A Marosvásárhelyi X. Kövesdombi Református Gyülekezet lapja, XII. évf. 2. sz., 2010 december

²1

A Marosvásárhelyi X. Kövesdombi Református Gyülekezet lapja, XII. évf. 2. sz., 2010 december

Az idei karácsonyi üzenet messziről, nyugat Németországból érkezett. Fogadják szeretettel Martin Schaal, seelbachi testvérgyülekezetünk nyugalmazott lelkipásztorának sorait!

Kőlap XII. évf. 2. sz., 2010 december A Marosvásárhelyi X. Kövesdombi Református

Gyülekezet lapja Kiadja:

A Marosvásárhelyi X. Kövesdombi Református

Gyülekezet A szerkesztőség címe: 540366 Marosvásárhely Suceava u. 41.

Telefonszámok: 0265-251848 0365-410692 Weboldal: www.refkovesdomb.ro

E-mail: [email protected] A szerkesztőség: Főszerkesztő Grosz Imola [email protected] Szerkesztő Lőrincz János [email protected] A képekről gondoskodott Orbán Tibor [email protected] Tördelés Szilágyi András [email protected]

2

MIKOR A PÁSZTOROK MEGLÁTTÁK A GYERMEKET (LUKÁCS 2, 15-2O)

A történettel kapcsolatosan egy kérdés motoszkál bennem, mely így hangzik: mi történt valójában miután a pásztorok Betlehemben találkoztak a Gyermekkel? Úgy tettek, mint mi teszünk legtöbbször? Elmúlt a Szenteste és újból következik a takarítás, rámolás majd pedig más díszek felszerelése Szilveszterre készülve? NEM. Időzzünk el még egy kicsit ennél a történetnél és nézzük meg pontosan mi történt a betlehemi istállóban, amikor a pásztorok meglátták a Gyermeket! Az istállóban a pásztorok elkezdik mesélni azt, amit a mezőn éltek meg. A szentírás szövege szerint Mária és József egyáltalán nem voltak egyedül a Gyermekkel és az állatokkal meg az angyalokkal, hanem a közelfekvő hegyekből emberek sereglettek oda az istállóhoz, hogy segítsenek a fiatal szülőpárnak. Az állatok szállása nem volt a legmegfelelőbb hely egy gyermek születéséhez. Egy egészen kis gyülekezet jött itt azonban össze. Bizonyos tekintetben ennek a kicsi gyülekezetnek prédikáltak a pásztorok megismételve a szavakat, amelyeket az angyal hirdetett nekik a Gyermek felől: „született néktek ma a Megtartó, aki az Úr Krisztus a Dávid városában” (Lukács 2,11). A pásztorok nem tartották meg maguknak a hitbeli megtapasztalásukat, hanem megosztották azokkal, akik akkor ott voltak még az istállóban és most megosztják velünk is az angyal üzenetét. Hasonlóan hívlak titeket is arra, hogy továbbadjuk egymásnak, amit a Bibliában olvastunk vagy amit egy prédikációban hallottunk. Az istállóban levők Betlehemben álmélkodtak azon, amit nekik a pásztorok prédikáltak, mert amit hallottak hihetetlennek hangzott: „Nagy öröme lesz egy kicsi népnek? Egy újszülött csecsemő lesz a Szabadító és az Üdvözítő? Igen, a római császárnak, annak van befolyása, az tehet valamit! De egy védtelen Gyermek fogja megerősíteni Istennel a szövetséget és ezáltal beteljesíteni, amit egyszer Dávidról mondott Isten a próféták által? És mindezt Isten értünk tette, akkori és mostani emberekért?” Ez valóban meglepő és megütközést okozó hír! Kőlap – 2010 december

Mária is hasonlóképpen csodálkozott és hallgatott. Ő azonban egy lépéssel tovább ment: nem szkeptikusan és nem hitetlenkedve fogadta a szavakat, hanem az emlékezetébe véste és a szívében őrizte azokat. Olvassuk is a Lukács 2:51-ben, hogy Mária a szívében őrizgette mindazokat az élményeket, amiket az időközben felnőtté lett Fiával megélt. Vagy más helyütt a szentírásban a Kánai menyegzőn így szól „csak tegyétek azt, amit Jézus tőletek kért!” (János 2,5). Az evangélista szerint Mária maga előtt látta Jézus egész életét, beleértve a keresztre feszítését és a feltámadását. De térjünk vissza az idézethez „Mária mindezeket az ő szívében őrizgette”. A görög szó a megőrzésre azt jelenti, hogy összegyűjteni, összetenni. Jézusra összpontosítva Mária összeteszi e szavakat: nagy ÖRÖM és egy kicsi nép TERHE, az újszülött GYERMEK és a MEGVÁLTÓ, Isten ÍGÉRETE és a parányi FÖLDI LAKÓK, Isten és ember, IDŐ és ÖRÖKKÉVALÓSÁG, külső SZEGÉNYSÉG és belső GAZDAGSÁG, HALÁL és ÉLET – és összeáll a kép, hogy ez a hatalmas kiengesztelődés nem rajtunk kívül történik, hanem ÉRETTÜNK, hogy mi újból Isten gyermekei legyünk. Ha valaki ide-oda ingadozott a „ legyek – ne legyek” között, aki érezte két lélek viaskodását az ő testében, az tudja mit jelent a meghasonlással szembesülni és elfojtani azt, talán a lelki betegség szétziláltsága is ismerős számára. De pont ennek az állapotnak van vége most. A Karácsonnyal elkezdődik a szabadulás története. A Jézusra való összpontosítás a szemünk elé helyezi a karácsony isteni célját: megszabadíttattunk és ez az alapja a nagy örömnek! A pásztorok is visszatértek miután hallották az angyalt, miután látták a Gyermeket és miután ámulatba ejtették az embereket. De ők nem merültek el újból az ünneptelen, hitnélküli, istentől távoli hétköznapi kerékvágásban. Nem beszél Lukács evangélista a folytatásban a nehéz pásztormunkási mindennapjaikról, hanem arról, hogy „dicsérték és dicsőítették Istent mindazokért, amiket hallottak és láttak!” És itt még egyszer hangsúlyozni szeretném, hogy a „mindazokért” többet jelent, mint egy kicsi részletet a Szentestéből. Ha mi Lukács karácsonyi történetét távlatból szemléljük, akkor minden együtt van benne, amit Jézus mondott vagy cselekedett: karácsonykor, a hegyibeszédben, a passióban, nagypénteken és húsvétkor. Miért dicsérhetjük Istent és miért övé mindenekelőtt a tisztelet? Kezdjük Jézus születésével: Isten nekünk ajándékozta a Fiát. A karácsony nem a mi munkánk eredménye. Krisztus születése valóságosan ábrázolja, hogy Isten világa eljött a mi világunkba, hogy ezzel békességet, védettséget, otthont, fiúságot ajándékozzon nekünk. Ez erőteljesen megérint minket, mivel az embernek a békesség, a védettség, az otthonérzet és a fiúság utáni vágyát elégíti ki. De ne azonosítsuk egészen a mi vágyainkat a karácsonyi üzenettel! Isten világa ténylegesen megérintette az emberi világot. Az emberi vágy és az Isten békessége egymásra tolódik, hogy egy egészen egyedülálló valami jöjjön létre: a karácsony csodája. Ez a csoda hadd adjon nekünk szárnyakat, hogy bátran és jókedvűen haladjunk át a világ minden estéjén. Ama mennyei sereg fénye mutatja az utat, mint egykor a pásztoroknak! (fordította Grosz Imola) 3

Kőlap – 2010 december

INTERJÚ NEPÁLLAL - 2010 JÚNIUSA A számítógépes technika segítségével képes interjút hallhattunk Szabó Attilával és Csillával, akik gyülekezetünk kiküldött misszionáriusai. Ennek az interjúnak szöveges változatát olvashatják most az alábbiakban. -Mit jelentett számotokra eddig a Nepálban eltelt idő? belelátást A: Elsősorban jelentett az itteni kultúrába és hagyományokba. Lévén az itteniek hinduk, az istenektől való félelem határozza meg tradíciójukat és azt vallják, hogy büntetésben részesülnek, ha valami rosszat követnek el vagy nem áldoznak az isteneknek. Sokszor azonban nem is tudják mit is jelent valójában a hinduizmus. CS: Számomra az eddig eltelt idő sok-sok változást hozott, például szembesülni kellett az utcák szennyezettségével, az elektromos áram meg a víz hiányával, a közlekedési nehézségekkel. A másik az ételek kérdése, amiket elég nehéz volt megszokni. De sok-sok örömben is volt részem, mert nagyon barátságosak itt az emberek. Furcsa azonban az öltözet, a KURTA, aminek részei egy kényelmes bő nadrág, egy hosszú ruha rajta valamint egy sál, amit a nyakunkon átvetünk a felsőtestünkre. -Mivel foglalkoznak a helyi lakósok? CS: A férfiak és a nők egyaránt otthon dolgoznak, mivel nem sok munkalehetőség van Nepálban. Hatalmas rizsföldjeik vannak, amit általában sajnos nem a férfiak, hanem a nők dolgoznak meg. A férfiak inkább játszanak, pld. sakkoznak vagy társalognak az utcán, míg a nők dolgoznak a rizsföldeken és nevelik a gyerekeket. -Milyen nehézségekbe ütköztetek megérkezésetekkor? Hogyan fogadott a missziós csapat? A: Számomra nem jelentett nehézséget a nyelvtanulás vagy a csapatba való beilleszkedés, viszont már az első tíz napban volt egy balesetem. CS: Nekem sem okozott gondot a nyelvtanulás, ami 6 hónapig tartott és most már elég jól beszéljük a nepáli nyelvet. A csapatba való beilleszkedés is könnyen ment, mert nagyszerű emberek a kollegák. Nagyobb gond, hogy nehéz tájékozódni itt, mert nincsenek utcanevek és házszámok. A közlekedési viszonyok miatt sokszor idegesek voltunk hogyan jutunk el úti célunkhoz baleset nélkül. Nem is csoda, hogy volt már bokarepedésem. De az időjárás is 4


kemény próbát jelent, mert 35-40 fokos meleg van, mindemellett pedig ott a vízhiány meg a monszunos időszakok váltakozása. -Eddig inkább a külső körülményekről és helyi szokásokról hallottunk. Mit mondanátok a többi misszionáriusról, kikkel dolgoztok együtt? A: Egy 35 fős nemzetközi missziós csapattal dolgozunk össze, melynek zöme 18-25 éves. Van köztük 3 házaspár is, néhányuknak gyereke is van. A csapat nyitott, ezért könnyen lehet együttműködni, de meg kellett szoknunk az úgynevezett OM kultúrát, azt hogy: mivel mindenki másképp gondolkodik, türelem kell ahhoz is, hogy egymást meghallgassuk és tiszteljük. -Konkrétan hogyan telnek napjaitok? Milyen munkákba kapcsolódtatok be? A: Elsősorban trekkingelni járok, azaz 1500-3000 m magasságokban fekvő hegyi falvakban különböző népcsoportokat (magar, nibur, tibeti) próbálunk elérni az evangéliummal. Ezeken a településeken egyfajta étel van csak a DALBAT, aminek fő összetevője a rizs. Van olyan népcsoport, amelynek tagjai még soha nem láttak fehér embert és ez nehézséget okoz. A másik munkaterületem a kapcsolatok építése Kathmanduban. A barátságok könnyen épülnek, mert barátságos nemzet a nepáli, szokott dolog az utcai teázás is. Valójában ennek a népnek az egész élete az utcán telik, már reggel itt teáznak, tisztálkodnak és esznek. Így könnyű az utcán megosztani az evangéliumot, újra találkozni és tovább beszélgetni. Ha keresztyénné lesz valaki később tanítvánnyá tesszük, azaz megtanítjuk önálló keresztyén életet élni és evangelizálni. CS: Az én munkám több mindenből tevődik össze. Először is Kathmanduban egy Montessori óvodában tanítok angol nyelvet 5-6 éveseknek. Itt 6 hónap után kezdtem Jézusról is beszélni, bibliai verseket tanítani. A második munkaterületem egy Hostelben van, ami egy iskolához hasonlít. Itt gyenge képességű gyerekeknek segítek a tanulásban. Most éppen koreai lányokkal szervezek egy programot, amely Jézusról fog szólni énekek és bizonyságtételek által. Tulajdonképpen egy Indiából érkezett misszionárius nőnek a munkájába segítek így be, aki nagyon örült, hogy Romániából érkeztem, mert gyerekkorában náluk is megszállt Rihárd Wurmbrand. Az ő történeteit hallgatva döntött úgy, hogy misszionárius lesz. Ezenkívül természetesen én is voltam trekkingelni, eddig négyszer. -A trekking során miből áll az evangelizáció? A: Elsősorban szórólapokat, kis könyveket viszünk magunkkal és a helyi gyülekezetek tagjaival együtt megyünk házról-házra, lélektől-lélekig és megpróbáljuk nepáli nyelven átadni az örömüzenetet. Ez a nép egy roppant egyszerű nép, sokan még írni-olvasni sem tudnak, ezért audio anyagokat is viszünk, amit egy kézzel hajtható kazetofonon játszunk le. Van jó pár érdekes történet ezekről az utakról. Például egy magar faluba estére értünk és már lefeküdni készültünk, amikor egy idős bácsi tekerni kezdte a kazetofont kint a tornácon. Annyira magával ragadta a Lukács evangéliuma, hogy egész éjjel hangosan hallgatta, vele együtt pedig mi is, akik aludni próbáltunk a 5


házban. Máskor a Jézus filmet vetítettük és erre úgy hívogattunk, hogy kiálltunk a hegy tetejére épült gyülekezeti ház elé és kiáltoztunk. A visszhang segített nekünk és így egy 4 órai járásra levő asszony is eljött hallva a hívást. Máshol egy másfél éves kislány, miközben a gyülekezet vezetőivel beszélgettünk, lezuhant az első emeleti tornácról. Látszólag nem lett komolyabb baja, de éjjel arra ébredtem, hogy a szomszédos szobában az édesanyja kétségbeesetten sír és Jézus nevét hívja segítségül. Egész éjjel magam is imádkoztam meg sírtam a gyermekért és az másnapra vidáman rohangált, csak én voltam fáradt. -A misszió nem feltétlenül csak sikereket hajszoló és felmutató munkaterület. Értek-e titeket kudarcok, mi keserített eddig meg? CS: Legnagyobb szomorúságunk, hogy az emberek igen is, meg nem is nyitottak az evangéliumra. Amikor Isten melletti döntésre szólítjuk fel őket, akkor mindig inkább visszatérnek a hagyományaikhoz, mert nehéz kilépni a kasztrendszerből. Ezért kérjük a gyülekezetet, hogy imádkozzon azért, hogy az emberek döntsenek is Jézus Krisztus mellett, ne csak hallgassák, amit hirdetünk. A: Számomra nehéz, amikor sziklás helyeken, szakadékokon kell átkelni vagy, hogy gyakran van gyomorrontásunk. Elkeserít, amikor annyi fáradtság után eljutunk egy faluba és a 400 ember közül 3-4 vesz szórólapot, vagy nem akarnak szállást adni és kint az erdőben kell aludni. Ilyenkor feltesszük a kérdést, hogy vajon mi végzünk rossz munkát vagy az emberek kemények, hiszen a nyelvet már elég jól beszéljük. Aztán nehéz Kathmanduban, amikor néhány fiatal a barátságunkat csak azért keresi, hogy vízumot szerezzünk nekik és így európai országban dolgozhassanak. -Mit üzentek haza a kövesdombi gyülekezetnek? A: Először is azt, hogy hiányzik nekünk a gyülekezet, hiányoznak a testvérek. Ugyanakkor köszönjük az eddigi imádságaikat valamint anyagi támogatásukat. Másodsorban szeretnénk a gyülekezet lelkére kötni, hogy Krisztus Urunk az Ő aratásába küldi a tanítványait minden nemzethez. Így az Erdélyi Református Egyháznak is szükséges kiküldenie még újabb misszionáriusokat. -Mi pedig kívánjuk, hogy Krisztus arca ragyoghasson fel bennetek, hadd csengjenek össze szavaitok és tetteitek a szeretet himnuszával tudva, hogy hű az, Aki elküldött titeket is. Nagy az Ő kegyelme, amely meg tud őrizni és amely nélkül sehol semmit nem lehet cselekedni. De Vele érdemes szolgáló életet élni és ehhez az élethez kívánunk nektek is kitartást! (az interjút készítette Grosz Imola presbiter) 6


ESEMÉNYNAPTÁR • Május 8-án gyülekezetünk Halleluja kórusa közös csendesnapot szervezett az Alsóvárosi gyülekezet kórusával a Bucsinon. • Május 24-én Pünkösd másodnapján megtartottuk az idős testvérink számára a már hagyományossá váló szeretetvendégséget, amelyen mintegy negyvenen vettek részt. • Június 10-én a Nőszövetség meghívására egy megbeszéléssel egybekötött előadást tartott Dr. Kovács Ágnes pszihiáter „Az öregedés kihívásai” témakörben. • Július 29 és július 3 között evangélizációs héttel készültünk a templomszentelés jubileumára. • Július 4-én ünnepeltük a templomszentelésünk tizedik évfordulóját, amelyen részt vett a németországi Seelbachból testvérgyülekezetünk egy csoportja, valamint jelen volt a Budapest szemeretelepi testvérgyülekezet küldöttsége és egy ifjúsági csoport a hollandiai Zutphenbeli testvérgyülekezetből. • Július 5 és 9 között szerveztük meg a vakációs bibliahetet a vallásórás gyerekeink számára, ebbe bekapcsolódtak munkatársként a holland fitalok is. Délutánonként a holland fiatalok ezen a héten, a Kövesdombi gyülekezet középifiseivel karöltve, három tömbház lakás kifestésén is fáradoztak, amit a diakóniai munkacsoport szervezett. • Július 12 és 18 között egy családos hetet szerveztünk, amin résztvett gyülekezetünk több mint 15 családja valamint meghívottaink Veress Sándor és Veress Judith budapesti pszichológusok, akik az előadásokat és a műhelyeket vezették. • Szeptember 11-12 presbiteri csendesnapot tartottunk a Bucsinon. • Szeptemberben gyülekezeti kirándulást szerveztünk Dél Erdélybe, meglátogattuk Vajdahunyadot, a Hátszegi medencét és a Retyezátba is tettünk egy kirándulást, megnéztük a Püski arborétumot, a bölény rezervátumot. • Középifiseink a vakációban egy bibliatanulmányozó hetet szerveztek Somosdon és Magyarbükkösön. • Októbertől újraindult a számítógépes tanfolyam egy kezdő és egy haladó csoportban, amit Hampel István presbiter tart. • Október 10 -én meglátogatott Németországból egy evangélikus egyházi fúvószenekar. • Október 23 -án csendesnapon vett részt a nőszövetség Somosdon. • November 1 és 5 között gyülekezetünkben evangélizált Bódis Miklós hátszegi ref. lp. • November 6 -án a nagyifi megszervezte a hetven évesek hálaadó délutánját. 7


10 ÉVES A MAROSVÁSÁRHELYI X. KÖVESDOMBI REFORMÁTUS TEMPLOM 2010 július 4-én ezért volt hálaadó istentisztelet gyülekezetünkben, mert együtt mondhattuk el, hogy tíz év után is milyen szép és gyönyörűséges, hogy az imádság házában együtt dicsérhetjük a mi Urunkat. Ajándéknak tartjuk ma is és Istenünk teremtő csodájának, hogy felépülhetett a templomunk a tíz évvel ezelőtti gazdasági helyzet ellenére annak bizonyságául, hogy a mi Urunk hű ígéretéhez miszerint minden lehetséges annak, aki Benne bízik és remél. Ugyanakkor hisszük a hajlék semmit sem ér, ha nem tölti meg élő hitű, az ige szava után vágyakozó gyülekezet. Éppen ezért a jubileum alkalmából evangelizációs hetet szerveztünk június 28 és július 3 között, melynek estéin az Egyház jellemvonásairól hallottunk. Első nap az agapé mozgatta szolgáló egyház képe intett minket is önkéntes szolgálatra dr. Bustya Dezső ny.lp. által, szívünkbe vésve, hogy a szolgáló Krisztusnak szolgáló gyermekei vannak. Második nap rá kellett döbbennünk arra, hogy ha nincs bennünk gyermeki lelkület és alázat, semmiképpen nem mehetünk be Isten országába, ahogy erről dr. Horváth Levente lp. tett bizonyságot. Harmadik nap kiderült, hogy az egyházban nincs korhatár, fiatalon is lehet szolgálni a mi Urunkat, sőt soha sincs túl korán a keskeny útra lépni, ahogy minderről Lőrincz Csilla slp. szólt. Negyedik nap a dinamikus egyházkép tükröt állított elénk feltéve a kérdést Imre István lp. által, hogy vajon csak istentiszteletre járunk vagy aktív gyülekezeti tagok vagyunk, akik akár bel- vagy külmissziót is végzünk. Ötödik nap két különösen fontos kincsre, az engedelmesség és a szeretet drágaköveire hívta fel a figyelmet Visky János lp kiemelve, hogy ezek híján nem lehet sem a családban, sem az egyház nagy családjában boldogan élni. Hatodik nap egyházunk egy ritkán említett arca, a dicsőítés örömétől sugárzó, a mi Urunk állandó közelségéért hálaadó rajzolódott elénk Kiss László lp. által. Mindezen istentiszteletek üzeneteinek fényében jó volt bemutatni és hálát adni a gyülekezetünkben is működő nőszövetségért és diakóniai munkáért, az ifjúsági közösségekért valamint a vallásórás csoportokért, házasok köréért és két kiküldött nepáli misszionáriusunkért, no meg a kórusunkért. Ugyanakkor hívogattunk ezekbe a közösségekbe még, hiszen egy gyülekezeten belül jó, ha mindenki megtalálja a helyét egyen-egyenként is és így lesz aktív, élő hitű református keresztyén. 8


Az ünnepségsorozat záró hálaadó istentisztelete nem csak a múltba való visszanézésnek adott helyet, melyet a testvérgyülekezeteink küldötteinek valamint a marosi egyházmegye esperesének illetve gyülekezetünk főgondnokának köszöntése követett, hanem a jövőre néző feladat felismerésének alkalma is. Az istentiszteleti textus, az I Krónika 28, 20-21 szerint ama szent jeruzsálemi templom készítéséhez a tervet maga a mi Urunk Istenünk adta, ezáltal nemcsak a külső falak megépítése volt a cél. Lelkészünk, Lőrincz János szerint így számunkra is az a feladat, hogy egyen-egyenként engedjük, hogy kegyelemből a mi Urunk terve szerint valókká és Krisztust hordozó hajlékokká váljunk mi magunk is Istenünk dicsőségére valamint egyházunk javára. (Grosz Imola kövesdombi presbiter)

KÖSZÖNET AZ EGYHÁZNAK A SOK SEGÍTSÉGÉRT Nagyon hálás vagyok azoknak, akik segítettek rajtunk. Azt sem tudom, hogyan köszönjem meg. Marosvásárhelyen, a Petru Dobra utcában, kétszobás tömbházlakásban lakunk több mint tíz éve. Háromtagú család vagyunk: a feleségem, a fiam és én magam. Mindhárman betegek vagyunk, és többet költünk gyógyszerekre, mint élelemre. Mivel kevés a jövedelmünk, amiből fizetni tudjuk a számlákat – villany, gáz, telefon, szemétdíj –, az egyháztól is sok segítséget kaptunk és kapunk. A tíz év alatt nem sikerült, hogy saját jövedelmünkből rendbe tegyük a lakásunkat. Lőrincz János, a kövesdombi református egyházközség lelkésze a többszöri családlátogatások alkalmával felajánlotta, hogy kifestetik a lakásunkat, amit elfogadtam. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, ki kellett költöznünk a lakásunkból ideiglenes szállásra. A lakásunkat szépen rendbe tették, felújították, amiért nagyon hálás vagyok. Szintén köszönetet szeretnék mondani a külföldi segélyért, amit Hollandiából küldtek. A támogatók nagyon barátságosak voltak. Fáradtságot nem ismerve segítettek egyházunk tagjai is, nők, férfiak egyaránt. Mivel nagyon sokan voltak, akik tettek értünk, úgy gondolom, hogy a nyilvánosság előtt is meg kell köszönnöm azt a sok jót, amit irántunk tanúsítottak. Közel tizenöt éve vagyok betegnyugdíjas. Ez idő alatt az egyház segített. Először a Ludasi utcai, azt követően pedig kövesdombi református egyház karolt fel engem és a családomat, ők részesítenek segélyben és támogatásban. Jóban-rosszban mellettünk álltak és állnak ma is. (Takács János gyülekezeti tag) Népújság, 2010-10-19 9


EGYMÁS ÉPÜLÉSÉRE LEGYETEK! Július 12-17 között egy családos hétre került sor gyülekezetünkben, melyen mintegy 14 házaspár vett részt gyerekeikkel együtt. Többnyire a házas csoport tagjai jöttek el, de mások számára is nyitott volt ez a hét. Az eredeti terv szerint táborozni szerettünk volna a Hargitán, de ez nem jött össze a kis létszám miatt. Így maradt az a variáns, hogy egy közös programot szervezünk Marosvásárhelyen, melyre a közeli helyszín - Kövesdombi templom - miatt többen eljuthatnak.

A hét programjának alapjául meghívottaink, a budapesti pszichológus házaspár, Dr.Veres Sándor és Judit előadássorozata szolgált, melynek fő üzenete a címbéli mondat volt. De találóbb lenne a modern hangzású családterápiás programról beszélni, hiszen nem száraz előadásokat hallgattunk. Előadóinknak saját életükből vett személyes példái, tapasztalatai fűszerezték a keresztyén házassággal kapcsolatos ismeretanyagot. Ezen kívül interaktív játékok és beszélgetések, csoportmunkák, a házasságaink „tesztelése” a párommal, filmrészletek és egyéb érdekességek tették színessé a gyorsan elrepülő délelőtti és az esti órákat. A délelőtti program a gyülekezeti teremben zajlott, mialatt a gyerekeket Szabó Tímea és Póra Zoltán ifjúsági munkások foglalkoztatták a gyülekezet ifjúsági házában, illetve a sportpályán. Minden délben együtt mentünk le ebédelni egy vendéglőbe, majd egy hosszabb ebédszünet következett du.5 óráig, főleg a kisgyerekes családokra való tekintettel. De persze mindenkinek jól esett egy kis lazítás. 10


A délutáni program helyszíne naponta változott: hétfőn a Szilágyi család (Zsolt és Antónia) látott vendégül mindnyájunkat Körtvélyfáján, szép kertes házukban, kedden a Szabó család (István és Anna) fogadta a csapatot Koronkán, pénteken a Kishegyszőlőben lakó Tőkés család (Csongor és Erika) adott helyet a záró együttlétnek. Az olykor késő estébe nyúló délutánokon Dr. Veres Sándor és Judit bizonyságtételszerű előadása folytatódott, vagy a délelőtt elhangzottak elmélyítésére szántunk időt. Nem maradt el természetesen a közös étkezés, a köreinkben jól ismert „kosaras” uzsonna sem, melyet a szabad levegőn (kertben, teraszon) élvezhettünk. Budapesti vendégeink nagyon értékelték az asztalközösségnek ezt a formáját, amikor alkalom nyílik kötetlen beszélgetésekre, barátkozásra. Kivétel volt a csütörtöki nap, amikor délután is a templomnál maradtunk illetve szerdán egész napos kiruccanást szerveztünk a Bucsinra. A hegyekben az volt a kiváltságunk, hogy üstben főtt gulyást ettünk. Ez az ebéd azért is élmény maradt, mert közösen, jó hangulatban pucoltuk és vágtuk a zöldséget Lőrincz István lp. keze alá, aki, mint ismeretes, a környék legkiválóbb gulyásfőzője. (Aki nem hiszi, járjon utána.) Az eddigiekből bizonyára kiderült, hogy nem egy szokványos csendes hét vagy képzés volt. Meghívottaink találóan nevezték el „nomád tábornak”. De hálásak vagyunk, hogy ilyen formában is megszervezhettük, hiszen nagyon jó alkalom volt az ismerkedésre egymás családjaival, hát még a házastársammal! A mai rohanó világban nagy érték, ha ennyi időt szánhatunk a házasságunk és kapcsolataink ápolására! Szombaton délelőtt még összegyűltünk egy kiértékelő alkalomra, melyen sajnos már többen nem vehettek részt, így a meghívottaink sem, mivel hazautaztak. De egyértelműen megfogalmaztuk: szeretnénk, ha jövőben is megszervezhetnénk egy ilyen vagy hasonló tábort. Imádkozunk, hogy adassék lehetőség erre! (a szervezők nevében Csizmadia Cecília) 11


„HISZEM AZ EGYETEMES ANYASZENTEGYHÁZAT, A SZENTEK KÖZÖSSÉGÉT…” Póra Zoltán diakónus-ifjúsági munkásnak már a múlt évben Isten a szívére helyezte egy a középifiseknek szóló bibliatanulmányozói hét megszervezését. Isten kegyelméből sikerült megvalósítani az alkalmat, és bár csak egy fél hetes volt, de áldott alkalomnak bizonyult. A tavalyi sikeren felbátorodva az idén is megszervezésre került ez a néhány Biblia közelben eltöltött nap. Vajon mit is jelent az egyház, a gyülekezet? Mit tanít a Szentírás a gyülekezetről? Mit jelent ez egy fiatal életében? Milyen fajtái vannak a hitnek? Mi a hit és a gyülekezet kapcsolata? – Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kerestük a választ a középifisekkel augusztus 16-18-a között Somosdon. Minden reggelünket azzal kezdtük, hogy egy órát lehettünk Istennel csendességben. Ezután következett az első előadás, amelyet Póra Zoltán tartott a hitről. Hét féle hittel ismerkedtünk meg a Szentírás alapján: 1. a megalapozott hit: sok ember hisz valamiben, vagy hisz egyfajta istenben. Sajnos sok a hiszékeny ember. Ha a hitünknek nincs alapja, akkor abból csak tévhit lehet. A mi hitünk alapja Jézus Krisztus. 2. a hajótörött hit: akkor van hajótörés, ha félre tesszük az iránytűt, a lelkiismeretet. 3. a halott hit: vagyis a cselekedetek nélküli hit. Sokan mondják, hogy hisznek Istenben és Jézusban, ez mégsem látszik meg az életükön. 4. az igazi hit: attól igazi, valódi, hogy nem mesterkélt, nem képmutató. 5. a kicsiny hit: Istent kisebbnek látja a problémáknál, ezért hamar bepánikol. 6. nagy hit: erre vágyjunk. Négy ismertetőjele van: Isten szavára épül, kitartó, nem adja fel, önzetlen és a még meg nem lévő dolgokért is tudja dicsérni Istent. 7. egészséges hit: az egészséges tanítás által növekszik. Mindannyian át kellene gondoljuk, hogy vajon melyik hitféle jellemző ránk! 12


A második előadás alatt a gyülekezet témakörében az Apostolok Cselekedeteit tanulmányoztuk, annak is az első néhány fejezetét. Három nagy témakört érintettünk: 1. Mi a gyülekezet, és milyen a kezdete? Megfigyeltük, hogy csak ott van gyülekezet, ahol Isten Fia és a Szentlélek munkálkodik, ahol elkötelezett emberek vannak, és ahol buzgón hirdetik és hallgatják az evangéliumot. Megállapítottuk, hogy milyen nagy kiváltság, hogy egy komoly gyülekezethez tartozhatunk, azon belül pedig egy közösséghez, a középifis bibliaórásokhoz. Azt is megállapítottuk, hogy a gyülekezet belőlünk áll. Vagyis mindenik középifis, de minden gyülekezeti tag fontos, hiszen mi vagyunk a Kövesdombi Református Gyülekezet. 2. Mi a gyülekezet feladata? Az első megállapításunk az volt, hogy a gyülekezet egyetlen nagy feladata az evangélium hirdetése. Minden más munka ennek van alárendelve: a diakónia, az adminisztráció, a gyerekek és az ifjak tanítása, stb. Az apostolok akárhova mentek, evangélizáltak, bizonyságot tettek. Másodszor megállapítottuk, hogy minden egyes gyülekezeti tagnak, aki megtért és megismerte Jézust személyes Megváltójaként, feladata és kötelessége bizonyságot tenni, Jézusról beszélni az embereknek. 3. Milyen nehézségek adódhatnak egy gyülekezetben? Láttuk azt is, hogy ahol Isten Lelke el kezd munkálkodni, ott a Sátán is minden erejével azon van, hogy a maga szétdobáló munkáját végezze. Vannak sértődések súrlódások minden gyülekezetben. A mi feladatunk megtartani az egységet a nehézségek ellenére is! Úgy érzem, áldott alkalom volt ez a bibliatanulmányozói hét. Nemcsak a középifisek tanultak, hanem én is, Zoli is, no meg minden résztvevő, hiszen egymás hite által épülhetünk. Reméljük jövő nyáron is lesz ilyen alkalom! (beszámolt Müller Lóránd lp.) 13


„MONDJÁTOK ISTENNEK: MILY CSODÁLATOSAK A TE MŰVEID” Isten kegyelméből ezen a nyáron is lehetőségünk volt részt venni a gyülekezet által szervezet kiránduláson. Ezúttal Dél Erdélybe, pontosabban a hátszegi medencébe jártunk. Kicsi csapatunk Lőrincz János tiszteletes úr vezetésével korán reggel közös imádság után indult útnak. Első állomásunk a gyulafehérvári Római Katolikus templom és az érsekségi palota volt. Innen indultunk tovább Hátszegre. A nagy melegben egy hatalmas diófa árnyékába friss kaláccsal, hideg ásványvízzel és őszinte szeretettel fogadott Bódis Miklós tiszteletes úr és felesége. Ebéd után a templomban mondtunk köszönetet Istennek a gondviselésért és további áldását kérve indultunk tovább. Bódis Miklós tiszteletes úr vezetésével meglátogattuk Erdély legrégibb templomát Őraljaboldogfalván, ahol már csak egy lélek hallgatja vasárnaponként az Isten igéjét. Fájdalmas volt látni a környéken magyar népünk kihalásának nyomait, de biztatás volt látni a román keresztyénség megújulását. Mert az emberi hatalmak elmúlnak, de Isten hatalma soha el nem múlik. Az éjszakát a vajdahunyadi református gyülekezet vendégházába töltöttük. Másnap a reggeli áhitat után Zsargó János lelkipásztor vezetésével a várat tekintettük meg, majd egy kis elcsendesedésre mentünk az ősi, több mint 500 éves, református templomba. Innen indultunk tovább a Retyezát hegységben található Lolaia vízeséshez. Az itt látott természeti szépséget nem lehet szavakba önteni. Meghatottan énekeltünk a „Nagy Istenem, ha nézem a világot” kezdetű Hallelujás éneket. Szívünk örömmel volt tele, mert valóban láthattuk és tapasztalhattuk mindvégi utunk során: „Mily nagy vagy Te, mily nagy vagy Te”. Köszönjük a kirándulást! (a beszámolót írta Demeter Anna gondozónő)

HÍREK: -Ezúton szeretnénk olvasóink figyelmébe ajánlani a gyülekezetünk honlapján a www.refkovesdomb.ro-n meghallgatható istentiszteleteket valamint egyéb olvasnivalókat. -A csütörtöki bibliaórák ezután délután 5 órától kezdődnek. ESKETÉS 2010. V. 8 – 2010. IX. 11. között: Veres Csaba László és Szabó Imola Noémi Mészáros József Attila és Sütő Edit Mona Almasan László és Nagy Hilda Darabont Lázár Tamás és Bartha Cornelia Otilia Dániel Tibor és Orbán Erika Lars Juel és Ferenczi Mónika Kocsis István és Farczádi Dalma Bucur János László és Miklós Andrea Varga Károly és Gligor Csilla Craioveanu Robert és Varga Márta Ibolya Somodi Sándor és Janka Gizella Szeredai Tamás Levente és Nemes Orsolya Kádár Csanád Csaba és Jakab Gyöngyi Noémi 14


KERESZTELÉS 2010. III. 14. - 2010. XI. 7. között: Fogarasi Emese Andrea Pataki Nimród Albert Gál Vince Norbert Lengyel Szófi Fábián Ákos Buja Adrienn Szász Péter Kelemen Dániel Balázsi Zsombor Alszegi Boróka Imola György Bence Siménfalvi Sándor Balázs Katona Zsófia Téglás Anna Boróka Kiss Paula Bella Garda Gergő Gyarmati Anna Eliza Kiss Brigitta Fogarasi Bíborka Fekete Róbert József Varga Arnold Levente Kovács Gorboi Hanna Babos Emese KONFIRMANDUSOK 2010. IV. 18: Abodi Norbert Jakab Andrea Nagy Emese Benedekfi Tamás Jancsó Henrietta Nagy Róbert Császár Attila Köteles Csilla Szabadi Lajos Demény Edmond Kovács Róbert Zsolt Szántó Zsolt Roland Grosz Soma Benjamin Kucsván Zsolt Levente Tolnai Csaba Gyéresi Ibolya Kreszcencia Moldován Kovács Henrietta Imreh Edit Péter Béla

FELNŐTT KONFIRMANDUSOK 2010. IV. 3: Péter István Szőcs Imola Gizella Szőcs Attila Sándor

TEMETÉS 2010. III. 15 – 2010. XI. 3. között: Böszörményi Nagy Jánosné szül.Bordos Karolina 72 éves Aszalosné szül. Rácz Ilona 75 éves Suciu János 72 éves Boldizsár Zoltán 77 éves Tánczos Ferenc 57 éves Fekete József 86 éves Páll István 76 éves Bartháné szül. Bardoczi Éva 60 éves Ilyés Gábor 69 éves Barabás Imre 70 éves Kelemen János 81 éves Ráczné szül. Varga Katalin 84 éves Halász Józsefné szül.Apa Julianna 65 éves Demeter Györgyné szül. Banga Rózália 77 éves Csatlós Szőcs Károly 59 éves Bajusz Lászlóné szül Osváth Piroska 90 éves Bereczki Gergely81 éves Ádám Árpád 80 éves Kodó Lajos 74 éves Demeter Éva 76 éves Bartha Pál 90 éves Mille Zoltánné szül.Bodi Rozália 66 éves Simon Péter 82 éves Harkó Zsigmond 68 éves

Köszonjük az eddigi egyházfenntartói járulékokat valamint az adójuk 2%-nak átutalását a Kövesdombi Református Egyház javára. A Kőlap továbbra is adományokból tartja fenn magát! Köszönjük az anyagi támogatásokat, sőt véleményeket is lehet leadni az irodán róla. 15


16


A Marosvásárhelyi X. Kövesdombi Református Gyülekezet lapja, XII. évf. 2. sz., 2010 december

Recommend Documents