A magzatfoganás és a fogamzásgátolt boldogság titkairól

Karmikus horoszkópértelmezések és horoszkóprendelés Kozma Botond Szilárd család-asztrológussal

A magzatfoganás és a fogamzásgátolt boldogság titkairól Kozma Szilárd: Metafizikus - asztrológusi szemmel a magzatfoganásról. Az ember nem csak a fizikai létével, biológiai felépítettségével és öntudatával, hanem az egész (spirituális és kauzális) létstruktúrájával: egész lényével egyéni és faji és sorsával, leképezi az egyetemes létezést, a teremtést, mivel nem csak teremtett lény, hanem a mágikus erejû életképzeletén keresztül, teremtõ is egyben. Nem csak mikrokozmosz, hanem mikrotheosz is, ahogy Hamvas Béla írja. A baj csak az, hogy miközben a modern asztrofizikának köszönhetõen végre lemondtunk a makrokozmoszról alkotott középkori babonáinkról és újkori mechanikus elképzeléseinkrõl, a spirituális világ felépítettségérõl még mindig a különbözõ vallások és az erõs misztikus – mitologikus befolyásoltság alatt álló metafizikák valóságképeivel vagyunk kénytelenek beérni. Holott, a Hermész Triszmegisztoszi kinyilatkoztatás, ami szerint „Ami lent van, ugyanaz, mint ami fent van, és ami kint van, ugyanaz, mint ami bent van.”, egyetemesen érvényes. Ezért, mindössze annyit kellene tennünk, hogy miután a természettudományok segítségével a fizikai – természeti világról, vagyis a kinti világról végre egy eléggé megbízhatóan ellenõrizhetõ képet kaptunk, abból amit lent és kint, tehát a fizikai és a biológiai területeken felfedeztünk és megismertünk, vissza kellene következtetni mindarra, ami fent és bent van. Az asztronómiai és a biológiai világ majdhogynem azonosan analogikus (holisztikus) felépítettségérõl és annak mûködési mechanizmusaiból, vissza lehet és kell következtetni a spirituális, a mentális és a pszichológiai világunk felépítettségére. A jelen tanulmánynak nem célja, hogy egy ekkora munkát elvégezzen, de az újkori és a modern asztrológia által felfedezett és felvetett központi létkérdésre: a Lilit gyûjtõnéven ismert abszolút-õserõ eredetére, illetve a Lilith hatásának és természetének a követési – leírási lehetõségére mindenképpen megpróbálja a lényeges válaszokat megtalálni és felfedni. A múlt század és évezred végére, a kvantummechanikai felfedezések segítségével megerõsödött asztrofizika kimutatta, hogy minden galaxis középpontjában (És így a mi galaxisunk: Tejútrendszer galaxis középpontjában is!) egy – egy hatalmas Feketelyuk áll, amely nem csak azt a csillagközi port és törmeléket nyeli el a fénnyel együtt, amely a gravitációs terébe kerül, hanem olyan nagy és erõs csillagokat is, mint a mi napunk, feltételezhetõen a hozzuk tartozó bolygókkal együtt. Ugyanakkor, a legújabb tudományos számítások szerint a világegyetem nem az õt alkotó kb. 30 milliárd galaxis középpontjában álló feketelyukának lesz az áldozata, hanem a folytonos expanziójának. Az egyes galaxisokat, a bolygórendszereket (Pl. a Naprendszert) és magukat a bolygókat is összetartó egyetemes gravitációs erõnél, létezik egy vele egyenesen ellentétes erõ, az un Huble-erõ, amely ezeket az anyag-rendszereket egymástól elnyomja – eltaszítja. Ez az egyetemes kozmikus expanzió, a mai tudomány álláspontja szerint, 12 évmilliárd múlva, oda fog hatni, hogy megbomlanak a csillagrendek, az õket alkotó csillagok és bolygók anyaga széthull, a az egész kozmikus világegyetem szétszóródik és egy híg masszává változik, amit aztán, a nagy központi Feketelyuk beszív és eltüntet. – Minthogyha csak a több ezer éves védikus irodalom elevenedne meg e tudományos elméletekben, illetve, az nyert volna tudományos bizonyítást a modern kor legpontosabb és legmegbízhatóbb (mivelhogy materiálisan ellenõrizhetõ) tudományában. És hogy milyen köze van mindennek a mi parányi kis élettörténeteinknek ezekhez a nagy távlatokhoz, illetve mindössze a Naprendszer bolygóit és a nappályával egy irányban található 12 konstelláció viszonyrendszerén belül mozgó, kauzális (Nem jósoló!) asztrológiához? - A válasz nagyon egyszerû: Amiként nem csak a fizikai világegyetem és nem csak az egyes galaxisok közepén található egy – egy hatalmas fekete lyuk, hanem kisebb feketelyukkal tele úgymond tele van tûzdelve minden galaxis és az intergallagtikus tér is, úgy minden egyes emberi személyen belül is létezik egy – egy spirituális feketelyuk, aminek az egyéni természetét és a színezetét (karakterét) a személyi horoszkópok segítségével tökéletesen ki lehet mutatni és a horoszkópban való pozíciója segítségével nagy mértékben le lehet írni. Ezért, a személyi horoszkóp-értelmezés segítségével történõ, spirituális fejlõdési sorsprogramunk feltárása nélkül, vagyis a negatív karmikus meghatározódások megismerése és tudatos feloldása nélkül, képzeletünket és gondolatainkat, de érzelmeinket és tetteinket is, a tudattalan szellemvilágunk legmélyebb rétegeiben rejlõ, a horoszkópban a Lilith és a Sárkányfarok által jelzett sóvárgásaink, irracionális vágyaink, szorongásaink és félelmeink, a tudattalan és önkéntelen negatív késztetéseink: életellenes (pl. magzat-és gyermekellenes), személyiségellenes, vagy sors-ellenes (Isten-ellenes) ambícióink befolyásolják - manipulálják. Hiába képzeli magát az ember tudatos és értelmes lénynek, képességeinek és tehetségeinek a kiélési a vágya, ezek érvényesítésének a vágya és az általános emberi alapösztönök kiélési vágya, valamint a jellegzetesen emberi, szellemi - kulturális és anyagi - technikai megvalósítások iránti vágya és igénye mellett, a képzeletvilágát és így egész sorsát is, háttérbõl az anyai ági õseitõl öröklött negatív szellemi - spirituális determinációk határozzák meg, befolyásolják és irányítják. És ezt anélkül, hogy az egyén errõl tudna. Az anya ugyanis a lét-alap, de a folytonosság alapmatrixa is, és nem csak biológiailag, hanem spirituálisan is. Ezt abból az egyszerû ténybõl is kikövetkeztethetünk, hogy miközben az egyediséget, az egyedi jellegzetességeket adó férfiivarsejtek folyamatosan kicserélõdnek, azok a nõi petesejtek, amelyek a biológiai eredetünket adják és az alap-genetikai struktúránkat meghatározzák, amellett, hogy százszor olyan nagyok és összetettek, mint a változó felépítésû ivarsejtek, már azelõtt kialakulnak és véglegesen készen állnak az édesanyáink petefészkében (nagyanyáink méhében tehát), mielõtt õk megszületnének! Magyarán: nem csak, hogy az anyáink szervezetében és aurájában (spirituális struktúrájában), nem csak, hogy az anyánk érzelem, gondolat és képzelet-világa által közvetlenül befolyásoltan alakultunk ki kilenc hónapon át embrióhttp://kozmaszilard.hu

Készítette a Joomla!

Generálva: 5 July, 2016, 14:10


magból megszületni képes emberkévé. Hanem minderre ráadásként, annak a petesejtnek a létrejöttéhez és kifejlõdéséhez, amely az anyánk petefészkében várt évtizedeken át az apánk ivarsejtjére – a megtermékenyítésre - anyánknak a megszületése óta, és amit az apánknak az éppen "aktuális" ivarsejtje késõbb megtermékenyített, még az anyai nagyanyánk szervezete, vérrendszere szállította az alapanyagot! Vagyis: ez, az egyéni létünk alapját képezõ anyai petesejt, amibõl lettünk, az anyai nagyanyánk lelki és szellemi világának, aurájának – teljes anyai spirituális struktúrájának: tudattalan érzelmeinek, gondolatainak és képzelgéseinek a kauzális bélyegét viseli magán, még akkor is, ha férfinak születünk. Nem csak azért haszontalan tehát minden, a szexuális kiegyenlítõdéssel egybe kötött unio mystica-ról szóló tantrikus és taoista tan, minden misztikus, vagy materialista koncepció szerint megírt szex bedekker és keleti szex - tanítás, mert a sikerorientált guruk és szerzõk a szexuális élvezetek kicsikarási lehetõségeire, valamint a csábítóan zavaros és zagyva, "misztikus átélési" technikák vonzatára alapozzák tanaikat, miközben a szexualitást nem kapcsolják össze a lét és a teremtés metafizikai alapjaival és eredeti rendeltetésével. Ezért természetes hogy, úgy adnak választ arra az alapvetõ kérdésre, hogy mi lesz az utódnemzés problémájával egy olyan párkapcsolat esetében, amelyben a nõ vagy fiatal lány- még nem akar gyermeket szülni, hogy közvetlenül, vagy rejtetten, de nem hajlandó az egyetemes teremtés elsõ törvényével való együttmûködésre, hanem egyenesen az ellenkezésre. Minden olyan módszer és eljárás tehát, amely a nem kívánt magzatfoganás elleni védekezés gondolatából indul ki, szembeállásra buzdít a teremtés és a lét eredeti célját és rendeltetését szolgáló, teremtés elsõ törvényével szemben, azzal a törvénnyel szemben, amely alapján a létnek lenni kell, a teremtésnek meg kell történni mindenképpen. Márpedig nem létezik a létben nagyobb erõ és hatalom a teremtés törvényénél, amely szoros összefüggésben áll az Abszolútum törvényével, még akkor sem, ha a világot, az életet és a létet górcsövön keresztül szemlélõ ember ezt közvetlenül nem érzékeli. És, mivel a hatás – visszahatás törvénye is létezik, természetes, hogy azzal szemben, aki a teremtés elsõ törvényével szemben „védekezik”, maga a teremtés törvénye, vagyis az éltetõ szellemi energiákat és finom szubsztanciákat biztosító élet törvénye is „védekezni” fog. Mi legyen hát azzal a személlyel, aki tényleg szerelmes, vagy legalábbis szexuális harmóniában akar élni, de esetleg igen fiatal még, vagy más okok miatt nem szánta el magát a gyermeknemzésre, de ugyanakkor fogamzásgátló tablettával, vagy más technikai eszközzel, vagy tudományos trükkökkel sem akar "védekezni", vallásos, vagy spirituális meggyõzõdése következtében, a "teherbe esés", illetve a várandósági állapot ellen? Nem minden nõ van állandóan felkészülve és "bebiztosítva" a nem szívesen fogadott, de lehetséges biológiai fogamzás ellen. Olyan állapotban viszont, amelyben valaki fél a „teherbeeséstõl”, nem lehet képes a szerelem és a szexuális aktus metafizikai átélésére és akkor megint csak egy, többé-kevésbé "jó", szexuális élmény, vagy egy „szükséges rossz”-ként átélt esemény marad számára az egész párkapcsolat. És ekkor, a férfi is csak egyet-egyet "élvez", hogy más ilyen események jellemzésére használatos, klasszikus és felettébb felemelõ kifejezéseket itt ne említsek. De még ez is másodlagos kérdés amellett, amit e probléma felvet. Az tudniillik, hogy metafizikai alapállás szempontjából, amennyiben a hitet egy olyan átélt és gyakorolt tudásrendszernek, vagyis használható metafizikai értéknek és evidenciának (és használata alapján: eszköznek) tekintjük, aminek semmi köze nincs a hiszékenységhez, (vagyis a vallásos szentimentalizmushoz), bármilyen védekezési forma, vagy akárcsak a gondolkozási ügyeskedés is, ami a "teherbeesés" lehetõségét hivatott megakadályozni, érvénytelenné teszi az egyetemes léterõkkel való együttmûködést és így az egész metafizikánk, szószátyárkodó filozófiává és fölöslegesen ködösítõ miszticizmussá, esetleg középkori dilettáns varázslók nevetséges okkultizmusává süllyed. Azon Jóga-szekták elméleténél, amely a férfi magömlése teljes visszafojtásával, visszaszorításával vélik egy kalap alatt elintézettnek a dolgot, csak a középkori bájitalos kuruzslási eljárásokban való hit lehet irracionálisabb és nevetségesebb. És nem csak azért, mert pontosan õk, az Indiában rég óta csõdöt mondott misztikus tanítások hívei - akik minden olyan probléma okát, amire valójában nem tudják az igazi (metafizikai és racionális) választ, a Karma törvényével magyarázzák - vétenek elsõsorban a Karma törvénye ellen. Hiszen ezzel az ósdi mechanikus "védekezési" módszerrel a Sors és a Teremtés Törvényének beteljesedése ellen vétenek, vallásos kifejezéssel: ki akarják cselezni az Istent. Ráadásul a szexuális inger alatt álló, merev, vagy fél-merev férfi hímvesszõbõl kiszüremlõ folikulin is tartalmaz bõségesen olyan férfi ivarsejteket, amelyek minden technikai ügyeskedés (coitus interruptus) ellenére, képesek a méhbe jutásra és a rájuk váró nõi petesejt megtermékenyítésére. Nem hiába tettem idézõjelbe a teherbe-esés és a védekezés kifejezéseket. Ugyanis az a személy aki nem együttmûködik az egyetemes (Isteni) törvényekkel, hanem még védekezik a KARMA TÖRVÉNYE ellen, annak egyszerûen nincs hite, csak vallása. Az nem rendelkezik egyetemes személyiségtudattal. Így nem tudja, hogy amennyiben õ nem erõszakoskodik öncélúan sem tettben, sem szóban, de legfõképpen gondolatban senkivel és semmivel, azzal a személlyel szemben az egyetemes törvények szellemében, nem erõszakoskodik még maga az Abszolútum (Isten) sem. Ez a Lét, amiben élünk, egy olyan rendszer, amelyben nincs megadva a lehetõség semmiféle külsõ hatalomnak (erõnek), hogy a felnõtti öntudattal – integrális személyi tudattal - rendelkezõ ember, úgymond ártatlanul "teherbe essen" az õ személyes, határozottan fenntartott és szilárd szabad akarata ellenére. Amennyiben nem akar még gyermeket nemzeni és/vagy szülni egy felnõtt nõ, mert úgy érzi, hogy még nem találta meg a szellemi élet-párját, és ezért, egy "nem kívánt" gyermek megzavarná õt a spirituális fejlõdésében (a spirituális személyi tudata elérésében), nem kell félnie a teherbeeséstõl. Az egyetlen ok ugyanis, ami miatt egy józan http://kozmaszilard.hu




(Nem érzelgõs és nem önámító!), átlagos felelõsség -tudattal: egy normális személyi tudattal rendelkezõ nõ "teherbe eshet", az nem más, mint az õ, anyai ági nõi õseitõl öröklött, véletlenszerû, vagy „korai” teherbe eséstõl való nyílt, vagy rejtett, indokolt, vagy nem indokolt (irracionális) félelme, tudattalan szorongása. Az egyetemes felelõsségtudat vállalása segítségével határozott személyi és szellemi tudatot kialakító és így tiszta akaraterõvel rendelkezõ nõ már nem lehet áldozata a saját, vagy a partnere tudattalanjában tenyészõ gyermekõsképzeteknek (magzat - õsmintáknak). A tudattalanunkkal kapcsolatban álló asztrális léterõk nem használhatják fel az életképzelete érvényesítésével másokat nem támadó és másokat a spirituális fejlõdésükben nem hátráltató nõt egyszerû "szülõ edénynek" de a férfit sem, egyszerû (fizikai) megtermékenyítõ eszköznek, önkéntelen "donátor”apának. Ez tehát a különbség a teherbeesés és az áldott állapotba kerülés között. Ugyanis az a nõ, aki tudatosan, felelõsségteljes szeretettel engedve természetes vágyainak, létrehív magában, vagyis a tudattalanjában rejlõ teremtõerõk révén egy új emberi lelket, az õ jövendõ gyermekét, annak a szerelmi aktus természetes következménye, vagyis a gyermek materializálódása: áldás. Ugyanakkor annak, aki találomra, egyetemes tájékozódási készség és átlátszó életvitel nélkül, önmagával és másokkal az öncélú élvezetek minél nagyobb méretû és számú kicsikarása érdekében, öntudatlanul is erõszakoskodik mind a szellemi és mind a lelki szférákban egyaránt, tehát aki felelõsségtudat nélkül éli meg életének ezt a legfontosabb részét, annak tudatában természetesen teherként jelentkezik egy esetleges gyermekfogamzás. A probléma abban áll, hogy a materialista koncepciókon alapuló tudomány által félrevezetett ember (nõ), már el sem tudja képzelni, hogy pontosan a gyermek képzetet félelmében és az erõszakosan magától elhárítani akaró gondolkozása közben létrejött negatív gondolatképek mind, de mind behatolnak ("lesüllyednek") a tudattalan képzeletvilágába, amely nem ismeri sem a NEM - fogalmát, sem más elhárító fogalmi formulákat, hanem csak az intenzív érzelmek inger-hatásait érzékeli (még ha diszharmonikusak is azok). És a nõ anyai teremtõ képzelete, az érzelmi ingerekbõl származó energetikai töltet segítségével, azok hatására hozza létre a mentális, az asztrális és az éteri dimenzióban, a vágyott gyermek és a „létrehívni nem akart” gyermek spirituális struktúráját egyaránt. Az egyetemes megváltást szolgáló teremtõerõk szempontjából ugyanis, teljesen mindegy, hogy a gyermek képzetének az energetikai feltöltését miféle emóciók (pozitív, vagy negatív érzelmek) hozták létre. Ezért, éppenséggel az intenzív ellen-érzelmeknek, vagyis félelmeknek a hatására (a nõ tudattalanjában rejlõ asztrális léterõk által, amelyek kapcsolatban állnak az egyetemes hiány-információt tartalmazó kauzális-központtal: az abszolút Lilithel) a tudattalan anyai képzelet felépít egy olyan lelket, amely összhangban áll a nõ idõleges pszicho - mentális állapotával és vibrációs színezetével (skálájával). És így indul el a biológiainál magasabb létszínvonalakon egy nem várt gyermekfogamzás, amely során a férfi millió ivarsejtjei közül egynek a nõi petesejtbe történõ behatolása mindössze a korábban már létrehívott spirituális struktúrának a fizikai - biológiai megvalósulási lehetõséget biztosítja. A fogamzás tehát nem materiális, hanem kauzális szintekrõl indul és ahhoz, hogy megtörténhessen, az ember (és elsõsorban a nõ) akarva - akaratlanul, azaz akár ellne-akarva (is) elsõdlegesen és személyesen részt vesz ebben a lélek-teremtésben. Persze, ennek az ellenkezõje is igaz: Azok a hölgyek, akik rendszeres, vagy alkalmi szexuális élet folyatása mellett, illetve annak ellenére, 10 – 15 éven át (- Az elsõ szeretkezésük idejétõl) tudományos tudatossággal és ennek megfelelõ eszközökkel és módszerekkel ellenszegültek a magzatfoganásnak, esetleg abortáltak is, vagy mindössze ügyesen kicselezték azt, hiába járnak lombikbébi programokra és a misztikus mágusok tanácsára, hiába rendeznek be akár egész lakásokat is a jövendõ baba és gyermek számára, mivel az éveken át tönkretett, elfojtott, vagy becsapott és összezavart anyai képzeletük, már nem képes annak a spirituális struktúráját létrehozni. Agykontrolozhat tehát a szülõvé válni vágyó nõ és férfi, kalapálhatják, drótozhatják és hegeszthetik tehát egybe a genetikusok és a nõgyógyász sebészek az anyukából kivájt petesejtet az apukából kiugrasztott ivarsejttel és mindezt ültetheti vissza az anyukába, mert a mesterségesen megtermékenyített és kicsíráztatott sejtekbõl nem lesz gyermek, amennyiben az éveken át lefojtott, becsapott és összezavart anyai képzelet elveszítette a természetes teremtõerejét. Ezért találkozunk egyre gyakrabban számtalan olyan esettel, hogy a biológiai vizsgálatok alapján, bizonyos százalékban mindkét fél képes lenne ugyan a gyermeknemzésre (Nõk esetében általában száz százalékban), de nem hogy a petesejt érésének az optimális idején történt reményteljes, majd az egyre kétségbeesettebbé váló szeretkezések, hanem az ismételt lombikbébi programok sem hozzák meg a várt eredményt. És persze: mert azt a nõt, aki hosszú éveken át elutasította a gyermekáldást, miközben szabadon élvezte a természet rendje és az isteni törvények szerint a minél egészségesebb megtermékenyülést szolgáló, „eget rázó” orgazmusokat, még a professzor urak sem képesek megtermékenyíteni, nemhogy az õ férje. Utóbbinak a szervezete – a hangoltság és a hangolódás törvénye alapján (Rezonancia, magyarul: zsák megtalálja a foltját törvénye alapján.). – nem véletlenül „termel” csak ötven, vagy harminc százalékban életképes, vagy a megtermékenyítésre alkalmatlan, zavaros mozgású ivarsejteket. Sõt: az sem véletlen, ha az ivarsejtek képtelenek az õket tartalmazó ondó-nyákból kiválni. Utóbbi annak a jele, hogy az illetõ férfi akaratereje, spirituális szempontból legalábbis, még mindig az õt felnevelõ édesanya áldatlan hatása alatt van, elõbbi, hogy erélytelen, magyarul: férfiatlan, vagy éppenséggel szerelmi szédelgõ és minden nõt a magáénak szeretne tudni, illetve, hogy képtelen egyetlen nõnek (a feleségének) a spirituális, lelki és végül fizikai megtermékenyítésére koncentrálni. Érdekes módon, a természet http://kozmaszilard.hu




mindenütt visszaigazolja azt, hogy biológiai természetünk szerint, mindannyian nõnek indultunk. A klinikai és asztrológiai – metafizikai tapasztalat az ugyanis, hogy a megtermékenyítõ férfierõ hiányát korrigálni tudja a természettudomány (a genetika), de a nõi – anyai - megtermékenyülési képtelenséget nem. De azzal sincs minden megoldva, hogy amennyiben még maradt a nõ spirituális struktúrájában valamennyi teremtõi erõ, és a tudós professzorok sikeresen beültetnek a méhébe egy mesterségesen megtermékenyített és osztódni kezdett sejtet és a kilenc hónapig tartó remény és szorongás, rengeteg felügyelet, óvatoskodás, aggodalom és vigyázat mellett, még gyermekké is válik az embrió és a szülész – nõgyógyász orvosok végül – csakis császármetszés útján természetesen - kioperálják az édesanyjából azt sikeresen. Mivel nem a nemzéssel és a gyermek születésével kezdõdik az igazi szülõi munka és gondoskodás, hanem mindez mindössze egy hosszú, felelõsségteljes (egyesek számára inkább gondokkal, szorongásokkal és szomorúsággal, mások számára inkább vidámsággal, örömmel és boldogsággal teljes) folyamatnak a kezdete. A császármetszéssel született, majd felnõtté vált gyermekeknek az enyhén eltérõ pszichológiájáról vannak statisztikai felmérések. A mindössze 10 százalékos sikerrel járó lombikprogramokkal világra erõszakolt és a felnõtt korig eljutó gyermekek sorsáról még nincsenek. Én viszont találkoztam öt évvel ezelõtt egy, a sorstól ily módon kierõszakolt, a felnõtt kor küszöbén álló lánnyal. Fizikailag semmi baj nem volt vele látszólag, csak éppen nappal is maximálisan elsötétített lakásban tudott élni és narkós elvonási tüneteket produkált, ha nem kapta meg a napi fél kiló nyers hús adagját. Azóta nem is azért adok hálát, hogy az elsõ gyermekünk orvosi segítség nélkül jött a világra, hanem azért, hogy nem orvosi segítséggel fogant meg. Bár nem kimondottan a témához tartozik, de mivel a jelenség nem más, mint az imént leírtak egyenes következménye és folytatása és következménye, azt is meg kell itt újra említeni, hogy például a csecsemõk és a hét éven aluli gyermekek egy az egyben leképezik betegségeikkel, rossz fizikai állapotaikkal az anyának a tudattalanjába lesüllyesztett és oda lefojtott, vagyis feloldatlan lelki vívódásait, félelmeit, vagy fojtott agresszivitását. Egy gyakorlott asztrológus a kisgyermekek és a csecsemõk „nem kívánatos” állapotából azonnal ki tudja következtetni, hogy az anya milyen problémákkal viaskodik fél-tudatosan, vagy egészen öntudatlanul. Például a különbözõ allergiás (különösen a virágpor-allergia) tünetek jelentkezése, a gyakori és természetellenes ágyba-vizelés arra utal, hogy az anya olyan szerelmi-szexuális (érzelmi, vagy fizikai kielégületlenségi) problémákkal és ösztönös vágyakkal viaskodik, amelyeket esetleg erkölcsileg szégyenletesnek tart, vagy képzel. A csecsemõ és a kisgyermek gyakori és természetellenes meghûlései, vagy fizikai ok nélküli hõemelkedései (lázasság) arra utalnak, hogy az anya nem meri nyí1tan kifejezni ellenérzéseit és haragját valakivel, vagy valamivel szemben és rejtett gondolatban, fojtott érzéseiben igen intenzíven és kitartóan támad egy vagy több személyt, egy jelenséget, egy élethelyzetet, esetleg saját sorsát. Összegezésképpen, nem arról van szó, hogy e sorok olvasása után, mindenkinek, aki a metafizikai alapállás szerint akarja folytatni az életét, azonnal félbe kell szakítson mindenféle (Nyugati és civilizált – vagyis "keresztény" szokássá vált) „gyógyszeres” védekezést (Valójában a hormontabletta szedés útján történõ „védekezés” legveszedelmesebb eljárás, mert hamis genetikai információt tartalmazó - a szervezetet, vagyis a nõ tudattalan világát: teremtõi mágikus képességét becsapó, azt megtévesztõ - méreg-tablettákat juttatnak a nõk szervezetébe), vagy a mechanikus védekezési praktikát. Hanem az, hogy tudnunk kell arról, hogy mit vállaltunk egyelõre és arról is, hogy mi lenne a helyes és a helyes életmóddal hova lehet eljutni. Tudnunk kell azt, hogy egyszer, valamikor a spirituális és a testi tisztulásunk megfelelõ színvonalán, elérhetjük majd azt az állapotot, amelyben a hitünk, azaz lényegünkké vált tudásunk felszabadít minket mindenfajta, az egyetemes törvényekkel szembeni elhárítási védekezési mechanizmus gyakorlása alól. Feloldván ezzel azt a szakadékszerû nagy ellentmondást, vagyis azt az alapvetõ és semmivel sem ellensúlyozható, feloldhatatlan korrupciót, ami a szellemi meggyõzõdésünk és a szexuális életgyakorlatunk között tátong. Mert aki mind az általános emberi életfeladataival szemben „védekezik”, mind a horoszkópjából kiolvasható, kiemelten személyi életfeladataival szemben (Az asztrológiában a Rákhoz, illetve a IV. házhoz és a Holdhoz kapcsolódó karmikus életfeladatokkal: Családanyai, illetve családapai szerepkör, feladat és un. áldozat vállalásával szemben, illetve gyermekek nemzésével, gondozásával és nevelésével szemben), azzal szemben, maga „az élet is védekezik” majd, ha nem is azonnal és látható módon, hanem hosszú évek múlva, a hatás – visszahatás törvénye hatására, még akkor is, ha ezt a kívülálló nem észlelheti. Azzal viszont, aki készségesen, és teljes bizalommal együttmûködik (kollaborál) az egyetemes törvényekkel (Az élet törvényeivel!), azzal a törvények, az élet és a sors (A sorsot adó Isten) is együttmûködik. Az a nõ tehát, aki szerelmes már, és szexuális életet is folytat és ennek megfelelõen gyermeket is akar, „de nem azonnal, hanem valamivel késõbb”, mivel bizonyos, idõigényes életkörülmények el kell még rendezõdjenek, nyugodtan kérheti a saját teremtõ képzeletétõl (És ez által az Istentõl) a – figyelem, ez igen fontos: nem végleges! – halasztást, mert egészen biztos lehet benne, hogy meg fogja kapni. Sõt: amennyiben nem biztos abban, hogy szerelmes-e igazán és pontosan annak érdekében kéri a halasztást, hogy ez tisztázódjon mind az õ lelkében, mind a partnere lelkében, akkor is meg fogja kapni. Amennyiben viszont ezt erõszakkal teszi (Mágiázik, vagy agykontrol segítségével önkényesen akarja a folyamatot irányítani), vagy nem biztos abban, hogy tényleg be akarja-e tartani az ígéretét, az jobb, ha fogamzásgátlót szed, vagy spirált helyeztet a méhszájában és késõbbre halasztja a spirituális igényû életvezetést. De mindaz, amit e kis tanulmányban leírtam, megvalósíthatatlan, misztikus fantazmagória, illetve steril elmélet marad és nem a mindennapi életgyakorlatban megélt valóság, amennyiben az asztrológiai adatainkból - személyi spirituális és gyakorlati életfeladatain térképét tartalmazó sorsképletünkbõl: asztrogrammunkból, is kiolvasható spirituális http://kozmaszilard.hu




struktúránkkal összhangban levõ, teljes életfeladatkör felvállalásával (életrenddel) a lelki és a fizikai egészségünket helyre nem állítjuk. És még ezen felül is van egy, az avatatlanok számára „különös”, az avatottak számára a napnál is világosabb feltétel, amit annak idején, nekem se jött, hogy elfogadjak. Mert az egyetemes elmével való finom együttmûködés (Mai misztikus szóhasználatban: az univerzum energiáival), amit a fentiekben leírtam, a fizikai, de szervezetünknek, de a kauzális struktúránknak a teljes megtisztításán is múlik. Egészen pontosan, az akaratunkat és képzeletünket befolyásoló, az agyunknak és a szervezetünkben a legfinomabb vitális energiákat és információkat hordozó hormon-nedveknek, a számunkra hamis - és ezért feldolgozhatatlan - genetikai információtól való megtisztításán. Az alkoholtól és más kábulat keltõ anyagoktól, valamint az állatok húsában található hormonális "mérgektõl" (a hullaméregtõl) való megszabadítása. Utóbbi viszont nem a vegetáriánus táplálkozásra való áttérés szükségét jelenti, hanem mindössze a természetes táplálkozásra való áttérést. Az ide vonatkozó részletes magyarázatokat - információkat a Táplálkozásról szóló tanulmányomban közlöm.

http://kozmaszilard.hu



A magzatfoganás és a fogamzásgátolt boldogság titkairól

Recommend Documents