A MPR elnökségének beszámolója az 2010-2013-as évekről (0) Bevezetés Az ügyek átvétele 2010-ben az előző elnökségtől zökkenőmentesen történt. A MPR az elmúlt időszakban Alapszabály szerint működött (az előírt közgyűlések és elnökségi ülések megvoltak). Az elmúlt időszakra még alapvetően a korábbról örökölt működési struktúra volt jellemző cigány projekt (a finanszírozástól függően); évenkénti Békés Gellért emlékelőadás; a Zsinati Klub havi összejövetelei; az éves nagyrendezvény (a 2010-es kongresszust még az előző elnökség szervezte; a jelenleg hivatalban levő elnökség megválasztása a veszprémi kongresszussal egyidőben volt). A működésre a pénztelenség nyomta rá a bélyegét. (1) Roma projekt (Mikulás Domonkos) A projekt több részletből áll össze: tréning programból, jelenlétből az Egyház és társadalom online felületen, a Zsinati Klub rendezvényeiben és egyéb kapcsolatokban: A Magyar Pax Romana által indított tréningprogram az elmúlt néhány évben folytatódott. Egyrészt voltak diák tréningek, másrészt az első tanár tréning is lezajlott 2013-ban. Ezen tanárok, szülők, iskolafenntartó képviselői és helyi romák vettek részt. A programot a kecskeméti Piarista Iskola viszi tovább a szegedi Karolina Gimnáziummal, a kazincbarcikai Don Bosco iskolával, valamint a Dr. Ámbedkár Gimnáziummal. A tanári tréningbe bekapcsolódtak a szegedi Piarista Gimnázium tanárai is és a fenntartó képviseletében piarista szerzetesek is. Szeretnénk, ha a tréningek folytatódnának. Túljutottunk már azon, hogy a résztvevők személyiségfejlődése legyen csak a cél: az iskolák szemléletbeli átalakulása a kérdés. Aktuális közéleti kérdéseket is érint ez: a felzárkóztatás – inklúzió – integráció – szegregáció kérdéskörét. Az Egyház és Társadalom oldalon fórum működik a roma projekt kapcsán, így például Bayer Zsolt Magyar Hírlapban megjelent cikke kapcsán. A Zsinati Klubnak voltak rendezvényei, amelyek érintették a roma integráció, a rasszizmus kérdéskörét (A rasszizmus gyökerei; Keresztény szakkollégiumok cigánymissziója; Etnikai és/vagy társadalmi kérdés-e a roma-ügy?). Kapcsolatok: a Magyar Pax Romana roma projektje kapcsán kapcsolatba kerültünk több szervezettel, mint például a Katalizátor Körrel, vagy a Jezsuita cigánypasztorációs műhellyel. (2) Békés Gellért emlékelőadások 2010 2011 2012
Keresztes Sándor Scharle Péter Csalog Judit
(3) Zsinati Klub (Kamarás István) 1
Az Európai Magyar Protestáns Szabadegyetem Egyesülettel közös rendezésben. 2010 Január 18. Ungváry Rudolf: A magára találó többség Február 25. Varga Antal: Egy egyházi iskola vezetésének örömei és gondjai Március 25. Felhős Szabolcs: Cigánymisszió a beregi unitárius szórványban Moderátor: Bibó István. Április 19. Gábor Dzsingisz: Várható-e fordulat (paradigmaváltás) a magyarországi kereszténydemokráciában? Május 17. Kolozsi Ádám: Az ősmagyarságtól az újpogányságig Június 21. Deák Dániel – Pikó Gábor Mózes: Egy felekezeten felüli, nem dogmatikus teológia lehetőségei és szükségszerűségei Szeptember 20. Máté-Tóth András: Bulányi, bulányizmus, bulányisták Október 18. Horányi Özséb: Keresztény értelmiségünk feladatai November 15. Mártonffy Marcell: A relativizmus diktatúrája? Katolikus egyház és demokratikus nyilvánosság a közelmúlt néhány eseményének tükrében December 20. Jelenits István – B. Szabó István: „Az egyház ne szóljon bele a politikába!” Közélet és újpogányság: teológiai vétó politikai kérdésekben? 2011 Január 17. Kamarás István: Tomka Miklós hagyatéka, avagy a „keresztény társadalom” vége Február 21. Kamarás István – Steinbach József: „A többi: kegyelem”: reformálódó református lelkipásztorkodás Dunántúlon Március 21. Huszár Ágnes – Balogh Judit – Isó Dorottya – Karsay Eszter: Nők az egyházban Április 18. Aszalós János: Jézus gondolatvilágának fordulópontjai Május 16. Bibó István: A keresztény iskolai nevelés lehetőségei és dilemmái Szeptember 19. Kuti József – Nobilis Márió – Smidéliusz Gábor: Beszélgetés az ifjúságpasztorációról Október 17. Hankiss Elemér mutatja be új könyvét.: „Reményen túli remény” November 21. Kende Péter – Romsics Ignác: Zsidók és nem zsidók közti viszony, mint az újabbkori magyar történelem egyik kulcseleme 2012 Január 16. Balogh Judit - Jakab Attila - Huba Péter: 2
Disputa az egyházügyi törvényről Moderátor: Kamarás István. Február 20. "Egyházi folyóiratok kérdései és válaszai" Zászkaliczky Zsuzsanna (Credo) Lukács László és Bende József (Vigilia) - Csoma Áron (Confessio) Vezeti: Bibó István. Március 19. Disputa közoktatásügyekről. (Közoktatási törvény, Nemzeti Alaptanterv, kötelezően választható hittan vagy erkölcstan) Márkus Gábor - Mikulás Domonkos - Porogi András - Trencsényi László Moderátor: Kamarás István Április 16. Szászfalvi László: Az egyházügyi politika feladatai, tervei, lehetőségei Május 21. Együttéléstan. Lányi András: Bevezetés az együttéléstanba. - Révay Edit: Együttélés Indonéziában – Együttélés Vámosújfalun Animátor: Kamarás István Szeptember 17. Beszélgetés közéletről, politikával, civil társadalomról, erkölcsről, egyházról Fábri István társadalomkutatóval Csömör polgármesterével Október 15. Magyar keresztény identitás és roma integráció (anticiganista kirekesztő stratégiák) Bevezetőt mond: Horváth Aladár, a Polgárjogi Mozgalom a Köztarsaságért elnöke. Előadó: Marsovszky Magdaléna kirekesztéskutató November 19. Ki írja a történelmet, és miként lehetne kulturáltabban vitatkozni róla? Vendégeink: Gombár Csaba, Romsics Ignác, Ungváry Krisztián, Szále László A beszélgetést vezeti: Horányi Özséb December 17. Evangélium válság idején Adventi beszélgetés Szőke Péterrel és a Szent Egyed közösség más tagjaival Moderátor: Kamarás István OJD 2013 Január 21. Topolánszky Ákos – Krémer Balázs: Etnikai vagy/és társadalmi kérdés a roma ügy? Február 18. Jezsuiták a cigányok felemelkedéséért
Március 18. A velünk élő rasszizmus Résztvevők: Bársony Katalin, Rokfalusi János
Szakértő: Síiklaki István, Moderátor: Horányi Özséb Április 15. A Balkáni válság gyökerei Moderátorok: Bibo István, Horányi Özséb, Kamarás István, Kőszegi Ábel (4) Morel Gyua Kör (Farkas Beáta) Bemutatásuk honlapjuk alapján: a Magyar Pax Romana célja a Katolikus Egyház és a magyar társadalom szolgálata. A világszervezet céljaival összhangban a katolikus társadalmi tanításból kiindulva, más világnézetűekkel párbeszédet folytatva keresi a társadalmi kihívások, konfliktusok megoldásait. A Jézus Krisztustól kapott küldetés szellemében különösen fontosnak tartja azoknak a csoportoknak a problémáit, akik nem vagy alig képesek helyzetük javítására. A szegedi csoport Morel Gyula jezsuita szerzetes nevét vette fel, aki nemzetközi szinten ismert szociológus, és haláláig a KMÉM-Pax Romana hűséges és tevékeny tagja volt. Széles körű műveltsége, ragyogó intellektusa, nyitottsága és sugárzó jóindulata mintaadó a következő generációk számára.
3
Tevékenységük az elmúlt időszakban (ugyancsak honlapjuk alapján): 2012. 11. 29. Iszlám Európája Előadás és beszélgetés Dr. Tüske Lászlóval a PPKE Arab tanszékének adjunktusával és Dr. Dobrovits Mihály turkológussal 2012. 10. 18. A II. vatikáni zsinat jelentősége Dr. Fila Béla előadása 1962. október 11-én nyílt meg a katolikus egyház II. vatikáni zsinata Rómában, amely a kereszténység egyik legjelentősebb XX. századi eseményének tekinthető. A zsinat radikálisan szakított a tanítóhivatal korábbi antimodernista felfogásával és párbeszédet keresett a modern világ vívmányaival. 2012. 05. 03. Politomágia - avagy a közbeszéd irracionalitása Beszélgetés Csepeli György szociológussal, az ELTE TáTK egyetemi tanárával és Varga Mátyás bencés szerzetessel, a Pannonhalmi Szemle főszerkesztőjével 2012. 04. 21. Önkéntesség-Közoktatás-Közösségi szolgálat műhelybeszélgetések 2011. 11. 16. Merre vezet a cigány út? A magyar cigányság múltja, jelene, jövője... Előadás és beszélgetés a 2011 szeptemberében megnyílt Jezsuita Roma Szakkollégium lelki és szakmai vezetőjével: Hofher Józseffel és Antal Istvánnal 2011. 10. 13. Hit és spiritualitás a gazdaságban Zsolnai László, egyetemi tanár előadása 2011. 05. 12. Kereszténység és társadalmi felelősség Dr. Kiss-Rigó László megyéspüspökkel
beszélget
Miklós
Péter
történész
(5) az éves nagyrendezvények (5.1) az események 2011 Szárszó
Kihívások és felelősségek, amelyet együtt tartottunk az Európai Protestáns Magyar
Szabadegyetemmel és egyúttal a 6. magyar ökumenikus találkozó is volt Balatonszárszón 2011. április 27. és május 1. között. A konferencia előadásaiból és korreferátumaiból
4
szerkesztett kötet (SZÁRSZÓ 2011) hozzáférhető nyomtatott változatban és az interneten (E&T) egyaránt. 2012 Budapest A konferencia három szakaszból állt. A konferencia témája egyenesen következett a 2011-es 53. kongresszus témájából: A cselekvés ideje. Az érvényes társadalmi cselekvés tere a keresztény értelmiségi számára napjainkban (A konferencia anyaga elérhető az E&T oldalain). (5.2) A nagyrendezvények újra gondolása vált szükségessége (5.2.0.1) Eddig a nagyrendezvényeket kongresszusnak hívtuk. A KMÉM 1991-es győri kongresszusa (és a MPR magyarországi megjelenése) óta azonban folyamatos kihívás volt a kongresszus megfelelő (méltó) megrendezése és a magyarországi résztvevők pénztárcája körüli feszültség feloldása. Ez végül is sikertelennek tekinthető. Sokféle módot és rafinériát alkalmaztunk, a várt eredmény azonban elmaradt. A kongresszusok nem tudtak önfinanszírozóvá válni és az idők során, ahogy csökkent a külföldről érkező Pax Romana tagok száma, ez egyre nyilvánvalóbbá vált. A 2011-es kongresszus látogatottsága, illetőleg a Pax Romanás részvétel világosan mutatta, hogy elérkeztünk a határokhoz. A 21 regisztrált résztvevő (javarészt egy-egy napos részvétellel) az egyébként 160 fős kongresszuson igen szemet szúró és valóban diszfunkcionális volt – még akkor is, ha figyelembe vesszük a helyszín nehéz megközelíthetőségét és a részvétel kiugróan magas költségét. (5.2.0.2) Három irányban volt elképzelhető az újragondolás: a nagyrendezvény megnevezését illetően (5.2.0.2.1), a szerkezetét illetően (5.2.0.2.2) és a tartalmát illetően (5.2.0.2.3). (5.2.0.2.1) Lehetetlen volt nem észrevenni, hogy funkcióváltás szükséges. A külföldről érkező magyar Pax Romána tagok egyre kevésbé igénylik a rendezvény magyarságápoló funkcióját, a magyarországi Magyar Pax Romána tagok pedig egyre inkább keresztény értelmiségi létük tartalmas megerősítésére számítanak. Ezért volt a javaslat, hogy a továbbiakban a kongresszus helyett konferenciáról beszéljünk. A folyamatosság érzékeltetését pedig a számozás folyamatosságával oldjuk meg, így lett az 53. kongresszus után az 54. konferencia. (5.2.0.2.2.1) A nagyrendezvények legköltségigényesebb szelete, nyilvánvalóan, mindig is a helyszín, a szállás, az ellátás és esetenként az utazás volt. Ha olyan helyre visszük a konferenciát, ahol könnyen, esetenként olcsón lehet megszállni, például azért, mert sok szálláshely van, akkor nyugodtan rá lehet bízni a konferencián részt venni óhajtókra, hogy maguk gondoskodjanak a szállásukról. Az étkezést illetően ez még inkább így lehet. Vagyis az volt az ajánlat, hogy nagyvárosban legyen a helyszín; a javaslat szerint Budapesten. (5.2.0.2.2.2) A következő fontos kérdés a konferencia időtartama. Eredetileg ez a Húsvét utáni hetet tette ki: keddtől vasárnapig. Aztán fokozatosa csökkent: először a szerda délután honosodott meg kezdésként majd a vasárnapból lett szombat dél. Legutóbb szerda este kezdődött, csütörtök és péntek voltak az érdemi napok és akármit csináltunk is, a szombat 5
délelőtt már csak névleg volt kongresszusi (fél)nap. Ezek érthető mozgások. A magyarországi résztvevőknek szabadságot kell kivenniük erre az időszakra, amely szabadságos napokkal érthető módon mindenki takarékoskodik. Ezért az volt a javaslat, hogy a konferencia ne egyvégtében történjen meg. Legyen három konferencia időszak egy évben: Pünkösd hetében (péntek délután és szombat egész nap); szeptember második felében (az iskolaév megkezdését követően): egy nap, célszerűen a szombat (ez végül is 2012-ben december 1-e volt); a harmadik szakasz pedig a következő év januárjában ugyancsak egy nap (ez most áprilisra tolódott). Az első szakasz a választott téma felvetését adná, a harmadik az eredmények összegyűjtését és rendszerezését jelentené; míg a második annak a diszkussziónak egy menet közbeni áttekintését, amelyet a témafelvetés indít (az első találkozáskor) és a januári összejövetel zár le (a harmadik találkozáskor). Egészen biztosan, ez a forma a résztvevőktől nagyobb aktivitást igényel, közelebbről: valódi részvételt és nem csak jelenlétet. Ami ugyanakkor nem jelenti azt, hogy aki csak figyelni akar, ne vehetne részt az egész folyamatban. Sőt, megszerveztük ezeknek a konferenciáknak a folyamatos dokumentációját a www.egyhazestarsadalom.hu online folyóiratban és a diszkusszióra is ott teremtettünk alkalmat. Ez egyúttal azt is jelentheti, hogy ha valaki résztvevő nem tud a három alkalom közül valamelyiken megjelenni, akkor ettől még teljes értékű résztvevője tud lenni az egész intellektuális erőfeszítésnek. Ezen az on-line felületen megjelenhetnek a nyitóelőadások, az előadásokról készült videók; az előadásokat diszkutáló hozzászólások, blog jellegű megjegyzések, az esetleges nemzetközi összefüggéseket taglaló szövegek; a záró összefoglalások, nyilatkozatok és így tovább. És mindez történhet folyamatosan. Ami egyáltalán nem teszi feleslegessé a téma lezárását követően az anyag esetlegesen könyv formájában való publikációját sem. (5.2.0.2.3) A 2012-es konferencia témáját illetően a javaslat szerint érdemes volna a tematikában is törekednünk a folyamatosságra: az utóbbi kapcsolódjon valamiként az előzőhöz. Ennek megfelelően a 2011-es kongresszus zárónyilatkozata (SZÁRSZÓ 2011) a MPR-át valamiféle folytatásra kötelezi. A MPR elmúlt évekre eső tevékenységei, illetőleg tervei között azonban található még más olyan vállalkozás is, amit mindenképpen érdemes előzményként tekinteni. Így például a Következő lépés című három részes előadássorozat és néhány tervezett, de meg nem valósult projekt. A zárónyilatkozat cselekvésre való felszólítása indokolta a 2012-es konferencia témát: A cselekvés ideje. Az érvényes társadalmi cselekvés tere a keresztény értelmiségi számára napjainkban. Vagyis keressük a cselekvés lehetőségét a MPR által megtestesített értékek mentén mezo szinten. (5.2.1.1) A konferencia tehát három részből áll. Az első szakasz, amelyben megjelölünk egy évnyi intellektuális programot: 2012. június 1-én és 2-án, pénteken és szombaton volt a budapesti Párbeszéd Házában. A következő előadások hangzottak el: Amire a történelmi örökség figyelmeztet Rainer M. János szerint; Van-e valódi társadalmi igény a kereszténységre a mai Magyarországon? Babarczy Eszter szerint; Mit vár a keresztény értelmiségtől Balanckenstein Miklós és Wildmann János; 6
Mi következik a (mezo)társadalmi átalakulásokból? Karácsony András és Csigó Péter szerint. Az előadásokat minden esetben diszkusszió követte. Az előadások és a diszkusszió anyaga hozzáférhető az Egyház és a Társadalom oldalain.
A második szakaszt 2012. december 1-én, szombaton tartottuk az Evangélikus Egyház Pesti Gyülekezeti Nagytermében. Két előadás hangzott el: Szárszó mai értelme Nagy Endre szerint; A keresztény értelmiségi cselekvési lehetőségei a mai Magyarországon Pogátsa Zoltán szerint. Mind két előadáshoz volt korreferátum: Nagy Endréhez Aczél Petra szólt hozzá, Pogátsa Zoltán előadását Simonyi Andrea és Bánki Miklós prezentációja követte. Ez esetben is, mindkét előadást és korreferátumot után diszkusszió következett. Anyaguk ugyancsak hozzáférhető az Egyház és Társadalom oldalain. Minthogy a konferencia eredményességnek nem csak az aktív részvétel a feltétele, hanem az aktivitáson túl a felkészültség is, ezért azt kértük az előadóktól, hogy ajánljanak előzetesen olvasmányokat és felhívtuk a figyelmet a MPR korábbi projektjeire is. Ezek az anyagok is megtalálhatók az online felületen. A két szakaszban megjelentek száma meghaladta a százat és utóbb is jó néhány hozzászólás jelent meg az online felületen. (5.2.1.2) Az előadások és a diszkussziók összességükben visszaigazolták azt, hogy ha elérkezettnek véljük az időt arra, hogy a korábbiaknál elmélyültebben gondolkozzunk a dolgainkról a mai magyar társadalomban, akkor a korábbiaknál még alaposabban kell elemeznünk azt a társadalomtörténeti helyzetet, amit örököltünk. Lényegében ehhez járult hozzá gondolataival Aczél Petra, Csigó Péter, Karácsony András, Nagy Endre, Pogátsa Zoltán és Rainer M. János. A magyar értelmiség teljesítménye (benne a keresztény értelmiségé is) nagyon alacsony az elmúlt évtizedekben. Természetesen vannak kivételek. Ahhoz, hogy ez megváltozzék, ami kívánatos volna, meg kell érteni például (Rainer M. János gondolataihoz kapcsolódva), hogy mik azok a búvópatakon a magyar társadalomban, amelyek időnként megjelennek, majd ismét láthatatlanná válnak, de nyilván láthatatlanságukban is hatnak. Ahhoz, hogy ez megértsük, dolgoznunk kell a témában. A darvadozás, az önsajnáló attitűd már nem elég. Talán korábban sem volt az. Meg kell értenünk, hogy az elmúlt évtizedben, kettőben, a társadalom igen alaposan átalakult, pontosabban átstrukturálódott: makrotársadalmi szerkezetek helyett mezotársadalmiak jelentek meg és határozzák meg egyre inkább a világunkat. A megértésen túl meg kell tanulnunk ebben az új világban való élést, ehhez az új világhoz való sikeres alkalmazkodást is. Ehhez pedig a közelmúlt megértésén túl előre tekintés szükséges, a világos jövőkép megfogalmazása. Végül, de nem utolsósorban, rögzíteni érdemes, hogy erőteljesen megszólalt a konferencián egy olyan hang is (Babarczy Eszteré), amely azt mondja, hogy attól függetlenül, hogy a hang gazdája hol áll a világban, fontos volna tudnia egy-egy kérdésben a keresztény álláspontot,
7
szempontot. Jól keretezte ezt a vallomásos megszólalást Blanckenstein Miklós és Wildmann János távolságot tartó előadása. (5.2.2) A konferencián megjelentek olyan gondolatok, témák is, amelyek részben feladatot adnak a jövőre nézve, részben pedig gondolkozni valót arra vonatkozóan, hogy mi is következik mindebből. Néhány fontosabb ezek közül: Az 1940-es évek Szárszója több szempontból továbbra is időszerű jelszó és cselekvési feladatkör, ha van bátorságunk kényes kérdéseket is mérlegelni: (1) az akkorinál ma még súlyosabb hazai tömeges elszegényedés láttán; (2) a társadalom végzetes kettészakadása láttán; (3) az akkoriban fokozódóan fenyegető demokráciaellenes jobbra tolódásának (a Horthy-rendszerre egyre súlyosabban nehezedő náci befolyás és a nyilas hatalomátvétel minden borzalmas következményével) és a világháború befejeztével a köztársaság hiába remélt tartós visszaállításának mai párhuzamaira gondolva; (4) a Szárszón megkísérelt (de sajnos tragikusan sikertelen és ellenpéldául kínálkozó) nemzeti és társadalmi együttműködést és szolidaritást szolgálva. Magyarország kiszakadt a visegrádi országok közül, ami minden területen meghatározza a mozgásteret, szociális, egészségügyi, oktatási, kulturális stb. téren. A gazdasági összehasonlításról jó áttekintés található itt: http://hvg.hu/gazdasag/20130118_KozepEuropa_szegenyhaza_leszunk A MPR szolgálatot tehetne azzal, ha segítene feltárni azokat a társadalmi mechanizmusokat, amelyek miatt nemcsak, hogy a nyugati országokhoz képest állt meg a felzárkózásunk kb. 8-9 éve, de a hasonló történelmű szomszédoktól is elmaradunk. Elméleti előadásokon túl segíthetne a civil társadalom szereplői közötti konkrét kapcsolatépítésekkel (ahogy ezt eddig is tette). Minthogy a magyar társadalomban óriási tudás-, készség- („skill” és nem jó szándék értelemben) hiány van ahhoz, hogy egy sikeres 21. század eleji európai ország legyen. Az ebből fakadó kudarcokat egy áldozati szereppel kompenzálja. A hajdani Trianon áldozata szerepnek még volt valóságtartalma, ma az EU, az IMF, a globalizáció áldozata szerep önsorsrontó téveszme. Vigyázó szemünket demokratikus jogállamunk súlyos hiányosságaira, valamint szélső jobb felé tolódására kellene függesztenünk, szemmel tartani az európai eszméktől való távolodását is; figyelnünk kellene a jelenleg folyó alkotmányozási, alkotmánymódosítási dömpingek gyaníthatóan rossz következményeire! Folyamatosan tájékozódnunk kellene a jó gyakorlatokat kutatva a világban és közreműködni meghonosodásukban Magyarországon. Nem halogathatjuk a muszlimokkal való párbeszéd megkezdését sem. Járjuk-e a Morel Gyula által elénk állított egyházi tradíciókritika útját? Van-e teendőnk azzal, hogy az új egyházi törvénykönyv eltávolodást jelent a II. vatikáni zsinat szellemétől? Vizsgálnunk kellene az egyház és az állam szétválasztottságának kérdését és ezzel összefüggésben az egyház társadalmi jelenlétének kérdését. Vajon feladatunk-e továbbra is az egyház modernizálódásának sürgetése? Kell-e továbbra is sürgetnünk, hogy az egyház menjen a társadalom közelébe? Van-e feladatunk az egyház pénzügyeinek állami előírásokhoz igazíttatásában? Vajon nem naivitás fiatalok (az új generáció) csatlakozását várni a MPR-hoz, hiszen minden területen azt látjuk, hogy a maguk útját járják, esetenként a maguk egyesületeiben vannak jelen? Mit tudunk mi, a MPR a fiataloknak adni? Vajon nem inkább azt kellene figyelnünk, hogy a sajátos bázisdemokráciájukhoz mi, a MPR hogyan tud csatlakozni?
8
(5.2.3) A konferenciának jelentős hozadéka volt az értelmiségi tevékenység, cselekvés módjának tematizálása. A hozadékot röviden így lehetne megfogalmazni: láthatóan a tradicionális kritikai tevékenységnek sem a közéletben (a politikaiban még kevésbé), sem az egyházi életben, vagyis a teljes mai magyar társadalomban nincs tere; az anómiás állapotban élő társadalomban (vagyis ott, ahol az egyetértések kialakításához hiányzik a közös nyelv) talán az egyetlen lehetséges tevékenység a mintaadás. A MPR azonban nincs abban a helyzetben, hogy mintát adhasson társadalmilag érvényesen. Ma Magyarországon talán a Pannonhalmi főapát, Várszegi Asztrik kivételével nincs mintaadó helyzetben senki sem; talán csak egyetlen esélyünk van a társadalom javát cselekvő módon szolgálni, a társadalmi integrációt javítani: a mediálás. Jól meghatározott konfliktusokat, megfelelő résztvevőkkel mediáció útján oldani. (5.3) Egyház és Társadalom (E&T) www.egyhazestarsadalom.hu A Bekösztő alapján: Már régen aktuális volt, hogy a Magyar Pax Romana működése láthatóbb, intenzívebb és részvételre alkalmat adóbb legyen. Azt reméljük, hogy az EGYHÁZ ÉS TÁRSADALOM (rövidítve: E&T) című online folyóirattal mindez megvalósul. Persze nem a mi cselekvő részvételünk nélkül. Amióta a MPR felütötte a sátrát Magyarországon, vagyis 1991 óta, folyamatosan az volt az óhaj, hogy ne csak egyetlen nagy rendezvényben legyen látható, a Húsvét hetében szokásos kongresszusban és ne csak – főként – a budapestiek részére. De hiába próbálkoztunk megannyi korábban jól bevált formával, a 21. századi igényeket, az alapvetően 19. századi egyesületi forma és tevékenység, már nem tudja szolgálni. Ezért a remény, hogy egy online folyóirat csakugyan tud új helyzetet teremteni. Hiszen ez mindig ott tud lenni az asztalunkon; ez képes lehet elfogadni az aktivitásunkat éppen akkor, amikor adjuk vagy adni tudjuk.
Az E&T-nek vannak rovatai, egyelőre hat különböző témában lehet aktivitást kifejteni (de egyáltalán nem kizárva e témák számának szaporodását): Konferenciák (évente tartjuk ugyanúgy, ahogy eddig a kongresszusokat, de mégis egészen másként és nagyobb aktivitást igényelve a résztvevőktől); Dialógus (a keresztényeket mindig is jellemezte a dialógusra törekvés: egymással és másokkal egyaránt: ez a rovat ennek ad teret); Még mindig a cigányok! (a mai magyar társadalom egyik legnagyobb problémája, hogy valójában nem tud mit kezdeni a struktúrált társadalom egyik legnagyobb szegletével; miközben ez a tehetetlenség egyre kevésbé elfogadható); A közelmúlt (sok a feltáratlan, meg nem értett helyzet körülöttünk, amely bizonyosan nehezíti a sikeres előremenetelt: ebben a rovatban figyelemre méltó életutakat igyekszünk megfelelő perspektívába helyezni); Lehet-e? (igazságot tenni, visszhangozta a magyar közélet a közelmúltban filozófusokkal kapcsolatban és többnyire tagadó válaszok hangzottak el; de vajon csakugyan így van-e ez?). Szemhatáron innen, kartávolságon viszont túl (ebben a projektben arra vállalkozunk, hogy szimptómákat mutassunk fel:eseményeket, eseteket, megjelenéseket, amelyek azonban talán túl mutatnak önmagukon;és ha csak lehetséges, ezek a szimptómák itt mintát lesznek hivatottak adni, követni érdemes jó dolgokról lesz szó;meggyőződésünk ugyanis, hogy jó dolgokkal vagyunk körül véve még ha nem is erre vagyunk szerződve csak éppen nem vesszük észre őket).
9
Az egyes rovatokban megjelölt témák, társadalmi problémák vagy éppen konfliktusok feldolgozása, sőt megvitatásuk az E&T szerkesztőinek, az általuk felkért szakembereknek és az E&T olvasóinak közös erőfeszítéseiből (interakcióiból) kerekednének ki. Biztatnék is mindenkit az aktivitásra, sőt a kezdeményezésre; oly annyira, hogy az elkövetkező időszakban törekvésünk is lesz kidolgozni egy olyan ösztönzőt, amely az E&T olvasóit is aktivitásra készteti. A szerkesztők munkáját a háttérben egy tanácsadó testületet is segíti majd. Mindazonáltal legfontosabb célunk az, hogy megtaláljuk a spontaneitás és a tervezett tevékenység között a jó arányokat. Az E&T 2012. Pünkösdjének hetében megkezdte működését. Jelenleg már a facebookról is elérhető: https://www.facebook.com/EgyhazEsTarsadalom. (5.4) Lehet-e? fórum Látszólag párhuzamosan az 54. konferenciával, valójában a konferencia alapattitűjével szorosan összefonódva alakult ki a Lehet-e? fórum, korábbi programokból, így a Zsinati Klub rendezvényeiből. A rendezvénysorozatot az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem egyesülettel közösen jegyezzük és működtetjük. Az Egyház és Társadalom önálló rovatban gyűjti az ide vonatkozó eseményeket és dokumentumokat. Remélhetjük, hogy rövidesen csakugyan elmondható lesz, hogy a MPR (és az EPMSZE) vállalja társadalmi konfliktusok mediációs tematizálását. Így tettünk például a közelmúltban az antiszemitizmussal, a rasszizmussal kapcsolatban, amit nyilván más témákkal kiegészítve folytatni kell. A fórumot Kamarás István és Kőszegi Ábel működteti. „A Lehet-e? fórumok mindazon lehetőségeknek a feltérképezésére, becserkészésére, megfogalmazására, megvitatására és megvalósításának szorgalmazására valók, amelyek a keresztény értelmiségiek, Magyarország felelős polgárai és minden jóakaratú ember számára jelenthetnek célokat, feladatokat és felelősségeket. Ily módon, szerencsés esetben, akár össze is kapcsolódhat a lehet-e? és a tehet-e? vagyis az, hogy mit is tehet az, aki szerint lehet. Lehet-e egy asztal mellé ültetni a különféle lehetőségekkel különböző módon számoló, különféle vallású, világnézetű, értékrendű, habitusú embereket; különféle politikai nézeteket valló korábbi ellenfeleket és egymás mellett elbeszélőket; vagyis lehet-e háborúzás helyett kompromisszumot kötni, per- helyett párbeszédet folytatni, igehirdetés helyett eszméket cserélni, kinyilatkoztatás helyett zsinatolni és gyűlölködés helyett megérteni a másikat? Elsősorban, továbbra is, társadalmi kérdések elemzésére kínálunk fórumot. Keresztény értelmiségi identitásunkért aggódó tagjainknak pedig azt üzenjünk: a jelenlegi helyzetben nekünk kell szélesre tárni a mi ajtóinkat. A balatonszárszói ökomenikus konferencián meghirdetett és SZARSZÓ 2011 címen olvasható zárónyilatkozat szellemében cselekszünk. Önkritikusnak kell lennünk, mindenek előtt és az ellentétes vélemények között közvetítésre késznek.” ‒ idézet az Egyház és Társadalom online felületről.
(5.5) Következtetések a jövőre vonatkozóan A konferenciaforma a kongresszussal szemben a radikális újragondolás szükségességének felismerésén alapult, amely magában rejtette a kudarc lehetőségét is. Egyelőre azonban érdemesnek látszik megtartani a változtatásokat; finomítani viszont érdemes, például az éves szerkezetben megtartjuk az egy konferenciát és mellette két tematikus összejövetelt tartanánk a konferencia témájában (de lehetne a konferenciát két tematikus szekcióba szervezni és ekkor az évközi tematikus öszejövetelek ennek részleteit dolgoznák ki, stb.), valamint havi közéleti fórumokat tartanánk (Lehet-e? fórum). 10
Célszerű volna felújítani, illetőleg megerősíteni a MPR mozgalmi jellegét. Lehet, hogy érdemes volna a MPR-nak és az E&T-nek megfogalmaznia viszonyát egymáshoz: ekkor lehetne estleg azt mondanunk, hogy a MPR alapvetően önművelő feladatokat vállalhat magára, abban a széles értelemben, hogy nem csak a puszta megismerésre törekszik, hanem önmaga és környezete fejlesztésére törekszik; ekkor az E&T (a facebookos megjelenéssel együtt) lehetne a közművelődés fóruma. a MPR a nyilvánosság perifériáján van: feladatunk az volna, hogy beljebb kerüljünk (hogy megkerülhetetlenek legyünk, vagy szerényebben, hogy érdemes legyen ránk figyelni). De vajon érti-e a környező társadalom, hogy mit akarunk, mik a céljaink? Mondhatjuk persze, hogy menet közben vagyunk (milyen egyszerű is ezt mondani), de meg kell találnunk végre a mások (és közben önmagunk!) megszólításának módját. Ha a Lehet-e? fórum mediációjának útját járjuk, talán a perifériáról is el tudunk mozdulni. A Lehet-e? fórum fejlesztésével még sok dolgunk lesz, elsősorban módszertanilag kell megerősítenünk. A témák pedig azok lesznek, amik aktuálisan adódnak, természetesen ügyelve a konferencia tematikus javaslataira is. Érdemes volna az E&T-ben Látogatások címmel új rovatot nyitni. Olyan törekvéseket, szervezeteket hívhatnánk meg bemutatkozásra és követhetnénk nyomon tevékenységüket, amelyek valamilyen szempontból rokonságot mutatnak saját törekvéseinkkel és céljainkkal. Fel kell figyelnünk arra, hogy milyen nagy (társadalmi méretű) igény van a nyilvános megszólalások hitelessége iránt. A MPR ezt nyilvánvalóan nem tudja megteremteni minden egyes esetben külön-külön, de a probléma tematizálásához való hozzájárulással tudhatja segíteni az igény megvalósulását, például azzal, ha a (társadalmi méretű) közbizalommal, illetőleg ennek hiányával foglalkozna. Ugyanígy, ha Ferenc pápa első lépéseire, megnyilvánulásaira gondolunk és elemezzük gesztusai mögött meghúzódó spiritualitását, aligha kerülhetjük meg az egyház előtt álló feladatokban a MPR konstruktív részvételének kérdését. A konferencián az elmúlt évben felvetődött témák szellemében is ezt az utat kellene járnunk.
(7) külügyek (Csiszér Annamária) Az MPR külügyeinek intézését 2012. júliusában vette át Deák Dánieltől Csiszér Annamária zűrzavaros körülmények között. Az azóta eltelt időszakban sikerült felvenni a kapcsolatot a nemzetközi tagszervezetekkel, folyamatos kapcsolatot tartunk az ICMICA-val, Philippe Ledouble európai elnökkel, aktívan részt veszünk, illetve figyelemmel kísérjük a nemzetközi tagszervezetek online eseményeit. A 2012. júliusában nyitott kérdésként felmerülő éves tagdíj fizetésének rendezése folyamatban van. Tagdíj fizetési kérelmünk eljutott Philippe Ledouble elnökhöz, illetve az ICMICA kincstárnokához is. A tagdíjszámítás ennek megfelelően folyamatban van, melyet lehetőségeinkhez mérten teljesíteni fogunk. A szinodushoz intézendő értelmiségi nyilatkozathoz való kontribúció részeként a 2013. június 20-22. között Rómában megrendezésre kerülő „Cultures before God” konferencián való részvételt tervezi az MPR. A rendelkezésre álló idő rövidsége, és anyagi támogatás hiánya miatt, a szomszédos országok (kiemelten a Visegrádi 4-ek) tagszervezetinek képviselőivel történő kapcsolatfelvétel, illetve közös rendezvények szervezése egyelőre elmaradt (vagy mert eddig még nem sikerült a közös munkához szükséges mértékben elmélyíteni a kapcsolatot, vagy pedig azért, mert nincs élő tagszervezet az adott országban). A jövőben megrendezésre kerülő eseményekről az MPR honlapján egy tervezett külügyi sarok számol majd be magyar és angol nyelven is. Az MPR külügyeinek folyamatos intézése jegyében a 2013-as évben az éves közgyűlésen való részvételt is tervezzük.
11
(8) tagság A 2010-es állományhoz képest 4 fővel vagyunk kevesebben (ebből kettő elhunyt: Kopp Mária és Kunszt György; hiányukat sokáig érezzük még) és 17 új tagot számlálunk (ebből 5-en 50 felettiek, a többi 12 átlagéletkora 35,6 év). (9) finanszírozás (Derényi András) A 2010-2013-as időszakot a forráshiányos működés jellemezte. Folytatódott a korábban már megkezdődött trend: az állami (pályázati) támogatások elaprózódása, illetve a pályáztatás és elszámolás elbürokratizálódása; egyházi és magán szervezeti támogatások megszűnése, a korábban sem jelentős magán adományok ritkulása és csökkenése, a tagdíjfizetés elmaradása. 1-1 évben céltámogatást sikerült biztosítani rendezvények (konferencia) költségeire. Mindez azt jelenti, hogy alkalmilag ugyan sikerült egy-egy rendezvényre forrást teremteni, az alapszintű működés fenntartásához éppen csak elegendő éves bevétel előteremtése azonban nehézzé vált. Mindennek következtében egyes magas költségszintű kiadások elmaradtak vagy halasztást szenvednek (pl. ICMICA tagdíjak; könyvelési díj), illetve egyes – majd megtérülő – akciókat (pl. szárszói konferencia-kiadvány megjelentetése) hitelből kell előfinanszírozni. Az elmúlt három év bevételeinek és kiadásainak alakulása (eFt): Bevételek Kiadások
2010 622 732
2011 846 952
2012 487 1122
12
