A NEGYEDIK SZÁM ELÉ ÚJPESTI TEHETSÉGEK

BEKÖSZÖNTŐ, ÚJPESTI TEHETSÉGEK

A NEGYEDIK SZÁM ELÉ

ÚJPESTI TEHETSÉGEK

NYÁR

HUSZTI ZOLTÁN, FESTŐ, EXCHIBICIONER. HYPERSZENZIBILIS.

UTÁNI BEKÖSZÖNTŐ

Megérkezett az ősz, és vele együtt a Forma legújabb száma, mely teljessé teszi az első évfolyamot. Habár kezdetben csak egy évre vállaltuk el a szerkesztői feladatokat, a sok pozitív visszajelzést látva nem kérdéses, hogy ezután bele fogunk-e kezdeni a következő évfolyam munkálataiba. Köszönjük mindnyájatoknak a támogatást és a bíztató, méltató szavakat. A szerkesztőség táján folytatódott a mozgolódás: két újabb társunk bevonásával a Forma immár az Őszapók többségét bekebelezte, valamint külföldön tartózkodó nővérét helyettesítendő e szám erejéig besegített a munkálatokba Gerber Luca is. Szeretnénk buzdítani mindenkit, hogy aki kedvet érez magában az újságírásra, az keressen meg minket! Feladat bőven akad, és nem titkolt tervünk, hogy idővel lelkes, fiatalabb társainkra hagyjuk az újság szerkesztésének feladatát. Mint a nyár utáni első szám, a mostani Forma kissé rendhagyónak mondható. Habár a legtöbb megszokott rovat ismét feltűnik, ezúttal a csapatok bemutatásában egy rövid szünetet tartunk, és helyette minden közösség táboráról közlünk egy-egy rövid beszámolót. A csapatok nyári élményei mellett még két örömteli esemény is helyet kapott a Mi történt? rovatban: Gönczöl Emő és Korbuly Orsi esküvőjéről is találtok egy rövid írást. Az Ünnep rovatban a Mária-hónap alkalmából a Fatimai jelenésekről olvashattok, új interjúalanyunk pedig nem más, mint Deák Gábor, vagyis Dundusa. Az ifjú tehetségek rovat is folytatódik, ezúttal Huszti Zoli alkotásaival ismerkedhettek meg. Továbbá folytatódik a lánc is, és természetesen nem kell se recept, se fejtörő nélkül maradnotok ezúttal sem. Jó szórakozást kívánunk! A Szerkesztők

Talán mindannyian láttátok már megjelenni regnumi körökben nagy sötét kalapjában Huszti Zolit. Ahol megjelenik, ott gyakran történik valami rendhagyó vagy különös dolog. Egyeseknek volt szerencséjük látni a Matracember című (a kakasokkal együtt készített) filmjét az újpesti regnumi táborban... A következőkben őt és művészetét ismerhetitek meg közelebbről, saját bemutatkozó sorai alapján. A 26 éves művész sajátos stílusa, amint majd láthatjátok, nemcsak az öltözködésben, viselkedésben, de a szóhasználatban is megmutatkozik. Alább önvallomását olvashatjátok: „Huszti Zoltán, festő, exchibicioner, káinista művész. Méltatásigénye magas. Hyperszenzibilis. Dilemmatikus. Szenvelgő. Túlfogyasztásra bármiből hajlamos. Önhitt. Érzelmi lovas. Kéne neki egy jó nő! Festményeinek témái: önreflexió, megnemoldott belső pszyhés feszültségek, terápia, érzelmi túlcsordulás, libidó, szakrális víziók. Jelenleg a Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia és Festészet szakjaira jár, mert konformista és igényli az állami intézményes művészeti bázist. Nem Zseni. Festékeket nagymennyiségben elfogadok. (Címem: 2096, Üröm Kossuth Lajos Utca 54.)”

E SZÁMUNK UTOLSÓ OLDALÁN ZOLI EGY RAJZÁT MUTATJUK BE NEKTEK. Kaposi Klári

Továbbra is számítunk észrevételeitekre, várjuk a rejtvény-megfejtéseket, valamint kedvenc receptjeiteket a [email protected] címre!

2

ÜNNEP

OKTÓBER, A RÓZSAFÜZÉR HÓNAPJA TÉNYEK

ÉS GONDOLATOK A

FATIMAI

JELENÉSEKRŐL

Október hónap Szűz Mária ünnepe, Fatimai jelenések közül a hatodik jelenés 1917. október 13-án történt (a napcsoda), ezért most pár mondatban megemlékezünk erről a nemes eseményről. Fatima a jelenések idején 35-40 tanyát egyesítő portugál kis tanyaközpont. Innen pár kilométerre található Cova da Iria (Szent Irén völgye) ahol a Mária-jelenések kezdődtek. (Az Aljustreli tanyán élő gyerekek itt legeltették bárányaikat.) Nemcsak rokonok, de jó barátok is voltak. Minden délben együtt mondták el térden állva a rózsafüzér imát, majd játszottak tovább, miközben a nyájra is ügyeltek. A domboldalon levõ kövekbõl kis házikót építettek nem is sejtve, hogy itt nemsokára Portugália legnagyobb bazilikája fog magasodni. Az események 1916-ban angyali jelenésekkel indultak. A gyermekek neve: Lúcia de Jesus dos Santos (ekkor tíz éves), unokaöccse, Francisco Marto (ekkor kilenc éves), unokahúga, Jacinta Marto (ekkor hét éves). A déli rózsafüzér-imádság után a közelükben levő kövekből kis házat építettek azon a helyen, ahol ma a bazilika áll. Hirtelen sugárzó fényt láttak, amelyet villámnak véltek. Elhatározták, hogy hazamennek, de rögtön egy második villám világította meg a helyet kissé távolabb, lent, és egy kis tölgyfabokor felett – ahol ma a jelenési kápolna áll – láttak egy hölgyet, aki elmondásuk szerint ragyogóbb volt a Napnál és kezei között rózsafüzért tartott. A hölgy azt mondta a három pásztorgyermeknek, hogy sokat kell imádkozniuk, és meghívta őket, hogy öt egymást követő hónap 13. napján ugyanazon órában ismét jöjjenek Cova da Iriaba. A gyermekek így is tettek, és a hölgy mind az ötször eljött hozzájuk. A Szűzanya ezek után még többször is megjelent a gyerekeknek. A napcsoda: A Nap látszólag letért pályájáról, és közben a legkülönfélébb színekben pompázott. Aztán az égitest zuhanni kezdett, elszabadult a világvégi hangulat és rémület. Bocsánatkérések hangzot-

tak az ég felé, majd a nap megállt. A nap-csoda előtt pedig egy rendkívüli fénygömb érkezését látta a nép, amely a jelenés végén fölemelkedett és eltűnt, miközben a Nap felé haladt. A Hold és a csillagok fényes nappal is jól láthatók voltak. A „Rózsafüzér Királynője” azt kérte, hogy ezen a helyen építsenek kápolnát, és naponta imádkozzák a rózsafüzérért, búcsúzóul pedig széttárta karját, amely sugárzott, mint a napfény. Ezt a jelenséget hetvenezer ember látta a helyszínen. Kedves testvérek! A Szűzanya kérésére, legalább most, októberben vegyük elő minden nap a Szentolvasót, és kérjük bátran Égi Édesanyánk közbenjárását mindennapi életünkhöz. Akár este a családban, akár munkába, iskolába menet. Kocsis Adri

A FATIMAI RÓZSAFŰZÉR EGYIK IMÁJA: „Én Istenem, hiszek Benned, imádlak Téged, bízok Benned és forrón szeretlek! Bocsánatodat kérem mindazok számára, akik nem hisznek Benned, nem imádnak Téged, nem bíznak Benned és nem szeretnek.”

3

MI TÖRTÉNT?

NYÁRI TÁBORI BESZÁMOLÓK FOGLYOK A Foglyok 2010 nyarán a pusztába vonultak, a Mikdál Éder elnevezésű területre, ahol Jákob atyjuk várta őket. Mind a 13 Fogoly József és testvérei neveit viselte, olyan különleges módon, hogy mindenki volt József, Benjámin... Ez egy körforgás alapján valósult meg, amiben 14 név volt, (további két név is bekerült a rendszerbe) hogy mindenki kipróbálhassa a „kedvenc” pozícióját, ill. a különböző nevekhez kapcsolt feladatokat (pl. vízhordás) is mind elvégezhesse. Senkit sem szabadott a nem kerettörténet szerinti nevén szólítani. Ezt egy névtáblával könnyítettünk meg, amit ünnepélyesen továbbadtak minden név- és feladatváltáskor. A Hortobágyi Nemzeti Park területén, Döme háza nevezetű táborhelyen telepedtek le. A hely sok szúnyoggal, kevés fával, nagy látótávolságokkal rendelkezik. A közelinek tűnő kunhalomig is órák hosszat kellett menetelniük. A táborverés után ezt egyből ki is próbálták, amikor elvonultak a Górés tanyára. Itt egy madár mentő állomást meglátogattak, felmásztak a környék legnagyobb „hegyére”, ahonnan a tanyán kívül nagyon nagy távlatokat beláthattak, többek közt a hatalmas „fekete víz”-ként emlegetett nádast. A madarak alapos tanulmányozása után a lányok visszazarándokoltak Mikdál Éderbe, fiúk pedig a „fekete víz” közepébe eveztek egy ladikon. Az éjszakát még több szúnyog kíséretében átvészelve tértek vissza másnap a kézműveskedő

lányok körébe. Délután mindenki befejezte az év közben elkezdett ruházatát, majd este egy tábortűzzel zárták a napot. Másnap a lélek ápolására szánták idejüket, Tiboldi Gábor atya lejött a helyszínre és csupa hasznos - és számukra is befogadható - információval látta el őket. Ezt egy „sátor”-ban celebrált misével koronázták meg, mert a napon elviselhetetlen forróság uralkodott. Ez a „sátor” egy szalmatetős építmény volt, amelynek szúnyoghálóból emeltek oldalfalakat, ezzel duplán kellemes környezetet teremtve. Ezen a napon is rengeteg döglött és élő békát „kitermeltek” a közeli gémeskútból, remélve hogy egyszer majd megtisztul a vize. Azonban a tábor végéig sem jött el ez a pillanat... A sportnapon sok különböző sportágban mérették meg tudásukat, s a már megszokott finom zsidó élelmekkel enyhítették éhségüket. Ismét nagy tábortűzzel ünnepeltek, melyhez a fát -pusztában lévén- meglehetősen nehezen sikerült összegyűjteniük. A tábortűz folyamán éhező emberek jelentek meg, akiknek még épp tudtak egy kevés élelmet adni a maguk szűkös készletéből. Úgy tűnt, hogy beköszöntött az éhezés. Ám valahonnan egy olyan információ került a köztudatba, hogy Egyiptomban bőségesen található még élelmiszer. Éjszaka azonban meggondolta magát az időjárás, és leesett a hónapokon át várt eső, igazi hortobágyi vihar keretében. Nem sok cucc maradt szárazon.

4

MI TÖRTÉNT?

NYÁRI TÁBORI BESZÁMOLÓK Másnap a minden nap többször is forgó nevek közül a József épp a 14. pozícióba került, azaz „eltűnt”. Kalandos úton Egyiptomba jutva sikerült azonban az élelmiszeren kívül a testvérüket is meglelniük. A kalandos úton a Kavicsok csodás népe segédkezett nekik.

Egy ünnepi „ki mit tud”-dal is felturbózott tábortűzzel zárt este után, rövid közös alvás következett az egyedüli száraz „sátorban”. A hajnalt gyors összepakolás és a pusztaságból kimenetelés követte. Foglyok

SZESZO Idén Szilvásváradon nyaraltunk együtt. Az üres plébániaépületben laktunk, ami nem éppen háromcsillagos szálló, de nyári szállásnak megfelelő, ráadásul szép, füves kertje van, ahol sátrakat lehet állítani. Tízen voltunk felnőttek, és hat gyerek jött velünk. Évről évre egyre kevesebb gyerek jön velünk, mivel lassan felnőnek. Hamarosan újra csak magunkban megyünk majd „táborozni”, mint régen. Szilvásvárad és környéke nagyon szép, ki is használtuk sétára, kirándulásra. Nem vagyunk már tizenévesek (inkább negyvenesek-ötvenesek), ezért a „táborozás” fogalma számunkra

már nem nomád sátorozást jelent, de a regnumi szokások egy részét igyekszünk tartani: közös étkezések (olvasmánnyal!), játékok, kirándulások, lelki nap, tábortűz. Idén lelki napunk „fényét” Vargha Miklós Péter atya, rétegpapunk emelte, akit áthoztunk Szilvásváradra a Juhar réteg bükki táborából. Persze a szép élményeink sorába tartozott a sült pisztráng-, langalló- és palacsintaevés is. A Szalajka-völgy lenyűgöző mostanában: a sok eső hatására folyóként rohan a patak, és hatalmas vízesésekben gyönyörködhettünk. Mindenkinek ajánljuk!

5

MI TÖRTÉNT?

NYÁRI TÁBORI BESZÁMOLÓK AMŐBÁK

Túlélők a Bodrogon

A hagyományok megtartása végett az idei tábornak is szerettünk volna témát, címet adni. A kihívás óriási volt, és végül a rengeteg kiváló és eredeti ötlet közül a szigorú szabályokkal járó, a gyengéket kegyetlenül kiszóró Szörvájvör lett a befutó! Az ártér, a moszkító-part, a mocsaras vidék tökéletes terep volt a versengő csapattagoknak, hogy összemérjék túlélőképességeiket. Annyit előre elárulok, a tábor végére megfogyatkozott az Amőbák egyébként hősi bandája. Hétfőn reggel találkoztunk a Keleti pályaudvaron. Sajnos már itt sem volt ott mindenki, ők csak a többi nyári programnak nem tudtak ellenállni. A vonatút nagyon jó volt, nem kellett sokszor átszállni, csak kicsit nyomorogtunk a pótló buszon. Az Amőbák ezt is kellő iróniával kezelték, sőt élvezték. Végül is Miskolc, Sátoraljaújhely, Olaszliszka érintésével eljutottunk Felsőbereckibe, ahol átvehettük a csónakjainkat és nekivághattunk a nyugdíjas tempóhoz igazított aznapi távnak. Első éjszaka sikerült a legiszaposabb és legjobban szúnyogokkal telített részt kiválasztanunk, hogy megpihenjünk, de hát szörvájvörennyi. Reggel volt a legjobb újra végigmászni az iszapos dzsindzsán a cuccokkal és az éjjel elszenvedett sérülésekkel. De folytatni kellett a túrát. Eddig még nem kellett megválnunk senkitől. A négy négyszemélyes hajóban folyamatosan cserélődött a legénység. Voltak stabil és kevésbé stabil fedélzetek, de nem volt borulás egyszer sem. A második napon Annamari már elég rosszul érezte magát, mert előzőleg Erdélyben volt az osztályával kirándulni, és az elmaradhatatlan szórakozásoknak köszönhetően egy masszívabb betegséget sikerült összeszednie, ami eddigre két vállra fektette. A tábor moráljának megfelelően, nagy egyetértésben elsőként Őt küldtük haza. Gyilkos tempóban eveztünk minden nap, de ennek ellenére sikerült a Bodrog környéki öszszes majomhintáról levetni magunkat, napozni vagy akár becsobbanni a hűs Bodrog vizébe.

Sárospatak volt a következő állomás. Sajnos az idő elromlott, de szerencsére megérkezett a segítség is. Sikerült két napot eltölteni egy szívélyes borásznál (Kvaszinger László), aki bőkezűen ellátott minket minden Földi jóval, angol vécével, teával, és persze a helyi ízekkel is. Így hát nem bírtuk ki Tokajig és már itt megkóstoltuk hazánk egyik legszebb borvidékének finomságait. Közben megérkezett az azóta apává vált ’régi’ vezetőnk, Bence, de sajnos délután a kiszavazásnál ezúttal Eszter volt a soros. Vele kormányost vesztett a partyhajó. Az eső elől fedél alá húzódva alkalmunk nyílt jókat beszélgetni, kártyázni, imádkozni, énekelni, füstölni. Gyűltek a jobbnál jobb aranyköpések, de ezek már megszokottak a csapatban. Mindenki hozta a formáját. (ennek nagyon örülünk! - a szerk.) A sport elmaradt idén, de a sportembereket is kárpótolta a rengeteg evezés. Csütörtökön várt ránk a legnehezebb nap, amikor bemerészkedtünk a Bodrogzugba. Itt jópárszor eltévedtünk. Hajót toltunk, emeltünk, de e közben fölfedezhettük rejtett szépségeit a Bodrognak. Nagy megkönnyebbülés és öröm volt, amikor megtaláltuk utolsó esténk nyugodt szállását. Eléggé elfáradtunk, de mindenkit lelkesített a tény, hogy másnap már Tokajban a Szerelmi pincesoron élvezhetjük a présházak aranyat érő gyümölcsét. Így is lett. Sok időnk volt, így nem kellett túlzottan sietni. Már közel voltunk úticélunk végső állomásához. Fölfelé evezve versenyeztünk, majd szépen összekötve a hajókat csoroghattunk egészen Tokaj határáig, ahol a hajókat és magunkat rendbe téve fölkereshettük a Benkő Borház pincészetét. Nagyon kedvesen fogadtak

6

MI TÖRTÉNT?

NYÁRI TÁBORI BESZÁMOLÓK és vezettek körbe. Megízlelhettük a méltán híres Tokaji Aszút is. Jópáran a társaságból otthonra, ajándékba vettek egy-két palack bort. Úgy gondoltuk, hogy izgalomtól mentesen sikerül hazajutnunk, de az nem is lett volna igazi Regnum Tábor! Nem csalódtunk a MÁV-ban. Csaknem 4 órát késett az IC. Várakozás közben volt, aki borba fojtotta bánatát, valakinek pedig fellépésre kellett sietnie, így Dani és Bálint stoppal ment haza. Egy idő után többen is meg-

elégelték a várakozást, így ők is stoppolásra adták a fejüket. Nem jött be! Ők rohanhattak vissza a pályaudvarra, mikor mégis elindult a vonat. A mi vonatunk volt az utolsó, ami beérkezett a Keletibe. Vicces volt látni, hogy a főkaput már zárják be. Nagy örömünkre a kedves szülők kijöttek elénk és mindenkit hazavittek! Vértes Eszter és Tóth Márton

FARATULOK A mi táborunk izgalmasan indult, ugyanis nem sokkal a tervezett indulás előtt kaptunk egy titokzatos levelet egy titokzatos ballonkabátos férfitól. A levél kicsit fenyegető hangvételű volt, és ebben kijelölt egy helyszínt és időpontot, hogy hol kell találkoznunk. Ez pedig július 19-e, tíz óra a Rákos rendezői pályaudvaron volt. Közben az ijesztő levél után kaptunk még egy különös levelet, bizonyos Mr. Fox-tól, amitől kicsit már jobban éreztük magunkat, mert megnyugtatott, hogy nem eshet bántódásunk, csak kövessük a ballonkabátos utasításait. Így is tettünk, tehát megjelentünk az adott időpontban az adott helyszínen. Ja, azt nem tettem még hozzá, hogy biciklivel kellett mennünk, teljes biztonsági arzenállal és egy heti felszereléssel. Így eljött a nap, amit izgatottan vártunk. Nem tudtuk, hogy hová is fogunk menni, de gondoltuk, hogy biztosan felszállunk valami vonatra. Na ez volt az első meglepetés, ugyanis amikor ott találkoztunk a vonatállomáson, kiderült, hogy egyikünk kapott egy levelet Mr. Foxtól, hogy aznap Jászberényben kell töltenünk az éjszakát, de odáig biciklivel kell eljutnunk. Így hát felkerekedtünk 5-en (Berke másnap csatlakozott hozzánk)! Ettől kezdve minden nap kaptunk 1-1 levelet Mr. Foxtól, hogy aznap hol kell éjszakáznunk, ugyanis Mr. Fox és csapata el akarta kapni a ballonkabátost, aki feltehetőleg minket követett. Elég kemény volt ez az első nap, mert hosszabb-

ra sikerült az út egy kicsit, mint terveztük, és meleg is volt. Jászberényben nehezen találtunk jó szálláshelyet, és elkapott minket egy jó kis nyári vihar, amikor már éppen kinéztük a helyünket. Végül egy híd alatt vertünk tábort. Másnapi Célunk Kisköre volt. Itt a Tisza-tó kialakulásáért felelős duzzasztó gát mellett éjszakáztunk. Onnan Tiszafüredre mentünk, ott a szabadstrandon töltöttük a délutánt, és végül ott is éjszakáztunk. Ekkor csatlakozott hozzánk

7

MI TÖRTÉNT?

NYÁRI TÁBORI BESZÁMOLÓK

Cili, aki fenséges vacsorát hozott nekünk otthonról! Csütörtökön Hortobágy volt a cél, ahová el is jutottunk, de az volt a hét legmelegebb napja, szóval eléggé kitikkadtunk. Úgy döntöttünk végül, hogy nem ott éjszakázunk, hanem viszszamegyünk a Tisza közelébe. Nem akartunk megint a hőségben tekerni, ezért vártunk késő délutánig és megnéztük közben a Madárkórházat is. Így aznap eltértünk kicsit a tervtől, és végül Tiszacsegén aludtunk. Nagyon jó volt a Tiszában fürödni ezután a nap után. A melegtől és a nehéz bicikliktől eléggé ki voltunk fáradva, így még egy napot Tiszafüreden töltöttünk, de este tovább tekertünk Sarudra, ahol a tó mellett éjszakáztunk. Odafelé történt egy kis baleset: Ágostonnak eggyel több küllője tört ki, mint ahány pótküllő volt nála, így ez kicsit átírta a másnapi úticélunkat. Ehhez még

hozzájött az is, hogy neki szombat estére haza kellett érnie Pestre. Így utunkat nem Kisköre felé folytattuk, hanem Mezőkövesdre. Ágoston ott felszállt egy vonatra, mi pedig elmentünk a Zsóry fürdőbe. Ez nagyon jól esett, mert már régen fürödtünk. Ezután haza akartunk menni az utolsó vonattal, de kiderült, hogy Füzesabonyról az utolsó vonat már fél 8 körül elment, így ott ragadtunk az állomáson, és az első vonattal jöttünk haza hajnalban. Addigra már szakadt az eső, így vasárnap hajnali 6 órakor álmosan, fázva, szakadó esőben tekertünk haza a Keletiből. Ettől a befejezéstől eltekintve nagyon jó kis táborunk volt, végig jó idővel. Azt el is felejtettem említeni, hogy volt tábori olvasmányunk, amit végig is olvastunk: Rejtő Jenő Csontbrigád című könyve. Juhász Andi

POSZÁTÁK A Poszáták tábora is szuper volt, de betegségek miatt sajnos a harmadik napon haza kellett jönnünk... Poszáták

8

MI TÖRTÉNT?

NYÁRI TÁBORI BESZÁMOLÓK MEGGYVÁGÓK A tizenkét Meggyvágó idén a Börzsönyben töltötte a nyár augusztusának második hetét. A tábor előtt mindenki magától Gellért püspöktől kapott levelet, miszerint neki kell vágniuk a pappá válás útjának. Csomagjaikat letéve azonnal megkeresztelkedtek a táborhelyen, mely Bernecebaráti közelében volt. Az itt töltött öt nap alatt minden pap a saját, elkerített egyházmegyéjét építette, szépítette. A táborlakókra maga István király (Kaposi Ambi) felügyelt, valamint jobb keze, Gellért püspök (Huszti Zoli). Ilona, István nővére (Mihócza Eszter) és Mater Assunta (Krómer Eszter) gondoskodott a papok bőséges ellátásáról. Kis lemaradással Imre herceg (Andrejszki Toma) is csatlakozott az ifjú papokhoz, aki paripájával járta az erdő veszélyes útjait minden nap, hogy segítse Ilona és Mater Assunta munkáját. Már a második nap felhívást kaptak papjaink, hogy vándoroljanak el Rómába, a Pápához. István, Ilona és Gellért püspök kísérte el őket a hosszú útra.

Harmadnap meleg estebéddel várta a táborhelyen Imre herceg és Mater Assunta Magyarország új püspökeit, majd a hosszú út fáradalmait egy métamérkőzésen pihenték ki. Negyednap Gellért püspök tanítását hallgatták püspökeink, aki böjtre és elcsendesedésre szólította fel őket. Míg a püspökök elmélkedtek, István, Gellért püspök és Imre herceg sorra járta az addig gondozott egyházmegyéket és papokat rendelt oda, valamint hívek ezrei előtt nyitotta meg a megyék kapuit. Végül az államalapítás ötödik napján püspökeink tudása próba elé került. Ördögöt űztek, eltévedt papot térítettek vissza Isten ösvényeire, és a tábori olvasmányból adtak számot. Kitartásuk és böjtjük jutalma pedig egy hét atárra szóló püspöki zsinat volt. Majd útra keltek, hogy visszatérve otthonaikba tovább építsék lelkükben egyházmegyéiket. Krómer Eszter

FÜRJEK A Fürjek idén vándortáborban voltak július 12 és 18 között. A Zemplénben kirándultunk összesen körülbelül 55 kilométert. Boldogkőváraljától indultunk és a Füzéri vár tövében ért véget a tábor. A tábori kerettörténet a Rákóczi szabadságharc és korszaka volt. Nagy eltérés volt az eddigi táborainkhoz képest, hogy több programunk is közös volt több újpesti néppel (Szalonkák, Jegesmackók, Poszáták). Együtt utaztunk odafele, együtt számháborúztunk az egy réten sátrazás előtt, vegyes csapatokkal együtt csináltunk egy lánctalpas akadályversenyt majd együtt utaztunk hazafele is. Sőt, egy támadásnak is részesei lettünk, az éj leple alatt történt a „rajtunk-ütés”, a zseblámpák fényében úgy tűnt, hogy ezt a programot is egy újpesti népnek köszönthettük.

A legnagyobb élményt a külön lány-fiú nap adta. A lányok egy kisebb túra után kézműveskedtek, a fiúk egy hosszabb túra után szalonnát sütöttek a tábortüzüknél. A táborban töltött 6 éjszakából 3 éjszaka állítottunk sátrat, a többin a szabad ég alatt aludtunk. A tábori olvasmány a Tenkes kapitánya volt. Fürjek

9

MI TÖRTÉNT?

NYÁRI TÁBORI BESZÁMOLÓK CANKÓK A Cankók népe idén nyáron Kárpátalján töltött együtt egy hetet a ráti árvaházban, ahol Szűcs Balázs atya révén már több regnumi csapat is megfordult. Sajnos csak hatan tudtunk részt venni a táborban, és az utolsó pillanatban úgy tűnt, még ennyien sem leszünk, ugyanis Toma az indulás előtti este ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy belerúgjon egy focilabdába, ami a házukban volt, de a labda helyett sajnos a falat találta meg a lába, így másnap reggel rá se tudott állni. Tehát hétfő reggel csupán öten indultunk útnak, és Toma végül is – mivel kiderült, hogy csak kisebb sérülést szenvedett – este tudott hozzánk csatlakozni. Az árvaházban egy nagy telken él külön házakban három házaspár, akik örökbe fogadtak 8-10 árva gyereket. Az udvaron rengeteg játék van: mászóka, hinta, homokozó, trambulin…, amivel a gyerekek el tudják foglalni magukat. Egy nap úgy épült fel, hogy délelőttönként egy focipályán dolgoztunk, ami abból állt, hogy hatalmas földkupacokat kellett széthordanunk egy területen a gyerekek „segítségével”, így általában azzal a ténnyel álltunk szembe, hogy egy csomó gyereknél volt egy nála kétszer nagyobb ásó, nekünk pedig nem igazán volt mivel

dolgozni. Ebből talán kiderül, hogy nagyon lelkesek voltak, szívesen segítettek, és keményen dolgoztak azért, hogy minél előbb kész legyen a focipályájuk, nekünk pedig egy kicsit fárasztóbb és kevésbé hatákony volt így a munka. Ezután mindenki a maga házában ebédelt, utána egy kicsit sziesztáztunk, majd a délutánt a játéknak szenteltük. Többször is megkíséreltünk közös játékot szervezni nekik, de ez a nagy korkülönbségek miatt nem nyerte el mindenki tetszését, így általában kudarcba fulladt, és anynyi felé húztak minket, ahányan voltunk. Azért néha sikerült frizbizni vagy közösen énekelni. Mindez estig tartott, amíg nem mentek be a gyerekek, és ezután volt lehetőségünk együtt lenni. Ilyenkor pedig már általában nagyon fáradtak voltunk, nehéz volt fennmaradni, hogy együtt töltsük az estét. Így olyan szempontból eltért egy hagyományos regnumtábortól, hogy nem rólunk szólt, nem nekünk voltak programok, hanem mi dolgoztunk másokért. Úgy jöttünk haza, hogy igényünk lett volna még egy hetet együtt tölteni. A nehézségek ellenére minden csapatnak tudjuk ajánlani ezt a programot, hiszen mindenki nagyon hálás volt nekünk, hogy ott voltunk, mi is jól éreztük magunkat, a gyerekeknek pedig valószínűleg felejthetetlen élményt jelentett ez a hét. Deák Mindi

10

MI TÖRTÉNT?

NYÁRI TÁBORI BESZÁMOLÓK PIVIK Bokros Börzsöny uralkodójának, Kalakocs királynak érdeklődésére Tündérszép Ilona elhívott bennünket Meseországba, ahol pár nap erejéig bepillantást nyerhettünk e csodás világ működésébe és találkozhattunk mindenkivel, akit eddig csak a mesékből ismertünk. Bodzfás-ligetben telepedtünk le, ahol csak egy idős pár éldegélt, Juliska néni és Guszti bácsi. Beilleszkedtünk a falucska működésébe: dolgoztunk, eszközöket készítettünk, s mindezekért cserébe szállást és élelmet kaptunk. Nappal a munka mellett jó sokat játszottunk, este pedig a tábortűznél, ahol mindig előkerült a titkos láda, jóízű nótákkal próbáltuk elkergetni a gonosz árnyakat, s mindeközben pedig napról napra teljesítettük Kalakocs király próbatételeit. Minden nap egy általa küldött levélből tudtuk meg, hogy mi lesz aznap a tennivalónk. Második nap az ügyességünket (kézműves délelőtt) és a „lelki erőnket” (lelki délután) mérte fel, harmadik nap - elszólítva egyik kastélyához - a kitartásunkra volt kíváncsi. Negyedik nap pedig jött a végső megmérettetés egy csodás erőpróba keretében, ahol a gyermekek párokban számot adtak tudásukról, rátermettségükről, bátorságukról. Egyrészt vetélkedve a királyi és királynői címért, másrészt bizonyítva, hogy nem véletlenül tagjai ők a Regnumnak és a Piviknek. A táborunkat egy fantasztikus birodalmi mulatság zárta, melyre ellátogatott király uram és a birodalom összes alattvalója. Együtt ámultunk egymás szórakoztató ki mit tud-os produkcióin, majd lélegzetvisszafojtva vártuk, hogy ki lesz az új király és királynő! Kalakocs uram persze bölcs uralkodóhoz hűen bár kiosztotta a királyi és királynői rangot, de emellett kinevezett bárókat, grófokat, hercegnőket, udvarhölgyet és meghagyta, hogy

csak együtt kormányozhatják Meseországot. Az utolsó nap délelőtt lehetőségük is volt megtenni. Hazatérve megosztottuk élményeinket családunkkal, pajtásainkkal és bizonygattuk a többi gyermeknek, hogy nem érdemes hinni a felnőtteknek, mert mi láttuk, megtapasztaltuk, hogy tényleg létezik Meseország.

Gersei Eni a táborról:

Már nagyon vártam a tábort. Kíváncsi voltam milyen lesz. Nagyon örültem, mikor végre odaértünk, és találkoztunk Guszti bácsival és Julika nénivel. Ők elmondták, hogy mik a szabályok. Nagyon jól éreztem magam a táborban. Amikor jött hozzánk egy pap, akkor beszélgettünk, tanultunk éneket és játszottunk. Tökjó buli volt, amikor a WC-be bementünk, amit Guszti bácsi készített, és fölmentünk a hegy tetejére majdnem. Onnan szép volt a kilátás.

Koos Gabó:

Bodzfás-liget a Börzsöny hegységben található, egy jéghideg patak mellett. Egy hatalmas rét, melyet fák vesznek körül. A patak nagyon mély volt, még úszni is lehetett benne.

Tóth Kata:

Juliska néni egy kedves néni, aki főzött ebédet és reggelit, vacsorát csinált nekünk. Segítettem neki teát főzni, ennivalót csinálni. Útravalót is készítettünk a kirándulásra. A mosogatásban is segítettem neki.

11

MI TÖRTÉNT?

NYÁRI TÁBORI BESZÁMOLÓK Kaposi Dodó:

Guszti bácsi hozta nekünk a forrásból a vizet, ő csinált egyszer tüzet. Amikor megsebesítettem a lábamat, ő kísért minket (Esztivel) az akadályversenyen.

Koós Dani:

A titkos láda egy díszes faládika volt, abban pedig mindenféle titok rejtőzött a számunkra. Abból került elő a gúnya és a tarisznyákhoz való anyag. Ha énekeltünk neki, kinyílt. Fabatkát is találhattunk benne.

Nagy Bence:

Kalakos király úgy üzent, hogy a titkos ládában volt, amit üzent. Kinyitni elég nehéz volt: énekelni kellett, és egyre gyorsabban énekeltünk. Úgy tudtuk elolvasni a levelet, hogy kinyitottuk a titkos ládát. Ha nem tudjuk kinyitni a titkos ládát, akkor nem tudjuk elolvasni a levelet. Végül ki tudtuk nyitni és nagyon mély volt a láda.

Antal Katinka:

Tibor atya Szent Kláráról és Szent Ferencről mesélt nekünk. Eljátszottuk az életüket Assisiben. Gigi volt Szent Ferenc, Katinka Szent Klára, Dodó a pápa, Kata Ágnes, Kinga Mónika, Kriszti az anyukájuk, anyukájuk és Szent Ferenc édesapja Boti volt.

Fogarasi Boti a kirándulásról:

Drégelyvárba mentünk megkeresni a királynő kendőit. Útközben métáztunk.

Deák Hanna az akadályversenyröl:

Találkoztam a békával, a királylánnyal, királylyal, a király lányával, Prücsökkel, Juliska nénivel, Lucával. A kedvenc mesebeli élőlényem a béka. Meg kellett etetni a békát és meg kellett keresni nála a dugókat, amire rá volt írva az, hogy „levél”.

Szántó Eszti:

Bokros Börzsöny királyának Kalakocs király a neve, és feleségét Ludmillának hívják. Bokros Börzsöny királyával és kedves feleségével a kiránduláson (akadályversenyen- a szerk.) ismerkedtünk meg. Ők a ki mit tud vetélkedőre is eljöttek hozzánk.

Kaposi Gigi:

Dani és Kinga uralkodtak az utolsó napon. Azon a napon pakoltunk össze, és egy jót fürödtünk a patakban. Nekem fontos volt az a nap, mert két nap betegség után végre meggyógyultam.

Sillye Kinga:

Azért lettem királynő, y , mert én voltam a legügyesebb a kérdésekben. Azt parancsoltam, hogy ne legyen reggeli torna.

12

MI TÖRTÉNT?

NYÁRI TÁBORI BESZÁMOLÓK ŐSZAPÓK -

BODROG, TISZA ÉS HAT NAP KALAND

Mint minden tábor, a 2010-es Őszapó tábor sem ott kezdődött, hogy vízreszálltunk – sokkal inkább az íróasztalnál. Páran – akik éppen ráértünk – összeültünk és megbeszéltük a Sárospatak és Tiszafüred közötti útvonal felosztását, megállóit és pár főbb programját. Ki is jött napi 30 kilométer, szép kis sátorocskákkal a térképen. Természetesen ezt betartani még annál is nehezebb volt, mint a kenuzást annyira nem élvező Marcit megnyugtatni az utolsó napon, hogy nem most fog kettétörni a kenu – annak ellenére, hogy sokkal rosszabb állapotban volt, mint utunk elején. Első reggel a sárospataki szabadstrand mellett megláttuk a felkelő nap sugarait, a sárga kenukat és Laci bá’-t. Utóbbi Simsonján begurulva kihagyhatatlannak látszó ajánlattal kecsegtetett: borkóstolás, ingyen szállás a kertjében… Persze, majd meglátjuk, de nem lenne jó pont az első napon fele annyit menni, mint a tervezett. Amikor viszont megérkeztünk, Laci bá már kenuból invitált minket… be is adtuk a derekunkat, majd másnap reggel a pénzünk nagyrészét is – tekintve hogy a borkóstolás se volt olcsó, az összetört szék sem, még az alvás se volt ingyen. Innentől kezdve viszont hajtott minket az elvesztegetett idő, második nap túl is teljesítettük a távot. Minden nap igyekeztünk váltogatni a hajók összetételét is – mind csomagok, mind emberek tekintetében. Sok kalandban is részünk volt utunk során, mint például a rendőrségi hajó által vontatott különleges „csomag”, vagy a tiszalöki erőműnél történt átemelés is. Minden rendben is ment, miután az első hajó vízretételénél megtanultuk, hogy nem

érdemes belemászni az egy méter mély sárba, majd onnan ráncigálni be a hajót a vízre. Ezen mutatvány után következett legérdekesebb szállásunk is, ahová egy vihar ill annak előszele sodort minket. Egy félig süllyedő, háromszor öt méteres stégen kötöttünk ki. Még a hajók is felfértek, majd a nagy ijedség után felmásztunk a meredek parton, ahol azonnal láttuk: ez bizony egy telek, nem pedig egy szabad sátorozó hely, de nagy megkönnyebbülésünkre nem találkoztunk a tulajdonos nénivel, bácsival. Utunk végén már a Tiszán kenuztunk. Utolsó éjszakánkat egyesek alvással, mások kenuszereléssel és kormányzással töltötték, mivel nagy fába vágtuk a fejszénket: éjszakai is csorogni fogunk. Ehhez egymáshoz rögzítettük a három hajót, a két kormányoson kívül mindenki szépen, kényelmesen elhelyezkedett, némileg kivilágítottuk a csónakokat, majd rábíztuk magunkat a Tiszára. Ennek köszönhetően igen-igen fáradtan, de még a nagyobb vihar és esőzések előtt elértük célunkat – a tiszafüredi szabadstrandot. Itt kicsit csodáltuk sárkányhajósok versenyét, majd a kenuk leadása után nagy nehezen, fáradtan és némileg vizesen elcammogtunk a vasútállomásig. Az egyik átszállásnál – rendhagyó módon – elkészült a várva várt hucipuci is, amelyet minden utazó nagy örömére a vonaton fogyasztottunk el, mely megfelelő zárása volt ezen szűk hat napnak, amiből nem maradt ki semmi. Itt pedig nem a vonaton elköltött édességre, hanem az együtt töltött időre, beszélgetésekre és lelki épülésre gondoltam, amelyek pótolhatatlanabbak, mint bármely édesség. Szokol Dávid

13

MI TÖRTÉNT?

ÚJPESTI KIRÁNDULÁS ANDREJSZKI DÓRI

BESZÁMOLÓJA

Végre eljött a várva várt október 9., amire mi, Szalonkák már ősi idők óta készültünk. Egy fergeteges kirándulás keretében próbáltunk az újonc Vöcsköktől kezdve a régi motoros Kavicsokig, mindenkinek egy szép szombatot szervezni! Elsődleges úti célunk Zebegény volt, ahol a Kálvária-dombra felsétálva megbeszéltük a napirend következő fontos pontját. Két kirándulás közül lehetett választani: volt egy három km-es, lightos, inkább a játékszervezők miatt létrehozott útvonal, és egy nyolc kilométeres, extravagáns, csak túlélőknek ajánlott élet-halál túra. Zömmel a másodikat választottuk, mert az RMÚE-sek rámenősek! Nagy örömünkre szolgált, hogy a Vöcskök és a Pivik társaságát is élvezhettük ez idő alatt. Nagyon szuper volt mind a két csapat! A hatalmas séta a Hegyes- tetőre kicsit öszszekovácsolta a kirándulókat. Jókat beszélgettünk, nevettünk, így senkinek nem volt esélye a nyafogáson gondolkodni, és a kivétel is erősíti a szabályt! Gyönyörű helyeken jártunk, kilátóban is voltunk, ettünk, ittunk, Balázs meg csak fényképezett! Utunk célállomása előtt összefutottunk Horváth Istivel, akit örömmel üdvözölt mindenki. Kiderült, hogy ők is pont ugyanarra a rétre telepedtek le, ahová mi ebédelni tartottunk, hiszen minket ebéddel vártak Nagymaros közelében. Nem is akármilyen gulyással köszöntött minket Gönczöl Bandi... hmm... ezúttal is köszönjük szépen! p

Miután mindenkinek megtelt a bendője, hatalmas lendülettel belevágtunk egy CNWS-be. A csapatok csak pörögtek egyik pontról a másikra. Hatalmas leolvasások voltak a bázisnál: az aprók is feltalálták magukat, ugyanis a bokrok mögött simán elfértek állva is és onnan diktálták be a számokat. Sajnos a játékot be kellett rekeszteni, különben nem értük volna el a hazafelé induló vonatot. Sokan azt hiszik így döntetlen lett a vége, de én tudom, hogy nem. Az utolsó cetliket is leadva a következő eredmény jött ki: az ötös csapat (Balázsé, amiben én is benne voltam) öt darab pontot birtokolt, amiből három kötelező is volt a győzelemhez; illetve a hatos csapatból kipottyanó emberek is őket juttatták az első helyhez. Második helyen az egyes csapat (Gézsi Bandiék), harmadik helyen a hármas csapat (Berkéék) végeztek. Gratulálunk nekik, de a többiek se keseredjenek el, mert szuper volt a játék! Legközelebb végignyomjuk! Mindezen események sorozata után kénytelenek voltunk hazaindulni. Azért az élvezetek halmozása érdekében a Szalonka lányok előző este finom muffinokat sütöttek a túlélőknek, hogy ne legyen olyan szomorú a hangulat a programok elteltével. Úgy gondolom, egy nagyon jó és eseménydús napot töltöttünk el együtt. Köszönjük a Jóistennek a szép időt és hogy így összehozott bennünket! Remélem, jól érezte magát mindenki, én személy szerint nagyon örültem, hogy ott lehettem Veletek! Andrejszki Dóri (Tündérszép Ilona, Szalonkák)

14

MI TÖRTÉNT?

JUHAR RÉTEGTÁBOR BOR HENTER MARCI

BESZÁMOLÓJA ÓJA

Az idei Juhar rétegtáborra 2010. júl. 24.- aug. 1. között került sor. A csapaton a nyár felé közeledve egyre jobban ment a készülődés. Például kellett szerveznünk szentségimádást, egyik misének az ének k és zenei részét (hiszen gondolom nem is kell külön kiemelnem, hogy y minden nap volt mise), és persze sok más kisebb dolgot, amiből természetesen az összes csapat kivette a részét. Ha pontosan akarok fogalmazni a tábor kerettörténete egy igen bő intervallum volt, ugyanis a születésünktől elvezetett egészen a halálunkig, sőt még azon is túl... Ezt elég jól sikerült megoldania a csapatok vezetőinek és természetesen Horvát Jockey Ewing Gábor rétegvezetőnknek is, aki annyira belefáradt a sok szervezésbe, hogy a tábor végére bejelentette lemondását, persze ennek ellenére ott lesz majd a programokon, csak a szervesés részébe már nem Neki lesz beleszólása.

Ez egy állótábor volt (bár nem hiszem, hogy ez az információ túl sok embert meglep) a Bükkben. A hely tökéletes volt egy rétegtáborra, igaz volt egy kis hibája… ugyanis nem volt semmiféle vízforrásunk, úgyhogy a vizet kocsival hozták fel egy forrástól Lillafüred közeléből. Persze egy Regnum táborban semmi sem jelenthet akadályt. Az idő sajnos nem volt a legjobb, ugyanis az első öt napon végig esett az eső (az érkezés kivételével), bár ez olyan szempontból jó volt,

15

MI TÖRTÉNT?

JUHAR RÉTEGTÁBOR

ESKÜVŐK KORBULY ORSI... ELKELT!

hogy az „együtt szívás” az mindig jó hangulatú, de aztán minden jóra fordult és az utolsó négy napon ragyogó napsütésre kelhettünk. Persze a rossz időben sem maradt el a jó hangulat, mert a lehetőségekhez mérten sikerült színes programokat szervezni a vezetőknek. Például a sátrakban különböző csoportos játékok, a misesátorban este zenélés, a fiúkkal kirándulás egy barlanghoz, ahol végül aludtunk és reggeli misénk is volt stb. A „Karma” nevezetű tábori újságunk is mindig mosolyt csalt az emberek arcára, amiből pl. megtudhattuk, hogy Toma avatarja Lipcsei Peti (bár én ebben sosem kételkedtem). Sajnos a sportnap és a számháború kimaradt az idő miatt, de ezt reméljük, hogy az RMÚE kiránduláson majd bepótoljuk. A tábor végére az emberek többsége megunta a kolbászos kenyeret, amit nem nagyon értek, mert naponta csak kétszer volt ez a kaja. Természetesen azért néha más is volt, meg persze ettünk meleget is. Az akadályverseny előtti misén Jockey Gábor öltönyben mutatkozott az erdő közepén, ezzel is kifejezve tiszteletét a Juhar réteg iránt (persze ez sok embernek boldog pillanatokat okozott). Az akadályversenyen aztán egyfajta halálélménnyel gazdagodtunk, ugyanis eltemettek minket, de aztán a végén a mennyországba kerültünk és ez fantasztikus érzés volt... A legtöbb ember arcán fellelhető volt a megilletődöttség és azt hiszem ez mindent elmond arról, hogy mit érezhettünk. Aztán a záró tábortűznél persze nem maradhatott el a huci-puci meg a tábort lezáró buli se. Az utolsó nap már csak a pakolással telt el, valamint a végén beszálltunk a buszokba és hazamentünk. Kettős érzésekkel vettük hazafelé az irányt, ugyanis mindenki boldog volt, hogy ott lehetett, de sajnáltuk, hogy vége lett. Azt hiszem, hogy akárkit megkérdeztem volna a buszban, még szívesen maradt volna jópár napot…

Végtelen örömmel és hasonló mennyiségű megtiszteltetéssel teszem közzé a mélyen tisztelt újpesti publikum előtt, hogy 2010. szeptember 24-én Korbuly Orsi és Marjai Máté Isten szent színe előtt örök hűséget fogadván egymásnak egybekötötték életüket a házasság szentségével. De vajon a FoRMa miért érzi kötelességének, hogy beszámoljon ezen eseményről? Talán valami szaftos regnumi pletyka húzódik meg a háttérben, mellyel helyi elnökünket kellemetlen helyzetbe hozhatjuk? Vagy talán Tyukász Toma robbantott ki valamilyen botrányt a szertartás alatt? A válasz nem ezen az úton keresendő: nem is olyan sok évvel ezelőtt Orsi még újpesti közösségünk szerves részeként járt csapatba illetve vezetett is csapatot. Azóta történt vele egy s más… De még mielőtt előre rohannánk, ne rohanjunk előre, és előre rohanás helyett vájkáljunk egy kicsit a múltban. Orsi negyedik gyermekként született a Korbuly családba 1982 augusztusában. Mivel minden testvére megtalálta a Regnumban saját közösségét, Orsinak is meg volt pecsételve regnumi jövője. Krisztián a Gólyákhoz majd később a Bundába, Sögyi és Cili a Rókákhoz járt, Orsi pedig a Hattyúk közé került. A Hattyúkat Gönczöl Emő és Gut Misi vezette kezdetben,

Henter Marci

16

MI TÖRTÉNT?

ESKÜVŐK majd később Orbán Kriszti és Gönczöl Szabi. A csapat, bár felnőtté válását még megélte, később a felbomlás sorsára jutott. Ám nem csak haszonélvezőként említhetjük Orsi nevét a RMÚE-ben, hiszen 2000 és 2004 között, 5 éven át vezette az Őszapókat Melegh Béla oldalán. Ez a momentum sem volt igazán újdonság a család életében, hiszen Sögyi 12 éven át vitte a hátán a Bölömbikákat Melegh Csongorral karöltve. Orkó (családi szakzsargon) munkájának eredményességét mi sem igazolja jobban, mint ez a csodálatos publicisztikai remekmű (Respect for Autumngrandpas!) (Köszönjük! - a szerk.) Orsi és Máté 2007 őszén találtak egymásra, és nagyon látszódott, hogy már nem nagyon lesz szükségük hátralévő életükben párkereső oldalakra. 2008 szeptemberében kiköltöztek Írországba a sokkal kedvezőbb dublini munkalehetőségeknek köszönhetően, úgyhogy Orsi jelenleg végzettségének megfelelően képi diagnosztikai asszisztensként, Máté pedig egy internetes pókercégnél programozóként dolgozik. Most már úgy érzem, kellő háttértudással rendelkezünk, hogy visszakanyarodjunk a már említett szeptemberi esküvő történetéhez. A szertartásra a Fóti Szeplőtelen Fogantatás Templomban került sor, melyet – a folyó építkezések ellenére is - joggal nevezhetünk magyar Notre Dame-nak. Újabb újpesti regnumi vonatkozásként nem lehet nem szóvá tenni, hogy az esküvő egyházi oldaláról Sebők Sándor atya gondoskodott, akiről már olvashattunk egy korábbi FoRMában. A szertartás ünnepélyes alaphangját a főként Pejtsik családból öszszeverbuválódott klasszikus zenekar adta meg füleket gyönyörködtető játékukkal. Orsi nagynénje Judit énekelt, unokatestvérei közül pedig Panka (Szalonka) orgonált, Dina (Jegesmackó) fuvolázott, Bogi (Fürj) csellózott és Várallyay Petra hegedült. Unokatestvérekből bizony szép számban megáldott minket a Jóisten, az Andrejszki nagyszülők 8 gyermeke ugyanis 32 unokának adott életet. És még a s Gerber-ági másodunokatestvérekről nem is beszéltem… Visszakanyarodva a templomi eseményekhez az esküvő meghitt és ünnepélyes légköre minden jelenlévő lelkét átitatta. A hűségeskük meg-

tétele és a templomkertbeli gratulálni vágyók hosszú sorának kibontakozása után a násznép a káposztásmegyeri Ramada Hotel díszterme felé vette az irányt. A vacsora fenséges lakomáját Arany János „szem-szájnak ingere” kifejezésével tudnám csak leírni. Nem volna túlságosan sportszerű az étlap felsorolásával terhelni a kedves olvasó ízlelőbimbóit, úgyhogy csak az általam háromszori repetára ítélt barackos jércesaláta omlós falatjait emelném ki mintegy reprezentatív mintát szolgáltatva. Az étkek elfogyasztása után kerültek sorra a meglepetés és kevésbé meglepetés jellegű műsorok, melynek keretében énekeltek a Korbuly testvérek, fellépett a Jazzation, Orsiék játszhattak házassági kvízt sőt Orkó még előadott egy szép szerelmes dalt is Máté tiszteletére. Az elsőre koreográfiamentesnek tűnő, de aztán összemixelt tánc-show-vá alakuló menyasszonyi tánc befejeztével pedig beindult az éjszakába nyúló „ereszdelahajamat”. A DJ apró botlásai ellenére a családi tánckar hatalmas bulit varázsolt a táncparkettra, amely fél hármas kifulladásáig újraírta a táncművészet történelmének sorait. Az ifjú pár másnap reggel már el is indult nászútjára a Kanári-szigetek felé, ahol 8 feltehetően felejthetetlen napnak néztek elébe. A FoRMa és az RMÚE nevében nagyon boldog életet kívánunk nekik. Andrejszki Toma

17

MI TÖRTÉNT?

ESKÜVŐK KÖSZÖNJÜK EMŐKE! Ki ne ismerné? Aki csak néhányszor is megfordult már az Egek Királynéja Katolikus Főplébánia templomában, az láthatott egy kedves, mosolygós, örökké szorgoskodó lányt (immáron asszonyt!). Gönczöl Emőke hol itt, hol ott mindig feltűnik. Különös ismertetőjegye, hogy ott található, ahol feladat van. Hat éves kora óta családjával együtt hűségesen kitartott Újpest mellett, s bár az atyák jöttekmentek, az állandóságot mindig ők jelentették ezen a plébánián. Már hét évesen együtt kirándult, énekelt és imádkozott, no meg kacagott a Fecskékkel együtt, melynek tagja lett, Pozsy vezetésével. „Kacagása messze földön híres, olyan jóízűen kevesen tudnak kacagni ám” (Pozsy). „Mindig terelgetett minket, ő volt a pótanyukánk a csapatban” (Dóri). Az évek mentek, a Fecskéből TöFe lett (a Törpék és a Fecskék egyesülése eredményeként), Emőkéből bölcsődei gondozónő, regnumi vezető, nagy utazó, hittantáborok szervezője, énekkaros, lelkes Hajszolós és sokak lelki támasza, társa és segítője lett. Egy emberben ennyi minden. Rá mindig lehetett számítani, megbízható és pontos volt. Ha kellett, „Házat” takarított, mosogatott vagy éppen a szentmisén szolgált. Bizony gyakran előfordult, hogy a Gönczöl család maga volt az énekkar. János, Szabi, Ancsa és Emőke pedig beénekelte a templomot. A nehézségekben is erős volt. Gyermekkori komoly autóbalesete, majd édesapjának, Jánosnak elvesztése is mélyítette, építette és formálta az Istenbe vetett hitét. S bár a hiány máig nagyon fáj, ő édesanyjával és a családdal átvette azokat a feladatokat, melyek János vállát nyomták. Emő tehát dolgozott és várt. Türelemmel és derűsen várt. Szíve mélyén mindig tudta, hogy jön majd egy herceg, egy jóképű lovag, egy kiskatona, esetleg egy mérnök? (Igen, ez bejött!) A várakozás pedig egy találkozást szült, mi pedig már a nagy találkozás eredményére gyűlhettünk össze szeptember 18-án, hogy megünnepelhessük őt Ádámmal együtt.

Emlékeztek? Egész héten szottyos, kiábrándítóan csúnya idő volt, azon a délutánon azonban ragyogóan sütött a nap. János mozgósított odafent mindenkit és velünk volt, ezt nagyon is éreztük. Több száz résztvevő hallhatta a boldogító igent az esküvőn, majd egy fergeteges, élőzenés bulin, hajnalig ünnepelhettünk együtt, kicsik és nagyok az Egyetemi Katolikus Gimnáziumban. Ott aztán volt minden: roskadozó hidegtálak, csapolt sör, menyasszonytánc, Ádám elmaradt legénybúcsújának pótlása, meglepetés produkciók és hajnalig tartó beszélgetések, tánc… Tudjuk, most már ketten fogtok sürögni-forogni, munkálkodni, ehhez kérjük Isten áldását közös életetekre! KÖSZÖNJÜK, EMŐKE! Koósné Sinkó Jucus

18

NAGYREGNUM

MŰHELYRE MENNI, LILÁNAK LENNI Mi ez a Műhely? Két éve én se tudtam, sőt fogalmam se volt, hogy létezik. Mikor elkezdtem vezetni, kedves újpesti elnökünk megígértette velem, hogy mihamarabb elvégzem... Nem volt más választásom, január végén, hóban, fagyban, sötétben neki kellett vágni. Az ember kicsit tart az egésztől, mert nem tudja mi vár rá – de valahol ez adja a varázsát, a sok ”műhely-titok”... Minden a befutással kezdődik. Igen, felvételinek is mondható, de aggodalomra semmi ok, hisz az a cél, hogy minél több képzett vezető tevékenykedjen a Regnumon belül, így mi is rekordot döntő 24 fővel indultunk a 2010-es, Lila évfolyamon. Szinte alig ismersz valakit, de nem érzed idegennek a közeget. Nem tudsz még neveket vagy beazonosítani helyi regnum megnevezéseket (pl. Bizsama) de nem is számít, mert egy közös vonás már úgyis van bennetek: mind regnumiak vagytok és azért jöttetek, hogy még inkább azzá váljatok. Elkezdődnek a heti alkalmak, rohansz a 8-as busz után, a világért se késnél, hisz minden este meglepetés, vajon miről lesz szó és ki mesél? A csapat kicsit olyan, mint egy osztály, Domka az ofő, ha túl sokat hangoskodtok,, nagy gy komolysággal y gg hát-

raveti vállig érő haját, végigpásztáz a termen (na azért persze nem padokban ülünk) és várja a csendet, ami olykor nehezen jön, hisz annyi a megvitatni való. Nemcsak az a jó, hogy van mit, hanem hogy van kivel. Jó a társaság. Jönnek a hétvégék, elcsendesülések, az elmaradhatatlan Shaa és Király vagy. Egyre többet tudsz a vezetésről és egyre több kedved van hozzá. Bekukkantasz kicsit a színfalak mögé, találkozol híres-neves regnumi fejesekkel és a majálison már úgy érzed, szinte mindenkit ismersz. A tábor már csak hab a tortán, olyan, mintha visszamennél az időben, kisgyerek leszel újra és nagyon élvezed. Ha egy kevéske vágyat is érzel magadban az iránt, hogy egyszer vezess, kezdd el! Megéri. Persze, voltak mélypontok, mikor hullafáradtan estünk be egy-egy előadásra vagy semmi kedvünk nem volt egy hosszú hetet követően, “nem mondhatom el mit” csinálni, de a nehéz pillanatok után még jobbak. Az idő nem akadály, hidd el, bele fog férni! Mint frissen végzettek, Mónival, Dodóval és Tomával bíztatunk, hogy g jjelentkezz a Világoskék évfolyamba, ami gy most egy hétvégével hoszszabb! Csak most, csak neked. Gerber Kriszti (Őszapó)

JELENTKEZÉSI HATÁRIDŐ: 2010.12.12. VASÁRNAP, 23:59 TOVÁBBI INFO: HTTP://PATKOLO.REGNUM.HU KÉRDEZZ TŐLUNK, VAGY: [email protected] 19

INTERYOU

DUNDUSÁVAL Mostani számunkban ismét egy sokat emlegetett, újpesti közösségünkben aktívan tevékenykedő személlyel szeretnénk benneteket megismertetni. Varrás, bank, nyelvtanulás, fémek, Kispulykák, Szalonkák, jobbnál jobb emlékek... Ki lehet ő, s mindez hozzá hogyan köthető? Honnan jött a „Dundusa”? Gyerekkori név, édesapámtól kaptam. A Regnummal hogyan kerültél kapcsolatba? Deák Istivel, a bátyámmal együtt jártunk a Kispulykák csapatába, amit Varga Péter vezetett és egy túrázós társaság volt. Akkor még csak nomád regnumok voltak, távol laktunk egymástól és nagyon sokat utaztunk, ami annak idején elég jól összehozott minket. Emődi Laci bácsi járt hozzánk a kismotorjával egyháztörténelmet tanítani, aki egy nagyon meghatározó elméleti és gyakorlati ember volt. Az ő alapos, megfontolt, nyugodt, mosolygós jelleme megadta az alaphangulatát a keddjeinknek. Akkor még nem voltak rétegek, a táborok külön voltak, viszont az egyik táborban közösen voltunk az újpesti indiánokkal. Ruttyra például abból az időből emlékszem, de emiatt a tábor miatt dereng az újpesti Regnum is. Mennyiben volt más az akkori Regnum, mint a mai? Emlékszel valami jellemző esetre? Varga Péter nagyon igényes vezető volt. Jellemző eset, akkor is keményen betartottuk, hogy együtt eszünk, iszunk, sírunk, nevetünk…Sose felejtem el, hogy egyszer felértünk a Szabadsághegyre, iszonyat meleg volt és hárman kiugrottunk a csoportból és a nyomós kúthoz futottunk. Én akkor is lassabb mozgású voltam, a bátyám egy másik fiúval hamarabb ért oda és nyomtak egymásnak vizet. Amikor én odaértem és lehajoltam, úgy fenékbe rúgott a Varga Péter, hogy berepültem valami árokba. Utána ugyanezt kapta a másik két fiú is. Akkor csak néztem, hogy jó, ők kaptak, mert ittak, de én miért kaptam, ez igazságtalan. A válasz az volt, hogy mert én meg inni akartam. Ez azóta is bennem van, de mára nyilván összeállt a kép, hogy nem volt igazságtalan, mert a szándék megvolt.

Utána elkerültél Pannonhalmára…. Igen, és emiatt kicsit ki is szakadtam a Kispulykáktól, ahova később nem is nagyon találtam vissza. Amikor otthon voltam persze mentem csoportra, meg a nyári táborokba is jártam. Az egyik osztálytársamat, Török Pétert is sikerült elhívni, aki meg is ragadt a Regnumban. Ez egy befogadóképes társaság volt. Pannonhalma után Lengyelországba mentem kilenc évre és teljesen elszakadtam tőlük. Hogyan kötöttél ki Lengyelországban? Úgy indult, hogy másodszorra sem vettek fel az egyetemre. (Vannak ilyen jellegzetes hibáim, a jogosítványomat negyedszerre szereztem meg, azóta komolyabb balesetem nem volt, így ez nem biztos, hogy egyenes arányban áll a vezetni tudás képességével, bár némi összefüggést felfedezni vélek...) Gimnázium után elkezdtem egy varrónő képző szakmunkás tanfolyamot. Óriási váltás volt a pannonhalmi 40 fiús osztály után egy 40 lányos osztály. Emlékszem, hogy nem nagyon tudtam mozogni ilyen közegben, mindig a fal mellett mentem lesütött szemmel. 17-18 éves bombázók, akik olyan suliba járnak, ahol ruhára gyúrnak, észbontó környezet volt. Abból a szempontból jó iskola volt, hogy azóta tömegben nem érzem feszélyezve magam. Utána meg jártam valami banktanfolyamra is. ’89 nyarán a Bakonyban voltunk egy rétegtáborban, ahol segítettem. Közel volt Pannonhalma és nem akartam még egy évet elbohóckodni a világban, ezért kölcsönkértem egy Trabantot, mert eszembe jutott, hogy a történelem fakt tanárom, Ádám atya annak idején meghirdette, hogy aki szeretne, az kimehet Lengyelországba egy évre nyelvet tanulni. Megvolt még a lehetőség és ősszel el is utaztam. De előtte még azon a nyáron a domonkos templom énekkarával eljutottam Santiago de Compostellába, az ifjúsági világtalálkozóra, ami egy nagyon szép út volt, sok regnumi gyökerű emberrel. Lengyelországban a lublini Katolikus Egyetem nyelvtanfolyamára jártam egy évig, utána két évig a közgazdasági karra, amit Krakkóban

20

INTERYOU

DUNDUSÁVAL fejeztem be. Arra számítottam, hogy gyorsan fogok nyelvet tanulni, második félévtől a legmagasabb szintű csoportba kerültem, az első egyetemi órán mégis csak annyit értettem meg, hogy „Jó napot!” és „Viszontlátásra!”. Ezek alatt az évek alatt több helyen is jártál Lengyelországon kívül is….. Igen, jártunk ide-oda a nyelvtanfolyamos emberekkel. Kimentem egy hónapra Londonba, a Pax Christi szervezésében. Volt egy lehetőség, hogy másfél nap munkáért szállás, étel és utána másfél nap szabadidő járt. Londonból Taizébe akartam menni, buszjegyre kellett pénz, ezért különböző helyekre elmentem dolgozni. Valahol ástam valamit, egyik nap meg takarítottam egy idős néninek 15 fontért, ami már majdnem a buszjegy fele volt. A nap végén, utolsó feladatként az asszony elküldött a boltba, hogy vegyek kutyakaját és osszam szét a kóbor kutyáknak. Azt hittem megőrülök, hogy a kutyáknak osztogatja a tápot, ami körülbelül a buszjegyem árának a másik fele volt. De végül eljutottam Taizébe. Sok lengyel volt, amit én nagyon élveztem. Voltak csoportos beszélgetések és dolgoztunk is. Itt ismerkedtem meg a feleségemmel, Edytával, akivel egy helyre lettünk beosztva egy Oyak nevű kisboltvendéglő-szerű helyre, hangulatosan bort és sört árultunk. Utána tartottuk a kapcsolatot, de igazából a budapesti taizé-i találkozó kapcsán éledt fel az ismeretség. Aztán ’96-ban volt az esküvőnk, amire egy nagy busszal érkezett a Deák család Magyarországról. Ezután már Wroclawban laktunk egy kollégiumi szobában, ott dolgoztam és az első lányunk, Márti is oda született. Erre másfél évre hazajöttünk. Egyértelmű volt, hogy Magyarországon fogtok lakni? Igen, ezt valahogy mindig is tudtuk. Mivel elég nagy a Deák család, úgy gondoltuk, hogy erre itt építhetünk. Itt visszakapcsolódtatok a Regnumba? Igen. Azért Újpestre jöttünk lakni, mert találtunk egy Deák utcai lakást, amit egy Deák vezetéknevű ember árult és pont jó volt nekünk méretben is, árban is.

Itt egy év múlva szóltam Gönczöl Jánosnak, hogy szívesen beállok segíteni, ha van munka. Akkor kezdtük el a Szalonkákat Tyukász Vikóval. Amikor megszületett a 3. gyerekünk, Hanna szóltam, hogy nem tudom folytatni. Elmesélnél egy maradandó emléket abból az időből? Zebegényben voltunk táborban, 8-9 évesek lehettek. Mi a fiúkkal Hegyes-tetőn keresztül mentünk Márianosztrára, még sötétben indultunk. Amikor felértünk a kilátóhoz, akkor jött fel a nap Vác felől és elkezdte simogatni a várhegy oldalát. Ezután a fiúkkal lenyomtuk Márianosztráig, ahol találkoztunk a lányokkal. Emlékezetes, hogy meg lehetett hajtani a kissrácokat és érdemes is volt, élvezték. Legalábbis így vélem. Meg Vikó volt nagy élmény, nagyon becsülöm benne, hogy 16 évesen nagyon nagy szeretettel, odaadó nyugalommal kezelte ezeket a gyerekeket. Vele nagyon jó volt vezetni. De később ismét visszatértél a Szalonkákhoz….. Egy éve visszaugrottam megint a Szalonka-történetbe, Elemérrel felváltva járunk csapatra, az állandó vezető, Deák Mindi mellé, akiben ugyanazt a rátermettséget látom, ami annak idején

21

INTERYOU

DUNDUSÁVAL Vikóban is megvolt. Meg persze az Elnök úr tapasztalata és jókedve sokat számít. A közelmúltból is megosztod velünk valamelyik élményedet a Szalonkákkal kapcsolatban? A mostani táborba az utolsó két és fél napra mentem le. Egy nagyon hajtós, munkás hét után. Amikor megérkeztem a füzéri várhoz, nagy nyugalom volt. Rotyogott a hucipuci, öszsze voltak gyűjtve a fák az esti tábortűzhöz. Igazi „csúcsregnumi” hangulat várt lent az erdő közepén, ami a lent levő Szalonkák, Elemér és Mindi érdeme. Mit dolgozol és munkádon kívül mivel foglalkozol szívesen? Nem nagyon van szabadidőm, 10 éve a Tungsramnál dolgozom, jelenleg mint beszerző, fémeket vásárolok. Persze nagy előny, hogy a kerületben van. Ezen kívül szeretek szerelgetni és mivel nem nagyon értek hozzá, általában sokat elrontok, rosszul csinálom, de élvezem. Cimborák járnak néha hozzánk, bringázgatok, olvasni nagyon szeretek. Most négy könyvet olvasok egyszerre (Spiró: Fogság, Móricz: Rokonok, Hajnóczy: Bengáli tűz és egy lengyel történelmi könyv az Anders-hadseregről). Felségem egy barátjával alapított egy családi lengyel zenekart a lengyel templom mellett, ott is sokat vagyunk. Ha kell mondani néhány számodra meghatározó embert, kik azok? Általában a családból tudok mondani, szüleim, testvéreim, nagynéném, keresztanyám. Két meghatározó regnumi ember a családból két nagybátyám, Deák András, aki megmutatta, hogy lehet keresztény módon is jelen lenni a politikában, meg Deka (Deák István). Rajtuk kívül Cseh Tamás sokat használt gondolatképei, nótái sokat jelentenek számomra. Egyszer találkoztam vele, nyilván nem maradtam meg az emlékében, de nekem fontos találkozás volt. Kezet is fogtunk. Meghatározó pannonhalmi tanáraim voltak: Ambrus atya, Korzeszky Richárd, aki magyar tanárom volt, Várszegi Asztrik, aki a bérmaapám és szintén nagyon jószándékú ember számomra. Sokszor gondolok Gönczöl Jánosra, ő az, aki

engem itt befogadott. Sokáig gondom volt, hogy itt olyan újpestiekkel találkoztunk, akiknek már az őseik is újpestiek voltak és „gyüttmentnek” éreztem magunkat. János volt az – bár erről neki nem beszéltem - aki rávezetett, hogy úgy lehet ebből a gyökértelenségből kikerülni, ha elkezd az ember dolgozni valamit a közért. Nyilván lehetne többet és jobban, de azt hiszem a Regnumért végzett kis munka segített a beilleszkedésben. Főleg, hogy a négy gyerekünkből három már a Fürjekhez, Meggyvágókhoz, Pivikhez jár. Persze mindig nehéz kérdés, hogy mennyit lehet elvenni a családtól a Regnum javára. Szerinted mi az újpesti Regnum erőssége és miben kell fejlődnünk? Más helyi Regnumokkal nem tudom összehasonlítani, de szerintem a jelenlegi vezetők az újpesti Regnum erőssége. Ismerik egymást, megbíznak egymásban, ez a közösség óriási előnye. Ami nagy nehézség, hogy Sebők Sándor atya óta nincs olyan regnumi vezető, aki lelki sátrat tenne az újpesti Regnum fölé. A szétszórtság – Váctól Rákosborzasztóig laknak a tagok - nyilván nehezíti a dolgot, de nem lehetetleníti el. Sokkal fontosabb, hogy aki ott van a közösségben az akarjon ott lenni és tegyen érte, hogy gazdag közeg legyen. Erre oda kell figyelni és ennek az egyik motorja lehetne egy lelki vezető, aki eljön táborokba, lelkigyakorlatra. Az utóbbi években nagyon élvezem a közös programokat – őszi kirándulás, közgyűlés utáni vetítés, farsangok, vízretétel – ezt érdemes tovább vinni. Köszönjük az interjút! Meditz Juli

22

TORTAFORMA-FORMATORTA

A DUNA HULLÁMA Nemrég próbáltam ki ezt a receptet és osztatlan sikert aratott, szóval most épp ez a kedvencem.

MIRE LESZ SZÜKSÉGED? A KRÉMHEZ:

A PISKÓTÁHOZ:

4 dl tej 1 vanília puding 15 dkg vaj 20 dkg cukor

25 dkg vaj 25 dkg cukor 6 tojás 30 dkg liszt 1 zacskó sütőpor 2 evőkanál kakaó 1 üveg magozott meggy

A TETEJÉRE: Tortabevonó

LÁSSUNK NEKI! 1. A tojásokat habosra keverjük a cukorral, majd a vajjal, hozzáadjuk a lisztet, a sütőport és simára dolgozzuk. 2. Ketté vesszük a masszát. Az egyik felét beleöntjük a kivajazott és lisztezett tepsibe, a másik felébe belekeverjük a kakaóport, majd a tepsiben lévő masszára öntjük. 3. Megszórjuk a meggyel és előmelegített sütőben megsütjük. 4. Eközben sűrű pudingot készítünk, és ha langyos, elkeverjük benne a vajat és a cukrot. Ezt a krémet kenjük rá a tésztára. 5. A tortabevonót megolvasztjuk, rácsorgatjuk a sütire és villával kicsit elkeverjük. 6. Végül a hűtőbe tesszük. Forgács Regi (Amőba)

KOCSIS ADRI KISÜTÖTTE AZ ELŐZŐT: Elmesélném a Galette süti rövid történetét. Az úgy történt, hogy az egyik nap otthon voltam és eszembe jutott, hogy milyen régen nem készítettem már sütit, sőt nem is ettem. Leültem az asztalhoz és tűnődtem, csak tűnődtem, mégis melyik süti legyen a nyerő. Ültem még az asztalnál pár percig mikor bevillant, hogy a Formában mindig van valami süti recept. Gyorsan elő is kerestem a legutóbbi számot és tüstént nekiálltam. Nagyon-nagyon finomra sikerült. Szerencsére hagytam 1-2 szeletet, mert délutánra egy rég nem látott ismerős toppantott be hozzánk és megkínáltam vele. Neki is nagyon ízlett, meg is adtam a receptjét. Ajánlom mindenkinek, egyszerű és nagyon finom! Várjuk a képeket és véleményeket a jól sikerült sütikről! Küldjétek el címünkre a kedvenc receptjeiteket, a következő számba a legjobb bekerül! [email protected]

23

KÉRDEZZ, FELELEK

FOLYTATÓDIK A LÁNC... GEDAI ZSUZSI (FÜRJ) KÉRDÉSE: Milyen volt a Kavics evezőtábor?

CSÉRI JULI (KAVICS): Nagy élmény volt. A Mosoni Dunára mentünk és ahhoz képest, hogy most voltunk először a csapattal evezni, jól haladunk és egyszer se borultunk. A sok evezés közben is jól szórakoztunk, mivel a fiúk minden egyes majomhintát kipróbáltak, mi lányok pedig pontoztuk az ugrásaikat. Sikerült kipihenni a Fogoly tábort?

MEDITZ JULI (ŐSZAPÓ): Igen, sikerült. Nagy bajban lennék, ha még mindig fáradtnak érezném magam a jól sikerült tábortól. Milyen az élet Dániában?

MIHÓCZA ESZTI (FARATUL): Dánia sokkal jobb hely, mint amilyennek elképzeltem. Kipróbáltam a vitorlázást és a tengeri kajakozást, elég gyakran sportolunk, és több idegennyelvet is gyakorolhatunk. A dán nyelv kiejthetetlen, de nem adom fel, tovább kell próbálkozni! Ha Zebegénybe mentek a családoddal, mit szeretsz legjobban csinálni?

JELINEK PANNI (MEGGYVÁGÓ): Azt szeretem a legjobban, hogy ilyenkor rengeteget hülyéskedünk a testvéreimmel és nagyon jól érezzük magunkat. Nyáron a Dunában is szoktunk fürödni. Melyik tantárgy a kedvenced?

DEÁK HANNA (PIVI): Most kezdtem a sulit és eddig minden óra tetszik, de a kedvencem a környezet, mert jól tanítják és sokat rajzolunk. Mi a kedvenc ételed?

24

KÉRDEZZ, FELELEK

FOLYTATÓDIK A LÁNC... GERBER KRISZTI (ŐSZAPÓ): Nincs kifejezetten kedvenc eledelem, nagyon szeretem a krumplis és vaníliás ételeket. Persze nem a kettőt együtt. Itt Lyonban is épp vaníliás joghurtot eszem. Mi a legjobb dolog Pannonhalmán?

KAPOSI BUMBI (POSZÁTA): Hogy a Regnumtól elszakadva megtanulom értékelni azt. Mi leszel ha nagy leszel?

HUSZTI ZOLI (KAKAS): Festő vagyok. A nehéz körülmények ellenére hogy-hogy Kakas vagy még?

KORBULY FANNI (KAKAS): Mert Veled csak itt találkozhatok... És remélem, hogy leszünk mi még összeszedettebbek... Mi volt a nyár legrosszabb élménye?

KAPOSI AMBI (KAKAS): Arról nem nyilatkozom... De mondom inkább a legjobbat! Amikor egy kis spanyol falu kocsmájában néztem a vb döntőt és a végén olyan nagyszabásúvá vált az ünneplés, hogy menekülnünk kellett.

Hogy Ambi kitől kérdez és mit, az majd a következő számban kiderül – ki tudja, lehet, hogy pont te leszel a következő! Légy készen, sosem tudhatod mikor ér utol a lánc…

25

AGYTORNA

JÁTÉKOS FELADVÁNYOK KERESÉS Keresd meg a két kép közötti öt különbséget!

ANAGRAMMA

ÖT

Ha a következő szavak betűit más sorrendbe teszszük, egy-egy, az újságban is szereplő település, tájegység, térség nevét kapjuk. Melyik ez a kilenc földrajzi hely? 1. PÁROS TASAK 2. SZÖKŐ MEDVE 3. GARAS NYOM 4. HOGY? TÁBOR? 5. ÁLD (és) VÁR VISSZA! 6. ARCÁN BIBE TERE 7. SZIA, FÜRDET. 8. PATA JÁRKÁL 9. ÁROK BLŐD LOVAGJA

REGNUMI

A mostani párosítónk is ehhez kapcsolódik: vagyis szintén helyes sorrendbe rakva a betűket öt újpesti regnumi ifjú nevét kapjuk: 1. LONDONI SARAT 2. SÉTÁRA VERS 3. ILLAN TERHEL 4. MÁJUS ADHAT 5. BIZONYSÁG TALP

MIBEN KÜLÖNBÖZIK? Új agytorna rovatunk! Várjuk a kreatív válaszokat! Miben különbözik a

BALATON ÉS AZ ESŐKABÁT? A ZÁSZLÓ ÉS AZ ABC?

26

AGYTORNA

JÁTÉKOS FELADVÁNYOK FIGYELTÉL? 1. Itt tartotta a SzeSzo idei táborát. 2. Az Amőbák táborának legnehezebb napja. 3. Ezen dolgoztak a Cankók lelkes segítőikkel. 4. A Foglyok innen halászták az elhalálozott békákat. 5. Ez is rejtőzött a Pivik titkos ládájában. 6. A legtöbben félnek tőle, de a Meggyvágók elűzték. 7. A Faratulok inkább ide látogattak a hőségben tekerés helyett.

1 2 3 4 5 6 7

Köszöntünk Benneteket ... !

AZ

ELŐZŐ FELADVÁNYOK MEGFEJTÉSEI EZÚTTAL IS

HÁROMBETŰS 1. párna-csata-hajó 2. szem-golyó-zápor 3. verseny-ló-vasút 4. torta-forma-kincs 5. eső-erdő-mester 6. tojás-krém-sajt

KERESÉS 1. csatt a lány hajából 2. csillag a nadrágról 3. hiányzó copf 4. plusz egy copf 5. a szoknya lejjebb ér

DEÁK JUILITÓL:

ÖT REGNUMI 1-C (Szokol Dávid - Őszapó) 2-E (Rácz Máté - Jegesmackó) 3-D (Koós Dani - Pivi) 4-B (Benke Lili - Szalonka) 5-C (Nagy Marci - Fogoly)

FIGYELTÉL? 1. Shaah, 2. Ráróspuszta, 3. Csembaló, 4. Skócia, 5. Polka, 6. Kenguruk, 7. Búgócsiga, 8. Matyi Megoldás: Te hogyan szereted a HUCIPUCIT? „Én úgy szeretem a hucipucit, hogyha van benne háztartási keksz, és ha Eszti vagy Bolda készíti.”

FORMÁS

KULCSTARTÓ A HELYES MEGFEJTÉSEKÉRT! TOVÁBBRA IS VÁRJUK MEGFEJTÉSEITEKET! ...hiszen még annyi-annyi kulcstartó vár gazdára! [email protected]

27

IFJÚ ÚJPESTI TEHETSÉGEK

HUSZTI ZOLI RAJZA az újpesti Regnum Marianum lapja megjelenik negyedévente szerkesztik az Őszapók főszerkesztő és fő ötletelő: Dörnyei Kristóf szerkesztők: Gerber Kriszti, Gerber Luca, Kaposi Klári, Meditz Juli, Darvas Marci, Hartmann Gergő cenzúra és ötletek: Eljoe rajzok: Gerber Kriszti címlap, arculat: Darvas Marci tördelés, arculat: Hartmann Gergő A fényképeket mindenkinek köszönjük! Címlafotó: Darvas Marci közreműködött: Kocsis Adri Tyukász Toma kapcsolat: [email protected] Megjelenteti az újpesti Regnum Marianum. Készült 2010-ben.

EMBERANGYALOK, PRÓFÉTÁK, HALOTTAK (c. sorozatból)

28