A neveletlen hercegnő naplója 7 és fél

MEG CABOT

A neveletlen hercegnő naplója 7 és fél Boldog szülinapot, Mia!

Tök jó könyvek

1

Meg Cabot

A neveletlen hercegnő naplója 7 és ½ Boldog szülinapot, Mia!

Ciceró Könyvstúdió 2

A mű eredeti címe Sweet Sixteen Princess The Princess Diaries, Volume VII and a Half HarperCollinsPublishers, 2006 Fordította: Merényi Ágnes

Minden jog fenntartva! ISSN 1586-2674 ISBN 963 539 559 0 Copyright © 2006, by Meg Cabot © Hungarian translation Merényi Ágnes, 2006 © Magyar kiadás Ciceró Könyvstúdió, 2006 3

Köszönetnyilvánítás Köszönöm Beth Adernek, Jennifer Brownnak, Barb Cabotnak, Laura Langlie-nek Abigail McAdennek, és különösképpen Benjamin Egnatznak.

4

„… én igazi hercegnő vagyok. Míg ez a gondolat éltette, nem tehette őt durvává és gonosszá mások durvasága és gonoszsága. - Egy hercegnő mindig, minden körülmények között jól nevelt és udvarias – mondogatta magának.” Frances Hodgson Burnett: A PADLÁSSZOBA KIS HERCEGNŐJE - ford. Görög Lívia

5

Április 28., az Albert Einstein Gimnázium tornatermében - Szóval, Lana papája kibérelte a brunei szultán tízmillió dolláros jachtját egy éjszakára, és kihajózott Lanával meg a haverjaival a nemzetközi vizekre, hogy törvénysértés nélkül piálhassanak. Ezért hívott Lilly az előbb mobilon. Hogy ez közölje velem. - Lilly! – súgtam a telefonba. – Pontosan tudod, hogy nem hívhatsz a mobilomon! Csak vészhelyzet esetén! - És ez talán nem vészhelyzet? Hogy Lana papája csak úgy kibérelte a brunei szultán jachtját? Ez egyszerűen kihívás! Ezzel lényegében hadat üzen a nagyanyádnak! - Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz! – Tényleg nem volt. – És nem érek rá. Könyörgöm, az iskolai szülői munkaközösség ülésén vagyok, mint a diákönkormányzat képviselője! - Hűha! – A háttérben hallom az Oltári fiúk zenéjét. Amióta Lilly IV. J.P. Reynolds-Abernathyvel jár, totál alámerült a musicalek világába. Mivel J.P. papája színházi producer, tehát J.P. arra a Broadway-darabra kap ingyenjegyet, amelyikre csak akar. Vagy offBroadwayre. Vagy off-off-Broadwayre. – Bocsi, elfelejtettem, hogy arra a hülyeségre kellett menned! És bocsi, hogy nem vagyok ott veled… de… tudod… Igen. Tudtam. Lilly a szobafogsága utolsó hetét töltötte, amit azért kapott a szüleitől, mert a rendőrség szállította haza, miután megtámadta Andy Milonakist egy nagy adag Dojo zöldsalátával. Andy Milonakis az a fazon, akinek a kábelműsorát átvette az MTV… Lilly szerint az, hogy Andy kapott szerződést a műsorára, az igazság teljes megcsúfolása, mivel az ő műsora, a Lilly Megmondja az Őszintét összehasonlíthatatlanul jobb (ez az ő véleménye…). Ő ugyanis nemcsak szórakoztat, hanem kiemel olyan tényeket, amelyekről úgy gondolja, fontos a nézők figyelmébe ajánlani. Ilyen például az, hogy a kormány úgy döntött, visszatart 34 millió dollárt az ENSZ Népesedési Alapjából, ami kétmillió nem kívánt terhességhez, 800 ezer terhesség megszakításhoz, 4700 anyai halálozáshoz és 77 000 csecsemőhalálhoz vezet majd világszerte. 6

Andy showjának jellegzetessége inkább az, amikor egyik kezében mogyoróvajas, a másikban spagettiszószos üveget tart, aztán bábozik a két üveggel. Lilly attól is ki van bukva, hogy Andy becsapja a nézőit, mert elhiteti velük, hogy ő is csak egyszerű gimnazista, holott mindketten láttuk, amikor kijött az East Village-i Zseton és Zsuga kaszinóból, ahová pedig csak nagykorúak járhatnak. Ha még nem múlt el huszonegy, akkor hogyan juthatott be oda? Pontosan ezt kérdezte tőle Lilly, amikor meglátta Andyt falafelezni a Dojo vega étteremben a St. Mark téren, és ez vezetett aztán odáig, hogy a fejére borítsa a salátáját, mire a talpig tahini szószos Andy kihívta a zsarukat. Szerencsére Moscovitz doktorék sikeresen lebeszélték Andy ügyvédeit arról, hogy bepereljék Lillyt (azzal magyarázták ki, hogy Lillyt a válásuk következtében súlyos trauma érte, ezért áll bosszút az egész világon). De azért ők persze megbüntették- Na és mit csinál a szülői munkaközösség? – kérdezte Lilly. – Eljutottak már a… tudod??? - Nem tudom, mert csak és kizárólag rád figyelek – súgtam. Muszáj volt suttogni, mert egy szájzáras szülőkkel teli sor közepén ültem egy összecsukható széken. Mind New York-iak voltak, tehát rém jól öltözöttek, talpig Pradában meg Gucciban. De mivel mind New York-iak voltak, szörnyen idegbe jöttek attól, hogy valaki mobilozik a fülükbe, miközben másvalaki – egész pontosan Gupta – fönt áll a pódiumon és szövegel. Ráadásul Gupta pont arról szövegelt, hogy nem tudja garantálni, hogy a gyerekeik bejutnak a Harvardra vagy a Yale-re, vagy más menő egyetemre. Na ettől aztán még jobban idegbe jöttek. Évi húszezer dollárért – ennyi a tandíj az Albert Einstein Gimnáziumban – a New York-i szülők már várnak valamit cserébe. - Jól van, akkor hagylak. Csináld csak a dolgod – mondta Lilly. – De azért tájékoztatlak: Lana papája a szultán helikopterén röpítette az ő kis drágáját a jachtra, hogy kellően nagyszabású legyen a belépője!

7

- Remélem elfelejtette behúzni a nyakát kiszálláskor, és a rotor lecsapta a fejét – súgtam a telefonba, és igyekeztem a tudomást sem venni az előttem ülő mamáról, aki megfordult és gyilkos pillantással mért végig, amiért fecsegésemmel zavarom Gupta szónoklatát. Éppen ott tartott, hány Albert Einsteine-es diákot vesznek föl a legpatinásabb egyetemekre. - Nem – mondta Lilly. – Nem csapta le. De állítólag fölfújta a vadiúj Azzedine Alaia szoknyáját egész a nyakába, és mindenki láthatta, hogy tanga van rajta. - Na szia, Lilly. - Jól van, csak úgy mondtam! A tizenhatodik szülinap nem semmi. Csak egyszer van egy életben! Nehogy már elszúrd azzal, hogy újabb bulit tartasz otthon, csipsszel meg Mr. Gianinivel mind DJvel! - Na szia, Lilly. Éppen letettem, amikor az előttem ülő mama hátrafordult és rám pisszegett: - Volnál kedves letenni azt a… De sajnos nem fejezhette be, mert Lars, aki mellettem ült, lazán benyúlt a belső zsebébe, és kivillantotta a pisztolyát. Igazából csak egy fahéjas rágót akart elővenni, de a 9-es Glock látványától a méltatlankodó mamának fennakadt a szeme. Elhallgatott és szélsebesen előre fordult. Állandóan testőrrel a sarkamban mászkálni nagyon gáz, főleg, ha szeretnék magánéletet élni a pasimmal. De azért vannak pillanatok, amikor nem is olyan rossz. Aztán Gupta megkérdezte, hogy van-e kinnlévőségünk, én meg feldobtam a kezemet a levegőbe. Gupta látta, hogy jelentkezem. Tuti biztos. Átnézett rajtam, és felszólította az egyik elsős mamáját, aki azt akarta tudni, miért nem készíti fel az iskola megfelelően a diákokat a felvételire. Ezt addig folytatta, amíg már mindenki másnak a kérdésére válaszolt. Ez nem pont az az elkötelezettség a diákok irányába, amit a tanáraimtól várnék, de hát ki vagyok én, hogy panaszkodjak. Csak a diákönkormányzat elnöke, semmi több.

8

Amikor Gupta nagy kegyesen végre felszólított, a mamák már mind összepakolták Gucci meg Zabar retiküljüket, és távozni készültek. Végül is kit érdekel, hogy mit mond a diákönkormányzat elnöke? - Hm, ööö… egy kis figyelmet kérnék… - nyögtem, kényelmetlenül feszengve a rám szegeződő pillantásoktól, pedig csak féli figyeltek. Bár hercegnő vagyok, mégsem szoktam hozzá a nyilvános szerepléshez, Grandmére jelentős erőfeszítései ellenére sem. - Az Albert Einstein Gimnázium néhány tanulója megkért, hogy szóljak néhány szót a Tanári és Szülői Munkaközösség tagjai a testnevelés tantervről, különösen a csapatjátékokról. Úgy érezzük, időpocsékolás és a szüleink pénzének elvesztegetése hat héten át elmélyülten tanulni a röplabda technikáit. Szeretnénk, ha a testnevelés-oktatás az lenne, aminek lennie kell: a testünk karbantartása. Szeretnénk, ha a tornatermet rendes fitness-teremmé alakítanák szobabiciklivel, és lenne hely tai chihez meg pilatesjógához egyaránt. Azt akarjuk, hogy a tornatanár személyi edző és egyben egészségügyi szakember is legyen, aki minden diákkal a személyes igényei szerint dolgozna, hogy kialakíthassanak egy egyéni edzéstervet, ami lehet akár fogyás, izomfejlesztés, alakformálás, stresszoldás, vagy egyszerűen csak a test általános kondícióban tartása. Ahogy azt önök is láthatják… - itt elővettem a hátizsákomból néhány papírt, és osztogatni kezdtem őket -, kidolgoztuk ennek az új egészségügyi programnak a költségvetését, és megállapítottuk, hogy sokkal gazdaságosabb, mint a mostani testnevelés tanterv, ha beleszámítjuk azt az elképesztő mennyiségű pénzt, amit az orvosoknak fizetnek ki fiatalkori cukorbetegség, asztma, magas vérnyomás vagy egyéb elhízás okozta veszélyes betegségek miatt. A beszédem nem aratott akkora sikert, mint vártuk – mármint a diákönkormányzat többi tagja, Lilly, Tina, Ling Su meg én. A szülők a plafont nézték, Gupta pedig az órájára pislogott. - Köszönjük, Mia – mondta, a költségvetésről szóló papírlapot lengetve. – De attól tartok, a terved túlzottan pénzigényes az iskola számára… 9

- De ahogy a kimutatásainkból is láthatja – próbálkoztam kétségbeesetten -, ha csak egy kis pénzt vonnának el, mondjuk, az iskolai atlétikai alaptól… És akkor hirtelen valaki odafigyelt. - De a pólócsapattól nem! – méltatlankodott egy burberry-kockás ballonkabátot viselő apuka. - És a focistáktól sem! – kiáltotta valaki pánikban, felpillantva a mobiljából. - Csak nem gondolják, hogy a drukkerektől…! – Shameeka papája Grandmére-t megszégyenítő pillantással mért végig. - Látod, Mia? – Gupta megrázta a fejét. - De ha minden csapat csak egy kicsit adna… - Sajnálom Mia – mondta Gupta. – Tudom, hogy sokat dolgoztál ezen. De a pénzügyi problémamegoldásod nem bizonyult mindig tökéletesnek… Hogy lehet ilyen szívtelen? Most miért hozza fel azt az egyetlen aprócska számolási hibát, ami pár héttel ezelőtt csődöt okozott a diákönkormányzatban? Főleg, hogy Grandmére fáradozásai eredményképpen (a Genoviai Olívatermesztők Egyesületének közreműködésével) több mint kijavítottam a hibát. - És nem hallottam más panaszt a testnevelés tantervvel kapcsolatban. Javaslom, hogy zárjuk le az ülést… - Egyetértek! – kiabált be Mrs. Hill, a t.g. tanár, aki nyilvánvalóan haza akart érni a Szombat esti lázra. - Az Albert Einstein Gimnázium Tanári és Szülői Munkaközösségének ülését berekesztem – mondta Gupta. Aztán mindenki mással együtt kiviharzott. Lenéztem Larsra, akivel egyedül maradtunk a teremben. - A társadalmi változás irányába az első lépés az, ha kimondjuk valamire: szükségtelen – közölte, nyilván idézett valakit. - Sun Tzu? – találgattam, mivel tudtam, hogy Lars kedvenc könyve A harc művészete. - Gloria Steinem – vallotta be. – Valamelyik nap olvastam a mamája egyik női magazinjában a vécén. Menjünk haza, hercegnő. És hazamentünk.

10

Április 28., szerda, este 10, a limuzinban Hogy fogok én valaha egy egész országot kormányozni, ha még azt sem tudom elérni, hogy az iskola elhelyezzen néhány szobabiciklit a tornateremben?

11

Április 28., szerda, este fél 11, a szobámban Még szerencse, hogy van egy pasim, aki kibogozza a csomókban lógó idegeimet egy iszonyú hosszú nap után. A suliban ugyanis azzal töltöttem az időt, hogy az atlétikáért nem rajongó diákok jogaiért küzdöttem. Michaellal sajnos csak e-mailben tudok érintkezni, mert annyira elfoglalt a rengeteg egyetemi órája miatt. Én meg a geometriával vagyok elfoglalva, meg a hercegnői illemtanleckékkel, meg a diákönkormányzattal, meg azzal, hogy megakadályozzam a kisöcsémet abban, hogy a konnektorba dugja a nyelvét. FELTÉTELES RFLX: Tudod, hogy már csak hármat kell aludni a Nagy Napig? KÁLULU: Milyen nagy napig? FELTÉTELES RFLX: A tizenhatodik szülinapodig! KÁLULU: Jézusom, tényleg. El is felejtettem. A suli mindent kiver a fejemből. FELTÉTELES RFLX: Szegénykém. Szóval mit szeretnél a szülinapodra? KÁLULU: Csakis téged. FELTÉTELES RFLX: Komolyan??? Mert az megoldható! Doo Pak elutazik a hétvégére a Koreai Diákok Szövetségével a Catskill-hegyekbe táborozni. Hurrá! Szerettem volna egy kis időt egyedül csak Michaellal tölteni, amit az utóbbi időben egyre kevesebbszer teszek, főleg, hogy most még felvett egy csomó plusz órát is, és három év alatt akarja elvégezni a négyéves egyetemet, ráadásul válnak a szülei, meg minden. Úgyhogy most minden péntek este vagy a mamájával, vagy a papájával kell vacsoráznia, hogy a szülei úgy érezzék, egyenlően osztja meg az idejét kettejük között. És én, mint megértő barátnő, abszolút támogatom, hogy megpróbál segíteni a szüleinek ebben a nehéz időszakban. Moscovitz doktor nincs túlzottan oda az új bérlakásáért az Upper West Side-on, pedig egy köpésre lakik Michael kollégiumától, és akármikor beugorhat, amikor kedve tartja. (Időnként be is ugrik. Még szerencse, hogy úgy kell magát beverekednie a kollégiumba, és 12

nem tud csak úgy besétálni, különben volnának kínos pillanatok…) Azonkívül a szomszédjában csupa pszichoanalitikus lakik, akikkel együtt lóghatna. Lilly azt mondja, hogy az anyja egyszerűen elviselhetetlen, amióta bevezette a zsír- és szénhidrátmentes étrendet, teljes egészében kitiltotta az asztalról a bagelt, és úgy hetente négyszer találkozik az edzőjével. És mi van Michael idejének RÁM eső részével? Mégis csak én vagyok a barátnője, vagy mi. Még akkor is, ha nem vagyok felkészülve rá, hogy addig menjek el vele, ameddig ő akar. Ami tulajdonképpen nem baj, mert mi lett volna, ha Moscovitz doktor éppen akkor sétál be? KÁLULU: Nem egészen úgy értetem. Mit szólnál például egy vacsorához, csak kettesben? FELTÉTELES RFLX: Jó. Persze. De azt akármikor megkaphatod. Engem az érdekel, hogy mi az, amit IGAZÁN szeretnél. Tényleg, MIT szeretnék? Világbékét, természetesen. És hogy megszűnjön a káros anyag kibocsátás a földön, ami a globális felmelegedést okozza. Meg azt, hogy Moscovitz doktorék újra összejöjjenek, és péntek esténként is láthassam a pasimat. Hogy ne legyek többé hercegnő. Hogy a dolgok olyanok legyenek, mint régen, csak egy kicsit egyszerűbbek… mint amikor mindannyian együtt koriztunk a Rockefeller Centerben, és elharaptam a nyelvemet – csak nyelvharapás nélkül. Ja, meg Judith Gershner és Kenny Showalter nélkül. Szóval ezt. Ezek közül egyik sem olyan, amit Michael meg tudna nekem szerezni. Nincs hatalma a világbéke, a globális felmelegedés meg a szülei fölött, meg persze az ellen sem tud tenni semmit, hogy a Rockefeller Center koripályáját április elsején bezárják, szóval sosem korizhatok majd a szülinapomon. És sajnos a hercegnőségemen sem tud segíteni. KÁLULU: Komolyan Michael. Egy jó kis vacsorán kívül nem vágyom semmi másra. 13

FELTÉTELES RFLX: TUTI? Karácsonykor még nem egészen ezt mondtad… Mi a fenét mondhattam karácsonykor? Abszolút nem emlékszem. Remélem, nem akar újabb Fiesta Giles akciófigurát venni nekem! Mert olyan szomorú rájuk nézni, ahogy ott állnak a kis műanyag talapzataikon a temetőben, azaz a fiókon szekrény tetején. Gondoltam, inkább egy cserép levendulát rakok a helyükre, annak legalább nyugtató hatása van… Az az érzésem, hogy most rám fér egy kis nyugtatás. Vagy egy időgép a Napoleon Dynamite-ből, amit Mr. Gianini az egyik elsőstől kobozott el, és ideadta nekem. Mindkettő úgy kéne, mint egy falat kenyér. Különben sem hiszem, hogy Michaelnak lenne ideje az eBayen lógni. Azt a kis idejét, ami még marad, velem kellene töltenie. Na jó, pontot kéne tenni ennek az ajándékügynek a végére. Hogy a fenébe találja ki Michael, mit vegyen nekem? Hiszen én mindent megkaphatok a palotából, amit csak akarok, nem?! Ő meg csak egy szegény, keményen dolgozó diák. Egyszerűen nem vagyok igazságos vele. Meg azokkal a fiúkkal, akik véletlenül éppen hercegnőkkel járnak. KÁLULU: Van egy ötletem. Állítsunk fel egy szabályt. Innentől kezdve csak olyan ajándékot adhatunk egymásnak, amit mi magunk csináltunk. FELTÉTELES RFLX: Komolyan mondod? KÁLULU: Olyan komolyan, mint Ron Hubbard azt, hogy mindannyian űrlényektől származunk. FELTÉTELES RFLX: Oké. Megdumáltuk. NŐERŐ: Helló, Kis Hercegnő, már megint a bátyámmal e-mailezel? Basszus. Lilly az. KÁLULU: Igen. Mit akarsz? NŐERŐ: Csak emlékeztetlek arra, hogy LANA HELIKOPTER-REL ÉRKEZETT A JACHTRA. KÁLULU: Na és? Én már egy csomó helyre érkeztem helikopterrel.

14

Ez mondjuk nem volt teljesen igaz, mivel életemben egyszer ültem helikopteren, amikor valami baleset történt a Roosevelt repülőtéren, és csak helikopterrel lehetett eljutni a Teterborón parkoló különgéphez. Tudtam, mire akar Lilly kilyukadni, de belé akartam fojtani a szót. ROMANCI: Mia, muszáj bulit rendezned! Egyszerűen MUSZÁJ! Jó, tudom, gáz volt, ami a tavalyi bulidon történt… Na, most már Tina is kezdi. KÁLULU: Oké, velem ne is törődjetek… Gond egy szál se. ROMANCI: Lilly megígérte, hogy nem fordul elő olyasmi, mint tavaly! Nem fogunk üvegezni. Most már sokkal érettebbek vagyunk. NŐERŐ: És egyébként is, most J.P.-vel járok. KÁLULU: Na és? Akkor meg Borisszal jártál, és mégis megtörtént. NŐERŐ: De Borisszal olyan unalmas volt. Mit tehettem volna mást. ROMANCI: Hmm. Vagy úgy. NŐERŐ: Tudom, hogy a dolgok közted és Borisz között egész mások… ROMANCI: Ahogy mondod. NŐERŐ: De tudod, hogy értem… J.P.-vel olyan… izé… tudod. Mindig ez megy. Lilly másról sem bír beszélni. Még soha nem láttam, hogy ennyire odalett volna egy pasiért. Gondolom azért, mert J.P. örök bizonytalanságban tartja az érzelmei felől. Amikor nem éppen Andy Milonakis iránti utálatáról beszél, akkor mást se hallok tőle, mint azt, hogy „Gondolod hogy tetszem neki? Persze eljárogatunk ide-oda, meg smárolunk, de nem mondja, hogy szeret, meg minden. Szerinted ez normális? Milyen pasi az, aki nem beszél az érzelmeiről? Jó, tudom, a legtöbb pasi nem beszél róluk. De milyen Albert Einsteines pasi az ilyen? Ugye nem meleg?” És honnan tudjam? ROMANCI: Jaj, Lilly, hát még mindig nem mondta ki a nagy Sz betűs szót? NŐERŐ: még a B betűset se. Tudod, B, mint bírlak. KÁLULU: És TE már mondtad neki? Akár ezt, akár azt? 15

NŐERŐ: Dehogy mondtam. Alig több mint egy hónapja járunk. Nem akarom elijeszteni. KÁLULU: Aki mer, az nyer. NŐERŐ: Ne gyere már ilyen hülye közhelyekkel. Azt akarom, hogy ő mondja ki először. Ez talán akkora bűn? MIÉRT NEM BÍRJA MÁR KIMONDANI???? ROMANCI: Hát, végül is J.P.-nek még sosem volt barátnője. Honnan tudja, hogy viselkedjen a lányokkal? NŐERŐ: Gondolod? KÁLULU: Tuti biztos. Hú, csajok, mire jöttem rá! J.P. pont olyan, mint a Szörnyeteg a Szépség és a Szörnyetegből, tudjátok, amikor a Szépség a palotába költözik, és a Szörnyeteg olyan bunkó vele. Mert szegény évekig egyedül élt a palotába. Na, és eddig J.Pl is egyedül ült a menzán, és fogalma sincs, hogyan viselkedjen az emberekkel, mert nincs meg hozzá a kellő tapasztalata – pont, mint a Szörnyetegnek!!! NŐERŐ: Mia, tudom, hogy a Szépség és a Szörnyeteg a kedvenc musicaled, meg minden. De azért nem kéne mindenre ráhúzni. ROMANCI: Nem, én azt hiszem, Miának igaza van. J.P.-nek olyan lányra van szüksége, aki kinyitja a szívét, amit eddig hideg, kemény kagylóhéj védett – és akkor előtör belőle a szenvedély kiapadhatatlan vulkánja. NŐERŐ: És akkor eddig miért nem tört elő? Vagy azt akarod ezzel mondani, hogy nem én vagyok számára a tökéletes nő? ROMANCI: Én nem mondtam ilyet. Csak azt mondom, hogy nem lesz könnyű. KÁLULU: Pontosan. Ahogy Szépségnek sem volt könnyű elnyerni a Szörnyeteg bizalmát. NŐERŐ: Ja, persze! Pontosan két dalig tartott. ROMANCI: De az élet nem musical. Sajnos. KÁLULU: Viszont ha esetleg te mondanád neki először, hogy szerezted, azzal mérnéd az első csapást arra a kagylóhéjra… NŐERŐ: MONDJA Ő ELŐSZÖR, HOGY SZERET!!! FELTÉTELES RFLX: Mia, ott vagy még? Te jó ég, Michael! Addig dumáltam Lillyvel az ő pasijáról, amíg teljesen megfeledkeztem a sajátomról!

16

KÁLULU:Persze. Várj egy percet. KÁLULU: Bocs, mennem kell, de még valamit szögezzünk le: NEM LESZ TIZENHATODIK SZÜLINAPI BULIM. NŐERŐ: Jézusom, nyugi már. Felfogtam. Nem kell ordítani. ROMANCI: Mia, senki nem akarja, hogy olyat tegyél, amit nem akarsz. De a tizenhatodik szülinapod azért nagy dolog… KÁLULU: NEM LESZ BULI. NŐERŐ: Remélem, ezt a nagyanyád is tudja. KÁLULU: Na várj csak. Ez meg mit jelentsen?! NŐERŐ: Semmit. Mennem kell. KÁLULU: LILLY!!! MÁR MEGINT TERVEZTEK VALAMIT GRANDMÉREREL A HÁTAM MÖGÖTT??? NŐERŐ: Vége. ROMANCI: Nem tehet róla. Tudod, mennyire kivan a szülei válásától. Meg ettől az Andy Milonakis-ügytől. Meg attól, hogy J.P. nem hajlandó beszélni az érzéseiről. Hoppá, a mamám hív. Mennem kell. Szia! ROMANCI: Vége. Remek. Egyszerűen remek. KÁLULU: Michael, mondd, nem tudsz róla, hogy Lilly és a nagyanyám terveznek valamit a hátam mögött? Mondjuk, egy meglepetésbulit. FELTÉTELES RFLX: Fogalmam nincs. De képzeld csak el, milyen bulit szerveznének ezek ketten! Sajnos elképzeltem. Rettenetes.

17

Április 29., csütörtök, az osztályban Reggelinél megkérdeztem a mamától, hogy tud-e valami meglepetésbuliról, amit Lilly és Grandmére szerveznek a hátam mögött a tizenhatodik szülinapomra. Nagyot kortyolt a Citruskirálytól rendelt frissen facsart narancsléből, és azt mondta: - Úristen, dehogyis! Még csak az kéne! Mire Mr. Gianini hozzátette: - Tőlem aztán ne várjátok, hogy őrt álljak fölöttetek! A téli iskolabálon egy egész életre elegendő tapizást láttam. Ez bizony így van. Újabban a tapizós tánc divatja hódít az Albert Einstein Gimnáziumban. Ha legalább breakelnének. De nem. Az osztálytársaim mást se csinálnak, mint egymáshoz dörgölőznek. Kivéve Michaelt, aki ellenzi a tapizást, bár még nem közölte velem, hogy miért. Csak annyit mondott, „hülyén néz ki”. - Azt hittem idén nem akarsz bulit – mondta a mama. – A tavalyi buli miatt. - Nem is – szögeztem le. – De nem mindenki érti meg. A mindenki alatt természetesen Grandmére-t értettem. És ezt a mamám is pontosan tudja. - Nyugi – mondta. – Tudomásom szerint senki nem szervez semmilyen bulit. A limuzinban a suli felé menet többször is kifaggattam Lillyt, de egyszer sem ugrott be a kérdéseimnek. Hátha csak beképzelem magamnak Lilly és Grandmére titkos születésnapi összeesküvését. Ami persze nem csoda, ha meggondoljuk, mennyiszer szövetkeztek már a hátam mögött. Pont olyanok, mint Piton és Malfoy mugli változatai. Csak talár nélkül.

18

Április 29., csütörtök, t.g. Egész ebéd alatt közelről vizsgálgattam J.P.-t, hátha felfedezem rajta valami jelét annak, hogy kitör belőle a szenvedély vulkánja, ahogy valamelyik nap Tina mondta. Biztos észrevette, hogy bámulom, mert amikor Lilly felállt sajtos makaróni repetáért (az anyja kalóriaszegény diétája a remélt hatás ellenkezőjét hozta: Lilly totál szénhidrátfüggő lett), rám nézett és azt mondta: - Mia, van valami az arcomon? - Nem, miért? – kérdeztem. - Mert állandóan engem bámulsz. Basszus! De gáz! - Bocs – motyogtam a diétás kólámba, remélve, hogy nem látja, mennyire elvörösödtem. Bár nyilván észrevette a neonlámpák kíméletlenül éles fényében. (Utánanézni: Mennyibe kerülne barátságosabb világítást szerelni a menzára?) - Csak… ellenőriztem valamit. - És mit? - Semmit – mondtam gyorsan, és beletemetkeztem a babsalátámba. - Mia – kezdte J.P. lágy, de mély hangon, hogy csak én hallottam. (Nem csoda, mert Borisz az asztal túloldalán azzal szórakoztatta a társaságot, hogy a hegedű húrjain pengetve játszotta a Foo Fighters Best of You című számát.) – Nem… De nem fejezte be, amit mondani akart, mert Lilly visszajött. - Felháborító! Elfogyott a sajtos makaróni! – mondta. – Be kell érnem négy szelet kenyérrel meg egy zacskó csipsszel. Viszonylag gyorsan feldolgozta a csalódást, és ezt az is mutatta, hogy egy másodperc alatt benyomta az egész zacskót. Vajon mit akart mondani nekem J.P.? Azt hiszem, Tinának igaza van. Egy szép napon úgy fog kitörni, mint a Vezúv. J.P. szenvedélyének lángja az egekig csap majd, amikor végre eljut odáig.

19

Április 29., csütörtök, este 7, hazafelé a Plazából Amikor besétáltam Grandmére lakosztályába, rám támadt egy lila hajú, forrónadrágos nő, és azt kiáltotta: - Szuper, végre itt van! És megpróbált a pólóm alá dugni egy minimikrofont. - Mégis MIT csinál?! – tiltakoztam. Szerencsére Lars velem volt; odaállt a nő elé, lenézett rá, és fenyegetően csak annyit mondott: - Segíthetek? A lila hajú a nyakát nyújtogatta, hogy lássa Lars arcát. Nyilván nem tetszett neki, amit látott, mert tett néhány bizonytalan lépést hátrafelé, és azt mondta: - Hmm… Lewis… van itt egy kis… vagyis nagy, igen, inkább… nagy probléma. Ekkor egy sovány, piros szemüveges pasi jött ki Grandmére nappalijából. - Ó, remek, hát itt van! Mia hercegnő, örülök, hogy találkozunk – lelkendezett. – Lewis vagyok, ő pedig az asszisztensem, Janine. – A mellette álló lila hajú nőre mutatott, aki még mindig úgy bámulta Larsot, mint King Kongot, és egy szót sem tudott kinyögni. – Ha megengedi, hogy elhelyezze a mikrofont, már kezdhetnénk is. Meg sem kérdeztem Lewist, hogy mégis mit kezdhetnénk. - Elnézést – mondtam helyette, és elmentem mellette, egyenes Grandmére szobájába, aki rózsaszín, XV. Lajos korabeli foteljében ült, frissen fodrászolt hajjal és tökéletes sminkkel, ölében félig kopasz, remegő törpeuszkárjával. - Ó, Amelia, örülök, hogy itt vagy! – mondta. – Hol a mikrofonod? - Grandmére – kezdtem, és akkor vettem észre először a háta mögött lappangó operatőrt. – Mi ez az egész? Kik ezek? És miért filmeznek? - Egyetlen kockát sem tudnak használni, ha nem teszed fel a mikrofont – jelentette ki idegesen Grandmére. – Janine! Janinie, jöjjön, kérem, és tegye a hercegnőre a mikrofont! Lewis bejött, és szaporán bólogatott a tüskés fejével. 20

- Öö, Felség, Janine megpróbálta, de volt egy kis gond… - Miféle gond? – méltatlankodott Grandmére fensőbbségesen. - A hercegnő… - kezdte Lewis ijedten, de nem Larstól tojt be, hanem Grandmére-től. - … nem engedte meg Janine-nek, hogy feltegye rá a mikrofont. Grandmére Lewisról rám emelte gonosz pillantását. - Amelia – közölte hidegen. – Kegyesen engedd meg az ibolyaszín hajú hölgynek, hogy rád tegye a mikrofont, és végre elkezdhessük. Vacsorameghívásom van, és nem kívánok elkésni. - Senki nem rak rám semmit, amíg meg nem mondják, hogy mi folyik itt! – válaszoltam olyan hangerővel, hogy Rommel fülét behúzva morogni kezdett. - Ó, elnézést! – szabadkozott Lewis rémülten. – Azt hittem, tud róla. Nem gondoltam volna, hogy nem. Janine és én, ja, és az ott a kameránál Rafe… - a nagydarab - Rafe, aki selyemkendőt viselt, felém fordította a kamerát – az MTV-től vagyunk, és éppen az MTV valóságshow-jának különkiadását, a Legédesebb Tizenhat Éves-t vesszük fel. Lewisról Grandmére-re, majd Rafe-re néztem – Janine-t nem láttam, mert még mindig kinn ácsorgott a hallban Larssal, - és aztán vissza. - Mi? – kérdeztem. - A Legédesebb Tizenhat Éves az MTV valóságshow-ja – világosított fel Lewis, mintha a dolognak ezt a részét nem érteném. – Minden héten más tini tizenhatodik születésnapját kísérjük végig. Felvesszük az előkészületeket, aztán magát a bulit. Ez az egyik legnépszerűbb műsorunk. Biztosan látta már. - Persze, hogy láttam. – feleltem. – És pontosan azért már itt sem vagyok. Viszlát. És elindultam. MERT TUDTAM!!! TUDTAM, HOGY A NAGYANYÁM KÉSZÜL VALAMIRE!!! De nem jutottam messzire, mert kis híján hasra estem az egyik reflektor kábeljában. És mert Grandmére felállt (ledobva a meglepett Rommelt, aki sok év gyakorlatának köszönhetően a talpára érkezett.)

21

- Amelia! Azonnal ülj le! – rendelkezett. Van valami a hangjában, amitől MUSZÁJ teljesíteni a parancsait. Nem tudom, hogy csinálja. Leültem a kanapéra, és kezelésbe vettem a sípcsontomat, amit véletlenül nekivágtam a dohányzóasztalnak. - No ez már más – mondta Grandmére egészen megváltozott hangon. Visszasüppedt a kedvenc rózsaszín székébe. – Most pedig próbáljuk újra. Amelia, ezek a kedves emberek ezért vannak itt, hogy filmre vegyék a tizenhatodik születésnapodat a műsoruk különkiadásához. Ezzel nagy nyilvánosságot kap jövendő birodalmad, Genovia állam, ahol jelenleg súlyos gondot okoz az amerikai turisták hiánya, amit az alacsony dollárárfolyamnak és apád legújabb döntésének köszönhetünk, hogy korlátozza a hajó kikötését. Most pedig kérlek, engedd meg, hogy Janine rád tegye a mikrofont, és végre elkezdjük. Nem akarom váratni a vacsorapartneremet. Mr. Castro türelmetlen ember. Nagy levegőt vettem. Aztán megkérdeztem – bár igazából egyáltalán nem akartam tudni: - Milyen szülinapi buli? - Hát amit én rendezek a tiszteletedre! – vágta rá Grandmére. Fölpakollak a száz legközelebbi barátoddal együtt a genoviai uralkodói különgépre, aztán irány Genovia! A repülőtéren hintó várja a társaságot, pezsgős villásreggeli a palotában, majd bevásárlótúra a Phillip herceg sugárút legmenőbb butikjaiban (minden ingyen!) a lányoknak, és privát jet-ski oktatás a tengerparton a fiúknak. Aztán vissza a palotába masszázsra, smink és divattanácsadásra, végül pedig estély a palotában a te tiszteletedre, ahol csakis a te kedvedért még egyszer utoljára összeáll a Destiny’s Child, és előadja a legnagyobb slágereit. Másnap reggel pedig utazás haza Amerikába, hogy hétfőn időben odaérjetek az iskolába. Csak pislogtam rá. Ráadásul a szám is tátva maradt. És Rafe az egészet filmre vette. De képtelen voltam becsukni a számat. És egyetlen szót se bírtam kinyögni, nemhogy megmondani Rafe-nek, mit csináljon a kamerájával. MERT TISZTÁRA KISZÁRADTAM!!! 22

Pezsgős villásreggeli? Ingyen shoptúra a Gucciba? Masszázs? Destiny’s Child? A száz legközelebbi barátom? ÖSSZESEN nem ismerek száz embert, nemhogy ennyi barátom lenne… - Király lesz – lelkendezett Lewis, és közelebb húzott egy széket, hogy piros keretes szemüvegén keresztül jobban szemügyre vegyen. A szemüvegkerete pont olyan volt, mint egy műanyag olló fogantyúja. – Szuperkirály! Ez lesz a Legédesebb Tizenhat Éves legfantasztikusabb epizódja. Még a címet is megváltoztatjuk, csak az ön kedvéért… Hercegnői különkiadás lesz a címe. Az ön estélyéhez képest, hercegnő, a műsorunkban megjelenő minden más születésnapi buli olyan lesz, mint egy ötéves hamburgerpartija a sarki McDonald’sban! - Arról nem is beszélve – folytatta Grandmére, és közelről láttam, hogy a kamera kedvéért már több kiló alapozót vakolt az arcára -, hogy tömegével áradnak majd a lelkes turisták Genoviába, ha látják, hogy kishazánk milyen változatosságokat kínál a luxus divatcikkektől a nívós szórakozáson és a tengerparti kikapcsolódási lehetőségeken át egészen a gasztronómiai remekekig, vagy a pazar, régimódi vendégszeretetig. Grandmére-ről Lewisra néztem, aztán megint vissza Grandmére-re. A szám még mindig tátva volt. Aztán felugrottam és kirohantam.

23

Április 29., csütörtök, itthon Szerintem mindenki ezt tette volna a helyemben. Vagy nem? Komolyan, ekkora gázt még a világ nem látott. Szülinapi buli? Az MTV-n? Na ne. A Legédesebb Tizenhat Éves Hercegnői Különkiadása? Teljesen megzakkant? Persze felhívta a mamát, és árulkodott. Rólam. Hogy önző vagyok és hálátlan. Azt mondja, örökké csakis magamra gondolok, pedig ez csodás lehetőség Genovia számára. Végre megjelenne valami pozitív híradás az országról azok után, hogy az elmúlt hónapokban csupa kínos ügy került napvilágra, mint az a csigaügy is, ami miatt kis híján kirúgták Genoviát az EU-ból. Meg ilyenek. Azt is mondja, ha egy fikarcnyit is törődnék azzal az országgal, amelyet egy nap majd kormányozni fogok, akkor elfogadnám az ő nagylelkű ajándékát, és hagynám, hogy közvetítse az egészet az MTV. IGENIS törődöm Genoviával! IGENIS!!! DE NEM AKAROK SZÜLETÉSNAPI BULIT!!! És legfőképpen nem akarok olyan bulit, amit világszerte közvetít az MTV!!!! Miért olyan nehéz ezt megérteni? Hála istennek a mama az én pártomon van. Amikor meghallottam, mit tervez Grandmére (és az MTV), elkomorult, a szája elkeskenyedett, mint mindig, amikor majd felrobban a méregtől. Csak ennyit mondott: - Nyugi, szívem, nyugi. Majd én elintézem. Aztán fogta magát, és nekiállt telefonálni. Remélem, a papát hívja Genoviában. Vagy egy elmegyógyintézetet, ahová Grandmére-t sürgősen el lehet helyezni a saját érdekében. Meg az enyémben. Vagy ez talán kicsit sok? Miért nem lehet nekem egy NORMÁLIS nagyanyám? Aki nem transzkontinentális megamédiapartit szervez tévéközvetítéssel a szülinapomra, hanem, mondjuk, tortát süt nekem… MIÉRT? 24

Április 30., péntek, ebéd közben Ebéd közben elmeséltem az egész társaságnak Grandmére legújabb dilijét. Korábban szándékosan nem szóltam róla senkinek, még Lillynek sem, azért, hogy mindenki egyszerre hallhassa. Meg azért is, mert amióta J.P. is a mi asztalunknál ül az ebédlőben, kialakult a lányok között valamifajta versengés, hogy ki tudja jobban megnevettetni J.P.-t. Szüksége is van rá, mivel eddig magába fojtotta a szenvedélyét, mint egy alvó vulkán. Persze senki nem VALLJA BE, hogy ezt csináljuk. Szóval hogy versengünk, ki tudja jobban megnevettetni J.P.-t. De attól még csináljuk. Legalábbis én. Na, lényeg, hogy éppen nagyban meséltem Lewisról az ollófogantyús szemüvegével, meg Janine-ről a lila hajával, és nagyokat vigyorogtak, főleg J.P., amikor a nemi alapon diszkriminált butikjárásról, illetve jet-skizésről meséltem, és akkor Lilly egyszerre csak lecsapta a parmezános-csirkés zsömléjét, és kijelentette: „Figyelj, Mia, szerintem nem voltál túl jó fej, hogy leállítottad a nagyanyádat, amikor pedig ilyen nagyszabású bulit akart rendezni a tiszteletedre.” Csak bámultam rá tátott szájjal, pont úgy, ahogy Grandmére-re és Lewis-ra tegnap este. - Szerintem is ki lehetett volna bírni azt a hétvégét Genoviában – kockáztatta meg Perin halkan az asztal túlsó végéről. - Nekem sem jönne rosszul egy Louis Vuitton hegedűtok – csatlakozott Borisz. - De a butikokba csak a lányokat viszik! – mondtam neki. – Neked meg jet-skizned kéne a fiúkkal. És ne felejtsd el, hogy allergiás vagy a homokra meg a medúzára! - Jól van, na – morgott Borisz -, Tina azért vehet nekem egyet! - Hé, emberek! – szóltam rájuk, mert nem hittem a fülemnek. – Ébresztő! Látta egyáltalán valaha valaki ezt a műsort? A Legédesebb Tizenhat Évest? Kizárólag arról szól, hogyan csináljanak hülyét a szereplőkből! Szánt szándékkal! Erre meg ki az egész! 25

- Nem feltétlenül – szólt közbe Lilly. – Szerintem inkább arra megy ki, hogy bemutassa, hogyan ünneplik egyes amerikai fiatalok a nagykorúságukat, meg arra, hogy megértesse a közönséggel, milyen nehéz, egyszersmind örömteli életszakasz ez: a tizenhat éves ember küszködik a felnőtt- és a gyerekkor határán; már nem gyerek, de még nem is kész felnőtt… Mindenki rábámult. Végül J.P. szólalt meg: - Ööö… nekem mindig úgy tűnt, ez a sorozat arról szólt, hogy totál hülyéket mutogasson, akik tökéletesen fölösleges dolgokra vagyonokat szórnak el. - Abszolút! – tört ki belőlem. Nem is gondoltam volna J.P.-ről, hogy ennyire találóan összefoglalja. Illetve dehogyisnem, végül is ő is a szavak mestere, akárcsak én… és ő is irodalmi karrierre vágyik. Akárcsak én. Azért valahogy mégis furcsállottam a dolgot, mert J.P. mégiscsak egy pasi… és a pasik nemigen néznek ilyen műsorokat… - Lilly, emlékszem arra a részre, amikor azok a csajok meghívják az ötszáz közeli ismerősüket egy rockkoncertre abba a klubba? – kérdeztem. – És aztán cirkuszt rendeztek amiatt, hogy elsősök ne jöhessenek, aki meg mégis betévedt, azt kirúgatták a kidobóemberrel? Ja, és belépőt szedtek! A saját szülinapi bulijukra, a saját barátaiktól! - Viszont jótékonysági célra fizették be a pénzt – vetette ellen Lilly. - Akkor is! Mégis mit gondolsz egy olyan csajról, akit nyolc pasi cipel a vállára helyezett ágyon a bulira, aztán végignézet a haverjaival egy divatbemutatót, amin ő az egyedüli modell?kérdeztem. - Senki ne mondja egy szóval sem, hogy neked is ilyesmit kell csinálnod, Mia! – fintorgott Lilly. - Lilly nem erről van szó! Gondold már végig: én vagyok Genovia trónörököse. Példakép lennék, vagy mi. Olyan szervezeteket támogatok, mint a Greenpeace, meg a Hajléktalanok Háza. Miféle példakép az, aki egyszer csak föltűnik a tévében, és mindenki látja, hogy szórja a pénzt, százával röpíti a barátait Genoviába shopingtúrára meg rockkoncertre, csak úgy jókedvében?

26

- Milyen? Olyan, aki tényleg szereti a barátait! És örömet akar szerezni nekik! – vágta rá Lilly. - Én igazán szeretlek benneteket! – mondtam kissé megbántva. – És valóban úgy gondolom, hogy tényleg mindannyian megérdemeltek egy kiruccanást Genoviába, shoppingtúrával, rockkoncerttel, meg mindennel. De azért gondolj bele ebbe: hogy néz az ki, mit gondolnak majd arról, ha azt az irgalmatlan pénzt mind a szülinapi bulimra költöm? - Azt fogják gondolni, hogy a nagyanyád igazán szeret, és nagyon a kedvedben akar járni! – felelte Lilly. - Hát nem. Hanem azt fogják gondolni, hogy én vagyok a földkerekség legelkényeztetettebb legönzőbb kis hernyója. És ha a nagyanyám igazán szeretne és a kedvemben akarna járni, akkor azt a kalap pénzt olyasmire költené, amit én szeretnék!... például élelmiszersegélyt küldene az AIDS-árváknak Etiópiába, vagy… nem tudom. Vagy szobabicikliket venne az Albert Einstein Gimnázium fitneszoktatásához!... és nem olyasvalamit ajándékozna, aminek én egyáltalán nem örülök. - Miának igaza van – mondta Tina. – Bár én nagyon szerettem volna egyszer elmenni egy Destiny’s Child koncertre. - Én meg nagyon szerettem volna egyszer megnézni a genoviai palota képgyűjteményét – jegyezte meg csalódottan Ling Su. - Nekem meg nagyon jól jött volna egy kis sminktanácsadás – tette hozzá Perin. – Akkor talán nem hinnék többet az emberek, hogy fiú vagyok. Elképedtem. - Na ne! Ne csináljátok! Komolyan azt akarjátok, hogy mindenki titeket bámuljon a tévében, ahogy shopingoltok és jet-skiztek? Ráadásul az MTV-n? Tina, Ling Su, Perin és Borisz egymásra néztek. Aztán rám, és vállat vontak. - Azt. - Valld be, Mia – közölte Lilly dühösen -, hogy ennek az egésznek semmi köze ahhoz, hogy attól félsz, önzőnek tűnsz majd a tévénézők szemében! Hanem ahhoz, hogy még mindig nem bocsátottad meg nekem azt, ami a tavalyi bulidon történt! – Lilly szája 27

elkeskenyedett, talán még jobban, mint tegnap este a mamámé. – És most mindenkit egyszerre büntetsz érte! Hallható csend ereszkedett az ebédlőasztal fölé, miután Lilly közénk dobta ezt a bombát. Borisz hirtelen nem tudta, hová nézzen, és kínjában a tálcáján hagyott buffaló-falatok maradék morzsáit kezdte csipegetni. Tina elvörösödött, a diétás kólájáért nyúlt, és zajosan szörcsögtetni kezdte az alját a szívószáljával. De az is lehet, hogy csak a beállott nagy csendben tűnt olyan zajosnak a szörcsögés. Senki nem szólt egy mukkot sem. J.P.-t kivéve, persze, akinek gőze sem volt, mit csinált Lilly a tizenötödik szülinapi bulimon. Pedig még Perin is tudta, mert Shameeka elmondta neki egy kivételesen dögunalmas franciaórán. Mégpedig franciául. - Várjunk csak! – mondta J.P. – Mi történt Mia tavalyi szülinapi buliján? - Valami- mondta Lilly elszántan, és a szeme gyanúsan fénylett a kontaktlencse mögött -, ami soha, de soha nem ismétlődhet meg! - Oké, oké – felelte J.P. – De mi volt az? És miért nem bocsátott meg neked Mia? De Lilly nem szólt egy szót sem, csak hátralökte a székét, és elrohant – szerintem elég színpadiasan – a női vécébe. Nem mentem utána. Tina sem. Ling Su állt föl sóhajtva: - Hát akkor rajtam a sor. Ugye? Ekkor megszólalt a csengő. Ahogy szedelőzködtünk, hogy visszavigyük a tányérokat, J.P. hozzám fordult: - Azért egyszer elmondod majd, mi is volt ez az egész? Eszembe jutott, mit mondott Tina a szenvedély tűzhányójáról, és megráztam a fejem. Nem szerettem volna, ha ott előttem tör ki.

28

Április 30., péntek, ebéd és t.g. között Legalább Michael mellettem volt. Mármint a bulival kapcsolatban. Amikor az előbb fölhívtam mobilon (bár ez a szó szoros értelmében nem minősült vészhelyzetnek), és elmondtam, mit tervez Grandmére, ennyit kérdezett: - A transzkontinentális megabuliban az is benne van, hogy egy szobában alszunk? Amire én tömören csak ennyit válaszoltam: - Természetesen nem. - Én nem gondoltad meg magad a szexxel kapcsolatban sem? – kérdezte még. – Csakis a búcsúbálod után kerülhet szóba? - Szerintem te lennél az első, aki megtudná, hogy meggondoltam magam – mondtam fülig vörösödve, mint mindig, ha ez a téma előkerül. - Na jó – szólt lemondóan Michael -, hát akkor melletted vagyok. - De Michael… - kezdtem és reménykedtem, hogy megértettem, mit mond. A szerelmesek közti kommunikáció rettentő fontos dolog, ezt láthattuk Doktor Philnél is. – Te nem szeretnél jet-skizni, és meghallgatni a Destiny’s Childot? - A jet-skik károsítják a környezetet, sokkal jobban szennyezik a légkört, mint más kétütemű motorok. Arról nem is beszélve, hogy a tengeri emlősöket tanulmányozó szakértők szerint a jet-skizés a fókák, az oroszlánfókák és az elefántfókák környezetében megzavarja az állatok pihenését, interakcióját, ráadásul olyan hullámzást kelt a vízben, amely elsodorhatja az anyát gyermekétől – jelentette ki Michael. – Különben meg bocsi, de a Destiny’ Child igazi lányoknak való banda. - Michael! – hördültem fel. – Ne légy szexista! - Nem mondom, hogy tehetségtelenek, és tényleg, irtó szexisek is – folytatta zavartalanul. – De azért valljuk be: csak lányok hallgatják őket. - Hát azt hiszem, igazad van – egyeztem bele. - De azt azért engedd meg, hogy legalább azok rendezhessenek neked bulit, akik szeretnek téged – mondta Michael. – Nem pont az MTV-n… de legalább… valamit. A tizenhat éves szülinap komoly dolog. Neked meg még bár micvód se volt, és tudom, hogy még 29

mindig az bánt, amit Lilly csinált a tavalyi bulin – folytatta Michael. – De talán kéne adnod neki még egy esélyt. Különben is, totál odavan J.P.-ért, nem hiszem, hogy megcsalná a gardróbba valami tibeti pincérrel. - Szerintem Jangbu nepáli volt. – mondtam. - Tökmindegy. Lényeg, hogy a tizenhatodik szülinapodnak olyannak kell lennie, amire egész életedben emlékezni fogsz. Különlegesnek. Ne hagy, hogy Lilly vagy a nagyanyád írja elő, hogyan ünnepeld meg. De azért meg kell ünnepelni. - Kösz, Michael – mondtam meghatva. Néha olyan bölcs tud lenni. - És ha szívügyben megváltozott a véleményed, csak hívj – próbált viccelni. És néha meg annyira nem.

30

Április 30., péntek, t.g. Azt hiszem, végre rájöttem. Mármint, hogy mi ez az egész Lillyvel meg a Legédesebb Tizenhat Éves Hercegnői Különkiadással. Akkor találtam ki, amikor Lilly felpillantott az Írmagból – a suli irodalmi magazinjából-, amin éppen dolgozott, remélve, hogy meggondolom magam a szülinapi bulim ügyében. - Csak így kerülhetünk be az MTV-be! És akkor minden kiderült. Hogy miért ragaszkodik annyira ahhoz, hogy megengedjem Grandmére-nek ezt az egész cirkuszt. Gondoljuk csak bele. Honnan a fenéből találta volna ki Grandmére, hogy szerepeljek a Legédesebb Tizenhat Évesben? Soha életében nem is látta a műsort. Azt se tudja, mi az az MTV. Nyilván valaki bogarat ültetett a fülébe. És fogadok, hogy azt a valakit Lilly Moscovitznak hívják. TUDTAM!!! TUDTAM, HOGY EZEK KETTEN TERVEZNEK VALAMIT!!! Tényleg olyanok, mint Piton és Malfoy. Csak talár nélkül. - Lilly – igyekeztem megértően beszélni, és nem vádaskodni. Ugyanis dr. Phil szerint ez a konfliktuskezelés helyes módja. – Sajnálom, hogy Andy Milonakis kapott saját műsort, és nem te. Szerintem ez egyszerűen becsületsértés, mert a te műsorod sokkal értelmesebb és szórakoztatóbb, mint az övé. És nagyon sajnálom, hogy válnak a szüleid, és hogy a pasid nem hajlandó kimondtani, hogy szeret. De nem fogom megsérteni a legszentebb elveimet azért, hogy te végre elérhesd a műsorod célpontját. Sajnálom, de nem lesz Legédesebb Tizenhat Éves szülinapi buli. És nem lesz Hercegnői Különkiadás Genoviában. Ennyi. És ezt megmondhatod a nagyanyámnak is. Lilly csak pislogott. - Még hogy én? Megmondani a nagyanyádnak? Miért mondanék én bármit is a nagyanyádnak? - Ugyan kérlek! Mintha nem te ültetted volna a bogarat a fülébe a Legédesebb Tizenhat Évesről. - Tényleg ezt hiszed? – tiltakozott, ledobva a tollat, amit az Írmag anyagainak jegyzetelésére használt. – Na és ha én voltam? 31

VALAKINEK csak kell tennie valamit a szülinapodért, mivel te még azt sem vagy hajlandó eltűrni, hogy akár csak megemlítsék! - És erről vajon ki tehet?! – kérdeztem. – Miután tönkretetted a tavalyi bulimat, nem is szólva arról, amit karácsonykor műveltél Genoviában… - MÁR MONDTAM, HOGY SAJNÁLOM! – visította Lilly. – MIT KÉNE MÉG CSINÁLNOM, HOGY ELHIDD, NEM FORDUL ELŐ MÉG EGYSZER??? - Bizonyítsd be – mondtam nagyon halkan, legalábbis hozzá képest. Ami nem volt nagy ügy, mivel ő szétordította az agyát. Még szerencse, hogy Mrs. Hill éppen a tanáriban volt, hogy meghosszabítsa a hitelkeretét a Visánál. - És mégis hogy? – érdeklődött Lilly. Ezen elgondolkoztam. Tényleg, mit tehetne Lilly, hogy bebizonyítsa, többet nem él vissza a bizalmammal, és nem smárol (vagy vetkőzős bowlingozik) idegenekkel olyan bulikon, amit én vagy valamelyik családtagom rendezünk? Mi lenne, ha elénekeltetném vele a Don’t Chá-t a legközelebbi sporteseményen az egész iskola füle hallatára? Biztos nagyon szórakoztató meg érdekes lenne, nem is szólva arról, hogyan reagálna Gupta. De aztán eszembe jutott valami még érdekesebb. - Mondd meg J.P.-nek, hogy szereted. Elégedetten láttam, hogy Lilly arcából kifut a vér. - Mia – lehelte -, nem lehet. Tudod, hogy nem lehet. Mindannyian egyetértettünk abban, hogy a fiúknak kell megtenni az első lépést. Nem bírják, ha a lányok mondják ki először az Sz betűs szót. Különben elmenekülnek tőlünk…. mint egy riadt őz. Némi bűntudatot éreztem. Mert igaza volt. Azt kértem tőle, hogy rúgassa ki magát J.P.-vel. De olyan volt, mintha valami gonosz manó bennem azt mondaná, hogy mégis kérjem meg rá. - Nem gondolod, hogy alábecsülöd J.P.-t? – kérdeztem – Ő nem átlagos pasi. Szerinted képes lenne egy átlagos pasi fejből idézni Az Operaház fantomját? Mármint aki nem meleg. - Nem – mondta Lilly elgondolkodva.

32

- Szerinted ír egy átlagos pasi verseket az iskola vezetéséről, és álmodik arról, hogy egyszer majd leigázza őket? - Nos… - mondta Lilly -, azt hiszem, nem. - És kiszedi egy átlagos pasi a chilit a kukoricából? - Jó – adta fel Lilly. – Nyertél, J.P. nem átlagos pasi. De amit kérsz… hogy mondjam meg neki, hogy szeretem… ez örökre megmérgezheti a kapcsolatunkat. Vagy akár véget is vethet neki. - Vagy akár kitörésre is késztetheti a szenvedély vulkánját, ami, mint tudjuk, ott fortyog J.P. hűvös páncélja alatt. Lilly rám pislogott. - Te elolvastad Tina valamelyik romantikus regényét? Nem válaszoltam. Biztos a bennem lévő gonosz manó tartott vissza. - Ha komolyan és őszintén szeretnéd, hogy megbocsássak neked, amiért tönkretetted a bulijaimat, akkor megmondod J.P.- nek, hogy szereted – jelentettem ki. Ahogy ez kijött a számon, el se hittem, hogy tényleg én mondtam. Azt se tudom, miért. Mit érdekel engem, mint mond Lilly J.P.-nek? Kivéve persze, hogy állandóan a nyavalygását kell hallgatnom, amiért J.P. nem mondja ki az Sz betűs szót. És tényleg érdekelt, hogyan reagál J.P. Mármint a pszichológiai kísérlet szempontjából. Úgy tűnt, Lilly nincs nagyon oda az ötletemért. Mármint, hogy én pszichológiai kísérleteket folytatok rajta és J.P.-n. Leginkább úgy nézett ki, mint akinek hányingere van. Ezért meg kellett kérdeznem: - Szereted, nem? Vagyis állandóan azzal jössz, hogy milyen jó volt vele az elmúlt másfél hónap. - Hát persze, hogy szeretem – mondta Lilly. – Megőrülök érte. Ki nem? Ő világ legtökéletesebb pasija – okos, humoros, érzékeny, helyes, magas, heteroszexuális, és imádja a Bűbájos boszorkákat, a Narancsvidéket meg a Szívek szállodáját. És éppen ezért nem akarom elrontani, ami köztünk van! Azon kaptam magam, hogy így szólok: - De én semmi mást nem szeretnék szülinapomra. Csak azt, hogy megmond J.P.-nek, szereted. Persze a világbékén kívül.

33

Mi történt velem?! Ez nem én vagyok! A gonosz manó akarta, hogy olyanokat mondjak, amiket nem szeretnék. Ez történik, ha az ember elmúlik tizenhat? A gonosz manó beköltözik, és mindent irányítani akar. Ezt bezzeg sosem említették a Legédesebb Tizenhat Évesben. Vagy a dr. Philban. - Ez olyan, mint amikor II. Henrik megparancsolta a lovagjainak, hogy öljék meg a canterbury érseket. – suttogta Lilly. - Vagy amikor Rachel megkérte Rosst a Jóbarátokban, hogy igyon meg egy pohár olajat, szerelme bizonyítékául – folytattam. Az istenért, végül is nem azt kértem Lillytől, hogy ölje meg J.P.-t! De vajon megissza az olajat? Látszott, ahogy harcol a kérdéssel. - Be kell mennem az irodába fénymásolni valamit – mormolta, és kábultan mászkált fel- alá a t.g. teremben. - Mia – szólított meg Borisz, aki éppen a szertár felé tartott, hogy gyakorolja a legújabb darabját, amikor Lilly és én veszekedni kezdtünk, de persze megállt hallgatózni (közben úgy tett, mintha az iPod-ját hallgatná). – Mit csinálsz? Ugyan Borisz már elmúlt tizenhat, de nyilvánvalóan nem találkozott a gonosz manóval. A fiúknál ez biztos másképp van. Nem igazán értékeltem a hanghordozását. Ő aztán tapasztalatból tudja, milyen nehéz néha Lillyvel. Komolyan, Lilly hálás lehet, amiért Borisz semmit nem mondott el J.P.-nek a szakításuk részleteiről. Szerintem még a Szörnyeteg se tolerálná, ha tudná, hogy a Szépség üvegezett egy idegen pasival a saját pasija szeme láttára. Csak úgy mondom.

34

Április 30., péntek, a Plaza hotelben Nagyon óvatosan léptem be Grandmére lakosztályába, és körülnéztem, hogy nem rejtőznek-e a sarkokban operatőrök és lila hajú csajok. De Grandmére egyedül volt. Vagyis kettesben Rommellel, akit titokban leellenőriztem, nincs-e rajta mikrofon. De úgy tűnt, nincs rejtett poloska a lila velúr kutyakabátkája alá dugva. - Amelia, az isten szerelmére! – kiáltotta Grandmére, amikor észrevette, hogy mit csinálok. – Már elmentek. Miután tegnap világossá tetted az álláspontodat a témával kapcsolatban. Nem lesz semmilyen tévéműsor. Legalábbis nem olyan, amiben te szerepelsz. - Ez mit jelent? – kérdeztem, ledobva a hátizsákomat, és kényelembe helyezkedtem a kanapén. Grandmére felhúzta a szemöldökét. - Amelia. A lábad. Levettem a lábam a dohányzóasztalról. Pedig a gonosz manó is trehány. - Mit értesz azon, hogy nem lesz olyan műsor, amiben szerepelek? – kérdeztem. - Nos – mondta Grandmére. – Te nem akartál menni. De azért mégsem kellett volna rávenni anyádat, hogy hívja fel apádat. Megmondhattad volna nekem, hogy nem akarsz részt venni a Legédesebb Tizenhat Éves Hercegnői Különkiadásában. - De hát megmondtam! – ellenkeztem. - Mindenesetre már túl késő volt, hogy megváltoztassam a bulira vonatkozó terveimet, úgyhogy Lewis valaki mást visz helyetted. - Valaki mást? – bámultam rá. – De hát kit? Valami Mia Thermopolis – hasonmást? - Nem éppen – közölte Grandmére és szippantott egyet. – A te születésnapod helyett valaki másét ünnepeljük meg – egy Andy Milonakis nevű fiatalemberét. Leesett az állam. - ANDY MILONAKIST viszed Genoviába??? - Amelia, fölösleges kiabálni. Igen, Andy Milonakist viszem. Lewis nagyon elégedett, hogy a dolgok így alakultak. A fiatalember eljön tíz barátjával együtt Genoviába, és mindazon dolgokban része 35

lesz, amelyekben NEKED ÉS A TE BARÁTAIDNAK is részetek lehetett volna a születésnapodon, ha te nem vagy ilyen makacs és önző. Viszont ők csak tízen lesznek. Úgy gondoltam, a száz azért túlzás lenne, főleg, hogy még csak nem is családtag. A Legédesebb Tizenhat Éves címe ezúttal Andy a palotában lesz. Lewis szerint hatalmas nézettségre számíthatunk. Genovia pillanatokon belül a tizennyolctól a harminckilenc évesig tartó korcsoport érdeklődésének középpontjába kerül. Pedig őket a legnehezebb elérni. A kis gonosz manó odabent ezúttal csendben maradt. Érdekes módon nem bírt r, hogy kibökjem: a tizennyolctól harminckilenc éves férfiak korcsoportja, akik Andy Milonakis show-ját nézik, általában még otthon laknak a szüleiknél, és nemigen engedhetnek meg maguknak egy hétvégét Genoviában. Azt sem mondatta velem, hogy a tíz legjobb barát között, akiket Andy magával hozhat, nyilván ott lesz majd a kutyája, Woobie, a sarki fagyis, és Rivka, a csirkefejű öreglány. Őrá mindig olyan kalapot erőltet Andy a műsorban, amikből két csirkeláb mered az égnek. És arra sem vett rá a gonosz manó, hogy eláruljam Grandmére-nek: Andy Milonakis valószínűleg jó tíz évvel ezelőtt lehetett tizenhat éves, most pedig csak kihasználja őt a népszerűsége növelése érdekében. Persze ez kölcsönös. Mindezek helyett ezt mondtam: - Grandmére, ez a legszebb születésnapi ajándék, amit valaha kaptam tőled! Amire Grandmére csak felhorkant, aztán kortyolt a Sidecarjából. De azért láttam, hogy örül.

36

Május 1., szombat, reggel tíz óra, itthon Na hát itt van. Tizenhat éves vagyok. Végre. Mostantól kezdve legálisan szexelhetek a legtöbb európai országban, így Genoviában is, és Amerika majd minden államában. Kivéve persze abban, ahol lakom. Ja. És szerezhetek jogosítványt. Ami elég nagy dolog – lenne, ha nem kéne mindenhova a limuzinnal mennem. Mr. Gianini reggelire goffrit sütött, aztán a mama, Rocky meg ő körülülték az asztalt, és nézték, ahogy kibontom a tőlük kapott ajándékaimat. A mamától egy Elvises retró pólót kaptam, Mr. Gianinitől egy 50 (bizony!) szám letöltésére érvényes iTunes ajándékutalványt, Rockytól pedig egy nagy kupac vonalas Herlitz spirálfüzetet a további naplóíráshoz és regénykísérletekhez. Még Kövér Lulutól is kaptam ajándékot: mégpedig egy Fiesta Giles akciófigurát annak a helyébe, amit eladtam az eBayen tavaly karácsonykor, hogy megvehessem Michaelnak az eredeti 1977-es Csillagok háborúja-posztert. Hát igen. A mama elnézésemet kérte a papa nevében, amiért nem hívott és nem is küldött nekem semmit, de azt üzente, hogy emberfelettien elfoglalt a parlamentben. Mire én azt mondtam, hogy a papától így is csodálatos ajándékot kaptam: rákiabált Grandmére-re, hogy hagyjon már békét nekem azzal a nyavalyás Legédesebb Tizenhat Éves Hercegnői Különkiadással. Ez több évre elegendő ajándék. Ezután Michael hívott, és megkérdezte, van-e kedvem egy romantikus szülinapi vacsorához, amit pár napja javasoltam. Mondtam, hogy persze, és távoztam szépítkezni. Igaz ugyan, hogy a vacsora csak nyolc óra múlva lesz, de szépítkezni sosem korai. Főleg, ha valakin olyan sok szépíteni való van. Mint rajtam.

37

Május 1., szombat, délután öt óra A világ minden sarkából kaptam szülinapi e-maileket. Nemcsak a barátaimtól, hanem más uralkodócsaládok tagjaitól, Vilmos hercegtől, Grimaldi unokatesóimtól, még attól is, akit személyesen nem is ismerek. Ugyanis senki nem tudta, hogy létezik, mert ő is egy ilyen törvénytelen uralkodói sarj, mint én, csak éppen rá a monacói Albert herceg szerzői jogai érvényesek. A legédesebb e-mailes üdvözlet Aiko japán hercegnőtől, legkedvencebb fejedelmi ismerősömtől (a papán kívül persze) kaptam: küldött egy csivava képet tiarával a fején. (Persze az összes barátaim is jeletkeztek, mind, Lilly kivételével, amin nem nagyon csodálkoztam: biztos még mindig azon duzzog, hogy elszállt a nagy lehetőség, a megjelenés az MTV-ben…) Isteni délutánom volt, tévéfilmeket bámultam órákig… nincs is jobb egy szülinapon. Láttam egy kétrészes Kellie Martin-filmet, az Utolsó esélyt, amiben Kellie egy tizenéves drogfüggőt alakít, akit hamisan vádolnak a barátja meggyilkolásával. Aztán láttam a Rejtőzködő igazságot, amiben egy deviáns tizenévest játszik, akit tévedésből a család meggyilkolásával vádolnak. Tök szuper. Most viszont már komolyan készülődnöm kell. Michael egy óra múlva itt lesz értem. Vajon hová megyünk vacsorázni???!!!

38

Május 1., szombat, este tizenegy óra, a Rockefeller Centerben Totál átvertek. Nem hiszem el. Mindenki tudta, egyszerűen MINDENKI, Grandmére-t kivéve, és senki nem szólt egy árva mukkot sem… Naná. Persze nem csoda, hogy nem szóltak, mindenki tudja, micsoda egy ünneprontó vagyok… De ha erről a buliról tudtam volna, EZT biztosan nem rontom el! ESKÜSZÖM!!! Úgy tűnik, mind összejöttek, és leültek megvitatni, mik a kedvenc dolgaim… aztán… Na jó, kezdjük inkább az elejéről: Michael halál pontosan jelent meg a randin, hat óra nulla-nullakor, pedig mondtam neki, hogy nem kell értem jönnie, találkozhatok vele bárhol, minthogy rendelkezésemre áll a limuzin meg a személyes testőröm. De nem tágított. Gőzöm se volt, miért, egészen addig, amíg ki nem léptünk a kapun. (Lars meg nagyokat vigyorgott magában, amire én azt hittem, hogy végre megszerezte az MTV-s Janine telefonszámát… előző nap ugyanis láttam, hogy bőszen esemesezik.) Utána beszálltunk a limuzinba, de Michael egy szóval sem mondta a sofőrnek, hogy merre megyünk. Hans viszont őrült tempóban elindult Manhattan északi csücske felé, mintha már előzőleg megállapodtak volna valami úticélban. - Michael… - kezdtem, mert gyanút fogtam. Különben kicsit már korábban is gyanakodtam, hogy valami készül, amikor a mama és Mr. Gianini egy perccel Michael érkezése előtt kijelentették, elviszik Rockyt a legújabb Micimackó filmre a Lowes moziplázába. Könyörgöm, a kölyök alig egy éves, mit keresne a moziban? Ráadásul este? De erre nem is gondoltam, amikor a limuzin Észak-Manhattan felé fordult anélkül, hogy Michael bármit is mondott volna. - Hová megyünk? – kérdeztem. De csak vigyorgott és a kezemet szorongatta. A Times square-nél már határozottan gyanakodtam. Michael nem engedheti meg magának, hogy errefelé menjünk vacsorázni. Itt minden hely ki van zárva. 39

Amikor a limuzin megállt a Rockefeller Center előtt, már majd kibújtam a bőrömből. Hova fenébe mehetünk a Rockefeller Centerben vagy akár a környékén? A jégpálya a meleg miatt már régen zárva van. Vagyis… Vagyis amikor a limuzin megállt, észrevettem, hogy nincs. Mármint zárva. Tehát a jégpálya nyitva volt, de hatalmas fehér sátor borította; olyan, amilyet esküvőkre szoktak bérelni. Nem vicc. A Rockefeller Center jégpályája fölött fehér sátor feszült. Csomóan körülállták, fotóztak és mutogattak, mintha a sátor éjszaka magától nőtt volna oda. Nem lehetett látni, mi van alatta. Ki volt világítva belül. Azt hittem, divatbemutatót tartanak, vagy a Topmodell újabb epizódját forgatják. Ki tudja? Ekkor állt meg a limuzin. Pont a mellett a lépcső mellett, amely egyenesen a jégpályához vezet. Michael kipattant, aztán kinyitotta előttem a kocsi ajtaját. - Michael! – kérdeztem. – Mi folyik itt? - Gyere, nézd meg – válaszolta széles mosollyal. Kézen fogott, kisegített a limuzinból, és együtt mentünk le a lépcsőn a nagy fehér sátor bejáratáig… … ahol a Genoviai Titkosszolgálat egy tagja állt, meghajolt, és föllebbentette előttünk a ponyvát… … beléptünk, és egy téli tündérbirodalomban találtuk magunkat! Nem vicc! Május elseje volt, de a jégpálya jege tükörfényes volt és gyémántkeményre fagyott! A sátorban vagy száz hordozható légkondicionáló hűtötte téliesre a levegőt. Minden sarokban hóágyú állt, és hópihék millióit fújta a levegőbe. A hópihék kavarogtak, és fényesen csillogtak annak a rengeteg embernek a hajában, akik mind a jégen álldogáltak és egyszerre kiabálták: - Boldog születésnapot, Mia! Alig hittem a szememnek! Szülinapi meglepetés korcsolya-buli! Ott volt a mama, Mr. Gianini és Rocky, Lilly és J.P., Tina és Borisz, Shameeka és a pasija, Ling Su és Perin, Moscovitz doktorék, sőt

40

még a szomszédunk, Ronnie is, és amit nem hittem volna… a PAPA!!! Álmomban sem gondoltam, hogy terveznek valamit… valami mást, mint Grandmére rémséges Legédesebb Tizenhat Éves Hercegnői Különkiadása. Korcsolyabuliról meg aztán végképp nem is álmodtam volna a születésnapomon! Hiszen az idő egyáltalán nem alkalmas rá… De Michael tutira mindig megtalálja a módját, hogy PONTOSAN AZT adja nekem, amire a legjobban vágyom. Vagyis majdnem. Miután kiveszekedtem magam mindenkivel, amiért ekkora titkot őrizgettem előlem, Michael elárulta, hogy rajta kívül senki nem is tudott a dologról. Az egész az ő ötlete volt, ő szervezte meg, a mama és Mr. Gianini csak azért feleltek, hogy én ne sejtsek meg semmit. Ja, és a papa meg azért, hogy állja a számlát… kifizette a koripálya bérleti díját meg még húsz szobabiciklit, amit az én nevemben adományoz az Albert Einstein Gimnáziumnak, hogy fitnessoktatás is legyen, ne csak mindig röplabda… Ez persze nem elég ahhoz, hogy személyre szabott edzésprogramokat tartsanak mindenkinek a saját adottságaihoz és igényeihez igazítva, de kezdetnek nem rossz. Szerintem Gupta agyvérzést kap, ha hétfőn leszállítják a bringákat. Mindenki remekül szórakozott azon, mennyire kiakasztott Grandmére terve. - Képes voltál azt hinni, hogy megengedem neki? – háborgott a papa. (Elárulta, hogy meghívta Grandmére-t a korcsolyabulira, de ő elhárította a meghívást. Én viszont nem árultam el neki, hogy valószínűleg azért nem jött el, mert éppen Andy Milonakist viszi Genoviába. Úgyis rájön majd magától is…) Lilly is fel volt háborodva, hogy bedőltem az MTV-s tervnek: - Csak nem képzeled, hogy összeszövetkeztem vele, és rád hozom az MTV-t? Hát… de. Sajnos azt képzeltem. De nem mondtam meg neki. Fantasztikus szülinapi ajándék volt, hogy rájöttem, nem szövetkezett Grandmére-rel. De aztán hirtelen rémesen kezdtem érezni magam, mert miközben ettük a tortát és csatoltuk fel a korcsolyánkat, Lilly roppant furcsa ábrázattal a fülembe súgott valamit: 41

- Megtettem. Megmondtam neki. Először azt hittem, nem jól hallok, mert annyira bömbölt a zene. Rihanna Pon De Replay című száma elnyomott minden más hangot. Aztán ránéztem Lillyre, és az arcán totál kétségbeeséssel vegyes zavar látszott. Ekkor leesett, hogy mit mondott meg és kinek. Te jó isten! Megitta az olajat! LILLY MEGITTA AZ OLAJAT! Pedig maga Ross sem itta meg, amikor Rachel megkérte rá. Ross csak meg AKARTA inni, de az utolsó pillanatban Rachel leállította… Nekem viszont nem volt alkalmam leállítani Lillyt. Tehát ő megitta az olajat… Soha, álmomban sem jutott volna eszembe, hogy tényleg megteszi. Végül is ő a legrégebbi és legjobb barátnőm… Hogy csak úgy fogja magát, és MEGISSZA AZ OLAJAT? Egyszerűen nem bírtam fölfogni. - Tényleg MEGMONDTAD neki? – visítottam. - Cssss! – könyökölt az oldalamba Lilly úgy, hogy holnapra biztos megkékül. – Halkabban! Igen megmondtam neki. Miért, ezt akartad nem? Azt mondtad, ezt kell tennem azért, hogy újra bízni tudj bennem. Tehát megtettem. Ebben a pillanatban úgy éreztem, hogy a kis gonosz manó, aki tegnap kelt életre bennem, gyors és dicstelen halált halt. Mégis hogy képzeltem én ezt? Miért mondtam Lillynek, hogy csináljon valami hülyeséget… és megalázót? Ha bevallja J.P.-nek, hogy szereti, még nem jelenti azt, hogy soha nem csalja meg valami másik pasival, mint ahogy ezt Borisszal is tette. És nem ugyanúgy fogok rettegni ettől a jövőben is, mint eddig. Képtelenség, hogy ilyen hülyeséget kértem tőle… amitől J.P. nyilvánvalóan úgy menekül majd előle, mint egy riadt őz. De még nagyobb képtelenség, hogy Lilly ezt meg is tette. Megnéztem, merre van J.P.. Éppen Lars tanította korcsolyázni – szemlátomást kevés sikerrel -, és azt magyarázta neki, hogy próbálja elengedni a koripálya falát. - És mit mondott J.P.? – kérdeztem. – Mármint amikor bevallottad neki. - Köszönöm. –felelte Lilly halkan.

42

- Szívesen – mondtam. – Látod? Tudtam, hogy ha őszintén beszélsz az érezéseidről, akkor minden megoldódik. – Igazából egyáltalán nem voltam erről meggyőződve, de úgy éreztem, ezt kell mondanom. – És ő mit válaszolt? - Hát ez az – mondta Lilly még mindig elég hervadtan. – Azt mondta: „Köszönöm”. Bambán pislogtam. - … Várj csak… azt mondtad J.P.-nek, szerelmes vagy belé, és ő összesen annyit válaszolt neked, hogy köszöni? Lilly bólintott. Még mindig olyan… furán nézett. Mintha nem tudná eldönteni, sírjon-e vagy nevessen. Őszintén szólva, én sem tudtam, mit kéne tennie. - Nem kifejezetten szenvedélyes. De vajon mit gondolhat? Ki a fene válaszolja, hogy „Köszönöm”, arra, ha szerelmet vallanak neki? Főleg ha már smárolt is azzal, aki szerelmet vallott! Aztán eszembe jutott, hogy az egész valójában az én hibám. - De figyelj, az is lehet, hogy egyszerűen nem tudta, mit mondjon. Nem jutott eszébe semmi. Szóval… talán csak nincs hozzászokva, hogy barátnője legyen. Meg hogy beszéljen az érzéseiről. Biztos csak a szüleivel szokott. Lilly fölvidult egy kicsit. - Gondolod? - Abszolút. – Michael pont felénk siklott, ezért gyorsan megkérdeztem tőle: - Figyelj, Michael, ha egy lány azt mondja egy pasinak, hogy szerelmes belé, a pasi meg azt feleli, hogy kösz szépen, az ugye azt jelenti, hogy a pasi nincsen hozzászokva ilyen őszinteséghez? - Persze – felelte Michael. – Vagy hogy nem túlzottan érdeklődik az illető iránt. Tudsz jönni egy percre? - J.P. ABSZOLÚT érdeklődik irántad – nyugtattam meg Lillyt, aki úgy nézett, mintha legszívesebben meggyilkolná Michaelt. – Halál komoly. Várj meg, rögtön jövök… Utolértem Michaelt, és megkérdeztem: - Miért kellett ezt mondani? Pont most vallotta be J.P.-nek, hogy szerelmes belé, ő meg csak annyit mondott: „Köszi!”

43

- Hú – mondta Michael, és a koripálya szélére húzott. – Hát ez gáz. Azért bontsd ki az ajándékodat, jó? - Az ajándékomat? – Abban a pillanatban elfelejtettem Lillyt és a szerelmi problémáit. – Michael, én azt hittem, hogy ez a buli az ajándékom! Annyira szuper… a hó, a jég, a korizás… te meg én… honnan tudtad, hogy pont erre vágyom? - Mert ismerlek – felelte Michael, kézen fogott és levezetett a jégről. Megálltunk egy hatalmas doboz előtt, amit korábban nem is láttam. Tényleg hatalmas volt. Magasabb, mint én. – Bontsd ki. Kinyitottam az óriás kartondobozt, és mit találtam benne? - Segway motoros roller! – tört ki belőlem a diadalüvöltés. - Öö… nem egészen – vágott közbe Michael. – Tényleg motoros roller, de nem Segway. Megbeszéltük, hogy csak olyan ajándékokat adunk egymásnak, amit mi készítünk, emlékszel? Tehát csináltam neked egy önegyensúlyozós rollert, pont olyan, mint a Segway, ugyanolyan biztonsági elemekkel, hibaelhárítással és mindennel, de ez azért mégsem a Seg… - Ó, Michael! – kiáltottam és a nyakába borultam. Kis híján elsírtam magam, annyira boldog voltam. És ebben a pillanatban megszólalt a Dirty Dancingból az Az élet sűrűje, körülnéztem a koripályán, és azt láttam, hogy a mama Mr. Gianinivel korcsolyázik… Tina Borisszal… Lars Janine-nel (fogalmam sincs, hogy került ide)… Shameeka a Hogyishíjjákkal… Perin Ling Suval (hogy is van ez?)… és Moscovitz doktorék egymással, bár közben hevesen vitatkoznak a kollektív tudatalattin… a papám pedig Ronnie-val (remélhetőleg Ronnie majd megmondja neki, hogy azelőtt pasi volt!)… De a legjobban annak örültem, hogy Lilly meg J.P.-vel korcsolyázik, és eszében sincs elmenekülni előle, mint valami riadt őznek, annak ellenére, hogy Lilly szerelmet vallott neki. - Gyere, Michael – fogtam meg a kezét, és visszahúztam a jégre. – Vessük bele magunkat az élet sűrűjébe! És belevetettük magunkat.

44

Kiadta a Ciceró Könyvstúdió Kft., az 1975-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének tagja 1133 Budapest, Pozsonyi út 61. Telefon és fax: 239-0180, 329-0879 e-mail: [email protected] internet: www.cicerokonyvstudio.hu Felelős kiadó: Szamosi Istvánné ügyvezető igazgató Művészeti vezető: Vaisz György

A Ciceró Könyvstúdió könyveinek terjesztője a Talentum Kft. 1133 Budapest, Gogol u. 17. Tel.: 239-9141

Tördelés: (VaGy) Nyomdai előállítás: Kinizsi Nyomda Kft., Debrecen, 2006 Felelős vezető: Bördős János igazgató

45

MEG CABOT eddig megjelent kötetei: A NEVELETLEN HERCEGNŐ NAPLÓJA 1. A NEVELETLEN HERCEGNŐ NAPLÓJA 2. Reflektorfényben A NEVELETLEN HERCEGNŐ NAPLÓJA 3. A szerelmes hercegnő A NEVELETLEN HERCEGNŐ NAPLÓJA 4. Mia Genoviában A NEVELETLEN HERCEGNŐ NAPLÓJA 4 és fél A NEVELETLEN HERCEGNŐ NAPLÓJA 5. Talpig rózsaszínben A NEVELETLEN HERCEGNŐ NAPLÓJA 6. Hajrá hercegnő! A NEVELETLEN HERCEGNŐ NAPLÓJA 7. Bulihercegnő

46

MEG CABOT eddig megjelent kötetei: ÜNNEPLŐ HERCEGNŐ Örüljünk az ünnepeknek Miával és barátaival! VALÓDI ÉS KÉPZELT HERCEGNŐK Amit a hercegnőkről tudni érdemes MIA THERMOPOLIS HATÁRIDŐ NAPLÓJA

Felnőtteknek EGY IGAZI AMERIKAI LÁNY 1. EGY IGAZI AMERIKAI LÁNY 2. TINIBÁLVÁNY MISZTIKUS SZERELEM NICOLA ÉS VIKOMT A FIÚ A HÁZBÓL KI NEVET A VÉGÉN? ESKÜVŐ OLASZ MÓDRA HEATHER WELLS REJTÉLYES ESETEI 1. Átlagméret nem akadály

47

HÍVÓSZÁM: 1 – 800 című sorozat kötetei: TUDOM, HOL VAGY! Ketten a Harleyn FEDŐNEVE: KASSZANDRA A kutatás folytatódik VESZÉLYES TEREPEN Mindenhol lesnek rájuk HAJSZA Ketten a gonoszok ellen

A MEDIÁTOR című sorozat kötetei SUZIE ÉS A SZERELMES KÍSÉRTET „MONDD MEG A VÖRÖSNEK!” KARAMBOL A LEGSÖTÉTEBB ÓRA VESZÉLYES HÁROMSZÖG VIRRADAT

48