A női végrendeletek Veszprém vármegyében a XVIII. században

Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola Szombathely

A női végrendeletek Veszprém vármegyében a XVIII. században

Konzulens tanár:

Készítette:

Dr Polgár Marianna főiskolai adjunktus

Rémai Lászlóné levelező tagozat történelem

Szombathely 1997

2

Bevezető A nők szerepe, helye a XVIII. sz. társadalmában sem volt igazán érdekes kutatási téma a történelemtudomány számára. Ha mégis írtak a nőkről, ezt leginkább férfiak tették az ő szempontjaik, az ő értékrendjük és nem utolsó sorban az ő évszázadok alatt kialakult, megkövesedett nézeteik szerint. Nem a feminizmus vezetett akkor, amikor témául „ A női végrendeletek Veszprém vármegyében a XVIII. században „ címmel akartam szakdolgozatot írni, hanem egyszerűen érdekelt, hogyan éltek, mivel foglal-koztak, mit gondoltak ebben a korban a nők. Mi volt az amiről végrendel- kezhettek , kiket tettek meg örökösükké, milyen szempontok szerint osztot-ták szét javaikat, hogyan kötötték őket a hagyományok, mennyire mertek szembeszegülni ezekkel. Talán nem is gondolnánk mi minden megtudható ezekből a „Testamentumokból „, hogyan bontakoznak ki sorsok ezeken a lapokon . Miközben levéltári (1.) kutatásokat folytattam és a szakirodalmat böngésztem, döbbentem rá, hogy e rendkívül izgalmas téma mennyire nincs még feldolgozva. Nem találtam olyan kiadványt amely a nők végrendeletével foglalkozott volna. Kutatásomat nehezítette az a tény, hogy a levéltárban (egy rendeleti szabályozás miatt) a végrendeletek a család többi iratából kiszakítva, külön vannak tárolva. Ez a körülmény meghiusította azt a törekvésemet, hogy családi hátterükkel együtt mutassam be ezeket az asszonyokat. Meggátolt abban is, hogy anyagi hátterük kialakulását kutassam, felderítsem. Megtudtam, hogy erre szinte kizárólag főnemesi családok esetében lenne mód, vagy ha a család valami olyan kiemelkedőt tett, amiért feljegyezték nevüket. Gondot okozott, hogy ebben a korban még nem volt gyakori a végrendelkezés írásbeli formája. Az öröklést vagy a hagyomány, vagy a szóbeli rendelés uralta. (2.) Ha mégis írásban végrendelkeztek, ezeket az iratokat a családi irattárban őrizték, aminek sorsa sok esetben a megsemmisülés volt. Ezt legjobban egy személyes példával tudom igazolni. Családi iratainkat hosszan gyűjtögették őseink, ám egy „rendrakásnál” szüleim úgy döntöttek, hogy ezekben az iratokban már semmi érdekes nincs, ezért az egész iratcsomag a melléképületben megsemmisítésre várakozó papírok közé került.

(1.) VeML. Veszprém Vármegye Nemzeti Közgyűlésének iratai. (2.)Gerencsér József: Az öröklési szokások változásai a Káli- medencében 647.o.

2

3 A sors kifürkészhetetlen akarata, vagy csak a hagyományokhoz, ősökhöz való ragaszkodás volt - e az oka, de a csomag mindig megmenekült, míg felcseperedve a kezembe nem került. Átböngészve, igazi kincsekre akadtam, köztük egy több mint kétszáz éves móringlevélre.! A történettel az iratok hányatott sorsára szerettem volna utalni és reménykedni abban, hátha más melléképületből, padlásról , pincéből is kerülnek elő ezután is feldolgozásra érdemes, értékes anyagok, amelyek segítségével jobban megismerhetjük letűnt korok embereit, szokásait, gondolatvilágát, érzelmeit. A nehézségek ellenére a feldolgozás során új megvilágításba került előttem a XVIII. század embere.

3

4

A végrendeletről Az élők sorából távozó szükségesnek érezte, hogy emlékén kívül vagyontárgyait is megőrizzék az örökösök. Az öröklés célja, hogy a magántulajdoni rendszer és maga a család fennmaradjon. Tehát jogilag akkor beszélünk örökségről, amikor az örökhagyó vagyontárgyai és személyéhez fűződő jogai halála után utódaira átszálltak. A szabályok melyek az öröklést meghatározták, koronként, földrajzi helyenként, társadalmanként változtak. Két csoportra bonthatjuk ezeket: a kötelező, általános szabályok, melyeket törvényben, szokásjogban stb. találunk és egyedieket, amelyeket maguk a végrendeletek tartalmaznak. A családi vagyont két részre oszthatjuk:  az ősi birtokot, vagyont  a szerzett vagyont értjük alatta A XVIII. századtól az ősi birtok alatt nemcsak az ingatlant értették, hanem bizonyos ingóságokat is. Az ősiség célja az, hogy a család kezén maradjon a vagyon. Az ilyen vagyon megszerzésének módját szabályozta az adománylevél, a tárnoki jog, a városi statútumok, a Hármaskönyv, az urbáriumok, a földesúri kikötések a társadalomban elfoglalt hely alapján. Az ősi vagyonnal az egész nemzetség rendelkezett. Az általam vizsgált végrendeletekben ezért szinte minden esetben hangsúlyozza a végrendelkező, hogy melyek azok a vagyontárgyak amelyek „őstül maradott” - ak és melyek azok amelyek szerzett vagyont képeznek. A vizsgált végrendeletekben szinte kizárólag ez utóbbiakról van szó. A testamentumok zömét betegségre hivatkozva íratták meg és célul tűzték ki, hogy az örökösök a halál beállta után ne keveredjenek vitába . Mégis találtam olyan esetet, amikor az örökösök megtámadták a végrendeletet, pl. Kajári Zsuzsanna * esetében. Az örökhagyó az írásbeliség elterjedésével ezt a módot találta a legmegbízhatóbbnak akarata teljesedésére. A XVIII. sz.elején még ritkább, a második felében már gyakoribb az írásbeli végrendeleteket hagyók száma, bár a XVI. sz.- tól már megjelent NyugatMagyarországon az írásbeliség, feltehetően az osztrák minta nyomán. *VeML.IV./1.j./I/6./1.

4

5 A gazdasági hanyatlás azonban visszaesést eredményezett és csak a felvilágosult abszolutizmus ideje alatt hódított újra. Az 1767- es urbárium előírta, hogy ha az elhalt jobbágy után árvák maradtak a vagyont össze kell írni, de így cselekedtek a nemesek esetében is. (3.) A XVIII. sz. végéről ismert a gyámok (tutorok) munkájának szabályozása. A végrendelkezők arra törekedtek, hogy a végrendeleteket megőrízzék, nyilvántartsák. Mindemellett a szóbeli végrendelkezés sem szűnt meg, sőt legalább olyan gyakori volt mind az írásbeli és ezt ugyanúgy tiszteletben tartották, mintha leírták volna. Saját kezűleg írt végrendelettel nem találkoztam, ennek oka valószínű az írástudatlanság volt. Példa erre többek között Kiss Erzsébet utórendelkezésének záró szövege is: „Melly Codicillusomat őnként, és minden erőltetés nélkűl tévén, annak nagyobb erősségére, mivel irást nem tudok, saját Kezem Kereszt vonásával tulajdon nevem le irása után meg erősitek. Kőlt Weszprémben Oktober Holnapnak 3 dik Napján 1797 dik Esztendőben.” * A végrendeletek közül néhány irodalmilag is igen értékes, szabatosan fogalmazott, hangulatos és egyedi. Tárkány Szücs Ernő szerint a végrendeletek a középkori oklevelek szerkezetét követik: bevezetésből, tárgyalásból és záradékolásból állnak. A bevezető

A végrendeletnek ebben a részében a testálló megindokolta elhatározását. Kijelentette, hogy igazságot kíván tenni örökösei között, jó előre meggátolandó a majdani vitákat. Azonban mint a „ Kizárás” című részben is utalok rá, gyakran éppen a végrendelet vezetett háborúskodásra a családok között. Ha az örökhagyók komolyan gondolták a békéltetést, vagy legalább a pereskedést el akarták kerülni, úgy jártak el, mint pl: Mészáros Éva**, aki így rendelkezik: "... továbbá intem a gyermekeimet,hogy ezen rendeletemet szentül és megmásíthatatlanul megtartsák,...egyik a másikkal ne pöröljön..." Hangsúlyozták ebben a részben az „elmémben ép”, vagy „ lelkemben ép „ formulákkal a szellemi cselekvőképesség teljes birtoklását. (3)Benda Gyula: Egy Zala megyei köznemesi gazdaság és család a XVIII. sz. közepén. /Parraghy László hagyatéka/ Agrártörténeti Szemle 1984 1- 84. old. *VeML.IV./1.j.1/36/1 ** u.o.XV.2d.47.

5

6 A XVIII. sz. - ban nem is vették komolyan azokat a végrendeleteket, amelyeknek az elejéről hiányzott a vallásos fohász és a bevezető kellően áhítatos szövege. Úgy találták, hogy az ilyen testamentumnak „ nem volt ereje „. Testatió A végrendelet rövid bevezető szakaszát az érdemi rész követte. A testáló felsorolta az örökíteni kívánt vagyontárgyait, nem feledkezve meg hangsúlyozni azok eredetét - „ östül maradt „ , vagy szerezett javak. A végrendeletekben nyomon követhetjük a vagyonszerzés módját, az építést vagy örökítést. Ezekről a tényekről szinte csak a végrendeletekből értesülünk. Az emberek a vagyonukat vagy vásárolták, vagy örökölték, ám az örökhagyók nem felejtették el feljegyezni, hogy őstől maradt javaikat anyjuktól, vagy apjuktól kapták- e . Beszámolnak a vagyonszerzésről is, bár azt nem tudjuk meg, mikor vették az ingatlanukat, vagy az ingóságukat, de néha említést tesznek arról, ki volt az eladó. Hogy az osztozkodásnál félreértés ne lehessen, a dűlő neve mellett név szerint említik meg a terület szomszédait is. A vagyon eredetének meghatározása fontos volt, mivel az öröklés rendjét ez határozta meg. Az ősi vagyonrészt arányosan kellett az utódok között megosztani, (elméletileg nemre való tekintet nélkül) - a testáló csak azt határozhatta meg, hogy melyik rész kié legyen. Ezzel ellentétben a szerzett vagyonnal megkötöttségek nélkül rendelkezhetett. Érthető hát az a tendencia, amely arra mutat, hogy az örökhagyók maguk igyekeztek a két vagyoni csoportot szigorúan elválasztani egymástól, sőt minél többet a szerzett javak kategóriájába átsorolni.(4.) Alkalmat találtak erre , ha a házat felújították, vagy a szőlőt újra telepítették stb. ( Cseh Katalin.)* A szerzett vagyon nagy része az örökhagyó halála után az egyenes ági rokonokra maradt. Előfordul azonban gyakran az is, hogy valamilyen egyházra, rendre hagytak a vagyonból kiszakított részeket. Ezek leggyakrabban pénzadományok voltak ( pl.:Török Éva,** Kajári Zsuzsanna***) .Ritkábban esett meg, hogy ilyen úgynevezett „ kegyes adományt „ világiak kaptak. 4. Rácz István: Debreceni végrendeletek 1595 -1847 között 12. old.

*VeML.IV./1.j.I./27./1. **u.o.XV..2dVB.4.sz. ***u.o.IV/1.j.I/6.

6

7

Szép példát találtam erre mégis Szabó Zsuzsanna* végrendeletében, aki az egyház mellett kórházra, szegényekre, tűzoltásra, a városra is hagyományozott kisebb- nagyobb pénzösszegeket. Török Éva** azon ritka végrendelkezők közé tartozik, aki a bibliáját és zsoltáros könyvét is örökítette. Ezekből a hagyatékokból következtetni lehet a testálók vallásosságára, szűkebb hazájukhoz való kapcsolatukra. Értékes tudósításai ezek a történetírásnak, elsősorban az egyháztörténetnél lehetne felhasználni őket.Az ingóságok felsorolása után az interesen lévő pénzek majd az adósságok számbavétele következett. Ezek szerepe kiemelkedő helyet foglal el a testamentumokban. A végrendeletekből kitűnik, hogy a vizsgált esetekben pénzfelhalmozásról alig beszélhetünk Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy a készpénzt igyekeztek minél előbb valamilyen ingatlanba fektetni, vagy kamatra kiadni. Következtetni tudok erre abból is, hogy a pénzörökséget olyan feltételekhez kötötték né-hányan, hogy azt az örökös, - ha utóörökségről volt szó - köteles volt kamatra kiadni amíg a gyerekek felnőttek. „...ezekbül János Fiam Élőbbi Felesége Gyermekeinek hagyok Száz foréntokat, de ugy, hogy Interessen kint legyenek mégh meg nem nevelkednek...” rendeli Végh Mihályné született Nedvesi Örzse ***1773ban kelt végrendeletében. Meg kell jegyeznem, hogy ezekben az iratokban szereplő értékek nem képeztek magas összeget. Különleges jelentőséggel bírnak a végrendeletek azért is, mert a vagyon minél részletesebb felsorolása volt a cél. A szubjektív elemek, amelyek fellelhetők, például egy adóbevallásban, emlékiratban, krónikában, dézsmalajstromban stb. itt kiküszöbölődnek. Végrendelet esetén nem lehet a cél a vagyon letagadása, vagy az egyes elemek értékének csökkentése. Cél a pontosság. Hitelességét emeli, hogy mindenki által ellenőrízhető, ezért minden más forrásnál hitelesebb, pontosabb adatokat tartalmaz. (5) Az utolsó rendelést tevők kitérnek minden jelentősebb vagyontárgyra. A pontos felsorolás és részletes hagyományozás érdeke az örökösöknek is. (5.) Molnár Attiláné: A paraszti vagyon összetételének alakulása Kecskeméten 1655- 1769- ig a végrendeletek alapján.( 5- 59 old. )

*VeML.IV./1.j.I.26. **u.o.XV.2d.VB.4.sz. ***u.o.XIII.4.

7

8 Ez a pontosság, alaposság teszi lehetővé a hagyományozók gazdasági, társadalmi helyzetének feltárását, amelynek alapján következtetni lehet a társadlomban elfoglalt helyükre, a vagyon szerkezete alapján pedig arra, hogy a vagyonuk melyik része volt megélhetésük szempontjából meghatározó, milyen foglalkozás volt rájuk jellemző. A fentiek ellenére mégsem lehet teljes képet kialakítani a hagyományozók vagyoni helyzetéről, mivel kisebb értékeik megnevezésére nem térnek ki. (6) A vizsgált végrendelelekből teljesen hiányoznak pl. a lábasjószágok, de a legtöbb esetben a személyes holmik részletes felsorolása, konkrét megne-vezése is. Nem tudtam meg milyen edényei, konyhai eszközei, bútorai vol-tak, milyen anyagból készültek tárgyai, vagy ruhái a testálónak. Milyen volt lakásuk beosztása, a helyiségek berendezése, voltak-e piperecikkeik? Nem mindíg tudtam következtetni arra sem, hogy a megnevezett tárgyak a korban elterjedő új anyagokból készültek-e, a végrendelkező mennyiben követte a „divatot”. Olvasva a rendelkezéseket úgy tűnhet, hogy az örökösöknek való kijelölések és a hagyományok összekeverednek egymással. Ám mindennek célja volt, mert megneveznek ugyan általános örököst, de hagyományozással is juttatnak neki részeket. A kegyes adományoknak, amit az egyházaknak juttattak a lélekváltság ( dominum pro salute animae) elérése volt a célja, vagyis a halál utáni üdvözülést akarták elérni, de törekedtek arra is, hogy az életben maradtak jó kapcsolatot tartsanak fenn az egyházzal. (7) Érdekességként említhető, hogy a hagyományozással a szegényebbek éltek bőkezűbben. Előfordult, hogy a hatóságok nyomást is gyakoroltak ebből a célból a végrendelkező emberekre. Záradék

Míg a testáció a legvaskosabb része a végrendeletnek, addig néha a legrövidebb rész a záradék. Ez a szakasz két részre bontható. Az elsőben a végrendelet hitelességét biztosították, amelyet a végrendelkező és a jelen lévő tanúk bizonyítottak aláírásukkal, esetleg pecsét ráhelyezésével az iratra. Előfordult, hogy az aláírás előtt megnevezték azokat akiknek a végrehajtásban közre kellett működni, vagy más a végrendelettel kapcsolatos érdekességet jegyeztek fel. (6.) Solymosi László : A helytörténet fontosabb középkori forrásainak kutatása és hasznosítása. (133. old) (7.)Tárkány Szücs Ernő: Magyar Jogi Népszokások 733 old

8

9 A második részben a végrendelkező aláírása, leggyakrabban keze vonása található. Ezt a „coramisálás” követte. a tanúk „coram me „ írták alá, „ coram me et per me „ írta alá a végrendelet lejegyzője .(8) A tanúk száma a vizsgált végrendeletekben változó volt, általában 5- 6 tanú volt jelen, mivel III. Károly 1715. évi I. dekrétuma öt tanú együttes jelenlétét kívánta meg, illetve ha írástudatlan volt a testáló, akkor egy hatodikét is. Ehhez az előíráshoz nem mindíg tartották magukat, előfordult a kevesebb, de a több tanú jelenléte, aláírása is. A vizsgált végrendeleteket csak férfiak írták alá, bár a kor jogszokása lehetővé tette a női aláírások elfogadását is. Horváth Józseftől megtudhatjuk, hogy két nő aláírása ért fel egy férfiéval, illetve csak „létszám feletti „- ként vehettek részt a jogi aktuson. (9) Egy esetben találkoztam ugynevezett fiókvégrendelettel, amelynek célja a korábbi végrendelet módosítása volt, amely az örökrészek arányának megváltoztatására irányult. ( Kiss Erzsébet*) A hagyaték felosztásának módjai a női és férfi végrendeletekben Ahhoz, hogy jobban megértsük a hagyatékok tartalmát, röviden összevetem a női és férfi végrendeleteket és az ezeket szabályozó törvényeket. Az öröklés módjára vonatkozó szabályok a XVIII. században Európa szerte, így hazánkban is igen változatosak voltak. A családi vagyon 1848ig (9. tc. az ősiségről, a 15. tc. az úrbérről rendelkezik) nemesi vagyonjogunk egyik alapvető intézménye volt, melynek szabályai a személy társadalomban elfoglalt helyétől függtlenül léteztek. A külömböző rendekre, rétegekre érvényes örökösödési szabályok között nagy a hasonlóság, attól függetlenül, hogy a gazdasági, társadalmi feltételeik mások voltak. Életmódjában, kultúrájában azonos feltételek között élt például a hétszilvafás kisnemes és a jobbágy. Amiben az örökhagyás e két csoport között külömbözött az az, hogy nem befolyásolta a földesúri jog a kisnemesi végrendelet elkészítését. Az öröklési jogot 1848- ig a Hármaskönyv szabályozta szinte minden területen. A családi vagyonra vonatkozóan az ingatlan vagyon esetében ennek birtokosa csak korlátozottan gyakorolhatta örökhagyó jogát.

(8.)Tárkány Szücs E.:Magyar jogi népszokások 741. old (9.)Horváth József: Káptalanvisi Végrendeletek a XVII. századból 267- 278. old

*VeML.IV/1.j.I./36./2. 9

10

Az ingatlan állagát teljes mértékben meg kellett őriznie az utódai számára. Ha egyenes ági leszármazói nem voltak, akkor a családi vagyonnak ez a része az osztályos rokonságra szállt; azokra, akik ki tudták mutatni, hogy őseik valamikor ezt az ingatlant együtt birtokolták az elhalttal. Mindez az ősiségre vezethető vissza, amelynek célja a családi vagyonnak a rokonságban való megtartása, ezzel leszűkítve az öröklést a vérségi körre, korlátozva a vagyon fogalmát. Az apáknak végrendeleteikbe be kellett számítani a már életükben kiosztott birtokrészeket. A hagyomány értelmében 1848-ig a fiuknak juttatták a szántókat, erdőket, réteket, legelőket, a műveléshez szükséges eszközöket és az állatállományt. A lányok a felsorolt ingatlanokból csak ritkán jussoltak, többnyire akkor, ha nem volt fiútestvérük. A legidősebb fiú kapta ki először részét az örökségből, mivel a természet rendje szerint, valószínű ő házasodott először. A házból el kellett költöznie, de jogában állt a birtok bármely részén területet kihasítani új háza számára. Az ősi ház a legkisebb fiúé lett (esetleg lányé, vagy vőé), mivel ő maradt leghosszabb ideig a szülőkkel, mivel ő viselte gondjukat a halálukig. (10.) Ha a szülők még életükben szétosztották vagyonukat, akkor, egy leányrészt megtartottak maguknak és ez is a gondviselő fiúé lett. Erre az óvintézkedésre azért volt szükség, mert a gyermeki hálátlanság sok esetben nyomorúságba juttatta az öregeket. Ezért keletkezett az idős szülőket intő mondás is: Ne vetkezz le teljesen, míg le nem fekszel ! A lányok jussát (részét) házasságkötésükkor adták ki. Werbőczy szerint ugyanannyit kellett kapni, mint a fiuknak. Ezt a problémát érték alapján oldották meg. A földesurak rendelkezéseik során nem mindig tartották magukat ehhez a törvényhez - sok helyen a jobbágyok sem -, a lányok részét csökkentették. (11.) A vagyontárgyak elosztását is bizonyos törvényszerűségek szabályozták: • A fiuk örökölték az úgynevezett kültelki földeket, ez alól kivételt csak az az eset képezett, ha csak lány utód született. A XVIII. században gyakori megoldás volt, hogy a rendelkezést hagyó egy gyermekrészt megtartott magának és ezt az kapta, aki gondozta, vagy kommenciót adott érte. Gyakori volt az is, hogy a lakóházat, szőlőt, vagy malmot is visszatartotta magának. Ennek kettős célja volt: a, az özvegy saját megélhetését akarta biztosítani, jogait akarta érvényre juttatni. b, az özvegyi jogot, a haszonélvezetet akarták az örökösök minél kisebbre zsugorítni. (12.) (10.) Werbőczy: Hármaskönyv I. rész, 40. cikk

10

11 (11.)Gelencsér József: Az öröklési szokások változása a Káli- medencében A Veszprém m.-i múzeumok közleményei 17* 1984 643. old. (12.)Házi Jenő: Emlékkönyv- Szende Katalin: A nők szerepe a kézműiparban

• A kültelki ingatlannal rendszerint vele járt a gazdasági felszerelés és a jószág is. Ezeket igyekeztek egyenlően elosztani. A lányoknak ilyen juttatást a legritkább esetben adtak. • A belterületen lévő házat az kapta, aki a szülő gondját viselte. Az esetek többségében a legkisebb fiú, ritkán a lány. azonban ehhez a ponthoz is kikötések tartoztak: az özvegy haláláig, vagy új házasságáig ebben lakhatott ( néha még ez után is, ld. Kardis Katalin*), vagy az új tulajdonosnak méltányos áron ki kellett fizetni a testvéreit. • A szőlőt általában a lányok kapták. • A veteményeskert ugyancsak a lányok része lett, vagy azé, aki a házat örökölte. • A malmot rendszerint az özvegy kapta,(13.) vagy az a fiú aki őt eltartotta, de ebben az esetben meghatározott részét a jövedelemnek az özvegy kapott • Az ágyneműt a lányok kapták névre szólóan. • A beteg, vagy csökkent értelmű gyerek a szülők saját megélhetésére fenntartott részt kapta.(14.) • A kitanított fiú, csak kisebb pénzadományt kapott. A fenti felsorolásból látszik, hogy a női végrendelkezők elsősorban szőlővel, házzal, ingóságokkal esetleg az ősöktől származó földdel, jószággal, műhellyel rendelkezhettek. Kizárás Az utolsó akaratnak írásba foglalásával többek között az volt a cél, hogy az örökösök között az esetleges viszályt megakadályozzák. Előfordult mégis, hogy éppen maga a végrendelet lett a torzsalkodás forrása. A „végtagadó „ végrendeletekben a testáló elmondja a már befejeződött, vagy éppen folyamatban lévő összetűzéseit, amelyek a rendelkezés megírásánál őt befolyásolták, ennek lehetünk tanúi Merkl Mária **és Herczeg Kata *** utolsó akaratának olvasásakor. (15.) A nézeteltérésekből néha per lett, aminek nyomát találjuk az iratokban. (Sallai Klára ****) A kitagadásra az örökhagyó elleni erőszak, vagy az utód erkölcstelen életmódja miatt került sor.

(13.)Házi Jenő: Emlékkönyv- Szende Katalin: A nők szerepe a kézműiparban (14)Tárkány Szücs E. Makói parasztok végrendelete, Ethnográphia 1974. 273.old. (15.)Horváth József: A Győri végrendelkezők családi konfliktusai a XVII. sz. első felében

*VeML.IV./1.j.I./22. **u.o.I./58./2. ***u.o.I./33. ****u.o.I./4.

11

12

Utóörökös rendelések Ebben az esetben a névvel megjelölt örökös csak bizonyos feltétel mellett mondhatta magáénak a rá testált vagyont, hogy ennek halála a gyermekek nagykorúsága, vagy más feloldó intézkedés estén a vagyon másra szálljon. (Merkl Mária *, Kardis Katalin **,Végh Mihályné ***.) A Hármaskönyv csak 12 éven aluli gyerekek esetében írja elő a helyettes örökös megnevezését, de a végrendeletben nem tartják magukat ehhez az örökhagyók. A végrendeletek feladata -

örökös hiányában megakadályozni a földesúr háramlási jogát (16) a szerzett javak értékének növelése a család tekintélyét és hagyományozási jogát növelni a családi vagyont egybetartani utóörökléssel gondoskodni a föld megtartásának jogáról a javak származását meghatározni többet juttatni azoknak, akik többet dolgoztak. (17)

(16)Tárkány Szücs E. A deficiens jobbágy végrendelete a XVIII- XIX. sz-ban Agrártörténeti szemle 1966. 401- 431. old. (17.) Tárkány Szücs E.: Magyar jogi népszokások 755. old. *VeML.IV./1.j./I./58/2. **u.o.I./22. ***u.o.XIII.4.

12

13

A testamentumok elemző bemutatása

Az elmúlás gondolata, a halál eljövetele mindig foglalkoztatta az embereket. Bár az erről kialakult kép koronként és népenként változott, az emberek midig igyekeztek e megfoghatatlan dologra illő és kellő módon felkészülni. Az írás elterjedésével igen nagy szerepet kapott ebben a felkészülésben a végrendelet is. Igaz, hogy ebben elsősorban az "árnyékvilágban " összegyűjtött javaké volt a főszerep, de az emberek mindig gondoltak a lélekre is. Vagy konkrét formában, vagy csak utalás szintjén, de nem hiányozhatott a végrendeletekből ennek a problémának vélt megoldása, noha tudták, hogy nem hozhat teljes megoldást. A rendelkezésemre álló anyag nem túl gazdag, de ismerve a kor szokásait, mégis azt hiszem hiteles képet kaphatunk a XVIII. sz-i nők halálra készüléséről. Megvizsgálva a végrendeleteket, meglepődve tapasztaltam , hogy a testálók nem nyilatkoztak életkorukról, sőt még utalást sem találtam erre. A testamentum elkészítésének megindoklásánál nem a magas korukra hivatkoznak, hanem megromlott egészségi állapotukra.(Kivéve Kardis Katalint, kit a fiával megromlott viszonya késztetett a rendelés megírására.) Hogyan készültek a halálra: A végrendelet bevezetőjéből és első rendeléseiből megtudhatjuk, hogyan készültek ezek az asszonyok a halálra, mit tartottak fontos elintézni valónak még az életükben. Ahogy már említettem, a korban nagyon kevés még a saját kezűleg írt végrendelet, ezek többnyire jegyző előtt készültek, illetve a jegyző, bíró, lelkipásztor, tanító, stb. jegyezte le őket. A bevezető formulák állandósultak, ezért több- kevesebb változtatással, de lényegében ugyanazt találjuk minden rendelés elején. Ezekben a részekben a XVIII. sz-ban már az egyéni hangvétel is megfigyelhető .(20) Mivel a bevezetők meghatározott séma szerint készültek, ezért csak a rendhagyóakat közlöm. A bevezetés általában az ünnepélyes segélykéréssel kezdődik, a legegyszerűbb Sallay Klára fohásza : "Atyának Fiunak Sz. Lélek Istennek nevében én ugyan testemben nyavajás, de elmémben még ép lévén kívánom ezen alább megírt rendelést tenni..".* (20.)Horváth József:"...tudván bizonyos voltát, de bizonytalan idejét..."Halálra készőlés a XVIIXVIII. sz.- i végrendeletek tükrében. Műhely 1991. 3.szám 17- 21 old.

*VeML.IV./1.j./I./4 13

14 Kiss Erzsébet bevezetőjéből kicsit többet is megtudhatunk családi kapcsolatairól, valamint tudtunkra adja azt is, hogy ősi és szerzett vagyonáról is rendelkezik. "Én alább is megírt, itt Weszprém városában lakozó Kiss Erzsébet, néhai Kiss Pál édesatyám uramnak leánya, nemes Bakos Pintér Péter volt férjemnek pedig meghagyott özvegye,előttem tarván következendő és elkerülhetetlen halálomat, melyre mostani beteges állapotom is megemlékeztet, míg elmémben ép és egészséges vagyok, és minekelőttte e viágból a boldog örökkévalóságra általköltözvén, Isten kegyelméből jelentett édesapám után reám maradott, és azóta is szerzett világi javacskáimról tészem e következő rendelést, vagyis testamentumot."* Erzsébet asszony betegségéből szerencsésen felépült és ezután is tevékeny életet élt, amiről az 1797- ben megírt Codilleus is tanúskodik: "Melyet én alább is megírt Kiss Erzsébet, néhai nemes Pintér Bakos Péter uramnak meghagyott özvegye azon testamentumom mellé tetetni, és azont e szerint értetni kívánok, melyet még 1794- dik esztendőbéli november holnapnak 9- dik napján tettem "** Nagyon szépen fogalmazott és szépen írt Herczeg Kata bevezetője. Megemlíti halálának bizonytalan időpontját és az örökül hagyott javak szár-mazását is. "...Atyának és Fiúnak,és Szent Lélek Istennek Nevében Ámen.. Alább is megírt Weszprimben lakó Herczeg Kata másképp Jákoi Ferenczné, adom tudtára akinek illik, hogy noha testem nyavjákkal megterhelt, mindazonáltal elmém még ép és egészséges, mindaz által nyavajáimhoz képest nem tudhatom mely órában szólítatom ki az árnyékvilágból, ezért édesapámról öreg Herczeg Ferenczrül reám szállandó javaibul tészek a következedő dispositiót. ..."*** Kajári Zsuzsanna testamentuma bibliai utalást is tartalmaz. Súlyos beteg lévén be akarja tartani a szentírás előírásait. "...Én az Úrban kimúlt Németh István kedves férjemnek özvegye Kajári Zsuzsanna Isten ő Sz. Felsége által nyavaják és fájdalmak által, ágyam fenekéhez szegeztetvén; minthogy életem határa e nyavajáim között bizonytalan sőt kétséges gyógyulásom, Istennek amaz parancsolatja szerint melyet tett amaz kegyes Ezechiás királyhoz: rendeld el a te házad népét; kívántam Istentől adatott kevés javaimat Isten dícsőségére az Eklézsiákra, templomokra; fiamra és akikre illik, még a koporsón innen élőszóval testamentum szerint elhagyni..."**** *VeML.IV./1.j./I.36./1., **u.o.36/2.

14

15 ***u.o.1/33. ****u.o.I./6./2

Nem illik a sorba Kardis Katalin rendelkezése, ő nem betegségre hivatkozik, hanem a két házasságából származó gyermekei közötti viszálykodást akarja megelőzni váratlan halála esetén. "...Én alább is megírt Kardis Katalin noha mind testemben, mind elmémben ép és egészséges vagyok, tudván mindazonáltal, hogy a fölséges mindenható Úuristennek megmásíthatatlan decretoma szerint minden embernek egyszer meg kell halnia; ez ugyan bizonyos, de hogy mely órában és napon bizonytalan erre való nézve én is még ép és egészséges koromban, hogy a két rendbeli gyermekeim holtom után egymás között ne viszálykodjanak, hanem békességben maradjanak, teszek ilyetén közöttök örökre maradandó Testamentária Dispositiót Signanter.."* Merkl Mária " Testamentum Levele " igazi érdekesség. Már bevezetőjében is eltér a többségtől, mivel elsősorban azoknak a figyelmébe ajánlja akiknek azt majd végre kell hajtani. " ...Az teljes Szent Háromságnak,az Atyának, Fiúnak, és Szent. Lélek Istennek nevében, Ámen. Én Merkl Mária Éva Rosirma Asszony magamban is már volta képpenn érezvén, és naprol napra tapasztalván az én halálos nyavalámnak az őregbedését, az mely az én életemet szemlátomást fogyasztván;az én utolsó órámhoz, és halálommoz kőzeléttet engemet; jelentem mostanában még az jó Istenem kegyelméből, józan elmémen vagyok, és adom ezen irásom, s Testamentom Levelem által tudtokra, mindazoknak az Tekintetes, Nemes, Nemzetes, és Vitézlő jó Uraimnak, az kiket az Én halálom után, az én Testamentom Levelemnek az fő lnyitása, és annak az Executiora való menetele, vagy bétellyeséttése fog illetni az én utolsó akaratomat, és az én Testamentomomnak az el rendelését igy ez itten kővetkezendő rendel és móddal úgymint:..."** A bevezetéseket összevetve láthatjuk, hogy némelyik elejéről hiányzik a fo-hász. Az oklevelek arangájával rokon rész azonban egyedi, sajátos hangulatot áraszt. Ezekben megindokolják, hogy miért kell végrendelkezniük. Többnyire betegségre hivatkoznak, de mindig hangsúlyt kap az épelméjüség hangoztatása. (21.) A bevezető egészében csupán Szabó Zsuzsanna*** testamentuma elől hiányzik. A kor szokásait ismerve azonban kizárhatjuk a szándékos elhagyást, valószínűbb, hogy a piszkozat, vagy a hiányos végrendelet került a VeML- be. (21.)Horváth József: Káptalanvisii végrendeletek a XVII sz.- ból Házi Jenő:Emlékkönyv 267268

*VeML.IV./1.j.I./22. **u.o.I./58./2.

15

16 ***u.o.I/26.

Az érdekességek sorába tartozik még Végh Mihályné, Nedvesi Örzse* vég-rendelete mivel ennek bevezető és záró részét latinul írták. A vizsgált anyagban több ilyen ugyan nincs, de ebben a korban nem volt szokatlan ez az eljárás hivatalos iratok készítése közben. A tartalmi rész átírása a rendelések rendszerezése A XVIII. sz-i Veszprém vármegyei női végrendeletek ugyanúgy, mint az ország más területein anyanyelven készültek . A vizsgált 17 darabos anyagból egy volt német nyelvű, a többi magyar. A magyar nyelvű végrendeleteket vizsgálva nem lehet tudni, mennyi belőle a végrendelkező saját szókincse és mi az, amit a lejegyző tett hozzá, mégis kis nyelvészeti remekeknek lehet őket felfogni. Célul tűztem magam elé annak feltárását, hogy: milyen társadalmi csoportok tartották szükségesnek a végrendelkezést, mennyire hatottak a háztartásokra a XVIII. sz-i újdonságok , melyek voltak azok a javak, amelyeket sajátjuknak tekinthettek, mennyire rendelkeztek önállóan vagyonukkal a korabeli nők, hogyan hatottak rájuk a hagyományok a konvenciók . A végrendeletek legvaskosabb része a testátio melyekből a hagyatékokat ismerjük meg , az indítékokkal és az örökösök megnevezésével együtt. Mivel dolgozatom sarkalatos pontja annak felderítése is, hogy mit mondhatott magáénak a VIII. sz-ban egy asszony, ezért a könnyebb áttekinthetőség kedvéért az átírt részek után pontokba szedve röviden közlöm a hagyaték elemeit és az örökösök nevét. Kardis Katalin 1747 Veszprém** Ajánlom ezen lelkemet ezen Teremtő Istennek aki őtet semmiből teremtette, testemet pediglen az ő anyjának a Földnek ahonnan eredetet vett. secundo Ezen vármegyében lévő Vörösberény új hegyén lévő másfél hold szőlőm vagyon, melynek egy holdja az édesatyámmal maradt reám, másik fél holdját pedig mostani férjem Juhász Sámuel uram őkegyelme magához váltotta, maga saját pénzén Rhost Pál uramtól. Azon előbbenyi egy hold szőlőt hagyom említett Juhász Sámuel uramtul fogantatott két gyermekemnek, Juliskának és Susinak. Hogyha pedig az említett egy hold szőlőt Juhász Sámuel uram magának kívánja megtartani, "primo

*VeML.XIII.4.

16

17 **VeML.IV/1. j / I. 22.

a leányaimat mindegyiket egy- egy száz forinttal azaz a kettőt kétszáz forinttal tartozzék excontentalni; a fél hold pedig, mivel az édes uram maga költségeivel váltotta meg, épületeivel együtt hagyom mostani férjemnek, Juhász Sámuel uramnak . tertio Jóllehet, ugyan az előbbeni férjemtül is Rhust Mátyástul maradott egy fiam Rhust Pál, mindazonáltal, hogy ő meg nem emlékezvén az ő Istennek törvénye szerint édesanyjához viseltető kötelességérül engemet sokszorizben búval bántotta és sok rendbeli szomorúságokkal illetett, sőt mikor az őtet illető résznek kiadattatása végett költséges passzusokra is ingerelt és így anyai szívemnek keserves fájdalmával is az édesanyámrul maradt fél hold szőlőt ( amelyhez mostani férjem egy bástyát a maga költségével és fáradtságával rakatott) avval együtt néki kölletett adnom. Mindazért, mind pedig hogy engemet meg nem becsülvén sokszor megszomorított a fölül jelentett másfél hold szőlőben épületeivel együtt hozzá tartozandó hordó, prés és másféle appertinentiával együtt melyet is úgyis nagyobb részént mostani férjem szerzett soha semmi jussa ne lehessen. qvatro Ezen Veszprém városában lévő kőházat, melyben mostan lakunk Istenben boldogult Rhus Mátyás urammal szerzettük mely eránt is mivel említett fiam Rhust Pál elsőben törvényre citáltatott és ottan tett ítélet szerint ami néki illettetett az atyja részérül az eránt is még T. N. és vitézlő Jankovics László főszolgabíró ura előtt kétszáz Rhénes forintokban velem megegyezett, ugyanezen ház eránt is semmi ptensioja ne lehessen. qvinto ...Arra való nézve, míg az Úristen élteti az uramat ezen házban szabadon lakhassék, hogyha pedig holtam után más feleséget venne őkigyelme magának, maga ugyan holtáig benn lakhatik, de a feleségének egyébb jussa nem lészen, hanem azon kétszáz forintokban említett gyermekeimmel, tudniillik leányaimmal osztozzék, a ház pedig holtmig után és az kétszáz forintoknak letétele után maradjon Juliska és Susi részére. segtvo Vagyon ezen Veszprém városában a Malom Völgyön egy kertem, mivel említett Rhust Pál fiamnak, lakatos mesterséghez való mindennemű szerszámait, melyek is megértek könnyen 40 ftokat, azon kívül 20 pár öntött ezüst gombokat, amelyek is sokkal azon kertnek árával föllül, haladják, említett Rhust Pál fiamnak adta; azér azér a kert is mostani férjemé és két leányaimé legyen, hogy amit mostani férjemmel együtt kerestünk és szereztünk , akár szőlő, akár valami más egyéb házi és ágybeli eszközökkel együtt legyen említett férjemé két leányaival együtt, melyekbül is őket tisztességesen kiházasítani tartozik. " A fenti végrendeletből kitűnik, hogy a rendelkező kétszer házasodott és a két házasságból született gyermekei között igyekszik megosztani a vagyont. 17

18 Egyértelműen arra következtethetünk, hogy az új családja számára igyekszik biztosítani a jussot, az első házasságából született fiú kárára.

Nem lehet tudni, mi vezetett a viszony megromlásához, - ami egészen a pereskedésig vezetett - már csak a következményeket, a bírói döntés értelmében született végrendeletet ismerjük meg, amely biztosította a fiú törvényes részét , a fennmaradó javakból azonban az anya kizárta gyermekét.(22.) Az ötödik pontban rendelkezik arról, hogy halála esetén se lehessen második férjét kitenni a házból. A hatodik pontban lányai kiházasításáról gondoskodik.

HAGYATÉK

ÖRÖKÖSÖK

másfél hold szőlő fél hold szőlő egy kőház egy veteményeskert hordó, prés, egyéb szőlőműv.eszk. mobilitások

Juhász Sámuel (férje), két lánya Rhus Pál (fia) lányai lányai, Juhász Sámuel (férj) férje és lányai

Nagy Bariska 1747* A végrendelet nagyon nehezen olvasható, a betűformálás elnagyolt, a szavakból betűk, betűcsoportok maradnak ki, valószínűleg nem gyakorlott személy írta. Ezért csak töredékeket tudok idézni a végrendeletből: Elsőbb.Patsai Mihálynál ki gabona ára...vagyon 46 ft. felét hagyom az tüskevári P. Paulus uraimék templomára, felét az nemes dominikánus eklézsiára. "Másdszor. Nemes ...bátya urának ezen Kiss Berzsenyi határban az Takács dülőben levő fél hold földet hagyok. Harmadszor Az nagy ...dülőben ugyan Kiss Berzsenyi határból egy hold földet Nemesi Ferencz bátya ezt hagyok. Negyedszer. Kiss Berzsenyi házhelybéli ... bátyám uraimnak hagyva földjeimen kívül lévő szántóföldjeimmel, vetésemmel együt. Önzetlenül hagyom az idős Kiss Zsigmondnak örökösen az Vecsei kis jószágomat hasonlóképpen akár kéznél, akár zálogba legyen. Ötödször. A Sz.György hegyén lévő szőlőmet is hagyom az Úrra, úgyhogy, Karako Szörcsöki templomra hagyok .... Hatodszor. Házbéli, s ágybéli, s asztai....hagyom az ...Kiss József úrnak." 18

19

(22.) Tárkány Szücs E: Magyar jogi népszokások 278- 283.old

*VeML.IV/1.j./I.56. A fenti végrendelkezésből azt a következtetést vontam le, hogy a hagyatékozónak nem voltak gyermekei, mivel nem nevezi meg őket, öreg Kiss Zsigmondon talán az édesapját lehet érteni, a többi név szerint megnevezett örökös távolabbi rokona lehetett. Az első pontban a kintlevőségben lévő összeget az egyházra hagyja, de az egyház kapja az ötödik pontban felsorolt Szentgyörgyhegyen lévő szőlőbirtokot is a lélekváltság reményében.

HAGYATÉK

ÖRÖKÖSÖK

46 forint kintlevőség egy hold föld egy hold föld vetéssel szántóföld vecsei jószága szőlő mobilitás

egyház bátyja Ferenc bátyja bátyjai Kiss Zsigmond egyház Kiss József

Novák Julianna 1748 * Pápa

1"...Temettessék hideg testem a város parókiális templomának kriptájába reqviemmel és három kis misékkel és kívánom, hogy mind a három templomba reám harangoztassék. ... 2. Hagyom az följebb említett és őstül való N. Szaloki azon portiomat felényibe szegény uramnak, Farkas Miklósnak, úgyhogy Eva leányka gyermekem jussával maradjon az neki. Fele része pedig ezen Szaloki portiomnak essen lölkömért Sz. misékre P.P.Franciscusakhoz az öreg templomba és P.P. Paulinus uraimékhoz egyaránt. Mindpedig, ha az gyermek halála történnék,része annak is menjen a három templomba való Sz. misékre érettem. Mindazonáltal szegény urnak ezzel rendelt jussa nála megmaradjon, és tüle ippen el ne vétettessék, javacskámra tartott gondviselésért is, hanem ha tüle atyafi és vérségem aztat kiváltoná, holott már azon jószágomban fekszik pénze is szegény úrnak 15 forentja..."

19

20

*VeML. IV/ l. j / I. 57.

A súlyosan beteg Novák Julianna javainak felét az egyházra hagyja és rendelkezik temetése körülményeiről: kriptába akar temetkezni ( ebben a korban válik divattá, mivel rangot jelent) ünnepélyes keretek között. Vagyonának másik felét férjére és leányára testálja úgy, hogy azt semmi körülmények között ne lehessen elvenni tőlük. Ez a végrendelet azok közé a végrendeletek közé tartozik, amelyeket a hiányos végrendeletek közé sorolunk, mivel a hagyatékozó nem sorolja fel javait , sőt egyáltalán semmit nem tudunk meg annak összetételéről

HAGYATÉK

ÖRÖKÖSÖK

fele porció fele porció

egyház férje és leánya

Merkl Mária 1756 * Pápa

1"...Tomor szűcs uramnál vagyon 100 azaz száz forintjaim legále intersre, úgymint 6 azaz hat forint percentum az mit Tomor uramnak cartabiankája megmutatja és ezen száz forintjaimtól interes pénz vételnek mindenkoron 1 január az új esztendő napján telik az ideje. 2. Az David zsidónak az fiánál interesen vannak 50 azaz ötven forintok bizonyos zálogra, ezeknek az ötven forintoknak esztendők által kontraktusuk szerint negyedik azaz 4 forint az interesek, az interes pánz bevételnek az ideje pedig mindenkoron farsang utolsó napjára vagyon közöttünk elkönyvelve. 3. Az Ádám zsidónak pedig bizonyos zálogja vagyon obligatoria irásával egyetemben nálam az mely zálognak az obligatoria írásának fejében adtam volt 50 azaz ötven forintot interesre néki; obligatoriája szerint fizet az ötven forintoktól 5 azaz öt förintokat minden esztendőn interest és sz.Mihály napján telik mindenkoron az esztendeje a nála lévő interes pénzeknek. 4.Az Dávidnénak adtam bizonyos zálogra (az mely zálogja egy ruhára való öreg ezüst gombokból és egy nyakravaló ezüst láncból áll) ezen zálogjára 25 azaz huszonöt forintokat adtam volt intersre néki, és úrnapján telik minden esztendőben az nála lévő interes pénzemnek az ideje.. 20

21

*VeMl. IV./i. j. /I.58/1.

5.Az Ácsné, az Örzse, harmadrész azaz negyedfél forintjaimmal tartozott, de ezen negyedfél forintig való adósságából én fél forintot, azaz ötven pénzt elengedtem volt néki, és ezen kívül ő nékem egy forintot már lefizetett és megadott, tartozik tehát még és maradt adósom két forintokkal. 6.Az Borbély Jánosné asszonyom tartozik nékem, és adós ö kegyelme 10 azaz tíz foréntjaimmal. 7.Vass Vármegyében Szombathely városában lakozó Szommer Mártony nevű gombkötő mesterembernek az feleségénél, kit másképpen közönségesebb nevezettel sánta Katának is neveznek Szombathelen; mivel hogy valóságosan sánta is és sántít és ennél az gomkötőnél vagyon ... 85 foréntokból álló pénzemet pedig annó 1751dik esztendőben Mária Magdolna napján adtam volt ki interesre. 8.Az Marmai nevű bálisnál, vagyis olasz kalmárnál az ki azelőtt itten Pápa városában lakos volt, de már mostanában elment Olaszországba, és nem lehet tudno, hogy muűikor fog visszajönni,vagyon nekem 16 azaz tizenhat forintokra menő aktiva adósságom. De minthogy én is három forintokig való portékát vettem a boltjából, azért a tizenhat forintokról három forintokról qvietálom őtet mostan... És így ezek íme és ennyiből áll az én tulajdon, igazán saját interesen kintlévő pénzecskémnek az summája, hanem 9.Mindezekenaz itten jelentett ...pénzeimen kívül jelentem, hogy még az mi az én holttetemeimnek az tisztességes eltakarítását és temetését illeti is vagyon még nálam is az kezem között annyira való költség, hahogy csak hosszas nem lészen az halálos nyavalám..." Rendelkezik arról is , hol temessék el, és milyen miséket mondjanak lelki üdvösségéért. Ami összeg az interesen kint levő pénzekből megmarad mindet a két kiskorú fiúgyermeke neveltetésére kell majd fordítani. "...Az egyetlenegy legutolsó fillárig az én szerelmes két magzatomnak, az én elhagyattatott két árva nyötlen fiacskámna, ugymint Fekete Ferentz és Fekete Pál édes gyermekeimnek az ő neveltetésekre tanéttatásukra, hasznukra,s javukra..." Ezután Merkl asszony részletesen rendelkezik arról, hogy miben temessék el. Rendelkezik arról is, hogy a Pálosok kriptájába helyezzék örök nyugalomra, miközben szentmiséket mondanak a lelki üdvösségéért. Ha ide valamilyen oknál fogva nem lehetne temetni, akkor

21

22 "...az Város temploma körül levő kővel békerített Golmeteriumnak azon az részén, az mely az koponyák Háza között és az templom első falának az szegletje között fekszik..." helyezzék örök nyugalomra.

A végrendelet következő részében azokról a tárgyairól rendelkezik, amelyeket halála után el kíván adatni. Ebben a részben igazi kincsestárra bukkantam. Merkl Mária ugyanis mindenre kiterjedő felsorolást ad személyes tárgyairól Megtudhatjuk, hogy a pénzkölcsönzéssel foglalkozó polgárasszony háztartásában a kor divatjának megfelelő új tárgyak is fellelhetők voltak, például üvegből készült poharak, funkciója szerint elkülönülő vendégasztal. A hagyatékozó biztosan hódolt az új divatnak, a kávé ivásnak is, mivel az eladandó tárgyak között felsorolja a következőket: "..négy pár kávéfindzsa, kalánokkal együtt egy vörösrézbül való kávésibrik egy porcelánból való kávésibrik két cukor tartanyi való iskátulák bádogbul egy fő szerszámos iskátula egy kávémalom..." A hagyatékból megállapíthatjuk, hogy Mária asszony jól felszerelt konyhával bírt, amelyben megtalálhatók voltak még a régi, de már a kor új eszközei is. De nemcsak a konyhájára fordított nagy gondot, hanem saját maga megjelenésére is, hiszen ruháinak színei között az új divatszíneket is megtaláljuk. "...egy olaj színű mente, ezüst gombokra és ezüst paszományra egy kék selyem rékl ezüst gombokra egy vörös selyem rékl szkosion gombokra..." Ruhatára felsorolásánál gondot fordított arra, hogy ruháinak anyagát megnevezze: selyem, kamuka, vászon, bársony, flanel, kanavász, karton, posztó. Leírja díszítésüket: csipke, ezüstgombok, ezüsthímzés, a felsorolásnál megnevezi melyik " ujdon uj ", melyik viselt. Megtudjuk azt is, milyen szabásminta szerint készültek és hány darab található belőlük: "priszlér szoknya, párkányszoknya" öt darab . "Keszkenyőből" is találunk külömböző anyagút és díszítésűt : "hat igen vékony fein fejér keszkenyők, melyek közül kettő fein munkával kivarrott, és csipkés két ordináré fejér keszkenyők két dupla selyem keszkenyők három nyári keszkenyők, egy ezüsttel kivarrott " Felsorol arany és ezüst csipkéket, paszományt. Volt három ezüst "cipellőben való ezüst csat"- ja is. A felsorolásban találunk ezüstcsipkés fejkötőt, egy használt zsebkendőt, különböző

22

23 kötényeket az " asszony ümögöket" amelyek közt újak és régiek is voltak. Rendelkezett különböző ingvállakkal: "egy viselt német váll egy vörös dupla kamuka váll ezüst csipkére" Különböző " prusztlékokat " és találunk a ruhatárban három darabot, pliszérozott réklit két darabot, hat pár kesztyűt, három háló fejkötőt, ingeket, két pár cipőt. Készletében különféle ruhaanyagok sorát találjuk. "Három Réf Reklinek való Creditór Heted fél réf igen fein gyolcs egy darabban Huszon két réf régi Házi széles len vászony " Nagyon szép ékszerei lehettek, amelyeket szintén megnevez, bár nem adja részletes leírásukat: "egy bársony nyakra való ezüst csat tíz rend igazgyöngy gránáttal összefűzve három rend ezüstlánc négy rend fehér öreg gyöngy két gyémántköves gyűrük egy gyémántköves gyűrük és két rubinkövek benne egy arany karika gyűrük, mely nyom egy aranyat egy megaranyozott ezüstgyűrű három jeruzsálemi olvasók, mind ezüstben foglalt keresztekkel, melyek közül az egyik olvasón ezüst szentségek is vannak " Ide sorolja még két ezüstkanalát. A legbecsesebb tárgyai között kap helyet négy imádságos könyve és három másfajta könyve is, amelyekről nem tudunk meg semmi közelebbit sem tartalmukról, sem származási helyükről. Az árverésen az ékszerekért 150,21 Ft folyt be, amiből azt a következtetést vontam le, hogy szépek lehettek ékszerei, mivel ez a befolyt összegnek majdnem felét tette ki. Az ágyneműk a konyhai ruhák és az öltözéke is jelentős értéket képviselt. Rendelkezett az új divatnak megfelelően egy paplannal, de dunyhából is és párnából is csak egyet- egyet vettek fel. Hat nagy és négy kispárnáról ren-delkezik, hat alsó és tíz felső lepedőről, melyek csipkével voltak kivarrva. Hat vánkoshuzatról, négy kendőről és négy asztalkendőről szól még. Az árverési leltárból tudjuk meg, hogy ezeket ládában találták, amiből azt a következtetést lehet levonni, hogy nem rendelkezett még szekrénnyel. Ugyaninnen értesülünk arról is, hogy az ágya a XVII. sz-ban divatos fedeles ágy volt még. Az előbb felsorolt javaiból juttat öccse lányának és nővérének ruhaneműket. Egy bizonyos Lenhárdnénak egy olvasót, ezüst kereszttel és egy megaranyozott kis szentséget. A szolgájának a használt ruháiból juttat egy 23

24 szoknyát, egy inget, egy kék kötényt. A szegény komaasszonyára is egy használt szoknyát és egy inget hagy. A többiről úgy rendelkezik, hogy azokat adják el és árából a gyermekeit neveljék fel. "...hogy mindenek annak az rende és jó módja szerint mennél jobban és hasznosabban illendő és becsületes árunak bocsáttassanak és eladattassanak és készpénz szereztessék belőlük. Az mely ezekből szerzendő készpénzt is én most úgy mint igazi édesanya mind egy fillérig és egész az utolsó fillérig az én szerelmes árván maradandó két fiamnak, az fölül megnevezett Fekete Ferencz és Fekete Pál szerelmes , kedves, édes saját magzataimnak hagyom az ő nevelésükre, taníttatásukra, gondviselések és akárminemű történő szükségekre, és hasznokra." Ezután a házban található egyéb javak felsorolása következik: négy óntál, tizenöt fatányér, tizenhat kés, hat ón kanál, négy iccés korsó, négy meszelyes korsó, tizenkét különböző méretű üvegek, két üvegpohár, három rozsolisnak való pohár, két karafina, két bádogból való "táczli", egy cin sótartó, egy fűszeres skatulya, egy rézből való fánkszaggató, egy üveg ecet, két fertályos üveg, egy sütőteknő egy kisebb teknő, egy sodrófa, egy vaskanál, egy vasrostély, egy vasnyárs, egy csípővas, egy tormareszelő, egy kanáltartó bádogból, egy sárgaréz téglázó két vassal, egy famozsár, két fertályos mérték, két ágsok, három láda, egy hosszú karosszék, két vízhordó, egy rozsilist égető fazék vaslábbal, egy kotyogós üveg, egy rozsilis szűrő, egy fésű, egy elefántcsont fésű, négy skatulya, két olló, két kicsi liszteshordó, egy nagy liszteshordó, egy tölcsér, egy gyertyatartó két hamuverővel ,egy fából készült sikáló. Ahogy a kiemelésből is látszik, konyhájában megtalálhatók a régi és az újonnan divatba jött anyagokból készült tárgyak egyaránt. A hagyaték felvételének sorrendjéből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a helyiségek topográfiai sorrendjében készítették el a listát. A javak felsorolásából látszik, hogy nem vették fel a tűzhelyeket és a kályhákat , mert azok be voltak építve ebben a korban még a lakásba.(23.) Bútorairól egyébként is alig tudunk meg valamit, bár ha azok az új festetlen értékes anyagokból készültek volna, valószínűleg a végrendeletben nyoma maradt volna. De az is lehet, - mivel a ház értékéről és elhelyezkedéséről sem tudunk meg semmit - hogy a lakást bérelte a bútorzatával együtt. Ismételten leszögezi, hogy az így befolyt összeget gyermekei nevelésére kell fordítani. Aggódik a külön élő férje miatt is, mivel mint írja, a férfi italozó, durva és vagyonára nem vigyázó, lecsúszott kereskedő volt.(24) Itt értünk el a végrendelet másik különleges pontjához, amelyben írója arról tájékoztat bennünket, hogy miért költözött férjétől külön: 24

25 "...minek utána én magam is megmondhatatlan és elviselhetetlen sok tűréseim, és szenvedéseim után házasságunk szerint vele tovább egy háznál meg nem maradhattam, hanem az Tisztelendő Papi rendek és Győri Didcesis Méltóságos Generális Vicariusának Szebenits uramnak őnagysá(23.) D.Askercz Éva: Polgári otthonok a XVII- XVIII. sz.- i Sopronban (24.) Tárkány Szücs E. : Magyar jogi népszokások 274. o.

gának a tanácsából és rendeléséből véle való boldogtalan és szerencsétlen lakásának az ő kegyetlensége, pazarolása, dísztelen és hogy tulajdon szóval kimondjam, esztelen magaviselete miatt végben szakasztanom kölletett. Egymástól való elválásunk után mostanában már legény gyanánt szolgál az öccse boltjában ugyan Szombathel városában." Mindezekből arra következtet, hogy a férfi nem az árvákra fordítaná az utána maradt összeget, hanem még azt is elköltené. Ezért a Pápán lakó Lenhárd nevű kőműves mestert és feleségét bízza meg azzal, hogy gyermekeinek gondját viseljék a halála után megmaradó pénzekből. Megtudjuk, hogy a kisebbik fiú jelenleg az apjával él, ám Merkl Mária úgy rendelkezik , hogyha rossz sora lenne ott, akkor őt is vegyék magukhoz a tutorok. Ebben a részben két dolog is eltér a korban megszokottól: * A válás. A római katolikus egyház nem engedélyezte a válást, csak nagyon ritka, indokolt estben. A más vallásúaknál kevésbé szigorúan ítélték meg a válást, sőt az új házasság megkötése is engedélyezett volt. A válás oka a nők esetében a hűtlenség, a férfiaknál a vagyoni hűtlenség lehetett. * Ha sor került a különköltözésre, azonos nemű gyerekek esetén a törvény a kisebbiket az anyánál hagyta, a mi esetünkben viszont azt tapasztaljuk, hogy a kisebbik fiú az apjával él, a nagyobbik viszont a papoknál nevelkedik Veszprémben. (25.) Érdekes, hogy bár az egyház nagyon ügyelt a házasságok fenntartására, ebben az esetben mégis hozzájárulnak a törvényes kapcsolat felbontásához, engedélyezik a külön költözést. A testamentum végén az örökhagyó arról rendelkezik, hogy fiainak csak akkor adhassák ki részüket, amikor már a kisebbik is nagykorú lesz. "...De az capitális pénzen is szinte mindaddig meg ne osztozhassanak egymás között az fiaim, valameddig az kisebbik Pál nevű fiacskám is el nem éri azt az idejét, hogy már egy álhatatos és állandó státusra fogja magát tenni..." Merkl Mária valóban saját kezűleg írta alá végrendeletét, amely 1756- ban kelt Pápán. 25

26

HAGYATÉK 250 forint kintlevőség 349,59 1/2 forint árverésből

ÖRÖKÖSÖK fiai fiai

(25.) Tárkány Szücs E.: Magyar jogi népszokások 276.o.

100 forint rózsafüzér kereszttel ruhanemű ruhanemű ruhanemű

egyháznak (misékre ) Lenhárdné unokahúga szolgája komaasszonya

Kajári Susánna 1759 Tapolcafő* "1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8.

Ez nemes gyülekeztben levő Isten eklézsiájára száz forintokat... A Tevelyi Sz. Eklézsiára, mégpedig tulajdon arra ötven forintokat... Palyánon levő Istennek szomorú nyájára ötven forintokat... Noszlopi eklézsiára egy aranyat... Tevelyen lakozó Kajári János ősömnek háromszáz forintot... N. Farkas Mihály özvegye kedves nénémasszonynak kétszáz forintot.. Rátóton lakozó nénémasszonynak Fülöp Jánosnénak kétszáz forintot.. Somogyban élő Kajári Panna öcsémnek ötszáz forintokat és hosszú mentét , ezen kívül egy párnát, dunyhát és négy vánkost... 9. Temetésemre száz forintokat... 10. Schcola Mester Csaba István uram számára ötven forintot.. 11. Szekér János öcsém számára ötven forintot... 12. Balogi Ferencz komáuramnak nála levő pénzemnek interese controláltassék, elengedtessék, akarom... 13. A ultimó Német János fiam eképpen mindeneket testámentum tételem szerint jó leki esmérete a készpénzekből kifizetvén fein adósságban lévő pénzemnek, a házamnak és valamim vagyon , viselje gondját s az övé légyen. " Kajári Zsuzsanna vagyonának részleteit nem ismerjük meg, mivel ő csupán készpénzéről rendelkezik részletesen. Jelentős összeget hagy az egyházra, de a rokonaira is .Általános örökösnek fiát teszi meg, akit a végrendelet végrehajtásával is megbíz. VeML IV./ 1 j.I/6./2 iraton található egy bejegyzés, amely szerint a végrendeletet perre adták. Az aláírás nélküli bejegyzésből kiderül, hogy írója nem ért egyet a végrendelettel, ezért azt rekognoszkálja, vagyis 26

27 kikémleli, felderíti. Az ügy további alakulása ezekből az iratokból nem követhető nyomon. HAGYATÉK

ÖRÖKÖSÖK

100 forint

egyház

*VeML. IV/1.j./I/6/1

50 forint 50 forint 1 arany 300 forint 200 forint 200 forint 500 forint 100 forint 50 forint 50 forint adósság elengedése mindene (pénz, ház, egyéb)

tevelyi eklézsia polyányi egyházközség noszlopi eklézsia Kajári János nővére (Farkas Mihályné) nővére (Fülöp Jánosné) húga (Kajári Panna) temetésre Csaba István öccse (Szekér János) Balogi Ferenc fia (Német János)

Végh Mihályné, Nedvesi Örzse 1773 Veszprém * "...Mivel nemesi ősi javaink nincsenek, hanem valamink vagyon, mindazokat szegény boldogult férjemmel együtt kerestük..." Ezzel az indoklással magyarázza hagyatéka elosztását az örökhagyó. Bizonyos értelemben magyarázatra is szorul az osztás, mivel a vagyon nagyobb részét lányai kapják, különösen Holláthné a kedvezményezett. A második pontból kapunk választ erre az elosztásra: "Mivel János fiamnak már ennek előtte négy jó szántóföldet adtam, melyek továbbra is nála és az előbbeni asszonytól való árváknál maradjanak." Szó sincs tehát itt kizárásról, hacsak fia új feleségét nem tekintjük kizártnak, akit az örökhagyó meg sem nevez, sőt azt sem tudjuk meg, hogy tőle származnak- e unokái. A harmadik pontban a három gyereke között egyenlő arányban osztja fel rétjét, megjelölve, hogy haláluk után unokáié legyenek. A negyedik pontban két kukoricaföldjéről intézkedik, amiből az elsőt Hollátné kapja, azonban mivel ő gyermektelen, halála után Boronkaynéé legyen a terület, az ő halála után pedig gyermekei örököljék. A másik kukorica földet felesben örökli fia és Holláthné, akinek halála után Boronkayné az örökös. 27

28 Az ötödik pontban egy hold szántót hagy fiára és annak első házasságából származó gyermekeire. A hatodik pontban a pajtáról rendelkezik, melynek fele fiáé, másik fele Boronkaynéé lesz. A hetedik pontban a ház elosztásának lehetünk tanúi, amiből a jelentősebb részeket Anna lánya (Boronkayné), kisebb részét fia örökli. A nyolcadik pontban csak a nagyobb értékeket képviselő tárgyakat sorolja fel a lakásból, és osztja el név szerint: *VeML.XIII.4

"...Az égett boros fazék is Anna lányomé legyen, minden hozzá tartozandó eszközökkel és egy négy kilós fenyő hordóval együt." A kilencedik pontban a temetéséről gondoskodik: "...Amennyiben az exmissus kananok urak előtt számba vettem, különös obligátiókra, amint azt obligátorialisok megmutatják, vagyon mindegy 661... forintom. Ezen summábul böcsületes takarításomra, mely kívánom öreg misével és prédikációval légyen hagyok száz forintot...a többin szentmisék mondassanak....de ezt ugy köll érteni: hogy még elöbb ebbül a kriptáért a barátoknál meg köll fizetni... Azonkívül a fönt nevezett summából hagyok ötven forintokat egyaránt való osztályra a három templomban, tudniillik a temetőn levő Sz. László templomainak épületére és a P.Piaristáknak épületjére, ami pedig megmarad és azt harmadik részt illető az Sz. Anna Asszony templomban magamért és az uramért mondandó szentmisékre." A tizedik pontban maradék pénzét osztja el három gyermeke között. Ebből a rendelkezésből kitűnik a lélekváltságra szánt összeg nagysága, a gondosság amivel a temetéséről és a halála utáni szertartásokról gondoskodik. Nagy figyelmet fordít az utóörökösödésre és a gyermekei közötti nagyjából egyenlő osztásra. Szembetűnő, hogy személyes tárgyairól semmit sem tudunk meg, még a szokásos mobilitások felsorolása is elmarad. Érdekes adalék, hogy csak ebben az egy estben volt nyomon követhető a család története. A berhidai Boronkayak régi köznemesi család tagjai voltak. Somogy megyében , Boronkán éltek, innen ágazott szét a Dunántúl többi megyéjébe és a Felvidékre a család. A birtokszerző ős Pál, aki 1476- ban kapta Boronkát adományba. A berhidai ág Nyitra megyéből a török után visszatelepült Boronkaiakból alakult ki. A XVIII. sz-tól kezdve a család számos tagja töltött be vármegyei tisztséget. A birtok aprózódás következtében a berhidai köznemes családok ( Boronkay, Késmárky, Kenessey ) már a XVIII. sz-ban középbirtokosságot alkottak. Így a családi iratok commpossessorátus irataival keveredtek.

28

29 A Boronkay család iratai az idők folyamán szétszóródtak, egy részük a vármegyei levéltárba került. A családi iratanyag egy része ma is a "Berhidai Archívum" című gyűjteményben található. HAGYATÉK

ÖRÖKÖSÖK

szántó szőlő rét

Holláthné Holláthné három gyermeke

kukoricaföld kukoricaföld:

Holláthné János fia Holláthné fia és annak gyermekei János fia Boronkayné

fele: fele:

szántó pajta:

fele: fele: egy szoba berendezésével, fél konyha, belső pince egy szoba, fél konyha, külső pince, kamra, akol, kas hombár, hidas vasfazék a hozzá tartozó eszközökkel, hordó 100 forint 100 forint 411 forint

Boronkayné János fia Holláthné Boronkayné temetésre, templomoknak János gyerekeire lányainak

Szabó Susanna 1779 Veszprém *

"...Mivel boldogult férjem édesatyjáról, amint az osztályoslevél is bizonyítja, 400 forint és 83 pénzek örökség, vagyis avicitás maradott ránk..." Az első pontban Szabó Zsuzsanna a családnak ősi jusson járó részekről rendelkezik, amit az 500 forint Toth Istvánnál lévő kintlevőségből kell kiegyenlíteni, a maradék 100 forintot a győri református egyház kapja. Rendelkezik arról is , ha netán Toth István nem tudná az összeget kifizetni a zálogos föld legyen a Toth familiáé.

29

30 "Minthogy én is boldogult férjem házához Boza Istvántól 100 tallér készpénzt hoztam..." ez a pénz jusson vissza a Szabó családnak. "Szabó Pál maradékainak Szabó Erzsébetnek 50 forint ugyan Szabó Pál maradékinak Szabó Susanak 50 forint. Malomsoki Jutkának 30 forint, Győri Szemere confesion eklézsiának 10 forint." Elrendeli , hogy a Toth família ezeket az összegeket előre fizesse ki. Az ősi javak felosztása után a harmadik pontban a szerzett javak szétosztása következik A ház és a major a két család közös tulajdonába kerül. A hagyatékozó fontosnak tartja név szerint felsorolni, kik tartoznak a családokhoz. A szántóföldekről a negyedik pontban szól. Nem tudni mekkora ez a terület, de ezt is kétfelé osztja, pontosan meghatározva melyik dűlőben, kinek a szomszédságában található birtokról van szó. *VeML.IV/I j/1/26.

Utórendeléssel is találkozunk ebben a pontban:"...ha az András bátyámuram előb meghalna, tehát csak Szabó Erzsébet nénémasszony és Szabó Mózes öcsémuram osztozkodjanak Toth familiával..." Az ötödik pontban szereplő birtok szintén ősi öröksége, ezért ezeket is testvéreire testálja. A hatodik pontból megtudjuk, hogy bizonyos Rátz Mihály megvásárolt egy területet, melynek árából tartozik még ötven forinttal. Amennyiben az adós nem fizet, úgy ezt a területet is testvérei kapják de,: "...lefizetvén nekik az ötven forintot az örökség szálljon vissza Rátz Mihályra." Tóth Márton Kata nevű lányára testálja egyik darab földjének felét a hetedik pontban. "...kicsiségétül fogva körülöttem tapasztalt atyafiságos hűségéért...melyben hogy senkitül bántása ne légyen szentül akarom, kívánom." Zálogos földről szól a nyolcadik sorban, amit szintén a két család között oszt meg egyenlő arányban. "...kedves öcsémnek Kiss Annának ...hagyom az néhai Biro János föld felét...ezt pedig az mellett tett erejéért és fáradtságos hív szolgálataiért senkitül az eránt háborítása ne legyen, mivel mindenkinek jó lelkiesméret szerint kívánok rendelni." Ezután az aktíva adósságokról és a készpénzről rendelkezik szintén a két család javára. A tizenegyedik pont a legérdekesebb, mivel ebben szokatlanul sok kegyes adománnyal találkozunk. Hagyományoz a győri barátoknak, kórháznak, a szegényeknek, a tűzoltáshoz szükséges eszközökre és a város hasznára. Ehhez hasonló rendelés nagyon ritka a vizsgált anyagban, nincs is több hagyatékozó aki ennyi mindenre gondolt volna. Utoljára maradtak a házban található ingóságok, melyeket Szabó Zsuzsára és Toth Katára hagy. Zsuzsára hagyja a diófa almáriumot és a zsebóráját. Kata a festett almáriumot és az asztali órát kapta. 30

31 A házban található ruhák is felesek, kivéve az öltözőruhák, ezek mindegyikét Zsuzsa kapja: "...mindenféle öltöző ruhám pedig akármi nemü nevezetü legyen, Susának, Szabó Moses leányának rendelem. Mi pedig padláson, pincében találtatik akármi legyen az, minden kérdésen kívül ezen puntusokban többször is megnevezett atyámfiaié legyen. Semmibül senkinek másnak ezekbül jussa ne legyen..." HAGYATÉK

ÖRÖKÖSÖK

400 Ft. 100 Ft.

Toth család győri helvétia eklézsia

50 Ft. 50 Ft. 30 Ft. 10 Ft. ház, major fele ház, major fele 1,szántóföld fele szántóföld fele 2,saját ősi szántó 3,szántóföld 4,szántóföld fele szántóföld fele 5,zálogos föld fele zálogos föld fele készpénz. aktíva adósság 4 Ft. 10 Ft. 10 Ft. 10 Ft. 200 Ft. diófa almárium, zsebóra zöld almárium, asztali óra arany, ezüst, gyöngy nyaklánc öltöző ruhák egyéb ruhaneműk a házban található egyéb holmi

Szabó Erzsébet Szabó Zsuzsa Malomsoki Jutka győrszemerei helvét egyház Tothok Szabók Tothok Szabók Szabó család Szabó család Toth Kata Kis Anna Toth család Szabó família Szabó és Toth família győri barátok kórháznak szegényeknek tűzoltó eszközökre városra Szabó Zsuzsa Toth Kata Szabó Zsuzsa Szabó Zsuzsa Szabó Zsuzsa, Toth Kata Szabó família

Cseh Katalin 1779 Veszprém *

31

32

Miután az első pontban lelkét az istennek ajánlotta, hagyatékozását kegyes adománnyal nyitja meg: "...A Kádártai Helvetia Confession való Sz. Eklézsiára, mint lelki anyámnak hagyok 12 forintokat...melyeket gyermekeim halálom után reájuk maradandó javaimból tartoznak kiadni..." A harmadik pontban interesen kintlévő pénzeiről gondoskodik olyan értelembe, hogy mind pénzbeli, mind házbeli javain leányai egyenlően osztozzanak . "Negyedszer:Mivel említett Julianna leányomat a jó Isten elmebeli fogyatékossággal látogatta meg, annak okáért amelyeket feljebb neki hagytam oly kondició alatt hagyom, hogy míg Isten élteti, azokból *VeML. IV./1.j.I./27/2.

tápláltasson, holta után pedig minden jussa és porciója egyenesen szálljon leányomra, és attól származott és származandó unokáimra..." Majd intézkedik arról, hogy leánya és annak férje gondját viselje a beteg Juliannának, a hatodik pontban pedig az exekutort kéri arra, ha nem akarnák Kata lányáék gondozni a beteget, rendeljenek ki melléje tutort. A hetedik pontban a veszprémi helvécia rendre hagy egy körmöci aranyat. Bár a lélekváltsággal foglalkozik a második és a hetedik pontban is mégis egyértelműen látszik, hogy az édesanya legnagyobb gondja beteg lánya jövőjének biztosítása volt a család, vagy végső esetben idegenek bevonásával. Juliannára hagyott rész nagyságával akarta érdekeltté tenni Kata lányát testvére gondozásában, bár mindemellett ügyelt az igazságos elosztásra is. HAGYATÉK

ÖRÖKÖSÖK

12 Ft. 1 arany forint 300 Ft. intres minden egyéb vagyona

kádártai református templom veszprémi helvécia rend leányai leányai

Ehhez a végrendelethez tartozik még a végrehajtás lebonyolításáról szóló irat, mely az anya akaratának megfelelő elrendezésről számol be. Felértékelték és elosztották a vagyont, és a kilencedik pontban rendelkeztek arra az esetre nézve is, ha Stuhoczki Kata és férje nem akarná ellátni Juliannát, akkor az ő vagyonrészét kiadni kötelesek.*

Sallay Klára 1793 Középiszkáz **

32

33 1, "...Vagyon egy tehenem borjuval és egy sörtvésem , melyeket a gondviselésért és a házba fogadásért hagyom Judit testvéröcsémnek. 2, Egy ládámat benne levő viselő ruhácskáimat pedig az gyermekeimnek..." Bármilyen kicsi kis javakról esik is szó ebben a végrendeletben, mégis a bíróság elé kerül, amiről a csatolt okirat tanúskodik .Ebből megtudjuk, hogy Sallay Klárát nem Judit testvére, hanem Sallay Katica és annak férje vette magához és látta el. Ezt az irathoz csatolt "számlával" is bizonyítják. A csatolt iratból tudjuk meg, hogy igen sanyarú sorsa lehetett Sallay Klárának miután özvegységre jutott, hiszen gyermekei mindenéből kizárták. Ez lehetett oka a szegényes hagyatéknak. *VeML.IV./1.j.I./27./1. **u.o. I.4.

"...Hogy néhai Sallay Klára, Jagasits József özvegye, hogy betegségben gyámoltalanul sínylődvén, mindenektől elhagyattatván, Jagasits uraimék nemhogy kompetenciója szerint illendő özvegyi tartását kiadták volna, sőt mindenekből kizárták, úgyhogy ha N. Fekecs József felesége, Sallay Katica mint nénje mindennapi táplálásával nem segítette volna, éhet halva és férgek eledelévé lett volna..."

HAGYATÉK

ÖRÖKÖSÖK

egy tehén, egy disznó ládája ruhával

Judit testvére gyermekei

Kiss Erzsébet 1794 Veszprém * Az első pontban a házáról és az őstől maradt birtokairól rendelkezik, melyeknek megjelöli pontos helyét : a dűlőt és a szomszédokat is. "...Minthogy ezen ház amelyben lakom, és itt Weszprémben az ugynevezett Hosszu utcában alszélről meghalt testvéröcsém Kiss Kováts Pál háza felének, melyet most csakugyan Pápai András kovács bír, fölszélről pedig Nepomucenus Sz. János képének szomszédságában helyezkedik..." Megtudjuk, hogy a testvéreivel való osztály során két darab szántóföld, egy kukoricás és egy veteményeskert jutott neki. Meghatározta ezek értékét ötszáz forintban, és úgy rendelkezik, hogy ebből

33

34 kell kifizetni testvérét Kiss Jánost és Kiss Pál árváit fele- fele arányban, mivel ez ősi juss. A második pontban, miután meghatározza a ház értékét is, úgy rendelkezik, hogy azt addig ne lehessen eladni, amíg Miklós Katica férjhez nem megy. Az ideig adják ki árendába, amiből Pál testvére gyermekeit kell kifizetni. Mivel azonban ők még kiskorúak, a befolyt pénzt adják ki interesre. "...A fölösleg való része pedig az árendának a Weszprémi helvética confes- sion tartó szent eklézsiának esztendőnként adattassék." Ami a ház árából megmarad azt is az eklézsiára hagyja, sőt a csopaki és a mogyorósi útra dűlő földjeit is az egyház kapja meg. A harmadik pontban leszögezi, hogy az ötszáz forinton túl családjának nem lehet vele szemben semmilyen követelése: '...így azokról szabad rendelést tehetek..." Ennek alapján meghalt testvérének fiaira hagyja, azzal

* VeML.IV/1.j/.I.36./2.

az utórendeléssel, hogy amíg megnőnek, addig Bakos Katalin és férje Miklós János gondozzák, de úgy, hogy " azokra semmenémü terhet ne tehessenek ", hanem legalább olyan állapotban adják vissza, mint amilyenben most vannak. Kamatra kiadott pénzéről rendelkezik a negyedik pontban, felsorolva az adósokat és a kintlevőségeket, melynek 350 Ft az összege, de nem pontosan, "...(ide nem értvén az aprólékosabbakat, melyeket az azokról való chartabiankák megmutatnak)..." Ezekből 250 Ft. Kiss Jánosé, mivel nem várakozhat a ház eladásáig a pénzére. Gondosan rendelkezik a megmaradt összegről: "...Ötven forint Felső Őrsi Hegyen levő kisebbik szőlőnél teendő épületecskére fordítassék....ötven forint pedig bátorságos helyre interesre kiadatván a Weszprémi Helvetzia valláson levőknek oskolájában nevelkedő árva gyermekeknek segítségére..." Ennek végrehajtását Szalay Péter nevű öccsére bízza. A megmaradó kisebb összegek Miklós Katicáé lesznek, de amíg férjhez megy, interesre kell kiadni, 50 Ft-ot pedig Kiss Pál öccse részére tartat fenn. A hatodik pontban ingóságairól rendelkezik, amennyiben öccse lányának "Susannának hagyok két új vánkost a tavalyi szövettetésből és egy kék fonalas párnát, ...egy alsó lepedőt. Itt lakó Németh Mihály leányának is Susannának másfél esztendők alatt nálam volt hűséges szolgálatáról megemlékezvén hagyok két avét vánkost tollastól." Csoport Komáromi Jánosnénak is két vánkost hagy. Öccsének Szalay Péternek egy 34

35 festett apró virágos dunyhát és két ötös hímű pántlikás vánkost hagy tollakkal együtt. Kiss Pál öccsének " ...húsz réf szálából való tizennégyes vásznot..." Minden egyebet, ami a házban található Miklós Katica kap, de letétbe kell helyezni amíg férjhez nem megy. Ha meghalna, a javak édesanyjáé, Bakos Kataliné , ha ő is meghalna, Kiss Pálé legyenek. A hetedik pontban végre megtudhatjuk miért nem szívleli Miklós Jánost. Olyan ez a bekezdés, mint egy vádbeszéd. Legelőször azt tudjuk meg, hogy a felsőörsi hegyen levő szőlőt férjével együtt szerezte, amiről a férje Bakos Katalin javára egyszer már rendelkezett: "...(kit is kicsiny korától fogva mint tulajdon gyermekünket úgy neveltünk, ki is házasítottunk).." A végrendelet értelmében Bakos Katalinnak és férjének Miklós Jánosnak, a szőlő haszonélvezete jutott volna, amennyiben pedig Bakos Katalin gyermek nélkül halt volna meg, úgy a veszprémi református egyházra szállt volna. Kiss Erzsébet azonban megváltoztatja korábbi elhatározásukat és ezt meg is indokolja: "...mégis a dologtalanság és az élet könnyebb módjának szeretése ..." miatt nem tartja alkalmasnak Miklós Jánost a szőlő gondozására,"...mivel azt tartja és mondogálja, hogy csak addig legyen míg ő él..."ezért úgy rendelkezik , hogy a szőlőt adják el a legjobb áron, és az árát intersre adják ki, melynek kamatait Bakos Katalin életéig együtt élvezhetik, ám a tőkét ki nem vehetik. Vádpontjait tovább sorolja, amelyekből megtudhatjuk, hogy..." 140 forinto-kon házat vévén, azzal sem gondol és nemcsak hogy javítást nem tesz rajta, sőt inkább maga is pusztítja..." Mindezen felül folyamatosan hiteleket kér Kiss Erzsébettől, melyeket nem fizet vissza, sőt "...a jószágot mégis vesztegetni kezdte..." Azért, kívánja a szőlő eladását, hogy javait megőrizhesse Miklós Katicának, vagy ennek gyermek nélküli halála esetén a református egyháznak. Nem csoda, hogy nem szerette ezt az embert és igyekezett a még birtokában lévő munkával megszerzett javakról gondoskodni és ennek a célnak érdekébe állítani a végrendelkezést. A nyolcadik pontban a kisebbik szőlőről, a hozzá tartozó épületről és a műveléséhez szükséges eszközökről rendelkezik. Csak haszonélvezetét hagyja Bakos Katalinra, akinek halála után Miklós Katicára száll majd, "...ennek gyermek nélkül lehető halálával ismét Kiss Pál öcsémé légyen, Kiss Pál hasonló módon való elmúltával ..." a veszprémi református egyházé legyen a szőlőműveléshez szükséges eszközökkel együtt. A kilencedik pontban a házában található gabonáról és élelemről rendelkezik úgy, hogy azok Bakos Kataliné és férjéé legyenek. Itt szól arról is, hogy a bor árából befolyó összegből kell eltemetni és a végrendelet költségeit kifizetni. Végezetül a tizedik pontban a végrehajtással megbízza testvérét Szalay Pétert, és rendelkezik szolgálatainak megfizetéséről is. 35

36 Lenyűgözött az a szakszerűség, átgondoltság, a mindenre kiterjedő figyelem, amivel ez a végrendelet készült. Kiss Erzsébet mindennek a végére járt, alaposan átgondolta rendeléseit. Valóságos emberek jelennek meg előttünk e lapokon, akik tragédiák hordozói. A hagyatékból láthatjuk, hogy nem volt szegény, a korban jellemző javakkal rendelkezett. A fő hangsúlyt itt is a szőlő, a szántók, a ház kapják. Részleteket alig tudunk meg ezek milyenségéről. Lakása berendezéséről sem tudunk meg semmit. Újdonságokként szerepelnek a festett ágyneműk. A codicillus*, amely 1797- ben készült, kiegészíti a fentieket, illetve módosítja azt. Először a testamentum nyolcadik pontját erősíti meg újra, illetve magasabb értéket szab az épületnek, mivel arra sokat költött. Majd a második pontban a nagyobbik szőlőről tett rendelését módosítja, amikor úgy rendelkezik, hogy annak fele árát Bakos Katalin számára tegyék be intersre és arról ő szabadon rendelkezhessen, halála után lányáé legyen, ennek gyermektelen halála esetén a református egyházra szálljon. A veszprémi házára elővásárlási jogot biztosít Miklós Katica számára. *VeML.IV./1.j.I/36./1

Hűségéért testvére lányának 25 forintot , ágyneműket és egy abroszt ad. A végrehajtást most is Szalay Péterre bízza .Fáradozásai fejében hat aranyat juttat neki.

HAGYATÉK

ÖRÖKÖSÖK

250 Ft. 250 Ft. interes kamatok szántóföld 350 Ft kintlévőségből: 250 Ft 200 Ft 50 Ft 50 Ft adomány képpen 2 db vánkos, 1 db párna, 1 db alsó lepedő 2 db régi vánkos 2 db új vánkos 1 db dunyha, 2 db vánkos 20 rőf vászon ingóságai 1. számú szőlő

Kiss János Kiss Pál gyermekei veszprémi református egyház veszprémi református egyház Kiss Jánosé Miklós Katica Kiss Pál árvák taníttatására kegyes

unokahúga szolgája Csoport Komáromi Jánosné Szalay Péter Kiss Pál Miklós Katica eladni 36

37 1 árának kamatai 2. számú szőlő gabona, élelem bor ára

Miklós Katica Bakos Katalin utórendeléssel Bakos Katalin, Miklós János temetésre Codicillus

1.számú szőlő kamatai 25 Ft, 2 db vánkos, 1 db abrosz 6 db arany

Bakos Katalin Zsuzsa unokahúga Szalay Péter

Herczeg Kata 1795 Veszprém *

"...2., A föllebb említett édesatyámról reám szállandó javaimból hagyok Jákoi öcsémnek öt forintokat." Ami ezen felül neki megmarad, minden tulajdonát mostohaanyjának hagyja a következő indoklással: "...minden nyavajáimban az huzott vonott , és ő költött reám, és úgy bánt velem, mint édes gyermekével..." Ez a végrendelet példa a kizárásra, mivel bátyjának nem juttat semmit: "...Ezen nyavajáimban felém se gyütt, meg sem látogatott, nem is segített legkisebbel is, sőt meg is vert, ennek előtte meg is kurvázott és részeges disznónak is nevezett..." A fentiekből látszik, nagyon rossz lehetett a viszony a két testvér között. A kapcsolat megromlásának okáról nem kapunk információt, ugyanígy arról sem, hogy mi az a minden, amit mostohaanyjára hagyott. Legfontosabb teendője bátyjának kizárása volt az örökösök közül, olyannyira, hogy még a lélekváltságról is megfeledkezett.

HAGYATÉK

ÖRÖKÖSÖK

5 Ft mindene

öccse mostohaanyja

37

38 Mészáros Éva 1795 Veszprém **

A vörösberényi hegyen lévő szőlőbirtokáról kíván rendelkezni először, amit Soos József nevű fiára és annak gyermekeire hagy azzal a kikötéssel, hogy János fia feleségének 29 forintot, Soos Pál utódainak "...úgymint Kalmár Mihálynénak 10 frokat, Kalmár Gábornak és ennek testvérének Pálnak 10 frokat, hasonlóképpen Vosa Joseff Istoknak 10 forintokat az felszabadulására tartozzék kifizetni..." "...Minthogy én már 19 esztendőktül fogva mindenkor Soos Joseff fiam és felesége szárnyai alatt nyugodtam..." ezért minden ruhaneműjét ők öröklik, kivéve a Soos Jánosnak átadandó két párnát, két vánkost, egy felsőlepedőt. Külön rendelkezik a nagy értéket képviselhető söprő főző vasfazékról, valamint egyéb vas és faedényeiről , továbbá 12 db zsákról, melyeket szintén József fia kap meg. *VeML.IV./1.j./I./33. **VeML.XV.2d. 47.

Általa vásárolt szántóföldet hagyományoz a következő pontban József fiára, mivel ő már bizonyos összegeket ennek árából már kifizetett, ezért: "...azt is egyedül Joseff fiamnak úgy hagyom, hogy abból senkivel osztozni ne tartozzék..." A pincében található eszközöket és személyes tárgyait mindet József és családja örökli. Majd inti gyermekeit, hogy nyugodjanak bele akaratába, ne pereskedjenek: "..úgy várhatják az Úr Istentől minden előmeneteleket, végre pedig üdvösségüket.." Végezetül a temetésről gondoskodik. Kiderül, hogy a fentieken kívül birtokában van még 15 és fél forint, ami a szertartás után ebből megmarad, szintén József fiáé legyen. Szembetűnő ebben a testamentumban az, hogy teljesen hiányzik belőle a lélekváltságra szánt összeg, pedig ez ebben a korban nagyon szokatlan volt, mivel a fentiekből láttuk, szinte mindenki igyekezett a túlvilági jobblétét valamekkora adományokkal biztosítani. Ez a rendelkezés szép példa arra, hogy a gondviselő gyermek kapja az anyai részt. HAGYATÉK

ÖRÖKÖSÖK

szőlő 29 Ft. 10 Ft 10 Ft 10 Ft

Soos József Soos János Kalmár Gáborné Kalmár Gábor és Pál Vosa József Istók

38

39 két párna, két vánkos, egy felső lepedő

Soos János

egyéb ruhanemű söprő főző edény, más edények, 12 db zsák, szántóföld szőlőműveléshez szükséges eszközök

Soos József Soos József Soos József Soos József

Godina Anna 1796 Veszprém *

Ennek a testamentumnak a megfogalmazásánál különlegesen egybefolynak a pontok. Nincsenek az egy pontokhoz tartozó szakaszok írásjellel lezárva, mégis a pontokba szedett rendeleteket így még könnyebb követni, hiszen kapcsolódnak az indokokhoz. Az első pontban édesapjától maradt javait sorolja fel: "...Weszprimben levő házam, s szántóföldem, ...szőlőm reám boldogult édesapám, Godina Jánostól maradtanak..." Mégis ezeknek felét férjére hagyja, akivel húsz éve él házasságban és aki idáig is gondozta. Kikötést tesz azonban, hogy a javak férje halála után gyermekeikre szálljanak vissza. "...ezen rendelés pedig azon esetre értődik, ha férjem másodszori házasságra lépne ..." Amennyiben nem köt új házasságot, úgy minden a férfié legyen, de kötelessége gyermekeit tisztességesen neveltetni. A negyedik pontban a passzíva adósság osztás előtti kifizetéséről rendelkezik, ennek oka az lehet, hogy az adósság ne terhelje egyik örököst sem. Különleges, ahogy a lélekváltságról rendelkezik: "...a férjem önnön maga reá szánni akar, őreá, mint igaz férjemre bízom..." Ebből az következik, hogy férjére bízza az egyháznak szánt összeg nagyságának elbírálását. A hatodik pontban minden ingó és ingatlan vagyonáról akár ősi, akár együtt keresett úgy rendelkezik, hogy az férje és gyerekei között egyenlő arányban osszák szét. HAGYATÉK

ÖRÖKÖSÖK

39

40 ház, szántó , szőlő fele ház, szántó , szőlő fele egyéb szerzeményeik adósságok kifizetése ingó, ingatlan

férje gyermekeik férje férje és gyermekeik

Török Éva 1798 Kenese **

Amiatt különleges ez a végrendelet, hogy a pontokba szedett rendelkezések után belejegyezték a végrehajtást. Első pontban szőlőjéről és az ahhoz tartozó eszközökről úgy rendelkezik, hogy azt a kenesei református egyház kapja meg. *VeML.XV.2d.282 **u.o.XV.2d.VB.4.sz.

A második ponttól a hatodik pontig a birtokában lévő ruhaneműkről rendelkezik. A legérdekesebbnek a hetedik pontot találtam: "...Valamely mobiliám feljegyezve ezen testamentális rendelésbe fel nincsenek, mindazok adattassanak el pénzen. és ezeknek árokat hagyom a szegények számára..." Ő a második a vizsgált személyek közül aki bibliával rendelkezik, ezt bátyjának hagyja, zsoltároskönyvét pedig egy szegény gyereknek juttatja. A kilencedik pontban Cziteróczi Ferenc nevű öccsére hagy húsz forintot és még elengedi húsz forint adósságát is. Felsorolja adósságait a tizedik pontban és megnevezi hitelezőit. A tizenegyedik pontban pénzbeli adományait sorolja fel. A tizenkettedik pontban arról rendelkezik, hogy vászonkészletét adják el. Éva asszony talán kékfestő lehetett, mivel vásznakról és egy kék kötényről is rendelkezik. HAGYATÉK

ÖRÖKÖSÖK

szőlő a hozzá tartozó eszközökkel két ruha

kenesei református egyház Makai József leányának

egy párna, egy vánkos tollal, két szakasztó kendő, egy hosszú kendő

Mészáros Zsuzsi

egy párna, egy vánkos, egy szoknya, egy alsópárna, egy szalmatakaró, egy pendely, egy fél ing

Sipos Jánosné

40

41

egy pendely, egy kötény, egy fél ing egy mente, öt forint maradék ingóságot eladni egy biblia zsoltároskönyv

Erdéli Istvánné Szabó Éva szegényeknek Végh Mihály szegény gyerek

20 Ft adósság elengedése, 20 Ft készpénz

Cziteróczi Ferenc

30 Ft adósság (tartozás): 20 Ft adósság 10 Ft adomány 5 Ft adomány 5 Ft adomány vásznak Kramperger Örzse *

Vörös Ádám Makai Mihály árváinak tiszteletes úrnak Nagy József rektornak Kulcsár Sándor nótáriusnak eladásra

A végrendelet nem tartalmazza a keltezést, ennek az lehet az oka, hogy az iratot kiszakították eredeti környezetéből. Ezért az itt következő két végrendeletet a vizsgált anyag végére illesztettem be. Kramperger Örzse elsősorban pénzösszegekről rendelkezik. Az első pontban elrendeli, hogy a szőlő eladásából fizessék meg a veszprémi Ankhomer Andrásnak hagyományozott nyolcvan forintot. A végrendeletben elosztott vagyona nagyságához képest, az egyházra hagyott rész szokatlanul nagy értékű volt. A tizenegy pontból hat pontban az egyháznak szánt összegekről rendelkezik, megjelölve, mely templomokban milyen miséket mondjanak lelkiüdvéért. Kegyes adományai között kétszer is szerepel a veszprémi kórház, amelyre tíz forintot illetve az itt ápolt szegényekre szintén tíz forintot hagy. Öt forintot a nagyvázsonyi szegényeknek adományoz, ami szintén nagylelkűségét, vagy együttérzését bizonyítja. Ez a rendelés annál is érdekesebb, mivel ebben a korban a kórházaknak inkább a szegényebbek juttattak pénzt, mivel a gazdagok otthon kezeltették magukat. Érdemes megfigyelni, hogy bár magas összeget szán az egyháznak, temetéséről egyáltalán nem rendelkezik. HAGYATÉK

ÖRÖKÖSÖK

80 Ft. 10 Ft.

Ankhomer András városi plébániára, misére 41

42 10 Ft. 20 Ft. 10 Ft. 10 Ft. 20 Ft. 5 Ft. 20 Ft. 10 Ft. 5 Ft.

veszprémi szürke barátok, misére örvényesi templomra kórház kórház szegényei nagyvázsonyi templom örvényesi templomban misékre Kramperger Pongrác sümegi barátok, misére nagyvázsonyi szegényeknek

*VeML.IV./1./j./I.19.

Fülöp Jánosné *

Ez a végrendelet szintén környezetéből kiszakított irat, mely emellett még két érdekességgel bír. - Ez az egyetlen végrendelet, melyben a hagyatékozónak csak az asszony neve szerepel. - Az irat befejezetlen maradt, mivel a rendelkező mielőtt végrendeletét befejezhette volna, meghalt. A végrendelet első pontjában az interesen kintlévő tíz forintját Örzse lányára hagyja. A második pontban unokájának, Fülöp Istóknak hagyja, a szintén interesen lévő másik tíz forintját. A végrendelet lejegyzője ezt a megjegyzést fűzi a megszakadt végrendelethez, "... Az után való kérdésekre ezt mondotta amint lehetett: nem egyebet és így vége lett világi életének..."

HAGYATÉK

ÖRÖKÖSÖK

10 Ft. 10 Ft.

leánya unokája

42

43

*VeML.IV./1.j./I.59

Összegzés Vizsgálódásom egyik célja annak megállapítása volt, hogy milyen környezetből származnak a végrendeletet hagyó asszonyok, a társadalom mely csoportját képviselik. A vizsgált anyag azonban ennek megállapítására nem volt alkalmas, mivel a rendelésekben felsorolt vagyon alapján nem lehetett egyértelműen eldönteni, hogy a társadalmi ranglétra mely fokán foglalnak helyet. A hagyaték milyenségéből következtetni lehetett azonban arra, hogy milyen anyagi javak voltak a meghatározók a végrendelkezőknél: föld, szőlő, pénz. A vizsgált anyagból biztosan megállapítható, hogy pénzkölcsönzéssel foglalkozó polgárasszony volt Merkl Mária. Valószínű kékfestő lehetett Török Éva asszony. A megismert anyag túl kevés ahhoz, hogy Kardis Katalin és Kiss Erzsébet esetében állítani merném azt, hogy mesteremberek özvegyeiről van szó, bár vannak erre utaló jelek a testamentumban. A többiek esetében nyilvánvaló a földhöz való kötődés. Ezek az asszonyok valószínűleg nem tartoztak az előkelő, gazdag családok tagjai közé, mivel ritkán végrendelkeztek a lakásban előforduló értékes tárgyakról. A kor szokásainak megfelelően ők is legértékesebb javaikat sorolták fel, a kevésbé értékesek közül csak azt, amelyikről külön kívántak rendelkezni. A háztartás részletesebb leírását csak Merkl Máriánál figyelhetjük meg, mely sokat elárul számunkra a korban használatos tárgyak és eszközök milyenségéről. Érdekesség képpen

43

44 érdemes megjegyezni, hogy milyen különbség van a végrendeletben felsorolt tárgyak és az árverési leltárban felsorolt tárgyak minősége között. Pl :"... Egy avét asszonyümög ...", illetve "... Egy rongyos ümög..." Szabó Zsuzsanna külön rendelkezik arról, hogy kié legyen a diófából készült almárium, az új és kié legyen a régi, a festett almárium. Az anyagot vizsgálva arra a következtetésre jutottam, hogy nem volt jelentős mennyiségű, vagy egyáltalán nem volt divatos, korszerű anyagból készült használati tárgyuk ezeknek az asszonyoknak. Nagyon ritkán esik szó bútorokról, akkor is többnyire ládát emlegetnek. Az esetek túlnyomó részében hangsúlyozzák, hogy a hagyaték készítésében nem befolyásolta őket senki, ennél a pontnál azonban kételyeimnek sze-retnék hangot adni. Igaz ugyan, hogy maga a Hármaskönyv írja elő, hogy aki az egyedül maradt szülő gondját viseli az nagyobb részt kapjon, mégis néhány esetben különös rendelésnek lehetünk tanúi: - Végh Mihályné, Nedvesi Örzse végrendeletét olvasva nem tudtam szabadulni attól a gondolattól, hogy Holláthné nevű lányának kedvezett. - Nehezen ítélhetők meg az események és a szándékok Kardis Katalin esetében, aki egyértelműen a második házasságából született lányai és férje javára végrendelkezik. Csak a bírói döntés nyomán volt hajlandó kifizetni az első házasságából származó fiának az apja után járó kötelező részt is, míg az anyai részből egyértelműen kizárja. - Szemet szúróan sok a lélekváltságra szánt hagyaték Novák Julianna esetében, aki az összes javainak a felét az egyházra hagyja, és csak a másik felét juttatja kislányának és férjének, azzal a kikötéssel, hogy gyermeke halála esetén az ő része is az egyházra szálljon. Természetesen nem bizonyítható állításom, hogy befolyásolták a rendelkezőket, de figyelmesen olvasva a testációkat és e kort ismerve, ki sem zárható. A legszebben megfogalmazott és a legjobban átgondolt , összefogott végrendeletnek Merkl Mária és Kiss Erzsébet testamentumát találom. Ezek az asszonyok már felvilágosultabb szellemben gondolkodtak és intézkedtek javaikról. Csodálni való bátorságuk, önállóságuk, különösen ebben a korban. Leggyakrabban ők is szőlőről, földről, pénzről, házról rendelkeztek, ugyanúgy, mint az ország más részein a XVIII. században az asszonyok. A végrendeletekben igen ritka a kegyes adomány. Állatokról is összesen egy esetben esik szó ugyanúgy, mint gabonáról és élelemről. Vizsgálódásom során ennél a pontnál megállapítottam, hogy egyik esetben sem volt kiemelkedően nagy terület, vagy sok pénz az, amivel rendelkeztek. Közülük leggazdagabbnak talán Végh Mihályné mondható.

44

45 Megállapítottam, hogy a hagyományoknak megfelelően testáltak, amennyiben úgy jártak el, hogy a fiúk kapták a földet, a termeléshez szükséges eszközöket, s ha volt a műhelyt és a házat. A lányoknak juttatták általában a szőlőt, a ruhaneműket a lakások felszerelését. Nem találkoztam az átlagostól nagyon eltérő végrendelettel, természetesen a vizsgált anyag mindegyike egyedi. Érdekes megállapításra jutottam, amikor a tizenhét végrendeletet vizsgálva kiderült, hogy csak egy személy szerepel a férje nevén a végrendeletben, a többiek leánykori nevüket használták. A megismert végrendeletekből azt a következtetést vontam le, hogy Veszprém vármegyében a XVIII. században a nőknek csak kis része készített végrendeletet, de legalább is kevés maradt ránk. Ezekben a rendelésekben a legnagyobb értéket a szőlők, a ház, a szántóföldek képviselték. Nem tértek ki személyes holmiaik részletes felsorolására, sem azok értékének megjelölésére. A többség határozott céllal, tudatosan végiggondolva rendelkezett javairól. Megállapítottam, hogy többségük özvegyasszony volt, akik nem rendelkeztek nagy vagyonnal, de azt igyekeztek úgy elosztani, hogy a családban kialakult viszonyok tükröződjenek benne. Ki az aki kevesebbet, vagy semmit nem érdemel és ki az aki többet tett és ezért nagyobb jussot kap. Gondot fordítottak arra is, hogy lehetőleg a végrendeletük ne szüljön családi viszályt. A gyermeki hálátlanságnak lehetünk tanúi Sallay Klára iratait tanulmányozva, akit özvegyi jussától gyermekei megfosztottak. Megfigyeltem szoros kötődésüket az egyházhoz, alig akadt olyan testáló, aki megfeledkezett volna a lélekváltság problémájáról. A kegyes adományok sorában találkozunk iskolának, árváknak, szegényeknek, kórházaknak, vagy szolgáiknak, segítőiknek tett adományokkal is. Kevés olyan végrendelettel találkoztam, amelyikben könyvről volt szó. Ritkán említenek műhelyt, ami persze nem azt jelenti, hogy nem lehettek mesteremberek hozzátartozói, hisz valószínű, hogy az apa halála után azt már valamelyik fiúgyermek örökölte. Ebből is látszik, hogy ezek a végrendeletek nem adnak teljes képet a vagyoni helyzetről, belőlük csak azon vagyontárgyakról szerzünk tudomást, amelyekről külön rendelkeznek. Számomra érdekes újdonságnak tűnt, hogy milyen sokan foglalkoztak közülük pénzkölcsönzéssel. Gondosan rendelkeztek a temetésük mikéntjéről is, meghatározva annak helyszínét, a misék milyenségét és számát, sőt, néha még a harangozások számát is. Ebből arra a következtetésre jutottam , hogy igen vallásosak volta, de arra is, hogy adtak a külsőségekre is. Nagy gonddal jártak el az örökösök kijelölésében akkor is, ha ez az örökség nem is volt túl nagy. 45

46 A végrendeletek tanulmányozását gátolta a megfogalmazás különlegessége mellett az is, hogy némely esetben - a gyakorlatlanság miatt - szinte olvashatatlan volt az írás. Abban az esetben is problémát okozott az olvasás, ha az összességében szépen kaligrafált betűkből állt, hiszen némely betű megformálása egészen egyedi volt. Kisebb gondot jelentett a ma már nem használatos betű kapcsolatok felismerése. Az értelmezést nehezítette, hogy ma már nyomon követhetetlen kifejezésekkel találtam szemben magam; a megváltozott írásmód mellett bonyolította a dolgot az is, hogy egyes tárgyak már korábban eltűntek a mindennapi használatból. Sok érdekes dolgot tudtam meg ezekből az iratokból a XVIII. század asszonyairól. Ám számos más szempont alapján is lehetne vizsgálni ezen testamentumokat, például , ha a móringlevelekkel és az osztályoslevelekkel együtt tanulmányoznánk, még teljesebb képet kaphatnánk elődeink életéről.

AZ ÁTÍRÁSHOZ HASZNÁLT HELYESÍRÁSI SZABÁLYOK

A közlések helyesírását a Magyar Országgyűlési Emlékek forráskiadványai szabályzata alapján írták át. Mivel még ezek is tartalmaznak régies elemeket és dolgozatom elsősorban történelmi feldolgozás, nem nyelvészi, a jobb érthetőség és olvashatóság kedvéért az alábbi szempontokat vettem figyelembe: a mai helyesírás szabályait alkalmaztam a mássalhangzók átírásánál a., th = t tz, cz = c ts = cs1 gh = g b., a hosszú mássalhangzóknál a mai szabályoknak megfelelően írtam át a szöveget pl.: ll = l tt = t a magánhangzóknál a szókezdő eo, eö = ö A hosszúságot a ma használatosnak megfelelően jelöltem.

46

47

a -

-

Az a- á, az e- é esetében mindig jelölték az iratokban a hosszúságot ( nem gyakorlottakat kivéve), viszont az ö, u, ü, i- nél szinte soha nem jelöltek hosszúságot. az egybeírásnál és központosításnál szintén a mai szabályokat alkalmaztam. a tulajdonnevek írásában meghagytam az eredeti formát akkor is, ha a földrajzi, vagy a személyneveket becéző alakban használták. a rövidítéseket abban az esetben oldottam fel, ha az egyébként nem volt érthető, de a pénzeknél és mértékegységeknél meghagytam a rövidített formákat. a nagybetűvel kezdett szavakat, ha nem tulajdonnevek kisbetűre írtam át.

(18.) Benda Kálmán : Magyar Országgyűlési Emlékek sorozat 1607- 1790 közötti részének szerkesztése és forrásközlési szabályzata Századok 1974 436-475. old. (19.) Benda Gyula: A keszthelyi uradalom 1850 előtti hagyatéki és vagyoni összeírásai. XXIIILXIII.- ig

BIBLIOGRÁFIA

D. ASKERCZ ÉVA Polgári otthonok a 17-18. századi Sopronban. Arrabona 18. Győr 1976. 89-143. o. BENDA GYULA Egy Zala megyei köznemesi gazdaság és család XVIII század közepén / Parraghy László hagyatéka /. Agrártörténeti Szemle 1984. 1-84. o. BENDA GYULA Egy mezővárosi közösség rekonstrukciója 1700 és 1850 között - kérdések és lehetőségek Keszthely példáján. in: Rendi társadalom - polgári társadalom 1. Salgótarján. 1987 145-151. o. BENDA KÁLMÁN A magyar Országgyűlési Emlékek sorozat 1607-1790 közti részének szerkesztési és forrásközlési szabályzata. Századok 1974 436-475. o. CSIPES ANTAL Az árvaszék szervezete, működése és iratai Magyarországon a kapitalizmus korában . Levéltári Szemle 1973 176-188. o. 47

48

GELENCSÉR JÓZSEF Az öröklési szokások változása a Kálimedencében. 643. o. HORVÁTH JÓZSEF : ,,... tudván bizonyos voltát, de bizonytalan idejét...˝ Halálra készülés a XVII-XVIII. századi végrendeletek tükrében. = Műhely 1991. 3. sz. 17-21. o. HORVÁTH JÓZSEF : Az 1600-1630 között keletkezett győri végrendeletek társadalomtörténeti adalékairól. = Arrabona 26-30. o. HORVÁTH JÓZSEF : A győri végrendelkezők családi konfliktusai a 17. század első felében. = Rendi társadalom - polgári társadalom 3. Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. Jún. 15-18. o. HORVÁTH JÓZSEF : Győri bíráik a XVII. század első harmadában - végrendeleteik tükrében. = Comitatus 1992. 10. sz. 55-60. o. HORVÁTH JÓZSEF : Káptalanvisi végrendeletek a XVII. Századból = Házi Jenő Emlékkönyv. Sopron, 1993. 267-278. o. HORVÁTH JÓZSEF : Temetkezési szokások kora újkori végrendeletek tükrében. = Parasztkultúra, populáris kultúra és a központi irányítás. Tanulmányok. Budapest, 1994. 197-212. o. KOCSIS GYULA : 18. századi ceglédi végrendeletek. = Ceglédi Füzetek 28. sz. Cegléd, 1993. 5-31. o. KŐRÖSI ILONA Kecskeméti testamentumok a 17-19. Századból. Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1984 119-125. o. MAGYAR TÖRVÉNYTÁR 1897 1657-1740. évi törvényczikkek. Budapest MOLNÁR ATTILÁNÉ : A paraszti vagyon összetételének alakulása Kecskeméten 1655-1769-ig a végrendeletek alapján. = Bács-Kiskun Megye múltjából X. Gazdaság és társadalom. Kecskemét 1989. 5-57. o. NÁNÁSY BENIÁMIN: Testamentum a Magyar Országi törvények szerént. Pest, 1798. XIV, 603. o.

48

49 NÉMETH ZOLTÁN: Testamentumok, osztályos egyezségek Nyíregyházán 1759-1792. Nyíregyháza, 1987. 251. o. RÁCZ ISTVÁN: Debreceni végrendeletek. 1595-1847. Debrecen, 1983. 74. o. RADVÁNSZKY BÉLA: Magyar családélet és háztartás a XVI-XVII. században. I-III. köt. Budapest, 1879-1896. SOLYMOSI LÁSZLÓ: Középkori végrendeleteink forrásértékéről. = Tiszatáj, 1974. 6.sz. 26-29. o. SOLYMOSI LÁSZLÓ: A helytörténet fontosabb középkori forrásainak kutatása és hasznosítása. = Történelmi Szemle 1976. 123-155. o. SÖRÖS PONGRÁC: Végrendeletek és leltárak a XVI-XVII. századból. 1-3. közl. = Történelmi Tár 1899. 323-342., 507-539. és 673-703. o. SZENDE KATALIN: A soproni polgárság anyagi kultúrája a késő középkorban. = Aetas 1990. 3. sz. 69-123. o. SZENDE KATALIN: A nők szerepe a kézműiparban a későközépkorban a soproni és pozsonyi végrendeletek tükrében. = Házi Jenő Emlékkönyv. Sopron, 1993. 169-179. o. TÁRKÁNY SZÜCS ERNŐ: Vásárhelyi testamentumok. Budapest 1961 447. o. TÁRKÁNY SZÜCS ERNŐ: A deficiens jobbágy végrendelete a XVIII-XIX. században. = Agrártörténeti Szemle 1966. 401-431. o. TÁRKÁNY SZÜCS ERNŐ: Makói parasztok végrendeletei. = Ethnographia 1974. 493-512. o. TÁRKÁNY SZÜCS ERNŐ: Jogi népszokások parasztságunk öröklési rendjében / 1770-1945/. = Agrártörténeti Szemle 1980. 3-4. sz. 273-310. o. TÁRKÁNY SZÜCS ERNŐ: Magyar jogi népszokások. Budapest 1981 TÁRKÁNY-SZÜCS ERNŐ A deficiens jobbágy végrendelete a XVIII-XIX. században . Agrártörténeti Szemle 1966 401-431. o. VESZPRÉM MEGYEI MÚZEUMOK KÖZLEMÉNYEI 17/1984 49

50

WERBŐCZY ISTVÁN 1897 Hármaskönyv . Budapest

RÖVIDÍTÉSEK FELOLDÁSA

f; Ft fl; Fl

=

forint

kr

=

krajcár

Rfl

=

rénesforint

P

=

páter

N

=

nemes

SZ

=

szent

VeML =

Veszprém megyei Levéltár

50