Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK Nappali tagozat EU-kapcsolatok szakirány
A munkaerő-piaci nyitást választó tagországok migrációs tapasztalatai az Európai Unió 2004-es keleti bővítése tükrében
Készítette: Mocsári Anita
Budapest, 2006.
Tartalomjegyzék 1. Bevezetés................................................................................................................................4 2. Érvek és elméletek a nemzetközi migráció témaköréből ..................................................8 2.1. A nemzetközi migráció elméleteinek áttekintése ............................................................8 2.2. Migrációs motivációk és visszatartó erők .....................................................................13 2.2.1. A potenciális migrációs kényszert meghatározó tényezők......................................14 2.2.2. A célország befogadókészsége mint húzóhatás a migrációs döntésekben..............17 2.3. Érvek a munkaerő-piaci liberalizáció mellett................................................................19 2.3.1. Jóléti hatások a fogadó országban .........................................................................20 2.3.2. Az átlagos jövedelmi hatás paradoxona.................................................................22 3. A piacnyitó országok migrációs tapasztalatai..................................................................24 3.1. Érvényben lévő szabályozások......................................................................................24 3.2. Munkaerő-piaci információk a három országról ...........................................................27 3.3. A piacnyitó országokba irányuló migrációs folyamatok az EU-bővítés után ...............33 3.3.1. Egyesült Királyság..................................................................................................33 3.3.2. Írország...................................................................................................................38 3.3.3. Svédország ..............................................................................................................43 3.4. Értékelő megjegyzések a migrációs folyamatokról.......................................................45 4. Az EURES hálózat szerepe ................................................................................................48 4.1. Az EURES hálózat bemutatása .....................................................................................48 4.2. Fejlesztési célok.............................................................................................................50 4.3. Az EURES adatbázis szerepe az egyes országokban ....................................................53 4.4. Interjú a Csongrád megyei EURES tanácsadóval .........................................................56 5. Befejezés ..............................................................................................................................59 6. Mellékletek ..........................................................................................................................61 7. Táblázatok és ábrák jegyzéke............................................................................................63 8. Irodalomjegyzék .................................................................................................................64
3
1. Bevezetés A világgazdaság globalizációs folyamatai közül az egyik legrégibb a migráció, a nemzetközi munkaerő-vándorlás. A Nemzetközi Migrációs Szervezet adatai szerint a világban közel 200 millió migráns van, ami a Föld lakosságának 3 százalékát teszi ki. Ez a szám a 21. században várhatóan tovább emelkedik. A legnagyobb befogadó ország az Amerikai Egyesült Államok, ahol a lakosság kb. 10 százaléka, azaz közel 35 millió ember külföldön született.1 Az elmúlt fél évszázadban azonban nemcsak a hagyományos emigránsbefogadó országokban (USA, Ausztrália, Kanada) nőtt a bevándorlás nagyságrendje, de bevándorlókat befogadó társadalmakká váltak azok az európai országok is, melyek évszázadokon keresztül kibocsátó országok voltak. A migráció ma meghatározza Európa gazdasági teljesítményét és társadalmi berendezkedését. Ennek megfelelően az Európai Unióban a nemzetközi migráció igen jelentős gazdaság- és szociálpolitikát érintő témakör. Az országok közötti mobilitás kérdése, amelyet a közösségi politikák is kiemelten kezelnek, a kezdetektől központi helyet foglal el az európai integráció történetében. Az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó, 1958. január 1-jén hatályba lépett Római Szerződés kimondta, hogy a Közösségben biztosítani kell a munkavállalók szabad mozgását, azaz tilos a munkavállalók állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetése foglalkoztatási, bérezési vagy egyéb munkavállalással kapcsolatos szempontok tekintetében. Az Unió négy szabadságjoga közül a munkavállalók szabad áramlása azt a gazdasági célt szolgálja, hogy az álláskeresők eljuthassanak oda, ahol munkájukra szükség van, ezáltal találkozik egymással a munkaerő-kereslet és munkaerő-kínálat, fokozatosan kiegyenlítődnek a versenyfeltételek és a bérek. A mobilitás iránti igények növekedésére és a téma jelentőségére utal, hogy a Maastrichti Szerződés a kilencvenes évek elején a tartózkodás jogát kiterjesztette a nyugdíjasokra, a diákokra és a magukat önerőből eltartottakra is. Az Európai Uniót létrehozó szerződés bevezette az „uniós állampolgárság” intézményét, amelynek alapeleme az Unió minden állampolgárát gazdasági aktivitástól függetlenül megillető szabad mozgás joga. A személyek szabad mozgásának elve magában foglalja az utazási szabadságot és a hosszabb tartózkodás, 1
„International Migration: Facts and figures” Elérhető: http://www.iom.int/en/PDF_Files/wmr2005_presskit/wmr_facts_and_figures/WMR_Facts_and_Figures.pdf, 2006.03.15.
4
így a munkavállalás, a tanulás és a letelepedés szabadságát egyaránt. Ez egyben azt jelenti, hogy az uniós polgárok szabadon választhatják meg lakóhelyüket az EU egész területén.2 A szándék ellenére azonban a gyakorlat azt mutatja, hogy a munkaerő szabad áramlását sok tényező akadályozza, többek között az információkhoz való egyenlőtlen hozzájutás, az adózást és szociális kedvezményeket érintő adminisztratív gátak vagy a külföldi tartózkodást kísérő bonyolult eljárások. A Lisszaboni Stratégia célja szerint, vagyis hogy az Unió 2010-re a világ legdinamikusabban fejlődő, legversenyképesebb tudásalapú gazdaságává váljon, e korlátozó tényezők mielőbbi felszámolása sürgető lenne. Bár a szabad mozgás joga a tagállamok többségének viszonylatában teljes körűen biztosított, mégsem beszélhetünk jelentős mértékű mozgásról. A 15 tagú Európai Unióban a közel 380 millió lakos közül 5-6 millió ember élt tartósan más tagállamban. Ez a munkavállalókra leszűkítve az akkori közel 200 milliós munkaerőpiacon kb. 3-4 millió munkavállalót jelentett, azaz a dolgozóknak nem több mint 1,5-2 százaléka vállalt munkát más tagországban.3 A migrációs probléma felerősödését okozta az Európai Unió 2004. május 1-jén tíz új tagállammal történt kibővítése, amely megközelítőleg 74 millió fővel és ezen belül mintegy 30 millió munkavállalóval növelte az EU összlakosságát. Az új tagállamok közül a nyolc közép-kelet-európai országban fennálló lényegesen alacsonyabb jövedelmi szintek4 és kedvezőtlenebb életfeltételek miatt a régi tagállamok többsége az olcsó kelet-európai munkaerő nagymértékű beáramlásától tartott. A munkaerő szabad áramlásának lehetősége, majd annak egyre inkább nyilvánvalóvá váló átmeneti korlátozása nagy érdeklődést váltott ki az új tagállamok lakossága részéről. A munkaerőmozgás szabadságának garantálása azt jelenti, hogy az állam elveszíti a munkaerőpiacra lépés ellenőrzésének és szabályozásának autonómiáját, s jogot biztosít az egyén számára a kereslettől függő, munkavállalási engedélymentes munkavállalásra. Az Unió „új” állampolgárai tehát joggal számítottak arra, hogy a csatlakozást követően a régi tagállamok elveszítik korlátozási jogosultságukat, és az állampolgároknak lehetőségük nyílik rövidebb vagy hosszabb távú külföldi munkavállalásra. Ennek jogi lehetőségei azonban egyelőre nem, vagy csak bizonyos munkavállalói csoportok, szakmák esetében adottak. Három állam kivételével ugyanis átmeneti korlátozásokat léptettek életbe az új EU-tagországok állampolgáraival szemben. A mobilitás elősegítése, az 2
Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról, Magyar Országgyűlés, 2002, 208-209. oldal Gyakorlati tudnivalók az Európai Unióról, Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, 2005, 91. oldal 4 Ld. 12. sz. táblázat (Mellékletek) 3
5
akadályozó tényezők felszámolása a tagállamok közös feladata, azonban az Európai Bizottság határozata értelmében a tagországok szabadon dönthetnek arról, hogy milyen bevándorlási politikát folytatnak. Az újonnan csatlakozott országok munkavállalóival szemben fenntartott korlátozások pedig egyértelműen azt mutatják, hogy az egyes EU-tagországok az integrált európai gazdasággal szemben a saját érdekeiket tartják szem előtt. Ezek az érdekek pedig inkább belpolitikai és társadalmi, mintsem gazdasági okokra vezethetők vissza. 2004. május 1-jén tehát mindössze három régi EU-tag nyitotta meg munkaerőpiacát a középés kelet-európai munkavállalók előtt: az Egyesült Királyság, Írország és Svédország. Szakdolgozatom célja, hogy bemutassam e három ország tapasztalatait a bővítés óta eltelt időszakban. Témaválasztásomat a piacnyitó országok egyikéhez való személyes kötődésem is indokolja: főiskolás éveim alatt ugyanis több alkalommal jártam Írországban, a nyári szünetekben Dublinban dolgoztam, de volt, hogy csak meglátogattam kint élő bátyámat. A Franciaországban eltöltött főiskolai félévem és az Írországban szerzett tapasztalatok hatására felmerült bennem a gondolat, hogy egy időre Magyarország határain túl, valamely nyugateurópai állam munkaerőpiacán kipróbáljam magam. A szakdolgozat három, jól elkülöníthető részre tagolódik. Az első fejezet egy elméleti áttekintést ad a gazdasági migráció megértéséhez. Ebben a részben bemutatom, hogy a különböző közgazdaságtani elméletek milyen eltérő feltételezésekre épülnek, mely okokra vezetik vissza az országok közötti gazdasági migráció megindulását, illetve annak fennmaradását. Az ésszerűen gondolkodó migráns, mielőtt meghozná döntését, felméri a migráció költségét, amelyet gazdaságelméleti, szocio-kulturális és adminisztratív tényezők együttesen határoznak meg. A motivációs tényezők adott esetben korlátozóak is lehetnek. Ezek ismertetése után az írországi lengyel vendégmunkások példáján keresztül mutatom be, hogy a célország megválasztásában fontos szerepet játszik az adott ország migráns munkavállalók iránti befogadókészsége. A fejezet utolsó része a nemzetközi munkaerővándorlás szempontjából liberalizált térségben, a migráció eredményeként bekövetkező jóléti hatásokat tekinti át. Miután megértettük a gazdasági migráció elméleti hátterét, a szakdolgozat további részében az Európai Unió 2004-es keleti bővítése kapcsán részletesen elemzem az újonnan csatlakozott tagországokból az Egyesült Királyság, Írország és Svédország munkaerőpiacára irányuló migrációs tapasztalatokat. A nyitást választó országok munkaerő-piaci jellemzőinek rövid bemutatása után az elemzés szempontjai kiterjednek a migráció nagyságrendjére, a 6
munkavállalók származási ország szerinti megoszlására, valamint a munkaerőpiac különböző területein betöltött szerepükre. Az EURES hálózat jelentősége az Európai Unió legutóbbi bővítése kapcsán megnőtt. A dolgozat harmadik fejezetében a hálózat nemzetközi munkaerő-közvetítésben betöltött szerepéről írok. A fejezetet a szakdolgozatom külső konzulensével készített interjú zárja, aki a Csongrád Megyei Munkaügyi Központ EURES tanácsadója.
7
2. Érvek és elméletek a nemzetközi migráció témaköréből 2.1. A nemzetközi migráció elméleteinek áttekintése5 A nemzetközi migrációnak ma nincs egységesen elfogadott elmélete, csak elmélettöredékek léteznek, amelyek nagyrészt egymástól elszigetelten jöttek létre. A jelenlegi migrációs folyamat megértéséhez, az ok-okozati viszonyok feltárásához sokoldalú, átfogó elemzésre van szükség. Az alábbiakban röviden bemutatom három ismert elmélet alapvető feltételezéseit és következtetéseit, amelyek felfedik az országok közötti népességáramlás főbb okait. Rámutatok a neoklasszikus modellek hiányosságaira, fő gyengeségeire, a tovább tökéletesített „új közgazdaságtani” elmélet esetében pedig annak megmagyarázására hagyatkozom. A nemzetközi migráció legrégebbi elmélete a neoklasszikus közgazdaságtan makroelméleti modellje, mely szerint a fejlett és fejlődő országok közötti munkaerő-vándorlás a munkaerőkereslet és –kínálat területi különbségeire vezethető vissza. A jelentős munkaerőforrással rendelkező országokban alacsonyak az egyensúlyi piaci bérek, azokban az országokban pedig, ahol korlátozottak a munkaerő-piaci tartalékok, magas piaci bérek jellemzők. A bérkülönbségek hatására a munkavállalók az alacsony bérű országból a magasabb fizetéseket biztosító országba vándorolnak. Az elmélet rámutat arra, hogy a munkaerőben gazdag országokból a munkaerőben szűkölködők felé irányuló vándorlás a tőkeberuházások mozgásának tükörképe, amely a tőkében gazdag országokból a tőkében szegények felé irányul. A szegény országok relatív tőkehiánya magas megtérülési rátát eredményez, ami vonzást gyakorol a befektetésekre. A mozgó tőkével együtt magasan képzett humán tőke is érkezik. A nemzetközi munkaerő-áramláson belül azonban el kell határolni a humán tőkének a tőkemozgásokhoz kapcsolódó és a munkaerő ezzel ellentétes irányú nemzetközi áramlását. A neoklasszikus makrogazdasági elmélet számos bevándorlási politika alapjait teremtette meg. Főbb javaslatai, feltételezései az alábbi néhány pontban foglalhatóak össze: •
A munkavállalók nemzetközi migrációját az országok közötti béraránytalanságok okozzák.
•
A kereseti aránytalanságok megszűnése véget vet a munkaerő mozgásának.
5
Forrás: Theories of International Migration: A Review and Appraisal. Population and Development Review. Volume 19, Number 3, September, 1993, pp. 431-466.; fordításban megjelent a Szociális és Családügyi Minisztérium: A migráció szociológiája c. kiadványában, Budapest, 2001.
8
•
A magasan képzett munkavállalók nemzetközi áramlása a humán tőke megtérülési rátájában megmutatkozó különbségekre vezethető vissza, e réteg migrációja ellenkező irányú, mint a képzetlen munkásoké.
•
Az elemzések tárgyát a nemzetközi munkaerő-áramlás munkaerőpiacokra gyakorolt hatása képezi, más piacokra nézve a migráció nem jár jelentős következményekkel.
•
A kormányok a küldő, illetve a fogadó országok munkaerőpiacainak szabályozásán keresztül tudják ellenőrzés alatt tartani a migrációs folyamatokat.
A munkaerő-vándorlás neoklasszikus makroelméleti modellje több ponton is kritizálható. Az elmélet rendkívül extra előfeltevéseken alapul, úgy, mint teljes foglalkoztatottság, tökéletes verseny, homogén termelési tényezők, költségektől mentes tényezőáramlás, amelyek árai tökéletesen rugalmasak, továbbá tökéletesen informált munkaerő és tőketulajdonosok. Fő gyengesége, hogy csak a jövedelemkülönbségeket tartja a migráció okának, viszont a jövedelemkülönbségek
keletkezésekor
azonnal
megindul
a
munkaerő-vándorlás.
A
nemzetközi migráció egyik fő mozgatórugója valóban az országok közötti bérkülönbségek fennállása. Azonban nem tartom valószínűnek, hogy a béraránytalanságok megszűnésével a migráció is abbamaradna, hiszen a migrációnak nem a magasabb kereseti lehetőség az egyetlen
motivációja.
Vannak,
akik
a
nyelvtanulást,
vagy
a
külföldi
szakmai
tapasztalatszerzést tekintik fő célnak, s ez nem feltétlenül jár anyagi gyarapodással. A gyakorlatban nem igazolódik a neoklasszikus elmélet feltevése, miszerint a nemzetközi tőkeáramlás a „természetes irányt” követi, azaz a tőke a tőkében (viszonylag) gazdag országból a tőkeszegény országok felé áramlik. A megfigyelések6 azt mutatják, hogy a tőkeáramlás iránya éppen ellenkezőleg, a gazdagabb országok felé mutat. Ezt a jelenséget „perverz” tőkeáramlásnak nevezzük. A neoklasszikus közgazdaságtan mikroelméleti modelljében a migráció egyéni választás eredménye, melynek során a racionálisan gondolkodó munkavállaló költség-haszonszámítások alapján felméri, hogy mekkora nettó hasznot jelent számára az elvándorlás. „A potenciális migránsok becsléseket végeznek arra vonatkozóan, hogy az alternatív nemzetközi helyszínre költözködésükkel mekkora nyereségre tehetnek szert, illetve milyen költségeik lehetnek, és abba az irányba indulnak el, ahol egy bizonyos időhorizonton belül a
6
Ld. 13. sz. ábra (Mellékletek)
9
legnagyobb a várható korrigált nettó hozam.”7 Ebből a feltevésből a makrogazdasági szabályoktól némileg eltérő következtetések vonhatók le: •
Az országok közötti béraránytalanságokon felül a foglalkoztatási rátákban tapasztalható különbségek határozzák meg a várható kereseteket, s egyben befolyásolják a nemzetközi munkaerő-áramlást.
•
Növelik a migráció valószínűségét a humán tőkére jellemző azon tulajdonságok, melyet a célországban feltehetően jobban megfizetnek (például nyelvtudás, iskolázottság), továbbá az alacsony migrációs költségű egyéni jellemzők vagy szociális körülmények, melyek a migráció nettó hozamát emelik. E tényezők miatt egy ország munkavállalóinak migrációs hajlandósága igen eltérő lehet.
•
Nincs nemzetközi mozgás, amennyiben az egyes országokban elérhető keresetek és/vagy a foglalkoztatási ráták között nincs eltérés, azaz a várható keresetek nemzetközi szinten kiegyenlítődnek. A klasszikus egyensúlyelmélet szerint hosszabb távon elmozdulnak a bérek, ha az egyik országban megváltozik a munkaerő kínálata a másik javára vagy rovására.
•
Az egyének migrációs döntései a munkaerő-piaci egyensúlytalanságra vezethetőek vissza, más piacok nem gyakorolnak rájuk közvetlen hatást.
•
A kormányok a várható kereseteket befolyásoló politikákon keresztül irányíthatják a bevándorlást a küldő és/vagy a fogadó országban például azáltal, hogy csökkentik a foglalkoztatás valószínűségét a célországban, vagy növelik a migráció pszichológiai és anyagi költségeit a potenciális migráns számára.
A mikroelméleti modell szerint még mindig a pénz a meghatározó. A munkaerő migrációja attól függ, hogy az egyes régiókban milyen különbség van a munkabérekben. A migrációs döntéshozatalban azonban a bérek várható különbségének van meghatározó szerepe, nem pedig a valóságos bérek közötti eltérésnek. Az elvándorlás elméletileg addig tart, amíg a gazdagabb régiókban a munkaerő túlsúlya miatt csökkennek a bérek, illetve a szegényebb régiókban munkaerőhiány miatt emelkednek a bérek. Gyakorlatilag azonban a bérek kiegyenlítődése nemzetközi szinten soha sem következik be. A potenciális migráns a kibocsátó és befogadó országok béreit figyelembe véve dönt, de nem befolyásolja azok alakulását. Közgazdászok empirikus vizsgálatokon keresztül8 igazolták, hogy nem valószínű,
7
Borjas (1987) in: SZCSM: A migráció szociológiája, 12. oldal
10
hogy a munkaerő migrációja a béreket lefelé nyomná, és ily módon hatna a munkabérek kiegyenlítődésére. A bérkülönbségek tehát sokkal inkább kiváltói, mint következményei a migrációnak. A migráció „új közgazdaságtani” elmélete9 egy sor olyan hipotézist állított fel, amelyek a neoklasszikus mikro- és makrogazdasági modellek számos előfeltevését és következtetését megkérdőjelezik: •
Az elmélet szerint a migráció elemzéséhez nem elszigetelt egyénekre, hanem családokra, háztartásokra vagy más termelési és fogyasztási egységekre kell támaszkodni.
•
Az országok között fennálló béraránytalanságok nem adnak szükségképpen elegendő okot a migrációra, másrészt viszont a bérkülönbségek hiányában is létezhetnek olyan hatások, amelyek elvándorlásra késztetik a háztartásokat. Ilyen tényező lehet a küldő ország egyéb piacainak hiánya, tökéletlensége vagy kiegyensúlyozatlansága.
•
A kibocsátó régiókban bekövetkező gazdasági fejlődés nem feltétlenül csökkenti a nemzetközi migrációra nehezedő nyomást. Sőt, a háztartások erősen érdekeltek abban, hogy a helyi munkavállalásban és a migrációs folyamatokban egyaránt részt vegyenek. Az otthon megszerzett jövedelem növekedése abban az esetben növelheti a migráció vonzerejét, ha a másik országban történő munkavállalás segítséget nyújt a helyi tevékenységet korlátozó tőkehiány és kockázatok leküzdéséhez.
•
A kormányok a munkaerőpiacot befolyásoló, valamint a biztosítási, a tőke- és a határidős piacokat alakító politikákon keresztül gyakorolhatnak hatást a migrációs ráta alakulására.
•
A jövedelmek eloszlását alakító kormányzati politikák és gazdasági átalakulások nyomán változik az egyes háztartások relatív hátrányos társadalmi helyzete, így migrációs érdekeltségük is módosul. Azok a kormányzati politikák, amelyek megemelik az átlagos jövedelmeket a migránsokat kibocsátó térségben, növelhetik a migrációt, ha a relatíve szegény családok nem részesülnek a jövedelemnövekedésből. Ha viszont a relatíve gazdag családokat nem érinti a jövedelmi gyarapodás, a migráció mérsékelhető.
8
Rappaport (2000), Blanchard-Katz (1992), Hatton-Williamson (1998) – becsléseikben minimális szinten, vagy egyáltalán nem találnak kapcsolatot a bérszintek és a migráció között.
9
Az elmélet Oded Stark és J. Edward Taylor közgazdászok nevéhez köthető; in SZCSM: A migráció szociológiája, 13-17. oldal
11
Míg a neoklasszikus elméletek a haszonmaximalizáló egyént tekintik a migrációs döntés egységének, valójában a migrációra vonatkozó döntés a migráns és további otthonmaradók közös elhatározásának eredménye. A legkézenfekvőbb ilyen egység a család. Míg az egyes családtagokat gazdasági tevékenységük a helyi gazdasághoz köt, mások képesek a külföldi munkaerőpiacon értékesíteni munkaerejüket, ahol a bérek és a foglalkoztatási körülmények eltérnek a hazaitól. Bizonyos esetekben pedig az egyén migrációját családja kockázatának csökkentése határozza meg. Tegyük fel, hogy a család egy vagy több tagja külföldön vállal munkát. Amennyiben otthon romlik a gazdasági helyzet és csökken a helyi tevékenységek jövedelmezősége, akkor az otthonmaradók számíthatnak a külföldön munkát vállaló családtagok anyagi támogatására. Ebben az esetben a külföldi állás tehát nem a felkínált bérek miatt lesz vonzó. Az elmélet egyik alapvetését, amely a migráció növekedését a helyi tevékenységet korlátozó tőkehiány leküzdéséhez kapcsolja, a gyakorlatban úgy értelmezem, hogy az érintett személyt, illetve háztartást hosszú távú terveik a helyi munkaerőpiacon maradásra ösztönzik, azonban a tervek megvalósításához – például egy önálló vállalkozás beindításához – szükséges alaptőke megszerzése céljából egy időre külföldön vállal munkát. Végül az emberek gyakran hasonlítják jövedelmüket más családokéhoz. A migrációs érdekeltségüket az határozza meg, hogy hogyan választják meg az összehasonlítás alapját képező referenciacsoportot. Lehet alacsony jövedelem mellett is elégedett valaki a referenciacsoporthoz mért viszonylagos helyzetével, míg magasabb jövedelem is okozhat viszonylagos elégedetlenséget. A bemutatott elméleteken kívül léteznek további modellek és elmélettöredékek, melyek másmás okokra vezetik vissza az országok közötti migráció megindulását. A duális munkaerőpiac elmélete például azt állítja, hogy a bevándorlás nem indokolható a küldő ország alacsony munkabéreivel és a magas munkanélküliséggel, arra a fogadó országban kialakult húzóerők, azaz a külföldi munkavállalók iránti kereslet adhat magyarázatot. A fejlett társadalmakban az ország gazdasági szerkezetéhez ugyanis hozzátartozik a munkaadók részéről jelentkező munkaerőigény, ami a nemzetközi migráció elindítója. A világrendszer-elmélet szintén azt feltételezi, hogy a nemzetközi munkaerő-vándorlásnak kevés köze van a bérarányok és a foglalkoztatás országok közötti eltéréseihez, valójában a piacteremtés folyamatának és a világgazdaság struktúrájának a terméke, azaz a világgazdaság egészéhez kapcsolódó természetes
folyamat.
A
különböző
modellek
érveléseinek
végiggondolása
után
megállapíthatjuk, hogy az elméleti kizárólagosság nem elfogadható. Bár számos ponton 12
megkérdőjelezik egymás hipotéziseit, az egyes értelmezések mégsem kerülnek feltétlenül ellentmondásba egymással. Az Európai Unión belüli eddigi migrációs tapasztalatok szerint a bérkülönbségek önmagukban nem jelentenek elegendő migrációs nyomást, bár a migráció neoklasszikus közgazdaságtani elmélete ezt feltételezi. Az Unión belül is léteznek ezek a különbségek, amelyek még szembetűnőbbek lesznek, miután az új tagországokban is bevezetik az eurót. Ugyanakkor az Unión belüli migráció továbbra is alacsony. Ennek ellenére a munkaerőmozgáshoz kapcsolódó tagállami aggodalmak leggyakrabban felmerülő érve mégis a bérkülönbség, illetve a közép-kelet-európai munkaerő által okozott „szociális dömping” vádja.
2.2. Migrációs motivációk és visszatartó erők Elméleti modellek sora foglalkozik azzal, hogy milyen okokra vezethető vissza a nemzetközi migráció. Alapvetően különböző fogalmakat, feltételezéseket használnak, de a magyarázatot végső soron mindegyik hasonló dologban véli megtalálni. Ebben az alfejezetben az egyének, illetve háztartások migrációs döntéseit befolyásoló tényezőket mutatom be, különös hangsúlyt fektetve az Európai Unióhoz 2004-ben csatlakozott országok munkavállalóira. Az Európai Unió legutóbbi bővítését megelőzően számos tanulmány10 látott napvilágot, melyek az olcsó kelet-európai munkaerő nyugatra történő „özönlését” jósolták. Azóta bebizonyosodott, hogy jelentős mértékű migráció nem történt az új tagországokból. A szakirodalom szerint a földrajzi mobilitásban a megélhetési tényezők játsszák a legfontosabb szerepet. A gazdaságilag fejletlen országokban az alacsony életszínvonal és a népesség gyorsabb növekedése, valamint a munkaerő-felesleg következtében csökken a foglalkoztatás és emelkedik a munkanélküliség, ami kivándorlásra készteti az embereket. Az emberek döntését abban, hogy elmennek-e egy másik országba munkát vállalni, a bérek, árak, adók, szociális juttatások együttese határozza meg, továbbá fontos a szubjektív tényezők szerepe is.
10
Pl. Walterskirchen/Dietz (1998) tanulmánya Ausztria vonatkozásában; Alvarez-Plata, Brücker, Siliverstovs (2003): Potential Migration from Central and Eastern Europe into the EU-15. An Update. DIW Berlin – Németország vonatkozásában; Huber (2001) tanulmányában hangsúlyozza, hogy az átmeneti időszak 50%-kal csökkentheti a várható migránsok számát
13
„Az EU-csatlakozás a külföldi munkavállalást a munkavállalók széles rétegei számára egyelőre nem biztosítja, bár a magyar munkaerő szerepe a nyugati munkaerőpiacon akkor is marginális lenne, ha teljesen liberalizálnák a munkaerőpiacot, ami részben az ország méretéből, részben a gyenge mobilitási hajlamból adódik.”11 Egy ország migrációs potenciálja a rövid és hosszabb idejű külföldi munkavállalást és a kivándorlást magában foglaló arányszámot jelenti. A hazai lakosság migrációs potenciáljáról az elmúlt évtizedben több felmérés is született, amelyek szerint a hazai migrációs potenciál alacsony és stagnáló. Rövid és hosszabb távú, meghatározott időre szóló munkavállalásra a reprezentatív lakossági minta 3-4 százaléka, míg kivándorlásra csupán 1-2 százaléka mutat hajlandóságot. Ez összesen 6 százalék körüli teljes migrációs potenciált jelent, amely Magyarország EU-csatlakozása idejére sem változott meg jelentősen. Sőt, összehasonlítva a csatlakozás előtti és a jelenlegi adatokat, az egyik magyar közvélemény-kutató cég tanulmányából kiderül, hogy az ezredfordulóhoz képest csökkent a magyarok külföldi munkavállalási kedve.12 Azonban országunkban is vannak területi eltérések a mobilitási hajlandóságot illetően, ami feltehetően az országon belüli bérkülönbségekre vezethető vissza. Köztudott, hogy Békés megyében alacsonyabb munkabérek jellemzők, mint az ország más területein. Békés megyei lakosként azt tapasztalom, hogy az emberek ebben a régióban igen mobilisak. EUcsatlakozásunkat követően számos ismerősöm döntött a piacnyitó országok egyikében való munkavállalás mellett. Legtöbbjük egyedülálló fiatal, akik a külföldi munkavállalást itthoni céljaik gyorsabb elérését segítő eszköznek tekintik. De előfordult, hogy egész családok döntöttek a nyugatra költözés mellett. A migrációelméletek feltevéseire támaszkodva előbbiek tehát a jövedelem maximalizálására, míg utóbbiak ezenfelül a kockázatok minimalizálására, a kudarcok esetleges következményeinek enyhítésére törekednek.
2.2.1. A potenciális migrációs kényszert meghatározó tényezők A migrációs potenciál egy olyan aránymutató, amely egy ország teljes népességének vagy annak valamely kisebb egységének a térbeli elmozdulási szándékát fejezi ki százalékos mértékben. A potenciális elvándorló döntéshozatala előtt, a külföldi munkavállalás tervezésénél a migrációs motivációk és a visszatartó erők összevetése történik. A döntést 11
Viszt Erzsébet: A munkaerő-mobilitás alakulása és hatásai a magyar munkaerőpiacra az EU-csatlakozás után. Munkaügyi Szemle, 2005/3. szám, 24. oldal
12
„A magyarok többsége nem akar külföldön dolgozni” 2005.04.06. Elérhető: http://hvg.hu/gazdasag/20050406kulfoldimunka.aspx, 2006.03.12. továbbá ld. 14. sz. táblázat (Mellékletek)
14
meghatározó legfontosabb motivációs szempontok a kényszer- vagy taszító hatások, illetve az ezekkel szemben álló, ún. jóléti vagy húzó hatások. A kényszer hatása alatt megszületett migrációs döntés általában menekülést jelent, a migráns azért választja a kivándorlást, mert őt vagy családját valamely tényező hazája elhagyására kényszeríti.13 Az újonnan csatlakozott tagállamok állampolgárainak nyugat-európai munkavállalása inkább jóléti migráció, tehát az elvándorlók célja képességeik külföldön történő kamatoztatása, ami megítélésük szerint felülmúlja hazai lehetőségeiket. Az emberek annak megfelelően választják meg a mozgásuk irányát, hogy hol tudják adott képzettség mellett a legnagyobb jövedelmezőséget elérni. Mielőtt azonban szert tehetnének a magasabb bérekre egy másik ország munkaerőpiacán, vállalniuk kell bizonyos befektetéseket, amelyek kiterjednek az utazással kapcsolatos kiadásaikra, a munkakeresés időtartama alatt felmerülő létfenntartási költségekre, az új nyelv és kultúra elsajátításához szükséges erőfeszítésekre,
mindazokra
a
nehézségekre,
amelyekkel
szembekerülnek
az
új
munkaerőpiachoz való alkalmazkodás során. Idesoroljuk a régi kötelékek elszakítását és az új kapcsolatok kiépítését kísérő pszichológiai költségeket is. Ezeket együttesen a migráció költségeinek nevezzük. Az ésszerűen gondolkodó migráns, mielőtt meghozná döntését, összeveti a fellépő migrációs költségeket a külföldön megszerezhető bérekkel, azaz felbecsüli a migrációtól remélt nettó hasznát. A leírtak egy racionális, haszonmaximalizáló munkavállaló döntését jellemzik tökéletes informáltság mellett. Mindazonáltal nem tartom valószínűnek, hogy a valóságban minden esetben így zajlik a kivándorlásról szóló döntés meghozatala. Sok esetben az emberek szorító helyzetükből próbálnak menekülni - például egy hosszabb ideig tartó, de eredménytelen álláskeresés után - s az első adódó lehetőséget megragadják a külföldi munkavállalásra, figyelmen kívül hagyva a migráció felmerülő költségeit. Nagyon meggondolatlannak tartom azokat, akik nyelvtudás nélkül indulnak útnak, vagy akik előzetes informálódás nélkül készülnek külföldön szerencsét próbálni. Az ésszerűen gondolkodó munkavállaló már a kiutazás előtt pontosan tudja, hogy ki lesz a munkáltatója, s milyen pozícióban fog dolgozni. A potenciális migrációs nyomást tehát számos tényező jelentősen befolyásolja mind egyéni, mind gazdasági szinten. Az alábbiakban ezen meghatározó tényezőket mutatom be.
13
Lukács Eszter: Munkaerő-vándorlás és – mobilitás az Európai Unióban – Magyarország esélyei és lehetőségei a csatlakozás előtt in: Európai Tükör Műhelytanulmányok, 2002. 86. sz. 153-154. oldal
15
•
Gazdaságelméleti tényezők:
A közép- és kelet-európai migránsok beáramlását jósló tanulmányok többsége azon a feltételezésen alapult, hogy a dolgozók – amennyiben a lehetőségek adottak – mindig a névlegesen magasabb bért kínáló állást fogják választani. Azonban az efféle tanulmányok eredményét össze kell vetni a magasabb megélhetési költségekkel, amely valamennyi nyugateurópai állam közös jellemzője. Kétségtelen, hogy a külföldi munkavállalás egyik gyakori motivációja a magasabb kereseti lehetőség, azonban a magasabb bérek nem eredményeznek szükségszerűen „több pénzt a zsebünkben”. A racionálisan gondolkodó migránsok ezzel tisztában vannak. Sokan viszont a gyors hazatérés mellett döntenek, miután nem képesek fedezni az álláskeresés időszakában felmerülő magas megélhetési költségeket a befogadó országban. Egy dolgot fontosnak tartok megjegyezni: az új tagállamok gazdasági helyzete bár rosszabb, mint a régi 15 tagország többségében, azonban nem annyira rossz, hogy a lehetséges migránsokat mindenáron a külföldi munkavállalásra késztesse. •
Szocio-kulturális tényezők:
A migrációs döntés meghozásánál a nyelvi és kulturális korlátok szerepe igen jelentős. A migránsok társadalmi és kulturális integrációja a fogadó országba csak kemény munka eredményeként valósulhat meg. A célország nyelvét nem, vagy csak alacsony szinten beszélő külföldi munkavállalónak komoly nehézségei adódhatnak az álláskeresés, illetve az egyéb szükséges tevékenységek, mint a szálláskeresés vagy a bankszámlanyitás folyamán. A nyelvtudás hiánya azonban úgy tűnik nem mindenki számára jelent korlátot, sokan hajlandóak képzettségüknél alacsonyabb, a nyelv ismeretét nem feltétlenül igénylő állást is elvállalni, olyanokat, amelyekre nincs jelentkező a fogadó ország állampolgárai közül. Ez nem is meglepő, hiszen az ilyen állásokért járó munkabér a legalacsonyabb. Mindenesetre az idegen nyelven történő kommunikáció során a másokra való utaltságból adódóan negatív pszichológiai hatások érik az egyént, amely, ha a kezdeti időszakban felmerülő anyagi problémákkal párosul, a mielőbbi hazatérésre késztethet. A migráció mindig nagy kihívást jelent, amely komoly bátorságot igényel a migráns és családja részéről egyaránt. Az egyedülálló fiatalok kötöttsége a küldő országhoz még nem olyan jelentős, nincs számottevő egzisztenciájuk, és a képzettségükkel kapcsolatban szerzett gyakorlat sem készteti őket arra, hogy egy meghatározott szakterületen maradjanak. Ebből adódóan a társadalom legmobilisabb rétegét alkotják. Egy házastársi, ill. élettársi viszony esetén, ahol mindkét fél gazdaságilag aktív, a döntés sokkal bonyolultabb. Nemcsak a hajlandóságot, de mindkét fél potenciális foglalkoztatási lehetőségeit is számításba kell venni. 16
•
Adminisztratív korlátok:
Ezen a téren az Európai Unió és a nemzeti hatóságok feladata az akadályok elhárítása. Az induláshoz szükséges információk megszerzésének nehézsége, a nyugdíjjal és más szociális juttatásokkal kapcsolatos aggodalmak, valamint annak kockázata, hogy a fogadó ország nem ismeri el az itthon megszerzett képesítéseket és tapasztalatokat, komoly akadálynak bizonyul a migrációs döntést hozók számára. Abban az esetben, ha a munkavállalás engedélyhez kötött, az engedély megszerzésével járó nehézségek, valamint a hosszú várakozási idő, az, hogy a hivatalokat nem köti határidő a munkavállalási engedély kiadására, a lehetséges migránsok nagy részét eltántorítja szándékától, s nem ritka, hogy a kevesebb bonyodalommal járó, ámde kockázatosabb fekete munka mellett döntenek. A jelenleg működő eljárási rendszer egyszerűsítése szükséges lenne, hogy a munkaerő illegalitás felé sodródása elkerülhető legyen.
2.2.2. A célország befogadókészsége mint húzóhatás a migrációs döntésekben
„A külföldről érkezők munka- és életkörülményeit a migráns végzettségén túl alapvetően meghatározza a célország társadalmának befogadókészsége, illetve az államapparátus viselkedése. A befogadókészség gazdasági, politikai, jogi és egyéb összetevői a gyakorlatban többé-kevésbé koherens egészet alkotnak, és így befolyásolják az újonnan érkező migránsok életfeltételeit. A befogadási kontextus három ideáltípusa leegyszerűsítve a következőképpen jellemezhető: •
Az első típust a célország társadalmi befogadókészségének hiánya jellemzi. Az ilyen esetekben az államapparátus gyanakvással viseltetik a bevándorlás iránt, és kísérleteket tesz annak csökkentésére vagy akár teljes leállítására.
•
A második típusnál a célország állami apparátusa tűri, ám semmilyen formában nem bátorítja a bevándorlást.
•
A befogadókészség harmadik ideáltípusát azok a külföldiek élvezik, akik aktív jogi és anyagi segítséget kapnak a befogadó kormánytól, és kedvező fogadtatásban részesülnek a társadalom egésze részéről.”14
14
Keserű kenyér: a munkaerő nemzetközi migrációjának szociológiai problémái in: SZCSM: A migráció szociológiája. 78-79. oldal
17
A befogadókészség ideáltípusai a világban végbemenő nemzetközi vándorlás valamennyi formájára alkalmazhatóak, így a kényszer- és jóléti migrációra egyaránt. Úgy gondolom, hogy a harmadik ideáltípus, azaz a „kedvező fogadtatás” összefüggésbe hozható az egyes piacnyitó országokba irányuló migrációs trendekkel. Különösen igaz ez az Írországban munkát vállaló lengyel migránsokra. Az Európai Unió bővítését és egyben az ír munkaerőpiac megnyitását követően a legnagyobb számban lengyel vendégmunkások érkeztek az országba. A tíz újonnan csatlakozott ország állampolgárai közül több mint 50 százalékban lengyel nemzetiségűek döntöttek az írországi munkavállalás mellett, így ma már ők alkotják Írország legnagyobb etnikai közösségét. A csaknem teljes foglalkoztatású ír munkaerőpiacon a bevándorlók szerepe az ország gazdasági fejlődésében nyilvánvaló. Ír vélemény szerint a lengyel munkavállalók a migráns etnikai közösségek
példaértékű
csoportját
alkotják.15
Beilleszkedésüket
a
társadalomba
nagymértékben meghatározza a fogadó ország segítőkészsége. Ma a lengyeleknek saját, hetente megjelenő újságjuk van, a fővárosban megnyílt az első „lengyel pub”, az első lengyel pékség, a diszkont légitársaságok szolgáltatásai pedig ma már szinte mindenki számára elérhetővé teszik a két ország közötti átjárást. Az írországi lengyel közösség létszámának növekedése nyomán a bankok és a rendőrség is szükségesnek találja a dolgozók lengyel nyelvoktatását, illetve lengyel anyanyelvűek alkalmazását. Sőt, az Ír Nemzeti Bank, a Bank of Ireland 2005 júliusában bejelentette a mindenkori első kezdeményezést, amelynek célja a migráns ügyfelek banki ügyintézésének könnyebbé tétele. A nyelvi korlátok miatt ugyanis a külföldieknek a bankszámlanyitás vagy keresetük hazautalása során nehézségeik adódhatnak. Ennek elkerülése végett a Bank of Ireland lengyel nyelven is elérhetővé teszi szolgáltatásait. „…a Bank of Ireland a közelmúltban gyors növekedést figyelt meg a migráns ügyfelek számában, de különösen a tagjelölt országok EU-csatlakozását követően. Becslések szerint az elmúlt 12 hónapban számlát nyitó ügyfelek 70%-a külföldi munkavállaló. Előzetes megkérdezések alapján a bank felismerte, hogy a nyelvi korlát sok esetben akadályozza még a legalapvetőbb banki szolgáltatások igénybevételét is. A Bank of Ireland elismeri a migráns munkavállalók fontos szerepét az ír gazdaság sikereiben és célja, hogy magas színvonalon számos kiegészítő szolgáltatással kielégítse a külföldi ügyfelek igényeit…”16 15
„Model Polish migrants enjoy new life in Ireland” 17/12/2005. Elérhető: www.eubusiness.com/Employment/051218043646.9lhkcc7b, 2006.01.31.
16
„Bank of Ireland announces service for migrant workers” 04/07/2005. Elérhető: www.finfacts.com/irelandbusinessnews/publish/article_10002475.shtml, 2006.01.31.
18
Nyilvánvaló, hogy az említett szolgáltatások bevezetését a lengyelek nagyarányú jelenléte tette szükségessé. A lengyel média természetesen közvetíti az otthonról elvándorló állampolgárait érintő írországi eseményeket, ami viszont nagy valószínűséggel hozzájárul a célország megválasztásához a potenciális migránsok döntéshozatalában. Véleményem szerint ebben az esetben tehát az ok-okozati viszony mindkét megközelítésben igazolható.
2.3. Érvek a munkaerő-piaci liberalizáció mellett A Római Szerződés alapvetően gazdasági motivációkra épült, s a gazdasági célkitűzésekkel összhangban került sor a munkavállalók szabad mozgására vonatkozó szabályoknak a Szerződésbe való beemelésére. Az Európai Gazdasági Közösség ugyanis a nemzetközi munkaerő-áramlást az európai államok gazdasági integrációjának egyik konkrét eszközének tekintette. Az „optimális munkaerő-megoszlás” közgazdaságtani elmélete alapján a munkavállalók mozgó gazdasági faktort jelentenek, s így járulnak hozzá az egyes országok munkaerő-piaci tökéletlenségeinek csökkentéséhez. Érdemes tehát kitérni arra, hogy közgazdaságtani megközelítésből a migráció milyen jóléti változásokat eredményez a liberalizált térség munkaerőpiacán. A hagyományos jóléti analízis szerint a szabad nemzetközi munkaerő-áramlás csakúgy, mint a szabad kereskedelem növeli a világgazdaság, illetve az ezt megengedő nemzetközi térség jövedelmét, ezért kifejezetten kívánatosnak tekinthető cél. A gazdagodás a migránsokat befogadó országokban igen erőteljes volt, mind a századfordulót követően Észak-Amerikába és Kanadába irányuló migrációs hullám nyomán, mind pedig az 1970-es évek közepe óta kibontakozó, a világgazdaságban már több térséget is érintő nagyobb nemzetközi migrációs folyamatokban. A mainstream közgazdaságtan az áruk, a szolgáltatások, a tőkejavak és a munkaerő nemzetközi áramlásával kapcsolatban a teljes liberalizáció mellett foglal állást. Ennek oka, az az általánosan elfogadott nézet, mely szerint a termelési tényező vándorlásával hatékonyabb allokáció valósul meg, ami gazdasági teljesítménynövekedést indukál. A munkaerő szabad mozgása pótlólagos jóléti hatásokat eredményezhet azáltal, hogy elmozdulás következik be a kevésbé hatékony munkahelyekről a hatékonyabbak felé mindaddig, amíg az adott integrációs területen (például az Európai Unióban) a határhatékonyság és a termelési tényező ára, tehát a munkabér ki nem egyenlítődik. A hipotézis teljesüléséhez azonban mindenképpen szükséges a munkaerő mobilitása, teljes
19
informáltsága és a mobilitás útjában álló objektív és szubjektív akadályok lebontása. A piaci hatékonyságot elemző korrekt közgazdasági logika tehát egyértelműen migrációpárti.
2.3.1. Jóléti hatások a fogadó országban A munkaerő-piaci elemzés hagyományos jóléti kerete megmutatja, hogy kik nyernek, illetve kik veszítenek a munkaerő nemzetközi áramlása nyomán. Az ilyen típusú elemzések eredménye szerint a migráció szempontjából liberalizált térség allokációhatékonyságot tekintve egyértelműen nyer, miután termelés- és kereskedelembővülés realizálódik a régióban. A nagyobb képzettséget igénylő munkahelyeken a bevándorlás hatása egyértelműen pozitív. A befogadó országok igen sokat nyernek a más országban megszerzett magas szintű ismeretekkel rendelkezők gazdasági, oktatási, kulturális, tudományos tevékenységéből. A jól képzett migráns munkaerő továbbá nettó adóforrást jelent a befogadó ország számára, mert a felsőbb iskolázottsági szintekkel rendelkező, fiatal bevándorló munkaerő egyértelműen nettó adófizetővé, azaz nettó fiskális forrássá növi ki magát, tehát hosszú távon ennek a migráns rétegnek a befogadása az „importőr” gazdaság számára egyértelműen kedvező. A KözépKelet-Európából érkező migránsok pedig átlagosan magasabb szinten képzettek, mint a befogadó ország munkavállalói. Nyugaton a célország állampolgárai igaz valamelyest veszítenek a külföldi migráció eredményeként, mert az olcsó külföldi munkaerő jelenléte nyomán nagyobb versenybe kerülnek a munkaerőpiacon. Jóléti szempontból azonban összességében jelentősen nyernek, hiszen a munkaadók által megszerzett előnyök, amelyeket a beáramlott munkaerő által „lenyomott” bérszínvonal idéz elő, jelentősen meghaladják azokat a hátrányokat, amelyeket a nyugati munkavállalók szenvednek el. A migránsok megszerzett jövedelme a befogadó országban pedig alacsonyabb az általuk teremtett hozzáadott értéknél, ezért nem jelentenek terhet a belföldi lakosság számára. A befogadó országokban a migráns munkaerővel versengő belföldi munkavállalók bérszínvonala nem csökken, mert a külföldi munkaerő által elfoglalt munkahelyek többnyire a nem igazán kedveltek közé tartoznak. Ugyanis magasabb képzettségük ellenére jellemző, hogy a migránsok, legalábbis a kezdeti időszakban, alacsony színvonalú munkát végeznek.
20
A migráció fő nyertesei tehát maguk a migránsok, az ő új külföldi munkaadójuk, illetve az otthon maradó munkások. A migránsokat útjára bocsátó küldő ország viszont összességében egyértelműen veszít, mert a munkaadóknak magasabb munkabéreket kell biztosítaniuk, s ebből adódó veszteségük nagyobb, mint az otthon maradó munkások nyeresége. Azonban a küldő ország számára is lehet előnyös a migráció, amennyiben figyelembe vesszük az előző alfejezetben leírtakat, miszerint sok esetben a háztartások egyes tagjainak külföldi munkavállalása nem csupán egyéni döntés, de segít a háztartás kockázatainak szétterítésében is. A külföldi munkavállalásból származó jövedelem, amely a hazainál általában magasabb, élénkítheti a háztartások költését a származási országban, így jótékony hatással van a vásárlóképes keresletek alakulására, ezáltal gazdaságélénkítő, illetve jólétet növelő szerepe lehet. A migráció társadalmi és állami finanszírozási következményeit illetően megemlítendő a befogadó országokban a szociális és közjavak migránsok általi fogyasztása során keletkező egyéb negatív hatások fellépése. A migránsok által fizetett járadékok azonban, ha az ellenértékként nyújtott szolgáltatások nem jelentősek, a hazai polgárok javát is szolgálják. A nettó fiskális teher kérdése jelentősen függ a migránsok szakképzettségi szintjétől, éppen ezért az országok migrációs ösztönző rendszere a szakképzett munkaerő felé fordult, mert a szakképzetlen úgyis jön, nem kell külön ösztönözni. A bevándorlási politika alakításakor sokszor a befogadó országban az a körülmény válik döntővé, hogy az alacsonyabb vagy feketén megszerzett jövedelmek – amelyek ugyan kedvezőek a külföldit alkalmazó vállalkozás számára - bevételkiesést okoznak az államnak a jövedelemadó és a járulékfizetés oldalán. Általános probléma a nyugati társadalmakban az alacsony születésszám, ebből eredően a lakosság csökkenése, ami a munkaerőpiac szűküléséhez is vezet. Éppen ezért a gazdaságilag fejlett országokban a népesség stagnáló vagy csökkenő természetes szaporodása és a gazdaság kedvező fejlődése lehetővé, sőt esetenként szükségessé is teheti a munkaerő bevándorlását. A nemzetközi vándorlás jelentősen módosíthatja egy-egy ország népességének számát és összetételét. Lényeges sajátossága, hogy a vándorlók jóval fiatalabbak, mint a befogadó ország népességének átlagos életkora. Az Európai Unió „régi” tagállamai mégis nehezen barátkoznak meg a várhatóan még dinamikusabb bevándorlással, noha elöregedő, fogyatkozó népességük, s ezért a gazdasági racionalitás is a bevándorlás ösztönzése mellett szól.
21
A termelési tényezők hatékony felhasználásának elve azt állítja, hogy a kevésbé mobilnak tekintett emberi tényező migrációja végső soron segíti az ezt megengedő regionális térség, vagy kisebb világgazdaság jóléti szintjének a növekedését. A két régiót együttesen, mint egy integrációs egységet tekintve azt lehet mondani, hogy a szabadabb munkaerőmozgás a termelési tényezők felszabadítása által az egész integrációs egységet gazdagítja.
2.3.2. Az átlagos jövedelmi hatás paradoxona17 Mikroökonómiai logikával egyértelműen meghatározhatók a migráns munkaerőt befogadó országban keletkező pótlólagos jövedelmi előnyök, valamint a küldő országban a munkaerő elvándorlása miatt kialakult hátrányok. Ezen előnyök és hátrányok összegzése nyomán megfogalmazható az ún. átlagos jövedelmi hatás paradoxona. Ez az integrált jövedelmi hatás ellentétben áll a munkaerő-áramlás várható következményeivel. A migráció jövedelmi hatásait tekintve két intuitív kérdés fogalmazható meg: •
nem csökken-e az átlagos jövedelmi színvonal a migráns munkaerőt befogadó országban, ha a migránsok megelégszenek a belföldi munkavállalókénál alacsonyabb jövedelemmel,
•
illetve nem kezd-e emelkedni a küldő országban az átlagos jövedelmi színvonal, ha a munkaerő elhagyja az országot, mert otthon jóval az átlagos szint alatt keresett?
Ha a migráns munkaerő otthon az átlagos szint alatt keres, s ezért a migráció mellett dönt, akkor a migráció utáni nettó mérleget tekintve a befogadó országban az átlagjövedelem csökken, viszont az összjövedelem nő. A migránsok által a gazdaság számára teremtett hozzáadott érték ugyanis magasabb a részükre kifizetett béreknél. A munkaerőt küldő országban pedig – az alacsony jövedelműek egy részének kiválásával – értelemszerűen nő az átlagjövedelem, viszont csökken az összjövedelem. A jövedelmi paradoxon megoldásához azt kell eldönteni, hogy a migráns munkaerő újonnan szerzett jövedelmét a küldő vagy a fogadó országban számítjuk-e be. A lényeg, hogy a migráció előtt és után is korrekten ugyanazon országban kell számba venni, azaz ugyanazt a dolgozó populációt vegyük figyelembe, így az intuitív várakozással egyező eredményt
17
Palánkai Tibor (BKÁE Európai Tanulmányi és Oktatási Központ) [2002]: Kutatások az integrációérettség témaköréből. Integrációs Stratégiai Munkacsoport. Európai Tükör Műhelytanulmányok. 86. sz. 79-83. oldal
22
kapunk. Ha például a migráns munkaerőt a mozgás előtt és után is a fogadó országba soroljuk, megoldódik az átlagos jövedelem paradoxona: ekkor ugyanis a befogadó ország számára növekszik az átlagos jövedelem; a küldő országban pedig, ha kivesszük a migráns munkaerőt és jövedelmét, pont az ellenkezője játszódik le, azaz csökken az átlagos jövedelemszint. Ha viszont a migráns munkaerőt a küldő országban számoljuk el, a migráció előtt és után is, akkor a küldő ország átlagos jövedelme fog nőni. A paradoxon megoldásának kulcsa tehát az, hogy a küldő vagy a fogadó országban realizálódik-e a „mozgásban lévő” munkaerő jövedelme.
23
3. A piacnyitó országok migrációs tapasztalatai 2004. május elsején tíz új tagállammal bővült az Európai Unió. Ezek az országok: Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia és Szlovénia. A csatlakozás óta Ciprus és Málta állampolgárai szabadon vállalhatnak munkát az Európai Gazdasági Térség bármely tagállamában, míg a további nyolc ország állampolgáraival szemben az Európai Unió átmeneti időszakot léptetett életbe.18 Ez azt jelenti, hogy a régi tagországok a csatlakozástól számított maximum hét éven keresztül, a közösségi jog alkalmazása helyett, saját nemzeti jogszabályaik szerint korlátozhatják, vagy tehetik engedélymentessé a munkavállalást. Ez a korlátozás azonban nem egyoldalú, viszonosságképpen a nyolc új tagállamot ugyanezen jog illeti meg azokkal a régi tagállamokkal szemben, amelyek valóban élnek a korlátozás lehetőségével. A 15 ország közül pedig 12 valóban védi munkaerőpiacát az új tagállamokból érkezőkkel szemben, legalábbis ami az átmeneti időszak első kétéves szakaszát illeti. Az Egyesült Királyság, Írország és Svédország viszont 2004 májusától lehetővé tette az új tagállamok állampolgárai számára az engedély nélküli munkavállalást. Jelen fejezetben a három országban érvényben lévő szabályozás közötti különbözőségek ismertetése után a csatlakozás óta eltelt időszak migrációs folyamatait elemzem.
3.1. Érvényben lévő szabályozások19 A korlátozásmentes munkavállalás lehetőségén túl a három ország joggyakorlatában közös elem, hogy a Közép-Kelet-Európából munkavállalás céljából érkező állampolgároknak tartózkodási engedélyre van szükségük, amelyet 3-12 hónapig tartó tartózkodás esetén az adott időszakra, 12 hónapot meghaladó tartózkodás esetén pedig 5 évre állítanak ki. Mindhárom ország fenntartja annak jogát, hogy amennyiben az átmeneti időszak során az új tagállamokból érkezők jelenléte következtében a munkaerőpiacon zavar keletkezik, vagy ennek kialakulása fenyeget, úgy a fogadó ország korlátozhatja a szabad munkavállalást, de a 18
Az átmeneti időszak három szakaszból (2+3+2 év) áll. Az első két év után a korlátozások további három évig fenntarthatók, az ötödik év végén viszont csak akkor alkalmazhatnak a régi tagállamok a szabad munkavállalástól eltérő szabályokat, ha az új tagországokból érkező munkavállalók beáramlása bizonyíthatóan munkaerő-piaci zavarokat okozna.
19
Az egyes országok szabályozási rendszerének bemutatása Gellérné Lukács Éva - Szigeti Borbála: Munkavállalási szabályok az Európai Unió tagállamaiban az átmeneti időszak alatt. KJK Kerszöv Kiadó, Budapest, 2005. vonatkozó fejezetei alapján.
24
korlátozás nem vonatkozik a már egy meghatározott idő óta az érintett ország területén jogszerűen munkát vállalókra. A munkavállaláshoz szükséges formalitások, valamint az igényelhető szociális védelmi juttatások tekintetében bizonyos eltérések vannak az egyes országok rendelkezéseiben. Az Egyesült Királyság kormánya 2002 decemberében bejelentette, hogy a csatlakozástól nem korlátozza az új, közép-kelet-európai tagállamok állampolgárainak munkavállalási jogát. Ebből következően a munkavállalás az egész Egyesült Királyságban engedélymentesen folytatható. A brit rendszer azonban nem a teljes egyenlő bánásmód alapján közelíti meg az új tagállamok állampolgárait, azokra az egyéb uniós polgárokra vonatkozó rendelkezésektől eltérő szabályokat is alkalmaz. Ennek a rendszernek alapelemeként 2004. május 1-jétől bevezették a statisztikai számbavételt biztosító regisztrációs igazolási rendszert.20 A regisztrációs rendszer célja elsősorban statisztikai adatszerzés a csatlakozás után az Egyesült Királyságba
érkezett
új
tagállami
állampolgárok
munkaerő-piaci
jelenlétéről.
Az
ellenőrizhetőség érdekében a munkába állást követő 30 napon belül – 70 font illeték befizetése mellett – regisztrációs kérelmet kell benyújtani a brit Belügyminisztérium illetékes hivatalánál. A hatóság a kérelemben foglaltak ellenőrzését követően rövid időn belül regisztrációs kártyát és regisztrációs igazolást ad ki. A kártya 12 hónapig érvényes, és csak a bejelentett állás betöltésére jogosít. Aki 12 hónapon belül állást változtat, annak új igazolásért kell folyamodnia, de kártyát már nem kell újra igényelnie és a 70 fontos illetéket sem kell újra megfizetnie. A 12 hónapos jogszerű munkaviszony elérésével a munkavállaló jogot szerez az Európai Gazdasági Térség állampolgárainak járó tartózkodási engedélyre, s megszűnik regisztrációs kötelezettsége is. A regisztráció mellett az eltérő bánásmód másik pillére, hogy a tartózkodási és szociális védelmi jogosultságok csak korlátozottan élvezhetőek: az Egyesült Királyság a nem járulék alapú jövedelemfüggő ellátások igénybevételét két év jogszerű nagybritanniai
tartózkodás
feltételéhez
köti.
Ezen
kívül
az
egyesült
királyságbeli
munkavállalóknak adózás és társadalombiztosítási jogosultság szempontjából szükségük van az ún. Nemzeti Biztosítási számra.21 Írországban 2003. április 10-én került elfogadásra az a törvény, amely a külföldiek írországi munkavállalását szabályozza.22 A törvény 3. cikkének 1. bekezdése kimondja, hogy 2004. 20
Worker Registration Scheme National Insurance Number 22 Employment Permits Act 2003. Letölthető: www.entemp.ie/legislation.htm 21
25
május elseje után a közép-kelet-európai újonnan csatlakozó tagállamok állampolgárai munkavállalási engedély nélkül vállalhatnak munkát Írországban. Nagy-Britanniától eltérően nincs regisztrációs kötelezettség, ugyanakkor a Szociális Minisztérium által kiadott társadalombiztosítási, ún. PPS számot23 a munkavállalóknak a lehető legrövidebb időn belül meg kell igényelniük, majd az adóhivatalban adójóváírásért kell folyamodniuk. Az ügyintézés átlagosan 1-2 hónapot vesz igénybe. A munkavállaló saját érdeke, hogy az adminisztratív ügyek minél hamarabb elintéződjenek, ugyanis amíg a munkáltató az adóhivataltól nem kapja meg az adójóváírás igazolását, a munkavállalónak a keresete 42 százalékát rendkívüli adó formájában levonják. Az igazolás kézhezvétele után viszont az addig ténylegesen kifizetett adót visszatérítik. Elsősorban a nyári szezonban kint dolgozó diákok számára jelenthet gondot a hosszú ügyintézési folyamat, hiszen könnyen megeshet, hogy munkaviszonyuk hamarabb megszűnik, mint ahogy a befizetett rendkívüli adót egy összegben számlájukon jóváírták volna. Írország Nagy-Britanniához hasonlóan az új tagállamok csatlakozását megelőzően módosította szociális biztonsági jogszabályait azzal a céllal, hogy bizonyos szociális ellátások igénybevételét egy meghatározott tartózkodási időszaktól (legalább két évtől) tegye függővé. Svédország szintén azon tagállamok közé tartozik, amelyek nem élnek a Csatlakozási Szerződésben biztosított átmeneti időszak alkalmazásának lehetőségével. A Svéd Parlament 2004 áprilisában leszavazta a svéd kormány előterjesztését, amely az átmeneti időszak alatt érvényesülő megszorításokat tartalmazta. Korlátozó rendelkezések hiányában a svéd jognak az uniós polgárokra vonatkozó normái kerülnek alkalmazásra. A tartózkodási engedély kézhez vétele után fontos teendő a helyi adóhivatalban az ún. rezidensi regisztráció. Ez azt jelenti, hogy az adóhatóság egy tíz számból álló személyi kódot ad ki a tartózkodási engedély jogosultjának, ami egyrészt az adó levonásához, másrészt az összes szociális biztonsági ellátás igénybevételéhez szükséges. Ha pedig a szociális ellátások hozzáférhetőségét figyelembe vesszük, akkor egyértelműen Svédország biztosítja az új tagállamok munkavállalói számára legszélesebb értelemben a szabad munkavállalást. A másik két országtól eltérően az ellátások hozzáférhetősége ugyanis nincs várakozási időszakhoz kötve. A svéd modellel kapcsolatban fontosnak tartom megjegyezni, hogy a munkavállalók és munkaadók szakszervezeti és szövetségi jellegű szervezeteinek nagy hagyományai vannak. Svédországban – más országoktól eltérően – a szakszervezet megoszlik munkavállalói és alkalmazotti részre. A foglalkoztatottak 80 százaléka tagja valamely szakszervezetnek, ezért
23
Personal Public Service Number
26
elfogadottságát megerősítendő az új tagállamokból érkező munkavállalóknak is illik szakszervezeti taggá válni. A béreket és a fizetéseket a kollektív szerződések széles körben rögzítik. Az erős szakszervezetek miatt törvényileg előírt minimálbér nincs, ugyanakkor a kollektív szerződés megállapodásai előírnak meghatározott fizetési minimumot. Írországgal ellentétben a svéd döntéshozók nem teljes egyetértésben voksoltak a piacnyitás mellett. Fentebb utaltam rá, hogy a svéd parlament leszavazta a kormány előterjesztését, amely az átmeneti időszak első két évében fenntartott korlátozó szabályozás bevezetésére irányult. A dolog érdekessége, hogy mivel nem törvényjavaslatról szólt a döntés, a kormánynak nem lett volna kötelező a parlamenti szavazás eredményét elfogadni, a korlátozó intézkedések bevezetését annak támogatása nélkül is megvalósíthatja, illetve megvalósíthatta volna. A kormány azonban a szavazást megelőzően leszögezte, hogy bármi is legyen az eredmény, tiszteletben tartja a parlament döntését. A kormánypárt a szociális ellátások rendszerét és a kollektív bérmegállapodásokat kívánta védeni, míg a parlamentben lévő ellenzéki pártok a korlátozásmentes munkavállalás biztosításával szeretnék kifejezni, hogy Svédország nem tesz különbséget az Európai Unió „régi és új” állampolgárai között. Másrészt Svédország azok közé a tagállamok közé tartozott, amelyek a kezdetektől támogatták az EU keleti bővítését, így nem utolsósorban ennek figyelembe vételével döntöttek végül a teljes piacnyitás mellett.24
3.2. Munkaerő-piaci információk a három országról Ahhoz, hogy az Egyesült Királyság, Írország és Svédország 2004-ben lehetővé tette a szabad munkavállalást az új tagállamok állampolgárai számára, nagymértékben hozzájárultak az országokat jellemző kedvező munkaerő-piaci folyamatok. Az Európai Unió kibővítésének idején a nyitás mellett döntő országok munkaerőpiacai nemzetközi összehasonlításban „jól működőek” voltak, magas foglalkoztatottsággal és a munkanélküliség alacsony szintjével. Az alábbi ábra az egyes országok foglakoztatási rátáját mutatja az EU-bővítés idején.
24
„Sweden votes not to restrict job market in enlarged EU” 28/04/2004. Elérhető: http://www.eubusiness.com/archive/Employment/040428154850.ikro2huq, 2006.01.31.
27
Foglalkoztatási ráták alakulása 2004 második negyedévében 76% 72% 68% 64% 60% 56% 52% Egyesült Királyság
Írország
Svédország
EU10
EU15
EU25
1. sz. ábra. Forrás: Eurostat25
Az ábrán jól látható, hogy a foglalkoztatási ráta értéke a bővítés idején mindhárom országban meghaladta az EU „régi” 15 tagállamának átlagát. A különbség elsősorban az Egyesült Királyság és Svédország esetében figyelemre méltó, amely országok mutatóinak értéke nemzetközi viszonylatban is kiemelkedők, rendre 71,5 %, illetve 72,4 %. E tekintetben a két országot csak Dánia és Hollandia előzi meg a régi tagállamok közül. A 70 %-ot meghaladó foglalkoztatottság alapján azt lehet mondani, hogy Svédország és az Egyesült Királyság a 2000-ben megfogalmazott Lisszaboni Stratégia mintaállamai.26 Írország mutatója kicsivel alatta marad a referenciaértéknek, esetében a foglalkoztatási ráta 2004 második negyedévében 65,5 % volt. Ez az érték mindössze néhány százalékponttal haladja meg az EU15-ök 64,7 %os átlagát. A tíz csatlakozó országban átlagosan 55,9 %-os volt a foglalkoztatottság, az EU 25 tagállamát vizsgálva pedig 63,2 %-os értéket kapunk. Egy ország gazdasági fejlettsége és a foglalkoztatottsági szint között szoros összefüggés figyelhető meg: minél fejlettebb egy ország gazdasága, annál magasabb a munkavállalók aránya. Az Európai Unió országai közül erre jó példa a 70 %-os foglalkoztatottsági szintet meghaladó Dánia, Hollandia, Svédország és az Egyesült Királyság, illetve a 1990-es évek óta jelentős gazdasági fejlődést produkáló Írország esete.
25
Az adatokat az Eurostat számításai alapján az Európai Bizottság 2006. február 8-án közzétett jelentése tartalmazza: „Report on the Functioning of the Transitional Arrangements set out in the 2003 Accession Treaty” 26 Megjegyzés: A Lisszaboni Stratégia foglalkoztatási célszáma 2010-re 70 %.
28
A munkaerő-piaci jellemzők kapcsán a magas foglalkoztatottság mellett a munkanélküliség alacsony szintje érdemel figyelmet a vizsgált országok vonatkozásában. A következő ábra a munkanélküliségi ráták alakulását mutatja, szintén az EU-bővítés idején. Munkanélküliségi ráták alakulása 2004 második negyedévében 16% 12% 8% 4% 0%
Egyesült Királyság
Írország
Svédország
EU10
EU15
EU25
2. sz. ábra. Forrás: Eurostat
Az ábra jól szemlélteti, hogy a tíz új tagállam csatlakozása idején a három érintett ország munkanélküliségi rátája az EU15 átlaga alatt maradt. Az összes tagállam közül Írországban a legalacsonyabb a mutató nagysága, mindössze 4,6 %, de az Egyesült Királyságban is csak egy százalékponttal volt ennél magasabb az érték. A vizsgált időszakban Svédországban a mutató a két országtól eltérően némileg magasabb volt, elérte a 6,4 %-ot, de így is alacsonyabb az EU15-ök 8,1 %-os átlagánál. A csatlakozó országokban ennél az értéknél lényegesen magasabb, 14,2 % volt a munkanélküliségi ráta nagysága, a 25 tagúra bővített Unióban pedig 9,1 % volt a mutató értéke 2004 második negyedévében. Az Európai Unión belül kimagasló foglalkoztatottsági szintet az Egyesült Királyság és Svédország, valamint a még kedvezőbb képet mutató Hollandia és Dánia az Európai Foglalkoztatási Stratégia célkitűzéseivel összhangban megvalósított aktív munkaerő-piaci politikák fejlesztése révén érték el. Ezek a tagállamok az elmúlt években végrehajtott reformfolyamatok eredményeként sikeresen növelték a munkaerő-piaci aktivitás szintjét. Az ilyen célú intézkedések középpontjában a munkavállalásra való ösztönzés, az oktatás és képzés rendszerének fejlesztése, a személyre szabott szakmai támogatás áll. Az aktív munkaerő-piaci politika fő célja, hogy a potenciális munkaerőforrásból minél több hasznosuljon, azaz csökkenjen a tartós munkanélküliség és az inaktivitás szintje. Ezzel ellentétben a passzív foglalkoztatáspolitika a munkanélküliek ellátására helyezi a hangsúlyt. A 29
jövedelempótló ellátásokban részesülök aránya a foglalkoztatáspolitika passzív eszközeitől az aktívak felé mozdulással csökkenthető hatékonyan. Ennek sikerét mutatja az angol, svéd, dán és holland példa, mely országokban a munkaerő-piaci politikák kiemelt szerepét jelzi az is, hogy uniós összehasonlításban jóval magasabb az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközökre fordított kiadások aránya.27 Az
alábbiakban
megpróbálok
egy
áttekinthető
képet
adni
az
egyes
országok
munkaerőpiacairól, kiemelve azokat a szakmákat és szektorokat, amelyekben az új tagállamok migráns munkavállalói segíthetnek a munkaerőhiány enyhítésében. Egyesült Királyság28 Nagy-Britannia a legnagyobb EU-gazdaság, amely a bővítés pillanatától megnyitotta munkaerőpiacát a kelet-európai tagországok munkavállalói előtt. A közel 60 millió lakosú Egyesült Királyságot kilenc angliai régió, valamint Észak-Írország, Skócia és Wales képezi, mely régiók fejlettsége közt jelentősek az eltérések. A foglalkoztatási és munkanélküliségi mutatók tekintetében az egyes területek között némi eltérés mutatkozik, de a különbség nem számottevő, összességében valamennyi régió teljesítménye pozitívnak értékelhető. A lakosság és a munkaerő Londonban és környékén, valamint Anglia dél-keleti és észak-nyugati területeire koncentrálódik, vagyis azokra a régiókra, amelyek az Egyesült Királyság gazdasági fejlődését leginkább előmozdítják. A 2004-es év össztermelésének 42 %-a ezen országrészek teljesítményének tulajdonítható.29 Az Egyesült Királyságban a gazdaság a 90-es évek közepe óta folyamatos növekedést mutat, ami a foglalkoztatás bővülésével együtt ment végbe. 1995 óta a foglalkoztatási ráta több mint 3 %-kal emelkedett, míg a munkanélküliségi ráta 2004-re a felére csökkent. Történelmi mélypontot ért el a tartós munkanélküliség is, 2003-ban a munkaerőnek mindössze 1,1
27
Dr. Frey Mária: Az állami foglalkoztatási szolgálatokkal kapcsolatos uniós elvárások, fejlesztési stratégiák. Nemzetközi kitekintés. Zárótanulmány. Budapest, 2005. november. Elérhető: http://econ.core.hu/doc/felhiv/mtudbiz0321_zaro02.doc, 2006.04.21.
28
A munkaerő-piaci információk forrása: EURES Portál: http://europa.eu.int/eures/main.jsp?catId=2646&acro=lmi&mode=&recordLang=en&lang=hu&parentId=&count ryId=UK®ionId=UK0, 2006.03.22. 29
National Statistics. Regional Gross Value Added. December 2005. Elérhető: www.statistics.gov.uk/pdfdir/rgva1205.pdf, 2006.03.20.
30
százaléka volt állás nélkül egy éven túl. A brit munkaerőpiac fontos jellemzője a részmunkaidőben foglalkoztatottak magas aránya, különösen a nők körében. 2005 tavaszán közel 28 millió volt a foglalkoztatottak száma az Egyesült Királyságban, ami a munkaképes korú lakosság közel három negyedét jelenti. A brit munkaerőpiacon az elmúlt években a foglalkoztatás növekedéséhez elsősorban a szolgáltató szektorban tömegesen létrejött új munkahelyek járultak hozzá. Ez egyaránt növelte a magas szakképzettséget igénylő munkakörök számát, de együtt járt az alacsony iskolai végzettséget igénylő, alacsony bérű állások számának a növekedésével is. A foglalkoztatás legfontosabb szektorai továbbá a nagy- és kiskereskedelem, a feldolgozóipar, illetve az egészségügyi és szociális szolgáltatások szektora. Az elmúlt öt év során a foglalkoztatottak száma évente átlagosan nyolc százalékponttal nőtt az Egyesült Királyságban, az egyes régiókon belül pedig Wales, Skócia, Észak-Kelet- és Kelet-Anglia esetében volt erőteljesebb az emelkedés. Az általános gazdasági fejlődés ellenére Londonban és környékén jelentősen alacsonyabb a foglalkoztatás szintje, mint a többi régióban. Írország30 Az ír gazdaságról általánosságban el lehet mondani, hogy soha nem látott mértékű fejlődést produkált az elmúlt évtizedben. A gazdasági növekedést elsősorban az Európai Uniós támogatások hatékony felhasználása, a vállalkozásbarát gazdaságpolitika kialakítása, illetve a külföldi befektetőknek nyújtott adókedvezmények gyorsították. A kedvezményes társasági adó
láttán
a
multinacionális
cégek
rendre
Írországba
telepítették
legfejlettebb
gyártóbázisaikat, ami leszorította a munkanélküliséget. Az 1990-es évek gazdasági fellendülése további munkahelyek teremtéséhez, a munkanélküliség jelentős csökkenéséhez és a migráns munkaerő iránti kereslet fokozatos bővüléséhez vezetett. Ezekben az években vált Írország - történelme során először - bevándorlókat befogadó társadalommá. A növekedés üteme a 2002-es világgazdasági recesszió idején lelassult, a munkaerőpiacon foglalkoztatottak számának növekedése a korábbi években tapasztalható 4 százalékról 2 százalékra esett vissza, és a munkanélküliség is emelkedett. Regionálisan tekintve a legalacsonyabb a munkanélküliség Dublinban, valamint a közép-keleti országrészben, a legmagasabb pedig az országhatár közelében. Az Ír Állami Foglalkoztatási Hivatal által végzett kutatások 30
A munkaerő-piaci információk forrása: FÁS: The Irish Labour Market Review 2005, illetve a Nemzeti Pályainformációs Központ honlapján található országismertetők alapján. http://www.npk.hu/public/palyak/eu/mappa/ir/index.php, 2006.01.27.
31
eredménye azt mutatja, hogy csökkent azoknak a cégeknek a száma, amelyek munkaerőhiányt regisztráltak. Míg 1999-2000-ben a vállalkozások mintegy 31 százaléka jelentett be munkaerőigényt, 2001-2002-ben ez az arány 21 százalékra esett vissza. Ennek ellenére az ír előrejelzések bizakodóak, a 2005 és 2010 közötti időszakra megközelítőleg 230 ezer fős munkaerő-piaci emelkedést várnak. Az elmúlt néhány évben elsősorban az alap- és középfokú végzettségűek iránt mutatkozott kereslet, a magasan képzettek körében a munkaerőigény nem volt túl jelentős. A munkaerőhiánnyal leginkább küzdő szektorok az építőipar, a vendéglátóipar, valamint az egészségügyi szociális szolgáltatások területe. Svédország31 Az 1990-es évek eleji recesszió után a svéd gazdaságot a folyamatos növekedés jellemezte a 2000 és 2004 közötti időszakban, amikor a GDP átlagosan évente 2,5 százalékkal növekedett. Ennek egyik oka, hogy pénzügyi szempontból Svédország az egyik legfegyelmezettebb országnak számít, az államháztartási kiadások nagysága soha nem haladta meg az adott évre tervezett mértéket, és a svéd parlament által meghatározott fogyasztói árindex sem volt magasabb 2 százaléknál. A GDP növekedése 2003-ban némileg lassulást mutatott, de ez a munkaerőpiacot nem érintette igazán hátrányosan. Svédország már 2002-ben elérte az Európai Unió által 2010-re előirányzott foglalkoztatási arányszámokat. Az aktív népesség foglalkoztatási aránya ekkor 74,9 százalék volt, ezen belül EU összehasonlításban rendkívül magas a nők gazdasági aktivitása, továbbá a foglalkoztatási ráta az idősebb munkavállalók körében is magas. A svéd kormány politikai célja a foglalkoztatási ráta 80 százalékra növelése. A munkanélküliségi ráta 2000-ben 4 százalékra mérséklődött, azóta folyamatos emelkedést mutat, 2004-ben elérte a 6 százalékot. Azonban még így is lényegesen alacsonyabb a mutató értéke, mint a legtöbb EU tagállamban. Ráadásul az alacsony munkanélküliségi szintet nem az állampolgároknak a munkaerő-piaci programokban történő nagyobb mértékű bevonásával, hanem új munkahelyek létesítésével érték el. Az utóbbi néhány évben Svédországban éves átlagban két százalékkal növekedett a munkahelyek száma. A legtöbb új munkahely a szolgáltatói szektorban jött létre. Ebből a növekedésből leginkább a nagyobb városok profitáltak, de 2000 eleje óta a foglalkoztatás növekedése a ritkán lakott területekre is jellemző. Érdemes megemlíteni a svéd munkaerőpiacon a 2000 óta zajló 31
A munkaerő-piaci információk forrása: Gellérné Lukács Éva - Szigeti Borbála: Munkavállalási szabályok az Európai Unió tagállamaiban az átmeneti időszak alatt. Svédország: A munkaerőpiac jellemzői. 301-303. oldal, illetve Ministry of Industry, Employment and Communication: Sweden's Action Plan for Employment 2004.
32
változásokat, amelynek eredményeképpen a munkában állók által végzett munka ideje 2004ig folyamatosan csökkent. A munkaidő csökkenését a svéd 2003-as nemzeti foglalkoztatási akcióterv a munkaerő-piaci viszonyok romlásával, valamint a legtöbb szektorban a munkavállalók iránt mutatkozó viszonylag alacsony kereslettel magyarázza. 2004-től azonban a folyamat megfordulni látszik. Svédország azt prognosztizálja, hogy a következő években növekedni fog a munkaerő-kereslet.
A jellemzően létszámhiánnyal küzdő területek
elsősorban a következők: közszolgálati szektor, oktatás, egészségügyi és szociális szolgáltatások, vendéglátóipar, szállítás, információs technológia. Annak érdekében, hogy Svédország a jövőben is biztosítani tudja a gazdasági növekedést, az eddigieknél nagyobb mértékben kell törekednie arra, hogy más országokból - elsősorban szakképzett – munkaerőt toborozzon.
3.3. A piacnyitó országokba irányuló migrációs folyamatok az EU-bővítés után Az egyes országokba irányuló migrációt három szempont alapján mutatom be. Először az új tagállami állampolgárok számszerű jelenlétéről a fogadó országban, majd a munkavállalók származási ország szerinti megoszlásáról rendelkezésre álló információkat gyűjtöttem össze, végül pedig a migránsok szektoronkénti megoszlását elemzem.
3.3.1. Egyesült Királyság A bevándorlók számát felmérő statisztikai adatgyűjtés mindhárom országban némileg torzított. Az Egyesült Királyság belügyminisztériuma a kötelező regisztrációs rendszer adatai alapján tartja számon az új tagállamokból érkező munkavállalókat. A ténylegesen az ország területén tartózkodó, illetve munkát vállaló külföldiek pontos számának meghatározását nehezíti az a tény, hogy jóllehet a regisztráció kötelező, a bevándorlók egy része mégis elmulasztja azt megtenni. Ennek oka lehet az informáltság hiányán túl a nehézkesnek bizonyuló ügyintézési folyamat, illetve nem utolsósorban a regisztrációs díjként befizetendő 70 font. Ez az összeg nagyjából 2-3 napi angliai munka bérének felel meg. A migránsoknak nehézséget jelenthet a regisztrációs díj megfizetése, különösen a kint tartózkodásuk kezdeti időszakában, amikor megspórolt jövedelemmel még nem rendelkeznek. A britek felismerték ezt a problémát, és már születtek kezdeményezések a regisztrációs díj eltörlésére. A migránsok pontos száma körüli bizonytalanság másik oka, hogy a regisztrációs rendszerből
33
való kilépés nem kötelező, így nincsenek számon tartva azok a külföldiek, akik időközben elhagyták a brit munkaerőpiacot anyagi gondok, egészségügyi okok, elégedetlenség vagy más tényezők folytán. Mindazonáltal
az
egyesült
királyságbeli
közép-kelet-európai
munkavállalókról
áll
rendelkezésre a legszélesebb körű információ. A brit Belügyminisztérium 2004 májusa óta negyedévenként közzéteszi jelentését, amely alapján nyomon követhető a nyolc új tagállamból az Egyesült Királyságba érkezett munkavállalók számának alakulása. A jelentés többek között kiemeli a bevándorlók nemzetiség szerinti megoszlását, illetve, hogy melyek azok a szektorok, amelyekben legjellemzőbb a jelenlétük. A legutóbb napvilágot látott jelentés a 2004 májusa és 2005 decembere közötti időszakot öleli fel. Regisztrációs kérelmet benyújtók számának alakulása 70000 60000 50000 40000 30000 20000 10000 0 2004. II. 2004. III.
2004. IV.
Elfogadott
2005. I. 2005. II. 2005. III.
2005. IV.
Elutasított/elintézetlen
3. sz. ábra. Forrás: Accession Monitoring Report. UK Home Office
A fenti ábra negyedévenkénti bontásban mutatja a 2004. május 1. és 2005. december 31. között regisztrált dolgozókat.32 Összesen 345 ezer munkavállaló kérte munkaerő-piaci regisztrációját Nagy-Britanniában, s ebből 329 ezren kapták meg regisztrációs igazolásukat, illetve regisztrációs kártyájukat. A Belügyminisztérium szerint a jelentkezők közel 40 %-a már a csatlakozást megelőzően is az országban tartózkodott, csak még illegálisan, és a taggá válással egyszerűen legalizálták helyzetüket. A regisztráló munkavállalók száma így is felülmúlta az előzetes várakozásokat, miszerint évente 5-13 ezren fognak érkezni a frissen csatlakozott országokból. Ezzel szemben a legutóbbi adatok szerint havonta átlagosan több 32
Az egyes negyedévek összehasonlításakor figyelembe kell venni, hogy 2004 májusa és júniusa nem alkot egy teljes negyedévet.
34
mint 10 ezren érkeztek Nagy-Britanniába munkavállalás céljából. A csatlakozás utáni első három hónapban havi 20-22 ezer regisztrációt jegyeztek be. A magas szám vélhetően abból adódik, hogy a már korábban az Egyesült Királyságban tartózkodók is benyújtották regisztrációs kérvényüket a brit Belügyminisztérium illetékes hivatalához. Az ezt követő hónapokban láthatóan ingadozott a regisztrálók száma, az eddigi legalacsonyabb értéket 2004 decemberében kapjuk, mintegy 10 ezer új regisztrációval. 2005 januárjától folyamatosan emelkedett a havonta beadott kérelmek száma egészen a nyári hónapokig, és a harmadik, illetve negyedik negyedévben elért szintek is magasabbak 2004 hasonló időszakaihoz képest. Meg kell jegyezni, hogy egy munkavállaló többször is regisztráltathatja magát. Ha valakinek két munkáltatója van egyszerre, vagy 12 hónapon belül munkahelyet változtatott, az újbóli regisztráció megtétele kötelező. A többszöri regisztráció figyelembevételével összesen 427 ezer kérvényt nyújtottak be az új tagállamok munkavállalói a csatlakozás óta eltelt időszakban.
A munkavállalók megoszlása származási ország szerint Csehország Észtország Magyarország Lettország Litvánia Lengyelország Szlovákia Szlovénia 0
50000
100000
150000
200000
250000
4. sz. ábra. Forrás: Accession Monitoring Report. UK Home Office
A belügyminisztériumi adatok szerint 2004 májusa és 2005 decembere között az új tagállamokból érkező munkavállalókat 59 %-ban a lengyelek képviselik, azaz jelenleg több (mintegy 205 ezer) lengyel munkavállaló van az Egyesült Királyságban, mint a másik hét tagállam állampolgárai együttvéve. Őket követik a litvánok 13 %-os arányszámmal, míg a szlovákok az összes munkavállaló közül 11 %-ot, a lettek 7 %-ot, a csehek pedig 6 %-ot tesznek ki. A magyar, az észt és különösképpen a szlovén munkavállalók jelenléte a brit munkaerőpiacon csekély jelentőségűnek mondható, a három ország állampolgárai együtt alig 5 %-os arányt képviselnek. Szlovéniából mindössze 340-en érkeztek Nagy-Britanniába 2004 májusa óta.
35
Ezek a számok, legalábbis a munkavállalókat legnagyobb, illetve legkisebb arányban képviselő lengyelek és szlovének esetében egyértelműen tükrözik a származási országok aktuális munkaerő-piaci helyzetét. Lengyelország 38 millió lakosával hatalmas munkaerőfelesleggel rendelkezik, az új tagállamok közül ebben az országban küzdenek az emberek leginkább elhelyezkedési problémákkal. A munkaerő-piaci mutatók Szlovéniában a legkedvezőbbek, még az EU15-ök átlagánál is kedvezőbb képet mutat a szlovén foglalkoztatási és munkanélküliségi ráta nagysága.
Regisztrált munkavállalók megoszlása szektor szerint 50000 45000 40000 35000 30000 25000 20000 15000 10000 5000 0 2004. II. 2004. III. 2004. IV. 2005. I. 2005. II. 2005. III. 2005. IV. Adminisztráció/üzleti élet
Szálloda- és vendéglátóipar
Mezőgazdaság
Feldolgozóipar (gyártás)
Élelmiszer-, hal-, húsfeldolgozás
Egészségügyi szolgáltatások
5. sz. ábra. Forrás: Accession Monitoring Report. UK Home Office
Az Egyesült Királyságban még egy évvel a csatlakozás után is közel fél millió volt a betöltetlen állások száma. Az újonnan csatlakozott országok állampolgárai a brit munkaerőpiacon jellemzően a munkaerőhiánnyal küzdő szektorokban helyezkednek el. 2004 májusa és 2005 decembere között a legtöbb regisztrált munkavállaló a következő területeken talált munkát: adminisztráció/üzleti élet/menedzsment (32 %), szálloda- és vendéglátóipar (22 %), mezőgazdaság (12 %), feldolgozóipar/gyártás (8 %), élelmiszer-, hal- és húsfeldolgozás (5 %), egészségügyi szolgáltatások (5 %). A bővítés utáni első két negyedévben a legtöbb munkavállalót foglalkoztató szektor a vendéglátóipar volt, jelenleg viszont az adminisztrációs 36
terület áll az első helyen. E szektor aránya 2004 második negyedéve óta 17 %-ról 44 %-ra nőtt, míg a vendéglátóiparé 31 %-ról 18 %-ra szorult vissza 2005 végére. Az ábrán a mezőgazdaságban dolgozók számának alakulása jól láthatóan tükrözi a munkavégzés szezonális jellegét. A mezőgazdasági szektorban foglalkoztatottak aránya a nyári hónapokban volt a legmagasabb, 2004 májusában és júniusában elérte a 21 %-ot, 2005 utolsó három hónapjában viszont alig közelítette meg a 6 %-ot. Az új tagállami állampolgárok nagymértékben hozzájárulnak az egyesült királyságbeli közszolgáltatások ellátásához. Magas számban érkeztek tanárok, kutatók, busz- illetve tehergépkocsi-vezetők,
ápolók,
egészségügyi
dolgozók.
Nagy-Britannia
jelentős
fogorvoshiánnyal küzd, amit lengyel szakemberek toborzásával igyekszik pótolni. A lengyel fővárosban hathetes felkészítő tanfolyamon ismerkednek meg a potenciális jelöltek a brit egészségügyi rendszer működésével és fejlesztik szakmai angol nyelvtudásukat. A program célja 350 lengyel fogorvos toborzása egyesült királyságbeli munkavállalásra. A brit Belügyminisztérium negyedévenkénti jelentésében értékeli, hogy a munkaerő-piaci nyitásnak milyen előnyei és hátrányai vannak, hogyan működik, és milyen hatásai vannak a brit gazdaságra.33 A legutóbbi értékelés 2006. február 28-án látott napvilágot. A jelentés alapján az Egyesült Királyság által megvalósított piacnyitás egyértelmű sikernek könyvelhető el, mert az országba érkező munkavállalók a különböző munkaerő-piaci hiányokat sikeresen betöltötték és nagyban hozzájárultak az Egyesült Királyság gazdasági termékenységének fenntartásához. Viszonylag nagyszámú jelenlétük ellenére, az újonnan érkezettek a brit munkaerőpiacon foglalkoztatottak mindössze 0,4 %-át teszik ki. Ez azt jelenti, hogy minden 300. munkavállaló egy közép-kelet-európai állampolgár, akik közel 500 millió fonttal járultak hozzá az Egyesült Királyság gazdasági eredményességéhez az EU bővítését követő első 12 hónapban.34 Az Európai Unió bővítéséhez való hozzáállásuk nyilvánvalóan előnyösebb helyzetbe hozta az Egyesült Királyságot a többi uniós országgal szemben, hiszen sikerült legális munkavállalókkal feltölteniük a munkaerő-piaci hiányszakmákat.
33
Accession Monitoring Reports. A jelentések letölthetők a brit Belügyminisztérium honlapjáról: www.ind.homeoffice.gov.uk
34
ECAS. Report on the free movement of workers in EU-25. Who’s afraid of EU enlargement. http://www.ecas.org/file_uploads/810.pdf, 2006.01.15.
37
3.3.2. Írország A közép-európai munkaerő jelenléte nem új jelenség Írország munkaerőpiacán. Az állami közvetítő és a privát cégek szakképzett munkaerő hiányában már 1999 óta aktívan végzik az Európai Gazdasági Térségen kívüli országok munkavállalóinak toborzását. Ennek révén az azóta EGT-taggá vált közép-európai országok állampolgárai részére kiadott munkavállalási engedélyek száma 2004-re, azaz öt év alatt közel nyolcszorosára nőtt. Az írek már akkor is kulcsfontosságú szerepet tulajdonítottak a külföldi munkaerő bevonásának a gazdasági fejlődés fenntartása érdekében. Az EU-bővítés előtt így nem is képezte vita tárgyát munkaerőpiacuk megnyitásának kérdése. Írországban a 2004 májusa óta érkezett új tagállami állampolgárok számára csak a Szociális Minisztérium által kiadott társadalombiztosítási számok (PPS) mennyiségéből lehet következtetni. Mint korábban említettem, az adatgyűjtés ebben az esetben is torzított, ami elsősorban abból adódik, hogy PPS számot minden olyan EU-állampolgár kap, aki nem turistaként tartózkodik Írországban, legyen az családtag, ösztöndíjas diák vagy gyakornok. Továbbá az országot elhagyó migránsok gyakran elmulasztják bejelenteni távozásukat az illetékes hivatalnál, ami szintén nehezíti a tényleges munkavállalók számának meghatározását. Bevallom, én is azok közé tartozok, akik „elfelejtettek” kijelentkezni a rendszerből, így még most is rendelkezem PPS számmal, annak ellenére, hogy az elmúlt két évben mindössze két nyári szünet erejéig vállaltam munkát az országban. PPS számomnak és bankszámlámnak köszönhetően viszont 2005 júniusában, amikor második alkalommal érkeztem Dublinba, gyakorlatilag egy héten belül elintéződtek az adminisztrációs teendők, s vélhetően a jövőben is hasznát fogom venni meglévő papírjaimnak. Az alábbi ábra a nyolc közép-kelet-európai ország állampolgárai által igényelt PPS számok alakulását mutatja az EU bővítésétől 2005 júliusáig. Ebben az időszakban összesen közel 120 ezer igénylést nyújtottak be. Míg 2002-2003-ban évente átlagosan 9000 PPS igénylést regisztráltak az érintett országokból, már a csatlakozás első hónapjában majdnem ugyanennyien érkeztek Írországba. 2004 egészét tekintve pedig 59000 a PPS-ért folyamodók száma. Az egyes hónapokban ingadozó a számok alakulása, de az ábrán jól látható, hogy a nyári időszakokban érkeztek a legtöbben. Ennek magyarázatául szolgál, hogy ezekben a hónapokban jelentős számban érkeznek diákok Írországba, akik csak a nyári szezon idején szándékoznak munkát vállalni. A nyári hónapokban ezért meglehetősen nehezebb álláshoz jutni, hiszen ilyenkor a diákok „elárasztják” a munkaerőpiacot. Tehát az, aki hosszabb időre szeretne letelepedni Írországban, minden bizonnyal nagyobb eséllyel talál munkát a nyári 38
szezon végén, illetve az őszi hónapokban. A rendelkezésre álló adatok egyelőre csak a 2005. májustól júliusig tartó periódust engedik összehasonlítani az előző év hasonló időszakával. Ennek alapján megállapítható, hogy 2005 májusában szinte ugyanannyian érkeztek, mint az előző év májusában. A júniusi-júliusi hónapok adatai azonban 60-70 %-os emelkedést mutatnak 2004 hasonló hónapjaihoz képest. Az év vége felé jelentősen lecsökkent az igénylések száma, decemberben mindössze valamivel több mint 2000-ren folyamodtak társadalombiztosítási számért. PPS számot igénylők számának alakulása 2004 májusa és 2005 júliusa között 16000 14000 12000 10000 8000 6000 4000 2000 0 május
július
szeptember
november
január
március
május
július
6. sz. ábra. Forrás: Department of Family and Social Affairs. The Irish Government
A nyolc közép-kelet-európai ország állampolgárainak nagyarányú írországi jelenlétét az is mutatja, hogy a 2001 és 2003 között az összes külföldi számára kiadott PPS számok tulajdonosai között csupán tíz százalékot képviseltek ezek az állampolgárok, 2004-ben ez az arány azonban 47 százalékra emelkedett. Nagy-Britanniában a számok mindenképpen nagyobb mértékű beáramlást tükröznek az ír adatokhoz képest, de ha figyelembe vesszük, hogy a brit Belügyminisztérium szerint a regisztrációs rendszerben nyilvántartottak 40 %-a 2004 májusa előtt is az országban tartózkodott, akkor az Írországba újonnan érkezettek száma csak kis mértékben marad el az egyesült királyságbeli közép-európaiakétól. Lakosságának arányában pedig egyértelműen Írország a legnépszerűbb migrációs célpont, tekintettel arra, hogy Nagy-Britannia lakossága közel 60 millió, szemben a 4 millió fős kis szigetországgal. 2005-ben Írországban az összmunkaerő 3,8 %-át képviselték az új tagállamok állampolgárai, ami az EU régi tagállamai közül a legnagyobb arányú munkaerő-piaci részvételt jelenti.
39
A következő diagram származási ország szerinti bontásban ábrázolja az újonnan csatlakozott EU-tagállamok azon állampolgárait, akik 2004 májusa után érkeztek Írországba és PPS számot igényeltek. Ha összevetjük az ábrát az Egyesült Királyságban regisztrált munkavállalók származási ország szerinti megoszlásával (lásd fentebb), akkor az egyes országok állampolgárainak jelenlétét arányaiban tekintve szinte azonos képet kapunk. Írországban is a lengyelek alkotják a migránsok legnagyobb csoportját, az összes középeurópai 52 %-át, ami közel 62 ezer főt jelent. Őket követi a litvánok 20 %-os aránya, a harmadik legnépesebb tábor viszont Nagy-Britanniával ellentétben nem a szlovákoké, hanem a letteké, akik az összes külföldi 10 %-át teszik ki. A szlovákok aránya 8, a cseheké 5 %. A fennmaradó 5 %-ot Nagy-Britanniához hasonlóan Írországban is a magyarok, az észtek és a szlovének együttesen alkotják.
PPS számot igénylők megoszlása származási ország szerint Csehország Észtország Magyarország Lettország Litvánia Lengyelország Szlovákia Szlovénia 0
10000
20000
30000
40000
50000
60000
70000
7. sz. ábra. Forrás: Department of Family and Social Affairs. The Irish Government
A lengyelek nagyarányú jelenléte az ír fővárosban „szemmel látható”. Gyakorlatilag az ember bárhová megy, ott előbb-utóbb lengyel szó üti meg a fülét. Egy ír ismerősöm nemrégiben poénosan megjegyezte, hogy Dublint ma kis híján „mini Lengyelországnak” lehetne titulálni. Fentebb részletesen írtam az írek lengyelek számára nyújtott szolgáltatásairól, amelyek könnyebbé teszik a közösség életét a fővárosban. Az ír Központi Statisztikai Hivatal negyedévenként elkészíti jelentését a munkaerőpiac aktuális helyzetéről.35 2005 utolsó negyedévének eredményei első ízben tartalmazzák a 2004ben EU-taggá vált országok állampolgárainak - a nem ír nemzetiségűek között külön kategóriát képezve – a munkaerőpiacon való jelenlétét. Az elemzés kihangsúlyozza az adatok 35
Quarterly National Household Survey. Elérhető: http://www.cso.ie/releasespublications/documents/labour_market/current/qnhs.pdf, 2006.03.27.
40
esetleges pontatlanságát, azonban így is értékes információkat nyerhetünk annak tanulmányozása során. Az egyik ilyen információ, hogy a 2005 utolsó negyedévében ténylegesen Írországban tartózkodó közép-európai állampolgárok 90 %-a van jelen a munkaerőpiacon. Ez azt bizonyítja, hogy a PPS számok oroszlánrészét munkavállalás céljából igényelték az új tagállamokból érkezők. A felmérések továbbá kimutatják, hogy melyek azok a szektorok, amelyekben a legtöbb munkavállaló foglalkoztatva van. Az egyes szektorok megoszlását mutatja a következő kördiagram.
Az új tagállamok állampolgárainak munkaerő-piaci jelenléte szektoronként 2005 utolsó negyedévében 3%
2%
6%
4%
26%
7%
13% 25%
14% Feldolgozóipar (gyártás)
Építőipar
Szálloda- és vendéglátóipar
Értékesítés/kiskereskedelem
Pénzügyi szolgáltatások
Mezőgazdaság/erdészet/halászat
Szállítás/rakodás
Egészségügy
Egyéb szolgáltatási területek
8. sz. ábra. Forrás: Quarterly National Household Survey. Central Statistics Office
2005 utolsó negyedévében a legtöbb munkavállaló a feldolgozó-, illetve az építőiparban dolgozott. Ezekben a szektorokban különösen az alap-, illetve középfokú végzettségűek, elsősorban szakképzett segédmunkások iránt mutatkozik igény. Az építőipar korábban az egyik leginkább munkaerőhiánnyal küzdő területnek számított Írországban, ezért különös figyelmet kapott 2004 májusa után a pótlólagos munkaerő dinamikus beáramlása ebbe a szektorba. A legutóbbi adatok szerint a munkavállalók 25 %-a dolgozik az építőiparban. Kiemelkedő a munkavállalók jelenléte a szolgáltató szektorban, ezen belül elsősorban a szálloda- és vendéglátóipar az a terület, ahol nagy arányban helyezkedtek el az új tagállamok állampolgárai. Az értékesítés területén a munkavállalók 13 %-a dolgozik, pénzügyi és egyéb üzleti szolgáltatásokat 7 %-uk végez, a mezőgazdasági szektorban pedig mindössze 4 %-uk talált munkát. A fentebb ismertetett munkaerő-piaci információkból kiderült, hogy az egészségügy a harmadik leginkább munkaerőhiányos terület az építőipar, illetve a szálloda-, és vendéglátóipar mellett. Az ábra azonban azt mutatja, hogy a munkavállalók csupán 2 %-a
41
helyezkedett el az egészségügyi szolgáltatások területén, ami arra enged következtetni, hogy ezen a területen a létszámhiányt egyelőre nem sikerült a közép-európai munkaerő bevonásával pótolni. Egy példa a szálloda- és vendéglátóiparból 2003 decemberében az Intercontinental Hotels Group
szállodalánc
tagjaként
megnyílt
a
Crowne Plaza Dublin Airport az ír főváros külterületén. A szálloda a nyitással egy időben megkezdte az akkor még csatlakozás előtt álló közép-kelet-európai országokban a munkaerő toborzását. Jelentkezőben természetesen nem volt hiány, s a munkavállalási engedély beszerzése után néhány tucatnyian kezdhettek el a dublini szállodában dolgozni. Az országok Európai uniós csatlakozása után jelentősen gyarapodott a hotel közép-kelet-európai származású alkalmazottainak száma, s ma már nem szükséges, hogy a szálloda illetékesei munkaerő-toborzás céljából a térség országaiba látogassanak. Catherine Harte, a Crowne Plaza humán erőforrás menedzsere az alábbi okokat nevezte meg annak magyarázatára, hogy 2004 májusa után Írország oly sok vendégmunkás számára vált népszerű migrációs célponttá. •
Nincs szükség munkavállalási engedélyre, illetve munkavállalási vízumra
•
A migránsok származási országában kevés a munkalehetőség
•
Írországban bőséges a megpályázható állások kínálata
•
Földrajzilag nem esik túl messze a közép-kelet-európai térségtől
•
Többszörösen magasabb kereseti lehetőség Írországban
Jelenleg a szálloda közel 200 fős személyzetének mintegy 38 %-át az újonnan csatlakozott tagállamok munkavállalói teszik ki. Származási országuk szerint a lengyelek többsége itt is megfigyelhető, az összes dolgozó 20 %-a érkezett Lengyelországból. A migránsok második legnagyobb csoportját a magyarok alkotják 8 %-os aránnyal, míg a lett származásúak az alkalmazottak 7 %-át, a litvánok pedig mindössze 3 %-át teszik ki. A szálloda szinte valamennyi részlegén dolgoznak közép-kelet-európaiak. Azok, akik magas szintű angol nyelvtudással rendelkeznek, kivétel nélkül végzettségüknek megfelelően tudtak elhelyezkedni a szállodán belül. A nyelvet alacsony szinten beszélőknek kezdetben gyakornoki, vagy
42
alacsonyabb munkaköri pozíciót kínálnak fel, s az előrelépési lehetőség a nyelvtudás fejlődésének függvényében alakul. A szálloda vezetősége elégedett a vendégmunkások teljesítményével és nyelvismeretük az esetek többségében megfelelő szintű. A szakmai, illetve nyelvi ismereteiket fejleszteni kívánó alkalmazottaknak a szálloda sokrétű képzési lehetősséggel áll rendelkezésükre. A munkaviszony átlagos ideje egy év. Többnyire azok a munkavállalók maradnak hosszabb távon a szálloda alkalmazásában, akik végzettségüknek megfelelő beosztásban dolgoznak. Eltérő esetben vagy a szállodán belül pályáznak meg egy számukra szimpatikusabb pozíciót, vagy máshol próbálnak szerencsét. A munkaerő viszonylag gyakori cserélődése a takarítói, mosogatói vagy egyéb kisegítő pozíciók esetében jellemző, tehát a végzettséget és a nyelv magas szintű ismeretét nem igénylő munkakörökben. A szálloda humán erőforrás menedzserének elmondása szerint a vendégmunkások nagyarányú jelenléte nem okoz társadalmi feszültségeket az országban. Az alkalmazottak származási országuktól függetlenül egyenlő elbánásban részesülnek, az ír állam számos módon támogatja a különböző nemzetek társadalmi integrációjának elősegítését és egymás kultúrájának megismerését. A szálloda többek között rendszeres időközönként nemzetiségi napot szervez az alkalmazottak számára, amelynek keretében a vendégmunkások származási országának nemzeti ételeit készítik el és szolgálják fel a hotel személyzeti éttermében. – személyes megjegyzésem, hogy egy-egy ilyen nap megszervezése nem okoz különösebb nehézséget számukra, miután a szálloda szakácsai között szinte minden érintett ország képviselve van. A HR-menedzser véleménye szerint a munkavállalási engedély visszaállítására a jövőben biztosan nem kerül sor, mert a migránsok szerepe az ír munkaerőpiacon az elkövetkező néhány évben keletkező munkahelyek betöltésében is kulcsfontosságú lesz.
3.3.3. Svédország Svédországban egyedül a kibocsátott tartózkodási engedélyek mennyisége alapján tudunk becsléseket adni a 2004 májusa után érkezett közép-kelet-európai vendégmunkások számára. A Bevándorlási Hivatal adatai alapján 2005 őszéig 70 %-kal nőtt az Európai Gazdasági Térség országaiból érkezettek száma, ami mindössze 21800 új engedély kiadását jelenti. A növekedés elsősorban az EU új tagállamaiból származó vendégmunkásoknak tudható be, az összes bevándorló közül 60 %-ban folyamodtak tartózkodási engedélyért közép-keleteurópaiak 2004 májusát követően. A tapasztalatok tehát azt mutatják, hogy meglehetősen kevés új tagállami állampolgár választotta migrációs célpontnak Svédországot, 2005
43
novemberéig a munkavállalási célból érkezettek száma összesen 9200. Láthattuk, hogy Írországban és az Egyesült Királyságban már a bővítés utáni első hónapban majdnem elérte, illetve a briteknél jóval meg is haladta az újonnan érkezett vendégmunkások száma a svéd példát. Az ország lakosságának arányában is Svédországban él a legkevesebb közép-európai állampolgár, a tartózkodási engedélyhez jutó új tagállamokból érkezők aránya a teljes népesség 0,1 százalékának felel meg. A következő ábra az Európai Unió bővítése előtti és utáni egyéves időszakban mutatja a munkavállalás céljából kiadott tartózkodási engedélyek számát, származási ország szerinti bontásban.
Kiadott munkavállalási célú tartózkodási engedélyek (egy évvel az EU bővítése előtt és után) 3500 3000 2500 2000 1500 1000 500 0
Csehország
Észtország
Lengyelország
Lettország
2003. május - 2004. április
Litvánia
Magyarország
Szlovákia
Szlovénia
2004. május - 2005. április
9. sz. ábra. Forrás: Migrationsverket
Az ábrán látható, hogy a lengyel és litván munkavállalókon kívül az egyes országok állampolgárai esetében nincs jelentős eltérés a 2004 májusa előtti és utáni egy évben tartózkodási engedélyért folyamodók számában. Ugyanannyi cseh munkavállaló érkezett a bővítés után, mint az azt megelőző évben, a szlovákok esetében pedig valamivel kevesebb migráns érkezett Svédországba, mint korábban. A lengyelek viszont itt is kiemelkednek magas részarányukkal, sőt az egész EGT területéről érkezett vendégmunkások 60 %-át teszik ki. A közép-kelet-európai EU-tagországokból 17 %-ban érkeztek litvánok. A bevándorlók 8 %-át észtek, 6 %-át lettek teszik ki. Magyarországról 255-en kértek munkavállalás céljából tartózkodási engedélyt, a további három országból pedig még ennél is kevesebben jöttek Svédországba dolgozni az Európai Unió bővítése utáni egy évben. 44
Svédországban nem okozott különösebb munkaerő-piaci változásokat az új tagállamok migráns munkavállalóinak megjelenése, miután számuk nem emelkedett jelentős mértékben 2004 májusát követően. Ebben az országban is elsősorban olyan létszámhiányos szektorokban helyezkedik el a vendégmunkások többsége, mint a közszolgáltatások, egészségügy, oktatás, illetve a vendéglátóipar.
3.4. Értékelő megjegyzések a migrációs folyamatokról Az Európai Unió keleti bővítése óta alig két év telt el. Ez az idő nyilvánvalóan rövid ahhoz, hogy messzemenő következtetéseket vonjunk le az új tagállamok migráns munkavállalóinak a fogadó ország munkaerőpiacára gyakorolt hatásáról. A csatlakozás óta eltelt időszak migrációs folyamatai mindazonáltal alátámasztják, hogy a közép-kelet-európai tagállamok állampolgárai immobil munkaerőforrást képeznek, ebből adódóan tömeges munkaerővándorlás
nem
indult
meg
azokba
az
országokba,
amelyek
a
munkavállalást
engedélymentessé tették. A számok azt mutatják, hogy azon kevés mobil munkavállaló számára, akik viszont valóban otthonuk elhagyását tervezték, elsősorban az Egyesült Királyságot és Írországot tette vonzó célponttá a korlátozásmentes munkavállalás lehetősége. Meglehet, hogy az Egyesült Királyságban a várakozásokat felülmúlta a bővítés után érkezettek száma, de ennek mértéke nem volt olyan jelentős, hogy a pótlólagos munkaerő zavarokat okozzon a brit munkaerőpiacon. A nyitást választó országok eddigi tapasztalatai azt mutatják, hogy nem csupán megalapozatlan volt a „keleti hordáktól” való félelem, de az új tagországokból érkező munkavállalók
jelenléte
egyenesen
jótékony
hatást
gyakorolt
a
fogadó
államok
munkaerőpiacára. Éppen ez az egyik legfigyelemreméltóbb következtetése az Európai Bizottság 2006 februárjában közzétett jelentésének, amely az átmeneti időszak első két évének tapasztalatait összegzi. A jelentés szerint a közép-kelet-európai tagállamokból az EU15-országokba érkező munkavállalók mobilitásának főként pozitív hatásai voltak. A migráns munkavállalóknak köszönhetően enyhültek a munkaerőpiacon jelentkező hiányok és javult Európa gazdasági teljesítménye. A jelentés kiemeli, hogy azokban az országokban, amelyekben nem alkalmaznak korlátozásokat 2004 májusát követően, kiemelkedő gazdasági növekedést,
a
munkanélküliség
csökkenését
45
és
a
foglalkoztatottság
növekedését
tapasztalták.36 A foglalkoztatási ráták növekedése az egyes országokban elsősorban abból adódik, hogy az összmunkaerőn belül jelentősen megemelkedett az új tagállami állampolgárok foglalkoztatási szintje az EU kibővítését követően, ami a munkaerő-állomány egésze szempontjából magasabb foglalkoztatottsági mutatókat eredményezett. Nyilvánvaló, hogy az országokban tapasztalt kedvező változások nem kizárólag a munkaerőpiaci nyitás következményei, a hangsúly azon van, hogy a piacnyitásból az országoknak nem származott hátrányuk, nem léptek fel munkaerő-piaci zavarok. Az Unión belüli kelet-nyugati irányú migráció - részben az eltelt idő rövidsége miatt, részben a már említett alacsony mobilitás miatt – még nem érte el azt a szintet, hogy az Unió munkaerő-piacának egészére nézve komoly hatással legyen. A Bizottság jelentésének elsődleges célja az volt, hogy az átmeneti időszak első két évének lejárta előtt megfelelő tényanyaggal lássa el az egyelőre korlátozásokat fenntartó 12 tagállamot, amelyek a jelentés ismereteinek birtokában így könnyebben eldönthetik, hogy folytassák-e a munkavállalók mozgására vonatkozó nemzeti munkaerő-piaci korlátozásokat. A fogadó ország gazdaságára nézve kétségtelen a korlátozásmentes munkavállalásnak egy további jótékony hatása, nevezetesen az, hogy jelentősen csökkent a bejelentés nélküli munkavégzés. Nagy-Britanniában például az illegalitás visszaszorulását jelzi, hogy a kötelező regisztrációs rendszerben nyilvántartottak közel 40 százalékát azok a közép-kelet-európai munkavállalók képezik, akik az EU-bővítés előtt a feketegazdaság szereplői voltak. A „kifehéredés” jól ismert kedvező hatása az adókból és társadalombiztosítási hozzájárulásokból származó magasabb állami bevételek, illetve a fokozott társadalmi integráció. A gazdasági migráció, a szabad munkaerő-vándorlás pozitív hatásai az azt megengedő országok tapasztalatai alapján az elmúlt két évben beigazolódtak. Hogy miért döntött 2004 májusában 12 tagállam mégis a korlátozások fenntartása mellett? Az egyes országok munkaerő-piaci helyzete igen eltérő, jó néhány régi tagállamban komoly problémát jelent a munkanélküliség magas szintje. Ebből adódóan a korlátozásmentes munkavállalás megengedése mindegy bizonnyal társadalmi feszültség forrása lehet. A kormányok a közvélemény
tiltakozó
reakciójától
tartva
36
annak
ellenére
sem
nyitották
meg
Report on the Functioning of the Transitional Arrangements set out in the 2003 Accession Treaty. European Commission. Brussels. February 2006.
46
munkaerőpiacukat, hogy több ágazatban is szükség lenne a jól képzett munkaerőre. A kérdés összefügg azzal is, hogy az egyes tagországok mennyire befogadóak a migrációs politikával szemben. A válasz tehát nem utolsósorban belpolitikai okokban keresendő. Mi a helyzet azokkal a tagállamokkal, amelyek hasonlóan kedvező, vagy talán még kedvezőbb munkaerő-piaci jellemzőkel bírnak, mint a bemutatott három ország? Láthattuk, hogy Dánia és Hollandia a foglalkoztatottsági, illetve munkanélküliségi mutatók szempontjából az Európai Unió legsikeresebb tagállamai, teljes munkaerő-piaci nyitást mégsem jelentettek be a bővítéssel egy időben, és úgy tűnik, hogy ezen a következő három évben sem kívánnak változtatni. Azonban a csatlakozást megelőző helyzethez képest lényeges javulást biztosítanak azáltal, hogy bizonyos esetekben könnyített piacra jutást tesznek lehetővé az „új” uniós állampolgárok számára. Hollandia esetében ez azt jelenti, hogy a munkaerőhiánnyal küzdő szektorokban gyorsított eljárással megszerezhető a munkavállalási engedély. Dánia részben a munkaszerződésben rögzített bér nagyságától teszi függővé a munkavállalási engedély kiadását, elkerülve annak kockázatát, hogy a keleti munkaerő lenyomja a dán béreket. Úgy gondolom, hogy Dánia és Hollandia számára is követhető út lett volna a teljes piacnyitás, hiszen a munkaerő-áramlás elsősorban angol és német nyelvterületre koncentrálódik, így valószínűleg a migránsok kisebb aránya döntött volna a dán, illetve a holland munkaerőpiacon való elhelyezkedés mellett. (vö. Svédország) A 2004-es bővítés előtt a tagállamok többsége többek között a „szociális dömpingtől” való félelmet jelölte meg a munkaerő-piaci korlátozások okának. A brit Belügyminisztérium jelentéséből az is kiderül, hogy a százezres nagyságrendű közép-kelet-európai részéről mindössze 3270 igénylést regisztráltak a csatlakozás utáni másfél évben, s ennek is csak egy töredékét, alig 200-at fogadott el a Szociális Minisztérium. A szociális védelmi ellátásokat igénylők száma még az ellátások hozzáférhetőségét nem korlátozó Svédországban is alacsony. Ez azt bizonyítja, hogy alaptalanok voltak azok a félelmek, miszerint az új tagállamokból érkezők elsősorban a szociális ellátórendszer kihasználása miatt jönnének a piacnyitó országokba, nem pedig tényleges munkavállalás céljából.
47
4. Az EURES hálózat szerepe
4.1. Az EURES hálózat bemutatása Az internetes állásközvetítés jelentheti napjainkban az egyik leghatékonyabb megoldást az állampolgárok
külföldi
munkavállalásának,
azaz
a
munkaerő
szabad
mozgásának
elősegítésére. Ezt a célt hivatott szolgálni az Európai Bizottság által koordinált EURES Portál, valamint a köré épülő, egész Európát átfogó nemzetközi szervezet. Az EURES37 1993-ban jött létre az EU/EGT tagállamok, valamint Svájc foglalkoztatási szolgálatait átfogó együttműködési hálózatként. A szervezet a munkavállalói mobilitás előmozdítása érdekében két alapvető tevékenységet végez: információnyújtás és tanácsadás a munkavállalók részére a külföldi álláslehetőségekről és munkavállalási körülményekről, illetve segítségnyújtás a munkáltatók részére külföldi munkaerő toborzásához. Magyarország Állami Foglalkoztatási Szolgálata az uniós csatlakozással egyidejűleg az EURES hálózat részévé vált. Az EURES szolgáltatásai mindenki számára térítésmentesen vehetők igénybe. Ma már az Európai Unió valamennyi hivatalos nyelvén mindenki számára elérhető a brüsszeli gondozásban lévő EURES Portál (http://europa.eu.int/eures), amely hasznos információkat nyújt mindazok számára, akik a személyek szabad áramlásának elve által nyújtott lehetőségeket ki szeretnék használni. A Portálon négy nagy adatbázis található. Az alábbiakban röviden bemutatom az egyes adatbázisok tartalmát. •
Álláshelyek adatbázisa:
Az EURES Portál központi adatbázisa főleg a tagországok foglalkoztatási szolgálatai által nyilván tartott betöltetlen álláshelyeket tartalmazza. 2005 januárjától a tagállamoknak kötelező minden bejelentett üres álláshelyet az EURES Portálon megjeleníteni, így ma már közel egymillió álláskínálat közül válogathatnak az érdeklődők, szemben az egy évvel ezelőtti 250 ezer bejelentett üres álláshellyel. Az Interneten keresztül bárki hozzáférhet az adatbázishoz és az állások különböző szempontok alapján lekérdezhetők. Az adatbázist az EURES-tanácsadók naponta frissítik, a már nem aktuális állásajánlatokat azonnal törlik a rendszerből. Jelenleg 29 európai országban több mint 700 képzett tanácsadó segíti a külföldre orientálódó munkavállalók karrieresélyeit, valamint a munkáltatók munkaerő-toborzását.
37
European Employment Services, Európai Foglalkoztatási Szolgáltatások
48
A rendszer hátránya, hogy az álláshirdetések nagy többsége továbbra is angolul, egy részük pedig kizárólag németül, illetve franciául jelenik meg. Az Európai Bizottság már régóta tervezi a többi hivatalos nyelvre történő fordítást is. •
Önéletrajz-adatbázis:
Az EURES Portálon található önéletrajz-adatbázisba az Interneten keresztül bárki felviheti önéletrajzi adatait az Unió valamennyi hivatalos nyelvén. Ehhez az adatbázishoz a tagországok nemzetközi adószámmal rendelkező munkáltatói férhetnek hozzá, akik az önéletrajzok alapján felvehetik a kapcsolatot a kiválasztott jelöltekkel. Természetesen a rendszer engedélyezi a munkakereső anonimitását, ez esetben a munkaadó csak tanácsadókon keresztül léphet kapcsolatba az adott személlyel. Jelenleg közel százezer önéletrajz található a Portálon, amelyeket a rendszer a regisztrációt követően egy évig tárol, majd automatikusan törlésre kerülnek. •
Ország-információk adatbázisa:
A honlapon található információs adatbázis az egyes tagországok munkaerő-piaci helyzetével, politikai és kulturális életével, továbbá a társadalombiztosítással, adózással, élet- és munkakörülményekkel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat tartalmazza angolul, németül, franciául, valamint az adott tagállam hivatalos nyelvén. Ezen kívül hasznos információkat találunk az egyes tagállamok által fenntartott átmeneti szabályozásról és munkavállalási feltételekről. Az adatbázisban található információk rendszeres, lehetőség szerint évente két alkalommal történő frissítése az EURES tagok feladata. Az információs adatbázist böngészve azonban több helyen is találhatunk olyan oldalakat, amelyeket közel két éve nem frissítettek. Ebből következik, hogy az adatok valódisága, illetve pontossága megkérdőjelezhető, ami fontos hatékonysági kérdésnek tekinthető. •
PLOTEUS38 képzési adatbázis:
A PLOTEUS, az Európai Tanulási Lehetőségek Portálja az Európai Bizottság szolgáltatása, amely segít eligazodni az európai oktatási és képzési lehetőségek között. Az adatbázis, amely a képzési lehetőségek már létező információforrásai közötti tájékozódást hivatott megkönnyíteni, az Unió valamennyi hivatalos nyelvén elérhető. A Portál tehát lényegében 38
Portal on Learning Opportunities throughout the European Space, Európai Tanulási Lehetőségek Portálja
49
egy információs forrásokat tartalmazó „linkgyűjtemény” az európai oktatási rendszerekről, tanulási és támogatási lehetőségekről, csereprogramokról, valamint tanácsadással foglalkozó szervezetekről. Az információk frissítéséről a tagállamok maguk gondoskodnak, s bocsátják azokat a PLOTEUS rendelkezésére. Európa szerte évente diákok milliói vesznek részt külföldi csereprogramokban, szakmai gyakorlatokon. Naprakész információk nyújtásával a PLOTEUS túllép az oktatás területén, hiszen hozzájárul ahhoz a célhoz, hogy Európa a világ legversenyképesebb tudásalapú társadalmává váljon.
4.2. Fejlesztési célok Az EURES hálózat a hatvanas években létrehozott SEDOC rendszert váltotta fel. Ennek célja az volt, hogy a tagállamok SEDOC irodái információkat továbbítottak egymás felé a betöltésre váró munkalehetőségekkel kapcsolatban. A nehézkes információcsere és a nem túl hatékony működés miatt az Európai Bizottság 1993. októberi határozata életre hívta az EURES hálózatot. 2002 decemberében újabb Bizottsági Határozatban került sor a hálózat módosítására, ami az EURES környezetében végbement változások, az információs és kommunikációs technológia fejlődése és főként az Európai Unió 2004-es bővítése miatt vált szükségessé. A hatékony működés érdekében a brüsszeli Európai Koordinációs Irodának a tagállamok állami foglalkoztatási szolgálataival egyetértésben kell elfogadnia a mindenkori EURES Irányelveket, amelyek alapján a hálózat tagjai 3 éves időszakra tevékenységi tervet készítenek a legfőbb prioritásokról. A 2004 és 2007 közötti időszakra vonatkozó irányelvek a következő tíz prioritást teszik követendővé a hálózat tagjai számára.39 •
Az EURES hálózat kialakítása az összes tagország állami foglalkoztatási szolgálatában. Megfelelő megállapodásokat, kétoldali egyezményeket kell kidolgozni a tagállamok közötti együttműködés, koordináció érdekében.
•
Az állami munkaügyi adatbázisok beépülése az EURES hálózatba, hogy az Európai Gazdasági Térség egész területén hozzáférhetővé váljanak az üres álláshelyekre vonatkozó információk.
•
A munkaerő-piaci mobilitás biztosításához szükséges információk összegyűjtése, beleértve az állampolgárok szabad munkavállaláshoz kapcsolódó jogait egy másik országban.
39
EURES Guidelines for 2004 – 2007. Forrás: http://www.up.gov.pl/tresc/doc/statut_eures.doc, 2006.04.07.
50
•
Az EURES szolgáltatásait lakóhelytől függetlenül az emberek lehető legszélesebb körében hozzáférhetővé kell tenni.
•
Irányadó a munkáltatók aktív megközelítése és a nemzetközi toborzásban való támogatásuk.
•
A nemzetközi munkaerő-áramlással csökkenthető munkaerőhiány azonosítása.
•
Az Európai Unió 2004-es bővítésével összefüggésben megfelelő információ nyújtása az átmeneti időszak során fennálló szabályozásról és munkavállalási jogokról az új tagállamok állampolgárait illetően.
•
A határmenti munkaerőpiacok fejlődésének támogatása az információgyűjtés és a szolgáltatások differenciálása révén.
•
Az EURES hálózat eredményeinek értékelése és tevékenységeinek rendszeres ellenőrzése.
•
A tevékenységek hatékony kommunikálása a nyilvánosság felé, valamint a hálózat partnereinek megfelelő tájékoztatása az EURES-ről és módszereiről.
A magyarországi EURES hálózat évente jelentést készít, amelyben beszámol a tevékenységi tervben előzőleg kitűzött célok megvalósulásáról. Az irányelvek értelmében megvalósítandó fejlesztések közül - a hároméves időszak első évében - az EURES szolgáltatásainak népszerűsítése volt a legfőbb cél. A népszerűsítés egyik leghatékonyabb módja az országos, illetve megyei szinten megrendezett állásbörzéken való részvétel, amelyek nagyszerű lehetőséget biztosítanak a hálózat számára a célcsoport elérésére. Ezek a személyek elsősorban fiatal (ebből adódóan mobilis), képzett, nyelveket beszélő emberek, akik részéről nagyobb érdeklődés mutatkozik a hálózat szolgáltatásai iránt. Egy év alatt az ország különböző pontjain több mint 30 alkalommal vett részt az EURES felsőoktatási intézmények, illetve munkaügyi központok által megrendezett állásbörzén. Az állásbörzéken való részvétel rendkívül sikeres, a rendezvényekre meghívott külföldi EURES tanácsadók jelenléte pedig nagyban hozzájárul a szolgáltatások magasabb színvonalához. Mivel az EURES ügyfeleinek többsége az önálló álláskeresést preferálja, az elmúlt év folyamán a hálózat egyik legjelentősebb fejlesztése volt az ország 14 pontján kialakított öninformációs kioszkok létesítése. Ezek révén nemcsak a tanácsadók leterheltsége csökkent jelentősen, de részben megvalósult az ügyfelek részére a szolgáltatások magasabb színvonalon nyújtása. Az öninformáció lehetővé teszi az EURES Portálon, a Foglalkoztatási Hivatal adatbázisában, és az egyéb kapcsolódó oldalakon való böngészést. A kioszkok
51
számának növelése a jövőben folytatódni fog, összesen mintegy 174 öninformáció kialakítását tervezi a hálózat országszerte. A hálózat ismertségének terjesztése érdekében az ország különböző pontjain rendszeresen tájékoztató fórumok kerülnek megrendezésre. Ezek révén az elmúlt évben mintegy 500 személy tájékozódhatott az EURES tevékenységéről, akik elsősorban olyan álláskeresők, akik nem használnak Internetet, illetve akik az Internettel szemben a személyes tanácsadást részesítik előnyben. A tájékoztató fórumok lehetőséget biztosítanak az EURES tanácsadókkal való kapcsolatfelvételre a későbbi személyes tanácsadás céljából. Az EURES ismertségének növelésén túl további fontos feladata a hálózatnak a munkáltatók nemzetközi toborzásban való támogatása. A 2004-2005-ös időszakban ez a német, osztrák, valamint az egyesült királyságbeli partnerhálózattal közösen létrehozott toborzási projektekben valósult meg. A toborzási együttműködések keretében több mint 300 ember helyezkedhetett el az említett három ország munkaerőpiacán. A jelentésből kiderül, hogy az eddigi tapasztalatok alapján az Egyesült Királysággal és a Németországgal folytatott toborzási projektek a legsikeresebbek.40 Mivel az EURES szolgáltatásai iránt érdeklődők elsősorban az Interneten keresztül tájékozódnak a hálózat tevékenységéről, hatékonysági szempontból alapfontosságú egy áttekinthető, rendezett honlap kialakítása. A megfogalmazott irányelvek tükrében a közelmúltban tartalmilag és formailag is megújult az EURES Portál. A fejlesztési tervek első lépcsőjében néhány új szolgáltatás bevezetésére került sor. Azok számára, akik ismerték a honlap előző változatát, az új My EURES opció jelenti a legszembetűnőbb tartalmi bővítést. Ez egy olyan eszköz az álláskeresők és álláskínálók „kezében”, amelynek segítségével igényeiknek megfelelően személyre szabhatják a honlap szolgáltatásait. Az egyénileg kialakított keresési profil lehetővé teszi, hogy a felhasználó e-mailben értesítést kapjon, amennyiben elvárásainak megfelelő álláslehetőség (illetve - a munkáltatók részére önéletrajz) kerül az adatbázisba. A másik legfontosabb újítás az önéletrajz-adatbázist érinti. Ezidáig ugyanis angolul, németül és franciául lehetett önéletrajzokat a honlapra felhelyezni, ezentúl ez a szolgáltatás az EU valamennyi hivatalos nyelvén az álláskeresők rendelkezésére áll. A fejlesztések következő lépéseként a közeljövőben sor kerül a honlap információs tartalmának aktualizálására, különös tekintettel a munkaerő-piaci trendeket, valamint az életés munkakörülményeket ismertető részekre. Egy olyan internetes hírlevél is szerepel a 40
Állami Foglalkoztatási Szolgálat – EURES: Activity Report on the Hungarian EURES National Activity Plan 2004/2005, Final Report, Part 2.
52
tervekben, amelyben a nemzetközi munkaerőpiacon munkát vállaló, illetve munkát kínáló személyek, vállalatok érdeklődési körébe tartozó témaköröket tárgyaló cikkek fognak szerepelni. A hálózat szolgáltatásainak köre egy olyan naptárral is bővülni fog, amely az egyes
országokban,
régiókban
megrendezésre
kerülő
mobilitással
kapcsolatos
rendezvényekről tájékoztat. A Portál folyamatos fejlesztésével az EURES célja, hogy megkönnyítse a hálózaton belüli kommunikációt, valamint közelebb hozza a felhasználókat a hálózat szolgáltatásaihoz. Korábban találkozhattunk az EURES hatékonyságát megkérdőjelező írásokkal.41 Ezek többnyire azt nehezményezték, hogy azoknak az állampolgároknak, akik nem értenek a számítógép használatához, és nem beszélnek idegen nyelvet, gyakorlatilag esélyük sincs a hálózat on-line szolgáltatásainak igénybevételére. Ezzel kapcsolatban akaratlanul is megfogalmazódik bennem a kérdés, hogy miért akar egy olyan személy a nemzetközi munkaerő-áramlás aktív szereplője lenni, aki nem beszél legalább egy második európai nyelvet. A magyar munkaerő nemzetközi mobilitásának javításában lényegesebb problémát jelenthet a nyelvtudás jelenlegi szintje, mint az átmeneti időszak alatt fennálló tagállami korlátozások. Az EURES egyre nagyobb szerepet játszik a különböző szektorokban tapasztalható munkaerőtöbblet és munkaerőhiány felismerésében és a képzettségi korlátok áthidalásában. A hálózat ugyancsak elősegíti a foglalkoztathatóságot - különösképpen a fiatalokét - azáltal, hogy megteremti számukra a külföldi tapasztalatszerzés lehetőségét. A hálózat hozzájárul továbbá egy közös európai, valamint bizonyos határmenti régiókban egy egyesített regionális munkaerőpiac létrehozásához.
4.3. Az EURES adatbázis szerepe az egyes országokban A 2002. decemberi bizottsági határozat előírta, hogy az EURES hálózatot meg kell erősíteni és annak teljes mértékben be kell épülnie a tagállamok foglalkoztatási szolgáltatásainak körébe. Így 2005 januárjára létrejött az integrált adatbázis, amelyben minden ország állami foglalkoztatási hivatalának álláskínálata szerepel, de magáncégeknek is lehetőségük van állásajánlataikat az adatbázisban megjeleníteni. 41
Például: http://hrportal.hu/index.phtml?page=article&id=11685, 2006.04.11.
53
Az Európai Unió 2004-es bővítése miatt különösen fontos hatékonysági kérdés volt az adatbázisok teljessé és működőképessé tétele, mivel a munkavállalók szabad áramlását számos országban átmeneti szabályok korlátozzák, és a nemkívánatos munkaerő-piaci zavarok elhárítását, illetve azok megelőzését célzó intézkedéseknek előfeltétele a jól működtethető adatbázis. Az erre épülő elemzések, intézkedések használható adatbázis nélkül nehezen fogalmazhatóak meg. A jelenlegi központi adatbázis áttekinthetően tartalmazza a 29 tagország állami foglalkoztatási szolgálatainak álláskínálatát. Megvizsgáltam az adatbázis összetételét abból a szempontból, hogy az egyes tagországok adatbázisai milyen részarányt képeznek a központi adatbázison belül. Ezt mutatja a 10. számú táblázat. EURES adatbázis szerepe az egyes országokban42 EURES központi adatbázisban található üres álláshelyek % 4 4 2 36 4 8 1 4 1 0 25 0 0 0 1 90
Ausztria Belgium Dánia Egyesült Királyság Finnország Franciaország Görögország Hollandia Írország Luxemburg Németország Olaszország Portugália Spanyolország Svédország EU15 összesen EGT + Svájc (kivéve EU15) EGT + Svájc
10 100
10. sz. táblázat. Forrás: EURES adatbázisból saját számítások, http://europa.eu.int/eures
2006 áprilisának első két hetében az adatbázisban megjelenített álláslehetőségek száma 910 és 940 ezer között mozgott. A folyamatosan mozgó, de arányaiban stabilnak tűnő adatbázisban található összes álláslehetőségek mintegy 36 %-a egyesült királyságbeli, 25 %-a pedig németországi.
Természetesen
a
táblázatban
szereplő
arányszámok
különbözőségét
meghatározza az egyes országok munkaerőpiacának eltérő nagysága, mindazonáltal az adatbázisban található álláskínálatok országonkénti megoszlása igencsak eltér a népességszám 42
Megjegyzés: A számítások a mozgó adatbázisból 2006 áprilisában történtek.
54
alapján várhatótól. Az, hogy az összes üres álláshely több mint 60 %-a két országból érkezik, azt mutatja, hogy ezeknek a tagállamoknak kiépült és széleskörű az EURES hálózattal való együttműködése, valamint az átmeneti időszakban fenntartott munkaerő-piaci korlátozások ellenére Németország is előszeretettel toboroz képzett munkaerőt állami csatornákon keresztül Európa más országaiból. Az előző alfejezetből is kiderült, hogy a magyarországi EURES hálózatnak a két országgal folytatott munkaerő-toborzási projektjei a legsikeresebbek. A többi álláslehetőség többnyire az Európai Unió néhány további országát érinti. A táblázat alapján láthatjuk, hogy számos ország lényegében nem is vesz részt az EURES rendszerben, bár szerepelnek álláslehetőségek, de azok aránya összeurópai mértékben elhanyagolható. Az Unió tizenöt régi tagállama öleli fel az állások 90 %-át, a hálózat további tagjai (Norvégia, Izland, Liechtenstein, Svájc, valamint az EU tíz új tagországa) összességében a megjelenített állások mintegy 10 %-át képviselik. Az Európai Unióhoz 2004-ben csatlakozott tagállamok közül Csehország „jelenléte” kiemelkedik az adatbázisban, az összes álláskínálat 5 %-a ebből az országból érkezik. Munkakeresők megoszlása foglalkozási ágazatonként az EURES rendszerben Foglalkozás
Munkakeresők aránya % 17
1. Közigazgatás, gazdaság, jog 2. Értékesítés, beszerzés, marketing 3. Kultúra, média, tervezés 4. Szállodák, éttermek 5. Számítástechnika, IT 6. Műszaki munka 7. Pedagógiai munka 8. Szállítás 9. Ipari termelés 10. Környezetkontroll, egészségvédelem, tisztítás Egyéb Összesen
11 8 8 8 6 4 4 3 3 28 100
11. sz. táblázat. Forrás: http://europa.eu.int/eures, 2006. április
A fenti táblázat a legkeresettebb foglalkozási ágazatokat mutatja az EURES adatbázisban található közel százezer önéletrajz alapján. Láthatjuk, hogy az álláskeresők legnagyobb arányban a közigazgatás, a jog területén, illetve a gazdasági szférában szeretnének elhelyezkedni. Összességében elmondható, hogy a szolgáltató szektor ágazatai a legnépszerűbbek a külföldi munkát keresők körében.
55
Az önéletrajz-adatbázisban szereplő álláskeresők között a legtöbben lengyel nemzetiségűek (17 %), rajtuk kívül az olaszok és a spanyolok aránya kiemelkedő. Magyarországról jelenleg valamivel több, mint kétezer álláskereső szerepel az adatbázisban, ami az összes feltöltött önéletrajz 2 %-át jelenti. A magyarországi EURES hálózat célja, hogy ez az arány a fejlesztési célok megvalósításának eredményeként a közeljövőben emelkedjen.
4.4. Interjú a Csongrád megyei EURES tanácsadóval Az EURES hálózat legfontosabb szereplői a tanácsadók, akik az összes gyakorlati, jogi, adminisztrációs kérdésben naprakész tájékoztatást nyújtanak. Kiterjedt informatikai eszközrendszerrel, országok szerinti adatbankkal rendelkeznek a munkavállalás feltételeinek részleteit illetően. Magyarországon jelenleg 18 EURES tanácsadó tevékenykedik, ami azt jelenti, hogy az ország minden régiójában van legalább egy tanácsadó. Gárgyán Ágnes a Csongrád Megyei Munkaügyi Központ EURES tanácsadója, az alábbiakban a vele készített interjút ismertetem. Melyek az EURES szolgáltatásait igénybevevő álláskeresők főbb jellemzői? Az ügyfelek nagy része fiatal pályakezdő (25-30év) egyetemi/főiskolai diplomával vagy középfokú végzettséggel. Ők nyelvtanulás, pénzszerzés céljából mennek ki külföldre, mielőtt még itthon elkezdenék karrierjüket építeni. Vannak szakmunkások is, akik tudják, hogy kereslet van a szakmájuk iránt; az ő esetükben a fő problémát a nyelvtudás hiánya okozza. A két legfontosabb célország Anglia és Írország az angol nyelv miatt, illetve mert tudják, hogy ez a két ország megnyitotta munkaerőpiacát. A skandináv országok is vonzóak, ám oda nyelvtudás híján nem sokan mentek ki. Ugyanez vonatkozik a mediterrán országokra is; kellemes és vonzó az éghajlat, de nehéz a munkavállalási engedélyt elintézni, nem is fizetnek olyan jól és a nyelvtudás hiánya is akadály. Fontos még megemlíteni Ausztriát és Németországot is; ez a két ország a németül beszélőket érdekli, és rendszeres toborzó tevékenységeket is folytatunk a két országba vendéglátás területére.
56
A csatlakozást követően rengetegen érdeklődtek a külföldi munkavállalás iránt, nagyon sokan nyelvismeret nélkül, de a két év tapasztalatának, a híreknek és az EURES promócióinak köszönhetően most már főleg olyanok jelentkeznek, akik beszélik a nyelvet (főleg angolt), mert tudják, hogy ez elengedhetetlen feltétele a külföldi munkavállalásnak, és nélküle nem fognak boldogulni. Egyébként a mobilitás nagyon fontos akadálya a nyelvtudás hiánya. Kevesen vannak, akik tényleg jól beszélnek angolul. Sokan jönnek be úgy, hogy alapszinten tudnak kommunikálni; ilyenkor mindig rákérdezek bővebben, mert az is lehet alapszint, hogy tud 20 mondatot, meg az is, hogy azért ténylegesen tud is beszélgetni egy angollal egyszerű témákról; és sajnos sok estben még az is kevésnek bizonyul ahhoz, hogy külföldön boldoguljon. Szerencsére ma már nem szerezhet diplomát az, akinek nincs legalább egy nyelvvizsgája és emiatt egyre többen beszélnek idegen nyelveket. Észrevehető volt a megnövekedett érdeklődés 2004 májusát követően azon magyar álláskeresők
körében,
akik
az
Egyesült
Királyságban,
Írországban
vagy
Svédországban kívántak elhelyezkedni? Igen. A csatlakozást követően rengeteg érdeklődő volt, és sokan ki is mentek. A merészebbek nekivágtak anélkül, hogy lett volna konkrét állásuk, amikor kiérnek. Havi szinten Csongrád megyében minimum 250-300 érdeklődő volt (személyes, email-en és telefonon keresztül), ami mostanra lecsökkent kb. 60-80-ra. Egyrészt azért csökkent az érdeklődők száma, mert sokan már kimentek az első körben, másrészt most már tisztábban látjuk, hogy mik a lehetőségek, és ennek tudatában az emberek jobban tudnak mérlegelni. Továbbra is problémát jelent az intézményesített állásközvetítés iránti alacsony bizalom az álláskeresők részéről? Igen. Sajnos azonban sok esetben a bizalmatlanság megalapozott is, hiszen például pénzt kér az állásközvetítő. A
munkaügyi
központokban
nyilván
vannak
tartva
a
legálisan
működő
állásközvetítők, és ezen kívül is próbáljuk leinformálni őket. Készítünk egy
57
feketelistát azokról a munkaközvetítőkről, amelyekről tudjuk, hogy problémásak, és így nem ajánljuk az ügyfeleknek. A hatékonyság növelése érdekében melyek a legfontosabb megvalósításra váró fejlesztési célok? Most már majdnem minden megyében fel vannak állítva kioszkok, elvileg az ügyfeleknek ott van lehetőségük önállóan állást keresni. Mi ezt próbáljuk elősegíteni, mert sajnos a magyar ügyfelek sok esetben nem eléggé önállóak. Az öninformálódáshoz természetesen kell még nyelvtudás és számítógépes ismeretek. 2006 a dolgozók mobilitásának Európai Éve. Miként vesz részt az EURES a programsorozatban? Egyelőre erről még nem tudok részletesebben nyilatkozni, hiszen most kezdődött el az új költségvetési év (2006. április 1. - 2007. március 31.), és még csak most tervezzük a tevékenységeket. Valószínűleg meg fogunk hívni külföldi, főleg angol és ír tanácsadót illetve tanácsadókat, akik részt vesznek majd az állásbörzéken, illetve 1-2 kollégám is ki fog menni angol vagy ír nyelvterületre, hogy részt vegyen kinti rendezvényeken (állásbörzén vagy információs napon). Sőt, francia és olasz részről is jeleztek már, hogy igényt tartanak 1-2 új tagállamból érkező tanácsadó részvételére is az ősszel megrendezett állásbörzéjükön.
58
5. Befejezés Az Európai Unió keleti bővítése után az egységes piac alapjait jelentő négy alapszabadság egyik eleme, a munkaerő szabad vándorlása csak fokozatosan, egy hétéves átmeneti időszak elteltével
valósul
meg.
2006
májusában
elérkezünk
az
átmeneti
időszak
első
fordulópontjához, amikor a fennmaradó 12 régi EU-tagország - az Egyesült Királyság, Írország és Svédország példáját követve - dönthet nemzeti munkaerőpiacuk megnyitásáról, vagy a korlátozások esetleges fenntartásáról. A 12 ország közül Finnország, Spanyolország és Portugália bejelentette, hogy nem kíván tovább a korlátozás lehetőségével élni. 2006. május 1-jétől tehát már hat ország teszi lehetővé az új tagállami állampolgároknak a munkavállalási engedély nélküli munkavállalást. A szakdolgozatban leírtak alapján elmondható, hogy mivel az angol nyelvterületű országokba sem történt tömeges munkaerő-beáramlás, a nyitás mellett döntő újabb három tagállamba irányuló migráció vélhetően az elmúlt két évben tapasztaltaknál is alacsonyabb szintű lesz, amit elsősorban a nyelvismeret hiánya magyaráz majd. Munkavállalás szempontjából a két legkeresettebb régi EU-tagállam, Németország és Ausztria várhatóan leghamarabb csak három év múlva szünteti meg a korlátozó nemzeti szabályozást, de indokolt esetben azt 2011-ig fent is tarthatják. Kíváncsian várom azt a pillanatot, amikor már az osztrák és német munkaerőpiacon való elhelyezkedéshez sem lesz szükségünk munkavállalási engedélyre, mert az azt fogja jelenteni, hogy Európa szerte megvalósult a munkaerő szabad mozgása. Erre azonban még 5 évet minden bizonnyal várnunk kell. Fontos megemlíteni, hogy a korlátozások fennmaradásával egyre nő annak a veszélye, hogy az új tagállamok állampolgárai a munkavállalás tekintetében még azoknál a harmadik országbeli állampolgároknál is szűkebb jogokat fognak élvezni, akik huzamosabb ideje legálisan egy EU-tagállamban tartózkodnak. 2006 januárjában ugyanis hatályba lépett az az uniós jogszabály, amely lehetővé teszi a legalább öt éve törvényesen az EU területén tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok számára, hogy egy másik tagországban tanuljanak, letelepedjenek vagy munkát vállaljanak.43 Pedig a Csatlakozási Szerződések értelmében az új tagállamok állampolgárainak előnyt kell élvezniük velük szemben a
43
2003/109/EK irányelv hatálybalépése 2006. január 23-án. Forrás: http://www.om.hu/letolt/EU_jogszabalyok/oktatas/2003_109_ek_iranyelv.doc, 2006.03.26.
59
megüresedő állások betöltésénél.44 Jóllehet, a Csatlakozási Szerződésben foglaltak az elsődleges jog részét képezik, azt alacsonyabb rendű uniós jogszabályok nem írhatják felül. Mindebből mégis az látható, hogy az EU belső politikai inkoherenciái is az új tagállamok állampolgáraival szemben fenntartott munkaerő-piaci korlátozások felszámolását sürgetik. Nem beszélve arról, hogy az Európai Unió világgazdasági pozíciójának megerősítése érdekében elengedhetetlen, hogy a négy alapszabadság minden eleme - így a szabad munkaerő-mozgás is - korlátozások nélkül megvalósuljon, teret és lehetőséget adva ezzel a tehetséges, szakképzett és nyelveket beszélő munkavállalóknak.
44
Csatlakozási Szerződés. X. Melléklet. (1) A személyek szabad mozgása. Forrás: http://www.kulugyminiszterium.hu/kum/hu/bal/Kulpolitikank/Europai_Unio/Dokumentumok/Csatlakozasi_Szer zodes.htm, 2006.03.26.
60
6. Mellékletek 12. sz. táblázat A bővítés előtti bruttó órabérek és keresetek az EU15-ben és a csatlakozásra váró középkelet-európai országokban Euróban
Az EU15-ök %-ában
Bulgária
0,63
6
Románia
0,97
9
Lettország
1,09
10
Litvánia
1,44
13
Szlovákia
1,52
14
Észtország
1,57
14
Magyarország
1,69
15
Lengyelország
1,90
17
Csehország
1,94
18
Szlovénia
5,09
48
Csatlakozásra váró 10 KKE-ország
1,61
15
Portugália
4,28
39
Görögország
5,62
51
Spanyolország
7,91
72
Olaszország
8,26
75
Írország
10,76
97
Franciaország
11,11
101
Ausztria
11,24
102
Egyesült Királyság
11,80
107
Finnország
11,87
107
Hollandia
12,12
110
Belgium
12,74
115
Luxemburg
14,72
133
Svédország
16,00
145
Németország
16,71
151
Dánia
17,32
157
EU15
11,05
100
Forrás: Eurostat, közli Brücker [2001]
61
13. sz. ábra FDI beáramlás megoszlása a fejlett és fejlődő országok között (millió dollár)
1 200 000
1 000 000
800 000
600 000
400 000
200 000
0 1980
1990
2000
2001
Fejlett országok
2002
2003
2004
Fejlődő országok
Forrás: UNCTAD World Investment Report 2005, www.unctad.org
14. sz. táblázat A migrációs potenciál típusainak és a teljes migrációs potenciálnak a mértéke a teljes minta százalékában (1993, 1994, 1997) Rövid távú
Hosszú távú
külföldi
külföldi
munkavállalás
munkavállalás
1993 (n=3978)
4,3
2,7
1,4
6,0
1994 (n=3760)
3,8
2,7
1,3
5,3
1997 (n=2848)
3,7
2,8
1,5
5,9
Időszak
Teljes Kivándorlás
migrációs potenciál
Forrás: Sik Endre: A migrációs potenciál a mai Magyarországon, in: A munkaerő migráció és az Európai Unió, Európai Tükör Műhelytanulmányok, 61. Budapest, 1999. 105. oldal
62
7. Táblázatok és ábrák jegyzéke 1. sz. ábra. Foglalkoztatási ráták alakulása 2004 második negyedévében .............................. 28 2. sz. ábra. Munkanélküliségi ráták alakulása 2004 második negyedévében.......................... 29 3. sz. ábra. Regisztrációs kérelmet benyújtók számának alakulása......................................... 34 4. sz. ábra. A munkavállalók megoszlása származási ország szerint ...................................... 35 5. sz. ábra. Regisztrált munkavállalók megoszlása szektor szerint ......................................... 36 6. sz. ábra. PPS számot igénylők számának alakulása 2004 májusa és 2005 júliusa között........................................................................................................ 39 7. sz. ábra. PPS számot igénylők megoszlása származási ország szerint................................ 40 8. sz. ábra. Az új tagállamok állampolgárainak munkaerő-piaci jelenléte szektoronként 2005 utolsó negyedévében .................................................................... 41 9. sz. ábra. Kiadott munkavállalási célú tartózkodási engedélyek (egy évvel az EU bővítése előtt és után)....................................................................... 44 10. sz. táblázat. EURES adatbázis szerepe az egyes országokban.......................................... 54 11. sz. táblázat. Munkakeresők megoszlása foglalkozási ágazatonként az EURES rendszerben................................................................................................. 55 12. sz. táblázat. A bővítés előtti bruttó órabérek és keresetek az EU15-ben és a csatlakozásra váró közép-kelet-európai országokban............................................ 61 13. sz. ábra. FDI beáramlás megoszlása a fejlett és fejlődő országok között (millió dollár)................................................................................................................ 62 14. sz. táblázat. A migrációs potenciál típusainak és a teljes migrációs potenciálnak a mértéke a teljes minta százalékában (1993, 1994, 1997) ..................... 62
63
8. Irodalomjegyzék Könyvek: Dolmány – Hajós - Magda: A munkaerő gazdaságtana. Dinasztia Kiadó, Budapest, 1998. Gellérné Lukács Éva - Szigeti Borbála: Munkavállalási szabályok az Európai Unió tagállamaiban az átmeneti időszak alatt. KJK Kerszöv Kiadó, Budapest, 2005. Gyakorlati tudnivalók az Európai Unióról. Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, 2005. Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról. Magyar Országgyűlés, 2002. Szociális és Családügyi Minisztérium: A migráció szociológiája. Budapest, 2001. Tanulmányok, hivatalos jelentések: Állami Foglalkoztatási Szolgálat – EURES: Activity Report on the Hungarian EURES National Activity Plan 2004/2005, Final Report, Part 2. Állami Foglalkoztatási Szolgálat: Főigazgatói utasítás tervezet az EURES működését szolgáló ügyrend bevezetésére, Budapest, 2005. Hárs Ágnes – Kovács András – Tóth Judit: Két Európai uniós tagállam migrációs szakpolitikájának összehasonlító elemzése. Németország és Írország esete. Tanulságok a hazai migrációs politika számára, Budapest, 2005. június Palánkai Tibor (BKÁE Európai Tanulmányi és Oktatási Központ): Kutatások az integrációérettség témaköréből. Integrációs Stratégiai Munkacsoport. Európai Tükör Műhelytanulmányok. 2002. 86. sz. Viszt Erzsébet: A munkaerő-mobilitás alakulása és hatásai a magyar munkaerőpiacra az EUcsatlakozás után (GKI Gazdaságkutató Rt.) Budapest, 2004. december, összefoglalása megjelent a Munkaügyi Szemle 2005. márciusi számában 64
European Citizen Action Service: Report on the free movement of workers in EU-25. Who’s afraid of EU enlargement? September 2005. Elérhető: http://www.ecas.org/file_uploads/810.pdf, 2006.01.15. EURES
Guidelines
for
2004-2007:
http://www.up.gov.pl/tresc/doc/statut_eures.doc,
2006.04.07. FÁS: The Irish Labour Market Review 2005. Elérhető az Ír Állami Foglalkoztatási Hivatal honlapján: http://www.fas.ie/information%5Fand%5Fpublications/publications/labour_reports/LABOUR _MARKET_REVIEW_2005.pdf, 2006.01.12. Migrationsverket. The Swedish Migration Board: 2004 - and the way forward. Elérhető: www.migrationsverket.se/infomaterial/om_verket/ek_redovisningar/ar2004_sammandrag_en. pdf, 2006.01.31. Ministry of Industry, Employment and Communication: Sweden's Action Plan for Employment 2004. Elérhető: http://www.sweden.gov.se/content/1/c6/03/66/62/ab489115.pdf, 2006.03.22. Report on the Functioning of the Transitional Arrangements set out in the 2003 Accession Treaty. Az Európai Bizottság jelentése, megjelent 2006. február 8-án. Elérhető az Európai Unió hivatalos honlapján: http://europa.eu.int/comm/employment_social/news/2006/feb/report_en.pdf, 2006.02.10. UK Home Office: Accession Monitoring Report. May 2004 - December 2005. Elérhető: http://www.ind.homeoffice.gov.uk/ind/en/home/about_us/reports/accession_monitoring.Main content.0023.file.tmp/Accession%20Monitoring%20Report.pdf, 2006.03.16. Újságcikkek, szakmai folyóiratok: Gyévai Zoltán: Munkavállalás az Unióban (Falfúrók), Figyelő, 2006/5. szám, 2006. február 28., 12-14. oldal Munkavállalás az EU-ban, HVG Trend, 2005/44. szám, 2005. november 5., 59-76. oldal 65
Oláh Beáta – Lengyelné Varga Nóra: Munkavállalás az EU-ban, az EURES és a csatlakozás utáni első tapasztalatok, Munkaügyi Szemle, 2004. október, 23-27. oldal További internetes oldalak: http://europa.eu.int/eures http://econ.core.hu www.afsz.hu www.cso.ie www.eubusiness.com www.finfacts.com www.hrportal.hu www.hvg.hu www.iom.int www.kulugyminiszterium.hu www.npk.hu www.om.hu www.scb.se www.statistics.gov.uk www.unctad.org www.welfare.ie
66
