A közvetlen és a közvetett képviselet

dr. Molnár Hella Katalin tanársegéd

A közvetlen és a közvetett képviselet – Az ügyleti képviselet és a bizomány egyes kérdései –

Tézisfüzet

Témavezető:

Prof. Dr. Harmathy Attila professor emeritus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Polgári Jogi Tanszék

Budapest, 2013

Tézisfüzet

I. A kitűzött kutatási feladat rövid összefoglalása A kötelmi jog relatív szerkezetű, két személyre modellezett jogviszonyaival szemben a modern gazdaságban egyre inkább számolni kell kettőnél több személy kapcsolatba kerülésével, részben a specializáció következtében, részben a gazdasági kapcsolatok nemzeti határokat átlépő volta miatt. Bár az ókorban és a középkorban is létezett nemzetközi kereskedelem, de ez arányaiban és jellegében teljesen eltérő volt a XX. század második felének, valamint a XXI. századnak a gazdasági kapcsolataitól. Az utóbbi évszázadban a vállalkozásoknak egészen új rendszere jött létre, kialakultak a nagyvállalatok, a formailag önálló vállalkozások pedig olyan szoros hálózatba illeszkednek, amelyek megnehezítik annak megítélését, hogy ki kicsoda az adott gazdasági tevékenység lebonyolításánál. Az új gazdasági, társadalmi helyzet a jogi szabályozással szemben is szükségképpen új követelményeket támaszt. A hagyományos kétszemélyes szerződési szemlélet mellett szükség van a gazdasági folyamatokban fontossá váló harmadik személyek jogi helyzetének tudomásulvételére. Ennek az új igénynek egyik jogi vizsgálati iránya a képviselet témaköre. A képviseletnek három fő formája különböztethető meg a képviseleti jog alapja szerint: törvényes, szervezeti, valamint ügyleti képviselet. A három forma közül a disszertáció az ügyleti képviseletre fókuszál, a szervezeti képviselet problémái csak érintőlegesen jelennek meg ott, ahol ezt a téma megkívánja, a törvényes képviselet teljes egészében kívül marad a vizsgálódási körön. A disszertációban a legújabb jelenségek, azoknak a főbb jogrendszerekben megfigyelhető

megközelítési

módozatai,

valamint

a

nemzetközi

jogegységesítési

próbálkozások vizsgálata történik meg. Az új helyzet sajátosságainak megértésére törekvés és a reakciók elemzése azt indokolja, hogy a disszertáció ne keresse a történeti gyökereket, a történeti szempontú megközelítés külön elemzés tárgya lehet. A modern jelenség és a jogi megoldások keresésének útjai indokolják az elsődlegesen összehasonlító jogi megközelítést. A disszertáció mindig a magyar jog szempontjából jelentős problémából indul ki, és az egyes megoldási lehetőségek vizsgálatakor kitekint döntően a common law és a német jog által adott lehetséges válaszokra. Nem általános jogösszehasonlításról van tehát szó, hanem problémaközpontú kitekintésekről. A német jogon alapuló kontinentális jogrendszerekben a képviselet dogmatikájában két fő irány különíthető el. Közvetlen képviselet esetén a képviselő a képviselt nevében és javára jár el, a képviselő által tett jognyilatkozat, az általa kötött szerződés a képviseltet

1

Molnár Hella Katalin: A közvetlen és a közvetett képviselet – Az ügyleti képviselet és a bizomány egyes kérdései

jogosítja és kötelezi, a képviselt és a harmadik személy között jön létre közvetlen jogviszony. Közvetett képviseletnél a képviselő a saját nevében, de a képviselt javára, számlájára jár el. A közvetett módon képviselt szempontjából gyakran fontos lehet, hogy személye a szerződő fél számára ismeretlen maradjon.1 A saját nevében eljáró képviselő jognyilatkozata a harmadik személlyel szemben csak őt kötelezi és jogosítja, a képviselt és a harmadik személy nem kerül egymással közvetlen jogviszonyba. A közvetlen és a közvetett képviselet közös vonása, hogy a képviselő a képviselt javára, számlájára jár el. Az általuk betöltött gazdasági funkció köti össze őket, jogi leképeződésük meglehetősen ellentmondásos. A magyar jogi dogmatikában az ügyleti képviselet fogalma kizárólag a közvetlen formát fedi le, a közvetett képviselet szerepét a bizományi szerződés tölti be. A common law rendszerében a képviseleti szabályok az agency intézményében egyesülnek. Az agency lefedi mindazon két személy közötti bizalmi viszonyokat, amelyekben a principal kifejezetten vagy ráutaló magatartással hozzájárul ahhoz, hogy az agent az ő érdekében eljárjon, hatással legyen harmadik személyekkel szembeni jogviszonyaira; az agent pedig ezt a megbízatást kifejezetten vagy ráutaló magatartással elvállalja. Az agent ezáltal felhatalmazottá válik a principal harmadik személyekkel szembeni jogviszonyainak befolyásolására.2 A kutatás témája szempontjából a legfontosabb a disclosed agency és az undisclosed agency közötti megkülönböztetés, amely a megbízó és a harmadik személy közötti viszonyon alapszik, és voltaképpen három alaptényállást takar. A disclosed agency (nyílt képviselet) esetén a harmadik személy tisztában van azzal, hogy az agent képviselő, a vele történő szerződéskötés időpontjában tudja, az agent mögött a megbízó személye áll. Lehetséges, hogy az agent a szerződéskötéskor megnevezi a megbízóját (named principal), miként az is, hogy az agent képviselői minőségben jár ugyan el, de a megbízó személyét nem nevezi meg (unnamed principal), azaz a megbízó személyazonossága a harmadik személy előtt ismeretlen. A jogviszony főszabályként mindkét esetben a megbízó és a harmadik személy között jön létre, de a képviselő és a harmadik személy kifejezetten vagy ráutaló magatartással abban is megállapodhat, hogy a megbízó a jogviszonyon kívül marad. Az undisclosed agency (rejtett képviselet) kategóriájánál a harmadik személy nincs tudatában az agent képviselői minőségének, annak, hogy mögötte valójában a megbízó áll, a harmadik személy ilyenkor úgy tudja, ő csak és kizárólag az agenttel szerződik. A jogviszony ilyenkor a képviselő és a harmadik személy között jön létre, ha azonban a későbbiek folyamán a

1

BOZÓKY Géza: A bizományi ügylet. Nagyvárad 1905. 27. o. BOWSTEAD, William – REYNOLDS, F. M. B.: Bowstead and Reynolds on Agency. Sweet & Maxwell, London, 17th edition, 2001. 1. o. 2

2

Tézisfüzet

harmadik személy előtt ismertté válik a képviseleti viszony, a bírói gyakorlat által behatárolt körben lehetőség adódik a megbízó és a harmadik személy közötti közvetlen fellépésre. A dolgozat első fejezete a közvetlen képviselet témáján belül a képviselet külső és belső viszonyának, a meghatalmazásnak és a megbízásnak a különbségeit, azonosságait, kapcsolatát elemzi, a meghatalmazás érvényességi, megszűnési kérdéseit vizsgálva eljut a vélelmezett és a látszaton alapuló képviselethez, ezt követően az összeférhetetlenség, az érdekellentétes helyzetek problémáira fókuszál. Végül az álképviselet témájával, azzal foglalkozik, hogy milyen hatással járhat az álképviselő eljárása, hogyan minősíthető az álképviselő által megtett jognyilatkozat, az álképviselő és a harmadik személy által kötött szerződés mennyiben válthat ki joghatásokat az álképviselt személyére. Az álképviselő által az álképviselt nevében kötött szerződés minősítésének kérdése nem válik el a felelősségi kérdésektől, a kettő kölcsönös figyelembevétele elengedhetetlen. A második fejezet a közvetett képviseletet a bizományi szerződés és az unnamed principal, undisclosed agency jogintézményeinek vizsgálatával mutatja be. A közvetlen fellépés megengedhetőségének vizsgálata kétirányú: a megbízó harmadik személlyel szembeni, és a harmadik személy megbízóval szembeni igényérvényesítési lehetőségeit kutatja. A kötelmi jogi vizsgálódásokat a dologi jogi aspektusok követik, csak ezzel együtt kaphatunk teljes képet a megbízó, a közvetett képviselő és a harmadik személy viszonyáról. Végül a közvetett képviselet terén sem hanyagolható el az összeférhetetlenség problémája, az önszerződés adta visszaélési lehetőségek, és az ennek kiküszöbölésére tett törekvések. A harmadik fejezet a dogmatikai megalapozást követően a képviselet területén született jogegységesítési törekvéseket, eredményeket, azok megalapozottságát és hasznosítási lehetőségeit mutatja be. A nyílt és a közvetlen képviselet, a rejtett és a közvetett képviselet, valamint az álképviselet témájában érdekes lehet, hogy mi az, ami az egyes országok jogi szabályozásának, gyakorlatának alapján közössé tehető. A dolgozat negyedik részében az önálló kereskedelmi ügynökökre vonatkozó uniós és nemzeti szabályozás problémáinak összevetését tűzte ki célul, azét a sajátos képviseleti formáét, ami akár közvetlen, akár közvetett képviseletet is eredményezhet. A közvetítők közül a disszertáció a bizományosok mellett egyedül az önálló kereskedelmi ügynököket elemzi. A közvetítői jellegű szerződések olyan jogviszonyok, amelyek arra irányulnak, hogy az áru eljusson a fogyasztóig. A közvetítői jellegű szerződések közül a bizomány és az önálló kereskedelmi ügynöki (tartós közvetítői) szerződés az, ahol a közvetítő képviseleti jogot kap, akár közvetlen, akár közvetett formában. Az ötödik, záró rész levonja a kutatás konklúzióit, és törekszik a korábban nyitva hagyott kérdések megválaszolására.

3


II. Az elvégzett vizsgálatok, elemzések, a feldolgozás módszerei A disszertáció jogi dogmatikai elemzést végez, alkalmazza az összehasonlító módszert, történetiségében vizsgálja a témát, feldolgozza a magyar joggyakorlatot. Ésszerű mértékben támaszkodik a külföldi bírósági gyakorlatra, elemzi az Európai Bíróságnak a témakörbe tartozó eseteit. Foglalkozik a jogegységesítési törekvésekkel, mert ezek megkerülhetetlen hatással vannak az egyes országok és az Unió jogának alakulására. Az elemzést annak a gazdasági változó valóságnak a figyelembevételével végzi, amely döntően befolyásolja a téma alakulását. A vizsgálat középpontjában jogunk ügyleti képviseleti és bizományi szerződési szabályai állnak, az 1800-as évek második felétől a 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: új Ptk.)3 tervezett változtatásaiig. A kodifikációnak az új Ptk. Országgyűlés által történő elfogadásáig vezető hosszú és rögös útjából a disszertáció két meghatározó állomás, a Szakértői Javaslat és a kihirdetett, de hatályba sosem lépett 2009. évi CXX. törvény4 szövegváltozatait veszi vizsgálat alá. A hatályos, a valaha hatályban volt és a jövőben hatályba lépő rendelkezések mellett nem hanyagolhatók el az 1900-as, az 1913-as Ptk. tervezetek, az 1928-as Magánjogi Törvényjavaslat sem, hiszen ezek a rendkívül alapos munkák máig hatást gyakorolnak a kodifikációra is. A vonatkozó bírói gyakorlat ismertetése és értékelése rávilágít a szabályozás anomáliáira, és különösen érdekes lehet azokban a nem szabályozott kérdésekben, amelyekben egyöntetű elméleti álláspont sincs (az összeférhetetlen képviselő, valamint az álképviselő által kötött szerződés jogi minősítése). Jogunk sok esetben – így a képviselet terén is – német alapokra támaszkodik, elengedhetetlen tehát a német jogi gyökerek bemutatása, magyar szabályokkal való összevetése a meghatalmazás és a megbízás merev elválasztása, a közvetett képviselet bizományi szerződésként történő megjelenése kapcsán. A német jog mellett mélyebb elemzés nélkül az osztrák, francia, holland szabályokra is történik utalás, ahol ezt az adott vizsgált kérdés megköveteli. A dolgozat a common law megközelítését közzétett jogesetek bemutatásával próbálja kontinentális szemléletmódunkhoz közelebb hozni, a dolgozat részévé tenni. A kontinentális közvetlen és közvetett és a common law nyílt és rejtett képviseleti szabályainak megismerését követően a jogegységesítési törekvések kihívásaival kell

3

Lásd a 2013. február 11-én az Országgyűlés által elfogadott, a Magyar Közlöny 2013. évi 31. számában (2013. február. 26.) kihirdetett normaszöveget. A hatálybalépés időpontja az új Ptk. 8:4. §-a szerint 2014. március 15. 4 Megjelent a Magyar Közlöny 2009. évi 165. számában (2009. november 20.).

4

Tézisfüzet

szembenéznünk. Az UNIDROIT keretében született jogegységesítési eredmények közül a dolgozat a legutóbb 2010-ben felülvizsgált Nemzetközi Kereskedelmi Szerződések Alapelveit (Principles of International Commercial Contracts, PICC)5 és az 1983. február 17-én létrejött, az ingók nemzetközi adásvételéhez kapcsolódó képviseleti ügyletekről szóló Genfi Egyezményt (Convention on Agency in the International Sale of Goods) vonja vizsgálódási körébe. Az Ole Lando vezette Bizottság által kiadott (Commission on European Contract Law) Európai Általános Szerződési Elvek (Principles of European Contract Law, PECL)6 és a Közös Hivatkozási Rendszer Tervezete (Draft Common Frame of Reference, DCFR)7 a magánjogi kutatások számára szintén nem megkerülhető, mivel megmutatja az egyes jogintézményekkel kapcsolatban felmerülő problémákra adott legaktuálisabb válaszokat. Az uniós jogot az önálló kereskedelmi ügynökökről szóló fejezethez szükséges behatóbban tanulmányozni. Az Európai Közösségek Tanácsa 1986. december 18-án kibocsátott 86/653/EGK irányelvében8 (a továbbiakban: Irányelv) a tagállamok önálló vállalkozóként működő kereskedelmi ügynökeire vonatkozó nemzeti jogszabályainak összehangolását tűzte ki célul. Az Irányelv szabályozásának főbb jellemzői, megalkotásának szükségessége, az általa adott keretek áttekintését követően a dolgozat rámutat az Európai Bíróság gyakorlatában a kereskedelmi ügynöki jogviszonyt érintő főbb problémákra, kitérve a magyar jogi vonatkozásokra is.

5

UNIDROIT Principles of International Commercial Contracts. Published by the International Institute for the Unification of Private Law (UNIDROIT), Rome in 2010. 6 LANDO, Ole – BEALE, Hugh (ed.): Principles of European Contract Law. Part I. and II. The Hague, London, Boston, 2000, Kluwer Law International. 7 Principles, Definitions and Model Rules of European Private Law, Draft Common Frame of Reference (DCFR) Outline Edition. Copyrighted 2009 by sellier. european law publishers GmbH, Munich. 8 Megjelent az Európai Közösségek Hivatalos Lapjának 1986. december 31-i, L 382. számában, 17. skk. o.

5


III. A tudományos eredmények rövid összefoglalása, azok hasznosítása, a hasznosítás lehetőségei

1. A közvetlen képviselet A kötelmi jog kétszemélyes szemlélete mellett a disszertáció három személy szerepének egy olyan sajátos témakörét dolgozza fel, amelynek nagy a jelentősége. A magyar jogban a kötelmi jog általános részi intézményeként jelenik meg a képviselet. A Ptk. 219. §ából hiányzik a képviselet közvetlen formájára utalás: a bizomány fogalmából – a Ptk. 507. §ából – azonban minden kétséget kizáróvá válik, hogy a megbízó javára, a saját nevében eljáró személy nem képviselő, hanem bizományos. De a „más nevében” való eljárás megjelenik a képviseletről szóló fejezetben is, a Ptk. álképviseletről szóló 221. § (1) bekezdésében. A közvetlen képviseltre vonatkozó szabályok vizsgálatakor külön kell választanunk a képviselt és a képviselő közötti belső, valamint a képviselő és a harmadik személy közötti külső jogviszonyt. A képviseleti megbízási szerződés a képviselet belső jogviszonyát teremti meg, a képviselt és a képviselő egymás közötti jogait és kötelezettségeit szabja meg, melynek a jogviszony relatív szerkezetéből adódóan külső harmadik személyekre joghatása nincs. A meghatalmazás viszont a harmadik személy és a képviselő közötti – a képviselet külső – viszonyát szabályozza, a harmadik személy irányában képviseleti jogot keletkeztet, érvényes meghatalmazás esetén a harmadik személy biztos lehet abban, hogy a képviselőként fellépő személy eljárhat a képviselt nevében. Ha a megbízás tárgya képviselet, akkor gyakorlatilag elmosódik közöttük a határvonal, figyelemmel arra, hogy a bírói gyakorlat olyan esetekben, amikor a megbízás teljesítéséhez jognyilatkozat tételére, szerződéskötésre is szükség van, a megbízott eltérő rendelkezése hiányában elismeri, hogy – mint több a kevesebbet – a megbízás a meghatalmazást is magában foglalja.9 Az elméleti megkülönböztetés mégis szükséges, többek között például azért, mert a Ptk. eltérően szabályozza a képviselő és a megbízott felelősségét. A megbízó és megbízott viszonylatában a szerződésből eredő általános kártérítési szabályok irányadók, a képviselő a képviselt irányában szerződéses kapcsolat hiányában a szerződésen kívüli kárfelelősség szabályai szerint felel. Az elméletileg levezethető különbségek a gyakorlatban eltűnni látszanak. 9

Legf. Bír. Pfv. V. 20 876/1994. sz. – BH 1995/10. sz. 571. Ez a tétel már a Ptk. miniszteri indokolásában is megjelent. Lásd A Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyve. Az 1959. évi IV. törvény javaslatának miniszteri indokolása. Budapest 1959. 173. o. Az új Ptk. a megbízási szerződés szabályai között, a 6:274. §-ában ki is mondja.

6

Tézisfüzet

A dolgozat a magyar felfogásra nagy befolyást gyakorló német elméletben fontos szerepet játszó meghatalmazással kapcsolatos kérdéseket a magyar jogra tekintettel vizsgálja. Az alapügylet, azaz a képviselő és a képviselt közötti belső viszony, és a tulajdonképpeni értelemben vett képviselet, azaz a képviselő és a képviselt közötti, harmadik személyek számára megmutatkozó külső viszony a német BGB rendelkezéseiben határolódik el a leginkább, Jhering és Laband elméletének hatására. A német szakirodalom szerint Jhering 1857-ben „Közreműködés idegen jogügyletek során” című tanulmányában jelent meg először az a gondolat, hogy a meghatalmazást és az annak alapjául szolgáló jogviszonyt (megbízást) el kell határolni egymástól.10 A megbízás a felek közötti relatív, belső oldala a jogviszonynak, a képviselő-képviselt fogalompár viszont a képviseleti jogot harmadik személyek irányában juttatja kifejezésre; abszolút jellegű és a jogviszony külső oldalára utal. Laband – a jheringi elméletet továbbfejlesztve – mondta ki először, hogy a megbízás és a meghatalmazás nem ugyanannak a jogviszonynak két oldala, hanem két, egymástól különböző jogviszony. A megbízást a megbízó és a megbízott közötti belső viszonynak, a meghatalmazást pedig a megbízástól teljes mértékben független, a meghatalmazott és harmadik személyek közötti külső viszonyra vonatkozó jogi jelenségként fogta fel.11 A BGB képviseletről rendelkező 164. §-a nyilvánossági elv (Offenheitsprinzip) egyértelmű megnyilvánulása. Leonhard úgy véli, hogy rögtön a szakasz első mondatából kitűnik: a képviselet fennállásának (és egyben a képviselt személyében beálló joghatásoknak) a BGB alapján feltétele, hogy a nyilatkozatot a képviselt nevében tegye meg a képviselő. A külvilág számára nyilvánvaló kell, hogy legyen a képviselő azon akarata, amely a képviselt jogszerzését, kötelezettségvállalását célozza. Ezt az értelmezést erősíti meg a bekezdés második mondata is, amely arra helyezi a hangsúlyt, hogy mindegy, milyen formában jut kifejezésre a képviseleti akarat (kifejezetten vagy a körülményekből következően), annak valamilyen formában kifelé (azaz a képviselővel szerződő harmadik személy felé) egyértelműen megállapíthatónak kell lennie.12 A hatályos Ptk. 221. § (3) bekezdése a korábbi gyakorlattól, a tervezetek (1900, 1913, 1928) szabályanyagától gyökeresen eltérő, jelentősen szigorító új szabályt állított fel. Az összeférhetetlen képviselő által kötött szerződések jogi minősítését illetően a bírói gyakorlat nem egységes. Nemlétezőnek tekinthető, ha az összeférhetetlenséget – elhelyezéséből következően – az álképviselet speciális eseteként fogjuk fel, és az álképviselő által kötött 10

MÜLLER-FREIENFELS, Wolfram: Die Vertretung beim Rechtsgeschäft. Tübingen, 1955. 2. o. Lásd JHERING, Rudolf: Mitwirkung für fremde Rechtsgeschäfte. In: Jahrbücher für die Dogmatik des heutigen römischen und deutschen Privatrechts. Herausgegeben von: K.F. von Gerber und R. Jhering. Jena, 1857. 273-280. o. 11 LABAND, Paul: Die Stellvertretung bei dem Abschluss von Rechtsgeschäften nach dem allgemeines Deutsch. Handelsgesetzbuch. In: Zeitschrift für das gesammte Handelsrecht. 10. Band. 1866. 203. o. 12 LEONHARD, Franz: Vertretung beim Fahrniserwerb. Leipzig, 1899. 6. o.

7


szerződést nemlétezőnek minősítjük. Ellene szól, hogy nagy valószínűséggel véletlenszerűen kerülhetett az álképviseletről szóló 221. §-ba, nem tudatos koncepció eredményeként. Az összeférhetetlen képviselő által kötött szerződés érvénytelennek is minősíthető jogszabályba ütközés, jogszabály megkerülése vagy nyilvánvalóan a jóerkölcs követelményébe ütközés miatt. Az összeférhetetlen képviselők által megtett egyoldalú nyilatkozatok tekintetében ismételten más mérce érvényesül, a bírói gyakorlat nem ismeri el annak joghatályát. Az

álképviselet

szabályainak

megalkotásakor

–

akárcsak

a

képviselet

jogintézményénél – három oldal érdekét kell egyszerre figyelembe venni. Három személy között ugyanis egyszerre állnak fenn olyan kétoldalú jogviszonyok, amelyek szorosan összefüggenek egymással. A magánjog rendszere kétoldalú jogviszonyokat modellez, nehéz ezért olyan megoldást találni, amely három személy szempontjait teszi mérlegre. A képviseletnél a polgári jog a képviselő és a képviselt kapcsolatára helyezi a hangsúlyt, a harmadik személy kívülállóként jelenik meg. Emiatt, ha a képviselő által kötött jogügylet nincs összhangban a képviselő és a képviselt közötti jogviszonnyal, nehéz eszközöket találni a harmadik személy érdekeinek védelmére.13 Nehéz, de elengedhetetlen. A hatályos Ptk. előtti magyar magánjog az álképviselővel az álképviselt nevében kötött szerződést az álképviselt jóváhagyása hiányában még létező, érvényes szerződésként kezelte, csak a hatályt tagadta meg tőle. A bírói gyakorlat az ilyen szerződést a Ptk. hatálybalépését követően különböző okok miatt (mint önálló nyilatkozati hiba, kötelező alakiság megsértése, jogszabályba ütközés) – az elmélet részéről is támogatottan14 – érvénytelennek minősítette. Az utóbbi időben a Kúria gyakorlatában az ilyen megállapodás nemlétező, nem felel meg a szerződés létrejöttéhez szükséges minimális feltételeknek. A hatályos szabályaink egyáltalán nem

adnak

eligazítást

az

álképviselő

által

kötött

szerződésekre

alkalmazandó

jogkövetkezményekről. A bírói gyakorlatban a relatív hatálytalanság gondolata nem jelenik meg, az elméletben viszont van olyan nézet,15 amely ezen megoldást támogatná. Ha az álképviselő által kötött szerződések kizárólag az álképviselt irányában nem lennének alkalmasak joghatás kiváltására, ez az álláspont több előnnyel is járna. Egyrészt védené az álképviselővel szerződő fél érdekeit, másrészt szolgálná a forgalombiztonság szempontjait, harmadrészt ezzel a megoldással nem szorulna külön rendezésre az a kérdés, hogy az 13

SZŐNYI Viktor: A forgalom biztonságának védelme a magyar és a francia jogban a képviselet kapcsán, különös tekintettel az álképviseletre. In: Jogi Tanulmányok 2002., ELTE ÁJK, Budapest, 2002. 429. o. 14 EÖRSI Gyula: Kötelmi jog, Általános rész. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest 2003. 104. o. Megjegyzendő, hogy Weiss Emilia érvénytelen szerződésekről szóló monográfiája nem tesz említést az álképviselőről, pedig minden érvénytelenségi okot alaposan megvizsgál a lehetséges jogkövetkezményekkel együtt. Lásd WEISS Emilia: A szerződés érvénytelensége a polgári jogban. KJK Kiadó Budapest 1969. 15 BODZÁSI Balázs: Az álképviselet legújabb bírói gyakorlatának elemzése. In: Magyar Jog, 2006/7. sz. 415. o.

8

Tézisfüzet

álképviselővel szemben ki érvényesíthet kártérítési igényt, mivel feltehetően ebből a jogügyletből senkinek nem származna kára, vagy ha mégis, azt deliktuális alapon érvényesíthetné. Jelenleg a relatív hatálytalanság a Ptk.-ban csak a fedezetelvonó szerződések jogkövetkezményeként16 szerepel. A bírói gyakorlat analógiaként alkalmazza még az elővásárlási jog megsértésével kötött szerződésekre,17 az elfogadott gyakorlatot az új Ptk. a norma szintjére emeli.18 A nemlétezőnek minősítés mind a gyakorlatban,19 mind a jogirodalomban kedvező fogadtatásra talált,20 a mellette felsorakoztatott érvek kétségkívül meggyőzőek. A képviselőnek nincs saját, önállóan értékelhető szerződési nyilatkozata. Az álképviselő mögött ténylegesen nem áll szerződő fél, akinek nevében eljár, nem nyilvánította ki szerződési akaratát, részéről nincs olyan jognyilatkozat, amely a másik fél egybehangzó nyilatkozatával együtt konszenzust eredményezne. Ugyanakkor maga az álképviselő sem tett szerződési nyilatkozatot, a más nevében tett nyilatkozatot nem lehet az álképviselő saját nyilatkozataként figyelembe venni. A szerződés létrejöttéhez szükséges konszenzus ezért az álképviselő és a másik szerződő fél között sem jön létre. A jogkövetkezmények szempontjából a nemlétezés az álképviselt védelmében a megtérülés kockázatát a harmadik személyre helyezi, az érvénytelenség megállapítása esetén a harmadik személy védelmében a kockázat az álképviseltre hárulna. Mindegyik elképzelés mellett és ellen is lehet érvelni, talán ezért sem szeretett volna a jogalkotó annak idején választani. Véleményem szerint az álképviselő és a harmadik személy között köttetett szerződésben nem állapítható meg egybehangzó akaratnyilatkozat, ezért a szerződés nemlétező. A harmadik személy az álképviselttel kívánt szerződni, de a képviseleti jog hiánya miatt az álképviselt és a harmadik személy közötti szerződéses jogviszony nem jár a kívánt joghatásokkal, ebből a harmadik személynek kára keletkezik. Ezért ha neki nem kellett volna felismernie azt, hogy a képviselőként fellépő személy valójában álképviselő, akkor érdemes arra, hogy érdeksérelmét az álképviselő kiküszöbölje. A jóhiszemű harmadik személyek

16

Ptk. 203. § (1) bekezdés: „Az a szerződés, amellyel harmadik személy igényének kielégítési alapját részben vagy egészben elvonták, e harmadik személy irányában hatálytalan, ha a másik fél rosszhiszemű volt, vagy reá nézve a szerződésből ingyenes előny származott.” 17 Lásd a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 9. számú állásfoglalásának VIII. pontját. 18 Az új Ptk. 6:223. §-a rendelkezik az elővásárlási jog megszegésével kötött szerződés hatálytalanságáról. 19 A Győri Ítélőtábla Polgári Kollégiumának 1/2006.(XII.1.) sz. kollégiumi véleménye „A felszámolás kezdő időpontja után, képviseletre jogosultság hiányában kötött illetve teljesített ügyletek megítélésének néhány kérdése” tárgyában; Pécsi Ítélőtábla Pf. IV. 20 008/2008/6. sz. – BDT 2008. 1812.; Pécsi Ítélőtábla Gf. IV. 30 317/2009/4. sz. – ÍH 2010/6. sz. 85.; Szegedi Ítélőtábla Pf. II. 20 150/2009. sz. – BDT 2010. 2331.; Fővárosi Ítélőtábla 13. Gf. 40 335/2010/8. sz – BDT 2011. 2531. 20 Lásd GÁL Judit – NÉMETH László: Az álképviselő által kötött szerződés megítélésével kapcsolatos egyes vitás kérdések. In: Ítélőtáblai Határozatok, 2005/1. sz. 87-90. o.

9


védelméhez képest jogunk elsőbbséget ad a jóhiszemű álképviselőnek. Az álképviselő és az álképviselt felelősségének megállapítása során a speciális kártérítési szabályok az álképviselő és az álképviselt közötti szerződéses viszonyokon nyugszanak, amely konstrukció ugyancsak nincs tekintettel a jóhiszemű harmadik személyek védelmére. A speciális és az általános kártérítési szabályok egyaránt lehetőséget adnak a harmadik személlyel szembeni felelősség kimentésére annak bizonyításával, hogy az álképviselő és az álképviselt úgy jártak el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Kimentés esetén az álképviseletből származó károkat kizárólag a harmadik személy viseli, függetlenül attól, hogy jóhiszemű volt és a körülményeknek megfelelő gondossággal járt el. A végső kárviselés terhét indokolt lenne az álképviselőre helyezni, mivel a prevenciós cél – amelyet a forgalom biztonságának védelme mellett az álképviselet szabályainak meg kell valósítania – ez által érhető el a leginkább.

2. A közvetett képviselet Jogunkban a közvetett képviselet a kötelmek közös szabályai között nem található meg, a kötelmi különös részben található bizományi szerződés tölti be leginkább ezt a funkciót. A Ptk. tervezetei (1900, 1913, 1928) még tartalmaztak közvetett képviseletre megfogalmazott szabályokat, a hatályos Ptk. megalkotói ezt nem tartották szükségesnek, a Kt.-ben szabályozott kereskedelmi jogi bizományt integrálták a Ptk. rendelkezései közé. A bizományi

szerződés

olyan

vegyes,

összetett

szerződéstípus,

amely korszerűsített

szabályokkal továbbra is mindenben eleget tud tenni a közvetett képviselet támasztotta követelményeknek. A common law jogászai körében az undisclosed agency megítélése sokszor korántsem kedvező. A szabály pontos alapja nem világos, a privity of contract elvével nehezen összeegyeztethető, ezen elv alóli olyan kivétel, melyet a kereskedelmi élet igényei indokolnak.21 Az undisclosed agency elve azonban a common law szerves részét képezi napjainkban is, sőt egyes szerzők szerint22 töretlenül érvényesül, régi fényéből semmit sem vesztett. A common law világában a joghatások minden esetben a megbízó oldalán állnak be, a megbízó jogosult kikényszeríteni a szerződést a harmadik féllel szemben még az undisclosed 21

BUSCH, D.: Indirect Representation and the Lando Principles. An Analysis of Some Problem Areas from the Perspective of English Law. In: Electronic Journal of Comparative Law, December 1998, Vol. 2.3. http://www.ejcl.org/23/art23-1.html, No. 3.2.2. 22 DALHUISEN on Transnational and Comparative Commercial, Financial and Trade Law. 3 rd edition. Oxford – Portland (Oregon) 2007. 441. o.

10

Tézisfüzet

agent eljárásánál is, aki a szerződést saját nevében köti, és nem tárja fel a mögötte álló személyt. Az undisclosed principal fellépésének azonban a common law rendszerében is vannak ésszerű korlátai. A közvetett képviselet logikája sem zárja ki eleve a közvetlen fellépés lehetőségét. Jogunkban nincs olyan törvényi rendelkezés, amely lehetővé tenné a harmadik személy megbízó általi perlését. A megbízó harmadik személlyel szembeni közvetlen fellépésének kizártsága a bizományos del credere felelőssége miatt a megbízónak különösebb hátrányt nem okoz. A del credere bírói gyakorlat által enyhített hatályos szabályait 23 és az új szabályozási konstrukciót24 tekintve felértékelődhetnek azok a megoldások, amelyek révén a megbízó a bíróságok által is elismert módon felléphet a harmadik személlyel szemben. A Ptk. alapján a bizományosnak lehetőségében áll a harmadik személlyel szemben fennálló követelést a megbízóra engedményezni, a megbízó azonban ilyenkor nem közvetlenül a bizományos által kötött szerződés alapján, a saját jogán lép fel a harmadik személlyel szemben, hanem a Ptk. 329. § (1) bekezdésében foglaltak szerint, a bizományostól származtatott jogon. Teljesen eltérő alapokról indulva megállapítható, hogy a végeredményt tekintve az egyes országok között mégis tapasztalható némi egyetértés: a megbízó érdekeinek védelmében el kell ismerni olyan kivételes helyzeteket, amikor a megbízó igényeit közvetlenül érvényesítheti a harmadik személlyel szemben. Ha a másik irányból közelítjük meg a kérdést, a hozzáállás változik, a common law és a kontinentális jog itt nem jut közös nevezőre. A harmadik személy megbízóval szembeni fellépésének korlátozása a common law bírói gyakorlatában alig jelenik meg, az elmélet szerint viszont nincs ésszerű indoka annak, hogy bizonyos esetekben miért ne hivatkozhatna a megbízó is arra, hogy a szerződés vele szemben kizárta az igényérvényesítés lehetőségét.25 A kontinentális jogok nem engedik meg a harmadik személy megbízóval szembeni fellépését. Ami a kontinentális jogokban közvetett képviselet esetén a főszabály (a közvetlen igényérvényesítés lehetőségének kizárása), az az angolszász jogrendszerben rejtett képviselet esetén a kivétel. A kontinentális jogok kivételesen lehetővé teszik a megbízó számára a

23

A Legfelsőbb Bíróság kimondta, a Ptk. 200. §-ára figyelemmel nincsen jogi akadálya annak, hogy a felek a bizományos felelősségének körét, terjedelmét a szerződésben meghatározzák, és így a közvetítői tevékenységét vagy a saját kockázatvállalását erősítsék vagy gyengítsék. Legf. Bír. Gf. I. 32 948/1992. sz. – BH 1994/5. sz. 266. 24 Az új Ptk. a del credere felelősség körében két ponton is változtat a hatályos szabályon, és tér vissza a Kt. rendelkezéseihez. Világossá teszi, hogy a del credere felelősség csak nevében felelősség, valójában azonban helytállási kötelezettséget jelent, mert mentesülésre a törvény nem biztosít lehetőséget. Másrészt a bizományos csak külön megállapodás esetén köteles azon kötelezettségek teljesítéséért helytállni, amelyek a vele szerződő felet a szerződés folytán terhelték. Lásd a 6:282. § (2) bekezdését. 25 BOWSTEAD – REYNOLDS: i. m. 423. o.

11


harmadik

személlyel

szembeni

keresetindítást,

az

angolszász

jogok

a

megbízó

igényérvényesítését igyekeznek minél szűkebbre korlátozni. A kontinensen a harmadik személy egyáltalán nem kap lehetőséget a megbízó perlésére, a common law jogában a joggyakorlat főszabályként megengedi, helyenként korlátozza a megbízó irányában történő fellépési lehetőséget. A végeredményt tekintve az egyes jogok nem jutnak közös nevezőre. A megbízó és a harmadik személy egymás irányában történő fellépésének megengedhetőségét vitató kérdések a kötelmi joghoz kapcsolódnak. Dologi jogi szempontból a kérdés az, ki a tulajdonosa a bizományos által eladott/megvett dolgoknak, és ki köteles viselni a kárveszélyt? A bizományi szerződés alapján kötött adásvételi szerződésben az eladó/vevő a saját nevében eljáró bizományos. Átruházással a Ptk. 117. §-ának (1) bekezdése alapján – a törvényi kivételektől eltekintve – csak a dolog tulajdonosától lehet a tulajdonjogot megszerezni. Eladási bizomány esetén ez azt jelentené, hogy vagy a bizományos a tulajdonos, vagy a törvényben meghatározott kivételek valamelyikét kell alkalmazni, vételi bizománynál pedig azt, hogy a bizományos válik tulajdonossá. A megoldás azonban korántsem ennyire egyszerű. Eladási bizomány esetében a bizományost illeti meg a tulajdonjog legmeghatározóbb részjogosítványa, a rendelkezés, mégis a megbízó marad tulajdonos, mert a megbízó és a bizományos között nem került sor a tulajdonjog átruházására, a szerződésből hiányzik a tulajdonátruházási szándék. A bizományos a harmadik személlyel saját nevében köt szerződést, és azt saját nevében teljesíti, ami sajátos tulajdon-átszállási konstrukciót feltételez. Eladási bizománynál a bizományossal szerződő fél a bizományos általi átadással szerez tulajdont, míg a bizományos a dolgot a szerződés teljesítéséig (a másik fél részére való átadásig) mint a megbízó tulajdonát képező dolgot tartja magánál.26 Az őrzési kötelezettség ilyenkor nem külön letéti szerződés alapján áll fenn, az magából a bizományi szerződésből következik, szerződéshalmazatként a bizomány a letétet is magában foglalhatja. Ha azonban a dolog a megbízó tulajdona, ahhoz, hogy a vevő tulajdonjogot szerezhessen, érvényesülnie kellene valamely törvényi kivételnek, amely a forgalom biztonsága érdekében megteremti a nemtulajdonostól való tulajdonszerzés lehetőségét. Vételi bizománynál a bizományosnak tulajdonjogot kell szereznie, mert vevőként saját nevében szerepel az adásvételi szerződésben. A Ptk. 509. § (3) bekezdése a megbízó oldalán nem teremt dologi igényt, mert a dologi igény nem relatív, azaz nemcsak a bizományos hitelezőivel szemben tekintendő a bizományos jogosítványának. Ez azt jelenti, hogy a dolog 26

BÁRDOS Péter – MENYHÁRD Attila: Kereskedelmi jog. HVG Orac Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest 2008. 420. o.

12

Tézisfüzet

megbízónak történő átadásáig a kárveszélyt a bizományos viseli. Ha azonban a bizományosnál a dolog vis maior következtében elpusztul, a bizományos követelheti a megbízótól a vételár kifizetését szükséges költségként, sőt az őt megillető díjért is felléphet. Végeredményben a kárt tehát a megbízó viseli. Ugyanakkor az olyan bizományi szerződéseknél, amelyek a bizományt a megbízás felé közelítik, s kiemelik a bizományos képviselői jellegű tevékenységét, a megbízó tulajdont szerezhet akkor, amikor a bizományos a megbízó javára átveszi a dolgot. De más esetekben is akkor jutunk helyes eredményre, ha a kárveszélyt a megbízóra telepítjük. A törvénynek az a szabálya, amely megtiltja a bizományos hitelezőinek, hogy végrehajtást vezessenek a bizományos által érvényesített, de a megbízót illető követelésekre, a bizományosnál lévő, de a megbízót megillető pénzösszegekre és dolgokra, elismeri, hogy mindezek a megbízót illetik. A bizományos a saját nevében, a megbízó érdekében szerződések kötésére vállal kötelezettséget harmadik személyekkel, a jog azonban lehetőséget ad arra, hogy a bizományos a szerződést a megbízóval maga kösse meg. A manipulációs lehetőségek elkerülése végett a belépési jogot is garanciákkal kell körülbástyázni. A Ptk. az összeférhetetlenséggel kapcsolatban meglehetősen szigorú, csak kivételesen engedi meg azt, hogy a képviselt nevében

eljáró

képviselő

saját

magával

kössön

szerződést.

A

képviselő

az

összeférhetetlenségi szabályok folytán ugyanilyen szűk körben szerződhet olyan személlyel, akit ugyancsak ő képvisel. Ezek után meglepődve tapasztalhatjuk, hogy bizományi szerződés esetén a törvény minden korlátozás nélkül megengedi a bizományosnak, hogy a saját nevében, megbízója javára saját magával szerződjön.

3. Jogegységesítési törekvések és eredmények A képviseleti szabályok közös alapra helyezése hosszú időt és rengeteg munkát vett igénybe a kontinentális és az angolszász jogok gyökeres eltérései miatt. A képviselet jogában egészen a közelmúltig áthidalhatatlannak tűnt a kontinentális és az angolszász jogrendszerek közötti szakadék. A képviseleti felfogások olyannyira eltérőek a kontinensen és az angolszász jogrendszerekben, hogy a képviseleti jog egységesítése napjainkban is valódi jogalkotási kihívás.27 A jogegységesítés állomásait és eredményeit áttekintve a kérdés már csak az, hogy mennyiben lehet a jövőben ezt a kihívást megvalósítani. Két ellentmondó struktúrájú

27

GRÖNFORS, Kurt: Unification of Agency as a Legislative Challenge. In: Uniform Law Review, 1998, No. 2-3. 467. o.

13


képviseleti rendszer nem alakítható egy homogén rendszerré, ezért kompromisszumos megoldásként két alapvető lehetőség közül lehet választani. Az úgynevezett tartalmilag „recepciós” megoldás önmagában is kétirányú: vagy a common law jogrendszerektől kívánja meg azt, hogy adják fel az undisclosed principal tanát, és fogadják el a közvetett képviseleti bizományt, vagy éppen ellenkezőleg, a kontinentális jogoknak kellene elbúcsúzni a közvetett képviseleti bizománytól, és ezzel együtt megbarátkozni az undisclosed principal doktrínájával. Könnyen belátható, hogy ez a megoldás a gyakorlatban nem valósítható meg, de nem is lenne kívánatos. A másik, tartalmilag „jogegységesítő” megoldás ismételten kétféle lehet: vagy a common law jogrendszerek struktúráját alapul véve kivételként bizonyos mértékig beépítjük a bizományt, vagy a kontinentális jogokra modellezve építjük ki a szabályokat, kivételnek beemelve az undisclosed principal tanát. A nemzetközi egyezmények kidolgozása során ezt a megoldást kell előnyben részesíteni. A PICC megalkotói nem az egyik rendszert tekintették főszabálynak, és ebbe építették bele kivételként a másik struktúra bizonyos rendelkezéseit, hanem a kompromisszumot úgy valósították meg, hogy mindkét jogcsalád egy-egy fontos jogtételét mellőzték. A közvetlen és a közvetett képviselet között nem tettek különbséget, de egyben szakítottak a common law undisclosed agency doktrínájával is. A PECL kontinentális alapokon indulva végül egy olyan vegyes megoldást alkotott, amely több ponton a common law szabályaira emlékeztet, és amelyet mégis mind a kontinentális jogba, mind a common law rendszerébe nehéz adaptálni. A DCFR által alkotott szabályok legtöbbször a PECL rendelkezéseinek átfogalmazott megismétlései. Eltérést tapasztalunk viszont a képviselet típusai körében. Érezhető a PECL azon törekvése, hogy a közvetlen és a nyílt, valamint a közvetett és a rejtett képviselet szabályaiból vegyítve hozzon létre két olyan képviseleti típust, amely minden jogrendszer számára elfogadható, de megfogalmazása jogalkalmazási nehézséget teremt. A képviselet típusai a PICC-ben vannak a legcélravezetőbben megfogalmazva, ezt az irányt kellene inkább követni. A kontinentális és az angolszász jogrendszerek képviseletre vonatkozó szabályozása – ha történetileg vizsgáljuk – egyes vélemények szerint28 közeledik egymáshoz. A fejlődés útja a két jogcsoportban teljesen különböző, a közeledés mégis sajátos módon éppen az eltérő utak révén valósul meg. A közvetett képviselet egyes esetekben való fenntartása és megőrzése melletti tendenciaszerű visszaszorítása jellemző a kontinentális jogokban, az angolszász jogrendszerekben pedig a közvetett képviselet legalább részbeni

28

HAMZA Gábor: Az ügyleti képviselet. Rejtjel Kiadó, Budapest 1997. 33-34. o.

14

Tézisfüzet

elismerése. A képviselőnek a képviselt és a saját nevében történő eljárásának megkülönböztetése a gyakorlatban egyre inkább mesterkéltnek tűnik. Gazdasági, üzleti szempontból az vált lényeges kérdéssé, hogy a harmadik személy tudta-e vagy tudnia kellette, hogy a vele szerződő fél egy másik személy érdekében jár el.29

4. Az önálló kereskedelmi ügynökök (avagy a tartós közvetítői szerződés) Az Irányelv átültetéséből következően a nemzeti jogok harmonizált rendelkezései hasonló problémákat vetnek fel, ezért érdemes odafigyelni az uniós országokban a kereskedelmi ügynökökkel kapcsolatos joggyakorlatra, hiszen a megoldási modellek nagy segítséget jelenthetnek a joggyakorlat számára. Az Európai Bíróság döntéseit fenntartással kell kezelni annyiban, hogy az ítéletben közreadott következtetések erősen tényállásfüggők. Valamennyi, a kereskedelmi ügynöki szerződéssel kapcsolatos ügyben az indokolások kiindulópontja az Irányelvben megfogalmazott célok hangsúlyozása. Közös továbbá az ismertetett döntésekben, hogy a Bíróság a kereskedelmi ügynököt fokozott védelemben kívánja részesíteni a megbízóval szemben. Abból indul tehát ki kimondva-kimondatlanul, hogy a kereskedelmi ügynökök helyzete kiszolgáltatott. Ez a hozzáállás azért alakulhatott ki, mert a Bíróság elé került ügyekben a kereskedelmi ügynökök többnyire természetes személyek voltak. A piacon azonban nem ritka manapság azoknak a jogi személyeknek a jelenléte, akik üzletek közvetítésére szakosodnak, megbízójuktól gazdasági szempontból egyre kevésbé függenek. Ezen ügynökök vonatkozásában a kiszolgáltatottság erőteljesen megkérdőjelezhető, mivel működőképességük nem egyetlen megbízó függvénye, a kockázatot pedig eleve beépítik a szerződésbe. Az ő esetükben a megközelítés a jövőben változhat, finomodhat. A dolgozat a Bíróság kereskedelmi ügynökökkel kapcsolatos esetjogát négy problémakörre bontva tárgyalja (a kereskedelmi ügynök fogalma, a kereskedelmi ügynöki szerződés létrejötte, a kereskedelmi ügynök díjazása, a kiegyenlítéshez vagy kártalanításhoz való jog), és el-eljátszik azzal a gondolattal, hogy az előzetes döntéshozatali kérdések a magyar jogi szabályozás alapján hogyan lennének megválaszolhatók.

29

BONELL, Michael Joachim: Agency. In: Towards a European Civil Code. Editors: HARTKAMP, A. – HESSELINK, M. – HONDIUS, E. – JOUSTRA, C. – VELDMAN, M., Nijmegen, 3rd fully revised and expanded edition, 2004. 389. o.

15


5. A hasznosítási lehetőségek A képviselet témája rendkívül összetett, alapvető dologi, kötelmi és társasági jogi kérdéseket vet fel. A dolgozat döntően a kötelmi jogi vonatkozásokra koncentrál, a dologi jogi, társasági jogi problémák, összefüggések megjelenése inkább csak jelzésértékű, egy jövőbeni kutatás lehetséges irányait jelöli ki. Az új Ptk. kodifikációs folyamata lassan lezárul, a jogalkotásban az eredmények hasznosítási lehetőségei ebből adódóan korlátozottak. A joggyakorlat számára hasznos lehet a dolgozat, mely a megváltozott viszonyok között megnőtt jelentőségű jogösszehasonlítás és jogegységesítés részletes vizsgálatával átfogó elemzését nyújtja a témakörnek. Segítséget nyújthat ezen kívül a dolgozat a jogegységesítési folyamatokban az alapelvek, modellszabályok esetleges felülvizsgálatakor, a jogi oktatásban a képviselet tárgyalásakor. A szerző megjegyzi, hogy a disszertációt előkészítő publikációi több esetben hivatkozási alapul szolgáltak,30 ezért bízik abban, hogy munkája továbbra is iránymutatásul szolgálhat a téma elméleti hátterének megismeréséhez, akár elméleti, akár gyakorlati szakemberek számára.

30

Az önszerződésről írt tanulmányának főbb megállapításaira támaszkodva készült el az Opten Informatikai Kft. által kiadott Ptk. Kommentárjának a bizományi szerződés 510. §-ához fűzött magyarázata. OSZTOVITS András (szerk.): A Polgári Törvénykönyv magyarázata. II. kötet. Első kiadás. Opten Informatikai Kft., Budapest, 2011. 1850-1853. o.

16

Tézisfüzet

IV. A munka témaköréből készült publikációk jegyzéke MOLNÁR Hella: Közvetett képviselet és bizomány. In: Jogi Tanulmányok 2006., ELTE ÁJK, Budapest, 2006. 129-152. o. MOLNÁR Hella: Az önszerződés. In: THEMIS, 2007. június. 33-48. o. MOLNÁR Hella: Az álképviselet. In: Jogi Tanulmányok 2007., ELTE ÁJK, Budapest, 2007. 129-150. o. MOLNÁR Hella: (Könyvismertetés) A franchise alapkérdései (UNIDROIT Guide to International Master Franchise Arrangements, Second Edition, Rome 2007). In: Európai Jog, 2008/1. sz. 51-56. o. MOLNÁR Hella: Az ingatlanközvetítés vitás kérdései. In: THEMIS, 2008. június. 39-53. o. MOLNÁR Hella: Az ügyleti képviselet szabályai a jogegységesítő modelltörvényekben. In: Jogi Tanulmányok 2008., ELTE ÁJK, Budapest, 2008. 205-231. o. MOLNÁR Hella: A kereskedelmi ügynökökről szóló irányelv átültetése során felmerült problémák az Európai Bíróság gyakorlatában és a magyar jogban. In: Jogi Tanulmányok 2009, Budapest, 2009. 139-162. o. MOLNÁR Hella: Gondolatok a kereskedelmi ügynökök kompenzációs jogáról a Lonsdale ügy kapcsán. In: THEMIS, 2009. június. 22-40. o. MOLNÁR Hella: A képviselet jogegységesítési problémái – különös tekintettel a Draft Common Frame of Reference szabályaira. In: Jogi Tanulmányok 2010. Ünnepi konferencia az ELTE megalakulásának 375. évfordulója alkalmából, 2010. április 23. III. kötet, ELTE ÁJK, Budapest, 2010. 93-109. o. MOLNÁR Hella: A Pécsi Ítélőtábla határozata a gazdasági társaságok képviselőinek összeférhetetlenségéről. A taggyűlési jóváhagyás kérdése. In: Jogesetek Magyarázata (JEMA), 2011/1. sz. 21-26. o. 17


MOLNÁR Hella: A bizományi szerződéssel kapcsolatos dologi jogi kérdések. In: Jogi Tanulmányok 2012. Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Doktori Iskoláinak III. konferenciája, 2012. április 20. II. kötet, ELTE ÁJK Budapest, 2012. 379-390. o.

18

Tézisfüzet

Tartalomjegyzék

I. A kitűzött kutatási feladat rövid összefoglalása ................................................................. 1 II. Az elvégzett vizsgálatok, elemzések, a feldolgozás módszerei ......................................... 4 III. A tudományos eredmények rövid összefoglalása, azok hasznosítása, a hasznosítás lehetőségei ................................................................................................................................. 6 1. A közvetlen képviselet ......................................................................................................... 6 2. A közvetett képviselet ........................................................................................................ 10 3. Jogegységesítési törekvések és eredmények ..................................................................... 13 4. Az önálló kereskedelmi ügynökök (avagy a tartós közvetítői szerződés) ......................... 15 5. A hasznosítási lehetőségek ............................................................................................... 16 IV. A munka témaköréből készült publikációk jegyzéke ................................................... 17 Tartalomjegyzék ..................................................................................................................... 19

19

A közvetlen és a közvetett képviselet

Recommend Documents