A GYERMEK, MINT AZ ALAPJOGOK ALANYA **

DR. ZSIROS ANNAMÁRIA

*

A GYERMEK, MINT AZ ALAPJOGOK ALANYA** Bevezetés Az alapjogok olyan alapvető jogosultságokat jelentenek, amelyek mindenkit megilletnek, és melyeket az államnak tiszteletben kell tartania. Az alapjogokat korlátozni csak nagyon kivételes esetben lehet. Azt is mondhatjuk, hogy ha nem lennének alapjogok, és alkotmányvédő szervek, amelyek gondoskodnak az alapjogok tényleges érvényesüléséről, akkor ki lennénk szolgáltatva az államnak (vagy másnak), és mindent megtehetnének velünk. Az alapjogok a polgárok számára (és így a gyermekek számára is) nagyon fontosak. A gyerekeket – néhány kivételtől eltekintve – ugyanazok az alapjogok illetik meg, mint a felnőtteket. Azonban míg a felnőttek jogaik érvényesítése esetén önmagukért állnak ki, addig a gyermekek rászorulnak törvényes képviselőikre, szüleikre, nevelő szüleikre, a gyermekvédelemmel foglalkozó intézmények közbenjárására. Az első – gyermeki jogokat érintő – paktum több mint száz évvel ezelőtt keletkezett, azonban évtizedek kellettek ahhoz, hogy a társadalom felismerje, hogy a gyermekek jogainak biztosítása, és érdekeinek védelme az élet szinte minden területét érinti. Ezért is szabályozza megannyi jogszabály, nemzetközi dokumentum a kérdést. Napjainkra nemzetközi szinten és a hazai jogi szabályozásban – beleértve az Alkotmányt és az Alaptörvényt is – már központi kérdéssé vált a gyermekek védelme. A Gyermekvédelmi törvény részletesen szabályozza a gyermek védelmét családján belül illetve családjából kiemelése esetén is. Azonban nem csak a törvények szabályozása fontos. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy azokat az élethelyzeteket, ame*

**

I. évf. nappali tagozatos doktorandusz, ME-ÁJK, Alkotmányjogi Tanszék, Felelős témavezető: Dr. Paulovics Anita PhD egyetemi tanár, Társ-témavezető: Dr. Bragyova András DSc egyetemi tanár. A tanulmány a TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0008 jelű projekt részeként – az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében – az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.

584

ZSIROS ANNAMÁRIA

lyekben a gyermekek sérülhetnek, mi felnőttek hozzuk létre, legtöbbször akaratunk ellenére. Gondoljunk csak bele: egy válás, egy örökbeadás, vagy akár csak egy gyermek rossz társaságba kerülése, elzüllése egyformán lehet a gyermek sérülésének az oka, vagy vezethet a gyermek lelki sebeinek kialakulásához. Kötelességünk tehát a gyermekek érdekeinek védelme, fizikai, szellemi fejlődésének elősegítése. Nyilvánvaló, hogy e feladatok megoldása akkor sikerülhet tökéletesen, ha tisztában vagyunk a gyermekek jogaival. Amire pedig egyszerű közemberként nem vagyunk képesek – óvjuk, védjük a gyermekeket –, arra ott vannak a képzett szakemberek. Az ő feladatuk a jogvédelem megoldása és kiterjesztése az önkormányzatoknál, iskolákban, civil szervezetekben. Minden jogszabálynak, határozatnak, és intézkedésnek elsődleges célja: a gyermek életének a védelme. A gyermeknek feltétel nélkül joga van az élethez, és mindenki, aki segíti, támogatja őt, valahol a jobb életért küzd számára Az 1949. évi XX. törvény – Magyar Köztársaság Alkotmánya Természetesen annak ellenére, hogy az 1949. évi XX. törvényt már hatályon kívül helyezték, mégis a gyermeki jogok szempontjából fontos megemlítenünk a benne foglaltakat. A Magyar Köztársaság Alkotmányának XII. fejezete szól az alapvető jogokról és kötelességekről. Ezen jogok és kötelességek minden magyar állampolgárt megilletnek, így az alkotmányos jogok megilletik a gyermekeket is, bár ezt az alkotmány nem mondja ki külön. Három csoportba sorolhatjuk a gyermekeket megillető jogokat. Vannak azok a jogok, amelyek mindenkire vonatkoznak, tehát ugyanúgy megilleti a kiskorút, ahogy a nagykorút. Ilyenek például az élethez, az emberi méltósághoz való jog, a szabadsághoz, személyi biztonsághoz való jog. Vannak azok a jogok, amelyek szintén megilletik a gyermeket, csak ezeket életkori sajátságukra tekintettel nem tudják gyakorolni. A csecsemő például nem tud élni gyülekezési jogával, szólásszabadságával, lelkiismereti és vallásszabadságával, vagy akár szabad mozgáshoz való jogával. A jogok harmadik csoportja az, amikor a gyermeknek szintén van joga, de azt szülője, gyámja, törvényes képviselője gyakorolja vele együtt vagy helyette. Ilyenek, ha szükséges igénybe venni a jogorvoslathoz, a tisztességes eljáráshoz való jog, a tulajdonjog, vagy az iskolaválasztás joga.1

1

http://gyermekjogok.obh.hu/katalogus.php, 2012. október 10.

A GYERMEK, MINT AZ ALAPJOGOK ALANYA

585

Az Alkotmány két ízben, nevezetesen a 67. § (1) és a 70/J. §-ban említi meg konkrétan a gyermekek védelmét, nevesíti a fiatalkorúakat. 67. § (1) „A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges.” 70/J. § „A Magyar Köztársaságban a szülők, gondviselők kötelesek kiskorú gyermekük taníttatásáról gondoskodni.” 2 A gyermeket a védelem elsősorban a családja részéről illeti meg, a gyermekről való gondoskodás elsősorban a család, másodsorban az állam feladata. A családban élő gyereknek alanyi joga van a gondoskodáshoz mind az állam, mind a családja részéről, nincs azonban alanyi joga a gondoskodás meghatározott megvalósulási formáihoz.3 A gyermekről való gondoskodás azt jelenti, hogy biztosítja a család vagy az állam a gyermek egészséges fejlődését, mely magába foglalja a testi és a szellemi fejlettséget is. Azonban az Alkotmánybíróság szerint a család részéről nyújtott védelem nem jelent alanyi jogot a vérségi család által nyújtott védelemre. A testület értelmezése szerint ugyanis a védelemhez való jog azt alapozza meg, hogy a gyermek számára biztosítva legyen általában a családban megvalósuló védelem, amely jelentheti akár a vér szerinti, akár a nevelő család kereteit.4 Az Alkotmány az általános rendelkezések között deklarálja, hogy „A Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét, 5 valamint „A Magyar Köztársaság különös gondot fordít az ifjúság létbiztonságára, oktatására és nevelésére, védelmezi az ifjúság érdekeit”.6 Az Alkotmánybíróság ezzel kapcsolatban kimondta, hogy az ifjúság létbiztonságára, oktatására és nevelésére fordítandó különös gond nem értelmezhető kiterjesztően,7 az erre vonatkozó állami intézkedés valamely meghatározott formájára nem lehet alanyi jogként hivatkozni, alkotmányos követelést vagy igényt alapítani. 8 A gyermekekre vonatkozó rendelkezések különböző jogágakban találhatóak meg, melyeket az adott jogágak jogszabályai területenként szabályoznak. Ezek a rendelkezések tehát nem az Alkotmányban találhatóak. Azonban az Alkotmánybíróság kimondta, hogy a házasságra és 1949. évi XX. törvény 79/1995. (VI. 30.) AB határozat 4 57/1991. (XI. 8.) AB határozat 5 1949. évi XX. törvény 15. § 6 1949. évi XX. törvény 16. § 7 304/B/1995. AB határozat 8 2180/B//1991. AB határozat 2 3

586

ZSIROS ANNAMÁRIA

a családra vonatkozó alapvető szabályok az alapjogok közé tartoznak, így alapjogi védelemben részesülnek.9 A 70/J. § tehát nevesítve említi, hogy a szülők és a gondviselők kötelesek kiskorú gyermekük taníttatásáról gondoskodni. Az oktatáshoz való joghoz kapcsolódik az Alkotmány azon rendelkezése is, amely szerint „A Magyar Köztársaság biztosítja az állampolgárok számára a művelődéshez való jogot. A Magyar Köztársaság ezt a jogot a művelődés kiterjesztésével és általánossá tételével, az ingyenes és kötelező általános iskolával, képességei alapján mindenki számára hozzáférhető közép- és felsőfokú oktatással, továbbá az oktatásban részesülők anyagi támogatásával valósítja meg”.10 A gyermeket megillető különös védelemhez kapcsolódik az alaptörvény 70/E. § (1) bekezdése, amely a szociális ellátásra jogosultak között kiemeli az árvákat, továbbá a 70/F. § (2) bekezdése, amely a kötelező alapfokú oktatásról rendelkezik. A 67. § (2) bekezdés szerint „A szülőket megilleti az a jog, hogy a gyermeküknek adandó nevelést megválasszák.” A gyermek alapvető jogainak gyakorlása tekintetében az Alkotmánybíróság határozatának erre vonatkozó rendelkezéseit kell kiindulópontnak tekinteni. E szerint a gyermeket megilletik az alapjogok, amelyeket – mint mindenki más – azokkal a feltételekkel gyakorolhat, amelyeket az egyes jogterületek számára előírnak. (Az Alkotmány például a választójogból kizárja a gyermekeket.) Ahol a törvények nem szabályozzák a gyermekek joggyakorlását, ott esetről esetre kell meghatározni, hogy mely alapjogot, milyen vonatkozásban gyakorolhat maga, illetve ki gyakorolja azt a gyermek nevében és érdekében, avagy esetleg a gyermeket az alapjog gyakorlásából ki kell-e zárni. Magyarország Alaptörvénye „Miután a Magyar Köztársaság Alkotmányát felváltja az Alaptörvény, szükségessé válik a teljes jogrendszer felülvizsgálata és átírása. Annak ellenére, hogy az Alkotmány és az Alaptörvény sok esetben azonos vagy nagyon hasonló megszövegezésben szabályoznak egy-egy intézményt, egy-egy kérdést, a két törvény közötti alapvető szemléletbeli eltérés miatt nagyon lényeges változások következhetnek be a kapcsolódó törvényekben. Igaz ez a megállapítás azokban a kérdésekben is, amelyek a 9

4/1990. (III. 4.) AB határozat 1949. évi XX. törvény 70/F. §

10


587

gyermekekért való felelősség intézményrendszerét, a gyermekeknek a megfelelő fejlődéshez és védelemhez való jogát határozzák meg.”11 (1)”Minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. (2) A szülőknek joguk van megválasztani a gyermeküknek adandó nevelést. (3) A szülők kötelesek kiskorú gyermekükről gondoskodni. E kötelezettség magában foglalja gyermekük taníttatását. (4) A nagykorú gyermekek kötelesek rászoruló szüleikről gondoskodni.”12 Az Alkotmány erősebben fogalmazza meg az állam felelősségét, mint az Alaptörvény: a Magyar Köztársaság különös gondot fordít az ifjúság létbiztonságára, oktatására és nevelésére, és védelmezi az ifjúság érdekeit. Az Alaptörvényből hiányzik az állam és a társadalom felelősségének megfogalmazása. Az Alaptörvény XVI. cikkének (2) bekezdése szerint „a szülőknek joguk van megválasztani a gyermeküknek adandó nevelést.” Ez a rendelkezés arra a helyzetre alkalmazható, amikor a szülőnek választania kell, hogy gyermeke bekapcsolódjon az intézményes nevelési kötelezettség teljesítésébe. „E jog egyben kötelezettség is minden olyan esetben, amikor a szülőnek a választási joga nem foglalja magában azt a lehetőséget is, hogy gyermekét „kiveszi” az intézményes nevelési kötelezettség teljesítéséből, a kisgyermekkori nevelést Magyarországon biztosító óvodai nevelésből. A szülői jog valóságos érvényesülésének alapja, hogy legyen mód a tényleges választásra.”13 Az Alaptörvény XV. cikke is tartalmaz a gyermekekre vonatkozó szabályozást. Ezek azonban nem kizárólagosan gyermekekre vonatkoznak, a XV. cikk például azonos szinten említi a nőket, az időseket és a fogyatékkel élőket, mint védendő személyeket, akiket Magyarország külön intézkedéssel hivatott védeni. A XVIII. cikk főszabályként tiltja a gyermekek foglalkoztatását, kivételként megjegyzi a törvényben meghatározott azon eseteket, amelyek a testi, szellemi és erkölcsi fejlődésüket nem veszélyeztetik.

http://drszudi.hu/2012/02/a-gyermek-megfelelo-fejlodeshez-valo-joga/ 2012. október 12. Magyarország Alaptörvénye XVI. cikk 13 http://drszudi.hu/2012/02/a-gyermek-megfelelo-fejlodeshez-valo-joga/ 11 12

588

ZSIROS ANNAMÁRIA

Az 1959. évi IV. törvény – Polgári Törvénykönyv A Polgári Törvénykönyv a gyermeket személynek minősíti azzal, hogy kimondja: minden ember jogképes, azaz jogok és kötelezettségek alanya lehet. Ezen túlmenően megfogalmazza azt is, hogy a jogképesség életkorra való tekintet nélkül általános, egyenlő, feltétlen, és a jogképesség az embert – élve születés esetén – fogamzásának időpontjától kezdve megilleti. Egyértelmű tehát, hogy a jogképesség a gyermekre is vonatkozik. Azonban nem elegendő a jogképességet tárgyalni, ugyanis a hatályos törvénykönyvünk a 11.§-ban részletezi a cselekvőképesség fogalmát. Úgy fogalmaz, hogy cselekvőképes mindenki, akinek cselekvőképességét a törvény nem korlátozza vagy nem zárja ki. 14 A cselekvőképességnek 3 fokozata van: cselekvőképes, korlátozottan cselekvőképes, vagy cselekvőképtelen. Cselekvőképes az a nagykorú, aki a 18. életévét betöltötte, és nem áll cselekvőképességet érintő gondnokság hatálya alatt, illetve azok a kiskorúak, akik a nagykorúság elérése előtt házasságot kötnek. Ezen tények tudatában megállapítható, hogy a gyermek cselekvőképessége hiányzik 0-14 életéve között, és korlátozott 14-18 év között. Ez azt jelenti, hogy cselekvőképtelensége esetén jognyilatkozatot egyáltalán nem tehet, nevében törtvényes képviselője jár el, viszont korlátozott cselekvőképessége esetén jognyilatkozatot csak törvényes képviselője hozzájárulása esetén tehet. Azonban hatályos polgári törvénykönyvünk felsorol bizonyos többletjogokat, amely a korlátozottan cselekvőképes kiskorúakat törvényes képviselő hozzájárulása nélkül is megilleti. Tehet olyan személyes jellegű jognyilatkozatot, amelyre jogszabály feljogosítja Ilyen például a végrendelkezési jog. Megkötheti a mindennapi élet szokásos szükségleteinek fedezése körébe tartozó kisebb jelentőségű szerződéseket. Ez esetben két konjunktív feltétel megvalósulására van szükség: a mindennapi élet szokásos szükségleteinek fedezése körében tartozó, és a kisebb jelentőségű szerződésekre vonatkozhat. E két feltétel valamelyikének a hiánya esetén már nem köthet szerződést a kiskorú. Rendelkezik munkával szerzett keresményével; keresménye erejéig erre kötelezettséget vállalhat. A kiskorú a munkajog szabályai szerint létesíthet munkaviszonyt, és ebből származó jövedelme felett önmaga rendelkezhet. E rendelkezésnek korlátja a Csjt. 85. §-a, mely szerint ”Az a gyermek, akinek szabad rendelkezése alatt álló saját keresménye van, ha a szülői háztartásban él, a háztartás költségeihez keresményéből megfelelő mértékben köteles 14

1959. évi IV. törvény


589

hozzájárulni.”15 Megköthet olyan szerződéseket, amelyekkel kizárólag előnyt szerez. Tehát csak olyan szerződésekről beszélhetünk, amelyekből kötelezettsége egyáltalán nem keletkezik. Ilyenek, amelyek rá nézve ingyenesek, például az ajándékozás (megajándékozotti minőségben), vagy a haszonkölcsön.16 Cselekvőképtelen kiskorú helyett törvényes képviselője jár el. Azonban a törvény 12/D. §-a védi a gyermek véleménynyilvánításhoz való jogát, ugyanis kimondja, hogy a törvényes képviselőnek a kiskorú személyét és vagyonát érintő jognyilatkozata megtétele során a korlátozottan cselekvőképes és a cselekvőképtelen kiskorú véleményét figyelembe kell vennie.17 A gyermek jogainak védelme elsődleges cél hatályos polgári törvénykönyvünkben is. Védi a kiskorút olyan módon, hogy a törvényes képviselő bizonyos jognyilatkozatai érvényességét gyámhatósági jóváhagyáshoz köti. Ugyanis előfordulhat olyan eset, amikor a törvényes képviselő nem a gyermek, hanem a saját érdekét nézi, és ezzel a kiskorút károsítja, jogaival visszaél. Ezért szükséges egy gyámhatósági kontroll, hogy a kiskorú jogai ne csorbuljanak. Összességében tehát a Polgári Törvénykönyv az, amely behatárolja a gyermeket életkori sajátosságaira tekintettel. A gyermek definíciója tulajdonképpen a kiskorúsága meghatározásának felel meg, 18 életévének betöltéséig a gyermek a Magyar Polgári Törvénykönyv szabályai szerint kiskorúnak számít (kivéve, ha korábban házasságot köt). Őt ügyei vitelében törvényes képviselője képviseli, érdekei védelmében alaposan eljár. Ez nem csak joga, hanem kötelessége is. Ez alapján megállapítható, hogy a klasszikus jogszabály szerkezet (hipotézis, diszpozíció, szankció) a gyermekjogok esetében kiegészül egy negyedik elemmel: a felnőtti kötelezettséggel. „E nélkül ugyanis hiányzik a normából a megvalósulás alaptétele: a cselekvőképes személy jogérvényesítésre kötelezése.”18 Az 1978. évi IV. törvény – Büntető Törvénykönyv Mivel a gyermeki jogok vizsgálatánál részletekbe menően kitértem a Polgári Törvénykönyv vonatkozó rendelkezéseire, következésképpen e jogokat büntetőjogi szempontból is meg kell vizsgálnom.

1952. évi IV. törvény Besenyei - Bíró: Polgári jog, személyek joga. Novotni Kiadó, Miskolc, 2007. 43-47. o. 17 1959. évi IV. törvény 18 Bíró Endre: A gyermekek jogairól. Budapest, 1993. 20. o. 15 16

590

ZSIROS ANNAMÁRIA

A büntetőjogban a kiskorúságot két nézőpontból is fontos részletezni. Ez a két szempont pedig az, hogy a kiskorút egyrészt említi a törvény abból a szempontból, ha a kiskorú bűncselekményt követ el, tehát mint elkövetőt, másrészt pedig ha a kiskorú az elkövetett bűncselekmény passzív alanya, azaz az ő sérelmére követtek el bűncselekményt. A közös pont mind a két esetben nyilvánvaló: a gyermek védelme. Feladat egyik részről védeni a kiskorú személyt, tiltani büntethetőségét, másik részről pedig súlyosabb büntetéssel és büntetési tétellel súlytani azokat, akik a bűncselekményt kiskorú ellen követték el. Az első esetben kell megemlítenem, hogy Büntető Törvénykönyvünkben a III. fejezet I. címében, a büntethetőségi akadályok között találjuk a gyermekkorúság fogalmát, mely egyértelműen a gyermeket, mint védendő jogalanyt mutatja be. Gyermekkorú az a személy, aki a bűncselekmény elkövetésekor a 14 éves kort nem érte el. Ez alapján nem büntethető, aki a cselekmény elkövetésekor tizennegyedik életévét nem töltötte be.19 E rendelkezések alól azonban a Btk. is tartalmaz kivételeket. A Törvénykönyv értelmében az intézkedésként szabályozott elkobzást és vagyonelkobzást akkor is el kell rendelni, ha az elkövető gyermekkor miatt nem büntethető. Amennyiben a gyermekkorú bűncselekményt követett el, vele szemben az 1997. évi XXXI. törvényben szabályozott gyermekvédelmi intézkedések – például az intézeti elhelyezés – alkalmazhatóak. A 14. életév betöltésének indoka azzal magyarázható, hogy az általános iskola befejezésével a gyermek rendelkezik a szükséges értelmi és erkölcsi fejlettséggel. Akik 14. életévüket már betöltötték, de a 18. életévüket még nem töltötték be, azok büntetőjogi aspektusból vizsgálva fiatalkorúnak számítanak. Büntetőjogi szempontból a fiatalkorúak már büntethetőek, azonban lényegesen enyhébben, mint a felnőtt korúak. 20 A fiatalkorúakra a hatályos Btk. VII. fejezetének 107-121. §-ai vonatkoznak. A továbbiakban részletekbe menően nem fogom elemezni e rendelkezéseket, csak egy dolgot említek meg, azt, hogy a törvény szabályoz olyan esetet is, amikor a fiatalkorú nem büntethető: 107/A. § „Nem büntethető a fiatalkorú, ha a személy elleni, közlekedési vagy vagyon elleni vétség vagy öt évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntett elkövetését a vádemelésig

19 20

1978. évi IV. törvény Görgényi Ilona - Gula József - Sántha Ferenc - Horváth Tibor - Jacsó Judit - Lévai Miklós - Váradi Erika: Magyar Büntetőjog. Általános rész. Complex Kiadó, Budapest, 2007. 201-203. o.


591

beismerte, és közvetítői eljárás keretében a sértett által elfogadott módon és mértékben a bűncselekménnyel okozott sérelmet jóvátette.” 21 Tehát a tevékeny megbánás tanúsítása, és egyéb fent említett feltételek megvalósulása esetén a fiatalkorú büntethetősége kizárható. A büntetőjog esetében a gyermek védelmének, és így a gyermeki jogok védelmének másik szempontja, amikor a gyermek a bűncselekmény passzív alanya, tehát amikor ellenük követik el a bűncselekményt. Hatályos törvénykönyvünkben ilyen bűncselekmények a teljesség igénye nélkül:  Családi állás megváltoztatása,  Kiskorú elhelyezésének megváltoztatása,  Kiskorú veszélyeztetése,  Megrontás,  Tiltott pornográf felvétellel visszaélés.22 Ezen bűncselekmények, főként a megrontás és a tiltott pornográf felvétellel visszaélés már a bűncselekmény súly szerinti felosztása alapján is bűntettnek minősül, büntetési tételük már az alaptényállás esetben is 13 vagy 1-5 évig terjedő szabadságvesztés. Természetese a kiskorúak, fiatalkorúak védelme, a gyermeki élet tiszteletben tartása központi szerepet játszik büntetőjogunkban is. A gyermek koránál fogva egyfelől könnyebben vehető rá bűncselekmény elkövetésére, másfelől pedig védtelen, és önmagára felügyelni képtelen, így könnyebben is követhető el ellene bűncselekmény. Úgy vélem a gyermeki jogok védelmének szellemében büntetőjogunk kellő toleranciával kezeli a kiskorú elkövetőket, és szintén kellő szigorral bünteti a kiskorúak terhére elkövetett bűncselekményeket. Az 1952. évi IV. törvény – a házasságról, a családról és a gyámságról A gyermek és a gyermeki jogok érvényesülése és védelme nagyon jól felismerhető hatályos családjogunkban. Az 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban Csjt.) II. részének V. fejezete (családi jogállás) már foglalkozik azzal a ténnyel, hogy a gyermek érdekei szempontjából nagyon fontos az, hogy egészséges környezetben, családban nőjön fel, és be legyen töltve az anya és az apa szerep. Előfordul olyan eset is, amikor erre nincs lehetőség, ilyenkor lép közbe a Csjt., és sorol fel olyan lehetőségeket, amelyek célja ezen helyzeteknek a megváltoztatása. 21 22

1978. évi IV. törvény 1978. évi IV. törvény

592

ZSIROS ANNAMÁRIA

A Csjt. megkülönböztet házasságon alapuló apasági vélelmet, és egységes apasági vélelmeket. A házasságon alapuló apasági vélelemnek az a lényege, hogy a gyermek apjának azt a személyt kell tekinteni, akivel az anya a fogamzási idő kezdetétől a születésig terjedő időszakban vagy legalább annak egy része alatt házassági kötelékben állt. Az egységes apasági vélelmekről akkor beszélünk, ha a gyermek apját házasság alapján nem lehet megállapítani. A gyermek családi jogállásának rendezésére szabályozza a törvény az egységes apasági vélelmeket. Erről szól a Csjt. 36. §-a, amely alapján megkülönböztetünk: teljes hatályú apai elismerő nyilatkozatot, az apaság bírói megállapítását, utólagos házasságkötést, reprodukciós eljárás alapján megállapított apaságot. 23 Az apasági vélelmek részletes vizsgálatára nem térek ki, elegendő azt megállapítani, hogy mindegyik eljárásnak az a célja, hogy a gyermek számára az apa személye valamilyen módon megállapított legyen. Ezt a célt szolgálja az örökbefogadás intézménye is, amely minden szempontból a gyermek érdekeit nézi. Két nézőpontból lényeges: egyrészt a családi kapcsolat létesítése szempontjából, azért hogy az örökbefogadó és az örökbefogadott között a vérségi kapcsolattal azonos értékű kötelék jöjjön létre, másrészt a családi közösségben való nevelés. Lényege, hogy a családban való nevelésre, a családi biztonságra ne csak annak legyen lehetősége, aki családban nevelkedett, hanem annak is, akit esetleg szülei elhagytak, vagy meghaltak. A gyermek érdekeinek figyelembe vétele olyan magas fokú, hogy az örökbefogadás összes feltételének együttes fennállta esetén sem lehet azt foganatosítani, abban az esetben, ha az a kiskorú érdekeivel ellentétes. A Csjt. VII. fejezete rendelkezik a rokontartásról, és külön szakaszban a gyermektartásról és annak különleges eseteiről. Főszabály szerint: 69/A. § (1) „A szülő a saját szükséges tartásának rovására is köteles megosztani kiskorú gyermekével azt, ami közös eltartásukra rendelkezésre áll.”24 – azonban ez a kötelezettség csak akkor terheli őt, ha: a gyermek vagyontalan, vagy ha a gyermeknek nincs más egyenes ági rokona, aki tartásra kötelezhető lenne. Családjogunk rendelkezik a szülői felügyeletről és a gyámság intézményéről, melyek relevánsak a gyermeki jogok tiszteletben tartása szempontjából. „A szülői felügyelet azoknak a jogoknak és kötelezettségeknek az összessége, amely a szülőket a gyermekük kiskorúságára tekintettel megilletik, illetve terhelik.”25 A törvény erejénél foga jön létre, 1952. évi IV. törvény 1952. évi IV. törvény 25 Heinerné Barzó Tímea: Családi jog. Novotni, Miskolc, 2004. 175. o. 23 24


593

azzal felhagyni, arról lemondani nem lehet, és a kiskorú érdekeinek figyelembe vételével kell gyakorolni. Szabályozza a családjog együtt és külön élő szülők esetén egyaránt. Külön élő szülők esetén rendelkezik a gyermek elhelyezéséről, és a gyermeket annál a szülőnél rendeli elhelyezni, akinél a gyermek szellemi, fizikai, erkölcsi fejlődése biztosított. A kiskorú nem csak szülői felügyelet, hanem gyámság alatt is állhat. Az a kiskorú, aki nem áll szülő felügyelet alatt, az gyámság alá tartozik. A gyámság a gyámhivatal határozata alapján keletkezik, és a gyámhivatal kötelessége hogy az olyan kiskorú mellé, aki nem áll szülői felügyelet alatt gyámot rendeljen. A gyám lehet nevezett, kötelező, törvényes, rendelt és hivatásos.26 A gyámságra, mint a szülői felügyeletet helyettesítő intézményre a szülői felügyelettel kapcsolatos szabályok az irányadóak. Ezért a szülők jogai és kötelességei többségében a gyámokat is megilletik. A gyámok a gyámságuk alatt álló kiskorú gyermeket gondozzák, kezelik a vagyonukat, és ellátják a törvényes képviseletüket is. Ezek a jogok és kötelességek a gyámhivatal kirendelő határozatának kézbesítését követő naptól illetik meg és terhelik őket. Mint látható, családjogi szabályaink is előtérbe helyezik a gyermekeket, jogaikat, érdekeiket. Védik a csonka családban, vagy akár a család nélkül maradt gyermekeket, próbálják helyzetüket a számukra lehető legjobb módon rendezni. Céljuk, hogy jogaik ne sérüljenek, és biztosítsák számukra a testi, érzelmi, erkölcsi fejlődést. Az 1997. évi XXXI. Törvény – a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról A gyermekek jogait a legszélesebb körben – hatályos jogszabályaink alapján – a Gyermekvédelmi Törvény tartalmazza, amely deklarálja egyrészről azokat a jogokat, amelyek minden gyermeket megilletnek, illetve azokat a jogokat is, amelyek a gyermekvédelmi rendszerbe bekerülő gyerekekre vonatkoznak. Az Országgyűlés a jövő nemzedékért érzett felelősségtől vezérelve a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetéséről szóló 1991. évi LXIV. törvényben, továbbá a Magyar Köztársaság Alkotmányában meghatározott gyermeki jogok érvényre juttatása érdekében, a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvénnyel, valamint a

26

Heinerné Barzó Tímea: Családi jog. Novotni, Miskolc, 2004. 209. o.

594

ZSIROS ANNAMÁRIA

szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvénnyel összhangban alkotta meg a törvényt.27 A törvény a következők szerint határozza meg a gyermekvédelem fogalmát. „A gyermekek védelme a gyermek családban történő nevelkedésének elősegítésére, veszélyeztetettségének megelőzésére és megszüntetésére, valamint a szülői vagy más hozzátartozói gondoskodásból kikerülő gyermek helyettesítő védelmének biztosítására irányuló tevékenység.”28 Az 1997. évi XXXI. törvény – hatályos jogszabályaink alapján – a gyermekek védelmét a legszélesebb körben tartalmazza, amely deklarálja egyrészről azokat a jogokat, amelyek minden gyermeket megilletnek, illetve azokat a jogokat is, amelyek a gyermekvédelmi rendszerbe bekerülő gyerekekre vonatkoznak, továbbá részletesen szabályozza a gyermekvédelmi feladatok ellátásáért felelős szerveket, és azok irányítását. A Gyvt. a preventív és a családba való visszahelyező megoldásokat helyezi előtérbe. A törvény célja, hogy az állam, az önkormányzatok, valamint a gyermekek védelmét ellátó természetes és jogi személyek meghatározott ellátásokkal és intézkedésekkel segítsék a gyermeki jogok védelmét, a gyermekek érdekeinek érvényesítését, segítsék a szülőket kötelezettségeik teljesítésében – ha ez nem lehetséges – pótolják a hiányzó szülői gondviselést, valamint gondoskodjanak a gyermekek veszélyeztetettségének megelőzéséről, illetve annak megszüntetéséről, segítsék a gyermekvédelmi gondoskodásból kikerült fiatal felnőttek társadalmi beilleszkedését. Mindezek érdekében a törvény meghatározza a gyermekek alapvető jogait és kötelességeit, a jogok védelmét, a gyermekek védelmének rendszerét (az ellátásokat és a hatósági intézkedéseket), a gyermekvédelmi feladatokat ellátó szerveket, valamint a gyámügyi igazgatás szervezetét és feladatait. Az 1997. évi XXXI. törvény II. fejezetének második részének címe: A gyermeki jogok védelme. A törvény egyértelmű: „11. § (1) A gyermeki jogok védelme minden olyan természetes és jogi személy kötelessége, aki a gyermek nevelésével, oktatásával, ellátásával, ügyeinek intézésével foglalkozik.29 Tehát nem csak a szülőknek, a hozzátartozóknak kötelességük a gyermekek jogait védeni, hanem ide sorolhatóak a tanárok, oktatók, gyámok, ügyészek, bírók, vagy akár még az orvosok is. Nekik kötelességük tisztában lenni a gyermekeket érintő

1997. évi XXXI. törvény 1997. évi XXXI. törvény 14.§ (1) bek. 29 1997. évi XXXI. törvény 11. § (1) bek. 27 28


595

jogokkal azért, mert csak a jogok széleskörű ismeretében várható el azok tiszteletben tartása is. A 2002. évi IX. törvény új jogintézményként vezette be a gyermekjogi képviselő intézményét. Feladata, hogy ellássa a gyermekvédelmi gondoskodásban részesülők védelmét, segíti őt jogainak kellő megismerésében, és az érdekérvényesítésben. Biztosítania kell, hogy a gyermek és a szülei a személyét megismerjék, vele a kapcsolatot fel tudják venni. A képviselő alkalmazásának feltétele egy minimum 60 órás jogvédelmi tanfolyamon való részvétel, melyet a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet szervez. A tanfolyamról tanúsítványt kap, és működésétől kezdve köteles évente legalább egyszer továbbképzésen részt venni. Tevékenysége alatt, illetve tevékenységének megszűnésétől számított egy éven belül ügyvédi megbízást nem fogadhat el. Köteles kapcsolatot tartani működése alatt gyermekvédelmi, gyermekjóléti szervekkel és személyekkel, oktatási intézménnyel, diákönkormányzatért felelős oktatóval, megyei gyámhivatal illetékes személyével, városi gyámhivatal vezetőjével.30 A gyermekjogi képviselő nem minden gyerek számára, hanem a gyerekek egy csoportja részére, nevezetesen a gyermekvédelmi gondoskodásban részesülő gyerekek vonatkozásában végzi a feladatát. Alapvető jogok biztosa 1993 júniusában született meg az 1993. évi LIX. törvény az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról, mely tartalmazta az ombudsmanról szóló általános rendelkezéseket. 31 Kimondta, hogy a személye független, az Országgyűlés választja, melynek évente köteles beszámolni. Feladata volt többek között gyermekek alkotmányos alapjogainak védelme, és más az alkotmányos jogokkal kapcsolatban tudomására jutott visszásságok kivizsgálása, valamint ezek orvoslása érdekében intézkedések kezdeményezése. A 2012. január 1-ig működő Országgyűlési Biztos Hivatala (ma AJBH) az elmúlt években Projektfüzetbe szedte a gyermekjogi projekteket, tervezeteket. A projekt alapvető indoka az volt, hogy a ma gyermekeiből lesznek a jövő társadalmának felnőtt polgárai. Ezen túl a gyermekeken keresztül

Filó Erika - Katonáné Pehr Erika: Gyermeki jogok, gyermekvédelem. HVG-ORAC, 2009. 72-73. o. 31 Kukorelli István: Alkotmánytan I. Osiris, Budapest, 2005. 412-413. o. 30

596

ZSIROS ANNAMÁRIA

megszólíthatóak a szülők, illetve a gyermekkel kapcsolatba kerülő szakemberek is. Az országgyűlési biztoshoz benyújtott panaszokra általánosan jellemző volt, hogy azok döntő többségében felnőttektől érkeztek, ezért a gyermekjogi projekt elsődleges célcsoportját képezték a gyerekek. Az volt a cél, hogy megismerjék a jogaikat, és az alapvető jogok ne csak elvont fogalmakat jelentsenek számukra. Többek között ezért is került sor egy honlap létrehozására, (www.gyermekjogok.obh.hu) mely számukra a saját nyelvükön írja le, vagy mondja el, hogy milyen jogokkal rendelkeznek, és hogy jogaik érvényesítése érdekében hova fordulhatnak. A gyermeki jogok tényleges érvényesülésének az is feltétele, hogy a gyermekügyekben döntést hozók, a gyermekekkel foglalkozó szakemberek is megfelelő gyermekjogi ismeretekkel rendelkezzenek. A projekt célja tehát az is, hogy a gyermekekén túl a velük kapcsolatba kerülő felnőttek gyermekjogi ismereteit növelje, hosszú távú célja pedig a gyermekjogok érvényesítését és érvényesülését jobbítsa, a gyermekek érdekeit érvényre juttassa, ezzel együtt a gyermekek társadalmi helyzetét javítsa.32 A gyermekek életkoruknál, ítélőképességüknél fogva nem képesek fellépni saját jogaik védelmében úgy, ahogy a felnőttek. A gyermekek által elszenvedett sérelmek többsége nyilvánosságra sem kerül, a gyermekektől elenyésző számú panasz érkezett/érkezik a biztos hivatalához. Minderre tekintettel, a gyermekek alkotmányos jogai sérelmének gyanújára utaló bármely értesülés a biztos fellépését indokolja. A gyermeki jogok védelme alapvetően állami feladat, amelyet az állam az általa meghatározott jogvédő szerveken keresztül valósít meg. 2012. január elsejétől hatályba lépett az alapvető jogok biztosáról szóló 2011. évi CXI. törvény. Az állampolgárok alapjogi védelmét új alapokra helyező törvény hatályon kívül helyezte az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló törvényt, így megszűnt az Országgyűlési Biztosok Hivatala (OBH) és létrejött az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala (AJBH). A korábbi négy helyett csak egyetlen országgyűlési biztoshoz lehet fordulni: az alapvető jogok biztosához. Az Ajbtv. rendelkezései értelmében az állampolgári jogok országgyűlési biztosának, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának és a jövő nemzedékek országgyűlési biztosának jogutódja az alapvető jogok biztosa. Az Ajbtv. hatálybalépését megelőzően hivatalban lévő nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa lett az Ajbtv. ha32

ÁJOB Gyermekjogi projektfüzet. 2009/3. 12-13. o.


597

tálybalépését követően az alapvető jogok biztosának a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét ellátó helyettese, valamint a hatálybalépést megelőzően hivatalban lévő jövő nemzedékek országgyűlési biztosa az Ajbtv. hatálybalépésétől az alapvető jogok biztosának a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó helyettese. A törvény 2. §-a deklarálja, hogy az alapvető jogok biztosa megkülönböztetett figyelmet fordít a gyermekek jogaira, feladata a gyermeki jogok védelme. 2012. január elsejével hatályba lépett Alaptörvény a testi és lelki egészséghez való jogot a XX. cikkében rögzíti. Az egészséghez való jog szűkebb témájának tárgyalásakor a gyermeki jogok alapjogi megközelítése kapcsán nem kerülhető meg az állam védelmi feladatának kihangsúlyozása. Az Alkotmány 67. §-a rögzítette, hogy a Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges. 33 Az új Alaptörvény XVI. cikkének (1) bekezdése tartalmazza ezt a jogot – igaz, külön kötelezettek megjelölése nélkül. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a gyermeket, mint embert, minden alkotmányos alapvető jog megillet, de életkorából és eltérő érettségi szintjéből, mindezekből következő speciálisan védendő helyzetéből, azok biztosítása a felnőtt társadalomra hárul – a korábban hatályos Alkotmány kifejezett államcélként is jelölte meg az ifjúságvédelmet, valamint annak címzettjeként határozta meg a családot, a társadalmat és az államot. Az OBH 2057/2008. számú ügyben született jelentésében az AB gyakorlat34 alapján – elvi éllel állapította meg az ombudsman, hogy az Alkotmány 67. § (1) bekezdésében meghatározott felsorolás (család, állam, társadalom) egyben „rangsornak” is tekinthető: a gyermeknek elsődlegesen (lehetőleg) a családtól kellene a szükséges védelmet és gondoskodást megkapnia, és ezt egészíti ki, rosszabb esetekben pedig pótolja, helyettesíti az állami intézményvédelem (gyermekvédelmi kötelezettség). Az Alaptörvény a korábban hatályos Alkotmányhoz képest szűkebben határozza meg a gyermekek védelmének feladatát. Összhangban a hazánkra érvényes nemzetközi jogi kötelezettségekkel az Alkotmánybíróság és ombudsman korábbi gyakorlata megalapozza, hogy a korábbi alkotmányos gyakorlat és alapjogi védelmi szint alkalmazható és fenntartható.

33 34

1949. évi XX. törvény Lásd 995/B/1990. AB határozat, ABH 1993, 515, 528.

598

ZSIROS ANNAMÁRIA

Gyermekjogi Ombudsmanok Európai Hálózata Network of Ombudsmen for Children – ENOC)

(European

A Gyermekjogi Ombudsmanok Európai Hálózatát 1997-ben hozták létre Norvégiában, 10 intézmény és az UNICEF kezdeményezésével. 2007-től 23 ország 32 intézményét foglalja magában. Tagjai csak az Európa Tanács 47 tagállamának intézményei lehetnek. Célja, hogy kapcsolatot teremtsen az egyes európai országok gyermekjogi ombudsmanjai között, illetve elősegítse az 1989-es New Yorki Egyezmény végrehajtását. Feladata továbbá támogatni a gyermeki jogok érvényesüléséért folytatott közös fellépést, az információ- és tapasztalatcserét, és a független gyermekjogi hivatalok létrehozatalát. Céljainak meghatározásánál lényeges kiemelni, hogy a gyermeki jogok védelmével foglalkozó nemzeti hivatalok fő feladatai államonként különbözőek lehetnek. Az egyes nemzeti hivatalok feladatai a következők szerint összegezhetőek:  elengedhetetlen a Gyermekek jogairól szóló Egyezmény teljes körű betartása,  fontos, hogy a gyermekek a társadalom minden szintjén figyelmet élvezzenek,  az irányításban előtérbe kell helyezni, hogy a gyermek jogai minden szinten érvényesüljenek,  biztosítani kell az anyagi erőforrások gyermekek érdekében történő felhasználását,  biztosítani a gyermekek számára, hogy véleményüket ki tudják nyilvánítani és elérni azt, hogy az illetékesek megfelelően vegyék azokat figyelembe,  felhívni a kormányzat figyelmét a gyermekekre vonatkozó adatok gyűjtésére és közzétételére,  elősegíteni a gyermekek jogainak fontosságát mind a gyermekek, mind a felnőttek körében,  kiterjedt vizsgálatokkal és kutatásokkal a fentiek érvényre jutását elősegíteni,  alapvetően biztosítani kell, hogy a gyermekek számára elkülönített juttatások hozzájuk eljussanak, illetve panasztételi lehetőségeik ne csorbuljanak,  támogatni a gyermekek érdekében tett jogi aktusokat. A gyermekek védelmével foglalkozó független intézmények valamennyi fenti feladatot ellátják. Ezeket a közös feladatokat határozza


599

meg az ENSZ nemzeti jogvédő intézményekről szóló kézikönyve, és a foglalkozó intézmények helyzetéről és működéséről kiadott irányelvek, az ún. „Párizsi Alapelvek”, melyek keretszabályt jelentenek a gyermeki jogok védelmével foglalkozó független hivatalok létrehozásában. 35 Összefoglalás A 21. század elején a jogtudomány szinte minden ágában (alkotmányjog, családjog, polgári jog, büntetőjog, eljárásjogok) megjelentek a gyermekek jogaira, védelmére vonatkozó sajátos szabályok. Ebből is látható, hogy a gyermekek a társadalom legkülönösebb (legértékesebb, legkiszolgáltatottabb) alanyai. A gyermekjogok rendszere, elmélete, a jogok gyakorlása és védelme alkotmányjogi (alapjogi), a gyermekvédelem igazgatása pedig közigazgatási jogi vonatkozású. Tanulmányom első részében a gyermeki jogok rendszerét a hazai jogszabályok gyermeki jogokra vonatkozó elemzésével mutattam be. A gyermekjogok legjelentősebb hazai forrásai az 1949. évi XX. törvény, az Alaptörvény, a Gyermekvédelmi törvény és a Családjogi törvény. Az ezekben a jogszabályokban foglalt gyermekjogi vonatkozású rendelkezések elemzése mellett bemutatásra kerültek még a hatályos Büntető törvénykönyvünk, és Polgári törvénykönyvünk gyermekekkel, gyermekek jogaival kapcsolatos rendelkezései. A gyermekek legkiszolgáltatottabb csoportját a gyermekvédelmi gondoskodás alatt állók jelentik. Ők azok, akik még annyi jogérvényesítés lehetőséggel sem rendelkeznek, mint más gyermekek. Hogy ezek a gyermekek hogyan érvényesíthetik a jogaikat, abban meghatározó szerepe van a gyermekvédelmi rendszer törvényi szabályozásának, a jogvédő intézmények működésének. A munkám utolsó részben bemutattam az alapvető jogok biztosának gyermeki jogokkal kapcsolatos tevékenységét, valamint a Gyermekjogi Ombudsmanok Európai Hálózatát.

35

ÁJB Projektfüzetek A gyermekek testi-lelki egészsége, gyermekjogi projekt 2012/1. 34. o.

ZSIROS ANNAMÁRIA

600

Felhasznált irodalom ÁJOB Gyermekjogi projektfüzet. 2009/3. ÁJB Projektfüzetek A gyermekek testi-lelki egészsége, gyermekjogi projekt 2012/1. 3. Besenyei – Bíró: Polgári jog, személyek joga. Novotni Kiadó, Miskolc, 2007. 4. Bíró Endre: A gyermekek jogairól. Budapest, 1993. 5. Filó Erika – Katonáné Pehr Erika: Gyermeki jogok, gyermekvédelem. HVG-ORAC, 2009. 6. Görgényi Ilona – Gula József – Sántha Ferenc – Horváth Tibor – Jacsó Judit – Lévai Miklós – Váradi Erika: Magyar Büntetőjog, Általános rész. Complex Kiadó, Budapest, 2007. 7. Heinerné Barzó Tímea: Családi jog. Novotni kiadó, Miskolc, 2004. 8. Kukorelli István: Alkotmánytan I. Osiris, Budapest, 2005. 412413. oldal 9. Rózsás Eszter: A gyermekjogok tartalma, érvényesülése és védelme. Pécs, 2008. 10. Tarr György: Gyermekjog. Szent István Társulat, Budapest, 2001 1. 2.

Felhasznált jogszabályok, AB határozatok, ombudsmani jelentések 1. Az 1949. évi XX. törvény A Magyar Köztársaság Alkotmánya 2. Az 1959. évi IV. törvény A Polgári Törvénykönyv 3. Az 1978. évi IV. törvény A Büntető Törvénykönyv 4. Az 1952. évi IV. törvény a házasságról, a családról és a gyámságról 5. Az 1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról 6. Az 1991. évi LXIV. törvény a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetéséről 7. 79/1995. (VI. 30.) AB határozat 8. 57/1991. (XI. 8.) AB határozat 9. 304/B/1995. AB határozat 10. 2180/B//1991. AB határozat 11. 995/B/1990. AB határozat 12. 4/1990. (III. 4.) AB határozat


601

13. Brussels, 4.7.2006. COM(2006) 367 ﬁ nal Communication from the Commission. Towards an EU Strategy on the Rights of the Child {SEC(2006) 888}{SEC(2006) 889}. Internetes források 1. http://gyermekjogok.obh.hu/ 2. http://drszudi.hu/2012/02/a-gyermek-megfelelo-fejlodeshezvalo-joga/

SUMMARY Child as the subject of Fundamental Rights Children are the highly peculiar subjects of the law. They have many rights but usually unable (or assumed in law to be unable) to exercise or protect their rights. In addition, since at least the second half of the 20th century in nearly every area law (constitutional law, family law, civil law, criminal law, procedural laws) there have appeared a number of special rules establishing peculiar legal status of children and legal institutions to protect these rights. Finally, some of children’s rights became fundamental rights and thus a matter of constitutional law, while their practical implementation falls largely into the field of administrative law. In the first part of my study I analyse the appearance of children’s rights in national constitutions and statutory law. The most important sources of children’s rights in Hungarian law are Act he Constitution, the Child Protection Act, and the Family Law Act. In my study besides examining the children’s rights provisions in the above mentioned laws, I also investigate the rights of children in Hungarian Criminal Code and Civil Code. Children in need of special care are, undoubtedly, the most vulnerable children group. They are devoid of most means of legal protection usually available to their more fortunate contemporaries. Legal aid organisations and administrative organs of child protection are doing their best to protect their rights if the natural (family) conditions of this protection are lacking or, for whatever reason do not function satisfactorily. The concluding part of the paper is devoted to the practice of the Hungarian Commissioner for Fundamental Rights (Ombudsman) in connection with children’s rights, and the European Network of Ombudsmen for Children.

A GYERMEK, MINT AZ ALAPJOGOK ALANYA **

Recommend Documents