A MAGYARORSZÁGI MUNKÁSPÁRT 2006 IDÕSZAKI LAPJA
III. ÉVFOLYAM 17. SZÁM 2008. NOVEMBER 21.
A Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának évfordulójára Kilencven évvel ezelõtt, 1918. november 24-én alakult meg a Kommunisták Magyarországi Pártja. Magyarországon ezen a napon ünnepeljük a kommunista párt születésnapját. A kommunista párt gyökere messzebbre, a nemzetközi kommunista mozgalmat elméletileg megalapozó Kommunista Kiáltványig − eredeti címén a Kommunista Párt Kiáltványáig − nyúlik vissza. A Kiáltvány szerzõi a kommunista név felvételét azzal indokolták, hogy ekkor Európában “a munkásosztálynak az a része nevezte magát kommunistának, amelyik meggyõzõdött a pusztán politikai átalakulások elégtelenségérõl, és a társadalom teljes átformálásának szükségességét hirdette”. Azóta sem jutott eszünkbe, hangsúlyozta Engels a Kiáltvány 1888-as német kiadásának elõszavában, hogy e nevet megtagadjuk. Ebben a szellemben tekinti magát kommunista pártnak, a KMP örökösének pártunk, a Magyarországi Munkáspárt 2006. A Kiáltványban kifejtett általános kommunista alapelvek nagyjában és egészében megjelenése után is teljesen helyesek. Alkalmazásuk azonban, miként Marx és Engels figyelmeztettek, “mindenütt és mindenkor a történelmileg meglévõ körülményektõl fognak függeni”. Ma önálló kommunista pártok a megváltozott történelmi viszonyok között, a meglévõ körülményektõl függõen, törekednek alkalmazni az általános kommunista elveket. Korunk történelmi eseményei is igazolják, hogy a történelem, különösen a forradalmak története, “ravaszabb”, mint ahogy azt akár a leghaladóbb osztályok pártjai képzelik. A munkásosztály pártjának különösen nehéz feladata, hogy a forradalmi mozgalmak átmeneti vereségei után, ellenforradalmi idõszakokban újjászervezzék magukat és megtalálják a harc hatékony módszereit. Mitõl vagyunk kommunisták? Nem vagyunk eleve különös anyagból gyúrva. Mozgalmunkat Lenin “egyszerû emberek gyakorlati mozgalmának” nevezte. Nem attól vagyunk kommunisták, hogy magunkat annak nevezzük, nem is attól, hogy tagjai vagyunk egy pártnak. Tetteink és magatartásunk tesz bennünket azzá. Hiba volna azt gondolni, hogy elég elsajátítani a kommunista jelszavakat. A közös harc és munka gyakorlatában alakulnak ki azok a
követelmények és tulajdonságok, amelyek valakit kommunistává tesznek. Alapvetõ követelmény a szilárd elkötelezettség és szolidaritás a munkásosztály felszabadításának ügyével. A kommunisták azt a nézetet vallják, hogy a munkásosztály felszabadítása magának a munkásosztálynak a mûve kell, hogy legyen. A kommunista párt elsõrendû feladata, hogy politikailag szervezze és vezesse a munkásosztály harcát. A kommunisták célja, hogy a munkásosztályt osztállyá szervezzék és segítsék a politikai hatalom meghódításában. A munkásosztály harca nem osztálykiváltságokért, hanem minden osztályuralom megsemmisítéséért vívott harcot jelent. A kommunisták valamennyi kizsákmányolt − fizikai és szellemi − dolgozó felszabadításáért harcolnak. Fontos követelmény a kommunisták tudatossága. “Az elmélet terén a proletariátus többi tömegével szemben az az elõnyük, hogy világosan látják a proletármozgalom feltételeit, menetét és általános eredményeit.” A kommunisták állandó feladata, hogy bõvítsék és fejlesszék ismereteiket és tudásukat, tanulmányozzák és alkalmazzák a marxizmus forradalmi elméletét. Fontos feltétel a szervezettség. A kommunisták pártja csak a kommunisták egyesült erejével, összehangolt és fegyelmezett közös munkájával képes megoldani feladatait. Állandó feladat ezért a szervezettség erõsítése, a párt munkamódszereinek tökéletesítse. Lenin mindenkit óvott a “forradalmi frázispuffogtatástól” és a “kommunista hencegéstõl”. A kommunisták munkájában a szószátyárkodással a hétköznapi tetteket helyezte szembe. “Kevesebb dagályos frázist, több egyszerû hétköznapi munkát” − mondta. A kommunista mozgalom történetében gyakran váltották egymást sikerek és kudarcok, gyõzelmek és vereségek. Lenin menthetetlennek tartotta azokat a kommunistákat, akik azt képzelték, hogy gyõzelemre vihetik a proletariátus ügyét átmeneti kudarcok, vereségek és újrakezdések nélkül. Nem vesznek el azonban azok a kommunisták, “akik nem ringatják magukat illúziókban, de nem is csüggednek el, megõrzik szervezetük erejét s rugalmassá-
A TARTALOMBÓL Felújultak a tárgyalások az EU és Oroszország között 2. oldal
Krugman: Roosevelt, a New Deal és Obama 2−3. oldal Sandinista gyõzelem Nicaraguában
3. oldal
Csatlakozz!
A Charta − 2008 felhívása a gyújtogatók ellen
4. oldal
Készülünk az EP választásokra Az elnökség egri ülésének határozata és állásfoglalásai
5. oldal
A gyerekes családok helyzete romlott
6. oldal
Folytatódnak a pénzügyi megszorítások Elmélyítik a válságot
6. oldal
A válságelméletek történetébõl A cikksorozat elsõ része
7. oldal
gát, hogy ismételten elölrõl kezdhessék e hihetetlenül nehéz feladat megoldását”. A magyar kommunista mozgalom születésnapján múltunkra emlékezve mesebeli Jánosként “gyürkõzünk” a jelen feladataival: “Így csináltad ezt már régen, Van egy kis tapasztalásod Csalatásban és fenében. De csinálod, mert csinálod, De csinálod, mert erre lettél, S ha már álltad, hát kiállod. Vagy nem állod s megbénultan Gunnyasztani fogsz, ha merhetsz, Öreg bûnödön, a Múlton. Kellesz a nagy arénára, Akkor is, ha életednek Életed lesz majd az ára.” (Ady Endre: A mesebeli János) Wirth Ádám
2 TÁMPONT
III. ÉVFOLYAM 17. SZÁM 2008. NOVEMBER 21. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!
Párbeszéd az Európai Unió és Oroszország között A soros francia elnökség kezdeményezésére november 14én, Nizzában tartották az EU és Oroszország csúcstalálkozóját, amelyen részt vett Dimitrij Medvegyev orosz elnök is. A két fél megegyezett, hogy a grúziai konfliktus miatt szeptemberben befagyasztott új partnerségi szerzõdés kidolgozására vonatkozó tárgyalásokat december 2-án folytatják. Antonio Missiroli, a brüsszeli Európa Center szakértõje szerint “értelmetlen szankciókat alkalmazni egy olyan nagy és büszke országgal szemben, mint Oroszország”. A politikai helyzet alakulásától függetlenül, az elmúlt években folyamatosan erõsödtek a 27-ek és Moszkva gazdasági kapcsolatai. Az Eurostat szerint 2008 elsõ felében az EU importjában tizenegy, az exportjában nyolc százalékot jelentett az Oroszországgal folytatott áruforgalom. Az USA-t és Kínát követõen Oroszország az Európai Unió harmadik kereskedelmi partnere. Az elsõ félévben az export 50, az import 88 milliárd euró értékû volt, ami 2007 hasonló idõszakához képest 25 százalékos növekedést jelent. A tagországok energiaszükségletének 54 százaléka jelenleg importból származik, amelynek a 42 százalékát az orosz vállalatok biztosítják. A Moszkvával való kapcsolatok kérdésében az Európai Unió megosztott. Olaszország, Franciaország, Németország és mások a folyamatos párbeszédet és az érdekek kölcsönös tiszteletben tartását hirdetik. Néhány tagállam, köztük a balti államok és Lengyelország viszont az együttmûködést politikai feltételekhez szeretnék kötni. Silvio Berlusconi olasz kormányfõ a napokban kijelentette, hogy “a Csehországba és Lengyelországba tervezett amerikai rakétapajzs, Koszovo elismerése valamint Grúzia, illetve Ukrajna esetleges meghívása a NATO-ba provokációt jelent Oroszországgal szemben”.
Fiacskám, ez mind a tiéd!
Az Egyesült Államok nagy többséggel Barack Obamát, a demokraták jelöltjét választotta elnöknek. A republikánus jelölt McCaine üdvözölte a megválasztott elnököt. Az International Herald Tribune karikaturistája így látta az eseményt.
Sarkozy Medvegyevvel
Nicolas Sarkozy francia elnök bejelentette, hogy a jövõ évben az EBESZ keretében megrendezik az EU, Oroszország és az USA csúcstalálkozóját, amelynek célja egy “új biztonsági és védelmi egyezmény” kidolgozása. Sarkozy felkérte Medvegyevet, hogy az értekezletig halasszák el a kalinyingrádi enklávéba tervezett rakétatelepítést. Az Egyesült Államoknak viszont javasolta, hogy egyelõre függesszék fel a rakétapajzs telepítésére vonatkozó tárgyalásokat. Az orosz elnök a rakétatelepítés elhalasztására pozitívan válaszolt, és annak a véleményének adott hangot, hogy Moszkva és Brüsszel álláspontja “nagyjából azonos” a G20-ak Bush amerikai elnök által kezdeményezett csúcsértekezletével kapcsolatban. Oroszország támogatja azt az európai álláspontot, hogy szükség van a “nemzetközi pénzügyi szervezetek mélyreható reformjára”. Egyetértés volt abban is, hogy Barack Obama hivatalba lépése után egy újabb pénzügyi csúcsot kellene rendezni 2009. február végén. K.G.
Krugman, Paul: Franklin Delano Obama? Hirtelen minden, ami régi, újra New Deal. Reagan elment, FDR eljött. Mégis, mennyi útmutatást ad a Roosevelt-éra valójában a mai világnak? A válasz az, hogy sokat. De Barack Obamának FDR kudarcaiból és eredményeibõl egyaránt tanulnia kell: Az igazság az, hogy a New Deal rövid távon nem volt olyan sikeres, mint hosszún. És FDR rövidtávú sikere korlátozottságának, amely majdnem az egész programját veszélyeztette, az oka az volt, hogy a gazdasági politikája túlságosan óvatos volt. A New Deal hosszútávú vívmányairól: Az FDR által felépített intézmények tartósnak és lényegesnek bizonyultak. Valóban, ezek az intézmények maradnak Amerika gazdasági stabilitásának az alapjai. Képzeljék el, mennyivel rosszabb lenne a pénzügyi válság, ha a New Deal nem biztosította volna a legtöbb bankbetétet. Képzeljék el, mennyire nem éreznék magukat éppen most biztonságban az idõsebb amerikaiak, ha a republikánusoknak sikerült volna lebontani a társadalombiztosítást. ... A progresszívek remélik, hogy az Obama-kormányzat,
mint a New Deal, a mostani gazdasági és pénzügyi válságra intézmények, különösen egy egyetemes egészséggondozó rendszer létrehozásával fog reagálni, amely megváltoztatja az amerikai társadalom formáját az eljövendõ nemzedékek számára. De az új kormányzatnak nem szabad utánoznia a New Deal egy kevésbé sikeres aspektusát: a nem megfelelõ válaszát magára a Nagy Depresszióra. Meg kell mondani, hogy FDR-nek valójában nem sikerült teljes gazdasági helyreállást elérnie az elsõ két elnöki idõszaka alatt. Ezt gyakran a Keynes-i gazdaságtan elleni bizonyítékként emlegetik... De az 1930-as évek fiskális politikájának meghatározó vizsgálata az MIT közgazdája, E. Cary Brown által nagyon eltérõ következtetésre jutott: A fiskális ösztönzés nem azért volt sikertelen, mert “nem mûködött, hanem azért, mert ki sem próbálták”. Ez nehezen hihetõnek látszik. A New Deal híres arról, hogy az amerikaiak millióit vette fel a Works Progress Administration és a Civilian Conservation Corps közmunkáinak bérlistájára. (Folytatás a 3. oldalon.)
III. ÉVFOLYAM 17. SZÁM 2008. NOVEMBER 21.
TÁMPONT 3
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!
Sandinista gyõzelem Nicaraguában Az 5,6 millió lakosú középamerikai országban helyi választásokat tartottak november 9-én, amelyen a Daniel Ortega elnök által vezetett Sandinista Felszabadítási Front (FSLN) jelöltjei gyõztek. A hurrikánok által sújtott hét körzetben csak januárban járulnak urnák elé a választók. A korábbi 54-el szemben a FSLN a 146 önkormányzat közül 91-ben szerzett többségét. A konzervatív Alkotmányos Liberális Párt (PLC) viszont 49 körzetben gyõzött. Kiélezett küzdelem volt a fõvárosban, Managuában, ahol a sandinista jelöltet, Alexis Argüello háromszoros ökölvívó világbajnokot választották polgármesterré, a PLC színeiben indult Eduardo Montealegre volt külügyminiszterrel szemben. A fõváros kilenc kerületébõl nyolcban a sandinisták szereztek többséget. Öt párt vett részt a választásokon, de csak az FSLN-nek és a PLC-nek van jelentõs támogatottsága. A tizenhat évi jobboldali kormányzás után 2007 januárjában ismét hatalomra került FSLN számára tesztet jelent az eredmény. A választást súlyos utcai összecsapások kísérték, amelyekben két személy meghalt és többen megsebesültek. A washingtoni adminisztráció által támogatott ellenzék választási csalással vádolta a kormányzatot és a szavazatok újraszámlálását követelte. A petíciót követõen a Legfelsõbb Választási Bíróság ismételten ellenõrizte a fõvárosban leadott szavazatokat, és megállapították, hogy Argüello a voksok 51,2, ellenfele pedig 46,6 százalékát kapta. Nicaragua a kontinens egyik legszegényebb országa, ahol a lakosság közel harminc százaléka a szegénységi küszöb alatt él. A vásárlóerõ alapján számított egy fõre jutó nemzeti jövedelem 2800 USD. A korábbi kormányok egyoldalú, az USA hegemóniáját elfogadó politikája után az új vezetés szoros kapcsolatokat ápol
Venezuelával, Kubával és más baloldali rendszerekkel. Daniel Ortega elutasította a Nemzetközi Valutaalap diktátumát, és együttmûködik Oroszországgal. Az ország csatlakozott a Hugo Chávez venezuelai elnök által kezdeményezett, a régió gazdasági és szociális fejlõdését elõsegítõ, “bolivári alternatívának” nevezett szervezethez, az ALBA-hoz. A megállapodás keretében Caracas kedvezményes áron szállít olajat Nicaraguába, és az ALBA bankjának a támogatásával 171 millió euró költséggel egy olajfinomító épül Puerto Sandino kikötõvárosban. ács
Választások Chilében A dél-amerikai országban önkormányzati választásokat tartottak október 26-án. A polgármesterek választásán a jobboldali Szövetség Chiléért a szavazatok 41, a balközép koalíció, a Koncentráció a 39 százalékát kapta. A balközép kormánypárti jelölttel szemben az ultrakonzervatív Pablo Zalaquett lett a fõváros, Santiago polgármestere. Az ellenzéki siker egyik oka, hogy a lakosság elégedetlen a város közlekedési rendszerének, a Transantiagonak a mûködésével. A Koncentráció számos bástyáját, Valparaisot, Concepciont és másokat is elvesztette. Az ellenzék 15 tartományi székhely közül kilencben gyõzött. A kormánypártok 146 polgármesterséget szereztek, ami 57-el kevesebb a 2004-ben elért ered-
Franklin Delano Obama? (Folytatás a 2. oldalról.) Mi, amerikaiak máig vezetünk a WPA építette utakon és küldjük a gyermekeinket a WPA építette iskolákba. Nem képeztek mindezek a közmunkák nagy fiskális ösztönzést? Nos, ez nem volt olyan nagy, mint gondolhatnák... FDR nem csak vonakodott egy általános fiskális expanziót folytatni, hanem türelmetlenül törekedett visszatérni a konzervatív költségvetési elvekhez. Ez a türelmetlenség majdnem elpusztította a hagyatékát. Elsöprõ választási gyõzelme után 1936ban a Roosevelt-kormányzat csökkentette a kiadásokat és emelte az adókat, olyan gazdasági visszaesést kiváltva, amely a munkanélküliségi rátát újra kétszámjegyûvé növelte és az 1938. évi idõközi választásokon nagy vereséghez vezetett. Ami megmentette a gazdaságot és a New Dealt, az a hatalmas közmunka-projekt volt, amely a II. világháború néven ismert, és végül olyan fiskális stimulust nyújtott, amely megfelelt a gazdaság szükségleteinek. Ez a történet fontos tanulságokat kínál a belépõ kormányzatnak. A politikai tanulság az, hogy a hibás gazdasági lépések gyorsan alááshatják a választói
felhatalmazást. A demokraták nagy gyõzelmet arattak a múlt héten, de még nagyobbat 1936ban, csak azért, hogy lássák a sikerüket elpárologni az 1937−38as recesszió után. Az amerikaiak nem várnak azonnali gazdasági eredményeket a belépõ kormányzattól, de várnak eredményeket, és a demokraták eufóriája rövid életû lesz, ha nem hoznak gazdasági helyreállást. ... FDR azt gondolta, hogy bölcs dolog féken tartani a kiadásait; valójában nagy kockázatokat vállalt ezzel a gazdaság és a hagyatéka terén. Azt tanácsolom az Obama-embereknek, hogy számítsák ki, mekkora segítségre van szerintük szüksége a gazdaságnak, és az eredményhez adjanak hozzá 50%-ot. Egy depressziós gazdaságban sokkal jobb a túlzott ösztönzés irányában tévedni, mint a túl kevés irányában. Röviden, Obama esélyei egy új New Deal vezetésére jórészt attól függenek, hogy a rövidtávú tervei elég bátrak-e. A progresszívek csak remélhetik, hogy õ rendelkezik a szükséges elszántsággal. (Forrás: International Herald Tribune, 2008. 11. 10. Fordítás: Szende György)
ményüknél. A Szövetség jelöltjei a korábbi 104-el szemben 142 települést fognak a jövõben irányítani. A kommunista párt befolyása alatt lévõ Juntos Podemos Más (együtt többre jutunk) blokk 6,4 százalékot ért el, és polgármestereinek a száma négyrõl hétre növekedett. A fõváros közelében lévõ Pedro Aguirre Cerda településnek Claudia Núòez asszony személyében elõször lett kommunista polgármestere. A lakosság politikai állásfoglalását jobban tükrözi a testületek tanácsosainak a választása, amelyen fordított eredmény született. A balközép Koncentráció a voksok 45,2, a Szövetség a 36 százalékát kapta. Sikeresen szerepelt a Podemos listája is, ami 9,1 százalékos eredményt ért el. A Chilei Kommunista Párt által irányított baloldali blokk 506 ezer szavazatot kapott, és 79 tanácsosi helyet szerzett. A kormánypártoknak 1064 tanácsosuk van, a jobboldali ellenzéknek 862. A szocialista Michelle Bachelet elnök szerint a lakosság többsége az önkormányzati választásokon a haladó erõket, köztük a kommunistákat támogatta. A többség biztosítása érdekében egyes régiók irányításában a Koncentrációnak együtt kell mûködni a Podemos képviselõivel. A választások eredménye azt jelzi, hogy a lakosság jelentõs része elégedetlen az 1990 óta hatalmon lévõ, a szocialista és a kereszténydemokrata pártok által irányított balközép kormánnyal. Fokozódik a szociális elégedetlenség, növekszik a korrupciós ügyek miatti felháborodás. A nemzetközi pénzügyi szervezetek dél-amerikai “minta” államának tartott Chilét, az export felét jelentõ réz világpiaci árának drasztikus csökkenése is sújtja. A jövõ évben elnök- és parlamenti választásokra kerül sor az országban. Szakértõk szerint, ha a Koncentráció nem képes egységesen fellépni, megújulni, akkor a közel két évtizede tartó középbal kormányzás véget érhet, és a jobboldal kerül hatalomra. K.G.
4 TÁMPONT
III. ÉVFOLYAM 17. SZÁM 2008. NOVEMBER 21.
A gyújtogatók ellen November 7-én a Szociális Charta − 2008 felhívással fordult a közvéleményhez, amelynek közvetlen kiváltó oka volt, hogy Nagycsécsen molotov koktélt dobtak két szemben levõ házra, majd a kirohanó emberek közül kettõt agyonlõttek. A felhívást az elsõ öt napban több mint hétszázan írták alá, az aláírásgyûjtés a december közepéig folytatódik. A Munkáspárt 2006 elnöksége csatlakozott a felhíváshoz, aki vagy amely szervezet csatlakozni kíván, nálunk is jelentkezhet. Lángolnak a magyarországi romák házai, rasszista rohamosztagosok vonulnak át a cigány alvég sikátorain, támadják a szlovákiai magyarok alkotmányos jogait, szélsõjobboldali magyar futballhuligánok provokálnak Szlovákiában irredenta jelképekkel, brutálisan ütlegeli õket a sovén szlovák rendõrség, szlovák zászlót égetnek nyilasok Budapesten, a magyarországi szlovák kisebbséget fenyegetik számos községben, egyetért a magyarellenes rendõri túlkapásokkal a Szlovák Köztársaság elnöke, letagadja a magyarországi szlovákok jogainak megsértését a Magyar Köztársaság elnöke, a magyarokat gyalázzák a szlovák kormánypártok, cigányellenes uszításban, antiszemitizmusban kéjeleg a magyar országos médiák egy része, tombol a rasszizmus és a sovinizmus nálunk és szomszédságunkban. Nem tudjuk pontosan, hogy kik követték el a legutóbbi cigányellenes merényleteket, de tudjuk, hogy kik teremtik meg a hozzájuk szükséges hangulatot, és tudjuk, hogy a cigányság ûzött vad a saját hazájában, tudjuk, hogy a romák súlyosan fenyegetett helyzetben vannak. Más kisebbségek helyzete is aggasztó, de a romáké a legrémületesebb. A magyar állam, a polgári demokratikus rendszer, a polgári demokratikus nyilvánosság tehetetlen és megosztott. A gazdasági válság súlya alatt görbedõ ország nem a hatalmasok ellen fordul, hanem a legszegényebbek, a leginkább kiszolgáltatottak ellen. A rettegõ közvélemény megtanulta elviselni, banalizálni, trivializálni a legegyértelmûbb fasiszta provokációkat, a neonáci terrorizmus nyílt megjelenése semmilyen érdemleges visszhangot nem váltott ki. A polgári baloldal sopánkodik, a polgári jobboldal (jobb esetben) súlyosan hallgat. A szociális rendszer maradékai elleni összpárti támadás a cigányellenes kilengéseket igazolja sunyi, közvetett módon. (Mert hiszen a propaganda a szegénykérdésbõl cigánykérdést csinál, s így veszi elejét a társadalmi szolidaritásnak.) ELÉG VOLT EBBÕL! Politikai küzdelmet hirdetünk a nyilasság ellen, “a polgári közép” kétszínûsége és gyávasága ellen, és kijelentjük, hogy tá-
madott és fenyegetett kisebbségi honfitársaink mellett állunk. Cigányok, szlovákok, zsidók, melegek mellett Magyarországon, magyarok, romák, melegek mellett Szlovákiában, a szegények, a munkanélküliek, a nyomorúságos segélyeken tengõdõk, a betegek, az öregek, a koplaló gyerekek, az éhbérért dolgozók, a kényszerprostituáltak, a bevándorlók, a vendégmunkások, a foglyok, a kiutasítottak, a kitoloncoltak, a megalázottak mellett mindenütt! Elég volt abból, hogy az áldozat legyen a bûnbak. Ez az erkölcsi fertõ, nem a sze-
Novemberi gondolatok Az októberi proletárforradalom 91. évfordulóján a Magyarországi Munkáspárt 2006 Gyõr−Moson−Sopron megyei szervezetének képviseletében ismételten elhelyeztük a megemlékezés koszorúját a gyõri szovjet emlékmûvön. Milyen hatással volt, mit eredményezett az októberi forradalom a világ fejlõdésére, a népek életére? A proletárforradalom az addig elmaradott Oroszországot a világ élenjáró országai közé emelte az anyagi javak termelésének módjában és méretében. A tudomány és az ûrtudomány tekintetében pedig, az elsõ helyre került. Közismert, hogy a Szovjetunió elsõként küldött embert a világûrbe. Megszûnt a kizsákmányolás, sorsukat a saját kezükbe vették. Minõségi fordulat történt a nép életkörülményeiben. A létrejött szocialista viszonyok lehetõvé tették a forradalom vívmányainak megvédését, amikor a honvédõ háborúban megsemmisítõ vereséget mértek a hitleri fasizmusra. A fasizmus ellen, a népek felszabadításáért vívott második világháborúban a szovjet emberek kivívták a világ csodálatát és elismerését. A szocialista forradalom történelmet formáló másik nagy eredményeként lehet értékelni, hogy a közép és kelet-európai országokban a háború után kibontakozott népi demokratikus forradalmak következtében újabb országok léptek a közösségi társadalomhoz vezetõ útra, köztük hazánk is. A szocializmushoz való átmenet idõszakában alapvetõ pozitív változás történt a munkásemberek, a magyar nép életében. Megszûnt a munkanélküliség, a létbizonytalanság. Új városok és városrészek, a családi otthonok tízezrei épültek. Az anyagi javak termelésében, az életszínvonalban is lényeges elõrelépések történtek. Tényként állítható, hogy Magyarország a történelme során olyan nagy és minõségi fejlõdést soha nem élt meg, mint a néphatalom évei alatt. Az októberi forradalom és a népi de-
rencsétlenek szánalmas túlélési kísérletei. Tudtuk, hogy EZEK elõbb-utóbb ölni fognak. Már elkezdték. Riadó! A Charta decemberben konferenciát tart, amelyen rámutatnak az okokra, arra a téves gazdaságpolitikára, amely elõidézte és folyamatosan fenntartja ezt az állapotot, illetve megfogalmazzák azokat a gazdaságpolitikai elveket, amelyek kivezethetnek ebbõl. Mindezért felelõs politikai osztálynak a helyes cselekvés alól a válság sem adhat felmentést. A nagy tömegeket sújtó nyomor megszüntetését a válsággal együtt kell kezelni. mokratikus forradalmak hatására széthullott az imperializmus gyûlölt gyarmati rendszere. A volt gyarmati országok sokasága lépett az önálló fejlõdés útjára. Közülük is a legjelentõsebb India és Kína. Ez utóbbi több mint fél évszázada a szocializmus útját választotta, és az utóbbi években minden tekintetben bámulatos fejlõdést mutat a világnak. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom alapjaiban változtatta meg a történelem eddigi menetét. Nyitánya volt és maradt a kapitalizmusból a szocializmusba való történelmi átmenetnek. Ez akkor is igaz, ha tudjuk, hogy két évtizeddel ezelõtt a Szovjetunióban és a népi demokratikus országokban rendszerváltás történt az ismert módon, negatív eredménnyel. A rendszerváltást azzal indokolták, hogy a szocializmus összes tartaléka kimerült, azt nem lehet megreformálni és tovább fenntartani. További indok volt, miszerint az államnak ki kell vonulnia a gazdasági élet területérõl, a termelést és az elosztást a piac szabályozó szerepére, a gazdasági versenyre kell bízni. Most, a kibontakozó válság láttán a tõkés rendszer gazdasági profétái arról igyekeznek meggyõzni a kormányokat és a szakembereket, hogy növelni kell az állami felügyeletet, az ellenõrzést, és létre kell hozni a szabályozott kapitalista formákat. A Magyarországi Munkáspárt 2006 az egy évvel ezelõtt megtartott 23. kongresszusán elfogadott program alapján megerõsíti sorait, növeli tömegkapcsolatát, visszaszerzi a magyar lakosság bizalmát és támogatottságát. A programunkból idézünk: “Pártunk a 88 éves magyar kommunista mozgalom örököse és folytatója… Õszintén szembenézünk a küzdelmek során elszenvedett kudarcokkal és bukásokkal. Önkritikusan tanulunk az elkövetett hibákból, azok kijavítására törekszünk”. A programunkkal együtt meggyõzõdéssel valljuk, hogy a “21. század a szocializmusért, a kommunizmusért vívott harc folytatásának a százada lesz”. Bor János
III. ÉVFOLYAM 17. SZÁM 2008. NOVEMBER 21.
TÁMPONT 5
Készülünk az Európai Parlamenti választásokra November 8-án a Munkáspárt 2006 elnöksége kihelyezett ülést tartott Egerben. Az elnökség meghallgatta és megvitatta Vajnai Attila tájékoztatóját a válság nyomán kialakult belpolitikai helyzetrõl. Megállapította, hogy a szélsõjobboldali sajtó és propaganda nyílt támogatásával rasszista csoportok, félfegyveres alakulatok szervezõdnek és durva megfélemlítõ akciókba kezdtek, amelyek Nagycsécsen gyilkolásig mentek el, és már a szomszédos országokkal való kapcsolatokat is súlyosan megterhelik. Az állam sem a propaganda, sem a szervezkedés és az akciók ellen nem lépett fel, a parlamenti pártok megosztottsága és magatartása bátorítja
Határozat A Magyarországi Munkáspárt 2006 elnöksége megvitatta a pénzügyi és gazdasági válság fejleményeit, valamint azokat a tervezett intézkedéseket, amelyekkel a gazdasági és politikai hatalom a válság hatásait próbálja enyhíteni. Az elnökség aggódva tapasztalja a neoliberális megszorító
az elkövetõket. Az elnökség támogatja a Szociális Charta − 2008 felhívását a szélsõjobboldali gyújtogatók ellen és követeljük, hogy a törvény szigorával vessenek véget az elharapódzó rasszista propagandának, szervezkedésnek és akcióknak. (A felhívást a 4. oldalon közöljük). Az elnökség sajtótájékoztatón ismertette a Munkáspárt 2006 álláspontját az egri kórház bérbeadásával kapcsolatban. Az elnökség állásfoglalást fogadott el a válság elleni védekezés gazdaságpolitikájáról. A belpolitikai helyzetre való tekintettel az elnökség határozatot fogadott el a választásokra való felkészülés felgyorsításáról.
politika újbóli térnyerését, amely tovább növeli a szélsõjobboldali veszélyt és a vele szövetséges jobboldal választási gyõzelmének fenyegetését. Ebben a politikai helyzetben a baloldali erõk kötelessége a gazdasági válságra baloldali válaszokat találni, és azokat a társadalom elõtt valós alternatívaként képviselni. A Munkáspárt 2006 elnöksége ezért úgy
dönt, hogy a párt minden erejével a 2009-es Európai Parlamenti választásokra készül. Ez a választás lehetõséget ad a baloldali alternatíva képviseletére, és a neoliberális politikát elutasító baloldali politikai erõk összefogására. A Munkáspárt 2006 elnöksége felkéri a párt tagjait és szimpatizánsait, hogy készüljenek az EP választáson való indulásra.
Védekezzünk a válság pusztító hatása ellen A pénzügyi−gazdasági válság néhány hete elérte a kontinentális Európát és benne Magyarországot is. A válság felfedte, hogy a gazdasági integráció elért fokán az Európai Unió nem tudja megvédeni tagállamait a válság pusztító hatásától, a védekezés kezdeményezése és fõ terhei a nemzetgazdaságokra hárulnak. Magyarország kormánya lépett a forint és a pénzügyi gazdaság megvédése érdekében, de mint a kormányfõ utalt rá, a neheze, a reálgazdasági kihatások elhárítása még hátra van. A Munkáspárt 2006 úgy véli, nem véletlen, hogy az idei közgazdasági Nobel díjat Paul Krugman, amerikai egyetemi tanár kapta. Egyetértünk Krugman professzor véleményével: “A felelõsségteljes dolog éppen most: megadni a gazdaságnak a segítséget, amelyre szüksége van. Most nem a deficit miatti aggódásnak van itt az ideje”. Gazdasági és pénzügyi politikánkban szakítani kell a neoliberális irányzattal, amelynek privatizáziós és deregulációs politikája okozta, hogy most a hazai gazdaság különösen nehéz helyzetbe került. A reálgazdaság védelme nem lehet eredményes meg-
felelõ pénzügyi politika nélkül. A kormányzat által benyújtott költségvetés elfogadhatatlan, mert nem elég szavakban elismerni, hogy a foglalkoztatottság szintje alacsony és most még további veszélyek fenyegetik, hanem tenni is kell ellene. Elkülönített pénzalapot kell létrehozni az alábbi három fõ cél megfinanszírozására: 1. A foglalkoztatás zömét adó kis és középvállalkozási szektor munkahely-megtartó és új munkahelyeket létesítõ tevékenységéhez beruházási és folyó termelési támogatásokat kell nyújtani, egyúttal segíteni kell az e szektorban meglevõ fekete foglalkoztatás visszaszorítását. 2. A mezõgazdaságban segíteni kell a kistermelõk szövetkezetekbe való tömörítését, a szövetkezetek beszerzési és értékesítési, valamint iparági melléktevékenységét, ezáltal a vidéken a magasabb szintû, folyamatos foglalkoztatást. Az egyoldalú, hibás uniós mezõgazdasági támogatási rendszer kiegészítésével fel kell futtatni a katasztrofálisan visszaesett állattenyésztést, az intenzív gazdálkodást. Az ipari és mezõgazdasági kistermelõk, szövetkezetek pénzügyi
támogatása azonban önmagában nem lenne hatékony, segíteni kell a hazai termékek piacra jutását is. Egy ilyen program beindításával már egy év alatt is javítani lehetne a gazdaság helyzetén, hosszabb távon pedig versenyképesebbé válna az ország. 3. Támogatni kell a pénzügyi nehézségekkel küszködõ önkormányzatokat, hogy legyen elég pénzügyi forrásuk törvényi feladataik ellátáshoz, a területükön élõ munkaképes lakosság munkabérért való foglalkoztatásához, a megdrágult viszonyok miatt megnõtt szociális szükségletek kielégítéséhez. A pénzalap célzott felhasználását tartjuk szükségesnek, hogy a kiadások a leghatékonyabban kerüljenek felhasználásra. E mellett meg kell emelni az egészségügy és az oktatás költségvetését, és meg kell elõzni, hogy a válságot a magántõke további elõnyomulásra tudja felhasználni, amelynek végül megint a költségvetés inná meg a levét a jövõben. Ugyanezen okból elutasítjuk a jobboldal demagóg adócsökkentési követeléseit, amelyek szétterítve növelnék a hiányt és a legszükségesebb céloktól vonnák el a forrásokat, a
Az egri kórházról Ellenezzük a privatizációt A Munkáspárt 2006 ellenezte és ellenzi a közszolgáltatások, így az egészségügyi rendszer privatizációját. Mi a betegek és a dolgozók érdekében a közösségi tulajdont támogatjuk. Elítéljük a demagógiát A Munkáspárt 2006 elítéli a jobboldali pártok demagógiáját. Hiteltelen olyan pártoktól a privatizáció ellenzése, amelyek a kapitalizmust hozták a nyakunkra. Minden jobboldali és velük szövetséges szélsõjobboldali párt is felelõs az utóbbi húsz év privatizációjáért. Ráadásul azok, akik ma nagy hangon tiltakoznak a magánosítás ellen, gátlás nélkül támogatták egyes szolgáltatások kiszervezését a kórházak esetében. Társadalmi ellenõrzést akarunk A Munkáspárt szerint az egészségügy olyan fontos közszolgáltatás, hogy ebben az esetben nem lehet üzleti titokról, és magánérdekrõl beszélni. Mi az egri kórház esetében is civil Társadalmi Ellenõrzõ Szervezet felállítását kezdeményezzük, amely a kórházak mûködését a társadalom érdekében teljesen átláthatóvá teheti. Így nyomon követhetõ lesz, ha bárki is a közpénzekbõl magánvagyont próbál csinálni. Munkahelyet kell adni a kárvallottaknak A felelõtlen politikai csatározások következtében sok ember elvesztette munkahelyét. A Munkáspárt 2006 követeli, hogy az ügyben felelõs pártok mindent kövessenek el a munkájukat elvesztõ emberek megsegítésére. Ez politikai és egyben erkölcsi kötelességük is. Eger, 2008. november 8. a Munkáspárt 2006 országos elnöksége szegények elöl vennék el a pénzt. Javasoltuk és javasoljuk a Magyar Nemzeti Bank elnökének parlamenti beszámoltatását, a válság idõszakában különösen fontos foglalkoztatás-politika banki alátámasztásának a prioritását. Magyarországi Munkáspárt 2006 elnöksége
6 TÁMPONT
III. ÉVFOLYAM 17. SZÁM 2008. NOVEMBER 21.
Ferge Zsuzsa: A gyermekes családok helyzete romlott A gyermekszegénység felszámolására költött milliárdokból épp a gyerekeknek jutott a legkevesebb az elmúlt években. A szociális és gyermekvédelmi szakma nem szokott hozzá a programok hatékonyságának vizsgálatához, az eredmények rögzítéséhez és a pontos adatszolgáltatáshoz − jelentette ki Ferge Zsuzsa, az MTA Gyerekprogram Irodájának vezetõje a Gyerekesély projekt tegnapi nyitórendezvényén. − Hiába tartozunk az unió azon kevés országa közé, ahol országgyûlési határozatban döntöttek a gyermekszegénység felszámolásáról, ha a stratégia megvalósítását célzó zászlóshajó-projekt szétforgácsolódik az ágazati költségvetések akcióterveiben − jelentette ki Ferge Zsuzsa, aki szerint a sikertelenséget jelzi, hogy a “Legyen jobb a gyerekeknek!” címû Nemzeti Stratégia 2007-es induló évében a gyerekes családok helyzete romlott. Miközben a szegények aránya az összlakossághoz viszonyítva az uniós átlagnál kisebb, a gyerekszegénység azt jelentõsen meg-
A pénzügyi megszorítások folytatódnak
haladja. Magyarországon sem nyomorognak többen, mint az unióban általában, a nyomorgók többsége viszont gyerek. A hiányosan táplálkozók és a díjhátralékosok száma az OECDországok közül hazánkban a legmagasabb. − Magyar sajátosság − hívta föl a figyelmet a szociológus −, hogy a munkavállalás nem elég a kilábaláshoz. Az EU tagállamaiban a keresõ nélküli kétgyerekes családok 73 százaléka szegény, ami megegyezik a magyar adatokkal. Csakhogy az unióban az egyik szülõ munkavállalása már 25 százalékra csökkenti a szegénységi arányt, míg hazánkban csak 47 százalékra. Sõt, a mélyszegénységben élõ családok 12 százalékának akkor sem sikerül kikeveredni a gödörbõl, ha mindkét szülõ dolgozik. A szociális segélyek munkától távolító hatásáról tehát kár addig beszélni, amíg a munkabérek ösztönzõ erejérõl nem tudunk − hívta fel a figyelmet Ferge Zsuzsa. (Forrás: Népszabadság, 2008.11.12.)
A költségvetés október 30-án benyújtott módosított javaslata a hitelforrások folyamatos biztosítása szempontjából “sokszoros jelentõséget” tulajdonít annak, hogy Magyarországon a hiány mértéke már 2009-ben biztosan a GDP 3 százaléka alá kerüljön. A várható recessziós európai piaci helyzet mellett a GDP várható 1 százalékos csökkenését veszi alapul. Így a költségvetés az elõzõ javaslathoz képest a bevételi oldalon 2,2 százalékos csökkenést, a kiadási oldalon 3,2 százalékos csökkenést irányoz elõ, és 4,5 százalékos inflációval számol. Kamat- és adósságtörlesztésre a költségvetés 1096 milliárd forintot, a kiadások 12,3 százalékát irányozza elõ. A következmény a reálbérek várható 2 százalékos csökkenése és a szociális és gyermekvédelmi kiadások erõteljes csökkentése. Amíg a GDP és az infláció óvatos becslésével egyet lehet érteni, a költségvetési kiadások visszaszorítása, a Magyar Nemzeti Bank kirívóan magas 11,5 százalékos kamatlábával egyidejûleg azonban a kibonta-
tíváját mutatja be. Azt is figyelembe kell venni, hogy a költségvetés 4,5 %-os fogyasztói árinflációval számol a 2009. évre. Az adatok azt mutatják, hogy a költségvetés szociális elõirányzatainak és normatíváinak elfogadása esetén a gyermek és szociális ellátás színvonala súlyosan romlani fog.
A normatíva megnevezése Szociális gyermekétkeztetés forint/fõ Szociális gyermekétkeztetés forint/fõ Szociális gyermekétkeztetés forint/fõ Gyermek házi segítségnyújtás forint/fõ Gyermek házi segítségnyújtás forint/fõ Jelzõrendszeres házi segítségnyújtás forint/fõ Falu vagy tanyagondnoki szolgáltatás forint/ szolgálat Utcai szociális munka forint/szolgálat Gyermekvédelmi különleges ellátás forint/fõ Gyermekek napközbeni bölcsödei ellátása forint/fõ Gyermekek családi napközi ellátása forint/fõ
Elõzõ érték Módosított érték 97700 90500 86600 79850 68600 63250 285500 266750 180400 168500 30000 29100 2 359000 2174850 5 250000 4850000 1 026200 933000 585900 540150 259400 242500
Morva Tamás
Vita a magyar pénzügypolitikáról
Gyermekjóléti és szociális juttatások tervezett normatívái 2009-ben A kormány a hitelfelvétel után módosította a költségvetési javaslat elõirányzatait. Csökkentette mind a várható bevételre mind az elõirányzott kiadásokra vonatkozó fõ számokat, és ennek megfelelõen a háttér normatívákat. Az alábbi táblázat a gyermekjóléti és szociális juttatások néhány 2009. évi módosított norma-
kozó válságban mesterségesen szûkíti a gazdaság mozgásterét, növeli a munkanélküliséget és leszorítja a vásárlóerõt. Nem lehet egyetérteni azzal, hogy a kormány nem követeli az adósságterhek átütemezését, és most tartja szükségesnek és lehetségesnek “az államháztartás egyensúlyának ilyen nagymértékû javítását” és “hogy Magyarország a korábban tervezettnél hamarabb teljesítse azokat a követelményeket, amelyek az euró bevezetéséhez szükségesek”. A gazdaság ilyen mértékû megterhelése önmagát cáfoló elõirányzat, mert a megszorítások mellett a gazdaság képtelen lesz a felbecsült források biztosítására (az óvatos becslés ellenére is), és hibás önmagát erõsítõ visszaesési folyamatot indít el. Mindennek beláthatatlan szociális és politikai következményei lesznek. A kormány és a képviselõk súlyos felelõsséget vállalnak magukra, ha megszavazzák ezt a költségvetést.
% 92,2 92,2 92,2 93,4 93,6 97,0 92,2 92,4 90,9 92,2 93,5
Sokak szemében a valutaalap segítségével létrehozott pénzügyi mentõcsomag a mi szégyenünk. E nézõpont szerint − amely kiemelten népszerû az ellenzék bizonyos köreiben − a csomagra azért volt szükség, mert a kormány tönkretette a gazdaságot. Orbán Viktor egyenesen azt állította, hogy a válság a miniszterelnök asztalától indult. Nem igaz. A polgári közgazdaságtan oldaláról is bizonyítható, ahogyan cikkében ezt megteszi Róna Péter egyetemi tanár. A tennivalókról általa írtakat röviden ismertetjük: Mi a tennivalónk? 1. A devizahitelezés minden formáját azonnal fel kell függeszteni. … 2. Lehetõvé kell tenni, hogy az adósok átnyergelhessenek a devizahitelekrõl a forinthitelekre. A bankoknak vállalniuk kell az átnyergelésbõl fakadó veszteségek (Folytatás a 7. oldalon.)
III. ÉVFOLYAM 17. SZÁM 2008. NOVEMBER 21.
TÁMPONT 7
A válságelméletek történetébõl (1) Hosszú hallgatás vagy bizakodó nyilatkozatok után a válság kíméletlenül betört hazánkba is és a napi sajtó, rádió és tv, szakfolyóiratok és irodalmi írások témájává vált. Az alábbi írás azoknak szól, akik fel akarják újítani korábbi ismereteiket, vagy akik most akarnak ismerkedni a válságok elméletével, hogy kiigazodjanak a mindennapok eseményeiben és a különféle megnyilvánulások ellentmondásos kavargásában. A gazdasági válságoknak sokféle fajtája és oka van. Természeti katasztrófák, idõjárásváltozások, háborúk, technikai találmányok és újítások bevezetése, pénzügyi válságok különbözõ formái, mint hiperinfláció, bankcsõd stb. A kapitalizmus fejlõdése bizonyos fokán, az évszámát is meg tudjuk adni, 1825-ben, bekövetkezett az elsõ általános gazdasági válság, vagy másként az elsõ túltermelési válság. Azóta a tõkés gazdasági fejlõdés ciklusosan halad elõre, rendszeres idõközönként követik egymást a válságok, a pangás, a megélénkülés és a virágzás periódusai, amelyeknek vannak általános törvényszerûségei és eseti, az adott idõszak sajátosságaiból fakadó megkülönböztetõ vonásai. A technika és a gazdaság, a nemzeti és a világpiac fejlettségi szintjébõl következõen minden válság különleges és akként is kell kezelni, de sajátosságaik ellenére mind alá vannak vetve az általános törvényszerûségeknek. Ebben az írásban a jelzõ vagy idõpont megjelölése nélkül használt válság szó a kapitalizmusra jellemzõ általános túltermelési válságokra, ezek megkülönböztetõ ismérveire és törvényszerûségeire vonatkozik. A válságok lehetõsége Az angol és francia tudósok által alapított és mûvelt klasszikus politikai gazdaságtan története a 17. század második felében kezdõdött és a 19. század elsõ két évtizedéig tart. Lerakta a munka-értékelmélet alapjait, de az általános válságok elméletével nem foglalkozott, illetve e korszak utolsó évtizedeiben tagadta a túltermelési válságok
lehetõségét. A tõkés fejlõdés e kezdeti idõszakában nem voltak általános túltermelési válságok, és a piac törvényeinek mind teljesebb érvényesülésétõl a gazdaságok töretlen fejlõdését remélték. Marx írja Adam Smithrõl, akinek fõ mûve, A nemzetek gazdagsága, 1776ban jelent meg: “Smith még nem ismeri a túltermelés jelenségét, a túltermelésbõl eredõ válságokat. Amit õ ismert, azok puszta hitel- és pénzválságok, amelyek a hitel és bankrendszerrel együtt maguktól beköszöntenek. Valójában a tõke felhalmozásában a nép általános gazdagságának és jólétének feltétlen gyarapodását látja. Másrészt a belsõ piac puszta kifejlõdését külföldi, gyarmati és világpiaccá egy mondhatni relatív (magán-való) túltermelés bizonyítékának fogja fel a belsõ piacon”. (MEM, 26/II. 490. old.) A. Smith mûve alapvetõ befolyással bírt a politikai gazdaságtan fejlõdésére, követõi igyekeztek feldolgozni a tanulságokat és kibontani elméletének ellenmondásait. Részben ennek a törekvésnek, részben a 18. század végén és a 19. század elején a legfejlettebb országokban mutatkozó válságtüneteknek a hatására a kor közgazdászai foglalkoztak a gazdasági válságok problémájával, de azt igyekeztek bebizonyítani, hogy általános túltermelési válságok nem jöhetnek létre. Azért érdemes foglalkozni ezzel a kérdéssel, mert ma is vannak közgazdasági nézetek, amelyek − közel két évszázad tapasztalatai ellenére − újra és újra tagadni próbálják a tõkés túltermelési válságok lehetõségét. A tagadásnak az elméletét James Mill és J. B. Say fogalmazta meg, mint Say-törvény ment át a szakmai köztudatba. A törvény szerint a kínálat megteremti a saját keresletét, vagy másként az összesített kínálat mindig összhangban van az összesített kereslettel. A Say-törvényt D. Ricardo is átvette. “A termelt javakat − írta Ricardo − mindig termelt javakkal vagy szolgáltatásokkal vásárolják meg; a pénz csak a közeg, amelynek révén a cserét
lebonyolítják. Lehet, hogy egy fajta áruból túl sokat termelnek, s annyira túl van telítve a piac, hogy nem fizeti vissza a ráfordított tõkét; de ez nem lehetséges valamennyi áru tekintetében …”. (D. Ricardo: On the Principles … 1986. évi kiadás, 291−292. old.). Marx nagyra értékelte Ricardo hozzájárulását a politikai gazdaságtan elméletének fejlesztéséhez, de ezt a tételét éles bírálatban részesítette. Több írásában foglalkozott a válságok lehetõségének bizonyításával, aminek a fõ érveit a következõkben lehet összefoglalni: 1. Az árucserében az adás és vétel két önálló mûveletté válik, térben és idõben eltávolodhat és el is távolodik egymástól. Az árucsere azáltal vált és válik a termékcserével szemben a termelõerõk fejlesztésének emelõjévé, hogy megszünteti a termékcsere szûk természeti korlátait és létrehozza a városi, a regionális, a nemzeti és a világpiacot és a pénzt, mint sajátos árut. Az árucserében az eladó az árut pénzért értékesíti, és mivel a pénz általános egyenértékes, az eladónak módja van választani, hogy hol, mikor és minek a megvásárlására fordítja a pénzét. Továbbá ugyanaz a pénzdarab, mint forgalmi eszköz több kézen megy keresztül, önálló körforgása alakul ki. A pénz a forgalomban helyettesíthetõ értéktelen papírjegyekkel, de akkor is értékmérõként funkcionál és jelenléte
Vita... (Folytatás a 6. oldalról.) jelentõs részét, mert a kialakult helyzet az õ felelõtlen hitelpolitikájuk következménye. … 3. Lehet, hogy a nemzetközi pénzügyi válság vége felé járunk, de az is lehet, hogy nem. Az államnak, minden államnak, kutya kötelessége mindent megtenni annak érdekében, hogy a bankrendszer még a legrosszabb körülmények között is mûködõképes maradjon. … 4. A 2−3 százaléknál magasabb reálkamat gyilkos hatással van a nemzetgazdaságra, eltorzítja annak szerkezetét, leállítja annak növekedését, és az MNB állításával szöges ellentétben
mind az eladásnak, mind a vételnek elõfeltétele. A két mûvelet közé ékelõdése lehetõvé teszi a két esemény szétválasztását, lehetõvé teszi, hogy az eladást ne helyben és ne azonnal kövesse vétel, vagyis hogy a két fázis között szakadás jöjjön létre. Tehát már ez az elsõ lépés is megteremti a válságok lehetõségét. 2. Érdemes felfigyelni, hogy Ricardo érvelésében a pénz csak mint közvetítõ közeg, mint forgalmi eszköz jelenik meg. Marx a pénz szerepét lényegesen összetettebben írja le. A válságok lehetõsége szempontjából a pénz fizetési eszköz funkciójának az a szerepe, hogy tovább bõvíti a lehetséges szakadékot eladás és vétel között. A pénzt ugyanis korlátlanul fel lehet halmozni, és akinek pénze van az hitelezhet, és aki pénz szûkében van, kölcsönt vehet fel. Megjelenik tehát a hitelezõ (a kapitalizmus elõtti korban például az uzsorás vagy az adóbérlõ) és az adós közötti viszony. A pénz, mint fizetési eszköz mozgása elszakad a közvetlen áruforgalomtól, kitágítja az árueladás és a vétel közötti távolságot, új személyeket és mûveleteket iktat közbe. Ezáltal tehát tovább bõvül a válságok lehetõsége. De ezzel még nem válaszoltuk meg azt a kérdést, hogy ez a lehetõség milyen feltételek mellett és miért válik valósággá? (A következõ számban ezzel a témával folytatjuk cikksorozatot). Morva Tamás egyáltalán nem szolgálja az infláció visszaszorítását. … 5. Egyesek szerint a kiút nem a monetáris politika átalakításában, hanem az adók és járulékok csökkentésében rejlik. Tévednek. … Az államnak most meg kell szereznie a feltétel nélküli ellenõrzést a bankrendszer fölött. A kormánynak és az Országgyûlésnek számadásra kell kényszerítenie az MNB-t a monetáris politikájával kapcsolatosan. (Forrás: Róna Péter, Népszabadság, 2008.11.14.) A szerkesztõ megjegyzése: Róna Péter következtetéseinek fõ mondanivalójával egyet lehet érteni akkor is, ha érvelése különbözik a miénktõl.
8 TÁMPONT
III. ÉVFOLYAM 17. SZÁM 2008. NOVEMBER 21.
A FIBU − MIK felhívása Tisztelt Honfitársaink! A FIBU − MIK (Fiatal Baloldali Unió − Magyar Ifjú Kommunisták) felhívással fordul mindazokhoz, akik elvesztették a munkájukat és nem regisztráltatták magukat munkanélküliként. A jelenlegi világgazdasági válság közepette Magyarországon is egyre több embert fognak a munkanélküliségbe, a szegénységbe taszítani önhibáján kívül, és újabb családok fognak tönkremenni. 1989 óta már több mint 1,5 millió munkahely szûnt meg. A munkásembereknek csak egyetlen jogi lépés adatott meg, nevezetesen regisztráltassa magát munkanélküliként, hogy egyfelõl átmenetileg valami kevés megélhetéshez jusson, másfelõl ezzel is tiltakozzon, és felhívja a figyelmet a polgári demokrácia álságos voltára. Valójában a fennen hirdetett demokrácia és az emberi jogok
írott malasztot jelentenek. A munkanélküliség fenntartása és számának a növelése melegágya a feketegazdaságnak, az embert alázó béreknek, az egészséget károsító munkáknak, a nyugdíjalap kiherélésének, továbbá a munkásokat egymásnak ugrasztó politika egyik legfõbb biztosítéka. Magyarországon a regisztrált munkanélküliek mind teljesebb nyilvántartásának kikényszerítése többek között lerántaná a leplet a hazug statisztikákról is. Követeljétek a munkára jogosító hasznos továbbképzések, tanulások rendszerének a kialakítását! Követeljétek a munkakönyves szolgálati idõ nyilvántartásának a visszaállítását, a dolgozókat szolgáló munkatörvényeket, ideértve az ország valamennyi munkahelyén a szabad szakszervezeti szövetkezés jogát. Fiatal Baloldali Unió − Magyar Ifjú Kommunisták
Fiatalok találkozója Egerben november 8-án A FIBU − MIK észak és keletmagyarországi és budapesti tagjai tanácskoztak szervezetük fejlesztésérõl és a választási munkában való részvételükrõl. A tanácskozás felhívást intézett a munkanélküli fiatalokhoz, mert a fiatal munkanélküliek aránya magas és gyorsan növekszik, és a társadalom kevés
figyelmet szentel e súlyos problémának. A fiataloknak maguknak kell harcolni jogaikért, helyzetük javításáért. A tanácskozás résztvevõi vörös zászlókkal felvonultak és megkoszorúzták a szovjet katonák hõsi emlékmûvét az egri temetõben. (Tudósítónktól)
Ewiva il comunismo e la liberta! 2008. november 7-én az esti órákban a budapesti Szabadság téren magyar és olasz kommunisták rövid megemlékezést tartottak az oroszországi szocialista forradalom évfordulóján. A rendezvényen, a vörös zászlókat lobogtató résztve-
võk gyertyát gyújtottak a szovjet hõsi emlékmûvet körülvevõ kordonnál, mozgalmi dalokat énekeltek, majd elénekelték az Internacionálét olaszul és magyarul. Munkáspárt 2006 sajtóiroda
Baloldali együttmûködés Baranyában 2008. október 20-án tartotta megyei beszámoló küldöttgyûlését a Magyar Szociáldemokrata Párt a baranyai településen, Bakonyán. A rendezvényen meghívott vendégként részt vettek a Magyarországi Munkáspárt 2006, valamint a Kádár János Baráti Kör megyei és városi elnökei is. Az ülésen elõször Gyarmati Melinda MSZDP megyei elnök számolt be a végzett
munkáról. A megyei szervezetnek 261 fõ regisztrált tagja van összesen 19 településrõl. Balogh László országos alelnök tájékoztatta a résztvevõket a hazai pártviszonyok alakulásáról és a feladatokról. Cél a fiatalok minél nagyobb számban történõ bevonása a pártéletbe vonzó, közös akciók szervezésével, a baloldali pártok és civil szervezetek bevonásával, egymás kölcsönös segí-
Fotó: Varga Sándor
tésével (pl. irodahelyiség rendelkezésre bocsátása, munkahelyek keresése, közös publikálás, rendszeres információáramlás). Illés Zoltán, az MSZDP Pest megyei elnöke is felszólalt az ülésen és a baloldali összefogásról a következõket mondta: “igyekszünk megragadni és személyes hozzájárulásunkkal gazdagítani az olyan alkalmakat, mint a mai is, amely alkalmat teremt egymás nézeteinek megismerésére, egyes kérdésekben közös álláspontok kialakításá-
ra... Nem ritkán áldozatvállalással jár, de már az eddig befektetett munka eredményei is érzékelhetõk és a jövõben ezek a hatások határozottan jelentkezni fognak.” A gyûlés vendége volt Ernst Gráf, az osztrák szociáldemokrata párt önkormányzati képviselõje Burgenlandból, aki kapcsolatfelvételt javasolt a baloldali szervezetek között. A rendezvény a Himnusz hangjaival kezdõdött és az Internacionáléval fejezõdött be. Dr. VuicsTibor
TÁMPONT − A MAGYARORSZÁGI MUNKÁSPÁRT 2006 IDÕSZAKI LAPJA Felelõs kiadó: Fratanolo János, a Magyarországi Munkáspárt 2006 elnöke, 7629 Pécs, Apafi Mihály u. 45. Bankszámlaszám: Budapest Bank, 10102440-54948200-09000007 Postacím:1439 Budapest, Pf. 710. www.munkaspart-2006.hu
