A MAROSFELFALUI ALKU. Jánó Mihály

Jánó Mihály

A MAROSFELFALUI ALKU BEVEZETÔ

Az elsô világháború végén az ellenség által feldúlt marosfelfalui (Suseni) református parókián az akkori lelkész által írt Historia Domusnak csak szaggatott lapjai maradtak meg, amelyben néhány fontos mondatot ­lehet – még így is, az összetépett lapokon – a középkori templomról olvasni: „A tem[plom] külömben egyszerü [hosszúsá­ ga] 10 öl, [szél]essége 4 öl, a hajójáb[...] ku [...]körben zárodó szentély[...] a hajónak kékre – négyszögû mustr[ákkal festett ?] fa, deszka mennyezete van, a szen[tély...] egy boltíves diadalívvel van elválszt[va...] szen­ tély sütôkemence szerüleg fut össze [a bol­ tozat?]ba és záródik a boltozat egy négy csucs[...] által alkotott központban. Az épü­ let marosi gubacskô és tégla, mészhabarcs­ ba rakva; a téglák méretei a IV. Béla király által megszabott méretek. A templom való­ színûleg az elsô (I. Géza király) telepü­lésû szászok által építtetett, mint p[éldának] o[káért] a magyar­régeni és körtvélyfájai régi templomok is, a melyek még az én gyermek és ifiu koromban a 80 as és 90 es években még eredeti állapotjukban voltak meg, és emlékezem, hogy teljesen ilyen alakuak voltak, mint ezen templom. A templom hajója fehérre van meszelve és az északi oldalán a déli ajtóval szemben, em­ ber magasságon felül latin felirás van, mely a mész rétegek ovatos lefejtése után elol­ vasható volna, én azonban a lefejtést nem folytattam, nehogy az esetleges érdeklôdô és hozzaértô kutató fáradtságát semmivé te­ gyem, esetleg megnehezitsem; amit kibe­ tûz­hettem ide irom: »Hic pietas aetas ac nobilitasquae«. A betük szép fekete és piros szinü goth betûk. Azt hiszem a templom épitésénél késôbbi ere[detû]”. Tovább a hiányos szöveg a kiszakadt pa­ píron arról szól szagatottan, hogy a diadalív bélletén az öt okos és az öt balga szûz volt megfestve felfelé, illetve lefelé fordított lámpással a kezükben, a diadalíven oldalt még „két szép arczu nô”, az „egyik Szent Katalin kezében a kerék[kel],” majd az ép szöveg így folytatódik: „a diadaliv tetején, a

góth záródás felett, egy több alakkal festett bibliai jelenet, talán a könyörülô Szamaritá­ nus. A szentély egész kereken félmagassá­ gig a padozaton felül a szentek történetébôl vett alakokkal vannak körül festve, ugy hogy mindenik alak körül ráma, keret van festve és kezébe adva az ôt, a hozzaértôk elôtt, ismerhetô jelvény és a feje felett egy gloriás szalag, melyre goth betüs felirás van festve; most azonban az irás kibetüzhetetlen. – A szentek képei felett ezen jelenetek van­ nak megfestve: az északi oldalon kezdve Kelet és Dél felé körben: A Keresztre feszités, Keresztrôl levétel, Sírbatétel, mennybe menetel és a megdicsôült Jézus; azután egy Unicornis és még egy pár Szent teljes nagyságu alakja, köztük Szent Sebes­ tyén a rostélylyal. A Keleti és Déli oldalt ab­ lakok szakitják meg. A Keleti ablak egy­ szerü, minden disz nélkül való goth ablak; a Déli oldalon két ablak a szentélyen és kettô a hajóban van, ezek már a goth ivben szép mustrával tagozott ablakok. A szentély észa­ ki oldalán van a falban egy [...] idején[...] vakolás[...] – a két templomajto elé pedig két fa portikus volt épitve. A harangok a to­ ronyból levétettek s átvitettek az uj torony­ ba, a harangláb és a portikusok pedig lebon­ tattak. A haranglábon olvasható betük között 1735. évszám van felvésve, mint az épités ideje. A harangláb talpfái alatt szép régi boltives ajtófelek kôbôl gyünyörü faragással találtattak. Ezen régi templom, holott ugy volt ter­ vezve, hogy lebontassék és anyagja beépi­ tes­sék az uj templomba, a Mûemlékek Orsz. [ágos] Bizottsága által mûemléknek jelente­ tett ki és lebontása letiltatván, fenntartandó­ nak mondatott ki. Az egyházzal történt egyezség szerint, a régi templom s a hely is, mely körülötte van s melyen a templom fek­ szik egyház tulajdonában marad, csak refor­ mátus istentisztelet céljára szolgálhat, egy­ ház egy évben egyszer, márczius 15-én ott isteni tiszteletet tart; fenntartását és javitását azonban egyház, sok egyéb terheire való te­ kintettel, nem vállalhatta. Most fedele telje­ sen lesorvadóban van, újra”.

71

A harmadik oldal elején több mondat hi­ ányzik. Az olvasható rész folytatása: „Ezen orgonát az egyház készittette 1792. évben 327 magyar forintért, mely összegbôl 78 mfrtot Szucsáki Ferencné Kabos Klára urasszony, akkori itt birtokos kegyes özvegy nô adományozott. Az orgona 7 változatu kékre festett diszesen aranyozott, igen csi­ nos formáju hangszer volt, ón sipokkal és fa billentyükkel. Készitette Ketsner Mihály or­ gona és instrumentum csináló Kolozsvárt 1792-ben. Részletes leirását lásd régi Lel­ tárkönyv 3 lap. A két templomajtón fenyôfa nehéz ajtók vannak bezárva, a nyugati belülrôl toló zárral, a Déli kivülrôl kulcscsal. Az uj templomba ezen felszerelésekbôl semmi sem vitetett be, oda teljesen uj fel­ szerelés és butorzat készittetett. Ezen régi templom kivülrôl támoszlo­ pokkal van majd egész falmagasságában erôsitve, amelyek”. Itt a templom leírása megszakad. Kiss Lajos marosfelfalui református lel­ kész mindezt már azután jegyezte fel, miu­ tán a templom lemeszelt középkori falfest­ ményeit 1908-ban a Mûemlékek Országos Bizottsága (MOB) megbízásából feltárták, s ennek nyomán, mint ahogy ô is írja, a temp­ lomot fenntartandóvá nyilvánították. A bu­ dapesti fôhivatal intézkedése azonban késôn történt, mert az egyházközség a régi temp­ lomról már lemondott, a hívôk minden erôfeszítése arra irányult, hogy a Maros ár­ területén elhelyezkedô istenháza helyett vé­ dettebb területre építsenek új templomot. Az alábbiakban a falu és a régi templom történeti adatainak számbavétele után azt a folyamatot kísérem nyomon, ahogyan a jelentôs mûemlék épület alku tárgyává válik az anyagi-fizikai fenntartó (a faluközösség) és a szellemi-mûvészeti védelmezô (mû­ emléki hivatal) között. A két fél alkuszempontjai sem közömbösek számunkra, ezért a szempontok ütköztetésének legap­ róbb részleteire is kitérek. Szándékom sze­ rint így beláthatóvá és végiggondolhatóvá válhatnak azok az anyagi, szellemi és szak­ mai összefüggések, vagy azokat követô pol­ gári és hivatali hozzáállások, amelyek az év­ tizedes történetet mindvégig jellemezték. Nem hallgathatom el ugyanakkor – az öröm­ mel vagy szomorúsággal teli kutatástörténe­ ti kiváncsiság mellett – az alku tárgyát, azt az új mûvészettörténeti ismeret-élményt,

72

amelyben a templom idôközben megsem­ misült, de még idejében lemásolt középkori falfestményeinek ikonográfiai elemzése ré­ vén részem lehetett. Végül a hosszú évtize­ dek alatt történtek következményét és to­ vábbi kilátásait kísérem figyelemmel az epilógusban. TÖRTÉNETI ADATOK a FALURÓL ÉS A TEMPLOMRÓL

A falu elsô írásos említése 1319-ben: „Possessio Feelfolu”. Ekkor Losonci (III.) Dénes fiai, Tamás, István és Dezsô az aty­ juktól örökölt szászrégeni uradalomhoz tar­ tozó birtokon osztozkodtak. Dezsônek jutott Bátos, Vajola, Szászszakál, Disznajó, Veres­ szék, Felfalu, Lövér. Mivel Losonci Dénes a Bánfiak ôse volt, Entz Géza a települést a Bánffyak birtokaként jegyezte fel.1 1332-ben, a pápai tizedszedôk számadá­ saiban kétszer is találkozunk a pap és a falu nevével: „Nycolaus sacerdos de villa Principis solvit I. loctonem argenti”,2 és „Nycolaus plebanus de villa Principis solvit V. banales antiquos”.3 Majd 1335-ben „Hechmannus sacerdos de villa Principis solvit V. banales antiquos”.4 A pap neve valószínû elírás lehet a Hermannus helyett, aki neve után ítélve feltehetôen szász nemzetiségû volt. A történeti kutatás arról számol be, hogy a Maros felsô folyása men­ tén a XIV. századtól magyarok, szászok, oroszok és románok éltek, akiket Losonci (III.) Dénes telepített ide. Felfaluban szá­ szok és magyarok laktak együtt ebben az idôszakban.5 A falu Losonci (Bánfi) János kolostor­ alapítása révén tûnik fel a XV. századi doku­ mentumokban: V. Márton pápa, a Rómában, 1427. december 7-én kelt levelében megbíz­ za Lépes György erdélyi püspököt, hogy a Losonczi Dezsô János által Régen közelé­ ben, Felfaluban, Szent Mihály fôangyal tisz­ teletére alapított templomot és kolostort adja át a minorita testvérek számára. Erre az oklevélre elôször Beke Antal hívta fel a fi­ gyelmet,6 majd Temesváry János hivatko­ zott rá késôbb.7 Az oklevél regesztáját Lukcsics Pál közölte 1931-ben.8 Legutóbb a  nagyszebeni Brukenthal Múzeum az interneten tette közzé a dokumentum teljes szövegét a kézirattárában lévô oklevélmáso­ lat alapján.9

Engel Pál világi archontológiája alapján, a kolostoralapító az a Losonci János lehe­ tett, aki Losonci I. Miklós, székely ispán fia volt.10 Erre gondolhatunk a Losonci-család Hegyi Géza által közölt genealógiai tábláza­ tából is.11 A kolostor alapításának indokai, mint ál­ talában az ország határvidékein: „a nem ka­ tolikus hiten lévô jobbágyok áttérítése, to­ vábbá a keleti kereszténység, valamint az eretnekség terjedésének megelôzése. Ebben nyilvánvalóan egybeesnek a birtokosok és az obszervancia érdekei.” – írja Galamb György, a ferences obszervancia térnyerésé­ vel foglalkozó tanulmányában.12 1431-ben a pápa utasítja az erdélyi püs­ pököt, hogy Boszniából bizonyos testvére­ ket telepítsen Felfaluba.13 Az 1431-i pápai utasítással kapcsolatban Boros Fortunát megjegyzi: „A szigorú ferencrendiek köz­ kedveltségére jellemzô, hogy a család jó­ akaratával szemben a rend képtelen a kolos­ torba azonnal beköltözködni, mivel annyi oldalról vették igénybe, hogy ember hiányá­ ban nem tudtak mindenhová azonnal rendta­ gokat küldeni, s ezért az alapító család 1431-ben a pápához folyamodik s kéri ôszent­ségét, parancsoljon rá a bosnyák Hely­nökre, s küldessen szerzeteseket Fel­ falura. Hihetôleg ô pápai parancs nélkül is küldött volna, ha van honnan.”14 A kolostor késôbbi történetére vonatko­ zó adatokat Karácsonyi János ferences rend­ történeti munkájából tudhatjuk meg. Itt ol­ vasható az is, hogy a kolostor épülete az 1538–1540-es években összeomlott, és nép­ telenné vált.15 Ma már csak a helyi szóha­ gyomány és a régészeti ásatást megelôzô tá­ jékozódás alapján lehet feltételezni, hogy az épületegyüttes (kolostorépület és temp­ lom?) a falu szélén, a ma temetôként hasz­ nált területen helyezkedett el.16 1461-ben Losonci Dezsô fia János több faluban, köztük Felfaluban is egész- vagy részbirtokait 1500 arany forintban elzálogo­ sítja.17 1465. július 12-én a gyulafehérvári püspök többek között a felfalui plébánost is tanúként idézi a Somkereki Erdélyi István elleni perben.18 1468-ban Felfalu lakójaként említik Szabó Fülöpöt és Losonci Dezsô fiát.19 1471-ben Toldalagi András végrendelet­ ében hagyja egyebek mellett, hogy a maros­ szentkirályi pálosok a halastóból juttassanak

a marosvásárhelyi és a felfalui minoritáknak is. „Ita tamen, quod de piscibus piscine iidem fratres heremite iuxta possi­bilitatem et industriam ipsorum, quantum potuerint, eciam fratribus minoribus de observancia providere ad duo Claustra, vide­licet ad Vasarhely et ad Felfalu teneantur.”20 1473-ban Losonci Dezsô fia, néhai János fia Mihály (Dezewfy Mihály) a hûtlensége miatt elvesztett és a királytól Hungor János­ nak adományozott birtokait, köztük Felfalut maga részérôl is átengedi az új adományos­ nak.21 1473-ban Nádasdi Ungor János birto­ kai között Felfalu is szerepel.22 1475-ben Lossoncz-i Desewfy László magtalan halála esetén Nádasdi Ongor Jánosnak vallja [...] Felfalu birtokbeli részeit.23 1502-ben Nádasdi Vngor János fiai, János és Miklós több más faluval együtt Felfaluban is birtokosok.24 1584-ben felfalui Nánási Gergely bir­ tokbeiktatásra kijelölt vajdai ember.25 1591ben felfalui Nánási György megbízottként szerepel egy birtokbeiktatásban.26 Benkô József Felfaluban a XVII. szá­ zadban letelepedett örményekrôl tesz emlí­ tést.27 Ugyanakkor az 1702. évi összeírást idézve, Felfaluban lakó Kovács, Szucsáki, Székely, Váradi egytelkes nemeseket sorol­ ja fel.28 1756. „Templom s parochia rész szerént romladozott állapotban vagynak. Restaura­ tio­jokra igyekeznének, ha az ekklézsia adós­ ságát felvehetnék, mellyrôl a Szent Visitatio parancsolt.”29 1757. „A templom s parochialis ház lustráltatván, a cinterem a Marosnak sok­ szori áradási miatt és az utcát elfoglaló cursussa miatt romlásba vagyon.”30 1761. „Sok ruinák tanáltatnak a temp­ lom és a parochia körül, a templom vakolat­ lan és ablakai nincsenek, a cinteremnek ajtói nem jók.”31 1765 (?)-ben a hajó északi belsô oldalán felirat örökítette meg az ebben az évben, Lécfalvi Gyárfás László kurátorsága és Aj­ tai János patronátusa alatt történt templom­ renoválást, amelyet az egyházközség költsé­ geivel végeztek el.32 1766-ban a görgényi egyházkerülethez tartozó faluban Ideccsel együtt 150 férfi és 215 nô élt.33 1789. „A templom most meglehetôsön áll, a Maros is valamit tágította, más felé fo­ gott egy része.”34

73

1. A templom délrôl. Éber László felvétele, 1908

1797. „Templom, parókia jó állapotba vagynak, szép újítások tétettek.”35 1851. június 22-én a presbiterium gyû­lé­ sé­ben a gondnok a következô ajánlatokra kér határozatot: „a Templom közép ajtaja mellett lévô kô oszlop, ha hozzá értô mester ember ítélete szerént az épület romlása nélkül moz­ dit­ható szedessék le, helyébe tornácz emel­ tessék, továbbá templom szûk ablakai tá­gít­ tassanak meg, templom meszeltessék ki”.36 1863. március 12-én Báró Kemény György telket adományoz a felfalui egyház­ községnek: „Adomány levél. Én Magyar Gyerômonostori Báró Ke­ mény György tudomásul vévén, hogy a Felfalusi evang. Reform. Egyháznak mosta­ ni a Maros vize által fenyegetett s különben is czélszerütlen helyen fekvô temploma he­ lyett a nem messzi jövôben építni kelletô temploma számára alkalmas helyisége nin­ csen, azon belsô telkemet, mely felfalu hely­ ségében északról nevezett ref. ecla telke, ke­ letre a Régen felé menô falu utcája és nyu[ga]tról a sós patak közt fekszik; a catastralis földkönyvben 198, 199, 200 és 201 részlet számok alatt öszvesen 272 □ öl részint udvar és ház hely részint kert terület­ tel 57 ötvenhét conventios xr. tiszta jövede­ lemmel van béiktatva, és amelyen jelenleg két – ott lakó bérlôim által épitett házikó van, – templom helyül ajánlom, adományo­ zom a felfalusi ev. ref. egyháznak és hogy az ajánlott telek alatt fekvô és esôs idôben tó lepte részét idô folytán felemelhesse a

74

kitüzött czélra elôkészithesse, azt még ez út­ tal örök kirekesztô birtokába telyes tulajdo­ nául adom nevezett egyháznak. Felhatalmazom irt Egyház elöljároságát arra, hogy az adományozott telket az egyház mint már tulajdonos nevére irathassa a catastralis munkalatokban. A felfalusi ev. ref. egyház elôljárosága által a Méltoságos Báró Úr ezen nagy becsû kegyes adományát hálás köszönettel fogad­ ván, az adományozott telek köz és állami terheit ezen 1863-ik közigazgatásai év elejétôl fogva magára veszi és a tulajdonosi jóg átruházási illetékét hordozni magát kö­ telezi. Kelt Vétsen 1863-n Martius 12-én BKemény György ajándékozó. Gyárfás Domokos Egy. Kerületi Algondnok elôtt Dénes János gondnok Kóródi Samu mint Tanu Szabó Jósef lelkész a felfalusi ref. egyház mint megajándékozott és elfogadó testület képviselôi.” Mivel az egyházközségnek ekkor még nem volt lehetôsége az új templom építését el­ kezdeni, ezért egyelôre csak bérleti szer­zô­ dést kötött a két fél a telekre, olyan módon, hogy az évente fizetendô összeget az ado­ mányozó az új templom építésére szánja.37

1870-bôl származik az egyházközség irattárában megmaradt inventárium, amely szerint: „A felfalusi ev. Ref. egyház kegyszerei­ nek, könyveinek, irományainak és ingósá­ gainak lajstroma. 1870. februarius 20-n ké­ szülve. I. Kegyszerek A. Épületek 1. Templom 10º hosszu 4º széles, zsin­ dely fedelû tömör kôépület, kívûl 6 falba ra­ kott oszloppal. Szentélye boltozatos, a me­ szelésen áttetszô festéssel. Hajójában kéken festett deszka menyezet. A templomban: a. Szónok szék téglarakásból, kéken festve, gazdagon aranyozott rózsákkal. Ezen b. Szónokszéktakaró, zöld szörszövet, ajándékozta Ajtai Kovács Ferencné Bende Julianna 1856-ban. c. Kéken festett aranyozott korona, lecsüggô aranyozott körtékkel, e körirattal: » Kelj fel oh uram, hogy jöj a te nyugo­ dalmadba Te ES A TE erôdnek ládája SOLT CXXXII.«[Indulj Uram, a te nyugvóhe­ lyedre: te és a te hatalmadnak ládája. 132. zsoltár]. d. 7 változatu közepes nagyságu romlott orgona, de eredetileg jó hangzásu, kéken festve, diszes aranyozással s következô fel­ iratokkal: Homlokzatán: Mindeddig segit­ ségül volt nekünk az Ur Saul VII. XII. Di­ csérjétek ötet orgonákkal Solt. CLIV

Két szárnyán IV. Mos. X. XXXV. Solt. XXXIII, XXII. Istennek engedelme által Tit. SzabóPéter uram M. Kabos Klára asszony n. m. Kurator­ ságában és Asztalos Sz(ucsáki) F(erenc)né Ádám egyház­fiu­ sá­gá­ban és a ns. reform. sz. ekla költségén készült Die 2 8-bris Anno 1792 Hát megett: Fecit Michael Ktsner orgona és instrumenta csináló és pictor Kolosváron lakó. 1792. Jegyzés: Került az orgona a müvész tar­ tásával 327 mf 37½ xr, ebbôl Szucsáki Fné adott 78 m ft. e. Kéken festett kerek fenyô urasztala f. Veres és zöldkockás szöv. asztaltaka­ ró. Ajándékozta Ilyés Mária Szabó Jósef lel­ kész neje 1866. g. Török szônyeg papi széktakaró h. Kék perselyláda, kis fatányér alamizs­ na gyüjtésre. 2. Zsindely fedelü ezen talpakon 4 ge­ rendákból épitett harangláb. Ebben: a. Nagyobb harang 23 hüvelyk át­mé­rôjü ily felirattal: felül: ’Fudit Ephraim Andrasc­ hofsky Claudiopoli’ Alól: ’A fel­fa­lusi refor­ mata ecclesia öntöttette 1817 esz­ten­dô­ben’. Jegyzés. Számadás szerint 2 mázsás 18 fon­ tos; fizettetett érte Kolozsvárt tengelyével és felkötéseért 848 magyar forint 10 denár vál­ tóban. Kolozsvárról haza szállitása 24. mf.

2. A templom délnyugatról. Éber László felvétele, 1908

75

3. A templom szentélye. Éber László felvétele, 1908

4. A templom hajójának részlete az orgonával. Éber László felvétele, 1908

b. Kisebb harang 18 h. Átmérôjü, ily fel­irattal, felül: ’Spes mea est Christus 1598.’ Közepetájt egy tallér nagyságu be­ke­ ritett, süveges és szakállas mellkép.”38

tal, ami célszerünek látszik felhasználható, azonban ami ebbôl be nem használtatik egyháznak vissza marad. Ha a jelenlegi ha­ rang állvány szétbontatik, a harangok lesze­ dése, ideiglenes állványra való helyezése s ezeknek egy esetleg vásárlandó – új harang­ gal együtt az új toronyba való felhuzása épitô vállalkozót terhelik.”39 A marosfelfaluiak építkezési szándékát az erdélyi református egyházkerület igazga­ tótanácsa elfogadta és jóváhagyta, azzal a feltétellel, hogy a XVIII. század végétôl már felszínre került középkori falfestmények ügyében az egyházközség forduljon a Mû­ emlékek Országos Bizottságához.40 Kiss La­ jos lelkész így ezt követôen, 1908 április 3-án levelet ír a MOB-nak: „A Maros-Torda vármegyében fekvô Marosfelfalu reformá­ tus egyház templomában igen régi eredetû s véleményünk szerint talán mûvészi becsû falfestések tünnek elô a meszelés alol. Egy­ házi fôhatóságunk utján errôl jelentést tet­ tünk, hogy nyilvántartassék s kértük is ezen freskószerü festmények mûvészi becs szem­ pontjából való felülvizsgáltatását. Nem tu­

AZ ALKU TÖRTÉNETE

A XVIII. század 60-as éveiben elvégzett ja­ vítási, majd az 1851-ben kezdeményezett átalakítási munkálatok ellenére a középkori templom a XIX. század végére egyre ke­ vésbé felelt meg a funkciójának, ezért az egyházközség a báró Kemény György által felajánlott telekre 1907-ben egy új temp­ lomépületet terveztetett, majd az építkezési vállalkozóval egy olyan szerzôdést kötött, amely szerint az „Egyházközség ezen épitéshez adja a régi meglevô templom anyagját, épitési vállalkozó emberei által eszközölt szakszerü lebontás és szétrakás után az újonnan épitendô templom helyére kiszállitva; továbbá a harangláb anyagját. A régi templom kô és tégla anyaga az új temp­ lom és torony fundamentumába, a terv sze­ rint beépitendô; a fa anyag is vállalkozó ál­

76

dom óhajtásunk eljutott-é a bizottság színe elé? Most, már a jövô hó folyamán, uj temp­ lomot ohajtván épiteni, ezen régi templo­ munk lebontatik: – mély tisztelettel kérem méltóztassék intézkedni, még e hó folyamán mûértô megbizottjuk felülvizsgálja, nehogy elveszitsünk egy esetleg mûvészi, illetve kortörténeti szempontból becses emléket. A festmények a meszelés alatt vannak s talán épen is; mert mi csak pár lepattogzott helyen látjuk s a meszelésen áttetszôen. – Magunknak nincs hozza sem módunk, sem a közelben oly szakértô emberünk, akire a mész burkolat lefejtését rá merhetnôk bizni, anélkül, hogy az esetlegesen értékes falfes­ tések sérülést ne szenvedjenek. Mély tisztelettel kérem méltóztassék sürgösen intézkedni a felülvizsgáltatás iránt, mert a késedelmezés esetén épitkezési ter­ vünkben akadályozva lennénk. Ifj. Kiss Lajos Református lelkész.”41 (1–5. kép)

Az április 6-án beérkezô levélre még az­ nap Éber László elôadó válaszolt: „A maros­ felfalusi ref. templom szándékolt lebontása ügyében folyó hó 3-án kelt jelentésére hivatkozólag van szerencsém nagy­tisz­teletû Uraságodat értesíteni, hogy a templom meg­ vizsgálása végett még e hó folyamán, a hús­ véti ünnepek után a hely színére fogok utaz­ ni és érkezésem idôpontját elôzetesen még tudatom Nagytiszteletû Uraságoddal.”42 Ígéretéhez híven Éber április 21-én Maros­felfaluba érkezett, és 24-ig tartózko­ dott ott, mialatt megvizsgálta a falképeket, és ezekrôl fényképfelvételeket készített,43 majd hazatérve és a fényképeket bemutatva sikerült elérnie, hogy a MOB az értékes fal­ festmények miatt a templom lebontásának felfüggesztését kérje a marosfelfalui egy­ ház­községtôl. A Forster Gyula elnök által aláírt levél Kiss Lajoshoz, 1908. évi május hó 11- én: „A marosfelfalui ref. templom megvizsgálásával megbizott dr. Éber Lász­

5. A templom alap­rajza és déli homlokzata. Sztehlo Ottó vázlatrajza, 1917.

77

ló bizottsági elôadó jelentése alapján van szerencsénk nagytiszteletü Uraságodat kér­ ni, hogy a régi templom lebontásának és az uj templom épitésének ügyét további intéz­ kedésig fölfüggeszteni sziveskedjék. Egy­ ide­jü­leg van szerencsénk negytiszteletû Uraságoddal közölni, hogy a templom freskó­festményeinek kifejtésével és lemá­ solásával Jámbor Lajos festômûvészt biztuk meg, ki a közeli jövôben a hely szinére fog utazni.” 44 A MOB továbbá „a régi templomnak ér[in]tetlen állapotban leendô föntartása iránt/i/ intézkedésre” szólítja fel MarosTorda vármegye Közigazgatási Bizottságát: „Ifj. Kiss Lajos marosfelfalui ref. lelkész folyó évi április 3-án bejelentvén, hogy a marsofelfalusi ref. templom a jövô hónap­ ban le fog bontatni, a templomot szak­ér­ tônk­kel megvizsgáltatuk. A vizsgálat folya­ mán megállapíttatott, hogy az építészeti szempontból is érdekes régi templomban ér­ tékes freskófestmények vannak, miért is egyidejüleg felhívtuk a nevezett lelkészt, hogy a régi templom lebontásának és az új templom építésének ügyét további intézke­ désig fügessze föl. Midôn azt a tekintetes közigazgatási Bi­ zottság tudomására hozni szerencsénk van, kérjük, hogy a régi templomnak sértetlen ál­ lapotban leendô föntartása iránt intézkedni szíveskedjék.”45 Minderrôl jelentést tesznek a Vallás- és Közoktatási Minisztériumnak: „Ifj. Kiss Lajos marosfelfalusi (MarosTorda m.) ref. lelkész folyó évi április hó 3-án bizottságunknak bejelentette, hogy egyháza régi templomát a jövô hónapban le­ bontani és új templomot építeni szándéko­ zik, egyúttal azonban bizottságunk figyel­ mét a templomban a mészréteg alól helyenként elôtûnô festményekre is fölhív­ ta. A szóban levô templom megvizsgálásá­ val dr. Éber László bizottsági elôadó bizat­ ván meg, jelentése szerint a szerény ter­je­­del­mû, de építészeti szempontból is ér­ dekes templom, melynek szentélyében érté­ kes középkori freskósorozat maradt fönn, fönntartandó mûemléket képez, miért is in­ tézkedtünk, hogy a templom lebontása függesztessék föl és elsô sorban is a festmé­ nyek teljes kifejtése és lemásolása céljából Jámbor Lajos festômûvészt, ki Gróh tanár vezetése alatt képezte ki magát, a hely szí­

78

nére küldtük. Midôn ezt a magas Minisztéri­ umnak jóváhagyás végett bejelenteni sze­ rencsénk van, tisztelettel megjegyezzük, hogy a templom föntartására vonatkozó részletes jelentésünket a további vizsgálatok és tárgyalások alapján lesz szerencsénk elôterjeszteni.”46 Hasonló tartalmú levél ment az Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatótanácsának is. 47 A MOB levelének másolatát az Igazga­ tótanács, Báró Bánffy Dénes elnök és Péter Károly titkár aláirásával késôbb „tudomásul vétel és további intézkedés végett” átküldi a görgényi esperesi hivatalnak.48 A munkálatok leállítása nyomán a ma­ ros­felfalui lelkész valószínû tanácsot kért a MOB-tól, hogy mitévô legyen a továbbiak­ ban, hiszen szerzôdése volt már 1907-tôl az építômesterrel. Erre Éber László 1908. má­ jus 16-án kelt levelébôl következtethetünk: „Folyó hó 15-én kelt levelére sietek vála­ szolni. Annak elküldése után bizonnyal meg méltóztatott kapni hivatalos értesítésünket, melynek megfelelôt egyidejüleg az igazga­ tótanácsnak, a megyei közigazgatási bizott­ ságnak is küldöttünk és az ügyet egyidejüleg bejelentettük a vallás- és közoktatásügyi mi­ nisztériumnak is. Kétségtelen tehát, hogy a templom lebontásáról addig szó sem lehet, mig ez ügyben érdemleges határozat nem hozatik. Amint tudni méltóztatik, nekem az a fölfogásom, hogy a templom igenis fön­ tartandó mûemlék és meg vagyok róla gyô­ zôd­ve, hogy – különösen a festmények tel­ jes kifejtése után – annak fogják deklarálni. Hanem bizony máról-holnapra nem fog az ügy dûlôre kerülni, különösen a mi hozzájá­ rulásunk kérdésére nézve nem, mert ahhoz elôzôleg még szakszerû terv és költségvetés szükséges, melyet egyik építészünk fog ké­ szíteni. A baj végoka abban keresendô, hogy a lebontás és új építkezés elhatároztatott, mielôtt az a törvénynek megfelelôen nekünk bejelentetett volna. Persze, kellemetlenség és költség származik ebbôl! Remélem azon­ ban, hogy türelemmel és megnyugvással aránylag rövíd idô alatt mégis dülôre lehet vinni a dolgot. Méltóztassék elhinni, hogy sokkal nagyobb érdeke az egyháznak, ha régi temploma, kellôképen megújítva és kibôvítve fönnmarad, mintha új épület emeltetnék, melynek nem lenne sem sava, sem borsa. Meg vagyok róla gyôzôdve, hogy érett megfontolás után egyházának

tagjai – ezek az eszes, higgadt magyar enberek – is be fogják látni ennek a jelen­tô­ sé­gét. Hiszen épen a református templom régisége méltó büszkeség tárgyát képezheti az új oláh tákolmánynyal szemben, bizo­ nyos történeti alap, amelyre a magyarság méltán támaszkodhatik. Maga a templom­ ban levô freskósorozat is arról tesz tanúsá­ got, hogy Felfalú már a XV–XVI században nem épen utolsó hely volt. A régmúlt tiszte­ letreméltó és mûvészeti szempontból is érté­ kes emlékeit ötletszerûen, érett megfontolás nélkûl elpusztítani különösen ott, a nemzeti­ ségi vidéken volna téves, sôt hazafiatlan eljá­rás, most mind az oláhoknak, mind a szászoknak meg kell mutatni, hogy mi meg­ becsüljük a mi nemzeti múltunk emlékeit és fönntartjuk ôket, még önmegtagadás, sôt ál­ dozatok árán is, ha kell! Az egyház tagjai most talán nehéz szívvel mondanak le temp­ lomépítési tervükrôl, de bízzanak ebben a dologban olyanok tudásában, akik az ilyes­ mivel szakszerûen foglalkoznak és minden­ képen csak javukat akarják. Majd meglát­ ják, hogy ha a régi templom rend­bejön, sokkalta szebb lesz, mintha újat építtetné­ nek és amellett mégis olyan, amelyhez hos�­ szú múlt, sok nemzedék élete fûzôdik. Nem

szabad a templomot olyannak tekin­te­niök, mint egy lakóházat vagy pajtát: ha ódon, bontsuk le és építsünk újat helyébe, mert hi­ szen a magasabb cél szolgálatában álló épí­ tészeti mûveknek épen régiségök is maga­ sabb jelentôséget biztosít és a legnagyobb kegyelettel kell fönntartani ôket. Meg vagyok róla gyôzôdve, hogy az építômester is be fogja látni a megváltozott helyzet kényszerítô hatását és sikerül majd egyességre lépni vele, annál is inkább, mert ô nem károsodik, ha a templom helyreállítá­ si és kibôvítési munkáit majd megkapná. Nagyon kérem tehát nagytiszteletû Urat, méltóztassék megnyugvással és türelemmel várni a történendôket, melyek mindenképen csak elônyére lesznek az egyháznak. Remé­ lem különben, hogy ez ügyben majd még al­ kalmunk lesz személyesen is beszélni egy­ mással. Kitûnô tisztelettel, igaz híve dr. Éber László Elôadó”.49 Jámbor Lajos50 és munkatársa, Nagy Endre51 a MOB megbízásából a falképeket június végén tárták fel. Idôközben Möller István, a MOB építésze is Felfaluba érkezett a templomépület megvizsgálására. Végül, a munkálatok átvételére Éber is újra Maros­

6. A szentély keleti falának és boltozatának falképei. Akvarellmásolat. Jámbor Lajos, 1908

79

felfaluba utazott. Mint Éber a marosfelfalui lelkésznek írta 1908. június 23-án: „Folyó hó 16-án kelt szíves soraira vála­ szolva van szerencsém értesíteni, hogy a templomban végzett munka megtekintése és a további teendôk megbeszélése végett fo­ lyó hó 27-én szombaton reggel a fél hétkor érkezô vonattal Szászrégenbe érkezem. Ké­ rem, hogy – ha lehetséges – értem ez alka­ lommal is kocsit küldeni szíveskedjék. Iga­ zán nagyon sajnálom, hogy a templom dolga oly kellemetlenséget okoz, azonban méltóz­ tatik tudni, hogy bennünket ez irányban mu­ lasztás nem terhel. Sokat gondolkodtam a dolog fölött és reménylem, hogy sikerül majd közmegelégedésre megoldani azt, – hiszen az egyház és bizottságunk érdekei­ nek összeegyeztetése mindenkép kívánatos, sôt amint már ottlétemkor kijelentettem, anyagi szempontból a szegény egyház job­ ban jár, ha régi templomát fönntartja és a szükséghez képest, a bizottságunk által készítendô terv alapján kibôvítteti, mint ha uj templomot épít, különösen a nekem be­ mutatott, mûvészeti szempontból épen nem szerencsés és a helyi viszonyokhoz sem­mi­ képen sem alkalmazkodó terv szerint. Még akkor is haszonnal jár az egyedül helyes el­ járás követése, ha a kész tervet az egyház megfizeti, mert hiszen tôlünk ingyen kap másikat, sôt már akkor is, ha az építési vál­ lalkozót kártalanítani kellene. Igen szeret­ ném, ha ottlétemkor alkalmam volna ezt az egyház vezetô férfiai elôtt részletesebben is kifejteni, mert igazán sajnálnók, ha azt hin­ nék, hogy részünkrôl talán erôszakoskodás történik. No, de szóval többet!”52 Éber, Budapestre visszatérve nyolc fény­ képet53 adott át a MOB-nak, és írásos jelen­ tésben számolt be 1908. július 4-én az ered­ ményrôl: „Van szerencsém jelenteni, hogy miután a marosfelfalusi ref. templom fres­ kófestményei a megbízott Jámbor Lajos fes­ tô­mûvész és társa Nagy Endre által kifejtet­ tek, a templomot újból megvizsgáltam. A festmények, bár helyenként erôsen kopottak és rongáltak, igen érdekesek, kivált a szen­ télyzáradék falán levô két nagy jelenet, me­ lyek egyike Krisztus levételét a keresztrôl, másika Krisztus mennybemenetelét ábrá­ zolja. (6. kép) Tapasztalataim alapján nyo­ matékosan kijelentettem a helybeli lelkész­ nek, hogy a templom lebontásáról szó sem lehet. Elégtételül szolgál rám nézve, hogy

80

Möller biz. tag úr, ki azóta a hely színén megfordult, a szerény terjedelmû, de két külön­bözô kor jellegét feltüntetô (XIII. szá­ zad–XV. század eleje) épület fönntartását szintén föltétlenül kívánatosnak mondja. Ér­ tesülésem szerint különben a lelkész Möller úr elôtt kijelentette, hogy a templom lebon­ tását hívei akarata ellenére is megakadá­ lyozza. Ez alkalommal tisztelettel jelentem, hogy a megbízott festômûvészek az általam adott utasítások alapján az egyes festmé­ nyek lemásolását is megkezdték, sôt nehány másolatot már el is készitettek. Méltányos­ nak tartom azért Jámbor Lajos ama kérését, hogy számára a már kiutalt 200 koronán fölül újabb 200 korona elôleg folyósittassék, hiszen a képek kifejtésének fárdtságos és a képek állapota, valamint a templom sötét volta által megnehezített munkája, valamint a másolatok fejében utóbb megállapítandó díjazás a 400 koronát tetemesen meg fogja haladni.54 Jelentésemhez 8 db. fényképet és 63. 80 koronáról szóló útiszámlát van szerencsém csatolni.”55 Möller István 1908. július 5-én jelentet­ te Éber László elôadónak „Voltam Fel­fa­lu­ ban és legközelebb számolok be az ered­ mény­rôl. – Már most nem fogják lebontani, csak egy írást kérnek, hogy per esetén a bontási vállalkozóval szemben felhasznál­ hassák azt! Az uj templom hozzáépíthetô volna a régihez. Szíves utólagos engede­ lemkéréssel, a szentségház fölötti architek­ tu­rának iron másolatára felkértem az ott dolgozó festôket, mert ennek motivumait kormegállapítónak tartom.” [Levelével az úti számláját is küldi.]56 Éber jelentését megtárgyalva, a MOB a templom fenntartását igyekezett elérni, de hogy a helyiek építô szándékának is megfe­ leljen, beleegyezne a régi templom – fel­té­te­ lez­hetôen nyugati irányba történô – kibô­ví­ tésébe, felajánlva ugyanakkor a épít­kezés terveinek elkészíttetését: „A ma­rosfelfalusi ref. templom szándékolt lebontása ügyében folyó évi április 3.-án kelt jelentése és folyó évi május 11.-én 257. szám alatt kelt értesí­ tésünk kapcsán a hely színén folytatott tár­ gyalásokra hivatkozólag van szerencsénk nagytiszteletû Uraságodat értesíteni, hogy kiküldött szakértôink jelentéseibôl meg­gyô­ zôd­tünk arról, hogy a szóban levô templom

mind épitészeti jellegénél, mind a benne levô érdekes középkori falfestményeknél fogva oly épület, melynek fönntartása annál is inkább indokolt, mert az általában jó álla­ potban van és kellô tatarozás mellett arány­ talanul kisebb költséggel tartható fönn, mint ha lebontatnék és új templom építetnék. A mennyiben az egyház szükséglete a je­ lenleginél tágasabb templomot igényelne, a tervezett új templom építésénél méltóbb és czélszerübb megoldás ha a régi templom a szükségletnek megfelelôen kibôvíttetik. Ezek elôrebocsátásával van szerencsénk tehát nagytekintetû Uraságodat arra kérni, hogy egyháza tagjaival az ügyet újból tár­ gyalván, a korábbi határozatot ez értelem­ ben megváltoztatni szíveskedjék. A régi templom helyreállításához és kibôvítéséhez szükséges szakszerû tervet bizottságunk készségesen rendelkezésre bocsájtani és az egyházat – a mennyire azt eszközei és a tör­ vény megengedik – támogatni fogja. Bp. 1908. július 9-én. Elnök Forster Gyula”57 Kiss Lajos lelkész 1908. julius 16-án pa­ naszt tesz a MOB-ra az esperesi hivatalban, hogy az késlelteti az új templomnak a régi anyagából történô építését: „Hivatkozással 440-1908 számu iratára melyben várme­ gyénk tekintetes közigazgatási bizottságá­ nak 1416-1908 kb. számu kisérô irata mel­ lék másolatban megküldi a ’Mûemlékek országos bizottsága’ 254 – 1908 számu ira­ tát, melyszerint a marosfelfalusi református templom – tekintettel épitészeti érdekessé­ gére és a benne napvilágra került értékes [...] festményekre sértetlen állapotban tar­ tandó: – tisztelettel van szerencsém tudomá­ sára hozni a nt. Espres urnak. – hogy refor­ mátus egyházunk közönsége, közgyülése ugy a mûemlékek bizottságának ohajtását, mint vármegyénk tekintetes közigazgatása bizottságának iratában foglaltakat tudomá­ sul vette – azonban kötelességünk megje­ gyezni, hogy ezen intézkedések egyházunk azelôtti intézkedéseit, határozatait egyhá­ zunkra nézve igen károsan befolyásolják. Ugyanis egyházunk már jóval korábban azelôtt, hogy tudomásunk lett volna templo­ munk mûvészeti becsérôl s a benne levô festmények értékes voltáról, elhatározta, hogy régi templomát, mely roskadozott, el­ hanyagolt és mindenek felett alkalmatlan helyen a falutól félre annak háta megett s a Maros folyó áradásainak veszélyesen kitéve

fekszik, lebontja s anyagját is behasználva uj templomot épit az ország út mellé afalu központjára. – A tervek s költségvetések megkészültek, hatósági jóváhagyásban ré­ szesültek s az épités kivitele épitési vállal­ kozónak kiadatott s az épités keresztül vite­ lére a szerzôdés meg is köttetett, ugy hogy nov. 1-re az uj templom fedél alatt legyen. Most már várva vagyok tudakozni, hogy meddig tart a mûemlékek orsz. bizottságá­ nak azon kivánsága, hogy a régi templom sértetlen állapotban fentartassék, mert ha fenntartatik még ezután is, mikép tudjuk beépiteni a régi templom anyagját az uj templomba s ha nem épitjük, ujat épitvén, mi lesz ott a régi templommal s minket ki fog s mikép kárpotolni azon veszteségekben a mit az épitési vállalkozóval szemben szen­ vedünk, ha nem tarthatjuk be a vele kötött szerzôdésünket. Méltóztassék ezen aggasztó kérdésekre nekünk megnyugtató feleletet kieszközölni vármegyénk tekintetes közigazgatási bizott­ ságától.” Nem sokkal késôbb a MOB elképzelését a templom fenntartására és ajánlatát a tervek elkészítésére az egyház közgyûlése – szám­ talan okot felsorolva – nem fogadta el, szá­ mol be a MOB-nak 1908. julius 27-én kelt levelében a lelkész, majd a templomromnak egy néprajzi gyûjtemény és egy iskolai osz­ tályterem befogadására alkalmas – a MOB által eszközölt – átalakítását javasolja: „Fo­ lyó évi július 9.-én kelt 433/1908. számu tisztelt iratára, melyben régi templomunk kibôvítésére s építészeti szempontbol való fenntartására vettem biztatást s a mûemlékek bizottságának jóindulatu pártfogására nyert egyházunk igéretet, avagy a kibôvítéshez szükséges tervek és költségvetések díjtala­ nul fognak rendelkezésére bocsáttatni s egy­ házunkat a kibôvítés s a kivánalmaknak megfelelô karba állitás czéljábol, amennyire a törvény s eszközei engedik, anyagilag is támogatni fogja: – jelentésemet a követ­ke­ zôk­ben van szerencsém megtenni: Még tisz­ telt iratának vétele elôtt az itt járt szakértôk hasonló értelmû megbiztatásátol felbátorod­ va közgyülésre hivtam egyházunk köz­gyû­ lé­sét folyó évi julius 5.-ére, mikor is elô­ter­ jesz­tettem, hogy régi templomunk értékes épitészeti emlék, elég jó karban van /: a fres­ kókról nem beszéltem, mert azok iránt né­ pünknek nemcsak érzéke nincs, hanem a

81

tempomi képek iránt kedvetlen érzelmekkel viseltetik./ – s igy fenntartása nemcsak az értékes régiségénél fogva, hanem egyhá­ zunk anyagi elônyére való tekintettel is kivánatos és elôsoroltam, hogy a mûemlékek országos bizottsága hathatós támogatását igérte a karba állitás czéljára: – közgyülésünk nagy s majd egész többsége azonban minde­ nek daczára megmaradott addigi szándéka mellett, hogy tudniillik a mosta[ni] helyen levô régi templomát nem ohajtja fenntartani s a falu közepére az országut mellé uj temp­ lomot épit, a régi templom anyagjának fel­ használásával; ha pedig a törvények a régi templom lebontását nem engedik, illetve a mûemlékek bizottsága oly fenntartandó ér­ tékes épitészeti emléknek minôsiti, tartsa fenn a maga erején s egyházunknak a szakértôk által kiszámitandó értékû anyagját fizesse meg, illetve a megfelelô értéket s a területet fizesse ki, hogy egyház uj templom épitését akadálytalanul vihesse keresztül. – Egyházunk ezen elhatározására ezen indo­ kok szolgáltak: A régi templom a falu háta megett, nehe­ zen megközelithetô helyen fekszik; a falu kitelepült az országut mellé már rég óta s a templom félreesô helyen ott maradott, ép közvetlen a Maros partján áll s a Maros min­ den évben történô áradásai elöntik környé­ két, sôt a templomba is bemegy a viz, a par­ tot pedig nehezen s óriási költséggel lehetett vizmentessé, illetve sok száz méter partvé­ delem fenntartásával lehetne csak az áradás elöntésétôl megmenteni, a környékét viz­ men­tesiteni; a környékén közvetlen a Maros partján s a templom keritése elôtt van a köz­ ség marha csordájának Delelô helye, ahol a barmok piszkositása és bôgése zavarják a hívek áhitatosságát; nyáron ott van az usztató és fürdôhely, ahol állandó zaj és kiábálás foly; tavaszon és ôszön a halászok tanyája, kiket nem lehet kizárni innen könynyen; ezekre tekintettel egyháztagjai mondják, ha egyház pénzét rákölti, hogy uj templomot épitsen, semmikép se költi oda pénzét s épiti oda templomát. Ezen határozat meghozatala után vettem a mûemlékek bizottságának f. évi julius 9.én kelt 433/1908 számu iratát s az abban foglaltakat f. évi julius 26-án ismét teljes közgyülés elé terjesztettem, felolvasván szószerint a tisztelt iratot s az abban foglal­ takat tôlem telhetôleg megmagyarázva a jó­

82

indulatot s egyházunk várható anyagi elô­ nyeit nagyon hangsuly[oz]tam, azonban a multkori esetnél nem több eredménynyel, mert a határozat most is csak az volt, hogy a mûemlékek országos bizottságának javasla­ tát egyházunk nem veheti tekintetbe, a templomot a régi helyén nem tartja fenn, uj templomát épitteti meg az uj helyén s a mûemlékek országos bizottságát kéri, hogy a régi templom lebontásának ne vessen gátot, vagy ha lebontani nem engedi, egyhá­ zunkat megfelelô kárpotlásban részesitse. – Ezen gyülés színén tétetett egy közvetitô inditvány is, melyet – az egyháztagoknak az uj templom uj helyére való épitésének élénk ohajtása tekintetébôl – szükségesnek tartok megvilágitásul ide jegyezni: – Egy részének ohajtására tárgyaltatott ily szövegû indit­ vány: hogy ha a mûemlékek országos bi­ zottsága a régi templomot a mai helyén az általunk elfogadott tervek és költségvetés szerint kibôvitteti, felépitheti, ugy hogy az egyháznak a kész templom, egyház minden költsége nélkül bocsáttatik egyház tulajdo­ nába és használatába [...] ezen nagy jótéte­ mény elfogadásának kérdése is megbukott a szavazáson, mert a leszavazott tagok közül csak 15 ½ szavazat vette volna ezen ajándé­ kot jó néven, mig 53 és ¾ szavazat semmi szin alatt sem volt hajlandó eltérni attol, hogy az uj templom ne az uj helyre épittessék meg és ezeknek ingyen se kellett a régi he­ lyen, bármily diszesen és pazaron megépitve a régi templom. Ezen tiszteletteljes elôterjesztésembôl méltóztat tudomásul venni, hogy itt a régi templomnak az egyház által való fenntartása semmikép sem vihetô keresztül s ha a mûemlékek bizottsága bármi kegyes s érde­ münkön felül való áldozatot hozna sem vol­ na az egyház rávehetô, hogy régi templomát fenntartsa. Ezekbôl kifolyólag tiszteletteljes javas­ latom az volna: méltóztassék a mûemlékek országos bizottságának a szakértôk vélemé­ nyét meghalgatva dönteni, most már, ha ugyan régi templomunk oly nagyon értékes épitészeti s más értékü emlék-é, amely meg­ érdemli azon áldozatot, hogy a mûemlékek bizottsága egyházunktól kisajátitsa s meg­ váltsa s azután karba állittassa s a jövô idôkre fenntartsa-é? Ha igen, akkor méltóz­ tassék szíves intézkedéseit ily irányban megtenni.

Ha pedig a szakértôk nem minôsitik régi templomunkat ép oly és nagy áldozatra ér­ demes értékes emléknek, akkor méltóztas­ sék a most is dolgozó festômûvészek által az értékes részeket festményekben a maga szá­ mára megörökitetni s azután engedélyt adni a templom lebontására. Volna még egy javaslatom, de az oly egyéni, hogy ép csak most gondolok rá: Ha a régi templomot a mûemlékek országos bi­ zottsága mindenáron fenntartandónak s kar­ ba hozandónak itélné s nem sajnálná, illetve megérné az áldozatot, hogy kisajátittassék, illetve egyháznak a templom anyagjának értéke megfizettessék, hogy a karbahozott templom czél és használat nélkül ne marad­ jon, lehetne ily czélra szabni meg jövô ­rendeltetését: a freskó festmények kijavít­ tatnának s a szentély /:boltíves érdekes szerke­zetû:/ rész elkülönitve ugy maradna meg a mikép most van s az, elzárva a többi résztôl kezeltetnék, melybe lehetne beren­ dezni egy kis – a község értékes s érdemes apróságaiból s a vidékrôl szedhetô dolgok­ bol – néprajzi gyûjteményt. A templom hajója külsôleg a stylusnak megfelelôen kijavitva, az érdekes ajtót /:portalét:/ kitisztittatván s eredeti alakjába visszahelyeztetnék, igy az ablakok is; belse­ jében pedig a hajó átalakittatnék egy iskola­ terem czéljára, hol egyház elhelyezhetné egyik szükségeltetô tantermét. Igy a temp­ lom eddigi kegyeletes czélra való használata jövôre is fennmaradna. Ezekben volt szerencsém tiszteletteljes elôterjesztésemet megtenni s hogy kissé hosszabban a szokásosnál, annak oka, mert igyekeztem a dolog állását teljes valóságá­ ban feltüntetni.”58 A bizottság 1908. augusztus 28-án, Kiss Lajoshoz írt levelében sajnálattal veszi tu­ domásul a felfaluiak határozatát, és kissé fenyegetôen zárja a levelet: „Nagytiszteletû Uraságodnak a marosfelfalusi templom le­ bontása ügyében folyó évi július 27.-én 84. szám alatt kelt jelentésébôl sajnálattal érte­ sültünk arról, hogy az egyházközség a hely színén élô szóval és írásban is több ízben közölt fölvilágosításaink és ajánlataink el­ lenére is ragaszkodik a régi templom le­ bontásának és új templom építésének nem­ csak a kegyelettel ellenkezô, hanem a község saját anyagi érdekére is hátrányos tervéhez.

Ha az egyházközség határozatához to­ vább is ragaszkodnék, az ügyet bejelentjük a magas vallás- és közoktatásügyi minisztéri­ umnak és a határozatát kérjük, hogy a szük­ séges lépések megtehetôk legyenek és a régi templom ne essék áldozatúl. Forster Gyula elnök”59 Augusztus 29-én Maros-Torda várme­ gye fôispánja értesíti az esperesi hivatalt, hogy közbenjárt a MOB-nál, és sürgeti a görgényi esperest is, hogy a fôhatósága út­ ján siettesse az ügy befejezését.60 Nem sok történhetett, mert október 6-án Kiss Lajos jelenti a MOB-nak, hogy az egyházközség továbbra is ragaszkodik a régi templom le­ bontásának és új templom építésének tervé­ hez.61 Október 23-án a MOB ülésén tárgyal­ ják a kialakult helyzetet. Az ülésen Forster Gyula elnöklete alatt: Alpár Ignácz, dr. Éber László elôadó, Fittler Kamil, dr. Gerecze Péter, Möller István, Schulek Frigyes elôadó épitész, Szalay Imre, dr. Szmrecsányi Mik­ lós, Sztehlo Ottó másodépitész, Zala György rendes tagok és Lux Kálmán másodépitész” volt jelen. „Távolmaradását kimenteni kérte Radisics Jenô rendes tag”. […] „10.) A marosfelfalusi ref. templom, (Maros-Torda megye) szándékolt lebontása. Ifj. Kiss Lajos folyó évi április 3-án beje­ lentvén, hogy a marosfelfalusi ref. templom­ ban, melynek lebontását az egyház elhatá­ rozta, a mészréteg alól régi festmények nyomai tüntek elô (228/1908. szám), a hely­ színi vizsgálattal dr. Éber László elôadó bizatott meg, kinek jelentése szerint a kis terjedelmû templom szentélye még a román épitészeti módra vall, mig a XVIII. század­ ból származó egyszerû famennyezettel fe­ dett hajó, az ablakok, valamint a nyugati és déli bejáró kiképzése alapján a XV. század­ ban épült föl. A templomnak tornya nincs, testétôl elkülönitve fa harangláb emelkedik. A templom, mely terméskôbôl, részben hömpölykövekbôl épült, jó karban van és bár a támasztó pillérek, amelyek különbözô ko­ rokban épülhettek, romlásnak indúlnak, ala­ pos tatarozás útján bízván fönn volna tartha­ tó. A templom szentélyénak egész kiterjedésében középkori falfestmények mu­ tatkoztak, azért a bizottsági elôadó javaslata (257/1908. szám) alapján a bizottság intéz­ kedett, hogy a templom lebontásának foga­ natosítása függesztessék föl, egyidejüleg pe­ dig a freskók kifejtésével és lemásolásával

83

Jámbor Lajos festômûvészt megbízta. A tett intézkedés következtében ifj. Kiss Lajos lel­ kész az ügyet a marosfelfalusi egyház folyó évi július 5-én tartott közgyülésében újból elôterjesztette, a közgyülés azonban megma­ radt eredeti szándéka mellett, hogy tudniillik a mostani helyén a régi templomot sem fönn nem tartja, sem ki nem bôvítteti, hanem a falú közepére, az országút mellé új templo­ mot épít, a régi templom anyagának fölhasz­ nálásával, ha pedig a törvény a régi templom lebontását meg nem engedné, illetve a bi­ zottság azt fönntartandó mûemléknek minô­ sítené, tartsa fönn a maga erején és térítse meg az egyháznak a régi templom anyagá­ nak szakértôk által megállapítandó értékét, valamint az egyház új templomát akadály­ talanúl fölépíthesse (504/1908. szám). Miután az egyház újabb fölvilágosítás után is megmaradt határozata mellett (749/1908. szám), a bizottság beható eszme­ csere után, melynek folyamán kifejtettek azok az indokok, amelyek az egyházat meg­ másíthatatlan elhatározására reábírták, elha­ tározza, hogy a régi templom lebontását az új templom fölépítése ellenére is lehetôleg megakadályozza, a régi templom anyagának értékét – a bontási költség levonásával – a megyei közigazgatási bizottság által megál­ lapíttatni kéri és annak kárpótlásképpen leendô engedélyezése iránt oly föltétellel tesz javaslatot a minisztériumnál, hogy az egyház a régi templomot karban tartani kö­ teles. A bizottság egyidejüleg Jámbor Lajos festômûvész tiszteletdíját, ki a festményeket kifejtette és azokról 9 darab színes másola­ tot készített, 1600 koronában állapítja meg és az összeg engedélyezését a minisztérium­ nál javaslatba hozza.”62 A MOB ezzel egyidejüleg a vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak is jelentést tett a történtekrôl: „A marosfelfalusi (MarosTorda m.) ref. templom szándékolt lebontá­ sa ügyében folyó évi május 11-én 257. szám alatt kelt jelentésnek kiegészítésére van sze­ rencsénk a következôket elôterjeszteni. A vizsgálattal megbízott dr. Éber László elôadó, majd Möller István bizottsági tag je­ lentései szerint is a templom szentélye mely még a román kor épitészeti kiképzését tün­ teti föl, mig hajója a XV. században épült, gazdag és értékes falfestményeket foglal magában. Ezek fentarthatása szempontjából is fölszólítottuk ifj. Kiss Lajos ref. lelkészt,

84

hogy az egyházközség által újból tárgyaltat­ ván az ügyet, eszközöljön ki a templom fentartására irányuló új határozatot. Ámbár az ügyben többször szóbeli tárgyalások is folytattattak és az egyházközségnek a temp­ lom helyreállítására és kibôvítésére, vala­ mint torony építésére a szükséges terveket, sôt anyagi hozzájárulásunkat is kilátásba he­ lyeztük, az egyházközség ismételten tartott közgyülésén is megmaradt a régi templom lebontását és új templom építését kimondó határozata mellett, mi abban leli magyaráza­ tát, hogy a régi templom a Maros partján, a község fôutczájától félreesô helyen van, mig a románok új temploma a fôutcza men­ tén emelkedik és a református magyar la­ kosság önérzetét sérti, hogy nem fôhelyen van saját temploma. Miután az egyházközséget felfogásának megváltoztatására reábírni nem sikerült és föntartotta azt a határozatát, hogy a régi templomot lebontatja, ha pedig annak le­ bontásától eltiltatnék, a templomba beépített anyagok értékének megtérítését kivánja, van szerencsénk a Magas Minisztériumhoz azzal a javaslattal járulni, hogy méltóztas­ sék az anyagok értékének megtérítéséhez beleegyezését adni, mert ez úton ki lehet ke­ rülni azt, hogy a föntartásra méltó mûemlék lebontassék vagy annak kisajátítása által bi­ zottságunk javadalmára nagyobb teher há­ ruljon. Egyelôre a tárgyalást annyiban folytat­ juk, hogy a lelkészt felkértük, hogy tájékoz­ tassa kiváló gonddal bizottságunkat mily ér­ téket képviselhet a templomka anyaga. Egyidejüleg van szerencsénk a temp­ lomban levô falfestmények kifejtésével és lemásolásával megbizott Jámbor Lajos festômûvész által készített 9 db. színes má­ solatot alatt oly javaslattal fölterjeszteni, hogy a templom sötétsége és a kedvezôtlen idôjárás folytán tetemes idôveszteséggel végzett fejtési és másolási munkák tisztelet­ díja fejében 1600 koronát engedélyezni és kiutalni méltóztassék.” Ugyanekkor kérik a marosfelfalui lel­ készt és a Maros-Torda vármegye közigaz­ gatási bizottságát: „annak közlésére fölkér­ ni, hogy mily összegre tehetô annak az anyagnak a lebontási költség levonásával számított értéke, melynek megtérítését az egyház új templomának fölépítése esetén ohajtaná.”63

Marosfelfaluban sem állnak le az esemé­ nyek. Novemberben Kiss Lajos lelkész a fôszolgabírónak elküldi azt a jegyzôkönyvet, illetve a közgyûlésük jegyzôkönyvének azon kivonatát, amelyben leszögezték a régi templom a MOB számára való átadásának feltételeit, és kéri a jegyzôkönyv közvetíté­ sét a fôispáni hivatal útján a MOB-nak.64 Az említett jegyzôkönyvi kivonatban ez állt: „Kivonat A marosfelfalui református egy­házközség közgyûlésének Maros­fel­falu­ ban 1908 nov. 22-én tartott gyûlésébôl Lap 72. 73. 74. 75. 76. VIII. Jegyzôkönyv. 17 szám Elnök ifj Kiss Lajos lelkész. Jegyzô Rend László A marosfelfalui református egyház régi mûemléktemplomát átadja, mindenkorra való fentartás végett a mûemlékek orsz. biz.-nak azon feltétellel, hogy 1. A templom tulajdonjoga és azon tér tulajdonjoga amelyet az [...]mûemlékek orsz. bizottsága a templom keritésének ohajt, telekkönyvileg továbbra is az egyház nevén maradjon. 2. A használati jog /:Szolgalmi jog:/ a mûeml. orsz. biz.-a nevére telekkönyvezhetô. 3. Semmi más egyházi, felekezeti vagy társulati czélra a templom nem használható, - más mint református egyházi czélra – át nem engedhetô -, ezen korlátozáson kivül szabadon renedelkezhetik vele a mûemlékek orsz. biz.-a 4. A fennebbi pontokból kifolyólag a templom legközvetlenebb felügyelôje a min­ denkori marosfelfalui református pap legyen, kinél a kulcsok is álljanak, kit az egyház a mûemlékek. orsz. biz.-val szemben fe­ lelôsségre kötelez, aki a felügyelettel tartozik és aki a látogatoknak is rendelkezésére áll. 5. A mûemlékek orsz. biz.-nak egyház átadja a templomot eredeti s jelenben levô állapotában szakértô-becsû szerint, csak az anyagot fizettetvén meg a folyó anyag ár ér­ tékében, minden köbméter anyagért 15 korát számitva és az igényelt területért négy­ szögölenként négy kor. árért. 6. A mûemlékek orsz. biz. köteleztetnék a fentartás végett átvett templomot saját be­ látása szerint jó karba állíttatni, az átvett te­ rülettel együtt tartos kerítéssel bekeríttetni és a viz áradása ellen megvédelmezni, min­ den idôben s végül az érdeklôdôknek a láto­ gatást megengedni.

7. Ezen feltéteknek a mûeml. orsz. biz. által történt elfogadása után való jóváhagyá­ sát az erdélyi református egyházkerület Igazgatótanácsa mint egyházi fôhatóság kell megadja. Közgyülésünk a presbiterium által elô­ terjesztett ezen feltételeket minden változta­ tás nélkül elfogadja és felkéri lelkész-elnök aa[atyánkfiát] hogy ezen feltételeket a vár­ megye Fôispánja utján a mûemlékek orsz. biz.-nak felterjessze. Kmf Bakos Mihály ifj. Kiss Lajos Bende Ferencz elnök hitelesitôk Rend László jegyzô Sz 120-1908. Hivatalosan kiadva Marosfelfalu 1908. november 23-án Ifj. Kiss Lajos református lelkész” A fôszolgabíró nem késlekedik a kérés továbbításával,65 de Ugron Gábor fôispán tévedésbôl Szalay Imrének, a Magyar Nem­ zeti Múzeum igazgatójának küldi el a felfaluiak kérését: „A marosfelfalui refor­ mátus templomnak a mûemlékek Orsz. bi­ zottsága által való átvétele ügyében, az ille­ tékes egyházközség által hozott határozatot, valamint a fôszolgabíróhoz szóló iratot a mûemlékek országos bizottsága elé való jut­ tatás végett tisztelettel megküldöm. Egyszersmind az egyház község határo­ zatára nézve azon megjegyzést vagyok bá­ tor tenni, -hogy az egyház községnek a tu­ lajdonjogi kérdésben elfoglalt álláspontja megváltoztatható nem igen lesz, – félelem inditja ugyanis ôket az álláspontjukhoz való ragaszkodáshoz, félelem attól, nehogy eset­ leg valamikor más egyháznak a kezébe ke­ rüljön a templom. A határozatnak a templom anyagának megváltására vonatkozó része már azt hi­ szem, oly természetü, melybôl az egyház község esetleg engedne, – ha a mûemlékek bizottsága az összeget tul magasnak itélné: – természetesen errôl csak akkor lehet majd szó, – ha az anyag mennyiség köbméterek­ ben kiszámitva lesz. Fogadja Méltóságod ôszinte tiszteletem és nagyra becsülésem kifejezését. Maros Vásárhelyt, 1908. évi november hó 28-án.Ugron fôispán”66 A fôispán levele végül célba ér, a múze­ um igazgatója átküldi a MOB elnökének,67 és a következô idôszak sûrû levelezésének

85

témája a régi templom anyagértékének fel­ becsülése lesz, amelyet ha a MOB kifizet kárpótlásként az új templom építéséhez, fenntartás céjából átveheti – a fenti feltéte­ lek mellett – a régi templomépületet.68 „Maros-Torda vármegye közigazgatási bizottságának elnöke megküldi a ger­nye­ szegi ref. esperes által beküldött maros­fel­fa­ lusi ref. templom anyagértékének meg­álla­ pi­tására vonatkozó becslési véleményt: Felvételi kimutatás A marosfelfalui ev. ref. egyház tulajdo­ nát képezô meglevô templom épitményrôl. 1. Tégla és kôbôl kéaszült fennálló alap, lábazat és felmenô falazat, boltozat és pillérek falazata összesen 380 m³ 2. Fedélszék és mennyezet szerkezet, használható faanyaggal 160 m³ 3. Kórus átalány ár 4. Deszka padló 92 m³ 5. Elôterek vagy portikus 2 drb. 6. Bejárati ajtók 2 drb. 7 Harang torony 21 m³ 8. Megjegyezvén, hogy az 1 tét. alatt ki­ mutatott és tényleg meglevô 380 m³ falazat elbontás esetén, mint beépíthetô anyag csu­ pán 2/5 része vehetô fel vagyis összesen 152  m³. Amely megfelel 42–45 ezer darab normális méretû téglamennyiségnek. Valódi értékelés 1. falazatokból kikerülô használható anyag értéke Összesen 152 m³ á 1200 kor. 1824 2. Fedélszerkezet és mennyezet 160 m³ á 2. 80 kor. 448 00 3. Deszkapadló 92 m² á 0. 80 73 60 4. két drb. portikus 60 00 5. Kórus átalány ár 80 00 6. Bejárati ajtók 2 drb á 12 24 00 7. Harang torony 21 m³ á 10. 00 210 00 Összesen értékelés kor. 2719. 60 Szászrégen 1909. január ho 30. Margo Ferenc épitômester.” Ezt a költségszámítást a MOB elküldi Möller Istvánnak,69 aki 1909 április 7-én je­ lentést tesz a bizottságnak:„A marosfelfalusi templom anyagának értékelése tárgyában Maros-Torda vármegye közigazgatási bi­ zottsága részérôl beterjesztett becslési ki­ mutatásra vonatkozólag tiszteletteljesen je­ lentem, hogy az nem képezheti az anyagnak megváltási értékét, mert lebontás esetén alig fog vállalkozó akadni aki a használható anyagért a bontási költségek levonása után a

86

kimutatott 2719 korona 30 fillért hajlandó volna megadni. A megváltási összeg ügyében, miként már jelenteni bátorkodtam mielôbb lesz al­ kalmam a helyszinén értekezhetni, amely­ nek megtörténte után lesz szerencsém annak nagyságáról javaslatot tenni.”70 1909. szeptember 26-án Kiss Lajos lel­ kész folytatja a levelezést: „A mûemlékek országos bizottságának Budapest A marosfelfalui református egyház régi templomának ügyében ugy méltóztatott volt határozni, hogy az egyház le nem bonttatja, hanem megmarad egyház tulajdonában mai állapotában mint régi mûemlék és igéretet nyert egyházunk, hogy mintegy ellenszol­ gáltatás képen az építendô uj templomhoz épitési segély czímén 2000 korona segélyt nyer a mûemlékek országos bizottságától. Az uj templom épitésének szándékában egyházunk ujabban a fôhatósági engedélyért folyamodott, azonban egyházi fôhatóságunk (az erdélyi református egyházkerület igazga­ tótanácsa – Kolozsvárt) az épités engedélye­ zését egyebek mellett megtagadta ezen okon is, hogy ’nem tartja ugyanis czél­sze­rü­nek más templom épitését, mig a mûemlékek or­ szágos bizottságával az ügy teljesen tisztáz­ va nincs, hogy mennyit folyósit kárpótlásul az uj épitkezésért, nincs továbbá tisztázva, hogy ki fogja fenntartani a régi templomot, mert az ezután is költségbe kerül.’ Mély tisztelettel kérem ezeknek alapján méltóztassék ezen kérdésekre nagybecsü határozatát egyházunkkal közölni vagy közvetlenül, vagy egyenesen az egyházi fô­ ha­tó­ságunk útján, hogy templomépitési szándékunkat végrehajthassuk, mert már a régi templomunk szük és elhanyagolt és ezen bizonytalan állapot nincs javára hiveink és egyházunk vallási békés állapo­ tának. – Ha lehetnék bátor, arra kérném tisztelettel a mélt. Bizottságot, méltóztat­ nék lehetô sür­gö­sen határozni és intézkedni ezen ügyben.”71 Pár nappal késôbb, október 7-én Éber László sürgeti Möller Istvánt: „A maros­ felfalusi templom anyagának értékelése ügyében folyó évi április 7-én volt szíves Nagyságod a jelentését kilátásba helyezni. Miután a marosfelfalusi lelkész jelentése szerint az egyház fôhatósága által sürgetett új templom épitését csak akkor engedélyez­

heti, ha a régi templomra vonatkozó kérdé­ sek teljesen tisztáztattak, és ez alapon az ügy végleges elintézése iránt tétethessék in­ tézkedés, van szerencsénk Nagyságodat kérni, hogy a templom épitô anyagának értékérôl bizottságunkat tájékoztatni szíves­ kedjék.”72 1909. november 28-án ifj. Kiss Lajos ref. lelkész újabb kérése a Református Igaz­ gatótanácshoz: „Marosfelfalusi református egyházunk presbiteriumának megbizásából mély tisztelettel folyamodom a mélt. Igaz­ gatótanácshoz, miszerint méltóztassék a ma­rosfelfalui régi templom ügyében a mû­ emlékek országos bizottságától határozatot eszközölni ki, hogy a régi templom fen­tar­ tása esetén menyi kárpótlást ad egyházunk­ nak az új épitkezésre és hogy mikép intézke­ dik a régi templom fentartási költségei tekintetében? Egyházunk ezen kérdésekre máig sem kapott feleletet a Mûemlékek országos Bi­ zottságától. A méltóságos Igazgatótanács pedig e kérdések tisztázása elôtt nem hajlan­ dó- mint 8176/1909 sz. határozatában kife­ jezte – egyházunknak az új templom épitésre az engedélyt megadni: – egyházunk tehetet­ lenül vergôdik ezen akadályok között már két év óta templomépitési szándékában. Mert a régi templomot egyház fenn nem tarthatja ott ahol van, hanem újat akar épiteni; másfelôl a régi templom szük, ros­ kadozó, életveszélyes, hogy mindig rendôri intézkedéssel kell a hívek egy részét leszorí­ tani a karzatokról s ezek dacára nem lehet semmit tennünk, mert a Mûemlékek Orszá­ gos Bizottsága letiltotta a régi templom le­ bontását, a méltóságos Igazgatótanács pedig nem engedélyezi az új templom épitését, mig az ügy a Mûemlékek Bizottságával nem tisztázódik. – A presbiterium már nem vál­ lalhatja hívekkel szemben a felelôsséget s hívek nyugodalma már tûnôben van e do­ logban, nem érthetvén meg, hogy miért nem tehet úgy, mikép jónak látja s miért nem épithet már templomot, mikor az sürgös. Mély tisztelettel kérem, méltóztassék sürgö­ sen határozatot kieszközölni a Mû­emlékek Országos Bizottságától, hogy vagy adjon biztositást a régi templom fentartása esetén a kárpótlásról és a jövôben való fentartás felôl, vagy pedig engedje a régi templom le­ bontását, hogy az új templom bár a jövô év tavaszán kezdve megépithetô legyen. Egy­

házunk nyugodalma és békessége és a hí­ vekkel való érintkezésnek egy ily nagy munkára való zavartalansága forog kockán a huzavona tartós­ságában.”73 A lelkész keserû és határozottabb fellé­ pésének hátterében, a hívek sürgetése mel­ lett az állt, hogy az építkezési vállalkozó az általa elkezdett munkálatok leállítása miatt törvényszéki eljárással fenyegette meg a felfalui egyházat.74 Az erdélyi református egyházkerület igazgatótanácsa közvetíti a lelkész levelét a MOB-hoz 1909. december hó 12-én, 75 amelyre válasz is születhetett, ezt azonban nem ismerjük. Éber december 29-én kelt feljegyzése szerint a dolog „Elintéztetett 1130/1909 szám alatt.”76 A következô év ismét a marosfelfalui lelkész levelével kezdôdik, elküldi a refor­ mátus Igazgatótanácshoz a persbitérium újabb határozatát, amelyet az egyházi fô­ha­ tóság 1910. februárius hó 9.én támogatólag a MOB-hoz közvetít: „Hivatkozással a maros­felfalusi mûemléket képezô templom ügyében megküldött 1130 – 1910 sz. Értesitésére ./. alatt csatolva megküldjük az egyházközség arra vonatkozó 9. sz. Jegy­zô­ könyvi határozatát. Ezen határozat kapcsán részünkrôl is kérjük: méltóztasson az ügyet ismételten tárgyalás alá venni és az egyházra nézve valamikép méltányosabban oldani meg, mert a 2000 kor. hozzájárulással szemben csakugyan nem vállalhatja, hogy a Maros rongálásától való megvédéséhez szükséges védmûvek fentartásáról is gondoskodjék, mikor épen azon indokból nem épít a régi mellé, illetve annak átalakításával új temp­ lomot azon helyre, mert a Maros ron­gá­lá­sái­ nak folyton ki van téve. Méltóztasson vagy felemelni bizonyos összeggel a segélyt, hogy annak ellenében vállalhassa az egyház a templom méltó fentartását és gondozását, vagy pedig módját találni, hogy a víz táma­ dásai ellen szükséges védmûveket az állami illetékes hatóságok helyezzék jó karba s gondoskodjanak állandóan jó karban tartá­ sukról is.” Csatolmány: „Marosfelfalui református egyház presbitériumának határozata a Mû­ emlékek Országos Bizottságának 1130 – 1909 számu iratában foglaltakra Másolat VI Jegyzôkönyv

87

Felvétetett Marosfelfaluban 1910. janu­ ár hó 25-én a református egyház presbi­ teriumának gyûlésében. Jelen vannak: ifj. Kiss Lajos lelkész el­ nök, Rend László jegyzô, Rácz Sándor gondnok, Tamás Mihály, Baki Mihály Jáno­ sé, Bakos Mihály, Baki András, B. Bende Ferencz, Bálint Ferencz, Székely János Jó­ zsefé, Baki Sándor Jánosé, Rácz János, Bá­ lint Dénes mint presbiterek és Baki István Józsefé egyházfi. Lásd Igazgatótanácsnak 52 – 1910 számu leiratát. 9. Presbiteriumunk a mélt. Igazgatóta­ nács idei 52 számu folyó évi januarius 14-én kelt leiratában foglalt azon értesítését a Mûemlékek orsz. Bizottságának, mely 1130-1909 sz. alatt adatott ki, hogy a régi templomunk anyagértéke 2000 kor. ban állapittatott meg és ezen összegnek egyhá­ zunk részére épitési segély fejében leendô kifizetése iránt javaslatot tett: - tudomásul veszi és abban megnyugodott már akkor, mikor erre vonatkozólag a Mûemlékek orsz. Biz. nak mûépitésze Möller István úr és mélt. Elnöke itt a hely szinén erre vonatko­ zólag kegyes igéretet tettek, hogy ily javas­ latot terjesztenek elô egyházunk javára. Hasonlókép abban is megnyugodott egyházunk, hogy a régi templom tulajdonjo­ ga jövôre és mindenkorra egyházunké ma­ rad minthogy egyházunké volt eddig is és egyházunké a terület is amelyen fekszik, to­ vábbá már irásban is kötelezte magát egy­ házunk arra, hogy a templom felügyeletét mindig gyakoroltatja és, hogy a templom jellegének és méltóságának tiszteletben tar­ tása szempontjából évenként legalább egy­ szer a régi templomban Istentiszteletet tart teljes egyházi ünnepélylyel. Azonban egyházunk magát arra, hogy az épületet fenntartsa, a javitásokról gondos­ kodjék, a Maros áradása vizének ellenében megvédelmezze – nem kötelezte eddig sem a szóbeli egyezkedések alkalmával sem és nem kötelezheti ezutánra sem mert egyház korlátolt vagyoni állapota ezt nem engedi. Egyházunk minden kis jövedelme lelké­ szi, kántor-tanitói fizetésre, iskola fenntar­ tásra úgy le van foglalva, hogy alig fedezhe­ ti kiadásait egyik napól a másikra s most még jô reánk az új templomnak nagy költ­ séggel való megépitése, mely kis gyûjtött tôkénken kivül szegény híveink áldozat­

88

készségét is annyira igénybe veszi, hogy majd a kimerülésig s még ezen felül az eset­ leg megtakaritható jövedelmek s a kimerült hívek terhére az új templom épitésre tekin­ télyes kölcsönt kell felvegyünk. Ezeknek te­ kintetbe vételével egyházunk magára oly terheket, melyrôl az Orsz. Mûemlékek Bi­ zottsága beszél nem válalhat, annyival in­ kább nem, mert a régi templomot most újra kell fedetni, mert a 40 éves zsindely fedél már foszladozik róla és a Maros áradások el­ len is partvéd épitése lenne szükséges, mert amely vizmûvet egyház eddig mindig fenn­ tartott, most már újra épitendô: ezekre nem lenne elég a 2000 korona segély, pedig ezt nem ezekre igérte a Mûemlékek Orsz. Bi­ zottsága. Ha a Mûemlékek Orsz. Bizottsága mûvészeti és kulturális szempontból a Ma­ gyarország oly fontos emlékének tartja marosfelfalui református egyházunk régifreskós-templomát, hogy annak fennmara­ dása Magyarországnak középkori mûvelt­sé­ gének szép bizonysága képen szüksége: – ne kivánjon oly erejét felülhaladó áldoza­ tot egy szegény falusi nehéz viszonyok és körülmények között élô református egyház­ tól, melynek hívei azon fontos okokat alig értik meg, hogy miért kell fennmaradni ezen romladozó templomnak ha még meszelése alul festmények is jöttek nap világra. Méltóztassék a Mûemlékek Orsz. Bi­ zottságának áldozatra ösztönözni Magyar­ országunk történeti emlékeinek fenntartása érdekében az egész Magyarországot, a Ma­ gyar államot, és annak kormányát, amely erre hivatva van s ne kivánja megélhetésé­ ben megbénitani kicsiny törekvô és e vidé­ ken a Magyarország drága kincseit védelmezô s ezért élô református egyházun­ kat. Tôlünk úgy is nagy áldozat, ha a temp­ lom helyét jövôre már nem használhatjuk, s ha jövôre régi drága örökségünk készen fel­ ügyeljük, s gondját viseljük régi templo­ munknak, s azt is készségesen igérjük, hogy fenn is tartjuk, ha arra az anyagi eszközöket a Mûemlékek Országos Bizottsága nekünk biztosítja, mert más ugy sem lenne inkább hivatva, mint egyházunk, s házilag eszkö­ zölve jutányosabban nem tehetné más. Ezek után presbitériumunk mély tiszte­ lettel kéri a mélt. Igazgatótanácsot s általa a Mûemlékek Orsz. Bizottságát, hogy ezek­ nek tekintetbe vételével, sürgösön dönteni méltoztasson templomunk ügyében, mert a

régi templom már szük és roskadozó s az is­ teni tiszteletnek ott való tartása már alig eszközölhetô s az új templom megépitését már ez évben mulhatatlanul meg kell kezd­ jük és hiveink nyugalmát már alig lehet a sok akadály felmerülésével megörizni.”77 A MOB 1910. április 7-én a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium támogatását kéri: „A marosfelfalusi ref. templom fen­tar­ tásának évek óta húzódó ügyében múlt évi december 30.-án 1130/1909. szám alatt volt szerencsénk az egyház részére a régi temp­ lom fentartására 2000 korona segély iránti javaslatunkat elôterjeszteni, melyre vonat­ kozólag a Magas Miniszterium határozata bizottságunkkal még nem közöltetett, azon­ ban az egyházkerület igazgatótanácsa idô­ köz­ben folyó évi február 9.-én 440/1910. szám alatt bemutatta bizottságunknak a marosfelfalusi ref. egyház presbyteriumának a régi templom fentartása ügyében hozott újabb határozatát, azzal a kijelentéssel, hogy az egyház a 2000 korona segélylyel szem­ ben nem vállalhatja, hogy a templomnak a Maros rongálásaitól való megvédésére emelt védmûvek javitásáról is gondoskod­ jék, mert épen azért nem épiti új templomát a régi mellé, mert a Maros rongálásainak folyton ki volna téve. A igazgatótanács tehát vagy a segély összegének felemelését vagy azt kéri, hogy a víz támadásai ellen szükséges védômûveket az állami illetékes hatóságok helyezzék jó karba és gondoskodjanak állandó fen­tar­ tásáról, is. Alulirt napon tartott ülésünkben tárgyal­ va az igazgatótanács által elôterjesztett ké­ relmet, annál kevésbbé tartanók indokolt­ nak, hogy az általunk az egyházzal folytatott elôzetes tárgyalás után már javaslatba ho­ zott 2000 korona segélyen túlmenô támoga­ tásban részesüljön az egyház, mert a Maros áradása ellen való védekezés oly árvédelmi intézkedéseket vonna maga után, melyek messze túl esnek bizottságunk feladatai kö­ rén, sôt a templom védelmén is, és mert a jó állapotban levô templom fentartása érdeké­ ben elégségesnek tartjuk, hogy azok az in­ tézkedések, melyek a védelem érdekében eddig is foganasíttattak, továbbra is megté­ tetnek. Van szerencsénk kérni, hogy az elô­adot­ takhoz hozzájárulni és errôl az 1130/1909. szám alatt elôterjesztett javaslatunkra vonat­

kozó magas határozat az egyház, illetôleg az egyházkerület igazgatótanácsa értesitése vé­ gett bizottságunkkal közölni méltóztassék.” Éber széljegyzete a levélfogalmazványon: „Újabb tárgyalásokba már igazán nem bocsájtkozhatunk és nem vállalhatjuk ma­ gunkra, hogy a Maros áradása ellen is mi vé­ dekezzünk. A mostani primitív védelmi esz­ közök mellett is a templom évszázadokat élt át, lényeges kár nélkül. Nem annyira költ­ ség, mint kegyelet és gondoskodás kérdése az egész. Nem helyes eljárás, hogy az egy­ ház mind újabb követelésekkel áll elô.”78 Május 20-án az erdélyi ref. egyházkerü­ let választ kér a továbbiakra vonatkozóan, 79 amelyre a MOB, június 7-én közli az állás­ pontját: „A javaslatba hozott 2000 korona segély kiutalása csak akkor tárgyalható, ha az egyház végmegállapodását szíves lesz velünk tudatni.”80 Még ebben a hónapban a marosfelfalui presbiterium újabb határoza­ tot hoz, és ez az Igazgatótanács révén eljut Budapestre. 81 Az Igazgatótanács levelérôl és a csatolmányról a MOB iktatókönyvébôl ér­ tesülhetünk, ezekre a MOB két levélben re­ agál: válaszol az Igazgatótanácsnak és mi­ nisztériumot kéri a 2000 korona kifizetésére a felfaluiaknak: I. „Az erdélyi. ref. egyházkerület méltósá­ gos Igazgatótanácsának Kolozsvár A marosfelfalusi ref. templom ügyében folyó évi június 30-án 2322 szám alatt kelt átiratra hivatkozólag van szerencsénk a Méltóságos Igazgatótanácsot értesíteni, hogy a régi templom fenntartása kérdésének halogatása nem bizottságunkat, hanem az egyházat terheli, mely midôn végre a régi templom fentartása címén engedélyezendô segély összegére nézve a magállapodás megtörtént, újabb kívánságokat támasztott. Minthogy egyrészt a régi templom iránt az oláhok közé ékelt református magyar hívôk oly kevés érdeklôdést mutatnak, hogy annak fenntartására nézve, új templom épitése esetén kötelességet vállalni nem akarnak, minthogy másrészt ezen tiszteletre méltó mûemléknek lebontása meg nem engedhetô, a korábbi tárgyalások folyamán megállapított 2000 koronának az egyház­ község számára kiutalása iránt a javaslatot a vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak egyidejüleg megtettük. Nem kételkedünk,

89

hogy az egyház lelkésze a jelenleg jó álla­ potban levô régi épületre kellô gondoskodá­ sát eszközölni és szükség esetén bizottsá­ gunkat értesíteni fogja. Bp. 1910. VIII. 11. II. A minisztériumnak! A marosfelfalusi ref. templom fentartása ügyében múlt évi deczember 30-án 1130/1909 szám és folyó évi április 7-én tar­ tott rendes ülésünkbôl 107-1910 szám alatt volt szerencsénk jelentésünket bemutatni. Idôközben az a változás történt, hogy most már az egyház az eddigi templom fentartása és a Maros elleni védekezési munkákra vo­ natkozó kötelezettség kivántatik tôle, le­ mond a régi templom lebontásából várható anyagért megajánlott 2000 korona kárpót­ lásról és a régi templom lebontása mellett megépiti új templomát, mint ez az erd. Ref. egyházkerület igazgatótanácsának ./. alatt csatolt akaratából kitetszik. Az ügynek ily alakulásában[?] a törvény alapján az egyház egyrészt kényszeríthetô nem levén, hogy a régi templomát fentartsa és az újnak felépitésében megakadá­lyoz­tas­ sék, másrészt pedig a törvény alapján foganatositandó kisajátítási eljárás 2000 ko­ ronánál mindenesetre nagyobb költséget okozna, sürgösen javaslatba hozzuk, hogy a 2000 korona kárpótlási összeget most már kiutalni méltóztassék, mert az érdekelt egy­ ház fölötte türelmetlenkedik, sôt a régi templom lebontásával fenyegetôzik. Kmf. VII. 13. Éber”82 1911-ben, a felfaluiak a az erdélyi refor­ mátus egyházkerület Igazgatótanácsához fordulnak, segítséget kérve az építkezési vállalkozóval felmerült vita ügyében. Az Igazgatótanács ebbe viszont nem tud törvé­ nyesen beavatkozni, végül az 1908-ban kö­ tött szerzôdést módosítják, és más vállalko­ zókkal kötnek megállapodást az új templom felépítésére, amelyben már nem számolnak a régi templom épület anyagával.83 Legközelebb a következô évben, egy 1912. július 13-án keltezett levelet isme­ rünk, amelyet a református Igazgatótanács ír a görgényi esperesnek: „A Mûemlékek Országos Bizottsága 465 szám alatt a maros­felfalusi régi templom ügyében a következô értesítést küldötte hozzánk: »A maros­fel­falusi régi ref. templom ügyében

90

folytatott tárgyalásokra és nevezetesen 1910 évi augusztus 8-án 588 szám alatt kelt átiratunkra hivatkozólag van szerencsénk értesíteni a Méltóságos Igazgatótanácsot, hogy a nagy­méltóságu vallás és közoktatás­ ügyi minisz­te­rium folyó évi junius 25-én 16989 szám alatt kelt rendeletével a temp­ lom fentartása ellenében az egyházközség­ nek engedélyezett 2000 korona segély oly feltétel alatt fog a beküldendô nyugtára folyó­sittatni, hogy az egyházközség régi temploma fentartásáért irásbeli nyilatkozat­ tal szavatosságot vállaljon. Megjegyezzük, hogy a fentartás, mely az egyházközségnek régi templomával szem­ben elhárithatatlan kegyeleti kötelessé­ ge is, jelentékeny költséggel nem jár, mert a templom elég jó karban van és állandó gon­ dozás mellett, melyre a közvetlen közelben lakó lelkész ügyelhet fel, nagyobb hely­re­ állitási munkát belátható idôn belül nem fog igényelhetni.« Sziveskedjék ezt az egyházzal tudomá­ sul vétel végett közölni s utasitani a szava­ tossági nyilatkozatot és nyugtát terjessze be hozzánk, hogy az összeg folyósittassék ré­ szére.”84 1912. augusztusában jelentkezik újra a marosfelfalui lelkész a MOB-nál, levelében a templom átalakítási költségeire államse­ gélyért folyamodik. Éber írja széljegyzet­ ben: „A kérvényt a lelkész a ministeriumnál akarta beadni, ott mondták, hogy leg­czél­ szerübb, ha bizottságunknál nyujtja be.” November 12-én Forster Gyula elnök aláirásával megy válasz a felfalui lelkésznek: „A marosfelfalusi ref. régi templom fen­ tartása, illetôleg gyakorlati czélra leendô fel­ használása iránt folyó hó 1-én/13. szám alatt elôterjesztett javaslatra hivatkozólag van sze­ rencsénk Nagytiszteletü Uraságodat érte­si­te­ ni, hogy amennyiben a szándékolt átalakitás által a templom mûemléki becsü részei kárt nem szenvednek és a templom szép külsô ha­ tása is megóvható, a régi templommal kap­ csolatosan iskola és tanitói lakás létesítésé­ hez elvben annál inkább hozzájárulunk, mert kétségtelen, hogy a régi épület fentmaradását és jó karban tartását annak a jelzett czélra leendô felhasználása elô­mozditja. Miután értesülésünk szerint a régi temp­ lomnak az egyház által ohajtott felhasználá­ sa, illetôleg átalakitása mûszaki és mûemléki szempontból lehetséges ugyan, feltétlenül

szükséges azonban, hogy az átalakitási munkálatok szakszerüen, a bizottságunk ál­ tal jóváhagyandó tervek alapján fogana­to­ sittassanak, Möller István kir. Tanácsos urat, bizottságunk tagját, ki a templomot már több izben megtekintette, elsô sorban azzal biztuk meg, hogy a szükséges munkák mi­ ként leendô tervezésére nézve a szakszerü utasitásokat a hely szinén megadja.”85 A lelkésznek írt levéllel egy idôben, 1912. november 18-án a MOB a következô levelet küldi a minisztériumhoz: „A maros­ felfalusi régi ref. templomra nézve, melynek fantartása – miután az egyház új templomot épített – az elôzô tárgyalások után folyó évi június 25-én 16989. szám alatt kelt rendelet­ tel 2000 korona kiutaltatott, ifj. Kiss Lajos lelkész folyó hó 1.-én azt a javaslatot ter­ jesztette elô, hogy a régi templom egy része múzeumnak, másik része iskolának hasz­nál­ tassék fel, kapcsolatban a hozzáépítendô is­ kolaépülettel. A mennyiben a szándékolt átalakítás ál­ tal a templom mûemléki becsû részei kárt nem szenvednek és a templom szép külsô hatása is megóvható, a terv megvalósítását annál inkább megengedhetônek tartjuk, mert kétségtelen, hogy a régi épület fennma­ radását és jókarban tartását annak a jelzett czélra leendô fölhasználása elômozditja. A régi templommal kapcsolatban épi­ten­ dô iskolára a lelkész által állami segély en­ gedélyezése iránt benyujtott kérvénye ./. alatt a Magas Ministerium elé terjesztve van szerencsénk elôadni, hogy elsô sorban a templom átalakitására szükséges szakszerû tervek elkészítetése végett Möller István bi­ zottsági tagot a szakszerû utasítások meg­ adásával megbíztuk.”86 Ezt követôen a MOB és a felfalui egy­ házközség közötti kapcsolat mintegy három évig megszakad. Idôközben még istentiszte­ letet tartanak a régi templomban, a nemzeti ünnepek alkalmával ünnepi mûsort mutat­ nak be az iskolás gyermekek,87 azonban 1914 márciusában arról dönt a presbitérium, hogy a templom nyugati és déli portikuszát és a régi haranglábat lebontják: „Lelkész elôterjeszti, hogy a régi haranglábot és a templom elött levô portikusokat lebontja és az épitendô harangozó lakás céljára használ­ ja fel az arravaló anyagot, a többi pedig kerités számára használtatik fel; a lebontást maga a presbitérium végzi el.”88

1915-ben készülhetett el végül a maros­ vásárhelyi állami építészeti hivatal költség­ számítása a templom új zsindelyfedésére, amelyre reagálva vallás és közoktatási mi­ nisztérium 1916. július 31-én értesíti a MOB-ot, hogy a megnevezett célra 867 ko­ rona 45 fillér támogatást engedélyez. 89 A MOB a kiutalt összeget a Hermes bankba helyezi el a felfaluiak számára, majd errôl 1916. augusztus 18-án az erdélyi refor­ mátus Igazgatótanácsnak és a felfalui lel­ késznek is értesítést küld: „A marosfelfalusi ref. lelkésznek 1913. évi deczember havá­ ban bizottságunk elé terjesztett kérelmére a vallás és közoktatásügyi miniszter ur folyó évi julius hó 31-én 48225/1915. szám alatt kelt rendeletével 867 korona 45 fillér se­ gélyt engedélyezett a községi régi templom zsindelyfedelének helyreállitására. A segély különösen a templomban levô középkori falfestmények fenntartása czél­já­ ból a ./. alatt csatolt terv és költségvetés alapján használandó fel. A munkák keresz­ tülvitelére nézve – amennyiben az egyház­ község szükségesnek véli – Sztehlo Ottó bi­ zottsági másodépitész ur a közelebbi uta­si­tásokat a helyszinén is megadja. A se­ gély a munka teljesitésének igazolása és a költségek hiteles kimutatása után az egyházi elôljáróság hivatalos nyugtatványa ellené­ ben fog folyósittatni. Ezek után kérjük a Méltóságos Igazgató­ tanácsot, méltóztassék oda hatni és el­ lenôrizni, hogy a szóban levô templomban az egyházközségnek 1912. évi julius hó 21én kelt kötelezô nyilatkozata szerint éven­ ként legalább egyszer istentisztelet tartassék, az egyházközség részérôl a templom jó kar­ ban tartására és állandó gondozására szintén biztositékot fog nyujtani.” „Nagytiszteletü Uraságodnak még 1913. évi deczember hó 19-én 146. sz. a. kelt kér­ vényére való hivatkozással van szerencsénk értesiteni, hogy a marosfelfalusi ref. egy­ házközség régi temploma zsindelyfedésé­ nek megujitási költségeire a marosvásárhe­ lyi állam épitészeti hivatal által készitett költségvetés alapján a vallás és közoktatás­ ügyi minister ur folyó évi julius hó 31-én 48225/1915. sz. a. kelt rendeletével, bizott­ ságunk javaslatára 867 korona 45 fillér se­ gélyt engedélyezett. Felkérjük ennékfogva Nagytiszteletü Uraságodat, hogy az államépitészeti hivatal

91

által készitett költségvetés szerint, amelyet az Erdélyi ref. Egyházkerület Méltóságos Igazgatótanácsának egyidejüleg megküld­ tünk, a templom rongált zsindelyfedését megujitatni sziveskedjék, nehogy a tetôzeten behatoló nedvesség a templom fennállását és kivált az azt diszitô falfestményeket ve­ szélyeztesse. Értesitjük Nagytiszteletü Uraságodat, hogy az engedélyezett segélyt az egyház­ község hivatalos, valamint a vállalkozó bé­ lyeges nyugtatványinak bemutatása után fogjuk megküldeni. ”90 1917 augusztusában a MOB jelzi a felfaluiaknak, hogy a templom helyreállítá­ sára nincs lehetôsége, a megítélt összeget pedig a szentély konzerválására költsék. Erre a presbitérium augusztus 26-án tartott gyûlésén a következôképpen tárgyalnak: „47. Elnök aa[atyánkfia] felolvassa a mû­ emlékek orsz. bizottságának hozzá intézett 625-1917. számu levelét, melyen a mû­ emlékek orsz. bizottsága arról értesíti egy­ házat, hogy miután az I. elôirányzat szerinti helyreállítása a régi templomnak ez idô sze­ rint nehézségekbe ütközik, mert annak költ­ sége nem áll rendelkezésére részint pedig a mai viszonyok között alig valósítható meg, tehát megfelelônek találja a régi templom védelme czéljából, hogy a II. Elôirányzat szerinti munkák végeztessenek el az elô­ irányzott 835 Kor. költség keretén belül va­ gyis mint a megküldött költségvetésbôl ki­ tetszik, a mûemlékek orsz. bizottsága csak az ugynevezett szentélyre fordít gondot. Kéri lelkész presbiterium intézkedését. Presbiterium az intézkedést tudomásul veszi s a költségvetés szerinti (II.) munkála­ tokat elfogja végeztetni. Presbiterium azonban kimondja, hogy miután csak a szentélyre fordít gondot a mûemlékek orsz. bizottsága a többi rész pe­ dig igen könyen össze fog omolni s egyház­ nak nem áll módjában megcsináltatni, de nem is lehet két templomról gondot viselni, az egyházmegyei vizitációnak elôterjesztést tesz a lebontás iránt, annál is inkább, mert isteni tiszteletet benne tartani életve­ szélyes.”91 Az 1917. szeptember 29-én tartott pres­ biteri ülésen a lelkész bejelenti, hogy a régi templom fedélzetét nem tudja megjavíttatni, mert nincs olyan mesterember, aki a rendel­ kezésre álló összegért elvégezné a munkát,

92

másrészt a templom befedéséhez szükséges nádzsupot és szalmát sem lehet beszerezni.92 1918 februárjában a Maros folyó sodrá­ sa ellen megerôsítik a régi templom felôli partszakaszt.93” Az 1918. március 4-én tartott presbiteri gyûlésen: „24. Elnök lelkész bejelenti presbiteriumnak, hogy a mûemlékek orszá­ gos bizottsága 967-1917. sz. alatt jelentést kért a Régi templom mikénti helyreállításá­ ról. Lelkész 122-1917. sz. a[latt] megirta, hogy a kiutalt 835. Kor. költségvetési ös�­ szeg mellett lehetetlen a mostani viszonyok között a templomot befedetni. Már most te­ kintettel arra, hogy 2 levélre idáig válasz nem jött a templom fedele pedig , bár idáig nagyobb baj nem történt, mindig rosszabbo­ dik, s félni lehet, hogy vagy egy szélvihar elviszi rossz-korhadt szarvazatával együtt, de meg az esô is folytosonosan csak több kárt okoz, hozzon végleges határozatot a presbiterium, a további teendôkrôl, mert ugy látszik, hogy a mûemlékek országos bi­ zottsága annyira a békeárokba képzeli ma­ gát, hogy azt gondolja, hogy egy hatalmas templomtetôt 835 koronából meg lehet fe­ detni, ha mindjárt fedéllemez papírból és szalmazsuppal is. Egyszersmind kéri lelkész presbiteriu­ mot, hogy a régi templomban levô orgonát helyezze biztonságba az uj templomba, va­ lamint a padokat is melyek értékesíthetôk lesznek vitesse ki, mert mint az E[gyház] m[egye] vizitationak is bejelentette, oda nép tömeget esetleges veszély miatt bevinni nem lehet. Presbiterium lelkész elôterjesztését meg­ hallgatván egyhangulag kimondja a követ­ kezôket: Igaz az, hogy a presbiterium illetve az egyház elvállalta, hogy ha veszély fenye­ getné a régi templomot azt azonnal bejelenti a mûemlékek orsz. bizottságának, s ennek elég is tétetett 1913. deczember havában erre a bejelentésre a válasz és költségvetés 1916 deczember havában érkezett meg. Tehát 3 esztendô mulva 867 K. 45 fill. költségvetési összeggel. Községünk ettôl kezdve állandó­ an katonaság tanyája. Népünk s az egész környék a román betörés következtében még mindig távol. Beszerezni egyáltalán semmit nem lehetett, mert minden a katonaság kezén van, amit kereskedôtôl lehet beszerezni, an­ nak 100-oros árát kell fizetni. Igy telt ez mindaddig, mig az Egyház kérte Stehló

urnak a kiszállását s elutazása után megérke­ zett egy újabb költségvetés 835 kor. összeg­ gel, mely szerint a templom ideiglenesen fedôpapirral és zsuppal lenne fedendô, ámde a katonaság a fedôpapirt rekvirálta, a szal­ mát-szénát hasonló képen, s ha lehetett kapni ugy egy szekér szalmának ára 150–200 Ko­ rona. Maximális ár sehol, az egyháznak pe­ dig nincs hatalma a rekviráláshoz. Tessék 835 kor-ból templomot fedetni. A »régi templomnak az egyház részérôl való figyelmes gondozása« csak azt teszi, hogy romlás esetén azonnal jelentést tesz, a templomot tisztán tartja, de semmi esetre azt, hogy a világháboru negyedik évében, amikor mindenki érezi az óriási drágaságot, épen a marosfelfalusi egyház legyen az, hogy 835 kor-ból templomot tudjon fedetni. Hiába most a költségvetési összeg, ha azt beszerezni nem lehet. Kimondja tehát presbiterium, hogy a régi templomot figyelmes gondozásába részesiti, de csak ugy tudja ezt megtenni, ha a Mûemlékek orsz. bizottsága ehhez a fi­ gyelmes gondozáshoz az anyagi lehetôséget is meg tudja adni. Azért ismételten jelenti, hogy a régi templom fedele akár ideiglenes, akár nem, de a szarvazatával együtt a föltétlen teljes helyreállitást igényli, s a bejelentésével együtt kimondja, ha ehhez az anyagi feltéte­ lek a mai árak mellett meg nem adatnak, ugy magáról minden felelôséget elhárit. Ma a költség minden bizonyal nagyobb mint lett volna ezelôtt, de ez nem a figyelmes gondo­ zás hiánya, hanem az, hogy a legelsô beje­ lentésre a válasz kerek három év mulva jött le. – Egyszersmind presbiterium tudatában van annak, hogy egy ily hatalmas helyre­ állitása még belátható idôn belül nagy költ­ séget fog igényelni, tiszteletes javasolja a következôket: Tekintettel arra, hogy a régi templomnak csak a szentély része mûemlék, ez fedessék be, s mivel kápolna kinézése van rács által zárassék be, s igy örök idôkre fenmaradhat kellô gondozás mellett, a többi rész pedig bontassék le mert ennek a fentartása – kellô gondozása – mindig nagy költséget fog igé­ nyelni. Stehló urnak is kiszállás alkalmával ez volt a nézete. Egyszersmind lelkészt és gondnokot utasitja, hogy kellô alkalommal a régi orgo­ nát az uj templomba szállitassák által.”94

1919 májusában lopják a sípokat a régi orgonából.95 1920. március 13. Az esperes kérdésére, hogy mit szándékoznak tenni a régi temp­ lommal, arról határoznak, hogy engedélyt kérnek a hajó lebontására.96 1922. szeptember 3-án, a harangszente­ lés alkalmával: „Istentisztelet után közebéd, az után a régi Árpád korabeli mûemlék templom megtekintése következett, hol is Esperes [Kis Lajos, a korábbi felfalusi lel­ kész, aki az egész ügyet elindította] beszélte el a templom keletkezési kora és a templom­ ba levô freskok s ide vonatkozóan egyéb történeti és a templom korát megállapító adatokat, s jelezte az egyházközség és az egyh. megye közönségének azon szándékát, hogy ezen régi mûemlék templomot restau­ ráltatni szándékoznak egy a közönség köz­ adakozására és jótékonyságára alapitott ak­ cióval, ugy hogy a marosfelfalusi ref. egyház tulajdona és védnöksége alatt álló s az egész vidék néprajzi dolgait magába fo­ gadó muzeum szerû alapitást hozzunk ös�­ sze. – Ezen elôadás keretében Esperes aa[atyánkfia] felhivására a jelzett célra a jelenlevô közönség 1300 azaz Egyezerhá­ romszáz leit adott össze. – Ezen összeg át­ adatott az egyház gondnokának, hogy egy külön takarékpénztári könyvben, a mig töb­ bet is gyüjthetünk a célra és felhasználhat­ juk rendeltetésére: kamatoztassék.”97 1923. Kérik a régi templom biztosítás alóli felmentését, mivel az „fedél nélkül levô kôfal.”98 1923. március 16:. „Elnök elôterjeszti, hogy tekintettel egy iskola tanterem hiányá­ ra, gondolkodnunk kell a második tanterem és egy tanitói lakás épitésérôl. Tekintettel arra, hogy a mai viszonyok mellett még hozzávetôleg sem tudjuk, hogy mennyibe kerülhet Elnök javasolja, hogy mielôtt az isk. épitésre vonatkozólag érdemleges hatá­ rozat történne, a presbiterium vizsgáltassa meg egy szakértôvel a mûemlék templomot, hogy bár hozzávetôleges számitásunk lehes­ sen, annak esetleges átalakitási vagy új isko­ la felépitésének költségérôl. Elnök figyel­ mezteti presbiteriumot ennek a felelôsség terhes voltára, ne hogy az iskolát felépitsük és az abba szükséges tanitót nehogy ne tud­ juk fizetni”. A presbitérium határozatot hoz, hogy érintkezésbe lépnek egy szakemberrel a régi templom megvizsgálása ügyében.99

93

1924. január 18-án-ben: „Lelkész elô­ter­ jeszti, hogy az iskola klozetjét be kell desz­ kázni, mert nagyon rossz a gyermekek neve­ lésére, hogy ugy áljon továbbra is, azon kivül a Tanfelügyelô is szigoruan elrendelte. Presbiterium elhatározza, hogy a régi templomban keresni kell alkalmas deszká­ kat és abból be kell deszkázni. Evégbôl hol­ nap eljönnek a presbiterek és meg is csinál­ ják.”100 1924. március: a régi templom megvizs­ gáltatásáról határoznak, hogy iskola céljára történô átalakítása lehetséges-e.101 1925-ben a régi templomban levô hasz­ nálatlan, rozoga szószékkoronát oda ajándé­ kozzák az abafáji egyháznak, azzal a kikö­ téssel, hogy „a korona mûemlék értéke megöriztessék”.102 1925 májusában a lelkész javasolja, hogy iskolát a régi templom átalakításával terveztessék meg. A presbiterium leszavaz­ za, és új épület mellett dönt.103 1925 októberében megköszönik Reiter Károly építésznek, hogy ingyen készített tervet a régi templom befödésére.104 1926 júliusában a mûemlék templomra 1922-ben elkezdett gyûjtés eddig 4125 lejre rugó összegét átveszi a presbiterium, aki amennyiben a kômûves nem vállalja, akkor kalákába csinálja meg” a templom befe­ dését.105 1926. november: „Lelkész kéri presbi­te­ ri­um intézkedését, hogy a régi mûemlék templomot legalább szalmával ideiglenesen fedjék be. Presbiterium elhatározza, hogy kóré és szalmával ideiglenesen megfedi, utasitja gondnokot hogy ezt végeztesse el.”106 Ezek szerint, nemhogy kalákában nem fed­ ték be a templomot, hanem az erre a célra összegyûjtött 4125 lejt sem erre költötték. Kereken ötven év elteltével, 1976. augusz­ tus 29-én, a presbitérium gyûlésén: „Elnök jelenti, hogy a papilak kertjében lévô romtemplom iránt mind nagyobb érdek­lô­dés nyilvánul meg mind egyházi, mind világi hatóságaink részérôl. A megyei mû­em­lék­ védelem kiküldött szakemberei megállapi­ tották, hogy a templom válságos állapotba került, mióta a szentély bolthajtása egy he­ lyen beomlott, s ha mielôbb nem kerül sor a megjavitására, rövidesen teljesen megsem­ misül megyénk legrégibb épülete. Ezért többfelôl is felszólitottak, hogy tegyünk

94

meg mindent a rom megmentésére, mely munkában hatóságaink messzemenô támo­ gatására számíthatunk. Kéri a presbitériu­ mot, próbáljon a maga részérôl is valami módot találni a pusztulóban lévô ôsi temp­ lom maradványainak megmentésére. Presbitérium az elôterjesztést igen ko­ molyan megtárgyalja. Megállapitja, hogy az egyházközségnek most – amikor a papilak javitását pénz hiányában el kellett halaszta­ ni, keritéseink egy része türhetetlen állapot­ ban van, a templomban keletkezett árviz­ká­ rok áldozatos helyrehozatala után nem­sokára az egész templomot ujra kell festeni – a templomrom karbantartására semmiféle anyagi alapja nincs. De mivel már igéretet kaptunk arra, hogy az egyházközségünktôl járó árvizsegély összegét a templomromra fordithatjuk, a lelkipásztort felhatalmazza, hogy ebbôl az összegbôl készittesse el a rom konzerválásának tervét, s azt hagyassa jóvá az illetékes hatóságokkal, azután pedig kér­ jen támogatást mindazoktól, akik hajlandók hozzájárulni a templomrom megmentésé­ hez. Ha az anyagi alap megteremtôdik, a maga részérôl örömmel vállalja a terv kivi­ telezését. Egyuttal a presbiterium elhatároz­ za jelen határozatának közgyülés elé terjesz­ tését.”107 1978. január 2-án: „4-1978. Elnök be­ számol a presbitériumnak arról, hogy két marosvásárhelyi mérnök. Keresztes Gyula és Gáll Zoltán önzetlen szeretetbôl elké­ szitették romtemplomunk megtartásának tervét, melynek elkészitésére különben több ezer lejre lett volna szükség. A tervet az Igazgatótanács már az ôsszel az állami ható­ ságok elé terjesztette, s így minden remé­ nyink megvan arra, hogy tavasszal meg­ kezdhetjük a templomromon a régen ese­dékes munkálatokat. Presbitérium megindultan veszi tudomá­ sul mérnöktestvéreink segítôkészségét és jegyzôkönyvi határozattal fejezi ki háláját Keresztes Gyula és Gáll Zoltán mérnökök­ nek keresztyéni szeretetbôl fakadó segit­ ségükért és áldozatos munkájukért.”108 1979. március: „8-1979. Elnök jelenti, hogy három évi kérvényezés után végre megkaptuk az engedélyt romtemplomunk­ nak a presbitérium 27-1976. sz. határoza­ tában elhatározott konzerválásához. Az en­ gedély az utolsó pillanatban érkezett, az utolsó tél idôjárása annyira megrongálta

a templom boltozatát, hogy beomlása min­ den percben bekövetkezhetik. A javítást te­ hát azonnal meg kell kezdeni, de erre az egy­ház­községnek jelen pillanatban semmi­ féle anyagi fedezete nincs.” A presbitérium a másik templom toronysisakjának halaszt­ hatatlan kijavítása miatt, nem látja lehetsé­ gesnek a romhoz szükséges pénz elôterem­ tését. Egyházkerületi gyorssegély kérését javasolja.109 1979. június: A javítási munkálatokra 10.800 lej adomány érkezett az egyházköz­ ségen kívüli közületektôl és magán­sze­mé­ lyek­tôl. Arról határoznak, hogy lehetôsége szerint az egyházközség is adakozzon.110 1979. szeptember: „21-1979. Elnök örömmel jelenti, hogy több évtizedes töp­ rengés, tervezgetés után végre sikerült a XIII. századi templom romjainak megmen­ tésére a legfontosabb munkákat elvégezni. Ezt a munkát csakis a külön erre a célra adott adományokból fedeztük, az az egy­ házközség költségvetését nem terheli. Leg­ nagyobb veszélyben a szentély egyedülálló szerkezetü bolthajtása volt. Ennek bizto­ sitása érdekében a boltozatról a ránôtt növény­zetet és minden szemetet letakari­tot­ tunk, beomlott részét kipótoltuk, ce­ment­ha­ barccsal a téglákat rögzitettük. A szentély falait olyan magasságig épitetük ujjá a régi­ nek mintájára, hogy tetôt lehessen reá húz­ ni. A kôbôl és téglából rakott, cementbe ágyazott és felül cementtel lesimított falko­ ronára szabályszerü, alól deszkából kiépitett bádogtetôt húztunk, rejtetten, hogy az épü­ let rom-jellegét ne bontsa meg, s a tetôt kôszínû olajfestékkel lefestettük. A munkát nagy odaadással és hozzáértéssel irányitotta Keresztes Gyula marosvásárhelyi mû­ építész, Molnár Ferenc radnótfáji kômûves mester és Székely József maros­felfalusi ácsmester. A talajegyengetés munkájában értékes jelképes segitséget adtak a helybeli iskola magyar és román tagozatának növen­ dékei, Suciu Cornel igazgató és Dénes Jó­ zsef tanár vezetésével. Ezzel az öreg templom szentélyének fennmaradása belátható idôre biztosíttatott. Pénz hiányában a munkát abba kellett hagy­ ni, de Isten segítségével jövô évben folytatni kell a templomhajó falainak konzerválását.” Végül a presbitérium köszönetet mond mindazoknak akik hozzájárultak a munká­ hoz „ közös felelôsségünk hordozásában.”111

AZ ALKu TÁRGYA

Az elpusztult falképekrôl a Jámbor Lajos és Nagy Endre által készített akvarell másola­ tok alapján alkothatunk képet. A nyolc raj­ zot felhasználva Jékely Zsombor és Kiss Loránd írta le eddig a legrészletesebben a falképeket,112 leírásukat néhány észrevétellel egészítem ki. Mivel a falképekrôl csak a másolatok, vagyis az azokról készült rajzok és sebtében felvett fényképek állnak rendel­ kezésünkre, néhány megjegyzés csakis fel­ tételesen tehetô. A szentély kifestésének programját a megrendelô és a festô a diadalív bélletében ábrázolt okos és balga szûzek ábrázolásával vezeti be. (7. kép) A Máté evangéliumában említett példabeszéd a hívek Krisztus máso­ dik eljövetelére való felkészülésének fon­ tosságára hívja fel a figyelmet. A példabe­ szédben öt okos és öt balga leányról van szó.113 Ennek megfelelôen ábrázolták a pél­ dázat szereplôit a Székelyföldön még példá­ ul Marosszentanna (Sântana de Mureș) és Nyárádszentlászló (Sânvăsii) református templomainak diadalívén, bevezetve a híve­ ket a szentély belsejébe, az Istennel való ta­ 7. Okos és balga szüzek a diadalív bélletén. Akvarellmásolat. Jámbor Lajos, 1908

95

8. Keresztrefeszítésjelenet az északi falon. Akvarellmásolat. Jámbor Lajos, 1908

lálkozásra. Felfaluban a másolatok csak há­ rom okos szüzet örökítettek meg, fejükön koronával, kezükben felemelt fáklyával, és három balga szüzet koronájukat leejtve, ke­ zükben lefelé fordított fáklyával. A falképek feltárásának szemtanújától, a régi paptól tudjuk (lásd a Bevezetôt), hogy itt is, mint másutt, öt okos és öt balga szüzet festettek meg a diadalív bélletén.

9. Levétel a keresztrôl. Akvarellmásolat. Jámbor Lajos, 1908

96

A szentély északi boltmezôjében a Keresztrefeszítés kompozícióját festették meg. Krisztus jobb oldalán a három Mária alakja vehetô ki: „A Jézus keresztje alatt pe­ dig ott állottak vala az ô anyja, és az ô any­ jának nôtestvére; Mária, a Kleopás felesége, és Mária Magdaléna.” (Jn 19, 27) A többala­ kos kompozíció további szereplôi nem vehetôk ki az akvarellmásolaton, egyedül a

centurio turbános, visszaforduló fejének a körvonalai látszanak. Feje mellett a párhu­ zamos vonalak talán egy mondatszalag töre­ dékei. A késô gótikus Keresztrefeszítés kompozíciókban a Krisztust felismerô és felismerését kijelentô centurio kezében vagy feje körül gyakran festettek mondat­ szalagot. Például Kolozsvári Tamás – a felfalui freskókkal közel egy idôben (1427) készült– garamszentbenedeki (Hronský Beňadik) Kálvária-oltárán a felirat: „Vere filius dei erat ista” („Valóban Isten fia volt ez”). A felfalui képen a felirat nem látszik. (8. kép) A három Mária hátterében többtornyos városkép körvonalai látszanak. Hasonló, a háttérben városképet ábrázoló, XV. századi Keresztrefeszítés jelenetekrôl tudunk a ho­ moródszentmártoni lebontott templom szen­ télyének északi boltmezôjében,114 a csík­ rákosi (Racu) Kisboldogasszony-temp­lom szentélyének északi falán,115 a székelyderzsi (Dârjiu) unitárius templom szentélyének északi falán,116 és ilyen a medgyesi (Mediaș) Szent Margit-templom szárnyasoltára, a XV. század végérôl.117 Az északkeleti boltmezôben a Levétel a keresztrôl kompozíció volt látható. A rész­ let­gazdag akvarellmásolaton, az erezetes keresztfához támasztott, meghajlott létra te­ tején állva, Arimateai Józsefet látjuk, amint Krisztus egyik lábát fogja, Nikodémusz, a jelenet másik férfi szereplôje, a kereszt mel­ lett állva Krisztus testét tartja. A keresztrôl leemelt halott Krisztus anyja, Szûz Mária a fia arcához hajol. A líraian szép, egymáshoz simuló arcok a jóval korábbi (XIV. század elsô fele) felvinci református templom fal­ képeinek hasonló jelenetét idézik fel ben­ nünk. A kereszt tövében térdeplô glóriás alakban Mária Magdolnát ismerhetjük fel, aki szintén jelen volt Krisztus keresztrôl való levételénél. A kompozíció bal felében egy nagyméretû, háromtornyú, késô gótikus templomépület, vagy feltételezhetôen a sír­ batételre utalva, egy vörös színben festett kripta, sírbolt körvonalai látszanak. A jobb alsó szélen egy felszentelési kereszt látszik. (9. kép) A szentély keleti ablaka felett Krisztus mennybemenetele jelenetet festették meg. Krisztus mandorlában (dicsfényben) van áb­ rázolva, szivárványt jelzô félkörön ülve. (10. kép) A mandorla alsó fele belevész a

10. Maiestas domini. Akvarellmásolat. Jámbor Lajos, 1908 kétoldalt a földi szférát jelzô két félgömbbe, amelyek a Levétel a keresztrôl jelenetét és a Mennybemenetel szemtanúinak, Máriának és a tizenkettôbôl hét apostolnak az imádko­ zó alakját ábrázolják, annak a hagyomány­ nak megfelelôen, miszerint az apostolok ek­ kor úgy látják Krisztust, ahogyan az Utolsó Ítéletkor eljön. Így a felfalui képen Krisztus két felemelt kezének ábrázolása a Maiestasábrázolás típusának felel meg. Mária és az apostolok ilyettén csoportosítása abba az ábrázolási típusba sorolható, amelyben az Istenhez felemelkedett Krisztus kinyilatkoz­ tatja, és az egyháza tanúsítja a mennybeme­ netel megtörténtét.118 (11. kép) A szentély déli ablaka körüli bolt­me­zô­ ben egy különösen érdekes ábrázolást vehe­ tünk ki az akvarellmásolaton, amelyet a fal­ képek feltárásakor a szemtanúk még láttak, de a késôbbi kutatók átsiklottak fölötte. Bal oldalon egy glóriás, ülô nôi figura körvona­ lai látszanak, akinek ölébe két mellsô lábát

97

11. Krisztus mennybemenetele. Akvarellmásolat. Jámbor Lajos, 1908

12. Az unicornis és a szûz. Akvarellmásolat. Jámbor Lajos, 1908

98

elôre tartva egy unicornis emelkedik fel. A szent nô, a hasonló – a szûz és az unicornis – ábrázolásoknak megfelelôen tükröt tart az egyszarvú elé. A késô középkorban igen népszerû ábrázolástípus átvitt értelemben Krisztus megtestesülését jelentette Szûz Mária által. A tükör az igazság felismerésé­ nek jelképe, Jézus tisztaságának visszatük­ rözése. (12. kép) Az ablaknyílással áttört boltmezô jobb felén elhelyezkedô jelenet alig értelmezhetô. Az akvarellmásolaton egy vörös köpenybe öltözött, ülô nôi figura körvonalait lehet ki­ venni. Fejét gloriola övezi. Tôle jobbra, lent egy térdeplô alak látszik, aki a kezében egy nagyobb, leginkább gömb alakú serlegre emlékeztetô edényt tart, vagy nyújt át a fö­ lötte elhelyezkedô Madonnának. Madonná­ ra kell gondolnunk, még akkor is, ha a fal­ kép­rôl készült akvarellmásolaton nem örökítették meg a – feltehetôen a falkép roncsolt állapota miatt felismerhetetlené vált – kis Jézus alakját. Ha elfogadjuk ezt a feltételezést, akkor a mariológiai ciklusok szokásos Királyok imádása jelenete lehetett

már a feltáráskor is alig értelmezhetô ábrá­ zolás. Ez alatt a kép alatt helyezkedett el a dia­ dalívig a vasrácsot tartó Szent Lôrinc képe egy másik szent kíséretében. Ebben a mind­ eddig kérdéses szent alakjában Szent István vértanút vélem beazonosítani, aki itt is az ikonográfiájának megfelelôen diakonusi öl­ tözetben látható, kezében könyvet tartva. E  két szentet nagyon gyakran ábrázolták együtt, ereklyéjüket is együtt ôrzik a római San Lorenzo fuori le Mura templomában. (13. kép) Egy akvarellmásolat ôriz még egy másik falképrészletet, amelyet korábban a szentély másik ablakának íves falmezôjében feltéte­ lezett a kutatás. A falképekrôl készült fény­ képek alapján azonban ez az egyébként ér­ telmezhetetlen jelenet a csúcsíves diadalív szentély felôli oldalán helyezkedett el, az attributumukról jól felismerhetô Alexandri­ ai Szent Katalin és Szent Borbála alakja fö­ lött. (14. kép) Végül az Éber László fényképein az ed­ dig leírt jelenetek alsó részén, egy széles, körbefutó, a diadalív keleti homlokzatára is átterjedô regiszterben – Éber szerint – írás­ szalagot tartó, ószövetségi próféták alakjai látszottak. Ezekbôl négy szent alakját örökí­ tették meg a falképeket lerajzoló festô­mû­ vészek. Az akvarellmásolatok ábrázolásait jobban megvizsgálva két szent kezében attributumokat fedezhetünk fel. Egyikük a jobb kezében lándzsát tart, a másik pedig a bal kezében kést markol. Mindezek alapján nem prófétákra kell gondolnunk – egyéb­ ként sem illene ábrázolásuk az újszövetségi képi kompozícióba –, hanem apostolokra, amelyekbôl – Éber László fény­képeinek se­ gítségével – a beazonosítható, lándzsát tartó Szent Tamás apostol a Levétel a keresztrôl jelenet alatt, a kést tartó Szent Bertralan apostol pedig a szentély déli ablaka alatt he­ lyezkedett el. Éber fénykép­felvételébôl ki­ indulva és arányosan számolva 12 apostol keretbe foglalt mellképének regisztere hú­ zódott a szentélyben a diadalív észak-keleti oldalától kezdve a diadalív délkeleti oldalá­ ig. A szentély oldalfalain körbefutó apostol­ galéria a román kori szentélyprogramok késôi reminiszcenciája volt. A program ko­ rábbi változatait a Székelyföldön a sepsi­ kôröspataki római katolikus templom, az árapataki református templom és minden bi­

13. Szent István vértanú és Szent Lôrinc. Akvarellmásolat. Jámbor Lajos, 1908 14. Alexandriai Szent Katalin. Akvarellmásolat. Jámbor Lajos, 1908

99

15. Apostolgaléria. Akvarellmásolat. Jámbor Lajos, 1908 zonnyal a feltárás elôtt álló homoród­ karácsonyfalvi unitárius templom szenté­ lyében festették meg a XIV. században. (15. kép) A rendkívül gazdag ikonográfiai prog­ rammal és magas mûvészi kvalitással meg­ festett falképegyüttes Erdély egyik leg­je­len­ tôsebb XV. századi, egyházi mûvészeti emléke lehetett. EPILÓGUS

Debreczeni László 1929-ben így írt: „A fél­ köríves és csúcsíves stílusok közti átmeneti épitészet emlékei közé tartoznak a ma­ rosfelfalusi, pókakeresztúri és részben a mezôveresegyházi templomok. Szászré­ge­ nen felül, a Maros mellett fekvô Marosfelfalu kis temploma a XIII. sz. második felébôl való. Szentélye még félköríves és félgömb­ boltozatú, de diadalíve már csúcsíves. Abla­ kainak kôbélletei körívesek, de kajácsai már hegyesek. Ez a templom ma már csak fedél­ nélküli rom és kiáltó bizonyítéka az emlékek meg nem becsülésének. A nép – hiuságból, hogy a fôút mellé építhessen »dísze­sebb« Is­ tenházat – elhagyta régi templomát, amely most már a teljes pusztulás képét nyújtja.

Haranglábját lebontották és a szentélyében lévô igen értékes XIII. sz-beli freskói is már mind leáztak. Szerencsére a M[agyar ?] Mûemlékek Orsz[ágos] Bizottsága ép ko­ rukban lemásoltatta ôket.”119 1943-ban Balogh Jolán a következôket írta a falképekrôl: „Olasz képtípus lappang a marosfelfalusi templom egyik festménye, a Keresztlevétel mögött. Az ábrázolás közép­ pontjában Krisztusnak a keresztrôl vízszin­ tes irányban leeresztett testét a siratók fo­ gadják. Mária fia fejét öleli át és csókolja. Ez a bensôséges motívum nem ritka olasz festményeken.”120 Radocsay Dénes Balogh Jolánra hivat­ kozik 1954-ben: a falképeket a rossz állapo­ tuk miatt nem lehet datálni. Ugyanakkor kö­ zölte a MOB gyûjteményében fellelhetô akvarellmásolatok leltári számát és megne­ vezésüket.121 A templom építéstörténetével kapcsolat­ ban Entz Géza a következôket állapítja meg: „A terméskôbôl emelt, marosfelfalusi rom­ templom félköríves szentélyzáródása még kétségtelenül román kori. Negyedgömb bol­ tozatát ívesen rakott terméskôrétegekbôl alakították ki. Keresztboltozatos, nyugati bôvítése és csúcsos diadalíve, a hajó minden

16. A templom mai állapota. Kiss Lóránd felvétele

100

17. A szentélybelsô mai állapota. Kiss Lóránd felvétele

részletével együtt Zsigmond korára tehetô (körtetagos, csúcsíves nyugati ajtó, lóhere­ íves déli ablak, szentélyzáródását díszítô, feltehetôen prófétákat ábrázoló nagyon ko­ pott falfestés).” Továbbá Entz, az 1427. évi kolostoralapításra vonatkozó pápai enge­ dély „cum ecclesia Sancti Michaelis” fogal­ mazásából kiindulva arra gondolt, hogy „a templom 1427-ben már állt. Ezért feltehetô, – mondja – hogy a meglévô korábbi egyház gótikus átalakítása a ferencesek részére ké­ szült, mikor is a román kori szentélyzáró­ dást megtartották.”122 Entz Géza tehát a mai romtemplomot az egykori Szent Mihály-ko­ lostortemplommal azonosnak vélte. 1997-ben Keresztes Gyula marosvásár­ helyi építész foglalta össze az idôközben történt mûemléki beavatkozásokat, állag­ meg­ôrzési kísérleteket, innen tudjuk, hogy abban az évben: „Felmérési rajzok alapján készült el az állagbiztosítás kivitelezési ter­ ve, mely elôírta: a templomhajó falainak felsô részén a falazat köveinek cementha­ barccsal való rögzítését; a hiányzó falrészek pótlását; a támpillérek és a lábazati falré­ szek kijavítását, illetve pótlását; a szentély feletti téglaboltozat hézagainak habarccsal való kitöltését, a hibás téglák kicserélését és a téglák rögzítését cementhabarcslével; a szentély felé [fölé JM] egy enyhe hajlású tetôszerkezet készítését és bádoggal való le­ fedését. [...] Terv után készült az ajtónyílás­ ok vasráccsal való elzárása és a belsô tér padlókiképzése. Az elôírt munkálatokat gondosan hajtották végre.”123 (16. kép)

Végül idézzünk egy 2007. évi interjúból, amelyet a marosfelfalui tiszteletes úrral ké­ szítettek „Szeretnék felújítani az Árpád-kori templomot” címmel: „Vajda Domokos refor­ mátus lelkész elmondta, felvette a kapcsola­ tot Keresztes Géza mûépítésszel, mû­em­lék­ szakértôvel, akinek segítségével összeállítják majd azt a dokumentációt, aminek alapján elkészülhet a felújítási terv. Igen komplex vizsgálatokat kell végezni, hiszen talajtani, régészeti, épületerôsségi, mûvészettörténeti tanulmányokat kell végezni. A romtemplom még tartogathat meglepetéseket, mert né­ hány nappal ezelôtt, amikor az épület alapját vizsgálták, az árokból emberi csontok kerül­ tek elô. Még nem lehet megítélni, mennyibe kerül majd a felújítás, az épület állag­meg­ ôrzése. [...] Idegenforgalmi látványosság­ ként, érdekességként is megpróbáljuk majd értékesíteni a templomot, ehhez azonban az kell, hogy a környéket is tegye rendbe a helyi tanács – mondta lapunknak Vajda Domokos lelkipásztor. A helyi önkormányzat támogatja a rom­ templom felújítását – tudtuk meg Páll Dénes alpolgármestertôl. Igaz, szûk a költségvetés, anyagiakban nem sokat ígérhetnek. A temp­ lom közvetlen szomszédságába piacot akart létesíteni a helyi tanács, ez esetben ennek más rendeltetést kell találni. Azonban na­ gyon nehéz rendet teremteni, hiszen az itt lakók közül sokan nem értékelik, hogy egy ilyen templom van a faluban. Ahogy az idôjárás megengedi, a régészeti kutatást is megkezdik a szakemberek, s remélhetôleg

101

ezáltal többet is megtudhatunk megyénk egyik legrégibb templomáról.”124 (17. kép) A legutóbbi években sem bizonyult min­ dent elsöprô érzületnek a romtemplom irán­ ti kíváncsiság. Vayda Domokos tiszteletes úr, aki számtalan fontos dokumentummal gazdagította kutatómunkámat, az utolsó presbiteri jegyzôkönyv másolatának hátlap­ jára a következôket jegyezte fel: „Ebbôl az idôszakból (2007) kezdtük el a dokumentá­ ciót összeállítani, hogy a templom az erede­ ti templomfedéshez hasonlóan befedessék. Eltelt 6 év, s az alagút vége még nem látszik, volt államtitkár Hegedûs Csilla szerint a pénz erre a célra meglenne, de a tavaszi kor­ mánycsere miatt visszatartják. Soós Zoltán marosvásárhelyi régész, a múzeum igazga­ tója jóvoltából a vásárhelyi vár területén le­ bontott régi épületek hódfarkas cserepeit szállítgatjuk Felfaluba, a templom valami­ kori befedésére.” Jegyzetek 1. Entz Géza: Erdély építészete a 11–13. században. Kolozsvár, 1994. 123. 2. Monumenta Vaticana historiam regni Hungariae ikkustrantia. Series I., Tom. I. Rationes collectorum pontificorum in Hungaria. Pápai tized-szedôk számadásai 1281–1375. Ed. Ladisalaus Fejér­ pataky et al. Budapest, 1887. 93. 3. Uo., 104. 4. Uo., 138. 5. Palkó Attila: Adatok a Felsô-Maros mente etnikai változásaihoz. Emlékkönyv Imreh István születésének nyolcvanadik évfordulójára. Szerk. Kiss And­ rás, Kovács Kiss Gyöngy, Pozsony Ferenc. Ko­ lozsvár, 1999. 438. 6. Beke Antal: Római emlékek a magyar egyház XVik századi történetébôl. Történelmi Tár, 1900. 3.: „1427 decz. 7. Róma. V. Márton pápa losonczi Dezsô Jánosnak azon alapítását, melylyel Fel­fa­lu­ ban, Régen közelében. Szent Mihály fôangyal tiszteletére templomot, és a minorita testvérek számára klastromot alapított, megerôsítvén, küldi az erdélyi püspököt a helybenhagyás végrehajtá­ sára, s a klastrom átadására.” Martini V. Annus liber 1 B. Folio 111. http://kt.lib.pte.hu/cgibin/ kt.cgi?konyvtar/kt04111201/23_0_2_pg_3.html 7. Temesváry János: Erdély középkori püspökei. Cluj–Kolozsvár, 1922. 337. Lépes György püspök (1427–1442) életét tárgyalva: „Fôpapunk szolgála­ tát azonban nemcsak a trón vette szívesen igénybe [...] A legelsô ezek közül az a pápai megbízólevél, amelyben 1427 december 7-én arra kéri fel fôpapunkat V. Márton pápa, hogy a Régen mellett fekvô Felfaluban losonczi Dezsô János költségén

102

szent Mihály fôangyal tiszteletére épült templomot és kolostort adja át a minoritáknak.” 8. Lukcsics Pál: XV. századi pápák oklevelei. I. V. Márton pápa (1417–1431). Budapest, 1931. 199.: „Annus XI. (21. Nov. 1427-21. Nov. 1428) 971. Dec. 7. – Suppl. Nob. Johannis fillii Desew de Losoncz, Transilv. D., de confirm. Fundationis et edificationis unius domus cum eccl. S. Michaelis arch. in sua possessione Felfalu, iuxta opidum Regen, prope flumen Marus, dicte d., pro usu fratrum o. Minor. De observ. Facte. Rapp. VII. Id. Dec. A. XI.” 9. Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen Online. Pränzdorf: Reg.1. [1427] Dezember 7 – Nr. 2021 aus Band IV – Papst Martin V. bestätigt die Gründung einer Niederlassung der Franziskanerobservanten in Pränzdorf durch Johann, den Sohn des Desiderius von Losoncz.– „Beatissime pater. Dudum devotus vestrae sanctitatis nobilis vir Johannes filius Desew de Losoncz Transiluanae diocesis domicellus cupiens terrena in coelestia commutare et habens singularem devotionem ordini fratrum minorum de observantia nuncupatorum de bonis suis sibi adeo collatis unam domum cum ecclesia, campanili, саmраnа, domibus, dormitorio et cimiterio ac aliis necessariis officinis in possessione sua Felfalu iuxta oppidum Regen prope flumen Marus dictae diocesis pro usu et habitatione guardiani et fratrum dicti ordinis de observantia de licentia ordinarii sub vocabulo beati Michaelis archangeli construi et aedificari fecit et procuravit. Verum ne domus ipsa vacua guardiano et fratribus, qui illam absque sedis apostolicae voluntate recipere et incolere non possunt, remaneat, sed illis coronata prius pro laudibus domino decantandi, supplicat sanctitatem vestram dictus domicellus quatenus constructionem et aedificationem huiusmodi ac donationem dictae possessionis propterea factam ratas et gratas habentes eas auctoritate apostolica confirmare ac guardiano et fratribus pro tempore existentibus dicti ordinis de observantia domum praedictam pro usu et habitatione eorum recipiendi et in eo perpetuo habitandi licentiam concedere ac insuper eis pro omnibus et singulis libertatibus, immu­ni­ta­ tibus, privilegiis, facultatibus et concessionibus dicto ordini a praefata sede sine alias concessis uti et gaudere libere et licite valeant indulgere digne­ mini de gratia speciali, constitutionibus et ordina­ tionibus apostolicis ac statutis et consuetu­dinibus ordinis praedicti ceterisque contrariis non obstan­ tibus quibuscumque maxime cum praemissa et dicta ecclesia de consensu ordinarii facta et constructa fuerunt. Fiat ut petitur et committatur O. Datum Romae apud sanctos Apostolos septimo Idus Decembris anno undecimo.” 10. Engel Pál: Magyarország világi archontológiája 1301–1457. I–II. Budapest, 1996. II.: 148. 11. Hegyi Géza: Bálványosvár és a nagypolitika (1456–1463). A Várdai és a losonci Dezsôfi család

küzdelme a bálványosi uradalomért. Erdélyi Múzeum, 67, 2005, 3/4. 105–130. 12. Galamb György: A ferences obszervancia magyar­ országi térnyeréséhez. „Magyarok eleirôl”. Ünnepi tanulmányok a hatvan esztendôs Makk Ferenc tiszteletére. Szerkesztette Piti Ferenc. Szeged, 2000. 170. 13. Entz 1994. i. m. 123. és Entz Géza: Erdély építészete a 14–16. században. Elôszó: Marosi Ernô. Kolozsvár, 1996. 94. 14. P. Boros Fortunát: Az erdélyi ferencrendiek. Cluj– Kolozsvár, 1927. 37. 15. Karácsonyi János: Szt. Ferenc rendjének története Magyarországon 1711-ig. I–II. Budapest, 1923/1924. II.: 48. 16. Vayda Domokos: A marosfelfalusi Árpád-kori romtemplom sorsa. Kézirat. A Marosfelfalusi ref. egyházközség irattárában. – Itt köszönöm meg Soós Zoltán régész szóbeli tájékoztatását a teme­tô­ ben feltételezhetô kolostor épületének romjairól. 17. A kolozsmonostori konvent jegyzôkönyvei (1289– 1556). Kivonatokban közzéteszi és bev. Jakó Zsig­ mond. I–II. Budapest, 1990. I.: 5993.: No 156. 18. Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen Online. 1465. Jul. 12. – Az oklevelet megemlíti Lestyán Ferenc: Megszentelt kövek. A középkori erdélyi püspökség temploma. I–II. Ko­ lozsvár, 2000. I.: 167. 19. A kolozsmonostori konvent jegyzôkönyvei 1990. i. m. I.: 663.: No 1812. 20. Székely oklevéltár. III. Szerk. Szabó Károly. Ko­ lozsvár, 1890. 92–93. – Toldalagi András végren­ de­letérôl l. még Entz 1996. i. m. 376., 378. 21. A kolozsmonostori konvent jegyzôkönyvei 1990. i. m. I.: 739.: No 2098. 22. Uo., I.: 743.: No 2108. 23. Uo., I.: 763.: No 2188. 24. Uo., II. 223.: No 3264. 25. Az erdélyi káptalan jegyzôkönyvei 1222–1599. Közzéteszi: Bogdándi Zsolt, Gálfi Emôke. Kolozs­ vár, 2006. 144.: No 371. 26. Uo. 299.: No 804. 27. Benkô József: Transsilvania specialis. Erdély földje és népe. Ford. és bev. Szabó György. I–II. Buka­ rest–Kolozsvár, 1999. I.: 271. 28. Uo., 283. 29. A görgényi református egyházmegye vizitációs jegy­zôkönyvei (Görg. Ref. Egyhm. Jk.) „1756 [501.] In nomine Domini! Visitatio continuata die 17. Februarii 1756. in ecclesia reformata Felfalusi­ ensi, ubi Verbi Divini minister reverendus dominus Ladislaus Fonyi. Curator Albertus Beregszászi. Aedilis Franciscus Ehedi. Jurati spectabilis domi­ nus Adamus Gyárfás, Samuel Kovásznai, Stepha­ nus Zilahi, Petrus Szabó, Martinus Karai, Stepha­ nus Bálint, Georgius Takáts, Joannes Dienes.” 30. Uo. „[512.] In nomine Domini! Visitatio continuata die 20. Januarii 1757. in ecclesia reformata Felfa­lu­si­ ensi, ubi minister reverendus dominus Ladis­laus Fonyi. Curator Andreas Szabó. Aediles Franciscus

Ehedi et Joannes Diénes. Jurati specta­bilis dominus Adamus Gyárfás, Samuel Kovász­nai, Staphanus Zi­ lahi, Petrus Szabó, Martinus Karai, Stephanus Bálint, Georgius Takáts.” 31. Uo. „Visitatio continuata die 23. Februarii in ecclesia reformata Felfalusiensi. Ubi verbi Divini minister re­ ve­rendus dominus Ladislaus Jongi, cuartor eccle­siae Samuel Kovásznai, aedilis Franciscus Ehedi, jurati vero Johannes Ajtai, Stephanus Kovásznai, Geor­gius Kalmár, Georgius Islai, Petrus Szabó, Petrus Dienes. 32. A felirat másolata a marosfelfalui református egy­ házközség irattárában [továbbiakban Mff. Ref. Egyh. It.], található, leltári szám: C. 11. 33. Benkô 1999. i. m. 310. 34. Görg. Ref. Egyhm. Jk. „1789. die 17. Mensis Febru­ arii Visitatio conti­nuata in ecclesia reformata Felfal­ viensi, ubi Verbi Divini minister reverendus dominus Stephanus Baj­nótzi, ludimagister Johannes Bende, curator ecclesiae Franciscus Dienes, aedilis Adamus Szabó, jurati vero Georgius Ehedi, Stephanus et Samuel Bende, Daniel Szász, Georgius Kalmár et Stephanus Bálint.” 35. Uo. 1797 die 14 . Februarii. Visitáltatik Felfalu, holott egyházi szolga tiszteletes Galaczi János uram, mester és orgonista Balás Ferencz, kurátor Rácz Dániel, egyházfi: Ujlaki István. Hitesek: Sza­ bó Péter, Dénes Péter, Dénes Ferencz, Bálint Sán­ dor, Kálmán György, Dénes András. 36. Mff. Ref. Egyh. It., Ltsz.: I./4. „A felfalusi evangé­ liumi reformált egyház gyûléseinek Jegyzôkönyve. Kezdetett 1847. Február 14. 37. Mff. Ref. Egyh. It., Ltsz.: C. 11: „Haszonbér köte­ lezvény Méltóságos báró Kemény György úr Felfaluban a Régen és a hegyfelé menô utcák szeg­ letén fekvô telkét egyházunknak adományozván templom helyül, minthogy ezt a hely emelése tekintetébôl egyházunknak még jelenleg birtokába adja, ezennel kijelentjük, hogy egyházunk mindad­ dig, mig templomépitéshez fogna, magát a kegyes adományozó Mélt. Báró úr s illetôleg utódaival szemben csak haszonbér birtokosnak tekinti s mint ilyen kötelezi magát évenkint 10 azaz tiz osztrák értékü forint haszonbérdijat fizetni évenkint Sep­ tem­ber 29-ik napján; A telyes tulajdonosi jog és igy a haszonbér fizetés megszünése a templom­ épités elkezdésekor következvén be. Költ Felfalúban 1863 Febr. 28-ik napján BKemény György (p. h.) A felfalusi ev. ref. egyház mint bérlô Szabó Jósef lelkész és Dénes János gondnok által. Az ezen kötlevélben megállitott évi haszonbér 10 tis ostr ért frtot a Felfaluban épitendô reform. templom költségei fedezésére szántam, annál fog­ va a fenirt haszonbéri öszvegnek a fenirt célra lejendô kezelését a felfalusi ev. Ref. egyház elöljá­ róságára bizom. Felfalú 1863. Martius 13-a BKemény György Gyárfás Domokos Egy. kerületi Algondnok Elôtt Kóródi Samu mint tanu.” 38. Mff. Ref. Egyh. It., Ltsz.: (D) IV/17. „A felfalvi R. Ekklesia Albuma” 201–205.

103

39. Mff. Ref. Egyh. It., Ltsz.: C. 37. 1908. 40. Uo., 1908. március 16. 41. Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ [továbbiakban: Forster Köz­ pont], Tudományos Irattár, Mûemlékek Országos Bizottsága iratai [továbbiakban MOB-iratok] 1908/228. 42. MOB-iratok, 1908/228. – A levél eredetije Mff. Ref. Egyh. It., Ltsz.: C. 37 1908. 4. 43. MOB-iratok, 1908/257. – Éber ekkor 4 fényképet nyújt be a MOB-nak, ezekbôl kettôt azonosítot­ tunk eddig a Forster Központ Fotótárában: 1.) MOB 1333. neg. sz. 33.870: (A templomhajóból felvett kép a diadalívrôl és a szentélyrôl, a lehám­ lott mészréteg alól elôtûnt falképekkel. A kartonra kasírozott fénykép mellett Éber aláírása és meg­ jegyzése: „Éber Marosfelfalú. Ref. templom szen­ télye (a falképek kifejtése elôtt.)” Közölte: Jékely Zsombor – Kiss Loránd: Középkori falképek Erdélyben. Budapest, 2008. 193.) MOB 334. neg. sz.: 33.871. (A képen a szentély délnyugati oldalán elhelyezkedô falképek – Szent Katalin – látszanak, a háttérben az orgonakarzat és az orgona.) 44. MOB-iratok, 1908/257. – A levél eredetije Mff. Ref. Egyh. It., Ltsz.: C. 37. 1908/5. 45. MOB-iratok, 1908/257. Levélfogalmazvány. 46. MOB-iratok, 1908/257. Levélfogalmazvány. 47. MOB-iratok, 1908/257. Levélfogalmazvány. Az Igazgatótanács a levelet pár nappal késôbb átküld­ te Marosfelfaluba. Mff. Ref. Egyh. It., Ltsz.: C. 37. 1908/7. Ezzel egy idôben a MOB elszámolta Éber László áprilisi útjainak költségeit, köztük a felfalusi útjának költségét is. MOB-iratok, 1908/257. levélfogalmazvány. 48. Mff. Ref. Egyh. It., Ltsz.: C. 37. 1908/6. 49. Mff. Ref. Egyh. It., Ltsz.: C. 37. 50. Jámbor Lajos (1884–?) festômûvész. Nagyváradon született. Mûvészeti tanulmányait Düsseldorfban, Münchenben és Firenzében végezte. Hazatérve erôs színhatású képeibôl kiállítást rendezett 1925-ben. Ebben az évben az Amerikai Egyesült Államokba emigrált. New Yorkban Pogány Willi mûtermében dolgozott. 1928-tól Palm Beachben élt, filmdekorá­ ciókat és jelmezeket tervezett Hollywoodnak. 51. Nagy Endre, muzsinszki (1886–1975) festô­mû­ vész. Az Iparmûvészeti Iskolában, Nagybányán és Olaszországban tanult. Több templom dekoratív festését végezte el (Tokaj, Párkány stb.) 52. Mff. Ref. Egyh. It., Ltsz.: C. 37. 1908/ 28. 53. A fényképeket Éber a falfestmények feltárása köz­ ben készítette. Hat felvételt ismerünk a Forster Központ Fotótárából, ezek a következôk: MOB 623 – A szentély falfestményeinek összképe; MOB 624 – A diadalív szentély felôli északi oldala (Szent Borbály); MOB 625 – Krisztus mandor­lá­ ban; MOB 627 – A diadalív szentély felôli déli ol­ dala (Szent Katalin); MOB 628 – Levétel a keresztrôl; MOB 629 – A szentély délkeleti oldal­ falán feltárt falképek (Mennybemenetel, alatta két apostol mondatszalagos képe).

104

54. A Forster Központ Tervtárában 8 db. Jámbor Lajos és esetleg Nagy Endre által készített falkép máso­ lat található MOB 1908/601. leltári számmal. Kö­ zölte Jékely–Kiss 2008. i. m. 199–213. 55. MOB-iratok, 1908/419. 56. MOB-iratok, 1908/433. 57. MOB-iratok, 1908/433. Az eredeti levél a Mff. Ref. Egyh. It., Ltsz.: C. 37. 1908/12. 58. MOB-iratok, 1908/504. 59. A levél eredetije Mff. Ref. Egyh. It., Ltsz.: C. 37. 1908/9. Ebbôl kimaradt Éber László elsô levélfo­ galmazványának a következô része: „Valóban szo­ morú, hogy egy színmagyar, a nemzetiségek közé beékelt egyházközség ily kevéssé becsüli meg hosszú múltjának tiszteletreméltó emlékét és a jobb belátás ellenére teljesen ötletszerüen, minden igaz ok nélkül annak erôszakos megsemmisítésére törekszik! Kiküldött szakértônk jelentéseibôl meg­ gyôzôdvén a templom mûemléki jellegérôl, nem vesszük tudomásúl a közgyülés határozatát és a templom lebontását nem engedjük meg. Midôn ez alkalommal még tudomására hozzuk nagytiszteletû Uraságodnak, hogy az egyházközségnek ama föl­ fogása, hogy a régi templom kisajátitása esetén az abba beépített anyagok értéke a községnek megtérittetnék, merôben téves és a törvénynyel ellenkezô, utoljára kérjük, hogy ismételt határoza­ taink és érett megfontolás alapján a nemcsak sérel­ mes, hanem a köteles kegyelettel és józan fölfo­ gással is ellenkezô határozat megváltoztatása céljából az ügyet újabb egyházi közgyülés elé ter­ jeszteni szíveskedjék.” MOB-iratok, 1908. 504. 60. Mff. Ref. Egyh. It., Ltsz.: C. 37. 1908/10. 61. A levél hiányzik, csak az iktatásáról tudunk: MOBiratok, 1908/749. 62. MOB-iratok, 1908/793. 63. MOB-iratok, 1908/749. 64. MOB-iratok, 1908/915. 1908. november 23. 65. MOB-iratok, 1908/915. november. 24. 66. MOB-iratok, 1908/915. november 28. 67. MOB-iratok, 1908/915. 68. MOB-iratok, 1909/114., 234. 69. MOB-iratok, 1909/234. 70. MOB-iratok, 1909/289. 71. MOB-iratok, 1909/867. 72. MOB-iratok, 1909/867. 73. MOB-iratok, 1909/126. 74. Mff. Ref. Egyh. It., Ltsz.: C. 39. 75. Uo. 76. Uo. 77. MOB-iratok, 1910/137. 78. Uo., Levélfogalmazvány 79. MOB-iratok, 1910/429. 80. Uo. 81. MOB-iratok, 1910/588. (Az eredeti irat hiányzik.) 82. MOB-iratok, 1910/588. Levélfogalmazvány. 83. Mff. Ref. Egyh. It., Ltsz.: C. 39. 1911. április 4., 6., illetve 1911. május 22. 84. Mff. Ref. Egyh. It., Ltsz.: C. 37. 85. MOB-iratok, 1912/885.

86. MOB-iratok, 1912/901.- Levélfogalmazvány. 87. Mff. Ref. Egyh. It., Ltsz.: I./8. „V. Jegyzôkönyv. Felvétetett Marosfelfaluban 1914. február 22-én a református egyház presbitériumának gyülésében. 15” 13. 88. Mff. Ref. Egyh. It., Ltsz.: I./8. „V. Jegyzôkönyv. Felvétetett Marosfelfaluban 1914 márc. 5-én a re­ formátus egyház presbitériumának gyülésében. 19.” 15. 89. MOB-iratok, 1916/300. 90. Uo. Levélfogalmazvány. 91. Mff. Ref. Egyh. It., Ltsz.: I./8. Jegyzôkönyv [...] felvétetett 1917. augusztus 26-án. 122. 92. Uo., Ltsz.: I./8. Jegyzôkönyv. A marosfelfalusi re­ formátus egyházközség presbiteriumának 1917. szeptember 29-én tartott ülésébôl. 125. 93. Uo., IV. „Jkv. A marosfelfalusi ref. egyház presbiteriumának 1918. február 25-én tartott gyülésébôl.” 147. 94. Uo., V. Jegyzôkönyv. A marosfelfalusi ref. egyház presbiteriumának 1918. március 4-én tartott gyülésébôl. 150–152. 95. Uo., Jegyzôkönyv, 7. 1919. május 29. 177. 96. Uo., Jegyzôkönyv, 8. 1920. március 13. 188. 97. Uo., Ltsz.: I./9. Jegyzôkönyv, felvétetett a Maros­ felfalusi egyház presbiteri gyülésében 1922. szep­ tember 3-án, a harangszentelés alkalmából. 10-11. 98. Uo., Jegyzôkönyv. 11. Felvétetett 1923. február hó 23.án Marosfelfaluban a presbiterium gyülésében. 26. 99. Uo., Jegyzôkönyv. Felvétetett 1923. március 16án. 33. 100. Uo., Jegyzôkönyv. Felvétetett 1924. január 18-án. 69. Kis Loránd hivatkozik kéziratában arra, hogy a régi fotókon látható volt a hajó kb. XVIII. századi kazettás mennyezete. In Vechea biserica reformata Suseni, jud. Mures. Raport despre conservarea resturilor de pictura murala. 2002. Targu Mures. 3. Elképzelhetô, hogy ennek részeit használták az is­ kolai budi befedésére.] 101. Uo., 1924. március. 76. 102. Uo., 1925. március 29. 116. 103. Uo., 1925. május 3. 121. 104. Uo., 1925. október 9. 133. 105. Uo., 1926. július 18. 169. 106. Uo., 1926. november 14. 186. 107. Uo., Ltsz.: I./41. Jegyzôkönyv 1976. augusztus 29. 40. 108. Uo., Jegyzôkönyv. Készült a marosfelfalusi refor­ mátus presbitérium 1978. január 2-án tartott gyülésén. 46. 109. Uo., Jegyzôkönyv. Készült a marosfelfalusi refor­ mátus presbitérium 1979. március 18-án tartott gyülésén. 53. 110. Uo., Jegyzôkönyv. Készült a marosfelfalusi refor­ mátusa presbitérium 1979. június 3-án tartott gyülésén. 54. 111. Uo. Jegyzôkönyv. Készült a marosfelfalusi refor­ mátus presbitérium 1979. szeptember 16-án tartott gyülésén. 56.

112. Jékely–Kiss 2008. i. m. 190–191. 113. Okos és balga szüzek. Magyar katolikus lexikon. Fôszerk. Diós István. IX. Budapest, 2004. 973– 974.: Jézus példabeszéde az utolsó ítéletrôl (Mt 25, 1–13). – A zsidók lakodalmas szokásai szerint a menyasszony 10 társnôje meghívást kapott, hogy fáklyás táncával fogadja a vôlegényt, s gyönyör­ ködtesse a násznépet. A példabeszéd 5 szûze okos volt, mert számított a vôlegény esetleges késésére, ezért a fáklyával együtt olajat is vitt magával. Az 5 balgának ez nem jutott eszébe. A vôlegény valóban késett, s amikor az éjszakában elébe kellett menni a fogadására, csak az okosok voltak rá képesek. Ôk bevonulhattak a menyegzôre, a balgák viszont kí­ vül maradtak. A példabeszéd értelme: okosan kell készülni az ítéletre érkezô Krisztus fogadására. 114. Huszka József akvarellmásolata. Ld.: Jánó Mihály: Színek és legendák. Tanulmányok az erdélyi falfestmények kutatástörténetéhez. Sepsiszentgyörgy – Csíkszereda, 2008. X. 115. Albert István: Felcsíki mûemlékek. Székely Nép, 1942. november 15. 3. „Vámszer Géza annakide­ jén a régi szentély mészrétegének óvatos és elô­ vigyázatos eltávolítása alkalmával értékes leletre bukkant: két ôsrégi freskót fedezett fel. Egyik Szûz Mária hódolatát, a másik az Úr Jézust két lator kö­ zött ábrázolta életnagyságban. Nagy kár, hogy a falfestményeket évszázados múltjuk miatt meg­ menteni már nem lehetett. Fényképfelvételek után ismét mészréteg alá kerültek.” A három db. feketefehér fénykép alapján az 1938-ban feltárt falképek két boltmezôben helyezkedtek el. Az egyikben Keresztrefeszítés, a másikban egy keresztet tartó szent(nô) a Napba öltözött Boldogasszony szob­ ra(?) mellett. 116. Jánó Mihály: Huszka József székelyföldi falkép­ másolatai. Katalógus. Sepsiszentgyörgy, 2008. 2008. 62.: 35. kép. 117. Jenei, Dana: Pictura murală gotică din Transilvania. Bucureşti, 2007.33. 118. A keresztény mûvészet lexikona. Szerk. Jutta Seibert. Budapest, 1986. 93. 119. Debereczeni László: Erdélyi református templomok és tornyok. Kolozsvár, 1929. 8. 120. Balogh Jolán: Az erdélyi renaissance. I. (1460– 1541). Kolozsvár, 1943. 27. 121. Radocsy Dénes: A középkori Magyarország falképei. Budapest, 1954. 173. 122. Entz 1996. i. m. 94. 123. Keresztes Gyula: A régi református templom Marosfelfalun. Népújság, XLIX. évf. 168. és 178. sz. 124. Ritka mûemlék a megyében. Népújság, 2007. már­ cius 1. (Az archív felvételek: Forster Központ, Fotótár, ltsz.: 4102, 28.518, 30.813, 33.451; az akvarellmásolatok és Sztehlo Ottó vázlatrajza: Forster Központ, Tervtár, ltsz.: FM 351–354, 471–475. illetve K 3324.)

105

BESZÉLGETÉS ÉPÜLETEK ÉS KÖZÖSSÉGEK Fejérdy Tamást kérdezi Róna Katalin

Dobozok, az íróasztalon és a tárgyalóasztalon irathalmok, makett az egyik tetején, a könyvespolcon még kötetek, de már egyre több az üresen tátongó tároló lap. Rendszerezett rendetlenség – ez az elsô gondolata annak, aki körbenéz. Mert aligha képzel­ hetô, hogy a majd négy évtized munkájának dokumentumait szelektáló Fejérdy Tamás nem a mindig összegzô elme precizitásával válogatja, helyezi el, adja át és persze ôrzi meg munkájából mindazt, ami hivatali szobájának szekrényeiben az esztendôk során felhalmozódott. Ebben a helyzetben alighanem összegzô beszélgetésre készülünk. Mindarról, ami pályáját, útját jellemzi és kísérte azóta, hogy határozottan és következetesen elköteFehérdy Tamás, 2012. Hack Róbert felvétele

106

lezte magát az építészetnek, a mûemlékeknek, az épített örökség, az értékek megôrzésének, megóvásának. Születtem, mint egészen kis csecsemô – mondja Rejtô Jenôt idézve, mosolyogva, majd hozzáteszi, nyilván a családdal kell kezdeni, mert ott indul minden történet. Egész életemre meghatározónak tekinthetô, hogy hatgyerekes családba születtem, ötö­ dikként. Az is meghatározó, hogy édes­ anyám tanár­nô­ként nagyon értett a gyere­ kekhez. Édesapám erdômérnök volt ugyan, de ennek a szép szakmának a hivatalnoki vonalán dolgozott. Cseperedésem idején, az ötvenes években a ma úgy mondanánk, kre­ atív játékok közül a legkreatívabb az építô­ kocka volt, s a családi legen­dárium úgy em­ lékezik, már kétéves korom­ban pompás épületeket emeltem építô­kockákból. Nos, én nem hiszem, hogy ez lett volna a megha­ tározó, ami viszont tény, hogy ugorva az idôben, volt a családnak egy jó barátja, Ko­ zák Károly, az akkori mû­em­lé­kes intéz­ mény régésze, aki idônként Sherlock Holmes hangulatában mesélt a régé­szet­rôl. Nem csoda, hogy izgattak a történetek. Ak­ kortájt minden nyarat Badacsonylábdi­ hegyen töltöttem, a nagyapámnak volt ott szô­lôje, és a Tapolcai-medence az összes szépségével, beleértve a romokat, a várro­ mokat, alapvetô élményem volt. Gimnazis­ taként, a Rákócziba jártam humán tagozat­ ra, eleinte az orvosi pálya vonzott, aztán másként alakult, visszatért a gyermekkori ér­dek­lô­dés, mire az érettségire került sor, a tablón a fényképem mellett ma egy rom és vonalzók szerepeltek. Akkor már tudtuk, az építészmérnöki karra jelentkezem. Rajzolni ugyan elég jól tudtam, de az ábrázoló geo­ metriával akkor kellett megismerkednem. Felvettek, s elkezdôdött az építész­ke­dés… közben rengeteg mindent kipróbáltam, Ba­ da­csony­lábdihegyen némi családi „gyakor­ latra” tettem szert, emeltünk habarcs nélkül termés­kôfalat, persze bazaltkôbôl, ahogy

arrafelé illik, közben, ma már tudom, bor­ zasztó dolgokat is mûveltünk, például el­ bontottunk egy kemencét… Építészmérnök hallgatóként lassan kialakult, mi is az, ami valójában érdekli? Az ötéves képzés sok örömöt és sok csa­ lódást hozott, hiszen kiderült, itt már nem lehet mindenbôl jelesnek lenni. Igazán ki­ váló tanáraim voltak, és én azért igyekez­ tem azzal foglalkozni, ami érdekelt. Akko­ riban még voltak olyan tantárgyak, mint marxista filozófia, munkásmozgalom törté­ net. Harmadévesként a filozófia óránk egy­ beesett az ötödévesek mûvészettörténet óráival, amelyeket Pogány Frigyes tanár úr tartott. Én bizony mindig odamentem. Új világ nyílt ki: a történeti épületeké, neveze­ tesen a barokké, amit akkoriban nem illett szeretni. Ott értettem meg, mi a lényege en­ nek a zseniális alkotó korszaknak, amely nemcsak az építészet, a díszítômûvészet, de a matematika és a zene terén is nagyot lé­ pett elôre. Mai napig is a barokk a kedvenc korszakom. Ez az idôszak vezette az építészet történe­ téhez? Ez akkor már a ráadás volt. A magyar építészet története az elsô éves hallgatók számára hetente egyetlen óra volt, az is dél­idô­ben. Százhuszonöten voltunk az év­ folyamban, s jó, ha tucatnyian jártunk. Köztük kedves tankörtársam, Sebô Ferenc és nem utolsósorban Buda Rózsa, aki késôbb és azóta is a feleségem. Varga Lász­ ló tartotta az elôadásokat, az óra elején el­ kezdett egy mondatot és az óra végén fe­ jezte be, csodálatos körmondatban. De tanított minket Hajnóczi Gyula, Istvánfi Gyula, Pogány Frigyes, Szentkirályi Zol­ tán… nem is tudom felsorolni. A lakótan­ szék vezetôje Reischl Antal volt. Kiváló képzést kaptunk, de azért ne feledjük, ab­ ban a periódusban, 1965–1970 között, ami­ kor olyan építési szabályok is voltak, hogy az eklektikus épületeknél a fölösleges tor­ nyokat el kell távolítani. És ehhez tartozik a kedvenc történetem, Ottmár tanár úrnál vizsgáztam, talán 1968-ban, forgatta az in­ dexemet, és egyszer csak azt mondta, ma­ gának milyen ronda szecessziós aláírása van… Ez a jelzô akkoriban kijárt még a szecessziónak…

Ennek a gondolkodásmódnak köszön­hetôk azok a mûemléki helyreállítások, amelyek ok nélküli, ám szép számmal örökre és visszavonhatatlanul eltékozoltak eredeti díszítô­ elemeket? Akkoriban minden olyan díszítés, amely esetleg csak azért született, hogy szép le­ gyen, elfogadhatatlannak tûnt. Ez az idôszak a modern építészet funkcionalizmusának, a mániákus anyagmegmutogatásnak az ideje volt. Nem volt véletlen a barokkal kapcsola­ tos fanyalgás, vagy az eklektika, amit akkor még nem neveztek historizmusnak, elveté­ se. Retrográd és parazita korszaknak voltak feltüntetve, amikor fölöslegesen agyondí­ szítgették az épületet. Hogy a díszítés a szakmai tudás milyen szintjén történt, az ke­ vésbé volt izgalmas. S így volt ez, miközben egy olyan épületben tanultunk, amelyet an­ nakidején Hauszmann Alajos tervezett, ahol nem lehetett nem érezni, milyen zseniális te­ rekben vagyunk. A képzés mégsem errôl szólt, az a modernista elképzelésekre tette a hangsúlyt. Beszéljünk még néhány szót az egyetemi évekrôl, ott már nyilvánvalóvá vált az út, az érdeklôdés iránya? Amikor én építészhallgató voltam, az alkotó építészet számára a tervezés volt a kiteljesedés. A kivitelezésnek és a többi te­ rületnek nem volt igazán nagy becsülete. Bár a mûemlékek terén a lex Malraux-t követôen kezdett a figyelem az egyedirôl az együttesek felé terelôdni, s nálunk is beje­ gyezték az elsô mûemléki jelentôségû terü­ leteket, ez a mi programjainkban nem volt érzékelhetô. Az építészettörténeti tanszéken diplomáztam, a diplomatervem a budai Várhoz, a Táncsics Mihály utcához kötött, foghíj­be­épí­tésszerû új, lakóépületet tervez­ tem történeti környezetbe, amely Táncsics és Kossuth börtöne – valójában az Erdélyibástyánál álló lôportorony és a Hatvanypalota – között összezárja a teret. A dolog pikantériája, hogy az akkor is amerikai tu­ lajdonú épületbe csak illegálisan, egy ismerôsön keresztül tudtam bejutni és fény­ képeket készíteni, nem is tudom, hogy en­ gedték meg. Más kérdés, hogy ma már alig­ ha terveznék oda épületet. Az következnék, hogy friss diplomával irány a tervezés, vagy inkább a mûem­lék­védelem?

107

Azt képzeltem akkoriban, hogy majd mûemlék helyreállításokat fogok tervezni. Nem így történt. Óriási kanyart írtam le, túl romantikus és túl naiv elképzeléstôl vezé­ relve arra gondoltam, ki kellene próbálni, hogyan mûködik a kivitelezés, mielôtt még teljesen a tervezésnek szentelném az élete­ met. A kanyar elég nagy volt: az elsô mun­ kahelyem, a 43-as számú építôipar vállalat 1-es házgyára. Egy évig dolgoztam ott be­ tontechnológusként. Voltak érdekes dolgok, Finta József akkor tervezte a Volga-szállót. Az volt a nagy újdonság, hogy lehetett ház­ gyári panelekbôl szállodát is építeni, úgy, hogy azért finom „díszítés” is rákerülhetett; például az egyes szállodai egységekhez tar­ tozó kis teraszok mellvédjeinek a kialakítá­ sában. Látszott, a díszítés kezd visszajönni, mint igény. De nem bírtam sokáig, próbál­ tam visszafordulni a tervezés felé, követke­ zett a Pest Megyei Tanácsi Tervezô Válla­ lat, ahol úgy az elsô években statikusként kaptam állást, jó csapatba kerültem. Az ak­ kori mûvelôdési ház építési programban is dolgoztunk, az elsô a váci volt. De a mási­ kat már szégyenkezve mondom, beépítettük a gödöllôi kastély alsó parkjába a mûvelôdési házat. Az alatt a három év alatt, amit ott töltöttem, ráláttam arra is, hogy a történeti épületeket gyakorta nem sikerült tiszteletben tartani. 1976-ban vagyunk, megszületett a negyedik gyermekem is, a családi háttér is szépen kibontakozott. Ak­ kor hallottam, az egyetem újra indítja a négyszemeszteres, mû­em­lék­védelmi szak­ mérnöki szakot. Zádor Mihály volt a felelôse, a szervezôje. Jelentkeztem, nem utolsósorban a feleségem buzdítására. Óriá­ si élmény volt számomra. Fontos, hogy jó tanároktól, jó dolgokat tanuljunk, de az is fontos, hogy kikkel tanulunk együtt. Ifj. Entz Géza, Dercsényi Balázs volt többek között évfolyamtársam. Amit annakidején a történeti építészettel kapcsolatban nem kap­ tunk meg, vagy nem nagyon kapott hang­ súlyt, azt itt utólag a szakmérnökin meg le­ hetett tanulni, például történeti alaktant itt ismertem meg úgy igazán. Ez a képzés döntô lehetett a jövô szempontjából… Valóban. Az elsô évben Román András, aki a mûemlékvédelem elméletét és gya­ korlatát tanította, dolgozatot íratott. Az

108

aquincumi rommezô volt a témám. Védel­ membe vettem a Hajnóczi Gyula-féle rész­ leges rekonstrukciót. Ez akkor még fôbenjáró véteknek tûnt, bár éppen Gerô Lászlótól származik a sokat emlegetett mondás: a rómaiak sem alaprajzokban él­ tek, hanem házakban, tehát idônként lehet a harmadik dimenzióval is foglalkozni… Ro­ mán András a dolgozatomat értékelve a szóbeli vizsgán aztán azt mondta, hogy nem mindenben ért egyet, nem is tudta az egé­ szet elolvasni, de egyetlen igazán komoly kérdése volt, nem szeretnék-e az Országos Mûemléki Felügyelôségen dolgozni. Akkor az OMF-ben kisebbfajta átszervezés volt, Román András vezetésével létrejött a tervés koordinációs osztály, hogy összehangol­ ja a felügyelôség munkáját. Eljutottunk ahhoz a pillanathoz, amely véglegesen meghatározta pályáját. Egy va­ló­­ színûleg akkor, de azóta is mindig nagyhatalmúnak mondott intézményhez került. Valóban az volt, vagy ez inkább a meg­szé­ pítô távolság, az utókor „ítélete”? Nagyhatalmú, nagytekintélyû, ezt hal­ lottam, tudtam róla. Azóta is így tartjuk, tény, az OMF valóban komplex intézmény volt, ezerkétszáz munkatárssal, a mû­emlék­ vé­delem minden területét átfogta a védetté nyilvánítástól a kutatáson, a helyreállítá­ son, a tervezésen, a kivitelezésen, a restau­ ráláson át, a felügyeleti munkáig. Ehhez a belsô maghoz tartoztak az építésvezetôségek az ország különbözô pontjain, ezekkel együtt dolgoztunk. Az általa kiválasztott vagy rátestált mûemlék helyreállítások minden feladatát ellátta, azokat részben tá­ mogatta, részben finanszírozta az állami költség­ve­tés­bôl, akkor még volt ilyen is, esetleg együttmûködve a helyi szervezetek­ kel, az állami tulajdonosokkal. Költségve­ tési forrásból számos mûemlék helyreállítás készült el, az idôk folyamán sajnos egyre lassuló mértékben, ahogy egyre keve­sebb lett az anyagi forrás. Voltak, mai szóval élve nagy projektek. A Pusztuló mû­emlé­ke­ ink nyomában cí­mû televíziós sorozat – Mendele Ferenc, Ézsiás Anikó, Szakály Ist­ ván munkája – nyomán indult el az úgynevezett „kastély program”, 1981-ben a funkció nélkül pusztuló vagy nagyon ros�­ szul használt kastélyok felmérésével, leg­ alább a leg­sür­ge­tôbb állagvédelmi munkák

elvégzésére egy gazdasági bizottsági keret is megnyílt. Az OMF 1957-es, tehát a forra­ dalom leverése utáni létrehozásával aligha­ nem arról lehetett szó, hogy az ország akko­ ri vezetôi arra gondolhattak, próbáljunk valahogy belépni a nemzetközi életbe, vala­ mivel nemzetközi elis­mertséget elérni. Ta­ lán a mûemlék helyreállítások területe lehe­ tett efféle „kirakat”. Kétség­telenül számos nagyszerû mûemlékfelújítás valósult meg, kiváló kollégák dolgoztak a tervezési osztá­ lyon. Sokan, sokszor mondják: a mûem­lék­ védelem aranykora volt. Visszanézve ezt az értékelést nem fogadom el. A mûemlék helyreállításoké igen. A kettô nem ugyanaz… Fontos különbséget tenni: ne beszéljünk a mûemlékvédelem aranykoráról abban az idôben, amikor például megtizedelték a mûemlékjegyzéket, tehát az egyedileg vé­ dett épületek sorát. A helyreállítások arany­ koráról lehet beszélni, ez volt a kirakat. En­ nek jegyében jutott még az egyházi mû­­emlékekre is. Bár ehhez hozzá kell ten­ ni, az országos és a budapesti felü­gye­lôség mindig gondot fordított az egyházi örökség meg­ôrzésére, talán csendes kompenzáció­ ként is, legalább a mûemlék­vé­de­lem segít­ se, ha már el volt nyomva. És ami a minôséget illeti, valóban „arany­ korszintûek” voltak ezek a helyreállítások? Sok nagyon jó helyreállítás volt, de fontos ehhez ma hozzátenni, az akkori kor­ szak mércéjével mérve. Valóban európai színvonalú, nem is egy világszínvonalú, amit azonban ma már bizonyára máshogy csinálnánk. De nem titkolhatom, most vi­ szont nagy veszély fenyegeti az akkori helyreállításokat. Félô, hogy mai szemlé­ lettel a sok esetben szükségessé váló újra­ helyreállítás során az annakidején kiváló megoldásokat kritika éri. Nem azt mon­ dom, hogy ez lehetetlen, hogy nincs joga egy-egy korszaknak felülvizsgálni az elô­ dök által létrehozottakat, de meg­gyô­zô­dé­ sem, az értékszemléletnek ki kell terjednie a helyreállításokra is. Kérdés: mi az érték? Meddig mehet el az utókor a kritikai szemlélettel? S valójában melyik pillanatot védi az aznapi gondol­ kodás?

Ez a kérdés, mert az érték változik, hi­ szen mindig az emberekhez és a közössé­ gekhez kötött. Az értékszemlélet alakul, nem objektív létezô. Ha azt mondjuk, hogy a mû­emléknek van dokumentatív, esztéti­ kai, etikai, történeti értéke, akkor valamen�­ nyi, ezeket hordozó attribútumot belekalku­ lálhatjuk az értékek közé. De sok esetben maga a helyreállítás is belekapcsolódik ebbe az értékhordozó vagy értékalkotó részbe, hiszen ha visszamegyünk egészen a kezdetekig, ha egy mûemléket szigorúan purista módon állítanánk helyre, azaz ki­ szednénk mindazt, amit az idôk folyamán az eredeti épülethez hozzátettek, legalábbis a hazai mûemlékeink adottságaira gondol­ va, a legtöbb esetben bizony nem sok ma­ radna belôle. Hiszen mindaz, ami a külön­ bözô korszakok során rákerült, szerves részévé vált. S ha közeledünk az idôben, a hatvanas-hetvenes évek helyreállításaihoz, számos olyan hozzátételt találunk, amelyik ugyan a saját korának jegyeit hordozza, de mára szervesen hozzátartozik, és mint ilyen részt vesz az értékhordozásban is. Éppen ezért minden esetben egyedileg kell mérle­ gelni, hogy az adott konzerválási, restaurá­ lási, vagy éppen kiegészítô, bizonyos érte­ lemben rekonstruktív hozzátétel, valójában értékhordozó-e. Általános receptet nem tudnék mondani. Valójában azt tartom fon­ tosnak, hogy attól, hogy mai ízlésünk vagy az azóta finomodott restaurálási szemléle­ tünk mást diktálna, automatikusan ne mondjuk azt valamire, nem érték, hisz ma másként csinálnánk. Konkrétan fogalmazva… Gondoljunk a visegrádi Salamon-torony helyreállítására. Sedlmayer János egyik legzseniálisabb munkája, mégis azt mon­ dom, ma bizonyára nem használnánk annyi vas­betont, mint ô annakidején, de ettôl az a helyreállítás még tökéletes. Nagy hiba vol­ na szétszedni, és az általa kreatív módon meg­alkotott részleteket, melyek valódi ér­ téket hordoznak, egyszerûen eltüntetni. Ugyanakkor vannak olyan részletek a ko­ rábbi mû­emlék helyreállításoknál, ame­ lyekre ma már bizonyosan mondhatjuk, hogy tévedés, vagy inkább úgy fogalmaz­ nám, nem a legjobb megoldás. Megvan en­ nek is a magyarázata, a Velencei Karta orto­ dox alkalmazása, a „hozzátett” részek

109

túlságos megkülönböztetése anyagban, színben, felületben, formában, szerkezet­ ben… ez nem kötelezô. Valójában én azt re­ mélem, ezt már többször elmondtam, leír­ tam, hogy egyfajta szintézis felé halad a mûemlék helyreállítás, elôtérbe került a mû, az alkotás egységes megjelenítése, át­ él­hetôsége, és nem lesz fontos, szinte elidegenítô módon azt hangsúlyozni, mi az, amit a helyreállítás tett hozzá. Volt idô, s nem is biztos, hogy múlt idô­rôl beszélünk, amikor a „hozzátétel” határozott megkülönböztetése kötelezô volt. Ez azt gondolom, némileg magyar sajá­ tosság is volt. A kiegészítéseknél irtóztunk attól, hogy az eredeti anyagot használjuk, míg tôlünk nyugatabbra a megkülönbözte­ tés helyett inkább arra fordítottak gondot, hogy megkeressék azt a kôbányát, ahonnan egykor építkeztek. És a korabeli anyagot gondosan alkalmazták. Ismerjük a „magyar sajátosság” magyarázatát? A Velencei Karta azt mondja, a kiegé­ szítés ott áll meg, ahol a hipotézis kezdôdik. Tehát amit egy történeti épülethez a mai kor tesz hozzá, azt a kortárs építészet nyelvén kell megfogalmazni. S tegyük ehhez hozzá, a Karta álláspontját kellô rugalmassággal kellene, kellett volna mindig kezelni, a lé­ nyeg, hogy az alkotói szabadság szellemé­ ben a történeti érték ôrzésével történjék a beavatkozás. Ehelyett a túlságosan doktri­ ná­lis értelmezés a hangsúlyt nem a mû­ emlék, a mû­emlék együttes üzenetére, ha­ nem a meg­lévô hiteles megôrzésére tette. Pedig a korabeli alkotás üzenetének meg­ ôrzése éppoly fontos, mint anyaga. Ráadá­ sul nálunk és általában ebben a régióban nagy bûvöletük volt a modern építészet esz­ közeinek, értékesnek tartották, boldogan al­ kalmazták a modern elemeket, a vasbetont, az alumíniumot, a fémeket, az üveget, ame­ lyek távol vannak a történeti anyagoktól. Túlzott eufóriával illesztették ezeket a mû­ emlékekhez, azt jelezve ezzel is, hogy ér­ tünk a mai építészeti nyelvezethez. Sokszor most is így van… Azt gondolom, hogy a modern építésze­ ti eszközök minôségi alkalmazásának a lehe­tô­sége egyrészt valóban nagyon vonzó

110

volt abban a korszakban, amelyet a típuster­ vek és a sorozatban gyártott épületek jelle­ meztek, másrészt eleve teljesült a meg­ különböztetés követelménye. Ez utóbbi ké­sôbb már kezdett öncélúan is jelentkezni, az ilyen elidegenítô megoldásokat bírálta Reimholz Péter egy írásában, amikor „pro­ téziseknek” nevezte azokat. Aztán a mo­ dernt fel­váltotta a posztmodern, ami a mû­ em­lékek helyreállítása esetén meg­lehetôs elbizonytalanodással járt. A Karta ortodox értelmezôi ugyanis az akkor uralkodó mo­ dern nyelvezettel azonosították továbbra is a kortárs építészetet, az idôk szavát rugal­ masabban követôk számára ez viszont már túlhaladottá vált. A jelenlegi törekvésekrôl röviden annyit lehet mondani, hogy azok éppen annyira sokfélék, amennyire sokféle a kortárs építészet. Ebbe bizony beleférni látszik egyik végletként a „stílusban terve­ zés” purizmusra utaló gondolata, középutas megoldásként a gondosan illesz­ke­dô, de mégsem utánzat mai alkotás, és másik vég­ letként akár egyfajta dekon­struk­ti­vis­ta hoz­ záállás is. Személyes meg­gyô­zô­dé­sem, hogy nem a „minden áron” kortárs, majd­ nem azt mondtam, a divatos megoldások erôltetésétôl lesz valami igazán jó és ezért korszerû építészeti alkotás, hanem az építé­ szeti minôségtôl: a már említett Sedlmayr Jánost idézve: annyi a dolog nyitja, hogy „jól kell csinálni”. Amit ô egyebek között úgy is értett, hogy nagyon kell ismerni és nagyon kell tisztelni azt a „darabot”, ame­ lyen éppen dolgozunk. Térjünk vissza még az OMF-es idôkre, amelyet sokan szívesen neveznek hôskornak. Kiváló személyiségekkel dolgozhattam együtt: Dercsényi Dezsôvel, akivel elôször tanáromként találkoztam. Entz Géza volt a tudományos osztály vezetôje, Gerô László abban az idôben már, mint a Mû­em­lék­ védelem szerkesztôje volt jelen. Mesterem­ nek tekintem Horler Miklóst, aki a tervezési osztályt vezette, s persze ott volt Román András, aki nemcsak a napi gyakorlatba ve­ zetett be, de a mûemlékvédelem nemzetkö­ zi közegébe is. Ôk megteremtették itt azt a folyamatosságot, ami azt hiszem, ma na­ gyon hiányzik. Szakmai mûhelyként mû­ ködött az intézmény. Akkoriban a felügye­ lôk valódi felügyeletként dolgoztak, a maitól eltérô, de nem mindig kedvezôbb

körülmények között, áldozatos munkát végzô csapat volt. Valóban felügyelôi vol­ tak a mûemlékeknek. Ez szorult az idôk ­folyamán egyre inkább háttérbe, és ez hi­ ányzik nagyon. Az Országos Mû­emléki Felü­gyelôség komplex intézmény volt, amelyben szükségszerûen az elsô pillanat­ tól együttmûködött kutató, tervezô, restau­ rátor, ahol a kivitelezô kollégák tapasztala­ tait is figyelembe vették akár már a tervezésnél, ahol elôfordulhatott, hogy a kutatást a kivitelezô részleg végezte, termé­ szetesen a kutatók irányításával, és a kivi­ telezôk, esetleg maguk a kômûvesek is felfi­gyelhettek fontos részletekre. Ezt a komplexitást, vagy nevezzük egyszerûen csapatmunkának, sírjuk sokan vissza. S nem azért, mert az ifjúságunk volt, nem azért, mert az idô és a távolság sok mindent megszépít, hanem azért, mert valóban egy­ más megbecsülésével, egymásra figyelve végezhettük a munkát. Persze nem akarom azt mondani, hogy minden tökéletes volt, hogy nem voltak nézeteltérések, viták. Erôs kifejezés, mégis merem használni, de azt kell mondjam, ebben a „családiasként” em­ legetett korszakban is megesett, hogy az egyes területek lenézték a másik munkáját. A tervezôk, a kutatók is sokszor azt gondol­ ták, a felügyelôk csak afféle hatósági embe­ rek, és a terv- és koordinációs munkáról sem képzeltek mást, mint azt, hogy el kell viselni, amolyan szolgáltatásként. Ezt min­ denféle sértettség vagy fájdalom nélkül mondom, csak azt gondolom, hogy hozzá tartozik a korrekt képhez. A terv- és koordinációs mûködést pályáján a felügyeleti osztály követte. Amikor Barcza Gézát a felügyeleti osz­ tály vezetôi székében Román András követ­ te, én mentem vele helyettesnek. Addig is becsültem a felügyelô kollégákat, de ott ak­ kor értettem meg igazán, milyen fantaszti­ kus munkát végeznek, és milyen fontos, hogy a felügyelô valóban gondját viselje a rábízott mûemléki állománynak. Fontos lenne egyszer megfogalmazni, mit is jelent a szó igazi értelmében és szellemében mûemléki felügyelônek lenni. A „mûemléki felügyelô” megnevezés tartalmát illetôen egy kicsit úgy vagyunk, mint a Velencei Karta a hitelesség eseté­

ben: úgy használja ugyanis, hogy nem defi­ niálta – nyilván abban bízva, hogy az ­anélkül is érthetô mindenki számára. A mû­ em­léki felügyelô esetében szintén valóban indokolt a fogalom magyarázata. Min­de­ nek­elôtt: nem csak általában az építé­szet­ történe­tet-mû­vé­szet­történetet ismerô, ha­ nem a tör­téneti épületekért a maguk konkrét egye­diségében is elkötelezett, jól képzett szemé­lyekrôl van szó. Mûemléki felügyelônek lenni nem csupán foglalkozás vagy beosztás, hanem – kis túlzással talán – életforma. Nem olyan hatósági, igazgatá­ si munka ez, amelynek során, ha kérdez­ nek, akkor válaszolunk, illetve reagálunk. A mûemléki felügyelô sokféle tevékenysé­ get vállal-végez annak érdekében, hogy a területén lévô, azaz a reá bízott mûemlékek értékei fennmaradjanak, a le­he­tô legjobb állapotban, méltó rendeltetéssel. A mû­em­ léki felügyelô nem tulajdonos – de minden­ ben segíti a tulajdonosokat, tanácsokkal, támogatások és más anyagi források lehe­ tôségeinek felkutatásával. Nem kutató, de jórészt tudja, milyen értékeket rejtenek a még meg nem kutatott mû­em­lékei. Nem tervezô, de az épületek adottságainak leg­ jobb ismerôje, akinek az iránymutatása akár Ybl-díjat is érhet a helyreállítás tervezôjének, ha megfogadja azokat. Nem kivitelezô, de ott van a mûemlék helyreállí­ tásoknál, és legtöbbször ô az, akinek végül dönteni kell a helyszínen váratlanul fel­me­ rülô értékek meg­ôrzését megoldó részle­ tek­rôl. A sors, vagyis inkább a mûemléki, majd az örökségvédelmi szervezetek és az általuk végzendô feladatok változása úgy hozta, hogy a mû­emléki felügyeleti munka egykori komplexitása háttérbe szorult, in­ kább csak a hatósági-igazgatási jellegû fel­ adatok elvégzésére korlátozódik. Pedig a legjobban elintézett hatósági ügy, a bármi­ lyen pompásan kezelt akta sohasem tudja helyettesíteni a mûemléki felügyelô csor­ bult, és emiatt egyre jobban hiányzó mun­ káját. Térjünk vissza akkori munkájára, felada­ taira. Ez a felügyeleti osztályvezetô-helyet­ tes­ség volt az, ahol jól éreztem magam, és azt gondolom, kicsit beképzelten, hogy jól is mûködött, de elkövetkezett 1987, amikor felsô vezetô lettem, Mendele Ferenc és Ro­

111

mán András a fômérnök megüresedett posztjára javasolt. Elég megrázó volt, mert sose gondoltam, és ezt ôszintén mondom, hogy nekem vezetôvé kell válnom. Mint ­jelölttel az ÉVM-ben érdekes beszélgetés zajlott. Az anekdotikus részét mondom. Ak­ koriban a fômérnök kiválasztásában a mi­ nisztérium pártbizottságának még komoly szerepe volt. Én sose titkoltam, nemcsak katolikus vagyok, de gyakorlom is a vallá­ som, és az sem volt titok, nem vagyok és nem is szeretnék párttag lenni. A beszélge­ tésen túl sok szakmai kérdeznivaló nem volt, de mielôtt még bármi szóba jöhetett volna, valaki megszólalt: azt tudjuk, hogy Fejérdy elvtárs (!) nem párttag, de ez nem baj, mert attól még elkötelezettje a mû­em­ lék­ügynek és együtt­mû­kö­dik a célok érde­ kében. Hogy kivel vagy mivel, az nem volt olyan fontos… így indult ez a történet. Ettôl kezdve lettem ilyen, olyan, amolyan veze­ tôje az intézménynek. Nem tudom, mi lett volna, ha másként alakul. Mindenesetre azt gondolom – persze ezt másnak kell megítél­ ni –, hogy a különbözô pozíciókat sosem önmagukért vállaltam, hanem mindig meg­ gyôzôdésbôl, hogy tudok tenni valamit „gene­­ralistaként” a mûemlékvédelem egé­ szét tekintve. Bizonyára akadtak érdekes pillanatok, emlékezetes történetek… Kezdô fômérnökként sok mindent nem láttam át rögtön. Az elsô közt volt a tihanyi apátsági templom Bramac-cseréppel lefe­ désének az ügye. A gyár fölajánlotta, hogy referenciaként adja a cserepeket, gratis. Mû­emlékvédelmi szempontból azt mond­ tuk, az amúgy valóban kiváló minôségû, betonanyagú Bramac-cserép nem illik oda, kicsit patinázott, piros hódfarkú cseréppel kellene ­fedni. Ebbôl nagy botrány lett, tele­ víziós mû­sor­ban mondtak el mindenféle „fô­go­nosz­nak”, aki nem támogatja ezt a nagy­szerû ajánlatot. Az egyháziakkal – a munkáért akkor felelôs Mail József esperes úrral az élen – viszont hamar kialakult a mindenki számára jó megoldás, és a mai na­ pig is a hódfarkú cserepek vannak a templo­ mon. A történet csak azért érdekes, mert mutatja, mennyire nem gondoltam akkor arra, hogy vezetôi pozícióban nemcsak az az érdekes, ki milyen döntést hoz, hanem az is, hogy hogyan kommunikálja azt.

112

Azóta is hiszek abban, hogy nemcsak nemet kell tudni mondani, hanem igent is, tehát a mi feladatunk nemcsak az értékek megóvása, hanem az is, hogy ha nemet mondunk az örökségi érték védelmében va­ lamire, akkor azt is meg kell tudnunk mon­ dani, ha nem úgy, akkor hogyan, tehát mi a megoldás. Ebben a gondolkodásban gya­ korta egyedül éreztem magam. De sokszor konkrét megoldásokban is kisebbségben voltam akár még aktív hivatali elnök ko­ romban is. Egy történetet mesélnék el errôl, talán 1993-ban Sárospatakon volt az a nagyhírû tervtanács, amelynek során sike­ rült eldönteni, hogy kiemeljük a reneszánsz ablakkeretköveket, és a kôszobrász kollé­ gák másolattal pótolják azokat. Ugyanezen a tervtanácson felmerült a Vöröstorony kér­ dése is. Ami tudjuk, azért „vörös”, mert ere­ detileg téglaporos vakolat védte rajta a felü­ leteket. A tervtanács úgy határozott, ne ­legyen visszavakolva téglaporos vékony vakolattal. Én a kisebbségbe tartoztam, a visszavakolásra szavaztam… Azt akarom ezzel érzékeltetni, hogy az elnöki pozíció­ mat, de bármely vezetôi posztomat sem gondoltam olyan különlegesnek, hogy ha­ talmi szóval döntsek el szakmai kérdést. És nyilván volt másfajta eset is, amikor nem volt egyetértés… Volt. Én a mai napig úgy gondolom, a Csónak utcai Lónyay-villa visszaépítésé­ nek Kerényi József-féle terve bizony jó terv volt. Annakidején elnökként másodfokon hozzá is járultam a megvalósításához. Meg­ néztem a helyszínt mindenhonnan, alapo­ san, átmentem Pestre, onnan is, a hidakról is. Nemcsak, hogy nem találtam zavarónak, de kis túlzással még egyfajta hiánypótló elemnek is el tudtam fogadni. Sôt azt gon­ dolom, még arra is emlékeztet, amit Prágá­ ban, a Hradzsinba tartva, fölfelé menet érez az ember: mielôtt megérkezik, egy épület pontszerû elemként megjelenik, s miután túlmegy rajta, visszatekint rá még egyszer, és úgy érkezik meg a Várba. Mintha drama­ turgiai szerepe lenne tehát a Lónyay-villá­ nak, amely újra ott állva a helyén, az egyko­ ri Arany-bástya hangsúlyára is emlékeztet. Hiszem, nem volt rossz döntés, bár utóbb a kerületi szabályozás határozottan az eredeti tökéletes másolatának visszaépítése mel­lett szólt. Pedig a Kerényi-terv ennél sokkal iz­

galmasabb volt, kortárs építészeti hang­gal, tiszteletben tartva Ybl Miklós munkáját, Ybl-parafrázist tervezett. Sajnos, az épület máig befejezetlenül áll. Hol éreztem magam még a kisebbség­ hez tartozónak? Folytatva ezt a furcsa „lel­ tárt”, talán sok, fôleg mûvészettörténész kolléga megbotránkozik majd, de én azok közé tartozom, akik szeretik a visegrádi pa­ lota északi zárt-udvarának rekonstruktív ki­ építését, bár bizonyára vannak részletek, amelyeken el lehet gondolkodni, talán még vitatkozni is. Mint kezdô terv-koordinátor Pest megyében és Gyôr-Sopron megyében mûködtem, tehát elég régóta követem a vi­ segrádi munkákat. Úgy gondolom, hogy ami ott megvalósult, az a maga létezô való­ ságában hiteles. Ezt a megelôzô kutatás és az építészeti kialakítás számomra igazolja. Az jelentheti az egyik nehézséget, hogy a viszonylag magasan álló maradványokat elta­karják az új felületek, de azért az erede­ tiek ott vannak „benne”. Ezt megfelelô do­ kumentálással és ismertté tétellel lehet iga­ zolni. Viszont valóságos problémát jelent az, hogy ami eddig elkészült, az befejezet­ len, és emiatt tényleg nem mondható töké­ letesnek. Tehát az igazi nagy kérdés az, ­hogyan lehet egy ilyen rekonstrukciót befe­ jezni, mégpedig úgy, hogy a hitelesség a to­ vábbiakban is meg tudjon maradni. De ez nem az az eset, amikor valami olyasmi va­ lósult meg, amirôl nemcsak azt nem tudjuk, milyen volt, de még azt sem, milyen lehe­ tett – és mégis „kinô” a földbôl, mûemléki elismertséget elváró, valójában kortárs al­ kotásként. És máris itt vagyunk egy komoly kérdésnél, hogy állunk a mûemlék helyreállításokkal kapcsolatos elvek és teóriák terén. Azt gondolom, nagyon érdekes korsza­ kot élünk, és szokásos optimizmusommal megkockáztatom, ahogy már mondtam, ta­ lán kezd kibontakozni az újabb szintézis. A  kortárs építészeti megközelítések nagy hatással vannak a helyreállításokra, ez jo­ gos és logikus is – amúgy ez mindig is így volt, ahogyan azt Román András példákkal is illusztrálva bizonyította a ma már az ô nevét viselô, legendás Egri Nyári Egyetem egyik emlékezetes elô­adá­sá­ban. A rendel­ kezésre álló eszközök valóban lehetôvé te­ szik, hogy ha akarjuk, szinte mindent meg­

tudhatunk az adott épületrôl, romról, sokkal többet, mint eddig valaha. Segítségünkre lehet az információs technológia, minden korábbinál jobban elképzelhetôvé, elvileg rekonstruálhatóvá válik sok minden. A nagy kihívás éppen az, hogy ettôl még nem kell mindent megépíteni. Azt tartom jó helyreál­ lításnak, ha a fontos, tehát elengedhetetle­ nül szükséges kiegészítô elemek magamu­ togatása háttérbe szorul a mûemlék egésze, egysége mögött. Az egységes mû kerül helyzetbe, anélkül, hogy a lényeges részle­ tek fennmaradását bármi is veszélyeztetné. Jó irány az egységes, harmonikus megjele­ nés, és igencsak fontos a történeti terek egykori kialakításának, kapcsolatainknak, hierarchiájának átélhetôsége. Az irathalmok tetején csendben várja sorsát egy makett, korábban az asztalon állt. A Szent György tér terve, Fejérdy ­Tamás alkotása. Nem bánta meg, hogy elfordult a ter­ve­zés­tôl, és pályáját visszavonhatatlanul a mû­em­lék­védelem hivatali munkájának szentelte? Az volt az ambícióm, hogy elôbb-utóbb mûemléki helyreállításokat tervezek. De az embernek elôbb-utóbb számolni kell azzal, hogy mi az, amit igazán jól tud csinálni. És én úgy gondoltam, a „szolgáltatásban”, az átfogó munkában jobb vagyok, többet tu­ dok használni a mûemlékügynek. Amikor ezt a döntést meghoztam, talán 1978-ban, akkor azért hosszabb vívódás elôzte meg. De ha egyszer döntöttem, komolyan vet­ tem. És semmiféle frusztráltságot nem ér­ zek, vagy szomorúságot, hogy nem a másik utat választottam. Azért nem adtam fel teljesen, a nyolc­ vanas években a kismarosi Ciszterci Nô­ vérek Boldogasszony Monostorának egyes épületeit terveztem (a templomot Bíró Györgyné Katival). Mostanában igazán az ötlet, a részletek megoldása és a különféle belsô építészeti elemek tervezése érdekel. Liturgikus téré, a legfrissebb a BudapestÚjlaki Sarlós Boldogasszony templom ol­ tára és ambója (az elrendezést Lasetzky Frigyessel közösen alakítottuk ki). És való­ ban, amikor néhány éve rész vettem a Dísz tér és a Szent György tér úgynevezett ötlet­ pályázati kiírásában, izgatott a kihívás, és szigorúan csak magamnak elkészítettem azt a tervet, amelynek a makettje itt van.

113

Egyébként nagyon érdekes, hogy mindig kihívást jelentenek a tervbírálatok, a tervek értékelése, a hallgatók munkáinak értékelé­ se. Talán nagy­ké­pûen hangzik, de kialakult bennem egy biztos érzék, felismerem, mi jó és mi nem. E szerint biztosan jó valami, ha elkezdek irigykedni, hogy nem én csi­ náltam. Ez mérce. Persze félretéve a tréfát, tudni kell, hogy a bírálatra rendelkezésre álló idô ­mindig sokkal rövidebb, mint a ter­ vezési szakasz. A bíráló sosem élheti végig az alkotási folyamatot. A munka, a minôség megítéléséhez viszont fontos az alázat, ami önbizalommal párosul és persze a tapaszta­ lat. Ezek közül az egyik legfontosabb, hogy bár azt hiszem, komoly tévedésem vagy hibám kevés volt (biztosan sokan másképp látják), de kivétel nélkül olyankor sikerült belefutnom valamibe, amikor nem volt alkalmam a helyszínre eljutni, csak a dokumentációt láttam. Ez a tapasztalat akár üzenet is lehet mû­em­lék­kel foglalkozók­ nak: döntést a helyszín, az épület ismerete nélkül soha, a legkisebb dologban sem sza­ bad hozni. És persze fontos az is, hogy az ember ne csak magában bízzon, ugyanis a mûemlékvédelem általában és a  mûemlék helyreállítás konkrétan mindig csapatmun­ ka. Tehát nem tudok elképzelni olyan uni­ verzális zsenit, aki mindent maga meg tud­ na oldani. Természetesen van karmester és beképzelten, mint építész azt mondom, a karmester az építész mûemlék restaurálá­ sok esetében is. De hozzáteszem, egyetlen karmester sem létezik zenekar nélkül. Közhely talán, de annál többször elhangzik, ha becsukódik egy kapu, kinyílik helyette egy másik, a tervezés helyett jött valami más, a nemzetközi kitekintés. A kötôdés a francia nyelv volt. Bár nem otthon tanultam, de otthonról hoztam, hi­ szen édesanyám magyar-francia szakos ­tanár volt. Szakmai pályafutásom elsô évei­ ben nem volt alkalmam arra, hogy hasz­ náljam, de aztán Román András mellett erre is sor került, ­hiszen osztályához tartoztak a nemzetközi kapcsolatok, személyéhez kö­ tô­dött az ICOMOS is. A tûzkeresztség egy bulgáriai utazás volt, ahová Pintér Attila festô-restaurátormûvésszel utaztam. Ott rögtön kiderült, hogy a mûemlék és az em­ lék­mû fogalma arrafelé össze van kevered­ ve, úgyhogy megnéztük az összes hôsi

114

emlékmûvet, de azért sikerült elérni, hogy olyan fantasztikus – azóta már világörök­ ségként is tisztelt – mûemlékeket is lás­ sunk, mint a bojanai templom, a kazanlaki thrák sírkamra. Az igazi nagy áttörést azon­ ban az 1978-as UNESCO – ICOMOS stage-on való részvétel jelentette számom­ ra. A Helsinki Egyezmény megkötése után, a kelet és nyugat közeledése jegyében fiatal szakemberek számára nemzetközi tovább­ képzést szerveztek a történeti városnegye­ dek rehabilitációjáról, Párizsban. A világ nyílt meg elôttem, ott hallottam elôször ar­ ról a szemléletrôl, amely társadalmi vonat­ kozásaival együtt vizsgálta az épületeket. Akkor találkoztam azzal az érzékenység­ gel, amely azt sugallta, hogy az épületek fontosak, de a velük együtt létezô közössé­ gek talán még fontosabbak. Fantasztikus él­ mény volt az a párizsi hét, a reggeltôl estig tartó elôadások elôtt és után, hajnalban és éjszaka ismerkedtem a várossal. Harminc­ egy éves voltam, elôször jártam Nyugaton. És még hátravolt a négy hetes tanulmányút Olaszországban! Az ICOMOS szervezte a programot, a találkozásokat olasz szakem­ berekkel Észak-Itáliától Szicíliáig. Olyan ismeretségekre, szakmai kapcsolatokra tet­ tem szert, amelyek máig elkísérnek. Bepil­ lanthattam érdekes programokba, akkor folyt Bolognában a Cervellati fôépítész ve­ zette város rehabilitáció, amelyhez forráso­ kat a szociális lakásépítésre elkülönített költségvetési keretbôl szereztek. Tanulsá­ gos volt és riasztó. Nagyon alapos felmérést végeztek, tipologizálták az adott városrész minden elemét, tetôt, ajtót, ablakot, ké­ ményt, majd gyakorlatilag lebontották az épületeket, és újjáépítették tipológiai ala­ pon. Ugyanúgy tanulságos volt, ahogy Pá­ rizsban a Marais-negyeddel kapcsolatban is meg kellett értenem, a rehabilitáció akkor lehet igazán sikeres, ha két nagyon fontos szempont érvényesül. Egyfelôl lehetôség szerint ott kell tartani a lakosságot, külön­ ben a késôbbi mû­szó­val élve elkerülhetet­ len a dzsentri­fi­ká­ció. (Ké­sôbb pontosan ez következett be Sopronban, nagyon jól lehe­ tett látni, ahogy ki­cse­ré­lô­dött a lakosság, és az újak bizony nem ritkán gyökértelenek lettek.) Másfelôl a rehabilitációnál egyben kell kezelni minden össze­füg­gô, logikusan együtt létezô egységet, területet. Házanként rehabilitálni nem lehet.

Nálunk ez lehetett volna a példa… Próbálkozások voltak, épp az elôbb em­ lített Sopron és Gyôr Európa-díjat is kapott, az Egerben folyó munka is nagyon érdekes és tanulságos eredményeket hozott, de vala­ hogy mégis ezek nálunk „mûviek” marad­ tak. És alapvetôen hiányzott a finanszírozás megoldása. Franciaországban a védett terü­ letek, a „secteur savegardés” esetében ki­ számítható anyagi forrás járult és ma is já­ rul az értékvédelemhez, továbbá a meg­felelô szervezési megoldást is megkeresik: a már említett Marais-negyed esetében (és nyil­ ván nemcsak ott) például vegyes finanszíro­ zású társaságot hoztak létre, együtt a tulaj­ donos, az önkormányzat, a fejlesztô, a bank, az állam. Nem ez kellett volna Budapesten? Még mindig lehetne… Valójában a SEM IX. – hadd fogalmazzak le­egy­sze­rû­ sítve: Aczél Gábor városfejlesztô cége és munkája – ilyen volt, de talán a KözépsôFerencváros rehabilitációja kicsit több át­ építéssel járt, mint amit én megismertem Párizsban. Igaz, más adottságú területekrôl beszélünk. Úgy érzem, ez a párizsi és itáliai tapasztalat egyszer és mindenkorra meghatározó volt. Óriási szemléletformáló hatása volt, ahogy meghatározó lett az is, hogy egyre többet vettem részt az ICOMOS munkájá­ ban, késôbb a világörökségi missziókban. S nem utolsósorban a kezdetben európai, majd egyre inkább az egész világot átívelô Történeti Városok Nemzetközi Bizottságá­ ban, amelyet az ICOMOS egyik nemzetkö­ zi tudományos szakbizottságaként Román András hozott létre, éppen 30 éve, 1983ban. Ez a bizottság fogalmazta meg a törté­ neti városok védelmének 1987-ben elfoga­ dott nemzetközi kartáját, amelyet manapság Washingtoni Kartaként szoktak emlegetni. Errôl azért fontos beszélni, mert úgy gon­ dolom, a kitekintés a világra, az a lehetôség, hogy megismerkedhettem más országok gyakorlataival, az a tapasztalat, amelyet ily módon megszereztem, hosszútávon hol csak látensen, hol közvetlen hivatkozással visszahatott az itthoni munkára, fel tudtam használni, át tudtam adni, a napi munkában, az oktatásban, a jogszabályalkotásban.

Ha itthon világörökségrôl beszélünk, összekapcsolódik a nevével, s tán nem is csak azért, mert egy éven keresztül a világ­örökség bizottság soros elnöki tisztét is betöltötte. A világörökségi munkába az ICOMOSban végzett hazai és nemzetközi feladatom nyomán kerültem, s úgy gondolom, ebben a szervezetben lehetett leginkább képvisel­ ni a magyar érdekeket. Fontos volt, hogy a nemzetközi tanácskozásokon az értékvédel­ met képviselô hazai szempontoknak és érv­ rendszereknek adjak hangot, különösen a turisztikai vonzerô kibontakoztatását egyre erô­­seb­ben hangsúlyozó trendek idején. Hozzáteszem, a turisztikai vonzerô kieme­ lése nem baj, sôt hasznos, csak sohasem szabad szembeállítani a megôrzés, a kon­ zerválás elsôdlegességével, kiemelkedô szempontjaival. Talán nem hangzik túlsá­ gos önteltségnek, de azt hiszem, abban, hogy Magyarország az elismert részes álla­ mok közé tartozik, nekem is fontos szere­ pem van. Hiszen a nemzetközi terepen a személyes szakmai kapcsolatok rengeteget számítanak, fontos, hogy legyen egy olyan arc, akit ismernek és el is fogadnak a part­ nerek. Meg kellett tanulni, hogyan lehetett például zsûritagként az Europa Nostra oda­ ítélésekor egy-egy ki­egé­szí­tô információ­ val, jó érveléssel úgy képviselni a magyar érdekeket, hogy azért ne ­legyen elvtelen. Világörökség missziók esetében sem volt mindegy, hogy azokkal, akik Budapestre vagy Tokajba jöttek, ismerôs kollégaként tudtam beszélni, úgy, hogy jól értettük egy­ mást. Azt gondolom, a nemzetközi együtt­ mûködés nem valamiféle öncélú luxus. A jelenlét a nemzetközi vérkeringésben azt jelenti, a szakma aktuális kérdéseit megis­ merheti az ember, még mielôtt a maguk szorító valóságában ránehezednének. Fel lehet rájuk készülni, a nemzetközi tapaszta­ latok másfajta, közelrôl nem észre­ve­hetô rálátást adnak a dolgokra, megteremtik az együtt­mû­kö­dés lehetôségét. Világörökségi munkája során bizonyára voltak kiemelkedô jelentôségû pillanatok. Bizottsági elnökségem során változtat­ tunk az elnöki munka menetén, annak biz­ tosítására, hogy a mindenkori elnök részt vehes­sen az általa levezénylendô ülés mun­ kájának az elôkészítésében, illetve, hogy ô maga is igazán felkészülten, a legfrissebb

115

információkat ismerve végezhesse a mun­ káját. Akkoriban nagy viták folytak arról, ­vajon kell-e egy érintett részes állam ­hozzájárulását kérni reaktív monitoring misszióhoz, vagy ahhoz, hogy valamely vi­ lágörökségi helyszín a veszélyeztetett vi­ lágörökségek közé kerül­jön, netán törölni lehessen a világörökségi listáról. A 2003ban megtartott rendkívüli ülésen az elsô két kérdésre a válasz igen lett, tehát kell a hoz­ zájárulás, sôt a missziót a részes államnak kell meghívnia. A harmadikra viszont „nem” a felelet, hiszen a törlés valójában tudomásul vételi ­aktus, amelyre akkor kerül sor, ha a ki­emel­kedô egyetemes érték vis�­ szafordíthatatlanul megsérült, vagy meg­ semmisült. Vagy ha visszalépünk az idôben, 1994ben részt vehettem a hitelességrôl szóló narai tanácskozáson. Az akkor született Narai Dokumentum a nevének megfelelôen csupán egy dokumentum – se nem egyez­ mény, se nem ajánlás, se nem karta –, mégis meghatározó. Tudvalévô, az 1964-es Velen­ cei Karta fontos szerepet szánt a hitelesség kérdésének, de nem adott rá definíciót. Nem fogalmazták meg, mert úgy gondolták, mindenki ugyanazt érti a szón. Azóta már tudjuk, nem így van, sok vita, nézeteltérés övezi a fogalmat, idôrôl idôre felvetôdik kérdés, hogy mi is a „hitelesség” tartalma. Kitágult a világ, az európai szemlélet mellett megjelent az ázsiai, az afrikai, a délamerikai szemlélet. Ott volt a sokkhatás, amelyet az isei shinto szentély sajátos „kon­ zerválási gyakorlata”, azaz húszévenkénti újjáépítése jelentett a „nyugati világ” mû­ em­lék-restaurátor szakemberei számára. Elodázhatatlanná vált a hitelesség kérdésé­ nek a felvetése. Narában az fogalmazódott meg, hogy a hitelesség, miközben valóban fontos „garanciális tényezô” a kulturális örökségi elemek önmagukkal való azo­ nosságát ille­tôen, nem olyan tömbszerû ­fogalom, amely a világ minden kulturális értékére egyformán vonatkoztatható, s min­ denhol ugyanazt jelenti. Viszont általános érvényû akkor, ha a „valódi”, illetve az esetleg „(meg)hamisított” örökség közötti különbségtétel eszköze. Ugyanakkor a Narai Dokumentum szerint tekintetbe kell venni a sokszínûségét és a hozzá tartozó

116

elvi és gyakorlati megfontolásokat, tehát kulturális régióként értel­me­zen­dô, minden régiónak kötelessége megfogalmazni a maga számára, mit is jelent a hitelesség. Megfogalmaztuk? Az európai régióban még mindig nagy szerepet játszik az anyagában való hiteles­ ség elsôdlegessége. Míg másutt inkább a szellemi tartalom, vagy éppen a folyamatok, az anyaghasználat, a technológia jelenti a hitelesség legfontosabb összetevôit. Az eu­ rópai mû­emlék-helyreállításban is van vál­ tozás, a kezdetek stílus tiszta, közismert kife­je­zés­sel purista helyreállításai után kö­ vetkezett a korábbi hazai gyakorlatból jól is­ mert, elide­ge­ní­tô, tudományosan távolságot tartó helyreállítások korszaka, majd utána valamiféle poszt­modern megjelenítés, egy­ fajta új-romantikus hevülettel közelítve. Ma, mint errôl már beszéltünk, a szintézis felé haladunk, amikor az üzenet, az átél­ hetôség ugyanolyan fontos, mint az, hogy anyagában megôrizzünk valamit. De ha az a kérdés, hogy megfogalmaztuk-e a mi saját kulturális régiónkban értelmezhetô vagy ér­ vényes hitelesség-definíciót, arra valójában nemleges a válasz. Persze vannak kísérle­ tek, ilyen volt a „Krakkói Karta 2000” is, de abban az értelemben, ahogy például Auszt­ ráliában megszületett a Burra Charta gya­ korlati példákkal, saját adottságaikra, elgon­ dolásaikra, a nem anyagi dimenziókra értelmezve, a mi régiónkban nem fogalmaz­ tuk meg a hitelesség lényegét. Részt vett világörökségi felvételek elô­ készítésében is. Több helyszínen is jártam ICOMOS ki­ küldöttként a felvételt megelôzô szakmai értékelést elôkészítendô. Az egyik legizgal­ masabb volt talán Kazany, ahol Rettegett Iván óta egyszerre létezik a tatár és orosz kettôs identitás. Ott jártamkor szembesül­ tem azzal, hogy a leendô világörökségi helyszín közepén óriási építkezés folyik, megszületôben van a Kul Sharif-mecset, az évszázadokkal korábban lerombolt helyén egy mai, de a hagyományos iszlám építé­ szet elemeit magában hordó archaizáló építmény… Mit mondjunk erre? Mit szól­ hat ehhez a világörökség? Ugyanakkor meg kellett érteni, és így is érveltem, ez ott, az adott környezetben egy olyan, a helyi kö­

zösség identitása szempontjából feltétlenül szükséges és elfogadandó elem, ami a hely­ szín értékeit nem fogja háttérbe szorítani, ezzel együtt kell felvenni. Így történt, mind az ICOMOS, mind pedig a Világörökség Bizottság elfogadta ezeket a szempontokat. Ha szabad még néhány, tulajdonképpen nem igazán publikus „mûhelytitok” jel­le­gû történetet is megemlítenék. Tényleg nem a dicsekvés szándékával, hanem inkább arra szeretnék rámutatni, mennyire fontos, mi­ kor és miért áll ki az ember. Óriási vitát vál­ tott ki, s jómagam ma is büszke vagyok rá, hogy végül világörökség lett az újjáépített mostari Öreghíd. Személy szerint ismer­ tem, láttam a robbantás elôtti történeti álla­ potában is, hisz medjugorjei zarándokútja­ im során sokszor jártam arra, majd mentem át – szomorú szívvel – az ideiglenes ­hídon is. Amikor Bosznia-Hercegovina világ­ örökségi felvételre javasolta a már elkészült új-öreghidat, fölvetôdött a kérdés az ICOMOS-ban, mit gondoljunk egy totális rekonstrukcióról, amely még az asszociatív érték kategóriában is nagy kihívás volt. Ne­ héz döntés volt, az inkább elutasító vagy szkeptikus véleményekkel szemben én tel­ jes meggyôzôdéssel amellett érveltem, hogy nemcsak azért kellene felvenni, mert Sinan karcsú, kôbôl épített hídszerkezete a  török birodalmi építészet ki­emel­kedô mûszaki teljesítménye volt, ­hanem azért, mert szimbolikus tanulságot hordoz, mint Auschwitz-Birkenau vagy Hiroshima. Csak­

hogy a pusztulás utáni újjáépítése során megvalósult összefogásnak van pozitív üzenete is, ami megfelel az UNESCO kül­ detésének és a világörökség üzenetének, s ez a béke és egymás kultúrájának az elisme­ rése. Némileg errôl szól az újjáépített varsói ­Óváros példája is, ­hiszen az Öreghídnak a bosznia-hercegovinaiak identitásában ját­ szott szerepe elvitathatatlan. Sikerült elfo­ gadtatnom ezt a gondolkodást, amit aztán az ICOMOS ilyen értelmû elôterjesztése nyomán a Világörökség Bizottság – bár meg­lehetôsen heves vita után – a felvételrôl szóló döntésével szentesített. És még egy eset, ez San Marino felvéte­ le volt. Az ICOMOS arra hivatott testületé­ nek az ülésén résztvevô, valóban a szakma krémjéhez tartozó kollégák fanyalogtak, hogy itt minden átépítés XIX-XX. századi. Mitôl hiteles? Talán attól, hogy a kiemel­ kedô, egye­temes érték itt éppen a máig továbbélô itáliai városállam, amely a maga egyediségében páratlan. Ha viszont élô, hogy képzeljük, hogy élni tud, ha nem vál­ tozik… San Marino is világörökség lett. Ahogy hallgatom érvelését, nem tudok másra gondolni, ez az az érzékenység, amely azon az évtizedekkel ezelôtti elsô külföldi úton, Párizsban megfogta, s amelyhez azóta hol sikerrel, hol kevesebb elfogadottsággal igyekezett tartani magát: az épületek fontosak, de a velük együtt létezô közösségek talán még fontosabbak.

117

KONFERENCIA Középkori egyházi építészet Erdélyben 8. nemzetközi tudományos konferencia

2012-ben jelent meg a szatmárnémeti mú­ zeum Középkori egyházi építészet Erdélyben címû tanulmánykötet-sorozatának ötö­ dik kiadványa, Szôcs Péter Levente szerkesztésében.1 Mind ebben, mind a ko­ rábbi kötetekben a hasonló címû konferen­ ciák elôadásait adták közre a szervezôk. (Az elsô könyvet 1999-ben jegyezték.) A  cím mindig három nyelven – románul, magyarul és angolul – jelenik meg a címla­ pon, a tanulmányok többnyire – de nem minden esetben – az elôadó lakóhelyének meg­fe­le­lôen román vagy magyar, esetleg angol nyelvûek, az összefoglalók pedig an­ golul olvashatók. Egy világosan megfogal­ mazott és körvonalazott, másfél évtizedes program – a határon átnyúló tudományos eszmecsere fóruma. Annak felismerése, hogy Románia és Magyarország régész, építész- és mûvészet­tör­ténész, történész ku­ tatóinak egyrészt joguk, másrészt köteles­ ségük egymás munkájának ismerete, a kö­ zös témák közös megvitatása. A program a kezdetektôl fogva a Szatmár Megyei Múze­ um (Muzeul Judeţean Satu Mare) és a

Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Múzeu­ mok Igazgatósága együttmûködésén alapul, a résztvevôk azonban nem csupán a két szomszédos megye tudományos közéletét képviselik, hanem egész Magyarországét és egész Erdélyét. A 2013 márciusában meg­ rendezett nyolcadik konferencián pedig már Bukarest szakemberei is bekapcsolódtak a munkába. A címben szereplô Erdély azon­ ban nem a középkori Erdély területére kor­ látozódik – már csak a szatmári kez­de­ ményezésbôl is következik, hogy sokkal inkább a mai köznyelv „kiterjesztett” Er­ dély-fogalmáról van szó, benne az egykori Partiummal és a Bánság romániai részeivel. A szervezôk azonban esetenként még ettôl is el szoktak tekinteni, ha érdekesnek tûnô témával jelentkezik valaki – a mostani kon­ ferencián is volt elôadás például az aracsi templom és kolostor kutatástörténetérôl (Berta Adrián) és Visegrád egyik középkori templomának kôfaragványairól (Magyar Csaba). Az utóbbi években a konferenciák és a kiadványok az Európai Regionális Fejlesz­

Szatmárnémeti, a székesegyház 1940 körül. Forster Központ, Fotótár, ltsz.: 34128

118

tési Alap Magyarország–Románia Határon Átnyúló Együttmûködési Program 2007– 2013 támogatásával jöttek létre, a Középkori egyházi építészet Szatmárban címû, 2011-ben mind románul, mind pedig ma­ gyarul megjelentetett – a határ két oldalán a tudományos háttérmunkára alapozott turiz­ musfejlesztés szolgálatába is állított – ta­ nulmánykötethez hasonlóan.2 Ez utóbbinak több magyarországi és romániai szerzôje elôadója és résztvevôje volt már a korábbi konferenciáknak és most a legutolsó prog­ ramnak is, ahogy szerzôként szerepelnek a 2013-ban megjelenô, a Kárpátalja és a vele Magyarországon szomszédos beregi és sza­ bolcsi területek középkori templomainak szentelt, teljesen hasonló magyar-ukrán kö­ tetben is. A Szatmárról szóló könyv munká­ latai során gyûjtött tapasztalatairól, a feltárt összefüggésekrôl számolt be most Szatmár­ németiben Szakács Béla Zsolt („Válság és virágzás: építészet Szatmárban és környé­ kén 1300 körül”), és már a kárpátaljai em­ lékanyagon alapult Papp Szilárd elôadása („A Felvidék és Erdély közt: gótikus építé­ szet Kárpátalján”), ahogy Lángi József is a viski (Вишковj) és a huszti (Хуст) refor­ mátus templomokban feltárt falképekrôl tartott beszámolót. Az utolsó két évtized legnagyobb sza­ bású erdélyi mûemlék-helyreállítását a ­gyulafehérvári székesegyház munkálatai je­lentették. Nem véletlen, hogy már a konfe­rencia-kiadványok elsô kötetében is két tanulmány foglalkozott az épület kôfaragványainak problémaköreivel, és a mostani konferencián is hangsúlyos szere­ pet kapott az épületegyüttes. Igen nagy vá­ rakozás kísérte a püspöki (érseki) palota és a székesegyház helyreállításához kapcsoló­ dó régészeti feltárásokat sok éve végzô Daniela Marcu Istrate beszámolóját a nyu­ gati homlokzat elôtti téren végzett ásatásról („Bizánc a Dunától északra az 1000. év kö­ rül: Gyulafehérvár korai temploma”). Iga­ zolódott a Radu Heitel által évtizedekkel ezelôtt lényegében csak rajzban közzétett, félköríves apszisú templom3 alapfalainak létezése, azonban az egykori épületnek a székesegyháztól való távolsága és mérete – fôleg szélessége – erôsen különbözik a Heitel-féle adatoktól, ráadásul a hosszház terében egy szûk négyzetben elrendezett négy pilléralapozás is elôkerült. A pillérek

kiosztása a kilencosztású, bizáncias terek képét idézné, ha nem lennének olyan közel egymáshoz – a problémák helyett, amelyet az ásatás megoldott, azonnal adódtak tehát megoldatlan új problémák: ezért is olyan szórakoztató idôn­ként a tudománnyal való foglalatosság. Sarkadi Mártonnak a buda­ pesti rajzi dokumentumokra támaszkodó, „Kérdések az ún. elsô gyulafehérvári szé­ kesegyház déli oldalához kapcsolódó kör­ kápolna kronológiájával kapcsolatban” címû elôadása ugyancsak élénk érdeklôdést váltott ki. Fontos eredményeket hozott a székesegyház déli mellékhajófalának fel­ mérése és kutatása – errôl Halmos Balázs és Marótzy Katalin számolt be –, mind az épí­ tésmenet folyamatának, mind a mûhely­kér­ dés­nek a vonatkozásában. A konferencia végén még egy könyvbemutató is az erdélyi székesegyházzal, illetve a fôszentély nem­ rég befejezett helyreállításának szentelt ta­ nulmánykötettel foglalkozott.4 Új szempontokat, terminológiai kérdé­ seket vetett fel Adrian A. Rusu a XV–XVI. század fordulójának erdélyi templom­erô­dí­ té­sei kapcsán, ahogy új nézôpontból tekin­ tett az emlékanyagra Laszlovszky József is, „A Német Lovagrend második, Zsigmond kori megtelepedése Erdélyben és építészeti emlékei Nagyszeben környékén” címû elôadásában. A forráselemzések egészen új – a középkori ország nemcsak erdélyi terü­ leteire korlátozódó, más vizsgálatokhoz is alkalmazható – szempontjait vezette be He­ gyi Géza a XIV. századi erdélyi plébániahá­ lózatról szóló beszámolójában. A Kárpát-medencében valójában még érdemben sosem vizsgált témakört vetett fel Ileana Burnichioiu, a felszentelési ke­ resztek elemzésével kapcsolatban azonban a kérdésfeltevésnél egyelôre nem jutott ­tovább. Florin Mărginean Arad megye, Kö­ peczny Zsuzsa a Temesköz középkori egy­ házi építészete régészeti kutatásáról adott kutatástörténeti helyzetképet. A témából adódóan természetes, hogy számos elôadás is egy-egy kolostoregyüttes vagy templom újabb kutatásáról számolt be – az elôadások érdekességének foka általában korreláció­ ban volt a feltárások kiterjedt vagy korláto­ zott mértékével. Csak példaként: Corneliu Gaiu a besztercei (Bistriţa), Lupescu Radu a kolozsvári volt domonkos kolostor,

119

Adrian Ioniţa a földvári (Feldioara/Marien­ burg) evangélikus templom, Emôdi Tamás és Csóka Zsolt a somlyóújlaki (Uilacu Şimleului) templom, Daniela Marcu Istrate és munkatársai a feleki (Feleac) Szent Pi­ roska ortodox templom, Dan Pop és Szôcs Péter Levente a nagybányai (Baia Mare) Szent István-torony és az egykori plébánia­ templom vizsgálataival foglalkozott. Sanda Salontai a marosvásárhelyi volt ferences kolostor épületét a történeti, például a képi források tükrében elemezte. (Neki egyéb­ ként a konferencia elôestéjén azt volt az elsô kérdése, hogy mi történik a budapesti mûemléki gyûjte­mények anyagával, példá­ ul Möller István és Lux Kálmán a kutatásai számára alapvetô rajzi hagyatékával!) A „Kapcsolódó kérdések” szekciója, bár összefüggéstelenül „szedett-vedett”, az épí­ tészet szempontjából periférikusnak tûnô elôadások halmazának tûnt elsôre, igen ér­ dekes történeti és mûvészettörténeti problé­ mák egymásnak válaszolgató felvetéseivel éppen a konferencia legkompaktabb részé­ nek bizonyult. Lupescu Makó Mária „Pro reparatione et refectione monasterium…” címmel az építkezéseket támogató, kegyes adományok kérdéseit járta körbe a közép­ kori erdélyi források alapján, míg Ciprian Firea az adományozóknak a középkori er­ délyi templomokban ôrzött emlékezetét vizsgálta a XIV–XVI. századi képi és az írott források tükrében – a két elôadás együtt végsô soron a folyamatok kiinduló­ pontját, illetve a végkifejletét mutatta be. Az adományozók egyik kedvelt terepét je­ lentô szárnyasoltárok sorsának jóval ké­ sôbbi alakulása hívta életre Sarkadi Nagy Emese izgalmas, „A mûkereskedelem út­ vesz­tôibôl. Erdélyi táblaképek külföldi ma­ gán­­gyûj­te­mé­nyekben” címmel bemutatott mûvé­szet­történeti nyomozásait. Az utolsó nap tanulmányi kirándulása a magyarországi Szatmár területére, közép­ kori templomaiba vezetett. A konferencia sok érdekességgel szol­ gált, és bár az összesen negyven elôadás

120

színvonala, mint mindig, szóródást muta­ tott, de az átlagszínvonal meglehetôsen magas volt. Legalább ennyire fontos volt azonban a kollegiális-baráti légkör, a két ország szakembereinek az elôadásokat követô élénk beszélgetése, vitája, és a hiva­ talos programon kívüli kötetlen eszme­ cseréje is. Mindezt sokban segítette az elôadások – Csortán Ferencnek köszönhetô – helyenként egyenesen bravúros magyar– román, illetve román–magyar szinkrontol­ mácsolása is (az utóbbiról közvetlenül tud­ tam meggyôzôdni, az elôb­bire pedig a román kollégák hozzászólásai, idônként még a magyar szövegek nyelvi–stiláris– hangulati fordulataira történô reagálásai is utaltak). Lôvei Pál Jegyzetek 1. Arhitectura religioasă medievală din Transilvania / Középkori egyházi építészet Erdélyben / Medieval Ecclesiastical Architecture in Transylvania. V. Coordonator: Szôcs Péter Levente. Satu Mare, Editura Muzeului Sătmărean, 2012. 2. Középkori egyházi építészet Szatmárban. Középkori templomok útja Szabolcs-Szatmár-Bereg és Szatmár megyékben. Szerkesztette: Kollár Tibor. A szerkesztô munkatársai: Áment Gellért, Bardoly István, Szôcs Péter Levente. Nyíregyháza, Szabolcs-SzatmárBereg Megyei Önkormányzat, 2011.; Arhitectura religioasă medievală din Satu Mare. Circuitul bisericilor medievale din judeţele Szabolcs-SzatmárBereg şi Satu Mare. Redactat de: Tibor Kollár, colaboratori: Gellért Áment, István Bardoly, Péter Levente Szôcs. Nyíregyháza, Autoguvernarea Judeţului Szabolcs-Szatmár-Bereg, 2011. 3. Heitel, Radu: Archäologische Beiträge zur Geschich­ te der romanischen Baudenkmäler in Siebenbürgen (II.). Revue Roumaine d’Histoire de l’Art, 12. 1975. 3–10. – vö. Lôvei Pál: Romanika és gótika. Magyarország építészetének története. Szerk. Sisa József, Dora Wiebenson. Budapest, 1998. 25.; 2.11. kép. 4. A gyulafehérvári székesegyház fôszentélye. Szerk. Papp Szilárd. Budapest, Teleki László Alapítvány, 2012. – a könyvbemutató szövegét lásd a Mûemlék­ védelem jelen számában.

KONFERENCIA ÖRÖKSÉGVÉDELMI PILLANATKÉP – LENGYELORSZÁG Az 1999-ben az Európa Tanács égisze alatt létrejött, jelenleg 28 ország állami (régésze­ ti) örökségvédelmi intézményeit magában foglaló Europæ Archaeologiæ Consilium (EAC) elnökeként meghívást kaptam a len­ gyel társintézmény, a Narodowy Instytut Dziedzictwa (National Heritage Board of Poland) 50 éves évfordulója alkalmából 2012. december 12–13-án megrendezett nemzetközi konferenciára. Az elhangzott elôadások és az elnyert in­ formációk alapján megkísérlem bemutatni a lengyel intézményt, amely örökségvédelmi hatósági munkát nem lát el, azonban széleskörû örökség központú tevékenységé­ vel sokat tesz a lengyel kulturális örökség megôrzése és tudatosítása terén. A konferenciát a kultúra és a nemzeti örökség minisztere távollétében Bogdan Zdrojewski államtitkár (egyben General Conservator of Monuments) nyitotta meg. Bevezetôjében utalt arra, hogy az 1962-ben alapított intézmény alapfeladata a mû­em­lé­ kek kutatása és dokumentálása. Az intézmény napjainkban hátteret kí­ ván nyújtani az örökség fenntartható meg­ ôrzéséhez és védelméhez, ennek érdekében végzi az örökséggel kapcsolatos informáci­ ók gyûjtését és közkinccsé tételét; a véde­ lem és megôrzés kritériumainak és módsze­ reinek kidolgo­zását; az örökség-tudatos szemlélet erô­sítését. Hathatós segít­séget nyújt a kultúra és nemzeti örökség ­minisztériumának, a mû­emlékek fôkonzer­ vá­torának és a vajdaságokban dolgozó örök­ ségvédelmi szak­embereknek a következô feladatok ellá­tásában: 1. A kulturális örökség megôrzése. 2. Az UNESCO Világörökségi Egyez­ mény elôírásainak végrehajtása. 3. Szakképzési programok és informá­ ciók szolgáltatása a mûemlék­vé­de­ lemben érintett konzervátorok és szervezetek részére. 4. Társadalmi és oktatási kampányok szervezése.

5. Szakterületi nemzetközi együtt­mû­ ködés. 6. Kompetencia-központ a hosszú távú „Kultúra+” kormányprogramban, valamint mûemlékekben és múzeu­ mokban ôrzött kulturális javak digi­ talizálása. A korábbi intézmény átalakítása 2002ben kezdôdött meg, jelen struktúrájában 2007 óta mûködik az elmúlt évek eredmé­ nyei az elôadások mellett tematikus két­nyel­ vû tablókon is bemutatásra kerültek. A korábban különálló felügyelet jelenleg vajdasági szinten mûködik, a konzervátorok 16 vajdaságban látják el a védelmet és a ­felügyeletet hatósági szinten (országosan évi 60 ezres nagyságrendû ügyiratforga­ lommal). Az Intézet vezetôje, Paulina Florjano­ wicz utalt arra, hogy míg a korábbi években a védelmet helyezték elôtérbe, az átalakulás során nagyobb hangsúlyt fordítottak arra, hogy a társadalom jobban megértse az örök­ ségi értékeket, ezért az intézmény több fel­ adatot vállal a képzés–oktatás–társadalma­ sítás területén, figyelmet fordítva a tudást közérthetô, befogadható formában történô átadására („tell the story”). Az ország több mint 64 ezer mûemlékérôl történô gondos­ kodás felelôsége megoszlik az intézmény, a fôkonzervátor és a vajdasági hivatalok kö­ zött. Az Intézet a fentiek mellett örökségvé­ delmi tudományos kutatási programokat is kezdeményez, a különbözô kutatóközpon­ tok között koordinál, ezáltal összekötô ka­ pocs az oktatási és tudományos minisztériu­ mok felé. Az egyik elôadó a lengyel textilgyártás központjának tekintett, jelentôs mûemlék­ állománnyal rendelkezô Żyrardów város és az Intézet közös programjairól beszélt. A vá­ ros 131 mûemléképülete három csoportba osztható: a gyártáshoz köthetô építmények, a munkás- és a polgárlakások. Az értékek bemutatásának egyik színte­ re a szeptemberi Kulturális Örökség Napok:

121

a jeles napok keretében nemcsak épületláto­ gatások zajlanak, hanem számos egyéb ren­ dezvényre is sor kerül. Így pl. megemlékez­ tek az elsô textilsztrájkról, létrehoztak egy helyi Pantheont, melybe helybéli mûvészek alkotásai kerülnek a város kiemelkedô kul­ turális, történeti eseményeirôl. 2004-ben megkezdték egy örökségkataszter kiépíté­ sét, mely a 38 000 ezer fôs település ingó és ingatlan értékeit tartalmazza. A munka 2007-re fejezôdött be, 385 mûemléki érték található benne, a kataszter interneten is elérhetô. Az Archäologisches Landesamt Schles­ wig-Holstein és a Zentrum für Baltische und Skandinavische Archäologie vezetôje, egy­ ben a Monitoring Group on Cultural Heritage in the Baltic Sea Region jelenlegi ügyvezetôje arról az 1997-ben indult kez­de­ményezésrôl számolt be (http://mg.kpd.lt/), melynek kere­ tében a Balti tengert övezô 11 ország kultu­ rális minisztere együttmûkö­dé­si programot indított az alábbi szakterületeken: – az illegális kincskeresés visszaszorítása, – a klímaváltozás hatásainak vizsgálata, – a mûemlékek fenntartható használata, – kulturális turizmus, – víz alatti örökség, – közös kulturális tradíciók. Az együttmûködés céljának tekintik egymás kulturális örökségének megismeré­ sét, az arról való gondoskodást. Az elmúlt években a különbözô munkacsoportok szá­ mos közös programot valósítottak meg, melyekrôl publikációk is megszülettek (Stop Heritage Crime, fenntartható történeti városok, történeti anyagok használata, templomok belsô klímája…). Emellett irányelveket, standardokat, közös stratégiá­ kat fogalmaztak meg (pl. COPUCH Code of good Practice for the Management of the Underwater Cultural Heritage in the Baltic See Region…), új projekteket indítanak (pl. Virtual Academy of Baltic Cultural Heritage Management). A következô elôadók, bár Ukrajnából, Litvániából és Németországból érkeztek az Intézettel való együttmûködésükrôl lengyelül tartott elôadásban számoltak be. Elsôként az ukrajnai Żółkiew/Zsovka építészeti öröksé­ gének konzerválása érdekében végzett közös munkálkodás eredményei kerültek bemuta­ tásra, majd a litvániai Trakai Historical National Park, igazgatója ismertette a Vilnius

122

környékén fekvô Trakai 82 négyzetkilométer területû nemzeti parkja mûemlékeinek és a történeti park felújításának kooperációs mun­ káit, így például georadaros felmérés és régé­ szeti kutatás után az egyik középkori épület helyreállítását. A Mecklenburg-Western Pomerania mûemléki hivatala felügye­lôje pedig a történeti faépületek fenntartásának közös programját ismertette ­(ANTIKON), melynek keretében kétnyelvû kiadványok, kiállítások készültek (pl. a faépületek tûz­vé­ del­mérôl, a polikróm mennye­zetekrôl). Az Intézet nemzetközi együttmûködései közül a flamand Heritage Agency képvi­se­ lôje mutatta be az Európai Unió és a kultu­ rális örökség terén tevékenykedô, ún. Reflection Group munkáját. A munkacso­ port célja – az EU növekvô szerepére tekin­ tettel a kultúra területén – részben szakmai háttér-információk nyújtása az EU ez irányú tevékenységéhez, részben a meglévô, illetve a készülô szabályozás figyelemmel kísérése, figyelem-felhívása az örökségi vonatkozá­ sokra, illetve a különbözô intézmények kö­ zös fellépésének elôkészítése. Az elôadó utalt arra, hogy a 10 ország (köztük hazánk) képviselôibôl álló munkacsoport az uniós belga elnökség alatt alakult meg, munkáját a lengyel elnökség alatt folytatta, két ülést tartva Varsóban. Felvették a kapcsolatot az Európai Bizottsággal, amely fókuszpontnak tekinti a csoportot. Meghívást kaptak az Eu­ rópa Tanácstól is, tevékenységüket bemutat­ ták az European Heritage Heads Forum má­ jusi ülésén, kapcsolatot építettek a civil szféra intézményeivel is (Europa Nostra, Heritage Alliance). A tagországok számos, az EU támogatta programban vesznek részt: így pl. az EU európai digitális könyvtár programjában, az Europeana-ban is. A cso­ port a további együttmûködésre munka­ programot állított össze, ennek részeként be akarják mutatni a kulturális örökség hozzá­ adott érték – értéknövelô szerepét. Kezdeti lépésként közös adatgyûjtési és monitorozá­ si módszertan kidolgozását tartják szüksé­ gesnek a kulturális örökséget érintô társa­ dalmi-gazdasági folyamatokra vonatkozóan. A csoport munkáját idén januártól a soros EU elnök, Litvánia irányítja (2014-ben Franciaország lesz az elnök). Ebben a mun­ kában igényelnék a részvevô országok aktív részvételét (így Magyarországét is, melyet korábban Mihályfi László képviselt).

A Historic Scotland képviselôje az Eu­ rópa Tanács kezdeményezése, az European Heritage Days / a Kulturális Örökség Nap­ jainak az Intézet által történt kreatív meg­ szervezésérôl beszélt. A 2012. évi szlogen a „Mistery of the everyday day life” volt (http://www.edd2012.pl/), a települések nemcsak épületeket, hanem a hozzájuk ­kapcsolódó hagyományokat, történeket mutatták be különbözô rendezvényeiken – ­figyelemmel a Faro egyezményben megfo­ galmazott alapelvekre –, ezáltal vissza­ vezetve, közelebb hozva a programot az adott környezetben élôkhöz és az ér­ deklôdôkhöz. Az English Heritage szakértôje az Inté­ zet világörökségi egyezmény végrehajtásá­ ban betöltött szerepét méltatta a 13 lengyel helyszín (két szomszédos országgal közös helyszín) vonatkozásában, utalva a megren­ dezett workshopokra, szemináriumokra, tré­ ningekre. A rendezvény második napján azok a nemzetközi és hazai kutatási programok ke­ rültek bemutatásra, amelyekben az intéz­ mény jelenleg is részt vesz. Közülük elsôként egy angol vállalkozás képviselôje a már említett, 2007-ben indult Europeana programot mutatta be (http://pro.europeana. eu). A program indítását 6 ország, köztük hazánk kezdeményezte. Az elmúlt években 33 ország közremûködésével 20 millió kul­ turális érték (levéltári, könyvtári, múzeumi gyûjtemények darabjai) került eddig digita­ lizálásra és érhetô el a nagyközönség szá­ mára. A résztvevô országok anyagait az un. aggregátorok dolgozzák fel (Magyarorszá­ gon az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet (MaNDA) a projektpartner, a digitalizálási programot az utóbbi végzi www.mandarchiv.hu). A projekt részeként 2010-ben CARARE néven régészeti alprogram indult, melynek keretében nem­ csak helyszín és tárgyfotók, térképek, kéz­ iratok, hanem kutatási eredmények is beke­ rültek a rendszerbe az elmúlt három évben (http://pro.europeana.eu/web/carare). Ezen alprojektben 29 európai ország régészeti in­ tézménye, így az Intézet is részt vesz (ma­ gyar partner jelenleg nincs). Bár a régészeti adatállomány jelenleg csupán a teljes pro­ jekt 6 %-át teszi ki (1,3 millió adat), ez azonban folyamatosan bôvül. A projekt to­

vábbi speciális – virtuális – gyûjteményeket is megtekintésre kínál, így pl. az európai sport örökség, az I. világháború emlékei, art nouveau. Megkezdték az ingatlan kulturális örökség elemeinek feldolgozását is. Ambi­ ciózus céljaik között szerepel, hogy a je­len­ tôs közgyûjtemények minden remekmûve elérhetô legyen, 2015-ig további 10 ­millió tárggyal bôvüljön a rendszer, emellett refe­ renciaponttá váljon az európai kulturális örökség online elérése terén. A varsói mûszaki egyetem professzora az INSPIRE uniós irányelv lengyelországi adaptálása keretében az egyetem, és a Board által alkalmazott programot mutatta be. Az INSPIRE az EU- belüli térinformációs inf­ rastruktúra, amely lehetôvé teszi a kölcsö­ nösen felhasználható tér- és környezeti ada­ tok és szolgáltatások összekapcsolását, cseréjét, megosztását, hozzáférhetôségét és felhasználását. Az infrastruktúra a hatósá­ gok elektronikus formátumban tárolt, föld­ rajzi vonatkozású információira terjed ki, melyeket teljes körû metaadatokkal kell ki­ egészíteni. A két intézmény közremû­kö­ désével kifejlesztett alkalmazás (http:// geoportal.nid.pl) egyrészt a fejlesztések esz­ köze lehet, másrészt lehetôvé teszi a kultu­ rális örökség bemutatását. Az Intézet által biztosított háttéranyagok felhasználásával jelenleg 65 mûemlék és 7 védett lelôhely térképi adatai tekinthetôk meg. Az állomány folyamatosan bôvül, kapcsolódva az intéz­ mény által mûködtetett e-mûemlék honlap­ hoz (http://e-zabytek.nid.pl), ahol az ér­dek­ lô­dôk nemcsak a keresett mûemlékrôl tudnak tájékozódni, hanem az intézmény kü­lönbözô programjairól, projektjeirôl, ese­ ményeirôl (az alkalmazás mobiltelefonra is letölthetô, az intézmény a facebookon is elérhetô). A poznani Adam Mickiewicz Egyetem képviselôje az egyetemmel való közös prog­ ramokat ismertette, mely kiterjed a mû­ emlékek védelmének elôkészítésére, közös kutatási és feldolgozási projektekre. A Nemzeti Autópálya Társaság egyik igazgatója az Intézet és a társaság közötti együttmûködésrôl számolt be, mely kiterjedt a régészeti örökség védelmére, közös lelô­ hely-látogatásokra, a régészeti beavatkozá­ sok minôségének emelésére, és a lelô­he­ lyekrôl, feltárásokról szóló információkra, szakmai állásfoglalások megfogalmazására.

123

Sor került közös felszíni vizsgálatokra, a tár­ saság gyakran kért közremûködést kritikus esetekben, így az elvégzett kutatások értéke­ lése vagy a megôrzendô részek tekintetében, ezen ügyekben az Intézet állásfoglalását te­ kintették mérvadónak, akár a felügyelôi ál­ lásponttal ellentétben. Az eredményekrôl konferenciákon, kiállításokon és egyéb ren­ dezvényeken számoltak be. A Nemzeti Autó­ pálya képviselôje köszönetét fejezte ki az In­ tézetnek, melynek közremûködése segített az útépítések hatékony megvalósításában. A lednicai Museum of the First Piasts igazgatója a Lednica tó szigetén lévô régé­ szeti bemutatóhely a szabadtéri múzeummal (régészeti és antropológiai kiállításokkal) közös kutatásokat és jövôbeni terveket is­ mertette. A szigeten található Lengyelország legjobban fennmaradt X–XII. századi törté­ neti emlékei, a helyszín az ország 48 ki­emel­ kedô történeti emléke (pomnik historii) közé tartozó három régészeti helyszín egyike. A varsói Egyetemi Könyvtár munkatársa a lengyel Rómer Flóris/Gerecze Péter, Kazimierz Stronczyński monografikus mun­ káját mutatta be. Az ismert történész, pale­ ográfus, numizmatikus, gyûjtô és szená­tor­ szerzô a XIX. század közepén több mint tíz év alatt, 386 helyszínen végigjárt és lerajzolt lengyelországi mûemlékekrôl 5 kötetnyi szöveges leírást, és 7 kötetnyi rajzos albu­ mot készített. A munka részei megjelentek 1830-ban majd 1844-ben, azonban a teljes kiadáson dolgoznak, melyhez a Board is se­ gítséget nyújt, támogatásával az új kiadás­ hoz már 3 szöveges és 1 rajzokat tartalmazó kötet anyaga (angol rezümével) elkészült. A másfél napos ülésszak után lehe­tô­­ ségem nyílt az intézmény régészeti részle­ gének megtekintésére, mely legjobban a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal egyik elôd­intézményéhez a Kulturális Örökség

124

Igazgatóságához hasonlítható, azonban ré­ gebbi múlttal és szélesebb tevékenységkör­ rel rendelkezik, így például irányelveket, standardokat dolgoz ki, szakvéleményt ad, a rendôrséggel együtt küzd illegális régé­ szet ellen, nyilvántartásokat vezet, kiadvá­ nyokat publikál, konferenciákat és képzési programokat szervez. Az Intézet több mint 200 fôs állományából a központban 6 ré­ gész dolgozik (a régészeti felügyeleti mun­ ka a vajdasági irodákban zajlik). Bemutat­ ták egyik legutóbbi programjukat, azt a bevásárlóközpontokban megrendezett autó­ pályás vándorkiállítást (http://www.gddkia. gov.pl/en/aprint/10384/Archetypes-fromPolish-roads), melynek alapkoncepciója az volt, hogy a mai használati tárgyak elôz­ ményeinek bemutatásával (az autópályás feltárások leletein keresztül) egy múzeum­ ba nem járó réteget is meg tudjanak szólíta­ ni. Florjanowicz igazgató asszony említést tett egy általuk elôkészített, majd egy pro­ fesszionális közvélemény-kutató intéz­ mény által végzett reprezentatív felmérésrôl, mely a lengyelek örökség megítélését, az „örökségtudatosságot” vizsgálta részben a központi és önkormányzati intézmények át­ fogó örökségvédelemi stratégiájának ki­ munkálása, részben az Intézet oktatási-ne­ velési programjainak – jelen társadalmi, gazdasági környezetben való – kialítása ér­ dekében. A rövid látogatás alatt tapasztaltak alapján nagyon tanulságosnak és köve­ten­ dônek tartom az intézmény friss szemléle­ tét, a társadalmi elvárásoknak nagyobb teret adó mûködését, mely a különbözô hazai és nemzetközi szakmai intézményekkel, ön­ kormányzatokkal és a civil társadalom he­ lyi szervezeteivel való együttmûködésben, az elôadásokban is bemutatott eredmények­ ben testesül meg. Wollák Katalin

RECENZIÓ

A gyulafehérvári székesegyház fôszentélye. Szerk. Papp Szilárd. Budapest, Teleki László Alapítvány, 2012. 260 p., ill., IX tábla* 2012. március 2-án lett volna száz éves Entz Géza, és húsz évvel ezelôtt, éppen születés­ napján hunyt el váratlanul, lakásának ajtaja elôtt, az ünneplésére tartva. A  XVIII–XIX. századi mûvészet kutatójaként induló fiatal mûvészettörténész, 1941-ben Kolozsvárra kerülve, a környéken kirándulgatva fedezte fel Erdély gazdag mûemléki emlékanyagát, ennek hatására jegyezte el magát a közép­ korral és Erdély építészetével egyaránt.1 Félévszázados gyûjtômunkájának számos tanulmány mellett három Erdélynek szen­ telt, nagyszabású könyv lett a gyümölcse: két már csak halála után megjelent nagy adattár, valamint a magyar mûvészettörténetírás egyik ritka középkori épületmonográfi­ ája a gyulafehérvári székesegyházról.2 Az 1958-as monográfia Csemegi Józsefnek a budai Nagyboldogasszony-templomról írt – máig alapvetô – könyvét3 követte, és példá­ jukat azóta sem gazdagította sok hasonló. Középkori templommonográfiává álltak össze az Entz-tanítvány Marosi Ernô kassai tanulmánysorozatának „egybekötött” kü­ lönlenyomatai,4 majd a Marosi-tanítvány Varga Lívia – két éve hunyt el igen fiatalon – szászsebesi munkája5 következett. A  ma­ gyarországi szerzôk után már a 2000 utáni

évtizedben az angol Tim Juckes sok egyéb mellett több nyelv nehézségeit is legyôzô kassai doktori disszertációja úttörô munka,6 legutóbb pedig Bálint Ágnes tavaly év vé­ gén megvédett doktori disszertációjának örülhettünk a középkori brassói plébánia­ templom, a mai evangélikus fôtemplom sokoldalú bemutatásával.7 Amikor most a gyulafehérvári székes­ egyház 2009–2011 között felújított fôszen­ té­lyé­rôl megjelent tanulmánykötet kapcsán van módunk örvendezni, az egyszerzôs mo­ nográfiákhoz képest egy más munkaszerve­ zés eredményével találkozunk: egyes kor­ szakok, módszerek, témák specialistáinak együtt természetesen újabb épületmonográ­ fiává – egy épületrész monográfiájává – ös�­ szeálló együttmûködésének gyümölcsével. Az ilyesfajta együttmûködés iskolája a mû­ em­lékvédelem, ahol a helyreállítások kap­ csán gyorsan kell a tudomány képviselôinek cselekedni, amikor az építészeti tervezés és a kivitelezés behatárolt idôkeretei nem te­ szik lehetôvé egy-egy kutató mindenre ki­ ter­jedô szemlélôdésének, elemzésének sze­ rencsés esetben monográfiává érlelôdô, lassú munkálkodását. A  tervezés tudomá­ nyos hátterének igényei, a beavatkozások ezen túlmenôen nyújtott lehetôségeinek – ásatás, állványzat, falkutatás, restaurátori vizsgálatok – minél teljesebb kihasználása csak együttmûködéssel valósulhat meg, ahogy ez Gyulafehérváron is történt. Tíz szerzô kilenc tanulmánya alkotja a kötetet, amely már egy – Kárpát-medencei viszony­ latban páratlan – sorozatba illeszkedik: a gyulafehérvári püspöki együttes – a székes­ egyház és a püspöki, ma már érseki palota – tudományos kutatásának eredményeit közzé tevô munkákat kétévente ütemesen jelenteti meg a magyarországi Teleki László Alapítvány. A sort a most bemutatott kötet­ ben is szereplô Daniela Marcu Istrate kezdte a püspöki palota környékén folytatott ásatá­

125

sok feldolgozásával,8 majd Sarkadi Márton­ nak az újabb kôfaragvány-leleteket bemuta­ tó katalógusa9 folytatta. Új kutatási lehetôségek, új helyreállítá­ sok természetesen új információkkal járnak, amelyek átgondolásra késztetnek a korábbi eredmények tekintetében. Entz Gézát ez ugyanúgy örömmel töltené el, mint az a tény, hogy amit ô szeretett csinálni, ami ôt érdekelte, ma is megmozgatja szakmáink képviselôit. Köztudott, hogy ô más kutatók friss eredményeinek ismeretében vissza tu­ dott térni ugyanahhoz a témához, és hajlan­ dó volt átgondolni és revideálni is korábbi véleményét, ahogy ez a nyugati karzatok esetében történt.10 Szolgálhatnak azonban akárhány új eredménnyel is az újabb mun­ kálatok, Entz Géza ma is megkerülhetetlen. Az új tanulmánykötet fôszövegeiben 36 he­ lyen bukkanni rá a nevére, az összes jegyzet (van belôle 730!) mintegy 20%-ában hivat­ koznak rá, illetve 11 mûvére a szerzôk – ter­ mészetesen a három említett könyve mind­ egyikére is –, a gyulafehérvári monográfiára egyenesen 140 alkalommal. A kötet szerzôi a gyulafehérvári székes­ egyház szempontjából leginkább érintett két ország, Magyarország és Románia kutatói: restaurátorok, régész, építészek, mûvészet­ tör­té­nészek. Tanulmányaik nem függetlenek egymástól: a jegyzetekben található közel száz kereszthivatkozás – nincs olyan tanul­ mány, amelyik ne kapcsolódna ily módon valamely másikhoz, többnyire legalább há­ romhoz – olyan, a szerkesztôi gondoskodás által szôtt hálózatba fogja össze az egész kö­ tetet, amely éppen a monográfiákra jellemzô szerves egység sajátja. Az egymásra hivat­ kozó, az egymás munkájára építô és azt elismerô egység a tudomány nemzetközi­ ségének a jellemzôje. Többrôl is szó van azonban itt, egyetemes európai jogokról és lehetôségekrôl. Közismert probléma, hogy az Európai Unió és más szervezetek nem képesek kötôdést kiváltani a polgárok körében – az absztrakt európai gondolat nem jelenik meg kézzelfogható formában a földrész lakossá­ ga elôtt. Az európai intézmények természe­ tesen keresik azokat a módszereket és eszkö­ zöket, melyek segítségével jobbra fordítható ez a nyilvánvalóan kedvezôtlen helyzet. A vizsgálatok egyik fontos területét jelenti a kultúra, vagyis az Európát átszövô, a népe­

126

ket, országokat, embercsoportokat, egyéne­ ket összekötô és elválasztó kulturális kötô­ dé­seknek, kapcsolatoknak, hasonlóságoknak és eltéréseknek az elemzése és bemutatása, majd az így megismert identitások kifejezési formáinak támogatása. A hosszú ideje folyó programok segítségével az Európai Unió és az Európa Tanács igyekszik kialakítani egy az Európai Unió politikai „állampolgársá­ gán” túlmutató, Európa lakosságát kulturális területen egybekapcsoló európai állampol­ gárság eszmei kereteit. Ennek a törekvésnek a jegyében született 2005-ben a Farói Keret­ egyezmény a Kulturális Örökség Társadalmi Értékérôl.11 Ennek fontos eredménye az örökségközösség (heritage community / communauté patrimoniale) bevezetése az európai gondolkodásba.12 Az Egyezmény meghatározása szerint „az örökségközösség olyan emberek összessége, akik magukénak érzik a kulturális örökség valamilyen külön­ leges vonatkozásait, melyeket az együtt­mû­ kö­dés keretei között óvnak és átadnak a jövô generációknak.” Az örökségközösség létre­ jöttének lehetôsége független a múlt öröksé­ gének tulajdonlásától, vagyis Európa polgá­ rainak megvan a lehetôségük akár más országok területén lévô örökségelemekhez való érzelmi kötôdés kimutatásához is. Mind múzeumi problémák, mind mûemléki kérdé­ sek egész sora látszik kezelhetônek az örök­ ségközösség fogalma segítségével, amely lehe­tôségeket teremt Magyarországnak, egyben azonban felelôsséget, kötelezettsége­ ket is róva rá, a Kárpát-medencei épített örökség értékelésére, tudományos kutatásá­ ra, helyreállítására nemcsak a jelenlegi ­ország terület, de a szomszédos országok vi­ szonylatában is. A lehetôség azonban szim­ met­rikus, a szomszédos országoknak és ál­ lampolgáraiknak is hasonló jogaik vannak magyarországi mûemlékekkel, például a Bé­ kés megyei románság emlékeivel kapcsola­ tos kötôdéseik kimutatására. Mindezek a gondolatok és mozgalmak egyáltalán nem jelentik azt, hogy az európai mûemlékvédelem két évszázados hagyománya érvényét vesz­ tené – a hivatalos védelem érdekében elvég­ zen­dô értékfeltárás, jegyzékbefoglalás, a megôrzést elôsegítô jogi, tervezési, konzer­ válási, helyreállítási tevékenység továbbra is a szakemberek feladata marad. A mûemléki érték sokszínûségének, sokrétegûségének alapjait mindenesetre már a XX. század ele­

jén lefektette Alois Riegl, ennek a gondolat­ körnek jelenti továbbgondolását a mostani folyamat. Ebben az összefüggésben értékelhetô a gyulafehérvári érsekség épületegyüttesének helyreállítási folyamata és a kutatási ered­ mények publikálása is. A  közös értékek vizsgálatának, értékelésének, interpretáció­ jának mindenki számára nyitott voltáról, egyben a közös felelôsségrôl is beszélünk: a fenntartás, a késôbbi generációkra való át­ örökítés felelôssége párosul a közös gondol­ kodás örömével. Öröm már csak kézbe is fogni a könyvet. Formátumával, klasszikus betûtípusával, kéthasábos, gondos szedésével, a tanulmá­ nyokat bevezetô, egész oldalas képekkel ugyanannak a mûemlékvédelem magától értetôdô konzervativizmusához (mûvelôinek megnevezése sok európai nyelvben a kon­ zervátor) jól illeszkedô, a korszerû techni­ kákkal is élni tudó könyvtervezôi hagyo­ mánytiszteletnek a példája, amelynek alig egy évvel korábban megjelent párhuzama éppen annak a területnek, a középkori Szatmár megyének a középkori egyházi épí­ tészetét dolgozta fel, ahol jelen konferenci­ ánk is zajlik. A román-magyar közös – két nyelven egy idôben megjelentetett – szat­ mári kiadvány,13 hasonlóan az éppen most a megjelentetés utolsó fázisában lévô ukránmagyar párjához, a kulturális örökségközös­ ségnek és örökségközösségeknek a gyulafe­ hérvári kötethez hasonlóan példamutató érvényesülési formája. A most bemutatott könyv címlapján elôl és hátul egy-egy barnás tónusú, archív fény­ kép ábrázolja a gyulafehérvári fôszentély belsejét nyugat, illetve a székesegyház épü­ letét kelet felôl. A fotókat a kolofonban, tár­ saikat számos régi felmérési rajzzal együtt a képaláírásokban és a jegyzetekben még mint a budapesti Kulturális Örökségvédelmi Hivatal gyûjteményeinek darabjait határoz­ ták meg a szerzôk – az imprimálás és a meg­ jelenés között, 2012 szeptemberében azon­ ban a magyarországi mûemlékvédelem ezen központi intézménye bár váratlanul, de az évek óta folyó közigazgatási reform határo­ zottan mûemlék- és mûemlékvédelemellenes szemléletmódjába jól illeszkedôen megszûnt. A  még meg sem jelent gyulafe­ hérvári kötet – és hozzá hasonlóan említhe­ tem még a Lapidarium Hungaricum ugyan­

ezen hónapokban kiadónál és nyomdában lévô nyolcadik, a visegrádi váregyüttes kô­ faragványait katalogizáló kötetét14 – olyan oldalról és olyan gyorsan szenvedte el az idôvel bizonyos adataiban bekövetkezô, amúgy kivédhetetlen avulást, ahonnan és amilyen viharosan szerkesztôje, szerzôi gár­ dája, kiadója semmiképpen nem várhatta azt. A magyarországi mûemlékvédelem vál­ tozásait – a mûemlékek szempontjából nyu­ godtan mondhatjuk megszüntetésnek – a ci­ vil szféra és a szakma elsô reakciói nem máshoz hasonlították, mint a romániai mûemlékvédelmi szervezet ennek a konfe­ renciának a résztvevôi által jól ismert, 1977es, Ceauşescu-féle felszámolásához. Az em­ lített archív dokumentumok szempontjából jól mutatja mindennek az átgondoltságát, hogy a döntéshozók és a döntések végrehaj­ tói az ezeket és sok mást ôrzô, 140 éve szer­ vesen fejlôdô mûemléki gyûjteményeknek még csak a létérôl sem bírtak tudomással, Gyulafehérvár, a székesegyház északi mellékszentélyének felmérése. Fridli Sándor, 1888. Forster Központ, Tudományos Irattár, ltsz.: K 142/34

127

nemhogy ezeknek az archívumoknak a hasznával, használati módjaival. Fogalmuk sem volt például arról, hogy – megint csak az örökségközösség eszméjénél tartunk – ezek a gyûjtemények ôrzik a szomszédos országok ezernyi mûemlékére vonatkozó, 1920 elôtt készült dokumentumokat: mû­ emléki felvételi íveket, felmérési rajzokat, falképmásolatokat, fényképeket, iratanya­ got és levelezést. Ezek a gyûjtemények sza­ badon kutathatók mindenki számára, és a külföldi kollégák mindig szívesen látott vendégek bennük. Most azonban a Kulturá­ lis Örökségvédelmi Hivatal megszüntetésé­ vel mindegyik gyûjteményi egységben csak egy kezelô maradt, így a kutatás és a haszná­ lat lehetôségei erôsen beszûkülnek. Ez kife­ jezetten ellentétes a magyar érdekekkel, hi­ szen a Kárpát-medence mûemlékeinek örökségközösségi szempontból is elvárható helyreállításait ezen dokumentumoknak a beható ismerete nélkül kellôen magas szín­ vonalon nem lehet elvégezni, vagyis nem­ csak a szomszédos országok érdekei sérül­ hetnek az átgondolatlan magyarországi intézkedések következtében, de a magyar­ ság egészének vagy akár kisebb csoportjai­ nak örökségközössége, örökségközösségei is sérelmet szenvedhetnek (nem beszélve természetesen a magyarországi mûemlékek prognosztizálható sorsáról). A gyulafehérvári tanulmánykötet három olyan tanulmánnyal indul, amelyek a hely­ reállításhoz szükséges, helyszíni vizsgála­ tokról számolnak be. Kiss Lóránt a vakolatés festésrétegek restaurátori kutatását végezte – a címben szereplô „falkutatás” ki­ fejezést ugyan a jelenlegi restaurátori szó­ használat gyakran alkalmazza, semmikép­ pen nem tévesztendô azonban össze azzal a több évtizedes falkutatási gyakorlattal, amelynek szülôhelye az Országos Mûemléki Felügyelôség Entz Géza vezette Tudomá­ nyos Osztálya volt, elsôsorban Dávid ­Ferenc fôleg budai és soproni munkálatok korábbi módszereit kiteljesítô, Sopron-centrikus te­ vékenységének köszönhetôen. Az a fajta épületkutatás azonban nem kváderépületeken zajlott – fôleg városi lakóházak, majd téglavagy törtkô falazatú kastélyok, falusi temp­ lomok, idônként várromok helyreállítá­ saihoz kapcsolódó, komplex – levéltári kutatásokkal is párosuló – vizsgálatok alkot­ ták. Ez a komplexitás Gyulafehérváron is je­

128

len van, csak éppen a restaurátori „falkuta­ tás” csupán egyik eleme, a restaurátor pedig egyik résztvevôje volt. Kellett hozzá a kváderfalazatok esetében – Jákon, Zsám­bé­ kon, Lébényben tapasztalhattuk az utóbbi idôben – igen hasznosnak bizonyuló, alak­ helyes rajzi felmérés, amely, ahogy azt ered­ ményeinek a mellékletekben közzétett áb­ rái, valamint Halmos Balázs és Marótzy Katalin tanulmánya is tanúsítják, nem an�­ nyira az építészeti és restaurálási tervezést szolgáló, egyszerû rajzi segédlet, hanem a tudományos interpretáció maga. A helyszíni vizsgálatok harmadik terepe a régészeti fel­ tárás volt, Daniela Marcu Istrate vezetésé­ vel. A  bemutatott munka több részletben zajlott, mindig a helyreállítás éppen aktuális feladatához kapcsolódóan. A  legfontosabb eredményeket a belsôben nyitott szelvények hozták, például a román kori apszis marad­ ványainak megtalálásával. A kötet tanulmá­ nyainak sorrendjében megnyilvánuló szer­ kesz­tôi logika természetesen egy soha meg nem valósuló és valósítható, ideális helyre­ állítási folyamat absztrakcióját tükrözi, az idôbeli átfedések nem csupán a kutatásokat jellemezték, de jócskán belezavartak a kép­ be a közben folyó kivitelezési munkák is. A  sekrestye helyreállításához kapcsolódó feltárások például „állványok árnyékában”, a belsô terek régészeti kutatása pedig „mes­ terek állandó jelenlétében és igényeiknek kiszolgáltatva” zajlott, és a régész még így is háláját fejezte ki tanulmányában az Ér­ sekségnek a számára biztosított lehetô­sé­ gekért. Ehhez természetesen hozzá kell ten­ ni, hogy a tudományos eredmények nemcsak a kutatókat gazdagították, hanem az ezer­ éves egyházmegye és a templomot használó hívek, zarándokok önismeretéhez, történeti beágyazódásához is nem kevés munícióval szolgálnak. A  következô négy dolgozat részben a helyreállítást elôkészítô elôtanulmányokból nôtt ki, illetve az építési-restaurátori mun­ kák folyamán lehetségessé vált helyszíni megfigyeléseknek köszönhetôen született. Szerzôik Marosi Ernônek és az elôszó egész kötetre érvényes szerkesztôi dedikációjában megnevezett Tóth Sándornak a tanítványai. Az utóbbi az Entz Gézát hetvenedik szüle­ tésnapján 1983-ban köszöntô kötetben a székesegyház déli mellékhajójába nyíló por­ tál valamennyi tanítványának módszertani

példával szolgáló elemzésén keresztül az egész magyar késôi romanika távlatos képét rajzolta meg.15 Takács Imre a második szé­ kesegyház elsô – négyzetében ma is álló, apszisát tekintve azonban csak az alapfalak csekély részleteiben feltárható – szentélyé­ nek mûvészettörténeti jellemzésére tett bá­ tor kísérletet. Ahhoz, hogy próbálkozása meggyôzô eredményekre juthatott, szükség volt a lebontott épületrész szobrászati díszé­ nek, részben korábban is gyakran említett dombormûveknek, részben eddig alig is­ mert, figurális párkányelemeknek és további reliefeknek az új fôszentély falaihoz és pár­ kányaihoz történt, spoliumszerû befalazásá­ ra és ezáltal megôrzésére – már ez a tett és mértékének kiterjedt volta is különleges al­ kotásként jeleníti meg a második fôszentélyt és építtetôit/építôit. Ennek a XIII. századi épületrésznek Havasi Krisztina lett a kötet­ beli monográfusa, aki a tôle megszokott ala­ possággal és imponáló összeurópai anyagis­ merettel tett eleget a vállalt feladatnak. A kötet legterjedelmesebb tanulmánya a szerkesztô, Papp Szilárd munkája – a góti­ kus fôszentély XVIII. századi, barokk kori lebontásának és lényegében kôrôl kôre tör­ tént visszaépítésének a krónikája, függelé­ kében az erre vonatkozó forrásokból össze­ állított regesztagyûjteménnyel. A  barokk mesterek munkája annyira meggyôzô volt, hogy a helyi hagyománynak is ellentmond­ va a XX. század kutatói – építészek és mûvészettörténészek egyaránt – egyszerûen nem hitték el a szentély északi falában talál­ ható, fekete márványtábla feliratának állítá­ sát a szentély teljes XVIII. századi újjá­épí­ tésérôl. Ennek lehetséges igazára a mostani helyreállítást elôkészítô restaurátori vizsgá­ latok által jelzett „anomáliák” vezették a ku­ tatókat – az alapos elemzés és vizsgálódás eredménye egy semmiképpen nem minden­ napi építtetôi és támogatói attitûd feltárása és bemutatása, egy hasonlóan nem minden­ napi építészeti produkció igazolásával. Em­ lítést érdemel – Papp Szilárd is megteszi –, hogy a barokk gótika egy másik, hasonlóan monumentális, de alapvetôen más termé­ szetû alkotása ugyancsak Erdélyben, a bras­ sói Fekete-templomon, a fehérvári helyreál­ lítás éveiben kapott korábban már említett, alapos elemzést és egyelôre kéziratban létezô monográfiát. A XVIII. század közepe utáni években újjáépítéssel biztosított, gyu­

lafehérvári szentély barokk berendezésének, annak megmaradt darabjainak Terdik Szil­ veszter szentelt tanulmányt a kötetben, ki­ használva a levéltári állapotoknak az Entz Géza számára adottakhoz képest lényegesen kedvezôbbre fordulását. A négy fenti tanulmánynak az építéstör­ ténet idôrendjét követô sorozatához egy újabb restaurátori beszámoló kapcsolódik, Mihály Ferenctôl a döntôen XVIII. századi faberendezéseknek szentelt írás – a munka­ folyamatok logikája szerint kerülhetett vol­ na elôbbre is, az egykori történések kronoló­ giája szerint azonban jó helyen van itt is. Annál is inkább, mivel magának az építé­ szeti és restaurátori munkafolyamatnak az összefoglaló ismertetése nem a helyreállí­ táshoz a helyszínen közvetlenül kapcsolódó kutatási feladatokat és tudományos munká­ latokat bemutató elsô három tanulmányt követôen, hanem ezután a faberendezések­ kel foglalkozó írás után, a kötet legvégén kapott helyet – mintegy az építéstörténet ed­ digi utolsó fejezeteként. A helyszíni építési és restaurálási munkafolyamatoknak a többi tanulmányban elszórt említései itt Márton Judit építész, az Érsekség Építészeti Irodá­ jának vezetôje által logikus rendben össze­ foglalva – néha mintha kicsit túlságosan is problémamentesként bemutatva a folyama­ tokat – nyernek értelmet, az elkészült vég­ eredményt pedig nem túl nagy számú, de jól megválasztott nézôpontú összképet, illetve fontos részleteket mutató fénykép jelzi. A kötetnek eleganciát kölcsönzô, szikár fe­ kete-fehér felvételek mellôl leginkább itt hi­ ányzik néhány színes kép, leginkább a 18. század végi színvilág restaurált emlékei – így a sekrestye ajtókerete és az oratóriumab­ lak – kapcsán. A  színes ábrák közzététel­ ének másik terepét jelenthették volna azok a színrekonstrukciók, amelyek a Macalik Ar­ nold építész által vezetett, az építészeti ter­ veket is készítô FKM Építészmûhely finom metszetrajzait és falnézeteit felhasználva az épületrészben feltárt, különbözô periódu­ sokban egymásra rétegezett színes vakola­ tok és festések összefüggéseit mutathatta volna be egy hétévszázados sorozatot alkot­ va. Emellett külön tanulmányt érdemeltek volna – fényképes és rajzi illusztrációkkal – a kôrestaurálási munkálatok, a fejezetek és dombormûvek kezelési módjainak, kiegé­ szítéseinek leírásával, amelyek Márton Judit

129

beszámolójában csak sommás összefogla­ lást nyertek. A  kötetben ráadásul – néhány jegyzetben „eldugva” – ennek a munkának egyes momentumai, az ablakok külsô feje­ zeteinek kiegészítései és az ezt megelôzô dokumentálás hiányosságai kapták a leg­erô­ sebb kritikát. A helyreállított szentélyt ábrázoló felvé­ telek és a leírások alapján úgy tûnik, hogy ellentétben az erdélyi székesegyház kváder­ felületeinek és barokk berendezésének a rendszerváltás utáni, két évtizeddel ezelôtti, sok kritikát kiváltó kezelésével, a most fo­ lyó helyreállítás az egymásra rakódott törté­ neti rétegek mindegyikére figyelô, az emlé­ keknek az eredeti anyagi valójukban történô megôrzését támogató, a tulajdonos-használó szempontjait is figyelembe vevô, sok szak­ ma véleményére és ezek alapján kollektív elhatározásokra alapozott tevékenység. A  kutatások kellô mélységét nem minden esetben biztosító sietség a tanulmányokban olvasható apró – részben fentebb már idé­ zett – megjegyzésekbôl kikövetkeztethetôen azonban Fehérváron is tetten érhetô – úgy tûnik, ez Európa ezen tájain a pályázati pén­ zek és kormányzati támogatások „elenged­ hetetlen” velejárója. Átgondoltnak tûnnek mindenesetre a járószintekkel kapcsolatos döntések. A  padlóburkolatok anyaghaszná­ lata és megôrzési-kiegészítési módjai kap­ csán felvetôdik, hogy a kelheimi lapok kike­ rülése a templomból a padlók kezelésének idôbeli eltéréseit történetileg alighanem szükségtelenül szegényíti. Értelmesnek tûnik a kôfelületek és a festett vakolatok vi­ szonyának meghatározása. Az üvegablakok esetében még az 1970-es évek produkciójá­ nak pozitív értékelését is vállalták a döntés­ hozók. Márton Judit röviden kitér a közeljövô – a tervezett 2012-es kezdési idôpontot tekint­ ve ma már valójában a jelen – feladataira is, hiszen a székesegyházon munka még bôven akad. Ami eddig történt, kisebb ütemekben folyt, egyrészt az állagmegóvás legsürgetôbb tennivalói mentén, másrészt az épület folya­ matos használatának és a finanszírozás le­he­ tôségeinek figyelembe vételével. Eszerint a sorban a külsô falfelületeinek helyreállításán már túljutott déli torony belsô munkálatai következnek. Az ebben lévô, ma csak kô­rak­ tárként szolgáló, nehezen – kizárólag néhány érdekelt, szerencsés szakember számára –

130

megközelíthetô lapidáriumi tér rendezésére és kiállításként való megnyitására lehet kö­ vetkeztetni abból a meg­jegy­zés­bôl, misze­ rint a fôszentély zárópárkányának figurális ábrájú faragványairól másolatok készültek, és azok kiállítására majd a déli toronyban lesz lehetôség. Ezek a még a román kori szentélyhez tartozó, a XIII. században spoliumként újrahasznált, a XVIII. század­ ban ismét megôrzött részletek ugyan eddig is láthatók voltak a magasban, figyelmet azon­ ban alig keltettek. Érdemi tudományos be­ mutatásukra ebben a tanulmánykötetben ke­ rült sor elôször, írásban és fényképeken egyaránt. Ezek a fényképek ugyanúgy, ahogy a kötetben a fehérvári közelmúltat és jelent megörökítô képek többsége, Mudrák Attila munkáját dicséri – ô a már említett szatmári és kárpátaljai tanulmánykötetek­ nek, valamint számos más Kárpát-medencei építészet- és mûvészettörténeti nagy gyûj­te­ ményes munkának, budapesti kiállítási kata­ lógusoknak is az állandó fényképész doku­ mentátora, nyugodtan mondhatjuk, hogy társ­szerzôje. Tevékenysége nem merül azon­ ban ki abban, hogy a tudományos igények „objektív” támogatója. A  gyulafehérvári felvételeibôl a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal aulájában 2011 nyarán rendezett ki­ állítása arról is meggyôzhette a látogatót, hogy a székesegyház állványain látottak erô­ sen megragadták, és sajátos látásmódú fotós interpretációkra is késztették.16 A kötetben szereplô legelsô, egész olda­ las kép a román kori szentélynégyzet bolto­ zatának zárókövét ábrázolja. Ugyanennek a restaurátori kutatás közbeni állapotát mutat­ ja a harmadik kép – mindkettô Kiss Lóránd­ nak a fôszentély vakolat- és festésrétegeinek vizsgálatáról szóló beszámolóját illusztrálja. A  zárókô eddig alig ismert, fel nem tûnô, dombormûvû angyalábrázolása – Entz Géza éppen csak említette, Csányi Károly egy raj­ zával párosítva – a sokszor átmeszelt-átfes­ tett állapotában a sok réteg kitöltötte mélye­ désekkel plaszticitásának nem kis részét elvesztette, és a liliomos jogart tartó, másik kezével áldó angyal, élettelen szemével szinte vakként látszott botladozni a boltozat mennyei szférájában. Az egyik színes kö­ zépkori rétegre alapozott restaurált állapotá­ ban – a színezés jótékony, a formák kibonta­ kozását segítô hatása még a fekete-fehér felvételen is kitûnôen érvényesül, ahogy az

is, hogy a vaksi szemek a szemgolyó felfe­ dezett középkori jelzésével visszanyerték a látás képességét – az angyal egyéniséggé vált. Számomra a gyulafehérvári fô­szen­tély­ nek a tanulmánykötet által mintaszerûen közvetített helyreállítását, újjászületését ez a momentum minden másnál pontosabban jelképezi: „jöjj és láss”17! Lôvei Pál * A  „Középkori egyházi építészet Erdélyben” címû nemzetközi konferencián, 2013. március 9-én Szatmárnémetiben elhangzott könyvbemutató szerkesztett változata. Jegyzetek 1. Lôvei Pál: „Amirôl az ember ír, azt legalább látni kell.” Születésnapi beszélgetés a 80 éves Entz Gé­ zával. Új Mûvészet, 4, 1993, 3. 74–76. 2. Entz Géza: Erdély építészete a 11–13. században. Kolozsvár, 1994.; elôzménye: Entz, Géza: Die Baukunst Transsilvaniens im XI–XIII. Jahrhundert. Acta Historiae Artium, 14. 1968. 4–48., 127–175.; Entz Géza: Erdély építészete a 14–16. században. Kolozsvár, 1996.; Entz Géza: A  gyulafehérvári székesegyház. Budapest, 1958.; Entz, Géza: La cathédrale de Gyulafehérvár (Alba Iulia). Acta Historiae Artium, 5. 1958. 1–40. 3. Csemegi József: A budavári fôtemplom középkori építéstörténete. Budapest, 1955. 4. Marosi Ernô: Tanulmányok a kassai Szent Erzsé­ bet templom középkori építéstörténetéhez I–III. Mûvészettörténeti Értesítô, 18. 1969. 1–45., 89– 127., 20. 1971. 261–291. 5. Varga, Lívia: Die mittelalterliche Baugeschichte der evangelischen Kirche in Mühlbach. Acta Historiae Artium, 25. 1979. 187–235.; Varga Lí­ via: A szászsebesi evangélikus templom középkori építéstörténete. Budapest, 1984. (Mûvészettörténeti füzetek, 16.) 6. Juckes, Tim: The Parish and Pilgrimage Church of St Elizabeth in Košice Town, Court, and Architecture in Late Medieval Hungary. Turnhout, 2012. 7. Ziegler Bálint Ágnes: A  brassói evangélikus fô­ templom (Fekete templom) 18. századi újjáépítése. Felekezeti, politikai, rendi csoportidentitás kife­je­ zôdése egy újjászületô épületben. PhD-disszertáció, ELTE BTK Mûvészettörténet-tudomány doktori iskola. Budapest, 2012. 8. Marcu Istrate, Daniela: A gyulafehérvári római katolikus székesegyház és püspöki palota régészeti kutatása (2000–2002). Budapest, 2008.

9. Sarkadi Márton: „s folytatva magát a régi mûvet”. Tanulmányok a gyulafehérvári székesegyház és püspöki palota történetérôl. Budapest, 2010. 10. Entz Géza: Nyugati karzatok román kori építésze­ tünkben. Mûvészettörténeti Értesítô, 8. 1959. 130– 142.; Entz Géza: Még egyszer a nyugati karzatok­ ról. Építés- Építészettudomány, 12. 1980. 133–141. 11. Framework Convention on the Value of Cultural Heritage for Society. Faro, 27 October 2005. Council of Europe, Editor: Department of Culture and Cultural Heritage; 199. sz. Európa Tanácsi Ke­ retegyezmény a Kulturális Örökség Társadalmi Értékérôl. Ford. Fejérdy Tamás. Mûemlékvédelem, 54. 2010. 125–130. 12. Dolff-Bonekämper, Gabi: National – Regional – Global. Alte und neue Modelle gesellschaftlicher Erbekonstruktionen. Acta Historiae Artium, 49. 2008. 235–241.; Dolff-Bonekämper, Gabi: Nem­ zeti – regionális – globális? A társadalmi örökség­ konstrukciók régi és új modelljei. Ford. és utószó: Marosi Ernô. Magyar Szemle, 18, 2009, 1/2. 35– 50. [A fordító megjegyzései: 48–50.]; Lôvei Kata­ lin: A többszörös kulturális kötôdés fogalma újabb nemzetközi dokumentumok tükrében. Mûemlék­ védelem, 55. 2011. 129–132.; Magyarország 2012ben aláírta és ratifikálta, 2013. január 1-gyel életbe is léptette az egyezményt, a jugoszláv utódállamok valamennyien csatlakoztak hozzá, Szlovákia és Ukrajna már aláírta, de még nem ratifikálta a doku­ mentumot. Románia még alá sem írta. A 2013. 02. 28-i állapot: http://conventions.coe.int/Treaty/ Commun/ChercheSig.asp?NT=199&CM= 8&DF=& 13. Középkori egyházi építészet Szatmárban. Középkori templomok útja Szabolcs-Szatmár-Bereg és Szatmár megyékben. Szerk. Kollár Tibor. A  szer­ kesztô munkatársai: Áment Gellért, Bardoly Ist­ ván, Szôcs Péter Levente. Nyíregyháza, 2011; Arhitectura religioasă medievală din Satu Mare. Circuitul bisericilor medievale din judeţele Szabolcs-Szatmár-Bereg şi Satu Mare. Redactat de: Tibor Kollár, colaboratori: Gellért Áment, Ist­ ván Bardoly, Péter Levente Szôcs. Nyíregyháza, 2011. 14. Bozóki Lajos: Pest megye II. Visegrád, Alsó- és Felsôvár. Budapest 2012. (Lapidarium Hungari­ cum. Magyarország építészeti töredékeinek gyûj­ teménye, 8.) 15. Tóth Sándor: A  gyulafehérvári fejedelmi kapu jelentôsége. Építés- Építészettudomány, 15. 1983. 391–428. 16. Sarkadi Márton: Gyulafehérvári székesegyház. Ki­ állítás Mudrák Attila felvételeibôl a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Örökség Galériájában, 2011. július 7. – 2011. augusztus 28. Mûemlék­ védelem, 56. 2012. 97–100. 17. János evangéliuma 1, 47.

131

RECENZIÓ

Somlai Tibor: Volt és nincs. Nagypolgári és arisztokrata enteriôrök 1900–1945. Budapest, Corvina, 2012. 272 p. Somlai Tibor új kötete egy lazán egymásra épülô enteriôr- és bútortörténeti könyvsoro­ zat harmadik darabja. A két megelôzô kötet­ ben a szerzô egy-egy XX. századi bútor­mû­ vé­szeti korszakot/irányzatot mutatott be komplexen, sokféle szempont (tervezôk, épület- és bútortípusok stb.) alapján, eredeti tervek, megmaradt bútorok és enteriôrök, dokumentumok segítségével. A Tér és idô címû 2008-as kötetben az 1925 és 1942 kö­ zötti évek fôként modernista és art decos lakásmûvészetét dolgozta fel. A 2010-es Távol és közelben az 1945–1970 közötti idô­ szak – azaz jellemzôen a szocializmus elsô két évtizedének – bútoriparát mutatta be. A véletlen sodort tavaly májusban a Hriszto Botev Bolgár–Magyar Általános Is­ kola és Gimnázium épületébe (Bajza utca 44. tervezôk: Bálint Zoltán és Jámbor Lajos, 1898), és csodálkoztam rá az épület föld­ szinti teremsorára – jelenleg az iskola men­ zája és tornaterme mûködik itt. A helyisé­ gekben épen megôrzôdtek az épületnél valószínûleg néhány évvel késôbbi stukkók, beépített bútorok és a kandalló. Különösen érdekes volt a szinte teljesen ép, a Wiener Werkstätte enteriôrjeit idézô konyha, eredeti

132

beépített szekrényeivel és csempeburkolatá­ val. Ekkor mesélt Khell Zsolt díszlettervezô (aki az emeleten a földszintieknél is épebb enteriôrökrôl tudott) arról, hogyan keresték és találták meg munkatársaival Szabó István Rokonok címû filmjéhez a szükséges, kora­ beli belsô helyszíneket. Ennek kapcsán gon­ dolkodtam el azon, vajon hány, viszonylag épen, vagy legalább is részlegesen megma­ radt enteriôr bújhat még meg, olykor a szak­ emberek elôtt is ismeretlenül, a korszak még ma is álló épületeiben. Ezt a kíváncsiságot Somlai Tibor új könyve sajnos csak kis mér­ tékben elégíti ki, habár alcíme az 1900 és 1945 közötti idôszak arisztokrata és nagy­ polgári enteriôrjeinek bemutatását sejteti. Somlai alapkoncepciója azonban az, hogy ez a világ társadalmi és enteriôr­mû­vé­ szeti értelemben egyaránt megsemmisült. Ezzel érdemben nem lehet vitatkozni. Emi­ att kizárólag archív fotók segítségével mutat be, szubjektív válogatásban, fôleg kevésbé ismert, ritkábban publikált enteriôröket. A sok esetben eddig publikálatlan, revelatív képanyag a kötet legfôbb erénye, amely – ahogy Somlai is írja – további kutatásokra is ösztönözhet. A szerzô könyvének bevezetôjében többszörösen is elejét veszi mindenfajta szakmai kritikának, hangsúlyozva, hogy munkája nem szakkönyv, hanem egy eltûnt enteriôrmûvészeti emlékanyag szubjektív bemutatása. Nem kérhetô hát számon rajta a korszak néhány kiemelkedôen fontos lakó­ enteriôrjének teljes mellôzése – például a Rippl-Rónai József által tervezett budai (késôbb Tiszadobra került) Andrássy-ebédlô vagy a Vágó József által, Rippl-Rónai és Kernstok Károly társmûvészeti közremû­kö­ dé­sével tervezett Schiffer-villa enteriôr­jei­ nek hiánya. Somlai munkája így abból a szempontból ítélhetô meg, mennyire felel meg saját koncepciójának, illetve koncepci­ ója mennyire releváns. Somlai az 1900 és 1945 közötti idôszakot történetileg és társadalmilag egységes kor­ szakként kezeli. Nem hívja fel a figyelmet az I. világháború katasztrófájára, nem veszi fi­ gyelembe a Trianont követô történelmi és

társadalmi változásokat – holott más volt az arisztokrácia és a nagypolgárság helyzete és szerepe a dualizmus idején, és más a Horthykorszakban. A kötet szerkezete is arra utal, hogy a szerzô egységesnek tekinti a vizsgált periódust: az anyagot ugyanis nem kronolo­ gikusan, hanem tematikusan csoportosítja (budapesti lakások és villák, vidéki villák és kastélyok, mûgyûjtôk otthonai), de az egyes típusokon belül sem kronológiában, hanem ábécérendben közli az emlékeket. A címben megjelölt 1900-as kezdô dá­ tum mûvészettörténeti szempontból meg­le­ he­tôsen ad hoc jellegûnek tûnik: sokkal sze­ rencsésebb kiindulópont lett volna a historizmus kezdete a XIX. század közepén, esetleg a millennium. Somlai építészettörté­ neti szempontból sem tagolja a választott korszakot. Nem különbözteti meg például a historizmus neobarokkját a két világháború közötti, „horthyánus” neobarokk tendenci­ áktól, holott formailag és a „mögöttes” szempontjából is elkülöníthetô és elkü­lö­ nítendô stílusokról van szó. „Bár a két kor­ szakot a határukon átnyúló életmûvek kötik össze, az elsô világháború olyan éles cezúrát jelent, hogy a húszas évek mindenképpen külön periódusnak tekintendôk. Ebbôl kö­ vetkezik, hogy a háború utáni historizáló modor is különbözik a korábbitól. […] Ezért nem célszerû a késô historizmus tovább­élé­ sérôl beszélni, talán szerencsésebb e jelen­ séget új historizmusnak nevezni. A vissza­ fordulásért a háború és Trianon sokkja, az antiliberális korszellem, a »neobarokk társa­ dalom« reprezentációs igényei, valamint az ellenforradalmi rendszer ideológiája és au­ tokratikus kultúrpolitikája egyaránt felelôs”1 – írja Ferkai András. Somlai még olyan sajá­ tos esetekben is, mint Kozma Lajos barok­ kos inspirációjú art decoja, egyszerûen a mûvész „barokk periódusáról” beszél, a tá­ gabb stiláris összefüggésekre való bármifaj­ ta utalás nélkül. Talán érdemes lett volna vizsgálódását kizárólag az 1918–1945 közötti korszakra korlátoznia, és a dualizmus idôszakát, benne a historizmus, illetve a szecesszió lakáskul­ túrájával egy további kötetben, vagy a mos­ tani kötetben, de a Horthy-korszaktól mar­ kánsabban elkülönítve kezelni. Egy rövid stílustörténeti esszé mindenképp nagyon hi­ ányzik a könyvbôl, mert nélküle a kevésbé felkészült olvasó egyrészt nehezen tájéko­

zódik, másrészt az a némiképp félrevezetô és pontatlan kép bontakozhat ki elôtte, mint­ ha a tárgyalt korszak az enteriôrmûvészetben mindössze az elhúzódó, folyamatosan jelen lévô historizálás, és az idôvel kibontakozó (a Bauhaus értelmében vett) modernizmus harca lett volna. Ahogy az a kötet bevezetôjébôl kiderül, Somlai alapfelvetése az, hogy az arisztokrá­ cia és a nagypolgárság alapvetôen konzer­ vatív értékrendû társadalmi réteg volt, és ez a konzervativizmus lakásaiban is megmutat­ kozott. Nagyjából a valós arányoknak is megfelel – írja –, hogy a bemutatott 46 la­ kásból csak 3 modern. Ez az állítása azon­ ban több szempontból is történetietlen – a kérdés sokkal árnyaltabb megközelítést kí­ vánt volna. A lakások bemutatásakor ugyan­ is kiderül, hogy a szerzô „modern” alatt a Bauhaust és a klasszikus modernizmust érti. Ilyen értelemben, a könyvben szereplô mo­ dern enteriôr-együttesek száma valóban há­ rom. Ez a stílus azonban csak az általa tár­ gyalt korszak közepén bontakozott ki, így az idôszak elsô felében annak számonkérése ir­ releváns és értelmezhetetlen. Az elsô bemutatott emlék Saxlehner András saját lakása, Andrássy úti bérpalotá­ jában. Ennek szerepeltetése már csak azért is meglepô a kötetben, mert nem elpusztult enteriôrrôl van szó. Az eredetileg is meg­le­ he­tôsen reprezentatív lakás pedig épp azért, mert megmaradt, sôt, idôvel közgyûjtemény mûködött benne, a magánterek közül a ma­ gyar historizmus enteriôrmûvészetének egyik leggyakrabban publikált darabjává vált. Az épület és a lakás ráadásul másfél év­ tizeddel korábbi a Somlai által választott alsó korszakhatárnál. És ami a felvetett probléma szempontjából igazán fontos: az épület és a lakás létrehozásakor a historiz­ mus, ebben az esetben a neoreneszánsz korszerû stílus és korstílus volt, azaz a maga idejében, ha történelmi formákat követett is, modernnek számított. Somlai nem indokol­ ja, miért szerepelteti az enteriôrt, és hogyan viszonyul az a bevezetôben megfogalmazott „nagypolgárság = konzervatív ízlés” tétel­ hez. Valószínûleg nem elôzménynek szánja – az elsô helyen pedig amiatt szerepel, mert az Andrássy út kezdôbetûje az ábécé legele­ jén áll. A Saxlehner-lakáson a létrehozását kö­ ve­tô évtizedekben nagyon keveset változtat­

133

tak. Az olvasónak emiatt az a gyanúja tá­ madhat, hogy Somlai talán azért szerepelte­ ti, mert írás közben talán nem tudta pontosan eldönteni, mit is jelöljön az 1900–1945 kor­ szakhatár. Általában úgy tûnik, hogy ente­ri­ ôr­történetet ír, melynek során 1900 és 1945 között létrehozott lakótereket mutat be: a kötetben szereplô lakások, villák legna­ gyobb része valóban ekkor jött létre. Idôn­ ként azonban olyan, mintha életmódtörténe­ tet (is) írna, és azt is fel akarná dolgozni, hogy az arisztokrácia és a nagypolgárság az általa megjelölt korszakhatárok között mi­ lyen enteriôrökben élt – függetlenül a lakás­ belsôk létrehozásának idejétôl. Mindez azonban csak tapogatózás marad, hiszen például a Saxlehner-lakás esetében sem de­ rül ki, hogy a fotók az adott lakás mikori ál­ lapotát mutatják. Így nem tudjuk meg pon­ tosan, hogy az évtizedeken át javarészt változatlan formában fenntartott belsô vajon mint a századvég korszerû – neo­re­ne­szánsz – nagypolgári enteriôrmûvészetének repre­ zentatív példája érdekli a szerzôt, vagy (amennyiben a fotósorozat jóval késôbbi) mint a historizmus változatlan formában fenntartott és lakott mementójaként mutatja be azt: a nagypolgárság konzervativizmusá­ nak bizonyítékaként a két világháború közti idôszakból, amikor már a Bauhaus utáni modern lakáskultúra számított korszerûnek. Somlaitól sokszor sajnos azt sem tudjuk meg, hogy pontosan mikor jött létre maga az enteriôr, ez pedig tovább nehezíti a szerzô szándékainak értelmezését. Olykor csak a fényképeken szereplô személyek öltözéke vagy feltételezhetô életkora segíti az olvasót az egyes fotósorozatok pontos korának megállapításában – már ha vannak ilyenek a képeken. Somlai ugyancsak szerepelteti Hubay Jenô 1897-ben épült Fô utcai házából a zene­szerzô és hegedûmûvész historizálóeklektikus lakását, amely létrejöttekor ugyancsak aktuális belsôépítészeti stílust követett. A lakásról a szerzô különbözô korú fotókat közöl, többet között egy olyat is, amely 1944-ben, a zöld szalon kandallója mellett mutatja a zeneszerzô özvegyét. Ta­ lán arra akar rámutatni ezzel, hogy Cebrián Róza még ekkor is a szinte változatlanul megtartott, közel fél évszázaddal korábban kialakított lakásban élt, tehát konzervatív íz­ lés jellemezte, erre azonban a szövegben

134

nem utal. A Vörösmarty téri Gerbaud-lakás fotóin – amelyek Somlai szerint az 1930-as években készültek – ugyancsak egy, látható­ an még a századfordulón, a historizmus je­ gyében kialakított és berendezett, létrejötte­ kor korszerûnek számító, viszont több évtizeden át javarészt változatlan formában fenntartott és használt lakást látunk. A kötetben bemutatásra kerül a Vágó ­József által tervezett, mára elpusztult Grünwald-villa is. Az építés és berendezés idején (1914–1916) ez is modernnek számí­ tott a maga késô szecessziójával-premo­ dern­jével. A szecesszió amúgy meglehetôsen alulreprezentált a kötetben, noha ebben a stílusban is jöttek létre magas színvonalú, mára javarészt megsemmisült vagy csak részben megôrzôdött arisztokrata, illetve nagypolgári lakóterek – a már említett Andrássy-ebédlôn és Schiffer-villán kívül például Árkay Aladár Babocsay-villájának belsôi. A szecesszió vagy a premodern fo­ galma egyszer sem jelenik meg a kötetben, tovább nehezítve az olvasó számára a szá­ zadforduló stílusrétegeinek áttekintését. A Grünwald-villa bemutatásakor Somlai egy­ általán nem használ stílusfogalmakat, mind­ össze a berendezés egyiptomi, népi, rene­ szánsz, Lajta Béla-i inspirációját említi, anélkül, hogy megnevezné, milyen stílus keretein belül dolgozta fel az építész azokat. Somlai felvetése, amely szerint az arisz­ tokráciát és a nagypolgárságot a moderniz­ mus ellenében jellemzôen historizáló, azaz konzervatív ízlés jellemezte, csak a két vi­ lágháború közti idôszakra, illetve a II. világ­ háború idejére nézve fogadható el teljesen helytállónak. Abból, hogy a szerzô a könyv végén olyan fogalommagyarázattal segíti a megér­ tést, amelybôl megtudhatjuk, mi az akva­ manile, a kolonnád vagy a lizéna, minden­ képp világosan látszik, hogy alapvetôen nemcsak egy szûkebb szakmai olvasóréte­ get célzott meg. Ezért is fájó, hogy Somlai szinte egyáltalán nem segíti olvasóját a szá­ zadforduló és a XX. század elsô felének épí­ tészeti, illetve belsôépítészeti stílusai közöt­ ti eligazodásban. Néha alapvetô adatok is elmaradnak. „Barát Béla és Novák Ede szerzôpáros [sic!] több neobarokk villát ter­ vezett Budapesten” – írja dr. Halmos Dezsô­ né házának (Eötvös út 32.) bemutatásakor. Ha a (laikus) olvasó nem tudja, mikor mû­

ködtek az építészek, vagy a fotók alapján nem tudja pontosan datálni az épületet, csak találgathat, hogy 1901-es vagy 1931-es neo­ barokkot lát, ami pedig koránt sem mellékes kérdés. Somlai ugyanis az építés évszámát sem közli. Ez a példa egy másik problémát is felvet: a viszonylag kevésbé ismert vagy feldolgozott építészek, belsôépítészek min­ denképp érdemeltek volna a kötet végén egy-egy rövid életrajzot, már csak azért is, mert a szerzô Falus Elek vagy Rákos Ede nevét éppoly természetességgel emlegeti, mint Hauszmann Alajosét vagy Kozma La­ josét. Az olvasó valószínûleg igényelne némi segédletet, hogy értelmezni tudja, és el tudja helyezni ezeket az életmûveket a kor­ szak mûvészetében. Barát Béla és Novák Ede mindössze neobarokk villák tervezô­je­ ként való említése ráadásul félrevezetô is, hiszen épületeik nagyobb részben a modern, illetve a klasszicizáló modern stílusában ké­ szültek. Az egykori Scitovszky-villa (Fillér utca 42–44.) bemutatásakor viszont egyálta­ lán nem említ építészt – noha az épület tervezôje a két világháború közötti neoba­ rokk talán legjelentôsebb építészegyénisé­ ge, Wälder Gyula. A jelenleg angol nagykö­ veti rezidenciaként mûködô épület sokak számára meglepetés lehet. Mint Somlaitól megtudhatjuk, itt nem csak a külsô, de az enteriôrök, sôt, a teljes berendezés is meg­ ôrzôdött, mivel a villát már a II. világháború elôtt a brit diplomácia bérelte, és a berende­ zést a brit állam az 1960-as években meg is vásárolta. Somlai a bevezetôben arról ír, veszteség­ ként tekint a mára javarészt nyomtalanul el­ pusztult arisztokrata-nagypolgári lakáskul­ túrára. Ha viszont így van, nehezen érthetô, hogy miért nem mutatja be modern fotókon is a tárgyalt enteriôrök közül legalább azo­ kat, amelyek valamilyen mértékben meg­ôr­ zôd­tek, ha már, a bevezetôben megfogalma­ zott koncepciója ellenére, ilyeneket is szerepeltet. A mai állapotról Scitovszky Ti­ bor villája vagy a Saxlehner-lakás esetében sem közöl képeket. Több esetben utal rá, hogy nincs információja az adott lakás mai állapotáról. Bár javarészt magánlakásokról van szó, némi utánajárással talán nem lett volna lehetetlen pontosabb ismeretekre szert tennie. A kötet értelmezési problémáit a két kísérô tanulmány oldhatná fel. Kiss Éva rö­

vid szövege kellene, hogy segítsen a korszak pontosabb tagolásában, a változó társadalmi, stiláris, életmódbeli, mûvészet­szociológiai, ízlésbeli tényezôk bemutatásában, de erre sem terjedelme, sem tartalma nem teszi al­ kalmassá. Kiss ráadásul a XIX. század histo­ rizmusát a céhes, kézmûves tradíciót fel­ váltó, interpretációja szerint lélektelen nagyipari termelés felôl értelmezi, és az ezt megvalósító, értékelése szerint kulturálatlan társadalom önlegitimációs törekvéseként lát­ tatja azt. Kissé zavaros historizmus-koncep­ ciója éles ellentétben áll a stílus korszerû mûvészettörténeti értékelésével. Ha a szöveg nyelvezete nem árulná el, hogy ma íródott, azt feltételezhetnénk, hogy az 1920-as, 30-as években keletkezett. „A történeti stílusok felidézôi a tradíció ôrzésére törekedve elfor­ dultak a jelentôl, amelyet nem tudtak vagy nem akartak tudomásul venni” – írja. Cs. Plank Ibolya izgalmas írása az enteriôr­fény­ ké­pezés sajátosságait ismerteti a kezdetektôl a tárgyalt korszak végéig, így viszont bár­ mily sokrétû is, a fenti kérdésekre nem szol­ gálhat válaszokkal, hiszen más a tanulmány tárgya. Néhány fontos szempontot azonban így is jelez. A tanulmányokat mindenesetre érdemesebb lett volna a kötet elején, nem pe­ dig a végén szerepeltetni, ezáltal Somlai szubjektív enteriôr-bemutatásai a szakmai­ lag biztosabb bevezetésre épülhettek volna. Noha Somlai bevezetôben említett szub­ jektivitása nem teszi lehetôvé választásai helyességének megkérdôjelezését, néhány problémára mégis érdemes utalni. Cs. Plank Ibolya említett tanulmányába beleszövi azt a történetet, amely szerint Rados Jenô a Magyar kastélyok (1931) második kiadásában – állítólag kormányzói utasításra – kényte­ len volt szerepeltetni Horthy kenderesi kasté­lyát is, noha az a választott korszakha­ táránál késôbbi volt. A nagypolgári és arisz­ tokrata enteriôrök között Somlai is bemutat­ ja az 1925-ben kiépült, neorokokó kastélyt. Itt tehát nem arisztokrata otthon, hanem kor­ mányzói magánrezidencia ismer­te­té­sérôl van szó, amely már csak a berendezés kvali­ tása miatt sem kerülhetett volna bele egy reprezentatív válogatásba. Somlai is ír róla ugyanis, hogy a belsôk bebútorozása nem tanúskodik különösebben kifinomult ízlés­ rôl. Ha viszont közepesen ízléses államfôi rezidencia szerepelhet, nehezen érthetô, ho­ gyan maradhatott ki a századforduló egyik,

135

ha nem a legambiciózusabb enteriôr­mû­vé­ szeti vállalkozása, a budai királyi palota Hauszmann Alajos által tervezett bôvítése. Ennek esetében, noha a palota reprezentatív tereit már számos publikáció tárgyalta, a tényleges lakóenteriôrök még javarészt fel­ dolgozatlanok. Szintén izgalmas lehetôséget szalaszt el Somlai, amikor nem villantja fel a Horthy-korszakban ugyancsak államfôi rezidenciaként szolgáló gödöllôi kastély enteriôrjeinek bemutatását – már csak azért is, mert itt lehetôsége lett volna egy a XIX. század utolsó negyedében létrejött, rokokó eredetû, berendezését tekintve historizáló enteriôr-együttes, illetve annak két világhá­ ború közötti, saját kora lakberendezési di­ vatjának konzervatív trendjét követô, tehát másképp historizáló átalakításának összeha­ sonlítására is. Bár markáns vagy legalább is jól kö­ vethetô koncepció Somlai lakás-bemutatá­ saiból nem bontakozik ki, az általában rövid építéstörténetre, a látottak felsorolására és néhány érdekességre szorítkozó leírások színesek és olvasmányosak. A XVIII–XIX. századi bútorstílusok korszakait (Louis XIV, XV, XVI, empire stb.) és fogalmait nagy fel­ készültséggel alkalmazza, láthatóan nagyon otthonosan mozog a szônyegek, lakástextíli­ ák világában, ezért is fájó, hogy épp a tény­ legesen tárgyalt korszak stílusjelenségeinek bemutatásában felületes. Bár a XVIII. szá­ zadi stílusok vagy az azokat megidézô neo­ stílusok esetében sem következetes: így ­például Bethlen Andrásné palotájának ­(Hunyadi János út 19.) neorokokó (Louis XV) kályhája sommásan csak „barokk”, Goldberger Leó régence stílusú íróasztala pedig egyszerûen csak „csodálatosan szép francia”. A neoreneszánsz mint bútorstílus Somlainál – korszerûtlen szakmaisággal – konzekvensen ónémet. Az enteriôr-leírások is szubjektívek – jelzi a szerzô a bevezetôben. Egy mûvé­szet­ történész – mint jelen recenzió írója is – egy enteriôrfotón valószínûleg automatikusan a képzômûvészeti alkotásokat veszi észre elô­ször, de Somlai talán nem csak mûvé­ szet­történészi, hanem általános olvasói igényt is kielégítene, ha a fotókon látható jelentôsebb mûalkotásokat következetesen megnevezné. Említi Aba-Novák Vilmos, Csók István, Rippl-Rónai József, Molnár C. Pál, László Fülöp, Kernstok Károly festmé­

136

nyeit, de például a Hubay Jenô lakását ábrá­ zoló en­te­ri­ôr­fotókon csak id. Lucas Cranach Ádám és Éváját, illetve Munkácsy Mozart halála címû festményét nevezi meg (való­ jában nem a végleges festményrôl, hanem a fô­alakhoz készült 1886-os tanulmányról van szó). Nem jelzi viszont, hogy a szalon­ ban ott látjuk többek közt a Zálogházhoz készült 1873-as Öregasszony mappával címû képet, vagy a Golgota Krisztus-alak­ jához festett félalakos tanulmányt is. Ugyanígy említés nélkül marad Goldberger Leó lakásának nagy szalonjában Munkácsy 1888-as Virágcsendélete, vagy Conrád Ottó villájának lépcsôházában – ugyancsak Munkácsytól – az 1881-es Krisztus a sziklasírban. (Ez utóbbi esetben a festmény jelzi, hogy az enteriôrfotó tükrözve került be a kötetbe). Hatvany Ferenc báró mû­gyûj­ teményérôl Somlai megjegyzi, hogy erede­ tileg ennek része volt Manet A FoliesBergère bárja címû képe, de a szalon fotói kapcsán csak annyit ír, hogy a falakon „francia impresszionisták mûvei függtek”. A közölt felvételeken az impresszionista képek – többek közt Renoir festménye – mellett Corot, Courbet, Chasserieu és Ingres mûveit is látjuk. A villa egyik sarok­ szobájának fotóján egyebek mellett Székely Bertalan egyik Léda-variációja marad emlí­ tés nélkül. Még abban az esetben sem fel­ tétlenül nevezi meg a festményt, ha az az enteriôr meghatározó része. Így nem tud­ hatjuk meg például, hogy Goldberger Leó lakásának nôi hálószobájában Hendrick de Clerck Pihenés Egyiptomba menet címû festménye (ma a Szép­mû­vészeti Múzeum tulajdona) függ az ágy fölött. Somlai mind­ össze a berendezés kispolgári jellegérôl ír. Zwack Jánosné Úri utcai lakásának egyik fotóján egy, Eduard Kaiser litográfiáival kapcsolatba hozható, ismeretlen, korai Er­ zsébet királyné-portrét láthatunk. A szerzô abban az esetben sem feltétlenül nevezi meg az alkotót, ha ír az adott képrôl. Nem említi, hogy Rácz László villájában a háló­ szoba fotóján látható Lucretia-kép – amely­ bôl arra következtet, hogy a helyiség in­ kább a férfi hálószoba lehet – Andrea Casali festményének (Szép­mûvészeti Múzeum) variációja vagy másolata. Frank Jenôné Vi­ gadó téri lakásában a barokk szobrok között említett Madonna, amelynek jelentôségét elhelyezése és a fotók kompozíciója is ki­

emeli, valójában gótikus. A sor folytatható lenne. A Volt és nincs mindenképp visszalépés a két korábbi kötethez képest. Ennek oka valószínûleg az, hogy Somlai – gyakorló belsôépítészként és a 30-as évek moderniz­ musának rajongójaként – az elôzô köte­ tekben tárgyalt periódusokat sokkal köze­ lebb­rôl ismeri, míg a századforduló bemutatásához már sokkal nagyobb tudo­ mányos apparátusra, kutatómunkára és mûvészettörténészi szaktudásra lett volna szüksége. A hiányosságok azért is meg­ lepôek, mert a köszönetnyilvánításból az derül ki, hogy a tanulmányok szerzôi mel­ lett számos további mû­vé­szettörténész segí­ tette Somlait könyve megírásában. Sajnos

azonban ez láthatóan nem pótolhatta az el­ maradt szerkesztôi munkát, amely nélkül a kötet mindössze egy mérsékelten informa­ tív, számos szakmai problémát felvetô, lát­ ványos fotóalbum, amely nem akar szak­ könyv lenni, viszont az ismeretterjesztô funkciót sem képes maradéktalanul betölte­ ni. A könyv nagyvonalú, visszafogott de­ signja – a sorozat tervezôje Sebastian Stachowski – az izgalmas képanyag mellett mindenképp figyelmet érdemel. Jegyzetek 1. Ferkai András: Pest építészete a két világháború között. Budapest, 2001. 59.

137

Számunk szerzôi: Borovi Dániel mûvészettörténész, ELTE Mûvészettörténeti Intézet, Doktori Iskola Fejérdy Tamás építészmérnök, DLA, a KÖH nyugalmazott alelnöke Jánó Mihály mûvészettörténész, PhD Dr. Lôvei Pál mûvészettörténész, DSc, Budapest Fôváros Kormányhivatala Építésügyi és Örökségvédelmi Hivatal Róna Katalin Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ Wollák Katalin régész, Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ

138