A kötődés kialakulása az örökbefogadó szülők és az örökbefogadott gyermek között

Miskolci Egyetem Egészségügyi kar Egészségügyi Gondozás és Prevenció Alapszak Védőnő Szakirány

Örökbefogadás

A kötődés kialakulása az örökbefogadó szülők és az örökbefogadott gyermek között

Konzulens: Dr. Rucska Andrea

Készítette: Nagy Éva 2015

1

Tartalomjegyzék 1. Bevezetés ................................................................................................................................3 2. Hipotézis 3.Szakirodalmi áttekintés............................................................................................................5 3.1 A kötődés fogalmi meghatározása....................................................................................6 3.1.2 A Kötődési viselkedés jellemzői ...................................................................................6 3.1.3 Kötődési típusok ............................................................................................................7 3.1.4Örökbefogadás és a kötődés kialakulása ......................................................................10 3.1.5 Örökbefogadó szülő szerepe a kötődésben..............................................................12 3.1.6 Örökbefogadás előtt- leggyakrabban előforduló problémák ...................................14 4. Az örökbefogadás formái .............................................................................................15 4.1Az örökbefogadás célja és az örökbefogadási eljárás .................................................15 4.2 Az örökbefogadási eljárás megindításához szükséges feltételek ...................................18 5. Örökbefogadás után- Leggyakrabban előforduló problémák...........................................19 5.1. Veszélyeztető család modellek 22 6. Történeti áttekintés ...........................................................................................................21 5.1 Az anya –gyermek kapcsolat kezdetei, anya szenzitív periódusa ..............................22 5.2 Az anyahiány- betegségek ..........................................................................................22 5.3 A szeparáció hatása a gyermekre................................................................................24 5.4 Az állami otthonok hatása a gyermekek személyiségfejlődésére...............................25 7 Vizsgálati anyag és módszer..................................................................................................27 8. Eredmények ..........................................................................................................................29 81 Az örökbefogadás melletti döntés ...................................................................................30 8.2 Az örökbefogadott gyermekkel kapcsolatos kritériumok...............................................30 8.3 Bizonytalanság az örökbefogadás előtt ..........................................................................31 8.4 Az örökbefogadás előtti várakozás.................................................................................32 8.5 Az örökbefogadott gyermek előélete..............................................................................32 8.6 A gyermekek kora az örökbefogadás pillanatában.........................................................33 8.7 A látogatási időszak történései, az örökbefogadást megelőzően....................................33 8.8 Az örökbefogadást követő időszak, a család otthonában ...............................................36 8.9 Az örökbefogadott gyermek reakciói a szülők távollétére .............................................39 8.10 A gyermek örökbefogadásáról való tájékoztatása ........................................................39 8.11 A gyermek visszatérő kérdései: ....................................................................................41 8.12 A gyermek esetleges sérelmei az örökbefogadása miatt. .............................................41 8.13 A család és szűkebb környezet viszonyulása az örökbefogadáshoz.............................42 9. Következtetések, javaslattétel...............................................................................................42

2

1. Bevezetés A szakdolgozati

témámat az

örökbefogadott gyermekek

és

örökbefogadó

szülők iránti érzékenységem és érdeklődésem miatt választottam. A védőnői hivatás során, a védőnő különböző élethelyzetben élő családokat lát el. Közöttük olyan családokat is, akik egészségi állapotuk miatt, vagy más okból kifolyólag a családalapításnak nem a tradicionális formáját választják, hanem az örökbe fogadást. Úgy gondolom, a védőnőnek a kitűnő szakmai tudása mellett kedvező, ha az örökbefogadással kapcsolatos szakmai tanácsokkal is tudja szükség esetén segíteni az érintett családokat. Jelenleg Magyarországon több ezer gyermek él állami gondozásban. Az intézetben jelenleg és valaha élő gyermekek sorsa egy ponton szorosan összekapcsolódik; minden gyermek megtapasztalta az elhagyatottság – kiszolgáltatottság érzését, a biztonságot és védelmet nyújtó anyai szeretet hiányát, a személyes gondoskodást. Az állami gondozásba való bekerüléskor a gyermekek azzal szembesülnek, hogy többnyire a fiziológiai szükségletei vannak kielégítve, de oltalmat nyújtó anyai ölelést egyikőjük sem élhet át születése után. Mindezek a hatások rendkívül negatív módon hatnak a gyermek személyiségfejlődésére. Ezen gyermekek egy részének az élet esélyt ad egy szerető-óvó családba kerülésre, azonban sajnos a gyermekek nagy része csecsemőkorától kezdve, a felnőtté válásáig a rendkívül ingerszegény állami otthonok keretein belül kell nevelkednie. Az örökbefogadó és örökbefogadott között az egészséges kötődés kialakulását rendkívül megnehezíti a gyermek életének azaz időszaka, amelyet család nélkül, a csecsemőotthonban töltött. Mindezek meglehetősen befolyásolják a gyermeknek azon képességét, hogy kötődni és bízni tudjon a leendő szüleiben. Ebből kifolyólag nagy felelősség hárul a szülőkre, hogy átsegítsék a gyermeket ezen a számára meglehetősen nehéz kezdeti időszakon, hogy a külön töltött időszak ellenére is meghitt családdá váljanak, hiszen a család az egyetlen olyan szocializációs színtér, amely biztosítani tudja a gyermek számára az egészséges személyiségfejlődést.

Az elmúlt években nagymértékű változás következett be az örökbe fogadhatóvá nyilvánított gyermekek családba kerülését illetően. Az új rendszer lehetővé teszi, 3

hogy az újszülött és az örökbefogadó szülők már a gyermek születése után, a kórházban láthassák egymást. Ez rendkívül kedvező mind az újszülött számára és mind pedig a leendő szülők számára is, mert lehetőséget ad arra, hogy a szülőjelöltek átélhessék azt, ami minden szokványos- természetes esetben történik, elősegítve ezzel is a szülői szerepre való mihamarabbi felkészülést, anyává és apává válást. Az örökbefogadás azonban sajnos nem minden esetben végződik sikeresen. Az egyik leggyakoribb problémát az okozza, hogy az intézetben felnövő gyermek élete korai szakaszában nem tud személyre szóló biztos kötődést kialakítani, így sérül az a képessége, hogy megfelelő jelzést adjon gondozójának, a szükségleteiről. Ez a gondozó számára is krízist jelent, hiszen ebben az esetben sérül a legfontosabb érzelmi kötődés, az anya gyermek kapcsolatban., mely nem más mint a bizalom kialakulása. A leendő anya úgy érezheti, hogy nem jó anyja a gyermeknek, képtelen az adekvát válaszkészségre és gyakran előfordul, hogy a szülők a géneket teszik felelőssé, ha a gyermek nem a számukra elfogadható viselkedési mintázatokat cselekszi. Mindez maradandó sérüléseket okozhat a gyermekben, mert úgy érezheti, hogy ő eredendően rossz. Főképp idősebb gyermek örökbefogadása esetén okoz nehézséget, hogy a gyermek a legtöbb esetben úgy kerül az új családjába, hogy a különböző életmódbeli szokások terén rendkívüli hiányossággal rendelkeznek, a vérszerinti családban felnövő gyermekekhez képest. Idősebb gyermekek örökbefogadása esetén a gyermeknek sokkal több időre és szeretetre van szüksége ahhoz, hogy feloldódjon és közeledjen, hogy kialakuljon a jelölt szülők felé a kötődés. A leendő szülőknek pedig türelmesen és elfogadóan, fokozatosan kell a gyermek felé közeledni, a gyermek érdekeit szem előtt tartva. E gondolatokat figyelembe véve fogalmaztam meg célkitűzéseimet.

Célom: Az örökbefogadott gyermek családba kerülését megelőzően mutatott e valamely szülőpár felé kitüntetett figyelmet. Kívánom kutatni az örökbefogadó szülők esetében a szülői tudat kialakulását. A korai és későbbi életkorban örökbefogadott 4

gyermekek és szülők közötti kötődési kapcsolat kialakulása közötti különbségeket. Továbbá, A kutatás tárgyát képezte, hogy az örökbefogadott gyermek, a családba kerülését követően milyen jellegű személyiségváltozáson ment keresztül. Célul tűztem ki, hogy a szakdolgozati munkámban fényt derítek arra vonatkozólag, hogy a gyermek kötődésre való készsége milyen mértékben károsodott, az örökbefogadás előtti időszakban. Kutató munkámban tehát az örökbefogadó szülők és gyermekei közötti kötődését vizsgálva a következő kérdésre kerestem a választ; miben különbözik a kötődés kialakulásának folyamata az örökbefogadó szülők és gyermekei között a vérszerinti családban felnövő gyermekekhez képest?

2. Hipotézis  Feltételezem, hogy az ismerkedés korai szakaszában, az örökbefogadott gyermek az egyik szülőpár felé nagyobb bizalommal van.  Feltételezem, hogy a szülői tudat az első találkozások alkalmával kialakul.  Feltételezem, hogy a gyermek pozitív személyiség változáson megy keresztül az örökbe fogadást követően.  Feltételezem,

hogy

a

gyermek

minél

korábbi

időszakban

történő

örökbefogadása, elősegíti a kötődés kialakulásának folyamatát  Feltételezem, hogy az újszülött korban történő örökbefogadás esetén, nincs számottevő különbség a kötődés kialakulásának folyamatában a vérszerinti és az örökbe fogadott gyermek között.  Feltételezem, hogy az örökbefogadásra váró gyermekek a korai időszakban elszenvedett érzelmi traumák következményeként zavart szenved a pozitív kötődési kapcsolatokra való képessége 3. Szakirodalmi áttekintés

3.1. A kötődésről általában

5

3.1.2. A kötődés fogalmi meghatározása A kötődés szó definiálására számos meghatározás áll rendelkezésünkre. A köznyelv leginkább a szeretettel, ragaszkodással, egy erős érzelmi kapcsolattal azonosítja. Az Értelmező Kéziszótár meghatározása alapján a kötődés „Az a folyamat, tény, illetve állapot, hogy valami kötődik, kapcsolódik valamihez, erős érzelmi kapcsolat fűzi hozzá”. (Zsolnai Anikó,2011. 11. o.) A kötődés tárgykörével foglalkozó szakirodalmak a kötődést elsősorban a ragaszkodással kapcsolja össze, melyben különösen az anya- gyermek kapcsolat kerül előtérbe. John Bowlby, angol pszichiáter nevéhez fűződik a korai kötődés elmélete, amely alapján a kötődés az, amely során a gyermek szüntelenül keresi a gondozójával a közelséget és annak fenntartására törekszik. Az elmélet a kötődést elsősorban egy veleszületett igénynek és nem tanult viselkedésnek írja le.(Zsolnai,2011) Egy másik koncepció szerint a kötődés célja, hogy biztosítsa a gyermek számára azt a pozitív érzelmi hátteret, amely segíti őt az őt körülvevő környezet felfedezésében. „Olyan viselkedéseket foglal magában, amelyek a kötődési személlyel fokozzák a közelséget, illetve fenntartják azt azokban a helyzetekben, melyek stresszt (például fáradtság, fájdalom, szeparáció) jelentenek a gyerek számára.” (Nyitrai,2011,108.o.)

3.1.2. A kötődési viselkedés jellemzői Az anya fizikai közelsége és védelmező szeretete elengedhetetlen az optimális fejlődés érdekében. Az anya gyermek kapcsolatnak rendkívül meghatározó szerepe van,

az

újszülött

kialakulásában,

érzelmi

ebből

fejlődésében

kifolyólag

ebben

valamint a

az

korai

anyai

időszakban

szenzitivitás rendkívül

meghatározóak az újszülött azon viselkedései mint a mosoly, gügyögés, amelyek arra késztetik az édesanyát,hogy felismerje és kielégítse gyermeke szükségleteit, megkezdődjön kettőjük szenzitív kapcsolata. (Bogár, 2011) Az előbbieket jelző viselkedésnek nevezzük, hisz a gyermek ezekkel jelzi az anyának, hogy részt kíván venni az interakcióban- példa rá a sírás, a mosoly, és a gőgicsélés- míg az utóbbiakat végrehajtó viselkedésnek, ilyen a megkapaszkodás, követés. 6

Ezeket a viselkedésformákat nevezte Bowlby kötődési viselkedésnek. A fogalom olyan viselkedési formát takar, amelynek célja a szeretett személy közelségének keresése. ( Bogár,2011) A korai kötődésnek számos funkciója van az ember életében. Az egészséges és kiegyensúlyozott fejlődéshez elengedhetetlen ennek a rendkívül fontos kapcsolatnak a megléte az újszülött és az édesanya között. A kötődés lehetővé teszi a valahová való tartozás érzését, védelmet és biztonságot nyújt az újszülött számára. Egy olyan szoros kapcsolatot takar, amely meghatározza a későbbi kapcsolatok alakulását, a másokhoz való viszonyulást a felnőtté válás során pedig a saját gyermekkel való kapcsolatok alakulása is döntően ezen a korai kötődés minőségén alapszik. Az újszülött számára az édesanya közelsége nem csak az optimális érzelmi fejlődést biztosítja, hanem kedvezően befolyásolja az élettani folyamatok alakulását is. Az újszülött születése után még szorosan az anya testi közelségére van utalva. A szoptatás révén az anyatej fedezi tápanyagszükségleteit, valamint az anyai közelség kedvezően befolyásolja az újszülött hőszabályozását, vérnyomását, szívritmusát, és a növekedési hormonok optimális szintjét is, ebből kifolyólag a harmonikus anya gyermek kapcsolat előfeltétele, az anyai szenzitivitás, amely által az anya képessé válik a csecsemő gondozása során, az igényekhez igazodó válaszképes reakciókra. (Nyitrai, 2011)

3.1.3. Kötődési típusok A kötődés témakörében már számtalan kutatást végeztek, amelyeknek köszönhetően megállapították, hogy a kötődés négy jól elkülöníthető csoportra osztható, amelynek valamelyikével minden anya gyermek kapcsolat jellemezhető.

Bowlby a következőképpen csoportosította a kötődést.

-Biztonságos kötődés -Bizonytalan elkerülő kötődés -Bizonytalan ambivalens kötődés -Zavart kötődés 7

Bowlby tanítványa, Mary Ainsworth kifejlesztette azt a módszert, amellyel lehetőség nyílik mérni a kötődés minőségét. A módszer az idegen helyzet elnevezést kapta, amelynek lényege, hogy a fokozatosan növekvő stressz hatására, hogyan változik meg a gyermek viselkedése édesanyjával szemben. A vizsgálatot a gyermekek 1,5 és 2,5 éves korában a legoptimálisabb elvégezni.

1, Az anya és a gyermek egy játékokkal teli szobában van 2, A szobába belép egy a gyermek számára ismeretlen személy, majd beszélgetést kell folytatnia az anyával, miközben 3 A mama lehetőleg észrevétlenül elhagyja a szobát, a gyermek egyedül marad az idegennel 4 A mama visszajön, az idegen távozik 5 A mama elköszön és kimegy, a gyermek egyedül marad 6 az idegen visszatér, ha kell, vigasztalja a gyermeket 7 az anya visszatér A kísérletben azokra a kérdésekre keresik a választ, hogy a gyermek mennyire képes az anya jelenlétében felfedezni a környezetét, illetve mekkora a távolság az anya és a gyermek között, történik –e változás, amikor egy idegen ember is jelen van a szobában. Továbbá a szituációs feladatok arra is keresik a választ, hogy mi történik abban az esetben, ha az anya a gyermek látóhatárán kívülre kerül, a gyermek hogyan reagál erre az eseményre, valamint, hogy a gyermek hogyan viszonyul ahhoz, ha az édesanyját újra megpillantja és a nyugtalan gyermeket képes e egy számára ismeretlen személy megvigasztalni. A szituációs feladatok megfigyeléséből megállapították, hogy az anya- gyermek kötődési kapcsolatok minősége úgy állapítható meg a legjobban, ahogyan a két újratalálkozáskor keresik egymás közelségét. (Bogár,2011). A fent említett típusok a következőképpen jelennek meg az Idegen helyzetben

8

3.1.4. Biztonságosan kötődő kapcsolati mintázat: Erre a kötődési kapcsolatra jellemző, hogy a gyermek az édesanyja jelenléte mellett nyugodtan képes játszani, és az sem zavarja meg, ha mindeközben egy idegen is megjelenik Az édesanya távozása azonban szorongást vált ki a gyermekből, és ebben az esetben már egy idegen sem képes megnyugtatni a gyermeket. Az édesanya visszatérésére impulzív örömmel reagálnak, sokszor sírással fejezik ki, hogy számunkra ez a szituáció nagyon fájdalmas volt és vigaszt keresnek az anya személyében. Abban az esetben is kifejezett örömmel és mosollyal fogadják anyjukat ha az elválás nem váltott ki a gyermekben sírási reakciót.

3.1.5 Bizonytalan, elkerülő kapcsolati mintázat Erre a kötődési kapcsolatra jellemző, hogy az anya jelenléte mellett ugyan nyugodtan játszanak, de különösebb pozitív érzelmet nem fejez ki a viselkedésük. Abban is különbözik az előző kapcsolati mintától, hogy míg abban az idegen nem volt képes megnyugtatni az anya nélkül a szobában maradt gyermeket, ennél a kötődési kapcsolatnál a megfigyelők azt tapasztalták, hogy amikor az gyermek számára ismeretlen személy lépett be a helyiségbe, meg is tudta vigasztalni. Amikor az édesanya visszatér a szobába, a gyermekek nem mutatnak különösebb érzelmi reakciót ennek hatására.

Bizonytalanul kötődő ambivalens kapcsolati mintázat: Ebben az esetben, a gyermek, amikor édesanyjával kettesben maradnak a szobában, a játékok felé nem mutatnak fokozott érdeklődést, és nem keresik az anya közelségét. Amikor az anya a látótávolságán kívülre esik, arra sírással reagálnak, és gyakran még akkor is folytatódik, amikor az anya már visszatért a szobába. (Bogár, 2011)

9

3.1.6 Örökbefogadás és a kötődés kialakulása Az örökbefogadás során a gyermeknek is és a szülőnek is rendkívül sok nehézséggel kell szembesülniük a korai időszakokban. Ezek a nehézségek azonban alapjában véve meghatározzák az örökbefogadás sikeres kimenetelét, és a gyermek fejlődését is döntően befolyásolja. (Juffer et al., 1997) Az örökbefogadott gyermekek esetében a legnagyobb problémát az okozza, hogy mindegyikük élete rövidebb- hosszabb időszakát, szerető szülők nélkül, csecsemőotthonban, vagy intézeti körülmények között töltötte. Az ebben az időszakban történt események traumatikusan hatnak a gyermek későbbi kötődési készségeinek kialakulására, negatív módon hat a szociális kapcsolatok kialakítására, alkalmazkodási képességükre. Az örökbefogadás kimenetelét két dolog határozza meg: Az életkor, amikor családba kerül, és az örökbefogadás előtt megélt események minősége. Az életkorral kapcsolatban számos kutatást végeztek. A legkorábbi kutatás eredményei arra mutattak, hogy a gyermek életkorának a legkritikusabb időszaka az első hat hónap, az örökbefogadással kapcsolatban. Azért emelték ki ezt az életkort, mert Bowlby elmélete alapján is a gyermeknek ez azaz időszak az életében, amikor kialakul a kötődése a gondozója felé. A tanulmány során megfigyelték, hogy azok a gyermekek, akiket hat hónapos koruk előtt fogadtak örökbe, sokkal kezdeményezőbben és elfogadóbbak voltak leendő szülőjük felé, mint azok a gyermekek, akiket hat hónapos koruk után fogadtak örökbe. A kötődés minőségével kapcsolatban is végeztek kutatásokat, a korai és későbbi életkorban örökbefogadott gyermekek összehasonlítása érdekében. Ebben a tanulmányban is hat hónapos kora előtti és hat hónapon túli gyermekek kötődését vizsgálták, melyben megállapításra került, hogy a korai életkorban örökbefogadott gyermekek biztonságos kötődésűek voltak, a későbbi életkorban örökbefogadott gyermekekre a bizonytalan kötődés volt jellemző. Az életkori megoszlás különbözött az eddigiektől. Az egyik örökbefogadó csoportba azok a szülők kerültek, akik gyermeküket nyolc hónapos koruk előtt, a másik csoportba pedig, akik a gyermeküket négy hónapos koruk előtt fogadták örökbe. Az eredményeik arra a következtetésre jutottak, hogy nincs számottevő 10

különbség a két csoport gyermekeiből álló kötődési készsége között, de a későbbi életkorban örökbefogadott gyermekek közül nagyobb arányban fordult elő a bizonytalan kötődésű gyermekek, problémásabb volt az új szüleivel, a kötődés kialakulása. Más vizsgálatok pedig arra is rámutattak, hogy azok a gyermekek, akiknek nincs lehetőségük megélni a szülői szerető gondoskodást három és négy éves kora között, végleg elveszítheti a kötődésre való képességét.(Chisholm, 1996) Amennyiben a gyermek az örökbefogadását megelőzően állami otthonban volt elhelyezve, és ott nem létesített egy szeretetre épülő- biztos kapcsolatot a gondozónőivel, a későbbi kötődésre való hajlama elmarad az egészséges gyermekek kötődési képességeitől. Az állami gondozás kereteiben felnövő gyermekeknek rendkívül megnehezíti az egészséges személyiségfejlődését az, hogy nincs lehetősége egy személyre szóló gondoskodásban részesülnie, hiszen minden esetben nyolc- tíz csecsemőre csupán egy gondozónő jut, ami lehetetlenné teszi a személyes gondoskodás kialakulását. Ettől függetlenül a csecsemők nagy része mégis kialakít a gondozójával egy szorosabb érzelmi kötődést. Ebből kifolyólag nem következik egyenesen, hogy aki csecsemőotthonba kerül születése után, az képtelen a szorosabb kapcsolat kialakítására. Kedvező azaz eset is, a kötődés kialakulásának szempontjából, hogyha a gyermek élete korai időszakában szülőkkel élt, akár a vérszerinti, akár nevelőszülőkkel, mivel bár az elszakadás traumáját meg kellett élnie, a kötődésre való képességét ebben a korai időszakban átélt szeretetre és bizalomra épülő kapcsolat megkönnyíti a későbbi kötődés létrejöttét leendő szüleivel.

Magyarországon

az

örökbefogadó

házaspárok

közötti

kötődés

kialakulására vonatkozó vizsgálatok nem mutattak ki lényeges eltérést az újszülött és az 1-3 éves örökbefogadott gyermekek eseteiben sem. (Bogár,1999) Mindezek alapján ez az eredmény arra enged következtetni, hogy a korai életkorban történő örökbefogadás kedvezően hat a gyermek kötődési képességének kialakulására, annak ellenére, hogy nem a vérszerinti szülő az elsődleges gondozó. Mindehhez elengedhetetlen, hogy az örökbefogadó anya képes legyen gyermeke igényeihez igazodni és őt mindennek fölé helyezni, szeretetteli anya - gyermek kapcsolatot kialakítani. Az örökbefogadott gyermek egészséges kötődési képességét 11

elősegíti, hogyha az örökbefogadó szülők gyermeküket a feltétel nélküli szeretet és elfogadás

szellemében

nevelik,

nem

téve

különbséget

a

vérszerinti

és

örökbefogadott gyermekek és családtagok között. Amennyiben ez megvalósul, az örökbefogadott gyermek kötődési mintázata azonos lesz a vérszerinti gyermekek kötődési mintázatával. ( Bogár,2001) Több tudományos vizsgálat készült azzal kapcsolatban, hogy az örökbefogadott gyermekek közül többen válnak-e később pszichiátriai betegekké, illetve a tünetek jellegzetességeit is összehasonlították, a nem örökbefogadott gyermekek eseteivel. Schecther nevű pszichiáter 1960-ban egyik tanulmánya alapján arról számolt be, hogy 1948 és 1953 között, a páciensei közül az örökbefogadott gyermekek aránya százszor nagyobb volt.1963 és 1965 között Sweeny és Borgotta és Fanshel, illetve Kirk és kollegái Simon és Senturia és Tousseing kutatásai alapján is arra az eredményre jutottak, hogy az örökbefogadott gyermekek közül nagyobb arányban kerülnek

ki

pszichiátriai

ezeregyszázötvenkét

örökbe

betegek.

1953-ban

fogadott

gyermeken

a

NAMH

végeztek

felmérésében kísérleti

céllal

vizsgálatokat az örökbefogadott gyermekek és a vérszerinti gyermekek között. Eredményeik azt mutatták, hogy az örökbefogadott gyermekek tünetei között nagyobb arányban fordult elő a hiperaktivitás, agresszivitás és pesszimizmus. 1963ban végzett vizsgálatok eredményei azonban más következtetéseket vont le. A két csoport összehasonlító vizsgálatai során nem találtak lényegi különbséget az örökbefogadott és vérszerinti gyermekek között. Azonban Schecther az átlag népességhez viszonyította az örökbefogadott és nem örökbefogadott gyermekek pszichiátriai betegek arányát, amiért felelősségre is vonták, ugyanis ha az örökbefogadott gyermeknépesség egészét viszonyította volna össze az 1953-ban vizsgált gyermekek egészével, eredményei is más következtetéseket mutattak volna. (Carole, 1984)

3.1.7. Örökbefogadó szülő szerepe a kötődésben Az örökbefogadás sikeressége abban áll, hogy a szülőjelöltek képesek-e elkötelezettségen alapuló, feltétel nélküli szeretetteljes szülő- gyermek kapcsolatot kialakítani, egy olyan gyermekkel, akihez biológiailag nincs közük. 12

A legfőbb különbség az örökbefogadó szülők és a vérszerinti gyermeküket nevelő szülőpárok között, hogy a vérségi kapcsolatból származó gyermekek esetében az édesanyának van lehetősége várandósság kilenc hónapja alatt, a magzattal való kommunikációra és a szülés élményeinek megtapasztalására, ezek a tényezők készítik fel a nőt az anyai szerepre. Rendkívül megnehezíti az a tényező is ezt az életszakaszt, hogy általában, az örökbefogadó párok kevesebb segítségre számíthatnak a szűkebb családtagok, illetve a tágabb környezet részéről. (Bogár,2001) A másik súlyos nehézség mögött a leendő szülők számára, az egészségkárosodás következtében kialakuló meddőség, és az örökbefogadás előtti számtalan sikertelen orvosi beavatkozás is áll. Fontos, hogy a szülők akkor vállalkozzanak örökbefogadásra, amikor már úgy érzik, hogy mentálisan is felkészültek, valamint képesek a számtalan kudarc ellenére is felnevelni más szülők gyermekét, hiszen az anya gyermek legfontosabb része, a bizalom és a biztonság ezeken az alapokon tud megvalósulni. A másik fő probléma, ami jellegzetesen csak az örökbefogadásra váró szülőket érint, hogy az örökbefogadási folyamat rendszerint hosszú éveket vesz igénybe, és a gyermek érkezésének időpontja is bizonytalan, ami miatt a szülők szorongást élnek át és ezt a negatív érzelmet, nem tudatosan, a gyermek felé közvetítheti. Rendkívül megnehezítheti a biztonságos kötődés kialakulását az, hogyha a szülőknek fenntartásai és kritériumai vannak a leendő gyermekükkel kapcsolatban, ami nagyon sok esetben nem egyeznek a gyermek valódi személyiségével. Az örökbefogadó szülőknek szembe kell nézniük azzal a ténnyel is, hogy a gyermek családba kerülését követően, a meghitt családi légkör nem azonnal alakul ki. A gyermek számára is ez egy rendkívüli változás, az intézetben töltött időszak után, időre van szüksége, hogy képes legyen alkalmazkodni, bízni és feloldódni új családjában. A szülők adekvát válaszkészségét az a tény is megnehezíti, hogy az állami gondozásban élő gyermekek között nagyobb arányban fordulnak bizonyos egészségkárosodások, súlyos betegségek, ami rendkívül megnehezíti a gyermek jelzéseire adott válaszképes reakciók kialakulását.

13

Az anya gyakran érezheti ebben az életszakaszban, hogy nem jó anyja a gyermeknek, képtelen őt szükségleteinek mérten nevelni. Ezek a tényezők tovább fokozhatják a szülőkben a szorongást és a bizonytalanság érzését. (Bogár, 1999) 3.1.8 Örökbefogadás előtt- leggyakrabban előforduló problémák Amikor egy házaspár elhatározza, hogy szeretnének családot alapítani, rendkívül nehéz élethelyzet, ha kiderül, hogy nem lehet vérszerinti gyermekük. Nagyon sok párt ez a tény vezet a családalapítás más formájának választásához, az örökbefogadáshoz. Ahhoz azonban, hogy az örökbefogadás valóban sikeres legyen, a házaspárnak fel kell tudni dolgoznia azt a veszteséget, hogy nemzőképtelenek és el kell fogadniuk ezt az új élethelyzetet. Fontos, hogy egymás között is megoldják a konfliktushelyzetet, mert amennyiben nem sikerül, az könnyen a házasság felbontásához vezethet. Az örökbefogadni vágyók körében gyakori eset, hogy a meddőség hátterében, meg nem oldott lelki problémák húzódnak. Ilyen lelki probléma lehet a szülőkkel való rossz viszony, esetleg korábbi negatív események, illetve a párok közötti párkapcsolati probléma és a saját gyermek utáni túlzott vágy is vezethet gyermektelenséghez. A meg nem oldott lelki problémák mellett gyakori azoknak a pároknak is a száma, akiknek valóban funkcionális okok vezetnek meddőséghez. Mind a két esetben, amennyiben úgy döntenek, hogy a családalapítás más módját, az örökbefogadást kívánják választani, nagyon fontos, hogy ez a döntés közös legyen. Gyakori probléma lehet az is, hogy a párok közül csak az egyik fél érzi elérkezettnek az időt az örökbefogadásra, a másik fél elzárkózik a gondolatától is. Nagyon fontos, hogy ilyen esetben a másik fél türelemmel legyen párja iránt, ne erőltesse a másikra az akaratát. Mind a két esetben az alap probléma, hogy sok pár úgy érzi, hogyha az örökbefogadás mellett döntenek, akkor végleg le kell mondaniuk a saját gyermekért való küzdelemről. Amikor egy pár szembesül azzal a ténnyel, hogy nem lehet közös gyermekük, a gyász folyamatához hasonló érzelmek játszódnak le bennük.

14

Az önbizalomhiány, az önvád, és a lelkiismeret-furdalás természetes reakciók ebben az élethelyzetben. (Bogár,1999)

4. Az örökbefogadás formái Az örökbefogadásnak két formája létezik, aszerint, hogy az örökbefogadó és örökbeadó szülők ismerik egymást, az örökbefogadás lehet nyílt és zárt. Nyílt örökbefogadás esetén az örökbeadó és az örökbe fogadni vágyó szülőknek lehetőségük van egymás megismerésére. Az első találkozás ideális időpontja, a gyermek születése előtti hónap, melynek célja az örökbeadó szülők részéről, hogy eldönthessék, hajlandóak-e az örökbefogadó párra bízni gyermeküket, az örökbefogadó házaspár részéről, hogy képesek-e a vérszerinti szülők gyermekét örökbe fogadni. A nyílt örökbefogadás magában rejtheti, hogy a biológiai szülők meggondolják az örökbeadási szándékukat, a szülői ösztönök ugyanis gyakorta akkor erősödnek meg a szülőkben, amikor realizálják, hogy gyermeküket más emberek fogják saját gyermekükként felnevelni, ugyanakkor az örökbe fogadni vágyó szülők is dönthetnek úgy, hogy nem kívánják örökbe fogadni az életadók gyermekét. Ezzel szemben a zárt örökbefogadás során a vérszerinti és az örökbefogadó szülők nem ismerik egymást.(Hegedűs, 2008) Átmeneti nevelésbe vétel: A gyermek átmeneti nevelésbe kerül, amennyiben a biológiai szülők életvitele súlyosan károsítja a gyermek egészséges és harmonikus nevelkedését, a családjában. A károsító tényező továbbá a gyermek, védelembe vételével sem szüntethető meg. Ebben az esetben a gyámhatóság, nevelőszülőknél helyezi el a gyermeket, addig, ameddig a veszélyeztetettségi tényezők fennállnak a biológiai szülők életvitelében. A nevelőszülő ebben az esetben a gyermek gyámját is képviseli. (Heinerné, 2002) 4.1 Az örökbefogadás célja és az örökbefogadási eljárás Az örökbefogadás törvényi szabályozását az 1952. évi családjogi törvény foglalja össze. Az örökbefogadás célja, hogy biztosítsa azoknak a gyermekeknek a

15

családban való nevelkedését, akiknek saját-vérszerinti szülei nem képesek a szülői feladatok ellátására. Azok a személyek, akik úgy döntenek, hogy örökbefogadó szülőkké kívánnak válni, az örökbefogadást megelőzően, örökbefogadási eljáráson kell részt venniük. Ennek legelső lépése a lakóhely szerinti illetékes gyermekvédelmi szakszolgálattal való kapcsolatfelvétel. Az örökbefogadás iránt érdeklődő személyeket a kapcsolatfelvétel

után,

személyesen

részletes

tájékoztatásban

részesíti

a

gyermekvédelmi szakszolgálat, az örökbefogadási eljárás folyamatáról. A örökbefogadás iránt érdeklődő személynek nyilatkozni kell családi állapotáról. Magyarországon elsősorban házaspárok jogosultak örökbefogadói szülői státusz betöltésére, azonban egyedülállóak is kezdeményezhetnek örökbefogadási eljárást, amennyiben az a gyermek érdekében áll. Az örökbefogadási eljárás során a tájékoztató tartalmazza a örökbefogadás iránt érdeklődő személy felvilágosítását, az örökbefogadás céljáról. Részletes tájékoztatást nyújtanak az örökbefogadás feltételeiről, hogy kik fogadhatnak örökbe és mely esetben lehet örökbe fogadhatóvá nyilvánítani egy gyermeket. A tájékoztató megbeszélés során a gyermekvédelmi szakszolgálat ismerteti az örökbefogadás formáit, az örökbefogadási eljárással járó várakozási időt és az örökbefogadási tanfolyamról. Nyílt örökbefogadás esetén a gyermekvédelmi szakszolgálat ismerteti a nyílt örökbefogadás speciális folyamatát. Továbbá tájékoztatást kapnak a gyámhivatal eljárási módjáról, az alkalmasság felülvizsgálatának módjáról és az örökbefogadás megindításához szükséges orvosi igazolások beszerzésének szükségességéről. Az örökbefogadás iránt érdeklődő személyeknek, a tájékoztatást követően lehetőségük van gondolkodási időre. Amennyiben az elhangzott információk tudatában úgy döntenek, hogy továbbra is szeretnék megindítani az örökbefogadást, sor kerül az örökbefogadási kérelem felvételére. Az örökbefogadási eljárás megindítás előtti kérelemnek kötelező tartalmi elemei a következők

16

„Az 1997.évi XXXI. Törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról 135.§ (5) bekezdés b) és c) szerint kezelhető személyes adatok” (Módszertani kiadvány, 2012, 8. o.) -

A leendő szülőjelölteknek nyilatkozniuk kell az örökbefogadási szándékuk okáról, illetve amennyiben korábban már kezdeményeztek örökbefogadást, annak eredményességéről is be kell számolniuk.

-

A leendő örökbefogadó szülőknek meg kell határozniuk a gyermekről alkotott elképzelésüket, kritériumokat.

-

Nyilatkozniuk kell az örökbefogadási nyílvántartásba való felvételükről, illetve hogy tudomásul veszik, hogy az örökbefogadó szülői státusz előkövetelménye az örökbefogadási tanácsadáson és az örökbefogadásra felkészítő tanfolyamon való sikeres részvétel.

-

A 149/1997. (IX.10.) kormányrendelet a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 38.§ (3) ac) alapján, a jelentkezőknek

nyilatkozniuk

kell,

hogy

elfogadnak-e

egészségileg

károsodott gyermeket. Továbbá az örökbefogadó szülőknek a nemre, életkorral származással, családi háttérrel kapcsolatos kritériumairól is nyilatkozniuk kell. -

Az örökbefogadó szülőket tájékoztatják az örökbefogadás formáiról; nyílt és titkos örökbefogadás létezik, valamint tájékoztatást nyújtanak a jelentkezők számára, hogy amennyiben a zárt örökbefogadást választják, számításba kell venniük, hogy a biológiai szülők, a gyermek születését követő hat héten belül, visszavonhatják az örökbefogadás hozzájárulásához szükséges lemondó nyilatkozatot. A tájékoztató megbeszélés során végül egyeztetésre kerül a környezettanulmány időpontja.

Környezettanulmány -

A környezettanulmány az örökbe fogadni vágyó szülők bejelentett lakóhelyén történik, amelynek célja, hogy megismerjék az örökbe fogadni vágyó szülők lakókörnyezetét és szociális körülményeit; továbbá, hogy az alkalmas-e a gyermek egészséges és harmonikus fejlődését biztosító

17

nevelésére. A környezettanulmány folyamán sor kerül a közös háztartásban élő személyek megismerésére is.

4.2 Az örökbefogadási eljárás megindításához szükséges feltételek

Az örökbefogadási eljárás megindítása során számos elvárásnak kell megfelelnie a örökbefogadásra jelentkező házaspárnak. Szükség van az örökbefogadó szülőjelöltek háziorvosának nyilatkozatára, amelyben igazolja, hogy a házaspár egyik tagja sem szenved–e olyan acut vagy krónikus betegségben, amely veszélyeztetni a gyermek optimális fejlődését, nevelése során. A háziorvosnak továbbá nyilatkoznia kell arról, hogy a házaspár tagjai nem szenvednek

egészségkárosító

szenvedélybetegségekben,

alkohol,

illetve

drogfüggőségben. (Módszertani kiadvány, 2012)

18

5. Örökbefogadás után- Leggyakrabban előforduló problémák Az örökbefogadási eljárás során az örökbefogadó szülők számára, a legszebb pillanat az, amikor otthonukba kerülhet az a gyermek, akire már nagyon régóta vártak. Ez az új élethelyzet azonban számtalan problémát is rejthet magában. Az örökbefogadó anya, anyai szerepre való felkészülését rendkívül megnehezíti az előző időszak feszültségei, várakozásai, de legfőképpen az, hogy míg a természetes esetekben erre kilenc hónap áll rendelkezésére egy nő számára, addig az örökbefogadásra váró szülőknek sok esetben azonnal anyává kell válnia. Ennek következtében nagyon gyakori eset, hogy a hirtelen anyává váló nő úgy érzi, hogy örökbefogadott gyermeke gátolja őt abban, hogy igazi édesanyává váljon és ezért a gyermeket hibáztatja. Gyakori azoknak az eseteknek is a száma, amikor az új szülők, az adoptálást követően szembesülnek azzal, hogy még nem sikerült feldolgozniuk, hogy nem születhet vérszerinti gyermekük. A szülők gyakran követik el azt a hibát ilyenkor, hogy elvárják, hogy a gyermek az első perctől kezdve feltétel nélkül kötődjön hozzájuk, illetve irreális elvárásokat támasztanak a gyermekkel szemben. Ez rendkívüli elégedetlenséget eredményez a szülőkben, a gyermekével kapcsolatban és negatív módon hat a gyermek önértékelésére és a kötődési képességére is. Az örökbefogadott gyermek fejlődése számos tekintetben tér el a vérszerinti családban felnövő gyermekekéhez képest. Azok a gyermekek, akiknek születését nem várja édesanyja, a várandóssága alatt nem kommunikál magzatával, nem gondol rá szeretetteljesen, kivétel nélkül negatívan hat az intrauterin élet időszakára. Ez a negatív anyai attitűd kórosan befolyásolja a gyermeknek a későbbi érzelmi és szociális viselkedését. Nagyobb számban fordulnak elő problémák, mint a beilleszkedési zavar, a koncentráló képesség csökkenése, és a különböző viselkedészavarok mind a korai kedvezőtlen méhen belüli életre vezethetők vissza. Nagyobb gyermek örökbefogadása esetében is fennállnak ezek a problémák, a korai 19

életkorukban elszenvedett elhanyagolás és a rossz szülői bánásmód eredményeképp. Mindezek következtében sok esetben van szükség a gyógypedagógus segítségére, az iskolai évek megkezdésekor. Minden olyan viselkedése a gyermeknek, amely megnehezíti a közösségi életbe való beilleszkedését, illetve a szülővel való harmonikus kapcsolat kialakulását, az örökbefogadásra vezethető vissza. Ebből kifolyólag nagyon fontos, hogy amennyiben a szülők úgy érzik, hogy a problémák megoldásában a családi beszélgetés sem segít, hogy olyan szakemberhez forduljanak segítségért, aki valóban kompetens az örökbefogadással kapcsolatos problémák hatékony megoldásában. (Bogár, 2011)

5.1 Veszélyeztető családmodellek az örökbefogadás során Az örökbefogadó szülők az örökbefogadott gyermek nevelése során két szélsőséges esetben

tudnak

ártani

gyermekük

egészséges

személyiségfejlődésének

kialakulásában. Egyik ilyen eset az, amikor az örökbefogadó szülők valamilyen oknál kifolyólag nem képesek elfogadni gyermeküket, ilyen ok lehet a gyermek származása. Ebben az esetben a szülők a gyermek identitását figyelmen kívül hagyva, a saját családi mintájára formálja a gyermeket; azonban ez lehetetlen és rendkívül káros. A másik negatív nevelői attitűd, amely érheti a gyermeket az, amikor az örökbefogadó szülők teljes mértékben beolvasztják a gyermeket családjukba. Ez a nevelési módszer azért káros, mert ebben az esetben a családtagok úgy tesznek, mintha ha az örökbefogadás nem történt volna meg. Szintén káros az a nevelői szokás, amely során az örökbefogadó szülők eltitkolják az örökbefogadott gyermek elől a vérszerinti szülőkről kapott azon információkat, amelyekről úgy gondolják, hogy a gyermeknek fájdalmat okozna. Azonban a gyermek képes ezt megérezni, és okkal gondolhatja, hogy történetét egy titok övezi. Ennek megelőzése érdekében kulcstényező, hogy az örökbefogadás tényéről az első pillanattól kezdve a lehető legtermészetesebb módon beszélni kell a gyermekkel.(Mészáros, Molnár, Rózshegyi, 2013)

20

6. Történeti áttekintés A kötődés minden élőlény számára egy sajátos igény. Felfedezték azt is, hogy nem csupán az emberek között, hanem az állatvilágban is megfigyelhető ennek a kiemelkedően fontos kapcsolatnak a jelenléte és jelentősége. Ezt a tényt számos csimpánz majmokon végzett kísérlet is bebizonyította. Harry F Harlow nevű viselkedéskutató Rhesusmajmokon végzett kísérleteket. A kutatásban azt szerette volna kideríteni, hogy az anya jelenléte elsődlegesen egy érzelmi támaszt nyújt a majomkölyköknek, vagy csupán a fiziológiás szükségleteik kielégítését látják a kísérleti bábukban. Ennek megfelelően Rézusz majom kölyköket zárt össze két drótból készült majombábúval. Egyik kezére erősített egy tejesüveget, míg a másik majom bábút szőrrel borította be, az ő kezébe azonban nem helyezett élelmet. A kísérlet során a kölyökmajmok csak akkor mentek a drótból készült bábúhoz, amikor éhesek voltak, azonban amikor támaszra volt szükségük határozottan a szőrrel borított majombábú közelségét keresték. (Bogár, 2011) 1959 és 1965-ben az Egyesült Államokban Harry és Margaret Harlow egyetemi tanárok is végeztek kísérleteket Rézusz majmokkal. A kísérlet célja az volt, hogy jobban megismerjék a majmok érzelmi és indulati viselkedéseit. A tanulmány során a majomkölyköket születésük után elvették az anyjuktól, majd külön ketrecbe helyezték őket, amelyből ugyan láthatták, de meg nem érinthették egymást. Kísérleteik eredményeiből kiderült, hogy azok az állatok, amelyeket elválasztottak anyjuktól, olyan mértékben károsította a személyiségüket, amely már később sem pótolható.1968-ban Mason is végzett kísérleteket, rézusz majmokon, az anya nélkülözhetetlenségének bizonyítására. Vizsgálatai során arra a következtetésre jutott, hogy ha a Rézusz majom kölykök mellé helyezett drótanya, az anyai ölre emlékeztető ritmikus mozgást is végez, a kölykökön nem tapasztalható az a kóros magatartás, amely a mozgást nem végző pótanyán nevelkedett majomkölykökre jellemző. Mindez arra enged következtetni, hogy a gondozási műveletek során, az anya mozgásának is döntő szerepe van a kötődés

21

kialakulásának folyamatában és a gyermek egészséges személyiségfejlődésének alakulásában.(Bagdy, 1997) Az állami otthonokban nevelkedő gyermekek között is végeztek vizsgálatokat, amelyből kiderült, hogy a XIX. században az állami gondozásban élő gyermekek fele egy éves kora előtt a marasmus nevű betegség következtében életüket vesztették. A XX. század második felében is csaknem száz százalékos volt az egy éven aluli intézeti gondozásban élő gyermekek letalitási aránya az Egyesült Államokban. ( Nyitrai, 2011) 6.1 Az anya –gyermek kapcsolat kezdetei, anya szenzitív periódusa Vizsgálatokkal bizonyították, hogy abban az esetben, ha az anya a megszületést követő percekben nem létesíthet újszülött gyermekével bőrkontaktust, és amennyiben ez az állapot három héten keresztül fenn áll, az anya végleg elveszítheti az anyai szenzitivását, az anyaság „kompetenciaélménye „nem alakul ki. Számos kutatási kísérlet bizonyította azt a tényt, amely szerint a megszületést követő huszonnégy és harminchat óra a legfontosabb az anyai szenzitivitás szempontjából, amelynek elengedhetetlen ingere az újszülöttel való szoros testkontaktus, az újszülött simogatása, mellre helyezése. (Bagdy,1997) 6.2 Az anyahiány- betegségek Az anya hiánya a gyermekek pszichés működésére is rendkívül negatív módon hat, valamint az anya hiánya a gyermekeknél depressziót és hospitalizmust okozhat. (Bagdy, 1997) A hospitalizáció elnevezés Spitz nevéhez fűződik, jelentése kórházi ártalom. A jelenséget először azokon a gyermekeken figyelték meg, akik a kórházi kezelések következtében hosszabb- rövidebb ideig nélkülözni kényszerültek anyjuk jelenlétét. A hospitalizált gyermek jellemzője; először ingerültté, síróssá válnak, valamint súlygyarapodásuk is jelentősen csökken. Amennyiben az anya hiánya továbbra is fenn áll, a gyermekek érzelmileg sivárak, apatikussá, a külső ingerekre érzéketlenné, valamint a szomatikus megbetegedésekre is hajlamosabbá válnak, hiszen az anya fizikai közelsége és védelmező szeretete elengedhetetlen az optimális fejlődés érdekében. ( Schleinerné, 2007)

22

Ezzel kapcsolatban is végeztek kísérleteket, a csecsemőotthonokban élő gyermekek között. René Spitz 170 csecsemőotthonban nevelkedett csecsemők körében végzett tanulmányokat, melyben rra az eredményre jutott, hogy az anyahiány a csecsemők első életévében specifikusan, a depresszió tüneteit okozhatja. 170 gyermek közül 10 gyermek esetében figyelte meg hogy kétéves korára inaktívvá és introvertált személyiségűvé és a külvilágból érkező ingerek iránt közömbössé váltak. Alvási zavarban és étvágytalanságban szenvedtek, sovánnyá váltak, tekintetük merevvé vált. Napjuk nagy részét fekvéssel töltötték, és a fejüket elfordították. Amikor alkalom adtán sikerült kizökkenteni a depresszióból, a csecsemőket, akkor is ijedten nyúltak a gondozójuk felé. Ezek a gyermekek hat és nyolc hónapos korukban szeparálódtak édesanyjuktól és ennek hatására alakultak ki a depressziós tünetek. Amikor az anya visszatért a gyermekéhez, a gyermek depressziós viselkedése fokozatosan csökkent, ez a folyamat annál lassabb volt, minél több időt töltött a gyermekétől távol az édesanya. A depresszió foka annál súlyosabb volt, minél erősebb volt a kettőjük érzelmi kapcsolata. Amennyiben megfelelő volt az anya gyermek kapcsolat és a gyermeket szerető gondoskodásban nevelte, az elválás annál nehezebb volt, illetve ha az anya kevésbé tudta a távolléte előtt feltétel nélküli szeretetben és gondoskodásban részesíteni gyermekét, annál enyhébb volt a depresszió mértéke a gyermekben. Ez arra enged következtetni, hogy minél erősebb az anya és gyermeke közötti kapcsolat, annál nagyobb hiányérzet alakul ki a gyermekben, az anyai szeparáció esetén. Spitz kutatásai alapján arra a következtetésre jutott, hogy azok csecsemők, akiket életük első öt hónapjában az édesanyjuk elhagyott, visszafordíthatatlan károk következtek be a személyiségfejlődésükben. Spitz kutatásaiban 91 olyan gyermeket figyelt meg, akiket életük első hónapjában még édesanyjukkal töltötték, majd ezután intézetben nevelkedtek, ahol a személyes gondoskodás feltételei nem voltak adottak, hiszen a nyolc csecsemő gondozási műveleteit egy nevelő látta el. A szeparáció után rövidesen a depresszió tünetei voltak észlelhetőek. Három nap

23

elteltével a csecsemők fejlődésében zavar következett be, majd a gyermekeknél a hospitalizáció tünetei is fellelhetővé váltak. Jellemző volt viselkedésükre, a közöny, a kapcsolatteremtési képtelenség. mozgásfejlődésük és értelmi fejlődésük sem alakult életkoruknak megfelelően, valamint a fertőzésekkel szemben is kevésbé voltak ellenállóak. Spitz a kutatásaiból azt a következtetést vonta le, hogy az anyahiány visszafordíthatatlan károkat okoz a csecsemő fejlődésében és egyben bizonyos felnőttkori betegségeket is tulajdonított az anyjuk nélkül felnövő gyermekeknél, mint a halált okozó testi sértés, elmebetegségek, és egyes súlyos szervi betegségek okát is ennek tulajdonította. Napjainkban a pszichológusok csak részben tartják igaznak Spitz megállapításait, úgy gondolják, hogy az anya hiánya ugyan kétségtelenül meggátolja a gyermek egészséges pszichés fejlődésének kialakulását, ha azonban a nevelői hatások kedvezőek, a korai időszak veszteségei miatt kialakuló érzelmi fogyatékosság elkerülhető. (Bagdy, 1997) 6.3 A szeparáció hatása a gyermekre Az előző részben már taglaltak alapján a gyermeknek a szülőkhöz való pozitív érzelmi kötődése fokozatosan alakul ki és döntően meghatározza a korai évek tapasztalatai. Spitz nevéhez fűződik a deprivációs szindróma fogalmának megalkotása. Spitz leírja, hogy a deprivációs szindróma, azoknál a csecsemőknél jelentkezik, akik életük első három hónapját intézeti körülmények között töltik, valamint nyolc és kilenc hónapos korukban a külső ingerekre nem reagálnak, kifejezéstelen arccal, mereven tekintenek előre, látszólag nem meghatározott pontra, kiegészítve az autoerotikus aktivitással a gentilális, orális és anális szakaszokon. Jellemző volt az is ezekre a gyermekekre, hogy a velük interakacióba lépő személyekkel teljesen közömbösen viselkedtek, a társas kapcsolataik lehetetlenné váltak. 1962-ben Provence és Lipton is végzett kutatásokat az intézetben élő csecsemők körében. Vizsgálataiból azt a következtetést vonták le, hogy a csecsemők körében a 24

specifikus tünetek a négy és hónapos korban jelentkeznek. Megfigyelték, hogy a csecsemőotthonokban élő csecsemők, az egészséges lelkületű csecsemőkkel ellentétben ők nem gőgicsélnek, sokkal kevesebbet sírnak és a gondozók karjaiban sem alakult ki azaz ösztönös viselkedés, amely ebben életkorban öntudatlanul is kialakul minden csecsemő körében, a poszturális adaptáció. A poszturális adaptáció a csecsemők azon öntudatlan viselkedése, amely a felnőtt karjaiban válik láthatóvá, melynek segítségével a csecsemő saját testét az őt ölelő karjába illeszti. Provence és Lipton vizsgálataiban arra is következtetett, hogy az egyéves kort elérő csecsemők körében, az intézeti nevelés olyan mértékben károsítja a fejlődését, hogy már nem várja az elsődleges gondozóitól a segítséget. Nincs igénye arra sem, hogy játék tevékenységébe bekapcsolódjon a felnőtt, ami ezelőtt a legnagyobb örömforrást jelentette számára. Bowlby az 1951-ben megjelent anyai gondoskodás és mentális egészség című könyvében további megállapításokat tett a Provence és Lipton vizsgálati eredményeire. Bowlby azt írta, hogy az a csecsemő, aki anya nélkül nevelkedik, felnőtt korában képtelen lesz a társas kapcsolatok kialakítására, szeretet nélküli, pszichésen súlyosan károsodott emberré válik. Bowlby azt is megfogalmazza, hogy az anya hiánya miatt kialakuló negatív hatásokat két fő csoportba lehet sorolni. Alapvetően azt a következtetést vonta le, hogy mind a két csoportba tartozó gyermekek, pszichopata

személyiségjegyeket

hordoznak

magukban.

A

személyiség

megnyilvánulási formák azonban mutatnak különbségeket. (Ranschburg, 1997) 6.4 Az állami otthonok hatása a gyermekek személyiségfejlődésére Bowlby megfogalmazta, hogy az „érzelem nélküli pszichopata kórképe” azoknál a gyermekeknél is megjelenik, akiknek a korai években nem volt lehetőségük egy stabil, szeretetre épülő szilárd kapcsolat kialakítására. Ez elsősorban az intézeti környezetben felnövő gyermekeket érinti. Napjainkban a Magyarországon működő csecsemőotthonok jelentősen eltérnek a régmúlt állami otthonok jellegétől. Annak ellenére, hogy a csecsemőotthonok biztosítják az optimális feltételeket, a gyermek fiziológiás szükségleteinek kielégítését, Pikler 25

Emmi felhívta a figyelmet arra vonatkozóan, hogy a hospitalizáció kialakulása továbbra is jelentős számban fordul elő az állami otthonban nevelkedő gyermekek között. (Ranscburg, 1997) Az örökbefogadási procedúra három személy krízise; az életadó édesanyáé, a gyermeké, és az örökbefogadó szülőké. Némelyik örökbeadó szülő úgy véli, a gyermekének az intézeti körülmények között biztosítva van az, amit ő és a családja soha nem lenne képes nyújtani a gyermeknek. A gyermek számára biztosítva van a rendszeres változatos étkeztetés, a fűtött szobák, állandóan cserélődő játékok; úgy gondolják a lehető legjobb, amit tehetnek értük, ha az államra bízzák gyermekeik nevelését. Ez minden egyes pontjában igaz, azonban a gyermek egészséges fejlődéséhez nem elegendő csupán a fiziológiás szükségleteinek kielégítése. Az állami otthonban töltött időszak legnagyobb veszélye a gyermek számára, hogy nincs biztosítva a személyes gondoskodás, amely minden gyermek veleszületett vágya és szükséglete. Továbbá a legnagyobb problémát az is okozza, hogy az intézetben nincs lehetőségük a gyermekeknek egyedül, a világtól elzártan lenniük, nincsenek olyan játékszereik, amelyek csak az övék lenne. A játéktevékenységükben is tükröződik az elhagyatottság következtében kialakuló keserűség. Lerombolják egymás építőkockákból felépített várukat, agresszívak, bántják egymást. A gyermek számára az állandóság szimbóluma a felépített játékokban való gyönyörködés, akár heteken keresztül. Ez a vérszerinti családban felnövő gyermekek számára természetes, azonban a csecsemőotthonokban élő gyermekek számára feldolgozhatatlan csalódást és csillapíthatatlan fájdalmat okoz, amelyet nem képesek feldolgozni. A másik gond az állandóan cserélődő játékkészlet. Amíg a vérszerinti családban élő gyermekek sok éven keresztül ragaszkodnak, egy számukra nagyon kedves plüss állathoz, a csecsemőotthonban élő gyermekeknek nincs lehetőségük egy személyes kötődés kialakítására, még a játékok viszonylatában sem.

26

Az állami otthon további hátránya, hogy a napirend szigorúan meghatározott sorrendben zajlik. A fürdetésnél, étkezéseknél, a gyermekeknek türelmesen kell várakozniuk, mindaddig, amíg sorra nem kerülnek.

A gyermekek egészséges

fejlődését azonban rendkívül károsítja ez a fajta egyformaság. Az állami otthonban élő gyermekek számára biztosítanak egy személyes gondozónőt, akinek feladata a gyermek számára az érzelmi plusz biztosítása. A gyermeknek ezen az egy kapcsolaton van lehetősége a kötődés megtapasztalására. azonban az erre a célra kijelölt gondozónőnek sincs lehetősége a gyermek individuális szükségleteit teljes mértékben kielégíteni, hiszen munkájából adódóan erre nincs ideje, sok esetben siettetik. Az legszembetűnőbb különbség a vérszerinti családban nevelkedő gyermek és az állami otthonban élő gyermekek között, hogy míg család az életre nevel, az állami otthonokban élő gyermekek egy burokban kényszerülnek élni életüket. Az állami otthonokban dolgozó gondozónők csupán célzott nevelésben részesítik a gyermekeket, tehát csak akkor amikor kifejezetten hatni szeretnének a gyermekre, azonban biológiai családjukban élő gyermekekkel ellentétben soha nem látják gondozóikat azokban a hétköznapi szituációkban, amelyek ugyan alapjában meghatározzák a gyermek személyiségének fejlődését, de nem utasító jelleggel,. Az intézetben élő gyermeknek nincs lehetősége gondozónőjét.(Kertész, 1998)

7. Vizsgálati anyag és módszer A kutató munkámhoz szükséges interjúk elkészítését 2014. szeptember hónapjában kezdtem meg Borsod-Abaúj-Zemplén megyében Borsodnádasd, Arló és Ózd környékén. A kutatásban az ezen a környéken élő örökbefogadó szülők és néhány esetben a nagyszülők vettek részt. A kutatás teljes időtartama 2014 szeptemberétől- 2015 márciusáig tartott. Szakdolgozatomban tíz örökbefogadó házaspárral készítettem interjút, amelyre előzetes időpont egyeztetés után, a család otthonában, személyesen, a gyermekek jelenléte nélkül, szülői elmondás alapján történt. Az örökbefogadó házaspárok által elmondottakat írásban rögzítettem. Az interjúk során rögzített adatok anonim módon történt. Az interjúkat kódoltam, és a kódok sorszámát az interjúk után 27

rögzítettem. Az interjúk során a következő témákat érintettem; az örökbefogadás okát, a gyermekkel kapcsolatos elképzelések, továbbá az örökbefogadás előtti bizonytalanság, a látogatási időszakok, majd később az családi otthonban történő események, a beszoktatás nehézségei. Nehézségek esetén kitértem arra a kérdésre is, hogy a szülők hogyan oldották meg a különböző krízishelyzetet, kitől tudtak segítséghez fordulni probléma esetén, az anyai és apai tudat kialakulásának folyamata és időpontja. Kitértem arra a kérdésre is, hogy a gyermek hogyan reagált a szülők esetleges távollétére, valamint sírás esetén az idegenek milyen mértékben tudták csökkenteni a gyermek szorongásait, majd ezt követően hogyan reagált a szülők visszatérésére. Az interjúkat tartalomelemzéses módszerrel elemeztem. Az első oszlopban, a családokat az interjú feldolgozásnál Már alkalmazott kódokkal láttam el 1-től-10-ig. A táblázatban lévő adatok kitérnek az örökbefogadó szülők életkori megoszlására, továbbá az örökbefogadó szülők legmagasabb iskolai végzettségére. Az táblázat további adatai kitérnek az örökbe fogadott gyermekek számára és a nemi megoszlást is feltüntettem.

28

7.1 Örökbefogadó megismerésére szolgáló táblázat Az örökbe fogadó szülők és az örökbefogadó családok megismerésére vonatkozó táblázatot készítettem. Az első oszlopban, a családokat az interjú feldolgozásnál már alkalmazott kódokkal láttam el 1-től-10-ig. A táblázatban lévő adatok kitérnek az örökbefogadó szülők életkori megoszlására, továbbá az örökbefogadó szülők legmagasabb iskolai végzettségére. A táblázat további adatai kitérnek az örökbe fogadott gyermekek számára és a nemi megoszlást is feltüntettem.

Családok

Apa

Anya

Legmagasabb Iskolai végzettség

kódszáma életkor

életkor

Apa

1

50

Érettséginél több, de nem Érettségi, Szakiskola

51

egyetemi,

Anya

főiskolai

végzettség 2

52

50

Egyetem

3

43

41

Érettséginél több, de nem Érettséginél Egyetemi,

Egyetem több,

de

nem

főiskolai egyetemi, főiskolai végzettség

végzettség 4

47

46

Érettséginél több, de nem Egyetemi,

főiskolai Érettségi, Szakiskola

végzettség. 5

40

45

Egyetem

Főiskola

6

42

47

Egyetem

Egyetem

7

54

56

Érettségi, szakiskola

Érettséginél

több,

de

nem

egyetemi, főiskolai végzettség 8

46

48

Érettségi, szakiskola

Érettségi, szakiskola

9

50

52

Ismeretlen

Ismeretlen

10

48

49

Érettséginél több, de nem Érettséginél egyetemi, végzettség

több,

de

nem

főiskolai egyetemi, főiskolai végzettség 29

8. Eredmények 8.1 Az örökbefogadás melletti döntés A tíz családdal elkészített interjú alapján egy házaspár azért döntött az örökbe fogadás mellett, mert egészségkárosodásuk nem tette lehetővé a vérszerinti gyermek születését,(3)„Nagyon szeretem a piciket, el se tudtam volna képzelni, hogy ne legyen, de a meddőségi orvos azt mondta, hogy vagy én megyek rá, vagy a gyermek” (3). A vizsgálati alanyok döntő többségében az örökbefogadás gondolata a meddőségük tudomásul vétele után merült fel (1,2,,4,5,6,10). Ezzel szemben 3 házaspár azért választotta a családalapítás nem hagyományos módját, mert meglévő vérszerinti gyermekeik mellett vágytak még arra, hogy egy újabb gyermekkel bővítsék a családjukat, azonban életkorukból adódóan egy újabb terhességre már nem vállalkoztak. ( 7,8,9) Azok a házaspárok, akiknek a pár női tagjának meddősége miatt nem lehetett természetes úton gyermekük, az örökbefogadást megelőzően kivétel nélkül, számtalan inszemináción, lombik programon, sok évnyi megpróbáltatáson és a sikertelenségből származó kudarcot éltek át.(1,2,3,5,6,10) „ Lelkileg nagyon megtört a sikertelen hat inszemináció és öt lombik program. A férjem tartotta bennem a lelket, nagyon depressziós és rosszkedvű voltam”( 10).

8.2 Az örökbefogadott gyermekkel kapcsolatos kritériumok Az örökbefogadó szülők a gyermekre vonatkozó elképzelések különbözőek voltak, azonban minden házaspár esetében kizárandó okként szerepelt a gyermek korrigálhatatlan és súlyos egészségkárosodása, mint a mozgáskorlátozottság, szellemi fogyatékosság, azonban kisebb fokú egészségügyi problémák nem jelentettek problémát, mint pl. a kancsalság. (1-10) A résztvevő házaspárok közül a gyermek származására vonatkozó kritériumok is megoszlottak. A 10 örökbefogadó szülőpár közül négy házaspár teljes mértékben elzárkózott a roma gyermekek örökbefogadásától. (3,7, 4 ,10)

30

Két család csak kisebb mértékben zárkózott el a más etnikumú gyermek örökbefogadásától, és csupán az volt a kikötése, hogy amelyik vérszerinti szülő származása ismert, az ne legyen roma származású. (5,6) A résztvevők közül négy házaspár nyilatkozta azt, hogy nincs a származásra vonatkozó kikötésük, vállalják a kisebbséghez tartozó gyermek örökbefogadását is. (1,2,8,9)

8.3 Bizonytalanság az örökbefogadás előtt Mindegyik házaspár kivétel nélkül, a zárt örökbefogadást részesítette előnyben. Az interjú felvétele során, arra a kérdésre, hogy éreztek-e az örökbefogadást megelőzően bizonyos mértékű bizonytalanságot, döntésük végleges meghozatala előtt, mindegyik szülő igennel válaszolt. (1-10) Az örökbefogadó szülők kezdeti időszakban, az örökbefogadást megelőzően a bizonytalan kötődésre való hajlamuk a kutatómunkámban bizonyítást nyert. Volt, aki a félelmét a gyermek nagykorúságához kötötte. Fő félelme az volt, hogy a gyermek nagykorúsága elérése után, a gyermek nem fogja őket igaz szülőjüknek érezni.(8) Több szülő megfogalmazta magában a kérdést, hogy „vajon képes leszek ugyanúgy szeretni, mintha a saját gyermeke lenne”? (10)illetve „kölcsönös lesz e a szeretet”? (3,4,5,6,9,10)Azonban

a

szülők

átmeneti

állapotként

jellemezték

kétségeiket.(3,4,5,6,9,10,) „Eleinte ingadoztak a gondolataim az örökbefogadásról. Az utcán, a buszon figyeltem a kismamákat és közben arra gondoltam, hogy vajon képes leszek más gyermekét úgy szeretni, mintha a sajátom lenne? Máskor pedig elnézve a gyerekeket úgy gondoltam, hogy igenis minden gyermeket lehet úgy szeretni, és én is szeretnék anya lenni” (10) Míg más örökbefogadó házaspárok bizonytalanságát az attól való félelem okozta, hogy a gyermek hazaérkezését követően meggondolják magukat, de ebben az esetben is hangsúlyozásra került, hogy mindez a bizonytalanság csupán néhány napig tartott. (3,5,6,10)

31

A résztvevők közül két házaspárban felmerült az a kétely, hogy a környezetük is elfogadja-e majd az új családtagot. (2,4) Ebben az esetben is kihangsúlyozásra került, hogy a bizonytalanság érzete rövid idejű volt. (2,4) Volt, aki kifejezte, hogy a kezdeti időszakban attól féltek, hogy képesek lesznek e keresztülmenni az örökbefogadás kezdeti nehézségein, a beszoktatás időszakában (10).

8.4 Az örökbefogadás előtti várakozás Az interjú során arra a kérdésre, hogy mennyi időt telt el az örökbefogadási kérelmük benyújtása után, a gyámhatóság jelzésére az örökbefogadott gyermek lehetőségéről is nagyon megoszló volt. A 10 házaspár közül öt pár állította, hogy 1 év 8 hónap, illetve 2 év és két és fél év telt el a kérelmük benyújtása után. (1,3,4,5,6) 1 házaspár esetében csupán 6 hónap várakozási idő telt el,(10) míg egy másik örökbefogadó család már két hónap elteltével információt kaptak, a gyermek megtekinthetőségéről.(2) A résztvevők közül három gyermek az örökbefogadást megelőzően a vérszerinti családjukban töltötték életüket, az ő esetükben két hónap telt el a kérelmük beadása után. (7,8,9)

8.5 Az örökbefogadott gyermek előélete A kutatási munkámban résztvevő családokból három örökbefogadó szülő számolt be arról, hogy gyermeke, a családba kerülését megelőzően vérszerinti családjában élt, azonban a biológiai szülők életmódja nem tette őket alkalmassá a szülői feladatuk ellátására, mivel az súlyosan veszélyeztette a gyermek egészséges fejlődését. (7,8,9) Az interjúban résztvevő személyekből egy házaspár nyilatkozta azt, hogy az örökbefogadást megelőzően gyermeke nevelőszülőknél élt.(5) Négy házaspárnak volt lehetősége az újszülött megszületését követő egy héten belül örökbe fogadni gyermekét. (3,4,6,10) Két házaspár gyermeke a családba kerülését megelőzően, születésétől kezdve csecsemőotthonban töltötte életét. (1,2)

32

8.6 A gyermekek kora az örökbefogadás pillanatában Arra a kérdésre, hogy a gyermekek mennyi idősek voltak, amikor a családba kerültek a 10 házaspár közül 4 család a gyermekkel újszülött korában, az első napokban, az újszülött osztályon találkozhattak. (3, 4,6,10) A résztvevők közül volt, aki a gyermeket 15 hónapos korában, (1) egy másik örökbefogadó házaspár elmondása alapján a gyermek 2 éves volt, az örökbefogadás pillanatában. (2) Egy házaspár beszámolt arról, hogy a gyermek 1 éves volt az örökbe fogadása pillanatában. (5) Azok a családok, akiknek gyermekei az örökbefogadást megelőző időszakban, a vérszerinti családjukban is éltek, az egyik család a gyermeke 4 éves (7), a másik család esetében a gyermek egy éves (9) a harmadik család gyermeke, hat és fél éves volt az örökbefogadása pillanatában.(8)

8.7 A látogatási időszak történései, az örökbefogadást megelőzően. A látogatási időszak történései eltérőek voltak. Az interjúban részt vevő családok közül hat házaspárban fogalmazódott meg a gyermekkel való első találkozás során hogy „megszületett a gyermekem” (1,2,3,4,5,6,10). A további résztvevők későbbre tették ennek az érzetnek a kialakulását. (7,8,9) A résztvevők közül négy örökbefogadó szülő az újszülött osztályon láthatta először a gyermeket és rövidesen ezután sor került az örökbefogadásra is. (,3, 4,6,10) Számukra az élmény rendkívül pozitív volt. Mindannyian arról számoltak be, hogy nagyon megnyugtatóan hatott rájuk az, hogy az újszülött osztályon élhették át az első perceket, és nem a csecsemőotthonban. Az egyik örökbefogadó házaspár látogatásuk 4. napján megetették, részt vehettek a fürdetésnél,

bekapcsolódtak

a

gondozási

műveletekbe,

amely

rendkívül

megerősítette a kettőjük közötti köteléket. (6) A résztvevők közül a második házaspár a gyermeket, a születést követő harmadik napon láthatták és a hetedik napon a családtagjukká vált az újszülött. (3) A szülők rendkívüli izgatottak voltak az első találkozás előtt, féltek attól, hogy az újszülött nem fogja elnyerni a szimpátiájukat. A kórházi dolgozók felhívták a figyelmüket, hogy csak akkor létesítsenek az újszülöttel közeli testkontaktust, amennyiben 33

biztosak az örökbefogadási szándékukban. A szülők bizonytalanul, félve kérdezték a kórházi dolgozóktól, hogy karjukba vehetik e az újszülöttet. A további három család esetében is az első látogatást követő napokon belül sor került az újszülött családba kerülésére, a látogatási időszak egyik esetben sem húzódott el. Mind a négyen beszámoltak, hogy az újszülött ápolási műveleteibe való bekapcsolódás, illetve a vele való törődés az első perctől kezdve segítette őket a kötődés kialakulásában. (3,4,6,10) Az örökbefogadó szülők közül akiknek gyermeke az örökbefogadást megelőzően nevelőszülőknél élt, az örökbefogadás szintén nem húzódott el. (5) A nevelőszülők anyagi okokból kifolyólag nem tudták vállalni a gyermek nevelését, amikor örökbe fogadhatóvá nyilvánították. Az örökbefogadó szülők először csupán három órát tartózkodtak a nevelőszülő otthonában, a gyermekkel. A szimpátia azonnal kialakult, a szülő és a gyermek részéről is. A szülők elmondása alapján az első napon

még kissé tartózkodó,

azonban

mosolygós volt és

a szülők

kezdeményezésére hamar oldódott a gyermek. Közösen játszottak, bekapcsolódtak a gyermek napi tevékenységébe. Ezt követően, amikor a gyermek láthatóan oldott volt a leendő szülei társaságában, már otthonukban is fogadták őt, egy hétvége folyamán. Kirándulással, közös játékokkal egyre közelebb és közelebb kerültek a gyermekhez. Már az ötödik napon sor került az örökbefogadásra. A korábban már említett szakirodalmi rész alapján, bizonyítást nyer az a megállapítás, mely szerint, ha a gyermeknek van lehetősége élete egy korábbi szakaszában, egy szeretettel teljes kapcsolat megélésére, annak mintájára sokkal könnyebben tud kötődést kialakítani a leendő szülőjelöltekkel. (5) Az interjúban résztvevő örökbefogadó házaspárok közül, akiknek gyermekei az örökbefogadást megelőzően állami otthonban töltötték életüket, szintén pozitív tapasztalatokról számoltak be a látogatási időszakot illetően. Az ebbe a csoportba tartozó gyermekek életkora megoszlott. A résztevők gyermekei közül az egyik 4 éves volt az örökbefogadás pillanatában,(7) a másik két házaspár gyermeke közül az egyik 15 hónapos,(1) míg a másik esetben a gyermek 2 éves korában történt az örökbefogadás. (2) A résztvevők közül egy esetben számoltak be arról, hogy a 2 éves örökbefogadandó kisdedet már több 34

család meglátogatta, szerette volna örökbe fogadni, de a gyermek teljesen elutasító magatartást tanúsított. Félelmük az volt, „mi lesz, ha őket sem fogadja el”. (2) „Ez nem így történt, mert egy heti folyamatos látogatás után már biztosak voltunk abban, hogy sikeresek lesznek a találkozásaink, s örökbe fogadhatjuk a gyermeket.”(2) Ennél a szóban forgó kisfiú látogatásai alkalmával a csoportban ő volt az egyetlen, aki nem közeledett a látogató családokhoz. Egy alkalommal, amikor a leendő anyuka a csoportban, a gyerekek között, a földön ült, egy gyermekkel az ölében, a kisfiú, a terem másik végéből nyílegyenesen az anyukához ment, kitolta az öléből társát, majd beült a helyére. „Eleinte félt az idegenektől, majd ez később enyhült, de senkivel nem alakított ki kontaktust”(2). Háromheti rendszeres találkozás és sikeres ismerkedés után úgy tudtak hazamenni, mintha mindig is együtt lettek volna, teljesen természetes lett a gyermeknek a szülei jelenléte. Az egyik család esetében, ahol egy 15 hónapos kislányt fogadtak örökbe, szinte pár nap után kialakult a kötődés (1). Az örökbefogadó szülők ebben az esetben is kifejezték, hogy már a gyermekkel való első találkozás során érezték, hogy „a kislánnyal megmagyarázhatatlan módon egymásra találtunk,”. Az első perctől kezdve éreztük, hogy ő lesz az új családtag” (1) Az örökbefogadó család előtt tette meg első lépéseit, amit a gondozónők a leendő szülők tiszteletének is tulajdonítottak. A leendő szülők az előző családhoz hasonlóan részt vettek a gyermek mindennapjaiban, gondozásában, amelyről rendkívül boldogan meséltek. Megetethették, fürdethették, játszhattak vele. (1) Az interjúban résztvevő házaspár, akiknek gyermek a családba kerülést megelőzően élt a vérszerinti családjában is, majd a szülők a szülői szerepük ellátására alkalmatlanná válása miatt, állami gondozásban is.(7) A házaspár elmondása alapján a 4 éves kislányt a nevelőotthonban négyszer látogatták meg, első alkalommal tartózkodó volt. A 4 éves gyermek a látogatások alkalmával rendszeresen sírt, a gondozónők elmondása alapján is a kislány naponta többször, különösebb ok nélkül sírási rohamokban tört ki. Viselkedésére jellemző volt a hiperaktivitás, a hintázó mozgás, a társaival szembeni agresszivitás. Ebben az esetben is kitértek a szülők, attól való félelmükre, hogy a gyermek a korai évek 35

sérelmei miatt, nem fogja őket közel engedni. (7)Azonban az 1-es családhoz hasonlóan a gyermek rendkívül pozitívan reagált az őt örökbe fogadni vágyó szülőkre, a második látogatás alkalmával az anya ölébe ült, „állandóan a közelségünket kereste” (7)-különösen az örökbefogadó anyáét. A kislány igaz a 4 látogatás alkalmával, minden esetben sírt, azonban a harmadik napon már csak akkor, amikor a leendő szülőknek a látogatási idejük lejárt, és magára kellett hagyniuk a gyermeket. (7)

8.8 Az örökbefogadást követő időszak, a család otthonában 8/a A gyermek hazaérkezését követő időszakról három esetben számoltak be arról, hogy a gyermek éjszakánként és esetenként nappal sírt, nyugtalan volt. Két esetben ez az újszülötteknél fordult elő.(3,10) Harmadik esetben a 4 éves éves kislánynál fordult elő. (7) Ebből egy esetben a szülők az újszülött köldöksérvének tulajdonítják az éjszakai és nappali sírásokat.(10) „Az orvos javaslatára kerülni kellett minden olyan helyzetet, ami síráshoz vezet, hogy ne erőltesse meg magát” (10). A szülők átlagosan egy hónapra tették a sírások csökkenését. A kezdeti nehézségek különböztek az újszülöttet örökbefogadó, valamint a későbbi életkorban örökbefogadott gyermekek eseteiben. Az újszülöttet örökbefogadó szülők mindegyike az első hat hetet nevezte a legnehezebb időszaknak, amikor a vérszerinti édesanya meggondolhatja örökbeadási szándékát. Több édesanya kifejezte, hogy férje támogató magatartása nagymértékben hozzájárult, hogy könnyebben éljék meg ezt a kritikus időszakot. Egyik esetben sem jelentkezett a biológiai édesanya. (3,10,6) Két család beszámolt arról, hogy a gyermek a hazaérkezését követően egy hónapig nem mosolygott, ebből arra következtettek, hogy a gyermek még nem tudta elfogadni az új helyzetet. Egy hónap után kezdett a gyermek feloldódni. A szülők elmondása alapján ebben a napirend kialakításának nagy szerepe volt.(9) Másik esetben is utaltak a napirendre, illetve, hogy a szerető-elfogadó családi légkör nagymértékben hozzásegítette a gyermeket az új családba való beilleszkedésére. A gyermeknek ez az időszaka mindössze egy hétig tartott. (5) 36

8/B arra a kérdésre, hogy a gyermeknek volt-e olyan szokása, amelyet a családba kerülését megelőzően még tartott, azonban az örökbefogadást követően elhagyott, a résztvevő örökbefogadó párok közül három házaspár azonosan igennel válaszolt. (1,8,9)Közülük egy esetben a kisded, hazaérkezését követően már elfogadta az etetések során a kanalat, a csecsemőotthonban nem volt hajlandó nyitni a száját sem a kanálra, sem a pohárra. A gondozónők és a szülők is arra következtettek, hogy a kislány így szerette volna kitolni az ölben való etetések idejét. A cumisüvegből való etetés ugyanis ölben történt. A családba kerülését követően azonban megkapta azt a kitüntetett figyelmet és szerető-személyes gondoskodást, amelynek hatására képes volt elfogadni az evőeszközök és a pohár használatát (1). A másik két eset azoknál a családoknál fordult elő, akiknek gyermekei az örökbefogadást megelőzően biológiai szülőjükkel nevelkedtek. (7,8,) A két eset nagyon hasonló. A szociokultúrális hiányosságok a rendkívül ingerszegény és rossz szociális körülményekből adódtak. Két esetben beszámoltak a szülők, arról, hogy a rossz körülmények között élő vérszerinti szülők nem tudták biztosítani a gyermeknek a szükséges étkeztetést, melynek következtében a gyermekek éheztek. Egy esetben beszámoltak, hogy a gyermek családba kerülését követően nem tudott mértéket tartani az étkezésben, a falási rohamoknak sok esetben hányás lett a következménye.( 8)A szülők elmondása alapján a gyermek falási kényszerei a szülői megnyugtatás ellenére is nagyon hosszú ideig elhúzódott. (7,8,9) Az egyik esetben a z örökbefogadó szülő beszámolt arról is, hogy kezdeti nehézségeket fokozta, hogy a gyermek a hazaérkezését követő időszakban éjszakánként rendszeresen ágyba vizelt, a lepedőket széttépte. (7) 8/c Arra vonatkozóan, hogy a gyermek milyen szociális kompetenciákkal érkezett a családba szintén az idősebb életkorban örökbefogadott gyermekek körében volt számottevő. Az interjú során három szülő számolt be arról, hogy gyermeke különböző fokú hiányosságokkal érkezett családjukba. ( 7,8,9) Ebből két esetben a gyermekek súlyos lemaradásokkal rendelkeztek az alapvető higiéniás szabályokat illetően. (8,9) Egy esetben kevésbé súlyos hiányosságról számoltak be az örökbefogadó házaspárok.(2) A gyermek rendkívül félt a fürdőkád 37

látványától is, nem mert bele ülni, a félelme sok esetben hisztérikus sírásban nyilvánult meg. Ezen kívül azonban a gyermeknek nem voltak lemaradásai a higiéniás szokásaiban. „Két éves korában önállóan mosakodott, öltözködött, étkezett, nem igényelt segítséget.” (2) A résztvevő szülők közül elmondták, hogy gyermekük az alapvető életmódbeli szokások mint pl. a toalett használata, a mindennapi tisztálkodás, az alsó nemű mindennapi váltása, nem volt természetes a gyermekek számára. (7,8.9)Ahogy az sem, hogy egy lakásban van fürdőszoba és mosdóhelység, saját ágy, paplan, takaró, télen fűtés. „Mindenre meg kellett tanítani”(8). A szülők ezt az időszakot nevezték meg a legnehezebbnek. „Fél év elteltével a gyermeknek sikerült behoznia lemaradásait,, hosszú és fáradtságos munka árán.(8) A résztvevők közül a két házaspár beszámolt arról, hogy a gyermekek legfontosabb kérdése a hazaérkezésük napján az volt, hogy az új otthonukban meleg van-e, illetve a lakásba belépve rendkívül meglepődtek, hogy a család otthonában van villany.(7,8) Közülük az egyik résztvevő arról is beszámolt, hogy a gyermek a hazaérkezését követően, az esti fürdések során nem tudott beülni a fürdőkádba, és rendkívül félt is tőle. Minden ok arra enged következtetni, hogy a gyermek akkor látta ezeket a komfortokat először. (7) 8/D Jelek, amelyek a gyermek kötődésére utaltak: A kutatásban résztvevő szülők mindegyike beszámolt arról, hogy gyermekük mindig a közelségre vágyott, hét esetben különösen az örökbefogadó édesanyáét. (1,2 ,5,7 8,9,1) Két esetben számoltak be arról, hogy a hazakerülést követően hosszú ideig a gyermek az anya lábába kapaszkodott, és az anya így közlekedett. (1,7) Három esetben számoltak be arról, hogy a gyermek rendszeresen követte a lakásban az örökbefogadó édesanyát, mindig az anya közelségét kereste.(5,8,9) Egy esetben arról is beszámoltak, hogy a gyermekben a sétálások alkalmával egy méternyi távolság is rettentő félelmet váltott ki, amely minden esetben hisztérikus fuldoklásos sírás kísért. A pánikroham azonban rövidesen megszűnt, amint ölbe vették, megnyugtatták, simogatták. Különösen az anya jelenléte váltott ki a gyermekben a leginkább megnyugvást.(2)

38

A dolgozatban az anyai túlféltés bizonyítást nyert. 5 esetben különösen kihangsúlyozásra került, hogy az örökbefogadó szülők nagyobb felelősségnek érzik az örökbefogadott gyermek nevelését. (3,4,7,8,9,10) A többi esetben természetes anyai és apai féltésnek tulajdonították aggodalmukat. (1,2, ,5,6,) Azonban a túlféltés ebben az esetben is bebizonyosodott. Négy esetben beszámoltak, hogy éjjelenként a gyermek ágya mellett virrasztottak, sokszor a reggeli órákig. (3,5,6,10)

„Állandóan a kiságya mellett ültünk, a

férjemmel, emiatt sokszor nagyon kimerültek voltunk, de nagyon féltünk” (10). Az újszülöttet örökbefogadó szülők különösen a bölcsőhaláltól való félelmükről számoltak be. (3, 4,6,10)

8.9 Az örökbefogadott gyermek reakciói a szülők távollétére Arra a kérdésre, hogy a gyermek hogyan reagált arra, ha a szülők valamelyike eltűnt a gyermek látóteréből, illetve milyen reakciót váltott ki, amikor visszatért és ezekben a szituációkban mások képesek voltak e a gyermeket megnyugtatni a válaszok a következőképpen alakultak: A részvevők közül kilenc házaspár vallotta azt, hogy a gyermeke sírással reagált a szülők távollétére, ebből négy házaspár mondta azt, hogy gyermeküket a környeztében lévő felnőttek sem tudták megvigasztalni és a szülők felbukkanására kitörő örömmel reagáltak. (1,2,3,5,6,10) Tehát az interjúban résztevő gyermekek csaknem mindegyike biztonságos kötődésű volt. Ebből egy esetben megemlítették, hogy a sírás mellett a gyermek az édesanya távolléte idejéig toporzékolt, egészen az anya hazaérkezéséig.(1) A többi esetben a szülők távolléte esetén sírtak, azonban a felnőttek nyugtatására csillapodtak (7,8,9) Egy esetben vallották azt a szülők, hogy a gyermek a hazaérkezését követő két hétben nem reagált sem a szülők távollétére, sem az újratalálkozás pillanatában.

8.10 A gyermek örökbefogadásáról való tájékoztatása 10/a Erre a kérdésre egyöntetű válaszokat kaptam, a kutatásban résztvevő szülők, egy esetet leszámítva, mindenki úgy gondolta, hogy a gyermeknek joga van tudni, 39

hogy örökbe fogadták, és minden esetben megemlítésre került, hogy a

szülő

gyermek kapcsolatban a bizalom és az őszinteség a legfontosabb családi érték, amit a gyermek nevelése során el kell érniük. Egy család számolt be arról, hogy megfordult annak gondolata, hogy nem fogják elmondani a gyermeknek az örökbefogadás tényét. (10) 11/b: A gyermek kora, az örökbe fogadása tudomásra jutásakor A résztvevők közül két család esetében, a gyermek korából adódóan még nem került sor ennek megbeszélésre, de mindegyikük kifejezte, hogy szándékukban áll elmondani a gyermeknek. (3, 4) A résztvevők közül mindegyik házaspár azt nyilatkozta, hogy a gyermekkel folyamatosan,

az

értelmiségi

szintjének

megfelelően

beszéltek

az

örökbefogadásáról. „három-négy évesen már beszéltünk róla, értelmi szintjének megfelelően, elfogadják, de sokat kérdezgettek róla”(6) Két család említette, hogy a könnyebb megérthetőséghez Marie-Claude Monchaux „Nekem két születésnapom van” című könyvet is elolvasták a gyermeknek. (1.2) „ Azért jó ez a könyv, mert a gyerek számára az örökbefogadás sokkal pozitívabb és megfoghatóbb lesz, különlegesnek érezheti magát”(1) A két család még mai napig is tartja a gyermek két születésnapját, amelyből az egyik a világra érkezésének napja, a másik a családba kerülésének napja. (1,2) Volt aki kifejezte, hogy hétköznapi szituációk során is kitértek a témára, „az utcán sétálgatva, amikor találkoztunk egy-egy várandós nővel, rögtön kérdezgette, hogy én is a te pocakodban nőttem? (10) „ Minden mesében szerepelt az örökbefogadás szó” (5,6,10). „Természetesen kezeli, ma már nem téma” (2,5,6,10)

40

8.11 A gyermek visszatérő kérdései: Az interjú során arra a kérdésre, hogy a gyermeknek voltak-e visszatérő kérdései az örökbefogadás során hét esetben kaptam igenlő válaszokat. ( 1,,5,6 7,8,9,10) Egy család kifejezte, hogy a gyermek nem érdeklődött örökbefogadásnak okáról, a szülői elmondás alapján a gyermek ezt lezárta magában, „Tudja, elfogadja, de soha nem kérdezgetett, hogy őt miért adta az anyukája intézetbe, miért nem én szültem” (2). A gyermekek visszatérő kérdései a következők voltak; „anya, én is a te hasadban voltam? – „nem, te egy másik néni hasában voltál, én a szívemben hordtalak” (1,5,6,9,10). Utóbbi esetben is megemlítették, hogy „tudja mit jelent a szó és érdekelte is, mindennap beszélgettünk róla, mindig érdekelte, de a vérszerinti anyjáról konkrétan nem kérdezett, hogy ki ő, miért hagyta ott, természetesen kezeli” (10). Három család számolt be arról, hogy gyermekük fő kérdése az volt, hogy” Miért nem kellettem annak a néninek? (1,5,6) Egy esetben beszámoltak arról, hogy „A kislány két éves korában találkoztunk a vérszerinti anyával, így sokáig visszatérő kérdés volt az is, hogy néz ki, hasonlít-e rá” (1).

8.12 A gyermek esetleges sérelmei az örökbefogadása miatt. Az interjúk elkészítése a szülői elmondás alapján, azokat a gyermekeket érték súlyosabb

sérelmek,

akik

az

iskolai

közösségben

is

nyíltan

beszéltek

örökbefogadásáról (1,7,8,9) Mind a négy esetben beszámoltak a szülők, hogy a gyermek sok alkalommal sírva érkezett haza, az iskolából, mert bántották osztálytársai. A résztvevők közül négyen számoltak be arról, hogy a gyermeket soha nem érték sérelmek, nem is tudják róluk, hogy nem a vérszerinti szülőjükkel élnek. Három esetben fordultak elő kisebb sérelmek, de ezek nem váltottak ki a gyermekben sírási reakciót. (2,5,6)

41

8.13 A család és szűkebb környezet viszonyulása az örökbefogadáshoz. A résztvevők közül nyolc család számolt be arról, hogy a családi háttér, illetve a baráti társaság az örökbefogadást követően elfogadó-támogató – segítőkész hozzáállást tanúsítottak.(3,4,5,6,7,8,9,10) Két család azonban megemlítette, hogy az egyik nagymama részéről elutasítást tapasztaltak. Egy család a szűkebb környezetére panaszkodva (1,2,). Mind a két esetben beszámoltak arról, hogy a nagymama érezhetően megkülönböztette az örökbefogadott gyermeküket, a vérszerinti unokákkal sokkal odaadóbb, kedvesebb és megbocsájtó volt.

9. Következtetések, javaslattétel Kutatási munkámban ismertettem az örökbefogadással kapcsolatos jellegzetes kötődési mintázatokat. A gyermek a kötődési képességére vonatkozó hipotézisem a következő volt: Feltételezem, hogy az ismerkedés korai szakaszában az örökbefogadott gyermek az egyik szülőpár felé nagyobb bizalommal van. A szakdolgozati munkám során ez az állítás bizonyítást nyert. Az interjúban résztvevő párok döntő többsége nyilatkozta, hogy a gyermek az örökbefogadó anyát kifejezetten preferálta a látogatási alkalmak és a családba kerülést követő időszakokban is. (1,2, 5,6 ,7, 10) További résztvevők közül kisebb arányban az apa személye volt a gyermek számára kiemelkedő (4) továbbá két esetben nem tudták meghatározni, hogy a gyermek melyik szülő közelségét kereste aktívabban, mind két szülő felé első perctől kezdve nyitott a gyermek (3, 8,9). Második feltevésem az örökbefogadó szülők szülői tudat kialakulására vonatkozott. Feltételezem, hogy a szülői tudat az első találkozások alkalmával felerősödik; Ez a hipotézisem is beigazolódott. A résztvevő házaspárok közül döntő többségben a gyermekkel való első találkozáskor érezték, hogy örökbefogadó szülők lesznek és egyben az első találkozás alkalmával kialakult a „megszületett a gyermekem” érzés az örökbefogadó szülőkben. (12,3,4,5,6,10) A résztvevő házaspárok közül három pár vallotta azt, hogy bár a szülői szerepekre felkészültek, de a gyermeket csak az örökbefogadást követő hónapban érezték igazán sajátjuknak. (7,8,9) 42

Harmadik feltevésem a gyermek pozitív testi és személyiségváltozására vonatkozott az

örökbefogadását

követően:

Feltételezem,

hogy

a

gyermek

pozitív

pszichoszomatikus változáson megy keresztül az örökbefogadást követően. Ez az állítás is bizonyítást nyert; a résztvevő házaspárok közül minden esetben beszámoltak, hogy a gyermek testi és mentális fejlettsége is kiegyensúlyozottá vált az örökbefogadást követő időszakban. Kedvező szomatikus változás következett be a súlygyarapodás és a mozgásfejlődés tekintetében, valamint a szociális kapcsolatok létesítésében. A kutatás során különbséget találtam az újszülött és a későbbi életkorban örökbefogadott gyermekek között. A későbbi életkorban a gyermekek mozgásfejlődése öt esetben egy év lemaradást mutatott, a szülői elmondás alapján (1,2,7,8,9). A pszichés fejlődésre vonatkozólag hárman vallották, hogy a gyermek kiegyensúlyozottabbá és vidám természetűvé váltak az örökbefogadást követően. A szociális

kapcsolatok

terén

két

család

vallotta,

hogy

a

gyermekek

kiegyensúlyozottabbak és kezdeményezőbbek lettek, ketten, hogy a gyermek az örökbefogadást követően érzelem kifejező is képessége is rendkívüli módon megugrott.

Negyedik hipotézisem a korai időszakban történő örökbefogadásának kedvező kimenetelére vonatkozott; Feltételezem, hogy a gyermek minél koraibb időszakában történő örökbefogadása elősegíti a kötődés kialakulásának folyamatát Ötödik hipotézisem arra vonatkozott: Feltételezem, hogy nincs számottevő különbség a kötődés kialakulásnak folyamatában a vérszerinti és az örökbe fogadott gyermek között. E feltevésem is bizonyítást nyert. A szülők döntő többsége a gyermeket nagyon korai életkorában fogadták örökbe, az újszülöttet örökbefogadó házaspárok pedig kifejezték, hogy ez még inkább elősegítette a kötődésük kialakulását a gyermekkel. Ennek eredménye alapján jól látható, hogy a korai időszakban történő örökbefogadás kedvezően hat mind a szülő és mind a gyermek szempontjából a kötődési folyamatok alakulásában. Azok a házaspárok, akiknek családjában 43

vérszerinti gyermek is élt, elmondásuk alapján nem éreztek különbséget a vérszerinti és az örökbe fogadott gyermekek kötődési kapcsolatuk kialakulásában. Az utolsó hipotézis a késői örökbefogadás negatív kötődés kialakulására vonatkozott; feltételezem, hogy az örökbefogadásra váró gyermekek a korai időszakban elszenvedett érzelmi traumák következményeként zavart szenved a pozitív kötődési kapcsolatokra való képessége. Kutatómunkám során azok a házaspárok tették későbbre a gyermekkel való teljes azonosulást, akik a gyermeket későbbi életkorban fogadták örökbe. Közülük egy esetben regisztráltam, hogy a gyermek nagykorúsága ellenére sem rendelkezik sem távoli, sem közeli barátokkal. Tekintettel az eredményekre, úgy vélem, hogy kitüntetett figyelmet kell fordítani az örökbefogadó családok harmonikus családi életének követésére. A védőnő preventív tevékenysége mellett kiemelkedő fontosságú a családlátogatások alkalmával, a családi kohézió megfigyelése, szükség esetén annak pozitív irányba való segítése. Az örökbefogadás sikeressége abban is áll, hogy a család természetesen kezelje gyermeke örökbefogadását, továbbá a szülők felelőssége az, hogy a gyermek hogyan tekint életének ezen szakaszára; szerencsés eset az, ha a gyermekben az a kép él örökbefogadásával kapcsolatban, hogy ez a lehető legjobb dolog, ami vele történhetett, okkal vannak jelen egymás életében, hiszen az igazi szülők a gyermeküket szívükben hordják. Szakdolgozati munkám első részében meghatároztam a kötődés fogalmát, majd a további alcímekben kitértem a kötődési viselkedés jellemzőire az anya- gyermek kapcsolat függvényében az anya nélkülözhetetlen jelenlétének fontosságára. Ezt követően részletesen elemeztem a kötődési csoportok jellegzetes formáit, példákkal alátámasztva. Dolgozatom további részében az örökbefogadás és a kötődés kialakulásának folyamatát ismertettem, kitérve a jellegzetesen fellépő problémákra, amelyek megnehezíthetik az örökbefogadók és örökbefogadott gyermek közötti egészséges kötődésének kialakulását. Ugyanebben a fejezetben bemutattam a Magyarországon élő örökbefogadó és örökbefogadottakon elvégzett kötődési vizsgálatok eredményeit. A dolgozatom további részében feldolgoztam az örökbefogadás előtti és az örökbefogadás után fellépő jellegzetes problémákat, 44

valamint az örökbefogadás során a veszélyeztető családformák is említésre kerültek. A történeti áttekintés fejezetben fontosnak tartottam bemutatni a kötődéssel kapcsolatos tudományos kísérletek menetét, és eredményeit, valamint ugyanebben a fejezetben kapott említést az anyai szeparáció és az állami otthonok lehetséges következményeinek ismertetése a gyermek személyiségfejlődésében, ugyanis úgy vélem az intézeti élet szoros összefüggésbe hozhatóak az örökbefogadás során fellépő problémák esetében

45

.

10. Irodalmi jegyzék 1) Zsolnai Anikó: Kötődés és Nevelés, Eötvös J. Kvk, Budapest, 2001 2) Nyitrai Erika: Érintés Hatalma, Kulcslyuk Kiadó,2011 3) Ranschburg Jenő: Szeretet, erkölcs, autonómia, Gondolat kiadó, Budapest, 1993 4) Bagdy Emőke: Családi szocializáció és személyiségzavarok, Revizió, 1997 5) Hegedűs Gabriella: Az örökbefogadás Ajándéka, Magyar Könyvklub, Budapest, 2005 6) Fazekas Erzsébet: Örökbefogadás, Glória Kiadó, Budapest, 1998 7) Bogár Zsuzsa: Örökbefogadás Lélektana, Ágacska Alapítvány, Debrecen, 2011 8) Mészáros Krisztina, Molnár Gabriella Rózsahegyi Nóra: Beszéljünk Róla, Budapest, Ágacska Alapítvány, 2013 9) Carole

R.

Smith:

Örökbefogadók

És

Nevelőszülők,

Pont

Kiadó,

Pécs,

2007:

Budapest,1995 10)Schleinerné

Szárnyel

Erzsébet,

Comenius

Kft,

Fejlődéspszichológia 11)Heinerné Barzó Tímea: Családjog, Novotni Kiadó, Miskolc, 2002

Internetes forrás:

http://mek.oszk.hu/11400/11415/11415.pdf

46

11. Melléklet Az örökbe fogadó családok megismerésére további táblázatot készítettem. Az első oszlopban feltüntettem a dolgozatom előző részében is használt családok kódszámát 1-től 10-ig. A táblázat további adatai kitérnek az örökbe fogadó családok lakóhelyi adataira, illetve a vérszerinti gyermekeinek számára, valamint az örökbe fogadott gyermekek számát és nemi megoszlását is feltüntettem. A családok kódszáma

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10

Az örökbe fogadó családok lakóhelye Vidék Város Vidék Vidék Vidék Vidék Város Város Város Vidék

Az örökbe fogadó szülők saját gyermekeinek száma 2 1 0 0 0 0 3 2 2 0

Örökbefogadott Örökbe fogadott gyermekek gyermekek száma életkora, az örökbefogadás pillanatában 1 15 hónap 1 2 éves 1 Újszülött 1 Újszülött 1 11 hónap 1 Újszülött 1 4 éves 1 6 éves 1 1 éves 1 Újszülött

Örökbe fogadott gyermekek nemi megoszlása Leány Fiú Fiú Fiú Fiú Leány Fiú Fiú Fiú Leány

10.1 Interjú kérdések 1, Az örökbefogadás oka, miért indultak el ezen az úton? 2, Voltak a gyermekre vonatkozó kritériumaik? 3, Éreztek bizonyos fokú bizonytalanságot, az örökbefogadási kérelmük benyújtása után, az örökbe fogadással kapcsolatban? 4 Hogyan élték meg az örökbe fogadás előtti várakozás időszakát? 5.Gyermekük családjukba kerülését megelőzően hol töltötte életét? 6, Hány éves volt a gyermek az örökbe fogadás pillanatában? 7.Hogyan zajlottak a látogatási időszakok? A gyermek tanúsított valamelyikük felé kitüntetett figyelmet? 8. Hogyan zajlott az első időszak otthonukban? A gyermek éjszakáit végig aludta? Amennyiben sírással reagált az Önök távollétére, idegen is képes volt megnyugtatni a gyermeket? Érezték úgy, hogy túlzottan óvják- féltik a

47

gyermeküket? Mikor érezték úgy, hogy egyre közelebb kerülnek a gyermekkel egymáshoz? Mikor ült az ölükbe először a gyermek? 9. Hogyan reagált a gyermek az Önök távollétére, majd az újbóli találkozás eseményére? Amennyiben sírással reagált az Önök távollétére, idegen is képes volt megnyugtatni a gyermeket? 10. Mikor és hogyan tudatták a gyermekkel örökbe fogadása tényét? Hogyan kezelte a gyermek? 11. Voltak a gyermeknek visszatérő kérdései az örökbe fogadásával kapcsolatban? 12. Hogyan viszonyult a szűkebb családi és baráti körük az örökbe fogadási szándékukhoz? 13 Érték a gyermeket valaha sérelmek az örökbe fogadásával kapcsolatban? ,

48