Nyári munka Kate Martin igen kényelmetlen, bár egyben izgató helyzetben volt éppen: hason feküdt Mr. Seldon térdén, letolt farmerral és arra várt, hogy a férfi alaposan kiporolja a meztelen popsiját. A lány fejében végigfutott, hogyan is került ebbe a szituációba. Kate utolsó évére készült a középiskolában, és elhatározta, hogy a szünidőben keresni fog egy kis pénzt; jókat fognak majd belőle bulizni a suliban a társaival, gondolta. Az egyik nagynénje, Margaret néni mikor ezt meghallotta, azonnal felajánlotta, hogy tud a számára munkát: az egyik idősebb professzor számára kellene különböző dolgokat elvégezni. A nagynénje a professzorhoz járt takarítani és megnyugtatta Kate-t, hogy a munka egyáltalán nem nehéz és viszonylag jól is lehet vele keresni. Nem lesz más dolga, csak a férfi könyvtárát kell rendben tartani. Ez tényleg nem látszott nehéznek, ezért Kate örömmel igent mondott. Pár nap múlva elkísérte a nagynénjét a professzorhoz. A férfi egy ósdi, nagy házban lakott egyedül és pontosan ugyanúgy nézett ki, ahogy Kate elképzelte magában: vastag keretes szemüveg, kecskeszakáll, kopasz fej; mintha csak egy könyv lapjáról lépett volna ki. A természete is olyan volt, mint egy tudósnak: mogorván üdvözölte a lányt, morgós hangon, pár szóval elmondta, mi lesz a feladata és azonnal vissza is tért a munkájához. Kate munkája tényleg nem volt nehéz: állandóan a professzor közelében kellett tartózkodnia, és ha a férfinak kellett egy-egy könyv a kutatásaihoz, akkor azt kellett megkeresnie és odavinnie. Ha a prof végzett a könyvvel, akkor azt megint neki kellett a helyére tennie. A többi idejében pedig leltároznia kellett a könyveket: kapott egy régi listát a férfitől és ezzel hasonlította össze a polcokon található köteteket.
Kate eleinte nagyon élvezte a munkát. Fontos személynek érezte magát, hogy egy ilyen tudós mellett tevékenykedhet és nagy lelkesedéssel vetette bele magát a leltározásba is. Egy idő után azonban kezdte unni a dolgot. Egész nap a férfi társaságában volt, de az csak akkor szólt hozzá, ha valamelyik könyvre volt szüksége. Próbálta párszor magára vonni az elmélyült tanár figyelmét, de nem járt sok eredménnyel. Egész délelőtt csak két alkalommal sikerült szólásra bírni a férfit. Először mikor Kate dúdolgatni kezdett unalmában, másodszor pedig amikor az egyik könyvet leejtette a földre. Első alkalommal csak mérgesen rámordult, a könyv puffanására viszont felállt és fenyegetően magasult a lány fölé, aki lehajolt a könyvért. Figyelmeztette, hogy a könyvei nagyon sokat érnek és ennek megfelelően bánjon velük. Kate elismerte, hogy a férfinak igaza van, lehetett volna egy kicsit óvatosabb is és már éppen bocsánatot akart kérni, amikor a prof folytatta, amivel alaposan zavarba hozta a lányt. Azt mondta, hogy ha továbbra is ilyen szeleburdi és figyelmetlen lesz, akkor kiérdemli, hogy alaposan elfenekeljék. Kate egy pillanatig nem is fogta fel teljesen, mit is mondott a másik. Mire tudatosult benne a dolog, addigra a férfi már ismét a munkája felé görnyedt. A lány ekkor először elpirult, majd furcsa izgalom áradt szét a testében, ahogy elképzelte a képet: meztelen popsival fekszik a tanár combjain keresztben, aki nagy kezével csépeli szépen fejlett popsiját... A nap további része eseménytelenül telt el. Útközben hazafelé a nagynénjével, elmesélte, mit mondott a férfi. – Akkor jó lesz, ha vigyázol a hátsódra, te lány – nevetett fel Margaret néni. – A jó öreg Baldy meg is teszi, amit megígér, és nagyon szereti a szép, fiatal lányok fenekét paskolgatni. Kate meglepetten bámult nagynénjére, aki belekarolt és bizalmasabban folytatta: – Tudod, a professzor még nem is olyan régen tanított a középiskolában, többek között engem is. Elég jó tanár volt, de nem ismert más büntetési módot a rosszalkodó lányok számára, mint a fenekelést. Ha valamin rajtakaptak, akkor azonnal tudtad, hogy mehetsz Baldy (ez volt a közismert gúnyneve)
irodájába, ahol rövid leckéztetés után előrehajolsz, a szoknyádat felhajtják, és egy nádpálcával kapsz néhány csípőset a popsidra. – De hát ez nagyon fájhatott!? – kiáltott fel Kate. – Hát igen, eléggé fájdalmas tudott lenni. Persze minden attól függött, hogy mit is követtél el. Az öregnek többfajta nádpálcája volt, a véknyabbak inkább csak izgató bizsergést okoztak, még a vastagabbak, főleg ha Baldy jó erősen használta, szép nyomokat hagytak a bőrön. Én jó párszor kikaptam – kuncogott fel a nagynéni –, de csak egy olyan alkalomra emlékszem, amely szinte elviselhetetlen volt, de akkor is megérdemeltem, amit kaptam. A többi esetben... – Igen? – kérdezte egyre növekvő érdeklődéssel Kate. – Nos... – folytatta kicsit elpirulva Margaret néni. – Nos, a többi esetben én is akartam, hogy elfenekeljen, mivel... Mivel élveztem a dolgot!!! – Azt akartad, hogy megverjen??? – hitetlenkedett a lány. – Nem tudom elhinni! – Pedig így van. Persze a fenekelések minden alkalommal fájtak, de általában ez a fájdalom inkább kellemes volt, ami felkorbácsolta a véremet. Kb. 16 éves lehettem, amikor először kaptam fenyítést, valami csekélységért, talán órai levelezésért. Baldy behívatott az irodájába, pár percig taglalta, hogy milyen fegyelmezetlen és szemtelen vagyok, majd elővett egy vastag és hosszú nádpálcát a fiókjából. Én a látványától is majdnem rosszul lettem és a félelmem csak fokozódott, mikor az öreg kimondta az ítéletemet: 6 ütés azzal a szörnyeteggel a bugyimra! Gondolhatod, mit éreztem akkor! Már éppen könyörögni kezdtem volna, mikor Baldy folytatta. Valami olyasmit mondott, hogy a szabályzat alapján csak ezt a büntetést róhatja ki rám, de ő tudja, hogy nem érdemlek ennyit, ezért lenne egy ajánlata. Én persze látatlanban beleegyeztem volna mindenbe, csak megmeneküljek a pálcától. Azt mondta: nem kell rettegnem a vastag pálcától, ha beleegyezem, hogy a saját módszere szerint büntessem meg, vagyis először a térdére fektetve, kézzel kapok kb.
két tucatot, majd a legvéknyabb pálcával még hármat. Persze – tette hozzá – , ebben az esetben a pucér popsimra kapom az adagomat. Ez az ajánlat tele volt szexuális töltettel, legalábbis az én számomra, de gondolom az öreg sem volt vele másként. Hiszen az, hogy a vastag bugyimra kapok néhány ütést, csak fájdalmas, de teljesen személytelen. A másik esetben viszont a térdén fekszem, meztelen popsival és jól el tudtam képzelni, hogy a combjaim közé is be fog tudni látni az öreg. Ha eddig a félelemtől remegtem, ezután már az izgalomtól nem bírtam megállni a lábaimon. Persze, hogy a második lehetőséget választottam, és nem is kellett megbánnom a döntésemet. Hamarosan a combjain feküdtem keresztben, Baldy pedig felhajtotta a szoknyámat és letolta a bugyimat jó alaposan, egészen a bokámig. Ezután addig forgatott, míg a neki tetsző pozíciót fel nem vettem: fejem lelógott a padlóra, lábaim széttárva, popsim teljesen megfeszülve kidomborodott. A bal kezével a derekamat kapta el, a jobbjával pedig simogatni kezdte a fenekemet és a combjaimat, miközben ismét leckéztetett. Én szinte nem is hallottam a hangját, annyira csak a kezére tudtam koncentrálni és annyira jó volt. Alig bírtam viszszatartani magamat, hogy el ne kezdjek kiabálni, hogy üssön meg már végre! Nem kellett sokat várnom, alaposan kiporolt a kezével. Az ütések eléggé csíptek, de valahogy jól is estek. Mikor befejezte, úgy éreztem, mintha az egész altestem tűzben égne! De még nem volt vége. Az íróasztalra kellett hajolnom, Baldy pedig elővett egy vékony pálcát; ez már közel sem nézett ki olyan rémisztően. Én parancs nélkül is jól kitoltam a popsimat, az öreg pedig rásózott egy jót. Az ütés villámcsapásként érte a már eléggé érzékeny bőrömet. Felkiáltottam és valami arra kényszerített, hogy a combjaimat összeszorítsam; nagyon jólesett a dolog. A második ütés után a kiáltásomat nem a fájdalom, hanem a kéj okozta, amely a lábam közül kiindulva egész testemet ellepte. Ezt csak még fokozta az utolsó, harmadik ütés. Akár hiszed, akár nem, de arra vágytam, bárcsak nem három, hanem hat vagy még több ütést kaphattam volna. Ezután, amikor szükségem volt ilyen megrázkódtatásokra, tudtam, hogy csak valamilyen csekély vétséget kell elkövetnem és a többiről majd az öreg gondoskodik. Ekkora értek haza, de Kate eleget hallott és egy fontos elhatározásra jutott. Másnap egy térden felül érő szoknyát vett fel, és abban ment a professzorhoz. Kíváncsian várta az öreg reakcióját, mit fog szólni, amikor először küldi
fel a létrára egy könyvért és a szoknyája alá pillant. Ez a pillanat hamar eljött. A professzor persze sejtette, hogy a lány őmiatta vett fel ilyen rövid szoknyát, hogy a bugyiját legyen módja előtte villogtatni. Ezért elhatározta, hogy teljesen közömbös marad, akármilyen szexis fehérneműt is lát kivillanni. De majdnem lenyelte a pipáját, amikor felpillantva a létrán pipiskedő lányra, észrevette, hogy az bizony nem vett fel semmilyen bugyit ez alkalommal. Kate hangos kuncogással nyugtázta a hatást, és élvezte, hogy fölénybe került a férfival szemben. A prof száraz hangon parancsolta le a magasból, és hazaküldte, hogy rendesen felöltözve jelenjen meg újra. Kate duzzogva engedelmeskedett és egy fél óra múlva egy szűk farmerben és egy csíkos ingben jelent meg. A férfi elégedett bólintással nyugtázta a dolgot és folytatta a munkáját. Kate egész délelőtt kereste az alkalmat, hogyan köthetne bele a professzorba. Minden parancsát csak lassan, vonakodva teljesítette, összekeverte a kért könyveket, de a férfi csak akkor vesztette el a türelmét, amikor a lány néhány könyvből elkezdett egy gúlát építeni. Mikor az építmény összedőlt és a könyvek egymásra estek, a prof idegesen felpattant: – Már megígértem kislány, hogy kiporolom a bugyidat, ha a könyveknek baja esik. Azt hiszem, itt az ideje a dolognak – közeledett fenyegetően Kate felé. – Azt hiszem, ezt a bugyiporolós ígéretét nem tudja teljesíteni, professzor – próbált a lány magabiztosnak látszani, bár valójában a szíve majd kiugrott a helyéről. – Azt gondolod, nem tudlak a térdemre fektetni, és alaposan elfenekelni? – kérdezte a prof, miközben elkapta Kate karját, az egyik közeli székhez rángatta és leülve a térdére fektette. – Elfenekelni talán igen, de nem a bugyimat – jelentette ki a lány elégedett hangsúllyal, miközben a professzor lerángatta gömbölyű idomairól a nadrágot.
A férfinak be kellett látnia, hogy ez valóban így van, mivel a lány most sem viselt bugyit. “Szóval játszani akar velem a kicsike”, gondolta magában mosolyogva. – Rendben van – szólalt meg. – Ez dupla büntetést jelent. – Dupla büntetést? – kérdezte meglepődve Kate. – Miért? – Először kapsz azért, mivel többszöri figyelmeztetésem ellenére játszottál az értékes könyveimmel. Másodszor pedig azért, mivel nem megfelelő öltözékben jöttél dolgozni. Értetted? – És... mennyit kapok? – kérdezte a lány, kicsit idegesen, hogy talán túl meszszire ment. Ő nem akart mást, csak néhány ütést a popsijára, mivel kíváncsi volt, vajon milyen érzés lehet: lesz-e neki is olyan jó, mint a nagynénjének. Most viszont lehet, hogy egy komoly verést kell elszenvednie. – Lássuk csak – szólalt meg a férfi kis gondolkodás után. – Először kapsz 25-öt kézzel és 6-ot a nádpálcával a fegyelmezetlenségedért. Azután pedig a szemtelenségedért még egyszer 25-öt kézzel. Ez talán majd megtanít a helyes viselkedésre. Kate egy kicsit megkönnyebbült. A nagynénje is két tucatot kapott kézzel, plusz hármat a pálcával és ennél többet akart! Lehet, hogy nem is lesz olyan rossz??? Hirtelen egy veszély lehetősége villant az agyába. – És melyik pálcával? – Hogy-hogy melyik pálcával? – A vékonnyal, vagy a vastagabbal? – Szóval erről is tudsz? – nevetett fel a férfi. – Gondolom a nagynénéd mesélte, igaz? Én viszont most még nem árulom el, mivel kapsz ki, izgulj egy kicsit.
Amíg a prof beszélt, jobb tenyerét Kate popsijára helyezte és lágyan masszírozta a feszes húst. Most felemelte a kezét és nagyot csapott a tágas célpontjára. A lány megdöbbent, amikor az első ütés elcsattant; csípett, de nem annyira, mint ahogy elképzelte. Kicsit megkönnyebbült, ez tényleg nem olyan vészes, ki lehet bírni. Ahogy a férfi újra és újra lecsapott, Kate testét egyre jobban elborította a tűz. Érdekes módon úgy érezte, mintha nem is a popsija lenne a legforróbb, hanem a puncija. Minden ütés arra késztette, hogy először összeszorítsa a félgömböket, majd teljesen szemérmetlen módon kitárja a férfi szeme előtt. Halkan felnyögött, nem is a fájdalom következtében. Mikor az utolsó ütés is elcsattant, a professzor talpra állította. Kate nem tudta megállni, hogy kezeivel ne kezdje el vadul dörzsölni a popóját, míg végül a férfi rá nem szólt, hogy elég. A lány csak most döbbent rá, milyen megalázó helyzetbe is került: itt áll, letolt gatyával, vörösre vert, meztelen fenékkel a férfi előtt, tulajdonképpen kiszolgáltatva annak. Furcsa módon nem érezte kellemetlennek a szituációt, sőt! Mikor arra gondolt, hogy a férfi azt csinálhat vele, amit akar, a puncija bizseregni kezdett. Ez az érzése csak fokozódott, mikor a professzor vizslató pillantással végignézett rajta, és a szeme elidőzött dús szőrzetű háromszögénél. A professzor elővett két pálcát a fiókjából: egy vastagot és egy jóval kisebbet. Kate érverése ismét felgyorsult, és magában gyorsan elmondott egy rövid imát, nehogy a férfi a vastagot válassza, aminek már a látványától is elállt a lélegzete és rá sem mert gondolni, milyen pusztítást tudna végezne gyenge bőrén. A férfi tovább akarta fokozni a feszültségét: mindkét pálcát kitette az asztalra, és azt a széket, ahol korábban ült az asztal elé állította. – Állj a szék támlájához, és hajolj rá – utasította lányt. Kate tipegve tette meg a pár lépést. A szék támlája pontosan az öléig ért, és ahogy előrehajolt, könyökével az asztal lapjára tudott támaszkodni. Előrehajolt, amennyire csak tudott; ebben a helyzetben a feneke teljesen megfeszült és szinte kicsattant. Sejtette, hogy ha így kapná az pálcaütéseket, akkor sokkal jobban fájna, ezért felemelkedett. Szeme előtt ott feküdt a két kínzóesz-
köz; valamelyik közülük hamarosan közelebbi ismeretségbe kerül a popsijával. A professzor közelebb lépett és felvette mindkét pálcát. – Hat ütést kapsz, kislány – szólalt meg, miközben a pálcákkal próbaképpen a levegőbe suhintott külön-külön. – A szabályok nagyon egyszerűek: minden ütést hangosan számolsz és hozzáteszed, hogy bocsánatot kérsz a pimaszságodért. Ha nem így történik, akkor az az ütés nem számít. Ugyanilyen módon megismétlődik az az ütés is, amely után a kezed hátrakapod a fenekedhez, vagy felemelkedsz a székről. Megértetted? – Igen, uram – felelte kötelességtudóan Kate. Eddig még sohasem alkalmazta ezt a tiszteletteljes megszólítást. De még mindig nem tudta, melyik pálcát akarja használni a férfi! – Akkor kezdjük – szólalt meg a professzor és a lány megkönnyebbülésére a vastagabb pálcát az asztalra helyezte. A nádpálca nagyon csípett!!! Kate egész teste megrándult, és egy nagyot kiáltott. – Auuu!!! Egy, Mr. Seldon! Bocsánatot kérek a szemtelenségemért – nyögte ki az előírt szavakat magából. A következő ütés ugyanúgy csípett, mint az első, de furcsa módon ez már kevésbé rázta meg a lányt. Most a kiáltása inkább a testében egyre erősödő érzésnek szólt, mintsem a fájdalomnak. Úgy érezte, mintha az egész alteste, popsija, combjainak belső része és a puncija is különös módon viszketne, és ezt az érzést csak fokozta a férfi, amikor harmadszor is lecsapott a csípős pálcával. Ennek hatására a lány testében szinte felrobbant valami, és teljesen elfeledkezett arról, hogy mi is történik, csak erre a nagyon jóleső borzongásra tudott koncentrálni. – A számolás, ifjú hölgy! – riasztotta fel a professzor hangja, valamint nyomatékul használt pálcája. Kate nem igazán bánta, hogy egy plusz ütést is el kel-
lett szenvednie, bár a férfi, aki észrevette, hogy mi is játszódik le a lányban, most fokozta az erőt. – Elnézést, uram! Három, Mr. Seldon. Bocsánatot kérek a szemtelenségemért – szajkózta Kate, bár valójában azt szerette volna mondani: “Köszönöm ezt az érzést, és nagyon örülök, hogy szemtelen voltam.” Az utolsó három ütés is elcsattant Kate szépséges popsiján, akiben ismét emelkedni kezdett a tűz. Egy kicsit csalódottan egyenesedett fel, amikor a professzor befejezte a pálcázást, és csak arra tudott gondolni, hogy szerencsére még folytatódik a fenyítése; minden vágya az volt, hogy ismét a férfi térdére feküdjön és odakínálja már eléggé sajgó popsiját a prof erős kezének. Mr. Seldon viszont ismét mást talált ki: megfordította a széket, de nem ült le rá, hanem a lánynak parancsolta meg, hogy térdeljen fel az ülőkére. Kate örömmel és vágyakozva engedelmeskedett. A professzor lágyan simogatni kezdte a popsiját és szinte megőrjítette a lányt, amikor a keze a combjai közé siklott. Egy pillanatig rémülten gondolt arra, hogy a férfi észreveszi, milyen “baleset” történt közben vele, de hamar túllépett ezen, és csak az izgató ujjakra tudott figyelni. – Akkor még 25, igaz kicsim – szólalt meg Mr. Seldon, elvonva kezét a puha fészekből. – Igen, Uram. Kérem, Uram, fenyítsen meg keményen, ahogy megérdemlem. Egy ilyen pimasz lány megérdemli, hogy keményen kiverjék a fenekét. – Így igaz – helyeselt a professzor, és tenyere nagyot csattant Kate vörös félgömbjein. Már vagy tízszer csapott le a férfi, egyre inkább kipirosítva Kate fenekét, amikor hirtelen kinyílt az ajtó, és Kate meghallotta nagynénje csodálkozó hangját: – Itt meg mi történik?
– Semmi különös, Margaret – válaszolta teljes nyugalommal Mr. Seldon. – Kate nagyon szemtelen volt, ezért kap tőlem egy alapos leckét. Remélem nem veszi zokon? – Ó, egy cseppet sem, Mr. Seldon – felelte mosolyogva a néni. – Gondolom ez a lány tényleg kiprovokálta a verést és meg is érdemli. Folytassa csak uram, nem akarom zavarni. Mr. Seldon valóban nem zavartatta magát és keményen kiosztotta a büntetés fennmaradó részét. Kate izgett-mozgott, tekergette a csípőjét, mivel a popója már valóban nagyon fájt. Az a tudat, hogy a nagynénje személyében nézője is akad az elfenekelésének, csak még jobban feldobta. Mikor a férfi befejezte a fenyítést, megparancsolta, hogy Kate maradjon abban a helyzeten még egy fél órát és gondolkozzon el azon, ami történt. A lány szívesen engedelmeskedett, csak annyit szeretett volna még, hogy valaki egy kicsit megsimogassa forró popsiját. Ez az óhaja is hamarosan teljesülhetett, mivel pár perc elteltével Mr. Seldon kiment a szobából, kettesben hagyva a nagynénjével. – Hát, elég alaposan ellátták a bajodat, te lány – mondta Margaret néni, közelebbről is szemügyre véve Kate sötétpiros popsiját, melyet keresztbe néhány csík szabdalt. – De nem mondhatod, hogy én nem figyelmeztettelek! – Semmi gond, Margaret néni! Én akartam, hogy így történjen és tulajdonképpen... élveztem az egészet. Csak egy kívánságom lenne... – hallgatott el szégyenlősen Kate. – Éspedig? – Nagyon... nagyon jó lenne, ha valaki most megsimogatná szegény fenekemet!
– És énrám gondoltál? Jól van – lépett Kate mögé a nagynéni, és lágyan megérintette a forró felületet. – Csak Baldy be ne jöjjön véletlenül, mert akkor az én popóm is hasonló bánásmódban részesül. – Csak nem...?? – kérdezte döbbenten Kate. – Csak nem azt akarod mondani, hogy még most is... Még mostanában is... – Hogy mostanában is elfenekel az öreg, ha úgy látja jónak? De igen. És tudod, nem is nagyon bánom. Sőt! De gondolom te is így vagy vele, nem? – kérdezte évődve és rácsapott unokahúga gömbölyű popsijára. – De igen – felelte Kate és mindketten nevetésben törtek ki. – És remélem az iskola után is dolgozhatok majd Mr. Seldonnak, mivel nagyon “élvezetesnek” találtam ezt a melót...
