A magyarországi kistérségek jellemzése társadalmi-gazdasági fejlettségük és fejlődésük alapján

TÁNCZOS TAMÁS

A magyarországi kistérségek jellemzése társadalmi-gazdasági fejlettségük és fejlődésük alapján Bevezetés Jelen kutatás a Területi Statisztika 2010. májusi számában publikált tanulmány (Tánczos–Egri 2010) eredményeire épül. Az említett cikkben szerzőtársammal a hazai kistérségek társadalmi és gazdasági fejlettségében lezajlott differenciálódási folyamatokat elemeztük 1996 és 2007 között, egy 34 mutatóból képzett komplex relatív fejlettségi index segítségével. Vizsgálatunkból – hivatkozva más szerzők tanulmányaira is – Budapestet az egész országra kiterjedő domináns jellege, így az eredményekre gyakorolt torzító hatása miatt kizártuk: elemzéseink 173 kistérségre vonatkoztak. Vizsgálataink során az említett területi egységek kiinduló fejlettségi állapotát az 1996-ra jellemző komplex relatív fejlettségi index-szel, míg a vizsgált időszakban produkált fejlődési ütemét a komplex relatív fejlettségi index kistérségenkénti idősorára illesztett lineáris trendfüggvény meredekségével jellemeztük, majd a kiinduló fejlettség és a vizsgált időszakra jellemző fejlődési ütem összevetése alapján értékeltük az említett területegységek differenciálódási folyamatát. A felvázolt vizsgálati kereteket a jelen elemzés során is fenntartom. Tekintettel arra, hogy az egyenlőtlenségek vizsgálata magába foglalja az azonosságok feltárását is, és az egyediség is éppen az összehasonlítások tükrében mutatkozik meg legélesebben (Nemes Nagy 2009), ezért jelen tanulmányban az azonosságok keresése mentén törekszem az egyes kistérségi csoportok egyedi vonásainak meghatározására. Dolgozatomban a következő kérdésekre keresem a választ: Mi jellemzi a társadalmigazdasági fejlettség és fejlődés alapján lehatárolható lehető leghomogénebb, és ugyanakkor egymástól a lehető leginkább elkülönülő kistérségi csoportokat? Milyen társadalmi és gazdasági tényezők különböztetik meg leginkább a fejlettség és fejlődés alapján átlag alatti kistérségeket a kedvezőbb helyzetben lévő területegységektől? A kistérségek csoportosítása fejlettség és fejlődési ütem alapján Mivel az első kérdés megválaszolása a magyarországi kistérségeknek a kiinduló fejlettségi állapot és a vizsgált időszakban produkált fejlődési ütem alapján történő kategorizálását teszi szükségessé, ezért első lépésben a vizsgált területegységek említett két tényező szerinti csoportosítását végeztem el. Egy sokaság elemeinek a csoportosítása történhet hagyományos vagy korszerű (komplex) módszerek alkalmazásával. A hagyományos csoportosítás egy vagy legfeljebb két ismérv kategóriáinak a kijelölését és a sokaságelemek mechanikus besorolását jelenti (Vizdák 2004), míg a korszerű eljárások esetén (hierarchikus és nem hierarchikus klasz-

A MAGYARORSZÁGI KISTÉRSÉGEK JELLEMZÉSE

407

terezés) az egyes objektumokat a közöttük lévő legkisebb távolság alapján soroljuk egy csoportba úgy, hogy a csoportok közötti távolság a lehető legnagyobb legyen (Szelényi 2004). A hagyományos eljárás előnye, hogy a sokaság elemei a csoportosító tényezők mentén egyértelműen és következetesen kategorizálhatók, így a kialakított csoportok az őket alkotó elemek alapján egyértelműen elnevezhetők. Hátránya azonban, hogy kialakulhatnak olyan csoportok, amelyekben egymástól jelentősen különböző elemek helyezkednek el, és ugyanakkor egymáshoz nagyon hasonló objektumok kerülhetnek különböző csoportokba. A korszerű eljárások lehetőséget teremtenek több csoportképző ismérv alapján is a lehető leghomogénebb csoportok kialakítására olyan módon, hogy az egyes csoportok egymástól minél inkább különbözzenek. Ezen módszerek hátránya azonban, hogy előállhat olyan eset, amikor valamely osztályozóváltozó mentén az osztályok átmérője nagyobb, mint az osztályok közötti távolság. Ebben az esetben a csoportok egyértelmű szétválasztása nem lehetséges, mert kialakulhatnak átfedések az osztályok között1 (Nemes Nagy 2005a). Ilyenkor a kialakult csoportok elnevezése az átfedésből adódóan rendkívül nehéz. Mivel vizsgálataim során az említett hagyományos és korszerű osztályozás előnyeit úgy igyekeztem kihasználni, hogy hátrányaik a lehető legkevésbé jelentkezzenek, ezért a vizsgált területegységek csoportosítása során a két módszertani megközelítést együttesen alkalmaztam. Tekintettel arra, hogy Sajtos és Mitev (2007), valamint Székelyi és Barna (2005) magas elemszámmal rendelkező vizsgálati halmaz esetén a nem hierarchikus klaszterezésen belül a K-középpontú eljárást javasolja, a felvetett kutatási kérdések megválaszolásához fő módszerként ezt alkalmaztam. Ezt indokolja az is, hogy – Obádovics (2004) megállapítása szerint – a K-középpontú eljárás eredményeként létrejött csoportok homogenitása jobb, mint a hierarchikus eljárással kapott klasztereké. Tekintettel arra, hogy a K-középpontú eljárás alkalmazása megkívánja a klaszterek darabszámának ismeretét, a módszer alkalmazása előtt a vizsgált sokaságra hierarchikus klaszterezést végeztem, amelynek célja az optimális klaszterszám meghatározása2 volt. A hierarchikus eljárás során kialakított klaszterstruktúra függ az alkalmazott módszertől, így az optimális klaszterszám meghatározása érdekében a hierarchikus eljárást több módszerrel is elvégeztem. Mivel a klaszterezési eljárások az egyes elemeket a közöttük lévő távolságok alapján csoportosítják, a vizsgált két dimenzióhoz tartozó értékeket standardizáltam, hogy a távolságmérés kapcsán azonos súllyal szerepeljenek. A K-középpontú eljárással az előállított hierarchikus klaszterstruktúrák mindegyikét lefuttattam, és – figyelemmel a csoportosítás kapcsán megfogalmazott célkitűzésekre – a 10 elemű struktúrát fogadtam el.

1 Két halmaz között valamely csoportosítótényező mentén átfedés, míg valamely másik csoportosítótényező mentén elkülönülés áll fenn. 2 Optimálisnak tekintettem azt a klaszterstruktúrát, amelyben a klaszterek száma még kezelhető, és a struktúrában nincsenek túlzottan nagy elemszámú és ebből adódóan túlzottan heterogén klaszterek.

408

TÁNCZOS TAMÁS 1. ábra

A kistérségek csoportosítása fejlettség és fejlődési ütem alapján 0,0050 7.

0,0045

Fejlődési ütem

0,0040 0,0035

4.

10. 6.

3.

9.

0,0030 0,0025

2.

0,0015 0,0010 0,20

8.

5.

0,0020 1. 0,21

0,22 0,23 Fejlettségi index, 1996

1. Gyengén fejlett – Rendkívül gyengén fejlődő; 2. Gyengén fejlett – Gyengén fejlődő; 3. Gyengén fejlett – Erőteljesen fejlődő; 4. Gyengén fejlett – Dinamikusan fejlődő; 5. Fejlett – Gyengén fejlődő;

0,24

0,25

6. Fejlett – Erőteljesen fejlődő; 7. Fejlett – Dinamikusan fejlődő; 8. Igen fejlett – Gyengén fejlődő; 9. Igen fejlett – Erőteljesen fejlődő; 10. Igen fejlett – Dinamikusan fejlődő.

Mivel a vizsgálat tárgyát képező területegységek lehatárolása során a cél nemcsak a lehető leghomogénebb, de ugyanakkor egymástól a leginkább elkülönülő csoportok létrehozása volt, hanem azok fejlettség és fejlődési ütem alapján történő pontos kategorizálása is, ezért a kistérségeket az említett két dimenzióban egyértelmű kategóriákba soroltam3 (1. ábra; Melléklet 1. táblázat). A kategorizálás során a cél az volt, hogy a K-középpontú eljárás során kialakult klaszterek a lehető legkevésbé sérüljenek, a kistérségek mindkét dimenzióban a lehető leginkább különüljenek el átlag alatti és átlag fölötti kategóriákra, és szélsőségesen alacsony elemszámú csoportok ne jöjjenek létre.4 A kategorizálás során a kialakult klaszterek megőrzése a csoportok relatíve homogén jellegének a fenntartását, az átlag alatti és az átlag fölötti kategóriák elkülönítése a hátrányos helyzetű területegységek lehatárolását, az alacsony elemszámú csoportok kialakításának elkerülése pedig a csoportosítás relevanciáját szolgálta. 3 A vizsgált területegységek kétdimenziós kategorizálása során a K-középpontú eljárással létrehozott relatíve homogén klaszterek részben megbomlottak, ezért azok homogenitását diszkriminanciaanalízissel teszteltem. Eredményül 88,4%-ban helyes besorolást kaptam, amit – tekintettel a csoportosítás kettős megközelítésére is – igen kedvező értéknek ítéltem. Ezt erősíti Dusek (2005) is, amikor a homogén régiók kialakítása kapcsán úgy fogalmaz, hogy „két szempontot is csak azok tökéletes térbeli együttmozgásakor lehet konfliktusmentesen összeegyeztetni” (38. o.). 4 Obádovics (2004) alapján szélsőségesen alacsony elemszámú csoportnak tekintettem az 1-2 kistérséget tartalmazó csoportot.


409

A fejlettség és fejlődési ütem alapján kialakított kistérségi csoportok jellemzése Ebben a témakörben annak feltárására törekszem, hogy a fejlettség és a fejlődési ütem alapján osztályozott területegységek esetében térbeli vagy más jellemzők alapján is kimutatható-e csoportképződés. A kistérségek említett két tényező szerinti területi konfigurációja feltételezhető, ugyanis „a társadalmi térszerveződésben a világméretű térsémáktól a mikroviszonylatokig jellemzően ott van a térben egymáshoz közeli csoportok, települések, térségek hasonlósága” (Nemes Nagy – Tagai 2009, 152. o.). Ahogyan a Melléklet 1. táblázatában és a 2. ábrán is látható, a gyengén fejlett és rendkívül gyengén fejlődő 4 kistérség (1. csoport) mindegyike Borsod-Abaúj-Zemplén megyében található. Az eredmény nem meglepő, hiszen a rendszerváltás után megszűnt bányászat és nehézipar helyére új iparágak nem települtek, ami kedvezőtlenül hatott a foglalkoztatásra és ezen keresztül a fizetőképes keresletre, ami szükségszerűen fogta vissza a térség társadalmi és gazdasági fejlődését. A gyengén fejlett és gyengén fejlődő 62 kistérség (2. csoport) közül 43 az ország keleti felében helyezkedik el. Ez a három keleti régió kistérségeinek több mint 53%-a, közöttük egy megyeszékhely rangú központtal rendelkező kistérség is van (a Salgótarjáni). Az említett 43 kistérségből 33 az észak-magyarországi és az észak-alföldi régióból kerül ki, ami a két régió kistérségeinek közel 59%-a. A dél-alföldi régióra ebben a vonatkozásban jellemző, hogy a gyengén fejlett és gyengén fejlődő kistérségek közül mindössze 10-et tartalmaz, ami a régió kistérségeinek 40%-a. A 2. csoport további 19 kistérségéből 14 a dél-dunántúli régióban található, ami az összes itt elhelyezkedő kistérség 56%-ának felel meg. Az elemzés alatt álló csoportban a közép-magyarországi régióból egy kistérség sincs, a közép- és a nyugat-dunántúli régióból is csak 2, illetve 3 kistérség található meg. Az itt megfogalmazottakból és a Melléklet 1. táblázatának adataiból is kitűnik, hogy a gyengén fejlett és gyengén fejlődő kistérségek főként az ország északkeleti és a déldunántúli területeire koncentrálódnak. Az általam alkotott modellben hátrányos helyzetűnek tekinthető 66 kistérséget (1. és 2. csoport) megyei szinten vizsgálva megállapítható, hogy ebben a csoportban a megye kistérségeinek 80%-át kitevő 12 kistérséggel Borsod-Abaúj-Zemplén megye domináns. Szintén jelentős arányt képvisel a halmazon belül Szabolcs-Szatmár-Bereg megye azzal a 10 kistérséggel, amely a megye kistérségeinek több mint 83%-át teszi ki. Kiemelendő még ebben a tekintetben Baranya és Somogy megye 7-7 kistérséggel, amelyeknek megyén belüli aránya megközelítőleg 78, illetve 64%. Bár Nógrád megyéből ebbe a csoportba csak négy kistérség tartozik, ezek megyén belüli aránya azonban több mint 66%. Meg kell jegyezni, hogy Dél-Dunántúl régióból Tolna megye egyetlen egy kistérsége sem tartozik az említett két csoportba, ugyanakkor körülötte megjelennek a gyengén fejlett és gyengén fejlődő kistérségek. Az sem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy ebben a megyében van a legkevesebb kistérség – míg területe alapján a megye csak az ötödik legkisebb –, így a települési szinten meglévő különbségek a nagyobb méretű aggregálásnak köszönhetően kistérségi szinten kevésbé jelentkeznek.5

5 Vizsgálati eredményeim összhangban állnak Faluvégi és Tipold (2007, 2009) 2005. évre végzett települési szintű komplex fejlettségi vizsgálatának eredményeivel.

410

TÁNCZOS TAMÁS

A gyengén fejlett és erőteljesen fejlődő kistérségek (3. csoport) az érintett régiók és megyék között többé-kevésbé egyenletesen oszlanak el (Melléklet 1. táblázat). Az egyenletes eloszlásból enyhén kiemelkedik Közép-Dunántúl a maga 6 ilyen kistérségével. Megyei szinten lényegesen az egyenletes eloszlás alatt marad Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar, Békés és Baranya egy-egy kistérséggel. A jelen értékelés tárgyát képező kistérségek által kedvezőbb pozíciójánál fogva nem érintett Heves, Csongrád, Pest, Komárom-Esztergom és Győr-Moson-Sopron megye, kedvezőtlenebb pozíciójánál fogva pedig érintetlen Szabolcs-Szatmár-Bereg és Somogy megye. A gyengén fejlett és dinamikusan fejlődő 17 kistérség (4. csoport) között a középmagyarországi, a nyugat-dunántúli és a közép-dunántúli területegységek dominálnak 5, illetve 4-4 kistérséggel, míg ebben a csoportban észak-magyarországi és dél-dunántúli kistérség nem található. Megyei szinten Pest megye mellett Győr-Moson-Sopron 3 kistérséggel, Komárom-Esztergom megye pedig 2 kistérséggel játszik jelentősebb szerepet. A fejlett és gyengén fejlődő 4 kistérség (5. csoport) között helyet foglaló Kaposvári kistérségről elmondható, hogy a Salgótarjáni után a második legrosszabb pozícióban lévő megyeszékhely rangú központtal rendelkező kistérség. A fejlett és erőteljesen fejlődő kistérségek (6. csoport) térbeli elhelyezkedése kapcsán megállapítható, hogy az ország középső részén az említett csoportba tartozó területegységek nem találhatók. Ebben a tekintetben négy kistérséggel a nyugat-dunántúli régió enyhe dominanciája figyelhető meg, amelyen belül három kistérség Vas megyében helyezkedik el. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy Győr-Moson-Sopron megyében az említett csoport egyetlen kistérsége sem található. A csoport területegységei közül megyeszékhely rangú központtal rendelkezik a Szekszárdi és a Miskolci kistérség. A fejlett és dinamikusan fejlődő kistérségek 22 elemű csoportjában (7. csoport) hét kistérséggel Pest megye, illetve öt kistérséggel Komárom-Esztergom megye dominál. Regionális szinten a közép-magyarországi régiót követve a közép-dunántúli és a nyugatdunántúli régió túlsúlya tapasztalható hat, illetve négy kistérséggel. Ebben a csoportban az észak-alföldi régióból egy kistérség sem, az észak-magyarországi és a dél-dunántúli régióból egy-egy, míg a dél-alföldi régióból három kistérség jelenik meg. Megyeszékhely rangú központtal rendelkezik a csoport területegységei közül kettő, a Tatabányai és a Kecskeméti kistérség. Az igen fejlett és gyengén fejlődő kistérségek csoportjáról (8. csoport) elmondható, hogy a Balaton környékén elhelyezkedve húzóágazatként a turizmus jellemezi őket. Szintén ilyen tulajdonságokkal rendelkezik az igen fejlett és erőteljesen fejlődő kistérségek 4 elemű csoportjából (9. csoport) három. Az eredmények arra utalnak, hogy a Balaton környéki kistérségek a vizsgált 12 évben mérhető megújulásra nem voltak képesek, így a többi kistérséghez mért versenyelőnyük csökkent. A legkedvezőbb helyzetben lévő tizennyolc kistérségből (10. csoport) tizenkettő megyeszékhely rangú központtal rendelkezik.6 A fönnmaradó 6 kistérség közül 4 Pest megyei, így az eredmények alapján azt mondhatjuk, hogy a vizsgált időszakban a legkedvezőbb pozícióból induló, és ugyanakkor a legintenzívebb fejlődést produkáló kistérségek 6 Ezen a ponton megjegyezem, hogy Beluszky (2003) 1996-ra vonatkozó vizsgálatai alapján az említett kistérségi központok közül Debrecent, Pécset és Szegedet teljes értékű regionális központnak értékelte, és ugyanerre az eredményre jutott Csomós (2009) is, 2006-ra vonatkozó elemzése alapján.


411

több mint 88%-ban vagy megyeszékhely rangú központtal rendelkeznek, vagy Pest megyében helyezkednek el. A leírtakból az is következik, hogy az említett területegységek dominanciája a vizsgált időszakban erősödött.7 A hazai kistérségeket fejlődési kategóriáik alapján kartogramon ábrázolva megállapítható, hogy az ország területén behatárolható fejlődési zónákat rajzolnak ki (2. ábra). 2. ábra

Fejlődési zónák Magyarországon 1996 és 2007 között

Rendkívül gyengén fejlődő Gyengén fejlődő Erőteljesen fejlődő Dinamikusan fejlődő

A dinamikusan fejlődő kistérségek az M5-ös és M1-es autópálya mentén húzódnak végig a Kiskunfélegyházai, a Kecskeméti, a Győri és a Mosonmagyaróvári kistérségek, valamint a főváros vonalában.8 A fejlődési zóna részét képezi a Győri kistérségtől nyugatra, a 85-ös főút mentén a Csornai, a Kapuvári és a Sopron–Fertődi kistérség is. A dinamikusan fejlődő zóna déli perifériáján húzódik az erőteljesen fejlődő területegységek által kirajzolt fejlődési sáv, amelyet két megyeszékhely rangú központtal rendelkező dinamikusan fejlődő kistérség9 tarkít. Az itt felvázolt fejlődési erővonalat a Székesfehérvári kistérségnél keresztezi az M7-es autópálya, amelynek a fejlődési erővonalakra gyakorolt hatása nem jelentkezik olyan markánsan, mint ahogyan az M5-ös és az M1-es esetén tapasztalható. Ennek az lehet az oka, hogy az M7-es autópálya elsősorban a Velencei-tó és a Balaton turistaforgalmát hivatott kiszolgálni, és mivel a Balaton fejlődésre gyakorolt pozitív hatása már a vizsgált időszak kezdetén is nagymértékben jelentkezett, így erről a magas fejlettségi szintről a térség további növekedést nem tudott produkálni, sőt – mint ahogyan arról fentebb már szóltam – a Balaton környéki kistérségek 7 Megyei szintű megállapításaim összecsengenek Nagy (2007) megyei szintű vizsgálati eredményeivel. 8 Németh (2008) doktori értekezésében kimutatta, hogy az autópálya-hálózaton keresztül a főváros elérhetőségének fejlettségre gyakorolt térbeli differenciáló hatása érvényesül. Ezt saját vizsgálataim is megerősítették, ugyanis 2007-ben Budapest adott kistérségi központból történő elérhetősége a fejlődési ütemmel –0,589-es, a 2007. évi fejlettséggel pedig –0,529-es korrelációt mutatott. Hasonló összefüggésekre mutat rá Dusek és Szalkai (2006) Budapest elérhetőségének 1990 és 2006 közötti változását mérve. 9 A Székesfehérvári és a Veszprémi kistérség.

412

TÁNCZOS TAMÁS

versenyelőnye a vizsgált időszakban csökkent. Ugyanakkor látható, hogy a Gárdonyi és a Székesfehérvári kistérség a dinamikusan fejlődő kategóriába tartozik, amiben nyilvánvalóan jelentős szerepe van az említett autópályának éppen úgy, mint ahogyan az a Balaton környéki kistérségek fejlettségi szintjének a fenntartásához is nélkülözhetetlen. A dinamikusan fejlődő zóna keleti peremén olyan dinamikusan és erőteljesen fejlődő kistérségek helyezkednek el, amelyek közé délen a gyengén fejlődő Kunszentmártoni, északon pedig a Pásztói kistérség ékelődik be. A fejlődési szempontból legkedvezőtlenebb helyzetben lévő kistérségek az északnyugati határvidéket kivéve az országhatár mentén szinte egybefüggő sávban alkotják a gyengén és rendkívül gyengén fejlődő területegységekből álló zónát.10 Ez a sáv kiszélesedik a dél-dunántúli régióban Baranya és Somogy megye területén11, illetve a keleti határvidék középső szakaszán, valamint széles sávban vonul végig hazánk északi határának keleti felén.12 Az említett határ menti kistérségek kapcsán megjegyezem, hogy kettő (a Bajai és a Kiskunhalasi) kivételével mindegyik a gyenge fejlődés mellett gyenge kezdeti fejlettséggel rendelkezik, tehát ezek a területek egyértelműen leszakadónak tekinthetők. A hátrányos helyzetű kistérségek elemzése Jelen modellben hátrányos helyzetűnek tekintettem a lehatárolt tíz csoport közül az 1. és a 2. csoport kistérségeit, mert mindkét vizsgált dimenzió mentém a legrosszabb pozícióban helyezkednek el, több mint 95%-uk kiinduló fejlettségi állapota és fejlődési üteme is átlag alatti. A fentiek alapján a második kutatási kérdés megválaszolása érdekében a 173 kistérséget úgy osztottam két csoportra, hogy az egyikbe a hátrányos helyzetű hatvanhat, míg a másikba az összes többi kistérség került. Az így kialakított két csoportot a vizsgálat 34 mutatójával a 2007-re jellemző értékek alapján diszkrimináltam. A diszkrimináció során lépesenkénti eljárást alkalmaztam13, Wilks' lambda és Mahalanobis távolságmetodika alapján. Mindkét távolságmetodikai eljárás öt lépésben ugyanazt az öt legjobban diszkrimináló mutatót határolta le, azonos statisztikai értékekkel (Melléklet, 2. táblázat). A lehatárolt diszkriminálótényezők között jól láthatóan a munkanélküliség dominál14, ami alapján azt mondhatjuk, hogy a hátrányos helyzetű kistérségek pozícióját főként munkanélküliségi helyzetük határozza meg. Tekintettel az itt megfogalmazottakra, a következő lépésben már csak a lehatárolt munkanélküliségi mutatókat vontam be egy ismételt diszkriminanciaanalízisbe azzal a céllal, hogy kizárólag ezen tényezők hatását elemezhessem. A diszkriminanciaanalízis eredményei alapján megállapítható (Melléklet 10 Az említett térséget különösen fejletlen közlekedési infrastruktúra jellemzi, amelynek fejlesztése nélkül a felzárkóztatás nem valósítható meg (Kőszegfalvi 2009). 11 Ezen a ponton utalok arra, hogy a Balaton környéki kistérségek bár gyengén fejlődőek, kiinduló fejlettségüket tekintve azonban az igen fejlett kategóriába tartoznak. Utalok továbbá arra is, hogy Baranya megyét szinte teljes egészében körülölelik a gyengén fejlődő kistérségek. 12 Lőcsei és Szalkai (2009) a keleti határvidéket gyenge fejlettsége és kedvezőtlen elérési mutatói alapján külső perifériaként azonosítja. Ugyanakkor megjegyzem, hogy Rechnitzer 1993-ban megjelent könyvében az általam fejlődési szempontból legkedvezőtlenebb helyzetben lévőnek ítélt határ menti területeket teljes egészében külső perifériának tekinti. 13 „Ha a csoportokat szétválasztó lényeges változókra vagyunk kíváncsiak, akkor a lépésenkénti eljárás alkalmazása szükséges. A változóknak a csoportátlagok eltérésében játszott szerepét a szóráselemzéssel kiszámított F-érték jellemzi. Lépésről lépésre mindig a legnagyobb F-értékkel rendelkező változó kerül bevonásra az elemzésbe” (Obádovics 2004, 72. o.). 14 A vizsgálatok során a diszkriminanciaanalízis eredményeinek értékelése Obádovics (2004), Székelyi és Barna (2005), valamint Sajtos és Mitev (2007) műveiben foglaltak alapján történik.


413

3. – Melléklet 5. táblázat), hogy a hátrányos helyzetű kistérségek főként az alacsonyabb iskolázottságú munkanélküliek és a tartósan munka nélkül levők terén mutatnak jelentős lemaradást az ország többi kistérségéhez képest, ezért elsősorban ezen a területen kell megoldást találni az említett területegységek felzárkóztatására. Ezt erősíti az is, hogy a munkanélküliek iskolázottság szerinti összetételét vizsgálva az tapasztalható (1. táblázat), hogy a hátrányos helyzetű kistérségek csoportjában a munkanélkülieknek több mint fele nem rendelkezik sem szakmával, sem érettségivel, és közel 10%-uk nem végezte el a nyolc osztályt. 1. táblázat

A regisztrált munkanélküliek iskolázottság szerinti megoszlása a munkanélküliek százalékában, 2007 Kistérségi csoport Hátrányos helyzetű Nem hátrányos helyzetű Különbség

Nyolc osztályt sem végzett 9,9 4,9 5,0

Általános iskolát végzett

Középiskolát végzett

Felsőfokú végzettségű

42,1 31,4 10,7

45,9 57,8 –11,9

2,1 5,9 –3,8

Ezzel összhangban a nyolc osztályt és a nyolc osztályt sem végzett munkanélküliek aránya a hátrányos helyzetű kistérségek csoportjában lényegesen magasabb – a nyolc osztályt sem végzettek esetén több mint kétszeres – a többi kistérséget magába foglaló csoporthoz képest.15 Mivel a munkanélküliség problémájára a vállalkozások által generált foglalkoztatás jelenti az elsődleges megoldást, a következő lépésben arra kerestem a választ, hogy melyik az az ágazat, amelyben a vállalkozási aktivitásra nézve a hátrányos helyzetű kistérségeknek a legkisebb a hátránya, vagy esetleg éppen előnye van a többihez képest. Az elemzés során meghatároztam a vállalkozások ezer lakosra jutó számának csoportátlagát ágazatonként, ezeket a 2. táblázatban közlöm. Az adatokból kitűnik, hogy a hátrányos helyzetű kistérségek csoportátlaga egy kivételével minden ágazatban lényegesen alacsonyabb az összes többi területegységet magába foglaló csoport átlagánál. A kivételt képező ágazat a mezőgazdaság, ahol az ezer lakosra jutó vállalkozások átlagos száma a hátrányos helyzetű területegységek csoportjában több mint 27%-kal magasabb a másik csoporthoz képest. Az eredményekből az következik, hogy a hátrányos helyzetű kistérségek a vállalkozási aktivitás vonatkozásában a mezőgazdaság terén rendelkeznek előnyökkel, miközben minden más ágazatban jelentős hátrányuk van. 2. táblázat

A vállalkozások ezer lakosra jutó számának csoportátlaga ágazatonként, 2007 Kistérségi csoport

Mezőgazdaság (A, B)

Ipar (C, D, E)

Építőipar (F)

Hátrányos helyzetű Nem hátrányos helyzetű Különbség

5,84 4,59 1,25

3,84 6,29 –2,45

5,18 8,39 –3,21

Szolgáltatás (G, H, I, K) 25,20 42,47 –17,27

15 A 2001-es népszámlálás iskolázottsági adataira épülő vizsgálataim szerint (Melléklet 6. táblázat) a hátrányos helyzetű kistérségek esetén nemcsak a munkanélküliek között alacsony az iskolázottság, hanem a hétévesnél idősebb népesség égészére nézve is. A Kiss és szerzőtársai (2008) által végzett vizsgálatok rámutatnak, hogy az iskolázottság kapcsán a vizsgált időszakra jellemző területi különbségek a 90-es évek elején konzerválódott viszonyokat tükrözik.

414

TÁNCZOS TAMÁS

A fenti vizsgálataimat diszkriminanciaanalízissel is elvégeztem, melynek eredményeit a Melléklet 7. – Melléklet 9. táblázatokban közlöm. Az említett eredményekre alapozva is kimondható, hogy a hátrányos helyzetben lévő kistérségek kizárólag a mezőgazdasági vállalkozások vonatkozásában rendelkeznek előnyökkel, míg az összes többi ágazatban jelentős hátrányuk van a többi kistérséghez képest. A hátrányos helyzetű kistérségek elemzése kapcsán összességében az a megállapítás tehető, hogy az említett területegységeket főként az alacsony iskolázottság, és ezzel összhangban az aluliskolázott munkanélküliek és a tartósan munka nélkül levők magas aránya jellemzi. A vizsgált két térségcsoport ágazati szerkezetét összehasonlítva az tapasztalható, hogy a hátrányos helyzetű területegységek kizárólag a mezőgazdaság terén rendelkeznek kihasználható adottságokkal a fejlettség és a fejlődési ütem szempontjából kedvezőbb helyzetben lévő kistérségekhez képest. Mindezek mellett az is látható, hogy a hátrányos helyzetű területek ágazati szerkezetében az ipari tevékenységet felölelő szektor hátránya hangsúlyos. Jelen esetben ez azért is különösen problematikus, mert az ipari tevékenység háttérbe szorulása utalhat a feldolgozóipar fejletlenségére is, ami fokozottabb jelenlét esetén a mezőgazdasági termékek hozzáadott értékét növelve javítaná a térség jövedelemtermelő képességét, és a foglalkoztatásra is kedvező hatást gyakorolna. Mindezek a tényezők multiplikatív módon eredményezhetnék a hátrányos helyzetű kistérségek jelentős részének felzárkóztatását. Összefoglalás A tanulmány két csoportosítási eljárás kombinációját alkalmazva osztályozta a hazai kistérségeket az 1996-ra jellemző komplex fejlettségi állapotuk, valamint az 1996 és 2007 között produkált fejlődési ütemük alapján. A lehatárolt tíz kistérségi csoport kapcsán megállapítást nyert, hogy (1) az elemzett időszakban a Pest megyei kistérségek a többihez képest fejlettségi pozíciójukon javítottak, ami abból következik, hogy a fejlődési ütem vonatkozásában mindegyikük a legjobb kategóriában van. Ugyanakkor ebben a megyében négy olyan kistérség található, amely a legfejlettebb kategóriában megerősítette helyzetét. (2) A megyeszékhely rangú központtal rendelkező kistérségek dominanciája megerősödött, illetve fokozódott, ami alól kivételt képez a Salgótarjáni és a Kaposvári kistérség. (3) A hátrányos helyzetű területek az ország keleti és déli részére koncentrálódnak, ezen belül Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye helyzete különösen súlyosnak tekinthető. (4) A Balaton környéki kistérségek többi kistérséghez mért versenyelőnye a vizsgált időszakban csökkent. (5) A dinamikusan fejlődő kistérségek által alkotott fejlődési zóna az M5-ös és M1-es autópálya mentén húzódik, amelynek a kétoldali perifériáján elhelyezkedő területegységek erőteljesen, valamint dinamikusan és erőteljesen fejlődő zónát rajzolnak ki. (6) A fejlődési szempontból legkedvezőtlenebb helyzetben lévő kistérségek az északnyugati határvidéket kivéve, az országhatár mentén szinte egybefüggő sávban alkotják a gyengén és rendkívül gyengén fejlődő területegységekből álló fejlődési zónát, amely az ország belseje felé türemkedik Baranya és Somogy megye területén, valamint a keleti határvidék középső szakaszán. A kiinduló fejlettségi állapot és a fejlődési ütem alapján is átlag alatti pozícióban lévő hátrányos helyzetű kistérségek elemzésekor kiderült, hogy az említett területegységeket a népesség alacsonyabb iskolázottsága, a képzetlen munkanélküliek magas aránya, vala-


415

mint az ágazati szerkezeten belül a mezőgazdaság túlsúlya jellemzi. Az elmaradott területegységek felzárkózatása érdekében indokolt lenne a mezőgazdaság terén meglévő adottságok kihasználása, a minőségi mezőgazdasági termékekre épülő feldolgozóipar újraélesztése, a fiatalkorú lakosság iskolarendszerbe történő minél szélesebb körű integrálása és az idősebbek számára szakmát adó tanfolyami lehetőségek számának növelése. Az elmaradott területek alig iskolázott lakosai számára a tudás biztosítása a hagyományokra épülő jó minőségű ipari vagy mezőgazdasági termékek előállítását célzó ismeretek megőrzését, felelevenítését, átadását és bővítését is jelentheti (Cséfalvay 1999). Enyedi (2000) ennek kapcsán megjegyzi, hogy „egy kis ország számára a hagyományos ágazatok magas szintű művelése nagyobb önállósági – és esetleg prosperitási – esélyt nyújt, mint a rendkívül tőkeigényes csúcstechnológiai ágazatoké” (5. o.). Ugyanakkor jelzi, hogy az említettek csak a valódi hagyományokkal rendelkező kistérségek esetén alkalmazhatók, az ország gazdasága teljes egészében erre nem alapozható. Mindezek mellett – utalva Kőszegfalvi (2009) fentebb már említett tanulmányára – a hátrányos helyzetű területek felzárkóztatása érdekében közlekedési infrastruktúrájuk fejlesztése is elengedhetetlenül szükséges. MELLÉKLET M. 1. táblázat

Kistérségi csoportok a fejlettség és fejlődési ütem alapján Csoport

Kistérség

Csoport

Abaúj–Hegyközi Bodrogközi Encsi Szikszói Bácsalmási

Kistérség

1. 1. 1. 1. 2.

2. 2. 2. 2. 2.

Tokaji Bélapátfalvai Füzesabonyi Hevesi Pétervásárai

2. 2. 2. 2. 2.

Mezőkövesdi Balassagyarmati Rétsági Abai Adonyi

3. 3. 3. 3. 3.

Jánoshalmai Kalocsai Békési Mezőkovácsházai Sarkadi Szeghalomi Kisteleki Makói Mórahalomi Komlói Mohácsi Sásdi Sellyei Siklósi Szentlőrinci Szigetvári Barcsi Csurgói Kadarkúti Lengyeltóti Marcali

2. 2. 2. 2. 2. 2. 2. 2. 2. 2. 2. 2. 2. 2. 2. 2. 2. 2. 2. 2. 2.

Nagyatádi Tabi Balmazújvárosi Berettyóújfalui Derecske– Létavértesi Hajdúhadházi Püspökladányi Karcagi Kunszentmártoni Baktalórántházai Csengeri Fehérgyarmati Ibrány–Nagyhalászi Kisvárdai Mátészalkai Nyírbátori Tiszavasvári Vásárosnaményi Záhonyi Edelényi Kazincbarcikai Mezőcsáti Ózdi Sárospataki Sátoraljaújhelyi Szerencsi

Kistérség

Csoport

Kistérség

Csoport

2. 2. 2. 2. 2. 2. 2. 2. 2. 2. 2. 2. 2. 2. 2. 2. 2. 2. 2. 2. 2.

Bátonyterenyei Pásztói Salgótarjáni Szécsényi Enyingi Sárbogárdi Letenyei Pacsai Zalaszentgróti Kiskőrösi Kiskunmajsai Kunszentmiklósi Orosházai Pécsváradi Bonyhádi Dombóvári Tamási Polgári Jászberényi Tiszafüredi Törökszentmiklósi

2. 2. 2. 2. 2. 2. 2. 2. 2. 3. 3. 3. 3. 3. 3. 3. 3. 3. 3. 3. 3.

Ercsi Ajkai Sümegi Várpalotai Celldömölki Vasvári Lenti Zalakarosi Szarvasi Hajdúböszörményi Mezőtúri Nagykállói Bicskei Dorogi Kisbéri Zirci Aszódi Ceglédi Dabasi Nagykátai Szobi

3. 3. 3. 3. 3. 3. 3. 3. 4. 4. 4. 4. 4. 4. 4. 4. 4. 4. 4. 4. 4.

(A táblázat folytatása a következő oldalon)

416

TÁNCZOS TAMÁS (Folytatás)

Kistérség

Csoport

Kistérség

Csoport

Kistérség

Csoport

Csornai Pannonhalmai Téti Őriszentpéteri Bajai Kiskunhalasi Kaposvári Tiszaújvárosi Gyulai Hódmezővásárhelyi Szentesi Szekszárdi Hajdúszoboszlói Miskolci Gyöngyösi Pápai Tapolcai Kőszegi

4. 4. 4. 4. 5. 5. 5. 5. 6. 6. 6. 6. 6. 6. 6. 6. 6. 6.

Sárvári Szentgotthárdi Nagykanizsai Kecskeméti Kiskunfélegyházai Csongrádi Paksi Hatvani Móri Esztergomi Komáromi Oroszlányi Tatabányai Tatai Gödöllői Gyáli Monori Pilisvörösvári

6. 6. 6. 7. 7. 7. 7. 7. 7. 7. 7. 7. 7. 7. 7. 7. 7. 7.

Ráckevei Váci Veresegyházi Kapuvár–Beledi Mosonmagyaróvári Csepregi Körmendi Balatonföldvári Fonyódi Siófoki Balatonfüredi Dunaújvárosi Balatonalmádi Hévízi Keszthelyi Békéscsabai Szegedi Pécsi

7. 7. 7. 7. 7. 7. 7. 8. 8. 8. 8. 9. 9. 9. 9. 10. 10. 10.

Kistérség

Csoport

Debreceni Szolnoki Nyíregyházai Egri Gárdonyi Székesfehérvári Veszprémi Budaörsi Dunakeszi Érdi Szentendrei Győri Sopron–Fertődi Szombathelyi Zalaegerszegi

10. 10 10. 10. 10. 10. 10. 10. 10. 10. 10. 10. 10. 10. 10.

M. 2. táblázat

A vizsgálat mutatóira elvégzett lépésenkénti diszkriminanciaanalízis fontosabb eredményei, 2007 Mutatók

F-érték

F sig.

Az általános iskolát végzett regisztrált munkanélküliek száma a munkavállalási korú népesség %-ában

290,7

0,000

A 180 napnál hosszabb ideje regisztrált munkanélküliek száma a regisztrált munkanélküliek %-ában

163,7

0,000

A főállású pedagógusok száma középiskolákban / 1000 középiskolai korú lakos

116,9

0,000

A középiskolai végzettségű regisztrált munkanélküliek száma a munkavállalási korú népesség %-ában

90,7

0,000

A hazai vendégek vendégéjszakái a kereskedelmi szálláshelyeken / 1000 lakos

75,6

0,000


417 M. 3. táblázat

A hátrányos helyzetű kistérségek elemzésére lehatárolt munkanélküliségi mutatók16 diszkrimináló hatásának értékelése, 2007 Mutatók Általános iskolát végzett munkanélküliek, % 180 napnál hosszabb ideje munkanélküliek, % Középiskolát végzett munkanélküliek, %

Wilks' lambda

F sig.

SDCa)

Rb)

0,370 0,426 0,437

0,000 0,000 0,000

0,616 0,383 0,127

0,936 0,834 0,814

a) SDC: standardizált diszkriminancia-együttható. b) R: Korreláció a vizsgálatba vont mutatók és a diszkriminálófüggvény között.

M. 4. táblázat

A hátrányos helyzetű kistérségeket munkanélküliségi mutatók alapján diszkriminálófüggvény értékelése, 2007 Sajátérték

Kanonikus korreláció

Wilks' lambda

Khí-négyzet

Khí sig.

1,939

0,812

0,3402

182,7587

0,000 M. 5. táblázat

A hátrányos helyzetű kistérségeket munkanélküliségi mutatók alapján diszkriminálófüggvény értéke a csoportok középpontjában, 2007 Kistérségi csoport

Középpont

Hátrányos helyzetű Nem hátrányos helyzetű

–1,763 1,087

Megjegyzés: A besorolás 92%-ban helyes.

M. 6. táblázat

Az iskolázottsági mutatók* csoportátlaga, 2001 Kistérségi csoport

Nulla osztályt végzett

Általános iskolát végzett

Középiskolát végzett

Felsőfokú végzettségű

Hátrányos helyzetű

2,4

31,1

31,7

4,4

Nem hátrányos helyzetű

1,7

28,2

37,8

7,6

0,7

2,9

–6,1

–3,2

Különbség *

A mutatók a hétéves és idősebb népesség adott szintű iskolázottságát fejezik ki a hét éves és idősebb népesség százaléká-

ban.

16 Mivel a vizsgálat 34 mutatójának komplex fejlettségi indexbe történő összevonása azt tette szükségessé, hogy minden mutató esetében a nagyobb érték jelentse a kedvezőbb pozíciót, ezért a munkavállalási korú népesség százalékában kifejezett munkanélküliségi értékeket minden esetben 100-ból levonva vettem figyelembe, így a vizsgálatok során a nagyobb érték jelzi a kedvezőbb, tehát alacsonyabb munkanélküliséget (Nemes Nagy 2005b).

418

TÁNCZOS TAMÁS M. 7. táblázat

A vállalkozási potenciált jellemző mutatók diszkriminálóhatásának értékelése, 2007 Mutatók

Wilks' lambda

F sig.

SDCa)

Rb)

A működő vállalkozások száma az építőiparban / 1000 lakos

0,598

0,000

0,553

0,886

A működő vállalkozások száma az iparban / 1000 lakos

0,623

0,000

0,411

0,842

A működő vállalkozások száma a szolgáltatásban / 1000 lakos

0,668

0,000

0,197

0,762

A működő vállalkozások száma a mezőgazdaságban / 1000 lakos

0,933

0,001

–0,048

–0,291

a) SDC: standardizált diszkriminancia-együttható. b) R: Korreláció a vizsgálatba vont mutatók és a diszkriminálófüggvény között.

M. 8. táblázat

A diszkriminanciafüggvény értékelése vállalkozási potenciált jellemző mutatók esetén, 2007 Sajátérték

Kanonikus korreláció

Wilks' lambda

Khí-négyzet

Khí sig.

0,855

0,679

0,539

104,465

0,000 M. 9. táblázat

A diszkriminanciafüggvény értéke a csoportok középpontjában vállalkozási potenciált jellemző mutatók esetén, 2007 Kistérségi csoport

Középpont

Hátrányos helyzetű

–1,171

Nem hátrányos helyzetű

0,722

Megjegyzés: A besorolás 83%-ban helyes.

IRODALOM Beluszky Pál (2003): Magyarország településföldrajza – Általános rész. Dialóg–Campus Kiadó, Budapest–Pécs Cséfalvay Zoltán (1999): Helyünk a nap alatt – Magyarország és Budapest a globalizáció korában. Kairosz Kiadó, Budapest Csomós György (2009): A regionális centrumok súlyának meghatározása Magyarország településhálózatában. Területi Statisztika, 2. Dusek Tamás (2005): Térfelosztás és klasszifikáció. In: Nemes Nagy József (szerk.): Regionális elemzési módszerek, Regionális Tudományi Tanulmányok 11. kötet, ELTE Regionális Földrajz Tanszék, Budapest Dusek Tamás – Szalkai Gábor (2006): Az időtér és a földrajzi tér összehasonlítása. Tér és Társadalom, 2. Enyedi György (2000): Globalizáció és a magyar területi fejlődés. Tér és Társadalom, 1. Faluvégi Albert – Tipold Ferenc (2007): A területfejlesztés kedvezményezett térségeinek 2007. évi besorolása. Területi Statisztika, 6. Faluvégi Albert – Tipold Ferenc (2009): Kedvezményezett települések az új országgyűlési határozat mutatói alapján – próbaszámítás. Területi Statisztika, 3.


419

Kiss János Péter – Tagai Gergely – Telbisz Erzsébet (2008): A szürkeállomány területi különbségei – katedrán innen és túl. Területi Statisztika, 3. Kőszegfalvi György (2009): Infrastruktúra, életkörülmények. Területi Statisztika, 1. Lőcsei Hajnalka – Szalkai Gábor (2008): Helyzeti és fejlettségi centrum–periféria relációk a hazai kistérségekben. Területi Statisztika, 3. Nagy Gábor (2007): Divergencia vagy konvergencia – Az átmenet gazdasági térfolyamatainak mérlege földrajzos szemmel. Tér és Társadalom, 1. Nemes Nagy József (2005a): Fuzzy-klaszterezés. In: Nemes Nagy József (szerk.): Regionális elemzési módszerek, Regionális Tudományi Tanulmányok 11. kötet, ELTE Regionális Földrajz Tanszék, Budapest Nemes Nagy József (2005b): Komplex mutatók. In: Nemes Nagy József (szerk.): Regionális elemzési módszerek, Regionális Tudományi Tanulmányok 11. kötet, ELTE Regionális Földrajz Tanszék, Budapest Nemes Nagy József (2009): Terek, helyek, régiók. /A regionális tudomány alapjai./ Akadémia Kiadó, Budapest Nemes Nagy József – Tagai Gergely (2009): Területi egyenlőtlenségek, térszerkezeti determinációk. Területi Statisztika, 2. Németh Nándor (2009): Fejlődési tengelyek az új hazai térszerkezetben – Az autópálya-hálózat szerepe a regionális tagoltságban. Doktori értekezés, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Földtudományi Doktori Iskola, Budapest Obádovics Csilla (2004): A vidéki munkanélküliség térségi eloszlásának elemzése. Doktori értekezés, Szent István Egyetem, Gazdálkodás és Szervezéstudományok Doktori Iskola, Gödöllő Rechnitzer János (1993): Szétszakadás vagy felzárkózás – A térszerkezetet alakító innovációk. MTA RKK, Győr Ritter Krisztián (2008): Agrárfoglalkoztatási válság és a területei egyenlőtlenségek. Doktori értekezés, Szent István Egyetem, Gazdálkodás és Szervezéstudományok Doktori Iskola, Gödöllő Sajtos László – Mitev Ariel (2007): SPSS kutatási és adatelemzési kézikönyv. Alinea Kiadó, Budapest Szelényi László (2004): Klaszteranalízis. In: Szűcs István (szerk.): Alkalmazott statisztika. Agroinform Kiadó, Budapest Székelyi Mária – Barna Ildikó (2005): Túlélőkészlet az SPSS-hez. Typotex Kiadó, Budapest Tánczos Tamás – Egri Zoltán (2010): Differenciálódási folyamatok a magyarországi kistérségek társadalmi és gazdasági fejlettségében. Területi Statisztika, 3. Vizdák Károly (2004): Diszkriminanciaanalízis. In: Szűcs István (szerk.): Alkalmazott statisztika. Agroinform Kiadó, Budapest Kulcsszavak: fejlettség, fejlődés, klaszter, iskolázottság, munkanélküliség, mezőgazdaság. Resume Hungary’s 173 micro-regions are grouped and assessed by the study on the basis of the complex development level in 1996 and the pace of development reached between 1996 and 2007. The study aims to describe the main features of the micro-region groups delimited according to the state and pace of their social and economic development and it wishes to determine the main social and economic differences between below-the-average and better-off micro-regions with regard to the state and pace of their development. The purpose of the study is to identify the regional features that may facilitate the elaboration of efficient programs designed to help the underdeveloped micro-regions catch up with the others.

A magyarországi kistérségek jellemzése társadalmi-gazdasági fejlettségük és fejlődésük alapján

Recommend Documents