evangélikus hetilap • www.evangelikus.hu „A csak aznapra elég manna tehát a mindennapi kenyér, a mindennapra elég kegyelem gyönyörű üzenetét hozza elénk. Azt az igazságot, hogy bármit gyűjtöttünk is ebben a földi életben: pénzt, vagyont, tudást, mindez semmit sem ér akkor, ha nincs meg hozzá a mindennapi lelki táplálék, az Istentől kapott kegyelem.” Lelki táplálék az Istenben bízó élethez f 2. oldal
80. évfolyam, 29. szám g 2015. július 19. g Szentháromság ünnepe után 7. vasárnap „Az ember csak Isten közelében maradhat meg emberi minőségében, minél távolabb kerül Teremtőjétől, annál inkább veszíti el emberségét.” Égtájoló f 3. oldal
„Azt gondolná az ember, hogy az a cél, hogy ugyanazt az életminőséget lehessen biztosítani a mozgássérülteknek, mint a nem mozgássérülteknek, vagyis ne tűnjön fel, hogy valaki mozgássérült. És ez már elvi hiba.” Mennyire akadálymentesek gyülekezeteink? f 7. oldal
Ára: 275 Ft
Bezi gyülekezés a házszentelőn f 3. oldal Formálódó tanítványok f 4. oldal Beszélgetés Szemerédi Bernadettel f 4. oldal Az építő kritika áldásai f 11. oldal A templom egere f 11. oldal Husziták Nagylakon f 13. oldal
Életutak
f otó : S t e r m e c z k i A n d r á S
g Pátkai Róbert
Luther egykori dolgozószobája Wartburg várában f Zarándoklat-összefoglalónk a 8–9. oldalon
„Fogadjátokbeegymást!” A nyári missziói konferencia üzenetei b Immártöbbévtizedenyári„gyakorlatra”gyűlnekegybeküldetésük megerősítéseérdekébenegyházunkmisszióimunkájánakhűségestámogatóiésrésztvevőiapiliscsabaiBéthelEvangélikusMisszióiOtthonban.AzEvangélikusMisszióiKözpontmunkatársaiésegyházunk országosmisszióilelkésze,SzeverényiJános lelkiismeretesszervezőmunkájánakeredményekéntaBéthelfelújított„katakombájában”hűsölveakánikulaiforróságbanisfelüdüléstleltektestüknek-lelküknek egyarántahatároninnenrőléstúlrólérkezettkeresztyének.Azok,akik nemcsakszavaikkal,detetteikkel,segészéletfolytatásukkalhirdetik: mindenChristianus –misszionárius!
Az idén négy napot átívelő együttlét – július 5–8. között – négyféle lehetőséget kínált az üdülőtelepet megtöltő, minden korosztályt képviselő hallgatóságnak. Címszavakban: igehirdetéseket, előadásokat, bibliaköröket és színes kulturális programokat, mind az év igéjének jegyében. Ugyanis a konferencia alapgondolata s fő üzenete ez volt: „Fogadjátok be egymást, ahogyan Krisztus is befogadott titeket Isten dicsőségére.” (Róm 15,7) Igehirdetésekabefogadásról.Az Útmutató aznapra kijelölt igeszakaszai alapján szóltak a befogadásról a reggeli áhítatot és az esti evangélizációt tartó lelkészek: Szeverényi János, Balicza Iván, Lupták György és Bozorády András. A záró istentiszteleten útravalóul a missziói munkaágat is felügyelő püspök, Szemerei János Isten jótéteményeire emlékeztetve a jótékony felejtésre és az építő emlékezésre buzdította az úrvacsorai közösséget Zsolt 103,2 alapján. Előadásokabefogadásról.Mit jelent a befogadás, elfogadás a gyülekezetben, és hol vannak a határai?
Ezekről a kérdésekről szólt négy évtizedes tapasztalat birtokában Balicza Iván nyugalomba vonuló budavári lelkész. Lupták György kiskőrösi esperes és felesége pedig ugyanennek a témának a családon belüli vetületét taglalta, szintén sok gyakorlati példával illusztrálva a lehetőségeket. Élénk érdeklődés kísérte Horváth Istvánnak, a Magyar Evangéliumi Szövetség – Aliansz főtitkárának beszámolóját a hajós misszióról, az üldözött keresztyének és a menekültek között végzett szolgálatairól. Jézus missziói parancsa készteti erre a munkára – mondta –, amely Krisztus minden tanítványa számára felkínált lehetőség, saját adottságai hasznosításával. Kiss Máté bizonyságtételében a cigányok között végzett szolgálatáról is beszámolt. Bibliakörökabefogadásról.Délutánonként négy csoportba „besorozva” volt lehetősége minden résztvevőnek, hogy elmondhassa személyes észrevételét, tapasztalatát, véleményét a befogadásról elhangzott tanításokkal
kapcsolatban. Így egymás hite által erősödhettek meg a további szolgálatra a többségükben a „törzsgárdához” tartozó misszionáriusok. Evangéliumiénekek,versekabefog ad ásr ól. Lé lek épí tő ver se ket mondott a hitről Peczkay Endre színművész. Már harmadízben hallhatták a Piliscsabán egybegyűltek a Kárpátaljáról érkezett, gyönyörű hangú énektanárnő, Csákány Marianna szolgálatát, aki megzenésített verseket s evangéliumi énekeket adott elő saját gitárkíséretével; ezek többségét együtt énekelte vele a hallgatóság. Kiss Tampu Tatiana orvos a moldvai csángó magyar hit és kultúra világába adott betekintést. Szemerei Bernadett színész, előadóművész is legszebb műsorszámait szólaltatta meg. Valamennyien vallottak hitből fakadó szolgálatukról is. Amit végeznek: misszió a javából. Isten örömhírét minden lehetséges formában tovább kell adni magyarul értő embertársainknak. A konferencia résztvevőinek a morzsaszedegetéskor is sok értékes gondolatmorzsa jutott a személyes beszámolókból, s közös küldetésük az egyik záró imádságban így hangzott: „Urunk, te arra hívtad el népedet, hogy missziós egyház legyen. Add, hogy felismerjük elhívásodat, és a megtapasztalt örömhírt tovább tudjuk adni sokaknak, neved dicsőségére!” g Garai András Az előadások, igehirdetések hanganyagai elérhetők a tudósító honlapjáról (garainyh.hu).
Érdekes lehet annak vizsgálata, hogy az ember élettörténetének alakulása mennyire szükségszerű. Egy kortárs svájci író, Max Frisch (1911–1991) nem tud szabadulni műveiben attól a kérdéstől, hogy alakulhatna-e másképpen egy-egy emberi életsors, mint ahogyan megvalósult. 1954–64 között, tíz év leforgása alatt megjelent három regényének változatos tárgyköre mélyén egyetlen téma feszül: kiléphet-e életsorsából az ember? Mi a kapcsolata a véletlennek, az emberi elhatározásnak és a sorsszerűségnek életünk alakulásában? Lehetne-e más az élettörténetünk? Új megfogalmazásban, távol minden természetfelettibe vetett hittől, alapjában véve a „végzet” antik drámai sejtelme úszik itt be a modern életfelfogás töprengő kérdései közé. Ebben a kérdésben az örök emberi talány ismétlődik korunk gondolkodási szintjén. A válaszunk világos. Az egyes emberi sorsok aligha pereghetnének le másként, mint ahogyan végbemennek. Az egyes ember veleszületett, öröklött adottságai, a környezet, az őt érő nevelési hatások, a vele történt események és a véletlenek révén, ezek eredőjeként jön létre az az élettörténet, amely az övé. Ebben az alakulásban az esetlegesnek éppen olyan fontos szerepe van, mint a megváltozhatatlannak. A válaszutakon az ember azért dönt úgy, ahogyan határozott, mert afelé lökte mindaz, ami ő és az ő élethelyzete. Távolról sem vallom, hogy az emberek csak láthatatlan dróton rángatott bábuk, hiszen tudatosan, sőt adott esetben belső szabadsággal cselekszenek. És mégis minden mozzanat, a véletlen, a kiszámíthatatlan, a bizonytalan éppen úgy, mint a sorsszerű: meghatározó impulzussá, indítássá válik, mely bizonyos irányban és erővel löki tovább életünket. Nem lehet arra hivatkozni: ha ez meg az a külső esemény nem történik velünk, például egy véletlen nem jön közbe, minden más módon alakult volna az életünkben. Ez csak feltevésként igaz. Éppen az a tragikusan megfellebbezhetetlen az emberi életsorsban, hogy nemcsak a megkerülhetetlen, a nem magunk választotta tényeknek – mint amilyen születésünk helye, ideje annak minden meghatározó körülményével együtt –, hanem az egészen jelentéktelennek tűnő, csak később, talán évek múlva visszatekintve sorsdöntőnek bizonyult véletleneknek is legalább akkora irányító szerepük van életünk történetében. A vége felől visszatekintve minden emberi sors, egyéni élettörténet megváltozhatatlannak látszik. Másként nem élhettem volna az életemet, mint ahogyan éltem. Ez a megállapítás azonban senkit nem ment fel a felelősség alól, hogy vállalnia kell élete minden következményét, s nem is mond ellene az isteni gondviselés ti-
tokzatos valóságának a vallásos ember számára. Ez az objektív valóság az életünkkel kapcsolatosan akkor válhat kérdéssé, amidőn valaki az életének csalódását, sikertelenségét, zsákutcáját méri fel, azzal a gondolattal „játszva”: ha tudta volna előre, hogy egy adott helyzetben tett lépése hosszú évek múlva kudarchoz, fájdalmas következményekre vezet, megtette volna-e? Max Frisch ehhez a kérdéshez érkezett el (úgy emlékszem) 1967-ben írt, Magyarországon és Angliában is játszott színdarabjában. A találó magyar fordítás címe Játék az életrajzzal (az eredeti cím Biografie: Ein Spiel). A darabban Kürmann úr kijelenti, hogy ha még egyszer elölről kezdhetné, pontosan tudná, mit változtatna az életén: „Az adott életrajz (…) csak egy a sok lehetőség közül.” A színpad lehetőséget ad az életrajz elképzelt visszapergetéséhez. Kürmann, ismerve a következményeket, egyes esetekben másképpen dönthetett volna a „játékban”, mint tette annak idején az életben. S midőn az életrajzi játék kedvéért felesége, Antoinette a színpadon másként lép, s ezzel képzeletben meg
„
Az egyes ember veleszületett, öröklött adottságai, a környezet, az őt érő nevelési hatások, a vele történt események és a véletlenek révén, ezek eredőjeként jön létre az az élettörténet, amely az övé.
nem történtté teszi az egész jövőt, kilép a játékban Kürmann életéből. Kürmann az így képzeletben megnyíló szabadságával – amelyet megálmodott, amelyre vágyott – nem tud mit kezdeni. Mozdulatlanul áll, arcán az üressé vált élet szomorúságával. Igaza van az írónak. Úgy vélem, életünk útját meg nem történtté még gondolatban sem tudnánk tenni. Visszanézve éltetünk történetére (az eddigire), ha mégis találnánk olyan pontot, ahol mintegy újrakezdve megpróbálnánk másként lépni, tovább gondolkodva meghátrálunk a múltbeli pillanat megváltoztatásának képzeletbeli ötletétől, mert nem tudjuk, a megváltoztatott lépés végső soron milyen más élettörténetet eredményezett volna. Adottnak, másként nem élhetőnek, visszatekintve még képzeletben sem megváltoztathatónak mutatkozik az emberélet. Viszont keresztény hívőként láthatatlan irányítót fedezhetünk fel mögötte – és ragadhatunk meg benne. A szerző az Egyesült Angol Nyelvű Evangélikus Egyház nyugalmazott püspöke (London)
e 2015. július 19.
Oratio œcumenica Mindenható Isten, szerető menynyei Atyánk! Áldunk és magasztalunk téged, és gyermeki bizalommal hozzuk eléd imádságunkat. Hallgasd meg hálaadásunkat és könyörgésünket! Köszönjük, Urunk, drága igédet, mely ma is hangzik, és a sötétségből világosságra, a hit által örök életre hív. Add, hogy ne felületes igehallgatók legyünk, hanem odaszánt életű keresztények. Formálj minket tetszésed szerint! Szabadíts meg a bűntől és minden tisztátalanságtól! Szenteld meg és tedd gyümölcstermővé életünket! Köszönjük, Urunk, ajándékaidat, áldásaidat, amelyekkel az elmúlt napokban halmoztál el: az örömöt, a szeretetet és a törődést, amelyet másokon keresztül mutattál felénk. Hálásak vagyunk azért, hogy erőtlenségünkben te adtál erőt, küzdelmeinkben te segítettél, és a kétségek között te adtál bizonyosságot. Köszönjük, Urunk, azokat a testvéreket, akikhez odafordulhattunk, és szeretetedet vihettük közel hozzájuk. Nem vagyunk méltók szolgálatodra, te mégis fel tudsz használni bennünket áldott munkádban – hálásak vagyunk ezért. Köszönjük, Urunk, az időt, mely rendelkezésünkre áll: az új lehetőségeket, a nyári szünet még hátralévő heteit. Add, hogy megbecsüljük és bölcsen osszuk be a napokat, és hogy találjunk lehetőséget a pihenésre, felüdülésre! Eléd hozzuk, Urunk, fájdalmunkat is: azokat a testvéreket, akik veszteséget, tragédiát éltek át szűkebb és tágabb környezetünkben. Imádkozunk az erőszak és terror áldozataiért és az ő szeretteikért, testileg-lelkileg megnyomorított embertársainkért s a kilátástalan helyzetben élőkért. Kérünk, munkáld a békességet, gyógyítsd a sebeket, adj útmutatást! Könyörgünk, Urunk, azokért, akik nem látják életük értelmét, ezért a halált óhajtják. Beszélj a szívükre, akadályozd meg, hogy eldobják maguktól az életet, és mutasd meg nekik az Élet útját! Kérünk, Urunk, te légy azokkal, akik házasságkötésre készülnek, és közös életükre a te áldásodat kérik templomainkban. Add, hogy egymás iránti elkötelezettségük szilárd legyen, és hozzád forduljanak majd örömben és bánatban egyaránt. Imádkozunk a családokért, hogy a gyermekek és a fiatalok szerető otthonban növekedhessenek. Könyörgünk az idősekért és a magukra maradtakért, akik hosszú és tartalmas évek után kiszolgáltatottá válnak, és méltatlan helyzetbe kényszerülnek. Add, hogy jobban odafigyeljünk rájuk családunkban és a gyülekezetünkben is! Imádkozunk, Urunk, az előttünk álló hétért, annak minden tervezett és most még nem sejtett dolgáért. Add, hogy megtegyük azt, ami tőlünk telik, és elfogadjuk azt, ami nem áll befolyásunk alatt. Mindenkor jóakaratodra bízzuk magunkat, Urunk! Ámen.
forrás
Evangélikus Élet
s Z e n t H á r O M s á g Ü n n e p e U tá n 7 . vA s á r nA p – 2 M ÓZ 1 6, 2 – 3.11 – 18
LelkitáplálékazIstenbenbízóélethez Könnyedén beleképzelhetjük magunkat a pusztában vándorló nép helyzetébe. Hiszen a nyári kánikula idején hasonló gondjaink vannak nekünk is, amikor sűrűbben szomjazunk meg egy-egy tikkasztóan meleg napon.
A vA s á r nA p i g é j e
Mindig inkább a könnyebb út… A szomjúság érzése Isten népénél már Má rá ban kez dő dött: „Mit igyunk?” – kérdezték Mózestől, mert a víz keserű volt. Mózes egy faágat dobott a vízbe, és az édessé lett. Majd pedig Élimbe vezette őket az Úr, ahol tizenkét forrás és hetven pálmafa mellett ütöttek tábort, és ott hűsöltek, akárcsak magunk is egy nyári napon a gyülekezeti tábor délutánján vagy a szabadság idejét élvezve a pihenés óráiban. Nem sokkal később továbbindult a zsidó nép onnan is, és Szín pusztájában jött a következő kérdés: Mit együnk? És itt már egészen keményen kikeltek Mózes és Áron ellen: „Bárcsak haltunk volna meg az Úr kezétől Egyiptomban, amikor a húsosfazekak mellett ültünk, és jóllakásig ehettünk kenyeret. Hát azért hoztatok ki bennünket ebbe a pusztába, hogy ezt az egész gyülekezetet éhhalálra juttassátok?” Milyen tipikus emberi reakció! A múltba való menekülés az ember talán legáltalánosabb nyomorúsága. Szépíteni az egyáltalán nem túl szép múltat, ahelyett hogy a jelenben próbálnánk bízni az Úristenben, és ezzel a bizalommal igyekeznénk előretekinteni. Az egyiptomi húsosfazekak képe a visszafelé tekintő ember szimbóluma. Azé az emberé, aki a múlt mindig széppé varázsolt ékkövein mereng – és azzal példálódzik, ahelyett hogy feladatát látná meg.
Pedig a múltra egészen másként is lehet tekinteni: Isten eddig is megsegített, hogyan hagyná azt, hogy elvesszünk?! Hát nem emlékszel, hogyan hozott ki bennünket Egyiptomból?! – mondhatná ezt is a nép, és bátoríthatnák egymást hasonló szavakkal. Mindebből azonban az derül ki, hogy az ember nem igazán akar Istenre bízott életet élni. Ehelyett inkább lázad. Lázad a vezetők ellen, lázad Isten ellen. A lázadás ott van minden egyes történetben, végig az egész pusztai vándorlás során. Így ebben az esetben is. Isten tanít a bizalom útján járni. A csodálatosan gyönyörű azonban az, ahogyan Isten tanítja népét a kegyelemből való életre. Mert bár a pusztai vándorlás elsődleges célja a szövetségkötés volt, a népnek ajándékozott törvény átvétele, a Tízparancsolat kézhez vétele, mindaz, ami a Sínaihegynél történt, volt azonban egy másik célja is Istennek azzal, hogy népét a pusztában vezette. Ezt a másik célt pedig így mondhatnánk: hogy megtanuljon a nép Istenben bízva élni. A fürjek és a manna ennek a jelképei. Húst ettek tehát este – kicsiny madarakat, melyek egy-egy hosszú repülés után úgy elfáradtak, hogy kimerültségükben szabad kézzel is össze lehetett fogni őket –, reggel pedig mannát. S hogy mi is volt ez a manna? A tamariszkuszfa leveleiből
egy rovarfajta szúrása által fehér cseppek képződnek, amelyek megkeményedve lepottyannak a földre. Ha azonban a nap rájuk süt, akkor elolvadnak – szól a tudományos magyarázat a mannáról. Hogy ez lett volna-e a manna, azt pontosan nem tudjuk. De a manna üzenete akkor is csodálatos. Először is azért, mert van valami gyönyörűséges abban, hogy bármennyit szedett is valaki, egyenlően kellett elosztani az egészet. Vagyis azt is üzeni nekünk a manna, hogy Isten előtt nincs hierarchia, nincsenek előkelők és kisemmizettek. Nincsenek olyanok, akiknek több járna, és akiknek kevesebb. Azaz nincsenek másodrendű polgárok! A manna az egység szimbóluma abban az értelemben, ahogyan – hiszem – az úrvacsora is az, még akkor is, ha az ma még el is választ bennünket, katolikusokat és protestánsokat egymástól. Másrészt a mannával kapcsolatban azt is meg kell jegyeznünk, hogy az ügyeskedők megszégyenültek mind. Akik megpróbáltak eltenni belőle, azok rosszul jártak, mert a másnapra tartogatott manna tönkrement. Nem lehetett tartalékolni belőle! Vagyis a manna nem mást, mint a kegyelem kiáradásának módját hozza közel hozzánk: Isten kegyelméből nem lehet önző módon hasznot húzni. Isten kegyelme csak akkor sokasodik bennünk és rajtunk keresztül, ha mindazt nem magunknak akarjuk megtartani. Hanem továbbadjuk, továbbsugározzuk. Krisztus egyháza is csak akkor tölti be küldetését, ha eszerint él, ha nem akarja Isten kegyelmét csak magának megtartani, hanem továbbsugározza.
A csak aznapra elég manna tehát a mindennapi kenyér, a mindennapra elég kegyelem gyönyörű üzenetét hozza elénk. Azt az igazságot, hogy bármit gyűjtöttünk is ebben a földi életben: pénzt, vagyont, tudást, mindez semmit sem ér akkor, ha nincs meg hozzá a mindennapi lelki táplálék, az Istentől kapott kegyelem. Ha nem úgy tudjuk mindezt fogadni, mint Isten irgalmából való javakat, melyekkel nem mást, mint Isten dicsőségét szolgáljuk. Élőkenyér.Ez az egész mannatörténet előremutató jeladás az „Élő Kenyér” felé, aki nemcsak a nagy sokaságot volt képes táplálni a pusztában – ahogy az evangéliumi történetben a négyezer ember megvendégeléséről olvassuk –, hanem őbenne, Krisztusban a mennyből szállt alá az igazi kenyér, hogy táplálja, éltesse ezt a világot és benne mindnyájunkat. Mennyei kenyérként mindennapi táplálékot hozott nekünk. Isten kegyelmét árasztotta ki ránk, hogy akik abból a kenyérből esznek, örökké éljenek. Ő segítsen nekünk, hogy ne felejtsük: bárhogyan alakul is életünk, bármi történik is velünk, nekünk van táplálékunk, amelyből élünk. Isten gazdag kegyelme táplál minket ma is, és holnap is. Ámen. g Baranyay Csaba Imádkozzunk! Urunk! Úgy érezzük, ezer okunk volna az elégedetlenségre, a zúgolódásra és a félelemre. Rászorulunk, hogy bízó életet tanuljunk tőled. Kérünk, vedd el tőlünk a szorongás és az aggódás lelkét, és add nekünk azt a lelki kenyeret, amely a lelkünket táplálja, hogy valóban élni tudjunk. Ámen.
„Pogányokvilágosságáváteszlek” b Múlthetiírásunka„pálfordulás”felettiörömötkifejezőkórustétellelzárult.Ma–rövidtörténetiáttekintésután–FelixMendelssohn BartholdyPaulus oratóriumamásodikrészénekelsőfelétismerhetjükmeg.
Mendelssohn 1829-ben, húszévesen vezényelte Johann Sebastian Bach Máté-passiójának 19. századi első előadását, s elsősorban Bach és Händel hatása alatt állva kezdett 1834-ben a Paulus komponálásához. A szerző életében a Paulus népszerűsége még a később született, ma jobban ismert Eliasét is felülmúlta: az oratóriumot a bemutatás utáni másfél évben több mint ötvenszer adták elő Németországban és Angliában; 1837-ben pedig az Egyesült Államokba is eljutott. Már ebben a műben is megfigyelhető Mendelssohn fiatalon kifejlődött és megérett ellenpontművészete, mely át- meg áthatja a kórustételeket. Magyarországon hosszú kihagyás után az elmúlt években próbálták meg feleleveníteni, a köztudatba visszahozni Mendelssohn oratóriumait. A Művészetek Palotájában 2013 januárjában szólalt meg a Paulus a Purcell kórus és az Orfeo zenekar előadásában, Vashegyi György vezényletével – korabeli hangszerekkel Magyarországon első alkalommal. (2015 elején – a régizene -fesztivál keretében – Philippe Herreweghe vezetésével megismételték az előadást.) 2011-ben ugyanitt az Elias oratóriumot is megszólaltatták (erről a műről szóltak e rovat júniusi cikkei). Vallásos témájú kompozíciói jelzik, milyen mélyen foglalkoztatta Men-
delssohnt a keresztény hit kérdése. A zeneszerző zsidó családból származott, amely a kikeresztelkedéskor vette fel a Bartholdy második nevet. Ha ebből a szempontból nézzük, akkor a Pál apostolról szóló oratóriumban Felix a saját hitéletének egy szakaszát is feldolgozhatta. Az oratórium első része két nagy jelentőségű történetet tárt elénk: István megkövezését és Saul megtérését. A második rész Pál apostol missziói munkáját és az azzal járó veszélyeket mutatja be. Sajnálni szokták, hogy a drámai szempontból leginkább értékes jelenetek – mint például Pál és Szilász szabadulása a filippi börtönből – nem kerültek bele a darabba. Mendelssohn szándéka valószínűleg inkább Az apostolok cselekedeteinek elmesélése volt, és nem Pálnak mint személyiségnek a bemutatása. A nyitó kórustétel – amely a szokásostól eltérően nem négy-, hanem ötszólamú – a kereszténység hangját szólaltatja meg: „A föld és annak teljessége az Úré és az ő Krisztusáé. Mivel nyilvánvalóvá vált a te dicsőséged, eljönnek mind a pogányok, és imádnak téged.” A történetet a recitativókban most is többnyire az ApCsel alapján követhetjük (bár nem mindig könnyű felismerni a konkrét verseket). „Pál elment a gyülekezetbe, és nyíltan szólt az Úr
nevében.” (9,28 nyomán) „Ezt mondta a Szentlélek: »Válasszátok ki nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre elhívtam őket.« Akkor böjtölés, imádkozás és kézrátétel után elbocsátották őket.” (13,2–3) Barnabás és Pál tenor-bariton duettinója megfogalmazza a rájuk bízott feladatot: hogy Krisztus nevében szóljanak és figyelmeztessenek. A táncos léptű, bájos kórusfúga megerősíti az elhívatást: „Mily kedvesek azok, akik békét hirdetnek. Az egész országban hallatszik a hangjuk, az egész világon a szavaik.” Amint a Szentlélek küldte őket, elhajóztak, hogy – az arioso szerint –: „Énekeljünk az Úr örök kegyelméről, és hirdessük az ő igazságát.” Ez a szolgálat akkor sem volt konfliktusmentes, és azóta sem az. „Amikor meglátták a zsidók a sokaságot, elteltek irigységgel, és káromolva ellene mondtak Pál beszédének [és így szóltak]: Én, én vagyok az Úr, rajtam kívül nincs szabadító.” (ApCsel 13,45; Ézs 43,11) „És üldözték Pált, eldöntötték, hogy megölik, és így szóltak egymáshoz: »Nem ő az, aki mindenkit üldözött Jeruzsálemben, aki az Úr nevét hívta? Némuljon el minden hazug! El vele!«” A Máté-passiót idéző kórusturbák most a zsidó népet személyesítik meg. A viharos kórustétel domináns (nyitva maradó) zárlata után a korál megállás a cselekményben, reflexió a történtekre: most különösen is az, mert az Adagio tételt hallgatva valóban kizökkenünk az időből. A klarinét, a fagott és a cselló egymásba fonódó tizenhatodjai készítik elő a korálsorokat, melyek először szóló-
C A n tAt e
hangokon, majd a kórus ajkán szólalnak meg. Mendelssohn ismét zseniálisan megtalálja az ideillő szöveget: Johann Heermann énekének (O Jesu Christe, wahres Licht) két versszaka az Ó, Jézus, kincsem, vigaszom (EÉ 503) dallamán hangzik fel: „Ó, Jézus Krisztus, igazi fény, / világosítsd meg azokat, akik nem ismernek téged, / és gyűjtsd őket nyájadba, / hogy az ő lelkük is üdvözüljön. // Adj világosságot a vakoknak, / hozd ide azokat, akik elszakadtak tőlünk, / gyűjtsd össze a szétszóródottakat, / erősítsd azokat, akik kételkednek.” A zeneszerző mesterien hangolja össze a dúr koráldallamot a tétel moll alaphangnemével; végül pedig a bensőséges B-dúrba érkezünk. Recitativo és duett folytatja a történetet: „Ekkor Pál és Barnabás bátran ezt mondta: »Először nektek kellett hirdetnünk az Isten igéjét, mivel azonban ti elutasítjátok, és nem tartjátok magatokat méltónak az örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk. Mert így parancsolta meg nekünk az Úr: Pogányok világosságává teszlek, hogy üdvösségük légy a föld végső határáig. Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.«” (ApCsel 13,46–47; Róm 10,13) Hogyan is lett Pálból a pogányok apostola? Ez derül ki rovatunk jövő heti írásából. g Dr. Ecsedi Zsuzsa
Evangélikus Élet
2015. július 19. f
evangélikus élet
Ordinációavizekvárosában
Bezigyülekezésaházszentelőn
Farkas Ervin lelkésszé avatása
eseményben Isten munkája, aki megszólított, és aki úgy munkálkodott, hogy odaszántad életedet az ő szolgálatára. Katolikus háttérből indultál, és kereső utat jártál be. Ne hagyd abba a keresést – helyezte a szolgálatba induló fiatal lelkész szívére a püspök –, mert ezen az úton kincseket fogsz találni, amelyekkel gazdagítanod kell másokat.” Az istentiszteletet szeretetvendégség követte, ahol Szemerei János átadta Farkas Ervinnek az ordinációs oklevelet, valamint a szolgálatra kiküldő levelet. A frissen felavatott lelkész életére Isten áldását kérte Korányi András, továbbá köszöntötte Farkas Ervint Bobál István, a hévízgyörki gyülekezet fel-
Farkas Ervin Győrött született és nőtt fel, vallását gyakorló római katolikus családban. Általános és középiskolai tanulmányait a győri Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központban végezte. Gyermekkorát nagyban meghatározta a katolikus neveltetés. Rendszeres templomba járó, hittanos és ministráns volt, elsőáldozott, illetve bérmálkozott is. 2004-ben került kapcsolatba a Keresztény Ifjúsági Egyesülettel (KIE). A gyerektáborokban megismert csornai evangélikus lelkésszel, Tubán Józseffel való rendszeres beszélgetések keltették fel érdeklődését az evangélikus egyház iránt. Végül tizenhat évesen úgy döntött, hogy konfirmációra jelentkezik. Az érettségit követően 2009-ben kezdte meg tanulmá-
ügyelője; Hallgatóné Hajnal Judit, az ordinált lelkész alma materének, a Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központnak az igazgatója; Tubán József csornai pásztor, aki konfirmáló lelkésze volt az ünnepeltnek; Polgárdi Sándor, a frissen ordinált szolgatársat fogadó Veszprémi Egyházmegye esperese; végül Sebestyén Zoltán, a kemenesmagasi gyülekezet felügyelője. A hévízgyörki gyülekezet tagjaiból alakult kórus pedig énekkel köszöntötte evangélikus egyházunk újonnan felavatott lelkészét. g Kiss Miklós
Az ünnepi alkalom istentisztelettel kezdődött, amelyen az igehirdetés szolgálatát a püspök végezte. A liturgiában Kiss Miklós esperes és Farkas Ervin helyi lelkész vett részt. A püspök 1Pt 2,4–5 alapján prédikált: „Járuljatok őhozzá, mint élő kőhöz, amelyet az emberek ugyan megvetettek, amely azonban Isten előtt »kiválasztott és drága«; ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által.” Színesítette az is-
tentiszteleti alkalmat az enesei Borostyán kórus szolgálata. Az új imaház felszentelésére az istentisztelet után került sor. Farkas Ervin elmondta: a ház felépítésének ötlete 2009ben született meg, amikor Bősze Kolozs akkori polgármester az önkormányzat részéről vételi szándékot fogalmazott meg az egykori evangélikus iskolára. Pénzbeli kárpótláson kívül telket is felajánlott az önkormányzat a gyülekezetnek egy imaház felépítésére. A tervek 2011 nyarára készültek el, az építkezés 2012 szeptemberében kezdődött. Az új imaház tizenegy és
nyait az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) teológus-lelkész szakán. Az egyetemi évek alatt a kötelező szolgálatokon felül betekintést nyert a váci fegyház börtönmissziójába, az EHE könyvtárában pedig demonstrátorként dolgozott. Aktív maradt a KIE Tappancs közösségében, illetve szolgálatokat végzett a Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség Bárka szakcsoportjában. Utóbbi szervezetben elnökségi tag is volt két éven keresztül. Hatodéves gyakorlatát Lindákné János Zsuzsanna mentorálásával a hévízgyörki gyülekezetben töltötte. Farkas Ervin ordinációját követően a lovászpatonai és a vanyolai egyházközségben kezdi meg szolgálatát beosztott lelkészként.
Határmentitalálkozás Két évvel ezelőtt Sepsiszentgyörgyön zajlott a Köz-ép-pont, az erdélyi evangélikus egyház ifjúsági találkozója. „Ekkor odavezettek az írástudók és a farizeusok egy asszonyt, akit házasságtörésen értek, középre állították…” – olvassuk János evangéliumában (8,3). A történetben, úgy tűnik, az asszony van a középpontban, pedig tulajdonképpen Jézus van középen. A keresztyén ember életében Isten a középpont, köré építjük fel a mi életünket: ezért kapta a találkozó a Köz-ép-pont elnevezést. A Köz- a közösséget is jelenti, aki pedig megtalálja Krisztust, az ép, teljes, egész életet élhet. A rendezvény célja, hogy a kereső, sokszor láza dó fi a ta lo kat rá ve zes sük ar ra, hogy érdemes elindulni és megtalálni azt a pontot, ahol találkozhatnak az Úrral. Hitem szerint akik ott voltunk Sepsiszentgyörgyön, megtapasztaltuk, hogy értékes életet kaptunk az Úrtól. Idén július 28–31. között szervezi meg egyházunk a második Köz-éppont erdélyi lutheránus ifjúsági találkozót. Festői környezetben, Magyarország ezeréves határánál, Gyimesközéplokon. Amikor ezeket a sorokat írom, már több százan jelezték részvételüket, azonban – ahogy az együttlét neve is mutatja – itt nem a tömegen van a hangsúly, hanem a közösségformáló találkozáson. A középpontban az Úr van, ezért a találkozó
fél millió forintból épült fel; az egyházi támogatás több mint hatmillió forintot tett ki, a többit pedig önerőből teremtette elő a gyülekezet. A díszközgyűlésen a gyülekezetet Kiss Miklós, a Győr-Mosoni Egyházmegye esperese, Bősze Kornél, a település polgármestere és Szemerei János püspök köszöntötte. A beziek ebédről is gondoskodtak, hogy aztán a résztvevők már jóllakottan vehessenek részt a délutáni programokon. A gyermekek számára kézműves-foglalkozást tartottak, a helyi kultúrházban pedig a bezi gyülekezethez kötődő Eszterág táncegyüttes lépett fel. A táncosokat a felnőtt színjátszó kör előadása követte, Nóti Károly Hyppolit, a lakáj című bohózatát adták elő. Az egész napos alkalom nagyszerűen szolgálta azt a célt, hogy a gyülekezet területén élő testvérek közösségben erősíthessék egymás evangélikus hitét, találkozhassanak és beszélgethessenek közös örömeikről és gondjaikról. g K. M.
f o tó : A d á m i m á r i A
A lelkészavatásra nemcsak győri és környékbeli hívek érkeztek szép számban a nádorvárosi templomba, hanem megmozdult a hévízgyörki gyülekezet is, ahol Farkas Ervin hatodévesként szolgált. (Az Észak-Pest Megyei Egyházmegyéhez tartozó egyházközség különbuszt indított a felemelő eseményre.) Szemerei János az úrvacsorás istentiszteleten igehirdetésének alapigéjeként a meghívón szereplő zsoltárverset választotta. „Hívj segítségül a nyomorúság idején! Én megszabadítalak, és te dicsőítesz engem!” (Zsolt 51,15) „Különleges ünnep az ordináció – kezdte igehirdetését az egyházkerület lelkészi vezetője. – Különleges, mert láthatóvá válik a máskor láthatatlan. Láthatóvá válik ebben az
f o tó : A d á m i m á r i A
b Győr,avizekvárosaazelmúlthétpéntekénlelkészavatáshelyszínevolt.FarkasErvin végzősteológustanádorvárositemplombanordináltaSzemereiJános, aNyugati (Dunántúli)Egyházkerületpüspöke.Aliturgiábandr.KorányiAndrás, azEvangélikusHittudományiEgyetemprofesszoraésCsorbaJános, agyőrigyülekezetigazgatólelkészevettrészt.
b AGyőr-MosoniEvangélikusEgyházmegyéheztartozókis anyagyülekezet,Beziszépünneprevirradtmúltvasárnap reggel.Kétszeresenisvoltokukahíveknekazünneplésre.Egyrésztőkvoltaksoron,hogyebbenazesztendőben otthontadjanakannakaközösgyülekezetinapnak,amelyetnéhányesztendővelezelőttFarkasErvin lelkészhirdetettmegazáltalagondozotthatevangélikusközösség –Bezi,Enese,Mérges,Rábaszentmihály,Rábacsécsény, Bodonhely–híveiszámára.Másrésztekkorszenteltefel azújonnanépült,szépgyülekezetiházatSzemereiJános, aNyugati(Dunántúli)Egyházkerületpüspöke.
nem szólhat másról, mit a Mindenható előtti leborulásról. Az első alkalom mindenből a legizgalmasabb. Az első iskolai nap, az első érdemjegy, az első igazi barátság, az első csók, majd később az első munkahely, az első fizetés, az első gyermek, és lehetne folytatni a sort… Második találkozónk azonban sokkal tágabb értelmet nyerhet. Ha az első az „ismerkedés” izgalmas alkalma volt, akkor a második minden bizonnyal a „találkozás” reményeink szerint még izgalmasabb alkalma lesz: a mottónak megfelelően találkozás Istennel, emberrel és saját magunkkal. Gyimesközéplokon találkoznak a földi (földrajzi, politikai, történelmi) és a lelki (hitbeli, erkölcsi, nemzetiségi) határok. Keressük, értelmezzük, tologassuk, feszegessük, szűkítsük együtt a határok jelentőségét, pozitív és negatív hozadékait egyaránt! Mit jelent számodra, számomra a határ? Jelentheti a demarkációs vonalat, az elveszített országrészek tragédiáját, az elválasztó, széthúzó erőt, a távolságtartást, az elzárkózást – de jelentheti a jó érzés, a biztonságos élet, a keresztyén erkölcs és a párválasztás határait, a családi élet és a nemzet határait is. Istennek gondja van ránk, jobban, mint gondolnánk, jobban, mint amennyire mernénk magunkat rábízni. Saját belső határainkat feszegethetjük, amikor végiggondoljuk, kiben
bízunk: magunkban, környezetünkben, családunkban, vagy Istenre bízzuk életünket? Pályaválasztás, párválasztás, életútválasztás: milyen kritériumokat engedünk érvényesülni választásaink során? Saját belső korlátainkat mennyire vagyunk hajlandók kitágítani, mennyire hagyjuk belépni életünkbe Istent? A helyhez kötöttség gyökereket jelent, és ezzel együtt feladatot is: népi múltunk ismerete, szeretete a jövőnk biztosítéka. El lehet hagyni a helyünket, fel lehet adni a gyökereket, el lehet felejteni a feladatot, de ezzel személyes és közösségi szinten is a termékeny jövőnket adjuk fel: a gyermekvállalás, feladatvállalás, helyhez kötöttség, határaink vállalása Istentől kapott feladatunk, amelynek hordozásához és beteljesítéséhez Isten maga jön segítségül. A találkozó gazdag programjából ajánlóként kiemelem a kirándulás alkalmát, amikor az ezeréves zöldhatárhoz lesz zarándoklás. Ezen a történelmi valóságban fellelhető keserűség napjának, a szó szoros értelmében az egymástól elválasztó határok eltolódásának a megtapasztalására lesz lehetőség. A találkozón részt vevő megérezheti, hogy az emberi hatalomvágy mekkora pusztításokat képes véghezvinni. Azt a határt szüntette meg, illetve tolta el sok száz kilométerrel odébb, amely az egymástól nyelvében, hitében különböző
é g tá j O lÓ
két nemzet között létezett, és amely történelmileg igazoltan a két nép vi szony lag bé kés nek mond ha tó együttélésének demarkációs vonalát jelentette. Ezzel felborult az egyensúly, azóta tartó békétlenségeket eredményezve. A „középpontból” a „végek” felé tartva jelképesen az embernek Istentől való eltávolodását és az ezzel együtt járó, törvényszerű elembertelenedését is átéljük. Az ember csak Isten közelében maradhat meg emberi minőségében, minél távolabb kerül Teremtőjétől, annál inkább veszíti el emberségét. Láthatjuk tehát, igencsak provokálóra és elgondolkodtatóra sikerült a találkozó tematikája. Őszinte kíváncsisággal várom fiataljaink – erdélyiek és magyarországiak – véleményét, kérdéseit, gondolatait a fentiekkel kapcsolatosan. A találkozásban benne kell legyen az egymás hite általi megerősödés, az egymásba vetett bizalom megtapasztalása is. Ez pedig a Lélek munkája. „És hirtelen úgy érzed: itt az idő, hogy elkezdj valami újat…” Eckhart mester, az ismert középkori keresztyén gondolkodó megsejtett valamit a Lélek erejéből. Megtapasztalta azt, hogy a Szentlélekre ráhagyatkozni gyümölcsöző: előrevisz és célhoz vezet. Minden ember átélheti e kijelentés mélységét és igazságát a találkozó gazdag programjain.
Felnőtt és gyermek, fiatal és öreg új helyet talál magának, mert Isten Lelke megújít és növekedést ad. Ő az igazi energiaforrás. Az elvetett mag meg duz zad, csíráz ni kezd, majd kibújik a földből, amikor eljön az ideje. Bárhonnan jössz is, az Isten Lelke vesz körül, és egy különleges világba ad betekintést. A Lélek felemel, erőt ad, vezet, bevon egy olyan közösségbe, ahol nem vagy egyedül, jó emberek, barátok vesznek körül. Ez pedig hitet ad, hogy kiteljesedj Isten szeretetében. Így lesz erős vár a mi Istenünk, és erős vár lesz a hely, amely kitárt kapukkal és ablakokkal vár – és mindig visszavár.
Zelenák József püspökhelyettes Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház
e 2015. július 19.
keresztutak
„Egyjószínházielőadás balzsamozzaazemberlelkét”
Formálódótanítványok Beszámoló az Evangélikus Külmissziói Egyesület konferenciájáról
Beszélgetés Szemerédi Bernadettel
mindig mérlegeljek, s ha göröngyösebb is, de azon menjek végig. Megtanítottak az alázatra, a tiszteletre, a szeretetre. A bizalomra. Arra, hogy mennyire fontos ezeket megélni és átörökíteni. – Sokszor végzel karitatív szolgálatot Böjte Csaba intézményeiben. Honnan jött ez a fajta érzékenység? – Csaba testvérrel Kiss Márton atyán keresztül találkoztam, mert a bélfenyéri Szent Miklós Gyermekotthonnak vagyok lelkes pártfogója. Ez az árvaház most lépett „kamaszkorba”, tizenöt éve működik, létrehozásában pedig Böjte Csaba is segített. Marci atya egy könyvbemutatót követő vacsorán mesélt először a gyermekotthonról. Meghívott magukhoz, így megtapasztalhattam, hogyan tud az Isten szeretetével működni egy ilyen intézmény, s hogy mennyi önzetlen ember sorakozik fel e nemes cél mögé. Tudtam, hogy pénzzel nem tudok segíteni, de a talentumaim felajánlhatom. Ebből jött az ötlet, hogy indítsunk jótékonysági koncerteket. Emellett gyermektáborokba is eljártam, Csaba testvér nagyváradi, nagyszalontai, dévai házaiban is énekeltem az ottani gyermekeknek. Hálás és áldott vagyok ezért a szolgálatért, jó látni, mennyi adományozóra számíthatunk. Sokak pénzzel, élelmiszerrel, ruhával, könyvvel, játékokkal támogatják a rászorulókat. – A mai missziói konferenciát megelőzően is próbád volt. Jelenleg min dolgozol? – Úgy tűnt, ezen a nyáron nemigen lesz munkám. Elmentem válogatásokra, s olyan kivételes helyzetben találtam magam, hogy szinte mindegyikbe beválogattak. Jelenleg három párhuzamos próbafolyamat zajlik – kisebb csúszásokkal. A bazilikában Avilai Nagy Szent Teréz látomásairól, hitéletéről készülünk egy darabot bemutatni. Emellett két zenés darabban, a Grease című musicalben és a Lili bárónő című operettben is szerepelek majd. Több fellépésem, előadásom is lesz, melyekre folyamatosan készülök. – Nagyon sokrétű a tevékenységed. Mik a hosszú távú terveid? – Szeretnék több lábon állni, és amilyen formában csak tehetem, adni magamból. Távolabbi terveim között szerepel még a gyógypedagógia elvégzése is. A F.A.R.M. 11 improvizációs társulat tagja is vagyok, ahol látom, hogy egy jó színházi előadás, a közönséggel való élő kapcsolat balzsamozza a lelket. Keresem azokat az irányokat, melyekkel a színház gyógyító jellegét is tudom hangsúlyozni. Szeretném, hogy minden, amit most csinálok, megmaradjon az életemben. Nem is akarok fontossági sorrendet felállítani, mert ez a sok elfoglaltság okkal érkezett. Nekem az a dolgom, hogy képességeim, lélekjelenlétem legmagasabb fokán valósítsam meg őket. g Galambos Ádám Evangélikus.hu
Az EKME évenkénti nyári találkozójának célja az is, hogy a misszió iránt elkötelezettek megismerhessék más szervezetek munkáit, korszerű teológiai előadásokat hallhassanak, nem utolsósorban pedig hogy mélyülhessenek Krisztus ismeretében. A színes programokat egybefűzte a konferencia témacíme: Taníttatva és tanítva Jézus nyomán. Ezt a kissé bonyolultnak tűnő kettőséget – hogy tudniillik egyszerre vagyunk Krisztus tanítványai és a róla szóló örömhír továbbadására felhatalmazott tanítók – fejtette ki roppant világossággal dr. Bácskai Károly, az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) Újszövetségi Tanszékének vezetője. A Máté evangéliumában megfogalmazott missziói parancs (Mt 28,19–20) kapcsán hívta fel a figyelmet arra, hogy a kereszténység sohasem lehet belterjes. A feltámadott Úr arra küld, hogy határt nem ismerő kegyelmének legyünk eszközei. Ezek után nem csoda, hogy önvizsgálatra kellett, hogy késztesse hallgatóságát dr. László Virgil külügyi referens, aki az európai egyházakat érintő kihívásról szólt. Miközben menekültek áradata lepi el kontinensünket – köztük sok színes bőrű testvér, akit keresztény hite miatt üldöznek –, a „fehér egyházak” tehetetlennek bizonyulnak, nem tudják befogadni őket. És nem azért, mert felkészületlenül érte őket e váratlan feladat, hanem sokkal inkább azért, mert ők maguk elerőtlenedtek. Az egyház életéből hiányzik a tűz. Az eu-
„Meddig sántikáltok kétfelé?” – tette fel egykoron a kérdést Illés próféta, s ugyanúgy hívta döntésre Balicza Iván budavári lelkipásztor estéről estére a konferencia résztvevőit, figyelmeztetve, hogy Isten nem tűri a megosztott szívet. Evangélizációs sorozata mégsem az ítélettel rémített, hanem az Úr irgalmas szeretetére hívta fel a figyelmet. Mert Isten számonkérése is fokozatos: először mindig figyelmeztet, majd jeleket ad, hogy eszméltessen, megtérésre hívjon. Ítélete előtt kizárólagos dön-
donai azok az ugandai fekete gyermekek is, akik között Irambo Raymond főtitkár munkatársai, a Magyar Afrika Társaság orvosai szolgálnak. És nem kevésbé kedves Istennek az a zimbabwei kőfaragó, akiről D. dr. Harmati Béla nyugalmazott püspök szólt missziói visszaemlékezésében, s aki így beszélt alkotásáról: „Kiszabadítottam a fejet a kőből.” Jézustól taníttatva lenni épp ezt jelenti: Krisztus arca formálódhat ki rajtunk. (EÉ 128) g B. Pintér Márta
A S z e r ző f e lv é t e l e i
– Az éneklés, versmondás, a színház mind szolgálat. Neked mi a szolgálatod? – A művész – még akkor is, ha nem hívő – szolgál. Hiszem, hogy egy szerep megformálásakor, éneklés, versmondás közben csatornává, „üres edénnyé” válunk, amely a mennyei Atya által telítődik meg. Nekem ebben az a dolgom, hogy ezeket a felsőbb tartalmakat tehetségemhez mérten, magamon átszűrve továbbadjam. A színház, az előadó-művészet szolgálat, és minden egyes szolgálat ünnep, mely az embert nemesíti, magasabb régiókba emeli. – Ehhez az sem mindegy, hogy milyen előadásban lép fel valaki, hiszen nem csak lélekemelő színdarabok vannak… – Számomra nagyon fontos, hogy olyan darabokban szerepeljek, amelyek az értékrendemmel összeegyeztethetők; emelt fővel állni a színpadon, hogy ne legyen szégyenkeznivalóm sem Isten, sem a szeretteim, sem önmagam előtt. – A színházi életben nem veszélyes visszamondani szerepeket? Nem esel ki így könnyen a rostából? – Ennek valóban megvan a veszélye. Popper Péter ezt úgy fejezte ki, hogy „félelem az elkallódástól”. Mindig ott van, hogy ha valamit visszamondok – mert például nem tudom vállalni személyes vagy világnézeti okoktól vezérelve –, akkor van-e tovább. Ez szabadúszóként még nehezebb… Amikor kiderült, hogy a végzős színiakadémiai osztályunkból senkit sem szerződtetnek társulathoz – mert olyan volt éppen a színházi éra –, akkor többen kétségbeestünk. Utána rájöttem, hogy ez akár hatalmas kegyelem is lehet. Mindig is éreztem, hogy a Gondviselés terelget, hogy Isten tenyerén ülök, így olyan feladatok találtak meg, melyeket büszkén tudtam vállalni. Lehet, hogy a hivatástudat fűt ennyire, de sosem az anyagi hozadéka alapján választom ki, mit vállalok el. Az igazi értékek nem pénzben mérhetők, sőt az Isten előtt sem anyagi javainkkal fogunk elszámolni. Természetesen fontos, hogy az embernek legyen fedezete a megélhetésre, de eddig, hála az Úrnak, mindig ki tudtam fizetni az albérletet, s volt étel, ital az asztalomon. – Délvidéken születtél, Budapesten élsz. Mi az a „különleges szín”, amelyet magaddal hoztál? – Nagyon hálás vagyok ezért a kétlakiságért, hogy külhoni magyarként létezhetem itt. Szüleimtől, nagyszüleimtől a keresztény értékek mellett a magyar tradíciók tiszteletét is örökül kaptam. Nem esem kétségbe a váratlan helyzetektől. Szüleim is nagyon kitartó emberek, nem adják föl egykönnyen. Természetesen ebben a hit nagyon sokat segít. Hálás vagyok a családomnak, hogy megtanítottak küzdeni, hogy ne a könnyebbik utat válasszam, hanem
rópai emberek elidegenedtek a keresztény közösségektől, mert azokban a kereső ember sem mindig kap egyértelmű eligazítást a Krisztus követésében, hangsúlyozta az előadó, Dietrich Bonhoeffer gondolataira is utalva.
tés elé állít. Mert az Isten felé hangzó igenünk egyben nemet is kell, hogy jelentsen minden más felé, ami az ő országától elválasztana. Isten azonban nem csupán elvárja tőlünk a döntést, hanem ő maga is mellettünk kötelezte el magát, ahogyan a záró istentisztelet prédikációjában Krámer György országos irodaigazgató megszólaltatta Isten „szerelmes vallomását”, gyógyító igéjét: „Ne félj, mert megváltottalak … enyém vagy!” (Ézs 43,1) A konferencia záró pillanataiban pedig még felidéződhettek azok a magar arcok, akiket Csépe Andrea, a Wycliffe Bibliafordítók munkatársa mutatott be vetített képes előadásában. Miként Isten megváltott tulaj-
b AkétesztendővelezelőttelindítottVízkereszt–akülmisszióünnepe elnevezésűakciójarévénazEvangélikusKülmisszióiEgyesület(EKME) szolgálataegyretöbbekelőttváltismertté.Ajanuártólhúsvétigtartó adománygyűjtéshezméganyárfolyamánisérkeznek„megkésett”hozzájárulások,amelyekrévénaNairobinyomornegyedébentámogatott árvákésözvegyekkörebővülhet.Shogymikéntisjutelamagyartestvérekanyagisegítségeakenyairászorulókhoz?Többekközötterrőlis hangzottelbeszámolóapiliscsabaiBéthelEvangélikusMisszióiOtthonbanazegyesületjúlius9–12.közötttartottkonferenciáján. f otó : H o r vát H - tö r e k i G e r G e ly
b „Nekemazadolgom,hogyképességeim,lélekjelenlétemlegmagasabbfokánelőadásaimmalszolgáljak” – fogalmaz Szemerédi Bernadett színész,énekes.Vallja, hogyaművészetközelebbviheti azembertIstenhez,ezértaművészetgyógyítójellegétishangsúlyozza. A művésznőt hivatásáról,jótékonyságifellépéseirőlés terveiről a pilisc sabai Béthel EvangélikusMisszióiOtthonban július5–8.közöttzajlottmisszióikonferenciánkérdeztük.
Evangélikus Élet
Konferenciamorzsák
Az Evangélikus Külmissziói Egyesület nyári konferenciájának résztvevői az öröm mellett óriási megkönnyebbüléssel is fogadták Csépe Andreát, a Wycliffe Bibliafordítók Közép-Ázsiában szolgáló munkatársát. Bár mindig van ok, hogy a távoli vidéken szolgáló misszionáriusok testi épségéért imádkozzanak az itthoniak, ám idén különösen is szükség volt erre. Andrea ugyanis április 25-én, a nepáli földrengéskor Katmanduban, az ország fővárosában tartózkodott. Természetes, hogy a legtöbben arra voltak kíváncsiak, hogyan élte át a katasztrófát. „A legelső rengések észlelésekor a ház minden lakója az épület udvarára sietett. A legtöbben távol tőlem, olyan helyre, ahol tudhatták, ha omolnak is a falak, rájuk ott már nem eshetnek. Én balga módon mégis a kapualjba húzódtam, gon-
dolván, hogy a vasrácsba fogódzva legalább van miben megkapaszkodnom. Ahhoz már késő volt, hogy a többiekhez csatlakozzam, így csak imádkozhattam. Magamat nem féltettem, de azokért, akik még nem ismerik az evangéliumot, könyörögtem, hogy az Úr állítsa meg a következő rengéshullámot… Később, már itthon olvastam egy angol nyelvű honlapon, hogy a szeizmológusok számtalan, a fizika törvényeinek ellentmondó dolgot tapasztaltak meg a nepáli földrengés elemzésénél. Azt például, hogy mintha egy erő megállította volna a második rengéshullámot… Bizonyára nem csak én, hanem sok keresztény imádkozott azokban a percekben, és meg is tapasztalhattuk Isten igéjének hitelességét: »Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.«” (Jak 5,16) *** Irambo Raymondról, a Magyar Afrika Társaság főtitkáráról nem csupán az derült ki, hogy az általa vezetett szervezet mennyiféle karitatív tevékenységet végez a fekete kontinensen, hanem az is, hogy milyen remekül beszéli nyelvünket. Nem csoda, hiszen Magyarországon végezte egyetemi tanulmányait, s szerzett mérnöki diplomát. Ő maga bibliaolvasó, hívő
ember, de az egyházból éppen itt, Európában ábrándult ki. Kérdésemre, hogy Budapesten milyen keresztény közösségbe jár, a következőket mondta: „Sajnos még mindig keresnem kell a helyemet. Katolikus gyökereim vannak. Édesapám egyszerű ember. A munkája mellett vállalta, hogy hitoktatóként segíti plébániánk szolgálatát. Ezt a hagyományt, ezt az odaszánást hoztam magammal. De a lelkesedésem hamar letört. Különösen amikor módom nyílt arra, hogy látogatást tehessek a Vatikánban. Rá kellett döbbennem, hogy Európában más az egyház, mint otthon. Itt cicomás és gazdag, sok programmal, látszólag élettel. De csak látszólag. Nekem úgy tűnik, hogy sokan csak »simogatják« a Krisztust, de nem élnek benne, s így ő sem élhet bennük.”
Evangélikus Élet
ÉvfordulósünnepségSzécsényben Az oltár előtti szolgálatot Fabiny Tamás püspök, Szabó András esperes és Bartha István lelkész végezte, a szószékről pedig az egyházkerület lelkészi vezetője hirdette – 4Móz 6,22–26 alapján – Isten igéjét. Az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke arra biztatta a kicsiny, de élni akaró gyülekezetet, hogy mindig Isten színe előtt akarjanak megállni, így lehet nemcsak múltjuk, hanem jelenük és jövőjük is. Az istentisztelet után Csatlós No é mi Ba las si-dí jas könyv tá ros (felső képünkön), a gyülekezet tagja idézte fel Simonides János evangélikus lelkész alakját, aki oroszlánrészt vállalt Szécsény – 1869-ben bekövetkezett – anyagyülekezetté válásában, templomuk felépítésében, és negyvennégy esztendőn át szolgálta szeretett közösségét és
b ASzécsényiEvangélikusEgyházközségjúlius12-énünnepiistentiszteletkeretébenemlékezettújéletrekeltője,SimonidesJános lelkész születésénekszáznyolcvanadikésatemplomfelszentelésénekszáztizenhatodikévfordulójára.
K
Balról jobbra: Bartha István, dr. Fabiny Tamás és Szabó András
B A l i c z A m át é f e lv é t e l e i
ora délután Simonides János felújított síremléke körül gyülekeztek a hívek a szécsényi temetőben, hogy tanúi legyenek az emlékoszlop megáldásának. E szolgálatot Bartha István lelkész végezte, majd a helyi gyülekezet gondnoka, Tornyos László és – a Magyarországi Evangélikus Egyház Északi Egyházkerületének képviseletében – dr. Fabiny Tamás püspök, illetve Szabó András esperes helyezte el a megemlékezés virágait a síremlék talapzatánál. Délután négy órára a szécsényi evangélikus templomban foglalták el helyüket a gyülekezet tagjai és a meghívott vendégek.
2015. július 19. f
kultúrkörök
képviselő-testületi tagként Szécsény városát. A történeti áttekintés után Varga Ivett csodálatos szólóénekét hallgat hat ták meg az egy be gyűl tek, majd Tornyos László gondnok köszöntötte a jelenlévőket, és tolmácsolta egyebek mellett Balicza Ivánnak, a gyülekezet korábbi lelkészének jókívánságait. Az ünnepi istentisztelet kántora dr. Feketéné Benkó Kata volt. Az eseményt szeretetvendégség zárta a szécsényi gyülekezet imaházában. g Cs. N.
„Tisztaigazmagyarszóval” Négyszázhuszonöt éves a vizsolyi Biblia A reformáció egyik nagy vívmánya az volt, hogy prédikátorai minden népnek a saját nyelvén hirdették az igét. A reformátorok számára nagyon fontos volt az is, hogy „az örök élet beszédét”, a Bibliát a hívek kezébe tudják adni. Hadd olvassák a katonák, kereskedők, diákok, polgárok, főurak, nemesek, ki-ki a maga nyelvén – magyarul is! A törekvés már a reformáció megindulása előtt is megvolt, hogy a Bibliát magyar nyelvre fordítsák, ezek a próbálkozások azonban befejezetlenek maradtak. A teljes Biblia lefordításának nagy munkáját Károlyi Gáspár gönci református lelkész, Kassa-völgyi esperes végezte el társaival. Fordításának előszavában így írt: „Meggondolván azért az anyaszentegyháznak az mi nemzetségünk között való fogyatkozását és jövendő épülését, másfelől az mi tisztünket, az Istennek nevét segítségül híván, minekutána hozzá kezdettem volna egynéhány jámbor tudós atyafiakkal, kik nekem az fordításban segítséggel voltak, meg nem szűntem addig, mígnem véghözvittem az Bibliának egészlen való megfordítását, melyben munkálódtam közel három esztendeig (…). Az fordításban éltönk, az mennyére lehetett, tiszta igaz magyar szóval, idegen szólásnak módját nem követtük…” A nagy munkához – melynek pártfogói Mágocsy Gáspár, Rákóczi Zsigmond voltak – nyomdáról kellett gondoskodni. Nyomdász is akadt: Mantskovit Bálint. Galgócról (Hlohovec, ma Szlovákia) hívták Vizsolyba 1588 körül. A bibliafordítás kinyomtatásához 1589. február 18-án kezdtek hozzá. Bizonyára – a többi magyar reformátorhoz hasonlóan – Károlyi is értett a nyomdatechnikához. Isten megáldotta és sikerre vitte sokak küszködését és fáradozását: 1590. július 20-án kiszedték az utolsó betűt is, és augusztus 10-én Károlyi megláthatta maga és társai fordításában az első teljes magyar nyelvű Bibliát. Címe – mai helyesírással – Szent Biblia, azaz Istennek Ó- és Újtestamentumának próféták és apostolok által megíratott
szent könyvei. Magyar nyelvre fordíttatott egészlen és újonnan az Istennek Magyarországban való anyaszentegyházának épülésére. A címlapon a kiadás egyéb adatai is olvashatók: „Vizsolyban nyomtattatott Mantskovit Bálint által, MDXC [1590] Boldogasszony havának 10. napján.” A Vizsolyban nyomtatott Biblia teljes terjedelme – előszóval együtt – 2412 oldal. Ennél csak egy nagyobb könyvet ismerünk, az Öreg graduál című énekeskönyvet. Az első kiadás példányszáma hét-nyolcszáz körül lehetett. A vizsolyi Biblia több mint száz – hosszabb-rövidebb időnként felülvizsgált, javított – kiadásban jelent meg négyszáz év alatt, a változó nyelvhez és írásmódhoz igazodva. A legtöbb későbbi bibliafordító Károlyi munkáját is figyelembe vette. A ma közkézen forgó, népszerű szöveg az 1908-ban megjelent revideált fordítás. Az újonnan revideált kiadás 2011-ben látott napvilágot a Veritas Kiadó gondozásában, a vizsolyi Biblia hasonmás kiadása pedig 1981-ben és 1990-ben jelent meg (Magyar Helikon, illetve Helikon Kiadó). A Károlyi-féle fordítás általánosan használatos a hazai protestáns egyházakban, nálunk, evangélikusoknál is. Ez a fordítás sokban felülmúlja másokét: az eredeti szöveghez való ragaszkodása és zamatos magyar nyelve lehetővé tette, hogy az istentiszteleti használat mellett mindennapos olvasmánnyá legyen. Ezen a Biblián tanult meg a magyar nép írni és olvasni. „…szabad mindennek az Isten házába ajándékot vinni. Egyebek vigyenek aranyat, ezüstöt, drágaköveket. Én azt viszem, azmit vihetek, tudniillik magyar nyelven az egész Bibliát…” – olvassuk az elöljáró beszédben. Valójában Károlyi nagy ajándékot adott, amely többet ér aranynál és ezüstnél! Hálásak vagyunk Istennek, hogy évszázadok óta Károlyi Gáspár és társai fáradságos munkája nyomán is olvassuk, hallgatjuk és hirdetjük Isten igéjét – „tiszta igaz magyar szóval…”! g Dr. Barcza Béla
Égiésföldivirágzástükre Nagy László kilencven évére Nemcsak nevében volt nagy, költészetében is. Bűvölő, egekbe emelő versbeszéd az övé, sámános ének. Személyes életében is az ember nagyságát példázta. Ezért lehetett érték és tisztaság, naponta megmutatva, hogy lehet élni méltósággal, gyémánt gerinccel, folttalan tisztességgel. Petőfi, Ady, Bartók hazaőrzését folytatva így lehetett a halál ellen titkos erő és menedék. Jól látta Csoóri Sándor: „László, kedves, akárhogy kellene pironkodnom is előtted a nyíltságomért, kimondom: te voltál a mi legnagyobb ajándékunk. Ez a nép, ez a magyarul beszélők sokasága téged szemelt ki mindnyájunk közül, hogy egyértelműen megmutassa: veszteségek és kudarcok után mire képes még egyáltalán! Milyen magaslatok bevételére és milyen történésekre! Milyen vonzásokra és milyen emlékezetre! Milyen játszadozásokra, fegyelemre, pajkosságra, szentségtörésre!” (Siratóének) Már életében elérte, ami csak keveseknek sikerült: a maga költőjének tudta a magyarság Budapesttől Kolozsvárig, Kassától Kanadáig. Mondták, szavalták verseit, várták új köteteit. Emlékszem, születésnapi estjén az Egyetemi Színpadon egy tűt nem
lehetett leejteni, annyian voltunk. A kívül rekedt fiatalokat beengedték, és ők boldogan ültek a lépcsőre. Hallgatták Czine Mihály köszöntőjét, a kedves barát, Berek Kati szavalatát, a Sebő együttes megzenésített verseit. Együtt énekelték: „Adjon az Isten / szerencsét, / szerelmet, forró / kemencét, / üres vékámba / gabonát, / árva kezembe / parolát, … adjon az Isten / fényeket, / temetők helyett / életet –” Bakonygyepes, Somlójenő, a furcsa nevű Karakószörcsök… néhány kilométer, és Iszkázra ér az út. Ebben a kis faluban született Nagy László 1925. július 17-én, itt telt boldog gyerekkora, innen indult az életbe: a pápai kollégiumon át a budapesti egyetemig. Bottal járt, fiatalkori balesete miatt járógépben volt a fájós lába. Mégis messzire jutott: a magyar költészet európai rangú képviselője lett. Ezüst haja beragyogta arcát, idő véste homlokát, de mosolyogni soha nem felejtett el. Írt, fordított több ezer sort, képszerkesztője volt az Élet és Irodalomnak, dokumentumfilmeket rendezett, és rajzolt, felesége, Szécsi Margit köteteit illusztrálta. Fiatalon grafikusnak készült, innen testvéri barát-
sága Kondor Bélával. Kondor fiatalon meghalt; senki nem gondolta, hogy néhány esztendő múlva a költő követi őt a Farkasok rétje temetői csendjébe. S mennyire nem gyanítottuk, hogy 1984-ben a megrendült ország áll majd emlékházzá lett iszká-
zi szülőháza előtt, a falubeliek sötét fejkendőben zsoltárt énekelnek. A bolgárok külön szobát ragasztottak a fölújított falak mellé, berendezték népművészeti tárgyakkal. Az emlékház ma is áll, várja a látogatókat. Vékony, sötét keretes szalagon fölirat:
1978. január 30-án, Budapesten, élete 53. évében váratlanul meghalt. Nagy László nem tetszelgett a vezér szerepében, Ady Endre sújtó ostorát akasztotta le a csillagokról. Nemcsak az elsüllyedt paraszti életformát vette leltárba, hanem az erkölcs, a hit és a tisztaság átmentett parancsolatait is versbe szedte. Gyöngyszoknya, Himnusz minden időben, Tűz, Búcsúzik a lovacska, Zöld Angyal, Csontváry, Bartók és a ragadozók, József Attila!, Menyegző, A nagy atlanti homályban, Versben bujdosó, Balassi Bálint lázbeszéde, Jönnek a harangok értem – az életmű csúcsai. Csüggedéseit, haragvásait fogalmazta meg. Reményét az ember egyetemes gondjai közt. Ahogyan egyik legszebb versében is (Ki viszi át a szerelmet): „Létem ha végleg lemerűlt / ki imád tücsök-hegedűt? / Lángot ki lehel deres ágra? / Ki feszül föl a szivárványra? / Lágy hantú mezővé a szikla- / csípőket ki öleli sírva? / Ki becéz falban megeredt / hajakat, verőereket? / S dúlt hiteknek kicsoda állít / káromkodásból katedrálist? / Létem ha végleg lemerűlt, / ki rettenti a keselyűt! / S ki viszi át fogában tartva / a Szerelmet a túlsó partra!” g Fenyvesi Félix Lajos
e 2015. július 19.
kultúrkörök
IllyésésZsilinszky Puszták népe, Hunok Párizsban, Petőfi Sándor, Fáklyaláng, Malom a Séden, Egy mondat a zsarnokságról – néhány cím, melyekről azon nyomban a 20. századi magyar irodalom és szellemi élet kiemelkedő alakja, Illyés Gyula juthat eszünkbe. Ez év decemberében lesz kilencvenöt esztendeje annak, hogy első verse megjelent – névtelenül – a Népszavában. 1937-ben társszerkesztője lett – Schöpflin Aladár mellett – a Nyugatnak, Babits halála után pedig Illyés szerkesztette – 1941 októberétől – az utódlapot, a Magyar Csillagot. A német megszállás után bujkálni kényszerült. Nem véletlenül, hiszen tevékeny szereplője volt a hazai Hitlerellenes, nácizmusellenes mozgalomnak, egyik alapítója volt az antifasiszta szellemű Márciusi Frontnak, a nyíltan háború- és németellenes Magyar Történelmi Emlékbizottságnak, s egyik fő kezdeményezője, szervezője a pesti Petőfi-szobornál 1942. március 15-én tertott, nagyszabású béketüntetésnek, ahol a parasztság nevében Bajcsy-Zsilinszky Endre vezetésével koszorúzták meg a forradalmárköltő szobrát. Illyés már az 1930-as, 1940-es években a magyar irodalmi közélet jelentős szereplője volt, a népi, nemzeti és egyetemes értékek ötvözője. Jó barát-
ságot ápolt a kor neves személyiségeivel, így Bajcsy-Zsilinszkyvel is. Tisztelte és becsülte őt, és a parlamenti képviselő, publicista, lapkiadó hasonlóképpen viseltetett Illyés iránt. Bajcsy-Zsilinszky szívén viselte az irodalom ügyét s az irodalmárok sorsát is. Saját lapjainál – amíg anyagilag tehette – többeknek biztosított kenyérkeresetet; többek közt József Attilának, Féja Gézának, Hamvas Bélának, Szabó Dezsőnek, Szabó Pálnak. Különösen szimpatizált a vidéki, falusi származású írókkal, költőkkel. Mutatja ezt az is, hogy megírta Egyetlen út: a magyar paraszt című kötetét, s hogy élete vége felé vállalta a népiekhez, a parasztpártiakhoz kötődő Szabad Szó főszerkesztését. A nemzeti ellenállás ma is élő, kilencvenhárom esztendős egykori kisgazda résztvevője, dr. Horváth János nyugalmazott professzor, a magyar Országgyűlés korábbi korelnöke többször is megemlékezett arról, hogy Bajcsy-Zsilinszky a kisgazdapárt helyiségeiben, illetve a
Magyar Parasztszövetségben rendszeresen kimerítő tájékoztatást adott állásfoglalásairól nekik, fiatal, vidéki származású pályakezdőknek, s gyakorta járta a vidéket is, mert különösen érzékeny volt az akkortájt falun meg a pusztákon élő magyar emberek szociális helyzete iránt. Vesszőparipája volt a földreform. Ebben különös szerepet szánt volna a magyar íróknak. 1938 novemberében írta Illyésnek: „Én mostanában sokat foglalkozom magamban azzal a problémával, mi az oka, hogy a magyar író – pártokon kívül – annyira elhúzódott még az árnyékától is mindannak, amit politikának lehet mondani. A napokban Zilahy Lajossal beszélgettem, s emlegettem előtte, hogy most kellene fegyverbe szólítani az írókat, mert egyfelől rengeteget tehetnének a közélet színvonalának újból való fölemelésére, szellemi és erkölcsi szempontból egyaránt, másfelől sohasem volt olyan aktuális a földkérdés, mint ma. És attól lehet félni, hogy ez a baromi világnézeteskedés megint a szavak özönébe, éspedig vásári szóözönbe fojtja a nagy, esedékes reformokat, elsősorban a földreformot. A buta és műveletlen törtetőknek azért van akkora hangjuk, legalábbis jórészt azért, mert a szellem emberei sokat hallgatnak. Nem azt mondom én, hogy az írók vegyék át a politikusok szerepét, de úgy érzem, a politikát a mai pocsolyalégkörből csak az írók emelhetik tisztább régióba…” Bajcsy-Zsilinszkyt hetven esztendővel ezelőtt őszintén meggyászolták a népiek. Ha tovább élt volna, biztosan őszintén szeretett vezetőjük lett volna, s biztosan magas, felelős poszton irányította volna a nép ügyeit. Azonban sajnos minden másként alakult. „Benne van nemzeti történelmünkben, de – mindnyájan érezzük – még nem a helyén. (…) Alakját nem mi, kortársai, fogjuk annak az eszmei Szent Csarnoknak valamelyik szoborfülkéjébe belemerevíteni. (…) Eszméit és céljait, terveit és hiedelmeit rendezze az idő. Adjunk mi képet magának az embernek a belső rendjéről úgy, ahogy nekünk megmutatkozott” – vetette papírra róla halálát követően Illyés. 1986-ban – a Kossuth-díjas költőíró halála után három évvel – a Hazafias Népfront Bajcsy-Zsilinszky Endre Emlékbizottsága kiadta egy kis füzetben Zsilinszky címet viselő írását, Vígh Károly történész szerkesztésében, háromszáz számozott példányban. Idén pedig a jelenlegi Bajcsy-Zsilinszky Emlékbizottság újra kinyomtatta – Illyés jogutódjának, Illyés Máriának a hozzájárulásával, valamint Horváth János támogatásával – ezt a kis emlékfüzetet. A kiadvány kereskedelmi forgalomba nem kerül, az emlékbizottság fogja ingyenesen eljuttatni a BajcsyZsilinszky emlékéhez kötődő hazai és határon túli településeknek, iskoláknak, közösségeknek – mintegy előkészítve így a 2016-os emlékévet, amikor Bajcsy-Zsilinszky Endre születésének százharmincadik évfordulójára emlékezünk. g – kerecsényi –
HirdetéS
Felhívás parókusi alkalmassági vizsgálatra A Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület Püspöki Hivatala értesíti a hatéves képzésben részesült, 2013 októbere előtt ordinált beosztott lelkészeket, hogy az október 5-ére tervezett parókusi alkalmassági vizsgálatra július 24-ig kell írásban jelentkezni a püspöki hivatalban (postacím: 9001 Győr, Pf. 1639; e-mail:
[email protected]). A püspöki hivatal a jelentkezések beérkezését követően küldi ki az írásbeli feladatok és szóbeli tételek anyagát.
Evangélikus Élet
Történelmiportréamának Bajcsy-Zsilinszky könyve Mátyás királyról Sok szó esik napjainkban is, az Evangélikus Élet hasábjain és másutt, BajcsyZsilinszky Endréről, a politikusról, az antifasiszta mártírról, egy patinás evangélikus család sarjáról. Az íróról már sokkal kevésbé. Igaz, a nagyközönség számára voltaképpen egyetlen munkája lehet igazán érdekes, az először 1939-ben megjelent Mátyás király, amely szépirodalmi igényű történelmi arckép. Stílusában könnyen felfedezhető az angol esszéírói hagyomány, Lytton Strachey és Victoria Sackville-West hatása is. Ez utóbbi szerzőt történetesen éppen az a Szerb Antal fordította magyarra, aki szintén az eszünkbe juthat Bajcsy-Zsilinszky Mátyás-portréjával ismerkedve, a villanásnyi fejezetek rá jellemzően gyors váltakozásától felpezsdülve. Ez a szokatlan, mert nagyon emberi és emberközeli, korántsem szoborszerű, nem unalmas és nem nehézkes Mátyás-értelmezés, ez az 1939-es (az 1940-es Hunyadi János-ünnepségek nyitányának is tekinthető) kis könyv egészen 1982-ig Csipkerózsa-álmát aludta. Már ekkor is Nemeskürty István időtállónak bizonyult s a jelen kiadást ugyancsak bevezető, máig aktuális előszavával jelent meg. Ebből az értő szövegből idézünk most néhány sort. „Ritkaság, hogy egy író a maga elé tűzött cél felé oly következetesen törjön, mint Bajcsy-Zsilinszky. E sorok kinyomtatása után öt évvel életét adta »belső szabadságunkért és külön függetlenségünkért«. Bajcsy-Zsilinszky nem közöl életrajzi szenzációkat (többek között nem kering a „méreg végzett Mátyással, vagy sem” kérdés körül, mint annyian… – P. É.), kutatási újdonságokat. Zrínyi gondolatmenetét követi, bár sok, mások által nem így vagy nem kellőképpen hangsúlyozott apróságot vesz észre, ami mutatja, hogy alaposan áttanulmányozta és kijegyzetelte a szakirodalmat.” Mindez szép, mondhatják a kétkedők, de vajon mi bírta rá a huszonötödik születésnapját ünneplő Fekete Sas
Nem Siménfalvy Sándorra, a postai irányítószámokat egykoron hollóval népszerűsítő, öreg színészre gondolok ezúttal, hanem a szimbólum igazi „gazdájára”, akinek családi címerében szerepelt e madár. I. (Hunyadi) Mátyás nehéz történelmi örökséget vett át, amikor különböző viszontagságok után tizenöt (más számítások szerint tizenhét, pontos születési dátumát nem ismerjük) éves korában – a legenda szerint – a befagyott Duna jegén 1458. január 24-én királlyá választották. Hazánkat ebben az időben keletről a török, nyugatról III. Frigyes császár, délről Velence, északról pedig Lengyelország ellenséges magatartása fenyegette. Magában az országban sem volt nyugodt a helyzet, az északi vármegyékben például cseh zsoldosseregek élén Jan Giskra rablóvezér garázdálkodott. A fiatal uralkodó komoly háborúk, hosszú tárgyalások, furfangos egyezségek nyomán szilárdította meg helyzetét. Királysága elején nagybátyja, Szilágyi Mihály személyében kormányzót állítottak mellé, őt azonban ebből a tisztségéből Mátyás csakhamar eltávolította. Bár Mátyás 1458-tól uralkodott, hivatalosan csak 1464-től volt legitim király, mivel Magyarország törvényes királya csak akkor lehetett valaki, ha az esztergomi érsek a székesfehérvári bazilikában a Szent Koronával koronázta meg. Mátyás 80 ezer aranyforintért vásárolta vissza a koronát III.
Kiadót arra, hogy a 2015-ös ünnepi könyvhét nagy gondossággal megválogatott kiadványai közé szólítsa ezt a kétszeri megjelenése ellenére sem érdemének megfelelően népszerű könyvet? A válasz egyik fele a főszereplő, azaz Mátyás személyéhez kötődik.
2014-ben a kiadó egyik legnagyobb sikere Kóka Rozália, a híres-neves mesemondó asszony Mátyás király neve napja című, jóízű és tömör anekdotagyűjteménye volt, Gyulai Líviusz hol drámai erejű, hol humoros illusztrációival. A 2015-ös „Mátyás király repríz” azonban legalább ennyire szól magának a Bajcsy-Zsilinszky-műnek. A jeles szerző ugyanis ráérzett arra, hogy egy igazán maradandó történelmi portré mindig beleépül a mába, a mindenkori olvasók mindenkori jelenébe. Az, amit az alábbiakban Mátyás egyéniségéről olvashatunk, örök érvényű üzenet, minden honatya és napjainkban már honanya számára is: „És ezért volt, ezért lehetett olyan nyugodt, magabízó és olyan diadalmas Mátyás király is a maga nyaktörő diplomáciai és katonai úttalan útjain, mert ott érezte maga mögött, csakúgy, mint a világirodalom legnagyobbjai Caesar és Attila óta, a nagy néptömegek jóváhagyását, helyeslését, biztatását és elszánt erejét.” Evangélikus olvasókhoz szólva nem kerülhetjük meg a kérdést: je-
A„hollós” Frigyes császártól, és 1464. március 29én Székesfehérváron koronázták meg. Uralkodása első évtizedében sikerült felszámolnia az úgynevezett bárói ligákat, amelyek addig háborúskodásaikkal, belső hatalmi civódásaikkal bizonytalanná tették az ország helyzetét. Köznemesi többségű országgyűléssel korlátozta a bárók hatalmát, stabilizálta kormányzati bázisát. Eredményeket ért el a központi hatalom kiépítésében és megszilárdításában is. Felállította a királytól függő, állandó hadseregét, amelyből később kinőtt a híres „fekete sereg”. Uralkodása alatt fellendült a szabad királyi városok ipara és kereskedelme; miközben emelkedett a mezővárosok gazdasági jelentősége is a kibővített vásártartási jogoknak köszönhetően. Emellett megszilárdultak és kibővültek a környező országokkal folytatott kereskedelmi, piaci kapcsolatok. A király első éveit a török hódítók elleni védekezés kötötte le, ezt követően viszont ő indított hódító célú háborút Csehország ellen, később pedig sorozatos hadjáratokat vezetett a Habsburg-tartományok elfoglalására. 1485-ben még Bécset is bevette, miközben fenntartotta a déli végvárak védelmét is. Második feleségével, I. Ferdinánd nápolyi király leányával, Beatrixszel együtt felkarolta és pártolta a humanista műveltséget hazánkban. Maga Má-
len van-e Bajcsy-Zsilinszky protestáns családi háttere és neveltetése e könyv lapjain? Vannak-e olyan sorai, amelyek eszünkbe juttathatják a Békéscsabai Evangélikus Gimnázium kiváló növendékét és önképzőköri elnökét? Vagy éppen neves történészegyháztörténész nagybátyját, az 1925ben elhunyt Zsilinszky Mihályt? Úgy vélem, a kis könyv talán leginkább az ágostai háttér irányába mutató fejezete a politikában és hadban sikerember Mátyás legnagyobb kudarcának, Beatrix nápolyi királylánnyal kötött házasságának mai szemmel nézve meglehetősen szigorúnak tűnő, de nem egyoldalú és nem végzetesen elfogult bemutatása: „Beatrix szép s a magyar király nemzetközi állását, föladatait átértő (mai szóhasználattal: felfogó!), fogékony és eszes asszony volt, méltó élettársa lehetett volna egy kimagasló szellemnek, nagy uralkodónak és államférfiúnak. De erkölcseiben a reneszánsz gátlástalanságait hozta a puritán budavári palotába, és olyan mértékű asszonyi becsvágyat, amelyet még Mátyás szellemi felsőbbsége és szikrázó lángelméje sem tudott lenyűgözni és kordába fogni. Főleg azért nem, mert nem jelentkezett az a legtermészetesebb és legeredményesebb közvetítő közöttük, aki a királyné szinte bestiális uralomvágyát helyes mederbe terelhette volna – a gyermek.” Igaz, a nyár a könnyű olvasmányok ideje. Bajcsy-Zsilinszky Endre könyvének könnyed, gyöngysorfüzérre emlékeztető tagolása, más szóval minifejezetekből való építkezése és a kötet formátuma azonban a történelmi téma ellenére akár vízparti, erdei olvasmánnyá avathatja. Bízunk továbbá abban, hogy ősszel azután az evangélikus iskolák könyvtárainak anyagába is bekerül ez az értékes könyvritkaság. g Petrőczi Éva Bajcsy-Zsilinszky Endre: Mátyás király. Fekete Sas Kiadó, Budapest, 2015. Ára 2900 forint.
tyás is a műveltség és a tudományok elkötelezett híve volt, eredeti nyelven olvasta a görög és latin klasszikusokat. Híres külföldi tudósok sokasága fordult meg udvarában. A könyvtárában, a Bibliotheca Corvinianában őrzött kötetek számát csak megbecsülni tudják a kutatók, 2500–4500 közé teszik. Napjainkban Magyarországon ötvenhárom corvináról tudunk, ezek bizonyosan a nagy király könyvtárának részei voltak. Az itáliai reneszánsz eszmék térhódítását a magyar főpapság elvilágiasodása is segítette: a főpapok mint királyi főhivatalnokok sokat adtak a művészetekre, és nemegyszer maguk is serényen tevékenykedtek a művészetek valamelyik ágában, gondoljunk csak Janus Pannoniusra. A belpolitikai helyzet ingatagságára jellemző volt, hogy Mátyás a fiának, Corvin Jánosnak a trónra segítéséről nemcsak a magyar főurakkal, de külföldi uralkodókkal is egyezkedett. 1490. február 24-én Bécsben még megünnepelte névnapját, de április 6-án ugyanott meghalt – Székesfehérváron temették el királyi pompával. Már életében különböző legendás történetek terjedtek el róla a nép között. Ezeket híven feljegyezte például Benczédi Székely István és Heltai Gáspár is. Hogy mennyi a valóságalapjuk, arról keveset tudunk. Ám az tény, hogy Hunyadi Mátyás alakja fél évezred elmúltával is él a köztudatban, s ma is ő „Mátyás, az igazságos”. g Dr. Barcza Béla
Evangélikus Élet
2015. július 19. f
evangélikus élet
„Kéremaztapluszkaputatemplomomra…” Mennyire akadálymentesek gyülekezeteink?
Muntag Vince a fasori evangélikus templomba, amely a lakóhelyéhez legközelebb esik, nem tud bejutni egyedül (képünkön). „Két tapasztalatom volt itt Pesten, az egyik a Fasor, ahol elég nagy lépcső van. Meg lehetne oldani az akadálymentesítést, de nincs megoldva. A másik a Deák tér, ahol ezt viszonylag jól kezelik. Igaz, még gyermek-bibliaórás koromból vannak olyan emlékeim, hogy rángatnak fel a csigalépcsőn a gyülekezeti terembe, az kemény volt, de most már a lifttel fel lehet jutni. Vidéken viszont katasztrofális a helyzet. És ez csak rosszabb lesz, mert az akadálymentesítés komoly pénzbe kerül, nem megy gyülekezeti önerőből, a pályázáshoz pedig tudni kellene pályázni. A szándék meglétét nem vitatom, de ilyen értelemben másodlagos, hogy akarják, és nem megy, vagy nem akarják, és nem megy, mert a végeredmény ugyanaz” – mondja. „Énkülönbözniszeretnék” Vince az akadálymentesítés kérdéskörét egészen új megvilágításba helyezi. „Azt gondolná az ember, hogy az a cél, hogy ugyanazt az életminőséget lehessen biztosítani a mozgássérülteknek, mint a nem mozgássérülteknek, vagyis ne tűnjön fel, hogy valaki mozgássérült. És ez már elvi hiba. Én nem akarok olyan lenni, mint egy ép testű ember. Én mozgássérült szeretnék lenni, én különbözni szeretnék. Ettől még ugyanazt a távot futom le, csak legyen máshol a rajtvonal. A táv legyen ugyanaz, de attól még nem leszek azonos, még csak hasonló sem. Kérem azt a mércét, ami mellé tehető a másiknak. Kérem azt a plusz kaput a templomomra, ami nem sérti egy templom műemlék jellegét, mert én nem akarom, hogy az a templom amiatt legyen ronda, hogy én oda be akarok jutni. Én nem akarom, hogy az úrvacsorai liturgia menete amiatt bomoljon meg, hogy nekem körülményes eljutnom az oltártérig, és nem szeretném azt sem, hogy bármilyen módon engem akár előnyben részesítsenek. Konkrétabban: hogy a saját szempontrendszert háttérbe szorítsák csak azért, mert nekem általában kevesebb lehetőségem van bizonyos dolgokra.
Nem akarom ugyanazokat az esélyegyenlőségi problémákat újratermelni a megoldás folyamatában, mint amelyek ellen én harcoltam korábban a másik oldalon. Az integráció nem kiegészítést, javítást jelent, hanem belefoglalást egy új teljességbe.” A kerekes székesek és az akadálymentesítéssel komolyan foglalkozók tapasztalata az is, hogy sokszor megvan a lelkesedés, de hiányzik a szakmai hozzáértés és az anyagi erőforrás. Máshol pedig adottak lennének az erőforrások, de fölösleges luxusnak ítélnek egy ilyen beruházást, pedig néhány lépcsőfokot már egy egyszerű rámpával át lehetne hidalni. „Azakadálymentesítéstafejekben kellkezdeni” Egyházunkban egyre több, de még mindig kevés az akadálymentes gyülekezet. A Kelenföldi Evangélikus Egyházközség temploma ma már ilyen a tavaly szeptemberben átadott liftnek köszönhetően. „Erre a lépcsőre nem lehetett rámpát húzni, ezért a kezdetektől tudtuk, hogy komoly beruházásra lesz szükség. A gyülekezetben néhányszor vi tat koz tunk er ről, volt, aki azt mondta, hogy teljesen fölösleges az egész, ha majd idejön – ne adj’ Isten – egy kerekes székes, akkor azt megfogjuk, és felvisszük. Ezért úgy ítéltük meg, hogy az akadálymentesítést a fejekben kell elkezdeni, hiszen egy egészséges ember nehezen gondol bele például abba, hogy ide nem jön el egy kerekes székes, de akár egy járókeretes néni sem, hogyha nem tud magától közlekedni. Most, hogy elkészült a lift, olyanoknak is tetszik, akik korábban ellenezték. Látják, hogy az az idős gyülekezeti tag, aki korábban minden vasárnap eljött a templomba, de aztán kezdett elmaradozni, mert nehézséget jelentett neki a lépcsőn följönni, most újra jár. Kerekes székesek ugyan még nem fedezték fel a templomot, de húsvétkor például be tudtuk fogadni a Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség Bárka csoportjának a passióját. Az egész épületet nem tudtuk akadálymentesíteni, a tanácsterem, a gyülekezeti terem és az iroda még mindig csak lépcsőn közelíthető meg, ez nagy szívfájdalmunk, ezért
nekünk sem szabad itt megállni” – foglalta össze a beruházás tanulsága it Sze pes falvy Ákos fel ügye lő. (A kelenföldi akadálymentesítés az Emberi Erőforrások Minisztériumának pályázatán elnyert összegből, a XI. kerületi önkormányzat és a Szerencsejáték Zrt. jelentős támogatásából, valamint kisebbrészt önerőből valósult meg.) „Azemberderekafogyóeszköz” Muntag Vince szerint a klasszikus „megfogjuk és felvisszük” módszer több szempontból sem tartható. „Egyrészt ahogy édesanyám szokta mondani: az ember dereka fogyóeszköz. Hosszú távon nem megoldás, hogy hoznak-visznek. Másrészt ezt nem lehet szívességi alapon működtetni, ez lelkileg is megterhelő mindenkinek. Amikor a Fazekas-gimnáziumba kerültem, akkor abból a megfontolásból fordultunk segítő szolgálathoz, hogy ugyan meg tudtam volna oldani a napi teendőimet az osztálytársaim segítségével, de nem háríthatok rájuk ilyen mértékű felelősséget. Kinek a felelőssége, hogy ha egy mozgássérült el akar jutni a templomba, akkor legyen ott egy ember időre, aki olyan erőben van, hogy fel tudja vinni a lépcsőn? Hogyan tervezhető rendszeresen az, hogy amikor véget ér az alkalom, akkor valaki ott marad, ha a kerekes székes társa még beszélgetni akar? Amint szívességi dimenzióba kerül a dolog, abból csak konfliktus keletkezhet. Aztán van a problémának a technikai része: például hogy az elektromos kocsit nem lehet felemelni, mert ezek száz-százötven kilós akkumulátorral rendelkező jószágok. Vagy radikalizáljuk a dolgot: mi van, ha nem egy elektromos kocsi van ott, hanem három? És akkor még nem számoltunk a kismamákkal, a vakokkal, az idősekkel.” „SzégyenbélyeghelyettIstenjele vanrajtunk” Az, hogy nincs megoldva a mindenkori rászorulók templomba jutása, mélyen szimbolikus üzenettel is bír. „A nulladik pont nyilván nem építészeti kérdés, hanem teológiai. Az elveszett bárányról szóló példázatból tudjuk, hogy Jézus elmegy azért az egyért is, tehát mi – az egyház képviselői – is felelősek vagyunk minden egyes lélekért. Ha a beruházásunk miatt csak egy kerekes székes jön el istentiszteletre, vesperára, akkor már megérte. Szoktuk használni az emmausi tanítványok példáját is erre: valami megzavarja a tanítványok látását az úton, de amikor Jézussal találkoznak, tisztán látnak. Magyar sajátosság, hogy amellett érvelünk, miért ne csináljunk meg valamit. Ha tudjuk ezt kriszusi távlatokba helyezni, akkor az emberek újra
nincs átfogó stratégia
E
gyházunkban az akadálymentesítés ügye már önmagában sem akadálymentes – tudtuk meg Kocsis Istvántól, az országos iroda pályázati és fejlesztési osztályának vezetőjétől. Hiszen míg korábban volt kifejezetten erre igényelhető pályázati forrás, jelenleg nincs. A középületeket törvényi előírásoknak megfelelően kötelezően akadálymentesíteni kellett, de az nem volt világos, hogy a templomok középületnek számítanak-e, vagy sem. Miután kiderült, hogy nem azok, a lelkesedés és az anyagi erőforrás is megfogyatkozott. „Az új épületek esetében alap, hogy akadálymentesek legyenek, a felújításoknál viszont ez nem elvárás, és nincs is erre támogatói szándék. Körülbelül száz templom újulhatott meg az Új Magyarország programban, de nem lehetett elszámolni akadálymentesítést ennek keretében sem. Az Emberi Erőforrások Miniszté-
riuma viszont minden évben kiír egy pályázatot közösségi célú fejlesztésre, és ebbe belefér az akadálymentesítés is” – mondja az osztályvezető. Kocsis István szerint érdemes lenne erről akár összegyházi szinten gondolkodni és valamilyen stratégiát kidolgozni: „A Láthatóan evangélikus szlogen azt is jelenthetné, hogy mindenki számára láthatóan befogadók gyülekezeteink. Ugyanakkor az is igaz, hogy bár fontos lenne az átfogó stratégia és a támogatói szándék megléte, ma mégis elsősorban a pályázói szívben vagy észben dől el, hogy megvalósulnak-e az akadálymentes gyülekezetek. A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájának Pályázati és Fejlesztési Osztálya abban tud segíteni, hogy ha pályázni akar egy gyülekezet, akkor önrésztámogatást és előfinanszírozást adunk, valamint a megtervezésben és pályázatírásban is tudunk segíteni.”
tisztán láthatnak, és megértik, miért fontos, hogy az az egy bárány is idetaláljon.” Gáncs Tamás, a kelenföldi evangélikus gyülekezet igazgató lelkésze szerint ezek az akadálymentesítés teológiai alapjai. Muntag Vince egészen újszerűen közelíti meg ezt a kérdést, Jézus és a vak ember történetén keresztül (Jn 9) vezeti le, hogy miért tekinthető Isten ajándékának az, ha valaki másmilyen. „A vak ember láttán a tanítványok megkérdezik: »Mester, ki vétkezett, ez vagy a szülei…?« A kérdésben nem az a hiba, hogy őt másnak ismerik, mint magukat, hanem hogy a vakságot valaminek a hiányaként definiálják. Tehát a vakság számukra alapve-
től kezdve a megbélyegzés, a szégyenbélyeg helyett Isten jele lesz rajtuk: a pluszfigyelem formájában. Itt válik külön az azonos az egyenlőtől.” „Aholelőnykéntismerik elazidegenséget” Vince szerint azonban az egyenlőtlenségnek is megvannak a fokozatai. Rossz szándékot, nyílt kirekesztést nagyon ritkán tapasztal. A problémák ügyetlen, elfogadhatatlan kezelését annál gyakrabban. „Mindenki átéli, hogy a faragatlanságnak és az ostobaságnak is vannak változatai. Mozgássérültként ezzel igen gyakran kell szembesülnöm. De ez is viszonylagos. Sokszor gondolok
k i S S tA m á S f e lv é t e l e
b Régitemplomainképítésekormégnemvoltszempontazakadálymentesítés,maazonbanezsokaknakokozfejtörést:ahosszúlépcsősorok miattakerekesszékesekmellettanehezenközlekedőidősekvagya babakocsivalérkezőcsaládoktemplombajutásasemegyszerű.MuntagVince fiatalirodalomkutatóvalsaját,kerekesszékestapasztalatairólésamozgássérültlétteológiaimélységeiről,akelenföldievangélikusgyülekezetvezetőivelpedigegysikeresenmegvalósultakadálymentesítéstanulságairólbeszélgettünk,ésaziskiderült:hiányzika széleskörűtársadalmiésegyháziösszefogásaproblémarendszerszintűmegoldásához.
tően és mindenekfölött csapás, rossz, hiba. Holott miért vak ő valójában? »…hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei.« Tehát – visszatérve magamra – nekem szerencsém van azzal, hogy mozgássérült vagyok, hiszen mivel látszik, hogy milyen az életem, sokkal több figyelemmel jár az, hogy mozgok a világban. Ezáltal nyilvánvalóvá lesznek rajtam Isten cselekedetei. Továbbfűzve az ige értelmezését: odamegy Jézus a vak emberhez, megvan a testi érintés, a vak elmegy, megmossa a szemét, visszajön, és onnantól kezdve úgy működik a szeme, mint bárki másnak. Mondhatni: ugyanolyan, mint a többiek. Mégis kiemelt marad, mert ő szociológiailag és nem testileg volt vakként definiálva. Emiatt ő nem az lesz, aki most lát, hanem aki vak volt, de most lát. És ez a kiemeltsége, ez a mássága egyenlő voltában is megmarad. Pontosan ez az, amiről Jézus akkor is beszél, amikor azt mondja: »Menjetek, és mondjátok el Jánosnak, amiket hallotok és láttok: vakok látnak, és bénák járnak, leprások tisztulnak meg, és süketek hallanak, halottak támadnak fel, és szegényeknek hirdettetik az evangélium…« (Mt 11,4–5) Tehát maga a szembeállítás nem vész el, ettől még különböznek ezek a speciális emberek, pont azért, mert innen-
például összehasonlításképpen a hajléktalanok helyzetére. Nekünk az általános társadalmi megítélés szempontjából nagyságrendekkel jobb a helyzetünk. Az például fel sem merülhet, hogy a mozgássérültség jelenlétét kriminalizálják, mint ahogyan ez a hajléktalansággal megtörtént. A közvetlen rosszindulat helyén viszont gyakran érzékelek közönyt, figyelmetlenséget, tudatlanságot, illetve értetlenséget, tanácstalanságot. Miért fontos például, hogy ne használják a mozgássérültek számára fenntartott liftet azok, akik járni tudnak? Én addig nem tudok mozgássérültként létezni igazán egy társadalomban, amíg ennek nincsenek meg a feltételei, vagyis amíg a társadalom ép testű tagjai nem viselkednek ép testűként, és végiggondolják azt – sőt az identitásuk részévé válik –, hogy ők tudják használni a lábukat, tehát nekik a lépcsőn kell menniük. Én más vagyok, és ő is más, és ez tök jó, mert ugyanoda fogunk jutni, vagy majdnem, de mindketten jól járunk a kölcsönös előnyök révén. A befogadás ott indul, ahol előnyként ismerik fel az idegenséget.” g Laborczi Dóra A Muntag Vincével készült teljes interjú az Evangélikus.hu honlapon olvasható.
e 2015. július 19.
panoráma
Evangélikus Élet
HÁROMEZERKILOMÉTERESLUTHERDélikerületizarándokcsapatLuthernyomában b Areformációkezdeténekközelgőötszázadikévfordulójakapcsánegyrenövekvőérdeklődésselfordulnak egyháziakésvilágiaka16.századinémetszerzetesbőllettreformátor, Luther Márton személyefelé.Kivolt ővalójában,miértemlegetikakilencvenöttételszerzőjéthívőkésnemhívők?Mitadottkoránakésazutókornak?Paradoxhelyzet,hogybáramagyarevangélikusságkörébenLuthernekkülönöskultuszaalakult ki,sokansemaszemélyét,semaműveitnemismerik.LegtöbbgyülekezetünkbenazErősvár… eléneklésenélkülnemképzelhetőelkonfirmáció,közgyűlésvagyegyébünnepialkalom,ezzelköszönünkszóban ésírásban,kitűzzükaLuther-rózsát,desokágostaihitvallásúevangélikusnemtudja,hogymiértjöttlétreazÁgostaihitvallás. Katolikuskegyhelyekreszervezettzarándoklatokhozgyakranolyanevangélikusokiscsatlakoznak,akiksohasemjártakareformációvárosaiban…
g Győri Gábor Gáncs Péter elnök-püspök vetette fel azt a gondolatot, hogy a reformáció kezdete ötszázadik évfordulójának dömpingjét megelőzve kirándulásokat kellene szervezni a Luther-városokba. Ezúttal a Déli Evangélikus Egyházkerület lelkészeinek és gyülekezeti felügyelőinek tervezték a zarándoklatot. A busz végül negyvenhat fővel – tizenhárom lelkésszel, tizenegy felügyelővel, valamint gyülekezeti munkatársakkal, sőt egy katolikus és egy református utassal a fedélzetén – indult a közel háromezer kilométeres útra. A szervezés fáradságos feladatát Jóné Jutasi Angelika, a püspöki hiva-
tal irodavezetője végezte, a programot Sándor Frigyes miskolci lelkész, több Luther-zarándoklat szervezője állította össze és vezette. Az utazás zenei szolgálatát, Luther énekeinek tanítását Győri Katalin Dorottya, valamint e sorok írója látta el. Egy igazán jól sikerült, minden percében izgalmas, látványban és élményben gazdag zarándoklatot papírra vetni reménytelen vállalkozás – most mégis megkíséreljük.
1.nap Hősök tere: hátizsákok, kofferek halma körül álmos utasok csoportja, némelyikük még éjjel indult el Békésből.
A wittenbergi vártemplom kapuja – a 95 tétel kiszögezésének helye A Déli Evangélikus Egyházkerület által szervezett Luther-zarándoklattól nem vártam többet, mint azt, hogy fakuló egyháztörténeti ismereteimet színes illusztrációkkal és személyes élményekkel gazdagítva, evangélikus öntudatomban megerősödve térek haza. Sándor Frigyes lelki vezetőnk útközben tartott teológiai előadásaiban egyszerre mutatott rá az egyháztörténeti kontextusra és hozott mai hasonlatokat. A hosszú út alatt lehetőségünk volt nyugodtan átgondolni egy-egy komolyabb teológiai kérdést. Meglepetésként ért az, hogy a lutheri teológia mennyire természetes része személyes hitemnek. Lelki élmény volt az evangélium gazdagságát Luther tanításán keresztül újra felismerni. Így vált számomra felfrissülést hozó, hitmélyítő zarándokúttá a buszos kirándulás. g J. J. A. Jó Barbara tízéves iskolás „last minute” utasként került a Luther-buszra. Egyházi közegben felnőve nála az „Erős vár a mi Istenünk!” a titkos jelszó, amikor öccsével és a többi utcabeli gyerekkel a bokrok között játszanak. Számára természetes, hogy püspökök, lelkészek és misszioná-
Majd a buszon pótolják az alvást… – gondolják, de ez a remény Budaörsnél szertefoszlik. Sándor Frigyes harsány jókedvvel indít, és öt napig nem hagyja abba. Ki vagy, és mit vársz ettől az úttól? – hangzik a kérdés. Miközben a zarándokcsapat tagjai, mikrofonnal a kézben, sorra nyilatkoznak, a melki bencés apátságig tartó négyórás út percekké zsugorodik. Melk, a „barokk mennyország” – tudós szerzetesek, főpapok és császárok nyomában járunk, megcsodáljuk a gazdag kegytárgygyűjteményt és a szemfényvesztő mennyezeti freskókat. Folytatjuk utunkat, s mire Salzburgba érkezünk, már a délutáni nap sugarai vonják aranyba a város
„Erős vár a mi Istenünk” felirat a wittenbergi vártemplom tornyán
riusok alkotják a baráti kört. Luther Márton is mármár része a bővebb rokonságnak. Barbi az elmúlt hét alatt több egyháztörténeti és teológiai kifejezést hallott, mint eddigi élete tíz éve során összesen. Mégsem jelentett különösebb gondot számára, hogy a hatalmas tudásanyagot befogadja, hiszen ebben az életkorban mint a szivacs szívja magába az ismeretet. A buszon levetített Luther-film segítségével pedig összeállt a fejében a kép. Amikor a hazafelé vezető úton egyháztörténeti dolgozatban kellett számot adnia tudásáról, minden olyan kérdésre tudta a választ, amelyet kapcsolni tudott a zarándokút egy-egy helyszínéhez. Édesanyjaként meghatva tapasztaltam, hogy az új információkat magára nézve folyamatosan alkalmazta, és lelki tanulságokat vont le. Esti imájában megfogalmazta, hogy nem lehet véletlen, hogy ő is utazhatott; hálát adott, hogy az evangéliumot ismerheti, anyanyelvén olvashatja, és hogy egyházunkban egészséges, igaz tanítást követünk. Képeslapját nagymamájának a következő szöveggel írta: „Üdvözülünk Wittenbergből!” Erre csak azt mondhatom: ámen, valóban így legyen! g Jóné Jutasi Angelika
Luther keresztelőtemploma Eislebenben; az eredeti keresztelőkút helyén modern baptisztérium van tornyait. Állványerdők között bukdácsolva, munkagépek zajában keressük Mozart varázslatos világát. Az éjszakát Gollingban töltjük. A hotellel szomszédos templom harangja, megtörve az éjszaka csendjét, érces hangon kongatja az idő múlását. Reggel megtudjuk, hogy ebben a templomban lelkészkedett Joseph Mohr, a Csendes éj szövegének szerzője.
Jár juk a za rán dok út ja it, me gyünk a cél felé! / Kóstoljuk öröklét kútjait, megyünk az Urunk elé! / Kezünkben vándorbot és virág, lábunkon út pora, / Zsákunkban kalács, s a Biblia, ajkunkon hála dala. // Lutherrel valljuk, hogy csak a hit vezet a mennybe fel, / Reményünk nekünk csak egy lehet: Krisztusban a kegyelem.
Első állomásunk, a melki apátság jól példázza az egyház helyzetét a reformáció előtt
2.nap Bajor földön buszozunk. A reggeli áhítatot a buszon tartjuk. Gitár és fuvola helyettesíti az orgonát. Felcsendül Bakay Péter zarándokéneke, némileg átköltve:
Sándor Frigyes reggeli és esti áhítatai evangélikus hitünk alapvető tételeire épülnek: törvény és evangélium, bűnbocsánat és megtérés, az egyház és a szentségek szerepe. A rövid igehirdetés üzenetét Luther énekei segítenek újragondolni, elmélyíteni.
Selmeczi Géza és Diána Melanchthon házában, korhű öltözékben
Sándor Frigyes Luthert közelebb hozta hozzánk…
Evangélikus Élet
2015. július 19. f
panoráma
-RALIANÉGYKEREKŰTEMPLOMMAL
f otó : S t e r m e c z k i A n d r á S
Lucas Cranach: Tízparancsolat
A többórás úton Wartburg felé az aktuális „tananyagon” kívül jutott idő némi mókázásra is: „Heiteres aus kirchlichen Kreisen” – szót kapott az eklézsia humora. Derülve gurultunk… Wartburg várának tövében már vártak ránk az NDK-s időkből jól ismert „túracsacsik” – de mivel nehéznek találtattunk (30 kg felett), kocoghattunk a saját lábunkon. Mint köztudott, az ősi várnak magyar lakója volt Árpád-házi Szent Erzsébet. Szerettünk volna kicsit büszkék lenni a nagy népszerűségnek örvendő magyar elődre, de a Reiseführer nem akart tudni erről a rokonságról. Erzsébet, azaz Elisabeth honosítása tökéletesen sikerült. A nürnbergi mesterdalnokok termét nem tekinthettük meg, mert itt a reformáció kezdetének ötszáz éves jubileumára készülve restaurációs munkákat végeztek. Luther (alias Junker Jörg) lakóhelyét, a német Újszövetség szülőszobáját viszont láthattuk, a láthatatlanul valóságos tintafolttal a falán. A frappáns vezetésnek köszönhetően maradt idő körülnézni a boltban is. Luther-lexikon, reformációi képregény, Luther sör, ördögös-tintapacás póló, Wartburg-puzzle, „itt
Wittenberg főtere, Luther-emlékmű Altöttingben, a hangulatos bajor városkában fölkerestük Krisztus keresztre feszítésének panorámáját, mely Geb hard Fu gel fes tő nek a Feszty-körképhez mérhető monumentális alkotása. Az 1903 júliusában megnyitott körkép a kor archeológiai felfedezéseire alapozva a realisztikus ábrázolás döbbenetes élményét nyújtja a látogatóknak. Következő állomásunk Augsburg. Itt találkozott az eretnekség gyanújába keveredett Luther Cajetan bíborossal, aki tételei visszavonására próbálta rávenni a naiv szerzetest – sikertelenül! Ugyanitt hangzott el a Melanchthon által megfogalmazott Ágostai hitvallás. Nem hagyhattuk ki, hogy a gyűlés helyszínén elénekeljük az Erős vár… minden versszakát… jó evangélikusokhoz méltóan természetesen kívülről. Megtekintettük a Fugger-házat és megtudtuk, hogy a fukar (= Fugger) bankárok szociális lakásokat hoz-
tak létre rászoruló szegényeknek. Hogy ez mennyire volt önzetlen, és mennyiben szolgált reklámcélokat, azt mindenki maga dönthette el.
állok, másként nem tehetek” feliratú zokni és számtalan szuvenír, ami biztosan nem kell az üdvösséghez, sőt… (Vajon mennyivel elfogadha-
Kedves Testvérek! Ahogy a családnak mutattam a képeket, hiányérzetem támadt. Nagyon sok társasúton voltunk már a párommal, és a képek nézegetése közben mindig megelevenedtek a látottak. Most nem éreztem olyan óriási élménynek, hogy Németországban jártam. Ekkor nyúltam a levelekhez, amiket küldtetek. Végigolvasva a szösszeneteket, a küldött képeken felismerve az új testvéreket – titeket –, rögtön kitisztultak az érzéseim. Most már tudom, hogy a szó, az érintés, a zene, a kapcsolatok, a hittel átszőtt új ismeretek azok, amik ennek az útnak a lényegét megadták. Nem igazán a templomokon volt a hangsúly, hanem azon a rezgésen, ami megjelent bennem és bennünk, amikor ott jártunk. Hihetetlenül megelevenedett Luther Márton a maga 16. századi alakjában és szellemében. Ilyet én még sohasem éltem át. Nagyon boldog vagyok, hogy együtt lehettem veletek akkor és ott! És a fényképeim is nagyon jól sikerültek, mert minden képen mi, az emberek vagyunk fontosak egymásnak. A melki, augsburgi, wartburgi stb. épületek is fontosak voltak, de csak eszközei, díszletei azoknak a napoknak. Hálás köszönet az istenes napokért! g Juhászné Márta (Mezőtúr)
j ó A n G e l i k A f e lv é t e l e i
3.nap
Sok utazáson vettem már részt, örömmel és szép élményekkel gazdagodva. Ez azonban valóban zarándoklat volt. Fizikailag, szellemileg és lelkileg is hosszú utat jártunk végig, térben és időben is. Vezetőnk, Sándor Frigyes felkészült figyelmessége, szeretetteljes irányítása alatt közelünkbe kerültek a képekről, könyvek lapjairól ismert helyszínek, tárgyak. Győri Gábor lelkész kollégámnak külön köszönöm, hogy zenével fűszerezte mindezt. Élménnyé lettek az ismeretek! De a történelem távolából nemcsak tárgyakkal, emlékekkel és nem is csak Lutherrel találkoztunk, hanem az élete centrumában álló Krisztussal. Ő volt velünk, ő teremtett közösséget az utazók között, s tette helyre bennünk a látottakat. Főbb személyes élményeim címszavakban: Luther keresztségének helyszíne a Péter-Pál-templomban, kis szobája a wartburgi várban, ahol az Újszövetséget fordította, Bóra Kata kerten átvágó siető bronzszobor-alakja a fekete kolostorban. S a tárgyiakon túl: a sok derűs perc, az anekdoták, viccek, aranyos beszólások, könnyes neg Schaller Bernadett vetések, hogy jó evangélikusnak lenni!
Wartburg vára tóbb az örömszerzés céljából megvásárolt Luther-csoki, mint az érdemszerzés céljából megvásárolt búcsúcédula?) Eisenachban Ursula Cotta házánál az éneklő kisdiák Luther alakját idéztük, megsejtve benne az evangélikus népének, a korál megteremtőjét. Milyen különös „isteni rendezés”, hogy néhány házzal odébb két évszázaddal később egy másik gyermek látja meg ebben a városban a napvilágot: a lutheri korált művészi szinten megszólaltató Johann Sebastian Bach.
4.nap A Halléban eltöltött éjszaka után Eislebenbe látogattunk. A szülőház közelében található a Péter-Páltemplom, ahol Mártont megkeresztelték. Ugyanitt az András-templomban prédikált utoljára a súlyos beteg reformátor. A ház ablakából, ahol meghalt, rálátni a templomra. Itt ravatalozták fel, majd üvegkoporsóban vitték Wittenbergbe. Az irányt mi is a reformáció központja felé vettük, Luther kedves zsoltárát idézve: „Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit” (Zsolt 118,17). Van valami szimbolikus üzenete annak, hogy a zarándoklat nem a reformátor sírjához vezetett, hanem az alkotó, ereje teljében munkálkodó Luthert állította elénk. Wittenbergi programunk ugyanis a fekete kolostor, az egyetem, Melanchthon és Lucas Cranach háza, valamint a városi templom megtekintése után a vártemplomnál fejeződött be. A bronzba öntött kilencvenöt tétel kapujánál tovább nem jutottunk, mert a jubileumi restaurációs munkák miatt a templom zárva volt a turisták előtt. Pedig szerettük volna leróni kegyeletünket a nagy reformátorok sírjainál. Néhány kép is készült volna a sír mellett a kegyes zarándokokról… de a nagy Rendező értésünkre adta, hogy ő nem a holtak, hanem az élők Istene! Ne keressétek a holtak közt az élőt! Ezen az estén az élő Úr látta vendégül zarándokcsapatunkat. A hotel
előadótermében meghitt úrvacsora-kö zös ség ben vol tunk együtt. Mindnyájan, Luther és Melachthon is ott volt, sőt Bölcs Frigyes is, ahogy Lucas Cranach megfestette a városi templom szárnyas oltárán. Luther pengette a lantot, az ő úrvacsorai énekét (EÉ 303) énekeltük: Krisztus Jézus, mi Megváltónk, Sok halálos sebből gyógyítónk, Értünk ontott drága vért, Megfizetett minden bűnünkért. (…) De bízzál, ne kételkedj már: Ő beteget, bűnöst hív és vár, Terhe alatt roskadót És bűnbánat könnyét hullatót.
5.nap A hazafelé vezető úton egy átlagos zarándokcsapat kimerülten tesped, beleragadva az ülésbe, egyesek félrebillent fejjel húzzák a lóbőrt. Egy átlagos zarándokcsapat ezt tette volna, de nem mi!… Sándor Frigyes (Nagy Sándor kérlelhetetlenségével és Bölcs Frigyes ravaszságával felvértezve) dolgozatot íratott az utasokkal „a leadott anyagból”! Jelzem, a tesztlap kitöltése senkinek sem okozott gondot, bukás nem volt. Mit vársz ettől a zarándoklattól? – hangzott első nap a kérdés. Mit kaptál, hogyan értékeled az eltelt öt napot? – a válaszadás szigorúan önkéntes alapon történt. A mikrofon kézről kézre járt, és nem akart véget érni az élménybeszámolók sora. Hely hiányában csak egy mondatot idézek: „Ez a busz ebben az öt napban négy keréken guruló templom volt!” – mondta Nagy Zoltán sárszentlőrinci felügyelő, és mindnyájan úgy éreztük, hogy igaza van. Talán a kerekes templomok, a mozgásban levő keresztyének, a mobilizált gyülekezetek lehetnek egy új reformáció hordozói… Nem gondolod, kedves Olvasó? Tied ma és mindenkoron / Az ország és a hatalom; / Ami jót kérünk, megadod, / Imádságunk meghallgatod. / Dicsőség itt és odafenn, / Néked, jó Istenünk! Ámen. (EÉ 72) g
e 2015. július 19.
hirdetés
Evangélikus Élet
Iskoláinkversenyeredményei2014–2015 Táblázatunkban az evangélikus iskolákba járó, az országos középiskolai tanulmányi versenyen (OKTV), az országos szakmai tanulmányi versenyen (OSZTV) és az országos általános iskolai tanulmányi versenyen (OÁTV) 1–10., a szakma kiváló tanulója versenyen 1–5. és a Diákolimpián 1–3. helyezést elért diákok és felkészítő tanáraik nevét közöljük. Intézmény EötvösJózsefEvangélikus Gimnázium ésEgészségügyi Szakközépiskola DeákTériEvangélikus Gimnázium KiskőrösiPetőfiSándor EvangélikusÓvoda, ÁltalánosIskola, Gimnázium ésKertészeti Szakközépiskola KossuthLajosEvangélikus Óvoda,ÁltalánosIskola, GimnáziumésPedagógiai Szakközépiskola(Miskolc) MezőberényiPetőfiSándor EvangélikusGimnázium ésKollégium
VajdaPéterEvangélikus Gimnázium
BonyhádiPetőfiSándor EvangélikusGimnázium ésKollégium
KossuthLajosEvangélikus ÁltalánosIskola ésAlapfokú Művészetoktatási Intézmény AszódiEvangélikusPetőfi GimnáziumésKollégium
Budapest-Fasori EvangélikusGimnázium
SzeberényiGusztávAdolf EvangélikusGimnázium, MűvészetiSzakközépiskola, ÁltalánosIskola,Óvoda, AlapfokúMűvészetiIskola ésKollégium
BerzsenyiDániel Evangélikus(Líceum) Gimnázium, Szakközépiskola ésKollégium
EvangélikusMezőgazdasági, Kereskedelmi,Informatikai SzakképzőIskolaésKollégium
Tanulóneve
Osztály/tagozat
Versenytípusa
Versenytémája
Helyezés
Felkészítőtanár
Maschler Viktória
12. b
SZÉTV
egészségügyi alapismeretek
2.
Juronits Jenőné
Vági Viktória
12. b
SZÉTV
egészségügyi alapismeretek
6.
Juronits Jenőné
Fekete Katalin
12. a
Diákolimpia
testnevelés – asztalitenisz
2.
Bencsik Olga
Szabó Péter
11. a
Diákolimpia
testnevelés – triatlon
1.
Szabó Zoltán
Pálya Dóra
11. a
OKTV
biológia (I. kat.)
1.
Fazakas Andrea
Szemők Brigitta
1/13. sz
OSZTV
kertész- és növényvédelmi technikus
2.
Trifun Petra
1/13. sz
OSZTV
kertész- és növényvédelmi technikus
3.
Csányi Szabolcs
1/13. sz
OSZTV
kertész- és növényvédelmi technikus
5.
Suba Róbert
intézményi portás
Európa-bajnokság
parakenu
1.
Zay Bence Sándor
9. a
Diákolimpia
testnevelés – birkózás
3
Tóth Anna Laura
12. b
OKTV
német nyelv (II. kat.)
1.
Kiss Tímea
Gubucz Gábor
9. b
Diákolimpia
úszás
1.
Gácsi Ágnes egyesületi edző
Balogh Andrea
9. b
Diákolimpia
aerobik, egyéni
2.
Balogh Andrea; Sindel Renáta
9. b
Diákolimpia
aerobik, páros
2.
Kuli István
10. j
Diákolimpia
kajak: K-1 500 m; K-1 200 m
1.; 1.
Konstantinovics Máté
10. j
Diákolimpia
kajak: K-4 1000 m; K-1 200 m
2.; 3.
Nyerges Attila egyesületi edző
Szrnka Tímea; Rohony Noémi
9. b
Diákolimpia
kajak: K-4 1000 m
3.
Nyerges Attila egyesületi edző
Stein Ármin Krisztián
11. a
OKTV
német I. kategória
2.
Heidecker Edina
Baglyas Márton
11. c
OKTV
kémia I. kategória
3.
Nagy István
Szász Norbert Csaba
12. a
OKTV
fizika I. kategória
9.
Wiandt Péter
Schvara Anna
9. b
Diákolimpia
rúdugrás
1.
Scheidler Géza
Böndör Dániel
11. a
Diákolimpia
rúdugrás
2.
Scheidler Géza
Kontra Margit
11. c
Diákolimpia
diszkoszvetés
3.
Scheidler Géza
László Gábor
12. c
Diákolimpia
asztalitenisz
3.
Csábrák János
Böndör Dániel, Guzorán Levente, Szemcsuk Krisztián, Genczler Kornél, Balaskó László Vass Kata, Katona Kitti, Lehel Flóra, Magyar Evelin, Fényes Fruzsina Opauszki Tamás, Kanizsai Kristóf, Baricsa István, Nagy Norbert, Martin Péter
11. a, 10. b, 11. b, 12. a, 12. d 12. b, 9. a, 11. c, 10. c, 9. a
Diákolimpia, csapatbajnokság
távolugrás
3.
Ferenczi Imre
Diákolimpia, csapatbajnokság
magasugrás
2.
Ferenczi Imre
6., 5.
Diákolimpia, csapatbajnokság
atlétika/mezei futás
2.
Forgó Erzsébet, Siha János
Müller Dániel
4.
Diákolimpia
birkózás
3.
Mayer Roland; Frittmann Gábor
Nagy Réka
6. b
Diákolimpia
úszás (100 m mell)
1.
Penák Dóra
Barcsay Csanád
11. b
Diákolimpia
rúdugrás
1.
Illés László
8. b, 10., 11. b
Diákolimpia
gyeplabda
3.
Dávid László
9. b; 10. b
Diákolimpia
gyeplabda
3.
Dávid Lászlóné
Pavuk Tíra
9. d
Diákolimpia
mezei futás
3.
Nagy Lídia
Pavuk Tíra
9. d
Diákolimpia
1500 m síkfutás
1.
Nagy Lídia
Apáti Bence
7. b
Diákolimpia
mezei futás
3.
Nagy Lídia
Apáti Bence, Fodor Zsombor, Ivicevic Benjámin, Szabó Áron, Molnár Benjámin
7. a, 9. a, 8. a, 7. a
Diákolimpia, csapat
mezei futás IV. korcsoport
1.
Nagy Lídia
Sajben Bálint
7. a
Diákolimpia
atlétika (600 m síkfutás)
2.
Nagy Lídia
8. a, 8. b, 9. a
Diákolimpia, csapat
atlétika (4 × 100 m váltó)
3.
Nagy Lídia
6. b, 7. a, 7. b, 8. a, 9. a
Diákolimpia, csapat
futsal (IV. korcsoport)
3.
Kesjár Ruben
Dani Virág Éva
11. a
országos festészet
festészet
2.
Dr. Tóthné Nagy Beatrix
Zuberecz Boglárka Judit
13. c
országos rajzverseny
rajz
7.
Prisztavok Tibor
Kiss Anna Sophia
8. b
OÁTV
német nyelv és irodalom
3.
Drobina Andrea, Kozák Viola
9. b, 10. a, 11. a, 11. b, 11. d, 12. d
Diákolimpia
testnevelés és sport: országos kosárlabda VI. korcsoport
2.
9. a
Diákolimpia
9. a, 9. 0N
Diákolimpia
Pál Patrik
5. a
Diákolimpia
Perl Zsófia, Kocsis Fanni Dóra, Kuttor Enikő, Bakó Patrícia Farkas Fanni, Horváth Laura, Inczédi Borbála, Köcsky Tamara, Rátkovics Viktória, Gyöngyösi Fanni, Vámosi Noémi, Varga Sára, Balogh Júlia, Makk Dóra, Németh Vanessza, Farkas Laura
10. a, 11. a, 12. b, 12. d
Diákolimpia
7. a, 7. b, 8. a, 8. b, 9. b
Diákolimpia
Gyarmati Bálint
7. a
Schmidel Regina
Tamássy András, Vikol Márton, Fábián Márk, Kaliczka Péter Domokos Zsófia, Felföldi Anna, Tóth Zsuzsa, Orbók Réka
Krajcsó Krisztián, Fodor Zsombor, Ivicevic Benjámin, Vozár Csaba Uferbach Milán, Molnár Benjámin, Apáti Bence, Mezei Szabolcs, Fodor Zsombor, Csicsely János, Ivicevic Benjámin, Krajcsó Krisztián, Koszecz Máté, Korcsmáros Csaba
Szeli Kitti, Aldabazal Laura, Czukor Dalma, Liska Nikoletta, Perl Zsófia,Varga Kamilla, Kocsis Fanni Dóra, Bella Blanka, Gergácz Nikoletta, Fekete Bettina, Bakó Patrícia Csendes Kata, Kiss Rita, Stubenvoll Katalin Csendes Kata, Kiss Rita, Stubenvoll Katalin, Falvai Berill
testnevelés és sport: országos vívó VI. korcsoport testnevelés és sport: országos vívó V. korcsoport testnevelés és sport: országos kyokushin karate testnevelés és sport: B33 országos kosárlabda V–VI. korcsoport
Biácsiné Lucza Erika, Forgács Éva Kalapos György, Filus Sándor, Nagy Sándor Donáthné Belák Katalin, Gombárné Antal Margit – Krajnyákné Juhász Hilda
Opauszki Anita; Pásztor Mariann Opauszki Anita; Pásztor Mariann Bátor György, Nyerges Attila egyesületi edzők
Horváth József
1.
Bolodár Zoltán
1.
Bolodár Zoltán
1.
Demeter Zsolt, Polyák József
1.
Horváth József
testnevelés és sport: országos kosárlabda IV. korcsoport
1.
Horváth József
Diákolimpia
íjászat
1.
–
9. a
Diákolimpia
testnevelés és sport: országos mountain bike
2.
Bartokos Gábor
Szabó Máté Tamás
12. b
OSZTV
mezőgazdasági alapismeretek
5.
Török Miklós
Szanyi Dávid
12. b
OSZTV
mezőgazdasági alapismeretek
6.
Török Miklós
Evangélikus Élet
2015. július 19. f
élő víz
Azépítőkritikaáldásai Gondoltál már arra, milyen fontos az építő kritika, illetve az idejében mondott figyelmeztetés? Évekkel ezelőtt történt a következő. Egy nyomdával, amellyel már egy ideje együtt dolgoztunk, tervrajzot készíttettünk, amellyel több ezer embernek szerettük volna bemutatni a szervezetünket. Amikor a kész munkát átnéztük, azt láttuk, hogy a színek nem egyeznek meg az általunk megadottakkal. Még csak nem is hasonlítottak. Hajlamos vagyok az embereknek való megfelelésre törekedni, igyekszem elkerülni, hogy megbántsak másokat, ezért tanakodtam magamban, mitévő legyek. „Nem akarok panaszkodni – érveltem. – Talán nem olyan rosszak ezek a színek, eltekinthetünk tőle, hogy nem pontosan stimmelnek.” Asszisztensem azonban nem értett velem egyet, nem fogadta el a „nehogy megsértsünk valakit” érvelésemet. Ő tudta, hogy mit kell tenni. „Így nem küldhetjük ki – erősködött. – Újra meg kell, hogy csinálja a nyomda.” Asszisztensemnek természetesen igaza volt. Lelkiismeretes, precíz mun-
kával kiválasztottuk szervezetünk bemutatásához a színeket, és pontosan meghatároztuk az igényeinket. Azzal nem tettünk volna szívességet a nyomdának, ha elfogadjuk a gyenge minőséget. Fontosabb volt számukra, hogy megtudják: szolgáltatásuk nem felel meg az elvárásoknak, mint hogy ne bántsuk meg őket. Egyébként hogyan jöttek volna rá, hogy korrekciós intézkedésekre van szükség, ha a jövőben biztosítani akarják a minőséget? A nyomda illetékesei nemhogy nem sértődtek meg, hanem értékelték a visszajelzést a hibáról, és gyorsan válaszoltak. A következő nap pedig megkaptuk az újra elkészített munkát, sokkal jobb minőségben. Örültem, hogy az asszisztensem ragaszkodott az álláspontjához, és jelezte a fenntartásait a nyomdának és nekem is. Visszatekintve az esetre, rájöttem, hogy elfeledkeztem néhány fontos bibliai tanításról, mely a helyénvaló korrigálás értékéről beszél, legyen szó eladóról, alkalmazottról vagy akár ügyfélről. Az intés ajándéka. Ha valakinek – akár egy munkatársnak, barátnak vagy szállítónak – megmondjuk, hogy
s e M p e r r e F O r M A n dA
a munkája nem fogadható el, az lehet jótétemény, ha megfelelő lelkülettel, nem lekezelően tesszük, hanem segítő szándékkal, hogy a jövőben jobban teljesítsen. „Mint az aranyfüggő és a színarany ékszer, olyan a bölcs feddés a szófogadó fülnek.” (Péld 25,12) Az intés mint kötelesség. Ha találkozol valakivel, akinek a munkája nem megfelelő, de nem hívod fel rá a figyelmét, gyakorlatilag te is részestársa leszel, elnézve a hibát. „Ne gyűlöld szívedben atyádfiát! Fedd meg bátran honfitársadat, hogy ne légy részes a vétkében.” (3Móz 19,17) Az intés haszna. Sokszor nehéznek tűnik a korrigálás és a figyelmeztetés, de ha ez segítség a másiknak, hogy hatékonyabb legyen a munkája, akkor lehet, hogy az illető hálás lesz az építő észrevételért. „Aki figyelmezteti az embereket, az végül kedvesebb lesz annál, aki csak hízeleg.” (Péld 28,23) A szeretettel, őszinte törődésből megfogalmazott kritika erősítheti a minőség iránti saját elkötelezettségünket, és ügyfelünkét is. g Rick Boxx Forrás: Monday Manna
Ne maradjon az asztalfiókban! címmel felső tagozatos általános iskolások, középiskolások, illetve felnőttek részére hirdetett vers- és prózaíró pályázatot a kőszegi Chernel Kálmán Városi Könyvtár több kategóriában. Az alábbi írás felnőtt szerzője a mese kategória első díját érdemelte ki valós esemény ihlette pályamunkájával.
Atemplomegere g Plechl Ildikó Egy parkban lakott a kis szürke egér. Olyan volt, mint minden kisegér. Fürge, kíváncsi, futkosós, de nagyon magányos. Egy meleg nyári napon kíváncsi egerünk a parkban lévő nagy épület felé vette az útját, és óvatosan, a nyitva hagyott ablakon bemászott. Csodálkozva nézett körül, mert hatalmas térben volt, ahol padsorok voltak, s viasz szaga érződött. Senki nem volt ott, így kis szürke egerünk körbejárta a hatalmas termet, és a három lépcsősor egyikén felmerészkedett a karzatra. Ez a hatalmas terű, karzatos építmény templom volt. A mi kis szürke egerünk pedig úgy döntött, jó lesz neki itt. A karzaton, nem messze az orgonától, az egyik padnál pont egy egérnek való kis lyuk volt, ahová beköltözött. A kisegér nagyon szerette az orgonaszót és az énekkart is hallgatni, a farkincája is ritmusra járt. A leghálá-
sabb hallgatóság volt, és soha eszébe nem jutott, hogy a kottákat vagy az énekeskönyveket megrágja. Az orgonista észrevette, de mivel nem volt szemtelen egér, aki a lába alatt futkosott volna, nem bántotta, hanem bizony finom falatokat is hozott neki. Egyik nap, mikor nagy vihar volt kint, a parkban az összes fa hajladozott a széltől, esőtől, a madarak is elbújtak a fészkeikben, a kisegér furcsa csobogásra lett figyelmes. A bezárt ajtóknál folyt be a víz. De honnét jön, mi történik? A padokat nyaldosta a víz, rajta úsztak a szőnyegek, s kisegerünk is megrémült: „Jaj, mi lesz most!” De tudta, hogy neki meg kell mentenie ezt a templomot, mert ide jó emberek járnak! Mit tegyen? Hogy értesítsen bárkit is? Az orgona! Igen, azzal! S az orgonistától tanultak szerint a billentyűzeten futkosott, ami igen furcsa zenét eredményezett. S mivel az orgonaszó messze elhangzik, jöt-
tek is a tiszteletessel: ebben a viharban miért szól éktelen hangon az orgona?! Látták a nagy árvizet a templom belsejében, az emberek pedig tették a dolgukat. Merték a vizet, mentették a menthetőt. A következő napokban, hetekben, hónapokban, amikor a templomot kitakarították, a padokat újracsiszolták, a szőnyegeket kitisztították, a falakat kimeszelték, a kis szürke templomi egérről sem feledkeztek meg. A karzaton külön kis egérlakot kapott, az orgonától nem messze, a legjobb falatokat hozták neki, nagy becsben tartották. Mert ha ő nem kezd el az orgona billentyűzetén egérnótát járni, ki tudja, mi történt volna még az árvíz miatt? *** A mesét ihlető valós esemény: 2009. június 24-én a nagy esőzések következtében a kőszegi evangélikus templomot elárasztotta a hegyről lezúduló víz.
„Minden időleges és érzékelhető dolognak el kell tűnnie, nekünk pedig meg kell tanulnunk nélkülözni őket, ha Istenhez akarunk jutni. Így hát a mise és a szentség olyan jegy, amelyen gyakoroljuk és szoktatjuk magunkat ahhoz, hogy minden látható szeretetet, segítséget és vigaszt elhagyjunk, és
Krisztusnak és szentjeinek láthatatlan szeretetére, segítségére és támogatására merjünk hagyatkozni. A halál minden látható dolgot elragad-elszakít az emberektől és a mulandó dolgoktól. Ezért ellenében a láthatatlan, örökkévaló dolgok segítségére van szükségünk, s éppen ezeket nyújtja nekünk a szentség. Ehhez kell tehát hitünkkel hozzátapadnunk mindaddig, míg érzékelhetően és nyilvánvalóan is meg nem kapjuk őket.” d Luther Márton: Krisztus valóságos szent testének sacramentumáról (Wiczián Dezső fordítása)
HETI ÚTRAVALÓ „Így szól az Úr, a te teremtőd…: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézs 43,1) Szentháromság ünnepe után a 6. héten az Útmutató reggeli és heti igéi által Isten a keresztség ajándékával megtérésre hív. Miért teszi ezt? „Mert én, az Úr vagyok… a te szabadítód! (…) Mivel drágának tartalak és becsesnek, és mivel szeretlek…” (Ézs 43,3.4) „Krisztus szereti az egyházat, és önmagát adta érte, hogy megszentelje, és megtisztítsa a keresztséggel az ige által.” (Ef 5,25.26; LK) Ő a keresztségben Atyja bűnbocsátó szeretetének zálogát adja. „Jézus Krisztus a világ világossága, nála van örökké az élet forrása.” (GyLK 699) És most tőlünk kérdi: „…mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.” (Jn 5,40) Ezért küldte apostolait: „…tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket…” (Mt 28,19–20) És Pál így tanít: „A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk.” (Róm 6,4) Ő a keresztség előképének tekinti Izráel átvonulását a tengeren (lásd 1Kor 10,1–2). „Izráel fiai szárazon mentek be a tenger közepébe, a víz pedig falként állt mellettük jobbról és balról.” (2Móz 14,22) És így prédikált Péter pünkösdkor: „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik…” (ApCsel 2,38–39) A filippi börtönben Pál így hirdette Isten igéjét a börtönőrnek: „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe. (…) Ő pedig… azonnal megkeresztelkedett egész háza népével együtt.” (ApCsel 16,31.33) Jézus ezt mondta versengő tanítványainak: „…ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.” (Mt 18,3) A szemtanú János igaz bizonyságtétele szerint a halott Jézus „lábszárcsontját nem törték el, hanem az egyik katona lándzsával átszúrta az oldalát, amelyből azonnal vér és víz jött ki” (Jn 19,33–34). Luther dr. tanítja: „Krisztus a keresztségbe minden időre belevegyítette ártatlan, piros vérét. Mert a szent keresztséget is ugyanaz a vér szerezte meg nekünk, amely érettünk kiomlott, és bűneinkért megfizetett. Ő vére érdemét és erejét a keresztségbe helyezte, hogy abban legyen a miénk.” A megdicsőült Krisztus e levele nem csak az egykori, élőhalott szárdiszi gyülekezethez íródott: „Ébredj fel…, és térj meg! (…) Aki győz, azt öltöztetik fehér ruhába, annak a nevét nem törlöm ki az élet könyvéből, hanem vallást teszek nevéről az én Atyám előtt és angyalai előtt.” (Jel 3,2–3.5) „Meg vagyok keresztelve!” – e tény állandó erőforrást jelentett reformátorunk számára (is), s vele zengheti, kit Isten keresztnevén szólított és megváltott: övé vagyok! „Hit által Krisztus váltságát / Elnyerjük e szentségben. / Így ez a víz piros folyam, / Megváltónk áldott vére, / Gyógyír… / S elmossa minden vétkünk.” (EÉ 295,3) g Garai András
ALepramisszióköszönete „A Nemzetközi Lepramisszió tagországaiban gyűjtött segítségből a Nepáli Lepramisszió közvetlenül vagy közvetve több mint tizennyolcezer emberen segített a két és fél hónappal ezelőtti hatalmas földrengés áldozatai közül. Orvosi segítséget, otthont, anyagi támogatást, élelmet és más gyorssegélyt tudtunk osztani a legrászorultab-
bak között. Különösen is a leprabetegek családjai, az egyedülálló asszonyok által vezetett háztartások, a mozgássérültek és a legszegényebbek álltak a segítségnyújtás középpontjában. Munkatársaink – akik közül sokan maguk is károsultak – végtelen önfeláldozással és odaadással állnak helyt folyamatosan. Nagyon segítőkészek
voltak a kormányzati szervek, a helyi vezetés, valamint a különféle civilszervezetek is. Végtelenül hálásak vagyunk a Nemzetközi Lepramisszió tagországaiból érkezett adományokért minden egyes támogatónak! Csodálatosan tapasztaltuk meg a szeretetnek és együttérzésnek a jeleit. Április 25. óta az Anandaban kórházban 407 sérültet láttunk el sebészeti és más beavatkozással. Mobil klinikáinkon 1555 személyt részesítettünk ellátásban a környező 8 kerületben. 2135 sérültön végeztünk röntgenvizsgálatot gépünkkel. 429 személynek nyújtottunk tanácsadást, 1416 háztartást részesítettünk sürgősségi élelmiszer- és tartóscikk-segélyben. 2035 sátrat biztosítottunk átmeneti szállásul az áldozatok számára, 639 lakóházat javítottunk meg vagy építettünk újjá. 26 károsult alkalmazottunknak nyújtottunk anyagi segítséget, további 44 dolgozónknak kívánjuk még ugyanezt biztosítani. A támogatások felhasználása folyamatosan zajlik házépítéssel, az egész-
ségügyi szolgáltatások nyújtásával. Anandaban az ország vezető leprakórháza és referenciakórház egyben. Minden, ami itt történik, különösen is a figyelem középpontjában áll. Ezért a kapott segítség is különös jelentőségű, melyet minden egyes támogatónak hálásan köszönünk! Shovakhar Kandel, a Nepáli Lepramisszió igazgatója.”
Hálás szívvel és tisztelettel köszönöm meg támogatóinknak, hogy felhívásunkra rövid időn belül 1 025 587 forint adományt juttattak el hozzánk, melyet maradéktalanul továbbítottunk a Nemzetközi Lepramisszión keresztül a Nepáli Lepramissziónak. g Riskóné Fazekas Márta igazgató, Magyarországi Lepramisszió
e 2015. július 19.
gyermekoldal
Evangélikus Élet
Szerkesztette: Boda Zsuzsa
Víziló Az állatkertben biztosan láttátok már. Kövér, lomha állatnak tűnik, pedig ha kell, olyan gyorsan tud futni, hogy akár az embert is utoléri. Vízilovak csak Afrikában élnek, tavakban, folyókban tanyáznak. Társas állatok, többnyire tízen-tizenöten vannak együtt nőstények, fiatalok és egy vagy két hatalmas bika. Ezek őrzik a foglalt területet, és ha idegen próbál közeledni, nyomban megtámadják. Néha kemény, véres harcokat vívnak a vízben. Ha az állatkerti víziló éppen ásít egyet, megnézhetitek hatalmas fogait. A vízilovak a forró nappali órákat a vízben töltik. Kitűnően úsznak, buk-
AlbertésPongráclovagkalandjai b MostanihatrészessorozatunkbanismétAlbertésPongráclovagnak segíthettek.Szakállkirályvitézeinekezalkalommalolyanbibliairejtvényeketkellmegoldaniuk,amelyekbenbárányokrólisszóesik.Ahelyesmegfejtéseketösszegyűjtve,asorozatvégén,szeptember1-jéigküldjétekelszerkesztőségünkcímére(EvangélikusÉletszerkesztősége,1085 Budapest,Üllőiút24.).Aborítékraírjátokrá:Gyermekvár.
g y e r M e k v á r
M e s é l n e k A Z á l l At O k
4. szen tegnapig egy szót sem szóltak egymáshoz. – Még ilyet! – álmélkodott a két lovag. – Ilyen apróság miatt így összeveszni! – Mi ilyet soha nem tennénk, ugye? – kérdezte Albert Pongrác lovagot. – Nem bizony! De menjünk, itt az ideje, hogy megoldjuk a Könyvmoly könyvtáros által talált rejtvénytekercs negyedik feladatát!
Ezek a hatalmas állatok, különösen a bikák, az emberre is veszélyt jelentenek. Felborítják a területükre érkező csónakokat, de megtámadhatják azt is, aki a szárazon közéjük és a víz közé kerül. A legtöbb emberáldozat Afrikában a vízilovak számlájára írható. Természetes ellenségük nincs, de a borjakat alkalmilag krokodilok vagy oroszlánok támadhatják meg. g Schmidt Egon Kérdések 1. Mit gondolsz, milyen súlyú egy víziló? 2. Vajon mennyi ideig vemhes a nőstény? 3. Van más vízilófaj is Afrikában? Válaszok 1. Átlagosan körülbelül 1200 kilogramm, de akár 2600 kilogramm is lehet. 2. 233 napig. 3. Igen, a törpevíziló.
nak, és képesek arra is, hogy a mederben szaladjanak. Általában kétpercnyi időre merülnek alá, de ha kell, öt-hat percig is kibírják levegővétel nélkül. A vízben pihenő állatoknak csak a feje, esetleg a háta látszik, erre gyakran gémek és más madarak ülnek tollászkodni. A vizet este hagyják el, a szárazra mennek, és legelni kezdenek. A parti növényzet között taposott széles ösvények jelzik azokat a helyeket, ahol kijárnak a folyóból. A víztől soha nem távolodnak el messzire, így mindig készen állnak arra, hogy veszély esetén igazi elemükbe meneküljenek. Növényevők és jó étvágyúak. Éjszakánként akár hatvankilónyi füvet és más növényi táplálékot fogyasztanak el. A nőstény a vízben vagy a szárazon ellik. A borjú súlya körülbelül negyvenöt kilogramm. Anyja eleinte a szárazon, később már a vízben szoptatja, négy-hat hónapos korában választja el.
r A j zo k : j e n e S k AtA l i n
rA jz: BudAi tiBor
Szakáll király két lovagja a királyi főlovásszal beszélgetett a lovak istállója előtt. – Hallottátok a nagy hírt? – kérdezte tőlük izgatottan a főlovász. – Tegnap Szakáll király borbélymestere és a főszakács végre kibékültek! Sok évvel ezelőtt azon vesztek össze, hogy a vadkacsa húsa sütve vagy főzve jobb-e. Olyan nagy vita kerekedett köztük ebből, hogy egé-
A lovagterembe érve máris nekiláttak. Nagyon elcsodálkoztak, amikor megtudták, ez a rejtvény Ézsau és Jákób kibéküléséről szól. „Az idősebb Ézsau jogosan haragudott ikertestvérére, hiszen nemcsak az elsőszülöttségi joggal járó előnyöket szerezte meg tőle Jákób, de csalással az apai áldást is. Nem véletlenül menekült előle nagybátyjához, Lábánhoz. Ott feleségül vette Leát és Ráhelt, megszületett a tizenkét fia, és emellett az Úr nagy vagyonnal is megáldotta. Sok év múlva Jákób elhatározta, hogy hazatér apja földjére. De még mindig félt Ézsau haragjától, ezért szolgáival ajándékot küldött előre: kétszáz kecskét, húsz bakot, kétszáz juhot, húsz kost, harminc tevét kicsinyeikkel együtt, negyven tehenet, tíz bikát és harminc szamarat. Amikor néhány nap múlva találkozott a két testvér, Ézsau Jákóbhoz szaladt, megölelte, a nyakába borult, megcsókolta, és örömükben sírva fakadtak. Boldogan köszöntötte testvére családját is.” – Hát ez igen szép történet! – mondta Albert lovag. – És mi a feladatunk? – Meg kell találnunk, melyik úton találkozik Ézsau Jákóbbal.
2015. július 19. f
»presbiteri«
Jegyzetlapok (Napló, 2015) sok, vagy természetfilmet nézek. Olykor a szívem hirtelen szúrni kezd, mintha vágnák a gyökereit. Nem csodálom. Inkább azt, hogy bírta eddig, évtizedeken át a megpróbáltatásokat, a szaporodó félelmet. Cipelni kedves halottaimat, mint súlyos keresztet. A szívem minden pillanatban emlékezik és figyelmeztet.
kedik körötte. Váratlanul többször is elvéti: a közelben feltűnt egy föltupírozott nőstény kutya. Arany nyakörvén kis csengő. Vége az engedelmességnek, a műsornak, a kalapba hulló pénznek. És vége a szorgalmas, drága idomításnak is. Szerelmes ugatás lesz mindenből. ***
***
Esőésnapfény. Két napon át zuhogott, hegyes fogú hideg szél tépte a júniusi lombokat. Ma reggel váratlanul kisütött a nap. Remegő és arany fény mindenütt, kék-tiszta ég. Gyalog sétálok hazafelé, hogy minél többet gyönyörködjem a tobzódó színekben, érezzem a hársfák illatát. Földöntúli ez a szépség, mintha az emberek is óvatosabban mennének, csendesebben beszélgetnének, hiszen olyan ritkák mai világunkban a békés délutánok.
SzékelynéSebestyénMária. Késő esti beszélgetés. Szép, tiszta arcú nő emlékezik az 1956-os forradalomra. Merre harcolt, megsebesült, börtönben sínylődött hosszú éveken át. Nincs benne gyűlölet, bölcsesség és szeretet ragyogja be tekintetét. A film végén Nagy Imre és társai újratemetését említi. A kivételes megtiszteltetést, hogy június 16-án ő is ott lehetett a koporsók mellett. Könnyek közt ezzel fejezi be: „Mikor ott álltam a Hősök terén, úgy éreztem, hogy itt vannak mellettem halott bajtársaim.”
*** Írok,tehátvagyok. Öt év után újból Czigány Lóránt hatalmas naplóját olvasom. Előbb a ceruzával megjelölt részeket, utána a frissen felfedezetteket. A nyugati emigráns irodalom nagy összetartója 1956-tól élt külföldön. Oxfordban és Londonban tanult, a British Museum könyvtárában dolgozott, majd Amerikában tanított… A remek szövegből, rögtön az elejéről idézek néhány sort: „Nulla dies sine linea – azaz egy nap se múljék el feljegyzés nélkül. Ezt a pedagógiai elvet vallotta ma-
***
Menekülők.Mednyánszky festményének sebesült katonája jut eszembe, ahogy nézem a riadt, fáradt arcokat. Katona ül a havas árokparton, karja véres pólyába tekerve. Nem tudni, kiért és miért harcolt, vesztette el bajtársait. Körötte magány, irtóztató csönd. Néma kiáltás a kép. Vád és jajgatás. Nem tudok szabadulni a festménytől, ha látom a menekülők emberáradatát. Fiatalokat és időseket. Lábukat vonszoló, nyolc-tíz éves leányokat. Karjukon csecsemőt ringató anyákat. Szétszakadt, csonka családokat. „Kétezer-ötszáz kilométert gyalogoltunk” – mondja a bekötött fejű fiatalasszony. Drága sportruhás férfi ellök mindenkit, és panaszkodik: „Alig adnak enni. Rossz ország, ezért kár volt elindulni.” Néhány napja a 6-os villamosra hárman szálltak fel. Testvérek lehettek, az egyikük vak, akit társa védőn karolt, szorított magához, ő riadtan kapaszkodott. Tegnap szegedi utamon újból közelről láthattam őket. Jöttek, özönöltek, előtte végigtaposva a közeli falvakat, széttiporva sok gazda egész évi munkáját. A pályaudvaron lábbal lerugdosva a fölszállni akaró magyarokat. Elítéljem őket? Gyűlöljem? Aki az életét menti, az mindenre képes. Mondom magamnak, én bizonyára nem így tennék, vigyáznék az ott élők zöldségeskertjére, búzaföldjére. Nem gyújtanám föl a lombjukkal bújtató erdőket. Vagy mégsem? Mint a Szíriából, Líbiából jöttek, tíz körömmel félteném, menteném magamat, a családomat. *** SáraSándor. Prófétai ezüst szakállal, bottal a kezében régi dokumentumfilmjéről beszél. A Pergőtűzről. A forgatás nehézségeiről, a hatalom tiltásáról, az emberek félelméről. A Don-kanyarra emlékezni négy évtizeddel ezelőtt bűn volt. Szégyellni való történelem. Hál’ Istennek, Sára Sándor az utolsó pillanatban szóra bírta a még élőket, a jeges pokolból hazatérőket. Haditudósító meséli hihetetlen életét, a szörnyű pusztítást. A hóba fagyott ágyúkat és lovakat. A halott magyar katonákat: belesüppedve a hómezőkbe, két kezüket az égre emelték. Mit akartak? Miért tették? Senki nem tudja a választ… Megrázó, ahogy a feketébe öltözött asszonyok elcsukló hangon idézik emlékeiket. Elszorul az én torkom is, amikor özvegy Frank Józsefné beszél. Minden évben elmegy a Donhoz, ahol egy közös sírra leteszi a virágait. Arra gondol, talán valahol messze az ő férje sírjához is tesz valaki egy tavaszi zöld ágat.
Kulturális napok. Lelkesen újságolja barátom, hogy belesodródott egy szép ünnepségbe. A nagy erdélyi találkozóba, amelyre minden évben összejönnek a gyerekek. Olyan kis helyekről, ahol nincs magyartanítás. „Csodálatos érzés látni a régi fiúkat és lányokat. A szeretet hoz össze bennünket” – mondja Csillikné Szvorák Ilona tanárnő. Má-
sok arról beszélnek, hogy az utóbbi időben nagyapák is ellátogatnak, művészek és versmondók is. A megrongálódott, képzeletbeli híd, amely átível Magyarországra, egyre szebb lesz és erősebb.
gyartanárom. Fülembe az ő intelme csengett, amikor a kaliforniai egyetemen dolgoztam. Megajándékoztak egy nagyalakú naptárral, s kedvem kerekedett, hogy ebben számot adjak magamnak napjaim múlásáról.” Milyen jó, hogy annyi veszendő értéket megörökített, és milyen kár, hogy tíz év után abbahagyta. Távol élni a hazától, bujdosni a gyönyörű magyar nyelvben nem volt könnyű, de egyedüli menedék volt több százezer magyar számára.
*** Bach:Máté-passió. Véletlenül került a kezembe a bakelitlemez. Előbb beleolvastam a kis füzetbe, mert régen ilyen is járt a nagy művekhez, kiegészítve egy-két korabeli képpel és rézkarccal. Néhány perc, és úgy érzi az ember, ott van a mester valamelyik házi muzsikáján. Ez valódi zene. Időtlen. Igazi vigasz egy fáradt, borúlátó férfi számára.
*** Holdfény.Az erkélyen állok, hallgatom a kert csendjét, sűrű lombok neszét. Valahol madár szárnya verdes, váratlanul felvijjog a közelben. Sokáig nézek a távolba, az alvó városra, az éjszakai fényben tisztán látom életünk reménytelenségét. Micsoda nap: a fél világ lángokban áll, kis háborúk mindenütt, tengerparti üdülőben géppisztollyal halomra gyilkoltak embereket. Egy francia vegyi üzemben robbantottak, a merénylőt azonnal lelőtték, otthon szép család várta haza valami régen várt ünnepre.
*** Kutyajáték.Kis tér: fiatal férfi labdát dobál, és az állat igyekszik elkapni. Úszva a levegőben, bámulatos gyorsasággal. Rögtön nagy nézősereg kere-
*** Romtemplom.Megállunk a falu szélén, váratlanul megpillantjuk a kora alkonyi fényben. A porló falakat a csönd tartja, az üres ablakokban sárga vadvirágok. Nézek ki az oltár előtti résen, középen fűzfa hajladozik. Csodaszép. Bezárt présház mellette, madár röppen föl, és a közeli fenyőerdő felé száll.
***
*** Nagyonfáj.A szívem akadozik, lusta, ahogy tegnap a fiatal orvos mondta. Egyre fáradtabb, este már legszívesebben leülök a fotelba, és olva-
*** A k é P e k i l lu S z t r á c i ó k
Istenésatudomány.Régóta gyűjtöm híres emberek nyilatkozatait. Érdekes és tanulságos vallomások. Max Born Nobel-díjas fizikus írja: „A tudomány teljesen nyitva hagyta Isten kérdését. A tudósnak nincs joga ezt megítélni. A tudomány által megerősített egyik alapvető törvény szerint az anyagi világban mindennek oka van. Egyszerűen nem lehet elképzelni a teremtett világot Teremtő nélkül.”
Husziták Nagylakon
HuSz jánoS PortréjA
Evangélikus Élet
Imádság.Istenem! Világ teremtője, életem Ura! Vedd el tőlem a tétlenséget, a csüggedést, a reménytelenséget. Adj bölcs, belátó, szeretetteljes lelkületet. És adj erőt is, hogy a sok gyönyörű tervből néhányat meg tudjak valósítani. Világviharokban őszi levélként sodródó Magyarországot kérges kezeddel óvd sokáig. g Fenyvesi Félix Lajos
1415. július 6-án Jan Hus (magyarosan Husz János) híres cseh prédikátor befejezte földi pályafutását. Nem engedett a pápának sem, meg volt győződve, hogy az evangélium tiszta ereje vonzó az emberek számára. A csehek szívesen jártak Prágában a Betlehem-kápolnába, ahol Hus csehül magyarázta az evangélium tisztaságát. A 16. század elején Nagylakon, a Maros-parti töltésen állt a Jaksics család vára és temploma. Nem messze a husziták imádkoztak csehül, akiknek saját templomuk volt. A huszita pap – alaptanításukhoz híven – kehelyből osztotta az úrvacsorát: testvérek voltak az Úrban. A cseh énekek a Maros partján zengtek az ég felé, dicsérve az Urat, erőt adva a huszitáknak. De hogyan jön ide a vár és a Jaksics család? – kérdezheti jogosan az olvasó. A következőképpen. Báthory István temesi ispán és Kinizsi Pál Kenyérmezőn leverte a törököt, maga Ali pasa is csak nehezen tudta megmenteni az életét. A hadizsákmányból részesült a csatában részt vevő Jaksics család is, ebből emelték Nagylakon a szerb templomot. Ide jártak imádkozni a nagylaki szerbek. A cseh származású Anna Jaksics közbenjárására a templomot egy fal lal ket té vá lasz tot ták. Egyik részében a szerb pópa imádkozott a híveivel, másik részében a huszita pap és hívei csehül. Anna Jaksicsról feljegyezte a történelmi emlékezet, hogy hitében erős asszony volt, aki levelezett Luther Mártonnal, és tehetséges nagylaki fiatalokat küldött Krakkóba és Wittenbergbe tanulni. Halála után a cseh husziták elhagyták Nagylakot, és visszatértek Csehországba. A különös templom története nem szokványosan folytatódott: a török hódoltság idején mecsetté alakították, és muszlim szertartás zajlott benne. Még a 20. század közepén is éltek török leszármazottak, akik emlékeztek rá felmenőik elbeszéléseiből. Nagylakon – jelenleg ez a legnagyobb erdélyi evangélikus gyülekezet – a templomnak és a várnak már csak romjai látszanak. Köveit a határátírások után széthordták az iskola és a községháza építésére, ám a legenda ma is él. g Id. Molnár Iván
e 2015. július 19.
krónika
Evangélikus Élet
HirdetéSek
VendégszeretőmúzeumVaján
Felvétel az evangélikus Hittudományi egyetemre a 2015–2016-os tanévre Az Evangélikus Hittudományi Egyetem teológus-lelkész osztatlan (nappali), katekéta-lelkipásztori munkatárs (BA, nappali/levelező), kántor (BA, nappali), teológus (MA, levelező) szakokon, illetve hittanár-nevelőtanár (MA, nappali) szakon – a rendelkezésre álló keretlétszám betöltéséig – pótfelvételit hirdet. A mellékletekkel ellátott kitöltött jelentkezési lapoknak, valamint a piros postautalványon feladott 4000 Ft felvételi eljárási díjnak augusztus 7-ig kell az Evangélikus Hittudományi Egyetem Rektori Hivatalába beérkeznie (1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3.; tel.: 1/469-1051; fax: 1/363-7454; mobil: 20/824-9263). A felvételi vizsgákra augusztus 28-án kerül sor.
karosi Bálint orgonakoncertje Karosi Bálint (Minister of Music in the First Lutheran Church of Boston, USA) orgonaművész ad koncertet július 19-én 18 órától a ceglédi evangélikus templomban. Műsoron: J. S. Bach: A fúga művészete. A belépés díjtalan!
győzelem mégis! Portré Szekeres Pálról a Duna Televízióban. Július 19-én, vasárnap 11.05-kor a Duna Televízióban az Evangélikus riportok sorozatban Győzelem mégis! címmel portréműsort láthatnak Szekeres Pál paralimpikon vívóról, akit 22 évvel ezelőtt, nem sokkal súlyos sérülése után már bemutattunk evangélikus műsorunkban. Most az azóta eltelt időről, munkájáról, családjáról és mindarról kérdeztük, amit az életben elért, ami foglalkoztatja, és amiből sokan erőt nyerhetnek. Az adást július 20-án, hétfőn a Duna World csatornán 15.15-kor megismétlik. Szerkesztő Nagy László, rendező Horváth Tamás.
istentiszteleti rend • 2015. július 19. Szentháromság ünnepe után 7. vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: Mk 8,1–9., Róm 6,19–23. Textus: 2Móz 16,2–3.11–18. Énekek: 327, 459. Budavár,I.,Bécsikaputér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német, úrv.) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Bencéné Szabó Márta; Fébé,II.,Hűvösvölgyiút193. de. 10. (úrv.) Gazsóné Verasztó Teodóra; Sarepta, II., Modori u. 6. de. 3/4 12. Gazsóné Verasztó Teodóra; Pesthidegkút,II.,Ördögároku.9. de. fél 10. (úrv.) Bálintné Varsányi Vilma; Csillaghegy–Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. (úrv.) Fülöp Attila; Óbuda,III.,DévaiBíróM.tér de. 10. Jakab Béla; Újpest,IV.,LebstückM. u.36–38. de. 10. Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer,IV.,MegyeriKlub, Megyeriút207. de. 9. Solymár Péter Tamás; Deáktér,V.,Deáktér4. de. 9. (úrv.) Smidéliusz Gábor; de. 11. (úrv.) Gáncs Péter; du. 6. Cselovszky Ferenc; Fasor,VII.,Városligetifasor17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; Józsefváros, VIII.,KarácsonyS.u.31–33. de. 10. Gombkötő Beáta; VIII.,Rákócziút 57/A de. 10. (szlovák, úrv.) Gulácsiné Fabulya Hilda; Ferencváros,IX.,Gát u.2.(katolikustemplom) de. 11. (úrv.) Koczor Tamás; Kőbánya,X.,Kápolna u.14. de. 10. Benkóczy Péter; Kelenföld,XI.,Bocskaiút10. de. 8. (úrv.) dr. Blázy Árpádné; de. fél 11. (úrv.) dr. Blázy Árpádné; du. 6. Gáncs Tamás; XI., Németvölgyiút138. de. 9. Gáncs Tamás; Budagyöngye,XII.,SzilágyiE. fasor24. de. 9. (úrv.) Balicza Iván; Budahegyvidék,XII.,KékGolyóu.17. de. 10. (úrv.) Keczkó Szilvia; Angyalföld,XIII.,KassákLajosu.22. de. 10. Grendorf Péter; Zugló,XIV.,Lőcseiút32. de. fél 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV.,Gyarmatu.14. de. 9. Tamásy Tamás; Pestújhely,XV.,Templomtér de. 10. (úrv.) dr. Szabó Lajos; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 73. (nagytemplom) de. 10. Ponicsán Erzsébet; Rákosszentmihály,XVI.,Hősök tere10–11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota,XVI.,Rózsalevélu.46. de. fél 11. Bátovszky Gábor; Mátyásföld,XVI.,Prodámu.24. de. 9. Bátovszky Gábor; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Nagyné Szeker Éva; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Nagyné Szeker Éva; Rákoscsaba,XVII.,Péceliút146. de. 9. dr. Bácskai Károly; Rákosliget,XVII., GózonGy.u. de. 11. dr. Bácskai Károly; Pestszentlőrinc,XVIII.,Kossuth tér3. de. 10. dr. Korányi András; Pestszentimre,XVIII.,Rákócziút83. (reformátustemplom) de. 8. dr. Korányi András; Kispest,XIX.,Templom tér 1. de. 10. Deák László; XIX., Hungária út 37. de. 8. Deák László; Pesterzsébet,XX.,AdyE.u.89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel,XXI., Deáktér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok,XXII.,Játéku.16. de. 10. (úrv.) Hokker Zsolt; Soroksár,XXIII.,OtthonKözösségiHáz,Szitásu.112. du. 4. Győri János Sámuelné; Budakeszi,Főút155.(gyülekezetiterem) de. fél 10. (úrv.) dr. Lacknerné Puskás Sára; Budaörs,Szabadságút75. de. 10. Endreffy Géza; Mátraszentimre-Bagolyirtás,Jókaiu.7–9.,FébéNázárettemploma de. fél 12. Sztojanovics András.
istentiszteletek a Balatonnál Alsódörgicse,Főu.43. de. 11.; Balatonalmádi,Bajcsy-Zsilinszkyu.25. du. 4.; Balatonboglár, Hétház u. 17. de. 11.; Balatonfüred, BajcsyZsilinszky u. 15. de. 9.; Balatonszárszó, Andorka Rudolf Evangélikus KonferenciaKözpont,Jókaiu.41.de. 9.; Balatonszepezd,Árpádu.2. de 9.; Fonyód,JózsefA.u.21.(protestánstemplom) de. fél 10.; Hévíz,Helikonu.6. du. fél 5.; Kapolcs,Kossuthu.26. du. fél 4.; Keszthely,DeákF. u.18. de. fél 11.; Kisdörgicse,Diófau. du. 2.; Kötcse,Templomu.7. de. 10.; Kővágóörs,AranyJ.tér2. de. fél 12.; Mencshely,KossuthL.u. de. 11.; Nemesleányfalu,Nemesleányfaluiu. du. 2.; Révfülöp,VillaFiliptér2. de. 10.; Siófok,Oulupark de. 10.; Sümeg,Széchenyitér1. de. fél 9.; Szentantalfa,Főu. de. háromnegyed 10.; Taliándörögd,Petőfiu.1. du. 2.; Veszprém,Kossuthu.4. de. 10.; Zánka,Rákócziu. de. fél 9. Összeállította: Balla Mária
b Szervesfejlődés,tudatoskapcsolatépítésa19–20.századfolyamánaz Alföldészakkeletiperemén címmelrendezettkonferenciátaMagyar MúzeumiTörténészTársulat(Mamutt).Többmintfélszázmagyarmúzeumitörténészvettrésztatanácskozásonjúnius23–26.közöttaSzabolcs-Szatmár-Bereg megyei Vaján. Az Evangélikus Élet-olvasók többségénekérdeklődésérealighatarthatigénytehír–annálinkább avendéglátóváros,illetveannakmúzeuma.
Vaját 2009. szeptember 12-én avatták várossá, de amint Molnár Mátyás pedagógus, népművelő, a helyi Vay Ádám Múzeum megszervezője írta, a településen bronzkori leletek is előkerültek az ásatások során. A szépséges vidék a 13. századtól a Vay család birtoka volt. A kuruc Vay Ádám, II. Rákóczi Ferenc udvari főkapitánya a vajai kastélyban született, és a szabadságharc végén itt tárgyalt Rákóczi többek között Pálffy Jánossal. A konferencia színhelyének, a Vay Ádám Múzeumnak a kiállítótermei sokrétűen mutatják be a vidék történetét, népviseletét, szellemi életét. A múzeum csak 1964-ben alakult, eladdig a Vay család – melynek tagjai a második világháború után értékeiket otthagyva menekültek az országból – korábban nem nyitotta meg kastélyát a közönség számára. A múzeum alapítója néptanító volt, Nyíregyházáról az 1956-os forradalomban játszott szerepe miatt helyezték át – büntetésből – Vajára, feleségével együtt. Erős istenhitük, szorgalmuk, jóakaratuk a gonoszságot jóra fordította. A népszerű Molnár Mátyás néhány elismert tudós – Czine Mihály, Benda Kálmán, Lőrincze Lajos, Esze Tamás, Köpeczi Béla, Várkonyi Ágnes – közbenjárására és támogatásával szervezhette meg a múzeumot, amely 1964-ben nyílt meg a várkastélyban. Az intézmény – ugyancsak Molnár Mátyás által alapított – baráti köre máig rendszeresen ad ki főleg a kuruc korral foglalkozó kiadványokat. Tudományos és művészeti találkozókat is gyakorta rendeznek ebben a vendégszerető múzeumban, az említett konferenciát is az intézmény HirdetéS
munkatársai hívták meg. Jelenlegi igazgatója, Molnár Sándor, a múzeumalapító fia édesapja munkáját folytatja nagy odaadással és rátermettséggel. A város nevezetessége a szépséges, messziről látható református templom is; szintén kapcsolódik a Vay családhoz. Az 1600-as évek elején Vay Ferenc javíttatta meg a romos épületet. Tornyán az ajtó, illetve a kis ablak felett ma is látható a család kőből faragott címere. A konferencia résztvevőit filmvetítés ismertette meg Vaja és a templom történetével. A város és vidékének lakói általában protestánsok, a templomokat azonban eredetileg katolikus istenházának szentelték föl. A reformáció elterjedését követően számos katolikus templom a protestánsoké lett. Ezen a vidéken az evangélikusság kevésbé számottevő, a vidék nagy része reformátussá vált. Többségükben a Rákóczi-szabadságharc kurucai, „talpasai” is reformátusok voltak. Sokan ma is meglepődnek azon, hogy Magyarország akkoriban leggazdagabb embere, a mélyen hívő katolikus II. Rákóczi Ferenc a protestánsok jogaiért is bontotta ki zászlaját – miként arra Várkonyi Ágnes is rámutatott. A tanácskozás résztvevői felkeresték a Károlyi család kastélyát is Nagykárolyban. A szép, egykor magyarok lakta város főutcáján, a kastély parkjában vezető út két oldalán hírességek arcképei sorakoznak. Minden országból egy. Magyarországot Bartók Béla képviseli. A szintén múzeumként működő kastély lenyűgözően magas boltívei alatt, a tárlókban kéziratokat láthatunk, a szobákban a Károlyi család pompás
bútorai, a vitrinekben pazar tárgyai vonzzák a látogatók tekintetét. Nagykároly városában született egyébként történelmünk több jeles személyisége is, például Károlyi Gáspár, a bibliafordító, Jászi Oszkár szociológus, történész, politikus, Kaffka Margit és Török Sándor író. Egykor a Szarvas fogadó második emeletén lakott Petőfi Sándor, onnan látta meg először – Térey Mari társaságában az akácfák alatt – a tizenhét éves Szendrey Júliát, akivel aztán személyesen a fogadóban rendezett megyebálon találkozott. Már a vajai kastélyban hallott előadások során megismerkedhettek a tanácskozás résztvevői Szatmárnémetivel és a város történetével, az ottani múzeum helyettes igazgatójának, Szőcs Péternek a jóvoltából. Az előadó megjegyezte, hogy Szatmárnémetiben is sok magyar kiválóság született, illetve járt iskolába, de a város nem tudta megtartani őket. Másnap a múzeumi történészek fel is keresték Szatmárnémetit. A múzeum igazgatójának üdvözlő szavait Szőcs Péter fordította magyarra, és szakértelemmel vezette végig a látogatókat a gazdag kiállításokon. (A népviseletek között magyar is volt.) A Vécsey-ház földszintjén művészi, többnyelvű emléktábla őrzi a szatmári béke emlékét. (Az emléktáblát a magyar történész muzeológusok nevében a konferencia résztvevői is megkoszorúzták.) A történészdelegáció felkereste a majtényi síkot is, ahol a kuruc hadak letették a fegyvert. Nagy Csaba, a Rákóczi Tárogató Egyesület elnöke kuruc dalokat szólaltatott meg hangszerén, az egybegyűltek pedig együtt énekelték őket. Április végén az egyesület minden évben ünnepségen emlékezik meg az 1711. április 30-i szatmári békéről. Igyekeznek fiatalokat is meghívni találkozóikra, hogy ők vigyék tovább a hagyományt. Ezt tették a Magyar Múzeumi Történész Társulat tanácskozásának résztvevői is. g Berényi Zsuzsanna Ágnes
Filmeknemmindenmennyiségben Annak idején – furcsa ezt így leírni, hiszen nem volt régebben öt évnél – a Foursquare volt az a rendszer, amely először vitte sikerre a geolokációs alkalmazás ötletét. Röviden arról van szó: amikor az okostelefonunkkal elérkezünk a város egy adott pontjára, becsekinelünk (az angol check-in, azaz „bejelentkezés” szóból), vagyis világgá kürtöljük, hogy az adott helyen vagyunk éppen, így az ismerőseink a saját telefonjukon nyomon tudják követni, merre járunk, és ha egymás közelében vagyunk, akár össze is futhatunk minden különösebb előzetes szervezés nélkül. A check-in koncepciója aztán másfajta közösségioldal-típusokra is átterjedt. Például a Miso lett a leghíresebb azok közül, amelyeken filmekre lehetett becsekinelni, azaz bejelölni, hogy éppen akkor láttuk őket. Az idő azonban gyorsan telik az amerikai startup-kultúrában, és hiába kapott például a Miso annak idején legalább másfél millió dolláros befektetést, ma már nem működik az oldal, noha fejlesztői az első pár év után inkább a tévésorozatokra helyezték át a hangsúlyt, hiszen a tévénézők jóval nagyobb közönséget jelentenek, mint a moziba járók. De miért éri meg valakinek bejelölni, hogy milyen filmet látott éppen? Nem is biztos, hogy ez a lényeg, hanem inkább a kapcsolódó információk lehetnek fontosak – például hogy kinek mennyire tetszett az adott film. Mert ennek alapján már könnyen el lehet dönteni, hogy mi is meg akarjuk-e nézni, vagy sem. Az időnk és a pénztárcánk is véges, és
e g y H á Z é s v i l á g H á lÓ
Rovatgazda: Nagy Bence amúgy sem akarja senki rossz filmekre pazarolni az idejét. Tehát ha egy filmes közösségi oldal az általunk nézett és értékelt alkotások után meg tudja mondani, hogy jó eséllyel melyik másik fog tetszeni nekünk, akkor máris vehetjük úgy, hogy megspóroltunk magunknak némi időt. A legrégebbi magyar filmes közösségi oldal, a Kritikus Tömeg (http:// kritikustomeg.org/) még 2003-ban indult. Ez valójában még az internet őskorát jelentette – se Facebook, se YouTube nem létezett még akkoriban. A Kritikus Tömeggel pedig mintha meg is állt volna az idő: megjelenése a klasszikus kor minimalista designjának nyomait viseli magát. Jelenleg több mint tízezer tagja van, a mintegy ezer főre tehető aktív mag azonban kétségkívül ennyi idő eltelte után is nagy kedvét leli az oldalban, hiszen folyamatosan kerülnek fel rá új adatok és értékelések. A Kritikus Tömeg nonprofit portál, üzemeltetői még hirdetéseket sem futtatnak a felületen. Ahogy írják, az oldal „személyre szabott filmkritikus”, azaz ha néhány filmről megadjuk, hogy mennyire tetszett, akkor a többiek értékelései alapján a többi filmről kiszámolja, hogy azokat feltételezhetően mennyire fogjuk jónak találni.
Tavaly indult a mafab.hu, azaz a Magyar Filmes Adatbázis, amely sokkal inkább a nagy nemzetközi filmes adatbázisra, az IMDb-re hasonlít, hiszen a felületéről elsősorban az a szándék tükröződik, hogy a lehető legteljesebb magyar filmes adatbázis legyen. Hiába idősebb nála a Kritikus Tömeg több mint tíz évvel, ez utóbbin csak hatvanötezer filmadatlap van, míg a mafab.hu már most csaknem háromszázezernél tart. A Magyar Filmes Adatbázisban ugyan nem jelölhetjük be, hogy éppen most néztünk meg valamit, de értékelni és várólistára tenni tudunk alkotásokat. Új szereplő a területen a Snitt.hu, amely a Moly.hu könyves közösségi oldal motorját felhasználva készült, hogy a filmrajongók első számú kommunikációs felülete legyen. A Kritikus Tömeghez hasonlóan itt is kizárólag a tagok töltik fel az adatbázist. Így ugyan minden film nem lesz fenn az oldalon, de ha valamelyik aktív tag jónak gondol egy-egy alkotást – vagy éppen nagyon rossznak –, akkor biztos, hogy készít hozzá adatlapot. Az oldalon nemcsak az aktuális, de a régi filmnézéseket is nyilván lehet tartani, sőt egyes sorozatok epizódjait is be lehet jelölni. A várólista pedig abban is segít, hogy könnyen találjunk társat, ha valamelyik mozifilmet akarjuk megnézni. Bár a Snitt.hu hivatalosan még meg sem lett hirdetve, a hallomások alapján már most több mint ezer tag csatlakozott hozzá. g N. B.
VakációsbibliahétSepsiszentgyörgyön A bibliai Eszter történetét dolgozták fel július 2–5. között a Sepsiszentgyörgyi Evangélikus Egyházköz ség ál tal szer ve zett va ká ci ós bibliahéten, melyen közel negyvenen vettek részt. Domokos Zsuzsa pedagógus az ünnepi, díszes asztal megterítésének műhelytitkairól beszélt pénteki látogatásunkkor, amikor a bibliai történetben Eszter a vendégszeretetet gyakorolta: lako-
2015. július 19. f
mozaik
mára készülvén meghívta a királyt és tanácsadóit, hogy kérje népe büntetésének elengedését. Előző nap a csillagok születése volt a téma: amikor sötétség borította a földet, és az angyalok lyukat fúrtak a vászonra, hogy azon keresztül tudják meglesni, mit is cselekednek választottaik a földön. Eszter történetét dramatizálták, játszották a gyermekek Domokos
Zsuzsa és Sala Iduka pedagógus irányításával. Készítettek koronát, rendeztek ókori szépségversenyt, volt énektanulás és kézműveskedés, s az elsajátítottakat a vasárnapi istentisztelet után tartott kis előadáson mutatták be. g Józsa Zsuzsanna Forrás: Háromszék (független romániai napilap – 3szek.ro)
evél&levél
józsa Márton, az Úr áldott eszköze Tisztelt Szerkesztőség! A lapjuk július 5-i számában megjelent, a siófoki évfordulóról szóló beszámoló kapcsán írom meg Önöknek szerény észrevételemet. Nem én vagyok az egyetlen, aki (akár Fabiny Tamás könyve nyomán) ismeri a siófoki templomépítés történetét. Fájóan hiányoltuk, hogy az egész – egyébként igazán szép és méltó – beszámolóban írója egyetlenegyszer meg nem említette a templomépítő lelkész nevét. Tudjuk és hisszük, hogy a templomok építője első renden az Úristen, de áldott eszköze, Józsa Márton nélkül nehezen végezte volna el a siófoki munkát. Tisztelettel: DR . SIMOR FERENCNÉ BOKODy ÉVA , a siklósi gyülekezet tagja
Srebrenica20
f otó : k A lo c S A i r i c H á r d
Evangélikus Élet
Húsz évvel ezelőtt, július 11-én foglalta el a boszniai szerb hadsereg (VRS) az ENSZ védelme alatt álló, a holland békefenntartók által védett srebrenicai biztonsági zónát. Az akciót a VRS vezérkari főnöke, Ratko Mladić tábornok vezette, a boszniai Szerb Köztársaság elnöke, Radovan Karadžić hírhedt 7. számú direktívája alapján. Most mindketten a hágai nemzetközi bíróság előtt – többek között – a bosnyák nemzetiség ellen elkövetett népirtás vádlottai. A holland főparancsnokság a Potočariban elterülő gyártelep volt, erre a pár négyzetkilométerre zsúfolódott össze mintegy húsz-huszonötezer bosnyák menekült. Pár nap leforgása alatt a boszniai szerb hadsereg és rendőrség 8372 férfit és kamasz fiút hurcolt el és gyilkolt meg módszeresen. A szám még nem végleges, húsz év alatt 515 elsődleges, másodlagos és harmadlagos tömegsírt tártak fel, de még ma is ezerötszáz eltűnt után kutatnak. Az idei jubileumi megemlékezésen és temetésen százharminchat áldo-
zat földi maradványait helyezték örök nyugalomra. A dzsenázát – muzulmán temetési szertartást – mintegy ötvenezer gyászoló előtt Bosznia és Hercegovina Iszlám Közösségének főmuftija, Husein Kavazović vezette. A most eltemetettekével együtt 6377-re emelkedett a sírkövek (nišanok) száma. A gyermekáldozatok számát legalább ötszázra becsülik, a huszadik évfordulón tizennyolc, az elmúlt évben azonosított kiskorút búcsúztattak. Az eseményre – óriási nemzetközi médiafigyelem közepette – több mint nyolcvan külföldi delegáció érkezett, jelen volt többek között az Egyesült Államok volt elnöke, Bill Clinton, Núr AlHusszein, a néhai Husszein jordán király özvegye, Theodor Meron, a hágai Nemzetközi Törvényszék elnöke és Mihailo metropolita, a montenegrói ortodox egyház feje. Az Evangélikus Élet kiküldött munkatársának részletes helyszíni beszámolóját lapunk következő számában közöljük. g Walkó Ádám
VallásháborúkészülJeruzsálemben? Ultimátumot kapott tizenkétezer keresztyén az Iszlám Államtól b Az„IszlámÁllam”(IS)röplapokonszólítottafölajeruzsálemikeresztyéneket,hogyaziszlámböjtihónap,aramadánvégéig,azazjúlius18-ighagyjákelavárost,különbenmegölikőket.AzarabnyelvűröplapokatazISalszervezete,amelymagátJeruzsálemiIszlámKalifátusnaknevezi,júliuselsőhetébenszórtaszétavárosészakinegyedében.AzultimátumotaVatikániRádiólegutóbbijelentése,valamintizraeli sajtóforrásismegerősítette.
H
a nem mennek el önként a keresztyének eddig az időpontig, akkor halál fiai-lányai, ahogyan az ultimátumot tartalmazó röpirat fogalmaz. Először Jeruzsálem Shuafat és Beth Chanina negyedét tisztítják meg a keresztyénektől. Utána az IS az óvárosban található Szent Sírtemplom ellen fordul, amely az izraeli keresztyének legszentebb helye. A szórólapokon a fenyegető szöveg mellett látható a küldők jelképe, az IS fekete zászlója. A röplapos fenyegetés tényét a Times of Israel című lap is megerősítette. „Komolyan kell vennünk a fenyegetést” – mondta William Shomali segédpüspök, a Jeruzsálemi Latin Patriarkátus katolikus segélyszerve-
ze té nek, az Egy ház Szük ség ben (Kirche in Not) nevű intézménynek a vezetője. A röplapok a keresztyének között félelmet keltettek. „Annyi is elég lenne, ha három fundamentalista késekkel felfegyverkezve törne be valamelyik keresztyén házba, ez bizony pánikot ébresztene az egész keresztyén közösségben” – nyilatkozta a segédpüspök. A korábbi pátriárka, Michel Sabbah eltökélten reagált a hírekre: „Mi, keresztyének itt maradunk ezen a földön.” A segélyszervezet lapja azt írja, hogy az elmúlt évben és az idén izraeli arab muszlimok megpróbáltak az IS terrorszervezethez harcosként csatlakozni. Egyes esetekről volt szó, s Izrael hivatalosan eljárt azokkal szemben, akik ezzel próbálkoztak, és Szíriába akartak kijutni. Legutóbb Izrael a török hatóságokat
kérte, hogy egy többgyermekes családot tartóztassanak fel, amely Törökországon keresztül próbált Szíriába menni. Idén Izraelben már volt templomgyújtogatás. A Kirche in Not jelentése szerint a tabghai (Galilea) katolikus konventben valakik tüzet gyújtottak. A hátrahagyott falfirkák szerint ezt zsidó szélsőségesek követhették el, vagy olyanok, akik a gyanút rájuk akarták terelni. A rendőrség nem találta meg a tetteseket. Ezt is élesen elítélte a Kirche in Not. Rabbik és hitüket gyakorló zsidók látogatást tettek a tabghai templomban. Az izraeli parlament, a knesszet elnöke, Juli Edelstein gyűjtést szervezett a helyreállítás költségeinek fedezésére. „Ha zsidók egyszer a zsebükbe nyúlnak, akkor az sokkal több annál, mint ha valamit csak el-
ítélnek” – hangsúlyozta Alon GoshenGottstein rabbi. A katolikus kathnet.de hírügynökség szerint már több muszlim merénylet is volt jeruzsálemi keresztyén intézmények ellen, amelyeket szélsőséges fiatalok hajtottak végre. De ezekről sem az izraeli, sem a külföldi sajtó nem cikkezett. Május 5-én például muszlim fiatalok megtámadták több keresztyén család házát. Az etióp patriarkátus egyik templomának tetejéről ledöntötték a keresztet, s keresztyénellenes jelszavakat firkáltak falaira. A jeruzsálemi al-Aksza mecset imámja, Isszám Amíra sejk nemrég videót tett közzé az interneten „Az Iszlám Állam a vallás és az állam védelmezője” címmel. A videón arról is szól, hogy harcban állnak a sokistenhívő ellenséggel – ezen ők a keresztyéneket értik a Szentháromság tanítása miatt. Az IS sajtószóvivője, Mohammed al-Adnani egy korábbi videóban részletesen elmondta, hogy a Jeruzsálemi Kalifátusnak mi mindenre kiterjed majd a hatalma, befolyása a Közel-Keleten. „Magunknak akarjuk
Kabult, Karacsit, Rijádot, Teheránt, Bagdadot, Damaszkuszt, Jeruzsálemet, Kairót, Szanát, Dohát, AbuDzabit és Ammánt. A muszlimok visszatérnek újra a hatalomba, s mindegyik helyen ők veszik át a vezetést.” A svájci each.ch portálon mindeközben érdekes és jelenleg talán az egyetlen békés fegyvert mutatták fel, az imát. A Svájci Evangéliumi Szövetség (SEA) akciót hirdetett a ramadán kezdetekor ezzel a szlogennel: „Harmincnapi ima az iszlám világért.” Az imákat tartalmazó kalendáriumot harminckilenc nyelven adták ki. (Az imabrosúrákat az SEA honlapjáról ingyen le lehet tölteni a http://goo.gl/IacPN5 oldalon.) Az ugyan csekély remény, de mégis remény, hogy a muszlimok legalább annyira hisznek az ima erejében, mint a keresztyének. Ennek pedig mindenre elégnek kellene lennie, hiszen amint Jézus mondta, „mindazt, amit imádságban hittel kértek, megkapjátok” (Mt 21,22). Akkor marad az ima és a remény… g Dr. Békefy Lajos
e 2015. július 19.
Evangélikus Élet
Hírek, Hirdetések Meghívó G y Á S Z J E L E N T É S „Kiálts hozzám, és válaszolok, hatalmas és megfoghatatlan dolgokat jelentek ki neked, amelyekről nem tudhatsz!” (Jer 33,3) Mély fájdalommal, de Isten akaratában megnyugodva tudatjuk, hogy Mirák József, a rákoskeresztúri gyülekezet egykori presbitere, felügyelője és az Evangélikus Hittudományi Egyetem hűséges dolgozója 78 éves korában, július 7-én elhunyt. Hosszan tartó, súlyos betegségét derűvel, töretlen hittel és a teremtő Úristen iránti bizalommal viselte, példát adva övéinek. Hamvasztás utáni búcsúztatása július 22-én, szerdán 16 órakor lesz a rákoskeresztúri evangélikus templomban (Budapest XVII., Pesti út 111.). A koszorúra, virágra szánt adományokat a rákoskeresztúri evangélikus gyülekezet épülő kolumbáriumának költségeire ajánljuk fel. A gyászoló család
„A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szentlélek által.” (2Tim 1,14) Szeretettel meghívom augusztus 1-jén, szombaton 11.00-kor az orosházi evangélikus templomba, ahol az istentisztelet keretében Gáncs Péter püspök lelkésszé szentel. Az istentiszteletet követő szeretetvendégségre minden jelenlévőt szeretettel várunk! Pápai Attila
VASÁRNAPTÓLVASÁRNAPIG Ajánló a rádió és a televízió műsoraiból július 19-étől július 26-áig VASÁRNAP
HÉTFŐ
KEDD
SZERDA
6.00/Kossuthrádió Vasárnapi újság 9.00/PaxTv Evangélikus istentisztelet a budavári templomból 9.10/DunaTv Isten kezében 9.30/Bartókrádió Musica Sacra 9.30/ZDF Evangélikus istentisztelet Schmitten-Brombachból 11.05/DunaTv Evangélikus riportok Győzelem mégis Portré Szekeres Pálról 19.00/CredoEvangélikus Rádió(Szombathely) Evangélikus istentisztelet 22.00/Bartókrádió EBU Jazz 21.45/M3 Csongor és Tünde (magyar tévéfilm, 1973) 22.30/Kossuthrádió Esti séta – riportok, beszélgetések, művek: a kultúra ösvényein
11.05/HírTv BBC Reporters 14.05/Kossuthrádió Arcvonások Marinovich Endre 16.00/PaxTv Misszionáriusok (előadás-sorozat) Akit nem mondanánk misszionáriusnak 16.00/SpektrumHD David Attenborough – A természet csodái 16.35/FilmMania Legyetek jók, ha tudtok (olasz játékfilm, 1983) 18.10/PaxTv Keresztkérdések A kegyelem 20.00/PaxTv Kút (élő interaktív műsor) Műsorvezető Deák László evangélikus lelkész 20.00/SpektrumHD Variációk egy világvégére 1–2. 21.00/FilmMania A lator (olasz–francia vígjáték, 1979)
10.00/Bartókrádió Hangfogó 10.15/M1 Élő egyház 11.40/PaxTv Isten mindig nagyobb Portréfilm Kendeh György evangélikus lelkészről 12.00/Kossuthrádió Déli harangszó a kőszegi evangélikus templomból 13.06/Kossuthrádió Rádiószínház Hanghistóriák, 5/2. rész 16.00/PaxTv Nyitott akadémia A lélek dolgai 16.05/HírTv BBC Hardtalk 23.30/DunaTv Tenyérnyi gyerekek (magyar dokumentumfilm) 0.15/M3 Eltolt határok, kitoloncolt népek (magyar dokumentumfilmsorozat)
5.08/Kossuthrádió Igéző Szabadi Vilmos hegedűművész 10.00/M2 Mesék Mátyás királyról (magyar rajzfilmsorozat) 10.05/KontaktRádió (Budapest-Terézváros) Lélekhangoló Az Evangélikus Rádiómisszió műsora (kontaktradio.hu) 13.30/Kossuthrádió ,,Tebenned bíztunk eleitől fogva...’’ A református egyház félórája 16.00/DunaWorld Virágzó Magyarország (ismeretterjesztő filmsorozat) 16.30/M3 Wurlitzer Stevie Wonder 19.00/CredoEvangélikus Rádió(Szombathely) Lélekhangoló Az Evangélikus Rádiómisszió műsora 20.11/Kossuthrádió Belépő (kulturális magazin)
CSÜTÖRTÖK
PÉNTEK
SZOMBAT
VASÁRNAP
06.30/Duna Kvartett 08.30/HírTv Paletta 13.10/Bartókrádió A Bécsi filharmonikus zenekar hangversenye 13.50/M3 Taljánok Csizmaországban (magyar riportfilm, 21/14.) 15.10/Kossuthrádió Alma és fája 18.00/Kossuthrádió ,,Neked hálálkodnak testvéreid’’ Schweitzer József emlékére 21.40/M3 Telepódium Spanyolul tudni kell (magyar tévéfilm, 1984) 22.00/Bartókrádió Dzsessz a Márványteremben 22.30/PaxTv Zarándokút (dokumentumfilm) 23.30/DunaTv Gyertek el a névnapomra (magyar filmdráma, 1983)
05.30/DunaWorld Duna anziksz (magyar ismeretterjesztő sorozat) Barangolás a Dunakanyarban 05.50/DunaTv Hajnali gondolatok 10.05/KontaktRádió (Budapest-Terézváros) Lélekhangoló Az Evangélikus Rádiómisszió műsora (kontaktradio.hu) 14.30/Bartókrádió Népzene – itthonról Magyarózd népzenéje 15.10/M3 És színész benne minden férfi és nő – Kalandozás kétezer év színpadán (magyar ismeretterjesztő sorozat) 19.35/Bartókrádió Haydn: A teremtés – oratórium 20.00/National GeographicChannel Nagy számok örvénye 20.40/PaxTv Petra városa
09.30/Kossuthrádió Súgólyuk – kulturális magazin 10.00/CredoEvangélikus Rádió(Szombathely) Evangélikus magazin 14.32/Kossuthrádió A tudomány hangjai Engedelmes lázadók Nőírók a két világháború között 16.35/M2 A libapásztorlány – Készült a Grimm testvérek meséje nyomán (német mesefilm, 2010) 17.15/DunaWorld Csillaghálóban Emlékek Pilinszky János európai útjairól (magyar dokumentumfilm) 21.04/Kossuthrádió Rádiószínház – Nagy András: SzerbAntalKristóf Szövegkollázs Szerb Antal naplójából 23.40/DunaTv Papírhold (amerikai filmdráma, 1973)
06.20/DunaTv Így szól az Úr! 8.55/DunaTv Isten kezében 9.00/PaxTv Evangélikus istentisztelet a budavári templomból 9.30/Bartókrádió Musica Sacra 09.30/DunaTv Evangélikus magazin 11.07/Kossuthrádió Gondolat–jel 14.00/M4 Forma–1 Magyar Nagydíj Közvetítés a Hungaroringről 15.20/RTLKlub Szerencse dolga (amerikai–német romantikus vígjáték, 2007) 19.00/CredoEvangélikus Rádió(Szombathely) Evangélikus istentisztelet 19.30/SuperTv2 Narnia Krónikái 3. – A Hajnalvándor útja (amerikai–angol családi kalandfilm, 2010)
evangélikus élet – A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja E-mail:
[email protected]. • EvÉleton-line:www.evangelikuselet.hu. • Hirdetésfelvétel:
[email protected]. Előfizetés:
[email protected]. • Szerkesztőség: 1091 Budapest, Üllői út 25. fszt. 2. Tel.: 20/824-5519. Főszerkesztő: T. PINTÉR KÁROLy (
[email protected]). Szerkesztőségititkár(hirdetési ügyek referense): BALLA MÁRIA (
[email protected]). Olvasószerkesztő: DOBSONyI SÁNDOR (
[email protected]). Korrektor: FEDOR SÁRA (
[email protected]). Tervezőszerkesztő:SZABÓ DÁVID KÁROLy (
[email protected]). Munkatárs: WALKÓ ÁDÁM (
[email protected]). Rovatvezetők: DR . ECSEDI ZSUZSA – Cantate (
[email protected]), KENDEH K. PÉTER – Oratio oecumenica (
[email protected]), SZABÓNÉ MÁTRAI MARIANNA – A vasárnap igéje (
[email protected]), TAMÁSy TAMÁS – Új nap – új kegyelem (
[email protected]). Szerkesztőbizottság: ADÁMI MÁRIA , BALICZA MÁTÉ, B. WALKÓ GyÖRGy, DR . FABINy TAMÁS, KENDEH K. PÉTER , KISS MIKLÓS, KISS TAMÁS, DR . OROSZ GÁBOR VIKTOR , PRŐHLE GERGELy, R ADOSNÉ LENGyEL ANNA , T. PINTÉR KÁROLy.
Újnap– újkegyelem Vasárnap(július19.) Nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. Ef 2,19 (Zsolt 29, 11b; Róm 5,1; Jn 6,1–15; ApCsel 2,41– 47; Zsolt 119,9–16) Zelk Zoltán rövid versében fogalmazza meg életünk otthontalanságának érzését: „Szélfútta levél a világ. / De hol az ág? de Ki az ág?” És mennyire nem egyedi ez az érzés, hiszen nem csupán az újkori népvándorlásban érintetteket, de mindnyájunkat átjár időnként a kérdés: Hová tartozom, hol vagyok otthon, és hová tartok? Van-e kapaszkodó? Igaz, amíg minden rendben van körülöttünk, amíg minden és mindenki a helyén van, addig könnyen elhessegetjük magunktól a gondolatot, de amint történik valami nem várt esemény, és összeomlik a jól felépített életünk, a kérdés kikerülhetetlenné válik: mi az, ami megtart, mi az, ami megmarad ma és azután is? Milyen jó ilyenkor meghallani heti igénk üzenetét. Hétfő(július20.) Az én Uram, az Úr letörli a könnyet minden arcról. Ézs 25,8b (2Kor 1,3–4a; 2Krón 30,13–22; Mt 6,24–34) Egy jó kiadós sírás sok mindenen átsegíthet bennünket. De mi van akkor, amikor már nincsenek könnyeink, hanem a látásunk romlott meg teljesen, mert nyomorúságunkat és bánatunkat immár mindennél nagyobbnak látjuk és érezzük?! Ézsaiás próféta szava ma arra biztat, hogy bármekkora is a fájdalmunk, életünk bármilyen mélységében legyünk is, ne essünk kétségbe, mert Isten megvigasztal minket minden nyomorúságunkban. Kedd(július21.) Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa. Mt 5,10 (1Sám 26,23; Mt 22,1–14; Mt 7,1–6) Sokaknak adott erőt ez az ige a történelem viharaiban, amikor az üldöztetésben, az igazságtalanságban mégis ki tudtak tartani, és meg tudtak maradni keresztény hitükben. S ha a mai tanúkra, napjaink vértanúira is gondolok szerte a világban, megfogalmazódik bennem a kérdés: vajon miért? Hiszem, hogy épp az itt elhangzó ígéret miatt: övék a mennyek országa. Luther ezt így mondja: „Mienk a menny örökre.” Mert ki lenne igazán boldog ember, ha nem az, akinek ilyen ígérete van?! Szerda(július22.) Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz… Mt 13,31–32 (Jer 30,19b; Zak 8,9–17; Mt 7,7–11) A kicsi szép – ezzel a címmel írt könyvet egy 20. századi közgazdász, Ernst F. Schumacher, akinek gondolata változást hozott a közgazdaságtanban. Jézus arra tanít bennünket, hogy ne a nagyra, a hatalmasra tekintsünk, hanem lássuk meg Isten országának kicsiny voltát. Mert bármennyire el akarják is hitetni velünk, hogy a nagyságvágy és a hírnévszerzés viszi igazán előre a világot, ne higgyük el, hanem járjunk az alázat és a másik ember értékes volta meglátásának útján, amely az igazi növekedés előmozdítója. Csütörtök(július23.) Jézus Krisztus mondja: Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon a sötétségben. Jn 12,46 (Mik 7,8; 1Kor 10,16–17; Mt 7,12– 23) „Az ember igazán nagy vétke nem a bűnök, amelyeket elkövet. Hiszen a kísértés erős, és gyenge a mi erőnk. Az ember igazán nagy vétke az, hogy minden pillanatban megtérhetne, de nem teszi” – írja Martin Buber, rámutatva ezzel életünk legnagyobb nyomorúságára. Jézus éppen ebből, földi életünk sötétjéből szeretne kihúzni bennünket. A baj csupán az, hogy mi megszoktuk már ezt a sötétet, és elég jól elboldogulunk benne. Pedig a lehetőség most is itt van mindannyiunk előtt, hogy megízleljük a világosságban járás felszabadító örömét! Péntek(július24.) Jézus Krisztus mondja: Aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el. Jn 6,37b (Ézs 12,1; Lk 22,14–20; Mt 7,24–29) Hányszor éltük már át ajtókon kopogtatva, különböző kérelmeket fogalmazva, hogy nem ránk volt szükség, hogy nem mi voltunk a kiválasztottak. Jézus ma arra buzdít, hogy ne essünk kétségbe, ő soha nem küld el bennünket magától azért, mert nem vagyunk tökéletesek. Mert neki soha nem a pénzünkre, a szavazatunkra van szüksége, hanem miránk magunkra. Ő azt akarja, hogy bízni tudjunk benne. Éppen olyan elesetten, ahogyan vagyunk, s nála békességet találjunk mindnyájan. Szombat(július25.) A békesség Istene pedig, aki az örök szövetség vére által kihozta a halottak közül a mi Urunkat, Jézust, a juhok nagy pásztorát, tegyen készségessé titeket minden jóra. Zsid 13,20–21a (1Sám 2,6; Jel 19,4–9; Mt 8,1–4) A mi Istenünk a békesség Istene, és ez a béke jellemzi az ő akaratát is. Ez nyilvánult meg a golgotai kereszten, ahol megbékéltette magával a világot, és húsvét hajnalán, amikor reményt adott ennek a világnak. A „tegyen készségessé titeket” szavak eredetijét pedig így is fordíthatjuk: „rendbe hozni”, „jó irányba terelni”, „összehangolni”. Tovább játszva a szavakkal így is mondhatjuk: ő hangoljon át! S tudjuk, hogy a hangolást mindig az végzi, akinek a hangszer a kezében van. Ezért nem feladat, aminek teljesítésére hív minket mai igénk. Mert itt nem valami különös elhatározásról, nem is külső kényszerről van szó, hanem ajándékról. Ami azonban mindenkié lehet, hogy megszülessen bennünk is a béke, hogy készségesek legyünk minden jóra. g Baranyay Csaba
KiadjaaLutherKiadó (
[email protected]), 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel.: 20/824-5518, 1/411-0385. Felelőskiadó: KENDEH K. PÉTER (
[email protected]). Nyomdaielőállítás: Konsilo Kft. (1022 Budapest, Tapolcsányi u. 6.). Felelős vezető: NAGy ZOLTÁN. Árusítja a kiadó. Terjeszti a Magyar Posta Zrt. Terjesztésiügyekbenreklamáció a Magyar Posta Zrt. Hírlapüzletág ingyenes telefonszámán: +36-80/444-444 és a Luther Kiadónál. • INDEX 25 211, ISSN 0133-1302. Előfizethető közvetlenül a kiadónál vagy postautalványon. Az előfizetési díj belföldön (illetve Románia és Szlovákia területén) negyed évre 3575 Ft, fél évre 7150 Ft, egy évre 14 300 Ft, európai országba egy évre 48 100 Ft (172 euró), egyéb külföldi országba egy évre 56 320 Ft (201 euró). Csak a minden hónap 15-ig beérkező lemondásokat tudjuk az azt követő hónap elsejével regisztrálni, ellenkező esetben még egy hónapig jár az újság. Beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Az adott lapszámba szánt kéziratokat a megelőző hét csütörtökéig kérjük leadni! A hétfő délutáni lapzártakor kizárólag a hét végi eseményekkel összefüggő (és a szerkesztőséggel előzetesen egyeztetett) írásokat tudjuk figyelembe venni. Az e-mailben küldendő kéziratokat az
[email protected], a hirdetéseket a
[email protected] címre várjuk.