Kiss Zoltán J Független Kvantumenergia Kutató
A kvantum impulzus és a téridő mátrix – – hétköznapjaink a kvantum fizika nyelvén A 2015 október 8-i könyv bemutató előadás teljes anyaga Azoknak, akik nem tudtak eljönni és azoknak is szeretettel akiket érdekel. Az ötödik könyv már az a stádiuma a kutatásomnak, amikor a tartalom a hétköznapi életünkre is könnyen alkalmazható. Sőt azt mondanám hogy a könyv kizárólag műszaki megállapításainak egyezése a hétköznapi bölcsességekkel egy kiegészítő bizonyítékot is jelent számomra. Oxfordi tanárom és barátom azt mondta, amikor beszéltem neki a bemutatóról, hogy emlékezz a neved legyen a útvezető. Vagyis KISS: Keep It Simple, Stupid! Ha jót akarsz, beszélj egyszerűen! Az egyszerűség hasonlatokat is igényel majd, amelyek remélem jól szemléltetik majd a mondandót. A könyv üzenete, az a kvantum impulzus és a téridő örökkévalósága. Ennek az életünkre lefordított egyszerű jelentése az, hogy van lelkünk. És a lelkünk örökké él. Erről elég kockázatos egy kutatás kapcsán beszélni, de ha a lélek megléte valóban igazolható, akkor azt ki is kell mondani. Ez egyébként olyan téma, ami mindig aktuális és akár beszélünk róla akár nem, talán mindig is foglalkoztatott bennünket. Einsteint sokszor kérdezték a tudomány és a vallás viszonyáról, illetve magáról a vallásról. Logikus magyarázatai ellenére, azok a lényeget tekintve mindig diplomatikusan kitértek a közvetlen válasz elől. Max Planck tapasztalata és tudása teljében azt mondta, hogy az anyag mint olyan nem létezik. Minden ami bennünket körülvesz az tulajdonképpen egy illúzió. Ez sokféleképpen értelmezhető, számomra azt jelenti, hogy folyamatokban élünk. 1. A kvantum impulzus A világunk alapvetően kétpólusú. Van üres és van tele; van sok és van kevés; van kicsi és van nagy, van proton folyamat és van neutron folyamat és így tovább… Az egyik pólusból a másikba haladunk ciklikusan és egyensúlyozunk közöttük újra és újra. A két pólusú működés különlegessége az, hogy az egyik folyamat irány magától megy, a másikhoz azonban hajtóerő kell. A pénztárca szinte magától kiürül, de a megtöltése munkába telik. Lassulni egyszerű, de a gyorsuláshoz munka kell. Az élet vég nélkül adja a példákat. Így van ez az elemi világban is. Az elemek maguk, ciklikusan ismétlődő folyamatok. Az elemi folyamat egyik iránya magától megy, de a másikhoz már hajtóerő kell. És a hajtóerőt is maga az elemi folyamat termeli meg. Mint ahogyan a családban. Csak az fogyasztható el, amit a családi folyamat maga megtermelt vagy megkeresett. Az elemi folyamat egyetlen ciklusa sem fogyaszthat el azonban minden belső energiát. Nem futhat ki nullára, mert akkor a következő ciklusnak nincs miből indulnia. Nem ehetünk meg vacsorára mindent, mert akkor a gyereknek nincs reggelije. Egy kicsit olyan ez mint a kaszinójáték: nyerni és veszteni. Csak akkor van esély újra játszani, illetve új ciklust kezdeni, ha mindig marad legalább még egy zseton. Ha nem marad, akkor vége. De ilyenkor nem csak az utolsó zseton marad meg, hanem az esély is. Az elemi folyamatok világában is így van. Megmarad a folyamat ciklus egy kis része és így megmarad az az elemi hajtóerő is, az a kvantum impulzus is, amivel egyébként a folyamat befejeződhetett volna. Így hát egyszerűen összefoglalva, az elemi ciklusok végterméke mindig egy kvantum impulzus. A maradékból az elemi folyamatok új ciklusba kezdenek, a fel nem használt kvantum impulzus pedig nemcsak hogy a térben halmozódik, de ő az akiből maga a tér felépül. Az elemi folyamatok eközben, és a természetes veszteségek miatt is minden ciklusban egyre kisebb és kisebb energiaintenzitás 1/5
Kiss Zoltán J Független Kvantumenergia Kutató
értéket képviselnek. Ezt nevezem én elemi folyamat evolúciónak a plazma állapottól a hidrogén folyamatig. Az elemi folyamatok kialakítják a teret. De a tér nemcsak földfelszín fölött értendő, hanem a földfelszín alatt is. Csak az elemi folyamatok intenzitása a föld felszín felett más mint a felszín alatt. Amikor arra a pontra jutottam kutatásaim során, hogy az elemi evolúciós folyamatban a földi plazma hűlése kialakítja a földkérget, elemi folyamatokkal telítve, akkor az volt a kérdés: hogyan biztosítja ez a folyamat a folytonosságot? Azt, hogy meg legyen a harmonikus átmenet kvantum hatásban a Föld belső „nagy” és a Föld külső „kicsi” között, mert folytonossági hiány nem lehet. A megoldás természetesen az, hogy a föld felszínét a teljes felület mentén víz kell hogy borítsa, mert a víz lefékezi a kvantum hatást. Így a Föld belső és a Föld külső összekapcsolható. És akkor felrémlett bennem, hogy van valami hasonló az Ótestamentumban. Kinyitottam és az első két mondata így szól: ”(1) Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. (2) A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.” Ebben a két mondatban négy állítás van. Mind a négy az elemi folyamat evolúció fejlődésének szükséges állomása: Az első az ég és a föld, a földkéreg kialakulása; a második a víz, az átmenet miatt; a harmadik a „setétség vala”, mert akkor még nincs az az erősségű gravitációs konfliktus, ami a nap külső kvantum hatásával a fényt eredményezi; a negyedik pedig, ami számunkra most a legfontosabb: „és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett”. A Földben zajló elemi folyamat evolúció végtelen mennyiségű kvantum impulzusa alkotja magát a teret. Ez a világunk kialakulását leíró pontos és egyszerű definíció lenyűgöző. Nekem megnyugvás és öröm is… Mert ha Mózes ezt leírta az első, a Teremtés könyvében, akkor ez egyfajta igazolás is! Az elemi folyamat ciklusok terméke a kvantum impulzus. A könyvem egyik mellékleteként ezért megvizsgáltam a Teremtés első tíz strófáját, egészen addig, hogy „Hajtson a Föld gyenge füvet” és minden mondás levezethető az elemi evolúciós folyamat eredményeként. A gravitáció és a napsugár kvantum konfliktusa valóban fényt gerjeszt és ugyanez, illetve a növekvő konfliktus forgat is. A vizek az evolúció fejlődéseként pedig lassan valóban elpárolognak, elválasztva „vizeket a vizektől”, mert a konfliktus további növekedésével a hőmérséklet is nő. Ahogyan az velünk a Föld felszínén ma is csendben történik: az egyre növekvő technikai kvantum jel egyre nagyobb konfliktust okoz a térben és ez egyre magasabb hőmérsékletet eredményez. A tér nem üres. Nem fotonok repülnek az üres térben, illetve a majdnem vákuumban, ahogyan a hivatalos tudomány azt ma is véli, hanem a teret kvantum impulzusok alkotják és azok továbbítanak minden információt. Az elemi világ racionális. Egy ciklus csak akkor lehet hatékony, ha ez a mindenkori maradék impulzus végtelen kicsi érték, mert különben a felhasználható erőforrásainkat nyakra főre elvesztenénk. A kvantum impulzus, hogy egyszerűen fogalmazzak olyan mint, bocsánat, a marxi munkásosztály definíció: nincs mit vesztenie. Meg nem semmisülhet, mert nincs miben elfogynia, hiszen ő a legkisebb „erő”. Őt magát pedig semmi sem hajthatja, mert elemi folyamatokon kívüli. Így hát végtelen hosszú élettartamú! 2. A lelkünk A ciklikusság az ember számára nem újdonság, hiszen mindennapi életünk is ciklusos. És azzal sem vitázunk hogy elemi folyamatokból épülünk fel. Így hát elemi folyamataink minden ciklusunk végén kitermelik a csakis ránk jellemző kvantum impulzusainkat, az asztrális énünket, a lelkünket. Fizikai létünkkel párhuzamosan tehát van egy kvantum létünk is, ami a halálunkkal sem szűnik meg létezni. Éppen ellenkezőleg, örökre megmarad. Lelkünk az életünk során állandó kapcsolatban van velünk 2/5
Kiss Zoltán J Független Kvantumenergia Kutató
magunkkal. És halálunk után olyan élő vagy megszülető személlyel, vagy személyekkel, akik kvantum jellemzőkben velünk azonosak. A lelkünk a testünk „terméke”. Így hát a testi-lelki egyensúly az nem egy lózung. A fizikai felépítményünknek is megvan a maga optimális kvantum impulzus előállító adottsága. Ha ez valami miatt nem teljesül, akkor az eltéréseket a kvantum impulzusaink – lelkünk – visszatükrözik. A lelkünk tulajdonképpen tehát saját magunk, de lelkileg mégsem vagyunk magunkra hagyva. A rokon lelkek „összefognak a kvantum térben és segítenek” hogy az egyensúly helyreálljon, mert a rokon lelkeinkkel egy és ugyanaz a téridő vagyunk. A segítség technikai alapja egyszerű: minden elemi folyamatnak megvannak a maga fizikai paraméterei, saját tulajdon fizikai létünknek is. Testi énünk, elemi kvantum hatása alapján egy adott téridőhöz tartozik. Ha változunk, a hatásunk is változik. De egy futball csapatban mindenki egy irányban hajt és egyfajta mezben is játszik. Meccs közben nem lehet változni, átállni, mezt cserélni. A rokon lelkek, mivel egy és ugyanazon téridőben vannak velünk, kezdeményezik az egyensúly helyreállását. Segítenek feloldani a testi-lelki egyensúly eltéréseit. Nehezebb az egyensúlyt megbontani egy vödör vízben mint egy kanálnyiban. Ez igazából nem más mint tisztán elemi folyamat kvantum kommunikáció. A saját személyes téridőnk a védőernyőnk is egyben. Minél nagyobb a téridő kapcsolatunk annál kisebb a rajtunk lévő teher. A távolságnak nincs jelentősége. Az elemi (testi) és az asztrális kvantum működésnek tehát egyensúlyban kell lennie. És egyensúlyban is van, vagy lesz, ha hagyjuk! Teszem ezt hozzá tisztán adalékként. Mert a mentális én kísértése nagyon nagy. És ez kockára teszi fizikai és a lelki lét közötti egyensúlyt. Ki is mondjuk az imádságunkban: „És ne vígy minket a kísértésbe!” Ilyen tudati kísértés az elemi világban nincs, ott csakis a szigorú racionalitás működik. Azt mondja a keleti bölcs és Szepes Mária is, hogy Isten és köztem én önmagam állok. A lelkem és fizikai létem harmóniájának egyik legnagyobb veszélye én vagyok önmagam: az egóm. A lelkünk velünk van, vagyis kvantum impulzusaink velünk vannak, de el is hagyhatjuk őket, mert nincs hajtóerejük amivel velünk lépést tarthatnának. Ezért amikor végre lelassulunk kvantum önmagunk „visszatér hozzánk”. Jobban mondva ismét körbe vesszük magunkat a lelkünkkel, mert újra kialakítjuk magunk körül a csakis ránk jellemző téridőt. A lelkünk a téridőnk része. Nem véletlen a meditáció jótékony hatása. A személyes téridőnk kapcsolatban van az összes rokon lélekkel, az összes kvantum elődünk lelkével. Ha úgy tetszik képviseli azokat is. Azt is mondhatjuk hogy egy és ugyanazok vagyunk velük. Nemcsak rokon lelkek vagyunk, de elődeink folytatói is. A lelkünk nem hal meg és mint impulzus örökre ott van. Sosem értettem mit jelent az, hogy a lelkem ennyi meg ennyi éves. Most már tudom, azt jelenti amennyi a kapcsolódó lelkek összegzett „életkora”. De azt nem tudom, hogy ezt az életkort hogyan mérik meg. De mivel az összegzési alapelv stimmel, így a mérés és a mért érték igazából nem is izgat. A lelkünkkel ugyan nem tudunk beszélni, teszem hozzá ismét adalékként, de az üzeneteit mégis fogjuk: Mi magad belül mindig tudjuk hogy boldogok vagyunk-e, vagy sem. A lelkünk a téridőnkhöz tartozik. 3. A téridő és az aura A teret a kvantum impulzusok határozzák meg. A téridőt pedig az események. Ha a kertünk az egységes tér, akkor az almafa, a körtefa és a barackfa benne három különböző téridő. A klasszikus értelemben vett tér, az egy hosszúság dimenzió. Ezzel szemben személyes téridőnket a kvantum kommunikációnk sebessége és a működésünk intenzitása határozza meg. Minél nagyobb a kvantum kommunikációnk sebessége, annál nagyobb a rendelkezésünkre álló tér (hogy kommunikálhassunk). 3/5
Kiss Zoltán J Független Kvantumenergia Kutató
Mert minél nagyobbat rúgok a labdába, az annál messzebbre repül. És minél intenzívebb vagyok, annál kevesebb idő kell arra, hogy azt a labdát olyan jó messze elrúgjam. Vagyis ne érdekeljen bennünket az, hogy a születésünk óta hányszor kerülte meg a Föld a Napot. Az nem a mi személyes időszámításunk. Az a Föld nevű bolygó időszámítása. Tájékozódásnak persze jó, de azt hogy mennyi idősek vagyunk, azt a mi magunk időszámítása dönti el. Minél nagyobb a téridőm és minél intenzívebb vagyok, az időm annál lassabban telik. Az intenzitás ebben az esetben nem a lusta és a szorgalmas szinonimája – hanem a belső személyes időszámításé. A testi-lelki egyensúly, ha úgy tetszik lelassít, illetve az intenzitásunkat optimálissá teszi. Az aura az más mint a lélek. Az aura az a működésünk kölcsönös kvantum hatása a körülöttünk lévő kvantum térrel. Ez egy folyamatos konfliktus, amit el kell viselnünk. Mert én is elemi folyamat vagyok és a körülöttem lévő tér is tele van elemi folyamatokkal. Ez a kaszinó hasonlattal élve nem a maradék zseton, hanem maga a játék. És ha többlet energiánk van, akkor az auránk nagy és csillog. Mert az elemi folyamataink ereje kitolja a konfliktusaink határát. És fényes. Ha pedig szürke, vagy éppen nem is látható, akkor több energiát fogyasztunk mint termelünk. Veszítünk, amit nem hagyhatunk. London központja az a kíméletlen aura konfliktus klasszikus példája. Kvantum hatással túltelített. A banki negyed minden négyzetmétere kvantum jelet generál. Számítógépek, mobil telefonok, Ipad-ek, a technológia – ezek mind azt a kvantum teret terhelik, amelyben én mint fizikai én működöm a saját aurámmal, saját lelki zsetonjaimmal. Ez kimerít és óriási erőnlétet igényel. De olyan mint a kaszinó játék, vagy mint minden káros szenvedély: a rabjává leszünk. Ha nincs akkor hiányzik. De nem kell ahhoz nagy városba mennünk, tele van az életterünk kvantum jellel anélkül is. Az a feszültség ami a jelen világunkat terheli az egy kifeszített membránhoz hasonlít, amiben az auránk küszködik a megszámlálhatatlanul sok technológiai kvantum jellel. Ha ez a kvantum alapjel mennyiség növekedik, mert növekedik, hiszen a modern informatikai eszközök egyre növekedő tömeges alkalmazásának korszakát éljük, akkor ez a membrán egyre jobban megfeszül. A konfliktusaink egyre növekednek. Ez még inkább aláhúzza a testi-lelki egyensúly meglétének a fontosságát. 4. A kvantum jövő energiája Élvezem a kutatási eredményeimet. A tulajdonképpeni cél, megtalálni a gyermekeink kvantum jövőjéhez igazodó energia forrást. És meg is fogjuk, mert a fiatal generáció tehetséges, mert ösztönösen magában hordozza ezt a kvantum szemléletet. Nézzük csak meg hogy milyen biztonsággal működteti a számítástechnikát. Világunk energia termelési egyensúlya felborult. Egy káosz. Tudjuk hogy ki kell váltanunk a természetpusztító módszereket, de ez konvencionális úton, hagyományos gondolkodással nem megy. A víz, a szél, a napsugárzás nem lehet még a legeslegjobban megtervezett módon sem a ma még szükséges rosszak teljes kiváltója. Az új energia forráshoz új szemlélet, megújult fizikusi alapállás és megújult gondolkodásmód kell. Más mint a jelenlegi „mindent tudunk, csak a részletek maradtak hátra” álláspont – ami egyébként minden túlhaladott fizikusi korszak téves szemlélete volt. Erről szólnék még pár szót zárásképpen. 5. De előbb pihenjünk egy kicsit Pihenésképpen elmesélem, hogy amikor gyerekkoromban Budapestre vittek a Karácsond-KeletiPuCorvin áruház-öltöny-KeletiPu-Karácsond időszakos projektek alkalmával, akkor a vonaton az járt az eszemben, hogy mi van akkor, ha nem is én megyek a vonattal, hanem én csak ülök az ülésen és maguk az állomások gördülnek a vonat alatt a vágányokon? Vámosgyörk, Hatvan, Gödöllő, meg a
4/5
Kiss Zoltán J Független Kvantumenergia Kutató
többi. De hát a vágányok mindenféle irányban vannak? És nem mehetnek minden gyerek alatt másfelé?! Vagy amikor gimnáziumba menet leléptem Gyöngyösön a buszról gyakran felrémlett bennem, hogy mi van akkor, ha nem is én lépek le a buszról, hanem a járda emelkedik fel hozzám? De akkor a buszmegálló betonja emeli a buszt is?! És minden buszt emel? És minden lelépéskor? 6. A relativitás Einstein a gravitációt is vizsgálta a múlt század elején. Egy teljesen új vizsgálati módszert alkalmazott, ami ámulatba ejtette a világot. Egyszerű dolga volt, mert tulajdonképpen azt mondta amit Newton meg a többiek, csak más formában. Én nem akarom most az időt rabolni az én határozott álláspontom valódiságának és helyességének bizonyításával. Csak arra az egy dologra akarom a figyelmet ráirányítani, hogy ha a földi gravitáció vonz, akkor tulajdonképpen mindent magába vesz. Ha pedig alattunk tágulva gyorsul, akkor mindent magából kiad. Ugyan ez is egy kicsit sántít, de globálisan igaz. És most nézzük meg, hogyha ad, akkor – a nyilvánvaló ásványi kincseinken, az élelmünkön és tulajdonképpen mindenen-mindenen kívül, és azon kívül hogy porból lettünk és porrá leszünk – még mit is ad? Isten Lelkét azt biztosan adja, ahogyan azt Mózes is írja, mert a Föld lelke, az a föld elemi folyamatainak, az elemi evolúciónak a kvantum impulzusa. És az elemi evolúció a plazmával kezdődik és a hidrogén folyamattal végződik és nem fordítva. A Föld auráját, a gravitáció kvantum hatását is szintén adja, mert ez minden elemi folyamat kvantum hatása. A működési adottsága. És az aura pedig, ahogyan arról beszéltünk, az konfliktus érzékeny. Mindkettő kis intenzitású hatás, számunkra messze nem érzékelhető. A relativitás azonban pontosan azért van, az a lényege és arról kell illetve kellene hogy szóljon, hogy hogyan kell ezt kezelnünk. A Föld felszín térideje és a földi plazma-hidrogén evolúció térideje teljesen más. Ami a mi Föld felszíni téridőnkben végtelen hosszú, az a plazma téridejében csak egy szempillantás. Nem abszolút értékekben, hanem intenzitásokban élünk. Ha én a kávémat két korty alatt iszom meg, Te meg négy korty alatt, akkor az én kávéivásom dupla intenzitású. Pedig a kávé mindkettőnk esetében ugyanannyi. Hát így vagyunk a gravitációval is. Ami a plazmának csak egy kortyintás, az nekem a Föld felszínén megszámlálhatatlanul sok. Én ugyan ezt nem érzékelem, de a plazmának mégis úgy tűnhet hogy én nem is iszom kávét. Pedig iszom, csak ahogyan én iszom, az számára kivárhatatlan, mert végtelenül lassú, mert végtelen kis intenzitású. Hát akkor csak gyorsítsuk fel, hogy a gyorsítás eredményeként azt az intenzitást kapjuk, ami ahhoz a földi aura konfliktushoz kell, ami nekünk az energiát termeli. Ahogyan a gravitáció és a napsugár kvantum hatásának természetes konfliktusa a fényt generálja és a forgást okozza, úgy egy másik fajta, általunk mesterségesen gerjesztett konfliktus energiát termelhet. És nem semmisít meg és nem is áldoz fel semmit. Ez egy olyan energia forrás, ami mindent kiválthat, ami itt van körülöttünk és itt van mindenhol, csak még nem látjuk. Fel kell hozzá nőni, illetve ki kell azt érdemelni. Ez is a könyv üzenete. 7. Hálás vagyok a figyelmetekért Mert mindezeket kinek mondhattam volna el, ha nem a barátaimnak
5/5
