1
A Medvetánc és bölcsőhelye József Attila 1929 és 1935 között gyakran időzött nővérei és sógora Makai Ödön (1889 – 1937) hódmezővásárhelyi otthonában, testvérként, vendégként, vagy éppen eltartott rokonként. A városka, s leghosszabb itt tartózkodása az 1934-es négy hónap (márc.-jún.) több okból is igen fontos a költő számára: itt és ekkor találkozott először, ismerkedett meg Móricz Zsigmonddal, - s ez a sáros, poros vásárhelyi tavasz és koranyár, ez a Villasori lakás nagyigényű, összegző kötete, a Medvetánc bölcsője.1 Stoll Béla kutatásaiból tudjuk, hogy Attilát már 1932-ben foglalkoztatta saját költői múltjának fölmérése; 1933 tavaszán szeretett volna kiadni egy 15-20 íves gyűjteményes kötetet.2 Az akkor meg nem valósult kötet gondja, terve a válságos, töprengő vásárhelyi hónapok alatt veszi elő újra. Mit is csinál 1934. márciustól júniusig Vásárhelyen? Egyéni, közösségi magányát létbizonytalanság súlyosbítja. Leveleikben keserűn tépik egymást Szántó Judittal. Tétován babrál ezzel-azzal. Luther-himnuszt fordít, megírja Szappanos víz és Falu című verseit, Nagy Lajos Kiskunhalom-ját olvassa. „Sokat dolgozik-e? Én sajnos keveset” – írja Ottó Ferencnek május 16-án.3 Első, igazán nagy versei, az Elégia, Eszmélet, Falu, Külvárosi éj, Óda, Téli éjszaka, s a többi után visszatér a számvetés parancsa, ahogy Tamás Attila írja: „művészi szintézis megteremtésének küszöbére ér”, elkezdi a kötet anyagának válogatását; „mely nemcsak legreprezentatívabb műve alkotójának, hanem egyúttal középhelyet foglal el korábbi kötetei és a pályát lezáró Nagyon fáj között”.4 A válogatást, ahogy Stoll Béla is megállapítja, minden bizonnyal Vásárhelyen kezdte, hiszen más nagyobb munkát nem végzett akkor itt, s a gépiratok közt is csak egyetlen 1934-es vers van, a Falu.5 Szeptember 10-én Budapestről már pontos adatokat közöl nővérével a kötetről. Amint írja: „Október hó folyamán kiadok egy 15 íves – 240 oldalas – nagyon finom, tiszta famentes
2
papíron egy verskötetet. Ebből akarok megélni a télen…ára boltban P2.40 és előfizetésben P2…Úgy hallottam, hogy jövőre legalább 1000.-P-t kapok a Baumgartenből. Ezzel a könyvvel szeretném megszerezni az évdíjat. A könyv kiadási ára 760.-P. Ebből már megvan 550.-”
6
Szeptember 18-án
már „sebtiben készített levonatokat” küld Makai Ödön számára „ingó hitének megszilárdítására”.7 Mindez, s az a tény (ahogy Szabolcsi Miklós írja), hogy a kötet részletes tartalomjegyzékét szeptember elején készíti el, arra utal, hogy a nagy összegzés gondolata Vásárhelyen fogant, megvalósításához itt látott hozzá. Azt is Szabolcsi Miklóstól tudjuk, hogy először az Első Kecskeméti Hírlapnyomdával tárgyalt, majd a soproni Rábaközi Nyomdával. Ezek során rá kellett jönnie, nemhogy nem élhet meg könyvéből a télen, de kinyomatni sem tudja segítség nélkül (!). Október elején fordult régi támogatójához Hatvany Lajoshoz, aki megkérte barátját, Herz Henrik papírgyárost, bocsássa rendelkezésre ingyen a szükséges papírt.
(Ezért
kapta
később
az
1.számú
dedikált
példányt.)
A
dokumentumok tanúsága szerint a könyvet végül báró Hatvany Lajos és báró Hatvany Bertalan készpénzfizetési kezessége mellett, a Révai Irodalmi Intézet 1934. novemberében készítette el hét ív terjedelemben, ezer példányban. A kötet december 2-án hagyta el a nyomdát, ezt a dátumot viselik az első ajánlások, december közepén keltek az első ismertetések, kritikák.8 A kötetet József Attila először Tiszta szívvel címen akarta kiadni, még november 15-én is így hirdeti a Toll című lap. A Medvetánc cím aránylag későn bukkant föl, csak a Békésmegyei Közlöny november 21-i előfizetési fölhívásában. 9 Az 1932 nyár végén született címadó vers nem tartozik a szorosan vett nagy művei közé, de rendkívül jellemző és fontos írás. A népi-groteszk vonulatba tartozó, a stílus alapján A kanász, a Regősének, A hetedik mellé állítható Medvetánc a vogul medveénekek, Bartók zongoradarabja, s a
3
medvetáncoltatás
távoli,
homályos,
családi
emléke
nyomán
vált
önmeghatározó, önábrázoló, önmitizáló versévé. Összegyűjtött versei élére összegező címadót választott. Az ékes gyöngyökkel, éles fogakkal, meleg bundában, hegyes körmökkel, medve képében táncoló-táncoltatott költő élete, egyénisége „önbizalomból, megcsalattatásból, jókedvből és éhségből, küzdelemből, hányattatásból alakult ki. Nemcsak nagy összegezésről szól a vers, hanem maga is egyfajta összegezés: más-más, alkotójuk életművére jellemző
tendenciáknak,
vonulatoknak
mintegy
a
metszéspontja,
csomópontja.”10 A Révai négyszáz példányt vett át bizományi eladásra a kötetből, de hogy a négyszáz példányból mennyi kelt el, arról nincs adatunk – írja Szabolcsi Miklós. Ha azt nem is tudjuk, hogyan alakult a Medvetánc fővárosi terjesztése, - az bizonyos, hogy a vásárhelyi szervezett munkások, meg a költő Műveröm-beli barátait a kötet első magyarországi olvasói közé számíthatjuk, hogy a Vásárhelyen fogant Medvetánc hamar visszatért a városba, ahol Takács Ferenc szociáldemokrata párttitkár személyesen szervezte a könyv itteni terjesztését. Takács
Ferenc
(1893
–
1956)
szociáldemokrata
kőműves
Hódmezővásárhely országgyűlési képviselője volt 1935-től 1939-ig, majd az 1944-es debreceni Ideiglenes Nemzeti Kormány tagja, a baloldali diktatúra, a koncepciós perek egyik áldozata. A szociáldemokrata párt országos vezetői közé emelkedett politikust 1950-ben hazaárulás vádjával zárták börtönbe, mivel nem volt hajlandó átlépni a kommunista pártba. Családja három évig azt sem tudta, hol van. 1955-ben „kegyelemből” engedték szabadon, börtönben szerzett betegsége végzett vele. A Legfelsőbb Bíróság 1957-ben adta ki a határozatot ártatlanságáról. Több ezer kötetes könyvtárának maradványát - amit letartóztatása után nem hurcolt el az államvédelmi hatóság - , gyönyörű gyűjteménye
4
töredékét özvegye 1983-ban a hódmezővásárhelyi Németh László Városi Könyvtárnak adományozta. A versszerető kőműves tanonc a könyvek, könyvei segítségével, konok, kitartó önműveléssel szerzett szakmát, irodalmi, ideológiai műveltséget. Háza a harmincas évektől a vásárhelyi és az ide látogató írók, művészek találkozóhelye, rászorulóknak menedék: megfordult náluk Medgyessy Ferenc, Németh László, Erdei Ferenc, Somlay Artur, de lehetőségéhez mérten mecénás is, támogatta a Vásárhelyen nyomorgó Kohán Györgyöt (1910 – 1966) , s az ő költségükön jelent meg például Pákozdy Ferenc (1904 – 1970) Shakespeare műfordításai és második verskötete, az 1943-as Förgetegben is. A könyvtárnak adományozott 312 darabból álló kis kollekció nem egy kötete őrzi e kapcsolatok emlékét, számos dedikált mű található közöttük. Az Erdélyi József, Illyés Gyula, Várnai Zseni és mások keze nyomát őrző könyvek közül azonban a legbecsesebb József Attila két verskötetének dedikált példánya. A népi írókon és a Szegedi Fiatalokon, Buday Györgyön kívül 1932 és 1936 között idősebb testvéri, szinte atyai barátság fűzte Takács Ferencet József Attilához. A költő szinte mindennapos vendég volt Galyasi Miklós (1903 – 1974) vendégszerető háza, a Műveröm mellett a Munkásotthonban, ahol naponta találkozhattak, beszélgethettek Takáccsal. Gyakran fölkereste a politikus Száraz utcai házát is, sokszor úgy, hogy együtt tértek haza a házigazdával
a
Munkásotthonból.
Takács
Ferencné
Erzsike
Néni
visszaemlékezése szerint kettejük megismerkedése a költő 1932. december 14-én, a kortárs költészetről tartott nagysikerű előadását követően történt. A Külvárosi éj-nek a Takács-könyvtárban őrzött ajánlást hordozó példánya valószínűleg megismerkedésük dokumentuma, bár érdekes módon a megajándékozott neve nem szerepel rajta. Attila másnak szánhatta (a dátum szerint 1932. október 24-én) a kötetet, de a nevet ugyanazzal a tintával sűrűn lehúzta, s csak a további szöveg olvasható:”szeretettel,Bp.
5
1932.okt.24. József Attila”. (A könyv akár névnapi ajándéknak is tekinthető, hiszen Ferenc-nap december 3-án van, s ők Takácsné szerint december közepén ismerkedtek meg. Kovács Mihály (1914 – 1978) azt írja visszaemlékezéseiben (Az út kezdete, Csongrád Megyei Hírlap, 1975), hogy a költő 1934 decemberében maga adta át új kötete eladásra szánt példányait Munkásotthon-beli barátainak. „Közvetlenül újév előtt ismét fölbukkant, - olvashatjuk Kovácsnál – személyesen hozott egy jó nyalábot eladásra.” Bár a szinte népmesei emlékkép, a verseit adó garabonciás költő képe rendkívül vonzó, azt kell mondanunk, hogy hiteléhez sajnos kétség fér. József Attila nálunk való tartózkodásának időtartama, szakaszai ugyanis már ismertek, a téma kutatói (Péter László, Szigeti János) azonban nem tudnak arról, hogy a költő 1934. decemberében visszatért volna a városba. Takács Ferencné elmondása szerint a kötet megjelenésének híre Makai Ödönék által terjedt el a városban. A Munkásotthon Szövetkezetet, meg a Munkásbankot Makai munkahelye a Kereskedelmi Bank patronálta, így ő is, de a bank másik igazgatója Blantz Béla (1896 – 1944) is jó kapcsolatban volt a helyi munkásvezetőkkel. Takács azonnal üzent a szerzőnek, küldessen egy csomaggal. A kollekció, talán negyven példány, csakhamar meg is érkezett. Néhány kötetet átadtak a Műveröm-be, hisz az ottani barátok Galyasi Miklós, Pákozdy Ferenc, Losonczy Endre (1901 – 1978) is tudtak a könyvről, várták azt. A megmaradt példányokat Takács maga árusította az otthonba bejáró szervezett dolgozóknak, a munkásdalárda tagjainak, vagy személyes ismeretség alapján ajánlotta olyan embereknek, akikről tudta, hogy értő olvasói lesznek a könyvnek. Így jutott az például az akkor már két éve itt élő Kohán Györgyhöz is. (Nem volna érdektelen egyébként tudni, hogy a költő és a festő milyen kapcsolatban volt egymással. Az szinte biztos, hogy a Műveröm-ből személyesen ismerték
6
egymást,
de
kapcsolatukról,
esetleg
barátságukról semmi
további
információnk nincs.) Takácsné a következő személyekre emlékszik, akik ilyen módon hozzájutottak a frissen megjelent Medvetánc egy-egy példányához: Bodrogi János (1891 – 1967) kőműves, az otthon könyvtárosa, Csanki Imre ács, Diószegi Ferenc (1912 -?) kőműves, Juhász Béla (1918 – 2001), a helyi szociáldemokrata lapba a Magyar Alföldbe verseket inségmunkás,
Kiss
Terézia
cipőfelsőrész-készítő,
író szellemi
Kohán
György
festőművész, az előbb említett Kovács Mihály kárpitos, Müller Magda, az újvárosi gyógyszerész leánya, Papp Lajos (1913 – 1991) dalárdatag (a mai költő, a Napjaink volt főszerkesztőjének apja), Porjesz Klára (? - 1944) zenetanárnő, Posztós Sándor (1873 – 1963) az 1919-es direktórium tagja, Süli Károly kőműves, a dalárda vezetője, dr. Székely István (1901 – 1944) ügyvéd, Zombori István a Munkásbank vezetője. Aki nehezen nélkülözte volna a könyv árát, annak ajándékba adták. Takács Ferenc saját dedikált példánya egy őszinte barátság szép dokumentuma.
A
száz,
kézzel
számozott
példány
közül
a
nyolcvannyolcadik, a következő ajánlást hordozza: „Takács Ferencnek meleg barátsággal. 1934. dec. József Attila.”11 Azt hihetnénk ezek után, hogy a helyi lapok (melyek korábban 19301934 között 15 József Attila verset közöltek), ha nem is széles körben, nagy terjedelemben, de legalább említés szintjén foglalkoznak a Medvetánccal. Ez azonban nem így történt, csak 1936 őszén jelent meg egy közlemény az egyik helyi lapocskában. A Népújság (korábban Vásárhelyi Friss Újság) 1936. október 4-i számának 4. oldalán történt publikációt azonban a szigorú ízlésű szerkesztő alkalmasint inkább elrettentő példának szánta. A Dalocska és a Klárisok szövegének a szerző nevének említése nélküli(!) közlését saját néhány soros emelkedett stílusú kommentárjával kísérte.
7
„A jóistenke vadaskertjéből Mióta a félreismert Ady befutott nemzeti költőnek, azóta úgy bújnak ki a földből újabb-újabb nehezen érthető költők, mint eső után a gomba. Ezek a szónyomorítók azt hiszik, hogy az a költészet, amikor rejtvényszerűen találgatni kell, mit is akar a szerző kifejezni érthetetlen gügyögésével. Ime egy pár példa a magyar poétika legelőjéről.” [Itt következik a Dalocska és a Klárisok szövege, majd a szerző neve helyett zárójelben: Medvetánc, Révai-kiadás 1934.]
A szerzőjét minősítő szöveg annál érdekesebb, ha tudjuk, hogy ugyanez a lap 1930-31-ben József Attila tíz versét hozta. Az inszinuációt csak részben magyarázza, hogy a legjobb helyi lap, a Hetivásár még 1934ben megszűnt, az értő
jóbarát, Pákozdy Budapesten próbálkozik
hírlapírással. A bornírt támadás azt szemlélteti, hogy a költő körül Vásárhelyen kialakult tucatnyi barátból álló körön, s a szervezett munkások legjobbjain túl nemhogy az egyszerű emberek, de – a betűk ismeretén túl az úgynevezett „közvélemény” formálóinak lelkét sem érintette meg - a szép szó. ---------Hódmezővásárhely, 2005-09-12
Kőszegfalvi Ferenc
8
Irodalom 1. Kőszegfalvi Ferenc – Szigeti János: „Én József Attila itt vagyok…!” A költő vásárhelyi világa. Hódmezővásárhely – Budapest 2005. (A továbbiakban József Attila- emlékkönyv) 2. Stoll Béla: A Medvetánc előzménye = Magyar Könyvszemle. 1981. 1. sz. 238 – 240. p. 3. József Attila válogatott levelezése . Akadémiai Kiadó. 1976. 4. Tamás Attila: Miért épp a Medvetánc lett kötetcímadóvá? = Tiszatáj, 1967. dec., 1147 – 1152. p. 5. Stoll
Béla:
A
Medvetánc
kötetterve.
=
Irodalomtörténeti
Közlemények. 1977. 1. sz. 61 – 71. p. 6. Miklós Tamás: Kedveseim! József Attila kiadatlan leveleiből. = Kritika. 1987. 8. sz. 5 – 6. p. 7. Mint 3. szám. 8. Szabolcsi Miklós: A Medvetánc-kötet. In. Kész a leltár. József Attila élete és pályája 1930 – 1937. Akadémiai K. 1998. 426 – 428. p. 9. Lengyel András: A Békésmegyei Közlöny és József Attila = Irodalomtörténeti Közlemények. 1978. 1. 78 – 82. p. 10. Mint a 4. sz. 11. Kőszegfalvi Ferenc: „Jó szóval oktasd…” József Attila a Munkásotthonban. In. József Attila-emlékkönyv 86 – 88. p. ---------------------------------------
