2008. SZEPTEMBER
3. ÉVFOLYAM, 9. SZÁM
A kocka sokadszor is elvettetett Orvosi rendelı volt, nincs, de lesz! Volt, mert annak lennie kell Majdnem húsz évvel ezelıtt, 1989-ben a község akkori vezetıi új épületet vásároltak orvosi rendelı céljára. Ezáltal egy helyen lehetett a háziorvos, a fogorvos és a védını. Nincs, mert… Az orvosi rendelı tulajdonosháziorvosa csıdbe ment, így a rendelı épülete is odaveszett. Nyolc évvel ezelıtt egy nyári napon az orvosi rendelı magántulajdonba került. Ez a mondat persze így túlságosan tényszerő, és nem tükrözi a képviselıtestületi ülésen elhangzott félelmeket, aggodalmakat: „Az ingatlan értékesítése esetén fennáll a veszély, hogy a község egészségügyi intézmény nélkül marad.” „…önkormányzati tulajdonban állás esetén az önkormányzat biztosítja a háziorvosi ellátást. Ugyanakkor számára elképzelhetetlen mi lesz késıbb.”
A tartalomból – Gazdaszemmel – Vízitábor gyerekeknek 3. oldal – A pilismaróti iskola hírei – Zéró tolerancia 4. oldal – Képriport az augusztus 20-ai rendezvényekrıl 5. oldal – História, Dömös története folytatásokban 6. oldal – A Dömös hajó tragikus sorsa folytatásokban 8. oldal – Hitélet 10. oldal
„A folyamatos orvosi ellátást mindenképpen biztosítani kell, és az ellátási szerzıdésben biztosítékokat kell rögzíteni a folyamatos mőködés érdekében.” Az elıadó polgármester nem gondolta, hogy ezekkel a kérdésekkel túl sokat kellene foglalkozni, ezért határozottan közölte: „…a praxisjogról szóló törvény, illetve annak jogosítottjával kötendı megállapodás megfelelı biztosítékokat nyújthat az ellátási kötelezettség teljesítésére vonatkozólag. Javasolja, hogy a képviselıtestület a felajánlott vételárat fogadja el.” Ezt követıen a képviselıtestület az érintett kérelmezıképviselı tartózkodása mellett, egyhangúlag elfogadta a javaslatot. Persze azon el lehet tőnıdni, hogy a felajánlott 4 millió 350 ezer forintos vételár megfelelı árérték viszonyban volt-e, különösen akkor, ha azt is figyelembe vesszük, hogy ebbıl az árból a képviselıtestület a következı határozatában ott rögtön elengedett egymillió 550 ezer forintot, tehát a 160 m2-es, speciálisan berendezett orvosi rendelı mindössze 2 millió 800 ezer forintért került magántulajdonba. Az is elgondolkodtató, hogy ezáltal a fogorvosi és a védınıi helységek is magántulajdonba kerültek, az érintettek, az ott dolgozók megkérdezése nélkül. Mára a puszta tény az, hogy a község egészségügyi intézmény nélkül maradt. …de lesz, mert lennie kell! Dömös község lakóinak orvos kell, orvosi rendelı kell. A falu közegészségügyi alapellátása minden mást megelızı, kiemelten fontos feladata a jelenlegi képviselıtestületnek. Jó egy évvel ezelıtt jelezte az akkori háziorvos, hogy megoldhatatlan gondjai vannak, ezért fel-
ajánlotta megvételre az orvosi rendelı épületét és az idıközben ráépült lakást 37 millió forintért. Ezt az összeget az ismert pénzügyi örökség terhei miatt nem állt módunkban megadni, ezért elkezdtük keresni a pályázati lehetıségeket, amely segítségével a Szent István utca 13. alatti önkormányzati épületben ki tudjuk alakítani az orvosi rendelıt. Menet közben elkezdıdött az építészeti tervek készítése is. Noha ezekben a helyiségekben valaha már mőködtek rendelık, mégsem olyan egyszerő a mai követelményeknek megfelelı helyiségek kialakítása. Az esztergomi ÁNTSZ munkatársainak segítségével mégis sikerült elfogadható kompromisszumokkal átrajzolni és megtervezni a leendı orvosi rendelıket. Sajnos a mai szabványok miatt egy épületben már nem férnek el a fogorvosi, a háziorvosi illetve a védınıi ellátásnak helyet adó helyiségek. Ezért nem lesz olyan kedvezı adottságú, mint a régi volt és persze jóval drágábban lehet csak kialakítani, hiszen például két főtési rendszer kell, két vizesblokk, stb. Közben találtunk egy pályázatot rendelı felújításra. Csakhogy nekünk nincs rendelınk (tulajdonjog szerint) így nem is lehet pályázni a felújítására. Munkatársaim több hónapig dolgoztak azon, hogy megtalálják a „kiskaput” és lehetıségünk legyen pályázni. Elkészült a terv és a pályázat is, mégsem a „kiskapu”-n buktunk el, hanem a pályázatíró figyelmetlenségén, ugyanis a pályázott beruházás összértékének csak a tíz százalékát lehet orvosi berendezések beszerzésére fordítani. A mi pályázatunkban pedig ez több volt, mint tíz százalék, ezért a pályázatból kizártak minket. Az idı haladt, ezért augusztus 3-ra rendkívüli képviselıtestü-
leti ülést hívtam össze, a kivitelezık kiválasztása céljából. Augusztus 2-án Dr. Szabó Attila jegyzı urat telefonon tájékoztatta az orvosi rendelı árverésével megbízott bírósági végrehajtó, hogy augusztus 26-án lesz az újabb árverés, ahol a hitelezık felhatalmazásával a kikiáltási ár (30 millió forint) 70 százalékáig tud lemenni. A képviselıtestület úgy gondolta, hogy ezt a lehetıséget mindenképpen meg kell próbálni, 21 millió forintot megér a lakás és a rendelı együtt. A képviselıtestület 25 millió forintban határozta meg azt az összeget, ameddig nekünk még megérheti a vásárlás. A jegyzı úrral az árverésen eddig licitáltunk, de sajnos volt, aki többet adott érte, így ez a lehetıség is elúszott. Korunk jellemzıje, hogy az új tulajdonos az árverés másnapján felhívott, s közölte, hogy havi 192 ezer forintért bérbe adja nekünk az orvosi rendelıt. Természetesen a képviselıtestület úgy döntött, hogy ennyi pénzért inkább a sajátunkat építjük. Most már tényleg nincs mire várnunk, nekikezdünk az építkezésnek. Ma szeptember 8-án délután találkozunk a kivitelezıkkel, és megpróbáljuk a leghamarabb befejezni a munkát, hiszen az új tulajdonos a vételár kifizetése után bármikor az utcára tehet minket. Megnyugtatok mindenkit, hogy erre az eshetıségre is felkészültünk, így az orvosi ellátás mindenképpen folytatódni fog. Orvosnak és orvosi rendelınek Dömösön lennie kell! Nagyon remélem, többé nem fordul elı az, hogy az önkormányzati alapellátásokhoz tartozó épületek: az óvoda, az iskola, az orvosi rendelı értékesítésérıl képviselıtestületi elıterjesztés készülhet. Ezek örökös vagyontárgyak! Novák Lajos
2
Dömösi Élet
2008. szeptember
Dömösi Élet
2008. szeptember
Gazdaszemmel Nagy írónk, Mikszáth Kálmán írta egykoron, hogy „Elbeszélni nem a nagy regényíróktól tanultam, hanem a magyar paraszttól.” Megvolt az elsı gazdaköri falu-fórum, a következı szeptember 26-án, pénteken délután 6 órakor kezdıdik. Megbeszéltük, hogy mindenki hoz magával még egy embert. A dömösi történelmi eseményekkel, Vertel Józseffel, no és Máté Péterrel kapcsolatos kultúrmősor után tapasztalatcserére került sor. Alacsony aranykorona, értékesítés, mővelés, ami egymás nélkül nem megy. Jó példa erre az évrıl évre megismétlıdı aratási összefogás, a kalákában végzett munka. A kárpótlás során kiosztott földek sorsát nem így képzeltük. Elképzelhetı, hogy a parlagon maradt földek tulajdonosait az állam egyszer büntetni fogja. Vagy levágja a gazt, s a munkadíjat ráterheli a termıföldre évrıl-évre addig, amíg a föld végleg állami tulajdonba nem kerül. Mozdulni kellene. Nem tudtuk kitıl megkérdezni a Promenád-, és a futballpálya eladásával kapcsolatos helyzetet, egyesek véleménye szerint a 400 férıhelyes autóparkolóval együtt járó vásárteret nem a bizonytalan árterületen kellene megvalósítani a „csend” falujában. Persze, a sorompókon túl azután is csend maradna, bár a sorompók helyett is akadt más elképzelés. Testületi ülésekre annyian járnak, mint négy évvel ezelıtt, pedig a kábeltévén nem hallható jól a hang. Nagy az érdektelenség, azért, mert máshol is így van, nem volna szabad beletörıdnünk. És nincs mindenhol így. Dömösön is közösségekre volna szükség. A közélet, a helyi kultúra helyzete, a közbiztonság egyre romlik, nincs folyamatos párbeszéd a lakosság és az elöljáróság között. Megélhetési hivatal mőködik. A promenád lépcsıi maguktól nem javulnak meg. Hol van faluház? A fiatalság számára sincs semmiféle kultúrálódási, sportolási lehetıség. Aztán fölmerült, hogy a képviselık nagy része nem is ismeri a helyieket,
pedig két év alatt ezen lehetett volna változtatni. Nem tudjuk, hogy az elöljáróság tudja-e, hogy hol van a Mélút, a Dobogókıi út? Javasoltunk nekik és a lakosságnak oda egy túrát, a Róka-háznál lévı szakszerő áramlopástól kezdve ott mindenre van példa, ha végigmennek a mi utcánkon. Szükség volna a Polgárırségre is, a jövıben jobban kell vigyázni falunk értékeire, csak hogy tenni is kellene érte valamit. A szerkezeti és rendezési tervekkel faluhosszal lemaradtunk Pilismarót és Visegrád mögött, amikor Pilismarót 250 millió forintot nyert iskolafejlesztésre. A Duna-part s egyes falurészek rendezetlenek. A termıfölddel kapcsolatban is kellene beszélni az elöljárósággal, mert annak értékesítése, átrendezése egymás nélkül nem megy, higgyék el. Köszönjük Szilágyi Gábor képviselı úrnak, hogy jelen volt a Polgármesteri Hivatalból, köszönjük Lukácsné Fabi Katalinnak a nagyon szép könnyőzenei blokkot! Mindenki sajnálhatja, aki nem volt jelen. Rendszeresen van egy fórum, ahol mindenki elmondhatja véleményét. Tehát, legközelebb 26-án, 18 órakor találkozunk. Gazdák módjára erre koccintottunk Szabó Béla borával mindnyájunk egészségére. Pálmai József
3
Dömösi gyerekek a Lábatlani Sirályok vízitáborában Hétfı reggel 10 órakor volt a megnyitó, ahol röviden tájékoztattak a heti programról. Ezután a szobák elfoglalása következett. Egy szobában 3 fı fért el. Ezt követıen Lábatlan hírességeit néztük meg, köztük a Gerenday arborétumot, a papírgyárat, a horgászboltot. Kedden reggel 7-kor keltünk és reggeli tornával indítottuk a napot. Ezt követte a reggeli. Elsı délelıtti programunk keretében a dorogi strandra mentünk, ahol fölmérték, ki hogyan úszik. Délután került sor a Dunán
játszottunk. Délután ismét kajak-kenu edzés volt. Pénteken Bajótra kirándultunk, ahonnan nem tértünk viszsza ebédre, hanem szalonnasütést rendeztünk. Szombaton volt a nagy vízitúra: Neszmély és Lábatlan között kenukkal ereszkedtünk le a Dunán. Esténként filmet néztünk, vagy beszélgettünk. Vasárnap elbúcsúztunk, de megfogadtuk, hogy jövıre újra jövünk! Köszönjük a lehetıséget és a szervezést az Összefogás Dömösért Egyesületnek és az
a kajak-kenu edzésre, ahol a kezdık elıször csak kenuba ülhettek. Másnap délelıtt ugyancsak reggeli tornával indítottunk – mint általában. Aztán a vezetık motorcsónakjaival átmentünk Szlovákiába, Karvára, ahol elmesélték a város történetét és mindent, amit tudni kell róla. Délután elmesélték a Duna veszélyeit és elınyeit, amibıl tesztet írtunk. Csütörtök délelıtt kimentünk a sportpályára és fociztunk,
Esztergomi Kistérségi Társulásnak! Dömösön se ártana egy vízi sportklub, ahol a tizenévesek jól érezhetnék magukat. (Nekünk is van Duna-partunk!) Néhány embernek csak az ujját kéne mozdítani, és hányan lennének boldogok? Lábatlanon több gyerek van, mint Dömösön, de mennyi egyesület is van?! Nálunk pedig semmi. Hát talán ez a ciki nem a faláb… ifj. Péntek Lajos
Felhívás Duna Menti Regionális Vízmő Zrt megbízásából a TAU-BAU Építıipari Kft 2008. szeptember 8.-tól 2008. október 31.-ig tartó idıszakban a Táncsics Mihály utca 2. és 37. szám közti szakaszon az ivóvíz gerincvezetékét és az Önök házi bekötı vezetékét felújítja, kicseréli. Ezen idıszak alatt az ivóvíz ellátást a Duna Menti Regionális Vízmő Zrt biztosítja, de idıszakonként elıfordulhat üzemzavar, nyomáscsökkenés, vízhiány, zavarosság. Ebbıl adódó esetleges kellemetlenségekért elıre is elnézést kérünk.
TAU-BAU Építıipari Kft a rekonstrukciót két szakaszban valósítja meg. Az elkerülı közlekedési útvonalat mindkét esetben a Táncsics Mihály utca 22. mellett a Duna felé nyíló Alsórét és Pásztor János utcákon jelöltük ki. Az építéssel érintett szakaszokon a gépkocsival történı idınkénti behajtás, a megállás és a várakozás tilos lesz. A kivitelezés ideje alatt ingyenesen parkolni a Polgármesteri Hivatal mellett lévı parkolóban a szélvédı mögé kihelyezett behajtási engedély birtokában lehet. A rekonstrukció miatt a szemét-
szállításban keletkezı problémákat a Polgármesteri Hivatal oldja meg. A kivitelezés során felmerült problémákkal keressék a TAU-BAU Építıipari Kft építésvezetıjét Schüszler Tibor urat a 06-30/9902-394-es telefonszámon. Az egyes ingatlanokat érintı munkálatokról a kivitelezı TAU-BAU Építıipari Kft levélben vagy személyesen fogja értesíteni az érintetteket. Dömös, 2008. augusztus 28. Dr. Szabó Attila jegyzı
Dömösi Élet
4
Megnyertük! Igazi örömünnep volt a tanévnyitó ünnepély a pilismaróti iskolában. 2008. szeptember elsején nagy örömmel fogadtuk elsı osztályosainkat. A kicsik iskolaköszöntı mősorát követıen irodalmi színpadosaink „A kiskakas gyémánt fél krajcárja” címő mesejátékkal kedveskedtek az új nebulóknak.
nak nem kell majd a forgalmas 11-es fıút mellett a sportcsarnokba igyekezniük testnevelés órára, a napköziseknek sem kell majd ezt a sétát megtenniük naponta azért, hogy ebédelhessenek. A két új tanterem mellett még két szaktanteremmel gazdagodhatunk: természettudományi – és informatikai szaktanterem
Szülık és gyerekek, a pedagógusok és vendégeink egyaránt kitörı örömmel fogadták Benkovics László polgármester úr bejelentését: az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében a pilismaróti Bozóky Mihály Általános Iskola 250 millió Ft vissza nem térítendı támogatást nyert az iskola felújítására, bıvítésére. A bejelentést közös éneklés, közös játék követte, majd becsengettek. Szívszorító volt hallani az „öröméneket”, melybe a szülık és vendégek is bekapcsolódtak. Ennél szebb tanévnyitót kívánni sem lehetett volna… S hogy mit szeretnénk? Milyen lehetıségeket jelent ez a támogatás?
kerül kialakításra, bıvítésre kerül az aula, miközben megtörténik az iskola teljes felújítása (akadálymentesítés, nyílászárók, padlóburkolat, tetı, főtéskorszerősítés, stb.). A pályázat részeként az „OLLÉ Program” keretében korszerő sportudvar kialakítását is tervezzük. Elbírálásra vár az informatikai eszközfejlesztést célzó pályázatunk, kiírás elıtt áll – s bizonyára vállaljuk az újabb megmérettetést – egy, a pedagógiai fejlesztést, eszközbeszerzést segítı program. Tudjuk, hogy a támogatás elnyerése csak a munka kezdetét jelenti. Azt is tudjuk, hogy községünknek komoly erıpróbát jelent majd az önerı vállalása.
Az elızetes tervek, kalkulációk alapján közel 340 milliós beruházásra készülünk. A projekt megvalósulásával egy helyszínre kerül az oktatás, melegítı konyha és ebédlı kerül kialakításra. Minden egy helyen lesz. Elsı és második osztályosaink-
De tudom, és hiszem, hogy nagyot nıhet a település, ha ezt a beruházást meg tudja valósítani. Tudom, hogy az elismerésre méltó szakmai munka mellett milyen nagy lépést jelent majd az intézménynek az, hogy európai feltételeket tud biztosítani az
2008. szeptember
Zéró tolerancia Nem, most nem az ittas vezetésre, vagy gyorshajtásra gondolok. Az emberek egymáshoz való viszonya, (vagy iszonya?) jutott az eszembe. Manapság divat lett utálni a másikat. Utáljuk a fınököt, utáljuk azokat a politikusokat, akik nem a mi oldalunkon állnak, a szomszéd autóban ülıt munkába menet, bárkit, csak legyen valaki. Általános járványról van szó, nem egyedi eset. Nálunk a szélsıségek tökéletes táptalajra lelnek. Gond nélkül nınek és nıhetnek ki az egyre vadabb eszméket valló csoportok mindenféle jogi, vagy társadalmi korlát nélkül. Amit a legszörnyőbbnek tartok az egészben: általában a rasszista, másokat sértı, romboló emberek/csoportosulások valami ócska köntös mögé bújva tetszelegnek, amiben a leggusztustalanabb, hogy gyakran nagyobb magyarnak tartják magukat, mint Széchenyi volt. Nem hiszem, hogy távol járok az igazságtól, mikor azt gondolom, hogy a magyarok hírnevét nem a kopasz, macskakı hajigáló, habzó szájú ısmagyarok fogják öregbíteni, akik valószínőleg több évet töltöttek felfüggesztettben, mint az iskolapadban. Igen, felfüggesztettben, mert nálunk, Magyarországon csak egy kis ejnye-bejnye jár azért, ha valaki kıvel dobálódzik, Svédországban pl. három év letöltendı. oktatáshoz. S ez a fejlıdés a települést is elıre viszi majd. Tudom, hogy az iskola minden dolgozója továbbra is lelkesen dolgozik a siker érdekében, és minden támogatást megad a megvalósításhoz. Ez a tanév biztosan nem lesz zökkenımentes. A menet közben adódó kellemtelenségekért már most türelmüket kérem, hiszen lehet, hogy a tanév vége elıtt elkezdıdnek a munkálatok, esetleg szombatonként kell tanítanunk, hogy korábban befejezhessük a tanévet… Az egyeztetések után mindenrıl idıben értesülnek majd. Köszönöm, hogy együtt izgultak velünk – értünk! Mindenkinek szép, eredményes tanévet kívánok! Fábiánné Gyimesi Lívia iskolaigazgató
Nem tudom mit jelent pontosan a demokrácia, de biztosan nem azt, hogy bármit meg lehet tenni. Itt volt a meleg felvonulás. Nekem sem tetszik az effajta giccsparádé. Egészen egyszerően nem nézem. Szerintem az emberek tökéletesen tisztában vannak az identitásukkal. Aki pedig ezzel tisztában van, azt egyáltalán nem befolyásolja az, ha „másokat” lát. Minden nagyobb európai városban gond nélkül lezajlott. Nálunk savas tojásokról, kövekrıl szóltak a külföldi híradások. Én szégyelltem magam. Eszükbe sem jut a nagy magyaroknak, hogy mennyit ártanak ezzel az állítólag hın szeretett hazájuknak. Hogyan fordulhat az elı, hogy embereket, népcsoportokat gond nélkül meg lehet félemlíteni? Miért terjedhet a neten olyan „korlátlanul magyar” szemét, ami csak úgy fröcsög a győlölettıl és az uszítástól? Munkám során szerencsére nagyon különbözı emberekkel kellett együtt dolgoznom. Dolgoztam már bulgár, angol, zsidó, amerikai, francia, cigány, vietnámi, arab, indiai, stb… kollégákkal. (Sıt többen egyszerre több csoportba is tartoztak. ) Ha velük beszélgettem, általában mindig csak gazdagodtam tapasztalattal, világnézettel, látásmóddal. Szerintem a valódi magyarok azok, akikre valóban büszkék lehetünk. Itt vannak olimpikonjaink, mővészeink, tudósaink, vagy azok az emberek, akik szimplán minden reggel elmennek dolgozni és hozzáteszik a saját részüket a közöshöz. Valószínőleg a 100 tagú cigányzenekar nagyságrendekkel többet tett Magyarországért, mint mondjuk Tomcat. A napokban egy nagyon kedves házaspár látott vendégül, és többek között arról beszélgettünk, hogy hol maradnak az emberi kapcsolatok, a jó beszélgetések. Olyan jó volt egy pohár bor társaságában órákat beszélgetni! Vajon van esély még arra, hogy egyszer ez legyen a természetes? Hogy aki ki akar tőnni, az tettekkel tőnik ki és nem rombolással, vagy semmit tevéssel? Nem tudom lehetséges-e, de próbálok optimista lenni. Szép Zoltán
2008. szeptember
Dömösi Élet
5
Így ünnepeltünk augusztus 20-án Kálmán Antal atya fotói
Székely est
Szentmise a Szentfa kápolnánál
Damaszkusz, elıadás a Prépostsági romoknál
Dömösi Élet
6
2008. szeptember
Dömös története a XX. század elsı felében – 1. rész Az I. világháború és a forradalmak (1914–1919) Az I. világháború a mozgósításon túl gazdasági terheket is rótt Dömösre. A munkaképes férfilakosság behívása sok családot sodort a létbizonytalanság szélére, a halálos áldozatok és sebesülések pedig sokszor kilátástalan helyzetbe hozták az érintetteket. Ennek ellenére a képviselıtestület 1915-ben úgy találta, hogy nincs szükség hadifoglyokra az aratási munkáknál, van elegendı aratómunkás a faluban. Valószínőleg az Esztergom melletti hadifogolytábor vezetıi ajánlottak fel munkára ott lakókat. A képviselık határozata ellenére mégis megfordultak Dömösön orosz hadifoglyok, akik igen buzgón gyakorolták vallásukat. 1916-ban helyezték üzembe az elsı cséplıgépet falunkban. Kovács Dániel református tanító,
valamint Fehér Ferenc, Hajdú Sándor, Kládek Imre és Nagy Ferenc gazdák hozták el azt Dunabogdányból. Még messze volt a háború vége, amikor már hısi emlékmő felállításának szomorú kötelességét mérlegelték a képviselık. 2000 koronát indítványoztak erre a célra, és helyeként Roskoványi Andor jegyzı a falu közepén látható pincesort javasolta. Terve szerint a fallal összekötött pincék képezték volna az emlékmő alapját. Bár ennek megvalósulására mintegy húsz évet kellett várni, de Lengyel Rudolf és Zöld József 100-100 koronát ajánlott fel megvalósítására. A négy évig tartó világégésben a falu 214 lakosa vett részt. Az 1918–19-es polgári forradalom, majd a Tanácsköztársa-
ság Dömösön is éreztette hatását. A korszak eseményeire egyedülállóan érdekes forrás Kovács Dánielnek, „a református egyház dömösi elıkönyörgı kántortanítójának” visszaemlékezése, melyet Pálmai József az 1970-es években rögzített és rendezett sajtó alá. A polgári forradalom hírére a község jegyzıje, a már említett Roskoványi Andor, „aki valóságos kényura volt a lakosságnak”, elmenekült, így a képviselık felkérték Kovácsot, hogy a „legsürgetıbb adómunkálatokat” végezze el, sıt a következı év elején jegyzıként is tevékenykedett. Az ıszirózsás forradalom gyızelme után ı eskette fel a falu népét a Nemzeti Tanács iránti hőségre: „Az esketésre felkértem a népet, ám az eskümintát elfelejtettem hozni a jegyzıtıl. Átfutottam érte. Azok azt hitték (a jegyzı
a feleségével és gyermekeivel), hogy a nép engem kerget a győlésrıl. Aztán az esketés megtörtént. Visszamentem az irodába, de akkor már a jegyzı általános tisztálkodási mőveletet hajtott végre, mert úgy megijedt.” 1919 elején Dömösön is volt földosztás. A bizottságban öt „nagyobb gazda”, a helyi Nemzeti Tanács három tagja, valamint két rokkant katona vett részt, azaz Fabi Bálint, Fehér Ferenc, Hajdú Sándor, Herédi János (ı volt a községi bíró is), Kecskés János, Nagy József, Papp Lajos, Szelo Béla, Sztancsik Lajos és Vitéz István. A jegyzıi tisztet Taby László vette át. Március 21-én Budapesten kikiáltották a Tanácsköztársaságot, ezzel a Kun Béla köré tömörült kommunisták és a szociálde-
mokraták egy része került hatalomra. Átalakult az ország közigazgatása is: a képviselıtestületek helyett direktóriumokat kellett alakítani a településeken. Dömösön 23-án alakult meg a direktórium. Tagjai voltak: Cseh Bálint, Cserveny Ignác, Gajdos Lajos, Herédi János, Kapornai Bálint, Kuczman Ferenc, Lesenczki János, Nyári Pál, Pap Lajos, Pintér Sándor, Rencz János, Schaub János, Vitéz István és Zöld Lajos. A végrehajtó bizottságot Bánár József, Kusztorik János, Kecskés János, Nagy Ferenc, Sztancsik Lajos alkotta. Kecskés János tagja volt az Esztergom Megyei Tanácsnak is. Nem sokkal késıbb Bánár József lett a direktórium elnöke, aki „mindig erıs, igazságos, szocialista érzéső ember volt”. Munkáját így jellemezte Kovács Dániel 1976 táján: „Felállította a Népi İrséget, házról házra járt az ırség, hogy senki semmit saját fészkében ne háborgasson az embernek. Igen mérsékelten iparkodott úgy intézni a dolgok menetét, hogy senkit igazságtalanság ne érjen egészben, csak részben. ... A volt direktóriumi tagok már mind elhaltak, rosszat nem igen tettek. Iparkodtak jót tenni.” Helyi politika (1920–1930) A Tanácsköztársaság bukása után a helyettes vármegyei fıjegyzı távirata felszólította a falusi elöljáróságokat, hogy azok a régi (1918-as) tagokból alakuljanak újjá: „A hatalom gyakorlását vegye át, a polgárırséget azonnal alakítsa meg, a rendet és a nyugalmat feltétlenül biztosítsa. Minden politikától, politikai kurzustól a legszigorúbban tartózkodjék.” Zöld József a hiányos képviselıtestület kiegészítését javasolta, ezért Schaub János lett a pénztárnok, két elhunyt képviselı helyét pedig Szakolczai János és Kecskés János foglalta el. A testület kimondta, hogy „a község további vezetését átveszi, s azon lesz, hogy a községben a csend és rend fenntartassék”. A polgárırséget 20 taggal alakították meg önkéntes alapon, hiszen tagjai nem kaptak fizetést. A szervezést és a parancsnokságot Rencz János látta el. A legközelebbi győ-
lésen szóba került Roskoványi Andor korábbi jegyzı visszahelyezése tisztségébe, amivel nem értett egyet senki, ugyanis a bajban elhagyta a községet, és a „személyi és vagyonbiztonságért felelısséget nem vállalt”. A Dömöst is megszálló román csapatok „hozni nem hoztak, nekünk kellett róluk gondoskodni. Igaz, sokszor maguk is gondoskodtak, de ingyen.” 1919 szeptember elején Hegedős Gyula személyében helyettes jegyzı került a faluba. 1918-ig Pilismaróton dolgozott. A jegyzıi hivatalt „felette elhanyagolt állapotban” találta, és „úgy a közigazgatási, mint az adóügyekben olyan mérvő mulasztásokat észlelt, melyek évekre nyúlnak vissza.” Hegedős azt is indokoltnak tartotta volna, hogy a hatósági áron forgalmazott árukat ne a magánkereskedık, hanem a helyi fogyasztási szövetkezet forgalmazza. Lengyel Rudolf – kinek vegyeskereskedése és kocsmája volt – ellenezte a tervet, hiszen a kereskedık is adófizetık, így azokat is támogatni kellene. Az év végén tartott ülésen felállt az új elöljáróság. Bíróvá Nagy Ferencet, helyettesévé Vitéz Ferencet, pénztárnokká Shaub Jánost, míg Bánár József, Kládek Imre és Szabó Béla esküdtek lettek. 1920 februárjában Esztergom vármegye katonai parancsnoksága leiratot küldött „egyes hírlapok terjesztésének tilalmáról”. A testület elítélte több napilap (Az Est, Népszava, Pesti Napló) „nemzetrontó munkáját”, de kijelentette, hogy a kért „bojkottra” nincs módja „kellı szervezettség” híján, ezért csak „mélységes megvetését” fejezte ki a lapok olvasói iránt. Több, mint egy évvel késıbb már a „hazafiatlan sajtót” reklámozó anyagok eltávolítását is elhatározták a képviselık. Bár Dömös nem volt messze sem Budapesttıl, sem Esztergomtól, nem valószínő, hogy a kifogásolt lapokat sokan olvasták volna falunkban. A Népszava elsısorban a szervezett munkásság lapja volt, az Az Est pedig – nevébıl következıen – színvonalas „bulvárlap”, így nem is lehetett itt széles olvasóközönsége.
2008. szeptember Ugyanezen az ülésen a képviselıtestület tagjai elfogadták a miniszterelnök leiratát, tiltakozást Magyarország feldarabolása ellen. Ez év októberének végén ismét „Magyarország területi integritásának” érdekében emelte fel szavát a testület, földrajzi és gazdasági érveket hozva fel a Felvidék elcsatolása ellen. Állást foglaltak a numerus clausus ügyében, és az 1915 óta Magyarországra „jött idegen, fıként galíciai” zsidóság ellen. A képviselık támogatták a „magyar fıiskolákban a zsidóknak számarányukban való felvételét” Csöppet sem valószínő, hogy a fenti állásfoglalásokat helyi indokok is alátámasztották volna, azok a Magyarországon uralkodó és – mint az lenni szokott – erıteljesen gerjesztett közhangulat megnyilvánulásai voltak. Valószínőleg hasonló megfogalmazású nyilatkozatokat lehetne olvasni bármelyik község korabeli jegyzıkönyveiben. A következı hónapban elhatározták a MOVE (Magyar Országos Véderı Egylet) újságjának elıfizetését. Valószínő, hogy ez is központi indíttatásra történt, mivel a testület megjegyezte: „ha lesz rá pénz”. A fıszolgabíró utasítása értelmében a győlések elıtt a képviselıknek el kellett mondaniuk a „nemzeti fohászt”. A Tanácsköztársaság után a katolikus iskolaszék is vizsgálta a tanítók „kommunizmus alatti” viselkedését. Többen kifogásolták, hogy Rencz János megtiltotta a „Dicsértessék!” köszönés használatát, valamint azt, hogy a „vezetı tanítói” címet használta. Az elnök megjegyezte, hogy ezek a dolgok felsıbb hatósági rendelet következtében estek meg. Sıt jegyzıkönyvbe vették, hogy „a római katolikus elemi iskolai tanítók a tanácskormány ideje alatt minden tekintetben kifogástalan magatartást tanúsítottak, és ıket az iskolaszék és a község elöljáróság részérıl csak elismerés illetheti.” 1920 elején Nagy Ferenc indítványára lemondatták Roskoványi jegyzıt, mivel „1918 végén a lakosság ellenszenves magatartása folytán eltávozott”, így kötelezettségeit „elhanyagolta”. A képviselık elfogadták az indítványt, és azt a fıszolgabíróhoz továbbították. Újból felmerült a Szentendre–Dömös közötti villamos vasút
Dömösi Élet ügye. Zöld József ajánlotta, hogy egy kiküldendı bizottság érdeklıdjön az építı cégnél „a vasútépítés mibenléte iránt”. Ezt fontosnak tartotta, hiszen szerinte a vasút kiépítése Visegrádig már csaknem megtörtént! Utólag már kideríthetetlen, honnan származtak a képviselı információi, és valóban elkezdıdött-e az építkezés? Valószínő, hogy nem, ugyanis áprilisban már a vasútépítés szünetelésérıl értesültek a képviselık. 1921 folyamán a község az évi költségvetési megtakarításból kívánt hozzájárulni a budapesti Szabadság téri „irredenta szobrok” felállításához, vitézi telkeket vi s z on t n e m l é t es í t e tt ek Dömösön, mivel mindössze néhány holdnyi ingatlanvagyonnal rendelkezett ekkoriban a falu. Júniusban megújult a képviselıtestület, a bíró ismét Nagy Ferenc lett, habár az elızı év
volt többek között Fehér Ferenc, Hajdú Sándor, Rencz János és Vitéz Ferenc. A község jegyzıi tisztét Hegedős Gyula látta el, aki korábban Pilismaróton töltött be hasonló állást. A községbeli építkezések, felújítások megkönnyítésére Dömös homokbányát kívánt vásárolni Pilismaróton. A tulajdonos 5 millió koronát kért, míg a vevı szerette volna egymillióval csökkenteni a vételárat, ugyanakkor a magasabb árat is hajlandó volt elfogadni. Mivel Dömös területén nem volt homokbánya, ezért a magasabb ár is megérte. 1927 márciusának végén sikerült elınyösen megkötni az üzletet. A bányát Kecskés Mihály és neje, Róka Jolán négymillió koronáért adta el falunknak. Még 1922 folyamán telefonközpontot állítottak fel a helyi postán. A nagyszámú táviratfel-
végén lemondott tisztségérıl arra hivatkozva, hogy gazdaságában „nincs, aki helyettesítse”. A képviselıtestületben helyet foglalt dr. Mertán János esperes-plébános és Taxner Béla fıkáptalani erdıtanácsos is. Róla egy korabeli megyei kézikönyv a következıket írta: „A kommün alatt megvédte faluját minden kilengéstıl, mert nagy eréllyel ugyan, de jóságos szeretettel tartja kezében község irányítását.” Az idézet szerzıje kissé túlzott, hiszen Taxner sem bíró, sem jegyzı nem volt, virilis (az általa fizetett adóösszeg nagysága alapján választott) képviselıként látta el feladatát, bár kétségtelen, hogy bármilyen kérdésben súlya volt szavának. Ugyancsak virilisként került a testületbe Mertán plébános, Lengyel Rudolf kereskedı és az Egyesült Tégla- és Cementgyár képviselıje. Választott képviselı
adás jelentıs összegbe került a községnek. Nem a helybeliek, hanem az itt nyaralók okozták a nagy forgalmat. Az ezzel járó telefonköltséget a falunak kellett volna állnia, amit testület elfogadott, hiszen Dömös „nyaralótelep” volt. Az új valuta bevezetésével 1926 októberében meg kellett határozni a községi alkalmazottak pengıben kifizetendı bérét. Megállapították, hogy a „fizetés és javadalmak nem felelnek meg a békebeli fizetések- és javadalmaknak, azokat most még változatlanul fenntartani kellett.” A trianoni szerzıdés után – „rejtett” katonai kiképzés céljából – nagy gondot fordított az ország a testnevelés elımozdítására. Ennek jelei a községekben megalakult testnevelési bizottságok sora. Dömösön Hajdú Sándor, Kládek Imre és Mertán János voltak ennek tagjai. Testne-
7 velési telepet is létesített a falu, jobb híján a fıkáptalan kihasználatlanul álló fatelepén. A közigazgatás „professzionalizálódásának” következtében sorra alakultak meg más állandó bizottságok (szakbi-zottságok) is. A helyi népmővelési bizottság élén Mertán plébános állt. 1928 nyarán nyugalomba vonult Hegedős Gyula (egy év múlva el is hunyt), utódja Havas Ernı lett. Az 1930 évi községi elöljáróság tisztújítása során Kládek Imre lett a bíró (és maradt is 1944-ig), Hajdú Sándor a törvénybíró, míg a pénztárnok Kapornai Lajos, a közgyám Vitéz Ferenc. 1935 február elején Kádár Gusztávné helyett Weiner Simon kereskedı lett virilis tagja a képviselıtestületnek. Néha a méltóságteljes és nyugodt képviselıtestületben is támadtak átmeneti viharok. Az 1932-es a költségvetés tárgyalásakor a segédjegyzıi tisztség ügyében vitatkoztak össze a képviselık. Szabó Béla javasolta ennek megszüntetését. Mivel a többség Mertán János „meggyızı” felszólalása után leszavazta az indítványt, Szabó és Kovács Dániel kisebbségben maradt. Utóbbi mereven kitartott álláspontja mellett, sıt éles vitába keveredett társaival. 1932 nyarán „többek” aláírásukkal hitelesített feljelentést tettek Havas jegyzı ellen. A jegyzıkönyvbıl nem derül ki, mi is volt a feljelentés oka, csak az, hogy a járási fıszolgabíró igazolta ıt, és a képviselık is „ragaszkodásukat fejezték ki” iránta. A következı évben rendkívüli „vallásbékét” tanúsítottak a képviselık a római katolikus egyházközség 594 pengıs kérelme ügyében. A református Kovács Dániel a református és izraelita képviselık nevében támogatta katolikus temetı kerítésének javítására szánt összeg megszavazását, „remélve, hogy azok ugyanilyen kérelmét a katolikus tagok is pártolni fogják.” Feltételezhetı, hogy a képviselık között leggyakrabban a bujkáló vallási ellentétek okoztak feszültséget, mivel több volt köztük a katolikus, mint a református. Így bizonyos döntéseket könnyen a „katolikus túlsúllyal” magyarázhattak a többi egyház tagjai. Kládek László
8
Dömösi Élet
2008. szeptember
Csapai Lajos:
Dömös, a végzet hajója – 1. rész Forrás: Kalocsai Néplap Ha végignyargalunk a mögöttünk lévı ezer éveken, csupán nézıpont kérdése hogy felismerjük: az emberiség története egyben a hajózás története is. Mindez talán nem vág egybe a jó öreg marxi megállapítással, mely szerint inkább az osztályharcoké, mindenesetre elgondolkodtató, hogy a történelem végeláthatatlan és néha alattomos zúgókkal, félelmetes zátonyokkal fenyegetı folyamán, vagy éppen a sors ásító óceáni mélységei felett már a kezdetektıl ott utazik az ember attól a pillanattól kezdve, hogy felkapaszkodott az elsı sodródó fatörzsre, nem is sejtve hogy ezzel az egyszerő mozdulattal megtetA „József fıherczeg”, a késıbbi „Dömös” te a döntı lépést egy véget nem érı úton. Mérföldkövei között ott találjuk a kezdetleges tutajokat, az égetéssel kivájt bödönhajókat, a papiruszhajókat, az eszkimó kajakokat, a kínai dzsunkákat, az egyiptomi, föníciai gályákat, krétai hosszúhajókat, görög trierákat és római liburnákat, bizánci dromonokat, viking sárkányhajókat, angol galeonokat, a hansa hulkjait, Németalföld fleute-it, Kolumbusz karavelláit, a spanyol armada és Nelson hadihajóit, az elsı gızhajókat, a páncélba öltözött csatahajókat, anyahajókat, tengeralattjárókat, városnyi luxus óceánjárókat, atomhajtású jégtörıket – még ez a hézagos felsorolás is oldalakat tölthetne meg. Az ember mindent elkövetett, hogy hajókat építsen – s legalább ugyanilyen igyekezet főtötte, hogy elpusztítsa azokat. Milliónyi hajó pihen mindörökre eltemetve a tengerek és folyamok mélyén, ágyúktól szaggatva, aknáktól tépve, vagy pokoli viharok és jéghegyek áldozataiként. Némelyek sorsa legendává magasztosult, másokat az emlékezet mélye rejt el az utókor elıl, még ma is megmagyarázhatatlan félelmek hordják rá a feledés homokját. Ez utóbbiak közül való a tragikus sorsú folyami gızös a „Dömös”. Végzetérıl nem készült monstre film, mint a Titanic-ról, halottainak nevét nem hirdeti emlékoszlop, mint a II. világháború elesett pilótáinak máltai obeliszkje. Ez az írás reménytelen kísérlet arra, hogy feltárja annak a több mint fél évszázaddal ezelıtti végzetes nyári napnak elızményeit és történéseit, amelyet a háború utáni Magyarország legsúlyosabb hajókatasztrófájaként tartanak számon, s mindmáig titkokkal terhes hallgatás övezi.
I. Célpont a Duna Bármennyire is furcsa, a „Dömös” sorsa nem akkor dılt el, amikor 1951. június 22-én délután 14 óra 5 perckor eloldották kötelékeit a fajszi hajóállomás stégjénél és elindult utolsó útjára. Végzetét s több tucatnyi társának balsorsát már 1943. január 14-én eldöntötték. Ekkor került ugyanis sor Casablancában Roosevelt és Churchill találkozójára, ahol sok egyéb mellett határozat született egy olyan tervrıl, amely célul tőzte ki az európai kontinensen még német megszállás alatt álló területeken a stratégiailag számottevı vasúti, közúti és vízi létesítmény elpusztítását. E gigantikus légi hadmővelet nevét természetesen akkor még nem hozták nyilvánosságra, így az utókor legfeljebb késıbb tőnıdhet el azon, bizonyára nem volt véletlen, hogy a kissé cinikusan hangzó „Frantic Joe”, vagyis
„Dühöngı Joe” nevet adták neki. A késıbbi fejlemények bebizonyították, rászolgált nevére. Szinte vele egyidıben született meg két másik terv is: a „Tidelwave” (Árhullám) Ploesti és Giurgiu dunai olajkikötı elpusztítását irányozta elı, míg az ártatlan elnevezéső „Gardening”, vagyis „Kertészkedés” a Duna elaknásítását jelentette, amelyet a 205. angol Bomber Group pilótái és B24-es Liberátorai hajtottak végre. Az akkori események résztvevıi közül sokan meghaltak a bevetések során, a túlélık pedig idıs emberek. Furcsa fintora a sorsnak, hogy akik akkor a Liberátorok kormányánál ültek, elmondhatták, leírhatták visszaemlékezéseiket, de azok a dunai hajósok, akik felrobbantak hajóikkal, aknákat kutattak, roncsokat emeltek ki, soha nem mondhatták el, hogyan történt valójában, mint
ahogy az elpusztultak nevét is a múlékony emlékezet ırzi csupán. Az a máltai obeliszk az ismeretlen sírban nyugvó szövetséges pilótákat gyászolja, a dunai hajósoknak legfeljebb Kallimakhosz görög költı verse állít örök emléket: „Ó, ki lehetsz, matróz? A homokba Leontkihosz ásta sírodat és zokogott, míg temetett. Idegen: a maga balsorsát gyászolta, hisz ı is a mindenség nyugtalan utasa, mint a vihar és a sirály.” A casablancai találkozón elhatározott Gardening hadmővelet nem véletlenül választotta célpontjának a Dunát. A vízi országúton élénk háborús forgalom zajlott: csapatokat, hadianyagokat szállítottak s ennek megbénítása alapvetı stratégiai feladat volt a szövetségesek számára. A Gardening sikerét az is elısegítette, hogy jellemzı módon az 1941-ben kiadott Hajózási Légol-
talmi Utasítás az ország légipolitikai helyzetét elemezve arra a következtetésre jutott, hogy „Anglia, ha csak valamely közelebbi vonatkozásban nem tud repülıbázisokat telepíteni, nagy légiereje ellenére sem jelent veszélyes tényezıt, mert éppen a földrajzi helyzetbıl kifolyólag, bombasúllyal megterhelten nem tudja országunkat megközelíteni.” A késıbbi események tragikusan rácáfoltak az optimista véleményre. Az angolok már 1943 decemberében megkezdték a felderítı repüléseket Magyarország felett: dunai és tiszai kikötıket, rendezı és teherpályaudvarokat, olajfinomítókat, gépgyárakat és repülıtereket fényképeztek, s megkezdték a késıbbi ingabombázások hadianyagának leszállítását az ukrán repülıterekre, kialakítva az inga két végpontját, Dél-Olaszországot és Ukrajnát.
2008. szeptember De honnan szerezték meghökkentıen pontos információikat a Dunáról? Mindmáig makacsul tartja magát az a legenda, hogy az angol aknarakó gépek legénységéhez jugoszláv vonalkormányosok is tartoztak, vagyis az éjszaka sötétjében suhanó gépek fedélzetén ık mutatták meg a pilótáknak a gázlós folyamszakaszokat. Bár hiteles források ezt nem támasztják alá, az a körülmény, hogy a gépek személyzete nem ritkán lengyel, angol, dél-afrikai legénységbıl állt, nem zárja ki ezt a feltételezést sem, azt pedig tényként fogadhatjuk el, hogy a Gardening kidolgozásában olyan szakemberek vehettek részt, akik mindenkinél jobban ismerték a Duna mederviszonyait. 1944 tavaszán minden készen állt a „kertészkedésre”. Az olaszországi repülıtereken felsorakoztak a feketére mázolt Liberátorok s csak a parancsra vártak, hogy elinduljanak a Duna fénylı szalagja felé, gyomrukban halálos aknaterhükkel. Április 8-ról 9-re virradó éjszaka holdtölte volt a magyar Közép-Duna szakaszon, a hatalmas folyam kékesen villózott a holdfényben. Különös éjszaka volt, a navigátorok álmukban sem kívánhatnak jobbat ennél. Akkor éjjel kezdıdött a Gardening. II. Uborkák az égbıl A Gardening hadmővelet elsı bevetése 1944. április 8-án éjjel kezdıdött, amikor az olaszországi Celone és Tortorella repülıterein feldübörögtek az angol Királyi Légierı R.A.F 205. Bomber Group-jához tartozó 37. és 178. Squadron (század) 18 Wellington és 3 Liberátor típusú nehézbombázójának motorjai és a hatalmas, lomha nagy madarak, gyomrukban aknaterhükkel a Belgrád-Bázis Duna-szakasz fele vették az irányt. Zavartalanul szelték át az éjszakát és ezen a száz kilométeres szakaszon 40 darab ezerfontos (454 kg) akusztikus ráhatással mőködı aknát telepítettek a Dunába, amelyek már másnap megszedték elsı áldozatukat, ugyanis a DGT (Duna Gızhajózási Társaság) „Tulnn” nevő gızöse aknára futott és felrobbant. Akkor már kilencven éve járta a Dunát az 1854-ben Óbudán épült hajó, amely történelmi események
Dömösi Élet tanúja is volt: egyike volt annak a hat hajónak, amely 1896-ban fedélzetén újságírókkal és a magyar katonai tisztikarral részt vett a Vaskapu-csatorna megnyitó ünnepségen I. Ferenc József valamint a szerb és román király jelenlétében. Ez a hajó volt az elsı abból a negyvenbıl, amely a háború alatt és után aknára futott a magyar Duna-szakaszon, köztük a „Szigliget” Kisapostagnál, a. „Ruthof” Érsekcsanádnál, a „Rákos” Dunaszentbenedeknél, az „Erzsébet Királyné” Apostagnál, hogy csak a hozzánk közeli eseteket említsük. E szomorú listát a „Dömös” zárta, amely hat évvel a nagy világégés után merült hullámsírba áldozataival együtt. Áprilistól kezdve késı ıszig folyt a Gardening hadmővelet a Dunán. Méreteit és intenzitását jelzi, hogy a R.A.F. adatai szerint a 18 bevetés alkalmával összesen 1382 darab aknát telepítettek. A magyar Folyamerık aknafigyelı szolgálatának feljegyzései közül kiválogattuk azokat, amely közvetlenül a mi térségünkre vonatkoznak. Eszerint április 12-13-án Bölcske, április 16-17-én Dunavecse, május 4-5-én Apostag Foktı, Harta, május 5-6-án Kalocsa, május 10-11-én Fajsz, május 28-29-én Ordas, május 30-31-én Fajsz, másnap Ordas, aztán július 9-10-én ismét csak Fajsz volt az aknarakó gépek célpontja. Ezért aztán nagyon nehéz lenne megmondani melyik napon került Dunába az a szerkezet, amely hat évig lapult a meder homokjában, hogy türelmesen kivárja a „Dömös” érkezését... A 178. Squadron B24-esei több alkalommal is részt vettek a Duna elaknásításában. Az egyik gép, az EY 84 lajstromjelő „Snake” (Kígyó) nevő Liberátor 1944. április 12-én felgyújtotta a Mohácsnál horgonyzó dunai uszályokat. Hétfıs személyzete Harry Lewis elsı pilóta, Don Bygrave navigátor, W. Allingham hátsó lövész, R. Griffin felsı toronylövész Herb Melton másodpilóta, Mike Federchuck orrlövész, Tony Anselmo rádiós túlélték a háborút. Harry Lewis százados így emlékszik vissza azokra az éjszakákra: „Félelmetesek voltak ezek az aknarakó bevetések. A Liberátorokat közepes vagy nagy magasságú bombázásokra tervezték az „uborkák” így, neveztük a
víziaknákat - ledobása pedig a folyó felett mindössze néhány méterre történt. Nem tudtuk, melyik pillanatban és honnan éri gépünket géppuska-, vagy gépágyútőz, mikor ütközünk a léggömbzárak acélhuzalaiba. Szerencsére ilyen védelmi rendszert csak néhány helyen szerveztek, de számíthattunk újabbakra, amelyeket nem ismertünk. A megadott helyen ráfordultunk a Dunára, alacsonyan, nagyon alacsonyan 30-50 méter magasságban repültünk. A személyzet minden tagja, akinek fegyvere volt, a géppuskákat markolta, hogy tüzet nyithassanak, ha a partról torkolattőz villan, ha felbukkan egy hajó, vagy vontatmány. Így gyújtottunk fel Budapesttıl délre egy sor uszályt. Mire visszafordultunk, fél mérföld hosszúságban lángolt a Duna. Az elızı idıszakban csak holdvilágos éjszakán végeztünk bevetéseket. A nagy magasságban végrehajtott bombatámadások – némi túlzással – az aknarakó bevetésekhez képest könnyő feladatok voltak.” A május 4-rıl 5-re virradó éjszakán Harry·Lewist és a „Snake” legénységének többi tagját ismét a Duna felett találjuk. „Budapesttıl délre fordultunk rá a folyás irányára. Ötven méterre ereszkedtünk, és a folyóba dobtunk hat darab ezerfontos aknát. Alig szabadultunk meg tılük, amikor heves gépágyú tőzbe kerültünk. Három találat érte gépünk farokrészét, az oldalés magassági kormányokat. Meghalt Jack Alligham hadnagy, a faroklövész és egy volt amerikai pilóta. Ezután három órás kemény küzdelembe kezdtünk másodpilótámmal, Melton hadnagygyal az életben maradásunkért, végül hazavezettük az alig kormányozható, súlyosan sérült Liberátort.” Lewis kapitány egyébként nem csak a dunai aknatelepítésbıl vette ki a részét a háborúban, hanem részt vett Budapest és más magyar városok éjszakai bombázásában is. Az angol repülıtiszt ugyan érzékelteti azt, hogy a partmenti légvédelem idınként megkeserítette az életüket, ám ennek ellenére szervezett földi telepítéső erırıl alig lehetett beszélni. Oltalmazást legfeljebb a 8. német vadászrepülı hadosztály Messerschmittjei jelenthettek. Ezek az éjszakai vadászok a közeli
9 Öcsényben állomásoztak, s adott esetben gyorsan szembeszállhattak a kissé lassú, de igen nagy tőzerıt képviselı Liberátorokkal és Wellingtonokkal. Mellesleg Lewis aggodalmai a léggömbzárak huzalait illetıen utólag túlzottnak bizonyultak, hiszen csak Újvidéken, Gödnél és Visegrádnál telepítettek ilyent, de hát az efféle aggodalom háborúban, ellenséges terület felett, egy folyó felett alacsonyan repülve biztosan jogosan fogja el az embert... A léggömbzár egyébként egy kombinált védelmi rendszer része volt: a ballonokat lehorgonyzott úszóegységekrıl bocsátották fel acélsodronyokon mintegy háromszáz méter magasságba. Napkeltétıl napnyugtáig lebegtek a folyam felett csak hát volt velük egy kis probléma: a Liberátorok éjszaka jöttek... Márpedig jöttek, csak jöttek, jöttek rendületlenül és – ami felettébb aggasztó volt – rendszertelenül. A hadiszállításoknak viszont menniük kellett mindenáron – ne feledjük: Magyarország és Németország élet-halál harcot vívott ezekben a hónapokban – így egyre kínzóbban merült fel a kérdés: miként szabadítsák meg a Dunát az aknáktól. A német haditengerészet dunai egységei és a magyar folyami erık elıtt kettıs dilemma állt: milyen akna után kutassanak és hol? Nem ismerték az akna típusát és mőködési elvét, a telepítések idıpontjainak és helyeinek látszólagos rendszertelensége miatt pedig igen nehéz volt a figyelıszolgálat, a légvédelem és az aknakutató szervezet létrehozása. Talán emiatt is, de csak az elsı bevetés után több mint két hónappal, 1944. június 20-án teszik közzé elıször a hajósoknak szóló hivatalos hirdetményben: „A Kvassay és Tassi zsilipet, a Lánchíd pilléreit úszóaknák elleni védelemmel látták el. Körültekintı hajózás szükséges” Néhai Szántó Péter bácsit, a közismert kalocsai hajóskapitányt körültekintı hajósnak ismerte mindenki, a háborúban mégis nyolc alkalommal repült levegıbe alatta a fedélzet deszkája a különbözı hajókon, így hát a körültekintés kevésnek bizonyult. Tenni kellett valamit, mégpedig azonnal. Megkezdıdött a harc a mélyben megbúvó sokmázsás szörnyetegek ellen. (a következı számban folytatjuk)
Dömösi Élet
10
SZENT PÁL APOSTOL A világot, amelyben Pál munkálkodott, a nyugati és a keleti kultúrák óriási, állandó keveredése jellemzi. A legkülönbözıbb vallások találkoznak egymással. Új vallási közösségek jönnek létre, melyek mindmind számos követıre találnak a sors hatalma alól megváltást keresık, isteni oltalmat és életet remélık között. Pál akkor tért meg és lett az ısegyház tagja, amikor az kezdett elszakadni a választott néptıl, s hozzálátott a birodalom pogány népeinek misszionálásához. Az Ószövetséghez ragaszkodó kereszténység jelentéktelen szektává válik. Pál a Törvénytıl függetlenné vált új irányzat teológusa és elıharcosa lett. Életérıl kevés információnk van. Egyes adatokat leveleibıl és az Apostolok Cselekedeteibıl
tudhatunk. Maguk a levelei azonban az apostol egyéniségének, hitének és gondolkodásának megragadó képét nyújtják. Pál a világ felé nyitott diaszpóra-zsidóságból származott. A kilikiai Tarzuszban született, a Szíriát és Kisázsiát összekötı út mentén, a szinkretizmus központjában. Gyaníthatóan a középsı társadalmi szinthez tartozott. Atyjától városi és római polgárjogot örökölt. A család Benjamin törzsének tagja volt. Pált tulajdonképpen Saulnak hívták, mint a Benjamin törzsébıl való elsı királyt; de már születésekor megkapta a római Pál (Paulus) nevet is. Személyiségének megértésében döntı az a tény, hogy tudatosan a zsidóság szigorú irányzatához, a farizeizmushoz csatlakozott, és sok kortársánál buzgóbban ragaszkodott hozzá.
2008. szeptember Tarzusz (Kilikia) +Róma, 67.
Származásával összhangban áll mozgékony szelleme. Jól beszélt görögül, ismerte a hellén mőveltséget. Gondolkodásának súlypontja kétségtelenül a zsidó hagyományban volt. Bizonyításmódja és Szentírás-értelmezése teljesen rabbinisztikus jellegő. Mindazonáltal a rabbinizmus nem volt teológiai gondolkodásának egyetlen tényezıje. Így helyzete Jézus minden tanítványánál alkalmasabbá tette, hogy a legkülönbözıbb fölfogású és képzettségő emberek nyelvére lefordítsa az evangéliumot. Zsidó volt a zsidóknak, görög a görögöknek. Mindenkinek mindene lett - így fogalmazta meg egyszer késıbb az igehirdetés máig érvényes programját (vö. 1Kor 9,20--23). Leveleiben van szeretetreméltó kedvesség, amikor ott kér, ahol követelhet-
Egy gombóc fagyi! Augusztus hónapban különösen megsokszorozódott mindannyiunkban a nemzeti érzés, magyarságunk megtapasztalása, hiszen a Pekingben zajló nyári olimpiai játékok az egész ország népének a szó szoros értelmében is vett álmatlan éjszakákat, hajnalokat okozott, s mindannyian a képernyık elıtt örvendeztünk, szomorkodtunk, vagy gyönyörködtünk, mikor mire volt okunk. A másik nagy esemény, augusztus 20., Szent István királyunk, államalapításunk, s az új kenyér ünnepe. Mindkét eseményrıl bıven lehetne elmélkedni. Sportolóink erıfeszítéseirıl, gyızni akarásukról, kiemelkedı teljesítményeikrıl, valamint várakozásaink alatti eredmények okairól. István királyunk jobb kezérıl, mellyel szigorú rendet teremtett az országban, s bevezetve a keresztyénséget Európához csatolta országunkat. Az új kenyérrıl, melyért országszerte hálaadó istentiszteleteket és ünnepségeket rendeztünk, mint ahogyan szőkebb hazánkban, itt Dömösön is. Mindezek mellett vagy ellenében most a fagyiról szeretnék egy-két gondolatot a tisztelt olvasókkal megosztani. A meleg nyári napokban kis hazánkban is igen sokan fagyalttal hősítik magukat, s felnıttek és gyerme-
kek egyaránt szívesen fogyasztják ezt a szó szerint vett nyalánkságot. Vannak, akik csak tölcsérbe rakott gombóchegyeket nyalnak, s vannak, akik kényelmesen leülve egy cukrászdában, üvegtálból fogyasztják el ugyanazon nagyobb mennyiséget. Mibe is kerül ez a magyar honpolgárnak? Elég változó az ár, de talán megállapodhatunk 100 forintban gombóconként, s akkor még olcsó is vagyok. Elnézve a fagylaltozókat a gyerekek általában két gombóccal a nagyobbak három, négy gombóccal nyalakodnak. Egy nyári szezonban azonban nem is egy alkalommal, hanem saját magamból kiindulva is tudom, hogy többször megismételjük eme cselekedetet magunk, és gyermekeink, vagy unokáink örömére. Miért idızöm ennél a témánál – kérdezhetik sokan. A magyarázat ott kezdıdik, hogy az olimpia közben láttam egy riportfilmet Csaba testvér munkájáról. Aki nem tudná, Böjte Csaba ferencesrendi szerzetesrıl van szó, aki Erdélyben Déván létrehozott egy gyermekotthont elhagyott, árva és nehézsorsú gyermekek számára. Az otthonban e gyermekeket szeretı szívő önkéntes gondozók, tanítók veszik körül, s a gyerekek közül van, aki ott lakik állandóan, van,
aki hét végén, vagy alkalmanként hazalátogat a nehezen élı szüleihez. A gyermekotthon adományokból mőködik, s elinduláskor harminc gyermek volt az otthonban, s ma már több otthonban 1500 gyermek kap mindennapi kenyeret és szeretetet. A riportban Csaba testvér éppen autóban ülve, vezetés közben számolgatta ki, hogy a gyermekei étkeztetése egy évben 100 millió forintba kerül, s tulajdonképpen, ha egymillió ember, (magyar hazafi, mondom én) csak 100 forintot adományozna erre a célra, a gondozott gyerekeknek biztosított lenne a „mindennapi kenyere”. Ekkor ugrott be gondolataim közé: „hiszen ez csak egy gombóc fagyi!” Vagyunk ebben az országban kb. tízmillióan, ebbıl biztos fagyizik egymillió! Milyen nagyszerő lenne egy ilyen összefogás! Hivatalosan lezárt, mint ahogyan a gyógyszertárakban láthatók a rákbeteg gyermekek gyógyításáért kitett győjtık, templomainkban, közintézményeinkben Uram bocsá! fagyizóinkban kitenni ezeket az edényeket, hogy akit a szíve indít „csak egy gombóc fagyi” árát adja oda egy másik magyar nehézsorú gyermek számára, hogy legyen „kenyere” minden napra. Dobos Károly
ne, hogy egy szökött rabszolga részére lehetıvé tegye a büntetlen visszatérést. Levelei azt is elárulják, hogy küszködött az új megismeréssel és fogalmakkal. Gondolkodásmódjára jellemzı a világosság és a kérdésfeltevés radikalizmusa. Megtérése (34 körül) megadta élete értelmét. A Törvényért és az atyai hagyományokért égı buzgólkodása a keresztények üldözıjévé tette. Az Egyházzal való összeütközése azonban nyilvánvalóan összefüggésben állt azzal a válsággal, amely Jeruzsálemben István megkövezéséhez, a jeruzsálemi keresztény közösség hellénisztikus csoportjának üldözéséhez és előzéséhez, továbbá a damaszkuszi egyházközség alapításához vezetett. Úgy látszik, ez az egyházközség - a jeruzsálemi egyház törzsrészével ellenkezıen - teljesen elszakadt a Törvénytıl. A Törvény vagy Jézus Krisztus? - ez lett életének döntı kérdése. És ez idıben történt megtérése. Úgy értelmezte, mint Isten tettét, és Jézusnak ezt a megjelenését egy sorba állította a Föltámadott megjelenéseivel. Pál kényszerítve érezte magát, hogy föladja az üdvösség útjának, az addig helyeselt jámborságnak értelmezését. Késıbb igehirdetésében minden embertıl megkívánta ezt a megmérettetést: amit nyereségnek tartott most jelentéktelen dolog lett. ,,Amit elınynek tartottam, azt Krisztusért hátránynak tekintem... Érte mindent elvetettem, sıt szemétnek tekintettem, csak hogy Krisztust elnyerhessem, és hozzá tartozzam. Hiszen nem a Törvény útján váltam igazzá, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit révén” (Fil 3,7 sk.). Az ember az üdvösségét csak Istenben találja meg, akinek tökéletes bizalommal ki kell szolgáltatnia magát. Istenünk, ki a mai napon Szent Péter és Szent Pál apostol ünnepével ajándékoztál meg minket, kérünk, segítsd Egyházadat, hogy mindenben kövesse azok tanítását, akik ott álltak kereszténységünk kezdeténél! Az elıttünk álló egyházközségi programok: Szeptember 14. (vasárnap) Betegek szentmiséje Baltás-Kapornai Szilvia
Dömösi Élet
2008. szeptember
11
Szeretettel meghívom Önt és kedves családját, ismerıseit 2008. szeptember 19-én, pénteken 17 órakor a Dömösi polgármesteri Hivatal elıadótermében tartandó
Legnagyobb értékünk az egészség! címő elıadásra és termékbemutatóra. Elıadó: Érdi Ferencné életmód tanácsadó A belépés díjtalan. Helyszín: 2027 Dömös Táncsics M.u.2.
Gumiszerelés, centrírozás, javítás Visegrádon 06 20 661 7803 Várjuk olvasóink írásait!
Küldetésünk: Az egészség megırzése, visszanyerése a természet erejével, a magas minıségő termékek teljességével, kiváló szolgáltatásokon keresztül. Az emberek és a családok tömegeinek biztosítunk lehetıséget az egészséges életre, szellemi, lelki, fizikai fejlıdésre, valamint minıségi életkörülmények megteremtésére. A kínálatunk egyedülállóan teljes körő. Testünket kívülrıl és belülrıl is egészségesen, tisztán tarthatjuk, minden felmerülı problémára olyan megoldást ajánlunk, ami kiváló minıségő, hatékony és kedvezı árfekvéső. Garanciánk: A természet kimeríthetetlen gazdagsága és a tudomány végtelen lehetısége.
Bozsik Éva rekreáció szervezı
Aki úgy érzi, hogy közérdeklıdésre számot tartó mondanivalója van, írja le, és küldje el nekünk. Bárkitıl elfogadunk cikket, ha az közlésre alkalmas, még akkor is, ha mondandójával nem mindenben értünk egyet. Ilyen módon kívánunk fórumot biztosítani a különbözı véleményeknek. A beküldött írásokat nem változtatjuk meg, csak az esetleges nyelvi, illetve helyesírási hibákat javítjuk ki. Nem közlünk rasszista, kirekesztı, győlöletkeltésre alkalmas, a jó ízlést és az alapvetı emberi jogokat sértı vagy trágár, stb. írásokat. Dömösi Élet Felelıs kiadó: Összefogás Dömösért Egyesület Felelıs szerkesztı/fıszerkesztı: Szilágyi Gábor Szerkesztıség: Pauluszné Tóth Anna, Vanekné Vakán Anikó A szerkesztıség címe: 2027 Dömös, Táncsics M. u. 10. Telefon: 20-579-7829; E-mail:
[email protected] Készült a GLOBEPRINT Nyomdában 500 példányban Eng.sz.: 2.9/595-1/2006 Az újság összes eddig megjelent száma a www.domos.hu internetes oldalon olvasható.
12
Dömösi Élet
2008. szeptember
