenst, és a róla szóló állítások értékrésesek lesznek. De va jon ezzel helyesen rekonstruáljuk azt, ahogy a beszél®k kezelik a helyzetet?

Tesztet töltettem ki erre vonatkozóan,

amely egy példa- diskurzust tartalmazott, és ezzel kapcsolatban kellett kérdéseket megválaszolniuk az alanyoknak. A válaszok er®sen megoszlanak. Érdekes módon az értékrés-pártinak értelmezhet® válaszok mellett vannak, akik igaznak tartják a törölt elemr®l szóló állításokat, és vannak, akik hamisnak. A beszél®k igyekeznek következetesek lenni, és csak az egyik csoport stratégiáját követni. Vajon miért látják vállalhatónak a beszél®k az egyes stratégiákat? Milyen reprezentációval dolgoznak?

A fizikai elméletek mint nyelvi reprezentációk fizikalista értelmezése E. Szabó László ELTE BTK Filozófia Intézet, Logika Tanszék

Carnap meghatározása szerint egy fizikai elmélet egy parciálisan interpretált formális rendszer. Vagyis egy olyan (L, Σ, S) hármas, ahol L egy formális kalkulus, Σ a logikai + matematikai + fizikai axiómák listája, S pedig egy parciális szemantika, amely az L nyelv formuláit (pontosabban azok egy részét) a fizikai realitás bizonyos elemeivel kapcsolja össze. Korábbi MAKOG előadásaimban már foglalkoztam a formális kalkulusok [1]-ben javasolt fizikalista megközelítésével. Ebben az előadásban a szemantika fizikalista értelmezésére teszek kísérletet. Kiindulópontunk a következő lesz: Gödel–Turing–Tarski-féle reprezentációs elv Az L formális kalkulus egy φ mondata akkor és csak akkor reprezentálja a dolgok egy A-val jelölt állását a (fizikai) világban, ha a következő két kritérium teljesül: (Gödel) Σ`φ Σ ` ¬φ (Turing)

ha A fennáll ha A nem áll fenn

A eleme dolgok állása egy {Aλ }λ családjának és φ eleme mondatok egy {φλ }λ családjának, úgy, hogy minden λ-ra Σ ` φλ Σ ` ¬φλ

ha Aλ fennáll ha Aλ nem áll fenn

Azért használom ezt az elnevezést, mert (Gödel) nyilvánvalóan az első nem-teljességi tételben alkalmazott tárgynyelvi reprezentáció; (Turing) a kiszámítható/nem kiszámítható kérdés-osztály fogalmát örökíti át; és Tarski hívta fel talán először a figyelmet arra, hogy a jelentés/igazság/etc. olyan dolog, amit a (tárgy)nyelven kívüli dolgok határoznak meg. Ugyanakkor világosan látni kell, hogy Gödel reprezentáció-fogalma értelmetlen (Turing) nélkül; hogy Turing „kérdés”-fogalma üres (Gödel) nélkül; továbbá az is világos, hogy a jelentés/reprezentáció/igazság stb. nem egyszerűen a külvilág tényeitől, hanem a nyelvi entitások és a külvilág elemei közötti korrelációktól függ. A reprezentáció fenti fogalmából kiindulva kísérletet teszünk a tudományos elméletek szemantikájának megértésére. Kulcsszavak: verifikációs jelentéselmélet, jelentés-/diszkonfirmációs/konfirmációs holizmus. [1]

L. E. Szabó, Formal System as Physical Objects: A Physicalist Account of Mathematical Truth, International Studies in the Philosophy of Science, 17 (2003) pp. 117–125.

‘Az a csont az ényém’ – a kutyamorgás mint lehetséges funkcionálisan referenciális jelzés Faragó Tamása, Pongrácz Pétera, Friederike Rangeb, Virányi Zsófiac, Miklósi Ádáma a

Etológia Tanszék, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest Department für Neurobiologie und Kognitionsforschung, Universität Wien, Austria c Konrad Lorenz Institute for Evolution and Cognition, Austria b

Az elmúlt harminc év során számos fajról bebizonyosodott, hogy különböző hangjelzéseik funkcionálisan referenciálisak lehetnek. A kutyafélék családjának körében viszont ez idáig még nem mutattak ki hasonlót. Munkánk során elsőként sikerült bizonyítanunk annak a lehetőségét, hogy a kutyák (Canis familiaris) agressziós helyzetben kontextus függő jelzéseket használhatnak. Három különböző szociális helyzetben rögzítettünk morgásokat: 1, miközben a kutya a gazdájával játszik, 2, a kutya a csontját őrzi egy másik kutyától és 3, miközben egy idegen ember fenyegetően megközelíti a kutyát. Elemeztük a rögzített morgások akusztikus struktúráját, valamint terveztünk egy hangvisszajátszásos kísérletet is, amelyben olyan helyzetben teszteltük az alanyokat, amelyben egyedül a csontőrzős morgások illettek kontextuálisan: egy csontot helyeztünk a labor padlójára, és engedtük, hogy azt a kutya megpróbálja elvenni. Amikor érintésnyire megközelítették a csontot, rejtett hangszórókból bejátszottunk egyet a korábban felvett morgások közül. Azt találtuk, hogy a játékos helyzetből származó morgások több akusztikai paraméterükben is szignifikánsan eltértek a két másik, agressziós helyzetben felvett morgástól. A játékos morgások jelentősen rövidebbnek bizonyultak, valamint a fundamentális és a formáns frekvenciáik is különbségeket mutattak. A hangvisszajátszásos kísérletek eredményei viszont azt mutatták, hogy a helyzethez illő csontőrző helyzetben rögzített morgásoknak erőteljesebb elrettentő hatásuk volt a kutyákra, mint a fenyegető idegenre adott morgásoknak. Ezen eredményeink arra utalnak, hogy az agressziós helyzetből származó morgások rendelkezhetnek kontextus függő (referenciális) jelentéstartalommal.

Kulcsszavak: referenciális kommunikáció, kutya, morgás, akusztikus analízis

A Természetes Pedagógia Gergely György Középeurópai Egyetem, Budapest

Összerfoglaló Előadásomban bemutatom a ’természetes pedagógia’ elméletét, mely szerint az emberi kommunikáció képessége a törzsfejlődés során speciálisan adaptálódott az általánosítható kulturális ismeretek gyors és hatékony intergenerációs átadásának feladatára. A természetes pedagógia tehát az intuitív tanítás és tanulás képességének humán-specifikus veleszületett társas kognitív mechanizmusa. Előadásomban összefoglalom a természetes pedagógia előhuzalozott szerkezeti komponenseinek igazolására irányuló legújabb kutatásaink eredményeit, melyek kimutatják a csecsemők speciális érzékenységét az ún. osztenzív és referenciális kommunikációs jegyekre (pl., szemkontaktus, dajkabeszéd, kontingens interaktív reaktivitás, tekintetváltás, mutatás, stb.), és ezek közvetlen hatását a kommunikatív ismeretmanifesztációk szemantikusan irányított értelmezésére. Vizsgálataink új megvilágításba helyezik a korai társas kognitív megismerés számos területét (ilyen pl. az artefaktumok fajtáinak korai megismerése és reprezentációja, a érzemi kommunikáció használata a referenciális fajták valenciatulajdonságainak átadásában, vagy a klasszikus Piagétiánus AnemB feladatban kimutatott korai motoros perszeverációs keresés jelenségének újszerű magyarázata, mint a ’tanítás illúziójának’ következtében létrejött szemantikus enkódolás eredménye). Az előadásban röviden összefoglalom az osztenzív referenciális jegyekre való kommunikatív érzékenység – az ember, a kutya, és a farkas esetében található - funkcionális különbségeire vonatkozó összehasonlító vizsgálataink eredményeit is.

A téri nyelv használata koraszülött és normál fejlődésmenetű 3-5 éves gyermekeknél Györkő Enikő*, Lábadi Beatrix*, Beke Anna** *Pécsi Tudományegyetem Pszichológia Intézet **Semmelweisz Egyetem

A vizsgálatunkban a téri nyelvi kifejezések használatát kutattuk kissúlyú koraszülött és normál gesztációs hétre született gyermekeknél. A vizsgálatban 3-, 4- és 5 éves normál övezetbe eső intelligenciájú gyermekek vettek részt, a koraszülött csoport (N=56) válogatási kritériumai szerint neurológiai tünetektől mentes, 1200 g alatti és 25-29 gesztációs hétre született gyermekek kerültek. A kutatás során előzetesen feltártuk a gyermekek anamnesztikus adatait, és vizsgáltuk általános értelmi, kognitív képességeit (nyelvi, memória, testi reprezentáció), és az eredményeket illesztettük a téri vizuális keretben kapott teljesítménnyel. A vizsgálat egy valós háromdimenziós téri mátrixban kutatta a gyermekek téri relációs fogalmainak megértését és alkalmazását, az irányhármasság dimenziói alapján. A kutatás külön feltételben foglalkozott az egocentrikus és az allocentrikus téri referenciakerethez viszonyított relációs kifejezések használatával és megértésével. Az elemzés kiterjedt a statikus, cél, és forrás helyzetet megjelölő téri nyelv fejlettségére. Az eredmények azt mutatják, hogy összefüggés mutatható ki a téri relációs kifejezések megértése, használata és a koraszülött fejlődésmenet között. Normál értelmi fejlettségű, de kissúllyal világra jött koraszülöttek jelentős lemaradást mutatnak a téri relációs kifejezések megértésének és használatának fejlődésében. Részletesebb elemzés alapján a gyermekek korábban képesek megérteni az allocentrikus téri referenciakerethez viszonyított téri relációs kifejezéseket és ezek alapján cselekedni, mint az egocentrikusan. Kulcsszavak: téri relációs kifejezések elsajátítása, téri viszonyítási keretek, koraszülöttség

Az implicit szekvencia tanulás alapvető mechanizmusai Hallgató Emese, Janacsek Karolina, Sándor Tímea, Németh Dezső SZTE BTK Pszichológiai Intézet, Megismeréstudományi Csoport Email: [email protected]

Az implicit tanulás olyan nem-tudatos tanulási forma, ami a motoros és kognitív készségeinkhez kapcsolódik. Az idegrendszeri háttere elsősorban a kéregalatti struktúrákhoz (bazális ganglionok) és a kisagyhoz köthetőek. Az előadás célja, hogy feltérképezze az implicit szekvencia tanulás alapvető mechanizmusait egy olyan feladatban, ahol a rejtett szekvencia nem determinisztikus, hanem probabilisztikus, vagyis a vizsgálati személy egy zajos ingerkörnyezetben tanulja a szekvenciát. Itt egy olyan statisztikai tanulásról van szó, aminek erőteljesen van motoros komponense. A vizsgálatunk arra tett kísérletet, hogy a motoros tanulás mellett feltérképezze a perceptuális tanulás szerepét. A módszerünk az ASRT feladat egy módosított változata, mely kiküszöböli a hagyományos ASRT számos hátrányát: az ingerek nem felelnek meg a válaszgomboknak, nincsen szemmozgás, a feladat a figyelem folyamatos fenntartására motivál. A kísérlet eredményei megmutatják, milyen alapvető mechanizmusokkal vesszünk fel információt a környezetünkből, és hogyan tudjuk bejósolni az ismétlődő eseményeket.

Kulcsszavak: implicit tanulás, perceptuális tanulás, SRT feladat, statisztikai tanulás

Hollókői Lajos Bálint Képi ábrázolás és reprezentáció Kézenfekvőnek tűnik a gondolat, hogy a Mona Lisa-t látva verdikusan észleljük azt, ami képen látható. Nem szükséges művészeti ismeretekkel rendelkezni ahhoz, hogy a festékfoltok összességét a hölgy képmásának lássam. Ugyanakkor már Gombrich is úgy érvelt, hogy a fenti esetben csakis a festékfoltok lehetnek a veridikus észlelés tárgyai, és a számunkra megjelenő képmás csakis illúzióként jelenhet meg. Richard Allen bővíti a lehetőségek számát, és három lehetőséget kínál a film észlelésének magyarázatára: a filmet veridikusan, illúzióként vagy hallucinációként láthatjuk. Előadásomban arra vállalkozom, hogy a fenti kérdést az észleléselméletek tükrében mutassam be, kiemelve a különböző megoldások előnyeit, illetve azokat a kérdéseket, amelyek nehézségeket jelenthetnek számukra.

Intencionalitás és mentális reprezentáció

Huoranszki Ferenc Department of Philosophy, CEU

A mentális reprezentációval foglalkozó kurrens lozóai elméletek többsége a mentális reprezentáció problémáját összekapcsolja az intencionális attit¶dök tulajdonításának kérdésével. Az el®adásban e megközelítés ellen fogok érvelni. Természetesen nem azt állítom, hogy a hitek, preferenciák stb. ne reprezentálnának. Állításom az, hogy a hittulajdonításon alapuló elméletek jól ismert nehézségei abból adódnak, hogy összemosnak két különböz® problémát: 1. mi következik logikailag egy mentális attit¶d tulajdonításából? 2. mi magyarázza, hogy bizonyos állapotok reprezentációk? Az els® kérdés faktuális, az állapotok meghatározására vonatkozik és olyan jellegzetességeket érint mint a diszpozicionalitás és az intencionalitás. Ahogyan egy zikai állapot nem azért intencionális, mert tárgyát reprezentálja, egy mentális állapot intencionalitása sem magyarázza önmagában a reprezetációt. Az, hogy valami intencionális állapotban van-e vagy sem, és ha igen, milyenben, ténykérdés. A reprezentációra vonatkozó kérdés viszont normatív: valami reprezentálhat helyesen vagy tévesen, többé vagy kevésbé, jól vagy rosszul. A reprezentáció fogalma tehát az alkalmazás implicit vagy explicit normáin nyugszik, éppen ez magyarázza, hogy szinte bármilyen zikai vagy mentális entitás alkalmas reprezentációra. Ami reprezentációvá teszi az a használó szándéka, amely többé vagy kevésbé sikeresen teljesülhet. Ezt a hitek példáján illusztrálom, amelyek nem pusztán azért reprezentálnak, mert intencionálisak, hanem mert  egy bonyolult értelemben  a céljuk az igazság.

Vakság a változásra, küszöb alatti előhangolás, és a fenomenális illetve hozzáférési tudat viszonya Jakab Zoltán és Bózsa Tamás BME Kognitív Tudományi Tanszék A fenomenális illetve hozzáférési tudatosságról írott egyik új cikkében Ned Block azt az állítást fogalmazza meg, hogy a fenomenálisan tudatos észlelési reprezentációk nem feltétlenül vannak jelen a globális munkatérben, hanem lehetnek annak mintegy a határán is, csak a belépési küszöb közelében. G. Sperling ikonikus memóriával kapcsolatos híres kísérletének újabb változataiban a személyek úgy érzik, hogy több részletet észlelnek, mint amennyiről be tudnak számolni, s ezek az adatok értelmezhetőek úgy Block szerint, hogy a fenomenálisan tudatos mentális állapotok köre szélesebb, mint a globális munkatérben lévőké. Egy alternatív értelmezés szerint viszont (S. Dehaene és mts.) itt egy úgynevezett hiperillúzióról van szó: a személyek számára úgy tűnik, hogy fenomenálisan tudatosak számukra az inger bizonyos részletei, ám ez nem igaz. Kísérletünkben képpárokat mutattunk be a személyeknek, melyek valamely részletükben különböztek. A párok tagjai közé maszkot iktattunk be, mely a képek Fourierrandomizált változata volt. Az esetek egy részében a maszk hátterén azonban látható volt az a részlet is, amelyben a két kép különbözött. Arra voltunk kíváncsiak, hogy az ilyen „rávezető” maszkok lecsökkentették-e a helyes válasz megadásához szükséges ismétlésszámot, illetve hogy ezzel összefüggésben a személyek észreveszik-e, hogy a villanásnyi időre bemutatott maszkokban volt egy-egy segítő részlet. A maszkok bemutatási idejét és a rávezető részlet kontrasztját is változtattuk a próbák között. Feltevésünk szerint ha a rávezető maszkok felgyorsítják a válaszadást, míg a személyek nem veszik észre, hogy megjelenik bennük a kritikus képrészlet, az Block hipotézisét támogatja, noha csak indirekt módon. Ha ugyanis a személyek nem tudnak beszámolni a maszkban lévő kritikus részletről, de az mégis segít, akkor e részlet egyrészt nem hozzáférési tudatos, viszont az észlelési feldolgozást mégiscsak befolyásolja. Ez még nem egyenértékű azzal, hogy fenomenálisan tudatos lenne; a hozzáférés nélküli fenomenális tudatosságot még további adatokkal lehet valószínűsíteni. Például azzal, hogy a maszkokon a személy rendszeresen ráfixál a kritikus részletre, azok gyorsítják is a választ, de a személy utólag mégsem tud róluk beszámolni. Ekkor lehetséges, hogy az eredetileg fenomenálisan tudatos részletnek nem maradt nyoma a memóriában, ami a beszámolást támogatná. Eredményeink szerint azonban a maszkba beágyazott részlet pontosan azoknál a személyeknél gyorsította a válaszadást, akik a kísérlet után beszámoltak róla, hogy észrevették a maszkba ágyazott részletet. Így tehát eredményeink inkább a hiperillúzió hipotézist támasztják alá. A továbbiakban szemmozgáskövető eljárással próbáljuk pontosabban feltérképezni a maszkba ágyazott részlet felfedezése illetve a válasz felgyorsulása közti viszonyt.

Implicit tanulás és konszolidációja időskorban Janacsek Karolina, Vízi Ildikó, Németh Dezső SZTE BTK Pszichológiai Intézet, Megismeréstudományi Csoport Email: [email protected], [email protected]

Az implicit tanulásnak jelentős szerepe van olyan alapvető, mindennapi készségek elsajátításában, mint például az anyanyelv elsajátítása, idegen nyelv tanulás, biciklizés, autóvezetés, stb. E készségek elsajátítása nem csak a gyakorlás közben, „online” zajlik, hanem a gyakorlások közötti, „offline” periódusokban is. A gyakorlás közbeni tanulási funkciók időskorban csak kis mértékben csökkennek (J. H. Howard Jr. & Howard, 1997; Bennett, Howard & Howard, 2007), viszont az öregedés során bekövetkező offline teljesítményváltozásokat és az implicit tanulás konszolidációját eddig még nem vizsgálták. Kutatásomban idős személyek implicit készségtanulását vizsgálom a szeriális reakcióidőfeladat egy módosított változatával. Ez a feladat az ASRT (J. H. Howard Jr. & Howard, 1997), amellyel a korábbi változatoknál precízebben tudjuk mérni a tanulás idői dimenzióit már a gyakorlás kezdetétől, valamint el tudjuk különíteni az általános motoros tanulást a szekvencia-specifikus tanulástól. Az idős személyeknél is volt általános motoros és szekvencia-specifikus tanulás is, viszont több gyakorlásra volt szükségük, az online tanulási mutatókkal mérve. A szekvencia-specifikus tanulás konszolidációja ép volt az idős csoportban. Az általános motoros tanulásnál szignifikáns offline tanulást mutattunk ki, vagyis a 12 órás konszolidációs periódus után gyorsabban kezdték a feladatot, mint ahogy az első ülés alkalmával abbahagyták. A motoros funkciókban nem volt az alvásnak hatása a konszolidációra. A készségtanulás öregedéssel járó egészséges változásainak feltérképezése segítséget nyújthat az időskori demencia vizsgálatában, korai felismerésében. Kulcsszavak: implicit tanulás, konszolidáció, offline tanulás, öregedés

Egy asszociatív memóriamodell és nyelvészeti következményei Kálmán László

MTA/ELTE Elméleti nyelvészet tanszék (MTA Nyelvtudományi Intézet)

Tegyük fel, hogy a nyelvi viselkedés egyik f® mozzanatát abban látjuk, hogy hiányos (például csak jelentésre vagy csak formára vonatkozó) információkat a nyelvi és nem nyelvi tudásunk alapján kiegészítünk (például kieszeljük, hogy az adott jelentéshez milyen formát, az adott formához milyen jelentést társíthatunk).

Ezt a folyamatot egy olyan memóriamodell segítségével kívánom

modellálni, amely képes magát a logikai problémát megoldani (egy bizonyos információhalmazt maximális konzisztens halmazzá kiegészíteni) a korábban memorizált tudás alapján. A memóriamodell a hagyományos asszociatív szemantikai memóriamodellekt®l sok mindenben különbözik, legf®képpen abban, hogy az egymással asszociációs (serkent®), valamint gátló kapcsolatokkal összekötött csomópontok nem szavaknak vagy fogalmaknak felel meg, hanem tulajdonsághalmazoknak, így a részleges (homályos, elmosódott) emléknyomok is ábrázolhatóak benne. A modell egyik f® következménye, hogy a segítségével elszakadhatunk a memorizálás és elemzés dichotómiájától, és köztes eseteket is modellálni tudunk, így nincs szükség egymástól elkülönül® lexikai és kombinatorikus modul feltételezésére.

A (mágneses)vonzerő hatalma – fMRI vizsgálatok lehetőségei a pszichológiai kutatásban: egy vizuális keresési kísérlet bemutatása Káplár Mátyás1, Deák Anita1, Tóth Lilla2, Bogner Péter2, Bernáth László1 1 Pécsi Tudományegyetem, Pszichológiai Intézet 2 Kaposvári Egyetem, Diagnosztikai és Onkoradiológiai Intézet Az utóbbi években a kísérleti pszichológia szakirodalmában egyre gyakrabban találkozhatunk olyan vizsgálatok leírásával, amelyek a funkcinális MRI, agyi képalkotó eljárás alkalmazásával hoznak létre tudományos eredményeket. A használt módszer azáltal, hogy lehetőséget nyújt az agy különböző területeinek, nagy térbeli felbontással történő vizsgálatára és az itt megjelenő aktivitás regisztrálására egyre több szakember érdeklődését kelti fel nem csak a világban, hanem hazánkban is. Nagyon sokszor azonban nem veszik a figyelembe a módszer indirekt voltából, rossz idői felbontásából, és a nem megfelelően összeállított paradigmákból fakadó olyan nehézségeket, amelyek olykor nem eléggé differenciálttá vagy adott esetben értelmezhetetlenné teszik az egyébként nagyon drága eljárással nyert adatokat. Vizsgálatunkban, melynek révén bemutatjuk az fMRI módszer főbb jellegzetességeit, két jelenség a vizuális keresés, és ennek nem-figyelt ingerekre vonatkozónak tartott formája, a változási vaksági helyzet agyi korrelátumait vetettük össze egymással. Eredményeink szerint a második helyzetben, amikor a vizsgálati személy nem tudja, hogy pontosan mit és hol kell keresnie, nagyobb aktivációkat kapunk azokon az agyi területeken, amelyek a vizuális keresés kognitív folyamataihoz kötődnek (temporális, occipitális lebeny) valamint olyan kérgi és kéreg alatt területek aktiváció figyelhetők meg, melyek az inger nem-tudatos voltából fakadnak, és az affektív, érzelmi feldolgozásban vesznek részt (thalamus, nucleus caudatus).

A motoros és perceptuális információ hatása a szekvenciatanulás korai szakaszaira Kemény Ferenc1, Lukács Ágnes12 1 2

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Kognitív Tudományi Tanszék Magyar Tudományos Akadémia, Nyelvtudományi Intézet

Az implicit tanulás komplex információ incidentális elsajátítása olyan formában, ami nehezen vagy egyáltalán nem verbalizálható (Meulemans, Linden, & Perruchet, 1998). Az egyik hagyományos implicit tanulási paradigma a Szeriális Reakcióidő Feladat (Serial Reaction-Time Task, SRT), amelynek lényege, hogy a kísérleti személyek egy reakcióidő feladat keretei között tudattalanul egy szekvenciát sajátítanak el, amelynek megváltoztatása a reakcióidő szignifikáns emelkedésével jár. A feladat kapcsán számos kérdés merül fel. Az eredeti feladatban egy célinger négy különböző pozícióban jelenhet meg, amelyre a pozícióknak megfelelő gomb megnyomásával kell válaszolni. Ennek köszönhetően az eredeti feladat segítségével nem lehet eldönteni, hogy motoros-, perceptuális- vagy effektor-alapú tanulás történik (Remillard, 2003). A bemutatott kísérletsorozat célja az vizsgálni, hogy determinisztikus és probabilisztikus szekvenciatanulási feladatokban milyen hatása van a motoros és perceptuális információnak. Eredményeink azt mutatják, hogy a probabilisztikus szekvenciáknál nagyobb a szerepe a perceptuális információnak, míg a determinisztikus sorozatok esetén a perceptuális információ hatása elhanyagolható. Meulemans, T., Linden, M. V. d., & Perruchet, P. (1998). Implicit Sequence Learning in Children. Journal of Experimental Child Psychology, 69, 199–221. Remillard, G. (2003). Pure perceptual-based sequence learning. Journal of Experimental Psychology-Learning Memory and Cognition, 29(4), 581-597.

Kenesei István A nyelv többszörös kreativitása Noam Chomsky 1957-es színrelépése óta vagyunk tisztában azzal, hogy a nyelv formális rendszerének rekurzivitása alapozza meg a lehetséges közlések korlátlan számát, illetve a közlésekben kifejezhető új tartalmak létrehozásának lehetőségét, valamint azzal, hogy ezt a tulajdonságunkat/képességünket az (emberi) elmében/tudatban/agyban kell lokalizálnunk. Chomsky mondatközpontú szemlélete tette elérhetővé azt is, hogy a jelentés alapegységeinek (a nyelvfilozófiát követve) a nyelvészetben és rokonterületein is a mondatot tartsuk. Előadásom a nyelv ilyen típusú formális megalapozású kreativitását tartja meghatározónak két további, látszólag független kreativitást mutató területen: a metaforikus jelentéskiterjesztésekben, illetve a „más elmék” (other minds) tételezésében. Mindkettő mondatszintű nyelvi műveleteken alapul, amelyek pedig végső soron a „szavaknak”, pontosabban a nyelvi memóriában lokalizálható lexikális elemeknek a tulajdonságaiban vannak kódolva.

Mit árulnak el a klinikai idegtudományok a mentális reprezentáció természetéről? Kéri Szabolcs Semmelweis Egyetem, Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika, Budapest A hétköznapok pszichológiájában a saját és a minket körülvevő mások elméjében érzeteket, gondolatokat, hiedelmeket és vágyakat tételezünk fel. Ezek a mentális állapotok intencionális jellegűek, amennyiben valamiről szólnak, valamire vonatkoznak; konzisztenciájukat, pontosságukat és igazságukat a „józan észnek” megfelelően teszteljük. A belső állapotokhoz kapcsolódó mentális reprezentációk klasszikus értelemben szemantikus jellegűek, amely meghatározza az intencionalitást. A propozíciós attitűddel kapcsolatban a neurobiológiailag orientált gondolkodók azonban jelentős kritikát fogalmaztak meg (pl. Churchland intencionális eliminativizmusa, de említhetnénk e tekintetben a reprezentácionalizmus és a fenomenalizmus problémáját is, vagy azt, hogy a mentális reprezentációk szemantikai vagy szintaktikai jellegűek-e). Az előadásban a klinikai idegtudományok néhány példáján mutatjuk be e problémahalmaz néhány aspektusát. Kiindulási pontként Fuster (2004) modelljét használjuk, aki az agyban perceptuális és executiv reprezentációs rendszereket tételez fel. A perceptuális oldal a filetikus-szenzoros szintről kiindulva a poliszenzoros, epizodikus és szemantikus lépcsőkön át jut el a konceptuális reprezentációkig. Ez utóbbiak képezik hierarchikusan az executiv oldal legmagasabb szintjét, amely a terveken és a kiválasztott motoros programokon keresztül fut le a filetikus mozgatási alapokhoz. A perceptuális és executiv oldal között a konceptuális reprezentációkat megkerülve, az alacsonyabb szinteken is van kapcsolat, amelyek dominánssá válása esetén az ágensség érzése és mentális állapotok/cselekvések mögött megjelenő selfélmény elveszhet. Erre példa az alien hand (idegen kéz) szindróma, amely a praemotoros kéreg károsodása esetén alakul ki, vagy a szkizofrénia számos tünete. A motoros programok kiválasztása, a cselekvések eredményeivel kapcsolatos predikciók és a rekonstruktív következtetések egyaránt szükségesek ahhoz, hogy belső állapotokat legyünk képesek rendelni saját magunkhoz és másokhoz, illetve ezeket a „józan ész” szabályai szerint értelmezzük. A pszichózisok (pl. szkizofrénia) világa gazdag tárházat szolgáltat azzal kapcsolatban, hogy összetett viselkedések és a hétköznapok pszichológiájában ezeket magyarázó mentális állapotok miként dezorganizálódnak és válnak külön. Különösen kiemelkedő, hogy a filetikus-szenzoros feldolgozás alapvető, szubmodalitás-specifikus eltérései hogyan járulnak hozzá a magasabb szintűnek gondolt mentális tartalmak széteséséhez. Végül kitérünk a „hiedelmek neurokémiájára”, megmutatva, hogy az alapvető testi funkciókat élettanilag szabályozó peptidek (oxitocin) miként befolyásolják a mentális reprezentációk kialakulását, a biológiai mozgások detekciójától a bizalomig.

Kiss Szabolcs MTA Szociológiai Kutatóintézet és PTE Pszichológiai Intézet Kognitív szociológia és neuroszociológia Az előadás célja a kognitív szociológia és a neuroszociológia bemutatása, jellemzése. E közben el szeretném helyezni ezeket a tudományterületeket a kortárs megismeréstudományok interdiszciplináris világába. Az előadás néhány tudománytörténeti megjegyzéssel indul, amelynek célja, hogy megvilágítsa a tudásszociológia és a kognitív szociológia közös gyökerét, ugyanakkor a kettő eltéréseit is be kívánom mutatni. A kognitív szociológia voltaképpen a tudat vagy az elme szociológiai vizsgálata. A fő hangsúly a megismerési folyamatok (pl. észlelés, figyelem, emlékezet, gondolkodás, kreativitás, jelentésalkotás, etc.) társas és társadalmi meghatározottságán van. Ez a megközelítésmód a kognitív individualizmus és a megismerési univerzalizmus között helyezkedik el. Kiemeli a gondolkodás csoportfüggő (nemi, etnikai, foglalkozási, életkori, stb.) voltát. Az előadás bemutatja az ún. Rutgersi Iskolát, amely a kortárs kognitív szociológia egyik vezető intézménye. További cél a neuroszociológia és a szociális idegtudomány kapcsolatának jellemzése. Itt módunk lesz az ún. „két kultúra” (természettudomány és a társadalomtudomány) érintkezésének a taglalására. Az előadás során elemzem az ún. szociális konstruktivizmus hatását az idegtudományokra.

Komlósi Andrea Mentális okozás és nemreduktív fizikalizmus? Elménk oksági viszonyban áll a fizikai világgal. Ennek magyarázata a reduktív fizikalista elméletek számára nem jelent problémát, mivel a reduktív fizikalizmus szerint minden mentális állapotunk azonos egy-egy agyállapotunkkal, továbbá agyállapotaink kauzálisan hatékonyak, így a velük azonos mentális állapotok is azok. Azonban a reduktív fizikalizmus számára gondot okoz - többek között - a többszörös megvalósíthatóság jelensége. Eme nehézségek fényében a reduktív fizikalista elméletek népszerűsége alábbhagyott és felváltották őket a nemreduktív fizikalista elméletek. Ezen elméletek számára viszont a mentális okozás magyarázata jelent problémát. A standard álláspont szerint a nemreduktív fizikalizmus a mentális okozás magyarázatakor vagy epifenomenalizmusba (a mentális állapotoknak nincs kauzális hatásuk), vagy pedig emergentizmusba (dualizmus) torkollik. Előadásomban amellett érvelek, hogy ez a vélemény nem megalapozott. Mindazonáltal, még ha a nemreduktív fizikalizmussal szemben ez a kritika célt is téveszt, egy másik, ezzel éppen ellentétes kétely viszont felmerül: lehetséges, hogy a nemreduktív fizikalizmus, a mentális okozás szempontjából, valójában éppen úgy reduktív, mint a reduktív fizikalizmus.

Az emlékezet igazoló ereje és a hit-feltétel Kovács Dávid Márk

Az emlékezettel kapcsolatos filozófiai irodalomban széles körben elfogadott doktrína a hit-feltétel. E szerint ha S emlékszik, hogy p, akkor S hiszi is, hogy p. A hit-feltétel elfogadása mögött gyakran az a feltételezés áll, hogy máskülönben nem lennénk képesek megmagyarázni az emlékezetnek tulajdonított igazoló erőt és tudásunk szerkezetében elfoglalt központi szerepét. Előadásomban azzal foglalkozom, indokoltak-e ezek az aggályok. Amellett fogok érvelni, hogy nem azok: a hitfeltétel tagadása nem csak összeegyeztethető az emlékezet igazoló szerepéről szóló összes elmélettel, hanem az egyik ilyen elmélet – az emlékezet-inferencializmus – egyenesen meg is követeli a hit-feltétel hamisságát. Ugyanis noha a két elmélet logikailag nem mond ellent egymásnak, a hit-feltétel triviálisan igazzá tenné az emlékezet-inferencializmus központi tételét; ezt pedig az elmélet egyetlen képviselője sem fogadná el.

A gazda kutyatartás iránti elkötelezettségének hatása a kutya viselkedésére Kubinyi Enikő, Illés Anita, Miklósi Ádám ELTE Etológia Tanszék, Budapest, Pázmány P. s. 1/c. [email protected]

A kutya jól képes beilleszkedni az emberi közösségekbe, amelyben a gazdához való kötődése és az ettől nehezen elválasztható szociális függősége, dependens viselkedése is szerepet játszik. A kötődés egy olyan tartós, aszimmetrikus szociális kapcsolat, amely feltételezi a kötődő egyed függőségét egy másik egyedtől. A dependens fél keresi a számára biztonságot nyújtó egyed közelségét, tekintetét, igyekszik fizikai kontaktusba lépni vele, problémahelyzetben biztatásra vár. Korábbi vizsgálatok alapján ismert, hogy a dependens kutyákat gazdáik több antropomorf sajátossággal ruházzák fel. Feltételezésünk szerint a kutya dependens viselkedése a gazda kutyatartás iránti elkötelezettségével, valamint az idegen emberekkel szemben mutatott viselkedéssel is összefügg. Célunk olyan kérdőív-skálák kidolgozása, amelyek mérik a kutya-gazda kapcsolatnak a gazda elkötelezettségére és a kutya szociális függőségére vonatkozó aspektusait. Emellett vizsgáljuk, hogy a két skála hogyan függ össze egymással és a kutya viselkedésével egy táplálékválasztásos teszthelyzetben, amelyben az alanyok egy, a kísérletvezető által preferált, de kis mennyiségű táplálék, és egy, a kísérletvezető által nem preferált, de nagyobb mennyiségű táplálék között választhattak. Felmérésünkbe egy évesnél idősebb családi kutyákat vontunk be (N=132). Eredményeink szerint a gazdák kutyatartás iránti elkötelezettsége és a kutya dependens viselkedése pozitívan korrelál. Az elkötelezettség skála a gazdák szülői mivoltával is összefügg: a gyermektelen gazdák jóval elkötelezettebbek a kutyatartás iránt, mint a gyerekekkel élők. Minél dependensebb viselkedést mutat a kutya a gazdája felé, annál valószínűbb, hogy a viselkedéstesztben a kísérletvezető táplálékpreferenciája szerint választ, tehát a "függő" magatartás idegenekkel szemben is megnyilvánulhat.

A nyelv szerepe reorientációs helyzetben 3-6 éves korban Lábadi Beatrix, Leipold Annamária Pécsi Tudományegyetem, Pszichológia Intézet Vizsgálatunkban a sokat vitatott reorientációs helyzet gyermekkori fejlődését kutattuk, a lokációk meghatározása és az egyéni fejlődési feltételek függvényében. A gyermekkori téri reorientáció sajátossága, hogy a gyermekek a környezet geometriai- és a vonás információit integráltan csak 5- 6 éves korukra tudják használni, és ilyen helyzetekben gyakran rotációs hibát vétenek. Hermer és Spelke (1994, 1996) „modul – plusz- nyelv” elmélete szerint a vizuális vonás- és a geometriai információk modulárisan szerveződnek, ezért nehezített az integrált használatuk, és a nyelv fejlődése képez hidat a két modul között, mintegy megoldva a reorientációs problémát. Ezen elméletet, bár kísérleti bizonyítékkal is alátámasztott, mégis számos kritika érte, egyrészt a nem humán kísérletek felől, ahol a nyelvnek nincs szerepe a reorientációban, másrészt a fejlődéslélektani bizonyítékok sem mutattak egyértelmű összefüggést a nyelvi képességek és a reorientáció között. Kutatásunk célja, hogy megvizsgáljuk milyen szerepe van a jobb-bal oldal megkülönböztetésnek és a téri kifejezések használatának reorientációs helyzetben. Vizsgálatunkban az eredeti Hermer és Spelke (1994, 1996) paradigmát és annak módosított változatát alkalmaztuk (mely kiküszöböli a jobb-bal megkülönböztetés nehézségét), 3-, 4-, 5és 6 éves gyermekeknél (N=170). Az egyéni fejlődési különbségek mérésére használtuk a jobb-bal megkülönböztetés képességét, laterális dominanciát, és a PPL névutó szubtesztjét. Az eredmények szerint a módosított reorientációs paradigmában, a gyermekek nem vétenek rotációs hibát, és minden életkorban jobban teljesítenek a klasszikus elrendezéshez képest. Ugyanakkor a saját testen történő jobb-bal megkülönböztetés képessége nem befolyásolta az eredményeket. További eredmény, hogy minden életkorban a téri relációs kifejezések használata (PPL) hatással volt a reorientáció sikerességére, de csak olyan vizsgálati helyzetben, ahol a vizuális vonás információ rendelkezésre állt, szemben a tisztán geometriai helyzettel, ahol a gyerekek csupán a tér alakja, geometriai viszonyai alapján tájékozódtak, ahol nem találtunk összefüggést a PPL-beli teljesítménnyel. Az eredmények megbeszélése a geometriai modul elképzelés újraértelmezésére tesz javaslatot. Kulcsszavak: reorientáció, geometriai modul, téri nyelv, jobb-bal megkülönböztetés

Mentális és társas dimenziók a nyelvi reprezentáció magyarázatában Lehmann Miklós (ELTE TÓFK Társadalomtudományi Tanszék) A nyelvről alkotott elképzelések számos vonása attól függ, miként helyezik el a nyelvhasználatot a humán mentális képességek rendszerében. Meghatározó lehet ebben már maga a megközelítés súlypontja is: a pszichológiai, etológiai, idegtudományi, elmefilozófiai vagy éppen nyelvészeti fókusszal rendelkező elméletek a nyelv más-más sajátosságát emelik ki definitív szándékkal, és egyben különböző magyarázatokkal is szolgálnak a nyelvi reprezentációk természetére nézve. Az előadás célja, hogy egységes reprezentációs keretet feltételezve vázolja fel a mentális és nyelvi reprezentációk összefüggésrendszerét. E rendszer megértéséhez elengedhetetlennek tűnik, hogy a reprezentációk vizsgálata a mentális és a társas dimenziók mentén párhuzamosan haladjon. A gondolatmenet végpontját az egységes, naturalizált reprezentációs magyarázat jelenti majd.

A NYELVI REPREZENTÁCIÓ TERMÉSZETE Lukács Ágnes MTA-BME Kognitív Tudományi Tanszék MTA Nyelvtudományi Intézete A kognitív forradalom óta a folyamatos kritikák és a valódi alternatívát jelentő elméletek ellenére még mindig széles körben tartja magát az a nézet, hogy a csecsemő egy olyan speciális agyi berendezéssel (eszközzel, ösztönnel Chomsky 1968/1996) születik, amely a nyelvi tudásra specializálódott és a nyelvelsajátítás gyors lezajlásának mozgatórugója. Chomsky nyelvelsajátító eszköze és nyelvfelfogása termékenyítő hatással volt nemcsak a kísérleti pszicholingvisztikára, hanem a kognitív tudomány egészére is. Az előadásban olyan újabb eredményeket tekintünk át, amelyek megkérdőjelezik egyrészt az absztrakt nyelvtani szabályok korai meglétét, másrészt azt, hogy ezek elsajátítását külön erre a célra specializálódott és más megismerőmechanizmusoktól független folyamatok támogatnák. A nyelvelsajátítás és a nyelvfejlődési zavarok vizsgálatainak konvergáló eredményei azt mutatják, hogy van valódi alternatívája a folytonossági hipotézisnek, és sem a veleszületett reprezentációk, sem a speciális elsajátító mechanizmusok feltételezése nem szükségszerű a nyelvelsajátítás megmagyarázásához.

Nem-fogalmi észlelési tartalom: motivációk, érvek és hibák MÁRTON MIKLÓS A kortárs analitikus elmefilozófiában az elmúlt nagyjából huszonöt évben szerteágazó vita zajlik arról, hogy tulajdoníthatunk-e észlelési állapotainknak nem-fogalmi természetű reprezentációs tartalmat. Előadásomban az ennek lehetőségét elfogadó nonkonceptualista elméletek motivációt, az álláspont melletti érvek közös jellemzőit és a szóban forgó érvek alapvető hibáit szeretném bemutatni. Ami a motivációkat illeti, úgy vélem a kortárs nonkonceptualista elméletek két fő motivációból táplálkoznak. Az egyik ezek közül abból a reményből származik, hogy egy ilyen nem-fogalmi természetű tapasztalati reprezentációs szint elismerése alkalmas lehet a fogalmi természetű reprezentációk eredetének és tartalmi megalapozásának magyarázatára. A nemfogalmi természetű észlelési tartalmak segítségével ugyanis körbenforgás nélkül adhatunk empirista szellemű magyarázatot a fogalmak elsajátítására és tartalmának megalapozására. Az ilyen magyarázat igénye ráadásul jónéhány nonkonceptualista szerzőnél valamiféle, az intencionális tartalmat illető általános naturalizálási programba illeszkedik. Az észlelés nem-fogalmi tartalma lehetőségének elismerése melletti másik fő motiváció fenomenológiai jellegű, és azokra a megfigyelésekre támaszkodik, melyek szerint érzéki tapasztalatunk fenomenológiája olyan jellegzetességeket tár föl, amelyek számos nonkonceptualista filozófus szerint összeegyeztethetetlenek sok mindennel, amit a fogalmi természetű reprezentációkról tudunk. Ennek kimutatása érdekében az észlelés nem-fogalmi tartalmának hívei számos érvet terjesztettek elő, melyek mindegyike az érzéki tapasztalat egy bizonyos jellegzetességét igyekszik szembeállítani a fogalmi tartalmak hagyományos ismertetőjelei valamelyikével. Előadásomban amellett kívánok érvelni, hogy ezek az érvek hibásak. A hiba okai alapvetően kétfélék: 1. Az érvek jelentős része csak azt bizonyítja, hogy az észlelési és a vélekedési tartalmak eltérő jellegzetességekkel rendelkeznek, azt azonban nem, hogy az észlelési tartalmak nem lehetnek fogalmi természetűek. 2. Az érvek másik jelentős része kizárólag az általános fogalmakra összpontosít, és az argumentáció során nem veszi számításba a partikuláris, különösen a demonstratív fogalmakat.

Szándék és felejtés: az intencionális emlékezeti gátlás útjai Racsmány Mihály Kognitív Tudományi Tanszék, BME; Pszichológia Intézet, SZTE Emlékezetünk egyik legmeglepőbb tulajdonsága, hogy tapasztalataink meghatározott köre bizonyos körülmények között átmenetileg elérhetetlenné válik a felidézés folyamatai számára. A motivált felejtésnek e példái és a magyarázatukra született elméleti modellek ablakot nyitnak a patologikus felejtés és a hatékony információ-kezelés mechanizmusaira. Előadásomban az intencionális felejtés jelenségét, laboratóriumi vizsgálati lehetőségét és a jelenség magyarázatára alkotott elméletünket fogom áttekinteni. Elméletünk, amelyet „epizodikus gátlásnak” nevezünk egyik központi gondolata, hogy egy adott emlékezeti egység egyszerre van aktivált és gátolt állapotban függően a szemantikus vagy epizodikus hívóinger természetétől. Az emlékezeti gátlás - a mi felfogásunkban - egy hozzáférési zavar, amely csak az epizodikus reprezentációk elérésénél jelentkezik. A gátlás egy korábbi kódolási körülmény hatására - mivel abban a helyzetben az emlékező személy céljainak ez volt a legmegfelelőbb – belekódolódik az epizodikus reprezentációba. Az epizodikus reprezentáció tartalma (szemantikai vagy lexikális) ugyanakkor aktivált állapotban lehet az ismételt emlékezeti mozgósítás következtében. Az előadás röviden áttekinti az epizodikus gátlás koncepcióját támogató legfontosabb empirikus bizonyítékokat.

A jel fogalma

Ropolyi László ELTE Tudománytörténet és Tudományfilozófia Tanszék 1518 Budapest, Pf. 32 [email protected] Jelek használata nélkül nincs reprezentáció, nem keletkezhet információ, nem létezik kommunikáció, lehetetlen a beszéd, az írás, a gondolkodás; nincsen kultúra se – sok esetben az ember még holtában se jeltelen. A jel tehát fontos. Mindig is az volt: a mágikus gyakorlattól az internetezésig terjedő tartomány nékülözhetetlen szereplője. A „jelek tudománya”, a szemiotika, az információelmélet, a nyelvfilozófia, kultúraelméletek és –filozófiák nélkülözhetetlen fogalma. Előadásunkban a jel fogalmának filozófiai elemzésével próbálkozunk. Az arisztotelészi filozófia nyomán megpróbáljuk a jelek ontológiai státuszát, s e státusz következményeit felderíteni. Megmutatjuk, hogy a jel virtuális létező, s hogy így áll a dolog minden jelekből épített rendszerrel is. Vizsgálat tárgya lesz a jelek használatának néhány sokat elemzett szituációja is. A kötött és szabad mentális reprezentációk, az információ előállítása, a kommunikáció működése, a természetes és mesterséges nyelvi rendszerek, valamint a tradicionális és kiberkúltura létmódjainak filozófiai elemzése remélhetőleg hozzájárul majd a jel fogalma jobb megértéséhez.

Schmal Dániel: Látás és mentális reprezentáció a descartes-i filozófiában A vizuális percepció természetéről adott descartes-i leírás meglepő ellentétben áll az ideák karteziánus elméletével. Míg az első egy közvetett, a második egy közvetlen realizmus irányába mutat. Az előadás e két megközelítés viszonyának tisztázásával igyekszik megvilágítani a reprezentáció descartes-i elméletét.

Új elvek a tér mentális reprezentációjában: rács sejtek, avagy amire senki sem gondolt. Somogyvári Zoltán Az agykéreg hippokampusz nevű területéről majd 40 éve tudjuk, hogy szerepe van a térbeli  reprezentációban (O'Keefe és Dostrovsky 71). A rágcsálók hippokampuszában található un. hely­ sejtek akkor aktívak, amikor az állat a környezetének egy bizonyos pontján van. Más területeken  talált sejtek az állat irányával mutatnak korrelációt (Ranck 84). E két egymást kiegészítő térbeli  reprezentáció teljes, kerek egész rendszert alkotott egészen 2005­ig.  A rács sejtek 2005­ös  felfedezése (Hafting et al. 05) egy egészen új típusú térreprezentáció jelenlétére mutatott rá, az  entorhinális kéregben, két szinapszissal a hippokampusz előtt és után. Egy entorhinális rács sejt  akkor aktív, amikor az állat egy szabályos háromszög rács csúcspontjaiban van. Az egyes sejtek  különbözhetnek az álltaluk reprezentált rácsok periodushosszában, illetve egymáshoz képest eltolt  és esetleg elforgatott rácsokat is észleltek. E felfedezés óta számos elméletet született e rács­kód  keletkezéséről és szerepéről. Jelen előadásban megmutatjuk, hogy e rács kód optimális két  tetszőleges pont közötti távolság meghatározásához, azaz a metrika megalkotásához.  O'Keefe J, Dostrovsky J. (1971) The hippocampus as a spatial map. Preliminary evidence from unit  activity in the freely­moving rat.  Brain Res. Nov;34(1):171­5. Ranck J (1984) Head­direction cells in the deep layers of the dorsal presubiculum in freely moving  rats. Soc Neurosci Abstr 10:599. Hafting T, Fyhn M, Molden S, Moser MB, Moser EI (2005) Microstructure of a spatial map in the  entorhinal cortex. Nature 436:801–806.

A “HOSSZÚ ALLÉLEN” INNEN ÉS TÚL Veres-Székely Anna ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar, Pszichológiai Intézet Budapest, Izabella u. 46. 1064

Egyes humán jellegzetességek örökletessége ikervizsgálatok alapján jól ismert, például a kognitív teljesítmény örökletességi indexe 30-60%, míg a Figyelemhiányos Hiperaktivitási Zavar örökletessége 70-80%. Ez azonban még nem árul el semmit arról, hogy pontosan mely génváltozatok öröklése hajlamosít az adott tulajdonság kialakulására. Napjainkban genetikusok és fenomikusok (orvosok, pszichiáterek, pszichológusok) kutatják, hogy pontosan mit is kódol "az élet könyve". Ehhez nagy segítséget jelentett az első humán DNS szekvencia a megfejtése 2003-ban. Azóta több személy diploid genomját azonosították, és ma már tudjuk, hogy két, nem rokon ember genetikai információja körülbelül fél %-ban különbözik. Interdiszciplináris munkacsoportunk pszichogenetikai kutatásai arra keresik a választ, hogy melyek azok a genetikai eltérések, azaz polimorfizmusok, melyek összefüggésbe hozhatók olyan emberi jellemzőkkel, mint pl. a személyiség, a depresszió, a kognitív teljesítmény, vagy a hipnotikus fogékonyság. A dopamin receptorok közül az egyik legtöbbet vizsgált polimorfizmus a változó hosszúságú dopamin D4-es receptort létrehozó DRD4 VNTR. Munkacsoportunk korábbi eredményei alapján a „hosszú” VNTR változatot hordozó férfiak alacsonyabb kitartással jellemezték magukat a TCI önkitöltős kérdőíve alapján (Szekely, Ronai és mtsai, 2004). Azonban kérdés, hogy miért csak a férfiaknál tapasztaltuk ezt a hatást? Lehetséges, hogy az önbeszámolón alapuló temperamentum-endofenotípus torzít. Ezért megvizsgáltuk egy hosszan tartó, fókuszált figyelmet igénylő feladatok átlagos válaszsebességének genetikai összefüggéseit is. Eredményeink alapján a 7-es típusú allélt hordozó személyek reakciói szignifikánsan lassabbak és variábilisabbak voltak, mint azoké, akinél nem volt meg ez az allélváltozat (Székely és mtsai, 2005). Fontos kérdés az is, hogy miből ered ez a hatás: egy általános kognitív teljesítmény deficit, a figyelem valamely összetevőjének alulműködése, vagy gyorsabb fáradás következménye. És talán a legfontosabb feladat további génváltozatok hatásainak azonosítása, ilyenek például a DRD4 gén promoter polimorfizmusai, melyek a képződő receptor fehérjék mennyiségét szabályozzák, illetve a dopamin bontó enzimet kódoló COMT gén Val/Met polimorfizmusa, melynek humán viselkedést befolyásoló hatásai saját kutatócsoportunk eredményei alapján is igen sokrétűek: Heroin illetve nikotin függők csoportjain végzett kutatási eredményeink alapján ez a polimorfizmus összefüggésben áll az újdonságkereséssel, de egészséges személyek hipnózisiránti fogékonyságát is befolyásolja. A kurrens kutatásokat egy-egy pszichiátriai rendellenességre elvégzett teljes genom analízisek eredményei is nagyban befolyásolják, érdekes eredményeket találtunk például a depresszió hátterében nemrégiben kimutatott ritka polimorfizmus, a P2RX7 gén G variánsával kapcsolatban (Hejjas és mtsai, 2008). A pszichogenetikai kutatások eredményei fontos mozaikdarabok az emberi tulajdonságok öröklöttségének megértéséhez, a pszichiátriai genetika eredményei alapján kifejlesztett egyénre szabott terápiás kezelések pedig talán hatékonyabb megoldásokat ígérnek, mint a jelenleg alkalmazott eljárások.

Informatikai viták a tudásreprezentációról: WordNet és az OntoClean/DOLCE Szekeres András Márk MTA SZTAKI BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék A „mesterséges intelligencia” kutatás évtizedek óta jelenlevő, és egyre inkább előtérbe kerülő témaköre a fogalmi hálók/tezauruszok készítése, amelyet az informatikában a nem túl szerencsés ontológia névvel illetnek. Az ontológia-kutatás célkitűzése a világról szóló emberi háttértudás formalizálása, hogy számítógépes programok által felhasználható legyen. A feladat nehézsége (esetleg lehetetlensége), az ad-hoc, módszertan nélkül történő fejlesztések és a felhasználási területek és elvárások változatossága miatt kevés tényleg sikeres fejlesztés történt. Az egyik ezek közül a WordNet, mely szakított azzal az általános célkitűzéssel, amelyet az ontológia elnevezés is kifejez. Nem a világot és a létezőket leíró tudást próbálták formalizálni, hanem az angol nyelv szavainak és fogalmainak bizonyos kapcsolatait és asszociációit ábrázolni. Ezzel szemben a 2003-ban az olasz Guarino csoport által kidolgozott OntoClean egy sok elemében arisztotelészi metafizikán alapuló, formális módszertan az ontológiák rendbetételére (főleg a generikus reláció téves használatait kívánták kiszűrni) és a WordNet magas szintű ontológiájában (vagyis a legáltalánosabb, legabsztraktabb fogalmak közti kapcsolatok leírásában) mutattak ki különféle hibákat. Ugyan a megjelenése után hamarosan kimutatták, hogy a formális definíciók távolról sem formálisak, és emberi megítélés szükséges az alkalmazásukhoz, azonban mint módszertan egy jelentős és hatásos eszköznek bizonyult, így Guarinoék elkészítették a DOLCE-t, egy magas szintű ontológiát. Előadásomban rámutatok az OntoClean és a DOLCE problémáira (amelyeket gyakran saját módszertanukkal ki lehet mutatni), különösen a reifikációból adódó bonyodalmakra, ugyanis ez elvezet ahhoz a problémához, hogy a logikai predikátumok alkalmazásához szükséges példányok univerzumának a megválasztása önkényes és az OntoClean alapvető működését befolyásolja. Ezután a logika számára alapvető egyed-fogalom megkülönböztetésből származó további nehézségeket mutatok be, amelyek részint a SINTAGMA projekt során szerzett tapasztalataimból származnak. Mindezek alapján amellett érvelek, hogy szerencsésebb lenne, ha az informatikai „ontológia” építő projektek eltávolodnának a logikai formalizmusoktól és inkább a tényleges emberi nyelvhasználat modellezésével foglalkoznának, ugyanis ez tűnik a számítógépes nyelvfeldolgozás számára járható útnak.

KI BÍZIK, KI VISZONOZZA? Kölcsönösség, bizalom, személyiség Szíjjártó Linda – Bereczkei Tamás PTE Pszichológia Intézet A mások iránt tanúsított bizalom az együttműködés alapja valamennyi társadalomban. A jelenlegi kutatásban arra a kérdésre kerestük a választ, vajon milyen személyiségtényezők alakítják a kölcsönösségre épülő társas kapcsolatokat. A reális élethelyzetet egy kísérleti játék, az un. Bizalomjáték segítségével modelleztük, ahol lehetőség volt egy cserekapcsolat kiépítésére, amelynek a végén a résztvevők „valódi” pénzhez juthattak. A személyiségvonások mérésére a Zuckerman- Kuhlman féle kérdőívet és a MACH-IV. tesztet használtuk fel. Az eredmények azt mutatják, hogy a machiavellizmus magas pontszámaival rendelkező – tehát alapvetően manipulatív és önérdek-érvényesítő személyek másokhoz képest kevésbé együttműködők: első játékosként nem bíznak a másik fél viszonzásában, második játékosként pedig nem hajlandóak viszonozni a másik szívességét. A partner iránti bizalom negatív összefüggést mutat az Impulzív élménykereséssel, a viszonzás pedig a Szociabilitással. Ez utóbbi azt mutatja, hogy azok a személyek, akik különösen igénylik mások társaságát, úgy tartják fenn hosszú távú kapcsolataikat, hogy akkor is folytatják az együttműködést, ha a másik fél magára hagyása (dezertálás) anyagilag jövedelmezőbb volna a számukra. Kulcsszavak: bizalom, reciprocitás, machiavellizmus, személyiségvonások

A humor szerepe a társas kapcsolatainkban: egy evolúciós modell vizsgálata Tisljár Roland, Bereczkei Tamás Sokrétű bizonyítékokkal rendelkezünk a humor természetes szelekciós eredetére vonatkozóan (Gervais és Wilson, 2005), melyek döntő többsége a társas kapcsolatok kialakítása és fenntartása folyamatában állapítja meg szelekciós hátterét. A párválasztásra vonatkozó korábbi adatok a homogámia mentén történő szerveződést valószínűsítik (Bereczkei és mtsai., 2002). A mechanizmus kapcsán megoszlanak a vélemények, a fenotípusos illesztés és az imprinting (bevésődés) jellegű, a korai tapasztalatok szerepét hangsúlyozó feltételezések tűnnek a leginkább plauzíbilisnek az adatok tükrében. Jelen vizsgálatunk első részében a humor párválasztási folyamatban betöltött szerepét kívánjuk meghatározni. Feltevésünk szerint a humor egyfajta szinkronizációs mechanizmusként működik a párválasztás kezdeti időszakában, segítségével a párok hatékonyan képesek felmérni a lehetséges partnerrel meglévő, elsősorban mentális hasonlóság mértékét („Egy rugóra jár-e az agyuk.”). A vizsgálat második része pedig ugyanezt a feltevést vizsgálja a baráti kapcsolatok vonatkozásában, vajon hasonló humorérzék, illetve humorstílus mentén alakítjuk-e ki az ilyen jellegű kapcsolatainkat.

Tárgyreprezentáció vagy szociális kogníció? A tárgyállandóság egy összehasonlító evolúciós perspektívája. Topál József MTA Pszichológiai Kutatóintézet 1132 Budapest Victor Hugo u. 18-22 [email protected] Az összehasonlító elmekutatás dinamikusan fejlődő tudományterület, melynek egyik fő oka, hogy a kognitív pszichológia saját kutatási stratégiájaként egyre inkább sikerrel integrálja az evolúciós és etológiai szemléletet valamint az összehasonlító módszert. Az emberi elmeképességek ezen új perspektívába való helyezése lehetőséget teremt arra, hogy mélyebb belátást nyerhessünk a kognitív képességek evolúciójának és működésének titkaiba. Az előadásban egy konkrét kísérleti paradigma (A-not-B error task) példáján, mint „állatorvosi lovon” mutatom be hogy jelenleg hol tart, milyen módon működik és miféle problémákkal küzd az összehasonlító elmekutatás. Kevés olyan jól leírható, viszonylag egyszerűen tesztelhető és nagy empirikus adatbázissal megtámogatott sajátossága van az ember és más főemlős fajok kognitív fejlődésének, mint az ún. A-nem-B hiba. Elsősorban a csecsemőkutatás eredményeire támaszkodva adok áttekintést az ezzel kapcsolatos hipotézisekről, különös tekintettel arra az elképzelésre, miszerint a kutya és az ember esetében a jelenség a szociális kogníció (kommunikációs kulcsokra való érzékenység) egy fontos komponensének indikátora. Az ezzel kapcsolatos kutatási eredmények mélyebb belátást engednek abba az evolúciós történetbe, melynek során az ember (és kutya) elme bizonyos képességei kialakultak.

Török Ágoston, Márkus Attila Az írásképesség relatíve önálló agyi és kognitív szerveződése. Az írás, mint specifikus humán képesség elhanyagolt terület a kognitív idegtudományokban. Míg az olvasás és számolás mélyebb megértése számos kutatás témája, addig az írás, többségben mint az olvasáshoz kapcsolódó képesség kerül tanulmányozásra. Ugyan a beszéd is nyelvi motoros produkció, annak komponensei távolról sem analógok az írás mechanizmusával. Az írásra jellemző mozgásos vonatkozás pedig elkülöníti az olvasási képességtől is. Jelen előadás célja felhívni a figyelmet és bemutatni az írást létrehozó - az olvasással és a többi nyelvi rendszerrel részben átfedő, ugyanakkor azoktól részben elkülönülő - agyi területeket. A témához kapcsolódó kognitív idegtudományi és neurológiai adatokat áttekintve próbáljuk megvilágítani, mennyire sajátságos elemei vannak az írás és főként a helyesírás kognitív architektúrájának. Az előadásban különös hangsúlyt fektetünk az írásképesség zavaraira. A fejlődési diszgráfia mellett szó lesz olyan szerzett írászavarokról is, mint az afferens diszgráfia, a téri szerveződési zavar, vagy akár az írógörcs; amelyek érdekes adatokat nyújtanak a különböző rendszerek disszociációjához.

A méltányosság agyi korrelátumai: fMRI vizsgálat Tóth Lilla2, Káplár Mátyás1, Deák Anita1, Bogner Péter2 és Bereczkei Tamás1 1 Pécsi Tudományegyetem, Pszichológiai Intézet 2 Kaposvári Egyetem, Diagnosztikai és Onkoradiológiai Intézet [email protected] Az elmúlt években több vizsgálat látott napvilágot, amelyek a kísérleti játékelmélet paradigmáiban vizsgálják a különböző cserekapcsolatok szerkezetét, dinamikáját. E vizsgálatok többek között arra irányulnak, hogy az emberek milyen körülmények között fogadnak el vagy utasítanak vissza a játékostársuk (játékostársaik) által felajánlott javakat (általában pénzösszeget). Miközben számos új eredményt produkáltak, nem adtak választ arra a kérdésre, hogy milyen agyi struktúrák és folyamatok vesznek részt ezekben a cserekapcsolatokban. Kísérletünkben a résztvevők egy un. ultimátumjátékban vettek részt, miközben agyi aktivitásukat funkcionális MRI készülék segítségével vizsgáltuk. A játék során a kísérleti személyeknek lehetőségük volt arra, hogy a partnerük által felajánlott „valódi” pénzösszeget elfogadják vagy elutasítsák, annak függvényében, hogy korrektnek vagy inkorrektnek tartották az ajánlatot. Eredményeink alapján feltételezhető, hogy az elfogadás/elutasítás válaszok kialakításában olyan agyi területek vesznek részt, amelyek elsősorban kognitív, kevésbé affektív folyamatokkal állnak kapcsolatban. A nagymértékű frontális és temporális aktivitás mellett, a korrekt és inkorrekt válaszok megkülönböztetésében az anterior cinguláris kéreg vesz részt.

Tőzsér János Kognitív fenomenológia A hagyományos nézet szerint (1) bizonyos mentális események (például a gondolatok) intencionálisak/reprezentációsak, de nem rendelkeznek fenomenális karakterrel, (2) bizonyos mentális események (például a testi érzetek és az érzelmek) fenomenális tudatosak, de nem rendelkeznek intencionalitással, és (3) bizonyos mentális események (például az érzéki tapasztalatok) fenomenális tudatosak is és intencionálisak is. A mentális események e hagyományos felosztását több oldalról is ki lehet kezdeni. Előadásomban e hagyományos nézet (1) pontját fogom bírálni. Amellett fogok érvelni, hogy a gondolatok inherens és distinktív fenomenológiával rendelkeznek, más szóval amellett, hogy létezik kognitív fenomenológia.