A mezei nyúl jelentősége, a populációt veszélyeztető tényezők és a megoldási lehetőségek
Készítette: Dr. Szemethy László, Dr. Biró Zsolt, Dr. Heltai Miklós, Dr. Katona Krisztián, Kelemen József, Erdélyi Dávid, Ócsai Dániel
Gödöllő
2007
A kiadvány a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Természeti Erőforrások Főosztálya (szerződésszám: 11147/2006) támogatásával készült.
Tartalomjegyzék
1.
A mezei nyúl jelentősége .................................................................................................. 1
2.
A mezei nyúl gazdálkodás értékelése.............................................................................. 3
3.
Az élőhely problémái...................................................................................................... 10
4.
A ragadozók hatása........................................................................................................ 15
5.
Állategészségügyi problémák ........................................................................................ 17
6.
Megoldási lehetőségek.................................................................................................... 19 6.1. Hasznosítás tervezés...................................................................................................... 19 1. lépés. A kora tavaszi törzsállomány becslése............................................................... 19 2. lépés. Kora őszi állománybecslés................................................................................. 27 3. lépés. Populációbiológiai adatok felvétele a terítékből ................................................ 28 3/1. lépés. Korhatározás ............................................................................................... 28 3/2. lépés. Ivararány meghatározása ............................................................................ 30 3/3. lépés. Szaporulatbecslés........................................................................................ 31 3/4. lépés. Elhullási arány becslése .............................................................................. 33 4. lépés: Hasznosítás tervezés .......................................................................................... 37 6.2. Élőhely-gazdálkodás ..................................................................................................... 41 6.2.1. Élőhely-fejlesztés ................................................................................................... 42 6.2.2. Célzott vadföldgazdálkodás ................................................................................... 44 6.2.3. Kiegészítő takarmányozás...................................................................................... 45 6.3. Ragadozó-gazdálkodás.................................................................................................. 45 6.4. A gazdálkodási tevékenységek időzítése ...................................................................... 47
7. Irodalomjegyzék ................................................................................................................. 48 8. Melléklet.............................................................................................................................. 55
1. A mezei nyúl jelentősége Hazánk apróvad-gazdálkodásának legfontosabb faja a mezei nyúl. Nagy a vadászati érdeklődés a faj iránt, mind külföldről, mind Magyarországról, hisz az egyik olyan vadfajunk, amit minden magyar vadász meglőhet. A hasznosításából származó bevételek a legtöbb apróvadas gazdálkodó pénzügyi eredményességét döntően befolyásolják. Ugyanakkor a mezei nyúl gazdálkodásra fordított költségek lényegesen alatta maradnak pl. a fácánnevelés költségeinek. Ráadásul – néhány kivételes esettől eltekintve – csekély vadkárt okoz. A vadgazdálkodási értéke mellett – a legújabb kutatások szerint – az ökológiai rendszerekben betöltött szerepe miatt a természetvédelmi jelentősége is van, hiszen egyrészt zsákmányfaj sok ragadozó számára (a parlagi sas táplálékának 29 %-a mezei nyúl: Kovács 2005), másrészt szabályozó szerepet tölthet be egyes növénytársulásokban (ld. Bugac – Katona és mtsai. 2004). Sajnos mind a mezei nyúl állomány nagysága mind a terítéke csökken. Ezeket a kedvezőtlen időjárással, a betegségekkel és sok más okkal szoktuk magyarázni. Ezeken a tényezőkön azonban a vadgazdálkodó nem tud változtatni, ezért az ezekre való hivatkozás csak haszontalan panaszkodás. A mezei nyúl helyzetének javítása érdekében azon kell változtatnunk, javítanunk, fejlesztenünk, ami csak a vadgazdálkodók hozzáértésén és akaratán múlik, ez pedig a mezei nyúllal való gazdálkodás. A mezei nyúl tenyésztése és kibocsátása ugyan technológiailag megoldható, de rendkívül drága (olaszországi adatok szerint egy tenyésztett nyúl akár 200 euróba is kerülhet), egyáltalán nem tekinthető hatékonynak (Bovera és mtsai. 2007) és valószínűleg a jövőben sem lesz járható út. A természetes állományokkal való gazdálkodás lehető legjobb színvonalra fejlesztésére kell törekednünk. A gazdálkodás javításában segíthet, hogy a mezei nyúl az egyik legjobban kutatott és ismert vadfajunk. Sok kutatási eredmény, tapasztalat és gazdálkodási javaslat halmozódott már fel a fajjal kapcsolatban (Biró és mtsai. 2004, Kelemen 2005, Kovács és Heltay 1985, Nagy 2006). Ezen a téren a hazai kutatók nemzetközi szinten is elismert eredményeket értek el. Elgondolkodtató, hogy a kidolgozott, jó és hatékony módszereket – egyes vadgazdálkodási egységektől eltekintve – nem alkalmazzák a gyakorlatban. A különböző tájegységeken megrendezett konferenciák, szakmai tájékoztatók, sőt a mezei nyúlról Kovács György és Heltay István tollából 1985-ben megjelent kiváló könyv sem hoztak lényeges javulást a gazdálkodásban. Jelen pillanatban nyugodtan kijelenthető, hogy ezzel a vadfajjal általában rosszul, elavult szemlélettel gazdálkodunk.
1
Mindezek és a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium Vadászati és Halászati Főosztályának ösztönzése és támogatása indítottak minket arra, hogy egy kiadványban összegezzük több évtizedes kutatási és gazdálkodási tapasztalatainkat, rámutassunk a gazdálkodás hibáira és javasoljunk megoldásokat. A helyzet súlyosságára tekintettel udvarias finomítások nélkül, tényszerűen elemezzük a gondokat, majd röviden, a gyakorlati használhatóságra összpontosítva mutatjuk be a lehetséges megoldásokat. A gyakorlati szakemberekkel való találkozókon gyakran szembesülünk azzal az ellenvetéssel, hogy amit javasolunk, az csak valamiféle gyakorlattól távoli, kutatói okoskodás. Véleményünk szerint ezek a megjegyzések az ezeket hangoztatók tehetetlenségét palástolják. Tudomásul kell vennünk, hogy a vadgazdálkodást megváltozott gazdasági és társadalmi környezetben kell folytatnunk, ami több és más jellegű tudást követel meg. Ez pedig a kutatók és a gazdálkodók szoros együttműködését követeli meg. Az alább következők sem valamiféle elvont tudományos eredmények. Az általunk most javasolt és bemutatott módszereket már több területen és több éven keresztül kipróbáltuk és alkalmaztuk a gyakorlatban. Vizsgálati területeink voltak vagy jelenleg is azok: Apaj-Ürbőpusztai Természetvédő Vadásztársaság, a kompolti Széchenyi Vt., a csongrádi Bársony István Mezőgazdasági Szakiskola, az abádszalóki Hubertus Vt., a lakitelki Tőserdei Vt., a pélyi Tiszatáj Vt. , a geszti Toldi Miklós Vt., a hódmezővásárhelyi Szakszervezeti Vt. és a csanádapácai Kittenberger Vt. Ők megértették a változtatás szükségességét. Közreműködésüket ezúton is köszönjük.
2
2. A mezei nyúl gazdálkodás értékelése A mezei nyúl állomány Magyarországon az elmúlt 46 évben csökkenő trendet mutat (1. ábra: Csányi 1996, 1999a, 2000, 2001, 2002, 2003, 2004, Csányi és mtsai. 2005, 2006). Az állománycsökkenés ijesztő mértékű, a 60-as évek eleji mintegy másfélmilliónak kevesebb, mint felét becsülik az utóbbi években.
1. ábra: A mezei nyúl országos állományának és terítékének alakulása 1960-2006. között. (Forrás: Országos Vadgazdálkodási Adattár) A vadgazdálkodók a csökkenő tendenciát általában nem észlelik. Ennek az oka az, hogy a mezei nyúl állomány nagysága hosszú 7-11 év alatt ciklikusan változik. A többnyire rövidebb időtartamban, egy vagy néhány évben gondolkodó vadgazdálkodók a több évtizedes állománycsökkenési trend jelentőségét alulértékelik, a néhány évig tartó növekedést pedig túlbecsülik. Pedig az állománycsökkenést jól érzékelteti, hogy akár a legnagyobb, akár a legkisebb becsült létszámokat figyeljük meg, a későbbi értékek mindig alacsonyabbak a korábbiaknál. Másképp fogalmazva, egy létszám mélypontból indulva 4-5 éves növekedést tapasztalunk, majd elérünk egy maximumot, amely azonban alacsonyabb a korábbi maximumnál. Tovább haladva az időben csökkenést tapasztalunk egy minimum értékig, amely alacsonyabb a korábbi minimumnál. Az előrevetített számítások további csökkenést jósolnak. A jelenlegi trend mellett 2010-re az országos törzsállomány elérheti a 4 egyed/100 3
ha-os küszöbértéket. Ezen érték alatt a jelenlegi jogszabályok szerint fel kell függeszteni a mezei nyúl vadászatát. A hasznosítási arány, követve az állománycsökkenést a kezdeti 40 %-ról csökkent, majd 1970-től kezdve évről-évre erősen, 20% és 33% között ingadozik (2. ábra; Csányi 1996, 1999a, 2000, 2001, 2002, 2003, 2004, Csányi és mtsai. 2005, 2006). A 70-es évektől a vadgazdálkodók igyekeztek a tavaszi jelentett állománynagyság 30 %-a körüli mennyiséget hasznosítani. Ez egy hibás, elavult gazdálkodásra, az úgynevezett „átlag stratégiával” való hasznosításra utal. Ennek hibáit a későbbiekben még részletesen tárgyaljuk. Itt csak arra a nyilvánvaló tényre utalunk, hiába jó a törzsállomány, ha gyenge a szaporulat, hiába ígéretes a szaporulat, ha nagy a nyári elhullás. Emlékezzünk csak a 2003-as évre, amikor az elhúzódó telet aszályos nyár követte. Ilyenkor a vadászati szezon elején akár kevesebb is lehet a nyúl, mint tavasszal. Ha ilyenkor is ragaszkodunk a tél végén tervezett hasznosítási mértékhez, súlyosan túlhasznosítjuk az állományt. A gondot tetézi, hogy a rosszul tervezett hasznosítás általában megbízhatatlan állománybecslésre alapul.
2. ábra: A hasznosítási arány alakulása Magyarországon 1960-2005. között. (Forrás: Országos Vadgazdálkodási Adattár) A mezei nyúl állomány nagyságában és terítékében jelentős különbség van az ország nyugati és keleti fele között. A Dunántúlon a jelenlegi állományhasznosítás alig éri el az elmúlt évtized elején történő hasznosításnak a felét, az országos hasznosításnak, pedig az 5 %4
át (Melléklet 1. táblázat). Tolna és Győr-Moson-Sopron megye mezei nyúl állománya illetve hasznosítása adja jelenleg a tájegység 80 %-át. A leglátványosabb visszaesés, pedig Fejér megyében tapasztalható (1990-ben hasznosított 3205 pld. 2002-ben hasznosított 563 pld; 2. táblázat). A hasznosítás csaknem teljesen a kilövésre korlátozódik, az élve történő értékesítés minimális, szükségessége megkérdőjelezhető (Melléklet 2. táblázat). A Dunántúl összességének mezei nyúl állománya az alacsony hasznosítási arány mellett is erősen lecsökkent 2001-re, és ennek megfelelően a teríték is. 2002-től ugyan növekedés következett be, ami elsősorban Győr-Moson-Sopron és Tolna megye eredménye, de a mezei nyúl ciklikus populációnagyság változása (ld. 1. ábra) miatt ez valószínűleg csak ideiglenes. Ez a visszaesés élőhelyi okokra (intenzív, nagytáblás mezőgazdasági művelés, erdősítési programok stb.) és a nagyvad állomány terjeszkedésére, növekedésére vezethető vissza. Ez a jelenség a Dunától keletre eső egyes tájegységekben is megtörtént vagy a jövőben megtörténik, ezért érdemes néhány gondolat erejéig foglalkozni vele. A háttérben meghúzódó, de döntő jelentőségű élőhelyi okokról a 3., a ragadozók hatásáról pedig a 4. fejezetben részletesen szólunk. Itt vizsgáljuk meg a kérdés vadgazdálkodási oldalát. A vadgazdálkodók hozzáállása ennek hatására megváltozott. A nagyvadállomány – elsősorban a vaddisznó – rohamos terjeszkedésében a vadgazdálkodók lehetőséget láttak, megpróbáltak „gazdálkodni” a megjelenő nagyvadakkal. Vadgazdálkodási berendezéseket (szórókat, dagonyákat, etetőket, magasleseket stb.) hoztak létre. Ezzel párhuzamosan egyre kevesebb figyelmet fordítottak az apróvadra, élőhely-fejlesztésre, a ragadozók gyérítésére. A megnövekedett ragadozó létszám miatt – ebbe a vaddisznó is beleértendő – jelentősen megnőtt az éves mezei nyúl szaporulat mortalitása. Nem célunk itt részletezni az ebből eredő problémákat (pl. a mezőgazdasági vadkár növekedése, a nagyvad „túltermelés” problémája, a vadásztársaságok belső szerkezetének megváltozása stb.), csak annyit állapíthatunk meg, hogy a folyamat eredményeként a mezei nyúl fokozatosan, mint gazdasági tényező indifferensé
vált.
Ez
valószínűleg
tovább
gyorsította
az
állomány
csökkenését.
Meggyőződésünk szerint azonban a mezei nyúl állomány fenntartása és bölcs hasznosítása szükséges akkor is, ha a gazdálkodók alapvetően a nagyvaddal foglalkoznak. Erre törvényi kötelezettségük is van. A Dunától keletre eső régióban már egy elfogadhatóbb szintű hasznosítási százalékot látunk (Melléklet 3. táblázat). Az ország mezei nyúl hasznosításának 95%-a erre a régióra esik. Az is látható azonban, hogy itt az élőnyúl befogás nagyon nagy hangsúlyt kap, bár az utóbbi években csökkent az aránya (Melléklet 4. táblázat). Ugyanakkor láttuk, hogy az 5
állandó 30 % körüli hasznosítási arány nem alkalmazkodik az állomány változásához. A grafikon jól szemlélteti a „sok illetve kevés” meghatározást, mivel a hasznosítás csak bizonyos fáziskéséssel követi a becsült létszám alakulását vagy éppenséggel ellentétesen változik a kettő (ld. 1997-1998-1999, vagy 2002-2003-2004-2005). Az imént már kifogásoltunk néhány gazdálkodási problémát, úgymint az átlagos 30% -os stratégiával történő hasznosítást, a hibás állománybecslést, az év közbeni elhullások figyelmen kívül hagyását és a túlhasznosítást. Kifogásaink megértéséhez egy kicsit bele kell pillantanunk a mezei nyúl éves állomány változásába (dinamikájába). Ökológiai szempontból a mezei nyúl „r stratégiát” követő faj. Kimerítő elméleti fejtegetés helyett, kissé szabadon úgy jellemezhetnénk, hogy a mezei nyúl „pazarló” módon szaporodik. Különösebb „előrelátás” és a környezeti lehetőségek „mérlegelése” nélkül a lehető legtöbb utódot hozza létre. Egy szaporodási időszakban egy felnőtt nőstény 3-4 szaporodási ciklusban mindösszesen akár 9-13 nyúlfit is vethet. Ennyi persze nem maradhat életben. A mezei nyúl állománynagyságát az elhullás szabályozza. A következő szaporodási időszakra csak 1-2 fiatal marad meg. A többivel az éhezés, a betegségek és a ragadozók végeznek. A vadgazda célja az kell, legyen, hogy ebből a feleslegből a lehető legkevesebbet hagyja „veszendőbe menni”, vagyis a lehető legtöbbet hasznosítsa. Ez az un. „kompenzáló mortalitás”. Ebből következik, hogy a nyulat nem lehet „kamrázni”, vagyis hiába korlátozzuk a hasznosítást – ez a természetvédelem történetéből ismert és ott sem igazán sikeres passzív védelem – változatlan környezeti feltételek mellett nem lesz nagyobb a törzsállomány, mert a felesleg mindenképpen elpusztul. Emiatt nemcsak a túlhasznosítás, de az alulhasznosítás is – legalábbis a vadgazda szemszögéből – káros. A hasznosításnál tehát mindig az állomány aktuális állapotához mérten a lehető legnagyobb, de a törzsállományt nem veszélyeztető mértéket kell megtalálni. A vadgazdálkodók többségének gyakorlata erre alkalmatlan. A tavaszi állománybecslés megbízható, objektív módszerek helyett hiteken, vélekedéseken alapul. Az elfogadott és jónak ítélt éjszakai sávos, reflektoros becslésre sok vadgazdálkodó sajnálja a pénzt és az időt, pedig a költsége 3 értékesített mezei nyúl árából fedezhető. A vadgazdálkodási és az államigazgatási gyakorlat is sokszor merev, elavult, ökológiailag nem alátámasztott szemléletű (állandó hasznosítási ráta az alkalmazkodó hasznosítás helyett, februári tervezés augusztusi-szeptemberi helyett). Ahogy bemutattuk a februári állománybecslés alapján történő állományhasznosítás még akkor sem tervezhető nagy biztonsággal, ha azt a leglelkiismeretesebben végzik el. Szerencsére a 2004-es végrehajtási
6
rendelet már orvosolja ezt a problémát, mivel minden év szeptember 30-ig módosítani lehet az éves tervek hasznosítási irányszámait az aktuális állapot alapján. Egyre több illetékes megyei vadászati felügyelő ismeri fel a problémát, és ad lehetőséget a vadászati terv módosítására a vadászati idény elején végzett állományfelmérések alapján. További túlhasznosítást okozhat– különösen, ha egy vadászterületrészt többször is levadásznak – hogy a hasznosítás tervezésénél a 10-30 %-os vagy ezt is meghaladó sebzési arányt figyelmen kívül hagyják. Ezen a mértéktartó hasznosítással, a lőkészség javításával és megfelelő kutyák használatával lehet és kell javítani. Mindez elsősorban a vadgazdálkodó feladata és felelőssége. Mi a megbízható hasznosítás tervezésre javasolunk módszereket a 6. fejezetben. Már itt érdemes megjegyeznünk, hogy bár az „r-stratégista” fajok helyzete passzív védelemmel nem javítható, ám a környezet kedvezőbbé válására gyors állománynövekedéssel válaszolnak. Ebből következően minden olyan beavatkozás, ami csökkenti az elhullást, vagyis javítja a kisnyulak túlélését, növeli a nyúlállomány nagyságát. Ehhez az „aktív védelemhez” tartozik az élőhely-fejlesztés, kiegészítő takarmányozás (l. később a 7. fejezetben), a ragadozó gyérítés és a betegségek elleni védekezés. A jelenlegi hasznosítási gyakorlat egyik legnagyobb hibája a kései (decemberi) vadászatból eredő relatív túlhasznosítás. A mezei nyúl r-stratégista viselkedéséből az is következik, hogy hiába határozzuk meg a lehető legkörültekintőbben a vadászati szezon elején a hasznosítható mennyiséget. Ez az érték csak az adott időpontra igaz. Ettől kezdve, még ha jó esetben a vadászatok is folynak, a természetes elhullás is csökkenti az állományt. Így a hasznosítható mennyiség egyre fogy. (Ahogy korábban jeleztük a kompenzáló mortalitás miatt ez akkor is igaz, ha nem vadászunk.) A 3. ábra egy konkrét, terepi adatokon nyugvó példán mutatja be ezt a hasznosítható mennyiség csökkenését (Dávid 2001). Bár a vizsgálat némi módszertani hibával is terhelt – a késői vadászatokon a már a fiatalok nem különíthetők el biztonságosan az öregektől a Stroh-jegy alapján (l. később) – jól látszik, hogy október közepén még jelentős mennyiségű nyulat lehetne terítékre hozni, ez a lehetőség azonban egy hónap alatt eltűnik, november közepétől már csak a törzsállomány rovására vadászhatunk. Ez az un. relatív túlhasznosítás. A jelenséget a hozzáértő vadgazdálkodók is felismerték. Egyik jeles képviselőjüktől hallottuk, hogy az ő vadásztársaságukban legfeljebb négy nyulat lehet meglőni fejenként az egész vadászati idény során. Októberben meglőhető mind a négy, aki viszont ezt elmulasztja, novemberben már csak kettőt, decemberben pedig már csak egyet lőhet. Ez a gyakorlati megoldás egybevág a kutatási eredményekkel. Emiatt
7
támogatják a kutatók Európában mindenütt a vadászati idény előrehozását és a decemberi, de különösen a januári nyúlvadászat megtiltását.
3. ábra. A fiatal-öreg arány és a hasznosítható mennyiség alakulása a vadászat időpontja szerint az egyik vizsgálati területünkön 2001-ben. Itt elérkeztünk az egyik legkényesebb ponthoz, az élőnyúl befogáshoz. A téli élőnyúl befogás a fenti okok miatt mindenképpen káros, a törzsállományt veszélyeztető relatív túlhasznosítás. Bár ezt egyre többen tudják, arra hivatkoznak, hogy az élőnyúl magasabb ára nagyobb árbevételt jelent, amit a vadgazdálkodó nem nélkülözhet. Vizsgáljuk meg ennek az állításnak a helyességét egy konkrét adatokon alapuló példán! Egyik vizsgált területen 2002-ben egy október eleji vadászat során négyszer annyi mezei nyulat ejthettek el a vadászok, mint amennyit élve befoghattak december végén-január elején. Ha az 1. táblázat 2002/2003-as adataival számolunk, akkor egy januárban befogott nyúlért 10.500 Ft-ot kaphat a vadgazdálkodó, a lőtt nyúlért pedig 8018 Ft-ot. Ez az élőnyúl ár az export minőségű nyulakra értendő. A leminősített vagy beteg állatok után lényegesen kevesebb jár. Ráadásul ezt a pénzt majd csak a nyulak átvétele után kapja meg a vadgazdálkodó. Ehelyett az október elején lelőtt 4 db nyúlért 4*8018=32.072 Ft-ot kap azonnal kézhez a gazdálkodó. Ha ennyiért nem tud elegendő (akár magyar) vadászt találni
8
októberben, akkor csökkenthető a lelőtt nyúl ára akár 4000 Ft-ra darabonként. Még ekkor is 16.000 Ft a bevétel azonnal októberben, ami még mindig több mint az élő nyúlért kapott januári vagy februári összeg. Bár az árak évről-évre változnak a fenti számítás igaz marad. Az élőnyúl befogás szervezési és pénzügyi kockázatainak további felsorolása nélkül is megállapíthatjuk, hogy az élőnyúl befogás nem csak a populáció szempontjából káros, de gazdasági haszna sem egyértelmű. Természetesen tudjuk, hogy a dolog nem ilyen egyszerű. A kialakult
szokásokat,
a
vadászatszervezési
és
vadkereskedelmi
gyakorlatot
nehéz
megváltoztatni, de muszáj. A mostani, káros gyakorlat átalakításán a vadgazdálkodóknak, a vadkereskedőknek és a vadászatszervezőknek közösen kellene munkálkodniuk, hiszen hosszabb távon mindegyiküknek a mezei nyúl állomány fenntartható hasznosítása a célja. Vadászati év
Hónap
Ft/élő egyed (Nettó ár)
Ft/elejtett egyed (Nettó ár)
Elejtési ár %
December Január 2203 December 3.600 1990/91 Január 4.000 2740 68,5 December 1991/92 Január 3163 December 5400 66 1992/93 Január 5700 3542 62 December 4800 81 1993/94 Január 5400 3894 72 December 6250 73 1994/95 Január 6750 4553 67 December 6500 95 1995/96 Január 7300 6149 84 December 7700 84 1996/97 Január 8700 6431 74 December 10.000 70 1997/98 Január 11.500 7016 61 December 12.320 64 1998/99 Január 14.000 7920 57 December 12.000 76 1999/00 Január 13.500 9139 68 December 11.000 85 2000/01 Január 12.000 9401 78 December 11.000 84 2001/02 Január 12.000 9280 77 December 9.500 84 2002/03 Január 10.500 8018 76 December 2003/04 Január 8250 1. táblázat: A lőtt és az élő mezei nyúl értékesítési árának alakulása 1989-2003. között. 1989/90
(élőnyúl felvásárlási árak forrás: MEDO KFT. ) 9
3. Az élőhely problémái A mezei nyúl állomány csökkenésében valószínűleg szerepet játszottak a vadgazdálkodási hibák, a ragadozók, a betegségek és számos más tényező. Az utóbbi évtizedek kutatásai számos fajnál bizonyították, hogy ezek a tényezők képesek visszavetni az állományok nagyságát, de jó adottságú élőhelyen a csökkenés csak rövid ideig tart, amit egy viszonylag gyors regenerálódás követ. A ciklikusan ingadozó állomány nagyságot is sok ökológus a ragadozó és zsákmánya összehangolt állomány változásával magyarázza. Ez az ingadozás hosszú ideig fennmaradhat úgy, hogy sem a ragadozó, sem a zsákmány létszáma hosszú távon nem csökken. Az elmúlt bő négy évtized létszámadatait vizsgálva viszont egyértelműen és jelentősen csökkenő trendet láttunk. Ez arra utal, hogy a létszámcsökkenés végső okát az élőhely romlásában, a többszörös élőhelyvesztésben kell keresnünk. A mezei nyúl, ahogy a neve is mutatja főként a nyíltabb, gyepek, ligeterdők és az erdőszélek lakója, ugyanakkor zárt erdőségekben ritkán találkozunk vele. Ezt bizonyítja a mezei nyúl táplálék összetétele az ország különböző területein (4. ábra; Biró és mtsai. 2003). Amint látható a mezei nyúl szereti a változatos táplálékot. Sokféle gyepszintben található egyszikű és kétszikű növényt fogyaszt, sőt a fásszárúak, főként a cserjefajok hajtásait is megeszi. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a mezei nyúl a táplálékválasztásában még „emlékszik” az emberi beavatkozások előtti élőhelyének, az erdőfoltokkal, csenderesekkel tarkított gyepek gazdag táplálékkínálatára. Ma is ezt a változatos étrendet szeretné összeválogatni függetlenül attól, hogy Apajpuszta rétjein, legelőin vagy a kompolti nagyüzemi mezőgazdasági táblákon él.
10
Apaj
Apaj
2002
2002
2001
Kompolt Kompolt Kompolt Csongrád Csongrád Csongrád
2000
2002
2001
2000
2002
2001
2000
Táplálékalkotó aránya (db)
100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% Abádszalók T őserdő
T arackbúza
Repce
Rozsnok
Pásztortáska
Sás
Kakaslábfű
Zörgõfű
Csillagpázsit
Egyéb egyszikű
Keskenylevelű ezüstfa
Csenkesz
Gledicsia
Egyéb kétszikű
Egyéb mag
Lucerna
Fásodó részek
Fenyő
Kökény
Szeder
Bodza
Vadrozs
Búza
Búzamag
4. ábra: A mezei nyúl őszi-téli táplálékösszetétele öt különböző vizsgálati területen 2000-2002. között (Biró és mtsai. 2003). Az ember a mezőgazdasági művelésre éppen az egykori a nyílt területeket, gyepeket használja ki. A mezei nyúl tehát – ameddig a lehetőségei engedik – megpróbál alkalmazkodni a megváltozott „gyepekhez”. A gond akkor keletkezik, ha a változás olyan nagy és gyors, ami már meghaladja a mezei nyúl alkalmazkodó képességét. Ekkor az állomány csökkenni kezd. Itt, részben a terjedelmi korlátok miatt, részben mert nincsenek teljes körű kutatási eredményeink csak az élőhelyromlás két fontos elemét emeljük ki. Elsőként az erdősítések miatti élőhelyvesztést említjük. A múltbeli erdőtelepítések (pl. az Alföld erdősítési program) többek között azokat a gyepeket, szántókat és gyümölcsösöket érintették, amelyeket nem érte meg mezőgazdasági művelésbe vonni vagy tartani. Bár az erdősítés kétségtelenül előnyökkel is járt, a mezei nyúl élőhelyét megszüntette. Az erdősültség növekedését ráadásul követte a nagyvadfajok megjelenése és elszaporodása (Csányi 1999b). Ennek hatásait a 2. fejezetben már vázoltuk. Így alakult át pl. az elmúlt fél évszázadban BácsKiskun megye déli részén az Illancs homokhátság.
Ez a folyamat a mezőgazdasági
túltermelés csökkentése érdekében európai uniós támogatásokkal tovább fog folytatódni. Az elkövetkező évtizedekben tervezett többszázezer hektárnyi erdősítést a mellékletben közölt 12. térkép részletezi. Az új erdőállomány nagy része az apróvadas területeken jelenik majd meg. 11
Az erdősítési programok ellen nehéz fellépni. Megoldás lehet helyileg az erdőkkel tarkított gyepek és mezőgazdasági táblák a mozaikjának kialakítása. A gyepek védelmében a természetvédelem szerveivel közösek a vadgazdálkodók érdekei. Fontos lenne minden támogatást és pályázati lehetőséget megragadni a mezei nyúl számára kedvezőbb élőhelyfoltok megtartására és kialakítására. A másik tényező az intenzív mezőgazdaság. A vegyszerek használata, a gépesítés, a nagytáblák mind negatívan hatnak a mezei nyulak túlélésére (Barkóczi és Hagymási 1982, Edwards és mtsai. 2000, Farkas 1977, 1980, Fodor 1976, Istvánffy 2002, Jakabházy 1976, Magyar 1981, Nikodémusz 1978, Panek és Kamieniarz 1999, Reichlin és mtsai. 2006, Saly 1976). Mindezekkel már sokan sokat foglalkoztak, ezért mi itt az intenzív mezőgazdasági művelés más, rejtettebb, de nagyobb hatású káros hatásait mutatjuk be. A fentebb említett (4. ábra), de más táplálkozási vizsgálatok is azt mutatták, hogy a mezei nyúl számára a kukorica és a napraforgó csak elenyésző mértékben és időszakosan jelent táplálékot (Brüll 1976, Demeter és Mátrai 1988, Frylestam 1986, Kammerer 1981, Steineck 1978). A Pélyen jelenleg végzett állománybecslések és élőhely kedveltségi vizsgálatok is megerősítették ezt (Melléklet 3. térkép, 5. ábra, Ócsai 2007). Tavasszal és ősszel is minden olyan útvonal mellett, ahol kiugróan sok nyulat láttak, általában kalászost, lucernát, gyepet lehetett találni (Melléklet 5. és 6. táblázat). A nyulak többnyire korábbi élőhelyük megmaradt romjain, a táblák közti mezsgyéken, az utak mentén és az árokpartokon lévő a mezőgazda által gyomnak tekintett növényeken élnek. Az intenzív mezőgazdasági művelés, a táblák egybeszántása, a gyomirtók túlzó használata éppen ezeket, a maradék forrásokat veszi el a mezei nyulaktól. Korábbi rádiótelemetriás vizsgálataink szerint a mezei nyúl otthonterülete 20-40 ha között mozog (Kovács és Búza 1988). Területéhez rendkívül hűséges, nem vándorol. A nagyüzemi mezőgazdálkodással a táblaméretek a mezei nyúl mozgáskörzetéhez hasonlóak vagy akár nagyobbak is lettek. Ez tovább szűkítette az életbenmaradási lehetőségei, hiszen az egész életét egy-két tábla szegélyén éli le. Más egyszerű terepi módszerekkel elvégzett vizsgálatok is megerősítették, hogy a nagy táblák belsejét a mezei nyúl alig használja (Barkóczi és Hagymási 1982, Farkas 1978a, Lehoczki 1999, Waliczky 1981). Ezek közül is elsősorban a kukorica és a napraforgó táblák csökkentik a mezei nyúl élőhelyének nagyságát (6. ábra, Buka 2003, Farkas 2002, Pap 2003, Szrnka 2003).
12
8%
5%
kukorica,kukorica,napraforgótarló
5%
gyep 16% búzavetés, búzatarló
13%
lucerna repce 16%
szántás,tárcsázás
37%
erdősáv,fasor
5. ábra: A mezei nyúl térbeli megoszlása az egyes kultúrák között az őszi reflektoros
Átlagos ürülék bogyószám (db)
állománybecslés alkalmával, 2006. 60 50 40 30 20 10 0 10
20
30
40
50
60
70
80
90
100
110
120
130
140
150
Távolság a táblaszegélytől (m) Búzatarló
Gyep
Lucerna
Kukorica
Napraforgó
Olajtök
6. ábra: Mezei nyúl ürülékek eloszlása különböző növénykultúrákban a tábla szegélyétől a tábla belseje felé haladva a geszti Toldi Miklós Vt területén. Mindezeket figyelembe véve, pl. az egyik vizsgált, 18.172 ha-os nettó vadászterületen, a napraforgó és a kukorica vetésterületét (4166 ha) figyelembe véve a mezei nyulak számára valóban használható csak 14.006 ha volt, vagyis a nyulak élőhelye mintegy negyedével csökkent (Farkas 2002). Természetesen ez csak a lágyszárú növények tenyészidőszakára igaz. A helyzet aratás után hirtelen tovább romlik (Heltay 1980). Ekkor a korábban még valamennyi táplálékot
13
nyújtó gabonafélék teljesen eltűnnek a területről. A nyulak nyár közepén erre nincsenek felkészülve. Nincsenek zsírraktáraik, a felnőttek minden energiájukat a szaporításra fordítják, a fiatalok pedig igyekeznek minél gyorsabban megnőni. Az eredmény az állomány jelentős részének, főleg a fiataloknak a pusztulása. Ősszel a napraforgó és a kukorica beérése és learatása után nagy táblák maradnak hosszú időre feketén. Ezek a mezei nyúl számára semmiféle forrást nem biztosítanak. Az otthonterületükhöz ragaszkodó nyulak éppen súlyos táplálékhiánnyal találják szemben magukat, így nem képesek átvészelni a telet. A megoldás csak az aktív beavatkozás, az élőhelyfejlesztés és a takarmányozás lehet. Erre adunk ötleteket a 6.2 fejezetben.
14
4. A ragadozók hatása A szörmés és szárnyas ragadozók kártétele az apróvad állományban minden vadgazdálkodó számára ismert. A ragadozók hatékony gyérítése elemi érdek. Ennek ellenére a kutatási eredmények szerint a ragadozók, elsősorban a róka létszáma az elmúlt évtizedekben folyamatosan nő (Szemethy és mtsai. 2001a). Növekszik a borz (Biró és mtsai. 2006), az aranysakál létszáma és elterjedési területe is (Heltai 2004 a, b). Mindez azt mutatja, hogy a ragadozógazdálkodás általában nem éri el a kívánt eredményt. Bár 2003. után a róka létszám – elsősorban a Dunántúlon – csökkent (Heltai és Szemethy 2005), mégsem állíthatjuk, hogy ez a nagyobb odafigyelés, a hatékonyabb ragadozó gyérítés eredménye lenne. Sokkal valószínűbb, hogy a ragadozóállományok szabályozásában a természetes tényezők (a táplálékkínálat, a betegségek, pl. a rühösség fellángolása, az állomány belső szabályozása stb.) a meghatározók. Népszerű mentség a róka létszám növekedését a veszettség elleni immunizálás rovására írni. Ahogy azt kutatási eredményeinkre támaszkodva már több helyen bemutattuk, a veszettségmentesítésnek lehet ilyen hatása, de mivel az állomány növekedése a nem immunizált területen is jelentős volt, a vadgazdálkodók nem bújhatnak ki a ragadozógyérítés elhanyagolásának felelőssége alól (Heltai és mtsai 2000b, Heltai és Szemethy 2005, Szemethy és mtsai. 2000, Szemethy és mtsai. 2001b). A védelemnek köszönhetően egyes ragadozó madarak (egerészölyv, héja, barna rétihéja) állománya is nő (Bagyura 2001). Bár a védelem fenntartása esetenként megkérdőjelezhető, annak feloldása a természetvédelem makacs ellenállásába ütközik. A vadgazdálkodók tárgyalási pozícióit rontják a napvilágra került illegális elejtési, mérgezési esetek valamint a fajfelismerés hiányosságai. Jelenleg tehát a ragadozó madarak gyérítésére kevés lehetőségünk van. A megoldáshoz jó példa lehet, hogy számos vadgazdálkodónak sikerült megegyeznie a helyi természetvédelmi szervekkel az egerészölyv és a héja élve történő befogásáról. Ez, bár általában csak a fácán- ill. fogolytelepeken engedélyezett, egy halvány reménysugarat jelenthet a mezei nyúl számára is. A célszerűség szempontjából fontos kérdés, hogy mekkora kárt okoznak a ragadozók? Ezt általában a ragadozók táplálékának vizsgálatával szokták megbecsülni. Több hazai eredménnyel rendelkezünk a különböző szőrmés és szárnyas ragadozók mezei nyúl fogyasztásáról (Begala és mtsai. 2000, Heltai és mtsai. 2000a, Heltai és Lanszki 2003, Lanszki 2002, Lanszki és Heltai 2002, Lanszki.és Heltai 2004, Lanszki és mtsai. 2006, Lanszki és Heltai 2007, Szőcs és mtsai. 2006, Tóth 2003). Mind a róka, mind a ragadozó
15
madarak táplálékában a mezei nyúl aránya 2-15 % között mozog, és sok faj esetében gyakorlatilag kimutathatlan. A mezei nyúl aránya tehát nem nagy a ragadozók táplálékában, vagyis – gondolják sokan – a kártételük sem nagy. Ez egy súlyos logikai hiba. Ez ugyanis csak azt jelenti, hogy ezeknek a ragadozóknak a mezei nyúl nem jelentős táplálék-összetevő. Ettől függetlenül azonban a mezei nyúl számára ezek a ragadozók jelentős hatásúak lehetnek. A ragadozók gyérítésének fontosságát sokkal jobban mutatja Erdei (2000) vizsgálata, miszerint a nagyobb róka terítéksűrűségű abádszalóki területen, ahol több időt, energiát és pénzt fektettek a róka gyérítésébe, nagyobb volt a mezei nyúl terítéksűrűsége is, mint a szomszédos területen, ahol kevésbé intenzíven gyérítették a róka állományt. Vagyis a ragadozó kontrollálásra fordított összeg megtérült a magasabb mezei nyúl terítékben. Az egy plusz eltávolított rókára eső mezei nyúl teríték többlet az abádszalóki területen 1997-ben 8 db, 1998-ban 3 db, míg 1999-ben 35 db volt. Összegezve megállapíthatjuk, hogy a ragadozó állományok növekedésével nőnek a ragadozók okozta veszteségek is. A kár csökkentésére a mainál lényegesen hatékonyabb gyérítésre van szükség. A jelenlegi problémák elemzését és a fejlesztés, egy tudatos ragadozógazdálkodás kialakításának lehetőségét más írásainkban már közreadtuk (Heltai és mtsai. 1993a, b, Szemethy és Heltai 2006). Ezeket ajánljuk a tisztelt olvasók figyelmébe.
16
5. Állategészségügyi problémák A tularémia, mint a mezei nyúl exportot befolyásoló legfontosabb betegség elterjedésének és mértékének vizsgálata alapvető fontosságú. A tularémia fertőzöttséget nem kendőzni, hanem kutatni kell. A felmérésekkel kapcsolatos adatokat hozzáférhetővé kell tenni. Bárány (2003) által közölt adatok teljes mértékben megkérdőjelezik az élőbefogással történő hasznosítás létjogosultságát (Melléklet 7. táblázat). Humán veszélyessége sem elhanyagolható. A tularémia egy endemizmus, azaz egy adott vadászterületen belül is eltérő mértékben van jelen. Ezért fontos az előszűrés az első vadászat alkalmával. Minden területet meg kell hajtani, hogy felmérhessük az egyes területrészek tularémiával való fertőzöttségét. Ahol sok pozitív esetet találunk, ott nagyterítékű vadászatokat kell tartani, amivel a nyulak populáció sűrűségét is ccsökkentjük. Ezáltal a tularémia terjedésének is kisebb lesz az esélye. A kis fertőzöttséget mutató területeken lehet esetleg élőnyulat befogni, de nem szabad a fertőzött egyedeket a területre visszaengedni, ahogy azt régebben tették (Faragó és mtsai. 1999). Mivel rágcsálók, kullancsok és már vérszívók is terjesztik (Sugár és Sztojkov 2000), nem lehet elleni vakcinázni, és a gyógyszeres kezelés sem megoldott, ezért sem lehet megszüntetni. Az elhullott egyedek esetében szólni kell a hatósági állatorvosnak és a tetemeket be kell küldeni az Állategészségügyi Intézetbe vizsgálatra. Védekezésképpen csak azt lehet tenni, hogy a gazdálkodó egy egészséges, jó kondíciójú állományt tart fent a területén, aminek jó az általános ellenállóképessége. Ezzel pedig ismét eljutottunk az élőhely és a táplálék kérdéséhez. A hazai aktuális zoonózis járványügyi helyzet jellemzésére, a kötelező bejelentés alá eső betegségek vonatkozásában az Országos Közegészségügyi Intézet adatai állnak rendelkezésünkre. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy az állami állategészségügyi szolgálat, illetve az állategészségügyi intézetek és laboratóriumok nem készítenek külön statisztikát a zoonózis betegségekről, kivéve a veszettség és a szarvasmarha gümőkór előfordulásának nyilvántartását. A bejelentési kötelezettség alá nem tartozó zoonózisokról (2005. évi CLXXVI. Tv. az állategészségügyről) az állami állategészségügyi szolgálatnak bizonytalan, mondhatni hiányos információi vannak (salmonellosis, campylobacteriosis, yersiniosis, Q-láz, chlamydiosis, tularémia, leptospirosis és Lyme-kór), pedig ezek közül számos betegség közegészségügyi jelentősége meghaladja egyes bejelentendő betegségek
17
súlyát. (Forrás: Dr. Nagy Attila és Dr. Mikola István – Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Fővárosi Intézete: A környezet szerepe a zoonózisok megelőzésében az Európai Unióhoz történő csatlakozás időszakában.) Ezért jelen pillanatban a tularémia elterjedtségéről csak az emberi fertőződések alapján tudunk képet alkotni, mivel azt kötelező bejelenteni az ÁNTSZ illetékes kistérségi intézeténél (1997. évi XLVII. Tv.), ez azonban nagy valószínűséggel jelentősen torzított képet mutat. A védekezésre érdemes odafigyelni, ami a személyes higiénia javításával oldható meg. A nyulak bontásánál is érdemes gumikesztyűt használni, ha pedig megvágtuk magunkat, akkor fertőtleníteni kell a sebet és figyelni az esetlegesen megjelenő tünetekre és azonnal orvoshoz fordulni. A másik előforduló fontos betegség, ami a mezei nyúl állomány helyzetét befolyásolja,
a
petevezető-gyulladás.
Ennek
hatására
a
beteg
anyanyulak
nem
termékenyülnek, így csökken az átlagos szaporulat, a populáció növekménye kisebb lesz, és így a hasznosítható mennyiség is. Ezért a vadgazdálkodó érdeke, hogy megnézze az anyanyulak petevezetőjét, ami a gyulladás hatására vörös és nem mozgatható a petefészken. Ha sok ilyen nyulat találnak a vadászat során, akkor az adott területet nagyterítékű vadászattal csökkenteni kell a mezei nyúl állomány sűrűségét, mivel a betegség sűrűségfüggő. A másik lehetőség pedig ebben az esetben is a jó minőségű, kondíciójú állomány fenntartása, azaz az élőhely javítása.
18
6. Megoldási lehetőségek 6.1. Hasznosítás tervezés A mezei nyúl esetében ugyanúgy, mint a más vadfajokkal folytatott tartamos gazdálkodás esetén, a törzsállomány szinten tartására, esetleg növelésére törekszünk. A hasznosítható mennyiség tehát nem lehet több, mint az állomány növekménye, sőt ezt még csökkentenünk kell az őszi-téli elhullások nagyságával. A hasznosítható mennyiség meghatározásához két módszer áll rendelkezésünkre: a Kovács György és Heltay István által a 1980-as években kidolgozott modell, és ennek alkalmazása során nyert tapasztalatok alapján a SZIE VVT által a 2000-es években továbbfejlesztett modell. Az első modell előnye, hogy csak egy tavaszi becslés szükséges hozzá, amit könnyebb végrehajtani. A hátránya a fiatal-öreg arány becslése a Stroh-jegy alapján, amit az ősz előrehaladtával egyre nehezebb alkalmazni, továbbá csak nagy terítékű, nem válogató vadászatból lehet pontosan becsülni. A második modell előnye a korbecslés elhagyása és a nyári, téli elhullás becslése, míg hátránya az őszi állománybecslés, amit sokkal nehezebb pontosan kivitelezni a nagymértékű takarás miatt. A két hasznosítás tervezési modellhez a következő adatokra van szükségünk: Kovács-Heltay modell
VVT modell
a tavaszi törzsállomány nagysága;
a tavaszi törzsállomány nagysága;
koreloszlás (fiatal-öreg arány);
az őszi állománynagyság;
nyári és téli túlélés.
ivararány; a szaporulat nagysága;
Az adatok felvételét a vadgazdálkodási terepi gyakorlat sorrendjében mutatjuk be. 1. lépés. A kora tavaszi törzsállomány becslése A leginkább bevált módszer az éjszakai reflektoros létszámbecslés (Kovács és Heltay 1985). Térképen előre kijelölünk több útvonalat, mert minél több útszakaszunk van, amelyen a becslést elvégezzük, annál pontosabban tudjuk megbecsülni a populáció-sűrűséget. Az útvonalakat úgy kell megválasztani, hogy minél jobban lefedje a teljes területünket.
19
Mindenféle élőhelynek kell szerepelnie a bejárt részeken. A rosszabb nyulas helyeket és a jobbakat is fel kell mérni, különben ha csak a jó területeket járjuk be, akkor túlbecsüljük az állományunkat. Minden élőhely olyan mértékben szerepeljen a bejárt mintaterületünkön, amilyen arányban az egész területen előfordul, hogy ezzel se torzítsuk el a becslésünket (1. kép).
1. kép. A becslési útvonalak Abádszalókon, a Hubertus VT területén. A belátható mintaterület a teljes terület legalább 20 %-a legyen, hogy ha rosszabbak az útviszonyok, vagy a beláthatóság csökken, akkor is elegendő részt járjunk és lássunk be. Az oldalra belátható területet maximum 150 méternek vehetjük egy-egy oldalon, ezen belül még megfelelő biztonsággal felismerhetők a mezei nyulak különösen, ha a jellegzetes narancssárga színnel világító szemük is segít. Az útvonalak kiválasztásánál kerüljük a forgalmasabb szilárdburkolatú, vagy földutakat, mert ezeken egyrészt zavarhatjuk a forgalmat, másrészt az utak riasztó hatása miatti kevesebb a nyúl, ami torzítja a becslést. Lehetőség szerint ne válasszunk olyan földutakat sem, amelyek szegélyén pl. összefüggő fasor vagy nádas húzódik. Ezek minimálisra csökkentik a belátható távolságot, ezért itt feleslegesen dolgozunk. Az utak kiválasztásával csökkenteni kell annak esélyét is, hogy ugyanazt az állatot kétszer számláljuk. Ezért az utak nem keresztezhetik egymást és egymástól legalább 300 m-re kell lenniük. (Így a belátott területek nem fednek át.) Természetesen a becslés zavaró hatásától
20
menekülve a nyulak eljuthatnak egy másik vonal közelébe, ahol ismét megszámolhatjuk őket. Ezért szerencsésebb a vonalakat még távolabb kijelölni egymástól. A menekülés csökkenthető a helyesen elvégzett becsléssel, a zavaró hatások mérséklésével. Sokan szeretik pl. a nyúlbecslést dúvadazással összekötni. A túl sűrű megállások, egy terület többszöri végigpásztázása a reflektorral, a lövés ill. az elejtett állat begyűjtése mind-mind zavaró hatású a mezei nyulakra. A kijelölt utakon egy autóval, mely maximum 10-15 km/óra sebességgel halad három vagy négy ember kereső reflektorokkal végzi a becslést legalább egymást követő három éjszakán február végén, vagy március legelején, amikor még nincsenek kisnyulak. Három ember figyeli a területet, a negyedik résztvevő pedig diktafonra mondhatja a látottakat. (Ma már a korszerűbb mobiltelefonok is alkalmasak hangrögzítésre, tehát nem szükséges ehhez külön beruházás.) A hanganyagot később nyugodt körülmények között feldolgozzuk. Négy résztvevő esetén mindenkinek csak egy dologra kell figyelnie. A sofőr vezet és az úton lévő nyulakat mondja be illetve, hogy merre mentek (balra vagy jobbra), hogy azon az oldalon ne számolják meg még egyszer. Egy-egy ember pásztázza a jobb és a bal oldalt, amikor nyulakat látnak, akkor bemondják a diktafonosnak az oldalukat (jobb vagy bal oldal), a látott állatok számát és a vegetációt, ahol a nyulak voltak. A negyedik ember a diktafont kezeli. Azért kell legalább három éjszakán elvégezni a becslést, mert egy-egy alkalommal egészen más mennyiségű nyulat is láthatunk. Így ha egy rosszabb éjszakát fogunk ki, ami pl. az időjárási viszonyok miatt nem olyan kedvező az állatok számára, és ezért nem jönnek elő olyan
mennyiségben,
akkor
ezen
számlálás
alapján
jelentősen
alulbecsüljük
az
állományunkat. A becslést naplemente után fél órával kezdjük el, amikor a nyulak már aktívak és előjöttek a nappali rejtekhelyekről táplálkozni. A végrehajtás során ügyeljünk arra, hogy lehetőleg éjfélig befejezzük a becslést, mert akkor a nyulak elpihennek és kevésbé láthatóak. Így ha hosszú útvonalunk van, akkor osszuk két részre a területünket és két jármű a megfelelő személyzettel egyidőben járja be a két részt. Ugyancsak a nyulak aktivitásának változása miatt minden nap fordítsuk meg a kezdési pontot. Azaz, ha az első napon az 1. szakasszal kezdtünk, akkor a második napon az utolsóval kezdjünk. Így minden szakaszon lesznek korai felvételezések és későiek is, amikor már esetleg kevésbé aktívak a nyulak. További előnye a több napos becslésnek, hogy minél többször mérjük fel az állományt, annál pontosabb és megbízhatóbb eredményt kaphatunk. A létszámot a becslésekből számolt átlaggal, a pontosságot matematikailag a szórással jellemezzük. Ez 21
könnyen kiszámítható pl. egy kétezer forint körüli áron kapható un. tudományos zsebszámológéppel vagy a legtöbb számítógépen megtalálható Excel programmal. Nem mindegy, hogy a végső populáció sűrűségünk 50 mezei nyúl/100 ha és a szórás ± 25 (azaz a populáció sűrűségünk valahol 25 és 75 egyed/100 ha között van), vagy 50 nyúl/100 ha ± 5 (azaz 45 és 55 egyed/100 ha között van valahol az állományunk sűrűsége). A mezei nyúl állomány nagyságának kiszámítását általánosan az alábbi egyenletekkel írhatjuk le: 1. Mintaterület nagysága (ha) = útvonalak hossza (m) * belátott távolság (m)/10000 2. Ezen a területen láttunk x db nyulat. 3.
Populáció-sűrűség
a
mintaterületen
(egyed/ha)
=
látott
nyulak
száma
(db)/mintaterület nagysága (ha) 4. Egyedszám a teljes területen (db) = populáció-sűrűség a mintaterületen (db/ha)* a teljes terület nagysága (ha) Mivel egy becslés nem becslés, ezért legalább három egymást követő éjszakán mérjük fel a létszámot, és a három adat átlaga adja meg az állományunk nagyságát. Illetve a szórást is kiszámoljuk a három adatból, mivel ez adja meg a becslésünk pontosságát. A 2. táblázatban egy példán keresztül szemléltetjük egy három éjszakás becslés lehetséges eltéréseit. Úthossz
terület
nyúlszám
Nettó terület Populáció-sűrűség
Populáció
(km)
(ha)
(db)
(ha)
nagyság (db)
(db/100 ha)
1.nap BAL
29.2
418.4
195
7600
46.6
1. napJOBB
24.5
339.7
229
67.4
2.nap BAL
24.5
339.7
94
27.7
2. napJOBB
29.2
418.4
236
56.4
3.nap BAL
29.2
418.4
179
42.8
3. napJOBB
24.5
339.7
212
62.4
átlag
26.9
379
190.9
50.6
szórás
2.4
39.4
47.4
13.3
2. táblázat: Az egyik vizsgálati területünkön egy tavaszi becslés alkalmával látott mezei nyulak és a becsült populáció sűrűség napi megoszlása.
22
3842
A feldolgozás során a sávos becslést alkalmazzuk, ekkor az így belátott terület 1 km vonalhosszon 30 ha lesz (1000 m * (150+150 m) = 300000 m2 = 30 ha). Azonban nem mindenhol látható be a terület a teljes 150 méterig. Érdemes ezért nagyobb területet (hosszabb útvonalat) betervezni, mert a valódi beláthatóság csökkenni fog a fasorok, nádasok, bozótosok, épületek, dombélek stb. miatt. Ezért mindenhol érdemes feljegyezni menetközben, vagy akár még a becslés előtt napközben bejárva a területet, a belátható távolságot és annak a szakasznak a hosszát, amelyen keresztül az a beláthatóság volt érvényes (pl. 500 m-n keresztül csak 50 m volt a beláthatóság). A feldolgozás során ezekkel a módosított területértékekkel kell kiszámolni a belátott területet, és erre kell majd vonatkoztatni a látott mezei nyúl mennyiséget (2. kép).
2. kép. A belátható terület alakulása. A fekete vonalak az út és a belátható terület két széle. A zöld a belátható terület. Fent: az elmélet, amikor mindkét oldalon a vonal teljes hosszán 150150 m-re látunk. Lent: a gyakorlat, némely szakaszokon csak 0 m, máshol 50 m, vagy 100 m a látótávolság. A teljes terület 20%-ának mintasávokkal való lefedettségénél a valóban belátott területet kell figyelembe venni.
23
A számítást egy példán keresztül szemléltetjük (3. táblázat):
Jobb oldal
Bal oldal látótávolság
látótávolság hossz (m)
(m)
vegetáció/objektum vegetáció/objektum hossz (m) (m)
150
50
szántás
tanya
50
0
150
150
búzavetés
gazos-fás
50
0
150
200
szántás
búzavetés
50
150
150
100
vetés
nyártelepítés
250
25
150
50
szántás
legelő
200
150
150
100
vetés
tanya
100
0
0
100
fasor
szántás
50
150
150
250
szántás
fasor
100
0
szántás
100
150
nyártelepítés
50
25
3. táblázat: Az egyik vizsgálati területünkön az egyik szakasz belátható távolságainak alakulása a vonal mentén, jobb és bal oldalon, egy tavaszi becslés során. A vonal teljes hossza 1000 m volt. Az egyes darabok hosszát megszorozzuk a belátott távolsággal és így megkapjuk a ténylegesen belátott területet az adott útvonalra. A jobb oldalon egyszerű a dolgunk, mivel csak egy 0 méteres belátható szakaszunk volt 100 m hosszan, így ott a belátott terület: 900 m * 150 m = 135000 m2 =13,5 ha. A bal oldalon összesen 50+50+100+100 = 300 méteren keresztül volt 0 m a látótávolság. Továbbá 250+50 = 300 méter hosszan csak 25 m volt, amit láttunk oldalra, és csak a maradék útvonalon volt teljes a látótávolság. Így itt 300 m * 25 m = 7500 m2 = 0,75 ha és 400 m *150 m = 60000 m2 = 6 ha, azaz összesen 6,75 ha volt a belátott terület nagysága. A fenti táblázat vonalankénti elkészítése nagyban segíti a megfigyeléseink rendszerezését és elemzését. A populáció-sűrűség kiszámítását szintén egy példán keresztül mutatjuk be: Az előző példánál maradva, ezen a szakaszon az adott napon 5 mezei nyulat láttunk a jobb oldalon, míg a bal oldalon 0 egyedet. Így ezen az úton a mezei nyúl állomány sűrűsége: jobb oldalon 5 db/13,5 ha = 0,37 egyed/ha, vagyis 37 egyed/100 ha, bal oldalon 0 db/6,75 ha = 0 egyed/ ha, vagyis 0 egyed/100 ha. Ezt elvégezzük az összes szakaszra és napra külön-külön, minden napra kiszámoljuk a jobb és bal oldal alapján az átlagos állománysűrűséget, majd ezekből átlagolva megkapjuk a végső 24
becslést és ennek pontosságát (a szórást) (4. táblázat). A végső populáció-sűrűség: 24,1 ± 3,7 mezei nyúl /100 ha volt. Vagyis az állománysűrűség valahol 20,4 és 27,8 egyed/100 ha között volt. 1. nap Vonalak Bal
2. nap Jobb
Bal
3. nap Jobb
Bal
Jobb
1
5.3
11.3
23.2
13.3
29.3
39.5
2
50.5
19.9
20.5
15.3
24.2
21.7
3
9.8
31.9
22.0
36.6
19.6
44.1
4
37.4
19.0
8.9
21.1
50.8
26.0
5
37.5
26.6
31.9
37.7
62.5
31.0
6
16.9
6.1
6.1
8.5
33.9
6.1
7
0.0
0.0
13.7
8
7.1
10.7
3.6
9
28.7
17.0
12.7
34.4
11.5
55.2
10
48.5
24.2
12.1
66.7
36.4
30.3
11
15.5
0.0
4.8
0.0
7.8
0.0
12
0.0
42.6
23.3
8.7
17.4
54.3
13
43.2
21.1
21.1
18.5
24.7
21.1
5.0
10.0
14
6.7
15
8.9
11.4
15.2
17.8
31.2
15.2
16
37.9
31.6
28.5
37.9
32.1
41.1
19
35.3
0.0
66.7
19.6
23.5
59.3
20
22.2
40.0
133.3
22.2
11.1
53.3
21
81.5
30.8
0.0
37.0
66.7
20.5
22
15.2
0.0
0.0
0.0
7.6
14.2
23
19.0
48.0
32.0
57.1
12.7
40.0
24
4.0
10.7
10.7
4.0
4.0
0.0
25
30.8
4.8
9.5
35.9
35.9
23.8
26
5.6
10.4
36.4
22.2
22.2
26.0
átlag
26.4
17.5
22.5
24.5
26.9
26.9
4. táblázat: Az egyik vizsgálati területünkön elvégzett tavaszi állománybecslés populáció sűrűség adatai az egyes szakaszokon a jobb és bal oldalon. (Ahol nem szerepel adat, ott a vonal egyoldalas volt, mert pl. területhatáron ment vagy nem volt belátható).
25
Tapasztalataink szerint ezzel a mezei nyúl állománybecslési módszerrel biztosan nem becsüljük túl a nyúlsűrűséget, inkább csak alulbecslés fordulhat elő. Ez biztonságos a hasznosítás szempontjából, hiszen, ha ezek alapján számítjuk ki a hasznosítható mennyiséget (ld. 4. lépés), akkor nem fordulhat elő túlhasznosítás. A becslések során a növényzetet is érdemes felmérni a vonalak mentén (az egyes kultúrák, gyep, tanya, fás vegetáció hossza az adott útszakasz mentén). Ezt legkönnyebben a becslési útvonalak kijelölésénél és napközbeni bejárásánál tudjuk végrehajtani. Ekkor amúgy is végigmegyünk autóval a becslési úton, csak annyi a dolgunk, hogy mérjük az egyes növényzeti foltok hosszát az útvonal mellett. Ezt akár az autó napi számlálójával, vagy ha van rá mód, akkor egy GPS készülék segítségével megtehetjük. A kapott adatokat felhasználhatjuk arra, hogy a területünkön lévő élőhelyeket értékeljük a mezei nyúl szempontjából. Ha egyféle növényzetből kevés van a területen (kicsi a területe), de ugyanakkor az éjszakai becslés során más növényzettípusokkal összehasonlítva nagyobb mezei nyúl sűrűséget láttunk rajta, akkor joggal állíthatjuk, hogy az a területrész a nyúl számára kedvező. Ennek az ellenkezője is igaz: amelyik növényzetből sok van, de kevés a nyúl rajta, az az élőhely rossz a nyúl szempontjából. (Ezt hívják tudományosan élőhelypreferenciának.) Így az egész területünket minősíthetjük. A becslések ismétlésével észlelhetjük a változásokat, pl. az állomány csökkenését aratás, kaszálás vagy vegyszerezés után. Akár meg is tervezhetjük ez alapján, hol kellene állandó vagy ideiglenes vadföldeket létesíteni, vagy élőhely fejlesztést végezni, vagy a nyár folyamán kiegészítő takarmányozást folytatni (ld. 7.2. fejezet). Később aztán az élőhely fejlesztéseink, etetéseink hatékonyságát is lemérhetjük ezzel a módszerrel. Még egy pár szót szólunk a technikai részletekről. A kézi reflektorok egyszerű autóreflektorok lehetnek, amiket egy-egy rúdra erősítünk és hosszú elektromos kábellel és krokodil csipesszel elvezetjük az autó akkumulátorához. Így folyamatosan biztosított az egyenletes áramellátás. A kábelekbe egy egyszerű kétfázisú kapcsolót szerelünk be, amivel szabályozzuk a világítást. A reflektorokat oldalra tartjuk ki az autó ablakaiból és egyenletesen pásztázzuk a területet. Nem szabad nagyon előre világítani velük (maximum 45°-ig), mert azzal a vezetőt is zavarhatjuk, és a nyulakat is idő előtt megvilágítva menekülésre késztethetjük, ami ronthatja a számlálásunkat. Ugyanis ha azt a nyulat meg is számoljuk, de a menekülésével magával ragadhat más egyedeket, amelyeket még nem láttunk és így kiszaladhatnak a belátott sávból. Ezért, ha rávilágítottunk egy nyúlra, akkor gyorsan vegyük le róla a lámpa fénycsóváját és jegyezzük meg, hogy hol volt, majd amikor odaértünk, akkor 26
emeljük rá megint a reflektort. A vezető előre figyel folyamatosan reflektorral világítva és az úton megjelenő nyulakat számolja, illetve szól a társainak, hogy egy adott egyed merre hagyta el az utat, hogy azt ne számolják meg még egyszer. 2. lépés. Kora őszi állománybecslés Ahogy azt korábban említettük az éves vadgazdálkodási tervek elkészítése idején (tél végén) nem lehet megbízhatóan meghatározni a hasznosítás mértékét, mert azt a tavaszi-nyári szaporulat nagysága és túlélése, az ezekre ható környezeti tényezők erősen befolyásolják. (Ennek eredménye a változó hasznosítási arány.) Egy megbízható, a vadászat előtti állapotot jól tükröző hasznosítástervezéssel a Vadászati Felügyelőségnél is módosíthatjuk a korábbi terveinket. Az őszi állománybecslés hasonló módon történik, mint a tavaszi. A becslés időpontját minél közelebb tegyük a vadászati szezon kezdetéhez. Lehetőleg közvetlenül a szezon kezdete előtt 3-5 nappal végezzük el. Ha nem kezdünk el vadászni a szezon elején, akkor is mindenképpen az első vadászat előtt el kell végezni azért, hogy a hasznosítható mennyiséget az állomány tényleges helyzetéhez igazítsuk. Annyiban nehezebb elvégezni ezt a becslést, hogy még nagy a takarás a lábon álló kukorica, vagy napraforgó miatt, ezért a belátható távolságok jelentősen csökkennek. Ezért is jó, ha nagyobb területet – több ill. hosszabb vonalat – jelölünk ki tavasszal, mert így ősszel, a csökkent belátható terület mellett is elegendő lesz a bejárt területrész a becsléshez. Ugyanakkor a nagyobb takarás miatt a becslést nagyobb körültekintéssel kell elvégezni. Ilyenkor a fedett területeken a terepjáró lassabban hajt, és a megfigyelők többször átpásztázzák a területet, vagy pl. bevilágítanak a kukorica sorok közé. Még a legnagyobb odafigyelés mellett is előfordulhat, hogy egyes táblákba egyáltalán nem látunk be. Ez nyilvánvalóan a létszám alulbecslését okozza. Ám ha figyelembe vesszük, hogy a nyúl kerüli a nagy kukorica és napraforgó táblák belsejét (6. ábra), ez a hiba valószínűleg nem túl nagy. (Megjegyzendő, hogy az alulbecslés még mindig jobb, mint a túlbecslés.) Az állománybecslések elvégzése után megkapjuk a terület aktuális átlagos mezei nyúl sűrűségét és a becslés pontosságát jelző szórást. Fontos felhívnunk a figyelmet egy gyakori hibára. Ezek az adatok jelentősen eltérhetnek attól, amit a helyi vadgazdálkodók korábbi benyomásaik alapján tapasztaltak. Ezért sokan ilyen-olyan módon kiagyalt „korrekciók” alkalmazásával kívánják a mért adatokat a korábbi vélekedésükhöz igazítani. Ez pedig tilos!
27
Egy tisztességesen elvégzett becslés mindig jobban jellemzi az állományt, mint egy szubjektív vélemény, alapuljon is bármilyen hosszú gyakorlati tapasztalatra. 3. lépés. Populációbiológiai adatok felvétele a terítékből 3/1. lépés. Korhatározás A Kovács-Heltay-féle hasznosítási modell megköveteli a fiatal-öreg arány becslését, ugyanis ez az arány fogja meghatározni a hasznosítható mennyiséget. Minél több a fiatal, annál nagyobb a hasznosítható mennyiség. A fiatal-öreg arány becslését egy kora őszi (szeptember, vagy esetleg október eleje) nagyterítékű un. próbavadászaton végezzük. Pontatlansághoz vezethet, ha a vadászat során válogatunk, és csak a nagy nyulakat lőjük. Különösen nagy ennek a veszélye a korai vadászatokon, szeptemberben és október elején, vagyis éppen akkor, amikor a próbavadászatot el kell végezni. Ilyenkor még vannak kicsi süldőnyulak, amit nem szívesen lőnek meg, sőt esetleg a nagy takarás is nehezíti a vadászatot. A nagyokra történő válogató vadászattal viszont túlbecsüljük az öregek arányát az állományban, vagyis alacsonyabb hasznosítható mennyiséget kapunk. Fontos tehát, hogy a próbavadászat jól jellemezze az állomány tényleges összetételét (reprezentatív legyen). Ezt leginkább egy lelkiismeretesen, válogatás nélkül végrehajtott körhajtással lehet megoldani, mert ennél minden korú és ivarú nyúl belekerül a terítékbe. Gyakori hiba a kicsi a teríték is. 100-as terítékből már viszonylag pontos becslést lehet adni. 15-20 egyedből azonban csak olyan nagy bizonytalansággal határozható meg a fiatalöreg arány, ami gyakorlatilag használhatatlan. A korbecslést terepen a Stroh-jegy, vagy más néven a könyökcsonti dudor segítségével végezhetjük el (3., 4. kép). Ez a csontnövekedési tartalék az azévi nyulak könyökcsontján (mellső végtag külső csontja) 7 hónapos korukig tapintható ki, aztán felszívódik. Ez a folyamat nem hirtelen zajlik le, tehát még esetleg 8 hónaposan is kitapintható. A korán (március) született kisnyulak esetében a Stroh-jegy október elején még tapintható, azonban a későbbi vadászatokon már nagy valószínűséggel nem érzékelhető. A késői (november) vadászatokról származó adatok már az öregek javára torzítják a fiatal-öreg arányt, így alulbecslik a hasznosítható mennyiséget.
28
3. kép. A Stroh-jegy kitapintása a terítéken lévő nyúl mellső végtagján a csukló felett.
Fiatal nyúl Felnőtt nyúl
4. kép. A könyökcsonti dudor kipreparálva a mezei nyúl mellső lábán (piros ellipszis). 29
3/2. lépés. Ivararány meghatározása A SZIE VVT haszosítás tervezési modelljéhez ismernünk kell az ivararányt. Ezt kétféle módon tehetjük meg. Egyrészt a természetes állományokban az ivararány általában közel van az 1 : 1-hez, tehát használhatjuk ezt az adatot. A másik lehetőség, ha elég nagy és reprezentatív mintát (l. a korhatározásnál leírtakat) tudunk vizsgálni, magunk is megbecsülhetjük az állományunk aktuális ivararányát. A külső ivarszervek alapján a terítéken lévő nyulak ivarának meghatározása nehézkes, mert a baknyulak heréje és hímvesszője nem látszik és bár meg lehet próbálni kiugratni az ivarnyílásból, de biztosabb eredményt kapunk, ha a belső ivarszervek alapján szexálunk. (A nyulakat úgyis zsigerelni kell.) A petefészkek és a méh megléte egyértelműen mutatja a nőivarú állatokat. A hasoldal felől történő bontáskor a jellegzetes kettős méhet a belek eltávolítása után a háti oldalhoz közelebb találjuk. (5. kép). A méhszarvak végén láthatók a petefészkek (fekete pöttyös, sárga színű bab alakú szervek) ezeken tekergőznek a petevezetők (6. kép).
5. kép. A mezei nyúl méhe a kibontott hasüregben a belek eltávolítása után a háti oldalon találjuk. A háttérben a csipesz hegye a petefészekre mutat.
30
6. kép. Mezei nyúl petefészke a petevezetővel. 3/3. lépés. Szaporulatbecslés A SZIE VVT által kidolgozott hasznosítás tervezési modellhez a szaporulat nagyságát is meg kell határozni. A mezei nyúl esetében a legegyszerűbb és ugyanakkor a legpontosabb becslést az azévi utódok számára a méhlepényhegek (placentahegek) megszámlálása adja. A méh szarvait hosszanti irányban felvágjuk (7. kép). Az utódok leválásakor vérzés következik be. A felszabaduló hemoglobin átalakul nehezen oldódó hemosziderinné, ami fekete színű, így az utódok helyét egy-egy fekete csíkpár közöttük egy folttal jelzi (8. kép). A mezei nyúl 3-4 alkalommal vet almot egy szaporodási időszakban (márciustól, szeptemberig). A különböző ellésekből származó méhlepényhegek eltérő színűek: a frissebbek sötétebbek a régebbiek világosabbak, de a vadászati szezon elején még jól láthatóak. A következő évi szaporodási időszakra eltűnnek. A méhlepényhegeket megszámoljukés ez adja meg az egyes anyanyulak éves szaporulatát. Ezeket átlagolva meghatározhatjuk, hogy mekkora volt az azévi szaporulat nagysága anyanyulanként. A szaporulat becslésénél figyelemmel kell lenni az „üres” azaz nem szaporító nőstényekre. Két ok miatt találhatunk ilyen nőstényeket. A fiatalok nagy része még nem érett a szaporodásra. A szaporodási időszak elején (márciusban ill. április elején) 31
született idei nyulak már 4 hónaposan ivarérettek, tehát a 41-42 napos vemhességi időt is hozzáadva öt és fél hónaposan már almot vethetnek. Ezek aránya viszont általában alacsony az állományban, így nagy eltérést nem okoznak. A felnőtt nőstények között is találunk üres egyedeket. Ennek általában egy petevezető-, sőt néha méhgyulladást okozó betegség az oka. A beteg egyedek aránya rendszerint 20-40 % között mozog. A hasznosítás tervezése szempontjából a teljes állomány növekményére vagyunk kíváncsiak, tehát a nőstényenkénti átlagos szaporulat kiszámításánál az összes felnőtt nősténnyel (szaporító + nem szaporító) számolunk. Ezután a törzsállomány nagysága és az ivararány alapján kiszámolható a nőstények száma a törzsállományban. Ezt szorozva a fenti összes felnőtt nőstényre kiszámolt átlagos szaporulattal megkapjuk az éves szaporulat nagyságát.
7. kép. A mezei nyúl méhét hosszanti irányban felvágjuk a méhlepényheg számláláshoz.
32
8. kép: Egy hosszában felvágott mezei nyúl méh, a méhszarvakban a méhlepényhegekkel (a piros kör egy méhlepényheget jelöl). 3/4. lépés. Elhullási arány becslése A mezei nyúl un. „r-stratégista” faj. Ez az ökológiában azt jelenti, hogy a környezet állapotától, „eltartó képességétől” szinte függetlenül sok, az elhulló felnőttek pótlásához szükségesnél lényegesen több utódot hoz létre. Így az állomány a szaporodási időszak végére, őszre a tavaszi törzsállomány nagyságának többszörösére nőhet. Sok lesz tehát a „felesleges” egyed. Ezek mindaddig életben maradnak, míg a körülmények kedvezőek. Az élőhely kedvezőtlen irányú változásával nagy részük elpusztul. Természetes körülmények között ez a kedvezőtlen változás ősszel-télen következik be. Erre a mezei nyúl evolúciós fejlődése során felkészült: energiatakarékosságból leállítja a szaporodását, és zsírraktárakat halmoz fel. Ugyanakkor napjainkban a mezei nyulak leginkább mezőgazdasági környezetben élnek. Az
33
intenzíven művelt táblákon viszont a táplálékhiány korábban, pl. a gabonafélék aratása után júliusban is, bekövetkezhet. Az őszi-téli táplálékhiány is súlyosabb, mint egy természetes gyepen, hiszen a gyommentesített kukorica vagy napraforgó nem nyújt megfelelő táplálékot szeptember-október folyamán, a táblák nagy része pedig aratástól az akár csak tavasszal következő vetésig fekete. Mindezekre a mezei nyúl nincs felkészülve, nagy részük elhullik. A hasznosítás tervezés, de az élőhelyfejlesztés és a kiegészítő takarmányozás szempontjából is fontos tudnunk mekkora a vadászati szezon előtti, nyári elhullás, és mekkorák az őszi-téli veszteségek. Az elhullás nagyságát sajnos nem tudjuk közvetlenül meghatározni. Két lehetőségünk adódik. Felhasználhatunk kutatási eredményeket, ahogy ez a Kovács-Heltay modellben történik. Az állomány nyári elhullását 30 %-nak, a télit 20 %-nak vették. Csakhogy az elhullás évről-évre és területről-területre erősen változik. Egy állandó elhullási arány komoly hibákhoz vezethet. Ráadásul mivel nem észleljük az esetleg magasabb elhullásokat, nem is tudunk tenni ellene. A másik lehetőség a SZIE VVT modellje szerint a tavaszi és az őszi állomány nagyságok, valamint az éves szaporulat ismeretében kiszámolhatjuk a tavaszi-nyári elhullás nagyságát és az elhullás nélküli feltételezett (potenciális) őszi populációhoz viszonyított arányát.
34
Egy példán keresztül mutatjuk be a számítás menetét (5. táblázat): Tavaszi állománynagyság (egyed)
348
Ivararány (bak:nőstény)
50:50%
Átlagos szaporulat felnőtt nőstényenként (egyed)
8
Potenciális őszi állománynagyság (egyed)
1740
Őszi állománynagyság (egyed)
757
Nyári elhullás (egyed)
983
Nyári elhullás (%)
56,5
5. táblázat: Az egyik vizsgálati területünkön 2005-ben kapott populációs adatok. Ezek alapján Nyári elhullás = tavaszi állománynagyság+(tavaszi állománynagyság*ivararány (nőstények aránya)*átlagos szaporulat)-őszi állománynagyság Nyári elhullás = 348+(348*0,5*8)-757 Nyári elhullás = 983 egyed. A lehetséges őszi populációnagyságot a következőképpen számítjuk: Potenciális
őszi
populációnagyság
=
tavaszi
állománynagyság+(tavaszi
állománynagyság*ivararány (nőstények aránya)*átlagos szaporulat) Potenciális őszi populációnagyság = 348+(348*0,5*8) Potenciális őszi populációnagyság = 1740 egyed. Így a nyári elhullás aránya a lehetséges őszi populációhoz viszonyítva: 983/1740 = 56,5 %. Ha a nyári elhullás magas érték, akkor a gazdálkodó feladata, hogy nyomonkövesse az állomány alakulását a kritikus időszakban (populációnagyság becslések a nyári hónapokban). Ezzel megtudhatja, hogy melyik időszakban és melyik területrészen kell beavatkoznia kiegészítő takarmányozással (ld. a 7.2.3. fejezetet). A téli elhullást nagyon egyszerűen számolhatjuk az őszi állományunk, a hasznosított mennyiség (teríték) és a következő évi tavaszi törzsállomány ismeretében.
35
Szintén egy példával illusztrálva a számítást (6. táblázat): Őszi populációnagyság (egyed)
757
Hasznosított mennyiség (egyed)
85
Tavaszi törzsállomány (egyed)
560
6. táblázat: Az egyik vizsgálati területünkön 2005/2006-ban kapott populációs adatok. Téli elhullás = őszi állománynagyság-teríték-tavaszi törzsállomány Téli elhullás = 757-85-560 Téli elhullás = 112 egyed. A téli elhullás aránya az őszi populációnagysághoz képest: 112/757 = 14,8 %. Az így kiszámított nyári elhullások átlagos nagyságrendjét jól mutatja a 7. ábra. Hasonló értékeket kaptunk más vizsgálati területeinken is (Biró és mtsai. 2004).
7. ábra. A nyári elhullások darabszáma és az elhullások aránya a potenciális őszi populációnagysághoz képest az egyik vizsgálati területünkön 2001-2006. között.
36
4. lépés: Hasznosítás tervezés Kétféle modellt is felhasználhatunk a tervezésben. 1.
Kovács és Heltay (1985) dolgozta ki az elsőt, amelyik a tavaszi törzsállomány
becslésén és a kora őszi vadászaton megállapított fiatal-öreg arányon alapszik. A következő képlettel számítjuk ki a hasznosítható mennyiséget: H=N0 *{S1*S2*(1+r)-1}, ahol: H:
hasznosítható mennyiség
N0:
tavaszi törzsállomány
S1:
a mezei nyúl állomány nyári túlélési aránya (0.7)
S2:
a mezei nyúl állomány téli túlélési aránya (0.8)
r:
fiatal-öreg arány.
Példa: Tavaszi törzsállomány (egyed)
1615
A mezei nyulak nyári túlélési aránya
0,7 (irodalmi és saját adatból vett állandó)
A mezei nyulak téli túlélési aránya
0,8 (irodalmi és saját adatból vett állandó)
Fiatal-öreg arány
1,1
7. táblázat: Az egyik területünkön 2002-ben a becsült populációs adatok. Ebben az esetben a hasznosítható mennyiség:
H = 1615*{0,7*0,8*(1+1,1)-1} = 293 egyed. Ha ezt a számítási módszert alkalmazzuk, akkor nagyon figyelni kell a fiatal-öreg arány becslésére, mert erre nagyon érzékeny a módszer. Amennyiben a fiatal-öreg arány értéke 0,8 alá esik, akkor negatív eredmény jön ki a hasznosítható mennyiségre. A minél pontosabb fiatal-öreg arány becsléséhez korai, szeptemberi, nagy terítékű, nem válogató vadászat szükséges, ahogy azt a 3/1. lépésnél (Korhatározás) írtuk (ld. még a 3. ábrát). A modell problémája az, hogy nem becsli az elhullást, hanem állandó arányokkal számol. Az elhullás mértékének és idejének ismerete azonban fontos lehet a vadgazdálkodó
37
számára, hogy tudja, hogy mikor és hol kell beavatkoznia a mezei nyúl állomány érdekében. Erre kínál megoldást a másik hasznosítási modell. 2. A Szent István Egyetem Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszkének (SZIE VVT, jelenleg Vadvilág Megőrzési Intézet) munkatársai által kidolgozott modell egy tavaszi és egy őszi állománybecslésen alapszik (Biró és Szemethy 2002). A következő módon számoljuk a hasznosítható mennyiséget: H=őszi állománynagyság-tavaszi állománynagyság-téli természetes elhullás. Példa: Számoljuk ki az előző vizsgálati területre most ezzel a modellel a hasznosítható mennyiséget. Tavaszi törzsállomány (egyed)
1615
Őszi állománynagyság (egyed)
2876
8. táblázat: Az egyik területünkön 2002-ben a becsült populációs adatok. Ebben az esetben a hasznosítható mennyiség (a téli természetes elhullást 0-nak véve):
H = 2876-1615 = 1261 egyed. Ha számolunk természetes téli elhullással (legyen a korábban kiszámolt 14,8 %), akkor az alábbi eredményt kapjuk: H = 2876-1615-(2876*0,148) = 2876-1615-426 = 835 A modell alkalmazásának fontos feltétele, hogy a becslések pontosak és megbízhatóak legyenek (az őszi becslés ebből a szempontból kritikus). A téli természetes elhullást hosszú távon becsülhetjük a 3/4. lépésben közölt módon és ezt az értéket használhatjuk a későbbi számításainkban (folyamatosan korrigálhatjuk az értéket az újabb év eredményével). Néhány éves tapasztalat után már az időjárás, az élőhelyi jellemzők, a ragadozók és a betegségek ismerete alapján lehet elképzelésünk a várható elhullás mértékére
38
Látható volt a példákból is, hogy a különböző modellekkel számolt hasznosítható mennyiség jelentősen eltérhet egymástól, ezért mindenképpen előre el kell dönteni, hogy a vadgazdálkodó melyik módszer alkalmazásának feltételeit tudja biztosítani, és azokat utána szigorúan be kell tartani, különben bármelyik modell alapján számított hasznosítható mennyiség hamis lesz. A 8. ábrán látható a két modell és a szokásos gyakorlat szerinti hasznosítás összehasonlítása. Általánosan megállapítható, hogy a Kovács-Heltay modellel kapjuk a legalacsonyabb hasznosítható mennyiségeket. Ennek okait – a késői, válogató ill. kis terítékű próbavadászat miatt a fiatal-öreg arány alulbecslését és az állandó elhullási értékek használatát, ezekből adódóan a hasznosítható mennyiség alulbecslését – már tárgyaltuk. Nagy előnye viszont az egyszerűsége és hogy könnyű alkalmazni a gyakorlatban. A SZIE VVT modellje jobban tükrözi az állomány tényleges helyzetét. Lehetőséget ad pl. a tél végén elfogadott hasznosítási tervek megváltoztatására, a valós őszi állományhoz igazítására. Ez a modell sokkal kevésbé érzékeny egy jellemző becslési hibájára. Emellett a gazdálkodás szempontjából hasznos kiegészítő információkat is szolgáltat. Ugyanakkor ennek a modellnek az alkalmazása nagyobb felkészültséget, körültekintést és több munkát kíván. Fontos azonban észrevennünk, hogy mindezek ellenére bármelyik modell alkalmazása sokkal megbízhatóbbá teszi a mezei nyúl hasznosítást, megakadályozza a törzsállományt veszélyeztető túlhasznosítást. Mindkét modell alapvető célja ugyanis a mezei nyúl állomány fenntartása, az un. fenntartható hasznosítás magvalósítása. A SZIE VVT modelljénél még az is gyakran előfordul, hogy a vadgazdálkodó terveinél magasabb hasznosítható mennyiséget kapunk. Mindezek miatt csak javasolni tudjuk a modellek valamelyikének rendszeres használatát.
39
8. ábra: Az egyes gazdálkodási modellekkel számolt hasznosítható mennyiségek és a teríték alakulása 4 különböző vizsgálati területünkön 2006-ban.
40
6.2. Élőhely-gazdálkodás Az élőhely-gazdálkodás a mezei nyúl esetében is a kiegészítő takarmányozás, a vadföldgazdálkodás és a komplex élőhely-fejlesztés hármasára épül rá. Az egyes elemek közötti jelentős különbség, hogy míg a takarmányozás és a vadföldgazdálkodás a vadászterület egy-egy pontján – a tényleges kihelyezés, vagy művelés helyszínén és közvetlen környezetében – hat, addig az élőhely-fejlesztés hosszú távon és nagyobb területen kell, hogy kifejtse a hatását. Ebből viszont az következik, hogy a megfelelő hálózattá kialakított kiegészítő takarmányozás és vadföldgazdálkodás fontos részei lehetnek az élőhelyfejlesztésének. Ez azonban csak akkor következik be, ha ezeket a tevékenységeket is a mezei nyúl területhasználatának ismeretében végezzük. A mezei nyúl kis mozgáskörzetet használó faj (10-30 ha), amely mozgáskörzetén belül előnyben részesíti azokat a szegély vegetációkat, ahol a mezőgazdaságilag művelt földterület más társulásokkal szomszédos (gyepekkel, erdőkkel, fasorokkal, csenderesekkel, árokpartokkal stb.)(9. kép). Beavatkozásainkat tehát érdemes ezekre a szegélyekre koncentrálni, melyek viszont az egész területet behálózzák. Másrészt a takarmány kihelyezésénél ugyanezeken a szegélyeken haladva megfelelő sűrűségben kell kihelyezni, hogy minden nyúl találjon magának kiegészítő forrást az otthon területén belül.
9. kép: Mezőgazdasági terület – erdőszegély – és gyepterület találkozása. Kiemelten fontos szegélyzóna az élőhely gazdálkodásban.
41
6.2.1. Élőhely-fejlesztés A kutatások, fejlesztések bizonyították, hogy a mezei nyúl „hálás faj”, azaz kis ráfordítással is nagy hasznot hajt. Élőhely-fejlesztéssel és tudatos ragadozó gazdálkodással hatalmas állománynövekedést lehet elérni (ld. Moson-projekt, Magyar Fogolyvédelmi Program – Faragó 1997). A korábbiakban (3. fejezet) láthattuk, hogy a mezei nyúl jelenlegi intenzív mezőgazdasági élőhelye nem alkalmas az állomány hosszú távú fenntartására, vagy éppenséggel a növelésére. Ehhez a jelenlegi nagy táblás, monokultúrás élőhelyeket át kellene alakítani apróbb parcellákkal, mozaikosan tagolt tájjá, ahol a táblák gyomos szegélyekkel, fasorokkal, csenderesekkel, árkokkal tagoltak. Többféle növény termesztése előnyös lenne a mezei nyúl táplálkozása szempontjából is (sokféle növényfajt fogyaszt, ld. 4. ábra). De a sok gyomos résszel már csökkenthető lenne a nyári elhullás (Reichlin és mtsai. 2006), mivel ezekben mind takarást, mind elegendő táplálékot találnának elsősorban a kisnyulak, amelyeket a legerősebben érint a nyári táplálékhiányos időszak és a ragadozók hatása. Az egyik ilyen fejlesztési lehetőség a vadvédelmi táblaszegély kialakítása (Lajtaprojekt és Magyar Fogolyvédelmi Program - Faragó 1997). Természetesen egy ilyen beavatkozáshoz a földtulajdonosokkal történő megegyezés szükséges, amennyiben nem ők egyben a vadgazdálkodók is. A 10. képen egy ilyen vadvédelmi táblaszegélyt mutatunk be.
10. kép. A Game Conservancy mezsgye kialakítása. 1. cserjesáv kiemelkedő beszálló fák nélkül (búvóhely), 2. fészkelésre alkalmas füves sáv, 3. steril sáv, 4. vadvédelmi táblaszegély, 5. hagyományosan kezelt táblarész. (Forrás: Hill és mtsai. 1995)
42
Ilyen jellegű élőhely átalakításokhoz kaphatnak a földtulajdonosok hozzájárulást a Nemzeti Agrár Környezetvédelmi Támogatásokból, hasonlóan az Európai Unió más tagállamaihoz, a Közösségi Agrár Politika (Common Agricultural Policy) támogatásokból (Reichlin és mtsai. 2006). A különböző célprogramok közül mindenképpen kiemelendő az Érzékeny Természeti Területek célprogramja (Ángyán és mtsai. 2004). De más alprogramokban is megtalálhatók a mezővédő fásítások, füves mezsgyék, gyepes táblászegélyek létrehozásának támogatása. Támogatások nélkül is lehetőség van a faj számára fontos szegélyek kíméletére és növelésére is. Előbbi esetében a csatlakozó szegélyzónák (árokpartok, földutak szélei, meliorációs árkok stb.) megfelelő kezelése, utóbbi esetben a mezőgazdasági táblák csatlakozó részeinek (forgóinak) eltérő művelésére van szükség. A művelés esetében szóba jöhet a csökkentett, vagy megszüntetett vegyszerhasználat, a szegély lábon hagyása az aratás során és a tábla belsejétől eltérő növény kultúra alkalmazása is (11.kép). Mindhárom esetében a termés kiesés, a területnagyságnak megfelelően kiszámítható és ez alapján a föld művelője kárpótolható. A szegélyzónák megfelelő kezelése többnyire füves élőhelyeket érint. Ezek esetében a javasolt kezelések minden esetben a kaszálások számának csökkentésére (a legjobb az évi egyszeri, vagy két-három évenként egyszeri őszi kaszálás) és a tarlómagasság növelésére irányulnak. A nagyobb felületű kaszálandó területeken (lucerna vagy gyep) a kaszálás végrehajtásával szintén hozzájárulhatunk élőhelyünk kedvező változásaihoz. Ebben az esetben a következőkre érdemes figyelni: •
az első kaszálás időpontja a lehető legkésőbbi időpontban legyen;
•
a kaszálás során a traktornak lehetőleg a táblaközepéből indulva, két oldalra kifelé kell haladnia, hogy a bentlévő nyulakat kiszorítsa a tábláról. Ha ez nem lehetséges, akkor folyamatos alternáló mozgással egyik szélről kezdve a másik szél felé haladva kell megtervezni a kaszálást.
•
minden kaszáláskor legalább a terület 10%-át hagyjuk kaszálatlanul, lehetőleg a terület szegélyein, már természetes vegetációkhoz csatlakozva;
•
vadriasztó lánc használata kötelező;
•
modern, gyors, nagyteljesítményű traktorok esetében a kaszálás sebességét is korlátozni kell;
43
•
lehetőleg alternáló és nem forgó kaszákat kell alkalmazni;
•
a tarlómagasság a lehető legnagyobb legyen.
11. kép: A tábla szegélyének külön művelésével a mezei nyúlnak alkalmas szegély élőhelyek szélessége jelentősen növelhető.
6.2.2. Célzott vadföldgazdálkodás Kovács és Heltay (1985) már leírta a mezei nyúlról szóló könyvükben, hogy az apróvadas agrár élőhelyeken is szükséges lehet a vadföldgazdálkodás. Szétszórtan elhelyezkedő kisméretű (maximum 1 ha), különböző növényeket tartalmazó vadföldek átsegíthetik a mezei nyulakat a nyári táplálékszegény időszakon, és télen is hasznosak lehetnek a túlélés szempontjából. A szétszórt, mozaikos elhelyezés azért szükséges, mert a mezei nyúl nem megy messzire az otthonterületétől, és így ha nem visszük a „szájához” a táplálékot, akkor elpusztul. Ma már sokféle nagyon jó gyepkeveréket kínálnak a gazdálkodóknak (Szuda 2006), amelyekben a különböző növények más-más időszakokban kínálnak táplálékot a nyulaknak. Ehhez természetesen rendelkeznünk kell saját földekkel, vagy meg kell állapodni a földtulajdonosokkal. Azonban az is jó megoldás lehet, ha sikerül rávennünk arra a gazdákat, 44
hogy a táblák legszélét, ami általában gyomosabb, hagyják fent, ami búvó- és táplálkozóhely is lehet. Vagy ennek a helyére, ha megkapjuk, vethetünk gyorsan növő gyepkeveréket, vagy egyéb vadföldi növényt (ideiglenes vadföld), ami kisegítheti az apróvadfajokat ebben a nehéz időszakban. A mezőgazdász számára ez nem jelent nagy veszteséget, ugyanakkor a hosszú csíkokban vetett növényzet mégis jelentős lehet az apróvad szempontjából (nagy területet lefedhetünk vele). 6.2.3. Kiegészítő takarmányozás Ha az élőhely javításának egyik módját sem tudjuk megvalósítani, akkor még mindig juttathatunk ki az apróvadjaink számára kiegészítő takarmányokat az ínséges időszakokban. A lédús (répafélék, tök, káposztafélék) és szálas takarmányokat (lucerna) vagy a kukoricaszilázst az utak mentén szórjuk le kis kupacokban mindenfelé a területünkön egymástól 100-150 méterre (Kovács és Heltay 1985). Az így kihelyezett ennivalót gyorsan felveszi a mezei nyúl és az őz is (meg is tanulják az etetések helyét és ott koncentrálódnak), és ezek átsegíthetik mindkét fajt a táplálékszegény időszakon. Fontos, hogy a táplálékot szétszórtan és kis adagokban helyezzük ki (a mezei nyúl nem megy messzire a táplálékért és a túl sok táplálék felvételével járó megbetegedéseket is elkerülhetjük így). Ennek megfelelően a kihelyezéseket gyakran kell ismételni. 6.3. Ragadozó-gazdálkodás A mezei nyúl érdekében nem csak a vele való gazdálkodásban, vagy az élőhelyének fejlesztésében van tennivalónk, hanem az elhullási arányt másik oldalról növelő ragadozókkal történő gazdálkodásban is. Természetesen ismert, hogy a legtöbb magyarországi ragadozó faj védett, így az ellenük történő védekezés leginkább az apróvad élőhelyének javításán, a búvóhelyek elérhetőségének növelésén keresztül valósulhat meg. Illetve megakadályozhatjuk, hogy ezen ragadozók a területünk közelébe jöjjenek (pl. a beszálló fák megszüntetésével a vadföldek közeléből távol tarthatjuk a ragadozó madarakat). A vadászható fajok közül a rókával való gazdálkodást emelhetjük ki, mivel ez a faj egész évben vadászható és a legtöbb kárt neki tulajdonítjuk (ld. még Faragó 1999). Azonban hasonló módon tervezetten, okszerűen kell gazdálkodnunk a borz, vagy az aranysakál populációival is. A ragadozó-gazdálkodás elméletét és pontos végrehajtását Szemethy és 45
Heltai (2000) írta le. A legfontosabb elemei ennek, egyébként nem véletlenül teljesen hasonló az ebben az anyagban a mezei nyúllal kapcsolatban leírtakhoz. Azaz a ragadozó-gazdálkodás is a megfelelő és megbízható populáció dinamikai adatokon nyugszik (állománybecslés, várható állománynövekedés), pontosan meghatározott célokat feltételez, a céloknak megfelelően választja ki az eszközrendszert és eredményességét folyamatosan ellenőrzi. Részletesen a ragadozó-gazdálkodásról és a korábbi évek gyakorlatának elemzéséről a következő helyeken találhatunk információkat: •
Szemethy L. és Heltai M. 2000. Ragadozó-gazdálkodás: az elmélet összekapcsolása a gyakorlattal. A Vadgazdálkodás Időszerű Tudományos Kérdései, 1: 81-88.
•
Heltai M. és Szemethy L. 2000. A vadgazdálkodás törvényes lehetőségei a ragadozókkal való együttélésben. A Vadgazdálkodás Időszerű Tudományos Kérdései, 1: 89-98.
•
Heltai M., Szemethy L. és Bíró Zs. 2004. A tudatos ragadozó gazdálkodás szerepe és lehetősége a XXI. század vadgazdálkodásában. Vadbiológia, 11: 65-74.
•
Szemethy L. és Heltai M. 2006. Gazdálkodás a ragadozókkal. In: Heltay I. és Kabai P. (Szerk.): Hivatásos vadászok kézikönyve II. Dénes Natur Műhely Kiadó, Budapest. pp. 338-361.
•
Heltai, M. 2006. A csapdázó vadász felszerelései. In: Faragó, S. Magyar Vadász Enciklopédia Totem Kiadó, Budapest. pp. 408-413.
•
Heltai M. és Szemethy L. 2004. Csapdázás - egy elfelejtett lehetőség a vadgazdálkodásban. Nimród, 92(1): 22-25.
46
6.4. A gazdálkodási tevékenységek időzítése Időpont
Tevékenység
Február vége- Március eleje
Mezei nyúl tavaszi törzsállomány becslése
Március
Lakott róka, borz kotorékok feltérképezése
Egész évben
Ragadozó-gazdálkodás
végrehajtása
(csapdázás, kilövés) Március-Április
Kotorékozás (róka esetében)
Május-Augusztus
Élőhely fejlesztés, vadföld gazdálkodás, kiegészítő
takarmányozás
(különösen
betakarítás utáni időszakban) Szeptember eleje
Mezei nyúl őszi állomány becslése
Szeptember eleje
Első nagyterítékű nyúlvadászat (fiatal-öreg arány, szaporulat, elhullási arány becslése)
Szeptember eleje
Hasznosítás tervezés
Szeptember-November
Hasznosítás, elsősorban lelövéssel
November-Február
Kiegészítő takarmányozás
47
7. Irodalomjegyzék Ángyán J., Podmaniczky L. és Vajnáné M. A. 2004. Nemzeti Vidékfejlesztési terv. Érzékeny Természeti Területek programja 2004. Tájékoztató gazdálkodóknak. Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, Szent István Egyetem Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet. Budapest-Gödöllő. Bagyura J. 2001. Ragadozó Madár Konferencia, Szeged, 2001. április 27-29. Barkóczi I. és Hagymási L. 1982. Nyúlremények. Nimród, 102(2): 58-59. Bárány P. 2003. A mezei nyúl tularémiája és az Alföld vadászterületeinek fertőzöttsége. Szakdolgozat, SZIE, Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék. Begala A., Lanszky J., Heltai M. és Szemethy L. 2000. Adatok néhány fontosabb hazai ragadozó táplálkozásáról. A Vadgazdálkodás Időszerű Tudományos Kérdései, 1: 28-37. Biró Zs. és Szemethy, L. 2002. A Kovács-Heltay féle mezeinyúl gazdálkodási modell kritikája és továbbfejlesztésének lehetősége. Vadbiológia, 9: 73-82. Biró Zs., Bleier N., Székely J., Terhes A., Heltai M. és Lanszki J. 2006. A borz (Meles meles) terjeszkedésének és vadgazdálkodási hatásának vizsgálata. Szent István Egyetem Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék, FVM zárójelentés. Biró Zs., Katona K. és Szemethy L. 2003. A mezeinyúl táplálkozási jellegzetességei különböző magyarországi élőhelyeken. Vadbiológia, 10: 68-73 Biró Zs., Szemethy L., Katona K. és Kelemen J. 2004. Mezei nyúl gazdálkodási modell fejlesztése. Szent István Egyetem Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék, FVM zárójelentés. Bovera, F., Russo, M., Niolo, A., Puca, S., Rendina, M., Andreozzi, G. and Esposito, L. 2007. Study of the new farming technique use, finalised to re-peopling success of the European hare (Lepus europeus) in Campania region – Italy. In: Billinis, C. and Kostoulas, P. (Eds.), Proceedings of the 5th International Congress on Wild Fauna, 2227 September 2007, Calkidiki, Greece. 64.p. Brüll, U. 1976. Nahrungsbiologische Studien am Feldhasen in Schlesswig-Holstein. Ein Beitrag zur Äsungsverbässerung. Pp. 16-35., Z. Pielowski and Z. Pucek (Eds.): Ecology and Management of European Hare Populations. Polish Hunting Association, Warsaw.
48
Buka Sz. 2003. A mezei nyúl gazdálkodás vizsgálata a geszti Toldi Miklós Vt. területén. Szakdolgozat, SZIE, Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék. Csányi S. (szerk.) 1996. Vadgazdálkodási Adattár 1960-1995. Szt. István Egyetem, Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék, Gödöllő. Csányi S. (szerk.) 1999a. Vadgazdálkodási Adattár 1994-1998. Szt. István Egyetem, Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék, Gödöllő. Csányi S. 1999b. Vadgazdálkodási tájak és körzetek kijelölése. Vadbiológia, 6: 1-12. Csányi S. (szerk.) 2000. Az 1999/2000. vadászati év vadgazdálkodási eredményei és a 2000. tavaszi vadállomány becslési adatok. Szt. István Egyetem, Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék, Gödöllő. Csányi S. (szerk.) 2001. Vadgazdálkodási Adattár. 2000/2001. vadászati év. Szt. István Egyetem, Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék, Gödöllő. Csányi S. (szerk.) 2002. Vadgazdálkodási Adattár. 2001/2002. vadászati év. Szt. István Egyetem, Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék, Gödöllő. Csányi S. (szerk.) 2003. Vadgazdálkodási Adattár. 2002/2003. vadászati év. Szt. István Egyetem, Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék, Gödöllő. Csányi S. (szerk.) 2004. Vadgazdálkodási Adattár. 2003/2004. vadászati év. Szt. István Egyetem, Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék, Gödöllő. Csányi S., Lehoczki R. és Sonkoly K. (szerk.) 2005. Vadgazdálkodási Adattár. 2004/2005. vadászati év. Szt. István Egyetem, Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék, Gödöllő. Csányi S., Lehoczki R. és Sonkoly K. (szerk.) 2006. Vadgazdálkodási Adattár. 2005/2006. vadászati év. Országos Vadgazdálkodási Adattár, Gödöllő. Dávid J. 2001. A Kovács-Heltay féle állomány hasznosítási modell vizsgálata a biharkeresztesi Petőfi Vadásztársaság területén. Szakdolgozat, SZIE Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék. Demeter E. és Mátrai K. 1988. A mezei nyúl tápláléka intenzíven művelt alföldi területen, novemberben. Vadbiológia, 2: 85-90. Edwards, P. J., Fletcher, M. R. és Berny, P. 2000. Review of the factors affecting the decline of the European brown hare, Lepus europaeus (Pallas, 1778) and the use of wildlife
49
incident data to evaluate the significance of paraquat. Agriculture Ecosystems & Environment, 79(2-3): 95-103. Erdei P. 2000. Az abádszalóki Hubertus Vadásztársaság rókagazdálkodásának bemutatása. Szakdolgozat, SZIE, Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék. Faragó S. 1997. Élőhely fejlesztés az apróvad gazdálkodásban. Mezőgazda Kiadó, Budapest. Faragó S. (szerk.) 1999. Az apróvad-gazdálkodás stratégiai terve Magyarországon. Soproni Egyetem, Vadgazdálkodási Intézet. Farkas D. 1977. A lucernabetakarítás hatása a mezei nyúlra és a fácánra. Nimród Fórum, 7: 14. Farkas D. 1978a. Az iparszerű kukoricatermesztés hatása az apróvadállományra. Nimród Fórum, 4: 30-32. Farkas D. 1980. Tovább csökken a mezenyúl száma? Nimród, 100(10): 440-442. Farkas S. 2002. A korszerű mezei nyúl-gazdálkodás alapjai. Diplomadolgozat, SZIE Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék. Fodor T. 1976. A növénytermelési rendszerek iránya és a vadgazdálodás. Nimród Fórum, 6: 41-43. Frylestam, B. 1986. Agricultural land use effects on the winter diet of Brown Hares (Lepus europeus Pallas) in southern Sweden. Mammal Review, 16(3/4): 157-161. Heltai M. (szerk.) 2004a. A vadgazdálkodás, vadászat szempontjából fontos emlős ragadozók és ragadozó madarak hosszútávú, országos, kérdőíves adatgyűjtésen alapuló monitoringja. FVM jelentés, SZIE Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék. Heltai M. (szerk.) 2004b. Az aranysakál visszatelepedésének és vadgazdálkodási hatásainak vizsgálata. FVM jelentés, SZIE Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék. Heltai M., Lanszki J. és Szemethy L. 2000a. Adalékok a vörösróka táplálkozásához. Vadbiológia, 7: 72-82 Heltai M. és Lanszki J. 2003. Adatok a borz táplálkozásához. Vadbiológia, 10: 87-91. Heltai M., Pusztai P. és Szemethy L. 1993a. Gazdálkodjunk a rókával? 1. rész. Nimród, 81(11): 7-8.
50
Heltai M., Pusztai P. és Szemethy L. 1993b. Gazdálkodjunk a rókával? 2. rész. Nimród, 81(12): 7-8. Heltai M., Szemethy L., Bíró Zs. és Begala A. 2000b. A veszettség elleni per-orális immunizáció hatása a rókaállomány dinamikájára. Magyar Állatorvosok Lapja, 122. 612-617 Heltai M. és Szemethy L. 2005. A róka állomány változása az elmúlt 15 évben. Hogyan hat az immunizálás a róka létszámára? Nimród, 93(10): 23-25. Heltay I. 1980. A mezei nyúl helyzete Magyarországon. Nimród Fórum, 9: 27-29. Hill, D., Andrews, J., Sotherton, N. és Hawkins, J. 1995. Farmland. Pp. 230-266. W. J. Sutherland és D. A. Hill (Eds.): Managing Habitats for Conservation. Cambridge University Press, Cambridge. Istvánffy A. 2002. A mezei nyúl állományának vizsgálata és élőhelyének fejlesztése. Nimród, 90(3): 23-25. Jakabházy M. 1976. A nagyüzemi batakarítás hatása mezei nyúl-állományunkra Komárom megyében. Nimród Fórum, 6: 44-46. Kammerer, E. 1981. Bestimmung der Quantität und Qualität der Aufgenommenen Äsung und Rückschluss auf die Grösse des Tages – aktivitätsraumes des Feldhasen – Lepus europeus
Pallas
–
im
Waldviertel
(Raum
Schrems).
Ph.
D.
Dissertation,
Veterinärmedizinische Universität, Wien. Katona K., Biró Zs., Hahn I., Kertész M. és Altbäcker V. 2004. Competition between European hare and European rabbit in a lowland area, Hungary: a long-term ecological study in the period of rabbit extinction. Folia Zoologica, 53(3): 255-268. Kelemen J. (szerk.) 2005. Program a mezei nyúl védelmére Magyarországon. FVM zárójelentés. Károly Róbert Főiskola, Vadgazdálkodási és Állattenyésztési Tanszék, Gyöngyös. Kovács A. (szerk.) 2005. Parlagisas-védelmi kezelési javaslat. Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest. Kovács Gy. és Búza Cs. 1988. A mezei nyúl (Lepus europaeus Pallas) mozgáskörzetének jellemzői egy erdősült és egy intenzíven művelt alföldi területen, novemberben. Vadbiológia, 2: 67-84.
51
Kovács Gy. és Heltay I. 1985. Mezei nyúl. Ökológia, gazdálkodás, vadászat. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. Lanszki J. 2002. Magyarországon élő ragadozó emlősök táplálkozás-biológiája. Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága, Kaposvár. Lanszki J. és Heltai M. 2002. Feeding habits of golden jackal and red fox in southwestern Hungary during winter and spring. Mammalian Biology-Zeitschrift für Säugetierkunde, 67(3): 129-136. Lanszki J. és Heltai M. 2004. Adatok a közönséges görény és a mezei görény táplálkozásához. Vadbiológia, 11: 92-99. Lanszki J., Heltai M. és Szabó L. 2006. Feeding habits and trophic niche overlap between sympatric golden jackal (Canis aureus) and red fox (Vulpes vulpes) in the Pannonian ecoregion (Hungary). Canadian Journal of Zoology, 84(11): 1647-1656. Lanszki J. és Heltai M. 2007. Diet of the weasel in Hungary. Folia Zoologica, 56(1): 109-112. Lehoczki R. 1999. Földrajzi információs rendszerek alkalmazása az élőhelyfejlesztésben. Szakdolgozat, SZIE Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék. Magyar B. 1981. A vad által hasznosítható táplálékforrás helyzete a nagyüzemileg művelt mezőgazdasági területeken. Nimród Fórum, 9: 23-26. Nagy E. (szerk.) 2006. A vadgazdálkodás időszerű kérdései 5. Mezei nyúl. Dénes Natúr Műhely, Százhalombatta. Nikodémusz E. 1978. Növényvédőszerek vadtoxikológiai vizsgálata. Nimród Fórum, 4: 7-8. Ócsai D. 2007. A Pélyi Tiszatáj Vadásztársaság mezei nyúl gazdálkodása az élőhelyváltozási szempontok tükrében. TDK dolgozat, Károly Róbert Főiskola, Vadgazdálkodási és Állattenyésztési Tanszék, Gyöngyös. Panek, P. és Kamieniarz, R. 1999. Relationships between density of brown hare Lepus europaeus and landscape structure in Poland in the years 1981-1995. Acta Theriologica, 44(1): 67-75. Pap I. T. 2003. Mezei nyúl gazdálkodási modellek értékelése a csanádapácai Kittenberger Vt. területén. Diplomadolgozat, SZIE, Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék.
52
Reichlin, T., Klansek, E. és Häcklander, K. 2006. Diet selection by hares (Lepus europaeus) in arable land and its implications for habitat management. European Journal of Wildlife Research, 52: 109-118. Saly G. 1976. Növényvédelem-vadvédelem. Nimród, 7:304-305. Steineck, T. 1978. Die Botanische Zusammensetzung des Magen – inhaltes bei Feldhasen (Lepus europeus P.). Ph. D. Dissertation, Veterinärmedizinische Universität, Wien. Sugár L. és Sztojkov V. 2000. Vadbetegségek. A mezei és üregi nyúl betegségei. Mezőgazda Kiadó, Budapest. Szemethy L. és Heltai M. 2000. Ragadozó-gazdálkodás: az elmélet összekapcsolása a gyakorlattal. A Vadgazdálkodás Időszerű Tudományos Kérdései. 1: 81-88. Szemethy L. és Heltai M. 2001. A csapdázás elmélete és gyakorlata. A csapdázás alkalmazási lehetőségei a XXI. század vadgazdálkodásában. Vad-ész Mérnökiroda Bt, Gödöllő. Szemethy L. és Heltai M. 2006. Gazdálkodás a ragadozókkal. In: Heltay, I. és Kabai, P. (Szerk.): Hivatásos vadászok kézikönyve II. Dénes Natur Műhely Kiadó, Budapest. pp. 338-361. Szemethy L., Heltai M. és Csányi S. 2000. A hazai szőrmés és szárnyas ragadozók helyzete az elmúlt évtizedekben a vadászati statisztikák és monitoring programok alapján. A Vadgazdálkodás Időszerű Tudományos Kérdései, 1: 51-6 Szemethy L., Heltai M. és Csányi S. 2001a. A hazai szőrmés és szárnyas ragadozók helyzete. Nimród, 89(1): 22-25 Szemethy L., Heltai M., Csányi S. és Bíró Zs. 2001b. A veszettség elleni immunizáció hatására növekszik a rókaállomány? Mit lehet tenni? Cserkelő, 4(1): 6-8 Szőcs E., Lanszki J., Heltai M. és Szabó L. 2006. A hullaték-analízis és a gyomortartalom elemzés összehasonlítása vörös róka táplálkozás vizsgálata során. Vadbiológia, 12: 5561. Szrnka P. 2003. A hódmezővásárhelyi Szakszervezeti Vt. mezei nyúl gazdálkodásának elemzése. Diplomadolgozat, SZIE, Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék. Szuda Z. 2006. A mezei nyúl gazdálkodás élőhely-fejlesztési lehetőségei. Pp. 51-61. Nagy E. (szerk.): A vadgazdálkodás időszerű kérdései 5. Mezei nyúl. Dénes Natúr Műhely, Százhalombatta.
53
Thomas, L., Laake, J. L., Strindberg, S., Marques, F. F. C., Buckland, S. T., Borchers, D. L., Anderson, D. R., Burnham, K. P., Hedley, S. L. és Pollard, J. H. 2002. Distance 4.0. Release 1. Research Unit for Wildlife Population Assessment, University of St. Andrews, UK. http://www.ruwpa.st-and.ac.uk/distance/ Tóth L. 2003. A vadgazdálkodás, vadászat szempontjából fontos ragadozó madarak és zsákmányállataik hosszútávú, terepi felvételezéseken alapuló monitorozása. SZIE Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék, FM részjelentés. Waliczky L. 1981. Nyúlgondjaink. Nimród, 101(11): 486-487.
54
8. Melléklet
Év
Becslés (db) Hasznosítás (db) %-os arány
1990
109398
17699
16
1991
101614
17417
17
1992
93778
17088
18
1993
90955
14973
16
1994
78390
14680
19
1995
84532
13733
16
1996
82933
9673
12
1997
65752
9377
14
1998
61896
7796
13
1999
60970
7074
12
2000
62515
6388
10
2001
59979
6507
11
2002
66772
8257
12,4
2003
75818
10100
13,3
2004
80772
13074
16,2
2005
88683
16634
18,8
2006
96413
1. táblázat: A Dunántúl mezei nyúl gazdálkodása 1990-2006. között. (forrás: Országos Vadgazdálkodási Adattár)
55
Év
Lelövés (db) Befogás (db)
%-os arány
1990
16873
826
5
1991
17101
316
2
1992
16829
259
2
1993
14407
566
4
1994
14322
651
5
1995
14219
461
3
1996
13419
314
2
1997
9255
122
1
1998
7758
38
0,5
1999
6807
267
4
2000
6302
86
1
2001
6300
207
3
2002
8111
146
1,8
2003
9916
184
1,8
2004
13074
0
0
2005
15993
641
4
2. táblázat: A Dunántúl mezei nyúl hasznosításának megoszlása 1990-2005. között. (forrás: Országos Vadgazdálkodási Adattár)
56
Év
Becslés (db) Hasznosítás (db) %-os arány
1990
486961
158712
33
1991
543634
144947
27
1992
490762
162510
33
1993
492796
150408
31
1994
460344
171265
37
1995
498805
176141
35
1996
515667
130613
25
1997
404618
129126
32
1998
454174
102409
23
1999
402300
122675
30
2000
452250
126528
28
2001
461825
164325
36
2002
515684
167277
32
2003
554976
114442
21
2004
454306
119731
26
2005
432112
121436
28
3. táblázat: A Dunától keletre eső országrész mezei nyúl gazdálkodása 1990-2005. között. (forrás: Országos Vadgazdálkodási Adattár)
57
Év
Lelövés (db)
Befogás (db)
%-os arány
1990
96768
43511
45.0
1991
115845
31013
26.8
1992
122927
29352
23.9
1993
106628
40375
37.9
1994
117719
52860
44.9
1995
119808
56839
47.4
1996
86881
43190
49.7
1997
87837
41314
47.0
1998
71867
30528
42.5
1999
76533
46142
60.3
2000
78921
47607
60.3
2001
94188
70137
74.5
2002
124184
43093
34.7
2003
92525
21917
23.7
2004
91257
28474
31.2
2005
89134
32302
36.2
4. táblázat: A Dunától keletre eső országrész mezei nyúl hasznosításának megoszlása 19902005. között. (forrás: Országos Vadgazdálkodási Adattár)
58
Időszak 1997 1998 1999 2001 2002 2005
Vonal átlagsűrűség Kultúrák az adott vonalakon (db/ha) kalászos, kalászos VIII. IX. silókukorica 0,75 0,58 kalászos, lucerna kalászos, lucerna, III. VII. napraforgó,kukorica, gyep 0,53 0,46 kukorica, kalászos ,lucerna, gyep III. XI. lucerna 0,13 0,18 lucerna, kalászos kalászos, lucerna V. VIII. 0,16 0,16 kalászos lucerna, gyep IX. XI. 0,23 0,14 kalászos, gyep III. X. napraforgó 0,11 0,14
5. táblázat: A tavaszi időszakban becsült legnagyobb állománysűrűség és az adott vonalak mellett található kultúrák. (forrás: Ócsai 2007)
Időszak 1997 1999
2001 2004 2005 2006
Vonal átlagsűrűség (db/ha) III. XII. 0,75 0,48 X. XI. 1,14
0,49
IX. 0,23 VIII.
XI. 0,24 IX.
0,61
0,38
III. 0,11 IV.
X. 0,14 VII.
0,66
0,17
Kultúrák az adott vonalakon kalászos, kukorica kukorica, lucerna, napraforgó, gyep
kalászos, lucerna, gyep
kalászos
lucerna, gyep
kalászos, kukorica, gyep
napraforgó, gyep
kalászos, napraforgó kalászos, lucerna, napraforgó, gazos gyep
kalászos, lucerna, gyep
gyep kalászos, kukorica, herefüves, gazos nádas gyep
6. táblázat: Az őszi időszakban becsült legnagyobb állománysűrűség és az adott vonalak mellett található kultúrák. (forrás: Ócsai 2007)
59
Évek
Beszállító Vt. /db N /db
Fertőzött nyulak aránya %-ban Átlag S
Minimum Maximum
1995/96 82
19891 2,3
4,61
0
25,87
1996/97 37
4731
2,54
2,41
0
10
1997/98 74
12205 6,17
9,44
0
33,62
1998/99 67
5806
3,63
0
16,92
1999/00 70
11657 9,04
12,43 0
50,61
2000/01 49
8881
3,61
3,77
0
13,04
2001/02 41
7870
4,37
4,54
0
14,66
4,41
5,83
0
Átlag
2,86
7. táblázat: A tularémiával fertőzött mezei nyulak arányának alakulása 1995-2002. között öt megye
adatai
alapján.
(Forrás:
60
Bárány
2003)
1. térkép (forrás: Nemzeti Agrárkörnyezetvédelmi Program.)
2. térkép (forrás: Nemzeti Agrárkörnyezetvédelmi Program.)
61
3. térkép: A becslési útvonalak és az élőhelyi foltok elhelyezkedése Pélyen 2004-ben.
62
