Veres Emese-Gyöngyvér
A kutatás témája: Az I. Világháború Erdélyre vonatkozó adatai a bécsi levéltárakban és könyvtárakban Néprajzi kutatásaim során a Barcaságon elsősorban a népszokásokra, a közösségi alkalmakra összpontosítottam, ezért gyűjtőmunkám kezdetén az egyéni történetek, sorsok csak véletlenül kerültek felszínre. Azonban épp az ilyen véletlenek irányították figyelmemet olyan történelmi eseményekre, amelyekről felnőttfejjel is csak gyűjtéseim során hallottam először, ilyen az 1916-os román betörés és az azt követő menekülés. A barcasági terepmunkák során további adatok és írások kerültek elő – gyásztávirat szövege a frontról, hadi- és fogságnaplók, fronton írt versek, visszaemlékezések –, amelyek egyre inkább túlmutattak a szokáskutatáson. Bár „… mikor Oláhország háborut izene” – A barcasági csángók kálváriája című kötetem az 1916-os menekülésről 2008-ban jelent meg, a forrásanyag, a történetek azóta is továbbszaporodott. 2013-ban Fóris István: Életem jelentékeny napjai című kötetének túlnyomó része az olasz fogságról szólt. A kötet megjelenése után több adatközlő jelezte, hogy édesapjának, nagyapjának naplója vagy visszaemlékezése került elő. Továbbá, ha a helyi – hétfalusi – sajtóterméket (különböző evangélikus újságokat, a Csángó naptárakat), vagy az egyházi levéltári adatok nézem, mindig előkerülnek adatok, utalások a háborús körülményekre. A térséget illetően azonban összesítés nem született. Mindössze egyetlenegy olyan nyomtatott anyagot találtam, amely összesített adatokat közöl a barcasági csángók részvételéről a háborúban. A cikk 1924-ben jelent meg a Csángó naptárban, Bálint András tanító, helytörténész tollából. A barcasági csángók a világháborúban című írásában Bálint András elsősorban azoknak állít emléket, akik életüket vesztették a különböző harctereken, illetve akiket eltűntnek nyilvánítottak. A II. világháború elesettjeiről még hasonló összesítés sem készült. Mivel az elmúlt két évtizedben igen sok terepmunka alkalmával – néhányszor a Klebelsberg Kunó-Ösztöndíj segítségével – több erdélyi intézményben is végeztem kutatásokat, a talált adatok már további monarchiabeli források kutatását igényelte. Ezért választottam 2014-ben a bécsi intézményeket. A kutatás időpontja: 2014.09.1-30., 2014.11.01-30.
A Collegium Hungaricum szobáinak telítettsége ezúttal nem tette lehetővé, hogy a kutatást két egymást követő hónapban végezzem. Esetemben ennek azért is volt most előnye, mert október hónap folyamán ismét Brassóba utaztam, ahol pontosítani tudtam a levéltárban lévő adatokat pl. a brassói gyalogezredet illetően, illetve az adatközlőkkel való beszélgetések során néhány katona neve is felmerült, és novemberben, Bécsben kikereshettem nevüket a veszteséglistákról. Kutatás helyszínei: Bécs: Haus-, Hof- und Staatsarchiv Kriegsarchiv Allgemeines Verwaltungsarchiv/ Finanz und Hofkammerarchiv A levéltár könyvtára Osztrák Nemzeti Könyvtár Az Osztrák Állami Levéltár két intézményének – Haus-, Hof- und Staatsarchiv (HHStA); Kriegsarchiv (KA) – forrásanyagának kutatásakor szembesülnöm kellett azzal a ténnyel, hogy eltérő szempontok szerint kell összeállítani a kutatói kérdéseket is, még ha a kiindulópontot közös keresőszavak alkották, első lépésként természetesen a levéltár honlapján. Az első napokban az anyag mennyiségét és milyenségét térképeztem fel, elsősorban a Brassó, Barcaság, Erdély, illetve a konkrét hadiesemények, mint román betörés, erdélyi hadszíntér, internáltak, foglyok keresőszavak alapján. Míg például a Barcaságra (Burzenland) vonatkozóan egy, Brassóra 75, Erdélyre 1500 találatot adott ki a levéltár keresője. Az összetett keresés nem midig vezetett eredményre. Mivel ekkora adathalmazt átnézni jelentős időbe telt volna, az egyértelműen használható források kiválasztása után sokkal inkább célravezetőnek bizonyult számomra a honlap területi keresője (Archivplansuche), illetve a nyomtatott vagy gépelt fondjegyzék, amely természetesen a témakört, nem kimondottan a területet jelölte. A segítségkérés esetében a HHStA, de a KA munkatársainak is első kérdése többnyire az volt, hogy hol a Barcaság? Ez jól jelezte azt is, hogy ugyan az erdélyi anyag lelőhelyében tudtak segíteni, ám az anyagot nem látták át. Ebben azonban hathatós segítséget nyújtott Oross András, a levéltár magyar referense, aki szeptember közepén érkezett Bécsbe. Úgyszintén a világháborús anyag jelzeteit illetően is, sőt, azt kell mondanom, hogy amennyiben tőle nem kaptam volna útmutatást, szinte dolgom végezetlen jöttem volna vissza. 2
Éppen ezért javaslom a Bécsben kutatni szándékozóknak, hogy amennyiben módjuk van rá, előzetesen tájékozódjanak a magyar referenseknél, esetleg még itthonról, így a kinti kutatóidőt jobban és hatékonyabban lehet beosztani. Amint említettem, a román betörést, a foglyokat, internáltakat és egyáltalán az erdélyi hadszínteret illetően a kiindulópontot a honlap nyújtotta. Bár ennek nyomán sikerült néhány igen fontos anyag birtokába jutni, mégis a nyomtatott fondjegyzék (Mitteilungen des Österreichischen Staatsarchiv – Sonderdruck) igazított el. Az Administrative Registratur F jelzetű iratcsomóinak száma azonban igen nagy. Az egyes témaköröket illetően – veszteségek, internáltak, foglyok, civil ügyek, túszcsere, stb. – az ország (jelen esetben Románia), valamint az évek szerinti bontásban lehet áttekinteni. Olykor azzal szembesültem, hogy a jelzet szerinti indexben szereplő iratok nem találhatóak meg a dobozban, pl. az F42/67 kartonból éppen a bukaresti anyagok hiányoznak. Ezek az iratok már 1918-ra vonatkoznak, amikor ugyan iktatták az iratokat, de nem fűzték le. Az iratok tartalmilag igen változatosak. Éppen az említett F42 jelzetű csomóban találhatóak veszteséglisták éppúgy, mint pl. a Nemzeti Múzeum háborús gyűjteményének gyűjtőkörére vonatkozó irat (66 karton). Továbbá a Rumänienfeldzug, azaz román hadszíntér keresőszó nyomán olyan fényképalbumok is előkerültek, amelyek inkább a néprajzkutató számára voltak érdekesek, és kevésbé a hadtörténészek vagy történészek számára. Így például a Máltai Lovagrend kórházvonat-parancsnokának, gróf Folliot de Crenneville-Poutet albumaiban az érintett erdélyi városok jellegzetes épületeiről vagy Erdély népcsoportjairól is találunk fényképeket vagy képeslapokat. A magam témáját illetően nem tartottam szükségesnek, hogy az albumokhoz tartozó jelentéseket is kikeressem, ám a kórházvonat személyzetének munkáján keresztül minden bizonnyal találunk magyar anyagokat is. Az átnézett iratanyag nyelve túlnyomórészt német, bár a Romániából érkező iratok nyelve részben francia. A román betörést követő menekülésről szóló magyar belügyminiszteri vagy miniszterelnöki jelentések nyelve is német. Ezek egyértelműen a magyar jegyzőkönyvek fordításai. Úgyszintén találtam olyan hűségnyilatkozatokat (Torontál vármegyei románok részéről), amelyek németnyelvűek, ugyanakkor korábbi kutatásaim során a Magyar Országos Levéltárban ugyanezeket a szövegeket magyarul is olvastam, akárcsak Sándor János belügyminiszter levelét, amelyben megköszöni Ferenc József császár 100 ezer koronás adományát. Ami az 1916-os erdélyi menekülteket illeti, a néhány jelentésen túlmenően nem találtam más anyagot. Elképzelhető azonban, hogy az F jelzetű iratcsomókból még előkerülhetnek újabb adatok. Mivel ezekhez a forrásanyagokhoz viszonylag későn jutottam Oross András útmutatása nyomán, illetve mivel – mint már jeleztem – igen terjedelmes 3
anyagról van szó, csak töredékét tudtam átnézni. Ennek az anyagnak a kutatását alkalomadtán folytatni szeretném. A Hadtörténeti Levéltárban (KA) való kutatáshoz már jó gyakorlat volt a korábbi budapesti kutatásom, ahol tapasztalnom kellett azt, hogy hadi eseményekre a legritkább esetben lehet rákeresni, elsősorban csapattestek anyagán keresztül lehet az adott témához jutni. Így kiindulópontként az 2. gyalogezred anyagát kívántam átnézni, már csak azon okból kifolyólag is, mert barcasági férfiakat elsősorban ebbe az ezredbe sorolták be. Ebben az esetben a levéltár honlapja igen hasznosnak és eligazítónak mondható. Emellett szabadpolcon vannak a könyvalapú jegyzékek is, amelyekben tovább lehet keresni. Az itteni munka során két gonddal szembesültem. Az egyik a fénykép-anyag zárolása. Mivel az évfordulóra való tekintettel, a levéltár folyamatosan digitalizálta anyagát, amely a http://wk1.staatsarchiv.at virtuális kiállításban meg is tekinthetően, az anyag nem kutatható fizikálisan. Ennek ellenére a Romániára, illetve az erdélyi színtérre vonatkozó anyag 7 dobozából 5-öt áttekinthettem, de mindössze ezeket. A másik gond az volt, hogy a napi tájékoztató szolgálatot ellátó levéltárosok a legritkább esetben tudtak segíteni katonai kérdésekben. A válasz gyakorta a „nem az én területem, nem én vagyok a referens” volt. Úgyhogy ebben a kérdésben szintén a magyar munkatársak segítettek legtöbbet. Főleg olyan esetben, amikor pl. az ezred halotti anyakönyvét csak külön díj mellett tekinthettem volna meg az anyag referenségének szobájában, ám az illető referens éppen szabadságát töltötte. Nem derült ki számomra, hogy mi az oka annak, hogy az anyakönyvek nem megtekinthetőek (miközben egyébként maga a levéltár igazgatója, dr. Christoph Tepperberg javasolta), ugyanakkor az egyes katonák cédulái igen, amelyek ugyanazokat az adatokat tartalmazzák. A cédulakatalógusban való kutatás hátránya egyébként az, hogy a több milliónyi adat között kutatni igen időigényes, illetve ugyan betűszerinti elrendezésben találjuk őket, ám ezeket a betűket ez esetben fonétikusan kell értenünk. Éppen ezért a veszteséglisták elkészítése érdekében a munkát egyértelműen az ezred halotti anyakönyve jelentette. Itt külön köszönettel tartozom Kiss Gábornak, aki kérdéseimre készségesen válaszolt, és eligazított a munkában. Az anyag kutatásával kettős célt szerettem volna elérni. Részben a román hadüzenet és az azt követő menekülés kérdéséhez további adatokat találni, illetve az 1916. október 8-i brassói csata körülményeit pontosítani. Másrészt a barcasági csángó katonák adatbázisát létrehozni. Ez utóbbi teljesen lehetetlen, és nemcsak esetemben, hanem a legtöbb utódállam magyarságát tekintve, ugyanis az egyes katonák adatlapja az utódállamokban maradt, jelen esetben, Brassóban. Tehát hiába találtam meg egy katonát, akinek a jellegzetes családneve valószínűsíti csángó származását, ha nem lehet visszakeresni azt, hogy honnan származik, 4
mikor
született,
mikor
vonult
be.
A
hadszíntéri
jelentéseken
(Regimentsbefehl,
Kommandobefehl) legtöbbször akkor találunk adatokkal ellátott neveket, ha az illető eltűnt. A több száz átnézett jelentésben elesett, eltűnt, kitüntetett katonák nevét a továbbiakban az egyes katalógusadatokkal kell összevetni a pontosítás végett. (Időközben az is kiderült, hogy a Brassó megyei állami levéltárban sincsenek meg ezek a katonai adatlapok. Amennyiben nem kerültek el a Pitesti-i Katonai Levéltárba, úgy valószínűleg elveszettnek tekinthetjük őket.). A másik esetben leginkább a brassói csatában fontos szerepet játszó Cseh Lajos hadnagy szerepére voltam kíváncsi, az ő személyén keresztül gondoltam újabb adatokkal gazdagodni. Bár személyi anyagának Bécsben kellett volna lennie, az 1930-as években kiemelték, és Budapestre került. E tekintetben leginkább a fényképanyag volt kiegészítő, de egy-egy jelentés is szolgáltatott új adatot, elsősorban a román csapatok erdélyi működéséről. Az átnézett anyag természetesen itt is zömmel németnyelvű, akadnak azonban háromnyelvű (magyar, német, román) felhívások, jelentések is, ezek elsősorban nyomtatványok. Természetesen mindkét gyűjteményben olyan anyagokat is igyekeztem átnézni, amelyek korábbi kutatásaim kapcsán merültek fel vagy a disszertációmhoz (Divatos-e a koporsó? – A barcasági csángók temetkezési szokásai) kapcsolódnak, így elsősorban II. József idevágó törvénykezéseit, egykori térképeket, vagy Ferenc József által adományozott kitüntetések hátterét. Ezen anyagokban észrevehető, hogy a magyar nevek gyakorta helytelenül szerepelnek, pl. Barca hídja mit Tarcza Brücke, vagy a Kronstadt címszó alatt szereplő térképek nem Brassóra, hanem a lengyelországi városra vonatkoznak. Összességében elmondható azonban, hogy a kezdeti nehézségek ellenére a második hónapra már kialakult a keresési rutin, átláthatóvá vált az anyag, ám töredékét sikerült átnézni. Minden egyes iratot fénymásolni lehetett, így az itthoni feldolgozást ez megkönnyíti. Ami az Osztrák nemzeti Könyvtár anyagát illeti, igen sok meglepetésben volt részem. Több olyan 18–19. századi brassói vagy Brassót, a Barcaságot érintő kiadványra bukkantam, amelyekről korábban tudomásom sem volt. A központi olvasóteremben a könyveket, újságokat fénymásolni lehet, illetve egyetlenegy gépnél a folyóirat-olvasóban szkennelni is. Az egyéb gyűjteményekben (Kézirat- és régi könyvek gyűjteménye, grafikai gyűjtemény, térképtár – ezeknek külön nyári és téli nyitva tartása van, érdemes odafigyelni erre) minden egyes másolatot külön rendelni lehet, igen borsos áron (25-35 euró). Folyamatosan digitalizálják a régebbi kiadványokat is, így a régi könyveket már ebben a formában is meg lehet tekinteni. Az I. világháború fényképanyagát is megtaláljuk a könyvtár honlapján, igen sokszor átfedésben a Hadtörténeti Levéltár anyagával. Itthoni kutatásra ez tökéletesen alkalmas. Szintén digitalizált formában kutathatóak a veszteséglisták is, a kereső is egészen 5
jól használható. Tökéletesen kiegészíti a levéltári anyagot, de a Széchényi Könyvtár anyagát is, ugyanis Meisel, brassói plébános vagy Herfurth evangélikus lelkész túszejtésének története Bécsben németül, Budapesten magyarul található, hiszen Brassóban mindkét nyelven megjelentették. Az azonban megfigyelhető, hogy egy-egy német katona leírásában, naplójában Erdélyben elsősorban a szászság jelenik meg, igen kevés – esetleg csak jelzésértékű – szó esik a magyarokról és románokról. Átnézett jegyzékek Haus-, Hof- und Staatsarchiv Ung. Ministerratsprotokolle 1916, 35 karton A szeptember 1-jei keltezésű jegyzőkönyvek még nem említik a betörést, Krassó-Szörény megye esetleges kiürítéséről beszélnek. A menekültügy a szeptember 18-i, október 13-i és november 1-i jegyzőkönyvekben fordul elő. Ezek a magyar jegyzőkönyvek fordításai. HHStA PA I. 884-15/1916 jelzetű iratcsomóban a Romániába elhurcolt túszok hazaengedéséről szóló levelezéseket, táviratokat találjuk. A Pressestimmungen 1916 HHStA MdA Zeitungsarchiv 163-7 jelzetű iratcsomóban a monarchia katonáival, a különböző hadszínterekről, csatákról a különböző külföldi újságokban megjelenő hírek és fordításai találhatóak. A kutatott témát illetően ezek a sajtóhírek nem nyújtottak többletinformációt.
Administrative Registratur F42 – Krieg 1914 (Urlaube, Varia, Verlustlisten, Varia) Karton 66/118 Kriegshundepostkarten in Ungarn: az említett képeslapok forgalmazásának tiltása 121 Kriegssammlung der Bibliothek des ung. Nationalmuseums: a gyűjtőkör megfogalmazása A 67-es dobozban lettek volna a Bukaresttel, románokkal kapcsolatos iratok, ám ezek hiányoztak. Továbbá a külföldön rekedt katonák és munkások ügyéről, a hadigépezet hazaszállításáról szóló iratok, hadirokkantakról szóló iratanyag található. Karton 17: Jegyzékek az elesettekről, sebesültekről és egyéb személyi ügyekről 6
F36/475 Kriegsgefangene – Rumänien A legborzalmasabb internáló- és fogolytáborban Sipoten jártak a Vöröskereszt munkatársai, és felmérték a helyzetet, az elhunytakról, ott lévőkről jegyzéket készítettek. Az irat szerint az ott lehunytak halotti bizonyítványát a jászvárosi román Vöröskereszt őrzi. (A továbbiakban ennek az anyagnak a felkutatására is kísérletet teszek.) A 13-as lista a hadifoglyok (szám szerint 1881), a 8-as a civilek neveit tartalmazza. (A haláltábor borzalmairól még az unokák is mesélnek, több szóbeli anyagot sikerült összegyűjteni. Ezért is tartom nagyon fontosnak, hogy ez az összesítés előkerült). F9/47 Konzuláris ügyek, ebben rengeteg határátlépési vita a háború kitörésének pillanatából, illetve későbbi évek során. HHStA PA I. 884, Románia, 1914-1917 Doboz tartalma: Bukovinai ügyek, gabonaszállítmányok, internálás Slobozia-n, bukovinai menekültek 1916 júniusában, romániai internáltak 1916 novembere után, fogolycsere. (Mivel a bukovinai menekültek kérdése sem feldolgozott, ebben a dobozban fontos adalékokat találunk a kérdéshez). Patente und Zirkulare, II. József, St. R. 20 1780-82 Elsősorban a temetkezést és anyakönyvezést célzó rendeleteket néztem át. 1886-ban a barcasági magyar evangélikus gyülekezetek kiváltak a szász egyházból, 1887-ben a kiválást a császár engedélyezte. A kiválás körülményeiről a jegyzék a KZ 1887/14-es dobozban található. A KZ 1916/1516-1517 szám alatt található Ferenc József császár ánakfent említett adomány köszönőlevele.
Kriegsarchiv Operative Akten 1916 (KA FA NFA BK 141. I. Brig 1302) Az iratcsomóban határvédelmi előírásokat találunk, kelt. 1916. aug. 21. Különböző jelentéseket már az erdélyi harcok idejéről Fogaras és Kőhalom környékéről, ezekből idézek egy részletet: „71. div. Kdo. 29/VIII 9 h
7
A sarkaiczai csendőrörs kivételével a tőlünk nyugatra lévő örsök be lettek vonva, a határt Fogarastól délre és délnyugatra tehát senki sem őrzi. A legközelebbi parancsnokság a nagysárosi csendőr parancsnok Sikorsky százados. Ez jelenti, hogy az ellenség Felek-hez közel van. A Lober féle dandárparancsnokság Nagytalmácsról Földvárra, majd onnan ismeretlen helyre távozott. Nagyszebennél helyzet ismeretlen. Pappházy csoportnál az arczvonal előtt csend van, helyzet változatlan. A jobb szárny ellen csak kisebb osztagok nyomultak előre, vissza lettek vetve. 82ik ezredtől még csak 3 szakasz nem vonult be. Dandárparancsnokság Ujsinkán marad. 141. dandárpar-ság op. N. b/5 Szept. 3., jelentés, Kőhalomról: Laut Meldung von Aufklärungensabteilungen raubt rumänische Bevölkerung in den aufgelassenen Ortschaften. Abwesenheit von Gerdarmerie in diesen Ortschaften macht sich ungünstig fühlbar.” Fényképek: Rumänien nr. 1-200; nr. 603-801; nr. 802-1002; nr. 1003-1399; nr. 14001499 A dobozokban vegyes képek találhatóak Erdélyből, a királyi Romániából és Bukovinából. Minőségileg két csoportra oszthatóak. Az egyik csoport jó állapotban van, mivel ezeket kartonra ragasztották, és ellátták feliratokkal. A másik csoport, ez van többségben, borítékokban található, és sajnos felkunkorodott állapotban. Amennyiben hagyományos szkennerrel kívánnánk ezeket digitalizálni, akkor semmi gondot nem jelentene az állapot, ám a felülről való megvilágítás miatt ezek másolása nem tökéletes. Az egyik doboz tartalma szerint a fényképek a magyar hadügyminisztériumból származnak, tehát elképzelhető, hogy ezeknek a párjai Budapesten is megtalálhatóak. Igen sok látkép található közöttük városokról, falvakról, a lakosok viseletéről, mindennapjairól, illetve a fronton zajló hitéleti tevékenységekről. Néhány cím: Román asszony csomagol, hogy elhagyja a falut (Románia, osztrák-magyar katonaság megszállása után) A Sósmezőről és Ojtozból menekült lakosokat Bereckben ellátják Tisza István gróf és Sándor János belügyminiszter Bereckben, 1916. nov. 13. 1916. okt. 14., Sósmező, egy román katona által megölt lány Harcmezei oltár Karácsonyi istentisztelet Jakobenyben 8
A bukaresti Luther-gyár A 2. gyalogezred halotti anyakönyve Az anyakönyvben az elhalálozás körülményeit kiegészítik a temetés adatai is. Ezekből kiderült az is, hogy néhány barcasági család megtekintheti a katonai temetőkben nyugvó felmenőinek sírját, amelyről valószínűleg eddig tudomása sem volt. Az itt szereplő katonák adatainak összesítése bekerülhet a Hadtörténeti Múzeum és Intézet által készülő adatbázisba. Az anyakönyvben szereplő neveket az idő rövidsége miatt még nem sikerült összehasonlítani az egyes veszteséglistákon vagy egyéb jelentéseken (Adtk I.R. 2/karton 1, 2; Tagesberichte der AOK KA III. Karton 100) szereplők neveivel.
A.O.K. Operations Akten/100 Az átnézett iratcsomóban elsősorban táviratokat találtam a hadianyagot illetően, de vizsgálati anyag is előfordul. Pl. az 1916.12.31-én Az Est című lapban megjelent Rimnicu Sarat-i csata leírása kapcsán: miként jelenhetett meg a cikk, ki írta, ki cenzúrázta, stb. Feldelaborat von Siebenbürgen KA KPS LB K VII k, 390-1, E, F Az iratanyag a hadtestek és felszerelések szükségességére vonatkozik
Train-Referat (1916), KA FA NFA KK XXI korps 2967 Egy napló Parajdról október elejétől november közepéig, jelentések a lóállományról, az egyéb szükségletekről. Továbbá térképek és tervek különböző korokból Brassót és a Barcaságot illetően Felső-tömös vámház építési terve AVA PKF PS II. A-XV-c/65 Plan der Gegend (Tatrang) KA KPS LB K VII k, 421 E AVA-FHKA-Karten
und
Plansammlung
A-XV-c/37
Hosszúfalu,
A-XVI-c/33
Militärunterkünfte KA Kartensammlung H IV c 54 – 1849 A térképek és tervek megadott jelzetei olykor nem voltak pontosak, így nem voltak megtalálhatóak.
AFA 1848-1849 Karton 1918 Armee-korps unter Puchner: eddig ismeretlen Barcaságra vonatkozó adatokat találtam. 9
Egyházi iratok AVA Kultus Karton 24 sign. B9 Evangelisch Az evangélikus anyag nem vonatkozik a Barcaságra. Az néhány dokumentum elsősorban a Beszterce környéki szász gyülekezeteket célozza. Továbbá egy igen érdekes kéziratot is találtam: Besondere Nachricht von Burzenland, Von Josepho Teutsch, Pfarrer in Honigberg 1761 (KA KPS LB K VII K, 332 E) A további kutatás során kiderült, hogy ez a kézirat megjelent a Quellen zur Stadt Kronstadt egyik kötetében. Az állami levéltár könyvtárában, illetve a nemzeti könyvtárban átnézett könyvek listáját nem kívánom felsorolni, mert több tucatra rúg a számuk. Ezek közül kettőt emelnék ki, amelyek számomra új adattal szolgáltak. Bajnóczy Dési József: A cs. és kir. 71. ho 50 napos mozgó hadműveletei című kötetben az erdélyi menekültekre is kitér. A másik egy imádságoskönyv, amelyet Hubatscek Károly tartalékos tábori lelkész jelentetett meg Polán a hadba menő evangélikus katonák számára Légy bátor, derék, hű! címmel. Ennek egyik kezdő írását kívánom befejezésül idézni: Legyünk hűek Uralkodónkhoz! Hol van a széles világon, aki mint a mi császárunk és királyunk, hasonlóan a régi idők pátriárkáihoz, az ő birodalma népeinek szerető atyja. Szívének hajlamait követve arra törekedett, hogy hazánknak a békés fejlődést biztosítsa, ezért hosszú uralkodása alatt a béke császára volt ő. De tovább ez a békepolitika nem volt folytatható egy olyan ellenséggel szemben, aki minden jóindulatú engedékenységet gyengeségnek tekintett és abból merített bátorságot újabb ellenségeskedésre. Érthetőbb nyelven kellett beszélni. Ezért szólított szeretett uralkodónk minket fegyverre. Mi szívesen kövessük hivő szózatát és hűségét hűségünkkel viszonozzuk. Vagyonunkat, vérünket, Uralkodónkért, Vagyonunkat, vérünket, drága hazánkért.
10
Az átnézett anyag feldolgozását megkezdtem. Első lépésben a digitális másolatokat kell rendeznem, hiszen több száz kép és dokumentumot sikerült másolni. Azonban már most látszik, hogy melyek azok a csapások, amelyeken tovább tudok haladni a későbbiekben a barcasági csángók monográfiájának I. világháborús fejezetének megírásához, mintegy adalékként az erdélyi, illetve egyetemes magyarság történetéhez. Az ösztöndíj időtartama alatt részt vehettem a Grazban megrendezett I. világháborús konferencián (Siebenbürgen und der I. Weltkrieg), amelyre dr. Harald Heppner professzor és a gundelsheimi Arbeitskreis für Siebenbürger Sachsen munkatársai hívtak meg. Az előadásom témája: Die Grosse Flucht der Burzenländer (A barcaságiak nagy menekülése). Számomra ott vált nyilvánvalóvá, hogy az 1916-os eseményeket a szász helytörténészek és kutatók sem dolgozták fel. Azzal a néhány visszaemlékezéssel, leírással rendelkeznek, amelyek 1916 végén, illetve 1917-ben született. A konferencia alkalmával felvetődött annak a szükségszerűsége, hogy magyar és német kutatók közösen dolgozzák fel a kérdést, és 2016-ra adjanak ki közösen egy emlékkötetet. Bécsi tartózkodásom alatt igyekeztem a Collegium Hungaricum, illetve a Történeti Intézet programjairól tudósítani is, az intézmények munkáját a Magyar Rádió műsoraiban megjeleníteni. Dunavarsány, 2015.01.10.
Veres Emese-Gyöngyvér
11
