A MACHIAVELLISTÁK: ÜGYES DÖNTÉSHOZÓK. KOGNITÍV HEURISZTIKÁK AGYI KORRELÁTUMAI TÁRSASDILEMMA-FELADATBAN

Magyar Pszichológiai Szemle, 2014, 69. 2/3. 337–362. DOI: 10.1556/MPSzle.69.2014.2.3.

A MACHIAVELLISTÁK: ÜGYES DÖNTÉSHOZÓK. KOGNITÍV HEURISZTIKÁK AGYI KORRELÁTUMAI TÁRSASDILEMMA-FELADATBAN ———

– BERECZKEI TAMÁS1 – DEÁK ANITA1 – PAPP PÉTER1 – PERLAKI GÁBOR2 – ORSI GERGELY2 Pécsi Tudományegyetem BTK Pszichológia Intézet MTA – PTE Klinikai Idegtudományi Képalkotó Kutatócsoport E-mail: [email protected] 1

2

Beérkezett: 2013. január 29. – Elfogadva: 2013. december 10.

A machiavellista személyek sikeresen használnak ki másokat, annak ellenére, hogy hiányosságokat mutatnak a szociális megismerés különböző területein, különösen az elmeolvasásban. A közelmúlt kutatásai kimutatták, hogy rendkívül szenzitívek a szociálisdilemmahelyzetek társas jelzéseire, és képesek arra, hogy rugalmas döntéseket hozzanak a változó szituációkban. A kérdés az, hogy milyen kognitív képességek és ezek neurális alapjai a felelősek a machiavellisták döntési folyamataiért? Feltételeztük, hogy a magas Machpontszámmal rendelkező személyek fokozott aktivitást mutatnak azokon az agyi területeken, amelyek fontos szerepet játszanak a jutalomkeresésben, a kockázatos helyzetek előrejelzésében és a következtetések levonásában. E hipotézis ellenőrzésére fMRI-méréseket végeztünk olyan személyeknél, akik egyidejűleg egy bizalom játékban működtek közre. A hipotézissel egybehangzóan magas aktivitási szintet találtunk a machiavelliánus személyek talamuszában, anterior cinguláris kérgében, továbbá az alsó és középső frontális tekervényben. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy noha a machiavellisták az átlagosnál valószínűleg roszszabb elmeolvasó képességgel rendelkeznek, olyan kognitív heurisztikákat használnak döntéseikben, amelyek sikeressé teszik őket mások kihasználásában. Sikerük abból fakadhat, hogy folyamatosan monitorozzák a többiek viselkedését, és ahhoz igazítják döntéseiket, annak érdekében, hogy növeljék hasznukat. Kulcsszavak:

bizalom játék, fMRI, manipulatív viselkedés, ACC, frontális tekervény, talamusz

337

338

Bereczkei Tamás – Deák Anita – Papp Péter – Perlaki Gábor – Orsi Gergely

BEVEZETÉS A machiavellistákat általában olyan emberként jellemzik, akik eszközként használnak fel másokat saját céljaik elérése érdekében. Jellemző rájuk mások szándékos megtévesztése és önös érdekeik következetes érvényre juttatása (CHRISTIE és GEIS, 1970; FEHR, SAMSOM és PAULHUS, 1992; JONES és PAULHUS, 2009). Azok az egyének, akik magas pontszámokat érnek el a rendelkezésre álló Mach-teszteken, a többieknél jobban hajlanak arra, hogy másokat kihasználjanak, és kevésbé törődnek a többi ember érzelmeivel, szükségleteivel, esetleges fájdalmával. Korábban úgy érveltek, hogy fejlett kognitív apparátus – komputációs képesség – szükséges mások manipulálásához (BYRNE, 1995; DUNBAR, 1998). Különösen a kiváló elmeolvasó képességet tartották lényegesnek a sikeres megtévesztéshez. Azt feltételezték, hogy a jó elmeolvasók – azok, akik könnyedén megértik mások szándékait, érzelmeit, és ismereteit – egy lépéssel a többiek előtt járnak, és sikeresebben tudják őket félrevezetni, mint azok, akik gyengébb elmeolvasók. Úgy tűnt, hogy a machiavellizmusra jellemző manipulatív viselkedés nem működhet hatékonyan az elmeteória kifinomult használata nélkül (MCILLWAIN, 2003; REPACHOLI, SLAUGHTER, PRITCHARD és GIBBS, 2003). Meglepetésre azonban az első kísérletes vizsgálat nem talált kapcsolatot a machiavelliánizmus és a felnőtt elmeolvasó képesség között (ez utóbbit egy verbális megértési feladatban mérték) (PAAL és BERECZKEI, 2007). Sőt, a későbbi kutatások, amelyek részben történetek megértésére, részben arckifejezések és érzelmek azonosítására szolgáló teszteket használtak, éppenséggel negatív összefüggéseket tártak fel – azaz a magas Mach-pontszámokkal jellemzett személyek átlag alatti elmeolvasónak bizonyultak (ALI és CHAMORRO-PREMUZIC, 2010; LYONS, CALDWELL és SCHULTZ, 2010). Más vizsgálatok ráadásul azt mutatták ki, hogy a machiavellisták alacsonyabb szintű empátiával és érzelmi intelligenciával rendelkeznek, mint azok, akik alacsony pontszámokat érnek el a Mach-teszten (AUSTIN, FARRELLY, BLACK és MOORE, 2007; BARLOW, QUALTER és STYLIANOU, 2010; MCILLWAIN, 2003; NETTLE és LIDDLE, 2008; WASTEL és BOOTH, 2003). Ezekből az eredményekből nagyon úgy tűnik, hogy a machiavellisták nem rendelkeznek kimagasló képességekkel mások megértése terén. Ellenkezőleg, hiányosságok jellemzik őket a társas megismerés különböző területein, különösen az elmeolvasás tekintetében. Ugyanakkor tény, hogy a machiavellisták rendelkeznek egyfajta ügyességgel és agyafúrtsággal: már a korai vizsgálatok is azt mutatták, hogy nagyon sikeresek azokban a feladatokban, ahol nyereséges üzletet lehet kötni, előnyös szövetséget van mód kialakítani, vagy vezetői szerepet vállalhatnak (CHRISTIE és GEIS, 1970; CHERULNIK, WAY, AMES, és HUTTO, 1981). Az újabb kutatások megerősítik ezt a képet. Egy bizalom játékot használó kísérletben – amely egy kétszemélyes társasdilemma-helyzetet modellezett – azt találták, hogy a magas Mach-pontszámokkal rendelkező játékosok kevésbé viszonozták a partnerüktől kapott korábbi juttatásokat, mint az alacsony pontszámúak, akikhez képest a játék végére nagyobb jövedelemre tettek szert (GUNNTHORSDOTTIR, MCCABE és SMITH, 2002). Egy másik vizsgálat azzal az eredménnyel zárult, hogy a machiavellisták egy 24 menetből álló ultimátum-játékban nagyobb nyereménnyel távoztak, mint 338

A machiavellizmus agyi korrelátumai

339

játékostársaik – jóllehet itt lehetőség volt a potyalesők büntetésére (SPITZER, FISCHBACHER, HERRNBERGER, GRON és FEHR, 2007). A jelenlegi kutatási eredmények fényében valószínűnek látszik, hogy a machiavellisták sikeres szociális alkalmazkodásának kulcsa a viselkedési rugalmasság. Gyakran úgy írják le őket, hogy racionális, személytelen, közömbös, sőt „hideg” emberek, akik távol tartják magukat az adott szituáció keltette érzelmektől (CHRISTIE és GEIS, 1970; FEHR, SAMSOM és PAULHUS, 1992). Hűvös fejjel választják ki minden helyzetben az optimális stratégiát, amely leginkább megfelel pillanatnyi érdekeiknek (GUNNTHORSDOTTIR, MCCABE és SMITH, 2002). Ez a fajta opportunizmus teszi számukra lehetővé, hogy könnyedén hátat fordítsanak korábbi szövetségeseiknek, ha ez válik előnyükre, és elsősorban azokat lopják meg vagy csapják be, akik megbíznak bennük (CHRISTIE és GEIS, 1970; HARREL és HARTNAGEL, 1976; WILSON, NEAR és MILLER, 1998). Rugalmas alkalmazkodásuk lehet az oka annak is, hogy gyakorta ők a versengés győztesei. A korábban már említett svájci vizsgálatban szoros korrelációt találtak egy személy Mach-pontszámai és az általuk szerzett nyeremény között (SPITZER, FISCHBACHER, HERRNBERGER, GRON és FEHR, 2007). Ez abból fakadt, hogy a játék első, nem büntető szakaszában alacsony összegeket adtak át a játékostársaiknak, és ebből fakadóan sokat nyertek. Amikor viszont lehetőség volt egymás büntetésére, emelték a tétjeiket, és igyekeztek méltányosnak mutatkozni abból a célból, hogy elkerüljék a büntetést (pénzlevonást). Más esetekben is azt találták, hogy a machiavellisták igyekeznek elrejteni valódi szándékaikat azért, hogy elérjék céljaikat. Egy hazai vizsgálatban egy karitatív szervezet (beépített) képviselője önkéntes segítségnyújtásra hívta fel egyetemi hallgatók figyelmét, akik a nyilvánosság előtt vagy a nyilvánosság kizárásával ajánlhatták fel támogatásukat (BERECZKEI, BIRKAS és KEREKES, 2007). A magas Machpontszámokkal rendelkező személyek közül nagyon kevesen vállalkoztak karitatív munkára, amikor mások nem tudhattak arról, miként döntenek. Lényegesen emelkedett azonban felajánlásaik valószínűsége, amikor mások jelenlétében és tudtával hozták meg döntéseiket (BERECZKEI, BIRKAS és KEREKES, 2010). Úgy tűnik, a machiavellisták specifikus válaszokat adnak a különböző társas kihívásokra: elrejtik önző indítékaikat és altruizmust színlelnek mások jelenlétében, de szigorúan önérdek-érvényesítővé válnak, amikor a helyzet ezt lehetővé teszi. Egy másik hazai vizsgálatban a kutatók a közjavak játék nevű társasdilemmahelyzetben elemezték a résztvevők döntéseit, és azt találták, hogy a magas Machpontszámokkal rendelkezők a többieknél minden körben kevesebbet fizettek be a csoportszámlára, és végül nagyobb összeget vittek haza (CZIBOR és BERECZKEI, 2012). A regressziós elemzések azt mutatták, hogy a machiavellisták mindenki másnál nagyobb figyelmet szentelnek a többi játékos viselkedésének; figyelembe veszik a csoporttársak korábbi (a megelőző menetben) tett lépéseit, és ehhez igazítják saját befizetéseiket. Úgy tűnik, meglehetősen érzékenyek a szociális dilemma szituációs jelzéseire, és rugalmas döntéseket hoznak, amely lehetővé teszi, hogy sikeresen használják ki a többieket. Mindezt úgy teszik, hogy – még egyszer hangsúlyozzuk –, az elmeolvasás és az érzelmi információfeldolgozás átlag alatti képességeit mutatják. 339

340


A kérdés most az, hogy milyen kognitív képességek, illetve ezek milyen idegrendszeri vetületei állnak a machiavellisták eredményes viselkedési stratégiái mögött? A kérdés megválaszolására a jelenlegi kísérletben egy eseménykiváltott fMRI-paradigmát használtunk. Mértük a résztvevők agyiaktivitás-változásait, miközben egy bizalom játékban vettek részt. Ebben a játékban az első játékosnak (befektetőnek) lehetősége van arra, hogy a rendelkezésére álló összeg bizonyos hányadát (illetve az egészet vagy semmit) átadja a másik játékosnak. Ezt az összeget a kísérletvezető megháromszorozza, és a másik játékos (meghatalmazott) most arról dönt, hogy mennyit ad vissza a társának. A másikba fektetett bizalom az első játékos szempontjából mindig kockázatos, hiszen nem lehet előre tudni a másik fél reakcióját egy cserekapcsolatban. A viszonzás ugyancsak alapos megfontolást igényel, amelyben szerepet játszanak a második játékos aktuális jövedelmével és az első játékos korábbi viselkedésével kapcsolatos megfontolások. Ennek megfelelően a befektetőnek egyfajta bizonytalansággal és a másik fél részéről jövő potenciális fenyegetéssel kell szembenéznie, miközben a meghatalmazottnak fel kell mérnie, mennyiben teljesíti vagy sérti meg a reciprocitás normáját. Léteznek vizsgálatok, amelyek a bizalom játék közben mérték a résztvevők idegrendszeri történéseit különböző társas helyzetekben – de nem a machiavellizmus nézőpontjából. Az egyik kísérletben azt találták, hogy a játék megkezdése előtt tett, együttműködésre vonatkozó ígéret megszegése a hátulsó-oldalsó prefrontális kéreg (PFC), az elülső cinguláris kéreg és az amygdala aktivitásának a növekedésével járt együtt (BAUMGARTNER, FISCHBACHER, FEIERABEND, LUTZ és FEHR, 2009). Egy másik vizsgálatban a PFC középső területeinek megnövekedett aktivitását mutatták ki, amikor a részvevők úgy döntöttek, hogy nem viszonozzák a partner megelőző felajánlását (CHANG, SMITH, DUFWENBERG és SANFEY, 2011). A bizalom megléte vagy hiánya különböző aktivitásmintázatokat hívhat elő: amikor a partner önzőnek mutatkozik, a ventrális tegmentális területek aktiválódnak, ha pedig a partner megbízható, az a szeptális területeket aktiválja (KRUEGER, MCCABE, MOLL, KRIEGESKORTE, ZAHN, STRENZIO és mtsai, 2007). A szociálisérték-orientáció egyéni különbségei ugyancsak befolyásolják a temporális-parietális csomópont, a kétoldali elülső inzula és az elülső cinguláris kéreg aktivitásait (VAN DEN BOS, VAN DIJK, WESTENBERG, ROMBOUTS és CRONE, 2009). Meggyőződésünk, hogy a társasdilemma-helyzetekben hozott döntések agyi korrelátumainak a vizsgálata közelebb visz bennünket a machiavellisták kognitív képességeinek és motivációinak a megértéséhez. Azt a hipotézist fogalmazzuk meg, hogy a kimagasló elmeolvasó képességet és érzelmi intelligenciát nélkülöző machiavellisták specifikus kognitív képességekkel rendelkeznek arra, hogy kiértékeljék az adott szituációval kapcsolatos legfontosabb tényezőket (nyereség/veszteség, kockázat, büntetés stb.). Az eddigi kutatási eredmények fényében feltételezhetjük, hogy kreatív és rugalmas módon változtatják taktikáikat annak a függvényében, ahogy a szociálisdilemma-helyzet körülményei is változnak (CHRISTIE és GEIS, 1970; BERECZKEI, BIRKAS és KEREKES, 2010; CZIBOR és BERECZKEI, 2012, GUNNTHORSDOTTIR, MCCABE és SMITH, 2002; SPITZER, FISCHBACHER, HERRNBERGER, GRON és FEHR, 2007). 340


341

Ezek a kutatási eredmények egyúttal rávilágítanak azokra a specifikus képességekre és technikákra, amelyeket a machiavellisták alkalmaznak saját céljaik elérése érdekében. Ez pedig lehetőséget ad a számunkra, hogy predikciókat tegyünk bizonyos agyi lokalizációkra, amelyek érintettek lehetnek a machiavellista döntéshozatalban. Feltételezzük először, hogy a machiavelliánus személyek fokozott aktivitást mutatnak azokon az agyi területeken, amelyek a jutalomkereséssel és a kockázatos (pénznyeréssel vagy -vesztéssel összefüggő) szituációk előrejelzésével kapcsolatosak (például nucleus caudatus, talamusz). Másodszor, úgy véljük, intenzív konfliktust élhetnek át rövid távú érdekeik (a partner kihasználása) és hosszú távú érdekeik (megfelelés a szociális normáknak) között, amely vélhetően az elülső cinguláris kérget aktiválja. Végül, azt elővételezzük, hogy a machiavellisták második játékosként (meghatalmazottként) várhatóan megnövekedett aktivitást mutatnak azokon az agyi területeken, amelyek a következtetések levonásában és az olyan kognitív ügyességek kialakításában működnek közre, mint a tervezés és a mentális rugalmasság (alsó és középső frontális tekervény). Nem várjuk ellenben – a korábbi kutatási eredmények fényében –, hogy olyan agyi területek aktiválódnak (például a prefrontális kéreg középső részei), amelyek az elmeolvasással kapcsolatosak.

MÓDSZER

Résztvevők A résztvevők önként jelentkező, egészséges egyetemi hallgatók voltak. Három vizsgálati személy adatsorát fejmozgásból eredő műtermékek, előzetes informáltság, illetve az fMRI-mérés kezdetén jelzett erős bezártságérzés folytán eltávolítottuk a vizsgálatból. A végső minta ennek megfelelően 27 résztvevőből állt (13 férfi, 14 nő, életkor: 19–30 év, átlagéletkor: 23 év, SD=2,42 év, mindannyian jobbkezesek), akiket a Mach-IV skálán (CHRISTIE és GEIS, 1970) elért eredményeik alapján választottunk ki egy korábbi vizsgálatunk során összeállított adatbázisból (N=620). A Mach-IV skála az egyének machivelliánus gondolkodását és viselkedési beállítódását méri, olyan tulajdonságokat, mint cinizmus, erkölcsi relativizmus, érzelmi távolságtartás stb. (lásd Bevezetés). Minél magasabb pontszámot érnek el ezen az önkitöltős teszten, annál inkább jellemző rájuk a machiavellista értékrend. A saját adatbázisunkban szereplők átlagos Mach-pontértékénél (101,08) legalább egy szórásegységgel (SD=13,04) magasabb vagy alacsonyabb pontszámot elérő személyeket kértük fel a jelen vizsgálatban való részvételre. A legfeljebb 88 pontot elérő résztvevőket az alacsony Mach- (AM) csoportba, a legalább 114 ponttal rendelkezőket a magas Mach- (MM) csoportba soroltuk. Az AM csoport 7 férfiból és 8 nőből, a MM csoport 6 férfiból és 6 nőből állt. Egyetlen vizsgálati személy sem számolt be korábbi neurológiai vagy pszichiátriai rendellenességről.

341

342


Bizalom játék Az fMRI-mérés alatt a vizsgálati személyek bizalom játékban vettek részt. A kezdő játékos (befektető) szabadon dönthet arról, hogy a rendelkezésére álló 1000 forintos összegből hány forintot utal át a partnere (meghatalmazott) részére. Az átutalt pénzmennyiséget a vizsgálatvezető megháromszorozza, a meghatalmazott pedig eldönti, hogy az így kézhez kapott összeg hányad részét téríti vissza játékostársának (a befektetőnek). Tisztán gazdasági szempontból a befektető érdeke azt diktálja, hogy ne bízzon partnerében, és csupán csekély összeget adjon át neki. Hasonlóképp, a meghatalmazott akkor nyer, ha a felajánlás viszonzása (a reciprocitás normájának betartása) helyett a beérkezett összeg nagy részét (vagy egészét) megtartja (FEHR és ROCKENBACH, 2003). A résztvevők a játék során a képernyőre pillantva folyamatosan nyomon követhették saját, illetve partnerük tranzakcióit, valamint aktuális egyenlegét. A válaszadás a jobb és bal kezükbe helyezett két nyomógombos, fMRI-kompatibilis eszközzel történt.

Vizsgálati elrendezés A vizsgálati személyek úgy tudták, hogy a bizalom játék fordulóit az fMRI-vezérlőszobában helyet foglaló társaikkal játsszák. Az instrukció során azt az információt kapták, hogy több játékostárssal fognak játszani, viszont nem határoztuk meg számukra egyértelműen, hogy egy-egy partnerrel pontosan hány fordulót játszanak. A vélt játékostársak válaszait azonban valójában egy előzetesen elkészített számítógépes algoritmus adta. A funkcionális mérést követő kikérdezésből kiderült, hogy egyik résztvevő sem fogott gyanút a partner kilétével kapcsolatban. Az algoritmus a vizsgálati személyek felajánlásainak függvényében határozta meg saját tranzakcióit: az előzetesen kapott összeget véletlenszerűen módosította ± 1–10%os mértékben. (Például –3%, –8%, –10%, 4%, 5%, 10%.) Ha a szkennerben fekvő játékos például 600 forintos ajánlatot tett első játékosként (befektetőként), a számítógép véletlenszerűen kisorsolt 7%-os korrekció mellett 642 forintot utalt vissza neki. Ahhoz, hogy a feladat megértését és a válaszadás módjának elsajátítását biztosítsuk, az fMRI-mérést megelőzően a vizsgálati személyek egy laptopon gyakorló jellegű bizalom játékot játszottak, illetve kipróbálták a nyomógombokkal ellátott válaszpaneleket. Részletes magyarázatot kaptak a képernyőn megjelenő kilencfokú, a nyomógombokkal szabadon állítható válaszskála használatáról. A skálapozíciót jelölő kurzor a játékfordulók kezdetén a skála egy véletlenszerűen választott fokozatán jelent meg. A jobb kézbe helyezett válaszpanel gombjának lenyomásával a kurzor jobbra mozdult, növelve a felajánlott összeget. Ennek megfelelően a bal kézzel működtetett nyomógombbal az összeg csökkentésére volt lehetőség. Egyegy gombnyomás az aktuális összeg egységnyi növelését vagy csökkentését ered342


343

ményezte, melyről a résztvevők jól látható vizuális visszajelzést kaptak a színes kurzor elmozdulása formájában. A skála bal végpontja nulla forintot, a jobb oldali végpont a lehetséges maximális összeget jelölte. A skála kilenc pozíciója a játékos számára aktuálisan rendelkezésre álló pénzmennyiséget arányosan képezte le, és az aktuális skálapozíciónak megfelelő összeget a kurzor alatt minden pillanatban feltüntettük. Az fMRI-helyiségbe való belépés előtt a vizsgálat résztvevői írásos beleegyező nyilatkozatot töltöttek ki, illetve a mágneses képalkotás biztonsági előírásainak megfelelően minden fémes tárgyat az öltözőben hagytak. A vizsgálati eljárás 48 fordulóból állt. A szkennerben fekvő résztvevők elsőként egy kezdést jelző feliratot láttak 15 másodpercig, melyet 3 másodperc hosszúságú fekete képernyő követett, középen elhelyezett fehér fixációs kereszttel, amellyel igyekeztünk a figyelmet a hamarosan induló feladatra terelni. Ezután a 48 vizsgálati forduló bemutatása következett, amely a bizalom játékból és a kontrollfordulókból tevődött össze. A bizalom játék fordulói egy 8 másodperces döntési szakaszból (JÁTÉK) és az azt követő 15 másodperc hosszúságú, a játékosok aktuális egyenlegét feltüntető visszajelző szakaszból álltak (VISSZAJELZÉS). Ezt a végén egy három másodperces szakasz követte, fekete képernyővel és fixációs kereszttel. A forduló egy újabb döntési (JÁTÉK, 8 másodperc) szakasszal, majd a játékosok fordulóvégi egyenlegét visszajelző (VISSZAJELZÉS, 15 + 3 másodperc) szakasszal folytatódott, illetve zárult le. A fentiekből látszik, hogy egy-egy bizalom játék forduló két különálló döntési szakaszt tartalmaz, mivel a vizsgálati személyek első (befektető) vagy második (meghatalmazott) játékosként egyaránt hozhattak döntést. A teljes eljárás 48 fordulójából 12 alkalommal játszottak befektetőként és 24 alkalommal meghatalmazottként. A szerepek sorrendje véletlenszerű volt. A kontrollfeltétel összesen 12 fordulója döntési szakasszal kezdődött (8 másodperc), melyben 100 és 900 közti, szövegesen (betűvel) kiírt számérték jelent meg a képernyőn (például „háromszáz”). A vizsgálati személyek feladata a válaszskála megfelelő számértékre való beállítása (például 300) volt. Ezután 15 másodperc időtartamú fekete képernyő, majd 3 másodpercre középen megjelenő, fehér fixációs kereszt következett (15 + 3 másodperc). A fentiek alapján egy-egy 26 másodperces intervallum három különböző szakaszt foglalt magában: egy 8 másodperces döntési fázist, amely során az aktív játékos meghatározza a partnernek felajánlott összeget; egy 15 másodperc hosszúságú visszajelző szakaszt, amely lehetőséget ad a két játékos átutalás utáni egyenlegének ellenőrzésére; végül egy 3 másodperc időtartamú fekete képernyőt, fixációs kereszttel. A kutatási kérdés szempontjából fontos történések a döntési fázishoz köthetők, ezért a kontrasztokat a 8 másodperces szakaszokra alapoztuk, amelyekben a játékosok a felajánlott összegről hoztak döntést (JÁTÉK). Ezeket a kontrollfeltétel 8 másodperces szakaszaival hasonlítottuk össze, ahol a skála megfelelő számértékre való beállítása volt a feladat. A vizsgálati eljárás áttekintésében az 1. ábra nyújt segítséget. A vizsgálat lezárásaként kikérdeztük a résztvevőket a bizalom játékkal kapcsolatos tapasztalataikról, illetve kifizettük számukra a játék során megnyert összeget. 343

344

344



345

Adatgyűjtés és -elemzés Az agyi képalkotó vizsgálat a Pécsi Diagnosztikai Központ normál fejtekerccsel ellátott 3 T mágneses térerejű fMRI-készülékével történt (TrioTim, Siemens Healthcare, Erlangen, Németország). A 23 axiális orientációjú, AC-PC beállítású szeletből álló funkcionális felvételeket EPI-BOLD szekvenciával nyertük (TR/TE = 2000/36 msec, FA = 76°, téri felbontás: 2,5×2,5×4 mm). Az fMRI-felvételek feldolgozása a MATLAB környezetben futó (Version 7.0.1.24704 [R14] Service Pack 1; Mathworks Inc., Sherborn, MA) SPM5 szoftverrel (http://www.fil.ion.ucl.ac.uk/spm) történt. Az adatelemzést megelőzően elvégeztük a szekvenciák mozgáskorrekcióját, standard anatómiai térhez való normalizálását (2×2×2 mm) és Gauss-kernellel történő simítását (FWHM=5 mm). Az adatelemzés egyéni szintjén az általános lineáris modell (GLM) felhasználásával a következő kontrasztok kiszámítására került sor minden vizsgálati személynél: JÁTÉK > KONTROLL; ELSŐ JÁTÉKOS (befektető) > KONTROLL; MÁSODIK JÁTÉKOS (meghatalmazott) > KONTROLL. Az elemzéshez felhasználtuk a kontrollfeltétel 12 fordulóját, a 12 befektetői szerepben játszott fordulót, illetve az összesen 24 meghatalmazottként játszott forduló közül 12-t, amelyeket véletlenszerűen választottunk ki. Az alacsony és magas Mach-csoport tagjainak egyéni elemzési szinten kiszámított kontrasztjai a csoportelemzés szintjén független mintás t-próbák bemenetét képezték, p<0,05 voxelenkénti szignifikanciaszint mellett. Az elsőfajú hiba korlátozására az SPM (Small Volume Correction) eljárást alkalmaztuk.

Viselkedéses változók A vizsgálati személyek bizalom játék során hozott döntéseit számítógép segítségével automatikusan naplóztuk, illetve a funkcionális mérés végeztével összeadtuk a fordulónként nyert pénzösszegeket. Az így kapott végösszeg mellett, melyet a játékban megmutatkozó egyéni sikeresség mutatójaként kezeltünk, ugyancsak személyenként kiszámítottuk a befektetőként és meghatalmazottként felajánlott pénzmennyiségek átlagát. A magas és alacsony Mach-csoport viselkedéses változóin futtatott statisztikai próbákhoz (független mintás t-próbák) az IBM SPSS Statistics szoftver 17-es verzióját használtuk. Összehasonlítottuk a két csoport Mach-IV teszten elért pontszámait, az első és második játékosként (befektetőként, illetve meghatalmazottként) felajánlott összegeket és a játék végére összegyűjtött hasznot (nyereményt).

345

346


EREDMÉNYEK

Viselkedéses adatok Az alacsony Mach-pontszámokkal (AM) jellemezhető személyekhez képest a magas pontszámúak (MM) első játékosként (befektetőként) kisebb összeget adtak át a második játékosnak (meghatalmazottnak) (t(25)=3,29 p<0,01) (MAM=548 HUF, SDAM=176,9 HUF; MMM=330 HUF, SDMM=163,82 HUF), és második játékosként ugyancsak kevesebbet adtak vissza a partnernek (t(25)=4,72 p<0,001) (MAM=229 HUF, SDAM=43,44 HUF; MMM=153 HUF, SDMM=40,5 HUF). A magas Mach-személyek (machiavellisták) a játék végére nagyobb nyereségre tettek szert, mint az alacsonyak ((AM) (t(25)=–4,59 p<0,001) (MAM=22777 HUF, SDAM=997,23 HUF; MMM=24642 HUF, SDMM=1110,5 HUF). A 2. ábra mutatja a bizalom játék végére kialakult nyereségmegoszlásokat és a játékosok felajánlásait.

(a)

Átlagos felajánlások befektetőként (Ft) 600

500

400

300

200

100

547,92

329,86

Alacsony Mach

Magas Mach

0

346


347

Átlagos felajánlások meghatalmazottként (Ft)

(b)

250

200

150

100

50

229,51

153,04

Alacsony Mach

Magas Mach

0

(c)

Összes nyeremény a játék végén (Ft) 25 000

24 000

23 000

22 000

21 000

22 776,87

24 642,00

Alacsony Mach

Magas Mach

20 000

2. ábra. A magas és alacsony Mach-csoport tagjainak átlagos nyereménye a bizalom játék végén (a), valamint az első játékosként (befektető; (b)) és második játékosként (meghatalmazott; (c)) felajánlott pénzösszegek átlagai

347

348


fMRI-adatok Összehasonlítottuk az alacsony és magas Mach-pontszámokkal rendelkező személyek csoportjainak agyi aktiváció változásait a bizalom játék döntési szakaszaiban, a kontrollszakaszhoz viszonyítva. Az egész agyra vonatkozó kétmintás t-próba magasabb aktivációs szintet mutatott a JÁTÉK > KONTROLL kontraszt esetében a machiavellistákra vonatkozóan, a nem-machiavellistákhoz viszonyítva (lásd 1. táblázat, 3–5. ábra). Kétoldali neurális válaszokat találtunk a középső frontális tekervény területén. Jobb féltekei aktiváció mutatkozott az alsó és felső frontális tekervényben, a precuneusban és a kisagyban. A bal féltekén a globus pallidus mutatott fokozott aktivitást (lásd részletesen 1. táblázat). Amikor ugyanezt a módszert alkalmaztuk az első játékos vonatkozásában (befektető > kontroll, MM > AM), kétoldali válaszokat találtunk a felső és középső frontális tekervényben, a középső temporális tekervényben és a talamuszban. Aktivációnövekedés mutatkozott a jobb oldali középső okcipitális tekervényben, a fusiform tekervényben, a precuneusban és az elülső cinguláris kéregben. A bal oldali féltekén a linguális tekervény és a felső okcipitális tekervény aktiválódott. Miután a döntési szakaszban fokozott aktivitást találtunk a machiavellisták elülső cinguláris kérgében (ACC) a nem-machiavellistákhoz képest, és miután ez az agyi terület jelenlegi tudásunk szerint a konfliktusok monitorozását végzi (lásd később), kíváncsiak voltunk arra, vajon van-e összefüggés az ACC aktivitás és a reakcióidők között. Az volt a feltevésünk ugyanis, hogy a magas Mach-pontszámokkal rendelkező személyek az alacsonyabb pontszámúakhoz képest nagyobb konfliktust élnek át a rövid távú érdekeik (lefölözni a hasznot) és a hosszú távú érdekeik (együttműködni a magasabb haszon reményében) követése közt. Ezért náluk hosszabb ideig elhúzódik a kognitív konfliktusok megoldása, amely azt is jelenti, hogy kapcsolat lehet az itt közreműködő agyi területek (elsősorban ACC) aktivitása és a döntési fázishoz kapcsolható reakcióidő hossza között. A viselkedéses adatokon (Mach-pontszám és reakcióidő) végzett korrelációs eljárás a magas Mach-csoportban erős együttjárást mutatott (r=0,881 p<0,05). Az alacsony Mach-os csoportban ilyen kapcsolatot nem találtunk. Ennek mérésére a játékosok egyéni kontrasztjaira épülő csoportszintű regreszsziós elemzést végeztünk, amelyben a feladat képernyőn történő megjelenése és a válaszként adott gombnyomás közötti időszakban mért átlagos reakcióidőt használtuk regresszorként. Az elemzés során a MÁSODIK JÁTÉKOS (meghatalmazott) > KONTROLL kontraszt mentén kétoldali aktivációt azonosítottunk az anterior cinguláris kéregben (bal félteke: 0, 32, –12; jobb félteke: 4, –36, 32). Következő lépésként megvizsgáltuk a résztvevők egyéni kontrasztjait, amelyből a fenti csomópontokban regisztrált agyi aktivációs intenzitás (súlyozott béta-értékek) és reakcióidő közti erős, statisztikailag szignifikáns kapcsolatra derült fény (0, 32, –12: r=0,81, p<0,05; 4, –36, 32: r=0,799, p<0,05; 6. ábra).

348

349


1. táblázat. A magas Mach-csoport szignifikánsan magasabb intenzitást mutató agyi aktivációs csomópontjai az alacsony Mach-csoporthoz képest, a JÁTÉK > KONTROLL, ELSŐ JÁTÉKOS (befektető) > KONTROLL és MÁSODIK JÁTÉKOS (meghatalmazott) > KONTROLL kontrasztok mentén

Aktív Brodmannvoxelek pFWE* terület száma Játék > Kontroll jobb alsó frontális tekervény BA11/47 jobb középső frontális tekervény BA6/8 jobb felső frontális tekervény BA6/8 bal középső frontális tekervény BA10 jobb precuneus globus pallidus jobb kisagy Első játékosként (befektető) > Kontroll jobb középső frontális tekervény BA6/8 jobb felső frontális tekervény BA6/8 bal középső frontális tekervény BA10 bal felső frontális tekervény BA10 jobb középső okcipitális tekervény BA19 bal felső okcipitális tekervény BA19 bal linguális tekervény BA18/19 jobb fusiform tekervény BA20 jobb precuneus jobb középső temporális tekervény BA39 bal középső temporális tekervény BA37 jobb cinguláris tekervény BA24 jobb talamusz bal talamusz Második játékosként (meghatalmazott) > Kontroll jobb alsó frontális tekervény BA47 bal középső frontális tekervény BA10 jobb parahippokampális tekervény BA36

Z-érték

Voxel koordináták (MNI) x y z

22 09 20 58 03 04 04

0,016 0,029 0,009 0,029 0,048 0,027 0,041

3,86 3,68 4,02 3,67 3,50 3,69 3,56

32 22 –02– 28 50 06 28 14 56 –26– 56 06 14 –36– 50 –14– –06– 04 18 –46– –28–

24 31 18 04 36 05 28 10 04 09 04 04 12 04

0,019 0,019 # 0,011# # 0,013# 0,043 # 0,01#0 0,050 0,018 0,080 0,043 0,053 ß 0,038ß 0,027 0,046

3,83 3,83 3,39 3,25 3,56 3,87 3,49 3,85 3,33 3,24 3,48 3,29 3,72 3,54

28 28 –26– –28– 46 –30– –08– 50 14 40 –64– 10 14 –12–

22 09 03

0,024 0,032 0,035

3,69 3,60 3,56

30 22 –06– –30– 60 12 32 –22– –28–

12 12 62 56 –76– –88– –70– –58– –40– –76– –54– –16– 00 –04–

54 54 12 06 06 28 –04– –16– 50 –02– –04– 44 06 00

p FWE ≤ 0,05 SPM (SmallVolumeCorrection; r = 10 mm) p FDR ≤ 0,05 SPM (SmallVolumeCorrection; r = 10 mm) ß p FWE ≤ 0,05 SPM (SmallVolumeCorrection; r = 07 mm) *

#

349

350


3. ábra. A magas Mach-csoport agyi aktivációs többlete az alacsony Mach-csoporthoz képest a jobb oldali alsó frontális tekervényben (32, 22, –2), a JÁTÉK > KONTROLL kontrasztban

4. ábra. A magas Mach-csoport agyi aktivációs többlete az alacsony Mach-csoporthoz képest a kétoldali középső frontális tekervényben (jobb félteke: 28, 12, 54; bal félteke: –26, 62, 12). az ELSŐ JÁTÉKOS (befektető) > KONTROLL kontraszt esetén

350


351

351

352

352



353

A viselkedés és az agyműködés között további együttjárást is találtunk. Amenynyiben a mért talamuszaktivitás a machiavellistáknál kapcsolatban van a jutalom feldolgozásával és a kockázatos döntést követő siker elővételezésével (lásd részletesen később), akkor összefüggést várhatunk a talamusz aktivitásnövekedése és a játék végén megszerzett pénzösszeg nagysága között. Valóban azt találtuk, hogy minél magasabb nyereséggel zárnak a magas Mach-pontszámú játékosok, annál nagyobb aktivitást mértünk a talamuszukban (bal félteke, –6, –16, 18; r=0,79, p<0,01). MEGBESZÉLÉS Viselkedéses adataink – összhangban az eddigi kutatási eredményekkel – azt mutatják, hogy a machiavellisták eredményesen aknázzák ki a szociálisdilemma-helyzetből fakadó lehetőségeket. Azok a személyek, akik magas pontszámokat értek el a Mach-IV skálán, mind befektetőként, mind pedig meghatalmazottként, kevesebb összeget utaltak át játékostársuknak, és a játék végére nagyobb nyereségre tettek szert, mint az alacsony Mach-pontszámokkal rendelkező játékosok. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy a machiavellisták akár hosszú távon is sikeresek lehetnek a társas cserekapcsolatokban, legalábbis olyan körülmények között, amelyek a mi kísérleti paradigmánkat is jellemezték: nincs büntetés és biztosítva van az anonimitás. Amikor az agyi aktivitás különbségeket (agyi aktivitás a döntés során mínusz kontroll agyi aktivitás) mértük a magas és alacsony Mach-pontszámokkal rendelkező személyek között, olyan agyi területeket találtunk, amelyek specifikusan a machiavellisták döntéshozatalával kapcsolhatók össze. Ha az első játékosokat (befektetőket) tekintjük, fokozott aktivitást találtunk a machiavellistáknál a kétoldali középső frontális tekervényben. Ez a terület közreműködik az ítéletalkotásban és a következtetési folyamatokban, amelyek többek között fontos szerepet játszanak a társas kapcsolatok lebonyolításában (REVERBERI, SHALLICE, D’AGOSTINI, SKRAP és BONATTI, 2009). Fontos idegrendszeri komponense a végrehajtó funkcióknak és a mentális rugalmasságnak, amelyek alapját képezhetik az előnyös döntések előrejelzésének. Egyes szerzők szerint a középső frontális tekervény lényeges szerepet játszik a munkamemóriában tárolt információ megőrzésében, amely szükséges a jövőbeli cselekedetek tervezéséhez (CAIRO, LIDDLE, WOODWARD és NGAN, 2004; LIU, ZHANG, JOU, WU, LI és QIU, 2012; VIDAL, MILLS, PANG és TAYLOR, 2012). Közreműködik a logikai összefüggések feldolgozásában és új szabályok tanulásában (LIU és mtsai, 2012; GEAKE és HANSEN, 2005). Ugyancsak kapcsolatban áll az olyan gátlási folyamatokkal, amelyek megakadályoznak egy valamire irányuló törekvést, megszűrik az irreleváns információt, és kontrollálják a versengés folyamatait (GOEL és DOLAN, 2004; PICTON, STUSS, ALEXANDER, SHALLICE, BINNS és GILLINGHAM, 2007; POLOSAN, BACIU, PERRONE, PICHAT és BOUGEROT, 2011). Ezek az eredmények összecsengenek a machiavellisták opportunista karakterével: kiaknázzák az adott szituáció számukra kedvező lehetőségeit, saját magukhoz igazítják a szabályokat, és gyakran improvizálnak (CHRISTIE és GEIS, 1970; 353

354


JONES és PAULHUS, 2009). Általában akkor gyarapodnak, ha döntési pozícióban vannak, kevesebb és enyhébb szabályok írják elő a viselkedést, és alacsony a szervezettsége annak a kapcsolati hálónak, amelynek a tagjai. Lehetséges, hogy az általunk alkalmazott bizalom játékban első játékosként nem vesznek tudomást a méltányosságra és egyenlőségre vonatkozó társadalmi szabályokról, és ennek eredményeként tudnak többlet jövedelemhez jutni. Ugyancsak fokozott aktivitást mértünk a magas Mach-pontszámokkal jellemzett személyek kétoldali talamuszában, az alacsony pontszámú játékosokhoz képest. Viszonylag régóta ismeretes, hogy a talamusz – egyebek mellett – részt vesz a jutalom feldolgozásában, beleértve az anyagi természetű jutalmakat (DELGADO, FRANK és PHELPS, 2005). Egy jelenlegi metaelemzés azt mutatja, hogy ez a terület különösen fontos lehet a jutalom előrejelzésében (LIU, HAIRSTON, SCHRIER és FAN, 2011). Az egyik vizsgálat szerint a talamusz működése szükséges ahhoz, hogy a kísérletben szereplő személyek helyesen becsüljék fel azokat a kockázatokat, amelyek pénz nyerésével vagy elvesztésével állnak kapcsolatban egy ún. blackjack szituációban (MIEDL, FEHR, MEYER és HERMANN, 2010). Más kutatások arra mutatnak rá, hogy a talamusz egyike lehet azoknak az agyi területeknek, amelyek felelősek a kockázatot jelentő külső hatások aktív elkerülésének a szabályozásáért (SCHLUND és mtsai, 2012). Ugyancsak egy közelmúltban végzett vizsgálat tárta fel, hogy a talamusz közreműködik a hibaészlelésben és a bizonytalan jutalommal kapcsolatos visszacsatolásos feldolgozásokban (WINKLER, HU és LI, 2013). A társasdilemma-feladatok, amilyen a bizalom játék is, többnyire alacsony előrejelezhetőséggel és magas kockázattal jellemezhetők, különösen akkor, ha a játékosok nem tudják befolyásolni társaik döntését (például nincs lehetőség büntetés kiszabására). Ez a körülmény arra készteti a szereplőket, hogy valószínűségi becsléseket tegyenek a jövőbeli jutalommal kapcsolatban, és felbecsüljék a jutalom megszerzésével járó előnyöket és potenciális kockázatokat. Lehetséges, hogy a machiavellisták, akik arról ismeretesek, hogy folyamatosan keresik a rövid távú előnyöket, másoknál nagyobb ügyességet mutatnak a jutalommal összefüggő döntéshozatalban (GUNNTHORSDOTTIR, MCCABE és SMITH, 2002). Mivel erősen énközpontú motivációkkal rendelkeznek, várhatóan ugyancsak jó képességeket mutatnak a saját érdekeiket fenyegető hatások felismerésére és kiértékelésére (JONES és PAULHUS, 2009; REPACHOLI, SLAUGHTER, PRITCHARD és GIBBS, 2003). Fokozott talamuszaktivitásuk ennélfogva a kockázatos döntést követő siker anticipációjával lehet kapcsolatban. Ezt az értelmezést támaszthatja alá az az eredményünk is, amely szoros összefüggést mutatott ki a talamuszaktivitás és a machiavellisták által szerzett nyereség nagysága között. Elképzelhető, hogy a pénzben mérhető sikerességet befolyásolhatják azok az idegrendszeri folyamatok, amelyek az anyagi természetű jutalom feldolgozásában működnek közre. További fokozott aktivitást találtunk az első játékos szerepét alakító, magas Mach-személyek elülső cinguláris kérgében (ACC). Ez az agyi terület az egyik legjobban vizsgált régió a társas kapcsolatok vonatkozásában, egyúttal az a terület, amelyet nagyon sokféle kognitív működéssel és szerepkörrel ruháznak fel. Közreműködik a jutalomalapú döntéshozatalban, és szerepet játszik az újszerű (nemautomatikus) ingerek feldolgozásában (ETKIN, EGNER és KALISCH, 2011; WESTON, 354


355

2011). Jól ismert az a funkciója, hogy monitorozza, illetve megszünteti a különböző agyi modulok közötti konfliktusokat. Ellenőrzi a válaszadásban mutatkozó ellentéteket az információfeldolgozás előrehaladó folyamatában, és jelzi, ha további kognitív szabályozásra van szükség a végrehajtó funkciók ellátásához (RILLING, GUTMAN, ZEH, PAGNONI, BERNS és KILTS, 2002; DULEBOHN, CONLON, SARINOPULUS, DAVISON és MCNAMARA, 2009). Egy közelmúltban végzett vizsgálat arról számol be, hogy az ACC különösen a negatív teljesítményt értékeli ki, amelyet aztán egyfajta elkerülő jelzésként használ a jövőbeli cselekvési tervek kiválasztásához (DREISBACH és FISCHER, 2012). Az idevonatkozó eredményünk – hogy ti. magas aktivitást mértünk a magas Mach-pontszámokkal rendelkező személyek elülső cinguláris kérgében az alacsony pontszámúakhoz képest – ennek fényében úgy értelmezhető, hogy a machiavellisták intenzív konfliktust élnek át döntéseik során. Miután nem bíznak másokban, alacsony összegeket utalnak át partnereiknek mind első, mind második játékosként. Ugyanakkor azonban valószínűleg tudatában vannak annak, hogy megsértik a reciprocitás normáját, amely előnytelen lehet a számukra egy hosszú távú cserekapcsolatban. Ezért konfliktus mutatkozik rövid távú érdekeik (az a vágyuk, hogy másokat megrövidítsenek) és hosszú távú érdekeik (az a törekvésük, hogy többet nyerjenek egy stabil, ismétlődő partnerkapcsolatban) között, és ez lehet az oka annak, hogy magas ACC aktivitást mutatnak a döntés pillanatában. Ezt az értelmezést a reakcióidővel kapcsolatos eredményeink is alátámasztani látszanak. Pozitív korrelációt találtunk a machiavellisták ACC aktivitása és a válaszadásuk reakcióideje között. Pontosan ez az, amire számítani lehetett: amennyiben a magas Mach-pontszámokkal rendelkező személyek döntéseik során valóban intenzívebb konfliktust élnek át a rövid és a hosszú távú érdekeik között, mint az alacsony pontszámúak, akkor várhatóan hosszabb ideig tart a megfelelő döntés előkészítése és a releváns információ feldolgozása. Megfordítva: a hosszabb reakcióidő azt jelezheti, hogy küzdenek a felmerülő dilemmával és elhúzódik az optimális válasz kialakítása. Mint az Eredmények fejezetben olvasható, a szociálisdilemma-feladat során hozott döntések további agyi központokban is fokozott aktivitást hívtak elő a magas Mach-személyeknél. A jobb oldali fusiform tekervény jól ismert az arcfelismerésben játszott szerepéről, de az újabb kutatások azt mutatják, hogy ez a terület a társas interakciókban is közreműködhet (IACOBONI, LIEBERMAN, KNOWLTON, MOLNAR-SZAKACS, MORITZ és mtsai, 2004). A jobb oldali felső frontális tekervény működése a végrehajtó funkciókhoz kapcsolható, beleértve a másokhoz viszonyított saját mozgás érzékelését és a konfliktushelyzetekre adott válaszok figyelmi kontrollját (DECETY, JACKSON, SOMMERVILLE, CHAMINADE és MELTZOFF, 2004; AARTS, ROELOFS és TURENNOUT, 2009). A középső okcipitális tekervény a szenzoros gátlás folyamatait szabályozza, így például megakadályozza, hogy figyelmünk visszatérjen egy korábban látogatott területre (JIN, LIU, MO, FANG, ZHANG és LIN, 2009). Ezekkel az aktivitásokkal kapcsolatban feltételezzük, hogy a machiavellisták – a sikeres manipuláció reményében – fokozott figyelmet szentelnek a képernyőn azoknak a szövegeknek és adatoknak, amelyek a lehetséges lépésekről informálják őket, például mekkora összeget adnak át a partnernek a játék folyamán. Lehetsé355

356


ges, hogy a figyelmi és végrehajtó funkciók tekintetében a szociálisdilemma-feladat a többiekhez képest nagyobb követelményeket támaszt a machiavellistákkal szemben, akik mindenáron arra törekednek, hogy felülmúlják társaik bevételét. Egy korábban említett jelenlegi kutatás ezzel kapcsolatban azt mutatta ki, hogy a magas Mach-pontszámokkal rendelkező játékosok – sokkal inkább, mint az alacsony pontszámúak – folyamatosan figyelemmel követik játékostársaikat (CZIBOR és BERECZKEI, 2012). Viszonylag alacsony összeget ajánlanak fel kezdetben, aztán pedig ügyelnek arra, hogy későbbi befizetéseik alatta maradjanak a többiekének. Rátérve a második játékos (meghatalmazott) döntéseire, itt is találtunk olyan specifikus agyi területeket, amelyek a döntési fázisban nagyobb aktivitást mutattak a magas Mach-pontszámokkal rendelkező személyeknél az alacsony pontszámúakhoz képest. Fokozott működést tapasztaltunk a jobb oldali alsó frontális (inferior) tekervényben (IFG, BA 47), amely mindenekelőtt a következtetések és előrejelzések kialakításában játszik szerepet a különböző feladatokban (LIAKAKIS, NICKEL és SEITZ, 2011). VIRTUE, HABERMAN, CLANSY, PARRISH és BEEMAN (2006) azt találták, hogy a magasabb munkamemória-kapacitással rendelkező személyek nagyobb aktivitást mutattak a bal oldali IFG-ben, mint az alacsony kapacitásúak. Abból kiindulva, hogy a nagy munkamemória-kapacitás elősegíti a következtetések létrehozását, a szerzők úgy vélekedtek, hogy ez az agyi terület közreműködhet az általánosításhoz vezető ítéletek kialakításában. Egy másik kutatás azt a helyzetet modellezte, hogy egy bizonyos esemény bejósolható-e a különböző mondatok tartalmából. Azt találták, hogy a „prediktív” történetek (amelyekből új állításokat lehetett generálni) nagyobb aktivitásokat hívtak életre a bal oldali elülső frontális tekervényben és a jobb oldali linguális tekervényben, mint a kontrolltörténetek (amelyekből nem következtek új típusú állítások) (JIN és mtsai, 2009). Ez az eredmény összecseng azokkal a korábbi eredményekkel, amelyek szerint az IFG a beszéd motorikus tulajdonságainak és a végrehajtó működések sorba rendezésének a reprezentációs területe (HASLINGER, ERHARD, WEILKE, CEBALLOS-BAUMANN, BERTENSTEIN, GRAFIN és mtsai, 2002; HOMAE, HASHIMOTO, NAKAJIMA, MIYASHITA és SAKAI, 2002). A jelenlegi vizsgálatokból azonban az is kiderül, hogy az IFG funkciója messze túlmutat a verbális kommunikáción, és valószínűleg kiterjed a nem-verbális társas interakciókra (LIAKAKIS, NICKEL és SEIZ, 2011). Egy kísérletben például, ahol a résztvevők egy konfliktusmegoldási feladatot kaptak, azt találták, hogy a jobb oldali elülső frontális tekervény kapcsolatban van a versengés során tapasztalható jutalomelvárással, amikor a résztvevők kifejezetten a nyerés céljából játszottak. A szerzők szerint ez az idegrendszeri működés a kísérleti személyeknek azt a törekvését tükrözi, hogy megfigyeljék a versenytársak cselekvését (POLOSAN, BACIU, PERRONE, PICHAT és BOUGEROT, 2011). Miután a következtetések levonása döntő szerepet játszik a komplex társas kapcsolatokban, lehetséges, hogy az alsó frontális (inferior) tekervény közreműködik a szociálisdilemma-feladatban felmerülő alternatív lépésekre vonatkozó információ feldolgozásában. Saját mostani eredményeinkre vonatkozóan az a sejtésünk hogy ez az agyi terület részt vehet abban, hogy a machiavellisták saját döntéseiket hozzáigazítsák a játékostársak tevékenységéhez a feladatmegoldás különböző szakaszaiban. Egy nemrégen készült, „hagyományos” pszichológiai módszere356


357

ket alkalmazó vizsgálatban a szerzők nagyon hasonló következtetésre jutottak (CZIBOR és BERECZKEI, 2012). Regressziós elemzések alapján azt találták, hogy a magas Mach-pontszámokkal rendelkező személyek nagyobb ügyességet mutattak a többiek viselkedésével kapcsolatos ítéletek kialakításában, mint partnereik. Képesek megbízhatóan felbecsülni a játékostársak korábbi lépéseit, és ahhoz igazítani saját döntéseiket. Úgy tűnik, másoknál érzékenyebbek a társas interakciók szituációs jelzéseire, és nagyobb késztetést mutatnak mások viselkedésének megfigyelésére és követésére. Ennek köszönhető, hogy a közjavak játék során folyamatosan kevesebbet adtak be a közösbe, mint az alacsony Mach-pontszámokkal rendelkező játékosok, és a játék végére ők szerezték meg a legnagyobb nyereményeket. A machiavelliánus viselkedés rugalmassága a jelenlegi fMRI-vizsgálat más eredményeiben is tükröződik. Fokozott aktivitást találtunk a második játékosként tevékenykedő magas Mach-személyek bal oldali középső frontális tekervényében. Mint korábban láttuk, ez a terület a logikai kapcsolatok feldolgozásában működik közre (LIU és mtsai, 2012). Ugyancsak összefüggésbe hozható a gátlási folyamatokkal, így részt vesz annak a megakadályozásában, hogy tegyünk vagy eldöntsünk egy bizonyos dolgot (GOEL és DOLAN, 2004; PICTON és mtsai, 2007). Egy nemrégiben végzett vizsgálat azt mutatta ki, hogy ez az idegrendszeri terület működik, amikor valaki sikeresen alkalmazza a versengés során bizonyos műveletek elutasítását (POLOSAN, BACIU, PERRONE, PICHAT és BOUGEROT, 2011). Lehetséges, hogy a machiavellisták másoknál nagyobb hajlandóságot és késztetést mutatnak arra, hogy gátolják korábbi döntéseiket (például egy méltányos összeg átutalása a partnernek), és inkább választják a számukra előnyösebb alternatívát (keveset vagy nem adnak semmit). Ez a gátlási folyamat jól szolgálhatja azt a korábban jellemzett viselkedési stratégiájukat, hogy folyamatosan monitorozzák a többiek lépéseit, és ennek megfelelő taktikát választanak.

KÖVETKEZTETÉSEK Kutatásunk során azt találtuk, hogy azok a személyek, akik magas pontszámokat értek el a Mach-IV teszten az alacsony Mach-pontszámúakhoz képest, többet nyernek a szociálisdilemma-játék végén, miközben döntéseik során magasabb agyi aktivitásokat mutatnak egyes agyi területeken. A korábbi pszichológiai vizsgálatok azt mutatták, hogy a machiavellisták sikeresen használnak ki másokat a különböző típusú társas kapcsolatokban, annak ellenére, hogy hiányosságokat mutatnak az olyan kognitív képességekben, mint elmeolvasás, empátia, érzelmi intelligencia. Ezzel összhangban van, hogy a jelenlegi kutatás során nem találtunk olyan idegrendszeri aktivitást a machiavellistáknál, amely szorosan kapcsolódna a mentalizációhoz vagy az empátiához (például ventromediális prefrontális kéreg, felső temporális árok stb.). Ehelyett olyan agyi területeken találtunk fokozott aktivitásokat, amelyek a következtetések és a jutalomvezérelt döntések kialakításában vesznek részt, amilyen az alsó és középső frontális tekervény, talamusz, elülső cinguláris kéreg. 357

358


Ezek az eredmények azt sugallják, hogy a machiavellisták, noha közepes vagy gyenge elmeolvasók, rendelkeznek olyan kognitív heurisztikákkal, amelyek képessé teszik őket arra, hogy előrejelzéseket tegyenek a jövőben lehetséges anyagi jutalommal kapcsolatban egy alapvetően kockázatos és bejósolhatatlan szituációban. A mások kihasználásában mutatott sikerességük ezek szerint abból származhat, hogy másokhoz képest nagyobb jártasságot mutatnak abban, hogy a többiek viselkedéséből következtessenek a lehetséges (és számukra előnyös) cselekvési pályákra, és korábban jelezzék előre a jutalom megszerzésével kapcsolatos problémákat és az érdekeiket sértő fenyegetéseket. Ezeket a kognitív heurisztikákat – és az alapjukat képező idegrendszeri modulokat – használva folyamatosan monitorozzák a többiek viselkedését, és ahhoz igazítják döntéseiket, annak érdekében, hogy növeljék hasznukat. További kutatásokat kell végezni arra vonatkozóan, hogy a társas környezet eddig nem tanulmányozott specifikus hatásai (például mások jelenléte, büntetés bevezetése stb.) hogyan befolyásolják a machiavellisták kognitív, ezen belül neurális, válaszait.

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Ez a munka az OTKA K101762 (Bereczkei Tamás) és a TÁMOP 4.2.1.B10/2konv-2010-0002 (Bereczkei Tamás, Deák Anita) támogatásával készült, amelyért köszönettel tartozunk. A kutatás továbbá a TÁMOP-4.2.4.A/2-11/1-20120001 Nemzeti Kiválóság Program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg. IRODALOM ALI, F., & CHAMORRO-PREMUZIC, T. (2010). Investigating theory of mind deficits in nonclinical psychopathy. Personality and Individual Differences, 49, 169–174. AARTS, E., ROELOFS, A., & TURENNOUT, M. (2009). Attentional control of task and response in lateral and medial frontal cortex: Brain activity and reaction time distributions. Neuropsychologia, 47, 2089–2099. AUSTIN, E. J., FARRELLY, D., BLACK, C., & MOORE, H. (2007). Emotional intelligence, Machiavellianism and emotional manipulation: Does EI have a dark side? Personality and Individual Differences, 43, 179–189. BARLOW, A., QUALTER, P., & STYLIANOU, M. (2010). Relationships bet6ween Machiavellianism, emotional intelligence, and theory of mind in children. Personality and Individual Differences, 48, 78–82. BAUMGARTNER, T., FISCHBACHER, U., FEIERABEND, A., LUTZ, K., & FEHR, E. (2009). The neural circuitry of a broken promise. Neuron, 64, 756–770. BERECZKEI, T., BIRKAS, B., & KEREKES, Zs. (2007). Public charity offer as a proximate factor of evolved reputation-building strategy: An experimental analysis of a rela-life situation. Evolution and Human Behavior, 28, 277–284.

358


359

BERECZKEI, T., BIRKAS, B., & KEREKES, Zs. (2010). The presence of others, prosocial traits, Machiavellism. A personality X situation approach. Social Psychology, 41, 238–245. BYRNE, R. (1995). Thinking Ape. Evolutionary Origins of Intelligence. Oxford: Oxford University Press. CHANG, L. J., SMITH, A., DUFWENBERG, M., & SANFEY, A. G. (2011). Triangulating the neural, psychological, and economic bases of guilt aversion. Neuron, 70, 560–572. CAIRO, T. A., LIDDLE, P. F., WOODWARD, T. S., NGAN, E. T. C. (2004). The influence of working memory load on phase specific patterns of cortical activity. Brain Research. Cognitive Brain Research, 21, 377–387. CHERULNIK, P. D., WAY, J. H., AMES, S., & HUTTO, D. B. (1981). Impressions of high and low Machiavellian men. Journal of Personality, 49, 388–400. CHRISTIE, R., & GEIS, F. (1970). Studies in Machiavellianism. New York: Academic Press. CZIBOR, A., & BERECZKEI, T. (2012). Machiavellians people’s success results from monitoring their partners. Personality and Individual Differences, 53, 202–206. DECETY, J., JACKSON, P. L., SOMMERVILLE, J. A., CHAMINADE, T. C., & MELTZOFF, A. N. (2004). The neural bases of cooperation and competition: an fMRI investigation. NeuroImage, 23, 744–750. DELGADO, M. R., FRANK, R. H., & PHELPS, E. A. (2005). Perceptions of moral character modulate the neural systems of reward during the trust game. Nature Neuroscience, 8, 1611–1618. DREISBACH, G., & FISCHER, R. (2012). Conflict as aversive signal. Brain and Cognition, 78, 94–98. DULEBOHN, J. H., CONLON, D. E., SARINOPULUS, I., DAVISON, R. B., & MCNAMARA, G. (2009). The biological bases of unfairness: Neuroimaging evidence for the distinctiveness of procedural and distributive justice. Organizational Behavior and Human Decision Processes, 110, 140–151. DUNBAR, R. I. M. (1998). The social brain hypothesis. Evolutionary Anthropology, 6, 178–190. ETKIN, A., EGNER, T., & KALISCH, R. (2011). Emotional processing in anterior cingulated and medial prefrontal cortex. Trends in Cognitive Sciences, 15, 85–93. FEHR, B., SAMSOM, B., & PAULHUS, D. L. (1992). The construct of Machiavellianism: Twenty years later. In C. D. SPIELBERGER, & J. N. BUTCHER (Eds.), Advances in Personality Assessment (77–116). Hillsdale, NJ: Erlbaum. FEHR, E., & ROCKENBACH, B. (2003). Detrimental effects of sanctions on human altruism. Nature, 422, 137–140. GEAKE, J. G., & HANSEN, P. C. (2005). Neural correlates of intelligence as revealed by fMRI of fluid analogies. NeuroImage, 26, 555–564. GOEL, V., & DOLAN, R. J. (2004). Differential involvement of left prefrontal cortex in inductive and deductive reasoning. Cognition, 93, 109–121. GUNNTHORSDOTTIR, A., MCCABE, K., & SMITH, V. (2002). Using the Machiavellianism instrument to predict trustworthiness in a bargaining game. Journal of Economic Psychology, 23, 49–66. HARRELL, W. A., & HARTNAGEL, T. (1976). The impact of Machiavellianism and the trustfulness of the victim on laboratory theft. Sociometry, 39, 157–165.

359

360


HASLINGER, B., ERHARD, P., WEILKE, F., CEBALLOS-BAUMANN, A. O., BERTENSTEIN, P., GRAFIN, P., et al. (2002). The role of lateral premotor-cerebellar-parietal circuits in motor sequences control: a parametric fMRI study. Brain Research. Cognitive Brain Research, 13, 159–168. HOMAE, F., HASHIMOTO, R., NAKAJIMA, K., MIYASHITA, Y., & SAKAI, K. L. (2002). From perception to sequence comprehension: the convergence of auditory and visual information of language in the left inferior frontal cortex. NeuroImage, 16, 883–900. IACOBONI, M., LIEBERMAN, M. D., KNOWLTON, B. J., MOLNAR-SZAKACS, I., MORITZ, M., et al. (2004). Watching social interactions produces dorsomedial prefrontal and medial parietal BOLD fMRI signal increases compared to a resting baseline. NeuroImage, 21, 1167–1173. JIN, H., LIU, H., MO, L., FANG, S., ZHANG, J. X., & LIN, C. (2009). Involvement of the left inferior gyrus in predictive inference making. International Journal of Psychophysiology, 71, 142–148. JONES, D. N., & PAULHUS, D. L. (2009). Machiavellianism. In M. R. LEARY, & R. H. HOYLE (Eds.), Individual Differences in Social Behavior (93–108). New York: Guilford. KRUEGER, F., MCCABE, K., MOLL, J., KRIEGESKORTE, N., ZAHN, R., STRENZIO, M., HEINECKE, A., & GRAFMAN, J. (2007). Neural. correlates of trust. Proceedings of the National Academy of Sciences, 104, 20 084–20 089. LIAKAKIS, G., NICKEL, J., & SEITZ, R. J. (2011). Diversity of the inferior frontal gyrus – A meta-analysis of neuroimaging studies. Behavioral Brain Research, 225, 341–347. LIU, X., HAIRSTON, J., SCHRIER, M., & FAN, J. (2011). Common and distinct networks underlying reward valence and processing stages: A meta-analysis of functional neuroimaging studies. Neuroscience and Biobehavioral Reviews, 35, 1219–1236. LIU, J., ZHANG, M., JOU, J., WU, X., LI, W., & QIU, J. (2012). Neural bases of falsification in conditional proposition testing: Evidence from an fMRI study. International Journal of Psychophysiology, 85, 249–256. LYONS, M., CALDWELL, T., & SHULTZ, S. (2010). Mind-reading and manipulation – I Machiavellianism related to theory of mind? Journal of Evolutionary Psychology, 8, 261–274. MCILLWAIN, D. (2003). Bypassing Empathy: A Machiavellian Theory of Mind and Sneaky Power. In B. REPACHOLI, & V. SLAUGHTER (Eds.), Individual Differences in Theory of Mind. Macquarie Monographs in Cognitive Science (39–66). Hove, E. Sussex: Psychology Press. MIEDL, S. F., FEHR, T., MEYER, G., & HERMANN, M. (2010). Neurobiological correlates of problem gambling in a quasy-realistic blackjack scenario as revealed by fMRI. Psychiatry Research: Neuroimaging, 181, 165–173. NETTLE, D., & LIDDLE, B. (2008). Agreeableness is related to social-cognitive but not socialperceptual theory of mind. European Journal of Personality, 22, 323–335. PAAL, T., & BERECZKEI, T. (2007). Adult theory of mind, cooperation, Machiavellianism: The effect of mindreading on social relations. Personality and Individual Differences, 43, 541–551. PICTON, T. V., STUSS, D. T., ALEXANDER, M. P., SHALLICE, T., BINNS, M. A., & GILLINGHAM, S. (2007). Effects of focal frontal lesions on response inhibition. Cerebral Cortex, 17, 826– 838. POLOSAN, M., BACIU, M., PERRONE, M., PICHAT, T., & BOUGEROT, T. (2011). An fMRI study of the social competition in healthy subjects. Brain and Cognition, 77, 401–411.

360


361

REPACHOLI, B., SLAUGHTER, V., PRITCHARD, M., & GIBBS, V. (2003). Theory of mind, Machiavellism, and social functioning in childhood. In B. REPACHOLI, & V. SLAUGHTER (Eds.), Individual Differences in Theory of Mind. Macquarie Monographs in Cognitive Science (99–120). Hove, E. Sussex: Psychology Press. REVERBERI, C., SHALLICE, T., D’AGOSTINI, S., SKRAP, M., & BONATTI, L. L. (2009). Cortical bases of elementary deductive reasoning: inference, memory, and metadeduction. Neuropsychologia, 47, 1107–1111. RILLING, J. K., GUTMAN, D. A., ZEH, T. R., PAGNONI, G., BERNS, G. S., & KILTS, C. D. (2002). A neural basis for social cooperation. Neuron, 35, 395–405. SCHLUND, M. W., SIEGLE, G. J., LADOUCEUR, C. D., SILK, J. S., CATALDO, M. F., FORBES, E. E., DAHL, R. E., & RYAN, N. D. (2010). Nothing to fear? Neural systems supporting avoidance behaviour in healthy youths. NeuroImage, 52, 710–719. SPITZER, M., FISCHBACHER, U., HERRNBERGER, B., GRON, G., & FEHR, E. (2006). The neural signature of social norm compliance. Neuron, 56, 185–196. VAN DEN BOS, W., VAN DIJK, E., WESTENBERG, M., ROMBOUTS, S. A., & CRONE, E. A. (2009). What motivates repayment? Neural correlates of reciprocity in the Trust Game. Social Cognitive and Affective Neuroscience, 4, 294–304. VIDAL, J., MILLS, T., PANG, E. W., & TAYLOR, M. J. (2012). Response inhibition in adults and teenagers: Spatiotemporal differences in the prefrontal cortex. Brain and Cognition, 79, 49–59. VIRTUE, S., HABERMAN, J., CLANSY, Z., PARRISH, T., & BEEMAN, T. (2006). Neural activity of inferences during story comprehension. Brain Research, 1084, 104–114. WASTELL, C., & BOOTH, A. (2003). Machiavellianism: An alexithymic perspective. Journal of Social and Clinical Psychology, 22, 63–68. WESTON, C. S. E. (2011). Another major function of the anterior cingulated cortex: The representation of requirements. Neuroscience and Biobehavioral Reviews, 36, 90–110. WILSON, D. S., NEAR, D. C., & MILLER, R. R. (1998). Individual Differences in Machiavellianism as a mix of Cooperative and Exploitative Strategies. Evolution and Human Behavior, 19, 203–212. WINKLER, A. D., HU, S., & LI, C. R. (2013). The influence of risky and conservative mental sets on cerebral activations of cognitive control. International Journal of Psychophysiology, 87, 254–261.

THE MACHIAVELLIANISTS: SKILLED DECISION MAKERS. NEURAL CORRELATES OF COGNITIVE HEURISTICS IN A SOCIAL DILEMMA DILEMMA SITUATION BERECZKEI, TAMÁS – DEÁK, ANITA – PAPP, PÉTER – PERLAKI, GÁBOR – ORSI, GERGELY

Machiavellians successfully exploit others in spite of their deficits in social cognition, especially in mindreading ability. Former studies have revealed that they are highly sensitive to signals in a social dilemma situation and capable of making flexible decisions in the changing contexts. The question is, what cognitive abilities and their neural correlates are involved in Machiavellian people’s decision

361

362


making processes? We predicted that high-Mach persons would show elevated activity in the brain areas involved in reward-seeking, anticipation of risky situations, and inference making. To test this hypothesis, we used an fMRI technique to examine individuals as they played the Trust game. In accordance with predictions, elevated activities were found in the high Machs’ thalamus, anterior cingulate cortex, and dorsal anterior insula/inferior frontal gyrus. These results suggest that in spite of their poor performance in mentalization and emotional intelligence, Machiavellians may have cognitive heuristics by which they can make quick and accurate decisions using relatively little information about contextual variables of the social environment. Their success in exploiting others may result from their skill at inferring possible actions from the others’ behavior and anticipating reward and threat to their self-interest that may yield a relatively large final payoff for them. Key words:

362

trust game, fMRI, manipulative behavior, ACC, frontal gyrus, thalamus

A MACHIAVELLISTÁK: ÜGYES DÖNTÉSHOZÓK. KOGNITÍV HEURISZTIKÁK AGYI KORRELÁTUMAI TÁRSASDILEMMA-FELADATBAN

Recommend Documents