A kultúra nem ünnepi kabát!

MÉCSVILÁG A Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület Mûhelye

w3.enternet.hu/muveszet

A kultúra nem ünnepi kabát! Tisztelt egybegyûltek! A Mûvészetbarát Egyesület születésnapján és a Magyar Kultúra Napján szeretettel köszöntöm mindazokat, akik együtt ünnepelnek velünk. Miért éppen január 22-e a Magyar Kultúra Napja? Tudjuk, hogy ezen a napon fejezte be Kölcsey a Himnusz megírását. De hogyan vált a Hymnus himnusszá, azaz egy nemzet azonosságtudatát kifejezõ közösségi énekké? Engedjenek meg, egy kicsi történeti visszatekintést! Kölcsey mûve elõtt két középkori eredetû egyházi népének töltötte be a nemzeti ének szerepét: a Boldogasszony, anyánk... Szûzanyához, a magyarok védõszentjéhez fohászkodik, az Ah, hol vagy magyarok tündöklõ csillaga... kezdetû, pedig Szent Istvánhoz és a magyar szentekhez szóló énekünk. Az irodalmi közvélemény hamar felismerte Kölcsey versének jelentõségét, de azt is, hogy nemzeti énekké csak megzenésítés után válhat. Bartay Endre, a Nemzeti Színház igazgatója 1843-ban a Szózat, 1844re pedig a Himnusz megzenésítésére írt ki pályázatot. A felhívásra tizenhárom pályamû érkezett, s a bizottság elnöke, Egressy Béni 1844. június 15-én Erkel Ferencnek ítélte a fõdíjat. Az elsõ nyilvános bemutató július 2án történt a Nemzeti Színházban. Majd elhangzott az ének augusztus 10-én az Óbudai Hajógyárban, a Széchenyi-gõzös avatásakor. Szeptemberben jelent meg a kottája, s a dallam elterjedt az egész országban. A forradalom és szabadságharc idején már nemzeti énekként éneklik. A bukás után betiltják, helyét a császári himnusz, a Gotterhalte veszi át. 1856. május 13-án Szatmárcsekén, a Kölcsey-síremlék avatásakor hangzik fel újra. Amellett, hogy nemzeti imánknak is emléket állítunk ezen a napon, mindenképpen emlékezünk a szerzõre, Kölcsey Ferencre. Arra a Kölcseyre, aki Martinovicsék után és Petõfiék fellépte elõtt a magyar romantika korszakában a magyar irodalom politikailag leghaladóbb költõje. Szerepe legalább annyira beletartozik a kor politikatörténetébe, mint irodalomtörténetébe. A kiterjedt és oly fontos életmûvet egy világéletében gyönge testû, betegségekkel küszködõ, mindössze negyvennyolc évet megélõ, de férfiasan kemény lelkû ember hagyta hátra. Szõdemeter, Álmosd, Szatmárcseke, életének legfontosabb állomásai ide, a Szatmári-Partiumi

részhez kötõdnek. Nekünk itt a keleti végeken, talán azért is annyira fontos ez a januári dátum, mert évrõl évre elismételhetjük: még a Himnuszunk is innen származik! Arról a vidékrõl, ahonnan annyi költõ és író indult el megmutatni, hogy él még a nemzet, nem halt ki a nemzeti öntudat, még csorbítatlan a magyar nyelv! Eljátszom a gondolattal: mit írt volna Kölcsey ma nemzeti ima gyanánt? Ma is emlékezhetett volna a dicsõ történelmi múltra? Nem sütnék-e rá a magyarkodás bélyegét, ha szól az õsökrõl, a dicsõséges hadjáratokról, a nemzet nagyságáról? Szólhatna-e a belsõ viszály erkölcs és társadalomromboló hatásáról? Nem érné vajon az a vád, hogy túl pesszimista, nem bízik a jövõben? Milyen alcímmel lehetne ma "fogyaszthatóvá" tenni a Himnuszt? Bölcskey Gusztáv Szatmárcsekén január 20-án azt mondta: el kell jönnie annak az idõnek, amikor nyilvánvalóvá válik, ki ilyen és ki olyan. Nem lehet maszatolni, két part között lavírozni, tudnunk kell igent és nemet is mondani. "Nekünk ma tudnunk kell igent mondani a történelmünkre, nemzeti értékeinkre, a legnagyobb örökségünkre, az anyanyelvünkre, íróinkra, költõinkre. És tudnunk kell nemet mondani a mindent elborító kulturális szennyre, a globalizáció veszélyeire, a természeti örökségünk tönkretételére, a szándékos butításra. De ki fog tudni igent és nemet mondani? Hogy fog tudni ítélni a felnõtt lakosság azon - túlnyomó - része, amely nem jár színházba, nem olvas könyvet, talán még sohasem volt hangversenyen. Amelynek ezek után marad a televíziózás. Annak kulturális hatása nem lebecsülendõ, legfeljebb e hatás jellege, iránya töltheti el kétségbeeséssel a figyelmes elemzõt. Az okok sokfélék: pénztelenség, az érdeklõdés hiánya, a kultúrán kívüli lét következménynélkülisége. Ezt a folyamatot meg kell állítani! Hiszen a kultúra nem ünnepi kabát, amelyet idõnként, elõvéve a naftalinból, illik magunkra ölteni, hanem végszükség, az egyetlen lehetséges válasz azokra a kihívásokra, amelyekkel most, a 21. század elején szembe kell néznünk" - veti fel ezeket a gondolatokat Harsányi László a Nemzeti Kulturális Alapprogram elnöke. A magyar kultúra napján amellett, hogy visszatekintünk a múltba, a jövõ felé kell néznünk. Mindig az éppen most élõ generációk felelõssége, hogy mit

VIII. évfolyam 1. szám 2008. március

hagynak hátra gyermekeiknek, unokáiknak. A mi felelõsségünk, hogy lesz-e még olyan, aki el tudja énekelni Kodály dalait, hibátlanul mondja el Petõfi Nemzeti dalát, szívbõl jövõen, hangosan énekli a Himnuszt és a Szózatot. "A múlt történéseibõl egy kicsit mindig fölsejlik a jövõ, de annak lényege az utolsó pillanatig rejtély marad. Ezért nincs más választásunk, mint a Jövõben bízva élni a Jelenben, hogy Múlt lehessen belõle"- írja Szörényi Levente De ki adja vissza a hitünket címû kötetében. Hogy tanuljunk a múlt történéseibõl, legyen hitünk a jelenhez és a jövõhöz, kérem, zárásként hallgassanak meg néhány Kölcsey- idézetet, amelyek nem vesztették aktualitásukat 185 év távlatában sem. "Teljes birtokában kell lennie a nyelvnek, melyet a nép beszél: ez az elsõ s elengedhetetlen feltétel." "Meleg szeretettel függj a hon nyelvén! Mert haza, nemzet és nyelv, három egymástól válhatatlan dolog, s ki ez utolsóért nem buzog, a két elsõért áldozatokra kész lenni nehezen fog." "A mûveltség kezdõkorában minden nemesb érzemény és ismeret költõ által énekeltetik. Vallás, philosophia és történettudomány költészet karján léptek fel." "Jelszavaink valának: haza és haladás. Azok, kik a haladás helyett maradást akarnak, gondolják meg: miképen a maradás szónak több jelentése van. Korszerinti haladás épen maradást hoz magával; veszteg maradás következése pedig senyvedés." "A sokaságért híven munkálj.." "Egyesekbõl áll az egész" "Erõs rendület viszi végbe nem egyszer, mit hosszú idõk békésen nem hozhatnak végre" Végezetül, engedjék meg, hogy a számomra legkedvesebb Kölcseyrõl szóló idézettel zárjam ezt a megemlékezést. Sárosi Gyula írta Kölcseyrõl: "Szatmár kér szívet és lelketSzíve, lelke magának Nem vala,- és Isten Kölcseyt adta neki." Kapturné Bíró Beáta (Elhangzott 2008. január 22-én este a Kölcsey szobornál)

Losonczi Léna

A Kármeltõl a Hórebig

(Becsei Miklós lelkész úr szolgálata után) Egyedül maradt Illés-emberek bolyongva élnek, létük rettenet. Kérik az Úrtól a tüzes jelet, s halomra "ölnek" megtévedteket. Aztán lelkükben kél a döbbenet, érinti arcuk a Kármel hegyet. Mikor óhajtja szíved a halált, elküldi hozzád az Úr angyalát Hitet ad, erõt. S a drága eledel, az ige téged odavezet el, ahol Istenünk szelíd hangja kél. Mindig õvele a Hóreben legyél! Budaházi István

Krisztus

Jársz közöttünk most is - meg nem feszítve s nem hisznek néked már a rómaiak sem. Járhatsz mezítláb is, Mester! Taníthatsz, s csoda ha van még, megteheted. Hinni mégiscsak akkor fognak néked, ha ama keresztre újra megfeszítenek!

MÉCSVILÁG

2

Köszönet

az 1%-ért! Hálával tartozunk azoknak, akik adójuk 1%-át ajánlották egyesületünk kultúratámogató, szervezõ tevékenységét segítendõ. 2007-ben 244.987 Ft érkezett ebbõl a felajánlásból számlánkra!

Hírek • Már 2008-ban is többen gondolták úgy, hogy egyesületünk megérdemel némi plusz támogatást a tagdíjakon, a vállalkozók által nyújtott segítségen, és a mindig bizonytalan kimenetelû pályázatokon túl is. Köszönet a Budapesten élõ Tempfli Józsefnek, a havi rendszeres támogatásért, Dr. Hajdu Károlynénak, Katona Istvánnak és feleségének, Tóth Béla kályhásmesternek és feleségének, Podolyák Józsefnek, Szakszonné Csepei Katalinnak és Szondi Bertalannak a nagylelkû segítségért. • Tisztelettel kérjük egyesületünk rendes tagjait, ne feledkezzenek el az ez évi tagdíj (továbbra is évi 2.000 Ft) befizetésérõl. Alapszabályunk szerint március 31-ig van erre lehetõségünk. Természetesen bizonyos késedelem nem jár automatikus kizárással, de ebben a körben a pontosság, vagy az esetleges kilépési szándék közlése elvárható. • InternetVers Fesztivál rendezõi, fõszervezõi egyesületünk Gyõrben élõ tagjai, Faggyas László és Sípos Bea, vagyis a Hangraforgó együttes tagjai. Április 11én, a költészet napján éri el csúcspontját nagyszabású rendezvényük, amelyrõl következõ számunkban részletesebb beszámolót is szeretnénk közölni. • A mátészalkai Eszterlánc óvodában rendkívül magas szintû hagyományõrzõ foglalkozások keretében és szellemében nevelkednek a kicsinyek. Ezúttal állatalakoskodó farsangi szokásokat elevenítettek fel a kicsinyek óvónõik vezetésével. • Elhunyt a neves zongoramûvész, író, volt UNESCO nagykövet, a mátészalkai francia fesztiválok és egyesületünk gyakori vendége, tiszteletreméltó támogatója Fasang Árpád. Emlékét kegyelettel õrizzük. • Tudományos Diákkonferencia és Mûvészeti Fesztivál, valamint Tanárkonferencia került megrendezésre március 11. és 19. között az Esze Tamás Gimnáziumban. A hétköznapi nyelven Esze Napoknak nevezett programdömping keretében jelent meg a Villanások c. irodalmi antológia is diákköltõk írásaiból. A kötet és a rendezvénysorozat részletes bemutatására következõ számunkban kerül sor. A Zenebarátok Kamarakórusa ebben az évben is megtartotta Nagypénteki hangversenyét a Kossuth téri római katolikus plébániatemplomban, ahol természetesen passiót énekeltek.

2008. március

Beszámoló a Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület 2007. évi tevékenységérõl Mint ahogyan egyesületünk alapításakor, s azóta minden évben, most is a Kölcsey szobornál kezdõdött szervezetünk rendes évi közgyûlése. Kapturné Bíró Beáta nagy tetszést arató emlékbeszéde után vonult a megjelent tagság a Mûvelõdési Központba, ahol már kötött napirend szerint kezdõdött el a munka. Sajnos most is emlékezéssel kezdõdött a közgyûlés: Távozott közülünk Rimili Isvánné tagtársunk. A tagság ellenszavazat és tartózkodás nélkül fogadta el a Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület 2007. évi tevékenységének beszámolóját, a közhasznúsági jelentést, s a 2008. évi tervet. Az alábbiakban kissé rövidítve közöljük egyesületünk elnökének beszámolóját.

Legyen az elsõ a köszönet szava

Szerencsére, most is van mirõl beszámolni, tehát élt és dolgozott egyesületünk. Vegyük hát sorra az eseményeket, nézzük meg, kiket, milyen produkciókat, programokat támogathattunk, miket szervezhettünk, s vegyük sorra azt is, hogy kik segítettek minket. Legyen az elsõ a köszönet szava. Egyesületünk 257 rendes tagja tagdíjával, sokan közülük lelkes munkájukkal járultak hozzá tevékenységünkhöz. Köszönet 74 külsõ tagunknak, akik különleges szeretettel fordulnak felénk, s 49 tiszteletbeli tagunknak, akik rangot, országos elismertséget adnak szervezetünknek, s ezáltal városunknak. Köszönet azoknak a támogatóinknak, akik március 17-én, a Szatmári Múzeumban megtartott ünnepélyes rendezvényen újabb három évre vállalták egyesületünk támogatását, összességében, mintegy évi 1 millió forint értékben. (Támogatóink névsora a Mécsvilág 8. oldalán olvasható.). Hálásak vagyunk azoknak a magánszemélyeknek, akik szintén úgy érezték, anyagi támogatásukkal segíthetik munkánkat: Dr. Bereczky Ildikó támogatásának nagysága ritka és igen szokatlan, így külön köszönet jár neki. Rendkívül hálásak vagyunk továbbá Dr. Víga Gyulának, Dr. Hajdu Károlynénak, Tóth Béla kályhásmesternek, Katonáné Erdélyi Alíznak, Tempfli Józsefnek, Szakszonné Csepei Katalinnak, Szováti Tibornak, Katona Istvánnak, Ujhelyi Jánosnénak, Gergely Juditnak, Dr. Hiriczkó Juliannának, Bócsi Zoltánnak, Mónus Béla nagytiszteletû úrnak, Bodnár Imre tisztelendõ úrnak, Szondi Bertalannak, Bakti Zsoltnak, Tóth Zoltánnak és feleségének, Kicsák Józsefnénak, Nagy György nagytiszteletû úrnak és Bõdi Máriának. Tõlük összesen 180.000 forintot kaptunk, de ezen kívül, még volt olyan támogatás is, amely konkrét produkciót segített egyesületünkön keresztül. Errõl is lesz szó késõbb. Köszönet azoknak is, akik adójuk 1 %-ával járultak hozzá sikeres évünkhöz. Így 244.987 Ft érkezett számlánkra. Ha már a pénzügyeknél tartunk, elmondom, hogy városunk önkormányzatának közcélú programokat támogató pályázatán összesen 1.400.000 Ft-ot nyertünk. Ez az összeg szinte teljes egészében a Fényes Napok Fesztiválhoz kapcsolódó programjainkat segítette. A Nemzeti Civil Alapprogram - most elõször - nem tartotta méltónak egyesületünket a támogatásra.

Szerepünk Mátészalka kulturális életében No, de lássunk, hogyan birkóztunk meg, ennek a jelentõs bevételnek az elköltésével. El sem hiszik, milyen

könnyen ment! A lényeg persze az, hogy vajon tényleg olyasmire fordítottuk-e az egyesület pénzét, ami vállalt értékrendünknek megfelel, s amivel segítettük városunk kultúrabarát közönségének épülését. Vegyük sorra: Az elmúlt évben is négy alkalommal jelent meg egyesületünk lapja a Mécsvilág Köszönet a fõszerkesztõnknek Szondi Erikának, s a szerkesztõség tagjainak, s azoknak, akik fontos és értékes írásaikkal idõrõl idõre megörvendeztetnek minket. Folyamatosan mûködik internetes honlapunk is, s szinte mindig napra kész információkkal látjuk el az érdeklõdõket. Sokan tudják már, hogy egyesületünk hírlevele házhoz hozza azoknak a programoknak a hírét, amelyek színvonala, értékrendje vállalható számunkra, függetlenül attól, kik az esemény szervezõi. Partnerszervezeteink gyakran kérnek minket üzenetek, meghívók továbbítására, s mi ennek szívesen teszünk eleget. Ha már az internetnél tartunk, a iwiw nevû közösségi portált is hadd említsük meg, ahol egyesületünknek már több mint 1.000 ismerõse van. Nagyon sok információt kapunk és küldünk ezen a fórumon is. Három, országos figyelmet és színvonalat elérõ verseskötet jelent meg az elmúlt évben Mátészalkán élõ költõk tollából. Nagyon örülünk, hogy mind Losonczi Léna, mind Oláh András, mind pedig Kürti László könyvét jelentõs mértékben támogathattuk. Bócsi Krisztián készülõ Szatmár c. kötetének is folyamatosan segítõi lehetünk. Szívügyünk továbbra is városunk kórusainak támogatása. Több mint 100.000 Ft-tal járultunk hozzá az Ádám Jenõ Pedagóguskórus és a Zenebarátok Kamarakórusának múlt évi mûködéséhez. A Mátészalka Retró címû film elkészültét 80.000 Ft-tal támogattuk. Rövidesen megjelenhet a régi Mátészalkát bemutató film, amely Torma Sándor régi felvételeinek felhasználásával készül az M1 Televízió stúdiójában. Másik féltve õrzött programsorozatunk, az Esze Tamás Gimnáziummal közösen jegyzett Filmklub és a nyári Filmtábor 2007-ben is jelentõsen járulhattunk hozzá ezen programok sikeréhez. A mátészalkai könnyûzenészek támogatásában is jeleskedhettünk. Az Athom és Back nevû rap formáció lemezét és a G-Jam Project együttes szokásos decemberi koncertjét segítettük. Külön figyelmet érdemel a támogatásnak az a módja, amelyet az Unicum Plus Band együttes esetében alkalmazunk. Az egyesület saját forrásából szinte semmit nem adunk az említett formációnak, de számlánkon gyûjtjük a nekik felajánlott támogatásokat, számlát adunk egyes fellépéseik alkalmával, s a kapott tiszteletdíjukat is bevételezzük. Ezt kö-vetõen -mondjuk lemezük kiadása kapcsán - számla ellenében kifi-zetjük költségeiket, kisebb eszkö-zöket, hangszereket vásárolunk nekik. Kapcsolatrendszerünkkel segítjük úgynevezett marketing-tevékenységüket. Ezt a támogatási formát a Zenebarátok Kamarakórusa esetében is alkalmazzuk, s hadd hívjuk fel most mások figyelmét is erre. Sok alkotó, társaság nem jogi személyként mûködik, így a számlaadási, számlavezetési képességük hiányában gyakran hátrányba, nehéz helyzetbe kerülnek. A támogatók is szívesebben segítik õket, ha egy közhasznú egyesületen keresztül

tehetik azt, hiszen így jár nekik az adó-alapot csökkentõ adóigazolás is. Az törvényességi és pénzügyi mûködés pedig az egyesületünk feladata, így mûvészeti tevékenységüket gondtalanul folytathatják. Másképp segítjük a mátészalkai break-táncosokat, és a Közel 10 nevû zenekart. Nekik ellenszolgáltatás nélkül biztosítunk próbahelyiséget a régi MHSZ épületben lévõ tulajdonrészünk helyiségeiben. Szintén itt tárolja díszleteinek egy részét a Városi Mûvelõdési Központ. Jótékonysági bálokon - felkérésre gyakran ajánlottunk fel, fõleg könyvekbõl, cd-kbõl, kazettákból álló ajándékcsomagot. Segíthettük a Szatmári Múzeum két programját is. A Múzeumok Éjszakája c. rendezvény és a Görgényi kiállítás kapcsán fõleg adminisztrációs tevékenységünk volt hasznos.

Rendezvények, amelyek a nevünkhöz kötõdtek

• A már korábban is megemlített Filmklub c. sorozat, amelyet már évek óta az Esze Tamás Gimnáziummal közösen szervezünk, nagyon sok látogatót vonz. Dr. Telkes Lászlóné irányítása mellett, Dr. Hamar Péter filmesztéta közremûködésével 2007-ben, két sorozatban, összesen 11 filmet láthattak az érdeklõdõk. • Márciusban került sor arra az ünnepélyes aktusra a Szatmári Múzeumban, amelynek keretében Szabó István polgármester úr és 18 már korábban felsorolt mátészalkai vállalkozás vállalta további három évre egyesületünkön keresztül a város kulturális életének támogatását. A rendezvény díszvendégeként köszönthettük Kepes Andrást is. A neves televíziós személyiség beszédet mondott, méltatva az országban is egyedülálló együttmûködést. Másnap este a Városi Mûvelõdési Központ kamaratermében amolyan rendhagyó Desszert esten láthattuk vendégül õt. • Március 23-a rendkívül jeles nap volt egyesületünk, s a város életében. A világhírû építészt, Makovecz Imrét láthattuk vendégül a Szatmári Múzeumban, ahol kiállítását nem kisebb személyiség, mint Osskó Judit nyitotta meg. Az estnek volt még egy szintén Kossuth-, és Príma Primissima díjas díszvendége is Melocco Miklós szobrászmûvész személyében. • Áprilisban a Muzsikás együttes volt a vendégünk: Ezúttal azonban nem nyilvános elõadásra került sor a színházteremben, hanem két, egymást követõ rendhagyó énekórára. Az egyiknek az Esze Tamás Gimnázium, a másiknak pedig a Képes Géza Általános Iskola tanulói voltak a vendégei. Közel ezer diák élhetett át fantasztikus élményeket. • Májusban ismét egy világhírû mûvész volt a vendégünk. Sebestyén Márta a Kossuth téri református templomban lépett felt teltház elõtt. Kísérõivel, Szokolay Dongó Balázzsal és Bolya Gergellyel mindent megtettek azért, hogy soha ne felejthessük el azt a csodálatos estet. • Még mindig május, és egy könyvbemutató a Városi Könyvtárban. Dr. Hamar Péter Móricz Zsigmond utolsó szerelmérõl írott könyve hatalmas siker volt országszerte. Büszkék vagyunk rá, hogy egyesületünk tiszteletbeli tagja, filmklubjaink vezetõje körünkben is bemutatta munkáját. Remek hangulatú beszélgetés keretében idézte fel a könyv születésének körülményeit.

• Augusztus 19-én estére terveztük, hogy egy gyertyás emlékmenet keretében avatjuk fel, - halálának napján - városunk jeles szülöttének, Képes Gézának szülõházán elhelyezett emléktáblát. A rég nem látott vihar és orkánszerû szél keresztülhúzta számításainkat, de másnap este, a nemzeti ünnep hivatalos részének befejezése után, százak zarándokoltak el a József Attila utca végén található házhoz, ahol végre megtarthattuk a megemlékezést és táblaavatást. • Szeptember elsõ napjaiban már a Fényes Napok Fesztiválhoz kötõdõ programjainkat bonyolíthattuk. Tátrai Tibor és Szûcs Antal Gábor latin gitárestje fantasztikus hangulatot és szûnni nem akaró tapsot eredményezett a zsinagógában. • Másnap ugyanott már Horgas Eszter fuvolamûvésznõ adott káprázatos koncertet. Zenekarának tagjai - Vukán György, Hárs Viktor és Mohay András - szintén világhírû muzsikusok, így a frenetikus siker most is garantált volt. A fesztivál egyik nagyon érdekes színfoltja volt a két karikatúra-rajzoló, akik két napon át ellenszolgáltatás nélkül készítettek portrét az érdeklõdõ városlakókról, vendégekrõl. Mindketten az ország legjobbjai ebben a mûfajban, s mindketten egyesületünk meghívására érkeztek a fesztiválra. Igen, Tónióról az Uborka-figurák rajzolójáról és Zsoldos Péterrõl van szó. • Októbert írtunk már, amikor a KFT együttesbõl jól ismert Bornai Tibort láthattuk vendégül. A kiváló szerzõ, énekes, költõ és szövegíró estjére a Városi Mûvelõdési Központ kamaratermében került sor. A hangulatra jellemzõ, hogy a másfél órás program után a közönség még újabb egy órára visszacsábította a mûvészt. • Október 24-én a Kõszikla Keresztyén könyvesbolttal rendezhettük közösen irodalmi estet Wass Albert emlékére. Ebben a mûfajban ritkán jön össze több mint kétszáz fõs hallgatóság. Ezúttal ez történt. • Szabó István polgármester úr meghívására érkezett városunkba december 10-én a világhírû Cantemus Vegyeskar, Szabó Soma karnagy vezetésével. Polgármester úr egyesületünket kérte fel a koncert megszervezésére. A Kossuth téri római katolikus templomban telt ház elõtt adott adventi hangverseny szinte ámulatba ejtette a közönséget. Különleges érzés volt így készülni a karácsonyra. • Végül néhány szót a részben tulajdonunkban lévõ ingatlanról, az egykori MHSZ épületérõl. További erõfeszítéseket teszünk az elidegenítés ügyében, eddig sikertelenül. Párhuzamosan azonban dolgozunk régi tervünk a Képes Kávéház megvalósításán. Makovecz Imre már elkészítette az épület terveit. Valószínûleg ebben az évben elvi építési engedélyt is kérhetünk. A kávéház-szakma legnagyobb tekintélyével, Saly Noémival is kapcsolatba léptünk, aki lelkes támogatója, segítõje ügyünknek. Talán 2008ban jelentõsebb elmozdulás lehet végre ebben az ügyben. Megköszönöm az egyesület tagjainak az elmúlt évi munkát, figyelmet. Kérek mindenkit, folytassuk ugyanebben a szellemiségben és lelkesedéssel tevékenységünket, hiszen az elmúlt évek bebizonyították, hogy szükség van ránk. Mátészalka, 2008. január 22. Dr. Cservenyák László, elnök

MÉCSVILÁG

2008. március

3

Mit tervezünk 2008-ra?

Március 15.

Elhangzott egyesületünk közgyûlésén

Évrõl évre megfogadjuk, hogy kissé visszafogjuk magunkat, már ami a rendezvényszervezést illeti, ugyanis a város kulturális közintézményei, civil szervezetei bõséges kínálattal látják el városunk mûvészetszeretõ polgárait értékes, érdekes programokkal. Aztán, be kell látnunk, hogy olyan különlegességekrõl, csemegékrõl, amelyeket az igazán ínyenc mûvészetbarátok kedvelnek, mégiscsak nekünk kell gondoskodnunk. Egy percre sem szabad azonban megfeledkeznünk a mátészalkai mûvészek, mûvészeti közösségek, produkciók támogatásáról, s ezekre bõven hallottak példákat Cservenyák elnök úr beszámolójában az elmúlt évet illetõen is. Nézzük, hát miben is gondolkozunk az új évben, elõrebocsátva, hogy bizonyos improvizációs lehetõséget is vállalnunk kell. Közgyûlésünk utáni elsõ programunk valószínûleg egy rangos irodalmi est lesz itt a mûvelõdési központban. Három kiváló, Mátészalkán élõ költõ, Losonczi Léna, Oláh András és Kürti László jelentkezett az elmúlt évben új kötettel, amelyeknek már rangos országos bemutatói is voltak, s, most az itthoni közönség is megismerheti a legfrissebb alkotásokat. Az est házigazdája, a Mécsvilág fõszerkesztõje várhatóan Szondi Erika lesz. A Szatmári Múzeummal szervezzük közösen Oszter Alexandra képzõmûvészeti kiállítását, s február 10-én egy jótékonysági koncertre is sor kerül. Dr. Bereczky Kálmán fõorvos úr és zenekara, a Bereczky Band a Mátészalkán felállításra kerülõ Wass Albert szobor pénzügyi támogatását ajánlotta a koncert bevételével.

Egyesületünk a koncert szervezését vállalta magára. Tavasszal várjuk Mátészalkára a neves színmûvészt, Mácsai Pált, aki rendhagyó irodalom órát tart az Esze Tamás Gimnáziumban, este pedig beszélgetõs rendezvény vendége lesz a kamarateremben. Régi vágyunk teljesülhetne, ha sikerülne Gyémánt László festõmûvész kiállítását megszerveznünk. Ezúttal Dr. Czeizel Endre genetikussal közös, könyvbemutatóval összekötött programban gondolkozunk. Városunk fõépítészének, az Ybl-díjas Zsigmond Lászlónak a kiállítása is a tavaszi programok között lesz. Az a bizonyos nap majd az építészet jegyében telik el, hiszen a népszerû televíziós szerkesztõ, Osskó Judit építészekrõl szóló könyvét is ekkor mutatjuk be, természetesen a szerzõ jelenlétében. Biztosnak látszik, hogy májusban ismét Varnus Xaver koncertet szervezhetünk Mátészalkán. A helyszín ismét a Kossuth téri református templom lesz. Évek óta kecsegtetjük a mátészalkaiakat egy Müller Péter esttel, mindeddig hiába. Úgy tûnik azonban, hogy a dolog új lendületet kapott. Egyesületünk alelnöke, Dr. Bajkó Sándor vette kézbe az ügyet, s személyes találkozón vette a népszerû író ígéretét a 2008-as találkozóra. Történelmi tárgyú elõadásra szeretnénk megnyerni a világhírû régészt, egyiptológust Vörös Gyõzõt. Talán Szörényi Levente is vendégünk lesz, aki saját rock-operáinak elemzésére vállalkozhat. A Mátészalkáról elszármazott Kereszthury Zsuzsa kiállítást is tervezzük, mint ahogyan egy esetleges Palya Bea estet is.

Jótékonysági est szervezését kezdeményezzük a mátészalkai mentõállomás életmentõ eszközeinek beszerzése céljából, s szintén jótékonykodásra hívjuk városunk lakóit, amikor reményeink szerint Böjte Csaba látogat majd el hozzánk. Akkor még szót sem ejtettünk az õszi Fényes Napok Fesztiválról. Valószínûnek látszik, hogy ezúttal is a zsinagógában megrendezésre kerülõ programok gazdái lehetünk. Egy Gerendás Péter koncert és egy Szakcsi Lakatos, Vukán est valószínûsíthetõ egyenlõre, s talán egy Dés László koncert is. A tavalyi közgyûlésen merült fel egy, a képzõmûvészetet támogató, segítõ program ötlete. A tervet Stonawski Tamás tagtársunk gondolta tovább. Ennek eredményeként még 2008 õszén meghirdetésre kerülhet egy országos képzõmûvészeti pályázat, melynek lényege, egy mátészalkai ihletettségû alkotás elkészítése. A bemutató kiállítás, a zsûrizés, a díjátadás azonban már a 2009. évre húzódik át. Ekkor lesz ugyanis a várossá avatás 40. évfordulója. Terveink szerint szintén 2009-ben lesz Mátészalkán Képes Géza Év is! Amennyiben a képviselõ testület határozata is megerõsíti kérésünket, a kiállítás már ennek jegyében is zajlik, mint ahogyan sok más program is, de az már a következõ évi programterv része lesz. Folytatni szeretnénk a nyolcadik éve megjelenõ Mécsvilág c. lap kiadását. Büszkék vagyunk rá, hogy, soha egyetlen szám sem maradt ki, került összevonásra. Az viszont nem túl jó hír, hogy Mátészalka egyetlen közéleti, kulturális újságjáról van szó hosszú évek óta.

- koszorúzás, ünnepi mûsor Nagyon büszkék vagyunk a városunkban mûködõ kórusokra, s természetesen ebben az évben is szeretnénk segíteni a munkájukat. A Filmklub olyan kincs, amire nagyon kell vigyáznunk. Dr. Telkes Lászlóné és Dr. Hamar Péter misszióját ebben az évben is segíteni szeretnénk. Reméljük, hogy a tavaszi, õszi vetítési rend folytatódhat most is, mint ahogyan a nyári filmes tábor is. Folytatódik Bócsi Krisztián nagyszabású, Szatmárt bemutató fotóalbumának elõkészítése, mint ahogyan mi is szeretnénk erõnkhöz képest az idén is támogatni azt. Két országosan ismert mátészalkai rock zenekar is méltó támogatásunkra. Az Unicum Plus Band és a G-Jam Project, pénzügyeinek intézése, adminisztrációjának segítése a fõ feladatunk. Az elnöki beszámolóban már hallhattuk, hogy a Képes Kávéház ügye egy hajszálnyit elõbbre jutott. Ha a körülmények úgy hozzák, készen állunk a tovább teendõk megtételére. Az elmondottak tehát inkább amolyan támpontnak foghatók fel, s a már emlegetett improvizációra biztosan szükségünk lesz ebben az évben is. Reméljük, hogy a tagság mellett, továbbra is számíthatunk városunk önkormányzatára, a minket segítõ helyi vállalkozásokra, az estleges pályázatok sikerére, és legfõképpen a város igényes kultúrát szeretõ polgáraira. Mátészalka 2008. január 22. Pénzes Ottó titkár

Városunkban nagyon régóta igaz az állítás: Nemzeti ünnepeinket méltó módon üljük meg, szónokok, elõadók érzik az emlékezés fontosságát, súlyát. Így volt ez Március 15én is. A Petõfi téri Petõfi szobor koszorúzása alkalmából Dr. Szászi István alpolgármester mondott frappáns, az ünnep lényegét sûrítõ beszédet, majd az Ádám Jenõ Pedagóguskórus énekelt a tõlük megszokott színvonalon Csányi Ottó vezetésével. A városi díszünnepség a színházteremben Szabó István köszöntõjével kezdõdött, majd a Budapesti Történeti Múzeum fõigazgatójának, városunk szülöttének - egyesületünk tiszteletbeli tagjának - Dr. Bodó Sándornak ünnepi beszédével folytatódott. A Szatmár Alapfokú Mûvészeti Iskola tanára Mándi Ákos zongoramûvész ezúttal is elbûvölte játékával az ünneplõ közönséget, majd a Merengõ Ifjúsági Színkör Magyar történet c. mûsora következett, amelyet Buzogány Béla tanítványa Tóth Szilvia állított színpadra a mester stílusában - nagy sikerrel.

Könyvtári hírek Április 14-én 17 órakor egy különös könyvbemutató helyszíne lesz a Könyvtár olvasóterme. Francois Fabre Máni, kelet Krisztusa, nyugat Buddhája címû munkáját mutatja be a könyv magyarországi kiadója, Nagy Lajos. A nem mindennapi kötet történelemkönyv, szakkönyv és spiriuális mû egyszerre. Az olvasó megismerheti azt a tanítást, mely eredeti kereszténységnek nevezhetõ, mely erõszakmentességtõl, viszálymentességtõl és az érdek nélküli szeretet tanításáról szól. Április 18-án Fecske Csaba költõ lesz a Képes Géza Városi Könyvtár és a Vörösmarty Kör vendége. A már számos publikációt és kötetet magáénak tudható költõ, idén március 15-én vehette át az egyik legrangosabb irodalmi elismerést, a József Attila-díjat. A 17 órakor kezdõdõ program közremûködõje a Hangraforgó együttes. A Mátészalkán jól ismert páros -Sipos Bea és Faggyas László- a költõ megzenésített verseivel színesíti az estet. A könyvtári elõadást megelõzve -a délelõtti órákban- az ismert költõ és gyerekíró, a Képes Géza Általános Iskolába is ellátogat.

A Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület Közhasznúsági jelentése a 2007. évre INDULÓ TÕKE: ..............................................................................................785.350 2007. ÉVI BEVÉTELEK: Közhasznú célú mûködésre kapott támogatások ............................................ 2.748.000 - Helyi önkormányzattól: ................................................................................ 1.830.000 - Egyéb: .............................................................................................................. 918.000 Közhasznú tevékenységbõl származó bevétel: .................................................. 278.646 Tagdíjból származó bevétel: .............................................................................. 506.000 Egyéb bevétel: .................................................................................................... 247.116 Összes közhasznú tevékenység bevétele: ....................................................... 3.779.762 2007. ÉVI KIADÁSOK: Ráfordításként érvényesíthetõ kiadások: ......................................................... 1.199296 - ebbõl: továbbutalt támogatás: ..........................................................................260.000 Ráfordítást jelentõ eszközváltozások: ................................................................321.800 Pályázati támogatás felhasználása: ................................................................. 2.748.000 Közhasznú tevékenység ráfordításai: ..............................................................4.269.096

PÉNZKÉSZLET 2006. december 31-én: ....................................................... 785.350 Bankszámlán: ..................................................................................................... 804.096 Pénztárban: .......................................................................................................... -18.746 VAGYONELSZÁMOLÁS 2007.december 31-én: Induló tõke: ........................................................................................................ 785.350 Közhasznú tevékenység bevétele: ...................................................................3.779.762 Közhasznú tevékenység ráfordításai: ............................................................. 4.269.096 Egyenleg: ........................................................................................................... 296.016 Tárgyévi eredmény: ......................................................................................... - 489.334 Mátészalka, 2008. január 22. Dr. Cservenyák László elnök

Varga Péterné gazdasági vezetõ

4

Köszöntés - Önt - és Önköszöntés Szinte hihetetlen, hogy már több mint négy év telt el azóta, hogy városunk neves pedagógusát, költõjét Losonczi Lénát köszöntöttük. Biztosan sokan emlékeznek még arra a könyvtárbeli estre, amelynek házigazdája Kapturné Bíró Beáta, s apropója pedig születésének kerek évfordulóján túl a költõ éppen megjelent kötetének bemutatása volt. Ezúttal Losonczi Léna - nagy elõdjének stílusában - verssel ajándékozta meg magát. Ehhez csatlakozunk most mi is, s a keserû végkicsengéssel ellentétben kívánunk nagyon jó egészséget, hosszú - sok-sok további nagyszerû verset termõ - életet.

Születésnapi ajándék 32 éves lettem én 2-szer 32! - nem erény! Remény! Kemény remény! A 64 év elosont, kaptam eközben sok pofont. Lazán. Az ám, lazán! Munka sok volt, kevés öröm, pedig magam váltig töröm. Járván árván, várván. Ajándék e vers. Meglepem e novemberi reggelen magam. Magam? Ha van! Mivel Attila bennem él, utánzás, mi életre kél csupán. Csupán, bután. Maradna tisztán papírom e hó-szitáló hajnalon… Magány… Vagány magány! Lettem írógép-koptató, s lettem nevelõ, oktató tanár. Szamár tanár! Nem tanítottam népemet, csak minden csibész gyermeket. Minek? Kinek, minek? Mondhatnám, megvan mindenem, Üresen kongó életem megyen… Hegyen megyen! 64 év nem hatalom, sajnálat nélkül odaadom. Legyen! Kegyen legyen! Odaadnám, nem kell senkinek, már csak a halál veszi meg. Vegye! Vegye, vigye!

MÉCSVILÁG

2008. március

Költõk között - itthon

Losonczi Léna, Oláh András és Kürti László közös estje

A költõk, a házigazda és Kapturné Bíró Beáta Régi adósságunkat törlesztettük mi mátészalkai mûvészetbarátok, amikor végre itthon köszönthettük, ünnepelhettük, három országos hírû költõnket, akiknek még 2007 derekán megjelentek új köteteik, amelyeket nívós folyóiratok, rangos irodalmi mûhelyek mutattak be széles e hazában. Lehetne-e alkotók, mûvészek "próféták" saját szûkebb otthonukban? Ennek a

kérdésnek igenlõ megválaszolására jött létre majd tíz éve a Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület, s ez a hangulat járta át ezen az estén is a Mûvelõdési Központ kamaratermét. Telt ház, szeretetteljes légkör, barátságos, bár kissé felszínes beszélgetés a költészetrõl, zene és megrendítõen szép versmondások - így foglalhatjuk össze az est lényegét. Az elõzetes tervek

ellenére, e sorok írója vállalta a házigazda szerepét, s bizony megoldhatatlan feladatnak tûnt az, hogy igazi mély, költészethez illõ beszélgetés alakuljon ki. Túl sok mondanivaló, túl sok kérdés, üdítõen sok vers halmozódott fel, de talán a versolvasás gyönyörûségét, a mélyben húzódó mondanivalók lényegét sikerült megérinteni. Dr. Berecz-ky Kálmán belgyógyász, kardiológus fõorvos úr kétszer is leült az est folyamán a zongorához, s igazi kávéházi hangulatot teremtve, adott új lendületet a beszélgetésnek. Az egyik legérdekesebb momentum volt az, amikor a költõk egymás verseit olvasták fel, s beszéltek arról mit jelent az nekik. Sorba hallgathattuk a verseket tehát a költõk, s más meghívott vendégek tolmácsolásában. Kapturné Bíró Beáta a Széchenyi István Általános Iskola tanára és Kovácsné Kiss Csilla az Esze Tamás Gimnázium tanára

olyan színvonalon tolmácsolta a verseket, hogy az csak a legnagyobbakéval összevethetõ. Érdekes módon lemezbemutató is volt ez az est, ugyanis Kürti László kötetétnek mellékleteként egy hangoskönyv is megjelent. A kedves közönség ezúttal élõben hallgathatta meg a költõ és Kovácsné Kiss Csilla lenyûgözõ elõadásában a lemez anyagát. Az est emelkedett zárásáról Dr. Cservenyák László gondoskodott, aki mindhárom költõtõl választott egy-egy verset, s remek zongorajátékkal "fûszerezte" azt. Pénzes Ottó Losonczi Léna: A Kármeltõl a Hórebig, Oláh András. Gyalogáldozat és Kürti László: Alkalmi otthonok c. kötetének bemutatójára 2008. február 25-én este került sor a Mûvelõdési Központ kamaratermében.

Szeretettel köszöntjük egyesületünk új tagjait! A Magyar Kultúra Napján rendezett évi rendes közgyûlésünkön - hagyományainkhoz híven - új tagokat hívtunk magunk közé, illetõleg felkérések megfogalmazásáról döntöttünk. Örülünk, hogy a csatlakozásra hívást a legtöbben megtiszteltetésnek veszik, miközben hangsúlyozzuk, hogy a tagság nem valamiféle kiváltság, sokkal inkább szolgálat, áldozathozatal a nívós kultúra, a lokálpatriotizmus jegyében, mivel támogató erõnk, rendezvényeink mindenki számára egyformán elérhetõk. Szeretettel köszöntjük új tiszteletbeli tagjainkat, Kalavé Antalné tanárnõt, Dr. Kovács Imrét és Dr. Bereczky Ildikót (eddig külsõ tagjaink voltak), Duljánszki Mihályné tanárnõt, Muzsnay Árpádot az Erdélyi Magyar Közmûvelõdési Egyesület alelnökét, Antall Istvánt a Magyar Rádió irodalmi szerkesztõjét, továbbá új rendes tagjainkat, Ignácz Andrást, Marótiné Bíró Gyöngyvért, Kertesné Badar Zsuzsát, Veress Istvánnét, Pankotainé Kõhalmi Juditot, Bacskó Sándort, Kicsák Csabánét, Csizmadia Ferencnét, Tóth Imrét, Szíl Györgyöt, Papp Zoltán paróchus urat, Szilágyi Jánost, Csizmadia Józsefnét, Csûrös Józsefnét és Dr. Láposiné Dr. Kicsák Tündét, valamint új külsõ tagjainkat, a Nyíregyházán élõ Dani Szilviát és Balogh Lajost, Debrecenben Dr. Tóth Tímeát,(aki már pályázati lehetõség ügyében segítségünkre is volt munkánkban, amit ezúton is köszönünk.) Kecskeméten Sándorné Tõkés Erzsébetet és Budapesten Dr. Kurucz Zsuzsát és Nehéz Andreát. A felkérést elfogadó új tagjaink szóban, telefonon levélben, iwiw-en, e-mailben mondtak köszönetet, s jelezték csatlakozási szándékukat. Végül

hadd szemezgessünk néhány levélbõl: "…Nagyon megörültem kedves levelüknek! A közgyûlés felkérését, hogy "Tiszteletbeli" taggá választottak örömmel elfogadom. A Mátészalkán eltöltött 45 évre mindig szeretettel gondolok. Szinte magam elõtt látom azokat a kedves ismerõs arcokat, akik a munkámban mindig támogattak, s most is oly sokat fáradoznak a Mûvészetbarát Egyesületben Mátészalkáért. Kívánom, hogy munkájuk továbbra is legyen nagyon, nagyon eredményes, sikeres. Céljaikkal egyetértek, s tõlem telhetõen támogatom… Tisztelettel, Kalavé Antalné ny. tanár "…Köszönet, hogy felvettek tagjaik sorába, jólesett, hogy gondoltak reám, megtiszteltetésnek érzem….. . Gratulálok a szép sikerüknek, a város kulturális színvonalát erõsítik a múzeum igényes rendezvényeivel együtt. További munkájukhoz eredményeket kívánok. Üdvözlettel Duljánszki Mihályné "Drága Barátaim! Köszönöm a megtiszteltetést, a Mûvészetbarát Egyesület Tiszteletbeli Tagságát, amelyet, ha eddig nem érdemeltem volna, a lehetõ legkomolyabban veszek! Számíthattok rám. Maradok kiváló hívetek: Antall Pista" "Tisztelt Elnök Úr! Kedves László ! Ma kaptam meg a Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület közgyûlése nevében írt leveleteket. Megtisztelõ ajánlatotokat, kitüntetésnek számító javaslatotokat örömmel elfogadom. Köszönöm bizalmatokat, jólesõ elismeréseteket. Külön öröm, hogy Egyesületetek tiszteletbeli tagjai

sorában én leszek (vagyok) az ötvenedik nyilvántartott személy…Remélem mielõbb alkalom és lehetõség adódik arra, hogy az Egyesület tagságának személyesen és élõ szóban is megköszönjem ezt az engem ért kitüntetõ megtiszteltetést. Üdvözöl: Muzsnay Árpád" "…Nagy örömömre szolgált és nagy megtiszteltetés számomra, hogy az egyesület közgyûlése javaslatot tett a "KÜLSÕ" taggá való megválasztásomra, amit természetesen elfogadok. 23 éve kerültem el Mátészalkáról, de ma is nagy szeretettel gondolok arra a városra, ahonnan elindultam, mert azok az évek meghatározóak a mostani életemben is. Annak ellenére, hogy már elég régen elköltöztem onnan és közeli rokonaim sincsenek ott, mindig felfigyelek az onnan érkezõ hírekre, az egyesületrõl is tudtam, hogy létezik és mûködik. Nagy vállalkozás egy ilyen egyesületet mûködtetni, de a nemes cél és az ott élõ emberek összefogása mindenképpen támogatást érdemel. Amennyiben ilyen távolságból tudok tenni valamit az egyesületért, kérlek írjátok meg és akkor így be is tudok kapcsolódni az egyesület életébe, munkájába. Mátészalkán élõ barátnõmtõl megkaptam a Mécsvilág címû újság legutóbbi számát, amit nagy érdeklõdéssel olvastam. Köszönettel Dr. Kurucz Zsuzsa" "Tisztelt Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület Vezetõsége! Örömmel fogadtam, hogy a Mûvészetbarát Egyesület "Külsõ" tagjává választottak. Felkérésük számomra megtiszteltetés. Üdvözlettel Dani Szilvia" "Tisztelt Alelnök, Elnök és Titkár Úr! Nagy megtiszteltetés számomra

ez a felkérés! A Mûvészbarát Egyesület tevékenységét nagyon jól ismerem, hisz édesanyám napra kész tájékoztat Mátészalka kulturális eseményeirõl, amelynek nagy részének az egyesület a mozgatója. Örülök annak, hogy létrejött ez a "külsõ tag" státusz és úgy érezhetem egy kicsit én is részese lehetek ennek a virágzó kulturális életnek. Munkájukhoz kitartást, jó egészséget kívánok: Sándorné Tõkés Erzsébet" "Kedves Mûvészetbarátaim! Kellõen elérzékenyülve és megtiszteltetve természetesen örömmel elfogadom a felkérést! … még egyszer köszönöm a rám találást, igyekszem hasznos és méltó tagja lenni az Egyesületnek! Nehéz Andrea" "Tisztelt Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület! Örömmel vettem tudomásul, hogy tagjaitok sorába jelöltetek. Nagy megtiszteltetés számomra, és nagyon szépen köszönöm. … várom a feladatokat. Köszönettel: Veress Istvánné / Kiss Teca /" "…Köszönöm a bizalmat, amit megszavaztatok nekem az egyesületben. Azért is esik jól, mert én is szívemen viselem a magyar, és azon belül a mátészalkai kultúra ügyét. A szalkahir.hu honlapot is elsõsorban ezért hoztam létre és szeretném, ha egy kultúra iránt elkötelezett, politikamentes lap válna belõle. Remélem ez a kapcsolat csak emeli ennek megvalósulásának lehetõségét. További jó munkát kívánok. Üdvözlettel Bacskó Sándor"

MÉCSVILÁG

2008. március

5

"…ne hagyj elveszni minket, Miatyánk."

Wass Albertre emlékeztünk a Kõszikla Keresztyén Könyvesbolt rendezvényén Egyesületünk is támogatója volt annak a fantasztikus hangulatú rendezvénynek, amelyet Szilágyi Istvánné a Kõszikla Keresztyén Könyvesbolt tulajdonosa hívott életre munkatársaival. Még a pótszék is kevésnek bizonyult a Mûvelõdési Központ kamaratermében, ahol százak tisztelegtek a XX. század egyik legnagyobb magyar írójának emléke elõtt. Az esten közremûködtek a mátészalkai Kálvin János Református Általános Iskola diákjai, valamint az énekes zenész trió: Pócsi Róbert, Vadász Sándor és Balkánszky Viktor. Hatalmas élmény volt hallgatni a debreceni egyetemi hallgató, Erdei József versmondását és összekötõ szövegét. Oláh András a Mátészalkai Vörösmarty Kör elnöke ekkor jelentette be, hogy országos gyûjtés indítanak abból a célból, hogy Wass Albertnek Mátészalkán méltó emlékmûvet állíthassanak. Nagy tetszést aratott Dávid Ferenc tanár úr elõadása is, melynek kissé megrövidített változatát olvashatják: Ki volt ez az ember, akirõl megélt 66 évem alatt 50 éves koromig nem is hallhattam, mûveit nem olvashattam, s akirõl azóta, hivatalosan csak nagyon ferde, igaztalan képet kaphattam - volna. Szerencsére az utolsó 16 évben már mûvei beszéltek a "hivatalosságok" helyett. A mûvei, amelyek olvasásakor megelevenedtek ifjúkorom nagy olvasásélményei, amikor úgy tudtam még belefeledkezni olvasmányaimba, hogy megszûnt számomra a külvilág. Ezt Wass Albert regényei adták vissza nekem varázslatos nyelvükkel, láttató erejükkel s azzal a csodálatos világgal, amely Erdélyt jelentette. Gróf czegei Vass Albert 1908. január 8-án született az egyik legrégebbi erdélyi arisztokrata családban a Kolozs megyei Válaszúton, a Mezõségben. A család eredetét 1047-ig vezeti vissza kutatásai eredményeként az író. Komoly levéltári kutatásainak és a család iratainak áttanulmányozása után írja m meg a család történetét két kötetes regényében, melynek címe: Kard és kasza. A cím önmagában is beszédes: a hazát nem elég karddal elfoglalni, azt meg kell mûvelni, magunkhoz igazítani, be kell lakni. Mint tetté azt a családalapító Buzát úr, aki a Koppány vezér szabad vitézeként, az üldözés elõl menekülve, megtelepedett az akkor alig lakott Mezõség egyik nagyobb völgyében, amely a késõbbi Válaszút, illetve a Wass-család központjának, Vasasszentgotthárdnak a környékén lehetett. Ezt a területet hivatalosan 1142 óta birtokolta a család. Kora gyermekkorától igen közel érezte magához a környezõ tavakat, erdõket és hegyeket. Ez a táj, az erdõk, hegyek, tavak világa s ezek szeretete egész életében végigkísérte. Ennek számtalan tanújelét adta írásaiban is. Szülei - Wass Endre és Bánffy Ilona korai válása hamar magányossá teszik a kisfiút. Ebben a sajátos léthelyzetben nagyapja, Wass Béla, a megye utolsó magyar fõispánja jelentette számára azt a biztos pontot, amelyhez igazodni lehetett. Nagyapja tanításai, történetei, erkölcsi útmutatásai egész késõbbi életére meghatározó módon hatottak. 11-12 éves gyerekként élte meg az I. világháború végén bekövetkezett román megszállást és Erdély Románi-ához csatolását. Középiskolai tanulmányait nagyapja anyagi és erkölcsi támogatásával Kolozsvárott, a Farkas utcai Református Kollégiumban végezte. Ez egy életre szóló református szellemiséget, hitet, erkölcsöt, emberes világképet adott neki. 1926-ban - keményen belekóstolva a kisebbségi létbe - némi "segítséggel" érettségizett le. Érettségi után a Debreceni Gazdasági Akadémián - Pallagon - tanult, és

szerzett diplomát. Ezt a rendszerváltás után az épület falán elhelyezett emléktábla örökíti meg. A diploma megszerzése után, hadkötelezettségének eleget téve, bevonult a román hadseregbe, ahol kiképzett lovassági katonává vált. Katonai szolgálatának letelte után elõbb Németországban, Hohenheimben, majd Párizsban a Sorbonne-on folytatta tanulmányait, és felsõbb erdõmérnöki és vadgazdasági igazgatási diplomát szerzett. Tanulmányai közben mélyítette el nyelvtudását is, amelynek az emigráció éveiben nagy hasznát vette. Hazatérése után vette át a zilált családi birtok igazgatását, amelybõl pár év alatt mintagazdaságot teremtett. 1935-ben megnõsült. Felesége Siemers Éva, Wass Ilona grófnõ és Johann Edmund Siemers hamburgi nagyvállalkozó lánya volt. Házasságukból 6 fiú születik: Vid, Csaba, Huba, Miklós, Géza és Endre. Csaba 3 éves korában agyhártyagyulladásban meghalt. 1936-ban nagyapja örökébe lép, annak halála után elfoglalja református egyházmegyéje fõgondnoki székét. Innentõl kezdve élete végéig óriási felelõsséget érez egyháza iránt. A református egyházat õsei aktív támogatásával 1526-ban alapították meg Erdélyben, ahol a világon elõször, 1567-ben, a tordai országgyûlésen törvénybe iktatták a vallásszabadságot. Egyházához élete végéig hû maradt. 1938-ban az Erdélyi Helikon, 1939-ben az Erdélyi Irodalmi Társaság tagjává választja. 1940-ben addigi irodalmi munkásságáért Baumgarten-díjjal tüntetik ki. 1941-ben a magyar mûvelõdésért végzett munkájáért - különös tekintettel A kastély árnyékában címû regényéért - Klébelsberg-díjat kap, a következõ évben pedig a Kisfaludy Társaság választja tagjává. 1943-ban a magyar királyi hadsereg kötelékében a keleti frontra vezényelték, ahol hõsiességéért megkapta a II. és I. osztályú Vaskeresztet. Itteni tevékenysége során egyik alkalommal hagyományos természetszeretete és ismerete révén menti meg a rábízott katonai egység embereit, akiket egy járhatatlan mocsárvilágba szorítanak be a partizánok, minden járható utat lezárva. Õ a menekülõ õzek után vezetve katonáit, kivezeti õket a gyûrûbõl és a járhatatlannak hitt mocsárvilágból. 1944-ben elnyerte a Zrínyi irodalmi díjat, s ugyanebben az évben a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választja, a Kolozsvári Egyetem pedig díszdoktorává avatja. Ekkor már Magyarország-szerte ismert és elismert irodalmi munkássága. 1945 húsvét hetében Sopron térségében elhagyja Magyarországot, amelyet szeretett Erdélyével egyetemben soha életében nem lát többé. Ekkor 37 éves. 1945-51-ig Németországban él családjával. Ittléte elsõ pillanatától kezdve minden eszközzel nemzete ügyéért tevékenykedett. Itt fejezte be 1949-ben elsõ emigrációban írt regényét, Adjátok vissza a hegyeimet! címmel. A regényt több európai nyelvre lefordították. Korán bekapcsolódik az emigráns magyar irodalmi szervezõdések munkájába. Tevékenyen részt vett a németországi magyar protestáns egyházi misszióban, rendszeresen tartott vasárnapi istentiszteleteket mint világi lelkipásztor. Közben 1946-ban Romániában a kommunista népbíróság koholt vádak alapján háborús bûnössé nyilvánította, és távollétében halálra ítélte. A vád: román állampolgárok kivégzésére való felbujtás Í940-ben, a II. bécsi döntés után. A vád tarthatatlansága hamar bebizonyosodik, de ez a román hatóságokat az ítélet fenntartásában nem befolyásolja.

1951-ben 4 fiával (Endre, aki pár hónapos ekkor és felesége - betegsége miatt - Németországban maradnak) kivándorol az Egyesült Államokba. Itt elõször egy farmot irányít - hasznosítva polgári végzettségét -, majd Florida északi részén Astor Parkban telepszik le. 1952-ben elválik feleségétõl, s a válás kimondása után nõül veszi a skót gyökerekkel rendelkezõ Florence Elizabeth McClan-t, akit élete végéig Bebének becézett. 1953-tól óraadó a Katonai Akadémián, majd egyetemi tanár a Florida Egyetemen. A Németországban megfogalmazott hitvallásának megfelelõen égész hátralévõ életét a magyar ügynek szenteli, mely feladatot, a következõképpen fogalmazza meg: "Aki magyarnak nem jó, amerikainak is hitvány. Nyelvében él a nép, tetteiben a nemzet, magyarnak lenni idegen földön annyit jelent, mint a magyar nemzet képviseletében élni idegenek között. (Magyar Õr) Amerikában érti meg igazán, hogy a magyarság megítélésében milyen óriási szerepe van annak, hogy rólunk angol nyelven csak román, cseh és horvát szerzõk történelmi munkái és folyóiratai jelennek meg. Ezért fõ törekvése, hogy megszervezze az amerikai magyar irodalom önálló kiadói vállakózását. Ezért hozza létre 1962-ben az Amerikai Magyar Szépmíves Céhet, amely angol nyelven is megjelentet magyar mûveket és történelmi tanulmányokat, Másrészt negyedévenként megjelenõ angol nyelvû folyóiratok alapításával igyekszik ráirányítani az amerikai politikai és tudományos élet figyelmét a magyar sorsproblémákra és az utódállamokban érvényesülõ kisebbségpolitika negatívumaira. E célkitûzés megvalósítására alapítja meg a 70-es években a Transylnanien Quaterly-t, majd a Hungárián Quaterly-t. Az ezekben megjelenõ írások jelentõs visszhangot váltottak ki az Egyesült Államokban. Ezzel is magyarázható, hogy a Ceausescu-rendszer mindent megpróbál az író elhallgattatására. Ekkor kezdõdnek meg a Román állam kísérletei Wass Albert elnémítására. Minden eszközt igénybe vettek, hogy tekintélyét lerombolják, nevét és becsületét besározzák, egzisztenciáját, sõt puszta életét is elvegyék tõle. 1979-ben - a 46-os népbírósági ítéletre hivatkozva - az író kiadatását kérik. A vád rendkívül súlyos: háborús bûn. Az Egyesült Államok hatóságai 6 hónapig tartó kivizsgálás eredményeként kimondják az 1946-os ítélet igaztalanságát, és felmentik Wass Albertet minden vád alól. A román titkosszolgálat több kísérletet is tesz meggyilkolására, szerencsére sikertelenül. Az Egyesült Államokban teljesedik ki írói munkássága. Prózai mûveinek több mint 60 százaléka itt születik, illetve itt kerül kiadásra. Köztük a legismertebbek: A funtineli boszorkány, Tizenhárom almafa, Elvásik a veres csillag, Átoksori kísértetek, Kard és kasza, Hagyaték stb. Kísérletet tesz az amerikai magyarság összefogására is, amely azonban mint elõtte senkinek - neki sem sikerül. Errõl így emlékezik meg egyik írásában: "Én letettem a fegyvert. Cserbenhagytak a magyarok huszonhét hosszú és küzdelmes esztendõn keresztül. Elég volt. Beleöregedtem, belefáradtam és beleszegényedtem az eredménytelen munkába. A magyar, bár egyike a legtehetségesebb, legéletrevalóbb fajtának, politikailag éretlen. Nem érti a világpolitika hátterében lejátszódó fondorlatok titkait, de nem is érdekli." (Kivénült harcos leteszi a fegyvert) A 90-es évek elején bizakodással tekint a Közép- és Kelet-Európában zajló változásokra. Élénk figyelemmel kíséri a Magyarországon zajló eseményeket is.

Reménykedik abban, hogy még életében hazatérhet magyar állampolgárként. Azonban hamar ki kell ábrándulnia a magyar rendszerváltásból. Megdöbbentõ tisztasággal látta az óceán túlsó partjáról 50 évi távollét után az itthon zajló események lényegét. Egyik méltatója a Hagyaték címû írása alapján táltosnak, látó embernek nevezte az írót. Élete utolsó éveiben egyre több lelki és testi problémával küszködött. További megtartó erõt csak az adott neki, hogy felnõtt fiai - anyjuk, Siemers Éva 1991ben bekövetkezett halála után megértették, hogy össze kell fogniuk, s így helyreállt a fiúk és apa között némileg megrendült kapcsolat. Ebben különösen Endre fiának volt meghatározó szerepe. 1993. augusztus 20-án az akkori magyar polgári kormánytól megkapja a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, majd ugyanebben az évben a Magyarok Világszövetsége érdemérmét. Posthumus kitüntetései Magyarországról: - Balassi Bálint Társaság Emlékkardja, Magyar Örökségdíj, Alternatív Kossuth-díj, Julianusdíj. Valamennyit a polgári kormány idején 1998-2002 között. 1996-ban hivatalosan kérelmezi a Magyar Köztársaság Belügyminisztériumától a magyar állampolgárságát, hogy végleg hazatérhessen. Kérelmének egy részlete: "Uraim! Nyolcvannyolc éves vagyok, magyarnak születtem. Alapítványom célja irodalmi munkásságomat hazámnak bemutatni. Mint magyar állampolgár kívánok hazalátogatni, nem pedig mint román vagy amerikai. Õszinte magyar üdvözlettel Wass Albert 1996. június 24-én S a válasz, egy részlete, amely jó fél év múlva érkezett: "...Sajnálattal értesítem arról, hogy magyar állampolgárságát az 1945. évi fegyverszüneti egyezmény rendelkezései alapján elveszítette, így magyar állampolgárság fennállását tanúsító bizonyítványt nem tudok kiadni... Kérem, a fentieket megértõén fogadni szíveskedjék. Dr. Ugróczky Mária fõosztályvezetõ Budapest, 1997. január 21." Ebben az idõpontban Magyarország miniszterelnökét Horn Gyulának, belügyminiszterét Kuncze Gábornak hívták! Mivel az elutasítás miatt az író érdekében 1997-hen megmozdult a magyar kulturális élet jó néhány nagysága (pl.: Csoóri Sándor, a Magyarok Világszövetségének akkori elnöke), a belügyminisztérium megalázó módon ideiglenes, egy évre szóló állampolgársági igazolást adott, ki! Miközben a környezõ államok kormányai a világ bármely részén élõ nemzettársaiknak megadták az állampolgárságot! Valószínûleg ez az eljárás is hozzájárult ahhoz, hogy 1998. február 17-én hajnali 3óra 30 perckor - közel 6 héttel 90. születésnapja után eldördült az a végzetes pisztolylövés, amely, kioltotta az utolsó, nagy erdélyi krónikás, tanúságtevõ életét. Meghalt Wass Albert, aki egész életét a magyarság ügyének szentelte és mélyen hívõ református ember volt. Fizikailag eltávozott közülünk, de reánk hagyta a magyarság ügyébe és Istenbe vetett hitét abban a hatalmas irodalmi örökségben, amelyet birtokba vehetünk, és birtokba kell vennünk. Ehhez arra van szükség, hogy Wass Albert igéi mindennapi olvasmányunkká váljanak, hogy belõlük erõt merítve beteljesíthessük azt, amit Józan magyar szemmel címû írásában testamentumként reánk hagyott: "Adjátok hát tovább a hírt, magyarok, ezeken a könyveken át, hogy él még a magyar! Dávid Ferenc

A Bereczky Jazz Band a Wass Albert szoborért

"Ha gyógyulni, gyógyítani akarunk, elõbb a lelkünket kell gyógyítani." A Bereczky fõorvos úr által vezetett Jazz Band, már sokszor megörvendeztette a mátészalkaiakat, nagyszerû, életörömöt sugárzó játékával, a doktor úr zenetörténeti csemegéivel fûszerezett konferálásaival. Akkor sem volt ez másképpen, amikor a zsúfolásig megtelt kamarateremben adott a zenekar jótékonysági koncertet, mégpedig a városunkban felállítandó Wass Albert szobor elkészítését támogatandó. (Több mint 150.ezer forint gyûlt ezen az estén.) A megszokott felállást Dr. Bereczky Kálmán zongora, Kovács Sándor basszusgitár, Pusztai Árpád dob, ének, Németh Sándor klarinét, ének, - egészítette ki ezen a koncerten Bocz István trombitás, s két dalt - franciául és angolul elénekelt Dr. Bajkó Sándor fõorvos úr is. Az est házigazdája is Õ volt, s bevezetõ beszédében megadta az egész rendezvény - s közvetve a szoborállítás kezdeményezésének - alaphangulatát. Érdekes és ugyancsak megszívlelendõ egy nagy tudású és tekintélyû orvos szájából a következõket hallani: "A test betegedése mindig a lélek megbetegedésével kezdõdik. Ha gyógyulni, gyógyítani akarunk, elõbb a lelkünket kell gyógyítani. Így van ez egy nemzet esetében is, s a magyar nemzet most beteg. Azért van szükségünk Wass Albertre, mert Õ a lelkünket gyógyítja." Ide kapcsolódó hír, hogy a Szatmár Táncegyüttes vezetõi is jelezték szándékukat, a közeljövõben szívesen lépnének fel olyan rendezvényen, melynek célja a Wass Albert szobor felállításának támogatása. Pénzes Ottó

WASS ALBERT (1908-1998)

születésének 100. és halálának 10. évfordulója alkalmából

könyvei egész évben

20%

kedvezménnyel vásárolhatók a Kõszikla Keresztyén Könyvesboltban Mátészalka, Szalkai L. u. 34/b. (OTP mellett) tel.: 44/310-446

6 Oláh András

félutak

MÉCSVILÁG

Bócsi Krisztián hatalmas sikerei

Díjesõ az Országos Sajtófotó Pályázaton és kiállítás a Mai Manó Házban A Mátészalkán (is) élõ kiváló fotográfus évek óta sikert sikerre halmoz, miközben szerénysége, segítõkészsége, tudásvágya változatlanul a régi. Nem tudni (dehogynem), hogy minek örülhetünk jobban; ennek, vagy annak hogy például az Országos Sajtófotó Pályázat 2007. idei díjkiosztóján háromszor is szólították az oly szimpatikus fiatalembert: Övé a Mûvészet kategória I. díja, sõt a III. díja is, valamint a megyékben dolgozó legjobb fotós Különdíja is! Krisztián évek óta a Miskolci Nemzeti Színház fotósaként is dolgozik, s már a korábbi sajtófotós sikereit is a társulat elõadásain, próbáin készült képeivel érte el. A téma azonban nemcsak a színpadon, hanem itt, ott, néha még az utcán is hever, így az sem csoda, ha legújabb sorozatán éppen a legnehezebb korszakát élõ daganatos betegségben szenvedõ hölgy mindennapjait, megpróbáltatásait viszi képre. Megrendítõ feladat ez betegnek fotográfusnak egyaránt. Ez a hangulat, mi több tanulság sugárzik

szemétbe minden áruló levéllel pusztuljon a titok a törvénytelen megvert szégyenünk piruló reményt lel foglyává teszi züllött értelem taposs arcunkba légy fagyos téli szél mutass szamárfület vagy mormolj imát - minden szó átfestett álmokról beszél minden vágy új hazugságért kiált mellünknek feszül a gyáva éjszaka az idõ most visszafelé vánszorog kísért utcalámpák részeg mámora ábrándok behúzott fékje csikorog - átgázol rajtunk a múlt és a jelen haldokló nevet a gyilkos flaszteren

nem mindegy (franyo aatothnak) …semmi mozgás: csak a gerinctelenek kasztja növekszik napról napra - - valahol már gyártják a szögesdrótokat dagad az erszény a bankszámla a szögesdrót jó üzlet újra "nem elválaszt, hanem összeköt" s hogy ki kit fojtana meg egy kanál vízben valójában lényegtelen - csak az nem mindegy hogy bárányaid maradunk-e Uram vagy birkákká leszünk Stonawski Tamás

Világosnál

No nem fegyvert zsebre Régen is volt spiritusz meg petró asztalon üvegcilinder bólintott csillagos zsinegen ereszkedett alá ez tény, vagy lopták: kõkor-bronzkor-vaskor itt most õ éli fénykorát rosszkor.

Nákó Zsejke

Humán erõforrás energiatakarékos élet szelektív szeretkezés nappal mosoly este könnyes sugárfertõzés csernobil-foltok rajtunk fényben élünk politikai húscafatok paparazzi-fények vaku-álmok sistergések humánusan hullunk térdre fénysebességgel érünk életünk végére

2008. március

errõl az anyagról, amelynek képeivel Budapesten találkozhatunk a Mai Manó Házban, ahol Krisztiánnak és néhány társának abból az alkalomból nyílt nemrég kiállítása, hogy az elmúlt esztendõben Õk voltak a nyertesei a rangos Pécsi József ösztöndíjnak. Tovább dolgozik azon a Szatmárt bemutató albumon is, amelynek fõ inspirátora Krisztián (és e sorok írójának) egyik példaképe, mestere, a magyar fotómûvészet kiemelkedõ alakja Korniss Péter. A HVG külsõ munkatársaként is járja az országot, s a lap olvasói gyakran találkozhatnak nevével egy-egy érdekes, sokatmondó kép alatt. Ha ideje engedi, szívesen készít tablóképeket általános és középiskolákban is. A diákok sokszor nem is tudják - de talán sejtik, érzik - hogy azok a portrék egy kicsit mások. Nos, azt hiszem, ez a "kicsit más"-t hívják mûvészetnek. P.O.

Kortárs kontra klasszikus

Néhány gondolat egy nem klasszikus fotókiállításról Nincs egyszerû helyzetben a szalkai, ha úgy hozza kedve fõvárosunkban szeretne valamiféle kulturális eseményt meglátogatni… ha teszem azt épp a budapesti Bethlen Galériába készül Nehéz Andrea fotókiállítására. Mert a vasút ugye olyan amilyen, az autópályából hiányzik egy arasznyi, és különben is háromszáz forint felett egy liter… És nekem még ettõl is nehezebb a dolgom, mert úgy írok most, hogy én sem voltam az a szerencsés, aki jelen lehetett - csak digitális úton láthattam Andrea munkáit. Apropó, Nehéz Andrea! Ugye-ugye tanárnõk, tanárurak, volt osztálytársak, milyen ismerõsen cseng?! Tetszenek már kapizsgálni? Arról a hajdan volt ugribugri gimis lányról beszélek, aki itt Mátészalkán még mint etnográfus ismerszik, ám van az országnak olyan szeglete, ahol a Magyar Színházi Portál egyik szerkesztõjeként, vagy színházi fotósként merül fel a neve. "A világot jelentõ deszkák túloldalán objektívvel a kézben beindul a vadászszenvedély." Az elõzõeket olvasva már nem is meglepõ, ha az inter-

neten böngészve itt-ott (www.szinhaz.hu) színházi képekbe, színészekrõl, színházi emberekrõl készült fotókba botlunk Nehéz Andrea neve alatt. Elsõ önálló kiállítása, a Jellemszférák is (Mamut Galéria, Budapest 2007.) abba a világba kalauzolja a nézõt, ahol egy-egy ismerõs arc egyik este királyfiként máskor meg udvari bolondként látható viszont. Képei azt az összetett munkát, azt a különös atmoszférát mutatják, ami egyegy színpadi figura születését övezi. Legfrissebb munkáival idén elõször a budapesti Bethlen Galériában mutatkozott be,

Tánc-terek, Kortárs kontra klasszikus címmel. Képeivel a mûfaj sokszínûségét bemutatva, eligazítást ad a szemlélõnek a táncmûvészet ma divatos és klasszikusnak tekinthetõ ágai között. A fotók nem definiálni akarják a köznyelv ma élõ fogalmait - modern tánc, mozdulatmûvészet, táncszínház-, inkább a mûfaji sajátosságok kiemelésére törekszik; a koreográfia, mimika és a színpadi látványelemek hangsúlyozásával. Ugyan a galériában nem lehettem jelen, de az elõkészületek során találkozhattam a képeket kísérõ installációkkal. Miután Andrea korábbi kiállításán erede-

ti díszletelemeken és díszletdarabok között kerültek a közönség elé fotográfiái, így most is számítani lehetett rá, hogy a képeken túl kap valami pluszt, valami ínyencséget az érdeklõdõ. Ebben az esetben a fotók mellé függesztett balettcipõkrõl gondolatébresztõ idézeteket olvashatott a publikum. Nehéz Andrea fotókiállítása sajnos csak február 28-ig volt megtekinthetõ a budapesti Bethlen Galériában, ám remélem a jövõben Mátészalka sem marad ki ebbõl az élménybõl. Czine Árpád

MÉCSVILÁG

2008. március

Alkotóink Egyesületünk internetes honlapján - w3.enternet.hu/muveszet - egyik legkeresettebb hely az "Alkotók" menüpont. A Mátészalkán élõ alkotók, hozzánk kötõdõ mûvészek, tudományos munkát végzõk életpályája rendkívül érdekes, tanulságos olvasmányt jelent. Bár ugyancsak terjedõben van már az internet, de mégis sokan választják hagyományõrzõ módon a nyomtatott formát, így ismerkednek városunk kulturális életében így, vagy úgy, közvetve, vagy közvetlenül szerepet játszók nacionáléjával. Ez a rovat nekik (is) szól.

Buzogány Béla - színész, ren-

dezõ, direktor

Az 1963-as esztendõben születetett Segesváron, értelmiségi székely családban. Református. Marosvásárhelyen élt 26 éves koráig. Mûvészeti iskolában zongorázott és a gitárt is nyakába akasztotta. Hosszú ideig táncolt és cselgáncsozott. Érettségi vizsgái után újságírást tanult, rendszeresen publikált a Maros megyei magyar újságban. Gyakran írt színházról, mûvészetekrõl. Sütõ András szellemiségének árnyékéban nõtt fel. Életének és mûvészetének fontos köve magyarsága és kereszténysége. Egyetemi oklevelet a Színmûvészeti Egyetem színház-, film és televízió szakán, színész szakágazatán szerzett. Felsõfokú közmûvelõdési szakemberi végzettséget Debrecenben, a Megyei Közmûvelõdési Intézetben kapott, jeles minõsítéssel. Részt vett "Drámajáték-vezetõi", valamint "A mozgóképkultúra és médiaismeret tanulása és tanítása" képzésekben. Hisz a folyamatos tanulás szükségességében. Egy évadot a Nagyváradi Állami Színház színésze volt, aztán a debreceni Csokonai Színház mûvésze lett. Fõszerepeket és nagyszerû karakterszerepeket játszhatott el. Alakítási- és nívó díjat nyert, valamint Debrecen város a fiatal pályakezdõk kitüntetését adományozta számára. Két egymást követõ évben játszott Ausztriában és Németországban, ismerkedve a "nyugati világ" mûvészeti életével, kulturális struktúrájával. Sem a külföldi, sem az akkori debreceni színjátszás nem elégítette ki sajátos mûvészi ízlését. Máriapócsra zarándokolt letelepedni, elbújni az "álságos" fények elõl. Munkájában kitartó és maximalista. Létrehozta a Csöpp Színház nevû gyermekszínházat, amely 1997-tõl az ország legjobb

gyermekszínjátszó csoportjaként mûködött, öt éven át. Országos rendezõi díjjal jutalmazták. Önkormányzati képviselõvé választották három alkalommal. Mint az oktatási-kulturális bizottságok elnöke tevékenykedett. Nyolc évig a Pócsi Újság, négy évig a Bátor Újság fõszerkesztõjeként, két évig pedig a Kállói Hírmondó újságírójaként is dolgozott. Írásai általában nagy port kavartak a helyi társadalmi-politikai életben. Vállalkozási formában mûködtette a Máriapócs Város közmûvelõdését, ahol kulturális köveket helyezett a település történelmébe. 1996-ban megalapította saját színházát, a Talán Teátrumot, nyírbátori székhellyel. A nyírbátori társulat mára KeletMagyarország egyik legismertebb mûvészeti csapata, évente mintegy 180 elõadást játszik belföldön és külföldön is. Két tanévet a Nyíregyházi Fõiskola irodalom tanszékén tanított. Részt vett a megye drámapedagógus képzésében. 14 esztendeje a nagykállói Korányi Frigyes Gimnázium drámatagozatának vezetõ mûvésztanára. Rendezett több hazai és erdélyi magyar színházban. A sóstói Krúdy Vigadó mûvészeti igazgatója volt. A Nyíregyházi Mûvészeti Szakközépiskola tánctagozatának óraadó tanáraként is dolgozott. Jelenleg a Talán Teátrum tulajdonos-igazgatója és rendezõje, az Oberon Színiiskola vezetõje, a nyíregyházi Vásárhelyi László Alapfokú Mûvészeti Iskola színmûvészet tagozatának vezetõje, valamint a nagykállói drámatagozatos gimnázium színészmesterség tanára. Az általa rendezett elõadásokkal, rendezvényekkel erõteljesen befolyásolja a régió kulturális életét. Kevés szabadidejét 12 éves kislányával, Borcsával és másfél éves fiával, Regõvel tölti. Tagja a Mentális Egészségért Tenni Akarók Klubjának. Hobbyból dalszövegeket és egyfelvonásosokat ír. Fõbb szerepei: Euripidész: Oresztész (Hírnök) Tamási Áron: Csalóka szivárvány (Kálmán) L. Pirandello: Az ember, az állat és az erény (Totó és Ninó) Szigligeti Ede: Liliomfi (Liliomfi) Henrik Ibsen: Nóra (Helmer) Marin Sorescu: Anyaöl (Öreg) Tamási Áron: Boldog nyárfalevél (Kupás Tódor) Edward Albee: Nem félünk a farkastól (Nick) Maxim Gorkij: Éjjeli menedékhely (Vaszka Pepe) Jean-Paul Sartre: A tisztességtudó utcalány (Fred) Lope de Vega: A kertész kutyája (Teodoro) Brandon Thomas: Charley nénje (Charley) Déry Tibor: Az óriáscsecsemõ (Nikodémos) Kabarészerepek, mozgásszínházi szerepek Fõbb rendezései: Urbán Ernõ: Minden egér szereti

a sajtot - zenés mesejáték Lázár Ervin: Láttál-e már pomogácsot? - mesejáték Ivo Fischer-Wolf Péter: Három malac farkast gyõz! - zenés mesejáték Több szerzõ: Piros esernyõ zenés mesejáték Móricz Zsigmond nyomán: Matyi, a ludas - groteszk játék Móricz Zsigmond: Dufla pofon, A Zördög - vidám egyfelvonásosok Arany János nyomán: El-Toldi groteszk játék Augustin Cuzzi: Egy font emberhús - tragikomédia egy részben Több szerzõ: Tavaszpont nemzeti folk-rock Több szerzõ: Rügylobogás nemzeti folk-rock Több szerzõ: Magyar Ének nemzeti folk-rock Több szerzõ: Magyar Ige nemzeti folk-rock Több szerzõ: Magyar Golgota nemzeti folk-rock Több szerzõ: Magyar Rapszódia - (kenyér helyett) nemzeti folkrock Több szerzõ: Világok Világa Magyarország - dalok és mozdulatok az õstudás felé Több szerzõ: Magyar Rege nemzeti öntudatfejlesztés dalban és szóban Ivántsics Tamás: A tékozló fiú rock-opera Több szerzõ: Hát mibûl van az asszony szerkesztve? - parasztkomédia Több szerzõ: Szép éjféli üzenet Szent estére hangoló elõadás, betlehemes játékkal Több szerzõ: Vágyom, s egy nõ utál - kávéházi szimpla kabaré, dupla adagban Több szerzõ: Volt is, lesz is kabaré! - klasszikus kabaré zenével Több szerzõ: Kabaré vagy amit akartok - polgári kabaré egyrészben Jean-Paul Sartre: Altona foglyai - tragédia Bertold Brecht: Rettegés és terror a Harmadik Birodalomban 24 sikítás Arisztophanész: Lüszisztraté komédia Plautusz: A hetvenkedõ katona komédia Shakespeare nyomán: Szentivánéji álmodozás - komédia Karinthy Frigyes : A bûvös szék - groteszk egy felvonásban Több szerzõ: Ki leszek én? zenés színházi est François Villon: Tûzben égek, és mégis vacogok! - Villon mûvek szóban, dalban és mozgásban Eugene Labiche: Gyilkosság a Maxime utcában - krimi-komédia Georges Courteline: Elsõ vizit bohózat Több szerzõ: Torkok robajlása, lábak koppanása - Intenzív dalés szteppterápia Sík Sándor István király címû drámájából: Rád bízom nemzetem... - fõhajtás István királyhoz Több szerzõ: Érverések energiája - versben izzók beszédei, dalai, mozdulatai Fazekas Bertalanné - Buzogány Béla: Tökmakk - bélteki komédia

Ari Nagy Sándor - Sikli László Buzogány Béla: A Kereszt-király - rock passió Parti Nagy Lajos: Moliere: Tartuffe - hökkentõs vígjáték A Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület külsõ tagja

Futaky László - kritikus,

szerkesztõ

Nyírcsaholyban született 1934. április 29-én. Kritikus, szerkesztõ. Nyíregyházán él. Mátészalkán az Esze Tamás Gimnáziumban érettségizett 1953-ban. A KLTE-n magyar nyelv és irodalom szakos tanári, az ELTE-n könyvtárosi diplomát szerzett. 1960-tól a Jósa András Múzeum munkatársa. 1970-tõl a nyíregyházi Városi Könyvtár szervezõ-könyvtárosa, 1972-tõl a Móricz Zsigmond Megyei Könyvtár igazgatóhelyettese 1994-ig, nyugdíjazásáig. A TIT megyei Irodalmi Szakosztályának titkára 1970-tõl, 1975-ig. A Magyar Könyvtárosok Egyesülete (MKE) megyei szervezetének titkára 1972-tõl, 1980-ig. MKE Országos Elnökségének tagja két cikluson át. A Bessenyei Társaság alapító és elnökségi tagja 1987-tõl. 1974-tõl - húsz éven át - a megyei Könyvtári Híradó szerkesztõje. 1985-tõl, 1993-ig a "Szabolcsi Téka" kötet-sorozat szerkesztõje. 1989-tõl 2005-ig a SzabolcsSzatmár-(beregi) Szemle olvasószerkesztõje volt. Pályájának elején versei jelentek meg (Alföld, Könyvvilág, Szabolcs-Szatmári Szemle stb.) késõbb elsõsorban a recenzió, a kritika lett a fõ mûfaja, de sok könyvtártudományi, mûvelõdéspolitikai írása is megjelent a szakfolyóiratokban (Könyvtáros, Könyvtári Figyelõ, Könyvtári Levelezõ/lap, Pedagógiai Mûhely, Polisz stb.) Önálló kötetei: Könyvespolc (recenziók és kritikák) 1985. Könyvtári múltidézõ (tanulmányok) 1998. Fejezetek Sz-Sz-Bereg Megye Könyvtártörténetébõl I.-II. szerk. (1952-2002) - 2004-2005. Kapocs (írások) 2007 Fontosabb elismerései: Szabó Ervin emlékérem, 1991. Bessenyei Társaság Emlékérem, 1996. "Nyíregyháza Város Közmûvelõdési Életéért" kitüntetés 2002. A Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület tiszteletbeli tagja

7

Kapocs - Futaky László új könyve rólunk is szól Szinte hihetetlen micsoda munkabírás jellemzi Futaky Lászlót, a Móricz Zsigmond Megyei könyvtár nyugalmazott igazgatóhelyettesét, akinek nemrég méltathattuk a Mécsvilág lapjain hatalmas összefoglaló kétkötetes munkáját SzabolcsSzatmár-Bereg megye könyvtártörténetérõl. A hatalmas szerkesztõi feladat után röviddel Kapocs címû munkájával jelentkezett, mely a Szerzõk - Mûvek - Könyvtárosok alcímet viseli. De miféle kapocsról van itt szó? Idézzük a szerzõt: "…arra a szoros kötelékre utal, mely a mindenkori könyvtárost az irodalom gyûjtõhelyéhez a bibliotékához köti. Jelenti a könyvek szeretetében, megbecsülésében azt a közvetítõ szerepet, melynek révén a mûvek eljutnak az olvasókhoz. Jelent továbbá egy szélesebb mûveltségkörbe tartozó együttérzést." A kötetben helyet kaptak pályaképek, méltatások, könyvbírálatok, nekrológok és könyvtártörténeti szemelvények. A kis írásom címében már jeleztem, hogy a Futaky László könyve rólunk is szól. Igen, ez már az eddigi kapocs-értelmezésbõl is kitûnt, de az igazság az, hogy konkrét írás is szerepel egyesületünkrõl, újságunkról A szellem jelzõfénye: MÉCSVILÁG címmel. Szívem szerint a teljes szöveget idézném azonnal egyesületünk internetes honlapján rövidesen olvasható is lesz - de itt, most csak egy kis részletet szeretnék felvillantani, rögtön kiderül miért: "Azt gondoljuk, hogy az egyesületnek a sokszínû lokális tudás az erõssége. A Mécsvilág fényében nem csak kirajzolódik, de nyomon követhetõvé válva összegzõdik mindaz az esemény, történés, amely a mátészalkai kulturális mozgástérben a mûvészeti ágak mûvelését, az irodalmi és tudományos mûhelyeket jellemzi. A múzeumban, a könyvtárban, mûvelõdési központban, oktatási intézményekben ott munkálkodnak a képzett értelmiségiek, a szellem önkéntes katonái, akik vállalják a népi hagyományok mentését, a legjobb polgári tradíciók felélesztését és a jelen kulturális kínálatából kiszûrik az arra érdemes értékeket." Köszönet Laci bácsinak a méltatásért, mert ez újabb erõt adhat a szalkai robotosoknak. Gratulálunk ehhez az új könyvhöz is, elnézést és megértést kérve azért, hogy ezúttal önzõ módon a velünk foglalkozó, minket dicsérõ részekre koncentráltuk. Pénzes Ottó

MÉCSVILÁG

8

Ágat a madárnak Irodalommal kezdõdött a 2008-as év is a Képes Géza Könyvtárban; és nem is akárhogyan! Január 18-án íróolvasótalálkozón mutatkozott be legújabb könyvével Budaházi István. A kellemes este során, az elmúlt év végén, Ágat a madárnak címmel megjelenõ verseskötettel ismerkedhetett meg az irodalom, a költészet iránt érdeklõdõ nagyközönség. A hajdan volt mátészalkai, most Nyíregyházán élõ költõvel a pályatárs Oláh András beszélgetett. Igaz csak hangfelvételen, de jelen volt Berki Antal színmûvész is, aki szavalataival hozta mégközelebb hallgatóságához a költõ számos versét. Ugyan csak a technikát kellett segítségül hívni, hogy a Dongó együttes is hozzáadhassa a magáét a könyvbemutatóhoz. Elõadásukban olykor játékos, hol pedig megfontolt, komoly dallamokkal megzenésített Budaházi verseket hallgathatott a közönség. A két irodalmár beszélgetésébõl megtudhattuk, hogy kitõl milyen jó tanácsot kapott pályája elején a költõ, és hogy milyen üzenetet rejt magában a kötet címe. Az est végén egy kellemes hangulatú, emlékeket felidézõ kötetlen beszélgetés részesei lehettek mindazok, akik jelenlétükkel megtisztelték Budaházi Istvánt, s vele együtt a magyar irodalom egy darabkáját itt a Szatmár peremén. Szabóné Dankó Erzsébet

Csoóri Sándor és Görömbei András Mátészalkán Illyés Gyula halála óta, kimondva, kimondatlanul Csoóri Sándort tartja a magyar értelmiség jelentõs része amolyan írófejedelemnek. Társadalmi felelõsségvállalása, kikezdhetetlen tisztessége és kiemelkedõ mûvészi talentuma emeli õt erre a rangra. Nem mindennapi dolog tehát, hogy április 14-én itt Mátészalkán találkozhatunk a Kossuth díjas alkotóval. És nemcsak vele, hanem az irodalomtudományok szintén Kossuth díjas professzorával, nekünk mátészalkaiaknak régi barátunkkal Görömbei Andrással is. Sokan tudják, hogy az egyik legrangosabb folyóirat a Hitel fõszerkesztõjérõl, és helyettesérõl is szó van, a két kiválóság személyében, akik nagyon gyakran közlik két Mátészalkán élõ remek költõ mûveit, Kürti Lászlóét és Oláh Andrásét is. Közülük, az utóbbinak a Mátészalkai Vörösmarty Kör elnökének meghívására érkeznek városunkba a kortárs magyar irodalom óriásai. Bár a szervezés még folyik, de valószínûleg a Mûvelõdési Központ kamaratermében 17 órai kezdettel találkozhatunk majd vendégeinkkel.

2008. március

Csiky Júliára emlékeztünk……

2007. december 28-án került sor Csiky Júlia (1923-1991), a nagyszerû mátészalkai táncmûvész tiszteletére berendezett emlékvitrin avatására a Városi Mûvelõdési Központban. A megnyitó régi táncosok, barátok, ismerõsök körében egy bensõséges, jó hangulatú ünnepségen valósult meg, melynek keretében közösen emlékeztünk és tisztelegtünk az elõtt a nagyszerû életmû elõtt, amit ez a törékeny alkatú, de emberileg annál nagyobb táncmûvész hagyott ránk. Csiky Júlia már elemi iskolás korában kitûnt kivételes tánctehetségével. Tízéves volt mindössze az Ezüstlant-díjas mátészalkai cigányprímás, zeneszerzõ és karmester lánya, amikor apját fellépésre hívták a Tisza grófok kastélyába, ahol együtt mutatták be mûsorukat a fõúri közönségnek. Hatalmas sikerük volt a Monti-csárdással, s ez mutatta meg Julika számára a jövõt. Az édesapa mindent megtett azért, hogy gyermeke tanuljon. 1934-ben Pestre

vitte a legjobb mesterekhez, így került a kislány Brada Ede híres táncakadémiájára, ahol tehetsége fejében ingyen tanulhatott. 1935. június 2-án, a Zenemûvészeti Fõiskolán rendezett matinén már nagy sikerrel szerepelt. A helyi újság így emlékezett meg róla: "Az új tehetségek csoportjából mozdulatainak szépségével kitûnt Csiky Juliska, egy neves cigányzenész család sarja, a Tiszántúl híres prímásának, a mátészalkai Csiky Gyulának leánya". Az Operaház balettkarába történt felvétele után a budapesti Színházi Élet és a Délibáb is részletesen méltatta produkcióit. 1943-ig rendszeresen fellépett balett-táncaival, még filmen is szerepelt. Nem is jött volna haza, ha közbe nem szól a háború, a bombázás és szülei gyengélkedése. 1944 decemberében már Szalkán toborozta kicsiny csoportját, megalakult a Mátészalkai Cigányegyüttes. Kevesen tudják, hogy az együttes tulajdonképpen - fõleg a kezdetekben - két családra épült: a Csikyre és a

Horváthra. 1944. december 28-án debütált az együttes egy szovjet-magyar ismerkedési est kulturális mûsorában. A siker óriási volt - innen indult el három és fél évtizedes hódító útjára a Mátészalkai Cigányegyüttes, amelynek Júlia vezetõje, mûvészeti instruktora és lelkes mindenese volt. Az évek során egyre nagyobb elismerést szereztek, és közben az együttes mûsorának fejlesztése érdekében Csiky Júlia megindította a cigány népi hagyományok, népdalok és táncok felkutatását, tudományos tanulmányozását. Mûsorukban a rövid cigánydalokat és cigánytáncokat magyar néptáncok és balettszámok követték vezetõjük összeállításában. A sajátos cigány népszokást formálta dallal, tánccal, játékkal a színpadra, nagyszerû érzékkel, mûvészi színvonalon. A Nyírség, az Alföld és a Dunántúl szinte valamennyi kis- és nagyobb városát bejárta az együttes, amely meghívást kapott az ország szinte minden rangos eseményére. Jártak külföldön is, szerzõdést kínáltak nekik Franciaországból, Dániából és Libanonból, de Csiky Júlia betegsége, valamint a csoport anyagi nehézségei megakadályozták ezeket az utakat. Csiky Júlia koreográfus, mûvészeti vezetõ és mindenekelõtt táncmûvész, szinte hetente volt témája a korabeli lapoknak. Rendkívüli tehetségérõl, szervezõképességérõl felsõfokon beszéltek szakmai körökben, kitüntetések kísérték az útját. Elnökségébe

választotta a Magyar Táncmûvészek Szövetsége. Mégis annak örült leginkább, ha mûsoruk végén kezét szorongatták a közönség soraiból, s ha elhangzott: "Kár, hogy vége van!" 68 évesen búcsúzott végleg övéitõl, a mátészalkai temetõben pihen törékeny teste. A kiállításon bemutatásra kerültek Csiky Júlia hagyatékából származó fotók, dokumentumok, tárgyi emlékek, melyeket Csiky Antal, a táncmûvész fia Mátészalka városnak adományozott azzal céllal, hogy az anyag látható és megismerhetõ legyen a nagyközönség számára. Az ünnepi eseményen közremûködtek: Horváth András: A kultúra otthona (Csiky Júlia emlékére) (vers) Elõadta: a szerzõ Köszöntõt mondott: Tóth Istvánné, a Városi Mûvelõdési Központ igazgatója Az emlékkiállítást felavatta: Szabó István, Mátészalka város polgármestere Marina Cvetajeva: Cigánylakodalom (vers) Elõadta: Dr. Cservenyák László, a Szatmári Múzeum igazgatója Az Ökörítói Fergeteges Tánccsoport mûsora Zárszót mondott: Csiky Antal A kiállítást tervezte és berendezte: Fábiánné Kenyeres Magdolna és Torma Sándor. Zsoldos Judit Városi Mûvelõdési Központ munkatársa

Csak vastaps a Cantemus családnak

Szabó Dénes a varázsló Nekünk mátészalkaiaknak olyan nagy szerencsénk volt, hogy az elmúlt néhány hónap alatt kétszer is vendégül láthattuk a világ legnagyszerûbb, legismertebb kórus-családját, a

Cantemust! Decemberben az Advent idején Szabó István polgármester úr felkérésére éppen egyesületünk volt a házigazdája annak a koncertnek, amelynek fellépõje a

Cantemus Vegyeskar volt Szabó Soma vezényletével. A római katolikus templomnak még az akusztikája is megváltozott ezen az estén - s ezt már Heidelsperger István atya mondta a hangverseny végén. És bizony, minden szava igaz! Ilyen emelkedett lélekkel várni az Úr érkezését bizony nem mindennapi dolog! Tartsanak bár romantikusnak, mi több szentimentálisnak, úgy képzelem, hogy a mennyei angyalok kara énekelhet így! El tudják képzelni, hogy minden mûsorszám után csak vastaps csattan fel, s az szûnni nem akar? Ja, és majd elfelejtem, a hangverseny teljes bevételét a kórus a mátészalkai Nagycsaládosok Egyesülete javára ajánlotta fel! A második fellépésre már a Mûvelõdési Központ színháztermében került sor, s éppen farsang idején. Itt már szemé-

lyesen üdvözölhettük a csodálatos Szabó Dénest, aki teremtõatyja ennek a fantasztikus Cantemus familiának. Szinte hihetetlen, hogy az adventi áhítat után, most milyen fergeteges vidám hangulatot varázsolt közénk a Gyermekkar, a Pro Musica Leánykar, a Banchieri Énekegyüttes és a már említett Vegyeskar, vagyis az egész Cantemus család! S, mindezt egy igazi varázsló, a Kossuth és mindenféle-díjas Szabó Dénes szellemes, okos, szó szerint varázslatos kalauzolásával. Egy igazi színház, egy népek, kultúrák közötti utazás résztvevõi lehettünk, s közben sehol egy hamis hang, egy eltévesztett ritmus, vagy zavaró intonálás! Minden a helyén! De leginkább a szívük. P.O.

MÉCSVILÁG

2008. március

9

Dr. Szilvássy László 80 éves Nagy tisztelettel és szeretettel köszöntjük születésének kerek évfordulóján - ami valójában 2007-ben volt igazán aktuális - egyesületünk Szarvason élõ tagját, a kiváló tudóst és elismert írót, helytörténészt!

Laci bácsi a távolból sem feledkezik meg szülõföldjérõl, az idekötõ szép emlékekrõl. A Mécsvilág lapjain gyakran olvashatják írásait, és nagyon sokszor kapunk Tõle ajándékot is. Néhány hónapja készült el a Nagyemberek, Hí-

rességek, Példaképek címû korábban már lapunkban méltatott - könyvének második kötetet. A szerzõ kívánságának megfelelõen példányokat adományoztunk a Városi Könyvtárnak, az Esze Tamás Gimná-

ziumnak, a Képes Géza Általános Iskolának, s Czine Árpád jóvoltából Nagykárolyban is lapozhatják majd a nagyszerû kiadványt. Jelen lapszámunkba egy mindenkit nagyon érdeklõ témáról küldött írást Laci bácsi.

Érdekességek a pénzrõl A történelem folyamán különféle áruk töltötték be a pénznek, mint csereeszköznek a szerepét. így pl. élelmiszerek (fõleg só), használati tárgyak (prémek), dísztárgyak, marha, majd az arany került elõtérbe (a pénz latinul: pecunia). A pénzhez többféleképpen lehet jutni: a magyar ember keresi a pénzt. Az õsi rómaiak úgy mondták: "pecuniam facit", vagyis pénzt csinál munkájával. Az angol "to make money\ ugyancsak pénzt állít elõ. A német: "Geld verdienen", vagyis megérdemli, kiérdemli a pénzt. A francia: "gagner de l'argent", elnyeri, nyeri. Az orosz pedig: zarabatüvajat gyeneg", megdolgozik érte. Minden nyelv, de a magyar különösen gazdag a pénzrõl szóló közmondásokban. O. Nagy Gábornak Magyar szólások és közmondások c. gyûjteményében közei száz szólásmondás kapcsolatos a pénzzel. Több van közöttük, amelyek szinte valamennyi kultúrnyelvben használatos. Egyet kiragadva: ..A pénznek nincs szaga", azaz nem számít honnan származik, csak pénz legyen. Ez az érdekes nemzetközi szólás eredeti római latin formájában így hangzott: Pecunia non otet". Állítólag Vespasianus császár idejében keletkezett, aki erejét fõleg a birodalom zilált pénzügyi helyzetének rendezésére fordította. így pl. az árnyékszékek használatára is adót vetett ki. Udvari környezetében ezt sokan elítélték. A császár fia - Titus - ugyancsak rossz néven vette ezt az apai intézkedést. A krónika sze-

rint, amikor az elsõ adópénzek beérkeztek, Vespasianus a fiával megszagoltatta az aranyak egyikét, s megkérdezte: Büdös-e? - Non ölet - felelte a fiú (azaz nincs szaga). - Pedig lám, ez is az árnyékszék bevételébõl származott - felelte a császár. Feltehetõen, Franciaországban a közhasználatú illemhelyek beceneve a római uralkodó emlékére lett "vespasienne". Szintén közismert kifejezés: "Pecunia regit mundum", vagyis a pénz kormányozza a világot, pénzzel mindent el lehet érni, a pénz (-es ember) számára nincs akadály. Érdekesek azok a feliratok, jelszavak, jelmondatok is, amelyeket a különbözõ korszakokban forgalomba hozott pénzeken találunk. Néhányat közülük. A múlt század elején Brazíliában ezt olvashatták a bankjegyeken: "A pénz az egész földet bejárja". - New York államban az 1834-ben kibocsátott fizetõeszközön ez állt: "Ha vége a hitelnek, vége a kereskedelemnek." - II. Lipót német-római császár és magyar király tallérján: "A király kincse az alattvalók szíve." - Károly Róbert és Nagy Lajos ezüstgarasainak furcsa felirata így hangzott: "A király méltósága szereti a bölcsességet". - Közismert II. Rákóczi Ferenc rézpénzének felirata: "Pro libertate" (A szabadságért) - Az USA dollárbankjegyein ma is ezt olvashatjuk: "In God we trust" (Istenben bízunk) - A francia frank az 1789-es nagy forradalom jelszavát hirdeti: "Liberté - Égalité -Fratemité

(Szabadság - egyenlõség testvériség). Álmoskönyvek szerint pénzrõl álmodni sokfélét, jót és rosszat jelenthet. Bár alig van ember, aki hisz bennük. A pénz témája végigvonul évezredek irodalmán is. Szophoklész görög drámaíró Antigoné c. tragédiájában hangzik el: "Nincs találmány a pénznél kártékonyabb sehol a földön. Államot felforgat az, földönfutóvá teszi a lakosokat, jól kitanítja, elcsábítja jámborok lelkét, hogy undokságra vetemedjenek..." A nagyszerû vígjátékíró a francia Moliére A fösvény c. darabjában a kapzsiság és pénzimádat klasszikus kórképe. A magyar népköltészetben is gyakran föl-fölbukkan: "Hej, ha nékem száz forintom vóna, - Két kilogramm nullás lisztem vóna..." - dalolták régen ebben a változatában az Alföldön. Petõfi Sándor szerette ugyan, de nem sokra becsülte a pénzt. Jellemzõ módon fogalmazta meg ezt egyik költõi levelében: "A pénz, a pénz: az ám a bökkenõ, Ez életünkben a szekérkenõ. Nélküle a kerék lassan forog, S forgása közben szörnyen nyikorog. Azonban érte nem töröm magam; Jelenleg is - amenynyi, annyi - van. Naponként jön, mibõl eszem s iszom; A holnapról én nem gondolkozom..." Karinthy Frigyes szerint a pénz nem boldogít - ha nincs. Nem könnyedén gondolkodott a pénzrõl - Arany János. A Toldi költõje körültekintõen gazdálkodott

minden garassal, rendkívül takarékos, már már inkább kuporgató életmódot folytatott. Alaposan meggondolta mire ad ki pénzt. Saját maga készített egy kis noteszfélét. A címlapjára ezt írta: "Pénzt s idõt hogy vertem el, arra e kis könyv felel". Naponta általában 47 krajcárt költött vendéglõi étkezésre. Az öregedõ Aranyt kortársai határozottan zsugorinak tartották. Azért mégis idekívánkozik egy apróság, amely Arany becsületességének, jellembeli tisztaságának egyik legszebb dokumentuma: Halála elõtt három évvel (1879), egészségi állapota oly súlyosra fordult, hogy az Akadémia közgyûlése felmentette fõtitkári tisztsége alól. Az igazgatóság egyúttal úgy határozott, hogy - az alapszabályok 58. pontja értelmében: Arany János a fõtitkári fizetését élete végéig élvezze. Ezt megtudva, a költõ megrendültén tiltakozott "Biztosan tudom, hogy az 58. paragrafus reám nem vonatkozik. Nem tehetem, nem engedi a lelkiismeretem!" - mondogatta. S nem is fogadta el a nemzet kegydíjaként felajánlott fizetést, mert az emberi tisztesség fontosabb volt neki, mint a pénz... Ady Endre költészetében különleges, eddig nem ismert szerep jutott a pénznek: õ írta elõször nagybetûvel - "Mi urunk: a Pénz"... S ma: régen a pénz eszköz volt a célhoz, ma pedig maga a CÉL. Szilvássy László

Bíró Lajos Kölcsey szobra Nyíregyházán A Himnusz születésének 185., Kölcsey Ferenc halálának 170. évfordulója alkalmából Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye Önkormányzata szobrot állított a reformkor nagy alakjának Nyíregyházán. A Mátészalkán élõ neves szobrászmûvész Bíró Lajos által készített mûvet január 19-én, rangos ünnepség keretében avatta fel Fülöp István a megyei közgyûlés elnöke. Avatóbeszédet mondott Dr. Jánosi Zoltán egyetemi tanár, a Nyíregyházi Fõiskola rektora. A Kölcsey Társaság elnöke, Dr. Imre László akadémikus méltatása, a Mandala Dalszínház produkciója, Olt Tamás színmûvész és Fazekas István Jászai Mari-díjas színmûvész elõadása zárta a rendezvényt.

Újjászületett a Ratkó József-díj Vári Fábián László, Kárpátalján élõ költõ, néprajzkutató vehette át a nyíregyházi Móricz Zsigmond könyvtár kamaratermében a kuratórium elnökétõl, Dr. Görömbei András Kossuth díjas irodalomtörténésztõl a rangos díjat. Újjászületésrõl van szó, hiszen 1993-tól 1996-ig már olyan kiváló alkotók részesültek a megtiszteltetésben, mint Balázs József, Nagy Gáspár, Aczél Géza és Szöllösi Zoltán - de a megye irodalmi és rádiós életét ért támadások, s a beszûkült lehetõségek miatt a kuratórium szüneteltette a díj kiadását. 2006-ban a Szabolcs-SzatmárBereg Megyei Közgyûlés ismét megteremtette az odaítélésének lehetõségét. Ennek az emelkedett ünnepi pillanatnak lehettek múlt év decemberében résztvevõi Losonczi Léna és Kürti László költõk, akik felolvasó esten is részt vehettek egyesületünk tiszteletbeli tagjának, a Magyar Rádió irodalmi szerkesztõjének Antall Istvánnak vezetésével. P.O.

A Film(klub) forog tovább Lehet, hogy képzavarnak tûnik a fenti cím, s bár a filmek még talán forognak is tovább a DVD-, és Videolejátszókban, de hát a filmklub? Ha az õszi, tavaszi rendszeres sorozatokra gondolok, talán még ez a kifejezés is megállja helyét. A lényeg viszont az, hogy hála Dr. Telkes Lászlóné tanár-

nõnek, február 18-án ismét az Esze Tamás Gimnázium video-termében üdvözölhettük Dr. Hamar Péter filmesztétát, s indulhatott az új sorozat! Az elsõ film a KeletBerlinben játszódó, a Stasi mûködését megrendítõen bemutató Mások élete c. film volt. Itt Közép-Európában ez a film sokat segíthet az elmúlt

évtizedek megértésében, feldolgozásában. Március 3-án már Almodovar Mindent anyámról, március 17-én pedig Wajda Hamu és gyémánt c. filmjét nézhettük. Lapunk megjelenésének napjaiban, március 31-én (tagdíjfizetési határidõ!), Milos Forman Goya kísértetei c. filmje lesz látható, április 14-

én pedig az oly sokak által szeretett Holt költõk társasága Robin Williams-sel a fõszerepben. Kérem, higgyenek nekem: Bárki, akárhány alkalommal is nézett már meg egy filmet, ameddig Hamar Péterrel nem nézte meg, addig nem is látta! Pénzes Ottó

Hamar Péter

10 Kürti László:

Rá kéne unni Rá kéne unni a szenvedésre. Miért terhel a sors, ha van. Ki kérte? Sört kéne inni focit bámulva, és lelkesedni mindenért újra.

MÉCSVILÁG

"Három Királyok" s egy zenekar, ami nagyon "király" A mátészalkai G-Jam Project formáció nemzetközi színvonalú koncertet adott

Hagynom kéne ki akar, szeressen. Eltûrni úgy, hogy ne kelljen szesz sem. Elzárhatnának szûkös szobámtól, legyen szabad ma mindaz mi gátol. Hinni kéne, hogy anyám jól ismer, hogy nem hatott rám húsz éve inger. Nem beszélek le senkit magamról, kufárkodok majd amim van abból. Rá kéne szokni a fecsegésre. Unjanak rám, de senki se értse, mitõl lehetek annyira bátor!Szeressenek ki bûnbõl, halálból.

Plázaszéli pletyka Plázaszéli pletyka, tán nem is vallomás. Fölényeskedhetnél, de úgyse hallja más. Porszívózol inkább, amíg a gép kimos. Tudom, a régi szennyes, emléknek is kínos. Ami pecsétes bennem, te azt subickolod. Odébb gépek búgnak, itt nincs elektromos készülék. Itt bennem. Csak halk tengerzúgás. És nincs csillogó ablak, sosem volt bölcs tudás. Éles szilánkok vannak a szép tükrök helyén. Szétmálló rongy a vállon, sohasem bõrmellény. Óvatosan érints, apályos tenger vagyok, kincsnek rossz rejtekhely, égnek túl csillagos.

Kiégett szappan

A három Király: Petya, Gyula, István

Mátészalka mindig is a rock-zenekarok városa volt. Sokan emlékeznek még az Apolló, az Astra, aztán a Szinkron zenekarra, amelyik már majdnem országos hírûvé is vált. Ma sem állunk rosszul, hiszen naponta hallhatunk a Tóth Zoltán és Szabó Gábor vezette Eastpunks zenekar sikereirõl, a különleges tehetségû Vonház István irányítása alatt álló Közel 10 és a Pucér Nõk Ruhában nevû együttesrõl, s a már önálló Cd-vel, videoklippel és országos ismertséggel és elismertséggel rendelkezõ Unicum Plus Band fellépéseirõl. Van azonban itt még egy "Királyi" formáció is, ami évek óta csak amolyan karácsonyi ajándékként kerül elénk, de akkor valóban mindig valami csodálatos dolgot kapunk. Király Ist-

ván, a G-Jam Project nevû formáció életrehívója minden évben összeszedi barátait egy decemberi koncertre, ilyenkor megcsillogtatja fantasztikus gitártudását, s aztán egy évig újra hallgat. Ez a gyakorlat azonban talán már múlt idõbe tehetõ, hiszen jelenlegi zenésztársaival már egy lemez anyagán is dolgoznak, ami azt jelzi, hogy lesz folytatás. Bár régen tudjuk, de ma már bátran le is írható, hogy Király István nemzetközi szintû gitáros! Nos, néhány éve zenésztársakul hívta az Unicum Plus Band három tagját, a régi barátot, a szintén zseniális gitáros Bráder Istvánt, a 20 éves dobvarázslót Kovács Balázst, s a 22 éves billentyûst Pénzes Mátét. (Ez esetben kérem, tekintsenek el a jelzõtõl, hiszen amit leírhatnék az

Reménykedsz, azért zokogsz? Vagy más bömböl, a tévé? Hagytál el szülõt, sorsot is, szappan nem válik vérré. Ma még tán abban bízhatok: találsz majd mást helyettem, Letusoltam. Éljük ezt az estét túl, ha lehet, mind a ketten.

talán nem a valóságot fedné, amit pedig szívem szerint írnék azt nem illenék, s lehet, hogy az sem lenne igaz, mivel alaposan elfogult vagyok, a fiamról lévén szó.) A basszusgitár továbbra is a sokoldalú, megbízható, korrekt játékos, az "örök kölyök" nagybácsi Király Gyula kezében maradt. Valami olyan dolog kezdõdött el, ami szemmel láthatóan új inspirációt adott Istvánnak, s egyre kimunkáltabb, egyre érettebb, egyre "filingesebb", egyre kifejezõbb zenét hozott. Ebbõl kaphattunk ízelítõt még múlt év decemberében a városi színházteremben megtartott koncerten. (Az M1 Televízió stábja - szintén zseniális emberek - öt kameraállásból kitûnõ filmet készítettek az eseményrõl. Ide tartozik még az a tény is, hogy az interneten oly keresett You Tube-on olyan népszerûek a koncert felvételei, hogy a server mûködtetõinek jelzése alapján a mindenkori örökranglistára is felkerült az egyik dal.) Természetesen felcsendültek a nagy klasszikusok, a Toto, Dee Purple vagy Satriani, de mégsem hûséges és alázatos szolgai másolatban, hanem egyéni ízzel, hozzáadva, tovább fokozva a számok témáit. A Go címû

saját dalban aztán meghallhattuk a zenészek csodálatos improvizációját, a KirályBráder "párbeszédet", Kovács Balázs zenekartól függetlenített szólóját, s a billentyûs most sem jellemzett játékát. A koncert egyéb vonatkozásban is tartogatott meglepetéseket: Megható és nagyon, nagyon tiszteletre méltó, ahogyan a fiatal Király István családja felé fordul, akiknek annyi mindent köszönhet, s akiknek tagjai között bizony kiváló zenei tehetségek sorát találhatjuk meg. Amikor a koncert egyik pillanatában színpadra szólította a mit sem sejtõ édesapját, a régi zenészt, a ma már megbecsült és sikeres vállalkozót Király Istvánt, (régieknek csak Petya), bizony szem nem maradt szárazon. Budapesten élõ húga, az "aranytorkú" Király Anita is énekelt két dalt ezen az estén, s végül még a 14 éves nagyon tehetséges gitárosénekes unokaöccs Szûcs Máté is színpadra lépett az ifjú Bráderrel, a remek dobospalántával Benedekkel. Ezen a decemberi estén nemcsak a színpad volt tele Királyokkal, de mi a nézõtéren is fenségesen érezhettük magunkat, hiszen az élmény amit kaptunk, az is királyi volt. Pénzes Ottó

Bor, filozófia és kultúra

Borverseny a kastélyban, szellemi kör a pincében

Zuhanyoztam. Tíz körül. Kialudt a villany. Jöttél volna te is, hogy a hátadat lemossam. "Menj ki!"- kértem. Jobb neked most a zajongó tévé. Máma keserû vagyok. Szeretsz. Talán félnél. Hangosra vedd, ne halljam, hogy zokogsz az ágyon, azon bosszankodhassak, a szappant nem találom. Botorkálok, de tudom, hogy úgyis elhagysz végül. Sürgetlek, mert a kínod is, ha itt hagysz, mind elévül.

2008. március

Stonawski Tamás tanár, költõ, festõmûvész, s talán most már borász is, több évi önkéntes számûzetés után nagyszerû ötletekkel, tervekkel tért vissza Mátészalka kulturális közéletébe. Mint a Vörösmarty Kör alapító tagja, kezdeményezte, mi több elejétõl végéig megszervezte, az úgynevezett Vörösmarty Borversenyt. Ideálisabb hely

nem is lehetett volna a Ráczkerti Kastélyszállónál a fantasztikusan sikerült összejövetel lebonyolítására. Tóth József és felesége Lakatos Erzsébet olyan házigazdáknak bizonyultak, amilyeneket csak itt Szatmárban találhat a magyar ember. (No, lehet, hogy ez egy kicsit túlzás.) A "szakmai" házigazda Dr. Cservenyák László volt, s a

zsûriben pedig olyan hozzáértõk ültek mint a gyöngyösi születésû, így hát a borokhoz hivatalból is értõ Szabó István polgármester, a szamosszegi gazdálkodó család sarja Dr. Szászi István alpolgármester és egy valódi borász, Máté Sándor kertészmérnök. Losonczi Léna Vörösmarty és a bor kapcsolatáról mesélt, verseket olvasott fel, Tóth Béla kályhásmester pedig a régi mátészalkai szõlõkrõl, borospincékrõl, gazdákról mesélt. Nélkülözhetetlen volt Nyíregyházi László és Erdõs Ákos tanár urak közremûködése, s az egyre emelkedõ hangulatban a fergeteges Szatmár Néptáncegyüttes mûsora csak fokozta a jókedvet. Lábas Tibor a jónevû vállalkozó egy bordalt írt erre az alkalomra, amit a jelenlévõk kórusa remek

hangulatban adott elõ. Az arany, ezüst és bronz oklevelek átadása után sor került a Vörösmarty serleg odaítélésére is, amit Szíl György nyert el remek - stílusosan - vörös borával. Stonawski Tamás megalapítója a Borköré-SZET, azaz a Bor köré szervezõdõ társaságnak is, amelyet saját borospincéjébe hívott össze, s melynek állandó tagjai - Dr. Bajkó Sándor, Oláh András, Varsányi Gábor, Pénzes Ottó és természetesen a házigazda - kötelezõ olvasmányként Hamvas Béla Bor filozófiája c. könyvét olvasták el, s akik összejövetelükön semmiféle aktuális kérdésrõl nem beszélgethettek, csak a szellem dolgairól. P.O.

MÉCSVILÁG

2008. március

11

Programok a Szatmári Múzeumban Cs.Uhrin Tibor festõmûvész kiállításával zárult a 2007. év a Szatmári Múzeumban. Az év utolsó múzeumi eseménye mindig nagy jelentõségû, hiszen tizennyolcadik éve minden decemberben Dr. Ujváry Zoltán professzor emeritus megnyitója hangzik

el, s ekkor ünnepeljük elnökünk Dr. Cservenyák László születésének napját. Cs. Uhrin Tibor mûvészi rangját ugyan a fenti érvek önmagukban nem támasztják alá, de azok akik a megnyitó résztvevõi vagy a tárlat késõbbi látogatói voltak

bizonyíthatják, hogy nagyformátumú mûvész munkái kerültek bemutatásra. Ez az állítás ugyancsak igaz a február hónapban nyíló Erdõs Imre Pál grafikus munkáiból összeállított anyagra is, amelyet Muzsnay Árpád az Erdélyi Magyar Közmûvelõdési

Egyesület alelnöke ajánlott a megjelentek figyelmébe. (A megnyitó szövege alább olvasható) Rövidesen Oszter Alexandra mûveibõl nyílik kiállítás, de errõl már a szokásos módon, meghívóban, hírlevélben kapnak invitálást a kedves mûvészetbarátok.

Kedves Mátészalkai Mûvészetbarátok, Tisztelt Tárlatlátogatók ! Megtiszteltetés számomra, hogy a Romániai Szatmár megye, de szélesítve a földrajzi kört fogalmazhatok úgy is, hogy a két világháború közötti és a második világháborút követõ közel fél évszázad erdélyi és romániai grafikusai legtehetségesebbikének, Erdõs Imre Pálnak a kiállítását én nyithatom meg most Mátészalkán. A sors úgy hozta, hogy a mûvész tevékenységével, alkotásai egy részével már gyermekkoromban találkozhattam s pályafutása kezdetével (igaz: évtizedek múltán) a két világháború közt megjelent szatmári lapok tanulmányozása közben ismerkedhettem meg, a hatvanas évek második felétõl pedig újságíróként személyes ismeretségünknek köszönhetõen közvetlenül nyomon követhettem a pálya kiteljesedését. Erdõs Imre Pálról én objektíven szólni nem tudok. Az itt, Mátészalkán kiállított alkotásai legtöbbje ugyanis életem legszebb részét, fiatalságomat juttatja eszembe, azt a pezsgõ szatmári képzõmûvészeti életet idézi, melynek fõ mozgatója, mûvészi és intellektuális motorja épp õ volt. Most, amikor szabadon, korlátok nélkül lehetne alkotni és cselekedni, érezzük csak igazán az Erdõs Imre Pál két évtizeddel ezelõtti távozása által bennünket ért veszteség igazi nagyságát. 1916. november 2-án született a történelmi Szilágy megye, 1968-tól a mai Szatmár megyéhez tartozó Nántü nevezetû falujában. A mûvészt - valójában - nem köti semmi e településhez, Szatmárnémeti volt és maradt számára kezdettõl haláláig az igazi szülõföld és megtartó település, bár 1952-tõl 16 esztendõn keresztül a Szatmárnémetit is magába foglaló akkori Máramaros tartomány székhelyén, Nagybányán élt és alkotott. Csodagyerekként indult. A budapesti Színházi Élet már a 13 éves diákot a jövõ nagy ígéreteként mutatja be. Édesanyja: Reizmann Irma a két világháború közötti idõszak tehetséges szatmári költõje és újságírója egyengeti indulását, kapcsolja be zsenge ifjú kora ellenére a Trianon után Romániához került Partium magára találni igyekvõ magyar szellemi életébe. Alig tizenöt éves és Szatmárnémetiben egyéni tárlata nyílik, s a Nagybányai Festõiskola század eleji nagyjai: Thorma János, Krizsán János és Mikola András irányítják elsõ lépteit, s kalauzolják Budapestre, Molnár C. Pálhoz. Erdõs Imre Pál ugyanis, bár elsõ tárlatán is grafikáira figyelhettek fel, tulajdonképp festõnek készült. És joggal érzi, aki életmûve egészét ismeri, hogy a piktúrához, bár neki mindig a grafika volt az igazi világa, élete végéig hû maradt. A festõ szeme és szemlélete nem csupán olajfestményein, akvarelljein érhetõ tetten, de kerámiai kísérletein

is, s grafikái a fekete vonalak ellenére a szó szoros értelmében sajátos színvilágot teremtenek, sugallnak. Az 1931-es korai tárlatot 1933-ban és 1934-ben újabb szatmári, majd nagyváradi, nagykárolyi, temesvári és kolozsvári sikeres bemutatkozás követi. Nem kisebb íróegyéniség, mint Tabéry Géza nyitja meg nagyváradi kiállítását, s koránt sem túloz, mikor Erdõs mûvészetének belsõ finomságát és egyben robusztus erejét Ady költészetéhez hasonlítja. A lényegre tapint. S a párhuzam korántsem indokolatlan. Már azért sem, mivel Reismann Irmát és rajta keresztül a fiatal Erdõs Pált az Ady-családhoz és a két világháború közti erdélyi Ady-kultuszhoz szoros, bensõséges kapcsolatok fûzték. Erdõs Imre Pál édesanyja. Adyhoz hasonlóan a zilahi Wesselényi Kollégium diákja volt, személyesen ismerte a költõt, s fényképek bizonyítják szoros barátságát Ady Lõrincnével. Ezzel is magyarázható, hogy az "Ídesrõl" készült utolsó arckép az Erdõs Imre Pál alkotása, s a Budapesten megjelenõ Ünnep címû lap e portré reprodukciójával búcsúzik a magyar fõvárosban 80-ik életévében váratlanul meghalt Ady Lõrincnétõl. Értékelik odahaza, Szatmárnémetiben is. A mûvészetkedvelõ értelmiségiek jóvoltából 22 évesen ösztöndíjasként Párizsban, Velencében és Rómában mélyítheti el ismereteit. A Bécsi döntést követõen Budapest mûvészeti életével az addigiaknál is szorosabbá válik a kapcsolata. Közkedvelt fõvárosi mûvelõdési lapok állandó munkatársa lesz, 1940-ben és 1943-ban alkotásait csoportos tárlatok keretében a Nemzeti Szalonban a budapestiek is megismerhetik. Közben grafikai mappái is napvilágot látnak.: 1936-ban az Erdõs I. Pál fametszetei, 1938-ban a Párizsi képek, 1941-ben a Ceruzával a toll mestereinél, 1944-ben pedig a Mûvészek álarc nélkül címûek. Ma sem tudja az ember ezeket a mappákat elismerés és meghatottság nélkül forgatni, s nem csekély örömmel tudomásul venni, hogy a második világégés tûz- és vérzivatarait, Budapest hosszú és kegyetlen ostromát is sértetlenül átvészelték ezek eredetiei. Herczeg Ferenc, Móricz Zsigmond, Csathó Kálmán, Zilahy Lajos, Szabó Dezsõ, Ignácz Rózsa és Veres Péter arcvonásait örökíti meg például íróink közül. Mily jó lenne e mappát újra kiadni, hiszen a halálos kórral küszködõ Babits Mihály utolsó portréja is ezek közt a rajzok közt található. Nagy színészeink közül Ajtay Andorról, Bajor Gizirõl, Bulla Elmáról, Dayka Margitról, Fényes Aliceról, Jávor Pálról, Muráti

Lilirõl, Páger Antalról, Somlay Artúrról, Szeleczki Zitáról, Tolnay Kláriról, Tõkés Annáról és Várkonyi Zoltánról - lényegében a negyvenes évek elején világszínvonalat képviselõ magyar játékfilm máig feledhetetlen színészeirõl publikál ma már kordokumentumként is értékelhetõ rajzokat a Délibáb, a Színházi Élet és a Tolnai Világlap címû újságokban. A második világháború embertelen rendelkezései az õ életének és mûvészi pályájának alakulásába is tragikusan beleszóltak. Emberi jellemét, magatartását, édesanyjához fûzõdõ bensõséges viszonyát is példázzák az 1944-ben vele történtek. A szatmári mûvészetkedvelõ polgárok egy ideig bújtatni próbálták, de végül önként jelentkezik a gettóba, megkeresi édesanyját, onnan szállítják õket együtt Auswitzba. Egyedül tér majd haza. Életét, megmenekülését, bár Mengelével is találkozott a rámpáknál, az õrzõi által a lágerben felfedezett rajztudásának köszönheti. Táborról táborra viszik, rajzolja az SS keretlegényeket, majd pedig a felszabadító amerikai tiszteket és az oroszokat. Hihetetlen a lelki ereje, tenni akarása. Hazatérését követõen már 1945-ben csoportos kiállításon vesz részt és szerepet vállal a demokratikusnak hitt új mûvelõdési élet szervezésében. Egy ideig a múzeum, majd a filharmónia igazgatója. A második világháború okozta személyes tragédiája és fájdalma enyhítésében, a teljes magáratalálásban családalapítása segíti. Lefoglalja ugyanakkor minden pillanatát, feladatok halmazával bízza meg az új politikai kurzus, melynek ösztönzésére 1952-ben a tartományi székhellyé avanzsált Nagybányára költözik. Dolgoztatják, hiszen nagy szükség van az Erdõshöz hasonló tehetséges, alkotásaiban emberközpontú mûvészre. Grafikái kollektív tárlatok darabjaiként bejárják nem csak Románia városait, de az egész világot. Európának - tudomásom szerint - nincs oly országa, ahol rajzaiban ne gyönyörködtek volna. De eljutottak a tengeren túlra és mindegyik kontinensre is. Nem csoda, hogy magyar neve ellenére a festõ Aurel Ciucurencu mellett 1959-ben grafikusként a budapesti Ernst Múzeumban megnyílt tárlaton õ képviselte Romániát. Az Embert látja és örökíti meg (Adyhoz hasonlóan nagy E-vel mondanám e szót), s ezért nem kell mûvészként megalkudnia, tud sajátos módon a szocreál ízlésvilágának is elfogadhatóan alkotni, legyen intellektuális témákról, a román népmûvészet gazdag avasi hagyományairól, avagy épp a bányászok életérõl szó. Képeirõl sugárzik a mindenkit magával ragadó életöröm.

A mûvészeti életben vállalt és kifejtett szervezõ, valamint alkotói tevékenységéért tisztségek és kitüntetések sorát kapja meg. A Képzõmûvészeti Szövetség nagybányai fiókjának elnöke, Munkaérdemrend, Állami Díj, a Mûvészet Érdemes Mestere, a Kulturális Érdemrend kitüntetettje többek közt. És megérdemelten! Mint ahogy 1968-as hazaköltözését követõen õ az újra megyeszékhellyé vált Szatmárnémeti mûvelõdési életének legtekintélyesebb személyisége, az ifjú tehetségek támogatója, s lesz mûvésztársai választása eredményeként a Képzõmûvészek Országos Szövetsége alelnöke. A mai tárlatnyitást megelõzõ napokban elektronikus úton többszáz helyre postáztam a mátészalkai múzeum meghívóját, a tárlatnyitás hírét. Az õsei révén Kölcsey Ferenchez és az itteni Cégénydányád településhez kötõdõ, ma Kanadában élõ volt iskolai padtársam, a Kende bárók rajztanár leszármazottjának az Erdõs-kiállítás hírére írt válasza úgy érzem - a ma itt bemutatkozó alkotó emberi, mûvészi arcának jobb megismerése végett idézésre érdemes. Kende Gábor volt osztálytársam a következõket írta: "Árpikám, köszönöm ezt az értesítõt. Erdõs Pál angyali kedves jó ember volt. 1958 és -60 között bányász - kohász villanyszerelõ koromban eljártam Nagybányán egy képzõmûvészeti klubba, melyet Erdõs Pál vezetett. Rajzoltunk, festettünk. Ma is igen kedves emlékem és meghatottan, szeretettel és hálával gondolok a kiváló mesterre, ki módfelett barátságos és közvetlen ember volt, s kitõl szép dolgokat tanultam Talán részben neki köszönhettem, hogy végülis mûvészet pedagógiában kötöttem ki." 1968-ban Erdõs Imre Pál másodszor és véglegesen hazatér ifjúkora szeretett városába. A visszaköltözést követõen itt eltöltött közel két évtized mintha beérlelné mindazt, amit hosszú évtizedek hol örömteli, hol tragikus tapasztalatai a huszadik század sodró mozgalmasságában neki nyújtani tudtak. 1987. november 17-én alkotókedve teljében ragadta el a halál. Kevés az a hozzá hasonló képzõmûvész, kinek alkotásai oly osztatlan sikert arattak, mint az erdõsi grafika darabjai. Szemlér Ferenc költõ Erdõs Imre Pál mûvészetének lényegére tapint, mikor a következõket írja: "Rajzai között legjobban a nõi szépséget, talán nem is ábrázoló, inkább felmagasztaló és dicsõítõ alkotásait kedvelem". Nem eszményít - állítja Szemlér, hiszen a grafika fekete - fehér józansága nem is engedi azt meg.. Ide kívánkozik egy mai költõ és kiváló publicista, a

Rangos folyóirat lett a Partium Az elmúlt években egyre többen figyelnek fel egy régi folyóirat újjászületésére, s irodalmi körökben már csemegének számít újszerû megjelenésével is. A vásárosnaményi Felhõs Szabolcs kitartó lelkesedése és szeretetteljes "buldog-módszere" a titka az eddigi fennmaradásnak, s az új, friss generáció megnyerésének is. A rendkívül igényes, figyelemfelhívó külsõ borító a Mátészalkán élõ, rendkívül tehetséges Filep Anita munkája, aki most már tradíciószerûen Bócsi Krisztián valamelyik nagyszerû fotóját használja fel alkotásaihoz. Az új lendület "beltartalmi" részének kulcsa pedig Kürti László költõ, tanár, akinek felfogása a költészetrõl egészen újszerû, igényes, s ez látszik az általa szerkesztett rovat színvonalán is. A 2007. õszi szám egyik érdekessége, hogy a mátészalkai Fényes Napok Fesztivál kapcsán olyan felhívással fordult költõkhöz, írókhoz, írnának mûveket a Fényrõl. Az eredmény fantasztikus lett, ugyanis a szám, csak úgy tündököl, a mûveken átsüt a talentumok igazi ragyogása. Azóta már megjelent a téli szám is, mégpedig a reneszánsz jegyében, s elmondható ez is nagyszerû lett. Mátészalkán az Esze Tamás Gimnázium Könyvtárában vásárolható meg a Partuim.

székelyföldi Magyari Lajos megállapítása is, aki Erdõs Imre Pál imponáló rajztudását csodálja, s képeit szemlélve a dolgok lényegét keresõ mûvész töprengéseire, egy szüntelenül kutató, meditálásra hajlamos filozófus gondolatgazdagságára figyel fel. A görög - római, valamint a zsidó - keresztény mitológia és hitvilág, a zene és a költészet örök ihletforrást és változatos szimbólum-rendszert biztosít a hetvenes években magára talált, háború elõtti énjét szinte töretlenül folytatni tudó mûvésznek. Kezdõ újságíró koromban, Szatmárnémetibe történt visszaköltözését követõen mûvészi hitvallásként nyilatkozta nekem: "Nincs szebb, mint az embert rajzolni!" Ezen állítás igazáról Önök is meggyõzõdhetnek e mai tárlat anyagának megtekintésekor. Erdõs Imre Pál grafikáit nézve mélyen tudatosulhat bennünk, hogy a világ legszebb, legcsodálatosabb teremtménye - valóban - az EMBER. Sugallja ezt a kiállított mûvek alkotója annak ellenére, hogy szinte életével fizetve megtapasztalhatta: e csodálatos teremtmény a világmindenség legrondább, legvisszataszítóbb lénye is tud lenni, egyedüli élõlénye a természetnek, mely tudatosan képes veszélyeztetni, elpusztítani saját faját, önmagát és jövõjét is. Szeretném, ha a kiállított képekbõl és képekrõl sugárzó szeretet és optimizmus, az élet és a szépség töretlen tisztelete és imádata nem pusztán mûvészi élményt nyújtana e tárlat látogatóinak, de abbeli meggyõzõdésükben is megerõsítené mindnyájukat, hogy a bennünket körülvevõ valóságot érdemes a mûvészek szemével szemlélnünk. Élményekben gazdag tárlatlátogatást kívánok. Muzsnay Árpád

MÉCSVILÁG

12 Köszönet Partnereinknek és Támogatóinknak

2008. március

A városi mûvelõdési központ programjai

Az alább felsorolt közintézmények, vállalatok, vállalkozások, civil szervezetek, mint együttmûködõ támogatóink és partnereink teszik lehetõvé, hogy a Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület a tehetséges helyi mûvészek, produkciók segítõje, nívós kulturális rendezvények szervezõje lehet 2007. és 2009. között.

www.vmkmsz.atw.hu weboldalon az Aktuális felhívásoknál és kérhetõ a Mûvelõdési Központban, illetve az iskolák könyvtáraiban.

Partnereink: • Szatmári Múzeum - Dr. Cservenyák László • Városi Mûvelõdési Központ - Tóth Istvánné • Képes Géza Városi Könyvtár - Szabóné Dankó Erzsébet • Szatmár Alapfokú Mûvészeti Iskola - Szûcs Sándorné • Esze Tamás Gimnázium - Lukács Bertalan • Képes Géza Általános Iskola - Papp Lászlóné • Szatmár Néptánc és Népmûvészeti Egyesület - Tóth Béla • Fõnix Park - Dr. Ilku Magdolna, Dr. Ungvári Zsigmond

Csíki Játékszín Csíkszereda Sholem Aleichem alapján Arnold Perl külön engedélyével HEGEDÛS A HÁZTETÕN IFJÚSÁGI BÉRLET elõadása 11.00 órától EXTRA BÉRLET elõadása 19.00 órától Belépõjegyek az EXTRA BÉRLET elõadására: földszint: 1800 Ft, erkély: 1200 Ft

Támogatóink: • Mátészalka Város Önkormányzata • Szabó István városunk polgármestere • Nobilis Rt. - Novák Tibor • "Öcsi Hús" Húsipari Rt. - Zemlényi Gyula és Zemlényi Tibor • Carl Zeiss Vision Hungary Kft - Radics Ilona • HOYA Szemüveglencse Gyártó Rt. - Kerekes János • Szatmár-Nyír Kft - Fülöp Bálint • Szalka Tüzép, Szalka-Sped Kft - Gladics János • Szatmári Kereskedõház Kft - Lábas Tibor • Hami 138 Bt. és a Falánk Fanni Cukrászda - Dankai Tamás • Can-Tel East Telekommunikációs Kft - Szabó Tibor • MOM Vízméréstecnikai Zrt. - Thomas König • Tóth 47 Kft és Kastélyszálló - Tóth József és Tóthné Lakatos Erzsébet • Szal-Tó Kft - Tóth Attila és Szalai Árpád • Infó-West Kft - Juhász Katalin • Medivox Bt. - Szondi Erika • Trend Divatüzlet - Kovács Sándorné • Wyoming Bt. Könyvelõiroda - Oláh László • Multilink Kft -PC - Kuckó Számítástechnikai Szaküzlet - Tõkés Szilárd Médiatámogatóink:

• Szatmári Szó Információs Lap

- Szamosi István • M1 Televízió - Varga Dezsõ, Varga Zsolt Az egyesület bankszámlaszáma: 67800254-10605747 Szatmár-Beregi Takarékszövetkezet Adószám: 18803891-1-15 Honlapunk a következõ címen érhetõ el: w3.enternet.hu/muveszet

MÉCSVILÁG Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület Mûhelye VIII. évfolyam 1. szám Belsõ terjesztésû hírlevél

Megjelenik: negyedévente Fõszerkesztõ: Szondi Erika Szerkesztõ bizottság tagjai: Czine Árpád, Kapturné Bíró Beáta, Losonczi Léna, Pénzes Ottó A Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület a következõ címeken érhetõ el:

4700 Mátészalka Csokonai utca 5. sz. Pénzes Ottó egyesületi titkár Telefon: 44/500-091 vagy 44/313-233 Honlapunk: w3.enternet.hu/muveszet, Villámposta (e-mail): [email protected]

Nyomdai munkák: INFÓ-WEST Kft. Nyomdaüzeme Mátészalka, Tompa M. u. 1. Telefon:44/500-024 e-mail: [email protected]

2008. április 15-én (kedden) a Mûvelõdési Központ színháztermében

Városi Mûvelõdési Központ

4700 Mátészalka, Kölcsey u. 2. Telefon/fax: (44) 310 010 E-mail: [email protected] Honlap: www.vmkmsz.atw.hu

2008. március 30-án (vasárnap) 15.00 órától a Mûvelõdési Központ színháztermében A TÁNC-VARÁZS amatõr táncfesztivál ELSÕ ELÕDÖNTÕJE! Tánckategóriák: Néptánc kategória, Balett kategória, Jazz kategória, Társas tánc kategória, Divat tánc kategória (pl. salsa, mambó boogie, népek tánca, stb.); Korcsoportok: Alsós korosztály (6-10 éves korig), Felsõs korosztály (10-14 éves korig), Junior korosztály (14-20 éves korig); Formációk: Szóló, Páros, Csoport Szeretettel várjuk a táncot kedvelõ közönségünket, hogy megnézhessék, kikbõl lesznek a jövõ nagy táncosai! Jegyek válthatók az elõdöntõre: felnõtt: 500 Ft, gyerek: 300 Ft 2008. március 31-én (hétfõn) 18.00 órától a Mûvelõdési Központ színháztermében MOZI a színházteremben ALIEN vs. PREDÁTOR II. Halál a ragadozó ellen - színes, amerikai sci-fi akciófilm Az ûr távoli sötétjében évezredek óta szörnyû rémek küzdenek egymással. Harcuk örökké tart, és mindent elpusztít maga körül. Az ember nem érdekli õket ? sem az élete, sem a halála. Eddig csak azok találkoztak velük, akik túl messzire merészkedtek; akik olyan világba léptek át, ahol az ember sosem lesz otthon. De mi történik, ha a szörnyek végül eljutnak a Földre, és egy álmos coloradói kisváros válik a harcterükké? Egy frissen szabadult fegyenc éppen hazaér, hogy új életet kezdjen. Ehelyett menekülni kénytelen, másokat menekíteni?..új élet helyett, már a régivel is beérné. Belépõjegy: 500 Ft 2008. április 09-én (szerdán) 14.00 órától a Mûvelõdési Központ kamaratermében A KÖLTÉSZET NAPJA ALKALMÁBÓL VETÉLKEDÕ VERSMONDÓKNAK! Szeretettel várjuk a fellépõ 13-14 éves tanulókat, középiskolás diákokat és a felnõtt jelentkezõket, valamint a szép verseket kedvelõ közönséget. Jelentkezési határidõ: 2008. április 1. Bõvebb információ kapható a Városi Mûvelõdési Központban, illetve a 44/310-010-es telefonszámon Zsoldos Juditnál. A jelentkezési lap letölthetõ a

2008. április 23-án (szerdán) 19.00 órától a Városi Mûvelõdési Központ színháztermében TURNÉ 2008

ZORÁN KONCERT

Jegyek: földszint: 3000 Ft, erkély: 2500 Ft 2008. április 28-án (hétfõn) 11.00 órától a Városi Mûvelõdési Központ színháztermében GRAFFITI ANGYALA - táncelõadás A graffiti mint alkotás egyszerre képzõmûvészeti és társadalmi aspektusokat tartalmazó tevékenység, életszemlélet, világlátás és létforma. Jellemzõen a 60-as évektõl kiüresedõ, elgettósodott nyugat-európai belvárosok, a lepusztult külvárosok falain feltûnõ rajzok, melyek ma már szinte minden civilizációs felületen megtalálhatóak. Megjelent a láthatatlan, a társadalmi konvenciókkal szembeszálló, a hatóságok elõl menekülõ köztéri mûvész, akinek munkái csak idõlegesen, a megsemmisítésig láthatóak. A graffiti alkotói és alkotásai a kor speciális lenyomata. Az “alapküldetés”-nél fontosabb lesz az akció, az alkotásnál a létezés extrémitása. Koreográfia: Ladányi Andrea és Bánki Zsolt Belépõjegy: 500 Ft ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁSUNK a Mûvelõdési Központ elõterében CSIKY JÚLIA emlékére 1944-tõl három és fél évtizeden keresztül országszerte ismert volt a Mátészalkai Cigányegyüttes neve. Mûvészeti vezetõjük Csiky Júlia , táncmûvész, aki lelkes vezetõje, mûvészeti instruktora és lelkes mindenese volt a csoportnak. Cigánytáncokat gyujtött, megfigyelt és továbbfejlesztett. A sajátos cigány népszokást formálta dallal, tánccal, játékkal színpadra, nagyszerû érzékkel, mûvészi színvonalon. Emléktárgyakon, fotókon, korabeli híradásokon keresztül emlékezünk erre a nagyszerû mûvészre. Szeretettel várunk minden kedves érdeklõdõt!