A Marosvásárhelyi X. Kövesdombi Református Gyülekezet lapja, XIV. évf. 2. sz., december

²1

A Marosvásárhelyi X. Kövesdombi Református Gyülekezet lapja, XIV. évf. 2. sz., 2012. december

A világ minden bölcsessége gyermeki tudatlanság, sőt bolondság a Krisztust felismerő tudáshoz képest. Mert van-e csodálatosabb dolog annál, mint felismerni, tudni a nagy, kimondhatatlan titkot, hogy Isten Fia és az örök Atya képmása emberi természetet öltött magára és tagjaiban olyanná vált, mint akármely másik ember?

Fölötte való serénységgel tanuljuk és tudjuk, hogy az örök Isten Fia mennyire mélyre bocsátkozott alá, milyen szegényen és nyomorúságosan született és mindez a mi bűnünk miatt esett így. Amikor megszületett, sírt és bömbölt, mint akármelyik másik gyermek. Ezen a gyenge, kicsiny termeten, szánalmas lényen, amilyennek Ő látszott meg nem botránkozni nagy bölcsesség és komoly tudomány, a Szentlélek saját műve.

Gyülekezetünk lapja szokásosan a két nagy sátoros ünnep táján szokott megjelenni. Az idei decemberi-adventi számban mégis a Reformációra szeretnénk koncentrálni, ámbár október 31 már rég elmúlt, mire kikézbesítjük a lapot. Hogy kerül a karácsonyi lapszámba ez a tematika? Mi köze a reformációnak az Újévhez? Úgy vélem, ha jobban XIV. évf. 2. sz., belegondolunk mit is jelent reformátusnak lenni a szó 2012. december eredeti értelmében, ez is érthetőbb lesz. A Marosvásárhelyi X. Hajdanán, amikor még nem hadartak és siettek annyira Kövesdombi Református az emberek, minden jelzőnek jelentősége volt. Egyházunkat Gyülekezet lapja „Az evangélium szerint reformált helvét hitvallású egyház”Kiadja: A Marosvásárhelyi X. nak nevezték. Az evangélium szó hitünk tartalmára és Kövesdombi Református egyházunk ősiségére vonatkozott. Az evangélium pedig Jézus Gyülekezet születésével kezdődik, amit Karácsonykor A szerkesztőség címe: Krisztus 540366 Marosvásárhely ünneplünk. A reformálás szó a meghatározásból az egyház és Suceava u. 41. tagjai életvitelére emlékeztet, a helvét jelző pedig a hitvallási Telefonszámok: alapokra utal. Négy sarkalatos bibliai elv teszi reformátussá 0265-251848 az egyházunkat, ezek a következők: 0365-410692 1. Solus Christus azaz kizárólag Jézus Krisztus a mi Urunk. Weboldal: www.refkovesdomb.ro 2. Sola Scriptura azaz kizárólag a Szentírásban foglalt szent ige hitünk és gondolkodásunk alapja és nem a E-mail: [email protected] keresztyén hagyományok. A szerkesztőség: 3. Sola Fide azaz egyedül hit által boldogulhatunk ebben Főszerkesztő az életben. Grosz Imola 4. Sola Gratia azaz egyedül Isten kegyelméből [email protected] végezhetjük küldetésünket. Szerkesztő Lőrincz János Ez a négy alapelvünk most már a templomunk bejárati [email protected] ajtajának üvegeire is bevésetett, hogy még inkább A képekről gondoskodott eszünkben tartsuk, illetve, hogy így is jelezzük, milyen Orbán Tibor [email protected] felekezethez tartozunk. Tördelés Ki tehát a református keresztyén? Aki minden Szilágyi András [email protected] tekintetben Krisztus tanítását és példáját követi. Aki fenntartás nélkül vállalja, hogy Jézus Krisztus az egyetlen Út, Igazság és az Élet. Újév táján pedig mindnyájan valamilyen formában szeretnénk megújulni, frissen újat kezdeni az előttünk álló évben. Mi segítene ebben minket jobban, mint a megreformálódás életünk jelentéktelennek tűnő területén is? Így fogadják újévi köszöntőként a következő igei üzenetet lelkipásztorunk, Lőrincz János tollából, amely a következő bibliai részhez kötődik:

Kőlap

2

Kőlap – 2012 december

„A Krisztus Jézusban dicsekedünk és nem a testben bizakodunk, jóllehet nekem Pálnak van bizakodásom test szerint is, mert körülmetéltettem a nyolcadik napon, Izráel nemzetségéből, a Benjámin törzséből való vagyok, zsidókból való zsidó. … a törvény tekintetében feddhetetlen voltam, de amelyek nekem egykor nyereségek voltak, azokat Krisztusért kárnak ítéltem, hogy a Krisztust megnyerjem és találtassam Őbenne, mint akinek nincs saját igazságom a törvényből, hanem van igazságom a Krisztusban való hit által.“ (Filippi 3:3b-9) Ha egy ország bajba kerül, akkor reformokkal próbál segíteni magán. Isten ezzel szemben reformációval ajándékozta meg az Ő népét. A kettő között lényeges különbség van, mert a reform alkalmilag segít, de alapjaiban nem változtat semmin. A reformáció viszont radikális, azaz gyökeres változást jelent. Amikor Reformációról olvasunk a Szentírásban az alapvetően érinti az embert, az elrontott rendet visszaalakítja az Isten akaratához. Minden reformáció azzal kezdődött, hogy elővették a Szentírást és komolyan vették az Úr akaratát és rendelését. Az Ószövetségben is voltak reformátorok, mint Ezékiás király vagy Jósiás. Több mint 500 évvel ezelőtt október 31-én Luther Márton közzé tett 95 tételt Wittenbergben. Ez a Reformáció is azzal kezdődött, hogy újra előkerült Isten igéje. Az egyház akkori nyomorúsága az volt, hogy az utcán árulta a bűnbocsátó cédulákat. Azt hirdették, hogy ha kevés pénzért veszed, akkor kevés bűnöd bocsáttatik meg. Akkor ezzel kapcsolatosan ez a kérdés fogalmazódott meg: írja ezt valahol a Biblia? Amit gondolunk, illetve amit mondunk, amihez hozzászoktunk, mert a szüleink is így tettek, az benne van-e a Szentírásban? Mi az, amit Isten igéje tanít Istenről, az emberről, a bűnről, a bűnbocsánatról, üdvösségről illetve a kárhozatról, a pénzről és a munkáról, a politikáról? A reformátorok alapmagatartása ez volt: ha felismerték, hogy más a gyakorlat, mint ami a Szentírás tanítása, akkor a gyakorlatot igazították az Isten igéjéhez. A reformáció lényege mindig az, hogy: rádöbbenek eltorzult a gondolkodásom, az életvitelem, az igei üzenet gyakorlatba ültetése és ezért szükséges megállnom és Isten igéjéhez igazítanom egész lényemet. Azért kell nekünk bűnbánatot tartanunk, mert mi mindig irtózunk a reformációtól, azaz ódzkodunk attól, hogy Istenünk változásokat eszközöljön a mi életünkben. Nem akarjuk, hogy a mi Urunk a szívünk mélyéig nyúljon, hogy a bennünk levő sötétség előjöjjön a fényre. A reformáció leleplez, szembesít a valósággal, míg a reform csak a felszínen történik. A reformáció a szív belsejéig hatol, mert Istenünk ott akar maradandó változásokat véghezvinni az életünkben. A reformáció új gondolkozásra tanít, a reform csak bizonyos gondolatokat alakít át. Például van egy házaspár, aki eltávolodott egymástól, bár együtt élnek, de ez egyiküknek sem a legjobb. Kaphatnak tanácsokat miszerint segítene, ha elmennének időnként kettesben szórakozni valahova. Vagy megvallhatják egymásnak, hogy valójában már régóta kikívánkoznak a házasságból és 3


bocsánatot kérnek egymástól, valamint elfogadják újra egymást, mint Istentől rendelt társat. Ez utóbbi reformálná a házasságukat és rájönnének a beszélgetések rendjén, hogy milyen értékes kincs is a társuk. A reformáció mindig arról szól, hogy jöjjön létre egy élő, működő kapcsolat az én élő Urammal, hogy Ő mondja meg mi a jó és mi a rossz. Legyek így Isten gyermekévé és képes leszek Isten parancsai szerint élni. Nem azért, mert megjobbultam, hanem azért mert már nem vagyok egyedül. Lássunk egy ószövetségi példát is. Ezsdrás korában a fogság után Isten népe elvilágiasodott, nem tartották meg a szombatot, sőt szombaton is kereskedtek Jeruzsálemben és persze akkor vásárlás is folyt, ha már volt kínálat. Nincs új a nap alatt, ma nyitva vannak a szupermarketek vasárnap is, hogy menjünk vásárolni vasárnap is. Nehémiás próféta látta annak idején, hogy sokan a templom helyett a piacra mennek, ezért figyelmeztette a népet és a kereskedőket is. Mikor ennek semmi haszna nem volt, akkor elrendelte, hogy péntek este csukják be Jeruzsálem kapuját, hogy senkit se kísértsen a szombati vásárlás. Ő tehát nem kötött kompromisszumokat, radikálisan oldotta meg a kérdést. Nem volt az sem, hogy csak az istentisztelet idejére zárták be a kapukat, hanem egész szombatnap nyugalom volt. Isten nem foltozó varga, nem reformokat bevezető vezető, hanem minket újjá teremteni akaró Úr, mert foltozgatni nem lehet azt, ami elromlott. Jézus Krisztus egy kitűnő embernek, Nikodémusnak mondta azt, hogy „szükség néked újonnan születned!” A mennyország kapuját csak Jézus Krisztussal lehet átlépni, nincs más útlevél oda. A fent idézett bibliai részben Pál apostol arról beszél, hogy azt hitte ő elég jó, ha a származására néz az is óriási dolog, ha figyelembe veszi milyen nevelést kapott, akkor kifogástalan, de amikor Jézus Krisztussal találkozott kiderült, hogy mindezek semmit nem érnek önmagukban. Így történt meg Pál apostol életében az igazi reformáció, amikor rájött Jézus Krisztus színe előtt, hogy nincs saját igazsága. Ez a felismerés alapjaiban változtatta meg az életét, megtérése nem múló hangulat volt csupán. Jézus Krisztus nem azért jött, hogy csak felforgasson mindent, hanem hogy újat adjon. Nem bővíteni akarta az áldozatok sorát, hanem az Ő kereszthalálával örökre eltörölt minden egyéb áldozatot. Egyedül az Ő áldozatáért lehetünk mi Isten gyermekei, mert egyedül az Ő áldozata volt tökéletes és hozott megbékélési lehetőséget számunkra az Atyával. Erről beszéltek a reformátorok. Már csak egy dolog van hátra: vizsgáljuk meg, hogy hol szorul a mi életünk reformációra és nem sminkelésre. Aztán engedjük Isten igéjét igazán mélyre hatni, vegyük elő naponta a Bibliánkat és engedjük, hogy Istenünk munkálkodjon mibennünk. Jézus Krisztus most is felénk nyújtja a kezét, ragadjuk hát meg, hogy minket is újjá teremthessen, megreformáljon! 4


Operation Mobilisation - 20 éves az OM missziós szervezet Mint az már köztudott, gyülekeztünknek van egy külmisszióban tevékenykedő házaspárja, Szabó Attila és Csilla személyében. Amit talán már nem mindenki tud az az, hogy ők az OM – misszionáriusokat kiküldő szervezet segítségével és keretén belül szolgálnak. E nemzetközi szervezet romániai központja a Brassó megyei Ghimbav településen van. Az elmúlt öt év során egy jó kapcsolat alakult ki gyülekezetünk és az OM Románia között, így meghívást kaptunk a szervezet 20 éves születésnapjára Ghimbavba, 2012 október 20-ra. Gyülekezetünket ezen az alkalmon 4 presbiter, a Szabó házaspár, a nagyifi egyik vezetője és egy presbiter-feleség képviselte. A következőkben ennek a napnak az eseményeiről szeretnék beszámolni. A bemelegítő dícsőítő énekek, imádság és köszöntések után elkezdődött a hivatalos program. Hamar kiderült, hogy bár húszéves születésnapra jöttünk, ez a nemzetközi szervezet már a kommunizmus évei alatt is tevékenykedett országunkban, csak akkor nem hivatalosan. Jelen volt három finnországi személy, akik a kommunizmus idején elhívást kaptak arra, hogy bibliákat és más keresztyén irodalmat juttassanak át a vasfüggöny kelet- európai oldalára. Mivel Finnországnak jó állami kapcsolata volt Szovjetunióval, úgymond elfogadható útlevélnek számított a finn. Ezért Finnországban a szervezet egy olyan járművet akart létrehozni, amelyben nagy mennyiségű keresztyén könyveket lehet szállítani. Átalakítottak egy olyan ház elemeket szállító teherautót, melyben több titkos üreg volt, hogy így akár hatvanezer bibliát is el lehetett rejteni benne. Mikor a Szovjetunióba be akart menni a teherautó a csempészárúval, a szovjet vámosok feltartóztatták és egy napon keresztül vizsgálták, fúrták, hogy nem találnak-e valami illegálist benne. Nem találtak semmi különöset, de annyira megrongálták a teherautót, hogy a sofőrök úgy döntöttek visszafordulnak, mert nem biztonságos folytatni így az utat. Később az ausztriai OM jelzi, hogy a román vámosok miatt a többi csempészési mód mind lebukott. A finnek rendbe teszik a teherautót és terv készül a romániai bevetésre a nyolcvanas években. Felszólalt ezután az ausztriai OM részéről az, aki szervezte ezeket a romániai akciókat. Elmondta, hogy a bécsi telephelyen volt egy mérnöki csapat, amely azon dolgozott, hogy különböző autókban titkos üregeket alakítson ki. Az évek alatt körülbelül húsz ilyen jármű készült, amelyek járták a kelet-európai régió országait: Magyarországot, Csehszlovákiát, Lengyelországot, Romániát, Bulgáriát. Az elkészült autókba Bécsben csomagolták be az illető ország nyelvén nyomtatott bibliákat. A sofőrök itt kapták meg a kapcsolatemberek neveit, címeit, kis térképet, ami az illető lakáshoz vezetett és azután minden sofőr memorizálta a neveket, a térképrészleteket, mert utána nem írhatták le sehova az adatokat nehogy megtorlásban részesüljenek a közreműködők. Mikor a nyolcvanas évek elején a román vámhatóságok nagyon komoly vizsgálatokat vezettek be, az ausztriai OM-esek felkérik finn társaikat nem működnek-e együtt, hogy a teherautó Romániába csempésszen bibliákat. A finnek elfogadják az ajánlatot és kezdetét veszi egy nagy terv, de először ki kellett 5


nyomtatni a Romániába szánt magyar és román nyelvű bibliákat. Aztán nemcsak a teherautóra volt szükség, mert a teherautó Romániába érkezése előtt jött 15 kisebb furgonszerű autó családokkal, fiatalokkal, akik turistaként érkeztek az országba. Ez a 15 autó más-más napokon és különböző határátkelőhelyeken jött be az országba. Végül a teherautó megrakva a hivatalos rakománnyal, azaz építkezési előre gyártott elemekkel, (valamint a többezer bibliával) megjelenik a román határátkelő helyen és átesik a vizsgálaton, majd tart Szeben fele az előre lebeszélt parkolóba. Érkeztek egyesével a kisebb autók is ugyanide, átrakták a rakományt az éjszaka folyamán a kisebb autókba és még aznap elmentek az ország négy sarka felé, hogy átadják a küldeményt a helyi szétosztó személyeknek. A nyolcvanas években ezzel a módszerrel 3 millió bibliát és egyéb keresztyén könyvet csempésztek be országunkba, mert a teherautó több ízben sikeresen átkelt Románián, tartva a hivatalos szállítmányával Görögországba, de a lelki kenyeret itt hagyta nekünk. Majd szót kaptak olyan romániai állampolgárok, akik vállalták, hogy raktározzák saját otthonukba a bibliákat és szétosztják az igénylők között. Volt, aki a garázsa alatt kialakított részben és volt, aki a tűzhely alatt és mögött rejtegette ezeket a példányokat. Ezen személyek sok esetben a romániai baptista egyház román illetve magyar tagjai voltak. Azok a külföldi emberek, akik vállalták a sofőri szerepet, illetve azok a belföldi emberek, akik vállalták a tárolási szerepet, mind kockáztatták saját életüket, családjaik nyugodalmát azért, hogy százezrek kezükbe vehessék és anyanyelvükön olvassák a szentírást. Délután hallottunk arról, hogy mit tett a szervezet a hivatalos bejegyezése után az elmúlt húsz évben. A tevékenységek első helyszíne Galati volt, ahol az iroda elkezd működni, majd stratégiai okokra hivatkozva az OM Románia irodája az ország közepén elhelyezkedő helyszínt keresve költözik a Brassó közelében levő Ghimbavra. Aktív tevékenység folyik Pitesti környékén, a Tulcea megyei Babadagon és szerte az országban különböző településeken. Gyerekotthonok alapszükségletein is igyekeznek enyhíteni az évek folyamán. Van ma is egy a „keresztyén irodalmat az emberek közelébe” vivő projekt, amelyhez egy speciálisan kialakított autóbuszt használnak. Ennek belsejében egy könyves bolt van, de ugyanakkor rövidfilmeket is le lehet vetíteni benne, illetve beszélgetésekre és Isten nevének a magasztalására is van alkalom. Egy újabb program keretén belül a szervezet sportrendezvényeket szervez (labdarúgás, kosárlabda), ahol a fizikai erő kifejtése közepette az ige magvait hintik. Más projekt keretében egy mobil fogászati rendelőt működtetnek, ahol önkéntes orvosok és asszisztensek járnak az ország elhagyatott falvaiban és ott végeznek fogorvosi munkát. A másik nagyhorderejű tevékenysége az OM Romániának az, hogy misszionáriusokat képez ki, akár rövid, akár hosszú missziói utakra. Kezdetben kéthetes programokra, majd két hónapos programokra, mára már több misszionáriust küldtek szerte a világba, két vagy annál több évre. Így szolgálnak ma a romániai OM képviselői Kazahsztánba, Costa Ricaban, Albániában, Koszovóban, arab országokban, Nepálban, stb. vagy éppen a szervezet által működtetett Logos hajón, mely járja az egész világot. 6


Különleges lehetőség volt számunkra beletekinteni ennek a szervezetnek a munkájába, amelyben nem a felekezeti hovatartozás a fontos, hanem a mennyei hovatartozás. Különleges élmény volt nézni és hallgatni azon személyeket, akik ezeket a munkákat végzik, látni lelkesedésüket és odaszánásukat. De mi is tehetünk valamit az Isten országáért, akár imában, akár fizikai munkában, akár anyagi vonatkozásban, akár lelki támaszként az ilyen és hasonló munkában tevékenykedőknek. Ez úton is kívánjuk a mi Urunk áldását az OM Románia szervezet és munkásai mindennapi tevékenységére! (Fekete Attila – főgondnok)

„ÚJRA ITTHON!” Imára hajtva fejünket töltöttük el az utolsó pár percet a Katmandu-i lakásunkban, majd fordult a kulcs a zárban és csak nehezen tudtuk visszafogni az izgalomtól magunkat. Ahogy az alapítvány mikrobuszában ültünk az ismerős utcákat néztük és búcsúztunk Nepáltól. Olyan hamar eltelt a három év szolgálat! Az Új-Delhi és az Isztambuli reptéren váltottunk, majd Budapestről autóbusszal utaztunk Marosvásárhelyig. A 48 órás utazás után fáradtan, de örömmel léptünk be az Új kenyér ünnepére a Marosvásárhelyi Kövesdombi Református Gyülekezet templomának ajtaján. Megérkeztünk újra haza! A gyülekezetben az ismerős arcok mosolyogtak vissza ránk és lelkünk az örömtől táncolva mámorosan várta az Úrvacsorában az Úrral a találkozást a szentek közösségében itthon. Ahogy beléptünk a kis garzonlakásba, amelyet a gyülekezet keresett a számunkra, a szépen kitakarított, ideiglenes otthonunkban, a tükrön az „Isten hozott haza!” felirattal köszöntöttek a barátaink. Az első pár napban az itthon tartózkodás sokkolóan hatott ránk. De a városban a tisztaság, hogy a kenyérüzletben több féle kenyérből lehet választani, ahogy a tömbházak új színt öltve magukra szépen pompáznak, mindez újként hatott, de hálával is eltöltötte a szívünket. Szeptember közepén kezdtük el meglátogatni azokat a gyülekezeteket, amelyek hűségesen támogatták a missziós munkánkat az elmúlt három év alatt. Azóta: a Kövesdombi Református Gyülekezet, az Udvarfalvi Missziói Baráti kör, a Paniti Református Gyülekezet, a Mezőbergenyei Református Gyülekezet, a Vadasdi Református Gyülekezet, a Kolozsvári Bulgária Telepi Református Gyülekezet, a Cserefalvi Református Gyülekezet, a Kolozsvári Kétágú Református Gyülekezet, a Tenkei Református Gyülekezet, az Érszöllősi Református Gyülekezet, a Szilágyperecsenyi Református Gyülekezet, a Biharvajdai Református Gyülekezet, a Fotosmartonosi Református Gyülekezet, a Székelyudvarhelyi Missziói Baráti kör fogadtak szeretettel bennünket. A marosvásárhelyi Kövesdombi Református Gyülekezet Nagyifijének tagjai is elkísértek bennünket e látogatásaink alkalmával, imában hordozták a beszámolókat és szolgáltak a fent említett gyülekezetekben. Később a gyülekezetek tagjaitól és lelkészeitől hallottam, hogy „bárcsak lenne nekünk is egy ilyen ifink!” Autóval utazva 7


együtt, személyesebb kapcsolatot tudtunk építeni az ifi tagjaival is. Egymást jobban megismerve és egymás bizonyságtétele által az Istenbe vetett hitben növekedtünk és erősödtünk mindannyian. Új gyülekezetek is meghívtak bennünket, hogy a nepáli missziós munkáról beszámolót hallgassanak meg tőlünk. Egész Erdélyben összesen 51 gyülekezetet kell február közepéig meglátogatnunk, majd március harmadikára már meg van a repülőjegyünk vissza Nepálba. Ez a hátralevő pár hónap hamar tovarohan és talán a Kőlap sok olvasójával nem áll módunkban találkozni, így e pillanatot megragadva kívánunk: áldott adventet, felkészülést a Király születésnapjára, hogy méltóképpen ünnepelve, rá figyelve Őt tiszteljük és legyen az Ő áldása mindünkön az előttünk álló újévben is. Imádkozó szeretettel: a Szabó család, azaz Csilla és Attila testvéreitek az Úrban.

Hála legyen Istennek! Kedves gyülekezeti tagok, kedves testvérek! Ezelőtt egy évvel írtam fiunkról és családunkról. Akkor Róbert élete 15-dik műtétje előtt volt és mi szülők fáradtan álltunk, mert hosszú ideje nehéz terhet hordoztunk vállunkon. Eljött aztán 2011 december 16ka, amikor megvolt a műtét, az orvosok bizakodtak és mi csak vártunk. Teltek a napok és Róbert újra felépült a műtét után, azaz vastagbele jól működött. Hittük: túl vagyunk végre a nehezén! Mégis úgy telt el ez az év, hogy szemünk elől nem téveszthettük fiúnkat és, ha csak egy kicsit nehezebben jött ki a széklet, ha csak nem volt kedve enni, ha csak sápadt volt, mindig ott motoszkált bennünk, hogy vajon nem a betegsége okozza. Lehet soha nem fog elmúlni bennünk szülőkben ez az érzés, lehet, hogy ez így van rendjén. A 2012-es esztendő első napján én hazajöttem Romániába és visszaálltam a munkába. Róbertet még az orvosok várták egy pár, műtét után szükséges, szűrővizsgálatra. Minden jónak bizonyult és akkor 2012 február 18-án hazatérhetett feleségem két gyermekünkkel együtt. Sokféle érzés keringett mibennünk az első napokban, de éreztük, hogy jó újra együtt lenni itthon másfél év után. 8


Nagyon jó fogadtatásban volt részünk itthon a családban, a lelki testvéreink közösségében és a gyülekezetből olyan szorosan vettek körül, hogy elkezdett újra mozogni körülöttünk az élet. Róbert sokat fejlődött, növekedett magasságban meg súlyban, és gyarapodott huncutságban meg beszédben. Természetesen ő mindig is egy Hirschsprungon és sok komplikáción átment gyermek marad, vannak különbségek közte meg egy vele egyidős gyerek között, de ezek eltörpülnek, ha a műtétek közötti időszakokra gondolunk vissza. Ahogy családunk életében felragyogott az új nap, ahogy kifele jöttünk e hullámvölgyből, arra kértük Urunkat, hogy ajándékozza meg családunkat újabb kisgyermekkel. Imánk meghallgattatott, és mire testvéreim e sorokat olvashatják, mi már három gyerekes család leszünk. És ha az orvosok szavára hallgathatunk, egy újabb kislány érkezik életünkbe! Én magam „éneklek az Úrnak, mert jót tett velem” (13 zsoltár 6 verse) és velem énekel az egész családom. Hisszük, valljuk, hogy érdemes volt a Krisztus Jézus nyomdokában haladni. Megérte belé kapaszkodni a nehéz időkben és vele együtt örülni a boldog percekben. Köszönet ezúton is mindazoknak, akik bátorítottak, támogattak, imádkoztak gyermekünkért meg családunkért! Csodálatosak a mi Urunk ígéretei, cselekedetei! Ő mondja: „mert a hegyek megszűnhetnek, és a halmok meginoghatnak, de hozzád való hűségem nem szűnik meg, és békességem szövetsége nem inog meg” (Ézsaiás 54, 10). Kívánjuk tapasztalják ezt meg testvéreink is! Szeretettel: Fekete Attila, feleségem Sandra valamint gyermekeink Anna, Róbert és a harmadik.

Kedves gyülekezet Nagy öröm számomra, hogy a Kőlap hasábjain újból találkozhatunk. Szeretettel gondolok kedves mindannyiukra, és megköszönöm az Úrnak, hogy ilyen drága testvérekkel áldott meg 4 éven keresztül. Tetszenek hiányozni, de tudom, hogy mindannyian Isten kezében vagyunk! A gyülekezet ahova kerültem egy kis székely falu Sepsiszentgyörgytől 9 km-re. A falut körbe hegyek veszik körül, szóval, ez az a hely, ahol a föld találkozik a mennyel szemben a Kövesdombbal, ahol a menny találkozik a földdel. A gyülekezet 400 tagot számlál, de sokan Szentgyörgyön laknak. A fotosmartonosi gyülekezetben nagy szeretettel vártak, reményen felül. Kedves és lelkes emberek laknak itt, szorgalmasak és tisztelettudóak. Most már nagyjából összeszoktunk és együtt keressük Isten útjait. Nagyon sok örömöt és csodát tapasztaltam meg. Köszönöm az imádságágaikat, érzem, hogy sokan kiáltanak értünk Istenhez. Én jól vagyok, most már érzem, hogy Isten akaratából kerültem ide. Rácsodálkozom bölcsességére. Várom, hogy minél hamarébb találkozzunk! Addig is Isten gazdag áldását kívánom kedves mindannyiukra! Ne feledjék, szeressék Jézust és növekedjenek Isten kegyelmében. Szeretettel, Müller Lóránd 9


Bemutatkozik az új segédlelkészünk, akit ezúton is szeretettel köszöntünk gyülekezetünkben és kívánjuk a mi Urunk áldását életére és szolgálatára! Nevem Nagy Emese és 2012 szeptemberétől vagyok a Kövesdombi Református gyülekezet segédlelkésze. Íme, egy pár szó magamról, fogadják szeretettel: Egyszer, amikor magyar tantárgyversenyre mentem az egyik vásárhelyi iskolába, és kerestem az ajtókra kifüggesztett listákon a nevem, ezt találtam: Nagy Emese. Ez én lennék. Érdekesnek találtam ezt az „elírást”. Az eddigi éveim nagy részét valóban az agy használata határozta meg. Ez azt jelenti az én nyelvezetemen, hogy tanultam és tanultam és eredményesen tanultam. Marosvásárhelyi születésű vagyok. A mai „Liviu Rebreanu” általános iskolába, majd a Marosvásárhelyi Református Kollégiumba jártam. Annak ellenére, hogy a „tocsi”, „okostojás” kategóriájába tartoztam (egyesek szerint), számomra nem volt magától értetődő az évenkénti oklevél. Mindig igyekeztem minden leckémet jól tudni, eleitől végig. A leginkább azért, mert féltem a megszégyenüléstől. A mai napig sem szeretem, ha butaságom miatt kell szégyenkezzek az emberek előtt. XII. osztályban tisztult le bennem a gondolat és a vágy, hogy lelkipásztor szeretnék lenni. Nagy hatással volt rám az akkori lelkészigazgatónk, aki „elénk élte” a Bibliát. A családom támogatott. Falun is a csendes természetem miatt „kicsi papné”-nak hívtak a rokonok. Egyfelől természetesnek tűnt a gondolat, hogy lelkipásztor leszek. Másfelől, a „realistábbak” kételkedve álltak mellettem, mert tudták, hogy a jó eredményeim miatt és a tanulás által sok esélyem van, mégis nem biztos, hogy ott a helyem lány létemre. Abból, hogy lányként próbálkozom a Teológiára, egyetlen meghirdetett helyre, nem csináltam problémát. Nagyon kívántam azt tanulni, ami az életem és egyben a hitem volt. A 18. életévemet még nem töltöttem be, amikor felvételiztem, és nem gondoltam át sokmindent. Nem gondolkoztam a vallástanári szakon. Sem arra nem gondoltam, hogy mégiscsak nagyobb számú ember előtt kell beszélnem, én, aki csak akkor szólalt meg néha, amikor kérdezték. A felvételin a tanulás sem volt már kapaszkodó a számomra, mert mindegyik lány nagyon jól tanult és magas jegyeket kapott mindenki közülünk. Egy vizsga előtt láttam egy lányt leguggolva a folyosón. Rosszul volt a vizsga miatti stressztől és a nem alvás miatt. Egy másvalaki folyton a lelkészlányokról beszélt, akik könnyebben bejutnak a Teológiára. Akkor mondtam azt magamban és utána minden nap az eredményhirdetésig, hogy: „Uram, most az egyszer ne az kerüljön be, aki intézkedik, hanem akit tényleg Te akarsz itt látni!” 10


2004. szeptemberétől teológusnak neveznek. Azóta elvégeztem a Teológiát. Mind az 5 évet. A Teológiától 5 percre kerültem segédlelkésznek, a KolozsvárAlsóvárosi Református gyülekezetbe, a Kétágúba két évre. Kétszer határoztam el, hogy elmegyek külföldre tanulni, szintén teológiát. Másodszor bátorságom is lett elmenni. Így töltöttem el majdnem egy évet Kampenben, Hollandiában. Így utólag visszatekintve az eddigi pályafutásomra, azt mondhatom el, reformációt a Teológiára való felvételikor éltem át. Számomra a reformáció azt jelenti, hogy minden átértékelődik. S ebben az átértékelődési folyamatban kitűnik az, ami a legértékesebb. A vizsgán fontos volt a tanulás, de nem a legfontosabb. Hiszen hiába volt eszem és jó tanulási képességem, az addigi eredményeim, mert mindenki rendelkezett ezekkel. A végén csak azt éreztem, hogy valóság és igazság, amit Jézus mondott: „Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek!” (Jn 15,5) illetve amit énekelni is szoktunk:

Viaskodik az Úr érettünk, Kit az Isten küldött le nekünk. Ha kérded, hogy: ki légyen az? Jézus Krisztus az! Seregeknek Ura, Kinél nincs több Isten, Nála vagyon a győzedelem! (254b, 2. szakasz)

Presbiterek bemutatkozója Nevem Brassai Attila, 50 éves orvos vagyok, két kisgyerek édesapja. Szabad időmben egyetemi professzorként dolgozom az Orvosi Egyetemen. A Vártemplomi gyülekezetben nagytatám is presbiter volt, édesapám ma is az. Formailag oda tartoztam, a Kövesdombi gyülekezetbe a menyasszonyom hozott el 2004ben, és házasságunk után, 2005-ben lettem hivatalosan is e gyülekezet tagja. Arra a kérdésre, hogy mikor lett a személyes megváltóm Jézus Krisztus, nem tudok pontosan válaszolni. Ha ez egyáltalán megtörtént, akkor folyamatosan következett be, nem köthető egy pontos dátumhoz vagy eseményhez. A presbiterség elvállalására Lőrincz János lp. kért meg, de a családdal egyeztetve a pótpresbiteri státus tűnt a helyesebb útnak. Azért vállaltam, mert ez is egy (konkrét) formája az Úr szolgálatának. A média bizottság tagja vagyok. Feladatomnak többek között a presbitérium (esetleg tágabb értelemben a gyülekezet) humorérzékének növelését tekintem, mert hiszem azt, hogy a humor az Úr egyik nagyszerű ajándéka.  11


„Áldjad, én lelkem, az Urat, és egész bensőm az Ő szent nevét.” (Zsolt 103, 1) György Gizella vagyok, feleség, édesanya, nagymama, anyós. Nyugdíjas vagyok, de hála Istennek, ezt sohasem éreztem, csak néha testileg. 1971 óta vagyok házas, azóta marosvásárhelyi gyülekezeti tag. A Kistemplomnál kezdtük, majd a Ludas utcába jártunk, 1993-tól pedig a Kövesdombi gyülekezethez tartozunk. Hiszem és remélem, hogy a következő váltás már a mennyországban lesz, ahol áldani fogom az Urat. Már kisgyermek korom óta szerettem vallásórára járni, szavalni, ünnepeken énekelni a mezőmadarasi templomban. Vallásos életet éltem egészen 1989-ig, amikor Isten mélyen belenyúlt az életünkbe. A férjem Bukarestben kényszer-munkaszolgálatot teljesített, amikor tíz méter magasról leesett. Eltört mindkét keze, lába és 60%-os agysérülése lett. Élet-halál között lebegett. Nyolc hétig voltunk a katonakórházban, ott ért bennünket a forradalom. Szóltak a fegyverek, az ágyuk készenlétben voltak, az utcán a sok halott és sebesült, én pedig a gyermekeimtől távol, félelem és szenvedés között ingadoztam: talán sohasem fogom újra látni a gyermekeimet, itt halunk meg mindketten! Egy éjszaka, amikor már nem bírtam tovább, térdre estem a Mindenható Úr előtt, és sírva kértem, hogy segítsen rajtunk. És akkor az élő Isten lehajolt és felemelt. Elhozta számomra a szabadulást. Életet, örök életet adott nekem is. Pál mondja: „Bizony javamra lett a nagy nyomorúság.” 2005-től vagyok presbiter. Nem akartam feltétlenül az lenni, körzetfelelősként beleláttam a presbiteri munkába, és tudtam, hogy sokkal nagyobb felelősség, hiszen Isten és a hívek előtt fogadalmat tettem. Most is mindig kérdésem, hogy mennyire teszek eleget a feladatomnak. Szeretnék használhatóbb gyermeke lenni Istennek. Már korom miatt is úgy érzem, minden időmet nagyon tudatosan kellene kihasználnom, mindenekelőtt Isten országának építésére és a lelkek megmentésére. A kórusnak megalakulása óta tagja vagyok, hosszú évekig a nőszövetségben is szolgáltam, konfirmándusokat kérdezek ki és beszélgetek velük már több éve, látogatni szoktam a körzetem úgy 55 családját és a betegeket, nemcsak a körzetemben. De ez még nem elég. Az Ige azt mondja: „Az aratnivaló sok, a munkás kevés.” Bizonyságtételemet a következő Igével zárnám: „Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr!”  A nevem Farkas László, 1946-ban születtem. Lukafalván, az alsó Nyárádmentén (most Dózsa György község) református lelkész családban nőttem fel. A marosvásárhelyi villamossági vállalatnál dolgoztam, mint elektroenergetikus és 2010 júniusától nyugdíjas vagyok. 12


1974 óta lettem az alsóvárosi gyülekezet tagja, amikor a gyülekezetnek még nem volt temploma, csak egy imaháza a Ludas utcában. 1980-ban lettem pótpresbiter és nemsokára presbiter. Azért vállaltam a presbiterséget, mert szerettem volna részt venni aktívan a gyülekezet életében, és mert nem voltam közömbös a gyülekezeti élet iránt. 1988-ban sokévi huzavona után kapott a gyülekezet engedélyt templomépítésre. Ebben a munkában én is, mint sokan mások, aktívan részt vettem és 1991-ben lett kész a templom. A következő évben merült fel az a kérdés, hogy a gyülekezet igen nagy, több mint 6000 lelkes és egy lelkész nem tudja pásztorolni. Így született meg az a döntés, hogy alakuljon egy új gyülekezet. Utcák szerint határolták be, hogy melyik rész fog leválni. Azok a presbiterek, akik olyan utcákban laknak, amelyek az új gyülekezet területéhez tartoznak, automatikusan átkerülnek az új gyülekezetbe. Így volt ez velem is! A tizedik református gyülekezet a Kövesdombi Református Gyülekezet nevet kapta. Azt az ajánlatot kaptuk az Alsóvárostól, hogy amíg nem lesz saját gyülekezeti helyünk, addig használhatjuk az alsóvárosi templomot. De ennek ellenére akkor nagyon fájt nekem, hogy külön választottak, de az Úrnak legyen hála már nem kellett annyit várjunk, hogy mi is egy új templomot építhessünk. A Kövesdombon álló református templomnak az építésében is aktívan részt vettem, amit 2000-ben szentelt fel néhai Dr. Csiha Kálmán püspök úr és úgy érzem, hogy egybenőttem a Kövesdombi gyülekezettel. Azóta végig presbitere vagyok a gyülekezetnek és a harmadik ciklus óta vagyok gondnok is. Sokáig szolgáltam az Úrvacsoránál tevékenykedő bizottságban. Most az épületek és területek, járművek karbantartásáért felelős bizottságban, a leltározási valamint a pénztári ellenőrző, az alkalmazottak munkáját irányító bizottságban és esetenként még más feladatokban is részt veszek. Ugyanakkor jelen vagyok az elnöki megbeszéléseken és a presbiteri gyűlések előkészítésén és sok rendezvényen, amely a gyülekezet keretében van, vagy ha meghívást kapunk más gyülekezetbe ellátogatok oda. A Halleluja vegyes kórusban is benne vagyok, és nagyon sajnálom, hogy nem jelentkeznek új tagok, mert nagyon szükség lenne főleg a tenor és a basszus erősítésére. Nagy örömmel veszek részt ezekben a tevékenységekben és legyen mindezekért hála az Úrnak, hogy ad erőt és pozitív hozzáállást a gyülekezetben folyó munkákhoz. Azért is hálás vagyok az Úrnak, hogy van egy élő gyülekezetünk, amelynek én is tagja lehetek. Szeretettel köszöntöm a gyülekezetünk minden egyes tagját és a karácsony közeledtével kívánok mindenkinek Istentől megáldott ünnepeket! 13


Gázzal vagy fával fűtés? Mindennapi életünkben, akár saját háztartásunk esetén, akár közösségi vagyonról van szó, fontos szempont a közköltségek (gáz, villany, víz, stb.) nagysága. Így a Kövesdombi Református Egyházközség számára is sok aggodalmat jelent ezen kiadások növekedése. Gondolkoztunk a módozatokon, hogy csökkentsük a számlákat. Hosszú évek után végre a vásárhelyi református egyházak visszakapták egy részét a tulajdonukban levő erdőknek, összesen 100 hektárról van szó, azaz tíz-tíz hektár erdőt minden egyházközség. Ez azt jelenti, hogy könnyebben tud gyülekezetünk tűzifát beszerezni. Ebből kiindulva számításokat végeztünk, egy részben fával történő fűtés bevezetése érdekében. Következett egy hosszas engedélyezési folyamat, amelyben a Környezetvédő Hivatal meg a Polgármesteri Hivatal számos előírást kért a gyülekezettől, a fáskazán paraméterei, a kémény magassága, vastagsága, milyensége tekintetében. Mindezeket teljesítve, az engedélyek birtokában, a presbitérium döntött a fáskazán megvásárlásáról és beszereléséről. A gyülekezet fát vásárolt és beindult a fáskazán a templom, az irodák és a parókia fűtése érdekében. Ez nem jelenti azt, hogy ezentúl a gyülekezet nem használ gázt, mert a melegvíz előállítására, a templomban létező padlófűtéses rendszer működtetéséhez és az ifjúsági házban, amely egy kisebb melléképülete gyülekezetünknek, megmaradt a gáz használata. A 2009-es év folyamán a gyülekezet gázra kifizetett 16.311 lejt, és ebben a januári számla egyedül több mint 4.000 lej volt. A 2010-es év folyamán a gyülekezet gázra fizetett 7.790 lejt és 4.060 lejt favásárlásra, ez összesen 11.850 lej. Összehasonlítva a két említett esztendőt, nem számítva a minden évben történő gázemelést, mégis megtakarított a gyülekezet 4.461 lejt. Természetesen a befektetés is meg kell térüljön egy pár év alatt. De mindenképpen hasznos döntés volt, pont úgy, ahogy számos gyülekezeti tagunk is takarékossági szempontok miatt kis hőközpontot vásárolt és szerelt be lakásába, lemondva a központi fűtésről. Amíg az elégetett gáz szinte láthatatlanul eltűnik a levegőben, addig a fának látható és bizony néha érezhető is a füstje. De ez a füst mégse szed annyi áldozatot, mint a láthatatlan gázé. Aki valamikor fűtött fával az tudja, hogy ez a fűtési mód sokkal több munkát igényel, mert fát kell beszerezni, hasogatni és naponta kell megrakni a kazánt. Kényelem szempontjából sokkal előnyösebb a gázzal történő fűtés, mert ott csak a kazán gombjait kell néha nyomogatni. De az egyház a hívei támogatásából tartja fent magát és úgy gondoltuk, jó, ha racionálisan figyelünk a költségeink alacsonyabb szinten való tartásán. Ennek a folyamatnak a hozadéka az ablak cserék bevezetése is, hogy a megtermelt meleget ne veszítsük el, a nem megfelelően záró nyílászárók miatt. A tavaly sikerült kicserélni az irodák valamint a parókia ablakait köszönhetően gyülekezeti tagjaink adományainak is. Az idén a fakeretek elrothadása miatt is szükségessé vált a templom bejárati ajtóit valamint üvegezett előterét is lecserélni. 14


Ez utóbbi munkálatok összköltsége 40.000 lej volt. Ezúton szeretnénk megköszönni az eddig beérkezett adományokat, külön a Timko cég 7200 lejes hozzájárulását, ami mellett állták a daru bérlési díját is a szükséges 3 napra. Így lassan a költségek fele le van fedve, de még mindig lehet adakozni erre a célra, ha valaki szívét Isten erre indítja, hogy ne nyúljunk túl mélyen az egyebekre is szánt gyülekezeti pénztárba. Még annyit, hogy az új bejárati ajtókra a bevésett szimbólumokat adományba kaptuk a Lőrincz Attila által vezetett SC Primer Electro SRL-től. A gyülekezetünk szimbóluma, a szószéken is látható fiait a saját vérével tápláló pelikán valamint a keresztyénség első egyetemes szimbólumát jelentő hal került a külső ajtókra. A belső ajtókon olvasható református hitvallásunk 4 alapelve valamint megtalálható a győztes Krisztust szimbolizáló Bárány képe a kereszttel illetve a nyitott Szentírás képe. A grafikai munka és design Orbán Tibor presbiter testvérünk munkája, akinek ezúton is köszönjük egész gyülekezetünk nevében. Végül még annyit: a presbitérium próbál a legmegfelelőbb módon gazdálkodni a rábízott vagyonnal, de nyitottak vagyunk új ötletek elfogadására. (a Kövesdombi Református Egyházközség elnöksége)

ESEMÉNYNAPTÁR  Május 19-20 között volt a vegyes kórusunk Székelyföldön.  Június 1-3 során Szabó Albert presbiter testvérünk vezetésével néhányan ellátogattak Budapestre a metodista gyülekezetbe, akik nekünk testvérgyülekezetünk.  Június 25-26-án Nagyifi kirándulására került sor.  Június 30 és július 1 között a presbiterek szokásos csendesnapja volt Dél Erdélyben.  Július 9-14 között újból helyileg zajlott gyülekezetünkben a Házastábor.  Július 14-21 között Holland testvérgyülekezet látogatást tett nálunk. Egy harmincfős, nagyrészt fiatalokból álló csoport részvett diakóniai munkánkban, valamint időseket és betegeket látogattunk. Két lakás festésében is részvettek gyülekezetünk önkéntesei és a vendégeink.  Július 16-19 napjaiban Vakációs bibliahetet tartottunk és több mint kilencven vallásórás gyerek vett részt.  Augusztus 26-án Müller Lóránd segédlelkészünk kibúcsúzott 3 évnyi szolgálat után a gyülekezetünkből. Szeptember elsejétől a Sepsi Egyházmegyében levő Fótos Martonosra nyert kinevezést. Ezúton is kívánjuk Urunk áldását ottani szolgálatára.  Szeptember 2-án Nagy Emese beosztott lelkész beköszönő szolgálatát hallhatta a gyülekezet, ő most a segédlelkészünk az elkövetkezendő 2 évben.  Szeptember 23-án, Szabó Attila és Csilla, a Nepálba kiküldött misszionárius házaspár beszámolóját hallhattuk, illetve köszöntöttük őket újra itthon köreinkben.  Október 22-26 újból Evangélizóciós hét volt a tavaszi után, szolgált Bódis Miklós hátszegi lelkipásztor. 15


 November 3-9 között a Templom bejárati ajtajainak, illetve bejárati oldalablakainak és a gyülekezeti terem ablakainak cseréje történhetett meg.  November 10-11 hétvégéjén a Hetvenévesek szülinapját tartottuk gyülekezetünkben, amit a Nagyifi szervezett meg sok szeretettel.

EGYHÁZMEGYEI VÁLASZTÁSOK 2012 az Erdélyi Református egyházkerületben a tisztújítások évét jelenti. Amint kedves olvasóink már értesültek róla, először is, januártól megújultak a presbitériumok is, ezért volt a tavaszi lapszámunkban az új presbiterek bemutatása. Most pedig ebben a lapszámban elkezdtük bemutatni a többi presbitert is. Szeptembertől viszont esperes választásokra is sor került, illetve volt olyan egyházmegye, ahol meg kellett ismételni a választásokat. A marosi egyházmegyében hosszú hetek után, ami alatt sokan imádkoztak a választásokért, azaz hogy Istenünk akarata teljesüljön és megfelelő tisztségviselők legyenek, végül folyó év november 13-án választották esperessé Lőrincz János lelkipásztorunkat. Szeretnénk a Kőlap oldalain is köszönteni őt ez alkalomból a következő bibliai verssel: "Ne félj, mert én az Úr veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened, megerősítelek, sőt megsegítlek és igazságom jobbjával támogatlak téged!" (Ésaiás 41:10) A mi Urunk ígérete ebben a versben elsősorban az Ő állandó jelenlétéről, mellettünk állásáról biztosít mindenkit, de most hisszük különösen is igaz rád ez szeretett és tisztelt esperesünk! Mivel ez így igaz, ígéret van arra is, hogy a nehézségeket, az esperesi megbízatással megnőtt feladatok számához erőt is ad Ő, felemel ha csüggedés vagy fáradtság környékezne. A mi Urunk hűséges szeretete, kegyelme és békessége maradjon illetve növekedjen továbbra is szívedben tisztelt esperes-lelkipásztorunk, Ő áldjon és őrizzen meg családoddal együtt! Kívánjuk mindezt imádkozó szeretettel mindnyájan mi presbiterek valamint gyülekezeti tagok mind!

PRESBITERI JAVASLAT ÉS HATÁROZAT ISMERTETÉSE A tavaly nov. 1-i temetői szolgálat kapcsán felmerült bennünk, hogy mi a célja ennek a szolgálatnak és a temetői perselyezésnek? Következményként pedig a Kövesdombi gyülekezet presbitériuma határozatot fogadott el febr. 2-i ülésén és a következő javaslatokat terjesztette elő a marosvásárhelyi református egyházközségek Kuratóriumának: 16


Javaslataink: 1. A temetői szolgálatot ezután is rendkívül fontosnak tartjuk és szeretnénk folytatni, mert a temetések, keresztelők, konfirmációi alkalmak, esküvők, a világítás mind-mind nagyszerű lehetőségei a missziónak és az evangelizálásnak, mert elérhetővé válhatnak egyháztagok, névleges egyháztagok, de közömbösek és istentagadók egyaránt. 2. A temetői szolgálatot végző presbiterek elsősorban ADJANAK a halottaik sírját meglátogató embereknek, azaz érettük és nem a pénzükért legyenek ott: - köszöntsék őket és adjanak egy evangéliumi töltetű szórólapot. Nagyszerű lehetőség lehetne például az életről-halálról-megváltásról szóló bibliai tanítást kis traktátus formájában mindenkinek a kezébe adni. Minden évben lehetne azonban más-más tematikájú traktátusról is szó. Lehet templomba hívogató szórólap is elérhetőségekkel: telefonszám, email cím, honlap, ahonnan alapinformációkat lehet megtudni arról, hogy hol, mikor, milyen gyülekezeti alkalmak vannak bármelyik marosvásárhelyi református gyülekezetben. - Novemberre készülhetnének a vásárhelyi egyházközségek evangelizációs alkalmakkal, egyéb programokkal (csendesnap, zenés áhítatok, stb.), amelyekről plakátokat lehet előre készíteni, a temetőn is látható helyekre kitenni, meghívókat lehet nyomtatni és az emberek kezébe adni. - Lehetne könyv-, gyülekezeti újság és CD-standot működtetni és/vagy ingyen elvihető traktátusokat, evangéliumi könyveket kitenni az asztalokra. Ezek között egyik szórólap lehet a temetkezési vállalat vagy más közérdeklődésre igényt tartó ajánlatról szóló brosúra is. Lehetne céladományokat gyűjteni egy-egy súlyos beteg vagy diakóniai jellegű egyházi intézmény támogatására. - Kívánatos lenne, hogy a szolgálatos presbiterek barátságosan és örömmel útbaigazítsák a hozzájuk forduló embereket és minden adódó alkalommal készek legyenek bizonyságot tenni Megváltó Urunkról. 3. A persely-kérdést radikálisan át kell gondolni, hogy még a presbiterek által történő őrzés látszata se merüljön fel. Miért ne lehetne egy jól látható és könnyen hozzáférhető helyen rögzíteni a perselyt (falon, fán, stb.), ahol folyamatosan ott lehetne, és amit rendszeres időközönként (világítási időszakban akár naponta) ki lehet nyitni és a benne lévő összegeket kivenni, lekönyvelni? Miért ne lehetne egy-két szó vagy tőmondat erejéig ráírni a perselyre azt is, hogy mire gyűjtünk, mi lesz a bejött összeggel? (Régeni Szabó István missziós gondnok) 17


Házas-tábori beszámoló Idén nyáron július 9-14 között szerveződött meg immár harmadik alkalommal a kövesdombi református gyülekezet fiatal házaspárjainak a tábora dr. Veress Sándor és Judit vezetésével, akik a Magyarországi Bibliai Házassággondozó Szolgálat munkatársai. Ezen a házas-héten 8 házaspár vett részt a vezető-előadó házaspáron kívül. Az idei téma az INTIMITÁS volt, a következő címekkel 2Korintus 13:11 alapján: 1. nap. Örüljetek (A szex motivációja: önzés vagy engedelmesség) 2. nap. Jó rend (Isten rendje a szexben: kezdeményezés és reagálás) 3. nap. Intés (Isten vigasztalása a szexben: iránymutatás és felkenetés) 4. nap. Egyetértés (Egyetértés a szexben: meztelen vallomás) 5. nap. Békességben (Jó indulat vezérelte szex: a Szent Lélek ajándéka) 6. nap. A szeretet és a békesség Istene (A Szent Lélek megtanít majd mindenre, alapige János evangéliuma 14:26) Délelőttönként reggeli áhítat volt, aztán bevezető előadás, filmrészletek, megbeszélés illetve mindennap az aznapi témához kapcsolódó kérdések válaszok keresése következett. Ez utóbbi a hét elején kiosztott, de személyenként különböző igei rész tanulmányozása kapcsán történt. Ezután a házaspárok megosztották egymással az igei tanulmányozásuk során felfedezett kérdéseket és üzeneteket, illetve egymás gondolatai által Isten üzenetét hallhatták. Ezzel párhuzamosan az ifjúsági házban a héten résztvevő házaspárok gyerekeinek is volt hitoktatás, gyerekfoglalkozás, játék. A délelőttöket közös ebéddel zártuk az ifjúsági házban. A délutáni pihenőben a gyakorlófüzetből voltak feladataink. Délután 16:30-tól folytatódott a napunk kötetlen beszélgetéssel vagy kiscsoportos beszélgetéssel, de különböző helyeken, azaz egyes házaspárok otthonában, végül mindig közös vacsorával zártuk a napot. Utolsó nap mindenki megosztotta a közösséggel is a hét során kapott üzeneteket, gondolatokat, ami által egymást jobban megismerhettük, és aminek így közösségépítő szerepe volt. A legutolsó napot közös Úrvacsorával zártuk a 2Korintus 12:12 jegyében. Ezúton szeretnénk kifejezni köszönetünket a Kövesdi-Péterfi családnak, akik vállalták ennek a gazdag hétnek a megszervezését és bátorítunk mindenkit, hogy jövőre, ha teheti, próbálja ki ezt a fajta házas tábort a gyülekezetünkben. (Márton Dénes és Vicsi Ildikó gyülekezeti tagok) 18


A 70 évesek részéről a Kövesdombi Református Gyülekezethez intézett

KÖSZÖNTŐ (2012. november 11.) Tisztelt és szeretett Kövesdombi Gyülekezet! Itt álltunk Önök előtt megilletődve, kipirult arccal, kissé megkopottan, de csillogó szemmel, az erdélyi magyar szebb jövőbe vetett reményben fogantatott, aggodalomba beleszületett, vesztes nemzetünknek a jövőtől való félelemben felcseperedett nemzedéke 70 éves töredékeként. A tegnap megismert, különböző születési helyek és megdöbbentően keserves életutak ellenére mi itt mind sorstársak vagyunk.

Mert mindannyiunk édesanyja várta remegve a harctéri híreket és az utca végén feltűnő postást. Mert minden este minket átölelve imádkozott és kezünket összefogva tanított imádkozni az Édesapánkért. És jöttek a mind rosszabb hírek, a bombázások, a menekültek majd a front és vele az idegen, garázda katonák és fegyveres civilek. És a köröttem álltak közül többen soha nem ismerhették meg az Édesapjukat. Van olyan társunk is, ki teljesen árván maradt és egy magyar ember 5 liter tejért adta el egy másik magyarnak. Mert alig vonult el a front, elkezdődött a megtorlás: a haláltáborokba hurcolás, a fosztogatás. Megtörtént az örök békétlenséget előrevetítő, országvesztő békekötés. Következett az élelem kényszerbeadása, az iparengedélyek megvonása majd a gazdálkodók földfosztása. Mára már 19


közfeledésbe merült a sok agyonvert, az önhalálba kergetett vagy az országhatáron szökés közben lelőtt férfiak meg egész családok tragédiája. Tilos lett keresztyénként és egyáltalán magyarként élni. És mégis, mert áldott emlékű Szüleink, Nagyszüleink, Keresztszüleink hittek, falvaink és városaink lelkészei vállalták a meghurcolás kockázatát, a kertek és erdők fedezete alatt eljártunk hinni tanulni. Felserdültünk és önként vállaltuk hitünk, magyarságunk megtartását. Fiatalként egy jobb megélhetés reményében megindultunk az egyéni és mégis közös vándorutakon. Útjainkon élettársakra találtunk, családot alapítottunk, gyermekeket vállaltunk és indítottunk az életbe. Megértük, hogy a sok tiltást a mindent megengedő szabadosság és a csalódások árja váltotta fel. Mert felkapott a gaz az árva mezőkön, szülőfalvaink sok udvarán és a lelkekben. Elkövetkeztek az egyéni veszteségek is. Elmentek a Szüleink, néhányunk Élettársa már az öröklétbe távozott. Veszítettünk gyermekeket is. Többünk meg távol élő gyermekei és unokái után sóvárog. Itt álltunk hát sorsunkba belenyugodva, megkopva, de tudván tudva: Krisztus, a leghűségesebb útitársunk végig támogatja majdan rogyadozó léptünket. És amíg megszólal a harang a Kövesdombon mi ide, Önök közé tartozunk. Megtanultuk, amit templomot és iskolát egy fedél alá építő dédszüleink már tudtak: addig lesz magyarság Erdélyben, amíg a templomban magyarul hangzik el az ima és csendül fel az ének. És hátrahagyjuk az utánunk jövőknek: Ne hagyjátok a templomot s az iskolát!

Utazás Németországba a seelbachi testvérgyülekezethez Nyolcan indultunk útnak a gyülekezet mikrobuszával szeptember 6-án Németország felé, testvérgyülekezetünkhöz. A több mint 1600 km-es utat egyetlen pihenővel tettük meg, a budakeszi metodista gyülekezetünknél szálltunk meg. Utunk kissé kalandosra sikeredett, az autónk meghibásodása miatt autómentővel is utaztunk, de pénteken késő estére megérkeztünk Seelbachba. Másnap vendéglátóink körutazást szerveztek számunkra a Fekete erdőbe. A belga testvérgyülekezet, Iperen küldöttségével meglátogattunk egy falumúzeumot. Az 1500-as évekből származó háztartások, fahasító, len- és kendertörő, almapréselő műhelyek, malmok, magtárak, pálinkafőzdék mellett nagyon érdekesek voltak a háromszintes parasztházak, ahol a földszinten a lovak, tehenek, disznók és szárnyasok laktak, az emeleten a családi hálószobák, konyha található, a legfelsőbb szinten pedig a gabonát, szénát 20


raktározták, amely különleges lyukakon szabadeséssel érkezett az istállóba. A házakat merőlegesen építették a hegyoldalra, így hátul szekérrel be lehetett jutni a legfelső szintre a gabonaraktárba. Fakitermeléssel is foglalkoztak, tutajokon szállították a fát. A folyóra gátakat építettek, amelyeket a tutajok előtt megnyitottak, így a rakomány Strassburgba vagy Rotterdamba is eljutott. A hagyományos népviselet legérdekesebb darabja a női kalap, amely egy kerámialapra elhelyezett nagy piros anyaglabdákból áll, mint egy ég felé meredő szőlőgerezd, és nagyon súlyos. Betértünk egy emléktárgyüzletbe is, ahol a hagyományos söröskorsók mellett megcsodálhattuk a több mint ezerféle Fekete erdői kakukkos órákat is. Megtekintettük a völgy tetején elhelyezkedő Triberg településen Németország legnagyobb vízesését is, amely több kisebb vízesésből áll. Az országban ezen a településen vezették be először a közvilágítást, az energiát a vízesésből nyerték. Vasárnap délelőtt Seelbach nevezetességeit néztük meg idegenvezető segítségével. Délután került sor az új lelkésznő, a negyven éves Anke Doleschal beiktatására, aki energikus, tervekkel teli, utazást kedvelő, kedélyes mosolygós személyiségével hamar a szívünkbe férkőzött. Az ünnepi istentiszteleten a körzeti esperes méltatta a megválasztott lelkészt, az új lelkésznő az igei üzenetet továbbította a gyülekezetnek, míg a presbitérium a szentírásból olvasott fel és imádkozott a gyülekezetért és annak új lelkipásztoráért. Ezután többen köszöntötték az új lelkésznőt: a gyülekezet gondnoka, a testvérgyülekezetek képviselői, a volt egyházközsége küldöttei, a helység polgármestere, az iskolaigazgató és a katolikus plébános. Mi is köszöntöttük őt énekkel, igével („Nemcsak a közelben vagyok Isten – így szól az Úr – hanem Isten vagyok a távolban is!” Jeremiás 23, 23) és ajándékkal az új lelkipásztort. Az ünnepséget állófogadás zárta. Hétfőn vendéglátóink egy látogatást szerveztek számunkra Freiburg városában. Megnéztük az imponáló Münster templomot, melynek tornyából akár Svájcig és Franciaországig is ellátni. Jellegzetes, hogy a belváros utcáit kis félméter szélességű, pár centi mélységű patakocskák szelik át, melyekben a nagy fagyos napokat eltekintve, mindig folyik a tiszta hegyi forrásvíz. Helyi szokás szerint, aki még nem házas és véletlenül beleesik e patakocskák valamelyikébe, hamarosan belebotlik valamelyik utcán élete szerelmébe és a házasságkötő teremben még aznap házassági esküt tesznek. A város 450 évig osztrák fennhatóság alá tartozott, ami meglátszik építészetén, épületeinek színeiben. Este a búcsúvacsora mellett, melyet kedves barátaink, Walter és Elke Wickersheim lakásán fogyaszthattunk el, átbeszéltük gyülekezeteink egyéni és 21


közös terveit. Testvérgyülekezetünk 500 euróval járult hozzá az autónk javítási költségeihez, valamint a gyülekezet is kapott egy egyéni támogatótól 500 eurót, valamelyik gyülekezeti projektünk megvalósítására. (Gyülekezetünk vezetősége úgy döntött, hogy ezt az összeget a templom bejárati ajtó- és ablakcseréje költségeinek részbeni fedezésére használjuk fel.) Anke Doleschal lelkésznő a következő igével bocsátott utunkra: „Íme, én angyalt küldök előtted, hogy megőrizzen az úton és bevigyen arra a helyre, amelyet kijelöltem.” (2Móz 23,20) (Fekete Attila főgondnok) A MAROSVÁSÁRHELYI REFORMÁTUS TELEFONSZOLGÁLAT 0265-55 55 55 Működési elvét a Szentírás határozza meg. Tevékenységét az Erdélyi Református Egyházkerület megbízásából és keretében végzi Kolozsváron 2009, Marosvásárhelyen 2011 novembere óta. Vezérigéje a szolgálatnak a következő: „Ki vagyok én és az én népem, honnan volt erőnk ilyen önkéntes adakozásra? Bizony Tőled van mindez és csak azt adtuk neked, amit a kezedből kaptunk.” (I Krónika 29:14) Célja: az átmenetileg krízis helyzetben levő testvéreink élelemmel, gyógyszerrel, útiköltséggel valamint orvosi ellátással való segítése. Azonnali segítséget kíván nyújtani azzal a szándékkal, hogy a lehető legintenzívebb módon visszakapcsolja a gyülekezettől elszakadt híveket az egyházba. A református telefonszolgálatnak nem áll módjában egy személyt huzamosabb ideig, rendszeresen támogatni. Tiszteletben tartja a körzetek kompetenciáját és elsődlegességét a diakóniai munka tekintetében. A marosvásárhelyi Református Telefonszolgálat a város közigazgatási határát tartja saját szolgálati körzetének. Az ügyeletező önkéntesek hétrőlhétre a 0265–55-55-55-ös telefonszámon csütörtökönként, 15 és 20 óra között fogadják a hívásokat, amelyek nemcsak kérések, de felajánlások is lehetnek. Minden esetben regisztrálás történik. Az szabály, hogy a kérés krízishelyzetre vonatkozzon. A lebonyolítási idő maximum egy hét, kivéve a gyógyszer és élelmiszerhez kötődő kérések, melyek azonnali teljesítést kívánnak. Pénzt semmilyen esetben sem adunk, valamint számlákat, köztartozásokat és banki kölcsönöket semmilyen esetben sem vállal fel a szolgálat. Az ügyeletezés során ugyanakkor semmilyen hátrányos megkülönböztetésben nincs része senkinek, sem felekezeti, sem nemzetiségi tekintetben. Isten adja, hogy valós segítség legyen ez a szolgálat a mi Urunk dicsőségére és ehhez kérjük a gyülekezet imatámogatását. (a munkatársakkal beszélve a beszámolót Grosz Imola presbiter készítette) 22


ESKETÉSEK 2012.VI.17 – 2012.IX.15 között: Székelyi Richárd és Varga Zsófia Lukács Vilmos István és Lőrincz Csilla Györbiró László és Mihály Ágnes Kovács Dezső és Borbély Mária Magdolna Bartos Lehel és Kovács Gyöngyi Hajnal Bucur Szabó Octavian és Szabó Judit Oláh Szabolcs és Gyarmati Gabriella Molnár Örs és Balogh Éva KERESZTELÉS 2012.III.17 – 2012.X.26 között: Tőkés Panna Boglárka, Tisza Kálmán László Bartha Milán Patrik Popsor Vivienne Mátyási Evelin Csenge Moldovan Ada Sofia Fogarasi Adrienn Iszlai Anna Siménfalvi Szilárd Városi Patru Blanka Teodora Lukács Hunor Ernák ViktóriaGyöngyi Sipos Rajmond Hunor Szőcs Hanna Sütö Csenge Delinke Sütö Botond Borsa Emese Kinga Halmen Lea Miceu Adrianna Patricia FELNŐTT KONFIRMÁLÓK 2012: Mihály Ágnes Márton Dénes

KONFIRMANDUSOK 2012: Aszalós Erzsébet Szilvia Kentelki Gábor Asztalos Balásy Dániel Kerestély Dóra Renáta Bartha Hunor Lokodi Mátyás Bukur Tamás Magyari Mátyás Fábián Richárd Mincsor Szabó Hunor Gábor Szabolcs Attila Molnár Dávid Márk Imreh Szidónia Simon Andrea Renáta

Straut Andrea Denisa Szabó Fruzsina Szekeres Tamás Vajda Ingrid Szidónia Városi Tibor

TEMETÉSEK 2012.IV.10 – 2012.XI.3 között: Sükösd Józsefné sz. Biró Berta 82 éves Mészáros József Attila 27 éves Tarcsafalvi Mihályné sz. Török Ilona 80 éves Györfi Béni 72 éves Szász Jánosné sz. Kálmán Anna 71 éves Kacsó János 78 éves Székely Anna 66 éves Bordi István 71 éves Dósa Györgyné sz. Balizs Gizella 92 éves Kaló Károlyné sz. Szavú Irén 84 éves 23

Demeter István 41 éves Simonfi Sándor 72 éves Kovács Gyula 69 éves Kacsó Ferenc 70 éves Konrádi Sándor 74 éves Csizmadia Erzsébet 36 éves Kelemen Rózália 86 éves Ördög Albert 56 éves Benedek Zoltánné sz. Varga Ildikó 54 éves Lunka Péter 64 éves Kőlap – 2012 december

Az emberi szív, miként a higany, hol erre, hol arra gurul, ma így, holnap amúgy érez. Azért nyomorúságos dolog és hiábavalóság, hogy az ember bizonytalan dolgot áhítozik és vágyakozik, amiről nem tudja mire fog válni, viszont ami bizonyos és már tudvalevő mire válik, azt az ember megveti. Mert amit Isten ad, az nem kell nekünk! Istennek másfajta szokása, természete, feje-járása van, és azt mondja: „én Isten vagyok, aki nem változom és az ígéreteimet és a fenyegetéseimet megtartom!”

Krisztus az a személy, aki testén viseli és magára terhelte széles e világ minden emberfiának összes bűnét, amelyek voltak, vannak avagy lesznek valaha. Nem úgy, hogy ezeket a bűnöket Ő maga követte volna el, hanem úgy, hogy a bűnöket rólunk, akik elkövettük, öntestére vette és vérével fizetett meg értük. Bűneink miatt és hogy nagy bűnösök vagyunk, ne csüggedjünk el és ne essünk kétségbe. Mert Isten megbocsátja mindazoknak bűneit, akik szívükből megvallják és bevallják, bocsánatát megnyilvánította, kínálja mindenkinek, senkit abból ki nem zár, szándékát sem fogja megmásítani, hanem valósággal tartja magát igéjéhez és ígéretéhez. (A borítók idézetei Luther Mártontól valók) 24


A Marosvásárhelyi X. Kövesdombi Református Gyülekezet lapja, XIV. évf. 2. sz., december

Recommend Documents