A kultúra nem ünnepi kabát!

MÉCSVILÁG A Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület Mûhelye

w3.enternet.hu/muveszet

A kultúra nem ünnepi kabát! Tisztelt egybegyûltek! A Mûvészetbarát Egyesület születésnapján és a Magyar Kultúra Napján szeretettel köszöntöm mindazokat, akik együtt ünnepelnek velünk. Miért éppen január 22-e a Magyar Kultúra Napja? Tudjuk, hogy ezen a napon fejezte be Kölcsey a Himnusz megírását. De hogyan vált a Hymnus himnusszá, azaz egy nemzet azonosságtudatát kifejezõ közösségi énekké? Engedjenek meg, egy kicsi történeti visszatekintést! Kölcsey mûve elõtt két középkori eredetû egyházi népének töltötte be a nemzeti ének szerepét: a B o l d o g a s s z o n y , anyánk...Szûzanyához, a magyarok védõszentjéhez fohászkodik, az Ah, hol vagy magyarok tündöklõ csillaga... kezdetû, pedig Szent Istvánhoz és a magyar szentekhez szóló énekünk. Az irodalmi közvélemény hamar felismerte Kölcsey versének jelentõségét, de azt is, hogy nemzeti énekké csak megzenésítés után válhat. Bartay Endre, a Nemzeti Színház igazgatója 1843-ban a Szózat, 1844re pedig a Himnusz megzenésítésére írt ki pályázatot. A felhívásra tizenhárom pályamû érkezett, s a bizottság elnöke, Egressy Béni 1844. június 15-én Erkel Ferencnek ítélte a fõdíjat. Az elsõ nyilvános bemutató július 2án történt a Nemzeti Színházban. Majd elhangzott az ének augusztus 10-én az Óbudai Hajógyárban, a Széchenyi-gõzös avatásakor. Szeptemberben jelent meg a kottája, s a dallam elterjedt az egész országban. A forradalom és szabadságharc idején már nemzeti énekként éneklik. A bukás után betiltják, helyét a császári himnusz, a Gotterhalte veszi át. 1856. május 13-án Szatmárcsekén, a Kölcsey-síremlék avatásakor hangzik fel újra. Amellett, hogy nemzeti imánknak is emléket állítunk ezen a napon, mindenképpen emlékezünk a szerzõre, Kölcsey Ferencre. Arra a Kölcseyre, aki Martinovicsék után és Petõfiék fellépte elõtt a magyar romantika korszakában a magyar irodalom politikailag leghaladóbb költõje. Szerepe legalább annyira beletartozik a kor politikatörténetébe, mint irodalomtörténetébe. A kiterjedt és oly fontos életmûvet egy világéletében gyönge testû, betegségekkel küszködõ, mindössze negyvennyolc évet megélõ, de férfiasan kemény lelkû ember hagyta hátra. Szõdemeter, Álmosd, Szatmárcseke, életének legfontosabb

állomásai ide, a Szatmári-Partiumi részhez kötõdnek. Nekünk itt a keleti végeken, talán azért is annyira fontos ez a januári dátum, mert évrõl évre elismételhetjük: még a Himnuszunk is innen származik! Arról a vidékrõl, ahonnan annyi költõ és író indult el megmutatni, hogy él még a nemzet, nem halt ki a nemzeti öntudat, még csorbítatlan a magyar nyelv! Eljátszom a gondolattal: mit írt volna Kölcsey ma nemzeti ima gyanánt? Ma is emlékezhetett volna a dicsõ történelmi múltra? Nem sütnék-e rá a magyarkodás bélyegét, ha szól az õsökrõl, a dicsõséges hadjáratokról, a nemzet nagyságáról? Szólhatna-e a belsõ viszály erkölcs és társadalomromboló hatásáról? Nem érné vajon az a vád, hogy túl pesszimista, nem bízik a jövõben? Milyen alcímmel lehetne ma "fogyaszthatóvá" tenni a Himnuszt? Bölcskey Gusztáv Szatmárcsekén január 20-án azt mondta: el kell jönnie annak az idõnek, amikor nyilvánvalóvá válik, ki ilyen és ki olyan. Nem lehet maszatolni, két part között lavírozni, tudnunk kell igent és nemet is mondani. "Nekünk ma tudnunk kell igent mondani a történelmünkre, nemzeti értékeinkre, a legnagyobb örökségünkre, az anyanyelvünkre, íróinkra, költõinkre. És tudnunk kell nemet mondani a mindent elborító kulturális szennyre, a globalizáció veszélyeire, a természeti örökségünk tönkretételére, a szándékos butításra. De ki fog tudni igent és nemet mondani? Hogy fog tudni ítélni a felnõtt lakosság azon - túlnyomó - része, amely nem jár színházba, nem olvas könyvet, talán még sohasem volt hangversenyen. Amelynek ezek után marad a televíziózás. Annak kulturális hatása nem lebecsülendõ, legfeljebb e hatás jellege, iránya töltheti el kétségbeeséssel a figyelmes elemzõt. Az okok sokfélék: pénztelenség, az érdeklõdés hiánya, a kultúrán kívüli lét következménynélkülisége. Ezt a folyamatot meg kell állítani! Hiszen a kultúra nem ünnepi kabát, amelyet idõnként, elõvéve a naftalinból, illik magunkra ölteni, hanem végszükség, az egyetlen lehetséges válasz azokra a kihívásokra, amelyekkel most, a 21. század elején szembe kell néznünk" - veti fel ezeket a gondolatokat Harsányi László a Nemzeti Kulturális Alapprogram elnöke. A magyar kultúra napján amellett, hogy visszatekintünk a múltba, a jövõ felé kell néznünk. Mindig az éppen most élõ

VIII. évfolyam 1. szám 2008. március Losonczi Léna

generációk felelõssége, hogy mit hagynak hátra gyermekeiknek, unokáiknak. A mi felelõsségünk, hogy lesz-e még olyan, aki el tudja énekelni Kodály dalait, hibátlanul mondja el Petõfi Nemzeti dalát, szívbõl jövõen, hangosan énekli a Himnuszt és a Szózatot. "A múlt történéseibõl egy kicsit mindig fölsejlik a jövõ, de annak lényege az utolsó pillanatig rejtély marad. Ezért nincs más választásunk, mint a Jövõben bízva élni a Jelenben, hogy Múlt lehessen belõle"- írja Szörényi Levente De ki adja vissza a hitünket címû kötetében. Hogy tanuljunk a múlt történéseibõl, legyen hitünk a jelenhez és a jövõhöz, kérem, zárásként hallgassanak meg néhány Kölcsey- idézetet, amelyek nem vesztették aktualitásukat 185 év távlatában sem. "Teljes birtokában kell lennie a nyelvnek, melyet a nép beszél: ez az elsõ s elengedhetetlen feltétel." "Meleg szeretettel függj a hon nyelvén! Mert haza, nemzet és nyelv, három egymástól válhatatlan dolog, s ki ez utolsóért nem buzog, a két elsõért áldozatokra kész lenni nehezen fog." "A mûveltség kezdõkorában minden nemesb érzemény és ismeret költõ által énekeltetik. Vallás, philosophia és történettudomány költészet karján léptek fel." "Jelszavaink valának: haza és haladás. Azok, kik a haladás helyett maradást akarnak, gondolják meg: miképen a maradás szónak több jelentése van. Korszerinti haladás épen maradást hoz magával; veszteg maradás következése pedig senyvedés." "A sokaságért híven munkálj.." "Egyesekbõl áll az egész" "Erõs rendület viszi végbe nem egyszer, mit hosszú idõk békésen nem hozhatnak végre" Végezetül, engedjék meg, hogy a számomra legkedvesebb Kölcseyrõl szóló idézettel zárjam ezt a megemlékezést. Sárosi Gyula írta Kölcseyrõl: "Szatmár kér szívet és lelketSzíve, lelke magának Nem vala,- és Isten Kölcseyt adta neki." Kapturné Bíró Beáta (Elhangzott 2008. január 22-én este a Kölcsey szobornál)

A Kármeltõl a Hórebig

(Becsei Miklós lelkész úr szolgálata után) Egyedül maradt Illés-emberek bolyongva élnek, létük rettenet. Kérik az Úrtól a tüzes jelet, s halomra "ölnek" megtévedteket. Aztán lelkükben kél a döbbenet, érinti arcuk a Kármel hegyet. Mikor óhajtja szíved a halált, elküldi hozzád az Úr angyalát Hitet ad, erõt. S a drága eledel, az ige téged odavezet el, ahol Istenünk szelíd hangja kél. Mindig õvele a Hóreben legyél! Budaházi István

Krisztus

Jársz közöttünk most is - meg nem feszítve s nem hisznek néked már a rómaiak sem. Járhatsz mezítláb is, Mester! Taníthatsz, s csoda ha van még, megteheted. Hinni mégiscsak akkor fognak néked, ha ama keresztre újra megfeszítenek!

MÉCSVILÁG

2

V. Fényes Napok Fesztivál - nagy siker! Ismét nagy siker volt a Fényes Napok Fesztivál! Még statisztikai felmérések is alátámasztják ezt az állítást. Mivel több írás is foglalkozik a 2007. év eme nagy eseményével, most csak tekintsük át röviden a programokat. A nyitókoncert megadta az egész fesztivál alaphangulatát, s egy olyan hagyományt folytatott, amire igen büszkék lehetünk, mi szalkaiak: Hauser Adrienne, Kocsis Zoltán és Bogányi Gergely után a világhírû zongoramûvész Jandó Jenõ adott fantasztikus koncertet. Volt idõsgondozással kapcsolatos konferencia, s a zsinagógában Homonna testvérvárosunk képzõmûvész csoportjának kiállítása. Egy Mátészalkáról elszármazott mûvészt is köszönthettünk újra itthon: Kerek László és barátainak ütõs-hangversenye nagyszerû élmény volt. Talán, egy következõ számban majd érdemes lesz visszatérni a Fiatalok Fényvisszaverõ Fesztiváljának programjaira is, amely amolyan fesztivál volt a fesztiválban. Környékbeli falvak mûvészeti csoportjai, helyi tánccsoportok, népmûvészeti vásár, bábszínház, íjászverseny, kenu túra, és persze az elmaradhatatlan és impozáns fáklyás felvonulás tette pezsgõvé, nyüzsgõvé a fényes napokat. Nagy csalódás volt és ráadásul ünneprontó is a Fiesta zenekar, ellenben Rúzsa Magdi koncertje még az igazi ínyenceket is megelégedéssel tölthette el. Óriási élmény volt a Gaál András emlékére rendezett néptáncgála. A Danubius Best Of zenekar visszatérõ szerepeltetésének legfõbb indoka az lehet, hogy az ország egyik legsilányabb - és sajnos ennek ellenére, vagy éppen ezért a leghallgatottabb rádióadója - folyamatosan hírt ad a fesztiválunkról. Nagy érdeklõdés mellett zajlott most is a zárónapi operett elõadás - A víg özvegy - de a legforróbb, s talán legnagyobb sikere a Bereczky Band legszeretetre-, és tiszteletreméltóbb produkciójának volt! Bereczky fõorvos úr dzsessztörténeti elõadással fûszerezte az estet, s mi önfeledten gyönyörködhettünk zongorajátékában, Németh Sándor, alias Nani klarinétszólójában, Kovács Sándor pontos basszuskíséretében és Pusztai Árpád (Tika) elegáns dobjátékában.

2007. december

Gondolatok a fesztiválról és másról

Vannak nagy pillanatok, amikor hatalmas katarzisokat élhetünk át, amelyek napokig, hetekig élnek bennünk Nem szeretem a fesztiválokat. Talán meglepõ lehet ez a kijelentés attól az embertõl, aki valamilyen módon minden évben részt vett néhány program szervezésében, sõt, amolyan keresztapaként még a névadásban is szerepet játszott - Fényes Napok Fesztivál - s akit az elsõ fesztivál elsõ konfliktusai után most újból a szervezõbizottságba invitáltak. Nem szeretem a fesztiválokat, mert ez engem arra emlékeztet, amikor egy ültõ helyben akarom megenni az egész heti reggelimet, ebédemet, vacsorámat, amikor fizetés után három napig dínom-dánom, aztán meg kopog a szemem. Nem a színvonallal van baj, sõt, ebbõl a szempontból még inkább az a rossz, hogy igen magas a nívó, így ha választok, biztosan valami nagyon nagyszerû dologról maradok le, ha pedig mindenre elmegyek, nincs idõm a feldolgozásra, emésztésre, s megcsömörlök. A kultúra, a mûvészet a szellem tápláléka. Minden nap élni kell vele. Máraival értek egyet, aki arról ír, hogy ne múljon el egyetlen nap sem az életünkbõl, hogy ne hallgassunk legalább egy pár taktust egy nagyszerû zenemûbõl, ne merengjünk el egy lebilincselõ kép elõtt, ne olvassunk el legalább néhány sort egy versbõl, vagy regénybõl. Vannak nagy pillanatok, amikor hatalmas katarzisokat élhetünk át, amelyek napokig, hetekig élnek bennünk, amelyeket életünk végéig hordozunk. Ezek azonban nem lehetnek mindennaposak, mert rögtön devalválódnak. A fesztiválok olyanok, mint a XX.-XXI. század emberei: megalomániások, mindent akarnak, egyszerre, és most azonnal! Itt programok vannak, feladatok, kipipálandó és

megoldásra váró problémák. Mi itt a mûvészetbarát egyesületben arra szövetkeztünk, hogy "mindennapi" igényes szellemi táplálékot kínáljunk városunk és a térség lakóinak. Nem túl gyakran, de mégis ritmusosan, hogy legyen idõ, lehetõség, a megélésre, átélésre, épülésre, katarzisra. Ehhez képest a fesztivál… Egy ideje mindenki kultúrával akar tömni bennünket. Csak ebben a Mécsvilág számban olvashatnak nagy országos könyvtárbacsalogató programokról, õszi múzeumfesztiválról, éjjel, nappal mûvelõdési házakról, de talán senki sem meri bevallani, hogy egy húszezer lakosú kisvárosban mindegyik program és lehetõség, ugyanazt a párszáz embert tudja megszólítani. Rajtuk már a csömör jelei mutatkoznak, miközben senki nem tudja kirobbantani a nyomasztó többséget a bulvártelevízió elõl. Talán csak, ha fesztivál van. Benne vagyunk tehát egy ördögi körben, s nem léphetünk ki belõle. Magam is ott leszek - ha hívnak - a következõ fesztivál elõkészítõ és szervezõ bizottságában, s kardoskodni fogok továbbra is azért, hogy nagyon magas színvonalú programsor álljon össze. Rövidesen folytatom kesergésemet, de azért néhány örömteli dolgot is hadd hozzak ide: Nagyszerû dolog volt a Szabó István polgármester úr által felkért Dr. Cservenyák László fesztiváligazgatóval együtt dolgozni, akinek kiváló ízlése, mûveltsége révén a tavalyihoz képest félpénzbõl, talán az eddigi legsikerültebb fesztivál jöhetett létre. A karneváli hangulat, a latin varázs, a várost járó mesevonat, az utcán rajzoló karikatúristák olyan érzést keltettek, ami néhány pillanatra

velem is elhitette, hogy nem is rossz dolog ez a fesztivál. Vagy Csányi Szabolcs nagyszerû szignálja, ami minden produkció elõtt felhangzott, s kezdett fazont adni a rendezvényeknek. Nem maradhat szó nélkül Jeney Ferenc fõtanácsos úr mérhetetlen munkabírása, szervezõkézsége, aki immáron az ötödik fesztivált is tetõ alá hozta. Neki bizony még azt is el kell viselnie, hogy ha valami baj van, a korbács az Õ hátán csattan, de ha remekül mennek a dolgok, csak az utolsók között lehet, aki méltatást kap. Kovács Józsi és emberei olyan észrevétlenül és olyan pótolhatatlanul dolgoztak a technikai háttér megteremtésén, hogy ezer köszönet is kevés lenne méltatásukhoz. Elámultam Tóth Isvánné Erzsike és a Mûvelõdési Központ dolgozóinak - kiegészülve az M1 Televízió stábjával, különösképpen Szabó Tiborral kreativitásán, akik megszervezték a fesztivált a fesztiválban, - Fiatalok Fényvisszaverõ Fesztiválja vagyis a diákok jó hangulatú, sokszor éjszakába nyúló derbyjét. (Nem árt, ha a fiatalok tudják, hogy a diákok díjátadó ünnepségét az általuk kedvelt Fiesta zenekar nyeglesége, sztárkodása és rosszindulata tette tönkre. Nem beszélve arról, hogy a fesztivál talán egyetlen gyenge pontjaként tarthatjuk számon ezt a szánalmas formációt.) Mielõtt azonban teljesen úrrá lenne rajtam a lelkesedés, ígéretem szerint, hadd térjek vissza gyorsan a kesergésre. Nagyon szerettem volna, ha a fesztivál alaphangulatát, eszmei fundamentumát az a Fény jelentette volna, ami felülrõl,

így hát belülrõl jön. Mert nem hiszek a szórakozásban - az a szétszórást sugallja - mint ahogyan a mulatozásban sem - ez meg az idõ céltalan elmúlatását idézi. Hiszek azonban abban a mélyen bennünk lévõ igényben, hogy a Fentrõl jövõ szellemi táplálékot magunkhoz véve igyekezzünk földi életünkben leginkább magunk és mások hasznára lenni. Javasoltam, hogy az elsötétített Kossuth téren a polgármesteri megnyitót követõen, a lámpagyújtás pillanatában szólaljanak meg a város templomi harangjai. Úgy gondoltam, hogy erre az emelkedett néhány percre mindnyájunknak szükségünk lett volna. Tudnunk kell, hogy csak "ebben a jelben" tehetünk bármit, fõleg, ha mûvészetrõl, kultúráról van szó. Nem írom le, mi történt e helyett, aki ott volt átélte, aki nem vett észre semmit, annak meg minek. Szóval, nem szeretem a fesztivált, mert - Hamvas Béla megfogalmazása szerint agonális létre kárhoztat. Errõl pedig itt, most kár értekezni, mert az már egy másik írás lenne. Hogy a vége mégse zúgolódás legyen, hát hadd osszam meg örömömet a kedves olvasóval, amit a fesztivál nyitányaként adott polgármesteri fogadáson tapasztaltam: A neves mûvészek, külföldi vendégek elõtt a széles látókörû, remek retorikai képességekkel megáldott városvezetõnk mondott rövid, de kiváló beszédet, amelyben többek között méltatta az általa személyesen meghívott és jelen is lévõ elõdeinek erõfeszítéseit. Azt hiszem, nemcsak Dr. Szilágyi Dénes, Bíró Miklós és Szabó István volt elégedett ezen az estén. Pénzes Ottó

"Fényes" vendégeink a Fesztiválon Latin koncert a zsinagógában, parádés rajzok az utcán

Jandár Jenõ a zongoránál

Tátrtai Tibor és Szûcs Antal Gábor

A Fényes Napok Fesztiválon az eddigi hagyományokat folytatva - egyesületünk néhány rendezvény gazdájaként vette ki részét a szervezõmunkából. Ebben az évben is "fényes", azaz közismert, s a maga mûfajában világnagyság mûvészeket sikerült megnyerni egy mátészalkai fellépésre. Szeptember 7-én a virtuóz gitárpáros, Tátrai Tibor és Szûcs Antal Gábor fergeteges latin estje pezsegtette a vérünket, s a szûnni nem akaró taps valójában a legjobb kritikája ennek a koncertnek. Aki a Generál, a Skorpió, a Magyar Atom, vagy a Tátrai Band

zenéjét jól ismerte, ismeri, az most egy egészen más világot kapott a két fantasztikus zenésztõl. Azt, hogy technikailag egyszerûen parádés produkciót láthattunk, az már talán magától értetõdik, de az, hogy látni, érezni lehetett, minden idegszálukkal, zsigerükkel a lelkünket érintetik meg, az már bizony mûvészet! Ettõl lett végül is igazán nagyszerû ez a koncert. Szeptember 8-án, már Horgas Eszter és Vukán György, valamint barátaik léptek a közönség elé, de errõl már egy másik írás számol be. Egyesületünk ezen a feszti-

válon azonban még egy rendkívül érdekes, s mint kiderült, nagyon népszerû és sikeres dologgal rukkolt ki. Az ország két legnagyszerûbb karikatúrarajzolóját láthattuk vendégül, akik két napig minden érdeklõdõt lerajzoltak, s a kész mûvet ajándékba át is adták. Tónió, akit az egykori Uborka c. mûsor figurái tettek híressé, nagyon kegyes volt modelljeihez, hiszen amolyan portréféleségek kerültek ki a keze alól, inkább mindenkinek az elõnyös oldalára helyezve a hangsúlyt. Nem is értem, hogy miért szinte csak nõkbõl álló sor kígyózott elõtte? Zsoldos Péter, akinek

képregényei - legutóbb éppen Rejtõ Jenõ Fehér folt címû csodája - váltak nagyon népszerûvé, már kissé kegyetlenebb volt. Fõleg az arcon is megjelenõ jellemhibákat megragadva szembesítette modelljeit önmagukkal. Itt vagy alapos önismerettel rendelkezõk, vagy naiv önfélreismerõk sorakoztak. Nem tagadom, néhány barátomat erõszakkal ültettem le elé. Így járt polgármesterünk Szabó István is - miközben be kell vallanom, hogy magam nem vállaltam a modellkedést. Bocsássák meg ezt nekem. Pénzes Ottó

MÉCSVILÁG

2007. december

Rosszkedv ellen van orvosság

Nyolcadik alkalommal rendezték meg Mátészalkán az Amatõr Színjátszó Csoportok Találkozóját Izgultok? Kérdeztem a színház elõterében a bemutatóra várakozó nézõktõl. Nem értettem csodálkozásukat, miért kellene izgulni, hiszen õk szórakozni jöttek. Aztán rájöttem, én egyszerre állok a színfalak mögött és ülök a nézõtéren. Hiszen az én csapatom játszik. Jól ismerem az érzést. Feszült készülõdés az öltözõben, összekulcsolódott kezek a folyosón, összpontosítás. Még Csepi odaszalad, hogy eljátszuk kezdés elõtti rituálénkat, majd valaki menetrendszerûen megkérdezi: Kell ez nekünk? A levegõben maradt kérdésre minden amatõr színjátszó tudja a választ. Igen, kell. Kell a színház levegõje, kell a próbák hangulata, kell a közönség tapsa, szeretete, kell az összetartozás érzése. Kell az izgalom, a játék. November utolsó hétvégéjén immár nyolcadik alkalommal rendezte meg a mátészalkai Városi Mûvelõdési Központ a Megyei Pedagógiai, Közmûvelõdési és Képzési Intézettel közösen az Amatõr Színjátszó Csoportok Találkozóját. Régi ismerõs arcokat köszönthettünk a Szentegyházi Színkör, a füleki Apró Kisszínpad, a debreceni Kuckó Mûvésztanya, a királyhelmeci Bodrogközi Színjátszó Csoport, a tiszalöki, nyírbélteki színjátszók között. Jó volt látni kitartó lelkesedésüket, színház iránti elkötelezettségüket, fejlõdésüket. Az én szívemet azonban a mi Komédiás Színkörünk dobogtatta meg. A várakozás izgalmával azonban szomorúság, aggodalom is társult. A fellépés elõtti napon ugyanis Dr. Olasz Pál színjátszó társunk életveszélyes állapotban került a kórház intenzív osztályára. Egy héttel ezelõtt, az elsõ bemutatkozáson még ját-

szott. Együtt örült a sikernek a csapattal. A fesztivál idején pedig az életéért küzdöttek az orvosok. Nem kis lelkierõ kellett ahhoz, hogy ilyen körülmények között a szalkaiak színpadra tudjanak állni. Puskás Tivadar színész, a darab rendezõje délelõtt értesült a hírrõl, és este õ játszotta Pali Bácsi szerepét. Ahogy Tóthné Erzsike igazgató asszony megfogalmazta, ezen az estén Paliért, Palinak játszottak. Tudom, hogy Pali is érezte a közönség szeretetét, hallotta a tapsokat a sikeres bemutatkozás után. A Komédiás Színkör Ray Cooney: Család ellen nincs orvosság címû komédiáját mutatta be. A frappánsan megírt darabban egy példás családi életet élõ professzor épp elõadást készül tartani egy nemzetközi konferencián, amikor megjelenik tizennyolc éve nem látott szeretõje, aki ráadásul magával hozza egykori kapcsolatuk gyümölcsét. Az immár felserdült Leslie szeretné megismerni soha nem látott édesapját. A professzor, hogy elkerülje a botrányt, megkéri vállalkozó kedvû - és szerencsére agglegény kollegáját - játssza el helyette a nem kívánt apaszerepet. Egy kotnyeles fõnõvér azonban mindent összekavar, és végül a rendõrségnek kell közbelépni, hogy az egyre bonyolultabbá váló helyzet tisztázódjon. Klasszikus bohózat ez rengeteg félreértéssel és még több neveléssel. A mátészalkai közönség már tudja, nevetõ izmainkat megtornáztatja egy-egy elõadás, a "mieink játszanak" érzése erõsíti lokálpatriotizmusunkat, szalkaiságunkról bizonyságot téve zsúfolásig megtelik a nézõtér. Ez az este azonban még ezeken az érzéseken

Cseppentõ Ágnes és Czimbalmos Csaba is túltett. Mint a fesztivál egyik zsûritagja megfogalmazta, az elsõ három perc után elfelejtette, hogy amatõrök állnak a színpadon. Mint a díjesõ is mutatta profi elõadást láthattunk. A szakmai zsûri Arany minõsítéssel jutalmazta a játékot. Ezen kívül megkapták a Legjobb elõadás díját is. A legjobb férfi fõszereplõ Erdõs László, a legjobb férfi epizódszereplõ Forgó Zsolt lett, a legjobb látvány díja Filep Anita és Csizmadia József munkáját dicséri. A legjobb rendezés díját méltán ítélték Puskás Tivadar mûvészúrnak, aki nem csak rendezõi munkájával, hanem a helyzet kényszerítette beugrásával is elvarázsolta a közönséget. Amikor az elõadás után beszélgettünk, s az amatõr csoport rendezhetõségérõl faggattam õszinte szeretettel beszélt a mi "mûvészeinkrõl". A több, mint negyven próba, a kemény munkával eltöltött órák igazi élményt jelentettek számára, s ahogy fogalmazott, eddig Budapest és Nyíregyháza jelentette az életét, mindkét helyen játszik, tanít, ám ez az élettér most Mátészalkával is kibõvült, hiszen úgy érzi, ide is hazajön már. A darab szereplõi megérdem-

lik, hogy név szerint is gratuláljunk teljesítményükhöz. Sir Willoughby Drake-t Dr. Olasz Pál és Puskás Tivadar, Dr. David Mortimore-t Czimbalmos Csaba, Dr. Hubert Bonney-t Erdõs László, Jane Tate-et Cseppentõ Ágnes és Czimmerman Mónika, Rosemary Mortimore-t Kohán Noémi és Kicsák Ferencné, a Mamát Izsó Gabriella, az Õrmestert Halóka Zsolt és Tóth Attila, Leslie-t Forgó Zsolt, a fõnõvért Friss Melinda, Dr. Mike Conollyt Filep László, Billt Kicsák Ferenc, a Nõvért: Krupa Adrienn és Lõrincz Böbe járszotta fergeteges sikerrel. Elismerés illeti a színpad mögötti segítõket, Filep Anita díszlettervezõt, Csizmadia József díszletkészítõt, Józsa Réka ügyelõt, Juhász Emese súgót, Nagy Tünde sminkest, Dombrády Enikõ fodrászt, Gálosi Edina rendezõasszisztenst, Perjési István hang- és fénytechnikust és természetesen a Városi Mûvelõdési Központ összes dolgozóját. Jövõre, veled, ugyanitt! Jut eszembe a klasszikus vígjáték címe. Õszintén reménykedünk a folytatásban és már várjuk a kilencedik Színjátszó Fesztivált! Szondi Erika

DÍJAZOTTAK A VIII. MÁTÉSZALKAI AMATÕR SZÍNJÁTSZÓ TALÁLKOZÓN 2007. ÉVBEN MINÕSÍTÉSBEN RÉSZESÜLT CSOPORTOK Arany minõsítés: - A Mátészalkai Komédiás Színkör Család ellen nincs orvosság címû elõadása Ezüst minõsítés: - A Szentegyházi Színkör Tangó címû elõadása Bronz minõsítés: - A Királyhelmeci Bodrogközi Színjátszó Csoport a Tej címû elõadása

- Tiszalöki színjátszó csoport Naftalin címû elõadása - A Füleki Apropó Kisszínpad Paris De Café címû elõadása A VIII. MÁTÉSZALKAI AMATÕR SZÍNJÁTSZÓ TALÁLKOZÓ 2007. ÉVI DÍJAZOTTJAI "Legjobb elõadás" díj Komédiás Színkör Mátészalka - Család ellen nincs orvosság "Legjobb rendezés" díj: Puskás Tivadar a Család ellen nincs orvosság címû elõadás rendezéséért

"Legjobb nõi fõszereplõ" díj: Tankó Csilla a Tangó címû elõadásban "Ala" alakításáért (Szentegyházi Színi Kör) "Legjobb férfi fõszereplõ" díj: Erdõs László a Család ellen nincs orvosság címû elõadásában "Dr. Hubert" alakításáért "Legjobb nõi epizódszereplõ" díj: Mátyás Anna a Tangó címû elõadásában "Eugénia" alakításáért (szentegyházi Színi Kör) "Legjobb férfi epizódszereplõ" díj: Forgó Zsolt a Család ellen nincs orvosság

címû elõadásában "Leslie" alakításáért, Jószai Zoltán a Dufla pofon címû elõadásában nyújtott alakításáért (Kuckó Mûvésztanya) "Legjobb férfi karakter" díj: Szabó Sebestyén Lúdas Matyi és a Dufla pofon címûelõadásokban nyújtott alakításáért (Kuckó Mûvésztanya Debrecen) "Társulati" díj: Kuckó Mûvésztanya Debrecen A "Legjobb látvány" díj: A Mátészalkai Komédiás Színkör Család ellen nincs orvosság címû elõadása

3

Látható erõvonalak és egy blues születése Még magunkhoz sem térhettünk Tátraiék zseniális gitárjátéka után, már másnap Horgas Eszter, Vukán György, Hárs Viktor és Mohay András lépett a zsinagóga színpadára. A fantasztikus, csodálatos, remek, fergeteges jelzõk ezúttal semmit nem fejeznek ki a lényegbõl. Ha nem tûnik túl spirituálisnak, leginkább a következõképpen tudnám érzékeltetni a történteket: Mintha fizikailag is láthatóvá váló erõvonalak hálózták volna be a termet, amely Horgas Eszter lényétõl a közönségig, onnan vissza Vukán vibráló egyéniségéhez, ahonnan ismét sûrû szálak indulnak felénk, de különleges kapcsolat válik láthatóvá a zenészek között is, sõt, megjelenik valami nagyon, nagyon leheletfinom szivárványszerû hártya, amely már Bach-ot, Gerhswint is beemeli egy háttérdimenzióban a képbe. Szóval, leírhatatlan ez az élmény. Ezt csak átélni lehet. Megbízható ízlésû és értékrendû barátaim szerint, akik szinte valamennyi rendezvényét látták a fesztiválnak, ez a koncert volt a csúcs! S, még egy apróság: a koncertet követõ közös vacsora közben Vukán György a zongorához pattant, s néhány pillanat alatt már készen is áll egy új mû vázlata, melynek címe, MÁTÉSZALKA BLUES! Úgy látszik, az erõvonalak ereje visszafelé is hatékony volt, hiszen, ha egy ilyen csodálatos mûvészt megihlethetett városunk, akkor ugyancsak jó hely lehet ez a kis Mátészalka! Ebben a hitben és ezzel a szeretettel várjuk a dal mátészalkai premierjét! Pénzes Ottó

Horgas Eszter

Mindörökké Filmklub Olyan jó tudni, hogy abban a szellemi sivárságban, amelyben a fejlett(?) nyugati civilizáció fuldoklik, s amely e fejlõdés permanens jellemzõje végett hazánkban, mi több kisvárosunkba is begyûrözött, van még tere, helye az igényes filmmûvészetnek! Dr. Telkes Lászlóné és Dr. Hamar Péter rendületlenül meghirdeti az új és újabb sorozatokat, s láss csodát, Mátészalkán vannak érdeklõdõk szép számmal, s köztük - a reményt éltetve - sok-sok fiatal. Egyesületünk társszervezõként és a diákok számára nyárra meghirdetett filmtábor támogatójaként nagy örömmel segíti e programot. Mikor e sorokat a tisztelt olvasó átfuthatja, már csak az utolsó vetítésre tud elmenni az Esze Tamás Gimnázium videotermébe - ha akar. Ne bánkódjon, hogy lemaradt a Mechanikus narancs-ról, a Taxidermiáról, Antonioni Nagyításáról, Bergman Hetedik pecsétjérõl, mert még megnézheti Menzel Sörgyári capriccio-ját december 17-én, s bejelentkezhet a következõ sorozatra, ami reményeink szerint rövidesen indul, s tavaszig programot ad azoknak, akik szerint a virtuális világ az amiben élünk, s a való világ, amiben élnünk kellene! P.O.

MÉCSVILÁG

4

Picasso kiállítás Az országban elsõként nyitották meg Pablo Picasso 12 eredeti grafikájának kiállítását a Szatmári Múzeumban. Az igazi kulturális csemegének számító anyagot a new.york-i Les Loonis Gallery és a debreceni Koncz Mûvészeti Galéria prezentálta a mátészalkai közönség elé "Picasso csodaember vagy inkább embercsoda volt, amilyet a történelem legfeljebb egyszer produkál minden száz évben. Mintegy 160 cm magassága ellenére óriás volt. Igen. Különleges vitalitása és intelligenciája, karizmatikus egyénisége tette azzá. Úgy élt, ahogy élni akart, azt festette, amit csak õ látott - az emberiség két arcát. Volt minden: nagyon szegény, szegény, gazdag és nagyon gazdag. Mi volt a titka? Fõúrian szegény; nagyvonalúan arcátlan; fájdalmasan vidám - igazi szélsõséges spanyol, igencsak exhibicionista, és sugárzóan emberi. Nem tudott élni szerelem nélkül. Az igazi, a mindent elsöprõ, legnagyobb szerelme, a festészet volt." - e szavakkal kezdte megnyitó beszédét 2007.október 23án a kiállítás megnyitásán Dr. Cservenyák László a múzeum igazgatója. Júniusban Sanghajban állították ki ezeket az eredeti Picasso-mûveket. A középpontban az 1946 és 1968 között készített sokszorosító grafikák állnak, az eredeti tollrajzok mellett litográfiák, színes linómetszetek szerepelnek a kiállításon. Mindegyik lap hivatalos, eredetiséget igazoló certifikációval van ellátva - az igazolásokat 1988-ban a National Art Build George Kopel aláírásával adta ki. A lapok között szerepelnek elsõ példányok, színes és fekete-fehér litográfiák 1952-bõl, 1954-bõl (La Toilette), illetve az elsõk közé tartozó nyomatok a kis sorozatszámú kollekciókból (1954-es Illusztráció V., 1964-es Portrait - színes litográfiák; 1964-es Femme couchée - linómetszet) Pablo Picasso grafikusmûvészként legalább olyan kiemelkedõ életmûvet hozott létre, mint festõként. Sokszorosító grafikai nyomataiban a vonalas-rajzos ábrázolások mellett gyakran festõi hatásokra törekedett, mely habitus ugyanúgy nyomon követhetõ színes kõnyomataiban, mint színes (vagy kísérõ színekkel ellátott) linómetszeteiben. Jól illusztrálják e lapok Picasso stílusát és témaérdeklõdését. Gyakran megjelenik az önmaga metamorfózisát átélõ nõ, többször látjuk a bohóc és a lány párosát, kiemelkedik a férfi és a nõ kapcsolatának groteszk ábrázolása. A sajátos torzítással karaktert kiemelõ portrék mellett a meztelen nõi test allegorikus kompozícióvá emelkedik; a klaszszikus utalású formák mellett intenzív feszültséget eredményez az abszurd környezetbe helyezés. A lemeztelenedést, a kiszolgáltatott kitárulkozást egyben a rejtõzés motívuma kíséri; a zenei asszociációk nemcsak a témából, hanem a komponálásból is adódnak. Az összeállítás értékét tovább emeli az a tény, hogy ezekkel a darabokkal ma már csak elenyészõ számban találkozhatunk árveréseken is, számos lap nem látható közgyûjteményekben sem, hiszen (mint esetünkben is) többnyire féltve õrzött hagyatékokban bukkanhatunk rájuk. Farkas Judit, múzeumpedagógus

Picasso kiállítás

2007. december

"Kultúrházak éjjel-nappal" Egy kellemes nap városunk tehetségeivel

Idén elsõ alkalommal került megrendezésre a "Kultúrházak éjjel-nappal" elnevezésû program, kapcsolódva a Kulturális Örökség Napjához, melynek célja, hogy felhívja a nagyközönség figyelmét az épületek értékeire. Mindenki számára fontos, hogy megismerje környezete kulturális értékeit, mert ez ösztönöz arra, hogy fenntartsuk és megõrizzük azokat. A Városi Mûvelõdési Központ Mátészalkán városképi szempontból is meghatározó jelentõségû. Az egykori vármegyeháza épületét 80 évvel ezelõtt, 1927-ben emelték a korra jellemzõ magyaros szecessziós stílusban, Padányi Gulyás Jenõ tervei szerint. Az épület az 1980-as évek közepéig államigazgatási célokat szolgált. A kezdetekkor a vármegyének, majd a járási hivatalnak adott otthont. Napjainkban a város közmûvelõdését szolgálja, mûemléki védettség alatt áll. A Kulturális Örökség Napja rendezvénysorozat keretében látogatóink lehetõséget kaptak mûvelõdési házaink és a benne zajló kulturális élet megismerésére. Ebbõl az ötletbõl született a "Kultúrházak éjjel-nappal" programsorozat. A kezdeményezéshez országszerte mintegy 100 mûvelõdési ház ¦ így a mátészalkai Mûvelõdési Központ is csatlakozott, így sokunk örömére ezeken a helyeken szeptember harmadik hétvégéje a kultúra jegyében zajlott. Azt kell mondanom, hogy nagyon szerencsés a mi városunk, hiszen rengeteg tehetség él közöttünk. Azt szerettük volna, ha ez a nap egy igazi családi program lenne, ezért a szombat délután egy játszóházzal indult, ahol a kisebb gyerekek

próbálgathatták ügyességüket. Ezt követõen amatõr képzõmûvészek alkotásaiból nyílt egy rendkívül nívós kiállítás. 19 mátészalkai alkotó (Fábiánné Kenyeres Magdolna, Bráder Attila, Bráder Norbert, Bócsi Krisztián, Czine Árpád, Filep Anita, Jeney Zoltán, Meszlényi Boglárka, Németh Istvánné, Németh Gábor, Pankotai Csaba, Pankotai Gáborné, Reszler Péter, Somlyai Zita, Stonawski Tamás, Szabó Ádám Csaba, Szabó Károly, Szûcs Dóra, Vig Diána) munkáiban gyönyörködhettünk. A komolyzenét kedvelõknek szerettünk volna kedveskedni Zeneszó elnevezésû hangversenyünkkel, melynek keretében Mándi Ákos, a Szatmár Alapfokú Mûvészeti Iskola tanárának zongorajátékát és a Zenebarátok Kamarakórusának énekét élvezhette a kedves közönség. A Komédiás Színkör három tagja, Szondi Erika, Cseppentõ Ágnes és Halóka Zsolt elõadásában tekinthettük meg John Mortimer Ebédidõ címû egyfelvonásos színmûvét. A darabot 2005ben, a Felnõtt Amatõr Színjátszó Találkozón mutatták be, azóta nem láthatta a közönség, így sokan örültek, hogy részesei lehettek ennek a "második premiernek". Az este záróprogramjának tartogattuk a Városi Kultúrpalettát, egy színes, változatos számokat tartalmazó mûsort. Volt egy kis vers, egy kis próza, ének és tánc, egy kis humor, egy kis komolyság. Losonczi Léna készülõ verseskötetébõl nyújtott egy kis ízelítõt, a Merengõ Színkör három tagja, Asbóth Georgina, Mihálku Réka és Mikulics Eszter Nógrádi Gábor humoros novelláiból olvasott fel néhányat, a Ko-

Ebédidõ hármasban

médiás Színkörbõl Izsó Gabriella, Kicsák Ferencné, Kicsák Ferenc és Erdõs László Móricz Zsigmond: A zördög címû népi komédiájával nevettette meg a nagyérdemût. Kõhalmi Judit és Kocsis Mónika népdalokat énekelt nekünk, majd Oláh Levente és Kocsis Mónika, akik a Szatmár Táncegyüttes tagjai, egy kis néptáncot is becsempésztek mûsorunkba. Bíró Krisztina és Tóth István a rockoperák és a musicalek világába röpítettek minket, végül a Flamingó Tánccsoport lányai pezsdítették fel hangulatunkat. Végül engedjenek meg néhány személyes gondolatot. Viszonylag kevés idõ állt rendelkezésünkre ahhoz, hogy megszervezzük ezt a napot, mégis büszkén mondhatjuk, hogy több mint 50 fellépõ mondott igent felkérésünkre. Nagyon jó volt látni, érezni, ahogyan tehetségeink a rendezvény mellé álltak, s valamennyien elsõ szóra igent mondtak felkérésünkre. Jó volt a kollégákkal rendezni a kiállítást Fábiánné Magdika tanárnõ irányításával és segítségével, jó volt együtt dolgozni "házigazda-

társammal", Szabó Tiborral, a helyi M1 Televízió szerkesztõjével, aki néhány napra tiszteletbeli "mûvházas" lett. Együtt izgultunk, hogy Kocsis Mónika érjen vissza a Szatmár Táncegyüttes homonnai vendégszereplésérõl, hogy már a kiállítás megnyitóján hallhassuk énekét, s aki valóban szinte fél lábbal még a buszon, fél lábbal pedig már nálunk volt. A fellépése elõtt pedig együtt izgultunk Kõhalmi Judit fájós torkáért és hangjáért, hiszen Judit betegsége ellenére vállalta a szereplést..…. és még sorolhatnám a sok kedves kis pillanatot, ami a "Kultúrházak éjjel-nappalhoz" kapcsolódik. Kollégáim nevében is szeretném ismételten megköszönni valamennyi kiállítónk, fellépõnk részvételét, hiszen csak velük együtt lehetett ilyen sokszínû ez a program. Nem is szaporítanám tovább a szót, azt hiszem, a legfontosabb az, amit eddig is tudtunk, de valahogyan ezen az estén még erõsebben éreztük: nagyon büszkék voltunk, vagyunk mátészalkai tehetségeinkre! Zsoldos Judit Városi Mûvelõdési Központ

Oláh András az Írószövetségben és a Stefánia Palotában Oláh András Mátészalkán élõ neves költõ, drámaíró nevére ismét sok ma már Budapesten élõ "földi" és neves mûvész, közéleti személyiség jött össze az Írószövetség Bajza utcai székházában. Az apropó most is egy új kötet bemutatása Gyalogáldozat - s az eredmény most is egy remek hangulatú beszélgetés, zenével fûszerezett költõi est. Tábori László mûvelõdéstörténész, mint házigazda méltatta és faggatta a költõt, s a Gyõrben élõ egykori és mégis örök mátészalkaiak,

Sípos Bea és Faggyas László pedig zenével feleltek a néha megválaszolhatatlan felvetésekre. Ismét eljött az estre a neves színész, a Mátészalkáról elszármazott Pathó István, Fodor István az Ericsson Magyarország Kft elnöke, Képes Géza két lánya Anna és Júlia, Korcsmáros Péter operaénekes, Papp György és felesége Julika néni, akik hosszú évtizedekig voltak meghatározó személyiségei a mátészalkai kulturális és sportéletnek, és ott volt a Magyar Televízió népszerû

építészeti mûsorait jegyzõ, Ybl-, és Príma Primissimadíjas Osskó Judit is. A sikert és az érdeklõdést jellemzi, hogy több olyan részvevõ is volt, akinek már nem jutott Oláh kötet, hiszen pillanatok alatt szétkapkodták azt. Oláh András sikerszériája azonban itt még nem fejezõdött be: A Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Írószövetség közös pályázatot hirdetett "Irodalmi Mecenatúra 2007 - Minden souverenitásunk kútfeje a nemzet…" címmel gróf Batthyány Lajos születé-

sének kétszázadik évfordulóján. A gyõztes pályamunkák díjait november 21én Vámos Anna Eleonóra a minisztérium kommunikációs és toborzó osztályának vezetõje és Vasy Géza a Magyar Írószövetség elnöke adta át a Stefánia Kulturális Központ Gobelin termében. A Honvédelmi Miniszter nívódíját Oláh András nyerte el Batthyány c. történelmi drámájával. A nagyszerû sikerekhez szívbõl gratulálunk! P.O.

MÉCSVILÁG

2007. december

Koncert a Zene Világnapján

A Szatmár Alapfokú Mûvészeti Iskola tanáraival és diákjaival ünnepelhettünk Bekövetkezett, amire már oly régen várunk! Mûvészeti Iskolánk ének-, zenetanárai közöttük több mûvész - pódiumra lépve tudásának, mûvészetének erejével járul immáron rendszeresen hozzá ahhoz az igazán értékes és eseménydús kulturális élethez, ami városunkat jellemzi. Persze, igazságtalan vagyok, hiszen többen is állandó résztvevõi az Ádám Jenõ Pedagóguskórus és a Zenebarátok Kamarakórusának programjainak, de mégis más az, ha saját intézményük megjelenítésében is jeleskednek. Az elmúlt két esztendõ alatt fantasztikus változáson ment át a Szatmár Alapfokú Mûvészeti Iskola! A belépõt kedves, hangulatos kirakat és beszélgetõ hely fogadja és egy olyan portás, aki mindent tud a zenérõl, ahogyan ma mondják igazi fíling-gel (sic) énekel, s játszik bármilyen hangszeren. A mindenki által ismert Németh Sándorról, Naniról van szó! S, ha már

ilyen a portás, milyen lehet maga az iskola? Szerencsére Szûcs Sándorné igazgató és Tóth Béla igazgatóhelyettes igazi gazdaként viseli gondját az intézménynek, s a csuda tudja, hogyan ügyeskednek, csûrnek, csavarnak, de még ebben a pénzszûke világban is épül, szépül, korszerûsödik az iskola. Valószínûleg az itt tanító pedagógusok is érzik, hogy nem reménytelen sem a saját, sem a szakterületük jövõje, hiszen önállóan, vagy éppen tanítványaikkal szívesen állnak pódiumra, s aratnak szép sikereket. Így volt ez október 2-án is, amikor a Mûvelõdési Központ kamaratermét töltötte meg zsúfolásig a hálás közönség. A Zene Világnapján olyan koncertet hallhattunk, ami sokáig emlékezetes marad! Sztojka Emma, zongoramûvész, Homoki Erika, zongoramûvész, Jeney Sándorné, zongoratanár, Máté Dóra, fuvolatanár és Pálcsey László gitár-

Mándi Ákos mûvész csodálatos játéka mellett nagy élmény volt a fiatal Mándi Ákos zongoramûvész fantasztikus Lisztjátéka! Milyen kicsi a világ, hiszen a fiatal mûvész mestere a Zeneakadémián éppen a Mátészalkáról elszármazott Liszt-díjas, tanszékvezetõ Nagy Péter volt! S, ha ilyen mûvészektõl, tanároktól tanulhatnak diákjaink, nem is csoda, hogy közöttük már egyre több igazi reménység is

akad. Elég csak Mikulics Eszter, Demeter Krisztina, vagy Zágonyi Bettina nevét említeni, akik már most kiválóan zongoráznak. Elindult tehát valami, s az Alapfokú Mûvészeti Iskola irányítói, tanárai, tele vannak tervekkel, célokkal, ami azért szívmelengetõ, mert a végeredmény minden egyes diákban, felnõttben egy csoda létrejötte lehet. Pénzes Ottó

Boszorkánykonyha, túrák - ráadásul Kodályról szólva Múzeumok Õszi Fesztiválja programok a Szatmári Múzeumban

A Boszorkánykonyha elnevezést még az a tény sem támasztja alá, hogy az diákoknak szervezett múzeumpedagógiai órákat a Nyíregyházi Jósa András Múzeum hölgy munkatársai tartották a város érdeklõdõ diákjainak, bár tagadhatatlan, hogy ügyességük, szakmai tudásuk elbûvölte a résztvevõket. Dr. Cservenyák László és munkatársai a Múzeumok Õszi Fesztiválja elnevezési országos mozgalom keretében is kiváló programokkal várták az érdeklõdõket. Talán éppen ez a kitartó lelkesedés,

magas színvonalú munka érdemelheti ki a boszorkányos jelzõt. A tudomány, a lélek táplálása mellett a Szatmári Múzeumban figyelnek fizikai kondíciónk állapotára is, így a fesztivál keretében két túrát is szerveztek. Az "Illa berek, nádak, erek" elnevezésû hétvégi kerékpáros program, célja tágabb természeti környezetünk tapasztalati megismerése és a környezettudatosság fejlesztése volt. A kb. 40 km-es kerékpártúra a Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzet egyik legszebb részén vezet keresztül

(Botpalád, Uszka, Tiszacsécse), ahol az erdõk zömét ma is õshonos fajták alkotják, s a falvak gazdag történelmi, irodalmi, néprajzi emlékeket õrzõi. A szellemes Cool-túra elnevezés már egy; buszkirándulást takart Nagymajtény és környékére. Hat határon túli történelmi település megismerése a Szatmárnémeti Múzeum és a Szatmári Múzeum közös szervezésében történt. (Kaplony, Nagykároly, Érmindszent, Szõdemeter, Erdõd, Nagymajtény) A magamfajta, alapjába véve lusta fajzat számára azonban

nem a fizikai terhelés, hanem az ének, a zene gyönyörûsége jelentette az október 3án kezdõdõ és 27-én záródó programsor csúcspontját: A Szatmári Múzeum nagy kiállítótermében Tarcai Zoltán nyugalmazott fõiskolai tanár elõadásának témája Kodály és a népdal volt. Közremûködött a Mátészalkai Zenebarátok Kórusa Balogh Ferencné karnagy vezetésével. Mind a briliáns elõadás, mind pedig a Kodály mûvek szívhez szóló megszólaltatása nagy élmény volt. Pénzes Ottó

Egyszemélyes KFT Mátészalkán Bornai Tibor estje: Gondolkodom, tehát, dalok!

Igen, ez a csoda! Amikor egy hatalmas, fehéringes, nagysörényû férfi kiáll a pódiumra, beszélni kezd, majd néha leül a zongorához, játszik, énekel, - s a közönség még két és félóra elteltével csak "visszázik", tapsol önfeledten. Ez történt Mátészalkán a Mûvelõdési Központ kamarateremben azon az októberi estén, amikor egyesületünk vendége Bornai Tibor volt. Nagyon sokan úgy ismerik Õt, mint a KFT zenekar zongoristáját, énekesét, zeneszerzõjét, szövegíróját, de itt Mátészalkán már más oldaláról is bemutatkozott korábban. Sokan emlékeztek még

arra a néhány évvel ezelõtti Somló Tamás koncertre, amikor az Unicum Plus Band együttes és Bornai Tibor is együtt játszott. Nos, ekkor egy kis technikai malõr miatt, néhány perces leállás történt, s ekkor Bornai - hogy mentse, ami menthetõ - a mikrofon elé állt, verseket mondott, énekelt, s bizony nem állok messze az igazságtól, ha azt mondom, szinte az est fénypontja lett. Aki ezen az októberi estén a közönség soraiban ült - sajnos elfértünk volna még többen is - igazi kiteljesedését hallhatta, láthatta, annak a bizonyos néhány évvel ezelõtti ízelítõnek. A

skála nagyon széles volt, hiszen, az amolyan láthatatlan belsõ mosolytól, a kunco-

Bornai Tibor

gáson, s a jóízû nevetésen át, a térdcsapkodós hahotázásig terjedt az érzelemnyilvánítás. Pedig hát magunkon nevettünk, mert a KFT-bõl már jól ismert szatirikus - néhol szarkasztikus - humor, bizony rólunk szólt. Bornai Tibor végig magáról beszélt, de kedves barátaim ez rólunk szólt. Nagyon sok embernek kellett volna ezt látnia, hallgatnia. Végre, egy olyan egyszemélyes KFT, amelyiknél fel sem merül a sumákolás, pénzmosás gyanúja, s amely nem is Korlátolt - s persze nem is Társaság - de tudja mi az a Felelõsség! Pénzes Ottó

5

HÍREK • HÍREK • HÍREK • Szabó István polgármester úr asztalán fekszik egyesületünk hivatalos kérelme, mely arra irányul, hogy városunk képviselõ testülete nyilvánítsa a 2009. évet Mátészalkán Képes Géza Emlékévvé! A kérelem további részét képezi, hogy mind a 2008., mind pedig a 2009. évi költségvetésben különítsen el 2-2 millió forintot a testület a rendezvények szervezésére, valamint azok országos szintû kommunikálására. A koordinálást egyesületünk szívesen vállalja majd. • Köszönetet mondunk mindazoknak, akik az elmúlt idõszakban segítették, támogatták egyesületünk tevékenységét. Köszönet Tóth Zoltánnak és feleségének Katóka néninek, a Jármiban élõ Kicsák Józsefnének, Bódi Máriának, aki Békésszentandrásról is fontosnak és példaértékûnek tartja tevékenységünket, Tóthné Lakatos Erzsébetnek, a Kastélyszálló társtulajdonosának, aki vállalt támogatásán túl is segíti programjainkat, valamint a folyamatos pénzadományért a Budapesten élõ Tempfli Józsefnek. • Dr. Csiky László szentesi háziorvos, világhírû jellem-szobrászmûvész életmû albumának bemutatójára és kiállításának megnyitására hívta egyesületünk tisztségviselõit Budapestre a Budavári Magyar Kultúra Alapítvány székházába. A hatalmas sikerû rendezvényen százakat vendégelt meg a híres kukta, Benke Laci bácsi. Dr. Csiky László és az egyesületünket képviselõ Pénzes Ottó titkár megállapodtak egy jövõ tavaszi mátészalkai találkozóban is. • Jóakaratú rokonok, barátok, munkatársak - egy kicsit egyesületünk is - és vállalkozók segítették abban a mátészalkai Bócsi Zoltán "B" kat. országos bajnokot (1.kyu), hogy 2007. november 8-án Japánba utazhatott, ahol megkezdhette harcmûvészeti tanulmányait a Kyokushin Karate Seibukai világszervezet vezetõjének, Shihan Yukio Nishida 7. danos karate mesternek az irányítása alatt. • A rendkívül aktív Szatmár-Beregi Jármûtörténeti Egyesület, vagy ahogyan az itteniek nevezik, a Veteránklub, októberben tartotta tisztújító közgyûlését, amelyen ismét Bócsi Gyulát választották elnöknek. Elnök úrnak és az egyesületnek további jó munkát, sikereket kívánunk. • Városunk, egyesületünk gyakori és nagyon szívesen látott vendége volt a nemrég elhunyt Polcz Alaine pszichológus, tanatológus, a magyar hospice mozgalom megalapítója. Temetésén egyesületünket Pénzes Ottó titkár képviselte.

Decemberi kiállításmegnyitó a Szatmári Múzeumban Szeretettel várnak minden érdeklõdõt a szervezõk 2007. December 10. 17.00 órára Cs. Uhrin Tibor Holló László-díjas festõmûvész kiállítására. Megnyitja: Dr. Ujváry Zoltán professor emeritus, Mátészalka Város Díszpolgára Közremûködik: Wágner Lajos Csokonaidíjas operaénekes Zongorán kísér: Bojti Eszter zongoramûvész

MÉCSVILÁG

6

Októberi ünnepek Október 6-án, nemzeti gyásznapunkon a Mátészalkai Vörösmarty Kör rendezett emlékünnepet a Kegyeleti Parkban Dorgay Károly 48-as honvéd százados sírjánál, ahol Pénzes Ottó a Kör egyik alapító tagja volt a szónok.. Október 23-án, nemzeti ünnepünkön a Mûvelõdési központ Színháztermében a Zenebarátok Kamarakórusának nyitánya, majd Szabó István polgármester köszöntõje után M. Kiss Sándor történész mondott ünnepi beszédet. Megrendítõ volt az ezt követõ "Népek Krisztusa Magyarország" c. mûsor a nyírbátori Talán Teátrum elõadásában. Hála a gyönyörû elõadásnak, felemelt szívû közönség koszorúzhatott ezután az Ifjúság téri Nagy Imre, és a Kölcsey téri Balázs Ferenc szobornál. Ezen a napon nyílt meg a Szatmári Múzeumban Görgényi István 1956-os, forradalmi képeibõl összeállított kiállítás is. A nemrég felfedezett gyûjtemény ritkaságszámba megy, így azóta is nagy nézettségnek örvend anyag.

Nagy Olvashow!

Olvasásnépszerûsítõ sorozat a Városi Könyvtárban "Találkozzunk a könyvtárban!" - ez volt a szlogenje az Õszi Könyvtári Napok keretében 2007. október 2. - 12. között megrendezésre került, az Informatikai és Könyvtári szövetség által életre hívott országos olvasásnépszerûsítõ programsorozatnak. A Képes Géza Városi Könyvtár dolgozói ismét bizonyították kreativitásukat, s minden fondorlatot, cselt bevetettek, csak becsalhassák a potenciális olvasókat intézményükbe. Az erõfeszítést siker koronázta, bár e sorok írója ugyancsak szkeptikus azt illetõen, hogy rászoktatható-e még a "nép" az olvasásra. Mindenesetre volt könyvkiállítás, manuális foglalkozás - könyvkészítés - gyerekeknek, aztán vetélkedõ a 10-14 éves korosztálynak. Népszerû volt az amnesztia nap ugyanis az ekkor visszahozott könyvek után nem kellett késedelmi díjat fizetni! Megkeresték a legrégebbi könyvet a városban, sõt Átadom neked! címmel kézmûves foglalkozás keretében nagymamák tanították unokáikat horgolni. Lehet, hogy rövidesen a könyvek már csak díszletek lesznek a különbözõ kézmûves tevékenységekhez? Pénzes Ottó

Wass Albert szobor kizárólag közadakozásból! A Mátészalkai Vörösmarty Kör - a kiváló író munkássága elõtti fõhajtásként születésének 100. és halálának 10. évfordulójára emlékezve kezdeményezi egy Mátészalkán felállítandó Wass Albert szobor megalkotását. A szobor felállítására 2008. õszén kerülne sor, költségeit kizárólag közadakozásból kívánják elõteremteni a kezdeményezõk. Tisztelettel fogadják mindazon magánszemélyek és szervezetek adományait, akik fontosnak érzik, hogy Wass Albert végre elfoglalja az õt megilletõ méltó helyet az irodalmi köztudatban. A támogatást a következõ számlaszámra várják: 67800254-10608661 Személyes adományaikat a Kõszikla Keresztyén Könyvesboltban (Szalkai L. utca, az OTP mellett) adhatják át. Oláh András elnök

2007. december

" Szeretném, hogyha szeretnének" Ady és az ifjúság találkozása Szatmárnémetiben

Az Erdélyi Magyar Közmûvelõdési Egyesület és a Szatmárnémeti Kölcsey Kör 2007. november 16-án és 17-én tizennyolcadik alkalommal rendezte meg a hagyományos Ady ünnepséget, az Érmindszenti zarándoklatot és a hozzá kapcsolódó "Ifjú szívekben élek" elnevezésû Kárpát-medencei pódiumvetélkedõt, melynek helyszíne Szatmárnémeti. Ez év november 22-én volt 130 éve, hogy megszületett Ady Endre, s ebbõl az alkalomból három naposra bõvült az emlékezés: november 15én délelõtt Szatmárnémetiben, délután Nagykárolyban 20 irodalomtörténész közremûködésével irodalmi tanácskozást tartottak, Mítosz vagy valóság címmel. Nem kívánok részletesen beszámolni errõl a három napról, hiszen csak két nap programjain, rendezvényein vettem részt az Esze Tamás Gimnázium három diákjával. Itt kell megemlítenem (s egyúttal szívbõl gratulálok is kolléganõmnek), hogy Mátészalkáról a Déri Miksa Szakközépiskola és Szakiskola csapata is részt vett a találkozón Tõkés Szilárdné tanárnõ vezetésével, aki összeállításával elnyerte a legjobb forgatókönyv díját. Szeretném felsorolni a kiváló teljesítményt nyújtó diákok nevét, hiszen az idén. a zsûri a magyarországi csapatok közül a legjobbnak ítélte mûsorukat: Papp Henrietta, Hajdu László, Kiss Sándor. Mindenekelõtt el kell mondanom, hogy hálával tartozom Jeney Ferencnek, aki múlt év novemberében felhívta a figyelmünket erre a kiemelkedõ rendezvényre, amely arra szeretné lelkesíteni a Kárpátmedencében élõ magyar anyanyelvû középiskolás diákokat és tanáraikat, hogy mutassák meg, mit jelent napjaink ifjú-

ságának Ady Endre és költészete. Tavaly novemberben, amikor elsõ ízben vettünk részt ezen a baráti találkozón és versenyen, legnagyobb meglepetésünkre az egyik szatmárnémeti gimnázium csapatával megosztott elsõ díjban részesültünk, Nákó Zsejke, Szabad Boglárka és Kovács Balázs nagyszerû elõadásának köszönhetõen... A három legjobb csapat diákjai jutalmul 2007 nyarán egy egyhetes zánkai üdülésen vehettek részt, amely afféle nemzetközi diáktalálkozó is volt, hiszen voltak Erdélybõl, Szlovákiából, Horvátországból, s hazánkból is fiatalok. Az idén tehát már tudtam, mire vállalkozunk, ha benevezünk erre a vetélkedõre. A feltételek, mint minden évben, a következõk: a háromfõs csapatok Ady versekbõl vagy Adyt idézõ írásokból olyan zenés összeállítást mutatnak be, amely nem haladhatja meg a tizenkét percet, s a mûsorban legalább egy megzenésített Ady verset is kötelezõ elénekelni, s hangszeren kísérni. Bár az idén jóval több idõ állt rendelkezésünkre mint az elmúlt évben, de szinte beletemetkeztem a verseskötetbe: Ady nem engedett. Nagyon sok versét olvastam újra, ízlelgettem, hogy a témának megfelelõ, címrõl szóló ("Szeretném, hogyha szeretnének") kerek kis produkció jöjjön létre. Miközben olvastam a verseket, újra rá kellett döbbennem, hogy a költészetnél õszintébb, kitárulkozóbb közlésformát nem ismerek. A nagy költõk így Ady is - képesek olyan leplezetlenül feltárni érzéseiket, gondolataikat az olvasónak, hogy közben minden vívódásukat, gyengeségüket, félelmüket, szeretetéhségüket, megmutatják, s a végén ott állnak elõttünk, szinte meztelenül.

Adyra emlékezve A próbák során - Kovács Tünde, Orosz Attila és Pénzes Bence - lelkesen és kitartóan törekedtek arra, hogy megértsék Ady gondolatait, s úgy tolmácsolják azokat, hogy kortársaik számára is átérezhetõk legyenek. Hajtotta õket a gyõzni akarás motivációja is. Szatmárnémetiben azonban egy kicsit inunkba szállt a bátorságunk, mikor megláttuk a gyönyörû helyszínt, -a Filharmónia termét -, a szakértõ zsûrit és a színvonalas, érett produkciókat, tele modern, kreatív ötletekkel, s a gyakorlott, színpadi mozgáskultúrával rendelkezõ, összeszokott csapatokat. S bár az idén nem mi hoztuk el a pálmát, (Szabadka és Szatmárnémeti végzett dobogós helyen) mégis csodálatos élmény volt ez mindnyájunk számára, s azt hiszem, a mi kis csapatunk, akiket "csupán" egyszerûen a vers- és irodalomszeretet hozott össze egy adott pillanatra, (vagyis nem vagyunk amatõr színjátszók), egyáltalán nem szégyenkezhet, hiszen a középmezõnyben végeztünk: hatodik helyezést értünk el, akárcsak a Déri Miksa Szakközépiskola diákjai. A zsûri elnökétõl - aki az a Havas Judit elõadómûvész volt, akinek 15-

én Nagykárolyban volt elõadóestje - kaptunk építõ kritikát és dicséretet egyaránt Köszönettel tartozunk a rendezvény szervezõjének, Muzsnay Árpádnak, az EMKE alelnökének, hogy meghívott minket, s oly kiváló vendéglátásban részesülhettünk, hiszen a csodálatos, szecessziós stílusú Dacia Hotelben volt a szállásunk, részt vehettünk az esti kötetlen, vacsorával egybekötött beszélgetésen, ahol olyan neves irodalomtörténészekkel találkozhattunk, mint Pomogáts Béla, Kabdebó Lóránt és Láng Gusztáv. November 17-én, szombaton, az érmindszenti megemlékezésen is részt vettünk, mely a háromnapos rendezvény utolsó, záró programja volt. Megtekintettük Ady Endre szülõházát, s meghallgattuk a szobornál elhangzó emlékbeszédeket, s a színészek, elõadómûvészek által elszavalt sok szép verset. Megilletõdve gondoltuk végig, hogy ebbõl a pici, Ér melléki falucskából olyan nagy költõ indult a világba, mint Ady Endre, aki valóban eljutott - ahogy versében is fogalmazott "Az Értõl az Óceánig." Vargáné Herman Anna

Ybl-díjas építész formálja városunk arculatát Makovecz Imre tanítványa, Zsigmond László városunk fõépítésze

Szabó István, városunk polgármestere már megválasztása pillanatától azon dolgozik, hogy Mátészalka építészeti arculata is méltó legyen ahhoz a lelkülethez, szellemiséghez, ami az itt élõket jellemzi. Mivel maga is építész, világlátott mûvelt ember, a legjobbat igyekszik adni városának ezen a téren is. Tisztelete és nagyrabecsülése, valamint régi személyes jó kapcsolata vezette el Makovecz Imréhez, a világhírû építészhez, segítségét kérve. A többszöri találkozás eredménye, hogy mára Mátészalka fõépítésze a Mester egyik

legkiválóbb tanítványa, az Ybl-díjas Zsigmond László lett. A Budapesthez közeli, mátészalkai léptékû kisváros, Veresegyház építészeti arcának mindenütt elismert alakítója Õ, aki most csapatával városunk revitalizációs tervén dolgozik. Mostantól kezdve nem történhet semmilyen érdemi döntés a fõépítész tudta és beleegyezése nélkül, ami épített környezetünket illeti. Zsigmond László a közelmúltban a Szatmári Múzeumban találkozott a városban élõ mûvészekkel, vállalkozókkal, közéleti személyiségekkel, s

kötetlen beszélgetés keretében vázolhatta fel mindenki, milyen várost szeretne, milyet álmodott. Rendszeresen tart majd fogadónapot is a fõépítész, s mire újságunk megjelenik, már két ilyen rendezvény is lebonyolításra került. Csodákat várni és remélni persze nem szabad, fõleg nem rövid idõn belül. Elrontani mindent sokkal könnyebben és gyorsabban lehet, mint az helyrehozni, átgondolt módon építkezni. Eleinte talán csak apróbb dolgokat figyelhetünk majd meg - házak színezése, bódék eltüntetése stb. - de ha hinni

lehet az Európai Unió-s pályázatok nagyságrendjének, pályázati lehetõségeinek, azok korrekt elbírálásának, akkor még ennél is többre lehet kilátás. Az biztos, hogy Szabó István és Zsigmond László nem egy választási ciklusban gondolkozik, amikor a város arcáról van szó! De jó lenne, ha a négyévenkénti választások eredményeitõl függetlenül, végre hosszú távú, és együttmûködésen alapuló munka folyna városunkban az építészet területén - is! Pénzes Ottó

MÉCSVILÁG

2007. december

7

Egy hajdani karácsonyi hangverseny emléke 30 évvel ezelõtt, még a hivatalos álláspontok szerint a karácsonyt nem azért ünnepeltük, mert a betlehemi jászolban megszületett a Kisjézus, csak így mondtuk "a szeretet ünnepe". Ez még belefért az akkori politikai nézetbe. Igaz, a zárt ajtók mögött, a karácsonyi gyertyák fényénél nagyon sok családban felcsendült a Menybõl az angyal, a Csendes éj, és még sok szép egyházi karácsonyi dal. No de közintézményben, s fõleg egy kultúrházban? Szinte elképzelhetetlen volt. De akkor is voltak bátrak. Láng Károly a mûvelõdési központ lelkes, fiatal népmûvelõje, és Csányi Ottó a mindig valami újat akaró karnagy merészet álmodott. Legyen KARÁCSONYI HANGVERSENY Mátészalkán, olyan, amilyen sehol nincs az országban. Szövetségesekre is találtak Tóth Tiborban a mûvelõdési központ igazgatójában, az intézmény munkatársaiban és az elsõ hangverseny közremûködõiben. Már csak a pátbizottságon kellett rábólintani. Szerencsére ott is voltak "bevállalós" munka-

társak. S készült a program. A karácsonyi ünnepkör zene- és szépirodalma gazdag kincsestár. A szerkesztõk, Láng Károly és Csányi Ottó, bár kellõ óvatosságra volt szükség, értõ kezekkel válogattak. Fodor Gáborné tanárnõ kereste a verseket, készítette az irodalmi rész forgatókönyvét. Gál Menyhért tanár úr és csapata a gimnázium és a mûvelõdési központ szerény eszközeit számba véve serénykedett, a minél jobb technikai háttér megteremtéséért. A meghívót Szabó Gábor tanár úr tervezte. Kézi technikával egyenként készítette a borítók lenyomatát, ami nem mindig sikerült hibátlanul, de egyszerû fenyõfa motívuma kedves volt mindenkinek, aki kézhez kaphatta. Kezdõ fiatal népmûvelõként, olyan szerencsém volt, hogy ezen az estén a nézõtéren foglalhattam helyet. Igen, szerencse kellett hozzá, hogy bejusson valaki az akkori mûvelõdési központ (ma CIB bank) kicsinyke termébe, melyben alig fért el 230 fõ, s mivel a színpad is

Losonczi Léna legújabb verseskötete is az Istenkeresés jegyében

aprócska volt, elõtte hely kellett a zenekarnak, a kórusoknak is. Aki bejutott boldog izgalommal várta a nem mindennapi eseményt. Ma is élénken él az emlékezetemben, amikor a drága emlékû Áts József tanár úr a mikrofon elé lépett, s jó estét kívánva, meleg hangú, gyönyörû köszöntõvel örvendeztette meg a jelenlévõket. Erdõs Jenõ bácsi a tõle megszokott eleganciával vezényelte kórusát, majd maga mellé szólított egy nyúlánk, hosszú hajú fiatalembert, Csányi Ottót, s szertartásosan átadta neki a dirigálás jogát. Ének, zene, vers követte egymást, s amikor a Csendes éj utolsó dallamai is elhalkultak, a nézõtérrõl

mindenki békével a szívében távozott. Késõbb az intézmény munkatársaként, szervezõje, sõt közremûködõje is lehettem a rendezvényeknek. Izgulhattam a mûsorban fellépõ családtagjaim sikeres szerepléséért is. 30 év alatt sok minden történt, új színházterem várta az ünnepelni vágyókat, majd advent táján szaporodtak a karácsonyi hangversenyek templomokban, iskolákban, mûvelõdési központban. Mindegyik nyújt a látogatóinak valami szépet, felemelõt, lélekmelengetõt, de õrizzük meg emlékezetünkben a kezdetet. Tóth Istvánné

Jubileumi karácsonyi hangversenyre invitáló 1977 karácsonyán a "régi" mûvelõdési központban elkezdõdött valami csodaszép dolog, ami a mai napig tar. Ez a rendszerváltás elõtti idõszak, amikor az országban senki nem ünnepelte ily módon a karácsonyt. Mátészalkán nem volt olyan család, ahonnan szereplõként, hozzátartozóként, szervezõként vagy nézõként ne vett volna részt ebben az eseményben. Mindenki nagy izgalommal várta az elsõ és felejthetetlen estét. Azóta minden évben ugyanolyan izgalommal készülünk és

énekelünk ezen a meghitt ünnepen. 5 évvel késõbb 1982-ben Mérken, Pásztor Mihály szervezésében már templomban is felléptünk, ami abban az idõben nagyon nehezen elérhetõ volt. 2007. december 15-én a Városi Mûvelõdési Központ színháztermében így kettõs ünnepet tartunk. 30 éve van a városban karácsonyi hangverseny, és 25 éve járunk a környezõ településekre, ami a Mérkivel kezdõdött. Késõbb csatlakoztak: Jármi, Nyírmeggyes, Nírcsaholy, Ó-

Hármas kötetbemutató januárban

pályi, de volt már koncertünk Nyírparasznyán, Szamosszegen, Rohodon és Romániában is. Ebben az évben Papos és Mezõfény is csatlakozik hangverseny helyszíneként. Mindenütt nagy szeretettel és egy kis vendéglátással fogadnak bennünket, hiszen tudják, hogy a fellépõk munkából, iskolából mennek estérõl estére, hogy mindenhová elvigyék az advent csodálatos hangulatát. Ebben az évben nyolc helyszínen lép fel az Ádám Jenõ Pedagóguskórus, az

Esze Tamás Gimnázium Leánykara és a Happy Nation együttese, valamint a kórusok szólistái és zenekara. A mûsort évrõl évre Csányi Ottó állítja össze, a kiegészítõ zenei alapokat Csányi Szabolcs készítette. Reméljük, hogy nagyon sokan szeretnének velünk ünnepelni, emlékezni, Mi szívbõl énekelünk mindenkinek, szeretettel várjuk azokat, akik a 30 év alatt velünk ünnepeltek és azokat is akik nem voltak még a hangversenyünkön. Varga Péterné

Városunk szellemi életét jól jellemzi, hogy három, országosan is elismert kiváló költõ, író is koptatja - remélhetõleg nem hiába tollát Mátészalkán. Elõzõ számunkban már olvashattak egy nagyszerû ismertetést, elemzést Dr. Hamar Péter tollából Oláh András Gyalogáldozat, valamint Kürti László Alkalmi otthonok c. köteteirõl. Idõközben megjelent Losonczi Léna : A Kármeltõl a Hórebig c. kötete is. A szerzõ legújabb verseskötetének - melynek kiadását egyesületünk szintén segítette Prológusában a következõ szavakkal szólítja meg olvasóit: "Életünk során mindannyian végigjárjuk azt az utat, melyet Illés próféta tett meg a Kármel hegytõl a Hóreb hegyig. Jelképesen ez az életutunk. Közben átélünk lelki mélységeket, mint õ, egészen addig, hogy azt kéri:"…óh, Uram, vedd el az én lelkemet…" Mi is megtapasztalhatunk különbözõ érzelmi állapotokat életünk pusztaságában. Ez terjedhet a sikertõl, örömtõl, elégedettségtõl a kudarcokon, bánaton, kétségeken át egészen a halál vágyásáig. Míg bemenekülve a bezártság sötét barlangjába, meghalljuk az úr halk megszólító hangját. Illés a Kármel hegy tetején "leborul a földre, és orcáját két térde közé tette…" A puszta lelki mélypontján már enni és inni sem akart, csak meghalni. De Isten gondját viselte, gondoskodott testi és lelki megerõsítésérõl. Magam is gyakran vergõdtem az egyedül maradottság, a kishitûség, a kétségbeesés, a kilátástalanság, a nagy búsulások csapdájában. Ezt érzékeltetik a könyvben található írások. A menekülõ ember vergõdését." A három nagyszerû mûvésszel 2008. január végén találkozhatunk egy közös könyvbemutatón, melynek házigazdája a Mécsvilág fõszerkesztõje Szondi Erika lesz. P.O.

Fasang-díjas és 87 éves Erdõs Jenõ! Egyesületünk doayen-je, az Ádám Jenõ Pedagóguskórus alapítója, a magyarországi kórusmozgalom fáradhatatlan motorja, november végén töltötte be 87. életévét! Alig néhány héttel korábban a Budavári Mátyás templomban vehette át a rangos Fasang-díjat, ráadásul a híres zenepedagógus zongoramûvész fiától! Szerencsére még sok, sok megvalósításra váró terve van Jenõ bácsinak, így abban a reményben kívánunk további jó egészséget, boldogságot, hogy kérésünk meghallgatásra talál a Jóistennél!

GITÁREST A G-JAM PROJECT együttes koncertje december 22-én, szombaton a Városi Mûvelõdési Központ színháztermében Mindenkit szeretettel várnak Király István - szólógitár és barátai, zenésztársai: Király Gyula basszusgitár, Bráder István - szólógitár Pénzes Máté - billentyûs hangszerek, Kovács Balázs - dob

MÉCSVILÁG

8 KÖSZÖNET PARTNEREINKNEK ÉS TÁMOGATÓINKNAK Az alább felsorolt közintézmények, vállalatok, vállalkozások, civil szervezetek, mint együttmûködõ támogatóink és partnereink teszik lehetõvé, hogy a Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület a tehetséges helyi mûvészek, produkciók segítõje, nívós kulturális rendezvények szervezõje lehet 2007. és 2009. között. Partnereink: • Szatmári Múzeum - Dr. Cservenyák László • Városi Mûvelõdési Központ - Tóth Istvánné • Képes Géza Városi Könyvtár - Sallai Emilia • Szatmár Alapfokú Mûvészeti Iskola - Szûcs Sándorné • Esze Tamás Gimnázium - Lukács Bertalan • Képes Géza Általános Iskola - Korcsmáros István • Szatmár Néptánc és Népmûvészeti Egyesület - Tóth Béla • Fõnix Park - Dr. Ilku Magdolna, Dr. Ungvári Zsigmond Támogatóink: • Mátészalka Város Önkormányzata • Szabó István városunk polgármestere • Nobilis Rt. - Novák Tibor • "Öcsi Hús" Húsipari Rt. - Zemlényi Gyula és Zemlényi Zoltán • Carl Zeiss Vision Hungary Kft. - Radics Ilona • HOYA Szemüveglencse Gyártó Rt. - Kerekes János • Szatmár-Nyír Kft - Fülöp Bálint • Szalka Tüzép, Szalka-Sped Kft - Gladics János • Szatmári Kereskedõház Kft - Lábas Tibor • Hami 138 Bt. és a Falánk Fanni Cukrászda - Dankai Tamás • Can-Tel East Telekommunikációs Kft. - Szabó Tibor • MOM Vízméréstecnikai Zrt. - Thomas König • Tóth 47 Kft és Kastélyszálló - Tóth József és Tóthné Lakatos Erzsébet • Szal-Tó Kft - Tóth Attila és Szalai Árpád • Infó-West Kft. - Juhász Katalin • Medivox Bt. - Szondi Erika • Trend Divatüzlet - Kovács Sándorné • Wyoming Bt. Könyvelõiroda - Oláh László • Multilink Kft -PC-Kuckó Számítástechnikai Szaküzlet - Tõkés Szilárd • Carl Zeiss Sport Optikai Hungária Kft. - Rolf-Peter Ropers Médiatámogatóink: • Szatmári Szó Információs Lap - Szamosi István • M1 Televízió - Varga Dezsõ, Varga Zsolt Az egyesület bankszámlaszáma: 67800254-10605747 Szatmár-Beregi Takarékszövetkezet Adószám: 18803891-1-15 Honlapunk a következõ címen érhetõ el: w3.enternet.hu/muveszet

MÉCSVILÁG Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület Mûhelye VII. évfolyam 4. szám Belsõ terjesztésû hírlevél

Megjelenik: negyedévente Fõszerkesztõ: Szondi Erika Szerkesztõ bizottság tagjai: Czine Árpád, Kapturné Bíró Beáta, Losonczi Léna, Pénzes Ottó A Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület a következõ címeken érhetõ el:

4700 Mátészalka Csokonai utca 5. sz. Pénzes Ottó egyesületi titkár Telefon: 44/500-091 vagy 44/313-233 Honlapunk: w3.enternet.hu/muveszet, Villámposta (e-mail): [email protected]

Nyomdai munkák: INFÓ-WEST Kft. Nyomdaüzeme Mátészalka, Tompa M. u. 1. Telefon:44/500-024 e-mail: [email protected]

2007. december

Mátészalkai gimnazisták Portugáliában 2007 nyarán ismét megrendezésre került a Fiatal Európai Polgárok Egyesületei Szövetségének, a FACE-nek éves találkozója. A rendezvénynek idén a portugáliai Santarem városa adott otthont, ahol Magyarországot ebben az évben is a Mátészalkai Esze Tamás Gimnázium diákjai képviselték. Santarem egy 30 ezres lakosú kis város a Tejo folyó partján, Lisszabontól 65 km-re északkeletre, mely mesés középkori templomairól és bikaviadalairól híres. 2007 nyarán 12 európai ország 55 fiatal képviselõje gyûlt itt össze, hogy az Európai Unió által meghirdetett "Egyenlõ esélyek mindenki számára" európai év kapcsán ezúttal az esélyegyenlõségrõl tanácskozzon. A tavalyi nagy sikerû németországi találkozó után a MOM Vízméréstechnikai ZRT vezetõi ismét úgy döntöttek, lehetõséget biztosítanak a mátészalkai fiataloknak, hogy részt vegyenek a konferencián, így a cég szponzorálásával egy felejthetetlen hetet tölthettünk Portugáliában. Hosszú készülõdés, internetes levelezés és itthoni kutatómunka után, az Esze Tamás Gimnázium delegációja - öt diák, köztük egy "öregdiák", aki munkacsoport vezetõként tevékenykedett, és egy kísérõtanár - július 14-én röpülhetett Portugáliába.

A konferencia július 22-ig tartott, ahol a résztvevõk soknemzetiségû munkacsoportokban vitatták meg a találkozó központi témáját. Szóba került többek között a diszkrimináció, a nemek közötti esélyegyenlõség, beszéltek a fogyatékkal élõk, a nemzeti és etnikai kisebbségek, a menekültek problémáiról, valamint a másságról, az elõítéletekrõl, és a beilleszkedés lehetõségeirõl. Szó esett arról is, hogy a különbözõ kultúrák, ide értve a nem európai kultúrákat is, hogyan élhetnek együtt a kontinensen. A találkozó nagyszerû alkalom volt arra, hogy a résztvevõ országok fiataljai elmondják, õk hogyan vélekednek e kérdésekrõl, milyen az országaikban kialakult gyakorlat. A hét folyamán a fiatalok találkoztak helyi politikusokkal, ellátogattak a portugál Parlamentbe, és Európa-parlamenti képviselõknek tehették fel kérdéseiket. Fogadták õket a helyi muzulmán kisebbség székhelyén, a lisszaboni Központi Mecsetben is. Idén sem maradt el a multikulturális gasztronómiai bemutató, ahol egyéb magyar termékek között nagy sikert arattak a mátészalkai és szatmári specialitások. A zsúfolt program ellenére vendéglátóink gondoskodtak arról, hogy a lehetõségekhez

Gimisek Portugáliában

mérten minél többet megismerjünk gyönyörû országukból. Így jutottunk el a fõvárosba, Lisszabonba, ahol ellátogattunk a Világörökség részét képezõ középkori Szent Jeromos Kolostorba. Jártunk a tengerparton, valamint Obidos-ban, a középkori vásárairól híres faluban, részt vehettünk lovasbemutatón és kenutúrán is, és hallgathattunk jellegzetes portugál, fado zenét. Bárhol jártunk, tapasztalhattuk a helyiek nagyszerû vendégszeretetét. A Santaremben töltött egy hét - amely felért egy igen intenzív angol nyelvtanfolyammal is - csodálatos élmény volt a diákok számára, de talán sokkal több is ennél. Különbözõ nyelveken beszélõ, különbözõ kultúrákból érkezett fiatalok gyûltek itt össze, hogy fontos kérdéseket vitassanak meg, és persze, jól érez-

zék magukat. Mi más mozdíthatná elõ jobban a kölcsönös megértést és a toleranciát, mint a személyes találkozás, egymás megismerése és a közös munka. Reméljük, ott lehetünk jövõre a tizedik, jubileumi FACE találkozón is Lengyelországban. Ezúton szeretnénk köszönetet mondani támogatóinknak, akik hozzájárultak a találkozó sikeréhez, mindenek elõtt a MOM Vízméréstechnikai ZRT-nek, aki a delegáció tagjainak utazását és portugáliai tartózkodását szponzorálta, továbbá a mátészalkai és a tákosi Polgármesteri Hivatalnak, az EDUO Üzletháznak, a Nobilis Zrt-nek, a Szal-Tó Kft-nek és Csizmadia Józsefnének, akik termékeikkel és ajándékaikkal járultak hozzá a találkozó sikeréhez. Dr. Lõrinczné Varga Erzsébet

Alkotóink Egyesületünk internetes honlapjának - w3.enternet.hu/ muveszet - Alkotók c. menüpontja nagy népszerûségnek örvend, s azt szeretnénk, ha azok is megismernék tartalmát, akik még nem rendelkeznek hozzáféréssel a világhálóra. A Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesülethez kötõdõ ismert és elismert alkotók, mûvészek, tudományos munkát végzõk életrajzával, munkásságával ismerkedhetnek meg. Fodor István, Széchenyi-díjas mérnök A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Mérken született, a mátészalkai Esze Tamás Gimnáziumban érettségizett. Villamosmérnöki diplomáját a Budapesti Mûszaki Egyetemen szerezte. A hetvenes években a Postai Tervezõ Intézet mérnöke, majd megszervezi és vezeti a Budavox hálózattervezõ részlegét. Koncepciója alapján készült el Dél-Jemen országos

hírközlõ hálózata, melyet róla neveztek el Fodor Networknek. Meghatározó szerepe volt a magyar híradástechnikai ipar export fõvállalkozásának megszervezésében és irányításában. 19861990 között több fõvállalkozás irányítója Kuvaitban. 1990 végén megbízták az Ericsson magyarországi vállalatának megszervezésével. Az 1991-ben, zöldmezõs programként indult cég jelenleg Magyarország egyik legnagyobb híradástechnikai vállalata. A több mint 600 fõt foglalkoztató, világszínvonalú, fejlett technológiát mûvelõ cég a magyar távközlési piac meghatározó szállítója, a közép-kelet-európai térség egyik ericssonos mérnöki szakértõi központja és világszínvonalú kutatási és fejlesztõ részleg otthona. A cég jelenleg közel 450 kutatót, fejlesztõt foglalkoztató részlege az egyetemekkel széles körû együttmûködést folytat.

Fodor István kezdettõl fogva az Ericsson magyarországi vállalatának vezetõje, vezérigazgatója. 2002 május1-tõl az Ericsson Magyarország elnöke. Távközlési és iparpolitikai publikációk mellett hazai és nemzetközi konferenciák rendszeres elõadója. A Magyar EU Bõvítési Üzleti Tanács (HEBC) volt elnöke, a Bolyai-díj Alapítvány kuratóriumának elnöke, a Híradástechnikai és Informatikai Tudományos Egyesület alelnöke, 1998 és 2000 között az IEEE mérnöki világszervezet magyarországi szekciójának elnöke. 1998-2002 között tagja a Tudományés Technológiapolitikai Kollégium Tudományos Tanácsadó Testületének, tagja a Magyar Mérnökakadémiának, a Budapesti Mûszaki és Közgazdasági Egyetem Szenátusának, a Tálentum Alapítvány kuratóriumának a Charls Si-

monyi Alapítvány Díjbizottságának és a Nemzetközi Befektetõi Tanácsnak Szakmai elismerések: Gábor Dénes díj (1996), az 1998-as "Év Menedzserévé" választották (1999), Széchenyi-díj (1999). "Páratlan Ember a Jövõnkért" díj, Junior Achievement (2001) A Mátészalkai Mûvészetbarát Egyesület tiszteletbeli tagja.