A Magyar Hadtudományi Társaság elnökségének beszámolója a küldöttgyűlés előtt a 2004-2006 között végzett tevékenységről A Magyar Hadtudományi Társaság 2007. évi munkaterve
Budapest, 2007. március 30.
1
Beszámoló a Magyar Hadtudományi Társaság 2004-2006-os években végzett tevékenységéről Általános helyzet A Magyar Hadtudományi Társaság a beszámolási időszakban a 2004. április 2-án megválasztott vezető szervek (Intéző Bizottság, Felügyelő és Etikai Bizottság) irányításával tevékenykedett. A mostani – tisztújító – küldöttgyűlés elé az elnök és az Intéző Bizottság által összeállított, de az elnökség által március 9-én megvitatott, korrigált és kiegészített beszámolót terjesztjük be, az alapszabálynak megfelelően. Ezt azért szükséges megjegyezni, mert az elmúlt évben – kivételesen – nem az elnökség által megvitatott, csupán az IB előtt bemutatott beszámoló került a küldöttgyűlés napirendjére. A legutóbbi tisztújító küldöttgyűlésen a következő összetételű Intéző Bizottságot választottuk meg: elnök Nagy László, alelnök Padányi József, elnökhelyettesek Berek Lajos, Felházi Sándor, Horváth József, Szabóné Szalánczi Erika, Ványa László. Alapvetően három dolog jellemezte ezt a vezetőséget: Először: kivétel nélkül teljes munkaidőben dolgozó személyekből állt és áll ma is, ami megnehezítette az átgondolt munkaszervezést, a pontos munkavégzést. Horváth József időközben olyan felelősségteljes és időigényes beosztásba került, hogy kénytelen volt lemondani IB-tagságáról, helyette a legutóbbi küldöttgyűlés Antal Erikát választotta meg gazdasági ügyekért felelős elnökhelyettesnek. Másodszor: egyes vezetőségi tagok – vezénylés vagy beiskolázás miatt – hosszú időszakokra kiváltak az IB kötelékéből, így az első időben Horváth József és Padányi József, jelenleg pedig Felházi Sándor. Végül pedig a mostani vezetőség szinte kivétel nélkül nemcsak lelkiismeretes és pontos, de ugyanakkor dinamikus, kezdeményezőkész, az új iránt fogékony tagokból állt, és mint a későbbiekből kiderül, néhány vonatkozásban ennek köszönhetően sikerült is megújítani tevékenységünket. Meg kell említenünk, hogy a Társaság ez év elején elbúcsúzott két régi munkatársától, Balogh Csabáné Évikétől, a titkárság vezetőjétől, továbbá Bóné Sándorné Magdikától, a könyvelői teendők felelősétől. Mindkettőjüknek köszönettel tartozunk sok éven keresztül végzett, áldozatos munkájukért, mindkettőjüket meg fogjuk tartani emlékezetünkben. A váltásról még a későbbiekben lesz szó. Örömmel számolunk be arról, hogy részben az egyetem segítségével, részben különféle személyes kapcsolatok igénybevételével 2006-ban megújultak a Társaság irodái. Visszatérve a beszámolóra: természetesen az adott anyag az elnökség beszámolója, és ettől teljesen függetlenül a Felügyelő Bizottság és az Etikai Bizottság – ugyancsak az alapszabálynak megfelelően – külön beszámolót terjeszt a küldöttgyűlés elé. Nem akarunk a hatásköri túllépés hibájába esni, de tudomásunk szerint mindkét bizottság beszámolója igen rövid lesz. Természetesen az elnökség beszámolójának szerves részét képezik a szakosztályok, területi tagozatok és klubok (a továbbiakban szakosztályok) beszámolói is, amelyeknek szerkesztett, rövidített változatát jelen beszámoló is tartalmazza. Kicsit előreszaladva megemlítjük, hogy jónéhány szakosztály vezetése megújult az elmúlt három évben, különösen a 2006-os évet értékelő rendezvények során. Erről a szóbeli kiegészítés keretében a Társaság elnöke fog említést tenni. Szervezeti élet A Társaság tevékenységének megszervezése során – az egész beszámolási időszakban mindvégig – a vezető szervek támaszkodtak az évtizedes hagyományokra és tapasztalatokra, megtartva a helyesnek bizonyult módszereket és eljárásokat, ugyanakkor néhány új elemmel bővítették és tették színesebbé a munkát. A tevékenységünk sok vonatkozásban szabályozottabbá vált.
2
Immár második alkalommal összeállítottuk és eljuttattuk a szakosztályokhoz a beszámoló szempontjait annak érdekében, hogy a szakosztályoktól beérkező anyagok többékevésbé egységes stílusban készüljenek, tartalmazzák azokat az adatokat, amelyek a központi beszámoló elkészítéséhez nélkülözhetetlenek. (Más dolog, hogy a szakosztályok ennek ellenére a legváltozatosabb összetételű és logikájú beszámolókat adták le, néhány szakosztály pedig le sem adta.) Áttekintettük a korábban elkészült szabályozóinkat – többek között például az alapszabályt –, összhangba hoztuk és naprakésszé tettük a különböző anyagokat, javaslatot teszünk az esetleges korrekciókra, illetve elkészítettük a hiányzó anyagokat (egyebek között a gazdasági jellegű szabályzatokat). A küldöttgyűlés napirendjén is szerepel ezen dokumentumok elfogadása. Az egész ciklusban törekedtünk arra, hogy a különféle elismerések odaítélése illetve igénylése ténylegesen az érdemek alapján történjen. A szakosztályoktól ismételten kértük és kérni fogjuk a jövőben is, hogy az éves beszámoló összeállítására hivatott rendezvényük foglaljon állást az elismerések kérdésében is. Ki más tudná érdemben megítélni, melyik tagtársunk szolgált rá az elismerésre, ha nem a szakosztály, ahol a tevékenység oroszlánrésze történik? A szakosztályoktól csordogáló javaslatok összefogására az elnökség létrehozta a Díjbizottságot, és közreadtuk a javasolható elismerések rendszerét valamint a javaslatok megformálását elősegítő űrlapokat. Köszönjük a beszámolókkal egyidőben megfogalmazott javaslatokat (annak, aki ilyeneket leadott), figyelembe vesszük a Társaság közös javaslatainak elkészítése során. Bevezettünk egy sajátos ügyeleti rendszert, hogy az irodában lehetőleg minden délelőtt legyen egy intézkedőképes, a Társaság munkáját ismerő személy. Ebben a rendszerben szerepet vállalt az IB minden tagja (kivéve – objektív okok miatt – a gazdasági ügyekért felelős elnökhelyettest), továbbá az Etikai és a Díjbizottság elnöke, valamint a Hadtudomány főszerkesztője. A rendszer zökkenőkkel ugyan, de működött, a mindenkori ügyeletes valamelyest tehermentesítette az elnököt, részben átvette a mindennapi ügyek intézését. Az ügyeletek gyakorisága elviselhető mértékű maradt (havi körülbelül két alkalom). Jelentősen előrehaladt a korábbi években a Társaság által kiírt pályázatokra beérkezett anyagok feldolgozása, katalogizálása, ami nagymértékben áttekinthetővé teszi ezt a fontos tevékenységi területet. Gondoljunk csak bele: fennállásunk bő 15 éve alatt jóval több mint száz pályamunka érkezett be, közülük – szerkesztett formában – mintegy hatvanat publikáltunk, sokat átadtunk esetleges felhasználásra a HM illetve a Vezérkar illetékes osztályainak. (Egyébként a rendszerező munka megkezdéséről az elmúlt évi küldöttgyűlésen már beszámoltunk.) Szervezettebbé vált publikációs tevékenységünk internetes megjelenítése. Az utóbbi években a Hadtudomány minden száma maradéktalanul felkerül az internetre, és a legutóbbi számoknak már van külön internetes melléklete: azok az anyagok, amelyek – elsősorban terjedelmüknél fogva – nem jelenhetnek meg nyomtatott formában, mostantól az internetes mellékletben látnak napvilágot. Annyiban is új utakra léptünk, hogy két évvel ezelőtt megszüntettük a Hadtudományban megjelenő tanulmányok, cikkek szerzőinek honorálását. Félve tettük meg ezt a lépést, bár a pénzügyi feltételek súlyosbodása rákényszerített bennünket, mindazonáltal félelmeink nem igazolódtak be: a szerzők továbbra is szívesen publikálnak folyóiratunkban. Ehhez természetesen hozzájárult, hogy az utóbbi években a publikációk lektorálásra kerülnek, vagyis a doktori iskolák kreditrendszerében több kreditponttal értékelhetők. 2006 folyamán kísérletet tettünk, hogy szakosztályon kívüli tagjaink helyzetét rendezzük. Tudvalévő, hogy alapszabályunk a tagság egyik feltételeként fogalmazza meg a szakosztályhoz tartozást. Formálisnak tűnhet ez a követelmény, de azért van tartalmi vonatkozása is: egyrészt a szakmai-tudományos tevékenység nagyrésze a szakosztályokban
3
zajlik, másrészt a szakosztályok tagjai választók és választhatók, ez pedig a demokratikus társasági élet elengedhetetlen része. Erőfeszítéseink csak részben jártak sikerrel, de nem csüggedünk, újra meg fogjuk fogalmazni a Társaság ilyen értelmű elvárását. 2005-ben és 2006-ban – miként az előző ciklusban is – éltünk azzal a lehetőséggel, hogy a figyelmetlenségből vagy más ok miatt nem fizető tagtársainknak névre szólóan figyelmeztető levelet írtunk, megkérdezve: tagjai kívánnak-e maradni a Hadtudományi Társaságnak. Igaz, az érintetteknek csak kisebb fele válaszolt pozitívan (mintegy fele egyáltalán nem válaszolt), de ezzel együtt a módszer tisztább helyzetet eredményezett, a jövőben is szándékunkban áll élni vele. Mégpedig egyértelműen a szakosztályok útján. Ismételten, 2004-ben majd 2006-ban is tájékoztatást adtunk tevékenységünkről a Magyar Tudományos Akadémia IX. osztály Hadtudományi Bizottságának. Megkönnyítette a téma napirendre tűzését, hogy Felházi Sándor személyében az IB egyik elnökhelyettesét választották meg 2005-ben a Hadtudományi Bizottság titkárának. Tájékoztatásunkat, amely kitért a Társaság tevékenységi körének minden lényeges elemére, a bizottság mindkét alkalommal köszönettel elfogadta. Természetesen a régi, jól bevált munkamódszereken keveset vagy semmit nem változtattunk. Évi négy vagy öt alkalommal tartottunk elnökségi üléseket, általában március elején, május elején, június végén, szeptemberben és december elején. Az Intéző Bizottság a nyári időszak kivételével általában havonta egyszer ülésezett, szerencsére a beszámolási időszakban semmi olyan rendkívüli esemény nem történt, amely indokolta volna a „soron kívüli” ülésezést. Bizottságaink (Felügyelő, Etikai, Díjbizottság) két módon kapcsolódtak be a munkába: szükség szerint üléseztek, hogy megvitassák a napirenden lévő kérdéseket, de elnökeik rendszeresen részt vettek az Intéző Bizottság illetve az elnökség ülésein is (csakúgy, mint örökös tagjaink, illetve a Hadtudomány főszerkesztője). A Társaság Várhegyi István személyében kijelölte hivatalos képviselőjét a Nemzeti Civil Alapprogrammal kapcsolatban álló civil szerveződések fórumába, aki – szavazati joggal – részt vesz minden olyan megbeszélésen, amelyen bennünket is érintő döntések születhetnek. A Hadtudomány A Társaság életének, működésének és eredményeinek bemutatásában jelentős szerepet tölt be a – katonai sajtó egészében is elismert – Hadtudomány, a Társaság fóruma. A beszámolási időszak alatt – 2004-2006 között – a folyóirat 10 száma jelent meg, ebből kettő, a 2004/3-4. és a 2006/1-2. szám takarékossági okok miatt összevontan. A kiadványokban megjelent 167 cikk, amelyeknek kis hányada, mintegy 10 %-a rövidebb tájékoztató jellegű írás. Ezen kívül a Társaság, a szakosztályok életéről 30-35 hírszerű közlemény jelent meg. Újdonság, hogy a 2007/2. számtól kezdődően a cikkeket angol nyelvű összefoglalóval kiegészítve jelentetjük meg, ezzel is növelve a publikációk értékét. A publikált cikkek, tanulmányok témái – közöttük a Társaság pályázati felhívására beküldött pályamunkák szerkesztett változatai is – aktuálisak voltak, a biztonságpolitika, a hadtudomány, a védelem általános kérdéseinek keretében a szövetségesi kötelezettségeink teljesítésével, a háborúk, a fegyveres küzdelem, a terrorizmus, a haderő-átalakítás és fejlesztés, a katonai erők felkészítésének és alkalmazásának elméleti és gyakorlati kérdéseivel foglalkoztak. A folyóirat 2005/4. és 2006/4. számaiban közreadtuk a Társaság által szervezett két konferencia teljes anyagát, így könnyen felhasználható, kezelhető formában együtt van mindaz, amit ma a katonai erők alkalmazásának kérdéseiről illetve a NATO jövőbeli feladatairól, megújulásának lehetőségeiről – elméleti és tapasztalati formában – gondolunk, illetve gondolnak a katonai szakterületek vezetői és a hadtudomány művelői. A Hadtudományt, amely 850 példányban készül, a Társaság tagjain kívül, tiszteletpéldányként megkapják: az MH és a HM szervek vezetői, az Országgyűlés Honvédelmi és Rendészeti Bizottsága, a tudományos műhelyek és a társfolyóiratok szerkesztőségei, valamint a katonai könyvtárak. A számítógépes információs rendszer, nem
4
utolsó sorban az internet útján minden érdeklődő hozzáférhet. Az interneten és a katonai szakirodalomban gyakoriak a megkeresések és jelentős a hivatkozók száma. A folyóirat eredményeire utaló fenti sorok mögött szorgalmas szerzők, olvasók, szerkesztőbizottsági tagok, lektorok és a kivitelezésben közreműködők állnak. Különösen tiszteletre méltó Horváth István főszerkesztő fáradhatatlan tevékenysége, aki a folyóirat születésétől fogva gondozza, szerkeszti a Hadtudományt. Reméljük, még sokáig jó egészségben fogja folytatni ezt a mindannyiunk számára nélkülözhetetlen munkát. Az MHTT elnöksége mindenkinek megköszöni aktív és eredményes közreműködését, különösen a szerzők munkáját, akik tiszteletdíj nélkül is megosztják velünk gondolataikat. Kérjük Társaságunk tagjait, hogy cikkek, tanulmányok írásával továbbra is vegyenek részt folyóiratunk munkájában. Szakmai tevékenység A vezetés alapelve változatlan maradt: a Társaság szakmai tevékenységének döntő hányada a szakosztályokban valósul meg, tehát a szervezésnek elsősorban a szakosztályok létés munkafeltételeit kell biztosítani. Ennek megfelelően a „központi apparátus” (a vezető szervek és a titkárság) erőfeszítései arra irányultak, hogy kereteket biztosítsanak a szakosztályi tevékenységnek. E munkában segítségünkre vannak a szakosztályoktól kapott, tevékenységüket illetve 2007. évi munkatervüket összefoglaló anyagok is. Az Intéző Bizottság korábban tervezte, hogy esetenként meghívja a szakosztályok elnökeit az IBülésekre (alkalmanként 2-3 szakosztályelnököt), de a végrehajtás – elsősorban időpontegyeztetési gondok miatt – elmaradt. Továbbra is létezik azonban – és zökkenőkkel működik is – az a rendszer, amelynek keretében az IB tagjai közvetlen kapcsolatot tartanak az egyes szakosztályokkal. A szakosztályok nagyfokú autonómiával rendelkeznek, beleértve a megalakulás, az összeolvadás vagy szétválás, esetleg a megszűnés jogát. Így például a Belügyi szakosztály – legnagyobb örömünkre – 2006-ban felújította átmenetileg szüneteltetett tevékenységét. Ugyancsak megfelelően funkcionál a Hadműveleti-harcászati szakosztály keretében létrehozott önálló tatai szekció. Ugyanakkor megszűnt a Hadtudomány-történeti és elméleti szakosztály, és szó volt a Nemzetbiztonsági és a Hírszerző szakosztályok összeolvadásáról is (ami végül nem következett be), illetve a Hadművészeti és a Hadműveleti-harcászati szakosztályok egyesüléséről Katonai műveleti szakosztály néven. Bizonytalanná vált a Vámés pénzügyőr szakosztály jövője, tagjainak egy része a Védelemgazdasági szakosztály keretében folytatja tevékenységét. Az internet Egyre jobban kívánunk támaszkodni az internetre, két vonatkozásban is. Először is saját tagságunk soraiból kerestünk hozzáértő kollégát (Kovács Lászlót, az Elektronikai, informatikai és robotikai szakosztály tagját), aki szerkeszti, karbantartja a honlapot. Ezen munka kapcsán éppen legutóbb meg is újítottuk a honlapunkat, igaz, továbbra is a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem honlapján keresztül érhető el. A megújítás valódi kollektív munka eredménye: Kovács László egy elképzelést küldött körbe az IB tagjainak, akik jónéhány kiegészítéssel járultak hozzá a kialakult eredményhez. Ennek fényében az elképzelés az elnökség ülésének napirendjére került, az elnökség a bemutatott változatot – csekély korrekciókkal – elfogadta, és ma már az új változat jelenik meg a számítógépek képernyőjén (egyelőre csak magyarul, de perspektívában a legfontosabb információk angolul is). Másodszor egyre több információt az interneten keresztül juttatunk el tagjainkhoz, a szakosztályokhoz. Így például jelen beszámoló szövegét az elnökség tagjai e-mail-ben kapták meg, csakúgy, mint az elnökségi ülés napirendjét. Mostanra kivétel nélkül minden szakosztály képes ilyen módon kommunikálni, ami rendkívül leegyszerűsíti az információk, anyagok eljuttatását.
5
Itt szeretnénk említést tenni az Intéző Bizottság egyik új kezdeményezéséről. Ki akarjuk bővíteni a nyilvántartásunkban szereplő adatbázist tagjaink e-mail címeivel is. Úgy gondoljuk, hogy néhány esetben megkönnyítheti, egyszerűbbé teheti az Intéző Bizottság és a tagság közötti kapcsolattartást, közvetlenebbé teheti az érintkezést a körlevelekben rejlő lehetőségek felhasználása. Arra kérjük tehát a szakosztályokat, hogy záros határidőn belül (a nyári szabadságolási időszakig) adják meg a Társaság titkárságának tagjaik e-mail címjegyzékét. Stílszerűen e-mail-en. Azt reméljük, hogy ez az adatsor a szakosztályok vezetése számára is rendkívül hasznos lehet, néhány szakosztálynak már gyakorlati tapasztalatai vannak ezen a téren. A szakosztályok finanszírozása A szervezettséget, szabályozottságot, kiszámíthatóságot hívatott fokozni egy másik javaslatunk, amelyhez kérjük a küldöttgyűlés döntését. A szakosztályok tevékenységének finanszírozásáról van szó. Néhány évvel ezelőtt, anyagi gondjaink szorításában arra a meglátásra jutottunk, hogy a szakosztályok számára a legjobb akarattal sem tudunk biztosítani pénzügyi forrásokat. Mindenki emlékszik rá, hogy korábban a tagdíjak 40, 50 vagy 60 százalékát „visszakapták” a szakosztályok saját kiadásaik fedezésére. Most vissza akarjuk állítani ezt a régi, ideiglenesen elvetett rendszert, mégpedig több okból is. (Itt nincs szó az esetlegesen „megszerzett” szponzori támogatásokról, amelyeknek egy hányada az érintett szakosztályt illeti.) Először is azt reméljük, hogy lényegesen javulni fog a tagdíjfizetési morál, hiszen minden befizetett tagdíj egy része a szakosztály lehetőségeit bővíti. Vagyis egész pontosan azt várjuk ettől a lépéstől, hogy a szakosztályok maguk is érdekeltté válnak tagjaik fegyelmezett fizetésében, és ezért ösztönözni is fogják őket. Másodszor ez az elosztási forma sokkal igazságosabb lesz a jelenleginél. Most ugyanis olyan módon lehet bármely szakosztálynak pénzhez jutnia, hogy kéréssel fordul az elnökhöz. Aki „szebben” tud kérni, vagy egyáltalán rászánja magát a kérésre, az valamennyi ezer forintot általában kap, hiszen az elnök szíve sincs kőből. Aki viszont nem gondol arra, hogy pénzt kérjen, az nyilvánvalóan nem is kap. Harmadszor pedig egyes szakosztályok rászoktak arra (mondhatnánk, az élet rákényszerítette őket), hogy rendezvényeikre szóló meghívóik, értesítéseik postázását rátestálták a titkárságra. Ez nemcsak pénzügyi átcsoportosítást jelentett, hanem megnövelte a titkárság leterheltségét is. Ezt a funkciót, tagságuk kiértesítését a jövőben egyértelműen oda kívánjuk adni a szakosztályoknak. (Visszautalunk arra a kezdeményezésünkre, hogy a kiértesítések egyre inkább interneten történjenek – most már a szakosztályok is érdekeltté válnak ezen módszer alkalmazásában, arról nem is szólva, hogy több szakosztályunk olyan szakmai bázisra, tanszékre épül, ahol nyílnak bizonyos lehetőségek az elektronikus ügyintézésre.) Konkrét javaslatunk tehát az, hogy a szabályzók valamelyikébe, lehetőleg az alapszabályba kerüljön bele: az adott gazdasági évben (első ízben 2007-ben) a szakosztályokhoz vissza kell juttatni a tagságuk által az előző évben befizetett tagdíj meghatározott százalékát, amellyel természetesen a szakosztály rendelkezik, de elszámolási kötelezettséggel (a titkárságnak számlát köteles adni). Pénzügyi szabályok rendelkeznek arról, hogy milyen tételeket lehet járulékos költség nélkül elszámolni, és melyek járulék-kötelesek (például a protokoll-jellegű kiadások). A szakosztályok munkájának megkönnyítése érdekében rövid tájékoztatót állítottunk össze az elszámolás módjáról, melyet a beszámolóhoz mellékeltünk. A visszajuttatott tagdíj-hányad százalékos mértékéről a küldöttgyűlés lenne hívatott dönteni az előző év befizetéseinek és a tárgyév konkrét anyagi-pénzügyi összetevőinek ismeretében. A 2007-es évre az Intéző Bizottság 25%-os mértéket javasol.
6
Az elnökség március 9-ei ülésén élénk vita alakult ki erről az elképzelésről, hangzottak el érvek mellette és ellene is. Végül az elnökség szótöbbséggel úgy döntött, hogy a javaslatot – ideiglenes jelleggel – elfogadásra ajánlja a küldöttgyűlésnek. A legutóbbi, 2006 márciusában tartott küldöttgyűlés egyetértett azzal a kezdeményezéssel, hogy a Kiss Károly hadtudományi klub minden vonatkozásban úgy működjön, mint egy szakosztály (megtartva megnevezését). Úgy tűnik, a klub életében semmilyen törést nem okozott a státusz megváltoztatása, továbbra is színvonalas rendezvények sorával véteti észre magát. Területi tagozataink (számuk továbbra is kettő: a debreceni és a dél-dunántúli) változatlanul betöltik szerepüket, összefogják egy-egy tájegység hadtudomány iránt érdeklődő szakértőit, kutatóit, fiataljait. A kapcsolat velük kicsit nehézkesebb, mint a szakosztályok többségével, de az internet korában a távolság nem meghatározó, ezt mindannyian tudjuk. Gondolni kell továbbá arra is, hogy előbb-utóbb az Összhaderőnemi Parancsnokságnak is helye lehet a területi tagozatok sorában. A Magyar Hadtudományi Társaság mint korábban, most is büszke integráló jellegére. Arra, hogy soraiban tömöríti a legszélesebben értelmezett hadtudomány művelőit, beleértve a kapcsolódó tudományágakat, a határterületeket, a kölcsönös érdeklődésre számot tartó kutatási területeket. Így egyformán becsben tartjuk a tipikusan katonai jellegű és a jellemzően nem katonai profilú szakosztályokat. Ennek is köszönhető, hogy hozzánk megtalálják az utat a határőrség és a rendvédelmi szervek képviselői, a titkosszolgálatok tagjai, civil szakértők, aktív és nyugállományú katonák, egyetemisták és doktoranduszok. Ezt az értéket, ezt az integráló, befogadó jelleget a jövőben is meg kívánjuk tartani. Elismerések Rendhagyó módon kell említést tennünk a Tanárky-díjról. A Magyar Hadtudományi Társaság egyik legnagyobb elismerését a megalapítása óta eddig minden évben legalább egy személy megkapta kiemelkedő tudományos vagy tudományszervező tevékenysége okán. A Díjbizottság 2006 szeptemberében is javaslatot tett az elnökségnek a Tanárky-díj odaítélésére, ezúttal Szenes Zoltán tagtársunknak. Az elnökségi ülésen azonban olyan mértékben előtérbe kerültek a pénzügyi szempontok, olyannyira bizonytalanná vált a Társaság pénzügyi egyensúlya, hogy az elnökség úgy döntött: 2006-ban nem adjuk ki a díjat. A Díjbizottság elnöke, Héjja István a Felügyelő Bizottsághoz fordult az alapszabály vonatkozó pontjának értelmezése tárgyában, és az FB megállapította, hogy a díj kiadható, de nem kötelező kiadni. A 2006 decemberében megtartott elnökségi ülésnek azonban az Intéző Bizottság azt a tájékoztatást adhatta, hogy a Hadtudományi Társaság anyagi helyzete valamelyest megszilárdult, lenne lehetőség a díj kiadására. Az elnökség nagyon bölcsen úgy döntött, hogy felülbírálja korábbi határozatát, és a 2006. évi Tanárky-díjat odaítéli Szenes Zoltánnak, azzal a formai különbséggel, hogy átadására – a vonatkozó szabállyal ellentétben – nem a Tudomány Ünnepén, hanem a 2007-es küldöttgyűlésen kerüljön sor. Ugyanakkor formai módosítást javaslunk a Tanárky-díjról szóló alapító dokumentumban: mostantól állandó összeg, például 150 ezer forint kapcsolódjon ehhez a díjhoz, és ne a mindenkori Zrínyi-díj meghatározott hányada. Csak a teljesség kedvéért említjük, hogy ugyanazon a szeptemberi elnökségi ülésen határozat született egy életmű-díj odaítéléséről, mégpedig Hajma Lajos tagtársunknak. A beszámolási időszakban tehát az alábbiak részesültek a legmagasabb elismerésekben: Tanárky-díjat kapott 2004-ben Csabai Károly, 2005-ben Berek Lajos, 2006-ban pedig Szenes Zoltán. Korponai-díjat kapott 2004-ben Ruszin Romulusz. Életmű-díjban részesült 2005-ben Szabó József, 2007-ben pedig Hajma Lajos.
7
Gratulálunk és jó egészséget, további tudományos eredményeket kívánunk a díjazottaknak. Természetesen a beszámolási időszakban, 2004-2006-ban az állami szintű elismerésre felterjesztett tagtársaink közül is jónéhányan részesültek elismerésben, például – a teljesség igénye nélkül – Jászay Béla, Pataky Iván, Pekó József, Seebauer Imre, Várhegyi István. Ugyancsak a Hadtudományi Társaság kezdeményezésére a Honvéd Vezérkar főnöke személyre szóló tárgyjutalomban részesítette Szabó Józsefet. Megpályázott munkakörök Nemcsak a Társaság élete vált azonban szabályozottabbá, hanem környezetünké is. Pontosabban a társadalomé, amely egyre kevésbé viseli el a kiskapuk rendszerét. Tavaly július elseje óta a titkárságvezető esetében nem élhetünk azzal a költségtakarékos módszerrel, hogy vállalkozói szerződést kötünk a munkakör ellátására, mert ez a munkakör „távirányítással” nem működtethető. Az ilyen szerződés szabálytalannak, bujtatott foglalkoztatásnak minősül, amelynek büntetőjogi következményei lehetnek, és ezeket a Magyar Hadtudományi Társaság nem vállalhatta fel. Magyarul a titkárságvezetővel munkajogi szerződést kellett kötnünk, amelynek egyenes következménye a munkabér utáni járulékok megfizetése. Így is tettünk. Antal Erika kezdeményezésére egy munkaközvetítő irodától javaslatokat kértünk részmunkaidős foglalkoztatásra. Tíznél is több jelentkezőből választottuk ki jelenlegi titkárságvezetőnket, Kissné Petró Emesét, akinek személye azért is kedvező választásnak bizonyult, mert aktív munkakeresőként a foglalkoztatás első évében a munkaadó (tehát a Társaság) mentesül a járulékok fizetése alól. Üdvözöljük ezen a fórumon is új titkárságvezetőnket, és sok sikert kívánunk felelősségteljes munkájában. A pályáztatás ötlete – amely korábban teljesen hiányzott szerződéseink mögül – nagyon hasznosnak bizonyult a könyvelő személyének kiválasztásában is. Szerencsés módon a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem pénzügyi szolgálatának egyik tagja, Székely Gabriella került erre a posztra, aki „földrajzilag” is közel van hozzánk, és bármilyen problémás esetben konzultálni tud a pénzügyi szolgálat más tagjaival. Kívánjuk, hogy hosszú ideig kölcsönös megelégedésre végezze szintén felelősségteljes munkáját. Végül a Hadtudomány szerkesztői és nyomdai kivitelezői munkáira is pályázat útján találtunk megfelelő vállalkozót. A „megfelelő” jelző itt több mint helyénvaló, hiszen a kivitelezők személye nem változott, „csupáncsak” – korszerűbb technikai eljárások révén – a korábbi költségeknél lényegesen kisebb ráfordítással készül folyóiratunk. Ez az évtizedes múltra visszatekintő közös tevékenység a garancia arra, hogy a Hadtudomány folyóirat a továbbiakban is a megszokott magas színvonalon fog készülni. Mint a küldöttgyűlés részvevői a 2007. évi költségvetés adataiból láthatják, ez a három, pályázati úton menedzselt változtatás a vonatkozó költségek mintegy 35-40%-os csökkentését eredményezi. Ha ezt kiegészítjük az internetes értesítés módszerének remélt térhódításával, már ki is gazdálkodtuk a szakosztályok számára javasolt összeget. A beszámolási időszak közepén, 2005-ben volt 15 éves a Magyar Hadtudományi Társaság. Különösebb ünneplés nélkül végeztük a munkánkat. Emlékezetes, hogy a 10. születésnapunkra kiadtunk egy könyvecskét, ezúttal ilyenre nem volt lehetőségünk, talán szükség sem. Központi konferenciánk köszöntőjében erről a következők hangzottak el: „Az elmúlt 15 évben mindvégig töretlenül követtük a Társaság alapítóinak szándékát: összefogjuk a hadtudomány iránt érdeklődő, a hadtudományt gyarapítani kívánó, fejlődéséért tenni akaró szakembereket, a hadtudomány művelőit.” Központi rendezvények A ciklus során meggyökeresedett az a szokás, hogy évente egy kiemelt rendezvényt szervez Társaságunk, általában a Tudomány Ünnepéhez kötődően, október folyamán. A szakmai-tudományos konferenciák témáját mindig a legaktuálisabb, legfontosabb
8
problémakörök közül választjuk, és természetesen az éves tervben szerepeltetjük. 2004-ben a központi rendezvény napirendjére a védelemgazdaság komplex témakörét tűztük, 2005-ben a katonai erő újszerű alkalmazása volt a konferencia témája, 2006-ban pedig a NATO feladatrendszerében a közeljövőben várható változások. A Társaság legjelentősebb rendezvényét – immár szintén hagyományosan – egy vagy két szakosztály „patronálja”, 2004ben a Védelemgazdasági, 2005-ben a Biztonságpolitikai, 2006-ban pedig a Nemzetbiztonsági szakosztály, utóbbi a Kiss Károly klubbal együttműködésben. A konferencia zökkenőmentes lebonyolítása érdekében az utóbbi két évben szervező bizottságot jelöltünk ki az IB egy-két tagjának részvételével. Minden alkalommal társszervezőket nyertünk meg az ügynek, a Honvédelmi Minisztériumot, a Honvéd Vezérkart, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemet, továbbá szakmai támogatókat, például a Katonai Biztonsági illetve a Katonai Felderítő Hivatalt. Az utóbbi két évben a Hadtudomány 4. számát, amely december elején jelenik meg, teljes egészében az adott évben megtartott konferencia szerkesztett anyagának megjelentetésére fordítottuk. Kapcsolataink Be kell számolnunk egy olyan összefüggésről is, amely nem a legjobb színben tünteti fel az Intéző Bizottságot, ez pedig a halogató taktika. Nagyon sokszor előfordul, hogy helyes elhatározásra jutunk, aztán az egész feledésbe merül, nem kerül végrehajtásra. Csak egy, nem is lényeges, de jellemző példával szeretnénk illusztrálni az elmondottakat. Három évvel ezelőtt a jelenlegi összetételű IB egyik első ülésén megállapítottuk, hogy a Társaságnak kétféle emblémája van (mindkettő megfelel az alapszabályban leírtaknak): egy kinagyított, falra akasztható, amely azonban primitív kivitelezésű, és egy kisebb, kultúráltabb, a honlapunkon és a jelvényünkön is szereplő változat, amely azonban nem könnyen nagyítható. Elhatározás született, hogy megtervezünk/megterveztetünk egy csinos, korszerű, nagyméretű változatot, amely rendezvényeinken jelképezi a Társaságot. Mint a küldöttgyűlés részvevői megállapíthatják, e vonatkozásban mostanáig sem léptünk előre. Sajnos, hasonlóképpen vagyunk néhány, az említettnél fontosabb területen is. Ismételten visszatérő javaslat, ötlet, igény, hogy a Társaság alakítsa ki és fejlessze kapcsolatait a hasonló külföldi egyesületekkel, társaságokkal, a NATO és az Európai Unió tudományos és kutatási központjaival, szervezeteivel. Az állandó pénzhiányra és a nem kevésbé állandó időhiányra szoktunk hivatkozni, de ez sovány vigasz, talán inkább csak kifogás-keresés. Egy másik gyenge pontunk a kapcsolattartás a Honvédelmi Minisztérium és a Honvéd Vezérkar illetékeseivel. Igaz, formálisan létezik ez a kapcsolat, a miniszter is, az államtitkárok is, a vezérkar főnöke is fogadtak bennünket a tisztújítást követően, de a kapcsolat mégsem élő. Különösen nem a vezérkarral, amely a legutóbbi konferenciánkkal kapcsolatban egyszerűen elzárkózott az együttműködéstől. Természetesen ebbe nem nyugodhatunk bele, magunknak is kezdeményezőbben, nyitottabban kell kezelnünk ezt a problémát, meg kell találnunk a közös pontokat. Nincs élő kapcsolatunk az Országgyűlés Honvédelmi és Rendészeti Bizottságával sem, bár a Hadtudomány minden számát megkapják a bizottság tagjai (ugyanúgy, mint a HM illetve a Vezérkar vezetői). Elhatározott szándékunk, hogy ezeket a belső kapcsolatokat nagyon hangsúlyosan a most megválasztandó Intéző Bizottság figyelmébe ajánljuk. Valamivel jobb a helyzet a Társaságunkhoz hasonló intézményekkel, szervezetekkel, egyesületekkel. Konkrét együttműködési megállapodásunk van immár évek óta a Katasztrófavédelmi igazgatósággal, amelynek motorja a Polgári védelmi szakosztály. Létezik egy együttműködési megállapodásunk a Stratégiai és Védelmi Kutatóközponttal, amelynek értelmében kölcsönösen tájékoztatjuk egymást éves terveink lényegi pontjairól, illetve meghívjuk egymás szakértőit rendezvényeinkre. Előkészítettünk egy megállapodást a Magyar Rendészettudományi Társasággal, amellyel egyébként minden megállapodás nélkül is
9
többször rendeztünk közösen konferenciát, köszönhetően a Határőr illetve a Védelemgazdasági szakosztálynak. Rendkívül gyümölcsöző, jó és sokoldalú a kapcsolatunk a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemmel. Számtalan rendezvényt szervezünk közösen, tagjaink révén közvetlenül is kötődünk az egyetem tevékenységéhez (elegendő említeni, hogy a most leköszönő Intéző Bizottság hat tagja dolgozott/dolgozik az egyetemen). Különösen fontos számunkra a közös tevékenység a doktori iskolákkal, amelyek hallgatói számára egyértelmű perspektívát jelent a Hadtudományi Társaság, folyóiratunk pedig szívesen ad helyt publikációiknak. Március elején, a doktorandusz hallgatók összevonásán első ízben hallgattak meg előadást és tájékoztatást a Hadtudományi Társaságról. Odafigyelünk az egyetemi tanulmányaikat folytató hallgatókra is, többek között a körükből toborzódó Biztonságpolitikai szakkollégiummal együttműködési szerződést kötöttünk. Itt ismét megemlítünk egy újszerű kezdeményezést, amely ezúttal a jelölőbizottság részéről merült fel. Mint ismeretes, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem élén ez év március közepén változás történt, Szabó Miklós akadémikus mandátuma lejárt és az egyetem szenátusa Szabó János professzort jelölte a rektori tisztségre. A jelölőbizottság felkereste az új rektort, tájékoztatta a Hadtudományi Társaság esedékes tisztújító küldöttgyűléséről, és – nem hivatalosan – megkérdezte a véleményét a választásokról, esetleges javaslatairól. Úgy gondoljuk, ez a gesztus hozzá fog járulni, hogy a Társaság és az egyetem kapcsolatai a jövőben is felhőtlenek maradjanak. Szabó János rektor ígéretet tett az eddig nyújtott támogatások további biztosítására (az egyetem helyzetétől függően). Ugyancsak a jelölőbizottság kezdeményezésére azok a személyek, akikre javaslat született és vállalják is a megbízást, rövid ismertetőt állítottak össze magukról, amelyek felkerültek a Társaság honlapjára. Végülis a Magyar Hadtudományi Társaság elismertsége változatlan maradt a beszámolási időszak folyamán. Ez azt is jelenti, hogy kivívott tekintélyünket senki nem vonja kétségbe, de azt is, hogy szakértőinket – bármennyire szeretnénk – nem nagyon tartják számon, és csak ritkán hívják szakérteni. A pályázatokról A Magyar Hadtudományi Társaság 2006-ban is meghirdette saját tudományos, jeligés pályázatát. A pályázat meghirdetésének célja a Társaság tagságának aktivizálása, a tudományos tevékenység és mindenekelőtt a tudományos kutatás ösztönzése, publikálásra alkalmas, elsősorban a gyakorlatban is hasznosítható anyagok készítése, a tagság önmegvalósítási lehetőségeinek bővítése volt. A beadás határideje október 13-a volt. A pályázati felhívásra 6 szerző 5 dolgozatot küldött be. Az Intéző Bizottság ülésén megtárgyaltuk a témák szerinti besorolásokat, majd minden dolgozatot két-két felkért szakértővel bíráltattunk el. Az írásban, előre megadott szempontok szerint elvégzett bíráltatás után a kialakult sorrendet és a díjak odaítélésére kialakított javaslatot az elnökség elé terjesztettük, amely azt a 2006. december 8-i ülésén elfogadta. Ekkor kerültek felbontásra a szerzők személyét rejtő borítékok és vált ismertté kilétük. Néhány órával később már az interneten is olvashatók voltak az eredmények. Az előző évekhez képest jóval kevesebb pályamunka érkezett (egyébként már tavaly is). A lebonyolítás során a korábbi években kialakított értékelési módszer kiegyensúlyozott eredményt hozott. A pályázat költségvetési fedezetének biztosítása, a kiadott felkérések, szerződések, bírálati okmányok és összesítők kidolgozottsága egyrészt zökkenőmentes munkát tett lehetővé a vezetőség számára, másrészt a bíráló szakértők és a pályázók is fennakadás nélkül megkapták javadalmazásukat. Amellett, hogy a Társaság 2006. évi tudományos pályázata formailag sikeresen lezárult, a Társaság vezetésének elemeznie kellene a nagyfokú passzivitás okait és a javítás lehetséges módszereit. Megfontolandó, hogy
10
egyáltalán kiírjuk-e a 2007. évre a pályázatot, az elnökség legutóbbi ülésén mindenesetre úgy döntött, hogy nem mondhatunk le a tagság aktivizálásának erről a lehetőségéről. Az új vezetőség megalakulása pillanatától kiemelt jelentőséget tulajdonított pályázatfigyelő tevékenységünk javításának. A pályázataink elsődleges célja a Társaság működési feltételeinek javítása, a 2006-os központi rendezvény kellő színvonalú megrendezéséhez szükséges anyagi források előteremtése volt. Az MHTT 2006-ban három olyan pályázatban vett részt, amelyet más szervek hirdettek meg. 1. Önálló pályázatot nyújtottunk be a Nemzeti Civil Alapprogramok Országos hatókörű civil szervezetek támogatásának Kollégiumához. A pályázat a civil társadalom erősítését, a civil szervezetek társadalmi szerepvállalásának segítését célozta a közhasznú minősítéssel rendelkező országos hatókörű civil szervezetek működésének támogatásával. Sajnálatos módon jogosultsági okok miatt később ezt a pályázatunkat vissza kellett vonni. 2. A Magyar Hadtudományi Társaság 2006. február 13-án pályázatot nyújtott be a HM Kommunikációs Főosztálya által kiírt „A honvédelmi eszmét, a katonai hivatást népszerűsítő, valamint NATO kommunikációs feladatok” c. pályázatra, amelyre 900.000 Ft. támogatást nyert el. A pályázati program célja az MHTT 2006. évi központi rendezvényének megszervezése, lebonyolítása és a legnagyobb költséghányadot kitevő kiadvány elkészítésének, majd a célközönség számára való eljuttatásának anyagi támogatása volt. A konferencia – amely a NATO feladatrendszerében várható változásokat dolgozta fel – az MHTT honlapján is meghirdetésre került, és mintegy 100 fő vett rajta részt. A támogatással a pályázat kiírója felé elszámoltunk. 3. A konferencia megrendezésének és a kiadvány előállításának további támogatása céljából a Magyar Hadtudományi Társaság 2006. március 27-én pályázatot nyújtott be a Külügyminisztérium által kiírt „NATO kommunikációs pályázatra”, amelyre 756.000 Ft. támogatást nyert el. A konferencia résztvevőinek száma és a két pályázatban elnyert támogatások alapján elmondható, hogy a támogatások összességében biztosították a rendezvény kultúrált, megfelelő színvonalú megrendezését, a vendéglátást és a tervezett kiadvány elkészítését. A támogatással a pályázat kiírója felé elszámoltunk. Anyagi helyzetünk Röviden át kívánjuk tekinteni anyagi-pénzügyi helyzetünket is, annak ellenére, hogy a 2006. évi mérleg (a pénzügyi beszámoló) valamint a 2007. évi pénzügyi terv önálló tételként szerepel a beszámolók sorában. A ciklus mindhárom évét végső soron úgy zárhattuk, hogy a Társaság pénzügyi egyensúlyát fenntartottuk, most, a harmadik év végén pedig elfogadható pénzügyi körülmények között adjuk át a következő vezetésnek. Bevételeink lényegében változatlan forrásokból adódtak mindhárom évben: a Honvédelmi Minisztérium ötmillió forintos támogatása (amit a civil, nem kormányzati szervezetek egyikeként kapunk), a Hadtudományi Alapítvány összegének kamatai, a tagdíjakból befolyt összeg, a Magyar Tudományos Akadémia által folyóiratunk megjelentetéséhez nyújtott támogatás, a felajánlott 1%-ok, a pályázatokon elnyert különböző összegek. Ehhez jön esetenként a szponzorok által nyújtott támogatás. Kiadásaink legnagyobb tétele változatlanul a Hadtudomány című folyóirat, amely évente „elvitt” 4-5 millió forintot. Jelentős tétel az elnök tiszteletdíja, a titkárságvezető és a könyvelő javadalmazása. A Tanárky-díj és általában az elismerések költségei, a postaköltségek, az irodaszerek beszerzése, a Társaság pályázati felhívására beérkezett pályaművek díjazása, bíráltatása voltak azok a tételek, amelyeken szintén nem nagyon lehetett takarékoskodni.
11
A 2006 végén – némileg kényszerűségből – megtett takarékossági intézkedéseink feljogosítanak arra a reményre, hogy a most kezdődő ciklus, de legalábbis a 2007. év valamivel megnyugtatóbban alakul. A szakosztályok Röviden, a lehetőségekhez képest összehasonlítható paraméterek alapján értékelni kívánjuk a szakosztályok munkáját is, elsősorban nem a hároméves ciklusra, hanem a 2006. évre koncentrálva. Az a tény kényszerít bennünket erre az egyszerűsítő eljárásra, hogy a szakosztályok zöme nem a kiadott szempontoknak megfelelően állította össze saját beszámolóját, és a hároméves áttekintést csak elvétve tartalmazzák az anyagok. Amely szakosztályról, területi tagozatról vagy klubról nem szerepel anyag, az azt jelenti, hogy az illetékes szervezeti egység március 14-éig nem adott le beszámolót. Belügyi szakosztály: A szakosztály 2006-ban fél évre szüneteltette tevékenységét, elsősorban a tagságot nyomasztó átszervezési és egzisztenciális gondok miatt. Mára formálisan megújult a szervezeti élet, de a gondok megmaradtak. A szakosztály vezetésének valósabb, a Társaság stílusához jobban közelítő módon kellene a tagság érdeklődését fenntartania. Biztonságpolitikai szakosztály: Egyike a legjobban szervezett szakosztályoknak, beszámolójuk is a legjobban megközelítette az IB által ideálisnak tartott formát. Kiemelkedő szerepet játszottak a 2005-ös központi konferencia megszervezésében. Jellemző a több szakosztályt megmozgató rendezvények megszervezése, példamutató a nem fizető tagok „visszatérítésére” tett erőfeszítésük. Javaslatokat tettek a 2007. évi központi rendezvény témáira, amelyek közül kiemelendő a katonai felsőoktatás helyzete és perspektívája. Csata- és hadszíntérkutató szakosztály: Azon ritka szakosztályok egyike, amelyeknél a tényleges gyakorlati tevékenység jobb az adminisztrálásnál. Kiemelkedően jó a szakosztály együttműködése és közös tevékenysége a Hadtörténeti Intézet és Múzeum kollektívájával. Elektronikai, informatikai és robotikai szakosztály: Igen aktív szakosztály, jó tagdíjfizetési mutatókkal. Jelentős szerepet vállal a Társaság egészének életében (IB-tag, a honlap és a Hadtudomány szerkesztése, képviselet a Civil Fórumon). Minden évben a robothadviselés témakörében konferenciát szervez, amely bekerült a tudománynapi rendezvények sorába. Hadműveleti-harcászati szakosztály: A szakosztály 2003-ban újította fel és azóta is folytatja tevékenységét, amelyet inkább konferencia jellegű rendezvények, mint szakosztály-ülések jellemeznek. Igen jó példáját mutatják a jól működő szakmai bázisra épülő szakosztályi tevékenységnek. Tatai („kihelyezett”) szakcsoportjuk 2005-ös megalakulásával hasznosan kombinálták a területi és a szakmai tagozódás elvét. Hadművészeti szakosztály: A szakosztály Pekó József eddigi elnök vezetésével elismerésre méltó munkát végzett, rendezvényein számos szakmai témát vitatott meg. Érdekesség, hogy a szakosztály tudományos tanácsot is működtet. A szakmai környezet változása megérlelte az egyesülés gondolatát a Hadműveleti-harcászati szakosztállyal. Határőr szakosztály: A szakosztály több vonatkozásban is kivételes: érthető okokból több területi szakcsoportot is működtet, az egyik összekötő kapocs Társaságunk és a Magyar Rendészettudományi Társaság között, vidéki rendezvényei szinte jelentősebbek a budapestieknél, önálló kiadvánnyal rendelkezik, gyümölcsöző kapcsolatot tart a Határőrség Tudományos Tanácsával. Hagyományosan júniusban Pécsett tartják egyik legjelentősebb szakmai konferenciájukat. A Társaság legaktívabb szakosztályai közé tartoznak.
12
Hírszerző szakosztály: Társaságunk egyik legfiatalabb szakosztálya, a jelen évtizedben alakult meg. Tevékenységét kezdettől szoros együttműködésben végzi a Nemzetbiztonsági szakosztállyal, a mostani beszámolási időszakban fel is merült az egyesülés gondolata. Humánerőforrás-fejlesztési szakosztály: A szakosztály tevékenységét különösen befolyásolta a beszámolási időszakban a reformok és átszervezések sora. A munkát talán leginkább meghatározó jelző a váltakozó intenzitás és váltakozó színvonal. Javaslatot tettek a 2007. évi központi konferencia témájára: Katonai pálya a kormányzati reformok tükrében. Légierő szakosztály: A szakosztály – mint mások is – ugyancsak küzd a szétszórtság és a leépítés nehézségeivel. A szakmai munkát úgynevezett szakosztálynapok keretében végzik, a siker záloga a témaválasztás és az előadók felkészültsége. Kiemelkedően sikeres volt 2006-ban hagyományos szolnoki konferenciájuk. Logisztikai szakosztály: A szakosztály beszámolót nem adott le, csak a február 8-ai szakosztály-ülés jegyzőkönyvét, amely döntött a tisztújításról, az új elnök Horváth Attila. Javaslatot tettek a Társaság megválasztandó új elnökére Szenes Zoltán személyében. Műszaki szakosztály A Műszaki szakosztály egyenletes teljesítményt nyújt, az elmúlt három évben évente átlag 5-6 rendezvényt tartott, ezek döntő többsége szakmai jellegű. A szakosztály saját kiadvánnyal rendelkezik, igen jó kapcsolatokat ápol a Magyar Honvédség megfelelő szerveivel és alakulataival. Nemzetbiztonsági szakosztály: A szakosztály rendszeresen, gyakorlatilag havonta tart szakmai fórumokat, sok esetben együttműködve a Hírszerző szakosztállyal, amellyel a beszámolási időszak végén az egyesülés is szóba került. 2006-ban a szakosztály eredményesen vett részt a központi konferencia rendezésében és egy szekcióülés lebonyolításában. Jók a kapcsolatai az illetékes szolgálatokkal. Polgári védelmi szakosztály: A szakosztály különösen szenved az átszervezésektől és a pénzhiánytól, így legfontosabb tervezett rendezvényükét sem tudták megtartani 2006-ban. Szakmai munkát a tagok inkább a hivatalos szervezetek keretében végeznek, ugyanakkor a szakosztály összekötő kapocsként is funkcionál a Társaság és a Katasztrófavédelmi Főigazgatóság között. Térképészeti és katonaföldrajzi szakosztály: A szakosztály aktivitása és tagdíjfizetési mutatói nem kedvezőek, viszont a tagok egyénileg komoly szakmai-tudományos tevékenységet fejtenek ki (előadások, publikációk), és ilyen vonatkozásban nemzetközi kapcsolatokat is ápolnak. Problémás a fiatalok bevonása a szakosztály munkájába. Tüzér szakosztály: A szakosztály rendszeresen tart üléseket illetve szakmai rendezvényeket. Sajátos módon részletes tudományos kutatási tervvel rendelkezik, a beszámoló is a korábbi tervet veszi alapul a tevékenység értékelésekor. A tagdíjat nem fizetőket a szakosztály maga is számon tartja. Vezetőséget 2005 elején választottak, a szakosztály-elnök Felházi Sándor az IB-nek is tagja, ugyanakkor az MTA Hadtudományi Bizottság titkára. A szakosztály kezelésében évek óta megjelenik a Tüzér figyelő. Vegyivédelmi és környezetbiztonsági szakosztály: A szakosztály – saját értékelése szerint – stagnál, a rendezvények látogatottsága alacsony. A jelenlegi elnök, Grósz Zoltán dinamikusabb stílust képvisel elődeinél. Sürgető feladat a fiatalítás.
13
Védelemgazdasági szakosztály: A szakosztály 2004-ben „gazdája” volt a Társaság központi rendezvényének (téma a védelmi tervezés). Sok szakmai rendezvényt tartanak különböző együttműködő partnerekkel, többek között a Magyar Rendészettudományi Társaság közgazdasági tagozatával. Jó kapcsolatokat ápolnak különböző gazdasági szervezetekkel. Aktív szakosztály. Kiss Károly hadtudományi klub: A klub – bár az utóbbi egy évben szakosztályként működik – sajátos jellegénél fogva széleskörű vonzerőt gyakorol a Társaság tagsága körében. Szinte havi rendszerességgel szervez különböző rendezvényeket, sokszor együttműködve más szakosztályokkal. 1983-ban történt megalakulása óta a Társaság motorja, jövőre ünnepli 25. születésnapját. Zárszó Most, ennek a beszámolónak az elkészítésével, az elnökség majd a küldöttgyűlés elé terjesztésével az Intéző Bizottság kitöltötte hároméves mandátumát. Úgy érezzük, nincs miért szégyenkeznünk, vállalt feladatainkat becsülettel teljesítettük. A Hadtudományi Társaságot többé-kevésbé azonos paraméterekkel, de egy kicsit megújulva adjuk át a következő vezetőségnek. Most, a beszámoló végéhez érve az Intéző Bizottság lemond. Köszönjük a tagságnak a beszámolási időszakban mindvégig élvezett támogatást, köszönjük a szakosztályok többségének a színvonalas munkát. Köszönjük, hogy együtt dolgozhattunk. Az alapszabály értelmében lemond a Felügyelő és az Etikai Bizottság is, de ezt majd a bizottságok elnökei bejelentik a küldöttgyűlésnek. A tevékenység folyamatossága azonban megkívánja, és az alapszabály is előírja, hogy a jelen évi munkatervet a régi vezetés terjessze a küldöttgyűlés elé. A Magyar Hadtudományi Társaság 2007. évi munkaterve Az éves terv természetesen nem tartalmazza a szakosztályok által saját hatáskörben tervezett rendezvényeket. A szakosztályok többsége gazdag programot fogalmazott meg a 2007. évre is, ezek többsége felkerül a honlapra. A Magyar Hadtudományi Társaság 2007-ben is – mint már évek óta – kettős közelítésben alakítja ki éves tervét: egyrészt meg kívánja szilárdítani helyét a magyar tudományos közéletben, folytatva az alapszabályban meghatározott tevékenységeket, ápolva az immár másfél évtizedes hagyományokat, másrészt fenn kívánja tartani a nagyon kényes pénzügyi egyensúlyt. Természetesen továbbra is meg kívánjuk jelentetni a Hadtudomány című folyóiratot. Természetesen továbbra is nyitottak vagyunk a doktoranduszok által írt cikkek és tanulmányok publikálására. Természetesen a hadtudomány lehető legszélesebb értelmezéséből kiindulva helyt adunk a különböző határterületek szakembereinek és tanulmányaiknak. A 2007/4. szám tartalma már tisztázódott: a központi konferencia szerkesztett anyagát fogjuk akkor megjelentetni. Sőt, már a jövő évi első szám tartalma is körvonalazódik: egy 2007-re kiírt HM pályázat kapcsán – amelyről a későbbiekben szólunk – egy elemző anyagot kívánunk megjelentetni. Mint a 2006. évről szóló beszámolóban jeleztük, a saját pályázat kiírásával kapcsolatban merültek fel kétségek, annak ellenére, hogy az egy évvel korábbi beszámolóban még úgy fogalmaztunk: a további évekre is tervezzük a pályázat kiírását. Az indoklás egyszerű: egymást követő két évben is mindössze öt-hat pályamű érkezett be, azok egy része is nagyon alacsony színvonalat képviselt. A következtetésünk az, hogy a pályázati kiírás nem vonzó, publikálásra szánt anyagokat eleget kap a szerkesztő bizottság, a pályaművek bírálata nagy munkát és elég nagy kiadást jelent, ezt az energiát és ezt a pénzt nemesebb célokra is tudjuk fordítani. Ugyanakkor az elnökség állásfoglalása a pályázat kiírására kötelezi az IB-t.
14
Pályázni kíván viszont maga a Hadtudományi Társaság. Jelentjük a küldöttgyűlésnek, hogy már be is adtunk egy pályázatot a Honvédelmi Minisztérium kiírásának alapján, amelynek témája a honvédelmi eszme népszerűsítése. Fel kívánjuk dolgozni a magyar részvétel tapasztalatait az 1995-től napjainkig zajlott békemissziókban, és ezt az elemző anyagot publikáljuk folyóiratunk 2008/1. számában. Magát a pályázatot Padányi József alelnökünk menedzselésében február hónapban adtuk be, és közel 1,2 millió forintot remélünk elnyerni. A pályázati anyagnak megfelelően mintegy húsz szakember részvételével tartanánk kerekasztal-megbeszéléseket és dolgoznánk fel a missziók különböző aspektusait a személyi felkészítéstől a technikai ellátásig. (Megjegyzés: a pályázaton elnyert összegek sajnos csak minimális mértékben járulnak hozzá pénzügyi egyensúlyunk fenntartásához, mivel ezeket az összegeket a pályázatban szereplő feladatokra kell fordítanunk.) A Tanárky-díj megalapítása óta minden évben – mint láttuk, még 2006-ban is – lehetőséget találtunk arra, hogy legalább egy, kiemelkedő munkát végző tagtársunkat ebben a kiemelkedő elismerésben részesítsük. Így fogunk tenni 2007-ben is, érdemes jelöltekben soha nem volt és most sincs hiány. A Korponay-díj esetében más a helyzet, csak akkor fogjuk odaítélni, ha életkorban is megfelelő jelöltre érkezik javaslat. Viszont felmerült a gondolat, hogy a két díj összegét konkrétan határozzuk meg, amely összeget a küldöttgyűlés esetről esetre módosíthatna. Központi rendezvényeink számát a többéves tapasztalatok alapján kettő-háromban határoztuk meg, amelyek között egy kiemelt konferencia szerepel. Kiemelt központi rendezvényünk témájaként több változatot terjesztünk a küldöttgyűlés elé, mindegyik változat értelemszerűen októberben, a Tudomány ünnepe rendezvénysorozatának keretében kerülne megszervezésre, a konferencia anyaga pedig a Hadtudomány 2007/4. számában jelenne meg: Érdekesnek ígérkezik a hadtudomány fogalmának, tartalmának módosulását napirendre tűző konferencia. Az ötlet az MTA Hadtudományi Bizottságának 2006 novemberében tartott rendezvényéig nyúlik vissza, amely ezt a témát bocsátotta vitára. Az egyetem Hadtudományi kara javasolta felvenni a témát a Honvédelmi Minisztérium 2007. évi tudományos kutatási tervébe, azzal, hogy a vonatkozó konferenciát a kar és a mi Társaságunk közösen szervezi meg. Igyekszünk megnyerni társ-szervezőket is, többek között az MTA Hadtudományi Bizottságát, a Honvéd Vezérkart (a HM hivatalból vesz részt, mivel a kutatási tervében szerepel). A Biztonságpolitikai szakosztály javasolta a következő témát: A katonai felsőoktatás helyzete, a várható változások. Nyilvánvalóan aktuális, sőt égetően aktuális téma, amelyhez társ-szervezőként kínálkozik a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem. Ugyancsak a Biztonságpolitikai szakosztály javasolta a missziók helyének, szerepének megvitatását a hadsereg életében. Várhatóan ez a javaslat átfedésben lesz a Honvédelmi Minisztériumhoz beadott pályázatunkban megjelölt témával, pozitív döntés esetén ez lehet a második számú kiemelt rendezvényünk. A Humánerőforrás-fejlesztési szakosztály javasolta a „Katonai pálya a kormányzati reformok tükrében” téma megvitatását. Az elnökség március 9-ei ülésén kiegészítő témaként – elsősorban a hadtudomány fogalmával foglalkozó konferencia kapcsán – felmerült egy haditechnikai elemzés elkészítése (lényegében a kutatás kiterjesztése a haditechnika szerepére is). Szakosztályainktól további javaslatokat várunk, akár a küldöttgyűlésen is.
15
