Mag Vince
A mentális tér sajátosságai, kihívásai és problémái (Kortárs térelméletek jellemzői) A különböző társadalmi csoportok vagy akár az egyes emberek ugyanazon reális térből nemcsak mást és másképp érzékelnek, hanem más és más formában értékelik és értelmezik a tereket. Tisztában vagyunk azzal a ténnyel is, hogy léteznek jelenségek, térelemek, amelyek egyesek számára feltűnőek, mások számára szinte vagy teljesen észrevétlenek maradnak. E viszonyokban már nem az érzékszervi adottságok különbségei bírnak jelentőséggel, hanem sokkal inkább egyéni és csoportos érték- és érdekkülönbségek különbségéből vezethető le. Arról van tehát szó, hogy maga a tér már nemcsak a tárgyiasult elemek összességeként írható le és értelmezhető, hanem sokkal inkább a hozzá kapcsolódó tapasztalatok, tradíciók, értékek is fontos téralakító tényezőké váltak. Így a különböző társadalmi csoportok, társadalmi meghatározottságaik eltéréseiből következően más és más térelemeket és viszonylatokat emelnek ki és vélnek fontosnak a maguk számára.1 A kortárs térelméletek tehát azt hangsúlyozzák, hogy a tér szerkezetét a társadalmak és az egyes közösségek formálják, kialakítják a társas élet kereteit, az egyes társadalmi csoportoknak a térben zajló interakciója pedig különböző térhasználati gyakorlatokat hoz létre. Ennek kapcsán fontos annak vizsgálata, hogy kik és hogyan használnak bizonyos tereket, miként veszik birtokba és mennyiben érzik sajátjuknak őket, valamint hogyan létesítenek sajátos viszonyt egyes darabjaival. Dolgozatomban tehát a mentális térrel kívánok foglalkozni, annak kihívásaival és nem utolsósorban annak olyan problémáival, amelyek meghatározzák az általunk tapasztalt térbeli világot.
A társadalmi tér megjelenési formái A térre vonatkozó tudattartalmak vizsgálata az 1960-as években kezdődött el, és számos tudományterületen belül folytak kutatások a témával kapcsolatban. A kulturális antropológia területéről meg kell említenünk Edward T. Hall Rejtett dimenziók c. munkáját, amelyben bevezet olyan fogalmakat, amelyek az ember területbirtokló magatartására vonatkoznak. Számunkra további fontos szerző Kevin Lynch építész, aki szintén komoly előrelépést tett a témában. A szerző szerint a térbeli környezet észlelése függ a környezet adottságaitól, továbbá azt feltételezi, hogy az emberek térbeli viselkedését nem a tér objektív szerkezete, hanem annak az észlelés során keletkezett szubjektív képzete határozza meg.2 Cséfalvayt idézve, az ő munkája készítette elő a földrajztudományok fordulatát, és az említett két könyv geográfiai kicsengése az, hogy cselekedeteink nem a tér objektív szerkezetére, hanem annak Mag Vince (1987) – doktorandus, BBTE, Kolozsvár,
[email protected] 1 2
Vö. Nemes Nagy József: Tér a társadalomtudományban. Bp. 1998. 52. Lásd Kevin Lynch: The image of the city. Cambridge (Mass.) 1960.
A MENTÁLIS TÉR SAJÁTOSSÁGAI, KIHÍVÁSAI ÉS PROBLÉMÁI
73
az észlelés során keletkezett szubjektív képzetére épülnek. Nem aszerint cselekszünk, amilyen a tér valójában, hanem aszerint, amilyennek szubjektíven látjuk. Ez az úgynevezett behaviorista forradalom ráirányította a kutatók figyelmét a „fejünkben élő” képzeteknek a vizsgálatára, mely képzetek meghatározzák az egyes emberek, illetve társadalmi csoportok térbeli cselekedeteit. A különböző társadalmak sajátos térbeli elrendezésű településeket és eltérő térhasználati módokat hoztak létre. Elég, ha csak középkori városkák szűk sikátoraira, a mediterrán városok piazzáira, a keleti bazárok nyüzsgésére vagy az angol ipartelepek dolgozóinak sorházaira gondolunk, hisz ezek szemléletes példák arra, ahogy eltérő társadalmi gyakorlatok sajátos tér-típusokat hoznak létre.3 A modern társadalmak településeinek lakói több csoportra oszthatók, e csoportok többé-kevésbé eltérő módon észlelik és értelmezik környezetüket. Így Marc Augé francia antropológus épp e vonások alapján különbözteti meg a történetiséggel, tradícióval rendelkező helyeket a globális mintákat követő vagy mesterkélten kialakított látványterek nem-helyeitől. Ennek alapján több kategóriára oszthatók a terek az észlelés, illetve az értelmezés függvényében. A városok nyilvános terei a legtipikusabb példák erre, szemben a plázák, bevásárlóközpontok stb. semleges tereivel. Augé szerint csak az egyéni és közösségi értelmezésekkel átitatott helyek alkalmasak a személyes és közösségi identitások kifejezésére, érzelmi kötődések kialakítására. Ezek a terek tehát csak látszólag tranzitállomásai mindennapjainknak: valójában akkor is velünk vannak, ha éppen távol vagyunk tőlük.4 Ennek alapján beszélhetünk észlelési térről, amely magában foglal minden olyan elemet, amit egy személy egy településhez vagy településrészhez tartozónak érez, és közvetve utal arra is, hogy mit zár ki ebből. Ebben a tekintetben fontos, hogy hol húzódnak meg azok a láthatatlan határvonalak, amelyek a tér egyes szeleteit körülhatárolják, illetve az egységnek észlelt teret környezetétől elválasztják, hiszen a tér észlelése nagymértékben attól függ, hogy az egyén a valós fizikai tér mekkora darabját képes bejárni és belátni. Ennek egyszerű példája lehet a gyalogosan és gépkocsival közlekedők térre vonatkozó, merőben eltérő tapasztalata. Az aktivitási tér ezzel szemben azt a tartományt rögzíti, melyet a mindennapok során használatba vesz az egyén, mégpedig a munkavégzés, a fogyasztás, a kikapcsolódás és a magánélet keretein belül és az ezeket összekötő útvonalak mentén. Tovább menve szintén fontos számunkra a publikus és privát terek megkülönböztetése a tér szerkezetének vizsgálatakor, mert a mindenki számára szabadon hozzáférhető terek lehetőséget biztosítanak a társadalom különböző tagjainak találkozására. Az utcák, közterek, parkok és más nyilvános terek természetesen maguk is sajátos térhasználati szabályokkal rendelkeznek, és ezek keretei sokkal rugalmasabbaknak tekinthetők, mint a nem nyilvános térformáké.5 Számos példa említhető azzal kapcsolatban, hogy egyes közösségek miként korlátozzák a publikus terekhez való hozzáférést és használatot. A nyilvános terek egy része egyben reprezentatív tér is, hisz maga a közösség ezekben a terekben jelenítheti meg önmagát különböző performatív aktusokon keresztül. Itt találhatók a közösség emlékezethelyei (emlékművek, köztéri alkotások, emléktáblák), itt zajlanak a megemlékezési
Vö. Henri Lefebvre: The Production of Space. Oxford 1991. Vö. Mester Tibor: Mentális térképezés. = Közösségtanulmány. Módszertani jegyzet. Szerk. Kovács Éva. Bp. 2007. 296‒316. 5 Vö. uo.; Marc Augé: Non-lieux, Introduction a une anthropologie de la surmodernité. Paris 1992. 3 4
74
MŰHELY
szertartások, a kulturális értékeket, hagyományokat, identitásokat bemutató nyilvános közösségi rendezvények.6 Látható tehát, hogy okkal történt meg az a fordulat, amely révén a kutatók figyelme a „fejünkben élő” képzeteknek a vizsgálatára irányult, hiszen ezek a képzetek azok, melyek meghatározzák az egyes emberek, illetve társadalmi csoportok térbeli cselekedeteit. Az ilyen jellegű kutatások egyik leggyakrabban használt módszere a mentális térképek vizsgálata.
A mentális térképezés módszerei és felhasználási területei A hatvanas-hetvenes években az általam már említett Lynch − főként nagyvárosokban (Boston, Jersey City és Los Angeles) végzett kutatásai során − igazolta, hogy a városok lakói által rajzolt, illetve a velük készült interjúk alapján megalkotott térképeken megjelenő részletek utalnak az egyes társadalmi, kulturális csoportokra jellemző kognitív reprezentációkra. Lynch mentális térképezésnek nevezett módszerével megismerhetők a város szerkezeti elemei, azonosíthatók a térképeken feltüntetett funkcionális és szimbolikus jelentőséggel bíró helyek, s végül leírhatóvá válik a város egyes részeinek az aktivitási és észlelési térben betöltött szerepe. A városfejlődés során egymásra rakodó rétegek gyakran összekuszálják a városszerkezetet, hiszen fontos korábbi szervezőelemeket számolnak fel sietve. A létrehozni kívánt új városszövet azonban gyakran befejezetlen, hiányos marad. Lynch szerint a feladat abban áll, hogy „olvasható várost” kell teremteni a benne élők számára, vagyis olyan életteret, amelynek nincsenek áttekinthetetlen területei.7 A szakirodalomban nem mindig egyértelmű a mentális térképezés eredményeként létrejövő térábrázolások és a kognitív térképek elkülönítése, hisz sok esetben szinonimaként használják a kognitív térkép és a mentális térkép kifejezéseket. Mentális térképen általában egy az adatközlők által rajzolt térképet értünk, amelynek révén az alkotott térkép csupán a kognitív térkép leképeződése, amely esetleges, függ az előhívás helyzetétől. Ebből következik a mentális térképek egyéni és szituatív jellege.8 A kognitív térképezés fogalmán Downs és Stea tanulmányukban egy aktív, több szakaszon átmenő folyamatot, alapvetően modellalkotást értenek, azaz tudatunkban egyfajta sémát alkotunk térbeli környezetünkről. A tér észlelése szelektált információk felvételén keresztül történik, majd azok a belső tájékozódási rendszerünk részeivé válnak, miközben szubjektív tartalom, egyéni jelentés kapcsolódik hozzájuk.9 E folyamat során egyre jobban elszemélyesedik a tér, fokozatosan felépítjük a kognitív térképet, újrateremtjük fejünkben a térbeli világot. Ennek eredményeképpen a kognitív térképek folyamatosan változnak, ahogy az objektív térről változnak az egyén tapasztalatai, információi, a világhoz való viszonyulása. Cséfalvay is egyértelműen elválasztja a kettőt, és
6 7 8
Vö. Mester Tibor: i.m. 298. Cséfalvay Zoltán: Az olvasható város. = Uő: A modern társadalomföldrajz kézikönyve. Bp. 1994. 287−299. Vö. Sloan Ann Devlin: Mind and Maze. Spatial Cognition and Environmental Behavior. Connecticut–London
2001. 9 Vö. Roger M. Downs and David Stea: Cognitive Maps and Spatial Behaviour: Process and Products. Chapter 4.3. 312‒317. http://mslab.kaist.ac.kr/twiki/pub/PlaceWalker/RelatedWork/cognitive_mapping_and_spatial_behavior. pdf; továbbá vö. Roger M. Downs, David Stea: Térképek az elmében. = Letenyei László: Településkutatás II. 593‒613.
A MENTÁLIS TÉR SAJÁTOSSÁGAI, KIHÍVÁSAI ÉS PROBLÉMÁI
75
azt mondja, hogy a mentális térkép nem azonos a kognitív térképpel, annál kevesebb, csupán térképi szemléltetése mindannak, amit valakinek a kognitív térképéről megtudtunk. A társadalmi térhasználat vizsgálata során tehát a következő szempontokat jelölhetjük ki illetve olyan kérdések vállnak fontossá, mint például melyek azok a terek, területek, amelyek a korlátozott és a szabad térhasználattal jellemezhetők, vagy hol húzódik a nyilvános és személyes terek közötti határ, továbbá milyen viszonyban áll egymással a vizsgált csoportok aktivitási és észlelési tere. Természetesen ezenken kívül számos kérdés van, azonban most csupán három fontosat említettem. A következőkben röviden ismertetni szeretném, hogy milyen módszereket használhatunk a társadalmi térhasználat vizsgálatakor. A mentális térképek feltárása közben, bármilyen adatgyűjtési technikát alkalmazunk is, elsősorban a gyűjtendő adatokra kell tekintettel lenni. Kétféle adat jöhet szóba: térre vonatkozó információk, illetve a megkérdezett véleményét tükröző analitikus adatok. Az első fázis az adatgyűjtés tervezése, ahol a térre vonatkozó adatok összegyűjtése történik. Erre vonatkozóan Lynch ötféle lehetséges térre vonatkozó adattípust jelölt meg. Ezek: a mentális terek neve és kiterjedése, törésvonalak és határok, tájékozódási pontok, útvonalak, csomópontok.10 A második fázis a kérdéssor megfogalmazása, majd ezt követi a rajzoltatás technikája. Ebben az esetben a térképrajzoltatást interjútechnikaként használhatjuk. A munka végére marad az interpretáció és az adatok feldolgozása. A mentális térképeket a kutatások elején szoktuk alkalmazni. A térképből gyűjtött adatok feldolgozása után folytathatjuk a vizsgálódásainkat más módszerekkel, azaz két különböző módszer lehet a segítségünkre, vagyis közvetlen illetve közvetett módszerek segítségével tudjuk begyűjteni és értelmezni a kapott információkat. Közvetlen módszerek közé tartozik az az eljárás, amely különböző projektív technikák segítségével, közvetlenül a vizsgált csoport tagjaitól szerzett anyag alapján vizsgálja a térre vonatkozó információt, ilyen a térképrajzolás, strukturált interjúk, kérdőívek. Közvetett módszernek tekinthetjük azokat a kutatók aktív részvételére épülő eljárásokat, melyek során valamilyen a vizsgálati terepen zajló interakció keretében gyűjtik össze az adatokat, és csak ezután kerül sor a mentális térkép felvázolására.11 Amint kiderült számunkra, ez a terület számos problémával néz szembe, hiszen a mentális térképezés gyakorlata egyelőre még gyerekcipőben jár. A térre vonatkozó információk gyűjtésére és értelmezésére vonatkozóan napjainkig sem alakult ki egységes módszertan, hozzáteszem ez elsősorban a téma interdiszciplinaritásából is fakad. Nem alakultak ki az adatgyűjtés standard formái sem, csak egy példát említve, az is vitatott kérdés, hogy szükséges-e térképeket rajzoltatni az adatgyűjtés során. Az adattárolás, adatfeldolgozás és az interpretáció különböző megvalósításai pedig inkább csak kísérleteknek tekinthetők, mintsem módszertani hagyománynak. További kérdéseket vet fel az, hogy a mentális térképek felderítése során a kutató bizalmas információk birtokába jut, és az eredmények értelmezésekor az etikai megfontolásoknak fontosabb szerepe van, mint annak, hogy az eredmények könnyen értelmezhetők legyenek. Etikai szempontból tehát megengedhetetlen, hogy olyan képet mutassunk be emberekről, amelyet ők nem osztanának magukról. Módszertani problémának tűnhet, de etikai alapról válaszolható meg az a kérdés is, hogy az adatgyűjtés során miről gyűjtsünk adatot: a megkérdezett saját mentális környezetéről vagy bármely másik, esetleg 10 11
Vö. Kevin Lynch: The image of the city. 1960. Mester Tibor: i.m. 312. Továbbá vö. Peter Gould–Rodney Whyte: Mental maps. London 1986.
76
MŰHELY
az összes többi térre vonatkozóan. A külső megítélés általában más, mint a belső, és az ott élők szempontjából csak a belső megítélés számít érvényesnek, éppen ezért egy városrészre vonatkozó kognitív tudattartalmak interpretációjakor csak a saját lakói által adott válaszokat vehetjük figyelembe. Annak ellenére, hogy a települések rendezési tervének elkészítéséhez elsősorban a helyben élők saját településükről alkotott képét kellene megismerni, a megrendelő önkormányzatok mégsem szoktak mentális térképeket szerkesztetni. Ennek két oka van: az egyik, hogy a képviselőknek maguknak is nagyon határozott képük van saját településükről, és ezért nehéz elhinniük, hogy más emberek ugyanezt eltérően látják. A másik ok az, hogy a gyakorlati alkalmazási lehetőségeket egyelőre kevesen ismerik. Utolsó pontként tekintsük meg tehát, hogy valójában mire is jók az általunk tárgyalt mentális térképek. Először is remek kiindulási pontot jelentenek további kutatásokhoz, továbbá leggyakrabban regionális szervezetek számára készülő hatástanulmányok, fejlesztési tervek előtanulmányaként is használják. Ezenkívül demográfiai vizsgálatok és gazdasági jelentések kiegészítéseként is megjelennek, továbbá fontos lehet a településfejlesztői alkalmazott kutatások kérdéseinek megválaszolására, például az ingatlanpiaci tendenciák értelmezésére. Az egyes városrészek reprezentációihoz, a mentális terekhez az emberek asszociációkat is társítanak; ezeknek egy része teljesen személyes jellegű más részét a legtöbb lakos osztja. Így tehát közös vélekedések alapján a városnegyedekhez sajátos karakterjegyek társulhatnak. Akár megalapozottak ezek a vélekedések, akár nem, az emberek ugyanezt eltérően látják. A városi identitás kutatása szempontjából a mentális térkép módszer azért jelentős, mert segíthet megközelíteni és feltárni a térségi identitáshoz kapcsolódó szubjektív, gondolati elemeket, gondolattársításokat.12 Ezzel kapcsolatosan Horváth Sándor tanulmányát említhetem meg, aki megállapítja, hogy a lakóhelyi kötődés és a mentális térképek vizsgálata összefüggésben állnak egymással. Továbbá maga a térkép hozzájárul a lokális identitás kialakításához, hiszen a kognitív térképek reprezentálják a térbeli valóság tudati képét, a városról a városlakók fejében kialakult véleményeket.13
Az identitás meghatározásához szükséges adalék A társadalmi csoportokhoz kötött városi identitás különböző városolvasatokat hoz létre, így tehát a városi mikroterek kutatása során egyértelművé válik számunkra, hogy a város térképe sok eltérő mentális térképet rejt magában, hiszen a várost a lakók eltérően észlelik, vele kapcsolatos élményeik eltérőek. Valami közös azonban mégis van a városlakók tapasztalati világában, ezek pedig a várost mint egészet szimbolizáló tárgyi elemekről nyert élmények. Ezek nélkül nem lehetséges a városi identitás érvényes kialakítása. A mentális térképek alkalmazása mint kutatási szemlélet és módszer közelebb visz az identitástudat szubjektív jelenségeinek vizsgálatához és megismeréséhez, és egyben rámutat arra is, hogy az identitástudat többféle lehet egyazon időn belül. Nagyon nehéz feladatnak bizonyul, sőt nem is lehetséges a különböző célcsoportok eltérő igényeinek egyazon helyen megfelelni, így 12 Sipos Erika: „Olvasható városok”, avagy a kognitív térképek módszerének használata egy konkrét városkutatási munka példáján. 431‒442. http://elib.kkf.hu/okt_publ/tek_2010_31.pdf 13 Horváth Sándor: Urbanizáció és társadalmi integráció a hatvanas években. http://www.rev.hu/portal/page/ portal/rev/kiadvanyok/evkonyv02/horvath
A MENTÁLIS TÉR SAJÁTOSSÁGAI, KIHÍVÁSAI ÉS PROBLÉMÁI
77
a feszültséget csak a város belső tagozódása, a különböző városrészek eltérő térhasználata enyhíti, viszont teljes feloldásról aligha lehet beszélni.
Qualities, Challenges and Problems of the Mental Space Keywords: mental space, mental mapping, space elements, problems of subjective space The paper discusses the theoretical and practical problems of mental mapping, showing the characteristics and qualities of the mental space. The methodology of this topic is being developed, because the character of the interdisciplinarity gives a wide scope to the methodology and furthermore the basic terms does not have unanimous adopted theoretical framework. The purpose of this research is to induce the reader to find additional solutions and questions because in our days is also a very important question, what can we do with the mental abilities which help us to realize, arrange, store, recall and manipulate the information’s of the space.
