6. Téma: Hivatás – Új kapcsolatok Isten Marista szívet adott nekünk
ISTEN MARISTA SZÍVET ADOTT NEKÜNK A marista karizma örökösei A hivatás, mint a karizma emlékezete. Ajándék, amit befogadnunk és gyarapítanunk kell.
BEVEZETÉS A világszerte élő testvéreket és világi tagokat egyazon marista szív hevíti, és ünneplik ezt az Istentől kapott ajándékot. Champagnat szellemének örököseivé válunk általa. Befogadjuk, kísérjük és gyarapítjuk ezt az ajándékot. Mivel Istentől ered, a hivatásra adott válasz, életterv lesz belőle. Ily módon létünket egy sajátos életstílus alakítja. Szívünk így adja tovább a világnak azt az életet, amit mi is kaptunk, és annak a karizmának emlékezetévé válik, amely fenntartja és élteti a Champagnat által kapott örökséget. Az alábbiakban felkínált reflexiónak az a célja, hogy segítsen tudatosítani azt az ajándékot, melyet nekünk, Maristáknak, azért helyezett a kezébe Isten, hogy megosszuk korunk embereivel.
EMBERI TAPASZTALAT •
Elfogadó kezek
Meghívás önmagunk megfigyelésére (kezünket kinyitjuk, tenyerünket felfelé fordítjuk).
Szemléld, hogy életed mely alapvető élményei vésődtek bele ezekbe a kezekbe, kik azok a fontos személyek, akik beleírták, amikor segítettek, hogy saját marista hivatásodat formáld. Oszd meg ezt a tapasztalatot.
•
Tanúságtételek, melyek megszólítanak
Életünk értelme A világi marista lét egy életre szóló döntést jelent, Isten személyes meghívása, mely a marista karizmából indul ki. Ezt a meghívást akarjuk megosztani, táplálni és erről akarunk tanúságot tenni saját világi közösségeinkben. Mi, akik érezzük Istennek ezt a hívását, életünk és feladatunk értelmét találjuk meg benne, mely sokféle lehet, és amely sokféle arcot ölt: tanár, tanítónő, munkatárs, az ifjúsági csoportok vezetője, volt diák, egyetemi tanár, lakótárs, hitoktató, plébános, püspök, a pályakezdő, egy jegyespár, házaspár a gyermekeivel… így a kifejezési módok egész skálája rajzolódik ki, mely a szivárvány színeihez hasonlóan egyetlen fénysugárban olvad össze.
Minden olyan személyre, aki úgy érzi, Isten arra hívja őt, hogy Marcellin Champagnat nyomába lépjen, kiterjesztjük a meghívást, hogy marista világi tagként éljen. Egyedülálló esély ez, az idők jele, amely arra szólít fel, hogy a marista karizmát megéljük és bátran osszuk meg másokkal. Mi, Champagnat világi tagjai, a Testvérekkel együtt elfogadjuk azt a kihívást, hogy segítsünk egy új marista élet hajnalának megszületésében, és megerősítsük azt, ami már létezik, kreatívabbá, dinamikusabbá, prófétaibbá téve azt. (A Champagnat Világi Maristák IV. Nemzeti Találkozója, Venezuela 2012).
Jézus Istene azt akarja, hogy közösségben legyünk Azt hiszem, hogy Jézus Istene közösségben akar minket, hogy az Egyháznak szüksége van olyan új jelekre, melyek egyszerű módon tükrözik a Szentháromság Isten kimeríthetetlen szeretetét, ami most is, mint mindig a kölcsönös és a másikkal megosztott ajándékkal azonosul; hiszem azt is, hogy a Marista Rendnek magára kell ismernie azokban az új formákban is, melyek lehetővé teszik Marcellin karizmájának folyamatos jelenlétét, a Testvéreken túl is… Érzem, hogy a testvéri életre szóló hivatásom gazdagodik attól, hogy a marista karizmát közvetlenül megosztom a közösségben élő nővéreimmel és testvéreimmel. Végül, hogy Jézus Istene mindig elém jön, elhalmoz meglepetésekkel, és kivezet a begyakorolt rutin kényelmes keretei közül, hogy új arcokban és új javaslatokban fedezzem fel őt. (F. Abel Muñoz, tanúságtétele, aki az «Ibérica» Tartomány egyik új, világi tagokból és testvérekből álló közösségének tagja).
Olvasd el figyelmesen a tanúságtételeket, és próbáld saját tapasztalatodból kiindulva meghatározni a te marista identitásodat, mint testvér, vagy világi tag. Írd le néhány sorban azt, amit érzel, amit megélsz.
A HIT SZEMPONTJAI • A kezdeményezés Istentől ered A legutóbbi Általános Káptalan levele ezt mondja nekünk: „Istennek van egy álma mindegyikünkről, az emberiségről és a Rendünkről.” Isten álma az ő világra vonatkozó szeretet terve. Isten álma az a terv, hogy
az ember boldog legyen. Nekünk, hívő embereknek életét tehát Isten szeretete alapozza meg. Legmélyebb önazonosságunk alapja az ő terve, ami mindegyikünk kiteljesedése. Hivatásunk kezdeményezője is Isten. Személyes meghívás ez, hogy sajátos módon legyünk Jézus tanítványai (vö. A Közös asztal körül, 4, 13). Mindegyikünkre rátekintett Isten és kiválasztott. Isten megszólít és meghív (Vö. Konstitúciók, 11,13).
• Amit Istentől kapunk A marista hivatás ajándék, melyet olyan, különféle életállapotokban elköteleződött személyek kapnak, akik az Evangéliumot a marista karizma szerint kívánják megélni. A marista karizma, mint adomány, sajátos spirituális útról szól. A marista spiritualitás „fertőző”, melyet könnyű átadni és elkapni, amely összekapcsol minket gyermekeink és fiataljaink reményeivel (vö. A közös asztal körül, 103). Máriás és apostoli karaktere van. (vö. C 7). Szenvedélyből és együttérzésből áll: Isten iránti szenvedélyes szeretetből és az emberekkel való együttérzésből. (Vö. – A Sziklából fakadó forrás víz, 1). Nekünk, világi tagoknak és testvéreknek, a marista karizma ajándéka, amit kaptunk, a testvéri közösségről szól. Marcellint és az első testvéreket egy szív és egy lélek kapcsolta össze. Kapcsolatukat melegség és gyöngédség járta át. A kapcsolatnak ez a stílusa Marista létünk jellegzetes vonásává vált. A másokkal való kapcsolatunk lényege az, hogy testvérek és nővérek vagyunk. Marista örökségünket ez a családias szellem alakítja. Az Istentől kapott közös ajándék a misszióról szól. Mint Maristák, egyazon misszióban osztozunk: Megismertetni és megszerettetni Jézus Krisztust. Ezt a szolgálatot azzal töltjük be, hogy közösségeket alkotunk, olyan szent tereket, melyekben megtalálható Isten, és az élet értelme is. Szívesen fogadjuk azokat a fiatalokat, akik építő kapcsolatokat keresnek a számukra bizalomra méltó emberekkel. Így… megmutatjuk nekik, hogy ők Isten szeretett gyermekei (vö. sziklaból fakadó forrás víz, 141).
• Ezt az ajándékot megosztjuk másokkal Mi, testvérek és világi tagok, Isten ajándékában osztozunk. „A világi hivatás Isten ajándéka. Egyenlőségi viszonyba helyez tehát minket: a világi marista hivatása, a marista testvér hivatása (Emili Turú testvér). Következésképpen, mi világi tagok és testvérek, közös karizmatikus hivatásban részesültünk: vannak, akik ezt Istennek szentelt módon élik meg, mások világi tagokként. (vö. Mendesi Találkozó). Mindenki számára, a testvérek és a világi tagok számára is áldást és örömet jelent - mondja Charles H Testvér -, hogy osztozhatunk közös kincseinken, és hogy együtt élhetünk meg egy megindító spirituális és apostoli kalandot. Testvérek és világi tagok, akiket közös karizmatikus hivatás kapcsol egybe, erősítjük, és a hivatások egymást kiegészítő voltánál fogva gazdagítjuk sajátos identitásunkat. Sajátos hivatásunkat abban a mértékben mélyítjük el, amennyiben találkozunk egymással azon az úton, mely a jövőre nyílik, és amelynek néhány jellegzetes vonását már felfedeztük (vö. AMT 26). Felfedezzük, hogy hivatásunkban fontosabb az,
ami közös, mint az, ami sajátos: a keresztségnél fogva ugyanazt a keresztény hivatást éljük, és meghallottuk Isten szólítását, mely a marista karizma felé vonz minket. • Együtt élesztjük fel Isten ajándékát ”Úgy tekintünk marista jövőnk elé, mint ami a Champagnat karizmáját élő személyek közössége, amelyben sajátos hivatásunk kölcsönösen gazdagítja egymást”; A XXI. Általános Káptalan e szavakkal fejezte ki ezt. Nekünk, testvéreknek és világi tagoknak, közösen kell megfelelnünk annak a kihívásnak, hogy segítsük megszületni egy új marista élet hajnalát, és megerősítsük azt, ami már létrejött; kreatívabbá, hűségesebbé, és dinamikusabbá tegyük.” (Vö. AMT 169) Mi, világi tagok és testvérek, folytatjuk a Champagnat evangéliumi útjából születő „elbeszélést”. Együtt „vagyunk felelősek azért, hogy a jövő felé lépkedve tovább vigyük, és kiterjesszük Istennek ezt az ajándékát.” (cf. AMT 29) Az, hogy az Egyházban fenntartsuk és tovább vigyük a marista karizmát, többé már nem csak a Rendtől függ, mely mindeddig képviselte azt, hanem mindazoktól, akiknek marista szívük van, és akik megkapták Istennek ezt az ajándékát. A hivatásgondozás is, ezentúl a testvérek és a világi tagok közös munkája lesz. (vö. XXI C.G., Frères et laïcs 7 – Testvérek és világi tagok ; AMT 146). A marista „elbeszélés” folytatása elvezet minket arra is, hogy újragondoljuk azt az intézményes modellt, mely mostanáig a marista karizmát az Egyházban megtestesítette. „A realitás mintha azt mutatná, hogy nemcsak hogy ki kell szélesítenünk a Rend sátrának helyét, hanem közösen kell új sátrat építenünk, melyben mindnyájan, világiak és testvérek, otthon lehetnénk.” (AMT 145)
SZEMÉLYES ÉS KÖZÖSSÉGI HÍVÁSOK •
Csoportokban, próbáljátok meg a marista hivatás fogalmából kiindulva leírni mindazt, ami szerintetek közös a testvérekben és a világit tagokban, és azt, ami sajátos az egyes hivatásokban.
•
A világi tagok a marista karizma új oldalait tárják fel előttünk, amennyiben azt teljesebben megélik”, mondta Charles Testvér. Használhatjuk egy nyitott kéz körvonalait, mely felfelé mutat. Beleírhatjuk, mintha ennek a nagy kéznek a vonalai lennének, a karizmának azokat az új dimenzióit, melyeket véleményetek szerint a világi tagok adnak hozzá.
•
Szintézisünk
Az a tény, hogy a marista karizmában és közös hivatásban osztozunk, olyan kihívás elé állít minket, hogy új, tágasabb családot alkossunk, mely más életformákat is magában foglal. A realitás mintha azt mutatná, hogy nemcsak hogy ki kell szélesítenünk a Rend sátrának helyét, hanem közösen kell új sátrat építenünk, melyben mindnyájan, világiak és testvérek, otthon lehetnénk.” (AMT, 145)
Miért új sátor? Mit feltételezne ez a testvérek és világi tagok számára? Hogyan képzelitek el ezt a sátrat? Vázoljátok fel ezt egy táblán, hogy azután meg tudjátok osztani a többi csoporttal.
ISTEN AJNÁDÉKÁT ÜNNEPELJÜK • Felolvasás: A közös asztal körül 16, 17 «Nekünk, világiaknak és testvéreknek, hivatásunk tekintetében sokkal több a közös vonásunk, mint sajátos különbözőségeink. Egyikünk is, másikunk is, osztozik az emberi állapot szépségében és korlátaiban, a Történelem jelen pillanatában. Keresztségünknél fogva ugyanazt a keresztény hivatást éljük, és meghallottuk Isten hívását, mely a marista karizma felé vonz minket. Biztosak vagyunk abban, hogy saját hivatásunk kölcsönösen megvilágítja egymást. Éppen úgy, mint ahogy a másokkal való kapcsolatainkon keresztül fedezzük fel azt, kik is vagyunk, a testvér és a világi marista sajátos identitása az élet: a spiritualitás, a küldetés, a képzés testvéri megosztásában… gazdagítja és tisztábban meghatározza egymást. » (Személyes elmélkedés) •
Egy gyertya meggyújtásának gesztusával kifejezzük, mi az, ami a marista karizmában leginkább vonz minket, és ami saját életünkre vonatkozóan Isten hívásává válik.
•
Hálaadó ének (Laudate omnes gentes…)
•
Mi Atyánk
