A látvány és tanulságai

KÖLN 2005

A látvány és tanulságai A Kölni Nemzetközi Bútorvásár a magyar bútorgyártók és kereskedők számára mindig is a szakma Mekkájának számított. Látogatása és a részvétel pedig rangot jelent. Manapság mindez már szemmel láthatóan is változik. A változások oka egyrészt a gyengélkedő német gazdaság, és következménye a visszafogott lakossági vásárlások (2005-re még az optimisták is mindössze 1,5%-os forgalomnövekedést jósolnak az ezzel megegyező 2004-es adat alapján). Másrészt a gazdasági globalizáció, konkrétabban a Távol-Keletre kihelyezett bérmunkák következtében immár Európában is meghonosodó, a gyártók számára tarthatatlanul alacsony árszintek miatt. Az átrendeződő piacon új résztvevők jelennek meg és örökös tagok tűnnek el. Hogy német viszonylatban miért figyelemre méltó az 1,5%-os növekmény, arra a német bútoripar 2004-ben csak-

nem 20,1 milliárd euró, azaz majd 5 billió forintnyi forgalma és a még mindig jelentős német átlag állampolgárra számított, évente 400 eurót kitevő bútorvásárlásra szánt összeg a magyarázat. Ez egyébként megközelítően duplája annak, amit a franciák, angolok – nem beszélve az olaszokról – költenek évente bútorra. Amúgy Európa „jobbik” felében pozitív hozzáállással illik kezdeni az új esztendőt, új reményekkel és ehhez jó apropót nyújt a német adóreform keresletnövelő hatása, valamint a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) a világkereskedelem 5–8%-os növekedését jósoló prognózisa is. Tényként bizalomra ad okot a német bútorexport immár évek óta átlag 6%-os növekménye, amelyben a konyhabútor-gyártók a húzóágazat megháromszorozódott exportnövekményükkel, amely külhoni piacok nyújtotta biztonságot is jelenti. A 2004-ben 7,5%-os exportaktívumot felmutató német bútorkereskedelem beszállítói összetétele és részaránya is változni látszik, szemben Távol-Kelettel Kelet–Közép-Európa hátrányára. Az előbbiekből kiviláglik, hogy a növekvő távol-keleti részarányt az európai piacon csak a növekvő szállítási költségek (energiahordozók ára) fékezhetik. A történések a magyar bútoripar még működő részét a keményfából dolgozó állványbútorgyártókat érintik, leginkább a székgyártást.

Exportvolumen változása (%)

2005-ben kiállító cégek száma

Lengyelország

–4,1

18

Csehország

–14,4

6

Magyarország

–9,8

4 (?)

Szlovénia

–21,5

9

Exportáló ország

Molteni

Aki látta a 2004-ben, Milánóban kiállító Shanghai Formatervező Főiskola diákjainak munkáit vagy az idei kölni vásáron kiállító kínai cégek standjait, kétsége nem maradhat, hogy mindenhez hozzá tudnak „szólni” és tenni is. Rendelkeznek azokkal a technológiákkal, amelyekkel korszerű bútor alkotható, és amelyhez a magyar bútorgyártók szellemi konzervatizmusuk (elsősorban) és tőkeszegénységük folytán nemigen tudtak közelíteni.

Olaszország

–6,5

171

Kína

+31,6

31 + 13 Hongkong

Dél-Afrika

+16,7

–

Ausztria

+9,9

15

Dánia

+2,6

87

–

23 + 26 + 12 + 27

Indokína (Indonézia, Malaysia, Singapur, Thaiföld)

2005/5

Magyar Asztalos és Faipar

35

A globalizáció eseményeinek számszerű és tényszerű taglalása mellett látó szemeknek maga az új logó az imm-Cologne mögötti összkép is sokat elárul. A 2003-ban megkezdődött nyitás a bútortól a lakberendezési tárgyak irányába (gyertyák, képek, szőnyegek) már arról árulkodott, hogy a recessziós bútoripar képtelen lefedni a vásárváros 284 000 m2-es kiállítói felületét. A 2005-ös év meghirdetett „új koncepciójának” mottója a „vásár falak nélkül”. Ennek szellemében a nemzetközi bútorvásár újdonságai mellett helyet kaptak a különböző rendszertechnikákat, designeljárásokat, építészeti megvalósításokat, kutatási témákat, menedzsmenti technikákat kiállító cégek újdonságai is. Feledve a látott szerényebb, takarékosabb kiállítási installációkat, a megszokott – de ezúttal elmaradt – háttérzenét, a jelesebb standokon az említett új témák összhangban vannak az idei év vásárlók felé meghirdetett kulcskifejezésével: a „hominggal”. Az angol nyelvből kitenyésztett szólelemény többet jelent, mint az eddig használt cocooning (begubózás) és mást, mint a már nálunk is megízlelt wellness fogalma. Bár tartalma még képlékeny, de gyaníthatóan: „a stílusok, személyes ízlés, anyagok, színek, funkciók és az egyéniség közötti harmóniát célozza”. Az új varázsszó a vásárló személyére szabott egyedi marketingfogás eleme, ennek jegyében a varázsló már „nem bútorokat, hanem lakáshangulatot hordozó inspirációkat, személyes életstílust, szcenáriókat és ízlésvilágot keres”. Egy olyan világban, amelyben egyre inkább művészetté válik eladni, már a gyártónak is tudni illik, hogy: „egyre inkább felfedezzük az élet minőségét, ami

MDF, „Eleven five”, design: Bruno Fattorini

36

Magyar Asztalos és Faipar

2005/5

MDF, „Eleven five”, design: Bruno Fattorini

KÖLN 2005

az erőteljesség, exkluzivitás és tökéletesség lenyomata egy időtlennek tűnő környezetben. Az emberek időtlen időkben szeretnek élni, olyan termékek birtokában, amelyeken felismerhető az előállítás és gyártás időigényessége. Az új klasszikusok és a kézimunka a vonzó. Azok a tárgyak, amelyek az időtlenség erejét és önállóságát képviselik. Drága és ellenálló anyagokból kivitelezve alapos anyagismerettel és magas színvonalon feldolgozva.” (Christine Morozzi designszakíró) A hazai viszonyok között talán túlzásnak is minősíthetők Christine Morozzi szavai, de igazolásukra jó illusztrációként szolgáltak a konyhabútorok standjain látottak.

Kiállítási csarnokuk az „imm cuisinale 2005”, mottója „a konyha a lakás közepe”. Az utóbbi évek vásárain már feledett, régi fényükben álltak standjaik. A pezsgő forgalom igazolni látszott harcos optimizmusukat és a tényt, hogy a konyhabútorgyártás – hála biztonságos külpiacainak és a 90-es években megszenvedett „fogyókúráknak” – ma a német bútoripar húzóágazata. A vásár eseményeihez kapcsolódó sajtófogadások 30%-a a konyha témájához kapcsolódott. Fejlesztés területén meghirdették a nemzetközi on-line designversenyt. A verseny arányait jellemzi, hogy 90 országból 2988 formatervező és formatervező műhely volt a résztvevője a következő négy témában: 1. Alternatív térkoncepciók beépített konyhákhoz 2. Konyhabútorok részletmegoldásai 3. Új, a konyhai munkát megkönnyítő eszközök 4. Vidám és praktikus, kritikaként is felfogható kiegészítő tárgyak A forgalom jó eredményei nyújtotta biztonság és technológiai előny birtokában az on-line designverseny a jövőt vallató elképzeléseiből rajzok és makettek formájában bő válogatást is láthattunk. Napjaink modern konyhája a csak a konyhai tevékenységekre koncentráló „frankfurti konyha” (1926) elitista utódjaként a gourmandok vendéglője, kulináris művészetek pódiuma, háziklub és mozi, sőt a „lakás centrumaként” információs

KÖLN 2005

és vezérlőközpontként is kíván működni. Hogy a jövő konyhája valóban ilyen sokrétű tevékenység színhelye lesz, és trendként elterjed az új életmód – miként az ún. „amerikai konyha” esetében történt, vagy a törekvés megmarad a konyhabútorgyártók piacbővítő szándékaként, még nem tudni. Megtörténhet, hogy egyszer még „európai konyhaként” aposztrofálják a szakirodalomban. A változások nagy léptékét a konyhában nem annyira a formatervezés, a külcsín jelzi – hiszen maradtak a sokféle anyagból előállított minimalista hasábok, hanem a belbecsként általuk rejtett elektronikus berendezések. Így aztán a nemes, sőt egzota furnérozott felületek és a fehér, Ferrari-piros, fekete és kapuccsínó árnyalataira pigmentált magasfényű felületek mellett megjelennek a beépített plazmaképernyő és érintésre működő számítógépes terminálok displayernyői. De van laptopszerűen hordozható – Smart-Home Technologie (okos otthontechnológia) – távolról vezérlő hordozható display is. A rendszer segítségével a tőzsdétől az időjárásig a konyhai recepttől a működő berendezések adatain keresztül mindenről kaphatunk információt. De vezérelhetjük távolról a ház biztonsági rendszereit, fűtését, árnyékolását is. A vezérlőrendszerek utólag is rátelepíthetők a meglévő 230 V-os tápvezetékekre is. A 60-as évek stílusjegyeit is hordozó minimalista hasábok konzervatív: furnérozott vagy festett látványa mellett, a prog-

Karimoku, Finezza resszívebb ízlésű vásárló konyhakorpuszai készülhetnek saválló acélból, alumíniumból vagy éppenséggel színezett – csillogó parapán (akril) lapokból. Mind a konzervatív, mind a progreszszív ízlésű anyagválaszték mellé szívesen választják az előnyös fizikai tulajdonságokkal rendelkező vastag gránit munkalapokat, amelyek szállításáról számos bedolgozó cég gondoskodik. Az „okos technológiák” mellett a sütésfőzés alaptechnológiáit illetően is számos

újdonságokkal bővült a korszerű konyha. Ilyen az elektromos indukció elve alapján működő főzőlap és wook használatához speciális fenékkiképzésű edények szükségesek. Ezeknek csak az alja melegszik, a főzőlap azonban nem, így nincs feleslegesen elvesző maradék hő, de van balesetmentes sütés-főzés és energiatakarékosság. Az európai konyhában egzotikumnak számít a japán eredetű „teppan yaki” vagy „forró lap”, amelyen látványos módon sokféle dolog sül egyszerre. Terjed a húsok és zöld-

Gubi, The hive 2005/5 Magyar Asztalos és Faipar

37

KÖLN 2005

ségek egészséges gőzben való párolással történő kikészítése, amelyre hermetikusan záródó ajtajú beépített autoklávszerű készülékekben kerül sor. Az instant kávéporok elnevezésének idiómáját idéző „4 in 1” (négy az egyben) új készülékek négyféleképpen: kvarc-grillként, forró levegővel, mikrohullámos és infravörös üzemmódban működnek. A konyhaegyüttesek vízszintes vonalvezetésével harmonizál, és a munkalapok alá ajánlják szerelni a szokatlan nagyságú, 90x70x58 cm-es „vízszintes” mosogatógépet. A sokféle stíluselemet és technológiát egyesítő konyhára a legteljesebb változatot a Poggenpohl német cég standján láthattuk. A nevét méltán kiérdemlő Integration együttes az 50–60-as évek formavilágának szikár, sallangmentesen geometrikus stílusát idézte, egyesítve újszerű arányokkal és vízszintes vonalveze-

38

Magyar Asztalos és Faipar

téssel. Anyaghasználatát tekintve a klasszikustól: dió, illetve zebrano furnér – a high-tech anyagokig: csiszolt acél, illetve passzivált felületű alumínium és anyagában színezett fekete, magasfényű poliakril frontok együttesével nyújtott változatait gránit munkalapokkal borították. Ilyen széles választékkal, no meg a beépített technológiák sokrétűségével minden ízlést, illetve igényt ki lehet elégíteni. Hasonló módon sokféle anyagot, technológiát és komfortot integrált – a fennállásának 40. évfordulóját ünneplő Allmilmö cég Contura-konyhája. Itt a 70-es évek formavilága foglalta magába a korszerű készülékeket, amelyek a csiszolt gránit munkalapok alatt, magasfényű lakkokkal felületkezelve, kontrasztos pirosfehér-fekete trendi színekben pompáztak. Több jeles konyhabútorgyártó: a díjazott Miele, Zeyko, Leicht, Sie Matic német cégek, az olasz Varenna cég mellett örömmel fedeztük fel a pilisvörösvári Bányai Bútor cég csinos standját és újdonságait is. A korszerű otthon bútorzatának ismérveit leginkább az Interior Trends zsűrizett válogatás kulcsszavai jelképezik: átalakulás, többszörös identitás, érzelmes érzékiség és az idő értéke. Az elvont és fennkölt kulcsszavak mellé illusztrációként a 13.3 és 14.2 csarnokokban Interior Life Styl és a World of Comfort címszavak alatt hagyományosan bemutató cégek kollekciói szolgáltak. Ezekben a mezőnyökben, bár szerényebb kiállítási installációk között, mindenki kötelező módon hozta formáját és újdonságait. A minimalista stílustrend zászlóshajójaként szereplő olasz MDF cég standján kiállított „Eleven five” többfunkciós szekrényfal méltán kapta a „Best of the best” (a legjobbak legjobbja) kitüntető címet a rendszerelvű bútorok kategóriájában. Bruno Fattorini olasz formatervező alkotása mesterkéletlen minimalizmusát: hangsúlyos célszerűségének, derűs színválasztékának és korszerűen – gazdaságos anyaghasználatának köszönhette. A falra szerelt 30 mm vastag tartópanelek egységes 213,6 cm magasság mellett 80–100–120 cm szélességi modulokban választhatók lakkozott (fehér, antracitszür-

2005/5Plank, Miura, design: Konstantin Grcic

Gubi

ke, hamuszürke színekben) és passzivált alumínium, világos és sötét tölgyborításokkal. A vékonyságuk és konzolos függesztésük miatt testetlennek tűnő polcok anyaga alumínium lapok közé ragasztott, belső merevítő rácsszerkezetű panelek. Mindössze a zárt függesztett tárolótestek anyaga – az MDF –, mondható hagyományosnak. Számos esztétikai és funkcionális értéke mellett korszerű anyaghasználatával együtt az „Eleven five” ritka sikerdarabja a minimalista formatervezésnek. Annál is inkább, mert a trend „formai fogásait” egyre többen veszik át receptszerűen alkalmazva, ami a hasábok üres komformizmusának látványát hordozza, bár szélesebb fogyasztói körben a díszítéshalmozás ellenében mértékre is oktat. Ha valakit a biztonságot sugárzó bútortestek vonzottak, az a Molteni cég standján értékelhette az 505-ös szekrénysor 40 mm vastag lapelemeit. Míg a kevésbé hozzáértőket az ujjnyomásra nyíló fiókok, addig a szakembert az üres belsejű méhsejt merevítésű tölgylapok mímelt

KÖLN 2005

masszivitása, no meg annak technológiai háttere töltötte el tisztelettel. A Molteni standon a szakember többször is találkozhat azzal a tanulságos esettel, miszerint „semmi sem az, aminek látszik”. Erre meggyőző példával a Patricia Urquiola tervezte Diamond asztal üreges, de furnérozott fémlábai nyújtották a legjobb példát, olyannyira, hogy kitüntetésben is részesültek. Az átlag magyar szemlélet „fásultsága” ellenében a svájci kiállítók csoportja már évek óta meggyőző példákkal szolgál pillekönnyű és hártyavékony, bútorgörgőkön közlekedő szekrényeivel, hihetelen hosszú furnérozott alumínium lapokkal és trapézlemez belsővel merevített asztallapjaival. Mindennek alapja egy gazdag ország anyagtakarékos, kálvinista szemléletű, esztétikát hordozó gondolkodásmódja és nem utolsó sorban a svájci vegyipar csodaragasztói, nyilvánvaló tényként illusztrálva, hogy az új technikai lehetőségek sajátos új formanyelv eszközei is. Azonban ami valóban értékes, mint az 50–60-as évek skandináv design aranykorának állványbútorai, azok változatlan formában és minőségben tartják helyüket a világpiacon, miként erről, évről évre a dán kiállítók standjainak válogatása is tanúskodik. Jó értelembe véve mintha megállt volna az idő a 82 éves Nanna Dietzel, a 91 éves Hans J. Wegner és a 87 éves Jorn Utzon munkái fölött. A közismert „skandináv vonal” egyetemes (globalizált) időtlenségének jó példáját a japán Karimoku cég retro stílusú Finezza bútorcsaládja nyújtotta. Japánban már tradíció „feldolgozni” a nyugati vívmányokat, így népszerű

az 50–60-as évekből inspirálódó retro stílus. Csakhogy az is, mint sok egyéb japanizálódik, amikor a székek precíziós öntéssel gyártott alumínium kötőelemeit azok organikusan szabad formaképzése dacára elképesztően pontosan illesztik a plasztikus kiképzésű fa állványelemekkel. A titok nyitja a CNC vezérelt forgácsoló-csiszoló munkaközpont „embertelen” pontossága. Lassan, de biztosan gyarapodó bútorcsaládot és stílus lehetőségét kínálják a sejtek geometriájából és a kristályok szerkezetéből inspirálódó bútorformák. Ide sorolnám Konstantin Grcic immár három éve ismert One székét, Patricia Urquiola Diamond asztalának lábát, de újdonságokként K. Grcicnek a Plank cégnek tervezett Miura bárszékét, valamint a Ligne Roset cégnek a Ronan és Erwan Bouroullec testvérpáros tervezte Facett kárpitos ülőgarnitúrát is. Az előbb említett olasz Plank és a dán Gubi cégek standjain a technológia korszerű formateremtő lehetőségeire láthattunk meggyőző példákat. Német technikai szabadalom alapján mindkét cég majd teljes formai szabadsággal három dimenzióban préseli székei ülés-hát rétegelt furnér héjszerkezetét. Az eljárás eredményeként néhány mm vastag, könynyű, takarékos kivitelű székek születnek. Ilyen formai szabadsággal és ilyen vékony héjakat mindeddig leginkább injektálással csak műanyagokból, polipropilénből lehetett kivitelezni. Hogy az új technológia szülte formák elismerő fogadtatásra találtak, azt a Gubi székek által 2003–2004 között kapott hat designdíj és a New-Yorki MOMA-ban

(Modern Művészetek Múzeuma) biztosított állandó kiállítási hely bizonyítja. Összegezve a Kölni Vásáron 2005-ben látottakat, elmondható: – Új anyagok és technológiai újdonságok biztosítják a formatervezők számára a valóban új formák alkotásának lehetőségét vagy azok hiányát. – A formatervezés a termékhez hozzáadott érték ma már gazdasági tényező, tekintve, hogy ez a vásárlókban is egyre inkább tudatosul. Még mindig vezető a minimalista trend, de tekintve, hogy egyre többen „tanulják meg”, sok a maníros, néha használhatatlan darab is. Melléktrendként a retro jegyében már az 50-es évek is „feldolgozásra” kerültek, lásd a konyhák szikár geometriáját. Kedveltek a multifunkcionális bútorok, a könnyen és rugalmasan átalakítható rejtett, hangtalan mechanizmusokkal transzformerként működők. Vásárlóik a nagyvárosi lakosság majd 50%-át kitevő szinglik, akik manapság kiemelt célcsoportjai a kereskedelemnek. Gyakori az anyagmix: gránit, nemesacél, alumínium, akrilüveg, üveg savmaratva és tejüvegként, de temperált átlátszó lapokban; vékony kerámialapok asztallapként, műanyagok: polikarbonátok, akrilgyanták, poliamid, és természetesen a fa is. Kedveltek a világos fanemek: bükk, éger, cseresznye, nyír, juhar és a dió, paliszander, zebrano furnérok. A fényezési eljárások esetében a matt, olajozott, viaszolt, a természetes fát kiemelő eljárásoktól a magasfényig minden elképzelhető. A pigmentált felületek színei a fehértől a különböző árnyalatú krémszíneken keresztül a kapuccsinóig, majd a sötétbarna és fekete ünnepélyességétől a vörösök dinamizmusáig terjednek. Kárpitok esetében a szőtt anyagok sokrétűsége: műszállal kevert gyapjú, len, pamut bútorszövetek természetes színekben a fehértől a fabarnáig. A különböző szürkék részaránya csökken. Gyarapodóban a mintás: csíkos, kockás, sőt virágos bevonóanyagok részaránya. Folthatásként a lakásban az erős, egyszínű szövetek is kedveltek: piros, türkiz, zöld, narancs és terrakotta színekben. A választék színes, majd mindenki lel kedvére valót és ez helyénvaló egy a vevőre koncentráló, talán megerősödőben levő bútorpiac esetében. Vásárhelyi János formatervező

2005/5

Magyar Asztalos és Faipar

39