A Mic bán-monda eszenyi változatai Adalékok a Bocskai család genealógiájához

Soós Kálmán A Mic bán-monda eszenyi változatai

Adalékok a Bocskai család genealógiájához Eszeny a Tisza j o b b partján fekszik C s a p t ó l l é g v o n a l b a n kb. 7 km-re délkeleti irányban az u k r á n - m a g y a r határ m e n t é n . K ö z v e t l e n ü l s z o m s z é d o s Szalókával és T i s z a á s v á n n y a l , illetve a folyó túlsó, m a g y a r o r s z á g i oldalán T i s z a s z e n t m á r t o n n a l . A z eszenyi h a t á r b a n a védtöltés j o b b oldalába b e é k e l ő d i k egy domb, amelyet a n é p „Kastély-dombnak" nevez. A h a g y o m á n y sze­ rint valamikor régen ezen a dombon állott M i c b á n kastélya, s annak falai k ö z ö t t j á t s z ó d o t t le a m e g h a t ó történet: egy anyától egyszerre született h é t fiúgyermek hét neves családnak és egy­ ben h e l y s é g n e k lett alapítója. Egykori t a n á r o m , az i d ő k ö z b e n elhunyt Bakura Sándor nagy ér­ deme, hogy feljegyezte a r e g é n y e s históriát a „Kastélydomb mondája " c í m e n , amelyet kisebb rövidítésekkel 1972-ben közölt i s . M i most itt családi h a g y a t é k á b ó l , fia, S á n d o r hozzájárulá­ sával teljes e g é s z é b e n adjuk k ö z r e az eredeti szöveget, amely egy díszes külsejű, m é r e t e i b e n nagy - 75x60 c m - levélen található: 1

2

„A kastélyban élt Miczbán feleségével és egy öreg nénjével. Egyszer olyan idő jött, hogy Miczbánnak el kellett menni a háborúba. A felesége itthon maradt nénjével. Miczbán nem is tudta talán, hogy felesége áldott állapotban van. Egyszer bement Miczbán feleségéhez egy koldus-asszony iker gyermekével és alamizsnáért könyörgött. A büszke úrnő ahelyett, hogy adott volna neki valamit, azt mondta: Takarodj innen! Tisztességes asszonynak egyszerre két magzata nem lehet! A koldus-asszony elkeseredve azt válaszolta: Ha te az én kétszeres anyai áldásomat kétségbe vonod, a jó Isten adjon neked hétszereset! Amikor az úrnőnek elérkezett az ideje, Isten hét fiúgyermekkel áldotta meg egyszerre. Ekkor nagyon megijedt és azon gon­ dolkozott, hogy mitévő legyen?! Az öreg nénje azt ajánlotta, hogy egyet hagyjanak meg, hatot pedig tegyenek be egy gyékény kosárba és dobják a Tiszába. Az asszony ezt meg is cseleked­ te. A kosár úszott a terhével a vizén, amíg egy fűzfabokor ágában megakadt. Egy halász ott halászgatott és figyelmes lett a gyermeksírásra. Addig ment a hang után amíg észrevette a vi­ zén lebegő kosarat. Felnyitotta és rémülten látta, hogy abban 6 egyforma kisfiú van. Gondol­ ta: Nekem is van egy kisfiam; hazaviszem ezeket is és Isten segítségével felneveljük együtt őket. A halász nevelte, tanítgatta a kicsiket. 16 évesek voltak a fiúk, amikor Miczbán hazajött a háborúból és nagy mulatságot rendezett. Erre a mulatságra elmentek a fiúk is egyforma ru­ hában és lant pengetése mellett ezt énekelték: Ezelőtt sok esztendővel olyan kegyetlen vala egy talán bő kényelemben vagy ínségben élt anya mert nem tudja a történet, melyet most itt elregélek úrnő volt-e vagy szegény? Akiről szól e regém. Tehát az a kegyetlen nő szüle 6 kis gyermeket oly szépeket, oly egyformákat, hogy szebbek nem lehettek mégis-mégis, óh rettenet, mind a 6 bevettetett 1

2

E magyar településről legújabban lásd DUPKA - HORVÁTH - MÓRICZ, 1990. 36-37.; BOTLIK - DUPKA, 1993. 192-193. B A K U R A , 1972. 24.; A mondának ez a változata újraközölve „Micz-bán" cimen megjelent: KERESZTYÉN, 1992. 47-48., 129.

a Tiszának árjába, betéve egy kosárba. Ment a kosár a habokon Isten segedelmével megrakva el nem merülve az eleven terhével egy fűzfának bokraiba a vízparton megakada ott libegett csendesen, aludtak bent édesen míg a nap fel nem kelt, akkor éhesek lévén szegények, sírtak-ríttak mind a hatan. Egy halász ott halásztában hallá ezt és a kosárban megtalálván 6 gyermeket rögtön kivéve őket felesége a jó asszony éppen lévén gyermeke mind magához vette Ókét szoptatta és etette míg mind a hat felserdült hálaadó könnyek közt dőlt a jó asszony keblére, ki őket felnevelte.

]

Eddig mondható el Akos az éneket, midőn a hős bánné hullat bő könnyeket, mert nem tűrhet­ te már szíve érzelmeit, szeretettel tárta mind a kezeit. — Ekkor Miczbánné elájult és amikor magához tért, mindent bevallott az urának. Ekkor Miczbán öreg nénjét lófarkához kötötte és addig hurcoltatta, amíg darabokra szakadt. A fiúnak pedig egyforma ruhát vett és ennek örö­ mére még nagyobb mulatságot rendezett. Mindegyik fiúnak külön birtokot adományozott, akikről ezen községek neveztettek: Lányai, Szalókai, Eszenyi, Ásványi, Csapi, Szürtei, Teleki. A halászt pedig családjával együtt magához vette és élete végéig ellátá. " N e m r é g az előadott históriának egy újabb verziójára bukkantunk, amelyet adatközlőnk emlé­ kezete segítségével sikerült - m é g ha eléggé foghíjasán is - a k ö v e t k e z ő k é p p e n rekonstruálni: „Az eszenyi árnyas, lombos temetőbe, Hatalmas diófa buskodik magába, Fű, fa, virág, bokor nincs közelébe, Nincs, aki enyhítsen, könnyítsen bújába. Csak a Tisza mormog közeli medrébe Csak az locsog-fecseg szilaj jókedvébe. Vagy, ha megdagasztja vizét könnyű árjával Kitörni szeretne, s olyan csapást mérni e bűnös Hogy menne az Isten hetedik poklára. Mikor még Árpád volt a király e hazában Csapongó élet folyt itt e palotába. A lak ura, Mitz bán, mint minden jó magyar Harcba szívesen ment, mikor a kürt hival. De ha bősz ellenség nem bánta hazáját, Üresen nem hagyta soha palotáját. Fényes vendégsereg mulatozott abban, Dúskálhatott bőven minden földi jóban.

világra,

Most az egyszer nem ment el Mitz bán szívesen, Mert ifjú nejét kellett itt hagyni betegen. Egyszer Hármas

egy özvegy állt a kastély udvarán ikrét tartva száraz, fonnyadt karján.

Te becstelen asszony e helyre hogy léptél Melyet ittléteddel máris beszennyeztél. Tisztes személy nem szül három gyermeket, Távozz innét, mert kutyák isszák véredet. »Legyen fiú gyermeked, nem három, hanem hét.« Az átok teljesült, s hét egészséges fiúgyermeket szült. ...(Mitz bán) hamar átúsztatott az eszenyi partra És került elébe egy kastélybeli szolga. »Mit hoztal!« rivallt rá Mitz bán keményen, Hogy az majd összeroskadt ijedtében. »Urnöm 7 gyermeket szült nemrég ezelőtt S megparancsold, hogy a Tiszába vessék. Énrám bízta e szörnyű feladatot, Uram, kegyelmezz meg, ó adj bocsánatot! « Mitz bán a kosarat felvette És elvitte hat derék embere

nyergébe, kezébe

Mikor a jókedv a tetőfokra hágott Elkomorodott Mitz bán, s székéről felállott Hangja dörgött, mintha csak az alvilágból S annak is sötét zugából jött volna. »Urak! Hozzatok egy nőre ítéletet Ki tulajdon vérét, 6 erős gyermeket Hogy gyalázatát elrejtse férjétől Megfoszta Istentől kapott életétől.« Mitz bánné nem várta a vendégsereget Hamarosan meghozta az ítéletet »Halali, mit egyebet, pallost a nyakára, így meg lesz fizetve szörnyű tette ára.« (Mitz bánné levetette magát a

bástyáról)

Melyet ma már alkot hét családnak népe Eszenyi, Szalóki, Csapi, Bocskai... A kastély faragott köveit Eszeny falujába Beépítették a templom s iskola falába. " 3

A m o n d á n a k egy harmadik, de kissé eltérő változatáról is t u d o m á s u n k van. Ebben M i c b á n a feleségét oly m ó d o n bünteti, hogy titokban ruhát varrat neki „E-szeny" (viselője egy szenny) felirattal, majd ú g y j á r el vele, ahogy az első v a r i á n s b a n „nénjével". S z á j h a g y o m á n y útján gyermekkoromban hallottam először a történetről, é p p e n a „Kastély­ domb " hazájában, é s azóta nem hagy nyugton a t é m a tisztázása. K é s ő b b elégszer volt ugyan­ is alkalmam újra é s újra találkozni vele, hiszen az eszenyiek idősebb generációjának k é p z e l e ­ tében m é g most is él a M i c b á n o k ősi fészke, s t é n y l e g e s ismeretek h i á n y á b a n megelevened­ nek előttük a rege szereplői is. De vajon mese-e vagy valóság a t ö b b k ö z s é g - és családalapítóként is tisztelt M i c b á n famí­ lia története? T é n y l e g Eszenyben ringott volna a M i c b á n o k bölcsője, a m e l y b ő l a későbbi k ö z ­ ségalapítók szétrajzottak? Mikor, m i o k b ó l keletkezhetett és terjedt el a hét fiú meggyilkolta­ t á s á n a k a k ö z t u d a t b a n m á i g t o v á b b élő esete? A „ K a s t é l y - d o m b " és Eszeny A gazdag magyar irodalmi hatást és n e m z e t k ö z i összefüggést is m u t a t ó k ö z i s m e r t M i c b á n ­ história Eszeny e r e d e t m o n d á j a k é n t szintén felhívja m a g á r a a figyelmet. A h é t ikerfiú e s e t é n e k m á s - m á s nevekkel, helyszínekkel és i d ő p o n t o k k a l tarkított újraköltése érdekességét és egyben fontosságát helyi v á l t o z a t á n a k i s m e r e t l e n s é g é n túl s z á m u n k r a az adja, hogy egy újabb t á m ­ pontot nyújt a l e g e n d á s család ősi fészkének m e g á l l a p í t á s á h o z . Ismeretes ugyanis, hogy nem­ csak a monda folklorisztikus, hanem történeti h á t t e r é n e k m e g v i l á g í t á s a tekintetében is sok m é g a h o m á l y o s pont. A z ide v o n a t k o z ó kutatás ma csak azt tudja konstatálni, hogy a rege h ő ­ se, „Simon Micz bán " egykor v a l ó b a n élt. Igaz, létezése a forrásokban m á s - a Baksa nem­ z e t s é g h e z tartozó „Simon comes" - n é v e n m u t a t h a t ó k i , s gyermekei nem születhettek sem Sóvár, sem K ö v e s d , sem a Z e m p l é n v á r m e g y e i B o r o s t y á n vagy P u r u s t y á n várában, sem B i ­ har v á r m e g y é b e n é s Egeresen sem. De hát akkor hol? 4

A históriának a K a s t é l y - d o m b h o z fűződő szinte ismeretlen, ezért figyelmen kívül hagyott v á l t o z a t a azt sugallja, hogy é p p e n Eszenyben. Egy korai lak itteni fennállását vallják vagy r é s z b e n feltételezik a n é p h a g y o m á n y mellett a 19-20. század fordulója táján megjelent hely­ történeti m u n k á k i d e v á g ó rövid közlései is. Soós E l e m é r g e n e a l ó g u s p é l d á u l hol „eszenyi Micz-bán kastély", h o l „váracs", h o l pedig „várkastély" n é v e n hitelesíti létezését, m í g a m ű e m l é k e k helyrajzi j e g y z é k é t és i r o d a l m á t összeállító Gerecze Péter m á r csak k a s t é l y r o m ­ k é n t ismeri, de amely „állítólag a Miczbánoké volt". Szinte szóról szóra ez utóbbi bizony­ t a l a n s á g került be a „Magyarország vármegyéi és várai" sorozat Eszeny m ú l t j á n a k 5

3

4

5

6

Adatközlőnk az 1922-ben Eszenyben született Molnár Erzsébet, aki később Ungvárra költözött. A szöveg Badó Z i ­ ta gyűjtése jóvoltából került tulajdonunkba. A Soós család levéltári anyagának ismeretében legújabban ezt állapítja meg Csikós Zsuzsanna. Lásd CSIKÓS, 1993.86-87. SOÓS, 1890. 44.; SOÓS-féle kézirat, 14-23. FORSTER, 1906. 753.

összefoglalását is t a r t a l m a z ó k ö t e t é b e . A z ungi r e f o r m á t u s e g y h á z m e g y e történetét feldolgo­ zó k i a d v á n y meg azzal egészíti k i a vázolt képet, hogy M i c b á n Ő s z é n n e v ü fiának tulajdonít­ j a a Tisza partján felépített „földvár szerű kastélyt. " Valóban itt állott volna több neves család - a Csapi, Szürtei, S o ó s , Eszenyi vagy a híres Bocskai - ősi fészke, amelyből k é s ő b b az ikertestvérek, mint L ó n y a , Szalóka, Eszeny, Á s ­ vány, Csap, Szűrte és Telek alapítói telepedtek szét? S ha igen, akkor vajon mikor épülhetett, milyen lehetett megjelenési alakja, majd pedig mely korban eshetett a pusztulás áldozatául? Olyan kérdések ezek, amelyeket nem k ö n n y ű m e g v á l a s z o l n i , m á r csak azért sem, mert törté­ n e l m ü n k szinte ismeretlen építkezéséről van szó. A monda eszenyi változata, valamint a szó­ ban forgó helység h a t á r á b a n jelenleg is felismerhető halom, amelyet a n é p k a s t é l y d o m b n a k nevez, a szakirodalom ide v o n a t k o z ó bizonytalan megállapításai arra intenek b e n n ü n k e t , hogy ezen a nyomon is elinduljunk, m e g v i z s g á l j u k a m e s é s eredetű M i c b á n család eszenyi s z á r m a ­ zásának a lehetőségét is. Mindez s z ü k s é g e s s é teszi e méltatlanul elfelejtett k ö z s é g múltjára v o n a t k o z ó ismereteink felidézését. 7

8

A n é h a U n g , Z e m p l é n , B e r e g , de a leghosszabb ideig Szabolcs m e g y é h e z tartozó falu neve elég korán, m á r az Á r p á d - k o r b a n említődik. Csépánfölde - a későbbi Kisdobrony - IV. Béla (1235-1270), majd utódai u r a l k o d á s a idején tartott - 1248. é s 1282. évi - határjárá­ s o k b a n tűnik fel e l ő s z ö r „terra Ezen ", azaz „Ezenföldje" alakban. A Dobrony és Ignéc között található „Ezenföldje" ekkor a Becse-Gergely (Bechegregor) n e m z e t s é g b ő l s z á r m a ­ zó bizonyos Apa, J á n o s fiának t u l a j d o n a Agtelekkel együtt. Annak is nyoma van azonban, hogy 1283-ban A p a fiai, Gergely é s Jakab a Tisza melletti Eszeny birtokot 300 m á r k á é r t 9

1 0

11

12

u

1 4

15

BOROVSZKY, SZABOLCS, 24. SZABÓ, 1931. 175. 9 Ung megye a középkorban valamivel kiterjedtebb volt, mint később. Egy 1282. évi levéltári forrás szerint köte­ lékébe tartozott Eszeny is, de 1341-ben már nem. A szomszéd falut, Szalókát is e megye területén tudják 1336ban is. Erről lásd ENGEL, 1985. 952.; Eszenynek az ungi várispánsághoz való tartozását egy 1284. évi határjá­ rás alapján említi Soós Elemér kézirata is. SOÓS-féle kézirat, 16. Nyoma van annak is, hogy Eszenyt a 15. században olykor Zemplén megyéhez is számították. E tekintetben azon­ ban tévedésről lehet szó, tudniillik az 1414-ben feltűnő „Kysezen" valószínűleg a Zétény melletti későbbi Eszenyke pusztára vonatkoztatható. Ez egyben feltételezi „Nagy" Eszeny létezését is, amely ettől jóval távolabb, a Tisza partján feküdt, s itt állhatott egykor a Mic bánok kastélya. „Kysezen "-ről lásd CSÁNKI, 1890. 1. köt. 514.; АО, 1878­1920. 2. köt. 615.; DAP, 1975.; SZABÓ, 1931. 175; SOÓS­féle kézirat, 17., 20., 22. Egy általunk fel­ lelt és a Kárpátaljai Területi Állami Levéltárban (Beregszász) található úrbéri táblázat 1860­ban „Kis és Nagy Eszenyt" különböztet meg egymás mellett. Lásd Fond 4. Opisz 13. Jegy. hr. 711. 7

8

1 0

1 1

1 2

1 3

1 4

1 5

1854­1861 között E szeny Bereg megye hatásköre alá tartozott. Lásd LE HOCZKY, 1882. 3. köt. 846.; CSÍKVÁ­ RI, 1940. 181. Az 1248. évi határleírást rögzítő latin nyelvű oklevél azonban gyanús hitelű. Lásd GYÖRFFY, 1987. 537. így a két utóbbit tekinthetjük legkorábbi és megbízható adatnak. 1248-at elhagyva 1270-től regisztrálja a helység első említését „Ezen " néven Kiss Lajos is. Lásd KISS, 1988. 433. A határleírások szövegének fellelhető helyére és k i ­ adására vonatkozó adatokat lásd GYÖRFFY, 1987. 537-538. Az 1248. évi feljegyzést említi LEHOCZKY, 1882. 3. köt. 847-848. is. Lásd még SOÓS-féle kézirat, 15., 20. A falu neve később Escen, Ezon, Ezzen, Esien, Eszén, Eszeny változatban is előfordul. Lásd CSÁNKI, 1890. 514.; SOÓS-féle kézirat, 17., 20.; 1944 után az új, kommunista hatalom Eszenyt önkényesen Javorovóra keresztelte át. Nemrég a KMKSZ helyi alapszervezetének kezdeményezésére az USZSZK Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének rendelete alapján visszaállították a község történelmi nevét. Mindkét név keletkezésére lásd KISS, 1988. 1. köt. 433. A Becse-Gergely nemzetségről lásd KARÁCSONYI, 1900. 214. WAGNER, 1780. V I I I . 290., 308.; Vö. CD. Hun. 1829-1844. 5/3. 185. (ez állítólag hibás kivonat), 321., 510.

eladták a Baksa n e m z e t s é g első ismert őse, Simon fiainak, B o x á n a k és T a m á s n a k . 1286-ban pedig az utóbbi fiútestvér m á r a s z o m s z é d o s Á s v á n y t is m a g á é n a k mondhatta, melyet vérdíj fejében Bocskai Andrástól kapott egy papnak halálos m e g s e b e s í t é s e és szolgájának m e g ö l é s e m i a t t . 1280-1290 között jutnak hozzá Csap, Rát, Szűrte földjeihez. K ö z b e n arról is érte­ sülünk, hogy I V . László (1272-1290) király Simon fiainak ősi és szerzett birtokait - „Strite, Hunky, Kuesd, Eszén, Boos" - visszaadja. M i n d e birtokokat állítólag Roland b á n fiától, M á ­ tyástól v á s á r o l t á k . Ugyanez a király 1290-ben, Patakon kelt o k m á n y a szerint Simon gyer­ mekeit: Boxát, Tamást, G y ö r g y ö t , Simont és Detrét megerősíti Eszeny birtoklásában Rophoi fia, I s t v á n e l l e n é b e n . 16

17

18

19

2 0

A Baksa nembeliek - k ö z t ü k a szóban forgó k é t f i ú - birtokai rohamosan n ö v e k e d t e k , oly­ annyira, hogy a 14. század 20-as éveire s z ü k s é g e s s é vált az addig k ö z ö s j ó s z á g a i k r e n d e z é s e . Simon leszármazottai 1329-ben az egri k á p t a l a n előtt írásba is foglalták m i k é p p e n történik ősi örökölt birtokaik felosztása. A s z á m o s ág képviselői közül csak a minket érdeklőket emelve k i , ekkor L á s z l ó n a k és Dancsnak jutott „Ezen, Agtelek" Szabolcs v á r m e g y é b e n , „Szécs, Wysnow, Pernow, Keeth Boza " Z e m p l é n b e n , egy harmadik unoka, T a m á s pedig t ö b b e k között az U n g megyei „Sruthe, Csap, Rath" helységeket k a p t a . Simon u n o k á i a tulajdonukban levő települések után a Csapi, Eszenyi, S z ü r t i stb. e l ő n e v e t vették fel, így a család ősei lettek. 21

22

23

A j ó s z á g g y a r a p í t á s o k , illetve azok m e g t a r t á s a tekintetében Eszeny új uraira a k ö v e t k e z ő , nem mindennapos epizód is ráirányítja figyelmünket. A z történt ugyanis, hogy 1343-1347 k ö ­ zött a leleszi prépostsággal perbe keveredtek a s z ó b a n forgó h e l y s é g és a s z o m s z é d o s Szalóka között található négy e k é n y i földterület birtoklása miatt. M i v e l a királyi emberek j e l e n l é ­ tében a h e l y s z í n e n lefolytatott vizsgálat nem tudta e g y é r t e l m ű e n kideríteni az igazságot, az évekig h ú z ó d ó ü g y b e n való v é g l e g e s döntés meghozatala é r d e k é b e n a bíróság lovagias párbaj lefolytatását rendelte el. A k é t fél felfogadott harcosainak k ü z d e l m é r e nem a k á r h o l , hanem B u d á n került sor, m é g h o z z á a király j e l e n l é t é b e n . E g y m á s k í m é l e t l e n ütlegelése e g é s z e n al­ konyatig tartott, „ midőn végre a szerencse az Eszenyiek részére hajolván, a szerzet leventéje lebukott lováról, ezzel a birtokot is elveszité s ráadásul dij fejében 10 márkát tartozott lefizetni. " 2 4

1 6

1 7

1 8

1 9

2 0

2 1

2 2

2 3

2 4

Uo. 185.; Karácsonyi János egy másik forrásra is utalva úgy tudja, hogy 1282-ben adták el Apa leszármazottai Eszenyt. KARÁCSONYI, 1900. 223.; SOÓS-féle kézirat, 15-16., 19. Az 1282. év szerepel, igaz, kérdőjel áll mel­ lette, de közben a Magyar Nemzeti Múzeumban található „eredeti hártyára " hivatkozik. CD. Hun. 1829-1844. 5/3. 333. Lásd erről: А О , 1878­1920. 1. köt. 89. Vö. CD. Hun. 1829­1844. 5/3. 17.; Lásd még NAGY, 1857­1865. 3. köt. 9. АО, 1878­1920. 1. köt. 64.; Vö. CD. Hun. 1829­1844. 5/3. 106. Uo. 510. Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy genealógusaink e nemzetség első ismert őse, Simon említett két gyermeké­ nek még négy vagy öt fiútestvérét tartják számon. Ezek birtokszerzésének bemutatása nem tartozik tárgyunkhoz, így ettől itt eltekintünk. A nemzetségi birtok 1329. évi felosztására lásd АО, 1878­1920. 2. köt. 452.; KARÁCSONYI, 1900. 166­167.; WERTNER, 1891. 132­133. A családtörténeti munkák szerzőinek véleménye megoszlik e famíliák eredeztetése tekintetében. KARÁCSONYI, 1900. 166-167.; Vö. NAGY, 1857-1865. 3. köt. 8-14.; Uo. 10. köt. 305.; SOÓS E., 1890. 45.; SOÓS E., 1902. 53.; WERTNER, 1891. 137.; LEHOCZKY, 1882. 3. köt. 846-847. АО, 1878­1920. 2. köt. 276.; LE HOCZKY, 1882. 3. köt. 850.; BOROVSZKY, SZABOLCS, 426.

Egy m á s i k adat meg amellett szól, hogy az 1329. évi b i r t o k r e n d e z é s t k ö v e t ő e n 1355-ben egy újabbra is sor került. A z Eszenyi é s Csapi ág a felosztáskor együtt vette k i az őket megil­ lető részt, ennélfogva ugyanabban a h e l y s é g b e n m i n d k é t c s a l á d birtokos lett. Valószínűleg csak ekkor vehette kezdetét a Szürtei á g , mert az Eszenyiek egyik leszármazottját, Tamást, m á r „ de Zritte ", azaz Szürtei néven e m l í t i k a források. 25

26

A m e s é s eredetű Baksa nembeliek v i d é k ü n k ö n való m e g t e l e p e d é s e és itteni t o v á b b é l é s ü k nyomai t e r m é s z e t e s e n a k é s ő b b i s z á z a d o k b a n is k i m u t a t h a t ó . E b i z o n y í t é k o k felsorakoztatá­ sától ú g y véljük, hogy eltekinthetünk, hiszen a Csap k ö r n y é k i falvak birtokviszonyainak m á r töredékes b e m u t a t á s a is egymaga cáfolja azt a n é p h i e d e l m e t , miszerint „Simon Micz bán" gyermekei Eszenyben születtek volna. Eszeny kezdetben t u d n i i l l i k nem volt a n e m z e t s é g tu­ lajdona, hiszen ahhoz csak k é s ő b b jutottak, de m á r ekkor sem maga az apa - Baksa Simon - , hanem annak fiai. S nem igaz a monda helyi változatában az sem, hogy a 7 fiú az apjuktól a d o m á n y k é n t kapott - l ó n y a i , szalókai, eszenyi, ásványi, csapi, szürtei, teleki - birtokaiknak nevet adtak volna, hanem é p p e n ellenkezőleg: a k ü l ö n b ö z ő j o g c í m e n megszerzett települések után ő k kapták v e z e t é k n e v ü k e t . De a n é p h a g y o m á n y által összeállított j e g y z é k b e n is csupán Eszeny, Csap és Szűrte maradhat meg, m i n t olyan, amelyek v a l ó b a n a Baksa nembeli Simon leszármazottainak c s a l á d n e v e i lettek. Továbbra is p r o b l é m á t jelent viszont egy, a m á s o d i k birtokszabályozást m e g e l ő z ő e n , illet­ ve vele kapcsolatban emlegetett adat. S o ó s E l e m é r szerint ugyanis „Simonnak egyik fia, Ta­ más (az eszenyi Chapy család őse) Eszeny faluját kapván 1355-ben osztályrészül, ott megte­ lepedett, vár-kastélyt s később zárdát építtetett s azt származásának emlékéül Micz-bán kas­ télynak nevezte el. " 2 7

M i n t észrevehettük, egy datálására n é z v e bizonytalan k e l e t k e z é s ű kastély fennállására utal­ nak a t a n u l m á n y u n k elején idézett helytörténeti p u b l i k á c i ó k is. E tekintetben viszont az a fur­ csa, hogy Bereg v á r m e g y e krónikása, Lehoczky Tivadar, aki egy-egy általa vizsgált település­ nek szinte minden említésre m é l t ó nevezetességéről feljegyzett valamit, e s e t ü n k b e n n é m a ma­ radt. 1355-tel kapcsolatban csak arról tud, hogy akkor Simon unokája, László fia Csapi T a m á s „Eszenyben a Remete szent Pál szerzetet vivé be s ott annak kolostort és templomot épittett." A z ide vonatkoztatható e g y é b kutatások - k ö z t ü k a legújabb koriak is - viszont m á r egyálta­ lán nem tesznek említést a „Micz bán kastély "-ról, de szinte mindegyik h a n g s ú l y o z z a a ko­ lostor alapítását, amellyel a Baksa nembeliek kétségkívül Eszenyt örökre n e v e z e t e s s é tették. É r d e m e s itt azonban s z e m b e s í t e n i a kolostor keletkezésével kapcsolatban a szakirodalomban megfogalmazódott véleményeket. Nagy Iván híres családtörténeti munkája a Chapy família eszenyi gálata k ö z b e n kiemeli: „I. Lászlónak [Simon Michban unokája - S. más több rokonával 1355-ben az egri káptalan előtt osztozván meg, pa és ... a remete pálos szerzetnek oda egyházat és zárdát alapított, és I . Lajos király is megerősített. " Rupp Jakab 14 évvel k é s ő b b , 2 8

2 5

2 6

2 7

2 8

és p o l y á n k a i á g á n a k vizs­ K.j három fia közül II. Ta­ Eszén helységnek felét ka­ amit Miklós egri püspök 1872-ben megjelent, és az

Az 1355. évi birtokrendezésre lásd АО, 1878­1920. 6. köt. 350­352.; А О , 1878­1920. 2. köt. 615., 633.; KARÁ­ CSONYI, 1900. 167.; WERTNER, 1891. 134­135. А О , 1878­1920. 6. köt. 596. A Baksa nemzetségből eredt, de már kihalt Szürti család genealógiája tekintetében is megoszlik a kutatók véleménye. Egyesek a Bocskai, Csapi, Eszenyi, Soós stb. családokkal együtt korai, míg mások az Agóczyak mellett későbbi elágazásnak tekintik. Erről lásd KARÁCSONYI, 1900. 167-168.; KARÁ­ CSONYI, 1900. 81.; SOÓS E., 1902. 53; NAGY, 1857-1865. 10. köt. 305. SOÓS E., 1890. 44. Feltűnő azonban, hogy ugyancsak ő Magyarország várairól fennmaradt terjedelmes és ada­ tokban gazdag kéziratos anyagában erről már nem tesz így említést. NAGY, 1857-1865. 3. köt. 10.

egykor m e g l é v ő egyházi intézeteket feltérképező n a g y j e l e n t ő s é g ű m ű v é b e n a k ö v e t k e z ő k é p ­ pen ír erről: „Eszeny Szabolcs vármegye éjszaki határán a Tisza partján Tisza-Szent Márton fölött fekvő helységbe I . remete sz. Pál szerzeteseit 1356-ban telepítette le az általa alapított társházban Baksa Simon fia Tamás. " M i n t e g y tíz év m ú l v a a Czobor B é l a által szerkesztett E g y h á z m ű v é s z e t i Lap is s z á m b a vette a letűnt építészeti e m l é k e t , amelyet helyválasztására n é z v e a rejtett területen fekvők közé sorolt b e . A magyar P á l o s rend két k ö t e t b e n megírt tör­ t é n e t é n e k monográfusa, K i s b á n E m i l hosszasan foglalkozik ugyan az eszenyi kolostor múlt­ j á v a l , de keletkezésével kapcsolatban ő is csak azt tudja konstatálni, hogy Baksa Simon fia, T a m á s alapította 1356-ban. A levéltári és e g y é b forrásokra t á m a s z k o d ó munka az alapítók korban azonos e g y é b építkezéséről szintén nem tud. 1975-ben rendezték sajtó alá G y é r e s s y B é l á n a k a magyar r e n d t a r t o m á n y monostoraira v o n a t k o z ó gazdag anyaggyűjtését, amely, G y ö n g y ö s i Gergely levéltári kutatásaira t á m a s z k o d v a , az i d ő k ö z b e n m á r elpusztult oklevelek t a r t a l m á v a l ismertet meg b e n n ü n k e t . E forráskiadvány alapján azonban csak azt állíthatjuk, hogy a monostort „ 1358-ban említik először, és akkor úgy tudják, hogy a Baxa nembeli Si­ monnak fia, Tamás alapította".^ 1980-ban a Pálos rend k ö z é p k o r i építészeti e m l é k e i r e vo­ n a t k o z ó összefoglalás és katalógus l é n y e g é b e n ugyanezt erősíti meg a k ö v e t k e z ő sorokban: „1358 előtt alapította Baksai Simon és Tamás... " A z egri e g y h á z m e g y e i p l é b á n i á k múltját á t t e k i n t ő S o ó s Imre öt évvel később m á r kiegészíti a fenti képet. Ő a szóban forgó klastromon k í v ü l egy másik építményt is regisztrál, igaz, i d ő b e n k o r á b b r ó l , de csak az u t ó b b i t hozza öszszefűggésbe a Baksa nembeliekkel. „Eszeny filiában 1320-ban Szent László tiszteletére szen­ telt kőegyházat, Kis Eszenyben pedig 1356-ban Fülöp és Jakab apostolokról elnevezett pálos kolostort említenek a források" - állapítja meg a vaskos kötet szerzője, majd hozzáteszi: „ Utóbbinak alapitója a Csapy család volt. " K o v á c s Béla, aki ugyancsak feldolgozta az eg­ ri e g y h á z m e g y e történetét, viszont ó v a t o s a b b az épület keletkezésére v o n a t k o z ó é v s z á m fel­ tüntetését illetően. Elődeitől eltérően nem ismeri 1356-ot, helyette nála 1358 szerepel, az a dá­ t u m , amikor „Miklós egri püspök tanúsította, hogy a Baksa nembeli Simon jia, Tamás alapí­ totta a kolostort, amelyet a Boldogasszony tiszteletére szenteltek. " 2 9

3 0

31

1

3 3

3 4

3 5

A z 1355. évi birtokrendezésre, illetve a vele összefüggésbe h o z h a t ó eszenyi kolostor kelet­ k e z é s é r e v o n a t k o z ó kutatások e r e d m é n y e i n e k e g y b e v e t é s e azt mutatja, hogy a mai napig nincs e g y é r t e l m ű e n m e g á l l a p í t v a a p á l o s o k itteni feltűnésének és r e n d h á z u k m e g j e l e n é s é n e k pontos dátuma. Ugyaninnen azonban az is kitetszik, hogy a szakirodalomban S o ó s Elemértől eltekintve nem említődik a Baksa nembeliek és a szerzetesek Eszenyben v a l ó letelepedésével kapcsolatban kastély építése. Bizonyosnak tehát csak azt tudjuk elfogadni, amit a magyar r e n d t a r t o m á n y monostorainak összegyűjtött anyaga is megerősít. A z t t u d n i i l l i k , hogy a pálos kolostor létezését először egy 1358. é v i oklevél h i t e l e s í t i , s birtokaival együtt alapítójának 36

RUPP, 1872. 62. ÁDÁM, 1883. 70. KISBÁN, 1938. 90. DAP, 1975. 140. GUZSIK - FEHÉRVÁRY, 1980. 7. SOÓS I . , 1985. 396. KOVÁCS, 1987. 120. > Az eszenyi monostor okleveleinek jegyzékét lásd DAP, 1975. 140-143. 1358-ra vonatkozóan lásd uo. 140-141.

2 9

3 0

3 1

3 2

3 3

3 4

3 5

3í

Baksa Simon fiát, Tamást k e l l t e k i n t e n ü n k . Hogy Simon leszármazottai a remetelakkal egy időben vagy m é g azt m e g e l ő z ő e n Eszenyben várszerű kastélyt is építettek volna, arról a for­ rások hallgatnak. T e r m é s z e t e s e n ez nem zárja k i korábbi fennállásának a lehetőségét, hiszen a m e s é s eredetű család, mint azt m á r h a n g s ú l y o z t u k , j ó v a l r é g e b b e n - m é g 1283-ban - hoz­ zájutott e területhez. Igaz, ezt m e g s z a k í t á s o k k a l uralták, de amikor 1329-ben sor került az el­ ső birtokosztásra, s v é g k é p p Eszeny tulajdonosai lettek, itt m á r falu lehetett, mert Szent Lász­ ló király (1077-1095) tiszteletére emelt k ő t e m p l o m o t emlegetnek a f o r r á s o k . Eszeny falu­ vá válásában k i v e h e t t é k r é s z ü k e t Baksa Simon leszármazottai is. Egy helyi e r ő s s é g megjele­ nését v a l ó s z í n ű l e g annak tulajdoníthatjuk, hogy e n é p e s família tagjai s z a b á l y o z t á k - 1329-ben, majd 1355-ben - a csere vagy a d o m á n y o z á s útján szerzett j ó s z á g a i k a t , s ezután, egyes c s a l á d o k r a hárult a k ö z ö s helyett i m m á r sajátnak tekinthető birtok m e g v é d e l m e z é s é n e k kötelessége. H o g y erre e s e t ü n k b e n pontosan m i k o r került sor, ennyi idő távlatából csak követ­ keztetni lehet. E tekintetben t ö b b lehetőséget is meg kell v i z s g á l n u n k . 37

38

Figyelembe v é v e e g y r é s z t azt, hogy a Baksa nembeliek V. I s t v á n u r a l k o d á s á t ó l (1270-1272) kezdve j á t s z o t t a k politikai szerepet M a g y a r o r s z á g ü g y e i b e n , ami anyagi n ö v e ­ kedéssel is járt - enélkül pedig nem futotta erősített urasági lakra - akkor az eszenyi építmény első m e g j e l e n é s e nem lehetett k o r á b b a n az 1270-es é v e k n é l . A z előzőekben azonban az is megállapítást nyert, hogy ebben az időben Eszeny m é g nem volt az övék, így az erősség ke­ letkezési d á t u m a k é s ő b b r e tolódik. M á s r é s z t sikerült ennél m e g f o g h a t ó b b ide v o n a t k o z ó ada­ tot találni. Tudjuk ugyanis, hogy IV. L á s z l ó király (1272-1290) 1288-ban v é g l e g e s e n odaíté­ l i Simon fia G y ö r g y részére S á r o s m e g y é b e n Sóvár, Sópatak és Delna királyi p u s z t á k a t ame­ lyeket h á r o m é v v e l k o r á b b a n adott neki s z á m o s é r d e m e i é r t . 10 évvel k é s ő b b , 1298-ban György, aki egyben a sóvári S o ó s család ő s e is, ezt az e s e m é n y t l é n y e g b e v á g ó kiegészítéssel mondja el. Szerinte amikor „László király nekünk adta örökös birtokunkat Sóvárt, Sópatakot és Delnát, és még nem volt várunk... Tamás ispánt küldtük a Tarkőnek nevezett hegyre, hogy a hegyet őrizze, nehogy valaki várat építsen rajta és kiűzzön bennünket birtokainkból " . Te­ hát a Baksa n e m z e t s é g b ő l e r e d ő sóvári S o ó s családnak 1288-ban nem állott m é g várszerű épít­ m é n y e , viszont 1298-ban, mint az idézett r é s z is sugallja, m á r igen. Ebből arra is következtet­ hetünk, hogy 1288-1298 k ö z ö t t nyilván a többi família is h a s o n l ó k é p p e n járt el, vagyis vala­ milyen erődítést hozhatott létre, mert m á s o d i k k i e m e l é s ü n k t a n ú s á g a szerint, akinek vára volt, 3 9

40

4 1

3 7

Az alapítás körülményeiről közelebbi nem ismeretes. E tekintetben csupán azt tudjuk, hogy annyi földet adtak ne­ kik birtokaikból, hogy legalább 3-4 szerzetes megélhetett rajta a szolgaszemélyzettel és állataikkal együtt. Feltű­ nő azonban, hogy amikor egy pár évtizeddel az alapítás után Trisztián generális perjel a monostor határait ki akar­ ta tűzetni, titkárát és a szerzeteseket is véresre sebezték az eszenyi nemesek, miután a királyi személyes jelenlét bírósága elé idéztettek, ahol végül is bizonyították, hogy ők a monostor kegyurai. Ezt hallva a generális perjel tár­ saival együtt magához véve az összes okiratokat megszégyenülve távozott a bíróságról. Lásd erről DAP, 1975. 140-141.; Vö. KOVÁCS, 1987. 120.

38 Erről lásd SOÓS-féle kézirat, 16., 19.; BOROVSZKY, SZABOLCS, 337. Itt az 1329. évszám szerepel; SOÓS I . , 1985. 396. oldalán viszont Eszeny fíliában 1320-ból való kőegyházról ír. 39 Hogy Eszenyben nem állhatott a Baksa nemzetség ősi földvára, amelyből a Csapi, Bocskai, Soós Eszenyi Szürti családok széttelepedtek, már bizonyítottuk. Ősi földvárnak elméletünk szerint ugyanis időben meg kellett előznie a belőle leágazó mesés eredetű famíliák vár módjára megépített nemesi lakóházait. Römer Flóris (1815-1889) a nemzetközileg is elismert régész az 1870-es évek derekán megyénket csoportosítva adta közre sok utánjárás által összeírt földvárak, halmok névsorát, de Eszeny - bár területünkről több pontot is említ - semmilyen tekintetben nem szerepel itt. Sőt, az általa készített „Magyarország őstörténeti térképe" (1877), amelyen számtalan földvári jellegű település van feltüntetve, szintén nem tud a keresett helységről. Erről lásd RÓMER, 1878. 4 0

4 1

BORSA, 1961. 349.; NAGY, 1857-1865. 10. köt. 308.; Vö. WERTNER, 1891. 31. WAGNER, 1780. 310. Ugyanezt lásd FÜGEDI, 1977. 40.

k ö n n y e n kiűzte az azzal nem rendelkezőt u r a d a l m á b ó l . V á r , illetve kastély építéséhez azon­ ban a középkori M a g y a r o r s z á g o n királyi e n g e d é l y r e volt szükség, ilyen kiadásáról viszont Eszeny tekintetében nincs t u d o m á s u n k , így keresett é p í t m é n y ü n k e t nem h o z h a t t á k létre a j e l ­ zett i d ő s z a k b a n sem. Állításunkat támasztják alá F ü g e d i E r i k kutatásai is, aki az 1970-es évek d e r e k á n s z á m b a vette és térképre vitte az 1300 előtt felépített várakat. M í g ezek között régi­ ó n k b ó l ott szerepel Bereg, Boronka, N y a l á b , Visk vagy például Szőlős, addig Eszenyt hiába k e r e s s ü k . N e m találjuk meg F ü g e d i hatalmas adattárában s e m , amelybe b e k e r ü l t e k a ko­ rán - a 14. században - elpusztult és t ö b b é nem szereplő e r ő s s é g e k is. Baksa Simon leszármazottainak eszenyi rezidenciája tehát, ú g y n é z k i , m é g ekkor sem állott. M e g j e l e n é s é n e k re­ gisztrálása tekintetében egy másik, a Csorba Csaba által összeállított v á r j e g y z é k értékes szá­ munkra. A benne foglalt adatok amellett t a n ú s k o d n a k , hogy a Csapiak eszenyi erősségét a 16. s z á z a d 60-as éveiben említik először a források, a M a g y a r o r s z á g északkeleti részén dúló vár­ h á b o r ú k (1561-1565) - J á n o s Zsigmond, E r d é l y első fejedelme (1556-1571) és az ellenkirály, F e r d i n á n d (1526-1564), majd utóda M i k s a (1564-1576) érdekellentéteinek egyik m e g n y i l v á ­ n u l á s a - kapcsán. Egy ide v o n a t k o z ó 1561. szeptember 29-i jelentésből arról értesülünk, hogy a „Magyarország választott királya" c í m e t viselő J á n o s Zsigmond a Ferdinánd-párti Kisvár­ da és A t y a várak k ö r ü l z á r á s á r a „Szamosszeg közelében, Olcsva helységben... erősséget emelt, melyet a hír szerint Szentmárton, Eszeny és Tárkány megerősítése fog követni... " H á r o m év m ú l v a viszont e g y é r t e l m ű e n bizonyítható a szóban forgó erősség létezése. 1564-ben ugyanis m á r azt j e g y e z t é k fel, hogy Hadad b u k á s á t rövid i d ő alatt nyomon k ö v e t t e t ö b b e k között Valkó, Bátor, S z e n t m á r t o n , Halmi és Eszeny erősségeinek megvétele. O k t ó b e r k ö z e p é i g a t i ­ szántúli vidék északi felében c s u p á n Ecsed és K i s v á r d a maradtak meg a királyi csapatok kezén 42

43

44

4 5

4 6

A két 16. századi forrásrészlet sajnos nem árulja el a megerősítés m é r t é k é t , ezért arra csak következtetni lehet. A p é n z és idő h i á n y á b a n téglából, k ő b ő l építkezni a m ú g y is alig tudó k ö ­ z é p n e m e s s é g , a h o v á az Eszenyiek és a Csapiak is tartozhattak, János Zsigmond fejedelmi k é ­ résére vagy n y o m á s á r a - ami politikai és hadi érdekből fakadt - b i z o n y á r a a m á r r é g e b b e n al­ kalmazott ismert technikával, fából-földből emelt p a l á n k v á r a k formájára erődíthette vidéki otthonát. A z írott forrásokban szereplő é s castellumnak nevezett erődített nemesi lakóházak tekintélyes részét ugyanis ilyen v á r a k h o z h a s o n l ó p a l á n k o k , általában földből és fából épített k ü l s ő v é d ő m ű v e k övezték. Ez történhetett Eszenyben is, nyilván a g y o r s a s á g - a v á r h á b o r ú k - miatt. Feltevésünket látszik igazolni az a m a g y a r o r s z á g i várépítéssel foglalkozó szakiroda­ l o m , miszerint k ö z é p k o r i kőváraink e l n e v e z é s é r e az oklevelekben m i n d i g a latin „ Castrum " szót használták. A m é r e t e k b e n m u t a t k o z ó k ü l ö n b s é g e k mellett a k ő v á r a k k a l szemben a castellumok anyaga t ö b b n y i r e fa volt, sem h a d á s z a t i j e l e n t ő s é g ü k , sem v é d e l m i erejük nem közelí­ tette meg azokét. A z o n k í v ü l nem tartoztak hozzájuk nagy uradalmak, hanem erődített földes­ úri székhelyek voltak állandó őrség n é l k ü l . A z ide v o n a t k o z ó kutatások azonban azt is hang­ súlyozzák, hogy a v a l ó s á g sajnos ezen a téren sem volt ilyen egyszerű. A kastély s z ó ugyanis egyrészt gyűjtőfogalom, amely é p p e n ezért elmossa a k ü l ö n b ö z ő típusai közötti különbséget, m á s r é s z t az elnevezés nem ugyanazt az épületformát jelentette a 14-15. vagy a k é s ő b b i szá­ zadokban. A latin, illetve magyar n y e l v ű oklevelek t ö b b s é g e tudniillik a castellumot és a

4 2

4 3

4 4

4 5

4 6

FÜGEDI, 1977. Uo. 97-214. Az adattár 330 erősség nevét és fontosabb adatait veszi jegyzékbe. CSORBA, 1974. 177-236. A jelentés eredetije a bécsi levéltárban. Erre lásd L U K I N I C H , 1913. 380. Uo. 594.

kastélyt váltakozva írja erődítéssel körülvett nemesi udvar- vagy l a k ó h á z n a k , egyes esetekben azonban tornyot jeleznek a castellumon belül, vagy azt m o n d j á k róla, az e g é s z épületet építet­ ték v á r módjára t o r n y o k k a l . M i n d e z t azért tartottuk fontosnak megjegyezni, mert az eszenyi é p í t m é n y neve a Zichy család iratainak a Magyar O r s z á g o s L e v é l t á r b a n (Budapest) őrzött a n y a g á b a n a 15-16. s z á z a d fordulóján é p p e n „castellum" a l a k b a n fordul elő. 47

48

H o g y Eszeny megerősített helye architektúrájában vajon h o v á igazodott, szinte lehetetlen rekonstruálni. Nemcsak az az akadály, hogy szétszórt és s z ű k s z a v ú írott forrásokra t á m a s z ­ kodhatunk csak, amelyeknek így is s z ü k i b e n vagyunk. Legnehezebb a k a d á l y t az jelenti, hogy elveszett maga a forrás, vagyis az e r ő d í t m é n y olyan m é r t é k b e n pusztult el, hogy m á r a r é g é s z ásója sem tudja alaprajzát tisztázni. A n n y i azonban bizonyos, a fentiek ellenére m é g s e m állít­ hatjuk egyértelműen, hogy az esetleg egykor tényleg fennálló p a l á n k vagy teljes e g é s z é b e n maga az eszenyi kastély anyaga c s u p á n fa lett volna. G y a n a k v á s u n k oka egy peres ügyirat, szintén az O r s z á g o s Levéltárból, melyben M e l i t h P é t e r testvéreivel 1676-ban az eszenyi „kastellban leveő kü házakon " osztozott. M i v e l a külső v é d ő r e n d s z e r e n belül k ő h á z a k v o l ­ tak, feltehetően nem fából és földből készült palánkról, hanem k ő b ő l , illetve téglából kirakott falról is beszélhetünk. N e m tudjuk azonban biztosan, hogy az általunk k é p z e l t falat a várhá­ b o r ú k idején vagy u t á n a - a 17. s z á z a d b a n - húzták-e fel. Persze az is előfordulhat, hogy a „kü házak" kitétel az erősségen belül m á s , szintén szilárd é p í t ő a n y a g b ó l készült létesítmé­ nyekre utal, esetleg az u d v a r h á z o n kívül a körülötte helyet k a p ó g a z d a s á g i épületekre. Jelen­ t é k e n y építőanyagkészlet h a l m o z ó d h a t o t t itt f e l , mert az egyik felfogás szerint „úgyszólván az egész falu a Kastély és a Kolostor romjaiból épült fel"} Egy m á s i k forrás viszont a n é p ­ h a g y o m á n y n a k adva hitelt ú g y tudja, hogy az eszenyi „ templomot, tornyot és parochiát is " a fentebb említett kolostor „falaiból kiásott téglákból építették meg". ^ 4 9

5 0

51

2

5

A z eszenyi erősség k ö r v o n a l a i n a k m e g r a j z o l á s á h o z szolgáltat n é m i t á m p o n t o t az O r s z á g o s S z é c h é n y i K ö n y v t á r K é z i r a t t á r á b a n általunk felkutatott anyag, amely vizsgált épületünkre n é z v e az eddigi legterjedelmesebb é s adatokban leggazdagabb munka. A z ,JEszenyi várkastély története, hadi és műleírása" ^ c í m ű S o ó s Elemér-féle m ű elnevezése tartalma alapján pon­ tatlannak tűnik ugyan, mert alig foglalkozik m a g á v a l az e r ő d í t m é n n y e l , s i n k á b b általánosság­ ban településtörténetet ad, ennek ellenére vannak tárgyunkra n é z v e hasznos tényközlései is. De lássuk a mintegy 10 oldalnyi t a n u l m á n y egyik legfontosabb ide v o n a t k o z ó részét: „Eszeny várhelye a Kataszteri felmérés szerint a jelenlegi falutól nyugatra a 225 számú vasúti 5

55

56

Itt közölt megállapításaink alapját a következő munka képezte: KOPPÁNY, 1974. 289. Uo. lásd Koppány Tibor levéltári kutatásait. KOPPÁNY, 1974. 286. A Melith család a 16. század táján kerülhetett szorosabb kapcsolatba a Csapiakkal, amikor ezek egyik leszárma­ zottja, Ferenc és Budi Klára házasságából született 4 leány közül kettő is - Dóra és Krisztina - Melith-fíúhoz ment férjhez. Erről lásd NAGY, 1857-1865. 3. köt. 9. Idézem Koppány Tibor említett munkája alapján. KOPPÁNY, 1974. 293. 51 Figyelemre méltó e tekintetben Szabó István megjegyzése, aki még 1931-ben is látta a kastély kő és tégla marad­ ványait. Erről lásd SZABÓ, 1931. 175. Időközben a Kastélydombnak a védtöltésen kívül eső részét - nem tudni mi okból - széthordták. SOÓS-féle kézirat, 19. SZABÓ, 1931. 175. ^ Ez a cím a margón található, két ízben is keresztülhúzva. Míg a szöveg előtt az „Eszeny várkastély" szerepel csu­ pán. Úgy néz ki, a szerző ez utóbbit tartotta elfogadhatóbbnak. ^ A margón itt a vár helyett „várkastély" szerepel. Az országos háromszögelési felmérésbe illeszkedő, községenkénti térképezés, amelyből az elsőre Magyarorszá­ gon 1850-1860 között került sor.

4 7

4 8

4 9

5 0

5 2

5 3

4

5

5 6

őrház mellett azon a területen állott, melyet ma is »Kastely-dombnak« neveznek. Szabály­ szerű négyszögben emelkedik ki ez a domb a síkságból. Tizenöt méter széles sáncz árok kör­ nyezte. A Kastély-domb és a község között két tónak nyoma látszott 1884-ben, mindegyike kö­ rülbelül 25 méter átméretü. Az egykori várkastély külső területének mintegy negyedrésze a Tisza vizét szabályozó védtöltésen belül jutott, amiért ennek a területnek észak Nyugati olda­ lát időnként a megáradt Tisza mossa, amelynek balpartjától a Kastély-domb valami 100 méterre esik. " 51

58

59

60

6 1

A z 1889-1928 között, egy n a g y s z a b á s ú munka - M a g y a r o r s z á g váraira v o n a t k o z ó anyag­ gyűjtés - keretein belül születő S o ó s Elemér-féle kézirat idézett r é s z e az é p í t m é n y alaprajzát próbálja „megszerkeszteni" ú g y , hogy egyben annak a várépítészettől örökölt v é d e l m i beren­ d e z é s é r e („tizenöt méter széles sáncz árok", nyilván a Tisza v i z é v e l telítve) is rámutat. H a k i ­ egészítjük ezt a „szabályszerű négyszög" á t m é r ő j é n e k n a g y s á g á v a l - mintegy 70x70 méter, amit s z e m é l y e s e n m é r t ü n k meg - akkor első pillantásra egy nagyobb méretű erősségről ka­ punk némi képet. Persze ez c s a l ó k a is lehet, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy az általunk segítségül hívott é s Soós E l e m é r j ó v o l t á b ó l körvonalazott alaprajz az építmény legkorábbi alakját vetíti elénk. Első formája n y i l v á n j ó v a l kisebb lehetett, v a l ó s z í n ű l e g egy megerősített nemesi lakóház, esetleg k ő vagy fa lakótoronnyal. Ennél az általános megállapításnál figye­ lembe véve a fenti n e h é z s é g e k e t é s alaprajzának ismeretlenségét, sajnos nemigen mondhatunk többet. N e m a k ö n n y e n m e g o l d h a t ó k é r d é s e k k ö r é b e tartoznak az eszenyi kastély r o m m á válásá­ nak, vagyis elpusztulásának k ö r ü l m é n y e i és ideje sem. A z ide v o n a t k o z ó honismereti m u n k á k e tekintetben hallgatnak, vagy mint azt m u n k á n k elején kimutattuk, e g y s z e r ű e n m á r csak a r o m r ó l tudósítanak. Bereg v á r m e g y e monográfusa, Lehoczky Tivadar alig érintve ugyan a kérdést, m é g ismeri a kastély 17. század első felének birtokosait. R ö v i d , h á r o m sorba foglalt b e k e z d é s é b e n a leleszi levéltárra hivatkozva a k ö v e t k e z ő k é p p e n ír erről: „ 1611. Telegdi Bor­ bála és Zsuzsanna ^ az eszenyi kastély és helység, valamint Agtelek és Bezdédfaluk birto­ kába beiktattak. 1629. Birtokosul említik Csapi Zsófia Rétéi Péter özvegye. " A z O r s z á g o s Széchényi K ö n y v t á r Kézirattárában általunk megismert, s fentebb m á r citált Soós Elemér-fé­ le gyűjtemény szerint az é p í t m é n y „ 1615-ben még állott, mert ekkor eszenyi Csapy Ferencz tiltakozik az eszenyi Kastély-(»castelli Ezen«)nak és a gálszechi birtokoknak tartozékai iránt Daróczy Ferencz ellen. " I t t a S o ó s család leleszi levéltárára hivatkozik, majd vizsgált épü­ letünk m e g s e m m i s ü l é s é n e k k ö r ü l m é n y e i t összefüggésbe hozva az eszenyi p á l o s o k állítólagos 62

63

6

6 5

6 6

^

Az őrház száma a margón található, mint kiegészítés a szöveghez. Itt egy ábrára hivatkozik, amely sajnos hiányzik. Ez valószínűleg a kézirat végén összeállított források között a „katonai térkép 1:75 000" lehetett. A kataszteri felmérésre hivatkozik. Ezt tévesen írja, mert jobb partjától. SOÓS-féle kézirat, 15. 62 Erről lásd CSÍKVÁRI, 1940., 1940. 181.; SZABÓ, 1931. 174-179.; BOROVSZKY, SZABOLCS, 24. Telegdi Borbála előbb Csapi Kristóf, majd később Rákóczi Zsigmond felesége lett. Erről lásd LEHOCZKY, 1882. 3. köt. 847.; NAGY, 1857-1865. 3. köt. 9. Itt nyilván Telegdi Borbála leányáról, Csáky Zsuzsannáról van szó. Mindkettő említődik egy 1631. március 3-án kelt és az eszenyi klastromra vonatkozó levélben. Lásd DAP, 1975. 142. Vö. NAGY, 1857-1865. 3. köt. LEHOCZKY, 1882. 3. köt. 847. SOÓS-féle kézirat, 17. 7

5 8

5 9

6 0

6 1

6 3

6 4

6 5

6 6

1636. évi elűzésével így folytatja: „ Valószínűleg röviddel ezután pusztult el a várkastély és a kolostor a török támadásai következtében. " A kastély azonban nemcsak 1611-, 1615-, illetve 1629-ben, hanem mint láttuk, m é g 1676-ban is említődik, amikor a „kü házak" miatt pereskednek érte. B i z o n y á r a nem sokkal 1676 után tűnhetett el a föld színéről. E tekintetben j e l z é s é r t é k ű n e k tekinthetjük Schemberger Ferenc megyei regisztrátor 1735-1736 fordulóján összeállított latin n y e l v ű k é z i r a t á t , amely a k i e m e l k e d ő tudós, Bél M á t y á s (1684-1749) ma is forrásértékű, ú t t ö r ő m ű v é n e k - a „Notitia Hungáriáé novae historico-geographica" ( A z újabbkori M a g y a r o r s z á g történeti-földrajzi leírása) - településeket ismertető részeként keletkezett. A mintegy 10 évi anyaggyűjtést m e g e l ő z ő m ű Szabolcs me­ g y é n é l az első fejezet 4. paragrafusának 7. pontjában Eszeny leírásával kapcsolatban csupán azt tartja fontosnak elmondani, hogy „a Tisza partján nagyon rossz helyen... ki van téve a Ti­ sza árvizeinek, s „...főleg almáskertjei és makkos erdeje miatt hires. " Ha az é p í t m é n y hasz­ nálható állapotban lett volna, a h e l y s é g n e v e z e t e s s é g e k é n t n y i l v á n említést tesz r ó l a a kézira­ tos munka szerzője. N e m tud az eszenyi kastélyról Vályi A n d r á s (1764-1801) földrajztudós­ nak a 18. század végén t ö b b k ö t e t b e n B u d á n megjelent, az o r s z á g falvait, illetve városait föld­ rajzi, felekezeti, nemzetiségi, gazdasági és e g y é b tekintetben b e m u t a t ó fő m ű v e sem. Tehát úgy látszik, az eszenyi kastély 1676-1736 k ö z ö t t eshetett az enyészet áldozatául. H o g y m i ál­ tal történt ez? N e m tudjuk biztosan megmondani. Figyelemre m é l t ó azonban egy rövid, a rész­ leteket elhallgató adat, amely szerint a 17. s z á z a d elején Bethlen G á b o r katonái feldúlták a he­ l y i monostor é p ü l e t é t . Nincs kizárva, hogy a közelében fekvő erősséget sem kímélték, an­ nál is i n k á b b , mert lakói k ö t ő d t e k a p á l o s o k h o z , hiszen a Csapiak a r e n d h á z kegyurai v o l ­ tak. E l n é p t e l e n e d é s e és p u s z t u l á s a v a l ó s z í n ű l e g kapcsolatban áll azzal a ténnyel is, hogy az Eszenyi és Csapi családok é p p e n a 17. század v é g e felé haltak k i . 1885-ben a S o ó s Elemér­ féle kéziratos anyaggyűjtés m á r csak azt j e l z i róla, hogy a „romok jelenleg a gróf Forgácsok tulajdonát képezik''. A z é p í t m é n y m a r a d v á n y a i m á r k o r á b b a n j e l e n t é k t e l e n e k lehettek, mert sem F é n y e s Elek szinte minden említésre m é l t ó t j e g y z é k b e v e v ő híres m u n k á j a nem emlé­ kezik meg róla 185 l-ben, sem pedig Balogh G á b o r , aki az 1860-as é v e k d e r e k á n a falu jegy­ zője volt. M a m á r romokat sem lehet találni, sőt a helyet is alig venni észre. A „Kastély­ domb " egy részét ugyanis, amely a gyerekek téli szórakozását szolgálta, érthetetlen okoknál fogva a helyi h a t a l m a s s á g o k n e m r é g széthordatták. 6 7

68

6 9

7 0

71

7 2

7 3

74

7 5

7 6

F e l t e v é s e i n k e t ú g y foglalhatjuk össze, hogy volt ugyan egy a p á n a k hat vagy h é t fia, meg egy l e á n y a is, s a fiúk t é n y l e g több jeles c s a l á d o t - és nem k ö z s é g e k e t - alapítottak, de azok

6 7

6 8

6 9

7 0

7 1

7 2

7 3

7 4

7 5

7 6

Uo. 18. „Addenda ad opus historicum Mathiae Belii. " Magyar nyelven BALOGH, 1979. 7-76. Uo. lásd Eszeny. VÁLYI, 1796. 597. KISBÁN, 1938. 1. köt. 171. Vö. DAP, 1975. 142.; RUPP, 1872. 62. Ez a kötődés, mint láttuk elég feszélyezett volt, hiszen már a 14. században konfliktushoz vezetett. Ugyancsak eb­ be az irányba mutat az is, hogy a reformáció következtében új hitre tért Csapi Ferenc állítólag elfoglalta a kolos­ tor birtokait. Erről lásd SOÓS-féle kézirat, 17-18., 22.; BOROVSZKY, SZABOLCS, 334.; SOÓS I . , 1985. 396. Erről lásd NAGY, 1857-1865. 3. köt. 8-14. „Chapy család"; Uo. 4. köt. 101. SOÓS-féle kézirat, 19. FÉNYES, 1851. 1. köt. 309. Eszeny akkori jegyzője 1864. április 23-án ugyanis felelt Pesty Frigyes (1823-1889) helynévgyűjtő községenként kiküldött kérdőíveire, amelynek máig kiadatlan anyagát az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában találtuk meg. Jelzete: Fol. Hung. 1114. Itt lásd főleg: 93-95.

nem az eszenyi kastélyban, s v a l ó s z í n ű l e g nem is egyszerre születtek, és é p p e n nem M i c b á n fiai voltak. A m i az eszenyi é p í t m é n y t illeti, nos az a kornak és a k ö v e t e l m é n y e k n e k megfelelően t ö b b fejlődési szakaszon mehetett keresztül, a m í g végre elérte 16-17. századi alakját. Életre h í v á ­ sát Baksa Simon l e s z á r m a z o t t a i n a k itteni letelepedésével hozhatjuk összefüggésbe, s kezdet­ ben n y i l v á n e g y s z e r ű e n nemesi lakóházat, az eszenyi Csapi család fészkét kell látnunk benne. Sajnos, nem ismeretes, megállapítani pedig e g y s z e r ű e n lehetetlen, hogy k é s ő b b - p l . a v á r h á ­ b o r ú k idején - miféle v é d e l m i , lakályossági elemekkel bővült. A n n y i azonban bizonyos, hogy nagyobb jelentőségre tett szert, s az 1600-as évekre m á r megerősített földesúri u d v a r h á z n a k véljük, talán a g a z d a s á g i épületek r e n d s z e r é v e l , melyek alapanyaga kezdetben fa, majd k ő é s t é g l a lehetett. Síkvidéki erődítményről l é v é n szó, a m e g k ö z e l í t h e t e t l e n s é g e t az időközben el­ tűnt k é t tó vagy a Tisza vízével telített árok biztosította. Stratégiai j e l e n t ő s é g é t n é z v e egyfaj­ ta „ mentsvár" volt, vagyis a fontos útvonalaktól távol állt, a család b i z t o n s á g á n túl a Tisza á t k e l ő h e l y é t v é d h e t t e m é g . V é d e l m i ereje azonban nem közelítette meg a nagy kővárakét, s v a l ó s z í n ű l e g állandó őrség sem tartózkodott benne. 77

A z eszenyi é p í t m é n y tehát m á r nem kastély, de m é g nem is vár, hanem á t m e n e t a kettő k ö ­ zött. G a z d a s á g i k ö z p o n t , ugyanakkor a tulajdonos v é d e t t otthona, vagyis egy várkastély, amelyre lakályosság és v é d e l m i k é s z ü l t s é g egyaránt j e l l e m z ő . Építtetői Simon leszármazottai voltak, s letelepedésükkel a családi h a g y o m á n y - m e s é s e r e d e t ü k - itt is elterjedt, ennélfogva a k ö r n y é k népe „Mic-bán kastély"-nak nevezte el a Tisza-parti erősséget.

Felhasznált irodalom A D A M , 1883. АО, 1878-1920. BAKURA, 1972. BALOGH, 1979.

BOROVSZKY, SZABOLCS BORSA, 1961. B O T L I K - DUPKA, 1993. CD. Hun. 1829-1844. CSÁNKJ, 1890.

7 7

Ádám Iván: Pálosaink építészeti emlékei. Egyházművészeti Lap. Bp., 1883. Anjoukori Okmánytár. Codex Diplomaticus Hungaricus Andegavensis. 1-7. köt. Szerk. Nagy Imre - Tasnádi Nagy Gyula. Bp., 1878-1920. Bakura Sándor: A Kastély-domb mondája. Kárpáti Kalendárium, 1972. Balogh István: Bél Mátyás Szabolcs vármegye című munkájáról. In: Sza­ bolcs-Szatmár megyei helytörténetírás, 1-2. Szerk. Gyarmathy Zsigmond. Nyíregyháza, 1979. 7-76. Magyarország vármegyéi és városai. Szabolcs vármegye. Szerk. Borovszky Samu. Bp., é. n. [1900.] Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Szerk. Borsa Iván. Bp., 1961. Botlik József - Dupka György: Magyarlakta települések ezredéve. Kárpátal­ ján. Ungvár-Bp., 1993. Fejér György: Codex Diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. 1-11. köt. Budae, 1829-1844. Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. 1. köt. Bp., 1890.

1439-ben eszenyi Csapi Ákosnak megengedte a király rév felállítását a falu mellett Csere - „in fluvii Chere" nevű folyón, majd 1463-ban pedig egy függőpecsétes oklevélből már a tiszai - Eszeny és Szentmárton között rév vámszedési jogáról értesülünk. Erről lásd CSÁNKI, 1890. 1. köt. 514.; KOVÁCS,1987. 120.; SOÓS-féle kéz­ irat, 16-17.; DAP, 1975. 140-141.

CSIKÓS, 1993.

CSÍKVÁRI, 1940. CSORBA, 1974.

DAP, 1975.

DUPKA - HORVÁTH MÓRICZ, 1990. ENGEL, 1985. FÉNYES, 1851. FORSTER, 1906. FÜGEDI, 1977. GUZSIK FEHÉRVÁRY, 1980. GYÖRFFY, 1987. KARÁCSONYI, 1900. KERESZTYÉN, 1992. KISBÁN, 1938. KISS, 1988. KOPPÁNY, 1974. KOVÁCS, 1987. LEHOCZKY, 1882. LUKINICH, 1913. NAGY, 1857-1865. RÓMER, 1878. RUPP, 1872.

SOOS E., 1890. SOÓS E., 1902. SOÓSI., 1985.

Csikós Zsuzsanna: A Mic bán történet irodalmunkban (Mese és valóság a Bocskai család eredetmondájában). Irodalomtörténeti Közlemények, 1993. 1. sz. Ungvár és Ung vármegye. Vármegyei szociográfiák. 9-10. köt. Szerk. Csík­ vári Antal. Bp., 1940. Csorba Csaba: Adattár a X - X V I I . századi alföldi várakról, várkastélyokról és erődítményekről. In: Debreceni Déri Múzeum Évkönyve, 1972. Dankó Imre. Debrecen, 1974. 177-234. Documenta Artis Paulinorum. A magyar rendtartomány monostorai. Anyagot gyűjt. Gyéressy Béla. Sajtó alá rend. i f i . Entz Géza, Henszlman Lilla, Sármóczy Ilona, Tóth Melinda. A bevezetőt és egyes fejezetek előszavát írta Hervay Ferenc. Bp., 1975. Dupka György - Horváth Sándor - Móricz Kálmán: Sorsközösség. A kárpát­ aljai magyarok a 80-as évek végén. Ungvár, 1990. Engel Pál: Ung megye településviszonyai és népessége a Zsigmond-korban. Századok, 1985. 4. sz. 941-1005. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára. 1-2. köt. Pest, 1851. Magyarország műemlékei. Szerk. Forster Gyula. 2. köt. Bp., 1906. Fügedi Erik: Vár és társadalom a 13-14. századi Magyarországon. Bp., 1977. Guzsik Tamás - Fehérváry Rudolf: A pálosrend építészeti emlékei a közép­ kori Magyarországon. 1. köt. Bp., 1980. Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. Bp., 1987. Karácsonyi János:, A magyar nemzetségek а XIV. század közepéig. 1. köt. Bp., 1900. Rákóczi virágai. Kárpátaljai történeti és helyi mondák. Összeáll., Keresztyén Balázs. Ungvár­Bp., 1992. Kisbán E mil: A magyar Pálosrend története. 1. köt. (1225­1711) Bp., 1938. Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. 1. köt. Bp., 1988. Koppány Tibor: A castellumtól a kastélyig. A magyarországi kastélyépítés kezdetei. Művészettörténeti Értesítő, 1974. Kovács Béla: Az egri egyházmegye története 1596-ig. Eger, 1987. Lehoczky Tivadar:, Beregvármegye monographiája. 1-3. köt. Ungvár, 1882. Lukinich Imre: Az északkeleti várháborúk történetéhez, 1561-1565. Hadtör­ téneti Közlemények, 1913. Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzékrendi táblákkal. 1-12. köt. Pest, 1857-1865. Rómer Flóris: Resultate Généraux du Mouvement Archeologique en Hongrie. Compte Rendű. Bp., 1878. Rupp Jakab: Magyarország helyrajzi története fő tekintettel az egyházi inté­ zetekre vagyis a nevezetesb városok, helységek, s azokban létezett egyházi intézetek, püspökmegyék szerint rendezve. Pest, 1872. Soós Elemér: Micz-bán eredete. Turul, 1890. Soós Elemér: A Baksa nemzetség czímere. Turul, 1902. Soós Imre: Az egri egyházmegyei plébániák történetének áttekintése. Bp., 1985.

SOÓS­féle kézirat SZABÓ, 1931.

VÁLYI, 1976. WAGNER, 1780. WERTNER, 1891.

Soós E lemér: E szeny várkastély. Kézirat. OSZK Kézirattára, Fol. Hung. 3105/XXII. k. ff. Szabó István: E szeny. In: Az ungi református egyházmegye. Adalékok az ungi reformárus egyházmegye történetéhez. Szerk. Haraszy Károly. Nagyka­ pos, 1931. Vályi András: Magyarországnak leírása. 1 köt. Buda, 1796. Wagner Károly: Diplomatarium comitatus Sarosiensis. Posonii et Cassoviae, 1780. Wertner Mór: ,A magyar nemzetségek а XIV. század közepéig. Számos geneológiai táblával. Temesvár, 1891.