A munkaerő napi mozgása és közlekedése a budapesti kerületekben és a fővárosi agglomerációban,

ELEMZÉSEK KAPITÁNY GABRIELLA – DR. LAKATOS MIKLÓS

A munkaerő napi mozgása és közlekedése a budapesti kerületekben és a fővárosi agglomerációban, 1980–2001 Budapest még ma is az ország gazdasági-társadalmi-közigazgatási központja. Az ebből következő jelentős munkaerővonzás mellett területi kiterjedése is nagy szerepet játszik abban, hogy igen jelentős a lakóhely és a munkahely közötti munkaerőmozgás, mind a városon belül, mind pedig a vidéki – különösen az agglomerációba tartozó – települések és a főváros között. Az ingázásról szóló kiadványok és publikációk egyetlen közigazgatási egységnek tekintik Budapestet, és a napi ingázás országos adatában nem szerepeltetik a budapesti munkaerőmozgás adatait. Mivel a jelen elemzés egyik célja a fővároson belüli napi munkaerőmozgás vizsgálata, az e témakörben történő elemzések módszerének megfelelően a kerületet tekintjük a lakóhely, illetve a munkahely településének. A napi munkaerőmozgás mérésének alapját így a kerületek közigazgatási határai adják annak megfelelően, hogy a budapesti foglalkoztatottaknak a lakóhelye ugyanabban a kerületben van-e, mint a munkahelyük, vagy sem. Ha a lakóhely és a munkahely azonos kerületben van, akkor azt – a jelen elemzésben – nem tekintjük munkaerőmozgásnak. Ugyanakkor – összhangban az ingázással kapcsolatos kiadványok fogalmaival – a Budapest közigazgatási határain kívülre, vidéki településre eljáró, illetve az onnan bejáró ingázónak számít. Ahhoz, hogy a rendelkezésünkre álló információkat elemezni és megfelelően szemléltetni tudjuk, különböző kerület- és településcsoportokat kellett képezni. A budapesti kerületek csoportosításánál a földrajzi fekvés (például az, hogy budai vagy pesti kerületről van-e szó) volt a szempont. Ennek megfelelően két budai és öt pesti kerületcsoportot képeztünk. (Nyilvánvaló, hogy egyes kerületcsoportokon belül is lehetnek különbségek, például a belső-pesti kerületek közül az V., és a dél-pesti kerületek közül a XXI. több szempontból eltérő jegyeket mutat az adott kerületcsoport többi tagjához képest.) A fentebb említetteken kívül főleg várostörténeti okok miatt célszerű összevont adatokat közölni a főváros azon részéről (az úgynevezett Kis-Budapestről), amely megközelítőleg az 1950. évi egyesítés előtti főváros területét foglalja magában (I–III. és V–XIV. kerület). Még ezt a területet is meg lehet bontani, a város szívét jelentő városmagra, melybe a Budán fekvő I. kerület is beletartozik (I., V–IX. kerületek), és az egyéb kis-budapesti kerületekre (II., III., X–XIV. kerületek). Sajátos jegyeket mutatnak az 1950. évi egyesítés előtti, nem a fővároshoz tartozó úgynevezett peremkerületek is (IV. és XV–XXIII.).

116

KAPITÁNY GABRIELLA – DR. LAKATOS MIKLÓS

A kerületek népessége, foglalkoztatottsága A munkaerőmozgás (ingázás) egyik jellegzetessége, hogy átalakítja, módosítja egy adott terület népességének napközbeni összetételét. Ezért érdemes röviden összefoglalni a főváros népességének, foglalkoztatottjainak a munkaerőmozgás által nem befolyásolt (a lakóhely alapján leírható) összetételét, ennek változásait. Budapest lakossága az első hivatalos, az 1870. évi népszámlálás óta eltelt időszakban – a II. világháborús évek kivételével – 1980-ig folyamatosan, és összességében rendkívüli mértékben gyarapodott oly módon, hogy 1980-ban a népességszáma a 2 milliót is meghaladta. A gyarapodást 1981-ben csökkenő tendencia váltotta fel, Budapest népességszáma azóta folyamatosan – ezen belül a 90-es években egyre erősödő ütemben – fogy. 1980 és 1990 között 2,1 százalékos, a következő 11 évben közel 12 százalékos csökkenés következett be, úgy hogy 2001. február 1-jén 1 millió 778 ezer személy élt a fővárosban. (1981-től kezdődően ugyan a népességszám országosan is csökkent, de kisebb mértékben, mint a fővárosban.) (1. táblázat) 1990 és 2001 között a főváros kerületei közül – három peremkerület (a XVI., a XVII. és a XXIII.) kivételével – valamennyiben csökkent a népességszám. Legnagyobb arányú – 23–34 százalék közötti – fogyás a városmaghoz tartozó I., V., VI. és VII. kerületben következett be. Ezeket a kerületeket korábban is csökkenés jellemezte, ez a négy kerület 1960 és 2001 között népességének mintegy felét veszítette el. Az egyes kerületek lakosságszámának növekedése, illetve csökkenése összefügg az adott kerület nagyságával, a történelmi városmaghoz való viszonyával, a közlekedési infrastruktúra fejlettségével és a települési formákkal. A modern nagyvárosok többségében – így Budapesten is – megtalálhatók a túlzsúfolt, ma már sok szempontból elavult belső városrészek és a lakóházakkal vegyesen telepített, gyárnegyedekből álló, a nagyvárosi színvonaltól elmaradó, de viszonylag rendezett övezetek. Ezek mellett jelentős területet ölelnek fel a villanegyedek és Budapestnek az a nagy kiterjedésű, családi házas, helyenként falusias, külterjes, hézagosan beépített övezete, amely a nyugat-európai nagyvárosokhoz hasonlítva egyedi jellegű. A lakosságszám mérsékelt csökkenése főleg az utóbbi városrészekben, a peremkerületekben és a Kis-Budapesthez tartozó zöldövezetekben következett be. Nem véletlen, hogy olyan kerületekben, mint a Dél-Budához tartozó XXII., 1990 és 2001 között csak 1,4 százalékkal csökkent a népesség, tekintettel arra, hogy a városnak ebben a részében villanegyedek alakulnak, fejlődnek, ahová a lakosság tehetősebb rétegei inkább beköltöznek, letelepülnek. Egyes kedvezőbb fekvésű, családi házas övezetekből villanegyeddé alakuló kisebb térségeket magukba foglaló peremkerületek egy részében is nőtt, illetve mérsékeltebben csökkent a lakosság. A napi ingázást befolyásoló tényezők közé tartozik a foglalkoztatottak számának és népességen belüli hányadának alakulása. A népszámlálás adatai szerint a fővárosban élő foglalkoztatottak száma 2001. február 1-jén 746 ezer fő volt, 19 százalékkal kevesebb, mint 11 évvel korábban. A csökkenés jóval meghaladta a lakosságszámban bekövetkezett visszaesés mértékét, hiszen az említett időszakban a népesség csak 12 százalékkal csökkent. Az erőteljesebb csökkenés mögött feltehetően demográfiai jellegű, a népesség

NAPI MUNKAERŐMOZGÁS

117

öregedésével kapcsolatos okok húzódnak meg, de természetesen a foglalkoztatottak számának visszaesésében az 1990-es évtized társadalmi-gazdasági átalakulással kapcsolatos tényezői is szerepet játszottak. (2. táblázat) 1. táblázat

A népesség és a foglalkoztatottak számának alakulása kerületek szerint, 1980–2001 A népesség Kerület, kerületcsoport

száma 2001-ben, fő

I. II. III. XII. Észak-budai kerületek XI. XXII. Dél-budai kerületek Buda együtt IV. XIII. Észak-pesti kerületek V. VI. VII. VIII. Belső-pesti kerületek X. XIV. Kelet-pesti (belső) kerületek XV. XVI. XVII. XVIII. XIX. Kelet-pesti (külső) kerületek IX. XX. XXI. XXIII. Dél-pesti kerületek Pest együtt Budapest összesen

25 914 92 520 131 605 61 763 311 802 144 441 52 548 196 989 508 791 103 492 114 353 217 845 28 948 44 137 64 137 81 787 219 009 80 852 123 510 204 362 85 232 71 028 79 989 96 353 63 810 396 412 62 995 65 295 80 982 20 697 229 969 1 267 597 1 777 921

az 1980. évi

A foglalkoztatottak az 1990. évi

létszám százalékában 63,1 86,2 107,5 74,1 88,0 80,7 103,5 85,7 87,1 125,4 84,2 99,7 57,7 62,0 69,4 74,0 67,6 77,3 73,5 74,9 75,6 97,6 142,1 106,3 108,6 101,3 69,9 83,0 105,6 88,7 85,6 85,9 86,3

74,5 90,1 88,3 80,7 85,9 82,8 98,6 86,5 86,1 95,4 87,2 90,9 65,9 74,2 77,4 88,5 78,6 83,5 86,1 85,0 89,2 102,3 110,6 98,6 87,6 97,2 80,3 91,1 89,8 107,9 88,6 88,9 88,2

száma 2001-ben, fő 10 338 39 402 58 542 26 086 134 368 58 186 22 049 80 235 214 603 47 846 48 326 96 172 10 773 18 201 25 297 32 070 86 341 35 212 49 426 84 638 35 462 30 309 34 239 40 452 28 670 169 132 24 980 26 823 34 660 8 445 94 908 531 191 746 018

az 1980. évi

az 1990. évi

létszám százalékában 52,0 75,4 94,0 63,7 76,6 64,1 84,6 68,7 73,5 116,9 68,9 86,6 44,7 54,1 58,6 60,8 56,2 62,5 57,0 59,2 62,0 83,1 123,9 89,0 104,8 87,1 56,3 69,0 86,4 71,4 70,2 72,1 72,5

74,2 89,6 81,0 77,6 82,0 75,3 87,6 78,3 80,6 92,6 80,1 85,9 61,3 76,3 73,5 83,7 75,6 71,2 77,5 74,7 77,1 91,4 100,6 86,5 85,5 87,4 75,6 80,2 80,0 95,9 80,0 81,5 81,3

A gazdasági aktivitás csökkenése – a demográfiai összetételnek és a lakosság mozgási irányának megfelelően – a belső kerületekben volt a legerősebb, például az V. kerületben a foglalkoztatottak száma több mint felére csökkent. Még azokban a kerületekben is, ahol némi népességnövekedés volt tapasztalható – a XVII. kerület kivételével – csökkent

118


a foglalkoztatottak száma. A fiatalabb lakossági összetételű peremkerületekben az 1980as és 1990-es évtizedekben egyaránt kevésbé csökkent a foglalkoztatottak száma, mint Kis-Budapesten és különösen a központi fekvésű városmagot alkotó kerületekben. Ennek következtében a foglalkoztatottak aránya a peremkerületekben 1980 és 2001 között 34 százalékról 41 százalékra nőtt. Az ingázás jelentőségét majd abban is érzékelhetjük, hogy a más kerületekből, illetve vidékről bejárás révén a munkahely oldaláról tekintve az adatokat, ez utóbbi arány hogyan változik meg a belső kerületek javára. 2. táblázat

A népesség és a foglalkoztatottak számának alakulása városrészek szerint, 1980–2001 A népesség Kerület, kerületcsoport

Budapest összesen Ebből: Városmag (I. V–X.) Egyéb (II. III. X–XIV.) Kis-Budapest együtt Peremkerületek (IV. XV–XXIII.)


az 1980. évi

A foglalkoztatottak az 1990. évi

létszám százalékában


az 1980. évi

az 1990. évi

létszám százalékában

1 777 921

86,3

88,2

746 018

72,5

81,3

307 918 749 044 1 056 962 719 426

67,6 83,2 77,9 102,3

78,6 85,7 83,5 95,8

121 659 315 180 436 839 308 955

55,8 68,6 64,5 87,8

75,5 78,6 77,7 86,8

A jelen dolgozat keretei nem engedik meg, hogy alaposabban foglalkozzunk a fővárosi kerületek és az agglomerációba tartozó települések lakosságának társadalmi összetételével, ezért a munkaerő-mozgási (ingázási) kapcsolatok jobb megértése érdekében csak néhány megállapítást (és adatot) közlünk a foglalkoztatottak, illetve az el- és bejárók legmagasabb iskolai végzettség és foglalkozás szerinti összetételéről. Országosan elmondható, hogy 1980-ban a foglalkoztatottak többsége még nem rendelkezett az általános iskolai szintet meghaladó végzettséggel, és azoknak az aránya sem volt elhanyagolható, akik az általános iskolai tanulmányaikat nem fejezték be. Az utóbbiak részben az idősebb korcsoportokba tartoztak, tankötelezettségük csak az általános (elemi) iskola 6. osztályára terjedt ki. Az idős generációhoz tartozók fokozatos inaktívvá válása is hozzájárult ahhoz, hogy azoknak a dolgozóknak a hányada, akik általános iskolai tanulmányaikat nem fejezték be, 2001-re már egészen minimális szintre, 1 százalék alá esett vissza. Növekedett ugyanakkor a középfokú szakmai végzettséggel (szakmunkásképző, szakiskola) rendelkezők, valamint az érettségizettek csoportja. Együttes részesedésük 1980-ban a foglalkoztatottak 38 százalékát, 1990-ben csaknem felét, 2001-ben több mint háromötödét alkotta. Az egyetemi, főiskolai oklevelet szerzett foglalkoztatottak hányada 1980-ban még viszonylag szerény, 8 százalék volt, 1990-ben viszont már egynyolcaduk rendelkezett felsőfokú iskolai végzettséggel. A döntő fordulat itt is a rendszerváltozás után, az 1990es évtizedben következett be: az egyetemi, főiskolai oklevéllel rendelkezők aránya 2001-


119

ben megközelítette a foglalkoztatottak egyötödét (18 százalék), az érettségizettek és a diplomások együttesen pedig már a foglalkoztatottak többségét alkották. A foglalkoztatottak iskolai végzettségének emelkedése és foglalkozási struktúrájának változása egymásra ható folyamatok eredményeként alakult ki. A magasabb iskolai végzettségűek kvalifikáltabb munkákat képesek elvállalni, és a technológiai fejlődésnek köszönhetően a munkaerőpiacon is többnyire a magasabb ismereteket igénylő munkákra van szükség. Budapesten a foglalkoztatottak legmagasabb iskolai végzettség szerinti összetétele már 1980-ban is jóval magasabb volt az országos átlagnál, például 1980-ban a felsőfokú végzettségűek aránya országosan 8,1 százalék, Budapesten 15,7 százalék volt. Ezek a különbségek 2001-re is megmaradtak (18,3, illetve 29,8 százalék), sőt némileg még nőttek is, annak ellenére, hogy 1990 és 2001 között jelentős kitelepedés történt Budapestről, mely főleg a magasabb státusú társadalmi rétegekben zajlott. Budapest nagyvárosi jellegét mi sem mutatja jobban, mint az, hogy a foglalkoztatottak legmagasabb iskolai végzettsége – városrészenként, kerületenként – jelentősen különbözik egymástól. Hagyományosan nagy különbség van a Budán, illetve Pesten lakó foglalkoztatottak iskolai végzettség szerinti összetételében. Három olyan budai kerület van, ahol 2001-ben 50 százalék felett volt a felsőfokú végzettségűek aránya (I., II., XII.). Jellemző, hogy a jelentős lakótelepi népességgel rendelkező III. és XI. kerületben ennél jóval alacsonyabb a felsőfokú végzettségűek hányada (30 és 41 százalék), Budafokon (XXII.) pedig hagyományosan alacsony volt a diplomások aránya (28 százalék). Pesten és főleg a pesti peremkerületekben a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya már jóval alacsonyabb, ez alól a magas iskolázottsági szinttel rendelkező V. kerület (43 százalék) kivételnek számít. Néhány pesti kerületben viszont az átlaghoz képest gyorsabban nőtt a diplomások aránya, például a XIV. kerületben 1990-ben 23 százalék, 2001-ben pedig már 35 százalék volt ez a mutató. Az 1990-es években már egyes kedvező fekvésű és adottságú pesti kerületekben is megindult a magasabb státusú rétegek beköltözése, melynek eredményeképpen jelentősen nőtt a diplomások aránya. Az egyes budapesti kerületek és városrészek eltérő társadalmi összetétele a foglalkozással kapcsolatos adatok alapján is igazolható. A 2001. évi népszámlálás szerint a hegyvidéki társasház-, villaövezetben (XII. kerület), az erdős-dombos északnyugat-budai részen (II. kerület) és a nagyrészt újjáépített belbudai területen (I. kerület) 79 százalék körüli a szellemi foglalkozásúak aránya, a XI. kerületben pedig 67 százalék. Ugyanakkor Pesten, főleg a külső városrészekben, vannak olyan kerületek (X., XXI., XXIII.), ahol az ott lakó szellemi foglalkozásúak aránya az 50 százalékot sem érte el. A pesti oldalon csupán az V. kerületben tapasztalható – a szellemi foglalkozásúak arányát illetően – kiugróan magas érték (71 százalék). A budai és a pesti kerületek tehát lakóik foglalkozása szerinti polarizálódtak, Budán egyértelmű a szellemi foglalkozásúak túlreprezentáltsága, a pesti oldalon viszont még mindig jelentős a fizikai foglalkozásúak aránya. (A budai kerületek sem egyformák, itt is megfigyelhető bizonyos rétegződés, az I., a II. és a XII. kerületben inkább a magasabb státusú szellemi foglalkozásúak laknak.) A foglalkoztatottak legmagasabb iskolai végzettsége, foglalkozási összetétele nemcsak a lakóhely oldaláról mutat jellegzetes sűrűsödési pontokat, hanem a munkahely

120


oldaláról is, ennek bemutatásához azonban meg kell ismerni az egyes kerületek napi munkaerőmozgásának jellemzőit. A fővárosi kerületekben lakó és dolgozó foglalkoztatottak napi ingázásának mértéke A munkahelyek és – ezzel összefüggésben – a foglalkoztatottak száma a fővárosban 1990 óta (az ország más térségeihez hasonlóan) számottevően csökkent, és ez az ingázók létszámára is mérséklően hatott. 2001 elején Budapest gazdasága összesen 856 ezer fő számára nyújtott munkalehetőséget, 232 ezerrel, 21 százalékkal kevesebb dolgozónak, mint 1990-ben. A fővárosi munkahelyekre vidékről naponta bejáró munkavállalók száma ennél lényegesen kisebb mértékben, 11 százalékkal esett vissza, így a budapesti foglalkoztatotti létszámon belüli súlyuk emelkedett. Budapestről is viszonylag sokan járnak el más településekre dolgozni, de jóval kevesebben, mint vidékről a fővárosba. 2001 februárjában összesen 65 ezer budapesti lakóhelyű munkavállaló ingázott naponta vidéki munkahelyére, a főváros oldaláról nézve a dolgozók ingázási egyenlege 110 ezer fős többlettel zárult. A Budapesten lakó foglalkoztatottak közül 1990-ben 68 százalék, 2001-ban 63 százalék dolgozott lakókerületén kívül. (Eljárókon azokat értjük, akik nem a lakóhelyükkel azonos kerületben, hanem Budapest valamely más kerületében vagy a fővároson kívüli települések valamelyikén dolgoznak.) Budapesten tehát a kerületen kívüli munkaerőmozgás mértéke abszolút számban és arányaiban is csökkent. A csökkenés mögött az 1990-es évek munkaerő-piaci helyzetének a megváltozása áll, a munkahelyeket koncentráló nagyipari munkáltatók egy része megszűnt, a szolgáltatásban munkát találó dolgozók egy része pedig képes volt lakóhelye közelében is munkát találni. Elképzelhető, hogy a budapesti közlekedés nehézségei miatt a lakosságnál egyre inkább szempontként jelentkezik, hogy olyan munkahelyen dolgozzon, amely könnyen elérhető, hogy az utazásra fordított idő a tűrési határ alatt legyen. A továbbiakban gyakran használunk két olyan fogalmat, amelyek értelmezése e tanulmány keretei között (és a népszámlálás anyagaiban általában) eltér a köznyelvi tartalomtól. Helyben lakókon azokat a személyeket értjük, akik az adott (a szóban forgó) kerületben vagy településen laknak, függetlenül attól, hogy hol dolgoznak. Helyben dolgozókon azokat a személyeket értjük, akik az adott (a szóban forgó) kerületben vagy településen dolgoznak, függetlenül attól, hogy hol laknak. A kettő kombinációjából áll elő a helyben lakók és dolgozók fogalma. Ők azok a személyek, akik az adott kerületben vagy településen laknak és dolgoznak. A kerületek döntő többségében kisebb-nagyobb mértékben csökkent az eljárók aránya, de nem véletlen, hogy a hajdan munkáskerületeknek nevezett Újpesten (IV. kerület) kisebb, Csepelen (XXI. kerület) pedig nagyobb mértékben nőtt az eljárók aránya. A csepeli helyzetet jól mutatják az évtizedekkel korábbi adatok. 1970-ben alig egyharmad volt azoknak az aránya, akik Csepelről más kerületbe vagy vidékre jártak dolgozni. Az volt a fénykor, amikor a Csepel Vas- és Fémművekben több tízezer ember


121

dolgozott, és így a kerületben lakók könnyen találtak saját kerületükben munkát. 1980ban már 40 százalék, majd 1990-ben 51 százalék volt az eljárók aránya. 2001-re ez a mutató 60 százalékra emelkedett. Közben a Csepelre (XXI. kerület) bejárók aránya egyre csökkent, tekintettel arra, hogy a kerület munkaerővonzó képessége jelentősen visszaesett. 3. táblázat

A budapesti kerületek munkaerőmozgásának mértéke és eredménye, 1990, 2001 Eljáró Kerület, kerületcsoport

2001ben, fő

a helyben lakók százalékában 1990

I. II. III. XII. Észak-Buda XI. XXII. Dél-Buda Buda IV. XIII. Észak-Pest V. VI. VII. VIII. Belső-Pest X. XIV. Kelet- (belső-) Pest XV. XVI. XVII. XVIII. XIX. Kelet- (külső-) Pest IX. XX. XXI. XXIII. Dél-Pest Pest Budapest

7 299 24 279 35 409 16 170 83 157 34 364 13 615 47 979 83 157 30 205 29 528 59 733 6 285 11 673 17 511 20 102 55 571 21 351 31 879 53 230 23 702 19 341 22 091 24 726 20 519 110 379 16 567 17 917 20 853 5 321 60 658 339 571 470 931

Bejáró

79,9 74,6 67,8 74,0 71,9 65,0 62,6 64,4 69,0 62,7 65,3 64,1 66,2 75,1 73,3 69,9 71,4 61,3 70,4 66,4 74,9 70,0 72,0 68,2 78,6 72,6 69,1 66,7 51,3 – 61,7 67,9 68,2

2001ben, fő

2001 70,6 61,6 60,5 62,0 61,9 59,1 61,7 59,8 61,9 63,1 61,1 62,1 58,3 64,1 69,2 62,7 64,4 60,6 64,5 62,9 66,8 63,8 64,5 61,1 71,6 65,3 66,3 66,8 60,2 63,0 63,9 63,9 63,1

15 656 28 764 25 291 23 254 92 965 49 271 7 339 56 610 92 965 17 549 58 614 76 163 61 700 29 411 27 877 41 426 160 414 40 388 38 663 79 051 12 599 9 161 5 737 14 873 9 161 51 531 39 527 9 683 10 252 4 910 64 372 431 531 581 106

Helyben dolgozó

a helyben dolgozók százalékában 1990

2001

87,6 73,8 52,9 76,4 69,6 69,6 51,9 66,4 68,3 56,7 75,8 69,4 94,8 87,0 82,9 84,9 88,8 77,7 73,7 75,9 53,3 51,8 42,6 50,1 60,4 51,7 84,9 53,0 45,1 – 66,7 74,7 73,2

83,7 65,5 52,2 70,1 64,5 67,4 46,5 63,7 64,5 49,9 75,7 67,6 93,2 81,8 78,2 77,6 83,9 74,4 68,8 71,6 51,7 45,5 32,1 48,6 52,9 46,7 82,5 52,1 42,6 61,1 65,3 69,2 67,9

2001ben, fő 18 695 43 887 48 424 33 170 144 176 73 093 15 773 88 866 144 176 35 190 77 412 112 602 66 188 35 939 35 663 53 394 191 184 54 249 56 210 110 459 24 359 20 129 17 885 30 599 17 312 110 284 47 940 18 589 24 059 8 034 98 622 623 151 856 193


2001

162,3 96,8 68,4 110,0 92,5 115,0 77,8 105,8 97,6 86,1 143,6 117,2 650,8 191,3 155,9 200,0 254,4 173,6 112,7 139,5 53,8 62,1 48,8 63,7 54,1 56,8 204,6 71,0 88,7 – 114,9 127,0 118,5

180,8 111,4 82,7 127,2 107,3 125,6 71,5 110,8 107,3 73,5 160,2 117,1 614,4 197,5 141,0 166,5 221,4 154,1 113,7 130,5 68,7 66,4 52,2 75,6 60,4 65,2 191,9 69,3 69,4 95,1 103,9 117,3 114,8

122



123

A bejárók (munkahely) oldaláról vizsgálva a jelenséget (bejárókon az egyes kerületekbe a többi kerületből és a vidékről bejárókat értjük) megállapítható, hogy a budapesti kerületekben dolgozó foglalkoztatottak között a bejárók aránya szintén visszaesett. Ez a visszaesés elsősorban a Budapest területén lakó, de más kerületekből bejárók tekintetében következett be, mint később meglátjuk, a vidékről bejárók jelentősége inkább nőtt. A kerületek között 1990-hez képest a munkaerő-nyereség, illetve -veszteség alakulásában nem következett be alapvető változás, a munkaerőt kibocsátó, illetve befogadó kerületek – a II. kerület kivételével – ugyanazok voltak. A munkaerő-veszteség, illetve -nyereség mértéke azonban jelentősen változott. A munkaerő-nyereség és -veszteség kerületenként 1990 és 2001 között a következőképpen alakult: A veszteség ─ tovább nőtt: ─ mérséklődött:

XXII., IV., XX., XXI., III., XV., XVI., XVII., XVIII., XIX.

A veszteségből nyereség lett:

II.

A nyereség ─ tovább nőtt: ─ mérséklődött:

I. XII., XI., XIII., VI., XIV., V., VII., VIII., X., IX.,

A nyereségből veszteség lett:

–

Az évtizedekkel korábban hagyományosan jelentős munkaerőt befogadó kerületekben a munkaerő-veszteség is tovább nőtt az 1990-es évtizedben (például IV., XXI. kerületek) vagy a munkaerő-nyereségük mérséklődött (például V., X. kerületek). A kerületek közötti munkaerőmozgás intenzitására olyan infrastrukturális fejlesztések is hatással voltak, mint például a metróvonalak vagy a Duna-hidak építése. Nyilvánvaló, hogy a Duna alatt az 1970-es évtizedben már működő metró is elősegítette a budai és a pesti városrész közötti napi munkaerőmozgás erősödését. Jelentős különbség van Kis-Budapest kerületei és a peremkerületek között. A III. kivételével valamennyi munkaerő-nyereséggel rendelkező kerület Kis-Budapesthez tartozik, ugyanakkor azon kerületek többsége, amelyeknek munkaerő-vesztesége volt, peremkerület. Kis-Budapesten belül a városmaghoz tartozó kerületek összességében a munkaerő-nyereség mérséklődött, viszont az azon kívüli kerületek együttesében a munkaerőnyereség nőtt. Ez utóbbiak esetében szerepet játszik a budai oldal egészének azon jellegzetessége, hogy az 1990-es évtizedben nőtt e térség munkaerővonzó képessége, amíg korábban ez a terület munkaerő-veszteséggel számolhatott. Az iskolai végzettség szerinti adatok is azt mutatják, hogy Budapesten a kerületen kívüli munkaerőmozgás csökkent. A csökkenés mértéke azonban iskolai végzettségenként eltért egymástól: az alsófokú végzettségűek körében az eljárók aránya a helyben lakók között 1990-ben 61 százalék, 2001-ben 55 százalék volt, ugyanez a mutató a felsőfokú végzettségűek között 76 százalékról 66 százalékra változott. Ennek ellenére nyilvánvaló, hogy a felsőfokú végzettségűek még 2001-ben is kevésbé találtak munkahelyet saját kerületükben, mint az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezők.

124


4. táblázat

A budapesti városrészek munkaerőmozgásának mértéke, 1990, 2001 Eljáró Városrész

Budapest

2001ben, fő 470 931

Bejáró

a helyben lakók százalékában 1990 68,2

2001ben, fő

2001 63,1 581 106

Helyben dolgozó

a helyben dolgozók százalékában 1990 73,2

2001

2001ben, fő

67,9 856 193


2001

118,5

114,8

Ebből: Városmag (I. V–IX.)

79 437

71,7

65,3 215 597

88,0

83,6 257 819

236,3

211,9

Egyéb (II. III. X–XIV.) 192 980

67,8

61,2 264 245

72,1

68,4 386 445

115,4

122,6

Kis-Budapest 272 417

68,9

62,4 479 842

79,3

74,5 644 264

150,2

147,5

67,1

64,2 101 264

51,7

47,8 211 929

68,1

68,6

Peremkerületek (IV. XV–XXIII.)

198 290

A bejárók között a felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezők aránya – annak ellenére, hogy 1990 és 2001 között ebben a körben is növekedés következett be – alacsonyabb volt, mint az eljárók között. Ez egyértelműen annak köszönhető, hogy a vidékről bejárók iskolai végzettségi színvonala alacsonyabb volt, mint a fővárosban lakóké. Így a Budapesten dolgozók iskolai végzettsége valamivel kedvezőtlenebb a Budapesten lakókénál. Az előzőekből következik, hogy a felsőfokú végzettségűek körében a főváros munkaerő-nyeresége (109 százalék), sokkal alacsonyabb, mint például az alsófokú iskolai végzettséggel rendelkezők között (120 százalék). A munkaerőmozgás intenzitása a szellemi foglalkozásúak körében erőteljesebb, mint a fizikai foglalkozásúak között. Míg az előbbiek esetében az eljárók aránya 2001-ben 65 százalék, az utóbbiak körében 57 százalék volt. A szellemi foglalkozásúak intenzívebb eljárása összefüggésben van a kerületekben lakó foglalkoztatottak foglalkozás szerinti összetételével, amely – ahogy fentebb láttuk – igen eltérő képet mutat. A szellemi foglalkozásúak jelentős része lakóhely szerint mindössze néhány kerületben koncentrálódik, és ezekben a kerületekben természetszerűen nincs annyi szellemi munkaerőt foglalkoztató munkahely. Ennek megfelelően az eljáró foglalkoztatottak közül a szellemi dolgozók azokból a kerületekből járnak el nagyobb mértékben dolgozni, amelyekben a helyben lakó foglalkoztatottakon belül nagy a szellemi foglalkozásúak hányada (például az I., II., XII. kerületek). A peremkerületek túlnyomó részében viszont az eljárók körében jelentős a fizikai foglalkozásúak aránya. A bejárók között valamivel magasabb a fizikai foglalkozásúak aránya, mint az eljárók körében. Ez az eltérés a vidékről bejárók foglalkozási összetételével hozható összefüggésbe, akik között a fizikai foglalkozásúak lényegesen nagyobb súllyal szerepelnek, mint a Budapesten lakó és dolgozók között. A vidékről bejáró fizikai dolgozók tehát bizonyos fokig ellensúlyozzák a fővárosban lakó szellemi foglalkozásúak magas számát. Ez még akkor is így van, ha tudjuk, hogy a vidékről bejárók között vannak a fővárosból kiköltözött magas státusú rétegek is.


125

A szellemi és fizikai foglalkozásúak lakóhely és munkahely közötti mozgásának különbözőségéből adódik, hogy a fizikai foglalkozásúak körében Budapesten a munkaerő-nyereség nagyobb volt (117 százalék), mint a szellemi foglalkozásúak között (113 százalék). A munkaerő-nyereség, illetve -veszteség mértéke kerületenként és városrészenként jelentősen eltért egymástól. 5. táblázat

A helyben lakók és a helyben dolgozók megoszlása kerületcsoportok és a tevékenység jellege szerint, 2001 (százalék) Helyben lakó foglalkoztatottak

A helyben dolgozók a helyben lakó foglalkoztatottak százalékában

Helyben dolgozó

Kerületcsoport összesen

szellemi

fizikai

foglalkozású

összesen

szellemi

fizikai

foglalkozású

összesen

szellemi

fizikai

foglalkozású

Észak-budai kerületek Dél-budai kerületek

18,0 10,8

22,0 11,9

12,5 9,2

16,8 10,4

19,5 10,7

13,2 9,9

107,3 110,8

100,6 102,3

123,9 126,1

Buda együtt Észak-pesti kerületek Belső-pesti kerületek Kelet-pesti belső kerületek

28,8 12,9 11,6

33,8 12,3 11,4

21,6 13,8 11,9

27,2 13,2 22,3

30,3 12,9 25,0

23,1 13,6 18,7

108,6 117,1 221,4

101,2 118,6 248,6

124,8 115,2 184,8

130,5

120,9

143,3

11,3

11,1

11,7

12,9

11,8

14,3

Kelet-pesti külső kerületek

22,7

20,5

25,8

12,9

10,0

16,8

65,2

55,0

76,6

Dél-pesti kerületek

12,7

11,0

15,2

11,5

10,1

13,5

103,9

103,9

104,0

71,2 100,0

66,2 100,0

78,3 100,0

72,8 100,0

69,7 100,0

76,9 100,0

117,3 114,8

119,2 113,1

115,1 117,1

Pest együtt Budapest összesen

A budai oldalra az volt a jellemző, hogy a fizikai foglalkozásúaknál a munkaerőnyereség mértéke nagyobb, illetve a munkaerő-veszteség mérsékeltebb volt, mint a szellemi foglalkozásúaknál. Mivel a budai kerületek többségében jelentős volt a szellemi foglalkozású helyben lakók aránya, így az e kerületekben meglevő fizikai munkahelyek egy részét csak külső forrásból tudták betölteni. Ugyanakkor ezeknek a kerületeknek a többségében a szellemi munkahelyek száma valamivel kisebb volt, mint az ott lakó szellemi foglalkozásúaké. Kivéve az I. és XI. kerületet, melyekben mind a szellemi, mind a fizikai foglalkozásúakat tekintve munkaerő-nyereség volt. Ez érthető is, hiszen az I. kerület a főváros fontos kulturális és kormányzati központja, a XI. kerület pedig Budapest egyik legnagyobb munkahelyeket és lakóhelyeket koncentráló kerülete. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy 1990-hez képest – a szellemi foglalkozásúakat tekintve – jelentősen megnőtt Buda munkaerő-megtartó képessége, hiszen a szellemi foglalkozásúak körében a munkaerő-nyereség mértéke 2001-ben már minimális volt (101 százalék). A szellemi foglalkozásúak néhány kerületcsoportban nemcsak lakóhelyük, hanem munkahelyük szerint is koncentrálódnak. A fővárosban dolgozó szellemi foglalkozásúak egynegyede a belső-pesti kerületekben, 30 százaléka pedig a budai oldalon talált munkát. A Budapesten dolgozó fizikai foglalkozásúaknak viszont egyetlen kerületcsoportban sincs olyan magas arányuk, mint amekkorát a szellemi foglalkozásúaknál tapasztaltunk.

126


Tehát míg a szellemi dolgozók szempontjából a budai oldalnak és a belső-pesti területcsoportnak meghatározó jelentősége van, addig a fizikai foglalkozásúakat egyetlen kerületcsoport sem tömöríti hasonlóan magas számban és arányban. A XXII. kerületet kivéve a budai oldalról más kerületbe eljáró szellemi foglalkozásúaknak több mint egyharmada a pesti oldal belső-pesti kerületeiben dolgozott. Eszerint azok a szellemi tevékenységet végző eljárók, akik a szellemi foglalkozásúakat lakóhely szerint leginkább tömörítő budai oldal négy kerületének valamelyikében laknak, munkahely szerint is koncentrálódnak – vagy a budai oldal valamelyik más kerületében, vagy a belső-pesti kerületekben. Ezek az adatok nagyrészt igazolják a városszociológusoknak azokat a megfigyeléseit, melyek szerint a nagyvárosok belső részeiből az előnyösebb helyzetben levő társadalmi csoportok a külső villanegyedek felé vándorolnak, továbbá, hogy létrejönnek olyan városrészek, ahol hasonló foglalkozású, anyagi helyzetű, kultúrájú emberek élnek. A hasonló helyzetű rétegeknek egy része nemcsak lakóhely szerint, hanem munkahely szerint is koncentrálódik, így az ilyen módon létrejött igen homogén lakóterületek és munkahelyi körzetek erősítik a szegregációt, gátolják az egyes társadalmi rétegek közötti közeledést. A peremkerületek egy részében (IV; XV–XIX; XX; XXI.) a szellemi és fizikai foglalkozásúak körében egyaránt munkaerő-veszteség volt, azzal a különbséggel, hogy a fizikai foglalkozásúak között a munkaerő-veszteség mértéke mérsékeltebb volt. Ebben szerepet játszottak a környékbeli településekről bejáró fizikai foglalkozású dolgozók is. A budapesten lakó és dolgozó foglalkoztatottak napi munkaerőmozgásának iránya A fővárosi kerületek közötti munkaerőmozgás Annak vizsgálata, hogy honnan hová történik a napi ingázás, megmutatja, hogy az egyes területek – itt a budapesti kerületek – között milyen szoros a kapcsolat. Az ingázás irányának ismerete a közlekedés fejlesztésének, a vonzáskörzetek megállapításának és egyéb területfejlesztési koncepciók kialakításának igen fontos előfeltétele. A főváros kerületei esetében is az lenne az ideális, ha mind a 23-at megvizsgálnánk abból a szempontból, hogy mely kerületekkel és milyen vidéki településekkel vannak kapcsolatban. Erre azonban terjedelmi okokból nem vállalkozhatunk. Ezért a következőkben csak néhány nagyobb területen próbáljuk feltárni a munkaerőmozgás jellemzőit. Ugyanakkor a munkaerőmozgás részletes területi vizsgálatával példát szeretnénk mutatni arra vonatkozóan, hogy a népszámlálási adatok – a teljeskörűségükből adódóan – mennyire alkalmasak még olyan információk közlésére is, hogy például a Budapesten lakó foglalkoztatottak közül naponta hányan „lépik át” a Duna vonalát. A statisztikai jellegű információk világában nagyon ritka az olyan adat, mely nem reprezentatív, hanem teljes körű felvételből származik. A népszámlálások adatforrásai ilyen jellegűek. 2001-ben a Budapesten lakó és más fővárosi kerületbe eljáró foglalkoztatottak negyede Budán, háromnegyede Pesten dolgozott. 1990-hez képest 4 százalékponttal nőtt a Budán dolgozók aránya. (Ha az 1970. évi adatokat nézzük, akkor a növekedés több mint 7 százalékpont). Nőtt a budai oldal munkaerő-megtartó képessége, 1990-ben a


127

Budán lakók közel 30 százaléka maradt a budai oldalon dolgozni, 2001-re ez az arány egyharmadra változott. A Pesten lakók körében nőtt a budai munkahelyek vonzereje, ugyanis 1990-ben 18 százalékuk, 2001-ben 22 százalékuk dolgozott Budán. 6. táblázat

A budapesti kerületcsoportok közötti munkaerőmozgás, 1990, 2001 A más kerületbe eljárók munkahelye Buda Lakóhely (kerületcsoport)

Összesen

Északbudai

Pest Délbudai

Összesen

Északpesti

Kelet(belső-) pesti

Belsőpesti

kerületcsoport

Kelet(külső-) pesti

Délpesti

kerületcsoport az összesen százalékában

1990 Észak-budai Dél-budai Buda együtt Észak-pesti Belső-pesti Kelet- (belső-) pesti Kelet- (külső-) pesti

29,0 30,3

18,7 18,7

10,4 11,6

71,0 69,7

12,6 8,0

38,8 37,4

9,5 10,4

3,3 3,3

6,8 10,6

29,5 21,3 23,7

18,7 14,9 14,8

10,8 6,4 8,9

70,5 78,7 76,3

11,0 13,4 12,5

38,3 37,2 32,3

9,8 13,7 14,7

3,3 7,3 5,2

8,1 7,2 11,6

18,3

11,4

7,0

81,7

12,4

39,1

10,4

10,0

9,8

12,9

7,7

5,1

87,1

12,3

29,8

24,6

8,7

11,8

Dél-pesti

18,3

9,2

9,0

81,7

7,6

32,1

12,7

7,5

21,8

Pest együtt Budapest 2001 Észak-budai Dél-budai

18,1 21,4

11,1 13,3

7,0 8,1

81,9 78,6

11,8 11,5

33,4 34,8

16,6 14,6

7,8 6,5

12,3 11,1

32,6 33,7

21,3 22,3

11,3 11,5

67,4 66,3

14,9 10,7

32,2 30,7

9,6 9,8

3,8 4,2

6,8 10,8

Buda együtt Észak-pesti Belső-pesti Kelet- (belső-) pesti

33,0 25,9 27,5

21,6 18,4 17,7

11,4 7,5 9,8

67,0 74,1 72,5

13,4 14,1 14,0

31,6 30,3 27,8

9,7 13,0 13,7

4,0 9,3 6,4

8,2 7,3 10,6

23,4

15,3

8,1

76,6

14,3

31,8

9,2

11,9

9,3

Kelet- (külső-) pesti Dél-pesti Pest együtt Budapest

17,2

10,7

6,4

82,8

13,6

25,0

21,6

11,0

11,7

22,2

11,4

10,8

77,8

10,1

26,8

12,1

8,8

20,0

22,3 25,2

14,1 16,2

8,2 9,1

77,7 74,8

13,3 13,3

27,8 28,8

15,1 13,7

9,7 8,1

11,9 10,9

Egyértelműen csökkent a belső-pesti kerületek (V–VIII.) munkaerővonzó képessége. 1990-ben a Budán lakók 38 százaléka, a Pesten lakók 33 százaléka dolgozott a város szívében. 2001-re ezek az arányok 32, illetve 28 százalékra változtak. (Ha az 1970-es adatokat nézzük, még egyértelműbb a csökkenés, ugyanis akkor a fentebb jelzett mutatók 42, illetve 36 százalékot tettek ki.) A változások ellenére a belső-pesti kerületek jelentősége továbbra is igen nagy, mivel a kerületcsoportok között ezekben a kerületekben dolgoznak a legtöbben. A budai és pesti városrészen belül és a Duna-part két oldala között közlekedők száma 1990 és 2001 között – a foglalkoztatottak számának csökkenése következményeként –

128


visszaesett, de a fő arányok csak némileg változtak. 1990-ben a munkavégzés céljából Budáról Pestre, illetve Pestről Budára naponta átkelők száma több mint 200 ezer fő volt, az pedig a Budapesten lakó foglalkoztatottak 22 százaléka. 2001-re a Dunán átkelők száma 140 ezerre csökkent, és arányuk is 18 százalékra esett vissza. Az adatok részletes vizsgálatából megállapítható, hogy Budára legnagyobb arányban a belső kerületekből és a XIII. kerületből jártak át dolgozni (az V. kerületből eljárók 30, a XIII. kerületből az eljárók 26, a VI. és VII. kerületből az eljárók 24–23 százaléka). Az ellenkező irányba – Budáról Pestre – történő utazás a XI. és a III. kerület eljárói között fordult elő a legnagyobb gyakorisággal (mindkét kerületből 61 százalék). Tehát a két városrész kapcsolatában – nem meglepő módon – a Duna mellett fekvő kerületek nagyobb szerepet kaptak, mint azok, amelyek a Dunától távolabb helyezkednek el. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a pesti peremkerületek és a budai városrész kapcsolata kifejezetten erősödött. Természetesen ennek ellenére megállapítható, hogy a belső-pesti kerületek és a budai kerületek közötti munkaerőmozgás továbbra is jóval erősebb, mint ami a budai és a pesti peremkerületek kapcsolatát jellemzi. 7. táblázat

A budapesti városrészek közötti munkaerőmozgás, 1990, 2001 Munkahely (városrész) Lakóhely (városrész) 1990 Városmag (I. V–IX.) Egyéb ( II. III. X–XIV.) Kis-Budapest együtt Peremkerületek (IV. XV–XXIII.) Budapest összesen 2001 Városmag (I. V–IX.) Egyéb ( II. III. X–XIV.) Kis-Budapest együtt Peremkerületek (IV. XV–XXIII.) Budapest összesen

Budapest összesen

Kis-Budapest együtt

városmag

egyéb

peremkerületek

100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

88,0 88,1 88,1 83,4 86,3

43,3 49,8 47,9 40,6 45,1

44,7 38,3 40,2 42,8 41,2

12,0 11,9 11,9 16,6 13,7

100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

86,9 87,0 87,0 80,8 84,4

38,4 43,0 41,7 34,9 38,8

48,5 44,0 45,3 46,0 45,6

13,1 13,0 13,0 19,2 15,6

Sajátos helyzetben van a budai oldalon a XXII. kerület (Budafok, Nagytétény). Kapcsolata a vidéki településekkel – főleg Érddel – nagyon erős, a pesti kerületekkel pedig gyenge. Ezen még a déli Duna-hidak felépítése sem igen változtatott. A peremkerületek és a Kis-Budapest közötti napi munkaerőmozgásban is némi elmozdulás tapasztalható. Valamelyest nőtt a peremkerületek munkaerővonzó és -megtartó képessége, ugyanis ebből a térségből 2001-ben kevesebben járnak be Kis-Budapesten belül a városmagba dolgozni, mint 1990-ben, ugyanakkor a peremkerületekben lakók és dolgozók aránya nőtt. Ennek ellenére a peremkerületekben lakók és más kerületekben dolgozók többsége még 2001-ben is Kis-Budapest valamelyik kerületében talált munkát. A tanulmányt folyóiratunk májusi számában folytatjuk.

A munkaerő napi mozgása és közlekedése a budapesti kerületekben és a fővárosi agglomerációban,

Recommend Documents