A KÖRNYEZETI ÉRTÉKELÉS KIDOLGOZÁSÁNAK FOLYAMATA

A KÖRNYEZETI ÉRTÉKELÉS KIDOLGOZÁSÁNAK FOLYAMATA Elõzmények A NIKÉ ÉPÍTÉSZ IRODA KFT. készíti Szentgyörgyvár község településszerkezeti és szabályozási terveit, valamint a helyi építési szabályzatát. Az épített környezet alakításáról szóló 1997. évi LXXVIII. törvény, az országos településrendezési és építési követelményekrõl szóló 253/1997. (XII.20.) Kormányrendelet és a 2004. évi LXXVI. törvénnyel módosított, a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (Kvt.), valamint az egyes tervek, illetve programok környezeti vizsgálatáról szóló 2/2005. (I.11.) Kormányrendelet szerint „a település egészére készülõ településszerkezeti terv, helyi építési szabályzat és szabályozási terv” esetén minden esetben környezeti vizsgálat készítése szükséges.

A környezetalakítási, környezetvédelmi munkarész módszertana Az általános követelmények figyelembe vételével a tervezési feladat sajátosságait szem elõtt tartva a vizsgálat általános szempontjait a következõk szerint rögzítjük: A környezeti alapállapot és a jellemzõ környezetterhelések vizsgálata a hatályos elõírások, követelmények tükrében. A vizsgálatok során megállapításra kerül a településrendezés eszközeivel való elvárt intézkedések köre és egyéb környezetvédelmet érintõ javaslatok. A tervezési folyamat követi az 1997. évi LXXVIII. törvényben meghatározott településrendezési tervezési folyamatot, nevezetesen az önkormányzat által határozatban elfogadott településfejlesztési koncepció alapján a szerkezeti terv elõkészítését, majd a továbbtervezés során a szabályozási terv és a helyi építési szabályzat kimunkálását. A településrendezési terveket államigazgatási eljárásban történõ egyeztetés és a lakosság, valamint civil szervezetek tájékoztatása, bevonása után a képviselõtestület önkormányzati rendeletben hirdeti ki. A környezeti értékelés során az államigazgatási szervek (elõzetes, majd végleges egyeztetési vélemény), az érintett lakosság, és a szervezetek módosíthatják, javíthatják a terv minõségét, melyet a szakági tervezõk integrálnak az egyes dokumentumokba. Az egyeztetési folyamatban esetleg bekövetkezõ véleményeltéréseket egyeztetõ tárgyalás keretében – kompromisszumra törekedve – kell tisztázni. A tervet készíttetõ önkormányzat illetve a tervezõ az eltérõ vélemények fenntartása esetén indokolni köteles döntését. A környezeti értékelés készítésénél az önkormányzat meglévõ és környezetvédelmet érintõ, terület felhasználásra hatással bíró tervei, statisztikai adatok, helyszíni ellenõrzõ vizsgálatok tapasztalatai, az államigazgatási szervek és közüzemi szervek elõzetes véleményei vehetõk figyelembe. A tervkészítésre rendelkezésre álló idõszak nem teszi lehetõvé kutatások, ciklusok monitorizálását, így ezek bizonytalanságával készíthetõk el a településrendezési tervek. A környezetalakítási, környezetvédelmi munkarész tematikája A településrendezési terv készítõi a jogszabályi követelményeknek, a megfelelõ megrendelõi akarattal egyezõen készítették el a környezetalakítási és környezetvédelmi munkarészt, azonban a terv dokumentálásakor, szerkesztésekor figyelembe vette a környezeti értékelés általános követelményeit. A környezeti értékelés általános tartalmi követelményeit a 2/2005. (I.11.) Kormányrendelet 4. sz. melléklete tartalmazza. 1

A településrendezési tervek más részeihez való kapcsolódás A részletes vizsgálaton alapuló környezeti értékelés mind a települési szerkezeti tervet, mind a szabályozási tervet megalapozó, elhagyhatatlan tervrészlete és kiemelt szerepkörû a környezetkímélõ építések helyi rendjének, szabályozásainak kialakításában. Településszerkezeti terv az a településrendezési terv, amely meghatározza a település alakításának, védelmének lehetõségeit és fejlesztési irányait, ennek megfelelõen az egyes területrészek felhasználási módját, a település mûködéséhez szükséges mûszaki infrastruktúra elemeinek a település szerkezetét meghatározó térbeli kialakítását és elrendezését. A településszerkezeti tervben kell meghatározni a bel- és külterületeket, a beépítésre szánt, illetõleg a beépítésre nem szánt területeket, a település szerkezetét meghatározó közterületeket (fõútvonalak, nagyobb kiterjedésû közparkok, stb.), azok tagozódását, a védett, a védelemre tervezett és a védõ területeket, továbbá a funkciójában megváltoztatásra tervezett területrészeket, a meglévõ és a tervezett infrastruktúra-hálózatokat. Az egyes területeken belül fel kell tüntetni a terület felhasználását veszélyeztetõ, illetõleg arra kiható tényezõket, különösen az alábányászottságot, a szennyezettséget, az árvíz-, erózió- és csúszásveszélyt, a természetes és mesterséges üregeket, a közmûves szennyvíz-elvezetéssel ellátatlan területeket, stb. A definiált követelmények alapján megállapítható, hogy a környezeti értékelés a településszerkezeti terv készítésében meghatározó a fõútvonalak, közterek kialakításában és ezzel a település szerkezetét lényegesen befolyásolja. Fontos szerepe van továbbá a környezeti értékelésnek a védelmet igénylõ területek, létesítmények lehatárolásában és a környezetterhelõ hatás miatt szükséges védõterületek meghatározásában, valamint a szennyezett, sérült, rekultiválást igénylõ területek feltárásában. A szerkezeti terv kialakításában a környezetalakítási munkarész – a részletes vizsgálaton alapuló környezeti értékelésnek megfelelõ tartalommal meghatározó szerepkörû. Szabályozási terv az a településrendezési terv, amely a település közigazgatási területének felhasználásával és beépítésével, továbbá a környezet természeti, táji és épített értékeinek védelmével kapcsolatos sajátos helyi követelményeket, jogokat és kötelezettségeket megállapító építési elõírásokat térképen, rajz formájában ábrázolja. A szabályozási tervnek – többek között - tartalmaznia kell: – a beépítésre szánt és a beépítésre nem szánt területek, illetõleg az azokon belüli egyes területrészek (övezetek) lehatárolását, – a közterületnek nem minõsülõ területeken belül a telkek, építési telkek, területek kialakítására és beépítésére vonatkozó megállapításokat, – az egyes területrészeken belül a védett és a védelemre tervezett, valamint a védõ területeket, továbbá építményeket, – az infrastruktúra-hálózatok és építmények szabályozást igénylõ elemeit. Megállapítható, hogy a szabályozási terv követelményeinek teljesítéséhez elengedhetetlenek az már részletezett tematika szerinti környezeti értékelés eredményei, így a szabályozási tervhez teljes egészében szervesen kapcsolódik a környezetalakítási munkarész. Az építés helyi rendjének biztosítása érdekében a települési önkormányzatnak az országos szabályoknak megfelelõen, illetve az azokban megengedett eltérésekkel a település közigazgatási területének felhasználásával és beépítésével, továbbá a környezet természeti, táji és épített értékeinek védelmével kapcsolatos, a telkekhez fûzõdõ sajátos helyi követelményeket, jogokat és kötelezettségeket helyi építési szabályzatban kell megállapítania. 2

A településszerkezeti és szabályozási tervekhez hasonlóan, különösen a szabályozási tervvel együtt alkalmazható helyi építési szabályzatban jelennek meg a környezeti értékelés szempontjai, eredményei. A fentiek alapján megállapítható, hogy a környezeti értékelés a településrendezési tervek megalapozója, az eredmények szervesen beépülnek és meghatározói a terveknek, illetve a helyi építési szabályzatoknak.

A kidolgozás egyéb szempontjai A környezeti értékelés készítésekor, a környezetalakítási munkarész kidolgozásakor feltétlen figyelembe kell venni a tervek érvényességének idõkorlátait is. A településszerkezeti tervet a települési önkormányzatnak legalább tízévenként felül kell vizsgálnia, és szükség esetén a terv módosításáról vagy új terv elkészítésérõl kell gondoskodnia. A szabályozási tervnek a jóváhagyott településszerkezeti tervvel összhangban kell lennie, eltérés szükségessége esetén a településszerkezeti tervet elõzetesen módosítani kell. A követelményeknek megfelelõen tehát a környezeti értékelést is tízéves idõintervallumra szükséges meghatározni, melynek jelenleg hat év felett a tervi ellátottságok hiányában gyengeségek várhatók. A jelenleg hatályos, EU irányába harmonizált jogszabályok a környezetvédelem területén a hatéves tervezési ciklusokat rögzítik, kétéves felülvizsgálati gyakoriságot elvárva. Így a hat évet meghaladó hatályosságú szerkezeti terv esetén célszerû az önkormányzatnak megvizsgálnia – az egyéb környezetvédelmi tervei terület felhasználási fejlesztési igényeinek realizálhatósága érdekében – a módosítás szükségességét. A településfejlesztési célok, elképzelések A terület- és településrendezési tervezés célja, hogy a társadalmi-gazdasági igényeket szolgáló új terület felhasználási módok javítsanak a társadalom életkörülményein, a fenntartható fejlõdés, pedig megkívánja, hogy mindez a meglévõ nemkívánatos környezeti állapotokon való javítással történjen. Szentgyörgyvár településszerkezeti és szabályozási tervei környezetalakítási és környezetvédelmi vizsgálatának a fõ célja – a tervezési folyamat szerves részeként – az elgondolások és a tervjavaslatok alternatívái környezeti hatásainak módszeres elemzése annak érdekében, hogy a rendezési terv és így a terület fejlesztése környezetbarát legyen. A terv készítése során így figyelembevételre került, hogy a településen megvalósítható létesítmények és azok funkciói, valamint az infrastruktúra kialakítása, fejlesztése révén a környezethasználat úgy legyen szervezhetõ és végezhetõ, hogy – a legkisebb mértékû környezetterhelést és igénybevételt idézze elõ; – megelõzhetõ legyen a környezetszennyezés; – kizárja a környezetkárosítást. A környezethasználatot az elõvigyázatosság elvének figyelembevételével, a környezeti elemek kíméletével, takarékos használatával, továbbá a zavaró hatások (zaj, hulladékkeletkezés) elleni védelemmel kell megvalósítani. A településszerkezeti és szabályozási terv kialakításakor a környezetvédelem területén elsõdleges cél, hogy az új hazai környezetvédelmi jogszabályoknak és az EU elvárásoknak is megfelelõ terv készüljön Szentgyörgyvár fejlesztési igényei szerint. 3

A célok elérése érdekében a településszerkezeti és szabályozási terv, valamint a helyi építési szabályzat kidolgozásával a következõ önkormányzati tervek megvalósítását irányozták elõ a településfejlesztési koncepcióban: – a település mezõgazdasági jellegét, a mezõgazdaság nyújtotta munkalehetõségek, a megtermelt áruk helyben történõ feldolgozásának lehetõségeit ki kell szélesíteni, – a településközpont és a környezõ közterületek viszonyát át kell értékelni, hiányzik a településrõl a kiérlelt tér és közpark rendszer, – a falusias lakóterület arányrendszerét megõrizve, a magyar falu történelmi értékét növelõ szabályozási rendszer kidolgozása, – sajátos gazdasági ágak, melyekre az ipari jellegû területek kijelölésének igénye is épül, a mezõgazdasági és erdészeti feldolgozóipar, könnyûipari kisebb beruházások, állattenyésztés és a fõként erre alapuló növénytermesztés, valamint turizmusfejlesztés, – erdõtelepítés, vad- és vízgazdálkodás támogatását fontos feladatnak tekintjük, a turizmusfejlesztés keretében erdei játszóterek, pihenõerdõ, stb.

A településrendezési terv összefüggése más tervekkel, programokkal A település fejlõdése, „mûködése” is hatással van a környezõ tájra, módosíthatja, változtathatja annak elemeit. A települési eredetû környezetszennyezés, levegõszennyezés, szennyvíz- és hulladék-elhelyezés, a település közlekedési struktúrája, a létesítmények parkolási lehetõségei közvetlenül befolyásolják a település és környéke környezeti minõségét. Szentgyörgyvár a Balaton déli irányából Sármelléken keresztül a 76-osz. közlekedési úton közelíthetõ meg. Keszthely és Hévíz térsége irányába alacsonyabb rendû utakon (73174, 73175) juthatnak el a Szentgyörgyváriak. Zalaegerszeg és Pacsa térsége a településrõl a 76-os sz. úton közelíthetõ meg. A települési környezet minõségét a késõbbiekben bemutatott föld-, víz-, levegõtisztaságvédelem, valamint a jelentõs hatások (zajterhelés, hulladékok) elleni védelem koordinált érdekei együttesen határozzák meg. A környezeti elemek védelme és a jelentõs hatások elleni védelem, valamint a település mûködésének, mûködtetésének összehangolt tevékenysége túlmutat a helyi építési szabályzat elkészítésének keretein. A környezet védelmét szolgáló fejlesztési program különösen nagy súllyal jelentkezhet a település életében és az önkormányzatok feladatainak ellátásában. Az építésügyi igazgatás feltételeinek biztosítása, a településüzemeltetés, a vállalkozási tevékenység támogatása, a költségvetés nehézségeibõl adódó konfliktusok kezelése és az életkörülmények javítását szolgáló intézkedések, valamint a nem kívánatos környezeti állapotokon való javítás érdekében a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvényben megfogalmazottak szerint készült el a környezetvédelmi program 2004-ben. A környezetvédelmi jogszabályok jelentõs módosulása, a feladat- és hatáskörök változása miatt célszerû a program folyamatos aktualizálása, mely szerint idõszakonként, de legalább kétévente felül kell vizsgálni és a végrehajthatóság érdekében módosítást kell eszközölni. A települési környezet részletes vizsgálata alapján a következõ környezetvédelmi szempontú megállapítások rögzíthetõk: – Szentgyörgyvár a 219/2004. (VII.21.) Kormányrendelet elõírásaival összhangban a módosított 27/2004. (XII.25.) KvVM rendelet szerint érzékeny felszín alatti vízminõségvédelmi területen helyezkedik el. – A település szennyvízközmû hálózattal ( 2007) rendelkezik. 4

– –

A településen biztosított a környezetkímélõnek tekinthetõ vezetékes földgázellátás. A településen megoldott a települési hulladék szervezett elszállítása.

Kiemelt feladat a szennyvízcsatorna-hálózatra való további rákötések megvalósítása. A levegõminõségi állapot megõrzése és javítása érdekében törekedni kell a vezetékes földgáztüzelésre való további rákötések támogatására, mely a vegyes tüzelésbõl származó salak, pernye hulladékok keletkezésének teljes körû megszüntetését eredményezi. További kiemelt feladat - a környezetvédelmi programon belül – a települési hulladékok elvárásoknak megfelelõ szelektív gyûjtése és a környezet veszélyeztetését kizáró módon való regionális szintû ártalmatlanítása, lerakása, hasznosításának hosszú távú megoldása a települési hulladékgazdálkodási terv szerint. A szerkezeti terv, a helyi építési szabályzat és a szabályozási elõírások az országos településrendezési és építési követelményekrõl (OTÉK) szóló 253/1997. (XII.20.) Kormányrendelet szerint készíthetõ el. Az adottságok esetenként, a fejlesztési elképzelések, koncepció, az új programelemek nem igénylik a hatályos jogszabályoktól való eltérést (pl. OTÉK-tól való eltérés kezdeményezését). A rendezési tervek készítése során figyelembe vett tervek és programok A rendezési tervek készítése során elsõsorban a következõ tervek és programok lettek figyelembe véve: – Országos Területrendezési Tervrõl szóló módosított 2003. évi XXVI. törvény – Nemzeti Környezetvédelmi Program – Zala Megye Környezetvédelmi Programja – Szentgyörgyvár Települési Környezetvédelmi Programja – Országos Hulladékgazdálkodási Terv – Nyugat-dunántúli Régió Területi Hulladékgazdálkodási Terve – Nemzeti Települési Szennyvízelvezetési és –tisztítási Megvalósítási Program – Egyedi Szennyvízkezelés Nemzeti Megvalósítási Programja – Kistérségi turisztikai program A környezeti állapot és értékelése és a rendezési tervek készítése során figyelembe vett környezethasználatok A hatályos jogszabályok követelményei szerint a környezetvédelmi szempontokat a területrendezés során érvényre kell juttatni. A területfejlesztés, területrendezés környezetvédelemmel kapcsolatos igényeinek megfogalmazásához alapvetõen a következõk vizsgálata szükséges: – a meglévõ települési környezet jelenlegi állapotának értékelése, a jellemzõ környezetterhelések elemzése, – a vonatkozó követelmények, szabályozási elõírások ismertetése.

5

A talaj- és a vizek védelme A jelenlegi állapot elemzése, helyzetértékelése A vizsgált terület a Balaton vízgyûjtõ területén helyezkedik el. Nyugaton a Zalaapáti-hát, keleten a Türje-Zalavári hátak gerince által határolt É-D irányban enyhe lejtésû Alsó-Zala völgy területén helyezkedik el. A terület vizeinek fõ befogadója a Zala, majd a Kis-Balaton és a Balaton. A térségben nincsenek olyan jelentõs vízhasználatok, amelyek a természetes hidrológiai viszonyokat nagyobb mértékben befolyásolhatnák. Felszíni vizek Felszíni vizek mennyiségi, minõségi viszonyai Szentgyörgyvár a Zalai dombságon, a Zala vízgyûjtõjén fekszik, melynek medre három elkülöníthetõ szakasza a Bárandi-patak és a Bókaházi patak torkolata közti, a Bókaházi patak és a Szentlászlói-patak torkolata közötti és a legfelsõ szakasz. A településen fakad egyebek között a Szentgyörgyvári-patak, a Nemesbük felõl folyó Büki patak a Zala folyóba torkollanak. A vízfolyások helyenként rendezetlennek minõsíthetõk, tehát vízrendezésre szorulnak, mivel akadályozzák az esõzések során a patakok vizének elvezetését. A településen átfolyó Szentgyörgyvári patak belterületi szakaszának hossza: 0,5 km, teljes hossza 1,828 km. Kezelõje a 0+728 km szelvényig a Nyugat-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság, Szombathely, felette a Kis-Balaton Zalamenti Vizitársulat, Keszthely. , A tápanyagterhelés vonatkozásában a vizsgált idõszakban Zala folyó vízminõségében Javulás" következett be (IV. osztálynak megfelelõ szennyezett víz), amely csak eggyel jobb minõsítés a szennyvíznél. A Zala vízminõsége csak annyit javult, amit a Zalaegerszegi szennyvíztisztító telepen az 1992-ben bevezetett foszfortalanítás eredményezett. Ez foszfor tekintetében jelentõs, a többi paraméter nem változott. Felszín alatti vizek A részvízgyûjtõ alatt az alaphegység kifejlõdése inhomogén. A terület északi részén (a Zala Balatoni vízgyûjtõ területén) az alaphegységet bakonyi típusú triász karbonátok alkotják, amelyek 100-250 m felszín alatti mélységre emelkednek fel. A részvízgyûjtõ közepén az alaphegységet a felszín alatti vízkészletet alapvetõen befolyásoló, karsztos jellegû triász mészkõ, dolomit és kréta mészkõ, márga képzõdmények (az ÉK-DNY-i csapású Közép-magyarországi és a Balaton vonal közötti terület) alkotják, amely tektonikailag gyûrt keskeny (kb. 20 km) zóna. A részvízgyûjtõ déli szegélyén az alaphegységre miocén réteg települ, amelynek vastagsága az alaphegység tagoltsága okán igen változó, a mélyedésekben 200-300 m, a sasbérceken hiányzik. A miocén réteg agyagos-meszes kifejlõdésû, vízföldtanilag az alaphegységgel tart szoros kapcsolatot. A miocén réteg fölött megjelenõ agyagos kifejlõdésû alsó-pannon képzõdmények eróziós felszínre települnek, ezek vastagsága a részvízgyûjtõ déli oldalán 1200 m, a palaburok fölött jellemzõen 100 m, a részvízgyûjtõ északi oldalán néhány 10 m. A részvízgyûjtõ északi oldalán az alsó-pannon réteg durva törmelékes kifejlõdésû, amelyben a tárózott víz hidrodinamikailag egy-egységet alkot a feküt alkotó alaphegységgel.

6

A felsõ-pannon réteg a Pannon-tó létének regresszív idõszakából származik, amelyben a folyók feltöltésének köszönhetõen dominánsak a homokos üledékek. Ugyancsak felsõ -pannon korúak a részvízgyûjtõ északi határát adó vulkánitok. Az üledékes felsõ-pannon réteg kb. 1300 m vastagságban van jelen a részvízgyûjtõ D-i oldalán, ahonnan vastagsága É- felé fokozatosan csökken és a részvízgyûjtõ É-i oldalán kb. 100-200 m. A pleisztocén idején a terület nagy része eróziós felszín volt, a magasabb térszíneken glaciális vályog, a völgyekben vastagabb teraszüledék és tõzeg települ. A karsztos jellegû triász mészkõ, dolomit és kréta mészkõ, márga képzõdmények rátolódása (és így az alaphegység jelenlegi helyzetének kialakulása) a bükki típusú aljzatra a miocén végi pannon mozgások során következett be. A mai térszín jellegének preformálása, a süllyedékek és hegységek kialakulása a Pannon korban indult meg, a karsztvíz és a rétegvizek áramlási rendszerének végleges formája a pleisztocénben alakult ki. A felsõ-pannon réteg Zalaszentgrótnál 400 m vastag, ez déli irányban a völgy alsóbb szakaszán 100-200 m-re csökken. A pannon képzõdmények tetején pleisztocén folyóvízi agyagos-törmelékes képzõdmények és vékony tõzeges holocén ártéri üledékek helyezkednek el, melyek a völgyperemek felé kiékelõdnek. A Zala-völgy a középsõ pleisztocénban alakult ki árkos vetõdés mentén, kialakulásban domináns szerepet játszott a Keszthelyi hegység pannon-végi kiemelkedése valamint a Gyõrimedence besüllyedése is, melynek hatására a - már korábban létrejött - Rába észak felé vándorolt. A talajvíz: a Zala völgyben 4-6 m mélységben helyezkedik el, a dombok alatti mélysége valószínûleg 15 m alatti. A rétegvizek becsült mennyisége: 1-1,5 liter/s/km2. A termálvíz hasznosítás Kehidakustányban az alaphegységgel összefüggõ miocénbõl történik, a használt vizek befogadója a Zala-holtág. A kiemelt termálvíz alacsony (600mg/l) sótartalmú, egyszerû termálvíz. A részvízgyûjtõ jellemzõen érzékeny terület, vízbázisai sérülékenyek (Zalaszentgrót, Zalaapáti, Tûrje, Zalaköveskút, Zalaszentlászló). A vízrajzi hálózatot alkotó kutak közül 6 db talajvízkút és 2 db rétegvízkút és 6 db karsztvízkút található a részvízgyûjtõn.

Felszín alatti vizek jellemzõit befolyásoló tényezõk A felszín alatti vizekre (talajvíz, rétegvizekre) mindenhol a mezõgazdaság, az ipar, a közlekedés, a lakóterületek, veszélyforrást jelentenek (nitrátosodás). Ezen környezet használatok szennyezõ anyagokat juttathatnak a talajba, ezáltal veszélyeztetik a felszín alatti vízkészleteket. Az elmúlt évtizedekben a mezõgazdasági kemizáció, a koncentrált szennyezést kibocsátó állattartó telepek, a rendezetlen (illegális) hulladék- és szemét lerakóhelyek környezetében, valamint a közmûves ivóvíz ellátás terjes körûvé tételével megnövekvõ lakossági szennyvíz szikkasztások következtében a felszín alatti vízkészletek rohamos elszennyezõdés tapasztalható. A település felszíni szennyezõdés érzékenységi besorolása a 33/2000. (III. 17.) Korm. rendelet 2/1. számú melléklete alapján „a", azaz fokozottan érzékeny. A 9/2002.(11.22.) KÖM-KöVIM együttes rendelet szerint a felszíni vizekbe közvetlenül bevezetett országos területi kibocsátási határértékei alapján az 1. - legszigorúbb területi kategóriába tartozik.

7

A föld Geográfiai, geológiai jellemzés A terület mélyföldtani felépítésére a község környezetében mélyült, fõleg szénhidrogén kutatófúrásokból és geofizikai mérésekbõl következtethetünk. A paleozoikumot a balatonfelvidéki felsõ permmel párhuzamosítható barnásvöröshomokkõbõl és agyagos kõzetekbõl álló sorozat képviseli. A mezozoikum a triász nagy vastagságú üledéksorával indul. Az alsó- és középsõtriásztmeszes aleurolit és barnásszürke mészkõ képviseli, melyet a tágabb környezet CH kutatófúrásai több helyen harántoltak, és bár Szentgyörgyvár területérõl fúrásból nem ismert, a képzõdmény megléte valószínûsíthetõ. A felsõ-triász karni és móri emeletét a jellegzetesszürke, világosszürke töredezett fõdolomit alkotja. A raeti emelet (felsõ-triász) üledékei a környékben mélyült Di-6 (Dióskál-6) sz. fúrásban nincsenek meg. Nyugat felé haladva amezozoikumot jura és helyenként jelentõs vastagságú kréta üledékek képviselik. Ezek a képzõdmények a környékes területén hiányoznak. A Di-6 sz. fúrás 929 m-ben az eocén nummuliteszes mészkõ után a felsõ triász móri fódolomitot harántolta. Pacsa és Zalaapáti községek határában végzett geofizikai szelvényezés egyértelmûen egy kiemelt triász dolomit rög jelenlétét mutatta ki. A felsõ-eocén nummuliteszes mészkõre márga, homokkõ, andezittufa, agyagmárga és helyenként andezit települ. Az összlet vastagsága a tágabb környezetben az 1000 m-t is elérheti, a területen elvékonyodik, a Di-6 sz. fúrásban mindössze 150 m. Az oligocén és az alsó-miocén hiányzik. Az újabb üledékciklus a középsõ-miocén bádeni emeletében indul, melynek képzõdményei a következõk: glaukonitos homokkõ, lithothamniumos mészkõ, agyagos mészkõ és mészmárga. A miocén felsõ részében (szarmata) fõleg agyagmárgát és márgát lehet találni. A miocén teljes vastagsága a Di-6 sz.fúrásban 130-140 m. A miocént követõ pannon rétegek nagy vastagsága ( Di-6 sz. 610 m ) a pannon medence jelentõs mértékû és folyamatos süllyedésére utal. A képzõdményekrõl a környékben mélyült vízkutató fúrások adnak felvilágosítást, habár a teljes pannont csak a Di-6 sz. fúrás harántolta 30 és 640 m között. Az alsó-pannóniai üledékek elvékonyodnak, jellegzetes hármas tagolódásuk elmosódik, agyagmárga, agyag, homokkõ és aleurolit váltakozása jellemzi. A felsõ-pannóniai képzõdményekre a homokkõ-homok és agyagmárga-agyag sûrû váltakozása jellemzõ, helyenként fás barnakõszén csíkokkal. A pleisztocén összlet vastagsága nagy változatosságot mutat, 4-46 m-ig terjed. Anyaga is változatos: homokos kõzetliszt, iszapos agyag, tõzeges agyag, kavicsos homok, löszös homok,agyag, homok. Az eltérõ vastagsági értékek az eróziónak köszönhetõek. A holocén képzõdmények vastagsága 0,3 m-tõl 1, 8 m-ig változik, világosbarna, laza, porózuserõsen kilúgozott nem meszes öntésiszap. Kivételt képeznek a 1,5-3,5 m vastagságot is elérõlöszös területek. Felszíni földtani felépítés

Legidõsebb felszíni képzõdmények az eróziónak köszönhetõen felszínre került felsõpannóniai homokos kõzetlisztes foltok. A felszíni képzõdmények 95%-át pleisztocén és holocén képzõdmények alkotják. A domboldalak, dombhátak teljes területén az eolikus eredetû lösz összlet képzõdményei találhatók; kõzetliszt, homokos kõzetliszt, kõzetlisztes homok, homok. Kora: alsó pleisztocén (fúrások: Za-1, K-I2, K-10 ).

8

Pleisztocén-holocén átmeneti lejtõüledékek találhatók a völgyoldali részeken, a bevágódó patakok, a Zala folyó széles völgye mentén. Anyaguk homok, kõzetliszt, kõzetlisztes homok. A bevágódó patakvölgyek alján változatos üledékösszlet található, amely már a jelenkor (holocén) terméke. Az összlet összetétele a törmeléktõl az agyagig terjed; folyóvízi üledék, völgykitöltés. A Zala folyó völgyét is ezek a képzõdmények kísérik, helyenként agyagos, iszapos tõzeggel (fúrások: Zav-1, Zav-2, Za-2).

Földtani környezet-érzékenység, talaj degradáció: Szentgyörgyvár község a települések szennyezõdés érzékenységi besorolása (33/2000. (11.17.)Korm. rendelet) szerint a felszín alatti vizek és a földtani közeg védelme szempontjából aII. prioritási kategóriába tartozik (kiemelten érzékeny felszín alatti vízminõségvédelmi területek) A talajviszonyok leírása Szentgyörgyvár közigazgatási területe a Zalai-dombság területén, annak a Zala felé esõ lejtõjén, és részben a Zala völgyében helyezkedik el. Az észak-déli lefutású, törésvonalak által meghatározott völgyekben a Zala és a Principális csatorna folyik, a kettõ közötti háton részben löszös és lösszel kevert vályog talajképzõ kõzet található. A Zalai-dombság Magyarország egyik legcsapadékosabb tája, így természetes, hogy a laza üledékes kõzeten mélyrétegû agyagbemosódásos barna erdõtalajok alakultak ki. A talajképzõ kõzet fölötti szintek vastagsága együttesen gyakran a 150 cm-t is meghaladja. A természetes vegetáció lombos erdõ, amely alatt a felszíni humuszos réteg) viszonylag vastag, 20-25 cm is lehet jelentõs, 4-6 %-os humusz-tartalommal, a felszínen morzsás, mélyebben lemezes szerkezettel. A humuszos szint alatt rendszerint egy világosabb színû, sárgásbarna kilúgzási szint van, ami többnyire 40-50 cm mélyen ér véget, fokozatos, de rövid átmenettel az alatta található szint felé. Az E szint szerkezete leggyakrabban szemcsés, kémhatása savanyú, erõsen savanyú (pH < 5,5). Az erõteljes kilúgzás következtében az ásványi kolloidok a mélyebb rétegekbe vándorolnak, így az E szintben a legerõsebb a savasság a szelvényen belül, mert itt a szerves kolloidok puffer hatása sem érvényesül. Ez alatt következik az agyagfelhalmozódási szint ami gyakran két rétegre különíthetõ el. Az elsõ nagyobb agyagtartalmú gyakran vörösbarna agyaghártyákkal fedett diós, nagy diós szerkezetû réteg, ami 100-120 cm mélységben fokozatosan megy át a másik szintbe, amelynek a színe világosabb, sárgásabb, agyagtartalma is kisebb, mint a (de legalább 20 %-al meghaladja az E szint agyagtartalmát). Itt már agyaghártyák rendszerint nem láthatók. A szerkezetre az apró diós, szemcsés szerkezet a jellemzõ. Átmenete a világos, sárgás színû, szénsavas meszet tartalmazó C szintbe éles, határozott. Szántóföldi és zártkerti mûvelés mellett a feltalaj homogenizálódik, szerkezete romlik, porosodik, humusztartalma 2 % körülire csökken. A csapadékos tájban a lejtõkön is elég nagy a beszivárgás ahhoz, hogy a fenti talajtípus alakuljon ki. Ezek a talajok az eróziónak elég jól ellenállnak, ennek ellenére nagyobb reliefenergiájú területeken erózió, sõt nagyobb mérvû talajmozgás, suvadás is kialakulhat. A lejtõk aljában és a völgyekben e folyamatok következtében gyakran, de nem nagy területen találhatók erdõtalaj eredetû lejtõhordalék talajok. Ezek többnyire a kiindulási talajok A szintjébõl származó talajanyagból épülnek fel, így nagy mélységig tartalmazhatnak viszonylag sok humuszt. Termõképességük (víz- és tápanyag-szolgáltató képességük) kiváló, de más területek talajainak a pusztulása árán.

9

A lejtõk oldalában és lábánál a löszvályog üledék alól kibukkannak a Pannon kori, változatosabb mechanikai összetételû (homok, vályog, agyag) üledékek, de itt is agyagbemosódásos barna erdõtalajok, illetve azok különbözõ mértékben erodált változatai a jellemzõek. A Zala völgyében az erdõtalajokat a nyers és humuszos öntéstalajok váltják fel. Jól felismerhetõk a talajok szelvényében a különbözõ mechanikai összetételû rétegek és a korábbi talajfelszínen megindult humuszképzõdés nyomaként az eltemetett humuszos szintek is. A humuszos öntés talaj csak a felszíni talajréteg nagyobb humusztartalmában (> 1%) és jobb szerkezetében különbözik a többnyire szerkezet nélküli nyers öntéstalajtól. Általában ezen a területen az öntéstalajok nem tartalmaznak szénsavas meszet. Az ártér mélyebb részein, kisebb területeken nem karbonátos réti talajok is elõfordulnak. Ezekre jellemzõ a sötét szín, szemcsés szerkezet és a mélyebb rétegekben a glejes jelenségek: a szerkezeti elemek felszínén vörös vaspettyek, rozsdafoltok, apró, fekete mangánkiválások, a szerkezeti elemek belsejében pedig márványozott, szürkés, zöldes színek megjelenése a redukált állapot bizonyítékaként. Talajvédelem A területen a talajokat fenyegetõ egyik legnagyobb veszély az erózió .Ezt ellensúlyozza, hogy az erdõsültség nagy, az erózió által leginkább fenyegetett területeket erdõ borítja, ami a leghatékonyabb módja az erózió csökkentésének. Ennek ellenére megfelelõ támogatással az erózió elleni védekezés agrotechnikai módszereinek az alkalmazása szántókon nagyon hasznos lehetne (rétegvonalas mûvelés, füves sávok beiktatása a lejtõ hosszának csökkentésére stb). A viszonylag magas csapadékátlag kedvez a talajok elsavanyodásának. Különösen fennáll ez a veszély a homokos vályog és homok fizikai féleségû talajképzõ kõzet esetén, ami azért, szerencsére, nem jellemzõ a területre. Az A és E szintekben a hidrolitos és kicserélõdési aciditás értéke még vályogtalajok esetén is gyakran meghaladja a kritikus értéket és meszezésre van szükség. Az öntéstalajok termékenységét gyakran a heterogenitásuk korlátozza jelentõs mértékben. Nagyon agyagos rétegek vízzáró rétegként mûködhetnek és ezáltal korlátozzák a felvehetõ víz mennyiségét. Más esetben éppen az ellenkezõje okoz problémát: jó vízgazdálkodású, vályog fizikai féleségû réteg települ homokrétegre, a kötöttebb felszíni rétegben függõ kapilláris alakul ki, ami megakadályozza a víz mélybe szivárgását. Ebben a rétegben a kiszáradás periódusait a túlzott vízbõség és gátolt gyökérlégzés periódusai válthatják, ami nagyon nehezíti a szántóföldi növénytermesztést. Az ilyen területeket helyesebb gyepként hasznosítani. Talajdegradációs folyamatok, talajállapot változások A talajhasználat okozta káros hatások egyrészt talajkészletek sokoldalú funkcióinak zavartalanságát veszélyeztetik, másrészt fenyegetést jelentenek a környezet többi elemére, a felszíni és felszín alatti vízkészletre, a felszínközeli légkörre, az élõvilágra, a tájra is. A káros hatások kivédése, megelõzése, megszüntetése, vagy bizonyos ésszerû tûrési határig történõ mérséklése tehát lényegesen több mint talajvédelem: a környezetvédelem egészének megkülönböztetett fontosságú része.

10

A talaj készletet két fõ veszély fenyegeti: a különbözõ talajdegradációs folyamatok és a talaj szennyezõdése. A Magyar Geológiai Szolgálat ajánlása szerint szükséges figyelembe venni a tervezési fázisban a meredek morfológiájú területek potenciális mozgás- és erózió veszélyét. Szentgyörgyvár község területén aktív felszínmozgásos terület is nyilván van tartva. Talajdegradációs folyamatok természeti okok miatt, vagy sokoldalú emberi beavatkozás közvetlen vagy közvetett hatásaiként egyaránt bekövetkezhetnek. Gyakran a még látszólag természeti okok is emberi hatásokra vezethetõk vissza (pl.: globális felmelegedés). A talajszennyezõdés, természetidegen anyagok talajba juttatása pedig kizárólag emberi tevékenység következménye. Még akkor is, ha a káros hatást a múltban követték el („kémiai idõzített bomba", pl. volt olajraktár környéke. Sajnos, a talajt érõ stresszhatások és az ezek hatására bekövetkezõ káros folyamatok köre egyre szélesebb, azok egyre erõsebbek, egyre inkább fenyegetik talajkészleteink mennyiségét és minõségét, a talaj sokoldalú funkcióinak zavartalanságát. A talaj szennyezõdése veszélyezteti annak élõvilágát, a potenciálisan toxikus elemek táplálékláncba jutása pedig az állatvilág és az ember egészségét, sõt életét is.

Természetföldrajz Talaj- és vízvédelmi követelmények A föld védelme kiterjed a föld felszínére és a felszín alatti rétegeire, a talajra, a kõzetekre és az ásványokra, ezek természetes és átmeneti formáira és folyamataira. A védelemnek magában kell foglalnia a talaj termõképessége, szerkezete, víz- és levegõháztartása, valamint élõvilága védelmét is. A föld felszínén, vagy a földben olyan tevékenységek folytathatók, ott csak olyan anyagok helyezhetõk el, amelyek a föld mennyiségét, minõségét és folyamatait, a környezeti elemeket nem szennyezik, károsítják. Az egyes építményekkel, építési munkákkal és építési tevékenységekkel kapcsolatos engedélyezési eljárások közül – a négy beépített szintnél magasabb, vagy 7 méternél nagyobb fesztávú tartószerkezeteket tartalmazó, elõre gyártott vagy vázas tartószerkezetû épületeknél, – a meredek, csúszásveszélyesnek ismert területek beépítésekor, – az 5 m-nél nagyobb szabad magasságú földet megtámasztó építményeknél, – a 3 m-nél nagyobb földvastagságot érintõ tereprendezéssel járó építkezések esetén (feltöltés, bevágás) – és a felsoroltakon túlmenõen azon esetekben, amikor a lakosság, a tervezõ vagy az önkormányzat kedvezõtlen, az altalajjal összefüggõ jelenségeket észlel, a geológiai szolgálat szakhatósági közremûködését kell igényelni. Az egyes tevékenységek engedélyezésekor figyelembe kell venni az ásványvagyongazdálkodási követelményeket: – a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény (Bt.) 44.§ (1) bekezdés b) alpont negyedik bekezdése szerint a bányahatóság mûszaki biztonsági és munkavédelmi hatáskörébe tartozik az egyes nem bányászati célt szolgáló, bányászati módszerekkel végzett földalatti tevékenységek (aknamélyítés, alagúthajtás…), a mélyépítés kivételével, továbbá – a Bt. 46.§ (1) bekezdése szerint a bányafelügyelet szakhatóságként mûködik közre a 300 2 m -nél nagyobb alapterületû, bányászati módszerekkel kialakított földalatti térségek létesítésére, használatbavételére és megszüntetésére irányuló építéshatósági engedélyezési 11

eljárásban, amely felett természetes kõzetréteg (homok, agyag, homokkõ, mészkõ…) található, ha az nem szerves része a földfelszín feletti építménynek (földalatti tároló térség), valamint – a Bt. végrehajtásáról szóló 203/1998. (XII.19.) Korm. rendelet 32.§ (3) bekezdés szerint a földalatti tárolótérség állagmegóvása keretében végzett felújítási munkákat bányászati szakértõk közremûködésével szabad végezni, valamint – a Bt. 1.§ (1) bekezdés b) alpontja szerint a tereprendezéssel összefüggésben végzett ásványi nyersanyag kitermelése után, ha az ásványi nyersanyag üzletszerû felhasználásával, vagy értékesítésével jár együtt, az államot a Bt. 20.§-a szerinti bányajáradék illet meg, továbbá – a Bt. 44/A §-a alapján a tereprendezés engedélyezésére irányuló eljárásokban a Bányakapitányság szakhatóságként mûködik közre. A termõföldön történõ beruházásokat úgy kell megtervezni, hogy a létesítmények elhelyezése a környezõ területeken a talajvédõ gazdálkodás feltételeit ne akadályozza. Az 1994. évi LV. törvény 70.§ (1) bekezdésében szereplõ mezõgazdasági mûvelés alá tartozó területeken (a tv. szerint a termõföldön) történõ beruházások és bármilyen építmény elhelyezése esetén ugyanezen tv. 70.§ (2) bekezdése értelmében a talajvédelmi hatóság szakhatósági hozzájárulását a beruházónak be kell szereznie az engedélyhez. A térség domborzati és egyéb viszonyai alapján meghatározott munkák és kötelezettségek egy részéhez a Zala Megyei Növényegészségügyi és Talajvédelmi Szolgálat, mint talajvédelmi hatóság engedélye szükséges a következõ esetekben: – erózió elleni talajvédelmi beavatkozások, ha a talajmûvelési eljárásokkal, termesztett növények szakszerû területi elhelyezésével, a gyep-, cserje- és erdõsávok létesítésével kellõképpen nem lehetséges az erózió ellen megóvni a termõföldet, – a növények által kivont, a kilúgozás által eltávozott kálcium mennyiségének pótlására, a talaj savanyúsági viszonyainak megszüntetésére, továbbá a savanyító hatású légköri ülepedés semlegesítése céljából történõ meszezés, – szikesedés elleni talajjavítás, – homoktalajok javítása, – tereprendezés a felszín hullámosságának és az egyenetlen terepalakulatok megszüntetésének érdekében, – mélyforgatás, ha azt a talajviszonyok indokolják, – szennyvíz, szennyvíziszap és egyéb nem veszélyes hulladékok termõföldön történõ elhelyezése, – hígtrágya kijuttatása termõföldre. A vizek mezõgazdasági eredetû nitrátszennyezésének megelõzése, csökkentése érdekében a 49/2001. (IV.3.) Korm. rendelet követelményeit érvényesíteni kell, és be kell tartani a jogszabály mellékletében rögzített jó mezõgazdasági gyakorlat szabályait. Állattartó létesítményhez trágyatároló nem létesíthetõ felszíni víztõl, ivóvíznyerõhelytõl számított 100 méteren belül. Hígtrágyatároló nem létesíthetõ a 46/1999. (III.18.) Kormányrendelet szerinti vízjárta területen. Hígtrágya csak talajtani szakvéleményre alapozott talajvédelmi hatósági engedély birtokában juttatható ki mezõgazdasági területre. Az erdõrõl és az erdõ védelmérõl szóló 1996. évi LIV. törvény 69.§-a rögzíti, hogy “erdõterületet termelésbõl kivonni csak kivételes esetben és csak akkor lehet, ha az erdõterületre tervezett létesítmény elhelyezésére vagy tevékenység gyakorlására az adott térségben nem található arra alkalmas földterület”. Tehát lakó- és egyéb kivett terület kialakítása céljából belterületbe vonni és mûvelésbõl kivonni erdõterületet csak kivételes esetben, más lehetõség hiányában szabad. Belterületbe vonással együtt járó igénybevétel esetén be kell szerezni az erdészeti hatóság elõzetes elvi engedélyét, amennyiben az igénybevételre várhatóan 5 éven belül kerül sor. 12

Ugyancsak rögzíti a törvény a 21.§-ban, hogy az erdõ elsõdleges rendeltetésének megváltoztatásához az erdészeti hatóság engedélye szükséges (a települési önkormányzat jegyzõje jogosult kezdeményezni a változtatást), illetve a rendeltetés-változásból fakadó többletköltséget és kárt a kezdeményezõnek kell megtérítenie. Az erdõterületekkel kapcsolatos egyéb, általános elõírásokat is az 1996. évi LIV. törvény és a 29/1997. (IV.30.) FM rendelet rögzíti. A vizek védelme a felszíni és felszín alatti vizekre és azok készleteire terjed ki. A környezet igénybevétele – így különösen a vízviszonyokba történõ beavatkozások - esetén biztosítani kell, hogy a víz, mint tájalkotó tényezõ fennmaradjon, a vízi és víz közeli élõvilág fennmaradásához szükséges feltételek, valamint a vizek hasznosíthatóságát elõsegítõ körülmények ne romoljanak. A település felszíni szennyezõdés érzékenységi besorolása a 33/2000. (III. 17.) Korm. rendelet 2/1. számú melléklete alapján „a", azaz fokozottan érzékeny. A 9/2002.(11.22.) KÖM-KöVIM együttes rendelet szerint a felszíni vizekbe közvetlenül bevezetett országos területi kibocsátási határértékei alapján az - legszigorúbb területi kategóriába tartozik. Élõvízbe és a közcsatorna-hálózatba bocsátott szennyvíz vagy folyékony hulladék esetén a szennyezõanyag tartalomra vonatkozó határértékeket, küszöbértékeket be kell tartani. a felszíni vizek minõsége védelmének szabályairól szóló, módosított 220/2004. (VII.21.) Kormányrendelet és a vízszennyezõ anyagok kibocsátásaira vonatkozó határértékekrõl és alkalmazásuk egyes szabályairól szóló 28/2004. (XII.25.) KvVM rendelet szerint. A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvényt, melynek 28.§ (1) bekezdése szerint vízjogi engedély szükséges – jogszabályban meghatározott kivételektõl eltekintve – vízimunka elvégzéséhez, illetve vízilétesítmény megépítéséhez, átalakításához és megszüntetéséhez (létesítési engedély), továbbá annak használatba vételéhez, üzemeltetéséhez, valamint minden vízhasználathoz (üzemeltetési engedély) figyelembe kell venni. A vízjogi engedélyt a Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelõségtõl kell megkérni a 18/1996. (VI.13.) KHVM rendeletben foglaltak betartásával. A tervek engedélyezése csak a szabályozási elõírásokban rögzített, és minden esetben kötelezõen bevonandó szakhatóságok, valamint a szakterületük szerint érintett szakhatóságok és más eljárásban eljáró hatóságok pozitív állásfoglalása alapján történhet. A parti sávok és vízjárta területek igénybe vétele esetén a 46/1999. (III.18.) Korm. rendelet elõírásait be kell tartani. Valamennyi vízfolyást vízgazdálkodási területnek kell tekinteni. A vízgazdálkodási területeken csak a vízgazdálkodás létesítményei helyezhetõk el, ahol a 46/1999. (III.18.) Korm. rendelet 2.§-a értelmében a meder partélétõl számított 4-4 m távolságon belül épület nem helyezhetõ el, és ott csak gyepgazdálkodás folytatható. A befogadók védelmérõl azok kezelõje által elõírtak szerint kell gondoskodni. Mélyfekvéses területeken építési tevékenység csak a talajvíz szintek vizsgálata alapján engedélyezhetõ, mezõgazdasági tevékenység, pedig csak a földhasználók kockázatára végezhetõ. A vizek és közcélú vizilétesítményekkel kapcsolatban a 120/1999. (VIII.6.) Korm. rendelet elõírásait kell érvényesíteni. Az ivóvíz- és ásvány-gyógyvízkezelõ, -tározó mûtárgyak és szállító vezetékek védõterületeirõl és védõsávjairól a 123/1997. (VII.18.) Kormányrendelet 4. sz. melléklete rendelkezik.

13

Az egyes tevékenységek környezetet terhelõ kibocsátásainak megelõzése érdekében a környezeti elemeket terhelõ kibocsátások, valamint a környezetre ható tényezõk csökkentésére, illetõleg megszüntetésére irányuló, az elérhetõ legjobb technikán alapuló intézkedéseket az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás során állapítja meg a környezetvédelmi hatóság, mely a jelenleg is üzemelõ tevékenységek további üzemelését befolyásolhatja. Az egységes környezethasználati engedélyezési eljárások részletes szabályait a 193/2001. (X.19.) Kormányrendelet tartalmazza. A „környezetre jelentõs hatást gyakorló tevékenységek”-re környezeti hatásvizsgálatot kell készíteni a vonatkozó jogszabályok szerint, és környezetvédelmi engedélyezési eljárást kell lefolytatni. A „környezetre jelentõs hatást gyakorló tevékenységek” körét a 20/2001. (II.14.) Kormányrendelet határozza meg. A környezeti hatásvizsgálat készítésének és a környezetvédelmi engedélyezési eljárás lefolytatásának szabályait együttesen az 1995. évi LIII. törvény, illetve a 20/2001. (II.14.) Kormányrendelet tartalmazza.

A levegõminõség védelme A levegõ védelmével kapcsolatos szabályok zömét a 21/2001. (11.14.) Kormányrendelet tartalmazza. A levegõterhelést okozó forrásokra, tevékenységekre, technológiákra, létesítményekre (a továbbiakban: légszennyezõ forrás) az elérhetõ legjobb technika alapján, jogszabályban, illetõleg a környezetvédelmi hatóság egyedi eljárásának keretében kibocsátási határértéket, levegõvédelmi követelményeket kell megállapítani. A légszennyezettségi határértékekrõl a 14/2001. (V.9.) KöM-EüM-FVM együttes rendelet rendelkezik. A jogszabály 4.§ (1) bekezdésének rendelkezése szerint a rendelet 1 . 1 . számú mellékletében szereplõ légszennyezõ anyagokra - a rendelet (4) bekezdésében foglaltak kivételével - a légszennyezettség abban meghatározott egészségügyi határértékeit kell alkalmazni az ország egész területére.

A légszennyezettség egészségügyi határértékei egyes légszennyezõ anyagokra vonatkozóan Légszennyezõ anyag Veszélyességi Határérték (ug/m3) fokozat órás 24 órás éves Kén-dioxid III. 250 125 50 Nitrogén-dioxid

II.

100

85

40

Szén-monoxid Szálló por (összes)

II. III.

10.000 200

5.000* 100

3.000 50

30 napos határérték Ülepedõ por

IV.

16g/m2 * 30 nap

* 8 órás mozgó átlag A (4) bekezdés rendelkezik a jogszabály 2. számú mellékletében felsorolt légszennyezõ anyagok esetében meghatározott területre vonatkozó ökológiai határértékekrõl. A felülvizsgálat alatt álló terület jelenlegi állapotának megfelelõ, az alapállapotot jelentõ levegõminõségi helyzetének megítéléséhez a terület légszennyezettségi paramétereit az egészségügyi határértékekkel kell összevetni.

14

Esetünkben az ökológiai határértékekkel is kell számolni, tekintettel arra, hogy a vizsgált terület jellemzõi illetve paraméterei kielégítik - tekintettel a Balatoni Kiemelt Üdülõkörzet területrendezési tervének elfogadásáról és a Balatoni Területrendezési Szabályzat megállapításáról szóló 2000. évi CXII. törvényben megfogalmazottakra - a jogszabály 2. sz. melléklete II. fejezetében meghatározott eseteket. A levegõ védelmérõl szóló jogszabály szerint az ökológiailag sérülékeny területek légszennyezettsége szempontjából a következõ területeket kell figyelembe venni: Összefüggõen legalább 500 ha nagyságú [E] • erdõk, kivéve a védelmi célokat szolgáló erdõk, • történelmi borvidékek szõlõterületei Összefüggõen legalább 100 ha nagyságú [T] • természetvédelmi területek (nemzeti park, tájvédelmi körzet, természetvédelmi területek), • üzemelõ felszín alatti ivóvízbázis, külön jogszabályban megállapított hidrogeológiai „B" védõterülete. Mérethatár nélküli területek [T] • mezõ-, kert- és erdõgazdasági kutatóterületek, • arborétumok, botanikus kertek, parkok, génbankok területei.

A légszennyezettség ökológiai határértékei

A.) Koncentrációk Légszennyezõ Érzékenységi anyag kategória [CAS szám]

Éves Megjegyzés határértékek [ug/ m3]

Kén-dioxid [7446-09-5]

E

20"

T

20"

Nitrogén-oxidok (mint NO2)

E

30

T EésT

30 8

Ammónia [7664-41-7]

1)

betartandó a téli félév (X-lll. hó) féléves átlagában is

15

B) Megengedett ülepedések Légszennyezõ anyag Érzékenységi [CAS szám] kategória

Határérték

Mértékegység

Nitrogén-oxidok (mint N)

E T

15 25

kg/ha * év kg/ha * év

Kén-oxidok (mint S)

E

24

kg/ha * év

T

40

kg/ha * év

E és T

140

kg/ha * év

Aeroszolok Ca [7440-70-2] Mg [7439-95-4]

175

Pb [7439-92-1]

2,5

Cu [7440-50-8]

2,5

Zn [7440-66-6]

10

Cd [7440-43-9]

0,05

Összes sav

E T

2800 4000

mol/ha x év mol/ha x év

Az ökológiai határértékeket - tekintettel a 2000. évi CXII. törvény 15.§ a) pontjára - a település egész területén kell alkalmazni. Egyes tevékenységek és berendezések illékony szerves vegyület kibocsátásainak korlátozásáról illetve az oldószer-felhasználás küszöbértékeirõl, valamint kibocsátási határértékeirõl külön jogszabály rendelkezik a 10/2001. (IV. 19.) KöM rendelettel. A nagyobb hõteljesítményû (140 kW th és ennél nagyobb, de 50 MWth-nál kisebb névleges bemenõ teljesítményû) tüzelõberendezések légszennyezõanyagainak technológiai kibocsátási határértékeirõl a 23/2001. (XI. 13.) KöM rendelet tartalmaz elõírásokat. A fûtõmû, erõmû nagyságrendû teljesítményekre (50 MWth felett) külön jogszabályok rendelkeznek. Szentgyörgyvár levegõminõségét fekvése, éghajlati viszonyai és az emberi tevékenység együtt határozzák meg. A település környezeti levegõállapotát a fûtési idényen kívüli idõszakban elsõsorban a gépjármû közlekedés és az azzal járó porterhelés, szennyezõanyag kibocsátás befolyásolja fokozottan. Elõnyös a Keszthelyi-hegység kiterjedt erdõségeinek közelsége, illetve a portalanított utak, zöldfelületek nagy aránya. A légszennyezõanyag-kibocsátás a szezonálisan jelentõs közlekedésen kívül, a lakossági fûtésbõl, valamint az avar és kerti hulladékok égetésébõl adódik. A forgalomból származó légszennyezõ anyagok a forgalommal arányosan képzõdnek, A településen áthaladó 76. számú fõút jelentõs gépjármû forgalmat bonyolít le egész évben, így a közlekedési eredetû légszennyezés fõként az itteni kibocsátásokból adódik. A gázfûtésre való átállást követõen a lakossági fûtésbõl származó légszennyezés mértéke erõsen lecsökkent és töredéke a közlekedési emissziónak. Levegõtisztaság-védelmi szempontból a települést „a légszennyezettségi agglomerációk és zónák kijelölésérõl” szóló 4/2002. (X.7.) KvVM rendelet a 10. zónába sorolja. 16

Szentgyörgyvár közigazgatási területén levegõtisztaság-védelmi szempontból jelenleg a 10. zónatartományúnál (igen jó minõségû kategória) szennyezettebb terület nincs. Szentgyörgyvár község közigazgatási területén imissziós mérõpont nem található, így nem állnak rendelkezésre közvetlen mérési adatok a település környezeti levegõjének általános minõségérõl. A település levegõminõségi állapota helyi állandó mérõmûszer hiányában a földrajzilag közel elhelyezkedõ és a Balaton parton betöltött hasonló szerepû Keszthely település levegõminõségével jellemezhetõ, amely mintegy 5 km-re található a településtõl. Itt a környezeti levegõminõséget az Országos Imissziómérõ Hálózat (RIV) mûszerei vizsgálják, és ennek keretében SO2, NO2 és ülepedõ por kerül regisztrálásra. A szennyezõ anyagok levegõben való viselkedésének sajátosságai miatt, azonban az ottani adatok hozzávetõleges támpontot adnak csupán a települést illetõen. A RIV 1994-2001. évi adatai (forrás: Egészségtudomány 1995-2001. évi számai) szerint a kéndioxid vonatkozásában nem tapasztalható számottevõ változás a település levegõminõségi állapotában, a nitrogén-dioxid esetében minimális javulás, az ülepedõ por esetében viszont az elmúlt két és fél évben koncentrációnövekedés figyelhetõ meg. A 2001. július 01-jén hatályba lépett új légszennyezettségi határértékek révén a kén-dioxid esetében kedvezõtlenebbé, a nitrogén-dioxid esetében változatlan, az ülepedõ por esetében viszont kedvezõbbé vált Keszthely környezeti levegõminõségének megítélése. A területi kategóriába sorolás bár megszûnt és az egységesen bevezetett egészségügyi határértékek némileg enyhébbek a korábbi „kiemelten védett" kategória határértékeihez képest, azonban Keszthely esetében az ökológiai határértékeket kell alkalmazni, mely az SO2 esetében alacsonyabb, az NO 2 esetében megegyezik a korábbi „kiemelten védett" kategória határértékével. Az ülepedõ por esetében ökológiai határérték nem került megállapításra, és az új egységes egészségügyi határérték magasabb a korábban alkalmazottnál. A 2001. július 01-ét megelõzõ (régi) és az azt követõ határértékek (új) szerinti levegõminõségi értékelés adatait a következõ táblázatban foglaltuk össze.

17

Levegõminõségi értékelés paraméterei: Kén-dioxid régi

új

Nitrogén-dioxid

Ülepedõ por

regi

régi

új

új

Fûtési 6,0-14,1 félév féléves átlagértékek az éves határérték %-ában

9,0-21,2 12,5-55,8 12,5-55,8 41,5-93,4 31,1-70,1

legmagasabb 98%-os 17,0 gyakoriság a 24 órás illetve 30 napos határérték %-ában Nem 5,5-18,6 féléves átlagértékek az fûtési félév éves határérték %-ában

-*

legmagasabb 98%-os 45,6 gyakoriság a 24 órás illetve 30 napos határérték %-ában

87.3

-*

410,0

341,3

8,3-27,9 10,0-29,3 10,0-29,3 58,1-111,2 43,6-83,4

-*

47,1

-*

455,0

307,5

* 24 órás ökológiai határérték hiányában nem alkalmazható A légszennyezõ anyagok közül a kén-dioxid féléves átlagértékei még a minimálisan szennyezettebb nem fûtési félévekben is alacsonyak, maximum az éves határérték 27,9 %-át érik el, a fûtési félévekben, pedig a határérték 21,2 %-át. Az 1996-97-es évet kivéve, stagnáló koncentrációk tapasztalhatók. A nitrogén-dioxid esetében mind az átlagértékek magasabb terhelést mutatnak. A szennyezettebb fûtési félévek legmagasabb átlagértéke az éves határérték 50 %-a felett található, a nem fûtési félévekben harmada. A vizsgált idõszakban az értékek az 1998/99. év magasabb átlagától és az 1999/2000. év átlag alatti féléves koncentrációjától eltekintve jelentõs változást nem mutatnak. Az ülepedõ por vonatkozásában a nyári idõszakok a szennyezettebbek Keszthely térségében. A féléves átlagérték a határértéket megközelíti, és a fûtési idõszakban is eléri annak 70 %-át. A legmagasabb 98 %-os gyakorisági értékek mindkét félévben igen magasak, a határérték 3-3,5 szeresei. A legmagasabb érték - a határérték 341, 25 %-a - 1998/99-ban került regisztrálásra, és egy félévet kivéve valamennyi esetben határérték feletti. Szentgyörgyvár a porszennyezettség éves szinten minimálisnak mondható, valamint száraz idõszakokban még erdõszéli utak és a deflációs-eróziós erdei utak találkozásánál, felhagyott murvafejtõk szomszédságában. Megszüntetése a települési és erdészeti (ökológiai) növényalkalmazási elvek betartásával késõbb mérsékelhetõ.

Összességében megállapítható, hogy a település levegõminõségi állapota a kén-dioxid vonatkozásában kedvezõnek tekinthetõ, nitrogén-dioxid esetében elfogadhatónak, azonban az ülepedõ por-terhelés emelkedettnek ítélhetõ, különös tekintettel arra, hogy az elmúlt két és fél évben a korábbi csökkenõ értékekkel szemben ismét a szennyezettség kisebb növekedésének vagyunk tanúi.

18

Légszennyezõ források kibocsátása A település levegõjét szennyezõ kibocsátások, elsõsorban a közlekedésbõl, valamint a fûtésbõl és égetésbõl származnak. Ezek közül a fûtésbõl eredõ szennyezés helyhez köthetõ, az esetleges égetésekbõl eredõ többé-kevésbé helyhez kötött, a közlekedésbõl eredõ inkább diffúz jellegû, szezonálisan igen jelentõs terhelés. Helyhez kötött légszennyezõ források Gazdasági tevékenység A településen nem tapasztalható légszennyezõanyag-kibocsátás.

az

ipari

tevékenységbõl

származó

jelentõsebb

A valamikori hegyközség közigazgatási határain belül néhány helyen még megtalálhatók az állattartás nyomai, nem mondható jelentõsnek és sehol nem haladja meg az önellátás szintjét (néhány fennmaradt baromfiudvar, idõszakosan üdülési szezonon kívüli sertéshízlalás, lótartás). A sportolási igényeket kielégítõ lótartás engedélyezése is korlátozott, azonban a lovas iskolák (tanyák) környezetének beépítése konfliktust okozhat. Az üdülõ- és lakóterületeken található éttermek, vendéglõk, légszennyezõanyag-terhelése érdemel említést. Az építési engedélyezés elõállítása és a mûködési engedélyezés során kiemelt figyelmet kell fordítani a konyhai elszívó berendezések elhelyezésére, tájolására, a hulladéktárolók OTÉK-ban foglalt követelményei teljesítésére. A követelmények következetes betartásával, betartatásával elkerülhetõk a légszennyezõanyag-terhelésre, bûzterhelésre vonatkozó panaszok. Jelenleg nem ismert jelentõsebb légszennyezést okozó beruházás megvalósítására vonatkozó terv, azonban a szabályozási elõírásokban rögzítjük, hogy a 21/2001. (11.14.) Korm. rendelet 7.§-a szerint a rendelet 2. sz. mellékletében felsorolt új tevékenységek esetén védelmi övezetet kell kialakítani. A védelmi övezetben állandó emberi tartózkodásra szolgáló épület, valamint idõszakos vagy átmeneti emberi tartózkodásra szolgáló létesítmény (így különösen oktatási, egészségügyi, üdülési célt szolgáló létesítmény), levegõterhelésre érzékeny, élelmezési célt szolgáló növényi kultúra nem telepíthetõ. A védelmi övezet kialakításával kapcsolatos költségek viselése a légszennyezõt terhelik. A meglévõ telephelyen tervezett új vagy felújításra kerülõ forrás esetében - a 21/2001. (II.14.) Korm. rendelet 6.§ (4) bekezdése szerint - a környezetvédelmi hatóság egyedi eljárásban, a közegészségügyi hatóság és a települési önkormányzat jegyzõjének szakhatósági állásfoglalása alapján a jogszabály mellékletében megfogalmazott védelmi övezet nagyságértékénél kisebb értéket is engedélyezhet. Javasoljuk, hogy a szükség esetén lehatárolandó védõtávolság megállapítása során -állattartó létesítmény esetén - az állategészségügyi feltételek érvényre juttatása érdekében az illetékes megyei Állategészségügyi és Élelmiszerellenõrzõ Állomás szakhatósági állásfoglalását is igényeljék. A környezetre jelentõs mértékben hatást gyakorló tevékenységek megkezdése elõtt környezeti hatásvizsgálatot kell végezni a 20/2001. (11.14.) Korm. rendelet követelményei szerint. A környezeti hatásvizsgálat végzésére, illetve környezetvédelmi engedélyezési eljárásra kötelezett tevékenységek körét a hivatkozott jogszabály 1. számú melléklete tartalmazza.

19

Az egyes - a 314/2005.(XII.25.) Kormányrendeletben megjelölt - tevékenységek környezetet terhelõ kibocsátásainak megelõzése érdekében, a környezeti elemeket terhelõ kibocsátások, valamint a környezetre ható tényezõk csökkentésére, illetõleg megszüntetésére irányuló, az elérhetõ legjobb technikán alapuló intézkedéseket az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás során állapítja meg a környezetvédelmi hatóság. Egyedi és lakossági fûtések A helyhez kötött (pontszerû) emissziók a lakossági fûtésbõl származnak. Szentgyörgyvár levegõjét idõszakosan (a téli hónapokban) a családi házak fûtésbõl eredõ gázok jelentõsen terhelik. A közelmúltban megvalósult vezetékes gázellátás azonban sokat javított a levegõ tisztaságán. A földgáztüzelés mellett, igen jelentõs maradt a szilárd (szén, fa) tüzelõanyag felhasználás és kismértékben a tüzelõolaj égetése is. A konténeres és a gázpalackos földgáz, illetve propán-bután gáz felhasználás elhanyagolható. A pontforrásokon keresztül kibocsátott szennyezõanyagok mennyiségét meghatározó emisszió mérések ez idáig nem történtek, de nem is jelentõs. A nyári szezon (június, július, augusztus) alatti fûtés gyakorlatilag elhanyagolható. A fõzéshez és a melegvíz ellátáshoz szükséges energia egy részét villamos energia, másik részét földgáztüzelés, a szilárd anyagok égetése és a tüzelõolaj felhasználása biztosítja. A nyári szezonban felhasznált tüzelõanyagok mennyisége az egész évi felhasználás kb. 5 %-a. A különbözõ légszennyezõ forrásokat összegezve a kén-dioxid, a korom és a szilárd (nem toxikus) por kibocsátás elsõsorban a lakosság fûtésébõl származik. Ezeknél a légszennyezõ anyagoknál az emisszió lényegesen csökkent, pl. az utóbbi 5 évben, mert a szén, a fa és a tüzelõolaj visszaszorult a földgáz használat növekedésével. Ennek „környezetvédelmi ára”, hogy a lakosság hõenergia igényének biztosítása során a nitrogén-oxidok kibocsátása kismértékben nõtt. A szén-monoxid koncentrációt elsõdlegesen a közlekedés határozza meg: éves átlagban a közlekedés okozta fajlagos, 1 hónapra vonatkoztatott kibocsátás (249.173,3 kg/hónap) sokszorosa a fûtési emissziónak (1.468,7 kg/hónap) a térségben. Ez az arány a nyári szezonban még nagyobb. A földgáz tüzelés további elterjedése és a szilárd tüzelõanyagok döntõ többségét kitevõ fa- és széntüzelés csökkentése, a szén-monoxid kibocsátás további csökkenését okozza majd. A nitrogén-oxidok kibocsátásának döntõ többségét a közlekedés okozza, a földgáz tüzelés részarányának növekedésével pedig szintén a NOx emisszió fog nõni. A földgáz árának várható növekedése kettõs hatású:

Egyrészt nem ösztönzi a további felhasználást azokon a részeken, ahol még nem teljes körû a gázellátás. Itt a szén-monoxid, korom, és por kibocsátás sem fog a jövõben csökkenni. Másrészt a meglévõ földgáztüzelésû berendezéseknek a korszerûbb, nagyobb hatásfokú, kisebb légszennyezõanyag kibocsátású típusúakra történõ cseréjét fogja elõidézni. Ezzel tovább nõ a szén-monoxid kibocsátás csökkenése és a nitrogén-oxidok kibocsátása sem fog növekedni jelentõs mértékben.

20

Az egyedi és lakossági fûtések energiahordozó felhasználásából keletkezõ emissziók a szén-, olaj- és gáztüzelésbõl származó átlagos légszennyezõanyag kibocsátások összehasonlításával jellemezhetõk. Kén-dioxid kibocsátás A szilárd tüzelõanyagok, szénfajták éghetõ kéntartalma 0,7...6,0% között változik, így a primer energiahordozók közül a legkedvezõtlenebbek az emissziós paraméterei. A tüzelõ- és fûtõolajok maximális kéntartalma 0,5...2,0% között mozog, míg a földgáz és propán-bután gáz összes kéntartalma legfeljebb 100 mg/m3 lehet. A tüzelõolaj fûtés kén-dioxid emissziója mérsékeltnek, míg a gáztüzelésé elenyészõnek tekinthetõ. (Az égés során 1 kg kénbõl 2 kg kén-dioxid keletkezik.) Szén-monoxid kibocsátás A szén-monoxid képzõdése a tüzelési módtól és a hõ termelõ berendezés kialakításától függ. A szén-monoxid égéstermékben való jelenléte általában az égés tökéletlenségére utal. Az alacsony mûszaki színvonalú berendezések esetén számolhatunk jelentõsebb mértékû kibocsátással, mely javarészt a széntüzelésnél fordul elõ. A gáz- és olajtüzelésû berendezések esetén az égéstermék szén-monoxid tartalma hígítatlan száraz égéstermékre vonatkoztatva nem lehet több 0,1 tf%nál, mely koncentráció megfelelõ beállítás esetén nem lép fel. A fajlagos emisszió érték mindkét energiahordozónál max. 1,5 x 10-3 kg/h, kW. Nitrogén-oxidok kibocsátása Az égéstermékben jelenlévõ nitrogén származékok (NOX, NO, NO2, stb.) jelentõs része magas hõmérsékleten (1500 °C felett) az égési levegõ nitrogénjébõl és oxigénbõl keletkeznek. A gázés olajtüzelés fajlagos emisszió értéke max. 3 * 10-4 kg/h, kW. A széntüzelés fajlagos nitrogénoxid légszennyezõanyag keletkezése ennél kevesebb. Szilárdanyag kibocsátás Az égéstermék káros szilárd szennyezõanyaga a korom és a pernye. Legkedvezõbb kibocsátást gáztüzelés esetén tapasztalhatunk. A fajlagos emisszió értéke max. 1,5 x 10-6 kg/h, kW. A tüzelõolajok hamutartalma maximum 0,1 %. Ennek a mennyiségnek csupán egy része emittálódik. A fûtõfelületen a por teljes mennyiségének 1/3...2/3 része lerakódik, mely rontja a tüzelés hatásfokát. Széntüzelés esetén az égéstermékben lévõ káros szennyezõanyag mennyisége függ a hõ termelõ berendezés kialakításától és az energiahordozó hamutartalmától.

Általánosságban elmondható, hogy a szilárdanyag emisszió mértéke a rostély típustól és légtechnikától függõen (0,05...0,2) x Ghamu (keletkezõ hamu mennyisége) összefüggéssel jellemezhetõ. A fajlagos értékek alapján a távfûtés alkalmazása mellett szorgalmazni lehet a gázellátó rendszerre való rácsatlakozást. Egyéb légszennyezõ források Szezonális gond még a hulladék szabálytalan égetése is. Leginkább tavasszal a metszési idõben a keletkezõ növényi nyesedék (fák, bokrok, szõlõ venyigéje) okoz így gondot, de a helyi komposzttelep és a komposztálás népszerûsítése jelentõs elõrelépést jelent néhány éve.

21

Közlekedési eredetû légszennyezõanyag-kibocsátás A közlekedési eredetû légszennyezés a településen átvezetõ közlekedési utak térségében - különösen a 76. sz. közlekedési út - meghatározó. Jelenleg nem tapasztalható a közlekedési eredetû légszennyezõ anyagok kritikus, jelentõsebb zavaró hatása, azonban a forgalom növekedése indokolja a település közlekedési útjainak fejlesztését, korszerûsítését. Porterhelésre számíthatunk ezen kívül még a mezõgazdasági munkák idején, amikor a talajmunkák során jelentõs mennyiségû por kerül a levegõbe, valamint megnövekszik a tehergépjármû forgalom. A mezõgazdasági területek körül létesített mezõvédõ erdõsávok, illetve egyéb, védelmi funkciót betöltõ növénysávok sok helyen eltûntek, illetve hiányosak, ezek pótlása szükséges. Az elmúlt években a gépjármûvek légszennyezõanyag kibocsátása a közlekedéssel összefüggõ mûszaki, környezetvédelmi szabályozás következtében a térségben, jelentõs mértékben csökkent. A közlekedés levegõszennyezése szempontjából fontos üzemanyagok minõsége látványosan javult, megszûnt az ólom tartalmú adalékanyagok használata, valamint bevezették a nehéz tehergépkocsik hétvégi forgalomkorlátozását. A gépjármûvek által kibocsátott szennyezõk részben a tökéletlen égés eredményei (szénmonoxid, szénhidrogének, korom), részben az üzemanyagban szennyezésként található anyagok égéstermékei (kén-dioxid, nitrogén oxidok) egy része. Ez utóbbiak az égési levegõ nitrogénjébõl is keletkeznek. A gáznemû komponensek mellett nem lehet elhanyagolni az úttesten lerakódott por hatását. A gépjármû motorokból és a gumiabroncsok kopásából származó szilárd szennyezõanyagok és a hozzájuk kötõdõ policiklikus aromás szénhidrogének egy része az úttest szélétõl számított kb. 10 méter széles sávban kiülepedik a talajra, a növényzetre és a tereptárgyakra. Ezek jellemzõ szemcseátmérõje 60 µm-nél kisebb. Jelentõs az 1 µm-nél kisebb frakció is, amely az utaktól jóval távolabbra is eljuthat. A gáz halmazállapotú légszennyezõ anyagok az úttengelytõl számított több száz méterre is mérhetõk, a meteorológiai és domborzati viszonyoktól függõen változó koncentrációban. A szén-monoxid koncentrációt elsõdlegesen a közlekedés határozza meg: éves átlagban a közlekedés okozta fajlagos, 1 hónapra vonatkoztatott kibocsátás sokszorosa a fûtési emissziónak. Ez az arány a nyári szezonban még nagyobb. A földgáz tüzelés további elterjedése és a szilárd tüzelõanyagok döntõ többségét kitevõ fa és széntüzelés csökkenése a szén-monoxid kibocsátás további csökkenését okozza. A nitrogén-oxidok kibocsátásának döntõ többségét a közlekedés okozza, ugyanakkor a földgáz tüzelés részarányának növekedésével a NO x emisszió nõ. Elkerülõ és tehermentesítõ utak építésével a kibocsátások nõnek, mert nagyobb lesz a forgalmi teljesítmény, de a települések központjaiban, ahol a lakosság él, a szennyezettség csökken.Egyéb tevékenység A településen jelenleg nem folytatnak jelentõs levegõterhelõ hatású tevékenységeket. Az állattartásból származó bûzterhelés jelenthet idõszakosan problémát. A vonatkozó új jogszabályok betartásával elsõsorban a 49/2001.(IV. 3.) Kormányrendelet Jó mezõgazdasági gyakorlat" szabályairól szóló elõírások] hosszú távon elkerülhetõk a bûzpanaszok.

22

Az állattartásból származó konfliktusok elkerülése érdekében a rendezési terv elfogadásával egyidõben szükséges a települések állattartási rendeletének korszerûsítése a települések teljes közigazgatási területét figyelembe véve. Az állattartási rendelet átdolgozása során rögzíteni kell a lakossági gazdálkodási, kedvtelési célú és üzemszerû, valamint a nagyszámú [193/2001. (X.19.) Korm.rendelet 1. sz. melléklet 11. pontja, 21/2001. (11.14.) Korm. rendelet 2. sz. melléklet 7.2. pontja és az új beruházások és jelentõs módosulások esetén 20/2001. (11.14.) Korm. rendelet 1. sz. melléklet „A" fejezet 1. és 2. pontja, valamint a „B" fejezet 6. pontja] állattartására vonatkozó szabályokat, mely magában foglalja - az OTÉK-ban foglaltak szerint - az építmények, létesítmények közötti legkisebb távolságokat és a tartástechnológiára vonatkozó elõírásokat is. A meglévõ állattartó telepeken a vizsgálat idõpontjáig tudomásunk szerint levegõvédelmi övezet kijelölésére nem került sor, így erre a telephelyek esetleges fejlesztésekor, vagy az állatlétszámtól és a tartástechnológiától függõen a felülvizsgálat során lesz lehetõsége a környezetvédelmi hatóságnak. A meglévõ telephelyen tervezett új vagy felújításra kerülõ forrás esetében - a 21/2001. (11.14.) Korm. rendelet 6.§ (4) bekezdése szerint - a környezetvédelmi hatóság egyedi eljárásban, a közegészségügyi hatóság és a települési önkormányzat jegyzõjének szakhatósági állásfoglalása alapján a jogszabály mellékletében megfogalmazott legalább 500, legfeljebb 1.000 m védelmi övezet nagyságértéknél kisebb értéket is engedélyezhet. Javasoljuk, hogy a szükség esetén lehatárolandó védõtávolság megállapítása során az állategészségügyi feltételek érvényre juttatása érdekében a Zala Megyei Állategészségügyi és Élelmiszerellenõrzõ Állomás szakhatósági állásfoglalását is igényeljék. Jelenleg nem ismert jelentõsebb légszennyezést okozó beruházás megvalósítására vonatkozó terv, azonban a szabályozási elõírásokban rögzítjük, hogy a 21/2001. (11.14.) Korm. rendelet 6.§-a szerint a rendelet 2. sz. mellékletében felsorolt új tevékenységek esetén védelmi övezetet kell kialakítani. A védelmi övezetben állandó emberi tartózkodásra szolgáló épület, valamint idõszakos vagy átmeneti emberi tartózkodásra szolgáló létesítmény (így különösen oktatási, egészségügyi, üdülési célt szolgáló létesítmény), levegõterhelésre érzékeny, élelmezési célt szolgáló növényi kultúra nem telepíthetõ. A védelmi övezet kialakításával kapcsolatos költségek viselése a légszennyezõt terhelik. A környezetre jelentõs mértékben hatást gyakorié tevékenységek megkezdése elõtt környezeti hatásvizsgálatot kell végezni a 20/2001. (11.14.) Korm. rendelet követelményei szerint. A környezeti hatásvizsgálat végzésére, illetve környezetvédelmi engedélyezési eljárásra kötelezett tevékenységek körét a hivatkozott jogszabály 1. számú melléklete tartalmazza. Az egyes - a 193/2001. (X.19.) Kormányrendeletben megjelölt - tevékenységek környezetet terhelõ kibocsátásainak megelõzése érdekében, a környezeti elemeket terhelõ kibocsátások, valamint a környezetre ható tényezõk csökkentésére, illetõleg megszüntetésére irányuló, az elérhetõ legjobb technikán alapuló intézkedéseket az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás során állapítja meg a környezetvédelmi hatóság.

23

Hulladékgazdálkodás Települési szilárd hulladékok A települési szilárd hulladékok kezelésével kapcsolatban a 213/2001.(XI.14.) Kormányrendelet a települési hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeirõl, a 22/2001.(X.10.) KöM rendelet a hulladéklerakás, valamint a hulladéklerakók lezárásának és utógondozásának szabályairól és egyes feltételeirõl és az 5/2002.(X.29.) KvVM rendelet a települési szilárd hulladék kezelésére szolgáló egyes létesítmények kialakításának és üzemeltetésének részletes szabályairól tartalmaz alapvetõ iránymutatásokat. Az ingatlantulajdonos az ingatlanán keletkezõ települési szilárd hulladékot a környezet szennyezését megelõzõ módon köteles gyûjteni. A települési hulladék gyûjtése és tárolása csak megfelelõ gyûjtõedényben történhet. A települési szilárd hulladék szállítását zárt konténerben vagy a kiporzást és kiszóródást megakadályozó ideiglenes takarású konténerben vagy e feltételeket biztosító célgéppel, szállítójármûvel, környezetszennyezést kizáró módon kell végezni. A hulladéklerakó üzemeltetõjének ellenõrzési és megfigyelési programot kell vezetnie. A hulladékgyûjtõ udvar és a gyûjtõsziget a közszolgáltatás részeként üzemeltethetõ.

Települési folyékony hulladékok és iszapok A települési folyékony hulladékok kezelésével kapcsolatban a 213/2001.(XI.14.) Kormányrendelet a települési hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeirõl és az 50(2001.(IV.3.) Kormányrendelet a szennyvizek és szennyvíziszapok mezõgazdasági felhasználásának és kezelésének szabályairól tartalmaz alapvetõ iránymutatásokat. Az ingatlantulajdonos az ingatlanán keletkezõ települési folyékony hulladékot mûszakilag megfelelõ (zárt) tartályban köteles gyûjteni, azt a begyûjtésre jogosult hulladékkezelõnek átadni. Az illetékes vízügyi hatóság határozza meg, hogy a települési folyékony hulladék elhelyezésére melyik szennyvíztisztító telep vehetõ igénybe.

Az 1774/2002.EK rendelet a nem emberi fogyasztásra szánt hulladékokat érintõ egészségügyi szabályokról – hatályon kívül helyezte a 71/2003.(VI.27.) FVM rendeletet – meghatározza az állati hulladékok osztályba sorolását, kezelésük, begyûjtésük, szállításuk és ártalmatlanításuk szabályait. Szentgyörgyvár településen keletkezõ szilárd kommunális hulladék gyûjtése és szervezett elszállítása gyakorlatilag megoldott. Az illegális hulladéklerakás csak pontszerûen jellemzõ, a település határában. A településen keletkezõ kommunális hulladékot a Saubermacher Kft. gyûjti össze és hetente egyszer szállítja el és a tulajdonában lévõ, megfelelõ védelemmel ellátott hulladéklerakóba szállítja (Marcali). A hulladékgyûjtésbe bevont ingatlanok száma 151, a településen 120 l-es edényzetet használnak. Nagyipari tevékenység a község területén nem folyik, az állattartó telepen a helyben elpusztult, nagyobb mennyiségû tetemet az ATEV bókaházi égetõjében megsemmisíthetõ. 24

A települési folyékony hulladékkezelõ telep A településen folyékony hulladékkezelõ telep Talajerõgazdálkodasi Vállalat végzi a szállítást.

nem

mûködik,

a

térségben

Pápai

A települési folyékony hulladékokat közszolgáltatás keretében begyûjtõ-szállító szervezet: Azokat a lakosságnál hulladékká vált folyadékokat, amelyeket nem vezetnek el, és nem bocsátanak ki szennyvízelvezetõ hálózaton ill. szennyvíztisztító telepen keresztül, folyékony hulladéknak kell tekintetni. A hulladékgazdálkodási törvény elõírja, hogy az önkormányzat köteles közszolgáltatást biztosítani a közszolgáltatók helyi rendeletben megnevezni. Az önkormányzat felelõssége a kiválasztás során vizsgálni azt, hogy a szükséges engedélyekkel rendelkezik-e a szolgáltató. Az ingatlantulajdonos felelõsség az ingatlan terültén keletkezõ szennyvíz tárolására szolgáló létesítmények elõírás szerinti megvalósítása.

A kevert települési szilárd hulladék összetétele Hulladék megnevezése Szentgyörgyvár Mennyiség (t/év) Kevert települési szilárd hulladék 70 Papír (~18%) 12,6 Mûanyag (~12%) 8,4 Fém (~4%) 2,8 Textil (~4%) 2,8 Gumi (~1%) 0,7 Üveg (~3%) 2,1 Szerves (~35%) 24,5 Egyéb (~23%) 16,1 Az érintett településen az elõbbiekben ismertetett közszolgáltatást ellátó, cégen kívül veszélyes hulladék begyûjtéssel és kezeléssel foglalkozó hulladék begyûjtéssel, hasznosítással és ártalmatlanítással más cég nem foglalkozik.

A hulladékgazdálkodással szemben támasztott követelmények A hulladék gyûjtésével, ártalmatlanítá s á v a l kapcsolatos tevékenységet a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény alapján kell szervezni és végezni. A hulladék “termelõ” köteles gondoskodni a hulladékok elõírásszerû gyûjtésérõl, tárolásáról, a területrõl történõ kiszállításáról, valamint ártalmatlanításáról, melynek elsõdleges célja, hogy megakadályozza a hulladék talajba, felszíni és felszín alatti vízbe és levegõbe jutását. A településen a környezet veszélyeztetésének minimalizálása érdekében kizárólag hulladékszegény technológiák telepítését szabad engedélyezni úgy, hogy a keletkezõ hulladékok hasznosítására, ártalmatlanítására rendelkezésre álljon engedéllyel és kapacitással bíró szolgáltató szervezet. A településen keletkezett lakossági hulladék összetétele rendkívül inhomogén, nagy szervesanyag-tartalmú háztartási hulladék mellett tartalmaz még vegyes kerti és veszélyes hulladékot (növény védõszeres göngyöleg, lejárt szavatosságú gyógyszer, használt elem, stb.) is, ezért elhelyezését rendkívüli gondossággal kell megoldani. A hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény alapján az önkormányzat hulladékgazdálkodási feladatainak ellátása során gondoskodni kell a hulladéklerakók 25

felülvizsgálatáról és továbbüzemeltetésük lehetõségeinek feltárásáról, a hasznosítható hulladékok szelektív gyûjtésének megteremtésérõl, a biológiailag lebomló szerves anyag tartalom csökkentésérõl (komposztáló telep létesítése). Meg kell teremteni a hulladékok átvételére egész évben alkalmas gyûjtõpontok és hulladékudvarok kialakításának lehetõségét, a bontási hulladékok válogatását, értékesítését, a megmaradó anyagok esetleges lerakását biztosító telep létesítését. A 2000. évi XLIII. törvény szerint el kellett készíteni a település komplex hulladékgazdálkodási tervét. A települési szilárd hulladékok kezelésére szolgáló egyes létesítmények kialakításának és üzemeltetésének részletes mûszaki szabályairól szóló 5/2002. (X.29.) KvVM rendelet elvárásai teljesülésével a települési környezet környezetterhelése minimalizálható. A jelenlegi hulladékkezelõ és –lerakó környezetterhelése megszûnik. A köztisztasággal összefüggõ, a rendezési tervvel egy idõben meghozandó rendeletben kell meghatározni a közterületen kijelölendõ hulladékgyûjtõ pontok helyét. A hulladékkezelési közszolgáltató kiválasztásáról és a közszolgáltatási szerzõdésrõl a 241/2000. (XII.23.) Korm. rendelet, a települési hulladékkezelési közszolgáltatási díj megállapításának részletes szakmai szabályairól a 242/2000. (XII.23.) Korm. rendelet rendelkezik. A települési hulladékokkal kapcsolatos tevékenységek feltételeit a 213/2001. (XI.14.) Korm. rendelet szabályozza. A hulladékok jegyzékét a többször módosított 16/2001. (VII.18.) KöM rendelet tartalmazza. A hulladékok közül megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a veszélyes hulladékokra. A veszélyes hulladékok gyûjtésére, kezelésére, tárolására és ártalmatlanítására a 98/2001. (VI.15.) Kormányrendelet elõírásai vonatkoznak. A veszélyes hulladék termelõ köteles gondoskodni a hulladékok elõírásszerû kezelésérõl, melynek elsõdleges célja, hogy megakadályozza a hulladék talajba, felszíni- és felszín alatti vízbe és levegõbe jutását. A hulladékok egyik speciális fajtája az állattenyésztés során keletkezõ állati tetem, hulladék. A tetemek elhelyezése történhet dögkútban, illetve ártalmatlanításra elszállíthatják a fehérje-feldolgozó üzembe. Az állati tetemek elhelyezésére az Országos Hulladékgazdálkodási Tervrõl szóló 110/2002. (XII.12.) OGY határozat, valamint a 71/2003. (VI.27.) FVM rendelet értelmében 2005. december 31-e után nem történhet dögkútban, dögtéren. A dögkút hiánya miatt a fehérje-feldolgozó üzembe való szállítás a megnyugtató hosszú távú megoldás. Javasolható az önkormányzatnak a fehérje-feldolgozó szervezet gyûjtõkonténerének elhelyezése a lakosság számára, melynek szabályait az állati hulladékok kezelésének szabályairól szóló 71/2003. (VI.27.) FVM rendelet rögzíti.

Zaj- és rezgés elleni védelem Szentgyörgyvár esetében azonban átmenõ forgalom jelentõs. A közúti zajszinteket jelentõs mértékben befolyásolja a nehézgépjármûvek aránya. A személygépkocsik zaja 80-82 dB, míg a tehergépkocsiké és autóbuszoké 85-88 dB. A településen zajt okozó ipari tevékenységet nem folytatnak, zajos idegenforgalmi egység nem üzemel, tehát a zajterhelés jelenleg igen alacsonynak mondható. A jelenleg érvényes zaj lés rezgés elleni védelemmel kapcsolatos jogszabályok: A 284/2007.Kormány rendelet a zaj- és rezgésvédelemrõl, Közúti közlekedés hatása 26

A közlekedésbõl származó zajkibocsátás megengedett értékeit a 27/2008. (XII.3..) KvVM-EüM együttes rendelet melléklete tartalmazza, melynek alapján: • gyûjtõ-, összekötõ-, és bekötõút, vasúti mellékvonal környezetében falusias, kertvárosias és kisvárosias lakóterületen, illetve I. és II. rendû fõút, vasúti fõvonal környezetében: LTH nappal = 60 dB LTH éjjel = 50 dB A fentiekben leírt határértékek új út létesítésekor, vagy a forgalmi viszonyok tartós megváltozását eredményezõ felújításakor, vagy a meglévõ út melletti új tervezésû, vagy megváltozott övezeti besorolású területeken érvényesek, meglévõ út és területi funkció mellett a határértékek csak összehasonlító adatként szolgálnak. Látható, hogy a közutak közvetlen környezetében a belterületi megengedett haladási sebesség mellett határérték túllépés alakul ki. Mindebbõl adódik, hogy a közúti közlekedés terheli az utak mellett élõ lakosságot. A belsõ terület, lakóterület zajhelyzete A belterület jelentõs része jelenleg falusias, ahol a lakosság megalapozott jogos igénye a csendes környezet. A község jelentõs részén, falusias beépítés mellett a zajvédelmi követelmény teljesül, jelentõs zajt kibocsátó ipari, szolgáltató létesítmény kis számban található, amelyek közvetlen környezetüket terhelhetik. Zajtól védendõ terület

1.

3.

Üdülõterület, különleges területek közül az egészségügyi területek Lakóterület (kisvárosias, kertvárosias, falusias, telepszerû beépítésû), különleges területek közül az oktatási létesítmények területe, a temetõk, a zöldterület Lakóterület (nagyvárosias beépítésû), a vegyes terület

4.

Gazdasági terület

2.

Határérték (LTH) az LAM megítélési szintre* (dB) nappal 06–22 éjjel 22–06 óra óra 45 35 50

40

55

45

60

50

A zaj terhelési határértékei az épületek zajtól védendõ helyiségeiben Zajtól védendõ helyiség

1. 2.

3. 4.

Kórtermek és betegszobák Tantermek, elõadótermek oktatási intézményekben, foglalkoztató termek, hálóhelyiségek bölcsõdékben és óvodákban Lakószobák lakóépületekben Lakószobák szállodákban és szálló jellegû épületekben

Határérték (LTH) az LAM megítélési szintre* (dB) nappal éjjel 22–06 óra 06–22 óra 35 30 40 -

40 45

30 35 27

5. 6.

7. 8.

Étkezõkonyha, étkezõhelyiség lakóépületekben Szállodák, szálló jellegû épületek, közösségi lakóépületek közös helyiségei Éttermek, eszpresszók Nagy- és kiskereskedelmi épületek eladóterei, vendéglátó helyiségei, a váróterem

45 50

-

55 60

-

Építési kivitelezési tevékenységbõl származó zaj terhelési határértékei a zajtól védendõ területeken Határérték (LTH) az LAM ’ megítélési szintre* (dB) ha az építési munka idõtartama

1.

2.

3.

4.

Üdülõterület, különleges területek közül az egészségügyi terület Lakóterület (kisvárosias, kertvárosias, falusias, telepszerû beépítésû), különleges területek közül az oktatási létesítmények területei, a temetõk, a zöldterület Lakóterület (nagyvárosias beépítésû), a vegyes terület Gazdasági terület

1 hónap vagy kevesebb nappal éjjel 06–22 22–06 óra óra 60 45

1 hónap felett 1 évig

1 évnél több

nappal 06–22 óra 55

éjjel 22– 06 óra

éjjel 22–06 óra

40

nappal 06–22 óra 50

65

50

60

45

55

40

70

55

65

50

60

45

70

55

70

55

65

50

35

Szórakoztató ipar, vendéglátás

28

A 27/2008. (XII.3..) KvVM-EüM együttes rendelet szerint a szórakoztatóipari és vendéglátó létesítmények is üzemi létesítménynek minõsülnek, ebbõl adódóan a környezetében e rendeletben elõírt zajterhelési határérték teljesülését kell biztosítani. Hangosító berendezésnek minõsül a zenegép, egyéb hangosító berendezés (diszkóban, vendéglõben, bálokban stb.), hangszórón közvetített zene, ének. Gazdasági terület A lakóterület környezetében mûködõ telephely, valamint a gazdasági területen tervezendõ létesítmények esetében következetesen meg kell követelni a létesítés és üzemeltetés során, hogy a kibocsátott zaj a zajterhelési határértéket ne haladja meg. A gazdasági terület környezetében kijelölt lakóterület beépítési vonala és a lakóépületek védett homlokzata elõtt a 27/2008. (XII.3..) KvVM-EüM együttes rendelet mellékletében elõírt zajterhelési határértékek teljesülésérõl kell gondoskodni: falusias, kisvárosias, kertvárosias beépítés esetében LTH nappal = 50 dB LTH éjjel = 40 dB Környezeti zajvédelmi követelmények A környezeti zaj- és rezgésvédelem területén érvényes rendeletek, elõírások megtartásával biztosítható a környezetvédelmi szempontból is megfelelõ települési környezet kialakítása. A területrendezés, településfejlesztés során kell érvényesíteni azokat az elõírásokat, melyekkel a káros hatások kialakulása megelõzhetõ, a meglévõ hatások csökkenthetõk, illetve bizonyos területeken a kedvezõ állapot megtartható. A környezeti zaj- és rezgésvédelmi követelményeket a többször módosított 284/2007. Kormány rendelet tartalmazza, mely többek között elõírja, hogy a területrendezés során a környezeti zajt, illetve rezgést kibocsátó, illetve a zajtól, rezgéstõl védendõ létesítményeket úgy kell tervezni, egymáshoz viszonyítva elhelyezni, hogy a jogszabályban elõírt követelmények teljesüljenek. Elõírja továbbá a meglévõ létesítményekre vonatkozóan, hogy a határértéken felüli kibocsátást, terhelést fokozatosan meg kell szüntetni. A rendelet meghatározza a létesítéssel kapcsolatos követelményeket is. E szerint zajt kibocsátó berendezés, telephely, tevékenység úgy létesíthetõ, illetve üzemeltethetõ, hogy környezeti zajkibocsátása nem haladhatja meg a jogszabályban elõírt zajterhelési határértékeket. [Jelenleg a 27/2008. (XII.3..) KvVM-EüM együttes rendelet foglaltak.] Meglévõ közlekedési útvonalak melletti, új tervezésû, vagy megváltozott övezeti besorolású területeken, megfelelõ beépítési távolság meghatározásával és betartásával, illetve mûszaki intézkedésekkel kell biztosítani az elõírt zajterhelési határértékek teljesülését. Korszerûsítés, útkapacitás bõvítés esetében, ha a változást megelõzõ állapotban már határérték túllépés ált fenn, akkor legalább a változást megelõzõ zajterhelés a követelmény. Új út létesítésének, a forgalmi viszonyok lényeges és tartós megváltozását eredményezõ felújítása, korszerûsítés tervezésekor a zajterhelési határértékeket érvényesíteni kell. Ennek érdekében a hosszú távra tervezett forgalom figyelembevételével zajcsökkentõ létesítmények, berendezések alkalmazását kell szükség esetén elõírni és biztosítani. [Jelenleg a 27/2008. (XII.3..) KvVMEüM együttes rendelet melléklete határozza meg.] A települések területére, az OTÉK szerint meghatározott terület felhasználási övezetek kerülnek megállapításra, melyeken a zajterhelési határértékeket tartalmazó a 27/2008. (XII.3..) KvVM-EüM együttes rendelet figyelembevételével a következõ határértékek érvényesítendõk. Üzemi-, szolgáltató létesítmények esetében

29

lakó- és intézményterület laza beépítéssel: OTÉK szerint: Lf (falusias lakóterület) LTH nappal = 50 dB

LTH éjjel = 40 dB

gazdasági-kereskedelmi terület, védett létesítményekkel: OTÉK szerint: Gksz (kereskedelmi, szolgáltató gazdasági terület) Gip (ipari-gazdasági terület) LTH nappal = 60 dB LTH éjjel = 50 dB

Közlekedési létesítmények melletti területeken megengedett zajterhelési határértékek Autópálya, autóút, I. és II. rendû fõút, vasúti fõvonal környezetében falusias, kertvárosias és kisvárosias lakóterületen, vegyes, valamint különleges és gazdasági területen, valamint gyûjtõ-, összekötõ- és bekötõút környezetében vegyes, különleges és gazdasági területen LTH nappal = 60dB LTH éjjel = 50 dB – – Gyûjtõ-, összekötõ- és bekötõút, vasúti mellékvonal környezetében falusias, kertvárosias és kisvárosias lakóterületen, illetve I. és II. rendû fõút, vasúti fõvonal környezetében üdülõterületen és védett természeti területen LTH nappal = 60 dB LTH éjjel = 50 dB –

Gyûjtõ-, összekötõ- és bekötõút, vasúti mellékvonal környezetében üdülõterületen és védett természeti területen, valamint lakóutak mentén, laza beépítésû lakó- és intézményterületen LTH nappal = 55 dB LTH éjjel = 45 dB –

A fentiekben leírt határértékek új út létesítésekor, vagy a forgalmi viszonyok tartós megváltozását eredményezõ felújításakor, vagy a meglévõ út melletti új tervezésû, vagy megváltozott övezeti besorolású területeken érvényesek, meglévõ út és területi funkció mellett a határértékek csak összehasonlító adatként szolgálnak. Újonnan létesülõ lakó- és közösségi épületekben a külsõ környezetbõl származó rezgések megengedett egyenértékû, súlyozott rezgésgyorsulás értékeit a 27/2008. (XII.3.) KvVM-EüM együttes rendelet mellékletében elõírt zajterhelési határértékek teljesülésérõl kell gondoskodni.

30

TELEPÜLÉSRENDEZÉSI TERVEK ALKALMAZÁSA ESETÉN VÁRHATÓ KÖRNYEZETET ÉRÕ HATÁSOK

A települési környezet minõségét a környezeti elemek védelmével és a jelentõs hatások elleni védelem koordinált érdekei együttesen határozzák meg. A szerkezeti és szabályozási terv kidolgozása során a kedvezõ környezeti állapot megõrzését és javítását tûztük ki célul, így ennek a szempontnak való megfelelés értékelése a feladata a fejezetnek a területfejlesztés, területrendezés várható hatásainak elemzésével.

JAVASLAT

A

TELEPÜLÉSRENDEZÉSI

TERVEKHEZ

KAPCSOLÓDÓ

ÖNKORMÁNYZATI

INTÉZKEDÉSEKRE ,

MONITORIZÁLÁSRA

A szerkezeti és szabályozási terv, valamint a helyi építési szabályzat a terület felhasználási kérdéseket és az építési tevékenység feltételrendszerét tisztázza. – A településrendezési tervekhez kapcsolódó, azokkal összhangban, lehetõleg az elfogadásával egy idõben szükségszerû olyan önkormányzati intézkedések foganatosítása, melyek kezelik a településen meglévõ, esetleg bekövetkezõ környezeti konfliktusokat és szabályozza a lakosság együttélési szabályait, valamint a kötelezõen igénybeveendõ közszolgáltatásokat. –

A településen a következõ kapcsolódó intézkedésekre teszünk javaslatot: A települések sérült területei rekultivációs terveinek elkészítése A csapadékvíz-elvezetõ rendszerek hidraulikai felülvizsgálata, átereszek kiváltása, összehangolása, az 5%-ot meghaladó lejtésû árokszakaszok burkolása szükséges, melyhez átfogó vízrendezési és vízkár elhárítási terv készítését javasoljuk. – A szennyezések elkerülése és a környezeti kockázat csökkentése érdekében a rendezési terv elfogadásával egy idõben szükségszerû a települések teljes közigazgatási területére az állattartási gyakorlat felmérése és helyi szabályainak a hatályos jogszabályoknak és a rendezési tervnek megfelelõ kialakítása. Az állattartási rendeletben kell megállapítani az egyes építmények közötti legkisebb távolságokat és a jó mezõgazdasági gyakorlat szabályait. – A levegõminõség megõrzése, az irritáló bûz és szaghatás elkerülése érdekében javasolt a tûzgyújtásra vonatkozó helyi rendelet korszerûsítése. – A települések környezetvédelmi programjának folyamatos karbantartása. – A települési hulladékgazdálkodási tervek korszerûsítése a kistérségi lehetõségek és a regionális tervek keretei szerint. – A korszerûsített hulladékgazdálkodási tervek szerint a hulladékgazdálkodást érintõ helyi rendeletek aktualizálása (köztisztasági, közszolgáltatási, stb.). – Szintén javasolt az épített és természeti környezetre vonatkozó helyi rendeletek megalkotása. – Az elfogadható és a követelményeknek is megfelelõ „zajhelyzet” elérése érdekében fontos továbbá azoknak a feladatoknak és eszközöknek a meghatározása, melyekkel megakadályozható a környezet minõségének további romlása, valamint fokozatos javulás érhetõ el. – Célszerû a zajhelyzet javítása érdekében olyan követelmények, feladatok, feltételek meghatározása, melyek figyelembe veszik a helyi viszonyokat, és megvan a reális lehetõsége teljesítésüknek, illetve végrehajtásuknak. –

31

A település lakóingatlanain megengedett kisvállalkozások esetében az engedélyezés során az elõírt zajterhelési határértékek teljesülésének igazolását követelménynek kell tekinteni, annak érdekében, hogy a közvetlen környezetükben lévõ lakóterületek kedvezõ zajhelyzete megmaradjon, illetve a zajterhelés növekedése megakadályozható legyen. –

ÖSSZEFOGLALÁS Szentgyörgyvár településszerkezeti és szabályozási tervei, valamint a helyi építési szabályzat kialakításához, illetve módosításához elkészítettük a környezetalakítási és környezetvédelmi munkarészhez szükséges környezeti értékelést. A környezeti hatások értékelését a meglévõ, a települési környezet minõségét, állapotát befolyásoló környezethasználatok feltárásával, elemzésével kezdtük. Célirányosan rögzítettük környezeti elemenként, szakterületenként a követelményeket, elvárásokat, melyek a környezethasználat minõsítésén túl a szabályozási terv kialakítását és a helyi építési szabályzat kereteit határozták meg. Összegeztük a területfejlesztés, területrendezés várható hatásait, a fejlesztési irányokat. Külön javaslatot adtunk a településrendezési tervekhez kapcsolódó egyéb önkormányzati intézkedésekre, melyek a települési környezetminõségnek a javítását eredményezhetik. A helyi építési szabályzathoz az OTÉK-nak megfelelõen a környezet és természet védelmére vonatkozóan javaslatot készítettünk, melyben rögzítettük az általános követelményeket, a környezetterhelési határértékeket és a speciális eljárási szabályokat. Összefoglalóan megállapítható, hogy Szentgyörgyvár településszerkezeti és szabályozási terve, valamint helyi építési szabályzata segíti a település fenntartható fejlõdését, a kedvezõ környezeti helyzetének megtartását, további javítását és hosszútávon biztosítja a környezet védelmét.

…………………………………………………… Gál Lajos, természetvédelmi témafelelõs Varsás Bt., akkreditált természetvédelmi (K-T) szakértõ K ny sz.: 20-06 20 Sz-516/2006.

32