A MARISTA NEVELÉSI MISSZIÓ

A MARISTA NEVELÉSI MISSZIÓ Nevelési terv napjainkra

Marcellin Champagnat követői,

Szerzetesek és világiak, együtt vagyunk a misszióban, az Egyházban és az egész világon, a fiatalok különösen az elhagyatottak közt, a maristák sajátos „nyelvén” hirdetjük az evangéliumot iskolákban és más nevelési területeken.

Bátran és reményekkel telve tekintünk a jövő elé.

TARTALOMJEGYZÉK

AJÁNLÁS BEVEZETÉS MARCELLIN CHAMPAGNAT KÖVETŐI Egy Istenhez hű férfi a válságok századában Nevelő napjainkra Folytatjuk Marcellin nevelői elképzelését SZERZETESEK ÉS VILÁGIAK EGYÜTT A MISSZIÓBAN, AZ EGYHÁZBAN ÉS A VILÁGBAN Marcellin Champagnat nevében Egyetlen nép, egyetlen Lélek, különféle adományok Karizmánk Közös feladat Közös felelősség Isten országának jele A FIATALOK, FŐKÉPPEN A LEGELHAGYATOTTABBAK KÖZÖTT AZ EVANGÉLIUM MAGVETŐI VAGYUNK Evangelizációs tervünk a nevelés által Tiszteletben tartva a korokat és helyzeteket A Szentlélek által, Máriával, Édesanyánkkal Missziós nevelők SAJÁTOS MARISTA STÍLUSBAN A Jelenlét: a „vele együtt való élet” Az Egyszerűség Családias légkör A munka szeretete Mária példáját követve Marcellin intuíciói iránti felelősséggel

ISKOLAI KÖRNYEZETBEN A hit világosságában végzett nevelési tevékenység Továbblépünk iskolai projektünkben, ami az evangelizáció helye Intézményeink átalakításába fogunk

EGYÉB NEVELÉSI TERÜLETEKEN A fiatalokat igyekszünk elérni …ott, ahol vannak …lelkipásztori javaslatok segítségével …kötetlen nevelési projektek segítségével. …társadalmi projektekkel. Isten országának munkásai BÁTRAN ÉS REMÉNYTELTEN TEKINTÜNK A JÖVŐBE A misszió dinamikájában Máriával, mint példaképünkkel A remény erejével Marcellin Champagnat projektje általunk él tovább A REFLEXIÓHOZ ÉS A BESZÉLGETÉSHEZ FELHASZNÁLHATÓ KÉRDÉSEK

Ajánlás Nagy örömmel tölt el, hogy a marista Testvérek, tanítók és tanítónők kezébe adhatom „A marista nevelési misszió. Nevelési terv napjainkra” című dokumentumot. Az Általános Tanács hivatalos szövegéről van szó, amelynek az a célja, hogy a Rend 1993-as XIX. Általános Káptalanján megfogalmazott kérdésre adott válaszként, irányt mutasson a Rend nevelési missziója számára. A következő Általános Káptalan feladata lesz az, hogy napirendjére tűzze és megállapítsa, szükségesek-e további javítások és alkalmazásbeli módosítások, valamint hogy eldöntse azt, hogy a Rend a jövőben hivatalos dokumentumnak tekintse-e ezt a szöveget. Köszönet-nyilvánítások: E sorok írásakor elsőként hálámat szeretném tolmácsolni mindazoknak a marista nevelőknek és nevelőnőknek, akik a gyerekek és fiatalok felé áradó szeretetükkel, és nevelői küldetésük iránti odaadással nemcsak hogy továbbviszik Marcellin Champagnat szellemi örökségét, hanem annak 181 éves történelme során gazdagították is ezt az örökséget. Különösen is gondolok azokra a testvérekre, akiknek szembe kellett nézniük szocio-kulturális és nevelésügyi területen történt jelentős változásokkal, és akik kreatív módon tudtak konkrét megoldásokat nyújtani az új helyzetekre. Külön hálával gondolok azokra, akik egész marista történelmünk során azon munkálkodtak, hogy Champagnat elképzeléseit elevenen tartsák, azaz, hogy biztosítsák a nevelést mindazok számára, akiknek nem volt erre lehetőségük, vagy akik a társadalom peremére szorultak. Őszinte hála azoknak a mélyen apostoli lelkületű Testvéreknek, akiknek koruk és egészségi állapotuk már nem teszi lehetővé azt, hogy munkájukat korábbi ritmusukban folytassák, de akik ennek ellenére képesek voltak megtalálni a jelenlét és a pasztorációs nevelési tevékenység új formáját, akár iskolai keretek között, akár az iskolai kereteken kívül. Nem feledkezhetem meg azon világi férfiakról és nőkről sem, akik az utóbbi évtizedekben valamely marista elképzelés alapján bekapcsolódtak a nevelésbe. Különös hálával mondok köszönetet nekik odaadásukért, és Marcellin Champagnat nevelési munkája iránti szeretetükért. A testvérek és a marista világiak közötti kölcsönös bizalom megkönnyítette számunkra azt, hogy felfedezzük mindannyiunk adottságait, és hogy a marista nevelési elképzelés megvalósításában, az egymást kiegészítő hivatások alapján együttműködjünk. Ennek az írásnak megszületését azok a tapasztalatok inspirálják, melyeket a testvérek és világiak „egymással megosztott missziója” során napjainkban szereztünk, és ezek mutatnak irányt, amikor mindezt leírjuk. A Nemzetközi Bizottság: Az Általános Tanács a szöveg kidolgozásával megbízott egy testvérekből és világiakból álló Nemzetközi Bizottságot. Biztosak lehetünk abban, hogy a Bizottság tagjai rengeteg időt fordítottak erre a munkára, konzultációkat folytattak a Renden belül, a téma összetettségéből fakadóan olykor egyeztetési nehézségeket és frusztrációt éltek át, ami abból is ered, hogy a Rend a nevelés területén sokféle helyzetben van jelen, amely helyzetek nem mindig összehasonlíthatók egymással.

Szívből köszönöm e Bizottság tagjainak munkáját, azt az odaadást, amellyel a rájuk bízott szolgálatot elvégezték, és azt a meggyőződést, amellyel ezt a megbízatást teljesítették. A Bizottság összetétele: Testvérek: Jeffrey Crowe (az Általános Tanács tagja), Henri Vignau (Az Általános Tanács tagja), Carlos Martínez Lavin (Mexikó), Dominik Pujia (Egyesült Államok), José Manuel Alves (Brazília), Honoré Rakatonorivo (Madagaszkár), Manuel de León (Fülöp-szigetek), Mark Farrelly (Ausztrália), Maurice Bergeret (Franciaország), Miquel Cubeles (Spanyolország), valamint M. Alberto Libera (Bolívia) és Mme Emma Casis (Fülöpszigetek). A megtett út: A II. Vatikáni Zsinatot követő évektől kezdve a Marista Rend új helyzetekkel került szembe, amelyek különböző területeken érintették működését. Elsőként, nekünk testvéreknek kellett újra olvasnunk a Rend eredetét és Marcellin Champagnat intuícióját, a világ és az egyház felé forduló figyelemmel, azért, hogy értékelni tudjuk eddigi történelmünket, és az eredeti elképzeléssel összhangban, aktualizált módon újra fogalmazzuk identitásunkat, és evangelizációs missziónkat. Ez a lépés figyelemre méltó módon megtalálható a Rend Konstitúcióiban, amely a testvérek számára alapvető dokumentum, és amelyet a Vatikán 1986-ban hivatalosan elfogadott. Négy részletet szeretnék idézni, amelyek megkönnyíthetik annak megértését, milyen szerepet is tölt be a Rend missziója, valamint e dokumentum megértését is. Marcellin Champagnat ebben a szellemben alapította a Rendet, a fiatalok keresztény nevelésére, különösen a legelhagyatottabbakéra.” (2. bek.)  „Rendünket a Szentlélek hívta létre, és az Egyház küldte. Champagnat atya nyomában, különösen a fiatalok, főleg a legelhagyatottabbakat nevelésén keresztül hirdeti az Evangéliumot.” (80. bek.)  „Iskolákban, és más nevelési struktúrákban tevékenykedve, Isten országáért ajándékozzuk oda magunkat, az emberi személy szolgálatában.” (85. bek)  „Spiritualitásunkat és pedagógiánkat megosztjuk a szülőkkel, a világi tanárokkal és a nevelő közösség többi tagjával.” (88. bek) A későbbiekben, a Rend megújulását az Általános Káptalanok segítették elő, figyelembe véve a társadalmunkban bekövetkezett jelentősebb változásokat és azokat a különféle körülményeket, amelyek között Rendünk nevelési misszióját kifejti. Példaként néhány gondolatot idézek: •

Azok a gondolkodásbeli és strukturális változások, amelyek a „Testvérek iskolájából” a „marista iskolába” (szerzetes testvérek és világiak) történő átmenettel, majd pedig a „megosztott misszióra” épülő iskolába való átmenettel jártak együtt, melyben a testvérek és a világiak mind arra hivatottak, hogy részt vegyenek az igazgatás és a lelkesítés felelősségteljes feladatában.

•

A világunkban bekövetkező kulturális változásoknak a nevelés-oktatás területére gyakorolt hatásai, melyek az emberi lét minden aspektusát érintik; a fiatalok sajátos

kultúrájának hangsúlyozása, valamint azon országok szociálpolitikai változásai, amelyekben a Rend jelen van. •

A múltban a gyermekek és a fiatalok bizonyos értelemben a nevelés „passzív résztvevői” voltak. Azért jártak iskolába, hogy útmutatást, értékeket, vallásos nevelést kapjanak, valamint olyan ismereteket szerezzenek, amelyek felkészítik őket az életre. Mindez erősen befolyásolta az iskola szervezetének bizonyos vonásait, valamint a nevelők magatartását. Manapság az új pedagógiai elképzelések, és az interperszonális kapcsolatok a tanítóktól és tanítónőktől azt a sajátos képességet kívánják meg, hogy be tudjanak lépni a fiatalok világába, és barátként kísérjék őket útjukon, motiválják őket, és segítsék őket keresésükben.



Negyedik szempontként a Rendben jelen lévő nevelési pluralitás említendő. Az a tény, hogy Rendünk a világ 75 országában tevékenykedik, a nevelési elképzelések, a gondolkodásmód sokféleségét foglalja magában, a más vallásokkal való ökumenikus tapasztalatokat, vagy a vallási kirekesztés, az intolerancia terén jelentkező sokféle tapasztalatot, valamint a tananyagban való szabadságot, és az oktatás állami finanszírozása területét érintő különbségeket is. Az is előfordul, hogy a Testvérek olyan egyházközségi iskolákat tartanak fenn, vagy vezetnek, amelyeknek megvan a saját pedagógiai programja.

Mindezek nagymértékben befolyásolják a marista nevelési missziót. Előfordult, hogy nem voltunk elég kreatívak ahhoz, hogy olyan kezdeményezésekbe fogjunk, melyek lehetővé tették volna számunkra azt, hogy a fiatalokkal együtt legyünk abban az ”új kulturális térben”, amelyben ők élnek. Talán visszahúzódóak voltunk a gazdasági diszkriminációval szembesülve, amellyel egyes kormányok az egyházi iskolákat kezelik. Másrészt, ezekben az országokban talán nem kezdeményeztük más olyan lehetőségek kialakítását, a társadalom segítségével, amelyek újabb pasztorációs nevelési lehetőségek kialakítását tették volna lehetővé, olyan tanulók számára, akik nem rendelkeznek anyagi háttérrel vagy társadalmilag kiszolgáltatottak. Egy történelmi pillanat: Az országok, kultúrák és nevelési rendszerek sokfélesége, amelyben jelen vagyunk, a Rend szintjén egyre magasabb fokú decentralizációt kívánt meg, mégis, túl ezen a pluralizmuson, lehetséges azon alapvető vonások azonosítása, amelyek nevelési stílusunkat jellemzik. Annak a Bizottságnak, mely ezt a dokumentumot kidolgozta, sikerült ezeket kiemelnie, és olyan szempontokat kínálnia a Testvérek és világiak számára, amelyek segítenek missziónk megkülönböztetésében, hűen a Marcellin Champagnat-tól örökölt karizmához, valamint abban, hogy ugyanebből a szemszögből tekintve értékeljük az iskoláinkban fennálló emberi és evangéliumi termékenységet, és szükség esetén átalakítsuk, vagy átruházzuk azokat. Ez a dokumentum arra szólít fel minket, hogy bátran és reményekkel telve tekintsünk a jövő elé, és irányt mutat nekünk ezen az úton. Hangsúlyozza az iskola szerepének fontosságát, de ugyanakkor arra ösztönöz bennünket, hogy újabb nevelési programokat kezdeményezzünk az iskolarendszeren belül és kívül, és mindezt a hátrányos helyzetben lévők figyelembe vételével tegyük, tekintettel legyünk a fiatalokat érintő kihívásokra, és figyeljünk arra, milyen közelségben kell velük élnünk, mivel ma egy nevelőnek „meghallgatni, kérdezni, imádkozni kell, és a világot a fiatalok szemével kell néznie.”

Kiemelem azt a felhívást, hogy megnyíljunk az egyetemes szolidaritásra, és keressük az együttműködési területeket más egyházi, humanitárius, kormányzati vagy egyesületi szervekkel, amelyek közvetlenebb módon kötelezik el magukat a gyermekek emberi méltósága és jogai mellett.

Együtt a jövő felé: testvérek és világiak A Tartományokban tett látogatásaim során alkalmam nyílt arra, hogy találkozzak az iskoláinkban dolgozó világi nevelőkkel. Nagyon kellemes meglepetésben volt részem, amikor az egyik csoport így nyilatkozott: „A mi tartományunkban jelenleg azon munkálkodunk, hogy… Tervet készítettünk… Tartományfőnökünk látogatása során…”. Amikor az emberek így nyilvánulnak meg, akkor nem szükséges feltenni nekik azt a kérdést, vajon a marista család tagjainak érzik-e magukat, és hogy Marcellin Champagnat atya személye fontos-e a keresztény nevelésben való elköteleződésükben. Ez a kifejezésmód lehetővé teszi számomra azt, hogy testvéreknek és nővéreknek tekintsem őket, akikkel nyíltan megoszthatom azokat az örömöket, korlátokat és reményeket, melyeket a Rendben átélünk. Remélem, hogy ez az írás segítségünkre lesz abban, hogy testvérek és világiak közösen folytassuk utunkat. Biztosan szükségünk lesz egy kis türelemre. Túl kell lépnünk az elkerülhetetlenül jelentkező hibákon, mivel mindannyiunknak meg kell még tanulnia, hogyan éljük meg a „megosztott missziót”, és főleg azt, hogyan segíthetjük egymást abban, hogy a Marcellintől örökölt nevelési szellemben növekedjünk. Szentté avatása alkalmat ad arra, hogy közösen olvassuk ezt a szöveget, és elmélyedjünk benne. Fogadják köszönetem és szívélyes üdvözletem kifejezését, az Általános Tanács tagjainak nevében. Benito ARBUES Testvér Rendfőnök 1998. augusztus 15.

BEVEZETÉS Marista nevelőként, amit Marcellin Champagnat hagyománya szerint folytat, mindegyikünknek megvan a saját tapasztalata. Minden országnak, amelyben jelen vagyunk, megvan a maga marista története. Mivel nemzetközi család vagyunk, nekünk magunknak is van történetünk és hagyományunk. Amikor az 1993-as Általános Káptalanon a Testvérek megkértek ennek a dokumentumnak kidolgozására, akkor érezték, hogy eljött az ideje annak, hogy újból bemutassuk közös nevelési örökségünket, és hogy a XXI. század hajnalán meghatározzuk Marcellin Champagnat karizmája megélésének új módjait. Tudatában vagyunk annak az ajándéknak, amit Marcellin Champagnat személye jelent számunkra, és annak a kincsnek, amit az ő nevelési intuíciói, valamint a nyomába lépő marista nevelőkéi jelentenek. Ilyen dinamizmussal kívánunk hűek maradni ehhez az örökséghez. Napjainkban, a fiatalok segélykiáltásai éppúgy jelen vannak, mint Marcellin korában. Ezek új feleleteket kívánnak Ezt az írást az a vágy motiválja, hogy forrásainkban újra fölfedezzük a fiatal nemzedékek melletti misszió szenvedélyét. A korunkra szóló marista nevelési terv írásakor a korábbi nemzedékek példáját követtük. 1853-ban, a Testvérek kiadták a Guide des Ecoles (Útmutató) c. írást, mely egy nevelési szintézis, Marcellin Champagnat intuícióinak és tanításainak gyümölcse, saját gondolataikba és saját tapasztalataikba építve. Érezték, hogy szükség van egy referenciaként szolgáló szövegre, mely az inspiráció forrásaként szolgálhat, és a tevékenységet egységbe foglalja. Később az Általános Káptalanok e műnek felülvizsgálását kérték, a helyzetek, nevelési rendszerek, valamint a nevelési távlatok egyre nagyobb különbözősége miatt. Az Általános Káptalanok különösen a II. Vatikáni Zsinatot követően gondolkodtak el mélyen marista apostoli tevékenységünkről, és közöltek írásokat és iránymutatásokat, melyek továbbra is teljes értékűek. Dokumentumunk másképpen közelíti meg a kérdést, figyelembe véve nemzetközi dimenzióinkat, valamint a mai kor eszméit és az Egyház elgondolásait a nevelésről. Sok tartomány gondolkodott már a marista nevelésről. De érezhetővé vált egy, az egész Rend számára érvényes dokumentum szüksége, mely olyan szintézist kínál, ami magába foglalja az alapító elgondolást, és a napjainkra vonatkozó iránymutatásokat. Munkánknak megvan a maga értéke, de ugyanakkor megvannak a maga korlátai is, az egyetemességet tekintve, amennyiben nem érintheti el naprakészen minden helyzet sürgető szükségeit és sajátosságait. Egy nevelési tervről van szó, nem pedig pedagógiai értekezésről, vagy a marista spiritualitás kézikönyvéről. Ez az írás fontos változást képvisel a korábbi marista dokumentumokhoz képest. Az a „mi”, amit itt használunk, egyszerre jelöli a Testvéreket és azokat a Világi Hívőket, akik ma marista nevelők. A Világi Hívők egyre növekvő számban követik a Marcellin Champagnat által elindított tervet, és az ő részvételük a marista misszióra vonatkozó mostani reflexió számára is fontos. Írásunk valójában egy két éven át tartó, kétirányú tanácskozás gyümölcse, 75 ország marista nevelőivel, melyet egy Testvérekből és Világi Hívőkből álló nemzetközi bizottság hangolt össze. A marista nevelés tere a szoros értelemben vette iskolán túlra is kitárult, egyéb lelkipásztori és szociális intézmények felé. Ennek a sokféleségnek okát Marcellin intuícióinak elmélyítésében

kereshetjük, és abban a vágyban, hogy válaszoljunk a gyermekek és a fiatalok igen sokféle helyzetére. A „nevelés” és „nevelő” szavakat nagyon tág értelemben használjuk. Ez az írás különösen is kifejezi a fiatalok melletti evangelizációs missziónknak mind a valóságát, mind a jelenlegi kihívásait, és a leghátrányosabb helyzetűek melletti különös elkötelezettségünket. A Káptalanok és a marista nevelők Találkozói, helyi, vagy nemzetközi szinten, újra és újra kifejezésre juttatták azt, hogy ezeken az oly alapvető területeken a kreativitás lényeges ahhoz, hogy Marcellin Champagnat követői legyünk. Ezt az írást három részre oszthatjuk. Az első (1 és 2. fejezet) Marcellin személyét mutatja be, és meghív minket arra, hogy növekedjünk a közös misszió megosztása iránti érzékünkben. A második (3. 4. és 5. fejezet) közös tervünk lényeges elemeit fejti ki: a fiatalok, akiket szolgálni akarunk, különösen a hátrányos helyzetűek, a nevelés által megvalósuló evangelizációs munkánk, és sajátos marista megközelítésünk. A harmadik bemutatja azt, hogy hogyan valósítjuk meg saját látásmódunkat az iskolákban (6) és más nevelési területeken (7) Az olvasás megkönnyítése érdekében, minden egyes bekezdésben kiemeltük a kulcs fontosságú szavakat, vagy mondatokat. A hivatkozásokon kívül, jelentős számú szöveget kínálunk, melyek többsége kezdeti marista írásainkból, vagy egyházi dokumentumokból származik, hogy segítsünk a lényeges témák egyéni, vagy csoportos elmélyítésében. Próbáltunk kerüli az ismétléseket. Azt is szerettük volna, hogy a két utolsó fejezet önmagában is eléggé teljes legyen ahhoz, hogy a középponti látásmód megvalósításaként olvashassuk és érthessük meg. Próbáltunk az egész szövegben „jelen időben” maradni, egy eszmény kifejezéseként. Nem gondoljuk azt, hogy hozzáállásunk és a különböző földrészen létező intézményeink realitását írjuk le. Ebben az értelemben, írásunk egy fajta „utópiát” fogalmaz meg, új utakat nyitva előttünk. Arra hívjuk meg önöket, hogy használják személyes reflexiójukra, és engedjék, hogy mindazok a kihívások, amiket ezek jelentenek, kérdéseket támasszanak önökben. Arra is felhasználhatják helyi, és kerületi szinten, hogy a tervek készítésében és a különféle terveik értékelésében ösztönözze önöket. Őszintén köszönetet mondunk mindazoknak, akik a konzultációk során, a marista világ minden részén, hozzájárultak e nevelési terv kidolgozásához. Azt kívánjuk, hogy ez a dokumentum erősítse kötelékeinket az egész világra kiterjedő Marista Családon belül, és segítsen minket abban, hogy a fiatalok számára minden országban és minden kontinensen „Champagnat lehessünk”. A Nemzetközi Marista Nevelési Bizottság Róma, 1998. január 2.

MARCELLIN CHAMPAGNAT KÖVETŐI 1. Marcellin Champagnat a marista nevelés forrása. Az idők és a körülmények megváltoztak, de az ő szellemisége és víziója ma is szívünkben él. Isten őt választotta ki arra, hogy elhozza a reménységet és Jézus szeretetének üzenetét Franciaország akkori fiataljainak. Az Úr minket is arra buzdít, hogy ott, ahol élünk, ma ugyanezt tegyük.

Egy Istenhez hű férfi a válságok századában 2. Marcellin Champagnat korában (1789-1840) Franciaország politikai, kulturális és gazdasági átalakulások, valamint a társadalomban és az egyházban bekövetkezett mélyreható válságok színtere volt. Ebben a közegben nő fel, tanul és ez a társadalmigazdasági helyzet érleli meg benne annak gondolatát, hogy megalapítsa a Mária Kistestvérei közösséget, amelyet ma Mária Iskolatestvérek Rendjének (röviden Marista Testvéreknek) hívnak. -

Ifjúságáról Marlhes (1789-1805)

3. Marlhes1, szülőfaluja egy kulturálisan elmaradott területen fekszik: a fiatalok és felnőttek nagy többsége írástudatlan volt. Marcellin gyermekkorában jelentős társadalmi változások zajlanak. Szülőfalujába beáramlanak azok a Forradalomból eredő, a társadalmi haladásra és a szolidaritás eszméjére irányuló gondolatok, amelyek Franciaországot és egész Európát felkavarják. Ebben a társadalmi mozgalomban édesapja fontos szerepet játszik. 4. Marcellin személyiségét alapvetően családjának három tagja alakította ki. Édesapja, aki egy intelligens, szorgalmas és vállalkozó szellemű férfi, nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy fia jó állampolgárrá váljon. Édesanyja és nagynénje példaként és lelki vezetőként áll Marcellin hitének első lépései mellett, valamint hitéletének és imaéletének fejlődésénél, és Mária iránti odaadásának felébresztésében is jelentős szerepet játszanak. 5. A fiatal Marcellin taníttatása nagyon nehéznek bizonyul hozzáértő tanító hiányában. A falu iskolájába küldik, ahova azonban ő már az első nap után nem akar visszamenni, amikor is tanúja volt annak, hogy a nevelő nagyon durva és erőszakos bánásmódban részesítette egyik diáktársát.i Ekkor határozza el, hogy a családi tanyával foglalkozik. Szinte írástudatlan fiatal még, amikor nagylelkűen válaszol Isten papságra szólító hívására. Alapműveltségének hiányát józan eszével, vallásosságával, erős jellemével, kézügyességével és rendíthetetlen határozottságával ellensúlyozzaiiiii. Lyon (1813-1816) 6. 1805 és 1813 között a Verrières-i kisszemináriumban eltöltött évek után, ahol hivatásának számos esetben kell legyőznie annak kísértését, hogy elhagyja a szemináriumot, félő volt, hogy elveszíti lelki erejét. A Lyoni Szemináriumba lép be, ahol folytatja teológiai 1

A Forez hegységben található község, a l’Hermitage-tól35 km-re délre,Ffranciaország Saint Etienne városának körzetében.

10

és lelki képzését. Tanárai olyan papok, akik elszenvedték a Francia forradalom borzalmait és annak következményeit. Ezekben a zavaros időkben Lyon városa, ősi Mária kegyhelyként számos missziós és apostoli kezdeményezés központjává válik. 7. Lyon környéke mélyen keresztény és Mária tisztelő hely, ahol egy szeminarista csoporton belül alakult ki a Mária Társaság, melynek Marcellin is tagjaiv. A Mária Társaság (Marista atyák) már kezdettől fogva kifejezte azt a szándékát, hogy legyen egy olyan, testvérekből álló csoportjuk, amely a vidéki, keresztény oktatástól elzárt gyerekek tanítását felvállalná, mivel oda, ahol ezek a gyerekek élnek, rajtuk kívül más nem megy el.v - Az Alapítás munkái La Valla (1816-1825) 8. Miután 1816. július 22-én Marcellint pappá szentelték, La Valla káplánjává nevezik ki. Azonnal megállapítja, hogy ezen az elhagyatott hegyvidéki területen az emberek mennyire elszigetelten és mekkora kulturális szegénységben élnek. Ebben a polgári alapokon nyugvó, liberális és individualista társadalomban a politikusok mindenek előtt egy olyan elit képzésén fáradoznak, amelyből a nemzet katonai és gazdasági vezetői, politikusai kerülhetnek ki. De az Egyházon belül sem fordítanak kellő figyelmet a vidéki falvakban és tanyákon élő gyerekek pasztorális nevelésére. Ezen kívül a tanári hivatás oly kevéssé elismert, és oly rosszul fizetik, hogy csak másodrendű jelentkezőket vonz. 9. 1816. október végén Marcellint Jean-Baptiste Montagne betegágyához hívják, aki 17 évesen úgy hal meg, hogy előtte soha nem hallott Istenről. Az ifjú szemeiben Marcellin több ezer fiatal fájdalmas kiáltását látja meg, akik hozzá hasonlóan a tragikus emberi és szellemi elmaradottság áldozatai. Ez az esemény Marcellint cselekvésre késztetivi. 10. Marcellin 1817. január 2-án hívja maga mellé első két tanítványát. Hamarosan mások is követik őket. Így La Valla a Marista Testvérek bölcsőjévé válik. Egy csodálatos spirituális és nevelési kaland kezdődik el itt, a szegénység közepette, Istenbe és Máriába vetett bizalommal. 11. Az első marista Testvérek fiatal vidéki földművelők, többségük 15 és 18 év közötti, akik inkább a kemény mezőgazdasági munkához szoktak, mint az elmélkedéshez, a gondolkodáshoz és a gyermekek és fiatalok neveléséhez: Jean-Marie Granjon (Jean-Marie Testvér), Jean-Baptiste Audras (Louis Testvér), Jean-Claude Audras (Laurent Testvér), Antoine Couturier (Antoine Testvér), Barthélémy Badard (Barthélémy Testvér), Gabriel Rivat (François Testvér) és Jean-Baptiste Furet (Jean-Baptiste testvér). 12. Marcellin ezeknek a fiatalok embereknek átadja apostoli és nevelésbeli lelkesedését, úgy él velük, mint aki egy közülük. Írni, olvasni, számolni, valamint imádkozni tanítja őket, arra, hogy a mindennapi életben éljék meg az Evangéliumot, és hogy tanítókká és keresztény nevelőkké váljanak. 13. Hamarosan az egyházközség legtávolabb eső tanyáira küldi el őket, hogy megtanítsák a gyerekeknek, és néha a felnőtteknek is, a vallási ismeretek alapjait, illetve bevezessék őket az olvasás és írás rejtelmeibe. 1817 és 1824 között, La Vallában, egy hagyományos iskola alapjain, fiatal Testvérei számára egy Általános Iskola csíráját szervezi megvii.

11

L’Hermitage (1825-1840) 14. 1824 és 1825 folyamán, a kis Közösség tovább gyarapszik, és Marcellinnek a Saint Chamond városka mellett fekvő kis völgyben egy tágas oktatóházat épít, a Notre-Dame de l’Hermitage-t. A Testvérek számára ez egyszerre monostor és a Tanító Testvérek képzési központja. 15. A törvényes lehetőségek szerint, és a törvény által előírt követelmények figyelembe vételével, Marcellin emberi és szellemi képzést biztosít tanítványainak, úgy bevezető jellegű, mint folyamatos képzést, mindig különösen gondot fordítva tudásuk fejlesztésére, és pedagógiai képességeik tökéletesítésére. A l’Hermitage válik a marista pedagógia olvasztótégelyévé. 16. Ez lassanként ez egy mind nagyobb, és egyre jobban szervezett, elemi iskolahálózat központjává válik. A legszegényebb vidékek szükségleteire válaszolva, Marcellin és a Testvérek azt kérik a községekről, hogy egy minimális ellátást biztosítsanak, ők maguk szigorú életre kötelezik el magukat. viii A Mária Kistestvérei Szabályzatának első kiadása (1837), egyszerre szabályozza a közösségi szerzetesi életet és a pedagógiai munkát. 17. Szintén ebből a forrásból, a l’Hermitage-ból fakad majd fel a Rend missziós dimenziója. 1836-ban Marcellin Champagnat elküldi első Misszionárius Testvéreit, a Marista Atyák egy csoportjával együtt, Óceániába ix. Az egy püspöknek, aki testvéreket kér, a következőt írja: „A világ összes egyházmegyéje belefér látókörünkbe.”x

Nevelő napjainkra A tervek embere 18. Marcellin már fiatal korától bizonyította kezdeményező erejét és vállalkozó kedvét. Lendületesen képzeli el földművelő életét. Nagy érdeklődést mutat az állattenyésztés és a juhkereskedelem irántxi. Amint meghallja Isten hívó szavát, ezt a lelkesedést missziója előkészítésébe ülteti át. 19. Mivel jól ismerte honfitársait, és felismerte a változó világ közepette jelentkező nehézségeiket, Marcellinnek merész elképzelései voltak, amelyek túlmutattak kora egyházi képviselőinek és politikusainak elgondolásain. Pappá szentelése után alig hat hónappal, elszántsága és energiája arra indítja, hogy maga köré gyűjtse követőit, és új szerzetesi családot alapítsanak. Ennek az apostoli lelkesedésnek a forrása kétségtelenül Istenbe és Máriába vetett kimeríthetetlen bizalma volt. 20. Gyakorlati érzékkel megáldott és realista férfi. A Testvérek intézményeinek megerősítése érdekében, habozás nélkül vásárol földeket és házakat; a közösség életére és szellemi képzésére alkalmassá teszi, berendezi, felépíti, megszervezi, kibővíti azokat xii. Ugyanilyen gyakorlatias volt a problémák kezelésében, és rengeteg erőfeszítést tett annak érdekében, hogy elérje a Rend hivatalos elismertetését. Gyakorlati érzékét bizonyította akkor is, amikor elérte, hogy a fiatal testvéreket mentesítsék a sorkatonai szolgálat alól.

12

21. Vezetői sikere főként kapcsolatteremtő és kommunikációs képességeiben rejlik. Személyisége és elképzelései vonzzák a fiatal tanítványokat. Rávezeti őket arra, hogy önmaguk legjavát adják. Az egyházi és polgári hatóságokhoz intézett levelein keresztül, az általa kidolgozott rendi statútumokon ismertetőkön keresztül is megismerteti Istentől kapott tervétxiii. Gyermekek és fiatalok nevelője 22. Marcellin nevelőnek született. Papnövendékként Marlhes-ban a vakációk idején messziről vonz gyerekeket és felnőtteket, hogy hittanóráit hallgassák. xiv La Valla-ban, a fiatal káplán átformálja a plébániát egyszerű és befogadó magatartásával, tanításának színvonalával a katekézis során, és a vasárnapi szentbeszédekkel, mely összehangolja az életet és a hitetxv. 23. Marcellin a fiatal felnőttek körében is kivételes nevelőnek bizonyul, amikor csekély képzettségű, testvéri élet után vágyódó fiatalokat is jó tanítóvá és hitoktatóvá formál. Együtt él velük, példát mutat nekik és segíti őket az emberi és lelki fejlődésben. Nevelői sikerének titka abban az egyszerűségben rejlik, melynek segítségével jó kapcsolatokat teremt fiatal tanítványaival, valamint a beléjük helyezett óriási bizalomban. 24. Velük együtt dolgoz ki és tökéletesít egy olyan nevelési értékrendszert, amelyben a példakép Mária, az Úr szolgálója és a Názáreti Jézus nevelője xvi. Ezen felül, az a tény is vállalkozói szellemét dicséri, hogy igyekszik beépíteni az oktatásba kora legeredményesebb pedagógiai módszereitxvii. Fiatal apostolok mestere 25. Marcellin személyesen kísér figyelemmel minden egyes fiatal Testvért, lelki vezetőjük, bátorítja őket, hogy alaposan készüljenek fel, és apostoli feladatokkal bízza meg őket. Az iskolákban tette látogatásai során, kíséri őket és tanácsot ad nekik, tanítói, nevelői, hitoktatói missziójukbanxviii. 26. Olyan apostoli lelkiséget bontakoztat ki bennük, amelynek alapja a szerető és hűséges Isten jelenlétexix; a Máriával, mint példaképpel és anyával elkötelezett életxx; és a közösségben megélt testvériesség. Testvéreinek megmutatja Jézusnak a Jászolban, a Kereszten és az Oltárnál megmutatkozó szeretetétxxi, e három realitás, ami nem marad meg a személyes elmélkedés szintjén, hanem arra emlékeztet, hogy a szeretet az élet konkrétumaiban nyilvánul meg. Marcellin szegények iránti odaadása jó példa mindazok számára, akik Maristának vallják magukatxxii. 27. Marcellin kidolgozott egy olyan továbbképzési rendszert, melyben váltakozik az elméleti és gyakorlati képzés, és amelynek alapja a közösség. Az első években a nyári szüneteket használták arra, hogy a testvérek, egyéni vagy csoportos foglalkozások során, próbavizsgákon és konferenciákon bővítsék ismereteiket, és tökéletesítsék pedagógiai módszereiketxxiii. 28. Hasonló képzési rendszert hozott létre a vezetők számára is, elsősorban az iskolaigazgató váltakozik Testvéreknek. A képzésben szereplő főbb területek az

13

adminisztráció, a könyvelés, a közös felelősségvállalás, a Testvérekkel való kapcsolat, és a csoportban végzett munkaxxiv.

Folytatjuk Marcellin nevelői elképzelését 29. Marcellin, élete ötvenegy éve alatt végkimerülésig dolgozott azon, hogy ezt a nevelő szerzetesekből álló családot létrehozza. Megtapasztalta a Keresztet, élete számtalan csalódása, nehézsége, és akadálya által, de bizalma és terve szilárd maradt. 1840. június 6-án bekövetkezett halálakor a Rend 290 tanító testvérből állt, akik 48 általános iskolában dolgoztak. 30. François testvér, és az első Testvérek nagy lelkesedéssel folytatták a Marcellin művét. Követői ugyanolyan erős hittel és apostoli buzgósággal, az öt kontinensre kiterjesztették. Mint mai marista nevelők, mi is vállaljuk és folytatjuk Marcellin álmát: Jobbá tenni a fiatalok életét, főképp a hátrányos helyzetűekét, teljes körű lelki nevelést nyújtva nekik szellemi és hitbeli téren egyaránt, egyénre szabott szeretetünkkel és törődésünkkel.

14

Szerzetesek és világiak, együtt a misszióban, az egyházban és a világban Marcellin Champagnat nevében 31. Marcellin támogatott és lelkesített mindenkit, aki részt vett a fiatalok keresztény nevelésébenxxv. Már a La Valla-i és L’Hermitage-beli időktől fogva személyisége és karizmája sok férfit és nőt, Testvéreket és világiakat vonzott. Hivatásuk megélésében az ő evangéliumi karizmája járta át őket. 32. Amikor az 1993-as Általános Káptalanra Charles Howard, Rendfőnök meghívta a világiakat, személyesen köszönte meg nekik a Testvérek melletti jelenlétüket, és hogy segítették a marista missziót. Ennél is tovább ment azonban akkor, amikor új kihívás elé állította a marista laikusokat: „közösen, ugyanazon az ösvényen haladjunk a szeretet, a remény és szolgálat útján, a Szentlélekben való egységben.” xxvi A világiak, válaszul kijelentették: „Különbözőek a tapasztalataink, különböző kultúrákból származunk, de mindannyiunkat egyedülálló módon megérintett Marcellin Champagnat szellemisége”xxvii. 33. Ez az üzenet mindannyiunknak szól, bármilyen szerepet töltsünk is be. Testvérek, világi nevelők, ifjúsági csoport-vezetők, vagy bárki, aki a marista elképzelés megvalósításán dolgozik: irodai vagy technikai dolgozók, a tanulók szülei, marista intézményhez kapcsolódó papok, a Marista Család-mozgalmának vagy más hasonló csoportok tagjai. Mindenki magáénak érezheti Marcellin Champagnat álmát, közös misszióhoz tartozunkxxviii.

Egyetlen nép, egyetlen Lélek, különféle adományokxxix 34. Amit mi „közös misszióként” értelmezünk, és ahogy ezt a gyakorlatban alkalmazzuk, annak gyökere az, hogy ma az Egyház missziós közösségnekxxx tekinti saját magát. Jézusnak az Utolsó Vacsorán mondott szavaiban: „Barátaimnak nevezlek benneteket!” meghalljuk az egységre való felhívást, és a misszióba küldéstxxxi. Ezek a képekxxxii, minket, keresztényeket arra biztatnak, hogy közösen éljük meg keresztségünket és missziós hivatásunkatxxxiii. 35. Keresztények, és más vallások követői xxxiv, akikben ugyanaz a Lélek lakozik, ugyanazon értékek körül találkozunk, melyek nevelési elképzeléseink és nevelési gyakorlatunk alapját képezik: az egyén méltóságának tiszteletben tartása, becsületesség, igazságosság, szolidaritás, béke, a természetfölötti iránti érzék2. Együtt ajándékozzuk oda önmagunk legjavát, hogy a ránk bízott fiataloknak átadjuk azokat az eszközöket, melyek 2

Vallási téren valóban létezik közöttünk, mint nevelők között, a vallási pluralizmus, különösen a világ bizonyos részein; ez ugyanígy van diaákjaink körében is. Ezért mindegyikünknek tisztáznia kell, milyen mértékben azonosul e szöveg „mi” kifejezésével. A 4. fejezetben úgy mutatjuk be minden marista nevelői közösség missziójának középpontját, mint „a nevelés általi evangelizáció” útját. Elismerjük azt, hogy e misszió teljes megvalósulásában való részvétel foka nem mindenki számára egyforma. Mivel az alapvető értékekben bizonyos mértékig részesedünk, segítjük a fiatalokat abban, hogy növekedjenek emberségükben, s ezáltal részt veszünk Isten Országának építésében, emberi közösségünkön belül.

15

segítségével képességeiket kibontakoztathatják, mint ahogy a hitet és a társadalomban való elköteleződés képességét is.

Karizmánk 36. Marcellin Champagnat élete kiváló példája Isten átalakító erejének, mely az egész emberiség történelmében megmutatkozik. Úgy gondoljuk, hogy ő egyedi karizmát, kivételes lelki adományt kapott, amit rajta keresztül az egész Egyház kincsévé lett, az emberiség szolgálatára.xxxv A Szentlélek indítására az volt a feladata, hogy az Evangélium megélésének és hirdetésének eredeti módjára találjon, konkrét választ adva ezzel a válságos időkben élő fiatalság lelki és társadalmi szükségleteinek megoldására. Ennek a karizmának aktualitását igazolja az az erő, mellyel követőinek generációit képes volt lelkesíteni. 37. A Marcellin Champagnat-tól örökölt marista karizmaxxxvi néhány vonása a Jézus és Mária mindegyikünk iránti szeretetének élménye, a korunk szükségletei előtti nyitott érzékenység, és a fiatalok, különösen a legrászorultabbak iránti, fogható szeretetet. 38. A marista misszióban való részvételünk arra szólít fel minket, hogy e karizma mellett őszintén és nagylelkűen köteleződjünk el, akár Istennek szentelt szerzetesként, akár egyedülálló vagy házas világiként tevékenykedünk, bármilyen helyzetben vagy kultúrában éljünk isxxxvii. A karizmát különbözőképpen, de egymást kiegészítve éljük meg. Közösen teszünk tanúságot ugyanarról a történelemről, ugyanazt a lelkiséget éljük meg, és kölcsönös bizalommal vállaljuk közös tervünketxxxviii. 39. A világiak saját értékeiket, szakmai hozzáértésüket, elkötelezettségüket, valamint családi és társadalmi tapasztalataikat nyújtják. Keresztényként életükkel tanúskodnak arról, hogy Jézus Krisztusban meg lehet találni minden életnek az Evangélium alapján álló értelmétxxxix. 40. A Testvérek, személyes adottságaikon túl, a szerzetesi hivatásból adódó prófétai adománnyal is szolgálják az emberiséget: szerzetesi életük tanúságtétele által, Marcellin Champagnat karizmájában való elmélyülésükkel, mások szívélyes befogadásával a közösségeinkben, anyagi és kulturális örökségükkel. Apostoli bátorságuk a teljesen odaajándékozott emberek szabadságában és készségében gyökerezikxl. 41. Egymást ösztönözve mélyítjük el az alapító karizmája iránti hűségünket, miközben lelki gazdagságának és dinamizmusának újabb vonásait fedezzük felxli. A köztünk lévő nők sajátos érzékenységgel közelítik meg Marcellin karizmáját, mindannyiunkat gazdagítva ezzel.

Közös feladat

16

42. Apostoli elkötelezettségünk során igyekszünk olyan légkört teremteni, amelyben mindenki érzi, hogy tisztelik munkáját, és átérzi felelősségét a közös munka iránt. Sőt, társak vagyunk egymás számára, segítünk egymásnak, kölcsönösen bátorítjuk és támogatjuk egymást. 43. Ez a hozzáállás nagyon fontos akkor is, amikor iskoláinkban vagy más apostoli területeken olyan feszültségekkel találjuk szembe magunkat, melyek a munkabér vagy munkakörülmények kérdéseiből fakadnak; mindezek bennünket is érintenek, és megoldást kell találnunk rájuk. Megpróbáljuk megragadni ezeket az alkalmakat arra, hogy a másik ember iránti érzékenységünk nyílt párbeszéd által növekedjék. Amikor vezetőként vagy munkáltatói szervezet tagjaként tevékenykedünk, akkor pártatlanul, igazságosan és becsületesen kell eljárnunk, a misszió iránti érzékkelxlii. 44. Tudjuk azt is, hogy emberek között, és csoportokban előfordulnak tévedések, adódnak félreértések, megbántunk másokat érzékenységükben, és vannak véleménykülönbségek. Az a tény, hogy időről-időre megbocsátunk egymásnak, és ezt ki is fejezzük, segít minket abban, hogy megerősítsük odaadásunkat, segítve ezzel azokat is, akiket szolgálunk. 45. A megosztott misszió lelkületébe sajátos módon bevonjuk a szülőket is, tiszteletben tartva, hogy ők a gyermek „elsődleges nevelői” xliii. Marcellin Champagnat elgondolását követve szeretettel fogadjuk, meghallgatjuk őket, és „velük együtt dolgozunk” xliv. Szülők és nevelők, egymást segítjük abban, hogy az adott helyzetet jobban megértsük, arra megoldást találjunk, és jobban átlássuk a gyerekek nevelési igényeit. 46. Marcellin Champagnat alapvető fontosságúnak tartotta azt, hogy a marista intézmények bekapcsolódjanak a helyi egyházi pasztorális tevékenységbe. Ez a szellemiség inspirál bennünket ma arra, hogy kapcsolatban álljunk a plébániákkal és az egyházmegyékkel, valamint arra is, hogy karizmánkat megosszuk másokkal, akiket ugyanez a keresés ösztönöz.xlv

Közös felelősség 47. Mindannyian felelősséget vállalunk munkánk sikeréért, s ezt a felelősséget azokkal együtt vállaljuk, akik felelős pozíciót töltenek be munkánk szervezésében, elősegítésében és értékelésében. Az iskolák vezetői a munka megszervezésével segítik ezt a közös felelősségvállalást, olyan szervezeti keretet hoznak létre, melyben koordinálják közös erőfeszítéseinket, biztosítják a döntéshozásban való részvételünket.xlvi 48. A gondok és a felelősség megosztásának szándéka tartományi szinten is kifejeződik, megbeszélések, gyűlések, tematikus bizottságok formájában. Közösen alkotjuk a Marista Közösséget. Tartományunk missziójának különféle vonásait hitben és reményben különböztetjük meg, mivel arra kaptunk meghívást, hogy ebben növekedjünk. 49. Tartományi elöljáróink gyakorlati terveket és struktúrákat dolgozunk ki annak érdekében, hogy a gazdasági vezetésbe, a marista intézmények irányításába bevonjanak világi munkatársakatxlvii, akár saját intézményeinkről, akár az egyházmegye vagy a plébánia által ránk bízott intézményekről legyen is szó. Mindkét esetben, a kánonjog és a polgárjog iránymutatásait követi Rendünk, és az egyházi hatóság egyaránt.

17

50. Ahol lehetséges, a marista intézmények hálózatába azokat az intézményeket is bevonjuk, ahol Marista Testvérek aktívan már nincsenek jelen. Együttműködésre törekszünk, és olyan tevékenységeket ajánlunk az általunk szolgált fiataloknak, amelyek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy ők is a marista család tagjainak érezhessék magukat. 51. A tartományi, tartományközi és a regionális szinten működő marista vezetőkkel együtt törekszünk arra, hogy - marista identitásunkat erősítsük, kiadványokkal, lelkigyakorlatokkal, képzésekkel segítsük, melyeken találkozhatnak Testvérek és világiak. Elmélkedéseink során. Marcellin Champagnat személyére, nevelési örökségére, szellemiségére és karizmájára helyezzük a hangsúlyt. - a marista vezetőket továbbképzések keretén belül készítsük fel pedagógiai, nevelési és gazdasági irányításra, valamint a marista lelkiség előmozdítására. Továbbá a fiatalok evangelizációjára, az igazságosságra és szolidaritásra való nevelésre. - elősegítsük olyan szerveződések működését, mint a Marista Család Champagnat Mozgalma és egyéb Champagnat csoportokét, amelyek megfelelő keretet tudnak nyújtani tagjaik számára a marista szellemiség és misszió megélésérexlviii.

Isten országának jele 52. A marista missziónk valódi közösségi szellemben való megélése, az Örömhír egyik jele egyházunk és világunk azon fiataljai számára, akiket szolgálunk. Együtt törekszünk arra, hogy Marcellin Champagnat karizmájához kreatív módon maradjunk hűek, és az Evangélium fényében figyeljünk a változó idők jeleire.

18

A fiatalok, főképpen a legelhagyatottabbak között 53. Marcellin Champagnat gyermekek és fiatalok közt élte le az életét. Tiszta szívvel szerette őket és minden erejét nekik szentelte. Őt követve, mi is örömünket leljük abban, ha megosztjuk velük időnket és elköteleződünk mellettük. Magunkénak érezzük vágyaikat, és együttérzéssel segítjük őket nehézségeik megoldásában. 54. Amikor Marcellin megalapította a Marista Testvérek Rendjét, elsősorban a leghátrányosabb helyzetű fiatalokra gondolt. Őt követve, mi is a társadalomból kirekesztettek felé fordulunk, és azok felé, akik szegénységük miatt hiányt szenvednek egészségügyi ellátásban, meg vannak fosztva a kiegyensúlyozott családi élettől, nem részesülhetnek oktatásban és értékekre történő nevelésbenxlix. 55. A fiatalok, főképp a legelhagyatottabbak iránti szeretet marista missziónk legalapvetőbb vonásal. 56. Ugyanakkor a karizmához való hűségünk megkívánja tőlünk azt, hogy folytonos figyelemmel kísérjük azokat az állandóan változó társadalmi és kulturális tendenciákat, amelyek hatással vannak a fiatalok identitásának kialakulására, valamint szellemi és érzelmi életükre, társadalmi és fizikai jólétükre. 57. Mai világunkban számos új kihívással kell szembenéznünk: a globalizáció jelenségével, a társadalom sok-szinűségével, az elvilágiasodással és az új technológiák alkalmazásával. Ezek a változások új horizontot tárnak elénk, és nyilvánvaló hátrányaik ellenére újabb lehetőségeket nyitnak. 58. Napjaink bizonyos átalakulásai veszélyt jelentenek a fiatalok személyiségfejlődésére, például a változások gyors üteme, az individualista szemlélet, a fogyasztói társadalom szokásai, az otthont és a munkahelyet illető bizonytalanság érzése. Más tekintetben pedig nem valósultak meg a szükséges változások: tovább nő a szakadék a gazdagok és a szegények között egy olyan világban, ahol a hatalmat gyakorlók a saját érdekeiket helyezik előtérbe; számos országban még mindig háborúk dúlnak. Az életkörülményekben és az oktatási lehetőségek területén súlyos hiányosságokat, egyenlőtlenségeket tapasztalunk, a szeretet hiánya valamint az erőszak, az elhagyatottság, a kizsákmányolás és a diszkrimináció még mindig számtalan fiatal életének mindennapi valósága. 59. De reményt keltő jelenségeketli is tapasztalunk: egyre tudatosabban kezelik az emberi jogokat, ideértve a gyermekek jogait is, és a minden gyermek iskoláztatása érdekében tett erőfeszítéseket. Az emberi élet szolgálatába állított kutatás területén technikai újításokkal találkozunk, a környezetvédelem területén egyre tudatosabban vállalt felelősséggel, a béke előmozdítóinak törekvéseivel, és az igazságtalanság ellen harcolók munkájával. Látjuk azokat a szegényeket és a társadalom peremére szorultakat, akik aktívan részt kívánnak venni szabadságuk és fejlődésük elérésében, és szembeszállnak az elnyomással. Látjuk, hogy megannyi ember, főként fiatalok szolidaritásból építenek hidat a népek között, önkéntes szolgálataikkal. 19

60. A gyerekekkel és fiatalokkal fenntartott személyes kapcsolatunkban nagyra értékeljük idealizmusukat, és az igényüket arra, hogy olyan csoportokhoz tartozzanak, amelyek motiválják őket, és segítenek önazonosságuk kialakításában. Tudjuk, hogy legjobb pillanataikban milyen vidámak, lelkesek és őszinték tudnak lenni, tudjuk, hogy készek bízni valakiben, szívesen elköteleződnek, és elvállalják saját szabadságukat. 61. Felfigyelünk mély igazságérzetükre, arra a vágyukra, hogy egy elfogadóbb világban élhessenek, lelki éhségükre. Meghalljuk elfogadást és bizalmat kérő kiáltásaikat, amikor minőségi oktatást, reményt és hitelességet kívánnak, és értelmes életre törekszenek. Észrevesszük azt, amikor a mi felnőtt létünk hitelességét vizsgálják. 62. Ugyanakkor céltalan és kedvét vesztett fiatalokkal is találkozunk; sokuk számára az élet napi küzdelmet jelent. Látjuk, amint tanulási problémákkal, vagy fogyatékosságukkal, társaik visszautasításával találják szembe magukat. Sokan közülük nagyon távol állnak az Egyháztól, nem ismerik Jézus Krisztust, vagy közömbösek iránta és üzenete iránt. Tanúi vagyunk azok belső drámáinak, akik a szegénység, a család felbomlása, visszaélések és társadalmi átalakulások áldozatai. Megértjük zavarodottságukat és azt, hogy ebben a lelkiállapotban kárt okoznak, erőszakossá válnak, vagy különféle önpusztító magatartásformákat vesznek fel. 63. Marcellin tevékenyen együtt-érző lelkiségével igyekszünk jelen lenni azok között, akiket a gondjainkra bíztaklii. Figyelmesen hallgatjuk szavait: „Nagy odaadással vegyétek szárnyaitok alá a szegény, tudatlan és kevésbé tehetséges gyermekeket. Jósággal forduljatok ezekhez a gyerekekhez, kérdezzétek őket gyakran, és ne habozzatok kimutatni minden pillanatban, hogy értékesnek tartjátok őket, s annál inkább szeretitek őket, minél kevesebbel áldotta meg őket a természet.liii” 64. Ezen felül, megannyi kisgyerek és fiatal életének kegyetlen valósága, személyesen és csoportosan arra indít minket, hogy lelkiekben elmélyüljünk, és az Evangéliumhoz, valamint karizmánkhoz hű bátor és határozott válaszokat adjunkliv. 65. Ha nyitott szemmel és szívvel járva felfigyelünk a fiatalság szenvedéseire, hogy megértsük azokat, akkor kezdjük átélni azt az együttérzést, amelyet Isten érez a világ iránt. Hitünk által meglátjuk Jézus arcát azokban, akik szenvednek, és megpróbálunk személyesen tenni valamit helyzetük enyhítéséért. Sőt, felháborodást és dühöt érzünk azokkal a társadalmi struktúrákkal szemben, amelyek szegénységhez vezetnek, és inkább az okok megszüntetésén igyekszünk munkálkodni, mint a bajok orvoslásán. 66. Alázatos lelkülettel figyeljük a szegény emberek eltökéltségét, és azt, ahogy képesek egymást segíteni. Isten szavát halljuk, Isten kezét és hatalmát látjuk abban, ahogy küzdenek önmagukért. Akár reményvesztettnek is érezhetnénk magunkat, látván saját szegénységünket és a szükséget szenvedők emberi gyengeségét, mindaddig, amíg meg nem tanuljuk, mi a valódi szolidaritás. Közösen, megfeledkezve a „mi” és az „ők” megkülönböztetéséről, a szegények ügyét Isten ügyének tartjuk és elfogadjuk, hogy vannak bennünk és élethelyzeteinkben olyan dolgok, amelyeket egyedül Isten tud orvosolni. 67. Ahol szükséges, ott készek vagyunk új irányítási módokat bevezetni, intézményeinkben, és apostoli tevékenységünk egyéb területein, annak érdekében, hogy minél hatékonyabban érjük el azokat a fiatalokat, akik valóban sebezhetők, vagy akik családi vagy szociális körülményeik miatt kirekesztetteklv.

20

68. Mindez arra vezet bennünket, különösen a Testvéreketlvi, hogy akár saját biztonságunk kockáztatásával is elmenjünk olyan helyekre, ahova még senki nem ment; a „határok” felélvii.

21

Az Evangélium magvetői vagyunk 69. Marcellin Champagnat missziójának középpontjában az állt, hogy „Jézus Krisztust megismertesse és megszerettesse”lviii. A nevelésben látta azt az eszközt, amely elvezeti a fiatalokat a hit élményéhez, jó keresztényekké és jó állampolgárokká teszi őketlix. 70. Marcellin követőiként, mi is vállaljuk ezt a missziót lx. Először is, segítünk a fiataloknak, tekintet nélkül arra, milyen valláshoz tartoznak, vagy a lelki útkeresés melyik lépcsőjén állnak éppen. Ezt azért tesszük, hogy teljes és reményteli személyiséggé tudjanak válni, mély felelősségérzettel a mai változó világ irántlxi. Ez az emberi növekedést elősegítő munka elválaszthatatlan az evangelizációs tevékenységtőllxii. Marista nevelőkként, tevékenységeinken keresztül az Evangélium értékeit mozdítjuk elő, és ezzel hozzájárulunk Isten Országának építéséhez.lxiii 71. Még ennél is tovább lépünk. Marcellin szavainak indítására: „Amint meglátok egy kisgyermeket, az a vágyam támad, hogy hittanra tanítsam őt, és elmondjam neki, mennyire szereti őt Jézus”lxiv, a fiataloknak Jézust valóságos személyként mutatjuk be, akit megismerhetnek, megszerethetnek és követhetneklxv. 72. Jézusban Istent látjuk. Ő közénk jön, „hogy életünk legyen, és bőségben legyen” lxvi. Ő feltárja előttünk, az emberi élet valódi értelmét lxvii. Szavaival és cselekedeteivel válaszol legmélyebb vágyainkra. Gyógyulást és reményt hoz mindannyiunknak. Megbocsát a vétkeseknek, elfogadva az emberi törékenységet. Különös szeretettel fordul a szegények és kirekesztettek felé. Imádkozni tanít minket. 73. Jézus azért jön, hogy „tüzet hozzon a földre” lxviii. Rámutat az elnyomó rendszerekre, és az elnyomottak mellé áll. Elutasítja a világ logikáját, és Isten Országát hirdeti, melynek alapja a kölcsönös szeretet, az ellenség szeretete, az élet kenyerének testvéri megosztása, túllépve a faji, társadalmi, vagyonbeli, nemi megosztottságon, és minden kirekesztő tényezőn lxix. 74. Jézus kereszthalála és feltámadása, mint hitünk Krisztusa, feltárja előttünk az Úr szeretetének mélységét és Isten hatalmát arra, hogy a rosszból is jót hozzon ki. Olyan reményt ébreszt bennünk, amihez hasonlót az emberi történelme során soha semmi nem tudott elérni. Szentlelke tovább folytatja a megváltás művét, folytatja a szabadulást és kiengesztelést szívünkben és társadalmunkban. Isten szeretetének történelmünkben föltáruló kezdeményezésére hittel válaszolunk, és engedjük, hogy kegyelme átalakítson minket. Ez Jézus Örömhíre, aki „az út, az igazság és az élet”lxx.

Evangelizációs tervünk a nevelés által 75. Marcellin Champagnat atyát követve arra törekszünk, hogy a fiatalok apostolai legyünk, saját életünk példájával hirdessük számukra az Evangéliumot, s azzal, hogy köztük vagyunk, életünkkel és tanításunkkal. Nem vagyunk sem a világi tárgyak egyszerű tanítói, sem pedig egyszerű hitoktatók.lxxi

22

76. A nevelés minden területét evangelizációs területnek tekintjük: legyen az akár az iskolákban, szociális, lelkipásztori programok és kötetlen találkozók során. Mindezen alkalmak során teljes körű neveléstlxxii igyekszünk kínálni, mely az egyéni fejlődés keresztény szemléletén alapullxxiii. 77. A fiatalok aktív részvételévellxxiv dolgozzuk ki a módszereket: - Önbizalmuk fejlesztésére és életüket önállóan irányítására. - A fizikai, emocionális és kognitív készségek az életkornak, a személyes adottságoknak, a gyerekek szociális helyzetének és szükségleteinek megfelelő fejlesztése; - Az egymás felé, a természet felé és a világ felé való nyitottságra bátorítjuk őket. - Arra neveljük őket, hogy vegyenek részt a társadalmi változásokban, dolgozzanak azon, hogy igazságosabb világot teremtsünk minden állampolgár számára, és hogy felismerjék a globalizáció jelenségeit. - Tápláljuk hitüket és azon elkötelezettségüket, hogy Jézus tanítványaiként apostolokká váljanak más fiatalok számára; - Kritikai érzéket élesztünk bennük, és segíteni szeretnénk nekik abban, hogy az Evangélium értékeivel összhangban lévő döntéseket hozzanak. 94. ? Úgy szeretnénk a fiatalok között jelen lenni, mint ahogy Jézus volt tanítványaival az Emmausz felé vezető útonlxxv. - tiszteletben tartjuk lelkiismeretüket, és értelmi képességeiket. - szenvedélyes együttérzéssel veszünk részt az őket foglalkoztató dolgokban. - testvérként és nővérként kísérjük őket útjukon; - fokozatosan feltárjuk előttük azt a gazdagító szemléletet, mellyel Jézus tekintett az emberekre és a világra. 94. Szívesen látjuk a fiatalokat, meghallgatjuk, megszólítjuk őket. Isten képmását látjuk bennük, aki megérdemli tiszteletünket és szeretetünket, bármilyen körülmény között éljen, bármilyen valláshoz tartozzon is, vagy bármilyen személyes megtérésre legyen is szükségelxxvi. Személyesen és közösségi módon teszünk tanúságot keresztény életünkről, melyet öröm és remény hat át. 95. Segítjük a fiatalokat abban, hogy növekedjék bennük a szabadság iránti érzék, és igényes legyen az életüklxxvii. Örömteli ingyenessségre és elköteleződésre biztatjuk őket. Segítjük őket abban, hogy felfedezzék és elmélyítsék lelki dimenzióikat: spirituális gazdagságukat, a teremtett világ és az emberi tettek szépségeire való rácsodálkozásukat, valamint a természetfeletti világ iránti érzéket, és Isten velük való tervének felfedezését . Az élet párbeszédére hívjuk meg a fiatalokat, ami Isten Igéjével és a bennük működő Szentlélekkel helyezi őket kapcsolatba.lxxviii 96. Hidakat építünk a különféle apostoli területeinken megismert kultúrák között. Az Evangélium fényében a fiatalokkal együtt fedezzük fel a pozitív értékeket, és kritikusan tekintünk a más szellemtől vezérelt döntésekre és viselkedésmódokra. Bátorítjuk őket arra, hogy kétségeiket, vágyaikat, spirituális keresésüket saját kultúrájuk alapján juttassák kifejezésrelxxix.

23

Részt veszünk az Egyház kultúrákat evangelizáló missziójábanlxxx. 97. Az Örömhírt nemcsak annak személyes dimenziójában mutatjuk be, hanem egyetemes távlataiban is. Azt az Örömhírt, mely társadalmunk áldozataihoz, kirekesztettjeihez fordul, mely mindenki boldogságát keresi, és amely arra indít, hogy elköteleződjünk a teremtett világ megóvása, és az emberiség jövője mellet. Szolidaritásra és a szolidaritásért nevelünklxxxi. 98. A keresztény embereket afelé vezetjük, hogy elmélyítsék Jézus Krisztussal való személyes találkozásukat. Segítünk felfedezni azt, hogy ez a találkozás számunkra, és az emberiség számára is az új élet, az új erő és az új reménység valódi forrása. Segítjük őket abban, hogy Jézus tanítványaiként növekedjenek. Megosztjuk velük hitünketlxxxii. 99. Segítünk a fiataloknak abban, hogy tapasztalatot szerezzenek a keresztény közösségről, kibontakoztatjuk bennük a helyi egyházhoz való odatartozásuk érzékét. Biztatjuk őket, hogy aktívan vegyenek részt azoknak a közösségeknek életében, melyek hitüket ünneplik, és az Igével és a Szentségekkel táplálják, s hogy az Örömhír tanúi legyenek kapcsolataikban és abban a közegben, amelyben élnek. Felajánljuk számukra a szentségekre való felkészítést. A fiatalokat befogadó helyi keresztény közösségek kialakítását segítjüklxxxiii. 100. Azok között a körülmények között, melyekre a vallási pluralizmus jellemző, tiszteletben tartjuk mindenki lelkiismereti szabadságát, kiemelve Isten jelenlétének gazdagságát az emberiség különféle vallási hagyományaiban lxxxiv. Mindegyik vallás fiataljait arra segítjük, hogy békésen éljenek együtt a mindennapi élet dolgai között, legyenek nyitottak egymás felé, és együtt köteleződjenek el, együtt imádkozzanaklxxxv. Azokat, akik nem keresztények, arra biztatjuk, hogy őszintén éljék meg hitüket lxxxvi. A katolikusokat arra segítjük, hogy mélyítsék el identitásukat és hagyományukat, és kerüljék a hamis spiritualitások és a szektás vonások zátonyait. Elősegítjük az ökumenikuslxxxvii és vallásközi párbeszédetlxxxviii.

Tiszteletben tartva a korokat és helyzeteket 101. Minden gyerek, minden fiatal más és más. A fiatalok mindegyik csoportjának megvan a maga sajátságai. Minden kulturális és szociális körülménynek megvannak a maga gazdagságai és evangelizációs küldetésünkkel szemben támasztott kihívásai lxxxix. E sokféleség tudatában, olyan megközelítési módokat bontakoztatunk ki, melyek tiszteletben tartják azoknak a fiataloknak fejlődését, érdeklődési körét, és sajátos szükségleteit, akiket szolgálunk. 102. A gyermekek melletti tevékenységeinkben a természettel, a társaikkal való kapcsolatot hangsúlyozzuk, és Jézusnak, mint barátnak felfedezését. Fokozatosan neveljük őket az imádságra, a Biblia ismeretére, a szentségi életre, és a szolidaritást szolgáló tevékenységekrexc. 24

103. A serdülőket személyiségük felfedezésében, és személyes egyensúlyuk keresésében kísérjük. Segítjük őket abban, hogy el tudják fogadni adottságaikat és korlátaikat, és különbözőképpen tudjanak kapcsolatokat kialakítani másokkal, barátaikkal, családtagjaikkal, hogy megtalálják a helyüket a társadalomban és a világban, hogy túllépjenek Istenről való gyerekes elképzeléseiken, és hogy megkeressék azokat az értékeket, melyek képesek életüket irányítani. Különös figyelmet fordítunk szexualitásuk és érzelemviláguk pozitív integrációjára. Türelmesnek és megértőnek mutatkozunk felületes, bizonytalan és lázadó időszakaikban, melyek koruk jellemzői. 104. A fiatal felnőttekkel végzett munkánk során válaszolunk az élet értelméről felvetődő kérdéseikre. Szociális és politikai öntudatra ébresztjük őket, és biztatjuk őket arra, hogy részt vegyenek a társadalmi változásokra irányuló csoportokban, vagy szervezetekben. Kísérjük őket a szolidaritás terén szerzett tapasztalattudataikban. Felkészítjük őket arra, hogy a helyi Egyházon belül a megújulásra és a dinamizmusra irányuló változások tevékeny résztvevői legyenek. Szilárd vallásos képzést nyújtunk nekik, hogy társaik mellett xci számot tudjanak adni hitükről és reményükről, és elkötelezett kereszténnyé váljanak. 105. Segítjük őket életre szóló döntéseikben, bemutatva a különféle lehetőségeket: házasság, nőtlenség, papság, szerzetesi élet. Meghívjuk azokat, akik a marista szerzetesi életről szeretnének gondolkodni. Kísérjük őket vágyukban, hogy válaszoljanak hivatásukra.

A Szentlélek által, Máriával, Édesanyánkkal 106. Az evangelizáció mindenek előtt a Szentlélek műve.xcii Ő az, aki Jézus prófétai tekintélyének forrása, csodákkal és jelekkel hirdetve, hogy elérkezett az Isten Országa. A Szentlélek, akit Jézus megígért, világosítja meg, erősíti a születő Egyházat, és Ő adja növekedését is. Ugyanez a Szentlélek vezeti az egész emberiséget és különösen is az Egyházat, a hit zarándokútján, és őáltala kel életre közöttünk egy új világxciii. 107. Marcellin Champagnat-ban Isten ereje lakozik. A Mária Társasága-beli társaival együtt meg van győződve arról, hogy a Szentlélek a hitetlen világban xciv az Egyház életének új módjára indítja őket. Készségesek szeretnénk lenni a Szentlélek szólításaira. 108. Marcellin, aki mindig Isten jelenlétére figyel, különösen is a nehézségek és megpróbáltatások idején, nyitott marad az élet eseményein keresztül megmutatkozó akaratára. „Hogyha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők…” A 127. zsoltárt lett folytonos imájáváxcv. Máriára bízza személyét és születő művét, őrá, „aki nálunk mindent végbevitt” xcvi. Ez az imádságos magatartás evangelizációs munkánk mindennapos irányultsága.

25

Missziós nevelők 94 Nevelői munkánk nem csupán foglalkozás, hanem hivatás. VI. Pál Pápa emlékeztetett minket arra, hogy „Korunk emberei szívesebben hallgatnak tanúkra, mint tanítókra, és ha hallgatnak a tanítókra, akkor azért, mert ők tanúk.”xcvii 95. Ez nem egy egyirányú folyamat. A fiatalok éppúgy evangelizálnak és ösztönöznek minket, mint ahogy mi evangelizáljuk őket. A belénk vetett bizalmuk tapasztalata, dinamizmusuk, becsületes keresésük, jóságuk és hitük, megérintenek minket, és bátorítanak hitünkben. 96. Marcellin Champagnat egyik első követőjéhez fordulva, a keresztény nevelő felelősségét a rá bízott gyermekekkel szemben e szavakkal fejezi ki: „Egész életük annak visszhangja lesz, amit ön megtanít nekik. Fáradozzon, ne sajnáljon semmit azért, hogy fiatal szívüket készségessé tegye az erényre; vezesse rá őket annak felismerésére, hogy… egyedül Isten teheti boldoggá őket, és hogy egyedül az Úrért alkották őket. Mennyi jót tehet, kedves barátom!”xcviii

26

SAJÁTOS MARISTA STÍLUSBAN 97. A nevelésről alkotott szemléletünk alapja a személy egészének figyelembe vétele, és arra törekszünk, hogy értékeket közvetítsünk. Míg ez az elképzelésünk számos nevelőjével közös, különösen a keresztény nevelőkkel, sajátos pedagógiai megközelítést alkalmazunk, mely Marcellin és az első maristák öröksége. 98. Magunkévá tesszük azt a meggyőződést, hogy: „ahhoz, hogy a gyerekeket jól neveljük fel, szeretnünk kell őket, mindegyiket egyformán.xcix” Ebből az alapvető magatartásból következik nevelési stílusunk minden jellegzetes vonása: a jelenlét, az egyszerűség, a családias szellem, a munka szeretete, és mindenben Mária példájának követése. Ezek az értékek képviselik sajátos módszerünket arra, hogy az Evangéliumot beépítsük az adott kultúrába. Ezen elemek összessége és azok egymásra hatása, adja marista stílusunkat, s annak Szentlélektől indított eredetiségét. A Jelenlét: a „vele együtt való élet”c 99. Mindenek előtt azzal nevelünk, hogy jelen vagyunk a gyermekek és a fiatalok számára, és odafigyelünk szükségleteikre. Időt szentelünk nekik, a csupán foglalkozásbeli kapcsolaton túl is, és megpróbáljuk egyenként megismerni őket. Személyesen, és felnőtt csoportok keretében, próbálunk a szereteten alapuló kapcsolatot kialakítani velük, segítve tanulmányaikat, fejlődésüket, és az értékekre való nevelésüket.ci 100. Nevelői feladatunkban próbáljuk a szabadidőre, a kikapcsolódásra, a sportolásra, és a kulturális tevékenységekre is kiterjeszteni jelenlétünket. Saját élet-közegükben, saját kultúrájukban szeretnénk találkozni a fiatalokkal.cii 101. Az iskolai keretek közötti magatartásunk éppúgy távol áll a tolakodó felügyelettől, mint a mindent megengedő magatartástól. Előzékeny jelenlétünkkel. tanácsainkkal segítjük a gyermekeket és a fiatalokat. Magatartásunk tiszteletteljes, igényes, optimista és személyes növekedésük iránt figyelmes kíván lenni.ciii 102. Befogadásunk, meghallgatásunk által, a párbeszédre kész magatartásunk által, bizalmat ébresztünk a fiatalokban, és nyitottságra bátorítjuk őket. Kapcsolataink, melyek nem kisajátítóak, hűséges barátságban folytatódhatnak.

Az Egyszerűségciv 103. Egyszerűségünk főképpen az igaz, őszinte, minden törtetés és számítás nélküli kapcsolatokban nyilvánul meg. Kifejezzük meggyőződéseinket, és magatartásunkban szavainkkal való belső egységben kívánunk maradni. Ez az egyszerűség a szív és a lélek, az eszmék és a cselekedetek belső összhangjának kifejeződése; megmutatja azt, hogy becsületesek vagyunk önmagunk iránt és Isten irántcv. 104. Az egyszerűséghez az alázatot és a szerénységet kapcsoljuk, mely marista hagyományunk „három szál ibolyája”, amely segíti Isten működését bennünk cvi. Igyekszünk

27

diszkréten tenni a jót. Adottságaink és korlátaink tudatában, megértőbbek lehetünk a fiatalok iránt, és tiszteletben tartjuk méltóságukat és szabadságukat. 105. Nevelési elképzeléseink, Marcellin példája szerint, személyre szabottak, realisták és konkrétak. Tanításunkban, struktúráinkban, mint nevelési környezetünk lehetőségeire és igényeire adott válaszaink módjában is, gondot fordítunk arra, hogy egyszerűek maradjunk. 106. Fiataljainkat arra ösztönözzük, hogy értéknek tekintsék az egyszerűséget, hogy ők maguk is minden körülmények között nyitottak és igazak legyenek, és legyen bátorságuk meggyőződésük megéléséhez. Az olyan világban, melyben a felületesség dominál, segítünk nekik abban, hogy saját magukat és másokat becsüljék azért, amilyenek, és ne hagyják, hogy a birtoklás, és a könnyű siker megtévessze őket. Megmutatjuk nekik egy belső egységre jutott kiegyensúlyozott, a szeretettől ihletett élet értékét, mely Isten szeretetének sziklájára épül.

Családias légkörcvii 107. Champagnat atya nagy vágya az, hogy egymás között és a fiatalokkal való kapcsolataink olyanok legyenek, mint egy családé cviii, melyben a szeretet uralkodik. Ezt az eszményt kívánjuk megélni, még a nagy iskolai komplexumainkban is. . 108. Bárhol legyünk is, közösséget igyekszünk létrehozni mindazokkal, akik csatlakoznak a fiatalokkal és családjaikkal való projektjeinkhezcix. A befogadás, az elfogadás, az odatartozás érzésének kell előtérbe kerülnie. Mindenki jól kell, hogy érezze magát nálunk, mint akit megbecsülnek, és értékesnek tartanak, bármi legyen is a funkciója, és bármilyen szociális rangja legyen is. 109. A ránk bízott fiatalokat testvérnek és nővérnek tekintjükcx. Mint egy egységben élő családban, megosztjuk velük az élet örömeit és nehézségeit. Világosan emlékeztetjük őket a becsületesség, a kölcsönös tisztelet, és a tolerancia igényeire; kifejezzük a fiatalok felé, hogy hiszünk a jóságukban, és hogy nem keverjük össze a személyt annak cselekedeteivel, amikor hibát követnek el. Bízunk egymásban, készek vagyunk megbocsátani egymásnak, kiengesztelődni egymással. 110. Iskolai keretek között, családias szellemiségünk szemben áll úgy a tömeges neveléssel, mint a kizárólag a tanulmányokra irányulással, mely nem veszi figyelembe a fiatalok mindegyikének méltóságát és lehetőségeit. Ellenkezőleg, különös figyelmet fordítunk azokra, akik nagyobb szükséget szenvednek, vagy akik nehéz időszakokon mennek át. 111. Vezetőinknek gondjuk van arra, hogy ezek az értékek a struktúrák működésében is megnyilvánuljanak. Egyszerre bátorítanak minden a nevelési folyamatban elkötelezett minden személy felelős önállóságára, és a mély együttműködés lelkületére, a megosztott felelősségre.

A munka szeretetecxi 112. Marcellin Champagnat dolgos ember, a lustaság ellensége. Kitartó erőfeszítéssel, és ugyanakkor Istenbe vetett teljes bizalommal végzi tanulmányait, képzését, plébániai szolgálatát, a testvérek alapítását, sokféle tervétcxii. Marcellin, az építő, megtanít minket arra, hogy a misszió sürgetéseinek láttán „munkához lássunk”. Példája segít minket abban, hogy

28

nagylelkűek, kitartóak legyünk mindennapi munkánkban, és a folyamatos továbbképzés projektjeiben. 113. Az iskola keretei között, a munka szeretete magában foglalja az óráinkra, és nevelési tevékenységeinkre való gondos felkészülést, a dolgozatok, és a diákok projektjeinek javítását, tevékenységeink megtervezését és kiértékelését, a nehézségekkel küzdő diákok kísérésétcxiii. Mindez azt kívánja, hogy előrelátóak és kreatívak legyünk a fiatalok szükségleteinek megfelelő válaszok megszervezésében. 114. Fogyasztói és pazarló társadalmainkban, a gyermekeket és a fiatalokat a munka méltóságára neveljük. Példánk láttán, a fiatalok fölfedezik azt, hogy a munka a személyes kibontakozás forrása, mely értelmet ad az életnek, és hozzájárul a kulturális, szociális és gazdasági jóléthez. Ily módon mindenki társ-alkotóvá válik, azáltal, hogy a maga részéről örömmel és reménységgel folytatja tovább a teremtés művét. 115. Elismerjük a munkanélküliség tragikus valóságát. Segítjük azokat a fiatalokat, akik e helyzet áldozatai, hogy megőrizzék méltóságukat, önbizalmukat, és hogy a munkakeresés terén bizonyítsák állhatatosságukat. 116. Erőfeszítésre tanító pedagógiával segítjük őket abban, hogy formálják jellemüket, erős akaratra, kiegyensúlyozott erkölcsi öntudatra jussanak, és a jövő építéséhez, megalapozott értékekre tegyenek szert. Fejlesztjük azt a képességüket, hogy idejüket jól osszák be, adottságaikat jól használják, és hogy kezdeményező készségre jussanak. Bátorítjuk a csapatmunkát, segítjük az együttműködés és a szolgálat szellemét, szociális érzéküket.

Mária példáját követvecxiv 117. Mária számunkra, ahogy Marcellin számára is, a marista nevelők tökéletes modellje: nő, aki a világban él, Jézus első tanítványa; mint Jézus nevelője Názáretben, megvilágítja hitünket, ő inspirálja pedagógiai szemléletünket. 118. Mária útja a hitben való út; ugyanígy van ez nálunk is. Bár népének hagyományaiból táplálkozott, mégis megrázza őt Isten rendkívüli közbelépése életébe. Bár „áldott az asszonyok között”cxv, megismeri azt a megpróbáltatást, hogy nem fogadják őt be, amikor életet ad; távol otthonától; a menekültek sorsát élicxvi. 119. Osztozik az élet örömeiben és megpróbáltatásaiban. Csodálattal tekint Isten nagyságára, ha ismeri is az összezavarodottságot. Nyitott a Szentlélek működésére. Hitben gondolkodik el életének eseményein, és Fia életének eseményein. Teljes szívvel átadja magát, nem várva választ minden kérdésére, attól kezdve, hogy az Angyali Üdvözletkor kimondta „Igenjét”, egészen addig, amikor a Kereszt mellett állva Fiával együtt szenved cxvii. A hitben, Jézus Krisztus új családjának alázatosan egy tagjává válik, akinek egyetlen vágya az, hogy az Atya akaratát tegyecxviii. 120. Názáretben, Mária és József az otthon szeretetét és egységét adják Jézusnak, hogy emberi növekedését lehetővé tegyékcxix. Az ifjú Jézusnak, megadják a szükséges teret ahhoz, hogy elmélyítse saját identitását. Bár nem értik őt, bizalmat helyeznek belé, és segítik növekedését „bölcsességben, korban és kedvességben”cxx. Mária szünet nélkül teljesíti anyai és nevelői küldetését a keresztény közösségben.

29

121. Lelkiségünk máriás dimenziója mindenek előtt Mária Isten, és embertársai iránti magatartásának követésében fejeződik ki. Dicsőítő énekével, a Magnifikát-talcxxi, megtanít minket arra, hogy tanúságot tegyünk Istennek Népével való szolidaritásáról, annak szükségleteiben és szenvedéseiben. Mária megtanít minket arra, hogy azt tegyük, amit Jézus kér tőlünkcxxii. Amint Pünkösdkor ott volt az apostolokkal, közöttünk is az egység és a misszió jelecxxiii. Marcellinnel együtt, hozzá fordulunk, „Édesanyánkhoz”, és „Mindennapi Menedékünkhöz”cxxiv. Mária iránti áhítatunk személyes, egyszerű, hű az Egyház iránymutatásaihoz és a helyi szokásokhoz. 122. Hitoktatásunk és imáink ezt a máriás dimenziót is magában foglalják. Meghívjuk a gyermekeket és a fiatalokat arra, hogy szeressék Máriát, gyakran kérjék őt, kövessék gyengédségét, erejét, a hitben való hűségét. 123. Mindenben, amibe belekezdünk, Máriához csatlakozunk, hogy Jézus növekedjék a fiatalok szívében: „Mindent Jézusnak Mária által; mindent Máriának Jézusért”cxxv.

Marcellin intuíciói iránti felelősséggel 124. Nem mindig adtunk bizonyságot a kreatív hűségről, hogy a gyermekek és a fiatalok szükségleteinek megfeleljünk. Mégis, örökségünket a Testvérek számos nemzedékének, és mind nagyobb számú világi hívőnek apostoli buzgósága gazdagította, akik a fiatalokat szolgálták, megannyi kulturális és vallási közegben. Az évek során, az új pedagógiai, lelkipásztori és teológiai távlatok integrációjával szintén gazdagodott. 125. A különféle apostoli területeinken, Marcellin nyomában, az Örömhír magvetőinek misszióját a marista értékek által vezérelve, elődeink lelkesedésével kívánjuk élni.

30

ISKOLAI KÖRNYEZETBEN 126. A marista iskola egyszerre az oktatás, az élet és az evangelizáció színhelye. Iskolaként, a diákokat „a megismerés elsajátítására, a cselekvés elsajátítására, közös életre, s különösen is arra vezeti, hogy megtanulják, hogyan éljenek.”cxxvi Mint katolikus iskola, olyan közösség, melyben megélik és megosztják egymással a hitet, a reményt és a szeretetet, s amelyben a diákokat fokozatosan bevezetik abba az életeszménybe, melyben a hit, a kultúra és az élet harmóniát alkotcxxvii. Marista hagyományokkal rendelkező iskolaként, Marcellin Champagnat nevelési szemléletét alkalmazza. 127. A világ különböző pontjain működő marista iskolák nagyon sokfélék, aszerint, hogy milyen környezetben vannak: szociális, kulturális, politikai helyzetüket tekintve, aszerint, hogy vidéken, vagy városban vannak-e; különböző tanítási szintet nyújtanak: általános iskolai, középiskolai és felsőoktatási képzést; bejáró, és kollégista fiatalokat is fogadnak. Intézményeink, melyekben működünk, nagyrészt a Rend tulajdonát képezik, de vannak olyanok, amelyek az egyházmegye, a plébánia, vagy az Állam iskolái. 128. A megosztott misszió szemlélete abban a szándékunkban fejeződik ki, hogy nevelői közösséget alkossunk, melyben tanárok, az oktatásban részt nem vevő személyzet, és a szülők egymást támogatják a maguk egymást kiegészítő szerepébencxxviii. Közösen köteleződünk el amellett, hogy az Evangélium és a marista hagyományok stílusában éljük meg kapcsolatainkat: ezeket az értékeket szeretnénk átadni a fiataloknak. 129. Közösen dolgozunk ki egy nevelési projektet, marista nevelési szemléletünkbőlcxxix kiindulva; ebben körülírjuk önazonosságunkat, intézményünk jellegzetességeit, annak környezetét, és prioritásait. Ebből forrásoznak inspirációink, az a referenciaként szolgáló szöveg, melyből kiindulva struktúráinkat és tevékenységeinket megtervezhetjük, szervezhetjük, és értékelhetjükcxxx.

A hit világosságában végzett nevelési tevékenység 130. Iskoláink életének megszervezésében diákjaink állnak figyelmünk középpontjában. Segítjük őket, hogy elsajátítsák az ismereteket, a hozzáértést, az értékeket, a világ, egymás, önmaguk és Isten fölfedezésén keresztülcxxxi. 131. Tisztában vagyunk azzal, hogy az iskolába nem egyforma képességekkel, és nem is ugyanolyan családi, gazdasági, kulturális és spirituális környezetből érkeznek. Szabályainkban, pedagógiai lépéseink során, az iskolai eredmények, és a magatartás értékelése során figyelembe vesszük ezeket a különbségeket. 132. Marcellin példáját követve, mindig arra bátorítjuk őket, önmaguk legjavát nyújtsákcxxxii. Tudtukra adjuk azt, hogy képességükben, és sikerükbencxxxiii. Különös figyelmet fordítunk diákokra. Megkönnyítjük számukra a tanulási helyzeteket, hogy sikereket, és kiemeljük mindegyikük értékeit.

31

hogy előbbre jussanak, bízunk fejlődésre való a gyenge és sérülékeny mindegyikük érhessen el

133. Nevelési projektünk, és a legjobb nevelési és pedagógiai szemlélet fényében irányítjuk a tevékenységeket, a programok tartalmát, és a módszereket. Próbálunk a diákok, és szüleik kívánságaihoz igazodni, a tananyagok, az előrejutás lehetőségei, és a képesítések kiválasztásának terén. Ezzel a nyitottsággal biztosítjuk magunknak azt, hogy az általunk nyújtott nevelés kulturálisan és szociálisan hosszú távon megállja a helyét. 134. Aktív részvételre irányuló módszereket alkalmazunk, az ismétlős (magolásos) utak helyett. Irodalmi, művészeti, tudományos, gyakorlati és gazdasági projektekkel bátorítjuk a személyes kifejezésmódokat. Ahol lehetséges, alkalmat nyújtunk arra, hogy tapasztalatot szerezzenek a munkáról, iskolai kereteken kívül. 135. Az aktív és a kreativ részvételt részesítve előnyben, nagyobb önbizalomra segítjük a fiatalokat. Nemcsak tudásukat és hozzáértésüket próbáljuk fejleszteni, hanem meg szeretnénk tanítani őket arra is, hogy dolgozzanak, közösen keressenek megoldást, tudjanak kommunikálni másokkal, és felelősséget tudjanak vállalni. 136. Tanításunk során segítünk nekik abban, hogy fejlődjön kritikai szemléletük, azzal az anyaggal szemben, amit éppen tanulnak. Segítjük őket abban, hogy fölfedezzék az emberiség spirituális vágyait, és annak sokféle kifejeződési módját a történelem során, a különféle kultúrákbancxxxiv. 137. Integrált nevelési eszménkkel összhangban, fölébresztjük bennük a környezet iránti tiszteletet, és az egészség-nevelést is fölajánljuk nekik. Sporttevékenységekre biztatjuk őket, hogy fejlesszék fizikai képességeiket, valamint a jellemüket, a csapatszellem, és saját korlátaik megismerését is, amikor a kudarccal és a sikerre való vágyukkal szembesülnek. 138. Külön figyelmet szentelünk annak, hogy tanulóink elsajátítsák a modern tömegkommunikációs eszközök: a sajtó, a televízió, a mozi és az informatika használatát. Ezzel lehetővé tesszük számukra, hogy korunk kultúrájának egy lényeges vonásában vegyenek részt, de azt is, hogy fölfedezzék, miképpen befolyásolhatják őket pozitív, vagy negatív módon a médiákcxxxv. 139. Figyelmet fordítunk arra, hogy biztosítsuk a gyors gazdasági, technikai, tudományos és társadalmi változások által megkívánt eszközöket és berendezéseket. Mindamellett, ezek a beruházások nem vonhatják magukkal a kis jövedelmű családok kirekesztését iskoláinkból. 140. Iskoláink minden fiatal előtt nyitva állnak, bármilyen vallásúak legyenek is, amennyiben a családok elfogadják a mi nevelési szemléletünket. Tiszteletben tartva lelkiismereti szabadságukat, mindenkinek erkölcsi és lelki képzést nyújtunk. Fölvetjük előttük az élet értelmének kérdését. Meghívjuk őket arra, hogy elköteleződjenek minden ember és az egész teremtett világ tiszteletben tartása mellett, és hogy becsületesen éljenekcxxxvi. 141. Iskoláinkban kialakítjuk a meghallgatás, az iránymutatás, a kísérés struktúráit. Így jobban megismerhetjük a diákokat, személyre szabott segítséget nyújthatunk nekik, elősegíthetjük fejlődésüket és szociális beilleszkedésüket. Azoknál a fiataloknál, akiknél komolyabb személyes problémák jelentkeznek, tanácsadókhoz, vagy különféle szakszolgálatokhoz fordulunk. 142. Ha felmerül a büntetés szükségessége, tiszteletben tartjuk a gyermek, a fiatal emberi méltóságát. Így tehát elvetjük a testi büntetéseket, a megalázó büntetéseket, minden túlzó

32

szigortcxxxvii. Arra szólítjuk fel a fiatalokat, hogy személyes és közösségi felelősségvállalásról tegyenek bizonyságotcxxxviii. 143. Marista hagyományunk, a fegyelem terén, arra törekszik, hogy motiváló, és testvéri légkört teremtsünk, melyben a nyugalom és a rend elősegíti a tanulást, és lehetővé teszi azt, hogy a nehézségeket megelőzzük. Iskolai házirendünk a felelős szabadság és a szeretet evangéliumi értékeiből kíván meríteni.cxxxix

Továbblépünk iskolai projektünkben, ami az evangelizáció helyecxl 144. Ahhoz, hogy iskoláink valóban segítséget tudjanak nyújtani a fiataloknak abban, hogy a hit, a kultúra és az életcxli egységre találjon bennük, a neveléssel történő evangelizációs missziónkkal összhangban, különös gondot fordítunk a fiatalok hitének kibontakoztatására, és szociális elköteleződésükre. 145. A vallásos nevelés, a teljes programon keresztül, mely átfog minden korosztályt, és az Egyház iránymutatásaihoz igazodik, fontos helyet kap iskoláink megszervezésében és életébencxlii. Szeretnénk, ha diákjaink fölfedeznék Jézus személyét, és megértenék, mit jelent ma kereszténynek lenni. Ha lehetséges, a szentségekre való felkészítéseket szervezünk, a plébániához kapcsolódva. 146. Hittanóráinkon, nemcsak a tananyagra, a fiatalokra is odafigyelünk: a párbeszéd pedagógiájáncxliii keresztül segítjük őket abban, hogy megtalálják azokat az értékeket, melyek életüket irányítani fogják. Az órákon kívül, szívesen nyújtunk alkalmat a hit megnyilvánulásaira, és elmélyítésére. Lelkigyakorlatokat, imacsoportokat, és más spirituális élményre alkalmat akó lehetőségeket szervezünk, melyek mindenki számára nyitottak cxliv. A tanév bizonyos időszakaiban, gondosan előkészített liturgiákon ünnepeljük hitünket, melyek egybegyűjtik a tanárok, a diákok, a személyzet és a szülők hívő közösségét. 147. Figyelmet fordítunk a vallásos szimbólumokra fontosságára, az imádság helyére és rendszeres időpontjaira. Bátorítjuk a fiatalokat, hogy keresztény világnézetüket korszerű nyelven fejezzék ki, művészi alkotásokon keresztül. 148. Segítjük az iskolán belüli apostoli mozgalmakat azok számára, akik szeretnék elmélyíteni keresztény hitüket és képzésüket. A fiatalokat kísérjük spirituális növekedésükben, és segítjük őket abban, hogy ebbe beépítsék a nekik felkínált utakatcxlv. 149. Azoknak, akik mélyebben apostoli mozgalmakat kínálunk. közösség jelentős tapasztalatát, elköteleződést helyezzük előtérbe. utunk példaképeit.

meg szeretnék ismerni marista lelkiségünket, marista Hagyományunkhoz hűen, az imára irányuló képzést a valamint a társadalomban és az Egyházban való Bemutatjuk Máriát és Marcellint, mint Jézushoz vezető

150. Iskoláink a helyi Egyház lelkipásztori tevékenységébe épülnek be. Azokban az országokban, melyekben a diákok és felnőttek számára a katolikus iskolák válnak a legfőbb egyházi élménnyé, lelkipásztori munkánk során figyelembe vesszük a missziós dimenziót, és

33

ezzel együtt arra biztatjuk a katolikusokat, hogy lépjenek kapcsolatba a helyi keresztény közösséggelcxlvi. 151. Bár az iskola hitéletének felelősségében mindnyájan osztoztunk, a lelkipásztori programok struktúráit hozunk létre, hogy lelkesítsük és összehangoljuk mindenki erőfeszítéseit. A vallásos nevelésben és az iskola lelkipásztori programjaiban való szerepükön túlmenően, ezeknek a programoknak vezetői közel kívánnak lenni a diákokhoz és kollégáikhoz, figyelmesen hallgató, és kísérő magatartásukkal. 152. Szolidaritásra nevelünk elsősorban azzal, hogy iskoláinkba különböző vallású, különböző szociális helyzetű, hátrányos helyzetű, és peremre szorult fiatalokat fogadunk becxlvii. Toleranciára tanítunk, párbeszédre nevelünkcxlviii, hogy segítsük diákjainkat abban, hogy ilyen sokféleségben tudjanak élni. Elfogadó, tiszteletteljes, és a kölcsönös biztatás légkörét segítjük, meghívva az erősebbeket arra, hogy segítsék a gyengébbeket. 153. Azáltal is szolidaritásért nevelünk, hogy erkölcsi kötelességnek mutatjuk be azt, mely az egész emberiségre vonatkozik, mivel a nemzetek egymásra vannak utalva, és mivel „a bűn struktúráinak”cxlix ereje behatol; a szolidaritás a keresztény tettek egyik alkotóelemecl. Tanulmányi programunkba beillesztjük a szolidaritás kihívását, valamint az Egyház szociális tanítását. 154. Fejlesztjük a korunk emberének anyagi, kulturális, vagy spirituális szükségletei iránti nyitottságot. Diákjainkat bevonjuk a karitatív tevékenységekbe, melyek kapcsolatba hozzák őket a szegénység helyi valóságával, és az iskolai közösség egészét mozgósítjuk a szolidaritás konkrét projektjei felécli. 155. Tanárképző Központjainkban, a szakmai ismereteken kívül átadjuk a nevelés átfogó keresztény szemléletét, a hallgatókban kibontakoztatjuk a vallásos nevelésre való képességet. Kísérjük őket az élet, a kultúra és a hit személyes integrációjában. Biztatjuk őket, hogy – legalább egy ideig – nevelői munkájukat hátrányos helyzetű területen végezzék. 156. A felsőoktatásban való Jelenlétünk kivételes lehetőséget nyújt számunkra, hogy segítsük a hit és a mai gondolkodás közötti párbeszédet. Magas színvonalú oktatásra és kutatásra biztatunk. Szakmai és személyes képzést kínálunk társadalmunk jövőbeni vezetőinek. Szeretnénk hozzájárulni a kulturális és a társadalmi fejlődéshez. Az egyetemi lelkipásztorkodás keretében segítjük a hallgatókat abban, hogy a hitet, személyes erkölcsöt és a társadalmi igazságosság iránti érzéket összhangba hozzákclii. 157. Volt diákjainkat, különösen a fiatalokat, meghívjuk, hogy vegyenek részt kulturális, társadalmi és vallási tevékenységeinkben, és váltsák életre vallásos nevelésüket családi és szakmai elkötelezettségük terén.

Intézményeink átalakításába fogunkcliii 158. Az „elit” szellemiség minden formáját kerüljük. Ügyelünk arra, hogy „az iskolai eredmények, a hírnév és a jövedelmezőség gondja soha ne legyen akadálya iskoláink nyitottságának azok előtt, akik kevésbé tehetségesek, vagy nehéz gazdasági helyzetben élő családokhoz tartoznak.”cliv Azokban az országokban, ahol a kormány nem támogatja a 34

katolikus iskolákat, szolidaritási felhívással fordulunk mindenkihez, hogy be tudjuk fogadni a szegény gyerekeket.clv 159. Ha lehetséges, a programokat úgy alkalmazzuk, hogy a diákok képességeihez, valamint a mindig alakulóban lévő társadalmi-gazdasági valósághoz jobban igazodjunk. Olyan szakmai kurzusokat indítunk, melyek a fiataloknak a munka világába való beilleszkedésére irányulnak. 160. Másokkal együttműködve, új iskolákat hozunk létre, vagy néhányat áthelyezünk, hogy a szegény, a sűrűn lakott vidékek családjait, vagy pedig a peremre szorult népességet szolgáljuk. Ugyanez a kezdeményező szellem indít arra, hogy szakmai központokat alapítsunk azon fiatalok számára, akik valamilyen kiegészítő képzést keresnek, és azok számára, akik az iskolarendszerből ki vannak rekesztve. 161. Amint lehet, próbáljuk megkeresni a veszélyben lévő diákokat, és családjukkal egyetértésben, alkalmazott nevelési stratégiákat alkalmazunk. Számukra, és azok számára, akik különféle fogyatékkal élnek, specializált szolgálatokat, vagy alternatív iskolaközpontokat létesítünk. 162. Azokon a helyeken, ahol a fiatalok és családjaik súlyos kizsákmányolás áldozatai, közösségi nevelési eljárást alkalmazunk, mely a környezethez igazodik, ezzel segítve a fiatalokat abban, hogy saját átalakulásuk, és a társadalom átalakulásának tevékeny résztvevőivé váljanak.

Mindannyian felelősséggel tartozunk 163. Mindannyian arra kaptunk meghívást, hogy nevelési missziónk során szakmai és lelkipásztori felelősséget gyakoroljunk. Részt veszünk a folyamatos továbbképzés programjain, annak érdekében, hogy tökéletesítsük saját hozzáértésünket ezeken a területeken, és közösen keressük a mai ifjúság nevelésére legalkalmasabb módszereket és stratégiákat, valamint hogy elmélyítsük a marista nevelés és a marista lelkiség sajátos vonásait. 164. A kormányzást gyakorló csoport tagjainak különösen is intuitív embereknek kell lenniük, akik képesek arra, hogy alapvető marista értékeinket bemutatják és élik, és másokat is képesek bevonni ennek csoportos megélésébe. Mindenki másnál inkább Marcellin Champagnat képmását tükrözik ők, a nevelő közösségen belül, hogy azt bizalommal és optimizmussal vezessék, a marista apostoli lelkiségtől vezérelve. 165. Aktív szerepet játszunk saját országunk katolikus oktatás struktúráinak lelki vezetésében. Megosztjuk nevelési és evangelizációs tapasztalatainkat, és gazdagodunk mások tapasztalataival. Segítjük az Egyház vezetőit abban, hogy kapcsolatban maradjanak apostoli munkánk valóságával. Szintén igyekszünk hozzájárulni a nevelési rendszer javításához, úgy helyi, mint nemzeti szinten. Iskoláink mindennapi munkájában, a fiatalok mellett a reménység hordozói kívánunk lenn. Mindenki számára, önmagunk számára, mint ahogy a diákok számára is, e hitben újítjuk meg a meghívást arra, hogy “új emberiséggé” váljunk, olyan néppé, melyben 166.

35

van képzelőerő, elkötelezett, s amelyet a szeretet éltetclvi.

36

EGYÉB NEVELÉSI TERÜLETEKEN

A fiatalokat igyekszünk elérni 167. Marcellin karizmájának középpontjában a megfelelő eszközök folytonos keresése áll, melyekkel a fiatalokat el tudjuk elérni. Példája ihleti a marista apostolok terveit. Krisztus emberi arca szeretnénk lenni közöttük, ott ahol vannak. 168. Marcellin egybegyűjtötte a gyermekeket, hogy hittanra tanítsa őket. Elment a tanyákra, és oda küldte Testvéreit. Különös gondot fordított a szegényekre és az árvákra, és befogadta őket La Vallaba; majd a l’Hermitage-ba, és mindent, amit lehetett, megtett nevelésük érdekébenclvii. 169. A mai fiatalok, különösen a leginkább felkavart helyzetben lévők sürgető szükségleteit és vágyait szem előtt tartva, igyekszünk sokféle módon közel kerülni hozzájuk és az ő világukhozclviii. Misszionárius lelkülettel, nyitottak vagyunk minden fiatal előtt, bármilyen vallású legyen is. Tudjuk, hogy evangelizációs munkánk során nem tudjuk mindegyikükkel ugyanazt az utat megtenni. 170. Missziós tevékenységünk mindegyik területe a nevelés globális szemléletéből merít ihletet. Mint a fiatalok testvérei és nővérei, gondot fordítunk teljes kibontakozásukra. Kísérjük őket a saját magukkal, a másokkal, és Isten világával való kapcsolataikbanclix. 171. Marista szellemiségünk rányomja bélyegét minden tevékenységünkre és projektünkreclx. Meg vagyunk győződve arról, hogy az egymás közötti, és a fiatalokkal való kapcsolatunk minőségének nevelő hatása van, valamint arról, hogy ahhoz, hogy bizalmuk lehessen bennünk, önmagunk kell, hogy legyünk. Előnyben részesítjük a csoportos munkát, különösen azokban a helyzetekben, ahol a fiatalok hajlamosak arra, hogy kedvüket veszítsék és passzívvá váljanak. Ezek az értékek különös jelentőséget nyernek, apostoli tevékenységünk olykor kevéssé strukturált keretei között, a formális nevelésen kívül. Az ő realitásukból indulunk ki.

…ott, ahol vannak. 172. Keressük az alkalmakat, hogy ott legyünk találkozásaik és pihenésük helyén, a sportpályákon, kikapcsolódásuk, művészeti és kulturális tevékenységük helyén, lakónegyedükben, vagy plébániájukon, a szabadban való tevékenységeiknél, vagy pedig az olyan mozgalmakban, mint a cserkészet. Ha szükséges, segítjük őket az ilyen programok megszervezésében, a tanítás után, a hétvégéken, vagy a szünidőben. Ezen túl, ott vagyunk az elhagyatott fiatalok mellett, az utcán, a bádogvárosokban, vagy a javító intézetekben. 173. A plébániákkal, az önkormányzatokkal, a kormányon kívüli szervezetekkel, vagy az ifjúság hivatalos szolgálataival - ha saját eszközeink nincsenek - sport- és kikapcsolódási központokat létesítünk, olyan helyeket, ahol a fiatalok találkozhatnak egymással, és

37

kifejezhetik kreativitásukat. A különösen is hátrányos helyzetben levő helyeken tanulmányi helyeket, könyvtárakat, vagy diákotthonokat alakítunk ki. 174. Csoportjaikon belül a mások felé való nyitottságra, és kreativitásra biztatjuk őket. Tapintatosan segítjük őket abban, hogy párbeszédet kezdjenek személyes és családi gondjaikról. Segítjük őket abban is, hogy kapcsolatba kerüljenek más szolgálatokkal, vagy a környezetükben felkínált programokkal, vagy pedig azokkal, amelyeket mi magunk szervezünk. 175. Próbáljuk fejleszteni kritikai érzéküket, saját kultúrájukat a médiák által erősen befolyásolt értékeivel szemben, fejlesztjük a zene és a kikapcsolódás területét, és a fiatalok egymás közötti kapcsolatait. Beszélgetéseinken keresztül, és néhány, kifejezetten számukra kialakított kommunikációs eszközön keresztül, a hitet, a kultúrát, és az életet egybefoglaló társadalmi értékeket részesítjük előnybe, számukra megközelíthető módonclxi. 176. Találkozási alkalmakat, és szolidaritási projekteket hívunk létre a különféle szociális és kulturális közegből jövő fiatalok körében. Ily módon ügyelünk arra, hogy szellemi nyitottságukat fejlesszük, és bevezessük őket idejük és képességeik megosztásában, mások szolgálatába. 177. Még az olyan közegben is, ahol nem lehet, vagy nem alkalmas közvetlenül Krisztusról és az Evangéliumról beszélni, vagy pedig ha maguk a fiatalok nem sok érdeklődést mutatnak a vallási kérdések iránt, gondot fordítunk arra, hogy felébresszük spirituális érzéküket. Segítsük őket abban, hogy értelmet találjanak életüknek, interiorizálják az emberi értékeket, és előrehaladjanak a hit útján. 178. Az ilyen környezetben való evangelizációs munka érettséget és személyes kiegyensúlyozottságot, megkülönböztetést, kreativitást, humorérzéket, türelmet, hajlékonyságot, a meghallgatás adományát, és a hit mély lelkületét kívánja meg. Azt is megkívánja, hogy biztosítsuk a szükséges időt arra, hogy a fiatalok bizalmát megnyerjük. Nem erőltetjük magunkat rájuk, tiszteletben tartjuk kezdeményező képességüket.

…lelkipásztori javaslatok segítségével. 179. Azok számára, akik szeretnék elmélyíteni hitüket és az Egyházhoz való tartozásukat, segítjük az imádság, a keresztény közösség mélyebb megélését, valamint az általunk, vagy a plébánia által nyújtottclxii apostoli tevékenységekben való részvételt. Mindezt úgy, hogy a fiatalok érezzék, hogy szívesen látjuk, meghallgatjuk őket, és hogy arra hívjuk, hogy legyenek kezdeményezők a helyi Egyházbanclxiii. Központokat hozunk létre, saját lelkipásztori projektjeink, vagy az Egyház tágabb szolgálata számára. 180. Hálaadó imánk stílusát azoknak a csoportoknak korához, sajátosságaihoz és helyzetéhez igazítjuk, amelyekkel dolgozunkclxiv: gyermekek, iskolás fiatalok, plébániai csoportok, falusi, vagy városi fiatalok, fiatal munkások, egyetemisták; az Egyházhoz szorosan kötődő fiatalok, vagy olyanok, akik alig, vagy egyáltalán nem kötődnek az Egyházhoz; gazdag, vagy szegény környezetből jövő fiatalok.

38

181. Lelkipásztori tevékenységünk egyszerű és konkrét. A hit olyan tanúit tárjuk a fiatalok elé, akik segítik őket abban, hogy felfedezzék életükben, mit jelent ma kereszténynek lenni. Programokat szervezünk, mint pl. tanfolyamok, fesztiválok, virrasztások, vallási szertartások, lelkigyakorlatok és zarándokutak. Egyénileg, vagy kiscsoportokban segítjük őket, hogy tisztázzák értékeiket, és ezeket koruknak és környezetüknek megfelelő célul tűzzék ki. 182. Az iskoláskorú fiatalokat, akik lelkesedéssel élik meg hitüket, meghívjuk, hogy vegyenek részt a gyermek-hittanórán, vagy pedig az ifjúsági mozgalmakban, illetve más tevékenységekben csoportvezetőként köteleződjenek el, ahol más fiataloknak hirdethetik az örömhírt. 183. A fiatal felnőttekkel végzett apostoli tevékenységünk személyes hitük érettségére, és annak a társadalomban és az Egyházban való elköteleződés általi kifejezésére helyezi a hangsúlyt. Az eddig említett tevékenységeken túl, személyes kísérést biztosítunk, melynek során meghívjuk őket arra, hogy elmélyülten gondolkodjanak az életben szerzett tapasztalatukrólclxv. Bevezetjük őket a marista apostoli lelkiségbe, és abba, amit a helyi Egyházban megélünk. Felkínáljuk nekik, támaszképpen, a korcsoportjuk szerinti más fiatalokkal való kapcsolatok hálózatát. Velük, és számukra folyamatos továbbképzési programokat hozunk létre. 184. Ezen kívül arra bátorítjuk őket, hogy a társadalmi, vagy misszionárius önkéntes programokban köteleződjenek el, akár otthon, akár külföldön, a távol eső, vagy nagyon szegény vidékeken. Felkínáljuk nekik azt a lehetőséget, hogy egy időt valamelyik marista apostoli közösség tagjakéntclxvi töltsenek el. Fejlesztjük az ember és a keresztény hivatás iránti érzéküket, bele értve a szerzetesi, vagy papi élet melletti döntéstclxvii. 185. Erőfeszítéseinket a társadalomban jelenlévő, jövőbeni keresztény vezetők képzésére irányítjukclxviii. Kísérjük őket a népek és a kultúrák problémáival szemben való nyitottság és szolidaritás útján. Felkínáljuk számukra annak lehetőségét, hogy tanulmányozzák az Egyház szociális tanítását. 186. A fiatalok apostolaiként, örömteli tanúságtételünk segít nekik abban, hogy el tudják képzelni, milyennek kell lennie egy, a mai világban elkötelezett kereszténynek. Lelkiségünk a Jézus Krisztussal való személyes kapcsolatunkból táplálkozik. Így könnyebben meg tudjuk osztani hitünket a fiatalokkal. 187. Folyamatosan tájékozódunk a társadalomtudományi, a nevelésügyi és a lelkipásztori területek újdonságairól. Fejlesztjük a csoportok irányítása, a személyes spirituális, és személyes kísérés terén való képességeinket. 188. Apostoli munkánkban résztvevő társainkkal, és barátainkkal megosztjuk tapasztalatainkat: a munkával járó örömöt és nehézségeket, és azt, hogyan fedeztük fel Isten jelenlétét a munkánk során. 189. Kapcsolatba lépünk szervezettekkel az ifjúsági mozgalmakat koordináló szervezetekkel, plébániai, egyházmegyei és nemzeti szinten is, és aktív szerepet vállalunk benne.

39

…kötetlen nevelési projektek segítségével. 190. A kisemmizett vidékeken élő, és peremre szorult fiatalok csoportjaival dolgozunk, akiknek szükségleteit a rendes nevelési struktúrák nem veszik figyelembe. Velük, valamint a helyi közösségekkel, és a hivatalos, vagy civil szervezetekkel együtt tanulmányozzuk helyzetüket, hogy felmérjük a valós szükségleteket, és megvalósítható megoldást nyújtsunk. Ezekkel a külső szervekkel való kapcsolataink révén ügyelünk arra, hogy beavatkozásunk egy átfogó közös programba épüljön. 191. Az általunk felvállalt projektek hosszú- vagy rövid-távúak, például: írásolvasástanítás, iskolai korrepetálás, nyelvoktatás a bevándorlók számára, személyiségfejlesztés, egészségnevelési programok, melybe a drogfüggőségről való felvilágosítást is beillesztjük, emberi kapcsolatokban való képzés, óvodás korú gyermekek gondozása, kulturális és társadalmi kérdésekről, vagy a közösségépítésről szóló műhelyek, kézügyességet segítő tevékenységek, művészeti képzés, vezetők képzése. 192. Ezekben a projektekben az életre nevelünk. Az egyének jólétét, és az egész közösség életének minőségét igyekszünk javítani. E kezdeményezésekben a hit területén is próbálunk kapcsolatot teremteni a fiatalokkal, és a szolidaritás iránti érzékre próbáljuk nyitottá tenni őket, úgy az egymás közti kapcsolataikban, mint a körülöttük élőkkel. 193. Az ilyen környezetben való munka, kezdeményező készséget, reménységet, és a kudarcokkal szembesülve is kitartást kíván tőlünk, nem várva azonnali eredményeket. Ez gyakran azt jelenti, hogy kevés anyagi háttérrel dolgozzunk. Jó kommunikációs készséggel kell rendelkeznünk, hozzáértőnek azokban a vállalkozásokban, amibe belekezdünk, és képesnek kell lennünk csoportban dolgozni. 194. Tudatában vagyunk annak a nehézségnek, amit a gyakran kis csoportokban végzett munka jelent, szilárd családi légkört igyekszünk létrehozni, mely lényeges azoknak a gyermekeknek, vagy fiataloknak képzésében, akiknek segíteni szeretnénk, de a saját belső egyensúlyunkhoz is. Magunkévá tesszük „a fiatalok és családjaik örömeit és reményeit, aggódásait és szenvedéseit.”clxix Akár úgy is dönthetünk, hogy közöttük élünk, hatékonyabbanclxx megosztva így az ő életmódjukat.

…társadalmi projektekkel. 195. Néhány gyermek és serdülőkorú fiatal számára, különösen azoknak, akik veszélyeztetett helyzetben élnek, vagy a társadalom peremére szorultak, inkább szociális jelleget ölt annak módja, ahogy az ő szolgálatukra állunk, mint a fentebb említett módok. Velük és családjukkal, ha lehetséges, akkor más csoportokkal, vagy szervezetekkel együttműködve, alkalmazott projekteket hozunk létre. 196. Az általunk kínált szolgálatot magukban foglalnak: utcagyerek, árvák, és krízishelyzetben lévő családok fiataljainak számára létesített otthonokat; fogyatékosok, kisebbségi csoportok, kivándorlók, menekültek számára létesített központokat; drogfüggő fiatalok rehabilitációs központjait, AIDS-betegeket befogadó helyeket; a törvénykezéssel konfliktusba került, vagy fogságban lévő fiatalok számára nyújtott segítő programokat.

40

197. Intézkedünk e fiatalok legsürgősebb szükségleteinek közvetlen ellátása érdekében. Mindamellett, az ilyen típusú tevékenységet alkalmazott nevelési stratégiákkal igyekszünk kísérni, melyek kialakítják azon képességüket, mellyel fokozatosan saját maguk tudjanak gondoskodni magukról. 198. Mivel ezek a fiatalok gyakran éltek át negatív tapasztalatokat, stabil környezetet alakítunk ki, melyben érzik, hogy tiszteletben tartják, értékesnek tartják, és szeretik őket. Kísérjük őket, személyiségfejlesztő programokat szervezünk, és olyan tervek felé segítjük őket, melyeket meg is tudnak valósítani, ezzel bontakoztatva ki bennük önbizalmukat. 199. Megkönnyítjük számukra a társadalomba való beilleszkedésükhöz szükséges képességek megszerzését. Segítünk olyan helyzeteket teremteni, melyek megtanítják őket arra, hogy másokkal együtt éljenek és dolgozzanak, és amelyek szembesítik őket tetteik következményeivel. Ily módon segítjük őket ahhoz, hogy szabadságukat vállalni tudják, csoportjuk feltételei között, és hogy kezükbe vegyék saját életüket. 200. A „veszélyeztetett” fiatalok társadalmi integrációjának egyik fontos vonása a családjukkal való kapcsolatuk. Odafigyelünk a beilleszkedés és a kiengesztelődés lépéseire. 201. Rendszeresen értékeljük tevékenységünk eredményeit, mindig azokat a legjobb eszközöket tartva szem előtt, melyek a fiatalokat nagyobb személyes önállósság felé vezetik. Mivel tudatában vagyunk saját korlátainknak, a mélyen felkavart fiatalok mellett végzett tevékenységekben, külső szakmai segítség közbelépéséhez segítjük őket. 202. A fiatalok lelki szükségleteivel is foglalkozunk, mivel a hit, a remény és a szeretet emberei vagyunk, Istennek a szegények és a legelhagyatottabbak iránti különleges szeretetéről téve tanúságot. Belső változásra biztatjuk őket, ami a feltétlen szeretetről szerzett tapasztalatuk, és önmaguk fokozatos elfogadásának gyümölcse. 203. Formáljuk társadalmi öntudatukat, elmélyült gondolkodás felé vezetve őket azokról a körülményekről, melyek gyakran kivetkőztetik az embert saját mivoltából, és amelyben ők maguk is élnek, arra ösztönözve őket, hogy a változás aktív résztvevőivé váljanak saját helyzetükben, és környezetük fejlesztésébenclxxi. Megtanítjuk őket a konfliktusok erőszakmentes megoldására. Segítünk nekik abban, hogy megértsék társadalmi, politikai és kulturális környezetüket, és megnyitjuk szemüket az Egyház szociális tanításáraclxxii. 204. Más személyekkel és intézményekkel együtt, megvédjük azokat a gyermekeket és fiatalokat, akik az igazságtalanság, vagy a kizsákmányolás áldozatai. Megosztjuk tapasztalatainkat és gondjainkat, tartományi közösségünkben. 205. Mielőtt elköteleznénk magunkat a „veszélyeztetett”, vagy a társadalom peremére szorult gyermekek és fiatalok melletti apostoli munkában, személyesen, szakmailag és lelkipásztori téren is felkészülünk erre. Arra is időt fordítunk, hogy e területeken rendszeresen töltekezzünk, azáltal, hogy képzési programokon veszünk részt. 206. Az ilyen apostoli tevékenység hitelességet, kiegyensúlyozottságot, érettséget kíván tőlünk, és az élet nagyobb egyszerűsége felé vezet minket. Tudjuk, hogy igen gyakran előfordul az, hogy erőfeszítéseinknek nincs közvetlen eredménye, és nem társadalmi elismerést sem kap. Olykor frusztrációt, és kudarcot érezhetünk. Ez arra kell, hogy vezessen minket, hogy elmélyítsük hitünket: valóban Isten művét végezzük, reményünket az ő

41

ígéreteibe vetve, amit azoknak ígért, akik „az ő nevében” dolgoznak clxxiii. A Kereszt és a Feltámadás lelkisége segít minket abban, hogy beépítsük életünkbe a szenvedésnek azokat a helyzeteit, melyeket a fiatalok is átélnek, és velünk megosztanakclxxiv. 207. A rendkívüli szegénység, a rossz bánásmód, vagy a sérüléseket okozó élményektől – mint az erőszak, a háború, vagy a családi törések - által megsebzett fiatalok mellett végzett munka megrázza belső egyensúlyunkat. Ez az apostoli tevékenység olyan magatartásmódokat, és adományokat válthat ki bennünk, melyeket addig nem is sejtettünk. Fizikai, pszichés, és lelki téren is hatást gyakorolhat ránk. Ügyelünk arra, hogy megtaláljuk ezeknek gyógymódját, saját jólétünk miatt, és szakmai és apostoli feladatunk folytatása érdekében is. 208. Elismerjük személyes lehetőségeinket és korlátainkat. Figyelmet fordítunk saját reakcióinkra, és megosztjuk tapasztalatainkat munkatársainkkal. Ha szükséges, személyes, és szakmai kísérőhöz fordulunk. Időt fordítunk arra, hogy tápláljuk lelki életünket.

Isten országának munkásai 209. Elvállaljuk korunknak azokat a nehéz körülményeit, melyek oly tragikus módon érintik a kirekesztett, és remény nélkül élő fiatalok létét, akikkel missziónk során találkozunk. Figyelmes és reményteli jelenlétünk által, valamint az Egyházban és a társadalomban kimondott szavunk által is, Isten Országának növekedésén dolgozunk. 210. Nevelői hivatásunk, e társadalmi és lelkipásztori realitások között, arra szólít fel, hogy próféták legyünk a mai világban, különösen is a „kicsinyek” clxxv, a civilizáció által be nem fogadottak mellett. Nem tekintjük magunkat megváltóknak. Igyekszünk világosság lenni számukra, hogy Jézus Krisztus, a Világosság felé vezessük őketclxxvi.

42

BÁTRAN ÉS REMÉNYTELTEN TEKINTÜNK A JÖVŐBE Nevelői tevékenységünk, a világ minden részén, fiatalok millióit éri el. Ismerjük szenvedéseiket és örömeiket. Tudjuk azt, mennyit segíthetünk nekik. Hiszünk jövőjükben. Hisszük, hogy Marcellin Champagnat karizmája ma is időszerű. Hiszünk marista nevelői, másokkal megosztott missziónkban. Hiszünk a fiatalokat szolgáló hivatásunkban, különös tekintettel a szegények és a kirekesztettek iránt. Hiszünk abban a küldetésünkben, hogy a fiatalokat az alapvető értékek felé irányítsuk, hogy jobb világot építsünk, és hogy Jézus Krisztust megismertessük és megszerettessük. Hiszünk abban, hogy a gyermekek és fiatalok nevelése érdekében, először szeretnünk kell őket, mint ahogy Mária szerette Jézust, mégpedig mindegyiküket egyformán kell szeretnünk. Hiszünk az átfogó nevelés értékében, melyet iskoláinknak javaslunk. Hiszünk kreatív, és reményteli jelenlétünk értelmében, apostoli tevékenységünk mindegyik helyén, különösen is a legelhagyatottabbak mellett.

A misszió dinamikájában Marcellin egy prófétai mozgalomnak adott életetclxxvii. Tanítványai százainak erőit mozgósította. Ugyanez a karizma él a mi magatartásunkban és a mi intézményeinkben. Hivatásunk arra szól, hogy egyre nyitottabbak legyünk a Szentlélek iránt, és a jövőt ezzel a hivatással összhangban építsükclxxviii. A kihívások, melyekkel szembenézünk, elsősorban azok, amelyekkel a gyermekek és a fiatalok találkoznak. A mai világot az ő érzékenységükkel tekintjük, hallgatjuk, kérdezzük. Nem maradunk tétlenek azon szociális és kulturális egyenlőtlenségek láttán, melyek rányomják bélyegüket társadalmunkra. átalakítjuk meglévő struktúráinkat. újabb projektekbe kezdünk. megerősítjük nemzetközi szintű kötelékeinket. Az elénk kerülő kihívásokat azok a kihívások is jelentik, melyek a Marcellin karizmája szerint megélt nevelői tevékenység választásában állnak. Azt kívánjuk, hogy tevékenységünk összhangban álljon szavainkkal, amikor közös missziónkról, a legnehezebb helyzetben lévők iránti különleges odafordulásról, az Evangéliumnak a nevelésen keresztül való hirdetéséről beszélünk.

43

Máriával, mint példaképünkkel Mint Mária, az Angyali Üdvözletkor (Lk 1.26-38.), nyitottak vagyunk Isten tevékenysége előtt életünkben; Istenére, akinek semmi sem lehetetlen. Kétségeink, félelmeink, és korlátaink ellenére, hittel fogadjuk el Isten meghívását arra, hogy részt vegyünk az Örömhír hirdetésében. Egy olyan korban, mely független kíván lenni, helyet adunk életünkben Istennek. Mint Mária, Erzsébetnél tett látogatásakor (Lk 1. 39-45), Istennel való egységünk mások felé indít minket, hittel és reménnyel telve. A fiatalokhoz lépünk szükségeikben, felkínáljuk nekik barátságunkat. Egy olyan korban, melyben az individualizmus az uralkodó irány, mi először másokra gondolunk. Mint a Magnifikátját éneklő Mária (Lk 1.46-55), dicsőitjük Istent az élet ajándékáért. Egy olyan korban, amelyben a közerkölcs kívánnivalókat hagy maga után, mi a leggyengébbek mellett állunk. Mint Mária Betlehemben (Lk 2.1-20), világra hozzuk Jézust a fiatalok szívében, még e legellenségesebb vidékeken is. Fogyasztói társadalmainkban, mi szerényen élünk. Mint Mária Názáretben (Lk 2. 39-52), gondoskodunk a fiatalokról, kibontakoztatjuk bennük annak az Istennek megismerését és szeretetét, aki jelen van életükben, valamint a minden teremtett lény iránti mély tiszteletet. Máriához hasonlóan, elfogadjuk őket olyannak, amilyenek, még akkor is, amikor nem értjük döntéseiket. Egy olyan korban, melyre a személyes gyönyör keresése nyomja rá bélyegét, mi nagylelkűen ajándékozzuk oda magunkat. Mint Mária Kánában (Jn 2. 1-11), érzékenyek vagyunk mások szükségei iránt. Arra hívjuk meg a fiatalokat, hogy tegyék azt, amit Jézus kér tőlük. Egy önközpontú korban, mi szolidárisak kívánunk lenni. Mint Mária a Kálvárián (Jn 19.25-27), felismerjük Jézust a megtört emberek arcában. Osztozunk szenvedéseikben, és bízunk bennük, anyai szívvel és szenvedéllyel. Egy olyan korban, amelyben a remény a reményvesztéssel szembeni küzdelmét éli, mi azok mellet maradunk, akik szenvednek, vagy meghalnak. Mint Mária az Emeleti teremben (ApCsel 1.12-2.4), közösséget építünk. Egy spirituális zűrzavarban élő korban, mi a Szentlélekben megújult Egyházról teszünk tanúságot.

A remény erejével Reményünk a feltámadt Jézus, aki az élet és a történelem ura. Ő elénk jön, velünk járja utunkat, meghallgat minket, reményt ébreszt szívünkben, és segít minket abban, hogy fölfedezzük Isten tervét, az emberi zűrzavarban is. A fiatalokkal való mindennapos kapcsolataink során, amint az imádság idején is, felismerjük jelenlétét. Első tanítványainak szavai szólalnak meg bennünk: „vajon nem lángolt a szívünk?”clxxix

44

Marcellin Champagnat projektje általunk él tovább „A világ és az Egyház jövője az ifjú nemzedékeké… Krisztus várja őket.” clxxx A marista nevelők, legyenek akár Testvérek, akár Világi hívők, férfiak és nők, fiatalok, vagy idősebbek, mind arra hivatottak, hogy az új nemzedékek számára „Champagnat legyenek”. Azzal a szenvedéllyel, ami Marcellinben élt, bátran és reménytelten kívánunk a jövőbe tekinteni.

45

A REFLEXIÓHOZ ÉS A BESZÉLGETÉSHEZ FELHASZNÁLHATÓ KÉRDÉSEK 1.

Marcellin Champagnat követői: 1.

Melyek Marcellin életének azok a momentumai, amelyek különösen is megszólítják?

2.

Személyiségének mely vonásai ragadják meg önt leginkább?

3.

Lelkiségének mely jellemzői vonzzák?

3.

Marcellin életének mely vonásai szólnak leginkább a fiatalokhoz?

4.

Elég gyakran mondják, hogy a válság korát éljük. Azokban a kihívásokban, amelyekkel mi találkozunk, melyek azok, amelyek közösek Marcellinével?

2.

Testvérek és Világi hívők, együtt a misszióban, az Egyházban és a világban:

1.

Ebben a fejezetben mely pontok érintik?

2.

Mi az, ami hozzájárult a megosztott küldetésben való meggyőződéséhez?

3.

Mily módon azonosul Marcellin karizmájával?

4.

Milyen személyes kihívásokkal találkozik a megosztott küldetés elgondolásában és gyakorlatában?

5.

Nevelői közössége (iskolai környezetben, vagy más közegben) hogyan kap meghívást arra, hogy növekedjék a megosztott küldetés tapasztalatában?

3.

A fiatalok között, különösen a legelhagyatottabbak között

1.

Mi az, ami önnek új ebben a fejezetben?

2.

Melyek azok a legfőbb problémák, amelyekkel társadalmának fiataljai találkoznak?

3.

Az ön társadalmában és Egyházában melyek a reményt nyújtó fejlődési területek? 46

4.

Idézze fel egy olyan fiatal helyzetét, aki együttérzést támaszt önben, vagy lázadásra indítja önt?

5.

Az ön társadalmában kik a leginkább kirekesztett fiatalok?

6.

Hogyan lehetne bátrabb abban, hogy elérje ezeket a fiatalokat?

4.

Az Örömhír magvetői vagyunk

1.

„Jó keresztény és erényes állampolgár”. Hogy fogalmazná meg mai kifejezésekkel Champagnat-nak ezt a központi gondolatát?

2.

Próbálja meg saját szavaival elmondani küldetését.

3.

A 86. cikkely a vallásos közegek különbözőségeiről szól. Hogyan jellemezné azt, amelyben ön él, és ez mennyiben érinti evangelizációs küldetését?

4.

Az ön környezetében mik jelentik azokat a legfontosabb kihívásokat, amelyekkel a fiatalok evangelizációja során szembesül?

5.

E fejezetben mely pontok szólítják meg önt leginkább?

6.

„A

fiatalok

szintén

evangelizálnak

minket.” Idézzen fel néhány erre vonatkozó tapasztalatot.

Sajátos marista stílusban 1.

„A fiatalok neveléséhez elsősorban szeretnünk kell őket, mindegyiküket egyformán.” Hogyan értelmezi

47

Marcellinnek ezt a gondolatát, melyet gyakran a marista nevelés aranyszabályának hívnak? 2.

Mit tart ön egy marista intézmény sajátos vonásának?

3.

Vizsgálja meg egymás után ezeket a sajátosságokat:

a)

Melyik vonást kívánja aláhúzni önmaga számára?

b)

Keressen konkrét példákat ennek kifejeződésére ott, ahol ön dolgozik (a struktúrák, a magatartásmód terén).

c)

Mely területen, és milyen módon érzi hivatottnak magát arra, hogy teljesebb módon élje meg ezeket a sajátos vonásokat (személyesen, és csoportban)?

6

Iskolai környezetben

1.

Ennek a fejezetnek mely gondolatai újak, vagy ösztönzőek az ön számára?

2

Próbálja meg körülírni az ön iskolájának szociális jellemzőit.

3

Milyen kihívásokkal találkozik a programok és a módszerek megvalósításában a legtöbb nehézséggel élő fiatalok számára?

4.

„A katolikus iskola olyan nevelői közösség, amelyben a hitet, a reményt és a szeretetet megélik és megosztják egymással, és amelyben a diákokat fokozatosan bevezetik abba az életeszménybe, melyben összhangban áll a hit, a kultúra és az élet.” (126. cikkely) E téren milyen pozitív tapasztalata van? Milyen nehézségekkel találkozik?

5.

Hogy állnak a szolidaritásra, a szolidaritásért való neveléssel?

48

6.

Iskoláink átalakítása: milyen kihívásokat, milyen lehetőségeket lát iskolájában a 158162 cikkelyekkel kapcsolatban?

7. 2.

Más nevelési területeken A mai fiatalok sürgős szükségletei és vágyai, különös tekintettel a legnehezebb helyzetben lévőkéi, vagy a leginkább felkavart fiatalokéi: hogyan jellemezné az önre bízott fiatalok csoportjának szükségleteit és vágyait?

3.

Mi az, ami a legtöbb bátorítást nyújt önnek apostoli tevékenységében? Mi az, ami leginkább a kedvét tudja szegni?

4.

Milyen reményei vannak apostoli tevékenységének jövőjével kapcsolatban?

49

SZÖVEGGYŰJTEMÉNY 1.

Marcellin Champagnat követői

1.1 Első nap az iskolában Édesanyja és nagynénje, mivel csak kevéssé tudták megtanítani őt olvasni, egy tanárhoz küldték el, hogy tökéletesítse tudását, és megtanítsa őt írni. Az első napon történt, mivel nagyon félénk gyermek volt, és el sem mozdult a helyéről, a tanár odahívta magához, és olvasson. De abban a pillanatban, hogy odaért, egy másik diák felállt, és eléje állt. Ekkor a tanár, akit elragadott a hév, s talán azt hitte, hogy ezzel Marcellin kedvére tesz, pofon vágta azt a gyereket, aki előtte akart olvasni, és dühösen a terem túlsó végére zavarta. Ez a viselkedés nemigen tudta megnyugtatni az új diákot, és félénkségét sem vette el; sőt, amint később elmondta, minden tagja reszketett, és inkább lett volna kedve sírni, mint olvasni. Ez a durva gesztus fellázította józan lelkületét; s így szólt magában: nem jövök többé vissza az iskolába, egy ilyen tanárhoz; az, ahogy ezzel a gyerekkel bánik, minden ok nélkül, megmutatja, mit várhatok tőle; talán az első adandó alkalommal velem is így bánik: nem kérek tehát sem az óráiból, s még kevésbé a büntetéseiből. Tényleg nem akart többé visszatérni ehhez a tanítóhoz, szülei minden rábeszélése ellenére sem. A későbbiekben százszor is elmesélte ezt Testvéreinek, hogy megértesse velük, mennyire eltávolíthatja az iskolától a gyermekeket a rossz bánásmód, és a felindulásból fakadó büntetés, elidegenítheti lelkületüket a tanítótól, és megutáltathatja vele útmutatásait is. Életrajz, I. 5-6- old. 1.2

Marcellin hivatása

Marcellin elhatározása, hogy latinul tanuljon, nem valami múló fellángolás volt; szülei, akik tudták, hogy nincs sok pénzük, próbálták is lebeszélni erről, emlékeztetvén őt a régebbi nehézségekre, amikor még olvasni tanult, és arra, hogy mennyire nem érdekelte őt a tanulás. De mondhattak neki bármit, az mind hiábavaló volt, nem vonzotta őt a munka, sem pedig az a kis üzlet, amit azelőtt oly nagy kedvvel végzett… Egy évig volt ennél a nagybácsinál (a tanítónál), aki nem kímélte magát, sok gondot fordított rá, s ezzel nagy előmenetelt is ért el. De az év végén mégsem volt azon a véleményen, hogy unokaöccse beléphet a szemináriumba: „Gyermeketek a fejébe vette, hogy tanulni akar; de rosszul teszitek, ha engedtek neki: túl csekélyek a képességei, hogy sikerüljön neki - mondta szüleinek”… Marcellin, aki egész éven át imádkozott és gondolkodott, egy pillanatra sem ingott meg nagybátyja szavaitól, sem pedig szülei megjegyzéseitől. „Készítsétek össze a holmimat, mondta, szemináriumba akarok menni; sikerülni fog, mert Isten hív.” Mivel némi nehézséget okozott, hogy kis kelengyéjét összerakják, hozzátette még: „Ez a kiadás ne akadályozzon titeket: van pénzem rá.” Valóban abból a pénzből fizették ki holmiját, amit ő gyűjtött össze. Életrajz, II. 10. 12-13 old. 1.3

A Mária Társaság

Ez idő tájt (1812-1815) fektették le a Mária Társaság első alapköveit. Néhány szeminarista, akiknek élén Colin apát úr és Champagnat apát úr állt, gyakran összejött, hogy egymást lelkesítsék a buzgóságban, és a papi erényeknek gyakorlatában. Beszélgetéseik rendszeres tárgya legfőképp a lelkek üdvéért való buzgóság volt, és az, hogy mi módon segíthetnek ők ebben. Érzéseiknek és terveiknek kölcsönös megbeszéléséből fakad aztán egy papi Társaság alapításának gondolata, e cél elérésére… A Szent Szűz iránti különös tisztelet, melyet e 50

válogatott társaság hirdetett, sugallta azt a gondolatot, hogy ezt az új Társaságot Isten Anyjának oltalma alá helyezzék, és hogy Mária nevét adják neki… Egyik találkozásuk alkalmával megegyeztek abban, hogy együtt elzarándokolnak a Fourvière Bazilikába, és Mária lábai elé teszik szándékukat… Ennek az új társaságnak terveiben azonban ez urak egyike sem gondolt tanító Testvérekre. Egyedül Champagnat apát úrban fogant meg rendjük terve, és egyedül ő vitte végbe azt. Gyakran mondta társainak: „Testvérekre van szükségünk, Testvérekre van szükségünk, hogy hittant tanítsanak, hogy segítsék a misszionáriusokat, hogy iskolát hozzanak létre a gyerekek számára.” 1.4

Miért Testvérek?

Mivel Franciaország Saint Genes Malifaux járásában születtem (Loire), az olvasás és írás tanulása során tapasztalt végtelen szenvedések által megéreztem egy olyan társaság létrehozásának sürgető szükségét, mely legalább annyit nyújthatna a vidékiek számára, mint amit a Keresztény Iskolatestvérek a városoknak adnak meg. Champagnat Közoktatási Miniszterhez intézett leveléből, 1837. 159. levél 1.6.

Montagne tapasztalat

Így álltak, hát a dolgok, amikor egy – bizonyára a Gondviseléstől vezérelt – esemény irányt mutatott M. Champagnat bizonytalansága előtt, és arra az elhatározásra vezette őt, hogy haladéktalanul kézbe vegye a Testvérek Rendjének ügyét. Egy napon gyóntatni hívták őt egy tanyára, egy beteg gyerekhez, és szokása szerint azonnal ment, hogy meggyóntassa a gyermeket. Kérdezgetni kezdte őt, hogy meggyőződjön arról, vajon ismeri-e a szentségek felvételéhez szükséges előkészületeket; s igen meglepődött, amikor látta, hogy a legfontosabb hittikokat sem ismeri, sőt még azt sem tudja, hogy egy Isten van. Szomorúan látta, hogy egy tizenhét éves gyermek ennyire tudatlan, és hogy ilyen állapotban kell meghalnia; leült hát melléje, hogy megtanítsa vele a legfontosabb misztériumokat, és az üdvösséghez szükséges legfontosabb igazságokat. Két órát töltött ott, hogy tanítgassa, és gyóntassa, de csak komoly nehézségek árán tudta a legszükségesebb dolgokra is megtanítani: mert a gyermek annyira rosszul volt, hogy alig értette meg, amit mondtak neki. Miután meggyóntatta, és többször is rávette, hogy kifejezze Isten iránti szeretetét és bűnbánatát, s ezzel a halálra előkészítette, otthagyta, hogy meglátogasson egy másik beteget, aki a szomszéd házban lakott. Mikor elment a tanyáról, megkérdezte, hogy van a gyermek: „Meghalt, egy pillanattal az után, hogy elment, válaszolták könnyek között a szülei. Ekkor az öröm érzése – hogy épp jókor lehetett ott -, az iszonyat érzésével keveredett benne … Ilyen érzésekkel tért vissza, gyakran mondogatva magában: „Mennyi gyermek van még ugyanilyen a helyzetben, és épp ilyen veszélyek között, mivel nincs senki, aki megtanítaná őket a hit igazságaira!” Ekkor nagy erővel töltötte el őt annak gondolata, hogy megalapítsa azoknak a Testvéreknek Társaságát, akik elébe mennének ily nagy nyomorúságnak, keresztény tanítást nyújtva a gyermekeknek, és felkereste Jean-Marie Granjon-t, és mindezeket a terveket elmondta neki. Életrajz, VI, 61-62. old. 1.7

A fiatalok tanítása La Vallá-ban

(Marcellin) visszaemlékezett mindezekre a fogadalmaira, amikor testvérei már el tudtak vállalni egy osztályt. Mivel azonban még nem tartotta őket elég felkészültnek erre, azon a

51

véleményen volt, hogy hívjanak egy tanítót. Ezzel kettős célja volt: a tanításra - véleménye szerint - először is azért volt szükség, hogy megadja az alapvető oktatást a plébániai gyermekeknek, aztán pedig azért, hogy a Testvérek eddig elért ismereteit tökéletesítse, és bevezesse őket a tanítás módszerébe… A tanító közösségben élt a testvérekkel; a házukban nyitotta meg iskoláját, az pedig hamarosan megtelt gyermekekkel. A Testvérek segítették őt a diákok képzésében, s látva, hogy tesz a tanító, ők is hozzá hasonlóan cselekedtek és átvették módszerét; másrészt pedig, az órák között, különórákat vettek a tanítás különböző részeiről. Életrajz, VII. 74-75. old. 1.8 A Mária Kistestvérei Társulat Elöljárója, mely a Saint-Chamond (Loire) járásban, Notre Dame de l’Hermitage-ban jött létre, abban a megtiszteltetésben részesül, hogy elmondja Méltóságodnak, hogy mivel e Társulat célja abban áll, hogy a vidéki községek számára alacsony költségekkel könnyítse meg azt, hogy gyermekeik nagyobb képzésben részesülhessenek, mindegyik tanító testvér fizetését a minimumra csökkentette; Champagnat a Közoktatási Miniszterhez írt levele; 113. levél Már most is nagyon csekély összeg áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy a városban lévő három Testvér költségeit fedezze. Úgy vélem, hogy ha ezt tovább csökkentenék, az annyit jelentene, hogy nemcsak azt a csekély fizetést vonnák meg tőlük, amit a legmegvetettebbeknek és nehéz munkát végzőknek juttatnak, hanem szegény és nyomorúságos ételüket is megvonnák tőlük. Champagnat Bourg-Argental Polgármesteréhez írt levele; 8. Levél 1.9

Missziós lelkület

Champagnat Atya… azzal e kéréssel fordult Colin Tisztelendő Úrhoz, hogy csatlakozhasson ahhoz a misszionárius csoporthoz, akik Óceániába indulnak, hogy utolsó napjait és maradék kis erőit a hitetlenek tanításának és megszentelésének áldozza. Colin Tisztelendő Úr, akinek rendkívül nagy épülésére szolgált az atya buzgósága és odaadása, ezt válaszolta neki: „Ön Franciaországban több jót tesz annál, mint amit Óceániában tehetne. Az ön küldetése nem abban áll, hogy személyesen menjen e népekhez, és ott az Evangéliumot hirdesse, hanem abban, hogy számukra buzgó és áldozatkész apostolokat készítsen fel. A jóságos Atyát az engedelmesség megakadályozta abban, hogy erőltesse dolgot, alázata pedig még azt is elhitette vele, hogy méltatlan volt ilyen kiváltságra; de ha lemondott is erről, azt nem akadályozhatta meg, hogy kifejezésre juttassa a benne élő vágyat. (N.B.: 1836. december 24-én Pompallier püspökkel Servant, Bataillon, Bret és Chanel Atya ment, valamint Marie-Nizier, Michel és Joseph-Xavier Testvér) Életrajz, XIX, 208-209. old. 1.11

Ifjúkori vállalkozás

Szülei, akiknek tetszett a rendnek és a gazdaságnak e lelkülete, két, vagy három bárányt adtak neki, és megengedték, hogy ha azok meghíznak, akkor a saját hasznára eladja őket. Valóban nagy gonddal nevelte azokat, majd eladta, és újabbakat vett, melyeket ugyanígy felnevelt, és mindig haszonnal adta tovább őket: olyannyira, hogy ezzel a csekély gazdasággal, és a lankadatlan takarékossággal, rövidesen kereken hatszáz frankot szerzett. Egy tizenhat éves gyerektől ez nagy dolog volt; s ha nem is gondolta magát gazdagnak, legalábbis azt képzelhette, hogy gazdag lesz. Terveket készített, hogy kiterjessze kis gazdaságát, egyik

52

testvérének kellett társulni hozzá; megegyeztek abban, hogy közös kasszán élnek, és egész életükben együtt maradnak. Életrajz, 1. 7-8. old. 1.12 Marcellin, alkotó és építő A jelöltek mindig a pajtában aludtak. Ahhoz, hogy máshova helyezhesse őket, M. Champagnat több mint egy hétig dolgozott, hogy a ház padlását kijavítsa, és hálóteremmé alakítsa át. Néhány rossz deszkából saját maga készített ágyakat… Látszott, hogy a ház nem elég ennyi ember elszállásolására, sürgősen új építkezésbe kellett kezdeni. M. Champagnat habozás nélkül nekivágott. Mivel azonban nem volt miből fizetni, ő maga és a Testvérek végezték a munkákat; egyetlen idegen munkás sem dolgozott benne. A közösség négykor kelt; a Testvérek és a novíciusok közösen végezték a fél óra elmélkedést, részt vettek a szentmisén, azután pedig munkához láttak, egészen este hét óráig. Életrajz, X, 105. old. „… ha Isten áldása kísér minket, akkor beköltözhetünk majd oda” Mielőtt azonban erre az álláspontra jutott volna, két legfőbb testvérével bejárta a környéket, hogy megnézze, nem találnának-e valami jobb helyet… Ez a bolond Champagnat - mondta több testvére, és sokan mások - elvesztette volna a józan eszét? mit képzel? miből fizeti ki ezt a házat? … Champagnat atya tudott arról, mit a nyilvánosság gondol és beszél róla, de ezek az emberi beszédek nem nagyon zavarták, és soha nem is tette viselkedése szabályává az emberi okosság alapelveit. Így, bár nagy közösség volt a vállán, s bár négyezer frankra volt szükség, de semmi pénze nem volt, egyedül Istenbe vetett bizalma volt meg, az azonban határtalan volt, félelem nélkül hozzálátott egy százötven ember befogadására alkalmas ház építésének, melyben kápolna is volt. Életrajz, XII, 125. 127., 128. old. …Folyton javítgatunk, vagy építkezésben vagyunk, és mégis mindig szűkös a helyünk. Nem hagyjuk nyugodni a l’Hermitage szikláit, műveljük, szőlőt ültetünk, igyekszünk mindent termővé tenni. Champagnat Fontbonne Úrhoz írt levele, St Louis, Missouri, U.S.A., 109. Levél 1.13 Marcellin terve Mikor 1816-ban papi méltóságra emeltek, St-Chamond járás (Loire) egyik községébe küldtek. Amit ebben az új pozícióban, a fiatalok nevelését illetően, saját szememmel láttam, az azokat a nehézségeket idézte fel bennem, melyeket az ő korukban magam is tapasztaltam, mivel nem voltak tanítók. 59. Levél A legbiztosabb eszköze annak, hogy a társadalom számára jó tagokat biztosítsunk, a jó nevelés Sajnos, a falvak többségében ez nincs meg: a község forrásai nem kielégítőek, a lakók nyomorúsága nem teszi lehetővé számukra azt, hogy gyermekeik nevelését a Keresztény Iskolatestvérekre bízzák, akiknek érdemeit és képességeit jól ismerjük; ebből fakad az a szomorú kényszer, hogy vagy az ártalmas tudatlanság fertőjében hagyják gyermekeiket, vagy pedig (s ez még rosszabb) olyan tanítók kezére adják őket, akik nem igen képesek arra, hogy a tudományokra és a jó állampolgárok számára szükséges erényekre formálják őket.

53

E nehézség elhárítása érdekében, alulírott M. Champagnat, a Lyon-i egyházmegye papja, látva azt a buzgóságot, mellyel a Király és kormánya él, hogy minden társadalmi osztály számára biztosítsa a jó neveltetés előnyeit, magát ajánlotta arra, hogy St-Chamond városa mellett, MÁRIA KISTESTVÉREI néven a tanítók társaságát képezze, és a következő statútumokat fektette le, azzal a céllal, hogy megkapja az engedélyt, mely e társaság tagjai számára törvényesen, s ezáltal megfelelőbb módon biztosítsa e fontos és fáradságos funkciójukhoz szükséges eszközöket. Champagnat, Őfelsége Lajos Fülöp, Franciaország Királyához intézett levele; 1834. 34. Levél 1.14 Marcellin, a hitoktató (Szemináriumi szünideje alatt) Gyakran összegyűjtötte szobájában falujának gyerekeit, hogy hittanra és imádságokra tanítsa őket. Vasárnaponként még a felnőtteket is összehívta, és rövid, de lelkes tanításban részesítette őket a vallás misztériumairól, és a keresztények kötelességeiről; arról, hogy hogyan kell szentmisét hallgatni, és gyümölcsözően részt venni a szertartásokon. Életrajz, III. 25. old. 1.15 Marcellin prédikációinak és tanításainak sikere M. Champagnat hittanórái olyan érdekesek voltak, hogy hamarosan híre ment a plébánián. A felnőttek is hallani akarták őt, és vasárnaponként tömegesen mentek hozzá. Ez az új hallgatóság arra késztette, hogy kissé változtasson tanításainak formáján. Így, miután kifejtette a napi szentlecke szövegét, világos, egyszerű, és a legcsekélyebb képességűek számára is érthető módon, az erkölcsök szabályaira vonatkozó következtetéseket vont le belőle, és olyan gondolatokat, melyek meg tudták érinteni, és az erény gyakorlatára tudták vezetni a szíveket. Akármi volt is a hittanóra tárgya, mindig ki tudta hozni abból azt, amire mindenkinek szüksége volt, bármilyen állapotú legyen, és bármilyen körülmények között éljen, minden korosztály számára… Életrajz, IV. 46. 47-48. old. 1.17 Marcellin Champagnat pedagógiai újításai Nem szükséges elmondani nektek azt, hogy e műnek összeállításában, vagy inkább szerkesztésében, hűségesen követtük azokat a szabályokat és utasításokat, melyeket kegyes Alapítónk az ifjúság neveléséről ránk hagyott. Mindenek előtt próbáltunk belépni az ő lelkületébe, azt feléleszteni, utánozni, amennyire csak lehetséges volt számunkra, hogy átadhassuk azt nektek, és örökül hagyjuk magunk között. Legmélyebb meggyőződésünk az volt, hogy jó Atyánk a két hónap szünidőt, amit nekünk biztosított, a tanításban való képzésünkre szentelte, arra, hogy megtanítsa nekünk, hogyan kell a hitoktatást végezni, és hogy a megfelelő oktatásra vonatkozó elveket átadja nekünk. Azok, akiknek részük volt abban a boldogságban, hogy őt hallgathatták, emlékezhetnek arra, hogy ebbe a témába a legapróbb részletekig belement, és a gyermekek nevelésének minden részéről adott nekünk tanításokat. Mennyi mindent mondott nekünk például a kicsik osztályáról, amit a legfontosabbnak tekintett? Arról, hogy azoknak a Testvéreknek, akikre ezt bízták, mily nagy gondot kell fordítaniuk ezekre a zsenge kicsinyekre, akiket ártatlanságuk miatt kis Angyaloknak nevezett? Azokról az eszközökről, melyekhez nyúlnunk kell, hogy a vallás legfőbb igazságait megismertessük velük, hogy jámborságra, erényre, indítsuk őket, és hogy egyengessük előttük az olvasás nehézségeit? Isten Lelke, aki eltöltötte őt, és az a gyengéd szeretet, amellyel a gyermekek iránt viseltetett, feltárta előtte koruk minden szükségét, és azokat az eszközöket, melyekkel könnyíteni lehet rajtuk; mindazon titkokat, melyekkel meg lehet nyerni szívüket, hogy a jóra, a jámborságra vezessük őket, és hogy formáljuk lelkük

54

képességeit. A gyermekek megszentelése iránti buzgóság e talentumának leírását adjuk át itt, amely őbenne élt, és amelyet e tárgyról való mindennapos tanításokban próbált átadni Testvéreinek. Guide des Ecoles (Iskolai Útmutató) 5-6. old. François Testvér ezután öt területet jegyez fel, melyek a Rend nevelésének módszerében Champagnat Atya személyes művét alkotják: 1. - Az olvasás módszere 2. - A jó magaviselet 3 - A hitoktatás módszere és az a gond, mellyel a jó hitoktatókat képezte 5. - Az ének tanítás 6. - A fiatal testvérek képzésére vonatkozó szabályok 1.18 Testvéreire fordított személyes figyelem Drága Barthelemy testvérem! Nem kell kételkednie abban, hogy az atya gyengéd neve által, melyet nekem adnak, mindegyiküket Jézusban és Máriában kedves testvéreimnek tekintem, mindegyiküket drága kincsként hordozom szívemben. Nagyon érzékeny vagyok azokra a kívánságokra, melyekkel hozzám fordulnak, nem feledkezem meg róluk. Imáimba ajánlom azt, aki ily szép kívánságokkal fordul hozzám. Osztozom mindazokban a gondokban, melyeket munkatársainak gyengélkedése okozhat. Legyen gondja sajátmagára, hogy jól betölthesse fáradságos feladatait. Mindegyik atya és testvér jól van. Átadom nekik újévi jókívánságait. Bátorság, látja, kedves barátom, mily kedves Isten szemében az ön elfoglaltsága. Nagy szentek és nagy emberek is örülnének, hogy Jézus és Mária számára ily értékes munkájuk van. Engedjétek hozzám jönni e kicsinyeket, hiszen ilyeneké a mennyek országa. Az ön kezében van Jézus Krisztus vérének díja. Sok gyermekük hálás lesz Istennél, üdvösségéért. Egész életük lesz visszhangja annak, amit megtanított nekik. Igyekezzen, semmit ne kíméljen, hogy fiatal szívüket az erényre formálja; éreztesse velük, hogy erény nélkül, jámborság nélkül, Isten félelme nélkül, soha nem lesznek boldogok; hogy a bűnös számára nincs békesség. Hogy egyedül Isten teheti őket boldoggá, hogy egyedül az ő számára teremtették őket. Mily sok jót tehet, kedves barátom! Szülei jól vannak. Testvére, aki katona volt, Párizsban, egy súlyos agyi probléma következtében meghalt. Imádkozzon érte, a sajnálkozás semmit sem használhat neki; csak imára van szüksége. Még sok mondanivalóm volna önnek; remélem, hogy mindazt néhány nap múlva élő szóval mondhatom el. Mindkettőjüket Jézus és Mária Szent Szívébe helyezem, ott oly jó helyen vannak! Abban a megtiszteltetésben van részem, hogy odaadó atyja vagyok Jézusban és Máriában Champagnat, Notre Dame de l’Hermitage, 1831, 19. Levél

Drága Barthelemy testvérem! Ígérem önnek, hogy első Lyonba vezető utam alkalmával elmegyek önhöz, bátorság, kedves barátom, elég, ha megvan önben az akarat, derék munkatársával együtt, hogy sok gyereket tanítsanak. Ha egyetlen egy sem lenne, jutalma akkor is ugyanaz lenne. Ne aggódjon kevés számuk miatt. Isten minden ember szívét a tenyerében hordozza, sokakat küld majd önhöz, amikor alkalmasnak ítéli, elég, ha ön nem áll ellen hűtlenséggel, ott van, ahol Isten akarja önt,

55

mivel ott van, ahol elöljárói akarták, hogy legyen. Nem kételkedem a felől, hogy Isten sok kegyelemmel jutalmazza meg. 24. Levél 1.19 Marcellin hite Az, ahogy Champagnat Atya az Isten jelenlétében való életet gyakorolta, abban állt, hogy eleven és valóságos hittel hitte azt, hogy Isten mindenütt jelen van, az ő nagysága, jóságának művei, irgalma és dicsősége betölti a világmindenséget… Számára minden alkalmas volt arra, hogy Istenhez emelje és megáldja; lelke pedig minden adódó alkalommal a szeretet tetteibe, dicsőítésbe és hálaadásba áradt… Isten jelenlétének érzése lelkét zavartalan békében és nyugalomban tartotta. Legfőbb alapelve az volt, hogy ha Istennel vagyunk, nincs mitől félni, és semmi sem árthat azoknak, akik az isteni gondviselésre bízzák magukat. Életrajz, V, 323-324. 325., 328. old 1. 20 Mária, példaképünk és Édesanyánk Mindezekhez a gyakorlatokhoz, melyeket a Rendben Isten Anyjának tiszteletére kialakítottak, a kegyes Alapító azt kívánta, és előírta, hogy két nélkülözhetetlen dolgot adjunk, amelyek az ő gondolata szerint kiegészíthetik a Máriának adott tiszteletet, és az áhítatot, amellyel neki tartozunk. Az első, az ő erényeinek követése. Azt kéri tehát, hogy a Testvérek szeretete Mária iránt főleg arra vezesse őket, hogy lelkükben hordozzák és kövessék az ő alázatát, egyszerűségét, tisztaságát és Jézus Krisztus iránti szeretetét. Az Isteni Anyjának szegény és rejtett élete, és az a fenséges példa, amit nekünk adott, a Testvérek viselkedésének szabálya kell, hogy legyen, és mindegyiküknek úgy kell igyekeznie, hogy rá hasonlítson, hogy tetteiben és személyében minden Máriára emlékeztessen, Mária lelkületét és erényeit ábrázolja. A második dolog az, hogy a Testvérek úgy tekintsék magukat, mint akiknek különösképpen is meg kell őt ismertetniük, meg kell szerettetniük, a gyermekek között el kell terjeszteniük az ő tiszteletét, és az iránta való áhítatra kell vezetni őket. Életrajz, VII., 347-348. old. 1.21 A Jászol, a Kereszt és az Oltár Szeretném, hogy Mária Kistestvérei a születő, a meghaló és az oltáron feláldozott Jézus szorgos munkásai legyenek. Buzgók legyenek Jézus minden misztériumában; életében nyilvános működésében, szenvedéseiben; ez legyen hát elmélkedésetek nagy és legfőbb tárgya… Tudjátok, kedves Testvéreim, miért szeretném, hogy buzgón kitartsatok a jászolban fekvő, a Kálvárián és az oltáron lévő Jézus mellett? Azért, mert ez a három hely a kegyelem három nagy forrása, és mert Jézus különösen ott árasztja kegyelmét választottaira… Igen, Isten mindenütt szeretet, de különösen is a jászolban, a kereszten és az oltáron; vagyis főleg e három helyen gyújtja lángra isteni szeretetével Szentjeinek szívét; a mi szegény szívünk e három helyen értheti meg és érezheti, mennyire szeret minket… Jézus szent tüzet hozott a földre; mindenütt ezer módon árasztja szét, de három nagy tűzhelyet alkotott, ahová minden Szentje, minden buzgó lélek eljön, és ahol átizzik. E tűzhely: a betlehemi istálló, a Kálvária és az oltár… Menjetek a Megváltó forrásaihoz és merítsetek bőségesen belőle! ALS, VI, 64-65. old. 1.22 Marcellin együtt érző szeretete a szegények iránt Egy napon beteghez hívják; ő pedig sietve megy hozzá, és egy nyomorult, fekélyekkel borított beteget talál, kis szalmán fekve, akinek csak rongyai voltak, hogy mezítelenségét és sebeit

56

betakarja. Mély együttérzéstől indítva íly sok szenvedés, és ily nagy nyomorúság láttán, először vigasztaló szavakkal fordul a beteghez; majd pedig hazafut, hivatja a gondnok Testvért, és elrendeli, hogy azonnal vigyenek szalmazsákot, lepedőket és takarókat annak a betegnek, akinél volt.”De Atyám, jegyzi meg a Testvér, nincs szabad szalmazsákunk. – Hogyan, válaszolja az Atya, nem talál egyetlen szalmazsákot sem a házban? – Nem, egyetlen egy sincs, emlékezzen csak vissza, hogy az elmúlt napokban adtam oda az utolsót. – Hát jó! -feleli -, vegye el az én ágyamból, és azonnal vigye el annak a szegény betegnek.” Gyakran előfordult vele, hogy magától vont meg valamit, hogy a szegényeknek segítsen, vagy hogy megszerezze a Testvéreknek azt, ami hiányzott nekik. Életrajz, XXI. 522. old. 1.23

ld. I.17.

1.24 A vezetők képzése A szünidő két hónapja alatt gyakran tartott előadásokat az igazgató Testvéreknek a ház igazgatásáról, az ideig tartó javak kezeléséről, és az osztályok irányításáról. Ezekben az előadásokban a legnagyobb részletességgel tárgyalta azokat az erényeket, melyekre a jó elöljárónak szüksége van, és az eszközöket, melyekkel ezeket meg lehet szerezni, a tanító, az igazgató Testvér kötelességeit, és hogy hogyan kell azokat teljesíteni. Életrajz, XVII., 462. old. Ezeken az előadásokon a kegyes Alapító minden Testvérnek lehetőséget adott arra, hogy elmondja neki a nehézségeit, elé tárja kétségeit, és mindazt, ami zavarta funkciójának részleteiben. A Testvérek bőven kihasználták ezeket a lehetőségeket, és mindegyikük elmondta észrevételeit, elé tárta érzéseit, egy egész sereg adminisztrációs kérdéssel, a ház igazgatásával kapcsolatos aggályait, vagy megkérdezte tőle, melyik a szabályzatnak, a Rend szellemének leginkább megfelelő döntés ilyen és ilyen körülmények között, és hogyan kell eljárni abban a végtelen sok ügyben, amit egy igazgató Testvérnek kezelni és szabályozni kell. Gyakran fogadta a legfőbb Testvéreket tanácsába, és szinte semmit nem tett az ő véleményük megkérdezése nélkül. Hitte, hogy ha bevezeti a Testvéreket a Rend ügyeibe, és ha megkérdezi véleményüket azokról a szabályokról, melyeket kidolgozott, és a tanítás módszereiről, melyeket alkalmazni akart, ez biztos eszköze volt annak, hogy szellemüket formálja, kiigazítsa elgondolásaikat, fejlessze ítélőképességüket, tapasztalatot nyújtson nekik, megtanítsa őket a döntéshozatalra, a dolgok értékelésére, és arra, hogy azután okosan és eredményesen kezeljék azokat. Olykor, miután a tanácsban megvitatták egy eljárás előnyeit és hátrányait, egy Testvérre bízta annak végrehajtását, vagy folytatását, és az ő ítéletére bízta annak gondját, hogyan végzi el. Amint azonban a Testvér feladata véget ért, számon kérte tőle, hogyan teljesítette, megdicsérte és megerősítette azt, amit helyesnek tartott, rámutatott arra, hogyan tudott volna elkerülni valamely nehézséget, hogy egy akadályt legyőzzön, egy nézeteltérést kibékítsen, vagy pedig megelégedett azzal, hogy annyit mondjon, ha más utat választottak volna, nagyobb sikerrel jártak volna. Életrajz, XVII. 463. old.

57

2: Szerzetesek és világiak; együtt a misszióban, az Egyházban és a világban 2.1. Marcellin bátorítása a keresztény nevelés más intézményeihez Jó Anyánk áldja meg minden vállalkozásukat, áldja meg önöket, és őrizze meg sokáig abban a jótékony műben, amit vezetnek Champagnat MAZELIER Úrhoz intézett levele, 1837. 122. Levél Mivel ugyanaz a célunk és ugyanazon úrnak szolgálunk, mindig egységben és összhangban kívánunk dolgozni önnel. MAZELIER Úrhoz 141. Levél Azt kívánom, drága Testvéreim, hogy a szeretet, ami minket, mint egyetlen test tagjait egyesít, a többi kongregációra is kiterjedjen. Ó, Jézus Krisztus határtalan szeretete által esdeklem, őrizkedjenek attól, hogy valaha is irigykedjenek másra, és különösen azokra, akiket a Jóisten, mint önöket, szerzetesi állapotban hív a fiatalok oktatásának munkájára. Legyenek önök az elsők, akik örülnek sikerüknek, és szomorkodnak szerencsétlenségükön. Ajánlják őket gyakran Istennek és Isten Anyjának. Nyugodtan engedjenek nekik. Soha ne hallgassanak azokra a beszédekre, amik árthatnának nekik. Isten dicsősége és Mária tisztelete legyen egyetlen céljuk, és minden törekvésük. Lelki Végrendelet, Életrajz, XX., 242-243. old. 2.4 A gyermek különböző nevelői 1 – A szülők a természetes nevelők, akiket a Gondviselés minden gyermek bölcsője mellé helyezett. Valóban, legfőképpen az övék a szeretet és a tekintély, mely minden nevelés két legfontosabb tényezője. 2 – A pap az Egyházat képviseli, aki annak isteni Alapítójától kapja a népek nevelésének küldetését (Mt 28.19-20). Az Egyháznak, közvetlen szerepén kívül, jogában áll, hogy a családban és az iskolában folyó vallásos és erkölcsi nevelés felett ellenőrzést gyakoroljon. 3 – A tanító segít; ő a szülők és a pap kiegészítője, ő az, aki őket követően a nevelésben az első helyen áll, mivel befolyását több éven át rendszeresen gyakorolja, abban az időszakban, amikor a gyermek a leginkább ki van téve az őt körülvevő hatásoknak. Útmutató, 194-195. old. 2.6. Az Egyház Közösségének képe …Ez a Jézussal fennálló közösség, melyből a Krisztus-hívők egymás közötti közössége forrásozik, a termékenység szükséges föltétele, mivel "nélkülem semmit sem tehettek". (Jn 15.5).Ezért a másokkal való közösség a legnemesebb gyümölcs, amit a szőlővesszők hozhatnak; ez ugyanis Krisztusnak és az Ő Lelkének ajándéka. A közösség és a küldetés egymással mélyen összekapcsolódnak és kölcsönösen átjárják egymást, valamint egybefonódnak olyannyira, hogy a közösség a küldetés forrása és gyümölcse. Ami pedig az Egyházat illeti, tudja, hogy a közösséget egyetemes rendeltetésű ajándékként kapta. Továbbá az Egyház úgy tekinti ezt az ajándékot, hogy az egész emberi nem és minden egyes ember számára szét kell osztania. Christifideles Laici, 32. Kinek van tehát küldetése evangelizálásra? A II. vatikáni zsinat világosan felel: ,,Isteni parancs alapján az egyház kötelessége, hogy elmenjen az egész világra és hirdesse az evangéliumot minden teremtménynek''. És másutt: ,,az egész Egyház missziós Egyház, és az evangelizálás Isten egész népének alapvető kötelessége...'' Utaltunk már az Egyház és az

58

evangelizáció szoros kapcsolatára. Amikor az Egyház az Isten Országát hirdeti és építi, teljesen egynek érzi magát a világgal mint Isten eljövendô Országának jele és eszköze. Evangelii Nuntiandi, 59 Az egész Egyház feladata az evangelizálás, mégis különböznek az evangelizálás tevékenységi területei. Az egységes küldetés mellett a szolgálatoknak e sokfélesége teszi oly széppé az evangelizációs munkát. Milyen szolgálatok?... Evangelii Nuntiandi, 66 2.9. Minden megkeresztelt ember missziós hivatást kapott …A II. Vatikáni Zsinat ezt a hagyományt szentesítette, amikor megvilágította Isten egész népének missziós jellegét, különösen a laikusok apostolkodását hangsúlyozva, egyúttal meghatározta azokat a területeket, amely missziós tevékenységüknek megfelel. Nemcsak az apostolkodás hatékonysága követeli meg, hogy ebben a teherben és feladatban minden hívő osztozzék. Ez olyan jog és kötelesség, amely a keresztség méltóságában gyökeredzik, általa ugyanis "a laikus hívek részesednek Krisztus hármas tisztségében: a papi, prófétai és királyi hivatalában". Redemptoris Missio, 71. A világi hívők, mert az Egyház tagjai, hivatással és küldetéssel rendelkeznek az evangélium hirdetésében való közreműködésre; e munka végzésére a beavató keresztény szentségek és a Szentlélek ajándékai révén válnak alkalmassá és elkötelezetté. (33) Kitárni a "kapukat" Krisztus előtt, befogadni őt emberségünkbe egyáltalán nem veszedelem az ember számára; ellenkezőleg, ez az egyetlen út nyílik, ha az embert a maga teljes igazságában akarjuk megérteni és értéke szerint akarjuk megbecsülni. Amennyiben a világi Krisztus-hívők az élet mindennapos dolgait összhangba tudják hozni az evangéliummal, az ragyogó és hatásos tanúságtétel lesz arról, hogy nem a félelem, hanem Krisztus keresése és a hozzá való ragaszkodás a döntő mozzanat ahhoz, hogy az emberek éljenek, gyarapodjanak, és az emberi méltósághoz illő, új életformák szülessenek. Isten szereti az embereket! Ez az a legegyszerűbb és megrendítő hír, mellyel az Egyház adós az embereknek; íme, ez az, amit a hívők életükkel és szavukkal fennhangon hirdethetnek és kell hirdetniök: Isten szeret téged! Krisztus miattad jött! Krisztus számodra is "út, igazság és élet". Christifideles Laici, 33, 34 Mindazokat, akik osztozni kívánnak lelkiségünkben és küldetésünkben, fogadjuk valódi partnerekként. Kockáztassuk meg azt, hogy elveszítjük a hatalom bizonyos formáját, azért a bátor lépésért, hogy a világi hívekkel őszinte együttműködésben éljünk, nem azért, mert mi vagyunk kevesebben, hanem azért, mert elismerjük a megkereszteltek saját hivatását és küldetését. XIX. Általános Káptalan, Üzenet, 19

59

2.10 Az Egyház és a más vallású hívők Korunkban, amikor az emberi nem egysége napról napra szorosabbá válik és sokasodnak a különböző népek közötti kapcsolatok, az Egyház fokozott figyelemmel veszi szemügyre, milyen kapcsolata legyen a nem keresztény vallásokkal. Az összes nemzet ugyanis egy közösség, közös az eredetük. A katolikus Egyház semmit sem utasít el abból, ami ezekben a vallásokban igaz és szent. Buzdítja tehát gyermekeit, hogy okosan és szeretettel folytatván a párbeszédet és együttműködve más vallások követőivel, tanúskodjanak a keresztény hitről és életről; s ismerjék meg, becsüljék és támogassák a náluk található lelki, erkölcsi és társadalmikulturális értékeket. Ezért az Egyház -- mint Krisztus lelkületétől idegen dolgot -- elítéli az emberek faj, bőrszín, társadalmi helyzet vagy vallás alapján történő bármilyen diszkriminációját. Nostra Aetate, 1, 2, 5 A keresztények és más vallású hívők közötti együttműködés (A különböző vallásokhoz tartozó emberek közötti kapcsolatoknak) egy másik szintje az intézmények és az ember fejlődésére és felszabadulására irányuló humanitárius, társadalmi, gazdasági és politikai jellegű együttműködésekben megvalósuló párbeszéd. Ez a párbeszéd gyakori az olyan a helyi, nemzeti és nemzetközi szervezeteken belül, melyekben keresztények és más vallású hívők együtt fordulnak a világ problémái felé. Le Dialogue et la Mission, 31. Ma az Egyház mindenütt különböző vallású népek között él... Különösen azoknak a világiaknak, akik -- akár saját szülőföldjükön, akár olyan országban, ahová kivándoroltak -más vallású népek között élnek, kell mindenki számára Isten és az Ő Egyházának jelévé lenniök, alkalmazkodva az adott ország életkörülményeihez. Christifideles Laici, 35 2.11 A karizmák A Szentlélek, amikor a közösség-Egyháznak a különböző szolgálatokat átadja, azokat sajátos ajándékkal és késztetéssel látja el, melyeket karizmáknak nevezünk… Mind az egészen rendkívüli, mind az egyszerűbb és egészen kicsi karizmák tehát a Szentlélek kegyelmei, melyek közvetlenül vagy közvetve, de az Egyház javára adatnak azáltal, hogy az Egyház épülésére, az emberek javára és a világ ínségeinek enyhítésére vannak rendelve. … Meghatározott személy kapja ezeket, de másokkal megoszthatók, azért, hogy az időben mint eleven és gazdag örökség folytatódjanak, és sajátos lelki rokonságot hozzanak létre a személyek között. Christifideles Laici, 24 2.12 Marcellin karizmája A Szentlélektől vezetve, Marcellin Champagnat atyát megragadta Jézus és Mária szeretete, amely felé és mások felé árad. Spiritualitásának és apostoli buzgóságának forrásánál ez az élmény áll, valamint az események és a személyek iránti nyitottsága. E buzgóság teszi őt érzékennyé korának szükségeire, különösen is az ifjúság vallási tudatlanságára és szegényes körülményeire. Küldetését hite, és Isten akarata teljesítésének vágya tárja fel előtte: „megismertetni és megszerettetni Jézus Krisztust”. Sokszor mondta: „Nem tudok egy gyermekre anélkül ránézni, hogy ne kívánjam őt hittanra tanítani, s így tudatára ébreszteni, mennyire szereti őt Jézus Krisztus.” Ebben a szellemben alapította meg Rendünket a Keresztény nevelésre, az ifjúság, különösen is a legelhagyatottabbak nevelésére. Konstitúciók, 2.

60

2.13 A karizma kifejeződése a különféle helyzetben és kultúrákban Marcellin Champagnat karizmájának időszerűsége személyes és közösségi elkötelezettségünket arra ösztönzi, hogy ezt a karizmát különféle helyzetekben és kultúrákban életre váltsuk. Ennek a feladatnak mindannyian felelősei vagyunk. Az Elöljárókkal egységben azon dolgozunk, hogy Jézus jelenlétét sugárzó közösségeket építsünk. Konstitúciók, 165. 2.14 Új kapcsolatok Szerzetesek és Világi hívők között Az Egyházról mint közösségről szóló tanítás gyümölcseihez tartozott ezekben az években annak tudatosodása, hogy az Egyház különböző tagjai az ajándékok cseréje és az együttműködés révén erőiket egyesíthetik és egyesíteniük is kell, annak érdekében, hogy minél hatékonyabban vegyenek részt az egyházi küldetésben. Több intézmény is -- gyakran új szituációk következtében -- arra a meggyőződésre jutott, hogy karizmáját megoszthatja a világi Krisztus-hívőkkel. E világi Krisztus-hívők arra kapnak meghívást, hogy intenzívebben vegyenek részt az illető intézmény lelkiségében és küldetésében. Elmondhatjuk, hogy a történelmi tapasztalatok eredményeként -- mint egykor a különböző világi- vagy harmadrendek -- egy új reményteljes fejezet kezdődött az Istennek szentelt személyek és a világi Krisztus-hívők közötti kapcsolat történetében. Vita Consecrata, 54 2.15 A Világi hívők sajátos hivatása A világi híveket saját hivatásuk beleállítja a világba, és a legkülönbözőbb munkaköröket töltik be. Ez a tény nekik is pótolhatatlan szerepet ad az evangelizációban. Elsőrangú és közvetlen feladatuk,… hogy megragadjanak minden keresztény, evangéliumi lehetőséget, amire a világban alkalmuk van, de nélkülük nem valósulna meg. Evangelizáló munkájuk sajátos területe a rendkívül bonyolult politikai, társadalmi, gazdasági élet; a kultúra világa, a tudomány, a művészétek, a nemzetközi kapcsolatok, a tömegkultúra eszközei, de sok minden egyéb is, ami érinti az evangelizációt: a szerelem, család, gyermekek és ifjak nevelése, a szakmai munka, -- de az emberi szenvedés is! Evangelii Nuntiandi, 70 Az Egyházban mindenki, mivel tagja az Egyháznak, megkapja a közös meghívást az életszentségre, és részesedik benne. A meghívás a világi hívőknek is szól az Egyház többi tagjától való minden megkülönböztetés nélkül: Így tehát minden Krisztus-hívő meghívást kap az életszentségre és saját állapotának tökéletességére, s ezeket köteles is elérni." Christifidei Laici, 16 Összegezve azt mondhatjuk tehát, hogy a világi katolikus tanító olyan világi hívő, aki az Egyházban gyakorolja küldetését azáltal, hogy világi hivatását hite által éli meg, az iskolai közösség struktúrájában, a lehető legmagasabb szakmai színvonalon, és e hit apostoli tervével az ember egészének képzésében,a kultúra átadásában, a diákokkal való közvetlen és személyes kapcsolat pedagógiájának gyakorlásában, és Tantestületének, valamint azon személyeknek, akikkel a Tantestület kapcsolatban áll, spirituális vezetésében. Mint e Közösségnek tagja, a család és az Egyház rá bízza a nevelés feladatát az iskolában. A Keresztény Világi hívő, mint a Hit Tanúja az Iskolában, 24 A Világi hívők: az Egyház óriási reménye Azoknak a világi katolikusoknak, akik az iskolában a nevelés feladatait végzik, mint tanárok, vezetők, adminisztrátorok, vagy segítők, nem lehet kétségük afelett, hogy egy Egyház számára óriási reményt jelentenek. Általánosságban, az Egyház beléjük veti bizalmát, hogy az

61

ideig tartó dolgokba fokozatosan belevonják az Evangéliumot, és hogy azt minden emberhez eljuttassák; különösen pedig, az ember integrális nevelésének rendkívül fontos feladatában, és az ifjúság hitre nevelésében, akitől függ, hogy a jövő világ közelebb kerül Jézus Krisztushoz, vagy pedig eltávolodik tőle. A Keresztény Világi hívő, mint a Hit Tanúja az Iskolában, 81 2.16 A Testvérek sajátos hivatása …A ma még érvényes szóhasználat szerint "laikusi intézmények" azok, melyek az alapító akaratából vagy törvényes hagyományukból fakadó jellegük és céljaik szerint nem igénylik a szent rendek gyakorlását. A szinóduson azonban világossá vált, hogy ez a megnevezés nem fejezi ki megfelelő módon e szerzetesi intézmények tagjainak sajátos hivatását. Mert bár sok olyan szolgálatot végeznek, melyeket világi Krisztus-hivők is megtesznek, ők mint Istennek szentelt személyek teszik ezeket, s ezáltal sajátos karizmájuknak megfelelően a Krisztus és az Egyház iránti teljes odaadás lelkületét fejezik ki. Ezért, hogy a világi Krisztus-hivők világi jellegével kapcsolatos minden félreértést és tévedést elkerüljünk, a szinódusi atyák a "laikusi intézmények" név helyett a "testvérek szerzetesi intézményei" elnevezést javasolták. A javaslat jelentőségteljes, főként, ha meggondoljuk, hogy a "testvér" név maga is gazdag lelkiségre utal. "Ezek a szerzetesek arra hivatottak, hogy testvérei legyenek Krisztusnak, szoros kapcsolatba kerüljenek vele, aki 'elsőszülött a sok testvér között' (Róm 8,29); testvérek legyenek egymás között a kölcsönös szeretetben és az Egyház javára együttmüködéssel végzett szolgálatban; testvérei legyenek minden egyes embernek azáltal, hogy tanúságot tesznek Krisztus mindenkire, főleg a legkisebbekre és legnyomorultabbakra irányuló szeretetéről; végül testvérek legyenek azért, hogy testvériesebb legyen az egész Egyház." Vita Consacrata, 60 2. 18 Megfelelő bérezés A Rend javainak kezelésével megbízott Testvérek ügyelnek arra, hogy minden alkalmazottunk az ország törvényeinek megfelelő bért kapjon, valamint hogy élvezzék a szociális juttatásokat és legyen társadalombiztosításuk, tiszteletben tartva az igazságosságot. Konstitúciók, 156. 1. Azokat a szakmai egyesületeket, melyek célul tűzik ki, hogy védik az e területen dolgozók érdekeit, szintén a Katolikus Iskola sajátos küldetésének keretei között kell tekinteni. Magától értetődő, hogy a Katolikus Iskola szolgálatában elkötelezett személyeket az igazságosság nagyon magas szintjének értelmében kell tisztelni. Akár anyagi érdekekről, akár szociális és a szakmai fejlődést segítő erkölcsi körülményekről van is szó, a II. Vatikáni Zsinat által kijelentett alapelv sajátos alkalmazást nyer itt: ha „a hívőknek meg kell tanulniuk, hogy gondosan megkülönböztessék a rájuk vonatkozó jogokat és kötelességeket, azáltal, hogy az Egyházhoz tartoznak, és ami megilleti őket, mint az emberi társadalom tagjait, gondosan ügyelniük kell arra, hogy ezeket egymással összhangban éljék meg, emlékezve arra, hogy minden ideig tartó dologban keresztény lelkiismeretük kell, hogy irányítsa őket”… Ha tehát, a nevelők, a szülők, és a diákok jogainak védelmét tűzik ki célul az egyesületekben, akkor nem hagyhatják figyelmen kívül a Katolikus Iskola sajátos küldetését, az ifjúság keresztény nevelésének szolgálatában. A Katolikus Iskola, 79. 2.19 A nevelés szülőket illető joga és kötelessége Miként a II. Vatikáni Zsinat figyelmeztet: "A szülők adták az életet gyermekeiknek, ezért az ő súlyos kötelezettségük azok fölnevelése; őket kell tehát első és legfontosabb nevelőknek tekinteni. Annyira jelentős a szülői nevelés, hogy hiányát alig lehet pótolni. A szülők feladata,

62

hogy Isten és az emberek tiszteletével olyan családi légkört teremtsenek, amely elősegíti a gyermekek minden irányú nevelését az egyéni és közösségi élet számára. A család az első iskolája azoknak a szociális erényeknek, amelyekre minden közösségnek szüksége van." A szülők nevelői joga és kötelessége lényeges, mert szorosan összetartozik az emberi élet továbbadásával; eredeti és elsődleges, mert minden egyéb nevelői tevékenységgel szemben a szülők és a gyermekek közötti szeretetkapcsolatra épül; elcserélhetetlen és elidegeníthetetlen, azaz másokra teljesen át nem ruházható és mások nem bitorolhatják. (36) Így a megkereszteltek családja, mint az ige és a szentség által összegyűjtött családi Egyház, a nagy Egyház módjára anya lesz és tanító. (38) Minden körülmények között biztosítandó a szülők joga ahhoz, hogy vallásos hitüknek megfelelő nevelési formát választhassanak. Mindazok tehát, akik iskolákat vezetnek, soha ne feledkezzenek meg arról, hogy Isten a szülőket állította első és fő nevelővé a gyermekek fölé, s hogy ezt a jogot nem lehet elidegeníteni tőlük. A jog kiegészítéseként jelentkezik a súlyos kötelezettség, hogy erőik szerint törekedjenek aktív és szívélyes kapcsolatot fenntartani a tanítókkal és nevelőkkel. Ha pedig az iskolában a keresztény hittel ellenkező módon tanítanak, a családok egymással karöltve. (40) Familiaris Consortio 36, 38, 40 2.20 A szülőkkel való munka Vannak olyan esetek, amikor egy-egy gyermek szüleivel beszélnünk kell, hogy megegyzésre jussunk velük: a szülőknek mindig meg kell mutatnunk azt, hogy gyermekeik sok reményre adnak okot, s ha együttműködünk,akkor egy kis fáradsággal és nagy gonddal sikerül őket a jóra vezetni. Az 1837-es Szabályzat, 5, 16 2.22 Közös felelősség és szubszidiaritás Ez a közös felelősség a feladatok sokféleségén keresztül fejeződik ki, és a saját jogon felállított struktúráinkon keresztül bontakozik ki. A szubszidiaritás elve alapján, mindegyik fórum hatásköre korlátozott, amit tiszteletben tartunk. A kormányzás szervei azokat a döntéseket hozzák meg, mely a Konstitúciók szerint az ő illetékességi körükbe tartozik. A felsőbb fórum csak akkor avatkozik be, ha ezt a helyzet megkívánja. Konstitúciók, 119 2.24 A Champagnat Mozgalom és a marista Család A Champagnat Mozgalom erővonalaira könnyű rámutatni. Még ha ez különböző kifejezési formákon keresztül valósul is meg, néhány csoport életében, és a Testvérek intézményeihez közel álló személyekében ezek könnyen felismerhetők. Például, megtaláljuk náluk a kifejezett vágyat arra, hogy: - Jézus apostolai legyenek a maguk környezetében, és életállapotában, - szeressék és kövessék Szűz Máriát,

63

- közösen, kis csoportokba gyűlve próbálják megosztani Jézus Krisztusba vetett hitüket, és apostoli tevékenységük tapasztalatait. - életük tanúskodjék Champagnat Atya lelkiségéről. Frère Charles Howard, Le Mouvement Champagnat de la Famille Mariste, (A Marista Család Champagnat Mozgalma) 401. old

3: A fiatalok között, főképpen a legelhagyatottabbak között 3.1 A fiatalok, akiket Champagnat Atya mindenek előtt szolgálni akart …Mivel a keresztények keresztény nevelésének kívánja szentelni magát, ami hivatásunk célja, s amit nagyon helyesnek tartok, azt szeretném, hogy buzgóságának első tetteit a legtudatlanabb, és legelhagyatottabb gyermekeknek szentelje. Így azt javaslom, hogy a plébánia tanyáira menjen tanítani.” Életrajz, VII. 75. old. Intézményünk célja a gyermekek tanítása általában, különösen a szegény árváké. Amint befejeztük a Hermitage házát, és anyagi lehetőségeink lehetővé teszik, hogy egy jó vízcsapot használhassunk, ami az intézmény szükségleteit ellátja, fogadjuk a gyermekeket a szeretetházból; megteremtjük számukra a szükséges feltételeket, és keresztény nevelésben részesítjük őket. Azokat közülük, akik hajlandók erényes életet élni, és a csendet megtartani, a házban alkalmazzuk. PROSPECTUS 1824 A, 10 A Kongregáció célja az is, hogy vezesse a Gondviselés házait, illetve azoknak a menedékhelyeit, akik rendezetlen életből kerültek ide, vagy erkölcstelen életnek voltak kitéve. Statuts (Statútumok) 1828, 9 Első cikkely. A Mária Testvérek, akiknek legfőbb célja a szegények tanítása, az olvasást, írást, számolást, és a nyelvtani szabályokat tanítják, és különösen is a vallás gyakorlását. Iskoláik ingyenesek lesznek, és a községekkel megegyeznek abban, hogy biztosítsák számukra a tisztességes élet feltételeit. Statuts (Statútumok) 1830, 2 3.2 Az Alapító példáját követjük, kifejezve a szegények iránti megkülönböztetett szeretetünket Alapítónk, a szegények iránti szeretetében, elsősorban hozzájuk akart minket küldeni, anélkül, hogy bárkit is elutasított volna. Első tanítványai, kemény életükkel, közel maradtak azokhoz, akiknek életüket szentelték. (33) Hűen Krisztushoz és az Alapítóhoz, szeretjük a szegényeket. Mint Istentől megáldottak, ők áldást hoznak ránk, és evangelizálnak minket. Az Egyház szavától vezettetve, és sajátos hivatásunknak megfelelően, szolidárisak vagyunk a szegényekkel és igaz ügyeikkel. Megkülönböztető szeretetünket számukra tartjuk fenn, bárhol élünk, és bármivel foglalkozunk is. Szeretjük azokat a helyeket és házakat, melyek a szegények körülményeit osztják meg velünk, és megragadjuk az alkalmat, ha kapcsolatba kerülhetünk mindennapi életükkel.

64

A szegények gondja arra ösztönöz minket, hogy felfedezzük nyomorúságuk okait, és szabaddá váljunk minden rájuk vonatkozó előítélettől, vagy közönytől. Az ő gondjuk felelősebb magatartásra indít minket javaink használatában; ezeket a szegények közt is a legkisemmizettebbekkel kell megosztanunk. Kerüljük azt, hogy a mi túlzottan kényelmes életünk bennük megütközést keltsen. Az ifjúság nevelésének küldetése arra bátorít minket, hogy a mind teljesebb igazságosság ügyéért munkálkodjunk. (34) A tapasztalat azt tanítja, hogy egy szerzetesi család életereje szorosan összefügg azzal, hogyan gyakorolja az evangéliumi szegénységet. Mivel természetes hajlamunk a kényelemre és gazdagságra irányul, különös figyelmet fordítunk arra, hogy megőrizzük életstílusunk egyszerűségét személyes és közösségi téren, valamint intézményeinkben is. A szegényeket részesítjük előnyben, akikkel megosztjuk életünket és munkánkat. Így próbálunk válaszolni az Alapító felszólítására: „Maradjatok meg a szegénység és az önmegtagadás mély lelkületében.” (167) Konstitúciók, 33, 34, 167 3.3 A fiatalok kiáltása - Az út szélén hagyott sok szegény és peremre szorult fájdalmas kiáltása, mindenütt a világon. - Mindazon munkanélküli fiatal fájdalmas kiáltása, akiknek képességeit semmibe veszik. - Az elvetetteknek csendes kiáltása, azoké, akiknek nincs hangja, nincs szabadsága; akik óriási magányban élnek. - Oly sok fiatal reménytelen kiáltása, akik életük értelmét keresik, és boldogságukat a mesterséges paradicsomok világában keresik t. Az ily sok szenvedést szülő struktúrák igazságtalansága az ég felé kiált (Ex. 3; 7-10). - Az utcagyerekek kiáltása, akiket magukra hagytak, és embertelen életre ítéltek. - Az igazságtalanság, az éhség, a háború áldozataiként élő gyermekek kiáltása - Az iskolai kudarcok miatt kedvét vesztett gyermekek kiáltása. - Az elvált szülők, az összetört családok gyermekeinek kiáltása. - Azon gyermekek kiáltása, akikkel visszaélnek, vagy akik eladják testüket. E szenvedő arcok mögött Jézus arca rejtőzik (Mt 25.35-40) Mindezen kiáltások mögött a keresztre feszített Jézus kiált (Mt 15.34-37) De a remény kiáltásai is - mindazoké, akik elköteleződnek az emberi jogok biztosítása mellett, - mindazoké, akik a békéért munkálkodnak, - mindazoké, akik visszaszorítják a nyomort, - mindazoké, akik igazságosabb társadalom építésén dolgoznak, - mindazoké, akik részt vesznek a nevelés missziójában, - mindazoké, akik harcolnak az élet tiszteletben tartásáért, - mindazoké, akik részt vesznek a teremtett világ megóvásában, - mindazoké, akik az Örömhírt hirdetik. A remény e kiáltásaiban Isten Országának magvai csíráznak, és a Szentlélek jelenléte mutatkozik meg. XIX. Általános Káptalan, Üzenet, 5, 6, 7

65

A remény jelei - A szomjúság Isten és az élet értelme után; ez a keresés a fiatalok körében. Még ha olykor felemás módon fejezik is ki. - A szegények és peremre szorultak vágya, hogy felszabadulásuk és fejlődésük tevékeny résztvevői legyenek, különösen az elnyomó struktúrákkal szemben. - Azok az állampolgárok, akik országuk demokratikus államrendjét mozdítják elő, az emberi jogok és a szabadság nagyobb tiszteletben tartása érdekében. - Nagyobb fogékonyság a kultúra értékei iránt. - A civil, vagy népi csoportok, akik azért jönnek létre, hogy segítségére siessenek a katasztrófák, háborúk, éhínség áldozatainak. - Azok a fiatalok, akik nagyobb igazságosságért dolgoznak, és akik küzdenek azért, hogy szervezeteket hozzanak létre, és a társadalmi átalakulás tevékeny résztvevőivé váljanak. XIX. Általános Káptalan, Küldetésünk, 8 3.4 Marcellin és a rebellis árva Jean-Baptiste árva, és kicsit úgy él, mint egy vadállat. Champagnat Atya, jámbor emberek segítségével, édesanyja segítségére sietett, aki halálán volt, férje elhagyta, és rendkívül nagy nyomorúságban élt. Édesanyja halála után Jean-Baptiste nem tudott együtt élni a szerető szívű családok gyerekeivel, a szomszédokkal, akik magukhoz fogadták őt. M. Champagnat ekkor Testvéreire bízza őt. Jean-Baptiste Furet Testvér, Alapítónk történésze, ezt írja: „Mivel megszokta a kóbor életet, és azt, hogy rossza hajlamait teljesen szabadjára engedi, nem tudta elviselni egy ilyen ház szabályozott életét… Többször megszökött, s inkább koldulással szerezte meg kenyerét, és nyomorúságban élt, mint hogy az iskola fegyelmének alávesse magát. A Testvérek, akik kedvüket vesztették, végül arra kérték az Atyát, hogy hagyja nyomorúságos sorsára őt, mivel, mint mondták neki: „csak időnket vesztegetjük ezzel a gyerekkel, és előbb-utóbb úgyis kénytelenek leszünk elküldeni őt…” M. Champagnat bizonyára sokat biztatta Testvéreit, hónapok hosszú során át, hogy legyenek türelemmel, és vegyenek erőt magukon. Végül Jean-Baptiste Berne ”teljesen megváltozott; szelíd, engedelmes lett, s olyan jó és jámbor, mint egy angyal.” Első áldozása után azt kérte, hogy tanítsák őt, hogy Testvér lehessen belőle. „Jámbor, rendszerető, engedelmes Testvér lett, és amikor huszonegy évesen, Père Champagnat karjai között halt meg, miután köszönetet mondott neki mindazért, amit érte tett akkor az üdvösség felé lépett.” Cahiers Maristes (Marista Füzetek), No. 4. 72. old. 3.6. Bátorságra hívatottan Hisszük, hogy Jézus küldetésében veszünk részt „akit elküldtek, hogy hirdesse a szegényeknek az örömhírt” (Lk 4.18), s mivel ma a szegények és peremre szorultak száma, akikhez nem jutott el az Evangélium, a korábbinál is nagyobb mértékben növekszik, arra érzünk hivatást, hogy Krisztus és az Alapító iránti hűségből újra éljük a „Hegyi fiatalember tapasztalatait”, hogy felébresszük a szolidaritást és hirdessük az Evangéliumot: ez a legjobb, amit az emberiség szolgálatában tehetünk. (10) Elérkezett az idő, hogy közösen és határozottan, ellentmondás nélkül elvállaljuk a szolidaritásra való evangéliumi meghívást. (20) XIX. Általános Káptalan, Szolidaritás, 10, 20 A fiatalokkal ott találkozunk, ahol ők élnek. Bátran elmegyünk azok közé a – talán még fel nem derített - keretek közé, melyekben a Krisztus utáni éhség az anyagi és lelki szegénység

66

közepette nyilvánul meg. Találkozásaink során alázatosan, egyszerűen viselkedünk, és magunkról megfeledkezett figyelmet tanúsítunk irántuk. Bemutatjuk nekik Krisztust; az Igazságot, aki szabaddá tesz, Őt, aki mindenkit saját nevén szólít meg. Segítünk nekik abban, hogy felfedezzék hivatásukat az Egyházban és a világban. Készségesek maradunk a Szentlélek számára, aki az ő életük valóságos körülményei által megszólít, és bátor tettekre indít minket. Konstitúciók, 83. Megkülönböztetni a hivatásokat A küldetésünk iránti hűség az idők jeleire, az Egyház hívásaira, és a fiatalok szükségleteire való folytonos figyelmet igényel. Ez a figyelem megkönnyíti számunkra a struktúrák alkalmazkodását, és azt, hogy bátor, olykor szokatlan döntéseket hozzunk. Apostoli területeinket közösségben való megkülönböztetés során, és az Elöljárók közvetítésével választjuk meg. Konsitúciók, 168. 3.7 Intézményeink átalakítása Keresnünk kell, hogyan alakítsuk át úgy intézméneinket, hogy azok választ adjanak arra, amit az Egyház vár, és amire a fiataloknak szükségük van; oly módon, hogy intézményeink segítsenek minket abban, hogy valóban azok legyünk, amire hívtak minket, és amiért elköteleztük az életünket: Jézus Krisztus apostolai, és Champagnat követői. Frère Benito Arbues, „Avancer sereinement mais sans tarder” (Derűsen, de késlekedés nélkül haladni), 31 3.8 Kockázatokat vállalni Legyen meg bennünk a bátorság arra, hogy néhány biztonságos pontot elhagyjunk azért, hogy közelebb jussunk a kicsinyekhez és szegényekhez. Ne féljünk attól, hogy mindazokhoz eljussunk, akik „a törésvonalakon” élnek. XIX. Általános Káptalan, Üzenet, 20 A legutóbbi időkig a missziós tevékenység főként az elhagyott területeken folyt, távol a civilizált központoktól és területektől, amelyek a kommunikációs nehézségek, a nyelv és a klíma miatt megközelíthetetlenek voltak. Mostanra a népek evangelizációjának képe láthatóan változott. Az előnyben részesített helyek a nagyvárosok lettek, amelyekben új szokások és életstílus, a kultúra és a kommunikáció új formái keletkeztek, amelyek befolyásolják a lakosságot. Valóban "az utolsók kiválasztása" kötelez azoknak az embercsoportoknak a felkarolására, akik legjobban elszigetelődtek és a peremre szorultak; de az is igaz, hogy nem evangelizálhatók egyes személyek vagy kisebb csoportok annak az új helyzetnek a figyelmen kívül hagyásával, amelyben -- úgyszólván -- egy új emberiség születik és egy új fejlődési modell van kialakulóban. Ha a jövőről beszélünk, nem feledkezhetünk meg az ifjúságról, amely számos országban a lakosság felét adja. Hogyan érheti el Krisztus üzenete a nem keresztény fiatalságot, amely egész kontinensek jövőjét képezi? A meglévő szokványos lelkipásztori eszközök nyilvánvalóan elégtelenek. Ifjúsági szervezetekre, intézményekre, egyesületekre és körökre, kulturális és szociális kezdeményezésre van szükség. Redemptoris Missio, 37 (b) 3.9

A sürgetés érzése

67

Fontos jelenlétünk olyan új pontjait kialakítani, amelyek P. Champagnat szerint élt missziós életünk viszonyítási pontjait alkotják. A Rend megújításának szüksége van ezekre az alapokra, melyek időszerűvé és láthatóvá teszik Père Champagnat intuícióját, aki érzékeny volt korának szükségleteire, különösen a vallási tudatlanságra, és a gyermekek és fiatalok szegény helyzetére (vö. C 2). Tudom, hogy nehéz mindezekre gondolnunk akkor, amikor emberi forrásaink korlátait kell megállapítanunk. Azt hiszem, e ponton ítélhetjük meg hitünk erejét, vagy gyengeségét. Frère Benito Arbues, „Avancer sereinement mais sans tarder” (Derűsen, de késlekedés nélkül haladni), 31 „…Azokra a fiatal nemzedékekre gondolunk, akik iskolai kereteken kívül élnek, arra a 130 millió gyermekre és serdülőkorúra, akik nem járhatnak iskolába, és arra a 100 millió, vagy ennél is több fiatalra, akik otthagyják az iskolát, mielőtt tanulmányaikat befejezték volna (vö. UNESCO, a Nemzetközi Bizottság jelentése a XXI század Oktatásáról, 1996). Ez a realitás, melyhez még a családok szegénysége is hozzájárul, arra kellene, hogy késztesse önöket, hogy bátran irányt adjanak karizmájuknak, mely a szeretet tüzénél született, azokban az új alapításokban, ahol a szegénység különféle formái a legkiáltóbbak, és azokban a nevelési válaszokban, amelyek a fiatalok teljes körű nevelésének új szükségleteire adnak feleletet. Lettre de la Congregation de l’Éduction aux Supérieurs généraux, 1996. 11 (A Nevelési Kongregáció levele az Általános Elöljárókhoz) A Káptalan azt kéri a Rendtől, hogy elsősorban a legszegényebbek mellett kötelezze el magát. Minden Tartomány megkülönböztetésbe kezd. E megkülönböztetést követően, a következő négy évben, legalább egy jelentős tervet megvalósít, melyet a legelhagyatottabb gyermekek és fiatalok mellett hoz létre. Ezt a projektet a Világi hívekkel együttműködve dolgozzák ki és valósítják meg. XIX. Általános Káptalan, Üzenet, 27 Hisszük, hogy a szegények melletti megkülönböztett döntés evangéliumi felszólítás, mely arra kötelez minket, hogy nevelői küldetésünkben az igazságosság előmozdításán dolgozzunk (C 34), és ami fölbátorít arra, hogy a talán legkevésbé feltárt területekre menjünk. (C 83), mivel pedig ma, a technikai fejlődések ellenére, az írástudatlanok száma a korábbinál is nagyobb mértékben folytonosan növekszik, hivatást érzünk arra, hogy a szolidaritásra, mint nevelésünk lényeges dimenziójára helyezzük a hangsúlyt, és intézményeinket a szegények szolgálatába állítsuk. (9) Az elöljárókat minden szinten arra szólítjuk fel, hogy az új projekteket részesítsék előnyben, melyek a hátrányos helyzetű gyermekeket és fiatalokat célozzák. (14) Minden igazgatási egységet felszólítunk az egymás közötti jobb együttműködésre, ami a Testvérek nagyobb mozgékonyságát teszi lehetővé, amikor egy szolidaritási projekt ezt kívánja. (15) XIX. Általános Káptalan, Szolidaritás, 9, 14, 15

68

4. Az Evangélium magvetői vagyunk 4.1. A Rend Küldetése Tanításaiban mindig erre a tárgyra tért vissza: „Megismertetni és megszerettetni Jézus Krisztust, folyton ezt ismételte, íme, hivatásotok célja és a Rend célja… Egy seregnyi levélben ugyanezeket az utasításokat adta nekik, és biztatta őket, hogy folyton emlékeztessék a gyerekeket arra, mennyire szereti őket Jézus Krisztus, következésképpen nekik is szeretniük kell őt. Életrajz, VI, 340. old. 4.3 Nevelünk, evangelizálunk Valójában itt nem úgy beszélünk a tanárról, mint egy szakmájához értő emberről, aki arra szorítkozik, hogy az iskolában egy sor ismeretet szisztematikusan átadjon, hanem mint nevelőről, az ember formálójáról. Le Laïc Catholique Témoin de la Foi Dans l’École, 16 (A Katolikus Világi hívő a Hit tanúja az Iskolában) 4.6 A személy teljes körű képzése és társadalmi fejlődés Az evangéliumot a Szentlélek erejében befogadva és hirdetve az Egyház egyszerre evangelizált és evangelizáló közösség, s ennek következtében az emberek szolgálóleánya; a világi Krisztus-hívők benne szolgálják a személyt és a társadalmat. Bizonyos, hogy az Egyház legfőbb célja Isten Országa, melynek ő "a földön csírája és kezdete", tehát az Egyház teljesen az Atya megdicsőítésének szenteli magát, de ez az Ország az emberek számára a teljes szabadság és üdvösség forrása; az Egyház tehát velük együtt jár és él, és történelmükkel szorosan összekapcsolódik. Mivel az Egyház azt a föladatot kapta, hogy Isten Jézus Krisztusban fölragyogott misztériumát hirdesse a világban, azért kinyilatkoztatja az embert az embernek, megvilágítja létének értelmét, és elvezeti őt önmaga teljességéhez, rendeltetésének igazságához. Ebből a szempontból az Egyház saját, evangelizáló küldetése értelmében arra kapott meghívást, hogy az embereknek szolgáljon. Ez a szolgálat végső soron abban a csodálatos és félelmetes eseményben gyökerezik, melyben "Ő, az Isten Fia megtestesülésével valamiképpen minden emberrel eggyé lett". Ezért "az ember az Egyház elsődleges útja, melyen küldetése betöltésekor járnia kell; ő az Egyház első és legfontosabb útja, amelyet maga Krisztus nyitott meg, s amelyen a megtestesülés és megváltás misztériumában Ő maga állandóan jár." Christifideles Laici, 36

Az ember teljes körű képzése, mint a nevelés célja, a diák minden képességének kibontakoztatását jelenti, a szakmai életre való felkészítésben, etikai és társadalmi érzékének formálásában, a természetfelettire való nyitottsággal, és a vallásos nevelésben…(17) Minden katolikus nevelő hivatásában benne foglaltatik a társadalmi projekt folyamatos kidolgozása, mivel az embert a társadalomba való beilleszkedésre formálja, arra készítve őt elő, hogy társadalmi elkötelezettséget vállaljon, melynek az a célja, hogy javítson a társadalmi berendezkedésen, az evangéliumi alapelvekhez igazítva azt, és az emberek közötti együttélést békés, testvéri és közösségi viszonyokká alakítsa. Mai világunk, az éhezés, az írástudatlanság 69

és az ember kizsákmányolásának szörnyű problémáival, az emberek és az országok életszínvonalának éles ellentéteivel, az agresszivitással és az erőszakkal, a drogfogyasztás növekvő terjedésével, az abortuszt legalizálásával, és az emberi élet sok szempontból való alábecsülésével, azt kívánja, hogy a katolikus nevelés a kifinomult szociális érzékenységet, valamint a mély polgári és politikai felelősségérzetet saját körein belül is fejlessze ki, a diákokban pedig ápolja azt. Végül, a katolikus nevelő, feladata során arra vállalkozik, hogy olyan embereket formáljon, akik megvalósítják „a szeretet társadalmát.” (19) Le Laïc Catholique Témoin de la Foi Dans l’École, 17, 19 4.5 Az Egyház evangelizáló küldetése Evangelizálni: Az egyház számára ez a szó annyit jelent, hogy vigye el a Jó Hírt az emberiség minden csoportjához, és az evangélium benső erejével alakítsa át az embereket. Így valósul meg maga az új emberiség:,,Lásd, újrateremtek mindent''. Az emberiség minden területét meg akarjuk újítani. Jelen esetben nemcsak a földrajzi szempontot értjük területen, ahová az egyház az evangéliumot el akarja vinni, nem is a számszerűséget, hogy minél többen térjenek meg. Az emberi élet területe az emberek általános értékítélete, érdeklődési körük, gondolkodásmódjuk, eszméik és eszményeik, amennyiben ellentétben állnak Isten szavával és üdvözítő tervével. Evangelii Nuntiandi, 18, 19 Az Egyház megtanulta azt, hogy az igazságosságra és az emberi fejlődésre irányuló intézmények, Evangéliumot hirdető küldetésének nélkülözhetetlen részét alkotják. II. János-Pál, Mexikó Püspökeinek, Puebla-ban, 1979. A más vallási társaságokkal folytatott párbeszéd része az Egyház evangelizáló küldetésének… Redemptoris Missio, 55 Minden ember mélyebb megtérése Istenhez Az üdvösségnek e párbeszédében, a keresztények és mindenki más arra kapott meghívást, hogy a feltámadt Úr Lelkével működjék együtt, azzal a Lélekkel, aki egyetemesen jelen van és munkálkodik… Sokkal mélyebb szinten, magának a szellemnek szintjén, a párbeszéd és a testvéri osztozás mindegyikünk hitének kölcsönös tanúságtételéből, és saját vallásos meggyőződésünk közös kutatásából áll. (40) Mivel ez a célunk, tudniillik minden ember mélyebb megtérése Istenhez, a vallásközi párbeszédnek megvan a maga értéke… Az őszinte párbeszéd egyrészt magában foglalja azt, hogy elfogadjuk a különbségeket, sőt az ellentmondásokat is, másrészt pedig abból, hogy tiszteletben tartjuk a személy lelkiismeretének parancsából hozott szabad döntéseit. Dialogue et Annonce, 40, 41 4.6 Isten Országa …Isten Országa minden ember előtt nyitva áll, mert mindenkinek szól a meghívás, hogy részesüljön benne. Ennek érzékeltetésére Jézus különösen azokhoz fordul, akik a társadalom peremére szorultak. Az evangélium jó hírének hirdetésében őket részesítette előnyben… Felszabadulás és üdvösség Isten Országában az ember személyéhez tartoznak testi és lelki értelemben. Jézus tevékenységére két dolog jellemző: a gyógyítás és a megbocsátás. (14) Az Ország meg akarja változtatni az emberek egymáshoz való viszonyát, és lépésről lépésre megvalósul, amennyiben megtanulják egymást szeretni, megtanulnak egymásnak megbocsátani, és egymásnak szolgálni. … Ezért Isten országának természete: minden ember közössége egymással és Istennel.

70

Az Ország mindenkihez tartozik: az emberi személyekhez, a közösségekhez, az egész világmindenséghez. Ezért az országért dolgozni annyit jelent, mint az isteni törekvést felismerni és ápolni, amely az emberiség történelmében jelen van, és azt átformálja. Az országot építeni azt jelenti, hogy dolgozunk a gonosz minden formájától való megszabadulásért. Röviden: Isten Országa az Ő üdvözítő akaratának kinyilatkoztatása és megvalósítása teljes egészében. (15) Igaz, hogy az Ország csírái fellelhetők az egész emberi nemben, az Egyházon kívül is, amennyiben az "evangéliumi értékek" szerint él, és megnyílik a Lélek számára, aki ott és úgy fú, ahogyan akar (vö. Jn 3,8), de azt is meg kell mondanunk, hogy az Országnak ez az evilági dimenziója tökéletlen marad, ha nem kapcsolódik Krisztus Országához, amely jelen van az Egyházban és az eszkatalógikus beteljesedésre irányul. Az Egyház az egész emberiség üdvének szentsége, és tevékenysége nem korlátozódik csupán azokra, akik elfogadták az evangéliumot. Az emberiség számára hajtóerő az eszkatologikus Isten-Ország felé vezető úton, jele és sürgetője az Evangélium értékeinek az emberek között. Redemptoris Missio, 14-15, 20 4.7 Marcellin vágya, hogy a gyermekeket Jézushoz vezesse Utazásai során, ha gyerekekkel találkozott, azonnal beszélgetni kezdett velük, és néhány percnyi párbeszéd után, jóságosan megkérdezte őket, hogy voltak-e elsőáldozók, és hogy járnak-e a templomba hittanórára; ügyesen tájékozódott arról, ismerik-e a hittikokat és az üdvösséghez szükséges más fontos igazságokat, és ismételtette velük, vagy megtanította nekik, anélkül, hogy sejthették volna. Gyakran hallottuk tőle: „Ha meglátok egy gyereket, rögtön az a vágyam támad, hogy hittanra tanítsam őt, és tudtára adjam, mennyire szereti őt Jézus Krisztus, s neki is mennyire kell szeretnie az isteni Megváltót. Életrajz, XX, 504. old. 4.8 Megismertetni Jézus Krisztust Az evangélium alapjához, lényegéhez tartozik, dinamikus erejének forrása, hogy nyíltan hirdeti: Jézus Krisztus, Isten emberré lett Fia meghalt és föltámadt, és az üdvösséget kínálja fel minden embernek, Isten kegyelmi, irgalmas ajándékaként. Evangelii Nuntiandi, 27 Szolgálatunk, az Evangélium hirdetése által, Jézus Krisztus valódi tanítványait kívánja formálni. Ezt elsősorban életünk tanúságtételével teljesítjük, és mindazon kapcsolatokban, amelyekben a másik meghallgatását és a párbeszéd képességét gyakoroljuk. Leginkább a katekézist részesítjük előnyben. Teljes szívvel végezzük ezt a szolgálatot, legjobb képességeink szerint, az Úr segítségében és Mária pártfogásában bízva. Különös érdeklődéssel fordulunk az ifjúsági apostoli mozgalmak felé, melyek a hitoktatás kiegészítői. Mivel az Evangélium hirdetése és az emberi fölemelkedés között mély kapcsolat áll fenn, védelmünkbe vesszük a szükséget szenvedőket, és együttműködünk azokkal, akik a világban az igazságosság és a béke munkásai. Konstitúciók, 86. 4.10 Jézus kinyilatkoztatja nekünk, milyennek kell lennie a teljes embernek Az ember misztériuma csak a megtestesült Ige misztériumában világosodik meg igazán…. Aki "a láthatatlan Isten képmása" (Kol 1.15), ugyanő tökéletes ember is… Isten Fia ugyanis megtestesülésével valamiképpen minden emberrel egyesült. Emberi kézzel dolgozott, emberi értelemmel gondolkodott, emberi akarattal cselekedett, emberi szívvel szeretett. Szűz Máriától születvén valóban egy lett közülünk, a bűnt kivéve mindenben hasonló lett hozzánk. Gaudium et Spes, 22

71

4.14 A fiatalok apostola Champagnat Atya, amikor a Rendet alapította, nemcsak arra ajánlotta fel magát, hogy a gyermekeknek az alapvető oktatást biztosítsa, és nemcsak arra, hogy a vallás igazságaira tanítsa őket, hanem arra is, hogy nevelésben részesítse őket, abban az értelemben, amit e szóhoz kapcsoltunk. „Ha csak arról lenne szó, hogy emberi tudományokat tanítsunk a gyerekeknek, akkor nem lenne szükség testvérekre; mert erre a feladatra elegendők lennének az iskolai tanítók. Ha csak vallásos oktatásban kívánnánk részesíteni őket, akkor megelégednénk azzal, hogy egyszerű hitoktatók legyünk, hogy minden nap összehívjuk a gyerekeket, és megtanítsuk velük a keresztény igazságokat. A mi célunk azonban több ennél; nevelni szeretnénk a gyermekeket, vagyis oktatni őket feladataikra, megtanítani őket annak gyakorlására, a kereszténység lelkületét, érzületet szeretnénk átadni nekik, a vallásos szokásokat, a keresztény ember és a jó polgár erényeire kívánjuk megtanítani őket. Életrajz, XXIII, 547. old. A tanító lényegében az isteni atyaság legnemesebb részében osztozik. ALS, XLI, 420. old. Az Egyház gondolatában mindig is az élt, hogy a nevelés apostoli, s mintegy papi terület legyen. ALS, XLI, 421. old. 4.15 Teljes körű nevelés Egy gyermek nevelése nem csupán abban áll, hogy megtanítjuk őt olvasni, írni, és bevezetjük azokba a különféle ismeretekbe, melyek az általános iskolai oktatást képezik. Az ilyen tanítás elég lenne az embernek, ha csak erre a világra készülne; de egészen másra szánták: élete a mennyre, Istenre irányul; a mennyre, Istenre kell őt nevelni. Egy gyermek nevelése tehát azt jelenti, hogy megismertessük vele életének ezt a magas és fennséges irányulását, eszközöket adjunk neki, melyekkel eljut oda; egyszóval, egy gyermek nevelése abban áll, hogy jó kereszténnyé és erényes állampolgárrá formáljuk. Életrajz, XXIII, 547. old. 4.16. Az emberi személy és a világ szemlélete Minden nevelést az ember meghatározott szemlélete irányít tehát. A katolikus nevelő, a mai pluralista világban arra hivatott, hogy feladatát lelkiismeretesen végezze, az ember keresztény szemlélete szerint, egységben az Egyház tanítóhivatalával. Olyan szemlélet ez, mely az emberi jogok védelmét is magában foglalva, az Isten gyermekeinek méltóságába helyezi azt: a legteljesebb szabadságba, a bűntől Krisztus által nyert szabadulásban; életének legmagasabb rendű irányulása Isten szeretetből való végleges és teljes birtoklása. Ez a szemlélet a legszorosabb szolidaritásba helyezi őt a többi emberrel, a testvéri szeretet és az egyház közössége által; minden emberi érték legteljesebb kibontakoztatására vezeti, mivel saját teremtője helyezte őt a világ fölötti uralomra; végül Krisztust, Isten megtestesült Fiát adja számára célként és példaképül. Azt a tökéletes embert, akinek követése bizonyossá tehet minket abban, hogy az embert emberibbé teszi. A világi nevelő feladata nem kevésbé abban is áll, hogy egzisztenciális módon megismertesse diákjaival azt, hogy a földi világba merült ember, aki világi életet folytat, és az emberiség családjának túlnyomó többségét alkotja, ily kiváló méltóság birtokában van, és ily magasztos életre szánták. Le Laïc Catholique, 18 Miben áll a gyermek nevelése? 1. értelmének megvilágosításában.

72

2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14.

rossz hajlamainak kiigazításában. szívének formálásában. lelkiismeretének alakításában. a jámborságra való formálásban. a vallás erényeinek megszerettetésében. akaratának formálásában, és az engedelmesség megtanításában. szintén, és különösen, ítéletének alakításában. jellemének alakításában és finomításában. az önmaga fölötti folytonos éberség gyakorlatában. abban, hogy a munka szeretetére indítjuk őt. abban, hogy megadjuk neki azokat az ismereteket, melyekre helyzetében és állapotában szüksége lesz. abban is, hogy törődünk a gyermek fizikai fejlődésével. abban, hogy megadjuk neki azokat az eszközöket, melyekkel lényének tökéletességére juthat, abban, hogy e gyermeket teljes emberré tesszük. ALS, XXXV, 356-364 old.

4.17 A gyermek nevelésének tevékeny részese A nevelésben Isten foglalja el az első helyet, mivel a gyermeknek feltétlenül szüksége van Isten segítségére ahhoz, hogy saját nevelésében személyesen is részt vegyen. A jámborság az első dolog, amire a gyermeknek szüksége van, hogy nevelését művelje… A gyermeknek kitartóan kell dolgoznia saját természetével szemben; segíthetjük, bátoríthatjuk őt, de végül is neki kell kitépnie a rosszat, ápolnia a jót, javítani hibáit, és fejleszteni képességeit. ALS, XLI, 428-429. old. 4.18 A lelkiismeret tiszteletben tartása A gyermek nevelésében az egyik legfontosabb dolog az, hogy megszerettessük vele a Vallást, és elvezessük arra, hogy feladatait szeretetből teljesítse… El kell kerülnünk a kényszerítést a Vallás terén. A Vallást nem lehet erőltetni, annak gyengéd harmatként kell átjárnia a szívet. Maga Jézus Krisztus sem akart semmit kényszerből tenni: Ha akartok, mondta, lépjetek be az életbe, tartsátok meg Isten Parancsait. Rendkívül fontos, hogy ezt jól megértsük, mert az erkölcsi kényszer nem erényessé teszi a gyermeket, hanem képmutatóvá. Útmutató (1853) 100-101. old. 4. 19 Hívogató magatartás …(A nevelő), következésképpen, mint tapasztalt ember, szimpátiával és szeretettel fogadja a gyermekeket. Olyannak fogadja el őket, amilyenek. Megmagyarázza, hogy a kétség és a közöny, mindennapi és érthető jelenség. Majd pedig barátságosan meghívja őket arra, hogy az Evangélium üzenetét, mely az öröm és a derű forrása, közösen keressék és fedezzék fel. A tanító személyisége és tekintélye nagyon hasznos a talaj előkészítésére. La dimension religieuse de l’éducation, 71 (a nevelés vallásos dimenziója) 4.20 Szabadság és felelősség Az ember lelkiismerete mélyén egy olyan törvényt fedez föl, amelyet nem ő ad önmagának, hanem engedelmességgel tartozik iránta, s e törvény hangja -- mely mindig arra szólítja, hogy szeresse és cselekedje a jót és kerülje a rosszat -- a kellő pillanatban fölhangzik szívében: "ezt tedd, amazt kerüld!" Isten ugyanis törvényt írt az emberi szívbe,

73

A lelkiismeret az ember legrejtettebb magva és szentélye, ahol egyedül van Istennel, akinek szava visszhangzik bensőjében. Gaudium et Spes, 16 Az élet Evangéliumától megvilágosítva szükségét érezzük annak, hogy mindenkinek elmondjuk ezt az üzenetet… és bele kell szőnünk az egész társadalom legrejtettebb rétegeibe is. (80) Hogy valóban az élet szolgálatában álló nép legyünk, állhatatosan és bátran kell hirdetnünk ezeket az igazságokat az Evangélium első hirdetésétől kezdve, azaz a katekézisben és a prédikáció különféle formáiban, a személyes dialógusban és minden nevelői tevékenységben. … értékes találkozási pontokat és dialógustémákat fogunk találni a nem-hívőkkel is, hiszen valamennyien arra törekszünk, hogy az élet új kultúráját előmozdítsuk. Evangelium Vitae, 80-82

4.21 Az élet párbeszéde …az "élet párbeszéde" -- ahogy mondani szokták --, azt jelenti, hogy a különböző vallások hívei mindennapi életükben kölcsönösen tanúskodnak emberi és lelki értékeikről, segítik egymást, hogy így egy igazságosabb és testvériesebb társadalmat építsenek. Redemptoris Missio, 57 4.22 Inkulturáció Az Egyház beilleszkedése a népek kultúrájába nagyon időigényes folyamat. Nem csupán külső alkalmazkodásról van itt szó, mert a beépülés "az emberi kultúra valódi értékeinek belső átitatását jelenti azáltal, hogy a kereszténység a maga körébe vonja azokat, valamint a kereszténység begyökereztetését a különböző kultúrákba". Ez mélyreható és átfogó folyamat, amely magába foglalja a keresztény tanítást, de az Egyház magatartását és gyakorlatát is. Ezzel a beépüléssel az Egyház elevenné teszi az Evangéliumot a különböző kultúrákban, és ezeket a népeket kultúrájukkal együtt be is kapcsolja a saját közösségébe, ezzel átadja nekik saját értékeiket, miközben átveszi az ő értékeiket és meg is újítja azokat. Redemptoris Missio, 52 4.23 Evangelizálni a kultúrákat és a kultúrát Így lehetne összefoglalni az eddig mondottakat: evangelizálni kell magát az emberi kultúrát, illetve kultúrákat. Evangelizálni: nem felületesen, nem külsőségesen, nem díszletszerűen, de belülről, életet alakítva, gyökeresen…, mindig az emberi személyiségből kiindulva, és mindig az ember Istenhez fűződő személyes kapcsolatát hangsúlyozva. Korunk sajátos drámája, hogy törés állt be az evangélium és a kultúra világa között. Evangelii Nuntiandi, 20 Hit, Kultúra és Élet A kultúra evangelizálása és az ember kultúrái: Az emberi személy és társadalom szolgálata a kultúra megteremtésében és átadásában jut kifejezésre s valósul meg… Ebben az értelemben a kultúrát úgy kell szemlélni, mint minden nép közös javát, méltóságának, szabadságának és alkotó erejének kifejeződését, történelmi útjának tanúságát. Sajátos módon a keresztény hit csak a kultúrán belül és által válik történelmivé és a történelmet formálóvá.

74

Egy olyan kultúra terjedése láttán, mely nemcsak a keresztény hittől, hanem minden emberi értéktől eltávolodni látszik; s egy olyan tudományos és technológiai kultúra környezetében, mely képtelen választ adni az igazsággal és jósággal kapcsolatos kérdésekre, noha ezek az emberi szívekben sürgetően vannak jelen, az Egyház teljes mértékben tudatában van annak, hogy sürgető lelkipásztori feladata egész különleges figyelmet fordítani a kultúrára. Ezért az Egyház sürgeti a világi Krisztus-hívőket, hogy erős lélekkel és alkotó szellemi erővel legyenek jelen a kultúra különböző területein, az iskolákban és az egyetemeken, a tudományos és technikai kutatás központjaiban, a művészi alkotás és a humanista gondolkodás színhelyein. E jelenlét nem csupán a létező kultúra elemeinek megismerését szolgálja, s nemcsak annak megtisztítását végzi el -- ha szükséges -- megfontolt kritikával, hanem az evangélium és a keresztény hit eredeti gazdagságának segítségével magasabb szintre is emeli azt. Christifideles Laici, 44 Az Istennek szentelt személyek -- különleges Istennek szenteltségük, a Lélek ajándékainak sajátos megtapasztalása, Isten igéjének figyelmes hallgatása, a megkülönböztetés képességének gyakorlása, az intézményükben idők folyamán fölhalmozódott nevelői hagyomány gazdagsága, az igazság elmélyült ismerete (vö. Ef 1,17) révén -- képesek különlegesen hatékony nevelői tevékenységre, és segítséget nyújthatnak más nevelők kezdeményezéseihez. Mivel e karizmával rendelkeznek, olyan nevelői légkört tudnak teremteni, melyet áthat a szabadság szelleme és az evangélium szeretete, s mely a növendékekben -- a Szentlélek munkájaként -- elősegíti az emberségükben való gyarapodást. Ily módon a nevelői közösség a közösség megtapasztalásának és a kegyelem helyévé válik, ahol a pedagógiai szándék hozzájárul ahhoz, hogy az isteni és az emberi, az evangélium és a kultúra, a hit és az élet harmonikus egységben egyesüljön. Vita Consecrata 96 4.24

Ld 3.5

4.26 A fiatalok, az Egyház reménysége Korunk emberei számára, nektek mindnyájatoknak, kedves fiatalok, akik igazságra éheztek és szomjaztok, az Egyház útitársul kínálja magát. Az Evangélium örök üzenetét tárja elétek, és lelkesítő apostoli feladatra hív meg: legyetek az Új Evangelizáció tevékeny résztvevői. Az Egyház, mint a Krisztustól kapott hit hűséges és felelős őre, kész párbeszédbe lépni az új nemzedékkel, hogy válaszoljon szükségeire és várakozásaira, és őszinte és nyílt párbeszédben megtalálja az isteni üdvösség felé legalkalmasabb utat… Rátok, fiatalokra egész különös módon van rábízva az a feladat, hogy a reménység és a béke magvetői legyetek (vö. Mt 5.6), egy olyan világban, melynek egyre nagyobb szüksége van megbízható tanúkra, és hiteles közvetítőkre. Tudnotok kell kortársaitok szívéhez szólni, akik igazságra és boldogságra szomjaznak, és akik, olykor talán öntudatlanul is, örökké Istent keresik. II. János Pál pápa üzenete a fiatalokhoz, 4.5. 1993. A szinódus különös figyelmet akart szentelni a fiataloknak. És méltán. A világ sok népében ők alkotják a lakosság felét, s gyakran e nemzeteken belül Isten népének is a felét adják. A fiatalok már ebből a szempontból is rendkívüli erőt képeznek, és nagy kihívást jelentenek az Egyház jövője számára. A fiatalokat nem szabad csupán az Egyház lelkipásztori gondoskodásának tárgyaként szemlélni; valójában aktív alanyok, az evangelizáció és a társadalmi megújulás tevékeny

75

résztvevői, és erre biztatni kell őket. A fiatalság az "én" és az "életterv" fölfedezésének különösen intenzív ideje; ez a növekedés ideje, amikor "gyarapodni" kell "bölcsességben és korban, s Isten és emberek előtti kedvességben". (Lk 2.52) Az Egyháznak és a fiataloknak kölcsönösen sok mondanivalója van egymás számára. Christifideles Laici, 46 4.27 Isten jelenléte az emberekben és az Egyházon kívüli vallásos hagyományokban Vissza kell nyúlnunk, és fel kell mérnünk a Szentlélek minden tevékenységét, a Krisztus születése előttit is, kezdettől fogva, az egész világra kiterjedően, de főként az Ószövetség üdvtörténetében. Ez a tevékenység minden időben, minden helyen és minden emberben megvalósult annak az örök üdvözítő tervnek a keretében, amely szorosan összefügg a megtestesülés és megváltás titkával, A nagy jubileumra gondolva még messzebbre kell tekintenünk, mert tudjuk, hogy "a szél ott fú, ahol akar", A zsinat szerint mindez "nemcsak a Krisztus-hívőkre érvényes, hanem miden jóakaratú emberre is, kiknek szívében láthatatlanul munkálkodik a kegyelem. Dominum et Vivificantem, 53 Isten minden embert hív magához Krisztusban, és közölni akarja velük kinyilatkoztatásának és szeretetének teljességét. Ő sokféle módon mutatkozik meg, nem csupán egyes embereknek, hanem népeknek is szellemi gazdagságuk révén, amely elsősorban és szükségszerűen a vallásukban jelenik meg, noha azok "hézagokat, hibákat és tévedéseket" is tartalmaznak. Redemptoris Missio, 55 4.28 A különféle felekezethez tartozó hívők imája Minden valódi imádságban a Szentlélek működik „aki erővel jár közben értünk, mert nem tudjuk, hogyan imádkozzunk helyesen.” „Aki azonban vizsgálja a szíveket, tudja hogy melyek a Lélek kívánságai.” (vö. Rm 8.26-27). Azt mondhatjuk tehát, hogy minden valódi imádságot a Szentlélek sugall, aki titokzatosan jelen van minden egyes ember szívében. II. János Pál Pápának a Római Kúriához intézett levele, az Assisi Imádság a Békéért napja után, A Nem-Keresztények Titkárságának Kiadványa, 11. 1987. 4.29 Azok üdvössége, akik nem ismerik el Jézust Üdvözítőnek Krisztus Lelke láthatatlan működésének köszönhetően az üdvösség titka, mindazonáltal, azokhoz is eljut, akiknek útjait egyedül Isten ismeri. Konkrét módon, a más vallások hívei a saját vallási hagyományaikban helyes dolgok őszinte gyakorlása által, és lelkiismeretük útmutatásait követve válaszolnak pozitívan Isten hívására, és így nyerik el az üdvösséget Jézus Krisztusban, akkor is, ha nem ismerik el őt Üdvözítőjüknek. Dialogue et Annonce, 29 4.30 A keresztények egységét építeni Mindez nagyon fontos és alapvető az ökumenikus tevékenység szempontjából. Egyértelműen fakad belőle ugyanis, hogy az ökumenizmus, a keresztények egységét támogató mozgalom nem egyszerű "függelék", amit az Egyház hagyományos tevékenységéhez csatolunk. Épp ellenkezőleg, szervesen tartozik az Egyház életéhez és tevékenységéhez, következésképpen az Egyház egészét át kell hatnia… A szeretet az a mélységes áramlat, mely életet és erőt ad az egységre vezető folyamatnak… A szeretet legteljesebb megnyilvánulása a közös imádság. Végül az imádságos közösség megtanít új szemmel látni az Egyházat és a kereszténységet. Ut Unum Sint, 20-23 4.31

Egyetlen Isten, egyetlen Krisztus, egy felé tartó utak

76

A dialógus … abból a mély tiszteletből következik, amely a Szentléleknek az emberekben végbevitt működését övezi, aki ott fú, ahol akar. Ezért törekszik az Egyház fölfedni "az Ige vetőmagját" és "annak az igazságnak megcsillanó sugarát, amely megvilágosít minden embert". Ezek a magok és sugarak a személyekben és az emberiség hagyományaiban találhatók. Redemptoris Missio, 56 Az Egyház kapcsolatai a muzulmánokkal De az üdvösség terve azokat is átöleli, akik elismerik a Teremtőt, köztük elsősorban a mohamedánokat, akik azt vallják, hogy Ábrahám hitén vannak, és velünk együtt imádják az egy Istent, aki irgalmas és az utolsó napon megítéli az embereket. Lumen Gentium, 16 4.32 A vallási környezet sokfélesége …Ha a mai világot az evangelizáció szempontjából vizsgáljuk, három szituációt különböztethetünk meg. Az Egyház missziós tevékenysége elsősorban azokra a népekre, népcsoportokra, szociális-kulturális összefüggésekre irányul, amelyekben Krisztus és az Ő Evangéliuma ismeretlen, vagy ahol hiányoznak a beérett keresztény közösségek, amelyek képesek arra, hogy az adott körülmények között megéljék és más embercsoportoknak is hirdessék hitüket. Ez a tulajdonképpeni népeknek szóló misszió (missio ad gentes). Vannak azután olyan keresztény közösségek, amelyek megfelelő, szilárd egyházi szervezettel rendelkeznek, buzgók a hitben és a hit megélésében, az evangélium melletti tanúságtételükkel hatással vannak környezetükre, és érzik a világmisszió iránti felelősségüket. Ezekben bontakozik ki az Egyház lelkipásztori tevékenysége. Végül létezik egy közbülső helyzet is, elsősorban az ősi keresztény országokban, olykor még a fiatalabb egyházakban is, ahol a megkereszteltek egész csoportja elvesztette az eleven hit erejét, vagy már nem is vallja magát az Egyház tagjának, mert életükben eltávolodtak Krisztustól és az Evangéliumtól. Ebben az esetben "új evangelizációra" vagy "ismételt evangelizációra" van szükség. . Redemptoris Missio, 33 4.33 A gyermek 1. A gyermek a legnemesebb és legtökéletesebb a látható teremtmények közül; „Isten legnagyobb csodája ő” - mondja Szent Ágoston… 2. A gyermek Isten képmása és hasonlatossága. Istenhez hasonlóan ő is hármas; élet van benne, értelem, ész és szeretet; ezek a tulajdonságok alkotják lényének alapját. Az Atyához hasonlóan van léte; a Fiúhoz hasonlóan van értelme; a Szentlélekhez hasonlóan, szeretet van benne; az Atyához, a Fiúhoz és a Szentlélekhez hasonlóan, létében, értelmében, szeretetében, egyetlen a boldogság és egyetlen az élete… 3. A gyermek Isten fia; a Magasságbelinek fia. (Zsolt 81. 6) Igen, bármilyen kicsinynek, gyengének, magatehetetlennek tűnik is ez a gyermek, nemcsak nevében Isten gyermeke, hanem már most az, ezekben az őt betakaró rongyokban… 4. A gyermek a Megváltó Isten vére árán szerzett ajándék, Jézus Krisztus tagja és testvére, a Szentlélek temploma, Isten gyönyörűségének tárgya… 5. A gyermek a mennyország reménye, az Angyalok és a Szentek barátja és testvére, a Mennyország és az örök pálmák örököse… 6. A gyermek a földön a legszeretetreméltóbb és a legszebb, az emberi nem virága és dísze, mondja Szent Makariosz… 7. A gyermek a testvéretek, aki hozzátok hasonló, csont a csontotokból, felebarátotok…

77

8. A gyermek, Isten szántóföldje, akit nektek adott, hogy műveljétek; zsenge hajtás, parányi növény, de aki egy napon nagy, az erények gyümölcseivel bővelkedő fává nő, és messzire veti dicső árnyékát. 9. A gyermek gyenge kis patak, születő forrás, de aki talán hatalmas folyammá növekszik, ha ti, hasonlóan ahhoz az ügyes kútmesterhez, akiről a Szent Könyvek szólnak, gondoskodtok arról, hogy irányítsátok engedelmes vizeit, és soha nem tűritek el, hogy idegen, tisztátalan, vagy keserű vizek zavarják meg folyását. 10. A gyermek az, akivel dolgoztok, fáradoztok, és erényeiteket gyakoroljátok. A gyermek lesz vigasztalásotok a halál óráján, védelmezőtök Isten ítéletekor, koronátok és dicsőségetek a mennyben. 11. A gyermek Isten áldása, a föld reménye, melynek már most is gazdagsága és kincse; s amelynek egy napon erejévé és dicsőségévé válik… 12. A gyermek, egy szóval, az emberi nem, az egész emberiség, az ember, sem több, sem kevesebb: akinek minden tisztelet kijár, s amivel a maga részéről ő is tartozik. Ez tehát a gyermek, akit tisztelnetek kell. ALS, 386-390. old. 4.35 A Lélek munkája Úgy mondhatni: a Szentlélek az evangélium fő munkálója. Ô indít az evangélium hirdetésére, és ő készíti fel bensőleg a szíveket, hogy befogadják az üdvösség szavát. De azt is mondhatjuk, hogy ő az evangelizálás célja és beteljesülése: ő alkotja meg az ,,új teremtményt'', az új embert. Ennek az új embernek kialakítása az evangelizálás célja, a sokféleség egységében az egyházi közösségen belül. A Szentlélek segítségével hatol be az evangélium a világ szívébe, mert a Szentlélek segít felismerni az ,,idők jeleit'', az Isten jeleit, melyeket történelme során az evangelizálásnak kell mindig fölfedeznie. Evangelii Nuntiandi, 75 4.36 A Szentlélek megújítja a föld színét A mi korunkban is a Szentlélek az új evangelizáció fő szerzője. Jelentős lesz tehát újra fölfedezni a Szentlelket, mint aki Isten országát építi a történelem folyamán, s előkészíti annak teljes kinyilvánulását Jézus Krisztusban azáltal, hogy belülről indítja az embereket, s mindennapi életükben kicsíráztatja annak a végső üdvösségnek magvait, mely az idők végén jön el. Tertio Millenio Adveniente, 45 4.37 Az Egyház megújulása A (Mária) Társaságnak újra kell kezdenie az Egyház életét. Nem irodalmi értelemben kívánok ezzel a kifejezéssel élni; az nem lenne kegyes dolog; de valamiképpen, igen, egy új Egyházat kell kezdenünk. A Mária Társaság élete, mint az Egyházé is, egyszerű, tanulatlan emberekkel kezdődik, majd pedig kibontakozott, mindent átölelt. P. Colin, Origines Maristes, Vol. 2, 632 (A Maristák eredete, II. kötet) 4.38 Istenbe vetett bizalom Champagnat Atya egyetlen erényt sem ajánlott úgy Testvéreinek, mint az Istenbe vetett bizalmat. Milliószor ismételte a zsoltár első két sorát: Ha az Úr nem építi a házat…, és egész köteteket kitennének a hozzá fűzött kommentárok. Életrajz, III. 299. old.

78

4.39 Máriába vetett bizalom „Az ön műve ez, mondta, ön az, aki egybegyűjtött minket, a világ ellentmondásaival szemben, hogy isteni Fiának dicsőségére legyünk; ha nem siet segítségünkre, elveszünk, kialszik életünk, mint a lámpáé, amiben nincs olaj. De ha ez a mű elveszik, akkor nem a mi művünk veszik el, hanem az öné, mert nálunk mindent ön vitt végbe; számítunk tehát önre, hatékony segítségére, és mindig számítani fogunk rá.” Életrajz, IX. 97. old. 4.42 hívás értelme Kedves testvéreim, mondta nekünk egy napon, mily magasztos a munkájuk Isten szemében! Mily boldogok, hogy egy ily nemes feladatra kiválasztást nyertek! Azt teszik, amit Jézus Krisztus tett a földön; ugyanazokat a misztériumokat, ugyanazokat az igazságokat tanítják; Egy gyermeket felnevelni, vagyis a vallás igazságaira oktatni, az erényre formálni, és megtanítani neki Isten szeretetét, ez magasztosabb és nagyobb dolog, mint a világ kormányzása! Életrajz, XX. 509. old. A nevelő Isten munkatársa „Pál ültet, Apolló öntöz”, a pedagógusok megteszik, amit tudnak; de az, aki ültet, mint ahogy az is, aki öntöz, semmi. Az ember nevelésében csak egyetlen számít; az, aki a növekedést adja, vagyis az, aki kibontakoztat, megerősít, megvilágosít, fölemel, ez pedig Isten… A tanító tehát csak Isten munkatársa a nevelés művében; de ahhoz, hogy képes legyen együttműködni Istennel, nyilvánvaló, hogy mély egységben kell Vele élni, és bőven kell részesedni az Ő Lelkében. ALS, XLI, 427. old A gyermeket Isten bízta ránk Abban a pillanatban, amikor egy gyermeket bíznak önökre, képzeljék azt, mintha Jézus Krisztus mondaná önöknek azt, amit a Fáraó lánya Mózes esetében, akit épp most húzott ki Nílusból: Vedd ezt a gyermeket, neveld fel nekem, megadom érte a jutalmat. Ez a legdrágább kincsem a földön; rád bízom… ALS, XLI, 428. old.

5.

Sajátos marista stílusban

5.1 A Marista nevelő „Aranyszabálya” „Ahhoz, hogy a gyermekeket jól neveljük, szeretni kell őket, mindegyiküket egyformán kell szeretni. Márpedig, egy gyermeket szeretni annyit jelent, hogy teljes egészében átadjuk magunkat a tanításának, és minden eszközt fölhasználunk, melyre a leleményes buzgóság képes, hogy erényre és jámborságra formáljuk őket. Életrajz, XXIII. 550. old.

79

Nevelés és a gyermekek szeretete Ahhoz, hogy a nevelő nemes feladatában sikerrel járjunk, nagyra kell becsülni ezt a feladatot, szeretni kell a gyermekeket. Lényünk minden képességét, egész lelkünket, egész szívünket, minden tevékenységünket, egész életünket bele kell tenni e feladat teljesítésébe. Nem lehetünk megosztottak; ez azt jelentené, hogy elgyengülünk, és szétszakítjuk magunkat. A tanítónak minden szeretetét, minden gondoskodását diákjaira kell fordítania. Ha úgy tölti be küldetését, mint ahogy egy munkát végzünk, vagy a béres módjára; ha nem szereti feladatát, diákjait; ha nem adja oda egészen magát a nevelésüknek, akkor semmi jót sem tesz. A nevelés sem nem a fegyelmezés, sem nem a tanítás; nem illemtanórákat, s nem is vallásoktatással kell végezni; hanem a diákoknak tanáraikkal való mindennapos, folytonos kapcsolata által, személyes véleményeivel valósul meg; a részletek megfigyelésével, biztatásokkal, szidásokkal, mindenféle tanításokkal, melynek ezek a megszakítás nélküli kapcsolatok helyet adnak. Ahhoz, azonban, hogy ezeket a lelkeket egyenként ápoljuk, kitartóan, amit szükségleteik, és gyöngeségük megkíván, szeretni kell a gyermekeket. Ha szeretjük őket, akkor többet teszünk értük, jobban végezzük feladatunkat, kevesebb fáradsággal, és nagyobb sikerrel. Miért van ez? Azért, mert a valódi szeretet által sugallt szavak és tettek, sajátos, átható, ellenállhatatlan erőt hordoznak. Az a tanár, aki szeret, figyelmeztethet, és adhat tanácsot; a szavaiból áradó szeretet több szépséget és erőt ad annak; meglátásait úgy fogadják, mint a barátság tanúságait, és engedelmesen követik azokat. Az a tanár, aki szeret, szidhat és büntethet, mivel, ezekben a szigorúságokban nincs sem perverzió, sem merevség; a diák inkább elkeseredik attól, hogy megszomorította azt, akiről tudja, hogy szereti őt, mint attól a büntetéstől, amit magára vont. Szeressétek tehát gyermekeiteket; hajthatatlanul küzdjetek a közöny, a lustaság, az undor ellen, amit a gyermekek oly könnyen fölkeltenek. Anélkül, hogy szemet hunynátok hiányosságaik felett, mivel ki kell javítanotok, sem pedig hibáik felett, mivel gyakran meg kell őket büntetnetek, gondoljatok arra is, hogy gyermekeitekben szeretetreméltó, és érdeklődésetekre érdemes értékek vannak; lássátok meg az ártatlanságot, mely arcukon ragyog, és derűs homlokukat, vallomásaik naivitását, bűnbánatuk őszinteségét, még ha az hamar elillan is, elhatározásuk őszinteségét, ha azonnal megszegik is, erőfeszítéseik nagylelkűségét, még ha ritkán tart is sokáig. Ismerjétek el jó szándékukat, még ha tökéletlenül teljesítik is azt, és mindazt a rosszat, amit nem követnek el. Végül, bármit tegyenek is, szeressétek őket tovább, úgy ahogy vannak; mivel ez az egyetlen módja annak, hogy gyümölcsözően dolgozzatok megújulásukon. Szeressétek mindegyiküket egyformán. Nincs száműzött, és nincs kedvenc, vagy inkább mindegyikük lehessen a kedvencetek, és kiváltságos, akiknek egyenként kifejezitek szereteteteket. Ki bízta rátok ezeket a gyermekeket? Isten és a családjuk. Márpedig, Isten nem más, mint az emberek iránti szeretet, és bárki, aki az ő nevében irányít, annak az ő gondoskodását kell utánoznia, és az ő szeretetében kell osztozni. Az édesapák és édesanyák rátok bízták gyermekeiket, de vajon nem tudjátok, hogy egy édesapa, egy édesanya szíve a szeretet kimeríthetetlen forrása? Isten és a családok nevében, szeressétek tehát a gyermekeket, csak így lesztek méltók és képesek arra, hogy felneveljétek őket. ALS, 431-433. old. 5.3 Jelenlét a fiatalok között Kedves Barthelemy testvérem, és kedves munkatársa! Tudom azt is, hogy sok gyermek van önöknél, következésképpen az önök erényeinek sok mása lesz, mivel a gyerekek önöket mintázzák, az önök példáját követve igyekeznek viselkedni. Mily magasztos a foglalkozásuk, milyen csodálatos! Folyton azokkal vannak,

80

akikben Jézus Krisztus kedvét lelte, mivel kifejezetten megtiltotta tanítványainak azt, hogy a gyerekeket ne engedjék hozzá. Ön pedig, kedves barátom, nemcsak hogy nem akarja távol tartani, hanem mindent megtesz, hogy hozzá vezesse őket. Óh! Mily örömmel fogadja majd önt ez az isteni mester, ez a bőkezű mester, aki egy pohár hideg vizet sem hagy jutalom nélkül. Mondják el gyermekeiknek, hogy Jézus és Mária mindnyájukat nagyon szereti… Mennyire szeretnék részesedni abban az örömben, hogy tanítsam őket, hogy közvetlenebb módon gondoskodhassam e gyenge gyermekekről. Champagnat, 14. Levél Mindazon tanításból, amit diákjaitoknak adhattok, és amit adnotok kell, az első, a legfontosabb, számotokra a legérdemszerzőbb, a példátok. A tanítás könnyebben átjárja őket, mélyebben vésődik beléjük a szemükön keresztül, mint a fülükön át. ALS, XLI, 424. old. 5.4 Figyelmesen a fiatalok iránt, és készségesen a Szentlélek számára A fiatalokkal ott találkozunk, ahol ők élnek. Bátran elmegyünk azok közé a – talán még fel nem derített - keretek közé, melyekben a Krisztus utáni éhség az anyagi és lelki szegénység közepette nyilvánul meg. Konstitúciók, 83 5.5 A fegyelem a marista hagyományban A fegyelmezettség lényeges tulajdonság …A gyermekek fegyelmezésével nem az a célunk, hogy reszkessenek, sem pedig az, hogy erővel kényszerítsük őket, hanem az, hogy megnyerjük szívüket, az erényre formáljuk, és arra vezessük őket, hogy feladataikat szeretetből teljesítsék. Ezért, a fegyelmezésnek atyainak kell lennie; ha nem ilyen, akkor nem neveli a gyermeket, és ahelyett, hogy jobbá tenné, rosszabbá teszi őt; ha nem ilyen, akkor megalázó azok számára, akik elviselik, és még inkább megalázó azoknak, akik végrehajtják… Vallás nélkül, ellenkezőleg, a Fegyelmezés csupán külső szabályozás… A szeretet nem kevésbé szükséges, mint a Vallás, s az olyan tanár, aki nem tudja szeretni a gyermekeket, nem alkalmas a nevelésükre. A nevelés főleg a szív műve; a kemény szív, a rossz szív nem ért semmit ebből a szolgálatból, ami tiszta szeretet, szelídség és odaadás. Ahhoz, hogy a gyermeket fölneveljük, hogy szüleit pótoljuk mellette, az ő gyöngédségükben kell osztoznunk… Az olyan Mester, aki szeret, figyelmeztethet, és adhat tanácsot … Az olyan Tanár, aki szeret, szidhat és büntethet… A szerető Mesterre alkalmazhatjuk Szent Ágoston e szavait: Szeress és tégy, amit akarsz; amit tesztek, azt jól fogjátok tenni, amit mondotok, azt jól fogadják, amit kívántok, az teljesülni fog… Az a szeretet azonban, amivel egy Nevelőnek kell gyermekeit szeretni, nem az a hamis szeretet, ami lágy leereszkedésre indít, a szeszélyek és hibák iránt… A Tanárnak meg kell mutatnia gyermekei iránti szeretetét. Útmutató (1853) 74-77. old. A tanítóknak a büntetésre vonatkozó feladatai Ami a büntetéseket illeti, a Tanítónak három feladatot kell teljesítenie: megelőzni a hibát, keveset büntetni, uralkodni magán, amikor büntet.

81

A Mester első feladata „az áthágások és a mulasztások korlátozását és a megelőzését illeti, éberséggel és feddhetetlen magatartással; mert a gyermekek szinte soha nem vétkeznek anélkül, hogy az őket irányítók is hibásak ne lennének.” Ahhoz, hogy egy büntetés önmagában helyes legyen, ezen felül a hibával arányosnak, szeretetből fakadónak és óvatosnak kell lennie. Útmutató, 150-151. old. A fegyelmezés eszközei Önmagában az elővigyázatosság, ami oly sok hibát megelőz, mindet mégsem akadályozza meg. A tanítónak tehát nyomást kell gyakorolnia a gyermek akaratára, felváltva, vagy együttesen használva különféle eszközöket, melyek képesek hatni rá: a gondolkodásra és a lelkiismeretre való hivatkozás, nemes versengés, a dicséretek és a jutalmak utáni vágy, a büntetéstől való félelem, stb. Útmutató, 135. old. Megelőzni a hibákat …Hogy a büntetések hasznosak legyenek, csak ritkán, és nagy bölcsességgel folyamodjunk hozzájuk… A Tanítók legfőbb feladata a korlátozásra vonatkozóan tehát az áthágásoknak és a mulasztásoknak az éberséggel és feddhetetlen magatartással való megelőzése; mert a gyermekek szinte soha nem hibásak anélkül, hogy éppúgy, s gyakran még náluk is hibásabbak ne lennének azok, akik őket irányítják. A legfontosabb eszközök, amit a Tanítóknak alkalmazniuk kell, hogy a hibákat megelőzzék: 2. A lélek nagy kiegyensúlyozottságával kell viselkedniük, egyszerre komoly és előzékeny külsővel. Ami egy iskolában mindent elront, az a változékony Tanító, aki hol örül, hol szomorú, aki egyik pillanatról a másikra különböző dolgokat kíván meg, vagy az egyik pillanatban elhanyagolja azt, amit a másik pillanatban elvárt; akit mintegy titkos rugók, vagy szeszélyek mozgatnak, aki egyik nap mindent eltűr, és aki másnap mindent büntet, vagy aki egyeseknek mindent megenged, másoknak pedig semmit. 3. Soha nem szabad szem elől téveszteni a gyermekeket, mindig elfoglaltságot kell adni nekik, mindent pontosan időben kell tenni; mert ha a gyermekeket megkísértené feladataik elmulasztása, ez az éberség és ez a pontosság tartja vissza legjobban őket, ez vezeti vissza leggyorsabban és legbiztosabban a feladataikhoz. 4. Helyes véleményeket kell nyújtani nekik, jóságosan tanítani feladataikra, szelíden és határozottan megfeddeni, soha nem szabad kihozni a sodrából egy olyan gyermeket, akinél látjuk, hogy rosszkedvű, vagy lobbanékony, és ne tegyünk össze olyan gyerekeket, akik nem tudnak meglenni bolondozás nélkül. Útmutató (1853) 55-56. old. A lehető legritkábban büntetni Sok hibát meg kell bocsátani… Soha ne támadjuk le az egész osztályt együttesen, ha előfordul egy hiba, legyen az akár súlyos is. Ilyen körülmények között, igyekezni kell (sic.) a rendbontás okozóit fölfedezni, és megbüntetni, ahogy megérdemlik. Ha ezt nem lehet biztonsággal megtudni, akkor nem kell tudomást venni róla. Vannak napok, mikor nem tudunk rájönni, hogy a gyerekek mitől lezserebbek és hanyagabbak. Ezekben az időszakokban nem az a legjobb, ha kihozzuk őket a sodrukból, ezzel csak elkeserítenénk és idegesítenénk őket; hanem türelemmel kell lennünk, és valami komoly dologgal kell elfoglalnunk őket. Ezzel soha nem járatjuk le a tekintélyünket, csak mértékkel, méltányosan büntetünk, és a gyermekekben megmarad az a bizonyosság, hogy csak azért büntetjük őket, mert ez a feladatunk, és mert szeretjük őket.

82

Útmutató (1835) 56-57. old. Uralkodjunk magunkon, amikor büntetünk A szidások és a büntetések során a Testvér lelkének mindig békében kell maradnia, fékeznie kell indulatait, és igyekeznie kell, hogy eléggé uralkodjék magán, hogy semmiféle szenvedély ne mutatkozzon rajta, a hangulat semmiféle jele. Ha egy gyereket haragos indulatban büntetünk, az nem javítás, hanem bosszú. Azt a büntetést, amit nyugodtan és diszkréten hajtunk végre, jobban fogadják, és több gyümölcsöt hoz. Sőt, el kell kerülni, hogy egy iskolást akkor büntessünk meg, amikor izgatottnak érezzük magunkat. Ha ilyenkor büntetünk, akkor a gyermekek észreveszik azt, hogy hangulatunk miatt tesszük, nem pedig ésszerűen, s nem is szeretetből, s ettől kezdve a Tanító végleg elveszíti tekintélyét. Nyugodtan mondhatja egy testvér egy gyereknek: „Ma, vagy e pillanatban nem is büntetlek meg, mert haragszom rád.” Útmutató (1853) 60-61. old.

Milyen feltételekkel büntessünk Soha ne adjon nevetséges büntetést, vagy ami felboríthatja az osztály rendjét… Minden büntetésnek, hogy a gyermekek számára valóban hasznos legyen, a következő feltételekkel kell történnie: Igazságos legyen, arányos a hibákkal, mértékletes, nyugodt, becsületes, szándékos, tiszteletteljes, csendes. Útmutató (1853), 62-63. old. A testi fenyítés Vajon pálcával nevelünk fel egy gyermeket - mondta - és így ültetjük belé a szeretetet és az erényt? Nem: a gondolkodás, a vallás hozza meg a szellem meggyőződését, ez fordítja jó irányba a szívet, nem pedig a fenyítések. Furcsa dolog, hogy egy gyerek neveléséhez olyan eszközhöz folyamodunk, melyet még egy állatnál sem szívesen használnánk… Az ilyen nevelési eszközök meggyalázzák az emberi méltóságot, romlást okoznak a gyermeknek, sőt megvetést és utálatot támasztanak azzal szemben, aki alkalmazza, rendetlenséget szítanak az iskolában, szétrombolják a szeretet, a tisztelet, a bizalom érzéseit, és a gyermekre fordított minden gondot hiábavalóvá teszik. Életrajz, XXII, 541. old.

A kiutasítás Mivel a kiutasítás a végső, és legszörnyűbb büntetés, csak akkor szabad eljutnunk eddig a mindig bántó véglethez, amikor minden más eszközt kimerítettünk. Az ilyen súlyos eljáráshoz időt kell fordítanunk arra, hogy megvizsgáljuk, valóban eléggé alapos oka van-e annak, hogy elküldjük őt… Útmutató (1853) 72. old.

83

5.6 Egyszerűnek lenni Találkozásaink során alázatosan, egyszerűen viselkedünk, és magunkról megfeledkezett figyelmet tanúsítunk irántuk. Konstitúciók, 83. 5.7 A tanító magatartása A tanítónak is lelkének mélyéről kell előhúznia az igaz gondolatokat, a jó, nemes, erényes érzéseket, mindazt, ami az erkölcsi életet alkotja. Ha mindez csak szavakat, és nem szokásokat jelent, akkor csak hiábavaló zaj, holt betű lesz, nem pedig élet, ami életet szül. ALS, XLI, 425. old. 5.8 Alázat, egyszerűség, szerénység Az alázat kapcsolataink alapvető eleme, mivel ez szükséges ahhoz, hogy világosan lássunk önmagunkban. Feltételezi saját igazságunk ismeretét és elfogadását, tehát becsületes magatartást önmagunkkal szemben, a nagyravágyás és a magunkról alkotott illúziók hiányát. Az egyszerűség annak módjára vonatkozik, ahogy saját igazságunkat megéljük, személyes áttetszőséget ad nekünk, mely lehetővé teszi mások számára, hogy megismerjenek minket, és úgy léphessenek kapcsolatba velünk, ahogy vagyunk. A szerénységet az alázat és az egyszerűség eredményének tekinthetjük, különösen azzal kapcsolatban, amit mások előtt képviselünk: érzékenységünket irántuk, mindabban, amit mondunk és teszünk. Ezek a marista erények „a hitelesség és a jóakarat bélyegét nyomják rá a Testvérekkel, és mindazokkal való kapcsolatainkra, akikkel találkozunk.” Frère Charles Howard, Circulaire sur la Spiritualité Mariste Apostolique, 502. old. (Körlevél a Marista Apostoli Lelkiségről) 5.9 Családias szellemünk A jelenlétre épülő pedagógiánk, és családias szellemiségünk nagy jelentőséget nyernek egy olyan társadalomban, mely gyakran önzést, individualizmust és magányt szül. XIX. Káptalan, Üzenet, 12 Azzal, hogy Testvérnek szólítjuk egymást, és mások is Testvéreknek neveznek minket, kifejezzük egy Krisztus szeretetében egybeforrt családhoz való tartozásunkat. Családias lelkületünk mintája a Názáreti Otthon. Ezt az otthont szeretet és megbocsátás, egymás segítése és támogatása, önmagunkról való megfeledkezés, mások felé való nyitottság, és öröm alkotja. Konstitúciók, 6 5.10 Egy család tagjai, ahol szeretik egymást „Arra is kérlek titeket, szeretett Testvéreim, lelkem minden szeretetével, és mindaz által, amivel ti engem szerettek, éljetek úgy, hogy a szent szeretet mindig fennmaradjon köztetek. Szeressétek egymást, mint ahogy Jézus Krisztus szeretett titeket. Legyetek egy lélek. Hogy elmondhassák Mária Kistestvéreiről, mint ahogy az első keresztényekről: Nézzétek, mennyire szeretik egymást!” Életrajz, XXII (I) 242 5.11 A marista iskola, egy nevelő közösség Lelkiségünket és pedagógiánkat megosztjuk a szülőkkel, a világi tanárokkal, és a nevelői közösség többi tagjával is. Az oktatásban részt nem vevő munkatársak, a maguk szolgálata által, szorosan együttműködnek a mi apostoli feladatunkban.

84

Diákjainkkal testvérként, és ugyanakkor nevelőként viselkedünk. Miközben igyekszünk szívélyes légkört teremteni az iskolában, és próbáljuk bevonni őket a munkába, segítjük a fiatalokat abban, hogy ők maguk váljanak saját képzésük munkásaivá. Konstitúciók, 88 5.12 Fiatal Testvérek és nővérek A Testvérek iskolájának szellemisége legyen családias. Márpedig, egy jó családban, rendezett családban, a tisztelet, a szeretet és a kölcsönös bizalom érzései uralkodnak, nem pedig a büntetéstől való félelemé. Életrajz, XXII. 543. old. 5.13 Lelkesedés a munkánkért (Családias lelkületünk) különösképpen kifejeződik a munka szeretetében, mely mindig jellemző vonásunk volt. Konstitúciók, 6 5.14 Marcellin példája A munka soha nem volt számára kínos, és már gyermekkorától jókedvvel adta át magát a munkának. Láttuk szüleinek házában, hogy mindennel megpróbálkozott, és minden sikerült neki… Így ő maga építette a La Valla-i házat, és a l’Hermitage-ban az építkezés jó része ugyanígy történt, mint ahogy a javítgatások, a ház berendezése, a kerítés és a terület díszítése… Nem is kell mondanunk, hogy nem annyira jókedvéből dolgozott, hanem mert szükség volt a kétkezi munkára, és ez elfoglaltságainak csak legkisebb részét tette ki. A tanulmányok, Testvéreinek tanítása és képzése, levelezése, Rendje adminisztrációjának minden részét követni, az iskolákat látogatni, a szabályzat kidolgozása, tanulmányozása, a róla való elmélkedés, melyet közösségének kívánt adni, igazságot tenni mindazok között, akinek dolga ügyes-bajos dolgai voltak vele, a jelentkező testvérekkel való találkozások, különösen azokkal akiknek a leginkább szüksége volt az ő személyes vezetésére; ezek az elfoglaltságok töltötték ki napját, vagy inkább, amelyek egész életét kitöltötték… Tanításaiban, Champagnat Atya szüntelenül bátorította a Testvéreket a munkára, és arra indította őket, hogy kerüljék a tétlenséget. „A munka, mondta nekik, nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a test egészségét és a lélek tisztaságát fenntartsuk; szükséges az embernek fizikai és erkölcsi kiteljesedéséhez, sőt a boldogságához is szükséges… „Egy Testvérnek, mondta Champagnat Atya, képesnek kell lennie arra, hogy bármilyen tisztséget betöltsön, a Rend bármilyen feladatát… gyakorolnia kell, hogy mindenre képezze magát. Ugyanígy van a tanulmányokkal és a tudományokkal, ami programunkban áll; nem elégedhetünk meg azzal, hogy felületesen megismerjük azt, hanem el kell mélyítenünk, és addig kell tanulmányoznunk, amíg tökéletesen megismerjük; ez odaadást, és mindennapi kitartó tanulást kíván részünkről.” Életrajz, XIV, 425-427; 429, 432. old. Ő kétségtelenül korának egyik legnyitottabb embere. Fel is figyeltek rá a kortársainál jelentkező sok előítélettel szembeni harcban. Gondoljatok például a kétkezi munkára. 1817ben Lyon Fő Vikáriusai egy körlevélben hivatalosan is kifejezik igen lesújtó véleményüket arról a papról, aki kétkezi munkára adja magát… Igaz, hogy Champagnat Atya nem esik abba a hibába, hogy az apostoli élettel felhagyjon a kétkezi munka miatt, de azt tudjuk, hogy az apostoli munka hosszú óráit annak szenteli, és jól összepiszkolja a reverendáját, amikor „ilyen alantas”életet él, amilyenről a Nagy Vikáriusok

85

beszélnek. S ez nem zavarja. „Szívesen fogadom önöket egy kis továbbképzésre”, mondja egyik egyházi barátjának, aki körülbelül a Nagy Vikáriusok nyelvén beszél hozzá. Frère Basilio Rueda, „L’esprit de l’Institut”, Circulaires, 1975. 193. old. (A Rend szellemisége; Körlevelek) 5.15 Felkészülés az órára Bár a Testvérek legfőbb célja a Vallás oktatása, és ezt kell Iskoláikban az első helyre tenni, az általános iskolai oktatás többi részét sem szabad elhanyagolni, és a Testvéreknek nagy gonddal és buzgósággal kell igyekezniük ezen; mert fontos, hogy óráik semmi kívánnivalót ne hagyjanak maguk után a tanulmányok színvonalának és vezetésének tekintetében, hogy azoknak a szülőknek, akik a vallásos elvek miatt őket választják, ne kelljen megbánniuk, hogy nem találták meg mindazt az előnyt, amit gyermekeik oktatása terén kívánhattak volna. Útmutató (1853), 84. old. 5.16 Mária példája szerint Mária, aki a Názáreti Jézust felnevelte, inspirálja nekünk, hogyan viselkedjünk a fiatalokkal. Az ő lelki anyaságában a mi apostoli tevékenységünkkel veszünk részt… A fiatalok szívét Máriára irányítjuk, aki Krisztus tökéletes tanítványa volt; megismertetjük és megszerettetjük őt, aki a Jézushoz vezető út. Rábízzuk azokat, akiket ránk bíztak; arra ösztönözzük őket, hogy gyakran kérjék ezt a „Jó Édesanyát”, és kövessék őt. Konstitúciók, 84. 5.18 Mária Az a Mária, akit az Evangéliumok megmutatnak nekünk, igencsak felborítja a róla alkotott képünket… Názáretben, egy kis jelentéktelen faluban, egy úti társaság közepette… az a kín, hogy egy istállóban kell szülnie… az üldözés borzalma… a menekültek élete… Két lábbal a földön élt. Persze, fontos szemlélni azt a fiatal lányt, aki az Angyali Üdvözletkor csendesen hallgatja az Angyalt; de az is fontos, hogy ott legyünk, amikor a nem-hívőkhöz szól, a rémült menekültekhez és másokhoz az ő útja során, akiknek alig volt reményük, és akik annyira féltek a jövőtől. Frère Charles Howard, Circulaire sur la Spiritualité Mariste Apostolique, 504-505. old. (Körlevél a Marista Apostoli Lelkiségről) 5.26 Mária, Mindennapi Menedékünk Amikor (Marcellin) egy ügyet a Szent Szűz közbenjárásába ajánlott, akkor az bármilyen fordulatot vett is, nyugodt volt és bizalommal telt… Isten után, egyedül neki akart köszönni mindent; mindent az ő pártfogásától várt. Mária a mindennapi menedékünk, ez volt kedvenc kifejezése… Tudjátok, kihez kell fordulnunk, hogy kegyeit elnyerjük, Mindennapi Menedékünkhöz. Ne féljünk attól, hogy túl gyakran fordulunk hozzá; mert az ő hatalma határtalan, jósága és kegyelmi kincsestára kimeríthetetlen. Egyébként is rá vagyunk bízva, mivel ő az Édesanyánk, pártfogónk, elöljárónk, és őrá számítunk. Ez a közösség az ő műve… Életrajz, VII, 351-352. old. Könyörgés Máriához 1823 februárjában, a Bourg-Argental egyik Testvére halálos beteg lett; Champagnat Atya nem akarta meghalni hagyni gyermekét anélkül, hogy még egyszer lássa, és áldását adja neki. Rossz idő volt, és a földet hótakaró borította, de ez nem akadályozta meg őr abban, hogy a beteghez menjen, amint megtudta, hogy veszélyben van. Miután megáldotta őt és megvigasztalta, készült, hogy visszatérjen La Vallába, bár próbálták őt visszatartani, mivel

86

aznap nagyon sok hó esett, és nagy vihar volt. Mivel csak saját bátorságára hagyatkozott, az Atya nem gondolta, hogy Testvérei kérésére, és barátai tanácsára kellene hallgatnia; hamarosan megbánta ezt. Stanislas testvérrel együtt útnak indult, hogy La Vallába menjen, átkelve a Pilat hegyén; de alig mentek két órát, amikor eltévedtek; az útnak semmiféle nyomát nem látták, kénytelenek voltak vaktában, vagy inkább Isten oltalma alatt lépkedni. A viharos szél az arcukba fújta a havat, és ettől még azt sem láthatták, merre hova lépnek, olyannyira, hogy azt sem tudták, hogy előre haladnak, vagy visszafelé. Miután órákon át bolyongtak, a Testvér annyira kifáradt, hogy Champagnat Atyának karon kellett őt fogni, hogy vezesse, és támogatnia kellett őt. Hamarosan azonban ő is átfagyott, és a hótól levegőt sem kapott, érezte, hogy ereje elfogy, és kénytelen volt megállni. A Testvérhez fordult: „Barátom, mondta neki, elveszünk, ha a Szent Szűz nem siet segítségünkre; könyörögjünk hozzá, és kérjük őt, hogy húzzon ki ebből a veszélyből, hogy ne veszítsük életünket itt az erdő közepén, a hóban.” Mikor e szavakat kimondta, érezte, hogy a Testvér elengedi őt, és lassan elesik. Bizalommal telve térdelt a Testvér mellé, aki úgy tűnt, eszméletét vesztette, és nagy áhítattal mondani kezdte az „Emlékezzél meg…” imát. Ez után az imádság után megpróbálta fölemelni a Testvért, és járásra bírni őt; tíz lépést sem tettek, amikor megpillantották, hogy a közelben egy kis világosság ragyog: mivel éjszaka volt. A fény felé vették útjukat, és egy házhoz értek, ahol eltölthették az éjszakát. Mindketten átfagytak, a Testvérnek különösen sok idő kellett ahhoz, hogy magához térjen. Champagnat Atya többször bevallotta, hogy ha a segítség nem érkezett volna épp abban a pillanatban, mindketten elvesztek volna, és hogy a Szent Szűz a biztos halálból ragadta ki őket. Életrajz, VII. 362-364. old. 5.27 Marcellin jelmondata Ettől fogva ez lett a jelmondata: „Mindent Jézusnak Mária által, mindent Máriának Jézusért.” Ez az irányelv feltárja előttünk azt a lelkületet, ami vezette őt, és mindvégig életének szabálya lett. Életrajz, VII, 341. old.

6: Iskolai környezetben 6.1 Az oktatás négy alappillére A nevelés az egész életen át négy alappilléren nyugszik: megtanulni tanulni, megtanulni tenni, megtanulni együtt élni, megtanulni létezni. - Megtanulni tanulni, az eléggé tágas általános műveltséget egy kis anyagon való elmélyült munka lehetőségével kombinálni. Ez azt is jelenti: megtanulni tanulni, hogy egész életünk során kihasználjuk az oktatás által felkínált alkalmakat. - Megtanulni tenni, nemcsak azért, hogy egy szakmai minősítést szerezzünk, hanem tágabb értelemben olyan hozzáértésre jussunk, mellyel számos helyzettel szembe tudunk nézni, és csoportban is képesek leszünk dolgozni… - Megtanulni együtt élni, kibontakoztatva a másik megértését, és az egymásra utaltság érzékelését - közös terveket megvalósítani, és felkészülni arra, hogy úgy kezeljük a konfliktusokat, hogy közben a pluralizmus, a kölcsönös megértés és a béke értékeit is tiszteletben tartjuk.

87

- Megtanulni létezni, hogy személyiségünket mind jobban fejlesszük, és az önállósággal, az ítélőképességgel és a személyes felelősséggel folytonosan megerősített képességekkel tudjunk tevékenykedni… Miközben a formális nevelési rendszerek afelé irányulnak, hogy az ismeretszerzést részesítsék előnybe, a tanulás más formáinak kárára, fontos, hogy az oktatást, mint egészet tekintsük. L’éducation: un trésor caché dedans, Jacques Delors, UNESCO, 1996. (Az oktatás - rejtett kincs) Az a Tanító, aki megelégszik azzal, hogy a gyerekeknek utasításokat adjon, feladatának csak felét tölti be; ahhoz, hogy teljes egészében megfeleljen neki, NEVELÉSBEN kell őket részesítenie. Nevelésben részesíteni egy gyermeket, annyit jelent, mint lelkének minden képességét fejleszteni, erősíteni, tökéletesíteni, s különösen azt, hogy szívét, akaratát, jellemét, lelkiismeretét és ítélőképességét formáljuk… Útmutató (1853) 105. old. 6.2 A katolikus iskola célja Az Egyház jelenlétét az iskoláztatásban a katolikus iskola teszi különösképpen kézzelfoghatóvá. Ez az iskola, éppúgy, mint a többi, a fiatalok kulturális és emberi alakítását célozza. Vannak azonban sajátos feladatai: megteremti az Evangéliumi szabadság és szeretet légkörét az iskolai közösségben, segíti a fiatalokat abban, hogy személyiségük kibontakoztatásával együtt növekedjék bennük az az új teremtmény, amellyé a keresztségben lettek; végül, az egyetemes kultúrát úgy kapcsolja össze az üdvösség hírével, hogy a hit fénye átjárja a tanulóknak a világról, az életről és emberről fokozatosan szerzett ismereteit. Így tehát a katolikus iskola, miközben a kor követelményei iránti kellő nyitottsággal a földi társadalom javának hatékony előmozdítására neveli tanulóit, Isten országa terjesztésének szolgálatára is előkészíti őket, hogy példás és apostoli életükkel az emberi közösség üdvös kovászává legyenek. Gravissimum Educationis, 8 A katolikus iskola miközben tanító tevékenységével segíti növendékeit abban, hogy a hit és a műveltség között szintézist teremtsenek, a tudásnak, mint olyannak nagyon mély értelmezéséből indul ki. Semmiképpen sem óhajtja az oktatást eltéríteni attól a céltól, amelyre az az iskolai nevelésben természete szerint irányul. (38) A tantárgyak önállósága. Ennek az alapgondolatnak megfelelően minden tudományszakot a rá jellemző módszer teljes tiszteletével kell művelni. Hiba volna tehát az iskolában tanított tárgyakat úgy kezelni, mintha a hit egyszerű szolgálói vagy apologetikus célokra felhasználható eszközök volnának. Ezek a tantárgyak lehetővé teszik, hogy a növendékek elsajátítsanak különböző technikákat, ismereteket, gondolkodási módszereket, erkölcsi és társadalmi készségeket, amelyek aztán képessé teszik őket arra, hogy személyiségüket kifejlesszék és tevékeny tagként beleilleszkedjenek az emberi közösségbe. Így nem pusztán elsajátítandó ismereteket nyújtanak, hanem értékekre is felhívják a figyelmet, amelyeknek vonzásába be kell állni, és különösen az igazság feltárására nevelnek. (39) A tanítás, mint az igazság keresése: Ha a katolikus iskola nevelői küldetését ilyen átfogó módon értelmezzük, ennek fényénél a mester a lehető legkedvezőbb helyzetbe kerül, hogy növendékét elindítsa a hit elmélyítésének útján, és ugyanakkor abban is segítségére legyen, hogy az emberi tudást a hit adataival megvilágítsa, gazdagítsa. A tanítás számos alkalmat kínál neki arra, hogy növendékei előtt megnyissa a hit látóhatárát, de ezeken az alkalmakon túl a keresztény nevelő ahhoz is ért, hogy kiaknázza mindazt, amivel az iskolai tantárgyak

88

valóságosan hozzájárulhatnak a keresztény személyiség kibontakoztatásához. Alakítani tudja a tanulók lelkét és szívét, hajlandóvá teszi őket arra, hogy személyes, teljes odaadással Krisztushoz ragaszkodjanak, és az a gazdagodás is ebben erősítse meg őket, amelyet a műveltség ad az emberi személynek. (40) …az örök igazságot kutatva… Az a mester, aki jártas saját szaktudományában, és ugyanakkor megvan benne a keresztény bölcsesség is; annak értelmét is átadja tanítványának, amire tanítja, s elvezeti őt a szavakon túlra, a teljes igazság szívébe. A tanítás fontos szerepe: Épp ezért a katolikus iskola sajátos céljának megvalósulása nem annyira a kiválasztott tananyagtól, programoktól függ, hanem főként az iskolában munkálkodó személyektől. Nagyon nagy részben a mesterek tehetségén múlik, hogy a tanítás a hit iskolájává legyen, vagyis a keresztény üzenetnek átadásává. A műveltség és a hit szintézise a másik szintézis által születik meg, amely a nevelő személyiségében jön létre a hit és az élet között. Mivel ily rangos feladatra szól a hivatásuk, az a dolguk, hogy az egyetlen Mestert, Krisztust követve ne csak szavukkal tárják elő a keresztény misztériumot, hanem minden mozdulatukkal, egész magatartásukkal is. Ebből érthető, hogy alapvető különbség választja el egymástól azt az iskolát, amelyben a tanítást áthatja a keresztény szellem, s azt, amely beéri azzal, hogy a többi iskolai tantárgy mellé odaillessze a hittant is. (43) A Katolikus Iskola, 38-43 6.3 A marista iskola, nevelő közösség Lelkiségünket és pedagógiánkat megosztjuk a szülőkkel, a világi tanárokkal, és a nevelői közösség többi tagjával is. Az oktatásban részt nem vevő munkatársak, a maguk szolgálata által, szorosan együttműködnek a mi apostoli feladatunkban… Konstitúciók, 88 6.5 A katolikus iskola Ebből következik, hogy a személyek, a hely, olyan elemek, melyeket az iskolai közeg egyetlen szerves egységében kell tekintenünk. (24) A nevelés terv Ebben egy jól meghatározott átfogó tervről van szó, melynek célja az, hogy sajátos célokat kövessen, s amelyeket minden, a tervben közreműködővel együttműködve kell megvalósítani. A terv konkrétan egy viszonyítási alapnak tekinthető, mely néhány iránymutatással és magyarázattal szolgál: Ez a keret meghatározza az iskola identitását, kifejtve azokat az evangéliumi értékeket, melyekből merít; bemutatja mindazokat a tartalmakat és értékeket, melyeket átadni hivatott; felvázolja a szervezés és a működés körvonalait; tervbe vesz néhány kitűzött feladatot, melyet a szakmai csoport határozott meg (ügyintézők és tanítók); és olyanokat is, melyeket a szülőkkel és a diákokkal közösen kell intézni, végül olyanokat is, melyek a szülők és a diákok szabad kezdeményezésére vannak bízva; megjelöli a vizsgálat és az értékelés kritériumait. (100) Egészen különös figyelmet fordítunk néhány általános kritérium bemutatásának, melyek arra irányulnak, hogy a terv egészét inspirálják, a kulturális, társadalmi, polgári és politikai oktatás megválasztásának összehangolásával; a) Az Egyház által hirdetett Evangéliumhoz való hűség b) A kulturális kutatás és a kritikai szerep szigorúsága

89

c) A nevelési javaslat fokozatossága és alkalmazkodása d) Az egyházi közös felelősségvállalás. (101) A nevelési terv, melyet a tapasztalatok és a szükségletek alapján minden évben újra átdolgozunk, a nevelési folyamaton keresztül valósul meg. (102) A dimension religieuse de l’école catholique, 24, 100-102 (A katolikus iskola vallásos dimenziója) 6.6 Hogyan formáljuk a gyermek ítélőképességét A tanításban az oktatás legfőbb célja nem annyira az, hogy a gyermek szellemét hasznos ismeretekkel töltsük meg, hanem az, hogy megmutassuk ezek megszerzésének eszközeit. Éppen ezért, értelmi képességeiket fejleszteni, irányítani és művelni kell, hogy olyan szintre jussanak, hogy annak minden lehetőségét ki tudják használni életük során. A képességek között azonban az ítélőképességet kell mindennél jobban formálni. Ez legyen a tanítás és a nevelés egyik legfőbb tárgya… Útmutató (1853), 113. old. 6.7 Bátorítani a gyermekek erőfeszítéseit Ahhoz, hogy egy osztály virágzó legyen, és hogy a tanítás erős legyen benne, a diákok közreműködésének mindig együtt kell járnia a tanáréval; mert a tanító önmaga, odaadása, órái által nem tesz nagy dolgot; az a legfontosabb, amit a diákokkal végeztet el a tanulás, az igyekezet, a munka által. Meg kell tehát nyernünk a diákokat a szabad közreműködésre. Ennek sikeréért P. Champagnat a vetélkedést jelölte meg biztos és hatékony módszernek, és azt akarta, hogy a Testvérek mindent megtegyenek azért, hogy azt kialakítsák, vagy fenntartsák. Életrajz XXII, 533. old. 6.8 A jutalmazás jótékony hatásai A jutalmak, bármilyen értékük legyen is, a legörömtelibb eredményekre vezetnek; megnyerik a gyermekek szívét, a Tanítóhoz és az iskolához kötik őket, megkönnyítik, és kellemessé teszik számukra a munkát, és támogatják igyekezetüket. Mivel ők a dolgokat csak a jelenlegi előnyök szerint tekintik, amit nyernek belőlük, ezek a jutalmak, bármilyen apróság legyen is, mindig eleven és mély benyomást tesznek szívükre, és elvezetik őket arra, hogy feladataikat bátran, sőt örömmel teljesítsék. A tanulás természetesen nincs a gyerekek kedvére, mivel nem fogják fel, milyen hasznot húzhatnak az oktatásból; ha azonban díjakat kínálnak nekik, máris kellemes, sőt szórakoztató elfoglaltsággá válnak az órák, azok a feladatok, melyeket azelőtt oly nehéznek találtak. Útmutató (1853), 237-238 6.9 Az emberi kultúra és a hit összehangolása A diákoknak a katolikus iskolában folytatott tanulmánya, mind nagyobb igényességgel kívánja meg az emberi kultúra és a hit összehangolását. A katolikus iskolában a kultúra továbbra is emberi kultúra marad, mely minden tudományos objektivitásnak ki van téve. Mindazonáltal, a hívő tanító és a hívő diák a kultúrát kritikus módon kínálja és fogadja be, a hittel való összefüggésében. Ha ezeket elkülönítenék egymástól, az lelki elszegényedést jelentene. Az emberi kultúra világa és a vallásos világ ugyanannak a hívő embernek lelkében

90

és öntudatában valósul meg. A két világ semmiképpen nem elszigetelt egymástól. Föl lehet fedezni olyan találkozási pontokat az emberi személyben, melyek a kultúra tényezőit és a vallás tárgyát képezik, ha ezt valóban keressük. Ezek fölfedezése nem kizárólag a vallásoktatás területére tartoznak. Ez utóbbinak csak korlátozott ideje van. Más tantárgyak, nap, mint nap, sok órával rendelkeznek. Minden tanító feladata, hogy közös megegyezés alapján, együttesen dolgozzanak ezen. Mindegyikük tudományos hozzáértéssel bontakoztatja ki programját, de az adott pillanatban képes lesz segíteni a diákokat abban, hogy túl lássanak az emberi realitás korlátozott látókörén. A katolikus iskolában, és ehhez hasonlóan minden iskolában, Isten nem lehet a nagy Távollévő, vagy egy nem szívesen látott betolakodó. A Teremtő nem béklyózza meg azoknak munkáját, akik meg szeretnék ismerni azt az Univerzumot, melybe a hit új jelentést hoz. (51) A hittel szembeni kihívás A katolikus középiskola nagy figyelmet szentel annak a kihívásnak, melyet a kultúra állít a hit elé. A diákokat segítjük abban, hogy megtalálják a kultúra és a hit szintézisét, mely a hívő érettségéhez szükséges lépés. Ez utóbbi azonban magát is kell, hogy segítse abban, hogy meghatározza és elutasítsa a kultúra negatív értékeit, amennyiben azok sértik a személyt, és ezáltal ellenkeznek az Evangéliummal. (52) A kultúrát megvilágító hit Feltétlenül meg kell jegyeznünk e témában, hogy ha egyetlen kultúrával sem azonosulunk, ha mindegyiktől függetlenek maradunk is, a hit mégis arra hivatott, hogy mindegyiknek inspirálója legyen: Ha a hit nem válik kultúrává, azt a hitet nem fogadták be igazán, át sem gondolták egészen, és nem is élik meg hűségesen. (53) A tudomány és a hit Számos ország iskolai programjai és reformjai, egyre nagyobb teret tartanak fenn a tudomány és technika tanításának. Ez utóbbiból a vallásos dimenzió nem hiányozhat. A diákokat tehát segíteni kell annak megértésében, hogy a tudományok, a természet és a hozzá kapcsolódó technika világa az Isten által teremtett Világhoz tartozik. Ennek megértése csak növelheti a kutatási kedvet… Nem lehet ellentmondás a hit és a valódi természettudomány között, mivel egyik is, másik is, Istentől ered. (54) A katolikus iskolának emelett fölül kell emelkednie a programok töredékességén és elégtelenségén. A néprajz, a biológia, a pszichológia, a szociológia, a filozófia tanárainak dolga az, hogy az emberről való egységes szemléletet mutassanak be, akinek megváltásra van szüksége, hogy a vallásos dimenziót újból helyreállítsa és integrálja. (55) La dimension religieuse, 51-55 (A vallásos dimenzió) 6.10 A nevelés és a médiák Manapság a kultúra megteremtésének és átadásának kiváltságos útja a tömegtájékoztató eszközök. Maga a tömegtájékoztatás gyorsuló terjedése, valamint a gondolkodásra és az erkölcsökre gyakorolt világméretű hatása miatt az Egyház küldetésének új célterülete. A tömegtájékoztató eszközök alkalmazása és befogadása tekintetében sürgősen határozott és erőslelkű erőfeszítésre van szükség, mely elutasítja a monopólium és a manipuláció minden formáját. Christifideles Laici, 44

91

6.11 Más keresztény felekezetek felé való nyitottság A protestánsok, vagy különféle szekták gyermekeit fölvesszük az iskolába, de azzal a kifejezett feltétellel, hogy alávetik magukat az osztály közös Szabályzatának, és hogy semmiféle különbség nem lesz közöttük és a katolikusok között az iskolán belüli vallásos gyakorlatok terén. Részt vesznek a hittanórákon, de nem lesz kötelező számukra kívülről megtanulni, és felmondani a hittant, hacsak ők maguk nem akarják. Ami a szentmisét illeti, nem kívánjuk meg tőlük, hogy misére menjenek, ha szüleiknek ez nem tetszik, és ez esetben megengedhetjük nekik azt, hogy az iskolába csak a szentmiséről való visszatéréskor érkezzenek; mint ahogy akkor sem foglalkozunk velük, amikor a szüleiknél vannak, és nem kötelezzük őket szentgyónásra sem, ha ez utóbbiak azt elutasítják. Útmutató (1853), 2. old. 6.12

Ld 5.5

6.13

Ld. 5.5

6.14

Ld. 6.2

6.16 Egységet teremteni a hit, a kultúra és az élet között …nemcsak a földrajzi szempontot értjük területen, ahová az egyház az evangéliumot el akarja vinni, nem is a számszerűséget, hogy minél többen térjenek meg. Az emberi élet területe az emberek általános értékítélete, érdeklődési körük, gondolkodásmódjuk, eszméik és eszményeik, amennyiben ellentétben állnak Isten szavával és üdvözítő tervével. Evangelii Nuntiandi, 19 Az adott helyzetben, ami a világ több területén kialakult, - tudniillik, hogy a katolikus iskola egyre több más hitű, és más ideológiához tartozó népességet fogad be -, szükségessé válik, hogy tisztázzuk a kultúra fontossága és a vallásos dimenzió fejlődése között kialakítandó kapcsolatot. A kultúra fontosságát nem vehetjük el. Mindazok sajátos feladata marad, akik elkötelezett keresztényként működnek az iskolai intézményekben. Ezekben a helyzetekben nem lesz mindig könnyű, s nem is lesz mindig lehetséges, hogy az evangelizáció szavaival éljünk. Ilyenkor a pre-evangelizációra, a nyitottságra, az élet értelmére kell irányulnunk. Ez azt kívánja, hogy meghatározzuk és elmélyítsük azokat a pozitív elemeket, melyek a képzés sajátos folyamatának „hogyanja” és „mikéntje” körül megjelennek. A kultúra átadásának mindenek előtt arra kell figyelnie, hogy a sajátos célokat elérjük, és mindazon dimenziókat kibontakoztassuk, melyek az embert emberivé teszik, különösen a vallásos dimenziót, és az etikai igények megnyilvánulását. La dimension religieuse de l’éducation, 108 (A nevelés vallásos dimenziója) 6.18 Párbeszéd a diákokkal, a hitbeli problémákról Annak, hogy a diákokkal közös hangot találjunk, hatékony módja az, hogy beszéljünk velük, és hogy hagyjuk őket beszélni. A bizalomnak és a szívélyességnek ebben a légkörében, bizonyára felbukkan néhány kérdés, ami sokféle lehet a helyek és a korok szerint, de ezek mind egyetemesebben, és mind korábban felbukkannak. A fiatalok számára ezek komoly kérdések, melyek meg tudják béklyózni a hit komoly tanulmányozását. A tanár türelmesen és

92

alázattal tud majd válaszolni, anélkül, hogy megcáfolhatatlan kijelentéseket tenne, melyek azzal a kockázattal járnának, hogy ellenállásba ütköznek. La dimension religieuse de l’éducation, 72 (A nevelés vallásos dimenziója) 6.21 A helyei egyház lelkipásztori programjával való kapcsolat „Az egész egyházmegyében vagy annak egy-egy részterületén legyenek összehangolva és egymással szorosan összefűzve az apostolkodás különböző tevékenységi formái a püspök vezetése alatt: úgy, hogy minden hitoktatói, missziós, karitatív, szociális, családvédelmi tevékenység vagy bármiféle lelkipásztori célú munka kölcsönös együttműködésben valósuljon meg. Ennek következtében egyúttal az egyházmegye egysége is nyilvánvalóbbá lesz”. Mindez szükségszerűen hozzátartozik a katolikus iskola életéhez is, amelynek szintén „a világi és a szerzetes-papság, a szerzetesek és a laikusok együttműködésével” kell megvalósulnia. A katolikus iskola, 72 A hit hirdetésének meghatározó eszközei vagytok az iskolában, Krisztus Evangéliumának átadása által… Valóban mondhatjuk tehát azt, hogy iskoláitok „missziós közösségek”… A katolikus iskola nevelésének sajátos tevékenységét be kell építeni a helyi egyház lelkipásztori tevékenységének egészébe, hogy segítsék a diákokat abban, hogy tevékenyen vegyék ki részüket a plébánia és az egyházmegyei szervezetek életéből. Másrészt, a plébániának és az egyházmegyének úgy kell tekintenie a Katolikus Iskolákat, mint az Egyházi Közösség szerves részét, és segíteniük kell őket azzal, hogy hozzájárulnak nevelési és képzési munkájukhoz. Instruction de la Congregation pour l’éducation Catholique, Vatican, 1996 október 7. 6.22 Minden társadalmi közeg gyermekeit befogadni A nevelés hatékony eszköze az egyén társadalmi és gazdasági előrelépésének, s épp ezért, ha a katolikus iskola figyelmét kizárólag vagy elsősorban a jobb módú társadalmi osztályok tagjaira fordítaná, ezzel hozzájárulna ahhoz, hogy megerősítse a többiekénél előnyösebb helyzetüket, és kedvezne egy igazságtalan társadalmi rendnek. A katolikus iskola, 58 Megtanulni együtt élni Kétségtelenül ez a tanulás a mai nevelés egyik legfontosabb tétje. Korunk túl sokszor az erőszak világa, mely ellentmondásban áll azzal a reménnyel, melyet néhányan az emberiség haladásába helyeztek. Az emberi történelemben mindig is voltak konfliktusok, de ezt a veszélyt új elemek teszik még élesebbé, különösen is az önpusztításnak az a rendkívüli lehetősége, melyet a XX. század során az emberiség létrehozott. A közvélemény, a médiákon keresztül, azoknak tehetetlen szemlélőjévé, sőt foglyává válik, akik a konfliktusokat létrehozzák, illetve fenntartják. Mindeddig, a nevelés nem tehetett sokat annak érdekében, hogy ezen a tényálláson változtasson. Vajon el tudunk képzelni olyan nevelést, mely segít elkerülni, vagy békésen megoldani a konfliktusokat, azáltal hogy más emberek, az ő kultúrájuk, spiritualitásuk megismerését fejleszti? A nevelésnek tehát - úgy tűnik -, két újabb útra kell rálépnie. Elsőként, a másik fokozatos felfedezésének útjára. Másodszor - és ez az egész életen át tartó út - olyan közös tervekben

93

való elköteleződésre vezető utakra, mely hatékony módszernek látszik a lappangó konfliktusok elkerülésére, vagy megoldására. A másik ember felfedezése A nevelésnek az a küldetése, hogy tanítsa az emberi nem sokféleségét, és közben, szimultán módon, ráébresszen a földön élő minden ember között fennálló hasonlóságra és egymásrautaltságra. Az iskolának, egészen a kisgyermek kortól kezdve, minden alkalmat meg kell ragadnia, ami e kettős elköteleződés terén adódik. Vannak olyan tantárgyak, melyek erre különösen is alkalmasak, a földrajz, már egészen az alapképzéstől, később a nyelv és irodalomoktatás. Végül, a nevelésnek maga a formája sem állhat ellentmondásban a másiknak ezen elismerésével. Azok a tanítók, akik dogmatizmusból adódóan, kiölik a kiváncsiságot és a kritikai érzéket, ahelyett, hogy diákjaikat rávezetnék arra, talán többet ártanak, mint használnak. Megfeledkezve arról, hogy ők példaképül szolgálnak, magatartásukkal azt kockáztatják, hogy diákjaikban egész életükre elfojtják a másikra való nyitottság képességet, és képtelenné teszik őket arra, hogy kezelni tudják a személyek, csoportok, nemzetek közötti elkerülhetetlen feszültségeket. A konfrontáció, az érvek párbeszéde és megosztása által, a huszonegyedik század nevelésének egyik szükséges eszköze. Közös célokra irányulni Mikor közösen dolgozunk olyan motiváló terveken, melyek kivezetnek a megszokásból, akkor az egyének közötti különbözőségek, konfliktusok lassan elhalványulnak, sőt olykor el is tűnnek. Egy új azonosulási mód születik ezekből a tervekből, melyek segítenek túllépni az egyéni rutinon, és inkább azt értékelik, ami közös, mint azt, ami idegen. Például, a sport tevékenységnek köszönhetően, a társadalmi osztályok, vagy nemzetiségek között, mennyi feszültség alakult át végül szolidaritássá, a megpróbáltatás és a közös erőfeszítés öröme által! Ugyanígy, a munkában, mennyi minden, ami megvalósult, soha nem látott volna napvilágot, ha a hierarchizált szervezetekben a megszokott konfliktusok nem alakultak volna át a közös tervek által! L’éducation: un trésor caché dedans, Jacques Delors, UNESCO, 1996. (Az oktatás - rejtett kincs) 6. 24 A szolidaritás - erkölcsi parancs Korunk Problémáinak Teológiai Olvasata: Mindent Isten Fényében … A szolidaritás nem az együttérzés homályos érzelme, vagy valami felületes szomorúság, hanem szilárd és tartós elhatározás arra, hogy a közös jóra áldozzuk magunkat. Olyan belső magatartás, melyben a legbefolyásosabb emberek felelősnek érzik magukat a leggyengébbekért, és ahol a leggyengébbek minden tőlük telhetőt megtesznek mindenki javáért. A szolidaritás a békéhez vezető út. Az egymástól való függés megkívánja a pártszövetségek elhagyását, és a gazdasági, katonai, vagy politikai imperializmus minden formájának feláldozását, a bizalmatlanságból az együttműködésbe való átmenetet. A szolidaritás korunk keresztény erénye. Bizonyára lesznek közöttünk, akik zavarba esnek, sőt bosszankodnak, vagy idegesek lesznek, egy olyan kihívással szemben, mely geopolitikai dimenzióival rémisztően hat. Vajon én, személyesen, mihez is kezdjek, hogy megfordítsam a történelem folyását? …

94

Az egyre súlyosbodó helyzet, az emberek és a népek fejletlensége, az egész emberiség erkölcsi mobilizációt kívánja meg. Az enciklika központi kérdése az, hogy az emberi fejlődés nem vezethet sikerre a lelkiismerethez intézett felhívás és a kortársaink iránti szolidaritás nélkül, legyenek akár gazdagok, akár szegények. Az emberiség családjának fejlődése mindenki ügye ez, és azért mindenki felelős. Frère Charles Howard, „Un Appel Urgent: Sollicitudo Rei Socialis”, Circulaires, 306. old. („Sürgető Felhívás: Sollicitudo Rei Socialis”, Körlevelek) 6.25 A bűn struktúrái Ehhez az általános vallási jellegű elemzéshez hozzáadható néhány részletesebb meggondolás, hogy felismerhetők legyenek a cselekedetek és magatartások között azok, amelyek ellenkeznek Isten akaratával és a felebarát javával, és azok a "struktúrák" is, amelyeket ezek létrehoztak. Ilyen főként kettő tűnik ki manapság: egyik a profit utáni kizárólagos vágy, a másik pedig az a hatalomvágy, amely saját akaratát is rá akarja kényszeríteni a másikra. Mindkettőhöz, jobb megismerés végett, hozzáfűzhető kifejezés: a "minden áron". Itt ugyanis az emberi akaratok feletti uralomról van szó, annak minden következményével együtt. Ennek a kettős gyökerű bűnös magatartásnak nyilvánvalóan nemcsak egyes személyek esnek áldozatul, hanem nemzetek és szembenálló tömbök is. Ez még jobban kedvez a "bűn struktúrái" kialakulásának, amelyekről már szóltam. Ha a modern "imperializmus" bizonyos formáit ezeknek a morális kritériumoknak a fényében vizsgálnánk, meglátnánk, hogy bizonyos döntések mögött, amelyek látszólag csak gazdasági vagy politikai jellegűek, valójában a bálványimádás valódi formái rejlenek: a pénzé, az osztályideológiáké, a technológiáé. Ezzel az analízissel elsősorban a rossz igazi természetét akartam jelezni, amellyel a népek fejlődésének kérdése kapcsán találkozunk. Az erkölcsi rosszról beszélek, a sok bűn együttes eredményéről, amely a "bűn struktúráihoz" vezet. A gonosszal kapcsolatos megfontolások azt is jelzik, hogy az emberi magatartás számára meg kell találnunk azt az alkalmas utat, amelyen járva legyőzhetjük a rosszat. Sollicitudo Rei Socialis, 37 6.27 A felsőoktatás Finoman érzékeny megbecsüléssel és missziós bátorsággal kell az Istennek szentelt személyeknek világossá tenniük, hogy a Jézus Krisztusba vetett hit a nevelés egész területét megvilágosítja azáltal, hogy nem kisebbíti, hanem inkább megerősíti és fölmagasztalja az emberi értékeket... Tekintettel arra, hogy a katolikus és egyházi egyetemek és fakultások a nevelés és az evangelizálás területén nagyon fontos szerepet játszanak, az irányításukkal megbízott szerzetes intézményeknek biztosítaniuk kell, hogy az őket körülvevő kultúrákkal folytatott dialógusban megmaradjon a sajátosan katolikus jelleg, teljes hűségben az egyházi Tanítóhivatallal. Vita Consecrata, 97

6.28 Új apostoli tervek Általában az embereket megtérésre szólítjuk fel, abban a reményben, hogy átalakulva, a lélek teljes szabadságában haladhatnak majd előre. Az „intézmények megtérésére” ritkábban érvényes ez a folyamat, és ritka dolog az is, hogy olyan új tervekbe kezdjünk, melyek a XIX. Általános Káptalan szellemére hivatkoznak. Olykor az a benyomásom, hogy egyrészt a

95

megújításra indítjuk a Testvéreket, másrészt pedig, fullasztó és kimerítő helyzetbe hozzuk őket. Nem a készség hiányzik. De meg kell erősíteni azt a lelkületet, melyek mozgásba hozzák és segítik Testvéreink életét, akik a missziónkba foglalt új evangelizációval szembesülnek. (10) Amikor arra hivatkozunk, hogy nem vállalhatunk el több, a szegények szolgálatába állított népiskolát, mivel jelenlegi intézményeink minden erőnket lekötik, és hogy a meglévő Testvéreink már nem tudnak azzal foglalkozni, ez engem nagyon meglep. Kényes kérdés ez, a botlás köve. Nehéz megoldani. De az élet hűségéről van itt szó. Ha ragaszkodunk bizonyos intézményekhez, akkor képtelenek vagyunk a felmérésre és az evangéliumi értékek szerinti megkülönböztetésre, ha csupán közönyből, vagy félelemből mindent igazoltnak látunk, akkor ez hosszú távon az intézmények lelki halálához vezet, és kétségtelenül a Világi Testvérekben élő sok apostoli hivatás lelkesedésének kihunyásához is. (32) Fr Benito Arbués, „Avancer sereinement mais sans tarder” Circulaires, 1997, 10. 32 („Derűsen, de késlekedés nélkül haladni”, Körlevelek) 6.30 Az egyenlőség légköre Rendünket különösen értük (a szegény gyerekekért) alapították, ez pedig azt kívánja, hogy a Testvérek tekintsék úgy, hogy az ő tanításuk különösképpen is rájuk van bízva… A Testvérek iskolájában az egyenlőségnek kell legfőbb törvényként élnie. Itt nem lehet sem kivételezés, sem kiváltság a személy, a körülmények miatt, és semmiféle külső tulajdonság miatt sem; mindenkit, vagyis a gazdagot ugyanúgy, mint a szegényt, érdeme, képességei, erényei, és személyes helyzete szerint kell kezelni. Ennek az egyenlőségnek a gyermekek nevelésének minden részére ki kell terjednie. Csakis azért teszünk lépéseket arra, hogy (a gazdag gyereket) megtartsuk, hogy (a szegény gyereket) el tudjuk látni a képzéséhez szükséges eszközökkel; mivel legtöbb esetben, ha nem lennének gazdag gyerekek, hogy biztosítsák a Testvérek ellátását, akkor az iskola nem tudna fennállni. Életrajz, XXI. 529-530. old

7. Egyéb nevelési területeken 7.1 Marcellin alkotó buzgósága M. Champagnat volt a ház lelke; aki támogatta és vezette Testvéreit, aki rávette a szülőket, hogy küldjék oda gyerekeiket, eltökélten arra, hogy az iskolát kibontakoztassa. Mivel észrevette, hogy ilyen sok gyereknek egyetlen osztály nem elég, egy másodikat is létrehozott: ez tette lehetővé számára azt, hogy elossza a gyerekeket, és képességük szerint helyezze el őket, ami arra vezetett, hogy nagyon meggyorsította haladásukat. Egy másik komoly dolog is magára vonta figyelmét. Több szülő, mivel nem tudták elérni, hogy gyerekük a Testvéreknél aludjon, a faluban helyezte el gyermekeit, ahol rossz útra tértek; mivel az órák után magukra voltak hagyva. M. Champagnat, hogy ezt a visszásságot helyrehozza, kibővítette az iskola épületét, és javítási munkákat végeztetett, ami lehetővé tette a testvérek számár azt, hogy azokat a gyerekeket, akiket magánszemélyeknél helyeztek el, befogadják, és elszállásolják. Több szűkölködő gyermek is jelentkezett; jóságosan és nagy igyekezettel fogadták őket, és a közösség, bár nem volt jövedelme, gondoskodott szükségleteikről. P. Champagnat, akinek Istenbe vetett bizalma határtalan volt, magára vállalt több elhagyott gyermeket, vagy árvát, taníttatta, etette, ruházta őket, azután pedig megbízható házakban helyeztette el; továbbra is 96

odafigyelt rájuk, irányította őket, és apjukként törődött velük. Ebben az első évben tizenkét szegény gyermek volt, akiket mindennel ellátott. (76-77) Hogy a buzgóság lelkületére indítsa őket, és hogy jól megérttesse velük azt, hogy hivatásuk célja a lelkek megszentelése, nem elégedett meg azzal, hogy az iskolás gyerekeknek tartsanak hittanórákat, hanem vasárnaponként, és néhány más napon is elküldte őket kettesével a tanyákra és a plébániákra, hogy a vidéki embereket hitoktatásban részesítsék. A két Testvér, amikor odaértek a kijelölt tanyára, összegyűjtötte a kisgyerekeket és a nagyokat egy pajtába, vagy más megfelelő helyre, először imádkoztak, énekeltek, kérdéseket tett fel a hittanleckéről a fiatal embereknek; majd pedig, kifejtette a feleleteket, rövid és világos al-kérdésekkel, s a tanítást egy kis gyakorlati erkölccsel, és néhány történettel fejezte be. (81-82) A jó Laurent Testvér hosszan kérte azt a kegyet, hogy Bessat-ba mehessen hittanórát tartani. Mivel ez a ház kínos és nyomorúságos volt, sok buzgó cselekedetet, lemondást és alázatot kívánt ez a mesterség. Bessat a Pilat hegyén volt, La Vallától két faluval távolabb, és az év folyamán legalább hat hónapig hó fedte. Ebben a faluban ekkoriban nem volt pap: így a gyerekek, sőt a felnőttek is, mélységes tudatlanságban éltek. Frère Laurant elvitte oda a kis elemózsiáját La Vallából, ahová minden csütörtökön elment, hogy a Testvérekkel együtt képezze magát, és hogy megkapja azt, amire szüksége volt. Bessat egyik lakójánál lakott, maga készítette az ételét, ami egy levesből állt, melyet reggelenként készített, néhány krumpliból, és egy kevés sajtból. A jó Testvér naponta kétszer bejárta a falut, kezében egy kis csengővel, hogy összegyűjtse a gyerekeket. (82-83) …Ezen felül, a l’Hermitage anya-házát elsősorban arra szánták, hogy az árvákat egy központban befogadják, melyben különféle képzések folytak. „Amint befejeztük a l’Hermitage házát, és lehetőségeink megengedik, hogy egy jó vízcsapot használjunk, befogadjuk a gyerekeket a szeretetházból; helyet adunk nekik, keresztény nevelésben részesítjük őket; azokat pedig közülük, akikben megvan az erényre és a tudományra való készség, a házban fogjuk alkalmazni.” Cahiers Maristes, I, 33. old. (Marista Füzetek) 7.2 Veszélyeztetett fiatalok Elkötelezzük magunkat a mellet, hogy megerősítjük jelenlétünket azok mellett a peremre került gyermekek és fiatalok mellett, akik társadalmunk „határmezsgyéin” vannak. Válaszolunk a veszélyeztetett fiatalok - utcagyerekek, a drog és az erőszak áldozatai, írástudatlanok - sürgető hívására. XIX. Általános Káptalan, Notre Mission, 33 7.7

ld. 4.26

7.9 A fiatalok kísérése A kísérés célja az, hogy segítse a fiatalokat abban, hogy megismerjék önmagukat, és hogy fölismerjék Isten jelenlétét életükben, hogy megértsék, mit kíván tőlük Isten: hogy fölfedezzék, beépítsék az emberi és evangéliumi értékeket, és azokkal összhangban

97

cselekedjenek. Személyes szinten, beszélgetésekben valósul meg.

a

kísérés

elsősorban

a

rendszeres

személyes

Glossaire, Guide et Formation 7.10 Nyitottság a fiatalok felé Elkötelezzük magunkat arra, hogy a prófétaibb, egyszerűbb és különösen is a fiatalok felé nyitottabb közösségek építésén munkálkodjunk. XIX. Általános Káptalan, Notre Mission, 29 7.11 A hivatásgondozás Meg vagyunk győződve a világban való küldetésünk aktualitásáról és érvényességéről. Lehetséges Marista Testvérként élni ma, és érdemes egy egész életet ennek szentelni! Hisszük, hogy Isten TESTVÉRKÉNT akar minket, szerzeteseket-világiakat, akik a lehető legteljesebben jelen vagyunk a gyermekek és a fiatalok mellett, egyszerű és befogadó módon. XIX. Általános Káptalan, Notre Mission, 23. 26 7.12 Mit vár az Egyház a fiataloktól Ti, fiatalok, különösen is arra kaptatok meghívást, hogy ennek az Új Evangelizációnak misszionáriusai legyetek, a megváltó Igéről való mindennapos tanúságtételetek által. Személyesen tapasztaljátok a mai kor szorongásait, a reménységből kétségek közé kerültök, és olykor könnyű szem elől téveszteni a Krisztussal való találkozáshoz vezető utat. Korunkban valóban nagyon sok a kísértés, és sok a csábítás, ami próbálja elfojtani azt az isteni hangot, ami minden ember szívében visszhangzik. Ennek a kornak emberei számára, nektek fiatalok számára, mindnyájatoknak, akik igazságra éheztek is szomjaztok, az Egyház felkínálja magát, hogy útitársatok legyen. Az Evangélium örök üzenetét tárja elétek, és lelkesítő feladatra hív meg: arra, hogy az Új Evangelizáció tevékeny résztvevői legyetek. Az Egyház meghívja a fiatalokat arra, hogy a Jézus Krisztussal való találkozásból születő örömöt hirdessék a világnak. Kedves barátaim, engedjétek, hogy Krisztus vezessen titeket, fogadjátok el meghívását, és kövessétek őt. Menjetek, és hirdessétek a megváltó Örömhírt (Mt 28.19). A szív örömével tegyétek, és váljatok a remény magvetőivé abban a világban, melyet gyakran megkísért a kétség, a hit magvetőivé abban a társadalomban, amely olykor mintha átadná magát a rezignációnak; a szeretet magvetőivé a mindennapi események között, melyekre gyakran a féktelen önzés nyomja rá bélyegét. II. János Pál Pápaüzenete a fiatalokhoz, 1993. 7.13 Az emberek realitása mellett Az öröm és remény, a gyász és szorongás, mely a mai emberekben, főként a szegényekben és a szorongást szenvedőkben él, Krisztus tanítványainak is öröme és reménye, gyásza és szorongása, és nincs olyan igazán emberi dolog, amely visszhangra nem találna szívükben. Gaudium et Spes, 1. 7.14 A szegények szemszögéből Mi, a Rend Testvérei, mindnyájan részesei vagyunk a szolidaritásnak, még ha ezt valószínűleg nem is tudjuk mindnyájan ugyanúgy kifejezni. A szegények melletti döntés, melyet mindegyik Tartomány elvállalt, néhány Testvért közvetlenül a szegények között, s ha

98

lehetséges, velük együtt végzett munkára hív, (nagy számú Testvér kell ahhoz, hogy preferált választásról beszélhessünk), a többi Testvér azonban, bárhol legyen is, tudni fogja, hogy arra kapott meghívást, hogy értük dolgozzon, és életét és apostoli tevékenységét a szegények szemszögéből szervezze meg. XIX. Általános Káptalan, Szolidaritás, 19 7.15 Felelősséget adni a fiataloknak A fiatalokat oly módon megtéríteni és tanítani, hogy felelősséget adunk a kezükbe, nemcsak saját fejlődésük felelősségét, hanem a közösség szolgálatába állított felelősséget is: a szolgálatra nevelni őket. Puebla, 1030 7.16 Arra formálni a fiatalokat, hogy a társadalom „kovásza” legyenek A katolikus nevelésnek egy folytonos és szerves változás tevékeny résztvevőit kell formálniuk, akikre Latin-Amerikának szüksége van; olyan polgári és politikai képzés által, mely az Egyház szociális tanításából merít. II. János-Pál, köszöntő beszéd, Puebla, 1033 7.18 Isten jelenléte életünkben és az életünk jelenléte imánkban Felhívás olyan megújult imára, mely nyitott a teremtés és a történelem realitására, Testvéreink szolidáris életének visszhangja, különösen a legszegényebb, és a szenvedők iránt. Apostoli ima, mely összegyűjti azoknak szenvedéseit és örömeit, akiket Isten utunkra helyez. XIX. Általános Káptalan, Marista Apostoli lelkiség, 26

8: Bátran és reménytelten tekintünk szembe a jövővel 8.1 Legyünk próféták A Prófétát úgy tekintik, mint olyan embert, aki bensőséges kapcsolatban áll Istennel is, és az emberekkel is. A személyes és a közösségi ima embere a világ számára, és eleven elkötelezettségben él kortársaiért, akikért, és akikkel együtt küzd. A próféta olyan vallásos ember, akiben az Úr Lelke lakik, aki környezetét inspirálja, és hatással van rá, mivel a megváltó és éltető Istenben hisz. Korába beépült ember ő -; a jövő embere. Azoknak az embereknek életmódja, akik Isten nevében szóltak, különösen is Jézusé, a világban élő vallásos emberek életében konkrét módon talál megvalósulásra. Olyan vonást érintünk itt, ami a világban élő vallásos ember önazonosságára vonatkozik, és az önmagán való folytonos túllépés útját mutatja meg számára. Union des Supérieurs Généraux (USG), Frère dans l’Institut Religieux Laïcs, 1991. Ch 4. (A Rendfőnökök Találkozója; a Laikus Szerzetesi Intézmények Testvére) 8.2 Felszólítás a tevékenységre Mindez lehetővé tett számunkra azt, hogy megismerjük azt az életet, ami különféle formákban fakad fel. Ez az az új bor, ami a Rend, illetve a világ szükségleteivel szembeni nagyobb 99

érzékenységet jelenti, ez pedig nagyobb készséget von magával. Ma, e mögött az eltérő hozzáállás mögött, Laikus Testvéreink sokféle arca és neve áll, illetve néhány Intézmény és néhány közösség áthelyeződése, a Testvérek közösségeivel és a Világiakkal szerzett tapasztalatok, és néhány intézmény és néhány közösség elmozdulása azok felé a „határok” felé, ahol kedvenceink vannak, stb. Az élet értéke, ami az új bor, nem mennyiségi módon fejeződik ki, hanem önmaga által. Lehet, hogy tudatára ébredtünk, mennyire félénkek vagyunk a változás e folyamatában, de ismerjük el örömmel, hogy e változások már léteznek. Fr Benito Arbués, „Avancer sereinement mais sans tarder” Circulaires, 1997, 25 („Derűsen, de késlekedés nélkül haladni”, Körlevelek) 8.4 Krisztus a fiatalokhoz fordul A világ és az Egyház jövője azé a fiatal nemzedéké, mely ebben a században született, s a következőben lesz felnőtté, s lesz az új évezred első nemzedéke. Krisztus odafigyel a fiatalokra, miként arra az ifjúra figyelt, aki föltette neki a kérdést: "Mi jót kell tennem, hogy örök életem legyen?". (Mt 19.16)… A fiatalok a Földön mindenütt és minden helyzetben kérdéseket tesznek föl Krisztusnak: hozzá mennek, Őt keresik és újra, meg újra kérdezik Őt. Ha képesek lesznek követni az utat, melyet Ő mutat nekik, örömüket fogják találni abban, hogy azért fáradozzanak, hogy Krisztus jelen legyen a következő században és az azt követőkben, egészen a világ végezetéig. "Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké". Tertio Millenio Adviente, 58

100

A Nemzetközi Marista Nevelési Bizottság (1995-98 ) Testvérek: Jeffrey Crowe (Általános Tanács) Henri Vignau (Általános Tanács) Carlos Martinez Lavin (Mexikó) Dominik Pujia (USA) José Manuel Alves (Brazília) Honoré Rakatonorivo (Madagaszkár) Manuel de Leon (Fülöp-szigetek) Mark Farrelly (Ausztrália) Maurice Bergeret (Franciaország) Miguel Cubeles (Spanyolország) M. Alerto Libera (Bolívia) Mme Emma Casis (Fülöp-szigetek)

101

102

i

Vie de Joseph-Benoît Marcellin Champagnat, Frères Maristes, Róma, (1989) (Életrajz) 5-6. old.

(Az eredeti szöveget F. Jean Baptiste Furet írta, 1856-ban) ii

Ibid. II. 10. 12-13. old.

iii

Ibid. III. 29-31. old.

iv

Marcellin J. B. Champagnat Levelei, Frères Maristes, Róma, 1985. 159. (Szerkesztette: F. Paul Sester)

v

Vö Levelek, Bevezetés; 3-16. old.

vi

Életrajz, VI.61-62. old.

vii

Ibid. VII. 74-75. old.

viii

Levelek, 113, 171, 173, 319; Prospectus 1824 A: valamint Levelek, 8, 9 35, 39

ix

Életrajz, XIX. 208-209. old.

x

Levelek, 112.

xi

Életrajz, I. 7-8. old.

xii

Ibid. X. 105. old. XII. 125-128. old; Levelek, 109

xiii

Ibid. 177-178. old.

xiv

Ibid. III. 25. old.

xv

Ibid. IV. 47-48. old.

xvi

Vö. 5. Fejezet, „Sajátos marista stílusban”

xvii

Az Iskolai Útmutató Bevezetése (1853), melyet Fr François írt; vö. Életrajz, XVI. 167-168. old; Fr. A Balko: „Marcellin Cahmpagnat, éducateur”, Cahiers Maristes, Frères Maristes, Róma, No. I. 1990. 35-46. old. xviii xix

Levelek, 19, 24

Életrajz, V.-324. old. 325, 328. old.

xx

Ibid. VII. 347-348. old. XII. 129-130. old; Fr J. Roche, „Marie, notre Bonne Mère”, Cahiers Maristes, No. 2. 1991 xxi

Avis, Leçons, Sentences (ALS), (1927), VI. 64-65. old. (Az eredeti szöveget Fr Jean-Bapstiste Furet írta, 1968ban) xxii

Életrajz, XXI. 522. old.

xxiii

Annales du Fr Avit, (Frères Maristes, Róma, 1993. 96. old. Fr. M. Bergeret, „La tradition pedagogique mariste”, Cahiers Maristes, No. 4. 1993. 79. old. xxiv

Életrajz, XVII. 462-463. old. Bergeret, Cahiers Maristes No. 4. 1993. 75-76. old.

2. Szerzetesek és világiak, együtt a misszióban, az Egyházban és a világban xxv

Vö. Levelek, 122, 141; Testament spiritual, Életrajz, XX. 242-243. old.

xxvi

XIX Általános Káptalan, ’Laïcs et Frères, Ensemble en mission’, Frères Solidaires, Frères Maristes, Róma, 41.

xxvii

Ibid. „Un Message à nos Frères”, 47. old.

xxviii

Útmutató, (1932), XVI. 194-195. old.

xxix

1Kor 3.1-9

xxx

Christifideles Laici, (1988), 32, Evangelii Nuntiandi, (1975), 59, 66; vö. XIX. Általános Káptalan, „Laïcs et Frères, Ensemble en mission”, 41-43. old. xxxi

Jn 15; 15, 17, 17-18

xxxii

1Kor 12; 12-31; ApCsel 2; 46-47; 4. 32, 34

xxxiii

Christifideles Laici, 33, 34; Redemptoris Missio, (1990) 71; XIX. Általános Káptalan, Üzenet 19

xxxiv

Nostra Aeteta (II. Vat.), A Nem-Keresztények Titkársága, le Dialogue et la Mission, (1984), 31; Christifideles Laici, 35

xxxv

Christifideles Laici, 24

xxxvi

Constitutions et Statuts, Frères Maristes, Róma 1985, 2. (C.2)

xxxvii

Ibid. 165.

xxxviii

Vita Consecrata, (1996), 54

xxxix

, Evangelii Nuntiandi, 70; Christifideles Laici, 15-17 Sacrée Congégation pour l’Éducation Catholique, Le Laïc Catholique, Témoin de la Foi dans l’École Catholique, (1982), 24, 81 xl

Vita Consecrata, 60.

xli

Vö. Ibid. 55

xlii

C. 156. 1; Sacrée Congégation pour l’Éducation Catholique, L’École catholique, 79

xliii

Familiaris Consortio, (1981), 36, 38, 40

xliv

Frères Maristes, Az 1837-es Szabályzat, 5, 16; 6, 14

xlv

Vö. XIX. Általános Káptalan, Mission, 25, 28 & 32

xlvi

C. 119

xlvii

Vö. XIX. Általános Káptalan, Mission, 34

xlviii

Fr Charles Howard, „Le Mouvement Champagnat de la Famille Mariste”, Circulaire, 1990. 401. old. Vö. XIX. Általános Káptalan, Mission, 36

3. A fiatalok, főképpen a legelhagyatottabbak között xlix

Életrajz, VII, 75. old. Prospectus 1824; Statutumok 1828, 1830; Levelek, 13, 159

l

C. 33, 34, 167

li

Vö. XIX. Általános Káptalan, Message, 5,6,7; Mission, 6-10; Tertio Milennio Adveniente, (1994) 46

lii

Életrajz, XXI, 523-524; vö. Cahiers Maristes, No. 4, 1993, 72. old.

liii

Életrajz, XX, 519. old.

liv

XIX. Általános Káptalan, Solidarité, 10, 20; C. 83. 168

lv

Fr Benito Arbués, „Avancer sereinement mais sans tarder” Circulaires, 1997, 31

lvi

XIX. Általános Káptalan, Message, 20; Redemptoris Missio, 37 (b)

lvii

Fr Benito Arbués, op. cit., 31; Lettre de la Congrégation por l’Éducation Catholique aux Supérieurs Généraux, 1996, 11. old.; XIX. Általános Káptalan, Message, 27; Solidarité, 9, 14, 15

4. Az Evangélium magvetői vagyunk lviii

Életrajz, VI. 340. old; XX, 502. old; C.2

lix

Vö. Életrajz, XXIII, 535. old; Útmutató (1932) 11-13. old.

lx

Le Laïc Catholique, 16; vö. Életrajz, XXIII, 535-547. old.

lxi

Christifidei Laici, 36; Le Laïc Catholique, 17, 19

lxii

Evangelii Nuntiandi, 18, 19; Redemtoris Missio, 55, Conseil Pontifical pour le Dialogue Interreligieux, Dialogue et Annonce, 1991; 40, 41; vö. Dialogue et Mission, 13 lxiii

Redemtoris Missio, 14-20

lxiv

Életrajz, XX, 504, 516. old.

lxv

Evangelii Nuntiandi, 27; C. 86

lxvi

Jn 10.10

lxvii

Gaudium et Spes, (Vatican II), 22; vö Zsid. 4.14-15

lxviii

Lk 12.49

lxix

Gal 3.28-29

lxx

Jn 14.6

lxxi

Életrajz, XXIII, 547. old.; XXIII, 558-559. old. ALS XLI, 420-421. old.

lxxii

Életrajz, XXIII, 547. old.

lxxiii

Le Laïc Catholique, 18; ALS, XXXV, 356-364. old. Vö. Guide de Formation, Frères Maristes, Róma, 13-23.

old. lxxiv

ALS, XLI, 428-429. old.

lxxv

Útmutató (1853), 121-122. old. Lk 24. 13-25.

lxxvi

Sacrée Congrégation pour l’Éductaion Catholique, Dimension religieuse de l’École catholique, (1988) 71

lxxvii

Gaudium et Spes, 16; Evanglium Vitae, (1995) 80-82; Vö Jn 8.32, 36; Gal 5

lxxviii

Redemtoris Missio, 55; vö. Dialogue et Mission, 29

lxxix

Redemtoris Missio, 52, 53

lxxx

Evanglii Nuntiandi, 20; Christifideles Laici, 44; Vita Consecrata, 96

lxxxi

Lk 4.27-38; XIX. Általános Káptalan, Solidarité, 10

lxxxii

Jn 1.1-18

lxxxiii

II. János Pál Pápa üzenete a fiatalokhoz, 1993, 4,5; Christifideles Laici, 46

lxxxiv

Dominum et Vivificantem, (1986), 53; Redemptoris Missio, 55

lxxxv

Adresse de Jean Paul II à la Curie Romaine, Bulletin, Secrétariat pour les non-chréiens, 1987, 11

lxxxvi

Dialogue et Annonce, 29

lxxxvii

Ut Unum Sint, (1995) 20-28

lxxxviii

Redemtoris Missio, 56, Lumen Gentium, (Vatican II) 16; vö. Dialogue et Mission, 26

lxxxix xc

ALS, XXXVII, 386-390. old. Vö Christifideles Laici, 47

xci

1Pét 3.15

xcii

Evanglii Nuntiandi, 75

xciii

Tertio Milennio Adviente, 45-46; vö Jel 21.1-7; Dominum et Vivificantem, 67

xciv

Mémoires de Mayet, Origines Maristes, No 2, 674; vö. ibid. 632, Levelek, 11

xcv

xcix

Redemtoris Missio, 33

Életrajz, III. 299. old. Vö. Levelek, 169.

xcvi

Ima hivatásokért, melyet P. Champagnat állított össze, Életrajz IX, 97. old.

xcvii

Evanglii Nuntiandi, 41; XIX Általános Káptalan, Message, 21

xcviii

Életrajz, XX. 509. old. ALS, XLI, 427. old. Vö. Levelek, 19

5. Sajátos marista stílusban Életrajz, XXIII, 550. old. ALS, XLI, 431-433. old. Vö. Bergeret, « La tradition pédagogique mariste”, Cahiers Maristes, No. 4, 1993. 67-69. old. c

Vö. C. 81

ci

Levelek, 14; ALS, XLI, 424. old.

cii

C. 83

ciii

Útmutató (1932), 135, 150-151. old. Útmutató (1853), 43-79. old. Életrajz, XXII, 541. old.

civ

C. 83

cv

ALS, XLI, 425. old.

cvi

Fr Charles Howard, „La spiritualité apostolique mariste”, Circulaires, 1992. 502. old.

cvii

XIX. Általános Káptalan, Message, 12, 39; C. 6

cviii

Testament Spirituel de M. Cahmpagnat, Életrajz, XXII. 242. old.

cix

C. 88

cx

Életrajz, XXII. 543. old.

cxi

C. 6

cxii

Életrajz, XIV, 425-427. 429, 432. old. Fr Basilio Rueda, „L’esprit de l’Institut”, Circulaires, 1975. 193. old.

cxiii

Útmutató (1853), 84. old.

cxiv

C. 84

cxv

Lk 1.41

cxvi

Fr Charles Howard, „La spiritualité apostolique mariste”, Circulaires, 1992, 504-505. old

cxvii

Lk 1.26-28; Jn 19.25-27

cxviii

Mk 3.31-35

cxix

Lk 2.51-52

cxx

Lk 2.51-52

cxxi

Lk 1.46-55

cxxii

Jn 2.5

cxxiii

Ap Csel 1.14

cxxiv

Életrajz, VII, 351-354

cxxv

Életrajz, VII, 341. old.

6. Iskolai környezetben cxxvi

„L’éducation: Un trésor caché dedans.” 1996. Oktatás – rejtett kincs. A Jacques Delors vezette Nemzetközi Bizottság jelentése az UNESCO-nak az oktatás XXI. századra vonatkozó kérdéseiről. Budapest, 1977, Osiris Kiadó–Magyar Unesco Bizottság, 219 p. /UNESCO KÖNYVEK./; Útmutató (1853). 105 cxxvii

Gravissimum Educationis Momentum (Vatican II) 8; L’École Catholique, az egész, de különösen 38-43

cxxviii

C 88, L’École Catholique, 61

cxxix

Ld 3,4,5 Fejezet

cxxx

Dimension religieuse, 24, 100-112; vö. C. 87; L’École catholique, 4

cxxxi

Útmutató (1853), 113. old.

cxxxii

Életrajz, XXII, 533. old.

cxxxiii

Útmutató (1853), 237-8. old; vö. Az 1837-es Szabályzat, 16. cikkely; Balko, Cahiers Maristes, No 1, 1990, 42.

old. cxxxiv

Dimension religieuse, 51-55

cxxxv

Christifidei Laici, 44; Vita Consecrata, 99

cxxxvi

Útmutató (1853), 2. old. Dimension religieuse, 108

cxxxvii

Útmutató (1832), 159; Életrajz, XXII, 541. old.

cxxxviii

Útmutató (1832), 111-114, 128, 135-137, 150-151, 159

cxxxix cxl

Gravissimum Educationis, 8

Ld. „Az Evangélium magvetői vagyunk” c. fejezetet

cxli

Evanglii Nuntiandi, 19; vö. Dimension religieuse, 51-54

cxlii

Vö. Dimension religieuse, 74-95

cxliii

Ibid., 72

cxliv

XIX. Általános Káptalan, Mission, 31

cxlv

XIX. Általános Káptalan, Mission, 32; C 87.1

cxlvi

L’École Catholique 72; Instruction de la Congrégation pour l’éducation catholique, Vatican, 1996. október, 7. old. cxlvii

L’École Catholique, 58; Delors, „L’éducation: Un trésor est caché dedans.”

cxlviii

Vö. Ecclesia in Africa, (1995) 102

cxlix cl

Fr Charles Howard, „Un appel urgent; Sollicitudo Rei Socialis”, Circulaires, 1990, 306. old.

Sollicitudo Rei Socialis (1987), 36-37

cli

XIX. Álalános Káptalan, Solidarité, 16

clii

Vita Consecrata, 97

cliii

Fr Benito Arbués, op. cit. 10.31

cliv

XIX. Általános Káptalan, Solidarité, 16

clv

Életrajz, XXI, 529-530. old.

clvi

Ef 4.24

7. Egyéb nevelési területeken clvii

Életrajz, VII, 76-77.; 81-83; XX. 502-504. old; Balko: Cahiers Maristes, No I, 1990, 33

clviii

XIX. Általános Káptalan, Mission, 33

clix

clx

Vö. A 4. fejezetben - „Az Evangélium magvetői vagyunk” - bemutatott Evangelizációs projektünk Vö. az 5. fejezet, „Sajátos marista stílusban”

clxi

Vö. Christifideles Laici, 44; Vita Consecrata, 99

clxii

XIX. Általános Káptalan, Mission, 32; a 4. fejezet, 69-85 cikkelye

clxiii

II. János Pál Pápa üzenete a fiatalokhoz, 1993

clxiv

Vö. 4. fejezet 86-90. cikkely

clxv

Guide de la Formation, Glossaire: „accompagnement”,

clxvi

XIX. Általános Káptalan, Mission, 29. vö. ALS XXIII, 226. old.

clxvii

XIX. Általános Káptalan, Mission, 23, 26

clxviii

II. János Pál Pápa üzenete a fiatalokhoz, 1993

clxix

Gaudium et Spes, 1

clxx

XIX. Általános Káptalan, Solidarité, 19

clxxi

Document de la troisième Conférence générale de l’épiscopat latinoaméricain, Puebla, 1979, 1030

clxxii

Ibid. 1033

clxxiii

Ap Csel 3.1-8 és 16; 4. 10, 12

clxxiv

XIX. Általános Káptalan, Spiritualité Apostolique Mariste, 26; vö. C. 71

clxxv

Mt 25. 34-40

clxxvi

Jn 1.9

8. Bátran és reménytelten tekintünk a jövőbe

clxxvii

„Frères dans les Instituts religieux laïcs”, Union des Supérieux Généraux, Róma, 1991. 4. fejezet

clxxviii

Fr. Benito Arbués, op. cit. 25, 31-32

clxxix

Lk 24.32

clxxx

Tertio Milennio Adveniente, 58