A magyar hidegvérű ló

A magyar hidegvérű ló

A sok ismeretlen dunántúli parasztember emlékének, akik fél évszázadon át csendes harcot vívtak a gazdasági ló terjedésért. Küzdelmük eredménye, hogy pár évtizede a hidegvérű ló tenyésztése általános tenyésztési szabadságot kapott!

LOVASKULTÚRA a Magyar Állattenyésztők Szövetsége szakmai támogatásával megjelenő sorozat Sorozatszerkesztő: Mihók Sándor

Mihók Sándor

A magyar hidegvérű ló Hagyományos magyar lófajták

Lektorálta: Pataki Balázs, Mihók Sándor, Stefler József © Mihók Sándor, 2017 Szerzők: Baranyai Sándor Bodó Imre Csapó János Gulyás László Gundel János Kassanin Milán

Kovács-Mesterházy Zoltán Kusza Szilvia Markos László Medve Ferenc Mihók Sándor Müller János

ISBN: 978-963-286-724-3 ISSN: 2062-8242

A Magyar Lótenyésztők Országos Szövetsége és a Mezőgazda Lap- és Könyvkiadó közös kiadása Felelős kiadó a Szövetség elnöke és a Kiadó igazgatója A szöveget gondozta: Csongor Mária Magdolna Műszaki szerkesztő: Sándor Anna Borítóterv: Váradi Gábor Borítófotó: 3010 Ormánypuszta-2

MGK: 716 101/17

Készítette: Agroinform Kiadó és Nyomda Kft. 1149 Budapest, Angol u. 34. • www.agroinform.com Felelős vezető: Stekler Mária Budapest, 2017/11

Pataki Balázs Posta János Stefler József Szabó Csaba Szakály Zoltán

Tartalom Előszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7 1. A hidegvérű ló Magyarországon, történelmi háttér Kassanin Milán, Markos László, Mihók Sándor, Pataki Balázs . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 1.1. A hidegvérű ló térhódítása az országban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 1.2. A nagybirtokok hidegvérűló tenyésztése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16 1.3. Az észak-németalföldi hidegvérű ló honosulási sajátossága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22 1.4. A hidegvérű lófajta tenyésztőegyesületei a két világháború között . . . . . . . . . . . . . . . . . 23 2. A magyar hidegvérű ló kialakulása Gulyás László, Markos László, Medve Ferenc, Mihók Sándor, Müller János, Pataki Balázs . . . . 31 2.1. A belga importok a II. világháború után . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 31 2.2. Állami gazdasági és termelőszövetkezeti hidegvérűló-lótenyészetek . . . . . . . . . . . . . . . . 40 2.3. A genealógiai vonalak kialakulása a magyar hidegvérű fajtában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 47 3. A muraközi ló Bodó Imre, Kovács-Mesterházy Zoltán, Pataki Balázs . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 57 3.1. A típus kialakulása, genetikai háttere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 57 3.2 A fajtaváltozat hanyatlása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 59 3.3 A fajta rekonstruálása és a fajtaelismerés folyamata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 61 3.4. Újabb kísérlet a muraközi ló feltámasztására . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 64 3.5. Nemzetközi törekvések a muraközi mentésére . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 67 4. A hazai hidegvérűló-állomány értékmérő tulajdonságai Csapó János, Gulyás László, Mihók Sándor, Pataki Balázs, Stefler József, Szabó Csaba . . . . . . . 69 4.1. A fajta küllemi sajátossága, vérmérséklete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 69 4.2. A fajta vonóereje és ügetőképessége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 69 4.3. A hidegvérű ló (fajta) hústermelő képessége és a hústermék előállításának termeléstechnológiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 74 4.3.1. A hústermelő-képesség értelmezése a lónál . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 75 4.3.2. Tenyésztési programok a húslóállományok nemesítésére . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 79 4.3.3. A lóhús-előállítás termeléstechnológiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 81 4.4. A hidegvérű ló tejtermelő képessége, és az erre alapozott árutermelés termeléstechnológiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 90 4.4.1. A tej mennyisége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 90 4.4.2. A kancatej összetétele . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 91 4.4.3. A kancatej felhasználásának lehetőségei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 94 4.4.4 A tejelőkancák takarmányozása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 97 4.4.5. A kancák fejése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 99 5. A lóhús és a lóhúsból készült élelmiszeripari termékek marketingje Gundel János, Szakály Zoltán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 101 5.1. A lóhúsfogyasztás (hippofágia) története, jelenlegi helyzete és várható jövője . . . . . . . . 101 5


5.2. A lóhús (Pferdefleisch (német); horse meat (angol); viande chevaline (francia); carne de caballo (spanyol); carne di cavallo (olasz); hästkött (svéd), hevosenliha (finn); paardenvlees (holland); carn de cavall (katalán); carne de cavalo (portugál); мина конскиего/конско месо (bolgár); arklienai (litván); zirga gala (lett); конина (orosz) élelmiszer-összetevőkénti használata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 107 5.3. A lóhús a hazai és külföldi gasztronómiában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 113 5.4. A lóhúsból készült élelmiszertermékek marketingje . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 116 6. A magyar hidegvérű ló tenyésztésének stratégiája Baranyai Sándor, Kassanin Milán, Markos László, Mihók Sándor, Pataki Balázs . . . . . . . . . . . 129 6.1. A Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület megalakulása . . . . . . . . . . . . . . 129 6.2. Típusdifferenciálási törekvések a magyarországi hidegvérű állományon belül . . . . . . . . . 133 6.3. A Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület tenyésztési programja . . . . . . . . 134 7. A magyar hidegvérű lófajta genetikai változatosságának jellemzése populációgenetikai mérőszámokkal Posta János . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 143 8. A magyar hidegvérűló-állomány genetikai változatosságának jellemzése molekuláris genetikai vizsgálatokkal Kusza Szilvia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 155 8.1. Haplotípusok a magyarországi hidegvérűló-állományban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 156 8.2. A haplocsoportok (kancacsaládok) közötti genetikai távolság becslése . . . . . . . . . . . . . . 160 8.3. A mtDNS alapján becsült változatosságú kancacsalád megalapozása . . . . . . . . . . . . . . . 163 9. A fajta jövőképe Mihók Sándor, Stefler József . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 169 9.1. Jövőkép a genetikai háttér alakítása terén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 169 9.1.1. Az alapító vonalak mentése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 170 9.1.2. Célpárosítások a fajtában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 171 9.1.3. Szelekció a génmegőrzés során . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 172 9.1.4. Típuskérdés a magyar hidegvérű fajtán belül . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 173 9.2. A hidegvérű ló hasznosításának megszokott változatai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 173 9.3. A hidegvérű ló lehetséges szerepe a szabadidő eltöltése és az életminőség javítása terén . 175 Mellékletek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 177 Felhasznált és ajánlott szakirodalmak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 227 Ábrák és táblázatok jegyzéke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 233

6

Előszó

A hazai lótenyésztési szakirodalom mostohán bánt a gazdasági lóról írt szakkönyvek, vagy kézikönyvek megjelentetésével. Az egyetlen ilyen munka a hasznos füzetek sorozatban Ócsag Imre munkájaként megjelent „A gazdasági ló”. Ez is a távoli múltban volt, hiszen 2016-ban Ócsag Imre halálának 20. évfordulójára emlékeztünk. A hidegvérű lónak mostoha kezelése beleégett a döntéshozó utódnemzedékek tudatába is, hiszen a 2000-es évek elején még a fajta őshonosságának kérdéséért is szakmai érvek sorát kellett felhozni. Éppen erre tekintettel a könyv első fejezetei nagy teret szentelnek a fajta hazai helyzetének történeti bemutatására. Ehhez in libri génmegőrzési munkát is végeztünk, vagyis a legkülönbözőbb történeti szakmunkákat hívtuk segítségül, bizonyítandó a hidegvérű ló 150 éves múltját Magyarországon! Nagyon sajátságos a hidegvérű ló helyzete nálunk, mert ahogyan Ócsag Imre fogalmazott: a mezőgazdaság állította elő, de az ipar tudta vonó erejét kihasználni. Amikorra társadalmi elfogadottságot kapott, a robbanómotorok kiszorították szinte a teljes mezőgazdasági használatból. A létszámcsökkenése (amelyik ugyan nem érte el a melegvérű lovak létszámcsökkenésének arányát) a veszélyeztetett mezőgazdasági állatfajták sorába helyezte, ezért a genetikai állományának tenyésztésben történő megőrzésére nagyon nagy súlyt helyez a tenyésztők közössége. Maga a könyv is a genetikai sokféleség lehetséges megőrzése szellemiségét kívánja megismertetni a tenyésztőkkel, a fajta iránt érdeklődőkkel, s nem csak azért, mert könyv megjelenését anyagilag a génmegőrzési támogatás tette lehetővé, hanem azért (is), mert a fajta önazonosságának megőrzése csakis ezzel a szellemiséggel valósítható meg! A könyv szerzői az állattenyésztési szakma és állattenyésztési szakirodalom jól ismert szereplői, még akkor is, ha közülük néhányan nem a legszorosabb lótenyésztés területén fejtették ki és fejtik ki szakirodalmi munkásságukat. Ez a tény a könyv hasznára is lett, hiszen mindenféle szakmai elfogultság nélkül tudták kifejteni álláspontjukat és olyan fejezettekkel bővítették a könyvet, ami eddig a lótenyésztési szakmunkákban alig volt tetten érhető! Ezzel más dimenzióba kerülhet a hidegvérű ló tenyésztése és gondolkodó lótenyésztőket új megoldások választására, tenyésztési rutinmunkájuk módosítására serkentheti. Neves szakembereken túl a könyv elkészítését sokan segítették nélkülözhetetlen adatok, fényképek, a két világháború közötti dokumentumok rendelkezésre bocsátásával. Elévülhetetlen segítséget nyújtott a Magyar Mezőgazdasági Múzeum is, amikor ritka fényképeket bocsátott rendelkezésre. A szerzők remélik, hogy olyan lelkesedéssel olvassák majd a könyvet tenyésztők, érdeklődők, mint ahogyan ők a könyv egyes fejezeteinek megírása során lelkesedtek. Legfőképpen pedig azt remélik, hogy valóban hasznos forrásmunkát nyújtanak, olyat, amivel a szakmai ismereteket gyarapítani lehet! Debrecen, 2016. december Mihók Sándor

7

1. A hidegvérű ló Magyarországon, történelmi háttér A hidegvérű ló eredete: A hidegvérű lótípus, amely jellegében, főként erős csontozata, nagy izomtömege, dús szőrzete miatt nagymértékben eltér az egyéb lótípusoktól, nyugat-európai eredetű. A hidegvérű elnevezés a német kaltblüter szó tükörfordításából került nyelvünkbe. A szó szerinti jelentéssel ellentétben ennek a típusnak a megnevezésére általánosan használt kifejezés nem az állat testhőmérsékletére, hanem nyugodt, sokszor lomha vérmérsékletére utal. A régészek többsége a hidegvérű fajtacsoport kialakulását a mai Belgium területén élő vadlóra (Equus robostus) vezeti vissza, míg mások az egységes ősnek (Equus caballus) a domesztikáció során kialakult változatának, mutációjának tekintik a bőséges takarmányellátást nyújtó németalföldi területeken. Mindenesetre a hidegvérű lovak jellemzői már az ókorban keletkezett rajzokon is nyomon követhetők. Szélesebb körű elterjedésük a páncélos lovagok korára tehető. Különösen a mai Anglia, Franciaország, Belgium, Hollandia, Dánia és Németország északnyugati részén volt jellemző a nehézlovasság mint fegyvernem és a lovagi torna mint sport, illetve az érvényesülés eszköze. Ehhez hatalmas, erős csontozatú és izomzatú, fegyelmezett, könnyen kezelhető, megbízható ló kellett, mert ha egyegy több mázsás tömegű páncélos lovag kiesett a nyeregből, ott maradt a csatamezőn kiszolgáltatva ellenségének. Emiatt az ilyen ló igen nagy értéknek számított, ami fejedelmi ajándékozás és hadizsákmány képében elősegítette elterjedését egész Nyugat-Európában. (Kelet-Európában és a többi földrészen nincs nyoma, hogy hidegvérű jellegű lovak lettek volna). A nehézlovasság visszaszorultával ezek a lovak nagy szerepet töltöttek be a szállításban, az egyre inkább belterjesedő mezőgazdaságban, bányászatban stb. A jelenleg ismert fajták tehát a középkori hidegvérű lovak egymás közötti párosítása, valamint a helyi fajtákkal való keresztezés és az egyes tenyészkörzetekben eltérő

tenyészkiválasztás, továbbá szelekciós módszerek következtében alakultak ki.

1.1. A hidegvérű ló térhódítása az országban A hidegvérű ló megjelenése a Kárpát-medencében nem tisztázott, sőt még ma is gyakran vitatott kérdés. A honfoglalás idején az ősmagyarok lova teljes mértékben eltért ettől a típustól, és noha a lovagkorban Károly Róbert (1310–1342), Nagy Lajos (1342–1382) uralkodása idején kerültek be nyugati nehéz lovak az országba, ezek szélesebb körben nem terjedtek el, nem tudtak meghonosodni. Bökönyi (1962) ilyen csontanyagot említ Tiszalökről „egy metakarpust, amely 154 cm magasságú lóból származik” Ez azonban csak kivételes eset lehetett. A nehezebb típusú igásló – az irodalmi ismereteink alapján – a XVI–XVII. században jelent meg a Dunántúl nyugati szegélyén, valamint később szórványosan a sváb telepesekkel együtt más területeken is. Ezen „lófajta” eredete a nóri vagy pinzgaui lóhoz nyúlik vissza. A rómaiak Noricum nevű hatalmas tartományának változatos domborzatú területein több típusa élt és fejlődött ki annak a hegyi lónak, amelyet összefoglaló néven nóri lóként ismerünk. A szervezett magyar lótenyésztés kialakulása idején az uralkodóház elsősorban a katonaság céljának megfelelő lovak tenyésztését tartotta szem előtt, és ez egyértelműen melegvérű lovat jelentett. Mária Terézia és II. József intézkedései a ménesintézetek és a méntelepek létrehozására főként katonai célokat szolgáltak, és az e célra alkalmas lóállomány kialakítását tartották szem előtt. A XVIII. században a birodalom osztrák örökös tartományaiból, ezen belül a mai Magyar ország nyugati részéről, Sopron, Vas és Zala megyéből megindult a szekerező kereskedelem, 9


azon belül is elsősorban a gabonaszállítás Bécs és a közeli osztrák (Stíria, Krajna, Salzburg, FelsőAusztria, Karintia) tartományok felé. A fuvarozáshoz erős, igénytelen és könnyen kezelhető, munkahasználati tulajdonságok tekintetében kifogástalan lovak kellettek. A cserekereskedelem folytán a gazdák látószöge kitágult és észrevették, hogy az intenzív földműveléshez vagy az exporthoz a határon túl más lovakat használnak, olyanokat, amelyeknek ők is hasznát vehetnék, vagy jó áron értékesíthetnék. Segítette e lótípus terjedését, hogy a peremvidéken sűrűn fekszenek a falvak, kicsi terjedelműek a faluhatárok. Ez utóbbi körülmény a környezetére flegmán reagáló eme lónak (amiről úgy tartják, hogy bármilyen széles lehet az utca, vagy a dűlő út, csak hosszú ne legyék) roppant kedvezett. Kedvezett továbbá, hogy az ország ezen csapadékos vidékén nagyobb arányban lelhetők fel legelők, elviselhetőbb az állat számára a mérsékelten meleg nyári hőmérséklet, továbbá a nagyobb mennyiségű és kedvezőbb eloszlású csapadék következtében gazdag takarmánynövény-terméseket lehetett betakarítani. Így aztán a nyugat-magyarországi árukereskedelemmel foglalkozó gazdák előszeretettel hoztak magukkal az itthoninál nagyobb tömegű, nagy terhek vontatására alkalmasabb nóri és pinzgaui, stíriai, karintiai lovakat, amelyekkel azonban szervezett tenyésztés nem folyt, hanem mostani kifejezéssel élve leginkább sodrottló-előállítás. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a korábban meglévő könnyebb lovakat nehezebb típusúakra cserélték, vagy a meglévő melegvérű kancákat a nyugatról jött különféle nehéz ménekkel (pinzgaui, nóri, salzburgi, ardenni, percheron, norfolki, belga), illetve ezek keresztezéseivel fedeztették. Sokszor az arab lónak is a tervszerűtlen alkalmazásával, a használaton alapuló eredményes népies tenyésztés hatására kialakult egy meglehetős heterogenitást mutató, vitathatatlanul hidegvérű jellegű, egyre inkább tájfajtába rendeződő lóféleség, amelyik jó utakon pár kilométer ügetésre is képes volt! Az 1860-as évektől a mezőgazdasági szakcikkek, valamint a gazdasági egyesületek gyakran felvetik a gazdasági ló szükségességét, és ennek megoldását a hidegvérű ló tenyésztésében látták. Felvetődött a hidegvérű ló tenyésztésének 10

egyértelmű gazdaságossága is, hiszen szinte korlátlanul jó áron lehetett értékesíteni a vásárokon. A belföldi keresleten túl főleg olasz és német kivitel kínálkozott. Nem kétséges, hogy az 1860-as évek elejétől a Dunántúl nyugati és déli területein, főleg Vas megyében és Zalában megindult a hidegvérű lovak csendes terjedése. Letenye és a Lenti járás parasztsága a Muraközből szerzett be könnyebb, de kitartóbb hidegvérű lovakat. Mind a pinkafői, mind a muraközi kedvelt lett, a megye hat járása kifejezetten hidegvérűt szándékozott tenyészteni, de a típus terjedésének a ménhiány mellett a különböző korlátozó intézkedések is gátat szabtak. Sopron megyében két hatás alakította a lótenyésztést. Nyugatról folyamatosan szivárgott a nóri, amire aztán az 1880–1890-es években belga méneket használtak. A hivatalos katonai szervek ellenállása ellenére a gazdák elérték, hogy amikor 1868-ban a lótenyésztés szakmai irányítása az osztrák császári hadseregtől a magyar földművelésügyi minisztériumhoz került, az állami méntelepeken Vas és Zala megye határ menti járásaiban hidegvérű mének legyenek felállítva. Monostori Károly 1884-ben úgy jellemzi, hogy „a hazai hidegvérűló-állomány nem más, mint a nehéz stíriai, karintiai, illetőleg nóri lónak a kön�nyebb és nehezebb testű, s bizonyára szintén úgynevezett hidegvérű magyar ló után tájfajtává alakult keveréke, melyben ma a nyugati vér dominál”. Ily módon a nyugati határ mentén az 1800as évek végére két tájfajta alakult ki: nyugaton a nagyobb, tömegesebb pinkafői, a Horvátországgal határos területeken a kisebb, mozgékonyabb muraközi. A magyar földművelésügyi minisztérium 1887-től kezdve évente megjelentette az egyes fedeztetési állomásra beosztott fedezőmének jegyzékét (korabeli általánosan használt elnevezéssel „zöld könyv”). Ezen hivatalos kiadvány szerint 1887-ben Zalában 36, Vas megyében pedig 15 hidegvérű mén fedezett. Fajtájukként nóri van feltüntetve (1.1.1. melléklet). Néhány évvel később, 1893-ban a hidegvérű (nóri) mének száma Zalában 67-re, Vasban pedig 21-re nőtt. Az ezredfordulón Zalában 77, Vasban 24 nóri fajtájú mént lehetett találni. Sopron megyében is fedezett kettő, Somogyban pedig öt.

1. A hidegvérű ló Magyarországon, történelmi háttér

Ahogyan a Kovácsy-Monostory könyv (1905) fogalmaz; „lótenyésztési kormányunk 1904ben 140 hidegvérű mént bocsátott e területen a tenyésztők használatára, mégpedig Zalában 90, Vas megyében 23, Sopron megyében 6 és Somogy megyében 1 mén került kihelyezésre.” A fajtamegnevezés „nóri és egyéb fajták”-ra módosult. Az 1894. évi XII. törvénycikk alapján az or szá got hivatalos tenyészkörzetekre osztották, ahol részletesen, járási szintig lebontva határozták meg, hogy parasztgazdaságok az adott térségben milyen fajtájú lovat tenyészthetnek. A hidegvérű ló tenyészkörzete Zala megyére, valamint Vas és Sopron megye nyugati járásaira korlátozódott. (A tenyészkörzeti beosztás az uradalmakra nem vonatkozott, ott a tulajdonos döntötte el, hogy milyen lovat kíván tenyészteni. Ezzel az intézkedéssel meg is indult a gazdasági ló terjedése az uradalmakban és a nagygazdaságokban.). A századforduló táján a hidegvérű fajtán belül három típust emlegettek. A pinkafői lovat, illetve a javított nórit, (Vas és Zala megye nyugati részén), a hiencz lovat (Vas, Sopron, Moson megyék határszéli részén) és a muraközi lovat (a DrávaMura közén, Vas megyének Zala megyével határos részén és Zalának a Murával határos vidékén). Somogy megyében alkalmazott percheron hatására nagyszámú sodrott ló alakult ki, amelyek szikárabbak, keményebbek, mozgékonyabbak lettek. Letenye és Lenti vidékén különösen tetszetős, keményebb és élénkebb muraközi típus alakult ki. A kedvezőbb piaci helyzet miatt a Somogy és Baranya megyei gazdák is szerették volna lovaikat hidegvérű ménekkel fedeztetni, ezért 1907. február 23-án az alispán felkérte Jeszenszky Ferenc országgyűlési képviselőt, a Baranya megyei lótenyésztési tenyészbizottmány elnökét, hogy kezdeményezze a tenyészkörzeti beosztás megváltoztatását. Hosszas huzavona után a tenyészkörzeti be osztást 1912-ben bizonyos mértékig módosították, és a hidegvérű tenyészkörzetet Baranya és Somogy megye déli részére is kiterjesztették. A Dél-Dunántúl aprófalvas térségeiben, ahol kicsi volt a távolság a lakóhely és a szántóföldek között, a hidegvérűek nagyobb vonóerejük révén alkalmasabbnak bizonyultak a mezőgazdasági munkára, mint a kisebb, könnyebb melegvérűek.

Különösen a Dél-Dunántúl németajkú (sváb) községeiben terjedt a hidegvérű ló. A török hódoltság miatt üresen álló egykori határterületekre még Mária Terézia hívására érkeztek az első német telepesek, akiket aztán több hullámban mások is követtek. A germán öröklési rend szerint a birtokot – hogy az ne aprózódjon fel – az elsőszülött fiú örökölte, és a többinek más foglalkozás után kellett néznie. Emiatt nagyon sokan keletre vándoroltak, ahol a megfogyatkozott népesség miatt volt elég szántóföld. Ezek az emberek magukkal hozták legendás szorgalmukat és az itteninél fejlettebb munkakultúrájukat. Emiatt a jobbágyfelszabadítás után a mezőgazdaság modernizációja ezen a vidéken bontakozott ki leginkább, itt kezdtek el legelőször az önellátáson felül piacra is termelni, és kihasználták a belterjes állattenyésztésben rejlő lehetőséget. A baranyai uradalmak a Muraközből szereztek be méneket és kancákat, de Csáktornyáról is vásároltak hidegvérű lovakat. A bolmányi uradalom 1907-ben Belgiumból szerzett be érdemleges tenyészanyagot, 14 választási korú kanca- és 4 méncsikót. Bár más uradalmak shire lovat hoztak be Angliából, amelyek nem lettek kedveltek, de feltartóztathatatlanul terjedni kezdett a belgaardenni hidegvérű ló. A Földművelésügyi Minisztérium kénytelen volt rendeletet kiadni (FM 18596/II.1 számú rendelet) a hidegvérű ló tenyésztésének fejlesztéséről és szakigazgatásáról. Az 1911 februárjában megjelent rendelet hidegvérű tenyészkörzetnek jelölte Vas, Zala, Somogy megyét, Sopron megye egy részét, Baranya megyének hegyháti, siklósi, szentlőrinci járásait. A fajta egységesítésére a belga-ardennit és a brabanti méneket jelölte meg. Tiltotta ugyanakkor a melegvérű kancáknak hidegvérű ménekkel való fedeztetését. Somogy megyében a legkiválóbb hidegvérű állománnyal a kaposvári járás amúgy is igen fejlett állattenyésztésű községei – Kisgyalán, Fonó, Gölle, Büssü, Nagyberki, Somogyszil – rendel kez tek, de maga Kaposvár városa is jelentős hidegvérűló-lótenyésztéssel bírt. A ló Kisgyalán címerében még a mai napig is benne van. Csánki Dezső művében, a Somogy vármegye részlettanulmányában olvasható: „nem csak a nagyobb uradalmaknak, hanem az egyes községek kisgazdáinak is messze földön híresek 11


a lovai. Eme nehéz fajlovak közül a legelterjedtebb a belga származású Ardenni faj, főleg a Percheron.” Kaposváron a városi és a város környéki falvak fuvarozásában is előszeretettel használták a hidegvérű lovat. A Kaposváron tartott lódíjazások már a közelség révén is pezsdítőleg hatottak mind a gazdasági, mind a társadalmi életre. A gazdák a lovakat törzskönyveztették és kiváló fedezőménekkel fedeztették. 1906ban Somogy vármegye területét a pécsi állattenyésztési körzetből kikapcsolták és a vármegye területére önálló állattenyésztési felügyelőséget szerveztek. Ennek vezetésével Brokés Rezsőt bízták meg, aki igen sokat tett a vármegye állattenyésztésének fejlesztéséért. Ennek következtében a minőségi állattenyésztés terén leginkább élen járt Fonó község díszpolgári címet is adományozott részére. A jó szervezőmunka és a gazdatársadalom igyekezete folytán a kaposvári vásárok országos hírűek lettek. A Somogyi Újság 1936. június 4-i számában tudósít a kaposvári állatvásárról: „A vásárra felhajtottak 853 lovat és 364 szarvasmarhát, és a felhajtott állatok nagy része el is kelt.” A Baranya Vármegyei Gazdasági Egyesület 1912-ben érintkezésbe lépett a „Maison Fioruzzi” brüsszeli lókereskedő céggel, ahonnan 1912 októberében három mént és három kancát küldtek Pécsre. A lovakat sikeresen elárverezték, így 1913-ban is hoztak be három mént és négy kancát. 1912-ben a székesfehérvári méntelepen belül létrejött a nagykanizsai ménteleposztály (más vélemények szerint még Nagyatád és Szigetvár is a székesfehérvári méntelep osztályaként működött), amely a hidegvérűek akkorra már kialakult tenyészkörzetének ménellátását kapta feladatul. A tenyészkörzeten belül a méneket – ellentétben az ország többi részével, ahol a méntelepek katonai személyzettel működtek – méntartó vállalkozókhoz helyezték ki. 1.1.2. melléklet Zalában 66 fedeztetési állomáson 84 mén, Vasban 25 állomáson 32, Somogyban 14 állo máson 17, Baranyában két állomáson kettő és Sopron megyében hat helyen hét mén fedezett. Egy évvel később a nagykanizsai ménteleposztály állománya 169-re növekedett, amelyből 52 eredeti belga import, 14 hazai tenyésztésű belga, 2 clydesdal volt 101 pedig a nóri fajtához 12

tartozott. Eredetük szerint 77 külföldről, 51 a kisbéri ménesbirtok hidegvérű tenyészetéből származott. A mének száma 1818-ban 133 egyedre rúgott, amelyből eredeti belga 78, belga 24 és nóri már csak 31 volt. A külföldi kereslet és az ipar igénye a nagyobb testű belga lovak használatát helyezte előtérbe. Változott a megyék közötti arány is, Zalában már csak 51 mén fedezett, ugyanakkor Vasban 32, Somogyban 33, Baranyában 10, Sopronban pedig 7 volt a tenyésztésre kihelyezett mének száma. A hidegvérű mének után a méntelep nem kért fedeztetési díjat, viszont a mén tartásának minden költségét a vállalkozó fedezte. A XX. század fordulóján a ménmegoszlásról az 1.1.1. táblázat mutat be adatokat. 1.1.1. táblázat

Az országos fedezőmének fajtánkénti megoszlása 1904-ben Fajta

Arab telivér és arab fajta Lipicai Angol telivér Angol félvér Nóniusz Gidrán Nehéz igás Összesen:

Mének száma (egyed)

Mének aránya (%)

Eltérés az 1880-as évhez viszonyítva

399

12

– 4,1

167 299 1490 598 233 133 3319

5 9 45 18 7 4 100

– 2,9 + 1,6 + 7,5 + 2,2 – 3,6 + 1,6

A hidegvérű ló tenyésztésének színvonalára jellemző, hogy az első világháborúban elszenvedett nem jelentéktelen veszteség ellenére a háborút követően pár évvel Németországból, Svájcból, Olaszországból, Belgiumból, Törökországból hihetetlen kereslet indult meg Baranya irányába. Ezeknek az országoknak a kereskedői versengtek a Dunántúl hidegvérű lovaiért, különösen a kendersörényű és farokszőrű sárgákért. A világháború kitörése véget vetett a hatóság és a gazdák közötti tenyészirányról folytatott küzdelemnek. A háborús viszonyok között a tenyésztésirányítás szervezetlenné vált, és a térségben a legtöbb ló sodrott jellegűvé vált. A Köztelek

1915-ös évfolyamában Zsámár György állatorvos arról számolt be, hogy a korábbi fenntartásokkal ellentétben a hidegvérű típusú lovak harctéri használhatósága nem maradt el jelentősen a melegvérűekétől. Dr. Konkoly Thege Sándor „Háborús tapasztalataim a lovakról” című, a Köztelekben 1916ban közölt cikksorozatában többek között ezt írja: „…sohasem hittem volna, hogy a hidegvérű lovak a nélkülözéseket ennyire képesek elviselni, és az igényeik ennyire mérsékeltek. A hidegvérű ló nagyobb testsúlyánál, nyugodtabb vérmérsékleténél és étkesebb természeténél fogva előnyben van a többi felett. Megjegyzem még azt is, hogy a háborúban a hámos ló csak lépésben kerül használatra, és így a hidegvérű lovaknak gyorsabb jármódokra való alkalmatlansága, amely szempontot azelőtt annyira hangoztattak, nem jön figyelembe.” Az első világháború után jó ideig nem állnak statisztikák rendelkezésre. A zöld könyvet legközelebb csak 1942-ben adták ki, időközben az ország területe is jelentősen csökkent. A megcsonkított országban a Bethlen kormány 1921. évi döntése alapján a tenyészkörzeteket és a méntelepeket átszervezték. A hidegvérűek tenyészkörzete lett a megmaradt Zala, Vas és Sopron megye nyugati része, ezen kívül tenyészkörzeti besorolást kapott a teljes Somogy megye, Baranya megye (a mohácsi járás kivételével) és Tolna megye délnyugati, Baranyával szomszédos része. 1922-től megkezdődött a hidegvérűek tenyészkörzetében lévő kancaállomány törzskönyvezése. Mivel az állami ménesek java a megszálló csapatok hadizsákmánya lett, és a méntelepek állománya is súlyos veszteségeket szenvedett, az ország lótenyésztésének vezetői úgy döntöttek, hogy „egyelőre rá kell bízni a hidegvérűket tenyésztőikre, hogy magánménekkel elégítsék ki ménszükségletüket” (Döhrmann, 1922). Az 1924. évi állatösszeírás szerint Magyar or szág 849 771 egyedet kitevő állományából 188 999 a hidegvérű jelleghez tartozik, ami kereken 22 százaléknak felel meg. Döhrmann Henrik ny. méneskari ezredes korának – kiváló lótenyésztési szakírója – 1926-ban így jellemezte a dunántúli hidegvérűló tenyésztését: „Baranya megye területén a pécsváradi, a mohácsi és a villányi járás kivételével igen nagy előszeretettel foglalkozik a gazdaközönség a belga


jellegű hidegvérű ló tenyésztésével. Legélénkebb tevékenységet fejt ki a hegyháti, a szentlőrinci, a siklósi és a pécsi járás. Fontos és népes országos lóvásárokat tartanak Baranyaszentlőrincen és Pécsen. Zala megyében aránylag a legrégibb a hidegvérű ló tenyésztése. Itt lehet a belga jelleg mellett a régi muraközi ló nyomait még leginkább feltalálni, főleg Zalaszentgróton, Zalaegerszegen, Zalaapátiban, Nován és Pacsán. Nagyobb felhajtású lóvásárok vannak Zalaegerszeg és Nagy kanizsa országos vásárain. Somogy megye hidegvérűló-tenyésztése szintén újabb keletű, amiről tanúságot tesz a hidegvérű és angol félvér ló keresztezéséből származó egyedek gyakori előfordulása. Megállapodottabb belga jelleget találunk Erdőcsokonyán, Visontán, Komlósdon és Németladon. A főbb helyszíne a lóvásároknak Kaposvár és Szigetvár. Vas megye nehézigás-tenyésztése, bár nagy részben szintén belga jellegű ménekkel dolgozik, a pinzgaui (nóri) ló jellegével vegyítettnek mondható. Igen nagy a felhajtás Szombathely városának országos vásárain. Ezekre a vásárokra Somogy és Zala megye anyaga is eljut. Sopron megyében a csornai és a kapuvári járások kivételével a hidegvérű lovat már elég régen tenyésztik, de csak újabban kezd határozott irányt felvenni a tenyésztés a belga jelleg felé. Régebben inkább a nóri ló befolyása alatt állott.” Már 1930-tól általános lett a hidegvérű ló megbecsülése. Sorban alakultak meg a kisebbnagyobb tenyészetek, az államiak mellett magántenyészetek is. A tenyésztők egyre inkább a nagy, ezért jól értékesíthető lovakat kezdték előnyben részesíteni. Az 1930-as évektől magánszemélyek vásároltak Belgiumból méneket. Csodálatos állomány volt Királyegyháza, Szentlőrinc, Szentdénes, Rózsafa, Botykapeterd, Mozsgó, Szigetvár, Kaposmérő, Szenna, Gölle, Somogyszil, Csoma, Mosdós, Baté, Kazsok, Büssü településen. A peremvidék gazdasági értelemben vett pezsgő lótenyésztésének alátámasztására szolgálhat, hogy Baranya megyéből külföldre eladtak •• 1939-ben 3298 egyedet •• 1940-ben 2089 egyedet •• 1941-ben 6320 egyedet •• 1942-ben 3098 egyedet. 13


A számok ugyan egyetlen megyére utalnak, de ezt a mennyiséget az egész tenyészkörzetből lehetett értékesíteni. A híres pécsi vásárokra még Sopron megyéből is szállították a lovakat, csikókat. A II. világháborúban – többek között – ez a kialakult és jól bevált rendszer is tönkrement. Az állatállományt – ezen belül a lovakat is – elhajtották, ami nem az a harcok áldozatává vált, azt megették. A háború után a romokban fekvő ország újjáépítésében a ló szerepe mérhetetlenül nagy volt. Az újonnan földhöz juttatott parasztság igásállatok hiányában nem tudta megkezdeni földjének művelését, és gépek hiányában akadozott az ipar, a romeltakarítás, az építés. Egyszóval a gazdaság minden területe lovat kívánt. Ezért kiemelt feladat volt a lóállomány létszámának minél gyorsabb ütemű fejlesztése. Ennek érdekében Bárányos Károly föld mű velés ügyi miniszter 1947. február 18-án 38.110/1947.II/2. szám alatt rendeletet adott ki a lótenyésztési körzetek újjászervezése és a követendő tenyészirány meghatározása céljából. Ezen rendelet főbb megállapításai: „Az ország jelenlegi lótenyésztési viszonyai – figyelemmel a rendelkezésre álló lóállomány nagyrészben kevert és rendszertelen voltára, mind mennyiségében, mind pedig a minőségben bekövetkezett óriási mértékű csökkenésre, továbbá a mezőgazdasági rendszerünknek nagyfokú változására – szükségessé teszik azt, hogy a köztenyésztésben az általános és részletes fajta-tenyészirányok, valamint a tenyészkörzetek a jelenlegi célkitűzéseknek megfelelően megállapíttassanak, illetőleg kijelöltessenek. Lótenyésztésünk célkitűzése, tehát az általános tenyészirány az, hogy a sokhasznú igás paraszt lótípus továbbtenyésztessék, illetőleg kitenyésztessék. Az előbbi alatt olyan lovat kell érteni, amely a magyar gazdának munkájában mindenben megfelel. Amely a meleg- vagy hidegvérű tenyészirányon belül a vidék talaj-, éghajlati, mezőgazdasági munkaviszonyai, valamint az egyéb adottságok mellett rögszilárddá vált, továbbá, amely a fajtákon belül a fajta jellegét magán viseli, erőteljes, szilárd szervezetű, jó testi felépítésű, tömeges, mély, erős csontozatú. Igen jó utódnevelő képességű, kitartó, jó takarmányértékesítő, igénytelen, jóindulatú használati ló. Az ország nagyobb részén melegvérű, kisebb részében hidegvérű a tenyészirány, s ezen belül az 14

egyes fajták kijelölésének – a fent megjelölt cél érdekében – a következők szerint kell történnie: Melegvérűeknél: Erős, mély, arányos testű, nem túl telivérezett, inkább zömök magyar félvér. Acélos, hortobágyi típusú, nem durva kisnóniusz; Hidegvérűeknél: a kisebb testtömegű, könnyebb mozgású, úgynevezett kis muraközi típusnak megfelelő kis hidegvérű ló. (Kívánatos méretek: marmagasság: 160–165 cm, övméret: 190–200 cm, szárkörméret: 22–24 cm)… A fentiekben meghatározott fajtákat a következő tenyészkörzetekben kell tenyészteni: Hidegvérű: •• Baranya vármegye, •• Győr-Moson-Pozsony k.e.e. vármegye magyaróvári járása, •• Somogy vármegye, •• Sopron vármegye, •• Tolna vármegye dombóvári és völgységi járása, •• Vas vármegye”. Fenti rendeletet 1948. február 9-én némiképpen megváltoztatták, illetve pontosították, így kikerült a hidegvérűek tenyészkörzetéből Baranya vármegye mohácsi járása, Győr-Moson vármegye magyaróvári járása, ahol nóniusz, Sopron vármegye csornai járása, Vas vármegye sárvári és celldömölki járása, Zala vármegye keszthelyi, tapolcai és sümegi járása, ahol magyar félvér lett a hivatalosan elrendelt tenyészirány. (Tulajdonképpen ez majdnem megegyezik az 1922. évi tenyészkörzeti beosztással. Nagy ütemben megkezdődött a magánmének és méncsikók állami felvásárlása és a méntelepekre való beosztása. A hidegvérű méncsikók az egykori Montenuvo hercegi uradalom területén létrejött békáspusztai mén- és méncsikótelepre kerültek. 1947-ben 39, 1948-ban 468 hároméves vagy ennél idősebb hidegvérű mén állami felvásárlása történt meg. Az egyes években tenyésztésre használt fedezőmének számát, és azon belül a magyar hidegvérű és muraközi mének arányát az 1.1.2. táblázat mutatja be (Pataki 1983).


1.1.2. táblázat

A tenyésztésben álló fedezőmének száma, ezen belül a hidegvérű mének aránya 1948–1960 Megnevezés

Összesen (egyed)

1948

1949

1950

1951

1952

1953

1954

1955

1956

1957

1958

1959

1960

966 1969 2061 1934 1954 2151 2383 2454 2051 1958 1855 1632 1331

Hidegvérű (egyed)

41

466

439

419

410

456

479

450

437

430

426

355

288

Hidegvérű (%)

4,2

23,7

21,3

21,7

21,0

21,2

20,1

20,4

21,3

22,0

23,0

21,7

21,7

A táblázatból látszik, hogy 1949 és 1960 között a fedezőménparkon belül a hidegvérűek aránya gyakorlatilag nem változott. Ugyanez áll a hidegvérű mének által fedezett kancákra is. 1959 és 1962 között megtörtént a magyar mezőgazdaság „szocialista átszervezése”. Ez azt jelentette, hogy a parasztságnak nemcsak a földjét, hanem minden termelőeszközét (szekér, szerszám, mezőgazdasági munkagépek, az állatállományának a törvényben meghatározott mértéken felüli részét) be kellett vinnie a termelőszövetkezetbe. Ennek az volt az oka, hogy lehetetlenné tegye az esetleges szolgáltató jellegű egyéni gazdálkodást, és hogy ezáltal megélhetésében is a termelőszövetkezethez kösse a parasztságot. A termelőszövetkezeti törvény értelmében a termelőszövetkezeti tag lovat nem tarthatott, ezért a lovait be kellett vinnie a szövetkezetbe. Ez azt jelentette, hogy a nagyszámú lóállományt mintegy „rázúdították” a sem istállóval, sem takarmánnyal nem rendelkező szövetkezetekre, ahol a szükséges munkák elvégzésére sokkal kevesebb lófogat is elegendő volt, mint a kisparaszti gazdaságokban. Ennek következtében az

1958. évi 724 ezres országos lóállomány 1962-re 374 ezerre (48,3 százalékkal) csökkent. Természetesen ennek megfelelően visszaesett a tenyésztési kedv és a lóállományon belül a tenyészállomány is. Az 1.1.3. táblázat a tenyészmén-állomány változását mutatja be. 1961-ben a méntelepeket megszüntették, feladataikat, a fedeztetési állomások üzemeltetését az állami gazdaságok kapták meg. Ezzel egyidejűleg megszűnt a korábbi kötött tenyészkörzeti rendszer, a gazdaságok saját maguk határozták meg, hogy állományukat milyen fajtájú ménnel kívánják fedeztetni. Miután a hidegvérű és „sodrott” lovak a termelőszövetkezetekben az igényeknek jobban megfeleltek, így az ország olyan területein is megjelentek, ahol korábban ezt a típust nem tenyésztették. Először a Dunántúlon Tolna, Fejér és Veszprém megyében jelentek meg az úgynevezett „vegyes” fedeztetési állomások, ahol egy-egy állomáson a hagyományos melegvérűek mellett egy-egy hidegvérű mént is felállítottak. Az 1970-es évek elején már csak Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár és Szolnok megyében nem fedezett hidegvérű mén, de az 1.1.3. táblázat

A tenyésztésben álló fedezőmének száma, ezen belül a hidegvérű mének arány (1961–1970) Megnevezés

1961

1962

1963

1964

1965

1966

1967

1968

1969

1970

1971

1139

1171

1193

1162

1097

1077

1094

1102

1122

1092

1031

Hidegvérű (egyed)

243

263

266

242

230

239

252

261

276

285

287

Hidegvérű (%)

21,3

22,5

22,3

20,8

21

22,2

23

23,7

24,6

26,1

27,8

1972

1973

1974

1975

1976

1977

1978

1979

1980

1981

1982

Összesen (egyed)

981

1007

1026

1033

1040

1000

927

886

858

821

855

Hidegvérű (egyed)

275

266

253

246

244

238

234

240

251

253

267

28

26,4

24,7

23,8

23,5

23,8

25,3

27

29,3

30,8

31,2

Összesen (egyed)

Megnevezés

Hidegvérű (%)

15


évtized végére a tenyésztői igények hatására itt is megjelentek. 1985-ben már nem volt olyan megye, ahol ne fedezett volna hidegvérű mén. Az 1990-ben megalakult Magyar Hidegvérű Lótenyésztők Országos Egyesülete pedig már az ország egész területén szervezi a hidegvérű tenyésztők munkáját.

1.2. A nagybirtokok hidegvérűló tenyésztése A népies tenyésztés kialakulása mellett az árutermelés tekintetében élen járó nagybirtokok közül is többen alapítottak hidegvérű ménest igáslószükségletük fedezésére. Miután a tenyészkörzeti beosztás az uradalmakra nem vonatkozott, ezeknek a tenyészeteknek egy része a hivatalos tenyészkörzeten kívül helyezkedett el. A legtöbb birtoknak melegvérű ménese is volt, az ott tenyésztett hátaslovak mellett az uradalmak az intenzívebb talajművelés és növénytermesztés érdekében az ökörfogatokat a hatékonyabb gazdasági igáslófogattal igyekeztek leváltani. A lófogatnak ugyanis az általánosan használt ökörfogattal szemben több előnye is volt. Bár nem képezett akkora igaerőt, mint egy ökör- vagy bivalyfogat, de gyorsabban mozgott, és mivel az ökörnek az etetés után 1–2 órányi nyugalmat kellett biztosítani a kérődzésére, ezért a lófogattal jobban ki tudták használni a munkanapot. A legtöbb uradalomban emiatt csak a nehéz igásmunkákat végezték ökrökkel és a legnehezebb munkákra (pl. cséplőgépvontatás) tartottak esetleg egy bivalyfogatot, a közepes vonóerőigényű munkákat (takarmány-, gabonahordás) inkább lovakkal végeztették. És ahogy a gépesítés előre haladt, úgy váltották ki a lófogatok a nem elég hatékony kézi munkát (lókapa, fogatos gyűjtőgereblye, fűkasza stb.), a gőzgép pedig az ökör- és bivalyfogat helyébe lépett. A Kisbéri Magyar Királyi Állami Ménesbirtok 1866-tól 80 hidegvérű jellegű igásló (használati ló) kancaállománnyal folytatott tenyésztést. Percheron kancákkal, clydesdali, majd norfolki (pl. „Preid of England”) ménekkel próbálkoztak, de végül is az ardenni mének – Bottom és Philipp (előttük a Bejcze nevű mén) – hoztak átütő sikert. Több esetben, többek között 1872-ben nyolc nóri 16

kancát is vásároltak. Az útkeresés után úgy látták, hogy az ardenni ló felel meg legjobban a céljaiknak és 1897-ben (12 kancacsikóval), majd 1898ban (16 kancacsikóval és egy ”Stoodbuk pour le gros traid” törzskönyvben nyilvántartott ménnel) nagyobb számú behozatalt valósítottak meg. A ménes állománya 1900-ban 2 fedezőmént, 66 tenyészkancát, 22 évjárati kancát és 32 választott és szopós vegyes ivarú csikót, összesen 122 egyedet számlált. A tenyésztés céljaként a gazdaság részére hasznos igáslovak szolgáltatását határozták meg, másrészt méncsikókat nevelt, és ezeket három évesen a Székesfehérvári Méntelepnek adta át, hogy a továbbiakban a hidegvérű lovat tenyésztő megyékben fedezőménként tevékenykedjenek. A Bábolnai Magyar Királyi Állami Ménesbirtok is arab keresztezésű hidegvérű igáslovat tenyésztett. Tenyészcél a könnyebb, mozgékonyabb és szívósabb fél-hidegvérű gazdasági igásló előállítása volt a meglévő ardenni kancaállománynak arab ménekkel folytatandó állandó keresztezés útján. A ménesbirtok hidegvérű, nehéz igáslovainak tenyésztése 1897-ben vette kezdetét, amikor a kisbéri állami ménesbirtoktól átvettek hét ardenni tenyészkancát és ehhez még harminc, tenyésztésre alkalmas, jellegzetes nehéz igás kancát vásároltak Muraközben. A tenyésztésnek abban az időben az volt a mellékcélja, mint általában a kisbéri ménesbirtokon végzett ardenni tenyésztésnek is, hogy a hidegvérű népies tenyészkerület részére állami méneket neveljen. Ennek szem előtt tartásával időközönként jó ardenni méneket vásároltak Belgiumból, így többek között Laborieur, Virtoni, Artoni nevű kiváló apaállatot. Az anyakanca-állomány 80, igában dolgozó kanca volt. Mivel már korábban jó eredményt hozott a kiválóbb ardenni kancáknak arab vagy lipicai ménnel való keresztezése, elhatározták, hogy továbbra is folytatnak keresztezést a nemesebb, mozgékonyabb, élénkebb járású egyedek nyerése érdekében. 1925. évben két shagya és két ardenni mén, Laborieur és Bíró II fedezett. A Bábolna Ménesbirtok 1942-ben is vásárolt hidegvérű tenyészanyagot. A Baranya Megyei Gazdasági Egyesület Lótenyésztési Szakosztálya 18 vemhes kancát értékesített a Ménesbirtoknak.


Sajnálatos módon a fenti tenyészetek tenyésztési nyilvántartásai megsemmisültek, s mivel hidegvérű ménesi kancaállomány nem volt, méneskönyvet sem vezettek. A ménesbirtokok mellett az uradalmak is előszeretettel használták a hidegvérű lovat, leginkább a sodrott lovat (melegvérű és hidegvérű fajta mindkét irányú keresztezése). Egyik ilyen volt a mernyei piarista uradalom, ahol a félvértenyésztés kiszélesítésének időszakában szóba került a hidegvérű állomány beállítása is. Első lépésként 1894-ben vásároltak négy pinzgaui kancát. A folytatás csak 1906-ban következett, amikor beszereztek néhány muraközi kancát,

majd 1907-ben a Csáktornyán vásárolt húsz muraközi és félmuraközi kancával megalapozták a meleg vérű ménes mellett a hidegvérű ménest is. Báró Podmaniczky Gyula 1903-ban kiadott Magyarország állami és magánménesei lótenyésztésének kézikönyve című igen alapos kiadványában huszonkettő magánménesben hétszáznégy kancát és tizennyolc mént említ, mint hidegvérűt (1.2.1. táblázat). Amint a felsorolásból is látszik, ezeknek a méneseknek a tulajdonosai arisztokrata családok leszármazottai, és a gazdaságok is az adott kor legjobban vezetett gazdaságai voltak. Ezen 1.2.1. táblázat

A XX. század fordulóját követően hidegvérű lovat tenyésztő magánménesek A ménes tulajdonosa

A ménes helye

Megye

Alapítás éve 1895. 1894. n.a.

Kancák száma 18 18 12

Mének száma 0 0 1

Fajta

1. 2. 3.

Grünfeld Jakab Gr. Károlyi József Gr. Nádasdi Ferenc

Iszkaszentgyörgy Igar Agárd

Fejér Fejér Fejér

4.

Puszta-gyarmat

Komárom

1840.

30

1

percheron

5.

Özv. Metternich Sándor Paulina hercegné Gr. Károlyi Lajos

Tótmegyer

Nyitra

1854.

150

0

6. 7. 8.

Csurgói főbérnökség Jankovich-Bésán Gyula Gr. Széchényi Andor Pál

Csurgó-Avasmajor Öreglak Marcali-Bézei major

Somogy Somogy Somogy

1889. 1862. 1818.

20 30 10

1 1

9.

Gr. Széchényi Géza

Csokonya

Somogy

1860.

16

2

Lajos bajor királyi herceg Gr. Draskovich Iván Mezőgazdasági Ipari Részvénytársaság Politzer Géza Csillag Béla és Géza Glanz Sándor Özv. Báró Schlossberger Zsigmondné Gr. Károlyi Tibor

Pornó Sellye Kaposvár

Vas Baranya Somogy

1875. 1883. n.a.

35 22 142

2 0 2

pinzgaui keresztezett muraközi nóri percheron keresztezett muraközi x percheron nóri hidegvérű ardenni

Nagykorpád Sőreg Monor Tura

Somogy Pest Pest Pest

1882 1898. 1900. 1874.

8 24 5 10

0 0 0 1

muraközi muraközi muraközi belga

Mácsa

Arad

1891.

17

1

Gr. Zselénszky Róbert Gr. Wenkheim Dénes Báró Wodianer Albert örökösei Gr. Károlyi Imre Gr. Teleki László Gyula

Ötvenes-puszta Doboz Gyoma-Telkipuszta

Arad Békés Békés

1882. 1885. 1883.

18 14 10

1 1 0

muraközi x ardenni muraközi muraközi muraközi

Csongrád-Mágocs Hosszúfalu

Csongrád Szatmár

1856. 1898.

52 19

1 1

muraközi muraközi

10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22.

muraközi muraközi percheronpinzgaui

17


ménesek alapítása az 1800-as évek végére esik, és ahogyan a korabeli fajtamegjelölésből is látható, nagy részük a muraközi tájfajta tenyészterületéről származik. Mint a táblázatból kitűnik, ezen ménesek egy része nem rendelkezett saját ménnel, hanem vagy bérelt, vagy (és ekkor még ez volt az általánosabb), a hidegvérű jellegű kancáit melegvérű ménnel fedeztetve sodrott igáslovat állított elő. Maga Széchenyi Dénes korának legjobb, legképzettebb lótenyésztője is sodrott lovat használt birtokán. Párizsban percheron kancákat és méneket vásárolt és úgy vélekedett, hogy ha „mi magyarok egyszer munkáslovakat kívánnánk tenyészteni, akkor ez (mármint a percheron) lenne a megfelelő faj, mert a Magyarországon lévő távolságok miatt az ügetőképességükre szükség lenne”. A korabeli magyar kancák és a percheron mének keresztezésével kapta a legmegfelelőbb gazdasági lovat. A magyar óhajjal ellentétben kicsi percheronokat javasolt, amelyek nem lomhák, s ne legyenek hosszú lábúak. Megjegyzi, ilyen percheron mént már alig találni. Fia Széchenyi Géza folytatta az 1862-ben alapított erdőcsokonyai ménesben a nehéz gazdasági ló tenyésztését. Előbb a Karintiából vásárolt hat kancával és az apja által vásárolt percheron ménekre végzett rokontenyésztéssel szinte egy „saját gazdasági lótípust” alakítottak ki, de az ipar vagy az uradalom növekvő igénye a nagytestű belga lónak kedvezett. Maga Széchenyi Géza is 1905-től már belga ménekkel folytatta tovább a tenyésztést. A tenyésztőmunka során mindvégig nagy figyelmet fordítottak arra, hogy a belga mének „tűzre, képességre és típusra” a percheron által kialakított „saját típusra” mindjobban hasonlítsanak. Mintegy 66, kifejezetten egyöntetű hidegvérű kancával folytattak tenyésztést, amelyek, mint a korabeli szakirodalomban fellelhető, középnagyságúak, jelentős ügető munkára képesek, a hőséget jól bírják és a sokszor kímélet nélküli munkában is kitartóak, és előrehaladott korukban is munkaképesek. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület által 1926-ban kiadott, Dr. Konkoly Thege Sándor által szerkesztett Magyarország Állatte nyésztése II. kötetében (írta: Döhrmann Henrik) a következő hidegvérű méneseket találjuk: 18

A Bábolnai Magyar Királyi Állami Ménesbirtok arab keresztezésű igásló-tenyésztése: Bábolnapuszta „Tenyészcél: Könnyebb, mozgékonyabb és szívósabb félhidegvérű gazdasági igásló előállítása, a meglévő ardenni kancaállománynak arab ménekkel folytatandó állandó keresztezése útján. A bábolnai Ménesbirtok hidegvérű igásló tenyésztése 1897-ben vette kezdetét, amikor a kisbéri ménesbirtoktól hét ardenni tenyészkancát átvettek és ehhez még harminc tenyésztésre alkalmas jellegzetes nehéz igás kancát vásároltak a Muraközben. A tenyésztésnek abban az időben az volt a mellékcélja, mint általában a kisbéri ménesbirtokon űzött ardenni tenyésztésnek is, hogy a hidegvérű népies tenyészkerület részére állami méneket neveljen. Ennek szem előtt tartásával időközönként jó ardenni méneket neveljen. Kancaállomány: 80 igában dolgozó kanca.” Miután a világháborút követő veszteségek után a lótenyésztés hivatalos vezetése úgy döntött, hogy a méntelepekre hidegvérű mént nem helyez ki, és a hidegvérű tenyésztők magánménekkel biztosítsák ménigényüket, emiatt a Kisbéri Ménesbirtok hidegvérű ménesét – amely 1913-ban az összes hidegvérű fedezőmének egyharmadát adta! – felszámolták, és a bábolnai ménes is csak a saját szükségletére tenyésztett hidegvérű x arab sodrott lovakat. Bezerédj Imre gazdaságának belga irányú nehézigásló-tenyésztése: Alsószilvágy (Vas megye) „Tenyészcél: Gazdasági igáslovak nevelése, melyek a géperő és az ökörigák mellett a szántást, vetést, egyéb gazdasági munkákat, de különösen a nagyban termelt cukorrépa, burgonya fuvarozását és a gazdasági malom terményeinek továbbítását végzik. A tenyésztés keletkezése: Ez a tenyésztési ág 1910-ben vette kezdetét a Muraközben vásárolt és Belgiumból több ízben importált hidegvérű kancákkal. A tenyésztésben állami fedeztetési állomásokon lévő belga mének működtek. Az utóbbi időben a Belgiumból behozott La Fleur 182 cm magas sötétpej mén fedezte a gazdaság nehéz igás kancáit. A kancaállomány 20 db, melyet kivétel nélkül igában használnak. Elsősorban a megtermelt ipari növények feldolgozó üzembe való szállításánál, a gazdaság

malomtermékeinek továbbításában használták a lovakat, de a gépi erő mellett a nehezebb mezőgazdasági munkából is kivették a részüket. Értékesítés, hasznosítás: Az állomány pótlására szolgáló kancacsikókat kétéves korban befogják, hároméves korukban fedeztetik. A méncsikókat kétéves korban áruba bocsátják. A tenyészet számos oklevelet nyer kiállításokon.” Szintén az 1900-as években kezdte nehéz (belga fajtájú) igásló tenyésztését Hoyos Miksa gróf a németladi uradalmában. „Tenyészcél: Erős hidegvérű gazdasági igáslovak tenyésztése tiszta belga vérben. A tenyésztés keletkezése: A németladi uradalom 1900-ban kezdette meg a nehéz hidegvérű igásló tenyésztését hat muraközi kancával, amelyekre percheron méneket alkalmazott. 1906-ban az uradalom áttért a belga ló tenyésztésére, és e célból részben közvetlenül Belgiumból, részben pedig Seilern Ferenc gróf morvaországi hírneves tiszta belga tenyészetéből összesen tíz tenyészkancát és két mént importált. Azóta kivétel nélkül csak tiszta vérben tenyésztik a hidegvérű lovat. A kancaállomány: harminchat igában dolgozó anyakanca. Alkalmazott mének: két eredeti, importált belga mén szerepel mint törzsmén. Azon kívül rendszerint három saját nevelésű, a ménvizsgáló-bizottság által köztenyésztési célokra engedélyezett tenyészmén áll rendelkezésre idegen kancák fedeztetése céljából. Hasznosítás, értékesítés: Az értékesítés vagy választott, vagy kétéves korban történik. Te nyészméneket csak a magánménvizsgáló-bizott ságnak történt bemutatás után adnak el, ha tenyészigazolványt nyertek és köztenyésztés céljaira alkalmasnak találtatnak. Tenyészállatok, úgy mének, mint kancák állandóan kaphatók. A tenyészet a budapesti igásló-kiállításokon és vásárokon, valamint vidéki lódíjazásokon már ismételten díjazásban részesült.” Igen számos kancalétszámmal (75 tenyészkanca) folytatott gazdasági lótenyésztést Kun András és Kun Miklós Karácsondon. „Tenyészcél: erős gazdasági igáslovak tenyésztése ardenni-percheron keresztezés útján a saját gazdasága céljaira. A tenyésztés keletkezése: Az 1914-i háború kitörésekor és annak folyamán a gazdaság félvér lóállományának tekintélyes részét rekvirálták. Ennek


folytán, hogy a gazdasági fogatos munka csorbítást ne szenvedjen, ettől fogva percheron-ardenni keresztezésű kancák vásároltattak, amelyek Grünwald Sándor fejér megyei, pusztamélyvölgyi tenyésztőtől vett hasonló vérű ménnel, utóbb pedig egy Gries nevű importált ménnel fedeztetnek. A Heves megyében fekvő karácsondi gazdaságon kívül még a Borsod megyei Mezőnagymihály község határában fekvő Pusztanagytanyán, valamint a Borsod megyei Szendrő község közelében lévő galvácsi birtokon oszlik el az egész tenyésztés. Kancaállomány: hetvenöt egyedből álló ardennipercheron keresztezésű igás anyakanca, amely az említett gazdaságokban a gazdasági fogatos munkát is ellátja. Alkalmazott mének: Kokett nevű félvér per cheron és Gries ardenni. Hasznosítás, értékesítés: A kancacsikók az anyaá llomány hiányainak pótlására szolgálnak. A fennmaradók betanítva hároméves korban, a heréltek két és fél évesen eladatnak, úgyszintén a fölöslegessé vált igáskancák is.” Még a századforduló előtt, 1894-ben alapította hidegvérű lótenyészetét a Mezőgazdasági Ipari Részvény Társaság kaposvári béruradal mában. „Tenyészcél: Jó mozgású, nagy teherbírású, nem túlságosan igényes hidegvérű nehéz igáslovak tenyésztése és ilyen jellegű tenyészmének nevelése. A tenyésztés keletkezése: Az uradalom hidegvérű lótenyésztését 1894-ben kezdték meg mura közi kancákkal és belga ménekkel. Az első hidegvérű mének a Kisbéri Magyar Királyi Állami Ménesbirtok ardenni tenyészetéből származtak. Ezek után Morvaországból, Seilern gróf uradalmából vettek egy Gáspár nevű, csikókorában Belgiumból importált mént. A tenyésztés továbbfejlesztésére 1910-ben 18 nehéz igás tenyészkancát hozatott az uradalom Belgiumból. Ezeknek az utódaiból származik a jelenlegi állomány. Vérújítás céljából időközben azután több ízben importáltak Belgiumból még eredeti méneket: így 1923-ban belga importőrök, 1924-ben pedig az Alsódunántúli Mezőgazdasági Kamara útján. Állomány: 240 anyakanca. Ezen kívül van négy törzsmén, négy kétéves és hat egyéves mén, ötvennégy kétéves és hatvankettő egyéves 19


kanca. Az anyakancák igásszolgálatot teljesítenek az uradalomban. Értékesítés: Az uradalomnak évente nagy fölöslege van tisztavérű fiatal belga ménekből és kancákból, amelyeket az ebben az irányban tenyésztők kellő választékban találnak megvételre. Az 1924. évi őszi tenyészló-kiállításon bemutatott öt mén közül egy I., egy II. díjat, egy elismerő oklevelet és külön csoportdíjat nyert.” A balatonbozsoki gazdaságban (tulajdonos Schrikker Imre földbirtokos) 1910-ben kezdték az ardenni-muraközi nehéz igásló-tenyésztését. „Tenyészcél: Olyan igáslovakat nevelni, amelyek a géperő mellett szántást, vetést és egyéb gazdasági munkákat végeznek, de főképpen a nehéz fuvarok továbbítására szolgálnak. A tenyésztés keletkezése: A gazdaság ardennimuraközi nehéz igásló tenyésztésének az alapját 1910-ben vetették meg a Muraközben vásárolt, jó minőségű, tenyésztésre alkalmasnak ítélt nehéz igás kancákkal. Kezdetben belföldi mént használt a gazdaság a tenyésztésre. 1913-ban Belgiumból importált mént szereztek be, amely hosszú időn át állt a tenyésztés szolgálatában. Később Rupprecht Olivér sajtoskáli gazdaságából származó ardenni mén került a balatonbozsoki gazdaság igás ménesébe. Kancaállomány tizennyolc nehéz ardenni-muraközi kanca. A kancák kivétel nélkül gazdasági igásmunkát végeznek, amelyben csikóik is követik őket a munkában. Hullám nyolcéves ardenni fajta mén fedez a ménesben. Értékesítés: Elsősorban a gazdaság szükségletét fedezik a csikókkal, az esetleges fölösleget adódó alkalommal áruba bocsátják.” Széchenyi Géza gróf uradalmának belgafajtájú nehéz igásló tenyésztése: Erdőcsokonya (Somogy megye). „Tenyészcél: Nehéz és középnehéz, de edzett, jó mozgású és kitartó hidegvérű igáslovak tenyésztése az uradalom gazdasági üzemei részére. A tenyésztés keletkezése: Az erdőcsokonyai gazdaság igásló tenyésztésének Széchenyi Dénes gróf, a jelenlegi tulajdonos apja vetette meg az alapját 1862-ben Karinthiából importált kancákkal és Párizsban vásárolt két eredeti percheron ménnel. Ebből az alapanyagból – meglehetős beltenyésztéssel – idővel egyöntetű törzs keletkezett, mely vérének legnagyobb részében percheron volt. 20

Időközben is hozattak ugyanis eredeti perchreon méneket, így legutóbb 1882-ben Franciaországból. 1905 óta csak tisztavérű belga méneket alkalmaznak ebben a tenyészkörben, mégpedig azoknak nemesebb, könnyebb válfajából valókat. Ily módon a mai kancaállomány, mely eredete szerint hat alapító kancára vezethető vissza, már belga vérűnek tekinthető. Kancaállomány: ötven dolgozó anyakanca, melyeket könnyebb jellegű, jó ügetőmozgású, tisztavérű belga mének fedeznek.” Meissner Károly 1929-ben kiadott, Magyarország Lótenyésztése c. könyvében ugyanezeket a méneseket mutatja be a Bábolnai Ménesbirtok igásló-tenyésztése nélkül. A két szerző közötti erős átfedés érthető, hiszen gyakorlatilag ugyanezen időszakot dolgozták fel. A bábolnai tenyészet esetén elképzelhető, hogy ezt az arabozott sodrott tenyésztést, ami ekkorra a bábolnai ménesbirtokon gyakorlattá lett, Meissner már nem tekintette hidegvérű tenyésztésnek (mint ahogy nem is az). Ha Podmaniczky (1903) és Döhrmann (1925) adatait összehasonlítjuk, és tudomásul vesszük, hogy Podmaniczky műve statisztikus szemléletű, igyekezett minden létező magyarországi ménest bemutatni, míg Döhrmann könyve a minőségi törzstenyészetekre korlátozódik, akkor feltűnik, hogy a táblázatban megnevezett huszonkét tenyészetből 1925-re csupán kettő (a kaposvári Rt. és Széchenyi Géza erdőcsokonyai ménese) maradt fenn. A többi vagy tenyészirányt váltott, esetleg nem szolgáltatott adatot. A Döhrmann és Meissner által bemutatott ménesekből a többi újabb keletű. A hét tenyészet állományát, tenyésztési módszerét összehasonlítva megállapítható, hogy ahány, annyi féle elgondolás mellett dolgozik. Közös bennük, hogy valamennyi nehéz igáslovat kíván előállítani a modern gazdálkodású nagybirtok részére, valamennyien gondosan vezetik a törzskönyvet, és többé-kevésbé a saját szükségleten felül értékesítésre is tenyésztenek. Látható az is, hogy a korábbi muraközi tenyészirányt egyre inkább a nagyobb, tömegesebb belga-ardenni jelleg felé igyekeztek elvinni. A tenyészanyag kialakítása során a mozgás, az ügetőképesség javítása érdekében szinte valamennyi itt bemutatott ménes használt pecheron méneket, tehát


1.2.2. táblázat

Méntartó vállalkozóknak kiadott hidegvérű mének (1942–1944) Ménbérlő neve

Fed. áll. helye

Megye

Biedermann Imre báró özv. Dachert Henrikné Hidegvérű Lótenyésztő Egyesület Gróf Antal Leinholz Antal Orsó Mátyás Kun Jakab Tóth József Ferenc bajor királyi herceg Németh Mária Petőházi Cukorgyár RT. Sonnewend Gyula Sopron Szabad Királyi Város Községi elöljáróság Novák Jakab Országos Földhitelintézet Országos Földhitelintézet Dr. Patay Pál

Szentegát Tengelic Begedkér Pócsapuszta Hercegtöttös Beremend Baranyakisfalud Felsőegerszeg Sárvár Nemeskolta Petőháza Bucsu Sopron Drávaszerdahely Drávaszentistván Csurgó Magyaratád Acsaújlak

Patay Samu

Abaújszántó

Dr. Halápy János Mikes Miklósné Pázmány Péter Tudományegyetem Gazdasága Bartha Miklós Esterházy hercegi hitbizomány Károly István Molnár Kálmán Ősz Imre Zsohár Károly

Érd Csendlak

Baranya Baranya Tolna Baranya Baranya Baranya Baranya Baranya Vas Vas Sopron Vas Sopron Somogy Somogy Somogy Somogy Pest AbaújTorna Fejér Sopron

Buják Rádiháza Lenti Bize Szólád Visnyehárserdő Szentgyörgyvölgy

Bérleti díj

(1940) 1942

1943

1944

350–500 P

350–1000 P

1000 P

1 ob 1 ob 1 ob 1n 1n 2n 2n 1n 1 eb 1 eb 1 eb 1b 1 eb 1 ob 1 ob 1b

1 ob 1 ob i ob

1 ob 1 ob

2n

2b 1b

1 ob 1 ob

1b 1b

1b

1b

1b

1b

Nógrád

1 ob

1 ob

Zala Zala Somogy Somogy Somogy Zala

1 ob 1 ob 1 eb 1 eb 1 eb 1b

1 eb

Jelmagyarázat: eb-eredeti belga, b-belga, n-nóri, ob-oberlandi

a percheron fajta felhasználása a magyar hidegvérű fajtában nem legújabb kori jelenség, hanem a fajta egész történetét több-kevesebb mértékben, de végigk íséri. Természetesen ezen a hét tenyészeten kívül más gazdaságok, uradalmak is használtak hidegvérű lovakat, de ezek tenyésztésére, törzskönyvi nyilvántartására kevésbé fordítottak figyelmet, mint a félvér vagy főleg a telivér ménesek esetében. Mivel az igáslótenyésztésben valamennyi kanca dolgozott (ellentétben a ménesi kancákkal), és a

csikónevelés mellékhasznosítása volt a kancának, itt azok az egyedek maradtak meg, amelyek jó munkakészségűek voltak, és mihelyt elvesztették munkára való képességüket nyomban selejtezésre kerültek. Csak a csikónevelés érdekében nem tartották meg a kancákat. Patay Sándor (1910–2014) elbeszéléséből ismert, hogy szüleinek Abaúj és nagybátyjának Pest megyei birtokán – ahol kiváló angol telivér lovakat tenyésztettek – mindig volt egy kisebb létszámú muraközi állomány is az igásmunkák 21


elvégzésére. Ennek az állománynak a fenntartásához a szükséges kancákat igény szerint a Muraközből vásárolták, illetve a nem túl távoli ménteleptől fedezőmént béreltek. Rajtuk kívül több középbirtokos gazdaság is csinálta ezt, noha a legtöbb uradalom az egyébként katonaló-elő állításra tartott félvér vagy nóniusz kancákkal fedezte igáslóigényét. Az I. világháborút követően, a húszas-harmincas évekről csak igen gyér számban állnak rendelkezésre hitelt érdemlő kimutatások, így a nagyüzemek hidegvérűló-tenyésztéséről – jobb híján – képet ad, hogy mely gazdaságok béreltek a méntelepektől hidegvérű méneket 1.2.2. táblázat. A bemutatott táblázat nem ad teljesen választ témánk tekintetében, mivel nem tudjuk, hogy a ménbérlők mekkora birtokkal, milyen gazdasággal rendelkeztek, viszont biztos, hogy legalább középbirtokosoknak kellett lenniük, ha az évi 350–1000 pengő közötti ménbérleti díjat ki tudták fizetni. Mindenesetre ebből is látszik a hidegvérű ló iránti növekvő igény, amelyet a gazdaságilag leginkább cselekvő, leginkább piacra termelő gazdaságok egészen a II. világháborúig sikeresen kihasználtak. A II. világháború alatt az uradalmak lóállománya jórészt megsemmisült. A háború után a megváltozott politikai viszonyok következtében az uradalmak földjeit jórészt felosztották, a megmaradt területeken állami gazdaságok alakultak. A hidegvérű lófajta tenyésztésére három törzsállattenyésztő állami gazdaság létesült Szentegáton, Görösgalon és Mosonmagyaróváron, amelyek tenyésztési eredményeit könyvünk későbbi fejezetében mutatjuk be.

1.3. Az észak-németalföldi hidegvérű ló honosulási sajátossága Ebben a rövid fejezetben a honosulásnak nem szűken értelmezett jelentésének figyelembe vételével vizsgáljuk az import lovak viselkedését. Nem a behozott tenyészállatok ivari működésével kapcsolatos zavarokat vesszük górcső alá mint a legszűkebb értelemben vett alkalmazkodóképességi reakciót. Tesszük ezt azért, mert mind a francia, mind a belga import ménállomány oly 22

katasztrofális csikózási arányt mutatott, aminek magyarázatára nem lehet elegendő a nehézkes honosulás. Elvétve fordult elő a fedeztetett kancákra vetített 50 százalék feletti csikózási arány, és a jellemző érték 30–40 százalék közé esett (1.3.1. melléklet). Ennek a kedvezőtlen mutatónak más oka is kellett legyen, mint a mének honosulásának nehézsége. Nem is a légzőszervi betegségek fellépését tárgyaljuk, ami köztudottan gyakran fellép az import állatoknál (ugyanolyan feltételek mellett jóval rövidebb idő után lesznek például kehesek, mint a generációk óta itt élők). Ez utóbbi ugyan roppant érdekes lenne, de nem található hitelt érdemlő forrás erre vonatkozóan. Az is tény ugyanakkor, hogy ezek a mének jellemzően öt évig voltak tenyésztésben és csak kivételképpen akadt közöttük olyan, amelyik tíz éven át fedezett a magyar hidegvérűló-tenyésztés javítása érdekében. Az viszont biztosan megállapítható, hogy az import mének és ezek közvetlen ivadékai a dús bokaszőr miatt a hazai körülmények között fokozatosan hajlamosak voltak a lábvégsömörre. Erről az egykori törzskönyvi lapok feljegyzései is beszámolnak; a hidegvérű mének között a legelterjedtebb selejtezési ok a csüdsömör volt. Megkockáztatható a francia import lovak gyengébb honosodása, mert semmi érdemleges nem maradt utánuk. Viszont ez is árnyaltan kezelendő, mert az andráshidai és különösen a pakodi tenyészetből jöttek ki igen kiváló ivadékok, de sajnos a pakodi tenyészetet hamar felszámolták. Igaz az is, hogy a nemesítendő állományt a küllemi terheltségüktől nem fosztották meg, hiszen maguk is hasonlókkal voltak terheltek. Még akkor is így van ez, ha a Francia-4, a Francia-10, a Francia-13 és a Francia-16 kimondottan jó mén volt. A mai állomány pedigréjéből nyomtalanul eltűntek. Genealógiai vonalat történetesen egyik sem alapított! A belga mének hazai viszonyokhoz való alkalmazkodó képessége a ellentmondásos. Egy részük az ivadékain keresztül nem tudott számottevő eredményt felmutatni. Másik részük ivadékai önmagukat alig-alig közelítették meg. Kétségtelenül hibás lehet ez a véleményalkotás is, mert az anyai partner szerepe nem zárható ki, mégis tanulságosak ezek a tapasztalatok. Pár centiméterrel rendre csökkent a marmagasság, és az övméret is elmaradt az apákétól. Ennek persze lehettek akár takarmányozási, akár


felnevelési okai. Ám az nehezen hihető, hogy valamennyi állami gazdasági és termelőszövetkezeti törzstenyészetben egyaránt kifogásolható felnevelési körülményeket teremtettek volna. Ha mégis így lenne, akkor határozottan kijelenthető, hogy az ország által nyújtott környezeti feltételek (bele kell ebbe érteni a forró nyarakat is) átalakítják az utántenyésztett állományt a külföldről vásárolthoz képest. Egyértelműen csökkent a szárkörméret, generációról generációra finomodott a csontozat, de kevesebb lett a csontkárosodásból bekövetkező lábhiba. Az „importvér” nemzedékenkénti távolodásával egyre szikárabb és kompaktabb ivadékok nőttek fel, egyidejűleg nőtt a teljesítőképességük is. Veszített igényességéből, egyre ritkábbak lettek a tüdő- és patabajok. Javult a másodlagos értékmérő tulajdonságok sora. Ebből következően nőtt a hasznos élettartam. Nem vitatható, hogy ez utóbbi esetben már a szelekció is közrejátszott. Ezek összességében azt mutatják, hogy a rög, a használati mód, a honosulás módja egyértelműen új fajtát eredményezett és szó sincs fajtaátalakító keresztezésről.

1.4.A hidegvérű lófajta tenyésztőegyesületei a két világháború között A helyi jellegű lótenyésztő egyesületek 1925-től kezdődően alakultak meg. Az utolsók 1940-ben jöttek létre. A méntelepek személyzete jelentős segítséget nyújtott nekik, szinte kötelességszerűen foglalkoztak a kistenyésztők lótenyésztésének javításával, fejlesztésével. Baranya megye a Bajai Méntelephez, Somogy és Zala megye a Nagykanizsai Méntelephez, Sopron megye a Komáromi méntelephez tartozott. A méntelepek szakemberei igyekeztek a kistenyésztők minél nagyobb számának állattenyésztő egyesületekbe vonására. A minőségi hidegvérűló-tenyésztést nagymértékben mozdította előre, hogy 1933 őszén megalakult a Baranya Vármegyei Hidegvérű Lovat Tenyésztők Törzskönyvező Egyesülete. Az alapszabály az egyesület célját így foglalta össze: „A vármegye hidegvérű lóanyagának céltudatos javítása, fejlesztése és egyöntetűvé tétele, a tenyésziránynak megfelelő lóanyag (mén, kanca)

tovább-tenyésztés érdekében való megtartása, végül a lóértékesítés növelése, e célból lovaknak saját számlára vétele és eladása és ezzel a lótenyésztéssel foglalkozó birtokosok anyagi érdekeinek előmozdítása.” Az egyesület céljának elősegítése érdekében a földművelésügyi miniszter a tagok részére a következő engedményeket biztosítja: •• A kancák és azok ivadékainak törzskönyvezése •• A kancák okszerű párosítása •• A törzskönyvezett kancák kedvezményes áron való fedeztetése •• Az utóugrások számának korlátlansága •• Elsőosztályú apamének biztosítása •• A törzskönyvezett anyagnak eladásnál, lókiállításoknál előnyben való részesítése •• A törzskancák megfelelő ménivadékainak az állam részére való esetleges megvásárlása. A kedvezmények ellentételeként a gazda a törzskancát csak kivételes és méltánylást érdemlő helyzetben adhatta el, és akkor is csak egy másik egyesületi tag részére, az egyesületet igazgató személyes előzetes hozzájárulása mellett. A Földművelésügyi Minisztérium a vármegye területéről külföldre szállított minden egyed után tíz pengő kiviteli részesedést adott az egyesületnek. Ezen a pénzen az egyesület Belgiumból méneket szerzett be. A tenyésztési kedv és a tenyésztői munka Baranya megyei fejlődését az 1.4.1. táblázatban közzétett adatsor mutatja. 1.4.1. táblázat

Baranya megye hidegvérűló tenyésztésére jellemző adatok 1934–1942 között (Forrás: Sziebert L. (1943)) Év

Fedeztetési állomások száma

Fedezőmének száma

Egy mén által átlagosan fedezett kancák száma

1934 1935 1936 1937 1938 1939 1940 1942

3 6 8 9 10 10 10 10

12 22 29 34 39 41 35 37

nincs adat 48,5 58,8 70,4 74,1 66,1 66,4 76,1 23


1934-ben és 1935-ben a Földművelésügyi Minisztérium 15 egyedből álló, éves korú méncsikót vásárolt fel egyesületi tagoktól, amelyeknek tenyészérettségükig való felnevelését az egyesületre bízta. 1936 decemberében az egyesület tizennégy másfél éves mént hozatott be Belgiumból, amelyek közül hét már a következő évben a fedeztetési állomásokra került, a többit pedig magántenyésztők vették át. 1939 januárjában újabb nyolc, két és fél éves mént vásárolt Belgiumból az egyesület. Az 1942-ben tenyésztésben állott harminchét mén közül huszonhét eredeti belga, a többi hazai nevelés. A kiviteli részesedésből származó bevétel azt is lehetővé tette, hogy az egyesület 1936-ban 23, 1937-ben 22, 1938-ban pedig 102 olyan fiatal kancát díjazott három éven keresztül 30–30 pengővel, amelyeknek a tenyésztésben való tartását szükségesnek érezte. Ily módon is igyekezett az egyesület a minőségi kancautánpótlást megteremteni. A jutalmazottak egyike Szibert József (a kiterjedt Szibert?, Szieberth? család jelentős lótenyésztő, Sziebert László könyvet írt Baranya megye lótenyésztéséről 1.4.1. kép), aki hidegvérű

1.4.1. kép. Sziebert László 1943 írt könyvének fedőlapja. Forrás: Dr. Szieberth István szívességéből 24

kancája révén több alkalommal is a díjazottak közé került (1.4.2. és 1.4.3 kép).

1.4.2. kép. Szibert József kitüntető érméinek két oldala (az egyiknek oldalán „lónemesítés”, a hátulján „Őfelsége Albert, a belgák királya” feliratozással). A másik érme egyik oldalán „Az ardenni igásló-tenyésztők társasága” felirat, a másik oldalán egy belga-ardenni mén. Fotó: Dr. Szieberth István szívességéből


1.4.3. kép. Szibert József tenyésztőmunkája elismeréséért kapott díszoklevele. Forrás: Dr. Szieberth István szívességéből

A Baranya megyei egyesület sikerén felbuzdulva hasonló egyesületeket szerveztek Vas, Sopron és Somogy megyében is. Az állami mének bérleti rendszerét az egyesületek részére történő tenyészméneladás váltotta fel. A Somogy Vármegyei Hidegvérű Lótenyésztő Egyesület munkáját a vármegye messzemenően

támogatta. Előbb 1935-ben tizenegy, majd 1936-ban hét mént vásárolt Belgiumból és az egyesület fedeztetési állomásaira osztotta be. Az 1.4.2. és az 1.4.3. táblázat az 1935-ben és 1936-ban Belgiumból vásárolt méneket sorolja fel.

1.4.2. táblázat

1.4.3. táblázat

Az 1935. évi ménimport néhány jellemzője TKV száma

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11.

Mén neve

Színe

Barnum de la Coulberie pejderes Fleur de Pécher pejderes sárgaBlock de Croncul deres Espar de Rampemont pejderes Castar de Pied En Vean pejderes sárgaVandale deres Caloteux pejderes sárgaMajor du Pavé deres Titanic du Chateau pej Marquis de Wisbercg sárga Conquerant de’l Eclatier pej

Az 1936. évi ménimport néhány jellemzője

Fedeztetési állomás

TKV száma

Hetes Mozsgó

13. 14. 15. 16.

Szulok Kutas Geszti Erdőcsokonya Visnye

17. 18 19.

Mén neve

Hercule du Clipet Pierott de Crecour Reussi de Boussart Espoir de Masnuy

Színe

sárga sárga sárga sárga sárgaJasseur de Enée deres sárgaGerfaut de Lemberge deres Bienwenn de L’ Ange szürke

Fedeztetési állomás

Nagyberki Szulok Szulok Görösgal Görösgal Hetes Nagyberki

Hetes Szőkedencs Sand Jákó 25


A mének többségéről fénykép marad fenn, amiket az 1.4.1. tábla mutat be. A mének izmoltságát, faralakulását és talán még a méretét is kitűnően szemlélteti az 1.4.4. kép. Somogy vármegye hidegvérű ló iránti elkötelezettségét jól mutatja a vármegye hivatalos lapjának 1939. március 9-i 6. számában közzétett bejelentés újabb hidegvérű mén vásárlásáról (1.4.5. kép). A legjobb hidegvérű lóanyag a legjobb gazdálkodási területen, Baranyában a szentlőrinci és hegyháti, Somogyban a szigetvári, kaposvári és igali járásban alakult ki, ahol ebben az időben a legtöbb jó importmén is fedezett. Egy kaposvári kancaszemlére felsorakoztatott állományt mutat be az 1.4.6. kép. Ennek ellenére még a hidegvérűt tenyésztő körzetekben sem volt meg az állomány kellő egyöntetűsége. A rendszertelen és kísérletszerű oberlandi, jura, percheron és belga ménimportok ezt nem is egységesíthették, mégis a belgaardenni mének hatására az állományban a belga jelleg lett uralkodóvá. Tájegységenként külön típusok is felismerhetőbbek voltak. Baranyában volt a legtömegesebb (1.4.7. kép), Somogyban inkább közepes, Zalában és Vas megye déli részén kisebb, zömökebb típus volt az uralkodó. Vas megye északi részén és Somogy megyében leginkább a „Pinzgaui”-ra emlékeztető nagyobb, hosszabb lábú lovak voltak túlsúlyban.

1942-ben az egyesület a Földművelésügyi Minisztérium kezdeményezésére átalakult a Baranya Megyei Gazdasági Egyesület Lótenyésztési Szakosztályává. Bár a tenyésztésben érdemleges változás nem történt, az egyesületek a továbbiakban Baranya/Vas/Zala/Sopron Megyei Gazdasági Egyesületekbe olvadtak be és azok Lótenyésztési Szakosztályaként működtek. Hogy az egyesületek mekkora pozitív szerepet játszottak a tenyésztés minőségének javításában, jól mutatja a Baranya Vármegyei Hidegvérű Lovat Tenyésztők Törzskönyvelő Egyesülete 1941. évi kimutatása, amely szerint a szentlőrinci és a siklósi járás területén 10 fedeztetési állomáson 37 hidegvérű mén fedezett, amelyből 27 eredeti import volt. Az egy ménre eső fedeztetett kancalétszám 76. Irigylésre méltó szervezett tenyésztés! Szoros kapcsolatban állt az egyesületekkel a Hangya Szövetkezet. Csikótelep építéséhez támogatást adott az egyesületeknek. A csikótelepek lényegében egy sajátságos tenyésztés–felnevelés–eladás formát valósítottak meg. Az egyesületi keretek között megszületett csikókat az ugyancsak egyesületi keretek között működő hidegvérű körzet községeiben lévő egyesületi tagok felvásárolták. Léteztek úgynevezett ellenőrzött állattenyésztő községek és ellenőrzött állattenyésztő mintaközségek. (Ezekben már legalább három éven át tartó törzskönyvi nyilvántartást

1.4.4. kép. A Belgiumból vásárolt mének izmoltsága és hátulsó lábaiknak állása. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből 26


1.4.5. kép. Egy újsághirdetés hidegvérű ló vásárlásáról

kellett vezetni.) A csikókat kettő éves korukig nevelték, majd az egyesület közvetítésével pénzesebb vállalkozóknak értékesítették, akik jellemzően hizlalók, de nem vágócsikó előállítással foglalkoztak. A jól táplált, telt formákat mutató

1.4.6. kép. Szemlére felsorakozott lovak Kaposváron, a Baross utcában. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből

egyedeket három éves korukban munkára értékesítették, főleg Olaszországba és Németországba. A lovak némi kiképzést is kaptak, hogy eladásukat követően nyomban munkára foghatók legyenek.

1.4.7. kép. Hidegvérű kancák szemléje a két világháború között. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből 27

1.4.1. tábla. A két világháború között importált mének fényképei táblába rendezve

Caloteux

28

Fleur de Pécher

Espar de Rampemont

Barnum de la Coulberie

Vandale

Titanic du Chateau

Bienwenn de L’ Ange

Marquis de Wisbecg

Espoir de Masnuy

Major du Pavé

Reussi de Boussart

Castar de Pied En Vean Fotók: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből.

29

2. A magyar hidegvérű ló kialakulása

2.1. A belga importok a II. világháború után

tenyészetét, 1950-ben pedig a békáspusztai méncsikó-nevelő telepet és hidegvérű méntelepet. A kísérleti gazdaságban összegyűjtött kancák A második világháború utáni kezdeti éveket a kevés egyedének volt ismert származása, így azohidegvérűló-tenyésztés határkövének lehet tekin- kat genotípus szerint nem lehetett rendezni, de teni, mert a fajtát érintő szemléletben gyökeres a típus szerinti csoportosítást végrehajtották és változás következett be. A hivatalos tenyésztés- az Állattenyésztési Kutató Intézet irányításával politika a belga-ardenni genotípus felhaszná- kizárólag az import ménekkel fedeztették a kanlásával kívánta megindítani és megújítani a cákat. Szentegát megkapta a lehetőséget, hogy háborúban is sok veszteséget elszenvedett, nem csak a legjobb méneket használhassa. egységes megjelenésű, és legfőképpen nem egyséA belga méneket 1-től 59-ig tartó számoges örökítésű nehéz gazdasági igásló-állományt. zással vezették be a tenyésztésbe és B-1……BA ménállomány javítása céljából 1948–1949 10….B-45 stb. jelöléssel különböztették meg. között Belgiumból 59 belga-ardenni és Fran- Átlagos marmagasságuk 157 centiméter, övméciaországból 17 különböző fajtájú (de inkább retük 206 centiméter, szárkörméretük 28,5 cenardenni jellegű) mént szereztek be. timéter és súlyuk 883 kilogramm volt. A francia Néhány mén fényképét a 2.1.1. tábla mutatja. importok pár centiméterrel minden méretben A II. világháború után vásárolt belga és francia kevesebbet mutattak, átlagos súlyok 130 kilomének jellemző adatsorát a 2.1.1. melléklet fog- grammal volt kevesebb. lalja össze. A szentegáti törzstenyészetben fedezett a A ménbehozatallal egy időben alapították B-6 1952–1955 között meg a Szentegáti Kísérleti Gazdaság hidegvérű B-26 1952–1956 között B-23 1953–1957 között, majd 1959-1960 között és 1961–1964 között. B-25 1957–1958 között B-56 1958-ban B-40 1959–1960 között, majd 1961–1962 között. Legjobb örökítőnek és típusformálónak bizonyult a B-23. Összesen 28 törzskancát állítottak utána tenyésztésbe. Jelentős volt még a B-26, amelynek 8 lánya állt tenyésztésben. A B-6 féltestvére árnyékban maradt, mert mindössze 5 törzskancát hagytak meg utána, lényegében annyit, mint a B-40 és a B-25 méntől! A szentegáti mének és kancák a B-23 és B-6 méneknek köszönhetően, mintegy két évtizeden át uralták a fajtát (2.1.1. kép, 2.1.2. 2.1.1. kép. A 2264 Belga-6 mén portréja. Fotó: Magyar Hidegvérű kép, 2.1.3. kép). Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből 31


2.1.2. kép. 4590 Szentegát-61 országos fedezőmén. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből

2.1.3. kép. 5382 Görösgal-10 országos fedezőmén. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből

2.1.4. kép. 4243 Bogyoszló-43 Lator országos fedezőmén. Fotó: Haga Zsuzsanna 32

A B-40-es kemény szervezetű mén volt (lásd 2.1.1. tábla) sok reményre jogosító közvetlen ivadékkal. Ezek későbbi generációi azonban nem tudták visszaigazolni jelentős tenyészértékét. Ivadékainak párosítása során nem találták meg a velük jól kombinálódó kancákat, így maradandó tenyészállomány nem maradt utána. A B-25 kevés ivadékot adott, de máig él genealógiai vonala (2.1.4 és 2.1.5. kép). A B-58 nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, az első csikói megjelenése után el is távolították ebből a tenyészetből. A belga-ardenni mének egy része igen jól bevált mint örökítő és javító. A hazai kancaállományon azt a típust és használati jelleget adták, amelyre törekedni szándékozott a tenyésztésirányítás. Jórészt eltüntették azokat a küllemi hibákat, amelyekkel terhelt volt a hidegvérű állomány (juhfej, terhelt nyak, keskeny, aránytalanul hosszú törzs, rövid, erősen csapott far, kardos állás, elégtelen szárkörméret, heterogén megjelenés) és még ügetni is tudtak. Kiváló munkaképességű, szelíd természetű, ennek folytán könnyebb kezelhetőségű, nagy munkabírású állomány jött létre (2.1.6, 2.1.7. 2.1.8. kép).

2.1.5. kép. 4243 Bogyoszló-43 Lator országos fedezőmén ügető mozgása. Fotó: Haga Zsuzsanna


2.1.6. kép. 101 Pakod-5 országos fedezőmén. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből

2.1.7. kép. 5095 Szentegát-89 országos fedezőmén. Fotó: Hajba Nándor

Különösen a Szentegáti Kísérleti Gazdaság, de más állami tenyészetek is (Görösgali Állami Gazdaság, Zalaegerszegi Állami Gazdaság) jobbnál jobb fedezőménekkel segítették a köztenyésztést. A Szentegáti Kísérleti Gazdaság 1948 és 1964 között 129, a Görösgali Állami Gazdaság 12, a Zalaegerszegi Állami Gazdaság 24 méncsikót adott el ménutánpótlás gyanánt. A mesterséges termékenyítő állomások is jelentős szerepet játszottak a magyar hidegvérű ló elterjesztésében, s ezzel valamelyest hozzájárultak a kialakulásához is. A legnagyobb számú

kancát fedeztető állomásokon – ahol ehhez a tárgyi és személyi feltételeket is meg tudták teremteni – bevezették a mesterséges termékenyítést. Ilyen volt Békáspuszta (2–3 ménnel), Csepreg (1 hidegvérű ménnel) Ivánc (1 hidegvérűménnel), Kadarkút (2–3 hidegvérű ménnel), Kaposvár (3 hidegvérű ménnel), Keszthely (2 hidegvérű ménnel), Marcali (4 hidegvérű ménnel), Nagyatád (4 hidegvérűménnel), Nagykanizsa (2 hideg vérű ménnel), Pécs (4–6 hidegvérű ménnel), Pécsvárad (3 hidegvérű ménnel), Zalaegerszeg (2–3 hidegvérű ménnel).

2.1.8. kép. A békáspusztai méntelep hidegvérű ötös ménfogata, dunántúli szekérbe fogatolva. A fogat hajtója Bodonyi István, mellette Müller János lótenyésztési felügyelő. Fotó: Hrabovszki Pál A rudas ló 4019 Idamajor-1. A nyerges ló 1413 Nagyberki-64. Az ostorhegyes ló 4990 Bóly-10. A gyeplős ló 183 Bárdibükk-237. A láncos ló 5833 Andráshida-9 33

2.1.1. tábla. A II. világháború után vásárolt hidegvérű mének

34

2284 Belga-26

1067 Francia-5

2281 Belga-23

2268 Belga-10

2283 Belga-25

2480 Belga-36


2484 Belga-40

2261 Belga-3

2264 Belga-6

2478 Belga-34

2496 Belga-52

1068 Francia-6 35


36

2259 Belga-1

2263 Belga-5

2267 Belga-9

2275 Belga-17


2280 Belga-22

2284 Belga-24

2474 Belga-30

2494 Belga-50

37


Az elsők között létesítették a szombathelyi mesterséges termékenyítő állomást 1948 februárjában. Ezt a létesítmény a város majorjában egy fabarakban helyezték el. A mének a város tulajdonában lévő lovakkal közös istállóban álltak. A nagyon is szerény laboratóriumi körülmények, a kezdetleges technikák, s az a tény, hogy a kancákat 25–30 kilométeres távolságokból (a szombathelyi és kőszegi járáson kívül a sárvári, körmendi járásokból is) hajtották a termékenyítő 2.1.9. kép. Spermavétel a 1015 Hegyhátszentpéter hidegvérű méntől állomásra, csekély vemhesülési a szombathelyi mesterséges termékenyítő állomáson. eredményben jutott kifejezésre Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből (ritkán haladta meg az ötven százalékot). A legfőbb ok valójában a kancák meddősége volt s az a tény, hogy a személyképkocsik oly mértékben elhasználtak gazdák a kancákat csak egyetlen esetben vezették voltak, hogy gyakori műszaki meghibásodásuk termékenyítésre. Bár az állomás Herény községbe miatt fel kellett hagyni azokkal. költöztetésével a körülmények javultak, a terméA többi állomás működéséről részletes forráskenyítés eredményessége alig változott. munka nem állt rendelkezésre, de feltételezhető, Az állomás a Katádfa, a Rudi hidegvérű hogy hasonló körülmények között és hatékonyménekkel kezdte meg működését, majd szere- sággal dolgoztak. A fajtaelterjesztés során a mespet kapott itt a 450 Röjtökmuzsaj, az 521 Mező- terséges állomások jelentősége, illetve legfőbb kocsonya, 1015 Hegyhátszentpéter (2.1.9. kép). eredménye a tenyészbénaság felszámolásában, a Később az import mének közül itt került felál- meddőség elleni küzdelemben, az egy mén után lításra a 1073 Francia-11, a 2261 Belga-3, 2488 megszületett csikószám gyarapodásában s volt Belga-44. Ekkor már 1000 körüli kancát termé- tetten érhető. kenyítettek évente, s a ménpark bővült a 2266 A 680453 és a 699154 jelű általános törzsBelga-1 országos fedezőménnel. Korabeli forrás- könyvezési szabványok a magyar hidegvérű munkákból az tűnik ki, hogy a méneket gyakran lófajtát az alábbi szerint határozták meg. váltották, ami nem okvetlenül tenyésztési érdek•• A marmagassága bottal mérve 148–158 ből, sokkal inkább a technológiai alkalmasság centiméter. szempontjából történt. •• Az övmérete a marmagasságnak legalább Igyekeztek újabb technikákat alkalmazni, 120 százaléka. mint például a sperma minőségének javítására •• A szárkörméret kancáknál 3 éves kortól sörélesztőt használtak (a hidegvérűek spermája legalább 23 cm. hígabb, több mucint tartalmaz, nehezebben •• Színe deres, sárga, pej, fekete, szürke, rithígítható). A technológia fejlődésével a mestersékán tarka ges állomásokra beosztott mének kiválasztásánál •• Bőre vastag, szőrzete durva szálú, dús, egyre inkább a tenyésztési célok is előtérbe kerülgöndör sörény- és farokszőrökkel, bokáján tek. Elindultak a körjáratok, aminek során elsőés olykor a szár hátsó élén hosszabb szősorban vonattal közelítették meg a falvakat, de rökkel. futófogatot is használtak, illetve motorkerékpárt, •• Szervezete kissé puha, ám tömeges testű, sőt személygépkocsit is. De mint jellemezték, a vastag csontú, általában jól izmolt. Gyorsan 38


••

•• •• •• •• •• •• •• •• •• •• •• •• •• •• •• •• ••

••

••

fejlődik. Nyugodt, könnyen kezelhető, A fajtacsoporton belül szilárd szervezetűnek igen jóindulatú. és hosszú élettartamúnak tekinthető, s ezzel kitűA fej arányos a testtömeggel, de eléggé nik a nemesítésére használt fajták közül. Igénytedurva, néha burkolt is. Élénk mélyen ülő lenebb, mint az Észak-Német–Alföld hidegvérű szemekkel jellemezhető. A profilvonal lófajtái, mindemellett gyors fejlődésű. Megjeleegyenes, néha kissé ívelt orrhátú, homloka nési formája a kitenyésztettség mellett szól. széles. A fenti értékmérő tulajdonságok rögzülését A nyaka középhosszú, esetenként rövid, segítette a szelekciós cél, hiszen méncsikó csak izmos, enyhén ívelt, olykor egyenes, néha eredményes teljesítménypróba után kerülhetett terhelt, középmagasan illesztett. a tenyésztésbe. A kancák kipróbálása a mindenA mar rövid, alacsony, netán középmagas, napi használat volt. A munkakészségében kifogáde mindig kifejezetten izmos. solható kancától rövid időn belül megszabadult a A hát mérsékelten előremélyedt, közép- tulajdonosa. A fajta kialakulása idején ugyanis a hosszú vagy hosszú ló azért dolgozott, hogy gazdája megéljen, szemAz ágyéka széles, gyakran laza kötésű. ben a mai sokszor tapasztalható helyzettel, hogy A far közepes hosszúságú, enyhén csapott, a gazda azért dolgozik, hogy a lovát eltartsa. széles, izmos, rendre barázdált, néha túlA mének kipróbálásánál nagy hangsúly helyenőtt. ződött az ügető jármódban teljesített vizsgára. A farok alacsonyan tűzött Ennek azért volt (van) jelentősége, mert itt adott A szügy széles és jól izmolt. számot a csikó a keménységről, a kitartásról és A mellkas mély, dongás, gyakran rövid. a gyorsaságról. Ez a részvizsga alapvetően járult A lapocka izmos, de rövid, meredek hozzá a szervezeti szilárdsághoz, a hosszabb életA felkar jól, az alkar gyengébben izmolt. tartamhoz, ez segítette hozzá a fajtát, hogy a A lábtő és a boka terjedelmes. belga importhoz képest szilárdabb szervezetű A szár rövid, vastag, néha fűzött. hidegvérű ló alakulhatott ki Magyarországon. A csűd rövid, szabályos vagy kissé meredek A magyar hidegvérű ilyen irányú formálódászögelésű. sát támogatta az is, hogy a legnehezebb változaA pata arányos a testtömeggel, sokszor tokat az ipar tudta hasznosítani, a mezőgazdaság terült és szaruanyaga laza. nem tartott rá igényt. A mezőgazdaság állította A felcomb (konc) jól, az alcomb általában elő, de céljainak kevésbé felelt meg 2.1.10. kép. gyengén izmolt. A csánk széles, vastag, de gyakran rövid. Burkolt és kivágott lehet. A hátulsó szár és boka, a csűd és a pata olyan, mint az elülső végtagon. Lábállása elöl olykor hátrahajlott, gyakran hegyfaltipró, hátul kard-, tehén- és dongaállás gyakori. Mozgása lépésben sokszor rövid és lomha, ügetésben elég élénk és lendületes is, de nem mindig térnyerő. 2.1.10. kép. A Kőbányai Sörgyár fogata. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből

39


2.2. Állami gazdasági és termelőszövetkezeti hidegvérűlólótenyészetek

jobb oldalra pedig az évente megyénként 1-gyel kezdődő csikószámot kapták. A törzstenyészetekben a bélyegzés a nyeregtájra került. A jobboldalon a törzstenyészet jele és a születési év utolsó számjegye, a baloldalon a csikószám volt látható. Az így megjelölt csikóknak nemcsak az azonosítása, hanem egyidejűleg a származás-nyilvántartása is megtörtént. Felvásároltatták az összes magánmént és a tenyésztésre alkalmas kétéves vagy idősebb méncsikókat. Az alkalmatlanokat selejtezték, az alkalmasokat a tenyészkörzetek visszaállításával a fajta körzetének megfelelően, díjtalan fedeztetéssel, állami ménként osztották be (2.2.1 és 2.2.2. kép). Az átválogatás után kereken 400 hidegvérű mén maradt a tenyésztés számára. Az állomány 85 százaléka ismeretlen származású, de fajtajellegében elég egységes volt, az ardenni jelleg érvényesült. Az 1950-től 1958-ig terjedő időszakban a Békáspusztai Méntelephez 110 fedeztetési állomás tartozott. Igen jelentős számú, 42 000 kancát fedeztettek 1954-ben. „E fajtának nagy átütőerejéből és a csikónevelés okszerű módszereinek általánosításából mindinkább kialakult egy egységes, az ardenni típust magán viselő, de különleges céljainkat is megtestesítő és a magyar rög okozta szilárdságot is megőrző magyar hidegvérű fajta.” (Schandl 1949). A ménállomány marmagassága bottal mérve ekkor 150 és 165 cm között volt, de a szélsőérték 142 és 170 cm között fordult elő.

A II. világháború után új fejezet nyílt a hidegvérű ló tenyésztésében. A mezőgazdaság súlyos vonóerőgondja és a jelentkező exportlehetőség felcsillantotta a hidegvérű fajta tenyésztésének fellendülését. A háború alatt a keveredett és leromlott lóállomány feljavítása érdekében a földművelésügyi kormányzat számos intézkedést hozott. Legnagyobb jelentőségű volt a már említett belga és francia lóimport. Úgy gondolták, hogy a sokszor előforduló sodrott jelleget, a gyakran fellelhető hosszú hátat, a hosszú ágyékot, csapott fart, az üres szívtájékot, a csekély mellkas mélységet az ardenni fajta képes kijavítani. Ezeket a méneket a Bólyhoz tartozó Békáspusztán Montenuvo herceg egykori birtokán alapított Békáspusztai Állami Mén és Méncsikótelepen helyezték el, majd a karantén leteltével mesterséges termékenyítő állomásokra és a legjobb tenyészkörzetekbe kerültek. Tenyésztésbe vonásukkal megindult a vegyes jellegű állomány egységesítése. A köztenyésztésű kancaállományok fajtánként nyilvántartott szinte teljes körű törzskönyvezését 1947–49-ben vezették be. Az 1950-es években 7000 körüli hidegvérű kancát vontak törzskönyvi ellenőrzésbe, aminek során a kancákat küllemileg elbírálták és szabvány szerinti munkaképességi vizsgának vetették alá. A megfeleltekre a nyomon követhetőség érdekében rábélyegezték a kezdetben járásonként, majd később megyénként kiadott törzskönyvi számot. A törzskönyvezett kancák adómentességet élveztek. Ez idő tájt a kancaállomány zöme ismeretlen származású volt, de a törzskönyvi számmal megjelölt kancák ivadékainak bélyegzését következetesen végezték és lassacskán épültek a pedigrék. A köztenyésztésben a csikók a nyak bal oldalára a megye jelét és 2.2.1. kép. 2011 Tótszerdahely-1 országos fedezőmén. Fotó: Magyar a születési év utolsó számjegyét, a Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből 40


1953-tól már csak ismert apaságú mén kerülhetett tenyésztésbe. Az ismeretlen származású, továbbá a szélsőséges méretű egyedeket selejtezték. Az importmének hatására erősödött az ardenni jelleg, és az állomány is mind egységesebb lett. Az egykori nagybirtokokon a földosztás után megmaradt állami tartalékföldeken állami gazdaságokat hoztak létre. Mivel az állami gazdaságoknak a mezőgazdasági tevékenységükhöz maguknak is szükségük volt hidegvérű lóra, az 1950-es években elsősorban a magántenyésztőktől összegyűjtött lovak, 2.2.2. kép. 2154 Kastélyosdombó-1 országos fedezőmén. Fotó: Magyar Hidegvérű főleg kancák kerültek az állami Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből gazdaságokhoz. A biztonságos apaállat utánpótlás érdekében egyes állami gazAz állami gazdasági törzstenyészetek közül daságok törzsállat-tenyésztési feladatokat kaptak. a legjelentősebb a Szentegáti Kísérleti GazdaA tenyésztésre alkalmasnak minősített méncsi- ság állománya volt. A gazdaság 1949-ben alakókat Békáspusztán nevelték fel, és az időközi kult a Szigetvártól 10 kilométerre lévő lovag selejtezések után 2,5 éves korukban teljesít- Biedermann Rezső egykori uradalmának birtoményvizsgát tett egyedeket fedeztetési állomá- kán. (A Biedermann család a két világháború sokra helyezték ki. Jelentősebb tenyészet Baranya között a szomszédos Mozsgó községben tartott megyében a Szentegáti Kísérleti Gazdaság, a fenn lipicai tenyészetet, melynek egyes kancagörösgali, károlymajori, csobokapusztai, ormány- családjai ma is a szilvásváradi állomány alapját pusztai, bári és püspökbólyi, Somogy megyé- képezik.) A hidegvérű törzstenyészet 1952-ben ben a felsőbogátpusztai, tarcsapusztai, Zalában a létesült a társ állami gazdaságokból áthelyezett, pakodi és andráshidai állami gazdaság volt. Ezek illetve a térségből beállított hidegvérű kancákból, közül egyesek később törzstenyészetek lettek, míg mások összeolvadtak, netán felszámolódtak. Az állami gazdaságok hidegvérűló-állományáról tartalmaz adathalmazt a 2.2.1. és a 2.2.2. táblázat. A Zalaegerszegi Állami Gazdaság pakodi és a Szentegáti ÁG tenyészetének törzskancáit sorolja fel a 2.2.1. és a 2.2.2. melléklet. A 2.2.3. kép a Pakodi Állami Gazdaság hidegvérű csoportját mutatja be, amit 2.2.3. kép. A Pakodi Állami Gazdaság hidegvérű lócsoportja a Fiera di Verona a veronai kiállításra küldtek kiállításon 1955-ben. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület 1955-ben. szívességéből 41

A magyar hidegvérű ló 2.2.1. táblázat

Az állami gazdaságok hidegvérűló-állománya (1955) (Baranya megye) Tenyészet Helység

alakulása

megszűnése

Andráshida Bár Károlymajor Sátorhely Püspökboly Bikal Pécs Gyulapuszta Siklós Villány Bükkösd Szentegát

1962

1990

1949

Görösgal

1958

Somogyhárságy Csobokapuszta Bogádmindszent Pécsvárad Ormánypuszta Pakod (Zalaegerszegi Állami Gazdaság) Baki Állami Tangazdaság

Kancák száma (egyed)

1990

30 30 60 60 100 40 30 20 30 20 30 50

megyejel megyejel megyejel megyejel megyejel megyejel megyejel megyejel megyejel megyejel megyejel megyejel

1974

40

megyejel

50 50 5 30 20

megyejel megyejel megyejel megyejel megyejel

genetikai háttere

jellemző színe pej pej, pejderes sárga, s.deres sárga, s.deres szürke, sárga pej, fekete sárga pej vegyes sárga fekete sárgaderes

A tenyészetből kikerült fedezőmének száma 41 8 7 17 2 4 3 2 7 6 3 189

pej, pejderes

46

sárga pejderes pej pej, pejderes pejderes

7 25 1 0 10

sárga, s.deres

48

sárga, pej

10

Az állomány

Tenyészet jele

1952

1975

30

megyejel

B-28, B-6, Ardenni B-28, vegyes B-36, vegyes B-36, vegyes B-13 B-55, vegyes vegyes vegyes vegyes B-33, vegyes vegyes B-6, B-23 B-6, B-10, B-40, B-17 B-17, B-6 B-50, B-17, B-48 vegyes vegyes B-17 Francia-10, Francia-4, Francia-8

1962

1973

20

megyejel

B-23, B-25, B-40

2.2.2. táblázat

Az állami gazdaságok hidegvérűló-állománya (1955) (Somogy megye) Tenyészet Helység

Kaposvár Öreglak Balatonboglár Balatonfenyves Marcali Böhönye Nagyatád Felsőbogátpuszta Kutas Mosonmagyaróvár Forrás: Müller J. (2015)

42

alakulása

1952

meg szűnése


1980

50 30 40 40 30 30 30 40 30 25

Tenyészet jele

megyejel megyejel megyejel megyejel megyejel megyejel megyejel megyejel megyejel megyejel

jellemző színe

A tenyészetből kikerült fedezőmének száma

pej, fekete pej vegyes pej, pejderes vegyes szürke pej vegyes pejderes sárga, pej

n.a 0 2 1 3 3 2 0 6 44

Az állomány genetikai háttere

Belga-6 vegyes Belga-13 Belga-58 vegyes vegyes vegyes Belga-50 Belga-22 Muraközi


amelyeket a már ismertetett belga-ardenni következtében egy, a baranyainál finomabb, eleménekkel fedeztettek. Ezek közül is kiemelkedő gánsabb, főként sárga színű állomány alakult ki. tenyészhatásúnak bizonyult a Belga-23 és féltest- Az innen származó mének (48 egyed) is főként vére, a Belga-6. A célkitűzés a magyar hidegvérű Zala megyébe helyezték ki, hozzájárulva a zalai fajta közepes típusának kitenyésztése és fenntar- tájfajta kialakulásához. A tenyészet többszöri tása volt. A gazdaság tenyésztési munkájának átszervezés után 1975-ben szűnt meg, állománya elismeréseképpen 1964-ben az OMÉK bírálóbi- a környező termelőszövetkezetekbe került, illetve zottsága az ott kiállított szentegáti ivadékcsopor- szétszóródott. tot tenyésztési nagydíjjal jutalmazta. (Az elmúlt Zala megyében 1962-ben egy másik törzsteévtizedek Országos Mezőgazdasági Kiállításain nyészet is alakult a rádiházi ügető- és sportlódíjazott egyedeket a 2.2.3. melléklet sorolja fel.) ménest üzemeltető Baki Állami TangazdaA szentegáti tenyészet az egész ország hidegvé- ságban. Állománya a pakodihoz hasonló típusú, rűló-tenyésztésére meghatározónak bizonyult: gondosan válogatott kancákból állt, amelyeket az fennállása alatt összesen 189 fedezőmént adott, ekkor már kialakulóban lévő zalai típusú ménekamelyek az ország egész területén fedeztek. Biz- kel fedeztettek. Sajnos a tenyészet csak rövid ideig ton állítható, hogy szinte nincs olyan hazai állt fenn, mert 1973-ban megszűnt, állománya tenyésztésű hidegvérű egyed, amelynek felmenői elfogyott. Mindössze 10 fedezőmén került ki a között szentegáti ős ne fordulna elő. A tenyészet tenyészetből, de ezek igen jó minőségűek voltak. állománya az évek során egyre csökkent, és 1990Ugyancsak Zala megyében 1962-ben kapott ben az állami gazdaság magánosítását követően törzstenyészeti rangot a Zalaegerszegi Állami felszámolódott. Gazdaság andráshidai tenyészete, amelyA másik Baranya megyei törzstenyészet a nek tenyészcélja a magyar hidegvérű állomány görösgali állomány volt, amelyet a 6-os főút mel- közepes, mozgékonyabb típusának tenyésztése lett fekvő Nemeske községhez tartozó egykori volt. A nagyon egységes, túlnyomó részt pej Nádasdy, majd Stephanich birtokon szerveződött színű állomány 41 fedezőménnel járult hozzá a állami gazdaság tartott fenn. A tenyészet 1958-ban fajtafenntartáshoz. A fokozatosan fogyatkozó kapott törzstenyészeti rangot, feladatul a magyar törzsállomány maradékát 1985-ben egyben értéhidegvérű nehezebb típusának fenntartását kapta. kesítették, de az új gazda kezén néhány év elteltéA Csobokapusztai Állami Gazdasággal történt vel felszámolódott. A tenyészetből kikerült 5790 összevonással a két tenyészet állománya egyesült. Andráshida-12 mén (2.2.4. kép) a Belga-28-as A legjobb ivadékok a Belga-6, Belga-10 és a Belga-40 mének után kerültek ki a tenyészetből. Később, 1974-ben egyesült a Szentegáti Állami Gazdasággal, így a két tenyészet állománya is összeolvadt. Fennállása alatt 46 tenyészmén került ki a tenyészetből. Zala megyében a Pakodi Állami Gazdaság hidegvérű törzstenyészetét 1952-ben Skublics Sándor, a komáromi méntelep egykori parancsnoka, kiváló lovas szakember szervezte meg a muraközi tájfajtához tartozó kancákból, amelyet a francia-ardenni import 2.2.4. kép. 5790 Andráshida-12 országos fedezőmén. Fotó: Magyar Hidegvérű ménekkel fedeztettek. Ennek Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből 43


ménvonal tovább-vivője, a Lujza és Laura törzskanca pedig országos mezőgazdasági kiállításon aratott sikert (2.2.5. kép). A muraközi fajta állományának fenntartására hozták létre 1952-ben a Mosonmagyaróvári Kísérleti Gazdaság törzstenyészetét, amely 1961ig működött, majd 1973-ban a Lajtahansági Állami Gazdaság keretében újjászervezték és 1980-ig volt ismét törzstenyészet. Összesen 44 mén került ki az állományból. Ezután a fajtafenntartás feladatát a Hőgyészi Állami Gazdaság és a Tengelici Petőfi Termelőszövetkezet vette át, egészen annak a rendszerváltást követő privatizációjáig.

lehetett ló, kényszerűségből meg kellett válniuk azoktól, miközben az érdemi technikai felszereltséggel nem rendelkező szövetkezetek képtelenek voltak megbirkózni a rájuk zúdult lómennyiséggel. A lószerető parasztemberek szeme láttára ment tönkre az addig megbecsült lovuk, jobb esetben a helyzetet kihasználó olasz lókereskedők kezére kerültek. A hidegvérűlóállománynak döntő része az olasz vágóhidakon vált kedvelt élelmiszerré. A termelőszövetkezetekben mégis maradt jelentős lólétszám, s a magántenyésztőktől a termelőszövetkezetek állományába került törzskönyvezett kancaállományból több szövetkezeti törzstenyészet létesült. A termelőszövetkezetek az állami gazdaságokból a gépesítés fejlesztése miatt kiszoruló hidegvérű tenyészetek szerepét fokozatosan átvették. Az erős központosítás folytán kialakult nagyobb tenyészetek az ugyancsak erősen központosított tenyésztésszervezéssel együtt a fajtafenntartást, sőt fajtafejlesztést is példaszerűen képesek voltak megoldani. Az ország lóállományának nagyarányú csökkenését hozta magával, hogy az 1970-es évektől a gépesítés miatt a termelőszövetkezetek lófogatszükséglete is fokozatosan csökkent. A hidegvérű állomány is egyre 2.2.5. kép A Zalaegerszegi ÁG. fogata az 1985. évi OMÉK-on. kevesebb lett, de aránya az ország Hajtó Belső Sándor. A rudas ló 684 Andráshida Lujza, lóállományán belül nem változott. a nyerges ló 683 Andráshida Laura. Fotó: Hajba Nándor Továbbra is 20–22 százalékos szinten maradt. A létszám mennyiségi csökAz állami gazdaságok erősödése maga után kenésével a genetikai veszteség is számottevő lett, vonta a gépesítés növekedését, ami természet- de a kárt leginkább az okozta, hogy a megmaradó szerűleg a lóállomány csökkenésével járt. Az állami tenyészetek felépítését (azóta is folyamatosan) elölgazdaságoknak példával kellett szolgálni a gyors- ről kellett kezdeni. ütemű gépesítésben és a lóállomány minél előbbi Baranyában és Somogyban, kisebb mértékeltüntetésében. Ennek érdekében mindent meg is ben Zalában, elszórtan a Kisalföldön néhány tettek, sőt az indokoltnál, a gazdasági célszerűség- termelőszövetkezet jelentős hideg vérűtenyésztőnél is gyorsabban következett be a lótenyésztésük központtá, törzstenyészetté vált. Az állami felszámolása. gazdasági tenyészetek minőségét elérő termelőA mezőgazdaság termelőszövetkezeti gazdál- szövetkezeti törzstenyészetek valósították meg kodási formába való gyors kényszerítése 1962- az egységes megjelenésű, fajtacsoportjában ben befejeződött. A termelőszövetkezeti taggá kiemelkedő értékmérő tulajdonságú magyar vált parasztembereknek tulajdonában nem hidegvérű ló genetikai stabilitását. A jelentősebb 44


termelőszövetkezeti tenyészetekről a 2.2.3. táblázat és a 2.2.4. melléklet nyújt adatokat. A felsorolt tenyészetek felelősségteljesen végezték munkájukat, éveken keresztül ezek adták az állami méncsikó-felvásárlások döntő hányadát. A méncsikókat a békáspusztai csikótelepen nevelték tovább. A választott korú állományból ismétlődő előszelekción átesett, később ménvizsgát eredményesen teljesítő méneket az állam éppen az adott időben illetékes szervezete (OLF, OTÁF, OMMI) egy szakmai bizottság javaslatára felvásárolta és kihelyezte a fedeztetési állomásokra. Az országos köztenyésztésben született ivadékaik minősége alapján válhattak törzsménekké. A hidegvérű fedezőmének száma •• 1950 – 1955 között 400–500 •• 1961 – 1975 között 200–250 egyed volt. •• 1976-tól megkezdődött a létszámbeli csökkenés, de azután 200 egyed körül rögzült.

Ezt a ménparkot létszámban Magyarországon tenyésztett egyetlen másik fajta ménállománya sem érte le. A nóniusz is legfeljebb megközelítette ezt, de 1975-től már rendre alatta maradt. A tekintélyes létszámú ménpark kellő magyarázat a fajtanemesítési program sikerének, különösen akkor, ha az általuk fedezett kancák számát is figyelembe vesszük. Zala megyébe a közepes típusú és sárga színű, Baranya megyébe a nagyobb, erőteljesebb csontozatú, Somogy megyébe pedig a közepes típusú pej, fekete színű tenyészmének kerültek. Szentegáton kezdetben majdnem minden kanca sárgaderes, vagy pejderes volt, de célul jelölték ki egyöntetű sárga színű tenyészet kialak0ítását. Görös galon a tenyésztők által nem kedvelt pejderes szín uralkodott a kancaállományban, ezért inkább a pej szín rögzítésére törekedtek. Toponáron a kancák színe vegyes volt, 2.2.3. táblázat

A jelentősebb termelőszövetkezeti hidegvérűló-állományok (1960-–1990) Tenyészet

Az állomány


alakulása

megszűnése


Rózsafa „Kossuth” Tsz. (1979-től nagypeterdi Egyetértés Tsz.)

1969

1989

40

RA

Villány „Alkotmány” Tsz.

1997

2008

30

V

Gölle „Béke” TSZ

1969

1992

70

GE

Somogyszil „Petőfi” Tsz.

1969

1989

30

SL

1969

1979

30

SR

Belga-36, Belga-48

pej, fekete

9

1980

1986

30

KD

1990

70

TR

szürke pej, fekete, szürke

32

1969

Új Élet Tsz., Ráksi

1969

1984

30

RI

Belga-6 és Belga-36 Belga-6, Belga-13 és Belga-25 után Belga-10, Belga-28, Belga-52

sárga, deres

3

Vörös Csillag Tsz. Nagykanizsa

1969

1970

30

NA

Belga-23, Belga-25

sárga

3

Válickavölgye Gazdálkodók Szövetkezete, Bocfölde

1960

2002

30

BE

„Petőfi” Mg. Tsz., Tengelic

1970

1987

Helység

Szentgáloskér IX. Pártkongresszus Tsz. Karád „Aranykalász” Tsz. Kaposvár-Toponár „Egyesült Erő” Tsz.

Tenyészet jele

TC

genetikai háttere

Belga-55,Belga-6 Belga-6, Belga-13, Belga-23 Belga-6 és Belga-13 Ardenni-1 Belga-6 és Belga-13 után

jellemző színe

pej, fekete

39

pej, sárga

4

sárga, pej, fekete

73

sárga, szürke

36

Belga-13, Belga-23, Belga-25, Belga-28, sárga, pej Belga-36, Ardenni-3 muraközi sárga

39

27 16

Forrás: Müller és Pataki 2016.

45


majd döntően pej és fekete színűvé szelektálták az állományt. A fentebb megnevezett tenyészeteken kívül az 1980-as évekre jelentőssé vált még Tordas-Gyúró „Egyetértés” MgTsz, Bogyoszló „Kisalföld” MgTsz, Bocfölde „Válickavölgye” Gazdasági Szövetkezet, Toponár „Kapostáj” MgTsz, valamivel később Kaposvár „PATE” Tangazdaság hideg vérű tenyészete. A 2.2.6. kép bogyoszlói hidegvérűmén-fogatot mutat be, szentendrei hosszú gyári gumis kocsiban fogatolva. 2.2.6. kép. Bogyoszlói hidegvérű ménfogat. A rudas ló 2674 Bocfölde-10, A változás a hidegvérű ló haa nyerges ló 2486 Pókaszepetk-3. A fogatot hajtja Farkas István méngondozó, szonvételének sorrendjét is megsegédhajtó Kreiter László. Fotó: Gulyás László változtatta. Így a csikószaporulat lett a tenyésztés elsőszámú haszonvétele a lófo- mént, majd Franciaországból 4 perscheron mént gat-hasznosítással szemben. A csikószaporulat vásárolt. Ezekkel a ménekkel történő cseppvérexportértékesítése szinte korlátlan és biztonsá- keresztezés átütő eredményt nem hozott. 1985gos volt. Ez azt hozta magával, hogy a kancaál- ben újabb négy mén behozatalára került sor lomány egyre nagyobb részének ménesben való Franciaországból (2.2.7. kép). tartása is kifizetődővé vált. Mivel a vágóra került A rendszerváltás (1990) után a korábbi törzscsikó értékét a választási súlya határozta meg, tenyészeti rendszer megszűnt, és a tenyésztők ezért a tenyésztők a közepes típusú magyar hi- szabad elhatározásából létrejött a Magyar Hidegdegvérű testtömegének növelése céljából az im- vérű Lótenyésztők Országos Egyesülete. portok szükségességét fogalmazták meg. Ennek Az 1993. évi kancatörzskönyv nagyobb érdekében a lótenyésztés központi szervezete a kancalétszámú hidegvérű tenyészetekként említi 1970-es években először Belgiumból 2 ardenni meg Bocfölde „Válickavölgye” Gazdasági Szövetkezet (23 kanca), Tordas-Gyúró MgTsz (22 kanca), Bogyoszló „Kisalföld” MgTsz (16 kanca), Kaposvár-Toponár „Kapostáj” MgTsz (16 kanca) állományát. A könyv megjelenésének idején a jelentősebb hidegvérűló magántenyészeteket a 2.2.5. melléklet mutatja be.

2.2.7. kép. Az Állattenyésztő Közös Vállalat üllői telepének francia import ardenni fogata az 1985-ös OMÉK-on. Hajtó: Ronga László, segédhajtó Bucsi Katalin. Lovak: rudas 1836 Ardenni-4, 1837 Ardenni-5. Fotó: Hajba Nándor 46

2.3. A genealógiai vonalak kialakulása a magyar hidegvérű fajtában Az állattenyésztés jelentősnek és fontosnak tartja a vonaltenyésztést, amelynek a géngyakoriság mértékétől függően különböző változatai vannak. Genetikai értelemben a vonal valamely értékes tenyészállat genotípusát kívánja egyedek sorában sokszorosítani (különféle géngyakorisággal megőrizni), anélkül, hogy az így létrejött utódnemzedék más egyedekkel érdemleges rokonságba kerülne. Vagyis a többi ős a közeli ősi sorokban többszörösen nem szerepelhet. Az ilyen vonal egyöntetű, biztosan örökít, és az adott cél érdekében jól felhasználható hím állatok csoportját jelenti. Ezzel a tenyésztéstechnikai módszerrel kifogástalan konstitúciójú és termelékenységű apaállatok (esetleg anyaállatok) örökletes alapja sokszorozása révén hasonló ivadékcsoport előállítása a cél. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy az ilyen vonalak nagyon szigorú szelekció révén jönnek létre, s jelentőségük a modern állattenyésztésben óriási. A vonaltenyésztés másik, gyakran használt lehetséges formája a genealógiai vonal, amikor egy kiemelkedő egyednek (a lótenyésztésben ménnek) ugyancsak kiemelkedő haszon vagy genetikai értékű (szerencsés, ha mindkét feltételnek eleget tenni képes) hímivarú ivadéka kerül tenyésztésbe. Majd ennek is, és a sor folytatódik. Apai oldali leszármazottakról (a szélső apai ágon vezetett pedigréről) van szó. A genealógiai vonal genetikai értelemben véve nem vonaltenyésztés, ugyanis minél távolabbi az alapító ős, valódi genetikai befolyása annál kisebb a tenyésztett állományra, de véle jól nyomon követkető, hogy szélső apai ágon milyen őstől ered az egyed. Megnőhet a genealógiai vonalak jelentősége, ha az Y kromoszóma polimorfizmusának tudományos feltárása a mitokondriális örökléshez hasonló (a nőivar nemcsak a petesejt sejtmagjában lévő örökítő anyagot, hanem a mitokondriumokban lévőt is továbbadja az ivadéknak) eredményre jut, mert nyomban átértékelendő a jelenlegi elmélet. A lipicai lovaknál végzett kutatások számos biztató eredményről számolnak már be, s ha az eredmény valóban bizonyítható lesz, még értékesebbé válik a genealógiai vonalak jelentősége.


A genealógiai vonaltenyésztés ma is pedigrérendezési elvként szolgál, ennél fogva kitűnő párosítási segédlet. A géntartalékok megőrzésében fontos tenyésztéstechnikai elem, a palacknyakhatás után megmaradt fajták biodiverzitásának a jellemzője. A palacknyakhatás után megmaradt fajták diverzitását és identitását jól jellemzi az anyai és apai alapító ősök részarányának jelenléte a védendő populációban. A fajta identitásában, azonosságában óriási eszmei jelentősége van. Elveszti a fajta az azonosságát, ha a szélső apai és anyai alapítók elvesznek a pedigréből. A genealógiai vonaltenyésztés értelmezésében a fajta identitásának megléte szempontjából és a génmegőrzési munka sikeres végzése érdekében érdemes áttekinteni a jelenlegi állománynak alapító ménekre való visszavezethetőségét. A második világháborút átvészelő, megjelenésében olykor heterogén, genetikai hátterében lényegében ismeretlen gazdasági ló minőségi javítására, fajtába rendezésére már többször említetten, 1948–1949 között 59 belga-ardenni és 17 különböző fajtájú (de inkább ardenni jellegű) franciaországi mén importjára került sor. Ezek a mének tekintendők a magyar hidegvérű fajta apai alapítóinak. Ezek, illetve származékainak megléte a fajta identitását hordozza magában, ezeknek (leszármazottainak) a hiánya a fajta átalakulására, identitásának vesztésére utal. A nagyszabású fajtanemesítő munka során a Franciaországból vásárolt ardenni mének megítélése ellentmondásos. Egyes vélekedések szerint nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, mert sokféle küllemi hibájuk volt, s éppen azok, amelyeket javítani szándékoztak. Javítómunkára nem váltak be. Más vélekedés szerint ezek között voltak kimondottan jó mének, mint a Francia-4 (2.3.1. kép), a Francia-10, a Francia-13 és a Francia-16 (2.3.2. kép). A pakodi tenyészetben muraközi állomány létrehozásában fejtették ki tenyészhatásukat és igen kiváló ivadékok is származtak tőlük, de a pakodi tenyészetet hamar felszámolták és ezek eltűntek. A genea ló giai vonaluk létrejöttének elmaradását az is magyarázza, hogy ezek a mének leginkább Zala megyében fedeztek, ahonnét kevésebb méncsikót vásároltak fel. Ha elfogadhatók az utóbbi érvelések, akkor viszont az állapítható meg, hogy az állami tenyésztésszervezés 47


nem eléggé körültekintően járt el eme importok genetikai anyagának hasznosításakor. Az is tény, és ez már a belga ménekre is vonatkozik, hogy mikorra ezek a mének ivadékaikon, unokáikon keresztül kifejthették volna örökítőképességüket, megkezdődött a lóállomány erőteljes csökkenése. Kétségtelen, a divat és a tenyésztői ízlés is befolyásolta a genealógiai vonalak kialakulását. Az eredeti importok között számos deres mén fordult elő, amit aztán ivadékaikra is örökítettek. Különösen a sárga deres színnel szemben volt fenntartása a tenyésztőknek. Nem ked2.3.1. kép. 1066 Francia-4 országos fedezőmén. Fotó: Magyar Hidegvérű velték. A sárga deres ménivadékok Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből bizony háttérbe szorultak a ménné minősítéskor, még akkor is, ha netán a genealó- örökítését mutatja az 55 tenyésztésbe került méngia vonal fennmaradása forgott kockán. Ekkor csikója. Az 55 ménivadékából 14 vitte tovább a genemég nem gyökerezett mélyen a génmegőrzés esztikai anyagát, és közülük öt mén tudott három meisége a társadalomban. Harminc év elteltével az 59 belga mén közül generáción át tartó genealógiai vonalat fenntarmindössze 17 egyednek maradt fenn leszárma- tani. Összesen 163 törzskönyvi számmal renzottja (2.3.1. táblázat). Mindössze ennyinek lett delkező leszármazottja volt, mégis az 1949-es 3–4 (5) nemzedékig nyomon követhető genea- indulástól a negyedik nemzedékben már mindlógiai vonala. A genetikai diverzitás oldaláról össze tíz leszármazottja született. Negyven év közelítve a helyzet ezen túl is kedvezőtlen, mert elteltével ez a genealógiai vonal kihalt. Pedig például a Belga-5, a Belga-6, a Belga-23, a Belga a fenti kimutatásból látható, hogy Belga-6 29 egy tőről fakadt, sőt a Belga-6 és a Belga-23 féltestvérek voltak (2.3.1. ábra, 2.3.2. ábra). De ugyanez a helyzet volt jellemző a Belga-1, a Belga-21, a Belga-24 esetében és a Belga-3–Belga-4 valamint a Belga10–Belga-28 is féltestvérek voltak. Igen jó örökítése miatt mind közül talán leginkább kiemelkedőnek vélték a Belga-23 törzsmént, amire a szentegáti tenyésztésben erős rokontenyésztés is történt. Nemcsak genealógiai vonala alakult ki ennek a ménnek, hanem genetikai vonala is. Ezt a mént az alábbiak szerint jellemzi a korabeli szakirodalom: 2.3.2. kép. 1078 Francia-16 országos fedezőmén. Fotó: Fotó: Magyar Zömök, erős csontú mén, amely Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből nyolc éven át fedezett. Igen jó 48

2. A magyar hidegvérű ló kialakulása 2.3.1. táblázat

Az import belga mének leszármazottjainak alakulása az idő folyamatában A mén

Belga-1 Belga-3 Belga-6 Belga-10 Belga-12 Belga-13 Belga-22 Belga-23 Belga-25 Belga-26 Belga-28 Belga-36 Belga-40 Belga-48 Belga-52 Belga-55 Belga-56

fedező leszármazottja 1980-ban

1984-ben

1989-ben

2016-ban

1 egyed 3 egyed 47 egyed 21 egyed 1 egyed 11 egyed 29 egyed 32 egyed 2 egyed 11 egyed 13 egyed 20 egyed 7 egyed 3 egyed 1 egyed 25 egyed 1 egyed

xxxxxxx 4 egyed 47 egyed 23 egyed xxxxxxx 13 egyed 26 egyed 33 egyed 2 egyed 15 egyed 14 egyed 21 egyed 6 egyed 2 egyed 1 egyed 28 egyed 1 egyed

xxxxxx 3 egyed 49 egyed 36 egyed xxxxx 27 egyed 27 egyed 23 egyed 1 egyed 11 egyed 16 egyed 19 egyed 5 egyed 2 egyed xxxxx 30 egyed xxxxxx

xxxxxx 6 egyed 6 egyed xxxxx xxxxx 38 egyed 2 egyed xxxxxx 5 egyed 5 egyed 4 egyed 3egyed xxxxxx xxxxxx xxxxx xxxxx xxxxxxx

2.3.1. ábra .Néhány belga import mén rokonságát szemléltető törzsfa. Fotó: Dr. Pataki Balázs szívességéből 49


2.3.2. ábra. A 34/858 Zonis törzsfája és hatása a magyarországi hidegvérű lófajta kialakítására. Fotó: Dr. Pataki Balázs szívességéből 50


2.3.3. kép. 866 Toponár-10 országos fedezőmén, amelyiknek leszármazási ága egy igen vékony éren keresztül még él a fajtában. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből

féltestvére (Belga-23) genealógiai vonalával együtt (47 + 32 leszármazott 1980-ban) a teljes ménparknak egyharmadát tették ki. Ám nem vitatható, hogy az 1980-as évek elején meginduló genetikai beszűkülés a jelentős állománynagyság miatt még nem vetíthette előre a későbbi gondokat. Az erózió azonban sajnos nem állt meg. A tenyésztésszervezés civil irányítás alá kerülésekor (1989) már csak tizenhárom genealógiai vonal létezett. Nevezetesen a Belga-3, a Belga-6,

a Belga-10, a Belga-13, a Belga-22, a Belga-23, a Belga-25, a Belga-26, a Belga-28, a Belga-36, a Belga-40, a Belga-48, a Belga-55. A civil tenyésztésszervezés fő feladata, hogy a megkapott genealógiai vonalakat mentse, a további géneróziót igyekezzék megakadályozni. Kerülje el azt, ami az állami tenyésztésszervezés idején bekövetkezett, hogy az 1980-ban még legnépesebb genealógiai vonalakhoz hasonló veszteség ne érhesse a magyar hidegvérű lófajtát. A diverzitáscsökkenést sajnos nem sikerült megállítani, de az üteme jelentősen csökkent. Csak remélni lehet, hogy a 2016 januárjában a belga alapítók még meglévő genealógiai vonalai már nem fognak felmorzsolódni (2.3.1. melléklet). Bármennyire is kiváló lehet Belga-13 genealógiai vonala, ebben a szerkezetben túlképviselt a fajtában. A 2.3.3 kép a 866 Toponár-10 egykori, a 2.3.4. kép az 5472 Nagylengyel-19 Fürge a genealógiai vonal mai képviselőjét mutatja be. Az öröm, hogy a kezdetektől nagyra tartott Belga-6 szépszámú tenyészménnel alakíthatja a fajtát (2.3.5. kép).

2.3.4. kép. 5472 Nagylengyel-19 Fürge. Tenyésztője Gyarmati János, Nagylengyel, tulajdonosa Dancsné Orosz Katalin, Tiszavasvári. Fotó: Tóth Zsuzsanna

2.3.5. kép. 3923 Hajmáspuszta-16 Dollár. Tenyésztette a Dália Kft., Bakonyszentkirály, tulajdonosa a Kaposvári Egyetem. Fotó: Tóth Zsuzsanna 51

A magyar hidegvérű ló 2.3.2. táblázat

Az 1948–1949-ben importált belga alapítók nemzedékenkénti tenyészmén ivadékai és az utolsó fedezőmén ivadékaik születési évek éve Genealógiai vonalalapítók

2259 Belga-1 2261 Belga-3 2263 Belga-5 2264 Belga-6 2254 Belga-7 2267 Belga-9 2268 Belga-10 2269 Belga-11 2287 Belga-12 2271 Belga-13 2272 Belga-14 2274 Belga-16 2275 Belga-17 2276 Belga-18 2278 Belga-20 2280 Belga-22 2281 Belga-23 2282 Belga-24 2283 Belga-25 2284 Belga-26 2286 Belga-28 2287 Belga-29 2474 Belga-30 2477 Belga-33 2478 Belga-34 2480 Belga-36 2383 Belga-39 2484 Belga-40 2486 Belga-42 2487 Belga-43 2488 Belga-44 2491 Belga-47 2492 Belga-48 2293 Belga-49 2294 Belga-50 2496 Belga-52 2497 Belga-53 2499 Belga-55 2500 Belga-56 2501 Belga-57 2502 Belga-58 2503 Belga-59

1.

Nemzedékenként felállított tenyészmének 2. 3. 4 5. 6. 7. nemzedék

10 10 1 27 2 10 9 1 4 2 7 1 18 1 4 6 55 2 15 20 5 4 2 9 4 19 2 23 1 7 5 3 11 2 15 4 4 5 15 3 2 3

2 2 63 1 8 3 7 14 43 66 10 12 1 1 1 4 17 1 8 5 2 2 15 5

Forrás: Medve Ferenc szívességéből 52

6 51 23 1 12 3 21 32 4 13 1 1 8 3 1 2 1 29 2

3 27 24 18 1 9 10 2 12 13 11 1 8

6 17 10 31 4 4 9 12 6 1

3 1 52 2 9 8 31

27 1 3 5

8.

6

Összes ménivadék

12 22 1 184 1 10 74 1 8 155 6 1 36 1 3 83 164 2 38 75 43 5 2 9 6 84 2 43 1 8 5 3 21 2 20 8 7 58 22 3 2 3

Az utolsó fedezőmén ivadék születési éve

1963 2012 1958 2012 1951 1967 2000 1953 1972 2013 1955 1954 1967 1952 1951 2011 1988 1957 2013 2013 2011 1960 1959 1954 1967 2010 1955 1979 1963 1960 1952 1963 1987 1954 1972 1971 1973 2000 1973 1954 1964 1959

Nem hagyta érintetlenül a magyar hidegvérű lovat sem ez az évtizedek óta tartó keresgélés, és megkezdődött a percheron ló beszivárogtatása. Az állami tenyésztésszervezés 1980. november 16-án megvásárolta az első két percheron mént (1395 Percheron-1 (Marquis du Logis, született 1978, szürke) 1396 Percheron-2 (Lupin-V, született 1977, szürke), majd ugyanezen év december 26-án két ardennit (1414 Ardenni-1 (Intelligent de Verneville, született 1974, pejderes, 1415 Ardenni-2 (Lynx du Bourbeau, született 1977, pejderes)). Ezeket követte 1982. március 3-án újabb két percheron (1543 Perseron-3 (Mandarin, szüle2.3.6. kép. 3491 Bocfölde-61 Fácán. Tenyésztette a Válickavölgyi tett 1978, szürke) 1544 Percheron-4 Gazda Szövetkezet. Tulajdonosa a Pest megyei Kormányhivatal. (Nestor, született 1979, sötétszürke, Fotó: Haga Zsuzsanna 2.3.7. kép) Franciaországból. A legA fajtának létezik még egy, a belgától, az jobb hidegvérű tenyészetekbe lettek beosztva, ardennitől, a percherontól mentes genealógiai megkezdve a magyar hidegvérű ló identitásának vonala. Ez a Péterhida vonal, amelyik a második zavarát. Később növelte még a magyar hidegvérű világháború előtti időkből származik és eredeti- lótól idegen génarányt a hasban import és ménleg a muraközi fajtában tekinthető alapító mén- vizsgát tett Perseron-201 Bizsu (született 1989, nek. Esetére a genealógia vonal kétes megítélése fekete). jó példa, hiszen a mai leszármazott egyáltalán Nyilván nem létezik olyan import, ami minnem emlékeztet az alapítóra. Genetikai szerke- den tekintetben rossz lenne, és a percheronokról zetében és fenotípusos megjelenésében távolra került a muraközi jellegtől (2.3.6. kép). Ahogyan Konkoly Thege Sándor 1948ban megjelent nagyszerű könyvében megfogalmazta, nálunk a fajtakérdésnek mindenkor túl nagy jelentőséget tulajdonítottak. Rengetek energiát, munkát vett igénybe az e feletti vitatkozás. Jóformán harc folyt a fajtakérdés tekintetében különféle felfogást valló csoportok között anélkül, hogy érdemlegesen előbbre vitték volna az 2.3.7. kép. 1544 Percheron-4. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület ország állattenyésztését. szívességéből 53


sem lehet ezt kijelenteni. A kitenyésztettség nagy fokát jelöli az 1395 Percheron-1 genealógiai vonalba tartozó, 2.3.8. képen látható Boróka nevű kanca. A behozatalt a nagyobb tömegre, a hosszabb lábakra, az erőteljesebb csontozatra való törekvés ösztönözte. Eme import hatékonyságának elemzése nem feladata a könyvnek, a magyar hidegvérű lófajta genetikai szerkezetére gyakorolt hatása viszont nem lett előnyös. Az idegen génbevitel következtében az eredeti génszerkezet oly annyira megváltozott, hogy már a fajta nukleusz részében is aligalig találhatók génimmigrációtól 2.3.8. kép. Boróka, 1395 Percheron-1 genealógiai vonalú tenyészkanca. mentes egyedek. A fajta génmegTenyésztő és tulajdonos Bisztricz Lajos, Fotó: Novotni Péter őrzési támogatásban részesítése hatékonyan állította meg a további génszennyezést, sőt megkezdődött a veszélyeztett Percheron-4, a 2734 Percheron-201 Bizsu geneavonalak mentése. lógiai vonalat alapított. A mai állomány génszerTény, hogy a magyar hidegvérű fajtában az kezetére az 1395 Perseron-1 genealógia vonala 1395 Percheron-1, az 1543 Perseron-3, az 1544 hat nyomasztóan. A könyv írásának idején 32

2.3.3. ábra. Forrás: Medve Ferenc 54

2.3.4. ábra. Forrás: Medve Ferenc

leszármazottja áll hosszabb ideje tenyésztésben és a 2016. évi ménvizsgán ehhez további tíz fiatal mén csatlakozott. Az 1543 Perseron-3 genealógia vonalát hat egyed, az 1544 Percheron-4 genealógiai vonalát tíz és a Perseron-201 Bizsu genealógiai vonalát 18 mén képviseli. Van még a fajtában egy ardenni vonal is, amit az 1414 Ardenni-1 (Intelligent de Verneville, született 1974, pejderes) képvisel. A leírtakról a 2.3.2. melléklet jó áttekintést, a 2.3.3., 2.3.4., 2.3.5. ábra kitűnő szemléltetést ad. A fajtában a percheron genealógia vonalak olyan mélyen gyökerezettek, hogy azoktól eltekinteni már nem lehet, purifikációjuk lehetetlen. Erre a tényre, továbbá a két háború közötti

percheron behozatalokra is tekintettel a fajtafenntartó még őshonos magyar hidegvérű ló nukleuszának tekinti azokat az egyedeket, amelyek a negyedik ősi sorban legfeljebb öt idegen (beleértve a percheront és az ardennit) genotípust tartalmaznak. A magyar hidegvérű fajtában célszerű áttekinteni a percheron genealógiai vonalakba tartozó méneket és a továbbiakban csak azokat használni, amelyek a jelenlegi genotípus és használati érték szempontjából nemcsak beleillenek abba, hanem egyúttal kiemelkedőnek bizonyulnak. További percheron genealógiai vonal kialakítása nem célszerű és indokolatlan. Nem lehet cél a meglévő percheron genealógia vonalak létszámbeli növelése. 55


2.3.5. ábra. Forrás: Medve Ferenc

A tenyésztési program rendelkezik arról, hogy a magyar hidegvérű fajtába genetikalag nem illő, de egyébként használati értékükben és fenotípusukban a hidegvérű lóval szemben

56

támasztott követelményeknek messzemenően megfelelő egyedek méneskönyvi nyilvántartása elkülönítetten történjék.

3. A muraközi ló

3.1. A típus kialakulása, genetikai háttere Az Alpok hegyvidékének egykori Római Provinciája volt a Noricum. Nevezetes latin város volt itt például Iuvavum (Salzburg), Santicum (Villach). Iustinianus császár révén a Frank Birodalom uralta ezt a tájat, majd az Osztrák Császárság birtoka lett. Nyugati területe Franciaország érdekeltsége volt. Ebből született később Svájc. Keleti részében a mai Ausztria tartományai, majd a jelenlegi Szlovénia, Horvátország és Magyarország nyugati megyéi, területei voltak. Noricum tartományban az évszázadok során egy helyi hidegvérű lófajta alakult ki. Ez a fajta többé-kevésbé elkülönülten fejlődött a nyugat-európai hidegvérű lovaktól és alapja lett a mai nóri lófajtának. Pinzgaui lóként is ismert a Noricum hidegvérű lótípusa, mert első ménesét Pinzgauban létesítették 1565-ben. A spanyolnápolyi ló genetikai hatását sem nélkülözte e típus, amire a – régi képek tanúsága szerint- a kosfej határozottan utalt. Az egyre inkább fajtába rendeződés a salzburgi érsek 1675. évben alapított riesi ménesével vette kezdetét. A XIX. századra kialakult a nehéz testű, barázdált farú, mély faroktűzésű, félreismerhetetlenül hidegvérű lófajta a nóri, vagy pinzgaui ló. A Noricum hatalmas területe végett, főleg a tartomány nyugati és keleti szélén nem lehetett elzárni az érintkezést (keresztezést) az ott tenyésztett melegvérű lófajtáktól, így nyugaton kifejlődött a freibergi, keleten pedig a muraközi tájfajta. Mindkettő a nóri lónak valamivel kön�nyebb típusa. A Muraköz a Dráva és a Mura folyó közötti, az Alpok és a Pannon síkság közé ékelődő földrajzi tájegység. Egy századot átívelően túl tulajdonosai voltak többek között a Zrínyi család grófjai, és még tovább a Festetics grófok. A történelem során hol Magyarországhoz, hol Horvátországhoz tartozott.

Muraközben élénk szekerező kereskedelem folyt. A muraközi kocsisok fél országokon át szállították az árut a XVIII. században Trieszt, Fiume, Buda és Pest között. Az ilyen nagy távolságok megtételéhez kielégítő ügetőképességű lovat tenyésztettek, amelyeknek mindemellett (a gazdaságosság szem előtt tartásával) nagy tömeget kellett megmozgatniuk. Kialakult itt egy átmeneti típus a kicsi „terűt” bíró gyors lóanyag és a teljesen súlyos, nagy terhet vonszolni képes nehéz igásló között. A muraközi fajtához sorolható kancák számát 1894-ben 15 000–20 000-re becsülték. Monostori Károly, a XIX. század végének kiváló szakírója szerint van Európában jóval nehezebb és van jóval könnyebb igásló, de olyan, amely a terűbírást oly gyorsasággal és mozgékonysággal egyesítené, mint a muraközi ló, s mellé még oly kisigényű is, nincsen! A 4 éves lovat tekintették teljesen kifejlettnek, azonban, már a 3 éves ló is alkalmas volt teljes munkavégzésre. A tenyésztő a lovat a többi állataival közös istállóban tartotta, szerette és gondosan ápolta. A kancákat minden évben a téli vagy kora tavaszi időben fedeztették. A szopós csikó mindenüvé követte az anyját, majd 5–6 hónapos korban leválasztották. Az elmélet az volt, hogy a csikó annyi liter zabot kapjon naponta, ahány hónapos. A jobb gazdák ezt be is tartották és választás után másfél éves korig 3–4 kiló zabot és kukoricát kaptak, mellé szálastakarmányt jól lakásig. Nagyobb részt istállóban nevelkedtek, de a másfél éves csikókat az anyjuk mellett betanították és könnyű munkára használták. Az ezzel járó rendszeres mozgás csak előnyére vált a csikónak. A takarmányozásban nem volt rendszer, ahány tenyésztő, annyiféle változat volt a takarmány minőségében és mennyiségében. A fő takarmány nyáron a zöld, nehéz munka esetén kevés szemes abrak. Télen a széna és abrak gyanánt a zabszalmaszecska, amelyet kukorica, rozs vagy egyéb szemes termény darájával, korpával 57


és feldarabolt répával ízesítettek. Etettek tököt, éjszakára kukoricaszárat. Az adag mértéke általában az volt, amennyit a ló két óra alatt elfogyasztott. Általános vélemény volt róla, hogy a szántásban állja a versenyt az ökörrel, 5–10 kilométer távolságra lévő vasútállomásra 15–18 mázsa teherrel könnyedén háromszor fordul addig, míg az ökör erőltetve kétszer. Ha szükséges, ügetésben jelentősebb ostorhasználat nélkül, egészen kiválóan dolgoznak akár sáros, akár dombos területeken. Tenyésztését segítette, hogy a szaporításban úgynevezett mozgó fedeztető rendszert alkalmaztak (a gazdák a mént vitték a kancatulajdonos istállójához), a keménységet az arabbal igyekeztek megtartani, aminek hatása mindig is jól látszott e használati típuson. Mégis elég dongássággal volt jellemezhető, övmérete 200 centiméter körül alakult, a tömeges teste nem hosszú végtagokon nyugodott. A bokákat viszonylag gyér szőrzet borította. Szalaggal mért marmagassága 160–170 centiméter volt. Általános jellemzésére használták, hogy feje gyakran nehéz, sokszor apró, mélyen ülő szemekkel. Nyaka rövid, vastag, gyakran terhelt is. Sörénye hullámos. Többnyire hosszú hátú, csapott, barázdált farú és rendszerint gacsos és gyakran kardos állású is. A típuson belül a szlavóniai változat finomabb, tetszetősebb volt. Színe párduc- nem ritkán pejtarka, sárga, vagy gesztenyepej. Deres is előfordult. Határozott irányban tenyésztett, de kitenyésztett fajtának nem volt mondható. Jellemző méretét nem lehet kortörténeti egységben megadni, éppen ezért az elmúlt száz év szakirodalma szerinti adatokat tartalmazza a 3.1.1. táblázat.

Nagyobb mennyiségben lehetett beszerezni a szentkereszti, a szentannai, a csáktornyai, a perlaki és a varasdi vásáron. Ez a típus szivárgott be előbb Vas és Sopron megye területére (kisebb mértékben Zalába és Somogyba), de jól táplált muraközi lovak vontatták az omnibuszokat Pest-Budán és Bécsben még a XIX. század végén is. Az ilyen ló hiányzott legjobban a közép- és nagybirtokon, mert a hátaslótenyésztés védelme érdekében, a törvényi szabályozás okán, gyors ütemben terjedni nem tudott. Ahogyan azonban a nórin alapuló muraközi nem tudta elkerülni az arab lóval átitatott melegvérű ló hatását, úgy volt lehetetlen megállítani Magyarország nyugati megyéiben a muraközi ló lassú terjedését. Leginkább a letenyei és a lenti gazdák kerültek vele kapcsolatba, akiknek a legtökéletesebb munkaeszköze lett. A nagybirtokokon is terjedni kezdett, ahol később percheron és belga ménekkel keresztezték, s így állt elő az a helyzet, hogy mint önálló fajta nem vált el sokáig a magyar hidegvérűtől. Az uradalmak mint egyezséges ménesek kifelé nem fedeztethettek, az meg egyenesen kivitelezhetetlen volt, hogy a paraszt az egy-két muraközi kancájához mént tartson, ráadásul azzal egyéb kancákat nem fedeztethetett. Az első világháború után a Muravidéket felosztották. Egy részét Ausztriához csatolták, Jugoszlávia kapta meg a mai Szlovénia és Horvátország területét, míg a táj további része Magyarország Zala és Vas megyéjéhez került. Ettől kezdve a muraközi fajta sorsa és jövője négyfelé szakadt. (Manapság a Mura felső folyásának vidéke, Obersteiermark és Mittelsteiermark, Stíria szövetségi köztársaság, Untersteiermark a Mura és 3.1.1 táblázat

A muraközi ló mérete a szakirodalomban Kovácsy és Monostori 1892 Schandl 1955 Ócsag 1956 Handbook1992 Monostori 1894 Bodó P/O 2001 Hámori 1952 Hivatalos előírás P/O1934 58

Marmagasság (cm)

Övméret (cm)

Szár körméret (cm)

155 148–158

180–200 180–190

22

148

190

21,7

148 142–150 145/142 155–160 160/150

180 186 195/180 180 205/190

20 22/20 20–25 23/20

3. A muraközi ló

a Száva között Szlovénia, az ettől keletre eső táj pedig Horvátország és Magyarország része.) A két világháború között gazdaságos tarthatósága miatt vált keresetté a muraközi típusú hidegvérű ló mind az egyezséges ménesekben, mind a gazdálkodó nyugat-dunántúli parasztok körében. Ugyanakkor kijelenthető, hogy nem volt egységes, törzskönyvét nem vezették, hiába volt a két háború között még egyezményes ménese is (Kajdacs, Sztankovszky-féle ménes, Tengelic, Csapó-féle ménes, a ráksonyi és a kisterenyei ménes). Nem csak a kis- és nagybirtok használta, mert a II. világháborút megjárt Patay Sándor elbeszéléséből ismert, hogy az orosz fronton a hadsereg ugyan melegvérű lovakkal volt ellátva, de a mozgó konyhát mindig muraközi jellegű lovak húzták (Patay Sándor született Cekeháza 1910. május 17. meghalt 2011. augusztus 6. Dánszentmiklós, történelmi családból származó gönc-ruszkai (Abaúj-Torna megye) birtokos. Keszthelyen gazdasági akadémiát végzett gazdálkodó, ló- és agártenyésztő szakember. Angol telivért sikerrel tenyésztett, derbygyőzelmet is elkönyvelhetett (Zsivány 1944). A második világháborúban huszártisztként harcolt és megsebesült. 1948. után birtokaitól megfosztották, deportálták. 1953-tól 40 éven át az Állattenyésztési Kutatóintézet önállóan gondolkodó kutatók közé sorolt munkatársa volt. Kezdeményezte a muraközi ló önálló fajtává minősítését. Lószínszakértőként is nyilvántartott szakember volt.) Patay Sándor is osztotta azt a véleményt, hogy az egyébként melegvérű lovat tenyésztő magángazdaságokban is az igásmunkára előszeretettel használtak Zalából vásárolt muraközieket.

Állami Gazdaság és a Mosonmagyaróvári Kísérleti Gazdaság tenyészetét jelölték ki. A pakodi törzstenyészet alapanyagát 1952 őszén Somogy megyéből, Mernye, Somogyszil, Kazsok, Gölle, Hedrehely és Szenna községből vásárlás útján szerezték be, ahol főként francia ardenni (Francia-4, Francia-8, Francia-10, Francia-13, Francia-16) és muraközi ménekkel (2016 Muraszemenye-2, 4312 Petőháza-3 (Katádfa I. törzsmén) fedeztették a kancákat. (A 2.1.1. táblán még be nem mutatott Francia-10 mén látható a 3.2.1. képen). A ménest vezető Skublics Sándor egykori méneskari alezredes kiváló szakértelme következtében rövid idő alatt kialakult a tenyészetre jellemző közepes testtömegű, finom, szép fejű, szikár lábú, mozgékony, elegáns típus. A 3.2.2. képen a 1066 Francia-4 ivadékai láthatók Skublics Sándor hajtásában, az 1956-os

3.2.1. kép. 1012 Francia-10 országos fedezőmén. Fotó: A Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből

3.2 A fajtaváltozat hanyatlása A II. világháború után a magyar hidegvérű fajta keretében és nem elkülönítve megindult a muraközi ló törzskönyvezése is. A muraközi típusú (kis) hidegvérű ló törzstenyészetének a Zala megyében lévő Pakodi

3.2.2. kép. Muraközi jellegű, Francia-4 ivadékok egy OMÉK keretében rendezett bemutatóra készülve. Hajtó: Skublics Sándor. Fotó: Hajba Nándor 59


OMÉK-rendezvényen. Az itt tenyésztett mének (49) főként Zala megyében fedezve segítették a hidegvérű ló Zala megyei tájfajtájának kialakítását, egységesítését. Sajnos a kezdetben 25 kancával dolgozó tenyészet állománya fokozatosan csökkent és 1975-ben a Zalaszentgróti Állami Gazdaság kezelésében meg is szűnt. A mosonmagyaróvári kísérleti gazdaság tenyészete 1952-ben alakult és a hidegvérű fajta legkönnyebb típusának tenyésztését kapta feladatul. Ennek a célnak az elérésében a pakodi törzstenyészetben már bevált Francia-16 néven honosított, és a két világháború közötti importokra visszavezethető 2763 Görösgal-1 (3.2.4. kép és 3.2.1. melléklet) és az eredeti muramenti tenyészhelyről származó 2159 Péterhida-1 (3.2.4. kép) mént és ennek fiát, a 2766 Katádfa-4-et (3.2.5. kép) jelölték ki. Ivadékaikat Mosonmagyaróvár néven törzskönyvezték. A későbbiek során a ménesben csekély kivétellel saját tenyésztésű mének fedeztek, amelynek következtében a tenyészanyag megszilárdult. Mivel a mosonmagyaróvári állomány volt a legkönnyebb, az innen kikerülő méneket a termelőszövetkezetek nem szívesen használták, ezért a hidegvérűló-tenyésztésben kevésbé frekventált körzetekben (Tolna, Vas megye) fedeztek. E tény következtében nem alakulhatott ki olyan tenyészkörzetük, mint a pakodi ménesből kikerülteknek Zala megyében.

3.2.4. kép. 2159 Péterhida, a muramenti tenyészhelyről származó mén. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből

3.2.5. kép. 2766 Katádfa-4. Fotó: Dr. Pataki Balázs szívességéből

3.2.3. kép. 2763 Görösgal-1

60

3. A muraközi ló

3.3 A fajta rekonstruálása és a fajtaelismerés folyamata A XX. század második felében a megváltozott igény és piaci helyzet azt eredményezte, hogy hagyományos háziállatfajták végveszélybe kerültek, a kipusztulás fenyegette azokat. Ez volt a muraközi helyzete is. Eközben megindult, majd erősödött a szakmai közvéleményben a hagyományos fajták szakmai és kulturális szempontból való értékelése, a géntartalékok védelmének fontossága. Ez a mozgalom lassan kezdett kiterjedni a hagyományos lófajták, illetve típusok fenntartására. A típus az öröklött vagy szerzett küllemi és termelési tulajdonságok összessége, amely az állatok meghatározott hasznosítását teszi lehetővé. A típust meghatározza a testnagyság, a küllem, a test szöveti szerkezete, a termék mennyisége és minősége. A génvédelemben ez a megkülönböztetés rendkívül fontos, mert esetenként értékes típusok (azaz génstruktúrák) előfordulnak egy fajtán belül más típusokkal együtt. Ha nem gondolunk a különböző típusokra a fajtán belül, értékes gének tűnhetnek el ismert fajtákból. A génvédelem célja a gének védelme (azaz a típusoké) és nem a fajta nevének puszta megőrzése. Az Állattenyésztési Kutató Intézet Lótenyésztési Osztályának vezetője, Ócsag Imre felkarolta

Patay Sándor kezdeményezését a muraközi típus megmentésére. A program végrehajtása 1957-ben kezdődött és 1972-ben zárult. A kezdeményezés indoka a génvédelem és a típus mentésén túl a hidegvérű lóval összehasonlítva a gyorsabb mozgás, a nagyobb fokú igénytelenség, a kisebb élősúlyhoz kapcsolódó kevesebb életfenntartó szükséglet, vagyis az olcsóbb tartás volt (3.3.1. kép). Ez utóbbi nézőpontból ebben a munkában döntő fontosságú volt a kisebb testtömeg kialakítása. Irodalmi adatokra kellett támaszkodni, mert hivatalos törzskönyvi adatok nem álltak rendelkezésre, hiszen ilyenek nem is léteztek, a magán törzskönyvek pedig elpusztultak a háború alatt. Ekkorra azonban csupán három olyan mén volt már az országban, amelynek származási lapjában nem volt belga ős. Ez volt a 2159 Péterhida-1, a 2760 Katádfa-4 és a 2763 Görösgal-1. Vagyis háromnál is kevesebb, mert az első kettő apa–fia kapcsolatban volt, ám szerencsére kiválóan örökítették a muraközi típusát. Görösgal származásában némi bizonytalanság is akadt, de képes volt határozott muraközi jelleget örökíteni. A fentebb megnevezett mének lettek a P és G vonal alapítói (K vonal nem lett, Péterhida ugyanis Katádfa apja volt). A céltudatos tenyésztés megindulásához összegyűjtötték az egykori muraközi egyezséges ménesek még fellelhető kancáit. Tengelicről és Kajdacs-

3.3.1. kép. A muraközi és a magyar hidegvérű ló fenotípusos megjelenése. Fotó: Ócsag Imre hagyatékából 61


ról hat ilyen kancát tudtak felvásárolni, Letenye és Lenti környékéről hármat. Később (1962) a Lajtahansági Állami Gazdaság (Mosonmagyaróvár) 25 kancából álló törzsállományt alakított ki. Ezektől a ménektől, az összegyűjtött kancákból a biztonságosan örökítőktől igyekeztek ménivadékokat nyerni. A program három állami gazdaságban (Hőgyészi Állami Gazdaság, Iregszemcsei Állami Gazdaság, Lajtahansági Állami Gazdaság) és egy termelőszövetkezetben (Tengelici Petőfi Termelőszövetkezet) folyt. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium hozzájárult, hogy a muraközit tenyéssze Tolna megye és Zala megyének letenyei és lenti járása. A fajta méncsikóit a Hőgyészi Állami Gazdaság a dunántúli dombvidék lankás legelőin nevelte (3.3.2. kép). A csikókat vizsgára készítette, vizsgáztatta, majd átadta az Országos Lótenyésztési felügyelőségnek ménutánpótlásra. A kancacsikók felnevelését a Lajtahansági Állami Gazdaság kapta feladatul.

Az Országos Mezőgazdasági Fajtaminősítő Intézet több ízben vizsgálta a muraközit, sőt központi munka- és takarmányozási összehasonlító vizsgálatot is elrendelt. Erre 1971 novemberében a tengelici Petőfi és a nőtincsi Néphadsereg Tsz-ben került sor, amely vizsgálat 3.3.1. és 3.3.2. táblázatban magadott eredményeket hozta. A munkaképesség összehasonlítása során azt tapasztalták, hogy •• a teherhúzó munkában 5 kilométeres szakaszon 2 tonna bruttó terheléssel 7,5 másodperc/km idővel gyorsabb volt a muraközi ló, •• ügetőmunkában 2 kilométeres távon 20 mp/km idővel gyorsabb volt a muraközi, •• lépéshossz tekintetében 2 centiméterrel hosszabb a hidegvérűé, •• ügetés hossza 12 centiméterrel kedvezőbb a muraközi lónak, •• hasznos élettartama négy évvel hosszabb a magyar hidegvérűnél, 12 év.

3.3.2. kép. Muraközi méncsikók a hőgyészi dombokon. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből 62

3. A muraközi ló 3.3.1. táblázat

Kísérleti összehasonlítás a muraközi és a magyar hidegvérűló között (a hidegvérű százalékában) Vizsgált tulajdonságok

Marmagasság (cm) Övméret (cm) Szárkörméret (cm) Élősúly (kg) szénafogyasztás/nap (kg) abrakfogyasztás/nap (kg) szárazanyag/nap (kg) Keményítő érték/nap (kg) Fehérje/nap (kg)

n

Muraközi

Hidegvérű

Különbség

%

24 24 24 24 24 24 24 24 24

149 192 21,7 620 8,9 4,3 11,8 5,6 1,22

155 199,5 24,1 700 10,3 kg 4,9 kg 13,6 kg 6,4 kg 1,41 kg

6 7,5 2,4 80 1,4 0,6 1,8 0,8 0,19

96,1 96,2 90,0 88,6 86,4 86,8 86,4 87,6 86,4

Forrás: (Ócsag és Patay 1974)

3.3.2. táblázat

A különböző típusok felnevelési időszakának összehasonlítása a hasznos munka időszakával

Hidegvérű Melegvérű Muraközi

Felnevelés (hónap)

hasznos munka (évek)

A felnevelési idő a munkával eltöltött idő százalékában

24 36 24

8 12 12

25 25 16

Forrás: (Ócsag és Patay 1974)

Következetes, 15 évig tartó tenyésztőmunkát és többszöri minősítést követően 1972-ben állami elismerést kapott a muraközi. E ténnyel

befejeződött a fajtakialakítás. A Lajtahansági Állami Gazdaság és a Tengelici „Petőfi” Termelőszövetkezet lett a fajta elismert törzstenyészete. A 3.3.3. kép egy 1975-ben született sárga színű muraközi mént szemléltet. Az államilag elismert muraközi fajtának küllemi leírása a következő volt: •• A feje a fajtacsoporthoz viszonyítva nemes, középmélyen tűzött, élénk szemeket hordoz. A füle hegyes felállású. •• A nyaka középhosszú, izmos, középmagasan illesztett. A nyakélből növő sörény egy oldalra fésülhető. •• A háta rövid, izmos. •• Az ágyék (kötés) feszes, nem hosszú, gazdagon izmolt.

3.3.3. kép. 1020 Mosonmagyaróvár-1 Orgona. Fotó: A Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből 63


•• A far széles, gazdagon izmolt, ezért is szerint ez a tengelici kisló lett volna hivatva a legbarázdált, kissé csapott. fiatalabbak lovaglástanítására, mivel a hazai fajta•• A szügy széles, terjedelmes izomzattal és palettán nem volt hasonló típus. A huculok csak értelemszerűen dongás a mellkas nagyon korlátozott számban voltak még ekkor, a •• Az elülső lábállás szabályos külföldről behozott mindenféle pónik pedig más •• A hátulsó lábállás kissé kardos. A lábak mozgáskoordinációjuk és nem mindig kielégítő egyébként szárazak, tiszta ízületekkel. vérmérsékletük miatt nem igazán voltak alkalA csontozat szilárd. masak erre a feladatra. •• A pata többnyire szabályos, szaruanyaga jó A típus utolsó ménjeinek egyike a 2083 minőségű. Tengelic-1 mén volt (3.3.4. kép). •• A lábvégen gyér szőrzet az uralkodó. •• Színe sárga és pej. Ritkán előfordul fekete színben, néha szürke. A fajta kitenyésztése során 40 fölnevelt mén minősült tenyésztésre alkalmasnak, amelyek a tenyészterületükön közel 1000 kancát fedeztek. A kutatómunka sikeres volt, az eredmények meggyőzőnek látszottak. A tenyésztői munka során látszott, hogy a mezőgazdaságban a ló fogatok használata csökken. Ezért a Kutatóintézet Lótenyésztési Osztálya a muraközi fajta tenyésztése során egy másik irányt is szem előtt tartva egy, a gyermekek lovasoktatására alkalmas nyugodt, szelíd kistermetű ló kialakítását tűzte ki célul. 3.3.4. kép. 2083 Tengelic-1. A típus utolsó ménjeinek egyike. Fotó: Hajba Nándor Ennek érdekében Mosonmagyaróváron haflingi, Tengelicen pedig fjord mének felhasználásával folyt az ilyen irányú kezdeményezés. Emellett az is cél volt, hogy a 3.4. Újabb kísérlet a muraközi ló feltámasztására túlzott rokontenyésztés feloldására két új vonalat is alapítsanak a fajtában, melyet H és F vonalnak neveztek el. Az alkalmazott haflingi mének A siker sajnos nem bizonyult tartósnak. Az 1972(Walter, Hugó, Nenner) azonban vagy típusban, es fajtaelismerést követőn az Állattenyésztési vagy használhatóságban (az egyediség meghatá- Kutató Intézet nem kapott forrást a fajta gonrozó tényező volt) nem feleltek meg a kitűzött dozására. Senki nem akadt, aki törődött volna a tenyészcélnak, ezért a későbbiekben haflingi muraközivel. A piac meg tudta ölni a tudományos mént nem használtak. A fjord kislóval szerzett érveket: a nagyobb lóért többet fizettek. A kevetapasztalatok viszont minden várakozást felül- sebb takarmányfogyasztást senki sem mérte (az múltak. A Fővárosi Állat- és Növénykertben akkori termelőszövetkezeti viszonyok között ez Szidnainé Csete Ágnes vezetésével folyó kísér- nem is számított sokat). A fürgébb ló helyére letben ezek a lovak bizonyultak a legalkalmasab- lépett a motorbicikli és az autó. A lóállomány baknak a kitűzött célra. A muraközi x fjord F1 csökkenése folytatódott. A muraközi kancát tarkancákat a későbbiekben arab ménnel fedeztetve tók leépítették állományukat, aki még lóval fogalakult ki az a kislótípus, amelyet kitenyésztési lalkozott, az a nagyobb bevételt adó belga típust helyéről tengelici kislónak neveztek el. A tervek kereste. A Kutató Intézet Lótenyésztési Osztálya 64

megszűnt. Elindult a fajta erodálódása, előbb törzstenyészetei, majd köztenyésztési kancaállománya számolódott fel. A tengelici termelőszövetkezetet magánosították, így a fajta egyetlen törzstenyészete és a tengelici kislóprogram is megszűnt. Időközben a régi háziállatfajták megmentése európai, egyben nemzeti feladattá vált. Ehhez nagyban hozzájárult a Rio de Janeiro-i környezetvédelmi világkonferencia (biológiai sokféleségről szóló egyezmény, 1992), amelyik kimondta, hogy a háziállatok is részei a világ biodiverzitásának. Az egyezmény megfogalmazza a részes államok által elvégzendő feladatokat a biológiai sokféleség fenntartható hasznosításával kapcsolatban. A Magyarország által is aláírt egyezményt hazánkban az 1995évi LXXXI. törvény hirdette ki. Átérezve a hagyományos genetikai értékek védelmének jelentőségét, az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság vezetői 2003-ban elhatározták, hogy a szinte kihaltnak tekinthető muraközi ló regenerálásával törődni fognak. A tenyészcélként meghatározták, hogy a regenerálás során a fajta küllemi és genetikai értelemben is •• hordozza magán a nóri fajtacsoport jegyeit •• genetikai értelemben különüljön el az Észak-Német Alföld hidegvérű lovától, így annak hatására kialakult magyar hidegvérűvel se mutasson genetikai rokonságot. Legyen •• egyöntetű, jellegzetes küllemű, kedvező munkakészségű, •• sokoldalúan hasznosítható (befogható és lovaglásra is használható), •• jó takarmány és gyep-hasznosító képességű, szerény igényű, •• könnyen kezelhető, •• tartós munkabírás mellett is hosszú hasznos élettartamú, •• jó vehem- és csikónevelő képességű, •• a feje a testtel arányos nagyságú. Fontos a tarkó szélessége és szabadsága, •• közepes nyakhosszúságú, ami kellően ívelt és jól izmolt, •• a marja hátbasimuló, a lapocka és a szívtájék a hidegvérű lónak megfelelő, •• a hát középhosszú és izmos,

3. A muraközi ló

•• lehet a far kissé csapott, jól izmolt és ne legyen jellegzetesen barázdált, •• a mélyen tűzött farok nem kívánatos, •• az elülső és hátulsó lábak legyenek szabályosak, •• fontos, hogy az ízületek szárazak, és terjedelmesek legyenek, különösen a széles, erős csánk jól jellemzett inakkal és ízületekkel, •• a csüd ne legyen túl hosszú, •• a pata kerek, szabályos és kemény, •• a vérmérséklete élénk, e mellett engedelmes, túlzások és rendellenességek nélkül. Színében kívánatos a pej, a fekete és a sárga, annak minden árnyalatában. A mosott sörény és farok nem kívánatos a haflingitől kötelező különbség miatt. A deres és a párductarka nem fogadható el a nórival való azonosság veszélye miatt. Kis jegyek a fejen és a lábakon elfogadhatók, de nagymértékben nem kívánatosak a freibergivel való hasonlóság veszélye miatt. Lépésben mozogjon a muraközi ló rugalmasan, erőteljesen, szabályos lábemeléssel és elég térölelően. Az ügetésben és a vágtában lazán, könnyed talajérintéssel haladjon a ló. A rövid vágta ugrásainak ritmusa és egymásutánja, a vágtaugrás harmóniája is fontos, mert azt bizonyítja, hogy a fajtát nyereg alatt is lehet használni. Nehéz volt olyan tenyészállatokat találni, amelyek a származási és (főleg) a küllemi elvárásoknak megfeleltek, így csupán tizenkét tenyészkancával kezdődhetett a program megvalósítása. A kancaállomány nagy részét a nyőgéri termelőszövetkezettől vásárolták fel, ahol korábban a kancáikat muraközi ménnel fedeztették. Kihívást jelentett a megfelelő tenyészmén megtalálása. A jó vérmérsékletű, kiváló munkavégzésű, többnyire megfelelő testalakulású és testnagyságú 4291 Hobol-141 állami tulajdonú tenyészmén kezdte meg tenyészműködését 2004től. A mén az egyébként is kifogásolható durva fejét hűen örökítette ivadékaira, ezért 2007-től kisorolták a tenyészetből. A mént követte a 3034-Veszprémvarsány-8 Robi, amelynek a Nemzeti Parkban született első nemzedéke várakozáson felül kedvezőnek bizonyult. A könyv írásának időpontjában 26 tenyészkanca van a muraközi programban. 65


2012 óta két freibergi mént is használ a tenyészet (5392 Lorambo, 5393 Versace). A freibergi a Noricum nyugati határán alakult ki, s mint ilyet a jellemző nóri befolyáson túl más hatások is érték. Könnyű hidegvérűnek tekinthető, amelynek szélességi méretei ugyancsak kifejezettek. Mozgása könnyed, lépésbiztonsága kiváló, nem túl nagy, fáradhatatlan hegyiló. Bokaszőröktől mentes vagy alig bokaszőrözött (3.4.1 és 3.4.2. kép). Mivel a Nemzeti Park a nórit, vagy a Murányban tenyésztett nórit nehéznek találta a muraközi rekonstruálására, értelmesnek tűnő 3.4.1. kép. Estafette, freibergi mén. Született 1986. Tenyésztő és tulajdonos: megoldást kínált az Észak-Német Nemzeti Ménes, Avenches. Fotó: G.de Sépibus. Alföld hidegvérű fajtájától ugyanA fotót a Nemzeti Ménes Avenches bocsátotta rendelkezésre csak mentes freibergi ló. Sajnos azonban a freibergi is átesett már a palacknyakhatáson, a megmaradt állományt jelentősen kikönnyítették, s maguk is küzdenek a rekonstruáláson, végül nem okvetlenül a muraközihez illő két mént sikerült megszerezni. A két mén első évjárata több kívánnivalót hagyott maga után, ítélkezett a bíráló bizottság (3.4.3. kép), viszont a második évjáratban igen reményt keltő kancacsikók, illetve most már kancák is vannak (3.4.4. kép). Talán még mént is sikerül felállítani a mének után. A muraközi egyedek minősítési szempontjait táblázat a 3.4.1. mellékletként megjelölt táblázat mutatja be. 3.4.2. kép. Lascar, freibergi mén. Született 1993. A kancák egy része a fajtaalaTenyésztő és tulajdonos: Nemzeti Ménes, Avenches. Fotó: G. de Sépibus. pító 2159 Péterhida-1 ménre megy A fotót a Nemzeti Ménes Avenches bocsátotta rendelkezésre vissza, s most a feladat a genetikai vonal kialakítása, illetve a még fellelhető egyet- lehessen találni a muraközi ló tenyésztésére. len „P” genealógiai vonalba tartozó ménnel a Az Őrségi Nemzeti Park 20 –25 kancája mellé Péterhida géngyakoriságot növelni a kancák meg kell találni azt a 2–3 (5) kancás 8–10 genetikai szerkezetében. Jelenleg 7 kancacsalád- tenyésztőt, aki meggyőződésből tartja a fajtát, dal folyik családtenyésztés, és remélhető, hogy ez legfőképpen céljainak megfelelően. a szám elegendő változatosságot eredményez a A fajta rekonstrukcióját végző szakemberekmikropopulációban. nek meggyőződésük, hogy könnyen kezelhető, de E program előtt álló feladatok legfontosabbja, mozgékony, hidegvérű, de tetszetős megjelenésű hogy magántenyésztők körében partnereket lovakra lesz kereslet a magyar lótartók között. 66

3. A muraközi ló

Alapozzák ezt a véleményüket arra, hogy •• a szálaló erdőgazdálkodás terjedésével egyre nagyobb igény jelentkezhet erdészeti fogatoslovakra. Ez megnöveli a keresletet a jó munkabírású, kedvező munkakészségű, szívós igásló iránt. Megfelelő ügyes berendezéssel a gépek és szállító járművek használatát küszöbölik ki a lejtős hegyoldalakon. Környezetvédelmi előnyei vitathatatlanok. Példaként szolgálhatnak a skandináv államok, ahol ilyen munkában

a hasonló megjelenésű lovak általánosan kedveltek. •• kisebb telepi tehermozgatási munkák elvégzésére, extenzív állattartást folytató gazdaságokban, hízótelepeken ez a kevésbé vagy egyáltalán nem kocsisigényes típusú ló gazdaságosan használható. A ló a csikó révén képes megtermelni saját utánpótlását is. •• a természetjáró turizmus fellendülésével, a magyar vidék újbóli felfedezésével növekedhet az igény a lovaskocsikázásra, -szekerezésre. Szép kiállása, nyugodt természete folytán alkalmi hátas is lehet, amely színesítheti a turisztikai kínálatot. A régi használati módok (szántás, boronálás, vetés, kapálás fogattal) turizmus keretein belüli bemutatása jól eladható, értékes és érdekes színfoltja lehet a jövőbeni magyar turisztikai kínálatnak. •• a szabadidő hasznos eltöltésébe jól beilleszthető a nem jelentős lovastudást igénylő ló, amely a család mindenes lova is lehet a ház mögötti telken, gyümölcsösben történő munkavégzéshez.

3.4.3. kép. Munkában a muraközi lovakat bíráló bizottság. Fotó: Kassanin Milán

3.4.4. kép. A rekonstruálási munka eredményeként elálló, a muraközi típust újfent megközelítő kancák. Fotó: Markos Éva Julianna

3.5. Nemzetközi törekvések a muraközi mentésére A huszadik század végére a lakosság széles körében megfogalmazódott az igény a hagyományos fajták és a fajtákon belül fellelhető típusok fenntartására. Egyre többen tartották ezt fontosnak mind szakmai, mind kulturális szempontból. A Mura mentén fekvő négy ország kutatói és részben tenyésztői felismerve a muraközi ló/típus veszélyeztetettségét, nemzetközi megbeszélések keretében foglalkoztak a fajta helyzetével és jövőjével. A DAGENE (= Dunamenti Országok Génmegőrző Egyesülete, magyarországi székhellyel működő, génmegőrzéssel foglalkozó nemzetközi szervezet) Ausztria, Szlovénia, Magyarország és Horvátország összefogásával egy ERFP-pályázatot 67


nyújtott be az érintett országokban fellelhető muraközi ló állománya felmérésére és összehasonlítására. A pályázatot támogatásra méltónak találták és a következő eredménye lett. Az I. világháború után a terület szétdarabolása következtében a két világháború közötti időben az okszerű tenyésztés mindegyik országban vis�szaszorult. A piac igénye más irányt vett és a gépesítés, valamint a vasút átvette a szállítás feladatait. A belga típus a nagyobb élősúly következtében a piacon keresettebbé vált. Ausztriában ez a típus lényegében eltűnt és ma már nem érdekelt a fajtában. A nóri fajtát tenyésztő osztrák lótulajdonosok nem kívánnak könnyebb típust elkülöníteni a nóri lófajtában, de ezen a fajtán belül törekednek a genetikai sokféleség megtartására. (Ausztria mindezek ellenére készséggel részt vett az Alpok hidegvérű lófajtáinak felmérő- és összehasonlító munkájában.) Magyarországon a XXI. század elején jogi és tenyésztői értelemben már nem létezett a muraközi fajta, ám a hidegvérűek között akadt olyan, amely többé-kevésbé megfelelt a muraközi típusnak. Ennek a teljes eltűnését meg kell akadályozni, a még génpoolban létező hazai muraközi típust meg kell menteni. Az Őrségi Nemzeti Parkban újfent megkezdett mentési munka figyelemre méltó. Szlovéniában második világháború után meg jelent állattenyésztési szakkönyvek már kihaltnak tekintik a muraközi lovat. Kevert állományokban, génpoolban itt-ott fellelhető, illetve felismerhető a muraközi típus. Horvátország részvétele az ERFP-pályázatban azért legitim, mert mind a mai napig fenntartott és törzskönyvezett állományról számolhatott be.

A horvátok a táj eredeti lovának tartják a muraközit, s a Muravidék országai közül a legjobban megőrizték és megbecsülték a fajtát/típust. Igaz, hogy az I. világháború után Horvátország kezében gyengébb minőségű állomány maradt, ami a két háború között nem fejlődhetett eredményesen, de felismerték, hogy cél a muraközi fajtával foglalkozni. A Zágrábi Egyetem Állattenyésztéstani Tanszéke és a Horvát Lótenyésztési Igazgatóság nemzetközi pályázaton is részt vett a fajta előbbre vitele érdekében. Tény ugyanakkor, hogy a muraközi tenyésztése az országban a húspiaci kereslet kielégítése felé fordult. A jelenlegi állomány jóval nagyobb tömegű, mint egykor a jól jellemzett muraközi volt és létszáma is rendkívül szerény. 2010-ben mindössze hét mént és huszonegy kancát tartottak törzskönyvi ellenőrzés alatt, s a kancák egyharmada állt tenyésztésben. Horvátország törekvése a fajta létszámának növelésére és nemzetközi törzskönyv létrehozására irányul. A 3.5.1. táblázat tartalmazza az adatgyűjtésben szereplő összes mén és kanca küllemi bírálatának összefoglaló eredményét, aszerint, hogy azok a bírálat során milyen minősítést kaptak a kívánatos típus, azaz a fajtajelleg szempontjából. Az adatokból kiderül, hogy a három ország 138 kancája közül mindössze 47 egyed kapott kiváló minősítést (34 százalék), gyakorlatilag a harmada volt elfogadható és ugyanannyi küllemileg nem volt alkalmas a fajtamentő tenyésztésre. A kutatás megállapította továbbá, hogy az egykori Noricum legnyugatibb lova, a freibergi lófajta esetében is a muraközivel szinte egybeeső folyamatok játszódtak le. 3.5.1. táblázat

Az ERFP-pályázat keretében elvégzett bíráltok eredménye Kívánatos

Ivar

CR

HU

Megfelelő SL

CR

HU

5

1

2

Nem kívánatos SL

CR

HU

Együtt

SL

Összesen

HU

SL

4

5

5

14

P

3

O

16

11

20

7

17

21

1

42

3

24

70

44

138

a

19

11

25

8

19

21

1

45

3

28

75

49

152

68

3

CR

4. A hazai hidegvérűló-állomány értékmérő tulajdonságai 4.1. A fajta küllemi sajátossága, vérmérséklete A magyar hidegvérű ló erőteljes, szélességi méreteiben kifejezett, egyben mély mellkasú (vagyis tömeges), középnagy fajta. Minden testtájában gazdagon izmolt. Szilárd csontozatú, szárazabb ízületei, keményebb patái vannak, acélosabb a szervezete, mint a belga hidegvérűé. Feje arányos a testtömeggel, de kissé durva, enyhén burkolt, egyenes profilvonalú. Homloka széles, toroktájéka bő. Nyaka középhosszú, jól izmolt, középmagasan illesztett, enyhén ívelt, néha egyenes. A mar rövid, alacsony vagy középmagas, mindig jól izmolt. A hát mérsékelten előremélyedt, középhosszú, jól izmolt. Az ágyék széles, néha kissé laza kötésű. A far középhoszszú, lejtős, néha enyhén csapott, széles, jól izmolt, mindig barázdált. A szügy széles, jól izmolt. A lapocka jól izmolt, de néha rövid és meredek. A felkar rövid, jól izmolt. Az alkar izomzata gyakorta gyengébb. A lábtő terjedelmes, néha lapos. A szár rövid és vastag, a boka terjedelmes, gyakran burkolt és nem túlságosan szőrözött. A paták

arányosak a testtömeggel, a csüd rövid, szabályos szögellésű, gyakran meredek. A lábállása általában szabályos. Színe fekete, szürke, pej, sárga, deres. 4.1.1. kép, 4.1.2. kép

4.1.2. kép. 1995 Szentgáloskér-13. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből

Jellemzi a jó szaporaság, kitűnő vehem- és csikónevelő képesség. Gyorsan fejlődik, jó a munkakészsége, a hidegvérűhöz mérten viszonylagosan tartós ügetésű. A kontinentális éghajlathoz jól alkalmazkodott, jó a takarmányértékesítése. A kedvező húsformáknak köszönhetően húslóként való tenyésztése is célravezető.

4.2. A fajta vonóereje és ügetőképessége

4.1.1. kép. 1485 Gölle-45 országos fedezőmén. Fotó: A Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből

A ló az erejével hasznosít. A mezőgazdaságban és az iparban való elterjedését gyorsaságának és nagy vonóerejének köszönheti. Munkateljesítménye háromszor-négyszer nagyobb az ökörénél, mert gyorsabb nála és hasznos munkanapja is az ökör fölé emeli. (Az ökörfogatoknak ugyanis az 69


etetés után kérődzési időt kell biztosítani, és csak ennek letelte után lehet újra befogni). A terméseredmények növekedése és a fejlettebb agrotechnika követelte be a mezőgazdaságba az addig a hadseregnél és a személyszállításban (áruszállításban is) széleskörűen hasznosított lovat. Állandóan erős igénybevételkor a ló munkakészsége és vonóereje a legfontosabb. A vonóerő jelentősége a teher növekedésével egyre nagyobb jelentőségűvé válik és a munka ütemének lassúbbodása következik be. Az izomnak és az azt körülvevő anyagoknak (szövetek, folyadék) ellenállása, tapadása van. Minél gyorsabb a mozdulat, annál nagyobb az ellenállás, leküzdéséhez annál nagyobb erő szükséges. Minél lassúbb mozdulattal hozható a teher mozgásba, annál kisebb erő szükséges az ellenállás leküzdésére, de nyilván nő a munkavégzés ideje. Hatásfok tekintetében a lassú mozgás a megfelelő. Az izom munkáját a másodperc alatt felemelt súly és az emelés magasságának a szorzata adja meg. Az izom abszolút erejét megkapjuk, ha az általa megemelt legnagyobb súlyt az izom keresztmetszetével osztjuk. Vagyis minél terjedelmesebb az izom, annál nagyobb súlyt képes felemelni. Nem kérdés tehát, hogy a nagy súlyú terhek mozgatásában miért a hidegvérű lovak terjedtek el. A ló rövid ideig (általában 10–15 másodperc, legfeljebb 1 perc) ismétlődően képes 10–15 lóerőnek megfelelő energiát termelni. Ez a nyugalmi állapot energiatermelésének a százszorosa. Az izomban termelődött energiának több mint fele belső izommunkára, a sejtpótlásra, az emésztéshez szükséges energiára fordítódik és tekintélyes része hővé alakul. A megmaradt ötvenszázaléknyi energiának fele belső ellenállásra, hiábavaló mozdulatok energiaigényére és a súrlódás leküzdésére szolgál. Éppen ezért fontos minden munkavégzés előtt „bemelegíteni” a lovat. A hosszan tartó izommunka következtében fáradságérzet vesz erőt a lovon (tejsav-termelődés, vércukorszint-süllyedés, oxigénhiány), aminek megszüntetésére pihenőt kell közbeiktatni. Amíg a gyorsaság kifejtéséhez legfontosabb a szív és a tüdő munkája, a gyors és rugalmas izomerő, a nyúlánkabb testalkat, addig a nagy vonóerő kifejtésénél a szív és a tüdő munkája mellett döntő az izomzat tömege, a tartós izomerő és a zömök 70

forma. A nagy testtömeg és a kifejlett szövetek előnyösek a vonóerő kifejtése szempontjából. A rendszeres képzés, a folytonos munkáltatás emeli az erőkifejtés felső határát. Ilyen esetben a felesleges izommunka a lehető legkisebbre csökken, az állat gazdaságosan használja ki az izomzatát, a munkakészségét erőkifejtéssel társítja. A légzés és a vérrel való ellátás szabályozódik, a kifáradás ideje kitolódik, a kimerültség elke rülhető. Az erőkifejtésre nézve nem közömbös a táplálóanyagok minősége, milyensége. Nehéz igénybevétel esetén a könnyen emészthető szénhidrátok (különösen a cukor) rendkívül kedvezőek a szív és az izom munkájára, s mivel segítségükkel hat százalékkal kevesebb oxigént kell felhasználni ugyanannak a munkának az elvégzésére, az állat kevésbé merül ki. A kifejtett vonóerő lényegesen változik az út, illetve a talaj állapota, valamint a domborzat szerint is. Átlagos 4 km/óra munkasebesség mellett 8 órán át munkát végző ló sík területen •• •• •• ••

könnyű munka esetén 32 kg közepes munka esetén 60 kg nehéz munka esetén 90 kg igen nehéz munka esetén 135 kg átlagvonóerővel dolgozik.

A terhek indításához a később kifejtett erőnek három–ötszörös nagyságára van szükség, gördülő ellenállás mellett. Magyarországon a törzskönyvi adatgyűjtés során a Wladár-féle dinamométert használták. Az ardenni jellegű belga hidegvérű hatalmas vonóerejét a mezőgazdaság nem tudta kihasználni. Piaci áru lett, a csak lépés jármódban terhelhető lovat az ipar, sőt a bányászat tudta jól hasznosítani, ott mintegy 7000–8000 kilogrammos hasznos terhet vontatott naponta 4.2.1. és 4.2.2. kép). A mezőgazdaságban a jó utak, a megfelelő táblás kocsik hiányában csak a 1000–1500 kilogrammig terhelhető szekereket (rugó nélküli, teherszállításra használt jármű) vontathatta. A szekerek méretét (hosszát) sukkban adják meg. A szekerek három alapvető típusa ismert, a könnyű, a középnehéz és a nehéz (4.2.1. táblázat).

4. A hazai hidegvérűló-állomány értékmérő tulajdonságai

4.2.2. kép. Hidegvérű ló a felszíni bányamunkában Várpalotán. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből 4.2.2. táblázat

A gumikerekű táblás (stráf )kocsi típusai és jellemzői 4.2.1. kép. Hidegvérű ló az aknajáratban. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből 4.2.1. táblázat

A szekerek típusai és jellemzőjük A szekér típusa

Hossza (sukk) (1 sukk = 32 cm)

Saját súlya (kilogramm)

Könnyű

5–6

400–450

Középnehéz

7–7,5

500–700

Nehéz

8–9

700–800

Hasznos terhelése (kilogramm)

Összes súlya (kilogramm)

1200– 1600 1600– 2500 2500– 3200

1600– 2050 210– 3200 3200– 4000

Az ipar a teherszállításra előbb a tárkocsikat (nagyobb és főleg sok darabból álló rakományok szállítására használt, többnyire zárt, küllős kerekű, vasráfos), majd a gumikerekű (nagy rakfelületű, nyitott, autókerék-jellegű kerekekkel) kocsikat (stráfkocsikat) használta. Az utak javulásával, a bitumenezett utak megjelenésével a mezőgazdaság is előszeretettel használta szállításra a hidegvérű lovat gumikerekű táblás kocsiba fogatolva (4.2.2. táblázat).

A kocsi típuas

Könnyű Középnehéz Nehéz

Hossza centiméter

Önsúly (kilogramm)

Hasznos terhelése (kq)

Összsúly (kq)

300– 320 350– 375 400– 450

1000– 1500 1500– 2000 2000– 2500

3000– 4000 5000– 6000 7000– 8000

4000– 5500 6500– 8000 9000– 10 000

A vadgazdálkodásban terepkocsiba vagy szán elé fogva (vadetetés, barkácsolás, különleges személyszállítás) ma is jellemző a hidegvérű lovak használata. A muraközi típusú lovak alkalmasak jó utakon kisebb terhek (1–2 t súlyú kocsi és 2–4 t rakomány) ügetésben való szállítására. Ügetésben (8–12 km/h sebességgel) ezek a lovak napi 6–8 órát is dolgozhatnak. Az Őrségi Nemzeti Parkban elvégzett összehasonlító vizsgálat alapján (azonos távolságon) lépésben a hidegvérű, míg ügetésben a muraközi lovak voltak gyorsabbak. A hidegvérű lovak hasznosíthatók erdőgazdasági (faközelítés, szállítás) munkákra is. Egyes fogatolás esetén 1,0–1,5 tonnás, kettes fogatolásban 2–3 tonnás terhek (rönkök) húzatására képesek. Segédeszközök (csúszók, egy- és kéttengelyes 71


taligák) használatával a hidegvérű lovakkal rövid távon sokkal nagyobb terhek (3–4 t) is vontathatók. Itt csúszóellenállással kell számolni, ezért a terhek másképpen ítélhetők meg. Sok esetben a domborzat miatt is könnyebb terhek húzatása válik kényszerűséggé. A hidegvérű lovak jellemző jármódja a lépés, illetve az ügetés. Fogatmunkában lépésjármódban napi 8–12 órát, ügetésben 4–6 órát képesek teljesíteni. •• lépésben 4–6 km/h sebességgel •• ügetésben 9-15 km/h sebességgel képes haladni. •• vágtában 18–45 km/h sebességről is van szakirodalmi forrásmunka, de ennek gyakorlati jelentősége nincsen. Először is kocsiba fogott lovat vágtában nem dolgoztatni nem etikus, másrészt a szakirodalmi forrásmunkák nem adják meg, mennyi ideig képes ebben a jármódban dolgozni. A hidegvérű lovakat régen az ország nyugati részén (Győr-Sopron, Vas megye) kumethámba fogták, az ország többi részén a szügyhám volt az elterjedt. Ma már szinte kizárólagossá vált a szügyhámban való fogatolás. A hidegvérű méneknek (ménjelölteknek) az STV-vizsgán a 2000 méteres távot lépésben 19 percen belül (min. 6,3 km/h), ügetésben 10 percen belül (min. 12,0 km/h) kell teljesíteni. A hidegvérű csikók betanítását általában kétves korban kezdik, 3 évesen már rendszeresen használhatóak kisebb terhelés mellett, de általában négyéves korban válnak teljes értékű fogatlóvá. A hidegvérű lovak betanítás utáni (4 év) hasznos élettartama átlagosan 12–14 év. A fajta fontos értékmérő tulajdonsága a vonóerő termelés, de bármely más értékmérő tulajdonságát is csak a faj igényének megfelelő szakszerű táplálóanyag-ellátás mellett képes kifejteni. Éppen ezért célszerű erről a kérdésről rövid áttekintést adni. A lovak táplálóanyag szükségletére vonatkozóan két mértékadó ajánlás jelent meg az utóbbi években. Az egyik az amerikai NRC (2007), a másik a francia INRA ajánlás gyűjtemény Martin-Rosset (2015) szerkesztésében. A két ajánlás közötti jelentős eltérés többek között, hogy míg az NRC (2007) emészthető energiában (DE) adja meg a lovak energiaszükségletét, 72

addig a francia rendszer nettó energián (NE) alapul és viszonyítási alapnak a standard árpa (87% szárazanyag, 9,4 MJ NE) energiatartalmát tekinti (UFC). Erre vonatkoztatva adja meg az egyes korcsoportok és hasznosítási irányok szükségletét. A nettó energián alapuló rendszer indokoltságát a hidegvérű lovakkal végzett anyagcsere-vizsgálatokkal támasztják alá, amelyekben mintegy 15-25 százalékkal magasabb életfenntartó energiaszükségletet mértek, ha abrak helyett tömegtakarmánnyal etették az állatokat. Ugyanakkor az INRA rendszere nem tesz különbséget a takarmányok NE tartalmában attól függően, hogy milyen célra hasznosul (tejtermelés, növekedés, munka) a takarmány meta bolizálható energia (ME) tartalma. Egységesen az életfenntartás hatékonyságával számol. Ez természetesen egyszerűsítést jelent, de a szerzők saját bevallása szerint sem volt cél a takarmányok energiaértékének pontos megadása, csupán pontosabb adatok szolgáltatása az emészthető és metabolizálható energiához képest. Az állatok és így a lovak esetében is a pillanatnyi energiaszükségletet sok tényező befolyásolja, ezért a napi takarmányadagnak biztonsági hányadot kell tartalmaznia. Ebben a tekintetben valószínűtlen, hogy különbség lenne a két rendszer között, így mindegyikkel hasonló eredményekre lehet számítani. A magyarországi lótakarmányok esetében az árpa nem számít alaptakarmánynak, így az NRC (2007) ajánlás közelebb áll a hazai gyakorlathoz. Jelen fejezet a hidegvérű lovak energia és fehérjeellátásának néhány fontosabb sajátosságát tárgyalja, elsősorban az amerikai ajánlásra és a szakirodalomban fellelhető publikációkra alapozva, de minden indokolt esetben felhívja a figyelmet a két ajánlás között elvi eltérésre. Megjegyzendő, hogy hidegvérű lovak takarmányozására főleg a XIX. század végén a XX. század elején végeztek kiterjedtebb vizsgálatokat, amelyek eredményeire még a jelenlegi ajánlások is sokszor hivatkoznak. Életfenntartás Az NRC (2007) ajánlás a lovak életfenntartó energia szükségletét azok vérmérsékletétől (önkéntes cselekvési kedvétől) függően, nyugodt, átlagos és élénk szintekre, az élősúlyra vonatkoztatva (0,127; 0,139 és 0,152 MJ DE/kg élősúly/


nap) adja meg. A hidegvérű lovak a nevüket is nyugodt önkéntes cselekvési kedvükről kapták, így esetükben a 127 KJ DE/kg élősúly/nap értékkel lehet számolni. A francia ajánlás ezzel szemben anyagcsere testtömegre vonatkoztat (élőtömeg a 0,75-ik hatványon) és a hidegvérű lovak életfenntartó energiaszükségletét mintegy öt százalékkal kevesebbnek adja meg, mint a sportlovakét. Ezzel a két ajánlás közötti gyakorlati különbség el is tűnik. A takarmányadag megfelelősége a tápláltsági állapot alakulásából megállapítható, bár éppen az életfenntartó energiaszükséglet esetében alig-alig gyakorlatias módszer. A kifejlett hidegvérű lovak napi adagja az élősúlyuk 1,5 százalékának megfelelő mennyiségű tömegtakarmány. E szerint egy 800 kg élősúlyú ló naponta 12 kg közötti széna mennyiséget célszerű felvegyen, ebben 800*0,127 MJ DE energiát, vagyis 101.6 MJ DE/nap. A közepes minőségű rétiszéna emészthető energia tartalma (DE) tartalma 9,16 MJ/kg szárazanyag, így egy 800 kg élősúlyú ló a 100 MJ DE mennyiséget meghaladó igényét még minimális adaggal is bőségesen fedezni tudja. Az adatok azt mutatják, hogy a nem dolgozó hidegvérű lovak takarmányozása során az elhízás elkerülése érdekében mértékletes takarmányozást kell folytatni. Egy kilences skálán 5–6 pont közötti kondíció értéket célszerű tartani. Az ajánlások nem említenek eltérést a vérmérséklet különbségből adódó (önkéntes cselekvési kedv) fehérje és lizin szükséglete között, így a melegvérű lovak számára megadott értékekkel lehet számolni (1,08 nyersfehérje/élősúly kg/ nap). Megjegyzendő, hogy a tömegtakarmányokkal felvett fehérje mennyisége átlagos minőség mellett is általában meghaladja a lovak szükségletét, így fehérje hiánnyal a legtöbb esetben nem kell számítani. A testsúly fontos szerepet játszik a táplálóanyag szükséglet meghatározásában, ugyanakkor a legtöbb esetben nincs lehetőség annak mérlegeléssel történő megállapítására. Ezért fontosak azok a becslőegyenletek, amelyekkel kellő pontossággal lehet testméretek alapján becsülni az élősúlyt. Catalano et al. (2016) a következő egyenletet dolgozta ki hidegvérű lovak számára: Testsúly (kg) = (mellkas körméret1,528 * * testhossz0,574 * testmagasság0,246 * nyak körméret0,261)/1,181 (R 2=0,96).

A mellkas körméretet a 3 hátcsigolyánál mérendő, a testhossz a vállbúb és a tompor távolsága bottal mérve, a testmagasság a harmadik hátcsigolyánál bottal mérve, a nyak körméret a fejbúb és a harmadik hátcsigolya távolságának felénél mérve (valamennyi adat centiméterben megadva). Munkavégzés A lovak munkavégzésének energiaszükségletét nehéz meghatározni a számos különböző munkaforma és a befolyásoló tényező nagy száma miatt. Ezért az NRC (2007) ajánlásban is az a gyakorlatias megközelítés jelent meg, amely szerint a végzett erőigénybevétel alapján könnyű, közepesen nehéz, és igen nehéz munkát különböztetnek meg. Ezekhez az életfenntartó energia szükségleten felül annak 20, 40, 60 és 90%-át kell biztosítani. A csoportosítás szerint a hidegvérű lovak (igáslovak) munkaintenzitása a közepesen nehéz vagy nehéz kategóriába esik, heti 3–5 óra munkát feltételezve (telepi munka). A francia ajánlás (INRA) öt szintet különböztet meg (van még egy nagyon könnyű intenzitási szint is) és kifejezetten a hidegvérű lovakra vonatkoztatva egy órai munkavégzésre ló árpaegységben (UFC) kifejezve 0,2; 0,3; 0,5; 0,7 és 1,0 egységnyi energiát javasol. Ezen értékeket az árpára a Magyar Takarmány Kódex (MTK) (2004) ajánlásban megtalálható 14,56 MJ/kg emészthető energiával megszorozva az amerikai rendszerben is használható értékeket kapunk. Ugyanakkor a lovak edzettségében és igénybevételében levő különbségek jelentős eltéréseket eredményezhetnek. Ezért a takarmányadag megfelelőségére részben a kondíció megtartásából, változásából, a munkavégző képességből, fáradékonyságból lehet következtetni, amit leginkább a lóval naponta dolgozó személy tud nyomon követni. A munkavégzés fehérjeszükségletét jellemzően fedezi az energiaszükséglet kielégítésére etetett takarmány fehérjetartalma, azonban magas zsírtartalmú abrak etetése esetén ez nem feltétlenül igaz. A munkavégzés (mint edzés) hatására az izmok gyarapodnak, valamint az izzadás által is veszít nitrogént a ló. E két tényező együttesen eredményezi, hogy a munka erősségének növekedésével az életfenntartó szükségelten felül többlet fehérjét kell 73


nyújtani. Az izomgyarapodás fehérjeigényét a négy munkaintenzitási szinten 0,089; 0,177; 0,266 és 0,354 g nyersfehérje/ élősúly kilogrammal lehet fedezni (NRC, 2007). Az ajánlás 800 kilogrammos lóra vonatkoztatva a négy munkavégzés-intenzitási szinten napi 39,5; 79,4; 158,4; és 316,3 g nyersfehérje igényt ad meg az izzadsággal leadott mennyiség pótlására. A hidegvérű lovak ennél nagyobb élőtömegűek, azonban nemcsak ez az egyetlen különbség. A hidegvérű lovak a melegvérű lovakhoz képest rosszabb testtömeg: testfelület arányúak, ami miatt érzékenyebbek a hőstresszre és ezért többet izzadnak is.

4.3. A hidegvérű ló (fajta) hústermelő képessége és a hústermék előállításának termeléstechnológiája Európában az ipari forradalom hatására megkezdődött a lóállomány fokozatos csökkenése és más hústermelő fajok előtérbe kerülése, ami a lóhús fogyasztását is háttérbe szorította. Ennek ellenére még a II. világháborút megelőző időszakban is a szegény ember egyik fontos tápláléka volt a lóhús. A világban napjainkra a helyzet gyökeresen megváltozott. Ma a fiatal „pecsenyecsikó” kulináris élményeket szolgáló prémiumtermék, amelynek a fogyasztása nemzeti sajátosságokkal erősen befolyásolt (4.3.1. táblázat). Európában különösen a Benelux államokban, továbbá Olaszországban és Franciaországban van jelentősebb lóhúsfogyasztás. Ezekben az országokban a lóhús ára meghaladja a jó minőségű marhahúsét. Magyarországon az elfogyasztott lóhús (0,1 kg/fő/év) lényegében húskészítményként (döntően szárazáruként, kolbász formájában) kerül felhasználásra. Ennek ismertében a hidegvérű ló hústermelő képességének megítélésében a mai piaci igényekből célszerű kiindulni, és ezek tükrében kell a hazai hidegvérű állományban rejlő lehetőségeket áttekinteni. A tartós keresletre alapozva lehet olyan termeléstechnológiát kidolgozni, amely az erre a célra megfelelő adottságokkal rendelkezők számára érdemi bevételt nyújt. Örvendetes módon ezek a kezdeményezések az 1990-es 74

években hazánkban is megjelentek, így mód van arra, hogy a lóhústermelés újkori lehetőségeit a tudományos ismeretekre támaszkodva és a gyakorlati tapasztalatokat is figyelembe véve összefoglalni lehessen. 4.3.1 táblázat

Az évenkénti lóhústermelés és -fogyasztás a világ különböző régióiban Régió/ország

Kína Ausztrália Kabada Dél-Amerika Mexikó Argentína Brazília Uruguay Chile Kolumbia Ázsia Kazahsztán Mongólia Kirgizisztán Európa Olaszország Franciaország Németország Lengyelország Románia Spanyolország Hollandia Belgium– Luxemburg Magyarország

Termelés (t)

1 főre jutó fogyasztás (kg)

Összes fogyasztás (t)

200 000 24 000 18 000

nincs adat nincs adat nincs adat nincs adat nincs adat nincs adat

78 000 57 000 21 000 8 000 10 000 6 000



55 000 38 000 25 000


16 000 15 000 9 000 18 000 14 000 8 000 6 000 3 000

1,0 1,5 0,1 0,1 0,2 0,2 1,3 2,7

60 000 74 000 8 000 3 500 4 000 8 000 18 000 3 000

3 000

0,1

1 000

(Forrás: GB Agricultural web-site 2009)

A lótenyésztés arány és irányváltozásával a hidegvérű ló hasznosításának súlypontja a vágólóra és a vágócsikóra tevődött át. Az utóbbi évek exportbevételének 60–65 százalékát ez a bevételi forma szolgáltatta. Magyarországon az 1980-as évek kezdetétől az Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézetben, a kaposvári és a mosonmagyaróvári egyetemi karon, valamint a gyúrói, a göllei és a bogyoszlói gazdaságban foglalkoztak az egyhasznú húsló- és vágócsikó előállításával, sőt a technológia részletes kidolgozásával is.


A kiindulási alapot a közepes igényességgel jellemezhető magyar hidegvérű fajta képezte. Ha nem fogatolják, nyári időszakban a jó legelőn, télen csak tömegtakarmányon is megél abrak nélkül. Kezelhetősége nem rendszeres munkáltatás mellett is könnyű, mert jóindulatú. Gyorsan fejlődik, hústermelő képessége eléri, illetve meghaladja a húshasznú marháét. 4.3.1. A hústermelő-képesség értelmezése a lónál A ló hústermelése a csikóelőállításból és a választott csikó hizlalásából áll. A két folyamat térben és időben is elkülönül. A húshasznosítású kancák tartása a legelőn folyik, míg a választott csikó felhizlalása rendszerint a hízóistállóban történik. E két folyamat elkülönítése az árutermelés szempontjából azért fontos, mert más tulajdonságokra van szükség a csikók előállítása és megint más a csikók hizlalása folyamatában. Az első alapvetően tenyésztési, szaporodásbiológiai, a másik takarmányozási, tartástechnológia kérdés. A vágóló előállítása nagyfokú hasonlóságot mutat a húshasznú marhatenyésztésével. Ez a magyarázata annak, hogy az egyes résztulajdonságok kifejezésére használt mérőszámok azonosak. A két állatfaj hústermelő-képességének összehasonlítása így érdekes összefüggések felismerésére is lehetőséget kínál.

A csikóelőállítás szempontjából fontos, úgynevezett anyai tulajdonságok Az anyai tulajdonságok közül a legfontosabb a termékenység. A jó termékenységű kancáktól elvárják, hogy hárembeli pároztatási módnál is jól vemhesüljenek, tűrjék a mén közeledését, ne okozzanak annak sérüléseket. Ellésük kön�nyű legyen, nyugodt vérmérsékletük folytán ne következzen be az újszülött csikó sérülése, esetleg rúgásból vagy taposásból eredő elpusztulása. A termékenység örökölhetősége kicsi (h2 = 0,05–0,1), ez azt jelenti, hogy a termékenységet a környezeti tényezők, mindenek előtt a szakszerű takarmányozás és ezen belül is megfelelő makromikroelem és a vitaminellátottság befolyásolja. Egy-egy kanca termékenységének kifejezésére a két ellés között eltelt időt használják, míg az állományok termékenységére a csikózási arány, illetve az ellés körüli veszteségek százalékos aránya szolgál. Hazai viszonyok között a húshasznú kancák 70–80 százalékos vemhesülést, 60–70 százalékos választási eredményt érnek el. Az ellés körüli veszteségek mértéke 2–3 százalékra tehető. Ezek az eredmények ígéretesek, de a további javítás lehetősége is adott. Erősen befolyásolják a szaporulati eredményeket az időjárási és a csapadékviszonyok is, emiatt az egyes évjáratok között jelentős különbségek is adódhatnak (4.3.1.1. táblázat). 4.3.1.1. táblázat

A bogyoszlói „Kisalföld” MgSz magyar hidegvérű tenyészetének szaporasági mutatói Fedeztetett kancák száma

Vemhes kancák száma

Üres kancák száma

(egyed)

(egyed)

(egyed)

1988

11

8

3

1989

14

11

1990

23

1990

Ellések éve

Vemhesülési arány (%)

Élő csikószaporulat

Választott csikó

(egyed)

(%)

(egyed)

(%)

72,2

7

63,6

6

54,7

3

78,5

9

64,2

8

57,1

20

3

96,9

16

69,5

15

65,2

25

24

1

96,0

22

88,0

20

80,0

1992

22

21

1

95,4

19

85,3

18

81,8

1993

26

25

1

96,2

23

88,5

21

80,8

1994

26

24

2

92,3

23

88,5

22

84,6

1995

28

27

1

96,4

*26

92,9

23

82,1

1996

22

20

2

90,9

19

86,3

18

81,8

Forrás: Gulyás (1997)

75


A húslótartásban a legeltethetőséget is figyelembe véve többnyire évszakhoz kötött elletést alkalmaznak, ennélfogva a kancacsikók fedeztetése rendszerint április–július között történik. A hidegvérű ló ivari koraérése folytán a csikók a születésüket követő második évben, gyakorlatilag betöltött kétéves korban vemhesíthetők először. Ennek elmulasztása következtében a felnevelési költséget egy év többlettartás terheli. A hidegvérű fajták többsége – a fajta igénye szerinti felnevelési mód mellett – erre képes, ezért szerepük a húslótartásban is kiemelkedő. Ennek ellenére az ivari koraérés kiaknázására nem mindig kerül sor. Gyengébb minőségű legelőkön, kiegészítő takarmányozás hiányában a kancacsikók növekedése és fejlődése lassúbb lesz, tenyésztésbe való vételük csak három éves korban lehetséges. A koraérés gyengén-közepesen öröklődő tulajdonság, ezért a fajtán belüli szelekció és a szakszerű felnevelés együttesen vezethet eredményre. A hidegvérű kancák első elléskor 3–4 évesek, így felnevelésük jelentős nagyságú költséggel jár, aminek megtérülése csak hosszú hasznos élettartammal, illetve sok csikó révén lehetséges. A biológiailag lehetséges hasznos élettartam 20–25 év, amely alatt 15–20 csikó megszületése is lehetséges. A tartási, takarmányozási és gondozási hibák folytán ez a mutató a gyakorlatban ritkán haladja meg a 12–15 évet, és a 8–10 csikót. Az élettartam ugyanis gyengén öröklődő tulajdonság, amelyet elsősorban a környezeti tényezők befolyásolnak. A leggyakoribb selejtezési ok a meddőség. A hústermelésre használt kancákkal szemben szigorú követelmény a jó nevelőkészség. Az ilyen kanca a csikóját úgy neveli, hogy az törésmentesen, zavartalanul fejlődik. Ehhez jó anyai tulajdonságokra (a csikó rendszeres szopásának tűrése, a csikó megóvása társaitól) és a növekedéshez elegendő tej termelésére van szükség. Az újszülött csikók számára a születésüket követő első hónapban kizárólag a szopott tej szolgál takarmányul, de a tej ezt követően is meghatározó jelentőségű. A csikók napi tejszükséglete 10–15 liter, ezért a jó nevelőkészségű kanca mintegy 2000–3000 liter tejet termel a laktációja során. A nevelőkészség összetett tulajdonság, amit a szoptatás alatti napi súlygyarapodással és a választási súllyal szokás kifejezni. Az összehasonlíthatóság 76

érdekében a húshasznú kancák nevelőkészségét a 185 napos csikósúllyal minősítik. A jó kancánál ennek értéke 250–300 kg. Ezt a teljesítményt a csikók a gyakorlatban 1200–1500 gramm napi súlygyarapodással érik el. A nevelőkészség közepesen öröklődő tulajdonság (h2= 0,4–0,5), vagyis az örökletes tényezőkön kívül más, döntően a takarmányozás befolyásolja. Bőséges legelőn vagy a legelőn nyújtott kiegészítő takarmányozás esetén a kancák tejtermelése növekszik, ez áttételesen a csikók gyarapodására is kedvezően hat. Kiegészítő takarmányozással (például a csikók abrakolása) is javítható a csikók gyarapodása, ez így bizonyos mértékig ellensúlyozhatja a kancák csekélyebb tejtermelését, vagy éppen időszakos fejését. A csikók növekedési üteme az anyai tejtermelő-képességen kívül a kifejlett kori súllyal is pozitív korreláció ban van. Nagytestű kancák csikói rendszerint nagyobb súllyal születnek és nagyobb választási súlyt érnek el. A hidegvérű csikók növekedésével kapcsolatban szerzett hazai tapasztalatokat a 4.3.1.2. táblázat foglalja össze. 4.3.1.2. táblázat

A magyar hidegvérű csikók súlygyarapodása üzemi viszonyok között Szerző

Gulyás L. Gulyás L. Pataki B. Stefler J. és mtsai. Markos L. Stefler J. és mtsai. Gulyás L. Pataki B. Gulyás L. Gulyás L.

Vizsgálat helye

Év

Súlygyarapodás (g/nap)

Magyarkeresztúr 1988 Magyarkeresztúr 1989 Gyúró, Gölle 1990

1452 1461 1463

Kaposvár

1991

1478

Bocfölde, Gyúró 1992

1540

Kaposvár

1993

1521

Bogyoszló Gyúró, Gölle Bogyoszló Bogyoszló

1993 1994 1995 1996

1526 1494 1554 1511

A kifejlett kori testsúly a húslótartásban több szempontból is fontos. A kancák kifejlettkori súlya és a csikók súlygyarapodása között pozitív korreláció van, ennek mértéke +0,3, +0,4


(4.3.1.3. táblázat). Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a nagytestű kancák csikói jobban gyarapodnak. Más oldalról a kisebb testű kancákból – adott legelőterületen – több tartható, így növekszik az egységnyi területen előállítható csikók száma. A kisebb anyai testsúly a téli takarmányozásban is megtakarítást jelent. Összefüggés van a kancák súlya és a legelő minősége között is. A kisebb testű kancák a legelővel szemben igénytelenebbek, míg a nagytestű állatok inkább a jobb minőségű legelőkre valók. Gyenge minőségű legelőn a nyári legeltetési idényben is jelentős takarmánykiegészítésre van szükség, ami a költségeket növeli. Számolni kell azzal is, hogy a kistestű kancák kisebb születési súlyú csikót ellenek, kevesebb tejet termelnek és kisebb súlyú csikó választható az ilyenektől. 4.3.1.3. táblázat

A magyar hidegvérű csikók testsúlya és súlygyarapodása, valamint anyjuk testsúlya közötti korrelációs értékek (Gulyás 1997)

Megnevezés

Csikó születési súlya (kg) Csikó 180. napos súlya (kg) Csikó súlygyarapodása (g/nap)

Kanca súlya (kilogramm)

Csikó Csikó szül180. napos etési súlya súlya (kilo(kilogramm) gramm)

0,29

–

nincs adat

0,4

0,89

–

0,43

0,79

0,98

A csikók kisebb gyarapodóképessége a választást követő hizlalásban is érvényre jut. A testsúly megítélése a húslótartásban tehát ellentmondásos, és nagy körültekintést igényel a kívánatos tenyészcél meghatározása. A gyakorlatban a testsúly optimalizálására szükséges törekedni, ami azt jelenti, hogy a tenyészcélt a rendelkezésre álló gyepterületek minősége alapján határozzák meg. Gyengébb legelőkön (1–3 tonna széna/ha) a középnagy testű állományok (550–650 kg-os kancák) tartása ajánlható, míg a jobb minőségű legelőket (3–5 tonna széna/ha) érdemes nagyobb testű kancákkal (650–750 kg) hasznosítani. A szélsőségesen nagytestű fajták (pl. shire) tartása a hazai

gyepadottságok ismeretében csak kivételesen jöhet szóba. A kívánatos kancasúly természetesen nemcsak a fajtamegválasztást befolyásolja, hanem az adott fajtán belül is jelentős különbség lehet az egyedek között, és ez a kancaszelekció számára bőséges lehetőséget kínál. A csikóhizlalásban kívánatos tulajdonságok („terminál tulajdonságok”) A választott csikókat lehetséges közvetlenül a legelőről vagy a választást követő rövidebbhosszabb hizlalás után értékesíteni. A hizlalási fázis eredményessége különleges tulajdonságokat követel meg a hízóállatoktól. A hústermelés mennyiségi mutatói közé tartozik a gyarapodóképesség (mérőszáma a napi, havi súlygyarapodás grammban vagy kilogrammban kifejezve) és a hizlalási végsúly. Kívánatos, hogy a hízócsikók nagy napi súlygyarapodással nagy végsúlyra legyenek hizlalhatók. A hizlalási végsúly elméletileg a kancák kifejlett kori végsúlyának 70–80 százaléka, és azt jelzi, hogy milyen végsúlyig lehet a csikókat a napi súlygyarapodás lényeges csökkenése nélkül – vagyis gazdaságosan – hizlalni. A pecsenyecsikók értékesítésénél jelenleg ez inkább csak elméleti lehetőség, a piaci igények viszonylag kis súlyú (350–450 kg) állatok értékesítésére ösztönöznek, bár időnként nagyobb súlyú csikók iránt is van igény. A választott csikók hizlalása rendszerint istállózott viszonyok között tömegtakarmányokkal és abrakkiegészítéssel valósul meg. A napi gyarapodás a takarmányozástól függően 1200–1300 gramm, de szélső esetben akár a 2000 grammot is elérheti. Lehetőség van a csikók hizlalására a legelőn is, ebben az esetben a napi gyarapodás jóval szerényebb mértékű (4.3.1.4. táblázat). A hústermelés minőségi mutatói közül a húsformák az értékes húsrészeket tartalmazó testtájak (hát, ágyék, far, comb) izmoltságát és ezek arányát jelentik. Az izmoltság élő állaton elbírálható, és szoros összefüggést mutat a vágást követően kinyerhető különböző húsrészek men�nyiségével. A húsformák jól öröklődnek (h2 = 0,6–0,7), ezért a tenyészállatok szelekciójában fontos szerepe van a küllemi bírálatnak. 77

A magyar hidegvérű ló 4.3.1.4. táblázat

Legelőn, illetve istállóban nevelt csikók hizlalásának eredményessége (Makray, 2003) Hizlalási mód

Legelőn hizlaláskor Istállóban hizlaláskor

Beállítási súly (kg)

Végsúly(kg)

Napi súlygyarapodás (g/nap

273 ± 24,9 288 ± 25,9

295 ± 25,87 369 ± 23,9

420 1250

A vágóértéket alakító résztulajdonságok, a hústermelés minőségi jellemzői azonban csak az állatok levágása után állapíthatók meg pontosan. A húskitermelési arány (vágási százalék) azt mutatja meg, hogy a vágóállat testének hány százaléka a csontos hús (fej, lábvég, zsigerek bőr nélkül). Mérete az életkortól, az ivartól, a fajtától és a tápláltságtól függően 50–60 százalék között mozog. A fiatal, hidegvérű hízócsikók vágási aránya 55–60 százalék (4.3.1.5. táblázat). 4.3.1.5. táblázat

Hizlalt csikók vágóértéke (Makray, 1998) Tulajdonság

Életkor vágáskor (nap) Vágósúly (kg) Carcass (kg) Vágási %

A húslótenyésztésben szerepet játszó fontosabb fajták vágóértékét és húsminőségét jellemző tulajdonságait a 4.3.1.6., a 4.3.1.7. és a 4.3.1.8. táblázatban lehet áttekinteni. 4.3.1.6. táblázat

Különböző fajtájú kancacsikók húsának kémiai összetétele (Makray 1998) Megnevezés

Víz,% Fehérje, % Zsír, %

Haflingi

Bouloni

Nóri

Átlag

75,7 20,9 2,2

75,3 20,4 3,0

76,7 19,7 2,5

76,8 21,2 1,9

75,8 20,7 2,3

(n=47)

4.3.1.7. táblázat

200,7 ± 26,5 316,3 ± 41,3 170,2 ± 25,3 54,4 ± 3,8

Telített és telítetlen zsírsavak aránya a hízócsikók húsában (n=16) (Makray, 1998) Megnevezés

A faggyútartalom a ló húsában kedvezően kicsi ezért az egészséges húsfélék közé tartozik. A fiatal hízócsikók húsának faggyútartalma 1–3 százalék. Jól öröklődő tulajdonság (h2 = 0,7). Kedvező, hogy a lóhúsban a ló takarmányozási sajátossága következtében (legelőre alapozott tartás, sok szálastakarmány fogyasztás) a telítetlen és telített zsírsavak aránya a humántáplálkozás szempontjából előnyös. A hús–csont arány az izom tömegétől és a csontozat méretétől függ. A húslótartásban szerepet játszó hidegvérű fajták fejlett izomzatúak, de egyidejűleg erős – egyes fajtákban (pl. belga ardenni) – durva csontozatúak. A hasított testben az izom aránya 67–72 százalék. Táplálkozásbiológiai nézőpontból kedvező, hogy a lovak húsában az ember számára fontos aminosavak dominálnak. 78

Percheron

Telített % (A) Telítetlen % (B) A/B

Percheron

Haflingi

Bouloni

Nóri

Átlag

43,71 39,67 44,33 43,75 43,12 56,29 60,00 55,67 56,25 56,82 1,28

1,53

1,26

1,28

1,32

4.3.1.8. táblázat

A vágócsikók húsának aminosav összetétele (Csapó 1994) Aminosavak

Mg/100ml

Aszparagin

2,46 ±0,05

Treonin

0,96 ±0,03

Szerin

0,88 ±0,03

Glutamin

3,49 ±0,09

Prolin

1,50 ±0,07

Glicin

1,08 ±0,13


A 4.3.1.8. táblázat folytatása Aminosavak

Mg/100ml

Alanin

1,27 ±0,09

Valin

0,78 ±0,06

Methionin

0,54 ±0,05

Izoleucin

0,78 ±0,03

Leucin

1,52 ±0,06

Thyrozin

0,70 ±0,05

Fenilalanin

0,80 ±0,03

Lyzin

1,80 ±0,11

Hisztidin

0,85 ±0,08

Arginin

1,29 ±0,072

Cysztein

0,24 ±0,04

Triptofán

0,16 ±0,03

4.3.2. Tenyésztési programok a húsló állományok nemesítésére A tenyésztési program magában foglalja az adott populáció tenyészcélját (a kívánatos típust), kijelöli a szelekció irányát (mely tulajdonságokat szükséges javítani), és meghatározza azt a tenyésztési eljárást (fajtatiszta tenyésztést vagy keresztezést), amely a leghatékonyabban elvezet a tenyészcélban megfogalmazott kívánatos típusú állomány kialakulásához.

Ilyen tudatos és következetes nemesítői munka a húslótenyésztésben jelenleg még meglehetősen ritka, de a jövőben elkerülhetetlen. A tenyésztési program elkészítésénél az egyes fajták jellemző tulajdonságait, erősségeit és gyengeségeit kell mérlegelni. A különböző fajták értékmérő tulajdonságok tekintetében megnyilvánuló mutatószámait a 4.3.2.1. táblázat foglalja össze. A tenyészcél meghatározásában a rendelkezésre álló legelőadottságból és egyéb takarmányforrásokból célszerű kiindulni, de mérlegelni szükséges a munkaerő mennyiségét és szakképzettségét is. Szerényebb legelő- és takarmányadottságok esetén a közepesen nagytestű, igénytelen kancák jelenthetik a kívánatos típust, míg jobb legelőkön, jobb takarmányadottságok és jól képzett gondozók mellett az igényesebb, nagyobb testű kancák tartása is kifizetődő lehet. A kifejlett kori testsúly a húshasznú ló tartásában több szempontból is fontos. Kisebb testű kancákból – adott legelőterületen – több tartható, így növekszik az egységnyi területen előállítható csikók száma. A kisebb anyai testsúly a téli takarmányozásban is megtakarítást jelent. Összefüggés van a kancák súlya és a legelő minősége között is; a kisebb testű kancák a legelővel szemben igénytelenebbek, míg a nagyobb testű állatok inkább a jobb minőségű legelőkre valók. Gyenge minőségű legelőn a nyári legeltetési 4.3.2.1. táblázat

Néhány hidegvérű lófajta hasznosítás szempontjából fontos tulajdonságai Fajták Tulajdonság

Magyar hideg-vérű

Belga ardenni

Percheron

Bouloni

Breton

Nóri

Haflingi

Igénytelenség

++

+

+

+

+

+++

+++

Koraérés

++

+++

+++

+++

+++

+++

+++

Termékenység

+++

+++

+++

+++

+++

+++

+++

Nevelőkészség

++

+++

+++

+++

+++

++

+

650–700

750–850

750–800

750–800

650–750

500–550

450–500

Hízékonyság

++

+++

+++

+++

+++

++

+

Vágóérték

++

++

+++

+++

++

++

++

Tejtermelő-képesség

++

+++

+++

+++

+++

++

hús, igaerő

hús, igaerő

hús, igaerő

hús, igaerő

hús, igaerő

erdészet

+ gyereklovagoltatás, erdészet

Kifejlett kancasúly

Főbb haszonvétele

79


idényben is jelentős takarmány-kiegészítésre van szükség, ami a tartási költségeket növeli. Más oldalról a kisebb tömegű kancák kisebb születési súlyú csikót ellenek, kevesebb tejet termelnek és csikóik választási súlya is kevesebb amazokhoz viszonyítva. A csikók kisebb gyarapodó-képessége a választást követő hizlalásban is érvényre jut. A testsúly megítélése a húslótartásban tehát ellentmondásos, és nagy körültekintést igényel a kívánatos tenyészcél meghatározása. A gyakorlatban a testsúly optimalizálására való törekvés fontos, ami azt jelenti, hogy a tenyészcélt a rendelkezésre álló gyepterületek minősége alapján célszerű meghatározni. Gyengébb legelőkön (1–3 tonna széna/ha) a közepesen nagy testű állományok (550–650 kg-os kancák) tartása ajánlható, míg a jobb minőségű legelőket (3–5 tonna széna/ha) már lehetséges nagyobb testű kancákkal (650–750 kg) hasznosítani. A kívánatos kancasúly természetesen nemcsak a fajtamegválasztást jelenti, adott fajtán belül is jelentős különbség lehet az egyedek között, és ez a kancaszelekció számára bőséges lehetőséget kínál. A további értékmérő tulajdonságok közül azokat kell súlyozottan figyelembe venni, amelyeket a választott csikókkal szemben támasztott piaci igények kapcsán elismernek, vagyis amelyek az árat meghatározzák. Amennyiben a csikók árában a húsformákat hangsúlyozottan elismerik, akkor a tenyészcélban erre tekintettel kell lenni. Abban az esetben, ha a választott, illetve az előhizlalt csikókat meglehetősen kis súlyban keresik (350–450 kg), emiatt a nagy hizlalási végsúly és az ezt garantáló nagytestű kancák termelésbe állítása kevéssé indokolt, akkor helyette a közepesen nagy testű, jó hústermelékenységgel jellemezhető állományok tartása az előnyösebb. A kancák szelekciója annak alapján történik, hogy mennyiben felelnek meg a tenyészcélban meghatározott ismérveknek. A ló faji sajátosságainál fogva a kancák selejtezésénél nagyfokú óvatossággal kell eljárni. A ló egyet ellő (unipara), hosszú a generáció intervalluma (a kanca 6 éves, mire leánya először ellik), és a tenyészkancák nagy egyedi értéket képviselnek (több százezer forint). Mindezek miatt a kancák selejtezése csak akkor megalapozott, ha helyette nála jobb utódot lehet beállítani. A genetikai képességekre alapozott 80

szelekciót (például nem megfelelő izmoltság, a kívánatostól jóval nagyobb vagy kisebb testtömeg, nem megfelelő csikónevelő-képesség stb.) rendszerint megelőzi a termékenység hiánya (gyakorlatilag a meddőség) folytán végrehajtott „kényszerű” szelekció. Az üres kancákat ugyanis ugyanúgy kell tartani, takarmányozni, mint vemhes társaikat, ugyanakkor értékesíthető terméket nem szolgáltatnak. Gazdasági megfontolások miatt azokat a kancákat, amelyek két egymás utáni évben üresen maradtak – egyéb tulajdonságaiktól függetlenül – selejtezni kell. Ennek a döntésnek azt az ismert tényt is felül kell írnia, hogy tudniillik a szaporaság kevéssé örökletes tulajdonság, sokkal inkább a környezeti tényezők (tartás–takarmányozás) függvénye. A selejtezés költsége a beállított vemhes kanca ára és a selejtkanca vágóára közötti különbség. Kedvező esetben a kanca hasznos élettartama 12–15 év is lehet, amely alatt akár 8–10 csikót is ellik. Ez azt jelenti, hogy a kancák között az évi selejtezési arány 10–12 százalékra is mérsékelhető anélkül, hogy az állomány létszáma csökkenne. Ilyen selejtezési arányok mellett a megszületett kancacsikók mintegy egynegyede tenyészutánpótlásra, háromnegyede vágásra értékesíthető. A tenyésztési eljárás megválasztása az alappopuláció genetikai értékétől függ. Amennyiben a megfogalmazott tenyészcélt valamely fajta jól megközelíti, akkor célszerű és okszerű erre a fajtára alapozott fajtatiszta tenyésztést folytatni, és az állományt következetes szelekcióval javítani. Előfeltétel az is, hogy ez a fajta rendelkezésre álljon, és a gazdálkodáshoz szükséges tenyészanyag beszerezhető legyen. Mérlegelni kell azt is, hogy adott fajtájú mének beszerzése folyamatosan és biztonságosan lehetséges-e? A hazai fajtatiszta tenyésztésre alapozott tenyésztési program nehézsége abban áll, hogy évtizedek óta kevés a fajtára jellemző és a tenyésztő számára értékes tulajdonságokkal rendelkező, származását jól dokumentáló és minősitett tenyészkanca. A legnagyobb populációt képviselő magyar hidegvérű fajta meglehetősen heterogén, és sok a fajtajelleggel nem rendelkező, fajtába nem sorolható, hidegvérű jellegű, esetleg sodrott kanca. Ettől függetlenül ezek az állatok a húslótartásra szakosodó

gazdaságban kiinduló állományt képezhetnek, de ebben az esetben nagyon fontos következetes ménhasználattal egységesíteni az állományt. Ilyenkor majdhogynem „fajtaátalakító keresztezésre” kerül sor, amikor-is az egy fajtába tartozó mének következetes használatával 2–3 generáció alatt egységes, határozott fajtajellegű állomány nyerhető. A kancák szigorúan szakmai alapon végzett szelekcióját ebben az esetben még határozottabban indokolt végrehajtani. A populációgenetika eredményeinek hasznosítása a húslótenyésztésében mindenekelőtt a különböző heterózis- (anyai, illetve típusheterózis) hatások kiaknázásán alapul. Különböző fajták (genotípusok) rendszeres keresztezésével ugyanis egyrészt az értékmérő tulajdonságok viszonylag gyorsan (akár egy nemzedék alatt is) jelentősen megváltoztathatók, másrészt a gyengén öröklődő anyai tulajdonságokban (például termékenység, csikók életképessége) pozitív heterózis váltható ki. Az anyai heterózis révén a szaporulati arány 3–5 százalékkal növelhető, a csikóveszteségek 2–3 százalékkal is csökkenhetnek. A keresztezési partnerek okszerű megválasztásával további előnyök is kiaknázhatók. Így például egy jó tejtermelésű hidegvérű kanca nagy növekedési erélyű, kiváló húsformájú ménnel párosítható. A megszületett F1 csikó az anyja jó tejtermelése következtében akár a kiinduló fajta átlagát is meghaladó napi súlygyarapodást érhet el. Ezt nevezzük típusheterózisnak. A vázolt lehetőségek gyakorlati hasznosítására napjainkban mindenekelőtt a különböző rotációs keresztezések alkalmazásával kerülhet sor. Ennek során a kancaállományt meghatározott sorrend szerint különböző fajtájú ménekkel fedeztetik. A megfelelő fajtasorrend révén a kancák testsúlya és egyéb értékmérő tulajdonságai a tenyészcélban megfogalmazott határokon belül tarthatók, ugyanakkor a termékenységben a heterózisból eredő javulás várható. Kedvező esetben akár típusheterózisra is lehet számítani. Hangsúlyozni kell, hogy a keresztezési program önmagában nem, csak az egyidejűleg következetesen végrehajtott kancaszelekcióval vezet a tenyészcél közelébe! Erre annál is inkább szükség van, mert a folyamatos keresztezések hatására a kancaállomány küllemében és terméktulajdonságaiban is meglehetősen változatos lesz. Ez


a hátrány a választott csikók esetében kevésbé jelentkezik, hiszen egy-egy évjárat mindig azonos apaságú, tehát 50 százalékban azonos genotípusú lesz. A rotációs séma rugalmasan kezelhető, határozott piaci igények (például a szín) esetén mód van a keresett fajta jellegét magán viselő, egyöntetű hízócsikók előállítására. Az anyai és a típusheterózis kiaknázásának igen szélsőséges példája, amikor kistestű anyai vonalakat hoznak létre (például haflingi vagy fjord), amelyet azután különösen nagytestű fajtába tartozó, úgynevezett terminál ménnel párosítanak. Az így előállított F1 csikók nagy növekedési erélyű, keresett vágócsikók lesznek, miközben a kancaállomány igénytelen, viszonylag kisebb legelőterületet igénylő, olcsón tartható. Az F1 csikók – ivartól függetlenül – vágóra kerülnek. Az anyai-apai vonal között fennálló tekintélyes súlykülönbségek folytán az ellési bonyodalmak veszélye nőhet, ezért ez a párosítási forma csak az idősebb, többször ellett kancák kiterjesztésére indokolt. Az első fedeztetésű kancára célszerű kistestű fajtába tartozó mént beosztani, és az ebből született kancacsikókat a tenyészutánpótlásra lehet használni. A húshasznúló tartása során az esetek többségében természetes fedeztetést, háremszerű pároztatást alkalmaznak. Egy ménre 20–30 kancát osztanak be. A mesterséges termékenyítés és embrióátültetés az extenzív húslótartásba nehezen illeszthető be, és csak kivételes esetben, így például törzstenyészetekben célpárosításoknál alkalmazható. 4.3.3. A lóhús-előállítás termeléstechnológiája A vágóló-előállításban a gazdálkodás az az alapelve, hogy az árbevétel döntő hányada a választott csikók értékesítéséből származik. A jövedelem ekképpen a minél nagyobb számú és lehetőség szerint minél nagyobb súlyú választott csikó értékesítése, és ezzel egyidejűleg a kancák tartási-takarmányozási költségeinek ésszerűen alacsony keretek közé szorítása révén érhető el. Ez a gazdálkodás céljaiban és módszereiben alapvetően eltér a lótartás hagyományos változataitól (sportló, igásló), és nagyfokú hasonlóságot mutat a húsmarhatartással. Ebből következően 81


a tenyésztési, tartási, takarmányozási és elhelyezési megoldások sok vonatkozásban a húsmarhatartásban kifejlesztettek és beváltak átvételének tekinthetők. Természetesen a ló faji sajátosságai, biológiai-élettani adottságai sok téren eltérnek a szarvasmarhákétól, ezért a módszerek megválasztásában, és átvételében nagyfokú óvatossággal kell eljárni és a tapasztalatokat folyamatosan értékelni kell. Nem nélkülözhetők a külföldi tapasztalatok sem, bár ilyen típusú lótartásra a világon kevés példa van, és ezeknek is nagy része eltérő éghajlati, földrajzi és gazdasági viszonyok között található. Az eddigi hazai tapasztalatok a húsárutermelésre használt ló és a húsmarha egységnyi területre vetített teljesítményében nem mutatnak jelentős eltérést. A húshasznú kancák legelőterület-igénye a nagyobb testsúlyból (600– 700 kg-os kancák) adódóan a húsmarhánál némileg nagyobb (a gyep minőségétől függően 1,4–2 ha/kanca), de az egy hektár gyepre jutó választott szaporulat összes súlya a csikók nagyobb választási súlya folytán a két állatfaj esetében megközelítőleg azonos (4.3.3.1. táblázat). Az ökonómiai értékelés ugyanakkor – a támogatások folytán – a húsmarhatartás előnyét jelzi, még úgy is, hogy a ló a faji sajátosságánál fogva ugyanarról a területről több táplálóanyagot tud felvenni, ezzel némileg olcsóbban létezni. 4.3.3.1. táblázat

A húsló és a húsmarhatartás főbb gazdálkodási jellemzői (Stefler, 1998) Megnevezés

Anyaállat + szaporulat legelőszükséglete, ha Szaporulati arány, %

Húsló

Húsmarha kistestű

nagytestű

1,4–2

0,8–1

1,2–1,4

70–80

80–85

70–80

Választási átlagsúly, kg

280–300 160–180 200–250

Hústermelés, kg/ha

180–200 180–200 170–190

A húslótartás termékét, a választott csikót, közvetlenül a legelőről vagy hizlalás után vágják, amely csikó sajátságos minőségű terméket, úgynevezett pecsenyecsikót jelent. A selejtezett kancák 82

az ennél kevésbé értékes vágólóosztályban értékesíthetők. A húslótartás jövedelmezősége mindenekelőtt a kancák tartási–takarmányozási költségeinek alacsony szinten tartásával érhető el. Ennek megvalósítása csak az állatok legeltetésével és a szántóföldi takarmányok felhasználásának csökkentésével lehetséges. A húsló legeltetése A hústermelési céllal tartott kancák legeltetése kapcsán a ló legelési sajátosságai, a rendelkezésre álló gyep minősége és a legeltetéskor meglévő technikai lehetőségek figyelembevételével indokolt eljárni. Amíg a szarvasmarha a füvet nyelvével a szájába kanyarítja, majd azt a szájpadlásához szorítva a fejének oldal irányú mozdulatával letépi, addig a ló a füvet nem letépi, hanem leharapja. Ez a legelési mód, különösen túlterhelt legelőkön a gyepet alkotó növényzetet erősen igénybe veszi. A harapás nyomán a legelő növényzetének újranövekedéséhez igen kevés asszimiláló felület marad vissza, és ez a következő növedék újrasarjadását hátráltatja. A ló legelési sajátosságaihoz tartozik az is, hogy a szarvasmarhánál jobban válogat. A számukra kedvelt növényeket a legelőérett állapot előtt rendszeresen lelegelik, így azok kipusztulhatnak a legelőről. Ugyanakkor sok, általuk nem kedvelt gyepalkotó növényt visszahagynak. Emiatt a lelegeltetett szakasz tisztitó kaszálása a lovak után nem hanyagolható el. A lovak a legelőn a szarvasmarhához viszonyítva kevesebb időt töltenek fekve, többet mozognak. Ez a többletmozgás természetesen jelentősebb taposási veszteséget eredményez, különösen akkor, ha viszonylag kis területen sok állat legeltetése folyik. A gyepösszetétel tekintetében is más igénye van a lónak, mint a szarvasmarhának. A lovak nem kimondottan igénylik a dús fűvű, puha leveles állományú legelőket, jól megfelelnek számukra a vöröscsenkeszes barázdáltcsenkeszes, taréjos cincoros, angol perjés, réti komócsinos ősgyepek. Gyeptelepítés vagy gyepfelújítás esetén javasolt a magyar rozsnok és csomós ebir vezérfűvű keverékek használata.


A hústermeléssel hasznosított állományok a fű minőségével szemben nem különösen igényesek, a csikók szoptatásához szükséges mennyiségű tejet közepes minőségű legelőkön is képesek megtermelni. A dombvidéki ősgyepek mellett a savanyú füves, mély fekvésű területeken, de szükség esetén a sziki legelőkön is megélnek. Ebből adódóan hazánkban az ilyen állományokkal a közepes minőségű dombvidéki és alföldi legelőket lehet eredményesen kihasználni. A szakszerű húsló-legeltetés első lépcsője a kijelölt legelő termőképességének az ismerete az ott elérhető gyeptermés mennyiségét és a termés növedékenkénti megoszlását illetően. Ennek ismeretében készíthető el a legeltetési terv, tervezhető meg azt időszakos fűtöbblet kaszálásos hasznosítása és az esetlegesen szükséges kiegészítő takarmányok mennyisége. Ugyancsak ezen ismeretek alapján számítható ki a telepítési sűrűség, vagyis az, hogy egy hektárnyi legelőre hány kanca kihelyezése tervezhető. A 4.3.3.2. táblázat gyakorlati tapasztalatokra támaszkodva bemutatja a különböző gyepek termésének növedékenkénti megoszlását és ennek alapján a legeltethető és kaszálással betakarítható termésmennyiséget. A legelő állateltartó képességének számításakor általában a legkevesebb termést adó időszakot szokás figyelembe venni, és egységnyi területre annyi állat elhelyezését tervezni, amennyit ebben az időszakban a legelő el tud tartani. Ha nem így számolna a gazda, akkor jelentős mennyiségű

kiegészítő takarmányról kellene gondoskodnia, ami a takarmányozási költségeket növelné. Más oldalról így a betakarítható széna mennyisége is csökkenne, erre pedig a téli időszakban szükség van! A gyepszükséglet számvetésénél abból kell kiindulni, hogy egy kanca 100 kg testtömegre számítva napi 2 kg szárazanyagnak megfelelő gyeptakarmányt képes elfogyasztani. Ez 25 százalékos szárazanyag-tartalmú fű esetében 8 kilogramm zöld füvet jelent. Egy 600 kilogrammos kanca napi fűszükséglete ennél fogva mintegy 50 kilogramm legelőfű. Ez fedezi a létfenntartáson felül napi 8–10 kg tej termelését is. 4.3.3.2. táblázat

Különböző minőségű gyepek termésének növedékenkénti megoszlása A gyep minősége

Extenzív gyep (1–2 t/ha szénahozam) Közepes gyep (3–5 t/ha szénahozam) Intenzív gyep (5–8 t/ha szénahozam)

A termésmennyiség növedékenkénti megoszlása növedéken (%) 1 2 3 4

69

21

10

–

42

32

20

6

35

30

22

12

Mindezek tükrében egy kanca legelőszükséglete közepes minőségű gyepen mintegy 1–1,2 hektár, átlagosnál gyengébb legelőadottságok mellett 1,5–2 hektár. Ilyen állománysűrűség mellett a legelőről betakarított széna a téli takarmányszükséglet mintegy kétharmadát is fedezi. A kancák legeltetésénél célszerű szakaszos legeltetést alkalmazni. Ez az eljárás lehetővé teszi a lovak legelésének irányítását és a legelő karbantartását is. Ilyenkor a legelő területe természetes (patak, vízmosás, sövény stb.) vagy mesterségesen kiépített szakaszhatárokkal (kerítés, állandó elektromos kerítés) egymástól elkülönített területekre, szakaszokra parcel4.3.3.1. kép. Húshasznú lovak a Dunántúli legelőn. Fotó: Stefler József lázódik (4.3.3.1. kép). szívességéből 83


Ha ugyanis nem ez történik, és a lovak szabadon mozoghatnak az egész területen, fennáll az a veszély, hogy az állatok elsősorban az általuk kedvelt fűféléket legelik. Ennek eredményeként ezeknek a füveknek nem áll rendelkezésére elegendő idő az újranövekedéshez, így kiveszhetnek a gyepből. Ezzel szemben a kevéssé kedvelt gyepalkotók zavartalanul fejlődhetnek, magot hozva generatív úton is szaporodhatnak, és túlsúlyba jutva a legelő minőségét rontják. A szabad legeltetés további hátránya, hogy az egész területen mozgó állatok akadályozzák a legelőápolási munkákat (tisztitó kaszálás, esetleg műtrágyázás). A szakaszhatárok kijelölésekor körültekintően kell eljárni, mert ezek utólagos áthelyezése, módosítása igen költséges. Szakaszos legeltetésnél a legelő területe általában 6–8 állandó szakaszra tagolódik. A szakaszok méretezésénél két, egymással ellentétes szempontot kell mérlegelni. Egyrészt a gyep növényzetének fejlődése szempontjából a szakaszonkénti minél rövidebb terhelés, vagyis rövid legelési idő (3–5 nap) és az ezt követő hosszabb regenerációs idő – időjárástól és a vegetációs időszaktól függően 30–45 nap – volna kívánatos. Ezeknek az igényeknek a kielégítése szempontjából a sok, viszonylag kis szakasz lenne kedvező. Másrészt a legelőn alkalmazott gépi munkák hatékony elvégzése kis szakaszokon nehezen valósítható meg és ebből a szempontból a minél nagyobb területű szakaszok kijelölése volna indokolt. A nagyobb méretű szakaszok előnyösek a lovak nagyobb mozgásigénye szempontjából is. Mindezen szempontok tükrében a legelőterület 6–8 szakaszra osztása javasolható. A szakaszok számának és méretezésének ezen kívül egyéb szempontjai is vannak. Az egy csoportban legeltetett húslovak számát a mén fedezőképességéhez szükséges igazítani. A kedvező létszámú hárem 20–30 kancából áll. Közelítő becslés alapján úgy lehet számolni, hogy egy 30 kancából és szaporulatából álló csoport gyepszükséglete közepes minőségű gyepen mintegy 45 hektár (30*1,5 hektár), amelyet hat szakaszra osztva, egy-egy szakasz 7,5 hektár nagyságú lesz. 84

A legelő berendezései A biztonságos legeltetés, az emberi munkaerőigény-csökkentése és az állatjóléti előírások és elvárások betartása, a balesetek megelőzése elképzelhetetlen korszerű és célszerű berendezések nélkül. Ezek költségei a gazdálkodás eredményességén keresztül bőségesen megtérülnek. A legelő egész területét körülvevő állandó kerítés feladata az, hogy megakadályozza az állatok kitörését, elkóborlását a legelő területéről, és esetleges balesetek okozását. Közutak mentén a fából készült karámszerű kerítés nagyobb biztonságot nyújt, mint az elektromos kerítés. Utóbbi inkább a kevésbé veszélyeztetett területekre vagy a legelőn belüli állandó szakaszhatárok kialakítására alkalmas. Lovaknál az 1,2–1,5 méteres oszlopokra legalább két sor huzal kifeszítése indokolt. A legfelső szinten szélesebb, szalagszerű huzalt érdemes használni vagy ezt a huzalt felkötött szalagokkal jobban láthatóvá tenni. Az állandó szakaszhatárral körülvett területeken belül a mobil kerítés használata úgynevezett telepíthető villanypásztor használatával is indokolt. Ennek telepítése ugyan rendszeres kézimunkaerőt igényel, de ez a legeltetési menetrend pontosabb betartását és az időben elvégezhető gyepápolási munkákat segíti elő. A kiépített állandó kerítéseken olyan kapukat kell építeni, amelyeken keresztül az állatok a felhajtó útról a kijelölt szakaszokra hajthatók. Ezeken a kapukon közlekednek a legelőápolásnál használt erő- és munkagépek is (traktor, pótkocsi, fűkasza, rendkezelő stb.), ezért azok legalább öt méter szélesek legyenek. A kapuk anyaga lehet szerfa, deszka, idomacél vagy bármilyen egyéb anyag, amely zárt állapotban biztonságos elhatárolást, valamint könnyű nyitást-zárást tesz lehetővé. A legelőszakaszokat összekötő felhajtó utak az állatok és a gépek mozgatására szolgálnak. Kiépíthetők állandó kerítéssel és villanypásztorral is, de általában 5–10 méter szélesek legyenek, hogy a csoportosan mozgó állatok is elférjenek rajta. Mivel a felhajtó utakat a többi területnél sokkal gyakrabban és erőteljesebben használják az állatok, ismétlődően karban kell tartani azokat (vízelvezetés, kátyúzás stb.). A felhajtó utak kialakításakor gondolni kell arra, hogy azok a


legeltethető területet csökkentik, ezért a lehető legrövidebb és egyidejűleg minél több szakaszt kiszolgáló legyen! A legelőn tartott húslovak válogatását és csoportosítását, a csikók leválasztását nagyban megkönnyíti a szakszerűen kialakított válogatókezelő karámrendszer. Ennek szerves része a szorító- és kezelőfolyosó, amely a felhajtó úthoz csatlakozik. A húslótartásban használatos kezelő-válogató rendszer nagyban hasonlít ahhoz, amit a húsmarhatartásban használnak azzal a különbséggel, hogy kialakítása 4.3.3.2. kép. Válogató rendszer legelőn tartás végett. Fotó: Nagy János (Bőszénfa) szívességéből során tekintettel kell lenni az állatok nagyobb tömegére és élénkebb vérmérsékletére. Megépítésekor a következő főbb szempontok állnak a figyelem középpontjában: •• embernek és állatnak biztonságos legyen •• nagysága (alapterülete) feleljen meg az állomány méretének •• legalább 3–4 részre lehessen osztani, vagyis ennyi csoport elkülönítését tegye lehetővé •• az egyes részek közötti kapuk mindkét irányba forduljanak, több állat egyidejű áthaladására legyenek alkalmasak, biztonságosan záródjanak •• a karámon belül minél kevesebb olyan szöglet legyen, ahol az állatok megszorulhatnak •• a felhajtó folyosó méretezése a kancák testméretéhez idomuljon, abban ne tudjanak sem megfordulni, sem zsúfolódni •• az állatok rögzítését erre alkalmas, gyors berendezésekkel, szükség esetén kiegészítő, változtatható magasságú, erős, fém csövekkel, vagy farudakkal kell megoldani •• az oldalhatárolók legalább 180 cm magasságúak legyenek, hogy az állatok ne lássa4.3.3.3. kép. Válogató rendszer legelőn tartás végett. nak esélyt a kitörésre. (4.3.3.2., 4.3.3.3. Fotó: Nagy János (Bőszénfa) szívességéből kép) Ügyelni kell arra is, hogy a szorítófolyosót A húslovak legelését zavaró és gyakran egészmind a kancák, mind a kisebb testű csikók ségkárosodást is okozó rovarkártevők ellen esetében használni lehessen. Legyen lehetőség legegyszerűbben porozókapuk felállításával mérleg beépítésére és szükség esetén állatra- és a rovarirtó készítmény ily módon történő kodó rámpa beállítására is. kijuttatásával lehet védekezni. A porozókapu 85


méretezésénél gondolni kell arra, hogy a kapu áthidalójára felszerelt porzsák elérje az állatok hátát, de ne akadályozza az állatok áthaladását. A gyep termésének a legeltetés alatti egyenlőtlen eloszlása szükségessé teheti kiegészítő takarmányok etetését. Széna etetésére a különböző anyagokból (fából, fémből) készült szénarácsok igen alkalmasak. Ezek alakja lehet hosszanti, általában 3 méter hosszú és 1,2 méter széles, de a hengerbálák etetésére a hengeres szénarács alkalmasabb. Az abraketetésére a csikók számára csikóóvoda létesítése meg4.3.3.4. kép. Csikók a csikóóvoda előtt. Fotó: Steffler József szívességéből kerülhetetlen. (4.3.3.4. kép) A csikóóvoda ráccsal körbevett olyan abraketető hely, A víz kinyerésére motoros szivattyú, esetleg szélami a csikók számára átjárható, de a kancákat kerekes vagy napkollektoros berendezések jelenmegakadályozza az abrakhoz jutásban. Az abrak- tik a választékot. Ha a legelőn nincs vízvételi takarmány csapadéktól való megóvása érdekében lehetőség, akkor a víz lajtos kocsival szállítandó az abrakos vályú fölé tető készítése indokolt. ki a legelőszakaszra. A folyamatos vízellátás Ha a kiegészítő takarmányok adagolása hosz- nagyfokú technológiai fegyelmet és költséges szabb ideig tart (például tartós szárazság miatt), traktorüzemórát jelent. Korszerűen kialakított az etetőtér körül jelentős taposási kár léphet fel, legelőkön a vezetékes vízellátás és az erre épülő ezen kívül a talaj fellazul és mélyedések alakul- önitatók jelentik az állatok biztonságos és igény hatnak ki rajta. Ennek megelőzésére javasolt az szerinti vízellátását. Ilyen esetben állandó itatóetetőhelyek 5–8 naponkénti áttelepítése. helyek kiépítése és ezek környezetének kiköveNyári legeltetés megtervezésénél nagy gondot zése is szükséges. kell fordítani az állatok ivóvízzel történő ellátáA húshasznú ló elhelyezésére a nyári félévben a sára. A legelő kancák és csikóik ivóvíz-szükséglete legelő szolgál. Istálló nem szükséges számára, de a testnagyságtól, az elfogyasztott legelőfű meny- még a fedett színtől is el lehet tekinteni. A szüknyiségétől, minőségétől és az időjárástól függően séges legelőberendezések (kerítés, kezelő-válováltozik. A szükséglet egy részét az elfogyasz- gató, itató stb.) a húsmarhatartáshoz hasonlóak. tott legelőfűben lévő vegetációs víz adja (50 kilo- A legeltetési mód tekintetében a csoportos tartás gramm legelőfűben 30–35 kilogramm víz van!), és a szakaszos legeltetés szabályai az irányadóak. másik részét a lovasgazdának kell ivóvíz formá- A legeltetési szezon – az időjárástól függően – jában nyújtani az állatoknak. Tapasztalatok sze- április közepétől október végéig tart. A szakaszok rin egy kifejlett kanca napi ivóvízigénye 40 –55 kijelölésénél az egy csoportba tartózó kancák létliter, a legjobb, ha az ivóvíz állandóan elérhető számából, a kancák napi takarmányigényéből a lovak számára, de ha ez nem lehetséges, akkor (40–50 kilogramm fű) és az egy szakaszon tartás naponta legalább kétszer ihassanak. időtartamából kell kiindulni. Az állatok vízellátására, illetve itatására a helyi A tavaszi időszakban a gyep intenzíven növeadottságok figyelembevételével kell megoldást kedik, emiatt a taposási veszteség is nagyobb. találni. Természetes vízfolyások elméletben igen, Ennek csökkentése érdekében 7–10 nap után de gyakorlatban vízjogi és víz-minőségi gondok mindenképpen szakaszváltás szükséges, ami miatt alig jöhetnek szóba. A legelőn létesített által lehetővé válik a gyep megújulása. A nyár ásott vagy fúrt kutak vízminősége általában jó. előrehaladtával a szakaszváltást ritkítani lehet 86

akár 2–3 hetes váltásokra is. Mindezek figyelembevételével 5–6 szakasz kijelölése ajánlott, így minden időszakban lesz lehetőség a fű regenerálódására és a szakaszra való visszatérésre. Extrém időjárási viszonyok között szükség lehet kiegészítő takarmányozásra. Erre a célra rendszerint a legelőről betakarított gyepszéna vehető igénybe. Természetesen ezt a téli takarmánykészlet összeállításánál is be kell tervezni. Mint arról már volt szó, a nyári legeltetés megtervezésénél egyik jelentős feladat az állatok ivóvízzel történő ellátása A technikai megoldások között legjobb a legelőre telepített önitató, de ennek előfeltétele a vezetékes víznek a talajba süllyesztett PVC-csöveken keresztüli kijuttatása a legelőre. (Nem kell fagyhatár alá tenni!) A gyakorlatban a lajtos kocsira szerelt önitatók vagy a legelőre kihelyezett vályúk szolgálnak itatás céljára. Utóbbi esetben ezt naponta két alkalommal fel kell tölteni. A legeltetéses húslótartás révén teljesülnek az ésszerű gyephasznosítástól megkívánt társadalmi igények is, így a táj- és környezetvédelem, illetve a vidékfejlesztési célok. Mindezek folytán jogos igény, hogy a húslótartás a többi – gyepre alapozott – állattartáshoz hasonló (húsmarha, juh) elbírálásban részesüljön. Ettől egyelőre a gazdaságpolitikai szándék még távol van, de a szakmai érvek jogossága nehezen vitatható, így a jövőben remény lehet ennek megvalósulására. A húslószaporítás technológiája A húslótartásban az évszakhoz kötött fedeztetés/elletés a jellemző. Alapelv, hogy az ellések tél végére ütemeződjenek, így a kanca csikójával hosszabb időt tölthet a legelőn. A tavaszi kihajtáskor a gyep minősége és hozama is kedvező, és ez egybevág a frissen ellett kancák fokozott táplálóanyag-igényével, illetve a tejtermelés szinten tartásával. A megfelelő ritmus a fedeztetés helyes időpontjának megválasztásával érhető el. A legkedvezőbb fedeztetési időszak március– április. A lótenyésztésben általánosan elterjedt kézből történő fedeztetés a húslótartásban csak kisebb állományokban indokolt. Amennyiben legalább 15–20 kanca van egy állományban, akkor már indokolt háremszerű fedeztetést alkalmazni,


vagyis a kancák közé a fedeztetési időszakban mént helyezni. Ekkor ugyanis különleges munkaszervezés nélkül is megfelelő fogamzási arány érhető el. A mén a sárlókancákat kiválasztja és befedezi. A szaporítás eredményessége több tényezőtől függ. Kézből történő fedeztetéskor az előző ismereteken kívül alapvetően fontos a pároztatás idejének és a helyszíni körülményeknek a helyes megválasztása, kialakítása. Az időzítéssel kapcsolatban elmondható, hogy a sárlás harmadik és hatodik napja között bármikor elérhető a fogamzás, de jóval hosszabban sárló kancák is előfordulnak, ami rontja a vemhesülés eredményességét. Az egyedi változatosság óriási. Érdemes próbáltatni látszólag sikeres fedezés után is. Különösen kis állományokban (1–3 kanca) jellemzően a kancákat viszik a fedeztető állomás helyszínére. Ez általában megegyezik a próbáltatás helyével. Ahol rendszeresen végeznek kézből történő fedeztetést, ott célszerű olyan kalodát építeni, amely alkalmazása az állat és az ember számára egyaránt balesetmentes és jól felhasználható az egyéb állategészségügyi kezelések elvégzésére is. Méretét a kanca-testméretéhez kell igazítani. Nem lehet túl szűk, de az állat ne tudjon megfordulni benne. Jó, ha az oldalfalak zártak, így csökkenthető a külső környezet zavaró hatása. A kaloda eleje legyen nyitott, de olyan magas, hogy az állat ne próbálkozzon meneküléssel. Ha egy ismert gondozó elé áll, akkor a kanca nyugodtabb. A kaloda hátulsó részét az állatorvosi kezelések miatt változtatható magasságúra kell megépíteni, ami növelhető számú fosznival (vagy más módon) oldható meg biztonságosan. A közepes nagyságú állományoknál – 10–15 kanca – a kézből fedeztetés mellett alternatív megoldás lehet a mesterséges termékenyítés és az embrióátültetés. Utóbbinak költségessége miatt csak kivételes tenyészcél esetében lehet létjogosultsága. A mesterséges termékenyítés azonban világszerte és hazánkban is terjed. Egy ménhez korától és tapasztaltságától függően (fedezett-e már háremben, vagy sem?) 25–30 kanca osztható be. Előfordulhat, hogy a mén valamelyik kancát nem hajlandó befedezni, valamely ok – például a színe miatt, de ez nem gyakori. Ilyenkor ezeknek a kancáknak a kiemelése és kézből történő fedeztetése a megoldás. 87


A fedeztetési időszak lehetőleg ne tartson két hónapnál hosszabb ideig, amit a vemhesség elbírálásának kell követnie. Itt a rektális bírálat, netán valamely hormonális eljárás, vagy az egyre terjedő ultrahangos vizsgálat jöhet szóba. Az első bizonytalan, a második költséges, így az utóbbi javasolható leginkább, amely rutinszerűen alkalmazva akár 17–18 napos vemhességet is képes kimutatni. Az ellés történhet istállóban, karámban, legelőn. Egy-két kanca tartásakor többnyire az istállóban születnek a csikók. A jó gazda hagyományosan éjszakai ügyeletet tart a várható ellés napjaiban. A kancák jelentős része ugyanis éjjel ellik. Az ellés közeledtét a horpaszok beesése, a fartő besüppedése, a péra duzzanata, a kitőgyelés jelzi. Ezek a jelek az ellés közeledtével változó időpontban, egyedtől, tartástól, mozgatástól függően jelentkeznek. Az istállóban, illetve csoportos, épületben történő ellés esetén a fertőtlenített, száraz alom alapvető igény. A kiegészítő eszközök – ellető kötél, gumikesztyű, tisztítóedények – sterilizése is nélkülözhetetlen. Fertőtlenítő oldattal kell lemosni a pérarés környékét. A legelőn történő elletés lényegesen egyszerűbb, de a fokozott figyelem itt is előfeltétel. Tudni kell, hogy a kanca ellése nagyon gyorsan következik be. Ez azt jelenti, hogyha segítségre van szükség, akkor azt azonnali legyen. A készenlétben állás fontos tényező. Nehézellést okozhat a túlzott takarmányozás, amelynek hatására a kanca elhízik, a csikó pedig túlságosan nagy lesz. Gyakoribb a nehéz ellés az istállóban tartott, keveset mozgó kancáknál. Viszonylag gyakran megtörténik, hogy a magzating nem reped fel. Ilyenkor gyors beavatkozásra van szükség, egyébként a csikó megfullad. A születés utáni 1–2 nap a legkritikusabb a csikó életében. A veszélyforrások közé tartozik az ellési nehézségből adódó sérülés, de gyenge életképességű csikó születése is megesik. Ménesi tartásban előfordulhat, hogy az újszülött nem jut időben és rendszeresen anyatejhez. Ha a bélszurok nem távozik el, az szintén elhulláshoz vezethet. Mindezek miatt nagyon fontos az ellés megindulásától a csikó második életnapjáig az állandó – napi 24 órás – szakértő felügyelet. Ezután már kevés törődést 88

kíván a kanca és csikója. Bármilyen rendellenesség észlelésekor hozzáértő állatorvos segítségét kell kérni. A választást célszerű a legeltetési idény végére időzíteni. Fontos tudni, hogy a választás a kancának és a csikónak egyaránt stresszt okoz. Érzelmi kötődés van anya és csikója között. A csikónak hiányérzete lehet megszokott környezete iránt is, esetleg megváltozhat az anyja által kivívott szociális rangsora is. Jó, ha a kanca és az elválasztott csikója között a távolság akkora, hogy egymás közelségét semmilyen érzékszervükkel nem észlelhetik, egymást hívogató nyerítésüket sem hallhatják. Jó megoldás, ha a választott csikók más telephelyre kerülnek. A választott csikók hizlalása A csikók választása az őszi időszakra esik. A választott csikók ekkor közvetlenül a legelőről is értékesíthetők, de célszerűbb rövidebbhosszabb hizlalási periódust beiktatni. Ennek tartama a mindenkori piaci kereslettől függ. Az esetek többségében a 350–450 kg-os csikókat keresik az exportőrök. A választási súly (250–300 kilogramm) függvényében ez 2–3 hónapos hizlalást jelent, amit istállózott körülmények között, kötetlen kiscsoportos tartásban lehet végezni. Jól megfelelnek erre a nyitott, színszerű, esetleg burkolt kifutóval ellátott istállók. A növendék lovak (csikók) napi energiaszükséglete azok életkora és az átlagos napi test súly g yarapodásuk ismeretében számítható a következő képlettel (NRC, 2007): DE (MJ/nap) = = (56,5*X-0,145) * ÉS + (1,99 + 1,21 * X–0,021 * X 2) * ÉGY * 4,184 ahol X az életkor hónapban megadva, ÉS = élősúly, ÉGY = átlagos napi élősúlygyarapodás. Makray és Stefler (2009) eredményei szerint magyar hidegvérű lovak a választásig (260–270 kg élősúly) több mint 1600 g/nap súlygyarapodást értek el. A növekedés fehérjeszükséglete az életfenntartáson felül (1,44 g nyersfehérje/élősúly kg) az


átlagos napi súlygyarapodás alapján számítható (NRC, 2007): ((ÉGY * 0,20)/H) / 0,79 ahol ÉGY=az átlagos napi élősúly g yara po dás gyarapodás, „H” a takarmány fehérjetartalmának fehérjebeépülési hatékonysága, ami •• •• •• •• ••

4–6 hónapos kor között 0,5, 7–8 hónapos korban 0,45, 9–10 hónapos korban 0,40, 11 hónaposan 0,35, 12 hónapos és annál idősebb korú csikóknál 0,30.

A környezet nitrogénterhelése valamennyi gazdasági haszonállatnál fontos kérdés. Ezért sok kutatás folyt annak érdekében, hogy csökkenthető-e a takarmány fehérjetartalma a hízlalási teljesítmény romlása nélkül. Mantovani et al. (2014) olasz nagytestű hidegvérű lovakkal vizsgálta ezt a kérdést 8–18 hónapos kor között. Eredményeik szerint a napi takarmányadag nyersfehérje tartalmának csökkentése (azonos energiatartalom mellett) 14 százalékról 11 százalékra nem befolyásolta negatívan a lovak hizlalási teljesítményét. A lovak esetében általános vélekedés volt, hogy hasonlóan más gazdasági haszonállatokhoz a lizin az elsődlegesen limitáló aminosav. A legújabb vizsgálatok eredményei (Mastellar et al., 2016) nem igazolták ezt a feltételezést, így további kutatások szükségesek a növendék lovak aminosav szükségletének tisztázása érdekében. Takarmányozásukra szénát, fűszenázst, kuko ricaszilázst lehet használni. Abrakkiegészítésről is gondoskodni kell. Ennek mennyisége a tömegtakarmány minőségétől és adagjától függően 2–3 kilogramm. Mint lehetséges takarmányadagot mutat be a 4.3.3.3. táblázat. Selejtlovak feljavítása A selejtezésre szánt lovakat okszerű a selejtezést követően azonnal vágóként értékesíteni, vagy amennyiben a kereslet ezt indokolja, rövid, 1–2 hónapos feljavítás után piacra juttatni. Ez alatt energiában gazdagabb tömegtakarmányokra (kukoricaszilázs, fűszenázs, répaszelet)

és mérsékelt abrakadagokra (1–2 kg) van szükség. A feljavítás hatására némi súlynövekedés és kondíciójavulás következik be. Szigorú és pontos becslés szükséges annak eldöntésére, hogy a feljavítás során felmerülő költségek (takarmány, munkabér) megtérülnek-e a felvásárlási árban. A 4.3.3.4. táblázat példát mutat be a feljavítás során tervezhető takarmányadagokra. 4.3.3.3. táblázat

Takarmányadag választott csikók hizlalásában Élősúly Napi súlygyarapodás

Energiaszükséglet Fehérje koncentráció (%) Kukorica szilázs Réti széna Abrak (kukorica,árpa extr. napraforgó) Abrak feh.cc.% Ásványi anyag+vit.premix

200–300 kg 1400 g

300–400 kg 1500 g

14–14,5 MJ 14 10–12 kg 1–2 kg 2–3 kg

14,5–15 MJ 14 12–15kg 2–3 kg 3–4 kg

22 3–5%

20 3–5% 4.3.3.4. táblázat

Takarmányadag selejtló feljavítására Élősúly Feljavítás időtartama

500–600 kilogramm 1–2 hónap

Takarmányadag kukorica szilázs 15–18 kilogramm abrak (kukorica, árpa) 2–3 kilogramm széna 1–2 kilogramm

Az üresen maradó, illetve meddőnek minősülő kancák selejtezésére leggyakrabban ősszel, a legeltetési idény befejeztével kerül sor. Ilyenkor a választott csikók elhelyezésére kialakított istállóban, külön csoportokban a legcélszerűbb a selejtállatok feljavítását végezni. Vemhes kancák téli elhelyezése és takarmányozása A csikók választását követően a vemhes kancák egészen addig maradhatnak a legelőn, amíg az időjárás ezt nem akadályozza meg (tartós esők, fagy stb.). Ezalatt a takarmányozásukra figyelni kell, hiszen az elfogyasztott fű mennyisége is csökken és a fű táplálóanyag-tartalma is jelentősen visszaesik. Kiegészítő takarmányozásukra széna és abrak jöhet szóba. Az adagok tekintetében a 89


vemhes kanca táplálóanyag-igényéből kell kiindulni (4.3.3.5. táblázat) és a becsült fűfogyasztást kell erre a szintre kiegészíteni. 4.3.3.5. táblázat

Vemhes kancák téli takarmányozása Kanca élősúlya

Táplálóanyag-igény emészthető energia emészthető fehérje fehérje koncentráció Ca P Takarmányadag szárazanyag-fogyasztás széna abrak

600–700 kg

80–85 MJ 380–420 gramm 14 százalék 30–35 gramm 23–24 gramm a testsúly 1,5–2 százaléka 5–8 kilogramm 6–8 kologramm

A vemhes kancák téli istállózására jól megfelelnek a három oldalról zárt, színszerű istállók. A jászlakat, amennyiben az épülethez kifutó is csatlakozik, kívülről, az etetőútról feltölthető módon kell elhelyezni. Nehézség akkor van, ha a kifutó burkolatlan és emiatt a téli csapadék hatására az állatok folytonos dagasztása következtében elposványosodik. Ilyenkor szerencsésebb a jászlakat az istálló nyitott oldalán, az eresz alatt elhelyezni és az épület vonalában a pihenőtéren almozni. Ez a tér valójában mélyalomként fogható fel. Kiegészítő létesítményként kezelőfolyosót vagy kezelőkarámot kell csatlakoztatni az istállóhoz, amiben az estleges kezelések elvégezhetők. Amennyiben az ellések a legeltetés megkezdésére ütemeződnek, úgy a kancaistállóban külön elletőbox kialakítására nincs szükség. Ellenkező esetben elletőboksz vagy külön istállórész szükséges.

4.4. A hidegvérű ló tejtermelő képessége, és az erre alapozott árutermelés termeléstechnológiája A hidegvérű lónak, ennek a nagytestű emlősállatnak, figyelemre méltó a tejtermelő képessége. A megtermelt tej elsődlegesen a csikónevelés révén hasznosul, de célirányos technológiai feltételek 90

mellett a csikók szükségletén felül rendelkezésre álló tej hasznosítása is szóba jöhet. Erre számos történelmi példa említhető, elsősorban azokból az időkből, amikor nagy létszámú állományokat tartottak fenn. A kancáktól kifejt tejet elsősorban gyermekek táplálására, esetenként élvezeti cikként (kumisz) vagy éppen kozmetikai célra használták. (lásd a Kleopátra fürdőjéről fellelt forrásmunkákat) Napjaikban ezek a lehetőségek csak kivételes esetekben és jól körülhatárolt technológiai és higiéniai körülmények között jöhetnek szóba, de a tisztánlátás érdekében röviden áttekintjük az ezzel kapcsolatos biológiai lehetőségeket is. 4.4.1. A tej mennyisége A kancák által termelt tej mennyiségére vonatkozóan kevés tudományos adat áll rendelkezésre. Ennek oka főként az, hogy a tulajdonság mérése lényegesen bonyolultabb, mint a többi emlős faj esetében. A kanca ugyanis csak a csikó jelenlétében adja le a tejet és a csikók elválasztását követően tejtermelését rövid időn belül megszünteti. Újabban beszámolnak olyan üzemi megoldásokról, amikor a kancák fejése a csikók közvetlen jelenléte nélkül is lehetséges. A kiszopott tej mennyiségének meghatározása a csikók szopás előtt-után történő mérlegelésével lehetséges ugyan, de ez a gyakori szopások folytán rendkívül körülményes. Ez az oka annak, hogy a különböző állományok és fajták által termelt tej mennyiségére vonatkozóan jobbára becslésekre lehet támaszkodni (4.4.1.1. táblázat). A becslés során a kifejt és megmért tej mellett az elszopott tejet is figyelembe kell venni. Abból célszerű kiindulni, hogy a csikók 1 kg súlygyarapodásához mintegy 10–12 kg kancatej szükséges. Miután a hidegvérű csikók napi gyarapodása meghaladja az 1000 grammot, a kancák napi tejtermelése 10–15 kg körüli mennyiségre tehető. Bár vannak jelentős egyedi különbségek, ám tejtermelésre irányuló közvetlen szelekciót sohasem folytattak, így a különböző fajták tejtermelése közötti különbségekre jobbára csak a növekedő csikó testtömegéből lehet következtetni. A kanca laktációja a csikó választásától függően 180–200 nap, ezalatt mintegy 2000– 3000 kilogramm tejet termel. A laktáció során a


4.4.1.1. táblázat

Hidegvérű kancák tejtermelése Napi tej (kilogramm)

Laktáció alatti tejhozam (kilogramm)

Laktációs napok

16–19

A mérés módszere

2160–3020

210

Gépi fejés

5–13

1520

150

Kézi fejés

Cherephanova 1961 Fedokov–Akinbekov 1974 Alagozahin 1974

28

6170

358

Gépi fejés

Milko 1979

15–20 14

Fejés+csikómérés

Szerzők

Gépi fejés

Cherephanova 1979

1850–2225

2700 180

Gépi fejés

2500–3700

235

Gépi fejés

2760

210

Gépi fejés Kézi fejés

Farasevich 1979 Medewkov–Jovorskii 1983 Fedokov–Akimbekov 1983 Aschraft–Tyznik 1976

Csikó mérés

Bouwmann–Schee 1973

Csikó mérés

Gibbs mtsai. 1982

Gépi fejés+csikó mérés

Makray–Stefler 1993

1,5–9,2 13–17

1400–2200

10–12 15–20

2495

185

csikó által kiszopott tejen túl fejéssel kinyerhető többlet tej mennyisége a tapasztalatok szerint 500– 600 kilogrammra tehető. 4.4.2. A kancatej összetétele A kancatej összetétele jelentős mértékben eltér a többi emlős faj tejétől. Zsírtartalma kevés, 1–2 százalék, fehérjetartalma két százalékra tehető, ugyanakkor a tejcukortartalom a szokásosnál nagyobb, 6–6,5 százalék (4.4.2.1. táblázat). A kancatej tehát „édeskés”. A tejcukor a csikó számára az első szénhidrátforrás, amivel találkozik. Gyorsan felszívódik és hozzájárul a bélflóra gyors megállapodásához. Mindez pedig a nagy növekedési eréllyel rendelkező hidegvérű csikó számára rendkívül fontos. Bár a kancatej fehérjetartalma nem különbözik lényegesen a tehén tejétől aminosav-összetétele eltér a többi gazdasági állatfajétól (4.4.2.2. táblázat). Lényegesen több cisztint és glicint tartalmaz, mint a többi emlős állatfaj, és sokszorosan gazdagabb szabad szerinben és glutaminsavban, mint szabad metioninban. Mindezek a megfigyelések élettanilag alátámasztják a hidegvérű csikók gyors növekedését a tejes táplálás időszakában.

A kanca és a tehén tejének makro- és mikroelem-tartalmát összehasonlítva megállapítható, hogy a lótej majd kétszer több hamut, káliumot, foszfort, magnéziumot és mangánt; másfélszer több kalciumot, vasat és rezet és majdnem háromszor több nátriumot és cinket tartalmaz, mint a tehéntej. A vitamintartalomban nincs jelentős eltérés a két állatfaj teje között. (4.4.2.3., 4.4.2.4. és 4.4.2.5. táblázat). A felsoroltak közül külön figyelmet érdemel a kancatej kis nátriumtartalma, mert ez a körülmény a kancatej humáncélú felhasználásában rejt lehetőségeket. A kancatejet azok a keringési betegségben és magas vérnyomásban szenvedő betegek is fogyaszthatják, akiknek a tehéntej – 500 mg/kg körüli nátriumtartalma miatt – táplálkozás-biológiailag kockázatos. A kanca tejzsírja – hasonlóan a kérődzőkéhez, de ellentétben az egyéb monogasztrikus állatokéval – aránylag sok C16-nál kisebb szén atomszámú zsírsavat tartalmaz (20–35%). Más fajokéval összehasonlítva a kancatej zsírsavös�szetételét szembetűnő, hogy a kancatej kevés sztearinsavat, ugyanakkor több mint öt százalék palmitolajsavat tartalmaz, továbbá nagy a linolsav- és különösen a linolénsav-tartalma (4.4.2.6. táblázat). 91

A magyar hidegvérű ló 4.4.2.1. táblázat

A kanca kolosztrumának és tejének összetétele (Csapó és mtsai 1993 nyomán) Az ellés után eltelt idő Óra

Vizsgált összetevők

Hét

0

12

24

120

3

9

17

Szárazanyag (%)

25,2

11,5

11,4

11,6

11,3

10,3

10,0

Nyersfehérje (%)

19,1

3,8

3,3

3,1

2,7

2,2

2,0

Zsír (%)

0,7

2,4

2,5

2,1

2,0

1,6

1,3

Laktóz (%)

4,6

4,8

5,2

5,9

6,1

6,1

6,5

Bruttó energia (kcal/100 g)

135

64

62

59

56

52

49

Hamu (%)

0,72

0,50

0,53

0,54

0,50

0,37

0,27

Kálium (mg/kg)

1143

965

841

846

606

456

370

Nátrium (mg/kg)

524

364

337

265

185

203

161

Kalcium (mg/kg)

847

782

973

1119

1261

905

614

Foszfor (mg/kg)

389

399

442

444

391

285

216

Magnézium (mg/kg)

473

138

110

101

68

49

43

4.4.2.2. táblázat

A kanca kolosztrumának és tejének aminosav-tartalma, valamint a kolosztrumés a tejfehérje aminosav-összetétele (Csapó és mtsai 1993 nyomán) Az ellés után eltelt idő (nap) Aminosav

Aszparaginsav Treonin Szerin Glutaminsav Prolin Glicin Alanin Cisztin Valin Metionin Izoleucin Leucin Tirozin Fenilalanin Lizin Hisztidin Arganin Triptofán 92

g aminosav/100 g tej

g aminosav/100 g fehérje

0–2

2–5

5–45

0–2

2–5

5–45

1,543 1,132 1,444 2,281 1,346 0,558 0,673 0,164 0,853 0,213 0,492 1,444 0,771 0,738 1,444 0,492 0,706 0,229

0,404 0,235 0,306 0,702 0,339 0,124 0,157 0,033 0,198 0,054 0,132 0,388 0,182 0,200 0,351 0,116 0,186 0,054

0,246 0,101 0,147 0,474 0,197 0,045 0,076 0,014 0,097 0,035 0,090 0,229 0,101 0,111 0,189 0,056 0,123 0,028

9,4 6,9 8,8 13,9 8,2 3,4 4,1 1,0 5,2 1,3 3,0 8,8 4,7 4,5 8,8 3,0 4,3 1,4

9,8 5,7 7,4 17,0 8,2 3,0 3,8 0,8 4,8 1,3 3,2 9,4 4,4 4,6 8,5 2,8 4,5 1,3

10,4 4,3 6,2 20,0 8,3 1,9 3,2 0,6 4,1 1,5 3,8 9,7 4,3 4,7 8,4 2,4 5,2 1,2


4.4.2.5. táblázat

4.4.2.3. táblázat

A kanca és a tehén tejének makroelem-tartalma és változása a laktáció folyamán (Átlagértékek Csapó és mtsai 1994 nyomán)

A kanca és a tehén tejének vitamintartalma és annak változása a laktáció folyamán (Átlagértékek Csapó és mtsai 1994 nyomán) Az ellés után eltelt idő

Az ellés után eltelt idő Makroelemek (mg/kg)

Hamu % Kálium Nátrium Kalcium Foszfor Magnézium

Kanca 0–2 nap

3–5 nap

0,592 928 320 748 742 140

0,526 709 177 953 638 86

Vitamin (mg/kg)

Tehén 6–45 46–270 nap nap

0,405 517 167 823 499 66

0,753 1204 504 1287 996 139

D3 E K3 C

4.4.2.4. táblázat

A kanca és a tehén tejének mikroelem-tartalma és változása a laktáció során (Átlagértékek Csapó és mtsai 1994 nyomán) Az ellés után eltelt idő (nap) Makroelemek (mg/kg)

Cink Vas Réz Mangán

Kanca 0–2 nap

3–5 nap

2,95 0,996 0,606 0,0447

2,08 1,581 0,249 0,0534

Tehén 5–45 46–270 nap nap

1,99 1,209 0,228 0,0544

5,63 1,07 0,302 0,093

Kanca 0–5 nap

6–45 nap

0–5 nap 0,0054 1,342 0,043 23,8

6–45 nap 0,0032 1,128 0,029 17,2

Tehén 46–270 nap

5–270 nap 0,0029 1,135 0,032 15,32

Ezek a telítetlen zsírsavak könnyen emészthetők és gyorsan felszívódnak. Mindez további esélyt kínál a csikók gyors ütemű gyarapodásához. A telítetlen zsírsavak szokásosnál nagyobb aranyú jelenléte azzal magyarázható, hogy a takarmányban elfogyasztott telítetlen zsírsavak bendőemésztés híján nem hidrogéneződnek az emésztőrendszerben, a kérődzőknél viszont igen, és hogy a lovak sok olyan takarmányt fogyasztanak, amelyek gazdagok telítetlen zsírsavakban (pl. zab, kukorica). Érdekességként megjegyzendő, hogy a kanca és a tehén tejzsírjának zsírsavösszetételében tapasztalt különbségek lehetővé teszik a kancatejhez kevert tehéntej kimutatását és mennyiségének 4.4.2.6. táblázat

A kancatej tejzsírjának zsírsavösszetétele (Irodalmi adatok Csapó és mtsai 1993 nyomán) Zsírsav

(Szénatomszám: Kettőskötés szám)

Az összes zsírsav százalékában

Vajsav Kapronsav Kaprilsav Kaprinsav Laurinsav Mirisztinsav Mirisztolajsav

C4:0 C6:0 C8:0 C10:0 C12:0 C14:0 C14:1

nincs adat 0,7 5,4 12,3 8,5 6,9 nincs adat

0,39 0,88 2,58 5,47 5,52 6,85 1,77

nincs adat nincs adat nincs adat nincs adat nincs adat nincs adat nincs adat

Pentadekánsav

C15:0

0,2

nincs adat

nincs adat

Pentadecénsav Palmitinsav Palmitolajsav Margarinsav

C15:1 C16:0 C16:1 C17:0

nincs adat 21,3 4,5 0,5

nincs adat 15,90 7,37 nincs adat

nincs adat 19,75 5,52 nincs adat

93

A magyar hidegvérű ló A 4.4.2.6. táblázat folytatása Zsírsav

Heptadecénsav Sztearinsav Olajsav Nonadekánsav Linolsav Arachidonsav Linolénsav Behénsav Eikozatriénsav Erukasav

(Szénatomszám: Kettőskötés szám)

C17:1 C18:0 C18:1 C19:0 C18:2 C20:0 C18:3 C22:0 C20:3 C22:1

Az összes zsírsav százalékában

nincs adat 2,1 17,4 nincs adat 14,7 nincs adat 5,6 nincs adat nincs adat nincs adat

meghatározását. Mindez pedig a kancatejre épülő élelmiszer-előállítás biztonságának megőrzésére kínál lehetőséget. A kancatej összetételére irányuló vizsgálatok arra is felhívják a figyelmet, hogy ebben az állatfajban a kolosztrális időszak rendkívül rövid. A kolosztrum összetétele már az ellést követő 12 óra után közelít a normál tejéhez és az ellést követő napon csaknem azonos vele (4.4.2.1. és 4.4.2.2. táblázat). Emiatt az újszülött csikó mielőbbi szopásának elősegítése kulcskérdés és nem tűr halasztást! Más oldalról a kancák fejését – amennyiben ezt egyéb okok, pl. a csikó szükséglete nem zárja ki az ellést követő 3–4. napon el lehet kezdeni. A különböző hidegvérű lófajták tejének összetétele jobbára hasonló, úgy tűnik, ez elsősorban faji tulajdonság. Érdekesség, hogy ez az összetétel nagyon hasonló a szamár tejéhez.

4.4.3. A kancatej felhasználásának lehetőségei A tej különleges helyet foglal el a növényi és az állati eredetű élelmiszerek között, mert a születés utáni első időszakban az újszülött egyedüli tápláléka. A tej ezért minden olyan fontos tápanyagot tartalmaz, különösen a fehérje és az ásványi anyagok vonatkozásában, melyre az újszülöttnek szüksége van a növekedéséhez és a fejlődéséhez. Bár a csecsemőkor után a tej már nem kizárólagos tápláléka a gyermeknek, de a továbbiakban is fontos szerepet tölt be a fiatal szervezet tápanyagellátásában, tápanyag-igényének 94

nincs adat 2,81 41,78 nincs adat – 0,26 – nincs adatnincs adat 5,1

nincs adat 2,05 28,24 nincs adat 16,85 2,11 14,25 nincs adat nincs adat nincs adat

kielégítésében. A tej és tejtermékek azonban a felnőttek tápanyagellátásában is fontos szerepet töltenek be, mert gazdagok azokban az összetevőkben, amelyekre a felnőtt szervezetnek szüksége lehet. Tej és tejtermékek nélkül szinte lehetetlen a szervezet megfelelő tápanyagellátását biztosítani. Ezen általános szemponton belül az ember táplálkozásában a szarvasmarha teje vitathatatlanul a legfontosabb, de az egyéb emlős fajok, igy például a juh, a kecske és a ló is sajátos szerepet töltenek be. A kancatej mint az egészséges táplálkozás alkotóeleme A tejfogyasztással, és ezen belül a tehéntejfogyasztással kapcsolatban az utóbbi időben többféle ellenérv is felmerült. Ezek közül legfontosabb talán a tejfehérje-intolerancia és a tejfehérje-allergia (túlérzékenység). A tejfehérje malabszorpció az összetevők tökéletlen felszívódásának köszön hető. Az ilyenkor képződő köztes termékek aztán a vékonybélben elbomlanak, és másodlagos, nemkívánatos mellékhatásokkal járnak. Az intolerancia enzimhatásnak is köszönhető, és végső soron olyan anyagok felhalmozódásához vezethet, amelyeket a szervezet nem képes megemészteni, vagy ezek az anyagok éppen más enzimek blokkolását is okozhatják. Allergiás reakció is kialakulhat a szervezetben a tejfehérjével vagy a részlegesen lebontott tejfehérjével szemben. A tejfehérje-intolerancia legismertebb formája a fenilketonurea, amelyben egy örökölt génhiba következtében a fenilalanin-hidroxiláz-enzim nem tudja a fenilalanint tirozinná átalakítani,

ezért a fenilalanin és patológiás bomlástermékei felhalmozódnak a szervezetben. A tejfehérjével szembeni túlérzékenység rendkívül ritka. A túlérzékenység okozói az egyes tehéntejfehérje-frakciók, de néhány esetben kimutattak érzékenységet anyatejre is. A fehérjeallergiában szenvedő csecsemőknek nem szabad tehéntejet adni, a tehéntejre való érzékenység azonban hőkezeléssel némiképp csökkenthető. A tehéntejfehérje allergiában szenvedő kis gyer mekek, illetve felnőttek eredményesen hasz nálhatják a kancatejet, hisz a kancatej fehérjefrakciói az anyatejhez való hasonlóságuk folytán csak ritkán okoznak allergiás tüneteket. A kancatej humán célú felhasználásában további előny, hogy az anyatej és a kancatej zsírtartalma nagyon hasonlít egymáshoz, a zsír zsírsavösszetétele csaknem megegyezik, és a zsírgolyócskák mérete is rendkívüli hasonlóságot mutat egymással. A kancatej, mint lehetséges csecsemőtápszeralapanyag Az utóbbi évtizedekben a fejlett világ országaiban nagymértékben csökkent a szoptatós anyák száma, és bár a szoptatást manapság ismét erősen ajánlják, nagyon sok tehéntejalapú csecsemőtápszert használnak fel. Különféle eljárásokkal igyekeznek a gyermek táplálására kifejlesztett tápszerekben az anyatej összetételét közelíteni, a tökéletes összetétel elérése azonban nem lehet séges. A csecsemő életének korai szakaszában a zsír zsírgolyócskaalakban közvetlenül szívódik fel a nyirokrendszeren keresztül, hiszen a zsíremésztéshez szükséges enzimek ekkor még nem termelődnek megfelelő mennyiségben. Az anyatej (és a kancatej is, a zsírgolyócskák méretében lévő igen nagy hasonlóság miatt) zsírtartalma a tehéntejnél sokkal könnyebben felszívódik a csecsemő emésztőrendszerében. A tehéntej további hátránya, hogy tejzsírja kevesebb esszenciális zsírsavat tartalmaz, mint az anyatejé vagy a kancatejé. A linolsav részaránya az anyatejben és a kancatejben egyaránt 3,5–5 százalék, a tehéntejben pedig csak 1 százalék. A tehéntej alapon készült csecsemőtápszereket ezért ki kell egészíteni esszenciális zsírsavakkal,


különben azoknál a csecsemőknél, akik nem kapják meg a szükséges esszenciális zsírsavmen�nyiséget, bőrképződési zavarok léphetnek fel, csecsemőkori ekcéma alakulhat ki, illetve az ilyen csecsemők növekedése is elmaradhat a kívánatostól. Ilyen kiegészítésre viszont a kancatej felhasználása esetén nincs szükség. Közvetlenül a szülés után az anyatej különösen gazdag többszörösen telítetlen, 20–22 szénatomszámú zsírsavakban, amelyekről feltételezik, hogy jelentős szerepük van az agysejtek és az idegrendszer kialakításában. E szempontot figyelembe véve is alkalmasabb a kancatej a csecsemő táplálására, mint a tehéntej, hisz a kancatej arachidonsav-tartalma lényegesen nagyobb a tehéntejénél. A kancatejben a savófehérje és a kazein aránya lényegesen jobban közelíti az anyatejét, mint a tehéntejben. A kolosztrumperiódust követően a savófehérje 11–21%-át az immunglobulinok, 2–15%-át a szérumalbumin, 26–50%-át az α-laktalbumin, 28–60%-át pedig a ß-lakto globulin teszi ki. A savófehérjék mennyisége és aránya a kancatejben nem azonos az anyatejével, de mennyiségük és a kazeinhez viszonyított arányuk lényegesen jobban hasonlít az anyatejéhez, mint a tehéntejé. Összességében kijelenthető, hogy az anyatej pótlására a kancatejalapú tápszerek biológiailag értékesebbek, mint az egyéb emlős tejek. Ezek az élettani összefüggések indokolttá teszik a csecsemőtápszer-gyártásban a kancatej fokozottabb felhasználását. Sajnos ezek a kezdeményezések még nem terjedtek el széles körben, de a jövőben számítani lehet rájuk. Ez a körülmény ekképpen a kancatej árutejként való előállításának jövőbeli távlatát jelzi. A kumisz mint kancatejalapú különleges termék Amint köztudott, honfoglaló őseink életében a ló táplálékforrásként is igen fontos szerepet töltött be, hisz szükség esetén elfogyasztották azokat és a húson kívül megcsapolt vérüket, illetve tejüket is felhasználták táplálkozásra. A kanca tejéből készített kumisz valósággal nemzeti ital volt azoknál a nomád népeknél, amelyekhez őseink is tartoztak. Bár a kumiszivás szokása hazánkban 95


az elmúlt évszázadok alatt ugyan megmaradt, ma már azonban a kumisz sokkal inkább mint ritkaság említhető. A kancatejet, illetve a belőle készített kumiszt régebben még hazánkban is gyakorta ajánlották az orvosok különböző bajok gyógyítására, mert az erjesztett tejnek jó fertőtlenítőhatást tulajdonítottak, és orvosságként tüdőbetegség kezelésére használták. Bár ennek tudományos alátámasztásáról nincs kellő ismeret, a „népi gyógyászat” keretében hagyománya van. A kumisz százalékos összetétele a következő: Víz 87,88 Alkohol 1,59 Tejsav 1,06 Cukor 3,76 Kazein 2,83 Zsír 0,94 Szabad zsírsav 0,88 Szervetlen anyag 1,06 A kumiszt készítő kis- és közép-ázsiai népeknél a kumiszkészítés fő ideje tavasz végétől az ősz beköszöntéig tartott, ugyanis a kancák ebben az időszakban rendelkeznek olyan tejmennyiséggel, amelyet már kumiszkészítésre is lehet használni. A kancák májusra, júniusra megerősödnek, a csikók már elkezdenek legelni, így a csikó által meghagyott tejet a kancától ki lehet fejni. A fejés egyik fontos kelléke a csikókötél, amelyet két cölöp között kb. 30–40 cm magasságban húznak ki, amelyhez fejéskor kikötik a csikókat, így anyjuk – a csikó mellett maradva – könnyen megfejhető. A kifejt tej nagy tejcukortartalma lehetővé teszi mind az alkoholos, mind a tejsavas erjedést, ezért a kumisz alkohol- és tejsav-tartalmú, széndioxiddal dúsított élelmiszernek vagy élvezeti cikknek tekinthető. Az év első kumiszának elkészítéséhez szükséges oltóanyagot az erjedés beindításához az előző évi – e célra félretett – kumiszból nyerik. Olykor az év utolsó kumiszának egy részét lefagyasztják, és ezt a fagyott kumiszt használják fel a következő év tavaszán az erjedés beindításához. Attól függően, hogy milyen módszerrel és men�nyi ideig erjesztik a kumiszt, különféle minőségű terméket kaphatnak. A kumiszhoz – ízesítés céljából – keverhetnek cukrot, mézet vagy mazsolát; a kumiszt erjeszthetik 1, 2, 3 vagy 4 napon 96

keresztül, melynek során a tejsav mennyisége egyre nagyobb lesz, a savanykás, csípős íz pedig erőteljesebben érvényesül. Az erősen megerjedt kumiszt minőségének javítása érdekében hígíthatják kancatejjel, majd egy éjszakán keresztül tovább hagyják erjedni, és ezt követően fogyasztják. Amennyiben az állatok a legelőn sok karotinban gazdag füvet fogyasztottak, a kumisz színe sárgássá válik. A kumiszkészítés szeptember végén, október elején ér véget, amikor a kancák elapasztanak. Azokat a kancákat, amelyek a csikók elválasztása után még tejelnek és a tavaszi fedeztetéskor meddőn maradtak, egész télen át fejhetik, és a tejet kumiszkészítésre használhatják fel. Hagyományos kumiszkészítés során a friss tejet egy nagyobb méretű bőrtömlőbe öntik, majd bőrszíjjal bekötik, beoltják az előző adag kumisszal, és várnak az erjedésére. Amen�nyiben csak kis mennyiségű kumiszt akarnak készíteni, akkor a nagyobb bőrtömlő helyett köpülőben erjesztik, melyben egy verő- vagy köpülőfa segítségével a tej zsírtartalmát eltávolítják, miközben a zsírban szegény tej kumis�szá erjed. A megerjedt kumiszt általában egy fából faragott, kerek edényben tárolják, aztán merőkanállal szedik ki az ivócsanakokba. A kumisz íze kellemesen savanykás, a fejlődő szén-dioxidtól csípős, ivása után pedig mandulatej-utóíz marad a nyelven. Az ember belsejét alaposan felpezsdíti, az alkoholhoz nem szokottakat elbódíthatja, valamint erős vizelethajtó hatása is van. A kumisz a zsír kivételével, amelynek nagyobb része a köpülés folyamán a tejből eltávozott, tartalmazza mindazokat a tápanyagokat, amelyek a kancatejben megtalálhatóak. A kumisz fehérjetartalma kicsi, de a savófehérjének köszönhetően rendkívül nagy a biológiai értéke. Tejsav-, alkohol- és cukortartalma energiául szolgálhat az ember számára, ásványi anyagai hozzájárulnak az ember ásványianyag-szükségletének kiegészítéséhez, az erjedés során keletkezett B-vitaminok pedig a vitaminellátást teszik kedvezőbbé. Ha szeretne valaki kumiszt készíteni, akkor csak jó minőségű, friss kancatejet kell beszerezni, hozzá kell adni egy kevéske friss sörélesztőt, gondoskodni kell a megfelelő tárolóedényről, és máris kész a jóízű, nagy tápértékű ital.

A kancatej mint kozmetikai alapanyag A kancatej kozmetikai célú felhasználásával számos történeti forrásmunka foglalkozik. Ezek közül a legismertebbek az ókor „szépségideáljai”, így Kleopátra, de a nála 300 évvel korábbi időszakból Nofretete szokásai, hogy szamár-, illetve kancatejben fürödtek. Ezekre a legendákra építve a modern szépségipar is számos olyan készítményt ajánl, amelyek alapanyagaként a kancatej is szerepel. Ezek a termékek elsősorban nem illatosított, tehát hypoallergén testápoló krémek, samponok. A javaslatokban mindenek előtt hidratáló, gyulladáscsökkentő hatásukat emelik ki, amelyek folytán a szokásos bőrápolási funkciók mellett a pattanásos bőr és bizonyos esetekben a psoriasis kezelésére is kedvezőnek tartják. Bár ezeknek a termékeknek a gyógyhatására tudományos bizonyítékok nincsenek, bizonyos feltételezések megalapozottak lehetnek. Így mindenekelőtt a kancatej átlagon felüli linolénsavtartalma tekinthető ilyennek. Mindezekből következően a kancák fejésével foglalkozó gazdáknak gazdaságuk menedzselése kapcsán a kozmetikai ipar által megfogalmazott igényekre is figyelemmel kell lennie. Amennyiben az ilyen kereslet tartósnak bizonyul, akkor erre érdemes felkészülni. A speciális piac bizonytalansága folytán azonban csak hosszú távú szerződések birtokában célszerű a szükséges fejlesztésekbe belefogni! 4.4.4 A tejelőkancák takarmányozása Bár a kancatej elsődlegesen a csikók felnevelését szolgálja, az előzőekben bemutatott lehetőségek folytán (csecsemőtápszer, egészségmegőrző táplálék, kumiszgyártás,- illetve kozmetikai célú termékek alapanyaga) a gyakorlatban előfordul az árutej előállítását célzó kancatartás is. Nyugat-Európa családi gazdaságaiban számos ilyen célzatú vállalkozás működik, amelyek tapasztalataira támaszkodva hazánkban is fellelhetők ilyen kezdeményezések. A sikeres árutejtermelés egyik fontos előfeltétele a tejtermelő kancák szakszerű takarmányozása. Hazánkban a lovak táplálóanyag-szükségletét, illetve az etetett takarmányok táplálóértékét


MJ-ban (megajoule) kifejezett emészthető energiában (jele: DE ló), a fehérjeigényt (látszólagos) emészthető nyersfehérjében adják meg. A hidegvérű kancák a laktáció első hetében 2,6–2,7 kilogramm tejet termelnek 100 kilogramm élősúlyra vonatkoztatva, amely érték 3,1–3,8 kg-ra emelkedik a laktáció 4–8 hetére. A laktáció csúcsát követően a tejtermelés ismét csökken. A termelt tej átlagos energiatartalma 2,09 MJ/kg, amely az NRC (1978) ajánlásban közzétett (és a legutóbbi ajánlásban is alkalmazott) 60%-os hatékonyságával számolva 3,48 MJ emészthető energia szükségletet jelent tej kilogrammonként. Miután a hidegvérű kancák tejének energiatartalma magasabb a laktáció első három hónapjában, így ebben az időszakban célszerű mintegy 10 százalékkal több energiaszükséglettel számolni. A kancák aktivitása növekszik a szoptatás alatt, illetve az anyagcseréjük is élénkebb. Ezért megalapozott az, hogy esetükben az életfenntartó energiaszükséglet az átlagos aktivitáshoz megadott értékkel (139 KJ/kg élőtömeg) kerüljön számításra, amit az NRC (2007) számításai is alátámasztanak. A hidegvérű kancák tejének fehérjetartalma a laktáció első 3 hetében átlagosan 30 g/kg tej, míg a laktáció további szakaszában 20 g/kg tej. Ezen adatokból 50 százalékos átalakítási hatékonysággal és 79%-os fehérje emészthetőséggel (NRC, 2007) számolva mintegy 75 g/kg és 51 g/kg nyersfehérje/kg tej szükséglet adódik a laktáció első 3 hetére és az azt követő szakaszra (választásig). A szoptató kanca életfenntartó fehérjeszükségletét az anyagcsere intenzitásának emelkedése miatt az élénk vérmérsékletű lovak számára megadott értékkel kell számolni (1,44 g/kg élőtömeg). A csikóknak választásra el kell érniük a kifejlett élősúlyuk 45%-át. A tejelőkancák táplálóanyag-szükséglete a létfenntartás, a napi tejtermelés és amennyiben a kancákat munkavégzésre is használják úgy ezen felül még az erőtermelés táplálóanyagigényéből tevődik össze. Egy 700 kilogrammos hidegvérű kanca létfenntartó energiaigénye 90 MJ DE és 2000 gramm emészthető nyersfehérje A tejelő kancák napi takarmányadagjait az előzőekben összefoglalt szükségletek alapján és a rendelkezésre álló takarmányok táplálóanyagtartalmának ismeretében indokolt megtervezni. 97


Amennyiben nem áll rendelkezésre az etetett takarmányokra vonatkozó laboratóriumi adat, akkor a takarmányozási táblázatok kellő iránymutatást adnak a napi adag összeállításához. A 4.4.4.1. táblázatban gyakorlati példák adnak útmutatást a lehetséges megoldásokra. 4.4.4.1. táblázat

Takarmányadagok 700 kg-os tejelő kancák részére a laktáció egyes szakaszaiban (Tóth 2010 nyomán) Takarmány

Zab (kg) Réti széna (kg) Lucerna széna (kg) Olajos mag Ásványi anyag +vitamin kiegészítés (kg) DE ló (MJ) Nyersfehérje (g) Nyersrost (g) Nyerszsír (g) Ca (g) P (g) Fehérje koncentráció (%) Rost (szárazanyag %-ban) Nyerszsír (%)

Elléstől a laktáció 3. hónapjáig

A laktáció 3–6. hónapjában

6 4 4 1

5 4 4

0,5

0,5

138,4 1649 3080 630 88 43 12,6 23,6 4,8

110,5 1352 2680 410 66 37 12 24 3,6

Általános szabályként fogadhatjuk el, hogy a laktáció elején a tejelő kancák szárazanyagfogyasztása a testsúly 2,5 százaléka, amely a laktáció későbbi szakaszában 2 százalékra csökken. A tömegtakarmány: abrak aránya a kezdetben 55:45, majd 60:40 legyen. Az etetett takarmányadag fehérjekoncentrációja 12–13 százalék, nyersrosttartalma 23–24% között optimális. A tejelő kancák az árutejtermelés mellett az esetek többségében saját csikóikat is szoptatják, emiatt a megtermelt tejnek csak kisebbik része értékesíthető árutejként. A tapasztalatok szerint, ha a csikó napi 10–12 kilogramm tejhez hozzájut, törésmentesen felnevelhető. Ahhoz azonban, hogy a hidegvérű csikók nagy növekedési erélye kihasználható legyen, kiegészítő takarmányozásban kell részesíteni azokat. 98

Nyári időszakban a kancák legeltetése is szóba jöhet, ebben az esetben a szénaadagokat a legelő minőségétől függően kell megtervezni. Hangsúlyozni kell azonban hogy az árutej előállítása kiegészítő takarmányozás nélkül nem lehetséges! Az újszülött csikó esetében a legfontosabb, hogy minnél korábban és minnél több föcstejhez jusson. Bár a kanca rövid idő alatt (gyakorlatilag az ellést követő második naptól) az árutejre jellemző összetételű tejet termeli, az első héten nem célszerű a csikók szopását korlátozni, engedni kell azokat tetszés szerint, naponta akár 40–50 alkalommal is szopni. A második élethéttől kezdve a szopások fokozatosan korlátozhatók. Eleinte csak éjszakára, majd 1 hónapos kortól a délután folyamán 2–3 órára elkülöníthetők a csikók az anyjuktól, és így egy délutáni fejés beiktatható. Ezzel egyidejűleg lehetővé kell tenni a csikók számára a tetszőleges mennyiségű csikótápfogyasztást. Erre a célra az istállóban vagy a legelőn csikóóvodát kell kialakítani. Ez egy korláttal rekesztett tér, ahová az abrakosvályú, benne a csikótáp elhelyezhető. Úgy kell megoldani, hogy a kancák ne férjenek hozzá, de a csikók zavartalanul fogyaszthassanak belőle. A csikótáp egyik felének meghatározó összetevője zab, másik felének egyéb gabonaféléket és fehérje kiegészítést, továbbá ásványianyag- és vitaminkiegészítést szolgáló összetevőket kell tartalmaznia (4.4.4.2. táblázat). Nyári időszakban a kancák legeltetése is szóba jöhet, ebben az esetben a szénaadagokat a legelő minőségétől függően lehet csökkenteni. Hangsúlyozni kell azonban hogy az árutej előállítása kiegészítő takarmányozás nélkül nem lehetséges! 4.4.4.2. táblázat

Csikótáp szopós csikók részére Takarmány megnevezése

Zab Kukorica Árpa Teljes zsírtartalmú szója Korpa Só Ásványianyag-premix (Ca+P+Cu) Vitaminpremix (A+D vitamin)

%

50 15 10 15 7 1 1 0,5


A csikók abrakfogyasztása kezdetben meglehetősen kevés, majd fokozatosan nő, választásra eléri a napi 2–3 kg-ot is. A napi súlygyarapodás a hidegvérű fajtacsoportra jellemző határok között elérheti a napi 1200–1500 grammot, olykor a 2000 grammot is. 4.4.5. A kancák fejése A kancák fejése nagy szakértelmet és hozzáértést igényel, de nem egyszerű az ehhez szükséges feltételek megteremtése sem. A szoptatós kanca sajátos evolúciója folytán a csikó közelsége esetén hajlandó leadni a tejét, és egyébként is minden zavaró körülményre a tej visszatartásával reagál. Természetes környezetében, a füves pusztán legelő kancák fejését jól összeszokott páros, az állat gazdája és felesége végzi. A férfi a csikót rövid száron tartva megállítja a kancát, szükség esetén felköti az első lábát, eközben a feleség féltérdre ereszkedve kifeji a tejet. Ez a „látványos” együttműködés a pusztai népeknél a mai napig megfigyelhető (4.4.5.1. kép).

Napjainkban a kancák fejése az erre szakosodott gazdaságokban gyökeresen más technológiát követ, sok tekintetben közelít a tehenészetek megoldásaihoz. A fejés fejőgéppel történik (4.4.5.2. kép) és csak a néhány kancát tartó gazdaságokban fordul elő kézi fejés. A Nyugat-Európában működő tejtermelő gazdaságok többsége 10–20 kancát tart ilyen célból. Jól kiépített helyi piacon friss tejet, illetve szövetkezeti alapon működő integrációk révén fagyasztott, adott esetben feldolgozott (liofilizált) kancatejet értékesítenek prémiumtermékként. Szigorú higiéniai előírások és egészségügyi ellenőrzések mellett gazdálkodnak. Jellemző rájuk a fegyelmezett, állatbarát gondozói munka és a fogyasztók iránti elkötelezettség. A műszaki hátteret a fejőgépgyártók egy része (pl. Vesztfália) kecskefejőgépek átalakításával kínálja. Az így átalakított gépek a műszaki leírások szerint (Kömkler 2007) 40–45 kPa vákummal, percenként 8090-es ütemszámmal működnek.

4.4.5.2. kép. A fejőkelyhek felhelyezése a kanca csecsbimbóira. Fotó: Rainer Schubert közreműködésével a Haflingergestüt Köster (D-46147 Oberhausen) szívességéből

4.4.5.1. kép. A ló fejése a mongoloknál. Fotó: Kun Péter szívességéből 99


A fejés fejőteremben történik, ahova a kancák egyesével léphetnek be az elővárakozóból (4.4.5.3. kép). Ezt megelőzően 3 órával a csikókat elkülönítik. A fejési munka műveletek a tehenészetben a lkalmazott megoldásokhoz hasonlóak. (tőgymosás, tőgyfertőtlenítés, első tejsugarak ellenőrzése szenzoros készülékkel, fejőkelyhek felhelyezése). A fejési idő 2,5–3 perc, ami alatt 1–1,5 l tej nyerhető. Utófejés és bimbó-fertőtlenítés nincs, a kancák visszamennek a csikójukhoz. A fejés alatt a kancák általában abrakot (0,5 kg zab) kapnak. A kifejt tejet 0,25 literes műanyag palackokba töltik és 5–6 Celsius fokra hűtik, majd legfeljebb 48 órán 4.4.5.3. kép. Haflingi kanca fejőteremben a standon. belül értékesítik. Pasztőrözés nincs, Fotó: Rainer Schubert közreműködésével a Haflingergestüt de a tejminőséget szigorúan és Köster (D-46147 Oberhausen) szívességéből rendszeresen ellenőrzik. (csíraszám 10.000 alatt!). Különösen ügyelni kell a Streptococus equi és a Staphylococus célra kifejlesztett sajtáros fejőgépeket forgalmazaureus fertőzések elkerülésére. nak, amelyekkel ez a munka nagyobb kancalétA frissen nem értékesített tejet mínusz 40 szám mellett is hatékonyan elvégezhető. Nagyon Celsius fokra hűtik, majd gyorsfagyasztás után fontos a szoktatás, a türelmes bánásmód, a nyumínusz húsz Celsius fokon tárolják. Ebben a galmas környezet. Ebben a tekintetben a tehénformában a szavatossági idő hat hónap. Bár ezt tartásnál jóval szigorúbb és fegyelmezettebb követően is fogyasztható, az íze változik, emiatt munkavégzést indokolt megkövetelni! kevéssé kedvelt. A fejések száma és ideje a kancák napirendjéHosszabb tárolás és további feldolgozás céljára hez igazodik. Napi egyszeri fejés esetén ezt legcélelőfordul a porítás is. A modern technológiák szerűbb a reggeli órákra, a legelőre való kihajtás révén a liofilizált (vákuumban történő szublimá- és az esetleges munkavégzés előtti időpontra ütelás) termék térben és időben korlátlanul felhasz- mezni. A csikókat ebben az esetben éjszakára el nálható. kell különíteni az anyjuktól és a fejés idején sem Hazai körülményeik között a kancák fejése a szabad a tőgy közelébe engedni. Ha második jelenlegi lótartás viszonyaihoz és a helyi lehető- fejés beiktatására van elég indok, akkor azt a délségekhez igazodik. A szoptatós kancákat az ese- utáni órákban kell elvégezni, de ehhez a csikók tek többségében istállóban tartják, de emellett a 2–3 órás elkülönítésére van szükség. nappali időszakban igázásuk és esetenként legelA kifejt tejet az értékesítés céljának megfelelő tetésük is előfordul. A fejés mindenképpen az méretű, rendszerint 0,25–0,5 liter űrtartalmú istállóban történik, a legelőn fejés a hazai gya- palackokba kell tölteni, majd le kell hűteni. korlatban megoldhatatlan. Amennyiben a közvetlen értékesítés feltételei Fejésre a kancát és csikóját az állásban a adottak, akkor figyelembe kell venni, hogy az jászolhoz rögzítik, és ebben a helyzetben törté- 5–6 Celsius fokon tárolt tej minősége 2–3 napig nik a fejés. A kézi fejés mellett a gépi fejés is gya- megfelelő. Egyéb esetben a palackok mélyhűtő kori. A fejőgépgyártók, illetve a kereskedők erre a ládában tárolandók. 100

5. A lóhús és a lóhúsból készült élelmiszeripari termékek marketingje 5.1. A lóhúsfogyasztás (hippofágia) története, jelenlegi helyzete és várható jövője Ez a fejezet a lóhúsokról általában szól, mert sem a hazai, sem a világon létező lóhúsfogyasztás esetében nem különböztetik meg a hidegvérű lovak húsát a többi fajtáétól. Ha a lóhúsevés hazai (és nemzetközi) jellemzőit, történetét igyekszik valaki áttekinteni, közel megvalósíthatatlan feladatra vállalkozik. Ebben ugyanis ütköznek a különböző szokások, a vallási és történelmi meggyőződések, táplálkozási (táplálkozástudományi?) tények és tévedések. Mindezek összeadódva vezettek a mai helyzethez, miszerint nemcsak a magyar, hanem sok más európai és akár tengerentúli ember is idegenkedik a lóhús fogyasztásától. Mint az többnyire közismert, a ló háziasítása 5–6 ezer éve (egyes szerzők szerint még régebben) valahol Ázsiában kezdődődött, és joggal feltételezhető, hogy nemcsak a mai értelemben vett igásállatként és hátasként próbálták hasznosítani, hanem táplálékul is szolgált. A régészeti kutatások alapján feltételezik, hogy nagyon hamar kialakult a lovak két genotípusa, nevezetesen a „vadló” mellett a „háziló”. Ez utóbbinak kisebb állománya és viszonylag ritka húshasznosítása miatt, a maradványai kis számban fordulnak elő az őskori lelőhelyek többségén. A vad- és házilovak közötti méretek amúgy is csekély különbsége miatt, statisztikai értékelésük gyakorlatilag lehetetlen, tehát megkülönböztetésükre sincs megbízható esély. A témakörrel foglalkozó régészek (pl. Bartosiewicz, 2009) szerint az első évezred elejéről származó, amint az az Alföldön élt iráni eredetű szarmaták gazdag, többévszázadot átölelő régészeti leletanyagából ismert, az ételhulladékban eleinte kevés a letelepedett életmóddal összefüggésbe hozható sertés- és baromficsont, viszont a ló fontosságát az akkori táplálkozásban az

aránylag sok szétszórt, vágásnyomokkal tarkított csont bizonyítja. Az is ismert, hogy a lovak ezekben a történelmi időkben a „pogány” szertartások részei is voltak, ezért III. Gergely pápa i. sz. 732-ben a katolicizmus védelme érdekében betiltotta a lóhús fogyasztását. A magyar államalapítás idején (és a kereszténység felvételével) ez a tilalom a lóáldozat pogány hagyományának felszámolását is célozhatta, de erre utaló közvetlen adatok nincsenek. Csak annyi bizonyos, hogy a lóáldozat, a lovas temetkezés valóban része volt a korabeli magyar kultúrának. Különböző források szerint (így például Julianus barát feljegyzéseiben) az ősmagyarok biztosan fogyasztottak lóhúst. Különleges pogány szertartás szerint áldozták fel lovaikat, illetve a kimúlt lovak húsát halotti torok alkalmával fogyasztották el. Ez a szokás a kereszténység felvételével megszűnt, amely szokásról már Anonymus is elítélően szólt. A XIV. század végi Bécsi Képes Krónika szerint 1046-ban „Vata átkos és kárhozatos biztatására mind a nép az ördögnek szentelte magát, lóhúst ettek és mindenféle gonosz bűnt cselekedtek”. Mindezek mellett annyi bizonyos, hogy az Árpád-kori falvakban a lócsontleletek a konyhai hulladékban nem annyira ritkák, mint várnánk. Takács (1988–1989) kutatásai szerint a tatárjárás idején érkező, fokozatosan megtérített ázsiai eredetű kunok a csontleletek tanúsága szerint a XVI. századig hódoltak ennek a szokásnak. Jóllehet későbbi korokban a lóhús fogyasztása ténylegesen csökkent, ám valószínűleg soha nem szűnt meg teljesen, csak marginálissá vált, és csak a szükségesebb esetekben (pl. éhínség miatt vagy háborús körülmények között) fogyasztották. A szakirodalomban sokféle elképzelés jelenik meg ennek a „nem eszünk lovat” szokásnak az okairól. Talán a leginkább elfogadható tény, hogy a ló közvetlen „munka- és harcostárs” volt, és a kutyával együtt gyakorlatilag családtag, vagyis kimondható, hogy lelkitárs is társ volt. 101


A régészeti tudományokból ismert, hogy a lovat „bőrében” temették el. Joggal merülhet fel, ám valószínűleg megválaszolhatatlan a kérdés, hogy vajon mit csináltak a használatra valamiért nem alkalmas állatokkal? Összességében elmondható, hogy XX. század kezdetéig a hazai lóhúsfogyasztásról gyakorlatilag sem a szakácskönyvekben, sem a néprajzi, sem az archeológiai kutatásokban nincs adat. Talán egyetlen kivétel Bornemissza Anna szakácskönyve (1680), amelyben egy „vadló-recept” (?) található (lásd e fejezet harmadik részében). A hazai lóhúsfogyasztás növekedésére különleges alkalom volt a II. világháború mind a fronton, mind pedig a városokban. Ennek egy példáját írta le csodás visszaemlékezésében Boda Gyula: „A hideg és hóesés miatt pusztultak a magyar lovak. Az elpusztult állatokat másnapra csontig lefaragták. Sok orosz ló került a katonák birtokába, amelyeket gondozni nem kellett, legeltek maguktól. Szépen kigömbölyödtek, munkára senki sem szorította ezeket. Jól jön ez még, ha nem lesz kaja, volt a vélekedés. – Micsoda? Inkább éhen döglök, minthogy lovat egyek mondták sokan. Az igaz, hogy Magyarországon kevesen ettek lóhúst, de hová lettek már azok az idők? Nem lehetett már egyetlen sétálgató lovat látni. Akik soká halasztották a lakomát, kereshették a lovukat, szőrén-szálán eltűnt. Egyre többen emlegették, milyen jó a lóhús saját zsírjában sülve!” Azonban ugyanide tartozik a háborúk szomorú valósága is, amikor mindegy, mi az, csak ehető legyen. Együttérzően ír erről egyik egyperces novellájában Örkény István (1948): „Két gróf állt a latyakos Várfok utcában. Körbejárták a lódögöt! Kevert gidrány. Kese. Szép, izmos, tüzér-hámos, de azért hamar megfő. Hát, remélem, ez a gidrány maximum ötéves. A bélszínhez kéne hozzáférni! Ha a marjába vágunk bele, akkor a rostélyos alatt, néhány ujjnyival a hátszín fölött, okvetlenül megtaláljuk a vesepecsenyét. Ezzel nekiestek a húsnak. Mindkettőjük életében ez volt az első hasznos munkamozdulat, s méghozzá – a sors különös kegyelméből – olyan mozdulat, melyhez jól értettek. Nagy idők voltak eljövendők”. Az I. világháború idején a lóhús fogyasztását javasló és áldásait ecsetelő cikkek (pl. Vasárnapi 102

Könyv, 1918. 5. füzet, A lóhús, 65–68. o.) jelentek meg, hivatkozással az ázsiai eredetű ősmagyarok korai szokásaira. Ezekből azonban nem csupán az derül ki, hogy Budapesten 1905 óta mérnek ki lóhúst, de arról is biztosítják az ódzkodó fogyasztót, hogy a sertés- és marhakészítményeiket lóhússal dúsító, áruhamisító hentesek termékei révén tulajdonképpen már eddig is bőven részesült ebből a húsfajtából (tehát ne idegenkedjék tőle). Ismeretesek voltak egyéb vis�szaélések is, például egyes vendéglősök jómódú vendégeik számára fölvásárolják az értékesebb egyedeket, s fogyasztható minőségű, elfogadható termék nem maradott a piacon. A lóhúsfogyasztás a felvilágosodás idején tért vissza Európába. Elsősorban Franciaországban jelent meg, ahol fogyasztása 1811-ig szigorúan tilos volt. Ekkor egy rendelet törvényessé tette, de még utána is sokáig élénken vitatkoztak róla. Az igáslovakat vágták le, és olcsó húsként, „lómészárszék”-nek nevezett, erre szakosodott üzletekben kezdték tőkehúsként árulni (az első Nancy-ban nyílt 1864-ben). Nehezen megállapítható, mennyire serkentette ezt a kor egyházellenes szelleme, de nagy tekintélyű tudósok érveltek a lóhús egészséges volta mellett. Dominic-Jean Larrey (1766–1842) báró, Napóleon tábori sebésze 1801-ben, az egyiptomi hadjáratban (akár saját leölt) lovak húsából főzött erőlevessel és a húsából készült ételekkel állította talpra a sebesült katonákat. Ugyancsak ebből az időből ismert az is, hogy Napóleon vesztes serege az oroszországi visszavonulás közben csaknem valamennyi lovát levágta és elfogyasztotta. A XIX. század végére a lóhús fogyasztása, a „chevaline” mellett szabályszerű kampány bontakozott ki. Ez azonban nem hozott tartós növekedést a lóhús-fogyasztásban. Franciaországban továbbra is kevés lóhús fogyott. Voltak fellendülések és visszaesések, de jelenleg az éves húsfogyasztásnak mindössze 0,3 százaléka a lóhús. A csökkenés az 1980-as években kezdődött, amikor még évente 80 000 tonna lóhúst értékesítettek. Ez a mennyiség 2012-re 20 000 tonnára csökkent (MTI, 2013). A francia statisztikai hivatalra (INSEE) hivatkozva közli az MTI azt is, hogy a XX. század utolsó éveiben, a kergemarhakór idején és az utóbbi időben, a közismert „lóhúsbotrány” következtében jegyeztek fel (nem mindig magyarázható)

5. A lóhús és a lóhúsból készült élelmiszeripari termékek marketingje

fogyasztásnövekedést, ami az INSEE véleménye szerint az adott hústípusokra vonatkozóan általában egy év alatt tér vissza a válság előtti szintre. A fogyasztás 1993-ban 0,75 kg/év volt szemben a 23 kg/év marhahússal, pedig a ló húsa sovány és vasban gazdag. Franciaország Észak-Amerikából, Közép- és Kelet Európából is vásárolt lóhúst. A legtöbb lóhúst fogyasztó országokról Durankiev (2015) közöl adatokat. Ezek szerint Olaszország áll az élen, ahol széles körben megtalálható a boltokban, és nagyon sokféle képpen készítik el. Kazahsztán és Mongólia következik ezután, ahol a lóhús húsfogyasztás mindennapi részese. A különbség csak az, hogy míg Kazahsztánban, ahol tulajdonképpen nemzeti húsféleség (pl. kazi, kartá, suzsuk) egész évben, Mongóliában viszont inkább csak a kemény téli hónapokban fogyasztják. A létezik egy új, a gyorséttermek részére készülő termék (a „hot-dog” mintájára) a „hot-horse”. Belgiumban a legkülönbözőbb módon készítik el és fogyasztják a lóhúsételeket. Lóhúst pedig nemcsak a lómészárszékekben lehet kapni

otthoni elkészítésre, hanem vannak lóhúst tartalmazó ételek forgalmazására szakosodott vendéglők is. A hatodik ország Kanada, ahol 99 kg az egy főre jutó átlagos húsfogyasztás, és a különböző régiókban eltérően, de a francia hagyományok alapján fogyasztják a lóhúst. E szempontból legjelentősebb Quebec és Toronto tartomány. A hidegvérű lovak jelenlegi két fő szállítója Lengyelország és Románia: Főleg kis gazdaságokban folyik a tenyésztés és kétféle terméket kínálnak, a közvetlenül hizlalt fiatal állatokat és a munkából vagy a tenyésztésből kiselejtezetteket. A világ lóhústermelése meglehetősen változatos eloszlású (5.1.1. és 5.1.2. ábra), és a sorrendben jelentős különbségek vannak az összes és az egy főre jutó termelés tekintetében. Napjaink magyarországi hústermelésében a ló mint vágóállat alig játszik szerepet, pedig több hazai kísérlet is bizonyítja, hogy gazdaságosan tartható vágóállat lehetne. A lóhús frissen barnásvörös, levegőn állva pedig kékes fényű, sőt feketésbe játszó vörös színű is lehet. Ez lényegesen különbözik a sertés- és marhahúsok megszokott

200 k

10

150 k

8

6 100 k

4 50 k

2

China Kazakhstan United States of America Mexico Russian Federation Mongolia Argentina Australia Brazil Kyrgyzstan Poland Canada Ukraine Romania Chile Spain Uruguay France Senegal Colombia Paraguay Italy Haiti Germany Japan

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25

5.1.1. ábra. A világ 25 legnagyobb lóhústermelő országa 2012-ben (összesen, ezer tonna) (FAO STAT, 2013)

Mongolia Iceland Kazakhstan Kyrgyztan Uruguay Australia Paraguay Argentina Croatia Ireland Haiti Mexico Senegal Chile Romania Canada Poland Nicaragua New Zealand Russian Federation Lithuania Slovenia Ukraine Greece United States of America

0

0

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25

5.1.2. ábra. A világ 25 legnagyobb lóhústermelő országa lakosságarányosan, 2012-ben (kg/fő) (FAO STAT, 2013) 103


színétől. Íze édeskés, zsírja sárgás, de a Húsipari Kézikönyv szerzői szerint a korábban és a két világháború között is nagyobbrészt „elhasználódás ” miatt levágott lovak húsa száraz és rágós lehetett, és többek között ezért is jellemző a kevés fogyasztás, dacára a több százezresre becsült lóállománynak. A történeti hűséghez tartozik, hogy volt hazánkban a lóhús fogyasztásának két szokatlan és talán váratlan, de nem sokáig tartó fellendülése. Az egyik 1905-ben, amikor a Pesti Napló hírül adja, hogy október 1-jétől három hatósági mészárszékben lóhúst lehet kapni. A Napló szerint az emberek szinte megrohamozták azokat az üzleteket, ahol először lehetett lóhúst kapni, és a híradások szerint már az első napon 1080 kilogramm lóhús és 2500 kilogramm lókolbász fogyott el. Ez a mennyiség aztán, két hét alatt már 9000 kg húst, 300 kg májat, 250 kg levescsontot, 80 kg hájat, 1100 kg szárazkolbászt, 1000 kg koszorúkolbászt (krinolint), 150 kg párizsit, 650 kg szalámit és 130 kg nyelvsajtot jelentett. Elkelt ezen kívül 35 000 darab tormás és debreceni kolbász, valamint 41 000 darab lószafaládé. A kiemelkedő mértékű lóhúsfogyasztás lehetséges oka valószínűleg az ár volt, mert amíg a lóhús ára 40 krajcár/kg volt, addig a marhahús ára 80–90 krajcár/kg között mozgott. De nem lehet kizárni egy másik okot sem, ami a kíváncsiság is lehetett, hiszen az emberek nagy része addig legfeljebb csak ült a lovon, vagy a csak a kocsiját húzatta vele, de sohasem kóstolta a lovak húsát. 1907-ben a NÉPSZAVA már arról számolt be, hogy várakozáson felül bevált a lómészárszék intézménye, amely valóságos áldás a főváros uzsorával sújtott, sok ezer főt kitevő lakosságára. A cikk arról is szól, hogy a főváros „lóhús- vendéglőket nyit a nagyobb gyárak környékén”, de még nem döntötte el, hogy saját kezelésben tartja-e a kocsmákat, vagy (bécsi és berlini mintára!) magánosoknak adja át a vendéglő megnyitását (a dilemma oka az a feltételezés volt, hogy ezek a vendéglősök az olcsón megkapott lóhús egy részét átadják olyan vendéglősöknek, akiknek nincs engedélyük lóhúskifőzésre, és akkor ezek a vendéglősök, például a lóhúsrostélyost olyan áron fogják eladni vendégeinek, mintha marhahúst adnának). A cikkben szó van arról is, hogy a közélelmezési osztály tervei szerint, a főváros összes 104

népkonyhájában, szegényházában és toloncházában szintén bevezetik a lóhúst. Ez a tendencia egy múlt század elejei szakácskönyv szerint, ha mérsékelten is, de fokozatosan kiterjedt a fogyasztók szélesebb körére is, egy XX. századi szakácskönyv nem lenne tökéletes, ha a lóhús mint téma kimaradna belőle. Érdekes a lóhús fogyasztása melletti érvelése, miszerint „A ló hasonlíthatatlanul tisztább állat a sertésnél vagy a kacsánál. E kettő pedig oly kedvenc eledele nemcsak a gourmandoknak, hanem az emberiség több mint 90 százalékának. Annak előtte lóhúst csaknem kizárólag a szegényebb sorsúak fogyasztották, vagy a konzervgyárak használták fel. Így közmondássá vált, ha egy szegény pára megrokkant: jó lesz virslibe. Ma már az egész földkerekségén egyre-másra nyílnak a lóhús székek, vagy a lóhúst feldolgozó kolbászáruüzemek és lóhúsételt kínáló vendéglők.” Csáky már akkor (1929-ben) érthetetlennek és indokolatlannak tartotta a lóhúst övező visszataszító magatartást, mert az „olcsóbb, gazdaságosabb, tápértékben pedig vetekszik bármely állat húsával”. Néhány évvel később még mindig az a vélemény, hogy a lóhússal szemben a nagyközönség rendszerint bizonyos tartózkodással (sokszor határozott undorral) viseltetik, annak ellenére, hogy a lóhús ellen dietétikai szempontból kifogást emelni nem lehet és olcsóbb a hasonló minőségű marhahúsnál. Úgy tűnik, hogy az ellenszenv azzal magyarázható, hogy „rendesen öreg, beteges, lecsigázott, szánalmas kinézetű lovakat szoktak levágni s ez ment át a köztudatba”. De kiemeli, hogy miután a lóhús élvezeti értéke – főleg a megszokás miatt – kisebb a többi húsénál, az 1928. évi XIX. törvény (amely egy alapvető állategészségügyi törvény) és annak végrehajtási utasítása, a 100 000/1932. FM számú rendelet, illetve annak 98. § 13. pontja szerint ló-, szamárvagy öszvérhúst (belőlük készített húsneműeket) csak „Lóhús” felirattal ellátott mészárszékekben szabad forgalomba hozni, ahol másfajta hús nem is kerülhet forgalomba. Sőt a vendéglősök is csak külön engedéllyel használhatnak lóhúst, és e körülményt üzlethelyiségükben feltűnő helyen kiírni kötelesek (Újváry, 1942). A rendelkezésre álló nagyobb lómennyiség oka a technikai fejlődés (gépesítés, autó, villamos stb.) eredményeként feleslegessé vált állomány volt.


A fellendülés azonban nem sokáig tartott, és a lóhús fogyasztása szépen-lassan kiment a divatból. A másik fellendülés oka kissé hasonló volt, amen�nyiben megint csak a technikai fejlődés tette feleslegessé a lóállományt. Nevezetesen az, hogy az 1950-es évek végén a mezőgazdaság „szocialista” átszervezésével megnőtt a traktorállomány, és nem volt szükség lovakra. Jól mutatja ezt a 5.1.1. táblázat. Ebben az időszakban megnőtt az egy főre jutó lóhús-fogyasztás, ami azonban nem a tőkehúsok, hanem a töltelék- és a szárazáruk fogyasztását jelentette. A fellendülés azonban ebben az időben sem tartott sokáig, és újabb emelkedésre hozzávetőlegesen negyven évet kellett várni. A KSH (2015) szerint a marhahús, a belsőség és az egyéb húsfélék együttesen 2012-ben és 2013-ban is az összes húsfogyasztás 12 százalékát tették ki. Ezen belül a marhahúsfogyasztás csökkenő tendenciája folytatódott (1 kg/fővel, azaz 30 százalékkal), amit viszont ellensúlyozott az ugyanilyen mértékű növekedés az egyéb (juh-, ló-, kecske-, házinyúl-, vad-) húsféleségekből (2,2 kilogramm/fő). A lóhús fogyasztására külön nincs adat (5.1.2. táblázat).

A Vidékfejlesztési Minisztérium (2012) szerint a hazai lóállomány nagysága az elmúlt években folyamatosan gyarapodott. Az állományt 2012. december 1-jén 76 ezer volt, az egy évvel korábbinál 3 ezerrel több. A lóállományon belül ugyanakkor a kancák száma ezerrel csökkent, mintegy 40 ezret tett ki. A lóhúsfogyasztás hazánkban nem jellemző. Magyarországon a lovakat alapvetően szabadidős tevékenységekre (sport, hobbi, turizmus), kisebb mértékben igaerőnyerésre tartják. Az általános vélemény szerint a ló jó minőségű élelmiszer-alapanyag, hiszen akár haszonmunkát, akár sporttevékenységet végzett az állat, izomzata felépítéséből következően jó hústermék készíthető belőle. A lovak húsa omlós, ami az életkoruk növekedésével még inkább jellemzővé válik. Az így vágóhídra kerülő állatok száma az összes levágott egyednek 50 százalékát adhatja. A fennmaradó hányadot a tenyészállatnak bármilyen okból nem alkalmas ló vagy csikó teszi ki, de létezik olyan állomány is, amelyet kifejezetten vágóállat-előállítás céljából tenyésztenek. Ezek az úgynevezett pecsenyecsikók szinte teljes egészében a hidegvérű lófajták közül kerülnek ki, 5.1.1. táblázat

A húsipar néhány jellemző adata az 1950–1960-as években. Az állatvágások alakulása (Lőrincz és Lencsepeti, 1973) Megnevezés

Szarvasmarha (n) Élőtömeg (tonna) Sertés (n) Élőtömeg (tonna) Ló (n) Élőtömeg (tonna)

1952

1959

242 558 105 390 1 183 276 129 320 20 766 7 800

1965

294 882 138 920 2 051 919 233 210 69 394 27 670

1970/1950 %

1970

332 900 157 707 2 949 900 338923 7 300 2 997

338 400 177 039 2 943 900 357 438 2 400 1 095

139,5 168,0 248,8 276,4 11,6 13,9 5.1.2. táblázat

Az egy főre jutó húsfogyasztás megoszlása (KSH, 2015) Húsféleség

Marha- és borjúhús Sertéshús Baromfihús Egyéb hús Belsőség Összesen

2000

2005

2010

2012

2013

kg

%

kg

%

kg

%

kg

%

kg

%

4,3 28,0 33,7 1,1 3,1 70,2

6,1 39,9 48,0 1,6 4,4 100,0

3,1 26,7 29,8 1,2 2,7 63,5

4,9 42,0 46,9 1,9 4,3 100,0

2,5 25,3 24,6 1,6 2,7 56,7

4,4 44,6 43,4 2,8 4,8 100,0

2,4 24,5 25,4 2,0 2,1 56,4

4,3 43,4 45,0 3,6 3,7 100,0

2,2 24,0 24,9 2,2 2,2 55,5

4,0 43,2 44,8 4,0 4,0 100,0 105


és jellemzően élő állatként hagyják el az országot. Főleg Olaszországba kerülnek. A hazai vágóhidakra jobbára a „munkateljesítményből kikopott” lovak és a tenyésztési szempontból selejt egyedek kerülnek, amelyek valamilyen okból már nem felelnek meg az elvárásoknak. Olaszország területén már az ókortól kezdve széles körben fogyasztották a lóhúst, de a men�nyiség változó volt, például a már hivatkozott VIII. századi pápai tilalom is visszaszorította. Az utóbbi évszázad történése, hogy egy 1928-ban hozott rendelettel megtiltották a lóhús és egyéb húsok ugyanazon üzletben történő árusítását, amely rendeletet csak egy 1999-ben elfogadott törvénnyel oldották fel (a tiltás oka valószínűleg, az esetleges hamisítás elkerülése volt). Európában Olaszország a legnagyobb lóhúsfogyasztó ország mintegy 1,3 kg/fő évenkénti mennyiséggel, de ez az összes húsfogyasztásnak csak mintegy 1,6%-a (azonban ezt a mennyiséget sem tudják előállítani, ezért a szükséglet nagyobb részét elsősorban Lengyelországból vásárolják). Megjegyzik, hogy a fogyasztási adat nem tekinthető reprezentatívnak, mert az emberek jelentős része soha nem eszik lóhúst, a más országokból már jól ismert indokkal: „a ló házi kedvenc vagy éppen sporttárs, és nem vagyunk kannibálok”. Egy korábbi felmérés szerint a megkérdezettek 56 százaléka soha, 11 százaléka pedig rendszeresen (hetente legalább egyszer) fogyaszt lóhúst. A jelenlegi európai húspiac tapasztalatai alapján, noha a legtöbb országban jelenleg nem túl népszerű a lóhús fogyasztása, azonban több nyugat-európai országban lassan emelkedik annak mértéke, s úgy tűnik, hogy a lóhúsnak különleges jelentősége lehetne már a közelijövőben is. Ez részben azért lehetséges, mert az utóbbi évtized „húsbotrányai” (többek között a dioxin, a BSE, valamint a száj- és körömfájás, hamisítás stb.) miatt, a fogyasztók szeretnének biztonságos és egészséges, esetleg nem szokványos háziállatokból származó alternatív vöröshúst vásárolni, de miután jelenleg ilyen nincs Európában, ezért szükséges lenne egy egységesített lóhúspiacra, amely csökkenthetné a lóhús minőségi elbírálásának különbségeit. Sok dietetikus és táplálkozással foglalkozó kutató szerin, a lóhús újnak tekinthető húsféleség, amely fizikai, kémiai és táplálkozási 106

tulajdonságait tekintve (más háziállatok húsával összevetve) jobb, vagy legalább is azonos vele, és sok társadalomban beilleszthető lehetne a hagyományos táplálkozásba. A megvalósulásnak jelenleg különböző etikai (megszokás, kereskedelem, bizalmatlanság) akadályai vannak. Azonban az is tény, hogy mindezt elősegítendő, különböző kémiai, fizikai, táplálkozási és más tudományos kísérletek beállításával, valamint az eredmények széles körű terjesztésével szükség lenne a lóhúsok összehasonlítására a tradicionális háziállatok húsával. Indokolná ezt az is, hogy a lóhústermelés elsősorban legelőn történik, a lónak, emésztőrendszerének köszönhetően, kicsi a metánkibocsátása, és nő a telítetlen zsírsav (n-3 PUFA) beépülése, mind a zsírraktárakba, mind pedig az izomzatba, ennek mértékét pedig pontosítani kellene. Az USA különböző államaiban történelmi (több mint 150 éves) hagyományai vannak a lóhús fogyasztásának (akár szükségből, akár pedig mert szerették különleges ízét), illetve elutasításának. A lovak vágását és húsának fogyasztását időről időre, sokszor és az egyes államok szintjén különbözőképen szabályozták. Az elmúlt évtizedekben például Kaliforniában 1998-ban bűntetté nyilvánították „a lovak tartását és szállítását, ha azokat levágják, és emberi fogyasztásra felhasználják”. Illinois és további tíz állam (köztük New York és Massachusetts) hasonlóképen határozott 2007-ben, annak ellenére, hogy korábban ezeken a helyeken ez az iparág virágzott. A jelenlegi helyzet az, hogy a szövetségi kormányzat (az USDA-n keresztül) a lóhús fogyasztására szólította fel az amerikaiakat. A történet előzménye, hogy a lóvágóhidakat (ezzel a lóhús bolti értékesítését emberi táplálkozási célra) a Bush-adminisztráció alatt betiltották, de Obama elnök alatt 2011-ben a tilalmat feloldották, ami lehetővé tette ezek újraindítását. Közben nagyon sok törvénytelen vágóhíd működött, de ezzel a rendelettel a lóvágóhidak üzemeltetése ismét törvényessé vált. A lóhús értékesítésére újra lehetőség nyílt, miközben a külföldre értékesítés továbbra is virágzik. Az USDA szerint „fontos a törvény által előírt szövetségi ellenőrzés, hogy a vágóhidak megfeleljenek minden szövetségi követelménynek”, számolt be erről a Reuters (2013), de egyidejűleg arról is tájékoztat, hogy az USA


két közvetlenül szomszéd országában, Kanadában és Mexikóban, 130 000 lovat vágnak le évente főként (európai) kiviteli célzattal. Mindez alapvetően azért fontos, mert az USA vállalatai részesülni szeretnének ebből az üzletből, többek között azért, mert az USA-ban jelenleg nagyon olcsón lehet vágási célra a lovakat felvásárolni. Összefoglalóan az állapítható meg, hogy a lóhús fogyasztása az egész világon ismert, természetesen a történelmi idők és a különböző nemzetek szerint nagyon eltérő mértékben. Jelenleg világszerte felfutóban van a fogyasztás, azonban nagyon sok az általánosítás, és nagyon hiányoznak a pontos természettudományos kutatások. Szükség lenne a fajta-ivar-vágótömeg és természetesen a takarmányozás hatásának a vizsgálatára a különböző húsrészek mennyisége és összetétele tekintetében, de nem utolsósorban az élvezeti értékére vonatkozóan is. Ugyancsak szükség lenne a termelés-szállítás-feldolgozás hatékonyabb ellenőrzésére, a szokásos szempontokon kívül a lóhúsokkal (történelmileg is ismert és gyakori) legkülönbözőbb hamisítások elkerülése céljából. A lóhúsfogyasztás növelése és népszerűsítése érdekében csaknem minden országban vannak programok. Hazánkban is van egy web oldal (lohus.lap.hu) melynek ugyan ez a célja.

5.2. A lóhús (Pferdefleisch (német); horse meat (angol); viande chevaline (francia); carne de caballo (spanyol); carne di cavallo (olasz); hästkött (svéd), hevosenliha (finn); paardenvlees (holland); carn de cavall (katalán); carne de cavalo (portugál); мина конскиего/конско месо (bolgár); arklienai (litván); zirga gala (lett); конина (orosz) élelmiszerösszetevőkénti használata Napjainkban hazánkban és nemzetközi viszonylatban is a piacra kerülő lóhús két forrásból származhat. Leggyakrabban kiöregedett munkavagy hátaslovakból vagy csikókból, amelyek a

legelőn nőttek fel, valamint ritkábban hizlalótelepekről, ahol abrakkeverékkel és szénával etetve értik el a vágósúlyt. Bár tudományos tájékoztatás a lóhús minőségről sok helyen elérhető, a legtöbb közleményből hiányoznak a hús származását leíró adatok. Így nincs szó sem a táplálkozásbiológiai, sem az élvezeti érték szempontjából rendkívül fontos jellemzőkről, mint például ivar, fajta, vágási életkor és élőtömeg vagy felnevelés, takarmányozás. Például könyvében Csáky (1929) idézi Liebig adatait, miszerint a lóhúsfehérje 69 százalék, a marhahúsfehérje pedig 61 százalék kreatint tartalmaz, illetve, hogy a lóhús zsírtartalma csak fele a marhahúsénak. Sokszor a vizsgált húsrész sincs megjelölve, vagy ha igen, akkor általában csak rostélyost/karajt (m. longissimus dorsi) neveznek meg. Ezzel értékelik a lóhús minőségi jellemzőit, jóllehet a többi izmom (vagy húsrész) jelentős mennyiségi arányban járul hozzá a hasított lótest végső gazdasági értékének meghatározásához. Kevés figyelmet fordítanak a többi húsrész közötti minőségi eltérésekre, jellemzőkre. Annak érdekében, hogy növekedjen a lóhús fogyasztása és elősegíthető legyen a lóhússal kapcsolatos kereskedelmi tevékenység, a lóhús minőségét befolyásoló tényezőknek a jelenleginél sokkal részletesebb tanulmányozására olyan egységesített lóhúspiacra lenne szükség, ami csökkenthetné a lóhúsminőség elbírálásának országonként létező különbségeit. A lovat általában a marhához hasonlóan szokták darabolni, legértékesebb húsa a vesepecsenye. A jelenleg érvényes hazai szabályozást az FVM a 152/2009. (XI. 12.) rendeletének 12. melléklete tartalmazza, amely a „Magyar Élelmiszerkönyv 1–3/13–1. számú előírása a húskészítményekről” formában jelent meg. Itt az egyik (a lovakra is vonatkozó) meghatározás, a „6. Egyéb vágóállatok húsa” c. fejezetben található. E szerint: „Egyéb melegvérű vágóállatok (ló, juh, kecske, nyúl stb.) és emberi fogyasztásra alkalmas vadak (vaddisznó, vadnyúl, őz stb.) bőr nélküli testének csontos vagy csont nélküli izomszövetrészei a kötőszövettel együtt”. Egy másik (és a nemrégiben történt lóhúsbotrány kapcsán különösen fontos) fejezet, a 10.4. „Az állatfajok megjelölése a húskészítmények nevében” címet viseli: „Azok a húskészítmények, amelyek megnevezésében 107


nincs külön utalás egy bizonyos állatfajtára, a termék jellegének megfelelően csak marha és/ vagy sertés húsából készülhetnek. Ha egyéb vágóállatfaj húsából készült a húskészítmény, a termék nevében erre utalni kell, de az adott állatfaj testrészeiből származó húsnak, az összes hús tömegére vonatkoztatva, több mint 50 százalékban jelen kell lennie a termékben. Az egyedi termékleírásokkal meghatározott termékekhez csak a kiindulási anyagok között felsorolt húsipari nyersanyagokat szabad húskomponensként felhasználni, így egyéb állatfaj húsának felhasználása még a termék nevének jelzővel való megváltoztatása esetén sincs megengedve (így pl. nincs megengedve az „Olasz felvágott”-hoz lóhús felhasználása és „Lóhúsos olasz felvágott” megnevezés)”. A ló bontása, hasonlóan más nagyállatokéhoz, országonként (sőt esetenként, országrészenként is) változó. Sajnos semmiféle egységes bontási javaslat sincs. Élelmiszer-biztonsági okokból nagyon fontos a lovak egyedei azonosításának lehetősége, amit hazánkban a 110/2013. (IV. 9.) Kormányrendelet szabályoz.

A ló testének a hasítása a szarvasmarháéval azonos módon történik, azaz többnyire felezéssel vagy negyedeléssel. A fejét a húsvizsgálathoz (takonykór) középen kell elhasítani. A további darabolás szintén a szarvasmarhák esetében szokásos módon történik, a húsrészek elnevezése is megegyező. A szükséges állategészségügyi vizsgálatok is nagyjából hasonlóak, lényeges különbség csak abban van, hogy a lovak orrsövényét, orrüregét, továbbá gégéjét és légcsövét is vizsgálni kell, a rágóizmokat nem. A vágólovak minősítésének alapja abban az időben az élősúly és a tápláltsági állapotból becsülhető hasított súly százalékos aránya volt. Ennek alapján a belföldi vágásra szánt lovakat I. (57,5%), II. (53,5%), III. (50,5%) és IV. (43,5%) osztályba sorolták. A kivitelre szántakat „A” (59%) vagy „B”( 57%) kategória alapján különböztették meg. (Lőrincz és Lencsepeti, 1973). A 5.2.1. ábrán a lovak lehetséges hazai bontási felosztása látható. Ezt magyarázatként kiegészíti a 5.2.1. táblázat, amely a magyar, az angol, a német és a tudományos elnevezések lehetséges változatát tartalmazza.

5.2.1. ábra. A ló lehetséges hazai bontása 108


5.2.1. táblázat

A ló bontása (magyar, német, angol és tudományos megnevezések)

Schlegel, Keule Semer, Semerrolle

round

az izmok tudományos elnevezése (musculus…)* psoas major (psoas minor, quadratus lumborum) longissimus lumbalis, longissimus thoracis biceps femoris, gluteus superficialis, gluteus medius biceps femoris

leg

semitendinosus, semimembranosus

Vorderrücken

rib steak

longissimus dorsi izom az 5-től a 18-ik hátcsigolyáig

Hochrippe

rib steak

longissimus dorsi izom az 1-től az 5-ik hátcsigolyáig

Schulterblatt

shoulder-clod

triceps brachii izmok

Bug (Bogen)

shoulder-chuck-roll

has

Bauchlappen

plate

mellső szegy

vorderes Bruststück

fore brisket

hátsó szegy

hinteres Bruststück

hind brisket

oldalas

Rippenfleisch

short ribs

mellső lábszár

vorderes Beinfleisch

foreshank

hátulsó lábszár

hinteres Beinfleisch

hindshank

nyak, tarja

Nacken

neck, chuck

fej hús

Kopf

head

deltoideus, infraspinatus obliquus externus abdominis, obliquus internus abdominis, transversus abdominis rectus abdominis pectoralis superficialis, pectoralis profundus, obliquus externus abdominis pectoralis profundus, obliquus externus abdominis intercostalis externus, intercostalis internus, serratus ventralis thoracis, obliquus externus abdominis extensor carpi radialis, extensor digitorum communis, extensor digitorum lateralis, extensor carpi ulnaris flexor carpi radialis, flexor carpi ulnaris, flexor digitorum superficialis, flexor digitorum profundus tibialis cranialis, extensor digitorum longus, extensor digitorum lateralis, gastrocnemius, soleus, flexor digitorum superficialis, flexor digitorum profundus splenius, serratus ventralis cervicis masseter, temporalis, pterygoideus

magyar

német

angol

bélszín

Filet

tenderloin “filet mignon”

hátszín

Hinterrücken

top loin

fartő

Oberschale, Oberschalendeckel

rump

comb felsál lapos hátszín, rostélyos magas hátszín, rostélyos vastag lapocka lapocka

*Készült:Szalay Ferenc (2016) (Állatorvostudományi Egyetem, Anatómiai és Szövettani Tanszék) segítségével

109


A lóhús kémiai összetételéről, becsült minőségéről meglehetően sokféle, de többnyire nagyon általános megfogalmazású adat látott napvilágot. Például a Larousse Gastronomic (2010) megelégszik annak közlésével, hogy a lóhús nem olyan tömör, mint a marhahús, viszont levegőn kön�nyebben oxidálódik, ezért feldolgozása és tartósítása külön figyelmet igényel. A szakirodalomban vagy más forrásokban közölt adatok gyakorlatilag mindegyikének már említett hibája, hiányossága, hogy nincs megadva sem a fajta, sem az életkor, sem a vágáskori élőtömeg, és sajnos elég sokszor, még a húsféleség neve sem. Látványos kivételként egy koreai vágási kísérlet eredményei igazolják azt, hogy men�nyire fontos lenne az elterjedt lófajták húsrészenként elvégzett analitikája. A kísérleti vágásban, a Koreában elterjedt, „Jeju” keresztezésből származó egyedek (n = 8) vettek részt, amelyek a vágáskor 32 hónaposak, és átlagosan 360±20 kg élősúlyúak voltak. A felnevelés teljesen azonos volt (a 6. hónapos választásig legelő, majd utána egységesen széna és abrakkeverék).

A vizsgálatokban előtérbe került a kémiai összetétel, a pH, a víztartó képesség, a szín, a főzési veszteség, a nyíróerő-érték, a zsír- és az aminosav-összetétel, az ásványianyag-tartalom. Példaként most csak a kémiai elemzés eredménye kerül bemutatásra (5.2.2. táblázat) annak az egyébként közismert ténynek az igazolására, hogy az egyes húsrészek között szignifikáns különbségek vannak. Hazánkban az utóbbi időkben két PhD-munka foglalkozott a lóhús előállításával kapcsolatos kérdésekkel: Makray S. (2000): „A hidegvérű lovak hús- és tejtermelése”, illetve Szatai Zs. (2007): „Műtrágyázatlan és műtrágyázott gyep kémiai összetétele, táplálóértéke, hozama és a húsló eltartó képessége”. Mindkét munka a KE ÁTK-n, Kaposváron készült, alapvetően a felneveléssel, az értékelésben pedig a vágóhídi jellemzőkkel (hasított súly, vágási százalék) foglalkoznak. Szatai (2007) dolgozatában közöl egy kisebb táblázatot a lóhús kémiai összetételéről (5.2.3. táblázat), de megjegyzi, hogy a saját kísérletéből ilyen elemzések nem készültek. 5.2.2. táblázat

Néhány lóhúsrész kémiai összetétele (átlag ± SE) (Seong és mtsai, 2016 nyomán)

Bélszín

Víz (%) 70,35±1,71abcd

Fehérje (%) 20,63±0,68bc

Kollagén (%) 1,57±0,30cde

Zsír (%) 5,15±1,75cde

Koleszterin (mg/100 g) 79,50±10,05a

Energia (kcal/g) 1.516±730

Hátszín

69,10±1,54d

21,44±0,73a

1,48±0,22de

5,18±1,85cde

60,14±7,33ab

1.772±130

Lapocka

70,16±1,6bcd

19,69±0,67e

2,10±0,20b

5,30±1,11cd

75,42±5,01ab

1,832±111

Szegy

69,17±2,05d

20,10±0,57de

1,76±0,22c

5,56±3,00b

65,14±10,53ab 1.276±935

Hasalja

71,69±0,85a

21,28±0,46a

1,58±0,15cde

2,56±0,59f

72,36±9,57ab

Magas hátszín

70,69±0,99abc

20,7±0,38bc

1,60±0,18cde

3,65±0,97def

69,44±11,51ab 1.759±38

Oldalas

65,06±2,62e

19,07±0,77f

1,64±0,29cd

12,14±2,77a

55,76±28,45b

2.171±115

Lábszár

71,41±2,22ab

20,99±0,72ab

2,45±0,53a

3,41±2,05ef

63,18±24,9ab

1.608±203

Megnevezés

a–f

1.605±130

ugyanabban az oszlopban eltérő kitevővel található átlagok különbsége szignifikáns (p<0,05)

5.2.3. táblázat

A lóhús táplálóanyag-összetétele (Szatai, 2007) Víz (g/100 g)

Fehérje (g/100 g)

Zsír (g/100 g)

N-mentes kivonat (g/100 g)

BE (kcal/100 g)

Rossier és Berger (1988) cit. Bodó (1992) Makray (2000)

73–75

21–23

1–3

2,4

nincs adat

69,6 ± 3,3

21,2 ± 1,5

7,8 ± 4,2

0,65

nincs adat

Bíró és Lindner (1995)

70

21,5

2,5

0,9

113

110


Mi a különbség a lóhús és a marhahús között? A sokszor feltett kérdésre a MÉTE is adott egy választ (Zsarnóczay, 2013), miszerint táplálkozásbiológiai szempontból a lóhús kedvezőbb összetételű (5.2.4. táblázat). Az adatok szerint a lóhús fehérjetartalma nagyobb, mint a marhahús különböző részeié, ugyanakkor zsírtartalma jóval kisebb, ezért energiatartalma is. Szénhidráttartalma (cukor) nagyobb, ezért íze édeskés, valamint vastartalma öt-hatszorosa a marhahúsénak. Színe – miután vastartalma nagy – sötétebb, mint a marhahúsé. Állománya tömöttebb, rostosabb a kisebb zsírtartalom miatt, valamint azért is, mert a ló többet és gyorsabban mozog, mint a szarvasmarha. 5.2.4. táblázat

A lóhús és a marhahús átlagos összetétele (Zsarnóczay, 2013) Lóhús

Marhahús béllapocszegy szín ka

5.2.5. táblázat

Különböző haszonállatok húsának kémiai összetétele (100 g-ban) Összetevő

Ló

Ökör

Szarvas

Sertés

Juh

Víz

73–75

53–72

68–73

52–60

58–64

Fehérje

21–23

15–19

19–20

14–17

15–18

1–3

13–28

9–12

23–32

17–26

Zsír

5.2.6. táblázat

Különböző haszonállatok húsának aminosav-összetétele (100 g-ban) Aminosavak

Ló

Marha

Juh

Sertés

aszparaginsav

2,46

2,08

1,76

2,21

Treonin

0,96

0,97

0,76

1,05

Szerin

0,88

0,84

0,57

0,87

Glutaminsav

3,49

3,22

2,80

3,62

Prolin

1,50

0,92

0,86

0,83

Glicin

1,08

1,10

1,12

0,95

Energiatartalom, kJ

475

508

617

1105

Alanin

1,27

1,35

1,22

1,31

Fehérjetartalom, %

21,5

19,0

21,0

16,0

Valin

0,78

1,07

1,03

1,22

Zsírtartalom, %

2,5

4,4

6,2

21,0

Metionin

0,54

0,56

0,45

0,62

Víztartalom, %

74,0

74,8

71,2

61,6

Izoleucin

0,78

1,01

0,93

1,12

Szénhidráttartalom, % 0,9

0,6

0,6

0,5

Leucin

1,52

1,83

1,50

1,93

Vastartalom, mg/100 g 9,0

1,6

1,6

1,9

Tirozin

0,70

0,76

0,65

0,81

Fenilalanin

0,80

0,88

0,76

0,94

Lizin

1,80

1,76

1,70

2,19

Hisztidin

0,85

0,71

0,61

1,05

Arginin

1,29

1,32

0,94

1,58

Cisztein

0,24

0,23

0,22

Triptofán

0,16

n.a.

0,20

0,28 nincs adat

Brazília jelentős lóhústermelő és szállító ország. Egyik egyetemén (Faculdade de Medicina Veterinária e Zootecnia – Botucatu) a lóhúsokkal kapcsolatosan kiterjedt kutatások folynak. Vezető kutatójuk, Abrahão (2005) szerint a lovak vágóhídi darabolása hasonló, mint a marháké (legnépszerűbb darabok a rostélyos, a bélszín, a hátszín és a borda), de a lóhús sovány, kissé édes ízű, íze a marha- és az őzhúsé közötti. Több fehérjét és kevesebb zsírt tartalmaz, mint a marha, és a három évesnél fiatalabb állatok húsának jobb az íze, mint az idősebbeké. Nemcsak rendszeresen vizsgálják a brazíliai lóhúsok kémia összetételét, hanem összehasonlításokat is végeznek más haszonállatok húsával. Ezek közül a kémiai összetételt az 5.2.5. táblázat, az aminosav-összetételt pedig a 5.2.6. táblázat mutatja.

Újabban Németországban is sokat foglalkoznak a lóhússal, lómészárszékek és lóhúsból készült ételekre szakosodott vendéglők nyílnak. Az 5.2.7. táblázat a hannover-i egyetem (Institut für Fleischhygiene an der Tierärztlichen Hochschule, Hannover) adatait mutatja be. Lengyel szerzők (Litwińczuk és mtsai 2008) hasonlították össze kifejlett vágólovak (73 kanca és 58 herélt) húsának a kémiai összetételét és fizikokémiai minőségét. A húsmintavétel a hosszú hátizomból (m. longissimus lumborum (LL)-ből, 111

A magyar hidegvérű ló 5.2.7.táblázat

A lóhús összetétele 100 g fogyasztható anyagban (http://www.pferd-und-fleisch.de/pferdeflsh/chemie.htm) Táplálóanyagok (g)

Fehérje Víz Zsír Hamu

20,6 75,2 2,7 1,0

Ásványi-anyagok (mg)

Na K Mg Ca

45,0 330,0 25,0 13,0

Palmitinsav Sztearinsav Olajsav Linolsav

750 110 920 330

ARG HIS ILEU LEU

1790 870 1050 1610

Mn

0,02

Linolensav

260

LYS

1570

Fe Cu Zn P Cl Se

4,70 0,145 4,60 0,185 9,0 0,0006

Arahidonsav Koleszterin

MET PHE THR TRP TYR VAL

1280 720 910 120 670 1090

illetve a m. semitendinosus (ST)-ből) történt. A lovak Dél-Lengyelországból származtak, jól izmoltak, átlagosan 10 ± 0,33 évesek és súlyuk 460 kilogramm körül volt (5.2.8. táblázat). A kísérletben a vágás utáni 45. percben, 24 illetve 48 óra múlva mérték a pH értéket az elektromos vezetőképességet és az aktuális hőmérsékletet, 48 óra múlva a víztartó képességet, egy öttagú bizottsággal vizuálisan a márványozottságot. Megállapították a szükséges nyíróerőt, a hússzín erősségét, elvégezték az alapvető kémiai elemzéseket és az eredményeket statisztikai módszerekkel értékelték. Az LL izomnak szignifikánsan kisebb értékű volt az elektromos vezetőképessége, a hőmérséklete és az elvágásához szükséges nyíróerő, azonban ez szignifikánsan nagyobb vízkötő kapacitással járt együtt. Az LL izomnak szignifikánsan nagyobb volt az intramuszkuláris zsír- (IMF-) tartalma, és ennek következtében nagyobb a kalóriatartalma, de egyidejűleg kevesebb vizet és fehérjét tartalmazott, mint az ST-izom. A növekvő márványozottsággal, az LL izom IMF-tartalma 2,79-ről 13,30 százalékra emelkedett, míg ugyanezen értékek együtt az ST izomban, 2,80-ról csak 6,45 százalékra módosultak. Általában a nagyobb húsmárványozottsággal együtt jár a víz- és a fehérjetartalom csökkenése, valamint a fehérje/zsír arány növekedése. 112

Aminosavak (mg)

Lipidek (mg)

55 75

Vitaminok (mg)

A E B1 B2 Nikotinsav amid B6 B12

Egyéb anyag (mg)

0,020 0,230 0,110 0,150

Purin

200

4,600 0,500 0,063

5.2.8. táblázat

A kísérletben levágott lovak élő- és vágott tömege (Litwińczuk és mtsai., 2008) Vágás előtti tömeg (kg) Hasított tömeg melegen (kg) Hasított tömeg hidegen (kg) Vágási százalék melegen Vágási százalék hidegen

Átlag

SE

464,0

4,52 334,7 596,6

301,9

3,62 204,0 393,0

291,3

3,50 198,8 383,6

65,0 62,7

0,33 0,32

Min.

56,9 53,9

Max.

81,4 79,2

Abrahão (2005) adatai szerint, a lóhús „vöröshús”-nak tekinthető, kicsi a zsírtartalma, és 100 grammjában 175 kalória, 28 g fehérje, 6 g zsír, 5 mg vas, 55 mg nátrium, és 68 mg koleszterin van. Spanyol és olasz kutatók (Lorenzo és mtsai, 2014), kutatásaik alapján ugyancsak bizonyítottnak tartják a lóhúsfogyasztás kedvező hatását a humán táplálkozásban, mert a lóhúst kis intramuszkuláris zsír- és koleszterintartalom, viszonylag sok omega-3 zsírsav- és hemvas- tartalom jellemzi, valamint nagyon fontos forrása lehet az ásványi anyagoknak. Ugyanez a szerzőcsoport különböző kísérleteik eredményeit ismertetve mutatja be a lónevelésben és/vagy -hizlalásban a fajta, a keresztezés, a vágáskori


életkor és a testsúly, valamint nem utolsósorban a hízlalásvégi takarmányozás hatását. Nemcsak a húsipari vágóértékre, hanem a különböző testrészek, azon belül az izomcsoportok fizikokémiai tulajdonságaira és kémiai összetételére vonatkozóan is végeztek vizsgálatokat. Foglalkoztak a lóhúsfeldolgozás technológiájának kutatásával is, és bemutatják azon eredményeiket, amelyeket a szárazlókolbász-előállítással kapcsolatban értek el, vizsgálva a különböző mennyiségben hozzáadott sertéshátszalonna hatásait a végső minőség kialakításában és a kolbász élvezeti értékére. A nemzetközi szakirodalomban a lóhús gasztronómiai értékéről megjelent közlemények is meglehetősen változók, sőt például Paul Bocuse (1980), a világhírű francia séf 559 oldalas szakácskönyvében, sem McGee (2004) „Food & Cooking” enciklopédiájának 884 oldalán egyszer sem (!) szerepel a lóhús szó. Újváry 1942-ben megelégszik annak közlésével, hogy a ló legértékesebb húsa a vesepecsenye és a csikó húsa ízében hasonlít a borjúéhoz. A már idézett Larousse Gastronomic (2010) szerint puhasága miatt a lóhúst frissen, a levágást követő 2–4. napon belül lehet fogyasztani. Nem szükséges érlelni, sőt nyersen (lényegében tatár beafsteak gyanánt) is ehető, mivel az állatot nem érinti a TBC, s lényegében a Trichinella -fertőzöttség sem. A húsrészek többsége alkalmas gyors elkészítésre (steakek, hirtelen sültek). Szalonnával, esetleg sertéshússal keverve használják hentesáruk (mortadella, szárazkolbász) készítésére. Milánói szerzők (Del Bo és mtsai, 2013) számolnak be egy egészséges férfiönkéntesekkel beállított kísérletről, amelyben 52 vállalkozót véletlenszerűen két csoportra osztottak. Az egyik csoport tagjai (n = 26) a 90 napos kísérletben hetente 175 g lóhúst fogyasztottak, a másik csoport (n = 26) pedig egyáltalán nem kapott lóhúst. A kísérlet előtt és után egyaránt vért vettek a résztvevőkből, és azt állapították meg, hogy a lóhúsfogyasztás szignifikánsan (P = 0,05) csökkentette a szérum összes és LDL-koleszterin(22,6 illetve 29,1%-kal) és transzferin- (24,6%) szintjét. A vörösvérsejtekben ugyancsak szignifikánsan (P = 0,05), növekedett az összes zsírsav, a hosszú szénláncú telítetlen zsírsavak és a DHA (dokozahexaénsav) mennyisége (7,8–, 8–, illetve 11 százalékkal). A kísérleti eredmények

alapján megállapították, hogy a lóhús rendszeres fogyasztása hozzájárulhat az omega-3 zsírsavak felvételének növekedéséhez és javíthatják az egészséges emberek vérének lipidállapotát, valamint vasellátottságát. Természetesen a lóhús fogyasztásának is lehetnek higiéniai veszélyei. Ezekre hívja fel a figyelmet Gil (2005), mert noha a legtöbb húst ott fogyasztják el, ahol azok keletkeznek, de a kivitel különösen nagy Amerikából, kisebb mértékű Kelet-Európából Nyugat-Európába és Japánba (mely utóbbi helyen nyersen is fogyasztják). Ezért ezeket a húsokat gondosan elő kell készíteni a fertőzések (Salmonella és Yersinia enterocolitica lehet viszonylag gyakrabban, a Trichinella ritkán) elkerülése érdekében. Felhívja a figyelmet arra, hogy a máj és a vese kadmiumtartalmát is célszerű ellenőrizni.

5.3. A lóhús a hazai és külföldi gasztronómiában Sajnálattal kell megállapítani, hogy amint arról már szó volt e fejezet korábbi részében, nem igen van hazai adat arról, hogy amennyiben elődeink egyáltalán fogyasztották a lóhúst, akkor mely húsrészekből és miképpen készítették el azt. Ami egyértelmű, hogy a különböző húsrészekből ugyanazok az ételek készíthetők el, mint a hasonló elnevezésű marhahúsokból. A lóhús fogyasztásának növelése a jövő egyik lehetséges célja, ezért a továbbiakban bemutatásra kerül néhány hazai és külföldi gasztronómiai érdekesség. Egy ritka, régi magyar recept amely Bornemissza Anna (1680) könyvében található, a következő: „A vadlóhúst feketelével főzd, s ha megsütöd, jól megborsold, mert édes a húsa. Ha feketelében főzöd, elsőben sóban jól megfőzd; hadd hüljön meg, s csináld feketelével, magyar módon: tyúkvérrel, jó savanyún, s tedd belé a húst. Jóízű lesz.” A Fővárosi Tanács Szociálpolitikai és Közművelődési Ügyosztályának 1915-ös „Ételsorok és ételleírások” c. egyik hadiszakácskönyvére hivatkozik Szécsi (2014), amelyben az áll, hogy a lóhús édeskés ízét adó glikogéntartalom miatt, „a lóhúsból éppen úgy készítjük el a húslevest, mint a marhahúsból, csak jobban fűszerezzük”. 113


Valamivel újabb, hogy Csáky (1929), „A XX. század szakácsművészete” c. munkájában már arról ír, hogy miután a lóhúsnak nagyobb tápértéke van a marhahúsénál, ezért a lóhúslevesnek erőteljesebb íze van. A készítésekor fontos az erősebb fűszerezés, amivel a lóhús édeskés ízét kell ellensúlyozni. Véleménye szerint a ló fejét, lábát és belső részeit nem szokták felhasználni, a lóbelet azonban egyes szalámit gyártók „előszeretettel kapkodják el”, lévén erősebb a marha bélnél. További hazai tapasztalatokhoz katonai vagy a háborús évekről szóló szakácskönyvekből lehet hozzájutni. Ezek közé tartozik Madár Lászlóné (1991) könyve a háborús évek ételeiről, aki szerint ló- és csikóhúsból ugyanazon ételek készíthetők, mint a marhahúsból. Az íze is olyan, csak valamivel jobban meg kell sózni. Tehát készíthető: húsleves fartőből és szegyerészből, vesepecsenye vadasan vagy beefsteaknek, rostélyos hagymásan, fokhagymásan, rakottasnak, akár paprikásan, a combrész bő hagymával párolva vagy szintén pácolva vadas pecsenyének, gombával sültnek, finomra darálva, fűszerezve pedig fasírozottnak. Véleménye szerint a csikóhús (comb vagy gerincrész) kirántva olyan omlós és ízletes, mint a borjúhúsból készült bécsi szelet. Elkészíteni is ugyanúgy kell. A közvélekedés szerint a cigány népcsoport tagjai előszeretettel fogyasztották a lóhúst. Ennek azonban a szakirodalmi megerősítése többnyire hiányzik. Csermer és mtsai, 1999-ben közzétették „Cigány ételes könyv” munkájukat, amelyben találhatók „Cigány ételek lóból”., Ebben ezt írják: „A cigányok szeretik a lovat élve is, meg fazékban is”. Néhány recept a könyvből: Lóhúsleves: ugyanúgy készül, mint a marhahúsleves, de jobban kell fűszerezni hagymával (60 dkg lóhús, 50 dkg marhacsont, 1 kis fej kelkáposzta, 2 db sárgarépa, 1 db petrezselyemgyökér és 1 csomó zöldje, 1-1 db kisebb zeller és karalábé, 1–1 db paradicsom és zöldpaprika, 3 db vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, gyömbér, só, bors). Lóhús rántva: A lóvesepecsenyét tejben kiáztatják, fűszerezik, panírozzák. Olyan finom, mint a marhabélszín (80 dkg lóbélszin, 2–3 dl tej, 10 dkg liszt, 3 tojás, 25 dkg zsemlemorzsa, olaj a sütéshez, só). 114

Lóhús vadasan: A lóhúsból kitűnő vadast is lehet főzni, de töltött káposztát és minden mást is, amit a marhahúsból és sertéshúsból lehet (80 dkg lócomb, 1–1 db sárgarépa, petrezselyemgyökér, és zeller, 2 db vöröshagyma, 1 citrom, 2 dl tejföl, 2 evőkanál liszt, 2–3 evőkanál olaj, 2 evőkanál cukor, mustár, ecet, babérlevél, egész bors, só). Lópörkölt: Először érdemes kivéreztetni vízben a húst, aztán rakni föl sok hagymára, és jól meg kell szórni törött paprikával meg sóval (80 dkg lóhús, 4 db vöröshagyma, 1 db zöldpaprika, 1 kisebb paradicsom, 3 evőkanál olaj, pirospaprika, só). Lófasírt: Rögtön fel lehet ismerni sötét színéről: „nyerít valósággal” – írták a vendéglátóipari egységek kirakataiba kirakott szép nagy golyókra az ötvenes években. Itt is be kell dobni a borstól a majoránnáig minden fűszert (60 dkg darált lóhús, 2 nagyobb vöröshagyma, 3 db zsemle, 2 tojás, 3 evőkanál zsemlemorzsa, olaj a sütéshez, paprika, majoránna, őrölt fekete bors, só). Közismert, hogy a franciák is szívesen fogyasztanak lóhúst. A következő recept: „Sült lóhús őzsült módra” a LAROUSSE gasztronómiai lexikonban, 2010-ben jelent meg (481. oldal). Kötözzünk össze konyhai zsineggel egy szép darab lókeresztfartőt (kb. 1,5 kg). Keverjünk össze 5 dl száraz fehérbort, ½ pohár borecetet, 3–4 evőkanál földimogyoró vagy napraforgóolajat, egy jó nagy fej meghámozott vöröshagymával, egy felaprított sárgarépával, két nagy gerezd szétnyomott fokhagymával, egy kevés aprított petrezselyemmel, egy ágacska kakukkfűvel, egy őrölt babérlevéllel, 2–3 szem szegfűszeggel és szemes borssal. Helyezzük be a húst a páclébe, és hagyjuk benne 36 órára, közben kétszer-háromszor fordítsuk meg. Mielőtt sütni kezdjük, itassuk le a húst, sózzuk és borsozzuk meg, és bőségesen kenjük meg olvasztott vajjal. Süssük 275 °C-ra előmelegített sütőben, más húsokhoz hasonlóan kilogrammonként 25 perccel számolva. Amikor a sültet kivesszük, tartsuk melegen a szervírozó tálon; öntsük fel a sütőlevet a páclével, forraljuk be megfelelő sűrűségűre (azaz szükség esetén legírozzuk tejszínnel, sűrítsük tojás sárgájával) és passzírozzuk át. Adjuk a húshoz, tálaljuk vajban sült burgonyával és áfonyamártással vagy kön�nyű gesztenyepürével.


Egy edinburghi francia étteremben (L’Escargot Bleu) nemrégiben egy steakkóstolót rendeztek. Kétfélét szolgáltak fel a résztvevő 12 gasztronómiai szakértő és séf részére, egy olyat amit Orkney marhából (híres fajta Nagy-Britannia legészakibb területéről) és egy másikat, amely Comtoas (francia fajta) ló húsából készült. A lósteak 12:0 arányban bizonyult jobbnak a bírálat alapján (Brandongaille, 2014). A japán (2007) konyha egyik érdekes étele a basashi (nyers lóhús). Ez nagyon vékonyra szeletelt fagyasztott nyers lóhús jég ágyon felszolgálva, általában valamilyen daikon-féle (egy japán retekféle-) forgácson, sűrű fokhagymakrémmel az oldalán. A jó basashi sötétvörös, íze sima és krémes. Azonban akkor, ha az étel túlságosan kiolvad, akkor az ízletes falatok nyúlós piros valamivé válhatnak, és az ízük túlságosan hasonlítani fog a kezeletlen nyers lóhúséhoz. A lóhús fogyasztása Németországban is határozottan emelkedik, csaknem kétszáz lómészárszék működik, és a szakosodott éttermek száma is eléri az ötvenet (http://www.pferd-und-fleisch. de/pferdeflsh/gast1.htm). Egy (először 1999-ben kiadott) német szakácskönyv („Gut kochen, Pferdefleisch, lecker und vielseitig”) 58 különböző lóhúsból készíthető étel receptjét mutatja be (előétel (1), levesek (6), főételek (27), szendvicsek (6), lóhúsételek a nagyvilágból (7), steakek és rostonsültek (9), gyorsan elkészíthető könnyű ételek (2), töltelék áruk (6)). Egy szokatlan desszert különlegesség ebből a könyvből:

Lóhússal töltött derelye („tésztatáska”) vaníliaszósszal – édes desszert egy kicsit más módon: A recept kombinálja a sült lóhús ízét az édes gyümölcsök aromájával. Az eredmény nem több mint ami a húsételek jellemzője, azonban tésztában tálalva, amely lehet utóétel (desszert), de adható akár kávéhoz is. Alapanyagok 4 személy részére: a töltelékhez: 250 g lóhús, füge, darált mandula, mazsola, szilva, szárított narancs (kevés), földidióolaj (v. más növényi zsiradék); a tésztához: 400 g liszt, 50 g vaj, 100 ml tej, 1 kocka élesztő, vaníliaszósz, porcukor. Elkészítés: a kelt tésztát a szokásos módon kell elkészíteni: a megdarált lóhúst rövid ideig, előmelegített serpenyőben a földidióolajban meg pirítani. A húst ezután lehetőleg kisebb részekre még a serpenyőben szétosztani és a sütőzsiradékkal bekenni; a fügét, szilvát és a szárított narancsot kissé felaprítani; az átsütött húsmas�szát kihűlni hagyni, azután a fügével, a szilvával, a szárított naranccsal, a mazsolával és a mandulával összekeverni és jól átgyúrni; a kelt tésztát vékonyra kinyújtani, és azután 15–20 cm-es oldalhosszúságú négyzetekre vágni; a tölteléket kis adagokban rátenni és táskákat formálni; a táskákat, kb. 15 percig, 200–220 °C-ra előmelegített sütőbe tenni és aranysárgára sütni. Tálalás: A táskácskákat vaníliaszósszal leönteni, porcukorral meghinteni. Hidegen vagy melegen fogyasztható. Adható hozzá tejszínhab és egy szelet ananász. Jó étvágyat!

115


5.4. A lóhúsból készült élelmiszer termékek marketingje A világ népességének jelentős növekedése miatt már ma is az egyik legfontosabb feladat a gyarapodó lakosság ellátása jó minőségű, fenntartható és az emberi egészség megőrzése szempontjából biológiailag kedvező táplálóértékű élelmiszerekkel, amelyeken belül növekvő arányt kell képviselniük az állati eredetű élelmiszereknek. Vitathatatlan tény, hogy általában a hús az emberi táplálkozás nagyon fontos alkotóeleme. Az elmúlt ötven év során a Föld lakóinak száma több mint kétszeresére gyarapodott, miközben a világ hústermelése (1960 és 2012 között) több mint négyszeresére nőtt és 2012ben már meghaladta 300 millió tonnát. Ugyanebben az időszakban a húsféleségek közül a legnagyobb ütemben, több mint tízszeresére nőtt a baromfihús termelése, amit csökkenő sorrendben a sertéshús négy és félszeres növekedéssel, majd a marhahús, a juh- és kecskehús, valamint az egyéb húsok követtek közel azonos mértékű, többnyire kétszeres aránnyal. Bizonyítékok vannak arra, hogy a lovak a háziasításuk előtti időszakban kizárólagosan emberi táplálékként szolgáltak. A régi barlangrajzok és lovakból származó csontok alapján egyértelműen kiderült, hogy a paleolitikum korszakában (i. e. 10 000 körül) a lovakat kizárólag a húsáért vadászták az akkori Nyugat-Európa területén (Edwards, 1998; Hintz, 1995; Peplov, 1998). A legújabb régészeti kutatások szerint a ló háziasítása az i. e. 4. évezred folyamán zajlott le Közép-Ázsia és Kelet-Európa területén. Ebben a korszakban a lóhús és a lótej még mindig az emberi táplálkozás fontos összetevője volt, ugyanakkor már igavonásra és munkára is használták a lovat (Peplow, 1998). A hátas állatként való hasznosítására egy jóval későbbi korban, az időszámításunk előtti 1500–1000 körüli időszakban lehet bizonyítékot találni. Az ezt követő időszakban a lóhúsfogyasztás egyre ritkábbá vált döntően vallási, társadalmi és kulturális okokból (Fernández de Labastida, 2011). Ennek a folyamatnak egyenes következményeként a lóhús nem tudott népszerű táplálékká válni, ráadásul 116

gyakran minősítették a szegényebb társadalmi osztályok eledelének, valamint az élelmiszerhiány és az éhínség egyik kényszermegoldásának. Napjainkban a ló erőteljes pozitív érzelmeket generál, a legtöbb ember számára a szeretetet, az ember-közeliséget jelenti, vagyis egyre inkább hobbiállatként tekintenek rá. Ugyanakkor elindult egy ezzel ellentétes folyamat is, a hústermelés célját szolgáló húslótenyésztés. Ennek következményeként az elmúlt században számos európai régióban a kistestű, alacsony élősúlyú helyi fajtákat lecserélték a termelékenyebb fajtákra, aminek következtében közülük több a veszélyeztetett állatfajták sorába került (FAO, 2015a). A vázolt folyamat végeredményeként azonban a globális lóhústermelés a világ hústermelésének még így is mindössze 0,25%-a (FAO, 2015b). Ha az egyes földrészek szerinti termelést elemezzük, akkor kijelenthető, hogy a lóhús 46%-át Ázsiában, 18%-át Európában, 4%-át Óceániában, míg 2%-át Afrikában állítják elő (FAO, (2015b). A lóhústermelés alakulása a világon A lóhús és a lóhúsból készített termékek előállítása jelentős eltéréseket mutat az egyes országok között is. Ázsiában a legnagyobb termelőországok a következők (5.4.1. táblázat). 5.4.1. táblázat

A lóhústermelés alakulása néhány ázsiai országban Ország

Kína

A lóhústermelés alakulása (év, tonna) 2010 2011 20121

178 080

193 080

193 080

Kazahsztán

73 133

75 600

75 200

Mongólia

24 388

24 964

31 082

Kirgizisztán

19 011

18 786

21 550

Japán

5 880

4 868

4 895

Üzbegisztán

2 200

2 500

2 600

Indonézia

2 000

2 185

2 181

1A

2012. évi termelés szerint csökkenő sorrendben Forrás: FAO Stat adatbázis, Production – Livestock Primary

A táblázat alapján nyilvánvaló, hogy Kína nemcsak Ázsia, hanem a világ legnagyobb lóhústermelője (193 ezer tonnával a világ termelésének


26%-át adja). A második helyen Kazahsztán áll, ahol évente 75 ezer tonna lóhúst állítanak elő (a világtermelés 12%-a). Kiemelkedő arányú a termelés még Mongóliában és Kirgizisztánban, a többi országban az alapanyag-előállítás mennyisége nem éri el az 5000 tonna éves értéket. 5.4.2. táblázat

A lóhústermelés alakulása néhány európai országban Ország

Oroszországi Föderáció Olaszország Lengyelország Ukrajna Franciaország Németország Horvátország Görögország Belgium Svédország Magyarország Cseh Köztársaság Szlovákia Málta

A lóhústermelés alakulása (év, tonna) 2010 2011 20121

52 875 17 883 14 400 12 100 4 700 2 607 3 000 2 790 2 050 1 100 80 63 24 57

47 942 16 527 12 600 11 500 5 000 3 118 3 000 2 790 2 200 1 330 98 81 25 58

47 652 18 125 11 900 11 700 5 500 3 148 3 000 2790 2 300 1 330 93 80 25 58

1A

2012. évi termelés szerint csökkenő sorrendben Forrás: FAO Stat adatbázis, Production – Livestock Primary

Európában a lóhústermelés Oroszországban, Olaszországban, Lengyelországban, Ukrajnában és Franciaországban kiemelkedő, velük szemben az előállítás elenyésző Magyarországon, a Cseh Köztársaságban, Szlovákiában és Máltán (5.4.2. táblázat). Ahogy látható, Magyarországon a lóhústermelés kifejezetten alacsony színvonalú, nem éri el az évi 100 tonna mennyiséget sem. Ebből logikusan következik, hogy a jelenlegi termelési szint mellett csak nagyon korlátozott lehetőségünk van a lóhúsból készült termékek értékesítésére és hatékony marketing tevékenység végzésére. A világ lóhústermelésében a felsoroltakon kívül kiemelkedő szerepet játszik még Mexikó (2012-ben 83 350 tonna), Argentína (30 000 tonna), Kanada (28 500 tonna), Ausztrália (26 320 tonna) és Brazília (23 000 tonna).

A lóhús kereskedelem és a lóhús-ellátottság alakulása A lóhús termelési paraméterei mellett legalább annyira fontos tényező a kereskedelem alakulása a világon. Ázsia mint a világ legnagyobb lóhústermelője nagyon kis mennyiséget vásárol külföldről és nem is ad el lényeges mennyiséget lóhúsból vagy abból készült termékekből (13 651, illetve 9007 tonna) (FAO, 2015b). A lóhús világkereskedelmében Amerika is elhanyagolható szerepet játszik, így a kereskedelem legfontosabb helyszíne Európa. Az országokra lebontott legfontosabb importáló, illetve exportáló államokat a 5.4.3. táblázat mutatja be. 5.4.3. táblázat

A legfontosabb lóhúsimportáló, illetve -exportáló országok 2011-ben

Ország

Olaszország Oroszország Belgium Franciaország Hollandia Svájc Japán Kazahsztán Finnország Argentína Kanada Mexikó Lengyelország Mongólia Uruguay Románia

A lóhús-kereskedelem alakulása (tonna) Különbség Import Export (Import– Export)

28 962 25 562 25 206 18 122 5 945 5 003 4 512 3 680 2 306 n.a. 0 0 80 n.a. 0 3

3 000 0 20 986 5 686 6 324 0 0 0 22 21 225 15 787 14 026 11 832 8 977 6 673 6 151

+ 25 962 + 25 562 + 4 220 + 12 436 - 379 + 5003 + 4 512 + 3 680 + 2 284 21 225 15 787 14 026 11 752 8 977 6673 6 148

Forrás: FAO, 2015b és Belaunzaran mtsai, 2015 alapján saját szerkesztés

A világ legnagyobb lóhúsimportálói közé sorolható Olaszország, Oroszország, Belgium és Franciaország, ezekben az államokban a behozatal meghaladja az évi 15 000 tonnát. Kivételes 117


helyzetben van Belgium, ahol mind a behozatal, mind a kivitel mennyisége több 20 000 tonnánál. Svájc, Japán és Kazahsztán kizárólag külföldről vásárol, míg Finnországban a jelentős behozatal mellé elenyésző mértékű kivitel is társul. Hollandia külkereskedelmi egyenlege kiegyensúlyozott, vagyis az export és az import közel azonos mértékű. A bemutatott országok Hollandia kivételével nettó importőrök, amelyek Magyarország számára lehetséges felvevő piacokat jelenthetnek. A világ legnagyobb kiszállító országai közé sorolható Argentína, Belgium, Kanada, Mexikó és Lengyelország, kisebb mértékben pedig Mongólia, Uruguay és Románia. A felsorolt országok mindegyike nettó exportőr, vagyis ezen államok lehetnek a magyar kivitel legfontosabb versenytársai. Érdemes röviden megvizsgálni azt is, hogy hogyan alakul az egyes országok egy főre eső úgynevezett lóhúsellátottsága, ami a következőképpen számítható ki: termelés + import – export elosztva a lakosság lélekszámával. Ennek alapján kijelenthető, hogy a világ átlagos lóhúsellátottsága mindössze 0,10 kg (Belaunzaran és mtsai, 2015). Ennél jóval kedvezőbb az ellátottsági szint Mongóliában (5,81 kg), Kazahsztánban (4,92 kg), Kirgizisztánban (3,50 kg), (Izlandon 2,19 kg), Svájcban (0,73 kg). De ide sorolható, Olaszország (0,73 kg), Belgium (0,58 kg), Oroszország és Finnország (0,5 kg mindkét országban), valamint Franciaország (0,27 kg) és Málta (0,26 kg). Annak ellenére, hogy Kína a legnagyobb termelő a világon, az egy főre vetített lóhúsellátottsága kifejezetten csekély, mindössze 0,14 kg, ami alig haladja meg a világátlagot. Az eredmények felhívják a figyelmet a lóhústermelés és -fogyasztás regionális különbségeire, valamint arra, hogy a lóhús különféle piacokon való értékesíthetősége kihasználatlan. Megfelelő marketingtevékenységgel, a kulturális akadályok legyőzésével, illetve a lóhúsból készült termékek előnyeinek hangsúlyozásával a fogyasztókat meg lehetne győzni az ilyen készítmények gyakoribb fogyasztásáról. A fogyasztói magatartás alakulása A szakirodalom áttekintése alapján nyilvánvalóvá vált, hogy csak néhány esetben végeztek átfogó tapasztalati alapú kutatásokat a lóhússal 118

kapcsolatos fogyasztói magatartásról. A Humane Society International nevű szervezet Belgiumban és Franciaországban végzett felmérést a lóhússal kapcsolatos fogyasztói szokásokról és attitűdökről (HSI, 2012). Az eredmények szerint Franciaországban a megkérdezettek mindössze 50 százaléka, Belgiumban 51 százaléka tartja elfogadhatónak a lóhús fogyasztását. Jelentős különbséget találtak a válaszokban a nemek között; Belgiumban a férfiak 60, a nők mindössze 42%-a tenne az asztalára a lóhúst, míg ugyanez Franciaországban 61, illetve 39%. A kutatás kitért arra is, hogy milyen gyakran fogyasztanak lóhúst a háztartások a vizsgált két országban. Erre utaló adatokat mutat be az 5.4.4. táblázat. 5.4.4. táblázat

A lóhúsfogyasztás gyakorisága Franciaországban és Belgiumban Állítások

Soha nem fogyasztottam és soha nem fogyasztanék lóhúst Soha nem fogyasztottam lóhúst, de a jövőben elképzelhetőnek tartom Egyszer már ettem lóhúst Néhány alkalommal már ettem lóhúst Néha eszem lóhúst Gyakran eszem lóhúst A valamilyen gyakorisággal fogyasztók aránya

Egyetértés mértéke, % Francia Belgium ország

28

28

5

5

13

22

34

19

16 4

20 6

67

67

Forrás: HSI, 2015.

A felmérés eredményei szerint mindkét országban azonosak a tendenciák a fogyasztási gyakoriságot illetően. A válaszadók 67 százaléka evett már valamilyen gyakorisággal lóhúst, ugyanakkor a valóban gyakori fogyasztás csak a lakosság 4–6%-ára jellemző. A megkérdezettek kereken egyharmada még nem evett lóhúst, 28 százaléka pedig a jövőben sem tervezi e termék étrendbe illesztését. Az eredményekhez azonban hozzá kell tenni, hogy a megkérdezettek közül sokan nincsenek tudatában annak, hogy a megvásárolt hústermék tartalmazott-e lóhúst, vagy sem.


A továbbiakban azt is megvizsgálták, hogy vajon a válaszadók tisztában vannak-e a lóhús származási helyével, vagyis azzal, hogy honnan származik a termék. A fogyasztók közül sokan gondolják úgy, hogy a megvásárolt termék az Európai Unió valamelyik országából származik, miközben Észak-Amerikát, azon belül Kanadát csak a franciák 1, míg a belgák 4 százaléka említette meg. Franciaországban a válaszadók 25, Belgiumban 43 százaléka nem tudott választ adni a feltett kérdésre, ami a fogyasztói ismeretek és attitűdök hiányát jelzi a termékkel kapcsolatban. Dél-Koreában HO és munkatársai (2009) elemezték a fogyasztói preferenciákat és attitűdöket. A megkérdezettek köre kizárólag a lóhúsfogyasztókra terjedt ki, vagyis az eredmények a már tapasztalattal rendelkező fogyasztók viszonyulásait tükrözik. A kérdőíves felmérés során a válaszadóknak hat általános tulajdonságot kellett értékelniük; a lóhús érzékszervi tulajdonságait és fizikai megjelenését, az egészségre pozitívan ható tulajdonságait, a származását, a fogyasztói árat és az egyéb jellemzőket. Az eredményekből kiderült, hogy az előtérbe helyezést és a vásárlást legnagyobb mértékben befolyásoló tényezők a következők; a termék biztonságos fogyaszthatósága, a termék származása, ára, valamint a hús „sovány” mivolta. A megkérdezett lóhúsfogyasztókat négy klaszterbe (szegmensbe) sikerült besorolni. Az első szegmentumba a származásra érzékeny fogyasztók (a válaszadók 25 százaléka), a másodikba az ár-érzékenyek (20%), a harmadikba a minőségorientáltak (15%) tartoznak, míg a negyedikbe a közömbösek (40%), akik nem mutatnak egyértelmű preferenciákat. A kutatás eredményei alkalmasak arra, hogy az egyes csoportokra irányított marketingstratégiát és marketing programot dolgozzanak ki a vállalatok, amelynek célja a lóhúsfogyasztás jelentős növelése. Magyarországon a KÓD Piac-, Véleményés Médiakutató Intézet végzett reprezentatív kérdőíves felmérést a lóhúsfogyasztásról 2013ban. Az eredmények szerint a lóhús fogyasztása erősen megosztja a válaszadókat, elsősorban érzelmi-kulturális okokból. A magyar felnőttek valamivel több mint egyharmada (35 százaléka) fogyasztott már legalább egyszer lóhúst, vagy lóhúsból készült terméket, ez az arány jelentősen elmarad a belga és a francia szinttől.

A rendszeres fogyasztók aránya mindössze 3%, ami nagyságrendjét tekintve megegyezik a Belgiumban és a Franciaországban mért értékkel. Jelentős a különbség viszont a lóhúst elutasítók arányában. Amíg Franciaországban és Belgiumban arányuk 28%, addig Magyarországon a megkérdezettek 61 százaléka még a jövőben sem tervezi a lóhús, illetve az abból készült húskészítmények fogyasztását. Azok, akik a közeljövőben elképzelhetőnek tartják a termék fogyasztását, döntően a 18–39 éves diplomások közül kerülnek ki. A vonatkozó eredményeket az 5.4.5. táblázat teszi közzé. 5.4.5. táblázat

A lóhúsfogyasztási gyakorisága Magyarországon Állítások

Soha nem fogyasztottam és soha nem fogyasztanék lóhúst Soha nem fogyasztottam lóhúst, de a jövőben elképzelhetőnek tartom Egyszer már ettem lóhúst Néhány alkalommal már ettem lóhúst Gyakran eszem lóhúst A valamilyen gyakorisággal fogyasztók aránya

Válaszok megoszlása, %

61 5 20 12 3 35

Forrás: Kód, 2013.

Jelentős különbségek figyelhetők meg az egyes szociodemográfiai csoportok között. A férfiak 47 százaléka már legalább egyszer evett lóhúst vagy lóhúsból készített terméket, a nőknél ugyanez mindössze 25%. A fővárosban lakók körében lényegesen nagyobb a lóhúst már legalább egyszer kipróbálók aránya (53%), mint a többi városban (37%), illetve a kisebb településeken élőknél (21%). A legfrissebb tapasztalatok begyűjtése érdekében úgynevezett netnográfiai kutatással vizs gáltuk a lóhúshoz kapcsolódó internetes felületek tartalmát, hogy fogyasztói véleményeket, preferenciákat és attitűdöket keresve. A netnográfia olyan kvalitatív kutatási módszer, amely adaptálja az etnográfiai kutatási technikákat az online közösségek kultúrájának vizsgálatához (Kozinets 2002). Információforrásként 119


nyilvánosan elérhető online kommunikációs csatornákat használtunk fel azért, hogy azonosítsuk és megértsük az on-line fogyasztói csoportok gondolkodásmódját és döntési mechanizmusait. Elsőként beazonosítottuk azokat a kulcsszavakat, amelyek a lóhúsfogyasztással kapcsolatba hozhatók. A kulcsszavakat beírtuk a Google Chrome böngésző keresőjébe, majd a beazonosított oldalakon vizsgáltuk a fogyasztói véleményeket és hozzászólásokat. A kulcsszavak találati eredményeit az 5.4.6. táblázat tartalmazza. 5.4.6. táblázat

A lóhúshoz kapcsolódó kulcsszavak találati eredményei Rangsor

Kulcsszó

Találat

1.

Lóhústermék

16 700

2.

Lóhús

11 600

3.

Lókolbász

4 860

4.

Lóhúsbotrány

4 570

5.

A lóhús egészséges

2 320

6.

A lóhús ára

4 040

7.

Lóhúsból készült ételek

2 301

8.

Lószalámi

401

9.

Lópárizsi

318

Forrás: Saját kutatás, 2016.

Összességében megállapítható, hogy nagyon kis találati eredményeket kaptunk a lóhússal kapcsolatban. Viszonylag nagy a „lóhústermék” és a „lóhús” találati száma, ugyanakkor a többi kifejezés csak elvétve fordul elő az online kommunikációs csatornákon. A pár évvel ezelőtt kipattant lóhúsbotrány hatása erősen érezhető a digitális térben, a kifejezés a negyedik helyen áll a találati rangsorban. Viszonyításként megvizsgáltuk a „helyettesítő termékek” találati adatait is. A „sertéshús” szó 262 000, a „marhahús” 302 000, a „csirkehús” 119 000, a „baromfihús” 69 500 találati számmal „büszkélkedhet”. Az eredmények jelzik, hogy a különböző húsfélék közül éppen a lóhússal kapcsolatos kifejezéseknek a legkisebb a találati száma, ami ismét felhívja a figyelmet a fogyasztói érdeklődés hiányára. 120

A kulcsszavak keresése után a lóhússal kapcsolatos fogyasztói véleményeket is megvizsgáltuk. Megállapítottuk, hogy ez a piaci termék egyáltalán nem foglalkoztatja a különböző internetes fórumok, illetve közösségi oldalak csoportjait. Nagyobb érdeklődést váltott ki a lóhúsbotrány, amely azonban gyorsan lecsillapodott. Ezenkívül csak néhány esetben kérdeztek rá a lóhús, vagy a belőle készített termékek beszerzési lehetőségeire. A fogyasztók egy része tisztában van azzal is, hogy csak nagyon nehezen lehet beszerezni lóhúsból készült élelmiszereket, miközben egy szűk fogyasztói csoport igényelné az ilyen típusú termékeket (pl. lópárizsi). A kommentálók egy része érzelmi okokból sarkosan elutasítja a ló élelmiszercélú hasznosítását, ami talán a termékek piaci elterjedésének a legerősebb gátja. Az eredmények alapján egyértelműen kijelenthető, hogy nincsenek kiforrott fogyasztói szokások, és főként nincsenek kialakult attitűdök Magyarországon a lóhússal kapcsolatban. A különböző országokban készült felmérések eredményei mind arra utalnak, hogy regionális és kulturális különbségek vannak a lóhús és az abból készült termékek fogyasztásában. Európa nyugati felében a vásárlók viszonylag nyitottak az ilyesféle élelmiszerek fogyasztása iránt, hazánkban viszont kiemelkedően nagy az elutasítók aránya. Ezzel szemben Ázsiában, ahol a lóhúsfogyasztásnak nagyobb hagyománya van, már kialakultak azok a szegmensek, amelyek megcélzása differenciált marketingprogramokkal lehetséges. A lóhús mint funkcionális élelmiszer Az elmúlt évtizedekben világviszonylatban az ún. civilizációs betegségek rohamos terjedése következett be. Az általuk okozott halálozások már jó ideje a legnagyobb arányúak. A szív- és érrendszeri betegségek, a cukorbetegség, az elhízás, a rosszindulatú daganatok és a légzőszervi betegségek az összes halálozás 63 százalékát teszik ki évente a világon, míg a globális betegségek 45,9 százalékáért felelősek (WHO, 2012). A vázoltak új kihívások elé állítják az élelmiszeripart: olyan új élelmiszerek fejlesztését teszi szükségessé, amelyek egészségvédő hatásuk révén lassítják az emberiséget sújtó civilizációs


betegségek terjedését, és egyúttal az idősödő társadalmaknak is egészségben hosszan eltöltött élettartamot kínálnak. Az alkalmazkodási folyamat biztos jele, hogy egyre nő azon élelmiszerek száma a piacon, amelyeknek a kiváló élvezeti értékük mellett még egy vagy több táplálkozásbiológiai előnye is van. Az ilyen típusú élelmiszereket a szakma funkcionális élelmiszereknek nevezte el (Bíró, 2004), a fogalom azonban jogi értelemben nem szabályozott úgynevezett virtuális élelmiszerkategória (Lelovics, 2010; Lugasi, 2008). A vöröshúsok között a lóhúst gyakran illetik „diétás” jelzővel, döntően kis zsírtartal mának és kedvező zsírsav-összetételének köszönhetően (Lorenzo, 2013; Lorenzo & Pateiro, 2013). A lóhús, összehasonlítva a sertés-, a marha- vagy a baromfihússal, kisebb zsírés koleszterintartalomú, ráadásul viszonylag nagy az n-3 zsírsavtartalma. A lóhús rendszeres fogyasztása hozzájárulhat a teljes és az LDLkoleszterin bevitelének csökkentéséhez, egyúttal javíthatja az úgynevezett omega-3 indexet és a szervezet vasstátuszát (Del Bo és mtsai, 2013). Mindennek oka a ló táplálkozási módjában keresendő (sok zöld- és szálas takarmány). A leírtak alapján a lóhús kiváló kiegészítője lehet az egészségtudatos táplálkozásnak, amelynek célja a normális testtömeg megtartása, vagy annak érdemi csökkentése. A leírtak alapján a lóhús a marhahús helyettesítő terméke lehet. Az előzőekben bemutatott táplálkozás-élettani előnyöknek köszönhetően a lóhús és az abból készített termékek funkcionális élelmiszernek tekinthetők, ezért a belőle készült termékek piaci pozícionálását az egészségtrend mentén is el lehet végezni. A lóhúsból készült funkcionális élelmiszerek eladhatóságában kiemelt szerepe lehet az úgynevezett táplálkozásmarketing- tevékenységnek. A táplálkozásmarketing angol megfelelője az úgynevezett nutrimarketing, amely az angol „nutrition” és „marketing” szóból képzett szóösszetétel. A kifejezés arra utal, hogy a vevők és a társadalom hosszú távú érdekeinek figyelembevétele megkívánja olyan élelmiszerek kifejlesztését, amelyeknek amellett, hogy ízletesek, még egy vagy több táplálkozási (funkcionális) előnyük is van. Ebből következően a táplálkozásmarketing azokat az élelmiszereket helyezi középpontba a piacon, amelyeknek valamilyen

egészségvédő (funkcionális) tulajdonságuk van. A táplálkozásmarketing eszközrendszere nem tér el az általános marketingben alkalmazott módszerekétől. Kiemelt figyelmet kap a célcsoportok meghatározása, a termékfejlesztés és az innováció, a fogyasztói magatartás elemzése, a márkázás, valamint a marketingkommunikáció. A marketingstratégia alapjai Az eddig leírtak azt bizonyítják, hogy a lóhús, illetve a lóhúsból készült termékek fontos alkotóelemei lehetnének az egészséges táplálkozásnak. Ennek ellenére a lóhús fogyasztása – néhány hagyományosan lóhúsfogyasztó országot leszámítva – elsősorban kulturális okok miatt alacsony színvonalú. A lóhúsfogyasztás érdemi növelésének egyik, ha nem a legfontosabb eszköze a hatékony és hatásos marketingtevékenység, amelynek legfontosabb elemeit ismerteti a fejezet. Elöljáróban érdemes megjegyezni, hogy a lóhús esetében igényeket, illetve keresletet kell teremteni, mivel nincs kialakult attitűdrendszer a termékkel kapcsolatban. Ha sikerül felkelteni a fogyasztók érdeklődését, akkor a marketing eszközrendszere segítségével olyan termékek fejleszthetők ki, amelyek megfelelnek a vásárlók elvárásainak. A továbbiakban a marketing stratégia legfontosabb elemei kerülnek ismertetésre. A marketing modern értelmezése A marketing modern megfogalmazásai túlmutatnak az egyszerű piaci cserére irányuló meghatározásokon. Középpontba kerülnek a fogyasztói szükségletek és igények, a társadalom hosszú távú érdekei (pl. környezetvédelem, az ember egészségének fenntartása), a marketing szemléletmódként való meghatározása. A marketing vállalati szemléletmódként is jellemezhető. Ennek alapján a marketing a vállalat egészére kiterjedő filozófia, szemléletmód, amely a vevőkkel való azonosulást hangsúlyozza. Tágabb értelemben a marketing szervezeti ténykedés és eljárás, amelynek célja értékek teremtése, kommunikálása és eljuttatása a fogyasztókhoz. Feladata a fogyasztói kapcsolatok szervezése olyan módon, hogy szervezetnek és a vevőknek egyaránt nyereséget hozzon a (Ama, 2004). 121


Mindkét fogalomban megjelenik a vevőközpontúság, a fogyasztói szükségletek és igények kielégítése, valamint a vevőérték meghatározása. A lóhúsból készült élelmiszerek gyártóinak ezért az első feladatuk egy átfogó piackutatás lebonyolítása, ami döntően a lehetséges célcsoportok meghatározását, illetve a megkülönböztető piaci helyzet kialakítását jelenti. Ha a piackutatás során sikerült igazolni a lehetséges célcsoport(ok) meglétét és annak méretét, akkor tervszerűen kidolgozható a marketing eszközrendszere vagyis a marketingmix. Lényegében ezt a megközelítést hangsúlyozza a marketingorientált szemléletmód is. A marketingkoncepció szerint a szervezeti célok elérésének kulcsa a célpiacok szükségleteinek és igényeinek megismerése és a konkurenciánál hatékonyabb és hatásosabb kielégítése a vonzóbb vevőérték megteremtése érdekében (Kotler és Keller, 2012). A marketingelgondolás négy alappilléren nyugszik: célpiac-központúság, vevőirányultság, integrált marketing és nyereségesség. A célpiac-központúság azt jelenti, hogy egyetlen vállalat sem működhet minden piacon és nem elégíthet ki minden fogyasztói igényt. A vállalatok akkor járnak el helyesen, ha körültekintően meghatározzák piacaik határait és minden célpiacra kidolgozzák testre szabott marketingprogramjaikat. Ezt nevezzük differenciált marketingmegközelítésnek. Jó példa lehet erre a férfiak számára kifejlesztett lókolbász, amely a kiváló élvezeti értéket és a pikáns férfias ízeket helyezi a marketingkommunikáció közép pontjába. A vevőorientáltság azért fontos szempont, mert a vállalat csak akkor lehet sikeres, ha a célpiacok meghatározása mellett gondosan elemzi a kiválasztott piacok fogyasztóinak szükségleteit és igényeit. A modern marketing egyik legfontosabb feladata megérteni a fogyasztók kívánságait és vágyait, majd jobban kielégíteni azokat, mint a versenytársak. Példánknál maradva nem elegendő a pikáns lókolbászt kedvelő férfiak szegmensének azonosítása, legalább ennyire fontos e réteg fogyasztói szokásainak, életstílusának feltárása. A vállalatnak nagy elégedettséget vagy elragadtatást kell elérnie, mivel ez vezet a márka iránti érzelmi kötődéshez, amelynek végeredménye a márkahűség és a teljes vevői elégedettség. 122

Az integrált marketing azt jelenti, hogy a vállalat minden részlegének és munkatársának együtt kell működnie a vevő kiszolgálásában, ugyanis csak így lehet sikeres. Ebből természetesen az is következik, hogy nem elég, ha csupán a vállalati marketingszakember lesi a fogyasztók igényeit. Ma már egyre több vállalat minden munkaköri leíráshoz egy kiegészítést csatol, amely arról szól, hogy az adott munkakör hogyan segíti a vevő elégedettségének erősítését. Kijelenthető, hogy a munkatársak vevőközpontúságának megteremtése és folyamatos fejlesztése az alapja a kiváló piaci marketingtevékenységnek a lóhús esetében is. A nyereségesség. A marketingelgondolás végső célja segíteni a szervezetet céljai elérésében. A versenyszférában működő vállalatok legfőbb célja a nyereség, amit azonban nem fő célkitűzésként, hanem a jól végzett munka melléktermékeként kell elérni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a vállalatnak csak akkor van bevétele, ha a fogyasztók szükségleteit, igényeit és vágyait a versenytársakénál hatékonyabban és hatásosabban elégíti ki. A marketingmix elemei A legelterjedtebb marketingmix meghatározása McCarthy nevéhez fűződik, aki a marketing eszközeit négy fő csoportba sorolta és az angol kezdőbetűk szerint 4P-nek nevezte el. A 4P fő csoportjai a termékpolitika (product), az árpolitika (price), az értékesítési politika (place) és a kommunikáció (promotion). A marketingmix a vállalati marketingeszközök különböző piaci helyzetekben alkalmazott kombinációja. Az egyes csoportokba tartozó eszközökről és tevékenységekről az 5.4.7. táblázat nyújt részletes tájékoztatást. A leírtak figyelembevételével a vállalatnak a marketing-eszközrendszerét úgy kell összeállítania, hogy az egyes marketingeszközök olyan kombinációja jöhessen létre, amely legjobb esetben optimális megoldást jelent a célpiac kiszolgálására. Erre példa a kiváló minőségű termék – magas árszint – különleges üzlettípus – presztízsteremtő reklám mint marketingmix-kombináció. A lóhúsból készült élelmiszerek ebbe a csoportba tartozhatnak, vagyis a vállalatok a termékek elállításakor inkább a minőséget helyezik előtérbe az árakkal szemben. E helyzet ellentettje


az átlagos minőség – alacsony ár – intenzív értékesítés – vásárlásösztönzés eszközkombináció, amely a hazai élelmiszerpiacon tapasztalható nagyfokú fogyasztói árérzékenység miatt reális megoldás lehet egyes vállalatok számára. 5.4.7. táblázat

A marketingmix eszközcsoportjai és fontosabb tevékenységei A marketingmix eszközcsoportjai

5.4.8. táblázat

tevékenységei

Termékfejlesztés Termékpolitika Csomagolás, formatervezés (Product) Minőségszintek meghatározása Márkázás Ármeghatározás Hitelek, árkedvezmények Árpolitika (Price) Katalógusárak Költségvizsgálatok Értékesítési utak tervezése Logisztika és fizikai elosztás Értékesítési politika Hálózatsűrűség tervezése (Place – distribution) Kereskedelmi partnerek kiválasztása Kommunikáció (Promotion)

az élelmiszereket, hanem egyre jobban terjednek a „kényelmes” disztribúciós formák, mint például az internetes vásárlás, a teleshop vagy a házhoz szállítás. A célcsoportot azon az értékesítési csatornán keresztül kell kiszolgálni, ahol ők szeretnének vásárolni, és ezt a vállalatoknak teljes mértékben figyelembe kell venniük. Ugyanez vonatkozik a marketingkommunikációra is a vevőket azokon a csatornákon kell megszólítani, amelyeket jellemzően használnak.

Reklám Vásárlásösztönzés Közönségkapcsolatok (PR) Személyes eladás Direkt marketing

Forrás: Szakály, 2011.

A marketing tipikus 4P eszközrendszerét ugyanakkor sokan kritizálják amiatt, hogy az túlságosan eladócentrikus, és kevésbé koncentrál a vásárlók szükségleteire és igényeire. Az utóbbi években ezért fogalmi szinten elterjedt az úgynevezett 4C elmélet, amelynek középpontjában a vevő áll (5.4.8. táblázat). A táblázat alapján a következő fontos megállapítások tehetők a lóhúsból készült élelmiszerekkel kapcsolatban. A vállalatoknak nem a termékre, hanem a fogyasztók igényeire kell összpontosítani, amihez viszont piackutatásból származó tájékoztatóadatokra van szüksége. A termék ára a vásárlók számára valójában költséget (kiadást) jelent, vagyis a vevő azt a terméket fogja megvásárolni, amelyik a legjobb költség/érték arányt képviseli számára. Napjainkban a vevők már nemcsak a hagyományos értékesítési csatornákon keresztül szerzik be

A 4P és a 4C eszközrendszere A marketing eszközrendszere

4P (eladóra összpontosít) Termék (Product) Ár (Price) Értékesítés (Place) Kommunikáció (Promotion)

4C (vevőre összpontosít) Fogyasztói igények (Consumer demands and needs) Költség (Cost) Kényelem (Convenience) Kommunikáció (Communication)

Összefoglalva, a fogyasztói magatartás nagymértékben differenciálódott, az élelmiszerpiac egyre kisebb csoportokra (szegmentumokra) tagolódik, egyre több piacirés (niche) jelenik meg, amelyekben a fogyasztók sajátságos igényeket fogalmaznak meg a termék jellemzőivel, árával, értékesítési és kommunikációs csatornáival kapcsolatban. A lóhúsból készült élelmiszerek gyártóinak mindez kiváló lehetőséget teremt, mivel lehetséges fogyasztóik sajátságos igényeket támasztanak a termékekkel szemben, a piac mérete korlátozott, így a versenytársak száma egészen kevés lehet, ezért az árszint magasabb lehet, de a vevők ár-elfogadási hajlandósága is kedvezőbb. A termékpolitika eszközei Mindenekelőtt célszerű pontosan meghatározni, hogy marketingszempontból mit értünk terméken. Egyszerű és tömör megfogalmazásban termék mindaz, ami a piacon a szükségletek és az igények kielégítésére felkínálható (Kotler és Keller, 2012). A meghatározásból egyértelműen látszik, hogy a terméket valamilyen igény 123


kielégítésére vásárolja meg a vevő, és nem elsősorban azért, hogy birtokolja. Az élelmiszereket a vevő azért vásárolja meg, mert szeretne élvezetesen és egészségesen táplálkozni. Ennek megfelelően az élelmiszeripari vállalatoknak elsősorban nem termékeket, hanem előnyöket, élményeket kell eladniuk a piacon (Szakály, 2001). A marketing-szakirodalom szerint a termékek különböző szintjeit lehet megkülönböztetni (Levitt, 1980; Wierenga, 1982; Kotler és Keller, 2006). Az egyik leggyakrabban használt felosztás a termék öt szintjének meghatározása (5.4.9. táblázat). 5.4.9. táblázat

A termék öt szintje, avagy a vevőérték-hierarchia lóhúsból készült élelmiszereknél A termékszint megnevezése

Elemi haszon/alap hasznosság Alaptermék Elvárt termék Bővített/kiterjesztett termék Potenciális termék

Lóhúsból készült élelmiszerek

Kiváló íz, egészségesség A tárgyiasult élelmiszer Nagy élvezeti értékű és egészséges élelmiszer Különböző egészségvédő komponensek hozzáadása Bio- és funkcionális élelmiszerek

Forrás: Kotler és Keller, 2012 alapján saját szerkesztés.

A legalapvetőbb szint az elemi haszon vagy az alaphasznosság, ami a lóhúsból készült élelmiszerek esetében a kiváló íz, az egészségesség, avagy a jóllakottság érzete. Élelmiszereknél azokat a tulajdonságokat (előnyöket) kell „beépíteni”, amelyek a vevők számára a legfontosabbak. Számos felmérés és tanulmány igazolja, hogy élelmiszer-vásárláskor a fogyasztók számára a két legfontosabb előny a magas élvezeti érték és az egészségesség. A második szint az alaptermék, amelyet a gyártók piacra visznek, pl. lókolbász, lópárizsi, vagy éppen szalámi formájában. Az alaptermék már hordozza azokat a főbb értékeket (előnyöket), amelyek az elemi haszon szintjén megfogalmazhatók. Az elvárt termék szintjén célszerű azokat a tulajdonságokat „beépíteni” a termékbe, amelyeket a fogyasztó a terméktől elvár, vagyis a 124

lóhúsból készült párizsi vagy kolbász legyen ízletes és táplálóanyagokban gazdag. Magyarországon az élelmiszerek legtöbbje megfelel ezeknek az elvárásoknak, ezért ez a szint nem különbözteti meg egymástól az egyes készítményeket. A negyedik szinten a vállalat létrehozza az úgynevezett bővített vagy kiterjesztett terméket, amely a fogyasztó várakozásain (elvárásain) túli vágyainak felel meg. Ilyen előnyök lehetnek élelmiszerek esetében az egészségesebb termékváltozatok, amelyek egyik megoldása a különböző egészségvédő összetevőkkel való dúsítás. A táplálkozás-élettani előnyök mellett bővítésnek minősülnek az új ízváltozatok, a vásárlás ösztönzésére szolgáló „egyet fizet, kettőt kap” típusú akciók, avagy az „egy termékben 30 százalékkal több van” reklám-megfogalmazások. A vállalatoknak elemi érdekük a bővített szinten történő termékfejlesztés, mivel a termékkategóriák legtöbbje a piacérettségi állapotában van. Az érett piac fő jellegzetessége pedig az, hogy az ágazati forgalom érdemlegesen már nem nő, a versenytársak ezért csak egymás rovására tudnak terjeszkedni. Emiatt kénytelenek új termékjellemzőket felkutatni, amire élelmiszerek körében legjobb példa a táplálkozási orientációjú gyártmányfejlesztés. Ha az új tulajdonság (jellemző, előny) bevezetése sikeres, akkor az úttörő a többi vállalat rovására megnöveli piaci részesedését, és ebből eredően nagyobb nyereségre tesz szert. A többi vállalat természetesen igyekszik az új tulajdonságot lemásolni, s ezzel az eredeti jellemző elveszíti meghatározó jellegét. Ez a törvényszerűség egyúttal azt is jelenti, hogy a bővített termékszint elvárt termékszintté fog átalakulni. A leírtak ugyanakkor arra hívják fel a figyelmet, hogy a vállalatoknak az érett piacokon folyamatos innovációra, kutatásfejlesztésre kell törekedniük, mivel csak így őrizhetik meg erős versenyhelyzetüket. Az ötödik szinten helyezkedik el az a lehetséges termék, amely magában foglalja mindazokat a lehetséges bővítéseket (fejlesztéseket), amelyeken a termék a későbbiekben még keresztülmehet. A bővített termék azt fejezi ki, hogy mi van a termékben ma, a lehetséges termék pedig azt, hogy mivé válhat a jövőben (pl. biofunkcionális élelmiszerek a lóhúsból készült termékek piacán).


Az árpolitika eszközei A termékverseny mellett az árverseny szerepe is kiemelkedő, mivel a vállalatok piacrészesedését és nyereségét továbbra is jelentős mértékben az ár határozza meg. Az ár az egyetlen olyan elem a marketing-mixben, amely jövedelmet eredményez, az összes többi (termék, elosztás, kommunikáció) költséget jelent. Az ár egyúttal a marketing-mix legrugalmasabb eleme; gyorsan változtatható, nem úgy, mint pl. a termékjellemzők, az értékesítési csatornák, avagy a hirdetések. Ennek ellenére az árképzés nagyon sok vállalatnak jelent gondot. A leggyakoribb hibák közé sorolható, hogy az árképzés túlságosan költség-centrikus (kevésbé vagy egyáltalán nem veszi figyelembe a kereslet változásait), az árakat nem elég gyakran vizsgálják felül, ezért nem tudják kihasználni a piac és a kereslet változásait. További nehézséget jelent, hogy az árakat sokszor a marketing-mix többi elemétől függetlenül határozzák meg, valamint az árak gyakran nem szóródnak eléggé a különböző termékek és piaci csoportok között. Felmerül a kérdés, vajon a lóhúsból készült élelmiszerek gyártói új termékeik bevezetésekor, milyen stratégiát folytassanak az ár és a marketingkommunikáció függvényében? A lehetséges piacra lépési stratégiákat foglalja össze az 5.4.1. ábra. Promóció Nagy

Ár

Nagy Kicsi

Kicsi

Gyors lefölözés Lassú lefölözés Gyors Lassú behatolás behatolás

5.4.1. ábra. A bevezetési szakasz stratégiái Forrás: Kotler és keller, 2012.

A lóhús és az abból készült termékek piaci be vezetésekor a két legvalószínűbb stratégia a gyors és a lassú lefölözés. Az első esetben a terméket drágán, erőteljes hírveréssel viszik piacra. A magas ár a nyereség maximalizálása miatt szükséges, az erőteljes tájékoztatás pedig a piac telítésének gyorsítását célozza. E stratégia akkor alkalmazható sikeresen, ha •• a lehetséges fogyasztói körnek jelentős része nem tud a termékről

•• akik tudnak a termékről, meg akarják azt vásárolni még magasabb áron is •• a cég nem tart a versenytársaktól, és termékét meg tudja védeni azoktól. A lóhúsból készített élelmiszerek esetében mindhárom feltétel fennáll, vagyis a célpiac vásárlói nem ismerik a terméket, és a feltételezés szerint van egy olyan fogyasztói csoport, amelyik drágábban is megveszi a terméket, a versenytársak pedig csak korlátozott számban vannak jelen a piacon. A vázolt stratégia feltételezi, hogy a vállalat erőforrásai lehetővé teszik a jelentős marketingkommunikációs kiadások fedezését. A második esetben (lassú lefölözés) a termék magas árszinten enyhe tájékoztatási szint mellett jelenik meg a piacon. A magas árszint ismét a nyereség maximalizálását szolgálja, a kis költségvetésű hírverés a marketingkiadások visszafogását teszi lehetővé. E stratégia nagy nyereséggel kecsegtet, ha •• a piac mérete korlátozott •• a lehetséges fogyasztók zöme tud a termékről •• a vevők hajlandók a drágább terméket is megvásárolni •• a várható versenytől nem kell félteni a terméket. Ez a stratégia akkor működőképes, ha az élelmiszer fogyasztói körének jelentős része már ismeri a terméket, és a fogyasztók inkább a minőségre, mint az árra érzékenyek. A lassú lefölözéses piacra lépés feltétezi, hogy a várható versenytől nem kell félteni az új készítményt. Ha a vállalat döntött a piacra lépési stratégiáról, akkor az árak megállapítására három lehetősége van. Mégpedig •• az árat a költségekhez köti •• az árat a versenytársak áraihoz köti •• inkább a piaci kereslet jelenti az ármeghatározás kiindulópontját. Természetesen a vállalatok valamilyen mértékben mindegyik szempontot figyelembe veszik az árképzéskor, azonban valamelyik minden esetben domináns. A sikeres piaci helyzet megszerzése érdekében a lóhúsból készült élelmiszereknél az árképzés kulcsának nem az eladó költségeit, hanem a vevő által elismert értéket kell tekinteni. Az elismert 125


érték elvének kulcskérdése, hogy miként viszonyul a piac az ajánlott termék értékéhez. Az árak helyes meghatározásához ezért feltétlenül szükséges előzetes piackutatást és árrugalmasság-vizsgálatokat végezni. Az értékesítési csatorna politika eszközei Az élelmiszer-gazdaság legtöbb szereplője közvetítők bevonásával viszi piacra termékeit. A marketingközvetítők marketingcsatornát alkotnak. A marketingcsatornák önálló szervezetek olyan csoportjai, amelyek abban a folyamatban vesznek részt, amelynek eredményeként a termék vagy a szolgáltatás használatra vagy fogyasztásra rendelkezésre áll (Kotler és Keller, 2012). Minden közvetítő, aki részt vesz abban a munkában, amely a termék és tulajdonjogának eljuttatását jelenti a végső felhasználóhoz, a csatorna egy-egy szintjét jelenti. Természetesen a lóhús előállítója és a végső vevő is teljesít valamit, ezért ők is a csatorna részét képezik. A zérószintű csatorna (más néven közvetlen marketingcsatorna, direkt marketing) azt jelenti, hogy a termelő közvetlenül a végső felhasználónak, a fogyasztónak adja el a lóhúsból készített élelmiszereket. Ilyen típusú értékesítés pl. a háztól való értékesítés, a saját boltban vagy a helyi (termelői) piacon történő eladás. Az úgynevezett rövid élelmiszer-ellátási lánc éppen a közvetlen értékesítésre helyezi a hangsúlyt. Az egyszintű csatorna egyetlen közvetítőt, jellemzően a kiskereskedőt tartalmazza. Ez az értékesítési forma leginkább akkor jellemző, ha egy ország (régió) élelmiszer-kiskereskedelmét láncokba szerveződő kiskereskedelmi áruházak uralják, amelyek központosított beszerzési rendszerük révén nem vesznek igénybe független nagykereskedőt. A lóhúsból készült élelmiszerek jellemző eladási helye ebben az esetben a diszkontáruház, a szuper- és a hipermarket. A kétszintű marketingcsatornában már két közvetítő is tevékenykedik, nevezetesen egy nagy- és egy kiskereskedő. Ha az adott ország (régió) élelmiszer-kiskereskedelme atomizált, vagyis sok kisméretű élelmiszerüzlet jellemzi a piacot, akkor szükség van független nagykereskedőkre is. A kiskereskedelemben az uniformizáltságot a rendszerváltás után az értékesítési formák 126

változatossága váltotta fel. A kis élelmiszerboltok mellett megjelentek a multinacionális diszkontáruházak, a hiper- és szupermarketek, a magyar beszerzési társulások, valamint legújabb formaként az online marketingcsatorna (pl. a Tesco online értékesítési rendszere). Felmerülhet a kérdés, vajon a fogyasztók a különböző húsféléket, köztük a lóhúsból készült termékeket hol vásárolják meg legszívesebben? Egy 2015-ben készült országos reprezentatív kérdőíves fogyasztói felmérés (Szakály, 2015) igazolta, hogy a magyar lakosság a különböző húsféléket szívesebben vásárolja húsboltokból. A második helyen jellemzően a nagy hipermarketláncok jelennek meg lehetséges vásárlási helyszínként, míg harmadik helyre a (termelői) piac került. Az eredmények arra utalnak, hogy a fogyasztók előnyben részesítik a szakértői csatornákat, illetve a szervezetlen értékesítési formákat a húsok vásárlásakor. A kommunikációs politika eszközei A modern marketing többet jelent, mint az új termékek fejlesztése, a vonzó árak kialakítása vagy a termékek eljuttatása a célpiacra. A vállalatoknak kommunikálniuk is kell célfogyasztóikkal a vevők tájékoztatása és figyelmük felkeltése céljából. A tipikus marketingkommunikációs mix öt, funkciójában jól elkülönülő kommunikációs formát tartalmaz. A reklámáruk és szolgáltatások megvételére bátorító, nem személyes kommunikációs csatorna, amely hatását tekintve hosszú távú, azaz kiválóan alkalmas a termékkel szembeni márkahűség kialakítására. Emellett a hírverés abban is hatásos, hogy általa nagyszámú, földrajzilag szétszórt vevőt viszonylag kis költséggel lehet elérni. A vásárlásösztönző módszerek a hirdetésekkel ellentétben inkább rövid távú (gyors, azonnali, erőteljes) hatást tudnak elérni, mivel elsősorban a termék kipróbálására vagy megvásárlására ösztönöznek, így kevésbé alkalmasak a hosszú távú márkapreferenciák kialakítására. Az úgynevezett közönségkapcsolatok (PR) azoknak a programoknak az összessége, amelyek a cég imázsának javítását vagy egyes termékek kipróbálásának ösztönzését szolgálják. A PR nagy előnye az előző kétféle kommunikációs formával szemben,


hogy hatása semleges, vagyis a vevő elsősorban nem értékesítési célzatú, hanem inkább hiteles reklámüzenetként fogadja a vállalati tájékoztatást. A személyes eladás egy vagy több lehetséges vevővel folytatott személyes kommunikáció. Az élelmiszerek piacán szerepe elsősorban a közvetítőkkel történő kapcsolattartásban testesül meg. A direkt marketing közvetlen kommunikáció konkrét vagy potenciális vevőkkel, posta, telefon, internet és egyéb nem személyes kommunikációs eszközök segítségével. Kutatásaink során (Szakály, 2015) megkérdeztük a fogyasztókat, hogy amennyiben hússal vagy húskészítménnyel kapcsolatban akarnak tájékoztatást szerezni, milyen forrásokból tájékozódnak (5.4.10. táblázat). 5.4.10. táblázat

A húsfélékkel kapcsolatos információszerzés fórumai (n = 1000) Információforrás

Címkék a csomagoláson Családtagok tanácsai A hús pulton található tájékoztatók Barátok, ismerősök tanácsai Eladó helyi személyzet tájékoztatásai Bolti reklámanyagok, katalógusok Újságok, magazinok hirdetései Televíziós programok Nem szokott hústermékekkel kapcsolatban tájékozódni Internetes fórumok és cikkek Gyártóktól származó figyelemfelhívó anyagok Fogyasztói szervezetek Háziorvosi tanácsok Környezet- és állatvédő csoportok

Említési gyakoriság Fő

%

456 426

45,6 42,6

386

38,6

378

37,8

376

37,6

351

35,1

260

26,0

177

17,7

157

15,7

145

14,5

134

13,4

42 42

4,2 4,2

40

4,0

Forrás: Szakály, 2015.

A termékről való tájékozódás legelterjedtebb formája a csomagoláson elhelyezett címke, amelyet a fogyasztók közel 50 százaléka megtekint,

ha élelmiszerekkel kapcsolatban akar ismeretekhez jutni. A válaszadók valamivel több mint 40 százaléka a családtagok tanácsaira, tapasztalataira támaszkodik, amennyiben a vizsgált termékekkel kapcsolatban merül fel kérdése. A közeli hozzátartozók mellett a szélesebb ismeretségi kör, vagyis a barátok és az ismerősök tanácsait, véleményét is figyelembe veszik. Ez azt jelenti, hogy a „szájreklám”-nak fontos szerepe van a tájékozódásfolyamatban. A fentieken túl előkelő helyet foglalnak el a különböző eladáshelyi tájékoztatók is, úgymint a húspulton található összeállítások a termékről, az eladó helyi személyzet értékelései és a bolti reklámok, katalógusok. Az eladáshelyi kommunikáció indokolt, hiszen itt születik meg a vásárlói döntés. Az eredmények megerősítik, hogy a hús bizalmi termék. Nem véletlenül annyira népszerű a húsbolt mint beszerzési forrás, ahol a hentes és a vásárlók közötti kapcsolat kevésbé személytelen. A válaszadók egynegyede a nyomtatott sajtó hirdetéseiből tájékozódik. A média egyéb fórumai, úgymint a televízió és az internet – az újságokhoz, magazinokhoz képest – kevésbé népszerű tájékozódási források, ugyanis a válaszadóknak mindössze 14–18 százaléka tájékozódik ezek segítségével. Ezzel közel megegyező azok aránya, akik a gyártóktól származó véleményezéseket részesítik előnyben. A fogyasztói szervezetek, a háziorvos, valamint a környezet- és állatvédő csoportok említési gyakorisága elenyésző, tehát nem tekinthetők fontos tájékoztatási forrásnak a hústermékek esetében. A közösségi agrármarketing szerepe Az elmúlt két évtized jelentős változásokat eredményezett az agráriumban. A korábbi – főképp keleti irányultságú – piaci lehetőségek beszűköltek, a globalizáció és a vele együtt járó verseny erősödött, amelynek során a magyar agrárgazdaság helyzeti előnyét több termékcsoport esetén is elveszítette (Fertő 2003; Jámbor, 2011). A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy számos ágazati sajátosság miatt a piaci viszonyokhoz való alkalmazkodás rendkívül nehéz, különösen a mikro-, kis- és közepes méretű mezőgazdasági és 127


élelmiszeripari vállalatok, vállalkozók számára. Ebben a helyzetben minden olyan eszköz alkalmazása létfontosságú, amellyel a versenyképesség fenntartható vagy növelhető. A piacon maradáshoz a hatékony termelésen túl szükség van a versenytársak, a vevők/fogyasztók és a beszállítók ismeretére, amelyhez a marketing nyújthat segítséget. A mezőgazdasági termékek és élelmiszerek viszonylag kismértékű differenciáltságának (alapanyagjellegének) köszönhetően, valamint a mezőgazdasági termelés és néhány szakágazat szétaprózódott jellege miatt szükség van az alkuhelyzet erősítésére, amelynek egyik kiemelkedő eszköze a marketing-együttműködés, más szavakkal a közösségi agrármarketing. A közösségi agrármarketing különleges eszköz, amely egy ország, egy ágazat, egy régió, egy termék piaci sikerét elősegíti, mindamellett, hogy illeszkedik az országimázshoz és az agrárpolitikához (Bujdosóné, 2003). Az agrárszférában jelentősége abban mutatkozik, hogy az egyes termelők vagy vállalkozások egyénileg nem képesek önállóan ellátni a marketingtevékenységet, ezért erre a feladatra társulniuk kell. A marketing közösségi formája tehát azért előnyös a résztvevők számára, mert az alaptevékenységük önállóságát meg tudják őrizni, de a hírverés, a piackutatás, a kiállításokon való megjelenés és a termékpolitika (pl. márkázás) költségeit fel tudják osztani egymás

128

között, nem beszélve az egységes alkuhelyzet kérdéséről (Boldizsár, 2004). Az együttműködés alapfeltétele, hogy a résztvevők ne tekintsék egymást ellenfélnek, hanem tanulják meg kiaknázni és a saját javukra fordítani az összefogásban rejlő erőt és lehetőséget (Boldizsár, 2004). A közösségi agrármarketing is a hagyományos módszereket, eszközöket alkalmazza (4P), hiszen a piaci munka megcélzott közönsége ugyanaz, mint az egyedi, vállalati marketing esetében. A közösségi marketing ugyanakkor szélesebb árucsoportot ölel fel, mivel jellemzően egy-egy termékcsoportot, ágazatot átfogva kapcsolódik a vállalkozások egyedi marketingtevékenységéhez (Gaál, 1995). A lóhúsból készült élelmiszerek nemzetközi és hazai piacokon történő értékesítésében a jövőben kulcsszerepet tölthet be a közösségi agrármarketing, amelynek fő eszköze egy gondosan felépített közösségi reklámkampány lehet. A stratégia fontos részét képezheti továbbá olyan közösségi védjegy kialakítása, amely megkülönbözteti a jó minőségű, márkázott és ellenőrzött forrásból származó lóhúskészítményeket a többitől. A kialakítandó védjegy céljai közül kiemelhetők a következők: a magyar lóhúsból készült termékek azonosítása a piacon; a magyar származás mellett a tanúsítottan kiváló minőségű termékek megkülönböztetése; a hazai mezőgazdasági termelők és élelmiszer-előállítók védelme, valamint az országimázs erősítése.

6. A magyar hidegvérű ló tenyésztésének stratégiája 6.1. A Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület megalakulása Előzmények A hidegvérű ló tenyésztése alapvetően a törzstenyészetek állományára alapozottan történt. A legjobb fedezőmének az állami gazdasági törzstenyészetekbe kerültek és túlnyomó részben ezekből a tenyészetekből kerültek felvásárlásra a ménutánpótlások is. A magyar hidegvérű lófajta 1954. évi hivatalos fajtaelismerését követően azonban már az 1960 körüli években (a jól ismert okokból) megkezdődött a lólétszám csökkentés, ami a hidegvérű lófajtát sem kímélte. Előbb az állami gazdasági törzstenyészetek lovai kerültek vágóhídra, a lovakkal együtt az értékes származások vesztek el. A termelőszövetkezeti törzstenyészetek ugyan valamivel tovább húzták, de szó sem volt, nem lehetett, vagy igény sem volt rá (ezt ma már nemigen lehet eldönteni), hogy az állami gazdaságok kiemelkedő genetikai értékű kancái a vágóhíd helyett a termelőszövetkezeti lóistállókba kerüljenek. Jó tíz év után a felmorzsolódás üteme csökkent, a termelőszövetkezeti törzsállományok úgy-ahogy maradtak, de a lovak elveszett genetikai értékét (a használati értékről most nincs szó) nem lehetett pótolni. Ekkor már a ménutánpótlás felvásárlása a termelőszövetkezeti törzstenyészetekből történt, de emellett voltak olyan törzskönyvi ellenőrzés alatt álló tenyészetek is, amelyekből vásároltak fel méncsikókat a köztenyésztés részére. Bár a lótenyésztési felügyelők előszelekciót végeztek, majd az általuk kijelölt méncsikókat egy felvásárló bizottság megszemlélte és a legjobbaknak vélteket vásároltatta meg az állami apaállatok utánpótlásával megbízott szervezettel (1968–1982-ig Országos Lótenyésztési Felügyelőség, ezután ÁTMI, MMI, OMMI), de az elveszett genetikai érték tudatában is ritkán

volt döntési szempont a megmaradtak genetikai diverzitásának figyelembe vétele. (A csikók felvásárlása választás után történt és 1961-ig a Békáspusztai Méntelep csikónevelő telepére kerültek. A méncsikó telep 1961-től egészen az 1980-as évek végéig fennmaradt, de azt a Bólyi Állami Gazdaság majd Mezőgazdasági Kombinát üzemeltette úgy, hogy a bizottság által kijelölt egyedeket megvásárolta és 2,5 éves koráig nevelte, majd levizsgáztatta és az államnak eladta, amelyik aztán kihelyezte a köztenyésztés részére.) Később a magántulajdonban lévő lóállomány birtoklása is lehetővé vált, de ez a kedvező döntés sem tudott hozzájárulni a genetikai érték és különösen a genetikai diverzitás növekedéséhez. A köztenyésztésben gyarapodó hidegvérű (jellegű) lóállomány tartóit/tenyésztőit az állami tenyésztésszervezés nem szorította származásnyilvántartásra, jóllehet ekkor ugyan még nem lehetett érdemi zugtenyésztésről beszélni, de ezek a tények kellő magyarázatot adnak a manapság 4–6 generációig ismert szélső anyai ágra, s arra, hogy törzskönyvezési alapon végzett családtenyésztésről a hidegvérű fajta esetében miért nem lehet beszélni. Meg kell viszont említeni, hogy ez a köztenyésztésű állomány indirekt módon segítette a termelőszövetkezeti lóállomány megmaradását, ahol tetten érhető volt a törzskönyvezési munka. Aztán ahogyan az évek során a mezőgazdasági üzemek lóigénye csökkent, úgy zsugorodtak össze, majd kerültek felszámolásra a megmaradt termelőszövetkezeti törzstenyészeti állományok, amelyek a fedezőmén utánpótlást már egyre kevésbé tudták megteremteni. Az 1989-es rendszerváltozás kárpótlási törvénye tovább zilálta az alig szárba szökkent hazai minőségi lótenyésztést, de megteremtette a civil alapon történő tenyésztésszervezés lehetőségét, a lótulajdonosi rendszer átalakulását. A lovak döntő többsége szétaprózódva magántulajdonba került, ami a hosszú távú gondolkodást igénylő 129


koncepcionális tenyésztést sok esetben megnehezítette. Közben az állomány genetikai értéke napról napra tovább fogyatkozott! A civil tenyésztésszervezés Az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény megteremtette a tenyésztőszervezetek megalapításának jogi alapját, az egyén pedig a rendszerváltás eufóriájában minden, az állami béklyó levetését sejtető tevékenységet szívesen fogadott, függetlenül attól, hogy annak szakmai felelősségét érzékelni, gazdasági terhét vállalni képes lett volna! A tenyésztőszervezetek működésének szakmai kereteit az állattenyésztésről szóló 1993. évi CXIV. törvény megteremtette, pénzügyi szükségletére részben az akkori szakhatóság által létrehozott támogatási rendszer nyújtott fedezetet. A legtöbb tenyésztőszervezetnek az állam szakmai segítséget is adott azáltal, hogy a tenyésztési hatóság dolgozói közül többen az újonnan létrejött tenyésztőszervezetek vezetőivé is váltak. Lényegében létrejött egy, a társadalmi környezetet jobban érzékelő, a körülötte jelentkező akadályokra érzékenyebb társadalmi szféra, amely megkapta a fajtafenntartás jogát, és ezzel együtt feladatait is. Viszont nem állt rendelkezésre a jogok és a szakmai elvek gyakorlására elegendő forrás és kellő szakmai felkészültség. A tenyésztés és tenyésztésszervezés döntő gondjától és súlyától megszabaduló állam lehetőségéből adódó anyagi támogatása nem volt elegendő a színvonalas tenyésztéshez, a tevékenységét önként vállalt civil szervezet tagjainak gazdasági lehetősége is korlátozta ezt, s a helyzetet máig is tovább súlytja a civil szervezetekben fellelhető gondolkodás és szakmai felkészültség sokszínűsége. A megszilárdulás jegyeit mutató, mégis a hatékony fajtafenntartás szempontjából mérhetetlenül kis lólétszám a privatizációs törvény hatására tovább csökkent, mert a termelőszövetkezeti tagok az állatállományra, mint könnyen pénzzé tehető vagyonrészre tekintettek. A tenyésztőszervezetek évek munkáját fordították arra, hogy a genetikai szempontból értékes és megszerezhető egyedeket egyesületi kötelékben lévő tagokhoz juttassák. Ebben az idegőrlő munkában sok magyar hidegvérű lovat sikerült a tenyésztés számára megmenteni. 130

A megalakulás körülményei A Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület 1989. december 9-én a Pannon Agrártudományi Egyetem Kaposvári Állattenyésztési Karának 4. számú előadótermében 32 fővel alakult meg. Az alapító tagok tulajdonában 57 törzskönyvi nyilvántartásban lévő kanca volt, és a tenyésztéshez rendelkezésre állt 290 állami tulajdonú mén. A Zala Megyei Cégbíróság 1990-ben az önálló egyesületet Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület néven, 435-ös számon nyilvántartásba vette. Az egyesület székhelye Keszthely lett. Működését országos szervezetű jogi személyként, az egyesülési törvény és az egyesületi jogszabályok szerint kezdhette meg. Az egyesületnek alapító társadalmi elnöke Dr. Pásztory Csaba, ügyvezetője a nagy szakmai tekintélyű Markos László lett. Az 6.1.1. melléklet az egyesületet alapító tagok névsorát tartalmazza. Az egyesület megalakulása bizonyságtétel lett arra, hogy a tenyésztők igénylik a közös érdekképviseletet, továbbá a sokat megélt tenyésztői kör kitart a hidegvérű ló tenyésztése mellett. Az egyesület célként fogalmazta meg a magyar hidegvérű lófajtát tenyésztők összefogását, szakmai tevékenységük szervezését, támogatását és egységesítését. Kijelentett törekvése között szerepelt a fajta genetikai értékének javítása, használati értékének megőrzése, sőt szelekciós program végrehajtása révén a használati érték valamikor már létezett magas szintjének újbóli elérése. Az egyesület feladatként megjelölt tevékenységét az alábbiak szerint szabta meg •• fajtafenntartás és fajtavédelem a vonatkozó állattenyésztési törvény szellemében •• magyar hidegvérű méneskönyv megalapítása és szükség szerinti megjelentetése •• állományfelmérések végzése, egyedek minősítése és az arra alkalmasak méneskönyvi felvétele, ennek kapcsán tenyészszemlék meghirdetése •• a törzskönyvezési munka részeként tenyésztési és teljesítményadatok folyamatos gyűjtése, nyilvántartása, értékelése •• teljesítményvizsgálatok előkészítése, lebonyolítása

6. A magyar hidegvérű ló tenyésztésének stratégiája

•• a genetikai előrehaladás érdekében javaslattétel célpárosításokra, szükség szerint annak megszervezése •• gondoskodás a fajta ménutánpótlás-kereteinek működtetéséről •• a tenyésztők tenyésztési, tartási, takarmányozási és értékesítési tanácsokkal való segítése •• fajtanépszerűsítés és piacteremtési szándékkal bemutatók, kiállítások szervezése •• szakmai képzés és továbbképzés szem előtt tartása, érdekképviselet ellátása •• együttműködés más hazai lótenyésztő szervezetekkel •• nemzetközi kapcsolatok kiépítése Az egyesület 25 éves eredményes tevékenységének számos mutatója van. Nőtt a taglétszám. Az alapításkori 32 fővel szemben 2015-ben 349. Az 57 törzskönyvi nyilvántartásban lévő kanca ezer egyed környékére gyarapodott. A ménlétszám ugyan mintegy 100 ménnel csökkent, de a létszám alakulása túlmutat a fajtafenntartás kérdésén. A hidegvérű mének ugyanis a

fajtafenntartáson túl a nem fajtatiszta (sodrott és melegvérű) kancák után tervezett haszonállat és vágóalapanyag előállításában is szerepet kapnak. A pillanatnyilag meglévő 180 mén az okszerű tenyésztéshez nem is feltétlenül szükséges, ám az említett vágóalapanyag-előállítás, a ménsűrűség folytán és a fajtán belüli genetikai diverzitás fenntartása érdekében indokolt (a fenti létszám változásának dinamikáját az 6.1.2. melléklet mutatja be). Az 6.1.1. ábra a fent leírt folyamatot szemlélteti. Az állománydinamika természetszerűleg személyiösszetétel-változást is magában foglal. Módosult a ménállomány tulajdonosi körének a szerkezete. Amíg korábban a fedezőméneket az állam biztosította, mára a mének túlnyomó része magántulajdonba került. A tenyésztői munka több irányúvá vált. A tagok egy része a génmegőrzés szabályainak megfelelően tenyészti lovait. Ennek a folyamatnak minden nehézsége ellenére óriási lökést adott 2007–2013 közötti vidékfejlesztési támogatások keretében adott génmegőrzési támogatás. Tisztultak a pedigrék,

Magyar hidegvérű lófajta: tag-, kanca- és ménlétszám adatai 1200 1000 800 600 400

Taglétszám

Kancalétszám

2014. év

2013. év

2012. év

2011. év

2010. év

2009. év

2008. év

2007. év

2006. év

2005. év

2004. év

2003. év

2002. év

2001. év

1999. év

1998. év

1998. év

1997. év

1996. év

1995. év

0

1989. év

200

Ménlétszám

6.1.1. ábra. Az egyesület tag- és állománydinamikája az alapítástól napjainkig 131


genealógiai vonalak látszanak megmenekülni a felszámolódástól. A központilag szervezett apaállat-utánpótlás megszűntével különösen értékes, korábban meglévő genealógiai vonalak szűntek meg, vagy jutottak a kipusztulás szélére. Ez azért is különösen jelentős előrehaladás, mert a géntartalék-védelem mindennapi gyakorlata annyira újszerű dolog, hogy a génvédelem szabályai szerinti tenyésztés nem válhatott általános érvényű tenyésztésfilozófiává. A génvédelemben nem érdekelt tenyésztők ugyanis a több bevételt ígérő, választáskor is a nagyobb testtömegű csikók előállítása érdekében különböző külföldi eredetű (belga, francia) méneket részesítik előnyben, ezek használatával igyekszenek elképzelésüket valóra váltani.

Ezt a törekvést kétség kívül a tenyésztői ízlés is befolyásolja, mert ez a kör tetszetősebbnek is véli a hosszabb lábú, dúsabb farok- és sörényszőrű egyedeket. Sőt jelentős tényező a divat is, amelynek hatására a fekete és szürke színű egyedek (vagy akár vonalak) elszaporodtak a többiek rovására. Az Őrségi Nemzeti Park részéről felmerült a szakmai igény a szinte már kipusztult, a hidegvérű fajtán belül önálló genetikai háttérrel rendelkező, kisebb, finomabb, mozgékonyabb muraközi típusú ló tenyésztésére. Ennek tenyésztői bázisa szűk körű, de egyértelműen létező. A 2014 májusában tartott tisztújító közgyűlés meghatározta a tenyésztőszervezet új szerkezeti felépítését. Ezt szemlélteti az 6.1.2. ábra.

Közgyűlés (legfőbb döntéshozó szerv)

Felügyelő Bizottság

(az Egyesület általános ellenőrző és felügyelő szerve)

Elnökség Ügyvezető elnök (szervezeti képviselő) Társadalmi elnök Titkár Gazdasági vezető Tenyésztői Bizottság

Fegyelmi Bizottság

Marketing Bizottság elnöke

Tenyésztői Bizottság

Fegyelmi Bizottság

Bizottságok

(szakosodott testületek) 6.1.2. ábra. Az egyesület szervezeti félépítése

132

Marketing Bizottság

6.2. Típusdifferenciálási törekvések a magyarországi hidegvérű állományon belül A fajtafenntartás során fő feladat a genetikai alapok stabilizálása, a fajtán belüli sokféleség tenyésztési, tartási és használati értékének a megőrzése. A fent ismertetett fajtaértékek javítása, továbbá a tanulékonyság, a könnyen kezelhetőség, a jó hústermelő képesség megőrzése, a készséges gazdasági munkalóként a változó és sokféle használati igény kielégítése egyaránt szem előtt tartandó. A magyar hidegvérűn belüli nukleusz állomány küllemében és használati értékmérő tulajdonságában nem, csak származásában különül el a fajtafenntartó által nyilvántartott egyéb típusoktól. A II. világháborúból visszamaradt állomány egységesítését elvégző, a magyar hidegvérűként fajtaelismerést segítő 59 belga hidegvérű genealógiai vonalából ma mindössze a Belga-3 (6 egyeddel), a Belga-6 (7 egyeddel), a Belga-22 (2 egyeddel), a Belga-25 (5 egyeddel), a Belga-26 (3 egyeddel), a Belga-28 (4 egyeddel), a Belga-36 (3 egyeddel), és a Belga-13 (38 egyeddel) maradt fenn. E felsorolást részletesebben bemutatja az 6.2.1. a–h melléklet. A számok mögött rejtőzik az egyes genealógiai vonalak kiegyenlítettsége és a Belga-13 genealógiai vonal túlzott képviselete, jelenléte. A fajtába az 1980-as évektől több percheron mén érkezett. Ez abban az időben történt, amikor még nem merülhetett fel a fajta in situ génvédelembe kerülésének szükségessége, de az is tény (ahogyan a fajtakialakulás történeti részében ismertetésre került), hogy a két világháború között, sőt a XIX. században is több esetben történt percheron immigráció a fajtába. Vagyis létezését nem kell okvetlenül szentségtörésnek tekinteni, de kétségtelen, hogy a fajtaelismerési folyamatnak tenyésztési megnyilvánulásában nem vett részt. A belekerült percheronok közül a Percheron-1, a Percheron-3, a Percheron-4 és a Percheron-201 alapított genealógiai vonalat. Létezik még egy ardenni genealógiai vonal is, az Ardenni-1 (4 egyeddel). A percheron genealógiai vonalak között is nagy a részaránytalanság, mert


a Percheron-1 harmincegy, a Percheron-3 hat, a Percheron-4 tíz és a Percheron-201 tizennyolc ménnel vesz részt a fajtafenntartásban (bővebben a lásd az 6.2.2. mellékletben). A Belga-13 ilyen mértékű szerephez juttatása mellett túlzott a Percheron-1 genealógiai vonalának létszáma is. A történeti múltra a tekintettel magyar hidegvérű lófajtán belül nukleusz állománynak tekinti az egyesület azokat az egyedeket, amelyek származásában legfeljebb a negyedik ősi sorban fordulnak elő a percheronok és számuk nem haladhatja meg az öt egyedet. Ugyanez vonatkozik az Ardenni-1 genealógiai vonalra is. A civil tenyésztésszervezés feladata, hogy a palacknyakhatáson átesett állományon a további genetikai eróziót megakadályozza. Ez a szakmailag egyszerű biodiverzitásra törekvés a tenyésztői ízlés és a tenyésztői érdek következtében nehezen megvalósítható szakmai követelmény, csakis kifejezetten elkötelezett tenyésztőközösség képes ennek megvalósítására. Egy húsz-huszonöt évre visszatekintő civil tenyésztőközösségi múlt nem is feltétlenül elegendő ennek megvalósításához. Ezért is volt óriási jelentősége a védett őshonos és veszélyeztetett mezőgazdasági állatfajták genetikai állományának in situ megőrzése keretében nyújtott és jelenleg is érvényben lévő támogatásnak. Különösen a nukleuszt képező magyar hidegvérű állományon belül cél a fajta kancacsaládokba rendezése. A diverzitásmegőrzésben, a párosítási nehézségek elkerülésében van ennek nagy jelentősége. A folytonos újrakezdés, az idők viharjában a származási dokumentációk eltűnése eddig nem tette lehetővé e szakmai feladat megoldását, de mitokondriális DNS-alapon megkezdődött a fajta kancacsaládokba rendezésének a folyamata. Bár a kancacsalád-alapítók már nem deríthetők fel, de a szorosabb rokoni kapcsolatok, a más csoportoktól való származáselkülönítés jó biztonsággal megállapítható. Ez tartós kihívás lesz a civil tenyésztőszervezet számára, mert az anyagi források nem tették lehetővé az állomány teljes egészének mitokondriális DNS-ének elemzését és 16 000 körüli bázispárból is csupán néhány százat, illetve egy régiót vizsgáltak meg. (lásd a 7. fejezetet!). A jövő feladata lesz e tekintetben előrébb jutni és talán az sem utópisztikus, hogy a fajtákban lévő különböző polimorfizmusok alapján a ritka genotípusok is felderíthetők legyenek. 133


Harmadik típusként (mind genetikai, mind fenotípusos értelmezésben) jelen van a magyarországi hidegvérű tenyésztést a XIX. században elindító muraközi ló. A 3. fejezetet teljes mértékben e lónak szántuk, ezért most itt erre csak hivatkozunk, de tovább nem tárgyaljuk. A hidegvérű keresztezettek a tenyésztői kör sokszínűségét, vele együtt a nem kialakult tenyésztői elképzeléseket mutatják. Ugyanakkor célszerű ezt az állattartói kört és állományt is integráltan kezelni. A keresztezettek közé sorolandók azok az egyedek, amelyek tenyésztési engedéllyel rendelkező hidegvérű ménektől és nem fajtatiszta hidegvérű, vagy nem elfogadott hidegvérű anyáktól származnak, különféle árutermelési formákba ellenben jól beilleszthetők. Nagy genetikai változatosságuknak köszönhetően küllemük sem egységes. Velük szemben kívánalom a bottal mért marmagasság esetén a legalább 150 centiméteres magasság, szabályos lábállás, a közepesen hosszú, izmos hát, s főképpen a sokoldalú használhatóság, nyugodt, kiegyensúlyozott temperamentum. Elsősorban árutermelésben hasznosíthatók, de genpool jellegükből adódóan egy majdani tenyésztési elképzelésnek kiindulási pontjai lehetnek.

6.3. A Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület tenyésztési programja A tenyésztési program célként fogalmazza meg a Magyarországon tenyésztett hidegvérű ló értékmérő tulajdonságainak fenntartását, javítását, a mezőgazdaság számára minden feltételnek megfelelő, továbbá az erdészeti munkákra is alkalmas gazdasági ló tenyésztését. Ennek a genotípusnak alkalmas kell lennie, a szabadidő hasznos eltöltésére, a lovaglásra és egyéb hobbicélokra is, úgy, hogy közben szem előtt tartják a gyors fejlődőképességet, a jó hústermelő képesség fenntartását és javítását is. A cél elérésére az egyesület méneskönyvet alapított és méneskönyvet vezet. Ebben a méneskönyvben tartja nyilván az 5.3. fejezetben jellemzett genotípusokat. A méneskönyvvezetés a törzskönyvezési folyamatra épül, aminek során állományba vételre/tartós megjelölésre, 134

tenyésztési és termelési adatok gyűjtésére, azok értékelésre, küllemi bírálatra és osztályba sorolásra kerül sor. A törzskönyvnek két típusát vezeti, nevezetesen a •• főtörzskönyvet, amelyben a magyar hidegvérű nukleusz változatát, a magyar hidegvérű további maradékát tartaja nyilván, •• melléktörzskönyvet, amelyben a keresztezett egyedeket és az egyéb hidegvérű genotípusokat tartja nyilván. A minősítés a származás, a küllem, a mozgás, a munkaképességi vizsga eredménye alapján történik, és ennek megfelelően kapnak az egyedek törzskönyvi besorolást. Az egyed származása alapján kap törzskönyvi besorolást. A származás alapján a törzskönyvbe sorolt mén „magyar hidegvérű” fajtamegjelölést kap. Az osztályzat az egyed fenotípusos értékét és minősítését tükrözi. Hazai tenyésztésű egyedek nyilvántartásba vételének feltételei Kancák •• A származás értékeléséhez 4 ősi soros hivatalos származási lap szükséges. A magyar hidegvérű nukleusz egyedének, a magyar hidegvérű további egyedeinek, a muraközi típusnak és a hidegvérű keresztezettnek az 5.3 fejezetben tárgyalt feltételek teljesülése esetén fogadható el a kanca. A támogatott/nukleusz állományba sorolandó egyedek DNS-mintájának rögzítését a támogatási időszak alatt el kell végezni. A támogatott állomány kijelölése vizsgálattal igazolt származás alapján történik, de meg kell, hogy feleljen a küllemi feltételeknek is. Támogatott állományban az a kanca tartható, amelynek a kötelezettségvállalási időszak alatt legalább egy őshonos csikója az egyesület törzskönyvi nyilvántartásába kerül. •• A küllem értékelése során a lentebb látható pontszámokat kaphatja a kanca a hivatalos bíráló személyek általi minősítés során. Ezen felül követelmény, hogy bottal mért marmagassága 150–170 centiméter között (muraközi esetében 150–160 centiméter), az övmérete a bottal mért marmagasságnak


legalább 125 százaléka, a szárkörmérete minimum 22 centiméter (muraközinél 21 centiméter) legyen. A kancáknak kötelező sajátteljesítmény-követelménye nincs, de szelíd, jóindulatú, könnyen kezelhető kell, hogy legyen. Bírálatkor erről is meg kell győződni. A származás, a küllem, és a mozgásbírálat eredménye alapján minősítést, törzskönyvi osztályzatot kapnak. E szerint Osztály

II/III II I/II I Elit

Küllemi pontszám

Mozgás pontszám

78 – 80,5 81 – 83,5 84 – 85,5 86 – 90,5 91-től

18 18 22 25 28

Stv minimum eredmény

A 81 pontszám alatti kancák a származástól függetlenül csak a törzskönyvi nyilvántartásban szerepelhetnek tovább. Ha a minősített ivadékok ötven jobb magasabb törzskönyvi besorolást kaphat. A tenyészkancákat tenyészértékük szerint évente lehet rangsorolni. Mének •• A származás értékeléséhez 4 ősi soros hivatalos származási lap szükséges. Őshonos magyar hidegvérű nukleusz állomá nya ként és magyar hidegvérűként, muraközi típusként és hidegvérű keresztezettként az 5.3 fejezetben tárgyalt feltételek teljesülése esetén fogadható el a mén. A támogatott/nukleusz állományba sorolandó egyedek DNS mintájának rögzítését a támogatási időszak alatt el kell végezni. A méneknél a származást DNS-vizsgálattal igazolni kell. •• A küllem értékelése során a lentebb látható pontszámokat kaphatja a mén a hivatalos bíráló személyek általi minősítés során. Ezen felül követelmény, hogy bottal mért marmagassága 150–175 centiméter között (muraközi esetében 150–160 centiméter), az övméret a bottal mért marmagasság legalább 130 százaléka, a szárkörméret

minimum 23 centiméter (muraközinél 22 centiméter), a marmagasság 16 százaléka legyen. A méneknek teljesítmény- és munkakészségvizsgát kell tenni. A származás, a küllem, a mozgás, a munkaképességi vizsga eredménye alapján minősítést, törzskönyvi osztályzatot kapnak. Az egyed származása alapján törzskönyvi besorolásrt kap. A származás alapján a törzskönyvbe sorolt mén „magyar hidegvérű” fajtamegjelölésben részesül. Osztály

II I/II I Elit

Küllemi pontszám

Mozgás pontszám

18 a lehetséges 36-ból 22 a lehetséges 84 – 85,5 36-ból 25 a lehetséges 86 – 90,5 36-ból 25 felett a le91-től hetséges 36-ból 81 – 83,5

Stv minimum eredmény

15 18 21

Ha a minősített ivadékok ötven százaléka jobb osztályzatot ér el, mint maga a mén, akkor a mén egy osztályzattal jobb törzskönyvi besorolást szerezhet. A fenti minősítésen megfelelt és osztályzatot kapott mének törzskönyvi számot kapnak. A törzskönyvi számmal rendelkező mén a tulajdonos (használó) kérelmére az egyesülettől évente fedeztetési engedélyt kaphat. Fedeztetés, mesterséges termékenyítés A fedeztetési idény folyamatos, de szakmailag a február 1-tjéől június 30-áig tartó tavaszi és az október 1-jétől november 30-áig tartó őszi idény ajánlott. A természetes fedeztetés történhet kézből és háremben. A mesterséges termékenyítés és az embrióátültetés is elfogadott, ha a vonatkozó szabályok szerint történik. Mesterséges termékenyítésre csak a kijelölt mén spermája használható. A termékenyítést végző személynek rendelkezni kell a törzskönyvező szervezettől kiváltott ”fedeztetési nyomtatványokkal” és a kanca tulajdonosát köteles ellátni fedeztetési, termékenyítési jeggyel. A kanca tartója a fedeztetés/ 135


termékenyítés megtörténtét köteles az egyesület felé bejelenteni. Nyereghelyen bélyegezni, illetve a méneskönyvbe regisztrálni csak az a csikót lehet, amelynek anyja fedeztetését a csikó születését az Országos Lótenyésztési Információs Rendszerbe bejelentették. Az esetlegesen le nem könyvelt fedeztetésből született csikók elismerésére a származás DNS-vizsgálattal történt igazolása után az úgynevezett pótfedeztetési jegy kiállításával van lehetőség, ha egyébként a ménnek a kérdéses évben volt tenyésztési engedélye, illetve méntartási szerződése. Ez esetben a DNS-vizsgálaton túl külön eljárási díj megfizetésére kötelezett a csikó tulajdonosa, illetve a fedeztetési jegy kiállítását elmulasztó fedeztetési állomás üzemeltetője. A különeljárási díj az eljárást lefolytatót illeti. A csikók tartós megjelölése 2009-től a tulajdonos kérésére chippel is történhet, azonban az egyesület továbbra is a bélyegzést javasolja az egyszerűbb azonosíthatóság érdekében. A csikót hathónapos korában vagy születési évének végéig, választás előtt kell megjelölni. A bejelentett csikókról csikónyilvántartás készül és a bejelentés sorrendjében a fajtafenntartó egyesülettől csikószámot kapnak. Az azonosítás követően a csikó bélyegzése nyeregtájon úgy történik, hogy a jobb oldalon a születési év utolsó két számjegye, a bal oldalon az egyesület által kiadott csikó évjárati sorszáma kerül. Ez a csikószám lesz a lóazonosító meghatározója. Az ismert származással történő nyilvántartásba vétel feltétele, hogy a csikó. anyját a törzskönyvezési szabályok szerint tenyésztési engedéllyel rendelkező ménnel fedeztették, és a fedeztetést a szabályzat szerinti fedeztetési jegyzőkönyvben rögzítették. Az egyesület fenntartja a jogát a jelöléskori, szúrópróbaszerű származásellenőrzésre (DNSvizsgálat). Az elnevezés szabályai A csikóbélyegzés során a tulajdonos egyetértésével a csikó használati nevet kap. A név két-három szótagú, jó hangzású magyar név vagy szó. A ménutánpótlásra jelölt méncsikókat a tenyészhely nevével, az évjárati csikószámmal 136

és használati névvel kell ellátni (pl: Gölle-199 Bátor). A tenyésztő igénye szerint a használati név elé a kancacsikó is megkaphatja a tenyészhely nevét. (pl: Rózsafa-Lili). Nem alkalmazható a védett nevek listáján szereplő, személyeket vagy a jó ízlést sértő, továbbá 15 betűhelynél hos�szabb név. A külföldről származó egyed elnevezése a honosítási eljárás során megtartandó, ám a védett nevek listáján szereplő, személyeket vagy a jó ízlést sértő nevek kivételével bármilyen hívónevet kaphat. A Ménelőállító kancák szelekciója A fajtán belül ménelőállító kancának tekintendők a törzskönyves magyar hidegvérű, ezen belül a nukleusz állomány azon egyedei, amelyeknek már legalább egy tenyésztési engedéllyel rendelkező ménivadékuk van. A mén-előállító kancákat az egyesület tenyésztői bizottsága ü származás, ü küllem (különös tekintettel a típusra és a testméretekre), ü mozgás, ü ivadékok minősége szempontrendszer alapján minősíti. Ménelőállító kancának a részletes küllemi bírálat során legalább II. osztályú minősítést kell elérnie. A kétéves kort betöltött tenyészkanca-jelöltek előzetes küllemi bírálatban részesülnek. amelynek során megtörténik a méneskönyvi felvételük. A törzskönyvi osztályzatot a tenyészkanca-jelöltek a négyéves kor betöltését követően kapnak. A tenyészmén-jelöltek szelekciója A ménjelöltnek eleget kell tennie a származási feltételeknek, beleértve a szülők törzskönyvi osztályba sorolását is. Mind az anyai, mind az apai származást DNS-vizsgálaton alapuló eljárással kell igazolni. A tenyészménjelölteknek hivatalos bírálóbizottság előtt alkalmassági bírálaton (mindkét here jelenléte, fogazat szabályossága, viselkedésbírálat, tenyészállattal szemben támasztott küllemi elvárás) kell megfelelniük.

A tenyészkanca-jelöltek szelekciója A kancajelöltnek eleget kell tennie a származási feltételeknek, beleértve a szülők törzskönyvi osztályba sorolását is. A kétéves kort betöltött tenyészkanca-jelöltek előzetes küllemi bírálatban részesülnek, amelynek során megtörténik a méneskönyvi felvételük. A törzskönyvi osztályzatot a tenyészkanca-jelöltek a négyéves kor betöltését követően kapnak. A mének teljesítményvizsgája Tekintettel a mének lehetőség szerinti bőséges ivadékszámára, a teljesítményvizsga ennél az ivarnál kötelező, a kancáknál csak ajánlott. A mének teljesítményvizsgálata 2 és fél éves korban, még tenyésztésbe állításuk előtt történik. A kettő–négy hónapig tartó felkészítés után a teljesítményvizsga 3 részből és az ahhoz kapcsolódó kondícióvizsgálatból áll. Lépésmunka Ennek sík földúton, két kilométeren, egyes fogatolásban, 1000 kilogramm összterheléssel 70 kp átlagos vonóerő-kifejtéssel, 19 perces időhatáron belül kell megesnie. A lépésmunka teljesítése során annak legegyenletesebb útszakaszán, 200 méter hosszon lépésszámlálás történik a lépéshossz megállapítására. Ügetőmunka Ez sík földúton, kétkilométeren, egyes fogatolású hajtókocsiba fogva 800 kg összterheléssel, 57 kp átlagos vonóerőkifejtéssel, 9 perces időhatáron belül értendő. A lépés- és az ügetésmunka szintidőn belüli teljesítése esetén legfeljebb 5–5 pont adható. Időtúllépés esetén minden megkezdett 10 másodpercért 1–1 büntetőpont jár. Három pont elvesztése esetén a mén a feladatnak nem felelt meg. Indítási próba Ilyenkor a lónak földúton fatalpú szán előtt – vezetve vagy hajtva – 3*25 m-en fokozatos terhelésű indítási próbának kell megfelelenie.


Terhelésfokozatokkal 325–400–475 kilo grammnyi lépcsőkkel, maximálisan 200 kp erőkifejtéssel. Az indítási próba értékelése szakaszonként 5–5 ponttal történik. Feltétele nyugodt hámba dőlés, egyenes vonalú indítás és egyenletes lépésben történő húzás. Kondícióvizsga Az ügetőmunka után közvetlenül, majd 20 perc és 60 perc elteltével légzést és érverést kell számolni. A kapott értéket össze kell vetni a nyugalmi állapotban mért értékekkel. Az ügetés utáni túl nagy, illetve a 60 perc elteltével mért – a nyugalmi állapottól nagyban eltérő értékek kedvezőtlen erőnléti állapotra utalnak. Az erőnlét értékelése 0–5 pont értékhatárok között történik. Tenyésztésbe a fenti teljesítményvizsgát minimum 15 ponttal teljesítő hidegvérű mént lehet fogni. A kancák esetében teljesítményvizsgát csak az elit minősítésre pályázó egyedeknek kell tenniük, amely fogatban történő indítási készségvizsgát jelent. Viselkedésbírálat A teljesítményvizsga ideje alatt a mén viselkedését az alábbi szempontok szerint, 10–10 értékponttal kell elbírálni: ü viselkedés küllemi bírálat alatt, ü általános viselkedés, jellem, ü viselkedés be- és kifogásnál, ü munkakészség, kezelhetőség, ü istállóban viselkedés, szelídség. A párosítási terv készítésének szabályai A törzskönyvi nyilvántartásban szereplő, tenyésztésbe fogható kancákról minden év január 31-éig párosítási tervet kell készíteni, ami a nukleusz állomány egyedei tekintetében kötelező. A párosítási tervet az év folyamán újonnan felvett tenyészkancákkal ki kell egészíteni. A párosítás jelentősége maga a nyilvántartásba vétel, hogy a következő évben csak a párosításból született csikó élvezhet kedvezményt, csak azt 137


bélyegezhetik nyereghelyen, vagy kaphat támogatást. A támogatott állományokra a fajtafenntartó (egyesület) a tulajdonos egyetértésével javaslatot tesz a megfelelő méneket illetően, A cseppvérkeresztezés a tenyésztői bizottság engedélyével végezhető.

az esetben a kancát a szokásos módon honosítani kell), •• Magyarországról fedeztetés céljából külföldre szállított és visszahozott kanca csikója, •• külföldről az anyjával együtt még jelöletlenül behozott csikó.

Impor egyedek nyilvántartásba vételének feltételei

Mindegyik esetben a tulajdonosnak (tenyésztőnek) rendelkeznie kell •• a külföldi fedeztetési jegyzőkönyvvel, •• a fedezőmén származási lapjának másolatával, •• a fedezőmén DNS-kártyájának hiteles adatával (ha ez nem áll rendelkezésre, akkor a hatóság hivatalos úton is bekérheti külföldről).

Az ország európai uniós tagsága megkönnyítette és jelentősen egyszerűsítette az unió területén belül tenyésztett lovak Magyarországra történő behozatalát. Attól függően azonban, hogy az adott ló tenyésztési vagy nem tenyésztési céllal érkezik az országba, különféle kötelezettségek terhelik a tulajdonosát vagy annak meghatalmazottját. A tenyésztési céllal az országba bekerült lófélét a tenyésztési célú hasznosítás előtt honosítani kell. Ennek elemei közé tartozik a ló ü helyszínen történő azonosítása, •• az útlevél (vagy származási lap harmadik országból történő behozatal esetén) ellenőrzése és lefordítása, •• a ló adatainak rögzítése az Országos Lótenyésztési Információs Rendszerben, •• ménimporthoz előírás az eredeti származásigazolás (öt ősi soros származási lap, DNSkártya), és a kinti teljesítményvizsgálati adatok (amennyiben a ménnek van ilyenje). A honosítás során a ló magyar azonosítószámot és egy igazoló lapot kap a honosításról. Ez a hazai méneskönyvbe kerülés előfeltétele is. Az EU-tagországokból származó lóútlevél, akárcsak a hazai, végigkíséri a lovat egész élete során, és ugyanazt a célt szolgálja, mint a hazai. A ló úgynevezett hazai import azonosító számát beragasztják az eredeti útlevélbe. A honosítást követően a külföldről vásárolt egyedek törzskönyvi nyilvántartásba kerülése és törzskönyvi osztályba sorolása megegyezik a hazai tenyésztésű lovakéval. A hasban imporált csikók nyilvántartásba vételének feltételei Hasban importnak tekinthető •• a külföldről vemhesen Magyarországra behozott honosítatlan kanca csikója (ebben 138

A csikó megszületését követően a tulajdonos az egyesület felé jelzi a tulajdonában lévő csikónak azonosítási, jelölési szándékát. Az egyesület képviseletében eljáró területi lótenyésztési felügyelő ellenőrzi a fenti okmányokat, illetve egyesületi csikószámot kér, amennyiben a tulajdonos tagja valamely tenyésztő egyesületnek és egyesületi bélyegzésre jogosult. Ebben az esetben az egyesület eldönti, hogy a külföldi fedezőmént elfogadja-e. A csikóbélyegzési jegyzőkönyvre a bélyegzés alapján képzett azonosító kerül. Tenyészállatok behozatala Fedezőmének esetében kötelező a DNS-alapú származásigazolás megléte. A külföldi fedeztetési jegynek nyilvántartásba vételi szabálya, illetve a szükséges okmányok a következők: •• külföldi fedeztetési jegy, •• a mén hivatalos származási lapja, •• a mén DNS-kártyája. Az országos állattenyésztési adatbankba történő adatküldés módja és rendje A tenyésztőkkel történt állományegyeztetés után az egyesület elkészíti az adott évben a fajtában törzskönyvi ellenőrzés alatt álló kancák listáját, amelyet az egyesület által törzskönyvezési

feladatokkal megbízott szervezetnek (személynek) átad, és ennek alapján rendeli meg a listán szereplő kancák adatgyűjtését az egyesület számára, az egyesület és a megbízott között fennálló együttműködési szerződésben foglaltak szerint. A tenyésztési adatbázis üzemeltetője a listákban szereplő lovak adatait ellenőrzi, és az ellenőrzés eredményét az Egyesület részére visszaigazolja. A nem megfelelő adatok kijavítása a tenyésztésvezető együttműködésével történik. Az országos állattenyésztési adatbankba történő adatküldést a Megbízott az együttműködési szerződés alapján, a jogszabályok előírásainak figyelembe véte/ lével végzi. A tenyészet (részpopuláció) felszámolása esetén követendő szabályok Amennyiben a nukleusztenyészetként nyilvántartott állomány állami tulajdonban van, sorsáról az állam rendelkezik. Magántulajdonú őshonos tenyészet elkerülhetetlen felszámolása esetén a tenyésztőegyesület rendkívüli közgyűlést hív össze és a tagok lehetőségeinek figyelembevételével igyekszik megoldást találni a kialakult helyzetre. Más tagok felé kiajánlja a tenyészállatokat, egyidejűleg kísérletet tesz egyesületi körön kívüli értékesítésére. Eredménytelen kísérleteket követően felajánlja a tenyészanyagot az állam részére. Amennyiben a tervbe vett intézkedések sikertelenül végződnek, a visszavásárlás jogának kikötésével hozzájárul a külföldi értékesítéshez. Amennyiben az állomány belföldön vagy külföldön tenyészanyagként nem értékesíthető, úgy kénytelen az egyesület a vágóállatként való értékesítést tudomásul venni. Különösen veszélyeztetett helyzetű genealógiai vonalba tartozó mének, különleges fenotípusos teljesítményt nyújtó vagy/és átütő örökítőerővel bíró állatok mentése érdekében a nukleusz tenyészetek felszámolása esetére kilátásba helyezett intézkedéseket járja végig. Magántulajdonú, nem nukleusz állomány kilátásba helyezett értékesítése, felszámolása esetében a tenyésztőszervezetnek kevés a cselekvési lehetősége. Az értékesítést, a felszámolást megtiltani nem tudja.


6.4. A hidegvérű ló tenyésztésének versenyképességét befolyásoló tényezők A versenyképesség mint fogalom az elmúlt évtizedekben jelentős változáson, fejlődésen ment keresztül. Eredeti értelmezésében a versenyképesség nem más, mint az azonos (vagy nagyon hasonló) gazdálkodást folytatókkal való együttműködés, amelynek középpontjában a piaci versengés morális elve, etikai követelménye áll. A mai értelmezés inkább a termékek és szolgáltatások előállításának eredményességét (vagyis a nyereségességet), a tevékenység hatékonyságának és piaci részesedésének növelésére való képességet jelenti. A versenyképesség a hatékonyságon és a termelékenységen túlmenően a fogyasztói igények változásaihoz, a kereslet szerkezetének átalakulásához, a piacra jutás korlátjaihoz, piaci pozíciószerzéshez, az ottani tartós helytállásban a piac telítettségéhez való alkalmazkodás képességétől függ. Összefoglalóan a piaci versenyre való képességet, továbbá a vállalkozáson kívüli tényezőkhöz (ökológiai tényezők, genotípusok, versenytársak stb.) történő alkalmazkodást, a versenyelőny birtoklását is jelenti. Az egyes tényezők persze önmagukban is befolyásolják a versenyképességet. A versenyképesség általános mérőszáma a költség (és árviszony), a minőség, az idő, valamint a rugalmasság! A termék vagy szolgáltatás költsége (vagy önköltsége) önmagában is fontos tényező, de még fontosabb tényező az adott termékre vonatkozóan a versenytársakhoz viszonyított ráfordítás, a ráfordítások hatékonyságának az azonos termékkínálóval szembeni kedvező mivolta. A minőség a termék fontos tulajdonsága, az ilyen termékre ennél fogva fizetőképes fogyasztói igény van. A minőség versenyelőnyt teremtő tényező, emiatt rendkívül fontos a szerepe. Az a vállalkozás, amely rövidebb idő alatt képes ugyanazon termékkel vagy szolgáltatással szükségletet kielégíteni, előnyt élvez más vállalkozásokkal szemben, de a szükséges termékkínálat adott helyen és adott időben történő rendelkezésre bocsátása is hatással van a gazdálkodás versenyképességére. A rugalmasság azt jelenti, hogy a vállalkozás mennyire képes termékeit vagy szolgáltatásait a 139


vevő által elvárt és igényelt módon rendelkezésre bocsátani. Azok a vállalkozások, amelyek képesek a váratlanul megnőtt kereslet kielégítésére, versenyképesebbek mint mások. A kereslet szinte soha nem egyenletes, alakulását számtalan előre nem tervezhető tényező befolyásolja. Azok, akik erre a helyzetre gyorsabban képesek reagálni, versenytársaikhoz képest kedvezőbb piaci helyzetbe kerülnek. A versenyképesség azon tényezői, mint a szaktudás, a természeti erőforrások, a genotípus, a humán befektetés mértéke stb. egyedi sajátosság, ezeknek időnként más-más jellemzői a meghatározóak, de egyidejűleg egységes rendszerként hatnak a versenyképességre. A hidegvérű ló tenyésztésének versenyképességét befolyásoló tényezők azon rendezőelv szerint is megfogalmazhatók, hogy versenyképes az, amire van fizetőképes fogyasztói/vevői igény, amit piacra lehet juttatni, és aminek a termelése hatékony/gazdaságos. Ennek megfelelően ßß A fogyasztói/vevői igény •• ár, •• fogyasztási szokások, •• minőség (és annak számos összetevője), •• mennyiség. ßß A piacra jutás feltételei •• szervezettség, integráció, •• feldolgozottsági szint – szállítási távolságok, •• állategészségügyi helyzet, •• piaci tájékozottság, statisztikák hiányos ságai, ellentmondásai, •• jelenlegi versenyhelyzet. ßß A hatékony/gazdaságos termelés feltételei •• termelési mutatók, •• üzemméret, •• tőke, műszaki színvonal, •• szaktudás, szaktanácsadás, •• munkaerő, •• input-output árak, •• egyéb tényezők: horizontális támogatások, finanszírozás, •• költség-, jövedelemviszonyok. 140

E tényezők közül bármelyik is hiányzik, az csökkenti az ágazat/vállalkozás versenyképességét. Azaz hiába van egy termékre kereslet, ha azt egy vállalkozás a versenytársakhoz képest nem tudja üzemi szinten hatékonyabban előállítani vagy hatékonyabban piacra juttatni. Mindezek figyelembevételével nagyon is sajátságos a lótenyésztő vállalkozások megítélése. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy a lótenyésztő/ lótartó a tevékenységét egyáltalán vállalkozásnak tekinti-e, akar-e vállalkozásként működni, vagy csak szeretne időnként jelentős árbevételre szert tenni? Bár a lótenyésztő/lótartó formailag kis- és középvállalkozásként nyilvántartott, ritkán cselekszik ennek megfelelően, a vállalkozótól elvárható magatartásnak ritkán felel meg. Vállalkozásában a fő tevékenység nem a lóval kapcsolatos termék előállítására irányul, fontossági sorrendben ezt általában hátrébb helyezi. Versenyképessége már csak e miatt is megkérdőjelezhető, de ezen kívül számos egyéb okra vezethető vissza. Az idők során a lótenyésztés társadalmi céljai változtak. Míg korábban a hadászat, majd a mezőgazdaság és az áruszállítás igényei határozták meg a lótenyésztés elsődleges célját és az ehhez rendelt eszközrendszert, napjainkban a hidegvérű ló tenyésztésének elsődleges célja a hústermelése, mellette nem elhanyagolható a hobby- és társállat-előállítás. Ezt a fogyasztói igényt eddig sem mennyiségben, sem minőségben nem kezelte jól az ágazat. Az ágazat szereplői nem törekedtek jelentős piaci térnyerésre, megelégedtek a közvetítő kereskedőnek való eladással, és örültek az olykor megjelenő konjunkturális helyzet kínálta lehetőségnek. A versenyképesség mérőszámai közül a rugalmasság tekintetében sem reagált jól az ágazat, mert csupán a tenyésztők töredéke kapcsolódott be az e fajta termékelőállításba. A többiek lényegesen rosszabb feltételekkel értékesítettek csikót, gyakran a költséget sem fedezve adtak túl rajtuk. Amikor a pecsenyecsikó iránti kereslet kedvező lett, akkor nőtt a fedeztetési kedv, de többnyire a keresleti hanyatlás idejére lett elegendő árualap. A ciklikusan változó kereslet tagadhatatlanul nehezíti a tervezhetőséget, de rontja a tenyésztés helyzetét is, mert amikor nagy a vágólóár, akkor nagyon sok értékes tenyészanyag piacra

kerül, míg kis felvásárlási ár esetén a veszteség mérséklése érdekében számoltak fel állományokat. Ebből aztán az következett, hogy az ágazat szereplői a piacon nem tudtak tartósan helytállni, sőt az addigi piaci jelenlétet is elvesztették a román és lengyel vállalkozásokkal szemben. Elképesztő hibát követett el az, aki elenyésző költségtakarékosság miatt nem váltott ki például útlevelet lovára, vagy rosszul értelmezte annak bizonyos pontjait. Nem kétséges, hogy a horizontális és vertikális termékpályák szervezetlenek az ágazatban, kérdéses a hazai piac termékfelvevő képessége (lásd az ide vonatkozó fejezetet), és ennek befolyásolása egyébként is csak hosszabb távon és jelentős tőkebefektetéssel lehetséges. Ebből kifolyólag elsődlegesen a nemzetközi piacok jönnek szóba. Ide viszont nagyobb és egységesebb volumen szükséges, amihez termelői összefogás kellene. A szervezetlenség és a tervezetlenség következménye a nemzetközi versenyképesség elvesztése, a nyereség nélküli termelés. Megkerülhetetlen e tekintetben a tőkehiány, de a vállalkozási, kereskedelmi ismeretek hiánya is. Nem elegendő a termékelőállításhoz érteni, a vállalkozás működtetéséhez is fontos ismeretekre van (lenne) szükség. A kevés árualap miatt általában kicsi az élőmunka hatékonysága is, ami a költségszint oldaláról csökkenti a verseny képességet. Vitathatatlan, hogy az ágazat versenyképességének javítása az ágazat szereplőitől és az államtól is összehangolt erőfeszítést kíván. Azonban szinte bizonyos, hogy a versenyképesség megteremtésében vagy helyreállításában az állam nem fog, nem tud segédkezni, mert lényegesen fontosabb piaci szereplők versenyképességét kell segítenie, és a forrásai pedig végesek! Az ágazat szereplőinek tőkehiánya, az egyéni és közösségi érdekek különbözősége nem kedvez az erőfeszítéseiknek. Jogszabályi gátjai is vannak ennek, mert a termelői csoportok (TCS) előnyeinek kihasználását a jelenlegi árbevétel-kötelezettségek nem teszik lehetővé. Ráadásul elmondható, hogy az uniós források támogatási rendszerében a lótenyésztési ágazat nem tartozik a kedvezményezett ágazatok közé (még lótermékek élelmiszeripari feldolgozása esetén sem). Így aztán hiába merül fel a


versenyképesség javítására egy vagy több hazai lóvágóhíd létesítése és annak árualappal való kiszolgálása, a szervezett felvásárlási rendszer megteremtése, a vágott test és előfeldolgozott termékek külföldre értékesítésének az igénye. Továbbra is külföldi (elsősorban olasz) kereskedők kezében van a vágólópiac szinte teljes egészében. Hazai feldolgozói bázis létesítése csak abban az esetben lenne megvalósítható, ha annak termékei a fizetőképes külföldi piacokon elhelyezhetők lennének, valamint akkor, ha a felvásárolható hazai árualap a vágóhíd folyamatos működését biztosítani tudná. Ehhez azonban a jelenleg rendelkezésre állónál jóval nagyobb, kiegyenlítettebb tenyésztési háttérre és fegyelmezett, hosszú távú felvásárlói hálózatra (TCS), jelentős humánerőforrás- befektetésre lenne szükség. Ezek közül egyelőre mindegyik csak várat magára. Az ágazati versenyképesség javításának másik lehetősége új hasznosítási módok kialakítása lehetne, figyelembe véve azokat a vélt és valós fogyasztói igényeket, amelyek a társadalom egészség- és környezettudatosabb hozzáállásával, a szabadidő aktív eltöltésével kapcsolatban felmerülhetnek. Ezek felismeréséhez a vállalkozás/ágazat külső környezetének folyamatos nyomon követése, elemzése, a változó környezeti tényezőkre való alkalmazkodáshoz pedig innovatív vállalkozói szemlélet szükséges. Miután a lótenyésztés végzése nem vállalkozási kényszerben folyik (nem ebből kíván megélhetést teremteni magának a lótenyésztő/lótartó), nincs kellő cselekvési kedv ezen a téren. Ebből adódóan az ágazat megmarad a 100 éve tartó folyamatos piacvesztés tényénél és az e feletti kesergésnél. Eltúlzott annak a hangsúlyozása, hogy a szabad idő értelmes eltöltésére alkalmas ló iránti igény függ a társadalom anyagi jólététől, a hagyományok ápolásának szándékától. Ha így lenne, nem fejlődött volna a borkultúra, a síelés és más több sikerágazat az elmúlt évtizedben. E tekintetben kezdeményező és nem követő magatartásra, „több lábon állásra” van szükség, mert csak így válhat az ágazat versenyképessé. Mindezek ellenére a hidegvérű ló távlatai bíztatók. E típust sajátos testalkata, jó vérmérséklete, könnyű kezelhetősége nagyszerű hobbilóvá teszi. Nemcsak fogatos, hanem hátas célú használata is 141


lehetséges, csak el kell szakadni a lovassport szakágakban történő alkalmazás szorító gondolatától. A természetjárás, a különleges fogatolási módok és bemutatók, méltó tenyészdíjazások bevezetése javíthatja a fajta népszerűségét, ezzel a versenyképességét. Nemzetközi példával szolgálnak a

142

rönkhúzó versenyek, amelyek kétségtelenül meglévő vadhajtásait nem szabad átvenni, de szükséges lenne szakmai alapokon nyugvó magyar változatát elterjeszteni. Ráadásul a fajta eredeti értékmérő tulajdonságai megőrzésére ez a használati mód lenne a legmegfelelőbb.

7. A magyar hidegvérű lófajta genetikai változatosságának jellemzése populációgenetikai mérőszámokkal Az állattenyésztők tevékenységük kezdete óta a termelési színvonal emelésére, a genetikailag minél értékesebb állományok létrehozására törekednek. A termelési színvonal emelésével párhuzamosan a szelekciós nyomástól függően a genetikai változatosság generációról generációra egyre csökken, ami a genetikai sokszínűség csappanásához vezet. A genetikai változatosság csökkenése elleni fellépés az állattenyésztés jól körülhatárolható érdeke. Soha nem tudható ugyanis, hogy egy most gazdasági szempontból kevésbé jelentősnek tartott tulajdonság vagy allél a jövőben nem válhat-e mégis fontossá. A génmegőrzés, a veszélyeztetett fajták megmentésének fontosságát Magyarország a világon az elsők között ismerte fel. A génmegőrzési munkában nem feltétlenül a teljesítmény növelése a cél, hanem sokkal inkább a megmaradt genetikai változatosság és a fajta önazonosságának a megtartása. A szelekció hatására ugyanis bármely állományban megszűnik a genetikai egyensúly, a génállomány fokozatos szűkülése következik be. A génmegőrzés feladata mindennek az elkerülése. A fajták genetikai változatosságának értékelése segítséget nyújthat ehhez a tevékenységhez, főleg a tenyésztési programok kidolgozásában és módosításában, de a párosítások megtervezésében is. Megszabja a módosítás irányát és mértékét, közvetve javaslatot ad a fajta génkészleteinek felderítésére, az immigráció jellegére, egyáltalán rámutat az állományok diverzitás-fenntartásának jellegére. A veszélyeztetett háziállatfajták mindegyikénél, de különösképpen a lófajtáknál gondot okoz, hogy viszonylag kevés és változó számú tenyészállat vesz részt a fajtafenntartásban. Ez a tény, továbbá, hogy a helyi fajták esetében lehetetlen a génállomány átalakítása, vagy bővítése (idegen gének immigrációja), a kevés létszámú populációkban megkerülhetetlenné válik a genetikai veszteség.

A populációk szerkezetének és demográfiai összetételének elemzése a számítástechnika fejlődésével, a különböző szoftverek megjelenésével rutinszerűvé vált és az állományok genetikai szerkezetéről lényeges mozzanatok feltárását tette lehetővé. A különböző elemzések a fajták jelentősebb őseinek meghatározását, a pedigrételjességet, a beltenyésztettség átlagos mértékét, a generációs intervallumokat, a populáció szerkezetében bekövetkezett változásokat, valamint az ivadékszám megoszlását helyezték fókuszba. A felsorolt, nemzetközileg elfogadott, sőt ma már ajánlott populációgenetikai mérőszámok a magyar hidegvérű lófajtára vonatkozóan is meghatározásra kerültek, amelyek az alábbiak szerint jellemezhetők. Az elemzés alapjául szolgáló származási adatokat a Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület adatbázisa szolgáltatta. A pedigré-adatbázist mindösszesen 18 223 egyed származási adatai alkották. A genetikai szerkezet értékelésére referenciaállományként a 2016-ban törzskönyvi ellenőrzésben lévő állomány (mének és kancák) (1251 ló) szolgált.

A pedigrételjesség értékelése Ez a mutató kifejezi, hogy az egyedek származása hány teljes generációra vonatkozóan ismert. A megalapozott eredmények eléréséhez a pedigréanalízis számításakor legalább 4-5 generáció teljes ismerete szükséges. Minél teljesebb ugyanis egy pedigré, annál megbízhatóbbak a becsült értékek. A 7.1. ábra a születési évek szerint mutatja be a származás ismertségét. Az 1990-es évek közepétől született lovak 90 százalékánál minden nagyszülő ismert. Az átlagos pedigrételjesség a referenciaállományra nézve 4,24, ami messze alatta marad a több évszázados szigorú tenyésztői múltú lipicai (15,2) és az angol telivér (15,64) állományaira meghatározottaknál, de 143


7.1. ábra. A születési évenkénti pedigrételjesség alakulása

a hazai hucul lóállományra számítottnál (8,43) is. A jelenlegi aktív állományban mindössze 83 olyan ló lelhető fel, amelynek a származása hat ősi sorig valamennyi felmenőre nézve ismert. A maximálisan ismert nemzedékek értékelésekor 19 lónak még a 15. ősi sorban is voltak ismert ősei, közülük többre a huszadik generációt meghaladóan is igaz ez a megállapítás. A származási adatokból kiderült viszont, hogy ezen lovak felmenőinek egy része a XX. század fordulóján hidegvérű ménekkel megkezdett fajtaátalakító keresztezéshez felhasznált félvér lófajtáink kancáira vezethető vissza.

Az állomány beltenyésztettségének értékelése Abban az esetben van szó beltenyésztésről, ha egymással rokonságban lévő lovak után születnek meg az ivadékok. A beltenyésztési együttható annak a valószínűsége, hogy egy adott lokusz két allélja származásilag azonos. Egy 144

egyed abban az esetben rendelkezhet két származásilag azonos alléllal, ha szülei legalább egy közös őssel rendelkeznek. A beltenyésztettség mérőszáma a 0–1 közötti abszolút szám, amikor is 0 a beltenyésztési koefficiens, ha az adott egyed nem rokon szülők párosításából született. A beltenyésztettség „1” a klónozott egyedeknél. A mindennapi állattenyésztési gyakorlatban a 0,30 feletti beltenyésztési koefficiens már nagyon erőteljes rokontenyésztésre utal, aminek velejárója a csökkent alkalmazkodó képesség. Ekkor beszél a szakma beltenyésztési leromlásról. Emiatt is lenne fontos a populációt leginkább kitevő nőivarú állomány nagymértékű változatosságának fenntartása. A beltenyésztési mutató számát befolyásolja a pedigré hossza és teljessége is. A rövid pedigrék ugyanis torzítják a beltenyésztési együttható nagyságát. A 7.1. táblázat a teljes állomány legnagyobb beltenyésztési együtthatójú egyedeit mutatja be. Ebből a sorból is kiemelkednek a 4171 Toponár-163 Jonatán mén és a Vércse nevű kanca ivadékai. Esetükben apa-lánya párosításról van szó, miközben

7. A magyar hidegvérű lófajta genetikai változatosságának jellemzése populációgenetikai mérőszámokkal

maga a mén is féltestvér-párosításból született. A feltehetően nem tudatos rokontenyésztés a 2734 Perseron-201 Bizsu ménre történt! A két erősen rokontenyésztett csikó egyikének származási lapja a 7.1. mellékletben megtekinthető. A 7.1. táblázatban felsorolt további egyedek is apa–lánya párosítás eredményei, azonban az apák beltenyésztettségének mértéke elhanyagolható. Ezek a beltenyésztési együtthatók a gyakorlati tenyésztés felső határát jelentik! A referenciaállomány leginkább beltenyésztett egyedeit a 7.2. táblázat mutatja be. A 2016. évi törzskönyvi ellenőrzésben tartott állományból a 2014-ben, apa–lánya párosításból született Dóra nevű kanca beltenyésztettsége kiugró

(7.2. melléklet). A kanca 4682 Palin-7 Gazda apaságú, mindkét oldali felmenőiben az 1980ban született Mesés nevű kanca fordul elő. A referenciaállomány átlagos beltenyésztettsége a számos nagy beltenyésztettségű egyed mellett is mindössze 0,018.

A genetikai eredet értékelése A 7.3. táblázat az értékelt állomány genetikai szerkezetének változatosságáról nyújt áttekintést. Jól látható, hogy a tanulmány céljára választott referenciapopuláció egyedeinek genetikai variabilitása lényegesen kevesebb őssel jellemezhető 7.1. táblázat

A legnagyobb beltenyésztési együtthatójú egyedek a teljes állományban Ló neve

Vihar Röpke Dóra Dönci Roberta Pápa-260 Pajkos Karolina Nusi Sellő (Egér)

Ivar

2 2 2 2 2 1 2 2 2

Szül. év

2009 2010 2014 2007 2013 2010 2010 2012 1991

Apja

Beltenyésztettség mértéke (0–1)

Anyja

4171 Toponár-163 Jonatán 4171 Toponár-163 Jonatán 4682 Palin-7 Gazda 4146 Bogyoszló-204 Kázmér 3254 Bicsérd-66 Döme 3704 Csányoszró-4 Gitár 3768 Gánt-44 Generális 4243 Bogyoszló-43 Lator 1793 Szentegát-3

Vércse Vércse Bájos Dóri Baba Felsőpetény Csengő Linda Baba Soha

0,28 0,28 0,28 0,27 0,26 0,26 0,26 0,26 0,26

A jelenlegi állományban további 32 ló jellemezhető 0,25 feletti beltenyésztési együtthatóval.

7.2. táblázat

A legnagyobb beltenyésztési együtthatójú egyedek a referenciaállományban Szül. év

Apja

Ivar

Dóra Nusi 5350 Karancsberény-70 Szikra Virgonc Bársony Gizike Réka 5579 Nagyvenyim-298 Sanyi Utód

2 2

2014 4682 Palin-7 Gazda 2012 4243 Bogyoszló-43 Lator

Bájos Baba

0,28 0,26

1

2009 3704 Csányoszró-4 Gitár

Ramona

0,26

2 2 2 2 1 2

2002 2009 1998 2003 2011 2003

Vilma Lili Pannika Röpke (e. Judit) Sármány Utálatos

0,25 0,25 0,25 0,20 0,17 0,15

2929 Palotabozsok-29 Buzogány 2560 Alsónemesapáti-42 2924 Gölle-11 Bátor 3918 Somogyegres-158 Rudi 3842 Karád-17 Rigó 2488 Gölle-8

Anyja

Beltenyésztettség mértéke (0–1)

Ló neve

A jelenlegi állományban további 18 ló jellemezhető 0,1 feletti beltenyésztési együtthatóval.

145


(427 egyed felelős a teljes genetikai változatosságért), mint a nyilvántartásban tartott hazai hidegvérű állomány teljes genetikai változatosságát adó 3434 egyed. A számok közötti óriási eltérés jelentős génveszteségre utal, amire csak részben lehet magyarázat a több évtizedes szelekciós munka, sokkal inkább a kiindulási ménvonalak elvesztése, illetve a még tenyésztésben állók esetleges, gyakorta aránytalan felhasználása a tenyésztésben. 7.3. táblázat

Az állomány genetikai változatosságát befolyásoló egyedek száma A genetikai változatosság aránya

50% 60% 70% 80% 90% 100%

Teljes állományban felelős állat

76 152 338 789 1613 3434

Referenciaállományban felelős állat

17 28 43 73 136 427

A jelentősebb ősök hatását a teljes állományra először a 7.4. táblázat mutatja be. A tíz jelentősebb ős mindegyike mén. A teljes állományra 4,18%-os, illetve 3,7%-os lefedettségi arány a 7.4. táblázat

Az állomány genetikai variabilitásához legnagyobb arányban hozzájáruló ősök Egyed azonosítója

Ivara

2281 Belga-23 2264 Belga-6 2734 Perseron-201 Bizsu 4380 Bikal-3 1560 Nágocs-110 2351 Tormás-61 5899 Görösgal-17 (Tizes I.tm.) 1899 Gölle-9 5790 Andráshida-12 4337 Szentdénes-15 (Huszonkettes)

mén mén mén

146

mén mén mén mén mén mén mén

Születési éve

A variabilitás lefedettségének az aránya (%)

1946 1947

4,18% 3,70%

1989 1955 1980 1987

3,14% 2,14% 1,79% 1,53%

1966 1977 1965

1,51% 1,47% 1,22%

1955

1,14%

2281 Belga-23 és a 2264 Belga-6 nevű import mén hatása a legnagyobb mértékű. Miután a két mén féltestvér, már ez a tény eleve csökkentette a kiinduló állomány genetikai variabilitását. A féltestvérek hatása a teljes állományra minden más egyedét többszörösen múlja felül. A 7.5. táblázat a referenciapopulációnak választott egyedekre mutatja be a genetikai variabilitásért leginkább felelős ősöket. A jelenlegi állomány genetikai variabilitásáért a 2734 Perseron-201 Bizsu francia import mén a legnagyobb mértékben a felelős. Ez a tény a magyar hidegvérű ló őshonos jellege szempontjából egyáltalán nem előnyös! Hatása meghaladja a fajtakialakításban két legfontosabb mén jelentőségét! Az aktuális állomány fontosabb őseinek is mindegyike mén. 7.5. táblázat

A referenciaállomány genetikai variabilitásához legnagyobb arányban hozzájáruló ősök Egyed neve

Ivara

2734 Perseron-201 Bizsu 1560 Nágocs-110 2281 Belga-23 2264 Belga-6 2351 Tormás-61 (Perseron-1 leszármazott) 1899 Gölle-9 (Perseron-4 leszármazott) 4380 Bikal-3 986 Gölle-2 456 Szentgáloskér-2 5790 Andráshida-12

mén mén mén mén mén

Születési éve

Variabilitás lefedettségének aránya (%)

1989 1980 1946 1947

6,66% 5,76% 4,66% 4,38%

1987

3,85%

1977 1955 1936 1970 1965

3,02% 2,60% 2,51% 2,41% 2,37%

mén mén mén mén mén

A percheron mének együttes genetikai hatása a további ménutánpótlások kijelölésében elgondolkodtató kell legyen!

A generációs intervallum értékelése A szakirodalom szerint a generációs intervallum a szülők átlagos életkora azon ivadékok

7. A magyar hidegvérű lófajta genetikai változatosságának jellemzése populációgenetikai mérőszámokkal 7.6. táblázat

A magyar hidegvérű lófajta generációs intervallumai a négyféle szülő–ivadék származási út alapján Szülő-ivadék alternatívák

Ivadékok száma

Generációs intervallum

A generációs intervallum középértékének hibája

1 824 4 603 1 506 3 688 11 621

10,22 9,28 8,93 8,71 9,20

0,112 0,077 0,149 0,092 0,050

Tenyészmén–fedezőmén-ivadék Tenyészmén–tenyészkanca-ivadék Tenyészkanca–tenyészmén-ivadék Tenyészkanca–tenyészkanca-ivadék Átlagosan

megszületésekor, amelyek részt vesznek a következő generáció létrehozásában. A veszélyeztett, génvédelem alatt álló fajtáknál az a kedvező, ha a generációs intervallumok hosszúak, mert ebben az esetben adott időtávban nincs lényeges genetikai diverzitáscsökkenés. Minél kevesebb létszámú egy fajta és szegényebb a genetikai diverzitás tekintetében, annál célravezetőbb a generációs intervallumok kitolása. Természetesen itt csak meghatározott időhossz alatti és nem nemzedékenként bekövetkező diverzitásváltozásról van szó. A generációs intervallum négy leszármazási úton számítható (apa–fiú, apa–lány, anya–fiú és anya–lány összehasonlításban) az egyedek és szüleik születési dátumának segítségével. A leghosszabb generációs intervallumot a ménelőállító mének (amikor egy adott fedezőménnek tenyésztésbe kerül az ivadéka) mutatják. (7.6. táblázat). Az egymást követő nemzedékek közötti legrövidebb távolságot a tenyészkancák és tenyészkancává érett kancacsikóik között lehetett számítani. A négyféle szülő–ivadék leszármazási út megfelelő generációs intervallumait páronként kétmintás t-próbával összehasonlítva az látszik, hogy a tenyészkanca–tenyészmén-ivadék és a tenyészkanca–tenyészkanca-ivadék leszármazási utak között nincs statisztikailag igazolható (szignifikáns) eltérés (P>0,05). A további páronként végzett összehasonlításokból kiderül, hogy a mének jóval idősebbek az ivadékaik tenyésztésbe kerülésékor, mint azt a kancáknál lehet az tapasztalni. Különösen igaz ez a tenyészmén-tenyésztésbe került ménivadék leszármazási út esetén. A fedezőmének közel egy évvel idősebbek ménivadékaik tenyésztésbe kerülésekor, mint a kancaivadékuk tenyésztésbe állításakor.

A mének 1,3 évvel korosabbak a tenyészkancák tenyészkancává érett ivadékaik esetében tapasztaltaknál. Mindez arra utal, hogy a tenyésztők óvatosabbak a fedezőmének kijelölésekor, mint a kancaivadék tenyészállattá minősítésekor!

Az ivadékszám értékelése az állományban A génmegőrzési feladatok ellátásakor fontos az állomány sokféleségének, genetikai varianciájának a fenntartása. Szakirodalmi vélekedések szerint ideális feltételek esetén a potenciális szülőknek egyenlő esélyük van részt venni a következő nemzedék kialakításában. Ekkor lehetne a genetikai sokféleséget a lehetséges legnagyobb szinten tartani. Ez a gyakorlatban nem valósul meg, így az egyes párosításokból kiválasztott ivadékok száma nagyon változó lehet. Az így előálló változatosságcsökkenés mérsékléséhez jó módszer, ha a továbbtenyésztésre szánt egyedek kiválasztásakor igyekeznek minél több párosításból tenyészállatnak jelölni ivadékot, és elkerülni egyegy tenyészállat túlzott szerephez jutását. A vizsgálatban az ivadékok megoszlásának értékelése minden esetben a teljes állomány származási adatainak figyelembevételével történt. A legtöbb ivadékkal bíró harminc kancát a 7.2. ábra szemlélteti. Ezek mindegyike legalább tíz alkalommal ellett, de a Manci nevű kancának páratlanul sok (18) ivadéka található az adatbázisban. Az egy-egy kanca után fellelhető ivadékszám (7.3. ábra) a fajtában folytatott szelekcióról is szolgáltat adatokat. Az értékelt kancák 70 százaléka mindössze egy ivadékkal járult hozzá a 147


7.2. ábra. A legtöbb ivadékkal rendelkező kancák

7.3. ábra. A kancánkénti ivadékszám megoszlása 148


7.4. ábra. A legtöbb ivadékkal rendelkező mének

fajtafenntartáshoz.. A kiindulási adatbázis szerint ötnél több ivadéka csak a kancaállomány elenyésző hányadának (315 kanca) van. A legtöbb ivadékkal rendelkező harminc mént a 7.4. ábra szemlélteti. Kiemelkedik az őshonosság és a fajtaidentitás szempontjából megkérdőjelezhető 2734 Perseron-201 Bizsu. Mellette száznál több ivadéka szerepel a nyilvántartásban a 2351 Tormás-61 és 2281 Belga23 ménnek is. A ménenkénti ivadékszám alakulása a 7.5. ábrán követhető. A kancáknál közöltekhez hasonlóan a nyilvántartott mének jelentős részének is mindössze egy-két ivadéka szerepelt a nyilvántartásban. Tíznél több ivadéka csak a mének elhanyagolható részének van. Az összes ivadékszám mellett a továbbtenyésztésre kiválasztott ivadékok száma is ugyanezen módon került értékelésre. A 7.6. ábrán a továbbtenyésztésre szánt legtöbb ivadékkal rendelkező harminc kanca szerepel. A legtöbb ivadéka a Szentgáloskér-2 után 1981-ben született Náncsi nevű kancának van. A génmegőrzés

szempontjából ideális eset az volna, ha minden kanca után négy nőivarú egyed lenne kiválasztva, mert ez az ivadékszám adna arra reményt, hogy a kanca genotípusa szinte teljes mértékben megjelenik az ivadékokban. Ez a feltétel azért ritkán jut érvényre, hiszen egy fajta létszámát bármilyen okból is, de be kell határolni. A kancánként továbbtenyésztésre kiválasztott ivadékok eloszlását a 7.7. ábra szemlélteti. A kancák döntő hányadától egy ivadékot választottak ki továbbtenyésztésre. A vizsgálati időszakban négynél több tenyésztésre kiválasztott ivadéka mindössze a kancák 1,2 százalékának volt. Továbbtenyésztésre kiválasztott legtöbb ivadékkal rendelkező harminc mént a 7.8. ábra sorakoztatja fel. Közel 100 ivadék továbbtenyésztésre való kiválasztását tette lehetővé (génmegőrzés szakmailag nem teljesen megalapozottan) a legtöbb ivadékkal bíró 2734 Perseron-201 Bizsu tenyészmén ivadékcsoportja. A vizsgált adatbázis szerint 15 méntől választottak ki legalább 30 ivadékot a hazai tenyésztés számára. 149


7.5. ábra. A ménenkénti ivadékszám megoszlása

7.6. ábra. A legtöbb továbbtenyésztésre kiválasztott ivadékkal rendelkező kancák 150


7.7. ábra. A kancánként tovább-enyésztésre kiválasztott ivadékszám alakulása

7.8. ábra. Továbbtenyésztésre kiválasztott, legtöbb ivadékkal rendelkező mének 151


7.9. ábra. A ménenként továbbtenyésztésre kiválasztott ivadékszám megoszlása

7.10. ábra. Az ivadékkal rendelkező mének apák szerint rendezve 152


7.11. ábra. A tenyésztésben lévő, apák szerint rendezett ménivadékok

A továbbtenyésztésre kiválasztott ivadékok számának ménenként jellemző megoszlása a 7.9. ábrán követhető. A nyilvántartott mének mintegy hatvan százalékának mindössze egy, további 14 százalékának pedig két ivadéka kapott szerepet a tenyésztésben. Tíznél több ivadékot a nyilvántartásban szereplő tenyészmének alig több mint öt százalékától tartottak érdemesnek továbbtenyésztésre. Az ivadékokkal rendelkező méneket apák szerinti bontásban a 7.10. ábra szemlélteti. A 2281 Belga-23 és a 2734 Perseron-201 Bizsu adta a tenyésztésben szerepet játszó legtöbb mént. További húsz tenyészménnek van legalább tíz olyan tenyésztésbe került mén ivadéka, amely a fajta alakításában szerepet játszott.

A 7.11. ábrán látható az apák szerint rendezett jelenlegi ménpark. A legtöbb tenyésztési engedéllyel bíró ménivadékot a 2678 Nágocs-88 után állítottak fel. A tenyésztésre szánt mének genetikai háttérének könnyebb megértését az eltérő színek és mintázatok segítik. Szembetűnő a percheron, különösen a 1395 Percheron-1 genetikai hátterű mének túlsúlya a belga eredetűekkel szemben. Génmegőrzési szempontból a kívánatos a különböző vonalak közel azonos arányú használata lenne, mivel egy-egy vonal előtérbe kerülése a genetikai variancia csökkenését, hosszabb távon a beltenyésztés növekedését is magával hozza. Ebben az esetben még az identitásvesztés ténye is fennáll!

153

8. A magyar hidegvérűló-állomány genetikai változatosságának jellemzése molekuláris genetikai vizsgálatokkal A génmegőrzés keretében fenntartott, illetve a hagyományos fajták esetében a belső szerkezetváltozás elkerülése vagy legalábbis a változás ütemének mérséklése a cél. A bármilyen okból kevés egyedszámra apadt vagy innen felszaporított fajták tenyésztésének egyik kiemelkedő feladata a még genetikai diverzitás őrzése. Ennek egyik lehetséges módja a minél több alapítóra visszavezethető családtenyésztés. A magyar hidegvérű ló tenyészállományát illetően viszont, különösen a szélső anyai oldalon, a hosszú-hosszú származásvezetésnek (törzskönyvnek) híján vagyunk, a fajta tényleges alapítókancái nem ismertek. Ez a lótenyésztés folytonos átszervezésére, a nem teljes körű származásvezetés kötelezettségének hiányára és a tenyésztők közömbösségére vezethető vissza. Minél később következik be a génmegőrzésre szorult állományok kancacsaládokba és genealógiai vonalakba való rendezése, annál nehezebbé válik a tervszerű és szakszerű fajtafenntartás. A molekuláris genetika tudományának a fejlődésével lehetőség nyílik annak eszköztárához nyúlni és ennek felhasználásával segíteni a tenyésztői munkát. Ugyanis egyes gének, génszakaszok markerként szolgálhatnak, segíthetnek a különböző fajták genetikai változatosságának feltérképezésében, bizonyos csoportokhoz való tartozásának kiderítésében. A diverzitással kapcsolatos vizsgálatok során leggyakrabban használt markerek közé a DNS-mikroszatellitek, az SNP-k (Single Nucleotide Polimorphism), az Y kromoszóma és a mitokondriális DNS-szakaszok tartoznak. A mitokondriális szekvenciák, mint amilyenek a citokróm-b (CYTB), a citokróm-c oxidáz (COI/II), riboszomális RNS-gének (16S, 5S, 28S) és a fehérjét nem kódoló, a többi szakaszhoz képest megnövekedett változékonyságot mutató, azaz hipervariábilis (D-loop) régió, többek között a filogenetikai kutatásokhoz alapot kínáló szakaszokat jelentenek. Így a hazai génmegőrzési gyakorlatban az ilyen kutatásoknak pótolhatatlan jelentőségük van.

Különböző mtDNS-alapú vizsgálatokat vé gez tek már korábban is más őshonos ló fajta esetében, mint a hucul vagy a gidrán, illetve több lófajta genetikai rokonsági viszonyait feltérképező mtDNS-alapú közlemény olvasható a szakirodalomban. A mitokondrium az eukariótasejtekben átlagosan néhány száz azonos kópiában jelenlévő sejtalkotó, mely a sejtlégzésben és az energiatermelésben játszik szerepet. Örökítőanyaga kettős szálú kör alakú DNS-molekula, a citoplazmában foglal helyet, össztérfogata annak akár a 25 százalékát is elérheti, a sejtmagtól teljesen független genetikai rendszer, a sejtmag genetikai információját egészíti ki. A ma élő soksejtűek mitokondriális genomjának a mérete (és a kódolt gének száma) meglehetősen különböző, legkisebb az emlősöké. A gének rendkívül kompaktak, bennük csak nagyon rövid intronok (nem kódoló szakaszok) lelhetők fel. A mitokondriális genom több mint 90 százaléka kódoló szekvencia. Minden gerinces mtDNS-e tartalmaz egy olyan szakaszt, amely nem íródik át RNS-re. Ezen a szakaszon, amelyet D-loop (displacement loop) régiónak hívnak, található az RNS átíródásának beindítását végző kezdő szakasz. Mivel a mitokondriumban nincsenek jelen hisztonfehérjék, a DNS védelmét ezen fehérjék nem biztosíthatják. A DNS hibajavító rendszere sem működik tökéletesen, mivel nincs reparációs rendszer, amely a pontmutációkat kijavítaná. Mindezek következtében a mitokondriális genom mutációs rátája körülbelül egy nagyságrenddel nagyobb, mint a kromoszomális DNS-é, és a D-loop régióban nagyfokú polimorfizmust mutat. Ez a szakasz a hipervariábilis (különösen nagy változatosságú) vagy röviden HVR-régió. Ennek köszönhetően kiválóan alkalmas a mtDNS az anyai vonalak feltárására és a genom fejlődésének/változásának modellezésére. 155


8.1. Haplotípusok a magyarországi hidegvérűló-állományban

értékeléshez 222 bázispárhossz maradt alkalmasnak. A CodonCode Aligner V.6.0.2 programcsomag segítségével a kapott szekvenciákat egymáshoz illesztettük és vágtuk. A molekuláris Jelen vizsgálatot 250 magyarországi hidegvérű törzsfa készítésénél az MEGA6 program (Tamura ló sörényszőrmintája alapján végeztük el, ame- és mtsai, 2013) távolságalapú klasztermódszelyek elemzésére a Debreceni Egyetem MÉK rét alkalmaztuk Kimura-2 algoritmussal, így Állatgenetikai Laboratóriumában került sor. Cél az összes nukleotid gyakoriságát egyformának volt az egyedek mtDNS D-loop-régiója szek- tekintettük. A DNAsp 5.1.0.1. (Librado & Rozas, venciáinak a feltérképezése, azok értékelése, 2009) program segítségével vizsgáltuk a hidegmivel egy adott egyed mtDNS-szekvenciája a vérű lovak különböző diverzitásértékeit, nevezebenne lévő mutációkkal meghatározza az egyed tesen a haplotípusok, illetve a variábilis pozíciók haplotípusát. Adott mutációs helyeken azonos számát, a nukleotid-gyakoriságot, valamint az változatosságot mutató szekvenciák egyazon egy- In/Del pozíciókat. A vizsgált összes 250 minta ségbe, haplocsoportba tartoznak. 48 haplotípusba sorolható, azaz 48-féle szekvenA genomiális DNS kinyerése szőrhagymá- cia jellemzi az egyedeket. Összesen 33 variábilis ból történt (FAO/IAEA, 2004). Ezt követően a pozíciót találtunk, amelyek közt három deléció, hasonló vizsgálatok során alkalmazott protokollok valamint a többi esetben egyszerű nukleotid alapján folyt a minták laboratóriumi vizsgálata. szubsztitúció volt jelen. A kapott haplotípusokat A vizsgálat során 250 magyar hidegvérű nem tekintettük egy kancacsaládnak. A genekanca mtDNS D-loop-régiójának a szekvenálása tikai variabilitás, haplotípus diverzitásértörtént, amelynek során 398 bp hosszú régiót téke nagy (h = 0,946 ± 0,005). A haplotípusok sokszorosítottunk fel. Végül a statisztikai páronkénti átlagos különbsége (K) 6,01876. A nukleotiddiverzitás (Pi) 0,027 ± 0,000. A meghatározott 48 haplotípus közül 20 egyetlen egyeddel képviseltette magát, míg a legnépesebb csoportnak a 35-ös haplotípus bizonyult 30 egyeddel. Az ábrákon feltüntetett, valamint az elemzések során alkalmazott és általunk létrehozott azonosítók a 8.1.1. táblázatban kerültek bemutatásra a hozzájuk rendelt eredeti Országos Lótenyésztési Információs Rendszer (OLIR) által kiadott azonosítójukkal együtt. A haplotípusokat (a mitokondriális DNS egy adott szakaszának egy-egy változatát) a variábilis pozíciók alapján a Jansenés mtsai (2002) által definiált haplocsoportokba is besoroltuk (8.1.1. ábra). Referenciaszekvenciának a szintén Jansen és mtsai 8.1.1. ábra. Jansen és mtsai (2002) féle haplocsoport meghatározása (2002) által meghatározott szeka detektált 48 haplotípus esetében venciát vettük alapul, amelynek 156

HV980010000

HV061470000

HV122170000

HV011490000

HV020560000

HV043440000

HV990060000

SY050670000

HV09304000

HV131250000

HV121190000

HV132680000

HV111510000

HV072970000

HV091700000

Ancsa

Aniko

Ari

Arvacs

Baba

BabaN3

Babilo

BabN22

Baj145

Bajos

Bar40

Barbi

Barsony

Bea

Bet126

HV050520000

HV051210000

Almodo

Bet68

HV091580000

Abrand

HV072330000

HV092580000

Bodza

Bet13

HV050160000

A ló azonosítója

Remeny

Elemzéseknél alkalmazott azonosítók

157

Betti/Emlék

Betti

Betti

Bea

Bársony

Barbi

Bársony

Bájos

Bájos

Baba

Babilon

Baba

Baba

Árvácska

Ari

Anikó

Ancsa

Álmodozó

Ábránd

Bodza

Remény

A ló neve

Eszti

Eszter

Ercsi

Enik

Emke

Emma55

Emma

Eminen

Emese

Elza

Ella

Ejnye

Egysze

Eger

Eger1

Edit

Edina

DudN47

Dud36

Doxa

Dori


HV082160000

HV061540000

HV072120000

HV092010000

HV130680000

HV991200000

HV010300000

HV130570000

HV031470000

HV090520000

HV101160000

HV130720000

HV130700000

HV122090000

HV130510000

HV021720000

HV121350000

HV120820000

HV120770000

HV120890000

HV043310000

A ló azonosítója

Eszti

Eszter

Ercsi

Enikő

Emőke

Emma

Emma

Eminens

Emese

Elza

Ella

Ejnye-Bejnye

Egyszerű

Egér

Eger

Edit

Edina

Dúdoló

Dúdoló

Doxa

Dóri

A ló neve

Lenke

Lena

Len27

Len106

Leanyk

Laura

Kitti

Kismac

Kincs

Kifli

Kato

Kati

Kata

Kat63

Kat24

Kat152

Kat141

Karmen

Kabala

Jumi

Julcsi


HV033020000

HV121200000

HV031450000

VM030720000

HV991120000

HV041960000

HV012150000

VM011090000

HV011500000

HV04022000

HV041130000

HV101820000

HV141090000

HV120190000

HV102150000

H081230000

HV030020000

HV002010000

HV081300000

VM001800000

HV010700000

A ló azonosítója

Lenke

Léna

Lenke

Lenke

Leányka

Laura

Kitti

Kismackó

Kincs

Kifli

Kató

Kati

Kata

Kati/Baba

Kata

Kata

Kati

Karmen

Kabala

Jumi

Julcsi

A ló neve

Sac187

Rum

Rpke

RozsaM

Rozi

Roz257

Rona

Ron239

Robert

Rita

Rit69

Rit198

Rigo

Rig259

Rifke

Rez253

Rem67

Regina

Reb92

Reb251

Rayi


HV071230000

HV981640000

HV022050000

HV120020000

HV063120000

HV111230000

HV091020000

HV111020000

HV133040000

HV041290000

HV040440000

HV102370000

HV042300000

HV072490000

HV992260000

SY030750000

HV051600000

HV121130000

HV122370000

HV081610000

A ló azonosítója

Az elemzések során az egyedekhez rendelt, valamint az Országos Lótenyésztési Információs Rendszer (OLIR) által kiadott azonosítók

Saci

Rum

Röpke

Rózsafa-Mára

Rozi

Rozi

Róna

Róna

Roberta

Rita

Rita

Rita

Rigó

Rigó/Csillag

Rifke

Rezeda

Remény

Regina

Rebeka

Rebeka

Ráyi

A ló neve

8.1.1. táblázat

8. A magyar hidegvérűló-állomány genetikai változatosságának jellemzése molekuláris genetikai vizsgálatokkal

158

HV042640000

HV042100000

HV103340000

HV052690000

HV092610000

SK140050000

HV082000000

HV052160000

HV052410000

HV100600000

HV010740000

HV113040000

HV000980000

HV092470000

HV111540000

HV061370000

HV111060000

HV060310000

HV120110000

HV122720000

HV011480000

Bibor

Bibork

Bog119

Bogi

BolN41

Bolygo

Boroka

Bbájo

Bsz89

Bszke

Cilike

Cini

Cuki

Cumis

Csa130

Csa232

Csabit

Csal64

Csarda

Cseng

A ló azonosítója

Betti


Csengő

Csárdás

Csalfa

Csábító

Csalfa

Csalfa

Cumis

Cuki

Cini

Cilike

Büszke

Büszke

Bűbájos

Boróka

Bolygó

Bolygó

Bogi

Bogi

Bíborka

Bíbor

Betti

A ló neve

Gracia

Gondos

Golya

Gizi

Giz138

Gierl

Geszte

Galusk

Fsts

Fiona

Felleg

Fecske

Fec189

Fatyol

Fatany

Farsan

Fanta

Fanni

FanN40

Fani

Etna


HV132460000

HV970200000

HV132380000

HV072990000

HV040500000

HV132450000

HV132410000

HV133410000

HV960270000

HV12341000

HV960320000

VM030710000

HV081730000

HV022830000

HV140320002

HV140430000

HV120580000

HV140270002

HV140410000

HV043130000

HV102200000

A ló azonosítója

Grácia

Gondos

Gólya

Gizi

Gizi

Gierl

Gesztenye

Galuska

Füstös

Fiona

Felleg

Fecske

Fecske

Fátyol

Fatányér

Farsang

Fanta

Fanni

Fanta

Fáni

Etna

A ló neve

Matka

Marika

Mara

ManN9

Mania

Man7

Man205

Man177

Magdi

Lujza

Luj204

Ludver

Luca

Lola

Lizi

Lin86

Lin6

Lin181

Lin124

Lili

Lepke


HV072730000

HV021780000

HV052640000

SY931480000

HV072180000

HV092150000

ZA060260000

HV111470000

HV960130000

HV123430000

HV001820000

HV051180000

HV103140000

HV121180000

HV082320000

2063

BA040790000

HV010360000

HV122600000

HV112200000

HV121080000

A ló azonosítója

Mátka

Marika

Mara

Manci

Mánia

Manci

Manci

Manci

Magdi

Lujza

Lujza

Lúdvér

Luca

Lola

Lizi

Linda

Linda

Linda

Linda

Lili

Lepke

A ló neve

Trpe

TimN36

Timea

Tanya

Szonja

Szomor

Szilvi

Szepla

Szell

Szeles

Sze235

Szandr

Stella

Stefi

Ste48

Ste180

Sari

Sar71

Sar60

Sar109

Saci


HV102890000

HV112900000

HV112900000

HV102940000

HV032190000

HV031410000

HV991220000

HV110060000

HV990210000

HV001690000

HV091790000

HV020360000

HV061590000

HV071770000

HV092700000

HV981160000

HV102460000

HV093240000

HV092500000

HV072790000

HV113050000

A ló azonosítója

Törpe

Tímea

Tímea

Tánya

Szonja

Szomorú

Szilvi

Széplány

Szellő

Szeles

Szellő

Szandra

Stella

Stefi

Stella

Stella

Sári

Sári

Sári

Sári

Saci

A ló neve

A 8.1.1. táblázat folytatása


HV031680000

ZA962000000

VM081140000

HV030260000

HV083290000

HV120790000

HV121720000

HV121400000

HV120720000

HV120910000

HV120950000

HV120860000

HV120930000

HV120750000

HV950260000

Csn188

Csn221

Cspi

Csörfö

Dama

Dama52

Danka

Darido

Debora

Dedos

Degesz

Deszep

Diadem

Dics

Dolli

HV120760000

VS080150000

Csn142

Dorci

HV021690000

Csinta

HV030010000

HV030290000

Csg79

Donna

HV023080000

A ló azonosítója

Csg270


159

Dórci

Donna

Dolli

Dicső

Diadém

Deszép

Degesz

Dedós

Debora

Dáridó

Danka

Dáma

Dáma

Csörfös

Csöpi

Csinos

Csinos

Csinos

Csintalan

Csillag

Csillag

A ló neve

Izaura

Inci

Igeret

Ibolya

Hovira

Honvag

HolN29

Hollo

Holl186

Holdfe

Hilda

Hetyke

Helga

Hazug

Harmat

Happy

Hanga

Hamvas

Hajni

Habane

Gyngy


HV991880000

HV041270000

HV131400000

HV991850000

HV031730000

HV101420000

HV050820000

HV122710000

HV981140000

HV140940000

HV981070000

HV100200000

HV052040000

HV001330000

HV140850000

HV140860000

HV980680000

HV123720000

HV001950000

HV980700000

HV11315000

A ló azonosítója

Izaura

Inci

Ígéret

Ibolya

Hóvirág

Honvágy

Holló

Holló

Holló

Holdfény

Hilda

Hetyke

Helga

Hazug

Harmat

Happy

Hanga

Hamvas

Hajni

Habanéra

Gyöngyi

A ló neve

Pomade

Pici

Paulin

Panni

Panka

Pan53

szike

Otilia

Orsi

Olga

Mozdon

Moni

Monda

Mon73

Molli

Mokany

Mok236

Mirza

Mimoza

Mese

Merced


HV980410000

HV061950000

HV121750000

SY011100000

HV102120000

HV100770000

HV020720000

HV111770000

HV051630000

HV111040000

HV031120000

HV060800000

HV030990000

HV113060000

HV071290000

HV071120000

HV111010000

HV121660000

HV041760000

HV081670000

Hv012260000

A ló azonosítója

Pomádé

Pici

Paulina

Panni

Panka

Panni

Őszike

Ottilia

Orsi

Olga

Mozdony

Móni

Monda

Móni

Molli

Mokány

Mokány

Mirza

Mimóza

Mese

Zsofi

Zsembe

Virag

Vilma

Villam

Vil140

Vihar

Veroni

Vera

Utopia

Utas

Uszo

Uritok

Urilan

Unikum

Ultima

Uborka

Tzes

Mercédesz Tündi

A ló neve


HV121140000

HV960120000

HV121780000

HV022920000

HV031670000

HV082820002

HV072980000

HV041880000

HV121730000

HV072200000

HV022780000

HV122160000

HV041790000

HV061480000

HV012340000

HV051100000

HV960870000

HV052570000

HV130770000

A ló azonosítója

Zsófi

Zsémbes

Virág

Vilma

Villám

Villám

Vihar

Veronika

Vera

Utópia

Utas

Úszó

Úritök

Urilány

Unikum

Ultimátum

Uborka

Tüzes

Tündi

A ló neve




génbanki azonosítója: X79547. Mivel a mi vizsgálatunk csupán a mitokondriális DNS D-loop régiójának 15531–15752 bp részére szorítkozott, így a Jansenés mtsai (2002) által meghatározott következő mutációs forrópontokat mellőztük az értékelésből: nukleotidpozíció: 15585, 15597, 15650. Az általa meghatározott 17 haplocsoport közül egyedeink 14 haplocsoportot képviselnek, ami igen jelentős diverzitás szintet tükröz. Legnépesebb haplocsoportnak a D3-as tekinthető 56 hidegvérű egyeddel (8.1.2. táblázat), amelyek a 14-es, a 18-as, a 12-es, a 15-ös valamint a 13-as haplotípus tagjai. A haplotípusok között legnagyobb számban (8 esetben) az F1 haplocsoport figyelhető meg. Tizenhat haplotípus sorolható az A haplocsoportba. Két haplotípus tartozik a B, hat haplotípus a C, nyolc haplotípus a D csoportba és tizennégy haplotípus mutat az F haplocsoportra jellemző mintázatot. Két haplotípusunk a G haplocsoportba tartozó variábilis helyeket mutatott, amely meglehetősen ritka. McGahern és mtsai (2006) legtöbb fajtát összehasonlító, 962 szekvenciát feldolgozó kutatásában mindössze egy archaikus, 25 európai, két közel- és két távol-keleti ló tartalmazott G haplocsoportba sorolható szekvenciát.

8.2. A haplocsoportok (kancacsaládok) közötti genetikai távolság becslése A lófajták maximálisan néhány ezer éves evolúciója meglehetősen rövid idő ahhoz, hogy érdemes lenne a tranzíciók (primidin cseréje pirimidinre, illetve purin purinra) és transzverziók (pirimidin cseréje purinra vagy purin pirimidinre) valószínűsége közti különbségekkel számolni (Priskin, 2010). A páronkénti genetikai távolságok mind a haplotípusok, mind az előfeltételezett csoportok között igen variábilisnak bizonyultak. Jelen tanulmányban az átlagos Tamura ± Nei féle távolság a különböző hidegvérű egyedek által alkotott 48 haplotípus között 3,1% volt. Két haplotípus közötti legnagyobb távolság 6,5% volt, amelyet a 19-es, valamint a 4-es haplotípusok között lehetett kimutatni. Ezzel szemben a két haplotípus

160

közötti legkisebb távolság 0,5% volt, amely a kancacsaládok meghatározásának alapértékét képezte. Más tanulmányokkal összhangban (Ishida és mtsai, 1994, 1995) ezek az értékek arra utalnak, hogy a hazai lófajták viszonylagos ősiséget mutatnak, így a Tamura -Nei-féle távolságok variabilitása összeegyeztethető a megfigyelt megjelenésbeli sokféleséggel a vizsgált fajtában. A MEGA 6, valamint a Network 5.0 (Bandelt és mtsai, 1999) programcsomagokkal a maximum parsimony és neighbor-joining tree által készült hálók hasonló eredményeket adtak. A Network 5.0 program Reduced MedianJoining algoritmusát (mely képes a haplotípusok közötti hálózat számolására) alkalmazva az általunk feldolgozott minták segítségével a bennük található haplotípusokból hálózatot rajzoltunk, amelyen színekkel jelöltük a haplotípusok közötti genetikai távolság alapján meghatározott feltételezett kancacsaládokat (8.2.1. ábra). A meglévő 48 haplotípus egyedeit tizenhat kancacsaládba kategorizáltuk a köztük lévő Tamura-Nei-féle távolságok alapján. A nagy variabilitásra való tekintettel két haplotípust egy csoportnak tekintettünk akkor, ha p≤0,009, valamint a network hálón nem több, mint 2 mutáció lelhető fel közöttük. A különböző kancacsaládokba tartozó egyedek neveit az 8.1.1. táblázatban összesítettük. A legnépesebb kancacsaládnak – amely igen jól elkülönül minden más haplotípustól – a 8-as tekinthető, amely magában foglalja a 11–18 haplotípusokat, valamint összesen 66 egyedet (8.1.2. táblázat). Több egyetlen haplotípust tartalmazó kancacsalád került meghatározásra, ilyenek a 2-es, a 3-as, a 7-es, a 13-as, a 14-es és a 16-os, amelyekbe a minták alapján egy-egy egyedet lehetett besorolni. Az 1-es kancacsalád hat haplotípust, összesen 45 egyedet képvisel (8.1.2. táblázat). Hét haplotípus együttvéve 12 hidegvérű egyeddel a 4-es családba volt sorolható, míg az 5-ös kancacsalád két haplotípusa 4 egyedet mutatott. A 6-os kancacsalád négy haplotípusa 30 lovat, a 9-es három haplotípusa 12 egyedet, a 10-es két haplotípusa 23 hidegvérűt, a 11-es három haplotípusa 9 állatot, a 12-es három haplotípusa 15 egyedet, míg a 15-ös kancacsalád négy haplotípusa 28 egyedet számlált.

F1

D3

D3

B1 F2 D3 D3

F2

D3

F1

F1

C2

D1 A1

D1

1

1

8

8

10 4 8 8

4

8

1

1

9

8 15

8

8

1 4

9

30

6

24

4

1 2 1 3

12

16

1

5

1 2

Egyedszám

Génbank azonosító: X79547

.

. .

.

.

.

.

.

. . . .

.

.

.

.

. .

A

1 5 5 3 3

T

. .

.

.

.

T

.

. . T T

T

T

.

.

. .

C

1 5 5 3 4

.

. .

.

.

.

.

.

. . . .

.

.

.

.

. .

T

1 5 5 3 6

1 1 . . . 7 1 . . . 44 1 . . . 24 1 . . . 222 bp régiójának variábilis pozíciói

17

16 8

48

35

36

14

22

38 25 13 15

12

18

33

34

23 6

Haplotípusok

Referencia szekvencia

C2 A1 C1 F2 DNS D-loop

F1

7 15

9 14 6 4 A mitokondriális

Hg

A5 A1

Kancacsalád

Jansen (2002)

. . . . 250

.

. .

.

.

.

.

.

G . . .

.

.

.

.

. .

A

1 5 5 3 8

C

C .

.

.

.

.

.

. . . .

.

.

.

.

. .

T

1 5 5 6 6

.

. .

.

.

.

.

.

. . . .

.

.

.

.

. .

T

1 5 5 6 7

.

. .

A

.

.

A

A

A . . A

A

.

.

.

. A

G

1 5 5 8 5

. . C A T . . A . . . . . . . . magyar hidegvér

.

. T

.

.

.

.

.

. . . .

.

.

.

.

. T

C

1 5 5 4 2

.

. G

.

G

G

.

.

. . . .

.

.

.

.

. G

A

1 5 5 9 7

.

. .

.

.

.

.

.

. . . .

.

.

.

.

. .

T

1 5 5 9 8

.

. .

.

.

.

.

.

. . . .

.

.

.

.

. A

G

1 5 6 0 0

.

. .

C

.

.

.

.

. . . .

.

.

.

.

. .

T

1 5 6 0 1

T

T T

T

T

T

T

T

T T T T

.

T

T

T

. T

C

1 5 6 0 2

C

C .

.

.

.

C

.

. . C C

C

C

.

.

. .

T

1 5 6 0 3

.

. .

.

A

.

A

A

. A A .

.

.

.

.

. .

G

1 5 6 0 4

.

. .

.

.

.

.

.

. . . .

.

.

.

.

. .

A

1 5 6 1 5

.

. .

.

.

.

.

.

. . . .

.

.

.

.

. .

A

1 5 6 1 6

. . . . C T . . . . . G . . . T . . . . . G . . . T . . . . . . . . . T . . . . ló meghatározott haplotípusai alapján.

.

. .

.

.

.

.

.

. . . .

.

.

.

.

. .

A

1 5 5 9 6

. . C .

.

. .

.

.

.

.

.

. . . .

.

.

.

.

. .

T

1 5 6 1 7

. . . .

.

. C

.

.

.

.

.

. . . .

.

.

.

.

. .

T

1 5 6 3 2

. T . .

.

. T

.

.

.

.

.

. . . .

.

.

.

.

. T

C

1 5 6 3 5

. . .

.

. .

.

.

.

.

.

. . . .

.

.

.

.

. .

T

1 5 6 4 1

. . . .

G

G .

.

.

.

G

.

. . G G

G

G

.

.

. .

A

1 5 6 4 9

. . . .

.

. G

.

.

.

.

.

. . . .

.

.

.

.

. G

A

1 5 6 5 0

. . C .

.

. .

.

.

.

.

.

. . . .

.

.

.

.

. .

T

1 5 6 5 9

. A . .

.

. A

.

.

.

.

.

. . . .

.

.

.

.

. A

G

1 5 6 6 6

. . . .

.

. .

.

G

G

.

.

. . . .

.

.

G

G

. .

A

1 5 6 6 7

. . . .

.

. .

.

.

.

.

. . . .

.

. .

.

.

.

.

.

. . . .

. A . . .

.

.

.

.

. .

A

1 5 6 8 5

.

.

.

.

. .

G

1 5 6 7 2

Az egyedek kategorizálása haplotípus, haplocsoport valamint kancacsalád szerint

. C . C

.

. C

.

C

C

.

C

. C . .

.

.

C

C

. C

T

1 5 7 0 3

. . . .

.

. .

.

.

.

.

.

T . . .

.

.

.

.

. .

C

1 5 7 0 9

. . . .

.

. .

.

.

.

.

.

. . . .

.

.

T

.

. .

C

1 5 7 1 8

A A A A

A

A A

A

A

A

A

A

A A A A

A

A

A

A

. A

G

1 5 7 2 0

. . . A

.

. .

.

.

.

.

A

. A . .

.

.

.

.

. .

G

1 5 7 2 6 Egyedek

Bogi Bsz89, Kat63 Csabit Csinta, Mok236, Pici

Bog119, Bet126, Cseng, Cspi, Ste180, Sac187, Laura, Man205, Helga, Csa130, Donna, Hollo

Betti, Baj145, Szomor, Rit198, Rifke, Stefi, Lepke, Mara, Utopia, BolN41, Barsony, Remeny, Danka, Geszte, Hajni, Happy

Bet13

Bea, Csrf, Csarda, Bibork, Dori

Almodo BabN22, ManN9

Edina, Bajos, Gizi, Holl186, Rum, Baba, Ella, Roz257, Dorci

Dics, DudN47, Ultima, Reb251, Dud36, Igeret, Sar60, Elza, Ancsa, Emke, Dedos, Eminen, Ibolya, Eger, Rayi, Cilike, Degesz, Doxa, Diadem, Dama52, Deszep, Csal64, Szandr, Csg79, Cini, Fanni, FanN40, Hetyke, Paulin, Panni

Darido, Monda, Rit69, Mon73, Gondos, Babilo

Eger1 Emma, Lena, Sar71, Lin181 Enik, Etna, Emese, Eszter, . Emma55, Edit, Eszti, Ercsi . Farsan . Fiona . Giz138 G Honvag

. .

.

.

.

.

Cumis, Sar109, Lin124, Szilvi, Ejnye, Egysze, Hazug, szike, Fec189, Bibor, Sze235, Moni, Fani, Szonja, Uborka, Uritk, Uszo, Debora, Fatany, Sari, Holdfe, Villam, Bolygo, Vera

G Csn221, Kismac, Fanta, Golya

. G . .

.

.

.

.

. .

A

1 5 7 4 0

8.1.2. táblázat


161

162

F1 A3 F2 F2

A1

A1

C1

G F1 A3 A1 A1

B2

C1

F1 A2 C1 G D1 A6 F1

A3

A6

A3

A5 F2

1 12 4 4

15

13

6

5 2 11 16 15

10

6

1 11 6 5 8 4 3

12

11

12

9 4

47 21

41

39

42

32 3 43 19 11 27 29

45

37

20 30 40 4 10

46

5

9

31 2 28 26

Haplotípusok

Referencia szekvencia

2 1

5

2

9

1 4 2 1 1 2 1

21

22

3 1 3 1 3

6

1

19

2 1 1 1

Egyedszám

Génbank azonosító: X79547

. C

.

.

.

. . . . . . .

.

.

. . . . .

.

.

.

. . . .

A

1 5 5 3 3

. .

.

.

.

. . . . T . .

.

.

. . . . .

.

.

.

. . . .

C

1 5 5 3 4

. C

.

.

.

. . . . . . .

.

.

. . . . .

.

.

.

. . . .

T

1 5 5 3 6

. .

.

.

.

. . . . . . .

.

G

. G . G .

.

.

.

. . . .

A

1 5 5 3 8

. .

.

.

.

. T . . . . .

.

.

. . T T T

.

.

T

. . . .

C

1 5 5 4 2

. .

.

.

.

. . . . . . .

.

.

. . . C .

.

.

.

. . . .

T

1 5 5 6 6

. .

.

.

.

. . . . . . .

.

.

. . . . .

.

.

.

. . . .

T

1 5 5 6 7

A .

.

A

A

C A A . A . A

.

A

. . A A .

.

A

A

T A . .

G

1 5 5 8 5

. .

.

.

.

. . . . . G .

.

.

. . . . .

.

.

.

. . . .

A

1 5 5 9 6

. .

.

G

.

G G . . . . .

.

.

. . . G G

.

G

G

G G . .

A

1 5 5 9 7

. .

.

.

.

. . . C . . .

.

.

. . . . .

.

.

.

. . . .

T

1 5 5 9 8

. .

.

.

.

. . . . . . .

.

.

. . . . .

.

.

.

. . . .

G

1 5 6 0 0

. .

.

.

.

. . . . . . .

.

.

. . . . .

.

.

.

. . . .

T

1 5 6 0 1

T T

.

T

.

T T T T . T T

T

T

T T T T T

T

T

T

T . T T

C

1 5 6 0 2

. .

.

.

.

. . . . C . C

.

.

. C . . .

.

.

.

. . . .

T

1 5 6 0 3

. A

.

.

.

A . . . . A A

.

.

. . . . .

.

.

.

A . A A

G

1 5 6 0 4

. .

.

.

.

. . . G . . .

.

.

G . . . .

.

G

.

. . . .

A

1 5 6 1 5

. .

.

.

.

. . . G . . .

.

.

G . . . .

.

.

.

. . . .

A

1 5 6 1 6

A mitokondriális DNS D-loop 222 bp régiójának variábilis pozíciói 250 magyar hidegvér ló meghatározott haplotípusai alapján.

Hg

Kancacsalád

Jansen (2002)

. .

.

.

.

. . C . . . .

C

.

. . . . .

C

.

.

. . . .

T

1 5 6 1 7

. .

.

.

.

. . . . . . .

.

.

. . . . .

.

.

.

. . . .

T

1 5 6 3 2

. .

.

.

.

. . . . . . .

.

.

. . . T T

.

T

T

. . . .

C

1 5 6 3 5

. .

.

.

.

. . . . . . .

.

.

. . . . .

.

.

.

. . . .

T

1 5 6 4 1

. .

.

.

.

. . . G G . .

.

.

. . . . .

.

.

.

. . . .

A

1 5 6 4 9

. .

G

G

G

. G . . . G .

.

G

. . G G G

.

G

G

. G G .

A

1 5 6 5 0

. .

.

.

.

. . C C . . .

C

.

C . . . .

.

.

.

. . . .

T

1 5 6 5 9

. .

A

.

A

. A . . . . .

.

.

. . A A A

.

A

A

. A . .

G

1 5 6 6 6

. .

.

.

.

G . . . . . G

.

.

. G . . .

.

.

.

G . . .

A

1 5 6 6 7

. .

.

.

.

. . . . . . .

.

.

. . . . .

.

.

.

. . . .

G

1 5 6 7 2

. .

.

.

.

. . . . G . .

.

.

. . . . .

.

.

.

. . . .

A

1 5 6 8 5

. C

.

.

.

C . . C . C C

.

.

C C . C C

.

C

C

C . C C

T

1 5 7 0 3

. .

.

.

.

. . . . . . .

.

T

. . . . .

.

.

.

. . . .

C

1 5 7 0 9

. .

.

.

.

. . . . . . .

.

.

. . . . .

.

.

.

. . . .

C

1 5 7 1 8

A A

A

A

A

A A A A A A A

A

A

A A A A A

A

A

A

A A A A

G

1 5 7 2 0

. A

.

.

.

. . . . . . .

.

.

. . . . .

.

.

.

. . . .

G

1 5 7 2 6 Egyedek

Zsembe, Dolli, Zsofi, Bet68, Tndi

Olga Orsi, Harmat, Jumi, Galusk Panka, Pomade Rig259 Rita Rozi, Kata RozsaM Ste48, Vilma, Hamvas, Fatyol, Tzes, Veroni, Cuki, Magdi, BabaN3 Urilan, Unikum

Mirza, Len106, Vil140, Csn142, Kifli, Lili, Marika, Mozdon, Ludver, Len27, Lin6, Man7, Lin86, Fecske, Hovira, Leanyk, Gyngy, Gracia, Merced, Mania, Mimoza

Mese, Szeles, Mokany, Rona, Fsts, Csa232, Boroka, Rem67, Rigo, Ari, Saci, Hilda, Hanga, Ron239, Aniko, Lizi, Trpe, Tanya, Izaura, Gierl, Bodza, Felleg

Kato Kincs, Kabala, Utas, Arvacs, Abrand, Csg270 Kitti, Dama, Kat24 Luca Lujza, Szell, Lenke Man177 Matka, Reb92, Stella

Kati, Vihar, Barbi, Csn188, Luj204, Molli, Rez253, Regina, Bar40, Pan53, Rpke, Lola, Kat141, Bszke, Timea, TimN36, HolN29, Bbajo, Otilia

Inci, Habane Julcsi Karmen Kat152

. Robert, Virag G Szepla

.

.

.

. . . . . G .

.

.

. . . . .

.

.

.

. . G G

A

1 5 7 4 0




8.3. A mtDNS alapján becsült változatosságú kancacsalád megalapozása A MEGA7.0 (Kumar és mtsai, 2016) programcsomag segítségével teszteltük a különböző szubsztitúciós modelleket, ez a teszt a K2+G+I modellt javasolta az adott szekvenciákat tekintve. Az evolúciós történetre való következtetéseket így Kimura 2-paramétermodellel Maximum Likelihood methoddal (minden pozícióra kiszámítja, hogy adott fa és helyettesítési modell mellett mi a valószínűsége annak, hogy a megfigyelt variációs mintázat jöjjön létre az adott pozícióban) végeztük. Célunk volt lehetővé tenni egy-egy géncsaládon belül az összefüggések felismerését és

a családra jellemző, konzerválódott, biológiailag jelentőséggel bíró mintázatok feltárását. Az evolúciós ráták haplotípusok közötti különbségek felderítéséhez diszkrét Gamma-eloszlást használtunk. (5 kategória (+G, paraméter = 0.7046)). A fa méretarányos, az ágak a szubsztitúciós pozíciókat prezentálják hosszukkal. Az elágazásoknál lévő mutató számok a bootstrap valószínűséget adják (százalékban), 1000 bootsrap maximum parsimony-értékkel analizálva, ami azt jelenti, hogy 1000 ismétlést tekintve százalékos arányban kifejezve adott egyed mekkora valószínűséggel kerül a törzsfa azonos pozíciójába. A vizsgálat 250 nukleotidszekvenciát érintett összesen 222bp-pozícióval. Az evolúciós analízis a MEGA7 programcsomag segítségével sikerült kivitelezni. 163


Két populáció közötti genetikai különbözőséget egy számmal fejezi ki a genetikai távolság, amelynek mérése többféleképpen történhet. A Maximum Likelihood („legnagyobb valószínűség” módszere) törzsfa, valamint a Tamura -Nei-fél távolságokat alapul véve színekkel is el van különítve a feltételezett 16 kancacsalád (8.3.1. ábra). A különböző mutatószámok a populációk közötti genetikai azonosságot, illetve különbözőséget fejezik ki. A genetikai távolság becslésére leggyakrabban Nei (1972) képletét használják. Ezt követően kiszámoltuk a kancacsaládok közötti páronkénti genetikai távolsági

164

értékeket, így meghatározhattuk a Tamura–Neiféle távolság (Tajima és Nei, 1984), valamint a p distance értéket (Kim, 1999). Az alábbi táblázatban az átló alatti értékek a Tamura–Nei-féle (Tamura, 2013) távolságok egyenlő szubsztitúciós rátát alapul véve helyezkednek el. Az átló feletti értékek a mitokondriális DNS D-loop-régió teljes nukleotidkülönbségeit figyelembe vevő abszolút távolságok (p-distance). A genetikai távolság értéke 0 és 1 között változhat. Az érték akkor 1, ha a két populációnak nincs közös allélje. A 0 érték azt jelzi, hogy a két populáció allélgyakoriságai a vizsgált lókusz tekintetében megegyeznek.


A legnagyobb genetikai távolságot az 5-ös és a 16 kancacsalád között, míg a legkisebbet a 14-es és a 15-ös kancacsalád között találtuk (8.3.1. táblázat). Összességében azonban meg kell jegyezni, hogy mivel a variancia néhány esetben a csoportokon belül nagyobb, mint a csoportok között, a meghatározott családok jelenleg feltételezettek, a pontosabb eredményhez szükség lenne más elemzések elvégzésére is. Azonban a hidegvérű lovak esetében a genetikai távolság számítása problematikus. A genetikai távolság meghatározásában az előforduló haplotípusok gyakorisága fontos paraméter. Egy olyan fajta esetében, amelynek létszáma alig 1000, és a fennmaradását csakis a tenyésztési programoknak köszönheti, az egyes haplotípusok gyakorisága annak függvénye, hogy az azt hordozó kancákat milyen mértékben vonták be a tenyésztésbe. Ugyanakkor az is elmondható, hogy a kancaállományban ilyen jelentős változatosságot mutató populáció nagy előnyt jelenthet a tenyésztés szempontjából. A vizsgálatba bevont kancák a teljes populációnak

mintegy 35%-át teszi ki, amelyek közt minden bizonnyal vannak olyan egyedek, amelyek az eredeti típus jegyeit hordozzák magukban, így a tenyésztésnek értékes adatot szolgáltathat jelen tanulmány. Mivel a háziló fajtákon belüli variabilitása kifejezetten nagy, molekuláris genetikai szempontból az egyes fajták élesen nem különülnek el egymástól. A gyakori keresztezések miatt az egyes lófajták kialakulásának története különbözik a természeti populációk kialakulásának folyamatától, ezért a filogenetikai modellek kritikával alkalmazhatók (Priskin, 2010). Éppen ennek okán a kancacsaládonkénti csoportosítást mellőzve a rokonsági viszonyok felderítésére hálózatanalízist is végeztünk a Network 5.0 program segítségével. Ezzel párhuzamosan MEGA7 (Kumar és mtsai, 2016) programcsomag használatával Maximum likelihood-analízisre is sor került Tamura 3 modell segítségével, diszkrét Gamma-eloszlás mellett. Annak célján, hogy mitokondriális genetikai összefüggéseket derítsünk fel a különböző 8.3.1. táblázat

Kancacsaládok páronkénti távolsági értékei

* Az átló alatt a Tamura -Nei-féle távolság, az átló felett az abszolút távolságok (p-distance) szerepelnek.

165


európai hidegvérű, valamint Achilli és mtsai, (2011) 83 lószekvenciája és 250 egyedünk 48 haplotípusa között, összesen 420 szekvenciát töltöttünk le az NCBI Genbank adatbázisából. Ez végül 52 fajtát reprezentálva 670 különböző szekvenciát eredményezett, köztük 250 egyedszámmal a magyar hidegvérűt is (8.3.2. ábra). Igyekeztünk olyan hidegvérű fajtákat válogatni, amelyek szerepet játszhattak a fajta kialakításában, mint például a nori, a belga hidegvérű vagy a percheron. A kevés mintaelemszám csökkenti a ritka haplotípusok megállapításának (Pérez-Gutiérrez, 2008) az esélyét. Bár fajtánkat tekintve az átlagosnál több egyedszámmal dolgoztunk, önmagában ez a hatás nem eredményezi a fajta hálón való elkülönülését, ezen felül pedig más fajta is jól reprezentáltan került bele

a vizsgálatokba, például. rhineland heavy draft (rajnai hidegvérű) N = 25, Vladimiri hidegvérű N = 20, Pura Raza Espanola (andalúz) N = 16, és a posavina fajta N = 19. A vizsgált csoportok anyai eredetüket tekintve igen változatosak. A három przewalski egyeden kívül, amelyek határozottan egy haplotípust alkottak, egyik vizsgált csoport sem mutatott markáns elkülönülést. A hidegvérű haplotípusok nagy számban fordulnak elő a többi vizsgált csoportban. Ez köszönhető annak is, hogy a magyar hidegvérű mindöszsze az utóbbi néhány évtizedben kialakított kevert populáción alapszik. A hálózati struktúra részletes felülvizsgálata releváns információval szolgálhat a fajták eredetét és köztük lévő összefüggéseket tekintve. Vila és mtsai, (2001),

8.3.2. ábra. Filogenetikai network ábra 670 mitokondriális DNS-szekvencia alapján

166


valamint Jansen és mtsai, (2002) vizsgálataikban úgy találták, hogy az általuk használt mitokondriális DNS-régió nem volt elég pontos az egyes lófajták azonosítására és elkülönítésére, mivel azok elkülönülése korábbi időpontra tehető, mint háziasításuk. Génbanki szekvenciák: AB329597, AF064632-AF431969, AJ413825AJ413900, AY246186-AY575139, DQ324048, EF014970-EF014989, EF494073-EF494083, EF495133-EF495151, EU093045-EU093073, EU256571-EU256622, GQ119632-GQ119636, GU339390, GU563634, GU563651, GU563669-GU563711, HQ439455HQ593058, HQ848967-HQ848977,

JN398377-JN398457, KC847166, KF192350KF192499, KF849272-KF849290, KT757760KT757761 a mitokondriális DNS D-loop régióját tekintve. Összességében elmondhatjuk, hogy önmagában a mitokondriális D-loop-régió 15531-15752 bázispárszakaszának vizsgálatával kezdeti eredményt kaphatunk, ami pontos elkülönítést nem tesz lehetővé, azonban iránymutatást ad. További markerekkel (mikroszatellitek, SNP) végzett vizsgálatra, illetve a mtDNS hosszabb szakaszának vagy akár a teljes mtDNS szekvenálására lenne szükség a kancacsaládok pontos meghatározására, főleg mivel hosszú generációs méneskönyvi adatokkal sem rendelkezünk a fajta esetén.

533 Hámor. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből 167

9. A fajta jövőképe

Az előző fejezetekben többek között bemutatásra kerültek a hidegvérű ló Magyarországi kialakulásának és fejlődésének legfontosabb állomásai, sikeres és kritikus pillanatai. Ismerve más fajták múltjának történéseit is, vitathatatlan hogy egyetlen állattenyésztési ágazatban sem voltak olyan durva, a fajtakör lehetőségeit drámai módon befolyásoló események, mint ebben. Elég csak a katonaság szerkezeti és műszaki alapjainak átalakulását vagy a mezőgazdaságban az igaerő szerepének háttérbe szorulását megemlíteni. És mindez alig több, mint 100 év alatt! A változások mértékét és következményeit taglalva szándékos rávilágítás történt arra a tudatos tenyésztői munkára, amellyel évszázadokon át sikerült a fajtakör életképességét a változó társadalmi-gazdasági körülmények között is megőrizni. Mindez csak a fajtát tenyésztő gazdák szorgalma, kitartása és állatszeretete révén vált lehetővé. A hagyományok ápolása és ezzel egyidejűleg a megújulásra való készség szép példája volt ez. Az is nyilvánvaló, hogy ezután sem nem szabad ölbe tett kézzel a változások elé nézni. A világ eseményei gyorsan vesznek más irányt, s új kihívásokkal és ellentmondásokkal lehet számolni a jövőben is.

9.1. Jövőkép a genetikai háttér alakítása terén Az elmúlt évtizedek állattenyésztése az állati termék iránti növekvő igény és a látszólagos vagy tényleges költséghatékonyság miatt a hozamok mérhetetlen növelésének kényszere alatt cselekszik. Ennek a folyamatnak egy másik következménye a háziállat-állományok genetikai elszegényedése. De a fajták genetikai elszegényedése a hozamhajszolás nélküli szelekció hatására is bekövetkezhet, mint például a következményeket

nem mérlegelő divat vagy tenyésztői ízlés. Persze leginkább ezeknek a több-kevesebb összessége következtében válhatnak a fajták hányatott sorsúvá vagy/és genetikai diverzitásukban elszegényedetté. A következményeket nem mérlegelő folyamtokban nem játszik szerepet a fajta genetikai értéke, a rohamosan bekövetkező diverzitáscsökkenés, a vele járó fajtaátalakulás, majd a párosítási nehézségek előtérbe kerülése. A magyar hidegvérű ló sem elsősorban a hozamhajszolás, hanem a használati módban bekövetkezett hátrányos változás következtében vesztette el eredeti genetikai varianciájának jelentős részét. Ezt csak tetézve a divat (a fekete szín érdemei feletti kedvelése) és más tenyésztői ízlés (a nagyobb marmagasságú, talán jobb növekedési erélyű, de mindenképpen „levegős” percheronok előtérbe helyezése) Az európai társadalomban és egyre inkább a magyar társadalom mind nagyobb szeletében jelenik meg a hagyományos állatfajták megőrzésének igénye, a fajták génbázisának megmentése. Az Európai Unió anyagilag is támogatja ezt a tevékenységet (e könyv megjelentetése is e szellemiség követésének része), és a két folyamat egymásra hatásának következtében a génmegőrzés szakszerű végzése kiemelkedően tartozik bele a fajta jövőképébe. Kár behunyt szemmel kezelni a dolgot, éppen ezért meg lehet azt fogalmazni, hogy a fajtát tenyésztők egy része a támogatást fontosabbnak érzi, mint magát a genetikai diverzitás megőrzését, csökkenése ütemének lassítását, de a támogatás fejében hajlandó a génmegőrzés szabályai szerinti tenyésztést elfogadni. A jelenlegi helyzet ismeretében fogalmazható meg a jövőbeni követendő folyamat, amelyben óriási felelősség hárul az egyesületi vezetőkre, mert a folyamat jó elvégzéséhez nekik kell az iránymutatást megadni.

169


9.1.1. Az alapító vonalak mentése Miután a fajták nem statikus, hanem dinamikus populációk, belső szerkezetük folyton változik. Változás következik be akkor is, ha erre nincs tenyésztői szándék, mert a technológiai selejtek, az elhullások (a környezeti feltételekhez való alkalmazkodás hiánya), a hímivarú egyedek nagy részének kizárása a tenyésztésből ebbe az irányba hat. Persze ez roppant lassú folyamat, amely nyomban felgyorsul, ha egyben cél is a változtatás. Ilyenkor erőteljes szelekciót alkalmaznak és felgyorsítják a genetikia szerkezet változását. Még erőteljesebb lesz a genetikia szerkezetre gyakorolt változás, ha a fajtától idegen gének kerülnek be a populációba. A változtatás olyan mértékű lehet, hogy a fajta elveszti identitását. A fajta identitása, önazonossága az alapítóira való visszavezethetősége mértékével jellemezhető. A lófajták esetében anyai és apai alapítókról beszélünk. Ezek az alapítók a fajta önazonosságát úgy is meghatározzák, hogy mekkora szerepet játszanak a hasonló populációktól való elkülönülésben, a megkülönböztethetőségben. A minél több alapítókra lehetséges visszavezethetőség az egységes(ebb) örökítésben is szerepet kap, sőt a fajtán belüli sokféleséget is magában hordozza, ami egyben a fajta megújuló képességét is jelenti. A génmegőrzési szakaszba került fajtáknál már arról van szó, hogy egyre kevesebb egyed vezethető vissza az anyai és az apai alapítókra, vagyis csökken a fajta genetikai diverzitása, ha pedig az anyai és az apai alapítókon kívül más egyedek is megjelennek a szélső anyai vagy apai ágon, bizony a fajta önazonossága, identitása is veszélybe kerül. Nincs mit tagadni, a magyar hidegvérű lófajtánál ez előállt, az ellenintézkedések megkezdése tovább nem várhatott magára, amit a génmegőrzési támogatás jól ki is fejez. A fajta történetének megismerése világossá tette mindenki számára, hogy az anyai alapítók száma nem ismert. Közvetett módon megkezdődött ugyan a létező egyedek kancacsaládba rendezése, de nem lehet tudni, hogy az eredeti állapothoz képest milyen mértékű az anyai alapítók esetében elszenvedett veszteség. Az viszont tény, hogy az önazonosság rombolása az importés családot alapított kancákkal is súlyosbodott, általánosságban tovább romlott. 170

A vázolt okok miatt ebben a fejezetben az apai alapítók leszármazottjainak mentésével kell beérni, azt kell megvilágítani, miképpen menthető a megmaradt diverzitás és önazonosság, különös tekintettel a genealógiai vonalak közötti egyensúly megtartására. A magyar hidegvérű fajtává formálását 59 belga és 17 ardenni mén végezte el. A 17 ardenninek egyetlen genealógiai vonala sem él, az a genetikai érték és változatosság, amit ezek az egyedek hordoztak, véglegesen elveszett a fajta számára. Három, négy évtizede újabb ardenni mének tenyésztésbe állítására került sor, de a négy mén közül mindössze egy volt képes genealógiai vonalat alapítani. Ennek ma két ágra szakadva pár ivadéka áll tenyésztésben. Roppant fontos egyrészt a genealógiai vonal őrzése, de a meglévők genetikai szerkezetével átfedést nem mutató célpárosítások végzése, vagyis a vonal szélesítése is. Az 59 belga mén után mára nyolc genealógiai vonal maradt. Jóllehet a tenyésztésbe állított mének eltérő genetikai hatást fejtettek ki, de mindössze pár egyedet kellett kizárni a tenyésztésből a nem elfogadható örökítés, illetve a kedvezőtlen értékmérő tulajdonság megjelenítése miatt. A többség után tucatjával állítottak fel tenyészállatokat (mellékletek?), de döntően a már említett divat miatt sorra koptak ki a tenyésztésből. A genetikai változatosság tekintetében ez a tény a fajtának óriási veszteséget okozott. Ma mindössze nyolc ménnek van a fajtaidentitást szavatoló genealógiai vonala, s mint az előző fejezetekben bemutatásra került rendkívül rossz genetikai egyensúlyban. Most csak annyit, hogy a Belga-13 harminc feletti, a Belga-22 kettő ménnel képviselteti a vonalat. A jövőkép során elsődleges feladat a még szerencsére meglévő genealógia vonalak minden lehetséges módon való megőrzése. A célpáro sítások megkerülhetetlenek, egyrészt a vonalfenntartás, másrészt a vonalon belüli genetikai diverzitás csökkenésének megakadályozása érdekében. Ismerve a pedigréket, bizony sok esetben jelentős a rokonság mind a vonalakon belül, mind a vonalak között. Ezt a munkát nem lehet a megszokott szakmai rutinnal, csupán a kétségtelenül meglévő gyakorlati tapasztalattal elvégezni. Rendkívül fontos a tudomány által rendelkezésre

álló ismeretek igénybevétele, a populációgenetika és az informatikai háttér együttes felhasználásával történő párosítási programok készítése. Sajnálatos módon csak a belga-13 genealógiai vonal van jelen érdemleges létszámú apaállattal, de jelenléte túldimenzionált. Egyetlen tenyészállat sem kaphat nagyobb szerepet egy másik rovására, legyen az bármilyen kitűnő is egyébként! A génmegőrzés alapvető szabálya, hogy a fajta identitását megteremtő kancacsaládokat és genealógiai vonalakat egyensúlyban kell tartani, vagyis mindkét irányból közel azonos létszámban illenék jelen lenniük a csoportoknak. A jövőbeni stratégia fontos eleme kell, hogy legyen a sok egyedszámmal jelenlévő genealógiai vonalak belső szerkezetének áttekintése. Maradva a Belga-13 genealógiai vonalnál, ordít a belső szerkezet egyoldalúsága. (6.2.1.c melléklet) Indokolatlanul sok a 2801 Gölle-1 mén leszármazottjainak a csoportja, s még súlyosabb a helyzet a 2678 Nágocs-88 leszármazottjainál, ezen belül a fiai és unokái révén a 3704 Csányoszró-4 Gitár került megmagyarázhatatlan túlsúlyba. Ezeknek a tenyészállatoknak meglepően nagy szerephez juttatása a fajtán belüli gén- és genotípus-gyakoriság szűkülésével járt, miközben már néhány nemzedékváltáson belül megnehezíti, esetleg lehetetlenné teszi a rokontenyésztés elkerülésére végzett párosításokat. A Belga-13 genealógia vonal belső egyensúlyának megteremtésére genetikai variancia szűkülése nélkül van mód, sőt éppen növelhető a belső genetikai variancia, hiszen több létező oldalág kínálja magát erre a feladatra. A vonalon belüli genetikai diverzitás növelésére különösen felhasználható az összes többitől elkülönülő oldalág, amelynek mai egyetlen képviselője az 5351 Pereked-101. Ha a fajta sorsa, jövőképe genetikai nézőpontból nem lesz jól átgondolva és a tenyésztőkben nem lesz elég partnerség a folyamat realizálására, a fajta teljes mértékben elveszti identitását, ezáltal kockáztatja a védett őshonos és a veszélyeztetett mezőgazdasági állatfajták körébe tartozását. Nem lehet vitatni, hogy a fajta genetikai állománya erőteljes átalakuláson ment keresztül az elmúlt évtizedekben. A fajtafenntartást végző tenyésztők rosszul értelmezték a cseppvér- vagy nemesítő keresztezés megengedését, mert igen sok egyednél a


fajtaátalakító keresztezés valamilyen fázisába kerültek a lovaik. Ma már csak az állomány nukleusz része meríti ki (itt-ott fenntartásokkal) az őshonosság fogalmát. Még lehet esély a folyamat vis�szafordítására, de el kell dönteni, hogy az állomány mekkora részét kívánják a nukleusz csoportban tartani a tenyésztők. Ha ez eldől, akkor minden erőt e csoport pedigréinek tisztítására kell fordítani. 9.1.2. Célpárosítások a fajtában Az állami tenyésztésszervezés idején az állam (nem kellene tagadni, hogy a tenyésztők nyomására) mai értelemben véve megkezdte a pedigrék szennyezését. Ez ma megkerülhetetlen helyzet, de azért kapják a tenyésztők a génmegőrzési támogatást, hogy a még nem visszafordíthatatlan állapoton módosítsanak. A pedigrék tisztításának egyidejűleg több módozata lehet, és mindegyikkel élni kell. A fajtának több- kevesebb idegen génhányaddal van még nyolc eredeti genealógiai vonala. Az ardenni genealógiai vonal is alig-alig szennyezett. Ezekhez a ménekhez célpárosítással hozzá kell rendelni az idegen génhatással kevésbé befolyásolt kancákat. Gondos állományáttekintéssel még található talán 100 körüli olyan jó minőségű tenyészkanca, amely nem, vagy elvétve hordoz idegen géneket. Elsősorban az ebből a párosításból születendő generációból érdemes a ménparkot megújítani, amely egy generáció után is érdemleges javuláson fog keresztülmenni. A párosítási tervek elkészítéshez igénybe kell venni a populációgenetika és az informatika együttes segítségét, ahogyan az már más összefüggésben említésre került. A nukleusz kancaállomány esetében fel kell gyorsítani a nemzedékváltást. A génmegőrzés során általános elv a generációs intervallum növelése, a nemzedékváltás lassítása, de a fajta jelenlegi helyzetében a pedigrétisztítás érdekében gyors generációváltásra van szükség. A rövid generációs intervallum, a gyors nemzedékváltás siettet megoldani azt az őshonos fogalomra nézve kedvezőtlen helyzetet is, hogy a fajta nyolcvan százalékának szélső anyai oldala mindös�sze négy-hat ismert generációra terjed ki. Ha az első négy generációt tekintve tiszták lennének a pedigrék és megnőne a szélső anyai ágon ismert generációk száma, ismét lehetővé 171


válna a generációs intervallum növelése, a nemzedékváltás lassítása. Ez a helyzet már lehetővé tenné a genetikai variancia stabilan tartását. A meglévő nukleusz csoportba tartozó ménállomány genetikai értékének kiaknázásához célszerű igénybe venni az ex situ génmegőrzés fogalomkörébe tartozó spermamélyhűtést. Ennek kettős oka lehet. Egyrészt természetes fedeztetés mellett nem lehet széleskörűen kihasználni a még meglévő néhány mént, másrészt ritkaságuk folytán használni kellene ezeket a távolabbi jövőben is. Annál is inkább, mert jelentős részük idős mén, indokolt lehetne rotációba állításuk, de a koruk miatt akár meg sem érhetik sorra kerülésüket. A szakmai állásfoglalások szerint általános gyakorlat ménenként 100 adag sperma mélyhűtve tárolása. Megjegyzendő, hogy ma már léteznek olyan technikák, amelyekkel biztonságosan megoldható az egy műszalmában tárolt szaporítóanyagból egy ivadék megszületése. Ekkor elegendő 50 termékenyítő adag tárolása. Biztonsági okból legalább két tároló helyet kell kijelölni. A nukleusz nőivarú állomány kancacsaládokba rendezése nem halogatható, jövőbeni feladatként jelentkezik a fajtafenntartás során. Valamennyi magyar lófajtával együtt a hidegvérű ló hányatott sorsa is jól ismert, ráadásul az egykor létező állami méneseiben nem vezették a törzskönyvét, vagyis a fajta mind ez ideig nem kapta meg ezt a rendezőelvet. Az ex situ génmegőrzési támogatások keretében mód nyílt a mitokondriális DNS alapján rendszerezni a kancaállomány jelentős, de közel sem nagy részét. Bár a mitokondrium teljes bázispár mennyisége (behatárolt anyagi lehetőség miatt) nem került vizsgálatra, így megcáfolhatatlan módon nem lehet anyai származások szerinti csoportosításokat elvégezni, mégis a megszületett vizsgálati eredmény jó alapot ad virtuális kancacsaládok képzésére. Az anyai rokoni kapcsolatok feltérképezésével további egyedek vonhatók be a csoportok képzésébe, és felállítható egy rendezőelv, amely megalapozza a tényleges kancacsaládok kialakításának lehetőségét. A feladat adott! 9.1.3. Szelekció a génmegőrzés során A géntartalékok megőrzésének feladata az adott fajták átmentése a távolabbi századokra úgy, 172

hogy azok tulajdonságai vagy/és mostani genetikai varianciája ne változzék. Miután a fajták nem statikus állományok visszatükröződései és a fajta értelmezése nem zárja magába a változatlanság fogalmát sem, e körben is szükségszerű a szelekció, de elvei nem azonosak a teljesítményre tenyésztett fajtáknál alkalmazottakkal. Ha azzal megegyeznék, látványosan megváltozna a kiinduló állomány genetikai szerkezete. Megengedő módon selejtezendők azok az egyedek, amelyek fenotípusukban nem mutatják a fajta évtizedek alatt rögzült legfontosabb értékmérő tulajdonságait. Ezek éppúgy értendők a küllemi fajtabélyegekre, mint a teljesítménymutatókra, továbbá a vérmérsékleti tulajdonságokra is. Mindazokra a tulajdonságokra szelektálni kell, amelyek eredetileg a fajta jellemzői voltak, de nem lehet cél az egyoldalú teljesítménynövelés, mert ezzel már génállomány-szűkítés következnék be. Az állatok szelekciójában mindkét ivarnál rendkívül fontos a származás figyelembevétele. A megőrzendő állomány genetikai diverzitása és megújuló képessége az ivararány mellett az alapító állatok számának a függvénye. Az alapító egyedek közötti variabilitás határozza meg a fajta génállományának gazdagságát és a genetikai tartalékok kimerülésének a folyamatát. A magyar hidegvérű fajtában az apai alapítók tekintélyes hányada eltűnt, a meglévők kevés egyedszámmal vannak jelen, így védelmük mindennél fontosabb törekvés. Esetükben a szelekciós nyomás nem érheti el a népes csoportoknál megkövetelendő mértéket. Nem kerülhető meg a vonalak, családok genetikai egyensúlyának a fenntartása. A fajtafenntartás során előnyben részesítendő egy ritkább genealógiai vonal kisebb hibákkal terhelt egyede a létszámában gazdagétól, még oly kiváló hímivarú egyed esetén is. Nem is beszélve arról, hogy a ménkiválasztás legutóbbi idejében sem voltak tekintettel a genetikai hovatartozásra. Abból az idegen genetikai eredetű genealógiai vonalból kapott tenyésztési engedélyt a legtöbb mén, amely egyébként is uralja a fajtát. Ez kedvező lehet a tenyésztőre nézve, de megengedhetetlen a fajtafenntartás faladatából. Megengedhetetlenek a formalista szelekciós szempontok is. A szelekció és a célpárosítások folyamatában azt is tudomásul

kell venni, hogy a fajtának vannak tenyésztői és nem a tenyésztőknek van önálló fajtája! A teljesítménymutatókra való szelekció a megváltozott használatban egyre nehezebb. Kilátástalanságba sodródhat a fajta, ha a megváltozott körülményhez tenyésztőik nem találják meg az eredeti értékmérő tulajdonságokra szelektáló új használati formát. Ennek hiányában csak a fajta nevét őrzik, de genotípusát már nem. A jövőkép formálása során a nukleusz állománynál elengedhetetlen az eredeti értékmérő tulajdonságokra szelektáló használati forma megtalálása. A genetikai sokféleség fenntartása érdekében a szelekciót célszerű lenne integrált módszerekkel (populációgenetikai számítások, molekuláris genetikai vizsgálatok, különféle biokémiai polimorfizmusok felderítése) is kiegészíteni. A jövőképhez mindenképpen hozzátartozik a nukleusz csoporton kívüli állomány sorsa. E tekintetben is fontos döntéseket kell hozni. A tenyésztés további jellegét a hasznosítás irányának kell eldönteni. Ha cél a gyors növekedésű, kevésbé kompakt, ám eléggé nagy tömegű ló tenyésztése, és ez megfelel a kiválasztott, eldöntött hasznosítási formának, akkor vélhetően tovább folytatható a megkezdett keresztezés. Ekkor a szelekciót eme iránynak kell alárendelni, és feltehetően nagy szelekciós nyomással kell dolgozni. Ez ugyan szűkíteni fogja a genetikai alapot, viszont igen jelentős genetikai előrehaladást tehet lehetővé a kiválasztott hasznosítási irányban. Itt akár a folyamatos importok is szóba jöhetnek, vagy a nukleusz állomány fenntartásához nem szükséges szaporulat akár keresztezésből is származhat. Rögzítendő viszont, hogy a keresztezett egyedek csakis árutermelésbe foghatók és a tenyésztésben nem vehetnek részt! Mindent a hasznosítási iránynak kell eldönteni, annak kell a tenyésztési stratégiát alárendelni. 9.1.4. Típuskérdés a magyar hidegvérű fajtán belül A magyar hidegvérű populáción belül visszatérő tenyésztési irányként van jelen a muraközi típusú ló kérdése. E tekintetben több tényt érdemes rögzíteni. Mind a két világháború közötti muraközi, mind az 1970 körül önálló fajtaként elfogadott


muraközi eltűnt. A génmegőrzés szabályai szerint kihalt fajtát nem lehet feléleszteni. (Erre tanpéldaként szokás felhozni a Hack testvérek által kitenyésztett marhát, aminek eredeti célja az őstulok visszatenyésztése volt.) Ma létezik ugyan egy kisebb állomány, amit muraközi szóval illetnek, de ennek genetikai kapcsolódása a korábbi állománnyal nincsen. Tény továbbá, hogy létezik egy lelkes tenyésztői csoport, amely törekszik e típus megjelenítésére. Ma már elfogadja, hogy a régi értelemben vett muraközi fajtáról nem beszélhet, egy új muraközi típusú lovat néhány évtizedes következetes tenyésztői munkával kitenyészthet. A muraközi típusú ló jövőképével kapcsolatban fontos lenne tisztázni a tenyészcélt. Az nem lehet kérdés, hogy megjelenésében hasonlítania kell a „régi muraközire”. Fontos a genetikai hátterének az eldöntése is. A hidegvérű ló a muraközi változattal kezdett beszivárogni az országba a XIX. század végén, és a XX. század első három évtizedében kiterebélyesedett. Ekkor ez a típus a nóri/pinzgaui lóra alapozódott, mentes volt az Észak-Német Alföld hidegvérű lovától. (A magyar hidegvérű pedig éppen ennek hatására jött létre). Ezt az eszmeiséget célszerű lenne a jövőben is követni. Ezt kívánná a történelmi hűség és a magyar hidegvérűtől való genetikai távolság. Ha a két típus genetikailag nem válik el egymástól, a muraközi típusú ló mindig is a magyar hidegvérű ló csenevész, megcsökött lovaként fog a tenyésztők tudatában rögzülni. Ezt célszerű lenne elkerülni. A típusnak a létezéséhez megkerülhetetlen az elegendő tenyésztőbázis. Ma ez úgy tűnik, nincs jelen. Ennek hiányában ellentétbe fordulhat a retorika, és ami nagyon fontos, az erőből történő kezdeményezésektől célszerű lenne elállni!

9.2. A hidegvérű ló hasznosításának megszokott változatai A génmegőrzés, bár a magyar hidegvérű ló biztos fennmaradásának rendkívül fontos kérdése, nem hasznosítási mód, hanem tenyésztéstechnikai elem. A fajtafenntartásnak nélkülözhetetlen eleme a tenyésztéstechnika, de önmagában nem biztosítéka a fennmaradásnak. A génmegőrzési 173


támogatás a veszélyeztetett állatfajták megőrzésének fontos eleme, de önmagában nem elegendő a megmentéshez. A megmaradás feltétele az ésszerű használat, és az elmaradó bevételeket pedig csökkenti a génmegőrzési támogatás. A megváltozott értékrendben és gazdálkodási formában minden hidegvérűló-tenyésztőt foglalkoztatja az a kérdés, milyen jövőre számíthat, milyen hasznosítási forma lehet célravezető? E tekintetben célszerű óvakodni az illúziók és az öncélú nosztalgia csapdáitól, a felelőtlen és megalapozatlan reményektől. A jövő kihívásai, a lehetséges válaszok a tények és a tudomány által bizonyított összefüggésekre alapozottan, támaszkodva a tenyésztői kreativitásra, az eltökéltségre és a következetes munkára oldhatók meg. A világ átfogó folyamatainak ismeretében kijelenthető, hogy az igaerő mint a fajtakör hasznosításának korábban legfontosabb eleme, elvesztette a jelentőségét. Ez persze nem azt jelenti, hogy nincsenek és nem lesznek olyan különleges helyzetek, amikor ez a ténykedés érvényesül (erdészeti, ökológiailag kényes területeken történő szállítás, környezetvédelmi megokolások, látványosság stb.), de erre a fajtakör jövője nem építhető, eredményes gazdálkodás csak ilyen cél érdekében nem folytatható. A jövőbeli lehetőségek között ígéretesnek látszik a hústermelési célú lótartás. A piaci folyamatok elemzése az mutatja, hogy a vágócsikó („pecsenyecsikó”) iránti kereslet, ha szűk szegmensben is, de folyamatosan jelen van Európában (Franciaország, Belgium, Olaszország, Németország). Biztató jelek vannak arra vonatkozóan, hogy a távol-keleti régióban (Kína, Japán) növekszik a kereslet a különleges, táplálkozás-biológiailag nagyra értékelt termékek, igy a lóhús iránt is. Cselekvő jelenléttel és hatékony marketingmunkával ezeken a piacokon van lehetőség megjelenni és eredményes eladásokkal résztvenni. Természetesen nem az élőállat, hanem a feldolgozott, esetleg nagy hozzáadott értékű prémiumtermékek jöhetnek szóba. Ennek előfeltétele a korszerű vágó- és feldolgozó üzemek/üzemrészek létrehozása. Ilyen irányú stratégia kimunkálásában fontos feltétel, hogy a termelés – ez esetben a húslótartás – biológiai és természeti adottságai rendelkezésre állnak-e? A hazai gyepek minősége, táplálóanyag-szolgáltató képessége ismeretében 174

a hústermelést mindenekelőtt a hidegvérű állománynak döntő hányadát kitevő közepes testtömegű, 600– 650 kilogramm élősúlyú kancákra célszerű alapozni. Ezek nagyobb tömegű fajtákkal árutermelő keresztezésekbe vonva kiváló vágócsikót szolgáltatnak. A legeltetésre alapozott húslótartás terén ígéretes tapasztalatok vannak az országban és egy ilyen irányú fejlesztés nem csupán a hidegvérűló-tenyésztők érdeke, hanem a legeltetéses állattartás fejlesztését szolgáló ökológiai és vidékfejlesztési stratégiának is fontos eleme lehet. Bőségesen van itt teendő, többek között el kell érni, hogy a ló mint legelőhasznosító állatfaj a szarvasmarha- és juhtartással azonos támogatást élvezhessen. A továbblépés útja a választott csikók hizlalására szakosodott vállalkozások létrejötte, korszerű vágóhidakkal kiegészítve. Ma is létezik Magyarországon élő állattal végzett húsló-kereskedelem, de a legnagyobb széttagoltságban. Ez a helyzet megfelel a kereskedőnek, mert így ő lehet az ár diktálója, viszont tartósan alacsony árat fizet a lótartónak. Az előrelépés csakis a szervezettség lehet, amikor az évi több száz csikó egyetlen tételként jelenik meg, lehetőség szerint közvetlenül a vágóhídnál. Az egységes piaci tárgyalási álláspont, a kereskedői láncolat kikapcsolása a folyamatból a pecsenyecsikó árát többszörözni képes. Elég most csak arra utalni, hogy a szomszédos Ausztria vágócsikópiacának a magyartól való kissé jobb szervezettségi állapota miatt éppen a dupla felvásárlási árat eredményez a választási korú csikót árusítónak. Ha a tenyésztők portékájukért jelentősen jobb árat és folytonos értékesítési lehetőséget várnak el, akkor fel kell hagyniuk szélsőséges egyéni érdekükkel. El kell fogadniuk, hogy az egyszeregyszer megszerezhető kiugróan magas értékesítési árnál lényegesen kifizetődőbb az extra profit nélküli, de tartósan magas áron és biztonságosan történő értékesítés. Alá kell rendelniük magukat a szervezettségből adódó kisebb fokú kötelezettségnek, figyelembe kell venniük a piac változó igényét. Az eladó csak szervezettséggel lehet képes a piac befolyásolására, egyébként pedig csak látszólagos előnyre tehet szert. Ezért a látszólagos előnyért a legalacsonyabb árat kapja! A jövőkép megalkotásánál szólni kell a lótej mint áru előállításának és hasznosításának esélyeiről is. Az elmúlt évtizedekben siker és kudarc

egyaránt jellemezte az ilyen irányú törekvéseket. Más oldalról Nyugat-Európában számos családi vállalkozás bizonyítja, hogy jól kiépített piacon lehetséges lótejre alapozott sikeres gazdálkodást folytatni. Fizetőképes piacon megjelennek azok a vevők, akik a lótej táplálkozásbiológiai előnyeiért és az egészség megőrzése érdekében hajlandók prémiumárat fizetni. A termeléstechnológia műszaki, biológiai, humánerőforrás-beli feltételei ismertek, jól kimunkáltak. Ezek a könyv 4. fejezetében jól szemléltetésre kerültek. Átvételük hazai viszonyok közé is lehetséges, amire a hazai hidegvérűló-állomány tejtermelő-képessége jó alapot szolgáltat. A nehézség abból áll, hogy fizetőképes kereslet hiányában a belföldi értékesítésre alig van remény. A távol-keleti régióban ilyen igények érzékelhetők és a tej konzerválásával (fagyasztás, liofilizálás) a szállítás is megoldható. Érdemes volna ebben a körben piacfelmérést végezni és annak tapasztalatai alapján a fejlesztésekről dönteni. Kevéssé tűnik reményteljesnek a lótej kozmetikai célú termeltetése.

9.3. A hidegvérű ló lehetséges szerepe a szabadidő eltöltése és az életminőség javítása terén Napjainkban a ló már nem csupán fiziológiai (táplálóanyag-forrás), fizikai (munkavégzés) és biztonsági (hadászat) igényeket elégít ki, hanem az önmegvalósításban (szórakozni, sikeresen versenyezni, jó érzéssel élni) is nélkülözhetetlenné vált. Nem a ló maga a közvetlen gazdasági tényező, hanem az a termékkínálat, amelyet a lóval ajánlanak fel a vevőnek, és ezt a vevő hajlandó megvenni, megfizetni. Így gerjeszt keresletet, így lesz gazdasági hatása. A gazdasági hatás viszont csak akkor érvényesülhet, ha valamilyen tevékenységben cselekvően részt vesz a ló. Ebben a folyamatban a hagyományos lófajták számos jó példával szolgálnak, de nem zárható ki az sem, hogy a hidegvérű lovak is figyelemreméltó szerephez juthatnak. Találunk példákat Nyugat-Európában a lovassportok fajtára szabott változataira (pl. a haflingi esetében díjlovaglás, fogatsport, a fjord kisló esetében terápiás lovaglás stb.) továbbá


idegenforgalomhoz kapcsolt szolgáltatásokra (túralovaglás, kocsikázás pl. a nóri Ausztriában, lovasbemutatók Spanyolországban). Ígéretes kezdeményezéseket figyelhetünk meg hazánkban is (Bőszénfa). A hidegvérű lovat tenyésztők fontos céljai között kell szerepeljen a minél több emberhez eljuttatott olyan termékkínálat, amelyből vásárolni akarnak. Nem lovat, hanem olyan produktumot, amelynek megvásárlásával szórakozni tud az egyén, jól érzi magát! Ma már létezik ez az igény a társadalomban, mert egyrészt azon a gazdasági fejlettségi szinten áll, hogy képes megfizetni az igényes szolgáltatást, másrészt szakmai képzettsége révén értékelni is tudja a bemutatottakat. A kettő szoros kölcsönhatásban is áll egymással. Hogy mindez megvalósulhasson, a tenyésztők gondolkodásában változásnak kell bekövetkeznie. Azért, hogy a lószerető emberek szélesebb körének megszólítására nyíljon lehetőség, hogy még több emberhez közelebb kerüljön a ló, hogy sokan legyenek a termékkínálat haszonélvezői, ahhoz új hasznosítási formák kialakítására van szükség. Kijelenthető, hogy a lótenyésztési ágazat egyik szegmensét jelentő hidegvérű ló esetében is jelentős fejlődési potenciál állhat a tenyésztők előtt, hiszen Nyugat-Európában a lovaságazat egy főre vetített gazdasági hatásának nagyságrendje húszszor harmincszor nagyobb, mint Magyarországon. Összességében a jövőt formáló és az ez ideig megismert folyamatok tükrében a hidegvérű lovat tenyésztők jövője számos nyitott kérdést tartalmaz. Megnyugtató, hogy a fajtakör tenyésztését irányitó szervezetek a változtatásokra nyitottak. Nemcsak a genetikai, hanem a gazdasági-társadalmi változásokkal (árak, támogatások) is számolnak, ezáltal is segítve az alkalmazkodást. Erre a rugalmasságra nagy szükség lesz a jövőben is, hiszen a faji sajátosságok miatt a populáció változtatása csak lassan és fokozatosan lehetséges. Rögtönzésnek nincs helye. Bölcs előrelátás, a folyamatok alapos és minden szubjektivitástól mentes elemzése, és megfontolt döntések szükségesek. Nagy a felelősség, több ezer gazda és családjának egzisztenciája, de a nagyobb család, a nemzet iránti elkötelezettség is ezt várja el! 175

Mellékletek 1.1.1. melléklet. Az egyes fedeztetési állomásokra beosztott hidegvérű mének Bérmének

Összesen

Fajtamegjelölés

3 2

59 61

nóri nóri

7 9 4

74 87 92

nóri nóri nóri

2

92 94

nóri nóri

75 77

6 5

107 108

nóri nóri

25 27

93 85

1 1

121 115

nóri és egyéb fajták nóri és egyéb fajták

5

32

84

9

2

132

1913.

8

36

90

30

5

169

1915. 1916. 1917.

7

44

73

40

9

173 156 150

1918.

7

32

51

33

10

133

Év

Fejér

Sopron

Vas

Zala

Somogy

1888. 1889. 1890. 1891. 1892. 1893. 1894. 1895. 1896. 1897. 1898. 1899. 1900. 1901. 1905. 1906. 1907.

0 1

3 3

16 16

37 38

0 1

0

0

17 18 21

50 60 67

21 21

71 71

2 2

24 24

2 2

1912.

Baranya

10 eredeti belga, 21 belga a többi nóri 52 eredeti belga,14 belga, 2 clydesdal, a többi nóri

78 eredeti belga, 24 belga, 31 nóri

Az egyes fedeztetési állomásokra beosztott hidegvérű mének 1942.

1944.

Tolna

Sopron

Vas

2 nóri

7 er b. 4 be

7 er b 2 be 3 oberl 10 5 b 4n 2 ob

2 4

11 5 erb 2b 2 ob

Zala

Baranya

5 oberl 5 3 oberl

12 er.b 13 nóri 4 oberl 29 13 erb 9b 2 oberl

Somogy

PT

Abaúj

FR

1 be 2 oberl 3

1 be

1 be

1 er.b

1

1 1b

1

ND

1b

177


1.1.2. melléklet. Méntartó vállalkozóknak kiadott hidegvérű mének 1942–1944. Ménbérlő neve

Baranya vármegyei Lovat Tenyésztők Törzskönyvező Egyesülete Baranya vármegyei Gazdasági Egyesület Lótenyásztő Szakosztálya Biedermann Imre báró özv. Dachert Henrikné Hidegvérű Lótenyésztő Egyesület Gróf Antal Leinholz Antal Orsó Mátyás Kun Jakab Tóth József Ferenc bajor királyi herceg Németh Mária Petőházi cukorgyár RT. Sonnewend Gyula Sopron Szabad Királyi Város Községi elöljáróság Novák Jakab Országos Földhitelintézet Országos Földhitelintézet Dr. Patay Pál Patay Samu Dr. Halápy János Mikes Miklósné

Fedeztetési állomás székhelye

Megye

Pécs

BA

Pécs

BA

Szentegát Tengelic Begedkér Pócsapuszta Hercegtöttös Beremend Baranyakisfalud Felsőegerszeg Sárvár Nemeskolta Petőháza Bucsu Sopron Drávaszerdahely Drávaszentistván Csurgó Magyaratád Acsaújlak Abaújszántó Érd Csendlak

BA TA TA BA BA BA BA BA VS Vas Sopron Vas Sopron Somogy Somogy Somogy Somogy Pest AbaújFejér Sopron

Sopron vármegyei Lótenyésztő Egyesület

Sopron

Sopron

Vas vármegyei Gazdasági Egyesület Lótenyásztő Szakosztálya

Szombathely

Vas

178

(1940) 1942

1943

1944

350–500 P b. díj

350–1000 P b. dij

1000 P b. dij

18 (12 eb. 6 n)

19 (13 eb,6 n)

19 (13 eb,6 b)

1 ob 1 ob 1 ob 1n 1n 2n 2n 1n 1 eb 1 eb 1 eb 1b 1 eb 1 ob 1 ob 1b

1 ob 1 ob i ob

1 ob 1 ob

2n

2b 1b

1b 1b 1 eb

1 ob 1 ob 1b

1b

1b 15 (8 eb,3 b,3 n, 1 ob) 9 (5 eb, 2 b, 2 ob)

1b 11 (5 eb, 6 b, 3 n) 11 (5 eb, 3 b, 1 n, 2 ob)

Mellékletek

1.3.1. melléklet. 1948–1949-ben importált belga és francia mének Tkv. száma

Fedezett évben

kancát

Szüle tett csikója

1949–62 1949–51 1949–65 1949–59 1949–59 1949–62 1949–64

0 309 779 1391 730 1888 1966

285 84 317 538 213 767 563

27,2 40,6 38,6 29,1 40,6 28,6

v.pej

157/165, 198, 25, 1949–62

1253

351

28,0

1946. 1945. 1946. 1945. 1945. 1945. 1946. 1946. 1943.

pejderes ssárga g.pej pejderes pejderes pejderes v.pej pej v.pej

159/170, 208, 28,0 152/158, 196, 24,0 150/164, 211, 28,0 160/171, 206, 28,0 156/170, 200, 28,0 158/169, 203, 27,0 157/168, 218, 25,0 155/168, 208, 25,0 154/166, 199, 27,0

993 1506 1839 621 2092 1168 1399 825 559

650 463 527 207 961 242 563 317 157

65,4 30,7 28,6 33,3 45,9 20,7 40,2 38,4 28,1

Szül. éve

Színe

Szül. éve

Színe

Méretei

Francia-1 Francia-2 Francia-3 Francia-4 Francia-5 Francia-6 Francia-7

1945. 1942. 1946. 1946. 1943. 1944. 1946.

sárgaderes pej pejderes sárgaderes sárgaderes vasderes sárgaderes

152/164, 198, 27,0 150/165, 210, 27,0 163/175, 208, 28,0 150/164, 204, 25,5 152/168, 212, 27,0 152/164, 201, 27,0 161/169, 207, 26,0

1070 Francia-8

1946.

1071 1072 1073 1074 1075 1076 1077 1078 1079

Francia-9 Francia-10 Francia-11 Francia-12 Francia-13 Francia-14 Francia-15 Francia-16 Francia-17

Tkv. száma

Neve

1063 1064 1065 1066 1067 1068 1069

Neve

1949–60 1949–64 1949–64 1949–58 1949–65 1949–65 1949–62 1949–54 1949–55

Fedezett Méretei

évben

kancát


Csikózási %

Csikózási %

Fedező mén ivadékok

Szentegát 1951, Pakod 1960-62


2260

Belga-2

1944.

sárga

159/170, 197, 29,0 nem fed.

0

0

0

2261

Belga-3

1946.

pejderes

164/175, 206, 28,5 1950–62

921

156

16,9

10

2262

Belga-4

1944.

sárgaderes

155/169, 218, 28,0 1949–53

159

30

18,8

0

2263

Belga-5

1947.

pejderes

156/165, 202, 25,5 1950–61

624

175

28

1

2264

Belga-6

1947.

pejderes

154/167, 208, 29,0 1950–63

565

237

41,9

27

2265

Belga-7

1946.

pej

157/165, 208, 28,0 1950–56

848

258

30,4

2

2266

Belga-8

1946.

pejderes

156/168, 210, 28,0 1950–59

1164

370

31,7

0

2267

Belga-9

1946.

pejderes

152/161, 203, 25,5 1950–62

834

372

44,6

10

2268

Belga-10

1945.

v.pej

156/168, 195, 25,0 1949–59

1576

475

30,1

9

2269

Belga-11

1946.

pejderes

155/168, 197, 27,0 1949–51

412

156

37,8

1

2270

Belga-12

1945.

pej

156/170, 199, 29,0 1950–63

1169

313

26,7

4

2271

Belga-13

1946.

sárga

156/169, 207, 28,0 1949–53

195

77

39,4

2

2272

Belga-14

1945.

sárga

156/172, 209, 30,5 1949–59

640

285

44,5

7

2273

Belga-15

1941.

sárga

152/166, 213, 31,0 1950–55

320

51

15,9

0

2274

Belga-16

1946.

sárgaderes

154/170, 206, 28,0 1950–59

779

254

32,6

1

2275

Belga-17

1945.

pejderes

155/167, 216, 29,0 1950–54

275

96

34,9

18

2276

Belga-18

1946.

pejderes

164/178, 224, 30,0 1949–53

351

87

24,7

1

2277

Belga-19

1945.

sárgaderes

153/165, 208, 26,0 1949–50

83

27

32,5

0 179


A 1.3.1. melléklet folytatása Fedezett

Tkv. száma

Neve

Szül. éve

Színe

Méretei

évben

kancát


Csikózási %


2278

Belga-20

1946.

pej

156/172, 209, 30,0

1949– 53, 55

249

66

26,5

4

2279

Belga-21

1947.

sárga

154/161, 204, 27,0 1949.

3

2

66,6

0

2280

Belga-22

1945.

sárga

159/171, 214, 28,0 1949–65

1547

433

27,9

6

2281

Belga-23

1946.

sárgaderes

154/164, 214, 30,0 1949–68

570

298

52,2

55

2282

Belga-24

1943.

sárga

162/172, 200, 29,0 1949–60

1032

340

32,9

2

2283

Belga-25

1945.

sárgaderes

157/178, 218, 29,5 1949–63

1448

553

38,1

17

2284

Belga-26

1941.

v.pej

157/171, 208, 30,0 1949–57

443

177

39,9

23

2285

Belga-27

1946.

vasderes

159/168, 210, 29,0 1949–61

594

203

34,1

1

2286

Belga-28

1944.

pej

155/168, 202, 30,0 1950–57

492

125

25,4

6

2287

Belga-29

1945.

sárgaderes

160/173, 210, 27,0 1949–62

937

304

32,4

5

2474

Belga-30

1948.

pej

157/168, 199, 28,0 1950–63

757

211

27,8

2

2475

Belga-31

1945.

pej

154/165, 206, 26,0 1950–57

1180

196

16,6

0

2476

Belga-32

1947.

sárga

nem fed.

0

0

2477

Belga-33

1946.

pej

165/175, 210, 29,0 1950–66

1839

573

31,1

10

2478

Belga-34

1948.

pejderes

159/170, 211, 29,0 1950–60

624

292

46,7

4

2479

Belga-35

1947.

sárga

152/165, 209, 29,0 1950–57

1029

420

40,8

0

2480

Belga-36

1946.

sötétpej

158/172, 211, 30,0 1950–59

1539

545

35,4

19

2481

Belga-37

1945.

v.pej

157/169, 203, 28,5 1951–56

937

272

29,0

0

2482

Belga-38

1946.

pej

166/175, 212, 29,0 1950–53

611

77

12,6

1

2483

Belga-39

1945.

pej

160/172, 211, 29,0 1950–60

650

237

36,4

2

2484

Belga-40

1945.

pej

160/173, 221, 30,5 1950–64

479

198

41,3

22

2485

Belga-41

1946.

sárgaderes

154/165, 210, 27,0 1950–60

870

258

29,6

0

2486

Belga-42

1948.

pejderes

158/173, 211, 28,5 1950–64

775

246

31,7

1

180

elhullott

Mellékletek

2.2.1. melléklet. A pakodi törzstenyészet alapító törzskancái Tkv. sz.

501 502 503 504 505 506 507 508 509 510 511 512 513 514 515 516 517 518 519 520 521 522 523 524 525 526 527 528 529 530 531 532 533 534 535 536 537 538 539 540 541 542 543 544

Név

Szül. év

Színe

Fsz.

Lidi Kati Bábi FALSE Billegő Csermely Elli Edit Huncut Etel Ella Eszter Dóra Dajka Dacos Dugó Didi Csárdás Emma Erzsi Erika Csokoládé

1950 1948 1954 1949 1954 1955 1957 1957 1960 1957 1957 1957 1956 1956 1956 1956 1956 1955 1957 1957 1957 1955

tü.sga sga sga gpej pder sder sder sga vasd sder sder pder szke sder vasd vasd gpej sga pder sder sga gpej

Szakad Lili Árbóc Lina Jolán Fáni Figaró Hilda Flótás Gitta Gizi Gerle Gréti Galamb Juci

1949 1950 1953 1952 1953 1958 1958 1960 1958 1959 1959 1959 1959 1959 1954

sder sga pder pder sder sder sder pej sder vasd pder sder sder pder sga

Sólyom Ilka

1956 1961

sga pej

61

Kontyos

1962

sga

503

136

40 126 139 515 54 136 106 41 131 502 132 112 504 136 141 112

271 59 503 61 133 141 135 44 128 105

Anyja

Apja

ismeretlen Aranyos Madár ismeretlen Bátor Vilma Szikla Sarolta Dacos Irma Hetyke Csutak Juci Szellő Kati Remény Judit Rezgő FALSE Árbóc Éva Judit

ismeretlen 1630 Somogyjád 2159 Péterhida ismeretlen 2038 Magyarszerdahely 1066 Francia-4 1066 Francia-4 1066 Francia-4 1078 Francia-16 1066 Francia-4 1066 Francia-4 1066 Francia-4 1066 Francia-4 1066 Francia-4 1066 Francia-4 1066 Francia-4 1066 Francia-4 1072 Francia-10 1066 Francia-4 1066 Francia-4 1066 Francia-4 1066 Francia-4

ismeretlen Páva Baba Csinos Jolán Lidi Bábi Ilona Lili Éva Lina Manci Medgyes Mári Szedres

ismeretlen 1694 Gölle 1075 Francia-13 1075 Francia-13 2479 Belga-35 1066 Francia-4 1066 Francia-4 1078 Francia-16 1066 Francia-4 3746 Békáspuszta 1066 Francia-4 1066 Francia-4 1066 Francia-4 3746 Békáspuszta 2016 Muraszemenye-2

Sólyom Ilona

1066 Francia-4 4874 Pakod-10

Bábi

1070 Francia-8 181


A 2.2.1. melléklet folytatása Tkv. sz.

Név

Szül. év

Színe

Fsz.

Anyja

Apja

545 546 547 548

Katica Kecses Kormos Karola

1962 1962 1962 1962

pej sder szke pej

61 529 528 522

Ilona Fáni Jolán Csokoládé

549

Luca

1963

pder

515

Dacos

550

Lóri

1963

sder

516

Dugó

551

Lőcse

1963

sga

528

Jolán

552

Lujza

1963

sga

513

Dóra

553

Lengyel

1963

pej

504

FALSE

554

Lédi

1963

sder

529

Fáni

555 556 557 558 559 560 561 562 563 564 565 566 567 568 569 570 571 572 573 574 575 576 577

Lia Kinga Kevély Kócos Lola Lenke

1963 1962 1962 1962 1963 1961

pder sga sga pej sga pej

505 512 501 511 503

Billegő Eszter Lidi Ella Bábi Manci

1070 Francia-8 1070 Francia-8 1070 Francia-8 1070 Francia-8 4312 Petőháza-3 (Katádfa I.tm) 4313 Petőháza-3 (Katádfa I.tm) 4314 Petőháza-3 (Katádfa I.tm) 4315 Petőháza-3 (Katádfa I.tm) 4316 Petőháza-3 (Katádfa I.tm) 4317 Petőháza-3 (Katádfa I.tm) 1072 Francia-10 1070 Francia-8 4874 Pakod-10 1070 Francia-8 1072 Francia-10 4374 Olaszfa-1

Gatyás

1967

sga

518

Csárdás

5208 Szentegát-97

182

Mellékletek

2.2.2. melléklet. A szentegáti törzstenyészet alapító törzskancái F. sz.

Tkv. sz.

Név

Szül. év

Színe

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43

1940 1941 1943 1936 1938 1939 1943 1943 1943 1943 1944 1944 1944 1944 1944 1944 1944 1944 1944 1945 1945 1945 1945 1944 1945 1946 1944 1946 1946 1946 1946 1946 1946 1945 1946 1947 1947 1947 1947 1947 1947 1948 1948

szke szke fekete szke szke pej deres sga pej szke pej sga sga sga sga pder pej sga sga pej pej pej pej pej vasderes pej sga sga sga sga sder pder sder pder pder pder pder pder pej pej pej sga sga

44

44

1948

45

45

Belga Aranka Belga Bujdosó Belga Dicső Bóly Adu Hirics Ángyom Bábolna MB. Bolygó Szentegát Dajka Magyarmecske Dongó Katádfa Divat Somogyvámos Dobos Perenye Ékszer Várad Édes Szabadszentkirály Elza Szaporca Emma Tilaj Erdész Lakócsa Eszter Kálmáncsa Elli Hobol Elegáns Ötvöskónyi Évi Csányoszró Fáklya Szentdénes Finom Dinnyeberki Facér Bárdudvarnok Fontos Potony Felleg Nagybajcs Figura Somogyhárságy Gerle Nagycenk Gonosz Somogyhárságy Gésa Somogyhárságy Giza Tótszentmárton Gizi Bábolna MB. Gitár Szentegát Galamb Várad Gémes Rózsafa Gúnár Hobol Gyilkos Gerényes Hires Basal Hóvirág Darány Hilda Királyegyháza Harmat Boda Hamis Hobol Hólyag Igal Juci Attala Jenci Boldogasszonyfa Irgalmas Drávaszentes Kató

1949

Anyja

Apja

import import import Siebert-féle kanca ismeretlen ismeretlen ismeretlen ismeretlen ismeretlen ismeretlen ismeretlen ismeretlen Baba ismeretlen ismeretlen Rózsa ismeretlen ismeretlen ismeretlen Jolán Manci ismeretlen ismeretlen ismeretlen ismeretlen ismeretlen ismeretlen ismeretlen ismeretlen ismeretlen ismeretlen ismeretlen ismeretlen ismeretlen Vilma ismeretlen ismeretlen ismeretlen ismeretlen Baba-2 ismeretlen ismeretlen ismeretlen

import import import ismeretlen ismeretlen ismeretlen ismeretlen ismeretlen ismeretlen ismeretlen ismeretlen ismeretlen Altree imp.belga ismeretlen ismeretlen Lovag mm ismeretlen ismeretlen ismeretlen 501 Knockhe Nikodem de Clabais ismeretlen ismeretlen ismeretlen ismeretlen ismeretlen ismeretlen ismeretlen ismeretlen ismeretlen ismeretlen ismeretlen ismeretlen ismeretlen Barnum imp.belga ismeretlen ismeretlen ismeretlen ismeretlen 292 Philip imp. ismeretlen ismeretlen ismeretlen

pej

ismeretlen

ismeretlen

sga

ismeretlen

ismeretlen

761

1084

183


A 2.2.2. melléklet folytatása F. sz.

Tkv. sz.

46 47 48

46 47 48

49

49

50 51 52 53

Név

Szül. év

Színe

1949 1949 1949

pder sder sga

1951

50 51 52 53

Patosfa Kakukk Gödre Kényes Királyegyháza Klára Táplánszentkereszt Mozdony Keszthely Mozgó Fertőd Mérleg Gerényes Magda Szentegát Mézes

54

54

55

Anyja

Apja

ismeretlen ismeretlen Csillag

ismeretlen ismeretlen 1588 Kisbicsérd

sder

Sári

2477 Belga-33

1951 1951 1951 1951

pej pej vasderes sga

1066 Francia-4 ismeretlen 1614 Gerényes ismeretlen

Szentegát Naca

1951

sga

55

Sopronhorpács Náthás

1951

sga

56

56

Sz. Nárcisz

1952

sder

28

57

57

Sz. Nénje

1952

sga

13

58 59

58 59

Pusztakovácsi Nógat Sz. Nagykincs

1952 1953

sga sder

60

60

Sz. Ócsa

1953

pej

61

61

Sz. Üröm

1953

sder

62 63 64 65 66 67

62 63 64 65 66 67

Fertőd Öttömös Nagycenk Övezet Kercseliget Orgona Pusztakovácsi Oktondi Sz. Ocsu Lippó Andalgó

1953 1953 1953 1953 1953 1953

sder sder pej pej sder sga

25

68

68

Sz. Piskóta

1954

pder

21

69 70 71 72

69 70 71 72

Sz. Pazar Sz. Peterdi Sz. Palotás üres

1954 1954 1954

sder sder pder

9 34 3

Keszthely Alapos ismeretlen Angyalom ismeretlen Csepreg Adomány ismeretlen Somogyhárságy Gésa Szabadszentkirály Elza Szikra ismeretlen Sopronhorpács Katus Sopronhorpács Kofa Nagybajcs Figura Szőke Belga Cica imp. Fakó Lakócsa Eszter ismeretlen Szentdénes Finom Katádfa Divat Rózsfa Gunár Belga Antónia

73

73

Magyaróvár Olvad

1953

pej

39

74

74

Sz. Papalánya

1953

sga

30

75

75

Sz. Perec

1954

pej

15

76

76

Sz. Parasztos

1954

pej

77

77

Sz. Pecsét

1954

sder

25

78

78

Sz. Péterfai

1954

pder

31

79

79

Sz. Paplan

1954

pej

20

80 81

80 81

Sz. Pókos Sz. Padlás

1954 1953

pej pder

43 11

184

240

16

Királyegyháza Harmat Tótszentmárton Gizi Tilaj Erdész Szabadszentkirály Hamu Nagybajcs Figura Bábolna MB. Gitár Csányoszró Fáklya Attala Jenci Perenye Ékszer

1070 Francia-8 ismeretlen 1070 Francia-8 1070 Francia-8 964 Zebecke-1 ismeretlen 2264 Belga-6 2264 Belga-6 1078 Francia-16 518 Pásztori 1657 Somogyszil 964 Zebecke-1 2264 Belga-6 ismeretlen 2284 Belga-26 2264 Belga-6 2264 Belga-6 2284 Belga-26 1078 Francia-16 2284 Belga-26 2284 Belga-26 2264 Belga-6 2281 Belga-23 2284 Belga-26 2264 Belga-6 2284 Belga-26 2264 Belga-6

Mellékletek


Tkv. sz.

Név

Szül. év

82 83 84 85 86

82 83 84 85 86

üres Sz. Példás Sopronhorpács Pazarló Sz. Révész Sz. Rigó

Színe

Anyja

1954 1954 1955 1955

szke pej pder sga

47 57

87

87

Sz. Rontó

1955

sder

48

88

88

Sz. Rianás

1954

pej

89

89

Sz. Rebi

1955

pej

737

90

90

Sz. Remény

1954

pej

29

91

91

Sz. Szajna

1955

sder

30

92 93

92 93

Sz. Szépség Sz. Szeplős

1955 1955

sder sder

35 33

94

94

Sz. Soha

1956

pej

31

95

95

Sz. Szirom

1956

sder

18

96

96

Sz. Sóhaj

1956

pej

21

97

97

Sz. Szende

1956

pder

3

98

98

Sz. Sári

1956

sga

58

99

99

Sz. Szivós

1956

sder

53

100

100

Sz. Szélrózsa

1956

sder

48

101 102 103 104

101 102 103 104

Sz. Szijjas Sz. Szomjas Sz. Szennyes Sz. Széplány

1956 1956 1956 1956

sder sga sder pder

14 40 54 42

105

105

Sz. Tavasz

1956

sder

30

106

106

Sz. Tücsök

1956

sga

15

107

107

Sz. Téma

1956

pej

44

108

108

Sz. Torkos

1957

sga

45

109 110 111

109 110 111

Sz. Tünemény Sz. Tündér Sz. Tilinkó

1957 1957 1957

sga pej pder

53 60 17

112

112

Sz. Tercsi

1957

pder

23

113

113

Sz. Uzsonna

1957

sga

68

114

114

Sz. Utas

1957

sga

49

115 116

115 116

Sz. Ürmös Sz. Unra

1957 1958

sga sder

18 12

Belga Ancsa imp. Kriszti Gödre Kényes Sz. Nénje Királyegyháza Klára Táplánszentkereszt Céda Sz. Menyasszony Somogyhárságy Giza Tótszentmárton Gizi Hobol Gyilkos Várad Gémes Bábolna MB. Gitár Hobol Elegáns Szentdénes Finom Belga Dicső Pusztakovácsi Nógat Sz. Mézes Királyegyháza Klára Szaporca Emma Boda Hamis Sz. Naca Igal Juli Tótszentmárton Gizi Tilaj Erdész Boldogasszonyfa Irgalmas Drávaszentes Kató Sz. Mézes Sz. Ócsa Kálmáncsa Elli Bárdudvarnok Fontos Sz. Piskóta Táplánszentkereszt Mozdony Hobol Elegáns Várad Édes

Apja

2264 Belga-6 2488 Belga-44 2264 Belga-6 2281 Belga-23 2264 Belga-6 2264 Belga-6 2284 Belga-26 2284 Belga-26 2281 Belga-23 2281 Belga-23 2284 Belga-26 2284 Belga-26 2281 Belga-23 2284 Belga-26 2281 Belga-23 2281 Belga-23 2281 Belga-23 2281 Belga-23 2281 Belga-23 2281 Belga-23 2281 Belga-23 2264 Belga-6 2281 Belga-23 2284 Belga-26 2284 Belga-26 2284 Belga-26 2281 Belga-23 2284 Belga-26 2281 Belga-23 2281 Belga-23 2281 Belga-23 2283 Belga-25 2281 Belga-23 2281 Belga-23 185



Tkv. sz.

117 118

117 118

Sz. Udvaros Sz. Üres

1958 1958

pej pej

53 41

119

119

Sz. Undok

1958

sga

8

120

120

Sz. Üditő

1958

sder

43

121

121

Sz. Usgyi

1958

sga

29

122

122

Sz. Uszító

1958

sga

58

123 124 125 126 127

123 124 125 126 127

Sz. Vércse Sz. Vacsora Sz. Viasz Sz. Vánkos Sz. Zsémbes

1959 1959 1959 1959 1960

sder pder sga sga pej

87 68 77 71 34

128

128

Sz. Zsófi

1960

sder

48

129 130 131 132 133 134 135

129 130 131 132 133 134 135

Sz. Zacskó Sz. Zsalu Sz. Zsombék Sz. Zokogó Sz. Zsendice Sz. Aranyos Sz. Áram

1960 1960 1960 1960 1960 1961 1961

sder sder sder sder sga sder sga

32 33 88 96 102 105 50

136

136

Sz. Álmos

1961

sder

55

137

137

Sz. Aszu

1961

sder

53

138

138

Sz. Alku

1961

sga

58

139

139

Sz. Aranyos

1961

sder

62

140

140

Sz. Anna

1961

sder

48

141 142 143 144

141 142 143 144

Sz. Anyós Sz. Anikó Sz. Andalgó Sz. Buzdít

1961 1961 1961 1962

sder pej sga pej

87 111 94 121

145

145

Sz. Borcsa

1962

sder

48

146

146

Batár

1962

sga

78

147

147

Sz. Borzad

1962

pder

73

148 149 150 151 152 153 154 155

148 149 150 151 152 153 154 155

Sz. Barack Sz. Boszorkány Sz. Ballon Sz. Csipkerózsa Sz. Csónak Sz. Csopaki Sz. Csibész Sz. Csörgő

1962 1962 1962 1963 1963 1963 1963 1963

sder pder sder pder sder pej sga pej

54 94 118 100 85 115 87 50

186

Név

Szül. év

Színe

Anyja

Sz. Mézes Hobol Hólyag Magyarmecske Dongó Attala Jenci Somogyhárságy Giza Pusztakovácsi Nógat Sz. Rontó Sz. Piskóta Sz. Pecsét Sz. Palotás Rózsfa Gunár Királyegyháza Klára Sz. Galamb Várad Gémes Sz. Rianás Sz. Sóhaj Sz. Szomjas Sz. Tavasz Keszthely Mozgó Sopronhorpács Náthás Sz. Mézes Pusztakovácsi Nógat Fertőd Öttömös Királyegyháza Klára Sz. Rontó Sz. Tilinkó Sz. Soha Sz. Usgyi Királyegyháza Klára Sz. Péterfai Magyaróvár Olvad Sz. Naca Sz. Soha Sz. Üres Sz. Szélrózsa Sz. Révész Sz. Ürmös Sz. Rontó Keszthely Mozgó

Apja

2281 Belga-23 2283 Belga-25 2281 Belga-23 2283 Belga-25 2281 Belga-23 2281 Belga-23 2283 Belga-25 2500 Belga-56 2283 Belga-25 2283 Belga-25 2284 Belga-26 2281 Belga-23 2281 Belga-23 2281 Belga-23 2281 Belga-23 2281 Belga-23 2484 Belga-40 2484 Belga-40 2281 Belga-23 2281 Belga-23 2281 Belga-23 2281 Belga-23 2281 Belga-23 2281 Belga-23 2484 Belga-40 2484 Belga-40 2281 Belga-23 2484 Belga-40 2281 Belga-23 2281 Belga-23 2281 Belga-23 2281 Belga-23 2281 Belga-23 2281 Belga-23 2484 Belga-40 2484 Belga-40 2484 Belga-40 2484 Belga-40 2281 Belga-23

Mellékletek


Tkv. sz.

156 157 158 159 160 161

156 157 158 159 160 161

Sz. Cili Sz. Csacska Sz. Csillag Sz. Citera Sz. Címer Sz. Duna

Név

Szül. év

1963 1963 1963 1963 1963 1964

sga sga sder pej sder sder

Színe

112 60 110 111 77 85

Anyja

162

162

Sz. Dagad

1964

sder

73

163 164 165 166 167 168

163 164 165 166 167 168

Sz. Duhaj Sz. Dajka Sz. Dolly Sz. Dália Sz. Dóra Sz. Édes

1964 1964 1964 1964 1964 1965

sder sder sder sder sga sder

102 57 74 128 54 116

169

169

Sz. Enged

1965

pder

73

170 171 172 173 174 175 176 177 178 179 180 181 182 183 184 185 186 187 188 189 190 191 192 193 194 195 196 197 198 199 200

170 171 172 173 174 175 176 177 178 179 180 181 182 183 184 185 186 187 188 189 190 191 192 193 194 195 196 197 198 199 200

Sz. Erszény Sz. Elemózsia Sz. Erős Sz. Eriggy Sz. Ella Sz. Észak Sz. Galuska Sz. Glória Sz. Gólya Sz. Helén Sz. Hamis Sz. Híres Sz. Hanna Sz. Haladó Sz. Heves Sz. Keringő Sz. Magdolna Sz. Mesés G. Marica (Mesés II.) G. Madár G. Makacs Sz. Mályva G. Mézes Sz. Margaréta G. Merész Sz. Mirza G. Natasa Sz. Natália G. Nápoly Sz. Nóra Sz. Néva

1965 1965 1965 1965 1965 1965 1967 1967 1967 1968 1968 1868 1958 1968 1968 1971 1973 1973 1973 1973 1973 1973 1973 1973 1973 1973 1974 1974 1974 1974 1974

sga sga sga sga sga sder sga sder sga sder sder sga sga sga sder sder sga sga pej pej pej sga pej pej pej sga pej pej pej sder sder

129 113 99 121 128 100 113 100 105 162 145 237 140 114 100 100 177 181 288 302 300 100 316 151 334 184 320 327 323 116 150

Sz. Tercsi Sz. Ócsa Sz. Tündér Sz. Tilinkó Sz. Pecsét Sz. Révész Magyaróvár Olvad Sz. Szomjas Sz. Nénje Sz. Papalánya Sz. Zsófi Sz. Naca Sz. Unra Magyaróvár Olvad Sz. Zacskó Sz. Uzsonna Sz. Szivós Sz. Usgyi Sz. Zsófi Sz. Szélrózsa Sz. Uzsonna Sz. Szélrózsa Sz. Tavasz Sz. Dagad Sz. Borcsa Sz. Aszu Sz. Anna Sz. Utas Sz. Szélrózsa Sz. Szélrózsa Sz. Glória Sz. Híres G. Móka G. Csalogány G. Csakis Sz. Szélrózsa G. Pintyő Sz. Csipkerózsa G. Hetyke Sz. Heves G. Panni G. Gránit G. Firma Sz. Unra Sz. Ballon

Apja

4337 Szentdénes-15 2484 Belga-40 2281 Belga-23 2484 Belga-40 2484 Belga-40 3273 Bóly-1 2281 Belga-23 3273 Bóly-1 2281 Belga-23 2281 Belga-23 3273 Bóly-1 2281 Belga-23 4337 Szentdénes-15 2281 Belga-23 4337 Szentdénes-15 4337 Szentdénes-15 4337 Szentdénes-15 4337 Szentdénes-15 4337 Szentdénes-15 4337 Szentdénes-15 4337 Szentdénes-15 4337 Szentdénes-15 4337 Szentdénes-15 4337 Szentdénes-15 4337 Szentdénes-15 4337 Szentdénes-15 4337 Szentdénes-15 4337 Szentdénes-15 4337 Szentdénes-15 4749 Pakod-11 5623 Szentegát-17 5623 Szentegát-17 5498 Görösgal-13 5498 Görösgal-13 5498 Görösgal-13 5749 Pakod-11 5498 Görösgal-13 5749 Pakod-11 5498 Görösgal-13 5623 Szentegát-17 5498 Görösgal-13 5498 Görösgal-13 5501 Szentegát-121 5623 Szentegát-17 5623 Szentegát-17 187



Tkv. sz.

201 202 203 204 205 206 207 208 209 210 211 212 213 214 215 216 217 218 219 220 221 222 223 224 225 226 227 228 229 230 231 232 233 234 235 236 237 238 239 240 241 242 243 244 245

201 202 203 204 205 206 207 208 209 210 211 212 213 214 215 216 217 218 219 220 221 222 223 224 225 226 227 228 229 230 231 232 233 234 235 236 237 238 239 240 241 242 243 244 245

188

Név

Sz. Nádszál G. Olga G. Orsolya Sz. Olló G. Őzike Sz. Piri Sz. Pihenő Sz. Puder Sz. Puha Sz. Panka Sz. Pikáns Sz. Remény Sz. Rezeda Sz. Riadó Sz. Rege Sz. Rakéta Sz. Sarolta Sz. Sarlós Sz. Sáros Sz. Sába Sz. Sóhaj Sz. Sármány Sz. Tulipán Sz. Tündér Sz. Teréz Sz. Timea Sz. Tekergó Sz. Tatjána Sz. Üres Sz. Üzér Sz. Uszító Sz. Ürmény Sz. Viola Sz. Valuta Sz. Zajos Sz. Zorka Sz. Zivatar Sz. Zengő Sz. Zserbó Sz. Zsiguli Sz. Zsombék Sz. Aranyom Sz. Azur Sz. Adomány Sz. Ani

Szül. év

1974 1975 1975 1975 1975 1976 1976 1976 1976 1976 1976 1977 1977 1977 1977 1977 1978 1978 1978 1978 1978 1978 1979 1979 1979 1979 1979 1979 1980 1980 1980 1980 1981 1981 1982 1982 1982 1982 1983 1983 1983 1984 1984 1984 1984

Színe

sga pej pej pej pej pej sder pej pej sder szke sga sder pej sder sga sga sga sga pej sga pej tü.sga sga sder vpej sga sga tü.sga pej szke sga pej sga szke szke szke sga pej tü.sga pder szke szke szke szke

Anyja

87 320 344 111 355 320 136 361 362 182 179 186 184 360 177 180 186 187 320 196 136 359 195 201 179 203 185 186 201 358 185 335 203 208 195 210 206 211 205 228 211 231 210 230 220

Sz. Rontó G. Panni G. Ili Sz. Tilinkó G. Kellemes G. Panni Sz. Álmos G. Lombik G. Lomha Sz. Hanna Sz. Helén Sz. Magdolna Sz. Heves G. Linda Sz. Glória Sz. Hamis Sz. Magdolna Sz. Mesés G. Panni G. Natasa Sz. Álmos G. Liliom G. Mirza Sz. Nádszál Sz. Helén G. Orsolya Sz. Keringő Sz. Magdolna Sz. Nádszál G. Lola Sz. Keringő G. Holland G. Orsolya Sz. Puder Sz. Mirza Sz. Panka Sz. Piri Sz. Pikáns G. Őzike Sz. Tatjána Sz. Pikáns Sz. Uszító Sz. Panka Sz. Üzér Sz. Sába

Apja

5749 Pakod-11 5498 Görösgal-13 5501 Szentegát-121 4749 Pakod-11 5501 Szentegát-121 576 Rózsafa-502 193 Görösgal-5 576 Rózsafa-502 576 Rózsafa-502 193 Görösgal-5 193 Görösgal-5 193 Görösgal-5 193 Görösgal-5 576 Rózsafa-502 193 Görösgal-5 193 Görösgal-5 193 Görösgal-5 193 Görösgal-5 576 Rózsafa-502 576 Rózsafa-502 193 Görösgal-5 576 Rózsafa-502 193 Görösgal-5 193 Görösgal-5 193 Görösgal-5 576 Rózsafa-502 193 Görösgal-5 193 Görösgal-5 193 Görösgal-5 193 Görösgal-5 193 Görösgal-5 193 Görösgal-5 5899 Görösgal-17 5737 Szentegát-16 1396 Perseron-2 184 Drávasztára-163 1396 Perseron-2 184 Drávasztára-163 184 Drávasztára-163 184 Drávasztára-163 184 Drávasztára-163 1395 Perseron-1 1395 Perseron-1 1395 Perseron-1 1395 Perseron-1

14021

77

1952. Bronzérem:

1954. Ezüstérem:

1952. Bronzérem:

1954. Ezüstérem:

Bársony

28163

1952. Bronzérem:

96

28177

1952. Bronzérem:

14407

1952. Ezüstérem:

1952. Bronzérem:

Holló

83

1952. Ezüstérem:

Csillag

189

Lili

Lenke

Babi

Juci

Fácán

Hires

Remény

Babi

Szödrös

33671

169

Szabadszentkirály Elza

Verka

Zalaszentbalázs

1952. Ezüstérem:

1954. Aranyérem:

Szine

Kaposfő-4

Belga-40

Belga-7

Belga-6

Belga-5

1952. Ezüstérem:

3128

2027

1950.

13/815

1642

1950.

1952. Aranyérem:

2484

1950.

1952. Ezüstérem:

2265

1950.

Szül.év 2263

2264

Név

1950.

Tkv.sz. 1950.

1950. pej

1942. sga

1944. sga

1949. fek.

1944. fek.

1944. pej

1945. gpej

1947. vpej

1948. pder.

1943. szke

1944. pej

1944. spej

1944. sga

1944. pder.

1944. sga

1944. sga

1945. pej

1946. pej

1945. pder.

Fsz. Anyja 1946. pder.

kanca

kanca

kanca

kanca

kanca

kanca

kanca

kanca

kanca

kanca

kanca

kanca

kanca

kanca

mén

mén

mén

mén

mén

Apja mén

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

ardenni

ardenni

belga

belga

Fajtája

ismeretlen

836 Sári

ismeretlen

Jutka

ismeretlen

ismeretlen

ismeretlen

ismeretlen

Baba

ismeretlen

ismeretlen

ismeretlen

Baba

ismeretlen

ismeretlen

ismeretlen

eredeti belga

eredeti belga

eredeti belga

eredeti belga

Anyja

ismeretlen

Barnum imp.hv.

ismeretlen

1088 Brin d’Or

ismeretlen

ismeretlen

ismeretlen

977 Wailland de Neuwelles ismeretlen

ismeretlen

ismeretlen

ismeretlen

Altree

ismeretlen

ismeretlen

ismeretlen

eredeti belga

eredeti belga

eredeti belga

eredeti belga

Apja

2.2.3. melléklet. A hidegvérű lovak eredményei az országos mezőgazdasági kiállításokon

Tóth József Cserdi Szentegáti Kisérleti Gazdaság Szentegáti Kisérleti Gazdaság

ismeretlen

belga import

belga import

belga import

belga import

Tenyésztője

Pankotai ÁG

Baranyi József Hetes

Úttörő Tszcs. Juta

Dózsa Tszcs. Drávacsepely Harangi József Nagyhegyes Hollósi Ernő Cserdi

Szentegáti Kisérleti Gazdaság


Új Alkotmány Tszcs. Nagyárpád Vörös Fény Tszcs. Mohácssziget

Szentegáti Kisérleti Gazdaság Püspökbólyi ÁG.

Állami Méntelep Békáspuszta Állami Méntelep Békáspuszta Állami Méntelep Békáspuszta Állami Méntelep Békáspuszta Állami Méntelep Békáspuszta Állami Méntelep Békáspuszta Bári ÁG.

Kiállítója

Mellékletek

190

43006

1956. Bronzérem:

Böske

24212

1956. Ezüstérem:

14409

61

1956. Ezüstérem:

106

3352

1956. Ezüstérem:

1956. Ezüstérem:

38171

1956. Aranyérem:

1956. Bronzérem:

Ella

3377

1956. Aranyérem:

Durcás

Csutak

Szentegát Öröm

Szentegát-14

Csillag

Dundi

Püspökbóly-2

Sári

Vilma

Manci

Borcsa

3460

31185

1955. Ezüstérem:

Lina

1956. Aranyérem:

135

1955. Ezüstérem:

Bár-2

695

3019

1955. Ezüstérem:

Aranyos

1955. Bronzérem:

28007

1955. Aranyérem:

Szine

Ormánypuszta-2

41755

3010

1955. Aranyérem:

Baba

13300

14213

1954. Bronzérem:

Sárga

1955. Bronzérem:

262

1954. Bronzérem:

Zsuzsi

1955. Bronzérem:

Szül.év 2630

Tkv.sz. Név 1954. Bronzérem:

1949. pder.

1948. vpej

1944. pder.

1953. pder.

1953. sder

1952. pder.

1951. vpej

1949. pej

1952. pder.

1949. sga

1948. sder

1951. pder.

1947. sga

1952. pder.

1951. pej

1952. sder

1951. pder.

1944. sga

1941. sga

Fsz. Anyja 1949. pej

kanca

kanca

kanca

kanca

kanca

mén

kanca

kanca

mén

kanca

kanca

kanca

kanca

kanca

mén

kanca

mén

kanca

kanca

Apja kanca

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

Fajtája

ismeretlen

1075 Francia-13

2275 Belga-17

2264 Belga-6

2275 Belga-17

ismeretlen

Ovell imp.

2011 Tótszerdahely

Apja

Liszka

Manci

Szárcsa

10083 Elza

750 Sopronhorpács Kofa

19 Ötvöskónyi Évi

Szedres

33647 Cica

Daru

Manci

ismeretlen

1649 Mernye

1656 Hetes

23 Indole

2271 Belga-13

2264 Belga-6

1070 Francia-8

2261 Belga-3

1088 Brin d’Or

2259 Belga-1

202 Szolyva

ismeretlen

3190 Bársony 2480 Belga-36

ismeretlen

Julcsa

3096 Léda

Baba

3276 Holló

ismeretlen

Sári

2156 Geszti

Anyja

Pakodi ÁG.

Közös Út Mg.Tsz. Rózsafa Szentegáti Kisérleti Gazdaság Szentegáti Kisérleti Gazdaság Fülöp Nándor Királyegyháza

Püspökbólyi ÁG. Bári ÁG.

Sátorhelyi ÁG.

Pakodi ÁG.

Rodek Vince Tótszerdahely Ferencz József Juta Ormánypusztai ÁG. Csobokapusztai ÁG. Bári ÁG.

Tenyésztője

Új Élet Tsz. Bedegkér

Pakodi ÁG.

Fülöp Nándor Királyegyháza Úttörő Tszcs. Juta


Közös Út Mg.Tsz. Rózsafa Állami Méntelep Békáspuszta

Állami Méntelep Békáspuszta Bári ÁG.

Latinka Sándor Tszcs. Somogyaszaló Kulcsár István Kacorlak

Szabadság Mg.Tsz. Sávoly Sátorhelyi ÁG.

Állami Méntelep Békáspuszta Pakodi ÁG.

Állami Méntelep Békáspuszta Görösgali ÁG.

Vörös Csillag Tsz. Letenye Rodek Vince Tótszerdahely Ferencz József Juta

Kiállítója

A 2.2.3. melléklet folytatása

A magyar hidegvérű ló Mellékletek

4019

87

41728

14437

38312

3280

3417

140

1570

4590

102

110

1019

410

1958. Aranyérem:

1958. Aranyérem:

1958. Aranyérem:

1958. Aranyérem:

1958. Aranyérem:

1958. Ezüstérem:

1958. Ezüstérem:

1958. Ezüstérem:

1958. Bronzérem:

1962. Aranyérem:

1962. Aranyérem:

1962. Aranyérem:

1962. Aranyérem:

1962. Ezüstérem:

37997

1956. Bronzérem:

1964. Tenyésztési nagydíj:

Szül.év 801


Szentegáti hidegvérű kancacsoport:

Dara

Babi

Erzsi

Szentegát Szomjas

Szentegát-61

Lidi

Csutora

Déva

Kincsédpuszta-1

Devecser

Lujza

Emma

Szentegát Rontó

Idamajor-1

Babér

Kedves

Szine

1952. fek.

1950. sder

1957. sder

1956. sga

1956. sga

1954. sga

1955. sga

1952. sga

1951. fek.

1955. sder

1952. pder.

1954. pder.

1955. sder

1954. fek.

1949. pej

Anyja 1954. vpej

Fsz.

kanca

kanca

kanca

kanca

mén

kanca

kanca

kanca

mén

kanca

kanca

kanca

kanca

mén

kanca

Apja kanca

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

Fajtája

Braun de la Coulberie

1068 Francia-6

Apja

2264 Belga-6

3147 Dáma

Madár

134 Árbóc

40 Boda Hamis

4 Bóly Adu

1571 Zsuzsi

54 Irma

3339 Déva

1223 Lenke

37904 Sári

ismeretlen

1078 Francia-16

2000 Tófej

1066 Francia-4

2281 Belga-23

2281 Belga-23

2485 Belga-41

1066 Francia-4

1078 Francia-16

1068 Francia-6

1645 Osztopán

ismeretlen

28002 Csipke 2275 Belga-17

48 Királyegyháza Klára

33695 Cigány 2271 Belga-13

37920 Baba

2156 Geszti

Anyja

Dózsa Tsz. Rédics

Zalaszentgróti ÁG.



Hantó László Nemesbőd

Pakodi ÁG.

Állami Méntelep Keszthely Bólyi ÁG.

Szántó Ferenc Nyugotszenterzsébet

Jó Gazda Tszcs. Bonnya

Görösgali ÁG.

Állami Méntelep Békáspuszta Szentegáti Kisérleti Gazdaság

Vörös Csillag Tsz. Letenye Tuzsér János Patapoklosi

Kiállítója

Szentlőrinci Áll. Szentlőrinci Áll. TangazTangazdaság daság

Hantó László Nemesbőd Szentegáti Kisérleti Gazdaság Szentegáti Kisérleti Gazdaság Zalaszentgróti ÁG.

Pakodi ÁG.

Jó Gazda Tszcs. Bonnya Szántó Ferenc Nyugotszenterzsébet Kincsédpusztai ÁG. Bólyi ÁG.

Tuzsér János Patapoklosi Csobokapusztai ÁG. Szentegáti Kisérleti Gazdaság Görösgali ÁG.

Tenyésztője


Mellékletek

191

192

138

4999

503

269

2820

277

15392

5382

154

561

15614

5095

15620

287

1964.

1964. Aranyérem:

1964. Aranyérem:

1964. Ezüstérem:

1964. Ezüstérem:

1964. Ezüstérem:

1964. Bronzérem:

1967. Aranyérem:

1967. Aranyérem:

1967. Aranyérem:

1967. Aranyérem:

1967. Ezüstérem:

1967. Ezüstérem:

1967. Bronzérem:

Szül.év 113

114

Név

1964.

Tkv.sz. 1964.

1960. sga

1959. sder

1955. pej

1960. pder.

1954. sga

1958. pej

1961. sga

1957. sga

Fsz. Anyja 1957. sga

Görösgal Műszer

Pajkos

Szentegát-89

Sári

Mariska

Szentegát Csibész

1962. pej

1964. pej

1959. szke

1964. sga

1964. vpej

1963. sga

Görösgal-1 (Hatos I.tm) 1962. pej

Jutka

Mirza

Ragyogó

Görösgal Kócos

Bábi

Csobokapuszta-20

Szentegát Alku

Szentegát Utas

Szine Szentegát Uzsonna

kanca

kanca

mén

kanca

kanca

kanca

mén

kanca

kanca

kanca

kanca

kanca

mén

kanca

kanca

Apja kanca

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

Fajtája

212 Görösgal Cili

49 Táplánszentkereszt Mozdony Baba

Tenyésztője

4312 Petőháza-3

Szentegáti ÁG.

2484 Belga-40

5223 Csobokapuszta-24 2494 Belga-60

2283 Belga-25

Zalaszentgróti ÁG. November 7.Tsz. Baté Szentegáti Kisérleti Gazdaság Béke Tsz. Zimány Görösgali ÁG.

Szentegáti ÁG.

Zalaegerszegi ÁG.

Görösgali ÁG.

Béke Tsz. Zimány

Baranya Megyei Állattenyésztési Felügyelőség

November 7.Tsz. Baté


Új Barázda Tsz. Szenna

Hegyalja Tsz. Csörnyefölde Új Élet Tsz. Kemendollár

Görösgali ÁG.






Kiállítója

Hegyalja Tsz. Csörnyefölde 3746 Békáspuszta Új Élet Tsz. Kemendollár 3990 Sopronhorpács-2 Új Barázda Tsz. Szenna 2264 Belga-6 Görösgali ÁG.

1068 Francia-6

Szentegáti Kisérleti Gazdaság 2281 Belga-23 Szentegáti Kisérleti Gazdaság 2281 Belga-23 Szentegáti Kisérleti Gazdaság 2492 Belga-48 Csobokapusztai ÁG. 2159 Péterhida Zalaszentgróti ÁG. 3010 Ormánypuszta-2 Görösgali ÁG.

2281 Belga-23

Apja

15121 Bolygó 4703 Szentegát-65

87 Szentegát Rontó 515 Dacos

224 Ilonka

Juci

1559 Madár

230 Alma Márta 1774 Manci

136 Madár

28046 Giza

49 Táplánszentkereszt Mozdony 58 Pusztakovácsi Nógat

68 Szentegát Piskóta

Anyja



Szül.év 126

761

737

513

5790

571

15753

317

360

821

15668

15775

177

607

576

459

179

675


1967. Bronzérem:

1970. Aranyérem:

1970. Aranyérem:

1970. Ezüstérem:

1970. Ezüstérem:

1970. Ezüstérem:

1970. Ezüstérem:

1970. Ezüstérem:

1970. Bronzérem:

1970. Bronzérem:

1970. Bronzérem:

1975. Aranyérem:

1975. Aranyérem:

1975. Ezüstérem:

1975. Bronzérem:

1975. Bronzérem:

1975. Bronzérem:

Andráshida Jella

Szentegát Helén

Andráshida-9

Rózsafa-502

Betti

Szentegát Glória

Avar

Árva

Gizi

Gölle Sári

Remény

Szikra

Nebáncs

Andráshida-12

Marina

Ágnes

Sumony Nyírfa

Sári

Szine

1970. pej

1968. sder

1970. szke

1971. pej

1965. szke

1967. sder

1967. pej

1965. sga

1967. sga

1967. sga

1966. szke

1967. sder

1965. sga

1965. vpej

1965. pder.

1962. sga

1952. sga


kanca

kanca

mén

mén

kanca

kanca

kanca

kanca

kanca

kanca

kanca

kanca

kanca

mén

kanca

kanca

kanca

Apja kanca

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

Fajtája

Apja

5498 Görösgal-13

4379 Károlymajor-5

5574 Nenner

4884 Szentegát-85

3013 Püspökbóly-1

4992 Szaporca-1

4312 Petőháza-3

5109 Szentdénes-19

2766 Katádfa-4

3746 Békáspuszta

4380 Bikal-3 5382 Görösgal-10 (Hatos I.tm) 162 Szentegát 4337 Szentdénes-15 Dagad 652 Dália 5382 Görösgal-10 (Hatos I.tm)

640 Angéla

319 Olga

100 Szentegát 4337 Szentdénes-15 Szélrózsa Büszke 5281 Görösgal-8

15622 Lenke

15568 Rigó

795 Zizi

Sári

37520 Sári

15677 Szellő

512 Eszter

619 Hugi

450 Garas

720 Villám

4324 Szentegát-56 Sumony Érték 2284 Belga-26

Csillag

Anyja

Egyesült Erő Tsz. Toponár Szentegáti ÁG.

Új Élet Tsz. Ráksi

Magyar-Bolgár Testvériség Tsz. Siklós Lajta-Hansági ÁG.

Kossuth Tsz. Rózsafa

Béle Tsz. Gölle


Zalaegerszegi ÁG.

Hőgyészi ÁG.

Baki ÁG.

Lajta-Hansági ÁG.

Béke Tsz. Sormás

Kiállítója

Zalaegerszegi ÁG.

Kossuth Tsz. Rózsafa Zalaegerszegi ÁG. Szentegáti ÁG.

Zalaegerszegi ÁG.

Országos Lótenyésztési Felügyelőség Országos Lótenyésztési Felügyelőség Szentegáti ÁG.

Béke Tsz. Gölle Béke Tsz. Gölle

Lajta-Hansági ÁG Új Élet Tsz. Ráksi Egyesült Erő Tsz. Toponár Szentegáti ÁG.

Kossuth Tsz. Rózsafa

Baki ÁG. Rádiházai Ménes Hőgyészi ÁG. Juhépusztai Ménes Andráshidai ÁG. Zalaszentgróti ÁG. Béke Tsz. Gölle

Béke Tsz. Sormás

Tenyésztője


193

194

2801

1269

1599

1735

1798

3099

1996. Bronzérem:

2000. Ezüstérem:

2005. Aranyérem:

2005. Ezüstérem:

2005. Bronzérem:

1986

1990. Aranyérem:

1996. Bronzérem:

684

1985. Bronzérem:

1339

533

1985. Ezüstérem:

1996. Aranyérem:

1481

1985. Ezüstérem:

758

683

1980. Ezüstérem:

1044

336

1980. Ezüstérem:

1990. Bronzérem:

526

1980. Aranyérem:

1990. Bronzérem:

Szül.év 261


Törökkoppány-120 Cirfandli

Sára

Holló

Tünde (Cili)

Tündér

Gölle-1

Vándor

Sugár

Mesés

Toponár-84

Andráshida Lujza

Hámor

Rózsafa-11

Andráshida Laura

Görösgal Hugi

Illanó

Szine Deres Dáma

fek.

1993. szke

1999. pej

1998

1996. szke

1988. szke

1990. fek.

1988. pder.

1985. szke

1980. sga

1984. fek.

1972. vpej

1975. vpej

1979. szke

1972. pej

1968. pej

1976. sga


mén

kanca

kanca

kanca

kanca

mén

kanca

kanca

kanca

mén

kanca

kanca

mén

kanca

kanca

kanca

Apja kanca

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

Fajtája

Apja

583 Juta-345

5382 Görösgal-10 (Hatos I.tm) 5281 Görösgal-8

4587 Szentegát-59

1230 Tragika

1476 Soha

1530 Eszti

766 Cipel

637 Kisas�szony 855 Person

1035 Sztár

599 Kozmosz

323 Elvira

1561 Andráshida-1

2734 Perseron-201 (Bizsu)

2734 Perseron-201 (Bizsu) 2577 Toponár-46

1560 Nágocs-110

1560 Nágocs-110

1836 Ardenni-4

1543 Perseron-3

873 Rózsafa-2

645 Andráshi- 5382 Görösgal-10 da Cinkos (Hatos I.tm) 745 Manó 1560 Nágocs-110

15744 Linda

601 Csókos

305 Görösgal Aktinka 648 Divat

15681 Szinész 5899 Görösgal-17

15543 Szedres 3766 Szentegát-27

Anyja

Kiállítója

Kapostáj Tsz. KaposvárToponár PATE Kisérleti Telep Kaposvár Bisztricz Lajos Hobol Kaposvári Egyetem Kisérleti Telepe Réder György Törökkoppány

Petőfi Tsz. Somogyszil Agrária Rt. Gölle Béke Tsz. Gölle

Zalaegerszegi ÁG. Nagypeterdi Egyetértés Tsz. Rózsafa Kapostáj Tsz. KaposvárToponár Zalaegerszegi ÁG. Kapostáj Tsz. KaposvárToponár Béke Tsz. Gölle

Görösgali ÁG.

Tankó Kálmán Kömlőd

Schenk Iván Fazekasboda

Bisztricz Lajos Hobol


Korona Faluszövetkezet Gölle Válickavölgye Gazd.Szöv. Bocfölde Kapostáj Mg.Szöv. Kaposvár-Toponár

Petőfi Tsz. Somogyszil

Béke Tsz. Gölle

Béke Tsz. Gölle

Zalaegerszegi ÁG.

Kapostáj Tsz. KaposvárToponár

OMMI. Bp.

Zalaegerszegi ÁG.

Szigetvári ÁG.

Petőfi Tsz. Petőfi Tsz. Somogyszil Somogyszil Béke Tsz. Gölle Béke Tsz. Gölle

Tenyésztője



Szül.év 1979

2086

5073

2085

5351

2086

5472

2776

5358


2011. Aranyérem:

2011. Ezüstérem:

2011. Bronzérem:

2011. Bronzérem:

2013. Aranyérem:

2013. Ezüstérem:

2013. Ezüstérem:

2013. Bronzérem:

2015. Aranyérem:

2015. Ezüstérem:

2015. Ezüstérem:

2015. Bronzérem:

2015. Bronzérem:

Szine

Zsófi

Viszák-80 Cigány

Róna

Nagylengyel-19 Fürge

Boróka

Csillag

Ultra

Cudar

Pereked-101 Király

Csinos

Móni

Pereked-113 Baka

Boróka

Olga

2012. sga

2009. fek.

2011. szke

2010. sga

2005. fek.

2002. pej

2001. sga

2005. szke

2009. sga

2005. szke

2006. fek.

2006. szke

2005. fek.

Fsz. Anyja 2002. vasd.

kanca

mén

kanca

kanca

kanca

kanca

kanca

kanca

mén

kanca

kanca

mén

kanca

Apja kanca

Fajtája

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

hv.

Anyja

Apja

Tenyésztője

Gyöke Antal Endrőc

Pekár László Pereked






Kiállítója


Rajczi Balázs Szenna






4024 Gölle-144 Géza

5073 Pereked-113 Baka

4842 Rétság-2 Berci

3842 Karád-17 Rigó


Szentpétery Szabolcs Félix Vízvár


Bisztricz Zoltán Bisztricz Zoltán Hobol Hobol

Baksi József Viszák


Gyarmati János Dancsné Orosz Katalin Nagylengyel Tiszavasvári


Kaposvári Egye- Nagy Ferenc Tiszaföldvár tem Kisérleti Telepe 2927 Nágocs-101 Bibic Baksa Sándor Baksa Sándor KarancsKarancslapujtő lapujtő

2678 Nágocs-88

3844 Bicsérd-129 Csibész

2095 Belvárdgyula-49

2934 Töttös-134 Baka

4440 Hobol-70 Rudi

2934 Töttös-134 Baka

3842 Karád-17 Rigó

2577 Toponár-46

1953 Zsémbes 5234 Kaposvár-210 Lajcsi

Betti

1882 Fürtös

Dolli

1469 Bájos

Remény

1905 Ursula

1642 Emma

1774 Lenke

1774 Lenke

1775 Mókuska

1774 Lenke

1469 Bájos

1530 Eszti


Mellékletek

195

A magyar hidegvérű ló 2.2.4. melléklet

Jelentősebb termelőszövetkezeti hidegvérűló-állományok A tenyészetből kikerült fedezőmének száma

Alakulása

Megszűnése


Tenyészet jele

1997

2008

30

megyejel

Belga-6 Belga-13 Belga-23

1970

1989

15

1974

1990

20

megyejel – megyejel –

Petőfi MgTsz Újpetre

1975

1993

30

– megyejel

Belga-22 Belga-28 Belga-10 Belga-13 Belga-48 Belga-6 Belga-23 Belga-48

Aranymező MgTsz Bicsérd

1980

2002

15

– megyejel

Belga-6 Belga-13 Belga-22 Belga-23 Belga-40

fekete. pej, sárga szürke

22

1961

1990

20

20

1990

30

1990

30

1970

1991

10

1970

1986

30

fekete, pej sárga s.deres fekete pejderes sárga, pej fekete, pej

10

1961

Belga-6 Belga-26 Belga-13 Belga-36 Belga-3 Belga-6 Belga-13 Belga-23 Belga-22 Belga-28 Belga-6 Belga-13

pej

1962

megyejel – – megyejel – megyejel

1978

1990

15

sárga

11

1980

1995

10

pej, sárga

2

1977

1982

15

sárga

3

1980

1989

30

sárga

1

1976

1982

15

megyejel – – megyejel megyejel

Muraközi

sárga

1

1978

1983

10

megyejel

Belga-36

sárga, pej

–

Helység

Baranya megye Új Alkotmány MgTsz Villány Egyetértés MgTsz Szentdénes Petőfi MgTsz Hímesháza

Somogy megye Petőfi MgTsz Kisgyalán Kaposvölgye MgTsz Nagyberki Új Élet MgTsz Nágocs Alkotmány MgTsz Látrány November 7 MgTsz Baté Zala megye Vörös Szikra MgTsz Pókaszepetk Muramenti MgTsz Murakeresztúr Búzakalász MgTsz Zalaszentiván Zalavölgye MgTsz Zalaegerszeg Határmenti MgTsz Kerkaszentkirály Lenin MgTsz Bagod 196

megyejel – megyejel – megyejel – megyejel –

Genetikai háttér

Belga-22 Belga-28 Belga-6 Belga-22 Belga-23 Belga-36 Belga-22 Belga-23 Ardenni-2

Jellemző szín a tenyészetben

pej, sárga, szürke, fekete sárga s.deres pej, sárga, szürke s.deres pejderes szürke

4

3 2 3

10

6 4

Mellékletek

A 2.2.4. melléklet folytatása Alakulása

Helység

Vas megye Hegyhát 1980 Mg.Szövetkezet Nyögér Petőmihályfai MgTsz 1978 Petőmihályfa Hegyhátszentpéter Sárvári 1982 Gazdaszövetkezet Sárvár Győr-Moson-Sopron megye Kisalföld MgTsz 1975 Bogyoszló Fejér megye Egyetértés MgTsz Gyuró

1986

Megszűnése


Tenyészet jele

2010

20

megyejel

Muraközi

1983

20

megyejel

2005

5

2001

1996

Genetikai háttér

Jellemző szín a tenyészetben


2

Belga-6

pej, fekete, sárga sárga

megyejel

Belga-13

sárga

1

30

megyejel

Belga-25 Belga-28 Ardenni-3

sárga

11

30

megyejel

Belga-6 Belga-28 Ardenni-1 Ardenni-5

pej, fekete sárga

–

3

2.2.5. melléklet

Jelentősebb tenyésztők és tenyészetek az elmúlt évtizedektől napjainkig Baranya megye

Somogy megye

Zala megye

Kocsis József, Királyegyháza

Steiner Gyula, Kaposmérő

Nagy László, Bocfölde

Répás József, Csányoszró

Zsiga Lajos, Gölle

Márkus László, Alsónemesapáti

Varga Károly, Bicsérd

Baranyai János, Toponár

Bodor Ferenc, Zalaszentlászló

Schenk János, Fazekasboda

Szimcsák Géza, Nágocs

Horváth László, Zalalövő

Bisztricz Lajos, Hobol

Kovács János, Berzence

Pekár László, Pereked

Réder György, Törökkoppány

Petkó Sándor, Sellye

Kreka József, Karád Beke László, Iharos Kaposvári Egyetem, Vadgazdálkodási Tájközpont, Bőszénfa

Komárom-Esztergom megye

Mátyás István, Tata-Agostyán

Veszprém megye

Gyurkovics László, Pápa

Jász-Nagykun-Szolnok megye

Nagy Ferenc, Tiszaföldvár

Merész Gábor, Nóráp

197


A vonalalapítókra visszavezethető mének 2016 januárjában Genealógiai vonal alapító

Belga-3 1 2 3 4 5 6 Belga-6 1 2 3 4 6 6 Belga-22 1 2 Belga-25 1 2 3 4 5 Belga-26 1 2 3 4 Belga-28 1 2 3 4 Belga-36 1 2 3 4 Péterhida 1 Belga-13 1 2 198

Törzskönyvi szám

Név

Születési év

Szín

3097 5618 4649 5701 5702 5703

Kákics-181 Cél Iregszemcse-293 Pajkos Kaposvár-89 Maszek Pereked-101 Herceg Pereked-224 Laci Pereked-223 Rudi

1993 2011 2003 2012 2012 2012

fekete v.deres szürke szürke szürke fekete

4111 3923 5575 4458 4650 5695

Baracs-39 Muki Hajmáspuszta-106 Dollár Magyarszék-115 Botond Fazekasboda-157 Zsurló Pereked-250 Büszke Magyarszék-114 Olivér

1999 1997 2011 2001 2003 2011

szürke sötétpej pej sötétpej fekete

4167 5710

Bicsérd-181 Rudi Agostyán-274 Dömper

2000 2011

pej sárga

5194 4243 5277 4445 5713

Megyehíd-14 Zoli Bogyoszló-43 Lator Gecse-333 Berci Zsibót-135 Matyi Nóráp-105 Holló

2006 2001 2008 2002 2012

sárga májsárga sárga sárga fekete

5655 5289 3392 5694

Tiszaföldvár-292 Tomi Fazekasboda-124 Remény Gölle-25 Éber Tiszaföldvár-260 Vince

2010 2008 1995 011

pej sötétpej sárga sárga

5483 3662 4216 4146

Borsosberény-339 Sámán Bogyoszló-90 Hugó Bogyoszló-205 Karesz Bogyoszló-204 Kázmér

2010 1997 2000 2000

sárga májsárga májsárga tűzöttsárga

4597 4847 4374 5698

Hidas-113 Csibész Hidas-153 Játék Nyagyvenyim-21 Báró Őriszentpéter-8 Vazul

2002 2004 2001 2010

pej pej sötétpej fekete

3491

Bocfölde-61 Fácán

1996

sötétpej

3854 3898

Kaposvár-54 Lali Sárvár-17 Rigó/Derék

1998 1999

sötétsárga sárga

elhullott 2016. VI. 25.

Mellékletek

2.3.1. melléklet folytatása Genealógiai vonal alapító

Törzskönyvi szám

Név

Születési év

3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 13 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38

4683 3705 4845 4025 4307 5475 4306 5472 3703 4112 4297 5351 4275 5358 4023 3254 3704 4684 4805 3593 4305 4017 5487 5349 5350 5360 5576 5580 3089 5116 4294 4442 5696 5697 5711 5712

Nagykanizsa-33 Rigó Töttös-66 Garancia Pereked-145 Segál Gölle-141 Betyár Kaposvár-237 Egon Csörötnek-2 Tóbiás Kaposvár-230 Mókás Nagylengyel-19 Fürge Alsónemesapáti-121 Gazdag Kaposvár-72 Elek Kaposvár-263 Artur Pereked-101 Király Kaposvár-75 Pampa Viszák-80 Cigány Iharosberény-171 Villám Bicsérd-66 Döme Csányoszró-4 Gitár Petrikeresztúr-25 Lucifer Felsőpetény-335 Dominó Iharos-21 Fontos Bogyoszló-40 Lóránt Kaposvár-136 Megyer Borsosberény-246 Peti Karancsberény-69 Szikla Karancsberény-70 Szikra Zalaudvarnok-40 Laci Pápa-259 Matyi Tiszavasvári-346 Báró Békáspuszta-16 Csillagvár Söjtör-60 Pandur Bocfölde-10 Dollár Pereked-52 Karcsi Gölle-198 Gábor Zalaszentlászó-24 Báró Pápa-299 Bendegúz Pápa-252 Bitang

2002 1997 2004 1999 2001 2009 2001 2010 1997 2000 2001 2009 2000 2009 1999 1994 1997 2003 2002 1996 2001 1999 2006 2009 2009 2009 2010 2010 1993 2007 2001 2002 2011 2011 2012 2012

Szín

szürke sárga v.deres fekete pej fekete fekete sárga sárga fekete fekete sárga fekete fekete sötétpej fekete sárga sárga sárga szürke sötétsárga sárga sárga sárga sárga sárga sárga sárga fekete pej sárga pej fekete sárga sárga fekete

elpusztult 2016-ban

199

4988 Sellye-288 Fantom 2005.

4422 Nagyvenyim-41 2002.

5348 Berzence-246 Vihar 2009.

4292 Nagybajom-241 Sárkány 2001.

2340 Gölle-19 1987.

3493 Nemesvid-23 Figura 1996.

2934 Töttös-134 Baka 1992.

2488 Gölle-8 1988.

1789 Gölle-19 1982.

5359 Kaposvár-221 Démon (e.Unkasz) 2009.

2930 Vókány-5 Bitang 1992.

2200 Gölle-10 1986.

5474 Pereked-106 Kapitány 2010.

5073 Pereked-113 Baka 2006.

4656 Gölle-156 Marci 2003.

2186 Gölle-6 1986.

1414 ARDENNI-1 1974.

5793 Pereked-148 Legény 2013.

5276 Megyehíd-21 Bitang 2008.

4682 Palin-7 Gazda 2003.

2339 Gölle-8 1987.

1790 Gölle-6 1982. 2564 Gölle-2 1989.

2489 Gölle-14 1988.

2.3.2. melléklet

3.2.1. melléklet

3.4.1. melléklet

A muraközi típusú lovak minősítési szempontjai

6.1.1. melléklet

Az 1989. december 9-én megalakult Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület alapító tagjai Sorszám

Név

Lakcím

1.

+ Dr Pásztory Csaba

7624 Pécs, Rókus u. 5/a

2.

Müller János

7754 Bóly-Békáspuszta

3.

Dr Németh Csaba

2073 Tök, Külterület 03/6 Hrsz.

4.

Zámbori Márta

1024 Budapest, Keleti Károly u. 24.

5.

+ Rádoki József

7435, Somogysárd Ménes

6.

Markos László

8360 Keszthely, Helikon köz 14/b

7.

Markos Éva Julianna

8360 Keszthely, Helikon köz 14/b

8.

Egyetértés Mg Tsz

2464 Gyúró, képviselő Dr. Hamza László

9.

Mg Kombinát

7754 Bóly, képviselő Papp Zoltán

10.

Béke Mg Tsz

7272 Gölle, képviselő Zsiga Lajos

11.

Zsiga Lajos

7272 Gölle, Árpád u. 57.

12.

Kapostáj Mg Tsz

7400 Kaposvár, képviselő Baranyai János

13.

+ Diósi Ernő

8666 Somogyegres, Kossuth L. u.11.

14.

+ Papp László

7471 Zimány, Kossuth Lajos u. 62.

15.

Berta János

7272 Gölle, Petőfi u. 23.

16.

Aranymező Mg Tsz

7671 Bicsérd, képviselő Varga Károly

17.

+ Szimcsák Géza

8674 Nágocs, Dózsa u. 24.

18.

+ Váradi Sándor

6500 Baja, Szent László u.112.

19.

+ Kovács János

7416 Berzence, Mátyás u. 12.

20.

+ Márkus László

8924 Alsónemesapáti

21.

+ Szita Imre

8738 Nemesvid, Petőfi u. 17.

22.

+ Szücs Ferenc

8675 Andocs, Árpád u. 45.

23.

Válickavölgye Mg Tsz

8943 Bocfölde, képviselő Nagy László

24.

Március 15 Mg Tsz

8667 Kánya, képviselő Ács József

25.

Kisalföld Mg Tsz

9324 Bogyoszló, képviselő Dr. Gulyás László,

26.

+ Réder György

7285 Törökkoppány, Kossuth L. u. 25.

27.

+ Magyaricza

József 8676 Karád, Rákóczi u.16.

28.

+ Várhegyi József

7276 Somogyszil, Szabadság u. 40.

29.

+ Kodela Jenő

8728 Pogányszentpéter, Bajcsy Zsilinszky u.

30.

+ Sámoly Ferenc

8666 Somogyegres, Kossuth L. u. 8.

31.

+ Háncs Béla

7441 Magyaregres, József A. u. 49.

32.

+ Markof József

8676 Karád, Attila u. 25.

205

A magyar hidegvérű ló Mellékletek 6.1.2. melléklet

A ménállomány változás dinamikája 1961–1982 között 1961

1962

1963

1964

1965

1966

1967

1968

1969

1970

1971

1139

1171

1193

1162

1097

1077

1094

1102

1122

1092

1031

243

263

266

242

230

239

252

261

276

285

287

21.3

22.5

22.3

20.8

21

22.2

23

23.7

24.6

26.1

27.8

1972

1973

1974

1975

1976

1977

1978

1979

1980

1981

1982

981

1007

1026

1033

1040

1000

927

886

858

821

855

275

266

253

246

244

238

234

240

251

253

267

28

26.4

24.7

23.8

23.5

23.8

25.3

27

29.3

30.8

31.2

4167 Bicsérd-181 Rudi. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből

206

3097 Kákics-181 Cél 1993. 5618 Iregszemcse-293 Pajkos 2011.

4020 Hidas-163 Simon 1999.

4649 Kaposvár-89 Maszek 2003.

3710 Toponár-30 Gyémánt 1997.

4655 Pogány-205 Bolygó 2003.

1907 Gölle-2 1983.

1661 Karád-1 1981.

2481 Toponár-21 1988.

4262 Bár-8 1955.

1097 Nágocs-183 1975.

4990 Bóly-10 1958.

456 Szentgáloskér-2 1970.

5116 Bóly-11 1959.

5701 Pereked-101 Herceg 2012.

1567 Karád-3 1980.

3757 Tarcsapuszta 1953.

2261 BELGA-3 1946.

1528 Karád-12 1980.

4189 Bár-5 1954.

5702 Pereked-224 Laci 2012.

4852 Boly-9 1957.

5703 Pereked-223 Rudi 2012.

2192 Gölle-2 1986.

4260 Bár-6 1954.

3758 Tarcsapuszta-2 1953.

6.2.1.a melléklet

2264 BELGA-6 1947. 5117 Sátorhely-18 1959.

3278 Görösgal-2 1951.

4875 Szentegát-79 1956.

3766 Szentegát-27 1953.

330 Kastélyosdombó-375 1969. 1259 Gölle-9 1977.

3767 Szentegát-28 1953.

3063 Szentlörinc-5 1951.

4306 Szentegát-51 1955.

5382 Görösgal-1 (Hatos I) 1962.

5006 Juta-12 1958. 1261 Gölle-19 1977.

723 Andráshida-6 1972.



1183 Gölle-33 1976.

1198 Gölle-18 1976.


1192 Toponár-12 1976.

1273 Pakod-1 1977.

2574 Óhid-28 1989. 4107 Lajoskomárom-37 Béni 1999. 1268 Kisgyalán-98 1977.

3851 Hajmáspuszta-101 1997. 792 Andráshida-22 1972.

3801 Hajmáspuszta-101 MTZ (Öcsi) 1998.


3802 Hajmáspuszta-105 John Deere 1998.


1089 Gölle-11 1975.


1088 Gölle-6 1975.

109

1275 Pakod-8 1977.

1274 Pakod-4 1977. 2561 Alsópáhok-43 1989.

2581 Zalaszentlászló-66 1989.

3923 Hajmáspuszta-106 Dollár 1997.

3800 Hajmáspuszta-99 Rába 1998.



591 A

2628 Dunaföldvár-115 1989. 3462 Csobokapuszta 1952. 457 Görösgal-11 1970.

39 Zimány-139 1967.

4170 Szentegát-38 1954.

581 Görösgal-17 1971.

5498 Görösgal-13 1963.

337 Baté-154 1969.

1091 Szentegát-12 1975.

4171 Szentegát-39 1954.

4589 Szentegát-60 1956.

984 Görösgal-2 1974.

4877 Mosonmagyaróvár-8 1957.

1271 Bicsérd-47 1977.

475 Görösgal-13 1970.

3

1106 Magyaratád-141 1975. 28 Somogyszil-174 1967.

871 Karád-127 1973. 1499 Nagyberki-66 1979.

1798 Somogyszil-2 1982.




1090 Rózsafa-120 1975.

1202 Rózsafa-2 1976.

463 Gölle-3 1970.

2182 Hímesháza-14 2336 Erdösmárok-20 2341 Himesháza-21 1493 Gölle-13 1201 Karád-114 1979. 1986. 1987. 1987. 1976.

1186 Kisgyalán-56 1976.

2096 Bóly-49 1984. 1651 Somogyszil-1 1410 Kisgyalán-10 1981. 1978.

26 Somogyszil-166 1184 Rózsafa-4 1967. 1976.

1654 Somogyszil-31178 Kisgyalán-48 1981. 1976.

2683 Somogyegres-80 1990.

1889 Belvárdgyula-15 1983.

1189 Kisgyalán-53 1976. 1821 Belvárdgyula-21 1983.

1484 Kisgyalán-54 1900 Somogyszil-6 1412 Kisgyalán-12 1487 Kisgyalán-48 1983. 1979. 1978. 1979. 982 Karád-82 1974.

2082 Vokány-20 1985.

2101 Kishajmás-6 1985.

1407 Kisgyalán-4 1978.

728 Karád 1972.

1203 Karád 1976.

1897 Somog 1983.

2933 Karád-87 1792 Belvárdg 1982. Apacs 1991. 2258 Matty-38 1986.

4015 Nagybaj Büszke 19

4650 Pereke Büszke 20

6.2.1.b melléklet

2264 BELGA-6 1947.

6 Szentegát-51 1955.

5382 Görösgal-10 (Hatos I) 1962.

4850 Szentegát-69 1956.


4169 Szentegát-37 1954.

4181 Szentegát-48 1954.

3368 Csobokapuszta-1 1952. 4865 Juta-11 1957.

731 Békáspuszta-523 1972.

ráshida-5 70.

1088 Gölle-6 1975.

Pakod-4 77.

1094 Gölle-10 1975.

1275 Pakod-8 1977.


2581 Zalaszentlászló-66 1989.

2568 Kehida-34 1989.

ta-106

3800 Hajmáspuszta-99 Rába 1998.

4106 Hajmáspuszta-2 Berci 1999.

át-60

safa-2 6.

475 Görösgal-13 1970.

463 Gölle-3 1970.

3 1201 Karád-114 1976. 1407 Kisgyalán-4 1978.

1264 Kisgyalán-99 1977.

48 Kaposvár-440 99 Szentgáloskér-327 5960 Répáspuszta-119 1967. 1967. 1966.

100 Zimány-140 1967.

4481 Fazekasboda-152 4458 Fazekasboda-157 Csontos 2001. Zsurló 2001.



csérd-47 77.

465 Nagyberki-71 1970.



1380 Karád-60 1978.

-43


186 Baté-49 1968.

5125 Fazekasboda-125 Fickó 2006.

5225 Görösgal-6 1960.

1255 Rózsafa-8 1977.

1203 Karád-113 1976.

1411 Gölle-11 1978.

1181 Rózsafa-11 1976.

1254 Rózsafa-1 1977.

1179 Rózsafa-9 1976.

1525 Karád-15 2334 Bükkösd-63 1648 Gölle-2 1980. 1987. 1981.

1897 Somogyszil-1 2079 Siklós-75 1985. 1983.

2471 Karád-71 1988.

2933 Karád-87 1792 Belvárdgyula-104 Apacs 1991. 1982.

2797 Szilágy-134 2754 Szellö-104 Adós 1991. 1990.

2258 Matty-38 1986.

5120 Bicsérd-50 Zorró 2005.

4650 Pereked-250 Büszke 2003.

4320 Szentegát-52 1955.

3768 Szentegát-29 1953.

5563 Kára-83 1963.

728 Karád-184 1972.

4015 Nagybajom-167 Büszke 1999.

4844 Kaposvár-144 Oszkár 2003.

5126 Fazekasboda-128 Úrfi 2006.

5281 Görösgal-8 1961.

4867 Szentegát-72 1956.

338 Baté-162 1969.

4658 Kaposvár-114 Unatkozó 2003.

1185 Rózsafa-5 1976.

1481 Rózsafa-11 1979.

1634 Gölle-10 1645 Gölle-15 1636 Gölle-7 1653 Gölle-3 1981. 1981. 1981. 1981.


2686 Igal-101 1990.

2682 Szür-22 2570 Kisujbánya-59 1989. 1990.

4967 Bicsérd-235 Pötyi 2005.

116 Decs 1966.

5695 Magyarszék-114 Olivér 2011.

2753 Szür-23 1990.

2796 Szellö-126 Aga 1991.

4111 Baracs-39 4002 Baracs-40 Muki 1999. Végzet 1999. 5575 Magyarszék-115 Botond 2011.

3626 Hidas-4 Tornádó 1996.

2271 BELGA-13 1946.

5388 Somogysárd-1 1962. 5905 Kazsok-66 1966.

49 Kazsok-70 1966.

10004 Baté-3 1964. 188 Karád-314 1968.

4180 Püspökbóly-8 1954.

4019 Idamajor-1 (Tizenhármas) 1954.

5730 Mosdós-74 1964.

36 Kaposvár-61 1967.

1482 Karád-100 1979.

583 Juta-345 1971.

97 Baté-44 1967.

1270 Magyaratád-58 1977.

1640 Látrány-64 1981.


1560 Nágocs-110 1782 Nágocs-23 1980. 1982.

1182 Somogys 1976.

1802 Karád-15 1982.

2575 Siklós-35 1989.

1825 Göll 1983.

3596 Kővágó-95 1996.

1977 Toponár-77 1982 Toponár-83 1986 Toponár-84 2184 Toponár-71 2104 Toponár-76 2189 Toponár-77 2190 Toponár-74 2197 Toponár-75 2349 Toponár-53 2350 Toponár-57 1984. 1984. 1984. 1985. 1986. 1986. 1986. 1986. 1987. 1987. 2749 Andocs-89 3089 Békáspuszta-16 4246 Segesd-208 1990. Csillag 1993. Gurbó 2001. 2469 Andocs-79 2573 Miklósi-83 1989. 1988.

2582 Zics-76 1989.

2678 Nágocs-88 1990.

2750 Balatonlelle-70 2789 Andocs-85 1991. 1990.

4305 Bogyoszló-40 Lóránt 2001.

4425 Toponár-159 Lázár 2002.

3594 Csányoszró-2 Forint 1996.

4683 Nagykaniz Rigó 2003.

3839 Gölle-126 Matyi 1998.

3848 Iharosberény-34 Pajk 1998.

3840 Gölle-120 Gézengúz 1998.

4452 Fazekasboda-277 Szivárvány 2002.

4023 Ihar Vil

3962 G Vikto

3847 Kaposvár-50 Miki 1998.

4482 Fazekasboda-272 Imi 2002.

4483 Fazekasboda-27 Betyár 2002.

4017 Kaposvár-136 4112 Kaposvár-72 4116 Kaposvár-77 4275 Kaposvár-75 4296 Kaposvár-261 4297 Ka Megyer 1999. Unió 2000. Elek 2000. Pampa 2000. Simon 2001. Artú 5193 Felsőpetény-310 5349 Karancsberény-69 5350 Karancsberény-70 5487 Borsosberény- 246 Illés 2007. Szikla 2009. Szikra 2009. Peti 2006.

4805 Felsőpetény-335 Dominó 2002.

4842 Rétság-2 Berci 2004.

5580 Tiszavasvári-346 Báró 2010.

5472 Nagylengyel-19 Fürge 2010.

3593 Iharos-21 Fontos 1996.

3

3096 Gölle-13 Csibész 1993.

3797 Iharos-32 Gyula 1997.

3843 Gölle-122 Gábris 1998.

3854 Kaposvár54 Lali 1998.

2924 Gölle-11 Bátor 1992.

3898 Sárvár-17 Rigó 1999.

3722 Sárvár-132 Botond 1997.

3852 Kaposvár-44 3704 Csányoszró-4 Gitár 1997. Cucc 1998.

2918 Bicsér Berci 199

3628 Bocfölde-120 Gázsi 1997.

3644 Iharos-20 Szputnyik 1996.

3655 Zalaszentlászló-100 3703 Alsónemesapáti-121 1997. Gazdag 1997.

5576 P Mat

3771 Bocfölde-119 3850 Alsón Krokodil 1997. Báto

5696 Göll 2

6.2.1.c melléklet

Baté-44 1967. 1096 Somogyszil-5 1975.


1802 Karád-15 1982.

2 Nágocs-23 1982.

2575 Siklós-35 1989.

1483 Toponár-35 1979.

2088 Gölle-7 2677 Ócsárd-57 1990. 1985.

1825 Gölle-13 1983.

3596 Kővágó-95 1996.

1260 Toponár-78 1977.

3918 Somogyegres-158 Rudi 1988.

476 Törökkoppány-115 1970.

866 Toponár-10 1973.

974 Toponár-47 1974. 1913 Besenyőtelek-36 1983.

2569 Kisdér-28 4016 Törökkoppány-161 1999. 1989.

3954 Nagyvenyim-149 Dollár 1997.

1480 Rózsafa-8 1979.

183 Bárdibükk-237 1968.

1522 Rózsafa-3 1979.

4217 Szápár-129 Bandi 1997.

1822 Békáspuszta-2 1987 Hímesháza-47 2490 Pécsbagota-94 1984. 1989. 1983.

2095 Belvárdgyula-49 1985. 5351 Pereked-101 Király 2009.

nár-75 2349 Toponár-53 2350 Toponár-57 2479 Toponár-18 2480 Toponár-20 2482 Toponár-23 2483 Toponár-25 1987. 1988. 1988. 1988. 1988. 1987. 2918 Bicsérd-110 Berci 1992.

3845 Sellye-15 Villám 1998.

3096 Gölle-13 Csibész 1993.

os-32 97.

3254 Bicsérd-66 Döme 1994.

4683 Nagykanizsa-33 Rigó 2003. 3848 Iharosberény-34 Pajk 1998.

Gölle-120 gúz 1998.

82 Fazekasboda-272 Imi 2002.

3962 Gölle-127 Viktor 1999.

4483 Fazekasboda-273 Betyár 2002.

3955 Sellye-92 Holló 1999.

5116 Söjtör-60 Pandúr 2007.

4023 Iharosberény-171 Vill 1999.

3847 Kaposvár-50 Miki 1998.

3705 Töttös-66 4067 Békáspuszta-202 Garancia 1997. Pászt 1999.

2565 Gölle-3 1989.

4117 Iharos-117 Vulkán 2000.

3894 Gölle-150 Miklós 1999.

4843 Fazekasboda-123 Csaba 2004.

3086 Babarc-178 Csillag 1993.

4014 Gölle-149 Matyi 1999. 5358 Viszák-80 Cigány 2009.

3254 Bicserd-66 Döme 1994.

4024 Gölle-144 Géza 1999.

sapáti-121 997.

5576 Pápa-259 Matyi 2010.

5711 Pápa-299 Bendegúz 2012.

3771 Bocfölde-119 3850 Alsónemesapáti-86 Krokodil 1997. Bátor 1998. 5696 Gölle-198 Gábor 2011.

4837 Fazekasboda-126 Sanyi 2004.

5475 Csörötnek-2 4845 Pereked-145 Tóbiás 2009. Segal 2004.

5712 Pápa-Bitang (E.Tulipán) 2012.

4240 Felsőpetény-45 Aranyos 1999.

4442 Pereked-52 Karcsi 2002.

4025 Gölle-141 Betyár 1999.

Kaposvár-75 4296 Kaposvár-261 4297 Kaposvár-26 4306 Kaposvár-30 4307 Kaposvár-237 4373 Kaposvár-123 Mókás 2001. Egon 2001. Andor 2002. mpa 2000. Simon 2001. Artúr 2001.

berény-70 5487 Borsosberény- 246 009. Peti 2006.

2801 Gölle-1 1991.

2799 Gölle-5 1991.

2566 Gölle-4 1989.

4294 Bocfölde-10 Dollár 2001.

4444 Kaposvár-182 4484 Kaposvár-218 Ábránd 2002. Lucifer 2002. 5102 Abasár-28 Tibi 2006.

4480 Iharos-210 Kobra 2002.

4684 Petrikeresztúr-25 Lucifer 2003.

5360 Zalaudvarnok-40 5697 Zalaszentlászló-24 Báró 2011. Laci 2009.

5124 Tiszaföldvár-51 Artúr 2005.

2280 BELG 1945. 4337 Szentdénes-15 Szentdénes-15 4337 (Huszonkettes) 1955. 1955. (Huszonkettes)

5345 Juta-13 Juta-13 5345 1961. 1961.

5560 Csoma-4 Csoma-4 5560 1963. 1963.

165 Szentgáloskér-173 Szentgáloskér-173 27 27 Somogyszil-172 Somogyszil-172 165 1968. 1967. 1968. 1967. 5736 Szentegát-4 Szentegát-4 5736 1965. 1965.

5567 Szentegát-126 Szentegát-126 5567 1963. 1963.



5344 Mosdós-1 Mosdós-1 5344 1961. 1961.

180 Csányoszró-169 Csányoszró-169 180 1968. 1968.

181 Sellye-90 Sellye-90 181 1968. 1968.

1492 Nádasd-2 Nádasd-2 1492 1979. 1979.

1386 Szaknyér-61 Szaknyér-61 1386 1978. 1978.

5744 Zimány-121 Zimány-121 5744 1965. 1965.

2003 Mesterháza-58 Mesterháza-58 2003 1984. 1984.

2085 Pácsony-72 Pácsony-72 2085 1985. 1985.

1385 Bicsérd-35 Bicsérd-35 1385 1978. 1978.

10065 Bicsérd-34 Bicsérd-34 10065 1978. 1978.





461 Siklós-113 Siklós-113 461 1970. 1970.

878 Zalaszentiván-101 Zalaszentiván-101 878 1973. 1973.

2091 Látrány-55 Látrány-55 2091 1985. 1985.

1989 Látrány-49 Látrány-49 1989 1984. 1984.

2100 Bocfölde-132 Bocfölde-132 2100 1985. 1985.

4167 Bicsérd-181 Bicsérd-181 4167 Rudi 2000. 2000. Rudi

4293 Bicsérd-73 Bicsérd-73 4293 Becsület 2001. 2001. Becsület

2572 Lippó-84 Lippó-84 2572 1989. 1989.

2671 Bocfölde-6 Bocfölde-6 2671 1990. 1990.


460 Siklós-112 Siklós-112 460 1970. 1970.


1562 Somogyszil-2 Somogyszil-2 1562 1980. 1980.

1564 Somogyszil-30 Somogyszil-30 1564 1980. 1980.


30 Ráksi-1 Ráksi-1 30 1967. 1967.

51 Szen Sze 51 19 19

5602 Szen Sze 5602 19 19

874 B 874 19 19

1006 PP 1006 19 19

865 Pa Pa 865 19 19

2183 Egyházasharaszti-39 Egyházasharaszti-39 2183 1986. 1986.

2202 Pókaszepetk-5 Pókaszepetk-5 2202 1986. 1986.



3250 Alsónemesapáti-83 Alsónemesapáti-83 3250 Dalia 1994. 1994. Dalia

2689 Gölle-8 Gölle-8 2689 1990. 1990. 3661 Ujpetre-106 Ujpetre-106 Dollár Dollár 3661 1997. 1997.

1783 Boc Boc 1783 19 19

5710 Ago Ago 5710 Dömpe Dömpe

6.2.1.d melléklet 2280 BELGA-22 1945.

ma-4

zil-172

entegát-18 1968.

4860 Szentdénes-17 1957. 30 Ráksi-154 1967. 51 Szentegát-4 1967.

5482 Hetes-2 1962.

5605 Attala-1 1963.

182 Karád-315 1968. 90 Szentegát-9 1967.


5506 Szentegát-122 1963.


580 Görösgal-10 1971.

325 Szentegát-16 1969. 1007 Szentdénes-27 1974.

Bicsérd-34 1978.

entegát-24 1967.

szentiván-101 1973.

ocfölde-132 1985.


5738 Szentegát-27 1965.

5558 Szentegát-124 1963.



1006 Pakod-3 1974.

473 Pakod-7 1970.

1010 Pakod-10 1974.

234 Nagypeterd-47 1968.

736 Pakod-14 1972.

863 Pakod-11 1973.

865 Pakod-23 1973.

1267 Nagykanizsa-28 1977.

474 Pakod-15 1970.

593 Pakod-16 1971.


791 Pakod-2 1972.

864 Pakod-17 1973.

472 Pakod-5 1970.

1009 Pakod-19 1974.

594 Pakod-23 1971.

585 Pakod-22 1971.

1787 Bocfölde-147 1982.

2203 Pókaszepetk-3 Rigó 1986.

5602 Szentegát-127 1963. 874 Bak-2 1973.

Bocfölde-6 1990.

kaszepetk-2 1986.

1783 Bocfölde-149 1982.

9 Gölle-8 1990.

tre-106 Dollár 1997.

5710 Agostyán-274 Dömper 2011.

1379 Pókaszepetk-209 1978.

2283 BELGA-25 1945. 4141 Juta-4 4143 Juta-6 1954. 1954.

4340 Kaposmérö-2 4858 Somogyhárságy-5 4881 Szentegát-82 1955. 1957. 1957. 5499 Zics 1963.

344 Toponár-45 1969.

38 Kára-201 1967.

37 Gamás-278 1967.

98 Kára-197 1967.

4883 Szentegát-84 1957.

5095 Szentegát-89 1959.

94 Kára-200 1967.

108 Kára-205 1967.

5096 Szentegát-90 4341 Juta 1959. 1955. 5504 Csányoszró-1 1963.

6.2.1.e melléklet

A-25

ntegát-90 4341 Juta-8 4342 Juta-9 59. 1955. 1955.

nyoszró-1 63.

4693 Kaposmérö-3 5097 Szentegát-91 (Huszonötös I.tm) 1956. 1959. 342 Bak-11 1969.

345 Bak-6 1969.

1375 Pakod-205 1978.

1376 Pakod-206 1978.

2792 Bocfölde-2 1991.

2760 Mesterháza-48 1989.

4243 Bogyoszló-43 Lator 2001.

4445 Zsibót-135 Matyi 2002.

5194 Megyehíd-14 Zoli 2006.

5277 Gecse-333 Berci 2008.

5784 Nóráp-251 Bandi 2013.

4339 Kaposvár-1 1955.

4885 Szentegát-86 1958.

346 Bak-9 1969.

5785 Karancsberény-88 Zsiga 2013.

4882 Szentegát-83 1957. 106 Balatonboglár-493 1967.

5713 Nóráp-105 Holló 2012.

4142 Juta-5 1954.

2284 BELGA-26 1941. 3026 Szentdénes-9 1951.

4876 Szentegát-80 1957.

4178 Szentegát-46 1954.

3273 Bóly-1 1951.

4872 Szentegát-77 1957.


3024 Szentdénes-8 1951.

4188 Szentegát-50 1954.

4323 S

4377 Szentegát-57 1955.

3769 Szentegát-30 1953.

3770 S

5346 Ötvöskónyi-3 1961.

5623 Szentegát-17 4886 Károlymajor-6 5645 Szentegát-27 1964. 1958. 1964.

5640 Szentegát-15 1964.

335 Rózsafa-19 1969.



1662 Pakod-225 1981.

4873 Szentegát-78 1957.

5483 Balatonberény-1 4349 Tarcsapuszta-5 1962. 1955. 1005 Andráshida-1 1974.


582 Andráshida-21 467 Csehimindszent-23 1971. 1970.

5046 Károlymajor-7 5 1958.

869 Andráshida-4 717 1973.


1632 Mosonmagyaróvár-51 1980. 5117 Nagyvenyim-47 Kisöcsi 2004. 331 Békáspuszta-351 1008 Szentegát-3 1969. 1974.




4987 Nagyvenyim-42 Öcsi 2004.

1650 Kisgyalán-80 1981.

1658 Kisgyalán-78 1981.

503

2

6.2.1.f melléklet

2284 BELGA-26 1941.

nes-8

4188 Szentegát-50 1954.

4323 Szentegát-55 1955.

3276 Katádfa-6 1951.

át-57

3769 Szentegát-30 1953.

3770 Szentegát-31 1953.

3771 Szentegát-32 1953.

4871 Szentegát-76 1957.

5009 Somogyhárságy-6 1958.

4177 Szentegát-45 1954.

5644 Szentegát-16 1964.


40 Csörnyefölde-274 1967.

235 Bóly-225 1968.

184 Drávasztára-163 Huszonhatos V.t 1968.



Csehimindszent-23 1970.

venyim-47 i 2004.

5046 Károlymajor-7 5559 Görösgal-15 1958. 1963. 869 Andráshida-4 717 Békáspuszta-522 1973. 1972.

4851 Szentegát-70 1956.

4179 Szentegát-47 1954.

4780 Szentegát-67 1957.

1793 Szentegát-3 1982. 2673 Buzsák-64 1990. 4987 Nagyvenyim-42 Öcsi 2004.


1658 Kisgyalán-78 1981.

3392 Gölle-25 Éber 1995.

3595 Gölle-7 Fenegyerek 1996.

3709 Gölle-62 Galiba 1997.

4304 Villány-106 Dani 2001.

5036 Dunaújváros-256 5289 Fazekasboda-124 5655 Tiszaföldvár-292 5694 Tiszaföldvár-260 5767 Gölle-179 Gusztáv 2006. Remény 2008. Bandi 2013. Tomi 2010. Vince 2011. 2078 Látrány-54 1985.

1990 Látrány-50 1984.

1993 Látrány-53 1984.

2571 Lapáncsa-2 2562 Békáspuszta-15 1989. 1989. 4132 Vezseny-169 Vezér 1996.

3629 Gölle-61 Góliát 1997. 4497 Újpetre-86 Géza 2001.

2286 BELGA-28 1944. 3754 Szentdénes-11 1953.



2352 Zalaudvarnok-51 1987.


339 Hetes-247 1969.

4162 Csobokapuszta-4 1954.

590 Gölle-12 1971.

1908 Pókaszepetk-2 2560 Alsónemesapáti-42 2840 Zalaudvarnok-64 1820 Pakod-10 1983. 1989. 1990. 1983. 3662 Bogyoszló-90 Hugó 1997.

5483 Borsosberény-339 Sámán 2010.

4244 Bogyoszló-44 4216 Bogyoszló-205 Leó 2001. Karesz 2000.

3270 Szentlörinc-6 1951.

862 Gölle-11 1973.

462 Gölle-1 1970.

867

2486 Pókaszepetk-3 1988.

1800 Gölle-2 1982.

1912

4146 Bogyoszló-204 Kázmér 2000.

3893 Bogyoszló-93 Hobó 1997.

5574 Karancsberény-4 Herman 2011.

5787 Karancslapujtő96 Kondor 2011.

4004 Bogyoszló-55 Jácint 1999.

6.2.1.g melléklet

LGA-28 4.

tlörinc-6 1.

ölle-1 0.

ölle-2 2.

gyoszló-55 nt 1999.

3012 Gerde 1951.

4344 Bár-9 1955. 5109 Szentdénes-19 1959. 5790 Andráshida-12 1965.

867 Gölle-89 1973.

589 Gölle-1 1971.

1912 Nágocs-25 1565 Szentgáloskér-85 1980. 1983.


596 Gölle-31 1971.

726 Gölle-1 1972.


1799 Gölle-14 1982.

1566 Szentgáloskér-84 1980. 1999 Kisgyalán-31 1984.



2480 BELGA-36 1946. 3008 Sátorhely-2 1951.

3018 Sátorhely 1951.

4140 Juta-3 1654.

4146 Patca-4 1954.

3060 Sátorhely-5 1951.

4584 Bóly-7 1955.

4343 Juta-10 1955.

4145 Zselickislak-1 1954.

4848 Kaposmérö-4 1956.



1502 Karád-49 1978.

4585 19

4317 Károlymajor-4 1955. 5647 Andráshida-13 1964.

1266 Szentgáloskér-6 1977. 1660 Toponár-50 1981.

4544 Szenna-2 1955.

4849 Zselicszentpál-4 1956.

1190 Szentgáloskér-2 1095 Szentgáloskér-2 1976. 1975. 1559 Toponár-29 1980.

4692 Ka 19

1497 Toponár-34 1979. 1226 Szentgáloskér-412 1194 Szentgáloskér-41 1104 Szentgáloskér-1 1976. 1975. 1976.


3034 Veszprémvarsány-8 1988. 5698 Őriszentpéter-8 Vazul 2010. 2485 Murakeresztur-12 1988.

3092 Bocfölde-59 Csóró 1993.

2919 Bocfölde-2 Betyár 1992.

2920 Bocfölde-6 Bohóc 1992.

2921 Bocfölde-10 Bástya 1992.

3251 Bocfölde-74 Dinó 1994.

1478 K 19

3497 Bocfölde-11 Ezüst 1995.

3490 Bocfölde-56 Furmint 1996.

3599 Bocfölde-55 Finis 1996.

2345 Mura 19

4597 Hidas-113 Csibész 2002.

4847 Hidas-153 Játék 2004.

3524 Óhíd 19

4173 Újmohács-143 Bandi 2000. 3247 Bocfölde-77 Delelő 1994.

3256 Bocfölde-73 Dejó 1994.

3423 Bocfölde-1 Első 1995.

6.2.1.h melléklet

GA-36

Bóly-8 y-7 955.

Sárköz-4 45853785 Bóly-8 1955.1952. 185 Vókány-185 1968.

Sárköz-1 37853451 Sárköz-4 1952.1952.

3332Sárköz-2 Szentegát-2 3452 1951. 1952.


185 Vókány-185 1968.

aposdada-1 46923999 Kaposmérö-1 3999 Kaposmérö-1 4144 Juta-7 mérö-4 Kaposdada-1 956. 1954. 1956.1954. 1954.

3784 Sárköz-3 4144 Juta-7 1954.1952.

Sátorhely 37843006 Sárköz-3 1952.1951.

3006 Sátorhely 1951.

5347 Kazsok-4 1961.

Pölöske-1 53474776 Kazsok-4 1961.1957.

4776 Pölöske-1 1957.

5648 Andráshida-11 56485750 Andráshida-11 5750 56 Andráshida-3 Andráshida-11 Andráshida-11 1964. 1967. 1964.1965. 1965.

d-49

rki-90

Karád-88 de-74 979. 4.

Sárköz-2 34513452 Sárköz-1 1952.1952.


44 Andráshida-8 43 Andráshida-6 1967.1967.

983 Marcali-183 1974.

983 Marcali-183 1974.

5833 Andráshida-9 5833 5741 Andráshida-9 Andráshida-3 5741 Andráshida-3 44 Andráshida-8 1967.1965. 1965. 1965. 729 Nagyberki-116 729 Nagyberki-116 1972. 1972. 1501 Barcs-106 1979.

1521 Karád-11 1980.

1389 Karád-51 1521 Karád-11 1978. 1980.

Karád-59 13891409 Karád-51 1978.1978.

Karád-57 14091390 Karád-59 1978.1978.

1390 Karád-57 1978.

Karád-91 14781491 Karád-88 1979.1979.

1530 Karád-18 1491 Karád-91 1980. 1979.

Karád-17 15301531 Karád-18 1980.1980.

Karád-2 1531 1642 Karád-17 1980.1981.

1642 Karád-2 1981.

akeresztúr-11 Murakeresztúr-12 3428 Bocfölde-4 23452346 Murakeresztúr-11 2346 Murakeresztúr-12 de-55 987. Elba 1987.1987. 1987.1995. 96.

d-210 -153 Csillag 3524 Óhíd-210 Csillag 993. 04. 1993.

Bocfölde-51 34283090 Bocfölde-4 ElbaCsoda 1995. 1993.


3424 Bocfölde-7 3090 Bocfölde-51 Eriggy 1995. Csoda 1993.

3091 Bocfölde-55 3424 Bocfölde-7 Cinikus 1993. Eriggy 1995.

1501 Barcs-106 1979.

3091 Bocfölde-55 Cinikus 1993.

4374 Nagyvenyim-214374 Nagyvenyim-21 Báró 2001. Báró 2001.


Genealógiai vonalakat fejlesztett nem fajtaalapító mének Genealógiai vonal alapító

Ardenni-1 1

Törzskönyvi szám

Név

Születési év

Szín

5359

Kaposvár-221 Démon

2009

szürke

2

5348

Berzence-246 Vihar

2009

fekete

3

4292

Nagybajom-241 Sárkány

2001

szürke

4

5276

Megyehíd-21 Bitang

2008

sárga

1

4019

Karád-157 Roland

1999

sárgaderes

2

4190

Bogyoszló-154 Illés

1998

sárga

Percheron-3

3

4420

Karád-179 Fáraó

2001

fekete

4

3963

Kákics-132 Révész

1999

vasderes

5

4732

Sárbogárd-292 Rokkó

2003

szürke

6

4113

Karád-109 Játék

2000

szürke

1

5188

Lippó-108 Vezér

2007

sötétpej

2

5231

Magyarszék-51 Herceg

2006

fekete

3

4654

Bicsérd-166 Tibi

2003

vasderes

Percheron-4

4

4651

Hobol-171 Donát

2003

fekete

5

4646

Bicsérd-164 Tomi

2003

pej

6

4835

Pogány-135 Bálint

2004

sárga

7

4026

Hobol-86 Kokó

1999

fekete

8

4443

Hobol-63 Géza

2002

szürke

9

4477

Zalalövő-17 Kormos

2002

fekete

10

5692

Nagybajom-249 Rigó

2010

szürke

Percheron-201 1

5122

Pápa-328 Vihar

2006

párductarka

2

4068

Iharos-118 Vagány

2000

fekete

3

5473

Bazita-1 Bence

2010

sárga

4

4003

Kaposvár-117 Alex

1999

szürke

5

4180

Kaposvár-80 Untó

2000

szürke

6

4187

Fazekasboda-187 Legény

2000

sárga

7

4494

Fazekasboda-284 Madár

2002

szürke

8

3706

Kaposvár-51 Gyanús

1997

pej

9

4838

2004

fekete

10

5225

2004

fekete

11

5237

Agostyán-348 Döme Somogymeggyes-260 Herceg Karád-287 Mokány

2007

vasderes

12

3521

Kaposvár-42 Koma

1996

sárga

13

5479

Karád-250 Maci

2008

szürke

14

4823

Iharos-233 Kalifa

2004

fekete

15

4018

Kaposvár-113 Szeles

1999

szürke

222

Mellékletek

A 6.2.2. melléklet folytatása Genealógiai vonal alapító

Törzskönyvi szám

16

4343

Horvátkút-143 Bandi

2002

sárga

17

3853

Kaposvár-53 Ede

1998

fekete

18

3846

Kaposvár-51 Union

1998

szürke

1

4478

Hobol-78 Adorján

2002

fekete

2

5239

Szentlászló-159 Vezér

2008

sötétpej

Név

Születési év

Szín

Percheron-1

3

5476

Lippó-108 Legény

2010

sötétpej

4

5191

Ságvár-214 Rambó

2004

fekete

5

5232

Pereked-132 Vagány

2008

fekete

6

5581

Lippó-107 Legenda

2010

sötétpej

7

3630

Somogymeggyes-7 Gondos

1997

szürke

8

3426

Toponár-67 Ezerjó

1995

sötétpej

9

4840

Hobol-93 Rokkó

2004

10

4839

Hobol-89 Huba

2004

11

4301

Sellye-159 Bandi

2001

12

5192

Toponár-242 Pajkos

2007

13

3492

Toponár-28 Fickó

1996

14

3842

Karád-17 Rigó

1998

fekete

15

5240

Szigetvár-60 Gyurka

2008

fekete

16

4440

Hobol-70 Rudi

2002

fekete

17

4479

Kákics-132 Révész

2001

sárga

18

5234

Kaposvár-210 Lajcsi

2008

fekete

19

5425

Kaposvár-214 Kapitány

2007

20

4448

Sellye-98 Porthos

2002

21

4449

Sellye-99 Aramis

2002

22

4657

Sellye-200 Ramzes

2003

szürke

23

5290

Dunaújváros-310 Karcsi

2008

24

4450

Hobol-68 Mózes

2002

25

5597

Nagyvenyim-298 Sanyi

2011

26

3779

Villány-2 Apolló

1998

27

5072

Hobol-82 Egon

28

5353

Hobol-153 Lucifer

2006

29

5690

Pereked-105 Csillagvár

2008

30

5699

Segesd-162 Matyi

2012

31

5709

32

5721

Jászladány-279 Dollár Zalalövő-73 Dandártábornok

2008

pej

2012

sárga

2012

sárga

223

7.1. melléklet


224

7.2. melléklet

Mellékletek

225

Felhasznált és ajánlott szakirodalmak Achilli, A. – Olivieri, A. – Soares, P. – Lancioni, H. – Hooshiar Kashani, B. – Perego Ugo, A. – Nergadze, S. G. – Carossa, V. – Santagostino, M. – Capomaccio, S. – Felicettie, M. – Al-Achkarf, W. – Penedo, M. C. T. – Verini-Supplizi, A. – Houshmand, M. – Woodward, S. R. – Semino, O. – Silvestrelli, M. – Giulotto, E. – Pereira, L. – Bandelt, H. J. – Torroni, A. (2011): Mitochondrial genomes from modern horses reveal the major haplogroups that underwent domestication. PNAS. 109. 7: 2449–2454. Adams, M. (2013): USDA approves horse slaughterhouse to produce meat for human consumption. 2013. June 29. Arato, A. – Cohen, J. (1992): Civil Society and Political Theory. MIT Press, Cambridge. 84–85. Badiani, A. – Manfredini, M. (1994): La produzione della carne di cavallo. Zoot. Nutr. Anim. 20. (suppl.): 5–43. Bandelt, H. J. – Forster, P. – Rohl, A. (1999): Median-joining networks for inferring intraspecific phylogenies. Molecular Biology and Evolution. 16. 37–48. Bartosiewicz, L. (2009): Gondolatok a „lovas nomád” hagyományról. In: Bartosiewicz, L. – Gál, E. – Kováts, I. (szerk.): Csontvázak a szekrényből. Válogatott tanulmányok a Magyar Archaeozoológusok Visegrádi Találkozóinak anyagából. 2002–2009. Martin Opitz Kiadó, Budapest. 73–80. Becze, J. – Lukács, K. – Zilahi, A. (1957): A hidegvérű ló tenyésztése. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 87–97. Belaunzaran, X. – Bessa, R. J. – Lavín, P. – Mantecón, A. R. – Kramer, J. K. – Aldai, N. (2015): Horse-meat for human consumption – Current research and future opportunities. Meat Science. 108. 74-81. Berger, B. (2010): Contemporary breeding goals for Noriker, Haflinger and Freiberger horses. Management of traditional transboundary

breeds on the example of a nearly forgotten breed, the Murinsulaner. ERFP Project. 38. Biller, A. Zs. (2007): Vecsés környéki Árpád-kori települések csontanyagának állattani vizsgálata. Archeometriai Műhely. 1. 45–54. Bíró, Gy. – Lindner, K. (1995): Tápanyagtáblázat. Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest. Bocus, P. (1980): Le cuisine de Marche, Flammarion. („A piac konyhája” 1994, Novorg Kiadó Kft., 559.) Boda, Gy. Lóhús. http://mek.oszk.hu/02200/02238/ html/don2.htm; In: Itthagy-lak. A Donig és vissza. http://mek.oszk.hu/02200/02238/html/ (magánkiadás, dátum nélkül). Bodó, I. – Takács, E. (1996): Alkalmazott genetika (általános állattenyésztés). Egyetemi jegyzet. Állatorvostudományi Egyetem, Budapest. 290. Bodó, I. (2001): Egy fajta megmentése „a muraközi kérdés”. Állattenyésztők lapja. 11. Bodó, I. (2006): Kislétszámú populációk fenntartását szolgáló tenyésztési, szaporítási rendszerek és teljesítményvizsgálati módszerek kutatása. In: Génmegőrzés „Hagyományos háziállatfajták genetikai és gazdasági értékének tudományos feltárása”. Szerk. MIHÓK S. Debrecen. 107–170. Bodó, I. (2010a): Génmegőrzési kutatások a lótenyésztésben. Állattenyésztés és Takarmányozás. 59. 4: 289–310. Bodó, I. (2010b): Management of traditional transboundary breeds on the example of a nearly forgotten breed, the Murinsulaner. ERFP Project. Final report. 38. Bodó, I. (2011): Háziállatok génvédelme. Egyetemi jegyzet. Debreceni Egyetemi Kiadó. Bodó, I. – Hecker, W. (2013): Lótenyésztés, lótartás, lóhasználat. Mezőgazda kiadó, Budapest. 154–155. Boichard, D. – Maignel, L. – Verrier, É. (1997): The value of using probabilities of gene origin to measure genetic variability in a population. Genetics Selection Evolution. 29. 29–23. 227


Bornemissza, A. : Szakácskönyv 1680-ból. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1983. 281. Buxadera, A. M. – da Mota, M. D. S. (2008): Variance components estimations for race performance of thoroughbred horses in Brazil by random regression model. Livestock Science. 117. 298–307. Caput, P. (2010): Management of traditional transboundary breeds on the example of a nearly forgotten breed, the Murinsulaner. ERFP Project. Final report. 38. Crockett, Z. (2015): When Americans Ate Horse Meat. http://priceonomics.com/whenamericans- ate-horse-meat/ Csáky, S. (1929): A huszadik század szakácsművészete. Kassa (a szerző saját kiadása). Csermer, G. – Koprádi, P. – Patyi, Á. (1999): Cigány ételes könyv. PolgART Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest. Daróczi-Szabó, L. (2004): Állatcsontok a teleki palota törökkori gödréből. Budapest Régiségei. XXXVIII. 159–166. Del Bo, C. – Simonetti, P. – Gardana, C. – Riso, P. – Lucchini, G. – Ciappellano, S. (2013): Horse meat consumption affects iron status, lipid profile and fatty acid composition of red blood cells in healthy volunteers. International Journal of Food Sciences and Nutrition. 64. 2: 147–154. Dobranić, V. – Večkovec, A. – Kadivc, M. – Njari, B. (2008): Horsemeat and hippophagia. MESO. X. 4: 314–318. Döhrmann, H. (1926): Lótenyésztés. Horse breeding. In: Magyarország Állattenyésztése. Animal breeding in Hungary. II. 260. Druml, T. (2006): „Genetische und phänotypische Beschreibung der Zuchtpopulation des Noriker Pferdes“ Dissertation. Universität für Bodenkultur, Wien. Druml, T. (2006): „Das Noriker Pferd“ 1. Aufl. Vehling Verlag GmbH. ISBN 978-3-85333-123-1. Durankiev, G. (2015): 6 countries that consume the most horse meat. http://www.insidermonkey.com/blog/6-countriesthat-consume-the-most-horse-meat-348737/ FAO STAT (2013) http://faostat.fao.org/ Falconer, D. S. – MacKay, T. F. (1996): Introduction to Quantitative genetics. 4th ed. John Wiley & Sons Inc., New York. 228

Fehér, B. – Szécsi, N. (2015): Hamisgulyás – Hadikonyha a 20. századi Magyarországon. Helikon Kiadó. 336. Franco, D. – Rodríguez, E. – Purriños, L. – Crecente, S. – Bermúdez, R. – Lorenzo, J. M. (2011): Meat quality of “Galician Mountain” foals breed. Effect of sex, slaughter age and livestock production system. Meat Science. 88. 2: 292–298. Franco, D. – Crecente, S. – Vázquez, J. A. – Gómez, M. – Lorenzo, J. M. (2013): Effect of cross breeding and amount of finishing diet on growth parameters, carcass and meat composition of foals slaughtered at 15 months of age. Meat Science. 93. 3: 547–556. Franco, D. – Lorenzo, J. M. (2014): Effect of muscle and intensity of finishing diet on meat quality of foals slaughtered at 15 months. Meat Science. 96. 1: 327–334. FVM rendelet (2009): 12. melléklet a 152/2009. (XI. 12.). In: Magyar Élelmiszerkönyv 1-3/13-1 számú előírás a húskészítményekről. Gassebner, H. (1894): Die Pferdezucht in den in Reichsrathe vertretenen Königreichen und Ländern der Österreich-Ungarischen Monarchie I.– II Band. Die Landespferdezucht. Wien. 155–204. Geri, Á. (2013): A lóhúsevés kultúrtörténete. HVG, 2013. március 6. 10.sz. Gill, C.O. (2015): Safety and storage stability of horse meat for human consumption. Meat Science. 71. 3: 506–513. Giulotto E. – Pereira L. – Bandelt H. J. – Torroni A. (2011): Mitochondrial genomes from modern horses reveal the major haplogroups that underwent domestication. PNAS. 109. 7: 2449–2454. Gulyás, L. (2001): A magyar hidegvérű ló. Állattenyésztők lapja. 11. Hámori, D. (1946): Lótenyésztés. Atheneum Kiadó, Budapest. 342. Hámori, D. (1952): Lótenyésztés. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 159–161. Haras, N. S. (2007): Catalogue des étalons.107. Valeur d’élevage. 204. Henderson, C. R. (1975): Best linear unbiased estimation and prediction under a selection model. Biometrics. 31. 423–449.

Felhasznált és ajánlott szakirodalmak

Hoffmann, E. (2007): A jelenlegi és az egykori muraközi típusú ló. 73. Horvat, R. (1944): Provijest Medimurja. Zagreb. Ishida, N. – Hasegawa, T. – Takeda, K. – Sakagami, M. – Onishi, A. – Inumaru, S. – Komatsu, M. – Mukoyama, H. (1994): Polymorphic sequence in the D-loop region of equine mitochondrial DNA. Animal Genetics. 25. 215–21. Ishida, N. – Oyunsuren, T. – Mashima, S. – Mukoyama, H. – Saitou, N. (1995): Mitochondrial DNA sequences of various species of genus Equus with special reference to the phylogenetic relationship between Przewalskii’s wild horse and domestic horse. Journal of Molecular Evolution. 41. 180–188. Ivanković, A. – Caput, P. (2004): Genetski polimorfizam proteina krvi autohtonih pasmina konja u Hrvatskoj. Stočarstvo. 58. 403–412. Ivanković, A. – Ramljak, J. – Dovč, P. – Kelava, N. – Konjačić, M. (2009): Genetic structure of three Croatian horse breeds: implications for their conservation strategy. Italian Journal of Animal Science. 8. 677–689. Ivanković, A. (2010): Croatia in: Management of traditional transboundary breeds on the example of a nearly forgotten breed, the Murinsulaner. ERFP Project. 38. Jansen, T. – Forster, P. – Levine, M. – Oelke, H. – Hurles, M. – Renfrew, C. – Weber, J. –Olek, K. (2002): Mitochondrial DNA and the origins of the domestic horse. Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America. 99. 10905–10910. Jelačin, I. (1958): Pasme. V: Živinoreja, Skripta, Ljubljana, pred letom, str. 40–49. Jordán, K. (1959): Bognár kisipar. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 380. Keane, J. (2004): A civil társadalom. Régi képzetek, új látomások. Typotex Kiadó, Budapest. 52. Kim, K. I. – Yang, Y. H. – Lee, S. S. – Park, C. – Ma, R. – Bouzat J. L. – Lewin, H. A. (1999): Phylogenetic relationships of Cheju horses to other horse breeds as determined by mtDNA Dloop sequence polymorphism. Animal Genetics. 30. 102–108. Kis, M. (1910): Az igásló tenyésztése. Pátria Nyomda, Budapest. 29–38.

Kovácsy, B. – Monostori, K. (1905): A ló és tenyésztése. Pátria Irodalmi Vállalat és Nyomdai Részvénytársaság, Budapest. 650. KSH (2015): Élelmiszermérlegek és tápanyagfogyasztás, 2013. Statisztikai Tükör. 41. 2015. július 10. Kuhar, Š. (1933): Težki ali lahki konj. Murska krajina. 2. 42: 3–4. Kumar, S. – Stecher, G. – Tamura, K. (2016): MEGA7: Molecular Evolutionary Genetics Analysis version 7.0 for bigger datasets. Molecular Biology and Evolution. 33. 7: 1870–1874. Librado, P. – Rozas, J. (2009): DnaSP v 5. A software for comprehensive analysis of DNA polymorphism data. Bioinformatics. 25. 1451–1452. Litwińczuk, A. – Florek, M. – Skałecki, P. – Litwińczuk, Z. (2008): Chemical composition and physicochemical properties of horse meat from the longissimus lumborum and semitendinosus muscle. Journal of Muscle Foods. 19. 3: 223–236. Lorenzo, J. M. – Franco, D. (2012): Fat effect on physico-chemical, microbial and textural changes through the manufactured of dry-cured foal sausage. Lipolysis, proteolysis and sensory properties. Meat Science. 92. 4: 704–714. Lorenzo, J. M. – Sarriés, M. V. – Tateo, A. – Polidori, P. – Franco, D. – Lanza, M. (2014): Carcass characteristics, meat quality and nutritional value of horsemeat: A review. Meat Science. 96. 4: 1478–1488. Lőrincz, F. – Lencsepeti, J. (1973): Húsipari kézikönyv, a vágóállat, állatvágás és vágóhídi feldolgozás, a hús ipari feldolgozása. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. Madár, I. (1991): Ízletes hadiételek (Ötletek, aranytanácsok). Kiadó: Szakál László, Soltvadkert. Makray, S. (2000): A hidegvérű lovak hús- és tejtermelése. Doktori értekezés. Kaposvári Egyetem, Állattudományi Kar, Kaposvár. Martuzzi, F. – Catalano, A. L. – Sussi, C. (2001): Characteristics of horse meat consumption and production in Italy. Annali della Facoltà di Medicina Veterinaria, Università di Parma. 21. 213–223. Matolcsi, J. (1982): Állattartás őseink korában. Gondolat Kiadó, Budapest. 229


McGahern, A. – Bower, M. A. – Edwards, C.J. – Brophy, P. O. – Sulimova, G. – Zakharov, I. – Vizuete-Forster, M. – Levine, M. – Li, S. – MacHugh, D. E. – Hill, E. W. (2006): Evidence for biogeographic patterning of mitochondrial DNA sequences in Eastern horse populations. Animal Genetics. 37. 494–497. McGee, H. (2004): McGee on Food and Cooking. An encyclopedia of kitchen science, history and culture. Hodder & Stroughton Ltd., London. 884. Meissner, K. (1929): Magyarország lótenyésztése. Tiszántúli Könyv és Lapkiadó Rt., Debrecen. 182. Mesterházy-Kovács, Z. (2003): Muraközi ló meghonosítására készítendő javaslat. Kézirat. Őriszentpéter. 23. Mesterházy-Kovács, Z. (2006): A muraközi ló regenerálási program eredményei, lépései. Kézirat. Őriszentpéter. 25. Mihók, S. – Pataki, B. – Kalm, E. – Ernst, J. (2001): Ló és szamár. Mezőgazda Kiadó, Budapest. 206–208. Mihók, S. (2002): Génmegőrzés, Kutatási eredmények régi háziállatfajták értékeiről. Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum Kiadványa. Mihók, S. – Bán, B. – Józsa, Cs. – Bodó, I. (2004): Estimation of genetic distance between traditional horse breeds in Hungary. In. Conversation of endangered horse breeds. EAAP publ. 116. 111–122. Mihók, S. – Jónás, S. (2005): A sportló szelekciója (A tenyészértékbecslés lehetőségei). Állattenyésztés és Takarmányozás. 54. 2: 121–132. Mihók S. (2009): Ágazati helyzetelemzés kitörési lehetőségek a lótenyésztésben. In: Debreceni Álláspont. (szerk. Nagy, J. – Jávor, A.) Magyar Mezőgazdaság Kft., Budapest. Mihók, S. (2014): A hucul. Agroinform Kiadó és Nyomda Kft., Budapest. Monostori, K. (1894): A muraközi ló. 24. Monostory-Kovács, Z. (2010): Management of traditional transboundary breeds on the example of a nearly forgotten breed, the Murinsulaner. ERFP Project. Final report. 38. MTI. (2013): Nőtt a lóhúsfogyasztás Franciaországban. http://zipp.hu/gazdasag/2013/02/24/nott_a_lohus fogyasztas_franciaorszagban 230

Nagy, L. (1930): Élelmezés kézikönyve. I.–II. In: Ujváry, 1942. Budapest. Ócsag, I. (1952): A vonóerő-mérés és jelentősége a lótenyésztésben. Kézirat, Ócsag Imre hagyatékából. A ló vonóerejének mérése. Agrártudomány, Budapest. 4. 3–4: 144–149. Ócsag, I. (1956): Az Állattenyésztési Kutatóintézet Lótenyésztési Osztályának jelentése. (Report of Dept of Horse Breeding). 107–113. Ócsag, I. (1960): Magyarország hidegvérű lótenyésztésének típuskérdése. Agrártudományi Egyetem, Mezőgazdaságtudományi Kar Közleményei, Gödöllő. 67–77. Ócsag, I. (1972): Lótenyésztésünk arány- és irányváltozása az elkövetkező években Állattenyésztés és takarmányozás. 21. 3: 221–233. Ócsag, I. – Patay, S. (1974): A muraközi fajta kitenyésztése. Improvement of Murinsulaner breed. Agrártudományi Egyetem közleményei. 77–94. Ócsag, I. – Patay, S. (1974): Az Állattenyésztési Kutató Intézet Lótenyésztési Osztályának jelentése. Ócsag, I. (1995): A gazdasági ló. Gazda Kistermelő Lap és Könyvkiadó Kft, Budapest. 236. Örkény, I. (1948): Szakemberek. http://geminii3. uw.hu/orkeny/szakembe.txt Pataki, B. (1983): A ménállomány szerkezeti összetételének hatása a lótenyésztésre. Doktori értekezés. Debreceni Agrártudományi Egyetem, Mezőgazdaságtudományi Egyetemi kar. Pataki, B. (2013): Magyar népi fogatok. Mezőgazda Kiadó, Budapest. 122. Pataki, B. (2014): A tenyésztőszervezetek 25 éve. Lipicai. Kézirat. Pál, J. (1975): A magyar lótenyésztés helyzete, ala kulása a felszabadulás után. Doktori érte kezés. Agrártudományi Egyetem, Mező gazdaságtudományi Kar, Gödöllő. Pesti Napló (1905): A lóhús, mint Budapest kedvenc étele. 1905. október. 275. sz. Pérez-Gutiérrez, L. M. – De la Peña, A. – Arana, P. (2008): Genetic analysis of the HispanoBreton heavy horse. Animal Genetics. 39. 506–514. Pierog, A. (2013): Civil szervezetek vezetési és működési sajátosságai. Doktori értekezés. Debreceni Egyetem, Agrár- és Gazdálkodástudományok Centruma Gazdálkodástudományi és Vidékfejlesztési Kar, Debrecen. 207.

Pirchner, F. (1968): Populációgenetikai az állattenyésztésben. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. Podgrajski, F. (1935): Medjimurski konj. Slovenski gospodarski list. 2. 20: 240–242. Potočnik, K. – Cividini, A. – Simčič, M. – Šalehar, A. (2010): Slovenia in: Management of traditional transboundary breeds on the example of nearly forgotten breed, the Murinsulaner. ERFP Project. 38. Priskin, K. (2010): A Kárpát-medence avar és honfoglalás kori lóállományának archaeogenetikai elemzése. Doktori értekezés. MTA Szegedi Biológiai Központ Genetikai Intézet Biológia Doktori Iskola, Szeged. 1–93. Rebernak, F. (1929): Nekaj besed o naši konjereji. Slovenec. 57. 74: 8. Rossier, E – Berger, J. (1988): A különböző húsok táplálóanyag-öszetétele. In: Lótenyésztők kézikönyve. Mezőgazda Kiadó, Budapest. 366. Schall, H. (1941): Nahrungsmittel-Tabelle. Johann Ambrosius Barth Verlag, Leipzig. 13. Verbesserte Auflage. 126. Schandl, J. (1955): Lótenyésztés. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. Seligman, A. B. (1992): The Idea of Civil Society. Free Press, New York. 182–203. Seong, P. N. – Kyoung, M. P. – Geun, H. K. – Soo, H. C. – Beom, Y. P. – Hyun, S. C. – Hoa, V. B. (2016): The Differences in Chemical Composition, Physical Quality Traits and Nutritional Values of Horse Meat as Affected by Various Retail Cut Types. Asian-Australasian Journal of Animal Sciences. 29. 1: 89–99. Šlajpah, I. (1926): K pasemskemu vprašanju v območju konjerejskega društva za mariborsko oblast. Konjerejec. 3. 2: 3–4. Šlajpah, I. (1926): Licencovanje v Medjimurju. Konjerejec. 3. 1: 6. Stanciu, S. (2015): Horse Meat Consumption – Between Scandal and Reality. 2nd Global Conference on Business, Economics, Management and Tourism. October 2014, Praga, CSR.; Procedia Economics and Finance, 23. 698–703. Steinhausz, M. (1934): Uzgoj konja u Međimurju. Poljoprivredna knjižnica. Zagreb. Szatai, Zs. (2007): „Műtrágyázatlan és műtrágyázott gyep kémiai összetétele, táplálóértéke, hozama és húsló eltartó képessége” Doktori értekezés.

Felhasznált és ajánlott szakirodalmak

Kaposvári Egyetem, Állattudományi Kar, Kaposvár. Szécsi, N. (2014): Kun Béla a zserbókkal tovaszáll Háborús konyha (1914–1919). Hévíz Művészeti folyóirat. XXII. 3: 197–204. Tajima, F. – Nei, M. (1984): Estimation of evolutionary distance between nucleotide sequences. Molecular Biology and Evolution. 1. 269–285. Takács, I. (1988–1989): Szentkirály középkori falu zoológiai leletei. Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei. 95–110. Tamura, K. – Nei, M. (1993): Estimation of the number of nucleotide substitutions in the control region of mitochondrial DNA in humans and chimpanzees. Molecular Biology and Evolution. 10. 512–526. Tamura, K. – Stecher, G. – Peterson, D. – Filipski, A. – Kumar, S. (2013): MEGA6: Molecular Evolutionary Genetics Analysis version 6.0. Molecular Biology and Evolution. 30. 2725– 2729. Ujváry, S. (1942): Szakácskönyv: mozgókonyha, taligakonyha, főzőüst, főzőláda és laktanyakonyhák számára. Tankönyv a Magyar Királyi Honvéd Központi Szakácsképző tanfolyam részére. Officina, Budapest. 199. Unger, K. – Kurunczi, M.(1996): A magyarok asztalánál. A magyar gasztronómia 1100 esztendeje. Kossuth Nyomda Rt. Pallas Stúdiója, Budapest. 294. Valkaj, K. (2001): Zastita Medimurskog konja. Diplomski rad Zagreb. 24. Varga, Sz. (2013): Lóútlevél kell a pecsenyecsikóknak. HVG, 2013. március 4. Veble, F. (1934): Uspehi konjerejske ankete v Mariboru. V: Konjerejec dravske banovine. Letno poročilo za leto 1934, Ljubljana. 19–26. Vidékfejlesztési Minisztérium (2012): A magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar számokban. http://2010–2014.kormany.hu/download/ f/0d/f0000/MM_2012_magyar_webre.pdf Vila, C. – Leonard, J. A. – Gotherstrom, A. – Marklund, S. – Sandberg, K. – Liden, K. – Wayne, R. K. – Elleggren, H. (2001): Widespread origins of domestic horse lineages. Science. 291. 474–477. Vladár, E. (1956): A dinamométerről. Keszt helyi Mezőgazdasági Akadémia Közleményei. 75–92. 231


Wrangel, C. G. (1888): „Das Buch vom Pferde“ II. Band. 1. Aufl. Stuttgart. 414–419. Zsarnóczay, G. (2013): MÉTE – Fogyasztókat segítő tájékoztató lóhús ügyben. 2013. március 18. http://hirek.elelmiszerklub.hu/2013/03/metefogyasztokat-segito-tajekoztato.html n.n. „A kazah és kirgiz konyha”. Terebess (2016). http://terebess.hu/keletkultinfo/pohljobkin2.html n.n. „brandongaille” (2014). Intriguing Horse Meat Consumption Statistics http://brandongaille.com/20-horse-meatconsumption-statistics/ n.n. „Die Inhaltsstoffe von Pferdefleisch“. Institut für Fleischhygiene an der Tierärztlichen Hochschule (Hannover). http://www.pferdund-fleisch.de/pferdeflsh/chemie.htm

232

n.n. „Gut kochen, Pferdefleisch, lecker und vielseitig”. Fleischerei Dohrmann (1999). Bremen. http:// www.gutes-vom-ross.de/rezepte/ n.n. “Japan for the uninvited – Basashi” (2007). http://www.japanfortheuninvited.com/articles/ basashi.html n.n. „Ló” In: 481. LAROUSSE Gasztronómiai Lexikon (2010). Geopen Könyvkiadó. 960. n.n. „Lóhús-vendéglők“. Népszava. 1907. augusztus 17. n.n. Reuters (2013): U.S. approves a horse slaughter house, sees two more plants. 2013. June 28. http://www.reuters.com/article/us-usa-agriculturehorse-idUSBRE95S00820130629 n.n. http://lohus.lap.hu/ http://www.naturalnews.com/040995_horse_meat_ slaughterhouses_USDA_approval.html

Képek, ábrák és táblázatok jegyzéke 1. A hidegvérű ló Magyarországon, történelmi háttér 1.4.1. kép. Sziebert László 1943 írt könyvének fedőlapja. Forrás: Dr. Szieberth István szívességéből . . . . . . . . . . . . . . . 1.4.2. kép. Szibert József kitüntető érméinek két oldala (az egyiknek oldalán „lónemesítés”, a hátulján „Őfelsége Albert, a belgák királya” feliratozással). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A másik érme egyik oldalán „Az ardenni igásló-tenyésztők társasága” felirat, a másik oldalán egy belga-ardenni mén. Fotó: Dr. Szieberth István szívességéből . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.4.3. kép. Szibert József tenyésztőmunkája elismeréséért kapott díszoklevele. Forrás: Dr. Szieberth István szívességéből . . 1.4.4. kép. A Belgiumból vásárolt mének izmoltsága és hátulsó lábaiknak állása. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.4.5. kép. Egy újsághirdetés hidegvérű ló vásárlásáról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.4.7. kép. Hidegvérű kancák szemléje a két világháború között Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.4.6. kép. Szemlére felsorakozott lovak Kaposváron, a Baross utcában. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

24 24 24 25 26 27 27 27

Táblázatok jegyzéke 1.1.1. táblázat Az országos fedezőmének fajtánkénti megoszlása 1904-ben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12 1.1.2. táblázat A tenyésztésben álló fedezőmének száma, ezen belül a hidegvérű mének aránya 1948–1960 . . . . . . . 15 1.1.3. táblázat A tenyésztésben álló fedezőmének száma, ezen belül a hidegvérű mének arány (1961–1970) . . . . . . . 15 1.2.1. táblázat A XX. század fordulóját követően hidegvérű lovat tenyésztő magánménesek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17 1.2.2. táblázat Méntartó vállalkozóknak kiadott hidegvérű mének (1942–1944) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21 1.4.1. táblázat Baranya megye hidegvérűló tenyésztésére jellemző adatok 1934–1942 között (Forrás: Sziebert L. (1943)) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23 1.4.2. táblázat Az 1935. évi ménimport néhány jellemzője . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25 1.4.3. táblázat Az 1936. évi ménimport néhány jellemzője . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25 1.4.1. tábla A két világháború között importált mének fényképei táblába rendezve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28

2. A magyar hidegvérű ló kialakulása 2.1.1. kép. A 2264 Belga-6 mén portréja. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből . . . . . . 2.1.2. kép. 4590 Szentegát-68 országos fedezőmén. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.1.3. kép. 5382 Görösgal-10 országos fedezőmén. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből 2.1.4. kép. 4243 Bogyoszló-43 Lator országos fedezőmén. Fotó: Haga Zsuzsanna . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.1.5. kép. 4243 Bogyoszló-43 Lator országos fedezőmén ügető mozgása. Fotó: Haga Zsuzsanna . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.1.6. kép. 101 Pakod-5 országos fedezőmén. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből . . . . 2.1.7. kép. 5095 Szentegát-89 országos fedezőmén. Fotó: Hajba Nándor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.1.8. kép. A békáspusztai méntelep hidegvérű ötös ménfogata, dunántúli szekérbe fogatolva. A fogat hajtója Bodonyi István, mellette Müller János lótenyésztési felügyelő. Fotó: Hrabovszki Pál . . . . . . . . A rudas ló 4019 Idamajor-1. A nyerges ló? Az ostorhegyes ló 4990 Bóly-10. A gyeplős ló 183 Bárdibükk-237. A láncos ló 5833 Andráshida-9. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.1.9. kép. Spermavétel a 1015 Hegyhátszentpéter hidegvérű méntől a szombathelyi mesterséges termékenyítő állomáson. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.1.10. kép. A Kőbányai Sörgyár fogata. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből . . . . . . .

233

31 32 32 32 32 33 33 33 33 38 39

A magyar hidegvérű ló 2.2.1. kép. 2011 Tótszerdahely-1 országos fedezőmén. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40 2.2.2. kép. 2154 Kastélyosdombó-1 országos fedezőmén. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41 2.2.3. kép A Pakodi Állami Gazdaság hidegvérű lócsoportja a Fiera di Verona kiállításon 1955-ben. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41 2.2.4. kép. 5790 Andráshida-12 országos fedezőmén. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 43 2.2.5. kép A Zalaegerszegi ÁG. fogata az 1985. évi OMÉK-on. Hajtó Belső Sándor. A rudas ló 684 Andráshida Lujza, a nyerges ló 683 Andráshida Laura. Fotó: Hajba Nándor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44 2.2.6. kép. Bogyoszlói hidegvérű ménfogat. A rudas ló 2674 Bocfölde-10, 46 a nyerges ló 2486 Pókaszepetk-3. A fogatot hajtja Farkas István méngondozó, segédhajtó Kreiter László. Fotó: Gulyás László . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 46 2.2.7. kép. Az Állattenyésztő Közös Vállalat üllői telepének francia import ardenni fogata az 1985-ös OMÉK-on. Hajtó: Ronga László, segédhajtó Bucsi Katalin. Lovak: rudas 1836 Ardenni-4, 1837 Ardenni-5. Fotó: Hajba Nándor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 46 2.3.1. kép. 1066 Francia-4 országos fedezőmén. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 48 2.3.2. kép. 1078 Francia-16 országos fedezőmén. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 48 2.3.3. kép. 866 Toponár-10 országos fedezőmén, amelyiknek leszármazási ága egy igen vékony éren keresztül még él fajtában. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 51 2.3.4. kép. 5472 Nagylengyel-19 Fürge. Tenyésztője Gyarmati János, Nagylengyel, tulajdonosa Dancsné Orosz Katalin, Tiszavasvári. Fotó: Tóth Zsuzsanna . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 51 2.3.5. kép. 3923 Hajmáspuszta-16 Dollár. Tenyésztette a Dália Kft., Bakonyszentkirály, tulajdonosa a Kaposvári Egyetem. Fotó: Tóth Zsuzsanna . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 51 2.3.6. kép. 3491 Bocfölde-61 Fácán. Tenyésztette a Válickavölgyi Gazda Szövetkezet. Tulajdonosa a Pest megyei Kormányhivatal. Fotó: Haga Zsuzsanna . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53 2.3.7. kép. 1544 Percheron-4. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből . . . . . . . . . . . . . . 53 2.3.8. kép. Boróka, 1395 Percheron-1 genealógiai vonalú tenyészkanca. Tenyésztő és tulajdonos Bisztricz Lajos, Fotó: Novotni Péter . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54 Ábrák jegyzéke 2.3.1. ábra. Néhány belga import mén rokonságát szemléltető törzsfa. Fotó: Dr. Pataki Balázs szívességéből . . . . . . . . . 2.3.2. ábra. A 34/858 Zonis törzsfája és hatása a magyarországi hidegvérű lófajta kialakítására Fotó: Dr. Pataki Balázs szívességéből . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.3.3. ábra. A belga alapítók utolsó tenyészménjeinek születési éve. Forrás: Medve Ferenc . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.3.4. ábra. Az 1948–1949-ben importált belga alapítók nemzedékenkénti tenyészmén ivadékai. Forrás: Medve Ferenc 2.3.5. ábra. A magyar hidegvérű lófajta élő ménvonalai 2011-ben. Forrás: Medve Ferenc . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

49 50 54 55 56

Táblázatok jegyzéke 2.1.1. tábla A II. világháború után vásárolt hidegvérű mének . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 34 2.2.1. táblázat Az állami gazdaságok hidegvérűló-állománya (1955) (Baranya megye) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 42 2.2.2. táblázat Az állami gazdaságok hidegvérűló-állománya (1955) (Somogy megye) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 42 2.2.3. táblázat A jelentősebb termelőszövetkezeti hidegvérűló-állományok (1960-–1990) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 45 2.3.1. táblázat Az import belga mének leszármazottjainak alakulása az idő folyamatában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 49 2.3.2. táblázat Az 1948–1949-ben importált belga alapítók nemzedékenkénti tenyészmén ivadékai és az utolsó fedezőmén ivadékaik születési évek éve. Forrás: Medve Ferenc szívességéből . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 52

3. A muraközi ló 3.2.1. kép. 1012 Francia-10 országos fedezőmén. Fotó: A Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 59 3.2.2. kép. Muraközi jellegű, Francia-4 ivadékok egy OMÉK keretében rendezett bemutatóra készülve. Hajtó: Skublics Sándor. Fotó: Hajba Nándor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 59 234

Képek, ábrák és táblázatok jegyzéke

3.2.3. kép. 2763 Görösgal-1 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.2.4. kép. 2159 Péterhida, a muramenti tenyészhelyről származó mén. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.2.5. kép. 2766 Katádfa-4. Fotó: Dr. Pataki Balázs szívességéből . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.3.1. kép. A muraközi és a magyar hidegvérű ló fenotípusos megjelenése. Fotó: Ócsag Imre hagyatékából . . . . . . . . . . . 3.3.2. kép. Muraközi méncsikók a hőgyészi dombokon. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.3.3. kép. 1020 Mosonmagyaróvár-1 Orgona. Fotó: A Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.3.4. kép. 2083 Tengelic-1. A típus utolsó ménjeinek egyike. Fotó: Hajba Nándor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.4.1. kép. Estafette, freibergi mén. Született 1986. Tenyésztő és tulajdonos: Nemzeti Ménes, Avenches. Fotó: G.de Sépibus. A fotót a Nemzeti Ménes Avenches bocsátotta rendelkezésre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.4.2. kép. Lascar, freibergi mén. Született 1993. Tenyésztő és tulajdonos: Nemzeti Ménes, Avenches. Fotó: G. de Sépibus. A fotót a Nemzeti Ménes Avenches bocsátotta rendelkezésre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.4.3. kép. Munkában a muraközi lovakat bíráló bizottság. Fotó: Kassanin Milán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.4.4. kép. A rekonstruálási munka eredményeként elálló, a muraközi típust újfent megközelítő kancák. Fotó: Markos Julia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

60 60 60 61 62 63 64 66 66 67 67

Táblázatok jegyzéke 3.1.1. táblázat 3.3.2. táblázat 3.3.1. táblázat 3.5.1. táblázat

A muraközi ló mérete a szakirodalomban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A különböző típusok felnevelési időszakának összehasonlítása a hasznos munka időszakával . . . . . . . . . Kísérleti összehasonlítás a muraközi és a magyar hidegvérű ló között (a hidegvérű százalékában) . . . . . . Az ERFP-pályázat keretében elvégzett bíráltok eredménye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

58 63 63 68

4. A hazai hidegvérűló-állomány értékmérő tulajdonságai 4.1.1. kép. 4.1.2. kép. 4.2.1. kép. 4.2.2. kép.

1485 Gölle-5 országos fedezőmén. Fotó: A Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből 69 1995 Szentgáloskér-13. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből . . . . . . . . . 69 Hidegvérű ló az aknajáratban. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből . . . . 71 Hidegvérű ló a felszíni bányamunkában Várpalotán. Fotó: Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület szívességéből . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 71 4.3.3.1. kép. Húshasznú lovak a Dunántúli legelőn. Fotó: Stefler József szívességéből . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 83 4.3.3.2. kép. Válogató rendszer legelőn tartás végett. Fotó: Nagy János (Bőszénfa) szívességéből . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 85 4.3.3.3. kép. Válogató rendszer legelőn tartás végett. Fotó: Nagy János (Bőszénfa) szívességéből . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 85 4.3.3.4. kép. Csikók a csikóóvoda előtt. Fotó: Steffler József szívességéből . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 86 4.4.5.1. kép. A ló fejése a mongoloknál. Fotó: Kun Péter szívességéből . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 99 4.4.5.2. kép. A fejőkelyhek felhelyezése a kanca csecsbimbóira. Fotó: Rainer Schubert közreműködésével a Haflingergestüt Köster (D-46147 Oberhausen) szívességéből . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 99 4.4.5.3. kép. Haflingi kanca fejőteremben a standon. Fotó: Rainer Schubert közreműködésével a Haflingergestüt Köster (D-46147 Oberhausen) szívességéből . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 100 Táblázatok jegyzéke 4.2.1. táblázat A szekerek típusai és jellemzőjük . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.2.2. táblázat A gumikerekű táblás (stráf )kocsi típusai és jellemzői . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.3.1 táblázat Az évenkénti lóhústermelés és -fogyasztás a világ különböző régióiban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.3.1.1. táblázat A bogyoszlói „Kisalföld” MgSz magyar hidegvérű tenyészetének szaporasági mutatói . . . . . . . . . . . . . 4.3.1.2. táblázat A magyar hidegvérű csikók súlygyarapodása üzemi viszonyok között . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.3.1.3. táblázat A magyar hidegvérű csikók testsúlya és súlygyarapodása, valamint anyjuk testsúlya közötti korrelációs értékek (Gulyás 1997) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.3.1.4. táblázat Legelőn, illetve istállóban nevelt csikók hizlalásának eredményessége (Makray, 2003) . . . . . . . . . . . . 4.3.1.5. táblázat Hizlalt csikók vágóértéke (Makray, 1998) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.3.1.6. táblázat Különböző fajtájú kancacsikók húsának kémiai összetétele (Makray 1998) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.3.1.7. táblázat Telített és telítetlen zsírsavak aránya a hízócsikók húsában (n=16) (Makray, 1998) . . . . . . . . . . . . . 235

71 71 74 75 76 77 78 78 78 78

A magyar hidegvérű ló 4.3.1.8. táblázat A vágócsikók húsának aminosav összetétele (Csapó 1994) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.3.2.1. táblázat Néhány hidegvérű lófajta hasznosítás szempontjából fontos tulajdonságai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.3.3.1. táblázat A húsló és a húsmarhatartás főbb gazdálkodási jellemzői (Stefler, 1998) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.3.3.2. táblázat Különböző minőségű gyepek termésének növedékenkénti megoszlása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.3.3.3. táblázat Takarmányadag választott csikók hizlalásában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.3.3.4. táblázat Takarmányadag selejtló feljavítására . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.3.3.5. táblázat Vemhes kancák téli takarmányozása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.4.1.1. táblázat Hidegvérű kancák tejtermelése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.4.2.1. táblázat A kanca kolosztrumának és tejének összetétele (Csapó és mtsai 1993 nyomán) . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.4.2.2. táblázat A kanca kolosztrumának és tejének aminosav-tartalma, valamint a kolosztrum- és a tejfehérje aminosav-összetétele (Csapó és mtsai 1993 nyomán) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.4.2.3. táblázat A kanca és a tehén tejének makroelem-tartalma és változása a laktáció folyamán (Átlagértékek Csapó és mtsai 1994 nyomán) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.4.2.4. táblázat A kanca és a tehén tejének mikroelem-tartalma és változása a laktáció során (Átlagértékek Csapó és mtsai 1994 nyomán) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.4.2.5. táblázat A kanca és a tehén tejének vitamintartalma és annak változása a laktáció folyamán (Átlagértékek Csapó és mtsai 1994 nyomán) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.4.2.6. táblázat A kancatej tejzsírjának zsírsavösszetétele (Irodalmi adatok Csapó és mtsai 1993 nyomán) . . . . . . . . . 4.4.4.1. táblázat Takarmányadagok 700 kg-os tejelő kancák részére a laktáció egyes szakaszaiban (Tóth 2010 nyomán) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.4.4.2. táblázat Csikótáp szopós csikók részére . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

78 79 82 83 89 89 90 91 92 92 93 93 93 93 98 98

5. A lóhús és a lóhúsból készült élelmiszeripari termékek marketingje Ábrák jegyzéke 5.1.1. ábra. A világ 25 legnagyobb lóhústermelő országa 2012-ben (összesen, ezer tonna) (FAO STAT, 2013) . . . . . . . 103 5.1.2. ábra. A világ 25 legnagyobb lóhústermelő országa lakosságarányosan, 2012-ben (kg/fő) (FAO STAT, 2013) . . . . 103 5.2.1. ábra. A ló lehetséges hazai bontása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 108 5.4.1. ábra. A bevezetési szakasz stratégiái. Forrás: Kotler és keller, 2012 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 125 Táblázatok jegyzéke 5.1.1. táblázat A húsipar néhány jellemző adata az 1950–1960-as években. Az állatvágások alakulása (Lőrincz és Lencsepeti, 1973) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 105 5.1.2. táblázat Az egy főre jutó húsfogyasztás megoszlása (KSH, 2015) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 105 5.2.1. táblázat A ló bontása (magyar, német, angol és tudományos megnevezések) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 109 5.2.2. táblázat Néhány lóhúsrész kémiai összetétele (átlag ± SE) (Seong és mtsai, 2016 nyomán) . . . . . . . . . . . . . . . . 110 5.2.3. táblázat A lóhús táplálóanyag-összetétele (Szatai, 2007) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 110 5.2.4. táblázat A lóhús és a marhahús átlagos összetétele (Zsarnóczay, 2013) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 111 5.2.5. táblázat Különböző haszonállatok húsának kémiai összetétele (100 g-ban) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 111 5.2.6. táblázat Különböző haszonállatok húsának aminosav-összetétele (100 g-ban) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 111 5.2.7. táblázat A lóhús összetétele 100 g fogyasztható anyagban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 112 5.2.8. táblázat A kísérletben levágott lovak élő- és vágott tömege (Litwińczuk és mtsai., 2008) . . . . . . . . . . . . . . . . . . 112 5.4.1. táblázat A lóhústermelés alakulása néhány ázsiai országban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 116 5.4.2. táblázat A lóhústermelés alakulása néhány európai országban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 117 5.4.3. táblázat A legfontosabb lóhúsimportáló, illetve -exportáló országok 2011-ben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 117 5.4.4. táblázat A lóhúsfogyasztás gyakorisága Franciaországban és Belgiumban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 118 5.4.5. táblázat A lóhúsfogyasztási gyakorisága Magyarországon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 119 5.4.6. táblázat A lóhúshoz kapcsolódó kulcsszavak találati eredményei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 120 5.4.7. táblázat A marketingmix eszközcsoportjai és fontosabb tevékenységei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 123 5.4.8. táblázat A 4P és a 4C eszközrendszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 123 5.4.9. táblázat A termék öt szintje, avagy a vevőérték-hierarchia lóhúsból készült élelmiszereknél . . . . . . . . . . . . . . . . 124 5.4.10. táblázat A húsfélékkel kapcsolatos információszerzés fórumai (n = 1000) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 127 236

Képek, ábrák és táblázatok jegyzéke

6. A magyar hidegvérű ló tenyésztésének stratégiája Ábrák jegyzéke 6.1.1. ábra. Az egyesület tag- és állománydinamikája az alapítástól napjainkig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 131 6.1.2. ábra. Az egyesület szervezeti félépítése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 132

7. A magyar hidegvérű lófajta genetikai változatosságának jellemzése populációgenetikai mérőszámokkal Ábrák jegyzéke 7.1. ábra. A születési évenkénti pedigrételjesség alakulása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 144 7.2. ábra. A legtöbb ivadékkal rendelkező kancák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 148 7.3. ábra. A kancánkénti ivadékszám megoszlása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 148 7.4. ábra. A legtöbb ivadékkal rendelkező mének . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 149 7.5. ábra: A ménenkénti ivadékszám megoszlása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 150 7.6. ábra. A legtöbb továbbtenyésztésre kiválasztott ivadékkal rendelkező kancák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 150 7.7. ábra. A kancánként tovább-enyésztésre kiválasztott ivadékszám alakulása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 151 7.8. ábra. Továbbtenyésztésre kiválasztott, legtöbb ivadékkal rendelkező mének . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 151 7.9. ábra. A ménenként továbbtenyésztésre kiválasztott ivadékszám megoszlása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 152 7.10. ábra. Az ivadékkal rendelkező mének apák szerint rendezve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 152 7.11. ábra. A tenyésztésben lévő, apák szerint rendezett ménivadékok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 153 Táblázatok jegyzéke 7.1. táblázat A legnagyobb beltenyésztési együtthatójú egyedek a teljes állományban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 145 7.2. táblázat A legnagyobb beltenyésztési együtthatójú egyedek a referenciaállományban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 145 7.4. táblázat Az állomány genetikai variabilitásához legnagyobb arányban hozzájáruló ősök . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 146 7.3. táblázat Az állomány genetikai változatosságát befolyásoló egyedek száma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 146 7.5. táblázat A referenciaállomány genetikai variabilitásához legnagyobb arányban hozzájáruló ősök . . . . . . . . . . . . . 146 7.6. táblázat A magyar hidegvérű lófajta generációs intervallumai a négyféle szülő–ivadék származási út alapján . . . . 147

8. A magyar hidegvérűló-állomány genetikai változatosságának jellemzése molekulárisgenetikai vizsgálatokkal Ábrák jegyzéke 8.1.1. ábra. Jansen és mtsai (2002) féle haplocsoport meghatározása a detektált 48 haplotípus esetében . . . . . . . . . . . . . 156 8.3.2. ábra. Filogenetikai network ábra 670 mitokondriális DNS-szekvencia alapján . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 167 Táblázatok jegyzéke 8.1.1. táblázat Az elemzések során az egyedekhez rendelt, valamint az Országos Lótenyésztési Információs Rendszer (OLIR) által kiadott azonosítók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 157 8.1.2. táblázat Az egyedek kategorizálása haplotípus, haplocsoport valamint kancacsalád szerint . . . . . . . . . . . . . . 161 8.3.1. táblázat Kancacsaládok páronkénti távolsági értékei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 165

Mellékletek 1.1.1. melléklet. 1.1.2. melléklet. 1.3.1. melléklet.

Az egyes fedeztetési állomásokra beosztott hidegvérű mének . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 177 Az egyes fedeztetési állomásokra beosztott hidegvérű mének . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 177 Méntartó vállalkozóknak kiadott hidegvérű mének 1942–1944 . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 178 1948–1949-ben importált belga és francia mének . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 179 237

A magyar hidegvérű ló 2.2.1. melléklet. 2.2.2. melléklet. 2.2.3. melléklet. 2.2.4. melléklet 2.2.5. melléklet 2.3.1. melléklet 2.3.2. melléklet 3.2.1. melléklet 3.4.1. melléklet 6.1.1. melléklet

A pakodi törzstenyészet alapító törzskancái . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 181 A szentegáti törzstenyészet alapító törzskancái . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 183 A hidegvérű lovak eredményei az országos mezőgazdasági kiállításokon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 189 Jelentősebb termelőszövetkezeti hidegvérűló-állományok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 196 Jelentősebb tenyésztők és tenyészetek az elmúlt évtizedektől napjainkig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 197 A vonalalapítókra visszavezethető mének 2016 januárjában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 198 Az Ardenni-1 genealógiai vonala . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 200 A Péterhida genealógiai vonala . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 203 A muraközi típusú lovak minősítési szempontjai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 204 Az 1989. december 9-én megalakult Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület alapító tagjai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 205 6.1.2. melléklet A ménállomány változás dinamikája 1961–1982 között . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 206 6.2.1.a melléklet Belga-3 genealógiai vonala . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 207 6.2.1.b melléklet Belga-6 genealógiai vonala . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 209 6.2.1.c melléklet Belga-13 genealógiai vonala . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 211 6.2.1.d melléklet Belga-22 genealógiai vonala . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 213 6.2.1.e melléklet Belga-25 genealógiai vonala . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 215 6.2.1.f melléklet Belga-26 genealógiai vonala . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 217 6.2.1.g melléklet Belga-28 genealógiai vonala . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 219 6.2.1.h melléklet Belga-36 genealógiai vonala . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 221 6.2.2. melléklet Genealógiai vonalakat fejlesztett nem fajtaalapító mének . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 222 7.1. melléklet A Vihar nevű kanca származási táblája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 224 7.2. melléklet A Dóra nevű kanca származási táblája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 225

238

A magyar hidegvérű ló

Recommend Documents