A nyelvek élete, halála és feltámadása

A nyelvek élete, halála és feltámadása I ng w katoa, i ng whi katoa. ‘Mindig és mindenütt.’ (a maori nyelvi revitalizáció mozgalmának jelmondata)

Bábel tornyának története (I Mózes 11) szerint a nyelvek és népek sokfélesége isteni átok volt — a nagyratörés büntetése. Ma a legtöbb kutató viszont úgy gondolja, hogy a nyelvi sokszínség, vagyis a „glottodiverzitás” érték, az emberiség közkincse, akárcsak a biodiverzitás, a biológiai fajok sokaságának létezése. Úgy vélik, hogy mindannyian szegényebbek leszünk azáltal, hogy átlagosan három-négy hetente kihal a földön egy nyelv. Miközben a világ nyelveinek száma rohamosan csökken, a nyelvek demográfiai adatait és viszonyait tárgyaló alapvet modern forrás, az Ethnologue egymást követ kiadásai (9–15.) azt sugallják, hogy a „nyelveink” száma örvendetesen gyarapodik: 5103 > 5445 > 6170 > 6528 > 6703 > 6809 > 6912 nyelv: a 15. kiadás: Gordon (2005). Szó sincs errl: csupán a Summer Institute of Linguistics1 nyelvészeinek felfogása változott meg a nyelv és a dialektus viszonyával kapcsolatban, azaz számos régebben nyelvjárásnak minsült nyelvváltozatot k ma önálló nyelvnek tekintenek: vannak például különféle „kínai nyelvek”, „arab nyelvek”, st „olaszországi nyelvek”.2 A kihalás által fenyegetett nyelvekkel és a nyelvi revitalizációval való foglalkozást sok nyelvész nem tartja legitim tudományos témának, „legfeljebb” etikai-morális problémának. A kérdést azonban nem jó egy kézlegyintéssel elintézni, hiszen a nyelvvel többé-kevésbé vele hal a kultúra, amit hordoz, a nyelvek kihalása, az ún. örökségnyelv elvesztése pedig nem fájdalommentes, és a generációk közötti szakadással jár — nem is beszélve arról, hogy a kétnyelvségnek pozitív hatása van a kognitív képességekre vö. Krashen & al. (1998), Krashen & Cho (1998), Cho (2001) stb. Bármiként is vélekednek a tudományosságról a nyelvtudósok, a nyelvek politikai és szociális okok következtében gyakran gyengének mutatkoznak. A nyelvi vitalitás, az „életer” metaforikus kifejezés (McConnell & Gendron 1993–98, Kindell & Lewis 2000), hiszen nem biológiai, hanem gazdasági és politikai okai vannak annak, hogy ma Afrika nyelveinek 15%-át (Brenzinger 1992, 1998), Ausztrália slakos nyelveinek több mint 95%-át fenyegeti a kihalás közvetlen veszélye, vö. Dixon (1972, 1980, 1983), Schmidt (1985, 1990), valamint Vászolyi (2003). Viszonylagos „biztonságban” talán csak a világ nyelveinek tizede van (Krauss 1992a). A nyelvek kihalásának, a nyelvhalálnak és a nyelvek felélesztésének, a nyelvi revitalizációnak a kérdésköre csak az elmúlt két évtized során került az érdekldés homlokterébe. A revitalizáció jelenthet „nyelvfelélesztést”, azaz egy kihalt, anyanyelvi beszélkkel már nem rendelkez nyelv életre keltését, illetve 1

A Summer Institute of Linguistics a világ nyelveinek kutatásával foglalkozó keresztény humanitárius szervezet (http://www.sil.org). Nyári egyetemként alakult meg, 1934-ben kett , 1935-ben pedig öt diákkal. Az egyikük Kenneth L. Pike (1912–2000) volt, aki 1942–79 között az SIL igazgatójaként m ködött. 1942-ben kb. száz kutatóval dolgoztak, ma mintegy hatezerrel. Amerika indián nyelveinek leírásával kezdték, majd kiterjesztették a tevékenységüket más régiókra is. Az SIL sokezer tanulmányt tett közzé (Brend & Pike 1977, Wares 1993, Grimes 1995). International Academic Bookstore 7500 W. Camp Wisdom Road. Dallas, TX 75236, USA. FAX: 972-708-7363. [email protected]. 2 Vö. http://www.ethnologue.com. Az Ethnologue szerint például Olaszország 58 millió lakosának fele nem „olaszul” beszél, hanem olyan önálló nyelvek valamelyikén, mint a lombard (milánói), a venét (velencei), a ligur (genovai), a piemonti (torinói), a nápolyi-kalábriai, a szicíliai és a szárd.

„nyelvélénkítést”, vagyis az erteljes nyelvcsere folyamatában lév nyelv megersítését. A szakirodalomból vö. Robins & Uhlenbeck (1991), Krauss (1992a), Hale (1992), Ladefoged (1992), Sasse (1992), Fishman (1991, 2000), Dorian (1981, 1987, 1992), Bobaljik & al. (1996), Grenoble & Whaley (1997), Ostler & Rudes (2000), Nettle & Romaine (2000), Bradley & Bradley (2001), Wurm (1996), Moseley (2001). Hinton & Hale (2001), http://sapir.ling.yale.edu/~elf/index.html, http://www.ogmios.org (The Endangered Language Fund és Foundation for Endangered Languages). Miért veszélyeztetett nyelv a világ nyelveinek zöme? A történelem során gyakran elfordult, hogy egyes beszélközösségeket fizikailag semmisítettek meg. Afrikában, Ausztráliában vagy Amerikában sok törzset néhány hét leforgása alatt mészároltak le (vö. pl. Thornton 1987). Európában 1915-tl a törökök szisztematikusan gyilkoltak le mintegy egymillió örményt, az európai jiddis beszélinek a sorsát pedig — több millió emberrl van szó — a hitleri „végs megoldás” pecsételte meg. Mégis a nyelvek kihalásának leggyakoribb oka nem a népirtás, hanem a nyelvcsere, vagyis az, hogy a beszélk nem tartják meg az anyanyelvüket, pl. a kunok (akik eredetileg egy török nyelvet beszéltek) „elmagyarosodtak”, a finnugor nyelv mordvinok „eloroszosodtak” — a zömük ma már csak oroszul beszél. Nyelvcsere történt a hawaii, egy polinéz nyelv esetében is. Itt a beszélk száma 1778-ban, az európai behatolás els évében még mintegy 800 000 volt, és a hawaii civilizációt gazdag hagyományos kultúra és fejlett technológia jellemezte. Az európaiak által importált betegségek következtében, illetve a földtulajdon rendszerének átalakítása nyomán a hagyományos életmód összeomlása miatt a lakosság száma egyetlen évszázad alatt mintegy 94%-kal csökkent. A 19. század közepén a hawaii nyelv használata még általános volt a közigazgatásban és az oktatásban, az írástudás szintje pedig 99%-os volt. 1854-tl kezdve azonban a sziget mintegy 600 iskolájában megkezdik a hawaii helyett az angol nyelv oktatásra való áttérést, 1900-tól pedig az „Organic Act” nev törvény életbe lépésével már a sziget valamennyi hivatalos dokumentumát angol nyelven foglalták írásba, és ugyanez a törvény az iskolai oktatásban minimálisan 50%-os angol nyelv séget írt el (Hawaii 1898 óta az USA része, és 1959 óta van „állam” státusa). Amikor 1984-ben a hawaii értelmiségiek észbe kapnak, és létrehozzák a „nyelv fészkeit” (p nana leo), vagyis a kizárólag hawaii nyelv oktatóhelyeket az óvodás korú gyerekek számára, akkor a hawaii els nyelvi (anyanyelvi) beszélinek száma összesen már csak mintegy ezer f volt. Különös ellentmondás, hogy a hawaii egy olyan idszakban kapott hivatalos nyelvi státust (1978), amikor ezen a nyelven már szinte megszólalni is szégyen volt. Az amerikai társadalmi létrán magasabbra jutni pedig csakis az angol révén lehetett. A hawaii–angol nyelvcsere els évszázadát a küls erszak jellemzi, a második szakaszban viszont a dönt tényez már a közösségen belüli bomlás és önstigmatizáció: a hawaii nyelv vélt használati értéke és presztízse egyre csökkent, vö. Reinecke (1969), Huebner (1985) és Hinton (1997) A hawaiinak ma sincs néhány száznál több kompetens beszélje. Több optimizmusra ad talán okot a hawaii közeli rokonának a maori nyelvnek (te reo mori) a helyzete, amely Új-Zéland (maori nevén Aotearoa) három hivatalos nyelvének egyike (angol, maori, új-zélandi jelnyelv). A négy milliónál is több új-zélandi csaknem tizede etnikai értelemben maori: a nyelvnek is sok tízezer kompetens beszélje van. A nyelv újraéledése az 1980-as években megindult revitalizációs programoknak (Khanga Reo és Kura kaupapa Mori)

köszönhet. Bár a maori revitalizációt sikerként kell elkönyvelni, a távlatokról még korai lenne beszélni, vö. Benton (1997). A nyelvmegtartás, azaz a nyelvi lojalitás, vagy „a nyelvhez való hség” csak akkor állandósul, ha a nyelv használata rendszeresen hozzájárul az egyes beszélk kapcsolatrendszerének kiépüléséhez, illetve a társadalmi érvényesülésükhöz. Az angol language loss, amelyet a magyar nyelvvesztés terminusnak lehet megfeleltetni, a nyelv leépülésére utal az egyénben: a jelenség oka lehet egy másik nyelv is, de nyelvvesztés elfordulhat például az agy sérülése következtében is. Tudnunk kell azonban, hogy sem a magyar, sem a nemzetközi terminológia nem következetes, azaz a language loss és a nyelvvesztés néha nem az egyéni, hanem éppen a közösségi nyelvcserére vonatkozik. Az angol language shift a közösségi nyelvcsere neve, amelyet megelz a közösségben és az egyénben a nyelvhasználat színtereinek beszkülése, a nyelvi térvesztés (Lanstyák István terminusával: nyelvvisszaszorulás, színtérváltás), illetve a nyelvi leépülés, amely terminust talán célszerbb lenne a kétnyelv beszélknek az egyik nyelvükben való meggyöngülésére, a szerkezeti értelemben hiányos, tökéletlen nyelvkiépülésre lefoglalni, vö. Lanstyák (2002). Az angol language attrition, language obsolescence és language contraction kifejezések használata nem egységes, azaz nem feleltethet meg az említett magyar terminusoknak. Bár a kétnyelvség csak olyan értelemben oka a nyelvcserének, amiként a házasság a válásnak, tipikusnak mondható az olyasféle megfogalmazás, mint Berresford Ellis (1974: 77, 95) kijelentése a cornwalli kelta 1777-ben történt kihalásával kapcsolatban, amely szerint a nyelv kihalásának oka az egynyelv beszélk eltnése. 3 A nyelv kihalásának közvetlen elzménye persze itt is a nyelvleépülés, illetve az egynyelv beszélk fogyása volt. Maga az ok azonban az esetek zömében a nyelv státusának süllyedése, a gazdasági és politikai ellehetetlenítés, és a nyelv utánpótlási vonalainak elvágása: vagyis az anyanyelven való oktatás korlátozása, illetve megszüntetése, vö. Skutnabb-Kangas (2000). Például az Anglia és Wales egyesítését jogilag lezáró törvény (1536) megtiltotta a walesi nyelv használatát hivatalos és bírósági ügyekben, 1870-ben pedig egy másik törvény minden iskolában betiltotta annak használatát. A hatalmi „végs megoldás” másik példája: 1616-ban I. Jakab törvényben tiltotta meg Skóciában a skóciai gael (Scottish Gaelic) nyelv nyilvános használatát — bárhol, bárkinek. Sok esetben a nyelvcsere következtében egy nyelvnek egyáltalán nem maradnak beszéli. Ez a nyelvhalál, amely valójában a közösségi nyelvhasználat megsznése, bár formálisan az utolsó beszél halálával hal ki egy nyelv, pl. Ned Madrell halálával halt ki a manx (egy kelta nyelv) 1974-ben, Klavgyija Plotnyikova halálával tnt el véglegesen a kamassz (egy uráli nyelv) 1989-ben. Egy nyelvnek a közösségi nyelvhasználatban való visszaszorulása azonban a kiépült nyelvi kompetenciával rendelkez beszélk hiányát vonja maga után, az „utolsó beszélk” az eredeti nyelvnek legtöbbször már csak néhány szavát rzik. Hokkaidón, azaz Japán legészakibb szigetén az 1999-es népszámlálási adatok szerint 23 767 ainu élt (kevesebb, mint a sziget lakosságának 0,5 %-a), vö. Sawai (1998), de az ainu nyelv a mindennapi kommunikáció eszközeként 3

“it is only while a minority language retains a strong monoglot population that it will exist alongside a major language" ... “With the loss of the monoglots in the seventeenth century ... the days of Cornish were clearly numbered”. A cornwallit egyébként sikerült feléleszteni: ma mintegy ezer beszél számára els nyelv, és további kétezer ember folyékonyan beszéli.

talán csak 10–15 családban maradt fenn (fként idsebb házaspárok között). Az ainu nyelvet a felnöv generáció már nem beszéli, st nem is érti, ezért terepmunkát (a nyelv természetes közegben való használatának megfigyelése értelmében) a nyelvészek már nem is tudnak végezni. Egy nyelv vitalitását elssorban két dolog jelzi: a fiatalabb nemzedéknek való átadás (angolul: transmission) mutatója, illetve a bels kohézióval rendelkez nyelvi hálózatrendszer (angolul: networking) kiterjedése. Például az ausztráliai bennszülött nyelvek zömét a fiatalabbak az idsebb nemzedéktl nem veszik át. Néhány évtizede ennek legfbb oka még az az embertelen gyakorlat volt, hogy a bennszülött gyermekeket 5–6 éves korukban erszakkal elvették a szüleiktl és — mondjuk így — „koncentrációs oktatási intézményekbe” küldték ket, hogy megtanuljanak angolul és úgymond a társadalom hasznos tagjává válhassanak. A beszélk számától függetlenül, kihalás fenyeget bármely nyelvet, amelyet a felnöv nemzedék nem vesz át. Sokat elárul a helyzetrl az a tény, hogy az ezredfordulón csupán két tucatnyi ausztráliai nyelvnek volt szerepe az általános iskolai oktatásban. Az els kétnyelv iskolák 1972 után nyíltak, amikor Gough Whitlam miniszterelnök programjában helyet kapott az, hogy mindenkinek joga van az anyanyelvén írástudóvá válni. Ma mintegy 30 állami, egyházi, illetve a közösség által szponzorált iskola mködik. A kétnyelv iskolai oktatásban a kezdeti idszakban a bennszülött nyelv dominál, majd fokozatosan átadja helyét az angolnak. Meglep — de a településszerkezettel és a földrajzi távolságokkal jól magyarázható — tény ugyanakkor, hogy egyes bennszülött közösségekben minimális a kétnyelvség, pl. a pitjantjatjara beszélknek csak ötöde kétnyelv, a pintupi-luritja (Északi Terület, azaz Northern Territory) kb. 800 beszéljének pedig a tizede az. A legnagyobb bennszülött regionális nyelvek: kalalagawya (4000 f, Queensland), warlpiri (3000 f, Északi Terület), arrernte (azaz aranda, 3000 f, Északi Terület), pitjantjatjara (3000 f, Dél-Ausztrália), alyawarr (1500 f, Északi Terület és Queensland), tiwi (1500 f, Északi Terület), ngaanyatjarra (1200 f, Nyugat-Ausztrália), anindilyakwa (1000 f, Északi Terület), walmajarri (1000, Nyugat-Ausztrália). Ezek a nyelvek helyi közvetít nyelvként is szolgálnak és felszívják a kisebb bennszülött nyelveket. Források: magyarul Vászolyi (2003), illetve Baldauf & Luke (1989), Romaine (1991); Leitner (2004); Leitner, Fritz & Taylor (2006); Leitner & Malcolm (2007) és http://www.dnathan.com/VL/austLang.htm. Léteznek közigazgatásilag elismert bennszülött régiók (indigenous areas), amelyek kialakításának az a feltétele, hogy a bennszülött lakosság száma 300 f fölött legyen. A veszélyeztetettség ugyan nem közvetlenül adódik a beszélk számából, de minél kevesebb beszélvel rendelkezik a nyelv, annál nehezebben jön létre a közösségben autonóm nyelvi hálózatrendszer, és annál kevésbé veszi át a fiatal nemzedék a nyelvet. Ausztrália bennszülött nyelveit a kontinens 20 milliónyi lakosának mintegy 0,2%-a beszéli. A 2001-es népszámlálási adatok szerint ezek zöme az Északi Területen (Northern Territory) él: itt az 50 785 fnyi etnikai csoportban 30 854 beszél van, de Nyugat-Ausztráliában (Western Australia) és Queensland tartomány egyes részein is él néhány ezer a bennszülött nyelvet még valamelyest ismer személy (a srn lakott Új-Dél-Walesben, azaz New South Walesben és Victoriában a számuk elenyész). Az ausztráliai bennszülött nyelvek impozáns felsorolásai alapján az hihet, hogy Ausztrália „még rzi si nyelveit”. A statisztikák megtévesztek, ezért

közölnöm kell két „ellenlistát”. Az a mintegy harminc nyelv, amelynek már csak egyetlen beszélje maradt, kihaltnak tekinthet (az Ethnologue által használt írásmódot megtartva): bandjigali, barrow point, dirari, djangun, djawi, djiwarli, erre, gugadj, guwamu, kuku-mangk, kumbainggar, lamu-lamu, mandandanyi, mangerr, margany, muluridyi, muruwari, ngurmbur, nugunu, nyangga, nyawaygi, wadjigu, wamin, wanggamala, wulna, yawarawarga, yindjilandji

Mintegy 100 nyelvnek kevesebb, mint öt beszélje van, tehát a revitalizációjuknak már aligha van reális esélye: alngith, amarag, andegerebinha, arabana, areba, atampaya, ayabadhu, badimaya, bandjalang, biri, bayungu, burduna, darling, dhargari, djingili, dyaabugay, dyaberdyaber, dyangadi, dyugun, Flinders Island, gadjerawang, gagadu, gambera, ganggalida, giyug, gugu badhun, gugubera, gungabula, gunya, kamilaroi, kamu, karadjeri, kokata, kuku-mu’inh, kuku-ugbanh, kunggara, kunggari, kuthant, kuwama, laragia, limilngan, mara, margu, marimanindji, mayaguduna, mbara, mbariman-gudhinma, martuyhunira, miriwung, miwa, mullukmulluk, narungga, ngadjunmaya, ngalakan, ngamini, ngarinyin, ngarla, ngarndji, ngawun, ngura, nhuwala, nijadali, nimanbur, nungali, nyulnyul, pakanha, pini, pinigura, pitta pitta thaypan, tyaraity, umbindhamu, umbugarla, umbuygamu, uradhi, urningangg, wadjiginy, wagaya, wakawaka, wambaya, wangaaybuwan-ngiyambaa, wangganguru, waray, warluwara, warrgamay, warumungu, warungu, wik-epa, wik-keyangan, wik-me’anha, wilawila, wiradhuri, wirangu, yandruwandha, yangman, yidiny, yinggarda

További mintegy 80 nyelvnek van 500-nál kevesebb (átlagosan egy-két tucatnyi) beszélje, de „a nyelv továbbélésének esélyeirl” itt sem lehet beszélni, viszont legalább lehetséges a nyelv és kultúra emlékeinek részleges lejegyzése. Sajnálatos tény, hogy Ausztrália nyelvi öröksége legfeljebb múzeumi tárgyként marad a most felnöv nemzedékre. Ugyanez elmondható az amerikai kontinens nyelveirl is. Az utolsó népszámlálás alkalmával (2000-ben) az amerikaiak mintegy 1,5%-a azonosította magát amerikai indiánként, azaz 2 475 956 f („Native American and Alaskan”).4 Az amerikai indián nyelvek és kultúrák elsorvasztásában is dönt tényez volt a gyermekek elszakítása a 4

Ez volt az els népszámlálás az USA-ban, amely során többszörös rassz és etnikum szerinti identitást is tekintetbe vettek. A magukat a fenti kategóriába sorolók zöme az „American Indian” kategóriát is megjelölte — vagy csak azt jelölte meg(1 895 160, illetve 1 937 391). Nem mindig világos, hogy a cenzusban az etnikai kategóriáknak mi a nyelvi megfelel je. A magát pueblo indiánnak valló 59 621 személy például etnikailag hopi, zuni, laguna stb. 20 000 f nél több beszél r l van szó, akik eltér közösségekbe tartoznak. Vö. Campbell (1997), Hornberger (1997), Goddard (1997), Mithun (1999).

szüleiktl, bentlakásos iskolák (boarding schools) létrehozása, ahol kegyetlen büntetés terhe mellett tilos volt az anyanyelvükön megszólalniuk. Már 1868-ban megállapította ugyanis egy, a szövetségi kormány által kinevezett bizottság, hogy a bajok oka fként az indiánok nyelvi identitásában rejlik, ezért angol nyelv iskolákat kell felállítani, ahol mindenféle „barbár nyelvek” helyett angolul folyik majd az oktatás, mert a bajok két harmada megoldódna, ha ezektl a nyelvektl meg lehetne szabadulni.5 J. D. C. Atkins, aki 1885–88 között az indián ügyekért felels kormánytisztvisel volt, úgy vélte, hogy az indián gyerekek anyanyelvükön való tanítása gyakorlatilag megakadályozza ket abban, hogy elsajátítsák az angolt.6 1880 táján már mködtek is ezek az Indián Ügyek Hivatala (Bureau of Indian Affairs) által létrehozott iskolák, amelyeknek filozófiáját a rendszer kialakításában oroszlánrészt vállalt Richard H. Pratt ekként sommázta: „Öld meg az indiánt ... és mentsd meg az embert” ("Kill the Indian ... and save the man”, Pratt [1892] 1973: 261). Az új embertípus kialakításának folyamata azonban kissé döcögve indult, és a 20. század els évtizedétl kezdve bizonyos törzsek esetében le is mondtak arról, hogy iskolai átneveléssel faragjanak az indiánokból jó amerikait (vö. Prucha 1973 és Hoxie 1984). Ez magyarázza, hogy a nyelvcsere a navahóknál például viszonylag lassú volt: az 1930-as népszámlálási adatok szerint 29%-uk navahó egynyelv volt, 2000-ben pedig 37%-uk már csak néhány szót tud navahó nyelven (U.S. Gov., Census 1937 és 2002). 1933 és 1945 között egy emberséges ember állt az Indián Ügyek Hivatala élén, John Collier, aki elsként próbálkozott azzal, hogy az indiánok (pl. a navahók) oktatásában az angol nyelv mellett szerepet kapjon az anyanyelvük is (Philip 1977, Szasz 1977). Az indián közösségeknek már némi autonómiát biztosító 1934-es törvény, majd az 1970-es években hozott törvények nyomán ismét lehetség nyílott az anyanyelven való tanulásra (Reyhner & Eder 1989, Reyhner & al 1999). A törvények angol neve: Indian Reorganization Act (1934), Indian Education Act (1972) és Indian Self-Determination and Education Assistance Act (1975). Végül 1990 októberében megszületett az indián nyelvek státusát garantáló alaptörvény, a Native American Languages Act. Szövege itt olvasható: http://ourworld.compuserve.com/homepages/JWCRAWFORD/nala.htm. Ezeknek a törvényeknek és erfeszítéseknek a sikere mérsékelt. A fiatal nemzedék a többségi társadalomban való boldogulás reményében már nem sajátítja el a szülei nyelvét. A felemelkedés esélye azonban mindenképp csekély, és a két civilizáció határán rekedt emberek pszichológiai és szociális problémákkal küszködnek — amit jól mutat az alkoholizmus és az öngyilkosság különösen magas aránya az indián népességben. Mieltt áttekintenénk a fbb amerikai indián etnikai–nyelvi csoportokat, meg kell 5

"In the difference of language to-day lies two-thirds of our trouble. ... Schools should be established, which children should be required to attend; their barbarous dialects should be blotted out and the English language substituted" (idézi Atkins 1887, Report of Indian Peace Commissioners. (1868, Jan. 7). House of Representatives, 40th Congress, 2nd Session, Exec.Doc. 97. 1337/11/97, 17. oldal). 6 “To teach Indian school children their native tongue is practically to exclude English, and to prevent them from acquiring it ... The instruction of the Indians in the vernacular is not only of no use to them, but is detrimental to the cause of their education and civilization, and no school will be permitted on the reservation in which the English language is not exclusively taught, Atkins 1887: xxiii, vö. még Indian Office, U.S. (1888). Sok szöveg részletei elérhet ek: Crawford (1992a: 41–51, 155–157), http://ourworld. compuserve. com/homepages/ JWCRAWFORD/LL.htm.

jegyezni, hogy az etnikai és a nyelvi identitás nem azonos. Az etnikai csoport mindig sokszorosan nagyobb az etnikum eredeti nyelvét beszél csoporténál. Az aktív beszélk száma egyre csökken: ma a legalább ezer beszélvel rendelkez amerikai nyelvek a száma nem éri el a harmincat. A 2000-es népszámlálás ilyen arányokat regisztrált: yaqui 15 632 (etnikailag), de csak 469 beszél, ugyanígy komancs 10 518 és 762, crow 9174 és 4149, vagy az algonkin csoportban: potawatomi 16 164 (etnikailag) és 499 (nyelvileg), delavár 8419 és 175. A

n y el v n e v e

NAVAHO (Navajo) IROKÉZ (Iroquois, tágabb értelemben) cseroki (Cherokee) irokéz mohawk oneida SZIÚ (Sioux): dakota, lakhota-teton stb. MUSZKOGI (Muskogee) choctaw creek chickasaw ALGONKIN odzsibvé (ojibwa-chippewa) blackfoot cheyenne „PUEBLO” (etnikai kategória: hopi, zuni stb.) APACS (Apache)

Etn i ka i kö zö s s ég

Be sz él kö zö ss ég

276 775

173 800

302 5697 47 746 14 322 11 693 113 713

12 009 143 1 163 553 17 466

88 692 40 487 38 351

9 272 5 009 21 098

110 857 28 731 11 426 59 621 57 199

6 919 1 356 2 075 20 000 fölött 12 502

Michael Krauss szerint ma 175 indián nyelv él még az USA-ban, amelyek mintegy 90%-át (155 nyelvet) a kihalás veszélye fenyeget, és talán 20 marad meg a 21. század közepéig.8 Vannak kevésbé veszélyeztetett közösségek: Oklahoma és Észak-Karolina államban a cserokik között, az USA délnyugati részén a navahók között a nyelvet a fiatalok átveszik az idsebbektl (McLaughlin 1992, Reyhner & al. 1999, Francis & Reyhner 2002). 2004-ben az USA-ban mintegy 30 a törzsek által irányított felsoktatási intézmény (tribal college) van: ezek zöme kétéves képzési idej szakiskola (community college), de hat intézmény egyetemi diplomát (B.A.), kett pedig magiszteri fokozatot is ad, vö. http://aihec.org/college.htm, Pavel & al. (1998), Harvey (2001), Yates (2001). A magyar olvasó az uráli nyelvek helyzetével kapcsolatban kiváló szakmunkákból tájékozódhat (Nanovszky 1996, Csepregi 1998 stb.), mégis utalnom kell arra, hogy az uráli nyelvek zöme is fenyegetett. A „kisebb uráli népek” lélekszámát és az etnikum nyelvét beszélk százalékarányának változását mutatja a következ táblázat (Csepregi 7 8

De például 729 533 f nek a cseroki az (els , második vagy harmadik számú) etnikai identitása. Vö. pl. M. Krauss “Endangered languages: Current issues and future prospects” Keynote address, Dartmouth College, Hanover, NH. (1995. február 3.); “Status of Native American Language Endangerment”: http://www.ncela.gwu.edu/pubs/stabilize/i-needs/status.htm, Krauss (1992b). Más kutatók (Marianne Mithun és David S. Rood) is 15-20 indián nyelv megmaradását tartják valószín nek.

1998: 255 nyomán). A finnek és az észtek kivételével minden nyelvrokonunk a „kis nép” kategegóriába sorolható. A táblázatban nem szerepl saami / sâmi (lapp) nyelvek beszéli néhány tízezren vannak (itt erteljes nyelvi revitalizációs mozgalom mködik), a vótok és lívek száma pedig néhány f lehet. 1959-ben f %

1989-ben f

%

manysik hantik

6449 19 410

59,2 77,0

8474 22 521

37,1 60,5

komi-zürjének komi-permjákok udmurtok

287 027 143 901 624 794

89,3 87,6 89,1

344 519 152 060 746 793

70,4 70,1 69,9

marik mordvinok

504 205 1 285 116

95,1 78,1

670 868 1 153 987

80,8 67,1

karjalaiak vepszék izsórok

167 278 16 376 1062

71,3 46,1 34,7

130 929 12 501 820

47,8 50,8 36,8

nyenyecek enyecek nganaszanok szölkupok

23 007 – 748 3768

84,7

34 665 209 1278 3612

77,1 45,4 83,2 47,6

93,4 50,6

Európában is sok nyelvet fenyeget a kihalás veszélye. A tapasztalat azt mutatja, hogy kell eltökéltség, politikai támogatás és megfelel nyelvtervezési tevékenység megléte esetén még akkor is lehetséges egy veszélyeztetett nyelv megmentése, ha az már nem él els nyelvként az etnikai közösségben. A nyelvek tetszhalott állapotából vagy (mint például a cornwalli nyelv esetében) halott állapotából való feltámasztásának (revitalizációjának) sikereit és kudarcait egyszerre példázzák a kelta nyelvek. A bretonok valószínleg az 5. század után a Brit szigetekrl a Bretagne-félszigetre menekült kelták utódai. A régió 1532 óta Franciaország része. Nyelvileg egy neolatin és egy kelta részre oszlik, az utóbbi pedig négy olyan körzetre, amelyek dialektusai között igen alacsony a kölcsönös érthetség: kerne (cornouaillais), treger (trégorrois), leon (léonais), gwened (vannetais). A breton identitástudat hordozója az a középosztálybeli értelmiségi réteg, amely a nyelvet nem anyanyelvként sajátította el, hanem az iskolában tanulta (Kuter 1989, Jones 1998b). Ma mintegy félmillió ember használja a francia mellett a breton nyelvet (Bretagne lakosságának majdnem a negyede) – sok tízezer (fként idsebb) ember esetében a francia nyelv ismerete minimális (azaz ezek a bretonok egynyelv beszélnek tekinthetek). A nyelvi reform és standardizáció vezet ereje a Diwan Mozgalom (diwan ‘mag’), amelynek iskolái vannak és korpusztervezést is végez. 2003-ban tízezernél is többen jártak breton esti tanfolyamokra, de a bretont aktívan használó beszélk átlagéletkora egyre n. Szintén kelta nyelv az ír (Irish Gaelic), amely ugyan Írország egyik hivatalos nyelve, de a beszéli csak az ír nyelv nyugati régió, a Gaeltacht egyes településein vannak többségben. A 16. század végén még teljesen általános volt az ír használata, de a sok

évszázados elnyomó nyelvi politika következtében (Crowley 2000) az angol, illetve annak helyi változata, a hibernoangol (Hickey 2002) az élet legfontosabb színtereirl kiszorította az ír nyelvet, amelynek az „óvatos nekrológját” már meg is írták (Hindley 1990). Az 1851-es népszámlálás idején már csak a lakosság 45%-a beszélt írül, 1918-ban pedig már csupán 18%. Az ír nyelv hegemóniájának helyreállítását célzó szervezet, a Gaelic League már 1893-ban megalakult, és az 1922-ben létrejött (a 32 ír megyébl 26-ot egyesít) önálló állam, az Ír Köztársaság politikájának sarkalatos pontja az ír nyelv felélesztése volt. Az oktatásügyben a cél kezdetben az volt, hogy az ír nyelvet az iskolai oktatás kizárólagos médiumává tegyék. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy az iskolába lép gyermekek zöme erteljes „sokk-kezeléssel”, ún. bemerítés (angol immersion) útján9 kezdte meg az sei nyelvével való mélyebb ismerkedést, hiszen a szülei otthon angolul beszéltek. Az 1950-es évektl azonban az új oktatásügyi irányelv már „a nemzeti nyelv tantárgyként való intenzív oktatása” volt. Manapság a Gaeltachton, az ír nyelv nyugati peremvidéken kívül is létezik még mintegy 50 kizárólagosan ír oktatási nyelv általános iskola, de az ír nyelv elssorban tantárgyként van jelen az írországi iskolai oktatásban (tipikusan heti öt órában). Az ír nyelv tévéadásokat ma a lakosság negyede nézi (ezek az adások a msorid alig 5%-át teszik ki). A nyelv státusa megváltozott: egyes zárt vidéki közösségek els nyelvébl az írek legfontosabb második nyelvévé vált. Egy évszázaddal ezeltt az ír nyelvet a kihalás veszélye fenyegette: egyre fogyó beszélinek 57%-a a Gaeltacht településein élt. Jelenleg a hivatalos nemzeti cenzus által számon tartott „ír beszélk” mintegy 7%-a él itt. Az összlakosság mintegy 5%-a számára az ír els nyelv, a lakosság további 10%-a aktívan használja (bár nem els nyelvként és különböz szinten), az írek további 30%-a pedig állítja magáról, hogy „érti a nyelvet”, st az 1981-es népszámlálás során az írek 31%-a az ír nyelv beszéljének mondta magát, de vö. Coady & O Laoire (2002). A skóciai gael az ír nyelv legközelebbi rokona. A gael használatát betiltó 1616-os törvényt mindmáig nem törölték el. Az északi részeken (Highlands) a lakosság 7–8%-a, északnyugaton (Western Isles) pedig 68%-a gael beszél (akik közül soknak gael az els nyelve). Egész Skóciát tekintve a beszélk száma 1–2% között lehet. Van néhány iskola, ahol a skóciai gael (az angol mellett) oktatási nyelvként használatos, 1992 óta vannak gael tévéadások is, mindazonáltal a gael beszélinek száma rohamosan csökken (Dorian 1981, Withers 1984; MacKinnon 1991; Corbett, McClure & Stuart-Smith 2003) Az 1970-es években sokan azt hitték, hogy egy másik kelta nyelv, a walesi (Welsh, cymraeg) története rövidesen lezárul. Az els nyelvi cenzust 1891-ben tartották Walesben: ekkor a walesi nyelv beszélinek százalékaránya 54,4% volt, száz évvel késbb már csak 18,7%. A lakosság zöme számára az angol nyelv regionális változata volt a mindennapi kommunikáció eszköze – egyben a walesi identitás szimbóluma, bár a kétnyelvség egyes részeken gyakori volt (Adler 1977, Baker 1985, Williams 1987, Ball 1988, Penhallurick 1991). Az 1536-os törvényt, amely a walesi nyelv hivatalos használatát betiltotta, egészen a 20. század elejéig az iskolai oktatásra is vonatkoztatták. A két nyelv formális egyenjogúságát jogilag a Welsh Language Act (1967, majd 1993) 9

A második nyelv (hozzáadó) elsajátítását célzó bemerítés (immersion) ellentéte a (felcserél ) befullasztás (submersion), amelynek célja, hogy a nyelvi kisebbség csak a többségi nyelven tanulhasson, azaz az iskolai oktatás mintegy megfojtsa a kisebbségi nyelvet.

mondta ki. Az 1925-ben létrehozott nemzeti szervezet, a Plaid Cymru egyik alapítója Saunders Lewis, az ismert író 1962-ben „A nyelv sorsa” (Tynged yr Iaith / The Fate of the Language) c. a BBC radióban is felolvasott írásában arról beszélt, hogy a nyelv életben tartása fontosabb, mint Wales politikai függetlensége: mert ha a nyelv elenyészik, akkor eltnik a walesi identitás, azaz a politikai gyzelem értelmét veszti. Még abban az évben létrehozták a Walesi Nyelv Társaságát (Cymdeithas yr Iaith Gymraeg), amely harcot indított a walesi nyelv fejlesztéséért és terjesztéséért. A Plaid Cymru els parlamenti helyét 1966-ban nyerte el. Dafydd Iwan szerint (aki 2003 óta áll a szervezet élén) Wales függetlensége biztosítaná a nyelv és kultúra fennmaradását. Ma Wales minden ötödik lakosa kétnyelv (köztük sok az olyan fiatal, aki már inkább az iskolában tanulta a nyelvet), és a walesi nyelv használata néhány észak-nyugati településen domináns. Az oktatás sok helyen kétnyelv, és a walesi nyelv egy kivétellel minden iskolában kötelez tantárgy, a helyi tévé walesi nyelven is sugároz adásokat. A walesi nyelv két különböz közösségben való revitalizációját elemzi Jones (1998a) – bretonnal és a cornwallival összevetve. Bizonyosnak látszik azonban, hogy mae dyfodol ieithoedd lleiafrifol yn dibynnu ar godi eu hymwybyddiaeth ar lefel Ewropeaidd.10

Hivatkozások

ADLER, Max K. 1977. Welsh and the other dying languages in Europe. Hamburg: Helmut Buske Verlag. BAKER, Colin 1985. Aspects of bilingualism in Wales. Clevedon: Multilingual Matters. BALDAUF, Richard B. & Allan LUKE szerk 1989. Language Planning and Education in Australasia and the South Pacific. Clevedon, UK: Multilingual Matters. BALL, Martin J. szerk. 1988. The Use of Welsh: A Contribution to Sociolinguistics. Clevedon, UK: Multilingual Matters. BENTON, J. 1997. The Mori Language: Dying or Reviving? Wellington: New Zealand Council for Educational Research. BERRESFORD ELLIS, Peter 1974. The Cornish Language and Its Literature. London: Routledge and Kegan Paul. BOBALJIK, Jonathan D., Rob PENSALFINI & Luciana STORTO 1996. Papers on Language Endangerment and the Maintenance of Linguistic Diversity. MIT Working Papers in Linguistics 28. BRADLEY, David & Maya BRADLEY szerk. 2001. Language Endangerment and Language Maintenance: An active approach. Richmond: Curzon Press. BREND, Ruth M. & Kenneth L. PIKE 1977. The Summer Institute of Linguistics: its works and contributions. The Hague: Mouton. BRENZINGER, Matthias szerk. 1992. Language Death. Factual and Theoretical Explorations with special reference to East Africa. Berlin: Mouton de Gruyter. BRENZINGER, Matthias szerk. 1998. Endangered Languages in Africa. Cologne/Köln: 10

...a kisebbségi nyelvek jöv je attól függ, hogy a kérdést sikerül-e európai szintre emelni. (walesiül)

Rüdiger Köppe Verlag. CAMPBELL, Lyle 1997. American Indian Languages: The Historical Linguistics of Native America. Oxford and New York: Oxford University Press. CHO, Grace 2001. The role of HL in social interactions and relationships: Reflections from a language minority group. Bilingual Research Journal 24: 369–384 [HL: heritage language]. COADY, Maria & Muiris O LAOIRE 2002. Mismatches in Language Policy and Practice in Education: The Case of Gaelscoileanna in the Republic of Ireland. Language Policy: 1: 143–158. CORBETT, John, J. Derrick McCLURE & Jane STUART-SMITH szerk. 2003. The Edinburgh Companion to Scots. Edinburgh: Edinburgh University Press. CROWLEY, Tony szerk. 2000. The Politics of Language in Ireland 1366–1922. A Sourcebook. London: Routledge. CSEPREGI Márta szerk. 1998. Finnugor kalauz. Budapest: Panoráma (2. javított és bvített kiadás). DIXON, Robert M. W. 1972. The Dyirbal Language of North Queensland. Cambridge University Press. DIXON, Robert M. W. 1980. The Languages of Australia. Cambridge University Press. [a könyvnek van új, 2002-es kiadása, amely kb. 800 oldalas, ISBN 0-521-47378-0] DIXON, Robert M. W. 1983. Searching for Aboriginal Languages. St. Lucia: University of Queensland Press. DORIAN, Nancy C. 1981. Language death: The life cycle of a Scottish Gaelic dialect. Philadelphia: University of Pennsylvania Press. DORIAN, Nancy C. 1987. The value of language-maintenance efforts which are unlikely to succeed. International Journal of the Sociology of Language 68: 57–67. DORIAN, Nancy C. szerk. 1992. Investigating Obsolence. Studies in Language Contraction and Death. Cambridge University Press. FISHMAN, Joshua A. 1991. Reversing Language Shift. Theoretical and Empirical Foundations of Assistance to Threatened languages. Clevedon: Multilingual Matters. FISHMAN, Joshua A. szerk. 2000. Can Threatened Languages Be Saved?Reversing Language Shift, Revisited: A 21st Century Perspective. Clevedon, UK: Multilingual Matters. FRANCIS, Norbert & Jon REYHNER 2002. Language and literacy teaching for indigenous education: a bilingual approach. Clevedon, UK & Buffalo: Multilingual Matters. GODDARD, Ives szerk. 1997. Languages. (= Handbook of North American Indians. 17) Washington, DC: Smitsonian Institute. GORDON, Raymond G. szerk. 2005. Ethnologue: Languages of the World. 15. kiadás. Dallas, TX: SIL International. GRENOBLE, Lenore A. & Lindsay J. WHALEY szerk. 1997. Endangered Languages: Current Issues and Future Prospects. Cambridge University Press. GRIMES, Joseph E. 1995. Language Survey Reference Guide. Dallas, TX: Summer Institute of Linguistics. HALE, Ken 1992. On endangered languages and safeguarding diversity. Language 68: 1–42.

HARVEY, William 2001. Minorities in Higher Education 2000–2001: Eighteenth Annual Status Report. Washington, DC: American Council on Education. HICKEY, Raymond 2002. A Source Book for Irish English. Amsterdam–Philadelphia: Benjamins. HINDLEY, Reg 1990. The Death of the Irish Language. A Qualified Obituary. London: Routledge. HINTON, Leanne 1997. Hawaiian language schools. News from the Native California 10/4: 15–22. HINTON, Leanne & Ken HALE szerk. 2001. The Green Book of Language Revitalization in Practice. New York: Academic Press. HOXIE, Frederick E. 1984. A final promise: The campaign to assimilate the Indians, 1880-1920. Lincoln, NB: University of Nebraska. HORNBERGER, Nancy szerk. 1997. Indigenous Literacies in the Americas. Language Planning from the Bottom up. Berlin–New York: Mouton de Gruyter. HUEBNER, T. 1985. Language education policy in Hawaii. International Journal of the Sociology of Language 56: 29–49. JONES, Mari C. 1998a. Language Obsolescence and Revitalization: Linguistic Change in Two Sociolinguistically Contrasting Welsh Communities. Oxford University Press. JONES, Mari C. 1998b. Death of a Language, Birth of an Identity: Brittany and the Bretons. Language Problems and Language Planning 22: 129–142. KINDELL, Gloria E. & M. Paul LEWIS szerk. 2000. Assessing Ethnolinguistic Vitality: Theory and Practice. Dallas, TX: Summer Institute of Linguistics. KRASHEN, Stephen, L. TSE & J. McQUILLAN szerk 1998. Heritage Language Development. Culver City, CA: Language Education Associates. KRASHEN, Stephen D. & Grace CHO 1998. The negative consequences of heritage language loss and why we should care. In: Stephen Krashen & al. 1998. Heritage language development. Culver City, CA: Language Education Associates, 31–40. KRAUSS, Michael 1992a. The world’s languages in crisis. Language 68: 6–10. KRAUSS, Michael 1992b. Statement of Mr. M. Krauss representing the Linguistic Society of America. In U. S. Senate. In: Native American Languages Act of 1991: Hearing before the Select Committee on Indian Affairs. Washington, DC: Government Printing Office, 1992, 18–22. KUTER, Lois 1989. Breton vs. French: Language and the opposition of political, economic, social, and cultural values. In: Nancy C. Dorian szerk. Investigating obsolescence: Studies in language contraction and death. Cambridge: Cambridge University Press, 75–89. LADEFOGED, Peter 1992. Another view of endangered languages. Language 68: 809–811. LANSTYÁK István 2002. A nyelvérintkezés szakszókincsérl. Száz fogalom a kontaktológia tárgykörébl. In: Gyurgyík László & Kocsis Aranka szerk. Társadalom – Tudomány. Tanulmányok a Mercurius Társadalomtudományi Kutatócsoport mhelyébl. Pozsony: Kalligram Könyvkiadó, 73–95. LEITNER, Gerhard szerk. 2004. Australia’s Many Voices: Ethnic Englishes, Indigenous and Migrant Languages. Policy and Education. Berlin: Mouton de Gruyter. LEITNER, Gerhard & Ian G. MALCOLM szerk. 2007. The Habitat of Australia’s

Aboriginal Languages: Past, Present and Future. Berlin: Mouton de Gruyter. LEITNER, Gerhard; Clemens FRITZ & Brian TAYLOR 2006. Language in Australia and New Zealand. A Bibliography and Research Database (1788–Present). Berlin: Mouton de Gruyter. MacKINNON, Kenneth M. 1991. Language maintenance and viability in contemporary Gaelic communities: Skye and the Western Isles today. In: P. S. Ureland & G. Broderick szerk. Language Contact in the British Isles. Tübingen. McCONNELL, Grant D. & Jean-Denis GENDRON 1993–98. Atlas international de la vitalité linguistique / International Atlas of Language Vitality. 4 kötet: 1. Les langues constitutionnelles de l’Inde / Constitutional Languages of India.; 2. L'Europe occidentale / Western Europe. [83 nyugat-európai regionális és kisebbségi nyelv]; 3. L'Afrique occidentale / Western Africa. 137 pp. [13 nyugat-afrikai ország nyelveirl]; 4. La Chine / China. 205 pp. [a kínai és az 59 hivatalosan elismert kisebbségi nyelv]. Presses de l'Université Laval. McLAUGHLIN, D. 1992. When literacy empowers: Navajo language in print. Albuquerque: University of New Mexico Press. MITHUN, Marianne 1999. The Languages of Native North America. Cambridge University Press. MOSELEY, Christopher szerk. 2001. Encyclopedia of the World’s Endangered Languages. Richmond, Surrey: Curzon Press. NANOVSZKY György szerk. 1996. A finnugorok világa. Budapest–Moszkva: Teleki László Alapítvány. NETTLE, Daniel & Suzanne ROMAINE 2000. Vanishing Voices: The Extinction of the World's Languages. Oxford University Press. OSTLER, Nicholas & Blair RUDES szerk. 2000. Endangered Languages and Literacy. Bath: Foundation for Endangered Languages. PAVEL, Michael & al. szerk. 1998. American Indians and Alaska Natives in Postsecondary Education. Washington, DC: U. S. Department of Education. PENHALLURICK, R. 1991. The Anglo-Welsh dialects of North Wales. Bamberger Beiträge zur Englishen Sprachwissenschaft, 27. Frankfurt: Lang. PRATT, Richard H. [1892] 1973. Official report of the nineteenth annual Conference of Charities and Correction. repr. In: F. P. Prucha szerk. Americanizing the American Indians: Writings by the "Friends of the Indian" 1880-1900. Cambridge, MA: Harvard University Press, 1973, 260–271. PRUCHA, Francis P. szerk. 1973. Americanizing the American Indians: Writings by the "Friends of the Indian," 1880-1900. Cambridge, MA: Harvard University. REINECKE, J. 1969. Language and Dialect in Hawaii: A sociolinguistic history to 1935. szerk. Stanley M. Tsuzaki. Honolulu: University of Hawai’i Press. REYHNER, Jon & Jeanne EDER 1989. A history of Indian education. Billings: Eastern Montana College. REYHNER, Jon & al. szerk. 1999. Revitalizing indigenous languages. Flagstaff, AZ: Northern Arizona University. ROBINS, R. H. & E. M. UHLENBECK szerk. 1991. Endangered Languages. Oxford: Berg Publishers. ROMAINE, Suzanne szerk. 1991. Language in Australia. Cambridge University Press.

SASSE, H. -J. 1992. Theory of language death. In: M. Brenzinger szerk. Language death: Factual and theoretical explorations with special reference to East Africa. Berlin: Mouton de Gruyter, 7–30. SAWAI, H. 1998. The present situation of the Ainu language. In: K. Matsumura szerk. Studies in endangered languages: Papers from the International symposium on endangered languages. ICHEL Linguistic Studies 1. Tokyo: Hituzi Syobo. SCHMIDT, Anette 1985. Young People's Dyirbal: An Example of Language Death from Australia. Cambridge: Cambridge University Press. SCHMIDT, Anette 1990. The loss of Australia’s Aboriginal language heritage. Canberra: Aboriginal Studies Press. SKUTNABB-KANGAS, Tove 2000. Linguistic genocide in education – or worldwide diversity and human rights? Mahwah, New Jersey: Lawrence Erlbaum. THORNTON, Russell 1987. American Indian holocaust and survival: A population history since 1492. Norman: University of Oklahoma. VÁSZOLYI Erik 2003. Ausztrália bennszülött nyelvei. Párizs–Budapest: L’Harmattan. WARES, Alan C. 1993. Bibliography of the Summer Institute of Linguistics. 2 kötet, Dallas, TX: Summer Institute of Linguistics, 1: 1935–1975, 2: 1976–1982. WILLIAMS, Glyn szerk. 1987. The Sociology of Welsh. International Journal of the Sociology of Language 66. WITHERS, Charles W. J. 1984. Gaelic in Scotland 1698–1981. Edinburgh. WURM, Stephen A. 1996. Atlas of the World’s Languages in Danger of Disappearing. UNESCO. YATES, Eleanor Lee 2001. American Heritage. Community College Week 13/11: 6–9.