2!»2
Lapszemle
különös figyelembe kell részesíteni. Egészen új és szokatlan az, amit e k ö n y v b e n találunk. Az bizonyos, hogy t ö r t é n e l m i t á r g y ú gyermekirodalmi m ű v e i n k m á r vannak, de ezen k ö n y vek vagy úgy vannak írva, hogy fő b e n n ü k a mese s a tör t é n e l e m csak színtér, csak keret, csak egy kis g ö r ö g t ű z ; vagy nincs mese, csak rideg t ö r t é n e l m i t é n y e k . Előbbi esetben a k ö n y v csak a s z ó r a k o z á s t szolgálja, utóbbiban csak az isme rethez szól. Kétségtelen, hogy mind a két szempontnak van létjogosultsága, mert míg a kisebb gyermek szívesen szóra kozik, a nagyobb gyermek meg megérti s el is olvassa a mesenélküli értekezésszerű könyvet is. Gaal ezen kis könyvé ben egy olyant valósított meg, ami legnehezebben s i k e r ü l h e t s ez való t ö r t é n e l m i tényeket elmondani, megrajzolni egy nagy t ö r t é n e l m i alakunkat és k o r á t úgy, hogy a valóság rovására a mese kedveért semmi se essék, de viszont a gyermek é r d e k lődése se szenvedjen a valóság miatt még a legkisebb gyer mekben sem. Ezt Gaalnak sikerült elérni. Új csapást mutatott, új útját tárta fel a gyermekirodalomnak: fel lehet dolgozni t ö r t é n e l m ü n k nagy alakjainak életét úgy, hogy velők még a legkisebb gyermek is megismerkedhessek. Hogy ezzel Gaal mennyi morális és értelmi hatást visz bele a gyermeklélek világába, azt külön magyarázni nem kell. Ezt a sikerült, illusztrációkkal ellátott könyvet igen nagy n y e r e s é g n e k tartjuk gyermekirodalmunkra, kicsi s nagy gyer mek egyaránt élvezettel s tanulsággal olvashatja.
LAPSZEMLE
A népiskolai könyvtárak s a gyermeklélek. I r t a : N ó g r á d i L á s z l ó ár.
Az Uránia című t u d o m á n y o s folyóirat közli a Népisko lai Ifjúsági k ö n y v t á r a k a t intéző bizottságnak a vall. és közokt. m. k i r . miniszterhez intézett jelentését (külön lenyo matban is meg fog jelenni). Eltekintve a n a g y é r d e k ű jelen tésnek kulturális és a m a g y a r o s o d á s t illető részeitől, a
Lapszemle
293
egnagyobb ö r ö m m e l vettük észre, hogy a j e l e n t é s a gyerm e k l é l e k r e v o n a t k o z ó adatokat sem hagyta figyelmen kívül, így a jelentés nemcsak a nemzeti m ű v e l ő d é s r e , a magyaro sodásra vonatkozása miatt tarthat számot a legszélesebb k ö r ű é r d e k l ő d é s r e , hanem a g y e r m e k l é l e k r ő l szóló adatai miatt még különösen minket, g y e r m e k l é l e k t a n u l m á n y o z ó k a t is közelebbről érdekel. A jelentés adatait az ifjúsági n é p k ö n y v t á r a k a t intéző bizottsághoz b e é r k e z e t t tanfelügyelői jelentésekből meríti. A tanfelügyelői jelentések pedig a könyvtárakat kezelő taní tók közvetlen tapasztalatain alapulnak. így tehát az adatok komolyságához kétség nem férhet. A tapasztalatok öt év megfigyelésének benyomásait tárják elénk arról, hogy a 7—17 éves ifjúság szeret-e olvasni, mit szeret olvasni, miért szereti, s miért nem szereli ezt vagy azt olvasni. Habár szám szerű statisztikai adatok nem is támogatják a j e l e n t é s adatait, így általánosságban is r e n d k í v ü l becses gyermeklélektani lapasztalatok t á r u l n a k elénk. S annál i n k á b b becsesek ezen adatok, mert j ó r é s z b e n a falusi nép gyermekeinek l e l k é r ő l szólnak. Szeretnek-e olvasni ? «Szinte élvezik a k ö n y v e k e t (Bereg? m. C s i k ó s g o r o n d ) ; k ö n y v o s z t á s k o r szinte ragyogott az arcuk a boldogságtól (Pusztabánháza, Szabolcs m.); ö r ö m n a p a k ö n y v o s z t á s napja (Esztergom); özönével j ö n n e k k ö n y v e t kérni (Nagysikálló, Szatmár m.); a tanulók olvasási kedve b á m u l a t r a méltó, ha kedvére való olvasmányhoz jut, minden egyéb szórakozás h á t t é r b e szorul (Nagy-Ecsed); lefeküdni sem akarnak jókor, csakhogy olvashassanak ( F u g y i v á s á r h e l y , Bihar m.); a k ö n y v t á r t valósággal o s t r o m o l j á k (Székelydálja, Udvarhely m.); m é g télvíz idején is k é r v e k é r i k az olvasni valót feltűnő s meglepő mohósággal (Simonfalva, Udvarhely m.); a gyermekek a kedvesebb k ö n y v e k e t e g y m á s kezéből várták ki s 2—3 héttel előre bejelentik k e r e s ő k e t ( K o m á r o m ) ; a nagy kereslet miatt a k ö n y v t á r állandóan ü r e s ( F o r r ó , Abauj m.); h á r o m tanító is alig győzi a könyvtári m u n k á t (Hatvan, Heves m.)». í m e az ország k ü l ö n b ö z ő helyeiről é r k e zett j e l e n t é s e k mind a r r ó l szólnak, hogy a gyermekek olvasási kedve nagy. Eddigelé nem volt mit olvasni, mert a népiskolai k ö n y v tárak r e n d e z é s e előtt 1903-ban mindössze 50 ezer kötetet
294
Lapszemle
tett ki a két milliónyi iskolás n ö v e n d é k e k k ö n y v t á r i állo m á n y a , öt év alatt a 3284 n é p i s k o l á b a n felállított k ö n y v t á r a k köteteinek száma négyszázezerre emelkedett. De olvasási kedvét, érdeklődését a gyermeknek ez sem képes kielégíteni, ez is kevés. Bizony kevés, hiszen még mindig csak minden 5—6 gyermekre jut egy k ö n y v ! ! Milyen hatással van a gyermekre a könyv? Foglalkoz tatja-e őket, szeretnek-e az olvasottakra gondolni vagy csak futólagos szórakozást ad minden m é l y e b b hatás n é l k ü l ? Az a d a t o k b ó l azt olvashatjuk k i , hogy «amit olvastak, a r r ó l szívesen és ö r ö m e s t adnak számot. Valóságos versengés t á m a d k ö z ö t t ü k , ki mondja el az olvasott dolgokat (Ivorpona, Szepes m.); a m á r olvasott m ű v e k t a r t a l m á t a többi iskolat á r s a i k n a k nagy tetszéssel előadták (Székelymuzsna) úgy, hogy alig lehet véget vetni a mesélési vágynak». Ambíciójukat fokozza, mert «nincs nagyobb dicséret, mintha az I. oszt. gyermeknek kijelentem, hogy n e m s o k á r a könyvet kap (Csikósgorond, Bereg m.).» Beleszövődik olvas m á n y u k játékaikba, mert A nagyapó tréfáit játsszák, írják, rajzolják; a Tom-Tit kísérleteit próbálják utánozni (Nagyida, Sáros m.); a legkedvesebb m e s é k e t . . . megszemélyesítve elő is a d t á k (Hajdúnánás).)) Ugyanezeket tapasztaltam én is első osztályos gimna zista kis diákjaimnál. E r ő s az olvasási vágy, szeretik ha szépen felolvasok nekik, igyekeznek ők is szépen felolvasni; szeretik az olvasottakat elmondani, s k ü l ö n ö s e n kedves előt tük, ha az o l v a s m á n y b a n előforduló személyek személyében olvashatnak fel vagy beszélhetik el az olvasottakat. Miért szeret ezt vagy azt olvusni a gyermek? Mi befolyá solja a gyermek kritikáját egy-egy könyv iránt? Miért nem szeret ő egy-egy könyvet olvasni? Mit szeret olvasni? M i n d ezek jelentős kérdések a g y e r m e k l é l e k érdeklődésének szem pontjából. Vegyük r ö v i d e n sorra Azt h i n n ő k , hogy talán a tanító szavai befolyásolják a gyermek kritikáját, pedig nem, mert a gyermek kritikája, hogy m i é r t szeret egy-egy k ö n y v e t olvasni, e g é s z e n s p o n t á n alakul k i , s ha mégis befolyásolja valami külső hatás, ez nem a (felnőtt) tanítótól, hanem tanulótársaitól (tehát a hozzá hasonló gyermektől) ered. így : «nem a t a n í t ó r a hall gatnak, hanem e g y m á s n a k ajánlják a k ö n y v e k e t ; követke-
Lapszemle
295
zetesen megmaradnak azon k ö n y v e k mellett, miket társaik m i n ő s í t e n e k szépnek, érdekesnek') s ezt a jelentések meglepő egyezéssel konstatálják! É r d e k e s , hogy é r d e k l ő d é s ü k e t a k ö n y v formája, külseje is befolyásolhatja, mert szeretik, ha a k ö n y v vastag, nagy formátumú. Különösen a kicsinyek nem szeretik a kis k ö n y veket! Szívesen indulnak a hangzatos címek u t á n pl. Harc az állatokkal, a Vasember. K ü l ö n ö s e n kedvelik az olyan k ö n y v e k e t , melyekben sok a k é p , k ü l ö n ö s e n a szines nagy kép. A verses formát nem szeretik, a l e á n y o k Pósa bácsi verseit, a fiúk pedig Petőfiét k é r i k legföljebb. Nem szeretik az a p r ó betűs könyvet s az olyant, melyben kevés a kikezdés, vagy nincs k é p . Nem szerelik a hosszú e l b e s z é l é s e k e t ; a k ö n y v lehet bármily vastag (mert hiszen a vastag k ö n y v e t kedvelik m á r a formájáért is), csakhogy több a p r ó elbeszé lés legyen benne. N e m igen olvassák szívesen azt a könyvet sem, amelynek n y e l v é b e n sok az idegen, pl. latinból veit kölcsön s z ó ; nem olvassák azon í r ó k a t sem, a k i k r ő l az iskolában tanultak, de m é g azt sem, mely előttök ismert v i s z o n y o k r ó l szól, mint p l . Gárdonyi az Én falum című k ö n y v e . Nem szeretik a verses formán kívül a s z í n d a r a b o k a t sem. Ezt a legkevésbbé. Különös, hogy sem Arany, sem Tompa, V ö r ö s m a r t y nem kedvelt í r ó k ! A kicsinyek nagy kedvvel o l v a s s á k a meséket, a nagyobbak pedig különösen a történelmi tárgyú, hazafias, h a r c r ó l szóló elbeszéléseket: legfőkép pedig a sza b a d s á g h a r c r ó l szólókat. í m e ezek a g y e r m e k l é l e k t a n i s z e m p o n t b ó l minket is é r d e k l ő j e l e n t ő s e b b adatai a j e l e n t é s n e k . É r d e k e s és felem lítésre m é l t ó n a k tartom, hogy ezek n a g y j á b a n megegyeznek azon adatokkal, melyekre a gyermek é r d e k l ő d é s é r e vonat kozó adatgyűjtésünk alkalmával jutottunk (1. A Gyermek II. évf. 3. sz.). így ott is azt találtuk, hogy a gyermekek nem szeretik a verses m ű v e k e t , Petőfit kivéve, nem kedveltek az iskolában tárgyalt írók (Arany, Tompa, V ö r ö s m a r t y stb.) m ű v e i ; szeretik azonban a kisebbek a mesét, a nagyobbak a t ö r t é n e l m i tárgyú elbeszéléseket. A mi statisztikai adatok kal támogatott állításunkat ime így igazolja a tapasztalás. Már előbb említett cikkünkben felhívtuk a k ö n y v k i a d ó k figyelmét tapasztalatainkra, ugyanezt tesszük most is, mert
296
Lapszemle
igen fontosnak tartjuk a g y e r m e k l é l e k szempontjából, hogy a gyermek olyan k ö n y v h ö z jusson, amely érdeklődését fel kelti s ki is elégíti. Amint fent is láttuk, a gyermekre r á erőszakolni a tekintély súlyával, ajánlásával se lehet azt, hogy tessék neki az, ami neki nem tetszik. Látjuk azt is, hogy sok olyan külsőség van, sok olyan aprólékos dolog, ami a felnőtt előtt k o r á n t s e m fontos, de fontos a gyermek előtt, s amint alkalmas egy, a mi s z e m ü n k b e n kicsiség, arra, hogy érdeklődését, olvasási kedvét felkeltse, a k k é p arra is, hogy kedvetlenül forduljon el tőle. Nem vaktában, hanem a g y e r m e k l é l e k ismeretén alapuló tudatos eljárás kell arra, hogy a gyermek egyéniségének megfelelő formájú s tartalmú k ö n y v e k kerüljenek a gyermek kezébe. Mióta a g y e r m e k t a n u l m á n y o z á s felderítette azt, hogy a gyermek nem kis ember, hanem csak gyermek, azóta a gyermek-irodalom tartalma is megváltozott. Külföldön m á r ez az irodalom közelebb férkőzött a gyermekhez, mint nálunk. Nálunk még sok a tenni való a gyermek-irodalom terén, még sok a selejtes s nem gyermek kezébe való könyv, sok az olyan, mely b á r tartalmilag kifogástalan, de vagy a for mája vagy a tárgya, s előadási módja nem felel meg a gyermek lelkének. Sok a hiány. Pótolni kell, mert a könyv ép oly kulturális lelki tényező a gyermekre, mint a felnőttre ; a g y e r m e k l é l e k ép úgy szomjazza a jó könyvet, mint a fel nőtt vagy m é g jobban; a k ö n y v ép úgy vigasztalója, gyön y ö r k ö d t e t ő j e a gyermeknek, mint a f e l n ő t t n e k ; a művészi hatások ép úgy nemesítik lelkét, mint az e m b e r é t s morális világának fejlesztésére meg hasonlíthatlanúl nagyobb hatása van nála a k ö n y v n e k , mint a m á r felnőttnél. Szóval a könyv, a jó megfelelő k ö n y v oly óriási hatású t é n y e z ő a gyermek nél, hogy ép ennélfogva a leggondosabb figyelmet érdemli. A k ö n y v ezen nagy fontosságú hatása t u d a t á b a n nyit új rovatot is a Gyermek, melyben a gyermek-irodalom jelen ségeit fogjuk figyelemmel kísérni s elbírálni a gyermeklélek szempontjából.
