A mosoni áldozatok nevei a magyaróvári temetı emlékfalán is olvashatók,
és a Gyásztéren szintén minden mosoni áldozat emlékét kopjafa ırzi.
21
22
A kilenc mosoni áldozat A mosoni temetıben bizonyíthatóan kilenc áldozat nyugszik, de a túlélık szerint akár tizenhárom halottat is eltemethettek. İk mind mosoni lakosok voltak. Közülük nyolc férfi és egy nı. A legfiatalabbat 16 évesen, a legidısebbet 56 évesen érte a halál. Kilencükbıl ketten voltak ipari tanulók, ketten az erdészet, ketten a Timföldgyár alkalmazottjai, valamint egy ember a Vasipari ktsz és egy a Mezıgépgyár alkalmazottja volt.
Az egyetlen nıi áldozat Mosonból Woineschitz Istvánné, (Bécs, 1900. szeptember 17 - 1956. október 26. ) született Gansler Róza volt, akinek a férje még a II. Világháborúban esett el és négy gyermekét egyedül nevelte. A nyugdíjazása elıtt álló özvegyasszonyt a Lengyár több munkásával együtt rendelték ki a felvonulásra. A sortőz valamennyi áldozata közül ı volt a legidısebb áldozat. A legfiatalabb áldozat az ipari iskola villanyszerelı tanulója, a tizenhat éves ifj. Paár Jenı (Hatvan, 1939. november 12 - 1956. október 26.) volt, aki a 18 éves, szintén villanyszerelı tanuló Wilhelm Mihállyal (Dunakiliti, 1938. május 31- 1956. október 26.) együtt gyári gyakorlaton vettek részt és a többi munkással együtt kerültek a laktanya elıtti térre. Ferenci Lajos (Kisbodak, 1905. július 5. - 1956. október 26.), fıerdészként, az erdészet egykori, a Korona Szálló épületében található kirendeltségét vezette. Október 26-a délelıttjén az erdészeti iroda ablakán bekopogó mezıgépgyári munkások azt kérték tıle, hogy az erdészet is küldjön embereket a felvonulásra. Így többen az erdészettıl, köztük Ferenci Lajos és az erdészeti fogatos, Gyécsek István (Felsıszölnök, 1921. november 14. - 1956. október 26.) a gyár munkásaival vonult fel Óvárra a tüntetésre. A hatgyerekes fıerdész gimnazista fia is a téren volt a sortőz idején, de ı szerencsésen, sérülés nélkül vészelte át a gyilkos perceket. A Kisalföldi Erdıgazdaság Zrt. 1995-ben a mosonmagyaróvári Wittmann Antal Parkban egy szimbolikus síremlék és egy kopjafa felállításával emlékezett meg az elhunyt erdészeti dolgozóira. Wachtler Lajos (Moson,1930.július 25.-1956.október 26.) a Mezıgépgyár munkásaival érkezett a térre. A Wachtler család az 1856-os gyáralapításkor települt Németországból Mosonba, s dolgoztak generációkon keresztül a Kühnegyárban. A sortüzet követıen a
23
Karolina Kórházba szállították és megmőtötték, de súlyos sérülései miatt már nem tudták megmenteni az életét. A Mosonban nyugvó áldozatok közül ketten, Domonkos Antal (Moson, 1929. június 19 -1956. október 26.) és Bárdics Tihamér (Magyaróvár, 1939. április 13. - 1956. október 26.) voltak a Timföldgyár munkásai. A huszonhét éves, szabadidejében bokszoló Domonkos Antal, azon a bizonyos héten éjszakai mőszakra volt beosztva. Valószínőleg a munka során döntötte el, hogy reggel, a mőszak végeztével ı is részt vesz a tüntetésen. A sortőz során fejét és mellkasát érte súlyos találat, aminek következtében a kórházba szállítás során meghalt. A családapa második gyermekének, kislányának 1956. november 10-i születését már nem érhette meg. A szintén timföldgyári munkás Bárdics Tihamér, családja legfiatalabb tagja volt. Tizenhét évesen halt meg. Hornyák Béla (Rozsnyó,1920. szeptember 29. - 1956. október 26.) családja, születését követıen Budapestre költözött. A második világháború vége felé, a front nyugatra szorulásakor került Mosonmagyaróvárra. A kereskedelmi érettségivel és könyvelıi végzettséggel rendelkezı Hornyák Béla az ötvenes években nem tudott elhelyezkedni a szakmájában, így Gyırben vízvezeték szerelınek tanult, amibıl szakmát is szerzett 1956 májusában. Ezt követıen a Vasipari ktsz-ben dolgozott. Hornyák Bélát, az a Gulyás Lajos Levél község református lelkésze temette, akit 1957-ben szervezkedés vezetése és gyilkosság hamis vádjával halálra ítéltek, majd koholt vádak alapján 1957. december 31-én kivégeztek.
24
Woineschitz Istvánné (szül.: Gansler Róza) 1900-1956
II. parcella, „j” sor, 36.sz.
25
ifj. Paár Jenı 1939-1956
IV. parcella, „m” sor, 28. sz.
26
A Magyar Köztársaság által adományozott 1956-os EMLÉKÉREM.
27
Wilhelm Mihály 1938-1956
IV. parcella, „i” sor, 13. sz. A sírján az alábbi idézet olvasható: „Keserő bánat Emészti lelkünket, Hogy ilyen hirtelen Itt hagytál bennünket”
28
Ferenci Lajos 1905-1956
I. parcella, „i” sor, 25. sz. 29
A Kisalföldi Erdıgazdaság Zrt. 1995-ben a mosonmagyaróvári Wittmann Antal Parkban állíttatott szimbolikus síremléket az elhunyt dolgozói emlékére.
30
