A Lévai Egyházközség információs és közéleti lapja II. évfolyam
Léva, 2011. április 21.
I. szám
Kész vagy számot adni a benned élõ Krisztus-i reménységrõl? A Golgotán át a feltámadásig A gyászévtized (16711681) az ellenreformáció legszörnyûbb idõszaka volt. A pozsonyi törvényszék néhány nap alatt, több mint 700 protestáns lelkészt és tanítót idézett be felségárulás vádjával, hogy meggyengítse az országban élõ protestáns gyülekezeteket. A Magyar Királyság területérõl több mint 300-an tettek eleget az idézésnek, és 1674 márciusában megjelentek a bírósági tárgyaláson. A törvényszék halálos ítélettel, teljes vagyonelkobzással és gályarabsággal fenyegette meg az ártatlan prédikátorokat és rectorokat, ha a hatalom által megfogalmazott térítmények egyikét sem írják alá. Az ítélet alól csak ebben az esetben mentesülhettek. Az elsõ nyilatkozat szerint vállalniuk kellett, hogy állásukról, hivatásukról önként lemondanak, a másodikban, hogy elhagyják országukat, és soha többé vissza nem térnek, míg a harmadik lehetõség a katolikus hit felvételét szabta meg a számukra. A térítmények aláírását a nagy többségük elfogadta. Mintegy 70 személy, köztük többségében reformátusok, egyik nyilatkozat aláírására sem voltak hajlandók. Jutalmuk elõször többhónapos raboskodás lett Pozsony, Berencs, Eberhard, Sárvár, Kapuvár, Lipótvár, Komárom börtöneiben. Közülük elsõ hullámban 1675 tavaszán 41 lelkészt és tanítót indítottak el a nápolyi gályákra (csak 26-an érhették meg a szabadulást, akiket 1676. február 11-12-én, Michiel de Ruyter holland admirális szabadított fel). Néhány hónappal késõbb, a második hullámban, újabb 20 rabot indítottak a gályák felé, akik végül Buccariig (Adriaitengerig) jutottak el, és az ottani börtönben sínylõdtek egészen 1676 májusáig, szabadulásukig. Buccariból végül öten érhették meg a szabadulást. A kiszabadítottak elõször Velencében találkoztak, majd Európa protestáns országainak városaiban találtak menedéket, míg nagy részük vissza nem tért Magyarországra, hazájukba. - folytatás a 2. oldalon -
Áldott húsvéti ünnepeket kívánunk! A tartalomból
„Te vagy a Krisztus...” Mt 16,13-19 - igehirdetés › 3.o
Az egyházi gimnázium 2010/2011-es tanév félévi eredményeinek összefoglalása › 4.o „Kik között úgy fénlénk, mint égnek csillagi“, I. Czeglédi Péter Napok › 5.o Elárvult templomok a Barsi Református Egyházmegyében: Mohi › 6.o Otrokocsi Foris Ferenc: FENEVAD DÜHÖNGÉSE› 7.o „Sámuel Sámuel...“ - ifjúsági és gyerekoldal: „Mindnyájan mint juhok eltévelyedtünk, kiki az õ útára tértünk: de az Úr mindnyájunk vétkét õreá veté.” › 10. - 11.o Magyar rendezvények Léván 2011. január - április › 12.o A test a lélek temploma ÉLETMÓD - Tavaszi méregtelenítés › 14.o Olvasóink írták - versek, beszámolók, gondolatok › 15.o
I. szám
„Szavad törjön utakat“ - igei üzenet, gondolatok
Kész vagy számot adni a benned élõ Krisztus-i reménységrõl? - folytatás az 1. oldalról Abba a hazába, amely sokszor jelentett a múltban is védelmet, de nem kevésszer veszedelmet is polgáraira. A haza, amely sokszor befogad, vagy éppen eltaszít magától. A haza, amelyet sokszor méltatlanul elhagyunk, vagy éppen külsõ erõk hatására fosztatunk meg tõle „örökre”. Bármelyik szerepét is ossza ránk a sors, a hazának csak adósai lehetünk. Bárhová is vessen a sors, a hazánk szent és örök jussunk, amely a miénk marad mindörökre. Ha megtagad bennünket, mi akkor sem tagadhatjuk meg õt. Ha eltaszít magától, mi akkor is gyermekei vagyunk. Ha elszakítanak tõle bennünket, mi akkor is benne élünk, belõle táplálkozunk. Kevesen vannak, akik végig kitartanak hazájuk mellett és hûségesek. Sokan cserélnek hazát és szívet csak azért, hogy sorsukon könnyítsenek. Gályarab lelkészeink vállalták hitüket, küldetésüket, családjukat, gyülekezetüket, és hazájukat (pedig lett volna rá okuk) sem tagadták meg. Nem cseréltek sem szívet, sem hazát, sem országot, sem királyt. Számukra Krisztus volt a nagy király, az Õ nevét zengte ajkuk, amikor összeroskadtak, így sohasem fogyott el az erejük. 2011-et írunk. Nem célom sötét képet festeni, de az idõk nem sokat változtak, a gályarab lelkészek sorsát idézõ szelek fújnak ma is. Bizonygatják sokan, hogy ma szabadság van, nincs elnyomás, nincsenek különbségek nemzetek és népek között, sõt határok sincsenek, mindenkinek egyenlõ esély adatik, kultúrája, hite ápolására. Mondják, de ez nem így van. Bár sulykolják belénk a hazugságot, hogy minden úgy jó, ahogy van, hogy nincsenek határok és mindegy, hogy hol élünk, a gyakorlat valójában azt mutatja, hogy ezek a határok még szorosabbak lettek, sõt elszakítanak attól a hazától, amelyben évszázadokon keresztül õseink éltek. Európában élünk, amely állítják sokan, az összetartozást fejezi ki. Mi mégsem tartozhatunk össze véreinkkel és népünkkel. Ma az Európai Unióban, ha felveszed egy másik uniós állam állampolgárságát, akkor el kell veszítened azét, amelyik területén élsz? Elég furcsa ez az összetartozás. A gyászévtized idején is dönteniük kellett a lelkészeinknek.
Elfogadják a hatalom alkuját és lemondanak arról, ami az identitásuk alapját képezi, vagy ragaszkodnak hozzá és akkor kiszolgáltatokká válnak. Kedves Testvérek, tisztelt olvasóink! Változott az ember és a hatalom az elmúlt 400 év alatt? Tanult a hibáiból? Ma is megfélemlít és ránk erõszakolja akaratát. Ma is eldönti, hogy mit szabad és mit nem. Lehet választani. Nagypéntek és húsvét ünnepe is ezt a kérdést feszegeti. Melyik utat válasszam? Jézus Krisztus is megállhatott volna félúton és mondhatta volna a tanítványoknak: Ne menjünk tovább, mert veszélyes ez az út. Túl nehéz ez a kereszt. Ne ezt vállaljuk.. Tanuljuk meg a bûnt cipelni és hordozni, elviselni a következményeket, kivárni az alkalmas pillanatot, megmagyarázni a
megmagyarázhatatlant. Legyünk humánusak és megértõek, próbáljunk meg szépek és jók lenni a hatalom szemében. De nem ezt mondta, hanem ment elõre. Nem a vesztébe és a pusztulásba, hanem az életet választotta. Az egyedüli lehetséges utat, a megváltást és az új életet, a szenvedésen és a Golgotán keresztül. A gályarab lelkészek is ezt a krisztusi utat látták maguk elõtt. Õk is választhattak. A krisztusi út és a hatalom által felkínált út között. Õk ugyanúgy Krisztus keresztjét hordozták és szenvedtek ártatlanul.
Sorsukkal és tetteikkel felelniük kellett Isten ítélõszéke elõtt. Vajon megállhattak félúton? Nem kellett-e nekik is felelniük hitvalló módon Isten, gyülekezeteik, gyermekeik, utódaik és a mindenkori hatalom, a haza, a nemzet elõtt? Mi sem tehetünk mást. Nekünk a 21. században ugyanúgy meg kell vívnunk a magunk harcait. A döntéseinknek súlya van. Ne áltassuk magunkat. Vajon mi megállhatunk egymás elõtt, apáink és fiaink elõtt, ha félünk és megvásárolhatóak vagyunk? Sokan felteszik a kérdést, Európában ma számít-e még az, hogy milyen állampolgárságod van és hová tartozol? Ezt a kérdést csak azok teszik fel, akiknek nem számít, hogy milyen nyelvû iskolába és óvodába íratják be gyermekeiket, akiknek nem számít a nemzet megmaradása, akik nem akarnak hitben élni és gyökereiket ápolni. Az õ mércéjük egyedül csak a szeretet és az emberség. Szeretni és elfogadni mindent, és ha lehet nem elkötelezni magukat valaki, vagy valami mellett. Szeretni, de hit nélkül, szeretni, de nem vállalni kockázatot. Elfogadni, de áldozat nélkül, követni, de megtartani a kellõ távolságot. Ez nem igazi szeretet. A lényeg hiányzik belõle. A szeretet, az emberség igazi útját Krisztus adja, röviden így summázható: - Meghalni embertársadért. - Ezt tették a gályarab lelkészek, raboskodtak, gályán szenvedtek, meghaltak ártatlanul Istenért, értünk, a hazáért, a felebarátért. Ezt tette Rákóczi, aki a vesztes szabadságharc után lemondott teljes vagyonáról és számûzetésbe vonult. Ezt tették Görgey vitézei Nagysallónál, Komáromnál és még sok helyen, ezt tették az 56-osok, amikor szembenéztek az orosz megszállókkal, ezt tette Esterházy gróf, aki 1945 után vállalta a meghurcoltatást és ma is mások bélyegét hordozza magán, és ezt tették a deportáltak és kitelepítettek, amikor el kellett hagyniuk szülõföldjüket. Bennünket is számonkér az Isten: mi mit teszünk, ill. mi az, amit nem teszünk meg hazánkért, nyelvünkért, kultúránkért, hitünkért, vallásunkért? Kész vagy számot adni a benned élõ Krisztus-i reménységrõl? A választ életed mutatja meg.
I. szám
„Szavad törjön utakat“ - igei üzenet, gondolatok
„Te vagy a Krisztus...”Mt 16,13-19 Péter vallástételét ismerik sokan azok közül, akik csak ritkán veszik kezükbe a Szentírást. Lelkipásztoraink gyakran választják ezt a mindegyik evangéliumban megtalálható leírást /Mk 8,27-30, Lk 9,1820, Jn 6,68-71/. Ennek ellenére Péter vallástétele nagyon sok keresztyén ember elõtt csak úgy áll, mint egy dicséretre méltó tett, anélkül, hogy e vallástétel hallgatói magukba néznének és megvizsgálnák önmagukat. Sokan elismerõen bólintanak Péter hitét látva, de saját maguknak nem teszik fel a kérdést: Vajon én tudnék-e ilyen hitvallást tenni? Merném-e bátran, mások elõtt is vallani, hirdetni, hogy Jézus a Krisztus, a Megváltó? Most, amikor Jézus Krisztus kereszthalálának és feltámadásának emlékünnepei vannak, még sürgõsebb, hogy megvizsgálják önmagukat. Még a magukat jó keresztyéneknek mondó testvéreink közül is sokan azért állnak tehetetlenül a kereszthalál és a feltámadás gondolata elõtt, mert nem ismerik Krisztust. Sokan cáfolják a nagypéntek és a húsvét tényét. Tudósok és egyszerû halandók tiltakoznak ellene, védik a logika és az ész elsõbbségét. És mindezt azért teszik, mert nem ismerik Krisztust! Nem ismerik a világot teremtõ Isten szent akaratának titkait és hatalmát. Talán szeretnék megismerni. De mert az ész korlátok közé szorított útjain akarnak
eljutni a megismerésig: talán sohasem jutnak el oda. Nem szabad ebbõl azt következtetni, mintha az emberi elmét akarnánk lebecsülni. Mi, a XX. században felnõttek és a most felnövekvõ keresztyének az emberi ész nagyságát csodáljuk. Micsoda hatalmas szellemi alkotásoknak vagyunk napról napra szemtanúi! De egy percre se feledkezzünk meg arról, hogy az emberi értelem is, mint minden ezen a földön, Isten ajándéka, amely magasabb rendûvé tesz más élõlényekkel szemben. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az ész szárnyalása hatalma alá hajthat mindent. Aki nagypéntek és húsvét titkát csupán értelmével, hit nélkül akarja megérteni, annak ez az isteni tett örökre érthetetlen marad. De hát hogyan jutunk el a nagy titok megismeréséhez? A felelet egyszerû, mégis nagy-nagy feladat elé állít. Hinni kell Jézus Krisztusban! Azt jelenti ez, hogy úgy, mint Péter bátran vallotta: „Te vagy a Krisztus, az élõ Istennek a Fia”, nekünk is el kell jutnunk arra a lelki bizonyosságra, hogy ezt elmondhassuk. Ez a kulcs a kereszthalál és a feltámadás mûvének megértéséhez. Péter vallástételében ott van Krisztus igazi megismerése, bátor megvallása Jézus messiási küldetésének. Aki ezt hiszi és vallja, azt a nagypéntek és a húsvét nem állítja megfejthetetlen titok elé. Akikben olyan hit él, mint Péterben, az
Új húsvét kezdetén
városunk a földön", csak átutazók vagyunk mindannyian. Sajnos az õsi hagyomány eltorzításként manapság leginkább a hús-vér szenvedõ Jézust mutatják nekünk szinte mindenütt, holott a misztérium jóval hatalmasabb ennél. Számunkra a FELTÁMADOTT Jézus
Az õsi idõkben az igazi évkezdetet a tavasz beköszönte jelezte, a mindenség akaratából újjáéledõ természet csodáját, a fény növekedését, újjászületésünket egyéni és közösségi szinten egyaránt. Ennek a misztériuma egyidõs az emberiséggel, azaz sok tízezer éves. S egykor jött valaki, aki magát az EMBERFIÁNAK jelölte, - holott mint mindannyian csak félig volt ember, félig Isten volt - s elszenvedte a legnagyobb szenvedést, hogy a halál kapuját átlépve visszajöjjön, FÉNYTESTET öltsön és feltámadása után még sokakat tanítson. Igen, a húsvét nem csak az egykori történésekre való EMLÉKEZÉS, annál sokkalta több, önmagunk újjáteremtése, a krisztusi energiákba való bemerítése, az azzal való betöltekezés. Az igazi REMÉNY ünnepe, mely önmagában is jelzi, hogy "nincs itt maradandó
Krisztus ad biztatást, az aki az univerzumban jelen lévõ rezgés, erõ, fény, szeretet, hogy van kimenekülés ebbõl az elembertelenedett világból, s ha õt keressük imáinkban, meditációnkban,
felismeri, hogy a kereszthalál és a feltámadás Isten értünk aggódó szeretetének megváltást jelentõ mûve Jézus Krisztus által. Ha még nem jutottunk el eddig, kérjük Istent imádságainkban: az Õ Szentlelkének ereje tegyen bennünket képessé arra, hogy megértsük Jézus földi küldetésének, önfeláldozásának e világba örömöt hozó tényét, és elmondhassuk boldogan: Te vagy a Krisztus ...”. Ha ezek a szavak szívünkbõl fakadóak lesznek, a nagypéntek és a húsvét nem lesz többé számunkra az évszázados szokások külsõséges ünnepe, hanem az imádság és hálaadás alkalma azért az áldozatért, amelyet Jézus Krisztus hozott érettünk: „...hogy valaki hiszen Õ benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” /Jn 3,16/ Sándor Károly 1960
magunkba fordulva, meghallhatjuk hangját, megérezzük az energiáját, korona csakránkon keresztül feltölt bennünket krisztusi energiákkal és tudattal. Az idei évben már egyre többen érezzük a bolygón ennek a csodálatos energiának a jelenlétét, mert a húsvét nem a múlt érdekes története, hanem a JELENLÉT ereje, Krisztus második eljövete, de már nem fizikai test formájában, mert az már 2000 éve megtörtént, hanem gyógyító, segítõ, felemelõ energiák formájában. Erre az eljövetelre kell felkészülnünk testileg - hús nélküli étkezéssel -, lelkileg ráhangolódással és szellemileg imáinkban és csendes meditációinkban. Így emelhetjük fel magunkat, közösségünket, megalázott és sárba tiport magyarságunkat és az egész élõ bolygót. Mert a tanítás egyszerû: szeretni és szeretve lenni, ezt kell tenni! Áldott húsvéti ünnepet minden létezõnek!
I. szám
„Krisztus a jövõ, együtt követjük Õt!“ - hírek beszámolók az egyházközség életébõl
Az egyházi gimnázium 2010/2011-es tanév félévi eredményeinek összefoglalása Kedves olvasók!
versenyen, a matematika-fizikainformatika triatlonon, a Kutató diákok Iskolánk eredményeinek az értékelése, versenyén, esszéíró versenyen, számos mérlegelése nagyon fontos mindannyiunk sportversenyen (focitorna, asztalitenisz, számára. Visszajelzést ad arról, hogyan sakk), a Civitas fortissima történelmi végezzük munkánkat, mivel lehetünk vetélkedõn, stb. Diákjaink kitûnõen elégedettek, esetleg mire kell jobban szerepeltek ezeken a versenyeken és odafigyelnünk és mely területen kell több sikeresen képviselték az egyházi gimnáziumot. erõt kifejtenünk. Néhány eredményt külön is szeretnék A legfontosabbak iskolánk diákjainak Kutató diákok tanulmányi eredményei. Az elsõ félévben kiemelni: a TUDOK a diákok tanulmányi átlaga 1,52 volt, ami 8 országos versenyén Kovács Emese és századdal jobb az elmúlt tanév elsõ Dálnoky Dávid a 2. helyen végzett, és továbbjutottak a nemzetközi fordulóba. A félévének eredményénél. Diákjaink általános minõsítése a döntõben Emese a vetélkedõ különdíját következõ: érdemelte ki. A balassagyarmati Civitas 24 diákunk kitüntetéssel megfelelt fortissima történelmi versenyen a 2. helyet szerezte meg csapatunk. A Szép magyar beszéd kerületi fodulóján Lészkó Katalin a 2. helyen végzett. A F e l v i d é k i Matematikaversenyen Juhász Tibor 3. lett. Gratulálunk az elért eredményekhez. A diákoknak és a felkészítõ tanároknak egyaránt köszönjük a sikeres munkát. Az elmúlt félév gazdag volt a rendezvények tekintetében is. Az iskola életében már hagyománnyá vált a diákavatás, a nyitott Az elsõ évfolyam a Gloria Victis rendezvényen Budapesten nap, a szalagavatói ünnepség, a karácsonyi ebbõl 7 tiszta egyes, 25 jelesen megfelelt, 7 mûsor. Másodízben szerveztük meg a megfelelt. Ezek a mutatók nagyon szépek, Tudomány és technika napját, amelyen amelyekkel elégedettek lehetnénk. De nem egyetemi tanárok tartottak érdekes lehetünk teljesen azok, mert ha külön elõadásokat. A Csendes nap Ifjúsági nap vizsgáljuk diákjaink eredményeit, akkor sok zenével és énekkel nyerte el mindenki bizony azt is látjuk, hogy hol van javítanivaló. A legjobb eredményt a IV. A osztály érte el átlaguk 1,43. A további sorrend: II. A 1,50, I. A 1,52 és a III. A 1,63. A tiszta egyes tanulók igazgatói dicséretben részesültek. A többi kitüntetett osztályfõnöki dicséretet kapott. A mulasztott tanórák száma 1729, átlagosan 30,88, ami 2,6-tal jobb a tavalyinál. Számos versenyen vettünk részt az 1. félévben: A Nagy Károly matematikafizika versenyen, a matematikai, fizikai, angol nyelvi olimpiászon, a Szép magyar beszéd Spanyolországban tanulmányúton
Dálnoky Dávid és Kovács Emese a TUDOK versenyen tetszését. Több lehetõségünk volt a tanulmányi utak szervezésére is. Az Euroscola programban elért eredményeink alapján jutalomkirándulást nyertünk Strasbourgba, az Európai Parlamentbe. Ezt háromnapos tanulmányi kirándulással kötöttük össze, amely keretében a fenntartó egyházközség csoportjával együtt Genfbe és Loussaneba látogattunk el. A Comenius programban is intenzíven dolgoztunk. Bulgáriában került sor az elsõ találkozóra, majd hozzákezdtünk a spanyolországi találkozó programjának és útjának a szervezéséhez. Mindemellett ápoljuk a magyarországi kapcsolatainkat is decemberben fogadtuk a pápai diákok csoportját, velük közös, jó hangulatú adventi mûsort készítettünk. Elsõseink a Rákóczi Szövetség jóvoltából Budapesten, a Gloria Victis emlékünnepségen az 1956-os forradalomra emlékeztek. Az elért eredményeknek és a gazdag programnak mindnyájan nagyon örülünk. Köszönjük mindazoknak a segítségét és hozzájárulását, akik ebben részt vettek. Ahhoz, hogy a következõ félév is ilyen gazdag és sikeres legyen, szükség lesz kitartásra, sok áldozatos munkára, de legfõképpen sok-sok áldásra, amelyet a Gondviselés készít el számunkra. Ehhez kívánok én a második félévben is mindenkinek sok-sok erõt, kitartást és hitet. Tisztelettel Kluch János, igazgató
I. szám
„Krisztus a jövõ, együtt követjük Õt!“ - hírek beszámolók az egyházközség életébõl
„Kik között úgy fénlénk, mint égnek csillagi“ Az egyházi gimnázium 2001. szeptember 2-án nyitotta meg a kapuit. Az elmúlt 10 évben, 6 osztályban, közel 100 fiatal tette le sikeresen az érettségi vizsgákat és lépett tovább az egyetemi képzés felé. Jelenleg 57 diák végzi középiskolai tanulmányait. A 10. évforduló mindnyájunk számára fontos mérföldkõ. Egyrészt alkalmat ad a visszatekintésre, másrészt lehetõség a jövõkép felvázolására. Az elmúlt idõszaknak sok-sok tanulsága van. Egyénileg és közösségileg is. Érdemes mindezeket átgondolni és úgy tekinteni a jövõ felé, hogy világos alternatívát teremtsünk közösségeinknek. A 10. évforduló arra is alkalmat ad, hogy iskolánkat neves személyrõl nevezzük el. Nem minden iskola tartja fontosnak ezt, mi mégis a névadás mellett döntöttünk. Miért? Elõször is azért, mert a névfelvétel üzenet. Üzenet arról, hogy kik vagyunk, hová tartozunk és mi a célunk. Ezeket természetesen név nélkül is meg lehet fogalmazni, de a név, a szimbólum magába sûríti mindazt, ami egy iskola arculatát és küldetését kifejezi. A névválasztásnál nem a név csengése és a személy rangja az elsõdleges szempont, hanem maga a személyiség, annak élettörténete és a hitvallása. Czeglédi Péter személyében, aki a nápolyi gályákról szabadult 26 prédikátor egyike volt, olyan példa áll elõttünk, aki Krisztuskövetésbõl, hûségbõl, hitvallásból, kitartásból és bátorságból a legnagyobbat nyújtotta. Az õ élete példakép lehet az
ifjúság számára, egy olyan korban, amikor kevés embert ismerünk, aki nem érdekbõl, nyerészkedésbõl, vagy félelembõl cselekszik, hanem életére és szolgálatára a feltétel nélküli önfeladás és odaszánás a meghatározó. Számára az Isten szeretete, közösségének a szolgálata, az igazság felvállalása volt az elsõ helyen és megalkuvás nélkül kész volt Jézus Krisztusért, egyházáért és a jövendõ nemzedékekért az életét is odaáldozni. Nagyon kevés embert találunk ma, akit nem lehet megfélemlíteni és a legnehezebbet is vállalva, küldetését, hitét és identitását mindennnél fontosabbnak tartja. A ma emberének sajnos fontosabb az érvényesülés, a hatalom, a jólét biztosítása, vagyis mindaz, ami mulandó és veszendõ ebben a világban, szemben azzal, ami maradandó és örök. Biztosan sokan vannak, akik Czeglédi Péter nevét nem ismerik, sem azt a kort, amelyikben élt. Feladatunk, hogy megismertessük és megismerjük közösen az õ küzdelmes, hitvalló életét és erõt merítsünk belõle, valamint azoknak a sorsát is bemutassuk, akik hozzá hasonlóan éltek. Ma sem lehet küldetés nélkül élni. Ma is szükség van hitvalló emberekre, csak a gyökértelen embert és közösséget tudja a hatalom szele kényekedve szerint forgatni és manipulálni. Akinek gyökerei vannak, az szilárdan áll. A gimnáziumnak és református gyülekezeteinknek is szükségük van olyan személyekre, példaképekre, akiknek az élete több évszázadon keresztül
maradandó értékeket hirdet. A gályarab prédikátor nevét 2011. szeptemberétõl használhatja majd iskolánk és az ünnepélyes névfelvétel 2011. október 22-én lesz. A névfelvétel elõrendezvényeként hirdettük meg a Czeglédi Péter Napokat (CZPN), amelynek célja hitvalló lelkészünk életének a bemutatása. Egy olyan hagyományt szeretnénk teremteni, amelyen keresztül évrõl évre bemutathatjuk hitéletünket, magyar gyökereinket, - egyházunk és hivatásunk megtartását célozhatjuk meg. A CZPN programja nemcsak a gimnázium számára és a lévaiaknak szól, hanem egyházmegyénk egész területére kiterjed. A krisztusi szeretetre épülõ magyar, református identitás megõrzését, a hitben való elõrehaladást és gyarapodást szeretnénk a program rendezvényeivel erõsíteni. Szeretettel várunk ezért minden érdeklõdõt alkalmainkra, nemcsak a reformátusokat, de mindenkit, akinek a hite, egyháza, magyarsága és hivatásának növekedése fontos. Kgy
Az I. Czeglédi Péter Napok programja Május 2. hétfõ: Reviczky Ház, Léva 17.00 Léva festményeken – Záhorszky László festményei – a kiállítás megnyitója 18.00 Dr. Popély Gyula: A felvidéki református egyház története (1918 1938) Május 4. szerda: 18.00 Sáró, Református templom A CZPN nyitóistentisztelete, egyházmegyei evangelizációs istentisztelet, Igét hirdet: Nt. Somogyi László, Székesfehérvár Emléktábla avatása a világháborúk áldozatai és a kitelepítettek emlékére – Nt. Révészné Bellai Csilla, Sáró és Nt. Dr. Sándor Károly ny. lkp. (autóbuszt indítunk Léváról - útvonal: Léva – Felsõszecse – Nagykálna – Nagysalló - Sáró)
Május 5. csütörtök 14.00 - 16.00 N a g y s a l l ó , L e l k é s z értekezlet, (nemcsak lelkészeknek) Elõadó: Dr. Gaál Botond, Debrecen Bemutatja Kálvin Jánosról írt könyvét 18.00 Léva, istentisztelet Május 6. péntek 12.00 - 14.00 Gimnázium Léva Nyitott nap a gimnáziumban: A diákok mûsora 17.00 Gimnázium, Léva Dr. Gaál Botond elõadása: Munkácsy Mihály - Krisztus trilógia Május 7. szombat 10.00 Vámosladány, református templom, kultúrház Nõszövetségi konferencia Igét hirdet: Nt. Écsi Gyöngyi, Hetény
Elõadás: Dr. Czeglédy Mária, Debrecen: „Hit, hûség, növekedés.” - A református nõk küldetése ma Az egyházi gimnázium diákjainak mûsora (Gaudium énekkar) 14.00 Kirándulás: Hontvarsány Árpádkori templom, Lévai vár, Garamszentbenedek Május 8. vasárnap 14.00 Léva, Református templom: Záró istentisztelet Igét hirdet: Ft. Géresi Róbert püspökhelyettes, Abaújszina Elõadás: Ft. Dr. Márkus Mihály, Tata: A gályarabság története Az "Ismerõs Arcok" zenekar mûsora A CZPN fõvédnöke Ft. Fazekas László, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke
I. szám
„Nemzedékrõl nemzedékre“ - történelem és múlt
Elárvult templomok a Barsi Református Egyházmegyében
M o h i
Elõzõ számunkban arról írtunk, hogy Horhi községben az asszimiláció következtében sorvadt el a református gyülekezet. Mohiban egészen más okok miatt árvult el a templom és maradt egy hajdani falu néma tanújaként. Az itteni település, amelyet erdõs dombok öveztek, északon a Dobrica, délkeleten pedig a Nagy- és Kismeszes, a garammenti dombvidék és a Selmecihegyek nyugati nyúlványainak határán lévõ völgyben bújt meg és Muhy néven már 1295-ben létezett. Fekvésénél fogva zárt közösségként õrizte hagyományait, népszokásait, ragaszkodva paraszti életviteléhez. Barsi Református Egyházmegyénk történetében is külön hely illeti meg Mohit. Az ottani egyházközség elsõ ismert prédikátora 1655-ben Kissallai János volt. Az ellenreformáció idején az árván maradt gyülekezetet Zürek Antal csiffári plébános alá helyezték. De II. József 1781. október 29-én kiadott Türelmi Parancsa után az elsõk között „kelt ki sírjából“. A reformációhoz ragaszkodó mohiak az elkobzott és idõközben elpusztult elsõ templomuk helyett 1788-ban újat építettek, azt 1821-ben kijavították, de aztán annak helyén 1872-ben felépítették mindmáig megmaradt harmadik templomukat. Egy 1879-ben kiadott egyházmegyei monográfia szerint, az építkezés során „örömmel és vonakodás nélkül rótta le kiki a rá esett pénz s munka kötelezettséget. Pontos, katonai rendben történtek a derék bíró Hajpál Péter intézkedése folytán minden szolgálmányok... Esperességünkben a község mint a legszebb rend, összetartás s kiváló
buzgalom példányképe ragyog, vallás és nemzetiség tekintetében határszél lévén: mind eddig egyik sem talált benne zsákmányra... tótajkú katolikus községek közé ékelten úgy áll, mint egy kis sziget a tó közepén.“ A község nemzetiségi és felekezeti
Az elárvult templom összetételében lényeges változás 1948-ban állt be. Az úgynevezett lakosságcsere keretében Soós Endre lelkésszel együtt 33 családot telepítettek át a magyarországi Pusztavámra és Bakonysárkányba. Helyükre 34 család jött önként Kisnánáról. Idõvel itt meghonosodtak. Az õslakosok és repatriánsok megfértek egymás mellett. És a református gyülekezet továbbra is életképes volt. Azonban mindnyájuk és az egész falu sorsa is megpecsételõdött! Ugyanis a pozsonyi KNB már 1973-ban építkezési tilalmat rendelt el Mohiban,
Ez maradt a kis faluból...
mert ott atomerõmû építésének terve merült fel, amelyet 1978-ban a 221/78. számú kormányrendelet szentesített. Ennek értelmében 1981 végéig Mohit ki kellett üríteni. Néhai Patassy Elek tanító úr, a falu krónikása, hitelesen úgy jegyezte le az eseményeket: „Szomorúan jár mindenki a faluban, pláne az idõsebbek. Nagyon szomorú az elválás. Elválás a szülõfalutól, a szülõháztól, a szomszédtól, ismerõsöktõl, de legszomorúbb az elválás a kedves halottaktól, a temetõtõl ... Sokan félnek a jövõtõl ... A Meszes hegy oldalán irtják az erdõt, vágják ki a fákat. Megjelentek a hatalmas markológépek és a nagyteljesítményû, nehéz teherautók, amelyek hordják a földet, a követ. Naponta hatalmas robbanások zavarják a községben még maradt lakosságot. Több család 1980-ban már elköltözött a faluból ... A robbanások olyan erõsek, hogy kitörnek az ablaküvegek, megrepednek a házak falai. Folyik a költözködés fõleg Lévára, a Rybníky lakótelepre a hétemeletes házakba ... De többen még várnak, mert a házak, kertek felbecsülését megfellebbezték és addig nem hajlandók házukból kiköltözni, amíg az értéket pénzben meg nem kapják. De vannak olyan családok is, ahol a fiatalok már elköltözködtek Lévára, az öregek még Mohiban laknak és gondozzák a még megmaradt állatokat. A fiatalok azonban kijárnak Mohiba. Nehezebb lesz majd akkor, amikor az öregeknek is menni kell. Az idõsebb emberek bizonytalanok. Beilleszkedni az új környezetbe õnáluk már nehezebben megy. Kevesen mennek el véglegesen. A legtöbben még visszajárnak hétvégeken a szõlõbe, a pincébe....” A kiköltözés megtörtént 1982-ben és a lerombolás is. Megmaradt elárvultan, az erõmû belterületén emlékként, mementóként a templom, amelyet most konferencia-teremmé fognak átalakítani, a „vasfüggönyön kívül” pedig a szõlõ, a présházak és a temetõ. A régi mohiak az ország 26 helyére szóródtak szét, több mint 106-an Lévára, 9en Gyõrödbe, 6-an Kálnára, 3-3-an Kiskoszmályra és Újbarsra és még több más falvakba és városba. Tisztelet illeti azokat, akik 1999-ben megalakították az Egykori Mohiak Társulatát, amely azóta is aktívan mûködik, ápolva az együvétartozás érzését és az identitástudat megõrzését.
I. szám
„Nemzedékrõl nemzedékre“ - történelem és múlt
OTROKOCSI FORIS FERENC: A GÁLYARABSÁGBÓL MEGSZABADULT HITVALLÓK EGYIK TÁRSA
FENEVAD DÜHÖNGÉSE
A kegyes olvasóhoz A Magyarországon dühöngõ Fenevad õrjöngését itt csak mintegy összefoglalásban írtam meg s csak néhol bocsátkoztam bele magukba a mellékkörülményekbe is, de ha az isteni könyörület továbbra is megtartja életemet, nem mulasztom el jövendõre, hogy ennek a Fenevadnak különféle ravaszsággal összeszõtt zsarnokoskodását bõvebben is megírjam. Ezeket bujdosásunk alatt szedtem össze innen-onnan 1676-ban. Az igaz hitrõl vallást tevõk közül EGY. I. FEJEZET. Az idézés elõzményei; az ártatlan lelkészek megidéztetése, megjelenése; a törvényszéki tárgyalás lefolyása és a megjelentek sorsa Pozsonyban. 1. Hogy a börtönébõl, majd bilincseitõl megszabadult Sátán mily nagy õrjöngéssel hatalmaskodik az emberlakta földön s hogy mennyi csellel és ravaszsággal igyekszik ismét félrevezetni az embereket, mindenki elõtt nyilvánvaló. Hogy mily nagy hízelgéssel zengi énekét Tyrus s hogy mily nagy buzgósággal kínálgatja ismét a reformáció ideje óta, azt a látszólag arany, de valójában utálatosságokkal telt poharát az országoknak és nemzeteknek Babylon; s hogy az evangélium világosságát szerte kioltani, a világra saját felfogását ráerõszakolni s az õ közösségébõl kilépetteket visszacsábítani mily sokféle eszközzel törekszik: azt nagyon is jól tudják a hívek, amint azt a spanyol inkvizíció, melyet egyszer Belgiumban is megkíséreltek; a párizsi mészárlás s általán az egész francia üldözés; a jezsuiták angliai cselvetése; majd a jezsuiták tudományának Cseh–, Morvaország és Szilézia nagy részében való visszaállítása; e szomorú idõkben a porig sújtott magyar haza egyházainak a róm. kath. papság zsarnoksága alatt nyögése, számtalan lelkipásztorainak számkivetése; közelebbrõl pedig a mi hallatlan rabságunk, iszonyatos öldököltetésünk, melyeket a pápista egyház elõkelõ fõpapjainak akarata és sugallata idézett elõ, nagyon is bõségesen bizonyítják. 2. Mellõzve most a magyar egyház egyéb nyomorúságait, (ha csak feltett célom elérése végett nem bocsátkozom bõvebben azok ismertetésébe) most csak az Õ szolgáinak sokféle zaklatásáról, különösen pedig fogságukról és folytatólagosan óhajtott szabadulásukról akarok röviden, mintegy kivonatban beszélni, amint azt a következõkben (dióhéjban) folytatom ilymódon. 3. Már régen eltökélt szándéka nagynevû
ellenségeinknek, úgymint a fõpapoknak és jezsuitáknak, hogy tanaikat visszaállítják egész Magyarországon, (mely törekvésüket sajátos névvel reformációnak nevezik.) Ehhez képest régtõl fogva minden erejüket megfeszítve törekedtek és különbözõ úton-módon (nevezetesen 1659 körül Eszterházy Pál segítségével AlsóMagyarországban,) próbálgatták ezt az inkább deformációnak, mint reformációnak mondható munkájukat véghez vinni, amint ezt már a lázadás keletkezése elõtt, Magyarország egyes vidékein a hatalmas pápista földesurak fegyvereitõl leöldösött sok hívõ vértanúsága; a templomok elfoglalása; a pápisták elleni vitázás és a prédikálás szabadságának hosszú ideig tartó megszorítása bizonyítják. 4. Eme törekvésük aztán annyira ment,
hogy (amint ez náluk történni szokott) lassanként még a világi uralomra is rávetették szemüket és arra törekedtek, hogy a világiakat megilletõ hatalmat magukhoz ragadják. Ezért aztán mindent megmozgattak, felforgatván a rendet az
egész országban s az uralkodó papság tanácsára és beleegyezésével, fõleg az evangéliumszeretõ lakosokat pusztító katonaság hatalmaskodása miatt oda lett a hazának minden szabadsága s oly szomorú események következtek be, hogy efféle mûveleteik, szabadságuk és kiváltságaik bekövetkezett romlása miatt, még a katholikus világiak elõtt is gyûlöletesekké váltak s teljességgel nem tetszenek azok ma sem igen soknak. 5. Mindazonáltal megátalkodott ellenségeink semmibe sem véve az országnak ebbõl származó elõszámlálhatatlan sérelmeit, elhatározták, hogy a maguk reformációját illetõ, erõsen lelkükbe rögzött tervüket tovább folytatják és evégbõl minden legkisebb alkalomra, amit csak tervük végrehajtására bárhol megragadhattak, a legnagyobb mohósággal vadásztak. 6. Tervük végrehajtására mindenek között legalkalmasabbnak látták a magyarországi róm. kath. mágnások körében az 1670-ik év elején keletkezett mozgalmat, ezért tehát a nagyobb fõpapok, mintha az ország kormányzása az õ kezükbe lett volna letéve, a saját akaratuk szerint és a saját nyomozásuk alapján kezdték perbe fogni, fõleg a református és a lutheránus mágnásokat és fõnemeseket, mint a protestánsok pártfogóit és egyik másik elfogatásával és javaik elkobzásával, sokaknak különbözõ módon keresztül vitt törvénybe idézésével dühöngtek ellenük; õket minden kigondolható módon zaklatták, most vallásuk megváltoztatására, majd ha ez nem sikerült, térítvények adására, hogy azokkal azután hûségük megtartásának ürügye alatt (jóllehet a kellõ hûséget megbizonyítani mindig készek voltak,) elidegenítsék õket lelkipásztoraiktól s azok minden védelmezésétõl és pártfogásától, másrészrõl pedig, hogy ne akadályozhassák alattvalóikat (folytatás a 8. oldalon)
I. szám
„Nemzedékrõl nemzedékre“ - történelem és múlt (folytatás a 7. oldalról) a katholikus vallás elfogadásában, sõt míg a lélek megvilágosítása bekövetkeznék (mint mondák ellenségeink) kötelezik magukat, hogy õk sem fognak attól idegenkedni. Ezek közül aztán többeket (akiket vagy elfoghattak vagy megidéztek) kemény fogságra is vetettek. A fõpapoknak emez oly sok fortélyossággal tele törekvései szolgáltatták az indító okot arra, hogy az imént említett mágnások és nemesek közül igen sokan, akik vagy a börtönükbõl szabadultak vagy idézéseikre soha meg nem jelentek, biztosabb helyekre, részint Erdélybe, részint a vele szomszédos vidékekre menekültek, akiket aztán nagy számban követtek a katonák és az alsóbb rendû néposztályból is. 7. De még be sem végzõdött a nemesek emez üldözése, zaklatása, mikor a fõpapok, vagy saját maguk, mint Kalocsán, Pozsonyban és másutt, vagy kiküldött papok által, nem minden erõszak nélkül, sõt valósággal páncélos hadsereggel –, mivel szándékuk másképen nem sikerült volna, – kezdték kezüket az egyházi vagyonra és személyekre rávetni. És ilyenformán 1671-tõl kezdve különbözõ idõkben nagyon sok lutheránus és református templomot foglaltak el a hozzájuk tartozó vagyonnal, paróchiával és iskolákkal együtt, amint ezt az eperjesi, pozsonyi, lõcsei lutheránus, a kassai református és lutheránus, valamint a gyõri, nagyszombati mindkét hitvallású egyházak, továbbá az akkor legvirágzóbb református egyházak, mint Sárospatak, Liszka, Sátoraljaújhely, Bénye, Tolcsva, Keresztúr, Tokaj, Tarczal, Mád, Szerencs, Tállya, Szegi, s a körülöttük fekvõ összes ref. falvak, nemkülönben FelsõMagyarországon Ung, Bereg, stb. megyékben, valamint a komáromi, samarjai és Alsó-Magyarországon a Duna és a Dráva folyók körül fekvõ siralmasan lesújtott református egyházak veszteségei bõségesen bizonyítják. 8. Miután pedig ezeknek az egyházaknak templomait elfoglalták, Jézus Krisztusnak szolgáit, akik azokban hûségesen szolgáltak, az iskolák igazgatóival s a tanítványokkal együtt minden javaik nagy romlásával paróchiájukból, iskoláikból erõszakosan kiûzték, kiverték, akik azután, midõn hallották, hogy némely lutheránus testvérek Németországba menekültek, részint Erdélybe húzódtak, (ahogy a híres sárospataki református iskola is oda vándorolt tanáraival, tanítványaival együtt s ahol a fennkölt gondolkozású, szent tudományokat
kedvelõ Apaffy Miklós erdélyi fejedelem Gyulafehérvárt jelölte ki székhelyéül s a megfelelõ fenntartásáról is gondoskodott,) részint Magyarországnak manapság is biztosabb helyein, nemcsak Debrecenben, hanem másfelé is szerte, nélkülözve és szûkölködve rejtõzködtek. Közülük aztán egynéhányat meghívtak lelkésznek olyan egyházakba, amelyeket a rettenetes üldözés hullámai még nem zavartak fel végképpen, a többiek pedig az útjukba esõ, üldözött egyházakban viselték gondját olykor-olykor a hívõ lelkeknek, amennyire azt a plébánosok cselvetései engedték. 9. Mikor aztán ezeket a most említett zaklatásokat véghez vitték ellenségeink, ami természetesen sok helyen mindkét részrõl nem kis zavarra adott alkalmat, midõn sokakat elfogattak s a magukat védelmezni igyekezõket lemészároltatták s midõn látták, hogy közülük számtalanon odahagyva javaikat, jószágaikat, családjukkal együtt titkon, különbözõ módon Debrecenbe, Erdélybe vagy más biztosabb helyekre menekültek, s midõn látták, hogy többen megunva a sok üldöztetést, elkészültek már arra is, hogy a papság s annak parancsait követõ katonaság õrjöngése, zaklatása és zsarnoksága ellen nyílt háborúval védekezzenek s így szerezzék vissza templomaikat s elõbbi jószágaikat: azt mondogatták, mintegy jóslásképpen, hogy ezután még sokkal nagyobbak és számosabbak lesznek az ilyen üldöztetések s hogy mindazokat a templomokat, amelyeket szerte az országban még el nem foglaltak, mint a Zólyom, Turóc, Hont, Nógrád, Gömör, Bars, Komárom, Gyõr (azaz a komáromi és gyõri esperességben levõket), Veszprém s más megyékben levõket, éppen olyan erõszakos módon foglalják el mint az elõbbieket s a még el nem ûzött papokat, vagy akiket elûztek ugyan már, de akik elõbbi egyházukban vagy ahhoz közel másutt tanítanak, még fegyveres csapattal is elûzik és kidobatják. Ezért tehát, a vallás kiirtását célzó tervükhöz még mindig erõsen ragaszkodva elhatározták a pápista egyház fõpapjai, hogy egyfelõl elõbbi kegyetlenkedéseik fedezgetésére, másfelõl pedig a maguk jövendõ mentségére valami jogcím alatt támadják még mindkét vallású evangélikus egyházak és iskolák lelkészeit, igazgatóit tanítványaikkal, kántoraikkal, harangozóikkal együtt s õket, jóllehet egyszerû emberek, akik a világiak haditanácsaiban a pápista papság módjára részt nem vesznek, lázadásban és összeesküvésben való részesség ürügye alatt idézõlevelekkel Pozsonyba idézik s ilyen módon elõször a pásztorokat ûzik el a
nyájtól, majd aztán a magára hagyatott nyáj ellen ugyanazon jogcímen éppen úgy dühöngenek. 10. A lelkészek megidézésében azonban jónak látták ellenségeink óvatossággal járni el, hogy mindjárt elsõ ízben ne idéztessenek meg mindannyian a református és lutheránus atyafiak, hanem elõbb csak egyeseket idézzenek meg, fõleg a lutheránusok közül, annak kipuhatolására, hogy vajon engedelmeskednek-é parancsuknak, s ha aztán ezekkel elérik vágyva várt szándékukat, akkor a többieket egész Magyarországból, amennyire csak lehet beidézik s a legnagyobb merészséggel és a legjobb reménységgel támadják meg õket. 11. Minthogy pedig a lázadásban való résztvételt csak ürügyül találták ki, tulajdonképpen szándékuk, a protestáns vallás kiirtásának véghezvitelére, e célból (csodálatos és új ravaszsággal) megfelelõ vádpontokat vagy jobban mondva követelményeket eszeltek ki s azokat nagy erõvel és buzgósággal igyekeztek rátukmálni mind az elsõ, mind az utóbbi határnapokon megjelent lelkészekre abban a meggyõzõdésben lévén, hogy azokat már az ítélettõl való félelem is le fogja sújtani. Ez a három követelmény pedig egyenként a következõ: 1.) Mindkét hitvallású protestáns lelkészek, valamint az iskolaigazgatók, a kántorokkal, tanulókkal, harangozókkal együtt minden egyházi, úgynevezett prédikátori és minden iskolai hivatalukról, amivel csak bírtak (mindkét hitvallású egyházaikban), hogy az ellenük felhozott vád miatt õket fenyegetõ törvényszéki ítélet súlyát elkerüljék, saját aláírásukkal végképpen lemondanak és azt gyakorolni többé sem titkon, sem nyilvánosan meg nem kísérlik; életüket Magyarországon belül Õfelsége többi hûséges alattvalói életmódjához alkalmazzák s (mint mondák) élnek békességben és zavargás nélkül, mindezekre fejük és minden jószágaik elvesztésével kötelezvén magukat. 2.) Magyarországon és a hozzá kapcsolt részeken kívül számkivetésbe mennek (szintén a büntetéstõl való félelem miatt) amirõl azután térítvényt kell adniuk, (mert mindig a sajátkezû aláírást sürgették) hogy önként, minden kényszerítés nélkül választották a számkivetést, amit aztán, ha egyszer elfogadtak, azt a meghatározott idõre fejük és minden jószágaik elvesztésének terhe alatt meg kellett tenniök. (folytatás a 9. oldalon)
I. szám
„Nemzedékrõl nemzedékre“ - történelem és múlt (folytatás a 8. oldalról) 3.) Vagy pedig (ami nekik legjobban tetszett volna) áttérnek a róm. kath. vallásra. A két elsõt fõleg a pozsonyi tárgyalás alkalmával sürgették, de hogy az utolsó volt elõttük a fõ, melynek mint végcélnak elérésére minden erejüket megfeszítették, az végül a térítvényt adók szomorú sorsából kitûnik. Lásd II. fejezet. 12. A mi megidéztetésünk elõtti alkalommal tehát ama kísérletek véghezvitelére megjelölt terminuson, t. i. 1673. szept. 25-én megjelent harminckét lutheránus testvérnek és az egy reformátusnak, a korponai lelkésznek, akiket a királyi ügyész az esztergomi érsek csodálatos buzgósággal már elõre figyelmeztettek, hogy ne várják meg az ellenük hozott halálos ítéletet, hanem jobban teszik, hogy amennyire lehet, gondoskodnak magukról és övéikrõl, – midõn az elõbbi három pontot elibük tárták ellenségeink, azok a szerencsétlenek, jóllehet ártatlanok voltak, a rájuk váró ítélettõl mindnyájan megrémülve s azoknak a követeléseknek a mérgét elég alaposan meg nem gondolva, némelyek (s ami igen sajnálatos, nem kis részük) saját aláírásukkal végképp lemondtak hivataluknak úgy titkon, mint nyíltan való gyakorlásáról, mások pedig, mintha részesei lettek volna a lázadásnak, térítvényekkel kötelezték magukat a magyar hazán kívül való önkéntes számkivetésre, s így gyülekezetüket, nyájaikat nagyobb bajok elszenvedése nélkül puszta fenyegetésekre botrányosan elhagyni nem átallották. Ez utóbbiak között volt az az egy református is, aki az ingadozók nagy tömegében egyedül állván, (de amely tömeg, mint gondolható, tudós férfiakból és hírneves lelkészekbõl állott) szintén a számkivetésnek írt alá. Közülük csak egy Suhajda nevezetû tagadta meg rútul a lutheránus vallást. 13. Miután pedig ezekkel, akik saját nyomorult lelküket halálra sebezték, s az egyházat oly mélységesen megbotránkoztatták, ellenségeink – sajnos – elérték céljukat, 1674 február havában általános idézést rendeltek el, s leszámítva egynehány Borsod, Szatmár és Pozsonytól jóval távolabb esõ más vármegyékben levõ egyházat, melyek isteni gondviselés folytán az idézéstõl megmenekültek,
Szelepcsényi György esztergomi érseknek, mint Magyarország helytartójának pecsétjével és aláírásával, sok helyen azonban csak a pápista papok és katonák aláírásával kiállított idézõlevelekkel majdnem minden református és lutheránus egyház lelkészét, iskolaigazgatóját tanulóikkal, kántoraikkal és harangozóikkal együtt, sõt még azokat is kinyomozták, akiket paróchiájukból már elõzõleg kiûztek, 1674 március 5-ére Pozsonyba idézték, azon ürügy alatt, amint már említettem, hogy t. i. a lázadásban résztvettek; abban a reményben, hogy most is éppen úgy elérik a céljukat, mint az elõzõ alkalommal. 14. Midõn a rémítõ és szokatlan eljárással rendelt idézésnek híre ment, némelyek mindkét prot. részrõl, akik már jól
ismerték, sõt részben már tapasztalták is ellenségeink cselvetéseit, úgy gondoskodtak magukról, hogy elmenekültek, elbujdostak, amennyire csak lehetett ellenségeink cselvetései között; sokat pedig a török hódoltság területén, de amely rész különben a keresztyén fejedelemnek hódolt, a törökök tilalma akadályozott a megjelenésben. Mi azonban, akik annak idején kiállottuk ellenségeink próbáit, mindkét hitvallású protestánsok részérõl Alsó- és FelsõMagyarországból a meghatározott idõre megjelentünk Pozsonyban. 15. Hogy pedig mi, akik az isteni dicsõség iránt való szeretetbõl megvetve a halált, minden dolgainkat a minden veszedelmekben legbölcsebb kormányzóra, Istenre bíztuk alázatosan,
vajon vakmerõen-e, vagy helyesen cselekedtünk-e, hogy Pozsonyban, amaz ünnepies és általános idézésre megjelentünk s hogy vajon megjelenésünkkel használtunk-e valamit egyházainknak, avagy sokat ártottunk volna-e, ha egytõl-egyig odahagyva azokat, futásban kerestünk volna menekülést, minden józan gondolkozású ember eldöntheti. Meg vagyunk róla gyõzõdve, hogy mindenki, valaki csak mélyebben beletekint ebbe az ügybe s ellenségeink cselvetéseibe, (ha csak valaki véletlenül helytelen vakbuzgóságból bennünket félénkséggel vádolva, ellenkezõt nem állít,) a mi pártunkon van. Amíg ugyanis egyesek abban az esetben, hogy mások mintegy a többiek személyében még védelmezik a Krisztus ügyét, nyugodt lelkiismerettel menekülhettek, mert menekülésükkel nem veszélyeztették egyházaikat: addig mindenkinek elmenekülni az egyetemes egyház oly nagy veszedelme idején megengedhetetlen és gyalázatos lett volna: 1.) Mivel itt, költött ürügy alatt, magának Istennek és Krisztusnak az ügye forgott szóban, melyet elhagyni s a bennünk levõ reménységrõl számot nem adni a legnagyobb szégyen és gyalázat lett volna Isten iránt. 2.) Mivel a lelkészek tömeges megjelenését az egyházakat esetleg fenyegetõ nagyobb veszedelem követelte, hogy ellenségeinknek legyen egy darab ideig kikkel megbirkózni, mert ha mindnyájan elmenekülünk, vagy elbújdosunk, ellenségeinknek még valóbbszínû ürügye lett volna arra hogy a pásztorok megszökése miatt magukra maradt egyházakba pápista papokat állítsanak. Maguk a ref. hívõk bizonyítják ezeket, hozzánk Nápolyba írt Ieveleikben, hogy õk a mi nyomorúságaink révén békében s nyugodtan vannak, s hogy mi türelmességünkkel többre tanítjuk õket, mint máskor az ige hirdetésével. 3.) Mivel, ha mindnyájan elmenekülünk, mi magunk szolgáltattunk volna a legfõbb okot ellenségeinknek arra, hogy az egész világ elé úgy állítsák oda Magyarország ref. lelkészeit, mint lázadókat, azzal az egyszerû megokolással, hogy egy sem merészelt megjelenni, jóllehet ártatlanok voltunk a lázadásnak minden reánk fogott vádjában. - folytatjuk -
I. szám
„Sámuel Sámuel...“ - ifjúsági és gyerekoldal
„Mindnyájan mint juhok eltévelyedtünk, kiki az õ útára tértünk: de az Úr mindnyájunk vétkét õreá veté.” Ézsaiás 53:6 A Biblia gyakran hasonlítja az embereket a juhokhoz. Néhány dolgot ismernünk kell a juhokról, hogy megértsük, miért mondja az Úr, hogy hasonlók vagyunk a juhokhoz. A tanyának azon a részén, ahol Zsuzsi lakott, csak fák, bokrok és fû volt. Nagyon jó hely volt ez a juhok számára, mert szeretik a füvet. Bõven volt számukra hely. Vizet és egyéb ennivalót a gyümölcsösben kaptak. Mindenük megvolt, amire szükségük volt. De a juhok nem voltak megelégedve a helyükkel. Kerestek egy lyukat a kerítésen, hogy kimenjenek arról a helyrõl, ahol lenniük kellett. Végül az egyik juh talált egy kis lyukat. Megpróbálta kidugni a fejét rajta. A rozsdás drót könnyen tört és a lyuk nagyobb lett. Addig próbálkozott, míg végül sikerült kimennie. Mit gondoltok, mi történt ezután? A többi juh követte... ...mind kiment! Zsuzsiék semmit sem vettek észre. Egyszer csak csengett a telefon. Egyik szomszédjuk figyelmeztette õket, hogy kint vannak a juhaik. Zsuzsit és nõvérét küldték el, hogy hajtsák haza õket. A juhok nem tudnak hazatalálni egyedül. Újra és újra megismétlõdött a dolog, míg végül édesapa erõsebb kerítést készített. Miért volt szükség erre? Mert a juhnak benne van a természetében, hogy elmegy. Az emberek természete is ilyen: a saját útjukra akarnak menni. Isten megmutatta nekünk a helyes utat a Bibliában, Igéjében. A helyes út, az Isten útja. A rossz út a mi utunk, ez a bûn.
Mindenki eltévelyedik és letér a helyes útról. Mi is, a juhokhoz hasonlóan, sokszor kifeszítjük az Isten életünket védelmezõ kerítését. Bûnösök vagyunk mindannyian. Mivel Isten szeret bennünket, meg akar menteni bûnös utunktól, hogy vele élhessünk majd a mennyben. Vissza akar hozni magához. De Isten gyûlöli a bûnt és a bûnért büntetés jár. Isten azt mondja, hogy a bûn büntetése a halál. Az igeversünk vége ezt mondja: „az Úr” Isten, az Atya, „mindnyájunk vétkét õreá veti” az Úr Jézusra tette. Mivel a bûneinket rá terhelte, az Úr Jézusnak meg kellett halnia, hogy elvegye a bûneink büntetését. Õ nem volt bûnös, de elvállalta a mi helyünket. Mivel Jézus szenvedett és meghalt helyettünk, bûnünk meg van bocsátva. 1. Magára vette szennyes ruhámat, így békítette Istent, Atyámat. Így békítette, így békítette Istent, Atyámat. 2. Kín, mely õt érte, nékem volt szánva. De Õ felvitte a Golgotára. De Õ felvitte, de Õ felvitte A Golgotára. 3. Szerelmes szíve szakadt meg értem, Hogy eltörölje mind, mind a vétkem. Hogy eltörölje, és eltörölte Mind, mind a vétkem. 4. Jézus, Te drága, mit adjak Néked? Összetört szívem hozom Elébed. Összetört szívem, összetört szívem Hozom Elébed!
F e j t ö r õ Melyik ünnepünket jelképezik a rajzok? Írd a képek alá az ünnepek nevét!
Nagypéntek ünnepén Jézus Krisztus megváltói halálára emlékezünk. Az elsõ nagypénteken az egész teremtett világ megrendült, amikor az Isten ítélete megtörtént. Minden nagypénteken mi is megszomorodunk bûneink miatt, amikor Jézus szenvedésére és halálára gondolunk. És mert Isten az életnek az Ura, nagypéntek után elkészítette a Húsvét ünnepét is, hogy ne megszomorodott gyermekei legyünk, hanem örömmel dícsérjük Õt. Jézust, az Õ engedelmes Fiát feltámasztotta, hogy nekünk az új életnek reményét és kapuját megmutassa. „Ne féljetek” mondta az angyal az asszonyoknak. „Tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincs itt, feltámadott, amint megmondta nektek.” Hangzott az angyali vigasztalás és bíztatás az elsõ húsvéti vasárnapon, és azóta is hangzik mindenki felé, aki szomorkodik, vagy kesereg, bûnei, Jézus, vagy valamelyik szerette halála miatt. Ne féljetek - ez a húsvét hatalma és örömüzenete. Jézus él, és ezzel a új élettel ajándékoz meg mindenkit, aki hisz Õbenne és követi Õt. A te húsvétod is legyen örömmel teli, gyõztes ünnep, a megújult élet felé. Ámen. Ima: Dícsérlek és magasztallak Téged, Jézusom, hogy Te felvetted a szolgai formát, hogy alázatos tudtál maradni miattam, helyettem és értem.Magasztallak és köszönöm, hogy legyõzted a halált, és ma is le tudsz törölni minden könnyet. Ámen
A fent idézett "Magára vette szennyes ruhámat" kezdetû ének dallama:
I. szám
„Sámuel Sámuel...“ - ifjúsági és gyerekoldal
Köszöntsük az Édesanyákat! „Élt egyszer valahol Tündérországban, túl az Óperencián egy gyönyörûséges tündérasszony, akinek három leánya volt. Õ maga a világ legszebb teremtése volt, három leánya pedig csúnya, szörnyûségesen csúnya lány, aminõnél csúnyábbat a föld a hátán még nem hordozott. Csúnya volt az alakjuk, kócos a hajuk, ráncos az arcuk, kancsal és merev a szemük, durva és félelmetes a szájuk. Tükör Tündérországban is van, s miután asszonyi hiúság is van, elképzelhetik, mennyire szomorú volt ez a három leány. Még csak egy valaki volt szomorúbb, mint õk: az édesanyjuk, akinek szívébe nyilallott minden pillantás, mit leányaira vetett, s aki mindenét odaadta volna, ha leányait szépnek láthatta volna. Odajárult tehát egyszer Tündérország királynõjéhez és esedezett, hogy azzal a hatalommal, ami Tündérország királynõjének minden esztendõben egy éjszakán megadatik, segítsen rajta, egy esztendõnek varázserejét szánja az õ szomorú sorsának megenyhítésére. A királynõ meghallgatta kérését és ezt mondotta: Jól van, szépekké teheted leányaidat, szebbekké, mint te magad, de neked magadnak kell részletekben és fájdalmasan átadnod minden szépségedet nekik. Fájó rózsa leszel, melynek egyenként tépik le minden szirmát. A tündérasszony vállalkozott rá. Szálanként tépte ki gyönyörû aranyhaját és tette át leányai fejére, egy arcizma se rándult meg és nem fájt a szíve, mikor ott állott kócosan, szürkén, mint egy õszi fa. Leszedte arcának rózsáit és leányait
Színezd ki a rajzot!
ékesítette fel vele, beteg, ráncos, beesett orcáján könnycseppjei boldog ujjongással gördültek végig. Átadta nekik szemei ragyogását, s boldog tekintete úgy csillogott fel ferde, fakó szemeibõl, mint a sírüreg mélyébõl a feltámadás hitének örök lámpása. Leszedett az ajkairól minden mosolyt s úgy rakta fel leányaira, mint ahogy a tavasz rakja a fára az almavirágot, s a leszedett mosolyok helyén nagy, félelmes ráncokban szomorú sírások és csúnyaságok kígyóztak, de az õ mosolygásában volt valamilyen fájdalmas szentség. Odaadta termetének klasszikus bájait, s õ bénultan, nyomorékon, roskadozva állott, rommá tett alakjában is királyi fenség ragyogta be. Gyönyörködött leányai bájos átváltozásában, de azok még jobban gyönyörködtek. Ujjongva, fölsikongatva üdvözöltek minden szépséget, mint a sírkereszt a futó rózsát. Amikor készen volt az új teremtés, boldogan ölelkeztek össze, édes diadallal indultak világgá, vissza se nézve rommá lett édesanyjukra. Elmentek, vissza se nézve.” (Ravasz László nyomán) Ezekkel a gondolatokkal köszöntünk minden drága édesanyát, nagymamát, akik minden erejüket, szépségüket, fiatalságukat átadják gyermekeiknek, átadják nekünk. Adja az Isten, hogy mindig érezzék hálánkat, szeretetünket. A szolgáló életük során megfáradt arcuk, megfakult szépségük mindig a legdrágább arc és lény marad a gyermekeik számára. Isten áldja az édesanyákat!
Muraközy Gyula: Az Anya Hullt a keresztfa könnye még, a vér, S már szállt az est. az álmos denevér, Egy csillag égett. Ijedt fény, homályos. Õrt állam a dombra jött a csend. Kopár, zord úton Jézus anyja ment, S követte õt a hû tanítvány, János. Bús gyászpalástot vett a völgy, halom, Sietõ árnyak tûntek a sötétben. Mária sírt, szívét a fájdalom, A kín rikoltó keselyûje tépte. „Meghalt a Fiam!” S az emlékezet Zord késként mélyítette a sebet. Holt jövõn hímzett szemfedél a múlt, S a csend csak egy sikongó dalt dalolt. „Meghalt a Fiam!” Éjre vált az este, S János, a szelíd, vigasztalni kezdte: Nem fiadnak ácsolták a keresztet: A Messiás Õ, az Ige, a Kezdet, A Bárány, kit próféták álma látott Forró vérében mosni a világot. Égõ örök fény, kit az éj sirat, Neked már régen meghalt a Fiad! Régen kinõtt a názáreti házból, Király az, kit az ég kárpitja gyászol. Fény, mely fényt áraszt, vakság-verte szembõl, Ige, mely bomló holtak felé zendül. Pásztor, ki nyáját õrzi élte árán, Út, mely eget nyit golgoták határán. Igazság, mely tövist hord homlokán, Élet, mely télen rügyet bont a fán, És szeretet, mely most és mindörökre Halkan, szelíden ráborul a Földre. Nos, jer hát, menjünk, töröld le a könnyed, Így oszlik az éj, és a gyász is könnyebb. Hisz tudod már, a keresztfán ki van? S szólt Mária csöndesen: „A Fiam!”
I. szám
Mi hír? - a város és a régió hírei
Magyar rendezvények Léván 2011. január - április JANUÁR Cserkész-Fitness címmel a lévai uszodában tartottak kondíciómegtartó úszást a lévai 46. számú Kittenberger Kálmán Cserkészcsapat tagjai. * A Druba kultúrotthonban az Újévi Operett Gálán Kálmán Imre és Lehár Ferenc legnépszerûbb operettjeibõl adtak elõ a budapesti Interoperett Szeredy Krisztína és Urbán Nagy Róbert és az Operettszínház mûvészei Oszvald Marika és Csere László, a Váci Szimfonikus Zenekar közremûködésével, vezényelt Farkas Pál. FEBRUÁR A Juhász Gyula Alapiskola beíratkozási programjának keretében szülõk, pedagógusok és iskolabarátok bálját tartották a Lev szállóban, majd nyitott napokat az iskolában, melynek keretében Játsszunk együtt alkotómûhelyre is sor került. Az elsõ osztályba 22 gyermeket írattak be szüleik. * 20. jubileumi bálját rendezte meg a Csemadok Lévai Alapszervezete a Druba kultúrotthon esztrádtermében. * Felvidéki magyar mérleg népszámlálás lévai magyar szemmel címmel Gyurgyík László szociológus tartott elõadást a Reviczky Házban annak fontosságáról, hogy a közelgõ népszámláláskor minél többen vallják magukat magyar nemzetiségûnek és anyanyelvûnek az MKP és a VIA NOVA ICS Lévai Helyi Szervezeteinek rendezésében. * A lévai Magyar Tannyelvû Egyházi Gimnázium iskolabálja idén is a nagysallói kultúrházban volt. * Hogyan maradjunk magyarok Szlovákiában? Mik a magyar fiatalok lehetõségei a nyitott Európában? kérdésekre keresték a válaszokat a magyar gimnáziumban a diákok és az érdeklõdõk a Bugár Béla parlamenti képviselõvel megtartott beszélgetésen. * Számot adtak tánctudásukról a Juhász Gyula Alapiskola 9. osztályos tanulói a Lev szállóban megtartott Koszorúcskán. * Nagy sikerrel lépett fel a Druba kultúrházban a budapesti Botafogo Táncegyüttes, a városi mûvelõdési központ meghívására. * A Reviczky Társulás rendezésében immáron az 50. elõadásra került sor a Történelmi elõadássorozat keretében a visszaemlékezést hét év elõadásaira Sándor Károly és Müller Péter tartotta. MÁRCIUS Városunkban idén is megemlékezett a magyarajkú közösség az 1848-49-es magyar forradalomról és
szabadságharcról: a gimnázium disztermében ünnepi mûsort tartottak a diákok, az alapiskolából a hagyományokhoz hûen ezúttal is a 9. osztályok tanulói koszorúzták meg a lévai temetõben a millecentenáriumi emlékmûvet, ahol elõadták ünnepi mûsorukat. A lévai magyarság a 163.
Koszorúzási ünnepség március 15-én évfordulón is a lévai temetõben, a hõsök emlékmûvénél emlékezett meg a nemzeti ünneprõl, ahol Kollai István, a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének igazgatója mondott ünnepi beszédet; az emlékezést a cserkészek díszõrsége és a Lévai Magyar Asszonyok Ligája által készített nemzeti lobogó tette ünnepélyesebbé. Este pedig Zúg március címmel a Druba kultúrház színháztermében a Csemadok Lévai Alapszervezete adott ünnepi mûsort, beszédet Újváry László mondott. * Krûger Viktor Fotográfiák címû kiállítását
ÁPRILIS A Lévai Magyar Asszonyok Ligája áprilisi összejövetelének vendége volt Vykúkel Teréz körzeti orvos, aki többek között az elsõsegélynyújtásról, az egyes betegségek megelõzésérõl és az orvosi ügyelet érdekes eseteirõl beszélt. * Egykori és mai pedagógusok zeneszó mellett ünnepelték meg a Pedagógusnapot a Juhász Gyula Alapiskolában. * Idén 16. alkalommal rendezte meg a Reviczky Társulás az Anyám fekete rózsa nemzetközi vers- és prózamondó találkozó szlovákiai elõdöntõjét. * A lévai temetõben, a hõsök emlékmûvénél emlékeztünk meg az 1849. április 19-i gyõztes nagysallói csatáról, az eseményen megzenésített versekkel fellépett Zsapka Attila, majd a lévai magyar szervezetek és intézmények képviselõi megkoszorúzták az emlékmûvet. * A VIA Nova ICS Lévai Helyi Szervezetének szervezésében LAN party volt a Reviczky Házban, a résztvevõ fiatalok számítógépes játékokon vettek részt.
Gyülekezeti alkalmaink Istentiszteletek a templomban Vasárnap: 10.00 ó. Gyermekistentisztelet (templom és gyülekezeti terem): 10.00 ó. családi istentisztelet havonta egy alkalommal Csütörtök (március-október 18.00 ó., november-február 17.00 ó.) Istentiszteletek az intézményekben
Krûger Viktor kiállításának megnyitóján tekinthette meg két héten át a közönség a Reviczky Házban. * A Történelmi elõadássorozat keretében a 60 éves lévai magyar alapiskola volt pedagógusaira emlékeztünk, az elõadásnak már a 2., egyben befejezõ részét tartotta Müller Péter. * Március hónap folyamán, a beíratkozás során 11 gyermeket írattak be szüleik az Eszterlánc Magyar Nevelési Nyelvû Óvodába.
Hétkezdõ áhitat a Gimnáziumban: hétfõ, 7.45 ó. Belvárosi öregotthon: kedd, 10.00 ó. kéthetente Külvárosi öregotthon: Csütörtök, 10.00 ó. kéthetente Egyéb alkalmak a gyülekezeti teremben Bibliaóra, felnõtteknek: Hétfõ, 18.00 ó. Énekóra, felnõtteknek: Kedd, 17.00 ó. Konfirmációi elõkészület 7.évf. / Konfirmációi elõkészület 8. évf. / Szeretettel várjuk a lévai református gyülekezet alkalmaira! „Velünk az Isten.” Máté ev. 1,23
I. szám
Mi hír? - a város és a régió hírei
Népszámlálás 2011 „Uram, világítsd meg a mi elménk, teremts nekünk minisztereket, hóhányókat és zongorahangolókat, szabadíts meg bennünket a fülcsengéstõl, a fülcimparángatástól és nyelvátültetéstõl...“ (Zs. Nagy Lajos: Csehszlovákiai magyar költõ fohásza az úrhoz) Augustus római császár rendeletet adott ki, hogy a birodalom tartományainak lakóit összeszámlálják. Mindenkinek saját nemzetsége városába kellett mennie. József és Mária is elment Galileából Dávid városába, Betlehembe, mivel Dávid nemzetségébõl származtak. Jézus betlehemi születésének - a zsidó és keresztény kultúrvilág egyik legjelentõsebb eseményének elõidézõje volt a népszámlálás. Új évtizedet kezdtünk januárban, a szlovákiai magyarság számára az évtized eseménye a népszámlálás. Eredménye visszavonhatatlanul meghatározza létünket ebben az országban. Ez lesz közösségünk életében az elsõ olyan
összeírás, melyet már az Európa Unió polgáraiként élünk meg Szlovákiában magyarként. A sokszínû, többkultúrájú öreg kontines polgáraiként! Közép-Európa népei sajátságos történelmi fejlõdésen mentek keresztül a századok folyamán: az egymásrautaltság és ellenségeskedés, az összefogás és viszály, a kultúrák találkozása és különutassága, az országhatárok vándorlása, a nyelvekbe kölcsönösen áramló jövevényszavak egyaránt jellemezték ezt a fejlõdést. A térségben élõ emberek mindig is több kultúrából tudtak táplálkozni, ami gazdagította, formálta, meghatározta közép-európai polgárságságunkból eredõ szellemi létünket. Ettõl lettünk többek, gazdagabbak! A népszámlálás egy olyan esemény, amely tovább viheti ezt a pozitív folyamatot, kifejezve azt, hogy az ország többkultúrájú és többnyelvû, függetlenül a mindenkori hatalom politikai törekvéseitõl. De hogy ez így legyen, így maradjon, ahhoz bátran fel kell vállalnunk magyarságunkat, a bizonytalanoknak vissza kell tekinteniük a gyökerekre, a családfájukra, a távolban élõknek, a
Ismerõs Arcok: Nélküled Annyi mindent kéne még elmondanom S ha nem teszem, talán már nem is lesz rá alkalom Hogy elmeséljem, milyen jó, hogy itt vagyunk S mint a régi jó barátok egyet mondunk s egyet gondolunk Mint a villám tépte magányos fenyõ Mint a vizét vesztett patak, mint az odébb rúgott kõ Mint a fáradt vándor, ki némán enni kér Otthont, házat, Hazát, nyugalmat már többé nem remél S bár a lényeget még nem értheted Amíg nem éltél nehéz éveket Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk Mi egy vérbõl valók vagyunk Mint a leszakított haldokló virág Mint az öt millió magyar, akit nem hall a nagyvilág Mint porba hullott mag, mi többé nem ered Ha nem vigyázol ránk olyanok leszünk mi is, nélküled. S bár a lényeget még nem érthetted Amíg nem éltél nehéz éveket Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk Mi egy vérbõl valók vagyunk!
boldogulásukat idegenben keresõknek május 21-én gondolniuk kell a szülõföldjükre - a kérdõívek elektronikus formában való kitöltése erre elsõ alkalommal lehetõséget nyújt-, nem kell tehát vándorútra kelni a távol élõknek, mint a bibliai szülõknek. Csak összefogással és identitásunk vállalásával érhetjük el településeinken a kétnyelvûséget biztosító 20 százalék feletti arányt - hogy szülõföldünkön otthon érezhessük magunkat -, és az is nagyon fontos, hogy számarányunk alapján a befizetett adóinkból mekkora összeg illeti meg jogosan kultúránkat, oktatási intézményeinket, magyarságunkat! A többségi szlovák nemzet számára a népszámlálás csupán összeírást jelent, de az országban élõ nemzeti kisebbségek életét sorsdöntõen befolyásolja! A kérdõív minket érintõ három legfontosabb pontja: - 20. - a nemzetiség megvallása - 21. - az anyanyanyelv megvallása - 22. - a nyelvhasználat Vállaljuk önmagunkat! Száraz Dénes, (Felvidék Ma)
I. szám
A test a lélek temploma - életmód és egészség
Tavaszi méregtelenítés Elérkezett a megújulás, testi és lelki megtisztulás ideje. A böjt vallásos szokásból alakult természetgyógyászati módszerré. Az ételtõl való tartózkodást, az áldozatvállalást, a lélek felkészítését és megtisztulását célozta. A természet gyógyászati böjt intenzív kúrákkal kombinálódik. Olyan önálló tudományág, amely mikrobiológiai-kórélettanibiofizikai ismeretekkel, módszertannal, úgynevezett le- és kivezetõ eljárásokkal foglalkozik. Általános jellemzõje az anyagcsere tehermentesítése, a felhalmozott salakanyagok kiválasztásának fokozása, bõséges folyadékbevitel (ásványvizek, forrásvizek, gyümölcs- és zöldséglevek, gyógyteák), béltisztítási módszerek, beöntés, glaubersó, keser û só, kolonhidroterápia. Általános élettani hatások : - Szív és keringés - vérnyomás csökkentés, vércukor-, vérlipoidszint csökkentés. - Anyagcserefolyamatok - proteo, gliko-, lipolízis a sejtközötti állományból és az érfali endotelbõl. - Gyulladáscsökkentés - az immunrendszer aktivitása fokozódik. - Salaktalanítás - a felesleges zsírok, szénhidrátok, fehérjék, az anyagcsere metabolitok, a káros vegyi anyagok, a nehéz-fémek, toxinok, az allergének kiürülnek. - Pszichovegetatívum - a funkcionális szív- vagy gastrointestinális panaszok csökkennek, az alvás kiegyensúlyozottabb lesz. - Emésztõrendszer - a nyálkahártya letisztul, regenerálódik, javul az emésztõnedv termelés és a bélmotilitás fokozódik. - Endokrin rendszer - a hormonális diszfunkciók megszûnhetnek, a menstruációs rendellenességek javulhatnak. - Statikus rendszer - ízületek, lábboltozat, gerincoszlop panaszai enyhülnek. Glaubersóoldat: 40 gramm só 750 ml
meleg vízben oldva, 15 perc alatt kell meginni. Kolon-hidroterápia: bélfürdõ, a vastagbél öblítése, a víz nyomásának, hõmérsékletének és a mosási sebességnek terapeuta általi szabályozása, ami által a bélfalról leválnak a toxikus lerakódások. Minden kúrában közös, hogy alkalmas a szervezetben lerakódott terhelõ vagy mérgez õ anyagok mobilizálására és kiürítésére. A mérgezõ anyagok eredhetnek: - az élelmiszerekbõl (tartósítószerek, növényvédõszerek, adalékanyagok), - az emésztési diszfunkció révén keletkezõ erjedéses bomlástermékekbõl, - a diszbakteriózis útján a bélbaktériumok és gombák által termelt toxinokból, karcinogén és mutagén ágensekbõl, - gyógyszerek metabolitjaiból, - direkt mérgezõ anyagok metabolitjaiból, - a méregtelenítés során a szervezetben lezajló pozitív változások a metabolitok
kiáramlásával függnek össze. Amit otthon is lehet végezni és nem drasztikus, az gyógynövényekkel, hiányzó nyomelemekkel történik. A gyógynövényeket tea vagy kivonat-tinktúra formájában ajánlom. A legismertebb méregtelenítõ és regeneráló gyógynövények a következõk: - s a l a k t a l a n í t ó : gyermekláncf û gyökér és levél, bojtorjángyökér, csalánlevél, csipkebogyó - antioxidáns, méregtelenítõ: máriatövismag, articsókalevél,
diólevél, zöld tea - emésztésjavító: kamilla, cickafark, borsmenta, édeskömény, ánizs - immunstimuláns: körömvirág, bodzavirág, hársfavirág - nyugtató: orbáncf û , citromf û , komlóvirág, macskagyökér. Ami a hiányzó nyomelemeket illeti, az elsõ helyen a szelén áll. Ezt pótolhatjuk fokozott fokhagyma fogyasztással, de tabletta formájában is. A szelén fontos szerepet játszik a nehézfém kivezetésében, mert megköti azokat. Nagyon fontos, hogy a méregtelenítés alatt naponta 2,5-3 l folyadékot (legjobb a tiszta ásványvíz) vigyünk be szervezetünkbe. A kúra alatt iktassuk ki a nehéz ételeket, húsféléket, kávét, cukrot, édességet, és helyezzük elõtérbe a párolt zöldségeket, könnyû leveseket, gyümölcsöt, gyümölcsleveket, gyógyteákat, édesítsünk mézzel. Ha megfogadjuk ezeket a tanácsokat, csakhamar érezni fogjuk a pozitív változást, jobb lesz a közérzetünk, elmúlik a fáradtság, élvezni fogjuk a munkát és a pihenést. Ehhez kívánunk kitartást és hasznos idõtöltést! <Máté Csilla>
I. szám
Olvasóink írták - versek, beszámolók, gondolatok Császár Ernõ: IMA Kiáltásomat halld meg én Uram, könyörülõ Istenem. Bocsásd meg sok haragos gerjedésemet. Átléptem a szelídségnek határát, melyre az Úr Jézus Krisztus példát hagyott. Légy hozzám kegyes Szentlélek Isten, Aki tüzes nyelvek formájában szálltál le az apostolokra. Vezérelj engemet az én életemnek minden napján. Imába foglalva megköszönöm, hogy a körülöttem lévõ sok veszedelem ellenére pajzsom, oltalmazóm voltál. Nem adtál ki ellenségeimnek kívánságára, a sok szerencsétlenségnek, mely énrajtam megeshetett volna. Istenem ne hagyj el akkor sem, mikor az én életem végezetre elmúlik. Segíts vigasztalásoknak Istene, töröld el minden álnokságomat. És az én bûneimrõl ne emlékezzél meg soha többé. hogy Te elõtted mindenkor bölcs szívvel járhassak. Életemben vezérelj, dolgaimat igazgasd, légy bajaimnak enyhítõje, amíg e bûnös kegyetlen világban élek. Megalázzam magamat bûnös voltomban a földnek poráig. Mert találtál okot énbennem, hogy ostort vettél elõ ellenem. És keserves dolgokat éreztetsz énvelem. Szállóigeként üldöz a sorsom. Elfedi titkát az éj fekete fátyla. Mesét mond halkan a távozó idõ. Láthatatlan percei haláltáncot járnak. Azért légy kegyelmes énhozzám, a te Szent Fiadért Az én Uram Jézus Krisztusért. Ámen.
A barcelonai tanulmányút diákszemmel
Comenius-találkozó Barcelonában A Comenius programnak köszönhetõen iskolánk képviselete lehetõséget kapott arra, hogy pár napra Spanyolországba, egészen pontosan Barcelonába utazhasson. Február 27-én, este 7 órakor repültünk Bécsbõl Barcelonába. Az út igazán zökkenõmentes volt, még azoknak sem okozott gondot, akik elõször repültek közülünk. Legelsõ éjszakánk kicsit hosszúra sikeredett, így mindannyian örültünk neki, mikor hajnalban végre ágyban fekhettünk. A szállásunk a város fõ utcájának, a La Ramblának egyik mellékutcájában volt. Így akarva, s akaratlanul is kivehettük részünk a zajos éjszakai életbõl. Hétfõn reggel Sabadell-ba utaztunk, ahol a város polgármestere fogadott minket. Ezután rövid városnézésre került sor, majd az iskolát tekintettük meg, s csak ezek után követ-kezett az ebéd! Délután
visszautaztunk Barcelo-nába, s megkezdtük városnézõ körutunkat. Ekkor a La Ramblát, a La Seu katedrálist, s a kikötõt láttuk. Vacsoránk - paella-, egy tipikus spanyol étel volt. Kedden a projektben résztvevõ többi ország tagjai jöttek Barcelonába. Az idõ is kedvezett nekünk, hisz 17 fok volt, s gyönyörû napos idõ. Csoportokba osztottak bennünket (hozzánk a litvánok csatlakoztak), s egy angolul beszélõ idegenvezetõ vezetett körbe minket a gótikus negyeden. Délutánra ismét szabad-idõt kaptunk, amit kihasználván a kikötõben, a Palau Nacional építménynél, s az olimpia falu és stadion megtekintésével töltöttünk. Szerdán az ún. „munkanapra“ került sor, amikor is ismét Sabadellban találkoztunk a többiekkel. Itt minden ország bemutatta országáról, iskolájáról, s a kötelezõ feladatokról, mint például a tündér-mese elõadásáról készített bemutatóját. Ezt mindenki csak szóban, esetleg számítógépes prezentáció segítségével tette, mi azonban nem. A mesénket mi el is játszottuk, s ezzel nagy sikert arattunk! Mindezeken kívül Dani
bemutatta zongoratudását, így azt hiszem, tehetséges diákoknak könyveltek el minket, s az iskolánkat jó iskolának. Csütörtökön a többi csoporttal együtt busszal jártuk körbe a várost. Állomásaink között szerepelt a Güell park, a La Sagrada Familia, vagyis a Szent Család Temploma, a Casa Batlló, a Casa Milá. A találkozó sikerességét ebéddel ünepeltük meg. Ennek befejeztével mindenkitõl elbúcsúztunk, s gyors vásárlásokba kezdtünk. Legutolsó vacsoránkra tapastettünk, ami szintén egy jellegzetes spanyol étel. Személy szerint én remekül éreztem magam, eltekintve attól is, hogy ez nemcsak egy kirándulás volt, feladataink is voltak. Barcelona egy gyönyörû város lélegzetelállító építményeivel, folyton nyüzsgõ lakosságával, napos idõjárásával s még sok más különlegességével. Aki csak teheti, látogasson el ide! Nagy köszönettel tartozunk ezen élményekért iskolánknak! Botos Nikoletta (a gimnázium 1. osztályos diákja)
I. szám
Hirdetõ - vállalkozók, magáncégek és jogi személyek hirdetésére fenntartott reklámfelület
Kiadja: Lévai Református Egyházközség • Szerkesztõség: Léva, Malom u. 4, 934 01 Léva • Fõszerkesztõ: Kassai Gyula • Fõmunkatárs: Göbõ Sándor • Munkatársak: Kassai Tímea, Máté Csilla, Mészáros Lajos, Müller Péter, Sándor Károly, Valkó Ildikó • E-mail: [email protected]• Nyomtatja: LVT Nyomda• Reg.szám: EV 4206/10
